Index 
Elfogadott szövegek
2015. október 28., Szerda - StrasbourgVégleges kiadás
Az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetése
 Az Európai Unió Bírósága: a Törvényszék bíráinak száma ***II
 A GFCM (Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság) megállapodás hatálya alá tartozó területen folytatott halászattal kapcsolatos rendelkezések ***II
 A géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok felhasználása ***I
 Új élelmiszerek ***I
 Egyes légköri szennyezőanyagok kibocsátásai ***I
 Európai Polgári Kezdeményezés
 Az adriai- és jón-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégia
 A kohéziós politikal és az Európa 2020 stratégia felülvizsgálata
 Az európai strukturális és beruházási alapok és az eredményes gazdasági irányítás

Az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetése
PDF 771kWORD 215k
Az Európai Parlament 2015. október 28-i állásfoglalása az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre szóló általános költségvetésének tervezetéről szóló tanácsi álláspontról (11706/2015 – C8-0274/2015 – 2015/2132(BUD))
P8_TA(2015)0376A8-0298/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2007. június 7-i 2007/436/EK, Euratom tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(4),

–  tekintettel a költségvetés (III. szakasz – Bizottság) elkészítésére vonatkozó általános iránymutatásokról szóló, 2015. március 11-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Parlament 2016-os pénzügyi évre tervezett bevételeiről és kiadásairól szóló, 2015. április 29-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének a Bizottság által 2015. június 24-én elfogadott tervezetére (COM(2015)0300),

–  tekintettel az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének tervezetéről szóló, a Tanács által 2015. szeptember 4-én elfogadott, és az Európai Parlamentnek 2015. szeptember 17-én továbbított álláspontra (11706/2015 – C8‑0274/2015),

–  tekintettel a 2016. évi költségvetés tervezetéről folytatandó háromoldalú egyeztetésre vonatkozó megbízatásról szóló, 2015. július 8-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel „A menekültügyi válság kezelése: azonnali operatív, költségvetési és jogi intézkedések az európai migrációs stratégia keretében” című közleményre, amelyet a Bizottság 2015. szeptember 23-án terjesztett az Európai Parlament, az Európai Tanács és a Tanács elé (COM(2015)0490),

–  tekintettel az Európai Unió 2016. évi általános költségvetési tervezetéhez fűzött 1/2016. (COM(2015)0317) és 2/2016. (COM(2015)0513) számú módosító indítványokra;

–  tekintettel eljárási szabályzata 88. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0298/2015),

III.szakasz

Általános áttekintés

1.  hangsúlyozza, hogy a 2016-os költségvetés parlamenti olvasata teljes mértékben tükrözi az általános iránymutatásokról szóló 2015. március 11-i, valamint a háromoldalú egyeztetésre vonatkozó megbízatásról szóló 2015. július 8-i, fent említett állásfoglalásokban elsöprő többséggel elfogadott politikai prioritásokat;emlékeztet arra, hogy ezek közé tartozik a belső és külső szolidaritás, és különösen a migrációs és menekültügyi válság hatékony kezelése, valamint a versenyképesség fokozása Unió-szerte a színvonalas munkahelyek létrehozása, továbbá a vállalkozások és a vállalkozói szellem erősítése révén;

2.  rámutat, hogy az Uniónak jelenleg számos súlyos vészhelyzettel kell szembenéznie, különös tekintettel az eddig példátlan migrációs és menekültügyi válságra; meggyőződése, hogy a lehető legsürgősebben és kiemelt prioritásként megfelelő pénzügyi forrásokat kell mozgósítani az uniós költségvetésben annak érdekében, hogy meg tudjunk felelni a politikai kihívásoknak, és hogy az Unió hatékonyan tudjon fellépni és reagálni ezekre a válsághelyzetekre; tudatában van annak, hogy a migrációs és menekültügyi válságot nem lehet pusztán anyagi eszközökkel megoldani, és hogy átfogó megközelítésre van szükség ahhoz, hogy mind belső, mind külső vonatkozásait kezelni lehessen; úgy véli, hogy rendkívüli időkben különleges intézkedésekre, továbbá erős politikai elkötelezettségre van szükség annak érdekében, hogy új előirányzatokat biztosítsunk erre a célra; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a szolidaritás képezi az uniós költségvetés egyik alapvető elvét; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a menekültügyi válság kapcsán a szolidaritás nem egyformán mutatkozik meg a tagállamokban; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki javaslatot arról, hogy az uniós költségvetés hogyan serkenthetné a tagállamokat a szolidaritást illető kiegyensúlyozottabb hozzáállásra;

3.  megjegyzi, hogy a 2016. évi költségvetésben a Parlament már a kezdetektől fogva kiemelt figyelmet fordított a migrációra és a menekültügyre; emlékeztet korábbi nyilatkozataira, miszerint a migrációs áramlásokat a belső és külső szolidaritás kereszteződési pontján kell kezelni, valamint hogy egy integrált megközelítés keretében külső finanszírozási eszközöket is be kell vonni annak érdekében, hogy kezeljük azon problémák kiváltó okait, amelyekkel az Unió jelenleg szembesül; emlékeztet a Schengeni Megállapodáshoz és a Dublini Rendelethez(8) hasonló közös szerződésekre és megállapodásokra, valamint a kötelező erejű áthelyezési válságmechanizmus létrehozására irányuló bizottsági javaslatra (COM(2015)0450);

4.  ezért úgy határoz, hogy a migrációs válságra adandó első válaszlépésként haladéktalanul átfogó módosítási csomagot terjeszt elő a költségvetési tervezet (KT) 1161 millió euróval történő növelése érdekében mind a 3. fejezet (Biztonság és uniós polgárság), mind a 4. fejezet (Globális Európa) alatt; hangsúlyozza, hogy a válság belső dimenzióját illetően a Parlament módosításai már teljes körűen integrálják és figyelembe veszik a menedékkérők áthelyezésére vonatkozó két csomagot, és további forrásnövelést javasolnak a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (AMIF), valamint az e területen tevékenykedő uniós ügynökségek részére; a külső dimenzió tekintetében felhívja a figyelmet a 4. fejezet alatti egyedi programok – például az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz, a Fejlesztési Együttműködési Eszköz, a Humanitárius Segítségnyújtási Eszköz és az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz – forrásainak emelését célzó számos további előirányzatra;

5.  hangsúlyozza azonban, hogy e módosítások mellett tekintetbe kell venni a Bizottság 2/2016. számú módosító indítványát, amely a második áthelyezési csomagon túlmenően a Bizottság fent említett, 2015. szeptember 23-i közleményében kifejtett további intézkedéseket is tartalmazni fogja; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a Parlamentnek és a Tanácsnak nincs több ideje az említett módosító indítvány elfogadhatóságának részletesebb vizsgálatára, de megérti, hogy azonnali válaszra van szükség, és hogy nagyon sürget az idő; hangsúlyozza, hogy a Parlament teljes mértékben támogatja ezeket az új intézkedéseket, és új előirányzatok révén a 2016. évi költségvetés kapcsán kiadott saját álláspontjában javasolt szinten túlmenően is meg fogja védeni azok finanszírozását;

6.  úgy határoz továbbá, hogy lépéseket fog tenni az európai gazdálkodókat – különösen a tejágazatban – sújtó jelenlegi válság kapcsán, és már a 2016. évi költségvetésre vonatkozó álláspontjának részévé fogja tenni a rendkívüli intézkedéseket tartalmazó, a Bizottság által bejelentett 500 millió eurós támogatási programot; bízik abban, hogy a Bizottság 2/2016. számú módosító indítványában pontosan szerepel, hogy ebben az összefüggésben mely költségvetési tételeket kell megerősíteni; üdvözli a Bizottságnak azt a döntését, hogy a válságokra képzett tartalék a 2015. évi költségvetésben szereplő fel nem használt előirányzatait át fogja csoportosítani a 2016. évi költségvetésbe, és nyugtázza, hogy ezeket a fel nem használt forrásokat az 1306/2013/EU rendelet értelmében a közvetlen támogatások kedvezményezettjeinek járó visszatérítések fedezésére fogja felhasználni;

7.  tudatában van annak, hogy a versenyképesség, a növekedés és a minőségi foglalkoztatás ösztönzése révén sokkal nagyobb erőfeszítést kell kifejteni az uniós gazdaság hiányosságainak orvoslására; hangsúlyozza, hogy e tekintetben a mikro-, kis- és középvállalkozások, valamint a szociális vállalkozások fontos szerepet játszanak; ezért 16,5 millió euróval megerősíti a COSME programot; úgy határoz továbbá, hogy 2016-ra új kötelezettségvállalásokra tesz javaslatot az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (YEI) folytatása érdekében, amelynek teljes pénzügyi keretét előreütemezték a 2014–2015-ig terjedő időszakra; elismeri, hogy ez a program jelentősen hozzájárul a munkanélküliség elleni küzdelemhez, és eltökélt szándéka, hogy a végrehajtás során felmerülő bármiféle finanszírozási hiány megelőzése érdekében biztosítja a szükséges előirányzatokat; ezért 473,2 millió euróval növeli a 2016. évi előirányzatokat, ami megegyezik a YEI-re eredetileg elkülönített éves szintű támogatással;

8.  megismétli azon meggyőződését, hogy az Unió költségvetése nem finanszírozhat új kezdeményezéseket úgy, hogy emiatt a meglévő programok és szakpolitikák hátrányba kerülnek, és a már vállalt politikai kötelezettségeket elhanyagolják; miközben teljes mértékben elismeri és megerősíti, hogy jelentős politikai és pénzügyi támogatást kíván nyújtani az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) elindításához, be kívánja tartani az Európai Stratégiai Beruházási Alapról folyó tárgyalások során tett kötelezettségvállalását, nevezetesen hogy az éves költségvetési eljárás keretében a lehető legnagyobb mértékben csökkenti a Horizont 2020-ra és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközre (CEF) gyakorolt költségvetési hatást; ezért azt javasolja, hogy az ESBA garanciaalapjának feltöltése miatt e két program előirányzataiban bekövetkezett csökkentéseket teljes mértékben (1326 millió euró összegben) ellentételezzék 2016-ban annak érdekében, hogy azok maradéktalanul meg tudják valósítani a jogalapjuk elfogadásával alig két évvel ezelőtt kitűzött célokat;

9.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy teljes mértékben tiszteletben kell tartani a 2015–2016-os kifizetési tervről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által közösen elfogadott együttes nyilatkozatot, amely a 2007–2013-as időszak kohéziós programjai fennálló kifizetési hátralékának 2016 végéig történő mintegy 2 milliárd euróra való csökkentésére irányuló közös kötelezettségvállalást tükrözi; e tekintetben helyteleníti, hogy a Tanács által javasolt csökkentések közvetlenül szöges ellentétben állnak e kifizetési tervvel; hangsúlyozza továbbá, hogy a jövőben el kell kerülni az ilyen fenntarthatatlan hátralék felhalmozódását, és felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki konkrét javaslatokat erre vonatkozóan; úgy véli ezért, hogy az előre nem látható kifizetési igényeket új előirányzatokból kell fedezni, és hogy a Görögország javára történő, 2016. évi 1 milliárd eurós előreütemezést a többéves pénzügyi keret felső kifizetési határán belüli előirányzatokból kell finanszírozni; hangsúlyozza azt a régóta fennálló álláspontját, hogy a Rugalmassági Eszköz keretében igénybe vett kötelezettségvállalásokból származó kifizetéseket e felső határ felett kell elszámolni;

10.  visszaállítja a költségvetési tervezet Tanács által javasolt minden csökkentését (563,6 millió euró kötelezettségvállalási előirányzat és 1421,8 millió euró kifizetési előirányzat); nem érti a javasolt csökkentések mögött húzódó okokat, például a Horizont 2020 és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz előirányzatainak csökkentését, mivel az ESBA-hoz, valamint – különösen a közelmúltbeli események fényében – a fejlesztési és szomszédsági politikához való átcsoportosítások miatt már mindkét program hátrányt szenvedett; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a költségvetési tervezet ilyen jelentős mértékű csökkentésére irányuló javaslataival a Tanács nagyrészt figyelmen kívül hagyja az uniós költségvetés vitathatatlan hozzáadott értékét; vitatja mindenesetre a Tanács azon kifejezett szándékát, hogy az alacsony végrehajtási arányú vagy kis felvevőképességű költségvetési tételeket csökkenti, mivel ezt az érvelést nem támasztják alá a tényleges végrehajtási adatok, és nem veszi figyelembe az egyes programok eltérő végrehajtási ütemezését;

11.  sajnálja, hogy a Bizottság szakértői munkacsoportjai továbbra sem tudnak egyensúlyt elérni, mivel túlzottan a vállalati érdekek irányítják őket;

12.  úgy ítéli meg, hogy e sürgető igények kielégítő mértékű finanszírozásához a többéves pénzügyi keret nagyon szoros 2016-os kereteinek figyelembevételével a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet szerinti összes rendelkezésre álló eszközt – köztük a Rugalmassági Eszköz teljes összegét – igénybe kell venni; reméli, hogy a Tanács osztja ezt a megközelítést, és hogy az egyeztetés során könnyen megállapodásra tud majd jutni vele, lehetővé téve az Unió számára, hogy felnőjön a feladathoz, és hatékony választ adjon az előtte álló kihívásokra; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret felső korlátain belül 2015-ben rendelkezésre álló összes kötelezettségvállalási előirányzatot fel kell használni, amint a jogi feltételek teljesülnek; reméli, hogy előzetes megállapodásra fog jutni a Tanáccsal és a Bizottsággal ebben az ügyben;

13.  emlékeztet arra, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló politikai megállapodás nyomán a három uniós intézmény által kiadott közös nyilatkozat szerint az éves költségvetési eljárásokba a nemi vonatkozásokat is megfelelő módon be fogják építeni; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését horizontális elvként az uniós politikák részévé kell tenni, és felhív a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés átfogó megvalósítására; üdvözli továbbá az uniós költségvetés környezetbarátabbá tétele érdekében megtett első lépéseket; rámutat arra, hogy az éghajlat- és környezetbarát forrásfelhasználás tekintetében elfogadott célok teljesítése érdekében ezt a folyamatot folytatni kell;

14.  a 2016. évi előirányzatok átfogó szintjét 157 427,3 millió euró kötelezettségvállalási előirányzatban és 146 459,3 millió euró kifizetési előirányzatban határozza meg;

1a.alfejezet – Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért

15.  helyteleníti, hogy a Tanács az idén is jelentősen csökkenteni kívánja az 1a. alfejezetet: a költségvetési tervezethez képest 140,9 millió eurós csökkentést javasol a kötelezettségvállalási előirányzatok és 435,4 millió eurós csökkentést a kifizetési előirányzatok terén; rámutat, hogy e csökkentések mintegy fele a Horizont 2020-at érinti, ami azt jelenti, hogy miután előirányzatainak egy részét átcsoportosították az ESBA-hoz, a program 2016-ban újabb csökkentéseket szenvedne el;

16.  hangsúlyozza, hogy a koherens megközelítés érdekében a Tanács által az alacsony felvevőképesség miatt az 1a. alfejezet programjai tekintetében 2015 júniusában végrehajtott számos csökkentést most el kell törölni amiatt, hogy 2015 szeptemberében e programok végrehajtása jelentősen felgyorsult; megjegyzi, hogy ez a programok életciklusára jellemző, általános trend; úgy határoz ezért, hogy mind a kötelezettségvállalásokat, mind a kifizetéseket illetően visszaállítja a költségvetési tervezetet a Tanács által csökkentett tételek esetében;

17.  a foglalkoztatással, a vállalkozásokkal és a vállalkozói szellemmel kapcsolatos 2016. évi prioritásaival összhangban és az eddigi felvevőképesség alapos értékelését követően úgy határoz, hogy a Horizont 2020 és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz által az ESBA miatt elszenvedett csökkentések maradéktalan ellentételezésén túlmenően javasolja néhány program (COSME, Horizont 2020, EaSI és Erasmus+) előirányzatainak a költségvetési tervezetben szereplő szint fölé való emelését;

18.  hangsúlyozza különösen, hogy a COSME előirányzatainak 2014–2015-ös előreütemezése kifejezetten előnyösnek bizonyult, mivel az elmúlt néhány évben a kkv-k igénye folyamatosan nőtt a piaci hozzáférést elősegítő finanszírozás iránt; ellenzi ezért a COSME csökkentését 2015-höz képest, és úgy határoz, hogy e program előirányzatait a költségvetési tervezetben szereplő szint fölé emeli; emlékeztet rá, hogy a Bizottság már jelezte a COSME pénzügyi eszközeinek 2015-ös, 2016-os és 2017-es hiányát, ami szemlélteti a rendelkezésre álló kötelezettségvállalások és a várható igények közötti különbséget; a COSME program keretén belül az „Erasmus fiatal vállalkozóknak” program előirányzatainak jelentős megerősítésére szólít fel, tekintettel arra, hogy a rendelkezésre álló források nem elegendőek a részvételi igények kielégítéséhez;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy elemezze a kötelező tanúsítási és engedélyezési eljárások kapcsán fizetendő díjak és illetékek jelentette pénzügyi terheket; sürgeti a Bizottságot, hogy készítsen megbízható elemzést e költségeknek az iparvállalatok és a kkv-k versenyképességére gyakorolt hatásáról;

20.  úgy határoz, hogy a három felügyeleti ügynökség (az EBH, az EIOPA és az EÉPH) és az ACER költségvetési előirányzatait a költségvetési tervezetben szereplő szint fölé emeli annak érdekében, hogy megnövekedett feladataik ellátásához elegendő forrással rendelkezzenek;

21.  ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja az ITER programot, és elkötelezett annak megfelelő finanszírozása mellett; aggodalmát fejezi ki azonban e program esetleges további késedelmei és az így felmerülő további költségek, valamint ezeknek az uniós költségvetésre potenciálisan gyakorolt hatása miatt; ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ITER 2016-os előirányzatainak szintjét nem állt módjában felmérni a frissített kifizetési terv és ütemezés alapján, amelyet csak a 2015. novemberi ITER-Tanácson fognak előterjeszteni; reméli azonban, hogy a felülvizsgált tervből kielégítő módon kiderül, hogy a 2013. évi mentesítésről szóló parlamenti állásfoglalásban(9) megfogalmazott ajánlásokat megfelelően figyelembe vették, és hogy biztosítani fogják az eredményes pénzgazdálkodást és a kiadások hatékonyságát; fel kívánja vetni ezt a kérdést a 2016. évi költségvetési egyeztetésen; ragaszkodik továbbá a teljes átláthatósághoz a Fúziósenergia-fejlesztési Közös Vállalkozás ITER programhoz való hozzájárulásainak felhasználását illetően; megfelelő elszámoltathatósági mechanizmus létrehozását kéri, amely világos áttekintést nyújt a nemzetközi projekthez nyújtott pénzügyi források összegéről, és értékeli felhasználásuk eredményességét;

22.  az előirányzatok egy részét fenntartja a pénzügyi jelentések és a könyvvizsgálat standardizálására, és felszólít a Maystadt-jelentés ajánlásainak végrehajtására az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport (EFRAG) feladatai és felelősségi köre tekintetében, megerősítve ezáltal is az Unió befolyását a nemzetközi számviteli standardok kidolgozása terén; aggódik az IFRS Alapítvány számára biztosított jelentős uniós finanszírozás miatt is, amely nem jár együtt az elszámoltathatósággal, átláthatósággal és demokratikus jelleggel kapcsolatos szükséges javulásokkal;

23.  emiatt az 1a. alfejezet kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatainak szintjét 1405,5 millió, illetve 491,5 millió euróval a költségvetési tervezetben szereplő szint fölé emeli (ideértve a kísérleti projekteket és az előkészítő intézkedéseket is), ezzel a kötelezettségvállalások felső korlátját 1316,9 millió euróval meghaladva, amelyet a rendelkezésre álló tartalékkeret kimerítését követően a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet értelmében a rugalmasság tekintetében rendelkezésre álló valamennyi eszköz révén kell finanszírozni;

1b.alfejezet – Gazdasági, társadalmi és területi kohézió

24.  helyteleníti a kötelezettségvállalási előirányzatok 3,1 millió eurós, és – ami még ennél is fontosabb – a kifizetési előirányzatok 220,1 millió eurós, Tanács által javasolt csökkentését az 1b. alfejezet alatt, többek között a lezáruló költségvetési sorokban; felszólítja a Tanácsot annak kifejtésére, hogy ezek a csökkentések hogyan egyeztethetők össze azzal a céllal, hogy egyrészt csökkentsük a kifizetési hátralékot, másrészt hogy el lehessen kerülni a 2014–2020-as programok végrehajtását érintő hátrányos következményeket és szükségtelen késedelmeket; emlékeztet arra, hogy a kohéziós politika az Unió fő beruházási politikája, amelynek célja az európai régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentése a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítése révén; hangsúlyozza, hogy az olyan eszközök, mint az Európai Szociális Alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap, a Kohéziós Alap és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés alapvető jelentőséggel bírnak a konvergencia előmozdítása, a fejlettségbeli különbségek csökkentése és színvonalas és fenntartható munkahelyek létrehozásának támogatása tekintetében;

25.  tudomásul veszi a Bizottságnak a tagállamok legutóbbi előrejelzésein alapuló előzetes meglátását, miszerint 2016-ban várhatóan csúszni fog a kohéziós politika programjainak végrehajtása; attól tart, hogy az európai strukturális és beruházási alapok új ciklusa végrehajtásának harmadik évében – amikor a programok teljes lendülettel haladnak előre – az előirányzatok bármilyen jelentős kihasználatlansága nemcsak káros hatással lenne a kitűzött helyi célok időben való megvalósítására, de jelentős nyomást helyezne a következő évek kifizetéseire is, mivel valószínűsíthetően újra kifizetetlen számlák halmozódnának fel; sürgeti az érintett tagállamokat, hogy – például a programokért felelős hatóságok gyors kijelölésével, valamint a nemzeti közigazgatási eljárások egyszerűsítésével és többszöri alkalmazásuk elkerülésével – mihamarabb számolják fel a késedelmes végrehajtás mögöttes okait; a fizetési tervvel összhangban kéri a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a 2014 és 2020 közötti programozási időszakkal kapcsolatos kifizetések alakulását az 1b. alfejezet alatt, többek között részletes és rendszeresen frissített előrejelzéseket bocsátva vitára az ebből a célból összehívott intézményközi megbeszéléseken, és szükség szerint megfelelő javaslatokat téve;

26.  emlékeztet arra, hogy a 2014–2015-ös előreütemezés miatt a Bizottság 2016-ban nem javasolt kötelezettségvállalási előirányzatokat az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés számára; úgy határoz, hogy az Európai Szociális Alapról szóló rendelettel(10) összhangban, amely rendelkezik a tevékenységek folytatásának lehetőségéről, 473,2 millió EUR összegű kötelezettségvállalási előirányzatot bocsát az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés rendelkezésére, amely összeg megegyezik a programra eredetileg előirányzott éves támogatással; meggyőződése, hogy e fontos, az Unió egyik legsürgetőbb kihívására választ kereső program finanszírozását nem szabad leállítani 2015-ben; hangsúlyozza, hogy a kiegészítő finanszírozást a program kibővítésére kell felhasználni, ezzel is egyre több fiatalt hozzásegítve ahhoz, hogy tisztességes és állandó munkahelyet találjon; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt abból a célból, hogy az európai fiatalok érdekében felgyorsítsák a kezdeményezés helyi megvalósítását; sürgeti a Bizottságot, hogy számoljon be a Parlamentnek az Unió által finanszírozott, az ifjúsági munkanélküliséggel szembeni fellépést szolgáló intézkedésekről, valamint az ezen intézkedések révén elért eredményekről;

27.  figyelemmel a kísérleti projektekre és előkészítő intézkedésekre, az 1b. alfejezet kötelezettségvállalási előirányzatait 482,7 millió euróval, a kifizetési előirányzatokat pedig 1 164 millió euróval növeli a költségvetési tervezethez képest, ezzel a kötelezettségvállalások felső korlátját 467,3 millió euróval meghaladva, amelyet a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletben a rugalmasság tekintetében rendelkezésre álló eszközök révén kell finanszírozni;

2.fejezet – Fenntartható növekedés: természeti erőforrások

28.  megállapítja, hogy a Tanács a 2. fejezetben is csökkentette az előirányzatokat a kötelezettségvállalások esetében 199,9 millió euróval, míg a kifizetések esetében 251,1 millió euróval, ami érinti a vidékfejlesztést, az Európai Tengerügyi és Halászati Alapot (ETHA) és a LIFE programot; úgy gondolja, hogy továbbra is a 2/2016. számú módosító indítványnak kellene az Európai Mezőgazdasági Garancia Alap (EMGA) előirányzatok bármilyen megbízható újraértékelésének alapjául szolgálnia; ennek megfelelően visszaállítja a költségvetési tervezetben szereplő szintet;

29.  üdvözli, hogy a Bizottság 500 millió euró összegű sürgősségi intézkedéseket tartalmazó átfogó csomagra tett javaslatot az európai mezőgazdasági termelők – és elsősorban a nyersanyagárak esésével és a tejtermelés növekedésével szembesülő tejágazat – támogatására; hangsúlyozza, hogy a helyzet a távoli területeken a legsúlyosabb, ahol a tejágazat társadalmi-gazdasági jelentősége megkérdőjelezhetetlen; a Bizottság bejelentésének támogatásaként olvasata során elfogadja ezt az összeget, és várakozással tekint elébe, hogy az egyeztetési eljárás során a 2/2016. számú módosító indítvány alapján azt teljes körűen beillesszék a költségvetésbe; hangsúlyozza, hogy ennek a csomagnak hozzá kell adódnia a mezőgazdasági termékekre vonatkozó orosz embargó miatt – Oroszország az uniós mezőgazdasági kivitel második legjelentősebb célállomása – az európai gazdálkodókat sújtó veszteségeket és a hosszú távú hatásokat orvosolni hivatott intézkedésekhez;

30.  úgy ítéli meg, hogy az export-visszatérítések torzítják a kereskedelmet és ellentétesek az EU fejlesztési céljaival; ezért támogatja teljes megszüntetésüket;

31.  megismétli, hogy a KAP-előirányzatok, illetve bármilyen más költségvetési előirányzat nem használható fel a halállal végződő bikaviadalokkal kapcsolatos tevékenységek finanszírozására; emlékeztet arra, hogy az ilyen jellegű finanszírozás egyértelműen ütközik a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről szóló európai egyezménnyel (98/58/EK tanácsi irányelv)(11);

32.  hangsúlyozza, hogy az Európai Tengerügyi és Halászati Alap révén bővült az Unió feladatköre; ezért visszaállítja a 2015. évi költségvetés kifizetési előirányzatait a halászattal kapcsolatos tudományos szakvélemények és ismeretek finanszírozása terén, mivel az adatgyűjtés nagyban támogatja a döntéshozatalt; megerősíti az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal (EFCA) költségvetését annak érdekében, hogy támogassa a közös halászati politika koordinálásában és végrehajtásában betöltött szerepét;

33.  ennélfogva növeli a kötelezettségvállalási előirányzatokat 510,4 millió euróval, és a kifizetési előirányzatokat 520,6 millió euróval (ideértve a kísérleti projekteket és az előkészítő intézkedéseket is), 647,2 millió eurós tartalékkeretet hagyva ezzel a 2. fejezetben a kötelezettségvállalások felső korlátja alatt;

3.fejezet – Biztonság és uniós polgárság

34.  emlékeztet arra, hogy a költségvetési tervezet emelte a forrásokat a biztonság és a migráció terén, ideértve egy 40 000 nemzetközi védelemre szoruló személy áthelyezését célzó 150 millió eurós programot, amelynek következtében a Bizottság a fejezet felső korlátját 124 millió euróval meghaladta, és ezért a Rugalmassági Eszköz ennek megfelelő igénybevételét javasolta; üdvözli, hogy a Tanács elvben hozzájárult a Rugalmassági Eszköz e célból történő igénybevételéhez; rámutat azonban, hogy a menekültügyi válság kezeléséhez hosszú távú pénzügyi tervre van szükség, és úgy véli, hogy ezt is a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatával kell megoldani;

35.  a jelenlegi rendkívüli menekült- és bevándorlóáradatra tekintettel úgy határoz, hogy a többletforrásokat a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap megerősítésére fordítja; ezzel összefüggésben határozottan támogatja a további 120 000 személy áthelyezésére szolgáló második 780 millió eurós csomagot; úgy határoz, hogy olvasatába belefoglalja a szükséges finanszírozást, és az első áthelyezési csomagot 20 millió eurónyi áthelyezési költség (500 EUR/bevándorló Olaszország és Görögország számára) hozzáadásával összehangolja a második csomaggal; egyetért azzal, hogy további 79 millió eurót kell a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap általános megerősítésére fordítani; felhívja a figyelmet arra, hogy a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap számára megfelelő finanszírozási lehetőségeket kell biztosítani az elkövetkezendő években is; emlékeztet arra, hogy új, objektív és tartós körülmények felmerülése esetén az intézményközi megállapodás 17. pontja lehetővé teszi a program teljes időtartamára előirányzott összeg több mint 10%-os növelését;

36.   megjegyzi, hogy ezek az intézkedések csak az első lépést jelentik az Unió alapelvét képező szolidaritás teljes körű végrehajtását illetően; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy maradéktalanul hajtsák végre a fent említett, 2015. szeptember 23-i bizottsági közleményben benyújtott terveket, és kötelezzék el magukat egyértelműen az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt emberi jogok tiszteletben tartása mellett; hangsúlyozza a visszatérési eljárások megfelelő, a Chartával összhangban történő finanszírozásának fontosságát, valamint a visszaküldés tilalmának elvét annak érdekében, hogy egy hatékony visszatérési politika révén elejét lehessen venni a szabálytalan migrációnak és csökkenteni lehessen azt; rámutat annak fontosságára, hogy a menekültek származási országuk közelében kapjanak támogatást, és hogy a tagállamok könnyítsenek menedékjogi eljárásaikon;

37.  végezetül úgy határoz, hogy a bevándorlással kapcsolatos feladatokat ellátó ügynökségek költségvetését összesen 26 millió euróval emeli, az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalnak ítélve meg a legnagyobb, a költségvetési tervezetet 12 millió euróval meghaladó növekedést; emlékeztet arra, hogy ez az ügynökség központi, koordináló szerepet tölt be a nemzetközi védelem területén bevezetett ideiglenes intézkedések végrehajtása során, és egyre többször kérik fel arra, hogy nyújtson segítséget az érintett tagállamoknak;

38.  üdvözli a Bizottság 2015. szeptember 23-i közleményét, és a 2/2016. számú módosító indítványban szereplő, annak megfelelő intézkedéseket, vagyis 600 millió euró összegű kiegészítő szükséghelyzeti támogatás előirányozását a leginkább érintett tagállamok számára; meg van győződve arról, hogy az Európai Bizottság példamutató szerepet tölt be ezen a területen, és ezzel megerősíti azt a hozzáállást, amely a Parlament olvasatára jellemző; készen áll arra, hogy az egyeztetés során további növelésekről tárgyaljon;

39.  helyteleníti, hogy a költségvetési tervezethez képest a Tanács 25,1 millió és 33,6 millió euróval csökkenti a kifizetési, illetve a kötelezettségvállalási előirányzatokat; úgy véli, hogy ezek a csökkentések veszélyeztetik a 3. fejezet alatti programok és fellépések megfelelő végrehajtását; ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy – bár a javasolt csökkentések közül némelyek elhanyagolhatónak tűnnek – szem előtt kell tartani, hogy több fontos és értékes program viszonylag kis méretű, és emiatt rendkívül kiszolgáltatott; ezért úgy határoz, hogy visszaállítja az előirányzatok költségvetési tervezetben szereplő szintjét;

40.  ezen túlmenően szükségesnek tartja – mivel azok fontos szerepet töltenek be az alapvető európai értékeket képviselő kulturális és kreatív ágazatok támogatásában –, hogy a költségvetési tervezetben szereplő összegen túlmenően összesen 10,5 millió euró összegű kötelezettségvállalási előirányzattal növeljék a kultúrával és médiával foglalkozó alprogramokat, ezen belül a multimédiás tevékenységeket, valamint a kulturális és kreatív ágazatok 2016-ra tervezett garanciaeszközét, amelynek célja, hogy megoldja a kulturális és kreatív ágazatokban tevékenykedő kkv-k és szervezetek finanszírozáshoz való hozzáférésének kritikus problémáját;

41.  szintén prioritásnak tekinti az „Európa a polgárokért” program 1,5 millió eurós megerősítését, valamint a program költségvetési nómenklatúrájának módosítását oly módon, hogy az európai polgári kezdeményezés végrehajtására külön sor álljon rendelkezésre;

42.  megjegyzi, hogy olvasata alapján a kötelezettségvállalási előirányzatok (beleértve a kísérleti projekteket és az előkészítő intézkedéseket is) 1055,1 millió euróval meghaladják a 3. fejezet felső korlátját, továbbá 931,1 millió euróval a költségvetési tervezetet , a kifizetési előirányzatok pedig 586,5 millió euróval növekednek; ezért javasolja, hogy a többéves pénzügyi keretben rendelkezésre álló minden eszközt vegyenek igénybe a migrációval kapcsolatos megerősített csomag finanszírozása érdekében;

4.fejezet – Globális Európa

43.  rámutat, hogy a Tanács az összes fejezet közül a 4. fejezet előirányzatait csökkentette legnagyobb mértékben, mind a kötelezettségvállalásokat (-163,4 millió euró), mind a kifizetéseket (-450,4 millió euró) illetően; meglepetéssel veszi tudomásul, hogy a leginkább érintett eszközök az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz (nevezetesen a földközi-tengeri országokban a szegénység és a biztonság), a Fejlesztési Együttműködési Eszköz (beleértve a migrációs és menekültügyi tematikus célkitűzést), valamint az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (annak ellenére, hogy a tagjelölt országokba jelentős számú menekült érkezett, illetve hogy a fő migrációs útvonalakon helyezkednek el); hangsúlyozza, hogy ez a megközelítés szöges ellentétben áll a migrációs stratégiával, a menekültügyi válsággal, valamint a származási és a tranzitországokkal való együttműködéssel kapcsolatban a Tanács és az Európai Tanács által kiadott nyilatkozatokkal;

44.  mindezek alapján úgy határoz, hogy visszaállítja a költségvetési tervezetben szereplő előirányzatokat; megjegyzi, hogy a 4. fejezetben a kifizetések helyzete továbbra is jelentős aggodalomra ad okot, mivel az áthozatalok között jelentős számú kifizetetlen számla szerepel, és mivel a kifizetési előirányzatok ismétlődő alulbecslése miatt a szerződéses kötelezettségeket önkényesen el kellett halasztani; következésképpen ismételten megerősíti, hogy a kifizetési előirányzatok Bizottság által javasolt növelésére mindenképpen szükség volt, függetlenül attól, hogy az eddig soha nem látott méretű migrációs és menekültügyi válság időközben újabb kihívások elé állította az Uniót a külső fellépések terén;

45.  a migrációs és menekültügyi válsággal kapcsolatos módosítási csomagot kiegészíti azzal, hogy célzottan megerősíti mindenekelőtt az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz (+178,1 millió euró), továbbá a Fejlesztési Együttműködési Eszköz (+26,6 millió euró), a humanitárius segély (+26 millió euró), az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (+11,2 millió euró), a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz (+12,6 millió euró), valamint a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (+1 millió EUR) kötelezettségvállalási előirányzatait; miközben támogatja, hogy az aktuális kihívásoknak való megfelelés érdekében ezeken a programokon belül szükség esetén átrendezzék a prioritásokat, hangsúlyozza, hogy ez nem vezethet ahhoz, hogy kevesebb erőfeszítést tesznek a jogalap szerinti eredeti célkitűzések megvalósítása érdekében, kockáztatva ezzel az európai szomszédság vagy más érintett régiók stabilitását; kitart amellett, hogy átfogó és az emberi jogokon alapuló megközelítést kell követni, amely összekapcsolja a migrációt a fejlődéssel és a legális migránsok, valamint a menedékkérők és a menekültek integrációjára való törekvéssel; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi migrációs válság hatékony kezelése – és különösen a harmadik országokban lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek egészségügyi és oktatási szükségleteinek kielégítése – érdekében meg kell erősíteni az együttműködést a származási és tranzitországokkal és a feléjük vállalt kötelezettségeket; úgy véli ezért, hogy az egyes jogalapok szerinti eredeti célokon túlmenő további kezdeményezések finanszírozásához mindenképpen szükség van ezekre a növelésekre;

46.  megjegyzi, hogy a szíriai válság kezelésére szolgáló uniós regionális alapot és az afrikai stabilitás megteremtését, valamint a szabálytalan migráció és a kényszerű lakóhelyelhagyás kiváltó okainak kezelését célzó uniós szükséghelyzeti alapot azért hozták létre, mert az uniós költségvetés nem elég rugalmas és nem rendelkezik kellő forrásokkal ahhoz, hogy lehetővé tegye gyors és átfogó válasz adását a válságra; hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata/módosítása során átfogóbb megoldást kell találni arra, hogy hogyan lehet az uniós költségvetésből származó humanitárius segítségnyújtási és fejlesztési támogatásokat hatékonyabban és könnyebben elérhető módon felhasználni, és hogy hogyan lehet azokat sikeresen ötvözni az Európai Fejlesztési Alappal, valamint a tagállamok által kínált kétoldalú segítségnyújtással; kéri, hogy a 4. fejezet alatti programok további előirányzatait elsősorban a két finanszírozási alap, valamint az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és az Élelmezési Világprogram azonnali segélynyújtási programjai forrásainak növelésére fordítsák; felhívja az egyes tagállamokat, hogy a szavakat fordítsák tettekre, és egészítsék ki a finanszírozási alapokhoz nyújtott hozzájárulásukat oly mértékben, hogy az ugyanannyit tegyen ki, mint az uniós hozzájárulás, és hogy késlekedés nélkül gondoskodjanak az ENSZ-ügynökségek finanszírozási hiányainak pótlásáról; megjegyzi, hogy az ezen alapok által potenciálisan finanszírozható projektek feltorlódása tovább gyengíti azt a tanácsi érvelést, hogy a 4. fejezet felvevőképessége nem elegendő;

47.  40 millió euróval növeli „A békefolyamat támogatása és pénzügyi támogatás Palesztina és az Egyesült Nemzetek Szervezetének a közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatala (UNRWA) számára” elnevezésű költségvetési tételt; rámutat, hogy az UNRWA fontos szerepet játszik a szíriai válság által közvetlenül sújtott, egyre növekvő számú palesztin menekült támogatásában, ami további terhet ró az ügynökségre; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az UNRWA finanszírozása nem kielégítő, és arra szólít fel, hogy az alapfokú oktatás, valamint a szociális és az egészségügyi szolgáltatások támogatása érdekében az UNRWA általános alapját erősítsék meg további előirányzatokkal;

48.  emlékeztet arra, hogy a humanitárius válságból eredő hosszú távú káros hatások enyhítése érdekében alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy az érintett gyermekek oktatása folytatódjék; ezért a humanitárius segély költségvetésében 1%-ról 3%-ra növeli az oktatás támogatására fordítható finanszírozást, azzal a célkitűzéssel, hogy ez az arány 2019-re 4%-ra emelkedjen;

49.  jóváhagyja a KKBP költségvetésének szimbolikus megerősítését minden olyan kezdeményezés támogatása céljából, melynek célja, hogy a migrációt a KBVP polgári misszióinak részéve tegye, ugyanakkor teljes mértékben támogatja az embercsempészet és az emberkereskedelem ellen fellépő EUNAVFOR Med katonai missziót;

50.  nagyra értékeli a jelenleg az EKSZ-ben zajló vitafolyamatot az EU különleges képviselőinek jövőjéről és az EKSZ-szel való kapcsolatukról; úgy véli, hogy az EU különleges képviselőire vonatkozó költségvetési sor bármilyen megváltoztatására csak a jelenlegi gondolkodási folyamat lezárását követően kerülhet sor;

51.  szükségesnek tartja a ciprusi török közösség számára előirányzott költségvetési tétel 2 millió euróval történő növelését azzal a céllal, hogy az Unió döntő mértékben hozzá tudjon járulni a ciprusi eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság kiküldetéseinek folytatásához és intenzívebbé tételéhez, valamint a kulturális örökség mindkét közösséget képviselő szakmai bizottságának támogatásához, ezzel is előmozdítva a két közösség közötti bizalmat és megbékélést;

52.  kiemeli, hogy a WTO 9. miniszteri konferenciáján elfogadott, a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás végrehajtásához több finanszírozási támogatásra lesz szükség a legkevésbé fejlett és fejlődő országok esetében; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi pénzintézetek tekintetében a Bizottságnak és a tagállamoknak összehangolt erőfeszítéseket kell tenniük a kereskedelemösztönző támogatás és a multilaterális kezdeményezések rendelkezésére álló előirányzatok csökkentésének elkerülésére, illetve az egyes partnerekkel való együttműködéssel kapcsolatos, csökkent kiadási hatékonysághoz vezető szabálytalanságok kiküszöbölésére, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás a fejlődést szolgálja;

53.  úgy határoz, hogy – a kísérleti projektekkel és az előkészítő intézkedésekkel együtt – felhasználja a költségvetési tervezetben a 4. fejezet alatt rendelkezésre álló kötelezettségvállalási előirányzatok felső határa alatt hagyott 261,3 millió eurós tartalékkeretet, amelynek egyelőre elegendőnek kell lennie; 132,5 millió euróval növeli a kifizetési előirányzatokat is; várakozással tekint az ezeken a módosításokon, valamint a 2/2016. számú módosító indítványon alapuló eredményes egyeztetésre; hangsúlyozza azonban, hogy előfordulhat, hogy ez a felső határ nem lesz elegendő, mivel jóval az Ukrajnában, Szíriában, Tunéziában, és általánosságban véve a szomszédos országokban, a Közel-Keleten és Afrikában kialakult helyzetet megelőzően állapították meg; kéri ezért a sürgősségisegély-tartalék teljes mértékű felhasználását, és továbbra is nyitott a többéves pénzügyi keretben előirányzott minden olyan rugalmassági lehetőség további igénybevételére, amely a migrációs és menekültügyi válság külső dimenziójának rendezésére szolgálhat;

5.fejezet – Igazgatás; Egyéb fejezetek – igazgatási és kutatástámogatási költségek

54.  megjegyzi, hogy a Tanács 31,2 millió euróval csökkentette ezt a fejezetet, amelyből 19,3 millió euró a Bizottság igazgatási költségvetését érinti, különösen az épületekkel, eszközökkel és mindenekelőtt a személyzettel kapcsolatban az átfogó átalánycsökkentés 4,3%-ra való emelése miatt; nem érti a Tanács olvasatának indokát, és emlékeztet arra, hogy az elmúlt évek folyamatos korlátozását követően a Bizottság által 2016-ra javasolt igazgatási költségek közelítettek az infláció várható szintjéhez, azaz reálértéken változatlanok maradtak, és hogy a Bizottság folyamatosan csökkenti személyzeti állományát;

55.  továbbá e csökkentéseket az ilyen típusú költségek nagyrészt szerződéses kötelezettségeken alapuló előre jelezhetőségére és a Bizottság jelentésében szereplő nagyon magas végrehajtási arányra tekintettel önkényesnek tartja; tudomásul veszi különösen azt, hogy a Bizottság létszámtervének kihasználtsága rekordot döntött 2015. április 1-jén, amikor az álláshelyek 97,8%-a ténylegesen be volt töltve; sajnálja, hogy ezen túl az 5. fejezeten kívül a többi fejezetben a Tanács összesen 28 millió euróval csökkentette az igazgatási és kutatástámogatási költségeket annak ellenére, hogy azok kulcsfontosságúak a programok sikerének biztosításához a különböző uniós szakpolitikai területeken;

56.  következésképpen úgy határoz, hogy a szakpolitikai területeken felmerülő igazgatási és kutatástámogatási költségek minden során és az 5. fejezet Tanács által csökkentett minden során visszaállítja a költségvetési tervezetet, valamint korlátozott számú kisebb emeléseket hagy jóvá;

57.  kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az OLAF Felügyelő Bizottságának és titkárságának összesített költségvetését a 2016-os költségvetésben az OLAF számára előirányzott külön költségvetési sor határozza meg;

Ügynökségek

58.  általános szabályként támogatja a Bizottságnak az ügynökségek költségvetési igényeire vonatkozó becslését; megjegyzi, hogy a Bizottság már jelentősen csökkentette eredeti kéréseit a legtöbb ügynökség tekintetében;

59.  ezért úgy ítéli meg, hogy a Tanács által javasolt minden további csökkentés veszélyeztethetné az ügynökségek megfelelő működését, és nem tenné lehetővé, hogy végrehajtsák a jogalkotási hatóság által rájuk ruházott feladatokat;

60.  úgy határoz, hogy az átfogó migrációs csomagon belül növeli az ezen a területen működő ügynökségek, az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal, a Frontex, az Europol, az Eurojust, az eu.LISA, a Cepol és az Alapjogi Ügynökség előirányzatait összesen 26 millió euróval, mivel ezek az ügynökségek létfontosságúak a migrációs áramlások jelenlegi sürgető problémájának hatékony kezeléséhez; üdvözli a 7/2015. számú költségvetés-módosításban az ügynökségek számára tervezett kiegészítő előirányzatokat és további 120 álláshelyet, és azt várja, hogy ez a döntés hatással lesz a 2016-os költségvetésre, valamint az ezt követő évek költségvetéseire is; kiemeli, hogy a válsághelyzet gyorsan romlik és a migránsok száma hatalmas mértékben megnövekedett; sürgeti a Bizottságot, hogy a költségvetési egyeztetés előtt adjon frissített átfogó tájékoztatást az ügynökségek szükségleteiről; felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon közép- és hosszú távú stratégiát a bel- és igazságügy területén működő ügynökségek fellépéseire, azaz a célokra, a küldetésekre, a koordinációra, a fogadóállomások kialakítására és a pénzügyi forrásokra vonatkozóan;

61.  továbbá úgy határoz, hogy növeli a három pénzügyi felügyeleti ügynökség 2016. évi költségvetési előirányzatait megnövekedett feladataik és munkaterhelésük miatt; kéri a Bizottságot, hogy 2017-re nyújtson be javaslatot díjakon alapuló finanszírozási rendszerre, amely teljesen felváltaná a tagállamok jelenlegi hozzájárulásait, az uniós hatóságok tagállami hatóságoktól való függetlenségének biztosítására irányuló eszközként;

62.  úgy határoz, hogy növeli az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége, az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal és a Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja előirányzatait is, hogy a rendelkezésre álló erőforrások jobban megfeleljenek az ügynökségek feladatainak;

63.  nem fogadja el azonban a Bizottság és a Tanács ügynökségek személyzetével kapcsolatos megközelítését, ezért számos létszámtervet módosít; ismételten hangsúlyozza, hogy minden ügynökség álláshelyeinek számát az intézményközi megállapodásnak megfelelően 5 év alatt 5%-kal csökkenteni kell, de az új politikai fejlemények és a 2013 óta hatályban lévő új jogszabályok miatti kiegészítő feladatok ellátásához szükséges álláshelyekhez kiegészítő forrásoknak kell kapcsolódniuk, és azokat az intézményközi megállapodásban foglalt létszámcsökkentési célon kívül kell figyelembe venni;

64.  ezért ismét hangsúlyozza, hogy nem ért egyet az ügynökségek közötti átcsoportosítási keret koncepciójával, de megerősíti, hogy készen áll arra, hogy álláshelyeket szabadítson fel a hatékonyság javításával az ügynökségek közötti fokozottabb igazgatási együttműködés révén, vagy hogy akár elemezze az összeolvadások, valamint egyes feladatkörök Bizottsággal vagy egy másik ügynökséggel való összevonásának lehetőségét;

65.  ismételten hangsúlyozza, hogy az iparágak által finanszírozott álláshelyek nincsenek hatással az uniós költségvetésre és ezeket egyáltalán nem kell érintenie a létszámcsökkentésnek; hangsúlyozza, hogy az érintett ügynökség megítélésére kell bízni, hogy az ingadozó munkaterhelést ki tudja-e úgy egyensúlyozni, hogy nem tölt be minden rendelkezésére álló álláshelyet;

66.  ezért számos ügynökség létszámtervét módosítja a fent említett elsődleges célokkal összhangban, hogy a rendelkezésre álló személyzet megfeleljen a kiegészítő feladatoknak, míg másokat azért módosít, hogy nagyobb összhangban legyenek az 5 év alatt végrehajtandó 5%-os csökkentéssel, valamint hogy a díjak alapján finanszírozott álláshelyek eltérő bánásmódban részesüljenek; emlékeztet arra, hogy az 5 év alatt végrehajtandó 5%-os csökkentés az igazgatás költségeinek csökkentése érdekében került bevezetésre; ezzel összefüggésben kiemeli, hogy a létszámtervbe bekerülő kiegészítő álláshelyek nem járnak automatikus pénzügyi hatással az uniós költségvetésre nézve, mivel az ügynökségek szükségleteik szerint töltik be álláshelyeiket, ezért az ügynökségek létszámterveiben szereplő álláshelyek nincsenek mindig betöltve;

Kísérleti projektek és előkészítő intézkedések

67.  a benyújtott kísérleti projektek és előkészítő intézkedések körültekintő elemzése után, amely a jelenlegi projektek sikerarányának vizsgálatán és a meglévő jogalapok által már fedezett kezdeményezések kizárásán alapult, valamint a projektek végrehajtásáról a Bizottság által készített értékelések teljes körű figyelembevételével úgy határoz, hogy megegyezésen alapuló csomagot fogad el, amely korlátozott számú kísérleti projektet és előkészítő intézkedést tartalmaz, tekintettel a rendelkezésre álló korlátozott tartalékkeretekre is;

Kifizetések

68.  ismételten hangsúlyozza a költségvetési eljárás előtt a Parlament, a Tanács és a Bizottság által elfogadott, a 2015–2016-os időszakra vonatkozó közös kifizetési terv jelentőségét, amely tükrözi a három intézménynek a fennmaradó kifizetések hátralékának csökkentése iránti elkötelezettségét; megjegyzi, hogy a három intézmény megállapodott abban, hogy teljes mértékben együttműködik abból a célból, hogy a 2016. évi költségvetésben engedélyezett kifizetési előirányzatok szintje lehetővé tegye e cél elérését, és hogy a Bizottság ennek megfelelően számította ki a 2016-ra kért kifizetési előirányzatokat; úgy ítéli meg, hogy a fenntarthatatlan hátralék kockázatának kezelésével kapcsolatos minden fellépést az egyrészt a Tanács, másrészt a Parlament és a Bizottság közötti eredményesebb eszmecsere biztosítására és az együttműködő szellem javítására irányuló erőfeszítéseknek kell kiegészíteniük; emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 310. cikke szerint az uniós költségvetés bevételeinek és kiadásainak egyensúlyban kell lenniük;

69.  sajnálja, hogy az ebből következő, a Bizottság által javasolt mérsékelt emelések és nagyobb mozgásteret lehetővé tevő tartalékkeretek ellenére a Tanács úgy határozott, hogy a kifizetési előirányzatokat 1,4 milliárd euróval csökkenti mind a lezáruló tételek, mind a teljes lendületben lévő programok tekintetében, így veszélyeztetve a rendkívüli hátralék fokozatos megszüntetését; emlékeztet arra, hogy a közvetlen irányítás alatt álló programok esetében a kifizetési előirányzatok hiányát nemcsak a hátralék alakulása tükrözi, hanem a programok végrehajtásának mesterséges, például az ajánlattételi felhívások és/vagy az új szerződések aláírásának halasztásával történő késleltetése is;

70.  úgy határoz, hogy a Tanács által csökkentett minden soron visszaállítja a költségvetési tervezetet annak feltételezésével, hogy a Bizottság által a költségvetési tervezetben javasolt kifizetési szintek szükségesek a kifizetési terv céljainak eléréséhez;

71.  megfelelő arányban megerősíti a kifizetési előirányzatokat minden olyan soron, amelyeknél módosítja a kötelezettségvállalási előirányzatokat, figyelembe véve azokat a területeket, amelyeken a kiutalás gyorsan történik, vagy amelyeken nagyon sürgős igények merülnek fel, nevezetesen az Erasmus+, a két áthelyezési program, az UNRWA és a humanitárius segélyek területén; további 1 milliárd euróval növeli a kifizetési előirányzatokat, hogy a Görögországnak nyújtott kifizetések előreütemezését teljes mértékben új előirányzatok fedezzék; a korábbi végrehajtási arányra való tekintettel továbbá úgy határoz, hogy növeli az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap kifizetési előirányzatait;

Egyéb szakaszok

I.szakasz – Európai Parlament

72.  emlékeztet arra, hogy a Parlament 2016-ra tervezett bevételei és kiadásai 1 823 648 600 eurót tesznek ki, ami a 2015-ös költségvetéshez képest 1,6%-os emelést jelent; továbbá emlékeztet arra, hogy 15 millió euró elkülönítésre került sürgős beruházásokra a biztonság és a kiberbiztonság területén, így a 2016-os költségvetés teljes összege 1 838 648 600 euró;

73.  rámutat arra, hogy 2015. június 15-én, a Parlament 2016-ra tervezett bevételeinek és kiadásainak elfogadása után új képviselőcsoport alakult, és hogy a Parlament szervezetében ezzel kapcsolatban bekövetkező változások miatt kiegészítő előirányzatokra van szükség annak biztosítására, hogy minden képviselőcsoport egyenlő bánásmódban részesüljön;

74.  ezeket a növeléseket teljes mértékben ellensúlyozza a rendkívüli tartalékalap, az általános képviselői juttatások, a továbbképzés, az épületek berendezése, az energiafogyasztás, az informatika és a telekommunikációs projektekbe és berendezésekbe való beruházás költségvetési sorainak csökkentésével;

75.  tudomásul veszi a 2016-os költségvetés parlamenti olvasata tekintetében elfogadott 2015. szeptember 7-i elnökségi következtetéseket, amelyekben az Elnökség javasolja a közelmúltban elfogadott határozatok és technikai kiigazítások költségvetésbe való átvezetését; jóváhagyja az Elnökség által javasolt korlátozott technikai változásokat, amelyek az előirányzatoknak és a létszámtervnek a költségvetés egészére nézve semleges kiigazításaival, valamint a költségvetési nómenklatúra bizonyos részeinek frissítésével járnak;

76.  ezért változatlan szinten, azaz 1 838 648 600 eurón tartja a 2016-os költségvetés 2015. április 29-i plenáris ülésen elfogadott teljes összegét;

77.  hangsúlyozza, hogy a képviselőcsoportok tevékenysége nem egyezik meg az igazgatási munkával; ezért megerősíti, hogy a képviselőcsoportok személyzetét mentesíteni kell az 5%-os létszámcsökkentési cél alól, a 2014-es(12) és a 2015-ös pénzügyi évvel(13), valamint a 2016-ra tervezett bevételekkel és kiadásokkal(14) kapcsolatos határozataival összhangban;

78.  emlékeztet arra, hogy a képviselőcsoportok 2012-óta nem vesznek fel személyzetet, és az elmúlt költségvetési években szükségleteik csak részben kerültek fedezésre;

79.  megismétli, hogy vállalja az intézményközi megállapodás 27. pontjának végrehajtását és személyzete 1%-kal való csökkentését;

80.  hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek és a Tanácsnak foglalkoznia kell az egyetlen székhellyel kapcsolatos ütemtervre irányuló igénnyel, ahogy azt a Parlament nagy többséggel kérte több állásfoglalásában is annak érdekében, hogy hosszú távú megtakarításokat lehessen elérni az uniós költségvetésben;

A létszámterv változásai

81.  Főtitkársága létszámtervét 2016-ra 57 álláshellyel csökkenti a következők szerint: 4 AD14, 13 AD13, 2 AD12, 1 AD9, 2 AD8, 1 AD5, 2 AST11, 1 AST10, 3 AST9, 8 AST8, 7 AST7, 4 AST6, 3 AST5, 2 AST4, 1 AST3, 1 AST1 állandó álláshely és 2 ideiglenes AST4 álláshely; emlékeztet arra, hogy ezen intézkedés költségvetési hatása az előirányzat-tervezetben már figyelembevételre került;

82.  az új személyzeti szabályzattal összhangban 80 AST álláshelyet (25 AST11, 10 AST10, 5 AST8, 15 AST7, 5 AST6, 5 AST5, 5 AST4, 5 AST3 és 5 AST2) 80 AST/SC1 álláshellyé alakít át;

83.  a következő technikai kiigazításokat teszi: töröl három AST7 álláshelyet és három AST6 álláshelyet, továbbá létrehoz hat AST5 álláshelyet és törli az 1. lábjegyzetet a létszámtervből, tekintettel arra, hogy a megfelelő eljárás alkalmazására a közelmúltban nem került sor;

84.  engedélyezi 43 új ideiglenes álláshely létrehozását (2 AD7, 19 AD5, 5 AST5, 5 AST3 és 12 AST1) és egy ideiglenes AD10-es álláshely átminősítését AD14-es álláshellyé az új képviselőcsoporthoz kapcsolódó kiegészítő igényekre;

5%-os létszámcsökkentés

85.  emlékeztet arra, hogy a Parlament már harmadik éve betartja az 5%-os létszámcsökkentésre irányuló célt az intézményközi megállapodás betűjének és szellemének értelmében; hangsúlyozza, hogy ebből a célból 2014 óta 171 állandó álláshely került törlésre a létszámtervből(15); hangsúlyozza, hogy az 5%-os létszámcsökkentési célnak való teljes körű megfelelés érdekében 2018-ig két további, 57 álláshelyet érintő éves csökkentés(16) várható;

86.  hangsúlyozza, hogy az intézményközi megállapodás 27. pontjával összhangban az 5%-os létszámcsökkentés a személyzeti állomány tekintetében a munkaidő heti 37,5-ről 40 órára való emelésének ellentételezése a 2013. január 1-jei létszámtervhez képest; úgy ítéli meg, hogy a csökkentést csak változatlan munkaterhelés mellett kell alkalmazni, és hogy következésképpen új feladatokat és küldetéseket nem kell figyelembe venni e számítás során;

87.  megjegyzi, hogy a Parlament előjogaival és a Parlament által 2013 óta kapott új feladatokkal összhangban fontos stratégiai változások, mint például belső hatáskörbe vonások révén – amelyek lehetőség szerint belső átcsoportosítással valósultak meg – csak akkor került sor új álláshelyek létrehozására, amikor arra mindenképpen szükség volt; úgy határoz, hogy ezeket a kiegészítő álláshelyeket nem tekinti az 5%-os létszámcsökkentésre irányuló erőfeszítések részének;

88.  sürgeti a Bizottságot, hogy amikor a létszámcsökkentési cél Parlament által történő megvalósítását vizsgálja, vegye figyelembe az új pótlólagos megfontolásokat, mint például az állandó munkaterhelést, a képviselőcsoportokra vonatkozó kivételeket, a belső hatáskörbe vonásokat, amelyeket a külső szolgáltatások fedezésére szolgáló költségvetési tételek csökkentése ellensúlyoz, valamint az új előjogokat és feladatokat;

89.  hangsúlyozza, hogy az 5%-os létszámcsökkentés végrehajtása nem veszélyeztetheti a Parlament megfelelő működését és azt, hogy a Parlament gyakorolhassa alapvető hatásköreit, valamint nem ronthatja a jogalkotás minőségét és a képviselők, illetve a személyzet munkakörülményeit;

90.  emlékeztet arra, hogy semmilyen megállapodás nem foszthatja meg a Parlamentet és a Tanácsot független értékelési szabadságától és azon hatáskörétől, hogy minden évben döntsön a költségvetés tartalmáról;

A személyzettel kapcsolatos egyéb kérdések

91.  emlékeztet arra, hogy a Titkárságon belüli új álláshelyekkel kapcsolatos igényeket belső átcsoportosítással kell kielégíteni, kivéve, ha az új álláshelyek létrehozására irányuló igény kellően indokolt és bizonyításra kerül;

92.  emlékeztet arra, hogy a parlamenti munka vagy az eljárások átszervezése nem vezethet a munkakörülmények és a személyzet szociális jogainak rosszabbodásához, függetlenül beosztásuktól;

93.  megismétli, hogy a képviselők számára megfelelő támogatást kell biztosítani parlamenti munkájuk végzéséhez, ezért új egyensúlyra van szükség az akkreditált parlamenti asszisztensek és a helyi asszisztensek között; megjegyzi, hogy a főtitkár javaslatot tett az Elnökségnek e cél elérése érdekében; tudomásul veszi, hogy megállapodás jött létre az Elnökségen belül, amely alapjában véve megfelel az Európai Parlament a fent említett, a Parlament előirányzatairól szóló, 2015. április 29-i állásfoglalásában foglalt kérésének; üdvözli az ezen megállapodás azonnali végrehajtásáról szóló döntést;

94.  megismétli elkötelezettségét a többnyelvűségnek a parlamenti munka során való támogatása mellett magas szintű tolmácsolás és fordítás biztosítása révén; kéri a főtitkárt, hogy terjessze a Költségvetési Bizottság elé annak az elemzésnek és értékelésnek az eredményeit, amelyet azután indított, hogy nem sikerült megállapodni a tolmácsok új munkakörülményeiről (2015 tavaszán); elvárja a főtitkártól, hogy a lehető legnagyobb mértékű rugalmasságot alkalmazza annak érdekében, hogy a képviselők számára magas szintű tolmácsolási és fordítási szolgáltatásokat biztosítson;

95.  kéri a főtitkárt, hogy adjon részletes áttekintést a Parlament minden álláshelyéről a 2014 és 2016 közötti időszak vonatkozásában, többek között az álláshelyek szervezeti egységek, kategória és szerződéstípus szerinti felosztásáról is;

Ingatlanpolitika

96.  emlékeztet arra, hogy a Költségvetési Bizottságot rendszeresen tájékoztatni kell a Parlament ingatlanpolitikájának új fejleményeiről, és kellő időben, azaz a szerződések megkötése előtt tanácskozni kell vele a pénzügyi hatásokkal járó ingatlanprojektekről; megerősíti, hogy minden ingatlanprojekt pénzügyi hatását szigorúan meg fogja vizsgálni;

97.  úgy véli, hogy az ingatlanpolitikával kapcsolatos döntéseknek átlátható döntéshozatali folyamat végén kell megszületniük;

98.  ismételten kéri, hogy az új középtávú ingatlanpolitikát a lehető leghamarabb és legkésőbb 2016 elejéig ismertessék a Költségvetési Bizottsággal, hogy megfelelő időben figyelembe lehessen venni a Parlament 2017-es pénzügyi évre tervezett bevételeinek és kiadásainak megállapításakor; felkéri a főtitkárt, hogy jóval a költségvetés 2016. őszi parlamenti olvasatát megelőzően nyújtson be a Költségvetési Bizottság számára 2025-ig szóló lehetséges hosszú távú stratégiát;

99.  megjegyzi, hogy 2014 óta nem kerültek elkülönítésre előirányzatok a luxembourgi Konrad Adenauer (KAD) épület felépítésére irányuló beruházásra; emlékeztet arra, hogy a 2016-os előirányzat-tervezet csak a közvetlenül a Parlament által fizetendő munkák és szolgáltatások fedezésére tartalmazott előirányzatokat, elsősorban projektirányítás, műszaki szakértői segítség és tanácsadás vonatkozásában; felkéri a főtitkárt, hogy az év vége előtt értékelje a 2015-ös költségvetésben fel nem használt összegeket és kösse le azokat a KAD-projektre egy 2015. év végi átcsoportosítási kérelem útján az épülettel kapcsolatos jövőbeli kamatfizetések lehetőség szerinti elkerülése érdekében;

A képviselők költségei

100.  megismétli, hogy a képviselők általános költségtérítésével kapcsolatban nagyobb átláthatóságra van szükség; felhívja a Parlament Elnökségét, hogy dolgozzon ki pontosabb szabályokat az említett juttatás keretében engedélyezett kiadások elszámoltathatóságára vonatkozóan, anélkül, hogy ez további költségekkel járna a Parlament számára;

101.  kéri a közös munkacsoport által a képviselők és a személyzet üzleti osztályon megtett repülőútjainak korlátozására választott önkéntes megközelítés eredményeinek, valamint annak az értékelését, hogy miként lehetne kedvezményesebb tarifákat kapni, a képviselők és a személyzet utazási költségeinek csökkentése céljából;

IV.szakasz – Bíróság

102.  sajnálja, hogy az igazságszolgáltatási tevékenység mértékének folyamatos növekedése és a Törvényszék tervezett reformja ellenére a Bizottság 20 álláshellyel csökkentette a személyi állományt, ezáltal szűk keresztmetszeteket kockáztatva és veszélyeztetve az igazságszolgáltatás megfelelő működését és a gyors ítélethozatalt; ezért úgy határoz, hogy visszaállítja a Bíróság által eredetileg kért 20 álláshelyet;

103.  sajnálja, hogy a Tanács a személyzet javadalmazásához kapcsolódó átalányalapú csökkentési arányt 2,5%-ról 3,2%-ra emelte, ami 1,55 millió eurós csökkentést jelent, és ellentmond annak, hogy a Bíróságnál rendkívül magas az álláshelyek betöltésének aránya (98% 2014 végén), valamint a költségvetés végrehajtási aránya (99% 2014-ben); ezért az átalányalapú csökkentési arányt visszaállítja a költségvetési tervezetben szereplő szintre és törli az előirányzatok ehhez kapcsolódó csökkentését annak biztosítása érdekében, hogy a Bíróság megfelelően tudjon foglalkozni a jelentősen megnövekedett számú üggyel, és teljes mértékben ki tudja használni a számára biztosított álláshelyeket;

104.  továbbá úgy határoz, hogy visszaállítja a Bíróság által eredetileg kért hét álláshelyet, hogy a Bíróság teljesíthesse egyrészt a biztonsági részlegének a személyzet, a látogatók és a dokumentumok fokozottabb védelme érdekében történő megerősítésével, másrészt a Törvényszék eljárási szabályzatába bekerülő új 105. cikk végrehajtásával kapcsolatos követelményeket, amely megköveteli egy kiemelten biztonságos rendszer felállítását, hogy a bizonyos ügyekben érintett felek az Unió és a tagállamok biztonságával vagy nemzetközi kapcsolataik fenntartásával kapcsolatos tájékoztatást nyújthassanak és anyagokat terjeszthessenek elő;

105.  ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy forrásokra van szükség a Bíróság épületeinek biztonsága és felügyelete érdekében, és úgy határoz, hogy ezen a területen a Tanács által javasolt csökkentések ellenére visszaállítja a költségvetési tervezet szintjét;

106.  törli a kiküldetésekkel kapcsolatos jelenlegi tartalékot és újjal váltja fel, amely akkor szabadítható fel, ha a Bíróság tájékoztatást ad a bírák külső tevékenységeiről, ahogy azt a Parlament a Bíróságra vonatkozó 2013-as mentesítési állásfoglalásában kérte(17);

V.szakasz – Számvevőszék

107.  visszaállítja az átalányalapú csökkentési arányt a kezdeti 2,76%-os szintre annak érdekében, hogy a Számvevőszék kielégíthesse a létszámtervvel kapcsolatos igényeit;

108.  visszaállít a Tanács által csökkentett minden egyéb sort, hogy a Számvevőszék végre tudja hajtani munkaprogramját és ki tudja adni a tervezett ellenőrzési jelentéseket;

VI.szakasz – Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

109.  visszaállítja az átalányalapú csökkentési arányt a kezdeti 4,5%-os szintre annak érdekében, hogy az EGSZB kielégíthesse igényeit, és meg tudjon birkózni a Parlament és az EGSZB közötti együttműködési megállapodással összefüggésben zajló folyamatos létszámcsökkenéssel;

110.  továbbá úgy határoz, hogy visszaállítja a költségvetési tervezetet az utazási költségek és napidíjak vonatkozásában;

VII.szakasz – Régiók Bizottsága

111.  egyrészt csökkenti a javadalmazásokat és juttatásokat egy, a költségvetési tervezetben még nem szereplő 66 átminősítésnek és 4 kiegészítő álláshelynek megfelelő összeggel annak tükrözésére, hogy ezek az álláshelyek átvitelre kerültek a Parlamenthez;

112.  másrészt számos sort növel (fordítások kiszervezése, harmadik felek, kommunikáció, reprezentációs költségek, képviselőcsoportok kommunikációja, kiküldetések és takarítás és karbantartás) a Régiók Bizottsága saját becsléseivel összhangban, hogy a Régiók Bizottsága el tudja végezni politikai munkáját és teljesíteni tudja kötelezettségeit;

113.  végül visszaállítja a Tanács által a Régiók Bizottsága épületeinek biztonságával és felügyeletével kapcsolatban csökkentett összegeket, hogy elegendő finanszírozást biztosítson a megemelt biztonsági fenyegetettségi szint („sárga”) esetén alkalmazandó biztonsági intézkedésekhez 2016 folyamán;

VIII. szakasz – Európai ombudsman

114.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy a Tanács 135 000 euróval csökkentette az ombudsman költségvetési tervezetét; hangsúlyozza, hogy ez a csökkentés aránytalan terhet róna az ombudsman nagyon korlátozott költségvetésére és jelentős hatással járna az intézmény azon képességére, hogy hatékonyan kiszolgálja az uniós polgárokat; ezért visszaállít a Tanács által csökkentett minden költségvetési sort, hogy az ombudsman teljesíthesse megbízatását és kötelezettségvállalásait;

IX.szakasz – Európai adatvédelmi biztos

115.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy a Tanács 135 000 euróval csökkentette az európai adatvédelmi biztos költségvetési tervezetét; hangsúlyozza, hogy ez a csökkentés aránytalan terhet róna az európai adatvédelmi biztos nagyon korlátozott költségvetésére és jelentős hatással járna az intézmény azon képességére, hogy hatékonyan szolgálja az uniós intézményeket; ezért visszaállít a Tanács által csökkentett minden költségvetési sort, hogy az európai adatvédelmi biztos teljesíthesse kötelességeit és kötelezettségvállalásait;

X.szakasz – Európai Külügyi Szolgálat

116.  úgy véli, hogy a geopolitikai bizonytalanság által okozott kihívásoknak való megfelelés lehetővé tétele és az Unió világban betöltött szerepének biztosítása érdekében megfelelő finanszírozást kell az EKSZ rendelkezésére bocsátani; ezért minden soron visszaállítja a költségvetési tervezetet és törli a Tanács által az euró árfolyamának ingadozásával kapcsolatban elfogadott tartalékokat;

o
o   o

117.  meggyőződése, hogy az uniós költségvetés hozzájárulhat nemcsak a jelenleg az Uniót érintő válságok következményeinek, hanem kiváltó okainak tényleges kezeléséhez is; úgy véli azonban, hogy az egész Uniót érintő váratlan eseményeket az erőforrások összevonásával és kiegészítő eszközök rendelkezésre bocsátásával kell inkább kezelni, semmint múltbeli kötelezettségvállalások megkérdőjelezésével, vagy a tisztán nemzeti megoldások illúziójához való visszatéréssel; ezért hangsúlyozza, hogy a rugalmassági intézkedések a közös és gyors válaszadás lehetővé tételére szolgálnak, és teljes mértékben ki kell használni azokat a többéves pénzügyi keret felső határai által képviselt szűk korlátok ellentételezésére;

118.  hangsúlyozza, hogy mindössze két évvel a jelenlegi többéves pénzügyi keret kezdete után a Bizottságnak már kétszer is kérelmeznie kellett a Rugalmassági Eszköz, valamint a rendkívüli tartalék igénybevételét, hogy olyan sürgető és előre nem látható igényeket fedezzen, amelyeket nem lehetett finanszírozni a többéves pénzügyi keret meglévő tartalékkeretein belül; továbbá megjegyzi, hogy a kötelezettségvállalási előirányzatokra vonatkozó 2015. évi összesített tartalékkeret működésének első évében azonnal teljes mértékben felhasználásra került, miközben két fontos uniós program forrásait csökkenteni kellett új kezdeményezések finanszírozásának lehetővé tételére; hangsúlyozza, hogy a 2014−15-ös előreütemezés miatt több uniós program számára 2016-ban kevesebb kötelezettségvállalási előirányzat áll rendelkezésre, vagy akár egyáltalán nem állnak rendelkezésre kötelezettségvállalási előirányzatok; ezért egyértelműen látja, hogy a többéves pénzügyi keret felső határai sok fejezetben túl szorosak és megbénítják az Uniót azokon a területeken, amelyek a legnehezebb helyzetben vannak, miközben a többéves pénzügyi keretben rendelkezésre álló rugalmassági mechanizmusok már határaikat feszegetik; úgy ítéli meg, hogy ezek a fejlemények szükségessé tehetik a többéves pénzügyi keret tényleges félidős felülvizsgálatát; türelmetlenül várja a Bizottság ezzel kapcsolatos nagyratörő javaslatait 2016-ban;

119.  utasítja elnökét, hogy az általános költségvetési tervezet módosításaival együtt továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a többi érintett intézménynek és szervnek, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 163., 2007.6.23., 17. o.
(2) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(3) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(4) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0061.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0172.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0263.
(8) Az Európai Parlament és a Tanács 604/2013/EU rendelete (2013. június 26.) egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról (HL L 180., 2013.6.29., 31. o.).
(9) Az Európai Parlament 2015. április 29-i állásfoglalása a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás 2013-as pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (HL L 255., 2015.9.30., 395. o.).
(10) Az Európai Parlament és a Tanács 1304/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 470. o.).
(11) A Tanács 98/58/EK irányelve (1998. július 20.) a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről (HL L 221., 1998.8.8., 23. o.).
(12) Az Európai Parlament 2013. október 23-i állásfoglalása az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének tervezetéről szóló tanácsi álláspontról (Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0437).
(13) Az Európai Parlament 2014. október 22-i állásfoglalása az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének tervezetéről szóló tanácsi álláspontról (Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0036).
(14) Az Európai Parlament 2015. április 29-i állásfoglalása az Európai Parlament 2016-os pénzügyi évre tervezett bevételeiről és kiadásairól (Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0172).
(15) 67 álláshely 2014-ben, 47 álláshely 2015-ben és 57 álláshely 2016-ban.
(16) Mivel politikai döntés született arról, hogy a képviselőcsoportokat nem veszik figyelembe ennél a számításnál, a csökkentés a Főtitkárság létszámtervére vonatkozik (az álláshelyek viszonyítási száma (1%): -57).
(17) Az Európai Parlament 2015. április 29-i határozata az Európai Unió 2013-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, IV. szakasz – Bíróság (HL L 255., 2015.9.30., 118. o.).


Az Európai Unió Bírósága: a Törvényszék bíráinak száma ***II
PDF 252kWORD 66k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2015. október 28-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió Bíróságának alapokmányáról szóló (3.) jegyzőkönyv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (09375/1/2015 – C8-0166/2015 – 2011/0901B(COD))
P8_TA(2015)0377A8-0296/2015

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (09375/1/2015 – C8‑0166/2015),

–  tekintettel a Bíróság Európai Parlamenthez és a Tanácshoz benyújtott kérelmével kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(1) (02074/2011),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2015. október 21-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament második olvasatban elfogadott álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (8) bekezdésének a) pontjával összhangban,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 69. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A8‑0296/2015),

1.  elfogadja második olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  jóváhagyja az Európai Parlament és a Tanács ezen állásfoglaláshoz csatolt közös nyilatkozatát;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bíróságnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely második olvasatban 2015. október 28-án került elfogadásra az Európai Unió Bíróságának alapokmányáról szóló 3. jegyzőkönyv módosításáról szóló (EU, Euratom) 2015/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2015/2422 rendelet.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

Az Európai Parlament és a Tanács együttes nyilatkozata

A reformfolyamat végére a Törvényszék tagállamonként két bíróból fog állni. Ezért a nők és férfiak közötti egyenlőség megvalósítása érdekében – ami az EUSZ 3. cikke értelmében az Európai Unió egyik célkitűzése – a tagállamok kormányainak a törvényszéki bírák EUMSZ 254. cikke szerinti kinevezésénél a lehető legnagyobb mértékben biztosítaniuk kell a nők és férfiak egyenlő képviseletét.

(1) Elfogadott szövegek 2014.4.15., P7_TA(2014)0358.


A GFCM (Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság) megállapodás hatálya alá tartozó területen folytatott halászattal kapcsolatos rendelkezések ***II
PDF 254kWORD 66k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2015. október 28-i jogalkotási állásfoglalása A Tanács álláspontjáról első olvasatban a GFCM (Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság) megállapodás hatálya alá tartozó területen folytatott halászattal kapcsolatos egyes rendelkezésekről szóló, 1343/2011/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából (08806/1/2015 – C8-0260/2015 – 2014/0213(COD))
P8_TA(2015)0378A8-0295/2015

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (08806/1/2015 – C8-0260/2015),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. október 15-i véleményére(1),

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2014)0457) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(2),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 76. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A8-0295/2015),

1.  egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

2.  jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát;

3.  megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

4.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

5.  utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogalkotási aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában az Európai Parlament kapcsolódó nyilatkozataival együtt;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

Az Európai Parlament nyilatkozata a vonóhálók és a kopoltyúhálók Fekete-tengeren folytatott halászatban való használatának tilalmától való eltérések engedélyezéséről

Az Európai Parlament kijelenti, hogy az 1343/2011/EU rendeletbe beillesztendő 15a. cikkben foglalt rendelkezések, amelyek eltéréseket tesznek lehetővé a Fekete-tenger part menti vizein bizonyos halászati eszközök használatának tilalmától, kivételes jellegűek. Az eltérések tekintetbe veszik a régióban jellemzővé vált helyzetet, ahol egyes tagállamok intézkedéseket léptettek érvénybe annak érdekében, hogy a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottságnak (GFCM) a térségre vonatkozó ajánlásaival összhangban megengedjék a szóban forgó halászati eszközök használatát. Ez az információ már az Európai Bizottság jelenlegi javaslatának előterjesztését megelőzően az Európai Parlament rendelkezésére állt. A fenti okokból a jelenlegi körülmények között a Parlament elfogadja azt a rendelkezést, amely az érintett tagállamok számára lehetővé teszi, hogy engedélyezzék a szóban forgó eltéréseket. Az Európai Parlament hangsúlyozza azonban, hogy ezek a rendelkezések nem tekinthetők precedensnek, és semmilyen jövőbeli jogalkotási aktusban nem is használhatók fel akként.

(1) HL C 12., 2015.1.15., 116. o.
(2) A 2015.1.13-án elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0005.


A géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok felhasználása ***I
PDF 263kWORD 62k
Az Európai Parlament 2015. október 28-i jogalkotási állásfoglalása az 1829/2003/EK rendeletnek a tagállamok számára a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok területükön való felhasználásának korlátozására, illetve megtiltására biztosított lehetőség tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2015)0177 – C8-0107/2015 – 2015/0093(COD))
P8_TA(2015)0379A8-0305/2015

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0177),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8‑0107/2015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

—  tekintettel a belga képviselőház, a spanyol parlament, a holland alsóház és az osztrák szövetségi tanács által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló (2.) jegyzőkönyv alapján benyújtott, indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2015. szeptember 16-i véleményére(1),

—  tekintettel a Régiók Bizottságának 2015. október 13-i véleményére(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A8-0305/2015),

1.  elutasítja a Bizottság javaslatát;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy vonja vissza javaslatát, és terjesszen elő új javaslatot;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
(2) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.


Új élelmiszerek ***I
PDF 253kWORD 89k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2015. október 28-i jogalkotási állásfoglalása az új élelmiszerekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0894 – C7-0487/2013 – 2013/0435(COD))
P8_TA(2015)0380 A8-0046/2014

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0894),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7‑0487/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács és az Európai Parlament az új élelmiszerekre vonatkozóan eredménytelenül lezárult egyeztetőbizottsági eljáráshoz kapcsolódóan 2011. március 29-én elfogadott álláspontjára,

–  tekintettel a francia nemzetgyűlés és a francia szenátus által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján benyújtott, indokolt véleményekre, melyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. április 30-i véleményére(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A8-0046/2014),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2015. október 28-án került elfogadásra az új élelmiszerekről, az 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 258/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1852/2001/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2015/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2015/2283 rendelet.)

(1) HL C 311., 2014.9.12., 73. o.


Egyes légköri szennyezőanyagok kibocsátásai ***I
PDF 712kWORD 428k
Az Európai Parlament 2015. október 28-án elfogadott módosításai az egyes légköri szennyezőanyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről és a 2003/35/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslathoz (COM(2013)0920 – C7-0004/2014 – 2013/0443(COD))(1)
P8_TA(2015)0381A8-0249/2015

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 2
Irányelvre irányuló javaslat
2 preambulumbekezdés
(2)  A hetedik környezetvédelmi cselekvési program18 megerősíti az Unió hosszú távú levegőpolitikai célkitűzéseit, amelyek értelmében olyan levegőminőség-szintet kell elérni, amely már nem gyakorol jelentős káros hatást, és így többé nem jelent kockázatot az emberi egészségre és a környezetre;továbbá szorgalmazza a jelenlegi uniós levegőminőségi szabályozás maradéktalan betartását, a 2020 utáni stratégiai célok és cselekvések meghatározását, valamint az erőfeszítések fokozását olyan területeken, ahol az ökoszisztémák és a lakosság a levegőszennyező anyagok nagy koncentrációjának vannak kitéve; megerősíti továbbá a levegőminőségi szabályozás és a kifejezetten az éghajlatváltozással és a biodiverzitás megőrzésével összefüggő uniós szakpolitikai célkitűzések közötti szinergiákat.
(2)  A hetedik környezetvédelmi cselekvési program18 megerősíti az Unió hosszú távú levegőpolitikai célkitűzéseit, amelyek értelmében olyan levegőminőség-szintet kell elérni, amely már nem gyakorol jelentős káros hatást, és így többé nem jelent kockázatot az emberi egészségre és a környezetre;továbbá szorgalmazza a jelenlegi uniós levegőminőségi szabályozás maradéktalan betartását, a 2020 utáni stratégiai célok és cselekvések meghatározását, valamint az erőfeszítések fokozását olyan területeken, ahol az ökoszisztémák és a lakosság a levegőszennyező anyagok nagy koncentrációjának vannak kitéve; megerősíti továbbá a levegőminőségi szabályozás és a kifejezetten az éghajlatváltozással és a biodiverzitás megőrzésével összefüggő uniós szakpolitikai célkitűzések közötti szinergiákat. A 2014–2020-as időszakra vonatkozó közös agrárpolitika lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy külön intézkedésekkel járuljanak hozzá a jobb levegőminőséghez. A további értékelés hozzájárul majd ezen intézkedések hatásainak jobb megértéséhez.
__________________
__________________
18 Javaslat: az Európai Parlament és a Tanács határozata a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról. „Jólét bolygónk felélése nélkül”, COM(2012) 710, 2012.11.29.
18 Javaslat: az Európai Parlament és a Tanács határozata a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról. „Jólét bolygónk felélése nélkül”, COM(2012)0710, 2012.11.29.
Módosítás 3
Irányelvre irányuló javaslat
4 a preambulumbekezdés (új)
(4a)  A tagállamok és az Unió részes felei a higanyról szóló 2013-as Minamata Egyezménynek, melynek célja az emberi egészség és a környezetvédelem javítása a már meglévő és az új forrásokból származó higanykibocsátás csökkentése révén. Ennek az irányelvnek a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez címzett, a higanyra vonatkozó közösségi stratégiáról szóló 2005. január 28-i bizottsági közlemény és a higany megfelelő kezeléséről szóló Minamata Egyezmény előírásainak megfelelően hozzá kell járulnia az Unión belüli higanykibocsátás csökkentéséhez.
Módosítás 4
Irányelvre irányuló javaslat
6 preambulumbekezdés
(6)   A nemzeti kibocsátási határértékeknek a 2001/81/EK irányelvben meghatározott rendszerét ezért felül kell vizsgálni, összhangba hozva azt az Unió és a tagállamok nemzetközi kötelezettségvállalásaival.
(6)   A nemzeti kibocsátási határértékeknek a 2001/81/EK irányelvben meghatározott rendszerét ezért felül kell vizsgálni, ezzel biztosítva, hogy az megfeleljen az Unió és a tagállamok nemzetközi kötelezettségvállalásainak.
Módosítás 5
Irányelvre irányuló javaslat
8 preambulumbekezdés
(8)   Ezen irányelvnek elő kell segítenie továbbá, hogy a rövid távú éghajlat-befolyásolók kibocsátásának csökkentésével, valamint a levegőminőség globális szintű javításával elérhetővé váljanak az uniós jogi szabályozásban meghatározott levegőminőségi célok, és mérséklődjenek az éghajlatváltozás hatásai.
(8)   Ezen irányelvnek elő kell segítenie továbbá, hogy a levegőminőség globális szintű javításán kívül a rövid távú éghajlat-befolyásolók kibocsátásának csökkentésével, valamint az uniós éghajlat- és energiapolitikai célokkal kialakított szinergiák javításával és a meglévő jogszabályok megkettőzésének elkerülésével költséghatékony módon elérhetővé váljanak az uniós jogi szabályozásban meghatározott levegőminőségi célok, és mérséklődjenek az éghajlatváltozás hatásai. Az irányelvet tehát össze kell hangolni a változó uniós és nemzetközi éghajlat-változási intézkedésekkel, ideértve többek között a 2030-as éghajlat-változási és energiaügyi csomagot, valamint egy átfogó, kötelező erejű globális éghajlat-változási megállapodást.
Módosítás 6
Irányelvre irányuló javaslat
8 a preambulumbekezdés (új)
(8a)  Ennek az irányelvnek hozzá kellene járulnia ahhoz is, hogy az európai polgárok életminőségének javítása révén csökkenjenek az Unió légszennyezettségből eredő egészségügyi költségei, valamint elő kellene mozdítania a zöld gazdaságra történő áttérést.
Módosítás 7
Irányelvre irányuló javaslat
8 b preambulumbekezdés (új)
(8b)  A tengeri szállításból eredő kibocsátások csökkentése érdekében biztosítani kell a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) által meghatározott határértékek teljes körű és időben történő betartását, valamint a 2012/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv1a szigorú végrehajtását. Ezenkívül további intézkedésekre van szükség a hajózási kibocsátások ellenőrzése terén. A kibocsátások további csökkentése érdekében az Uniónak és a tagállamoknak célszerű lenne megfontolniuk új kibocsátás-ellenőrzési területek kijelölését és folytatniuk a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetben végzett munkát.
______________
1a Az Európai Parlament és a Tanács 2012. november 21-i 2012/33/EU irányelve az 1999/32/EK tanácsi irányelvnek a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok kéntartalma tekintetében történő módosításáról (HL L 327., 2012.11.27., 1. o.).
Módosítás 8
Irányelvre irányuló javaslat
9 preambulumbekezdés
(9)   A tagállamoknak meg kell felelniük az ezen irányelvben 2020-ra és 2030-ra meghatározott kibocsátáscsökkentési kötelezettségeknek. Annak érdekében, hogy a 2030-as kötelezettségek teljesítése felé tett előrehaladást bizonyítsák, a tagállamoknak 2025-ig köztes kibocsátási szinteket kell elérniük, amelyek egy lineáris csökkenési görbe mentén kerülnek meghatározásra a 2020-as kibocsátási szintek és a 2030-ra meghatározott kibocsátáscsökkentési kötelezettségek szintje között, feltéve, hogy az ezen intézkedésekkel járó költségek nem aránytalanok. Amennyiben a fentiek szerint a kibocsátások korlátozása nem érhető el 2025-ig, a tagállamoknak ezt indokolniuk kell az ezen irányelvben előírt jelentéseikben.
(9)   A levegőszennyező anyagok légkörbe történő kibocsátásának korlátozása, valamint az Unió azon célkitűzéséhez való hatékony hozzájárulás érdekében, hogy olyan szintű levegőminőséget érjen el, amely az egészségre nézve nem jelent számottevő ártalmat és kockázatot, továbbá a savasító és eutrofizáló anyagok szintjének és leülepedésének a kritikus terhelés és szint alá történő csökkentése céljából a jelen irányelv 2020-ra, 2025-re és 2030-ra kötelező erejű nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségeket határoz meg.
Módosítás 9
Irányelvre irányuló javaslat
11 preambulumbekezdés
(11)   A nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségek és a köztes kibocsátási szintek költséghatékony teljesítésének elősegítése érdekében a tagállamok részére lehetővé kell tenni a nemzetközi tengeri közlekedésből származó kibocsátások csökkentésének figyelembevételét, amennyiben az ebben az ágazatban keletkezett kibocsátás csekélyebb mértékű, mint amekkora az uniós jogi normák, köztük a tüzelőanyagok kéntartalmára vonatkozóan az 1999/32/EK irányelvben21 szereplő előírások betartásából adódó kibocsátás lenne. A tagállamok számára biztosítani kell annak lehetőségét is, hogy a metán (CH4) tekintetében közösen teljesítsék kötelezettségeiket és a köztes kibocsátási szinteket, valamint hogy ennek érdekében alkalmazzák a 406/2009/EK európai parlamenti és tanácsi határozatot.22 A nemzeti kibocsátási határértékeknek, a kibocsátáscsökkentési kötelezettségeknek és a köztes kibocsátási szinteknek való megfelelés ellenőrzése érdekében a tagállamok a kibocsátásokkal kapcsolatos tudományos ismeretek bővüléséhez és módszerek fejlődéséhez igazíthatják nemzeti emissziókatasztereiket. Amennyiben az ezen irányelv szerinti feltételek nem teljesülnek, a Bizottság kifogást emelhet a tagállamok által igénybe vett rugalmassági rendelkezések bármelyike ellen.
(11)   A nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségek költséghatékony teljesítésének elősegítése érdekében a tagállamok számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a metán (CH4) tekintetében közösen teljesítsék kötelezettségeiket, valamint hogy ennek érdekében alkalmazzák a 406/2009/EK európai parlamenti és tanácsi határozatot22. A nemzeti kibocsátási határértékeknek, a kibocsátáscsökkentési kötelezettségeknek és a kibocsátási szinteknek való megfelelés ellenőrzése érdekében a tagállamok a kibocsátásokkal kapcsolatos tudományos ismeretek bővüléséhez és módszerek fejlődéséhez igazíthatják nemzeti emissziókatasztereiket. Amennyiben az ezen irányelv szerinti feltételek nem teljesülnek, a Bizottság kifogást emelhet e rugalmassági rendelkezések tagállamok általi igénybevétele ellen.
__________________
__________________
21 A Tanács 1999. április 26-i 1999/32/EK irányelve az egyes folyékony tüzelőanyagok kéntartalmának csökkentéséről, valamint a 93/12/EGK irányelv módosításáról (HL L 121., 1999.5.11., 13. o.).
22 Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i 406/2009/EK határozata az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről (HL L 140., 2009.6.5., 136. o.).
22 Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i 406/2009/EK határozata az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről (HL L 140., 2009.6.5., 136. o.).
Módosítás 10
Irányelvre irányuló javaslat
12 preambulumbekezdés
(12)   A tagállamoknak a levegőszennyezés csökkentésére irányuló nemzeti programokat kell elfogadniuk és végrehajtaniuk annak érdekében, hogy teljesítsék kibocsátáscsökkentési kötelezettségeiket és elérjék a köztes kibocsátási szinteket, valamint hatékonyan hozzájáruljanak az uniós levegőminőségi célkitűzések eléréséhez. E célból a tagállamoknak figyelembe kell venniük a kibocsátáscsökkentés szükségességét azon övezetekben és agglomerációs területeken, ahol rendkívül magas a levegőszennyező anyagok koncentrációja és/vagy amelyek jelentősen hozzájárulnak más – akár szomszédos országokban lévő – övezetek és agglomerációk levegőszennyezéséhez. A levegőszennyezés-csökkentő nemzeti programoknak ezért elő kell segíteniük a 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv23 23. cikke szerinti levegőminőségi tervek sikeres végrehajtását.
(12)   A tagállamoknak a levegőszennyezés csökkentésére irányuló nemzeti programokat kell elfogadniuk és végrehajtaniuk annak érdekében, hogy teljesítsék kibocsátáscsökkentési kötelezettségeiket, valamint hatékonyan hozzájáruljanak az uniós levegőminőségi célkitűzések eléréséhez. E célból a tagállamoknak figyelembe kell venniük a kibocsátáscsökkentés szükségességét azon övezetekben és agglomerációs területeken, ahol rendkívül magas a levegőszennyező anyagok koncentrációja és/vagy amelyek jelentősen hozzájárulnak más – akár szomszédos országokban lévő – övezetek és agglomerációk levegőszennyezéséhez. A nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programoknak ezért elő kell segíteniük a 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv23 23. cikke szerinti levegőminőségi tervek sikeres végrehajtását.
__________________
__________________
23 Az Európai Parlament és a Tanács 2008. május 21-i 2008/50/EK irányelve a környezeti levegő minőségéről és a Tiszta Levegőt Európának elnevezésű programról (HL L 152., 2008.6.11., 1. o.).
23 Az Európai Parlament és a Tanács 2008. május 21-i 2008/50/EK irányelve a környezeti levegő minőségéről és a Tiszta Levegőt Európának elnevezésű programról (HL L 152., 2008.6.11., 1. o.).
Módosítás 11
Irányelvre irányuló javaslat
13 preambulumbekezdés
(13)  A fő szennyezőforrásokból származó légköri NH3- és PM2,5-kibocsátások csökkentése érdekében a levegőszennyezés-csökkentő nemzeti programoknak magukban kell foglalniuk a mezőgazdasági ágazatban alkalmazandó intézkedéseket is. A tagállamok részére biztosítani kell annak lehetőségét, hogy különleges nemzeti adottságok esetén az ezen irányelvben meghatározottaktól eltérő, de azonos szintű környezeti teljesítménnyel járó intézkedéseket hajtsanak végre.
(13)  A fő szennyezőforrásokból származó légköri NH3-, CH4- és PM2,5-kibocsátások csökkentése érdekében a nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programoknak magukban kell foglalniuk a mezőgazdasági ágazatban alkalmazandó intézkedéseket is. Ezeknek az intézkedéseknek költséghatékonyaknak kell lenniük, valamint konkrét információkra és adatokra kell támaszkodniuk, tekintetbe véve a tudományos haladást és a tagállamok által már korábban hozott intézkedéseket. Kívánatos lenne továbbá kidolgozni egy közös, európai szintű iránymutatást az NH3 mezőgazdasági felhasználására vonatkozó helyes gyakorlatokról e kibocsátások csökkentése érdekében. A tagállamok részére biztosítani kell annak lehetőségét, hogy különleges nemzeti adottságok esetén az ezen irányelvben meghatározottaktól eltérő, de azonos szintű környezeti teljesítménnyel járó intézkedéseket hajtsanak végre.
Módosítás 12
Irányelvre irányuló javaslat
13 a preambulumbekezdés (új)
(13a)  A fő szennyezőforrásokból származó kibocsátások csökkentése érdekében a nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programoknak olyan intézkedéseket kell magukban foglalniuk, amelyek az összes érintett ágazatra – például a mezőgazdaságra, az iparra, a közúti szállításra, a nem közúti mozgó gépekre, a belvízi és belföldi hajózásra, a háztartási fűtésre és az oldószerekre – alkalmazandók. A tagállamok részére biztosítani kell annak lehetőségét, hogy különleges nemzeti adottságaikat figyelembe véve az ezen irányelvben meghatározottaktól eltérő, de azonos szintű környezeti teljesítménnyel járó intézkedéseket hajtsanak végre.
Módosítás 13
Irányelvre irányuló javaslat
13 b preambulumbekezdés (új)
(13b)  A nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programokba beillesztendő azon intézkedések meghozatalakor, amelyek a mezőgazdasági ágazatra alkalmazandók, a tagállamoknak biztosítaniuk kell a kis- és mikrogazdaságokra gyakorolt hatások teljes körű figyelembevételét, valamint azt, hogy e hatások ne járjanak olyan jelentős többletköltséggel, amelyet e gazdaságok nem tudnak fedezni. A levegőminőséget a mezőgazdasági üzemek jövőjét biztosító, arányos intézkedések révén kell javítani. A nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programoknak egyensúlyba kell hozniuk az állattenyésztést és a szennyezéscsökkentést.
Módosítás 14
Irányelvre irányuló javaslat
13 c preambulumbekezdés (új)
(13c)  A nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programok keretében a mezőgazdasági ágazat NH3-, CH4- és PM2,5-kibocsátásainak csökkentése érdekében hozott intézkedéseknek jogosultaknak kell lenniük a többek között a vidékfejlesztési alapokból finanszírozott pénzügyi támogatásra, különös tekintettel a kis- és közepes méretű gazdaságok azon intézkedéseire, amelyek a gyakorlatok jelentős megváltoztatásával vagy jelentős beruházásokkal járnak, például a külterjes legeltetésre, az agroökológiára, a biogáz előállítását célzó, mezőgazdasági hulladékot felhasználó anaerob lebontásra, valamint az alacsony kibocsátású állattartási rendszerekre.
Módosítás 15
Irányelvre irányuló javaslat
14 a preambulumbekezdés (új)
(14a)  A levegőminőség javítása érdekében, különösen a városi területeken, a nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programoknak intézkedéseket kell tartalmazniuk a nitrogén-oxidok és a szálló por ilyen területeken történő kibocsátásának csökkentésére.
Módosítás 16
Irányelvre irányuló javaslat
15 a preambulumbekezdés (új)
(15a)  Jelen irányelv hatékony alkalmazásának és végrehajtásának biztosítása, valamint az emberi egészség és a jólét követelményeinek megfelelő környezetben való élet jogának védelméhez való hozzájárulás érdekében a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezménnyel és a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban széleskörű hozzáférést kell biztosítani az igazságszolgáltatáshoz a nyilvánosság számára.
Módosítás 17
Irányelvre irányuló javaslat
15 b preambulumbekezdés (új)
(15b)  A jelen irányelv, valamint a célkitűzéseinek elérése érdekében elfogadott intézkedések hatékonyságának biztosításához környezetvédelmi ellenőrzésekre és piacfelügyeletre van szükség.
Módosítás 18
Irányelvre irányuló javaslat
15 c preambulumbekezdés (új)
(15c)  Az uniós levegőminőségi politika, valamint éghajlati és energiapolitika közötti szinergiák felmérése során a Bizottságnak figyelembe kell vennie az Európai Parlament Kutatószolgálatának „Levegőminőség – Az Unió levegőminőségi politikája, valamint éghajlat- és energiapolitikája közötti kölcsönhatásokról készített kiegészítő hatásvizsgálat” című tanulmányát is.
Módosítás 123
Irányelvre irányuló javaslat
20 preambulumbekezdés
(20)  A 2003/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet26 módosítani szükséges annak érdekében, hogy biztosítva legyen ezen irányelv összhangja a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló 1998-as Aarhusi Egyezménnyel.
(20)  A 2003/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet26 módosítani szükséges annak érdekében, hogy biztosítva legyen ezen irányelv és a 2008/50/EK irányelv összhangja a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló 1998-as Aarhusi Egyezménnyel.
______________________
______________________
26Az Európai Parlament és a Tanács 2003. május 26-i 2003/35/EK irányelve a környezettel kapcsolatos egyes tervek és programok kidolgozásánál a nyilvánosság részvételéről, valamint a nyilvánosság részvétele és az igazságszolgáltatáshoz való jog tekintetében a 85/337/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 156., 2003.6.25., 17. o.).
26Az Európai Parlament és a Tanács 2003. május 26-i 2003/35/EK irányelve a környezettel kapcsolatos egyes tervek és programok kidolgozásánál a nyilvánosság részvételéről, valamint a nyilvánosság részvétele és az igazságszolgáltatáshoz való jog tekintetében a 85/337/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 156., 2003.6.25., 17. o.).
Módosítás 19
Irányelvre irányuló javaslat
21 preambulumbekezdés
(21)   A műszaki haladás figyelembevétele érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az I. mellékletben meghatározott jelentéstételi iránymutatások, valamint a III. melléklet 1. része, a IV. melléklet és az V. melléklet módosítására a műszaki haladás eredményeihez való hozzáigazítás céljából. Különösen fontos, hogy előkészítő munkája során a Bizottság megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során biztosítania kell az Európai Parlament és a Tanács részére a releváns dokumentumok egyidejű, kellő időben történő és megfelelő átadását.
(21)   A műszaki haladás figyelembevétele érdekében a Bizottságnak határozott időre szóló felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az I. mellékletben meghatározott jelentéstételi iránymutatások, valamint a III. melléklet 1. része, a IV. melléklet és az V. melléklet módosítására a műszaki haladás eredményeihez való hozzáigazítás céljából. Különösen fontos, hogy előkészítő munkája során a Bizottság megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során biztosítania kell az Európai Parlament és a Tanács részére a releváns dokumentumok egyidejű, kellő időben történő és megfelelő átadását.
Módosítás 21
Irányelvre irányuló javaslat
26 a preambulumbekezdés (új)
(26a)  A tagjelölt és a potenciális tagjelölt országoknak nemzeti jogukat a lehetőségekhez mérten hozzá kell igazítaniuk ezen irányelvhez.
Módosítás 22
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 a bekezdés (új)
Ezen irányelv célja, hogy csökkentse a savasodást és az eutrofizációt okozó szennyezőanyagok, az ózon előanyagai, az elsődleges szálló por, a másodlagos szálló por előanyagai, valamint egyéb levegőszennyező anyagok légköri kibocsátását, hozzájárulva ezzel az alábbiakhoz:
a)  az Unió arra irányuló hosszú távú célkitűzése, hogy olyan szintű levegőminőséget érjen el, amely az emberi egészségre és a környezetre nézve nem jelent számottevő ártalmat és kockázatot, az Egészségügyi Világszervezet által közzétett levegőminőségi iránymutatásokkal összhangban;
b)  a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztémával kapcsolatos uniós célkitűzések elérése a savasító és eutrofizáló anyagok, illetve egyéb szennyezőanyagok – köztük a talajközeli ózon – koncentrációjának és leülepedésének a kritikus terhelés és szint alá történő csökkentése révén;
c)  az uniós jogalkotási aktusokban előírt levegőminőségi célkitűzések elérése;
d)  az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése a rövid távú éghajlat-befolyásolók kibocsátásának csökkentése és az uniós éghajlat- és energiapolitikai célokkal kialakított szinergiák javítása révén.
Az irányelvet különösen össze kell hangolni a változó uniós és nemzetközi éghajlat-változási intézkedésekkel, többek között a 2030-as éghajlat-változási és energiaügyi csomaggal, valamint egy átfogó, kötelező erejű globális éghajlat-változási megállapodással.
Módosítás 131
Irányelvre irányuló javaslat
3 cikk –1 bekezdés – 2 pont
2.  „az ózon előanyagai”: nitrogén-oxidok, a metántól eltérő illékony szerves vegyületek, a metán és a szén-monoxid;
2.  „az ózon előanyagai”: nitrogén-oxidok, a metántól eltérő illékony szerves vegyületek és a szén-monoxid;
Módosítás 23
Irányelvre irányuló javaslat
3 cikk – 3 a pont (új)
3a.  „kritikus terhelés”: egy vagy több szennyezőanyag-expozíció olyan mennyiségi becslése, amely alatt a jelenlegi ismeretek szerint a környezet meghatározott érzékeny elemein nem jelentkezik jelentős káros hatás;
Módosítás 24
Irányelvre irányuló javaslat
3 cikk – 3 b pont (új)
3b.  „kritikus koncentráció”: a szennyezőanyagok olyan koncentrációja a légkörben, vagy a receptorok felé történő olyan áramlás, amely felett a jelenlegi ismeretek szerint a receptorra – mint például emberre, növényre, ökoszisztémára vagy anyagra – nézve közvetlen káros hatás jelentkezhet,
Módosítás 25
Irányelvre irányuló javaslat
3 cikk – 4 a pont (új)
4a.  „talajközeli ózon”: a légkör legalsó tartományában található ózon;
Módosítás 26
Irányelvre irányuló javaslat
3 cikk – 4 b pont (új)
4b.  „illékony szerves vegyület” (VOC): emberi tevékenységből származó minden olyan szerves vegyület a metán kivételével, amely napfény jelenlétében nitrogén-oxiddal reagálva fotokémiai oxidálószert képes létrehozni;
Módosítás 28
Irányelvre irányuló javaslat
3 cikk – 6 a pont (új)
6a.  „nemzeti kibocsátási határérték”: a valamely tagállamban egy naptári évben egy anyagból kibocsátható maximális mennyiség kilotonnában kifejezve;
Módosítás 29
Irányelvre irányuló javaslat
3 cikk – 9 pont
9.  „nemzetközi tengeri közlekedés”: bármilyen lobogó alatt közlekedő, halászhajóktól eltérő vízi közlekedési eszközök tengeri és parti vizeket érintő, egyik országból induló és egy másik országba vezető útjainak összessége;
törölve
Módosítás 30
Irányelvre irányuló javaslat
3 cikk – 12 a pont (új)
12a.  „forrásokon alapuló uniós levegőszennyezési szakpolitikák”: azok a rendeletek vagy irányelvek, amelyeknek a bennük meghatározott kötelezettségektől függetlenül az a céljuk, hogy akár részlegesen is csökkentsék a kén-dioxid (SO2), a nitrogén-oxidok (NOx), a metántól eltérő illékony szerves vegyületek (NMVOC), az ammónia (NH3), a szálló por (PM2,5) és a metán (CH4) kibocsátását a forrásuknál végzett kibocsátáscsökkentési intézkedésekkel, beleértve legalább, de nem kizárólag a következők révén elért kibocsátáscsökkentést:
—  94/63/EK irányelv1a,
—  97/68/EK irányelv1b,
—  98/70/EK irányelv1c,
—  1999/32/EK irányelv1d,
—  2009/126/EK irányelv1e,
—  2004/42/EK irányelv1f,
—  2007/46/EK irányelv1g, beleértve a 715/2007/EK rendeletet1h,
a 79/2009/EK rendeletet1i,
az 595/2009/EK rendeletet1j és a 661/2009/EK rendeletet1k,
—  2010/75/EU irányelv1l,
—  167/2013/EU rendelet1m,
—  168/2013/EU rendelet1n,
—  2014/94/EU irányelv1o.
_______________________
1a Az Európai Parlament és a Tanács 1994. december 20-i 94/63/EK irányelve az illékony szerves vegyületeknek (VOC) a benzin tárolásából és tárolótelepekről üzemanyagtöltő állomások részére történő elosztásából származó kibocsátása csökkentéséről (HL L 365., 1994.12.31., 24. o.).
1b Az Európai Parlament és a Tanács 1997. december 16-i 97/68/EK irányelve a nem közúti mozgó gépekbe és berendezésekbe szánt belső égésű motorok gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 59., 1998.2.27., 1. o.).
1c Az Európai Parlament és a Tanács 1998. október 13-i 98/70/EK irányelve a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről és a 93/12/EGK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 350., 1998.12.28., 58. o.).
1d A Tanács 1999. április 26-i 1999/32/EK irányelve az egyes folyékony tüzelőanyagok kéntartalmának csökkentéséről, valamint a 93/12/EGK irányelv módosításáról (HL L 121., 1999.5.11., 13. o.).
1e Az Európai Parlament és a Tanács 2009. október 21-i 2009/126/EK irányelve a gépjárművek töltőállomásokon történő üzemanyag-feltöltésekor kibocsátott benzingőz II. fázisú visszanyeréséről (HL L 285., 2009.10.31., 36. o.).
1f Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 21-i 2004/42/EK irányelve a szerves oldószerek egyes festékekben, lakkokban és jármű utánfényezésére szolgáló termékekben történő felhasználása során keletkező illékony szerves vegyületek kibocsátásának korlátozásáról és az 1999/13/EK irányelv módosításáról (HL L 143., 2004.4.30., 87. o.).
1g Az Európai Parlament és a Tanács 2007. szeptember 5-i 2007/46/EK irányelve a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról („keretirányelv”) (HL L 263., 2007.10.9., 1. o.).
1h Az Európai Parlament és a Tanács 2007. június 20-i 715/2007/EK rendelete a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről (HL L 171., 2007.6.29., 1. o.).
1i Az Európai Parlament és a Tanács 2009. január 14-i 79/2009/EK rendelete a hidrogénüzemű gépjárművek típusjóváhagyásáról és a 2007/46/EK irányelv módosításáról (HL L 35., 2009.2.4., 32. o.).
1j Az Európai Parlament és a Tanács 2009. június 18-i 595/2009/EK rendelete a nehéz tehergépjárművek kibocsátásai (Euro VI) tekintetében a gépjárművek és motorok típusjóváhagyásáról, a járművek javítására és karbantartására vonatkozó információkhoz való hozzáférésről, a 715/2007/EK rendelet és a 2007/46/EK irányelv módosításáról, valamint a 80/1269/EGK, a 2005/55/EK és a 2005/78/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 188., 2009.7.18., 1. o.).
1k Az Európai Parlament és a Tanács 2009. július 13-i 661/2009/EK rendelete a gépjárművek, az ezekhez tervezett pótkocsik és rendszerek, alkatrészek valamint önálló műszaki egységek általános biztonságára vonatkozó típus-jóváhagyási előírásokról (HL L 200., 2009.7.31., 1. o.).
1l Az Európai Parlament és a Tanács 2010. november 24-i 2010/75/EU irányelve az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) (HL L 334., 2010.12.17., 17. o.).
1m Az Európai Parlament és a Tanács 2013. február 5-i 167/2013/EU rendelete a mezőgazdasági és erdészeti járművek jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről (HL L 60., 2013.3.2., 1. o.).
1n Az Európai Parlament és a Tanács 2013. január 15-i 168/2013/EU rendelete a két- vagy háromkerekű járművek, valamint a négykerekű motorkerékpárok jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről (HL L 60., 2013.3.2., 52. o.).
1o Az Európai Parlament és a Tanács 2014. október 22-i 2014/94/EU irányelve az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről (HL L 307., 2014.10.28., 1. o.).
Módosítás 31
Irányelvre irányuló javaslat
3 cikk – 12 b pont (új)
12b.  „érintett nyilvánosságˮ: a légszennyező anyagok légkörbe való kibocsátásában érintett vagy valószínűleg érintett, illetve abban érdekelt nyilvánosság; e fogalommeghatározás alkalmazásában érdekeltnek tekintendők a környezetvédelmet előmozdító nem kormányzati szervezetek, a fogyasztóvédelmi szervezetek, az érzékeny népességcsoportok érdekeit képviselő szervezetek és a nemzeti jog szerinti követelményeknek megfelelő egyéb egészségügyi szervek.
Módosítás 32
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 1 bekezdés
(1)   A II. mellékletben meghatározott, 2020-tól és 2030-tól alkalmazandó nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségekkel összhangban a tagállamoknak korlátozniuk kell legalább a kén-dioxid (SO2), a nitrogén-oxidok (NOx), a metántól eltérő illékony szerves vegyületek (NMVOC), az ammónia (NH3), a szálló por (PM2,5) és a metán (CH4) emberi eredetű éves kibocsátását.
(1)   A II. mellékletben meghatározott, 2020-tól, 2025-től és 2030-tól alkalmazandó nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségekkel összhangban a tagállamoknak korlátozniuk kell legalább a kén-dioxid (SO2), a nitrogén-oxidok (NOx), a metántól eltérő illékony szerves vegyületek (NMVOC), az ammónia (NH3), a szálló por (PM2,5) emberi eredetű éves kibocsátását.
Módosítás 33
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 1 a bekezdés (új)
(1a)  A II. mellékletben meghatározott, 2030-tól alkalmazandó nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségekkel összhangban a tagállamoknak – kivéve a kérődző haszonállatok által termelt enterális metánt korlátozniuk kell legalább a metán (CH4) emberi eredetű éves kibocsátását.
Módosítás 34
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés
(2)  Az (1) bekezdés sérelme nélkül, a tagállamok megtesznek minden szükséges, de aránytalanul magas költségekkel nem járó intézkedést annak biztosítására, hogy 2025-ig korlátozzák az SO2, az NOx, az NMVOC, az NH3, a PM2,5 és a CH4 emberi eredetű kibocsátásait. Az említett kibocsátások szintjei a tüzelőanyag-eladások alapján, egy lineáris csökkenési görbe mentén kerülnek meghatározásra a 2020-as kibocsátási szintek és a 2030-ra meghatározott kibocsátáscsökkentési kötelezettségek szintje között.
(2)  A tagállamoknak a Bizottság számára a 9. cikknek megfelelően benyújtott jelentéseikben tájékoztatást kell adniuk a nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásaik teljesítése terén elért előrehaladásról.
Módosítás 35
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 3 bekezdés – bevezető rész
(3)  Az (1) és (2) bekezdésnek való megfelelés során nem kell tekintettel lenni az alábbi kibocsátásokra:
(3)  Az (1) bekezdésnek való megfelelés során nem kell figyelembe venni az alábbi kibocsátásokat:
Módosítás 36
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 3 bekezdés – d pont
d)  az 5. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül a nemzetközi tengeri közlekedésből származó kibocsátások.
d)  a nemzetközi tengeri közlekedésből származó kibocsátások.
Módosítás 37
Irányelvre irányuló javaslat
5 cikk – 1 bekezdés
(1)  A 4. cikk (2) bekezdésével összhangban 2025-re meghatározott köztes kibocsátási szinteknek és a II. mellékletben az NOx, az SO2 és a PM2,5 tekintetében meghatározott, 2030-től alkalmazandó nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségeknek való megfelelés érdekében a tagállamok a nemzetközi tengeri közlekedés NOx-, SO2- és PM2,5-kibocsátásaiban elért csökkenést figyelembe vehetik az ugyanabban az évben más forrásokból származó NOx-, SO2- és PM2,5-kibocsátások mértékének meghatározásakor, feltéve, hogy a tagállamok:
törölve
a)  a kibocsátáscsökkentést a parti tengereikhez, kizárólagos gazdasági övezeteikhez vagy adott esetben a szennyezés-ellenőrzési övezeteikhez tartozó tengeri területeken érték el;
b)  hatékony nyomonkövetési és felügyeleti intézkedéseket fogadtak el és hajtottak végre e rugalmassági rendelkezés megfelelő alkalmazása érdekében;
c)  intézkedéseket hajtottak végre annak érdekében, hogy a nemzetközi tengeri közlekedés NOx-, SO2- és PM2,5-kibocsátásainak mértéke csekélyebb legyen, mint amekkora az NOx-, SO2- és PM2,5-kibocsátásokra alkalmazandó uniós normák betartásából adódó kibocsátás lenne; és a tagállamok a szóban forgó intézkedéseknek köszönhető nagyobb mérvű kibocsátáscsökkentés megfelelő számítását igazolták;
d)  a c) pont szerint kiszámított NOx-, SO2- és PM2,5-kibocsátásoknak legfeljebb 20%-át vették figyelembe, mégpedig úgy, hogy az ellensúlyozás nem jár a II. mellékletben a 2020-ra vonatkozó nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségek teljesítésének elmaradásával.
Módosítás 38
Irányelvre irányuló javaslat
5 cikk – 2 bekezdés – bevezető rész
(2)  A tagállamok közösen is teljesíthetik a metánra vonatkozó, II. melléklet szerinti kibocsátáscsökkentési kötelezettségeiket és köztes kibocsátási szinteket, feltéve, hogy:
(2)  A tagállamok közösen is teljesíthetik a metánra vonatkozó, II. melléklet szerinti kibocsátáscsökkentési kötelezettségeiket, feltéve, hogy:
Módosítás 39
Irányelvre irányuló javaslat
5 cikk – 3 bekezdés
(3)  A tagállamok a IV. melléklettel összhangban kiigazíthatják éves nemzeti emissziókatasztereiket az SO2, az NOx, az NH3, az NMVOC és a PM2,5 tekintetében, amennyiben nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségeik és a köztes kibocsátási szintek nem teljesítésének hátterében az emissziókataszter összeállításának tudományos ismeretek alapján aktualizált, javított módszere áll.
(3)  A tagállamok a IV. melléklettel összhangban kiigazíthatják éves nemzeti emissziókatasztereiket az SO2, az NOx, az NH3, az NMVOC és a PM2,5 tekintetében, amennyiben nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségeik nem teljesítésének hátterében az emissziókataszter összeállításának tudományos ismeretek alapján aktualizált, javított módszere áll.
Módosítás 40
Irányelvre irányuló javaslat
5 cikk – 4 bekezdés
(4)   Az (1), (2) és (3) bekezdést alkalmazni kívánó tagállamok az adott jelentéstételi évet megelőző év szeptember 30-áig tájékoztatják erről a Bizottságot. A tájékoztatásnak ki kell térnie az érintett szennyezőanyagokra és ágazatokra, valamint, ha rendelkezésre áll ilyen adat, a nemzeti emissziókataszterre gyakorolt hatások mértékére.
(4)   Az e rendelet szerinti rugalmassági intézkedést alkalmazni kívánó tagállamok az adott jelentéstételi évet megelőző év december 31-éig tájékoztatják erről a Bizottságot. A tájékoztatásnak ki kell térnie az érintett szennyezőanyagokra és ágazatokra, valamint, ha rendelkezésre áll ilyen adat, a nemzeti emissziókataszterre gyakorolt hatások mértékére.
Módosítás 41
Irányelvre irányuló javaslat
5 cikk – 5 bekezdés – 1 albekezdés
(5)  A Bizottság az Európai Környezetvédelmi Ügynökség segítségével megvizsgálja és értékeli, hogy a rugalmassági rendelkezések alkalmazása egy adott évre vonatkozóan megfelel-e a releváns előírásoknak és feltételeknek.
(5)  A Bizottság az Európai Környezetvédelmi Ügynökség segítségével megvizsgálja és értékeli, hogy valamely rugalmassági vagy kiigazítási rendelkezés alkalmazása egy adott évre vonatkozóan megfelel-e a releváns előírásoknak és feltételeknek.
Módosítás 42
Irányelvre irányuló javaslat
5 cikk – 5 bekezdés – 2 albekezdés
Amennyiben a Bizottság a 7. cikk (4), (5) és (6) bekezdésében említett vonatkozó jelentés kézhezvételétől számított kilenc hónapon belül nem emel kifogást, az érintett tagállam a kérdéses évre nézve elfogadottnak és érvényesnek tekinti az adott rugalmassági rendelkezés alkalmazását. Amennyiben a Bizottság úgy ítéli, hogy a rugalmassági rendelkezés alkalmazása nem felel meg az alkalmazandó előírásoknak és feltételeknek, határozatot fogad el, és tájékoztatja a tagállamot a rugalmassági rendelkezés alkalmazásának elutasításáról.
Amennyiben a Bizottság a 7. cikk (5) és (6) bekezdésében említett vonatkozó jelentés kézhezvételétől számított hat hónapon belül nem emel kifogást, az érintett tagállam a kérdéses évre nézve elfogadottnak és érvényesnek tekinti az adott rugalmassági rendelkezés alkalmazását. Amennyiben a Bizottság úgy ítéli, hogy a rugalmassági rendelkezés alkalmazása nem felel meg az alkalmazandó előírásoknak és feltételeknek, az adott jelentés kézhezvételétől számított kilenc hónapon belül határozatot fogad el, és tájékoztatja a tagállamot a rugalmassági rendelkezés alkalmazásának elutasításáról. A határozatot meg kell indokolni.
Módosítás 43
Irányelvre irányuló javaslat
5 cikk – 6 bekezdés
(6)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el az (1), (2) és (3) bekezdésben említett rugalmassági rendelkezések alkalmazása szabályainak meghatározására a 14. cikk szerinti vizsgálóbizottsági eljárással összhangban.
(6)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el a (2) és (3) bekezdésben említett valamely rugalmassági rendelkezés alkalmazása szabályainak meghatározására a 14. cikk szerinti vizsgálóbizottsági eljárással összhangban.
Módosítás 44
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk – 1 bekezdés
(1)   A III. melléklet 2. részével összhangban a tagállamok nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programot dolgoznak ki és fogadnak el annak érdekében, hogy a 4. cikknek megfelelően korlátozzák emberi eredetű éves kibocsátásaikat.
(1)   A III. melléklet 2. részével összhangban a tagállamok nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programot dolgoznak ki és fogadnak el annak érdekében, hogy a 4. cikknek megfelelően korlátozzák éves kibocsátásaikat, valamint hogy teljesítsék az ezen irányelv 1. cikkében foglalt célkitűzéseket.
Módosítás 45
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés – a a pont (új)
aa)  mérlegelik kibocsátáscsökkentési intézkedéseik költséghatékonyságát, és figyelembe veszik a már elért kibocsátáscsökkentést vagy – amennyiben a tagállam prioritásként kezeli kibocsátáscsökkentési intézkedéseit – a már hatályos uniós jogszabályok alkalmazásával elérhető kibocsátáscsökkentést;
Módosítás 46
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés – a b pont (új)
ab)  kiemelten kezelik az olyan egyedi szakpolitikai intézkedéseket, amelyek célja a kiszolgáltatott csoportok egészségét veszélyeztető kockázatok csökkentése és a 2008/50/EK irányelv XIV. mellékletének B. szakaszával összhangban megállapított expozíciócsökkentési cél teljesítésének biztosítása;
Módosítás 47
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés – b pont
b)   figyelembe veszik a szennyező kibocsátások csökkentésének szükségszerűségét annak érdekében, hogy megvalósuljanak a saját területeiket és adott esetben a szomszédos tagállamokat érintő levegőminőségi célkitűzések;
b)   csökkentik a szennyező kibocsátásokat annak érdekében, hogy megvalósuljanak a saját területeiket érintő levegőminőségi célkitűzések, különösen a 2008/50/EK irányelvben foglalt határértékek és adott esetben a szomszédos tagállamokat érintő levegőminőségi célkitűzések;
Módosítás 48
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés – b a pont (új)
ba)  számszerűsítik az Egészségügyi Világszervezet által ajánlott környezeti levegőminőségi szintekkel egyenlő vagy azok alatti szintek 2030-ig történő eléréséhez szükséges további kibocsátáscsökkentéseket;
Módosítás 49
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés – b b pont (új)
bb)  számszerűsítik a környezetvédelem szempontjából kritikus terhelések és koncentrációk 2030-ra történő eléréséhez szükséges további kibocsátáscsökkentéseket;
Módosítás 50
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés – b c pont (új)
bc)  azonosítják a ba) és bb) pontban említett célok teljesítését szolgáló megfelelő intézkedéseket;
Módosítás 51
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés – c a pont (új)
ca)  pénzügyi ösztönzőkkel támogatják a beruházások elmozdulását a tiszta és hatékony technológiák és a fenntartható termelés felé;
Módosítás 52
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés – c b pont (új)
cb)  megvizsgálják, hogy a különböző nemzeti földrajzi régiók légszennyezés-kezeléssel kapcsolatos szükségletei és nehézségei milyen mértékben térnek el;
Módosítás 53
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés – d a pont (új)
da)  biztosítják, hogy az érintett illetékes hatóságok figyelemmel kísérjék a tagállamok által az ezen irányelvnek való megfelelés érdekében bevezetett intézkedések hatékonyságát, és szükség esetén jogukban álljon intézkedni.
Módosítás 124
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk – 2 a bekezdés (új)
2a.  A Bizottság biztosítja, hogy a forrásokon alapuló valamennyi uniós levegőszennyezési szakpolitika megfeleljen a célnak, és elősegítse az uniós levegőminőségi célok teljesítését.
Ennek érdekében a Bizottság és a tagállamok haladéktalanul megállapodnak a valós vezetési feltételek melletti kibocsátásokra vonatkozó új rendeletre irányuló javaslatról, amelyről jelenleg tárgyalnak.
Az új típus-jóváhagyási tesztelési módszer legkésőbb 2017-ben alkalmazandó lesz, és biztosítja, hogy a szennyezőanyagokat, például az NOx-et és a szálló port (PM2,5 és PM10) hatékonyan, a valós vezetési feltételeket reprezentáló megfelelési tényezők alapján korlátozzák. Az új teszteknek függetleneknek és átláthatóaknak kell lenniük.
E megfelelési tényezőknek szigorúaknak és számszerűeknek kell lenniük annak érdekében, hogy csak a vezetéshez kapcsolódó valós kibocsátásokat tesztelő eljárás bizonytalanságát fejezzék ki.
Módosítás 55
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk – 2 b bekezdés (új)
(2b)  A tagállamok kialakítják a mozgó és nem mozgó források rutinszerű és nem rutinszerű környezetvédelmi ellenőrzését és piacfelügyeletét, valamint az ezekre vonatkozó nyilvános jelentéstételt szolgáló rendszereket annak biztosítása érdekében, hogy a politikák és intézkedések valós működési feltételek mellett hatékonyaknak bizonyuljanak a kibocsátáscsökkentések teljesítésében.
A Bizottság ...-ig* jogalkotási javaslatot nyújt be a könnyű haszongépjárművekre vonatkozó kibocsátási előírások használat során végzett megfigyelési vizsgálatára és a kapcsolódó nyilvános jelentéstételre szolgáló, az érintett illetékes hatóság igazgatása alatt álló uniós szintű rendszerről, amelynek segítségével meggyőződhet arról, hogy a járművek és a motorok teljes hasznos élettartamuk során megfelelnek az Euro 6 előírásoknak.
______________
*Két évvel ezen irányelv átültetését követően.
Módosítás 56
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk – 3 a bekezdés (új)
(3a)  A tagállamok úgy támogathatják az alacsony szintű kibocsátásforrások felszámolását, hogy a közlekedési és tüzelőanyag-forgalmazási ágazatban ösztönzik a porózus tömlők kibocsátásmentes tömlőket alkalmazó technológiával történő felváltását.
Módosítás 57
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk – 4 bekezdés – b pont
b)  amennyiben a tagállamok úgy döntenek, hogy alkalmazzák az 5. cikk szerinti rugalmassági rendelkezéseket.
b)  amennyiben a tagállamok úgy döntenek, hogy alkalmazzák az 5. cikk szerinti valamely rugalmassági rendelkezést.
Módosítás 58
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk – 4 bekezdés – 1 a albekezdés (új)
A nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programokban fel kell tüntetni, hogy a tagállam igénybe kívánja-e venni az 5. cikkben foglalt valamely rugalmassági rendelkezést.
Módosítás 59
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk – 5 bekezdés
(5)   A vonatkozó uniós szabályozással összhangban a tagállamoknak konzultálniuk kell tervezett nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programjaikról és azok véglegesítés előtti minden lényeges módosításáról egyfelől a nyilvánossággal, másfelől azon különféle szintű illetékes hatóságokkal, amelyek a levegőszennyezés, a levegőminőség és az ellenőrzések területén vállalt egyedi környezetvédelmi feladataik miatt érintettek lehetnek a nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programok végrehajtásában. Szükség esetén határokon átnyúló egyeztetéseket kell tartani, összhangban a vonatkozó uniós szabályozással.
(5)   A vonatkozó uniós szabályozással összhangban a tagállamoknak konzultálniuk kell tervezett nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programjaikról és azok véglegesítés előtti minden módosításáról azon illetékes hatóságokkal, amelyek a levegőszennyezés, a levegőminőség és az ellenőrzések területén vállalt egyedi, bármilyen szintű környezetvédelmi feladataik miatt valószínűleg érintettek a nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programok végrehajtásában. E konzultációkba be kell vonni a konkrét övezetekben és/vagy agglomerációs területeken a kibocsátáscsökkentési politikákért felelős megfelelő helyi és regionális hatóságokat, nem kizárva azon övezeteket és/vagy agglomerációs területeket, amelyek legalább két tagállamban találhatók.
Módosítás 60
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk – 5 bekezdés – 1 a albekezdés (új)
A tagállamok a vonatkozó uniós joggal összhangban gondoskodnak arról, hogy a nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programtervezetek kidolgozásának és felülvizsgálatának korai szakaszában, valamint e programok bárminemű módosításának véglegesítését megelőzően konzultálnak az érintett nyilvánosság tagjaival. Adott esetben a vonatkozó uniós szabályozással, többek között a 2008/50/EK irányelv 25. cikkével összhangban határokon átnyúló egyeztetéseket kell tartani.
Módosítás 61
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk – 5 a bekezdés (új)
(5a)  A tagállamok kinevezik saját független szakértői testületeiket a nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programtervezetek felülvizsgálatának elvégzésére a programokban feltüntetett adatok pontosságának, illetve szakpolitikák és intézkedések megfelelőségének értékelése céljából. E felülvizsgálat eredményét a nyilvánosság érdemleges részvételének megkönnyítése érdekében a nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programok tervezetének közzététele előtt nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.
Módosítás 62
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk – 6 bekezdés – 1 a albekezdés (új)
A Bizottság iránymutatást nyújt a III. melléklet 1. részében nem szereplő kibocsátáscsökkentési intézkedésekre, többek között a háztartási fűtésre és a közúti közlekedésre vonatkozóan, amelyeket a tagállamok belefoglalhatnak nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programjaikba.
Módosítás 63
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk – 8 bekezdés
(8)  A Bizottság iránymutatást adhat a nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programok kidolgozásához és végrehajtásához.
(8)  A Bizottság iránymutatást ad a nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programok kidolgozásához és végrehajtásához.
Módosítás 64
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk – 9 bekezdés
(9)  A Bizottság ezenkívül végrehajtási jogi aktusokkal meghatározhatja a tagállami nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programok formátumát és a szükséges információk körét. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 14. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
(9)  A Bizottság ezenkívül végrehajtási jogi aktusokkal meghatározza a tagállami nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programok formátumát és a szükséges információk körét. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 14. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
Módosítás 65
Irányelvre irányuló javaslat
6 a cikk (új)
6a. cikk
„Tiszta Levegőt” Alap
A Bizottság megkönnyíti a finanszírozáshoz való hozzáférést, elősegítve ezáltal, hogy megfelelő intézkedéseket hozhassanak ezen irányelv célkitűzéseinek teljesítéséhez.
Idetartoznak a többek között az alábbiak keretében rendelkezésre álló források is:
a)  mezőgazdasági támogatás, többek között a 2014–2020 közötti időszakra szóló közös agrárpolitika keretében, a 2017. évi félidős felülvizsgálattal módosított formában, amelynek nyomán a levegőminőség is bekerül a „közjavak” közé, különös tekintettel az ammóniára és a metánra vagy mindkettőre, hogy a tagállamok és azok érintett regionális és helyi hatóságai konkrét intézkedésekkel járulhassanak hozzá a kibocsátáscsökkentéshez, illetve annak támogatásához;
b) a Horizont 2020 kutatási és innovációs keretprogram jövőbeli munkaprogramjai
c)  európai strukturális és beruházási alapok;
d)  környezet- és éghajlatvédelmi finanszírozási eszközök, például a LIFE program;
e)  a fentiek bármely kombinációja.
A Bizottság gondoskodik arról, hogy a finanszírozási eljárások egyszerűek, átláthatók és a különböző kormányzati szintek számára hozzáférhetők legyenek.
A Bizottság megvizsgálja egy olyan egyablakos ügyintézés létrehozásának lehetőségét, ahol az érintettek könnyen megtalálják a rendelkezésre álló forrásokat és a levegőszennyezés problémájának kezelését célzó projektekhez kapcsolódó eljárásokat.
Módosítás 67
Irányelvre irányuló javaslat
7 cikk – 4 bekezdés
(4)  Az 5. cikk (1) bekezdése szerinti rugalmassági rendelkezéseket alkalmazó tagállamok adott évre vonatkozó tájékoztató jellegű kataszterjelentésének tartalmaznia kell az alábbi információkat is:
törölve
a)  az NOx, az SO2 és a PM2,5 tekintetében azon kibocsátásmennyiséget, amely a kibocsátás-ellenőrzési terület megléte nélkül keletkezne;
b)  a kibocsátás-ellenőrzési terület tagállamhoz tartozó részén az 5. cikk (1) bekezdésének c) pontjával összhangban elért kibocsátáscsökkentési szint;
c)  a rugalmassági rendelkezések alkalmazásának mértéke;
d)  bármely kiegészítő adat, amely a tagállamok véleménye szerint elősegíti, hogy a Bizottság az Európai Környezetvédelmi Ügynökség segítségével teljes körűen értékelhesse a rugalmassági rendelkezések alkalmazásának feltételeit.
Módosítás 68
Irányelvre irányuló javaslat
7 cikk – 7 bekezdés
(7)  A tagállamok a IV. mellékletnek megfelelő módon készítik el emissziókatasztereiket, továbbá kiigazított emissziókatasztereiket, kibocsátási előrejelzéseiket és tájékoztató kataszterjelentésüket.
(7)  A tagállamok a IV. mellékletnek megfelelő módon készítik el emissziókatasztereiket, továbbá – adott esetben – kiigazított emissziókatasztereiket, kibocsátási előrejelzéseiket és tájékoztató kataszterjelentésüket.
Módosítás 69
Irányelvre irányuló javaslat
8 cikk – 1 bekezdés
(1)   A tagállamok, amennyiben ez megvalósítható, biztosítják a levegőszennyezés ökoszisztémákra gyakorolt káros hatásainak nyomon követését az V. mellékletben meghatározott előírásokkal összhangban.
(1)   A tagállamok nyomon követik a levegőszennyezés ökoszisztémákra gyakorolt káros hatásait az V. mellékletben meghatározott előírásokkal összhangban.
Módosítás 70
Irányelvre irányuló javaslat
8 cikk – 2 bekezdés
(2)  A tagállamok szükség szerint összehangolják a levegőszennyezés hatásainak nyomon követését más, az uniós szabályozás keretében – többek között a 2008/50/EK irányelvben és a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben30 – meghatározott nyomonkövetési programokkal.
(2)  A tagállamok összehangolják a levegőszennyezés hatásainak nyomon követését más, az uniós szabályozás keretében – többek között a 2008/50/EK irányelvben és a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben30 – meghatározott nyomonkövetési programokkal.
__________________
__________________
30 Az Európai Parlament és a Tanács 2000. október 23-i 2000/60/EK irányelve a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.).
30 Az Európai Parlament és a Tanács 2000. október 23-i 2000/60/EK irányelve a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.).
Módosítás 71
Irányelvre irányuló javaslat
9 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés
(1)  A tagállamok [a 17. cikkben említett időponttól számított három hónapon belül (az időpontot a Kiadóhivatal illeszti be)] megküldik a Bizottságnak nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programjukat, és a továbbiakban azt kétévente aktualizálják.
(1)  A tagállamok …*-ig megküldik a Bizottságnak nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programjukat, és a továbbiakban azt kétévente aktualizálják.
_________________
* Hat hónappal ezen irányelv hatálybalépését követően.
Módosítás 72
Irányelvre irányuló javaslat
9 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés
Amennyiben egy nemzeti levegőszennyezés-csökkentési program a 6. cikk (4) bekezdésének megfelelően aktualizálásra kerül, az érintett tagállam erről két hónapon belül értesíti a Bizottságot.
Amennyiben egy nemzeti levegőszennyezés-csökkentési program a 6. cikk (4) bekezdésének megfelelően aktualizálásra kerül, az érintett tagállam két hónapon belül értesíti a Bizottságot az aktualizált programról.
Módosítás 73
Irányelvre irányuló javaslat
9 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés
(2)  2017-től kezdve a tagállamoknak az I. mellékletben meghatározott jelentéstételi határidők betartásával tájékoztatniuk kell a Bizottságot és az Európai Környezetvédelmi Ügynökséget a 7. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében és adott esetben a 7. cikk (4), (5) és (6) bekezdésében említett nemzeti emissziókatasztereikről, kibocsátási előrejelzéseikről, térbeli bontásban megadott adatokat tartalmazó emissziókatasztereikről, nagy pontszerű forrásokra vonatkozó nyilvántartásaikról és jelentéseikről.
(2)  2017-től kezdve a tagállamoknak az I. mellékletben meghatározott jelentéstételi határidők betartásával tájékoztatniuk kell a Bizottságot és az Európai Környezetvédelmi Ügynökséget a 7. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében és adott esetben a 7. cikk (5) és (6) bekezdésében említett nemzeti emissziókatasztereikről, kibocsátási előrejelzéseikről, térbeli bontásban megadott adatokat tartalmazó emissziókatasztereikről, nagy pontszerű forrásokra vonatkozó nyilvántartásaikról és jelentéseikről.
Módosítás 134
Irányelvre irányuló javaslat
9 cikk – 3 bekezdés
(3)  A tagállamok a CH4 nemzeti kibocsátásai és azok előrejelzései tekintetében az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek31 megfelelően tesznek jelentést.
törölve
__________________
31 Az Európai Parlament és a Tanács 2013. május 21-i 525/2013/EU rendelete az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és bejelentésére, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nemzeti és uniós szintű bejelentésére szolgáló rendszerről, valamint a 280/2004/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 165., 2013.6.18., 13. o.).
Módosítás 74
Irányelvre irányuló javaslat
9 cikk – 4 bekezdés – bevezető rész
(4)   A Bizottság az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és a tagállamok segítségével rendszeresen felülvizsgálja a nemzeti emissziókataszterek adatait. A felülvizsgálat a következőket foglalja magában:
(4)   A Bizottság az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és a tagállamok segítségével rendszeresen felülvizsgálja a nemzeti emissziókataszterek adatait és a nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programokat. A felülvizsgálat a következőket foglalja magában:
Módosítás 75
Irányelvre irányuló javaslat
9 cikk – 4 bekezdés – c a pont (új)
ca)  ellenőrzések annak megállapítása érdekében, hogy a nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programok eleget tesznek a 6. cikkben foglalt követelményeknek.
Módosítás 76
Irányelvre irányuló javaslat
9 cikk – 4 bekezdés – 1 a albekezdés (új)
A bizottsági felülvizsgálat eredményeit a 11. cikknek megfelelően nyilvánosságra kell hozni.
Módosítás 77
Irányelvre irányuló javaslat
10 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés
(1)  A Bizottság legalább ötévente jelentést küld az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv végrehajtásának előrehaladásáról, valamint saját hozzájárulásáról ezen irányelv céljainak megvalósulásához.
(1)  A Bizottság …*-tól kezdődően 30 havonta jelentést küld az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv végrehajtásáról. Ennek során a Bizottság értékeli:
a)  az ezen irányelv célkitűzéseinek megvalósulása érdekében tett hozzájárulását és tagállami erőfeszítéseket;
b)  a légszennyezőanyag-kibocsátás csökkentésének alakulását 2025-ig és 2030-ig;
c)  a hetedik környezetvédelmi cselekvési programban rögzített levegőminőségi célok hosszú távú célkitűzéseinek megvalósulása irányába tett haladást;
d)  hogy meghaladták-e a kritikus terheléseket és koncentrációkat, valamint az Egészségügyi Világszervezet levegőminőségi iránymutatásaiban szereplő értékeket; valamint
e)  az elérhető uniós források tagállamok általi felhasználását, amennyiben a szóban forgó forrást a levegőszennyezés csökkentésének céljára használták.
______________
*Ezen irányelv hatálybalépésének időpontja.
Módosítás 78
Irányelvre irányuló javaslat
10 cikk – 1 bekezdés – 1 a albekezdés (új)
A tagállamok 2020., 2025. és 2030. évi kibocsátáscsökkentéséről szóló jelentés elkészítésekor a Bizottság adott esetben ismerteti a teljesítés elmaradásának okait.
Módosítás 79
Irányelvre irányuló javaslat
10 cikk – 1 bekezdés – 1 b albekezdés (új)
Amennyiben a jelentés szerint a tagállam nem tud eleget tenni az uniós jognak és a 2008/50/EK irányelvben előírt levegőminőségi határértékeknek, a Bizottság:
a)  értékeli, hogy a megfelelés hiánya a nem hatékony forrásokon alapuló uniós levegőszennyezési szakpolitika következménye-e, ideértve annak tagállami szintű végrehajtását is,
b)  konzultál a 14. cikkben említett bizottsággal, és megállapítja, hogy mennyiben van szükség a kibocsátási forrásokkal kapcsolatos új jogszabályra, valamint adott esetben jogalkotási javaslatokat terjeszt elő az irányelv céljainak való megfelelés biztosítása érdekében. Ezeket a javaslatokat mindenre kiterjedő hatásvizsgálattal kell alátámasztani, és a legújabb tudományos ismereteket kell tükrözniük.
Módosítás 80
Irányelvre irányuló javaslat
10 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés
A Bizottság mindenképpen jelentést tesz a 2025-ös évről a fentiek szerint, és jelentésében tájékoztatást nyújt a 4. cikk (2) bekezdésében említett köztes kibocsátási szintek eléréséről, illetve megindokolja, ha azokat nem sikerült elérni. Megvizsgálja további intézkedések szükségességét, figyelembe véve azok végrehajtásának ágazati hatásait is.
E jelentések alapján a Bizottság a tagállamokkal együtt megvizsgálja, hogy szükség van-e további, többek között nemzeti szintű intézkedések meghozatalára, figyelembe véve azok végrehajtásának ágazati hatásait is.
Módosítás 81
Irányelvre irányuló javaslat
10 cikk – 2 bekezdés
(2)   Az (1) bekezdés szerinti jelentések magukban foglalhatnak egy értékelést ezen irányelv környezeti és társadalmi-gazdasági hatásairól.
(2)   Az (1) bekezdés szerinti jelentéseknek magukban kell foglalniuk egy értékelést ezen irányelv egészségügyi, környezeti és társadalmi-gazdasági hatásairól, kitérve a tagállamok egészségügyi rendszerére gyakorolt hatásra, illetve a végre nem hajtásból fakadó költségekre. A Bizottság a jelentéseket a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszi.
Módosítás 152
Irányelvre irányuló javaslat
10 cikk – 2 a bekezdés (új)
(2a)  A Bizottság ezenkívül még a nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettség meghatározását megelőzően hatásvizsgálatot végez a higannyal (Hg) kapcsolatban, és adott esetben új jogalkotási javaslatot nyújt be.
Módosítás 82
Irányelvre irányuló javaslat
10 a cikk (új)
10a. cikk
Tiszta levegőt Európának fórum
A Bizottság a Tiszta levegőt program végrehajtásának elősegítése érdekében létrehozza a Tiszta levegőt Európának fórumot, amelynek keretében kétévente egybegyűjti az összes érintett szereplőt, köztük a tagállamok valamennyi szinten működő illetékes hatóságait, a Bizottságot, az ipart, a civil társadalmat és a tudományos közösséget. A Tiszta levegőt fórum felügyeli a nemzeti levegőszennyezés-csökkentési program kidolgozására és végrehajtására vonatkozó iránymutatások kialakítását, a kibocsátáscsökkentési menetrendek alakulását, valamint a jelentéstételi kötelezettségek értékelését is.
Módosítás 83
Irányelvre irányuló javaslat
11 cikk – 1 bekezdés – b a pont (új)
ba)  a levegőszennyezésre vonatkozó 2025-ös és 2030-as, kötelező érvényű országspecifikus célok teljesítésének alakulása tagállamonként, az egyes szennyező anyagok esetében.
Módosítás 84
Irányelvre irányuló javaslat
11 cikk – 1 bekezdés – b b pont (új)
bb)  a 9. cikk (4) bekezdésében említett felülvizsgálat eredményei.
Módosítás 85
Irányelvre irányuló javaslat
11 cikk – 2 a bekezdés (új)
(2a)  A tagállamok biztosítják az érintett nyilvánosság közigazgatási és bírósági eljáráshoz való hozzáférését az illetékes hatóságok vagy magánszemélyek ezen irányelvet megsértő intézkedéseinek és mulasztásainak vitatása érdekében.
Ezeknek az eljárásoknak megfelelő és hatékony jogorvoslatot kell biztosítaniuk, beleértve adott esetben az ideiglenes intézkedéseket, valamint igazságosaknak, méltányosaknak és időszerűeknek kell lenniük, illetve nem lehetnek túlzottan költségesek.
A tagállamok biztosítják, hogy az eljárásokhoz való hozzáférés módjára vonatkozó információk rendelkezésre álljanak a nyilvánosság számára, és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést gátló pénzügyi és egyéb akadályok felszámolása érdekében megvizsgálják megfelelő támogatási mechanizmusok létesítésének lehetőségét.
Módosítás 127
Irányelvre irányuló javaslat
11 cikk – 2 b bekezdés (új)
(2b)  A 10. cikk (1) bekezdésében említett jelentések alapján a Bizottság a legújabb tudományos ismeretek fényében értékeli az NH3 tekintetében vállalt, jogilag kötelező érvényű nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségeket, figyelembe véve a 2001/81/EK irányelv és a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi egyezményhez csatolt, a savasodás, az eutrofizáció és a talajközeli ózon csökkentéséről szóló jegyzőkönyv tekintetében elért tagállami eredményeket.
A Bizottság 2022-ig értékeli az ezen irányelv szerinti kötelezettségvállalások tekintetében elért eredményeket, figyelembe véve többek között:
a)  az ENSZ-EGB ammóniakibocsátások csökkentésével és megelőzésével kapcsolatos iránymutatásait, az ENSZ-EGB ammóniakibocsátás-csökkentést célzó helyes mezőgazdasági gyakorlatra vonatkozó, 2014-ben felülvizsgált keretszabályzatát, valamint a 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének (10) bekezdésében meghatározott elérhető legjobb technikákat;
b)  a közös agrárpolitika szerinti agrár-környezetvédelmi intézkedéseket;
c)  az összes – többek között a jelenlegi irányelv 3. cikkének (12a) bekezdésében említett – vonatkozó levegőminőségi jogszabály felülvizsgálatát.
A Bizottság a levegőminőségi normák javítása érdekében adott esetben jogalkotási javaslatot nyújt be a 2030 utáni időszakban elérendő célok tekintetében.
Módosítás 86
Irányelvre irányuló javaslat
11 a cikk (új)
11a. cikk
A 10. cikk (1) bekezdésében említett jelentés alapján a Bizottság legkésőbb 2025-ben felülvizsgálja ezt az irányelvet, hogy biztosítsa az Egészségügyi Világszervezet által ajánlott levegőminőségi szintek, valamint a hetedik környezetvédelmi cselekési programban meghatározott hosszú távú elképzelés megvalósítása irányába tett haladást. A Bizottság adott esetben és a tudományos és technológiai haladást figyelembe véve javasolhatja a II. mellékletben szereplő nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségek módosítását;
A 10. cikk (1) bekezdésében említett rendszeres jelentések alapján a Bizottság fontolóra veszi intézkedések meghozatalát a – különösen a tagállamok parti tengereiben és kizárólagos gazdasági övezeteiben bonyolított – nemzetközi szállításból származó kibocsátások csökkentésére, és adott esetben jogalkotási javaslatot terjeszt elő.
Módosítás 87
Irányelvre irányuló javaslat
12 cikk
Az Unió és – adott esetben – a tagállamok a kibocsátáscsökkentés feltételeinek jobbítása érdekében információcserét is magában foglaló két- és többoldalú együttműködést folytatnak a műszaki-tudományos kutatás és fejlesztés területén harmadik országokkal és olyan érintett nemzetközi szervezetekkel, mint az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP), az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ-EGB), a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) és a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO).
Az Unió és – adott esetben – a tagállamok a kibocsátáscsökkentés feltételeinek jobbítása érdekében információcserét is magában foglaló két- és többoldalú együttműködést folytatnak a műszaki-tudományos kutatás és fejlesztés területén harmadik országokkal és olyan érintett nemzetközi szervezetekkel, mint az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP), az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ-EGB), az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) és a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO). A tagállamok határokon átnyúló konzultációkat folytatnak az ezen országok szomszédos ipari térségeiből származó kibocsátások által jelentett közös veszélyekről, és az érintett tagállamok közös terveket dolgoznak ki e kibocsátások felszámolására vagy csökkentésére.
Módosítás 88
Irányelvre irányuló javaslat
13 cikk – 2 bekezdés
(2)   A 6. cikk (7) bekezdésében, a 7. cikk (9) bekezdésében és a 8. cikk (3) bekezdésében említett felhatalmazást a Bizottság ezen irányelv hatálybalépésének időpontjától kezdve határozatlan időre kapja.
(2)   A Bizottságnak a 6. cikk (7) bekezdésében, a 7. cikk (9) bekezdésében, valamint a 8. cikk (3) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól ...-tól* kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időszak vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.
_______________
*Ezen irányelv hatálybalépésének időpontja.
Módosítás 89
Irányelvre irányuló javaslat
15 cikk
A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti előírások megszegése esetén kirovandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést meghoznak e szabályok alkalmazásának biztosítására. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.
A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti előírások megszegése esetén kirovandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést meghoznak e szabályok alkalmazásának biztosítására. A megállapított szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok legkésőbb …-ig* értesítik a Bizottságot ezen intézkedésekről, és haladéktalanul értesítik azok bármely későbbi módosításáról.
_________________
*Ezen irányelv hatálybalépésének időpontja.
Módosítás 90
Irányelvre irányuló javaslat
15 cikk – 1 a bekezdés (új)
Az (1) bekezdés sérelme nélkül a tagállamok nem háríthatják át a teljesítés terhét olyan hatóságokra, amelyek nem rendelkeznek az irányelv előírásainak teljesítéséhez szükséges stratégiai hatáskörökkel.
Módosítás 125
Irányelvre irányuló javaslat
16 cikk – bevezető rész
A 2003/35/EK irányelv I. melléklete a következő g) ponttal egészül ki:
A 2003/35/EK irányelv I. melléklete a következő g) és h) pontokkal egészül ki:
Módosítás 126
Irányelvre irányuló javaslat
16 cikk – 1 a pont (új)
„(h) A környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló, 2008. május 21-i 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 23. cikke.”
Módosítás 135
Irányelvre irányuló javaslat
melléklet – A táblázat – 4 sor

A Bizottság által javasolt szöveg

Nemzeti összkibocsátások forráskategóriák szerint

—  CH4

Évenként, 2005-től a jelentéstételi év előtti 2 év (X–2)

15/02****

Módosítás

törölve

Módosítás 91
Irányelvre irányuló javaslat
I melléklet – A táblázat – 5 sor

A Bizottság által javasolt szöveg

Előzetes nemzeti kibocsátások az NFR összesítése(2) szerint

—  SO2, NOX, NH3, NMVOC, PM2,5

Évenként, a jelentéstételi év előtti év (X–1)

30/09

Módosítás

Előzetes nemzeti kibocsátások az NFR összesítése(2) szerint

—  SO2, NOX, NH3, NMVOC, PM2,5

Kétévente, a jelentéstételi év előtti év (X–1)

31/12

Módosítás 136
Irányelvre irányuló javaslat
I melléklet – C táblázat – 5 sor

A Bizottság által javasolt szöveg

Előrejelzett kibocsátások összesített forráskategóriák szerint

—  CH4

Kétévente, minden év X évtől 2030-ig, valamint – ha rendelkezésre áll – 2040-ig és 2050-ig

15/03

Módosítás

törölve

Módosítás 95
Irányelvre irányuló javaslat
III melléklet – 1 rész – A szakasz – 1 pont – a pont
a)  nitrogénfelhasználás a teljes nitrogénciklus figyelembe vételével;
a)  nitrogénfelhasználás a teljes nitrogénciklus figyelembevételével és a talaj- és tápanyag-gazdálkodási tervek kidolgozását is tekintetbe véve;
Módosítás 96
Irányelvre irányuló javaslat
III melléklet – 1 rész – A szakasz – 1 pont – c pont
c)  alacsony kibocsátású trágyázási eljárások;
c)  alacsony kibocsátású trágyázási eljárások és technológiák, a folyékony és szilárd trágya szétválasztását is beleértve;
Módosítás 97
Irányelvre irányuló javaslat
III melléklet – 1 rész – A szakasz – 1 pont – e pont
e)  alacsony kibocsátású trágyakezelési és komposztáló rendszerek;
e)  alacsony kibocsátású trágyakezelési és komposztáló rendszerek, a folyékony és szilárd trágya szétválasztását is beleértve;
Módosítás 98
Irányelvre irányuló javaslat
III melléklet – 1 rész – A szakasz – 1 pont – g a pont (új)
ga)  a legeltetés és a külterjes gazdálkodás előmozdítása, valamint a legelők biológiai sokféleségének magas aminosav-tartalmú növényekkel, például lóherével, lucernával és gabonafélékkel történő javítása;
Módosítás 99
Irányelvre irányuló javaslat
III melléklet – 1 rész – A szakasz – 1 pont – g b pont (új)
gb)  nitrogénmegkötő növényeket tartalmazó vetésforgó előmozdítása;
Módosítás 100
Irányelvre irányuló javaslat
III melléklet – 1 rész – A szakasz – 1 pont – g c pont (új)
gc)  nagy biológiai sokféleséggel rendelkező, erőforrás-hatékony és vegyi inputanyagoktól kismértékben vagy – ideális esetben – egyáltalán nem függő mezőgazdasági rendszereket eredményező agroökológiai gazdálkodás előmozdítása.
Módosítás 101
Irányelvre irányuló javaslat
III melléklet – 1 rész – A szakasz – 3 pont – d pont
d)   a szervetlen műtrágyákat a megtrágyázandó növénykultúra vagy legelő előrelátható nitrogén- és foszforigényeinek megfelelően kell kiszórni, figyelembe véve egyszersmind a talajban meglévő tápanyagtartalmat és a más műtrágyákból származó tápanyagok jelenlétét.
d)   amennyiben lehetséges, a szervetlen műtrágyákat szerves trágyákkal kell helyettesíteni; a szervetlen műtrágyák további alkalmazása esetén azokat a megtrágyázandó növénykultúra vagy legelő előrelátható nitrogén- és foszforigényeinek megfelelően kell kiszórni, figyelembe véve egyszersmind a talajban meglévő tápanyagtartalmat és a más műtrágyákból származó tápanyagok jelenlétét.
Módosítás 108
Irányelvre irányuló javaslat
III melléklet – 1 rész – A a szakasz (új)
Aa. A nitrogén-oxidok és a szálló por városi területeken való kibocsátásának szabályozását célzó intézkedések
A tagállamoknak, a helyi és regionális hatóságokkal konzultálva, a következő intézkedéseket kell mérlegelniük:
–  fenntartható városi mobilitási tervek, amelyek többek között olyan intézkedéseket tartalmaznak, mint például alacsony kibocsátási övezetek létrehozása, dugódíj bevezetése, parkolásszabályozás, sebességkorlátozások, közös gépkocsi-használati rendszerek alkalmazása és alternatív feltöltési infrastruktúra létesítése;
–  a modális váltás előmozdítása a kerékpározás, a gyaloglás és a közösségi közlekedés népszerűsítése érdekében;
–  fenntartható városi áruszállítási tervek, többek között árucsoportosító központok létrehozása, valamint a regionális közúti áruszállítás villamosított vasútvonalakra és vízi útvonalakra való áthelyezését ösztönző intézkedések;
–  a tervezési rendszereknek az új fejlesztésekből és a kazánrendszerekből származó kibocsátások kezelésére történő alkalmazása; utólagos energiahatékonyság-javító intézkedések a meglévő épületek számára;
–  utólagos korszerűsítési programok a régi háztartási tüzelőberendezések jobb hőszigeteléssel, hőszivattyúkkal, könnyűolajjal, új fapellet-berendezésekkel, távfűtéssel vagy gázzal való felváltására;
–  az alacsony kibocsátású fűtőberendezések alkalmazását előmozdító gazdasági és adóösztönzők létrehozása;
–  a szilárd tüzelőanyagok alkalmazásának tilalma a lakóövezetekben és más érzékeny területeken a kiszolgáltatott csoportok, köztük a gyermekek egészségének védelme érdekében;
–  az építéshez köthető kibocsátások minimalizálása az építési por mennyiségének csökkentését és ellenőrzését célzó politikák bevezetése és végrehajtása révén, valamint a nem közúti mozgó gépekre vonatkozó kibocsátási határértékek meghatározása;
–  a járművekre kivetett adók mértékének felülvizsgálata a dízelüzemű és a közvetlen befecskendezésű benzinüzemű járművek magasabb valós kibocsátását elismerve, a kevésbé szennyező járművek eladásainak ösztönzése érdekében;
–  közbeszerzések és adóösztönzők a nagyon alacsony kibocsátású járművek korai elterjedésének előmozdítása érdekében;
–  az ENSZ EGB ajánlása szerinti, IV. osztályba sorolt részecskeszűrők dízelüzemű gépekbe, tehergépkocsikba, autóbuszokba és taxikba történő utólagos beszerelésének támogatása;
–  a sűrűn lakott területeken működtetett építőipari gépekből és más nem közúti mobil gépekből származó kibocsátások szabályozása (többek között utólagos korszerűsítés révén);
–  figyelemfelhívó kampányok és figyelmeztetések.
Módosítás 109
Irányelvre irányuló javaslat
III melléklet – 1 rész – C a szakasz (új)
Ca. A szénhidrogén-kibocsátások szabályozását célzó kibocsátáscsökkentési intézkedések
A tagállamok a számos ágazatban használt korszerű, kibocsátásmentes tömlőtechnológia alkalmazásának előmozdításával csökkentik a metántól eltérő illékony szerves vegyületek (NMVOC) kibocsátását.
Módosítás 110
Irányelvre irányuló javaslat
III melléklet – 2 rész – 1 pont – a pont – i alpont
i.  a szakpolitikai prioritásokat, valamint azok kapcsolatát más releváns szakpolitikai területek (pl. éghajlatváltozás) prioritásaival;
i.  a szakpolitikai prioritásokat, valamint azok kapcsolatát más releváns szakpolitikai területek (pl. mezőgazdaság, vidéki gazdaság, ipar, mobilitás és közlekedés, természetvédelem és éghajlatváltozás) prioritásaival;
Módosítás 111
Irányelvre irányuló javaslat
III melléklet – 2 rész – 1 pont – b pont
b)   azok a megvizsgált szakpolitikai opciók, amelyek a 2020 és 2030 utáni kibocsátáscsökkentési kötelezettségek és a 2025-re meghatározott köztes kibocsátási szint teljesítéséhez vezethetnek, és amelyek hozzájárulhatnak a levegőminőség további javulásához, valamint ezen opciók elemzése, ideértve az elemzés módszertanát is; a szakpolitikák és intézkedések egyedi vagy kombinált hatásai a kibocsátáscsökkentésre, a levegőminőségre és a környezetre; valamint a kapcsolódó bizonytalansági tényezők;
b)   azok a megvizsgált szakpolitikai opciók, amelyek a 2020., 2025. és 2030. évi kibocsátáscsökkentési kötelezettségek teljesítéséhez vezethetnek, és amelyek hozzájárulhatnak a levegőminőség további javulásához, valamint ezen opciók elemzése, ideértve az elemzés módszertanát is; a szakpolitikák és intézkedések egyedi vagy kombinált hatásai a kibocsátáscsökkentésre, a levegőminőségre és a környezetre; valamint a kapcsolódó bizonytalansági tényezők;
Módosítás 112
Irányelvre irányuló javaslat
III melléklet – 2 rész – 1 pont – d pont
d)   adott esetben annak indoklása, hogy a 2025-re meghatározott köztes kibocsátási szint miért nem volt teljesíthető aránytalan költségekkel járó intézkedések meghozatala nélkül;
d)   a nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalások teljesítése érdekében hozott intézkedések indoklása;
Módosítás 113
Irányelvre irányuló javaslat
III melléklet – 2 rész – 1 pont – d a pont (új)
da)  azon módszertan indokolása, amely biztosítja, hogy a PM2,5 tekintetében vállalt nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségek teljesítését szolgáló intézkedések között elsődleges szerepet kapjon a feketekorom-kibocsátás csökkentése;
Módosítás 114
Irányelvre irányuló javaslat
III melléklet – 2 rész – 1 pont – e pont
e)   az arra vonatkozó értékelés, hogy a kiválasztott intézkedések és szakpolitikák miként biztosítják a más releváns szakpolitikai területek terveivel és programjaival való koherenciát.
e)   az arra vonatkozó értékelés, hogy a kiválasztott intézkedések és szakpolitikák miként biztosítják a más releváns szakpolitikai területek terveivel és programjaival – különösen, de nem kizárólag a 2008/50/EK irányelv szerinti levegőminőségi tervekkel, a 2010/75/EK irányelv szerinti átmeneti nemzeti tervekkel és ellenőrzési tervekkel, a 2012/27/EU irányelv szerinti nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervekkel, a 2009/28/EK irányelv szerinti, a megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési tervekkel, valamint a 2001/42/EK irányelv előírásai szerinti vonatkozó tervekkel és programokkal vagy az ezeket követő jogszabályokban foglalt hasonló rendelkezésekkel – való koherenciát.
Módosítás 115
Irányelvre irányuló javaslat
III melléklet – 2 rész – 2 pont – a pont
a)  a program végrehajtása, a kibocsátáscsökkentés és a koncentrációcsökkentés terén tett előrehaladás értékelése;
a)  a program végrehajtása, a kibocsátáscsökkentés, a koncentrációcsökkentés és a kapcsolódó környezeti, közegészségügyi és társadalmi-gazdasági előnyök terén tett előrehaladás értékelése;
Módosítás 116
Irányelvre irányuló javaslat
III melléklet – 2 rész – 2 pont – b pont
b)   a szakpolitikai összefüggésekben, az értékelésekben, a programban vagy a végrehajtási ütemtervben bekövetkező minden lényeges változás.
b)   a szakpolitikai összefüggésekben, az értékelésekben (többek között a 6. cikk (2b) bekezdésének megfelelően végrehajtott ellenőrzések és piacfelügyeleti eljárások eredményeiben), a programban vagy a végrehajtási ütemtervben bekövetkező minden lényeges változás.
Módosítás 117
Irányelvre irányuló javaslat
III melléklet – 2 rész – 2 pont – b a pont (új)
ba)  az Unió hosszú távú egészségügyi és környezetvédelmi célkitűzéseinek elérése irányába tett előrelépés értékelése, figyelemmel e célkitűzések bármilyen szükséges aktualizálására, többek között az Egészségügyi Világszervezet által meghatározott új levegőminőségi iránymutatásokra;
Módosítás 118
Irányelvre irányuló javaslat
III melléklet – 2 rész – 2 pont – b b pont (új)
bb)  Amennyiben valamely nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programot a 6. cikk (4) bekezdésével összhangban aktualizálnak, annak ki kell terjednie a levegőszennyezettség csökkentését célzó mindazon kiegészítő intézkedésekkel kapcsolatos információkra, amelyek végrehajtását a megfelelő helyi, regionális vagy nemzeti szinten a kibocsátáscsökkentési kötelezettségek teljesítése és a levegőminőségi célkitűzések megvalósítása céljából mérlegelték, többek között például az ezen irányelv III. mellékletében, valamint a 2008/50/EK irányelv XV. melléklete B. szakaszának (3) bekezdésében foglalt információkra is.

(1) Az ügyet a 61. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz újratárgyalásra. (A8-0249/2015).


Európai Polgári Kezdeményezés
PDF 287kWORD 114k
Az Európai Parlament 2015. október 28-i állásfoglalása az európai polgári kezdeményezésről (2014/2257(INI))
P8_TA(2015)0382A8-0284/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 11. cikkének (4) bekezdésére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 24. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottságnak a polgári kezdeményezésről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentésére (A7-0350/2010),

–  tekintettel a polgári kezdeményezésről szóló 211/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság és a Petíciós Bizottság közös szervezésében megrendezett, a polgári kezdeményezésről szóló 2015. február 26-i nyilvános meghallgatásra,

–  tekintettel az Európai Parlament C. Tematikus Főosztálya „Európai polgári kezdeményezés – a végrehajtás első tanulságai” című, 2014-ben kiadott tanulmányára,

–  tekintettel az európai ombudsman 2015. március 4-i határozatára, amelyben lezárja a hivatalból indított, Bizottságra vonatkozó vizsgálatát (OI/9/2013/TN),

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatási Szolgálatának „Az európai polgári kezdeményezés végrehajtása” című, 2015. februárban készített tanulmányára,

–  tekintettel a Bizottság európai polgári kezdeményezésről szóló, 2015. március 31-i jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére, valamint a Petíciós Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A8-0284/2015),

A.  mivel az európai polgári kezdeményezés a polgárok számára biztosított új politikai jog, illetve a részvételi demokrácia egyedi és innovatív munkaprogramot kialakító eszköze az Európai Unióban, amely lehetővé teszi a polgárok számára, hogy aktív szerepet játsszanak az őket érintő projektekben és folyamatokban, valamint a legjobb eredmények elérésére és a lehető legtöbb uniós polgár arra való ösztönzése érdekében, hogy részt vegyenek az európai integrációs folyamat továbbfejlesztésében az ebben rejlő potenciált kétségkívül teljes mértékben ki kell aknázni és jelentősen növelni kell; mivel az Unió egyik kiemelt célkitűzésének saját intézményei demokratikus legitimációjának további növelésének kell lennie;

B.  mivel három évvel a 211/2011/EU rendelet alkalmazásának 2012. április 1-jei kezdete óta alaposan értékelni kell annak végrehajtását a hiányosságok azonosítása és az azonnali felülvizsgálatára irányuló életképes megoldások indítványozása érdekében;

C.  mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy az európai polgári kezdeményezéseket szervezők többségénél számos nehézség merült fel az európai polgári kezdeményezés létrehozása során gyakorlati és jogi vonatkozásban is, és mivel számos elutasított európai polgári kezdeményezés szervezője ennek következtében panaszt nyújtott be a Bírósághoz és az európai ombudsmanhoz a polgári kezdeményezések nyilvántartásba vételét elutasító bizottsági határozat ellen; mivel a szabályokat ezért úgy kell kialakítani, hogy a polgári kezdeményezések a lehető legnagyobb mértékben elérhetőek legyenek a polgárok és a szervezők számára;

D.  mivel a Parlament az Európai Unió egyetlen közvetlenül választott testülete, és mint ilyen, jellegénél fogva az uniós polgárokat képviseli;

E.  mivel számos intézmény, nem kormányzati szervezet, agytröszt és civil társadalmi csoport megvitatta a polgári kezdeményezésről szóló 211/2011/EU rendelet végrehajtása és az európai polgári kezdeményezések szervezése során tapasztalt különféle hiányosságokat, és számos javaslatot tett ezek javítására, továbbá több ízben jelezte, hogy a rendelet mely aspektusainak reformjára lenne sürgősen szükség;

F.  mivel a rendelet 6. cikkében szereplő gyakorlati kérdések – elsősorban az online gyűjtési rendszer kialakítása és ennek egy tagállami illetékes hatóság által történő igazolása – kapcsán a legtöbb esetben a szervezők számára 12 hónapnál rövidebb idő áll a rendelkezésére az előírt számú aláírás összegyűjtésére;

G.  mivel egy sikeres polgári kezdeményezésnek az aláírások gyűjtésére szolgáló időszak lezárultát követő, a Bizottság számára történő előterjesztésére nem vonatkozik konkrét határidő, és így zavart és bizonytalanságot eredményez mind az intézmények, mind a polgárok között;

1.  üdvözli az európai polgári kezdeményezést – az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 11. cikkének (4) bekezdésében, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 24. cikkének (1) bekezdésében meghatározott formájában – mint a transznacionális részvételi demokrácia érdekében létrehozott első eszközt, amely lehetővé teszi a polgárok számára, hogy közvetlen kapcsolatot teremtsenek az uniós intézményekkel, és hogy aktívan részt vegyenek az európai politikák és jogszabályok kialakításában, ami kiegészíti az arra vonatkozó jogukat, hogy petíciót nyújthassanak be a Parlamenthez és jogorvoslatért fordulhassanak az európai ombudsmanhoz;

2.  hangsúlyozza, hogy az európai polgári kezdeményezés a részvételi demokrácia első eszköze, amely – a tagállamok legalább egynegyedéből származó, legalább egymillió támogatási nyilatkozat összegyűjtése esetén – jogosultságot biztosít az uniós polgároknak arra, hogy új politikai előjogukkal élve kezdeményezzék a Bizottságnál, hogy a hatáskörén belül megfelelő javaslatot terjesszen elő azokban az ügyekben, amelyekben a polgárok megítélése szerint jogalkotási aktusra van szükség a Szerződések végrehajtásához;

3.  hangsúlyozza, hogy az európai polgári kezdeményezés kivételes lehetőséget kínál a polgárok számára törekvéseik meghatározására és megfogalmazására, illetve uniós fellépések szorgalmazására, valamint azt, hogy ezt minden lehetséges módon ösztönözni, fejleszteni és támogatni kell; elismeri ugyanakkor, hogy jelentős hiányosságok vannak, és ezekkel az európai polgári kezdeményezés hatékony működéséhez foglalkozni kell, illetve megoldást kell találni rájuk; hangsúlyozza, hogy az eszköz minden további értékelésének azt a cél kell szolgálnia, hogy a kezdeményezés a lehető leginkább felhasználóbaráttá váljon, tekintve, hogy ez az európai polgárok és az Unió közötti kapcsolat elsődleges eszköze; hangsúlyozza továbbá, hogy az anyanyelv használata polgári jog, és ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg azokat az alternatívákat, amelyek felkínálják ezt a lehetőséget az európai polgári kezdeményezéssel kapcsolatos valamennyi tevékenység területén, mivel ez ösztönzi a polgárok részvételét; rámutat arra, hogy fontos, hogy a közvélemény tudjon az európai polgári kezdeményezésről, sajnálatát fejezi ki azonban, hogy ez az eszköz nem ismert széles körben az uniós polgárok között; felszólítja az Uniót, hogy e cél érdekében szervezzenek reklám- és promóciós kampányokat, melyek célja, hogy az európai polgári kezdeményezés ismertebbé váljon a média és a nyilvánosság körében;

4.  hangsúlyozza továbbá, hogy a fiatalok polgári szerepvállalása alapvető fontosságú az összes demokrácia jövője szempontjából, és felhívja a Bizottságot, hogy vonja le a tanulságokat a valóban sikeres európai polgári kezdeményezések nemzeti tapasztalataiból;

5.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy a polgárok hozzájárulhassanak az Unió jogalkotási előjogainak gyakorlásához, és közvetlenül is kezdeményezhessenek jogalkotási javaslatokat;

6.  rámutat arra, hogy fontos, hogy a közvélemény tudjon az európai polgári kezdeményezésről, hogy az a demokratikus részvétel hatékony eszközévé váljon; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az eszköz tekintetében tegyenek maximális kommunikációs erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a lehető legtöbb polgár tudjon létezéséről és ösztönözzék a kezdeményezésekben való aktív részvételüket;

7.  kéri a Bizottságot, hogy minden nyilvános kommunikációs csatornát használjon fel az európai polgári kezdeményezés ismertségének növelésére, és tegye meg a szükséges intézkedéseket azok átláthatóságának biztosítására, valamint a már folyamatban lévő kezdeményezésekkel kapcsolatos kommunikáció megkönnyítésére, például olyan alkalmazások létrehozásával, amelyek tájékoztatást, értesítéseket és online aláírási lehetőséget is biztosítanak; hangsúlyozza, hogy az európai polgári kezdeményezésekben való aktív lakossági részvétel döntően függ attól is, hogy e kezdeményezések nyilvánosságot kapnak-e a tagállamokban, ezért javasolja, hogy a tagállamok nemzeti parlamentjei tegyenek említést az európai polgári kezdeményezésekről hivatalos honlapjukon;

8.  megjegyzi, hogy több mint hatmillió uniós polgár vett már részt európai polgári kezdeményezésben, és hogy 51 kérelem érkezett polgári kezdeményezés indítására, melyek közül mindössze három kezdeményezést – nevezetesen a „Right 2Water”, a „One of Us” és a „Stop Vivisection” – nyilvánítottak elfogadhatónak, és hat esetben – mely az összes elutasított beadvány 30%-ának felel meg – a kezdeményezés szervezői az Európai Bíróság előtt támadták meg a Bizottság elutasító határozatát, ami jól mutatja, hogy még sokat kell tenni annak érdekében, hogy a polgári kezdeményezés intézménye teljes mértékben beváltsa a hozzá fűzött reményeket; rámutat azokra a különféle gyakorlati nehézségekre, amelyekkel a kezdeményezések szervezői a rendelet 2012. áprilisi hatálybalépése óta szembetalálták magukat, és arra, hogy a kezdeményezések száma csökkenő tendenciát mutat;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy az európai polgári kezdeményezés szervezői számára a lehető leghamarabb adjon megfelelő és átfogó – különösen jogi természetű – iránymutatást a Europe Direct ügyfélszolgálati központon keresztül annak érdekében, hogy a szervezők tudatában legyenek az előttük nyitva álló lehetőségekről, és ne azért valljanak kudarcot, mert egy olyan polgári kezdeményezést javasolnak, amely nyilvánvalóan kívül esik a Bizottság hatáskörén és nem felel meg a jogszerűségre vonatkozó kritériumoknak; kéri, hogy vizsgálják meg egy másik független szerv létrehozásának lehetőségét, amelynek feladata a tanácsadás lenne; megjegyzi azonban, hogy a Lisszaboni Szerződés értelmében az európai polgári kezdeményezés által felvetett kérdések nem tartoznak teljes mértékben a Bizottság hatáskörébe; ezen túlmenően úgy véli, hogy a Bizottságnak fontolóra kellene vennie, hogy a tagállamokban található képviseletein az európai polgári kezdeményezéssel foglalkozó külön hivatalt állítson fel, amely az európai polgári kezdeményezéseknek megadna minden szükséges tájékoztatást, továbbá tanácsadást és támogatást is nyújtana;

10.  hangsúlyozza továbbá, hogy az európai polgári kezdeményezéssel foglalkozó külön hivatal is hozzájárulhatna a nyilvánosság és a média figyelmének az európai polgári kezdeményezésre történő felhívásához; felkéri ezért a Bizottságot, hogy e cél elérése érdekében támogassa az európai polgári kezdeményezést mint hivatalos uniós eszközt; hangsúlyozza, hogy ez az intézkedés segíthet abban is, hogy megszűnjön a polgárok bizalmatlansága az iránt, hogy az európai polgári kezdeményezés támogatásához szükséges személyes adataikat megosszák;

11.  kéri, hogy a jogalapok értelmezésére vonatkozóan részletesebb iránymutatásokat kell biztosítani és további információkat szolgáltatni minden olyan tagállam adatvédelmi kötelezettségeiről, amelyben a szervezők kampányokat folytatnak, valamint arról, hogy a szervezők köthessenek megfizethető biztosítást;

12.  sajnálja, hogy az európai polgári kezdeményezésről a bevezető szakaszban nem volt egyértelmű tájékoztatás, ami a kezdeményezés jellegével kapcsolatos általános félreértésekhez vezetett, és frusztrációt okozott, amikor a Bizottság elutasította az első európai polgári kezdeményezéseket; emlékeztet arra, hogy az eszköznek egyszerűnek, egyértelműnek és felhasználóbarátnak kell lennie, valamint széles körű tájékoztatást kell nyújtani róla; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak ösztönöznie és támogatnia kell a nemzeti és helyi szinten megválasztott képviselőket, hogy ők az európai polgári kezdeményezések melletti elkötelezettség növelésének az élére álljanak;

13.  támogatja továbbá az uniós polgárok aktív részvételét, hogy ezen eszközt a menetrend meghatározása céljából megfelelően használják; aggodalmának ad hangot az abból adódó potenciális összeférhetetlenség miatt, hogy a Bizottság – a rá ruházott kizárólagos joggal élve – maga végzi el a kezdeményezések elfogadhatósági ellenőrzését, és kéri, hogy a jövőben megfelelően orvosolják ezt a helyzetet; megjegyzi ugyanakkor, hogy a polgárok tevékenységei egyértelműségének megőrzése érdekében az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot valamennyi érdekelt fél számára célkitűzéssé kell tenni;

14.  ezzel összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy a Parlamentet is tekintse döntéshozónak, mivel ez az egyetlen intézmény, amelynek tagjait az uniós polgárok közvetlenül választják;

15.  hangsúlyozza, hogy a 211/2011/EU rendelet 4. cikke értelmében abban az esetben, ha a Bizottság visszautasítja egy európai polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételét, „a Bizottság tájékoztatja a szervezőket az elutasítás okairól, valamint a rendelkezésükre álló valamennyi lehetséges peres és peren kívüli jogorvoslatról”; e tekintetben tudomásul veszi a szervezők számos panaszát, hogy nem kaptak részletes és kimerítő indokolást európai polgári kezdeményezéseik elutasításáról; felhívja a Bizottságot, hogy részletesen ismertesse azokat az okokat, amelyek miatt elutasított egy európai polgári kezdeményezést, ha véleménye szerint egy beterjesztett európai polgári kezdeményezés „nyilvánvalóan nem tartozik a Bizottság hatáskörébe, és hogy ezzel egyidejűleg a vonatkozó jogi megfontolásokról – amelyeket az átláthatóság érdekében közzé kell tenni – írásban és oly módon tájékoztassa a szervezőket, hogy az elősegítse munkájukat, hogy az említett elemek érvényességét és teljes tárgyilagosságát jogi vizsgálat alá lehessen vetni, hogy a Bizottságnak egy kezdeményezés elfogadhatóságának megítélésével kapcsolatos mérlegelési jogkörét bíróként és félként a lehető legkisebb mértékűre lehessen csökkenteni, és hogy a szervezők dönthessenek arról, hogy európai polgári kezdeményezésüket felül kívánják-e vizsgálni és módosított formában ismét benyújtani;

16.  kéri a Bizottságtól annak fontolóra vételét, hogy ha egy európai polgári kezdeményezés egésze nem tartozik a Bizottság hatáskörébe, azt csak részlegesen vegye nyilvántartásba; felkéri a Bizottságot, hogy jelezze a szervezőknek a nyilvántartásba vételkor, hogy a kezdeményezés mely részét vetethetik nyilvántartásba, elismerve ezáltal, hogy az európai polgári kezdeményezések szervezőivel folytatott párbeszéd és az irántuk való elkötelezettség alapvető fontosságú a folyamat egésze során, valamint tájékoztassa a Parlamentet a polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételével kapcsolatos határozatáról; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy találjon módot arra, hogy a Bizottság hatásköre alá nem tartozó kezdeményezéseket, vagy azok részeit az illetékes – nemzeti vagy regionális szintű – hatósághoz utalják;

17.  rámutat a technológia – mint a polgárok részvételét ösztönző eszköz – fontosságára; felkéri a Bizottságot, hogy az aláírások online gyűjtéséhez használt szoftvert tegye felhasználóbarátabbá annak érdekében, hogy a fogyatékkal élők számára is elérhető legyen, tegye a meglévő uniós költségvetések felhasználásával az online aláírásokat tároló szervereket állandó jelleggel ingyenessé, vizsgálja felül és egyszerűsítse az aláírások online gyűjtésére vonatkozó műszaki előírásokat annak érdekében, hogy az e-mail címeket ugyanazon a képernyőn, mint a támogató nyilatkozatot, önkéntes alapon össze lehessen gyűjteni, de tárolásuk külön adatbázisban történjék;

18.  úgy véli, hogy az eszköz – felülvizsgálata esetén – lehetőséget kínál a polgárok bevonására, valamint a polgárok, illetve a polgárok és az uniós intézmények közötti párbeszéd elősegítésére; hangsúlyozza, hogy össze kell kapcsolni az aláírások online gyűjtését a megfelelő új közösségi és digitális médiakampány-eszközökkel, más sikeres, online kampányokra szolgáló platformok példáját követve;

19.  felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül azon álláspontját, miszerint a támogató nyilatkozatok összegyűjtésére adott tizenkét hónapos határidő kezdő időpontját automatikusan a polgári kezdeményezés nyilvántartásba vétele jelenti, azért, hogy egy európai polgári kezdeményezés szervezői maguk dönthessék el, mikor kívánják megkezdeni a támogató nyilatkozatok összegyűjtését;

20.  felszólítja a Bizottságot, hogy sürgesse a tagállamokat, hogy az európai polgári kezdeményezéshez csatolt támogató nyilatkozatok értékeléséhez használják az európai közigazgatások közötti átjárhatósági eszközökre vonatkozó program keretében kidolgozott validációs eszközt;

21.  hangsúlyozza, hogy a részvételi demokrácia Unió-szerte történő fokozását szolgáló eszközök keretében a régiók számára is rendelkezésre kell bocsátani informatikai eszközöket, lehetővé téve a polgárok közügyekbe való nagyobb mértékű bevonását;

22.  melegen üdvözli az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság felajánlását, hogy az európai polgári kezdeményezés szervezési költségének csökkentése érdekében ingyen vállalja az európai polgári kezdeményezések fordítását;

23.  fokozottabb intézményközi együttműködésre szólít fel uniós, valamint nemzeti és helyi szinten az európai polgári kezdeményezések kezelése során az európai polgári kezdeményezések szervezőinek nyújtott információ és támogatás tekintetében; felhív az európai polgári kezdeményezés Bizottság által kezelt többnyelvű honlapjának tökéletesítésére, és hogy készüljenek egységes iránymutatások az Unió valamennyi hivatalos nyelvén az európai polgári kezdeményezés szervezőinek jogairól és kötelezettségeiről, valamint a kezdeményezések során alkalmazandó szükséges adminisztratív eljárásokról;

24.  egy fizikai és online egyablakos ügyintézés létrehozását szorgalmazza, amely folyamatosan információt szolgáltatna, fordítási szolgáltatásokat, valamint technikai, jogi és politikai támogatást nyújtana az európai polgári kezdeményezések számára, és úgy véli, hogy a Europe Direct telefonos ügyfélszolgálat, illetve a Bizottság és a Parlament tagállamokban működő képviseleteiben, illetve tájékoztatási irodáiban lévő kapcsolattartó pontok meglévő erőforrásait használhatná; úgy véli, hogy egy ilyen struktúra révén az európai polgári kezdeményezések közelebb kerülhetnének a polgárokhoz;

25.  úgy ítéli meg, hogy az európai polgári kezdeményezések támogatására a szervezők számára túl bonyolult különböző személyes adatokat szolgáltatni a 28 tagállamban, amint azt a különböző nemzeti rendelkezések alapján a 211/2011/EU rendelet előírja, és kéri, hogy a tagállamokban gyűjtött adatok szabványosítására a támogatási nyilatkozatok kiállítására a 211/2011/EU rendelet III. mellékletének módosításával egységes eljárás vonatkozzon; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy folytasson további tárgyalásokat a tagállamokkal azzal a céllal, hogy csökkentsék az adatszolgáltatási követelményeket, és – ennek megfelelően – megszűntessék a személyi azonosító számokra vonatkozó követelményt, továbbá a követelményeket felhasználóbarátabbá tegyék, és emlékeztet arra, hogy egy európai polgári kezdeményezés inkább a részvételről és a munkaprogram kialakításáról, semmint a kötelező erejű javaslatokról szól; javasolja, hogy vegyék fontolóra az európai digitális polgárság kialakítását, és az uniós digitális állampolgárság kialakulásáig is egy átmeneti megoldást ajánl, amelynek célja, hogy megoldódjanak a többszörös bejegyzés által okozott jelenlegi problémák; felhívja ezért a Bizottságot, hogy az európai digitális menetrendben sürgősen vizsgálja meg ezt a kérdést;

26.  kéri a Bizottságot, hogy módosítsa a 211/2011/EU rendelet 3. cikkét, és javasolja a tagállamoknak, hogy az európai polgári kezdeményezést támogatók és az abban résztvevők életkorát 18 évről 16-ra szállítsa le, és hogy ne kapcsolódjon az európai parlamenti választásokon való szavazati joghoz, így különösen a fiatalok számára biztosítva annak lehetőségét, hogy aktívan részt vegyenek az európai integráció kialakításában;

27.  elismeri, hogy az adatvédelem tekintetében kényes kérdés a szervezők személyes felelőssége, amikor az aláírók személyes adatait begyűjtik, és javasolja, hogy szűkítsék le a megkövetelt adatok körét, és hogy a 211/2011/EU rendelet felelősséggel kapcsolatos 13. cikkének megfogalmazását meg kell változtatni annak egyértelművé tétele érdekében, hogy a személyes felelősség nem korlátlan; ennek érdekében azt javasolja, hogy a polgári bizottságok jogi személyiséggel rendelkezhessenek, és hogy a környezet büntetőjog általi védelméről szóló 2008. november 19-i 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikke inspiráció forrása legyen annak érdekében, hogy a szervezők azon cselekményekért legyenek felelősek, amelyek „jogellenesek, és amelyeket szándékosan vagy legalább súlyos gondatlanságból követnek el”;

28.  arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozottabban felhasználóbarát és harmonizált adatgyűjtési követelményeket dolgozzanak ki; felszólítja az illetékes nemzeti hatóságokat, hogy rendszeresen tájékoztassák az európai ügyekkel foglalkozó nemzeti parlamenti bizottságokat azon, már folyamatban lévő polgári kezdeményezésekről, amelyekhez jelentős számú aláírás gyűlt össze; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a 211/2011/EU rendelet módosítására azzal a céllal, hogy a polgárok számára lehetővé váljon, hogy egy polgári kezdeményezést a tartózkodási helyük szerinti országban írhassák alá;

29.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy 2012 óta harmincegy nyilvántartásba vett európai polgári kezdeményezésből mindössze három jutott el az utolsó szakaszba; rámutat, hogy az új kezdeményezések számának drasztikus csökkenése az aránytalan követelmények és a szükségtelenül bonyolult rendszer következménye; sajnálatát fejezi ki a jogalkotásra gyakorolt hatás hiánya és a Bizottságnak a sikeres európai polgári kezdeményezéseket követő kiábrándító intézkedései miatt; kifejezi, hogy véleménye eltér a Bizottságétól a rendelet annak érdekében történő sikeres végrehajtása tekintetében, hogy teljes mértékben meg lehessen valósítani az európai polgári kezdeményezésekben rejlő lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy az uniós intézményeknek és a tagállamoknak minden szükséges lépést meg kell tenniük az európai polgári kezdeményezés előmozdítása, illetve annak elősegítése érdekében, hogy a polgárok bízzanak ebben az eszközben;

30.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a 211/2011/EU rendelet 10. cikke c) pontjának szövegét, hogy lehetővé váljon a sikeres európai polgári kezdeményezések megfelelő nyomon követése; sürgeti a Bizottságot, hogy a sikeres európai polgári kezdeményezések pozitív véleményezését követő 12 hónapon belül kezdje meg a róluk szóló jogi aktus előkészítését;

31.  úgy véli, hogy az európai polgári kezdeményezések politikai dimenziójának hangsúlyozása érdekében a 211/2011/EU rendelet 11. cikkében foglaltak szerint a nyilvános meghallgatást olyan módon kell megtartani, amely lehetővé teszi a szervezők számára, hogy párbeszédet folytassanak az európai parlamenti képviselőkkel és a Bizottság érintett tisztviselőivel; hangsúlyozza, hogy az európai polgári kezdeményezésekkel kapcsolatos meghallgatásokat egy „semleges” bizottság égisze alatt kell megszervezni, amely a tartalomban nem elsősorban illetékes, továbbá, hogy a külső szakértőket mindenkor be kell vonni;

32.  az EUMSZ 225. cikke értelmében sürgeti, adott esetben, a Parlamentet és bizottságait, hogy gyakorolják azzal kapcsolatos jogukat, hogy megfelelő javaslatot nyújtanak be abban az esetben, ha a Bizottság ezen a 12 hónapos időszakon belül elmulasztja jogalkotási javaslat benyújtását; mivel az Európai Parlament illetékes bizottsága e joga gyakorlása során figyelembe veszi a sikeres európai polgári kezdeményezést és egy másik meghallgatás keretében konzultál az európai polgári kezdeményezés szervezőivel; kéri az eljárási szabályzat ennek megfelelő módosítását;

33.  felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az európai polgári kezdeményezéseknek a meglévő uniós költségvetésekből – azaz európai programok, például az „Európa a polgárokért” vagy a „Jogok, egyenlőség és polgárság” program révén – történő finanszírozásának lehetőségét, ideértve a promóciós rádiós és televíziós műsorok finanszírozásának lehetőségét is, szem előtt tartva a polgárok közötti egyenlőség biztosítását, mivel valóban szükség van a polgári kezdeményezések megszervezésének pénzügyi támogatására, valamint erre a célra az uniós költségvetéshez számos módosítást nyújtottak be;

34.  felhívja a Bizottságot, hogy minden lehetséges óvintézkedés megtételével szálljon szembe – többek között az internetes eszközökkel folytatott – az aláírókra vonatkozó bizalmas információk ellopásával, különösen, ha azokat összesített adatok formájában kezelik;

35.  üdvözli a Bizottság európai polgári kezdeményezésről szóló, 2015. március 31-i jelentését, és az európai ombudsman OI/9/2013/TN. sz. határozatát, és felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az eszköz felülvizsgálata során a megfelelő nyomon követés biztosítása érdekében minden megfelelő jogi intézkedést hajtsanak végre, ha egy polgári kezdeményezést sikeresen befejezettnek tekintenek; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy – tekintettel a felmerült különböző hiányosságokra, a lehető leghamarabb nyújtson be a 211/2011/EU rendelet és az 1179/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet felülvizsgálatára irányuló javaslatot;

36.  felszólítja az uniós intézményeket, hogy az európai polgári kezdeményezésről szóló tájékoztató kampány révén folytassanak alapvető kommunikációs tevékenységet;

37.  felkéri a Bizottságot, hogy rendszeresen készítsen jelentést a Parlament számára a folyamatban lévő európai polgári kezdeményezések helyzetének állásáról, annak érdekében, hogy a Parlament az uniós polgárok iránti kötelezettségvállalása keretében ellenőrizhesse, hogy az eszköz a lehető legeredményesebben működik-e; hangsúlyozza, hogy az európai polgári kezdeményezés folyamatát folyamatosan tökéletesíteni kell a szerzett gyakorlati tapasztalatok alapján, ezenkívül pedig meg kell felelni az Európai Unió Bírósága által hozandó ítéleteknek;

38.  javasolja valamennyi rendelkezésre álló kommunikációs csatorna, különösen az összes illetékes uniós intézmény közösségi és digitális médiaplatformjának használatát, és hogy folyamatosan végezzenek figyelemfelhívó kampányokat az uniós irodák és képviseletek, valamint a nemzeti hatóságok részvételével; kéri a Bizottságot, hogy támogassa egy mobilkészülékeken használható nyílt forráskódú szoftver fejlesztését az európai polgári kezdeményezések számára; örömmel nyugtázza, hogy néhány európai polgári kezdeményezés helyi szinten eredményeket ért el;

39.  annak biztosítása érdekében, hogy a polgárok megfelelően alkalmazhassák a részvételi demokrácia ezen eszközét, illetve hogy magánérdekek céljából ne lehessen esetlegesen visszaélni az eszközzel, döntő fontosságúnak tartja az európai polgári kezdeményezések finanszírozására és támogatásra irányuló ellenőrzések átláthatóságát és minőségének javítását;

40.  megállapítja, hogy az európai ombudsman fontos szerepet játszik az európai polgári kezdeményezések nyilvántartásba vételére irányuló kérelmek Bizottság általi kezelésének – és különösen azok Bizottság általi elutasítása eseteinek – kivizsgálásában;

41.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


Az adriai- és jón-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégia
PDF 325kWORD 178k
Az Európai Parlament 2015. október 28-i állásfoglalása az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégiáról (2014/2214(INI))
P8_TA(2015)0383A8-0279/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó stratégiájáról szóló bizottsági közleményre (COM(2014)0357) és az ahhoz kapcsolódó cselekvési tervre és támogató elemzési dokumentumra,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (a továbbiakban: a közös rendelkezésekről szóló rendelet),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2014. október 23-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Bizottság által az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, a makroregionális stratégiák hozzáadott értékéről szóló jelentésre (COM(2013)0468) és a Tanács 2013. október 22-i vonatkozó következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az Európai Unió adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó stratégiájáról szóló bizottsági közleményről (COM(2014)0357) szóló, 2014. szeptember 11-i véleményére és „Az Európai Unió adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó stratégiája: kutatás, fejlesztés és innováció a kkv-knál” című dokumentumra (feltáró vélemény az EU olasz elnökségének felkérésére),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégiáról (EUSAIR) szóló 2014. január 21-i véleményére (feltáró vélemény),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2014. június 26-i véleményére,

–  tekintettel a Régiók Bizottsága „Területi együttműködés a földközi-tengeri térségben az adriai- és jón-tengeri makrorégión keresztül” című, 2011. október 11-i saját kezdeményezésű véleményére,

–  tekintettel „Az Unió makroregionális stratégiáinak alakulásáról: A jelenlegi gyakorlat és a jövőbeni kilátások, különösen a Földközi-tenger térségében” című, 2012. július 3-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az adriai- és jón-tengeri stratégiáról szóló bizottsági közleményre (COM(2012)0713),

–  tekintettel a Bizottság makroregionális stratégiák irányításáról szóló jelentésére (COM(2014)0284),

–  tekintettel „Az Európa 2020 keretei közötti fenntartható növekedéshez hozzájáruló regionális politika” című, 2011. január 26-i bizottsági közleményre (COM(2011)0017),

–  tekintettel az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 2011/92/EU irányelv módosításáról szóló, 2014. április 16-i 2014/52/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2001. június 27-i 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezménynek (Aarhusi Egyezmény) az Európai Közösség nevében való megkötéséről szóló, 2005. február 17-i 2005/370/EK tanácsi határozatra,

–  tekintettel a Fejlesztés és biztonság az adriai- és jón-tengeri térségben című, 2000. május 19–20-án megrendezett konferencián elfogadott anconai nyilatkozatra,

–  tekintettel az Adriai- és Jón-tenger Eurorégió 2006. június 30-án Pulában megrendezett alapító konferenciájára és az Adria-stratégia létrehozására vonatkozó kezdeményezés elindításáról szóló, az Adriai- és Jón-tenger Eurorégió 2009. október 22-én, Splitben megrendezett közgyűlésén elfogadott nyilatkozatra,

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága („B” Tematikus Főosztály: Strukturális és Kohéziós Politikák) „A makrorégiók új szerepe az európai területi együttműködésben” című, 2015. januári tanulmányára,

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága („B” Tematikus Főosztály: Strukturális és Kohéziós Politikák) „Az adriai- és jón-tengeri régió: a közlekedési és energetikai összeköttetések társadalmi-gazdasági elemzése és értékelése” című, 2015. júniusi tanulmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Halászati Bizottság véleményeire (A8-0279/2015),

A.  mivel a makroregionális stratégiák a többszintű irányítás új modelljét képviselik, amelyben az uniós, nemzeti, regionális és helyi szinteket, többe között a gazdasági és szociális partnereket és a civil társadalmi szervezeteket képviselő érdekeltek bevonása, valamint a különböző szakpolitikák és programok egymást kiegészítő jellege alapvető fontosságú a sikeres végrehajtás és a célok elérése szempontjából; mivel a regionális és helyi hatóságok fontos szerepet játszanak a demokrácia, a decentralizáció és a helyi és regionális autonómia növelésének előmozdítása szempontjából;

B.  mivel a Balti-tengeri és a Duna-régióra vonatkozó korábbi stratégiák kézzelfogható haszonnal jártak az érintett régiók számára, megerősítették az uniós együttműködési mechanizmusok sikerét, és hasznos tapasztalatokkal szolgáltak az új makroregionális stratégiák kidolgozásához;

C.  mivel a régiók által a regionális együttműködés e korszerű formája és a hozzá kapcsolódó irányítási modell iránt mutatott érdeklődés fokozódik; mivel a közelmúltban ez különösen igaz volt a hegyvidéki régiókra, például a Kárpátokra és az Alpokra, ahol a természetes határok miatt egyedi regionális politikákat kell követni;

D.  mivel a makroregionális stratégia az Európai Tanács által támogatott, az ugyanabban a földrajzi térségben található tagállamokra és Unión kívüli országokra vonatkozó integrált keretként uniós stratégia;

E.  mivel a stratégiában érintett országok, különösen az uniós tagállamok és a nem uniós tagállamok között jelentős társadalmi-gazdasági különbségek vannak;

F.  mivel az adriai- és jón-tengeri régió országainak az együttműködéshez és ahhoz fűződő fokozódó érdekeltségéből fakadóan, hogy régió egészében rejlő lehetőségeket felhasználva közös intézkedéseket határozzanak meg a kihívásoknak való megfelelés érdekében, valamint a szinergiák megvalósítására irányuló folyamatos erőfeszítéseik eredményeképpen elfogadták az Európai Unió adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó stratégiáját (EUSAIR);

G.  mivel a makroregionális stratégiákat az európai integráció és területi kohéziónak a tagállamok és szomszédos országok közötti, a közös kihívásoknak való megfelelést szolgáló, önkéntes együttműködésén alapuló eszköznek lehet tekinteni; mivel az EUSAIR a regionális együttműködés új formája, amely segítséget nyújthat a részt vevő tagjelölt és lehetséges tagjelölt országok számára az Unió felé vezető útjukon, és fontos alkotóeleme lehet az Unió szélesen értelmezett földközi-tengeri politikájának, amelyet az Unió a Mediterrán Térségért juttat kifejezésre; mivel az EUSAIR az uniós regionális politika részeként a gazdasági és társadalmi kohézió előmozdításának eszköze, amelynek alapvető célja a régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentése, a valódi konvergencia elősegítése és a növekedés és a foglalkoztatás előmozdítása;

H.  mivel az Adriai-tenger félig zárt helyzetéből adódóan a szennyezés szempontjából különösen kiszolgáltatott, és hidrográfiai tulajdonságai sem a szokásosak, például az, hogy a régió északi és déli része között a partvonal és a mélység jelentős mértékben eltér; mivel a halállományokon a part menti országok osztoznak, ami az állományok megújulását folyamatos nyomás alatt tartja; mivel a KHP reformjának keretében elfogadandó, technikai intézkedésekről szóló jövőbeli keretrendelet intézkedéseit regionális alapokon kell kidolgozni és a térség sajátosságaihoz, tengeri erőforrásaihoz és halászatához kell igazítani;

Általános szempontok

1.  üdvözli a Bizottságnak az Európai Unió adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó stratégiájáról szóló közleményét és az ahhoz kapcsolódó cselekvési tervet; úgy véli, hogy a stratégia létfontosságú lépést jelent Európa e részének fejlődésében; hangsúlyozza, hogy az EUSAIR-t azért hozták létre, hogy hozzáadott értékkel egészítse ki az uniós, nemzeti vagy regionális hatóságok vagy a magánszektor lépéseit, oly módon, hogy az jelentősen erősítse a makrorégió működését; felhívja a figyelmet a stratégia által a régióbeli tagjelölt és lehetséges tagjelölt országok számára kínált kilátásokra; hangsúlyozza annak a fontosságát, hogy a stratégia az integráció, a koordináció, az együttműködés és a partnerség elvein alapuljon; ismételten hangsúlyozza a „három nem” (nincs új jogszabály, nincs új intézmény, nincs új finanszírozás) elvének jelentőségét, mivel a makrorégiók a különböző uniós eszközök, köztük az európai strukturális és beruházási alapok összekapcsolásából keletkező szinergiákra épülő együttműködési kezdeményezések keretei;

2.  üdvözli az összes érdekelt fél arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az EUSAIR végrehajtásához a meglévő intézményi kereteken belül külön intézményi struktúrát hozzanak létre; arra ösztönöz minden nemzeti, regionális és helyi érdekeltet, hogy teljes mértékben vállalják fel a makroregionális stratégiához tartozó projektek végrehajtásának felelősségét; hangsúlyozza, hogy valamennyi részt vevő országban fokozni kell az intézményi kapacitásokat, továbbá a közigazgatás és a közszolgáltatások hatékonyságát, elegendő és hozzáértő igazgatási személyzetet elkülönítve az EUSAIR végrehajtására;

3.  hangsúlyozza, hogy az együttműködési tevékenységek tekintetében helyalapú megközelítésre van szükség, és rámutat a többszintű irányítási modell hozzáadott értékére, amely modellnek kezelnie kell az igazgatási képességek hiányát, és amelyet a makrorégión belüli erőforrások összevonására lehet használni; e tekintetben kitart amellett, hogy a helyi és regionális hatóságokat be kell vonni a politikai vezető szervekbe és a stratégia operatív, technikai és végrehajtó szerveibe, a koordinációs folyamatban megőrizve a Bizottság szerepét; hangsúlyozza, hogy a közösségvezérelt helyi fejlesztés mobilizálhatja és bevonhatja a helyi szereplőket a döntéshozatali folyamatba, és elősegítheti a projektekért való felelősségvállalás erősödését a polgárok szintjén;

4.  hangsúlyozza a stratégia átlátható elfogadási, nyomonkövetési és értékelési folyamatának, valamint a civil társadalom és az összes érdekelt fél bevonásának és a feléjük irányuló nyitottságnak és befogadásnak a fontosságát; hangsúlyozza, hogy az érdekelt felek döntéshozatali folyamatban való részvétele, valamint a közvélemény támogatásának elnyerése szempontjából alapvetően fontos a pillérek közötti kommunikáció és tudatosságnövelés; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy nemzeti, regionális és helyi szinten biztosítsanak megfelelő nyilvánosságot a stratégiának, dolgozzák ki a stratégia célkitűzéseinek és eredményeinek megfelelő kommunikációját, támogassák a bevált gyakorlatok más, meglévő és kidolgozandó makroregionális stratégiákkal való koordinációját és cseréjét;

5.  felhívja a figyelmet arra, hogy a nem uniós országoknak harmonizálniuk kell jogszabályaikat az uniós joganyagnak a stratégiával összefüggő bizonyos ágazati szabályozásaival, annak érdekében, hogy biztosítsák az uniós célok teljesülését és az uniós normák és jogszabályok alapján a szabályszerű, jogszerű és időben történő végrehajtást; arra ösztönzi valamennyi részt vevő országot, hogy hozzanak létre agytrösztöket, és szervezzenek rendszeres találkozókat a bevált gyakorlatok megosztása, valamint a folyamat megszilárdítása és hatékonyabbá tétele érdekében;

6.  megjegyzi, hogy a magánberuházásoknak a régió országaiban bekövetkezett hirtelen visszaesése, illetve a költségvetési konszolidáció és az állami szektor korlátozott beruházási kapacitása miatt a stratégiához tartozó projektek finanszírozásában nehézségek jelentkezhetnek; felhívja a részt vevő országokat, hogy a stratégia sikeres végrehajtásához szükséges, magas szintű felelősségvállalást, elkötelezettséget és irányítást tartsák fenn;

7.  üdvözli, hogy az európai strukturális és beruházási alapok, valamint a 2014–2020 közötti időszakra szóló Előcsatlakozási Támogatási Eszköz, és különösen a 2014–2020-as időszakra vonatkozó Adriai- és Jón-tengeri Együttműködési Program (ADRION) jelentős potenciális forrásokat, illetve az eszközök és technikai lehetőségek széles körét biztosítja a stratégia számára; támogatja a stratégiai pillérek szempontjából releváns egyéb források és eszközök rendelkezésre bocsátását, különös tekintettel a Horizont 2020-ra és az Erasmus Plus programra valamennyi pillér és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközre a II. pillér tekintetében, különös tekintettel továbbá a LIFE programra a III. pillér tekintetében és az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése és az azokhoz való alkalmazkodás tekintetében, a kkv-knak szóló COSME és a Kreatív Európa programra a IV. pillér tekintetében, valamint az innováció finanszírozására szolgáló INNOVFIN programra; a rendelkezésre álló források szinergiájának érdekében ösztönzi a régióra vonatkozó területi együttműködési programok monitoringbizottságai, az EUSAIR irányító testülete és az esb-alapok irányító hatóságai közötti együttműködést; hangsúlyozza, hogy a stratégiának lehetővé kell tennie a meglévő eszközök és források hatékonyabb és eredményesebb felhasználását;

8.  felhívja az Európai Bizottságot és az európai strukturális és beruházási alapok programjainak előkészítéséért, irányításáért és végrehajtásáért felelős nemzeti, regionális és helyi testületeket, hogy hangsúlyozzák a makroregionális projektek és intézkedések jelentőségét;

9.  hangsúlyozza, hogy makroregionális szinten kell meghatározni a végrehajtási struktúrát és a koordinációs mechanizmusokat az együttműködés – többek között a közös tervezés, a finanszírozási lehetőségek összehangolása és az alulról építkező megközelítés – megkönnyítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a nemzeti és regionális operatív programokat össze kell hangolni a stratégia célkiűzéseivel, ideértve lehetőség szerint az EUSAIR e programokba való beépítését is; úgy véli, hogy szükség van az adriai- és jón-tengeri régiót közvetlenül és közvetve érintő kezdeményezések, javaslatok és projektek koordinációjára és összehangolására;

10.  ösztönzi a Bizottságot, az Európai Beruházási Bankot (EBB) és a részt vevő országokat, hogy teljes mértékben használják ki az újonnan létrehozott Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) keretében rendelkezésre álló lehetőségeket a térségben megvalósuló projektek finanszírozására, amelyek makroregionális szinten hozzáadott értéket teremtenének, előmozdítanák a fenntartható fejlődést és a gazdasági és társadalmi kohéziót, serkentenék a fejlődést és bővítenék a foglalkoztatást, valamint hozzájárulnának az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez; ezzel összefüggésben ösztönzi, hogy a projektkiválasztás szakaszában a makroregionális projektek, transznacionális jellegük miatt, „bónuszpontokat” kapjanak;

11.  rámutat arra, hogy nincsenek kizárólag a makroregionális stratégiák végrehajtásához rendelt külön alapok, és hogy a siker előfeltétele a szilárd politikai akarat, valamint az országok közötti partnerség és koordináció; ezért felhívja a régió országait, hogy egyesítsék forrásaikat (esb-alapok, IPA, ESBA) és a nemzeti forrásokból érkező hozzájárulásokat az EBB mint a stratégia célkitűzéseinek megvalósításához hozzájáruló projektek finanszírozását támogató pénzügyi és beruházási platform alatt; sürgeti az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó, átlátható és nyilvánosan hozzáférhető projektportfólió létrehozását, amely láthatóvá tenné a meglévő és esetlegesen felmerülő beruházási igényeket, illetve a jelenlegi és tervezett projekteket, ami arra ösztönözné a beruházókat, hogy e projektekbe ruházzanak be;

12.  arra ösztönzi az érdekelt feleket, hogy osszák meg egymással a bevált gyakorlatokat, hasznosítsák a megszerzett tapasztalatokat, és tárják fel az egyéb uniós makroregionális stratégiák végrehajtásának szűk keresztmetszeteit, továbbá fokozzák az együttműködést a hasonló partnerekkel, például a balti-tengeri, Duna-medencei és alpesi makrorégiókkal;

13.  kéri a Bizottságot, hogy hárítsa el azokat az adminisztratív és nem pénzügyi akadályokat, amelyek gyakran elriasztják a beruházókat az ilyen projektekbe való beruházástól;

14.  szükségesnek tartja, hogy megtalálják a módját azon országok legalább egyedi és konkrét projektek szintjén történő bevonásának, amelyek nem szerepelnek a stratégiában, és amelyek földrajzilag és gazdaságilag közel helyezkednek el a térséghez; kiemeli ezzel összefüggésben a kohéziós politikához tartozó, határokon átnyúló és transznacionális együttműködés fontosságát, és felkéri az érintett régiókat és tagállamokat, hogy használják fel az e területen meglévő bevált gyakorlatokat;

15.  emlékeztet arra, hogy a gazdasági válság jelentős hatást gyakorolt a régióra, valamint hangsúlyozza, hogy rendszeresen értékelni kell a gazdasági fellendülés elérését célzó stratégiákat; rámutat, hogy a régió országi eltérő fejlettségi szintet képviselnek, és különböző szükségletekkel rendelkeznek; felhívja a Bizottságot, hogy hangsúlyozza az országok közötti társadalmi-gazdasági különbségek csökkentését szolgáló feltételek megteremtésének fontosságát; támogatja a kevésbé fejlett országok reformjait, és ezzel összefüggésben ösztönzi a tudás, a tapasztalatok és a gyakorlatok megosztását;

16.  rámutat, hogy szükség van a kulturális, tudományos és oktatási együttműködés ösztönzésére, megújítására és elmélyítésére, többek között az egyetemi hallgatók és oktatók mobilitási lehetőségeinek fokozása révén; hangsúlyozza, hogy a tudomány és az innováció az intelligens, inkluzív és fenntartható növekedés előfeltétele; hangsúlyozza, hogy a régión belül a tudományos és kulturális együttműködés szorosan összekapcsolódik a gazdasági növekedés dinamikájával, valamint az idegenforgalom sokrétűségének és fenntarthatóságának szintjével;

17.  üdvözli, hogy az Európai Parlament is képviselteti magát az EUSAIR irányítótestületeiben; kéri a Bizottságot, hogy elemezze a régión belüli országok (uniós tagállamok és harmadik országok) közös erőfeszítéseit, valamint a helyi és regionális hatóságoknak a stratégiai célkitűzések elérésében való tényleges közreműködését;

18.  utal a más uniós makroregionális stratégiák keretében megvalósult példákra, és kéri, hogy kísérleti projektek és előkészítő intézkedések keretében támogassanak különböző típusú, a tanulmányoktól a különböző kiemelt területekhez tartozó projektek előkészítését segítő kezdőtőke biztosításáig terjedő lépéseket;

19.  elengedhetetlennek tartja, hogy többek között a makrorégió előtt álló sokféle és összetett kihívás kezelésére irányuló holisztikus megközelítés kialakítása érdekében a stratégia végrehajtási szakaszában mind a négy pilléren belül megfelelő módon figyelembe vegyék a stratégia általános elveit, főként a környezetvédelmet és a természeti erőforrások fejlesztését szolgáló eszközöket;

20.  hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell szentelni az Európai Unió működéséről szóló szerződés 174. cikkében említett területeknek, többek között a szigeteknek, a hegyvidéki és vidéki régióknak a bennük rejlő egyedi – különösen az idegenforgalmi ágazatot érintő – lehetőségek feltárása és kiaknázása érdekében, tiszteletben tartva az e jelentésben meghatározott fellépési területeket és prioritásokat; sürgeti továbbá a Bizottságot, hogy terjesszen elő a szigetek és hegységek európai évére vonatkozó javaslatot;

21.  úgy véli, módot kell találni arra, hogy a részt vevő országok olyan más, fontos pilléreket is alkalmazzanak, amelyek a térség fejlődése szempontjából hasznosak lehetnek, mint például a mezőgazdaság, amely az egyedi földrajzi-éghajlati viszonyok és a biológiai sokféleség okán, illetve amiatt, hogy képes koordinált szinergikus hatást és további növekedést kelteni; szoros együttműködést és koordinációt javasol a szárazföldi, a part menti területek és a szigetek között annak érdekében, hogy a tiszta energia termelését és az egészséges élelmiszerek előállítását célzó projektek közötti szinergia megvalósuljon;

22.  felhívja a figyelmet a stratégia végrehajtására vonatkozó megfelelő jelentéstétel és értékelés fontosságára; ezzel összefüggésben felhívja a részt vevő országokat és a Bizottságot, hogy gyűjtsenek megbízható alapadatokat, és határozzanak meg konkrét célokat mindazon pillérek tekintetében, amelyekről majd évente nyilvánosan közzéteendő értékelés készül;

23.  a migrációra vonatkozóan átfogó és integrált megközelítést szorgalmaz; hangsúlyozza, hogy a régiónak súlyos migrációs kihívásokkal kell szembenéznie, és sajnálatát fejezi ki a Földközi-tengeren bekövetkezett tragédiák miatt; nyomatékosan hangsúlyozza, hogy e kihívások kezelése érdekében jelentős fordulatra van szükség a menekültügyi politikában a tagállamok közötti szolidaritás terén; kiemeli, hogy át kell tekinteni a harmadik országokkal való együttműködésre vonatkozó átfogó stratégiát; sajnálatosnak tartja, hogy a migráció támasztotta kihívásokkal kapcsolatban az uniós tagállamok között elégtelen az együttműködés; ösztönzi a migránsok befogadásával kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréjét, és kéri, hogy sürgősen szenteljenek különös figyelmet a régiót érintő társadalmi s humanitárius kérdéseknek, az EUSAIR prioritásainak esetleges jövőbeli újrameghatározása érdekében;

24.  elvárja, hogy a béke és a biztonság megerősítése új lendületet kapjon Délkelet-Európában;

25.  felszólítja az országokat, hogy a kisebbségi jogok tiszteletben tartása terén – a legmagasabb szintű normák alkalmazása érdekében – osszák meg a bevált gyakorlatokat, mivel a nyelvi kérdések miatt ez különösen érzékeny terület;

26.  hangsúlyozza, hogy a különböző végrehajtási szakaszokon belül ad hoc programok formájában megfelelő képzést, valamint szervezési és technikai támogatást kell nyújtani a köz- és a magánszféra gazdasági szereplőinek, a társadalmi szereplőknek és a szervezett civil társadalom különböző alkotóelemeinek;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy az EUSAIR végrehajtásáról kétévente terjesszen jelentést a Parlament és a Tanács elé működésének és – a növekedés és a munkahelyteremtés, a különbségek csökkentése és a fenntartható fejlődés terén képviselt – hozzáadott értékének értékelése céljából;

28.  ösztönzi a szociális dimenzió előmozdítását célzó egyedi intézkedéseket; hangsúlyozza a fogyatékossággal élő személyek társadalmi integrációjának támogatására és a diszkrimináció minden formájának megelőzésére irányuló prioritások és intézkedések beépítésének fontosságát;

Kék növekedés

29.  hangsúlyozza, hogy a régió egyedi földrajzi elhelyezkedése és sajátos partvonalszerkezete, valamint tengereinek gazdag biológiai sokfélesége hatalmas lehetőségeket rejt „kék” munkahelyek létrehozására és az innovatív és fenntartható gazdasági fejlődés és növekedés tekintetében, beleértve a kék technológiákat, a halászatot és akvakultúrát, valamint a jobb tengerészeti és tengerpolitikai irányítást és szolgáltatásokat;

30.  támogatja a kék gazdaságot mint a gazdasági válság megoldását, mivel ösztönzi új munkahelyek teremtését – különösen a part menti és szigeti országokban élő nők és fiatalok számára – és a gazdaságfejlesztést; úgy véli, hogy az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégiát nem lehet megvalósítani a kék gazdaság figyelembevétele nélkül, amely a tengerekkel, óceánokkal, akvakultúrával, tengeri és folyami közlekedéssel és idegenforgalommal kapcsolatos ágazatokat összeköti a környezetvédelemmel;

31.  kéri a Bizottságot és a stratégiában részt vevő államokat, hogy biztosítsanak olyan ösztönzőket, amelyek a halászat és akvakultúra területére vonzzák a fiatalokat az adriai- és jón-tengeri régióban, és támogassák őket efféle tevékenységek indításában;

32.  felszólít a politikák koordinációjára és a stratégia céljainak harmonizálására, valamint közös projektek megvalósítására, összhangban a közös halászati politika értékeivel, alapelveivel és célkitűzéseivel; ösztönzi továbbá a fenntartható halászati ágazat fejlesztésének és a hagyományos, egészséges élelmiszerek termelésének támogatását; kéri helyi halászati akciócsoportok létrehozását, amelyek a halászat diverzifikációjának természetes eszközei lehetnének; kiemeli, hogy a fenntartható és nyereséges halászat és akvakultúra feltétele az érdekeltek fokozottabb bevonása az általános irányításba, valamint a halászati tevékenységek javítása és diverzifikálása;

33.  úgy ítéli meg, hogy a kék növekedés igen eltérő ágazatokat és vállalkozásokat érint, ezért a fejlesztéshez valamennyi ágazatban magasan képzett munkaerőre van szükség; felhívja az EUSAIR-ben részt vevő tagállamokat, hogy a kék növekedés különböző ágazatait képzési programjaikban helyezzék előtérbe, figyelembe véve az egész életen át tartó tanulási rendszereket és a munkavállalókat célzó képzést; rámutat a kék növekedésben részt vevő társadalmi-gazdasági rendszerek tevékenységeinek, ágazatainak és szakterületeinek összetettségére, ezért rendkívül fontosnak tartja, hogy az EUSAIR-ben részt vevő tagállamok a változásokhoz, az innovációhoz és a multidiszciplinaritáshoz való alkalmazkodási képesség javítása, a humántőke képzésének kiigazítása és a nők részvételi arányának növelése érdekében munkaerő-piaci politikákat fogadjanak el;

34.  hangsúlyozza annak a fontosságát, hogy az Európa 2020 stratégia három pillérje – különösen a kék növekedéssel kapcsolatos pillér – és az EUSAIR stratégia az Európai Bizottság cselekvési terve alapján nagyobb mértékben és ténylegesen összekapcsolódjon; úgy véli, hogy a cselekvési terv a stratégiai megközelítésnek – a makrorégió konkrét prioritásainak meghatározására irányuló – egyik eredménye; rámutat arra, hogy ennek alapján minden egyes fellépést vagy projektet egy alulról építkező, kiterjedt konzultációs folyamat keretében választanak ki, amelyben az adriai- és jón-tengeri régió nemzeti, regionális és helyi hatóságait, szociális partnereit, továbbá magánszektorát, szociális gazdaságát, tudományos életét és civil társadalmát képviselő érdekeltek széles köre vesz részt;

35.  szorgalmazza az állami és magánvállalatok, egyetemek, kutatóintézetek és a tengeri és tengerészeti ágazatban érintett más felek közötti klaszterek és együttműködések kialakítását az innováció serkentése és a szinergiák teljes körű kihasználása céljából; úgy véli, hogy a hatékonyabb és eredményesebb beruházások szavatolása érdekében a kék növekedés pillér alá tartozó fellépéseknek a nemzeti és regionális kutatásokra és az intelligens szakosodásra vonatkozó innovációs stratégiákra kellene épülniük; kéri az országokat és régiókat, hogy vegyenek részt a Bizottság S3 Platformjában annak érdekében, hogy részesülhessenek az intelligens szakosodásra vonatkozó stratégiák fejlesztéséhez, végrehajtásához és felülvizsgálatához nyújtott segítségben; ezzel összefüggésben az új, minőségi és fenntartható munkahelyek létrehozása érdekében szükségesnek tartja a kkv-k hitelhez jutásának javítását és a meglévő üzleti hálózatok (klaszterek) nemzetköziesítés révén történő fejlesztését;

36.  támogatja, hogy a régióból származó, kiváló minőségű tengeri eredetű élelmiszerek számára versenyképességük növelése érdekében közös minőségi védjegyet hozzanak létre;

37.  hangsúlyozza a szociális párbeszéd jelentőségét és annak fontosságát, hogy a kapacitásépítési tevékenységekbe a hatóságok mellett a civil társadalom képviselőit is vonják be; ezt úgy látja megvalósíthatónak, ha a szociális és gazdasági partnerek képviselete érdekében makroregionális szinten és az egyes tagállamokban regionális szinten állandó platformot hoznak létre, amint az az egyetemek, a kereskedelmi kamarák és a városok tekintetében már megtörtént;

38.  hangsúlyozza a tenger- és a tengerészeti kutatás, valamint a kutatók és az EUSAIR stratégiában részt vevő tagállamok és régiók közötti, ezen ágazatokkal kapcsolatos erőteljesebb együttműködés fontosságát az e tagállamok közötti szakadék megszüntetése, valamint a part menti területek versenyképességének növelése és a minőségi és fenntartható helyi munkahelyek megteremtésének ösztönzése érdekében;

39.  aggasztónak tartja az adriai- és jón-tengeri halállományok túlhalászás, valamint jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat következében történő kimerülésének ütemét és a tengeri élővilágot fenyegető egyéb kockázatokat; hangsúlyozza, hogy a halászat a part menti térségek és a szigetek gazdaságának egyik kulcsfontosságú eleme; ennélfogva úgy véli, hogy a halállományok és tengeri ökoszisztémák védelmét és megőrzését – összhangban a közös halászati politikába foglalt, a maximális fenntartható hozamra vonatkozó elvvel – a stratégia kiemelkedő célkitűzésének kell tekinteni; hangsúlyozza, hogy az átmeneti időszakban a halászati határértékek kiigazítását az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) keretében az új eszközök vásárlásához nyújtott támogatás révén ösztönözni kell; kéri, hogy történjenek határozott lépések a harmadik országok halászati jogszabályainak uniós jogszabályokhoz való hozzáigazítása, az adatok megosztása, közös ellenőrzési platformok és többéves halászati gazdálkodási tervek formájában, és vegyék fontolóra, hogyan hozható létre egy fenntartható akvakultúra-ágazat, tekintettel arra, hogy óriási lehetőségek rejlenek benne a megújuló energiaforrásokkal való üzemeltetés tekintetében;

40.  emlékeztet arra, hogy a kereskedelmi céllal halászott halaknak és kagylóknak a biológiailag biztonságos határértékeken belül kell maradniuk a jó környezeti állapot elérése és a halászati ágazat hosszú távú fenntarthatóságának megőrzése érdekében;

41.  kéri a Bizottságot, hogy vegye nyilvántartásba a hobbihorgászat fogásainak volumenét, hogy szabályozza ezt a tevékenységet, és kösse mind a hobbihorgászatot, mind a foglalkozásszerű halászatot a maximális fenntartható hozam célkitűzéseihez;

42.  a halállományokkal kapcsolatos átfogó kutatásokat sürget, különös tekintettel a veszélyeztetett fajokra és az ezekkel kapcsolatos biológiai kölcsönhatásokra, tekintettel arra, hogy nincsenek pontos adatok és ezek hiányában az értékelések nem egyértelműek és nem megbízhatóak; sürgeti a természetes ívóhelyek megőrzését;

43.  kéri, hogy a közvetett halászat (gazdátlanul sodródó hálók, kagylótenyésztésre használt hálók) hatásainak és a védett fajok járulékos fogásainak felbecslésére irányuló projekteket értékeljék ki és népszerűsítsék, mivel becslések szerint csak az Adriai-tengeren több mint 40 000 tengeri teknőst fognak ki nem szándékosan; véleménye szerint sürgősen szükség van környezeti tanulmányokra és a probléma enyhítésének eszközeit (pl. a teknősök kiszabadulását lehetővé tevő eszközöket) vizsgáló tanulmányokra;

44.  a hajógyártás – többek között a szabadidőhajó-ágazat – határozott támogatását sürgeti, annak modernizálására és szakosítására összpontosítva munkahely-teremtés és a kék technológiákkal összhangban lévő fenntartható és versenyképes növekedés megvalósítása érdekében;

45.  sürgeti az ipari körzetek, illetve a makrorégió különböző régióinak körzetei közötti testvérkapcsolatok és együttműködés erőteljes támogatását; a körzetek kialakításának elősegítése érdekében az ágazat legjelentősebb tapasztalatai és az ugyanazon megközelítést fejleszteni szándékozó egyéb régiók helyzetére vonatkozó információk cseréjén belül ösztönzi a bevált gyakorlatok cseréjét;

46.  hangsúlyozza a szabadidős, sportcélú és családi halászat támogatásának és előmozdításának fontosságát az integrált halászati és turisztikai szakpolitikák (halászat és halászati turizmus, tengeri akvakultúra) mellett, különösen a szigeteken, az itt élők és a kisebb part menti települések helyi kulturális hagyományainak és tengeri életmódjának megőrzése érdekében; ösztönzi a fenntartható, kisléptékű és hagyományos halászatot és akvakultúrát, összekapcsolva egy diverzifikáltabb kulináris kínálattal, valamint a helyi halpiacok előmozdítását, ami a legjobb módja a fenntarthatóság biztosításának és a part menti turisztikai tevékenységek fokozottabb támogatásának;

47.  kéri a Bizottságot, hogy támogassa és mozdítsa elő a halászati gazdaságok és a halászatban dolgozók részvételét olyan projektekben, amelyek a kultúrával és a kulturális örökséggel – többek között a halászattal, a tengerhajózással és a hagyományos halászati területekkel és foglalkozásokkal – összefüggő turizmushoz kapcsolódnak;

48.  hangsúlyozza a szociális gazdaság és a női vállalkozók jelentőségét a kék növekedés pillér megvalósítása szempontjából, és felhívja az EUSAIR stratégiában részt vevő tagállamokat, hogy ösztönözzék és támogassák a nők részvételét valamennyi ide tartozó ágazatban; emlékeztet a kis- és mikrovállalkozások érintett régiókban és területeken betöltött alapvető szerepére, és kéri az EUSAIR-ben részt vevő tagállamokat, hogy hajtsanak végre a gazdasági tevékenység e formáit előmozdító aktív politikákat;

49.  támogatja a hidrogeológiai kockázat és a tengerparti erózió csökkentésére irányuló intézkedéseket;

50.  hangsúlyozza a kutatás fontosságát, és arra ösztönöz, hogy a tengerészeti és tengeri körzetek kapjanak erőteljes támogatást;

51.  hangsúlyozza, hogy az akvakultúra és a tengeri akvakultúra fejlesztése fontos szerepet játszhat nem csupán a fajok sokféleségének helyreállításában, hanem az adriai- és jón-tengeri régió gazdasági növekedésében is;

52.  felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a – például a part menti akciócsoportok által létrehozott projektek fenntarthatóságához hasonló – bevált gyakorlatok cseréjét;

A régió összeköttetéseinek megteremtése

53.  megállapítja, hogy égető szükség van a részt vevő országok közötti, valamint ezen országok és szomszédaik közötti közlekedési és energiaügyi összeköttetésekre – köztük a tengeri közlekedésre, intermodális kapcsolatokra a hátországgal és az energiahálózatokra –, amelyek a makrorégió gazdasági és társadalmi fejlődésének előfeltételét képezik; hangsúlyozza az Adriai-tenger két partja közötti összeköttetések hiányát és az adriai- és jón-tengeri terület infrastrukturális hiányosságait;

54.  felhív olyan fenntartható szállítási útvonalak megvalósításának ösztönzésére, amelyek által csökkenteni lehet az utazási időt, a szállítási és logisztikai költségeket, valamint az externáliákat; tengeri–szárazföldi kapcsolódási pontokhoz kapcsolódó nagy stratégiai beruházásokra hív fel az országok közötti intermodális szállítási lehetőségek megteremtése, a kohézióhoz való hozzájárulás, az átfogó hálózat erősítése és a közúti túlterheltség, ezáltal a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében; felhívja a figyelmet arra, hogy fejleszteni kell a tengeri autópályák és az Adriai-tenger két partja közötti – mind észak-dél, mind kelet-nyugat irányú – hajóutak tengeri és kikötői kabotázsdimenzióját; rámutat, hogy fokozott koordinációra van szükség a tengeri forgalom túlzsúfoltságának megelőzése és a megfelelő irányítás és ellenőrzés javítása érdekében;

55.  ösztönzi a tengeri közlekedésből eredő szén-dioxid-kibocsátások nyomon követéséről, jelentéséről és hitelesítéséről szóló 2015/757/EU rendelet innovációra való felhasználását, és fenntartható tengeri szállítás kialakítását a makrorégióban a tengeri járműveket meghajtó alternatív motorok és üzemanyagok használata révén, annak érdekében, hogy a közlekedési ágazatban csökkentsék az üvegházhatásúgáz-kibocsátásokat, és javítsák az energiahatékonyságot;

56.  hangsúlyozza a tengeri közlekedési útvonalak és kikötők Európa más részeivel való összekapcsolásának fontosságát és a TENT-T folyosókkal való összekapcsolásuk szükségességét; sürgeti a részt vevő országokat, hogy erőfeszítéseiket összpontosítsák a jelenlegi TEN-T hálózatban szereplő projektek végrehajtására és annak Délkelet-Európa/az Adriai-tenger keleti partvidéke felé javasolt kiterjesztését célzó, az adriai- és jón-tengeri régióban meglévő hálózati hiányosságok megoldására alkalmas egyéb intézkedésekre: felkéri az érintett országokat, hogy azonosítsák az elsődleges fontosságú, regionális és európai hozzáadott értékkel bíró infrastrukturális projekteket, és javasolja, hogy fordítsanak figyelmet többek között az alábbiakra:

   i. a balti- és adriai-tengeri folyosó kiegészítése, beleértve az egész jón-tengeri és adriai hátságot,
   ii. a skandináv–mediterrán folyosó észak–déli irányú kiterjesztése,
   iii. az Alpok–Nyugat-Balkán vasúti teherszállítási folyosó létrehozása,
   iv. az Ibériai-félsziget és Olaszország középső része, illetve a Nyugat-Balkán jobb összeköttetése,
   v. közúti összeköttetések létesítése a Balkán-térségben a kikötők és a szárazföldi területek között, valamint összekapcsolás a Rajna–Duna folyosóval,
   vi. az Adriai-tenger két partja közötti összeköttetések érdekében a kikötői létesítmények fejlesztése, és a Közép-Európa importárukkal való szélesebb körű ellátását szolgáló stratégiának az észak-adriai kikötők irányító testületei általi előkészítése;

57.  felhív a meglévő infrastrukturális hálózat kapacitásának egészen az utolsó kilométerekig történő optimalizálására, különös tekintettel a makrorégión belüli jelenlegi közúti és vasúti összeköttetésekre; hangsúlyozza, hogy mihamarabb be kell fejezni az adriai–jón autópályát, amely serkentőleg hat majd a makrorégió gazdasági és társadalmi fejlődésére; emlékeztet az adriai- és jón-tengeri térség mindkét oldalán található autópályákat, vasutakat és más infrastruktúrákat összekötő új folyosók fontosságára; rámutat, hogy fokozott koordinációra van szükség a tengeri forgalom túlzsúfoltságának megelőzése és a megfelelő irányítás és ellenőrzés javítása érdekében;

58.  szorgalmazza a nagy sebességű vasúti infrastruktúra fejlesztését, amely összekapcsolja a makrorégiót és jobb összeköttetést tesz lehetővé az EU-val és az EU-n belül; kiemeli az adriai- és jón-tengeri régió, valamint a Tirrén-tenger partja és az adriai- és jón-tengeri part közötti vasúti összeköttetés javításának fontosságát;

59.  sürgeti a részt vevő országokat, hogy fejlesszék tengeri, vasúti és légiközlekedési infrastruktúrájukat, fejlesszék tovább a makrorégió tengeri autópályáját intermodális szállítási eszközök ötvözésével, különösen a hátországgal való összeköttetés kialakítása érdekében, valamint a legfejlettebb technológiákat alkalmazva és minden esetben gondoskodva az állandó magas szintű biztonságról és környezeti fenntarthatóságról javítsanak a szállítási logisztikán; felhívja a részt vevő országokat, hogy értékeljék az e-mobilitási eszközökkel történő fejlesztésére rendelkezésre álló lehetőségeket, amelyek megkönnyíthetik nemzetközi elektronikus jegyértékesítési szolgáltatás nyújtását;

60.  hangsúlyozza a szigetekkel való tényleges összeköttetések hiányát; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e területek életminőségének javítása, az elnéptelenedés megállítása és a társadalmi-gazdasági lehetőségek kiaknázásának lehetővé tétele érdekében, új, összehangolt és piaci alapú lehetőségek feltárásával, az áru- és személyszállító útvonalak használatának optimalizálásával, valamint a magán- és az állami szektor érdekeltjeinek bevonásával biztosítsanak jobb összeköttetéseket; kiemeli, hogy meg kell erősíteni a szigeteken belüli összeköttetéseket és a közlekedési infrastruktúrát a fenntartható belső mobilitás érdekében; hangsúlyozza továbbá, hogy a szigeteken élők számára egész évben megfelelő egészségügyi ellátást és oktatási programokat kell biztosítani;

61.  szorgalmazza a szigetek intermodális összeköttetései terén nagyberuházások megvalósítását, különösen határozott támogatást szeretne a stratégiai fontosságú repülőterek – infrastruktúra, valamint a makrorégió egyéb régióiba vezető új útvonalak tekintetében történő – fejlesztéséhez ;

62.  sürgeti a részt vevő országokat, hogy folytassák az energiaellátás diverzifikálására irányuló erőfeszítéseiket, amely folyamat nemcsak a makrorégió energiabiztonságát fogja növelni, hanem növeli a versenyt és az energiaszegénységet is segít leküzdeni, ami jelentős előnyöket hoz majd a térség gazdasági és társadalmi fejlődése számára; hangsúlyozza, hogy az energiaágazatbeli beavatkozások környezeti hatásának alapos értékelésére van szükség; hangsúlyozza a cseppfolyósítottföldgáz-terminálok (LNG-terminálok) és a hiányzó gázvezeték-hálózatok fejlesztésébe történő beruházások közös tervezésének fontosságát a makrorégióban, ezáltal elősegítve a nagyobb függetlenség és energiabiztonság megvalósítását; ösztönzi továbbá, hogy hozzanak intézkedéseket az energia- és erőforrás-hatékonyság növelése érdekében, ezzel is hozzájárulva a versenyképességhez;

63.  ösztönzi olyan energia-infrastruktúra kifejlesztését, amely képes csökkenteni a szénlábnyomot, növelni az energiahatékonyságot és biztosítani a makrorégió és az azon kívüli területek energiabiztonságát; kiemeli továbbá az intelligens városok koncepciója fejlesztésének és előmozdításának fontosságát hozzáadott érték biztosítása érdekében a makrorégió jelenlegi energiainfrastruktúrája számára;

64.  elismeri a kihasználatlan megújuló energiaforrásokban a makrorégió szempontjából rejlő nagy potenciált; sürgeti a rendelkezésre álló megújuló erőforrások, például a nap-, a szél-, (amennyiben műszakilag kivitelezhető) az árapály- és a hullámenergia kiaknázását az energiatermelés összetételén belül; hangsúlyozza a potenciális vízerőművek fenntarthatóságát és versenyképességét valamennyi részt vevő országban; sürgeti a részt vevő országokat, hogy járuljanak hozzá egy jól működő és összekapcsolt földgáz- és villamosáram-piac kialakításához a makrorégióban, amely egyenlő hozzáférést biztosít az olcsó, megfizethető energiához; hangsúlyozza a határokon átnyúló energiahálózati kapcsolatok fejlesztésének fontosságát az energiaszektorban megvalósuló beruházások támogatásának érdekében, amely kulcsfontosságú előfeltétele az uniós energiahálózatba való integrációnak, továbbá az energiaszektor határokon átnyúló beruházásait akadályozó korlátok felszámolásának fontosságát;

65.  támogatja a makrorégióban a villamosáram- és gáztermelési és -szállítási energetikai infrastruktúra közös tervezését és az abba való beruházást a TEN-T hálózatnak megfelelően, az energiaközösségi érdekű projektek (PECI) listáján szereplő konkrét projektek megvalósításával;

66.  aggodalmának ad hangot, amiért a kőolaj és földgáz tengeri és szárazföldi feltárása és kiaknázása új lendületet kapott, ami katasztrófák és igen súlyos környezeti, gazdasági – a halászati ágazatra is kiterjedő – és közegészségügyi következmények veszélyének teszi ki a makrorégiót; hangsúlyozza, hogy bármely ilyen tevékenységnek összhangban kell lennie az éghajlatváltozásra és megújuló energiára vonatkozó uniós szabályokkal és útmutatásokkal; hangsúlyozza, hogy az Adriai-tenger egy zárt, sekély tenger, amely nem képes szétoszlatni a szennyező anyagokat, és mindkét partján virágzik a turistákat célzó kereskedelem, és a makrorégió növekedésének elsősorban a turizmuson és a különleges környezeti adottságaihoz és ökoszisztémáihoz kapcsolódó tevékenységeken kell alapulnia; hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi fenntarthatóságra és a tengeri tevékenységek biztonságára vonatkozó uniós jogszabályokat és nemzetközi egyezményeket következetesen kell végrehajtani; kéri a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv (2008/56/EK) és a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv (2013/30/EU) maradéktalan végrehajtását;

67.  felhív az adriai- és jón-tengeri makrorégió közös európai közlekedésbiztonsági szabványainak meghatározására;

68.  szükségesnek tartja a határokon átnyúló légi szolgáltatások előmozdítását a makrorégión belüli összeköttetések biztosítására és fejlesztésére irányuló közös projektek megvalósítása révén;

Környezeti minőség

69.  emlékeztet a részt vevő országok tengeri, part menti és szárazföldi ökoszisztémáinak gazdagságára; megjegyzi, hogy az Adriai-tenger a nyilvántartásba vett földközi-tengeri fajok közel felének (49%-ának) ad otthont, és sekélységének, korlátozott áramlásainak és a betorkolló folyók jelentős hatásának köszönhetően a földközi-tengeri térség legegyedibb szubrégiója; közös erőfeszítéseket sürget minden olyan lehetséges intézkedés meghozatala érdekében – mint például tiszta üzemanyagok használata a tengeri közlekedés és a logisztika terén –. amelynek célja a tengeri környezet és a határokon átnyúló szárazföldi élőhelyek megőrzése, valamint a tengeri szennyezés és a part menti és tengeri biológiai sokszínűséget érintő egyéb fenyegetések megelőzése és csökkentése; hangsúlyozza a tengeri és szárazföldi fajok, például a mediterrán barátfókák, barlangi vakgőték, hiúzok, fakókeselyűk és más fajok védelmének fontosságát, és felszólítja a részt vevő országokat, hogy hajtsanak végre arányos intézkedéseket e cél megvalósítása érdekében;

70.  felszólítja a részt vevő országokat, hogy fenntartható turistalátványosságok létrehozásának szándékával osszák meg egymás között a természeti és kulturális örökség kezelése terén, többek között a Natura 2000 területek és az UNESCO helyszínek kapcsán alkalmazott bevált gyakorlataikat;

71.  sürgeti az összes részt vevő országot, hogy erőiket egyesítve valósítsák meg a tengeri területrendezést a tengeri területrendezés keretének létrehozásáról szóló 2014/89/EU irányelvnek megfelelően és a tengerparti övezetek integrált kezelését különböző érdekeltek (a nemzeti, regionális és helyi hatóságok, a helyi lakosság, a kutatói közösség, nem kormányzati szervezetek stb.) bevonásával; úgy véli, hogy a tengeri területek megfelelő közös irányítása fontos keretet biztosít a tengeri erőforrások fenntartható és átlátható használatához;

72.  hangsúlyozza az adriai- és jón-tengeri medencében található folyók és tavak védelmének és megőrzésének fontosságát;

73.  felhívja a figyelmet arra, hogy felelősen kell kezelni a korábbi és a határokon átnyúló környezetszennyezéseket, és meg kell tisztítani az ipari talaj-, víz- vagy légszennyezés, vagy adott esetben a katonai konfliktusokból következő szennyezés által érintett helyszíneket; támogatja a tenger vegyi és hagyományos fegyverek okozta szennyezésének csökkentésére irányuló aktív intézkedéseket; támogatja a tengeri hulladék mennyiségének a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvvel összhangban történő csökkentését, különös tekintettel az adriai-tengeri szigetek hulladékból származó szennyezésére;

74.  aggasztja a műanyaghulladék által a tengerben okozott kár; kéri a Bizottságot, hogy támogassa e hulladék összegyűjtésére és újrahasznosítására irányuló kezdeményezéseket; hangsúlyozza, hogy fontos a halászok bevonása e folyamatba;

75.  felhívja az országokat, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre a használaton kívüli ipari és katonai helyszínek újrahasznosítására vonatkozó átfogó terveket; hangsúlyozza, hogy ezek a helyszínek nem csak veszélyeztetik a környezetet, hanem jelentős kiaknázatlan gazdasági lehetőségeket rejtenek;

76.  felszólít arra, hogy az életminőség javítása céljából ösztönözzék az ipari létesítmények városi központokból és part menti területekről történő áthelyezését;

77.  ragaszkodik az összes meglévő eszköz felhasználásához a legjobb hulladék- és szennyvíz-gazdálkodási megoldások megvalósítása érdekében a térségben a települési szennyvíz kezeléséről szóló, 1991. május 21-i 91/271/EGK európai tanácsi irányelvnek megfelelően;

78.  felhívja a figyelmet azokra a természeti és ember okozta katasztrófákra, amelyek az utóbbi években e régiót sújtották; felhívja a figyelmet az erdőirtás problémájára és éghajlatváltozáshoz kapcsolódó egyéb kockázatokra; hangsúlyozza, hogy a cselekvési terv és minden egyes pillér prioritásai végrehajtása érdekében a természeti katasztrófák kockázatának kezelésére és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó horizontális elveket teljes körűen alkalmazni kell; ösztönzi az országok hidrometeorológiai intézményei közötti együttműködést az extrém időjárási események, éghajlat-változási következmények és a katasztrófakockázat kezelése érdekében; elismeri, hogy a vízügyi, mezőgazdasági és idegenforgalmi ágazat van leginkább kitéve az éghajlatváltozásnak, ezért ösztönzi az együttműködést a nemzeti hatóságok között az alkalmazkodási és kárenyhítő intézkedések végrehajtásának kerete és támogatási mechanizmusa létrehozása céljából;

79.  kiemeli, hogy csökkenteni kell az üvegházhatásúgáz-kibocsátást, különösen a tengeri szállítási ágazatban;

80.  hangsúlyozza, hogy gondot jelentenek a vízkészletekhez való hozzáférés földrajzi és idénybeli eltérései, és hogy nyaranta – amikor a nagyszámú turista érkezése miatt többszörösére nő a vízigény – jelentős vízhiány van a szigeteken és a part menti területeken;

81.  sürgeti egy katasztrófakészültségi regionális központ felállítását az olajszennyezések és nagymértékű környezetszennyezések esetén alkalmazandó közös vészhelyzeti terv létrehozása mellett az Adriai-tenger térségében bekövetkező természeti, illetve az ipari, közlekedési és egyéb tevékenységek, például árvizek, tüzek és kitermelési tevékenységek okozta katasztrófák megakadályozását célzó korai figyelmeztető rendszer létrehozása érdekében; hangsúlyozza, hogy a központnak közvetlen kapcsolatban kell állnia az EU polgári védelmi mechanizmusaival; hangsúlyozza a térség ökoszisztémája és biológiai sokfélesége megőrzésének fontosságát jobb ismeretek és a bevált gyakorlatok megosztása révén;

82.  felhívja a nem uniós országokat, hogy az Unióhoz való jövőbeli csatlakozásukra való felkészülés jegyében gyorsítsák fel az uniós joganyag ágazati szabályozásainak (például a víz-keretirányelv) végrehajtását;

83.  felszólítja a tagállamokat, hogy folytassanak konzultációt a szomszédos országok illetékes hatóságaival és a makrorégió helyi közösségeivel, különösen azon gazdasági tevékenységekkel kapcsolatban, amelyeket az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 2011/92/EU irányelv módosításáról szóló, 2014. április 16-i 2014/52/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti környezeti hatásvizsgálatnak kell alávetni;

Fenntartható és versenyképes idegenforgalom

84.  hangsúlyozza az idegenforgalom rendkívüli fontosságát az európai gazdaság és a társadalmi kohézió unión belüli kialakulása szempontjából, különösen a földközi-tengeri országok, valamint a térség egésze számára; hangsúlyozza, hogy az idegenforgalom környezeti hatásának és fenntarthatóságának megfelelő, az idényjelleget ellensúlyozó új megközelítéseket kell kialakítani; további támogatást sürget a különböző idegenforgalmi projektek közös stratégiai keret hatálya alá tartozó alapokból és más forrásokból történő finanszírozására;

85.  szorgalmazza a határokon átnyúló közúti összeköttetések sürgős javítását a turizmus versenyképességnek növelése érdekében, tekintettel arra, hogy a rossz összeköttetések közlekedési dugókat és hosszú késedelmeket okoznak; hangsúlyozza, hogy turisztikai célokból javítani kell a meglévő légi infrastruktúrát és az Adriai-tenger két partja közötti tengeri összeköttetést;

86.  emlékeztet arra, hogy ösztönözni kell a makrorégió meglévő repülőtereinek használatát az utasok kisszámú csomóponton történő túlzott koncentrációjának elkerülése, valamint a különböző területeken tapasztalt turistaforgalom szempontjából kiegyensúlyozottabb, fenntartható idegenforgalom előmozdítása érdekében;

87.  elismeri a térség gazdag kulturális és természeti örökségét (többek között az olyan kulturális tevékenységeket, mint a mozi, a színház és a zene) mint olyan értéket, amelyre az idegenforgalmi ágazat épül; rámutat arra, hogy valamennyi részt vevő országban számos UNESCO-védelem alatt álló helyszín és Natura 2000 terület található; úgy véli, hogy ezen ágazat jelentős mértékű gazdasági hozzájárulása ellenére az idegenforgalomban rejlő lehetőségek kiaknázása még nem teljes körű, különösen a jelentős szezonális jelleg, valamint az innováció, a fenntarthatóság, a közlekedési infrastruktúra, a turisztikai ajánlatok minősége, a részt vevő érdekeltek készségei és a felelős idegenforgalom-irányítás terén tapasztalható hiányosságok miatt; felhívja a részt vevő országokat, hogy a turistaforgalom diverzifikálása és az év különböző időszakaiban állandó turistaforgalom biztosítása érdekében fogadjanak el olyan politikákat, amelyek a nyári idényen kívül is képesek megfelelő összeköttetéseket és szálláshely-szolgáltatásokat biztosítani; hangsúlyozza az idegenforgalom és a természeti, kulturális és művészeti örökség összekapcsolásának fontosságát;

88.  ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák a fenntartható mobilitási megoldásokat az idegenforgalmi ágazatban, javítva ezzel a turisztikai szolgáltatások minőségét és bővítve azok körét;

89.  elismeri a nemzeti parkok és a természetvédelmi területek, valamint a tájvédelmi körzetek jelentőségét, amelyek a polgárok természetvédelemmel és az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos jövőbeli oktatásának alapját képezik;

90.  hangsúlyozza, hogy a térség idegenforgalmának további fejlődése szempontjából alapvető fontosságú az országok közötti együttműködés; sürgeti az Adriai-tengerre és a Jón-tengerre vonatkozó idegenforgalmi stratégiák kidolgozását, amelyek alapját a fenntarthatóság képezi, és amelyek lehetővé teszik az országok számára, hogy kihasználják a szinergiák előnyeit és a közös kihívásokra makroregionális szinten adjanak válaszokat; úgy véli, hogy együttműködésre van szükség az adriai és a jón-tengeri régió mint úti célpont népszerűsítéséhez;

91.  felszólítja az Európai Bizottságot, a részt vevő országokat és a helyi és regionális hatóságokat, hogy hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek az érdekelt szereplőket a turisztikai infrastruktúra fejlesztésére sarkallják;

92.  hangsúlyozza a kulturális és kreatív iparágak támogatásának fontosságát, különös tekintettel az ágazat vállalkozásainak fejlesztéséhez, a vállalkozói társulási folyamatokhoz, illetve a zene, a színház, a táncművészet és a filmművészet ágazatának nyújtott támogatásokra; ösztönzi az integrációt népszerűsítő fesztiválok, kongresszusok és kulturális rendezvények szervezését;

93.  felhívja a figyelmet arra, hogy könnyebb hozzáférést kell biztosítani a támogatásokhoz és finanszírozáshoz a turisztikai ágazat számára nélkülözhetetlen kkv-k számára; arra ösztönzi a régió érdekelt szereplőit, hogy a tapasztalatok megosztása, a kapcsolatépítés és nemzetközi partnerek találása érdekében vegyenek részt az európai vállalkozások hálózatában (Enterprise Europe Network);

94.  hangsúlyozza az intelligens szakosodás, valamint az intelligens városok és községek projekt fontosságát a meglévő innovációs platformok fejlesztése, például az adriai- és jón-tengeri területen egy kreatív körzet kialakítása révén;

95.  az egész éves idegenforgalom előmozdítása és a turisztikai célpontok versenyképességének javítása érdekében támogatja a diverzifikált idegenforgalmi ajánlatok fejlesztését, beleértve a tematikus turisztikai parkokat és útvonalakat, a kulturális, vidéki, egészség-, orvosi, önogasztronómiai, tengeri, konferencia- és sportturizmust, köztük a kerékpározást, golfot, búvárkodást, túrázást, síelést, hegymászást és szabadtéri sportokat, a fenntarthatóságra alapozva; a jelentős turisztikai központokra és a keskeny tengerparti területekre nehezedő nyomás csökkentése és az idényjelleg megszüntetése érdekében támogatja a falusi turizmus fejlesztését; támogatja az idegenforgalmi tevékenységeknek a hátország irányába történő kiterjesztését a makrorégiók fővárosainak fő nevezetességeit is magukban foglaló integrált turisztikai termékek létrehozása segítségével;

96.  hangsúlyozza az idegenforgalmi igazgatás és infrastruktúra közötti összhang fontosságát, valamint annak szükségességét, hogy a regionális sajátosságok figyelembevétele mellett javítsák a szolgáltatások és a lehetőségek minőségét és kínálatát; hangsúlyozza továbbá a helyi és regionális hagyományok támogatásának és megőrzésének jelentőségét is;

97.  hangsúlyozza az alternatív útvonalak és üzleti modellek felfedezésének fontosságát, valamint a hajós körutazások kínálatának jobb összekapcsolását a helyi emberekkel és termékekkel, mivel így a fenntarthatatlan torlódás jobban kezelhető és a lehetőségek jobban kiaknázhatók, továbbá a helyi gazdaság is tartós gazdasági haszonhoz jut; elismeri a makroregionális turisztikai útvonalak meglévő útvonalak feltérképezése és további népszerűsítése révén történő fejlesztésének és az ezekhez kapcsolódó márkaépítésnek a fontosságát;

98.  támogatja a terület reprezentatívabb termékcsoportjainak idegenforgalmi célokra történő fejlesztését és promóciós-forgalmazási programok kidolgozását;

99.  hangsúlyozza, hogy a környezetbarát és minőségi idegenforgalom fejlesztéséhez megfelelő szolgáltatásokat és kapcsolódási területeket kínáló hálózattal rendelkező, valóban intermodális szállításra van szükség;

100.  támogatja egy adriai- és jón-tengeri charta kidolgozását, amely konkrét kritériumok, alapelvek és iránymutatások megfogalmazásával, valamint az idegenforgalmi célpontok teljesítményének a fenntartható fejlődésük javítása céljából történő értékelését lehetővé tevő európai turisztikai indikátorrendszer (ETIS) végrehajtásával a fenntartható idegenforgalmat előmozdítaná;

o
o   o

101.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint az EUSAIR stratégiában részt vevő országok (Horvátország, Görögország, Olaszország, Szlovénia, Albánia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró és Szerbia) kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 320. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 259. o.
(3) HL C 349. E, 2013.11.29., 1. o.


A kohéziós politikal és az Európa 2020 stratégia felülvizsgálata
PDF 289kWORD 133k
Az Európai Parlament 2015. október 28-i állásfoglalása a kohéziós politikáról és az Európa 2020 stratégia felülvizsgálatáról (2014/2246(INI))
P8_TA(2015)0384A8-0277/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 4., 162. és 174–178. cikkére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a továbbiakban: a közös rendelkezésekről szóló rendelet)(1),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i európai parlamenti és tanácsi 1304/2013/EU rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló 1082/2006/EK rendeletnek a csoportosulások létrehozásának és működésének egyértelművé tétele, egyszerűsítése és javítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2013. december 17-i 1302/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a Kohéziós Alapról, és az 1084/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1300/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel az „A növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások: a fejlődés és a jó kormányzás előmozdítása az Unió régióiban és városaiban” című, a gazdasági, szociális és területi kohézióról szóló hatodik, 2014. július 23-i bizottsági jelentésre (a továbbiakban: a hatodik kohéziós jelentés),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel a Bizottság gazdasági, társadalmi és területi kohézió terén elért haladásról szóló, „A válság városi és regionális vetülete” című, 2013. június 26-i nyolcadik jelentésére,

–  tekintettel a 2014. január 14-i, „Intelligens szakosodás: hálózatépítési kiválóság a jó kohéziós politikáért” című állásfoglalására(9),

–  tekintettel az Európai Unió tagállamainak a kohéziós politika új programozási időszakának hatékony és időbeni elindítására való felkészültségéről szóló, 2014. január 14-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az Európai Bizottságnak az EU kohéziós politikájáról szóló 7. és 8. eredményjelentéséről, valamint a 2007-2013 közötti időszak programjainak végrehajtásáról szóló 2013. évi stratégiai jelentésről szóló, 2014. február 26-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a 2014-2020 közötti időszakra szóló kohéziós politika elindulásában bekövetkezett késedelemről szóló, 2014. november 27-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel „Az innovatív pénzügyi eszközök következő generációjának kerete: az EU tőke- és hitelfinanszírozási platformja” című, 2011. október 19-i bizottsági közleményre (COM(2011)0662),

–  tekintettel az európai hosszú távú befektetési alapokról szóló, 2015. április 29-i (EU) 2015/760 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(13),

–  tekintettel „A Stabilitási és Növekedési Paktum hatályos szabályai által biztosított rugalmasság legjobb kihasználása” című, 2015. január 13-i bizottsági közleményre (COM(2015)0012),

–  tekintettel az Általános Ügyek (Kohézió) Tanácsa által 2014. november 19-én elfogadott, a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról és a növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházásokról szóló hatodik jelentésről szóló tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Régiók Bizottságának a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló hatodik jelentésről szóló, 2014. december 3-i véleményére(14),

–  tekintettel az „Az Európa 2020 stratégia felülvizsgálatának terve: hozzájárulás a Régiók Bizottsága az Európa 2020 stratégiát nyomon követő platformjának irányítóbizottsága részéről” című munkadokumentumra(15),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a Bizottság hatodik kohéziós jelentéséről szóló, 2015. január 21-i véleményére(16),

–  tekintettel „A nyilvános konzultáció eredményei az Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiájáról” című 2015. március 2-i bizottsági közleményre (COM(2015)0100),

–  tekintettel „A Stabilitási és Növekedési Paktum hatályos szabályai által biztosított rugalmasság legjobb kihasználása” című, 2015. január 13-i bizottsági közleményre (COM(2015)0012),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A8-0277/2015),

A.  mivel a kohéziós politika az EU-nak az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést szolgáló Európa 2020 stratégia céljaival összehangolt, fő beruházási és fejlesztési politikája, melynek célja a régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentése és a konvergencia előmozdítása, és amely 2020 végéig 351,8 milliárd eurós költségvetéssel rendelkezik; mivel az EU-ban továbbra érezhetőek a gazdasági és pénzügyi válság hatásai – nagyarányú munkanélküliség, egyenetlen és lassú gazdasági fellendülés; és mivel a kohéziós politika célja annak biztosítása, hogy minden energiát és kapacitást az Európa 2020 stratégia fenntartható növekedésre és munkahelyekre irányuló céljai érdekében mozgósítsanak, illetve arra összpontosítsanak;

B.  mivel kulcsfontosságú, hogy a növekedésre és munkahelyekre, valamint a környezet és az éghajlat védelmére irányuló, különböző uniós kezdeményezések továbbra is koherens megközelítést alkalmazzanak; mivel az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezései kulcsszerepet játszanak a kohéziós politika végrehajtására irányuló helyi és regionális szintű koordinációs erőfeszítések fokozásában; mivel a programozásra és a jelentéstételre vonatkozó rendelkezések között nem szerepel olyan egyértelmű mechanizmus, amely kifejezetten a kiemelt kezdeményezéseket célozná, az európai strukturális és beruházási alapoknak (esb-alapok) e kezdeményezések teljesüléséhez történő hozzájárulása vonatkozásában; mivel az Európa 2020 stratégia felülvizsgálatának a kiemelt kezdeményezések végrehajtásával kell foglalkoznia, valamint arra kell irányulnia, hogy egyensúlyt teremtsen egyrészt a pénzügyi, fiskális és gazdasági intézkedések, másrészt a társadalmi, oktatási, környezetvédelmi és egyenlőségi (nemek közti egyenlőség) szempontok között;

C.  mivel egyre nagyobb szükség van arra, hogy a különböző kormányzási szintek és a különböző érintett szereplők jobban magukénak érezzék a stratégiát, valamint hogy a projekt valamennyi végrehajtási szintjén a felelősségmegosztás elve érvényesüljön a megfelelő jogokkal és kötelezettségekkel együtt; mivel a többszintű kormányzást és partnerséget meg kell erősíteni, mivel ezekben az elvekben benne rejlik a lehetőség az adminisztratív kapacitás hiányának kezelésére;

D.  mivel a kohéziós politika céljai vitathatatlanul módosultak az idők során, hogy támogassák a fő uniós prioritásokba történő beruházást, és ennek során beigazolódott alkalmazkodóképességük és hatékonyságuk, ugyanakkor továbbra is központi célként tartva fenn a különböző régiók fejlődési szintjei közötti különbségek csökkentését, a régiók potenciáljának megerősítését és a fenntartható fejlődés előmozdítását; mivel az Európai Stratégiai Beruházási Alap új elemekkel gazdagítja az innovatív, fenntartható és inkluzív növekedés és a szakképesítést igénylő munkahelyek megteremtésére irányuló uniós stratégia egészét;

E.  mivel az Európa 2020 stratégia felülvizsgálata során figyelembe kell venni a gazdasági és pénzügyi válság a tagállamokra és régiókra gyakorolt súlyos, egyenlőtlenül eloszló hatásait, és a koherencia és a hatékonyság érdekében intelligens és kiegyensúlyozott megközelítésre van szükség; mivel ugyanakkor egyéb, pl. az infrastruktúrára, a belső piacra és az adminisztratív kapacitásokra irányuló intézkedéseket is megfontolhat; mivel figyelembe kell venni a különböző területi jellemzőket, különös tekintettel az EU-nak az EUMSZ 174. és 349. cikkében említett régióira;

F.  mivel az Európa 2020 stratégia félidős felülvizsgálata, bár 2015-ben késést szenvedett, mindenek felett lehetőséget kínál a kohéziós politika a stratégia céljainak megvalósításához és a különböző uniós politikák és az uniós költségvetés közt már kialakult kölcsönhatások és kapcsolódások javításához való hozzájárulásának értékelésére (és tudomásul vételére), hogy ezek a stratégia végrehajtásának hatékony hajtóerejévé váljanak; mivel ez a szakasz kulcsfontosságú a jövő kohéziós politikájának egy Európa-szerte érvényesülő beruházási politikaként való kialakítása szempontjából, kiemelten kezelve a fejlődési különbségek csökkentését és újra felgyorsítva a konvergencia-folyamatot;

Az Európa 2020 stratégia és annak a kohéziós politikával való összefüggése

1.  emlékeztet arra, hogy az Európa 2020 stratégia az Európai Unió átfogó, hosszú távú, a foglalkoztatást és növekedést célzó stratégiája, amelynek középpontjában öt, ambiciózus célkitűzés áll: foglalkoztatás, innováció, éghajlatváltozás és energetikai fenntarthatóság, oktatás, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés felszámolása; megjegyzi, hogy a célkitűzéseket hét kiemelt kezdeményezés kíséri, valamint hogy a 2010-ben azonosított kihívásokat egyenlőtlenül kezelték, valamint hogy a célok – így a munkanélküliség leküzdése – megvalósítása felé tett uniós szintű előrelépés még mindig mérsékelt; hangsúlyozza, hogy az EU-nak a fenntartható növekedést és fejlődést, valamint a tisztességes foglalkoztatást kell a középpontba állítania, hogy beruházásai hosszú távon hasznot hozzanak;

2.  kiemeli, hogy a nemek közti egyenlőség terén való előrelépés a gazdasági növekedéshez, a fenntartható fejlődéshez és a társadalmi kohézióhoz is hozzájárulhat;

3.  rámutat, hogy az EU gazdaságirányítási keretét és annak végrehajtási mechanizmusát, az európai szemesztert, 2010-ben hozták létre, hogy biztosítsák a tagállami költségvetési politikák, strukturális reformok és a növekedéssel és munkahelyekkel kapcsolatos nemzeti költségvetési politikák jobb hozzáigazításának uniós és nemzeti szintű koordinációját a stratégia végrehajtása érdekében; felhívja a figyelmet arra, hogy továbbra is vannak még megválaszolatlan koordinációs és szinkronizációs kihívások;

4.  hangsúlyozza, hogy a 2007–2013 közti időszakra vonatkozó kohéziós politika, amely az azt megelőző lisszaboni stratégiához igazodik, és amely hasonló alapvető célkitűzésekkel rendelkezik, az Európa 2020 stratégia indításakor már végrehajtási szakaszban volt, és ezért az új stratégiai célkitűzéseknek megfelelő átprogramozás egyszerre lett volna nehéz és kontraproduktív; rámutat ugyanakkor, hogy a globális gazdasági válság idején a kohéziós politika nemcsak hogy az egyetlen beruházási forrás volt sok tagállam számára, de a lisszaboni forráselkülönítés révén jelentős mértékben támogatta a stratégia végrehajtását célzó nemzeti politikákat, illetve hozzájárult azokhoz, ahogyan az a hatodik kohéziós jelentésből és számos bizottsági közleményből és tanulmányból is kitűnik; emlékeztet arra, hogy a lisszaboni stratégia idővel elvesztette a tagállamok, régiók és városok elkötelezettségét, és hogy az Európa 2020 stratégia irányítása különösen összhangban van a kohéziós elvekkel és eszközökkel, ami biztosíthatja, hogy a stratégia végrehajtása mellett minden fél elkötelezze magát;

5.  a 2007–2013 közötti programozási időszakra vonatkozó utólagos értékelések összefüggésében felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztasson a kohéziós politikának az Európa 2020 stratégia célkitűzéseihez való konkrét hozzájárulásáról, teljesítményéről és eredményorientáltságáról; fontosnak tartja a kohéziós politikának a stratégia átfogó célkitűzéseihez való hozzájárulásával kapcsolatos, rendelkezésre álló bizonyítékok valósága és korlátai megértését, valamint az EU gazdaságait érintő zavarok végiggondolását, különösen a válság által súlyosan érintett országok esetében; úgy értékeli, hogy ezek a következtetések hasznosak lehetnek a stratégia végrehajtása tekintetében;

6.  hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika az EU legfontosabb, valamennyi régiót lefedő eszköze a reálgazdaságba való beruházáshoz, és az európai szolidaritás kifejeződéseként funkcionál a növekedés és a jólét kiterjesztése, illetve a gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségek csökkentése révén; rámutat, hogy a kohéziós politika maradéktalanul igazodik az Európa 2020 stratégia célkitűzéseihez, és biztosítja a szükséges beruházási keretet, anélkül azonban, hogy annak puszta végrehajtási eszköze volna; ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy az új felépítésben az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) tematikus koncentráció révén 11, egyenesen az Európa 2020 stratégia célkitűzéseiből eredő tematikus célkitűzésre irányulnak, valamint hogy közvetlenül ezekhez a tematikus célkitűzésekhez kapcsolódó előfeltételeket határoztak meg annak biztosítása érdekében, hogy a beruházásokat azok maximális hatékonyságát biztosítva hajtsák végre; hangsúlyozza, hogy teljes mértékben támogatja ezt az új megközelítést, amely hozzájárul a ráfordítások hatékonyságának fokozásához;

7.  hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika szinergiákat alakít ki egyéb uniós politikákkal, így a digitális egységes piacra, az energiaunióra, az egységes tőkepiacra irányuló politikával, valamint a szociális politikával, valamint hogy, eszközei és célkitűzései révén, ideértve a makroregionális stratégiákat, a városfejlesztési menetrendet, a területfejlesztési menetrendet, a kkv-kba való beruházást, az intelligens növekedést és az intelligens szakosodási stratégiákat, jelentősen hozzájárul az egységes piac megerősítéséhez és az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához; ebben az összefüggésben Európa-szerte felhívja a nemzeti és regionális hatóságokat, hogy hozzanak létre intelligens szakosodási stratégiákat és használják ki a különböző uniós, nemzeti és regionális (magán- és állami) eszközök szinergiáit;

8.  rámutat a szélesebb körű, gazdasági irányítási folyamathoz az esb-alapok hatékonyságát a gondos gazdasági irányításhoz kapcsoló intézkedések révén való kapcsolódásra; felhívja a tagállamokat, hogy felelősen járjanak el annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben elkerüljék azok alkalmazását, valamint hogy megelőzzék az esb-alapok végrehajtását és a kohéziós politika célkitűzéseinek elérését hátráltató hatásokat; hangsúlyozza továbbá, hogy támogatni kell az átmenetileg költségvetési nehézségekkel küzdő tagállamokat; üdvözli a Stabilitási és Növekedési Paktum hatályos szabályainak keretei között bevezetett rugalmassági mechanizmust (COM(2015)0012), amelynek célja a beruházások, a strukturális reformok és az erőforrásoknak a hosszú távú fenntartható növekedés előmozdítását és az Európa 2020 stratégia célkitűzései felé való előrelépés megkönnyítését szolgáló felhasználása közötti kapcsolat megerősítése;

9.  aggodalommal hangsúlyozza a kohéziós politika késedelmes végrehajtását a jelenlegi programozási időszak folyamán; kiemeli, hogy ugyan az operatív programok nagy többségéről már megállapodtak, maga a végrehajtás még rendkívül korai szakaszban van; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy értékeléseket lehet végezni a politika forrásainak a fenntartható növekedéshez és munkahelyteremtéshez hozzájáruló prioritásokhoz való hozzárendeléséről; ebben az összefüggésben megjegyzi, hogy a Bizottság által közzétett első értékelés szerint a K+I, a kkv-k, az ikt, a karbonszegény gazdaság, a foglalkoztatás, a társadalmi befogadás, az oktatás és kapacitásépítés céljaira juttatott összegek az előző programozási időszakokhoz képest jelentősen növekedtek, míg a közlekedési és környezeti infrastruktúrára irányuló támogatás szintje csökkent; felhívja a figyelmet arra, hogy az Európa 2020 stratégia félidei felülvizsgálatakor az európai strukturális és beruházási alapok 2014-2020 közötti időszakra szóló végrehajtására vonatkozó adatok valószínűleg még nem fognak rendelkezésre állni, és hogy ennek eredményeként lehetséges, hogy ebben a szakaszban még nem lehet konkrétan értékelni az említett alapoknak a stratégia céljai megvalósításához való hozzájárulását; értékeli, hogy a tagállamok intézkedéseket hoztak például annak biztosítása érdekében, hogy forrásaik 20%-át az éghajlatváltozás elleni fellépésre fordíthassák;

10.  elismeri, hogy az eredményességmérési keret létrehozása és az előzetes feltételeknek való megfelelés bevezetése, valamint az országspecifikus ajánlásokkal való kapcsolatok a kohéziós politika 2014 – 2020 közötti programozási időszaka során jobb beruházási környezet biztosítanak ahhoz, hogy a kohéziós politika maximálisan hozzájáruljon az Európa 2020 stratégia kiemelt céljainak eléréséhez;

Felülvizsgálat és az ehhez kapcsolódó kihívások

11.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság 2014-ben azzal indította el a stratégia felülvizsgálatára irányuló folyamatot, hogy közzétette „Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést szolgáló Európa 2020 stratégia végrehajtásának áttekintése” című közleményét, ugyanakkor sajnálatosnak tartja, hogy a dokumentum nem hivatkozik kellőképp a kohéziós politikára és az azzal összefüggő eszközökre; értékeli, hogy a folyamat egy 2014 májusa és októbere között végrehajtott nyilvános konzultációval folytatódott, melynek célja a felülvizsgálati folyamatot támogató adatgyűjtés volt, és üdvözli, hogy megerősítést nyert a stratégia relevanciája és célkitűzéseinek hasznossága;

12.  megjegyzi, hogy általános vélekedés szerint a kiemelt kezdeményezések betöltik céljukat, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy láthatóságukat meglehetősen alacsonynak tartják; sajnálatát fejezi ki , hogy a gazdasági és pénzügyi válság súlyosbította az egyenlőtlenségeket az Európai Unión belül, valamint a stratégia több kiemelt célja megvalósításában elért elégtelen eredmények miatt, különösen a foglalkoztatás, a kutatás és fejlesztés, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés vonatkozásában; üdvözli azt a következtetést, miszerint a stratégia megvalósításának javítása érdekében - a vertikális és horizontális partnerségek megszilárdításával - szükséges a felelősségvállalás és a helyszínen való szerepvállalás fokozása; hangsúlyozza, hogy a stratégiának ösztönöznie kell a folyamathoz és az eredményekhez való igazodástól a tényleges eredményorientált megközelítéshez való elmozdulást, hogy a stratégiához kapcsolódó uniós politikák a lehető leghatékonyabb és legeredményesebb módon valósuljanak meg;

13.  üdvözli az Európa 2020 stratégia végrehajtására vonatkozó eredménymutatók Eurostat általi rendszeres közzétételét; ugyanakkor a NUTS II és NUTS III szinten biztosított adatok vonatkozásában nagyobb és pontosabb regionális részletességre szólít fel, amely a különböző uniós régiókban - azok fejlettségi szintjétől függetlenül - egyre nagyobb jelentőséggel fog bírni az előre nem látható gazdasági és társadalmi problémák miatt; emellett rámutat a kohéziós politika három – gazdasági, társadalmi és területi – dimenziójára, és ennek fényében úgy véli, hogy a kohéziós politika eredményességét nem csupán gazdasági indikátorok alapján kellene mérni; felhívja ebben az összefüggésben a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák a megbeszéléseket és hatékonyabban működjenek együtt inkluzívabb mutatók kialakítása érdekében, melyek kiegészítenék a GDP-t, és amelyeket jobban figyelembe vennének az Európa 2020 stratégia kiemelt céljai elérése felé tett előrehaladás értékelésekor;

14.  megjegyzi, hogy az Európa 2020 stratégia felülvizsgálatára vonatkozó bizottsági javaslat közzététele 2015 vége előtt esedékes, és sajnálattal veszi tudomásul ezt a késedelmet, mivel azt eredetileg 2015 elejére ütemezték; hangsúlyozza, hogy erre ismét a kohéziós politikai ciklus egy „meglehetősen alkalmatlan” pillanatában kerül sor, amikor a végrehajtási folyamat már jó ideje tart; emellett hangsúlyozza, hogy a korai átprogramozás a kohéziós politika hosszú távú stratégiai tervezése tekintetében a kívánt eredménnyel teljesen ellentétes hatást eredményezne;

15.  üdvözli az uniós pénzeszközök jobb végrehajtásáért felelős munkacsoport létrehozását; üdvözli továbbá a „Strukturálisreform-támogató Szolgálat” létrehozását, amely hivatalosan 2015. július 1-jén kezdte meg munkáját, és amely technikai segítséget nyújt a tagállamoknak ahhoz, hogy hatékonyabban valósítsák meg a strukturális reformokat és az országspecifikus ajánlásokat;

16.  mindazonáltal elismeri, hogy figyelembe kell venni a gazdasági kilátások alakulását, az új eszközök használatát, a stratégia célkitűzéseinek megvalósítása felé tett előrelépést és a műveleti kiigazítások végrehajtásának ebből eredő szükségességét;

17.  ezért kéri, hogy az Európa 2020 stratégia félidős felülvizsgálatának hatóköre intelligens és kiegyensúlyozott legyen, és összpontosuljon a stratégia öt célkitűzésének és kiemelt kezdeményezéseinek jobb összekapcsolására, valamint azon módszerek azonosítására, amelyekkel mindez az összetettség mértékének további növelése és túlzott adminisztratív terhek nélkül jobban kivitelezhető és értékelhető; hangsúlyozza, hogy ennek figyelembe kell vennie az uniós gazdaság erősségeit és gyengeségeit, a növekvő egyenlőtlenségeket (például a vagyon tekintetében), a nagyarányú munkanélküliséget és a magas államadósságot; hangsúlyozza, hogy a költségvetési és gazdasági kormányzás makrogazdasági feltételeinek középpontba állításával párhuzamosan folytatni kell az EU 2020 stratégiában kitűzött, kiemelt célok felé tett előrelépést; úgy véli, hogy emellett figyelmet kell fordítani a fokozott társadalmi és környezeti fenntarthatóság, a fokozott társadalmi befogadás, valamint a nemek közötti egyenlőség kérdésére; hangsúlyozza, hogy fontos az Európai Bizottság szolgálatainak a tagállami hatóságok adminisztratív kapacitása javításához nyújtott további támogatása;

18.  ismételten felszólít a stratégia felelősségvállalással, elkötelezettséggel, átláthatósággal és részvétellel kapcsolatos dimenzióinak a helyi és regionális hatóságok és valamennyi érintett civil társadalmi szereplő és érdekelt fél bevonása révén történő növelésére, a célkitűzések megállapításától és kidolgozásától egészen a stratégia végrehajtásáig, nyomon követéséig és értékeléséig; hangsúlyozza a többszintű kormányzáson, ösztönző rendszereken, hatékony, vegyes, felülről és alulról is építkező megközelítésen, a kohéziós politika partnerségi modelljén és általában a köz- és magánszféra közötti partnerségeken alapuló megerősített kormányzási struktúra kiemelt fontosságát a hosszú távú célkitűzések végrehajtásához szükséges tényleges kapacitások biztosítása szempontjából; emlékeztet arra, hogy tagállami intézményi és jogi keretekkel összhangban a regionális és helyi önkormányzatok is felelősek az állami beruházásokért, ezért el kell ismerni kulcsfontosságú szerepüket a stratégia végrehajtásában;

19.  emellett javasolja, hogy a helyi és regionális hatóságok és érdekelt felek az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos kötelezettségvállalásait újítsák meg egy, a szóban forgó partnerek, a tagállamok és a Bizottság közti paktum formájában, a felelősségvállalás és részvétel biztosítása érdekében, valamint hogy fogadjanak el egy, a 2014–2020 között időszakra vonatkozó kohéziós politika által a partnerséggel kapcsolatban bevezetett magatartási kódexhez hasonló magatartási kódexet;

20.  hangsúlyozza az Európa 2020 stratégia valóban területi megközelítésének szükségességét az állami beavatkozásoknak és beruházásoknak a különböző territoriális sajátosságokhoz és egyedi szükségletekhez való hozzáigazítása céljából; hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos az Európa 2020 stratégia átfogó megközelítésének és a területfejlesztési menetrend 2020 (TM 2020) területi megközelítésének összekapcsolása; emellett úgy véli, hogy lehetővé kell tenni az Európa 2020 stratégia testre szabott, önkéntes regionális célkitűzéseinek kialakítását, és azt regionális szinten kell megvitatni, a helyi adminisztratív terhek növelése nélkül; hangsúlyozza, hogy a régiók sajátosságaihoz igazított, önkéntes célkitűzéseknek tükrözniük kell a stratégia átfogó céljait, és azokat az előre meghatározott céloknak tartalmazniuk kell; ezzel összefüggésben emlékeztet továbbá a közösségi szinten irányított helyi fejlesztési stratégiák fontosságára;

21.  elismeri azt a jelentős szerepet, amelyet a városok és városi területek töltenek be a növekedés és a munkahelyteremtés előmozdításában, és kéri, hogy az Európa 2020 stratégia felülvizsgálatakor kövessenek szélesebb, holisztikus megközelítést a városok mint olyan egységek jövőbeli fejlesztése vonatkozásában, amelyek aktív szerepet játszanak a az EU 2020 stratégia céljainak elérésében; ezért kéri a Bizottságot, hogy fordítson kellő figyelmet a közelmúltban kiadott, a városfejlesztési menetrendről szóló rigai nyilatkozatra, tekintettel az – akár kicsi, közepes vagy nagy – városi területek által betöltött alapvető szerepre; különösen hangsúlyozza, hogy olyan stratégiát kell kidolgozni, amely figyelembe veszi a kis- és közepes méretű városi területek sajátos igényeit, egy olyan megközelítés alapján, amely szinergiákat alakít ki a digitális menetrend és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz között;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson tájékoztatást a territoriális aspektusoknak a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés és a fenntartható fejlődés tényezőiként betöltött szerepéről, továbbá kéri, hogy az Európa 2020 stratégia felülvizsgálata során foglalkozzanak a territoriális hatásokkal és adjanak útmutatást az ilyen hatások kezeléséhez; megismétli a helyi és regionális hatóságokkal való konzultáció fontosságát e tekintetben, mivel ezek meghatározó szerepet játszanak a területfejlesztési stratégiák végrehajtásában; hangsúlyozza továbbá, hogy a makroregionális stratégiák és általában az európai területi együttműködés jelentős szerepet játszhatnak az Európa 2020 stratégia céljainak sikeres végrehajtásában, mivel sok fejlesztési projekt határokon átnyúló területekkel is rendelkezik, és így számos régiót és országot magában foglal, valamint képesek helyi válaszokat adni a hosszú távú kihívásokra;

23.  hangsúlyozza az új uniós beruházási eszköz, az Európai Stratégiai Beruházási Alap (EFSI) fontosságát, amely támogatni fogja akár 315 milliárd euró mozgósítását befektetések céljaira, az uniós beruházási hiány kiegyenlítése és a közkiadások hatásának maximalizálása érdekében; hangsúlyozza, hogy az EFSI-nek ki kell egészítenie az esb-alapokat, illetve azokhoz hozzá kell adódnia; sajnálattal állapítja meg, hogy az EFSI nem kötődik egyértelműen az Európa 2020 stratégiához, de úgy véli, hogy célkitűzései és megvalósítható, fenntartható projektek kiválasztása révén egyes területeken hozzájárul annak végrehajtásához;

24.  hangsúlyozza továbbá, hogy az intelligens szakosodási stratégiáknak a befektetési eszközök egyik központi elemeként való kezelése révén mindenképpen biztosítani kell az uniós eszközök közti teljes koherenciát és szinergiákat a köztük vagy a politika végrehajtásának különböző szintjei közti átfedések vagy ellentmondások kiküszöbölése érdekében; ezért kéri, hogy az Európa 2020 stratégia felülvizsgálata erősítse azt meg a növekedés és munkahelyteremtés hosszú távú uniós stratégiai kereteként, és foglalkozzon a politikai eszközök, többek között az EFSI koordinálása által jelentett kihívással, valamennyi rendelkezésre álló forrás hatékony felhasználása és az átfogó stratégiai célok tekintetében várt eredmények elérése érdekében;

25.  kéri a Bizottságot, az EU általános harmonikus fejlődésének előmozdítása érdekében és tekintettel a kohéziós politikának az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérésében játszott kulcsfontosságú szerepére, hogy vegye ezt figyelembe, mikor felülvizsgálja a stratégia célkitűzéseit, az egyes területek jellegzetességeit és korlátait, így például a vidéki területek, az ipari átalakulás által érintett térségek, a súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiók, valamint a szigetek, a határokon átnyúló és hegyvidéki térségek és az EU legkülső régiói esetében, az EUMSZ 174. és 349. cikkeivel összhangban; ezzel összefüggésben rámutat az ez utóbbi régiókban rejlő lehetőségekre az olyan területeken, mint a biotechnológia, a megújuló energia és a biológiai sokféleség;

26.  hangsúlyozza a K+I beruházások mennyisége, minősége és hatása növeléséből eredő egyre jobb eredményeket a kohéziós politika eszközei és a Horizont 2020 keretprogram összehangolt, az Európa 2020 stratégia félidős felülvizsgálata összefüggésében történő használata révén; ezzel összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek felülvizsgálata során erősítse meg a szóban forgó két, fontos szakpolitikai keret között lehetséges valamennyi kölcsönhatást és szinergiát, és hozzon létre egy internetalapú ellenőrzési rendszert, amely azonosítja a strukturális és beruházási alapokból származó finanszírozás, a Horizont 2020, az Európai Stratégiai Beruházási Alap és az egyéb közösségi programok ötvözésének eseteit; üdvözli továbbá azt a tervet, miszerint bevezetnék „a kiválóság pecsétjét” azon kiválóként értékelt pályázók számára, akik ennek ellenére nem tudnak finanszírozáshoz jutni a Horizont 2020-ból, hogy segítsék őket esb-alapokhoz való hozzáférésben;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy alakítson ki koherens és folyamatos értékelési folyamatot az Európa 2020 stratégia céljai megvalósítása terén tett előrehaladás rendszeresen felmérésére, valamint hogy javasoljon megfelelő intézkedéseket azok eléréséhez, illetve fogalmazzon meg ajánlásokat a 2020 utáni kohéziós politikára vonatkozóan; hangsúlyozza továbbá az Európai Parlament felügyeleti szerepét az Európa 2020 stratégia és a kohéziós politika összehangolt, nem csak a Parlamenten belül, hanem valamennyi érintett intézménnyel együtt történő végrehajtása vonatkozásában; e tekintetben arra szólít fel, hogy kellő időben vonják be az Európai Parlamentet a stratégia által érintett politikák kialakítását célzó összes vonatkozó egyeztetésbe, azok végrehajtásába és értékelésébe; fontosnak tartja, hogy ezekben az eszmecserékben mozgósítsák a Régiók Bizottságát, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, a nemzeti és regionális parlamenteket, a helyi és regionális hatóságokat, valamint az egyéb érintetteket és érdekelt feleket;

A jövő kohéziós politikája – a rövid távú kilátásokon túl

28.  úgy véli, hogy az Európa 2020 stratégia felülvizsgálata, amely megelőzi majd a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatára irányuló javaslat benyújtását, alapot biztosít a jövőbeli, 2020 utáni kohéziós politika szerkezetének, valamint az egyéb, a többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos eszközöknek; ezzel összefüggésben fontosnak tartja, hogy hatékonyan kezeljék az összes, fent említett problémát, biztosítva ugyanakkor a stratégiai megközelítés folyamatosságát; emlékeztet továbbá az Unió egészére kiterjedő kohéziós politika hozzáadott értékére, amelynek továbbra is meg kell maradnia az EU egyik fő beruházási eszközének a növekedés, a munkahelyteremtés és az éghajlatvédelem tekintetében, biztosítva ugyanakkor a kiegyensúlyozott, harmonikus fejlődést az Unió valamennyi tagállamában, a változás katalizátoraként és a jólét elősegítőjeként a legkevésbé fejlett régiókban is; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az esb-alapok finanszírozásának fenntartható szintjét 2020 után is biztosítani kell;

29.  rámutat, hogy mind a jövőbeli kohéziós politikát, mind az EU jövőbeli hosszú távú stratégiáját a Bizottság jelenlegi mandátumának lejárta előtt meg kell fogalmazni, tekintettel arra, hogy 2019-ben európai parlamenti választásokra kerül sor, ami jelentős, egyedi időkorlátokat szab a társjogalkotók számára a tárgyalási menetrend vonatkozásában, valamint az új Bizottság és a tagállamok számára az új partnerségi megállapodások és operatív programok a következő többéves pénzügyi keret megkezdése előtt való elkészítésével és elfogadásával kapcsolatban; ugyanakkor megjegyzi, hogy a jövőbeli többéves pénzügyi keretről is megkezdődnek a tárgyalások; ezért felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a kölcsönös összefüggésekből és az időzítés összehangolására vonatkozó követelményekből eredő valamennyi egyedi korlátot, valamint hogy alakítson ki koherens megközelítést az EU hosszú távú fenntartható növekedési és munkahely-teremtési stratégiája, az EU költségvetése, különösen a kohéziós politika, és a többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos, egyéb eszközök vonatkozásában;

o
o   o

30.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak és a régióknak.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 320. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 289. o.
(3) HL L 347., 2013.12.20., 470. o.
(4) HL L 347., 2013.12.20., 259. o.
(5) HL L 347., 2013.12.20., 303. o.
(6) HL L 347., 2013.12.20., 281. o.
(7) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(8) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0002.
(10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0015.
(11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0132.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0068.
(13) HL L 123., 2015.5.19., 98. o.
(14) HL C 19., 2015.1.21., 9. o.
(15)https://portal.cor.europa.eu/europe2020/SiteCollectionDocuments/2459-brochure-BlueprintEU2020.pdf
(16) HL C 242., 2015.7.23., 43. o.


Az európai strukturális és beruházási alapok és az eredményes gazdasági irányítás
PDF 451kWORD 104k
Az Európai Parlament 2015. október 28-i állásfoglalása az európai strukturális és beruházási alapokról és a gondos gazdasági kormányzásról: iránymutatás a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikkének végrehajtásához (2015/2052(INI))
P8_TA(2015)0385A8-0268/2015

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság közleményére az 1303/2013/EU rendelet 23. cikke szerint az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági kormányzást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásról (COM(2014)0494) (a továbbiakban: „az iránymutatás”),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 4., 162. és 174–178. cikkeire,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (a továbbiakban: a közös rendelkezésekről szóló rendelet),

–  tekintettel a Bizottságnak a 23. cikkről szóló nyilatkozatára, amely az 1303/2013/EU rendeletről szóló nyilatkozatok részét képezi(2),

–  tekintettel „A költségvetési megszorítások regionális és helyi hatóságokra kifejtett hatásai, tekintettel az uniós strukturális alapok kiadásaira a tagállamokban” című, 2013. október 8-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a kohéziós politikának a lisszaboni célkitűzések és az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához való hozzájárulásáról szóló, 2010. május 20-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Bizottságnak az EU kohéziós politikájáról szóló 26. és 8. eredményjelentéséről, valamint a 2007–2013 közötti időszak programjainak végrehajtásáról szóló 2007. évi stratégiai jelentésről szóló, 2014. február 26-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2014. év prioritásainak végrehajtása” című, 2014. október 22-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a Bizottságnak az Unión belüli gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló, „A növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások: a gazdasági, társadalmi és területi kohézió előmozdítása az Unióban” című, 2014. július 23-i hatodik jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság „Kohéziós politika: 2013. évi stratégiai jelentés a 2007–2013 közötti programok végrehajtásáról” című, 2013. április 18-i jelentésére (COM(2013)0210),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának az európai strukturális és beruházási alapok (ESBA) eredményességét és a gondos gazdasági kormányzást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásról szóló, 2015. február 12-i véleményére;

–  tekintettel a Parlament „Európai gazdasági kormányzás és kohéziós politika” című, 2014. januári tanulmányára (Belső Politikák Főigazgatósága, „B” Tematikus Főosztály: Strukturális és Kohéziós Politikák),

–  tekintettel a Parlament „Az európai strukturális és beruházási alapok és az eredményes gazdasági kormányzás: iránymutatás a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikkének végrehajtásához” című, 2014. decemberi tájékoztató feljegyzésére (Belső Politikák Főigazgatósága, „B” Tematikus Főosztály: Strukturális és Kohéziós Politikák),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére, továbbá a Költségvetési Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0268/2015),

A.  mivel a kohéziós politika mindenekelőtt és legfőképpen a Szerződésen alapuló politika, amelynek célja a gazdasági, társadalmi és területi kohézió megerősítése az Unióban, és különösen az egyes régiók fejlettségi szintje tekintetében tapasztalható eltérések csökkentése;

B.  mivel a kohéziós politika jelenlegi jogi kerete kapcsolatban áll ugyan az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés uniós stratégiájával, az európai szemeszterrel, az Európa 2020 stratégiára vonatkozó iránymutatással és az érintett tagállamokra vonatkozó országspecifikus ajánlásokkal, ugyanakkor azonban rendkívül sajátos feladatokat is ellát, egyedi célokat követve és horizontális elvek alapján;

C.  mivel az európai strukturális és beruházási alapokra (az esb-alapokra) vonatkozó jelenlegi jogi keret további rendeltetése, hogy megerősítse az összhangot, a kiegészítő jelleget és a szinergiákat a többi uniós politikával és eszközzel;

D.  mivel nyilvánvaló, hogy a gondos kormányzás és a hatékony intézmények az erőteljes gazdasági és társadalmi fejlődés alapfeltételei, mellettük azonban túl kevés figyelmet kapott a makrogazdasági tényezőknek a kohéziós politika működési keretére gyakorolt hatása;

E.  mivel a gazdasági és pénzügyi bizonytalanság és kiszámíthatatlanság következménye az állami és a magánberuházások csökkenése lehet;

F.  mivel az iránymutatás tárgya az esb-alapok hatékonyságát a megfelelő gazdasági kormányzással összekapcsoló, a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikkének első részében foglalt intézkedések együttese; mivel ez átprogramozással és a nem kötelező kifizetések felfüggesztésével kapcsolatos, eltérően a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikkének második részben foglalt intézkedésektől, amelyek esetében akkor kerül sor a kötelezettségvállalások vagy kifizetések felfüggesztésére, ha a tagállamok a gazdasági kormányzás keretében nem gondoskodnak kiigazító intézkedésről;

G.  mivel a 2012-ben és 2013-ban kibocsátott 279 országspecifikus ajánlás végrehajtása tekintetében a tagállamok által elért eredményekre vonatkozó európai bizottsági értékelések szerint 28 országspecifikus ajánlás esetében volt teljes vagy lényegesen előrehaladott a megvalósítás (10%), 136 esetében mérsékelt (48.7 %), 115 esetében pedig igen csekély vagy semmilyen előrehaladás sem volt megállapítható (41.2 %);

Az esb-alapok eredményessége és a gondos gazdasági kormányzás összekapcsolása

1.  hangsúlyozza a kohéziós politika céljaira szolgáló eszközök és források jelentőségét a tagállamokban és az uniós régiókban európai hozzáadott értéket teremtő beruházások szintjének fenntartása szempontjából, különösen, ha a gazdasági és pénzügyi válság következtében a beruházás jelentősen visszaesik;

2.  úgy véli, hogy a gazdasági kormányzás mechanizmusainak nem szabad gátolniuk az ESB-alapok politikai célkitűzéseinek megvalósítását, elismerve egyúttal e mechanizmusok tényleges hozzájárulását a makrogazdasági környezet stabilitásához, valamint a hatékony és eredményközpontú kohéziós politikához;

3.  véleménye szerint a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikkének alkalmazása az ESB-alapok hatékony végrehajtásához való hozzájárulás szempontjából csak az utolsó lehetőségként vehető igénybe;

4.  hangsúlyozza, hogy az ESB-alapok keretében folytatott programok és kitűzött célok többéves és hosszú távú jellegére, szemben az európai szemeszter éves ciklusával; rámutat ezzel összefüggésben, hogy biztosítani kell az európai szemeszter végrehajtására szolgáló mechanizmusok egyértelműségét, és szoros egyeztetésre szólít fel a két eljárás között, valamint az egyes eljárások végrehajtásáért felelős testületek között is;

5.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak figyelembe kell vennie a közberuházások hosszú távú hatásait, és tipológiát kell létrehozni a minőségi beruházásokra vonatkozóan annak érdekében, hogy azonosítani lehessen közöttük a hosszú távon legjobb hatást kifejtőket;

6.  emlékeztet arra, hogy a jelenlegi válság összefüggésrendszerében a kohéziós politika létfontosságú szerepet töltött be, és jelentős reakciókészségről tett bizonyságot a korlátozott makrogazdasági és költségvetési lehetőségek idején: 2007 és 2012 között a rendelkezésre álló költségvetés több, mint 11%-a került átprogramozásra a legsürgetőbb szükségletek kielégítésének támogatása és bizonyos beavatkozások megerősítése érdekében; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy a 2007 és 2013 közötti időszak során több tagállamban a kohéziós politika az állami beruházások 80%-át képviselte;

7.  kéri a Bizottságot, hogy bocsásson rendelkezésre további analitikai adatokat a makrogazdasági mechanizmusoknak a regionális fejlődésre gyakorolt hatásáról és jelentőségéről, a kohéziós politika hatékonyságáról, valamint az európai gazdaságirányítási keretrendszer és a kohéziós politika kölcsönhatásairól, továbbá szolgáltasson konkrét tájékoztatást arról, hogy miként járul hozzá a kohéziós politika az adott országspecifikus ajánlások és tanácsi ajánlások végrehajtásához;

8.   kéri a tagállamokat, hogy a lehető legnagyobb mértékben éljenek a stabilitási és növekedési paktumban rögzített szabályok által biztosított rugalmassággal;

Átprogramozás a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikke alapján

Általános megfontolások

9.  emlékeztet arra, hogy az átláthatóság biztosítása, valamint az ellenőrzés és a felülvizsgálat lehetővé tétele érdekében a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikke alapján történő átprogramozás vagy felfüggesztés tekintetében hozott minden határozatot csak kivételes esetekben szabad alkalmazni, azt alaposan meg kell fontolni és maradéktalanul indokolni kell, és végrehajtását körültekintő módon, az érintett programok vagy prioritások megjelölése mellett kell megvalósítani; hangsúlyozza ezen kívül, hogy az ilyen határozatok nem növelhetik a régiók és a tagállamok társadalmi-gazdasági környezetéből vagy földrajzi fekvéséből, valamint az EUMSZ 174. és 349. cikkének értelmében vett sajátosságaiból fakadó nehézségeit;

10.  úgy véli, hogy a partnerségi megállapodások és a folyamatban lévő programozási időszakban elfogadott programok figyelembe vették a vonatkozó országspecifikus ajánlásokat és a vonatkozó tanácsi ajánlásokat, megfelelő alapot biztosítva az az átprogramozás elkerüléséhez középtávon, ha nem következik be a gazdasági körülmények jelentős romlása;

11.  hangsúlyozza, hogy a gyakori átprogramozás a céllal ellentétes hatást gerjesztene, és el kell kerülni annak érdekében, hogy az alapok igazgatása ne szenvedjen törést, ne kerüljön veszélybe a többéves beruházási stratégia stabilitása és kiszámíthatósága, és semmilyen negatív hatás ne keletkezzen, többek között az ESB-alapok felhasználására nézve sem;

12.   üdvözli a Bizottság által az átprogramozás tekintetében követett körültekintő megközelítést és azt a szándékát, hogy az átprogramozást az elengedhetetlenül szükséges minimális szinten tartja; kéri olyan „korai figyelmeztető” megközelítés bevezetését, amely tájékoztatja az érintett tagállamokat közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikke szerinti átprogramozási eljárás megindításáról, és hangsúlyozza, hogy az átprogramozásra irányuló minden kérelem előtt konzultálni kellene a monitoring-bizottsággal;

13.  kéri a Bizottságot, hogy az érintett tagállamokkal szorosan együttműködve vessen átfogó elemzés alá minden rendelkezésre álló lehetőséget, amely a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikkének alkalmazásától eltérő módon képes megoldani az átprogramozásra irányuló kérelem benyújtására okot adó problémákat;

14.  ellenez minden olyan intézkedést, amely az érintett igazgatás bármely szintjén aránytalanul megnöveli az adminisztratív terheket és az ebből fakadó költségeket, tekintettel a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikke szerinti átprogramozási eljárás szűk határidőire és bonyolultságára; óva int attól, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikke szerinti átprogramozási eljárás bármely módon átfedésbe kerüljön az európai szemeszter ciklusaival; felhívja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy lehetséges-e a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikkének (16) bekezdése szerinti felülvizsgálatra vonatkozó határidők alkalmazásának újraértékelése;

A közös rendelkezésekről szóló rendeletben foglalt horizontális elvek

15.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az irányvonalak nem tesznek egyértelmű hivatkozást a közös rendelkezésekről szóló rendelet 4–8. cikkeiben lefektetett általános és horizontális elvekre, és emlékeztet arra, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikkének értelmezésekor figyelembe kell venni és tiszteletben kell tartani ezeket – különösen a partnerségre és a többszintű kormányzásra vonatkozó – az elveket, továbbá az európai alapok közös stratégiai keretéről szóló rendelet egészét; felhívja ezzel összefüggésben a Bizottságot annak tisztázására, hogy ezeket az elveket miként lehet figyelembe venni kifejezetten a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikkében foglalt rendelkezések alkalmazása során;

A közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikkének szubnacionális dimenziója

16.  hangsúlyozza, hogy az államadósság növekedésének legfőbb okát a tagállamok kormányai által követett politikák jelentik, és komoly aggodalmát juttatja kifejezésre amiatt, hogy ha nemzeti szinten nem sikerül megfelelően kezelni makrogazdasági ügyeket, akkor ez okot adhat a szubnacionális hatóságok, valamint az ESB-alapok kedvezményezettjeinek és igénybe vételét kérelmezőinek megbüntetésére;

17.  emlékeztet arra, hogy a 2014 és 2020 között időszakra vonatkozó kohéziós politika tematikus koncentrációra vonatkozó szabályai bizonyos fokú rugalmasságot tesznek lehetővé a tagállamok és régióik szükségleteinek kezelése tekintetében, és megjegyzi, hogy közös rendelkezésekről szóló rendelet alkalmazása korlátozhatja ezt a rugalmasságot; hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni a legfontosabb területi kihívásokat és a szubszidiaritás elvét, amint azt a közös rendelkezésekről szóló rendelet 4. cikkének (3) bekezdése rögzíti;

18.  kéri a Bizottságot, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikke szerint elfogadandó bármely intézkedés esetében a tagállamokkal és a partnerekkel szorosan együttműködve – amint azt a közös rendelkezésekről szóló rendelet 5. cikke előírja – mérje fel az intézkedés regionális és helyi szintű hatásait és költséghatékonyságát;

19.  emlékeztet arra, hogy a helyi és a regionális hatóságokat aktívan be kell vonni minden átprogramozás gyakorlati megvalósításába, és mivel az ESB-alapok összekapcsolódnak a megfelelő gazdasági kormányzással, véleménye szerint az európai szemeszternek e hatóságok bevonása révén területi dimenziót kell adni;

20.  kéri a Bizottságot, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikkét az arányosság elvével összhangban értelmezze, figyelembe véve a gazdasági-társadalmi nehézségekkel küzdő, valamint az olyan tagállamok és régiók tényleges helyzetét, amelyekben az ESB-alapok a befektetések jelentős arányát képviselik, ami válságkörülmények között még egyértelműbb; hangsúlyozza, hogy a tagállamokat és a régiókat – különösen a már lemaradással küzdőket – nem szabad további hátrányos következményekkel sújtani;

Intézményközi egyeztetés, átláthatóság és elszámoltathatóság

21.  emlékeztet arra, hogy az erős intézményközi egyeztetés alapvető a politikák egymást kiegészítő jellege és a szinergiák biztosítása szempontjából, valamint ahhoz, hogy a gondos gazdasági kormányzás keretének értelmezése és a kohéziós politikával való kölcsönviszonya megfelelő és szilárd legyen;

22.  kéri, hogy megfelelő legyen az információáramlás a Bizottság, a Tanács és a Parlament között, és hogy a kellő politikai szinten folytassanak nyilvános vitát annak érdekében, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikkének alkalmazására vonatkozó feltételek értelmezése tekintetében biztosított legyen a közös egyetértés; emlékeztet ezzel összefüggésben arra, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikke szerint hozandó határozatokat a Tanácsban a kifejezetten a kohéziós politikának szentelt összetételben kell megvizsgálni;

23.  lényegesnek tekinti az átláthatóság és az elszámoltathatóság biztosítását, felruházva a Parlamentet a kormányzási rendszer feletti demokratikus felügyelet hatáskörével a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikkével összefüggésben, ez a cikk ugyanis korlátozásokat vezet be az alulról építkező megközelítés tekintetében, amely a kohéziós politika egyik fontos eleme;

Kifizetések felfüggesztése

24.  emlékeztet arra, hogy a kifizetések felfüggesztése olyan kérdés, amelyben a Tanács dönt a Bizottság által adott esetben elfogadott javaslat alapján, amennyiben az érintett tagállam nem tesz hathatós intézkedéseket; emlékeztet a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikke által létrehozott jogi biztosítékok jelentőségére annak szavatolása szempontjából, hogy az átprogramozási mechanizmus csak kivételes esetben kerülhessen alkalmazásra;

25.  hangsúlyozza a kifizetések felfüggesztésének minden esetben büntető jellegét, és kéri a Bizottságot, hogy mérlegelési jogkörével élve, rendkívüli elővigyázatossággal és a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikkének (6) bekezdésével szigorúan összhangban tegyen csak javaslatot a kifizetések felfüggesztésére, miután kellően figyelembe vett a strukturált párbeszédből származó minden érdemleges információt, valamint az e párbeszéd során kifejtett véleményeket;

26.  üdvözli – a felfüggesztendő programok meghatározására és az intézkedések első területére vonatkozó felfüggesztésre vonatkozó kritériumokkal összefüggésben – az iránymutatások által követett óvatos megközelítést, amely a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikkének (9) bekezdése szerinti felfüggesztések során előirányzott enyhítő körülményekhez hasonló körülmények mérlegelésével figyelembe veszi a tagállamok gazdasági és társadalmi viszonyait;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy állapítson meg ütemtervet a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikkének (8) bekezdése szerinti felfüggesztés megszüntetése tekintetében;

A Parlament szerepe a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikke keretében

28.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az iránymutatások semmilyen hivatkozást sem tesznek a Parlament szerepére annak ellenére, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendelet elfogadására a rendes jogalkotási eljárás lefolytatásával került sor, és hogy a Parlament többször és következetesen felszólított a demokratikus elszámoltathatóság és az ellenőrzés megerősítésére a gazdaságirányítás terén;

29.  úgy gondolja, hogy a Parlament – mint a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikke (15) bekezdése megfelelő végrehajtásának legfőbb demokratikus szavatolója – bevonását egyértelmű módon rendszeresíteni kell, minden szakaszban lehetővé téve a Parlamenttel folytatott konzultációt az átprogramozásra irányuló kérelmek elfogadása, illetve a kötelezettségvállalások vagy kifizetések felfüggesztésére vonatkozó bármely javaslat és határozat elfogadása tekintetében;

30.  hangsúlyozza, hogy intézményközi szinten működő állandó, világos és átlátható együttműködésre van szükség, és úgy véli, hogy egy ilyen eljárásnak tartalmaznia kell legalább az alábbi lépéseket:

   a Bizottságnak haladéktalanul tájékoztatnia kell a Parlamentet az ESB-alapok szempontjából érdemleges és a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikke szerinti átprogramozásra okot adó minden országspecifikus ajánlásról és tanácsi ajánlásról, valamint az ilyen pénzügyi támogatási programokról vagy ezek módosításairól;
   a Bizottságnak minden esetben haladéktalanul tájékoztatnia kell a Parlamentet a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikkének (1) bekezdése szerinti átprogramozási kérelem, illetve 23. cikkének (6) bekezdése szerinti, a kifizetések felfüggesztésére vonatkozó határozatra irányuló javaslat benyújtásáról, lehetővé téve a Parlament számára, hogy minden további intézkedés meghozatala előtt állásfoglalás formájában kinyilváníthassa álláspontját;
   a Bizottságnak figyelembe kell vennie a Parlament álláspontját, valamint a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikkének (15) bekezdése szerinti strukturált párbeszédből fakadó minden tényezőt, illetve az e párbeszéd során kifejtett minden véleményt;
   a Parlamentnek fel kell kérnie a Bizottságot annak kifejtésére, hogy a folyamat során figyelembe vette-e a Parlament által kifejezésre juttatott véleményeket, és hogy a strukturált dialógus során elhangzottakat milyen módon építi be a későbbi intézkedésekbe;
   A Régiók Bizottságát, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot tájékoztatni kell az átprogramozásokra vonatkozó kérelmekről, és meg kell hallgatni véleményüket;
   A Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak párbeszédet kell folytatnia egymással a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikkének alkalmazásával kapcsolatban, biztosítva az egyeztetést és a megfelelő információáramlást az intézmények között, és lehetővé téve a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikke szerinti bármely eljárás alkalmazásának átvilágítását;

31.  felhívja a Bizottságot, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendelet végrehajtása tekintetében a rendelet 23. cikkének (17) bekezdésével összhangban elvégzendő felülvizsgálat keretében számoljon be a nevezett cikk alkalmazása során tapasztalt hatásokról és az elért eredményekről, többek között minden átprogramozásra irányuló kérelem esetében részleteket szolgáltatva arról, hogy a kérelem milyen mértékben alapult a vonatkozó országspecifikus vagy tanácsi ajánlásokon, illetve mennyiben fokozta a tagállamok számára a pénzügyi támogatási programok keretében rendelkezésre álló ESB-alapok növekedésre és versenyképességre gyakorolt hatását, továbbá adatokat bocsátva rendelkezésre minden felfüggesztett összegről és az érintett programokról;

o
o   o

32.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak és régióiknak.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 320. o.
(2) HL C 375., 2013.12.20., 2. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0401.
(4) HL C 161. E, 2011.5.31., 120. o.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0132.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0038.

Jogi nyilatkozat