Index 
Elfogadott szövegek
2015. szeptember 10., Csütörtök - StrasbourgVégleges kiadás
Oroszország, különös tekintettel Eston Kohver, Oleg Szencov és Olekszandr Kolcsenko ügyére
 Angola
 Azerbajdzsán
 Migráció és menekültek Európában
 Az EU szerepe a közel-keleti békefolyamatban
 A fehéroroszországi helyzet
 A szociális vállalkozások és szociális innováció szerepe a munkanélküliség leküzdésében
 A 21. század versenyképes uniós munkaerőpiacának létrehozása
 A 30. és 31. éves jelentés (2012–2013) az európai uniós jogszabályok alkalmazásának nyomon követéséről

Oroszország, különös tekintettel Eston Kohver, Oleg Szencov és Olekszandr Kolcsenko ügyére
PDF 130kWORD 86k
Az Európai Parlament 2015. szeptember 10-i állásfoglalása Oroszországról, különösen Eston Kohver, Oleg Szencov és Olekszandr Kolcsenko ügyéről (2015/2838(RSP))
P8_TA(2015)0314RC-B8-0845/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Oroszország alkotmányára, különösen annak 118. cikkére, amely kimondja, hogy az igazságszolgáltatást az Oroszországi Föderációban kizárólag bíróságok végzik, és 120. cikkére, amely a bírák függetlenségéről rendelkezik, akik kizárólag az orosz alkotmánynak és a szövetségi jogszabályoknak vannak alávetve,

–  tekintettel Borisz Nyemcov orosz ellenzéki vezető meggyilkolásáról és a demokrácia oroszországi helyzetéről szóló 2015. március 12-i állásfoglalására(1), továbbá Oroszországról szóló korábbi jelentéseire és állásfoglalásaira, különösen Alekszej Navalnij esetéről szóló 2015. január 15-i(2), Nagyija Szavcsenko esetéről szóló, 2015. április 30-i(3) és az EU–Oroszország kapcsolatokról szóló, 2015. június 10-i(4) állásfoglalására,

–  tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) az Eston Kohver észt rendőrtiszt ellen hozott ítéletről szóló, 2015. augusztus 19-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az alelnök/főképviselőnek Oleg Szencov és Olekszandr Kolcsenko ukrán állampolgárok orosz bíróság általi elítéléséről szóló, 2015. augusztus 25-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Oroszországról szóló korábbi jelentéseire és állásfoglalásaira, különösen a Szergej Magnyickij ügyében érintett orosz hivatalnokokkal szembeni közös vízumkorlátozások bevezetéséről szóló 2012. október 23-i ajánlására(5), az oroszországi jogállamiságról szóló, 2013. június 13-i állásfoglalására(6), a Bolotnaja téri eseményekben részt vevő tüntetők elleni ítéletről szóló 2014. március 13-i állásfoglalására(7), valamint a (2009. évi Szaharov-díjjal kitüntetett) Memorial nevű nem kormányzati szervezet feloszlatásáról szóló 2014. október 23-i állásfoglalására(8), továbbá a Tanácshoz intézett, a Szergej Magnyickij ügyében érintett orosz tisztviselőkkel szembeni közös vízumkorlátozások bevezetéséről szóló, 2014. április 2-i ajánlására(9),

–  tekintettel az Oroszországi Föderációról szóló hetedik időszaki jelentésre(10), amelyet az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága 3136. és 3137. – 2015. március 16-i és 17-i – ülésén(11) tárgyalt,

–  tekintettel az EU és Oroszország közötti, 2013. november 28-i emberi jogi konzultációra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az Oroszországi Föderáció az Európa Tanács, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és az Egyesült Nemzetek teljes jogú tagjaként elkötelezte magát a demokrácia alapelvei, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása mellett; mivel az elmúlt hónapok során számos esetben került sor a jogállamiság elvének súlyos megsértésére és korlátozó jogszabályok elfogadására, következésképpen súlyos kételyek vannak azzal kapcsolatban, hogy Oroszország megfelel-e nemzetközi és nemzeti kötelezettségeinek; és mivel az Európai Unió több ízben nyújtott kiegészítő támogatást és szakértői segítséget ahhoz, hogy Oroszország az Európa Tanács normáival összhangban korszerűsítse – és betartsa – alkotmányos és jogrendjét;

B.  mivel Eston Kohver észt rendőrtisztet 2014. szeptemberben az FSZB észt területen foglyul ejtette, majd Oroszországban törvénytelenül fogva tartották, mely cselekedet a nemzetközi jogszabályok egyértelmű és súlyos megsértését jelenti;

C.  mivel Oleg Szencov ukrán filmrendezőt és Olekszandr Kolcsenko ukrán polgárjogi aktivistát – akik tiltakoztak a Krím félsziget Oroszország általi annektálása miatt – 2014. májusban a Krímben folytatott állítólagos tevékenységük kapcsán letartóztatták; mivel ukrán állampolgárságuk dacára orosz állampolgárként jártak el velük szemben;

D.  mivel mind Oleg Szencov, mind Olekszandr Kolcsenko esetében felmerült annak gyanúja, hogy kínzások és súlyos bántalmazás alkalmazásával törvénytelen módon kényszerítettek ki belőlük tanúvallomást, amelyet a továbbiakban érvényes jogi elemnek tekintettek;

E.  mivel Oleg Szencov és Olekszandr Kolcsenko ügyét katonai bíróság tárgyalta, holott a terhükre rótt bűncselekmények esetében a polgári bíróságok rendelkeznek teljes körű illetékességgel; mivel a tárgyalás során több esetben súlyos eljárási hibákat vétettek;

F.  mivel Gabriela Knaul, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a bírák és jogi szakemberek függetlenségével foglalkozó különelőadója 2014 áprilisában közzétett jelentésében – az Oroszországi Föderációban tett hivatalos látogatása nyomán – súlyos aggodalmának adott hangot az igazságszolgáltatás irányában megnyilvánuló közvetett és közvetlen fenyegetések, nem helyénvaló befolyásolás, beavatkozások és nyomásgyakorlás miatt;

G.  mivel növekvő igény mutatkozik egy olyan szilárd, koherens és átfogó uniós politika iránt Oroszország irányában, amelyet valamennyi uniós tagállam tiszteletben tart;

H.  mivel a minszki megállapodás végrehajtását szolgáló intézkedéscsomag előirányozta – a „mindenkit mindenkiért” elv alapján – valamennyi túsz és valamennyi törvénytelenül fogva tartott személy szabadon engedését és kicserélését;

I.  mivel az elmúlt pár évben számos per és bírósági eljárás – például Navalnij, Magnyickij, Hodorkovszkij és Politkovszkaja ügye – miatt kétségek merültek fel az Oroszországi Föderáció igazságszolgáltatási intézményeinek függetlensége és pártatlansága tekintetében;

J.  mivel az Európai Unió a modernizációs partnerség keretében több ízben nyújtott kiegészítő támogatást és szakértői segítséget ahhoz, hogy Oroszország az Európa Tanács normáival összhangban korszerűsítse – és betartsa – alkotmányos és jogrendjét;

1.  erőteljesen elítéli a pszkovi területi bíróság által hozott ítéletet és a 2014-ben észt – azaz uniós – területről elrabolt Eston Kohver észt rendőrtiszt ügyében lefolytatott tárgyalás egészét, akit 15 év börtönbüntetésre ítéltek; véleménye szerint az eset sérti a nemzetközi jogot és az igazságszolgáltatás elemi normáit;

2.  sürgeti az Oroszországi Föderációt, hogy cselekedjék a nemzetközi kötelezettségekkel összhangban, Eston Kohvert haladéktalanul bocsássa szabadon és gondoskodjék Észtországba történő biztonságos visszatéréséről;

3.  kifejezést ad szilárd meggyőződésének, hogy Eston Kohver esetében nem teljesültek a tisztességes tárgyaláshoz való jog normái, mivel nem került sor nyilvános tárgyalásra, az észt konzul nem vehetett részt a meghallgatásokon, Eston Kohver nem kapott megfelelő jogi segítséget, valamint – ezen is túlmenően – felesége és családja sem kapott engedélyt a meglátogatására, továbbá indokolatlanul pszichiátriai vizsgálatnak vetették alá, amelynek részletei nem ismertek;

4.  erőteljesen elítéli az Oleg Szencov és Olekszandr Kolcsenko ellen hozott törvénytelen ítéletet, illetve bebörtönzésüket; felszólítja az Oroszországi Föderációt, hogy haladéktalanul engedje szabadon őket és gondoskodjék Ukrajnába történő biztonságos visszatérésükről; felkéri az orosz hatóságokat, hogy haladéktalanul, pártatlanul és eredményesen vizsgálják ki a vádlottak és a tanúk ellen alkalmazott kínzásra vonatkozó állításokat, amelyeket az ügyész a tárgyalás során elutasított; kéri, hogy a vizsgálatot nyissák meg nemzetközi megfigyelők előtt is;

5.  felhív valamennyi törvénytelenül fogva tartott ukrán állampolgár – köztük Nagyija Szavcsenko –szabadon bocsátására, összhangban a minszki megállapodás végrehajtását szolgáló elfogadott intézkedéscsomaggal és a valamennyi túsz és az ukrán konfliktussal kapcsolatban fogva tartott személy szabadon bocsátására vonatkozó kötelezettségvállalással;

6.  sajnálja, hogy az Oroszországi Föderáció törvényeit és igazságügyi rendszerét a nemzetközi jog és normák megsértésével politikai eszközként használják, és az ukrán Oleg Szencov filmrendezőt és Olekszandr Kolcsenkót 20, illetve 10 évi szabadságvesztésre ítélték azért, mert aktívan Ukrajna mellé álltak és tiltakoztak a Krím Oroszországi Föderáció általi törvénytelen annektálása ellen; rámutat, hogy semmi esetre sem állíthatták volna őket katonai bíróság elé, és semmiféle, kínzással vagy más törvénytelen módszerrel kicsikart vallomás nem vehető figyelembe;

7.  határozottan elítéli Ukrajna és Észtország területi integritásának nyilvánvaló megsértését, mivel törvénytelen módon mindkét ország állampolgárait elrabolták azzal a céllal, hogy orosz bíróság elé állítsák őket;

8.  hangsúlyozza, hogy az orosz bíróságok nem illetékesek Oroszország nemzetközileg elismert határain kívül elkövetett cselekmények esetében az ítélkezésre, és rámutat, hogy a bírósági eljárás mindhárom esetben illegitimnek tekintendő; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az említett eseteket tegyék szóvá az orosz hatóságokkal fenntartott kapcsolatokban és erről készítsenek jelentést a Parlamentnek; felszólítja a tagállamokat, hogy a kétoldalú találkozókon tegyék ugyanezt;

9.  hangsúlyozza, hogy az orosz hatóságok és igazságügyi személyzet teljes felelősséggel tartozik a fogva tartottak biztonságáért és hogylétéért, továbbá teljes mértékben tiszteletben kell tartani jogukat a családtagok látogatásához, a diplomáciai képviseletekkel való kapcsolattartáshoz, a megfelelő egészségügyi ellátáshoz, a jogi és konzuli segítségnyújtáshoz, valamint ahhoz, hogy mind ők, mind jogi képviselőik hozzáférhessenek a vádakkal kapcsolódó valamennyi dokumentumhoz és bizonyítékhoz;

10.  újfent határozottan elítéli, hogy a kormány folyamatosan elfojtja a bíráló véleményeket azzal, hogy az ún. „külföldi ügynökökről szóló törvény” révén fellép független nem kormányzati szervezetekkel szemben, valamint folyamatosan és többféle módon elnyomást alkalmaz az aktivisták, a politikai ellenzék és a rezsimmel szemben kritikus véleményt megfogalmazók ellen;

11.  emlékezteti Oroszországot annak fontosságára, hogy teljes mértékben tiszteletben kell tartania nemzetközi jogi kötelezettségeit, valamint hogy a bírósági döntéseket hatékony és pártatlan módon, függetlenül kell meghozni, maradéktalanul eleget téve a jogszabályoknak, továbbá ezeknek legitim bizonyítékokon kell alapulniuk, bármiféle politikai befolyás kizárásával; úgy véli, hogy az Oroszországi Föderációnak – amely tagja az Európa Tanácsnak és az EBESZ-nek – tiszteletben kell tartania az általa aláírt kötelezettségvállalásokat;

12.  felhívja a Tanácsot, hogy állítsa össze az Eston Kohver, Nagyija Szavcsenko, Oleg Szencov és Olekszandr Kolcsenko elfogásáért, törvénytelen fogva tartásáért és elítéléséért felelős hivatalos személyek névsorát, e személyek ellen léptessen érvénybe uniós vízumtilalmat, valamint fagyassza be az esetlegesen általuk vagy közvetlen családtagjaik által az Európai Unióban birtokolt pénzügyi javakat;

13.  felszólít az emberi jogok megsértése eseteinek megerősített és folyamatos monitorozására Oroszországban és az Oroszország által jelenleg annektált területeken; kifejezi mély aggodalmát az emberi jogok állapotának romlása miatt, és felszólítja az orosz hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben ezeket a jogokat – ideértve a véleménynyilvánításhoz, a társuláshoz, a gyülekezéshez és a jogállamisághoz való jogot – mind Oroszországban, mind a törvénytelenül annektált Krímben; megállapítja, hogy Oroszország továbbra is megsérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét;

14.  sürgeti az Európai Tanács elnökét és az alelnököt/főképviselőt, hogy dolgozzanak ki átfogó politikai stratégiát, amely révén az EU újra magához ragadhatja a kezdeményezést, és kezdeményező politikát folytathat Oroszország irányában;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, valamint az Oroszországi Föderáció elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0074.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0006.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0186.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0225.
(5) HL C 68. E, 2014.3.7., 13. o.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0284.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0253.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0039.
(9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0258.
(10) CCPR/C/RUS/7.
(11) CCPR/C/SR.3136 és 3137.


Angola
PDF 184kWORD 89k
Az Európai Parlament 2015. szeptember 10-i állásfoglalása Angoláról (2015/2839(RSP))
P8_TA(2015)0315RC-B8-0846/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Angoláról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa szóvivőjének Angoláról szóló, 2015. május 12-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Angola és az Európai Unió közötti első miniszteri találkozó után 2014. október 17-én kiadott közös nyilatkozatra,

–  tekintettel a 2012. július 23-i „Angola–EU közös előrelépés” című dokumentumra,

–  tekintettel az emberi jogi jogvédőkről, valamint a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós iránymutatásokra;

–  tekintettel az uniós iránymutatások tizedik évfordulója alkalmából született, 2014. júniusi tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az EUSZ 21. cikkére és az emberi jogokra vonatkozó uniós stratégiai keretre, melyben az EU kötelezettséget vállal arra, hogy „a jövőben is teljes erővel ki fog állni azok mellett, akik a szabadságnak, a demokráciának és az emberi jogoknak a világ bármely részén érvényt kívánnak szerezni”;

–  tekintettel a 2000 júniusában aláírt cotonoui partnerségi megállapodásra,

–  tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az 1966. évi Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az utóbbi hónapokban az angolai kormány fokozta a tekintélyének bármilyen vélelmezett megkérdőjelezésére irányuló fellépések eltiprását, ezzel megsértve az angolai alkotmányban foglalt emberi jogokat; mivel Angolában továbbra sem tartják tiszteletben a gyülekezési és egyesülési szabadságot, és fokozódik az aggodalom, hogy az emberi jogi aktivisták letartóztatása és az ellenük indított eljárások mögött a katonaság és a titkosszolgálatok állnak;

B.  mivel 2015. március 14-én elfogatóparancs nélkül letartóztatták José Marcos Mavungo emberi jogi aktivistát, 2015. augusztus 28-án pedig António Nito ügyész 12 év börtönbüntetést kért Mavungóra az angolai Cabinda tartomány bíróságától felkelés szításának vádjával annak ellenére, hogy nem mutattak be bizonyítékot bűncselekmény elkövetéséről;

C.  mivel Arão Bula Tempo ügyvédet ugyanezen a napon tartóztatták le ugyanazon tiltakozó megmozdulás megszervezésében való részvétel miatt; mivel az izgatással vádolt Arão Bula Tempót a bírósági eljárás idejére 2015. május 13-án szabadon engedték;

D.  mivel Rafael Marques újságírót és emberi jogi aktivistát 2015. május 28-án hat havi elzárásra ítélték, és az ítélet végrehajtását két évre felfüggesztették, amiért 2011-ben közzétette a „Véres gyémántok: Korrupció és emberkínzás Angolában” című könyvet, amely a Lundas régióban található gyémántmezőkön a biztonsági őrök és katonák által állítólag elkövetett több mint 100 gyilkosságot és több száz kínzási esetet részletez; mivel a Marques által az emberi jogok Lundas régióbeli megsértésével kapcsolatban benyújtott panaszokat a nyomozás során nem vizsgálták;

E.  mivel 2015. június 20. és 24. között 15 ifjúsági aktivistát tartóztattak le egy magánjellegű politikai vitával kapcsolatban; mivel ezt követően 2015. június 30-án a 15 letartóztatott aktivistával való állítólagos kapcsolata miatt letartóztatták Zenóbio Lázaro Muhondo Zumba századost;

F.  mivel e fogva tartottak mindegyikét jogellenesen és önkényesen tartóztatták le, és lázadással és az elnök és más kormánytagok ellen irányuló államcsínyre tett kísérlettel vádolták meg;

G.  mivel a 15 aktivista előzetes letartóztatásban van, hivatalosan nem emeltek ellenük vádat, és nem férnek hozzá maradéktalanul jogi tanácshoz és családtagjaik sem látogathatják őket, akik próbálnak élelmiszert vinni nekik, továbbá magánzárkában tartják őket;

H.  mivel a letartóztatott aktivisták otthonaiban házkutatási parancs nélkül végeztek a hatóságok házkutatást; mivel a jelentések szerint fizikai és pszichológiai kínzásnak, valamint halálos fenyegetéseknek vetették alá őket;

I.  mivel a hatóságok megfenyegetik a fiatal fogva tartottak édesanyjait, akik szervezkedni kezdtek, és mivel a hatalmon lévő MPLA párt megakadályozta a fogva tartottak szabadon bocsátását követelő támogatók demonstrációját; mivel a foglyok rokonai által 2015. augusztus 8-án Luandában tartott békés demonstrációt a biztonsági erők a helyszínen megtámadták, és erőszakkal leverték;

J.  mivel 2015 júliusában ideiglenesen őrizetbe vettek négy emberi jogi jogvédőt és a Radio Deutsche Welle tudósítóját azzal a váddal, hogy a börtönben akartak politizálni, amikor más aktivistákat látogattak meg Luanda tartomány egyik börtönében;

K.  mivel az angolai alkotmány elismeri a békés tiltakozáshoz való jogot, az egyesülési jogot és a véleménynyilvánításhoz való jogot;

L.  mivel a beszámolók szerint 2015 áprilisában a rendőri erők Huambóban legyilkolták a Luz do Mundo vallási szekta követőit; mivel a különböző forrásokból származó adatok néhány tucattól több ezerig terjedő halálos áldozatról, továbbá rendeget lakóhelyét elhagyni kényszerült személyről számolnak be; mivel a kormánynak hónapokig nem sikerült a sürgős független vizsgálatot levezetnie, miközben hevesen tagadta a magas számokat; mivel az ombudsman jelenleg készít jelentést az eseményekről;

M.  mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosa az incidens nemzetközi kivizsgálására szólított fel, ami arra indította a kormányt, hogy nyílt igazságügyi vizsgálatot indítson;

N.  mivel az angolai kormány a nem hivatalos településeken élő személyek – köztük a várandós és kisgyermekes nők – eltávolítása és az utcai kereskedők felszámolása érdekében Luandában és más városokban fokozta a tömeges és a kisebb volumenű erőszakos kilakoltatásokat;

O.  mivel 2015 márciusában új jogszabályt vezettek be, ami fokozott ellenőrzést tesz lehetővé a nem kormányzati szervezetek felett;

P.  mivel a civil társadalom többször leleplezte az uralkodó elit korrupciója, a természeti erőforrások ezen elit általi kimerítése és hűtlen kezelése, valamint a status quo-t fenyegető és azt leleplezőkkel szemben elkövetett emberi jogi visszaélések közötti kapcsolatot;

Q.  mivel az angolai kormány arra vonatkozó kötelezettségvállalásai ellenére, hogy fokozza a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseit, és tett is némi előrelépést, a Pénzügyi Akció Munkacsoport – egy 1989-ben a G7-ek kezdeményezésére létrehozott kormányközi szervezet, amely a pénzmosás elleni küzdelmet szolgáló politikák kidolgozásával foglalkozik – továbbra is stratégiai hiányosságokat állapít meg Angolának a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelmét szolgáló rendszerében;

R.  mivel független jelentések szerint az olajból származó jövedelmet, amely a kormány fő bevételi forrása, nem fenntartható fejlesztésre vagy a helyi közösségekre fordították, míg az uralkodó elit meggazdagodott;

S.  mivel Angola hatalmas ásványi és kőolajtartalékokkal rendelkezik, és a világ egyik leggyorsabban növekvő gazdasága, különösen mióta a polgárháború véget ért; mivel gazdasági növekedése kiegyensúlyozatlan, és a nemzet vagyonának többsége a népesség aránytalanul kis hányadának kezében koncentrálódik;

T.  mivel a kőolajból származó bevételek gyors visszaesését követően az országban fellépő gazdasági válság valószínűleg további társadalmi feszültségeket és kormányellenes tiltakozásokat gerjeszt;

U.  mivel 2014 októberében Angola megerősítette a politikai párbeszédre és együttműködésre tett kötelezettségvállalását az „EU–Angola közös előrelépés” dokumentumban rögzített megállapodás szerint, amely alapvető pillérként határozta meg a jó kormányzást, a demokráciát és az emberi jogokat;

V.  mivel az EU és Angola között létrejött Cotonoui Megállapodás 8. cikke szerint a jó kormányzással és az emberi jogokkal kapcsolatos információcserére hivatalos politikai párbeszéd keretében kerül sor, legalább évente egyszer, a 2012-es „EU–Angola közös előrelépés” dokumentum keretei között;

1.  mély aggodalmát fejezi ki az emberi jogok, alapvető jogok és a demokratikus tér tekintetében Angolában tapasztalható helyzet gyors romlása, valamint a biztonsági erők által elkövetett súlyos visszaélések és az igazságszolgáltatás függetlenségének hiánya miatt;

2.  felhívja az angolai hatóságokat, hogy azonnal és feltétel nélkül bocsássák szabadon az összes emberi jogi aktivistát, köztük Marcus Mavungót és a 2015 júniusában letartóztatott 15+1 aktivistát, és ejtsenek ellenük minden vádat; sürgeti továbbá minden más olyan aktivista, lelkiismereti fogoly, illetve politikai ellenfél azonnali és feltétel nélküli szabadlábra helyezését, akit önkényesen és kizárólag politikai nézeteik, újságírói munkájuk vagy békés tevékenységekben való részvételük miatt tartóztattak le és tartanak fogva;

3.  sürgeti a hatóságokat annak biztosítására, hogy a kínzás vagy a rossz bánásmód semmilyen formáját ne alkalmazzák a fogva tartottakkal szemben, és garantálják számukra a teljes körű védelmet és a hozzátartozókkal és az ügyvédekkel való kapcsolattartás lehetőségét;

4.  felhívja az angolai hatóságokat, hogy haladéktalanul vessenek véget a rendőrség és a biztonsági erők által alkalmazott önkényes letartóztatás, jogszerűtlen őrizetbe vétel és kínzás gyakorlatának; ismételten leszögezi, hogy végre kell hajtani a rendőrség és a biztonsági erők által elkövetett emberi jogi jogsértések, köztük kínzások azonnali, pártatlan és alapos vizsgálatát, és az elkövetőket bíróság elé kell állítani;

5.  mély aggodalmát fejezi ki a véleménynyilvánítás szabadsága és a sajtószabadság, a békés gyülekezés és egyesülés szabadsága korlátozására irányuló folyamatos kísérletek, valamint e szabadságok hatóságok általi növekvő megsértése miatt, és felhívja az angolai hatóságokat, hogy biztosítsák e szabadságok azonnali és feltétel nélküli védelmét; felhívja továbbá őket, hogy maradéktalanul hajtsák végre az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájában és az Angola által ratifikált egyéb nemzetközi és regionális emberi jogi eszközökben foglalt rendelkezéseket;

6.  kéri az EU luandai küldöttségét, hogy konkrét és látható lépéseken keresztül, ezen belül különösen a bírósági tárgyalások megfigyelése, az emberi jogi aktivistáknak, ügyvédeiknek és családtagjaiknak nyújtott politikai és anyagi támogatás, valamint az emberi jogok területén az Uniónak és tagállamainak az angolai hatóságokkal a kapcsolatok minden szintjén – a legmagasabb szintet is beleértve – folytatott rendszeres párbeszéd révén teljesítse az EKSZ-nek az emberi jogi aktivisták világszerte történő támogatására és védelmére irányuló kötelezettségvállalását; kéri továbbá a küldöttséget, hogy fokozza az angolai kormánnyal folytatott politikai párbeszédet minden politikai, kereskedelmi és fejlesztési vonatkozásban annak biztosítására, hogy a kormány a 2014. októberi, 1. EU–Angola miniszteri találkozón tett ígéreteinek megfelelően betartsa nemzeti és nemzetközi emberi jogi kötelezettségvállalásait; sürgeti, hogy ennek érdekében a küldöttség az összes megfelelő eszközt vegye igénybe, a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét is beleértve;

7.  felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy ismerjék el az angolai hatóságok magas szintű korrupcióját, ami komolyan veszélyezteti az emberi jogok tiszteletben tartását és a fejlődést, Angolával fenntartott minden kapcsolatukban alkalmazzák az emberi jogi megközelítés eszközkészletének elveit, és vizsgálják felül az ország 11. EFA szerinti nemzeti indikatív programjának központi szektorait;

8.  sajnálja, hogy a 2007-es nemzeti felmérés és egy nagyszabású aknamentesítési cselekvési program befejezése ellenére még mindig nem lehet biztosan felmérni a gyalogsági aknák/háborús robbanóanyag-maradványok veszélyének mértékét; sürgeti az Uniót, hogy kövesse nyomon, ellenőrizze és értékelje a támogatások hatékony felhasználását, és gondoskodjon arról, hogy az előirányzott költségvetést hatékony és célzott módon használják fel az ország megfelelő aknamentesítése érdekében;

9.  sürgeti Angola igazságügyi hatóságait, hogy vívják ki függetlenségüket a politikai eszközzé tételükre irányuló bármilyen törekvéssel szemben, és biztosítsák a jogi eszközök által elismert jogok, például az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés vagy a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog védelmét;

10.  sürgeti az angolai kormányt, hogy folytasson sürgős, átlátható és hiteles vizsgálatot a huambói mészárlás ügyében, és nyújtson támogatást a lakóhelyüket elhagyni kényszerült túlélőknek; megismétli az ENSZ nemzetközi és független kiegészítő vizsgálatra irányuló felhívását;

11.  továbbra is aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nem került sor a nők és gyermekek elleni erőszak leküzdésére irányuló intézkedések végrehajtására; felhívja a hatóságokat, hogy erősítsék a káros hagyományos gyakorlatok, például a boszorkánysággal vádolt gyermekek stigmatizálása elleni fellépést;

12.  emlékeztet az Angola által a Cotonoui Megállapodás keretében tett azon kötelezettségvállalásra, hogy tiszteletben tartja a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogi alapelveket, köztük a véleménynyilvánítás szabadságát, a média szabadságát, a jó kormányzást és a politikusi tisztségek átláthatóságát; sürgeti az angolai kormányt, hogy a Cotonoui Megállapodás 11. cikkének b) bekezdésével, 96. és 97. cikkével összhangban szerezzen érvényt e rendelkezéseknek, ennek hiányában pedig arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a Cotonoui Megállapodás 8., 9. és 96. cikke alapján indítsa meg a vonatkozó eljárást;

13.  sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak valamennyi természeti erőforrás, köztük a kőolaj kereskedelmének átláthatóságáról, és különösen maradéktalanul hajtsák végre és kövessék nyomon az országonkénti jelentéstételre vonatkozó hatályos jogszabályokat; felszólítja az angolai hatóságokat és a külföldi vállalatokat, hogy járuljanak hozzá a nyersanyag-kitermelő ágazat feletti kormányzati ellenőrzés megerősítéséhez azáltal, hogy végrehajtják a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezést, és hogy vizsgálják felül a kimberley-i folyamat végrehajtását; felhívja továbbá az angolai kormányt, hogy nyújtson be tervet a Nyílt Kormányzati Együttműködéshez való csatlakozásra, és ezt követően határozzon meg konkrét tervet a korrupció elleni küzdelem, az átláthatóság növelése és a nyilvános elszámoltathatóság érdekében;

14.  bátorítja az EU és az USA közötti együttműködést és koordinációt a Dodd–Frank törvény 1504. szakaszának végrehajtása tekintetében;

15.  felhívja a tagállamok közigazgatását és felügyeleti hatóságait, hogy fokozzák éberségüket a pénzmosás elleni európai jogszabályok betartásával, ezen belül a kellő gondosságra vonatkozó normatív elvekkel és a megfelelő kockázatelemzéssel kapcsolatban, különösen az Angolából származó politikai közszereplők részvétele esetén;

16.  üdvözli, hogy az angolai kormány elismerte a földkisajátítások esetén nyújtott kompenzációval kapcsolatos problémákat, és üdvözli azokat a médiabeszámolókat, amelyek azt sugallják, hogy javulnak az elosztási és kompenzációs mechanizmusok; bátorítja a kormányt, hogy folytassa ez irányú erőfeszítéseit;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Afrikai Uniónak, az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottságának, a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség térségébe tartozó országok kormányainak, Angola elnökének és parlamentjének, az USA kormányának, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek.


Azerbajdzsán
PDF 190kWORD 98k
Az Európai Parlament 2015. szeptember 10-i állásfoglalása Azerbajdzsánról (2015/2840(RSP))
P8_TA(2015)0316RC-B8-0856/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Azerbajdzsánról szóló, és különösen az emberi jogokra és a jogállamiságra vonatkozó korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az EU és Azerbajdzsán közötti hivatalos kapcsolatra, amely 1999-ben kezdődött, és amely az európai szomszédságpolitika (ENP) cselekvési tervének végrehajtásában, a keleti partnerség létrehozásában, az EU–Azerbajdzsán társulási megállapodásról folyó tárgyalásokban és Azerbajdzsánnak az Euronest Parlamenti Közgyűlésen való részvételében nyilvánul meg,

–  tekintettel az európai szomszédságpolitika 2014-es azerbajdzsáni végrehajtásáról szóló 2015. március 25-i eredményjelentésre (SWD(2015)0064),

–  tekintettel az EU–Azerbajdzsán európai szomszédságpolitikai cselekvési tervre,

–  tekintettel az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk által 2015. július 22-én az Ilham Alijev azeri elnökkel tartott találkozót követően tett észrevételekre,

–  tekintettel az az EU emberi jogi különleges képviselője, Sztávrosz Lambrinídisz 2015. február 23. és 26. közötti bakui látogatására,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Zeid Raad el-Husszein 2015. szeptember 8-i nyilatkozatára, amelyben elítéli, hogy Azerbajdzsánban folyamatosan elnyomják a civil társadalmat és a független véleményeket,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini, valamint Johannes Hahn biztos nyilatkozataira egyes vezető azeri újságírók és emberijog-védők közelmúltbeli letartóztatásáról, bebörtönzéséről, elítéléséről és meggyilkolásáról,

–  tekintettel az Unió 2015. augusztus 19-én Bécsben, az EBESZ Állandó Tanácsának 1064., rendkívüli ülésén tett, az azerbajdzsáni emberi jogi helyzetről szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel a Thorbjørn Jagland, az Európa Tanács főtitkára által Hadidzsa Iszmajilova ügyéről, Lejla Junusz, az azerbajdzsáni Béke és Demokrácia Intézet igazgatója és férje, Arif Junusz ügyéről, valamint Raszim Alijev azeri újságíró meggyilkolásáról a közelmúltban tett nyilatkozatokra,

–  tekintettel az EBESZ parlamenti közgyűlése által a 2015. július 5. és 9. közötti éves ülésén elfogadott Helsinki Nyilatkozatra, amely „elítéli, hogy az EBESZ-ben részt vevő számos államban politikai indíttatású vádak alapján egyes újságírókat és emberijog-védőket továbbra is üldöznek és bebörtönöznek, és aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az adózási és közigazgatási jogszabályokkal e cselekedetek igazolása érdekében folyamatos visszaélések történnek”,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének az azerbajdzsáni demokratikus intézmények működéséről 2015. június 23-án elfogadott határozatára,

–  tekintettel az Európa Tanács Velencei Bizottságának 2014. december 15-i véleményére, amely megállapítja, hogy a nem kormányzati szervezetekre (NGO) vonatkozó törvény közelmúltbeli módosításai „tovább korlátozzák Azerbajdzsánban az NGO-k működését”,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra, valamint a Tanács 2014. június 23-i következtetéseire az iránymutatások tizedik évfordulójáról,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló, az ENSZ Közgyűlése által 1998. december 9-én elfogadott ENSZ-nyilatkozat rendelkezéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Azerbajdzsánban az elmúlt években folyamatosan romlott az általános emberi jogi helyzet, és egyre fokozódik a megfélemlítés és az elnyomás, valamint terjed a nem kormányzati szervezetek vezetői, az emberijog-védők, az újságírók és a civil társadalom egyéb képviselői elleni büntetőeljárások gyakorlata;

B.  mivel Hadidzsa Iszmajilova díjnyertes oknyomozó újságírót hűtlen kezelés, sikkasztás és adókijátszás vádjával hét és fél év börtönbüntetésre ítélték, miután az elnök családját érintő korrupciós ügyekről több cikke is megjelent; mivel Lejla és Arif Junusz emberijog-védőket többek között csalás és adókijátszás vádjával nyolc és fél év börtönbüntetésre ítélték egy olyan tárgyalás során, amely messze elmaradt a nemzetközi normáktól; mivel Raszul Dzsafarov ismert emberi jogi aktivistát és a nagy tiszteletnek örvendő Intigam Alijev emberi jogi ügyvédet hasonló vádak alapján, a jogszerű eljárást többszörösen sértő tárgyalást követően elítélték, és jelenleg egyikük hat éves és három hónapos, másikuk hét és fél éves börtönbüntetését tölti; mivel az azeri civil társadalom számos egyéb prominens tagja továbbra is börtönben van, többek között például Anar Mammadli, Rauf Mirkadirov, Ömar Mammadov, Tofik Jakublu, Ilgar Mammadov, Nidzsat Alijev, Araz Gulijev, Parviz Hasimli, Szejmur Hezi, Hilal Mammadov és Taleh Haszmammadov, és mivel e foglyok némelyikének egészségi állapota folyamatosan romlik;

C.  mivel Lejla Junusz és Raszul Dzsafarov letartóztatásukat megelőzően egy prominens azeri emberijog-védőkből és szakértőkből álló csoport vezetői voltak, amely összeállított egy közel száz olyan azeri személyből álló listát, akik az Európa Tanács 2012-ben elfogadott meghatározása alapján mind politikai foglyoknak tekinthetők;

D.  mivel számos újságíró és civil társadalmi vezető folyamatos megfélemlítésnek és zaklatásnak van kitéve, többek között Emin Milli, a Mejdan televízió igazgatója, aki halálos fenyegetéseket kap és akinek családtagjait koholt vádak alapján letartóztatták, valamint az azerbajdzsáni Mejdan televíziócsatornánál dolgozó újságírók; mivel Emin Huszejnov, a Riporterek Szabadságáért és Biztonságáért Intézet (IRFS) alapítója és emberijog-védő Svájcba menekült, miután koholt vádak alapján elítélték, és megvonták tőle azerbajdzsáni állampolgárságát;

E.  mivel emberi jogi tevékenységeik kapcsán az említetteken kívül számos újságíró és civil társadalmi aktivista szembesül jogi eljárásokkal, utazási tilalommal, valamint a mozgási szabadságuk korlátozásával; mivel az azeri kormány a független csoportosulások ellen is szigorúan lép fel, a nem kormányzati szervezeteket szabályozó új, korlátozó jogszabályok révén; mivel e jogszabályok miatt számos csoportot ténylegesen fel kellett számolni, ugyanis bankszámláikat befagyasztották vagy finanszírozási forrásaikat – az adományozó szervektől érkező új támogatások engedélyezésének kormányzati elutasítását követően – elzárták;

F.  mivel Baku központjában 2006 óta gyakorlatilag betiltották a békés demonstrációkat, és nemrégiben új, szigorúbb bírságokat és a bírósági eljárás nélküli fogva tartás hosszabb időszakait vezették be a nyilvános gyűlések szervezői és résztvevői esetében;

G.  mivel az IRFS elnökét, Raszim Alijev újságírót a közösségi médiában közzétett, Alijev elnök elleni bírálatait követően folyamatosan fenyegették és megfélemlítették, majd súlyosan bántalmazták, és ezt követően egy bakui kórházban elhunyt;

H.  mivel Azerbajdzsán a keleti partnerség egyik alapító tagja; mivel az Unió és a keleti partnerség képviselői számos alkalommal megerősítették, hogy a keleti partnerség a közös értékeken és a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok, valamint a jogállamiság tiszteletben tartásának elvén alapul; mivel Azerbajdzsán az Unióval fenntartott kapcsolatainak fokozására és elmélyítésére törekszik, stratégiai partnerséget tűzve ki célul;

I.  mivel 2014-ben a korlátozó jellegű jogszabályok miatt az Unió 13 nem kormányzati szervezetből 11-nek nem tudta folyósítani a nekik szánt támogatást, és továbbra is súlyosan korlátozzák a lehetőségeit arra, hogy független azeri civil társadalmi csoportokat és aktivistákat finanszírozzon; mivel az Unió által támogatott személyek nagy része vagy börtönben van – például Intigam Alijev emberi jogi ügyvéd –, vagy elhagyta az országot és felhagyott tevékenységével;

J.  mivel a bakui EBESZ-irodát 2015. július 4-én bezárták, miután az azeri hatóságok úgy határoztak, hogy felmondják az azeri kormány és az EBESZ közötti egyetértési megállapodást;

K.  mivel a Freedom House minősítése szerint Azerbajdzsán „nem szabad”, sajtója „nem szabad” és internetje „részben szabad”; mivel Azerbajdzsán az elmúlt tíz évben egész Eurázsiában a legjelentősebb mértékű hanyatlást szenvedte el a demokratikus kormányzás terén;

L.  mivel 2015 novemberében Azerbajdzsán parlamenti választásokat tart; mivel az Európai Parlament elutasította a választási megfigyelő misszió indítását, ugyanis az értékelés szerint a szabad és tisztességes választásokhoz szükséges feltételek nem biztosítottak, és az országban a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és az egyesülés szabadságának korlátozása lehetetlenné teszi, hogy a jelöltek egyenlő versenyfeltételekkel indulhassanak és így a szavazáson valódi verseny alakulhasson ki;

M.  mivel az ágazati együttműködés mindkét fél számára előnyös, különösen az energiaágazat terén; mivel Azerbajdzsánnak megvan a lehetősége arra, hogy az Unió egyik legfontosabb kereskedelmi partnere legyen;

1.  komoly aggodalmának ad hangot az emberi jogi helyzet folyamatos romlása miatt az országban, és emlékeztet arra, hogy az Unió a kétoldalú együttműködés kapcsán különös jelentőséget tulajdonít az emberi jogoknak és az alapvető szabadságoknak, amelyek a keleti partnerség kulcsfontosságú elemei és az olyan nemzetközi szervezetek tartópillérei, mint az Európa Tanács vagy az EBESZ, amelyeknek Azerbajdzsán is a tagja;

2.  kéri, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) ítéletével összhangban haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon a börtönből valamennyi politikai foglyot, emberijog-védőt, újságírót és egyéb civil társadalmi aktivistát, köztük Hadidzsa Iszmajilovát, Lejla Junuszt és Arif Junuszt, Anar Mammadlit, Raszul Dzsafarovot, Intigam Alijevet, Rauf Mirkadirovot, Ömar Mammadovot, Tofik Jakublut, Nidzsat Alijevet, Araz Gulijevet, Parviz Hasimlit, Szejmur Hezit, Hilal Mammadovot, Taleh Haszmammadovot és Ilgar Mammadovot, követeli továbbá, hogy ejtsék ellenük valamennyi vádat, valamint hogy maradéktalanul állítsák helyre politikai és polgári jogaikat és jó hírnevüket;

3.  határozottan elítéli az azerbajdzsáni civil társadalom példa nélkül álló elnyomását; ismételten mélységes aggodalmát fejezi ki a bebörtönzöttek kollégáinak sorsa miatt, akik még szabadok ugyan, de nyomozás folyik ellenük, minthogy az emberijog-védők, a belföldi és nemzetközi nem kormányzati szervezetek jelentései szerint a politikai szereplőkkel, aktivistákkal és újságírókkal szemben koholt vádakat alkalmaznak; nyomatékosan felszólítja az azeri hatóságokat, hogy vessenek véget az újságírók, az emberijog-védők és a kormányt bíráló egyéb személyek elleni célzott nyomozások és bebörtönzések gyakorlatának, és biztosítsák, hogy valamennyi fogvatartott – az újságírókat, valamint a politikai és civil társadalmi aktivistákat is beleértve – teljes körűen élhessen eljárási jogaival, különösen az általuk választott ügyvéd igénybevételéhez és a családjukkal való kapcsolattartáshoz való joggal, és a tisztességes eljárás egyéb normáit is alkalmazzák rájuk;

4.  üdvözli, hogy az azeri hatóságok lehetőséget biztosítanak egy európai orvosi csapat számára, hogy meglátogassa Lejla és Arif Junuszt, és kéri, hogy többek között humanitárius okokból is bocsássák őket szabadon; felhívja a figyelmet Lejla és Arif Junusz és Intigam Alijev fogva tartási körülményeire, amelyek miatt egészségi állapotuk súlyosan megromlott, és esetleg életveszélyes következményekkel is számolniuk kell; felszólítja az azeri hatóságokat, hogy engedélyezzék egy európai orvosi csapat számára Intigam Alijev megvizsgálását, és szükség esetén valamennyi fogvatartott számára biztosítsanak megfelelő egészségügyi ellátást;

5.  követeli, hogy Raszim Alijev újságírónak, az IRFS elnökének halálát azonnal vizsgálják ki; aggodalommal veszi tudomásul újságírók egy csoportjának azon állításait, miszerint Alijev azért halt meg, mert a kórházban a számára kijelölt orvosoktól nem kapott megfelelő segítséget;

6.  emlékezteti az azeri hatóságokat, hogy a lakosság jóléte – ami a jogok és szabadságjogok tiszteletben tartását is magában foglalja – a fenntartható gazdasági növekedés alapvető eleme;

7.  felszólítja Azerbajdzsánt, hogy tartsa tiszteletben az Európa Tanács tagjaként vállalt kötelezettségeit, és tegyen azoknak eleget; ismételten felszólítja az azeri hatóságokat, hogy hajtsák végre az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) Azerbajdzsánra vonatkozó ítéleteit; követeli, hogy tegyenek eleget az EJEB 2015. június 16-i és minden más ítéletének;

8.  nyomatékosan felszólítja az azeri kormányt, hogy teljes mértékben működjön együtt az Európa Tanács Velencei Bizottságával és emberi jogi biztosával, és hajtsa végre azok ajánlásait, valamint tartsa be az ENSZ különleges eljárásait az emberijog-védők, az egyesülés és békés gyülekezés szabadsága, a véleménynyilvánítás szabadsága és az önkényes fogva tartások tekintetében annak érdekében, hogy a törvények módosítása és a gyakorlatok kiigazítása teljes mértékben a szakértők következtetéseinek megfelelően történjen;

9.  arra kéri az azeri kormányt, hogy azonnal hagyjon fel a civil társadalom és az emberi jogokkal kapcsolatos tevékenységek elnyomásával, biztosítva a civil társadalom független csoportjai és az aktivisták számára, hogy indokolatlan akadályoztatás vagy üldöztetéstől való fenyegetés nélkül tevékenykedhessenek, többek között azáltal, hogy hatályon kívül helyezi a civil társadalmat szigorúan korlátozó jogszabályokat, a nem kormányzati csoportok befagyasztott bankszámláit feloldja, és engedélyezi a külföldi finanszírozáshoz való hozzáférést;

10.  sajnálatosnak tartja az azeri kormánynak az örményországi és az azerbajdzsáni civil társadalmi csoportok, ifjúsági aktivisták és értelmiségiek közötti kapcsolatok korlátozására irányuló intézkedéseit, mivel e kapcsolatok rendkívül nagy jelentőséggel bírnak a két ország között régóta tartó ellenséges viszony rendezésében; ebben a tekintetben emlékeztet a Lejla és Arif Junusz által e téren végzett fontos munkára;

11.  felszólítja az azeri hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a sajtó és a média szabadságát, a jogszabályokban és a gyakorlatban, online és offline egyaránt, a nemzetközi normákkal összhangban garantálják a véleménynyilvánítás szabadságát, és vessenek véget a kormánnyal szembeni bírálattal kapcsolatban a médiaorgánumok által gyakorolt cenzúrának;

12.  rendkívüli aggodalmának ad hangot az azerbajdzsáni LMBTI-személyek helyzete miatt; határozottan elítéli az LMBTI-személyek elleni, a legfelsőbb politikai körökből érkező gyűlöletbeszédet; felhívja az azeri kormányt, hogy hagyjon fel az LMBTI-személyek jogaiért küzdő emberijog-védők akadályozásával és megfélemlítésével;

13.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy komoly és a kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszéd folyjon az EU és az azeri kormány, az ellenzéki erők és a civil társadalom között;

14.  ismételten hangsúlyozza, hogy az Azerbajdzsánnal kötendő stratégiai partnerségi megállapodás megkötésére irányuló tárgyalásokat azonnal fel kell függeszteni mindaddig, amíg a kormány nem tesz konkrét lépéseket az egyetemes emberi jogok tiszteletben tartása irányába;

15.  felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy szigorúan alkalmazzák a „többért többet” elvet, különös figyelmet fordítva az emberijog-védők helyzetére – összhangban az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokkal –, az igazságszolgáltatás függetlenségére, a demokratikus reformokra, valamint az alapvető jogokra és szabadságjogokra, és egyértelműen határozzák meg a reformok elmaradásának következményeit; felszólítja a Bizottságot, hogy a fent említett, az emberijog-védőkkel szemben az azerbajdzsáni emberi jogi visszaélések dokumentálásáért intézett célzott támadásokra való tekintettel vizsgáljon felül és szükség esetén ideiglenesen függesszen fel minden olyan, Azerbajdzsán számára az európai szomszédsági eszköz révén nyújtott támogatást, amely nem kapcsolódik az emberi jogokhoz, a civil társadalomhoz és emberek közötti, alulról szerveződő együttműködéshez; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tartsák fenn az emberek közötti kapcsolatok és együttműködés támogatását az olyan területeken, mint a civil társadalom, az oktatás, a tudományos élet, valamint a fiatalok és diákok cseréje;

16.  felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy határozott és egységes módon lépjenek fel az Azerbajdzsánban folyó elnyomás ellen, egyértelművé téve, hogy a kialakult helyzet teljességgel elfogadhatatlan, mindaddig „semmi sem marad a régiben”, amíg a kormány szabadon nem bocsátja az összes politikai indíttatású vádak alapján bebörtönzött személyt, és fel nem hagy a civil társadalom független csoportjainak folyamatos elnyomásával;

17.  nyomatékosan kéri az Azerbajdzsánban működő európai vállalatokat, hogy szókimondó módon követeljenek magas szintű emberi jogi normákat, és fogadjanak el a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó magas szintű normákat, figyelemmel lépéseiknek az ország emberi jogi helyzetére gyakorolt hatására;

18.  sajnálatosnak tartja, hogy az EU–Azerbajdzsán emberi jogi párbeszéd nyomán nem történt jelentős előrelépés az ország emberi jogi helyzete tekintetében; sürgeti az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy fokozza az említett párbeszédet annak hatékonyabbá és eredményorientáltabbá tétele érdekében, és rendszeresen tegyen jelentést a Parlamentnek;

19.  felkéri az uniós hatóságokat, hogy folytassanak alapos vizsgálatot a Hadidzsa Iszmajilova oknyomozó újságíró munkája nyomán felmerült, az Alijev elnökkel és családtagjaival szembeni korrupciós vádakkal kapcsolatban;

20.  felhívja a Tanácsot, hogy kerülje a kettős mérce alkalmazását a keleti partnerség országaival kapcsolatban, valamint hogy e tekintetben vegye fontolóra a politikai üldözésben részt vevő valamennyi politikussal, hivatalnokkal és bíróval szembeni célzott szankciók és vízumtilalom alkalmazását;

21.  felszólítja az azeri hatóságokat, hogy működjenek együtt a regionális szervezetek, például az Európa Tanács és az EBESZ képviselőivel, és tegyék lehetővé számukra a látogatásokat; határozottan fájlalja, hogy az azeri hatóságok úgy határoztak, hogy bezáratják az EBESZ bakui irodáját;

22.  megállapítja, hogy független választási megfigyelők, többek között a hosszú távú EBESZ megfigyelő misszió és nemzeti missziók is a 2003. október óta tartott valamennyi azerbajdzsáni elnökválasztás és parlamenti választás óta – a 2003. októberi elnökválasztást is beleértve – a választási normák súlyos megsértését dokumentálták; súlyos aggályainak ad hangot azzal kapcsolatban, hogy megvannak-e a 2015. november 1-jei szabad és tisztességes választás feltételei, minthogy az ellenzéki pártok vezetőit bebörtönözték, a média és az újságírók nem tevékenykedhetnek szabadon és megfélemlítés nélkül, és a félelem légköre uralkodik;

23.  felhívja az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy ez idő szerint tartózkodjanak a választási megfigyelő tevékenységektől; megjegyzi, hogy a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) jelenleg egy helyszíni missziót folytat, és az ország helyzetéről adott elemzésének ismerete kiemelkedő jelentőséggel bír;

24.  emlékeztet azon határozatára, hogy európai parlamenti küldöttséget indít Azerbajdzsánba, és hangsúlyozza, hogy e küldöttséget mielőbb útnak kell indítani annak érdekében, hogy tárgyalást folytasson az azeri hatóságokkal a sürgős kérdésekről, például az emberi jogok és Hegyi-Karabah kérdéséről;

25.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Külügyi Szolgálatnak, az Európai Tanácsnak, a Bizottságnak, az Azerbajdzsáni Köztársaság kormányának és parlamentjének, az Európa Tanácsnak, az EBESZ-nek és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.


Migráció és menekültek Európában
PDF 191kWORD 97k
Az Európai Parlament 2015. szeptember 10-i állásfoglalása az Európába irányuló migrációról és menekülthullámról (2015/2833(RSP))
P8_TA(2015)0317RC-B8-0832/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezményre,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi egyezményre és annak kiegészítő jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a szíriai konfliktus keltette menekülthullám problémájának leküzdésére irányuló uniós és tagállami intézkedésekről szóló 2013. október 9-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel 2013. október 23-i állásfoglalására a Földközi-tenger térségét érintő migrációs hullámokról, különös tekintettel a Lampedusa közelében történt tragikus eseményekre(2),

–  tekintettel a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről szóló, 2014. december 17-i állásfoglalására(3) ,

–  tekintettel a Földközi-tengeren bekövetkezett legutóbb tragédiákról és az Európai Unió migrációs és menekültügyi politikáiról szóló, 2015. április 29-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Bizottság 2015. május 13-i európai migrációs stratégiájára (COM(2015)0240),

–  tekintettel a 2015. április 20-i közös Kül- és Belügyi Tanács migrációval kapcsolatos tízpontos cselekvési tervére,

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsának a földközi-tengeri térségbeli menekültválságról szóló, 2015. április 23-i rendkívüli csúcstalálkozójára,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) „A Földközi-tengeren történt halálesetek” című 2012. áprilisi jelentésére,

–  tekintettel a Tanács 2015. július 20-i következtetéseire,

–  tekintettel az EU-Afrika szarva migrációs útvonal kezdeményezésre (más néven: a „kartúmi folyamatra”), amelyet az Afrikai Unió és az EU tagállamai és intézményei 2014. november 28-án fogadtak el,

–  tekintettel az ENSZ migránsok emberi jogaival foglalkozó különleges előadójának jelentéseire, különösen „Banking on mobility over a generation: follow-up to the regional study on the management of the external borders of the European Union and its impact on the human rights of migrants” (A mobilitásra építve egy nemzedéken át: az Európai Unió külső határainak igazgatásáról és annak a migránsok emberi jogaira gyakorolt hatásáról szóló regionális tanulmány nyomon követése) című, 2015 májusában közzétett jelentésére,

–  tekintettel az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalnak (EASO) az Európai Unió menekültügyi helyzetéről szóló 2014. évi éves jelentésére,

–  tekintettel a Parlamentben 2015. szeptember 9-én a migrációról és az Európában tartózkodó menekültekről tartott vitára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az állandó konfliktusok, a regionális instabilitás és az emberi jogi jogsértések következtében korábban soha nem látott mennyiségben érkeznek védelmet kereső emberek az EU-ba; mivel tavaly óta 75%-kal nőtt a gyermekekre vonatkozó menedékkérelmek száma; mivel a nyári időszakban ismét bebizonyosodott, hogy a migráció nem átmeneti jelenség és a jelek szerint a menekültek száma továbbra is nőni fog, újra csak rávilágítva arra, hogy mindent meg kell tenni az országukból menekülő, veszélyben lévő emberek életének megmentése érdekében, valamint arra, hogy a tagállamoknak be kell tartaniuk nemzetközi kötelezettségeiket, többek között a tengeri mentés kötelezettségét;

B.  mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) adatai szerint 2800 nő, férfi és gyermek vesztette életét vagy tűnt el 2015-ben, miközben biztonságot keresve Európába próbált eljutni; mivel a menekültek és migránsok Európán keresztül szárazföldön vezető útjuk során is életüket vesztik;

C.  mivel a csempészek és az embercsempészek kihasználják a szabálytalan migrációt, és saját anyagi haszonszerzésük fejében veszélybe sodorják a bevándorlók életét, ezrek haláláért felelősek, és súlyos kihívás elé állítják az Uniót és a tagállamokat; mivel az embercsempészek bűnözői tevékenységeik révén mintegy évi 20 milliárd euró haszonra tesznek szert; mivel az Europol szerint a rendezetlen jogállású migránsok földközi-tengeri átkelésének szervezésében aktívan részt vevő szervezett bűnözői csoportok eddig is részt vettek ember-, kábítószer- és fegyvercsempészetben, valamint terrorista tevékenységekben;

D.  mivel a Frontex adatai szerint 2015-ben a menedékkérők származási országai elsősorban Szíria, Afganisztán, Eritrea és Irak; mivel az Eurostat szerint az ezen országokból elmenekülő legtöbb ember megkapja a védelmet;

E.  mivel a regionális instabilitás és konfliktus, valamint az ISIS/Dáis felemelkedése a szomszédos konfliktusterületeken mind jelentősen kihatnak a migránsok tömeges beáramlására és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek mozgására, így az EU-ba eljutni igyekvő magánszemélyek számára;

F.  mivel az Európai Tanács legutóbbi, 2015. június 25–26-án és a Bel- és Igazságügyi Tanács ezt követő, 2015. július 20-án tartott ülésén nem sikerült megállapodásra jutni az emberek áttelepítését és letelepítését célzó, kötelező újraelosztási mechanizmusról, e helyett egy önkéntes mechanizmusban állapodtak meg; mivel a tagállamok nem jutottak megállapodásra a 40 000 menekült Görögországból és Olaszországból történő áttelepítése tekintetében, és ehelyett csak 32 256 férőhelyet ajánlottak fel;

G.  mivel Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke 2015. szeptember 3-án legalább 100 000 menekült elosztására szólított fel;

H.  mivel a jelenlegi eseti döntéshozatal helyett a menekültügyre és a migrációra vonatkozó hosszabb távú megközelítés kidolgozása szükséges;

I.  mivel sok polgár eddig soha nem látott mértékű szolidaritást tanúsít a menekültek iránt, melegen üdvözlik őket, és elismerésre méltó támogatást nyújtanak számukra; mivel az európai polgárok ezzel megmutatják, hogy a szükséget szenvedők védelme és az együttérzés továbbra is valódi európai értékek;

J.  mivel a jelenlegi helyzet erős fényt vet a kormányok menedékkérőkkel szembeni szolidaritásának sajnálatos hiányára, valamint a nem megfelelően koordinált és következetes fellépés elmulasztására; mivel ez a helyzet káoszhoz és az emberi jogok megsértéséhez vezet; mivel a különböző tagállamok eltérő álláspontjai továbbra is azt tükrözik, hogy az EU migrációs politikája 28 részre töredezett szét; mivel a tagállamokban egységesen alkalmazandó menekültügyi eljárások és szabályok hiánya miatt az egyes tagállamokban más-más védelmi szintek alakultak ki, sőt, bizonyos esetekben egyáltalán nem állnak a menedékkérők rendelkezésére megfelelő biztosítékok;

K.  mivel egyes tagállamok és vezetőik proaktív megközelítést alkalmaznak, és tanúbizonyságot tesznek arról, hogy felkészültek és hajlandóak a menekültek fogadására, valamint a menekültek valamennyi tagállam közötti elosztását célzó állandó és kötelező erejű mechanizmus létrehozására; mivel a többi tagállamnak követnie kellene ezt a jó példát;

L.  mivel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának a migráció holisztikus megközelítéséről szóló stratégiai jelentése egészében fogja vizsgálni az EU menekültügyi és migrációs politikáját;

M.  mivel a menekültek helyzetére vonatkozó 1951-es egyezmény (Genfi Egyezmény) értelmében az emberek származási országuktól függetlenül menedékért folyamodhatnak, amennyiben ezt faji, vallási okok, nemzeti hovatartozásuk, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozásuk, avagy politikai meggyőződésük miatti üldözéstől való megalapozott félelmük indokolja;

1.  mélységes szomorúságának és sajnálatának ad hangot az Európai Unióban menedéket kereső emberek életét követelő tragédiák miatt; sürgeti az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a további tengeri vagy szárazföldi halálesetek megakadályozása érdekében;

2.  szolidaritását fejezi ki a számos migránssal és menekülttel, akik konfliktusoknak, az emberi jogok súlyos és sorozatos megsértésének, durva kormányzási hibáknak és kíméletlen elnyomásnak az áldozatai;

3.  üdvözli a civil társadalmi csoportok és magánszemélyek erőfeszítéseit, akik Európa-szerte nagy számban mozdulnak meg annak érdekében, hogy fogadják a menekülteket és a migránsokat, és segítséget nyújtsanak nekik; ösztönzi az európai polgárokat, hogy továbbra is támogassák a menekültválságra adott humanitárius válaszlépéseket és folytassák szerepvállalásukat; úgy véli, hogy az ilyen fellépések az európai értékekhez való valódi ragaszkodást tükrözik, és reménykeltőek Európa jövője szempontjából;

4.  ismételten alátámasztja a Földközi-tengeren bekövetkezett legutóbbi tragédiákról és az Európai Unió migrációs és menekültügyi politikáiról szóló, 2015. április 29-i állásfoglalását; emlékeztet arra, hogy az EU-nak a jelenlegi menekültügyi helyzetre adott azonnali válaszát az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 80. cikkének megfelelően a szolidaritásra és a felelősség igazságos elosztására kell alapoznia, és olyan holisztikus megközelítésre, amely figyelembe veszi a biztonságos és jogszerű migrációt, valamint az alapvető jogok és értékek maradéktalan tiszteletben tartását;

5.  megerősíti, hogy elkötelezett a schengeni térségen belüli nyitott határok iránt a külső határok hatékony ellenőrzésének biztosítása mellett; hangsúlyozza, hogy az európai integráció egyik legnagyobb vívmánya a személyek schengeni térségen belüli szabad mozgása;

6.  üdvözli az áttelepítésre és letelepítésre irányuló bizottsági kezdeményezéseket, többek között a nemzetközi védelemre szoruló, megnövekedett számú menedékkérő sürgősségi áttelepítésére irányuló új kezdeményezést, amely Görögországra, Olaszországra és Magyarországra vonatkozik; támogatja a Bizottság bejelentését az EUMSZ 78. cikkének (2) bekezdésén alapuló állandó áttelepítési mechanizmusra vonatkozóan, amelyet – figyelembe véve a tagállamban jelen lévő menekültek számát – vészhelyzetben lehetne működésbe léptetni; készen áll arra, hogy gyorsított eljárás keretében foglalkozzon az új sürgősségi áttelepítési rendszerrel, és kinyilvánítja azon szándékát, hogy a Bizottság által párhuzamosan javasolt valamennyi egyéb intézkedést elősegíti annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok ne késleltethessék az állandó áttelepítési programot; emlékezteti a Tanácsot, hogy a Parlament határozottan támogatja egy kötelező erejű áttelepítési mechanizmus létrehozását, amely amennyire lehetséges, figyelembe veszi a menekültek preferenciáit;

7.  üdvözli, hogy a Bizottság operatív támogatást nyújt majd az olyan „frontvonalbeli” tagállamoknak, mint Görögország, Olaszország és Magyarország uniós fogadóállomások („hotspot”) létrehozása révén, felhasználva az uniós ügynökségek – például a Frontex, az EASO és az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) – szakértőinek tudását annak érdekében, hogy segítséget nyújtsanak a tagállamoknak az érkező személyek nyilvántartásba vételében; emlékezteti a tagállamokat, hogy a regisztrációs központok sikere attól függ, hogy hajlandóak-e áttelepíteni a menekülteket az uniós fogadóállomásokról saját területükre; úgy véli, hogy ezzel a megközelítéssel egyértelműen biztosítható a speciális igényekkel rendelkező emberek azonosítása és a megfelelő szolgálatokhoz történő irányításuk;

8.  tudomásul veszi a Bizottság javaslatát arra vonatkozóan, hogy a biztonságos származási országok közös uniós jegyzékének létrehozása révén megerősítsék a menekültügyi eljárásokról szóló irányelv „biztonságos származási országra” vonatkozó rendelkezését; véleménye szerint e megközelítés korlátozná ezen országok állampolgárainak eljárási jogait; emlékeztet arra, hogy a menedékkérelmek elfogadási aránya többek között egyes származási országokkal összefüggésben is tagállamonként igen eltérő; olyan intézkedések meghozatalát kéri, amelyek biztosítják, hogy e megközelítés különösen azok esetében, akik kiszolgáltatott csoportokba tartoznak, ne ássa alá a visszaküldés tilalmának elvét és az egyéni menedékjogot;

9.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy módosítsa a hatályos Dublini Rendeletet olyan módon, hogy az magába foglaljon egy a menedékkérőket a 28 tagállam között elosztó, állandó, kötelező rendszert, amely az elosztáshoz méltányos, kötelező kulcsot alkalmaz, és egyúttal figyelembe veszi az integrációval kapcsolatos kilátásokat, valamint maguknak a menedékkérőknek az igényeit és egyedi körülményeit;

10.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teremtsenek jelentős költségvetési mozgásteret és tartalékot a 2016. évi költségvetésben és a többéves pénzügyi keret rendelkezéseiben, ami lehetővé teszi, hogy nagyobb mértékű gyors és jelentős segítséget lehessen nyújtani az EASO-nak és a tagállamoknak a menekültek fogadása és integrációja terén tett intézkedéseik során, ideértve az áttelepítési és letelepítési keretrendszert is;

11.  felszólít arra, hogy a közös európai menekültügyi rendszert minden abban részt vevő tagállam gyorsan és maradéktalanul ültesse át és ténylegesen hajtsa végre; sürgeti a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a tagállamok megfelelően alkalmazzák az uniós jogszabályokat annak érdekében, hogy közös hatékony, következetes és humánus normákat alkalmazzanak az Unió egész területén, a gyermekek legjobb érdekének figyelembevételével;

12.  úgy véli, hogy a visszatérési irányelvet azon eljárásokat és előírásokat tiszteletben tartva kell végrehajtani, amelyek lehetővé teszik, hogy Európa humánusan és méltóságteljesen kezelje a hazatelepülőket a visszaküldés tilalmának elvével összhangban; emlékeztet arra, hogy a visszatoloncolással szemben az önkéntes hazatérést kell előnyben részesíteni;

13.  emlékeztet arra, hogy korlátozottak a védelemre szorulók lehetőségei az Európai Unióba való jogszerű belépésre, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy többek között a kerítésépítések és a külső határok lezárása következtében nem marad más lehetőségük, mint hogy bűnöző embercsempészek segítségét vegyék igénybe, és veszélyes útvonalakon utazzanak annak érdekében, hogy Európában menedéket találjanak; úgy véli ezért, kiemelten fontos, hogy az EU és a tagállamok biztonságos és jogszerű lehetőségeket, például humanitárius folyosókat és humanitárius vízumot biztosítsanak a menekülteknek; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak a kötelező érvényű letelepítési programon túl más eszközöket is biztosítaniuk kell, például a családegyesítés erősítését, magánszponzori rendszereket és rugalmas vízum-megállapodásokat, többek között tanulmányi és munkavállalási célokra is; úgy véli, hogy szükséges a Vízumkódex módosítása oly módon, hogy konkrétabb közös rendelkezéseket tartalmazzon a humanitárius vízumokra vonatkozóan; kéri a tagállamokat, hogy nagykövetségeiken és konzulátusaikon tegyék lehetővé a menedék iránti kérelmek benyújtását;

14.  emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak szigorú büntetőjogi szankciókat kellene bevezetniük a – mind az EU-ba irányuló, mind az Unió területén áthaladó – emberkereskedelem és embercsempészet ellen; felszólítja a tagállamokat az embercsempészek bűnözői hálózatai elleni küzdelemre, ugyanakkor arra, hogy mindeközben a migránsokat humanitárius alapon segítőket, például az őket szállítókat ne büntessék, valamint hogy kérjék a Bizottságtól a 2001/51/EK tanácsi rendelet felülvizsgálatának megfontolását; tudomásul veszi az embercsempészek és emberkereskedők ellen a földközi-tengeri térségben indított EUNAVFOR Med műveletet;

15.  sajnálatának ad hangot, amiért egyes tagállamok vezetői és szélsőjobboldali pártok migránsellenes indulatok szítására használják ki a jelenlegi helyzetet és egyidejűleg az EU-t okolják a válságért, aminek következtében egyre nagyobb számban fordulnak elő a migránsok ellen elkövetett erőszakos cselekmények; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek sürgősen lépéseket annak érdekében, hogy elkerüljenek a migránsok ellen irányuló minden erőszakos fellépést és gyűlöletbeszédet; továbbá felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy egyértelműen foglaljanak állást az európai szolidaritás és az emberi méltóság tiszteletben tartása mellett;

16.  emlékeztet arra, hogy a migráció globális és összetett jelenség, amely ezért olyan hosszú távú megközelítést igényel, amely foglalkozik a kiváltó okokkal is, többek között a szegénységgel, az egyenlőtlenséggel, az igazságtalansággal, az éghajlatváltozással, a korrupcióval, a rossz kormányzással és a fegyveres konfliktusokkal; sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a 2015 novemberi vallettai csúcstalálkozón összpontosítsanak a kiváltó okokra; hangsúlyozza, hogy átfogó uniós megközelítésre, az uniós belső és külső politikák, különösen pedig a közös kül- és biztonságpolitika, a fejlesztési és a migrációs politika koherenciájának megerősítésére van szükség; kételyekkel fogadja azokat a terveket, amelyek a harmadik országoknak juttatott fejlesztési támogatást szorosabb határellenőrzéshez vagy visszafogadási megállapodásokhoz kívánják kötni;

17.  kéri az EU-t , tagállamait és a többi nemzetközi adományozót, hogy minél előbb teljesítsék az Addisz-Abebában 2015 júliusában megrendezett fejlesztésfinanszírozási konferencián elhangzott ígéreteket, és hangsúlyozza, hogy a fejlesztési politika fókuszát át kell helyezni a békés társadalomépítésre, a korrupció elleni küzdelemre és a jó kormányzás előmozdítására a 2015 utáni globális fejlesztési keret 16. fenntartható fejlesztési céljában foglaltaknak megfelelően;

18.  sürgeti az EU-t, tagállamait és a nemzetközi közösséget, hogy vállaljanak nagyobb szerepet a konfliktuskezelésben, különösen pedig járuljanak hozzá fenntartható politikai megoldások kialakításához a konfliktus sújtotta régiókban, mint például Irakban, Szíriában, Líbiában és a Közel-Keleten, továbbá az inkluzív és demokratikus intézmények és a jogállamiság támogatása érdekében erősítsék meg a valamennyi emberi jogi vonatkozásra kiterjedő – többek között regionális szervezetekkel folytatott – politikai párbeszédet, fokozzák a helyi közösségek ellenálló képességét, valamint szilárdítsák meg a társadalmi és demokratikus fejlődést a származási országokban és azok népei között; ezzel összefüggésben fokozottabb együttműködésre hív fel az Arab Liga és az Afrikai Unió e régióban található országaival a védelemre szoruló személyek kezelése, letelepítése és a menedékjog számukra történő megadása érdekében;

19.  kéri a Bizottságot és a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy hívjanak össze a menekültválsággal foglalkozó nemzetközi konferenciát, amelyen az EU, az uniós tagállamok, az ENSZ égisze alatt működő szervezetek, az Amerikai Egyesült Államok, rangos nemzetközi nem kormányzati szervezetek és arab államok vesznek részt többek között azzal a céllal, hogy egy közös globális humanitárius segítségnyújtási stratégiát hozzanak létre;

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0414.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0448.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0105.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0176.


Az EU szerepe a közel-keleti békefolyamatban
PDF 270kWORD 91k
Az Európai Parlament 2015. szeptember 10-i állásfoglalása az EU közel-keleti békefolyamatban betöltött szerepéről (2015/2685(RSP))
P8_TA(2015)0318RC-B8-0836/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a közel-keleti békefolyamatról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a közel-keleti békefolyamatról szóló 2015. július 20-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Federica Mogherininek, és Izraellel, a megszállt palesztin területekkel, a közel-keleti békefolyamattal és az Egyesült Nemzetek Szervezetének segélyező hivatala számára nyújtott uniós támogatással foglalkozó szóvivőjének közelmúltbeli nyilatkozataira,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről Izrael Állam között társulást létrehozó euromediterrán megállapodásra,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösség, másrészről Ciszjordánia és a Gázai övezet Palesztin Nemzeti Hatósága képviseletében a Palesztin Felszabadítási Szervezet közötti kereskedelemről és együttműködésről szóló ideiglenes euromediterrán társulási megállapodásra,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozataira,

–  tekintettel a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló 1949. évi negyedik genfi egyezményre,

–  tekintettel a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a közel-keleti béke elérése továbbra is a nemzetközi közösség legfontosabb prioritásai közé tartozik, és nélkülözhetetlen eleme a regionális stabilitásnak és biztonságnak; mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsában erőfeszítéseket tesznek a békefolyamat újraindítására;

B.  mivel az izraeli–palesztin konfliktust az arab–izraeli konfliktus szélesebb összefüggéseiben kell vizsgálni; mivel az EU úgy véli, hogy a közel-keleti béke feltétele egy átfogó, regionális megoldás; mivel az erőszakkal terhelt szíriai válság, a Dáis megerősödése, valamint a radikalizmus és a terrorizmus közel-keleti terjedése komoly biztonsági fenyegetéseket jelentenek Izrael és az egész térség számára, tovább súlyosbítva a palesztinok szenvedéseit, ugyanakkor közös érdekeket is teremtenek az arab államok és Izrael között, és mindeközben az Iránnal való nukleáris megállapodás, amelynek elérésében az EU jelentős szerepet játszott, egyedülálló lendületet adhat a békefolyamatnak, amit nem lenne szabad elszalasztani;

C.  mivel az Unió már többször is megerősítette, hogy a két állam elvén és az 1967-es határokon alapuló megoldást támogatja, amely szerint mindkét állam fővárosa Jeruzsálem, egy biztonságos Izrael Állam és egy független, demokratikus, területileg összefüggő és életképes Palesztin Állam békében és biztonságban él egymás mellett, és szorgalmazta az Izrael és a Palesztin Hatóság közötti közvetlen béketárgyalások újraindítását;

D.  mivel az Unió Izrael legnagyobb kereskedelmi partnere és a palesztinok legnagyobb segélynyújtója; mivel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő), Federica Mogherini több alkalommal kifejezte elkötelezettségét az iránt, hogy megújítsa és fokozza az EU békefolyamatban betöltött szerepét; mivel 2015. áprilisban Fernando Gentilinit nevezték ki az Európai Unió közel-keleti békefolyamathoz rendelt új különleges képviselőjének; mivel annak ellenére, hogy az Unió arra törekszik és elkötelezett az iránt, hogy hatékony szerepet játsszon e területen, még nem alakított ki átfogó és koherens képet a közel-keleti békefolyamatban való szerepvállalásával kapcsolatban, melynek tükröznie kellene a gyorsan változó regionális összefüggéseket;

1.  mélységes aggodalmát fejezi ki a közel-keleti békefolyamatot akadályozó elhúzódó patthelyzet miatt, és felszólít a béke megteremtésére irányuló hiteles erőfeszítések haladéktalan újrakezdésére; felszólítja mind az izraelieket, mind a palesztinokat arra, hogy kerüljenek minden olyan lépést, amely miatt tovább élesedhet a helyzet, beleértve a gyűlöletbeszédet és a közösség elleni izgatást, valamint az olyan egyoldalú intézkedéseket, amelyek befolyásolhatják a tárgyalások eredményét, és veszélyeztetik a két állam elvén alapuló megoldás életképességét; kiemeli, hogy az izraeli–palesztin konfliktus tartós megoldása csak regionális összefüggésben, minden érintett regionális szereplő bevonásával és a nemzetközi közösség támogatásával érhető el;

2.  ismételten hangsúlyozza, hogy határozottan támogatja az 1967-es határokon nyugvó, két állam elvén alapuló megoldást, amelynek értelmében kölcsönös megállapodáson alapuló területcserék történtek és mindkét ország fővárosa Jeruzsálem, és amely szerint egy biztonságos Izrael Állam és egy független, demokratikus, területileg összefüggő és életképes Palesztin Állam békében, biztonságban és kölcsönös elismerésben él egymás mellett, az önrendelkezéshez való jog alapján és a nemzetközi jog teljes körű tiszteletben tartása mellett; hangsúlyozza, hogy békés eszközök alkalmazása, illetve az emberi jogok és a humanitárius jog tiszteletben tartása az egyetlen módja annak, hogy igazságos és tartós béke alakuljon ki az izraeliek és a palesztinok között;

3.  hangsúlyozza, hogy az Unió és a nemzetközi közösség legsürgősebb feladatát a két állam elvén alapuló megoldás életképességének konkrét fellépés révén történő megőrzésének kell képeznie, biztosítva mindkét oldalon a civilek jogainak teljes körű tiszteletben tartását; várakozással tekint az Unió és Izrael között a ciszjordániai helyzetről és a két állam elvén alapuló megoldás lehetőségének megőrzéséről folytatandó strukturális párbeszéd megindítása elé, melynek ki kell térnie a telepek kérdésére is;

4.  üdvözli, hogy az EU pozitív szerepet játszik és megadja a szükséges támogatást az izraeli–palesztin és tágabb értelemben az arab–izraeli konfliktus békés és építő jellegű eszközök révén történő megoldásának megkönnyítéséhez, ami az EU közel-keleti biztonsággal, stabilitással és jóléttel kapcsolatos érdekeit szolgálja; új uniós megközelítést kér azonban, amely hitelesen szolgálja mind az izraeliek, mind a palesztinok békéhez és biztonsághoz fűződő érdekeit; üdvözli az alelnök/főképviselő személyes elkötelezettségét és az Európai Unió közel-keleti békefolyamathoz rendelt új különleges képviselőjének kinevezését, és támogatja e tekintetben tett erőfeszítéseiket;

5.  üdvözli az EU azon kötelezettségvállalását, hogy valamennyi érintett féllel konzultálva aktívan elősegíti a békefolyamat megújított többoldalú megközelítését, és hogy tevékenyen segíteni fogja a feleket a bizalom helyreállításában és az érdemi tárgyalások folytatásához szükséges bizalomteli légkör mielőbbi kialakításában; megjegyzi, hogy az EU úgy ítéli meg, hogy a nemzetközi támogató csoport létrehozása az egyik lehetséges módja annak, hogy hozzájáruljon e cél eléréséhez; hangsúlyozza, hogy az EU készen áll arra, hogy együttműködjön a régióbeli partnerekkel az arab békekezdeményezés alapján;

6.  sürgeti az alelnököt/ főképviselőt és az uniós különleges képviselőt, hogy használják ki jobban az EU és tagállamai politikai kapcsolatait és intézményi szakértelmét – amelyek Európa és a közel-keleti régió földrajzi közelségén, történelmi kötelékein és intenzív gazdasági kapcsolatain alapulnak – az izraeliek és palesztinok, illetve tágabb értelemben az arab államok és Izrael közötti békefolyamatban valódi politikai szerep betöltése érdekében; emlékezteti a tagállamokat azon kötelességükre, hogy aktív hozzájáruljanak a közel-keleti békefolyamat kezelésének módjára vonatkozó egységes európai álláspont kialakításához, továbbá tartózkodjanak az európai fellépést gyengítő egyoldalú kezdeményezésektől;

7.  támogatja az ENSZ Biztonsági Tanácsában az izraeliek és a palesztinok közötti béketárgyalások folytatására tett erőfeszítéseket; sürgeti az EU-t, hogy hajtsa végre a befolyással rendelkező szereplőként rá váró feladatokat, és indítson bátor és átfogó, az egész régiót érintő békekezdeményezést; úgy véli, hogy az EU-nak kiemelt szerepet kell játszania a közel-keleti kvartett céljainak – amelyeket a konfliktus politikai megoldásának megtalálására kell újraösszpontosítani – és formátumának újbóli meghatározásában;

8.  elítéli az izraeli telepek folyamatos bővítését, mivel az sérti a nemzetközi jogot, fokozza a palesztin oldal felháborodását, és aláássa a két állam elvén alapuló megoldás életképességét és megvalósításának esélyeit, és felszólítja az izraeli hatóságokat, hogy haladéktalanul vessenek véget a telepekkel kapcsolatos politikájuknak, és azt fordítsák a visszájára;

9.  üdvözli az EU annak biztosítására irányuló kötelezettségvállalását, hogy – az Izrael és az általa a megszállt palesztin területeken végzett tevékenységek közötti különbségtétel szellemében – minden, az EU és Izrael közötti megállapodásban egyértelműen és kifejezetten szerepeljen az a tény, hogy – amint azt a Külügyek Tanácsának 2015. július 20-i következtetései is ismételten hangsúlyozzák – az említett megállapodások az 1967-ben Izrael által megszállt területekre nem vonatkoznak; tudomásul veszi az EU által finanszírozott vissza nem térítendő támogatások, pénzdíjak és pénzügyi eszközök vonatkozásában az izraeli szervezetek és azok Izrael által 1967 júniusa óta elfoglalt területeken folytatott tevékenységének 2014. évtől kezdődő támogathatóságáról szóló, 2013. július 19-i bizottsági iránymutatásokat, és a 16 uniós külügyminiszter által 2015. április 13-án az alelnöknek/főképviselőnek küldött levelet, amelyben ösztönzik arra, hogy a Bizottságon belül vállaljon vezető szerepet az izraeli telepekről származó termékek címkézésére vonatkozó, az egész EU-ra kiterjedő iránymutatások kidolgozásának lezárásában;

10.  hangsúlyozza az Unió illetékes hatóságainak felelősségét annak további biztosításában, hogy a palesztinoknak juttatott uniós finanszírozást ne lehessen sem közvetlenül, sem közvetve terrorista szervezetek vagy tevékenységek számára átirányítani;

11.  hangsúlyozza, hogy a militáns csoportok által izraeli területek ellen végrehajtott rakétatámadás elfogadhatatlan, és ismételten rámutat a helyzet élesedésének veszélyére; hangsúlyozza, hogy az EU-nak feltétlenül Izraellel, a Palesztin Hatósággal, Egyiptommal és Jordániával partnerségben kell tevékenykednie annak érdekében, hogy meg lehessen előzni a gázai övezeti és ciszjordániai terrorista csoportok újbóli felfegyverzését, valamint az általuk folytatott fegyvercsempészetet, rakétagyártást és alagútépítést; ismételten hangsúlyozza, hogy égető szükség van Gázában minden terrorista csoport lefegyverzésére, összhangban a Külügyek Tanácsa 2014. júliusi következtetéseivel;

12.  mélységes aggodalmának ad hangot a ciszjordániai telepesek fokozódó erőszakossága miatt; üdvözli, hogy az izraeli vezetés széles körben elítélte a Davabsa család ellen Dúma falujában a közelmúltban elkövetett gyújtogatást, de emlékezteti Izraelt, hogy teljes felelősséggel tartozik a palesztin lakosság védelméért és a telepesek általi erőszak elkövetőinek bíróság elé állításáért;

13.  üdvözli azt a munkát, amelyet a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) rendőri és jogállami missziója (EUPOL COPPS) végzett a megszállt palesztin területeken azzal, hogy segítette a Palesztin Hatóságot a jövőbeli palesztin állam intézményeinek kiépítésében a rendőrségi és a büntető igazságszolgáltatás terén; kéri a KBVP határellenőrzést segítő missziójának (EUBAM Rafah) újbóli életre keltését, nagyratörőbb feladatokkal, megfelelő eszközökkel és személyzettel annak érdekében, hogy konkrét szerepet játszhasson a Gázai övezet egyiptomi és izraeli határainak ellenőrzésében;

14.  felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a Bizottságot, hogy készítsenek jelentést a Parlament számára a megszállt palesztin területeken lévő, Unió által finanszírozott létesítmények és projektek elpusztításáról és az azokat ért károkról;

15.  felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy biztosítsanak finanszírozást a régióban működő azon nem kormányzati szervezetek számára, amelyek politikai céljai összhangban vannak a közel-keleti békefolyamat átfogó céljaival, és sürgeti az uniós hatóságokat, hogy működjenek együtt a megfelelő partnereikkel ebben a kérdésben;

16.  ismételten felszólít a Gázai övezet blokádjának megszüntetésére és a terület 2014 nyarán lezajlott háborús események utáni, sürgető újjáépítésére és helyreállítására, amit az Uniónak és a nemzetközi közösségnek a humanitárius segítségnyújtás szempontjából kiemelten kell kezelnie; elismerését fejezi ki az Egyesült Nemzetek Szervezetének a közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatala (UNRWA) e téren kifejtett hősies munkájáért; sürgeti az adományozókat, hogy a lehető leghamarabb utalják át a 2014. október 12-i, Palesztináról szóló kairói nemzetközi konferencián („Gáza újjáépítése”) tett pénzügyi kötelezettségvállalások összegét;

17.  üdvözli az Izrael által a Gázai övezettel szembeni korlátozások enyhítésére a közelmúltban tett lépéseket, de sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy továbbra is korlátozza az építőanyagok Gázába való bejutását; hangsúlyozza a további pozitív intézkedések fontosságát annak érdekében, hogy – Izrael jogos biztonsági aggodalmainak megfelelő kezelése mellett – lehetséges legyen a humanitárius segítség helyszínre juttatása és a gazdasági fellendülés; sürgeti a tagállamokat, hogy teljesítsék az arra vonatkozó ígéreteiket, hogy támogatják az újjáépítéshez szükséges anyagok nyomon követésének és ellenőrzésének háromoldalú mechanizmusát;

18.  sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy lépjen fel az ENSZ független vizsgálóbizottságának a 2014-es gázai konfliktusról készített jelentésében szereplő ajánlások teljes körű végrehajtása érdekében, beleértve a Nemzetközi Büntetőbíróság tevékenységének aktív támogatására irányuló ajánlásokat; üdvözli, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában részt vevő uniós tagállamok egyhangúlag támogatták annak 2015. július 3-i, „Az elszámoltathatóság és az igazság biztosítása a nemzetközi jog valamennyi megsértése esetén a megszállt palesztin területeken, többek között Kelet-Jeruzsálemben” című határozatát;

19.  hangsúlyozza, hogy a palesztin frakciók közötti megbékélés a két állam elvén alapuló megoldás megvalósításának fontos eleme, és sajnálatát fejezi ki a folytatódó palesztin megosztottság miatt; támogatja az EU palesztin frakciókhoz intézett felszólítását, hogy tekintsék a legfontosabb célnak a megbékélést és a Palesztin Hatóság Gázai övezetbe való visszatérését; sürgeti a palesztin erőket, hogy folytassák a megbékélésre irányuló erőfeszítéseiket, különösen a régóta esedékes elnökválasztás és törvényhozási választások megtartásával; hangsúlyozza, hogy a Palesztin Hatóságnak e tekintetben nagyobb felelősséget kell vállalnia és át kell vennie a Gázai övezetben a kormányzati feladatokat, többek között a biztonság és a polgári közigazgatás terén, valamint a határátkelőhelyeken való jelenléte révén;

20.  a konfliktusban érintett minden felet felszólít a fogva tartottak és bebörtönzöttek – köztük az éhségsztrájkot folytatók – jogainak maradéktalan tiszteletben tartására;

21.  mélységes aggodalmát fejezi ki az UNRWA súlyos finanszírozási válsága miatt; kéri az UNRWA-nak nyújtott uniós pénzügyi támogatás fokozását, és arra szólítja fel a többi adományozót, hogy tartsák be a hivatalnak tett ígéreteiket, továbbá az UNRWA-t arra, hogy folytassa irányításának javítását, ugyanakkor kéri a palesztin menekültek jelentette alapvető központi probléma orvoslását; elismerését fejezi ki az UNRWA-nak, és üdvözli az általa tett rendkívüli erőfeszítéseket, amelyek lehetővé tették a 2015/2016-os tanév megnyitását a palesztin menekült diákok számára;

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió közel-keleti békefolyamathoz rendelt különleges képviselőjének, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az ENSZ főtitkárának, a Knesszetnek, Izrael elnökének és kormányának, a Palesztin Törvényhozó Tanácsnak és a Palesztin Hatóságnak, az Arab Államok Ligája főtitkárának, Egyiptom, Jordánia és Libanon parlamentjeinek és kormányainak és az Egyesült Nemzetek Szervezete segélyező hivatala főbiztosának.


A fehéroroszországi helyzet
PDF 262kWORD 82k
Az Európai Parlament 2015. szeptember 10-i állásfoglalása a fehéroroszországi helyzetről (2015/2834(RSP))
P8_TA(2015)0319RC-B8-0866/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Fehéroroszországról szóló korábbi állásfoglalásaira és ajánlásaira,

–  tekintettel a keleti partnerség 2015 májusában Rigában tartott csúcstalálkozójára és annak nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Unió és a Fehérorosz Köztársaság között 2015. július 28-án lezajlott emberi jogi párbeszédre,

–  tekintettel arra, hogy a fehérorosz hatóságok 2015. augusztus 22-én hat politikai foglyot szabadon bocsátottak, és Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és Johannes Hahn, szomszédságpolitikáért és csatlakozási tárgyalásokért felelős biztos ezt követően 2015. augusztus 22-én kiadott, az említett foglyok szabadon bocsátásáról szóló nyilatkozatára;

–  tekintettel a soron következő, 2015. október 11-re kiírt elnökválasztásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel – a Fehéroroszország, az EU és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok érezhető megélénkülése ellenére – Fehéroroszországban továbbra is az emberi jogokat sértő állapotok uralkodnak, tovább tart többek között az emberi jogi jogvédők megfélemlítése, továbbra is előfordulnak rendőrségi razziák az emberi jogi szervezeteknél, melyek során ezek felszereléseit lefoglalják, és az országból továbbra is tüntetnek el erőszakkal embereket, amint azt az ENSZ különleges előadójának az emberi jogok fehéroroszországi helyzetéről szóló jelentése is megerősíti;

B.  mivel a Parlament Fehéroroszországgal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttsége 2015. június 18–19. között – 2002 óta először – hivatalos látogatást tett Minszkben; mivel az Európai Parlament jelenleg nem áll hivatalos kapcsolatban a fehérorosz parlamenttel;

C.  mivel a szólás- és médiaszabadság jelentős javulása, az egyszerű polgárok és ellenzéki aktivisták politikai jogainak azonos szintű tiszteletben tartása, valamint a jogállamiság és az alapvető jogok tiszteletben tartása előfeltétele az EU és Fehéroroszország közötti kapcsolatok javulásának; mivel az Európai Unió továbbra is szilárdan elkötelezett az emberi jogok – többek között a szólás- és médiaszabadság – fehéroroszországi védelme mellett;

D.  mivel történtek előrelépések egyes ágazatokat – pl. a felsőoktatást, a szakképzést, a digitális piacot, az energiaágazatot, az élelmiszerbiztonságot és a kultúrát – érintő szakpolitikák terén folytatott együttműködésben, ami előmozdítja a fehérorosz társadalomban a szükséges reformokról folytatandó konstruktív vitát és az Európai Unióval kapcsolatos általános tájékozottság kialakulását; mivel az EU-nak ugyanakkor gondoskodnia kell arról, hogy forrásait ne a civil társadalmi szervezetek, az emberi jogi jogvédők, a szabadúszó újságírók és az ellenzéki vezetők ellen használják fel;

E.  mivel Fehéroroszországban 1994 óta nem került sor szabad és tisztességes választásokra a nemzetközileg elismert normáknak megfelelő választási jogszabályokkal összhangban, és mivel a jelenlegi jogszabályok óriási előnyt nyújtanak a hivatalban lévő elnöknek; mivel az EBESZ/Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala egész Fehéroroszországba kiküldte hosszú távú választási megfigyelő misszióját, és koordinálja a rövid távra kirendelt megfigyelők munkáját is;

F.  mivel Lukasenka elnök 2015. április 2-án aláírta a „társadalmi függőség megelőzéséről” szóló 3. számú rendeletet, amely közmunkára kötelezi a munkanélküli személyeket, melynek elmaradása esetén az érintettnek különadót kell fizetnie az állami költségvetésbe, vagy közigazgatási bírsággal, illetve közigazgatási eljárás keretében letartóztatással sújtható;

G.  mivel 2015. január 1-jén a média valamennyi formáját szabályozó új jogszabályt vezettek be; mivel ez a jogszabály lehetővé teszi a kormány számára, hogy betiltson bármely médiaorgánumot, ideértve az online médiát is, amennyiben azok „nem megfelelőnek” ítélt tartalmat tesznek közzé;

H.  mivel a fehérorosz hatóságok végül szabadon engedték mind a hat, még fogságban lévő politikai foglyot, köztük korábbi elnökjelölteket, azt követően, hogy éveken át letagadták létezésüket;

I.  mivel 2015. július 13-án és július 31-én a Tanács felülvizsgálta a Fehéroroszországgal szembeni korlátozó intézkedéseket, és néhány tisztviselő és vállalat nevét eltávolítva módosította a vízumtilalommal és vagyoni eszközeik befagyasztásával sújtottak listáját; mivel 175 személy, köztük Aljakszandr Lukasenka, a beutazási tilalom hatálya alatt áll, és az EU területén rajtuk kívül még 18 gazdasági szereplő vagyoni eszközei vannak befagyasztva; mivel az uniós korlátozó intézkedések értékelésére várhatóan az elkövetkező hónapokban kerül sor, melynek során figyelembe veszik a legújabb fejleményeket, és minden más olyan tényezőt, amelyre a korlátozó intézkedések alapulnak;

J.  mivel 2015. július 28-án az EU és a Fehérorosz Köztársaság Brüsszelben emberi jogi párbeszédet tartott olyan kérdésekre összpontosítva, mint például a Nemzeti Emberi Jogi Intézet létrehozása, a véleménynyilvánítás szabadsága, a gyülekezési és az egyesülési szabadság, a halálbüntetés, a kínzás és a rossz bánásmód elleni küzdelem, valamint a gyermekek jogai;

K.  mivel Fehéroroszország építő szerepet játszott az ukrajnai tűzszünetről szóló megállapodás előmozdításában;

L.  mivel az ukrajnai konfliktus fokozta a fehérorosz társadalom attól való félelmét, hogy a hatalomváltás a belpolitikai helyzet destabilizálódásához vezethet;

M.  mivel Fehéroroszország az egyetlen olyan ország Európában, amely még mindig alkalmazza a halálbüntetést;

1.  továbbra is mély aggodalommal tölti el, hogy Fehéroroszországban továbbra is sérülnek az emberi jogok és az alapvető szabadságok, valamint hogy a független nemzetközi megfigyelők szerint a korábbi választások során súlyos hiányosságokra derült fény, és a választások után az ellenzéki vezetőket aktívan üldözték;

2.  üdvözli a még börtönben lévő politikai foglyok közelmúltbeli szabadon bocsátását; felhívja a fehérorosz kormányt, hogy rehabilitálja a szabadon bocsátott politikai foglyokat és maradéktalanul állítsa vissza polgári és politikai jogaikat; hangsúlyozza, hogy ez az első lépések egyike lehet az Európai Unió és Fehéroroszország közötti kapcsolatok javítása felé; hangsúlyozza azonban, hogy a hasonló intézkedések a múltban inkább csak szimbolikus gesztusok voltak, és sem a fehérorosz társadalom helyzetének javulásához, sem az EU-val fenntartott kapcsolatok javulásához nem járultak hozzá;

3.  felszólítja Fehéroroszországot, hogy a közelgő elnökválasztásokat a nemzetközileg elismert normákkal összhangban folytassa le, biztosítson szabad hozzáférést az ellenzék jelöltjeinek a kormányzati ellenőrzés alatt álló valamennyi kommunikációs eszközhöz, és tegye lehetővé számukra, hogy egyenlő feltételek mellett vegyenek részt a választásokon, különösen független választási bizottságok felállítása és azokban minden szinten megfelelő képviselet, továbbá átlátható szavazatszámlálás biztosítása révén;

4.  elvárja, hogy a hatóságok felhagyjanak a független média politikai indítékú zaklatásával; sürgeti a közigazgatási büntetőeljárás gyakorlatának leállítását és a közigazgatási törvénykönyv 22.9. cikke 2. része akkreditációval nem rendelkező, külföldi médiának dolgozó szabadúszó újságírókkal szembeni, a véleménynyilvánítás szabadságát, valamint az információk terjesztését korlátozó alkalmazásának beszüntetését;

5.  aggodalommal tölti el Makszim Pjakarszki, Vadzim Zsaromszki és Vjacsaszlau Kaszinerau ifjúsági aktivisták közelmúltbeli letartóztatása és az ellenük „rosszhiszemű huliganizmus” vádjával indított, jelenleg folyó büntetőeljárás, melyet aránytalan intézkedésnek tart, és határozottan elítéli az ellenük alkalmazott erőszakot;

6.  emlékeztet arra, hogy 2010 óta tíz embert végeztek ki Fehéroroszországban, és csak 2014-ben három kivégzésre került sor, illetve 2015. március 18-án újabb halálos ítéletet hoztak; ezzel összefüggésben sürgeti Fehéroroszországot mint az egyetlen olyan európai országot, amely még mindig alkalmazza a halálbüntetést, hogy a halálbüntetés végleges eltörlése felé tett első lépésként csatlakozzon a halálbüntetések végrehajtására vonatkozó globális moratóriumhoz;

7.  felszólítja a fehérorosz kormányt, hogy tartsa tiszteletben az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottságának a kényszermunka elemeinek Fehéroroszországban való eltörlésére vonatkozó ajánlásait;

8.  felhívja a figyelmet az országban élő nemzeti kisebbségek és kulturális szervezeteik helyzetére, amelyek vezetőit időnként lecserélik az állami hatóságok által kedvelt személyekre, megsértve ezáltal az egyik alapvető emberi szabadságjogot: az egyesülési szabadságot;

9.  ismét felszólítja a fehérorosz hatóságokat, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával és a Fehéroroszország által ratifikált nemzetközi és regionális emberi jogi eszközökkel összhangban minden körülmények között biztosítsák a demokratikus elvek érvényesülését, valamint az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat;

10.  megjegyzi, hogy a modernizációs kérdésekről folytatott EU és Fehéroroszország közötti konzultációk hatodik fordulójára 2015. szeptember 3-án, Brüsszelben került sor, amelynek során a delegációk a 2014-ben és 2015-ben létrejött megállapodások alapján megvitatták az együttműködési lehetőségeket a kulcsfontosságú területeken; sürgeti, hogy az EKSZ és a Tanács biztosítsa, hogy a hatóságok modernizációról folytatott párbeszédben való részvétele a demokratikus ellenzékkel és a civil társadalommal együttesen és azonos alapon történjék, a demokratikus elvek teljes mértékű tiszteletben tartásával, egy fenntartható és versenyképes gazdaság kialakítása, valamint a demokratikus reformok, a pluralista társadalom és a jogállamiság előmozdítása érdekében;

11.  támogatja a Bizottságnak a fehérorosz kormánnyal szemben kritikát is megfogalmazó közeledésre vonatkozó politikáját, és kész hozzájárulni ahhoz többek között a Parlament Fehéroroszországgal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttségén keresztül; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy az EU-nak továbbra is szoros figyelemmel kell kísérnie az általa nyújtott források elosztását, és biztosítania kell, hogy azok ne járuljanak hozzá az ellenzék és a civil társadalom helyzetének romlásához;

12.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy a fehérorosz nép demokratikus törekvéseinek támogatása érdekében pénzügyi és politikai eszközökkel támogassa a fehérorosz civil társadalom, a független média és a nem kormányzati szervezetek erőfeszítéseit;

13.  üdvözli a Fehéroroszországgal való ágazati együttműködés terén elért előrehaladást, többek között a felsőoktatás, a szakképzés, a digitális piac, az energiaágazat, az élelmiszerbiztonság és a kultúra területén;

14.  tudomásul veszi a vízumkönnyítésről szóló tárgyalások 2014. januári megkezdését, amelyek célja az emberek közötti kapcsolatok javítása és a civil társadalom ösztönzése; hangsúlyozza, hogy fel kell gyorsítani e tárgyalások előrehaladását;

15.  elismeri, hogy egyre többen használják az fehérorosz nyelvet a közéletben; tudomásul veszi az oktatási minisztérium arra irányuló terveit, hogy előmozdítja a fehérorosz nyelv használatát az oktatásban, valamint hogy az Alkotmánybíróság biztosítja a jogalkotási aktusok mind orosz, mind fehérorosz nyelven történő közzétételét;

16.  felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot és a Bizottságot, hogy keressenek új módszereket a fehéroroszországi civil társadalmi szervezetek támogatására; e tekintetben hangsúlyozza, hogy támogatni kell minden független információforrást a fehérorosz társadalom számára, ideértve a külföldről történő, fehérorosz nyelvű műsorszórást;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak.


A szociális vállalkozások és szociális innováció szerepe a munkanélküliség leküzdésében
PDF 387kWORD 136k
Az Európai Parlament 2015. szeptember 10-i állásfoglalása a szociális vállalkozások és a szociális innováció szerepéről a munkanélküliség leküzdésében (2014/2236(INI))
P8_TA(2015)0320A8-0247/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel „Az Európa 2020: az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel a „Vállalati társadalmi felelősségvállalás: elszámoltatható, átlátható és felelősségteljes üzleti magatartás, valamint fenntartható növekedés” című, 2013. február 6-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a szociális gazdaságról szóló, 2009. február 19-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a szövetkezetek válságkezelésre irányuló hozzájárulásáról szóló 2013. július 2-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 184. cikkére,

–  tekintettel az európai szociális vállalkozási alapokról szóló, 2013. április 17-i 346/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel a „Kezdeményezés a szociális vállalkozásért – A szociális vállalkozásokat mint a szociális gazdaság és innováció kulcsszereplőit előmozdító szabályozási légkör kialakítása” című 2012. november 20-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a 2011. március 10-én elfogadott írásbeli nyilatkozatára(5),

–  tekintettel a Tanács 2014. május 20-i következtetéseire a fiatalok vállalkozói készségének társadalmi beilleszkedésüket szolgáló előmozdításáról(6),

–  tekintettel a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programjáról szóló, 2013. december 11-i 1296/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre, amely bevezeti a mikrofinanszírozás és a szociális vállalkozás területét,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz, valamint a Régiók Bizottságához intézett, „Kezdeményezés a szociális vállalkozásért” című, 2011. október 25-i közleményére (COM(2011)0682),

–  tekintettel a Bizottság európai digitális egységes piaci stratégiáról szóló, 2015. május 6-i közleményére (COM(2015)0192),

–  tekintettel a Bizottság „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében, többek között a 2014–2020-as időszakra szóló Európai Szociális Alapon keresztül” című 2013. február 20-i közleményére (COM(2013)0083),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A8-0247/2015),

A.  mivel a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaság több mint 14 millió embernek ad munkát, ami az EU munkavállalóinak közel 6,5%-át jelenti; mivel az EU-ban 2 millió vállalkozás működik a szociális és szolidaritásalapú gazdaságban, ami az uniós vállalkozások 10%-át jelenti;

B.  mivel a gazdasági és pénzügyi válság következtében nőtt a szegénység és a társadalmi kirekesztés mértéke, valamint a tartós munkanélküliség, az ifjúsági munkanélküliség és a társadalmi egyenlőtlenségek;

C.  mivel a gazdasági és pénzügyi válság által leginkább érintettek a munkaerőpiacról leginkább kiszoruló és hátrányos helyzetű csoportok, mint például a fogyatékossággal élő személyek, a fiatalok, az idősek, nők, a tartós munkanélküliek és a hátrányos helyzetű munkavállalók;

D.  mivel a gazdasági és pénzügyi válságot úgy kell tekinteni, mint egy lehetőséget a szociális és területi kohéziót, valamint a környezeti fenntarthatóságot jobban szem előtt tartó, fenntarthatóbb uniós gazdasági minta kidolgozására; mivel minden gazdasági és pénzügyi helyzetet az inkluzív, fenntartható, minőségi foglalkoztatás elősegítésével kell kiegészíteni; mivel a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaság hozzásegíthet e cél eléréséhez, és úgy kell rá tekinteni, mint egy olyan tényezőre ebben az átmenetben, amely segítheti a szociális, környezeti és gazdasági kérdések egyensúlyban tartását;

E.  mivel a szociális támogatást nyújtó szolgáltatók és az egészségügyi szolgáltatók – melyek közül sok szociális vállalkozás – a munkahelyteremtés egyik legdinamikusabban növekvő területét képviselik az Unióban, 2009 és 2013 között 1,3 millió munkahelyet teremtve; mivel ez az ágazat azon kettős képességét mutatja, hogy még válság idején is képes munkahelyeket teremteni, ugyanakkor erősíti a társadalmi és területi kohéziót Európában, különösen azáltal, hogy segítséget nyújt a szolgáltatás igénybevevőinek, hogy ismét munkába álljanak;

F.  mivel „A szociális gazdaság uniós növekedésösztönzési potenciáljának kiaknázása” című 2014. november 17–18-án Rómában megrendezett konferencia elismerte, hogy a szociális, szolidaritáson alapuló gazdaság kulcsszerepet tölt be az európai országokban és hozzájárul az Unió több kulcsfontosságú célkitűzésének megvalósításához, mint amilyen például a munkahelyteremtés és -megőrzés, a társadalmi kohézió, a társadalmi innováció, a vidék- és regionális fejlesztés vagy a környezetvédelem;

G.  mivel a 20–64 éves korcsoport foglalkoztatási arányának 69%-ról legalább 75%-ra történő növelése, valamint Európában a nemzeti szegénységi küszöb alatt élők számának 25%-kal történő csökkentése – ami 20 millió ember számára a szegénységből való kitörést jelentené – az Európa 2020 stratégia olyan célkitűzései, amelyek ez idáig nem valósultak meg;

H.  mivel a 2014. januári strasbourgi nyilatkozat kijelenti, hogy a szociális vállalkozásoknak fontosabb szerepet kell betölteniük Európa jövőjében;

I.  mivel az Unió a világ azon térsége, ahol a legnagyobb az idősödő népesség és a legalacsonyabb a népesség növekedése; mivel az előrejelzések szerint 2050-re az európaiak átlagéletkora meghaladja majd az 50 évet; mivel a népesség elöregedése és a demográfiai változások kihívást jelentenek a szociális jóléti rendszerek számára;

J.  mivel a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságoknak nem csak az a céljuk, hogy a gazdasági és szociális körülményeket javítsák, hanem rugalmas és innovatív munkakörülményeket is nyújthatnak, és talán könnyebben tudnak alkalmazkodni a gazdasági és szociális viszonyokhoz;

K.  mivel a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban működő vállalkozásokat a demokratikus irányítás, tagjai vagy partnerei vállalatirányításban való fokozott részvétele és műveletei átláthatósága jellemzi, továbbá kielégítik a polgárok arra irányuló egyre erőteljesebb igényét, hogy a vállalkozások etikus, szociális és környezetbarát módon viselkedjenek;

L.  mivel a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban működő vállalkozások társaságok széles skáláját foglalják magukban, és mivel e vállalkozások többségét európai szintű jogi keret nem ismeri el, hanem azokat csak egyes tagállamokban, nemzeti szinten ismerik el, különböző jogi formában;

M.  mivel a szövetkezetek színvonalas, nem áthelyezhető, mindenki számára nyitott és a válságnak ellenálló munkahelyeket biztosítanak; mivel szövetkezeti üzleti modelljüknek köszönhetően a válság során is bővült a forgalmuk, és folytatódott növekedésük, valamint kevesebb csőd és veszteség érte őket;

N.  mivel az Európai Unió foglalkoztatás és társadalmi innováció programjáról szóló 1296/2013/EU rendelet 2. cikkének (1) és (5) bekezdése meghatározza a „szociális vállalkozás” és a „szociális innováció” fogalmát;

O.  mivel a szociális innováció új elképzelések megvalósítása és végrehajtása, azaz olyan termékek, szolgáltatásokat vagy társadalmi szerveződési modelleké, amelyek célja az olyan új társadalmi, területi és környezeti igények és kihívások kezelése, mint a népesség elöregedése, az elnéptelenedés, a munka és a családi élet összeegyeztetése, a sokféleség kezelése, a fiatalok munkanélküliségével való megbirkózás, a munkaerőpiacról leginkább kiszorulók integrálása vagy az éghajlatváltozással való küzdelem;

P.  mivel a szociális befektetések emberekbe történő olyan befektetések, amelyek célja készségeik és képességeik megerősítése, valamint támogatásuk annak érdekében, hogy teljes mértékben részt vegyenek a foglalkoztatásban és a társadalmi életben; mivel a szociális befektetések általában az oktatás, a gyermekgondozás, az egészségügy, a képzés, a munkakeresési támogatás és a rehabilitáció területein megvalósuló politikákra vonatkoznak;

Q.  mivel a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban működő vállalkozások gazdasági szereplőként való elismerésének hiánya – amit a gazdasági szereplők gyakran el sem ismernek – nehezebbé teszi számukra a finanszírozáshoz való hozzáférést, legyen az állami vagy magánfinanszírozás; mivel a strukturális alapoknak és az európai programoknak hozzá kell járulniuk a gazdasági szerkezetek – többek között a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságok, amelyet különböző típusú és méretű vállalkozás képvisel (szövetkezet, biztosító egyesület, alapítvány, egyesület, valamint a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaság új formái) – korszerűsítéséhez, melyek többsége kis- és középvállalkozás, valamint mikrovállalkozás;

R.  mivel a fiatalok vállalkozói kultúrájának fejlesztésében kiemelt szerepet kell játszania az oktatásnak és a képzésnek;

S.  mivel a szociális vállalkozások esetében a nemek közötti különbségek kisebbek, mint a hagyományos vállalkozások esetében; mivel a női szociális vállalkozók jelentős mértékben hozzájárulnak a társadalmi kirekesztés csökkentéséhez és új fejlesztési lehetőségek megteremtéséhez;

T.  mivel a tartós munkanélküliek számára képzést és átképzést kell biztosítani a szociális ágazatban annak érdekében, hogy új lehetőségeket lehessen kínálni nekik egy olyan innovatív környezetben, mint a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaság;

U.  mivel a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban működő vállalkozások – különösen a munkanélkülieket reintegráló vállalkozások – munkalehetőséget kínálnak mindenekelőtt a munkaerőpiacról leginkább kiszorulóknak, valamint azoknak, akik munkanélküli státusza gyakran tartóssá válik; mivel a tagállamok mérlegelhetnék a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban működő azon vállalkozások támogatásának módját, amelyek munkanélkülieket vagy ellátásra jogosultakat foglalkoztatnak, többek között ­– adott esetben – adócsökkentés, illetve szociális juttatások révén;

V.  mivel a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaság kiegészítő, illetve többlethatása is fontos más egyéb, a foglalkoztatást ösztönző eszközök mellett; mivel több figyelmet kell öszpontosítani az olyan megoldásokra is, amelyek még a legalapvetőbb készséggel és versenyképes tudással sem rendelkező személyek munkaerő-piaci reintegrációját is elősegíthetik rövidtávon azért, hogy a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaság innovatívabb megoldásai által nyújtott előnyöket később kiaknázhassák;

W.  mivel a szociális párbeszéd elengedhetetlen az Unió szociális piacgazdaságának működéséhez, és kulcsfontosságú mind a versenyképesség, mind a méltányosság előmozdítása érdekében; mivel az uniós politikai döntéshozatalban a szociális párbeszéd és a szociális partnerekkel folytatott egyeztetés igen fontos szociális innovációt jelent;

X.  mivel a szolgáltatásokra és termékekre vonatkozó beszerzések sokszor egyszeri és nagy volumenű pályázati kiírások formájában történnek, amelyek kizárják a kisebb szereplőket;

Bevezető megjegyzések

1.  megállapítja, hogy a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban működő vállalkozásokamelyeknek nem kell szükségszerűen nonprofit vállalkozásoknak lenniük – azok a vállalkozások, amelyek célkitűzése társadalmi céljuk elérése, úgy mint munkahelyteremtés a kiszolgáltatott közösségeknek, szolgáltatásnyújtás tagjainak, vagy – általánosabban – pozitív társadalmi és környezeti hatás keltése, oly módon, hogy nyereségüket elsődlegesen e célok elérése érdekében forgatják vissza; rámutat, hogy ezeket a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban működő vállalkozásokat a következő értékek fenntartása iránti elkötelezettségük jellemzi:

   az egyéni és társadalmi célok elsődlegessége a tőke érdekével szemben;
   a tagok általi demokratikus irányítás;
   a tagok és a szolgáltatásokat igénybe vevők érdekeinek összehangolása az általános érdekkel;
   a szolidaritás és a felelősség elveinek védelme és alkalmazása;
   a többletforrások befektetése hosszú távú fejlesztési célokba vagy a tagok részére történő szolgáltatásnyújtásba, illetve általános érdekű szolgáltatásnyújtásba;
   önkéntes és nyitott tagság;
   a közhatóságoktól független, önálló irányítás.

2.  úgy véli, a Bizottságnak el kell ismernie a szociális vállalkozások sokféleségét, és uniós szintű fellépést kell biztosítania valamennyi típusú szociális és szolidaritáson alapuló vállalkozás támogatására;

3.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy következetesen és haladéktalanul hajtsák végre a 2012-es „szociális vállalkozás” kezdeményezésben meghatározott valamennyi intézkedést; felkéri a Bizottságot, hogy mihamarabb terjessze elő a kezdeményezés második ütemét, amely a tagállamokkal és a helyi és regionális hatóságokkal, a civil társadalmi szervezetekkel és a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaság kulcsszereplőivel partnerségben kiszélesítené és elmélyítené hatáskörét;

4.  megjegyzi, hogy a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaság nem helyettesítheti a jóléti államot és a közszolgáltatásokat;

5.  megjegyzi, hogy a szociális vállalkozási modell gyakran fiatalokat szólít meg, és lehetőséget biztosít számukra, hogy innovatív válaszokat adjanak a jelenlegi gazdasági, társadalmi és környezeti kihívásokra;

6.  kiemeli, hogy a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban működő vállalkozások szoros helyi és regionális kapcsolatokkal rendelkeznek, ami azzal az előnnyel jár, hogy jobban ismerik a sajátos szükségleteket, ezeknek megfelelő termékeket és szolgáltatásokat – melyek többsége közösségi alapú – tudnak kínálni, ezáltal képesek erősíteni a társadalmi és területi kohéziót; úgy véli, hogy a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban működő vállalkozások nemzeti és ágazati határokon átnyúló együttműködését támogatni kell annak érdekében, hogy lehetővé váljon a tudás és a gyakorlatok cseréje oly módon, hogy különösen az ilyen vállalkozások növekedése támogatható legyen;

7.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy terjesszenek elő terveket és intézkedéseket a területi szerveződés megerősítésére, különösen az állandó természeti vagy demográfiai hátrányok jellemezte térségekben, ami nemcsak a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban működő vállalkozások létrehozását és fejlesztését, valamint a szociális innováció és vállalkozás előmozdítását segítené, hanem lehetővé tenné a társadalmi és területi kohézió erősítését az Unióban, és megkönnyítené az Unió előtt álló demográfiai kihívások kezelését is;

8.  melegen üdvözli, hogy növekszik azoknak a hagyományos vállalkozásoknak a száma, amelyek üzleti terveik keretében vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó stratégiákat alkalmaznak; azonban hangsúlyozza, hogy az ilyen stratégiák alkalmazása önmagában véve nem elégséges feltétele annak, hogy egy vállalkozás szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban működő vállalkozásnak minősüljön;

9.  fontosnak tartja meghatározni, hogy miből adódik a szociális vállalkozásokra jellemző kisebb arányú nemek közötti különbség annak érdekében, hogy a döntéshozók figyelembe tudják venni ezeket a tényezőket a szociális és hagyományos vállalkozások előmozdításakor;

10.  úgy véli, hogy a szociális innováció jelentősen hozzájárul egy fenntarthatóbb, inkluzív társadalom szolgálatában álló gazdasági, társadalmi és területi kohéziót teremtő növekedés alapjainak lerakásához; megjegyzi, hogy a szociális innováció céljául a szolgáltatások minőségének hatékony módon történő javítását kell kitűzni, nem pusztán a költségek csökkentését;

11.  üdvözli, hogy négy uniós tagállam (Spanyolország, Franciaország, Portugália és Belgium) nemzeti szabályozással rendelkezik a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaság vonatkozásában, miközben Lengyelország stratégiát kezdeményezett a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaság fejlesztésére, és hogy Romániában jelenleg tárgyalnak a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságra vonatkozó szabályozás elfogadásáról;

12.  úgy véli, hogy a Bizottságnak mind politikailag, mind anyagilag el kell ismernie és támogatnia kell a nonprofit szociális szolgáltatók szerepét;

13.  kiemeli annak szükségességét, hogy a társadalmi szükségleteket is figyelembe véve elő kell segíteni a gyakorlatok cseréjét az innovatív szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban működő vállalkozások, iskolák, a tudományos világ és a szociális befektetésekben érdekelt felek között a vállalkozói készségek előmozdítása és a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban működő vállalkozások fejlődését és növekedését biztosító feltételek megerősítése, valamint szociális innovációs központok létrehozása érdekében; fontosnak tartja az érdekelt felek – többek között a szociális partnerek és a fogyasztói szervezetek – véleményének figyelembevételét; felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a szövetkezeti vállalkozási modellt;

14.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok közötti együttműködésre van szükség a szociális innovációs rendszerhez szükséges keretfeltételek megteremtéséhez valamennyi tagállamban, mivel a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaság egyedül nem képes kezelni a legégetőbb szociális problémák tüneteit és okait;

Az Európa 2020 stratégia

15.  elismeri, hogy az Unió messze elmarad az Európa 2020 stratégiában meghatározott – különösen a foglalkoztatásra, az innovációra, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentésére irányuló – célok megvalósításától; megjegyzi, hogy a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaság nem csupán egy fenntarthatóbb, intelligens és inkluzív gazdasági modell, de az európai szociális modell megteremtéséhez is hozzájárul, valamint, az egységes piac részeként, határozott uniós és tagállami elismerést és támogatást érdemel az egyes tagállamok alkotmányaiban és különféle európai uniós alapdokumentumokban foglaltaknak megfelelően; kéri ezért, hogy fontolják meg a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaság figyelembevételét az Európa 2020 stratégia felülvizsgálata során, mivel ez utóbbi jelentős hozzájárulással bírhat a stratégiai célok megvalósításában;

16.  rámutat, hogy a demográfiai változások új fogyasztási modelleket eredményeznek, és a fejlett országok elöregedő népessége növekvő keresletet támaszt a szociális szolgáltatások iránt, ami egyúttal lehetőséget teremt a társadalmi szempontból felelősségteljes vállalkozások alapításához;

17.  hangsúlyozza, hogy a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaság – tekintettel szociális és inkluzív jellegére – a nyílt munkaerőpiacról leggyakrabban kirekesztettek számára kínál munkát, hozzájárulva ezzel a szolidaritáshoz, a társadalmi kohézióhoz, valamint a gazdasági növekedéshez;

18.  úgy véli, hogy a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban működő vállalatok olyan folyamatokat indíthatnak el, amelyek lehetővé teszik az egyre szűkösebb forrásokkal való hatékonyabb, felelősségteljesebb és átláthatóbb gazdálkodást, és elősegíthetik a társadalmilag felelős intézkedések végrehajtását;

19.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban működő vállalkozásokat jobban integrálják a foglalkoztatásra és a társadalmi integrációra vonatkozó cselekvési terveikbe, valamint a nemzeti reformprogramokba annak érdekében, hogy felszabadítsák és a lehető legteljesebben kihasználják munkahelyteremtő képességeiket, valamint azon hozzájárulásukat, amelyet az Európa 2020 stratégia kiemelt célkitűzéseinek megvalósításáért tenni tudnak;

20.  üdvözli, hogy az európai ifjúsági kezdeményezés előfinanszírozási költségvetését 30%-kal emelték; kéri a tagállamokat, hogy a szociális vállalkozást ösztönző intézkedéseket hangolják össze a nemzeti ifjúsági garancia végrehajtásával kapcsolatos terveikkel; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ESZA nemzeti operatív programjai keretében ösztönözzék a szociális vállalkozást és az innovációt; sürgeti az ifjúsági garancia hatékony és eredményes végrehajtását;

Közbeszerzés

21.  rámutat, hogy a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban működő vállalkozások –többek között méretükből és finanszírozási képességeikből adódóan – nehezen férnek hozzá közbeszerzéshez; kéri az új közbeszerzési és koncessziós irányelvek (2014/24/EU, 2014/25/EU és 2014/23/EU) gyors és hatékony végrehajtását annak érdekében, hogy a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban működő vállalkozások nagyobb arányban vegyenek részt a közbeszerzési szerződésekre vonatkozó közbeszerzési eljárásokon, és hogy jobban elkülönítsék a szerződéseket az ilyen vállalkozások számára, valamint a társadalmi befogadás és a szociális innováció ösztönzése céljából; kéri, hogy könnyítsék meg az ilyen vállalkozások közbeszerzési eljárásokban való részvételét megfelelő tanácsadás révén, az eljárások egyszerűsítésével, illetve azzal, hogy a közbeszerzéseket úgy írják ki, hogy a kisebb szereplők is hozzáférhessenek; kéri, hogy a közbeszerzési eljárások során – a társadalmi vagy környezeti szempontoknak a közbeszerzési szerződésekbe történő beépítésével – azokat az ajánlatokat részesítsék előnyben, amelyek a legalacsonyabb ár helyett a legnagyobb gazdasági és társadalmi értéket kínálják;

22.  üdvözli a közbeszerzési és koncessziós irányelvek reformját, amely többek között a társadalmi befogadás és a szociális innováció ösztönzése érdekében szociális záradékokat és kritériumokat, valamint a munkaerőpiacon leginkább hátrányos helyzetben lévők foglalkoztatásának elősegítésére elkülönített szerződéseket is tartalmaz; kéri a tagállamokat, hogy ezeket a közbeszerzési elveket – a környezetvédelmi, szociális és munkaügyi kötelezettségekkel összhangban – megfelelően hajtsák végre minden közbeszerzési és kiválasztási folyamat során a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot tevő jelöltek előnyben részesítésével; sürgeti a tagállamokat, hogy a közbeszerzési eljárásokba illesszenek szociális záradékokat és kritériumokat a leginkább hátrányos helyzetben lévők munkaerő-piaci helyzetének erősítése, az adminisztratív terhek csökkentése, az eljárások egyszerűsítése és a korrupció elleni intézkedések hatékonyabbá tétele érdekében;

23.  sajnálatát fejezi ki, hogy a Bizottság digitális egységes piacra vonatkozó európai stratégiája nem tesz említést a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban működő vállalkozásokról és az általuk az Unió céljainak eléréséhez kínált lehetséges hozzájárulásról; elítéli, hogy a stratégia nem veszi figyelembe, hogy mindenki számára, és különösen a fogyatékossággal élők számára szükséges biztosítani az új digitális technológiákhoz, piacokhoz és telekommunikációs eszközökhöz való teljes, egyenlő és korlátlan hozzáférést; kiemeli, hogy a technológiaalapú szociális és szolidaritáson alapuló gazdasági vállalkozások kulcsszerepet tölthetnek be a társadalmi kihívások egyszerű és költséghatékony kezelésében;

Finanszírozás

24.  sajnálatosnak tartja, hogy a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban működő vállalkozások még a hagyományos vállalkozásoknál is nehezebben jutnak finanszírozáshoz, függetlenül attól, hogy állami vagy magánfinanszírozásról van-e szó, ezért felszólítja az állami hatóságokat és a pénzügyi szolgáltatókat különböző megfelelő pénzügyi eszközök kidolgozására, amelyek üzleti fejlődésük minden szakaszában – különösen az alapítás során – hatékonyan támogatják a szociális vállalkozásokat, valamint a potenciális befektetők és a szakosodott alapok közötti kapcsolat kialakítására vonatkozó keretfeltételek megteremtésére;

25.  kiemeli, hogy a finanszírozáshoz való hozzáférést megnehezíti, hogy a pénzügyi közvetítők nem ismerik eléggé a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban működő vállalkozások aktuális helyzetét; hangsúlyozza, hogy javítani kell e kezelők ilyen vállalkozásokról szóló képzését azért, hogy e vállalkozások könnyebben jussanak finanszírozáshoz; ezért egy „szociális vállalkozásˮ elnevezésű európai bizalmi jegy bevezetésére szólít fel, amely lehetővé teszi a befektetők számára azon alapok azonosítását, amelyek portfóliója szociális vállalkozásokat tartalmaz, különös tekintettel az európai szociális vállalkozási alapra;

26.  hangsúlyozza a szociális vállalkozási hálózatok kialakításának és támogatásának fokozottabb ösztönzését, a szervezetek között a technológiák kialakítása, cseréje és terjesztése terén létrehozott szinergiák elősegítése, és a különböző régiók termelői közötti szolgáltatások fejlesztése érdekében;

27.  hangsúlyozza a kkv-k, a szociális és szolidaritáson alapuló gazdasági vállalkozások, valamint a pénzügyi intézmények közötti strukturáltabb párbeszéd előmozdításának szükségességét, az e célra szolgáló online platformok révén;

28.  üdvözli az európai szociális vállalkozási alapokról szóló rendelet elfogadását;

29.  üdvözli, hogy a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programja (EaSI) támogatásának egy részét elkülönítik a célból, hogy hozzáférést biztosítsanak a szociális és szolidaritáson alapuló gazdasági vállalkozások finanszírozásához; kiemeli a foglalkoztatási és a szociális innováció európai programja szociális vállalkozással kapcsolatos tengelyének, az európai strukturális alapnak és a többi releváns programnak az ilyen vállalkozások finanszírozásának javításában betöltendő szerepét; rámutat, hogy szélesebb körű tájékoztatásra van szükség a finanszírozási lehetőségekkel kapcsolatban; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre nemzeti kapcsolattartó pontokat és alakítsanak ki egyablakos ügyintézést a szociális és szolidaritáson alapuló gazdasági szereplőknek az uniós támogatási programokhoz való hozzáférés segítése érdekében;

30.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a szociális vállalkozások számára folyósított kölcsönöknek a foglalkoztatási és a szociális innováció európai programban megállapított plafonját, és ítélje meg, hogy az megfelel-e a piaci feltételeknek;

31.  hangsúlyozza, hogy a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban működő vállalkozásokat elégséges helyi, regionális, nemzeti és uniós szintű finanszírozási eszközök révén támogatni kell, szinergiát teremtve a különböző típusú vállalkozások között; kéri a tagállamokat és az Uniót, hogy ismerjék el az igényelt források rendelkezésre bocsátásának szükségességét; ezért szükségesnek tartja, hogy a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaság finanszírozáshoz való hozzáférését különféle finanszírozási eszközök, például európai alapok, kockázati tőkealapok, mikrohitelek és közösségi mikrofinanszírozás (crowdfunding) révén javítsák;

32.  kéri, hogy a tagállamok a helyi hatóságok révén tegyék hatékonyabbá a közszolgáltatásokat például az egészségügy és az oktatás területén, motorként használva javítsák a szolgáltatások minőségét annak érdekében, hogy munkalehetőségeket tudjanak kínálni és emeljék a kínált szolgáltatások szintjét a szegénység és a társadalmi kirekesztődés csökkentése céljából;

33.  rámutat, hogy az állami támogatási szabályoknak nem szabadna akadályozniuk a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban működő vállalkozások és a szociális szolgáltatások közfinanszírozását; erre tekintettel kéri a Bizottságot, hogy az ilyen jellegű vállalkozásoknak és szolgáltatásoknak nyújtott állami támogatásokra vonatkozó szabályozás alkalmazásakor rugalmasan járjon el, és segítse elő, hogy a helyi és regionális hatóságok megértsék és alkalmazzák az őket célzó állami támogatásokat;

34.  sajnálatát fejezi ki, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alapot létrehozó rendelet csak a preambulumbekezdésekben utal a szociális és szolidaritáson alapuló gazdasági ágazatra; felkéri a Bizottságot, hogy továbbra is ösztönözze a szociális beruházási csomagban ismertetett szociális beruházási megközelítést, valamint hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap projektjeinek értékelésekor vegye figyelembe a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságba történő befektetéseket;

35.  bírálja, hogy a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban működő vállalkozások partnerségei alapján létrejött, a munkanélkülieket reintegráló vállalkozások általában nem jutnak hozzá a kkv-knak szánt forrásokhoz; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy újabb kivételre a „kkv” jogi meghatározása alól a nyilvános befektetési vállalkozások, kockázatitőke-társaságok, valamint a nonprofit egyetemek és kutatóközpontok mintájára annak érdekében, hogy egy munkanélkülieket reintegráló vállalkozás akkor is az önálló vállalkozás kategóriájába tartozzon, ha egy másik vállalkozás, egyedül vagy más vállalkozásokkal közösen tőkéjének több mint 25%-át, vagy igazgatótanácsa szavazati jogának több mint 25%-át birtokolja;

Képzés

36.  felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a vállalkozói kultúrát és a szövetkezeti vállalkozási modellt, és építsék be a szociális vállalkozás, valamint a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaság alapelveit az oktatási és képzési tantervekbe; felkéri őket továbbá, hogy ösztönözzék az üzleti inkubátorházak egyetemeken belüli kialakítását a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban tevékenykedő vállalatok számára;

37.  rámutat arra, hogy a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaság jelentősen hozzájárulhatna az Unión belüli ifjúsági munkanélküliség visszaszorításához; felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban működő vállalatoknak a tagállamok oktatási és képzési programjaiban való fokozottabb részvételét, különösen a duális képzési rendszerek révén;

38.  kéri a tagállamokat, hogy képzési központok megfelelő felszerelésével biztosítsák a hatékony információszolgáltatást azok számára, akik a szociális és szolidaritáson alapuló üzleti szférában kívánnak dolgozni;

39.  rámutat arra, hogy egyes szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban működő vállalkozások versenyképesek és az adott ágazat élvonalában vannak, míg más vállalkozóknak szakismeretre van szükségük vállalkozásuk beindításához, fejlesztéséhez és irányításához; kéri a tagállamokat, hogy az alapvető üzletvezetési készségek és alapismeretek fejlesztése érdekében dolgozzanak ki kifejezetten a szociális ágazat vállalkozóit, különösen az alacsonyabb arányban foglalkoztatott csoportokat – a nőket, a fiatalokat vagy a hátrányos helyzetű munkavállalókat – célzó és rájuk szabott képzési programokat;

40.  kéri a tagállamokat, hogy a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban működő vállalatokon keresztül támogassák az egész életen át tartó tanulást és pályaorientációt az idősebb munkavállalók, valamint a tartósan munkanélküli és a fogyatékossággal élő személyek körében, így elősegítve azok munkaerő-piaci integrációját;

41.  rámutat, hogy az emberi jogok megfelelő ismerete alapvető fontosságú a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban működő vállalkozások társadalmi céljainak megvalósításához; ezért felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki képzési programokat a szociális ágazatban dolgozó szakemberek számára, hogy azok elsajátíthassák az emberi jogi alapelvek megfelelő érvényesítését Európában;

42.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki az olyan programok nyújtotta lehetőségeket, mint az Erasmus+, elősegítve ezzel a diákok és tanárok, valamint egyéb innovatív vállalkozók cseréjét;

43.  rámutat, hogy a növekedésnek és munkahelyteremtésnek széles mozgásteret biztosító ágazatok, mint az egészségügyi és szociális ellátás („fehér ágazat”) és a „zöld” ágazat azok a szektorok, amelyekben a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaság leginkább jelen van; ennek megfelelően sürgeti a tagállamokat, hogy ezekben az ágazatokban támogassák az oktatást és a képzést;

Támogatás és ösztönzés

44.  mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaság európai szinten nem kap elegendő elismerést; úgy véli, hogy a nemek szerint lebontott adatok gyűjtésének, valamint az információ és a bevált gyakorlatok megosztásának európai szintű hatékonyabbá tételével, továbbá nagyobb médiafigyelmet szentelve a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságnak és eredményeinek, fokozni lehetne a társadalom részvételét a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban, ezáltal biztosítva annak jobb megértését és elismerését, növelve jelentőségét;

45.  szorgalmazza egy olyan többnyelvű digitális platform létrehozását, amely lehetővé teszi a szociális vállalkozások, üzleti inkubátorházak, üzleti klaszterek és beruházók számára az információcserét, valamint az információmegosztás és az uniós programok révén igénybe vehető támogatáshoz való hozzáférés megkönnyítését; úgy véli, hogy egy ilyen platform létrehozása előtt konzultációt kell folytatni az érintett csoportokkal;

46.  kéri a Bizottságot, hogy készítsen összehasonlító elemzést a nemzeti tanúsítási és címkézési rendszerekről a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaság számára, és velük szoros együttműködésben segítse elő a bevált gyakorlatok cseréjét;

47.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban működő vállalkozásokat támogató üzleti inkubátorházak létrehozását, továbbá indítsák el és népszerűsítsék a szociális beruházók és szociális vállalkozók közti adatcsere internetes platformját (az Európai Szociális Innováció Platformját), amelynek részleteiről már megszületett a megállapodás;

48.  felszólítja a tagállamokat, hogy javítsák a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban működő vállalkozások támogatási lehetőségeire, többek között a szociális beruházásokra irányuló bevált gyakorlatok cseréjét, adott esetben pedig fokozzák a veszélyeztetett csoportokkal, úgymint a fogyatékossággal élő személyekkel foglalkozó ilyen típusú vállalkozásoknak biztosított adókedvezményeket és ösztönzőket;

49.  kéri a Bizottságot, hogy kísérje szoros figyelemmel a tagállamok által annak biztosítása érdekében hozott gyakorlati intézkedéseket, hogy a szociális és szolidaritáson alapuló vállalkozási formát választókat ugyanolyan jogok illessék meg, mint más munkavállalókat a szociális védelem, az egészségvédelem és a munkahelyi biztonság terén;

50.  kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok által hozott intézkedések ne gördítsenek akadályokat a munkavállalók szabad mozgása elé, és így a szociális és szolidaritáson alapuló vállalkozás mellett döntő személyek tetszés szerint választhassák meg munkavégzésük helyszínét az Unió területén belül;

51.  támogatja az elképzelést, miszerint a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságban működő vállalatok egy egyedi, saját jogi státusszal rendelkező vállalati kategóriát képeznének, amely – a meghatározás szerint – a részvényesek profitján túlmutató célokat tűzne ki; felszólítja a Bizottságot, hogy a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaság európai képviselői által elfogadott római stratégiával összhangban dolgozzon ki egy jogi keretet az ilyen vállalkozások számára, amelyet a szövetkezetek, egyesületek, alapítványok és biztosító egyesületek európai statútuma révén kell megvalósítani;

52.  kéri a Bizottságot, hogy erősítse a szociális párbeszédet a szociális és szolidaritáson alapuló gazdaságon belül a szociális innováció megkönnyítése, a munkakörülmények javítása, valamint annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az ágazat munkahelyteremtő képességének teljes körű elismerését;

o
o   o

53.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0049.
(2) HL C 76. E, 2010.3.25., 16. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0301.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0429.
(5) HL C 199. E, 2012.7.7., 187. o.
(6) HL C 183., 2014.6.14., 18. o.


A 21. század versenyképes uniós munkaerőpiacának létrehozása
PDF 497kWORD 179k
Az Európai Parlament 2015. szeptember 10-i állásfoglalása a 21. század versenyképes uniós munkaerőpiacának létrehozásáról: a készségek és képesítések hozzáigazítása a kereslethez és a munkalehetőségekhez a válságból való kilábalás egyik módjaként (2014/2235(INI))
P8_TA(2015)0321A8-0222/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

–  tekintettel a gazdaságpolitikai koordinációra vonatkozó európai szemeszterről: a 2014. évi prioritások végrehajtásáról szóló 2014. október 22-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a „Hogyan járulhat hozzá az Európai Unió egy olyan környezet megteremtéséhez, amely kedvez a vállalatok, vállalkozások és induló vállalkozások általi munkahelyteremtésnek?” című, 2014. április 15-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európai Szociális Alapról szóló 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés által támogatott operatív programokra folyósított kezdeti előfinanszírozási összeg növelése tekintetében való módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2015. április 29-i álláspontjára(3),

–  tekintettel az ifjúsági foglalkoztatásról szóló, 2014. július 17-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel „A szabad mozgáshoz való alapvető jog tiszteletben tartása az Unióban” című 2014. január 16-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Tanács 2014. június 26–27-i következtetéseinek egyik prioritására, amely annak elősegítése, hogy mindenki fejleszthesse készségeit, kibontakoztathassa tehetségét és javíthassa esélyeit, a modern gazdaság követelte készségek megszerzését és az egész életen át tartó tanulást támogatva,

–  tekintettel a foglalkoztatási szolgálatok európai hálózatáról, a munkavállalók mobilitási szolgáltatásokhoz való hozzáféréséről és a munkaerőpiacok további integrációjáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2014. január 17-i bizottsági javaslatra (COM(2014)0006),

–  tekintettel a nem formális és informális tanulás útján szerzett tanulási eredmények validációjáról szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlásra(6),

–  tekintettel az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i 2006/962/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásra(7),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A8-0222/2015),

A.  mivel tagállamonként jelentős eltérések mutatkoznak azon foglalkozások terén, amelyek esetében az üres álláshelyek szakképzett munkaerő hiányában nem tölthetők be;

B.   mivel a Bizottság szerint(8) több, mint 12,4 millió fő több mint egy éve nem dolgozik, ezek közül 6 millió több, mint két éve; mivel a hosszú távú munkanélküliség negatív hatással van a gazdasági növekedésre és a szociális jóléti rendszerek fenntarthatóságára, és strukturális problémává válhat;

C.  mivel a munkaerő-piaci rugalmatlanságok, valamint a belső kereslet és beruházás hiánya hátráltatják a munkahelyteremtést, egy versenyképes, e három tényezőt figyelembe vevő uniós munkaerőpiac viszont hozzájárulna az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási és szegénység, illetve társadalmi kirekesztés elleni célkitűzéseinek eléréséhez;

D.  mivel csökken az alacsonyabb képzettségű munkavállalók iránti kereslet, miközben a magasabb képzettségűek iránti kereslet jelentősen emelkedik; mivel az uniós munkaerőpiac ily módon történő átalakulása fellépést követel meg a munkavállalók képzettsége, illetve alap- és szakképzése tekintetében;

E.  mivel 2012-ben három európai munkavállalóból egy olyan munkát végzett, amelyben túl- vagy alulképzett volt(9); és mivel 2012-es adatok szerint a fiatal munkavállalók általában nagyobb valószínűséggel hivatalosan túlképzettek, miközben az idősebb munkavállalóknál nagyobb valószínűséggel végeznek képzettségüknek kevésbé megfelelő munkát;

F.  mivel néhány tanulmány arra a következtetésre jut, hogy az automatizálás következtében a meglévő munkahelyek jelentős része a jövőben eltűnik vagy mennyiségileg jelentősen csökken;

G.  mivel egy magasabban képzett gazdaságra irányuló törekvés azt jelenti, hogy az elkövetkező öt év folyamán sokkal több vállalkozás számít a vezetői szerepet, az irányítói és magasabb képzettséget megkövetelő munkahelyek számának megnövekedésére;

H.  mivel az európai munkavállalók mobilitása fokozza foglalkoztathatóságukat és javítja a versenyképességet az EU munkaerőpiacán;

A gazdasági válság és annak utóhatásai

1.  megjegyzi, hogy az európai gazdasági válság nyomán számos tagállam jelentős munkanélküliséggel (az EU-28 átlaga: 28%) küzd; valamint az államadóssággal, az alacsony növekedéssel és az elégtelen mértékű beruházással; felhívja a figyelmet a közkiadások csökkenésére; továbbra is aggasztja, hogy számos tagállamban az ifjúsági munkanélküliségi ráta (az EU-28 átlaga: 20,9%) sokkal magasabb az átlagnál, és a javulás és az alacsonyabb ráták esetei ritkák;

2.  úgy véli, hogy ambiciózus gazdaság- és társadalompolitikára, valamint munkaerő-piaci reformokra van szükség egyrészt az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés élénkítése, másrészt a minőségi és fenntartható foglalkoztatás felé vezető munkahelyek létrehozása érdekében; továbbra is hangsúlyozza a fenntartható szociális jóléti rendszerek szükségességét, amelyek része a munkanélküliek képességeinek fejlesztése, a képzettség nélküli vagy valóban nagyon alacsony képzettséggel rendelkezők alkalmazhatóságának elősegítése, valamint a munkavégzés ösztönzőinek és lehetőségeinek kialakítása;

Uniós munkaerő-piaci helyzet

3.  megjegyzi, hogy még ha a munkaerő-kínálat elegendő is a munkaerő-kereslet kielégítéséhez, továbbra is lehetnek minőségi hiányok, például ha egy munkakereső nem felel meg a meghirdetett helynek az ágazati, foglalkoztatási vagy készségigények közötti meg nem felelés eredményeként;

4.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Unióban még mindig viszonylag magasak a munkanélküliségi ráták (az EU-28 2015. márciusi átlaga: 9,8%), és csak néhány tagállamban csökkentek számottevően, és arra is felhívja a figyelmet, hogy az egyes tagállamok között jelentős különbségek vannak: a munkanélküliek aránya Németországban és Ausztriában a legalacsonyabb (5% körül), Görögországban és Spanyolországban pedig a legmagasabb (26%, illetve 23%(10)); mivel ezek a nagy egyenlőtlenségek növelik a munkaerőpiac széttagozódásának kockázatát mind a tagországokban, mind a tagországok között, ami fenyegetést jelent az EU gazdasági stabilitására és társadalmi kohéziójára;

5.  felhívja a figyelmet arra, hogy a nők átlagos foglalkoztatási rátája az EU-ban több mint 10 százalékponttal alacsonyabb a férfiakénál, és hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégiában meghatározott 75%-os foglalkoztatási célkitűzés elérése annak függvénye, hogy sikerül-e a nők foglalkoztatási arányát növelni olyan politikák segítségével, amelyek különösen a munkahelyi és az otthoni feladatok összeegyeztetésére irányulnak;

6.  megjegyzi, hogy az ifjúsági munkanélküliség terén jelentős eltérések vannak az EU-ban, néhány tagállamban a 16–25 éves korosztályban a munkanélküliségi ráta meghaladja az 50%-ot; hangsúlyozza, hogy a munkanélküliség magas szintje, azon túlmenően, hogy egy egész generációt sújt, veszélyezteti a generációk közötti egyensúlyt is;

7.  kiemeli, hogy az EU átlagos foglalkoztatási rátájához képest még mindig 26%-os különbség van a fogyatékossággal élők foglalkoztatási rátája tekintetében, és a fogyatékossággal élők foglalkoztatási rátája nem haladja meg az 50%-ot;

8.  mélységesen aggódik az ifjúsági munkanélküliség Európában tapasztalható mértéke miatt; hangsúlyozza e tekintetben a duális képzés, mint például a szakképzés és a tanulószerződéses gyakorlati képzés fontosságát a fiatalok készségeinek és a munkaerőpiac igényeinek egymáshoz közelítésében;

9.  hangsúlyozza, hogy a szakképzett munkaerő, az innovációs képesség, a vásárlóerő növelése, valamint a stabil társadalmi-gazdasági és politikai környezet elengedhetetlen tényezők a jó beruházási környezet kialakítása szempontjából;

10.  megjegyzi a tartós munkanélküliség magas szintjét, és figyelmeztet az azonnali fellépés fontosságára, tekintettel a jelenség rezilienciájára;

11.  megjegyzi, hogy az európai munkaerőpiacon több jelentős kihívás is érezteti a hatását, így egyebek mellett globalizáció, a társadalom elöregedése, a gyors technológiai változások (a digitalizáció, a robotizáció), a képzettségek és a munkaerő-piaci kereslet közötti eltérések, a magasan képzett munkaerő iránti növekvő igény, és az alacsony képzettségű munkaerő túlkínálata, amely a keresetek polarizálódásához vezet;

12.  ugyanakkor felhívja a figyelmet a CEDEFOP által a strukturális munkaerőhiánnyal és a szakismeretek a munkanélküliség mértékét fokozó alacsony kereslet következtében való elavulásának állandósulásával kapcsolatban hangsúlyozott kockázatokra;

13.  hangsúlyozza a betölthető álláshelyek vonatkozásában a tagállamokban fennálló jelentős különbségeket, kiemelve e tekintetben, hogy az álláslehetőségek a képesítéseket és az álláshelyeket egymásnak megfeleltető és a vállalkozások és alkalmazottak számára lehetőségeket teremtő, dinamikus munkaerőpiac kulcsfontosságú elemei, mélységes aggodalommal tölti el a munkaerőpiac néhány tagállamban tapasztalható statikus állapota; ezért kéri egy tagállamokban található, betölthető álláshelyekkel kapcsolatos, európai referenciamutató létrehozását; a referenciamutató alapjául szolgáló adatok a munkaerő-felmérésen keresztül évente összegyűjthetők, és minimumkövetelményként az alábbiakat kell mérniük: az adott tagállamban betölthető álláshelyek száma a munkanélküliség átlagos tartama);

14.  rámutat, hogy Európában 24 millióra rúg a munkanélküliek száma, ami magába foglal 7,5 millió NEET-fiatalt is, ugyanakkor 2 millió betöltendő álláshely van, valamint hogy az európai vállalkozások a szakképzett és más területeken is hasznosítható készségekkel rendelkező munkaerő jelentős hiányával küszködnek;

15.  rávilágít arra, hogy az Unión belüli munkavállalói mobilitás nemzetközi összehasonlításban még mindig elenyésző (az EU-27 esetében: 0,29 %), többek között a fennálló akadályok miatt, és csaknem tízszer alacsonyabb mint az Egyesült Államokban, és ötször alacsonyabb, mint Ausztráliában, függetlenül attól, hogy egyes tagállamok jelentős munkanélküliséggel küzdenek, mások számára pedig a betöltetlen álláshelyek okoznak problémát; felhívja a figyelmet arra a 7 millió uniós állampolgárra, akik 2013-ban nem az állampolgárságuk szerinti tagállamban dolgoztak, emlékeztet továbbá arra, hogy jelenleg kétmillió betöltetlen álláshely van az Unióban; ezért hangsúlyozza a munkaerő méltányos mobilitásának fontosságát az Unióban, a szakadék megszüntetése érdekében;

16.  megjegyzi, hogy az uniós munkaerőpiac segítséget nyújthat az Európa különböző régióiban jelentkező nagymértékű munkanélküliség felszívásában;

17.  úgy véli, hogy az uniós munkaerőpiacnak igazodnia kell az egyes európai régiók kultúrájához, termelési modelljéhez és üzleti szerkezetéhez, és figyelembe kell venni az ezek közötti eltéréseket a munkaerőpiac rugalmasabbá tételére vonatkozó intézkedések kidolgozásakor;

18.  emlékeztet arra, hogy gazdasági hanyatlás idején az egyéneknek nagyobb kihívásokkal kell szembenézniük az álláskeresés során, és időnként olyan munkákat is el kell vállalniuk, amelyek képzettségükhöz képest alacsonyabb képzési követelményeket követelnek; hangsúlyozza, hogy a magas képzettségi szintet igénylő munkahelyek létrehozása által megvalósított növekedés és munkalehetőségek kialakítására az új ágazatokba történő beruházások révén tett erőfeszítések ezért releváns eszközök a túlképzettség uniós gazdaságokban való elterjedtségének csökkentésére;

Versenyképes uniós munkaerőpiac kialakításának előmozdítása

19.  úgy véli, hogy a versenyképes uniós munkaerőpiac megteremtése érdekében ambiciózus reformokra van szükség, amelyek növelik a befogadó jelleget, az intelligens rugalmasságot, az innovációt és a mobilitást, erősítik a társadalmi párbeszéd szerepét, ösztönzik a minőségi és fenntartható foglalkoztatáshoz vezető munkahelyteremtést, növelik a produktivitást, és hozzájárulnak a humán tőke fejlesztéséhez, a folyamatosan változó munkaerőpiac és termelési módok fényében;

20.  hangsúlyozza a folyamatos erőfeszítések szükségességét az oktatás, képzés és a munkaerőpiac közötti kapcsolatok szorosabbá tételére, és ismételten hangsúlyozza, hogy az intelligens, fenntartható, és befogadó jellegű növekedés, a versenyképesség és munkahelyteremtés európai megvalósítását átfogó megközelítés révén kell elérni, amely tükrözi a munkaerőpiac szükségleteit, valamint a munkafeltételek javítása és ösztönzők nyújtása révén támogatja a kiszolgáltatott csoportokat;

21.  hangsúlyozza, hogy az állami foglalkoztatási szolgálatoknak fontos szerepe van annak biztosításában, hogy a munkahelyek számának újbóli növekedése ne a készségkereslet és a készségkínálat alacsonyabb minőségű összehangolása árán valósuljon meg;

22.  emlékeztet a munkajog munkavállalók és munkaadók számára való érthetőbbé tételének, a foglalkoztatást gátló akadályok felszámolásának, valamint a vállalkozások és alkalmazottak jogbiztonsága előmozdításának fontosságára;

23.  hangsúlyozza, hogy a fiatalok egyre komolyabb nehézségekkel szembesülnek az oktatásból a munkába való átmenet során, ezért általában nagyobb eséllyel válnak munkanélkülivé és egyre nagyobb valószínűséggel alkalmazzák őket alacsony minőségű vagy bizonytalan állásokban;

24.  hangsúlyozza a készségek, kompetenciák, képesítések és foglalkozások európai osztályozási eszközének (ESCO) fontosságát, amely 25 európai nyelven határozza meg és kategorizálja az uniós munkaerőpiac, oktatás és képzés szempontjából fontos készségeket, kompetenciákat, képesítéseket és foglalkozásokat;

25.  hangsúlyozza a képességek fejlesztése, a rugalmas karrierváltás és a személyes elkötelezettség fontosságát; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a szakmai mobilitás lényeges tényező, valamint hogy számottevő beruházások révén aktívan támogatni kell a foglalkoztathatóság és az alkalmazkodóképesség fejlesztését, és a munkanélküliek körében meg kell előzni a készségek elavulását;

26.  hangsúlyozza a szociális beruházások fontosságát, melyek célja egy olyan, aktiváló állam létrehozása, amely a változó társadalmi és gazdasági körülményekhez, valamint a munkaerő-piaci igényekhez való alkalmazkodást lehetővé tevő eszközöket ad a munkavállalók kezébe;

27.  úgy véli, hogy egy nemzetközi téren versenyképes készségbázis révén a tagállamok képesek lesznek a globális piac nagy értékű szegmenseinek megszerzésére;

28.  hangsúlyozza, hogy a körforgásos gazdaság Unió-szerte munkahelyek millióit hozhatja létre és fenntartható és inkluzív növekedést eredményezhet;

29.  emlékeztet a – földrajzi értelemben vett és ágazatok közötti – munkavállalói mobilitás fontosságára a versenyképes munkaerőpiac megteremtésében, továbbá hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell az e mobilitást valószínűsíthetően korlátozó adminisztratív és nyelvi akadályokat, és tovább kell fejleszteni a mobilitást elősegítő eszközöket, köztük a formális, nem formális és informális képesítéseknek a tagállamok közötti gyors elismerését, az európai képesítési keretrendszert, az európai önéletrajzot és az európai készségútlevelet, valamint ágazatspecifikus nyelvtanfolyamokat és interkulturális kommunikációs képzést kell nyújtani; sürgeti az Unió-szerte elérhető EURES foglalkoztatási portál minél szélesebb körben való megismertetését és továbbfejlesztését különösen annak biztosítása révén, hogy elegendő számú EURES tanácsadót képeznek ki és osztanak el egyenlő módon az EU területén, hogy az EURES alapvető fontosságú eszközzé váljon az uniós munkaerőpiacon; hangsúlyozza a nemzeti foglalkoztatási szolgálatok közötti átfogó együttműködés fontosságát, és a magán munkaközvetítő szolgáltatók és már érintettek jövőbeni bevonását az EURES-hálózatba; hangsúlyozza a mobilitás stimulálását és a lehetőségek teremtését célzó olyan uniós kezdeményezések jelentőségét, mint az ERASMUS+, az európai képesítési keretrendszer, az Europass-önéletrajz (Europass-CV), az európai készségútlevél, az Európai Foglalkoztatási Mobilitás Portálja (EURES), a tudásfejlesztési szövetségek és a tanulószerződéses gyakorlati képzés európai szövetsége; kéri e kezdeményezések fokozottabb támogatását az európai munkaerőpiac javítása érdekében;

30.  megismételi, hogy Európában fel kell szabadítani a nőkben rejlő jelentős gazdasági potenciált, továbbá megfelelő körülményeket kell teremteni annak érdekében, hogy a nők előrehaladhassanak életpályájukon és magasabb pozíciókra törhessenek a vállalatoknál, vagy hogy saját üzleti vállalkozást indíthassanak; hangsúlyozza, hogy át kell hidalni a nők iskolai végzettsége, illetve munkaerő-piaci részvételük és helyzetük közötti szakadékot; emlékeztet a nemek közötti egyenlőség fontosságára, ideértve a nemek közötti bérszakadék felszámolását és a nők foglalkoztatási arányának emelését, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúlyra irányuló politikák megerősítését az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási célkitűzéseinek megvalósítása részeként;

31.  üdvözli az „Az első EURES-állásod” elnevezésű, kísérleti foglalkoztatási mobilitási program keretében elért pozitív eredményeket, amely program képes ténylegesen megszólítani a fiatalokat, valamint személyre szabott szolgáltatásokat kialakítani mind az álláskeresők, mind a munkáltatók számára; hangsúlyozza „Az első EURES-állásod” program és az EURES közötti pozitív átgyűrűző hatásokat;

32.  ennek fényében hangsúlyozza az aktív munkaügyi szakpolitikák, az egész életen át tartó tanulás és az emberek technológiai változásokhoz való alkalmazkodási képessége javításának fontosságát; felhívja a tagállamokat, hogy növeljék az aktív munkaerő-piaci intézkedések alkalmazási körét és hatékonyságát;

33.  úgy véli, hogy a munkaszervezés hatékonyabb és kölcsönösen előnyös formái felé mutató koherens és átfogó stratégia a munkavállalói tudáspotenciál teljes kiaknázása és munkájuk minőségének növelése révén segíteni fogja a munkaerő-piaci ellenálló-képességet; a munkaszervezés nagyobb mértékű részvételen alapuló és nagyobb társadalmi szerepvállalásra ösztönző formáit lehetne kialakítani az alkalmazottak innovációban való részvételének megerősítése, a munkavállalók részvételének és a készséghasználat fejlesztésének támogatása, és ezáltal a vállalkozások teljesítmények fokozása céljából;

34.  hangsúlyozza, hogy a munkaerő-piac előre jelzett változásai miatt a mai fiatalság oktatásába és a képzésébe való beruházásokra van szükség; hangsúlyozza, hogy a készségekkel kapcsolatos szakpolitikáknak nem csak a munkaerő-piaci igények kielégítését kell célozniuk, hanem fel kell vértezniük az egyént a szükséges transzverzális kompetenciákkal, hogy aktív és felelős polgárrá váljon; felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat annak tiszteletben tartására, hogy az oktatás és a képzés nem csupán munkaerő-piaci eszköz, és nem is az a célja, hogy kiképezze a jövő munkavállalóit, hanem elsősorban alapvető jog, és önmagában értéket képvisel;

A jövőbeli készségigények előrejelzése

35.  úgy véli, hogy a jövőbeli készségigények előrejelzéséhez a munkaerő-piaci szereplőket, köztük a munkáltatói és a munkavállalói szervezeteket, valamint az oktatási és képzési szolgáltatókat minden szinten szorosan be kell vonni különösen a szakképzési programok kidolgozásába, megvalósításába és értékelésébe, amelyek zökkenőmentes átmenetet biztosítanak a formális oktatásból a munkaalapú tanulásba;

36.  felszólít a jelenlegi és a jövőbeli készségigények jobb megértésére, valamint a meglévő uniós „készségkörkép” megerősítésére annak érdekében, hogy jobban meg lehessen határozni a készséghiányokat és -hiányosságokat egy egyes ágazatok, foglalkozások és régiók esetében, továbbá hogy – a jövőbeli tendenciák jobb felmérése érdekében – biztosítani lehessen a változó készségigényekkel kapcsolatos információk összegyűjtését és feldolgozását, és hogy ez eljusson a döntéshozókhoz és az állami hatóságokhoz, az oktatási és képzési intézményekhez, illetve a munkaadókhoz;

37.  úgy véli, hogy az oktatás alapvető fontosságú a kutatási és innovációs eredmények ösztönzése szempontjából, növelve így a munkahely-teremtési lehetőségeket a magas szakképesítést igénylő ágazatokban, illetve megerősítve az európai gazdaság versenyképességét;

38.  hangsúlyozza az iskolák, továbbképzési létesítmények, vállalkozások és egyéb érintettek közötti szorosabb partneri és bizalmi viszony fontosságát a munkaerőpiac jövőbeni igényeire vonatkozó előrejelzés, új szakképzési programok ellenőrzése és végrehajtása tekintetében, továbbá a tagállamok, a regionális és helyi hatóságok közötti együttműködés és tapasztalatcsere elősegítése terén, beleértve a munkaerőpiac egyensúlytalanságainak ellenőrzését regionális és hely szinten; emlékeztet arra, hogy ugyanakkor szükséges az összes érintett társadalmi felelősségvállalása, valamint részvételük az áttekintés és előrejelzés eszközeinek továbbfejlesztésében;

39.  úgy véli, hogy a tagállamoknak fontos szerepet kell játszaniuk annak biztosításában, hogy megfelelő kínálat álljon rendelkezésre a természettudományi tárgyak és a matematika tanáraiból a fiatalok tudással való felvértezése és a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika iránti lelkesedésük felkeltése érdekében;

40.  hangsúlyozza, hogy már nagyon fiatal kortól fontos foglalkozni a gyermekek iskolai igényeivel; javasolja a tagállamoknak, hogy fogadjanak el, és az iskolán belüli és kívüli tanulási folyamatba építsenek be innovatív intézkedéseket, és reformálják meg vagy korszerűsítsék az iskolai környezeteket, az oktatási módszereket és a tanárok kompetenciáit; javasolja, hogy az iskolai tantervet a tagállamokban alakítsák oly módon, hogy az magába foglaljon más országokba tett osztálykirándulásokat az iskolai évek alatt, hogy az oktatás már nagyon korai szakaszban túlmutasson a tantermi oktatáson;

A folyamatos oktatás és képzés jelentősége a munkaerőpiacon jelen lévő minden szereplő számára

41.  emlékeztet arra, hogy az oktatáshoz való jog alapvető jog, és hangsúlyozza, hogy a szakmai előmenetelt, valamint az egész életen át tartó tanulást illetően egyéni és rugalmasabb megközelítésre kell törekedni a személyes karrier során, valamint méltányolja az állami és magánszereplők e téren játszott szerepét, egyetértve azzal, hogy az egyéni igényekre szóló és az egyéni készségek értékelését és bővítését középpontba helyező tanácsadásnak az oktatási és a készségekre vonatkozó politikák alapvető részét kell képeznie már korai szakasztól kezdve mindenki oktatása során;

42.  elismeri, hogy meg kell könnyíteni a tanulószerződéses gyakorlati képzést mint a foglalkoztatás alternatív formáját;

43.  megjegyzi, hogy az egész életen át tartó pályaorientációra vonatkozó európai politikák jelentős hatással vannak a nemzeti pályaorientációs politikákra, és hogy a ténylegesen egész életen át tartó pályaorientáció minden szinten átfogó programokat követel meg;

44.  megjegyzi, hogy változatos pályákat kell felkínálni a fiataloknak, és e pályák (szakmai gyakorlatok, gyakorlati képzések) meghatározása tekintetében Európán belül jelentős különbségek vannak;

45.  úgy véli, hogy a munkanélkülieknek, különösen a hosszú távú munkanélkülieknek biztosított képzési és átképzési, valamint a készségek értékelésére irányuló programokat kell ajánlani az embereknek elhelyezkedési esélyeik növelésére, és e programokat a munkáltatói szervezetekkel, szakszervezetekkel, a munkanélkülieket képviselő szervezetekkel, valamint magán és közületi munkaközvetítő szolgálatokkal szoros együttműködésben, a munkavállalók új készségeinek a munkaerőpiac jövőbeni igényeihez való igazítására tekintettel kell kidolgozni és végrehajtani; hangsúlyozza, hogy célzott programokat kell kidolgozni és végrehajtani a hosszú távú munkanélküliek munkaerő-piaci reintegrációjának támogatása érdekében;

46.  kiemeli, hogy a Bizottságnak erősítenie kell az ifjúsági garanciára vonatkozó nemzeti végrehajtási tervek nyomon követését és tényleges helyszíni megvalósításukat; ebből a célból felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki világos és egyértelmű országspecifikus ajánlásokat a tagállamok részére, tekintettel az ifjúsági garancia végrehajtására és a foglalkoztatás minőségére;

47.  kiemeli az Európai Számvevőszék „Munkanélküli fiatalok Európában: az uniós ifjúsági garancia előtt álló akadályok” című jelentésében kifejezett aggályait, nevezetesen a rendszer összfinanszírozásának elegendőségével, a „színvonalas állásajánlat” definíciójával és azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság hogyan követi nyomon és jelenti be az eredményeket;

48.  emlékeztet arra, hogy rendkívül fontos személyre szabott útmutatást és tanácsadást nyújtani az álláskeresőknek az álláskeresési módszerekről vagy arról, hogy milyen továbbképzésben vegyenek részt annak érdekében, hogy készségeiket és kompetenciáikat elismerjék, más országba átvihessék és érvényesítsék a formális, nem formális és informális tanulással megszerzett készségeket és kompetenciákat tükröző „kompetencia-útlevelek” – pl. az Europass – útján, továbbá emlékeztet arra, hogy a munkakeresőknek nyújtott tanácsadás konkrét céljának a foglalkoztatási lehetőségeik optimalizálásának kellene lennie.

49.  hangsúlyozza, hogy a jövőbeli hiányok ellensúlyozására növelni kell a munkaerő alkalmazkodóképességét; felhívja a tagállamokat, hogy használják fel a strukturális alapokat, különösen az Európai Szociális Alapot erre a célra;

50.  hangsúlyozza, hogy az oktatáshoz és képzéshez való jog különösen fontos a tartósan munkanélküli személyek számára; emlékeztet arra, hogy a tartósan munkanélküli személyek javára leginkább a sajátos igényeiket megcélzó megközelítés, nem pedig a típusintézkedések válnak; hangsúlyozza, hogy a tartósan munkanélküli személyeknek tisztában kell lenniük a képzéshez való jogukkal, hogy az őket megcélzó intézkedéseknek figyelembe kell venniük a felvételi lehetőségeket, és hogy a képzésnek elérhető árúnak, méltányosnak és tényleges igényeiket kielégítőnek kell lennie; emlékeztet arra, hogy amennyiben ezek a feltételek teljesülnek, a tartósan munkanélküli személyek készségeik fejlesztése révén lehetőséget kaphatnak munka- és életkörülményeik javítására;

51.  hangsúlyozza az ifjúsági garancia mint a fiatalok iskolából a munka világába való átmenetét elősegítő és szakmai gyakorlatok, tanulószerződéses gyakorlati képzések vagy további oktatás révén a színvonalas munka találásához szükséges oktatás, képzés és tapasztalat megszerzéséhez szükséges eszköz jelentőségét;

52.  hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú egyrészt az oktatásban és a képzésben, valamint az ezekhez való hozzáférésben az esélyegyenlőség biztosítása – különösen a hátrányos helyzetű csoportok számára –, másrészt hatékony támogatás nyújtása a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben és a munkához jutás megkönnyítésében;

Az oktatás és a foglalkoztatás közötti kapcsolatok erősítése

53.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni és célzottabbá kell tenni az Európa 2020 stratégia keretében meghozott intézkedéseket, amelyek a korai iskolaelhagyási arány 2020-ig 10% alá történő csökkentésére irányulnak, figyelembe véve, hogy a korai iskolaelhagyás folyamatosan fennálló probléma az Unióban, és káros hatást gyakorol az érintett fiatalok foglalkoztathatóságára és társadalmi integrációjára;

54.  úgy véli, hogy nagyobb figyelmet kellene fordítani a duális szakképzésre és a hasonló gyakorlati képzési rendszerekre, és a minőséget kellene előnyben részesíteniük, tudományos elfogultság nélkül, mivel megkönnyítik a munkaerő-piaci integrációt, az oktatásból a munkába való zökkenőmentesebb átmenetet, és hatékonynak bizonyultak az ifjúsági foglalkoztatás előmozdításában;

55.  úgy véli, hogy a ma létező szakképzési rendszerek bizonyos történelmi és kulturális erők eredményei, és azokat az uralkodó jogi normák, hagyományok, pedagógiai elvek és intézményi szerkezetek alakították;

56.  kiemeli a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok arányával kapcsolatos, jelentős aggodalomra okot adó adatokat, hiszen ez az arány a tagállamok többségében meghaladja a 10%-ot; hangsúlyozza a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség magas szintje és a korai iskolaelhagyás közötti közvetlen kapcsolatot; kiemeli, hogy a sürgős és határozott, európai és nemzeti szintű fellépés elmaradása azzal a kockázattal jár, hogy ifjú európaiak egész generációját megfosztjuk a megfelelő szintű oktatástól és képzéstől, és ezért kirekesztődnek a munkaerőpiacról, ami drámai következményekkel jár a társadalom szerkezetére, a társadalmi és területi kohézióra és az egész európai gazdasági modell fenntarthatóságára nézve;

57.  kiemeli, hogy minden nemzeti szakképzési rendszer meghatározott célok elérésének eszköze, amelyek különbözhetnek egyik országról a másikra, és ezért minden rendszert csak e célok elérésének sikeressége szempontjából lehet megítélni; hangsúlyozza, hogy egy szakképzési rendszer egyik országról a másikra való átvitele csak akkor lehetséges, ha az érintett országokban a feltételek összehasonlíthatók vagy kiigazíthatók;

58.  ismét felhívja a figyelmet a szakképzés fontosságára, hogy növeljék a fiatalok munkaerő-piaci esélyeit és tegyék szabaddá a szakmai képesítésekhez vezető utakat; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jobban hangolják össze a szakképzést a munkaerő-piaci igényekkel oly módon, hogy azokat az oktatási rendszer szerves részévé teszik, valamint e tekintetben biztosítsák a szakképzés magas szintű minősítési követelményeit és minőségbiztosítását;

59.  rámutat, hogy a kétmillió betöltetlen állás mellett az Unióban számos túlképzett fiatal nem talál állást, akiknek a készségei nincsenek összhangban a munkaerőpiac igényeivel; hangsúlyozza az oktatási rendszerek és a munkaerőpiac közötti hatékonyabb szinergia, így például a munkahellyel való ismerkedés és, a gyakornoki lehetőségek, a vállalkozásokkal való együttműködés fontosságát a foglalkoztatás szintjének jelentős növelése és innovatív struktúrák kialakítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a vállalkozások fontos szerepet játszhatnak tagállamukban az oktatási rendszerekben való részvétellel; hangsúlyozza, hogy szükség van egy olyan átfogó, hosszú távú stratégiára, amely azonnali intézkedésekkel ötvöződik, hogy az oktatási rendszereket valamennyi szinten – többek között a szakképzést – a munkaerőpiac jelenlegi és jövőbeli szükségleteihez lehessen igazítani;

60.  üdvözli a Bizottság kezdeményezését A Tanulószerződéses Gyakorlati Képzés Európai Szövetsége (EAfA) létrehozására, amelynek célja a hatóságok, a vállalkozások, a szociális partnerek, a szakoktatási és szakképzési szolgáltatók, a fiatalok képviselői és egyéb kulcsfontosságú szereplők összehozása a tanulószerződéses gyakorlati képzési rendszerek és kezdeményezések egész Európában való előmozdítása érdekében;

61.  hangsúlyozza, hogy az elméleti és gyakorlati képzést összekapcsoló duális oktatás szerepe kulcsfontosságú a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő készségek és kompetenciák kifejlesztésében, és ösztönzi a tagállamokat, hogy foglalják be tananyagaikba ezeket a programokat, hogy gyakorlati tapasztalatot nyújthassanak az oktatásból és képzésből a munkaerőpiacra való zökkenőmentes átmenet elősegítése érdekében;

62.  rávilágít arra, hogy a pályaválasztásban fontos szerep jut a magasan képzett munkaügyi tanácsadók és szakértők által végzett, az egyéni készségekre és igényekre összpontosító értékelésnek és karrier-tanácsadásnak, valamint a munkatapasztalatnak, annak biztosítása érdekében, hogy a fiatalok a megfelelő tájékoztatás, tanácsok és útmutatás birtokában legyenek, hogy megalapozottan választhassanak pályát;

63.  hangsúlyozza az oktatási és képzési intézményeknek a tanulók készségeinek és kompetenciáinak fejlesztésében játszott szerepét; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki minőségi és célzott pályaorientációt a teljes oktatási ciklus során, segítendő a fiatalokat abban, hogy megfelelően döntsenek oktatási és pályafutási választásaikban;

64.  megjegyzi, hogy a sikeres munkába álláshoz elengedhetetlen a tájékozott döntéshozatal, a kezdeményezőkészség kialakítása és a motiváció, valamint az önismeret növelése, miközben ezzel kapcsolatban megfelelő támogatást is rendelkezésre kell bocsátani; hangsúlyozza a hatékony átmenet fontosságát, beleértve az oktatás és a munka világa, illetve a foglalkoztatás és a karriermegszakítások közötti átmenetet;

65.  emlékeztet arra, hogy az oktatásba és a munkaerő-piaci keresletnek, illetve a társadalmi igényeknek megfelelő készségek fejlesztésébe irányuló beruházások elengedhetetlenek egyrészt a növekedéshez és a versenyképességhez, másrészt az európaiságtudathoz, a személyes fejlődéshez és a magabiztossághoz; rámutat arra, hogy a vállalkozói készség megköveteli a transzverzális készségek, köztük például a kreativitás, a kritikai gondolkodásmód, a csapatmunka és a kezdeményezőkészség fejlesztését, amelyek hozzájárulnak a fiatalok személyes és szakmai fejlődéséhez és megkönnyítik a munkaerőpiacra való korábbi belépésüket; hangsúlyozza, hogy az ilyen beruházásokat az európai és nemzeti kezdeményezések közötti erősebb szinergiák révén, valamint a különböző oktatási és képzési ágazatok és egyéb releváns ágazatok – például a foglalkoztatás, a szociálpolitika, az ifjúsági politika és a kultúra – bevonásával kell támogatni, továbbá szorosabb együttműködést kell folytatni valamennyi érdekelt féllel, köztük a szociális partnerekkel és a vállalkozásokkal abból a célból, hogy a tantervek összhangban álljanak a munkaerő-piaci igényekkel;

66.  emlékeztet a tagállamok azon kötelezettségvállalására, hogy beruháznak a felsőoktatásba, és ennek fényében felszólít arra, hogy az európai oktatási rendszerekben fokozatosan javítsák az oktatási és képzési normákat; felszólítja a tagállamokat, hogy az oktatást ismerjék el létfontosságú beruházásként, és kötelezzék el magukat, hogy GDP-jük legalább 2%-át az oktatásba ruházzák és biztosítsák, hogy az oktatási ágazat költségvetése ne csökkenjen; felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse tovább az oktatás szerepét az Európa 2020 stratégiában azáltal, hogy az Oktatás és képzés 2020 stratégiai keretében megfogalmazott átfogó célkitűzéseket összekapcsolja az Európa 2020 stratégia felülvizsgálatával;

67.  hangsúlyozza, hogy a humántőkébe és a készségekbe történő egész életre szóló beruházás, és különösen a meglévő munkaerő és a képesítés nélküli munkavállalók készségfejlesztése nélkülözhetetlen a hosszú távú munkanélküliség elleni küzdelem és minőségi munkahelyekhez jutás javítása érdekében; felszólítja az EU-t, hogy tűzzön ki egyértelmű célokat a hiányzó készségek megszerzésére irányuló, egész életen át tartó tanulási módszerekre, és bővítse ki a 30 év feletti idősebb munkavállalók és a korai iskolaelhagyók számára a képzési és oktatási lehetőségeket a kommunikáció- és nyelvoktatásban, valamint a digitális készségek megszerzésében;

68.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak, a regionális és helyi hatóságoknak és az egyes munkáltatóknak hozzá kell járulniuk a színvonalas szakmai gyakorlatok és a tanulószerződéses gyakorlati képzések, valamint az iskolai tanulás megfelelő finanszírozásához és elterjedéséhez; emlékeztet arra, hogy ezeknek a programoknak meg kell felelniük a szociális védelem minimumkövetelményeinek;

69.  úgy véli, hogy a közigazgatási szervek, valamint a munkáltatói és a munkavállalói képviselők között szorosabbra kell fűzni a partnerkapcsolatokat és azokat rendszeresíteni kell helyi, regionális és nemzeti szinten, bevonva a magán és állami foglalkoztatási szolgálatokat, és az oktatási és képzési intézményeket is, az adott nemzeti munkaerőpiacra vonatkozó hosszú távú stratégiák kidolgozása érdekben, és mivel minden tekintetben így lehet a leghatékonyabban leküzdeni a strukturális munkaerőhiány problémáját, és felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő ezt az együttműködést;

70.  úgy véli, hogy az ifjúsági garancia az első lépés a fiatalok foglalkoztatással kapcsolatos igényeinek jogokon alapuló megközelítése felé; emlékeztet rá, hogy a munkaadók kötelesek részt venni hozzáférhető szakképzés és minőségi szakmai gyakorlatok nyújtásában a fiatalok számára; hangsúlyozza, hogy a fiataloknak nyújtott megfelelő munka minőségi szempontját nem szabad elhanyagolni, és az erőfeszítések során központi szerepet kell kapnia az alapvető munkaügyi normáknak és a munka minőségére vonatkozó egyéb normáknak, mint a munkaidő, a minimálbér, a társadalombiztosítás és a munkahelyi egészség és biztonság;

A munkavállalói mobilitás előmozdítása

71.  emlékeztet arra, hogy az Unióban jelenleg 2 milliónál több betöltetlen álláshely van; hangsúlyozza, hogy e munkaerőhiány orvoslásához munkavállalói mobilitásra van szükség az Európai Unióban, és ismét rámutat arra, milyen fontos szerepet játszik ebben az ERASMUS+ és az EURES;

72.  emlékeztet a határ menti ingázók mobilitása elősegítésének fontosságára, több információt juttatva el a munkavállalókhoz az EURES határokon átívelő partnerségi programok létezéséről, amelyek célja a határ menti ingázók mobilitásának ösztönzése és a mobilitás előtt álló akadályok elmozdítása, információval és tanáccsal látva el az ingázókat a munkavállalási lehetőségekről, illetve az élet- és munkakörülményekről a határ mindkét oldalán; ebben a tekintetben az EURES-T fontos eszköz az új munkahelyek esetleges forrásainak jobb kihasználása és az integráltabb uniós munkaerőpiac létrehozása szempontjából;

73.  emlékeztet a harmadik országból származó szakképzett munkavállalók mobilitására, mint a demográfiai kihívásokra és a szakképzettségek munkaerő-piaci hiányaira adott válaszok egyikére, valamint az agyelszívás hatásai minimalizálásának szükségességére;

74.  megjegyzi, hogy az EU a munkavállalók szabad mozgására épül; kéri az idegen nyelvek tanulásának és használatának ösztönzését, tekintettel a mobilitás elősegítésére; rámutat arra, hogy fontos ösztönözni, hogy a nyelvtanulást – különösen az európai nyelvek vonatkozásában – az egész életen át tartó tanulás részévé tegyék, mint a munkavállalói mobilitás és a foglalkoztatási kilátások szélesítésének eszközét;

A bevált gyakorlat Unión belüli cseréje és validálása

75.  kiemeli, hogy a tagállamoknak, a regionális és helyi hatóságoknak különösen a duális és szakképzés, a tanulószerződéses gyakorlati képzés és gyakornoki rendszerek és tantervek terén, a nem formális és az informális tanulási tapasztalat eredményei terén, és az egész életen át tartó tanulás stratégiáinak terén kell érvényesíteniük és megosztaniuk egymással bevált gyakorlataikat, valamint össze kell vetniük ezek hatékonyságát, de egyúttal figyelembe kell venniük mindegyik munkaerőpiac és oktatásai rendszer sajátosságait is; kiemeli az „Euro apprenticeshipˮ (Európai gyakorlati képzés) platform szerepét, amely az tanulószerződéses gyakorlati képzésre vonatkozó európai partnerségek létrehozásának és bevált gyakorlatok cseréjének egyik alapvető eszköze;

76.  hangsúlyozza a nem formális és informális tanulás, az önkéntes munka és az egész életen át tartó tanulás jelentős szerepét a széles körben alkalmazható készségek és képesítések megszerzésében, különös tekintettel az olyan transzverzális készségekre, mint a vállalkozói készségek, az IKT, valamint a személyes és nyelvi kompetenciák; felhívja az Uniót, hogy javítsa a felnőttkori tanuláshoz és a második esélyt nyújtó oktatáshoz való hozzáférést; kéri, hogy a munkaadók és az oktatási szolgáltatók validálják és ismerjék el az informális, nem formális és formális készségeket;

77.  rámutat annak fontosságára, hogy új lendületet adjanak a bolognai folyamatnak azáltal, hogy megragadják a 2015 májusában Jerevánban tartott miniszteri konferencia által arra adott lehetőséget, hogy az együttműködés új és fejlettebb formáit haladéktalanul végrehajthassák;

78.  úgy véli, hogy a Bizottságnak biztosítania kell, hogy az Erasmus+ programot – valamennyi különböző fellépésével, többek között a program sportra vonatkozó elemét – megfelelően végrehajtsák; úgy véli, hogy fontos a hozzáférési megállapodások egyszerűsítése annak érdekében, hogy a lehető legtöbb személyt és szervezetet lehessen elérni;

A polgárok vállalkozó szellemének erősítése: kkv-k és mikrovállalkozások

79.  úgy véli, hogy hogy már fiatal korban szükséges a vezetői képességek, a pénzügyek kezelésének fejlesztése és a vállalkozói ismeretek oktatása, továbbá a hátrányos helyzetű családokat támogató, átfogó és minőségi iskola előtti nevelési rendszerek kialakítása, fiatalokban rejlő lehetőségek megvalósítása érdekében, hogy alkalmasak legyenek munkaadónak is, nem csupán munkavállalónak, és képesek legyenek új vállalkozásokba kezdeni és kiaknázni az új piacok lehetőségeit;

80.  üdvözli azokat a programokat – mint például az Erasmus fiatal vállalkozóknak –, amelyek célja az új vállalkozók segítése a vállalkozás vezetéséhez szükséges készségek megszerzésében, és úgy véli, hogy az ilyen programok további támogatására van szükség ahhoz, hogy még több fiatal vállalkozó megteremthesse és sikerre vihesse vállalkozását; úgy véli, hogy különleges támogatási intézkedéseket kell bevezetni a fiatal vállalkozók számára, amelyek megkönnyítik az információhoz, valamint a hitelekhez és támogatáshoz való hozzáférésüket, beleértve a fiatalokat célzó, információt és támogatást nyújtó egyablakos ügyfélszolgálatok létrehozását a meglévő vállalkozástámogatási szervezetek keretében;

81.  úgy véli, hogy a – különösen az ifjúsági szervezetekben zajló – nem formális oktatás fejleszti az alkotókészséget, a kezdeményezőkészséget és a felelősségvállalást, és növelheti a fiatalok esélyeit a munkaerőpiacon;

82.  hangsúlyozza, hogy az oktatás és képzés minden szintjébe be kell vonni a vállalkozói képzés egyes elemeit, mivel a fiatalok lehető legkorábbi megismertetése a vállalkozói szellemmel hatékony módja a munkanélküliség, különösen pedig az ifjúkori munkanélküliség elleni küzdelemnek; e tekintetben a tudományos és üzleti közösség közötti aktív párbeszédre és együttműködésre ösztönöz olyan oktatási programok kialakítása révén, amelyek hozzásegítik a fiatalokat a megkívánt készségek és kompetenciák megszerzéséhez;

83.  kéri egy előretekintő és eredményorientált európai készségstratégia kialakítását, amely irányítja a nemzeti készségstratégiákat és integrálja őket a nemzeti munkahely-teremtési tervekbe, ugyanakkor átfogó keretet biztosít a foglalkoztatási csomag keretében javasolt ágazati cselekvési terveknek;

84.  hangsúlyozza a kezdő vállalkozások, kkv-k, mikrovállalkozások és a szociális gazdaság szereplőit támogató és ösztönző intézkedések szükségességét e vállalkozások alapításának és működésének megkönnyítése érdekében, valamint hangsúlyozza, hogy szükséges a szabályozás javítása elvének gyakorlati beágyazása és végrehajtása, és a képzett munkavállalók alkalmazásának és az alkalmazottak képzésének megkönnyítése; ebben a tekintetben hangsúlyozza, hogy az adóterhet át kell csoportosítani a munka felől az adóbevételek más forrásai felé, amelyek kevésbé sújtják a foglalkoztatást és a növekedést, egyúttal megőrizve a megfelelő szociális védelmet;

85.  felhívja a tagállamokat, hogy csökkentsék a munkára rakódó adóterheket;

86.  emlékeztet arra, hogy az európai cégek 99%-a kkv, amelyek a versenyképes uniós munkaerőpiac létrehozásának alapvető hajtóerői; ebben a tekintetben hangsúlyozza, hogy az uniós jogalkotást a „gondolkozz először kicsiben” elvére kell alapozni a kkv-k előtt álló bürokratikus akadályok megszüntetése érdekében, hogy munkahelyteremtő képességük teljes mértékben érvényesülhessen;

87.  úgy véli, hogy a vállalkozóknak be kell ruházniuk a foglalkoztatottak képzésébe és tanulószerződéses gyakorlati képzésébe, és hogy e célból adott esetben ösztönzőket kell bevezetni és kifejleszteni, amelyek lehetővé teszik számukra a terjeszkedést és új munkahelyek teremtését; úgy véli, hogy a munkáltatói hálózatok kialakítása elősegíti a kkv-k és a mikrovállalkozások hozzáférését a számukra szükséges képzési szolgáltatásokhoz és támogatáshoz;

Innováció és digitalizáció: új készségek és munkahelyek

88.  hangsúlyozza, hogy az innováció és a digitalizáció jelentős szerepet játszik a növekedés és termelékenység előmozdításában, méltányosabb, fenntarthatóbb és befogadóbb társadalom kialakításában, ezért erre tekintettel tovább kell adni a szükséges tudást és készségeket, a munkavállalók és a leendő munkavállalók és munkaadók részéről pedig motivációra és eltökéltségre van szükség innovatív, kreatív és digitális termékek és szolgáltatások létrehozása iránt; hangsúlyozza a „digitális szakadék” megszüntetésének és a digitális készségek kialakításának szükségességét az egész életen át tartó tanulás részeként, valamint az új média és technológiák tantervbe való beillesztésének szükségességét; hangsúlyozza továbbá az innovatív oktatás módszerek kidolgozásának és az online tanulás és a távoktatás kiterjesztésének szükségességét nyitott oktatási segédanyagok (OER) révén, amelyek elősegítik, hogy mindenki egyenlő módon férjen hozzá az oktatáshoz és a képzéshez;

89.  hangsúlyozza, hogy azonosítani kell azon kialakulóban lévő iparágak és növekedés szempontjából kulcsfontosságú ágazatok széles körét, amelyekre a tagállamoknak készségbázisuk fejlesztése során összpontosítaniuk kell;

90.  kiemeli, hogy a digitális egységes piac létrehozásában, az energiaunió kiépítésében, a kutatás, fejlesztés és innováció terén megvalósítandó beruházások révén megvalósuló munkahelyteremtésben, az egészségügyi és szociális gondozói ágazatban a szociális vállalkozás és a szociális gazdaság előmozdításában és munkavállalók szakmai készségeinek fejlesztésében, valamint a közlekedési hálózatok fejlesztésében jelentős munkahely-teremtési lehetőségek rejlenek;

91.  kiemeli azt a legújabb tendenciát, hogy a vállalkozások visszatelepítik termelésüket és szolgáltatásaikat az Unióba, és hogy ez munkahely-teremtési lehetőségeket jelent különösen a fiatalok számára; véleménye szerint az EU gazdaságainak egyedülálló lehetőségük van arra, hogy felgyorsítsák a munkahelyek visszatelepítésének ezen tendenciáját annak biztosításával, hogy munkaerőnk képzettsége megfeleljen a vállalkozások szükségleteinek;

92.  hangsúlyozza a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (STEM-tudományok) fontosságát, és kiemelik szerepüket abban, hogy Európa fontos szerepet tölthessen be a globális színtéren a technológiai fejlesztések előmozdítása tekintetében;

93.  támogatja az Európai Bizottság elnökségi trióval együttműködésben megvalósított kezdeményezését a vállalkozói szemlélet előmozdítására Európában és az életre szóló, több területeken is hasznosítható készségek fejlesztésére;

94.  hangsúlyozza, hogy az EU a természettudomány, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika területén készséghiánnyal, míg a társadalomtudományok területén a végzettek túlkínálatával kell szembenéznie; úgy véli, hogy kiegészítő kezdeményezésekre van szükség európai és nemzeti szinten a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika területével kapcsolatos munkahelyek és tanulmányok szűk keresztmetszeteinek kezelése érdekében; javasolja a Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy hozzanak intézkedéseket a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika területének vonzereje és értéke javítása érdekében, és ösztönözzék a fiatalokat – többek között a nőket –, hogy folytassanak a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika területével kapcsolatos tanulmányokat;

95.  rámutat arra, hogy a 21. században továbbra is van helye a hagyományos szaktudásnak, amely olyan stabil munkahelyeket teremt, amelyeket nem lehet kiszervezni, és támogat számos olyan területet, amelyben Európa jeleskedik; kéri, hogy nyújtsanak támogatást, amely lehetővé teszi e hagyományos készségek megőrzését és a későbbi generációk számára képzés révén való átadását, és lehetőség szerint mindig kapcsoljanak hozzá új szaktudást, többek között digitális készségeket, hogy maximalizálni lehessen a hagyományos készségekben rejlő lehetőségeket;

Intézkedések a fiatalabb és az idősebb, valamint a fogyatékossággal élő munkavállalókért

96.  hangsúlyozza a munkaadókat, különösen a kkv-ket szolgáló olyan konkrét intézkedések és támogatás fontosságát, amelyek növelik képességüket a minőségi és fenntartható foglalkoztatásra, munkaalapú képzés és karrierfejlesztési lehetőségek biztosítására a munkapiacon hátrányos helyzetben lévő csoportok – pl,. fiatalok, idősebb munkavállalók, nők, bevándorlók, fogyatékossággal élők és hosszú távú munkanélküliek – részére; elismeri és támogatja az állami és magántulajdonú foglalkoztatási szolgálatok versenyképes munkaerőpiacok előmozdításában betöltött szerepét; emlékeztet arra, a munkáltatók és az oktatási intézmények jelentős társadalmi és gazdasági felelősséget viselnek minden alkalmazottjuk és az egész társadalom iránt; úgy véli, hogy ilyen társadalmi felelősség az oktatásért és képzésért felelős intézményektől is elvárható;

97.  elismeri a munkaerőpiacra belépő fiatalok előtt álló kihívásokat, emlékeztet annak fontosságára, hogy első munkatapasztalataikat még tanulmányaik idején megszerezzék annak érdekében, hogy birtokában legyenek a foglalkoztathatósági készségeknek, és hatékonyabban és eredményesebben léphessenek át az iskolapadból a munka világába; rámutat a fiatal vállalkozói tevékenységében rejlő lehetőségre, és ezért a munkaadók és tagállamok felelősségére apellál, hogy teremtsenek esélyt a fiatalok számára vállalkozói tapasztalat szerzéséhez, és támogassák őket a megfelelő készségek elsajátítása terén; hangsúlyozza továbbá az iskolák és a munkaadók közötti együttműködés fontosságát e tekintetben, és felkéri az uniós intézményeket és tagállamokat, hogy váljanak vállalkozásbarátabbá, és támogassák a fiatalokat abban, hogy ötleteik alapján sikeres üzleti terveket készítsenek;

Szakpolitikai javaslatok és ajánlások

98.  kéri a Bizottságot, a tagállamokat, a regionális és helyi hatóságokat, hogy ruházzanak be az innovatív és ígéretes új gazdasági ágazatokba olyan uniós beruházások ösztönzése érdekében, amelyek – egy igazságosabb, fenntarthatóbb és befogadóbb társadalom felé vezetve – elősegítik a növekedést és az új, minőségi és fenntartható munkahelyek létrehozását; hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy a tagállamok olyan gazdasági és pénzügyi intézkedéseket hozzanak és olyan munkaerő-piaci reformokat hajtsanak végre, amelyek világos, adatalapú és mérhető, bizonyíthatóan hatékony mutatószámokon alapulnak;

99.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a munkaerő-piaci reformok a minőségi munkahelyek létrehozásának előmozdítása mellett tűzzék ki célul a szegmentáció visszaszorítását, a veszélyeztetett csoportok munkaerőpiacra való belépését, a nemek közötti egyenlőség előmozdítását, az aktív keresők szegénységének mérséklését is, és nyújtsanak megfelelő szociális védelmet valamennyi munkavállaló, köztük az önfoglalkoztatók számára;

100.  felhívja a tagállamokat, hogy ruházzanak be a koragyermekkori nevelésbe, valamint az idegen nyelvek és az információs és kommunikációs technológiák korai oktatásába az alapfokú oktatásban;

101.  felhívja a tagállamokat, hogy vegyék maradéktalanul figyelembe az automatizálás tendenciájának jelentőségét, amely számos munkakör munkaerőigényét csökkentheti, és munkanélkülieknek szánt képzési programjaikat összpontosítsák a nem rutinjellegű munkavégzés során hasznosnak bizonyuló készségek oktatására;

102.  kéri a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy ismerjék meg a bevált gyakorlatokat, és ezek alapján dolgozzanak ki olyan politikai programokat, amelyek növelik a foglalkoztatási rátákat és csökkentik a szegénységet és az egyenlőtlenséget, és e gyakorlatokra alapozva hajtsanak végre szélesebb körű reformokat; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy hasonlítsák össze és mérjék e gyakorlatok hatékonyságát, hogy biztosítsák egyrészt az alkalmazhatóságuk, másrészt a munkavállalók és vállalkozások biztonsága közötti egyensúlyt, valamint vegyék figyelembe a tagállamok munkaerőpiacainak és oktatási rendszereinek sajátosságait;

103.   felhívja a városokat és a régiókat, hogy összpontosítsanak a színvonalas oktatásra és képzésre, valamint a korai iskolaelhagyás és az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelemre, mert a fiataloknak sürgősen új perspektívákra van szükségük, és mindent meg kell tenni a támogatásuk érdekében;

104.  felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki kollektív megközelítéseket – ilyenek például a munkáltatói hálózatok – annak érdekében, hogy áttörjék azokat az akadályokat, amelyek gátolják a munkáltatókat az ambiciózusabb munkaerő-fejlesztési tervek megvalósításában;

105.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék és támogassák a szociális vállalkozásokat, amelyek figyelembe veszik a környezettel, a fogyasztókkal és a munkavállalókkal kapcsolatos felelősségüket;

106.  felhívja a tagállamokat a minimálbér bevezetésére azzal a céllal, hogy egy tagállamonkénti alapszint révén kezeljék a fizetések közötti egyenlőtlenségeket a tisztességes jövedelem – a nemzeti gyakorlatnak megfelelően – jogi úton vagy megállapodás révén történő garantálására;

107.  felhívja a tagállamokat, hogy oktatási programjaikba építsék be a vezetői, gazdálkodási, vállalkozói készségeket, vezetési, menedzsment- és pénzügyi képzést, valamint a vállalkozásindítási tanácsadást és a kommunikációs technológiákat, beleértve az egész életen át tartó tanulás stratégiáit, és helyezzék előtérbe a minőségi szakképzési programok továbbfejlesztését, beleértve az európai kézművesség támogatását, figyelembe véve a tagállamok között a munkaerőpiac és az oktatási rendszerek terén meglévő eltéréseket, elkerülve az egyenmegoldásokat;

108.  kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan európai platformot az egyes tevékenységekre és szakmákra jellemző közös készségek elismerésére és validálására, amely magában foglalja az önkéntes munka során szerzett készségek elismerését;

109.  felhívja a tagállamokat, hogy a nem formális oktatás révén – különösen az önkéntes és az ifjúsági ágazatban – szerzett kompetenciák elismerésére és az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó szakpolitikák végrehajtásának támogatására szolgáló eszközként hajtsák végre a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló 2012-es tanácsi ajánlást;

110.  kéri a tagállamokat, hogy támogassák munkaerő-piaci szereplők, köztük a munkáltatói és a munkavállalói szervezetek, a képzést nyújtó intézmények, valamint az állami és magántulajdonú foglalkoztatási szolgálatok szoros és rendszeres bevonását – beleértve a köztük folytatott kommunikáció és információmegosztás előmozdítását is – a helyi, regionális és nemzeti szinten azért, hogy előmozdítsák az oktatás és képzés, valamint a munka világa közötti kapcsolat szorosabbra fűzését, és előre jelezzék és megtervezzék a jövőbeli készségigényeket;

111.  felhívja a Bizottságot, a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy alakítsanak ki olyan pénzügyi és gazdasági ösztönzőket, amelyek kedveznek a folyamatos oktatásban és képzésben való részvételnek, mivel így biztosítható, hogy a jövő munkavállalói magasan képzettek lesznek; javasolja, hogy ezek az ösztönzők bizonyítható hatékonyságú, mérhető és adatalapú mutatókon alapuljanak;

112.  felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak megfelelő képzést és biztosítsanak folyamatos szakmai fejlődést a tanárok és az oktatásban dolgozó vezetők számára annak érdekében, hogy elősegítsék a legmegfelelőbb oktatási módszerek alkalmazását, és lehetővé tegyék az európai ifjúság 21. századi készségeinek és kompetenciáinak fejlesztését; ezért hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tanárok olyan képzésben részesüljenek, amely a gyakorlatot az elmélettel egyesítő, tapasztalatokon alapuló szakismereteket biztosít számukra, elsősorban az új technológiákkal és a digitalizálással kapcsolatban, hogy ezt a tudást átadhassák diákjaiknak;

113.  felhívja a tagállamokat és az Uniót, hogy az Unión belüli mobilitás támogatása és a be nem töltött álláshelyek problémájának kezelése érdekében tegyen konkrét és sürgős lépéseket a szakmai képesítések és a tudományos címek Unióban való kölcsönös elismerésével kapcsolatos politikák és jelenlegi szabályozás végrehajtására;

114.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szolgáljanak előrejelzéssel a munkaerőpiacokon végbemenő változásokról, különösen a globalizációból fakadó kihívásokkal kapcsolatban, valamint előrejelzéssel a munkahelyekről és készségekről tagállamonként, illetve általában az ágazatok között;

o
o   o

115.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0038.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0394.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0110.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0010.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0037.
(6) HL C 398., 2012.12.22., 1. o.
(7) HL L 394., 2006.12.30., 10. o.
(8) A Bizottság foglalkoztatásról és társadalmi helyzetről szóló negyedéves áttekintése szerint (2015. március).
(9) Európai Bizottság (2013): Foglalkoztatási és szociális fejlemények Európában.
(10) A Bizottság foglalkoztatásról és társadalmi helyzetről szóló negyedéves áttekintése szerint (2015. április 13.).


A 30. és 31. éves jelentés (2012–2013) az európai uniós jogszabályok alkalmazásának nyomon követéséről
PDF 302kWORD 128k
Az Európai Parlament 2015. szeptember 10-i állásfoglalása az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 30. és 31. éves jelentésről (2012–2013) (2014/2253(INI))
P8_TA(2015)0322A8-0242/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 30. éves jelentésre (2012) (COM(2013)0726),

–  tekintettel az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 31. éves jelentésre (2013) COM(2014)0612),

–  tekintettel „Az EU Pilot értékelő jelentése” című bizottsági dokumentumra (COM(2010)0070),

–  tekintettel „Az EU Pilot második értékelő jelentése” című bizottsági dokumentumra (COM(2011)0930),

–  tekintettel „A panaszossal való kapcsolattartás a közösségi jog megsértése tekintetében” című, 2002. március 20-i bizottsági közleményre (COM(2002)0141),

–  tekintettel „Az uniós jog alkalmazása tárgyában a panaszosokkal való kapcsolattartás korszerűsítése” című, 2012. április 2-i bizottsági közleményre (COM(2012)0154),

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásra(1),

–  tekintettel az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 29. éves jelentésről (2011) szóló, 2014. február 4-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel „A válság hatása az alapvető jogokra az EU tagállamaiban – összehasonlító elemzés” című tanulmányra(3),

–  tekintettel a Bizottság által 2015. május 19-én elfogadott, a szabályozás javításával kapcsolatos csomagra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményeire (A8-0242/2015),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 17. cikkében foglalt meghatározás szerint a Bizottság alapvető szerepe, hogy „a Szerződések őreként” járjon el;

B.  mivel az EUSZ 6. cikkének (1) bekezdése értelmében az Európai Unió Alapjogi Chartája (a Charta) ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések, és az Unió intézményeire, szerveire, hivatalaira és ügynökségeire, valamint tagállamaira vonatkozik, amennyiben azok uniós jogot hajtanak végre (a Charta 51. cikkének (1) bekezdése);

C.  mivel az EUMSZ 258. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében Bizottság indokolással ellátott véleményt küld annak a tagállamnak, amely a Bizottság megítélése szerint nem teljesítette a Szerződésekből eredő valamely kötelezettségét, és ha az érintett tagállam a Bizottság által meghatározott határidőn belül nem tesz eleget a véleményben foglaltaknak, akkor a Bizottság a Bírósághoz fordulhat;

D.  mivel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás előírja az információk megosztását a felszólító levél alapján indított valamennyi kötelezettségszegési eljárásra vonatkozóan, de ez nem terjed ki az informális EU Pilot eljárásra, amelynek lefolytatására a hivatalos kötelezettségszegési eljárásokat megelőzően kerül sor;

E.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében foglalt meghatározás szerint a megfelelő ügyintézéshez való jog azt jelenti, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 298. cikkében foglaltak értelmében feladataik ellátása során az Unió intézményei, szervei és ügynökségei a nyitott, hatékony és független európai igazgatásra támaszkodnak;

F.  mivel a Charta 51. cikke a Chartának történő megfelelés tekintetében a tagállamokat terhelő kötelezettséget azokra a helyzetekre korlátozza, amelyekben a tagállamok az uniós jogot alkalmazzák, de a Chartából fakadó kötelezettségek ilyen korlátozását nem tartalmazza az EU intézményei, szervei, hivatalai és ügynökségei esetében;

G.  mivel a közelmúltban bekövetkezett pénzügyi válsággal összefüggésben egyes tagállamok kénytelenek voltak olyan intézkedéseket hozni, amelyek veszélyeztetik az uniós elsődleges jog, nevezetesen a szociális és gazdasági jogok védelmére vonatkozó rendelkezések érvényesülését;

1.  megállapítja, hogy a Bizottság a magyarázó dokumentumokról szóló 2011. október 27-i európai parlamenti, tanácsi és bizottsági együttes politikai nyilatkozattal összhangban jelentést készített a két társjogalkotó számára a nyilatkozat végrehajtásáról;

2.  üdvözli a Bizottságnak az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 30. és 31. éves jelentését, és megjegyzi, hogy e jelentések szerint 2012-ben főleg négy területen – a közlekedés, az egészségvédelem, a fogyasztóvédelem, a természetvédelem, valamint a belső piaccal és szolgáltatásokkal kapcsolatos kérdések terén – került sor a késedelmes átültetés miatt kötelezettségszegési eljárásra, 2013-ban pedig a környezetvédelem, az egészségvédelem, a fogyasztóvédelem, a belső piac és szolgáltatások és a közlekedés voltak a legtöbb problémát okozó területek; ismételten emlékeztet azonban arra, hogy ezen utólagos értékelés nem helyettesítheti a Bizottság azon feladatát, hogy hatékonyan és időben ellenőrizze az uniós jog alkalmazását, és megjegyzi, hogy a Parlament a Bizottság ellenőrzése révén segítséget nyújthatna a jogszabályok végrehajtásának felülvizsgálatában;

3.  rámutat, hogy a jogállamiságon, a jogbiztonságon és a jog kiszámíthatóságán alapuló Európai Unióban az európai polgárok számára jogot kell biztosítani arra, hogy egyértelmű, elérhető, átlátható módon és megfelelő időben (az interneten és más módon) értesüljenek arról, hogy az uniós jog átültetése céljából elfogadtak-e nemzeti jogszabályokat, és ha igen, melyeket, valamint hogy ezek megfelelő végrehajtásának biztosításáért mely nemzeti hatóságok viselik a felelősséget;

4.  megjegyzi, hogy a polgárok és a vállalkozások elvárják, hogy a szabályozási keret egyszerű, kiszámítható és megbízható legyen;

5.  sürgeti a Bizottságot, hogy a jogszabályok kidolgozása és értékelése során jobban vegye figyelembe, hogy ezek milyen terheket róhatnak a kkv-kra;

6.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy már a jogalkotási folyamat egy korábbi szakaszában hangolják össze az erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy a végeredményt hatékonyabban végre lehessen hajtani;

7.  megjegyzi, hogy az uniós jog késedelmes átültetése, nem megfelelő átültetése és helytelen alkalmazása a tagállamok közötti különbségtételt eredményezhet és torzíthatja az egyenlő versenyfeltételeket az EU egész területén;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy valamennyi tagállamot részesítsen egyenlő elbánásban, méretüktől vagy az Unióhoz való csatlakozásuk időpontjától függetlenül;

9.  megjegyzi, hogy az uniós jog végrehajtása és átültetése nem egységesen valósul meg a tagállamokban; megjegyzi, hogy azok a polgárok, akik más tagállamban szeretnének élni, dolgozni vagy vállalkozni, nap mint nap szembesülnek az uniós jognak a tagállami jogrendszerekben való nem egységes végrehajtásából eredő nehézségekkel;

10.  emlékeztet arra, hogy az EUSZ 17. cikkének értelmében a Bizottság felelős az uniós jog alkalmazásának biztosításáért, többek között az Európai Unió Alapjogi Chartájának alkalmazásának biztosításáért is (az EUSZ 6. cikkének (1) bekezdése), amely Charta rendelkezéseinek címzettjei az Unió intézményei, szervei, hivatalai és ügynökségei, valamint az Unió tagállamai, amennyiben uniós jogot hajtanak végre (a Charta 51. cikkének (1) bekezdése); ismételten emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak az uniós jog tiszteletben tartásának biztosítása érdekében jogában áll megindítania az EUMSZ 258–260. cikkeiben említett kötelezettségszegési eljárásokat; felhívja a Bizottságot, hogy könnyítse meg a Parlament számára társjogalkotói szerepének gyakorlását, megadva a Parlament számára a megfelelő tájékoztatásokat, és továbbra is a Parlament rendelkezésére állva az elszámoltathatóság tekintetében;

11.  megjegyzi, hogy összesen 731 kötelezettségszegési ügyet zártak le amiatt, mert a tagállamok igazolták az uniós jognak való megfelelésüket; rámutat arra, hogy a Bíróság 2013-ban 52 ítéletet hozott az EUMSZ 258. cikke alapján, amelyek közül 31 esetben (59,6%) marasztalta el a tagállamokat; emlékeztet arra – e statisztikai adatok megfelelő összefüggésrendszerbe ágyazása céljával –, hogy kötelezettségszegési ügyekben a Bíróság a mai napig 3 274 esetben (azaz az esetek 87,3%-ában) hozott ítéletet a Bizottság javára; kéri a Bizottságot, hogy fordítson kiemelt figyelmet az említett ítéletek tényleges végrehajtására;

12.  üdvözli, hogy a Bizottság egyre gyakrabban alkalmaz a tagállamoknak címzett végrehajtási terveket az új uniós jogszabályokra vonatkozóan, mivel ez növeli a kellő időben történő és helyes végrehajtás valószínűségét és megelőzi az átültetési és alkalmazási problémákat, tehát hatással van az ezzel kapcsolatban benyújtott petíciók számára is;

13.  megismétli, hogy a Bizottságnak a hatékony problémamegoldásra, a hatékony irányításra és a megelőző intézkedésekre kell összpontosítania, de javasolja, hogy a Bizottság egyúttal találjon új, a hivatalos kötelezettségszegési eljáráson kívüli módokat is az uniós jog átültetésének és érvényesítésének javítására;

14.  fenntartja, hogy az uniós jogszabályokat megfelelően és azonnal át kell ültetni valamennyi tagállam jogrendjébe; nyomatékosan felszólítja a tagállamok hatóságait, hogy tartózkodjanak a túlszabályozás gyakorlatától, mivel az a tagállami szintű végrehajtási folyamatban feltűnő eltéréseket eredményez, ami csorbítja az uniós jogba vetett bizalmat, mivel a polgárok tudomást szereznek az Unión belüli jelentős eltérésekről; rámutat, hogy az Európai Parlament képviselői, illetve a nemzeti és regionális parlamentek európai ügyekkel foglalkozó bizottságainak tagjai között tovább kell fokozni az együttműködést; örömmel üdvözli a Lisszaboni Szerződés azon újítását, amelynek értelmében a Bíróság a Bizottság kérelme alapján büntetéseket szabhat ki a tagállamokra az átültetés késedelmei miatt, és ehhez nem szükséges második ítéletet kivárni; nyomatékosan kéri az uniós intézményeket (a Tanácsot, a Bizottságot és az EKB-t), hogy a másodlagos jog normáinak kidolgozásakor vagy az emberi jogokat és a közjót érintő gazdasági és szociális kérdésekre vonatkozó politikák elfogadásakor tartsák tiszteletben az elsődleges uniós jogot (a szerződéseket és az Alapjogi Chartát);

15.  megjegyzi, hogy a Bizottság a „túlszabályozás” kifejezést használja, amely az uniós követelmények körén kívül álló kötelezettségekre – azaz nemzeti, regionális és helyi szinteken felesleges mennyiségben összegyűlt előírásokra, iránymutatásokra és eljárásokra – vonatkozik, amelyek zavarják a kívánt politikai célok elérését; felhívja a Bizottságot, hogy határozza meg világosan ezt a fogalmat; hangsúlyozza, hogy a meghatározásnak egyértelművé kell tennie a tagállamok azon jogát, hogy szükség esetén szigorúbb szabályokat fogadhassanak el, figyelembe véve, hogy az uniós környezetvédelmi jog végrehajtásának jobb harmonizációja fontos a belső piac működése szempontjából;

16.  megjegyzi, hogy a késedelmes átültetés alapján indított kötelezettségszegési eljárások száma főleg abból az okból csökkent 2012-ben a megelőző évhez viszonyítva, hogy 2012-ben a megelőző évekhez képest kisebb volt az átültetendő irányelvek száma; elismeri ugyanakkor, hogy a 2013-ra vonatkozó statisztikák tényleges csökkenést mutatnak a késedelmes átültetés alapján indított kötelezettségszegési eljárások száma tekintetében, amely 2013 végén öt évre visszamenőleg a legalacsonyabb volt, és ez talán annak az eredménye, hogy az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdése bevezette az átültetés elmulasztása esetében kirótt büntetések gyorsított eljárását;

17.  megjegyzi, hogy a kötelezettségszegési eljárások 2013-ban, 2012-ben és az elmúlt öt évben tapasztalt csökkenése az EU Pilot és egyéb mechanizmusok (köztük a SOLVIT 2) igénybevételével és azzal magyarázható, hogy az EUSZ 260. cikkének (3) bekezdése gyorsított eljárást vezetett be az átültetés elmulasztása esetében kirótt büntetések tekintetében; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az irányelvek időben történő átültetése változatlanul a bizottsági szakpolitika legfontosabb prioritásainak egyike maradjon, és hogy szigorúan érvényesítsék az átültetési határidőket;

18.  rámutat, hogy a környezetvédelemhez, az adóztatáshoz, az igazságszolgáltatáshoz és a vámokhoz kapcsolódó új EU Pilot akták számának a vizsgált időszak folyamán tapasztalható növekedése, valamint a nyitva álló kötelezettségszegési ügyek számának csökkenése azt mutatja, hogy a tagállamokban pozitív tendencia alakult ki az uniós jogszabályok végrehajtása tekintetében, rávilágítva, hogy az EU Pilot eljárás hatékony eszköznek bizonyult a lehetséges kötelezettségszegések korai szakaszban történő sikeres megoldása érdekében; úgy véli mindazonáltal, hogy nagyobb erőfeszítéseket kellene tenni az uniós jog alkalmazása terén az átláthatóság megerősítése érdekében, fokozva annak áttekinthetőségét a panaszosok és az érdekelt felek számára is, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Parlament ismételt kérései ellenére továbbra sem rendelkezik megfelelő hozzáféréssel az EU Pilot eljárásra és a függő esetekre vonatkozó információkhoz; megjegyzi, hogy meg kell erősíteni az EU Pilot jogis státuszát és legitimitását, és úgy véli, hogy ez az átláthatóság növelése, valamint a panaszosok és az Európai Parlament bevonásának fokozása révén érhető el;

19.  ezért ismét felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az EUMSZ 298. cikkén alapuló rendelet formájában elfogadandó jogilag kötelező erejű szabályokra, hogy ezáltal biztosítsa az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke szerint a polgárokat megillető megfelelő ügyintézéshez való jog teljes körű tiszteletben tartását;

20.  elismeri, hogy az uniós jogszabályok megfelelő végrehajtása és alkalmazása tekintetében az elsődleges felelősséget a tagállamok viselik, és hangsúlyozza az uniós intézmények azon kötelezettségét, hogy tiszteletben tartják az uniós elsődleges jogot, amikor az uniós másodlagos jogba tartozó szabályokat alkotnak, vagy amikor szociális, gazdasági vagy más politikákat határoznak meg, hajtanak végre vagy tesznek kötelezővé a tagállamok számára, továbbá felhívja a figyelmet az uniós intézmények azon kötelezettségére is, hogy megszorítások és gazdasági korlátozások idején minden rendelkezésre álló eszközzel segítik a tagállamokat a demokratikus és szociális értékek tiszteletben tartásában és az uniós jogszabályok átültetésében, emlékeztet továbbá arra, hogy az intézményeket köti szubszidiaritás elve és tiszteletben kell tartaniuk a tagállamok előjogait;

21.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a vizsgálat tárgyát képező két éves jelentés által lefedett időszakban a túlzottan eladósodott uniós tagállamokra kényszerített, és később – a hazai nemzeti jogba való átültetést megelőzően – az uniós másodlagos jogba beépített szigorú megszorító intézkedések, különösen a közkiadások drasztikus megnyirbálása azt a hatást váltották ki, hogy a tagállamok igazgatási és igazságszolgáltatási szervei jóval kevésbé képesek eleget tenni az uniós jog megfelelő alkalmazása tekintetében rájuk háruló kötelezettségeknek;

22.  úgy véli, hogy a gazdasági kiigazítási programok alatt álló tagállamoknak továbbra is képesnek kell maradniuk arra, hogy tiszteletben tartsák a szociális és gazdasági jogokat;

23.  emlékeztet arra, hogy a Szerződések és az Európai Unió Alapjogi Chartája az uniós intézmények számára kötelező jogi erővel bírnak még abban az esetben is, ha nemzetközi hitelezők csoportjainak („trojka”) tagjaként lépnek fel;

24.  hangsúlyozza annak alapvető jelentőségét, hogy az uniós intézmények tiszteletben tartsák a Szerződéseket; megjegyzi, hogy a Bizottságnak az EU támogatottságának fokozása, valamint au EU legitimitásába vetett bizalom megerősítése érdekében segítséget kell nyújtania a tagállamok számára az uniós jogszabályok megfelelő alkalmazásában; bátorítja a Bizottságot, hogy hozza nyilvánosságra a tagállamok által az alkalmazási szakaszban felvetett aggályokat; hangsúlyozza, hogy az uniós jog alkalmazásának javításában alapvető fontosságú a nemzeti parlamentek támogatása a jogszabályok átültetése során, és ezért kéri a nemzeti parlamentekkel folytatott párbeszéd fokozását, beleértve azt is, amikor a szubszidiaritással kapcsolatos aggályokat fogalmaznak meg; hangsúlyozza a rendszeres utólagos értékelések kulcsfontosságú szerepét, valamint annak jelentőségét, hogy kikérjék a nemzeti parlamentek véleményét a jogszabályokkal kapcsolatos, esetlegesen előre nem látható aggályok vagy azok összetettségének kezelése tekintetében;

25.  megjegyzi, hogy a Parlamenthez intézett petícióhoz való jog az uniós polgárság egyik alapvető pillére, az EUMSZ 227. cikkében foglaltak szerint; rámutat, hogy ez a jog szükséges, de mégsem elégséges eszközöket biztosít ahhoz, hogy a nyilvánosság nagyobb mértékben részt vegyen az EU döntéshozatali folyamatában, és fontos szerepet játszik az uniós jog tagállamok általi végrehajtásában mutatkozó lehetséges joghézagok és jogsértések azonosításában és értékelésében, valamint az uniós intézmények ezzel kapcsolatos tájékoztatásában; a fentiek fényében hangsúlyozza a Petíciós Bizottság alapvető szerepét az uniós polgárok, a Parlament, a Bizottság és a nemzeti parlamentek közötti hatékony összeköttetés terén;

26.  örömmel veszi tudomásul, hogy a Bizottság elismeri a panaszt benyújtók fontos hozzájárulását az uniós jog megsértésének észleléséhez;

27.  emlékeztet arra, hogy az uniós intézményeknek és különösen a Bizottságnak és a Tanácsnak teljes körűen alkalmazniuk kell az átláthatóság és a dokumentumokhoz való hozzáférés területére vonatkozó uniós jogszabályokat és ítélkezési gyakorlatot, és meg kell felelniük annak; ennek kapcsán felszólít az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférés tekintetében az 1049/2001/EK rendelet(4), valamint az Európai Unió Bírósága kapcsolódó ítéleteinek tényleges alkalmazására;

28.  hangsúlyozza, hogy az EU a jogállamiságon és az emberi jogok tiszteletben tartásán alapuló unió (az EUSZ 2. cikke), ismételten kijelenti, hogy a tagállami és az uniós intézmények tetteinek és mulasztásainak gondos átvilágítása rendkívüli fontossággal bír, kiemeli továbbá, hogy a Bizottság által állítólagosan már megoldott problémák tárgyában a Parlamenthez intézett petíciók és a Bizottsághoz benyújtott panaszok magas száma azt mutatja, hogy a polgárok egyre nagyobb figyelmet fordítanak az uniós jogszabályok jobb alkalmazásának szükségességére; felhívja a Bizottságot, hogy válaszoljon gyorsabban és világosan a polgárok által az uniós jogszabályok megsértése tárgyában felvetett észrevételekre;

29.  megjegyzi, hogy 2013-ban a kötelezettségszegési ügyek nagy részét már azelőtt lezárták, hogy a Bíróság elé kerültek volna, így az összes ügy mindössze mintegy 6,6%-a zárult bírósági ítélettel; elengedhetetlennek tartja ezért a tagállami intézkedések gondos nyomon követésének folytatását, figyelemmel arra, hogy egyes petíciók továbbra is olyan problémákra utalnak, amelyek az ügy lezárást követően is fennállnak;

30.  üdvözli, hogy a Bizottság egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít a petícióknak mint olyan információk forrásának, amelyek mind a polgárok közigazgatási szervekkel, köztük az Európai Unióval kapcsolatos panaszaira, mind pedig az uniós jog tényleges végrehajtása során megvalósuló esetleges kötelezettségszegésekre vonatkoznak, amit az is tanúsít, hogy a két éves jelentés különleges figyelmet fordított a petíciókra; megjegyzi, hogy ezzel párhuzamosan növekedett a Petíciós Bizottság által a Bizottságnak tájékoztatáskérés céljából továbbított petíciók száma; sajnálja azonban, hogy a Bizottság számos petíció esetében késedelmesen ad választ, amikor véleményadásra kérik fel;

31.  megjegyzi azt is, hogy építő párbeszédre van szükség a tagállamokkal a Petíciós Bizottság keretében, és kéri a vonatkozó petíciók kapcsán érintett tagállamokat, hogy küldjenek képviselőket, hogy felszólalhassanak a bizottság ülésein;

32.  rámutat arra, hogy az uniós polgárok, illetve a tagállamok lakosai által benyújtott petíciók az uniós jog megsértésének eseteiről számolnak be, különösen az alapjogok, a belügyek, az igazságszolgáltatás, a belső piac, az egészségügy, a fogyasztóvédelem, a közlekedés, az adózás, a mezőgazdaság és vidékfejlesztés, valamint a környezetvédelem területén; úgy véli, a petíciók azt mutatják, hogy még mindig gyakori és széles körben elterjedt az uniós jog hiányos átültetése vagy megfelelő érvényesítésének hiánya, ami gyakorlatilag az uniós jog helytelen alkalmazáshoz vezet; hangsúlyozza, hogy ez a helyzet a tagállamok részéről fokozott erőfeszítéseket és a Bizottság részéről folyamatos ellenőrzést tesz szükségessé; különösen kiemeli, hogy nagy számban nyújtottak be a fogyatékossággal élőkkel szemben alkalmazott diszkriminációval és akadályokkal kapcsolatos petíciókat;

33.  rámutat, hogy egyes országokkal és régiókkal – amelyek vonakodnak megadni a kért dokumentumokat vagy tájékoztatást – továbbra is nehéz a párbeszéd;

34.  üdvözli a Bizottság szervezeti egységeinek kötelezettségvállalását a Petíciós Bizottsággal való információcsere megerősítése iránt, és ismételten hangot ad az alábbiakra vonatkozó kéréseinek:

   a) a két fél közötti kommunikáció javítása, különösen a Bizottság által megindított kötelezettségszegési eljárások és azok állása tekintetében, az EU Pilot eljárást is beleértve, biztosítandó, hogy a Parlamentet teljes körűen tájékoztassák, jogalkotó munkájának folyamatos javítása céljából,
   b) erőfeszítések a Bizottság részéről a Petíciós Bizottság ésszerű időn belüli, minden esetleges fontos részletre kiterjedő tájékoztatása iránt a vizsgálati és kötelezettségszegési eljárásokhoz kapcsolódó petíciókkal összefüggésben, lehetővé téve ezáltal a Petíciós Bizottság számára, hogy hatékonyabban válaszoljon a polgárok kéréseire,
   c) a Bizottság beleegyezése, hogy közleményeinek készítése és a jogszabályok módosításának előkészítése során figyelembe veszi a Petíciós Bizottság jelentéseit és különösen az azokban foglalt megállapításokat és ajánlásokat;

35.  fájlalja, hogy a Parlament, az európai polgárokat közvetlenül képviselő, immár teljes körű társjogalkotó, amely a panasztételi eljárásokban egyre közvetlenebb módon – különösen a parlamenti kérdések és a Petíciós Bizottság tevékenysége révén – vesz részt, az uniós jogszabályok végrehajtásáról nem kap automatikusan átlátható és időszerű tájékoztatást, annak ellenére, hogy ezen információk alapvetően fontosak nem csupán a hozzáférhetőség és a jogbiztonság európai polgárokat szolgáló fokozásának módjaként, hanem az e jogszabályok jobbítását célzó módosítások elfogadása szempontjából is; úgy véli, hogy az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti kommunikáció javítása hathatós lépést jelenthet e tekintetben; hatékonyabb és eredményesebb együttműködést szorgalmaz az uniós intézmények között, és elvárja, hogy a Bizottság jóhiszeműen alkalmazza a Parlamenttel fenntartott kapcsolatokról szóló felülvizsgált keretmegállapodás azon záradékát, amelyben vállalja, hogy „a felszólító levéltől kezdődően összefoglaló információt bocsát a Parlament rendelkezésére valamennyi jogsértési eljárásra vonatkozóan, beleértve esetenként a Parlament kérésére a jogsértési eljáráshoz kapcsolódó kérdéseket”;

36.  kéri, hogy a Parlament illetékes főigazgatóságain (IPOL, EXPO és Kutatási Főigazgatóság) belül hozzanak létre a Parlament által együttdöntéssel, illetve a rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott főbb európai jogszabályok utólagos hatásainak vizsgálatával foglalkozó, a nemzeti parlamentekkel való együttműködést is magában foglaló önálló rendszert;

37.  megjegyzi, hogy a Bíróság hangsúlyozta, hogy „a nemzeti intézmények által okozott kár […] kizárólag az említett intézmények felelősségét vonja maga után, és kizárólag a nemzeti bíróságok rendelkeznek joghatósággal e kár megtérítésének elrendelésére”(5); hangsúlyozza ezért, hogy fontos megerősíteni a nemzeti szinten rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket, ami lehetővé tenné a panaszosok számára, hogy közvetlenebbül és személyesebben érvényesítsék jogaikat;

38.  megjegyzi, hogy az igazságügy területén a legtöbb állampolgári panasz a mozgás szabadságával és a személyes adatok védelmével kapcsolatos; hangsúlyozza, hogy a mozgás szabadsága az Európai Unió működéséről szóló szerződésben rögzített négy uniós alapjog egyike, és minden európai polgárt megillet; megismétli, hogy az Európai Unió egyik alapjogaként biztosítani és védelmezni kell az uniós polgárok azon jogát, hogy más tagállamokban szabadon mozogjanak, letelepedjenek és munkát vállaljanak;

39.  hangsúlyozza, hogy a közös európai menekültügyi rendszer nemzeti jogba való teljes körű átültetése és tényleges végrehajtása abszolút prioritást élvez; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést az új menekültügyi csomag helyes, időszerű és teljes körű átültetése érdekében;

40.  megjegyzi, hogy a belügyek területén 2012-ben 22, 2013-ban pedig 44 kötelezettségszegési eljárás volt folyamatban; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy 2013-ban a késedelmes átültetéssel kapcsolatos kötelezettségszegési ügyek többsége az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről szóló 2011/36/EU irányelv késedelmes átültetése miatt indult; megjegyzi, hogy a menekültügy továbbra is olyan terület, amellyel kapcsolatban nagyszámú panasz érkezik;

41.  megjegyzi, hogy az igazságügy területén 2012-ben 61, 2013-ban pedig 67 kötelezettségszegési eljárás volt folyamatban; rámutat arra, hogy az ügyek többsége az állampolgársággal és a személyek szabad mozgásával volt kapcsolatos; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a késedelmes átültetés miatti kötelezettségszegési eljárások többsége a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló 2010/64/EU irányelv késedelmes átültetése miatt indult; aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy 2013-ban jelentősen megnövekedett az igazságügy területére vonatkozó panaszok száma;

42.  üdvözli, hogy az elmúlt években jelentős előrelépés történt a gyanúsítottak vagy vádlottak védelemhez való jogának megerősítése terén az Unióban; hangsúlyozza a büntetőeljárásokban a gyanúsítottak vagy vádlottak eljárási jogainak megerősítését célzó tanácsi ütemtervben rögzített intézkedések időszerű, teljes körű és helyes átültetésének kritikus jelentőségét; rámutat arra, hogy ezek az intézkedések döntő fontosságúak a büntetőügyekben folytatott uniós igazságügyi együttműködés megfelelő működése szempontjából;

43.  hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem súlyos bűncselekmény, és az emberi jogok és az emberi méltóság olyan súlyos megsértését jelenti, amelyet az Unió nem tűrhet el; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Unióba becsempészett, illetve onnan kicsempészett emberek száma növekszik; rámutat arra, hogy bár a jogi keretrendszer megfelelő, annak a tagállamok általi tényleges végrehajtása még mindig nem kielégítő; hangsúlyozza, hogy a Földközi-tenger térségében kialakult helyzet fokozza az emberkereskedelem kockázatát, és felhívja a tagállamokat, hogy lépjenek fel rendkívül szigorúan e bűncselekmények elkövetőivel szemben és a lehető leghatékonyabban védjék meg az áldozatokat;

44.  emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés 36. jegyzőkönyvében előírt átmeneti időszak 2014. december 1-jén lejárt; hangsúlyozza, hogy az átmeneti időszak lejártát követően részletesen értékelni kell a korábbi harmadik pillérhez tartozó intézkedéseket és azoknak a tagállamok nemzeti joga általi végrehajtását; rámutat arra, hogy 2015 áprilisáig a Parlamentet nem tájékoztatták az igazságügyi és rendőrségi együttműködés területére vonatkozó Lisszabon előtti jogi eszközök jelenlegi helyzetéről az egyes tagállamok tekintetében; felszólítja a Bizottságot, hogy tartsa be a lojális együttműködés elvét és a lehető leghamarabb bocsássa ezeket az információkat a Parlament rendelkezésére;

45.  emlékeztet arra, hogy az Európai Tanács 2014. júniusi következtetéseiben a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében az elkövetkező öt év legfontosabb prioritásaként határozta meg a hatályos jogi eszközök és szakpolitikai intézkedések következetes átültetését, tényleges végrehajtását és egységes szerkezetbe foglalását; kéri a Bizottságot, hogy helyezzen nagyobb hangsúlyt az uniós jog tagállamok általi konkrét végrehajtásának felügyeletére és biztosítására; véleménye szerint ezt politikai prioritásként kell kezelni, tekintettel az uniós szinten elfogadott politikák és az azok nemzeti szintű végrehajtása közötti, gyakorta megfigyelhető jelentős eltérésre; arra buzdítja a nemzeti parlamenteket, hogy vállaljanak nagyobb szerepet az európai vitákban és az uniós jog alkalmazásának ellenőrzésében, különösen a belügyek területén;

46.  hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament a kihalás fenyegette európai nyelvekről és az Európai Unión belüli nyelvi sokféleségről szóló 2013. szeptember 11-i állásfoglalásában(6) a Bizottság figyelmébe ajánlotta, hogy egyes tagállamok és régiók politikáikkal veszélyeztetik bizonyos nyelvek túlélését határaikon belül (jóllehet e nyelvek európai szinten nincsenek veszélyben), és felhívta a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a veszélyeztetett nyelveket célzó projekteket hátráltató, az érintett nyelvi közösségek kis méretéből fakadó adminisztratív és jogalkotási akadályokat; felhívja ennek kapcsán a Bizottságot, hogy az uniós jog alkalmazásának értékelése során alaposan tanulmányozza a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak érvényesülését;

47.  hangsúlyozza, hogy nemcsak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatban, hanem más szakpolitikai területeken is javítani kell a polgárok hozzáférését az uniós jog alkalmazásával kapcsolatos információkhoz és dokumentumokhoz; kéri a Bizottságot, hogy határozza meg az ennek megvalósítására szolgáló legmegfelelőbb módokat, az átláthatóság növelése érdekében használja ki a meglévő kommunikációs eszközöket, valamint gondoskodjon az uniós jog alkalmazására vonatkozó információk és dokumentumok megfelelő hozzáférhetőségéről; felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon jogilag kötelező eszközt a polgárok panaszainak kezelésére vonatkozó adminisztratív eljárás tekintetében;

48.  emlékeztet arra, hogy a tagállamok eltérő jogrendszereinek és hagyományainak tiszteletben tartására alapozott valódi európai igazságügyi térség zökkenőmentes működése alapvető fontosságú az EU számára, és hogy az uniós jogszabályok teljes körű, helyes és időben történő végrehajtása e cél elérésének előfeltétele;

49.  hangsúlyozza, hogy a végrehajtás javítása a hetedik környezetvédelmi cselekvési program egyik prioritása;

50.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az uniós környezetvédelmi és egészségügyi jogszabályokat a tagállamok továbbra is számos esetben késedelmesen vagy helytelenül ültetik át, illetve nem megfelelően alkalmazzák; megjegyzi, hogy a Bizottságnak az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 31. éves jelentése azt mutatja, hogy 2013-ban a kötelezettségszegési eljárások legnagyobb csoportja a környezetvédelemmel volt kapcsolatos; emlékeztet arra, hogy a környezetvédelmi politika végrehajtásának elmaradásával kapcsolatos költségek – többek között a kötelezettségszegési eljárások költségei – magasak, a becslések szerint évente mintegy 50 milliárd eurót tesznek ki (COWI és mások, 2011.); hangsúlyozza továbbá, hogy a környezetvédelmi politika végrehajtása számos olyan társadalmi és gazdasági előnnyel járna, amelyeket a költség-haszon elemzések nem minden esetben tartalmaznak;

51.  felhívja a Bizottságot, hogy legyen szigorúbb az uniós környezetvédelmi jogszabályok alkalmazásával kapcsolatban, valamint gyorsabban és hatékonyan vizsgálja ki a környezetszennyezéssel kapcsolatos kötelezettségszegéseket;

52.  felhívja a Bizottságot, hogy lépjen fel határozottabban a környezetvédelmi irányelvek késedelmes átültetésével szemben, és éljen gyakrabban a kényszerítő bírság eszközével;

53.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be új javaslatot az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésről a környezetvédelmi kérdésekben, illetve egy környezetvédelmi ellenőrzésekről szóló javaslatot, lehetőség szerint a bürokrácia és az adminisztratív költségek növelése nélkül;

54.  hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani a környezetvédelem magas szintjét, és óva int attól, hogy a kötelezettségszegések magas számából az következzen, hogy csökkenteni kell a környezetvédelmi jogszabályok ambíciójának szintjét;

55.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a célravezető és hatásos szabályozás programra (REFIT) vonatkozó bizottsági kommunikációs politika eltúlozza a környezetvédelmi és egészségügyi jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos nehézségeket; hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi, élelmiszer-biztonsági és egészségügyi normákat a REFIT program keretében nem szabad aláásni; elismeri a szabályozás javításának szükségességét, és úgy véli, hogy a szabályozás egyszerűsítésének többek között a végrehajtás során tapasztalt problémákat kell kezelnie; úgy véli, hogy a REFIT-nek a lehető legkevésbé megterhelő módon kell eredményeket biztosítania a polgárok és a vállalkozások számára;

56.  üdvözli azt az új gyakorlatot, amelynek értelmében a Bizottság indokolt esetben arra kérheti a tagállamokat, hogy a részére az átültetést célzó intézkedésekről küldött értesítéshez magyarázó dokumentumokat csatoljanak; megismétli ugyanakkor azon kérését, hogy az irányelvek átültetésére vonatkozóan alkalmazzák a kötelező megfelelési táblázatokat, amelyeket valamennyi uniós nyelven nyilvánosan elérhetővé kell tenni, és fájlalja, hogy a REFIT a Bizottság egyoldalú határozatának eredményeként, a valódi szociális és parlamenti párbeszédet nélkülözve jött létre;

57.  rámutat, hogy a REFIT kapcsán a Bizottságnak meg kell könnyítenie a célravezető szabályozásról az állampolgárokkal, tagállamokkal, vállalkozásokkal és általában a civil társadalommal folytatott párbeszédet annak biztosítása érdekében, hogy megőrizzék az uniós jog minőségét és szociális szempontjait, és hogy az egyik elgondolás követése ne a másik kárára történjen;

58.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 304., 2010.11.20., 47. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0051.
(3) „C” Tematikus Főosztály: Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztály, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság számára (2015).
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 1049/2001/EK rendelete (2001. május 30.) az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről (HL L 145., 2001.5.31., 43. o.).
(5) Lásd a C-175/84. sz. ügyben hozott ítéletet.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0350.

Jogi nyilatkozat