Index 
Elfogadott szövegek
2015. november 25., Szerda - StrasbourgVégleges kiadás
8/2015. sz. költségvetés-módosítási tervezet: saját források és európai adatvédelmi biztos
 A Rugalmassági Eszköznek a menekültválság kezelése keretében meghozandó azonnali költségvetési intézkedésekre vonatkozó igénybevétele
 Az EU Szolidaritási Alapjának igénybevétele a 2016. évi költségvetést érintő előlegkifizetésekre
 2016-os költségvetési eljárás: közös szöveg
 A feltételes adómegállapítások és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedések
 A di(2-etilhexil)-ftalát (DEHP) felhasználásának engedélyezése
 Az európai polgárok radikalizálódásának és terrorista szervezetek általi toborzásának megelőzése
 Az Európai Unió 2014–2020-as munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiai kerete

8/2015. sz. költségvetés-módosítási tervezet: saját források és európai adatvédelmi biztos
PDF 256kWORD 70k
Az Európai Parlament 2015. november 25-i állásfoglalása az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó, 8/2015. számú költségvetés-módosítási tervezetéről (Saját források és az európai adatvédelmi biztos) szóló tanácsi álláspontról (13439/2015 – C8-0341/2015 – 2015/2269(BUD))
P8_TA(2015)0404A8-0337/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 41. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésére, amelyet 2014. december 17-én fogadtak el véglegesen(2),

–  tekintettel az 1/2015. sz. költségvetés-módosításra, amelyet 2015. április 28-án fogadtak el véglegesen(3),

–  tekintettel a 2/2015., a 3/2015., a 4/2015. és az 5/2015. sz. költségvetés-módosításra, amelyeket 2015. július 7-én fogadtak el véglegesen(4),

–  tekintettel a 6/2015. és a 7/2015. sz. költségvetés-módosításra, amelyeket 2015. október 14-én fogadtak el véglegesen,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló 1311/2013/EU, Euratom rendeletet módosító, 2015. április 21-i 2015/623/EU, Euratom tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(7),

–  tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2007. június 7-i 2007/436/EK, Euratom tanácsi határozatra(8),

–  tekintettel a Bizottság által 2015. október 19-én elfogadott, 8/2015. sz. költségvetés-módosítási tervezetre (COM(2015)0545),

–  tekintettel a 8/2015. sz. költségvetés-módosítási tervezetről szóló, a Tanács által 2015. november 10-én elfogadott és az Európai Parlamentnek ugyanezen a napon továbbított álláspontra (13439/2015 – C8-0341/2015),

–  tekintettel eljárási szabályzata 88. és 91. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8‑0337/2015),

A.  mivel a 8/2015. sz. költségvetés-módosítási tervezet a tradicionális saját forrásokra (vámok) vonatkozó előrejelzés felülvizsgálatáról szól: a héa és a GNI 2014. évi egyenlegei fennmaradó összegeinek, valamint a 2015. évi héa- és GNI-egyenlegek költségvetésbe való beviteléről;

B.  mivel a 8/2015. sz. költségvetés-módosítási tervezet az egyéb bevételekre vonatkozó előrejelzést is aktualizálja;

C.  mivel a 8/2015. sz. költségvetés-módosítási tervezet továbbá 123 474 eurós csökkentést irányoz elő az európai adatvédelmi biztos költségvetésében mind a kötelezettségvállalások, mind a kifizetések tekintetében;

D.  mivel a 8/2015. sz. költségvetés-módosítási tervezet eredményeként a tagállamok GNI-alapú hozzájárulásai 9,4 milliárd euróval csökkennek;

1.  tudomásul veszi a 8/2015. sz. költségvetés-módosítási tervezetet a Bizottság által benyújtott formájában, valamint a Tanács erről szóló álláspontját;

2.  megállapítja, hogy a 8/2015. sz. költségvetés-módosítási tervezet egészében véve 9,4034 milliárd eurós csökkentést eredményez a tagállamok uniós költségvetéshez való hozzájárulásaiban;

3.  hangsúlyozza, hogy további jelentős pénzügyi eszközökre van szükség a jelenlegi menekültválság kezeléséhez;

4.  megállapítja, hogy a tagállamok pénzügyi adományai a Szükséghelyzeti Alap Afrikáért, a Szükséghelyzeti Alap Szíriáért és a menekülteket támogató ENSZ-ügynökségek részére – amelyeket az uniós állam- és kormányfők 2015. szeptember 23-i ülésén, a 2015. október 15-i Európai Tanácson és a 2015. november 11–12-i vallettai csúcson megerősítettek – még nem kerültek kifizetésre; sajnálja, hogy a Bizottság adatai szerint a tagállamok 2,3 milliárd eurós elmaradásban voltak 2015. november elején;

5.  megállapítja, hogy további pénzügyi erőfeszítésekre lesz szükség a tranzitútvonalak mentén történő humanitárius segítségnyújtás biztosításához, illetve a minden eddiginél nagyobb számú menekült befogadásával járó kihívások kezeléséhez az európai városokban és régiókban;

6.  rendkívül sajnálja, hogy az egyeztetések során nem sikerült határozott kompromisszumot elérni a 8/2015. sz. költségvetés-módosítási tervezetben szereplő visszafolyó összegeknek a menekültválság kezelésére való felhasználásáról; mindazonáltal számít arra, hogy a tagállamok teljes mértékben betartják korábbi kötelezettségvállalásaikat;

7.  jóváhagyja a 8/2015. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontot;

8.  utasítja elnökét annak megállapítására, hogy a 8/2015. számú költségvetés-módosítást véglegesen elfogadták, valamint gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(2) HL L 69., 2015.3.13., 1. o.
(3) HL L 190., 2015.7.17., 1. o.
(4) HL L 261., 2015.10.7.
(5)HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(6)HL L 103., 2015.4.22., 1. o.
(7)HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(8)HL L 163., 2007.6.23., 17. o.


A Rugalmassági Eszköznek a menekültválság kezelése keretében meghozandó azonnali költségvetési intézkedésekre vonatkozó igénybevétele
PDF 259kWORD 72k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2015. november 25-i állásfoglalása a Rugalmassági Eszköznek az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 12. pontjával összhangban a menekültválság kezelésére meghozandó azonnali költségvetési intézkedésekre vonatkozó igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2015)0514 – C8-0308/2015 – 2015/2264(BUD))
P8_TA(2015)0405A8-0336/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0514 – C8-0308/2015),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 11. cikkére,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló 1311/2013/EU, Euratom rendelet módosításáról szóló, 2015. április 21-i (EU, Euratom) 2015/623 tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési kérdésekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3), és különösen annak 12. pontjára,

–  tekintettel az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének az 1/2016. számú módosító indítvánnyal (COM(2015)0317) és a 2/2016. számú módosító indítvánnyal (COM(2015)0513) módosított, a Bizottság által 2015. június 24-én elfogadott tervezetére (COM(2015)0300),

–  tekintettel az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének tervezetéről szóló, a Tanács által 2015. szeptember 4-én elfogadott, és az Európai Parlamentnek 2015. szeptember 17-én továbbított álláspontra (11706/2015 – C8-0274/2015),

–  tekintettel a 2016-os pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetről szóló, 2015. október 28-án elfogadott álláspontjára(4),

–  tekintettel az egyeztetőbizottság által 2015. november 14-én jóváhagyott közös szövegtervezetre (14195/2015 – C8-0353/2015),

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0336/2015),

A.  mivel a kötelezettségvállalási előirányzatok 3. és 4. fejezeten belüli átcsoportosításával kapcsolatos valamennyi lehetőség mérlegelését követően szükségesnek tűnik a Rugalmassági Eszköz kötelezettségvállalási előirányzatok javára történő igénybevétele;

B.  mivel a Bizottság javasolta a Rugalmassági Eszköz igénybevételét annak érdekében, hogy a 3. fejezet felső határértékén felül 1 504 millió EUR kötelezettségvállalási előirányzattal egészítsék ki az Európai Unió 2016. évi általános költségvetésében szereplő forrásokat az európai migrációs stratégia keretében hozott intézkedések finanszírozására;

C.  mivel a 2016-os költségvetéssel kapcsolatban összehívott egyeztetőbizottság a 3. fejezet felső határértékén felüli 1 506 millió EUR összegen felül elfogadta a parlamenti küldöttség azon javaslatát is, hogy a Rugalmassági Eszköz keretében a 4. fejezet felső határértékén felül további 24 millió eurót vegyenek igénybe a menekültválság okozta kihívások külső dimenzióinak kezelésére;

D.  mivel ezzel a Rugalmassági Eszköz 2016-es pénzügyi évre biztosított valamennyi forrása kimerül a 2014-es és a 2015-ös pénzügyi évről megmaradt felhasználatlan összegekkel együtt;

1.  megállapítja, hogy a 3. és a 4. fejezet 2016-os felső határértékei nem biztosítanak elegendő forrást a migrációval és a menekültekkel kapcsolatos sürgős intézkedések finanszírozására;

2.  egyetért tehát a Rugalmassági Eszköz 1 530 millió EUR összegű, kötelezettségvállalási előirányzatok formájában történő igénybevételével;

3.  egyetért továbbá azzal, hogy 2016-ban 734,2 millió EUR, 2017-ben 654,2 millió EUR, 2018-ban 83 millió EUR, 2019-ben pedig 58,6 millió EUR összegű kifizetési előirányzatot állítsanak be e célból;

4.  megismétli, hogy ezen eszköznek a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 11. cikke szerinti igénybevétele újra kiemeli azt a döntő fontosságú igényt, hogy az uniós költségvetésnek rugalmasabbnak kell lennie; megjegyzi, hogy e további előirányzatokat csak a Rugalmassági Eszköz 2014-es és 2015-ös pénzügyi évben fel nem használt összegeinek átvitele teszi lehetővé; kiemeli, hogy a 2017-es pénzügyi évre nem visznek át semmilyen összeget, ami korlátozza annak lehetőségét, hogy a Rugalmassági Eszközt éves felső határértékéig, 2011-es árakon számítva 471 millió EUR erejéig vegyék igénybe;

5.  megismétli azt a régóta hangoztatott álláspontját, hogy − azon lehetőség sérelme nélkül, hogy a Rugalmassági Eszköz révén egyes költségvetési sorok finanszírozására úgy használjanak fel kifizetési előirányzatokat, hogy még maradnak felhasználatlan kötelezettségvállalási előirányzatok − a Rugalmassági Eszköz révén korábban felhasznált kötelezettségvállalásokból származó kifizetéseket csak a felső határérték fölött lehet elszámolni;

6.  jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

7.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

a Rugalmassági Eszköznek a menekültválság kezelése keretében meghozandó azonnali költségvetési intézkedésekre vonatkozó igénybevételéről

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, (EU) 2016/253 határozat.)

(1) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(2) HL L 103., 2015.4.22., 1. o.
(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0376.


Az EU Szolidaritási Alapjának igénybevétele a 2016. évi költségvetést érintő előlegkifizetésekre
PDF 253kWORD 64k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2015. november 25-i állásfoglalása az Európai Unió Szolidaritási Alapjának az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 11. pontja alapján a 2016. évi költségvetést érintő előlegkifizetések biztosítására történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2015)0281 – C8-0133/2015 – 2015/2123(BUD))
P8_TA(2015)0406A8-0335/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0281 – C8‑0133/2015),

–  tekintettel az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló 2002. november 11-i 2012/2002/EK tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 10. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 11. pontjára,

–  tekintettel az egyeztetőbizottság által 2015. november 14-én jóváhagyott közös szövegtervezetre (14195/2015 – C8-0353/2015),

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0335/2015),

A.  mivel a 2012/2002/EK rendelet 4a. cikkének (4) bekezdésével összhangban 50 000 000 EUR összeg érhető el az előlegek kifizetésére az Unió általános költségvetésének előirányzatai révén;

1.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

2.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Unió Szolidaritási Alapjának előlegfizetések céljára történő igénybevételéről

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, (EU) 2016/252 határozat.)

(1) HL L 311., 2002.11.14., 3. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.


2016-os költségvetési eljárás: közös szöveg
PDF 575kWORD 197k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2015. november 25-i jogalkotási állásfoglalása a költségvetési eljárás keretében az egyeztetőbizottság által jóváhagyott, az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének közös szövegtervezetéről (14195/2015 – C8-0353/2015 – 2015/2132(BUD))
P8_TA(2015)0407A8-0333/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az egyeztetőbizottság által jóváhagyott közös szövegre és a Parlament, a Tanács és a Bizottság nyilatkozataira (14195/2015 – C8–0353/2015),

–  tekintettel az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének tervezetére, amelyet a Bizottság 2015. június 24-én fogadott el (COM(2015)0300),

–  tekintettel az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének tervezetéről szóló, a Tanács által 2015. szeptember 4-én elfogadott, és az Európai Parlamentnek 2015. szeptember 17-én továbbított álláspontra (11706/2015 – C8–0274/2015),

–  tekintettel az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének tervezetéhez fűzött 1/2016. (COM(2015)0317) és 2/2016. (COM(2015)0513) számú módosító indítványokra,

–  tekintettel az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének tervezetéről szóló tanácsi álláspontról elfogadott 2015. október 28-i állásfoglalására(1) és az abban szereplő költségvetési módosításokra,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2007. június 7-i 2007/436/EK, Euratom tanácsi határozatra(2),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 90. és 91. cikkére,

–  tekintettel az egyeztetőbizottságba delegált küldöttségének jelentésére (A8-0333/2015),

1.  jóváhagyja az egyeztetőbizottság által elfogadott közös szöveget, amely az alábbi dokumentumok együtteséből áll:

   a költségvetés tervezetében vagy a Tanács álláspontjában foglaltakhoz képest nem módosított költségvetési tételek jegyzéke;
   összefoglaló számadatok a pénzügyi keret fejezetei szerint;
   valamennyi költségvetési tétel soronkénti számadatai;
   az egyeztetés során módosított valamennyi tétel számadatait és végleges szövegét tartalmazó konszolidált dokumentum;

2.  megerősíti az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt együttes nyilatkozatait;

3.  megerősíti az intézményközi megállapodás 27. pontjának alkalmazásáról szóló nyilatkozatát;

4.  utasítja elnökét, hogy nyilvánítsa véglegesen elfogadottnak az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetését, és gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a jogalkotási állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a többi érintett intézménynek és szervnek, valamint a nemzeti parlamenteknek.

MELLÉKLET

VÉGLEGESÍTVE: 2015.11.14.

2016. évi költségvetés – Együttes következtetések

A jelen együttes következtetések a következő szakaszokat foglalják magukban:

1.  2016. évi költségvetés

2.  2015. évi költségvetés – 8/2015. számú költségvetés-módosítás

3.  együttes nyilatkozatok

Összefoglaló áttekintés

A.  2016. évi költségvetés

Az együttes következtetések alapján:

—  A kötelezettségvállalási előirányzatok teljes összege a 2016. évi költségvetésben 155 004,2 millió EUR. A többéves pénzügyi keret 2016-ra vonatkozó felső értékhatárai alatt így összesen 2331,4 millió EUR tartalékkeret marad a kötelezettségvállalási előirányzatok tekintetében.

—  A kifizetési előirányzatok teljes összege a 2016. évi költségvetésben 143 885,3 millió euró.

—  A Rugalmassági Eszköz 2016-ban 1506,0 millió euró összegű kötelezettségvállalási előirányzat biztosításához kerül igénybevételre a 3. fejezetben (Biztonság és uniós polgárság), valamint 24 millió euró kötelezettségvállalási előirányzat biztosításához a 4. fejezetben (Globális Európa).

—  A Rugalmassági Eszköz 2014-es, 2015-ös és 2016-os igénybevételéhez kapcsolódó 2016. évi kifizetési előirányzatok összegét a Bizottság 832,8 millió euróra becsli.

B.  2015. évi költségvetés

Az együttes következtetések alapján:

—  A 8/2015. számú költségvetés-módosítási tervezet a Bizottság javaslatának megfelelően elfogadásra kerül.

1.  2016. évi költségvetés

1.1.  „Lezárt” sorok

Amennyiben az alábbi következtetések másként nem rendelkeznek, a sem a Tanács, sem a Parlament által nem módosított költségvetési sorok, illetve azok a sorok, amelyekre vonatkozóan a megfelelő olvasat során a Parlament elfogadta a Tanács módosításait, megerősítésre kerülnek.

A többi költségvetési tétel tekintetében az egyeztetőbizottság az alábbi 1.2.–1.6. szakaszban foglalt következtetésekben állapodott meg:

1.2.  Horizontális kérdések

Decentralizált ügynökségek

A decentralizált ügynökségek számára (kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok formájában) nyújtott uniós hozzájárulás mértéke és az álláshelyek száma a Bizottság által a költségvetési tervezetben javasolt, az 1/2016. és a 2/2016. sz. módosító indítvánnyal módosított szinten kerül megállapításra az egyeztetőbizottság által elfogadott alábbi kiigazításokkal:

—  A létszámtervbeli, díjak alapján finanszírozott álláshelyek növelése az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA, Biocidokkal kapcsolatos tevékenységek) tekintetében (+ 3 álláshely), valamint az előirányzatok 1 350 000 eurós csökkentése;

—  A létszámtervbeli, díjak alapján finanszírozott álláshelyek növelése az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) tekintetében (+ 6 álláshely);

—  A létszámtervbeli, díjak alapján finanszírozott álláshelyek növelése az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) tekintetében (+ 3 álláshely);

—  A létszámtervbeli álláshelyek és a kapcsolódó előirányzatok növelése az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER) tekintetében (+ 5 álláshely és + 325 000 EUR);

—  A létszámtervbeli álláshelyek és a kapcsolódó előirányzatok növelése az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) tekintetében (+ 2 álláshely és + 130 000 EUR);

—  A létszámtervbeli álláshelyek és a kapcsolódó előirányzatok növelése az Eurojust tekintetében (+ 2 álláshely és + 130 000 EUR);

—  Az előirányzatok növelése az Európai Bankhatóság (EBH) tekintetében (+ 928 000 EUR);

—  Az előirányzatok csökkentése A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző európai ügynökség (eu.LISA) tekintetében (- 260 000 EUR).

Végrehajtó ügynökségek

A végrehajtó ügynökségek számára (kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok formájában) nyújtott uniós hozzájárulás mértéke és az álláshelyek száma a Bizottság által a költségvetési tervezetben javasolt, az 1/2016. és a 2/2016. sz. módosító indítvánnyal kiigazított szinten kerül megállapításra.

Kísérleti projektek / előkészítő intézkedések

Megállapodás született egy 89 kísérleti projektből/előkészítő intézkedésből álló, összesen 64,9 millió euró összegű kötelezettségvállalási előirányzatot tartalmazó átfogó csomaggal kapcsolatban a Parlament által javasolt formában.

Amikor úgy tűnik, hogy a kísérleti projektet vagy az előkészítő intézkedést meglévő jogalap fedezi, a Bizottság javasolhatja előirányzatok átcsoportosítását a megfelelő jogalaphoz az intézkedés végrehajtásának megkönnyítése érdekében.

Ez a csomag teljes mértékben tiszteletben tartja a kísérleti projektek és előkészítő intézkedések vonatkozásában a költségvetési rendeletben foglalt felső határokat.

1.3.  A pénzügyi keret kiadási fejezetei – kötelezettségvállalási előirányzatok

A „lezárt” költségvetési sorokról, ügynökségekről, valamint kísérleti projektekről és előkészítő intézkedésekről szóló fenti következtetések figyelembevétele után az egyeztetőbizottság az alábbi megállapodásra jutott:

1a. fejezet

A kötelezettségvállalási előirányzatok a Bizottság által a költségvetési tervezetben javasolt, az 1/2016. és a 2/2016. számú módosító indítvánnyal módosított szinten kerülnek megállapításra, az egyeztetőbizottságban elfogadott alábbi kiigazításokkal:

—  A „Horizont 2020” keretprogram kötelezettségvállalásai az alábbi lebontásban nőnek:

euróban

Költségvetési sor

Megnevezés

2016-os DB (1&2. módosító indítvánnyal)

2016. évi költségvetés

Különbség

02 04 02 01

Vezető szerep az űrkutatásban

158 446 652

159 792 893

1 346 241

02 04 02 03

Az innováció fokozása a kis- és középvállalkozások körében

35 643 862

35 738 414

94 552

02 04 03 01

Az erőforrás-hatékony és az éghajlatváltozásra rugalmasan reagáló gazdaság, valamint a fenntartható nyersanyagellátás megvalósítása

74 701 325

75 016 498

315 173

05 09 03 01

Megfelelő tartalékok biztosítása biztonságos és jó minőségű élelmiszerekből és más, bioalapú termékekből

212 854 525

214 205 269

1 350 744

06 03 03 01

Forráshatékony, környezetbarát, biztonságos és gördülékeny európai közlekedési rendszer kialakítása

109 250 820

110 916 737

1 665 917

08 02 01 03

Az európai kutatási infrastruktúra megerősítése, ideértve az elektronikus infrastruktúrát is

183 108 382

183 905 321

796 939

08 02 02 01

Vezető szerep a nanotechnológia, a fejlett anyagok, a lézertechnológia, a biotechnológia és a korszerű gyártás és feldolgozás területén

502 450 912

504 175 361

1 724 449

08 02 02 03

Az innováció fokozása a kis- és középvállalkozások körében

35 967 483

36 120 567

153 084

08 02 03 01

Az egész életen át tartó egészség és jólét javítása

522 476 023

524 745 272

2 269 249

08 02 03 02

Megfelelő tartalékok biztosítása biztonságos, egészséges és jó minőségű élelmiszerekből és más bioalapú termékekből

141 851 093

142 233 804

382 711

08 02 03 03

Áttérés egy megbízható, fenntartható és versenyképes energiarendszerre

333 977 808

335 369 074

1 391 266

08 02 03 04

Erőforrás-hatékony, környezetbarát, biztonságos és fennakadások nélküli európai közlekedési rendszer megvalósítása

330 992 583

331 555 393

562 810

08 02 03 05

Erőforrás-hatékony és az éghajlatváltozásnak ellenálló gazdaság megvalósítása, fenntartható nyersanyagellátás biztosítása

283 265 173

284 530 369

1 265 196

08 02 03 06

Az inkluzív, innovatív és gondolkodó európai társadalmak előmozdítása

111 929 624

112 411 389

481 765

08 02 06

Tudomány a társadalommal és a társadalomért

53 267 640

53 497 266

229 626

09 04 01 01

A kutatás erősítése a jövőbeni és a feltörekvő technológiák területén

213 825 023

215 400 890

1 575 867

09 04 01 02

Az európai kutatási infrastruktúra megerősítése, ideértve az elektronikus infrastruktúrát

97 173 367

97 889 261

715 894

09 04 02 01

Vezető szerep az információs és kommunikációs technológiák területén

718 265 330

723 681 812

5 416 482

09 04 03 01

Az egész életen át tartó egészség és jólét javítása

117 323 526

118 188 002

864 476

09 04 03 02

Az inkluzív, innovatív és gondolkodó európai társadalmak előmozdítása

36 289 820

36 564 471

274 651

09 04 03 03

Biztonságos európai társadalmak előmozdítása

45 457 909

45 791 092

333 183

10 02 01

„Horizont 2020” keretprogram – Az uniós szakpolitikák ügyfélközpontú tudományos és műszaki támogatása

24 646 400

25 186 697

540 297

15 03 05

Európai Innovációs és Technológiai Intézet – A felsőoktatást, a kutatást és az innovációt felölelő tudásháromszög integrálása

219 788 046

224 938 881

5 150 835

18 05 03 01

Biztonságos európai társadalmak előmozdítása

134 966 551

136 092 171

1 125 620

32 04 03 01

Áttérés egy megbízható, fenntartható és versenyképes energiarendszerre

322 875 370

324 676 361

1 800 991

Összesen

31 828 018

—  A „COSME” program kötelezettségvállalásai az alábbi lebontásban nőnek:

euróban

Költségvetési sor

Megnevezés

2016-os DB (1&2. módosító indítvánnyal)

2016. évi költségvetés

Különbség

02 02 01

A vállalkozói készség ösztönzése, valamint az uniós vállalkozások versenyképességének és piacra jutásának javítása

108 375 000

110 264 720

1 889 720

02 02 02

A kis- és középvállalkozások (kkv-k) forráshoz jutásának javítása tőke- és hitelfinanszírozás formájában

160 447 967

172 842 972

12 395 005

Összesen

14 284 725

—  Az „Erasmus+” program kötelezettségvállalásai az alábbi lebontásban nőnek:

euróban

Költségvetési sor

Megnevezés

2016-os DB (1&2. módosító indítvánnyal)

2016. évi költségvetés

Különbség

15 02 01 01

A kiválóság előmozdítása és együttműködés az európai oktatás, képzés és ifjúságügy területén, és annak jelentősége a munkaerőpiac szempontjából

1 451 010 600

1 457 638 273

6 627 673

Összesen

6 627 673

Következésképpen, valamint figyelembe véve a decentralizált ügynökségeket, illetve a kísérleti projekteket és az előkészítő intézkedéseket, a kötelezettségvállalások elfogadott összege 19 010,0 millió EUR, így az 1a. fejezet kiadási felső határa alatt nem marad tartalékkeret, a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalékból pedig 543 millió EUR kerül felhasználásra.

1b. fejezet

A kötelezettségvállalási előirányzatok a költségvetési tervezetben javasolt, az 1/2016. és a 2/2016. sz. módosító indítvánnyal módosított szinten kerülnek megállapításra.

Figyelembe véve a kísérleti projekteket és az előkészítő intézkedéseket, a kötelezettségvállalások elfogadott összege 50 831,2 millió EUR, így az 1b. fejezet kiadási felső határa alatt 5,8 millió EUR tartalékkeret marad.

2. fejezet

A kötelezettségvállalási előirányzatok a Bizottság által a költségvetési tervezetben javasolt, az 1/2016. és a 2/2016. sz. módosító indítvánnyal módosított szinten kerülnek megállapításra, további 140,0 millió EUR csökkentéssel, melynek oka az EMGA-hoz rendelt címzett bevételek és a 11 06 62 01. költségvetési sor növelése. Ennek következtében az egyeztetőbizottság a következőkben állapodott meg:

euróban

Költségvetési sor

Megnevezés

2016-os DB (1&2. módosító indítvánnyal)

2016. évi költségvetés

Különbség

05 03 01 10

Alaptámogatási rendszer

16 067 000 000

15 927 000 000

-140 000 000

11 06 62 01

Tudományos szakvélemények és ismeretek

8 485 701

8 680 015

194 314

Összesen

-139 805 686

Figyelembe véve a decentralizált ügynökségeket, a kísérleti projekteket és az előkészítő intézkedéseket, a kötelezettségvállalások elfogadott összege 62 484,2 millió EUR, így a 2. fejezet kiadási felső határa alatt 1777,8 millió EUR tartalékkeret marad.

3. fejezet

A kötelezettségvállalási előirányzatok a Bizottság által a költségvetési tervezetben javasolt, az 1/2016. és a 2/2016. számú módosító indítvánnyal módosított szinten kerülnek megállapításra, az egyeztetőbizottságban elfogadott alábbi kiigazításokkal:

euróban

Költségvetési sor

Megnevezés

2016-os DB (1&2. módosító indítvánnyal)

2016. évi költségvetés

Különbség

09 05 05

Fellépések a multimédia területén

24 186 500

26 186 500

2 000 000

17 04 01

Az Unión belüli jobb állat-egészségügyi állapot és a magas színvonalú uniós állatvédelem biztosítása

177 000 000

171 925 000

-5 075 000

17 04 02

A növényeket károsító szervezetek időben történő észlelésének és felszámolásának biztosítása

14 000 000

12 000 000

-2 000 000

17 04 03

Hatékony, eredményes és megbízható ellenőrzések biztosítása

50 401 000

47 401 000

-3 000 000

17 04 04

Állat- és növény-egészségügyi vészhelyzeti alap

20 000 000

19 000 000

-1 000 000

Összesen

-9 075 000

Következésképpen, valamint figyelembe véve a decentralizált ügynökségeket, a kísérleti projekteket és az előkészítő intézkedéseket, valamint a Rugalmassági Eszköz igénybevételét, a kötelezettségvállalások elfogadott összege 4052,0 millió EUR, így a 3. fejezet kiadási felső határa alatt nem marad tartalékkeret, a Rugalmassági Eszközön keresztül pedig 1506,0 millió EUR kerül felhasználásra.

4. fejezet

A kötelezettségvállalási előirányzatok a Bizottság által a költségvetési tervezetben javasolt, az 1/2016. és a 2/2016. számú módosító indítvánnyal módosított szinten kerülnek megállapításra, az egyeztetőbizottságban elfogadott alábbi kiigazításokkal:

euróban

Költségvetési sor

Megnevezés

2016-os DB (1&2. módosító indítvánnyal)

2016. évi költségvetés

Különbség

13 07 01

Pénzügyi támogatás a ciprusi török közösség gazdasági fejlődésének előmozdítására

31 212 000

33 212 000

2 000 000

21 02 07 03

Humán fejlődés

161 633 821

163 633 821

2 000 000

21 02 07 04

Élelmezés- és táplálkozásbiztonság és fenntartható mezőgazdaság

187 495 232

189 495 232

2 000 000

21 02 07 05

Migráció és menekültügy

45 257 470

57 257 470

12 000 000

22 02 01 01

A politikai reformokhoz és a kapcsolódó, az uniós vívmányokhoz való fokozatos közelítéshez nyújtott támogatás

188 000 000

190 000 000

2 000 000

22 02 01 02

A gazdasági, társadalmi és területi fejlődéshez és a kapcsolódó, az uniós vívmányokhoz való fokozatos közelítéshez nyújtott támogatás

326 960 000

327 960 000

1 000 000

22 02 03 01

A politikai reformokhoz és a kapcsolódó, az uniós vívmányokhoz való fokozatos közelítéshez nyújtott támogatás

240 300 000

255 300 000

15 000 000

22 02 03 02

A gazdasági, társadalmi és területi fejlődéshez és a kapcsolódó, az uniós vívmányokhoz való fokozatos közelítéshez nyújtott támogatás

321 484 000

340 484 000

19 000 000

22 04 01 01

Mediterrán országok – Jó kormányzás, emberi jogok és mobilitás

135 000 000

144 000 000

9 000 000

22 04 01 02

Mediterrán országok – Szegénységcsökkentés és fenntartható fejlődés

636 900 000

640 900 000

4 000 000

22 04 01 03

Mediterrán országok – Bizalomépítés, biztonság, valamint konfliktusmegelőzés és -rendezés

116 000 000

131 000 000

15 000 000

22 04 01 04

A békefolyamat támogatása és pénzügyi támogatás Palesztina és az Egyesült Nemzetek Szervezetének a közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatala (UNRWA) számára

272 100 000

290 100 000

18 000 000

22 04 02 03

Keleti partnerség – Bizalomépítés, biztonság, valamint konfliktusmegelőzés és -rendezés

8 000 000

9 300 000

1 300 000

22 04 03 03

A szomszédságban több országgal folytatott egyéb együttműködés támogatása – Ernyőprogram

189 500 000

193 500 000

4 000 000

23 02 01

Gyors, hatékony és szükségletalapú humanitárius segítségnyújtás és élelmezési segély

1 035 818 000

1 061 821 941

26 003 941

Összesen

132 303 941

Következésképpen, valamint figyelembe véve a kísérleti projekteket és az előkészítő intézkedéseket, a kötelezettségvállalások elfogadott összege 9167,0 millió EUR, így a 4. fejezet kiadási felső határa alatt nem marad tartalékkeret, és a Rugalmassági Eszközön keresztül 24,0 millió EUR igénybevételére kerül sor.

5. fejezet

Az intézmények létszámtervében szereplő álláshelyek számát és a Bizottság által az 1/2016. és a 2/2016. számú módosító indítvánnyal módosított költségvetés-tervezetben javasolt előirányzatokat az alábbi kivételekkel jóváhagyták:

—  Európai Parlament, olvasatát jóváhagyták, 9 álláshelynyi csökkentés;

—  Tanács, olvasatát jóváhagyták;

—  Bíróság, 7 további álláshely jóváhagyva (+ 300 000 EUR);

—  Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és Régiók Bizottsága, az Európai Parlament olvasata jóváhagyva.

A Bizottság várhatóan 2015. november 26-án hagyja jóvá a fizetések 2015. évi felülvizsgálatának költségvetési hatásairól szóló jelentést, mely 2015. július 1-jéig visszamenően kihat valamennyi uniós alkalmazott javadalmazására és a nyugdíjakra.

Következésképpen, valamint figyelembe véve a kísérleti projekteket és az előkészítő intézkedéseket, a kötelezettségvállalások elfogadott összege 8935,2 millió EUR, így az 5. fejezet kiadási felső határa alatt 547,8 millió EUR tartalékkeret marad.

Az Európai Unió Szolidaritási Alapja

A kötelezettségvállalási előirányzatok a Bizottság által a költségvetési tervezetben javasolt, az 1/2016. és a 2/2016. sz. módosító indítvánnyal módosított szinten kerülnek megállapításra, beleértve az Európai Unió Szolidaritási Alapjának 50 millió EUR erejéig történő igénybevételét az előlegek kifizetésére.

1.4.  Kifizetési előirányzatok

A kifizetési előirányzatok teljes összege a 2016. évi költségvetésben 143 885,3 millió EUR, beleértve a Rugalmassági Eszköz igénybevételéhez kapcsolódó 832,8 millió eurót.

A kifizetési előirányzatok lebontása a Bizottság által a költségvetési tervezetben javasolt, az 1/2016. és a 2/2016. számú módosító indítvánnyal módosított szinten kerül megállapításra, az egyeztetőbizottságban elfogadott alábbi kiigazításokkal:

1.  Elsőként, figyelembe kell venni a nem differenciált kiadásokra vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzatok megállapított szintjét, amelyek esetében a kifizetési előirányzatok szintje azonos a kötelezettségvállalásokéval. Ez magában foglalja a decentralizált ügynökségeket is, amelyek esetében a kifizetési előirányzatokban megadott uniós hozzájárulás a fenti 1.2. szakaszban javasolt szinten kerül megállapításra. Az összevont hatás 140,0 millió eurós csökkentés;

2.  Minden új kísérleti projekt és előkészítő intézkedés vonatkozásában a kifizetési előirányzatok szintje a vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzat 50%-a vagy a Parlament által javasolt szint, amennyiben az ennél alacsonyabb. A már folyamatban levő kísérleti projektek és előkészítő intézkedések meghosszabbítása tekintetében a kifizetési előirányzatok szintje a költségvetési tervezetben meghatározott szint plusz a megfelelő új kötelezettségvállalási előirányzatok 50%-a vagy a Parlament által javasolt összeg, amennyiben az ennél alacsonyabb. Az összevont hatás 29,5 millió eurós növelés;

3.  A kifizetési előirányzatokkal kapcsolatos kiadások 460,1 millió euróval csökkennek a következő lebontásban:

euróban

Költségvetési sor

Megnevezés

2016-os DB (1&2. módosító indítvánnyal)

2016. évi költségvetés

Különbség

02 05 01

A globális műholdas rádiónavigációs infrastruktúra és szolgáltatások (Galileo) 2020-ig megvalósuló kifejlesztése és nyújtása

308 000 000

297 000 000

-11 000 000

02 05 02

A GPS teljesítményének javítását lehetővé tevő műholdas szolgáltatások nyújtása, melyek 2020-ig fokozatosan lefedik az Európai Polgári Repülési Konferencia (ECAC) egész területét (EGNOS)

215 000 000

207 000 000

-8 000 000

02 05 51

Az európai műholdas navigációs programok (EGNOS és Galileo) lezárása

17 000 000

16 000 000

-1 000 000

02 06 01

A világűrbe telepített megfigyelésekre és lokálisan elérhető adatokra támaszkodó operatív szolgáltatások (Kopernikusz)

125 000 000

121 000 000

-4 000 000

02 06 02

Önálló uniós Föld-megfigyelési kapacitás kiépítése (Kopernikusz)

475 000 000

459 000 000

-16 000 000

04 02 19

Az Európai Szociális Alap lezárása – Regionális versenyképesség és foglalkoztatás (2007–2013)

1 130 000 000

1 109 595 811

-20 404 189

04 02 61

Európai Szociális Alap – Átmeneti régiók – A növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások

930 000 000

927 965 850

-2 034 150

04 02 62

Európai Szociális Alap (ESZA) – Fejlettebb régiók – A növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások

2 200 000 000

2 178 091 258

-21 908 742

04 02 63 01

Európai Szociális Alap (ESZA) – Operatív technikai segítségnyújtás

12 000 000

7 200 000

-4 800 000

05 04 05 01

Vidékfejlesztési programok

3 268 000 000

3 235 000 000

-33 000 000

05 04 60 01

A fenntartható vidékfejlesztésnek, valamint az uniós mezőgazdasági ágazat területi és környezetvédelmi szempontból kiegyensúlyozottabbá, éghajlatbarátabbá és innovatívabbá válásának előmozdítása

8 574 000 000

8 487 000 000

-87 000 000

13 03 18

Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) lezárása – Regionális versenyképesség és foglalkoztatás

2 345 348 000

2 302 998 509

-42 349 491

13 03 61

Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) – Átmeneti régiók – A „növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházás” célkitűzés

1 863 122 000

1 860 036 800

-3 085 200

13 03 62

Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) – Fejlettebb régiók – A „növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházás” célkitűzés

2 775 630 000

2 750 605 336

-25 024 664

13 03 64 01

Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) – Európai területi együttműködés

328 430 000

284 930 000

-43 500 000

13 03 65 01

Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) – Operatív technikai segítségnyújtás

66 215 941

57 415 941

-8 800 000

13 03 66

Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) – A fenntartható városfejlesztés területén hozott innovatív intézkedések

53 149 262

48 649 262

-4 500 000

13 04 01

Kohéziós Alap – Korábbi projektek (2007 előtt) lezárása

90 000 000

70 000 000

-20 000 000

13 04 60

Kohéziós Alap – A „növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházás” célkitűzés

4 100 000 000

4 077 806 436

-22 193 564

13 04 61 01

Kohéziós Alap – Operatív technikai segítségnyújtás

22 106 496

20 606 496

-1 500 000

32 05 01 02

Az ITER létesítményeinek építése, üzemeltetése és hasznosítása – ITER európai közös vállalkozás – Fusion for Energy (F4E)

150 000 000

131 000 000

-19 000 000

32 05 51

Az ITER európai közös vállalkozás – Fusion for Energy (F4E) kiadásainak lezárása (2007–2013)

350 000 000

289 000 000

-61 000 000

Összesen

-460 100 000

4.  A fenti 1–3. bekezdésben a kifizetési előirányzatok összesített szintje  570,6 millió euróval alacsonyabb a Bizottság 1/2016. és 2/2016. számú módosító indítvánnyal módosított költségvetési tervezetében javasoltnál az érintett kiadási tételek vonatkozásában.

1.5.  Költségvetési megjegyzések

Az Európai Parlament vagy a Tanács által a költségvetési megjegyzések szövegéhez bevezetett módosításokat elfogadják, amennyiben azok nem módosítják vagy bővítik ki valamely meglévő jogalap hatályát, nem sértik az intézmények igazgatási autonómiáját, nem okoznak működési nehézségeket, illetve a fellépések a rendelkezésre álló forrásokból nem fedezhetők (a végrehajthatóságról szóló levél mellékletében jelzetteknek megfelelően).

1.6.  Új költségvetési sorok

Ha az egyeztetőbizottság által elfogadott vagy a költségvetési hatóság két ága között az egyes olvasatok során született megállapodás eredményeként létrejött együttes következtetések másként nem rendelkeznek, a Bizottság költségvetési tervezetében és az azt kiigazító 1/2016. és 2/2016. számú módosító indítványokban javasolt költségvetési nómenklatúra a kísérleti projektek és az előkészítő intézkedések kivételével változatlan marad, illetve a 18 04 01. jogcímcsoport (Európai polgári kezdeményezés) az alábbi két jogcímre bomlik: 18 04 01 01 Európa a polgárokért – A történelmi emlékezet és az uniós szintű polgári részvétel erősítése és 18 04 01 02 Európai polgári kezdeményezés.

2.  2015. évi költségvetés

A 8/2015. számú költségvetés-módosítási tervezetet a Bizottság javaslatának megfelelően elfogadják.

3.  Együttes nyilatkozatok

3.1.  A Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésről

„Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság emlékeztet arra, hogy az ifjúsági munkanélküliség csökkentése továbbra is kiemelt politikai prioritás mindannyiuk számára, ezért újólag megerősítik azzal kapcsolatos elkötelezettségüket, hogy a lehető legjobban kihasználják az annak kezeléséhez rendelkezésre álló költségvetési erőforrásokat, különös tekintettel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre.

Emlékeztetnek arra, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendelet 14. cikkének (1) bekezdése értelmében »A többéves pénzügyi keret 2014–2017-es időszakra vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzatainak felső határai alatt rendelkezésre álló [...] tartaléksávokból a többéves pénzügyi keretre vonatkozó összesített kötelezettségvállalási tartalékot kell képezni, és azt a 2016–2020-as időszakra vonatkozóan a többéves pénzügyi keretben megállapított összeghatárok felett, a növekedéssel és foglalkoztatással és különösen a fiatalok foglalkoztatásával kapcsolatos szakpolitikai célokra kell rendelkezésre bocsátani«.

A Bizottság a többéves pénzügyi keret félidős értékelése/felülvizsgálata keretében levonja az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés értékelésének eredményéből adódó tanulságokat, és adott esetben javaslatokat nyújt be a kezdeményezés 2020-ig történő folytatására vonatkozóan.

A Tanács és a Parlament vállalja, hogy mielőbb megvizsgálja a Bizottság által ezzel összefüggésben benyújtott javaslatokat.”

3.2.  Együttes nyilatkozat a 2016–2020-as időszakra vonatkozó kifizetési előrejelzésről

„A 2015–2016-os időszakra vonatkozó kifizetési tervről szóló hatályos megállapodás alapján az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság nyugtázza a 2007 és 2013 közötti kohéziós programok tekintetében még teljesítetlen kifizetési követelésekből adódó kötelezettségállomány fokozatos leépítése, valamint valamennyi fejezet alatt a felhalmozódott kifizetetlen számlák nyomon követésének javítása céljából tett lépéseket. Ismételten kijelentik, hogy elkötelezettek az iránt, hogy megakadályozzák a jövőben a kötelezettségállomány ilyen felhalmozódását, mégpedig többek között egy korai előrejelző rendszer létrehozása révén.

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság az elfogadott kifizetési terv alapján az egész év folyamán aktívan figyelemmel fogják kísérni a 2016. évi költségvetés végrehajtásának az alakulását; a 2016. évi költségvetésben szereplő előirányzatok lehetővé teszik a Bizottságnak, hogy 2016 végére 2 milliárd EUR körüli összegre csökkentse a 2007 és 2013 közötti kohéziós programok tekintetében még teljesítetlen kifizetési követelésekből adódó év végi kötelezettségállományt.

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság továbbra is nyomon fogja követni a kifizetések végrehajtását és át fogja tekinteni az aktualizált előrejelzéseket az intézményközi megállapodás melléklete 36. pontjának megfelelően e célból összehívott intézményközi üléseken, amelyekből 2016 folyamán legalább hármat kell tartani politikai szinten.

Ezzel összefüggésben az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság emlékeztet arra, hogy ezeken a megbeszéléseken foglalkozni kell a kifizetéseknek a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret végéig várható alakulásával kapcsolatos hosszabb távú előrejelzésekkel is.”

3.3.  Az Európai Parlament nyilatkozata az intézményközi megállapodás 27. pontjának alkalmazásáról

Az Európai Parlament elkötelezett a létszámtervében szereplő álláshelyek számának további csökkentése mellett, és amellett, hogy ezt 2019-ig az alábbi időrendnek megfelelően teljesíti, figyelembe véve, hogy 2016-ban 18 álláshelynyi nettó csökkentésre kerül sor:

Éves nettó csökkentések az Európai Parlament létszámtervében engedélyezett álláshelyek teljes számában az előző évhez képest

Fennmaradó megvalósítandó csökkentés az 5%-os cél teljesítéséhez(6)

2017

2018

2019

2017–2019

179

-60

-60

-59

-179

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0376.
(2) HL L 163., 2007.6.23., 17. o.
(3) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(4) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(5) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(6)Az Európai Parlament úgy tekinti, hogy az 5%-os csökkentés hatálya nem terjed ki a létszámtervében a képviselőcsoportokhoz tartozó ideiglenes álláshelyekre.


A feltételes adómegállapítások és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedések
PDF 779kWORD 484k
Állásfoglalás
Függelék
Függelék
Függelék
Az Európai Parlament 2015. november 25-i állásfoglalása a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről (2015/2066(INI))
P8_TA(2015)0408A8-0317/2015

Az Európai Parlament

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 4. és 13. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 107., 108., 113., 115., 116., 175. és 208. cikkére,

–  tekintettel az egy feltételes adómegállapításokkal és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekkel foglalkozó különbizottság felállításáról, annak hatásköreiről, létszámáról és megbízatásának időtartamáról szóló, 2015. február 12-i határozatára(1),

–  tekintettel az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (ICIJ) által a luxemburgi feltételes adómegállapításokról és más káros gyakorlatokról nyilvánosságra hozott tényekre, amelyek „LuxLeaks” néven váltak ismertté,

–  tekintettel a G7-, G8- és G20-csoport nemzetközi adóügyi kérdésekkel foglalkozó csúcstalálkozóinak, különösen a 2015. június 7–8-i elmaui csúcstalálkozó, a 2014. november 15–16-i brisbane-i csúcstalálkozó, a 2013. szeptember 5–6-i szentpétervári csúcstalálkozó, a 2013. június 17–18-i Lough Erne-i csúcstalálkozó és a 2009. szeptember 24–25-i pittsburghi csúcstalálkozó eredményeire,

–  tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) „A káros adóverseny: Egyre sürgetőbb globális probléma” című 1998-as jelentésére,

–  tekintettel az OECD „Az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás kezelése” (Addressing Base Erosion and Profit Shifting – BEPS) című 2013-as jelentésére, valamint az OECD BEPS cselekvési tervére és későbbi kiadványaira,

–  tekintettel az Európai Tanács következő következtetéseire: a közös konszolidált társasági adóalapról szóló, 2013. március 14-i következtetésekre, az adóztatásról szóló, 2013. május 22-i következtetésekre, az automatikus információcseréről szóló, 2014. december 18-i következtetésekre, az adóalap-erózióról és nyereségátcsoportosításról (BEPS), a globális szintű automatikus információcseréről és a káros adózási gyakorlatokról szóló, 2014. december 18-i következtetésekre, valamint az adókijátszásról szóló, 2014. június 27-i következtetésekre,

–  tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Tanács (ECOFIN Tanács) következtetéseire és az egyes adóügyi kérdésekről az Európai Tanácsnak készített, 2015. június 22-i ECOFIN-jelentésre,

–  tekintettel a magatartási kódexszel foglalkozó csoportnak a magatartási kódexről (vállalkozások adóztatása) szóló, a Tanács részére hathavonta készített jelentéseire,

–  tekintettel a közigazgatási együttműködésről szóló irányelvre(2), a kamat- és jogdíjbevételekről szóló irányelvre(3), valamint a Bizottság ezek módosítására irányuló legújabb jogalkotási javaslataira,

–  tekintettel a különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló, 1990. július 23-i 90/435/EGK tanácsi irányelvre(4) (az anya- és leányvállalatokról szóló irányelv), amelyet legutóbb 2015-ben módosítottak,

–  tekintettel az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról szóló 2006/43/EK irányelv módosításáról szóló, 2014. április 16-i 2014/56/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel az EUMSZ 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a tagállamok illetékes hatóságainak a közvetlen adózás és a biztosítási díjak adózása területén történő kölcsönös segítségnyújtásáról szóló, 1977. december 19-i 77/799/EGK tanácsi irányelvre(7),

–  tekintettel a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. május 20-i (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(8),

–  tekintettel az EU közös transzferár-képzési fórumának a viták elkerülése és rendezése területén végzett munkájáról és az EU-n belüli előzetes árképzési megállapodásokkal kapcsolatos iránymutatásokról szóló, a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak címzett, 2007. február 26-i bizottsági közleményre (COM(2007)0071),

–  tekintettel az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról szóló, 1998. december 10-i bizottsági közleményre(9),

–  tekintettel a „Méltányos és hatékony társaságiadó-rendszer az Európai Unióban: 5 fő cselekvési terület” című, 2015. június 17-i bizottsági közleményre (COM(2015)0302),

–  tekintettel a Bizottságnak az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelmet szolgáló adózási átláthatóságról szóló 2015. március 18-i közleményére (COM(2015)0136),

–  tekintettel a „Cselekvési terv az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére” című, 2012. december 6-i bizottsági közleményre (COM(2012)0722),

–  tekintettel az agresszív adótervezésről szóló 2012. december 6-i bizottsági ajánlásra (C(2012)8806),

–  tekintettel a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó minimumkövetelmények harmadik országok általi teljesítésének ösztönzésére irányuló intézkedésekről szóló 2012. december 6-i bizottsági ajánlásra (C(2012)8805),

–  tekintettel az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítését célzó, többek között harmadik országok viszonylatában hozandó konkrét intézkedésekről szóló 2012. június 27-i bizottsági közleményre (COM(2012)0351),

–  tekintettel a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA) szóló tanácsi irányelvre irányuló 2011-es bizottsági javaslatra (COM(2011)0121), és a Parlament arra vonatkozó, 2012. április 19-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)” című, 2011. október 25-i bizottsági közleményre (COM(2011)0681),

–  tekintettel a vállalkozások adózásával kapcsolatos magatartási kódexről szóló, a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 1997. december 1-jén elfogadott állásfoglalásra(11), valamint a magatartási kódexszel (vállalkozások adózása) foglalkozó csoport Tanácsnak készített rendszeres jelentéseire,

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által elfogadott, a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló, 2014. április 30-i ajánlásra,

–  tekintettel az 1999-es magatartási kódexszel foglalkozó csoport jelentésének, a Primarolo-jelentésnek (SN 4901/99) a 26. bekezdésében említett igazgatási gyakorlatokról szóló, a Simmons & Simmons által készített 1999-es jelentésre, és e jelentés 2009-es frissített változatára,

–  tekintettel a 2007/36/EK irányelvnek a hosszú távú részvényesi szerepvállalás ösztönzése, valamint a 2013/34/EU irányelvnek a vállalatirányítási nyilatkozat egyes elemei tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslathoz a Parlament által 2015. július 8-án elfogadott módosításokra(12),

–  tekintettel az adókikerülésről és az adócsalásról mint a fejlődő országok kormányzása, szociális védelme és fejlődése számára jelentett kihívásról szóló, 2015. július 8-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel az adózásról szóló éves jelentésről elfogadott, 2015. március 25-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről – a csalás elleni küzdelemről szóló 2013. évi éves jelentésről szóló, 2015. március 11-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémájáról szóló, 2013. október 23-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel az adócsalás, az adóelkerülés és az adóparadicsomok elleni küzdelemről szóló 2013. május 21-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel az adócsalás és az adókijátszás elleni küzdelem terén teendő konkrét lépésekre irányuló felhívásról szóló, 2012. április 19-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel az „Adók és a fejlesztés – Együttműködés a fejlődő országokkal a jó adóügyi kormányzás előmozdítása terén” című, 2011. március 8-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel a jó kormányzás adóügyek terén történő előmozdításáról szóló, 2010. február 10-i állásfoglalására(20),

–  tekintettel a nemzeti parlamentekben, különösen az Egyesült Királyság parlamentjének alsóházában (House of Commons), az Egyesült Államok szenátusában (Senate) és a francia nemzetgyűlésben (Assemblée nationale) ugyanebben a témában tartott különféle parlamenti meghallgatásokra és azt követő jelentésekre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a feltételes adómegállapításokkal és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekkel foglalkozó különbizottság jelentésére (A8-0317/2015),

LuxLeaks: tények és számok

A.  mivel a 2014. november 5-én, az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciumának köszönhetően kitört Luxleaks-botrány – amelynek során mintegy 28 000 oldalnyi, a luxemburgi adóigazgatás és több mint 300 multinacionális vállalat között a 2002 és 2010 közötti időszakban létrejött, 500-nál több magánjellegű adómegállapodást rögzítő bizalmas dokumentum került nyilvánosságra – fényt derített a drasztikus mértékű adókedvezmények megszerzése céljából kialakított, bonyolult pénzügyi struktúrákkal jellemzett titkos egyezségek alkalmazásának elterjedtségére; mivel az üzletvitelük során sok százmillió eurót kezelő luxemburgi leányvállalatok sok esetben alig vannak jelen Luxemburgban, és ott elenyésző gazdasági tevékenységet folytatnak;

B.  mivel már legalább évtizedek óta ismertek a társaságiadóalap-erózióval és az agresszív adótervezési gyakorlatokkal kapcsolatos problémák, és azóta tart e problémák nemzetközi szintű vizsgálata; mivel a LuxLeaks ráirányította a közvélemény és a média figyelmét e problémákra azáltal, hogy egy konkrét tagállamban számviteli cégek által elősegített, megkérdőjelezhető adózási gyakorlatokat tárt fel; mivel a Bizottság vizsgálataiból és a Parlament által a különbizottsága útján elvégzett munkából az derül ki, hogy nem elszigetelt esetről van szó, hanem egy Európában és azon túl is elterjedt gyakorlat, hogy egyes vállalatok teljes adókötelezettségének csökkentését eredményező adózási intézkedéseket hoznak, hogy mesterségesen kiszélesítsék a nemzeti adóalapot más országok kárára, amelyek közül néhányban megszorításokat vezettek be;

C.  mivel ezek a magatartások, amelyeknek eredményeképpen gyakran elválik az értékteremtés helye és a nyereség megadóztatásának helye, nem korlátozódnak a feltételes adómegállapításokra, hanem az EU-n belüli és kívüli nemzeti adóigazgatások által végrehajtott káros adózási gyakorlatok széles körét ölelik fel;

D.  mivel e gyakorlatok nyilvános ellenőrzés alá vonása a demokratikus ellenőrzés része; mivel tekintettel e gyakorlatoknak a társadalom egészére gyakorolt negatív hatására, azok csak addig tarthatók fenn, amíg titokban maradnak, vagy amíg eltűrik őket; mivel az oknyomozó újságírásnak, a nem kormányzati szektornak és a tudományos közösségnek jelentős szerepe van az adókikerülés leleplezésében és a nyilvánosság ezzel kapcsolatos tájékoztatásában; mivel amíg ezeket nem lehet megakadályozni, azok feltárása nem függhet egyes visszaélést bejelentő személyek bátorságától és etikai érzékétől, hanem módszeresebb jelentéstételi és információcsere-mechanizmusok részét kell alkotnia;

A társasági adózás tagállamok általi felfogása

E.  mivel a társaságiadó-bevételek az Unió 28 tagállamában átlagosan a GDP 2,6%-át tették ki 2012-ben(21);

F.  mivel a Szerződésben foglaltak szerint a közvetlen adóztatás főként a tagállamok hatásköre; mivel amennyiben az EU hatáskörrel rendelkezik az adóztatás területén, e hatáskör gyakorlására a Tanácson belül többnyire az egyhangúság követelménye vonatkozik; mivel ennek következtében a társasági adózás területén nem született uniós szinten semmilyen jelentős határozat a belső piaccal és az uniós szerződések hatálya alá tartozó egyéb területekkel – így a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokkal, a közös valutával, a gazdasági és költségvetési irányítással, valamint a pénzmosás elleni elvekkel és jogszabályokkal – kapcsolatos uniós integráció közelmúltbeli fejleményei ellenére; mivel a tagállamoknak meg kell felelniük az európai versenyjognak, és biztosítaniuk kell, hogy adójogszabályaik összeegyeztethetők legyenek a belső piac elveivel, és ne torzítsák a versenyt; mivel a Tanácson belüli egyhangúság szabálya azzal, hogy valamennyi tagállamnak vétójogot ad, a fennálló helyzettől az együttműködőbb megoldások felé való elmozdulás ösztönzői ellen hat; mivel abban az esetben, ha az Európai Unió működéséről szóló szerződés 116. cikkében megállapított eljárás nem kerül alkalmazásra, a közvetlen adóztatás területét érintő egyhangú döntésre vonatkozó követelmény megváltoztatása céljából a Szerződés módosítására lenne szükség;

G.  mivel abból a jelenlegi helyzetből következően, hogy minden tagállam vétójoggal rendelkezik, valamennyi tagállamnak határozottan és az együttműködés szellemében kell fellépnie az adókijátszás és az adókikerülés páneurópai problémája elleni küzdelem során;

H.  mivel néhány dicséretes kivételtől eltekintve a nemzeti politikai képviselők eddig nem voltak kellően készek arra, hogy foglalkozzanak az adókikerülés, ezen belül a feltételes adómegállapítások problémájával;

I.  mivel az európai belső piacon a tőke szabadon áramlik, és a nagyvállalatok a vállalatcsoport szintjén számolnak be tevékenységeikről, de az adót nemzeti szinten szedik be az adóhatóságok, akik nagyon kevés információt cserélnek ki egymás között;

J.  mivel a kiteljesített belső piacon semmilyen mesterséges torzulás nem befolyásolhatja a befektetési döntéseket és a vállalkozások helyének megválasztását; mivel azonban a globalizáció, a digitalizáció és a tőke szabad mozgása megteremti a tagállamok közötti, illetve harmadik országokkal való, a befektetések és a vállalkozások elcsábítása érdekében folytatott, intenzívebb adóverseny feltételeit; mivel fontos, hogy a vállalkozások Európában maradjanak és Európába vonzzák őket, ugyanakkor mindez nem valósulhat meg olyan potenciálisan káros adózási rendszerek révén, amelyek célja elsősorban a beruházások ösztönzése és a további gazdasági tevékenységek odavonzása, a szomszédos országokban elindított hasonló intézkedésekre reagálva, vagy a tagállamok által már előzetesen fennállóként értékelt – a viszonylagos jólét, a méret vagy a peremhelyzet tekintetében mutatkozó – egyensúlyhiányok korrigálása; mivel egyes jogrendszerekben történetesen korreláció mutatkozik a vonzó társaságiadó-rendszerek és a nemzeti jólét magas szintje között; mivel az adórendszerek optimális kialakítása számos tényezőtől függ, és ezért országonként eltérő; mivel a tagállamok közötti káros adóverseny korlátozza az egységes piacban rejlő lehetőségeket;

K.  mivel ahelyett, hogy a vonzó üzleti környezet előmozdítására összpontosítanának például a jó infrastruktúra és a kiváló minőségű munkaerő révén, többek között a termelékenységgel kapcsolatos kiadások fokozásával, és ahelyett, hogy biztosítanák az adórendszer stabilitását és kiszámíthatóságát, az országok az adóversenyben részt vevő szereplőkként az adózási egyezmények hálózata mellett nemzeti jogszabályaikat felhasználva olyan országként népszerűsítik magukat, ahol érdemes befektetni, olyan központként, amelyen keresztül becsatornázhatók a pénzmozgások, vagy amelyben érdemes a nyereségeket elkönyvelni, és ezáltal a partnerországok kárára csábítanak el vállalkozásokat vagy postafiókcégeket, valamint hoznak létre tisztességtelen gyakorlatokat közöttük; mivel elszigetelten tekintve az egyes országoknak egyértelműen az az érdekük, hogy „potyautasként” viselkedjenek, vagyis elsőként alakítsanak ki és hajtsanak végre meghatározott adórendszereket és rendelkezéseket az adóalap odavonzása érdekében, és utolsóként vegyenek részt az adókikerülés kezelésére irányuló, együttműködésen és összehangoláson alapuló bármilyen intézkedésben;

L.  mivel a tagállamok között adóverseny zajlik; mivel a tagállamok közötti lojális együttműködés elvét az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikke rögzíti; mivel a tagállamoknak az adóversennyel kapcsolatos ügyekben maradéktalanul alkalmazniuk kell a lojális együttműködés elvét;

M.  mivel egyes tagállamok ambivalens álláspontot képviselnek az adókikerülés tekintetében, és egyfelől nemzeti adóalapjuk eróziójára panaszkodnak, másrészt ugyanakkor felelősek a nemzeti és nemzetközi adórendszerek jelenlegi formájáért, amely az eróziót lehetővé tette, és mégis gátolják adórendszereiknek az összehangoltabb megoldás irányába történő bármilyen továbbfejlesztését; mivel a tőke mozgásának az EU-n belüli teljes szabadsága értelmében, és minthogy a Bizottság kinyilvánított célja a tőkepiaci unió bevezetése, teljes mértékben figyelembe kell venni a nemzeti adórendszerek és adóbevételek egymástól való kölcsönös függését és kölcsönös egymásra hatását, szem előtt tartva az egyes tagállamok adóügyi döntéseinek a határokon átnyúló, széles körű pozitív és negatív tovagyűrűző hatásait, mivel ami az egyik országban adókedvezmény, az a másik országban erodálja az adóalapot;

N.  mivel paradoxonnal állunk szemben, minthogy az adóztatás területén a tagállamok között folyó szabad verseny versenyellenes magatartásokhoz és versenytorzulásokhoz vezetett;

O.  mivel az egységes európai piac megvalósítása nagymértékben előnyösnek bizonyult a nemzetgazdaságok számára, mivel versenyképesebbé és vonzóbbá tette őket a globalizált gazdaságban, és mivel a tagállamok közötti adóügyi konvergencia idővel ugyanilyen hatással járna;

P.  mivel a jogalkotó és a gyakran elégtelenül finanszírozott adóigazgatások nem tudják előre megjósolni az egyes –különösen a nagyon nagy könyvvizsgáló cégeknél dolgozó – adótanácsadók, jogászok és közvetítő társaságok által kialakított és népszerűsített, innovatív adókikerülési rendszereket, hanem azokra csak reagálni tudnak, időnként nagy késedelemmel; mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy azok az uniós szervek (így a tagállamok által 1998-ban létrehozott, magatartási kódexszel foglalkozó csoport vagy a Szerződések őreként a Bizottság), amelyeknek az lenne a feladatuk, hogy megakadályozzák az újabb káros adóintézkedések bevezetését, néha nem reagálva hatékonyan vagy nem rendelkezve elég felhatalmazással, alkalmatlannak bizonyultak arra, hogy fellépjenek e nemkívánatos fejleményekkel szemben, továbbá hogy az EU-ban sok új és gyakran agresszív adókikerülési intézkedés vagy megállapodás, például szabadalmi adókedvezmények bevezetésére került sor; mivel a multinacionális vállalatok az EU-ban és világszerte egy jól szervezett és képzett adótanácsadói, valamint banki és egyéb pénzügyi szolgáltatói szektor szakértelmére támaszkodva alakítják ki adókikerülési rendszereiket; mivel ez a szektor egyúttal a kormányok és a közintézmények számára adóügyekben tanácsadást nyújtó szervekben, így például a jó adóügyi kormányzás uniós platformjában is képviselteti magát; mivel aggályok merültek fel azokkal az összeférhetetlenségekkel kapcsolatban, amelyek abból eredhetnek, hogy ugyanazok a cégek a hatóságoknak és a magán multinacionális vállalatoknak is tanácsot adnak;

Q.  mivel mindenfajta adótervezésnek a jog és az alkalmazandó szerződések határain belül kell megvalósulnia; mivel az agresszív adótervezésre adható legcélravezetőbb válasz a jó jogalkotás és a kívánt eredményekkel kapcsolatos nemzetközi koordináció;

R.  mivel a jogszabályok végrehajtása döntő a kívánt célkitűzések elérése szempontjából; mivel ez a végrehajtás a nemzeti igazgatások ügye, amelyeket gyakran kevés ösztönző sarkall arra, hogy egymással európai szinten együttműködjenek; mivel ez a helyzet súlyosbítja a jogszabályok különbségeiből adódóan már Unió-szerte fennálló eltéréseket;

S.  mivel a tagállamokban, például Portugáliában és Görögországban a pénzügyi és költségvetési kiigazítási programokat felügyelő intézmények trojkája (az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap) nem tett kísérletet azoknak az adóamnesztiáknak, feltételes adómegállapításoknak, adókedvezményeknek és adómentességi programoknak a megakadályozására, amelyek tisztességtelenül diszkriminatív módon kedveztek és kedveznek az adók alól kibújó vállalatoknak és személyeknek, ami miatt nagy összegű állami bevételek esnek ki, és nő a már egyébként is túladóztatott kis- és középvállalkozások (kkv-k) és a polgárok adóterhe;

T.  mivel a gyakran több joghatóságban lebonyolított pénzügyi műveletekkel járó és több joghatóságban működő jogi személyek részvételével zajló adóbűncselekmények és pénzmosás kivizsgálása és büntetőeljárás alá vonása rendkívül nagy kihívást jelent; mivel a tagállamok adóbűncselekmények és más pénzügyi bűncselekmények kivizsgálásáért és az azok elkövetőivel szembeni büntetőeljárások lebonyolításáért felelős munkatársai gyakran alulképzettek, és nincsenek ellátva a megfelelő eszközökkel;

U.  mivel az elmúlt néhány évben a megszorítási politikák és a költségvetési korlátozások jelentősen csökkentették az adóigazgatások képességét arra, hogy kivizsgálják az adóbűncselekményeket és a káros adózási gyakorlatokat; mivel ezek a megszorítások különösen károsak voltak a trojka által vezetett pénzügyi segítségnyújtási programokban részt vevő országokban, amelyekben az állami bevételek növelését a túladóztatott kkv-k és polgárok rovására érték el, miközben a nagyvállalatok és az adók alól kibújó tehetős személyek gyakran adóamnesztiához, feltételes adómegállapításokhoz és más adómentességekhez és kedvezményekhez jutottak, mint ahogyan Portugáliában és Görögországban történt;

Feltételes adómegállapítások és káros adózási gyakorlatok

V.  mivel a feltételes adómegállapítások a lehetséges hatókört és a lefedett témákat, a kötelező jelleget, az alkalmazás gyakoriságát, a nyilvánosságot, az időtartamot és a díjak fizetését tekintve a tagállamokban a gyakorlatok széles körét ölelik fel, amelyek az eseti jellegű politikától a jog világos keretek között történő alkalmazásáig terjednek; mivel a feltételes adómegállapításnak nincs általánosan elfogadott nemzetközi fogalommeghatározása, azzal a kivétellel, hogy a Bizottság úgy említi, mint „a tagállam részéről vagy nevében az adójogszabályok értelmezése vagy alkalmazása tekintetében kiadott bármilyen közlemény vagy más hasonló hatású eszköz vagy intézkedés”;

W.  mivel a feltételes adómegállapítások önmagukban nem problémásak, mivel – eredeti céljuknak megfelelően – jogbiztonságot nyújthatnak az adófizetőnek és csökkenthetik a becsületes cégek pénzügyi kockázatát azokban az esetekben, amikor az adójogszabályok vagy bizonyos körülmények közötti konkrét alkalmazásuk nem világos vagy eltérő módokon értelmezhető, különösen összetett tranzakciók kapcsán, és ezáltal elkerülhetővé teszik az adófizető és az adóhatóság közötti későbbi vitákat;

X.  mivel a feltételes adómegállapítások gyakorlata az adóigazgatások és az adófizetők közötti szorosabb és együttműködőbb kapcsolat keretében fejlődött ki arra szolgáló eszközként, hogy megbirkózzanak az egyre bonyolultabb, globális és digitalizált gazdaságban bizonyos ügyletek adójogi megítélésének fokozódó összetettségével; mivel – annak ellenére, hogy a tagállamok bár titokban tartják a feltételes adómegállapításokat, azt állítják, hogy nem mérlegelésen alapulnak, hanem csupán egyértelművé teszik a hatályos adójogi szabályozást – a különbizottsága által végzett munka megerősítette, hogy a feltételes adómegállapítások kiadhatók bármiféle jogi keret nélkül olyan informális vagy mérlegelésen alapuló megállapodások útján, amelyek a jellemzően a multinacionális vállalatok által adó-hozzájárulásuk csökkentése érdekében használt adótervezési eszközökre támaszkodó, adózási megfontolásokból kialakított struktúrákat támogatják; mivel úgy tűnik, hogy ez a probléma különösen – noha nem kizárólag – a vállalaton belüli transzferárazással kapcsolatos feltételes adómegállapítások (az úgynevezett előzetes ármegállapodások) esetében áll fenn; mivel azáltal, hogy csak néhány kiválasztott szereplő számára biztosítanak jogbiztonságot, egyenlőtlenséget teremthetnek azon vállalatok között, amelyeknek ilyen feltételes adómegállapítást adtak ki, illetve az azonos ágazatba tartozó olyan vállalatok között, amelyeknek nem adtak ki feltételes adómegállapítást;

Y.  mivel sem az OECD, sem az Európai Bizottság nem szorgalmazta a feltételes adómegállapítás gyakorlatának beszüntetését;

Z.  mivel az előzetes feltételes adómegállapításoknak nem lehet céljuk, hogy bármilyen módon befolyásolják az ügyletek adójogi megítélését, ahogy az sem, hogy valamely adófizetőt előnyben részesítsenek egy másikkal szemben, hanem – minden más feltétel azonossága esetén – ugyanolyan hatással kell járniuk, mint a mögöttes adórendelkezések utólagos alkalmazásának; mivel ennek megfelelően e jelentés nem korlátozódik szigorúan a feltételes adómegállapításokra, hanem – a TAXE különbizottságnak adott megbízással összhangban – a „káros adózási gyakorlatok” általános fogalmán belül kiterjed a jellegükben vagy hatásukban hasonló bármilyen adóintézkedésekre, vagyis a külföldi illetőségű cégek vagy ügyletek azon más adójogi rendszerek kárára történő elcsábítását célzó intézkedésekre, amelyekben ezen ügyleteket rendes esetben adóztatnák és/vagy a versenyt torzító, csak egyes vállalatok előnyben részesítését célzó intézkedésekre;

AA.  mivel a káros adózási gyakorlatokhoz a következő nemkívánatos hatások közül bizonyos mértékig egy vagy több is kapcsolódhat: az átláthatóság hiánya, önkényes megkülönböztetés, versenytorzulások és egyenlőtlen versenyfeltételek a belső piacon belül és kívül, az egységes piac integritásának és az adórendszer tisztességességének, stabilitásának és legitimitásának sérülése, a kevésbé mobil gazdasági tényezők nagyobb mértékű adóztatása, fokozott gazdasági egyenlőtlenségek, az államok közötti tisztességtelen verseny, adóalap-erózió, társadalmi elégedetlenség, bizalmatlanság és demokratikus deficit;

AB.  mivel el kell ismerni, hogy miközben Európában továbbra is a kkv-k a gazdaság és a foglalkoztatás motorjai, a multinacionális vállalatok is kulcsfontosságú szerepet játszanak a beruházások, a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés előmozdításában; mivel e vállalatok az adóterhek méltányosan rájuk eső részének befizetésével azokban az országokban, ahol megvalósul a tényleges gazdasági tevékenység és értékteremtés, továbbra is jelentős mértékben hozzájárulnak az európai társadalmak jólétéhez és fenntarthatóságához;

A különbizottság munkája

AC.  mivel a 2015. február 26-án létrehozott illetékes különbizottsága 14 ülést tartott, amelyek során meghallgatta Jean-Claude Junckert, a Bizottság elnökét, Margrethe Vestager versenypolitikáért felelős biztost és Pierre Moscovici gazdasági és pénzügyekért, valamint az adó- és vámügyért felelős biztost, Pierre Gramegnát, a Tanács hivatalban lévő elnökét, Michel Sapint, Franciaország pénzügyminiszterét, Wolfgang Schäublét, Németország pénzügyminiszterét, Pier Carlo Padoant, Olaszország pénzügyminiszterét és Luis de Guindost, Spanyolország pénzügyminiszterét, az OECD képviselőit, valamint visszaélést bejelentő személyeket, oknyomozó újságírókat, szakértőket, a tudomány képviselőit, multinacionális vállalatok, szakmai szervezetek, szakszervezetek, nem kormányzati szervezetek képviselőit és uniós nemzeti parlamenti képviselőket (lásd az 1. mellékletet); mivel a TAXE bizottság küldöttségei látogatást tettek Svájcban, hogy megvizsgálják a különbizottság mandátumának harmadik országokkal kapcsolatos bizonyos aspektusait, valamint tényfeltáró misszió céljából felkeresték a következő tagállamokat: Belgium, Luxemburg, Írország, Hollandia és az Egyesült Királyság; mivel Gibraltár és Bermuda kormányzati képviselőivel is találkozót szerveztek; mivel mindezen tevékenységek, bár változatos és értékes betekintést tettek lehetővé az EU adórendszereibe és adózási gyakorlataiba, nem tisztázták az összes kapcsolódó kérdést, többek között a fennmaradó következetlenségeket a Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker által a Krecké-jelentés hosszú ideje titkos oldalára vonatkozóan tett nyilatkozatok között;

AD.  mivel a bizottság munkáját részben hátráltatta, hogy a tagállamok egy része és a Tanács nem válaszolt kellő időben (lásd a 2. mellékletet), és végül nem is továbbította az összes kért dokumentumot, vagy csak udvarias választ adott, amely alig érintette a hozzájuk intézett kérés lényegét; mivel a felkért 17 multinacionális vállalatból csupán négy jelent meg az első meghívásra a bizottság előtt 2015 júniusában és júliusában; mivel további 11 multinacionális vállalat csak többszöri meghívás után, és azt követően vállalta a megjelenést, hogy a TAXE bizottságban megszavazták a jelentést, és ezért újabb rendkívüli ülést kellett összehívni röviddel a plenáris ülésen való szavazás előtt (lásd a 3. mellékletet); mivel a Bizottság sem működött együtt teljes mértékben, és nem küldte el a magatartási kódexről tartott üléseken készült összes dokumentumot és az informális ülések feljegyzéseit, továbbá néhány tagállam hajthatatlansága miatt csak korlátozott konzultációs eljárást biztosított; mivel emiatt meg kellett hosszabbítani a bizottság hivatali idejét;

AE.  mivel e jelentés elfogadásának időpontjában még mindig folyamatban volt több, a Bizottság által indított állami támogatásra vonatkozó vizsgálat az egyes multinacionális vállalatok leányvállalataihoz hozzárendelt adóköteles nyereséget érintő, feltételes adómegállapításokkal és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekkel jóváhagyott transzferárképzési megállapodásokkal kapcsolatban;

A tagállami társasági adóztatási gyakorlatok áttekintése

1.  emlékeztet arra, hogy a társasági adóztatás iparosodott országokban létező modelljeit a 20. század első felében alakították ki, egy olyan időszakban, amikor a határokon átnyúló tevékenység korlátozott volt; megállapítja, hogy a globalizáció és a gazdaság digitalizálódása gyökeresen megváltoztatta a globális értékláncot és a piacok működésének módját, valamint hogy a nagyvállalatok többsége ma olyan transznacionális szerkezettel rendelkezik, amely szükségessé teszi a nemzeti adószabályokon való túllépést; hangsúlyozza, hogy az adóztatás területén a nemzeti és a nemzetközi szabályok nem tartottak lépést az üzleti környezet változásával;

2.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok strukturális reformjainak szerves részeként kiegyensúlyozott és méltányos adópolitikát kell kidolgozni;

3.   megállapítja, hogy jóllehet a határokon átnyúló tevékenységet folytató cégek számára egyre bonyolultabbá válik a különféle adórendszereknek való megfelelés, a globalizáció és a digitalizáció megkönnyíti számukra, hogy tevékenységeiket off-shore pénzügyi központokon keresztül szervezzék, és globális adó-hozzájárulásaik csökkentése érdekében kifinomult struktúrákat hozzanak létre; aggodalmának ad hangot, hogy a gazdasági és adósságválság, valamint a költségvetési konszolidáció következtében, a legtöbb tagállam jelentősen csökkentette az adóigazgatási személyzetet; hangsúlyozza, hogy a nemzeti adóhatóságoknak rendelkezniük kell a szükséges erőforrásokkal, többek között emberi erőforrásokkal annak érdekében, hogy hatékonyan megelőzzék és felderítsék az adóalapjukat jelentős mértékben csökkentő agresszív adótervezést, adókijátszást és adókikerülést, és hogy eredményesen küzdjenek mindez ellen, valamint hogy biztosítsák a jobb és igazságosabb adóbeszedést és az adórendszer hitelességét; megállapítja, hogy a kutatások szerint a képzett adóigazgatási személyzet a vele kapcsolatos kiadásoknál lényegesen nagyobb bevételt termel az államnak, mivel az adóigazgatás hatékonysága közvetlenül kedvezően befolyásolja az adóbevételeket;

4.  hangsúlyozza, hogy különbség van egyrészt bizonyos adó- és nemzeti hatóságok multinacionális vállalatok nyereségének – a nyereség megszerzésének helye szerinti országokban történő adózás elkerülését célzó – áthelyezését lehetővé tevő káros gyakorlatai, másrészről pedig aközött, hogy a kormányok az uniós jogszabályokkal teljes összhangban versengenek a közvetlen külföldi befektetések országukba vonzásában, illetve a gazdasági tevékenységek országukban tartásában;

5.   hangsúlyozza, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban a Szerződés lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy maguk határozzák meg saját társaságiadó-kulcsaikat és adóalapjukat, amíg a Szerződéssel összhangban nem fogadnak el az adóügyi konvergenciára vonatkozó szigorúbb intézkedéseket; hangsúlyozza azonban azt is, hogy a nemzeti adórendszerek túlságosan összetett szabályai az e rendszerek közötti különbségekkel társulva kiskapukat hoznak létre, amelyeket a multinacionális vállalatok agresszív adótervezési célokra kihasználnak, és amelyek így adóalap-erózióhoz, nyereségátcsoportosításhoz, az adókulcsok csökkenésének irányába ható versenyhez és végezetül az optimálistól elmaradó gazdasági eredményhez vezetnek; hangsúlyozza, hogy az ilyenfajta adókikerülés valamennyi nemzeti költségvetést összesítve vizsgálva is kedvezőtlen hatású, mivel a káros adózási gyakorlatokból eredően (az eltéréseknek, külön kedvezményeknek vagy kiskapuknak köszönhetően) az egyik tagállamban keletkező bevételek nem ellensúlyozzák az adóbevételek más tagállamokban jelentkező csökkenését; rámutat arra, hogy a további adóalap-eróziót, a káros adóversenyt és az adókulcsok csökkentésére irányuló versenyt csak a tagállamok összehangoltabb, közös megközelítése akadályozhatja meg, amelynek egy olyan közös kerethez kell elvezetnie, amelyen belül szabhatják meg a tagállamok adókulcsaikat;

6.  emlékeztet arra, hogy néhány tagállamban másoknál formálisan magasabb a társasági adó, a valóságban azonban a belföldi üzlet érdekét szolgáló csökkentések és kiskapuk miatt lényegesen alacsonyabb az adómérték, és így a tényleges adókulcs alacsonyabb, mint a formálisan alacsony kulcsot alkalmazó tagállamokban;

7.  rámutat arra, hogy a néhány tagállamban alkalmazott alacsonyabb társasági adó viszonylagosan magasabb adóbevételt biztosíthat, mint a magasabb adókulcsok;

8.  megállapítja, hogy a Bizottság szerint(22) 1995 és 2014 között a törvényben előírt társaságiadó-kulcsok 12 százalékponttal, azaz 35%-ról 23%-ra estek vissza az EU-ban; hangsúlyozza, hogy az adókulcsok e csökkenésével párhuzamosan a bevételkiesés csökkentésére az adóalap bővül, és a társaságok adóztatásából származó bevételek ugyanezen időszakbeli viszonylagos stabilitása a jelentős társaságalapítási tendenciával is magyarázható, vagyis azzal, hogy bizonyos vállalkozási jogi formákról, például az (egyéni) magánvállalkozásról áthelyeződik a hangsúly a társasági jogállásra, ami a személyi jövedelemadó alapjából a társaságiadó-alapra történő hasonló áthelyeződést eredményez;

9.  megjegyzi, hogy a tagállamok többsége nagy összegeket költ olyan adózási ösztönzőkre, amelyek a kkv-kat hivatottak versenyelőnyhöz juttatni, azonban a Bizottság szerint(23) ezeket a próbálkozásokat a legutóbbi tanulmányban vizsgált négy tagállamból háromban aláássák a nemzetközi adótervezés hatásai; megjegyzi, hogy ezek a hatások a kkv-k támogatására szolgáló adókiadásokhoz kapcsolódó nagy költségek ellenére versenyhátrányba hozzák a kkv-kat, és ez aláássa a nemzeti politikai döntéshozók szándékát;

10.  felhívja a figyelmet a törvényben előírt és a tényleges adókulcsok közötti növekvő résre különösen a globális szinten működő cégek esetében, amely legalább részben az általános adórendszertől való különböző eltéréseket és mentességeket tükrözi, amelyek szolgálhatják a jogalkotó szándéka szerint konkrét célkitűzések elérését, vagy eredhetnek agresszív adótervezésből, vagyis abból, hogy kizárólag adózási célból tisztán mesterséges megállapodásokat hoznak létre;

11.  hangsúlyozza, hogy globális szinten az adórendszerek közötti eltérések jelentős mértékben hozzájárulnak az adóalap-erózióhoz és az adókijátszáshoz, azonban önmagában az uniós fellépés nem fogja kezelni ezeket a kérdéseket;

12.  tudomásul veszi, hogy az EU-ban 28 – mind az adóalap, mind pedig az adókulcs meghatározása szempontjából nagyon eltérő – adórendszer működik, és hogy ez a sokféleség még nagyobb, ha figyelembe vesszük az uniós tagállamokhoz kapcsolódó, önálló adórendszerrel rendelkező különleges jogrendszereket (tengerentúli területek és koronafüggőségek); sajnálja, hogy az EU-ban jelenleg nem tartoznak közös fogalommeghatározás vagy iránymutatások hatálya alá olyan alapvető fogalmak és elemek, mint a forrásadóztatás és a lakóhely szerinti adóztatás közötti egyensúly, az állandó telephely és az adóköteles jogalanyok, a gazdasági tartalomra vonatkozó és a visszaélések elleni szabályok, a kamatok és jogdíjak fogalommeghatározása, az immateriális javak kezelése, az adósság és a saját tőke kezelése, nem beszélve arról, hogy mi vonható le vagy nem vonható le az adóalapból, és emiatt a tagállamok adórendszerei összehangolatlanok; hangsúlyozza, hogy össze kell hangolni ezeket a fogalommeghatározásokat;

13.  hangsúlyozza, hogy az egységes piacon belül a nemzeti kedvezményes rendszerek és a különböző adórendszerek közötti eltérések lehetőségeket teremtenek az adókikerülésre; megállapítja, hogy ezeket a nemkívánatos hatásokat tovább súlyosbítja a tagállamok és harmadik országok közötti, nagyszámú kétoldalú adóegyezménnyel való interakció, és az ezekben található, elégtelen visszaélés elleni rendelkezések;

14.  megállapítja, hogy ezt az EU-n belüli összehangolatlan adókeretet a tagállamok közötti együttműködés kirívó hiánya is sújtja; hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, hogy a tagállamok nem veszik szükségszerűen figyelembe adóintézkedéseik más tagállamokra gyakorolt hatását, nemcsak adóintézkedéseik megtervezésekor, hanem akkor sem, amikor információkat osztanak meg ezen intézkedések végrehajtásáról, ami az adóügyekben olyan politikák kialakításához vezet, amelyek révén az adott tagállam mások kárán jutna előnyhöz, ami ellentétes az európai projekt alapjaival; rámutat arra, hogy a tagállamok közötti automatikus, módszeres és hatékony információcsere lehetővé tenné, hogy figyelembe vegyék meghatározott jövedelemáramlások vagy ügyletek más tagállambeli adójogi megítélését; hangsúlyozza, hogy ez részben oka egy elfogadhatatlan helyzet kialakulásának is, amelyben a multinacionális vállalatok által valamely tagállamban megtermelt nyereséget az EU-ban gyakran nagyon alacsony kulcs mellett vagy egyáltalán nem adózzák le;

15.  meggyőződése, hogy az adópolitikát és a versenypolitikát egyazon érme két oldalának kell tekinteni a belső piacon, valamint felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül és erősítse meg a versenypolitika és az állami támogatás eszközeit és forrásait;

16.  hangsúlyozza, hogy az EU-ban a nemzeti adórendszerek igen korlátozott mértékben közelednek egymáshoz, az uniós integrációs folyamatnak az elmúlt 30 évben – különösen az egységes piaccal és a gazdasági és monetáris unióval kapcsolatban – tapasztalt példátlan elmélyülése ellenére; sajnálja, hogy ezen adórendszerek összehangolása messze le van maradva, különösen az európai szemeszter keretében más területeken tett uniós szintű koordinációs erőfeszítésekkel összehasonlítva, jóllehet eltekintve a kiadási oldalon bevezetett intézkedések relevanciájától a költségvetési konszolidáció biztosítását célzó politikai intézkedéscsomag jelentős része a bevételi oldalt érinti; az az álláspontja, hogy ezt a szempontot meg kellett volna említeni az öt elnök „Az európai gazdasági és monetáris unió megvalósítása” című, 2015. júniusi jelentésében;

17.  hangsúlyozza, hogy a nemzeti költségvetési politikák közelítésére irányuló politikai akarat hiánya miatt a tagállamok a kétoldalú megközelítésmódot választják, miközben a közös megközelítés hatékonyabb lenne; emlékeztet arra, hogy a költségvetési konvergencián a megerősített együttműködés alkalmazásával is lehet munkálkodni; ezzel összefüggésben üdvözli, hogy egyes tagállamok pénzügyi tranzakciós adót kívánnak bevezetni;

Agresszív adótervezési eszközök és hatásaik

18.  hangsúlyozza, hogy az egyes multinacionális vállalatok általi adókikerülés nullához közeli tényleges adókulcsot eredményezhet az európai országokban megtermelt nyereség után, kiemelve, hogy ezek a multinacionális vállalatok – miközben a működésük helyén élvezik a különféle közjavak és közszolgáltatások előnyeit –nem fizetik meg tisztességesen az abból rájuk eső részt, és ezáltal hozzájárulnak a nemzeti adóalap eróziójához és az egyenlőtlenségek növekedéséhez; hangsúlyozza azt is, hogy a nyereségátcsoportosítás lehetősége csak a határokon átnyúló tevékenységet folytató vállalatok számára érhető el, ami bünteti a csak egy országban működő versenytársakat;

19.  nagy aggodalommal állapítja meg, hogy a társasági adó kikerülése közvetlen hatást gyakorolt a nemzeti költségvetésekre és az adófizetési erőfeszítés különféle adófizetői kategóriák, illetve gazdasági tényezők közötti megoszlására (a legmobilisabb tényezők, például a közvetlen külföldi befektetés (kkb) formáját öltő tőke előnyére); sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ez, a verseny torzulásain és az egyenlőtlen versenyfeltételek kialakulásán túl, rendkívül aggasztó helyzetet eredményez, amelyben a nagyfokú költségvetési konszolidációra és a szerkezeti reformra irányuló erőfeszítések összefüggésében a legmagasabb fizetési képességgel rendelkező egyes adózók jelentősen kisebb mértékű hozzájárulást tesznek, mint a gazdasági, pénzügyi és adósságválságtól leginkább sújtott adófizetők, mint például az agresszív adótervezést nem használó hétköznapi polgárok és vállalkozások, amelyek gyakran a kis- és középvállalkozás kategóriájába tartoznak és e viszonylagos adóhátrány miatt gyakran képtelenek versenyre kelni a multinacionális vállalatokkal; hangsúlyozza, hogy fennáll annak a veszélye, hogy ez a helyzet a demokrácia iránti bizalmatlanságot táplálja és az adókötelezettségek általános betartását is befolyásolja, különösen a kiigazítási programokat végrehajtó országokban; sajnálattal állapítja meg, hogy a visszaéléseket bejelentő személyek – akik közérdekből kritikus jelentőségű információkkal látják el a nemzeti hatóságokat a kötelességszegésekről, törvénysértésekről, csalásról vagy jogellenes tevékenységekről vagy gyakorlatokról – büntetőeljárás alá vonhatók, valamint személyes és gazdasági következményekkel kell szembenézniük; nagy aggodalommal jegyzi meg, hogy néha még az ilyen illegális vagy jogellenes gyakorlatokat feltáró újságírók is ilyen következményekkel szembesülnek;

20.  megjegyzi, hogy az IMF által végzett, 51 országra kiterjedő kutatás(24) megállapítja, hogy az adóügyi joghatóságok közötti nyereségátcsoportosítás az aktuális társaságiadó-bevételek átlagosan mintegy 5%-ának kieséséhez vezet – a nem-OECD-országokban azonban ez a bevételkiesés csaknem 13%; azt is megjegyzi, hogy a Bizottság szerint az ökonometriai adatokból az derül ki, hogy a közvetlen külföldi befektetés idővel egyre érzékenyebbé válik a társasági adóztatásra; hangsúlyozza, hogy egy vizsgálat szerint mintegy 1 billió euró potenciális adóbevétel vész el minden évben az adócsalás, az adókijátszás – így az árnyékgazdaság –, valamint az adókikerülés együttes hatása révén az EU-ban(25), és hogy a becslések azt mutatják, hogy a nemzeti költségvetések adókikerülés miatt kieső éves vesztesége mintegy 50 – 70 billió EUR, de valójában az egész EU-ban e bevételkiesések összege elérheti a 160 – 190 billió eurót, ha figyelembe vennénk a különleges adózási szabályokat, a behajtás hiányosságait és más hasonló tevékenységeket(26); mivel az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Bizottságának számítása szerint a fejlődő országokban mintegy évi 100 milliárd USD bevétel esik ki a multinacionális vállalatok általi adókikerülés miatt; hangsúlyozza, hogy ezeket a számadatokat óvatosan kell kezelni, és hogy alulbecsülhetik a nemzeti költségvetések tényleges veszteségeit, tekintve a korlátozott átláthatóságot és a világszerte eltérő számviteli és koncepcionális kereteket, amelyek kihatnak az összehasonlítható és érdemi adatok elérhetőségére és bármiféle becslés megbízhatóságára;

21.  megállapítja, hogy az adótervezési stratégiák alapulhatnak a társaságok felépítésén, fióktelepeik finanszírozási megállapodásain vagy a valós gazdasági tevékenységgel kapcsolatban nem álló transzferárképzésen, amely lehetővé teszi a nyereségek joghatóságok közötti mesterséges átcsoportosítását, a társaság globális adóhozzájárulásának csökkentése céljából; aggodalommal jegyzi meg, hogy egyre több a postafiókcégek alkalmaznak az EU-n belül, de ezek csak névleg vállalatok és kizárólag az adóelkerülés célját szolgálják; megemlíti a McDonalds konkrét példáját, amelynek adózási gyakorlatai a szakszervezetek egyik szövetsége által készített jelentés szerint a kieső adóbevétel formájában több mint 1 milliárd euró adóveszteséget okoztak az európai országoknak 2009 és 2013 között(27);

22.  az az álláspontja, hogy a nemzeti preferenciális rendszerek és a tagállami adórendszerek közötti összehangolás vagy közelítés alacsony szintje – a belső piacon belüli tényleges gazdasági kapcsolatok és egymásra hatás ellenére – számos eltérést eredményez, amely lehetővé teszi az agresszív adótervezést, a kettős levonást és az adóztatás kettős elmaradását, például a következő gyakorlatok egyike vagy azok valamilyen kombinációja révén: visszaélésszerű transzferárképzés, a levonások nagy adót kivető joghatóságokban való elhelyezése, kölcsönökből szerzett pénzek közvetítő cégeken keresztül továbbadása, a kockázatok átruházása, hibrid pénzügyi termékek, az eltérések kihasználása, adóarbitrázs, jogdíj megállapodások, a kedvezőbb feltételeket biztosító adózási egyezmény kihasználása és az eszközértékesítések alacsony adót kivető országokban való elhelyezése;

23.  hangsúlyozza, hogy különbizottsága az öt tagállamban és Svájcban lebonyolított tényfeltáró missziói alatt megállapította, hogy számos nemzeti adóintézkedésben benne rejlik annak a lehetősége, hogy káros adózási gyakorlatnak minősüljön, amelyeket kombinálva gyakran használnak ki a multinacionális vállalatok, ideértve különösen a következőket (e felsorolás nem tekinthető tételesnek):

   visszaélésszerű feltételes adómegállapítások vagy vitarendezési megállapodások, amelyek túlmutatnak az érvényes jogszabályok egyszerű tisztázásán és kedvezményes adóügyi elbánást érnek el;
   az állandó telephely és az adóügyi illetőség fogalmának eltérő meghatározásai,
   a gazdasági tartalom csekély körű mérlegelése vagy figyelmen kívül hagyása, amely lehetővé teszi a céltársaságok (pl. postafiókcégek, fedőcégek stb.) létrehozását, amelyek kedvezőbb adójogi elbánásban részesülnek,
   fiktív kamatok levonása (lehetővé téve a vállalatok számára, hogy adóköteles jövedelmükből a részvénytőke alapján számított fiktív kamatot vonjanak le),
   többletnyereségadó-megállapítási gyakorlatok (amelyek révén a társaság írásbeli megerősítést kaphat az adóigazgatástól arról, hogy adóköteles jövedelmének nem képezi részét az a nyereség, amelyet csoporton kívüli, önálló működés esetén nem realizált volna),
   nem egyértelmű vagy összehangolatlan transzferárképzési rendelkezések,
   számos kedvezményrendszer, különösen az immateriális javakkal kapcsolatban (szabadalmi, tudásbázissal vagy szellemitulajdon-jogokkal kapcsolatos adókedvezmények),
   a kamatok, osztalékok és jogdíjak forrásadó alóli mentessége vagy a forrásadó visszatérítése kétoldalú adóegyezmények és/vagy nemzeti jogszabályban rögzítettek alapján,
   a jogi megnevezések közötti különbségek a tagállamokban (hibrid jogalanyok vagy hibrid kölcsönök, ahol a kamatköltségeket mentesített osztalékra változtatják),
   Svájc esetében különleges adórendszerek a kantonok szintjén a külföldi ellenőrzés alatt álló vállalatok számára, amelyeket a nemzeti ellenőrzés alatt álló vállalatoknak nem biztosítanak (az úgynevezett elkülönített rendszerek);
   a visszaélések elleni hatékony általános vagy különleges szabályok hiánya vagy e szabályok gyenge végrehajtása vagy értelmezése,
   valamint olyan struktúrák, amelyek elfedhetik a vagyon tényleges haszonhúzóját, és fennáll annak a lehetősége, hogy nem tartoznak információcsere-rendszerek hatálya alá, mint például a vagyonkezelői alapok és az úgynevezett szabad övezetek;

24.  megállapítja, hogy a Bizottság szerint(28), az EU-ban a nyereségátcsoportosítás 72%-ára a transzferárképzés és szellemi tulajdon elhelyezése révén kerül sor;

25.  hangsúlyozza, hogy az elmúlt években számos tagállam külön társaságiadó-csökkentési rendszereket alakított ki, hogy vonzóvá váljon a vállalatok mobil immateriális eszközei, így a szellemi tulajdonból származó jövedelem számára; felhívja a figyelmet az adócsökkentések és adóengedmények, valamint a javasolt rendszerek hatókörének változatosságára (innovációs adókedvezmények, szellemi tulajdonra vonatkozó adókedvezmények, ismeretekre vonatkozó adókedvezmények, szabadalmi adókedvezmények stb.); hangsúlyozza, hogy egyes tagállamokban ahhoz, hogy az adófizetők az adókedvezményekhez hozzáférhessenek, nem szükséges magának a szellemi tulajdonnak az előállítása, és/vagy hogy szellemi tulajdont az országon belül állítsanak elő, elegendő pusztán az, hogy azt az országban letelepedett társaságon keresztül szerezzék be; hangsúlyozza ezért, hogy a K+F-re nyújtott minden fiskális kedvezménynek az adott joghatóságban felmerülő valós kiadásokhoz kell kapcsolódnia;

26.  hangsúlyozza továbbá, hogy a nemzeti adórendszerekben a kutatás és fejlesztés költségei adózásilag szabadalmi adókedvezmények nélkül is elszámolhatók, és a szabadalmi adókedvezmények ezért a rendszernek ellentmondó módon hozzájárulnak az adókikerüléshez;

27.  az ilyen rendszereket az államok közötti káros adóverseny példáinak tartja, mert miközben a reálgazdasághoz fűződő kapcsolatuk és az arra gyakorolt hatásuk a legtöbb esetben nem létező, azzal a hatással járnak, hogy csökkentik más országok, köztük tagállamok adóbevételeit; megjegyzi, hogy a K+F-re vonatkozó adókedvezmények felülvizsgálatában a Bizottság(29) megállapítja, hogy „A szabadalmi adókedvezmények inkább a társasági jövedelem átcsoportosítására szolgálnak, mint az innováció ösztönzésére”;

28.  hangsúlyozza, hogy az immateriális javak hangsúlyosabbá válása által jellemzett gazdasági környezetben a transzferárképzést gyakran hátrányosan érinti az összehasonlítható ügyletek és teljesítménymutatók hiánya, ami nagy próbatétellé teszi a szokásos piaci ár elvének megalapozott alkalmazását, amely elv szerint az azonos vállalatcsoporthoz tartozó jogalanyok közötti ügyletek árképzésének ugyanolyan értékeken kell alapulnia, mintha az ügyletek független jogalanyok között jöttek volna létre;

29.  megállapítja, hogy az érvényes transzferárképzési iránymutatások jelentős mérlegelési lehetőséget hagynak a multinacionális vállalatok számára az értékelési módszerek kiválasztása és végrehajtása során; hangsúlyozza, hogy a transzferárképzésre vonatkozó tényleges közös standardok hiányát és a különféle eltéréseket, kivételeket és alternatív lehetőségeket a multinacionális vállalatok a szóban forgó iránymutatások szellemiségével ellentétesen arra használják ki, hogy adóköteles nyereségüket országonként beállítsák, és teljes adókötelezettségüket például a „költség plusz” módszerrel való visszaélés, a haszonkulcsok önkényes meghatározása vagy bizonyos kiadásoknak a számításból való megkérdőjelezhető kizárása révén csökkentsék; hangsúlyozza, hogy a transzferárképzés kérdésének uniós szintű kezelésére a legjobb módszer a közös adóalap konszolidálása, ami szükségtelenné teszi az ilyen árképzést;

30.  hangsúlyozza, hogy az adóigazgatások a multinacionális vállalatok és képviselőik által benyújtott transzferárképzési aktákat nem tudják megfelelően nyomon követni, mivel gyakran nem rendelkeznek elegendő felszereléssel és személyzettel ahhoz, hogy kritikusan és alaposan meg tudják vizsgálni ezeket az elemzéseket és eredményüket vagy hatásukat;

31.  sajnálatosnak tartja, hogy egy olyan gazdasági környezetben, ahol a világkereskedelem 60%-a csoporton belül megy végbe(30), az e tisztán gazdasági fogalom alkalmazására vonatkozó iránymutatások nemzeti szinten felaprózottak, és ezért a tagállamok közötti következetlenségekhez és jogvitákhoz vezetnek;

32.  hangsúlyozza továbbá, hogy az EU-ban az ugyanazon transzferárképzési elvek eltérő értelmezéseiből adódóan felmerülő jogviták jelentős száma ellenére európai szinten nem áll rendelkezésre hatékony vitarendezési mechanizmus; megállapítja, hogy a transzferárképzésről szóló uniós választottbírósági egyezmény keretében előterjesztett ügyek rendezése akár nyolc évet is igénybe vehet, ami hozzájárul a vállalatok és az adóigazgatóságok számára a jogbiztonság hiányához;

33.  hangsúlyozza a nagy könyvvizsgáló cégek – köztük „a négy nagy” – a nemzeti jogszabályok közötti eltéréseket kihasználó feltételes adómegállapítások és adókikerülési rendszerek kialakításában és forgalmazásában betöltött kritikus szerepét; hangsúlyozza, hogy ezek a cégek, amelyek láthatóan bevételük jelentős részét adóügyi szolgáltatásokból szerzik meg, a legtöbb tagállam könyvvizsgálati piacát uralják és a globális adótanácsadási szolgáltatások terén is erőfölényben vannak, szűk oligopóliumot alkotva; úgy véli, hogy egy ilyen helyzet nem maradhat fenn anélkül, hogy ártalmas ne lenne az egységes piac működésére nézve „a négy nagy” működési területén; felhívja a figyelmet az azonos cégen belül egyrészt az adóigazgatásoknak, másrészt a multinacionális vállalatok nemzeti adójogszabályok hiányosságait kihasználó adótervezési szolgáltatásaihoz nyújtott adótanácsadási és tanácsadási tevékenységek párhuzamos végzéséből eredő összeférhetetlenségre; úgy véli, hogy az ezzel kapcsolatos bevált gyakorlatok alkalmazását elő kell segíteni, és a meglévő magatartási kódexeket szükség esetén erősíteni kell; mindazonáltal megkérdőjelezi a vállalati magatartási kódexek és a vállalatok társadalmi felelősségvállalására vonatkozó politikák hatékonyságát e kérdés kezelése vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy a feltételes adómegállapítások az EU-ban és világszerte általános üzleti gyakorlattá váltak, nemcsak a jogbiztonság vagy előnyös adómegállapodások megszerzése érdekében, hanem olyan esetekben is, amikor a jogszabályi rendelkezések semmilyen teret nem engednek az értelmezésnek; aggasztják azok az adótanácsadási ágazattól érkező becslések, hogy a jogszerűségnek mindössze 50%-os esélye is elegendő ahhoz, hogy egy adótervezési rendszer bevezetését javasolják az ügyfeleknek(31);

34.  felhívja az adóhatóságokat, hogy javítsák és diverzifikálják a know-how forrásaikat, és az új adóintézkedések nem várt következményeivel kapcsolatos kockázatok csökkentése érdekében jelentősen javítsák a hatásvizsgálatok folyamatát; emlékezteti a tagállamokat, hogy nem csak az adórendszerek közötti eltérések, hanem a nemzeti adórendszerek túlságosan bonyolult volta és a gyakori változtatások miatti gyenge stabilitása is jelentős mértékben hozzájárul az adózási joghézagok kialakulásához, az adórendszerek igazságtalanságához és az adópolitika gyenge hitelességéhez; e tekintetben rámutat, hogy az adózás széttagoltsága akadályozza az európai tőkepiaci unió létrehozását;

Az uniós, nemzetközi és nemzeti intézkedések aktuális állása és annak értékelése

35.  elismeri, hogy a gazdasági válságot és ezen túlmenően a LuxLeaks botrányt követően a multinacionális vállalatok általi agresszív adótervezés kezelése kiemelt helyen szerepel a tagállamok, az EU, az OECD és a G20 politikai napirendjén, de sajnálja, hogy – az OECD G20 által támogatott BEPS-projekt kivételével, amelyet épp most fejeztek be, és amelyet az országok nem vezettek be – gyakorlati szempontból egyelőre semmilyen jelentős előrelépés nem történt;

36.  ennek tükrében megállapítja, hogy sok tagállam intézkedéseket vezetett be vagy kíván bevezetni az adókikerülés kezelésére, különösen a kamatok levonhatóságának korlátozásával, a visszaélés elleni szabályokkal, az állandó telephely jobb fogalommeghatározásával (ideértve a cégek adóköteles jelenlétének eredményesebb megállapítását célzó gazdasági tartalomra vonatkozó tesztek kidolgozását), a helytelen magatartást folytató cégek közbeszerzésekből való lehetséges kizárásával vagy az adótervezési rendszerek közzétételével kapcsolatban, amely eszközként szolgálhat az adórendszerek hitelességének visszanyerésére, valamint meghatározott rendszerek létrehozása és a – többek között jogalkotási szintű – korrekciós intézkedések elfogadása közötti időbeli eltérés csökkentésére;

37.  aggódik mindazonáltal amiatt, hogy az együttműködést középpontba állító megközelítés hiányában a tagállamok által az adóalap-erózió ellen hozott egyoldalú intézkedések hozzájárulhatnak a komplexitás fokozódásához, új eltérések létrehozásához és ennek következtében több lehetőséget teremthetnek a belső piaci adókikerülésre; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi vagy uniós iránymutatások tagállamok általi eltérő végrehajtása ugyanilyen hatással járhat;

38.  üdvözli a Bizottság elmúlt 20 év során előterjesztett különféle kezdeményezéseit és jogalkotási javaslatait, köztük a legújabbakat, amelyek célja a tagállamok társaságiadó-rendszerei közötti szorosabb koordináció felé való elmozdulás a belső piac megerősítése, a kettős adóztatással és az adóztatás kettős elmaradásával kapcsolatos problémák kezelése, illetve a tagállamok tényleges adóztatáshoz való jogának megőrzése érdekében; sajnálja mindazonáltal, hogy a Tanács e kezdeményezések és javaslatok közül eddig csak keveset fogadott el az egyhangúsági követelmény, valamint amiatt, hogy bizonyos tagállamok továbbra is meg vannak győződve arról, hogy egyénileg több hasznuk származhat egy koordinálatlan adórendszer kiskapuiból, mint amit együtt egy koordinált adórendszerben elérnének;

39.  üdvözli az új adópolitikai csomag közzétételét, és kéri a Bizottságot, hogy törekedjen egy méltányos adórendszer biztosítására, amely azon az elven alapul, hogy az adókat abban a tagállamban kell befizetni, ahol a nyereség termelődik, elkerülve ezáltal a belső piac torzulását és a tisztességtelen versenyt;

40.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok által 1998-ban létrehozott magatartási kódexszel foglalkozó csoport (a „csoport”) az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején a káros adóversenyt képező akkor fennálló adózási intézkedések visszavonását és a jövőben az ilyen intézkedések bevezetésétől való tartózkodást (fennálló helyzet fenntartása) magában foglaló kétpályás, „puha” jogi megközelítés révén lehetővé tette a legkárosabb egyedi adózási gyakorlatok megszüntetését;

41.  sajnálja, hogy a csoport munkájának lendülete láthatóan alábbhagyott; megállapítja, hogy a csoport tevékenységének eredményeként visszavont több mint 100 intézkedés egy részét a tagállamokban olyan adóintézkedésekkel pótolták, amelyek hasonló káros hatásokkal járnak; megállapítja, hogy az adóhatóságok úgy léptek fel a csoport ajánlásaival szemben, hogy a csoport által visszavont intézkedések káros hatásaival azonos hatásookkal járó, új struktúrákat hoztak létre; sajnálja, hogy a káros adózási gyakorlatoknak a jelenlegi gazdasági környezetben megjelenő új formái elleni küzdelem céljából a csoport irányításának és megbízásának megerősítésére, valamint a munkamódszerek és a kódexben meghatározott kritériumok kiigazítására és bővítésére tett múltbeli kísérletek nem jártak sikerrel; támogatja a Bizottság által a méltányos és hatékony társasági adózásra vonatkozó, 2015. június 17-i cselekvési tervben e témában előterjesztett legújabb javaslatokat;

42.  sajnálja, hogy az 1997-ben kitűzött ambiciózus célok ellenére az adóverseny továbbra is fennáll a tagállamok között, ami nem annyira az adókulcsok különbözőségére vezethető vissza, mint inkább az adóköteles nyereség kiszámítására vonatkozó nemzeti szabályok különbözőségére, amit évtizedek óta jól mutat a névleges adók és a tagállamok által alkalmazott tényleges társaságiadó-kulcsok közötti szakadék;

43.  azt is sajnálja, hogy a csoport eredeti jogállása és irányítási szabályai túlságosan tág teret engedtek a politikai tárgyalásoknak és kompromisszumoknak a káros gyakorlatok értékelését illetően a „széles körű egyetértés” elérésére való törekvés során (vagyis ténylegesen csaknem egyhangúságra volt szükség, azzal a lehetőséggel, hogy az egyet nem értést lábjegyzetben nyilvánítsák ki), ami kihatott a csoport munkájának megbízhatóságára és teljességére, néha pedig ahhoz vezetett, hogy szándékosan nem tették közzé, illetve nem követték nyomon a jelentéseket, mint például a Simmons & Simmons adminisztratív gyakorlatokról szóló 1999-es jelentése; sajnálatosnak tartja, hogy a meglévő intézkedések visszavonása politikai késedelmet szenvedett, és egyes esetekben új kedvezményezettek bevonását tette lehetővé a határidő után, ami a csoport igen gyenge elszámoltathatósági és nyomon követési mechanizmusaival is összefügg;

44.  alapvetőbben hangsúlyozza, hogy a kódex eseti alapú megközelítése –jóllehet azt eredményezte, hogy a tagállamok immár általánosabb intézkedésekkel versenyeznek – nem nyújt megoldást az EU felaprózott, alaposabb megújítást igénylő társasági adózási keretének rendszerszintű gyengeségeire;

45.  tudomásul veszi a jó adóügyi kormányzás platformjának létrehozása révén tett erőfeszítéseket is, amely különféle érdekelt feleket ültet egy asztalhoz azzal a céllal, hogy konszenzus jöjjön létre az adókikerülés kérdésével kapcsolatban, különösen nemzetközi összefüggésben, továbbá a közös transzferárképzési fórum létrehozása révén tett erőfeszítéseket, amely számos iránymutatást ad ki a transzferárképzéssel kapcsolatos technikai kérdésekről; hangsúlyozza, hogy ezek a szervek mindezidáig a társaságiadó-keret korlátozott korrekcióinak elvégzésében vettek részt; sajnálja, hogy a közös transzferárképzési fórum által kiadott iránymutatások eddig nem kezelték kellően az adókikerülés kérdését; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a közös transzferárképzési fórum öszzzetétele tagságának közelmúltbeli frissítése ellenére még mindig kiegyensúlyozatlan; kifogásolja továbbá, hogy adózási szakértők segítik a transzferárképzésre vonatkozó iránymutatásokkal kapcsolatos munkát, ugyanakkor előfordulhat, hogy ezzel egyidőben ügyfeleiket tanácsokkal látják a transzferárképzésen alapuló agresszív adótervezési stratégiákról, és így összeférhetetlenségi helyzet állhat elő;

46.  hangsúlyozza, hogy az uniós jogszabályok (az anya- és leányvállalatokról, a kamatokról és jogdíjakról, a fúziókról és a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv) a társasági adózáshoz kapcsolódó korlátozott szempontok lefedésével képesek voltak kezelni bizonyos kérdéseket, amelyekkel a tagállamok és a több országban működő cégek szembesültek; kiemeli, hogy ezek az intézkedések, amelyek eredeti célja a kettős adózás elkerülése volt, bizonyos nem kívánt kontraproduktív hatásokkal járnak az adókikerülésre nézve, és néha az adóztatás kettős elmaradásához vezetnek; üdvözli, hogy a Tanács nemrégiben módosításokat fogadott el a leány- és anyavállalatokról szóló irányelvhez, amelyek célja egy általános visszaélés elleni záradék bevezetése és a hibridkölcsönökkel kapcsolatos eltérések kezelése volt, és amelyek 2015 végén lépnek majd hatályba, és amitől azt várják, hogy segíteni fog az EU-ban egyes adókikerülési lehetőségek felszámolásában;

47.  emlékeztet a közigazgatási együttműködésről szóló 2011/16/EU tanácsi irányelv rendelkezéseire, amelyek célja valamennyi lényeges adóinformáció cseréjének végrehajtása; az az álláspontja, hogy az adóinformációk automatikus, azonnali és teljes körű cseréje és hatékony feldolgozása erőteljes visszatartó hatást fejtene ki az adókijátszás és a káros adózási gyakorlatok bevezetésével szemben, és lehetővé tenné a tagállamok és a Bizottság számára, hogy valamennyi lényeges információ a rendelkezésükre álljon annak érdekében, hogy azokra reagálni tudjanak;

48.  sajnálja, hogy az adóintézkedésekre vonatkozó információcsere jelenlegi jogalkotási és felügyeleti kerete nem hatásos, tekintve, hogy a bizonyítékok azt igazolják, hogy a spontán vagy kérésre történő információcserére vonatkozó fennálló követelményeket sem tartják be; sajnálja, hogy gyakorlatilag egyetlen tagállam sem cserél ki olyan információkat, amelyek kihatással lehetnek az EU partnerországaira; sajnálja a Bizottság és a tagállamok illetékes hatóságai közötti koordináció hiányát;

49.  sajnálja, hogy a tagállamok spontán módon szinte soha nem cserélik ki egymás között az adóügyi információkat; üdvözli az automatikus információcserét, amely már nem a viszonosságon alapul; felhívja a figyelmet az annak mérlegelésén alapuló rendszer strukturális kialakítási problémáira, hogy mit közöljenek és mit ne, valamint az ehhez társuló gyenge felügyeleti rendszerekre, amelyek erősen megnehezítik az információcserére vonatkozó követelmény megsértésének azonosítását;

50.  üdvözli a Bizottság adóinformációk automatikus cseréjének az átláthatóság jövőbeni európai és nemzetközi normájaként történő előmozdítása melletti elkötelezettségét; sürgeti a Bizottságot, hogy első lépésként tegyen eleget kötelességének a Szerződések őreként, és tegye meg az összes szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy betartsák a hatályos uniós jogot és a tagállamok közötti lojális együttműködés Szerződésekben megállapított elvét; üdvözli a pénzügyi számlainformációk automatikus cseréjével foglalkozó szakértői csoport javaslatát, hogy áttekinti annak lehetőségeit, hogy nem viszonos adatcsere-megállapodások megadása révén automatikus információcserével támogassa a fejlődő országokat;

51.  megállapítja, hogy a leginkább visszaélésszerű és torzító hatású káros adózási gyakorlatok kezelésének eszközeként hasznosak az állami támogatási szabályok és szankciók, amelyek jelentős visszatartó erővel bírhatnak;

52.  üdvözli a Bizottság adózási átláthatóságról szóló, 2015. márciusi csomagját, amely a feltételes adómegállapításokra vonatkozó, tagállamok közötti automatikus információcserével foglalkozik, és a méltányos és hatékony uniós társaságiadó-rendszerre vonatkozó 2015. júniusi cselekvési tervet; hangsúlyozza azonban, hogy ezek a szövegek csak a helyes irányba tett első lépésnek tekinthetők, és hogy sürgős szükség van a jogszabályi rendelkezések következetes keretére és a közigazgatási koordinációra, a kkv-k és azon multinacionális vállalatok érdekében is, amelyek a belső piacon belül hozzájárulnak a tényleges gazdasági növekedés megteremtéséhez, és megfizetik az adók rájuk eső méltányos részét;

53.  üdvözli az OECD BEPS cselekvési tervről szóló, közelmúltbeli megállapodást, amely a G7- és a G20-csoport csúcstalálkozóin elhangzott többszöri felhívásokat követően megpróbálja kezelni a nemzetközi társaságiadó-rendszer működését érintő egyedi problémákat azáltal, hogy globális és módszeres fellépést terjeszt be azok kezelésére; sajnálja, hogy a fejlődő országokat késve és még mindig nem egyenlően vonták be az OECD BEPS-folyamatába, amelyben méltányos módon részt kellett volna venniük; sajnálatát fejezi ki amiatt is, hogy a BEPS cselekvési tervének néhány eredménye nem megy messzebb az olyan területeken, mint a káros adórendszerek, a digitális gazdaság és az átláthatóság;

54.  megállapítja, hogy a nemzetközi adórendszer problémás pontjainak módszeres elemzését követően a BEPS cselekvési tervet 15 cselekvési pontra bontották fel, amelyek közül a G20-csoport 2014. novemberben hetet megerősített, a többi pontot pedig 2015 októberében teljesítették; hangsúlyozza, hogy a változó üzleti környezetre tekintettel ezek az intézkedések pl. az országonkénti adatszolgáltatásra vonatkozó iránymutatások kiadásával igyekeznek kezelni az átláthatósági problémákat, bizonyos adókikerülési mechanizmusok tartalmának hiányát, valamint elérni a nemzetközi szabályok következetességének javítását;

55.  óva int mindazonáltal az olyan kompromisszumoktól, amelyek elmaradhatnak az eredeti ambícióktól vagy nemzeti szinten eltérő értelmezésekhez vezethetnek; hangsúlyozza ezenfelül, hogy eleddig alig monitorozták ténylegesen az OECD-iránymutatások végrehajtását azokban az országokban, amelyek elfogadták azokat, és még a legjobban kialakított megoldások sem lehetnek eredményesek, ha hiányzik azok megfelelő nyomon követése és végrehajtása;

56.  hangsúlyozza az EU és az OECD által e területen folytatott tevékenységek egymást kiegészítő jellegét; az az álláspontja, hogy az EU-nak – tekintettel integrációjának fokára – a belső piacon a káros adózási gyakorlatok mindenfajta formájának elkerülését célzó koordináció és a konvergencia szempontjából túl kell lépnie a BEPS-javaslatokon; meggyőződése, hogy annak biztosítása mellett, hogy versenyképessége ne sérüljön, az EU eredményesebb eszközöket is bevezethetne a tisztességes adóverseny és a tagállamok a területükön kitermelt nyereség eredményes adóztatásához fűződő jogának biztosítása érdekében;

A Bizottság állami támogatással kapcsolatos vizsgálatai: áttekintés és eredmények

57.  hangsúlyozza, hogy a belső piacon belül az agresszív adózási gyakorlatot nem folytató új belépőket és vállalkozásokat, köztük a kkv-kat, büntetik a multinacionális vállalatokhoz képest, amelyek viszont átcsoportosíthatják a nyereséget vagy különféle, csupán méretüknél és a határokon átnyúló üzleti műveletek végrehajtására való képességüknél fogva számukra elérhető döntések és eszközök révén az agresszív adótervezés más formáit valósíthatják meg; aggodalommal állapítja meg, hogy minden más feltétel egyenlősége esetén az eredményül kapott alacsonyabb adókötelezettségek miatt a multinacionális vállalatok nagyobb adózás utáni nyereséget könyvelhetnek el, és ezért az egységes piacon nem egyenlő feltételek mellett versengenek versenytársaikkal, akik nem folyamodhatnak agresszív adótervezéshez, és megőrzik a kapcsolatot a nyereség kigazdálkodásának helye és az adózás helye között; rámutat arra, hogy az egyenlő versenyfeltételek a multinacionális vállalatok javára történő, említett torzítása ellentmond a közös piac alapelvének;

58.  hangsúlyozza, hogy az OECD(32) rámutat arra, hogy egyes multinacionális vállalatok olyan stratégiákat alkalmaznak, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy mindössze 5%-os társasági adót fizessenek, miközben a kisebb vállalkozások akár 30%-ot is fizetnek, továbbá mélységes agodalommal tölti el, hogy egyes tanulmányok(33) szerint a határokon átnyúlóan tevékenykedő vállalkozások társaságiadó-terhe átlagosan akár 30%-kal is alacsonyabb a csak egyetlen országban működő belföldi vállalatokénál; elfogadhatatlannak tartja, hogy e stratégiák eredményeként néhány multinacionális vállalat ténylegesen nagyon alacsony társasági adómértéket fizethet, míg néhány kkv-nak az összes adóját meg kell fizetnie;

59.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági szereplők által az adózás utáni várható megtérülés alapján meghozott döntések e torzulása az erőforrások optimálisnál rosszabb elosztásához vezet, és rendszerint csökkenti a verseny mértékét, ezáltal hátrányosan érintve a növekedést és a foglalkoztatást;

60.  hangsúlyozza, hogy bizonyos káros adózási gyakorlatok az adóval összefüggő állami támogatásokra vonatkozó szabályok hatálya alá tartozhatnak, különösen amennyiben ugyanolyan módon „szelektív” előnyt biztosíthatnak, és a belső piacon belül versenytorzulással járhatnak; megállapítja, hogy a múltban, kiváltképp 1999-ben és a 2000-es évek első felében az állami támogatással és a magatartási kódexszel foglalkozó csoport folyamatai kölcsönösen támogatták egymást; hangsúlyozza, hogy az uniós versenyjogi szabályok végrehajtása jogi nyomással egészítette ki a csoport „puha” jogi döntéshozatali folyamatát, részben kompenzálva az uniós szintű adókikerülés problémájának orvoslására szolgáló egyéb eredményes eszközök hiányát;

61.  elismeri a Bizottság adózással összefüggő állami támogatásra vonatkozó elemzési keretével kapcsolatban az utóbbi 20 évben végbement fontos fejleményeket, amelyek lehetővé tették az adózási intézkedések révén megvalósuló állami támogatás fogalommeghatározása és elemzése terén az egyértelműség nagyobb foka felé való elmozdulást, valamint az ilyen intézkedésekkel szembeni módszeresebb fellépést; tudomásul veszi különösen az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról szóló 1998-as bizottsági iránymutatásokat, az ezekre vonatkozó 2004-es jelentést és a 2000-es években hozott különféle fontos eseti bírósági határozatokat; üdvözli az állami támogatások korszerűsítésének a Bizottság által előmozdított folyamatán belül azt, hogy 2014-ben nyilvános konzultációt indítottak az EUMSZ 107. cikke szerinti állami támogatás fogalmának pontosítását célzó iránymutatás-tervezetről, amely az adóval összefüggő állami támogatásokra vonatkozó elemekre, és különösen a feltételes adómegállapításokra is kiterjed;

62.  megállapítja, hogy az utóbbi évtizedekben a Bíróság egyre megalapozottabb ítélkezési gyakorlatot alakított ki az állami támogatásokra vonatkozó jognak a tagállamok adójogi intézkedéseire való alkalmazásáról, legutóbb 2011-ben a Gibraltár-ügyben(34);

63.  felhívja arra a figyelmet, hogy a Bíróság az „a tartalom elsődlegessége a formával szemben” elvet hangsúlyozta, amelynek értelmében valamely intézkedés gazdasági hatása képezi az intézkedés értékelésének referenciakritériumát;

64.  ezért megállapítja, hogy a Bíróság az állami támogatás tilalmából messzemenő követelményeket vezetett le a tagállamok adójogi jogalkotási felelőssége tekintetében;

65.  megállapítja, hogy „a nemzeti rendszer természetének és általános szerkezetének” fogalma központi referenciapont annak értékelése során, hogy a közvetlen vagy közvetett adózási intézkedések szelektívek-e vagy sem, és így összeegyeztethetők-e a belső piaccal vagy sem, és hogy minden állami támogatást a korábban fennálló egyensúlyi helyzethez képest kell értékelni; hangsúlyozza, hogy mivel a potenciális torzulások értékelésének uniós mércéje a nemzeti referenciarendszer(35), a jelenlegi versenyjogi szabályok nem tudják lefedni a belső piacon belüli összes versenytorzulást és káros adózási gyakorlatot; megállapítja ezért, hogy önmagában e szabályok teljes körű végrehajtása nem tenné lehetővé az EU-ban a társaságiadó-kikerülés problémájának a megoldását;

66.  megállapítja, hogy a Bizottság által illetékes különbizottságának szolgáltatott adatok szerint(36) a Bizottság 1991 óta mindössze 65 adóval összefüggő állami támogatási ügyet vizsgált meg hivatalosan, amelyből 7 feltételes adómegállapítás volt, és csupán 10 indult a tagállamok által tett hivatalos bejelentés nyomán;

67.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság a 2000-es évek második felében csak kevés ügyet intézett az adóval összefüggő állami támogatások területén, a közelmúltbeli állami támogatási eljárások közé pedig a következők tartoznak:

   vizsgálat megindítása 2013 júniusában hét tagállam feltételes adómegállapítási gyakorlataival kapcsolatban, amelyet 2014 decemberében minden tagállamra kiterjesztettek,
   vizsgálat indítása 2013 októberében azzal kapcsolatban, hogy Gibraltár társaságiadó-rendszere kedvez-e bizonyos vállalkozásoknak, amely vizsgálatot 2014 októberében az említett területen a feltételes adómegállapítások vizsgálatára is kiterjesztettek,
   ezzel párhuzamosan külön vizsgálat indítása a szellemi tulajdon adóztatására szolgáló rendszerekkel kapcsolatban (szabadalmi adókedvezmények),
   hivatalos vizsgálat indítása 2014 júniusában három ügyben: Írországban az Apple, Luxemburgban a Fiat Finance and Trade, Hollandiában a Starbucks ügye, amelyeket 2015-ben lezártak, ezeket 2014 októberében Luxemburgban az Amazon ügye követte,
   hivatalos vizsgálat indítása 2015 februárjában Belgiumban egy adórendszerrel kapcsolatban (többletnyereségadó-megállapítási rendszer);

68.  hangsúlyozza, hogy a folyamatban lévő és lezárt bizottsági vizsgálatok és a LuxLeaks által feltárt ügyek azt jelzik, hogy egyes tagállamok nem tettek eleget az összes lehetséges állami támogatási ügy Bizottsággal való közlésére vonatkozó jogi kötelezettségüknek(37);

69.  hangsúlyozza, hogy ezek a vizsgálatok csak néhány tipikus gyakorlat nagyon korlátozott mintáját derítették fel, amely a transzferárképzésen keresztül egyes multinacionális vállalatok leányvállalataihoz hozzárendelt adóköteles nyereséget érinti; aggodalommal tölti el, hogy a Bizottság illetékes szolgálatainak jelenlegi erőforrásai korlátozhatják a lényegesen nagyobb számú ügy kezelésére való képességét, valamint azon képességét, hogy rendszeres ellenőrzéseket végezzen annak megállapítása céljából, hogy a társasági adózás területén a transzferárképzésen alapulókon kívüli további gyakorlatok sérthetik-e az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseket;

70.  határozottan támogatja a Bizottság megközelítését, amely abból áll, hogy rászánja a szükséges időt a folyamatban lévő ügyek alapos és kellő gondossággal történő kivizsgálására; úgy véli, hogy a vizsgálatok eredménye hozzá fog járulni ahhoz, hogy pontosabb és eredményesebb iránymutatásokat állapítsanak meg az adóval összefüggő állami támogatások és a transzferárképzés tekintetében, és hogy arra kényszerítsék a tagállamokat, hogy ennek megfelelően kiigazítsák gyakorlataikat; felhívja mindazonáltal a Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül zárja le az adóval összefüggő állami támogatásokkal kapcsolatos, folyamatban lévő vizsgálatokat anélkül, hogy ez kihatással lenne a vizsgálatok minőségére és hitelességére, és nagy érdeklődéssel várja azok eredményét; felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen számoljon be az Európai Parlamentnek ezekről a vizsgálatokról; felhívja a Bizottságot, hogy követelje minden hiányzó euró visszatérítését, amennyiben a folyamatban lévő vizsgálatok során a jogellenes állami támogatás nyújtása beigazolódik;

71.  hangsúlyozza, hogy a folyamatban lévő vizsgálatok az uniós szabályok megsértése esetén a kedvezményezett vállalkozásoknak nyújtott jogellenes állami támogatásnak megfelelő összeg azon tagállam általi visszafizettetéséhez vezethetnek, amely a vizsgált adózási intézkedést jóváhagyta; hangsúlyozza, hogy jóllehet ez jelentős negatív hatással járhat az adott tagállam hírnevére nézve, ténylegesen a szabályok be nem tartásának jutalmazását jelenti, ami nem valószínű, hogy kétség esetén vissza fogja tartani a tagállamokat attól, hogy jogellenes állami támogatási gyakorlatokat folytassanak és a visszaélést jelentő adókedvezményeket nyújtsanak, sőt ehelyett mentesíti őket az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályok tiszteletben tartása alól, és nem enyhíti az érintett tagállamok költségvetését ért pénzügyi veszteséget sem; általánosságban úgy véli, hogy az állami támogatási szabályoknak olyan szankciókat kell előírniuk, amelyek tényleges visszatartó erővel rendelkeznek a jogellenes állami támogatás tekintetében;

72.  rámutat arra a lehetőségre is, hogy a más országban lévő leányvállalatok közötti visszaélésszerű transzferárképzés esetén nemcsak a kedvezményes adóügyi megítélés származási helye szerinti tagállam adóbevétele kerülne kiigazításra (támogatás visszafizetése), hanem ugyanez történne más országokkal is, amelyek az ügyletben részt vettek (a transzferárképzés és így az adóköteles jövedelem utólagos kiigazítása); hangsúlyozza, hogy ez egyes esetekben kettős adóztatáshoz vezethet;

73.  emlékeztet arra, hogy a feltételes adómegállapítások céljaként a jogbiztonság biztosítását és kedvezményezetteik számára jogszerű elvárások megteremtését kell megjelölni; hangsúlyozza, hogy tekintettel arra, hogy az állami támogatásra vonatkozó uniós szintű szabályok révén megtámadhatók a nemzeti feltételes adómegállapítások, fennáll annak a kockázata, hogy a tagállamok tömegesen jelentenek be egyedi feltételes adómegállapításokat, kérve azok Bizottság általi előzetes jóváhagyását, abból a célból, hogy az adóigazgatások és a vállalkozások számára megelőzzék a jogbiztonság hiányát; hangsúlyozza, hogy az egyre több bejelentés kezelésének és a tagállamoktól adóügyekben elvárt fokozott átláthatóság biztosításának megfelelő módja az, ha megnövelt kapacitás áll rendelkezésre a Bizottságon belül és hatékonyabbak az információ továbbítására szolgáló eljárások;

Harmadik országok

74.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy néhány multinacionális vállalat káros adózási gyakorlatainak negatív tovagyűrűző hatásai láthatóan sokkal jelentősebben érintik a fejlődő országokat, mint a fejlett országokat(38), mivel az előbbiek bevételeinek nagyobb hányada származik társasági adóból, és gyengébb államháztartási rendszerekkel, szabályozási környezettel és igazgatási kapacitással rendelkeznek az adókötelezettségek betartásának biztosításához és e káros adózási gyakorlatok kezeléséhez; megjegyzi, hogy az IMF(39) feltételezése szerint a fejlődő országok relatív értékben háromszor annyi bevételt veszítenek el az agresszív adótervezés miatt, mint a fejlődő országok; megjegyzi, hogy a Lisszaboni Szerződés 208. cikke arra kötelezi a tagállamokat, hogy a fejlődő országok fejlődésének támogatása érdekében igazítsák ki politikáikat; rámutat arra, hogy a tagállami adópolitikai gyakorlatok tovagyűrűző hatására vonatkozó átfogó utólagos elemzések – amelyek eredményeit nyilvánosságra kell hozni –segítenének irányt mutatni a politikai döntéshozatal számára annak biztosítása érdekében, hogy e gyakorlatok ne szűkítsék más tagállamok vagy harmadik országok adóalapját;

75.  hangsúlyozza, hogy ugyanakkor a globális adózási verseny kevés „nyertese”, amelyek azok az EU-n belüli és kívüli országok, amelyek nagyon vonzó társaságiadó-politikákkal rendelkeznek, aránytalan gazdasági alapadatokkal rendelkeznek méretükhöz és tényleges gazdasági tevékenységükhöz képest, különösen ha megnézzük például a belföldi illetőségű társaságok egy lakosra jutó számát, az elkönyvelt külföldi nyereségek összegét, a kkb-t vagy a folyó pénzáramlások GDP-hez viszonyított arányát és így tovább; megállapítja, hogy mindez adóalapjuk és a bejövő pénzáramok mesterséges jellegét, valamint az adózás működési helyének az értékteremtés helyétől való, a jelenlegi adórendszerek által megengedett elszakadást demonstrálja;

76.  hangsúlyozza, hogy az adóverseny messze nem korlátozódik a tagállamokra, ideértve azok függő vagy társult területeit is, és hogy a legtöbb vizsgált gyakorlat nemzetközi vetülettel rendelkezik, a nyereségek alacsony adót kivető, adómentes vagy titoktartást biztosító joghatóságokba való átcsoportosítása révén, amelyekben gyakran nem folyik érdemi gazdasági tevékenység; sajnálja, hogy hiányzik a tagállamok részéről az e joghatóságokkal szembeni összehangolt megközelítés, nemcsak a káros gyakorlataik elleni közös fellépést vagy az azokra való közös reagálást, hanem – a Bizottság erőfeszítései ellenére – az e gyakorlatok azonosítását és a vonatkozó kritériumokat illetően is; határozottan támogatja ezért a Bizottság 2012-es javaslatát, amely az átláthatóságon és az információcserén túlmenően a tisztességes verseny biztosítására is szolgáló érdemi kritériumokat vonultat fel, valamint a nem együttműködő adójoghatóságok listájának a Bizottság 2015. június 17-i adócsomagján belül nemrégiben történt közzétételét, amely listát a nemzeti szinten meglévő listák alapján, a „közös nevező” elvét követve állítottak össze; hangsúlyozza, hogy e lista létrehozása előfeltétele az ilyen joghatóságok elleni megfelelő fellépésnek; úgy véli, hogy e listának olyan folyamatot kell beindítania, amelynek eredményeként megszületik az „adóparadicsom” fogalmának szigorú, objektív meghatározása, amelyet azután a jövőbeli listák is átvehetnek, és amelyet előzetesen ismert, világos kritériumok alapján állapítanak meg; ösztönzi a Bizottságot, hogy mérje fel, hogy az európai országok teljesítik-e ezeket a kritériumokat;

77.  hangsúlyozza, hogy az OECD e tekintetben végzett munkája elért bizonyos jelentős eredményeket az átláthatóságot és az információcserét illetően; üdvözli különösen, hogy 2015 júniusában közel 100 ország aláírta az OECD adóügyekben folytatott közigazgatási segítségnyújtásról szóló multilaterális egyezményét (a „közös egyezmény”), amely közigazgatási együttműködést határoz meg az államok között az adók kivetése és beszedése során, különösen az adókikerülés és adókijátszás elleni küzdelem érdekében;

78.  hangsúlyozza azonban, hogy az OECD nem együttműködő adóparadicsomokra vonatkozó korábbi listájára irányuló munkája egy politikai folyamaton alapult, amely már a lista kritériumainak a meghatározásakor is önkényes kompromisszumokhoz vezetett, mint amilyen az adóegyezmények 12 másik országgal való megkötésére vonatkozó követelmény, és azt eredményezte, hogy egyetlen országot sem soroltak fel nem együttműködő adóparadicsomként; hangsúlyozza, hogy jelenlegi megközelítése még mindig olyan kritériumokon alapul, amelyek az adózási átláthatóságra és az információcserére hivatkoznak, és nem kellően átfogóak bizonyos adózási gyakorlatok káros voltának kezeléséhez; megállapítja, hogy ez korlátozza az OECD adókikerülési gyakorlatok pilléreit képező adójoghatóságok és káros adóverseny világszerte történő azonosítását célzó megközelítésének relevanciáját, annak érdemei ellenére; hangsúlyozza különösen, hogy ez a megközelítés nem hagyatkozik semmiféle minőségi mutatókra a jó kormányzási gyakorlatoknak való megfelelés objektív értékelése céljából, és nem vesz figyelembe számszerű adatokat, így könyv szerinti nyereségeket, bejövő és kimenő pénzáramokat, valamint azoknak az adott országban a gazdasági realitáshoz való kötődését (attól való elszakadását);

79.  hangsúlyozza ezenfelül, hogy ezeket a listákat nemzeti szinten fel lehet használni nemzeti védelmi és kikerülés elleni szabályok harmadik országokkal szembeni végrehajtására (úgymint a kedvezmények korlátozása, a fő célra vonatkozó teszt alkalmazása, az ellenőrzött külföldi vállalatokra vonatkozó szabályok stb.), és hogy az ilyen listák korlátai emiatt behatárolhatják a káros adógyakorlatok kezelését célzó nemzeti intézkedések hatókörét és eredményességét is;

80.  meggyőződése, hogy a tisztességes verseny biztosítása a belső piacon és a tagállamok adóalapjának védelme nagymértékben függ az alacsony adót kivető, adómentes vagy titoktartást biztosító joghatóságokkal való kapcsolatokat illetően a leggyengébb láncszem kezelésétől – szem előtt tartva, hogy az adókulcsok megállapítása tagállami hatáskörbe tartozik –, mivel a harmadik országokba vezető adózási kapu létezése (pl. a forrásadó hiánya), függetlenül annak adósági gyakorlataitól, jelentősen növeli az EU-n belül az adókikerülés lehetőségeit;

81.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok által mind a fejlődő, mind a fejlett országokkal szemben alkalmazott összehangolt megközelítés sokkal eredményesebbnek bizonyulhat a káros adózási gyakorlatok kezelése és az adóügyekben a nagyobb fokú viszonosság előmozdítása során;

82.  hangsúlyozza, hogy az EU és a G20-csoport által az adózási átláthatósággal kapcsolatban és a pénzügyi, gazdasági és adósságválsággal összefüggésben gyakorolt nyomás hatására egyes harmadik országok végül adóügyi információcsere-egyezményeket (TIEA) írtak alá az EU-val, amelyek minden bizonnyal javítani fogják az együttműködést ezekkel az országokkal; rámutat arra, hogy 2015 májusában megállapodást írtak alá Svájccal, hosszú „átmeneti” időszak után, amely alatt az EU e fontos kereskedelmi partnere az egységes piachoz való kiváltságos hozzáférést élvezett, ugyanakkor nem működött együtt más területeken, különösen az adózás területén;

83.  megjegyzi, hogy a folyamatban lévő tárgyalások ellenére továbbra is lassan halad a hasonló együttműködési megállapodások aláírása San Marinóval, Monacóval, Liechtensteinnel és Andorrával; sajnálja, hogy az Európai Bizottságnak nincs hasonló felhatalmazása arra, hogy az automatikus információcserére vonatkozó megállapodásokról tárgyaljon a jelenleg a megtakarítások adóztatásáról szóló uniós irányelv hatálya alá tartozó tengerentúli területekkel;

84.  aggodalommal állapítja meg, hogy sok fejlődő ország különösen kiszolgáltatott a multinacionális vállalatok adókikerülési tevékenységeinek, és a fejlődő országok nemzeti költségvetéseiből kieső bevételek fő oka a multinacionális vállalatok transzferárképzési gyakorlata(40); hangsúlyozza továbbá, hogy ezek az országok nagyon gyenge alkupozícióval rendelkeznek bizonyos multinacionális vállalatokkal vagy a világszerte adókedvezményeket és adómentességeket kereső közvetlen külföldi befektetőkkel szemben; elítéli, hogy az ezek a nemzeti költségvetések által elszenvedett veszteségek becslések szerint kieső adóbevételek körülbelül évi 91 milliárd EUR(41) és 125 milliárd EUR közötti összeget jelentenek(42);

85.  emlékezteti a tagállamokat, hogy a Lisszaboni Szerződés értelmében a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia kötelező rájuk nézve, és biztosítaniuk kell, hogy adópolitikájuk nem veszélyezteti az uniós fejlesztési célkitűzéseket; ösztönzi az uniós tagállamokat, hogy az IMF javaslatának megfelelően elemezzék adópolitikájuk tovagyűrűző hatásait és a fejlődő országokra gyakorolt hatásukat;

Következtetések és ajánlások

86.  megállapítja, visszatekintve az általa különbizottságára ruházott megbízásra és tényfeltáró misszióinak végrehajtása során más uniós intézmények, egyes tagállamok és multinacionális vállalatok részéről tapasztalt különféle korlátok és akadályok ellenére, hogy:

   az összegyűjtött információk – az állami támogatásokra irányuló folyamatban lévő bizottsági vizsgálatok eredményének megelőlegezése nélkül – arra utalnak, hogy a tagállamok több esetben nem feleltek meg az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének, mivel olyan feltételes adómegállapításokat és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedéseket vezettek be, amelyek bizonyos vállalkozások előnyben részesítése révén torzították a belső piacon belüli versenyt;
   néhány tagállam nem hajtotta végre teljes körűen az EUMSZ 108. cikkét, mivel nem jelentette be a Bizottságnak hivatalosan az adóval összefüggő támogatás nyújtására irányuló valamennyi tervét, ily módon megsértve a 659/1999/EK tanácsi rendelet megfelelő rendelkezéseit is; hangsúlyozza, hogy ennek következtében a Bizottság nem tudott valamennyi támogatási programot az EUMSZ 108. cikkében foglalt rendelkezéseknek megfelelően folyamatosan vizsgálni, mivel nem fért hozzá minden releváns információhoz, legalább is 2010 előtt, amely a folyamatban lévő vizsgálatai által le nem fedett időszak;
   a tagállamok nem feleltek meg a 77/799/EGK és a 2011/16/EU tanácsi irányelvben meghatározott kötelezettségeknek, mivel nem cseréltek ki és továbbra sem cserélnek ki spontán módon adóinformációkat, még azokban az esetekben sem, amikor – az irányelvek által hagyott mérlegelési jogkör ellenére – egyértelmű okok alapján feltételezni lehetett, hogy a másik tagállamban adóbevétel-kiesés következhet be, vagy hogy a vállalkozáscsoportokon belüli mesterséges nyereségátvitel adómegtakarítást eredményezhet;
   egyes tagállamok nem feleltek meg az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés elvének, mivel nem tettek meg minden megfelelő általános vagy különös intézkedést kötelezettségeik teljesítésének biztosítása érdekében;
   nem volt lehetőség a fenti bekezdésekkel kapcsolatos közösségi jog megsértésével kapcsolatos egyedi esetek elemzésére, mivel a tagállamok, a Tanács és a Bizottság nem nyújtottak részletes tájékoztatást ezekről;
   végezetül, az Európai Bizottság nem töltötte be az EUSZ 17. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, a Szerződések őreként rá háruló szerepet, mivel nem járt el ebben az ügyben és nem tette meg a szükséges lépéseket a tagállamok értesítése és kötelezettségeik, különösen a 77/799/EGK és a 2011/16/EU tanácsi irányelvből eredő kötelezettségeik betartatása érdekében, annak ellenére, hogy bizonyítékokkal rendelkezett arról, hogy nem teljesítik a kötelezettségeket; a Bizottság megszegte a Lisszaboni Szerződés 108. cikke szerinti, a belső piac működésével összefüggő kötelezettségeit azzal, hogy korábban nem indított vizsgálatot az állami támogatásokkal kapcsolatban;

87.  elítéli azt, hogy több, a magatartási kódexszel foglalkozó csoport üléseire vonatkozó, kért adóügyi dokumentumot egyáltalán nem, vagy csak részlegesen adtak át a bizottságnak, noha ezek közül némelyiket magánszemélyek rendelkezésére bocsátották, akik a dokumentumokhoz való hozzáférési eljárás keretében kérték ezt, így a tagállamok adóügyekkel kapcsolatos álláspontja tekintetében az Európai Parlament kevésbé volt tájékozott, mint a polgárai; ezen kívül sajnálja, hogy a Bizottság az összesen bekért, vélhetőleg több mint 5500 dokumentum kevesebb mint 5%-ába engedett betekintést; sajnálja, hogy az Európai Bizottság és a Tanács nem működik együtt a bizottsággal, akadályozva ez utóbbi megbízásának teljesítését;

88.  figyelemmel arra, hogy jelenleg a Parlamentnek nincs parlamenti vizsgálati hatásköre, felhívja a Bizottságot és az Európai Tanácsot, hogy sürgősen adják hozzájárulásukat az Európai Parlament vizsgálati jogkörének gyakorlására vonatkozó részletes rendelkezésekről szóló, folyamatban lévő rendeletjavaslathoz(43) annak érdekében, hogy az Európai Parlamentet a vizsgálati jogának gyakorlásához elengedhetetlen, valódi vizsgálati jogkörrel ruházzák fel;

89.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a fent említett jogsértések még a Bíróság elé vihetők-e;

90.  felhívja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben azt az elvet, amely szerint a nyereséget a keletkezésének helyén kell megadóztatni;

91.  felhívja a tagállamokat és az uniós intézményeket, amelyek közösen viselnek politikai felelősséget a jelenlegi helyzetért, hogy vessenek véget a káros adóversenynek és működjenek teljes körűen együtt az adórendszerek közötti eltérések és a káros adózási gyakorlatok felszámolása érdekében, illetve tartózkodjanak a további eltérések létrehozásától, amelyek megteremtik a belső piacon a multinacionális vállalatok általi tömeges adókikerülés és az adóalap-szűkülés feltételeit; ezzel összefüggésben felhívja a tagállamokat, hogy tájékoztassák a Bizottságot és a többi tagállamot a társaságiadó-jogszabályaikban bekövetkező olyan lényeges változásokról, amelyek hatással lehetnek a tényleges adókulcsaikra vagy bármely más tagállam adóbevételeire; hangsúlyozza, az adókikerülés megkönnyítésében kulcsszerepet játszó tagállamoknak felelősséget és vezető szerepet kell vállalnia az EU-n belüli adóügyi együttműködés javításában;

92.  felhívja az uniós állam- és kormányfőket, hogy vállaljanak új, egyértelmű politikai kötelezettségeket arra, hogy sürgősen fellépnek e helyzet kezelése érdekében, amely nem tűrhető tovább, nem utolsósorban a már egyébként is költségvetési konszolidációs intézkedések hatálya alá vont nemzeti költségvetésekre, valamint a más adófizetők, köztük a kkv-k és a polgárok adóterhére gyakorolt hatása miatt; mindennek tükrében hangsúlyozza, hogy maradéktalanul be kívánja tölteni szerepét, és kész a nemzeti parlamentekkel szoros együttműködésben eredményesebb politikai ellenőrzést bevezetni;

93.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen eleget a Szerződések őreként rá háruló feladatának, biztosítva az uniós jog és a tagállamok közötti lojális együttműködés elvének maradéktalan betartását; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen további jogi lépéseket, összhangban a Szerződésben ráruházott hatáskörökkel; felhívja ezért a Bizottságot, hogy – lehetőség szerint egy kifejezett adóosztálynak a szolgálatainál történő létrehozásával – erősítse meg arra irányuló belső kapacitását, hogy a versenypolitika területén az állami támogatásokkal kapcsolatos, növekvő mennyiségű bejelentéssel, valamint az új adóztatás átláthatóságával kapcsolatos új intézkedések összehangolásából fakadó megnövekedett feladataival egyaránt foglalkozni tudjon;

94.  felhívja a tagállamokat, hogy bocsássanak a Bizottság rendelkezésére minden szükséges információt annak érdekében, hogy akadálytalanul be tudja tölteni a Szerződések őreként fennálló szerepét;

95.  felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a transzferárképzésre, valamint a csoporton belüli ügyletek esetében a hitelek és finanszírozási díjak árképzésére vonatkozó bevált gyakorlatokat annak érdekében, hogy azok feleljenek meg az aktuálisan érvényes piaci áraknak;

96.  hangsúlyozza, hogy társaságiadó-kulcsaik meghatározása továbbra is teljes mértékben a tagállamok hatáskörébe tartozik; kitart mindazonáltal amellett, hogy az EU-n belüli és a harmadik országokkal való adóversenynek a belső piacon a cégek közötti tisztességes verseny garantálása érdekében egyértelmű szabályok keretében kell folynia; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak vállalkozásbarát környezetet, amelyet többek között gazdasági, pénzügyi és politikai stabilitás, valamint jogbiztonság és az adószabályok egyszerűsége jellemez; felhívja a Bizottságot, hogy az európai szemeszter keretében foglalkozzon alaposabban a társasági adóval, ezen belül a káros adózási gyakorlatokkal és hatásukkal kapcsolatos kérdésekkel, tekintettel azok költségvetési fenntarthatóság biztosításában játszott kritikus szerepére, valamint hogy a makrogazdasági egyensúlyhiányok esetén követendő eljárás eredménytáblájába vegyen fel idevágó mutatókat, többek között az adókikerülésből és adócsalásból fakadó adórés becsült összegét;

97.  felszólítja a tagállamokat, különösen a pénzügyi támogatásban részesülőket, hogy hajtsanak végre strukturális reformokat, küzdjenek az adócsalás ellen és erősítsék meg az agresszív adótervezés elleni fellépést;

98.  e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy teremtse meg a megfelelő egyensúlyt a költségvetési és a gazdasági konvergencia között, felhívja továbbá a Bizottságot annak biztosítására, hogy a fellépések támogatják a növekedést, a beruházásokat és a munkahelyeket;

99.  az az álláspontja, hogy – többek között – az adóinformációk átfogó, átlátható és eredményes automatikus cseréje és a kötelező közös konszolidált társaságiadó-alap alapvető előfeltételei egy olyan uniós szintű adórendszer megvalósításának, amely megfelel a belső piac alapelveinek és megőrzi azokat;

100.  felkéri a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy – tekintettel a probléma összetettségére – hajtsanak végre különféle, egymást kiegészítő intézkedéscsomagokat a jelenlegi helyzet javítása érdekében, szem előtt tartva, hogy valamennyi érdekelt fél számára csökkenteni kell a komplexitást, és a vállalkozások és az adóigazgatások számára a megfeleléssel járó költségeket minimalizálni kell; hangsúlyozza ezért, hogy az adórendszerek egyszerűsítésének kell lennie az első lépésnek az arra irányuló igyekezet során, hogy egyértelmű helyzetet teremtsenek nemcsak a tagállamok, hanem a polgárok számára is, akik jelenleg ki vannak zárva az információcseréből;

101.  felhívja a Bizottságot, hogy tapasztalati úton folytassa annak vizsgálatát, hogy a vállalatcsoporton belüli nyereség-átcsoportosítás elleni küzdelem eszközeként korlátozható-e a kapcsolt vállalkozásoknak kifizetett jogdíjak társaságiadó-alapból való levonása;

102.   hangsúlyozza, hogy többszöri meghívás ellenére 17-ből kezdetben csupán négy multinacionális vállalat(44) egyezett bele, hogy megjelenjen a bizottság előtt, hogy a nemzetközi adótervezési ügyeket megvitassa; úgy ítéli meg, hogy 13 – köztük néhány jól ismert – vállalat részéről egy parlamenti bizottsággal való együttműködés kezdeti elutasítása elfogadhatatlan, és komoly kárt okoz az Európai Parlament és az általa képviselt polgárok méltóságának; megjegyzi ugyanakkor, hogy 11 multinacionális vállalat(45) végül beleegyezett, hogy megjelenjen a bizottság előtt, de csak azt követően, hogy a TAXE bizottság szavazott a jelentésről, illetve röviddel a plenáris ülés szavazása előtt, két multinacionális vállalat(46) pedig mindvégig elzárkózott a megjelenéstől, ajánlja ezért, hogy az illetékes hatóságok vegyék fontolóra e vállalatok parlamenti belépőjének megvonását, és komolyan mérlegeljék egyértelmű szabályrendszer létrehozását és az átláthatósági nyilvántartásban szereplő szervezetek számára a magatartási kódexben megállapított kötelezettségeknek(47) – a Parlament bizottságaival és más politikai testületekkel való együttműködés függvényében történő – frissítését;

103.  szorgalmazza a pénzügyi intézményeknek a káros adózási gyakorlatok támogatásában játszott szerepe vizsgálatát;

Az előzetes feltételes adómegállapítással kapcsolatos együttműködés és koordináció

104.  sajnálatát fejezi ki a Tanáccsal 2015. október 6-án kötött politikai megállapodás tartalmával kapcsolatosan, amely elmarad a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról szóló, 2015. márciusi bizottsági jogalkotási javaslat mögött; hangsúlyozza, hogy ez utóbbi amellett, hogy közös keretet határoz meg a feltételes adómegállapításokra vonatkozó információk nyilvántartása és automatikus cseréje tekintetében, olyan rendelkezéseket is tartalmaz, amelyek lehetővé teszik, hogy a Bizottság ténylegesen nyomon kövesse annak tagállamok általi végrehajtását, és biztosítsa, hogy az adómegállapítások ne gyakoroljanak negatív hatást a belső piacra; hangsúlyozza, hogy a tanácsi álláspont elfogadása megakadályozná az adómegállapításokra vonatkozó automatikus információcsere összes előnyének kihasználását, különösen a hatékony végrehajtás szempontjából, és ezért felhívja a Tanácsot, hogy tartsa magát a bizottsági javaslathoz, és vegye kellően figyelembe a Parlament véleményét, különösen az irányelv hatálya (minden adómegállapítás, nemcsak a határokon átnyúló adómegállapítások), a visszamenőleges időszak (az összes még érvényes adómegállapításra vonatkozó információk cseréje) és a Bizottságnak (amelynek hozzá kell férnie az adómegállapításokhoz) nyújtott információk tekintetében;

105.  felkéri a tagállamokat, hogy új globális követelményként minden nemzetközi fórumon támogassák az adóigazgatások közötti automatikus információcserét; felkéri különösen a Bizottságot, az OECD-t és a G20-csoportot, hogy egy inkluzív globális folyamaton belül a legmegfelelőbb és legeredményesebb eszközökkel mozdítsák ezt elő; ragaszkodik ahhoz, hogy lépéseket tegyenek annak biztosítására, hogy az automatikus információcsere valóban globálissá és ezáltal hatékonnyá váljon –a titoktartási követelmények tiszteletben tartása mellett –, miközben támogatják a fejlődő országok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az automatikus információcserében való teljes körű részvételükhöz szükséges kapacitást kiépítsék; hangsúlyozza, hogy az EU-n belüli információcsere uniós szintű központi nyilvántartáson keresztül is történhetne, amelyhez a Bizottság és az illetékes tagállami hatóságok férhetnének hozzá;

106.  felkéri a tagállamokat annak figyelembevételére, hogy minden feltételes adómegállapítást, különösen ha az transzferárképzést is magában foglal, valamennyi érintett országgal együttműködésben kell meghatározni, hogy a vonatkozó információkat ezek között automatikusan, teljes körűen és haladéktalanul ki kell cserélni, és hogy közösen kell végrehajtani az adókikerülés és az EU-n belüli adóalap-erózió csökkentésére irányuló mindenfajta nemzeti intézkedést, kellően figyelembe véve a FISCALIS 2020 program révén szerzett tapasztalatokat; megismétli azt az álláspontját, miszerint valamennyi olyan feltételes adómegállapítás alapvető elemeit, amely más tagállamokra is hatással van, nemcsak meg kell osztani az adóigazgatások és a Bizottság között, hanem be is kell mutatni a multinacionális vállalatok országonkénti beszámolóiban;

107.  ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy nemcsak a határokon átnyúló, hanem a nemzeti feltételes adómegállapítások is hatással lehetnek más tagállamokra, és kéri ezért az automatikus információcsere valamennyi, tagállami kormányzat vagy adóhatóság, illetve azok bármely területi vagy közigazgatási alegysége által vagy nevében kibocsátott azon feltételes adómegállapításokra való kiterjesztését, amelyek az irányelv hatálybalépésekor még érvényben vannak; határozottan ragaszkodik ahhoz, hogy kulcsfontosságú a Bizottság bevonása a feltételes adómegállapításokkal kapcsolatos adatok gyűjtésének és elemzésének folyamatába;

108.  ezenfelül kéri egy olyan keret létrehozását, amely eredményesen ellenőrzi az automatikus információcsere végrehajtását, kéri a statisztikák gyűjtését és közzétételét azon információkból, amelyek kicserélésére sor kerül, valamint különösen azt, hogy 2016. december 31-ig hozzanak létre egy biztonságos központi nyilvántartást, amely megkönnyíti a részt vevő adóhatóságok közötti információcserét; emlékeztet arra, hogy a feltételes adómegállapításokra vonatkozó automatikus információcsere rendszerének létrehozása eredményeképpen igen nagy mennyiségű információ gyűlik össze, ami megnehezítheti az igazán problematikus esetek észlelését; hangsúlyozza, hogy ez a helyzet, amellett, hogy 28 különböző nyelvű és különféle közigazgatási eljárásokkal működő tagállam van, szükségessé teszi, hogy a Bizottság és a tagállamok – annak érdekében, hogy az automatikus információcserét valóban hatékonnyá és hasznossá tegyék –intelligens, többek között információtechnológiai eszközöket igénybe vevő módszereket dolgozzanak ki e mennyiség és sokféleség kezelésére;

109.  felkéri a Bizottságot, hogy tanulmányozza egy olyan uniós szintű klíringrendszer hosszabb távon történő létrehozásának feltételeit, amelyen keresztül a Bizottság uniós szinten szisztematikusan átvilágítja a feltételes adómegállapításokat a bizonyosság, a következetesség, az egységesség és az átláthatóság mértékének növelése és annak ellenőrzése céljából, hogy ezen adómegállapítások más tagállamokra káros hatást gyakorolnak-e;

110.  hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy növelje a polgárok számára az átláthatóságot, a Bizottságnak éves jelentést kell közzétennie, amely összefoglalja a biztonságos központi adattárban szereplő fő eseteket, és hogy ennek során a Bizottságnak figyelembe kell vennie a kölcsönös segítségnyújtási irányelv cikkeiben a titoktartásról rögzített rendelkezéseket;

111.  felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje a feltételes adómegállapítások tekintetében egy közös uniós szintű keret létrehozását, amely közös kritériumokat tartalmaz, amelyek különösen a következők:

   az arra vonatkozó követelmény, hogy azokat a tovagyűrűző hatásokra vonatkozó átfogó elemzés – többek között a feltételes adómegállapítások más országok adóalapjára gyakorolt hatásainak elemzése – alapján kell meghatározni, valamennyi érintett fél és ország bevonásával;
   azok vagy teljes egészében, vagy egyszerűsített formában történő, nyilvános közzététele, a titoktartási követelmények maradéktalan tiszteletben tartása mellett;
   a feltételes adómegállapítások megadására, elutasítására és visszavonására vonatkozó kritériumok közzétételének kötelezettsége;
   egyenlő bánásmód és elérhetőség valamennyi adófizető számára;
   a mérlegelési lehetőség hiánya és a mögöttes adórendelkezéseknek való maradéktalan megfelelés;

112.  arra kéri a Bizottságot, hogy határozzon meg közös európai uniós iránymutatásokat a szokásos piaci ár OECD-elvének alkalmazására, amelynek célja az uniós tagállami gyakorlatok összehangolása a transzferárképzés olyan módon való rögzítése érdekében, hogy a transzferárképzésről szóló megállapodások megkötésekor a nemzeti hatóságoknak eszköz legyen a kezében arra, hogy ne csak a hasonló tranzakciókat, hanem a hasonló vállalkozásokat is össze tudják hasonlítani;

113.  úgy véli, hogy a méltányos és hatékony adórendszerhez megfelelő szintű átláthatóságra és bizalmas kezelésre van szükség; ennélfogva meggyőződése, hogy a tagállami adóhatóságoknak és adott esetben a Bizottságnak bármely jogi aktus és/vagy feltételes adómegállapítás végső kedvezményezettjeivel kapcsolatos információkhoz hozzáféréssel kell rendelkeznie;

114.  felszólítja a Bizottságot, hogy egyes konkrét jogi aktusok végső kedvezményezettjeinek megállapításához használja fel többek között a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 irányelvet, amely az „adóbűncselekményeket” is a tágabb értelemben vett „bűncselekmények” közé sorolja;

115.  kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre a Bizottságon belül nyilvános központi nyilvántartást valamennyi, a társasági adót érintő törvényi mentességről, kedvezményről és adójóváírásról, tagállamonként értékelve azok számszerű költségvetési hatását;

A közös konszolidált társaságiadó-alap (KKTA)

116.  tudomásul veszi a Bizottság által 2015. június 17-én javasolt cselekvési tervet, amelynek célja az EU-ban az adókikerülés kezelése és a méltányos és hatékony társasági adózás előmozdítása; felhívja a Bizottságot, hogy az egész EU-ra kiterjedő kötelező közös konszolidált társaságiadó-alap (KKTA) gyors létrehozása érdekében gyorsítsa fel a jogalkotási módosítások előterjesztését, amely alap nemcsak a kedvezményes rendszerek és a nemzeti adórendszerek közötti eltérések problémáját kezelné, hanem az európai szinten adóalap-szűküléshez vezető legtöbb problémát (különösen a transzferárképzési problémákat) is; kéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul folytassa a KKTA létrehozásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslattal kapcsolatban 2011-ben lezárt munkát, figyelembe véve a Parlament álláspontját és az azóta felmerült új tényezőket, és foglalja bele az OECD munkája nyomán levont legújabb következtetéseket, különösen az adóalap-szűküléssel és a nyereségátcsoportosítással kapcsolatos cselekvési tervből eredő normákat, hogy 2016 folyamán elkészülhessen egy egységes szerkezetbe foglalt szöveg;

117.  felhívja a Bizottságot, hogy javaslataiba vegyen fel olyan rendelkezéseket, amelyek célja a K+F beruházások és az állandó telephely fogalmának a gazdasági tartalommal összhangban történő pontosítása, a digitális gazdaságra is kiterjedően; rámutat a K+F beruházások fontosságára és arra, hogy a digitális gazdaságban inkább megkönnyíteni, mintsem gátolni kell a beruházást és a növekedést, a kialakulóban lévő európai digitális ágazat számára az Egyesült Államokban és másutt működő más szereplőkkel szemben versenyelőnyt biztosítva; hangsúlyozza, hogy a meglévő bizonyítékok tanúsága szerint a szabadalmi adókedvezmények nem járulnak hozzá az innováció ösztönzéséhez, és a nyereségátcsoportosítás miatt nagymértékű adóalap-eróziót eredményezhetnek; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az ilyen rendszerekkel való visszaélést vagy azok kihasználását minimálisra kell szorítani a tagállamok általi összehangolt fellépés és arra vonatkozó közös szabványok és fogalommeghatározások révén, hogy mi minősül a K+F előmozdításának és mi nem; hangsúlyozza, hogy a szabadalmi adókedvezményekre vonatkozó, a BEPS-kezdeményezés által javasolt ún. módosított nexus módszer nem lesz elegendő ahhoz, hogy kellően korlátozza a szabadalmi adókedvezményekkel kapcsolatos problémákat;

118.  hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy az adózás és a gazdasági tartalom közötti kapcsolat helyreálljon, valamint hogy biztosítsák, hogy az adót azokban az országokban fizessék meg, ahol a tényleges gazdasági tevékenységet végzik és ahol az értékteremtés történik, továbbá a fennálló eltérések korrigálása érdekében a „képlet szerinti felosztás” differenciálhat a különböző ágazatok között, figyelembe véve sajátos jellemzőiket, különös tekintettel a digitális vállalkozásokra, mivel a digitális gazdaság még nehezebbé teszi a gazdasági tevékenység helyének meghatározását; felhívja a Bizottságot, hogy alaposan vegye fontolóra az Európai Parlament KKTA-val kapcsolatos állásfoglalását, valamint hogy olyan képlet szerinti felosztást fogadjon el, amely a vállalatok valós gazdasági teljesítményét tükrözi; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa az e felosztási kulcs konkrét kialakítási lehetőségeire irányuló munkáját, szem előtt tartva különösen az egyes ágazatok vonatkozásában az egyes tagállamok adóbevételeire gyakorolt hatást, az adott tagállam gazdasági szerkezetének megfelelően; hangsúlyozza továbbá, hogy a KKTA az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás elleni küzdelem és az európai hozzáadott érték teremtésének hasznos eszköze, függetlenül attól, hogy az adóbevételt esetleg részben az uniós költségvetés új saját forrásaként használják-e fel;

119.  erősen támogatja a teljes körű kötelező KKTA mielőbbi bevezetését; tudomásul veszi a Bizottság felfogását, hogy a 2015. júniusi cselekvési tervében első lépésként egy egyszerű (nem konszolidált) közös társaságiadó-alapot terjesztett be, de rámutat arra, hogy ez sok kérdést nyitva fog hagyni, különösen az egységes piacon működő vállalkozások esetében, tekintettel arra, hogy a közös társaságiadó-alap nem biztosítja majd a konszolidálás miatti veszteségek kompenzálását, és nem oldja meg a multinacionális vállalatok által használt fő adókikerülési eszközök egyikével, a transzferárképzéssel járó bürokráciát és bizonytalanságot sem, és ugyanígy nem szünteti meg eredményesen az adóalap-átcsoportosítást az Unión belül; sürgeti ezért a Bizottságot, hogy tűzzön ki konkrét és rövid határidőt arra, hogy beépítsék a „konszolidációs elemet” a KKTA-kezdeményezésbe; felhívja a Bizottságot, hogy mellőzze a további hatásvizsgálatokat ezzel az intézkedéssel kapcsolatban, amely évtizedek óta szerepel az EU napirendjén, és amellyel kapcsolatban széles körű előkészítési munka folyt, de amelyet 2011-es hivatalos benyújtása után a Tanácsban most blokkolnak;

120.  felhívja a Bizottságot, hogy a KKTA elfogadásáig és uniós szintű teljes körű végrehajtásáig hozzon azonnali intézkedést annak érdekében, hogy biztosítsa a tényleges adózást, csökkentse a nyereségátcsoportosítást (főként a transzferárképzést), készítsen elő egy határokon átnyúló nyereségeket és veszteségeket ellentételező átmeneti rendszert, amelynek időleges jellegűnek kell lennie, és megfelelő garanciákat kell tartalmaznia arra nézve, hogy ne hozhasson létre újabb agresszív adótervezési lehetőségeket, valamint vezessen be megfelelő és hatékony visszaélésellenes szabályokat valamennyi érintett irányelvben; felhívja a Bizottságot annak ellenőrzésére, hogy az adózás és a társasági jog területén meglévő irányelvek és irányelvtervezetek megfelelőek-e a tényleges adózás kikényszerítésére; felhívja a Tanácsot, hogy készüljön fel e rendelkezések gyors elfogadására; hangsúlyozza, hogy egyik, nevezetesen a bürokrácia csökkentésére irányuló célkitűzése maradéktalan teljesítéséhez a közös, konszolidált adóalap bevezetésének közös számviteli szabályok végrehajtásával és adóügyekben a közigazgatási gyakorlatok fokozottabb harmonizálásával kellene együtt járnia;

121.  felhívja a Bizottságot, hogy adjon ki egyértelmű jogszabályokat a gazdasági tartalom, értékteremtés és az állandó telephely fogalommeghatározására vonatkozóan, abból a célból, hogy oldja meg különösen a postafiókcégek kérdését, és dolgozzon ki olyan uniós kritériumokat és jogszabályokat a K+F kezelése tekintetében, amelyek összeegyeztethetők az OECD azonos témájú munkájával, de nem korlátozódnak arra, mivel a tagállamok jelenleg dolgoznak az ezzel kapcsolatos stratégiák megreformálásán, gyakran a támogatásokkal összekapcsolva azt; hangsúlyozza, hogy e jogszabályoknak egyértelműen jelezniük kell, hogy közvetlen kapcsolatnak kell fennállnia az adóhatóság által biztosított kedvezményes rendszerek és a mögöttes K+F tevékenységek között; felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Bíróság Cadbury Schweppes ügyben hozott ítélete (C-196/04) szerint vizsgálja felül a külföldi ellenőrzés alatt álló vállalatokra vonatkozó európai jogszabályokat és azok alkalmazását, az adóztatás kettős elmaradásának megakadályozása céljából a külföldi ellenőrzés alatt álló vállalatok teljesen mesterséges megállapodásokon túlmutató, teljes körű alkalmazásának biztosítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a külföldi ellenőrzés alatt álló vállalatokra vonatkozó szabályok harmonizálására Európában;

122.  felhívja továbbá a Bizottságot, hogy az általánosan elfogadott fogalommeghatározás hiányában folytasson további elemzéseket és vizsgálatokat az agresszív adótervezés és a káros adózási gyakorlatok – különösen a kettős adóztatásról szóló szerződésekkel való visszaélés és a hibrid meg nem felelési megállapodások – fogalmának meghatározása érdekében, figyelembe véve azok társadalomra gyakorolt különféle lehetséges negatív hatásait, biztosítsa azok nyomon követését, és azonosítsa pontosabban az adókikerülés EU-ban és a fejlődő országokban kifejtett hatását; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy – 2015. márciusi javaslata értelmében – határozzon meg az adókijátszásból és adókikerülésből fakadó adórés mérésére vonatkozó módszertant, és biztosítsa, hogy a folyamat nyomon követése és megfelelő szakpolitikai válaszok tervezése céljából a mérést rendszeresen elvégzik; kéri a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges intézkedést annak érdekében, hogy pontosítsa valamennyi tagállam „függő joghatóságainak” pontos jogállását, valamint azt, hogy milyen eszközt lehetne felhasználni, hogy az EU-n belüli adóalap-erózió elkerülése érdekében gyakorlataikat megváltoztassák;

123.  emlékeztet arra, hogy a társaságiadó-csaláson felül jókora a csalás mértéke a határokon átnyúló héával kapcsolatban is, amely adó minden államkincstár számára alapvető fontosságú; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki intézkedéseket – köztük a nemzeti adóhatóságok közötti jobb koordinációt – e probléma leküzdésére;

A társasági adózásra vonatkozó magatartási kódex

124.  kéri a káros adózási gyakorlatok eredményes kezelésének, illetve az adóügyekkel kapcsolatos uniós szintű koordináció és együttműködés elősegítésének ténylegesen útjában álló akadályok megszüntetése céljából a vállalkozások adózására vonatkozó magatartási kódex és az annak érvényesítésével megbízott csoport sürgős reformját, mivel ezek eddigi működése megkérdőjelezhetőnek bizonyult;

125.  kéri a tagállamokat, hogy az együttműködés szellemében hagyják jóvá az EU-ban a méltányos és hatékony társasági adózásra vonatkozó, 2015. június 17-i bizottsági cselekvési tervben foglalt javaslatokat; úgy véli, hogy nagyobb legitimitást biztosítana a csoportnak az átláthatóság és az elszámoltathatóság fokozása; kiáll a csoport irányításának és megbízásának átalakítása mellett, ideértve egy állandó, politikailag elszámoltatható elnök kinevezését, a csoport munkamódszereinek javítását, ezen belül egy lehetséges végrehajtási mechanizmust, ismertségének fokozása érdekében rendszeres részvételt a pénzügyminiszterek vagy vezető tisztségviselők csoportjában, valamint a csoporton belüli javított információcserét az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos kérdések eredményes megoldása érdekében; kéri emellett, hogy a – többek között harmadik országbeli – káros adózási gyakorlatok új formáinak megragadása érdekében frissítsék és bővítsék ki a kódexben meghatározott kritériumokat; felkéri a csoport elnökét és a Tanácsot, hogy a csoport tevékenységeiről rendszeresen tegyenek jelentést illetékes bizottságának, illetve konzultáljanak ezzel a bizottsággal, különös tekintettel az ECOFIN számára készített kétévenkénti jelentésre;

126.  általánosabban felkéri a Tanácsot, hogy támogassa uniós szinten a valódi demokratikus ellenőrzés előmozdítását a határokon átnyúló adózási ügyekben, a más területeken már érvényben lévő irányvonalak mentén, amelyeken a tagállamok vagy más független intézmények, például az Európai Központi Bank és az egységes felügyeleti mechanizmus igazgatótanácsa rendelkeznek kizárólagos hatáskörrel; felkéri a Tanácsot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg egy adópolitikával foglalkozó magas szintű csoport létrehozásának a lehetőségét, ahogyan azt a Bizottság elnöke is javasolta; hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek felelős „adóügyi bizottság” a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság mintájára a Tanács és a Bizottság képviselőiből és független szakértőkből állna, általánosabb felügyeletet gyakorolna a jogszabályi és nem jogszabályi adópolitika felett, és az ECOFIN Tanácsnak számolna be; kéri, hogy az Európai Parlamentnek legyen kezdeményezési joga arra, hogy az általa a káros adóverseny magatartási kódexben szereplő kritériumainak megfelelőnek ítélt bármilyen nemzeti intézkedést bejelentsen a magatartási kódexszel foglalkozó csoportnak;

127.  kéri a Bizottságot, hogy készítse el a magatartási kódexszel foglalkozó csoport 1999. évi jelentése, a Primarolo-jelentés (SN 4901/99) 26. bekezdésében említett, a közigazgatási gyakorlatokról szóló 1999. évi Simmons és Simmons jelentés második frissítését;

128.  sürgeti a Tanácsot és a tagállamokat, hogy – kellően tiszteletben tartva a Szerződéseket és a tagállamok közvetlen adóügyekben fennálló hatáskörét – javítsák a csoport munkájának átláthatóságát, elszámoltathatóságát és nyomon követését, és felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen egy, a közösségi módszer alapján elfogadott keretjogszabályt; elengedhetetlennek tartja, hogy a szélesebb körű nyilvánosság is bővebb tájékoztatást kapjon a csoport munkájáról;

129.  felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben hajtsa végre az európai ombudsman szakértői csoportok összetételére vonatkozó ajánlásait, és fogadjon el egy tervet annak biztosítására, hogy a szakértői csoportok kiegyensúlyozott összetételűek legyenek; ragaszkodik ahhoz, hogy miközben e cél elérése érdekében folytatódik a munka, azonnal kezdődjön el a jelenlegi struktúra és összetétel reformja; hangsúlyozza, hogy e reformok nem eredményeznék a jogalkotás terén rendelkezésre álló technikai szakértelem hiányát, mivel szakvélemények az összes érdekcsoport képviselői előtt nyitva álló nyilvános konzultációkon és nyilvános szakértői meghallgatásokon is előterjeszthetők; felhívja a Bizottságot, hogy fogadja el az összeférhetetlenség egyértelmű meghatározását, valamint fogadjon el határozott politikákat annak megakadályozására, hogy az ilyen összeférhetetlenség kockázatának kitett személyek, és az adókijátszás és más bűncselekmények miatt elítélt szervezetek képviselői bármilyen szakértői vagy tanácsadó testület aktív tagjai lehessenek;

Állami támogatás

130.  határozottan üdvözli és támogatja a Bizottság kulcsszerepét illetékes versenyhatóságként a feltételes adómegállapításokkal foglalkozó, folyamatban lévő állami támogatási vizsgálatokban; helytelennek tartja a több tagállam által visszatérően folytatott titkosítási gyakorlatot olyan projektek esetében, amelyek állami támogatásban részesültek; bátorítja a Bizottságot, hogy a káros adózási gyakorlatok kezelése érdekében használja ki teljes mértékben az uniós versenyszabályok alapján fennálló hatásköreit, és szankcionálja az ilyen gyakorlatokban érintettnek talált tagállamokat és vállalatokat; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a Bizottság azonnal több – pénzügyi és emberi – erőforrással erősítse meg az összes szükséges állami támogatási vizsgálat lefolytatására irányuló képességét; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a tagállamok teljes mértékben együttműködjenek a Bizottsággal a vizsgálatok során, és teljesítsék tájékoztatásra vonatkozó kéréseit;

131.  felhívja a Bizottságot, hogy legkésőbb 2017 közepéig az állami támogatások korszerűsítésére irányuló kezdeményezésének keretében fogadjon el új iránymutatásokat, amelyek pontosítják, hogy mi képez adóval összefüggő állami támogatást és „megfelelő” transzferárképzést, azzal a céllal, hogy megszüntessék a jogbiztonság hiányát mind a szabályokat betartó adófizetők, mind az adóigazgatások számára, ennek megfelelően keretet biztosítva a tagállamok adógyakorlatai számára, anélkül, hogy visszatartanának a jogszerű feltételes adómegállapítások igénybevételétől; vitatja a választottbírósági egyezmény hasznosságát, amely nem elég hatékony ahhoz, hogy a vitákkal – különösen a transzferárképzési kérdésekre vonatkozó vitákkal – foglalkozzon; úgy véli, hogy ezt az eszközt át kell alakítani és hatékonyabbá kell tenni, vagy egy hatásosabb, kölcsönös megállapodási eljárásokat tartalmazó uniós vitarendezési mechanizmussal kell felváltani;

132.  felhívja a Bizottságot, hogy terjessze ki vizsgálódásait a Luxleaks-botrányban említett más multinacionális vállalatokra és a transzferárképzéshez jellegében vagy hatásaiban hasonló intézkedésekre is;

133.  felhívja a Bizottságot, hogy az állami támogatások korszerűsítésének keretében a tagállamokra ruházott tágabb felelősségekkel összhangban mérlegelje a nemzeti adóigazgatások hálózatának létrehozását a legjobb gyakorlatok cseréje és az olyan adóintézkedések bevezetésének megelőzéséhez való következetesebb hozzájárulás céljából, amelyek jogellenes állami támogatást képezhetnek; felkéri a Bizottságot, hogy növelje a magatartási kódexszel foglalkozó (megreformált) csoport és a versenyszabályok adóval összefüggő támogatások terén való, Bizottság általi végrehajtása közötti stratégiai szinergiákat;

134.  megjegyzi, hogy az állami támogatások ellenőrzésére vonatkozó jelenlegi szabályok a versenyellenes gyakorlatokat a vállalatoknak jogellenesen nyújtott előnyök visszafizettetésével próbálják visszaszorítani; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a fennálló szabályok annak érdekében történő módosításának a lehetőségét, hogy lehetővé tegyék, hogy az állami támogatásra vonatkozó uniós szabályok megsértését követően visszafizettetett összegek vagy azokhoz a tagállamokhoz kerüljenek, amelyeknek az adóalapja erodálódott, vagy az EU költségvetésébe, ne pedig ahhoz a tagállamhoz, amely megadta az adóval összefüggő jogellenes támogatást, ahogy az jelenleg történik; a Bizottságot a meglévő jogszabályok módosítására kéri annak biztosítása érdekében, hogy az állami támogatásokra vonatkozó szabályok megsértése esetén szankciókat lehessen elfogadni az érintett országokkal és vállalatokkal szemben;

Átláthatóság

135.  úgy véli, hogy az Unió az adózás átláthatósága tekintetében példává és globális vezetővé válhat;

136.  hangsúlyozza a multinacionális vállalatok nyilvános elszámoltathatóságának növelése céljából az átláthatóság és az adóigazgatások vizsgálatai támogatásának kritikus jelentőségét; hangsúlyozza, hogy az átláthatóság erős visszatartó hatással rendelkezhet, és megváltoztathatja a magatartást, a szabályokat be nem tartó cégek hírnévkockázata és az illetékes hatóságoknak történő információszolgáltatás révén egyaránt, amely hatóságok ezt követően korrektív intézkedéseket és szankciókat fogadhatnak el; hangsúlyozza, hogy egyensúlyt kell teremteni az átláthatóság igénye és az érzékeny kereskedelmi érdekek védelmének szükségessége, valamint az adatvédelmi szabályok betartása között;

137.  úgy véli, hogy a multinacionális vállatok tevékenységeinek nagyobb átláthatósága elengedhetetlen annak biztosításához, hogy az adóigazgatások hatékonyan fel tudjanak lépni az adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással szemben; megismétli azt az álláspontját, hogy a multinacionális vállalatoknak pénzügyi kimutatásaikban valamennyi ágazatban világos és érthető módon, tagállamonkénti és a telephelyeik helye szerinti harmadik országonkénti bontásban fel kell fedniük egy sor összesített információt, ezen belül adózás előtti eredményüket, az eredmény utáni adókat, az alkalmazottak számát, az eszközállományt, a feltételes adómegállapításokra vonatkozó alapvető információkat (országonkénti beszámolás); hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ezeket az információkat a nyilvánosság rendelkezésére bocsássák, esetleg egy központi uniós nyilvántartás formájában; hangsúlyozza továbbá, hogy azon kkv-kat és közepes piaci tőkeértékű vállalatokat, amelyek nem multinacionális vállalatok, mentesíteni kell e kötelezettség alól; felhívja a Tanácsot, hogy 2015 végéig fogadja el a Parlament által a részvényesi jogokról szóló irányelvvel kapcsolatosan 2015 júliusában megszavazott álláspontot; hangsúlyozza, hogy az átláthatósági követelményeket úgy kell kialakítani és megvalósítani, hogy azok következtében az uniós vállalkozások ne kerüljenek versenyhátrányba;

138.  kéri a tagállamokat, hogy vezessenek be egy, az adóigazgatóságaik számára elérhető, kiterjedtebb országonkénti adatszolgáltatási rendszert, amely az OECD-szabványra épül, és részletesebb információkat foglal magában, így tartalmazza az adóbevallásokat és a csoporton belüli tranzakciókat; hangsúlyozza, hogy a vállalkozások által más adóhatóságoknak adott adóügyi információkat a jogviták rendezésére szolgáló keretek javításával kell kiegészíteni annak érdekében, hogy tisztázni lehessen mindkét fél jogait, és el lehessen kerülni a negatív mellékhatásokat; hangsúlyozza, hogy harmadik országok adóhatóságai esetében információt csak olyan országok hatóságainak lehet továbbítani, amelyek az EU választottbírósági egyezményében foglaltakkal egyenértékű előírásokkal rendelkeznek; kéri harmonizált számviteli standardok kidolgozását is, amelyek lehetővé teszik különösen a jogdíjak részletesebb közzétételét;

139.  kéri a Bizottságot, hogy támogassa ezt az álláspontot, a múltbeli értékeléseivel és álláspontjaival összhangban, és tegyen meg minden szükséges lépést annak biztosítása érdekében, hogy azt a belső piacon működő valamennyi multinacionális vállalatra kiterjesszék, és felhívja az OECD-t, hogy támogassa annak világszerte történő elterjesztését annak biztosítása érdekében, hogy a határokon átnyúló tevékenységeket folytató valamennyi cégre hasonló kötelezettségek vonatkozzanak; hangsúlyozza, hogy az átláthatóság javítására irányuló fellépés, jóllehet szükséges, nem elegendő a probléma átfogó kezeléséhez, és a nemzeti, uniós és nemzetközi adórendszerek alapos megreformálására is szükség van;

140.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi adórendszer jelenlegi átláthatatlansága miatt a multinacionális vállalatoknak lehetőségük van kikerülni az adókat, kijátszani a nemzeti adótörvényeket, és adóparadicsomokba átcsoportosítani nyereségüket; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a negyedik pénzmosás elleni irányelvvel összhangban az illetékes hatóságok számára teljes körű hozzáférést biztosítsanak mind a vállalatok, mind a trösztök tényleges tulajdonosainak központi nyilvántartásaihoz; kéri a tagállamokat, hogy haladéktalanul ültessék át a negyedik pénzmosás elleni irányelvet, biztosítva a tényleges tulajdonosok központi nyilvántartásában szereplő információkhoz való széles körű és egyszerűsített hozzáférést; megismétli azt az álláspontját, hogy e nyilvántartásoknak nyilvánosnak kell lenniük;

141.  elismeri az európai adóazonosító szám (TIN) létrehozása érdekében a Bizottság által végzett munkát; felhívja a Bizottságot, hogy a 2012. évi, az adócsalás és az adókijátszás elleni küzdelemről szóló cselekvési tervében (22. intézkedés) felvázolt európai adóazonosító szám alapján terjesszen elő javaslatot az európai adóazonosító számra vonatkozóan; emlékeztet arra, hogy az adóazonosító számokat tartják az adófizetők azonosítására szolgáló legjobb eszköznek, ezért sürgeti e projekt meggyorsítását; szorgalmazza, hogy a Bizottság ezenfelül egy hasonló, globális szintű azonosító szám – mint például a szabályozási felügyeleti bizottság globális jogalany-azonosítója (LEI) – létrehozásán is aktívan dolgozzon;

142.  hangsúlyozza továbbá az átláthatóság fontosságát a feltételes adómegállapításokkal foglalkozó folyamatban lévő állami támogatási vizsgálatokban is;

143.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg ahhoz hasonló rendelkezések uniós bevezetését, mint az Amerikai Kormányzati Számviteli Standard Bizottság (GASB) szabálya(48), amely előírja az államok és a helyi önkormányzatok számára, hogy számoljanak be arról, hogy a gazdasági fejlesztés érdekében adott vállalati adókedvezmények miatt mennyi bevételtől estek el;

A visszaélést bejelentő személyek védelme

144.  felhívja a Bizottságot, hogy 2016 júniusáig tegyen javaslatot a visszaélést bejelentő személyek és hasonló informátorok tényleges védelmére szolgáló uniós jogszabályi keret létrehozására; hangsúlyozza, hogy nem elfogadható, hogy a polgárok és újságírók ahelyett, hogy jogi védelemben részesülnének, büntetőeljárás alá vonhatók, amikor – különösen az adókikerülési, adókijátszási és pénzmosási ügyekben – a közérdeknek megfelelően eljárva információkat nyújtanak vagy kötelességszegéseket, törvénysértéseket, csalást vagy jogellenes tevékenységet vagy bármilyen más, az EU alapelveibe, például a lojális együttműködés elvébe ütköző magatartást jelentenek be;

145.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg azoknak az eszközöknek a körét, amelyekkel biztosítható az indokolatlan büntetőeljárás, gazdasági szankciók vagy diszkrimináció elleni ilyen védelem, a titoktartás és az üzleti titkok védelmének egyidejű biztosítása mellett; ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet az USA Dodd-Frank törvényére – amely jutalmazza az informátorokat, amiért hiteles információkkal látják el a hatóságokat, és védi őket a büntetőeljárással és munkahelyük elvesztésével szemben –, szem előtt tartva, hogy az ilyen jutalmazás nem ösztönözheti az üzleti szempontból érzékeny információk közzétételét; független európai szervezet létrehozását javasolja, amely összegyűjtené ezeket az információkat, vizsgálatokat folytatna, továbbá egy olyan közös európai alap létrehozását, amely támogatást nyújtana a visszaélést bejelentő személyeknek annak érdekében, hogy az ilyen személyek megfelelő pénzügyi támogatásban részesüljenek, és mindkét szervezetet a behajtott források, illetve a kirótt bírságok egy részének elkülönítése révén finanszíroznák; úgy véli, hogy a védelmet abban az esetben is biztosítani kellene a visszaélést jelentő személyek számára, ha azok a nyilvánosságot is tájékoztatják, miután a nemzeti vagy uniós szintű illetékes hatóságoknak jelentették az ügyet, és azok nem reagáltak a bejelentésre egy hónapon belül;

A vállalatok társadalmi felelősségvállalása

146.  úgy véli, hogy a felelős adóstratégia végrehajtása a vállalati társadalmi felelősségvállalás alappillérének tekintendő, különösen a vállalati társadalmi felelősségvállalás legújabb meghatározása értelmében: „a vállatok felelősségvállalása a társadalomra gyakorolt hatásaikért”(49); sajnálatosnak tartja, hogy a legtöbb cég erről nem tesz említést a társadalmi felelősségvállalásról szóló beszámolójában; hangsúlyozza, hogy az agresszív adótervezés nem összeegyeztethető a vállalati társadalmi felelősségvállalással; felhívja a Bizottságot, hogy foglalja bele ezt az elemet a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégiába, és ennek megfelelően határozza meg a stratégia tartalmát;

Harmadik országbeli vonatkozások

OECD

147.  támogatja az OECD BEPS cselekvési tervét, miközben elismeri, hogy az kompromisszum eredménye, ami nem megy elég messzire ahhoz, hogy megbirkózhasson az adóelkerülési probléma méretével, valamint elismeri azt is, hogy ezeknek a javaslatoknak kellene képezniük a további uniós és globális szintű intézkedések alapját; felszólítja az OECD-t, annak tagállamait és az összes érintett államot, hogy hozzanak létre erőteljes monitoringeszközt az iránymutatások végrehajtása során elért előrehaladás értékelésére, az iránymutatások hatékonyságának bizonyítására, és esetlegesen korrekciós intézkedés meghozatalára;

148.  ajánlja, hogy a két folyamat következetességének folyamatos biztosítása és a kettős standardok elkerülése érdekében erősítsék meg a Bizottság és az OECD közötti intézményi kapcsolatokat és együttműködést; felkéri a tagállamokat, hogy mihamarabb ültessék át az OECD iránymutatásain alapuló uniós jogszabályokat nemzeti jogrendjükbe, ezáltal úttörővé téve az EU-t az OECD-ajánlások végrehajtásában; hangsúlyozza, hogy az OECD megközelítése még mindig a „puha” jogon alapul, és az ennek keretében tett lépéseket uniós szinten megfelelő, az egységes piac igényeivel összhangban álló jogalkotási kerettel kell kiegészíteni, pl. egy adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elleni irányelv formájában, amely azonban túlmutat az OECD BEPS kezdeményezésein azokon a területeken, amelyeket ezek nem megfelelően szabályoznak;

Adóparadicsomok

149.  közös uniós megközelítést szorgalmaz az adóparadicsomokkal kapcsolatban; felhívja különösen a Bizottságot, hogy folytassa az európai fogalommeghatározás kidolgozására és elfogadására, az adóparadicsomok földrajzi elhelyezkedésüktől független azonosítására szolgáló közös kritériumkészletre és a velük együttműködő országok és az agresszív adótervezés céljaira ezeket felhasználó vállalatok megfelelő szankcionálására irányuló munkáját, a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó minimumkövetelmények harmadik országok általi teljesítésének ösztönzésére irányuló intézkedésekről szóló, 2012. decemberi ajánlása alapján (vagyis túllépve az információcserén és az átláthatóságon, és bevonva a méltányos adóversenyt és a tényleges adózást), valamint az ezen országokra alkalmazandó megfelelő közös intézkedések meghatározására irányuló munkáját; az ilyen lehetséges intézkedések nem tételes felsorolását illetően utal az adócsalás, az adókijátszás és az adóparadicsomok elleni küzdelemről szóló, fent említett, 2013. május 21-i állásfoglalására(50); megismétli, hogy az átfogó, átlátható, szilárd, objektíven igazolható és közösen elfogadott mutatókon alapuló, rendszeresen frissített, valóban európai listák eredményesebbek lennének a jó adóügyi kormányzás előmozdításának és az ilyen joghatóságokkal szembeni és azokon belüli adózási magatartások megváltoztatásának eszközeként;

150.  felhívja a Bizottságot, hogy az európai feketelistára vegye fel azokat a területeket, amelyek adóügyi előnyöket nyújtanak anélkül, hogy megkövetelnék a jelentős gazdasági tevékenységet az országban, jelentősen alacsony tényleges adózást biztosítanak, valamint nem garantálják az adóügyi információk automatikus cseréjét más joghatóságokkal;

151.  hangsúlyozza különösen, hogy biztosítani kell a kimenő pénzáramlások legalább egyszeri megadóztatását, például forrásadó kivetése vagy ezzel egyenértékű intézkedések bevezetése révén, annak elkerülése érdekében, hogy a nyereség adózatlanul hagyja el az EU-t, továbbá felkéri a Bizottságot, hogy készítsen jogalkotási javaslatot e célból, például az anya- és leányvállalatokról, valamint a kamat- és jogdíjfizetésekről szóló irányelv felülvizsgálata révén; kitart amellett, hogy egy azt biztosító rendszert kell kialakítani, hogy igazoló dokumentumot kelljen bemutatni a nemzeti adóhatóságoknak e művelet tanúsítására, és erről a Bizottságot tájékoztatni kelljen, védve ezáltal az egységes piacot és fenntartva a kapcsolatot a nyereség és a gazdasági érték előállításának helye, illetőleg azok adóztatásának a helye között; hangsúlyozza, hogy a kettős adóztatás és a jogviták elkerülése érdekében alaposan végig kell gondolni egy ilyen rendszer tervezését; miközben támogatja az adóügyi kérdések multilaterális megközelítésének OECD általi előmozdítását, amelynek célja a nemzetközi adószabályok egyszerűsítése és annak biztosítása, hogy a nyereséget azon a helyen adóztassák meg, ahol az értéket előállították, felhívja a Bizottságot, hogy erősítse az EU nemzetközi színtéren betöltött szerepét azáltal, hogy egységes hangon szólal meg, és munkálkodjon a kétoldalú adóügyi megállapodások közös uniós keretén és a nagyszámú egyedi bilaterális adóegyezmény uniós/harmadik joghatóságokkal kötött egyezményekkel való fokozatos felváltásán; hangsúlyozza, hogy ez kínálná a legközvetlenebb lehetőséget a legkedvezőbb egyezmények kiválasztása gyakorlatának kezelésére; felszólítja a tagállamokat, hogy a BEPS-javaslatokkal összhangban adóegyezményeikbe haladéktalanul foglaljanak bele visszaélés elleni rendelkezéseket;

152.  úgy véli, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások létrehozását fokozott adóügyi együttműködésnek kell kísérnie, amely megelőzi az azonos piacokon versengő cégek általi adókikerülést, és egyenlő feltételeket biztosít; kéri ezért a Bizottságot, hogy valamennyi uniós szabadkereskedelmi megállapodásba vezessen be adórendelkezéseket, amelyek köteleznék a partnerországokat a jó adóügyi kormányzás alkalmazására, és viszonosságot biztosítanának adóügyekben; hangsúlyozza, hogy a jó adóügyi kormányzás platformja által elvégzett munka jó alapot képez, amelyre építve megvalósítható ez az elképzelés; hangsúlyozza, hogy ugyanez vonatkozhatna az uniós együttműködési megállapodásokra;

153.  felhívja az uniós szerveket, hogy ne működjenek együtt az adóügyekben nem együttműködőnek tartott joghatóságokkal, sem pedig az adócsalás, adókijátszás vagy agresszív adótervezés miatt elítélt vállalatokkal; kéri, hogy az olyan intézmények, mint az Európai Beruházási Bank (EBB) és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) a továbbiakban ne működjenek együtt pénzügyi közvetítőikön keresztül az adóügyekben nem együttműködő joghatóságokkal; kéri továbbá az uniós szerveket, hogy vállaljanak kötelezettséget arra, hogy nem nyújtanak uniós finanszírozást az adócsalás, adókijátszás vagy agresszív adótervezés miatt elítélt vállalatoknak;

154.  felhívja a Bizottságot, hogy használja a rendelkezésére álló összes eszközt a fejlett országokkal szemben összehangoltabb megközelítés támogatására annak érdekében, hogy adóügyekben előmozdítsa a nagyobb fokú viszonosságot, különös tekintettel az Egyesült Államokkal az adójogszabályok külföldi számlával rendelkező adóalanyok általi betartásáról szóló törvény (The Foreign Account Tax Compliance Act – FATCA) hatálybalépését követően történő információcserére; arra is felhívja a Bizottságot, hogy – tekintettel a pénzügyi számlainformációk automatikus cseréjéről szóló, az EU és Svájc között létrejött 2015. május 27-i megállapodásra – az egységes piac megőrzése érdekében gondosan kövesse nyomon egyes káros adózási gyakorlatok Svájcban történő fokozatos kivezetését, összhangban a BEPS-iránymutatásokkal, valamint biztosítsa, hogy a jövőben ne vezessenek be új, káros adózási intézkedéseket; felhívja a Bizottságot, hogy Svájccal folytatott tárgyalásai során javasolja az ellenőrzött külföldi vállalatokra vonatkozó szabályok svájci jogba való bevezetését; kitart amellett, hogy a Bizottságnak biztosítania kell, hogy Svájc kövesse az adózással kapcsolatos uniós megközelítést, és erről be kell számolnia a Parlamentnek;

155.  emlékeztet rá, hogy valamennyi tagállam az automatikus információcsere multilaterális megközelítését választotta az adóügyekben folytatott közigazgatási segítségnyújtásról szóló egyezménnyel és az uniós irányelvek 2014. évi felülvizsgálatával(51); hangsúlyozza, hogy ez a két kezdeményezés az adókijátszás és a banktitok megoldásának kulcseleme, mivel magukban foglalják a pénzintézeteknek azt a kötelezettségét, hogy a külföldön tartott eszközökből származó jövedelemmel rendelkező lakosokról széles körű tájékoztatást nyújtanak az adóigazgatásoknak;

Fejlődő országok

156.  kiemeli, hogy az adókikerülés kezelésére szolgáló intézkedések és politikák megtervezésekor nemzeti, uniós és nemzetközi szinten külön figyelmet kell fordítani a fejlődő országok és különösen a legkevésbé fejlett országok helyzetére, amelyeket rendszerint a leginkább érint a vállalatok adókikerülése, és amelyek nagyon szűk adóalappal rendelkeznek, és amelyek esetében alacsony az adók GDP-hez viszonyított aránya; hangsúlyozza, hogy ezeknek az intézkedéseknek és politikáknak hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy az adott állam területén létrehozott hozzáadott értékkel arányos állami bevételek keletkezzenek, hogy megfelelően finanszírozni tudja fejlesztési stratégiáit, a millenniumi fejlesztési célok elérését és a 2015 utáni időszakra vonatkozó fejlesztési menetrendet; üdvözli ennek tükrében az ENSZ nemzetközi adóügyi együttműködéssel foglalkozó szakértői bizottságának a munkáját; kéri a Bizottságot, hogy támogassa a fejlődő országok érdekeit a meglévő nemzetközi kezdeményezésekben, és vonja be a fejlődő országok képviselőit a jó adóügyi kormányzás platformjába;

157.  kéri az EU és az OECD BEPS tagjait, biztosítsák, hogy az OECD által kifejlesztett „automatikus információcserére vonatkozó globális norma” magában foglaljon egy átmeneti időszakot azon fejlődő országok számára, amelyek igazgatási kapacitások hiánya miatt jelenleg nem tudnak megfelelni az automatikus információcserére vonatkozó követelményeknek;

158.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot további intézkedésekre, hogy segítsen növelni az igazgatási kapacitásokat a fejlődő országokban, különösen az adóügyek területén, annak érdekében, hogy lehetőség nyíljon az adóinformációk fejlődő országok igazgatásaival való eredményes cseréjére; kéri az automatikus információcserére vonatkozó kísérleti projektek végrehajtása révén a fejlődő országok számára egy platform létrehozását; felhívja a fejlődő országokat, hogy mozdítsák elő a regionális megállapodásokat vagy az adóügyi együttműködés más formáit annak érdekében, hogy javítsák tárgyalási pozíciójukat a külföldi közvetlen befektetőkkel és a multinacionális vállalatokkal szemben, és megoldják a közös érdekű ügyeket;

159.  annak biztosítására kéri a tagállamokat, hogy fejlesztési segélyszervezeteik fejlesztéspolitikájukban rendelkezzenek az adózási kérdések kezeléséhez szükséges megfelelő technikai szakértelemmel, különösen a pénzügyminisztériumok és az adóigazgatások részéről;

160.  utal az adókikerülésről és az adócsalásról mint a fejlődő országok kormányzása, szociális védelme és fejlődése számára jelentett kihívásról szóló, 2015. július 8-i állásfoglalásában ismertetett cselekvési tervre; bátorít minden országot és nemzetközi szervezetet, így az ENSZ-t is, hogy legyen része az inkluzív folyamatnak, és járuljon hozzá a G20/OECD adóügyi menetrendjéhez, amely foglalkozik az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással, valamint előmozdítja a nemzetközi adózási átláthatóságot és az adóinformációk globális megosztását, például az automatikus információcsere vagy a tényleges tulajdonos személyének nyilvános közzététele terén egy egységes, közös jelentéstételi standard kidolgozásán keresztül; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az ENSZ nagyobb szerepvállalását a jövőbeni nemzetközi adóügyi tárgyalásokon, például egy globális adóügyi testület ENSZ égisze alatti létrehozásának támogatásával;

Adótanácsadók

161.  problematikusnak és megkérdőjelezhetőnek tartja, hogy azonos cégen belül párhuzamosan végeznek egyrészt az adóigazgatások kiszolgálását célzó adó-tanácsadási, könyvvizsgálati és tanácsadási tevékenységeket például az adórendszer tervezése vagy az adóbeszedés javítása érdekében, másrészt a multinacionális vállalatok részére adótervezési szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek során kihasználhatják a nemzeti adójogszabályok hiányosságait;

162.  emlékeztet arra, hogy létezik európai jogi keret, amely magában foglalja a könyvvizsgálati piac reformjára irányuló legutóbbi csomagot, amelyet a Parlament 2014. április 3-án hagyott jóvá(52); annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket az előírt időn belül és az elérni kívánt céloknak megfelelően ténylegesen alkalmazzák a tagállamokban;

163.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat az adótanácsadó szolgáltató ágazatnak szóló iránymutatásokra és az adóügyek terén működő tanácsadók, valamint adott esetben a bankok uniós összeférhetetlenségi rendszerének létrehozására, olyan keretet hozva létre, amely valóban megakadályozza a köz- és a magánszektornak nyújtott szolgáltatások közötti összeférhetetlenségeket;

164.  felhívja továbbá a Bizottságot, hogy indítson vizsgálatot az ágazaton belüli koncentráció és ennek következményeként bekövetkező esetleges versenytorzulás értékelése érdekében; javasolja, hogy e vizsgálat arra is külön térjen ki, hogy az adóügyi tanácsadás és az auditálási feladatok egyazon cégen belüli kombinálása összeférhetetlenséget eredményez-e, és ennek megfelelően javasoljon intézkedéseket, többek között olyan mechanizmusokat vezetve be, amelyek révén egy cégen belül elkülöníthetők egymástól a különböző részlegek;

165.  kéri, hogy a Bizottság értékelje egy olyan jogszabályi keret bevezetésének lehetőségét, amelynek révén megfelelő szankciók szabhatók ki olyan cégekkel, bankokkal, számviteli cégekkel és pénzügyi tanácsadókkal szemben, amelyekről bebizonyosodott, hogy részt vettek jogellenes adókikerülés és agresszív adótervezés végrehajtásában vagy elősegítésében; hangsúlyozza, hogy e szankcióknak elrettentő hatással kell bírniuk, és magukban foglalhatnak többek között bírságokat, az uniós költségvetésből származó finanszírozáshoz való hozzáférés megtagadását, az uniós intézményeknek való tanácsadástól való eltiltást, illetve a szélsőséges és ismétlődő esetben, a működési engedély visszavonását;

További intézkedések nemzeti szinten

166.  nemzeti szinten további fellépésre bátorít az adókikerülés kezelése érdekében, az uniós és az OECD-keretben, mivel az összehangolatlan reakciók révén további eltérések és adómanőverezési lehetőségek jöhetnek létre; hangsúlyozza, hogy az adóalap-erózió elleni küzdelem legjobb eszköze az együttműködés, nem pedig a kedvezményes rendszerek befektetések elcsábítása érdekében történő egyoldalú bevezetése;

167.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatást a tagállamok által nyújtott adóamnesztiákhoz abból a célból, hogy meghatározza azokat a körülményeket, amelyekben az ilyen amnesztia megfelelne az uniós szerződéseknek a tőke szabad mozgására, a szolgáltatásnyújtás szabadságára, az állami támogatásra és a pénzmosásra vonatkozó rendelkezéseit, illetve a EU adóparadicsomok elleni közös megközelítését; Emlékeztet arra, hogy az ilyen gyakorlatot csak rendkívüli óvatossággal szabad kezelni, hogy ne ösztönözzék az adócsalókat arra, hogy újabb amnesztiára számítsanak;

168.  felhívja a tagállamokat, hogy vezessék be a jogdíjakra kivetett forrásadók rendszerét, amely biztosítja, hogy a kétoldalú adóegyezmények által nem érintett harmadik országoknak fizetett jogdíjakat is megadóztassák;

169.  sürget minden tagállamot, hogy mielőtt külföldön is hatást kifejtő adóintézkedést vezetne be, hajtson végre a más országokat érintő tovagyűrűző hatásokra kiterjedő hatásvizsgálatokat, szükség esetén a Bizottság technikai támogatásával; kéri az adókikerülés problémájával kapcsolatban a nemzeti parlamentek szoros bevonását, mivel egyetlen adórendszer vagy adóügyi megítélés sem bújhat ki a jogalkotó általi megfelelő értékelés és demokratikus ellenőrzés alól;

170.  nyomatékosan sürgeti a tagállamokat, hogy állítsák le és gondolják át az adóigazgatásaik forrásaiban eszközölt megszorításokat, növeljék az adóigazgatásaikba fektetett összegeket, és fokozzák azok hatékonyságát, valamint ténylegesen csoportosítsák át a személyzetet, a technológiát és a szakértelmet az egyre kifinomultabbá váló káros adózási gyakorlatok fejlődésének és hatásának kezelése céljából; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson technikai támogatást ezekhez az erőfeszítésekhez, különösen a FISCALIS 2020 programmal összefüggésben; felhívja a tagállamokat, hogy hatékony és átlátható adórendszerek biztosításán dolgozzanak a tagállamok, a polgárok és a vállalkozások érdekében;

171.  emlékeztet rá, hogy a közbeszerzések az EU GDP-jének 16%-át teszik ki; kéri, értékeljék annak lehetőségét, hogy az adózással, az átláthatósággal és az együttműködéssel kapcsolatos kritériumokat vezessenek be a közbeszerzési pályázati kiírásokba a közbeszerzésről szóló irányelv következő módosításakor; felhívja a tagállamokat, hogy fontolják meg az olyan vállalatok közbeszerzésekből való kizárását, amelyekről bebizonyosodott, hogy agresszív adótervezést vagy adókikerülést folytattak;

172.  hangsúlyozza, hogy a Tanácson belüli egyhangúság szabálya –azzal, hogy minden egyes tagállamnak vétójogot ad – végeredményben kevésbé ösztönöz a fennálló helyzet irányából az együttműködőbb megoldás felé való elmozdulásra; felhívja a Bizottságot, hogy ne riadjon vissza attól, hogy adott esetben alkalmazza az EUMSZ 116. cikkét, amely a következőket mondja ki: „Ha a Bizottság azt állapítja meg, hogy a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közötti különbségek torzítják a belső piaci verseny feltételeit, és hogy ezt a torzulást ki kell küszöbölni, konzultál az érintett tagállamokkal. Ha ez a konzultáció nem eredményez a torzulást kiküszöbölő megállapodást, az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadja a szükséges irányelveket.[...]”

173.  kötelezettséget vállal arra, hogy folytatja a különbizottság által megkezdett munkát, felszámolja azokat az akadályokat, amelyek gátolták, hogy a különbizottság teljes mértékben eleget tegyen megbízatásának, valamint biztosítja a különbizottság ajánlásainak megfelelő nyomon követését; felkéri az illetékes hatóságokat, hogy azonosítsák az e cél elérésére legalkalmasabb intézményi felépítést;

174.  megismétli az összes főbb uniós dokumentumhoz való hozzáférésre irányuló követelését; felkéri elnökét, hogy továbbítsa ezt a kérést a Bizottságnak és a Tanácsnak, és egyértelművé teszi, hogy a Parlament elszánt minden rendelkezésére álló eszközt felhasználni e cél elérése érdekében;

175.  felhívja illetékes bizottságát, hogy a küszöbön álló, azonos témájú saját kezdeményezésű jogalkotási jelentésében kövesse nyomon ezeket az ajánlásokat;

176.  felhívja az alkotmányos ügyekért felelős bizottságát, hogy kövesse nyomon ezeket az ajánlásokat, különösen a kötelező együttműködésre vonatkozó rendelkezéseknek az átláthatósági nyilvántartásban szereplő szervezetek magatartási kódexeibe való beillesztését, valamint az európai intézmények között a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályok abból a célból történő módosítását, hogy összhangba hozzák őket az EUSZ-ben megállapított lojális együttműködés elvével;

o
o   o

177.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, a nemzeti parlamenteknek, a G20-csoportnak és az OECD-nek.

1. MELLÉKLET

A MEGBESZÉLÉSEKEN MEGJELENT SZEMÉLYEK JEGYZÉKE

(BIZOTTSÁGI ÜLÉSEK ÉS KÜLDÖTTSÉGEK)

Nap

Előadók

2015.3.30.

—  Pierre Moscovici gazdasági és pénzügyi, adó- és vámügyi biztos

2015.4.16.

—  Serge Colin, az UFE (Union of Finance Personnel) (pénzügyi dolgozók szakszervezete) elnöke

—  Fernand Müller, az UFE költségvetési bizottságának elnöke

—  Paulo Ralha, az adóügyi dolgozók portugál szakszervezetének elnöke

—  François Goris (az UNSP-NUOD elnöke) a Független Szakszervezetek Európai Szövetsége (European Confederation of Independent Trade Unions – CESI) részéről

—  Nadja Salson, European Federation of Public Service Unions (közszolgálati szakszervezetek európai szövetsége)

—  Henk Koller, az adótanácsadók európai szövetségének (CFE) elnöke

—  Olivier Boutellis-Taft, az európai könyvvizsgálók szövetségének (FEE) ügyvezetője

—  Ravi Bhatiani, az Independent Retail Europe jogi igazgatója

2015.5.5.

—  Margrethe Vestager versenypolitikai biztos

—  Wolfgang Nolz, a magatartási kódexszel foglalkozó csoport elnöke

—  Jane McCormick, rangidős adópartner, az EMA-régió adózásért felelős vezetője, KPMG

—  Chris Sanger, partner, globális adópolitikai vezető, Ernst&Young

—  Stef van Weeghel, PwC partner, globális adópolitikai vezető

—  Bill Dodwell, a Deloitte UK adópolitikai vezetője

2015.5.11.

Nyilvános meghallgatás a feltételes adómegállapításokkal és a káros adózási gyakorlatokkal kapcsolatban

—  Stephanie Gibaud, visszaélést bejelentő személy, az UBS korábbi alkalmazottja

—  Lutz Otte, visszaélést bejelentő személy, a Julius Baer korábbi információs technológiai alvállalkozója

—  Kristof Clerix, Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (ICIJ)

—  Edouard Perrin, az ICIJ tagja

—  Richard Brooks, az ICIJ tagja

—  Lars Bové, az ICIJ tagja

—  Xavier Counasse, a „Le Soir” újságírója

—  Dominique Berlin, Collège européen de Paris, Université Panthéon-Assas (Paris 2)

—  Gabriel Zucman docens (Assistant Professor), London School of Economics and Political Sciences

—  Achim Doerfer, az adózási területtel foglalkozó ügyvéd, szerző és jogfilozófus

2015.5.12.

Belgiumban tett küldöttségi látogatás

—  Jacques Malherbe, Louvaini Egyetem (UCL)

—  Axel Haelterman, Leuveni Egyetem (KUL)

—  Werner Heyvaert adószakértő, Jones Day

—  Wim Wuyts adóügyi vezető – a FEB-VBO adóbizottságának elnöke és Hilde Wampers adóügyekért felelős alelnök, a FEB-VBO csoportszintű pénzügyi részlege

—  Christophe Quintard (az FGTB szakértője, egykori adóellenőr)

—  Eric van Rompuy (elnök) és a szövetségi parlament pénzügyi és költségvetési bizottságának más tagjai

—  Steven Van den Berghe, a feltételes adómegállapításokkal foglalkozó szolgálat vezetője

—  Johan Van Overtveld pénzügyminiszter (június 17-én tartott ülés)

2015.5.18.

Luxemburgban tett küldöttségi látogatás

—  Wim Piot adóügyi vezető, PWC Luxembourg

—  Nicolas Mackel, a Luxembourg for Finance ügyvezető igazgatója

—  Christine Dahm igazgató és Mike Mathias, a Cercle de Coopération des ONG du développement tagja

—  Eugène Berger (elnök) és a parlament pénzügyi bizottságának más tagjai

—  Pierre Gramegna pénzügyminiszter

—  Pascale Toussing adóügyi igazgató, pénzügyminisztérium, valamint az adóigazgatás tagjai

2015.5.22.

A svájci Bernben tett küldöttségi látogatás

—  Markus R. Neuhaus, a PwC Switzerland igazgatóságának elnöke, a PwC globális elnöke irodájának tagja

—  Frank Marty, az igazgatótanács tagja, a pénzügyi szolgáltatásokért és adóként felelős vezető, Economie Suisse

—  François Baur állandó brüsszeli kiküldött, az európai ügyekért felelős vezető, Economie Suisse

—  Martin Zogg, az igazgatóság tagja, a belföldi és nemzetközi adózásért felelős vezető, Swiss Holdings

—  Urs Kapalle, a pénzügyi politikáért és adózásért felelős igazgató, Swiss Bankers Association

—  Mark Herkenrath, Alliance Sud, a Global Alliance for Tax Justice tagja

—  Olivier Longchamp, Declaration of Berne (DoB)

—  Jacques de Watteville, nemzetközi pénzügyekért felelős államtitkár (SIF)

—  Christoph Schelling nagykövet, az adópolitikai részleg vezetője

—  Adrian Hug, a svájci szövetségi adóigazgatás igazgatója

—  Ruedi Noser, a nemzeti tanács tagja, a gazdasági ügyekért és adózásért felelős bizottság vezetője

—  Urs Schwaller, az államtanács tagja

—  Ulrich Trautmann, az Európai Unió svájci és liechtensteini küldöttsége kereskedelmi és gazdasági részlegének vezetője

—  Marco Salvi rangidős kutató, Avenir Suisse

2015.5.27.

Megbeszélés Gibraltár kormányával (a TAXE bizottság koordinátoraival)

—  Fabian Picardo miniszterelnök

—  Joseph Garcia miniszterelnök-helyettes

2015.5.28.

Dublinban tett küldöttségi látogatás (Írország)

—  Martin Lambe ügyvezető igazgató, ír adóhatóság

 Michael Noonan pénzügyminiszter

—  Niall Cody, a bevételekért felelős bizottság elnöke

—  Liam Twomy (elnök) és a parlament (Oireachtas) pénzügyi bizottságának más tagjai + az alsóház és a szenátus európai ügyekért felelős közös bizottsága

—  Frank Barry, Trinity College Dublin (TCD)

—  Seamus Coffey, University College Cork (UCC)

—  Feargal O’Rourke, a PWC adóügyi vezetője

—  Conor O’Brien, a KPMG adóügyi vezetője

—  Jim Clarken, az Oxfam Ireland ügyvezető igazgatója

—  Micheál Collins, Nevin Economic Research Institute (NERI).

2015.5.29.

Hágában tett küldöttségi látogatás (Hollandia)

—  Sjoera Dikkers parlamenti képviselő és a holland parlament pénzügyi bizottságának más tagjai

—  Bartjan Zoetmulder, holland adótanácsadók szövetsége

—  Hans Van den Hurk, Maastrichti Egyetem

—  Indra Römgens, a SOMO független nonprofit kutató és hálózati szervezet képviseletében

—  Francis Weyzig, Oxfam

—  Pieterbas Plasman, a feltételes adómegállapításokkal foglalkozó hivatal vezetője

—  Eric Wiebes, az adóügyekért felelős holland államtitkár

2015.6.1.

Nyilvános meghallgatás a feltételes adómegállapítások és egyéb intézkedések nemzetközi dimenziójáról

—  Mario Monti szenátor, volt versenypolitikai és vámügyi, adóügyi és belső piaci biztos

—  Tove Maria Ryding, az adóssággal és fejlesztéssel foglalkozó európai hálózat (European Network on Debt and Development – EURODAD) szakpolitikai és érdekképviseleti vezetője

—  Antoine Deltour, visszaélést bejelentő személy, a Pwc Luxembourg korábbi könyvvizsgálója

2015.6.17.

Parlamentközi ülés „Agresszív adótervezés és demokratikus ellenőrzés – A parlamentek szerepe” címmel

Tizennyolc nemzeti parlament harminchét képviselője:

AT, BE, CY, CZ, FR, DE, GR, HU, IE, IT, LT, LU, MT, PL, PT, RO, ES, SV

—  Heinz Zourek, a DG TAXUD főigazgatója

—  Pascal Saint-Amans, az OECD adópolitikai és igazgatási központjának igazgatója

2015.6.18.

Londonban tett küldöttségi látogatás (Egyesült Királyság)

—  David Gauke parlamenti képviselő, pénzügyi államtitkár, pénzügyminisztérium,

—  Jim Harra, főigazgató, vállalkozások adóztatása, adó- és vámhivatal

—  Fergus Harradence, igazgatóhelyettes, társasági adóval foglalkozó csoport, vállalkozási és nemzetközi adócsoport, pénzügyminisztérium

—  Andrew Dawson, az adóegyezményekkel foglalkozó csoport vezetője, az adóegyezményekre irányuló tárgyalásokon az Egyesült Királyság főtárgyalója

—  Maura Parsons igazgatóhelyettes, az adó- és vámhivatal nemzetközi üzleti részlegének transzferárképzési vezetője és az adó- és vámhivatal transzerárképzési tanácsának elnöke

—  Meg Hillier (elnök), Margaret Hodge (korábbi elnök) és Guto Bebb, az alsóház államháztartási bizottságának tagja

—  Prem Sikka, a számvitel professzora, Essex Business School, University of Essex

—  Frank Haskew, az ICAEW (Institute of Chartered Accountants in England and Wales – hites könyvvizsgálók angliai és walesi intézete) adóügyi fakultásának vezetője; és Ian Young, nemzetközi adóügyi vezető

—  Will Morris, az adóbizottság és a BIAC adóbizottság elnöke, Confederation of British Industry (CBI – brit iparszövetség)

—  Richard Collier, a PwC rangidős adópartnere

—  Joseph Stead, Christian Aid

—  Meesha Nehru programigazgató, Fair Tax Mark

2015.6.23

Eszmecserék multinacionális vállalatokkal

—  Nathalie Mognetti adóügyi igazgató, Total S.A.

—  Martin McEwen adóügyi vezető, SSE plc

—  Christian Comolet-Tirman igazgató, pénzügyek, BNP Paribas Group

2015.6.25.  

Megbeszélés Bermuda kormányzati képviselőivel (a TAXE bizottság koordinátoraival)

—  Everard Bob Richards miniszterelnök-helyettes és pénzügyminiszter

—  Alastair Sutton, a bermudai kormány uniós jogi tanácsadója

2015.7.2.

—  Richard Murphy, Tax Research LLP és a Tax Justice Network alapító tagja

—  Guillaume de la Villeguérin, az Airbus adó- és vámügyi alelnöke

2015.9.17.

—  Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke

—  Pierre Moscovici gazdasági és pénzügyi, adó- és vámügyi biztos

—  Margrethe Vestager versenypolitikai biztos

2015.9.22.

—  Pierre Gramegna, az ECOFIN Tanács elnöke, Luxemburg pénzügyminisztere

—  Dr. Wolfgang Schäuble, szövetségi pénzügyminiszter, Németország

—  Luis de Guindos, gazdasági és versenyképességi miniszter, Spanyolország

—  Michel Sapin, pénzügyekért és államháztartásért felelős miniszter, Franciaország

—  Pier Carlo Padoan, gazdasági és pénzügyminiszter, Olaszország

2015.11.16.

Eszmecserék multinacionális vállalatokkal

—  Monique Meche, globális közpolitikáért felelős alelnök, Amazon

—  Malte Lohan, globális vállalati ügyekért felelős igazgató, Anheuser-Busch InBev SA

—  Mark Hubbard, globális adóügyi vezető, Barclays Bank Group

—  Delphine Reyre, a Dél-Európával kapcsolatos közpolitikáért felelős igazgató, Facebook

—  Iain McKinnon, az adóügyi csoport vezetője, HSBC

—  Krister Mattsson, a vállalati pénz-, biztosítási és adóügyekért felelős vezető, IKEA Group

—  Irene Yates, társasági adókért felelős alelnök, McDonald’s Europe

—  Werner Schuster, adóügyi alelnök, Philip Morris International

—  Nicklas Lundblad, közpolitikáért és kormányzati kapcsolatokért felelős főigazgató, Google

—  John Stowell, társasági adóügyekért felelős első alelnök, The Walt Disney Company

—  Robert Jordan, alelnök, Általános Adóügyi Tanács, Coca-Cola Company

2. MELLÉKLET

A VÁLASZOK FELSOROLÁSA ORSZÁGONKÉNT/INTÉZMÉNYENKÉNT

(2015. november 16-i helyzet)

Ország

Válasz

1. felkérés 2015.4.23. – határidő: 2015.5.31.

Svédország

2015.5.29.

Jersey-szigetek

2015.5.29.

Guernsey

2015.5.31.

Luxemburg

2015.6.1.

Finnország

2015.6.2.

Szlovákia

2015.6.3.

Írország

2015.6.5.

Hollandia

2015.6.8.

Egyesült Királyság

2015.6.8.

Franciaország

2015.6.10.

Cseh Köztársaság

2015.6.11.

Lettország

2015.6.16.

Belgium

2015.6.16.

Málta

2015.6.18.

1. emlékeztető 2015.6.29. – határidő: 2015.7.9.

Portugália

2015.6.30.

Lengyelország

2015.7.2.

Litvánia

2015.7.3.

Magyarország

2015.7.7.

Horvátország

2015.7.8.

Észtország

2015.7.10.

Görögország

2015.7.10.

Spanyolország

2015.7.10.

Gibraltár

2015.8.13.

Dánia

2015.8.26.

Németország

2015.9.2.

Románia

2015.9.3.

Olaszország

2015.9.17.

Utolsó emlékeztető 2015.9.21.

Ausztria

2015.9.21.

Ciprus

2015.9.22.

Bulgária

2015.9.28.

Szlovénia

2015.9.28.

INTÉZMÉNYEK

Válasz

Bizottság

2015.4.29.

2015.6.3.

2015.8.31.

2015.10.23.

2015.11.9.

Tanács

2015.5.29.

2015.6.15.

2015.7.27.

3. MELLÉKLET

A BIZOTTSÁG ÜLÉSEIN VALÓ MEGJELENÉSRE FELKÉRT MULTINACIONÁLIS VÁLLALATOK

Név

Meghívottak/képviselők

2015. november 16-i helyzet

Airbus

Guillaume de La Villeguérin,

adó- és vámügyi alelnök

részt vett – 2015.7.2.

BNP Paribas

Christian Comolet-Tirman,

igazgató, pénzügyek

részt vett – 2015.6.13.

SSE plc

Martin McEwen adóügyi vezető

részt vett – 2015.6.23.

Total S.A.

Nathalie Mognetti,

adóügyi igazgató

részt vett – 2015.06.23.

Amazon

Monique Meche, globális közpolitikáért felelős alelnök

Részt vett – 2015.11.16.

Anheuser-Busch InBev

Malte Lohan, globális vállalati ügyekért felelős igazgató

Részt vett – 2015.11.16.

Barclays Bank Group

Mark Hubbard, globális adóügyi vezető

Részt vett – 2015.11.16.

Coca-Cola Company

Robert Jordan, alelnök, Általános Adóügyi Tanács

Részt vett – 2015.11.16.

Facebook

Delphine Reyre, a Dél-Európávak kapcsolatos közpolitikáért felelős igazgató

Részt vett – 2015.11.16.

Google

Nicklas Lundblad, közpolitikáért és kormányzati kapcsolatokért felelős főigazgató

Részt vett – 2015.11.16.

HSBC Bank plc

Iain McKinnon, az adóügyi csoport vezetője

Részt vett – 2015.11.16.

IKEA Group

Krister Mattsson, a vállalati pénz-, biztosítási és adóügyekért felelős vezető

Részt vett – 2015.11.16.

McDonald’s Europe

Irene Yates, társasági adókért felelős alelnök

Részt vett – 2015.11.16.

Philip Morris

International

Werner Schuster, adóügyi alelnök

Részt vett – 2015.11.16.

The Walt Disney Company

John Stowell, társasági adóügyekért felelős első alelnök

Részt vett – 2015.11.16.

Fiat Chrysler Automobiles

Sergio Marchionne,

ügyvezető igazgató

A részvételt elutasította folyamatban lévő vizsgálat miatt.

Walmart

Shelley Broader,

elnök és ügyvezető igazgató, EMEA-régió

A részvételt elutasította.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0039.
(2) A Tanács 2011/16/EU irányelve (2011. február 15.) az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a tagállamok illetékes hatóságainak a közvetlen adózás és a biztosítási díjak adózása területén történő kölcsönös segítségnyújtásáról szóló 77/799/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 64., 2011.3.11., 1. o.).
(3) A Tanács 2003/49/EK irányelve (2003. június 3.) a különböző tagállambeli társult vállalkozások közötti kamat- és jogdíjfizetések közös adózási rendszeréről (HL L 157., 2003.6.26., 49. o.).
(4) HL L 225., 1990.8.20., 6. o.
(5) HL L 158., 2014.5.27., 196. o.
(6) HL L 83., 1999.3.27., 1. o.
(7) HL L 336., 1977.12.27., 15. o.
(8) HL L 141., 2015.6.5., 73. o.
(9) HL C 384., 1998.12.10., 3. o.
(10) HL C 258. E, 2013.9.7., 134. o.
(11) HL C 2., 1998.1.6., 2. o.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0257.
(13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0265.
(14) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0089.
(15) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0062.
(16) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0444.
(17) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0205.
(18) HL C 258. E, 2013.9.7., 53. o.
(19) HL C 199. E, 2012.7.7., 37. o.
(20) HL C 341. E, 2010.12.16., 29. o.
(21) Adózási trendek az Európai Unióban, 2014. évi kiadás, Eurostat.
(22) „Adóztatási trendek az Európai Unióban”, Eurostat statisztikai könyvek, 2014. évi kiadás.
(23) Európai Bizottság (2015), „A kkv-k adóztatása Európában – Empirikus vizsgálat a kkv-kra alkalmazott társasági adóról a nagyvállalatokkal való összehasonlításban”.
(24) 3 Az IMF szakpolitikai tanulmányai, „Spillovers in international corporate taxation” (Tovagyűrűző hatások a nemzetközi társasági adóztatásban), 2014. május 9. és „Base Erosion, Profit Shifting and Developing Countries” (Adóalap-erózió, nyereségátcsoportosítás és a fejlődő országok), 2015. május 29.
(25) Richard Murphy FCA 2012. február 10-i jelentése „Closing the European Tax Gap” (Az európai adórés megszüntetése) címmel.
(26) „European added value of legislative report on bringing Transparency, coordination and convergence to corporate tax policies in the European Union” (Az Európai Unióban a társasági adóztatási politikák átláthatóságának, összehangolásának és közelítésének megvalósításáról szóló jogalkotási jelentés európai hozzáadott értéke), Dr Benjamin Ferrett, Daniel Gravino és Silvia Merler, Európai Parlament.
(27) „Unhappy meal – €1 Billion in Tax Avoidance on the Menu at McDonald” (Nem happy meal – 1 milliárd eurónyi adókikerülés a McDonald’s menüjén) EPSU et al., 2015. február.
(28) Az Európai unióban a társasági adóztatásról szóló, 2015. június 17-i bizottsági szolgálati munkadokumentum (SWD(2015)0121).
(29) A study on R&D Tax incentives” (Tanulmány a K+F esetében nyújtott adókedvezményekről), 52-2014. számú tanulmány az adózásról, Európai Bizottság.
(30) „Transfer pricing: Keeping it at arm’s length” (Transzferárképzés: a szokásos piaci ár elvének betartása), OECD Observer 230, 2002. január (javítva: 2008).
(31) Az Egyesült Királyság Alsóháza, az államháztartási bizottság előtt tett szóbeli beszámoló – 2013. január 31.
(32) Az OECD sajtóközleménye, „OECD urges stronger international co-operation on corporate tax” (Az OECD szorosabb nemzetközi együttműködést sürget a társasági adóval kapcsolatban), 2013.2.12.
(33) Európai Bizottság és P.Egger, W (2015. május), „SME taxation in Europe – An empirical study of applied corporate income taxation for SMEs compared to large enterprises” (A kkv-k adóztatása Európában – Empirikus vizsgálat a kkv-kra alkalmazott társasági adóról a nagyvállalatokkal való összehasonlításban). Eggert and H. Winner (2010), „Saving taxes through foreign plant ownership” (Adók megtakarítása az üzemek külföldi tulajdona révén), Journal of International Economics 81, 99–108. o.
(34) A C-106/P. és C-107/P. sz., Bizottság kontra Government of Gibraltar és Egyesült Királyság ügyben 2011. november 15-én hozott ítélet.
(35) Ha a tagállamok által elfogadott intézkedések a teljes adórendszert érintik, azok az általános költségvetési politika kiigazítását képezik, nem pedig állami támogatást.
(36) A Margrethe Vestager biztos által 2015. április 29-én a TAXE bizottságnak küldött feljegyzés.
(37) Az együttműködésre és valamennyi szükséges dokumentum biztosítására vonatkozó kötelezettséget az EUMSZ 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanács rendelet állapítja meg.
(38) Az IMF szakpolitikai tanulmánya, Spillovers in international corporate taxation (Tovagyűrűző hatások a nemzetközi társasági adóztatásban), 2014. május 9.
(39) Az IMF „Base Erosion, Profit Shifting and Developing Countries” (Adóalap-erózió, nyereségátcsoportosítás és a fejlődő országok) című munkadokumentuma, 2015. május.
(40) Tax revenue mobilisation in developing countries: issues and challenges (Az adóbevételek mozgósítása a fejlődő országokban: problémák és kihívások) című tanulmány, Európai Parlament, 2014. április.
(41) World Investment Report 2015 (2015-ös beruházási világjelentés), az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája.
(42) A Christian Aid jelentése, 2008.
(43) HL C 264. E, 2013.9.13., 41. o.
(44) Airbus, BNP Paribas, SSE plc, Total S.A.
(45) Amazon, Anheuser-Busch InBev, Barclays Bank Group, Coca-Cola Company, Facebook, Google, HSBC Bank plc, IKEA, McDonald’s Corporation, Philip Morris, Walt Disney Company.
(46) Fiat Chrystler Automobiles, Walmart.
(47) Az átláthatósági nyilvántartásról szóló 2014-es intézményközi megállapodás 3. mellékletében szereplő magatartási kódex.
(48) Tracking corporate tax breaks: a welcome new form of transparency emerges in the US, Tax Justice Network.
(49) A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014) (COM(2011)0681), 6. o.
(50) Ide a következők tartoznak, hogy csak néhányat említsünk: a kettős adóztatás elkerüléséről szóló hatályos egyezmények felfüggesztése vagy felmondása a feketelistán szereplő joghatóságokkal; a feketelistán szereplő országokban székhellyel rendelkező vállalkozások számára az áruk és szolgáltatások uniós közbeszerzéséhez való hozzáférés megtiltása és az állami támogatások nyújtásának elutasítása; annak megtiltása az uniós pénzügyi intézmények és pénzügyi tanácsadók számára, hogy feketelistás országokban leányvállalatot vagy fióktelepet hozzanak létre vagy tartsanak fenn, és az engedély visszavonásának mérlegelése az olyan európai pénzügyi intézmények és pénzügyi tanácsadók esetében, amelyek fióktelepeket tartanak fenn a feketelistás országokban, és folytatják ott működésüket; különleges illeték bevezetése valamennyi feketelistás országgal lebonyolított ügylet után; az arra szolgáló lehetőségek megvizsgálása, hogy ne ismerjék el a feketelistás országokban létrehozott társaságok jogállását az EU-n belül; tarifális akadályok alkalmazása a feketelistás harmadik országokkal folytatott kereskedelem esetében.
(51) Az adómegtakarításról szóló uniós irányelv és a közigazgatási együttműködésről szóló uniós irányelv.
(52) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0283 és P7_TA(2014)0284.


A di(2-etilhexil)-ftalát (DEHP) felhasználásának engedélyezése
PDF 286kWORD 100k
Az Európai Parlament 2015. november 25-i állásfoglalása az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján a di(2-etilhexil)-ftalát (DEHP) alkalmazására vonatkozó engedélyt megadó XXX bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (D041427 – 2015/2962(RSP))
P8_TA(2015)0409B8-1228/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján a di(2-etilhexil)-ftalát (DEHP) alkalmazására vonatkozó engedélyt megadó XXX bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (D041427),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 1907/2006/EK rendeletére(1) és különösen annak 64. cikke (8) bekezdésére,

–  tekintettel a kockázatértékelési bizottság (RAC) és a társadalmi-gazdasági elemzési bizottság (SEAC) véleményére(2) az 1907/2006/EK rendelet 64. cikke (5) bekezdése harmadik albekezdésének megfelelően,

–  tekintettel a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(3) 11. cikkére,

–  tekintettel a 2008/98/EK irányelvre(4), különösen annak 4. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 1386/2013/EU határozatára(5), különösen melléklete 43(viii) bekezdésére,

–  tekintettel a Bizottság (EU) 2015/863 felhatalmazáson alapuló irányelvére(6),

–  tekintettel az „Erőforrás-hatékonyság: elmozdulás a körkörös gazdaság felé” című, 2015. július 9-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

A.  mivel a DEHP szerepel az 1907/2006/EK rendelet (a REACH-rendelet) XIV. mellékletében, mert azt az 1b. kategóriába tartozó, a reprodukciót károsító anyagok közé sorolták; mivel a DEHP a REACH jelöltlistáján szerepel a reprodukciót károsító tulajdonságai miatt;

B.  mivel a Bizottság célja, hogy a di(2-etilhexil)-ftalátot (DEHP), a dibutil-ftalátot (DBP), a benzil-butil-ftalátrot (BBP) és a diizobutil-ftalátot (DIBP) az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 57. cikk f) pontjának megfelelően különös aggodalomra okot adó anyagokként való azonosításáról szóló végrehajtási határozattervezet révén a DEHP-t különös aggodalomra okot adó anyagként azonosítsa;

C.  mivel már 2000-ben az endokrinrendszert károsító anyagokra vonatkozó közösségi stratégiáról szóló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett bizottsági közlemény (COM(1999)0706) is szerepeltette a DEHP-t az 1. mellékletben az ép állatok felhasználásával legalább egy faj esetében az endokrinrendszer károsítását mutató vegyi anyagok I. kategóriába sorolt 553. vegyi anyag között(8);

D.  mivel a DEHP egyike volt a REACH-rendelet értelmében az alkalmazásból kivonandó első hat vegyületeknek, amint azt a Bizottság 2011. február 17-én bejelentette(9);

E.  mivel 2014. december 12-én a tagállami bizottság (MSC) egyhangúlag megállapodott arról, hogy a DEHP-t olyan anyagként határozzák meg, amely azonos szintű aggodalomra ad okot a környezetben az endokrin rendszert károsító tulajdonságai miatt(10); mivel az MSC egyhangúlag elismerte, hogy a DEHP esetében tudományos bizonyíték áll rendelkezésre az endokrin rendszert károsító hatásáról és e hatás és az emberi egészségre gyakorolt kedvezőtlen hatások közötti okozati kapcsolatról;

F.  mivel a Bizottság tudomásul vette az MSC egyhangú véleményét arról, hogy a négy ftalát, köztük a DEHP az endokrin rendszer működését megzavaró tulajdonságokkal rendelkezik, és hogy az ilyen hatások káros következményei megegyeznek azokkal, amelyek a reprodukciót károsító és különös aggodalomra okot adó anyagokként való besorolásukat eredményezték a REACH-rendelet 57. cikkének c) pontja értelmében; mivel a Bizottság azt is megállapítja, hogy az MSC tagjainak többsége úgy vélte, hogy e hatások egyenlő mértékben különös aggodalomra adnak okot;

G.  mivel a Bizottság 2015. október 21-én benyújtotta végrehajtási aktus tervezetét a DEHP-t az endokrin rendszert károsító tulajdonságokkal rendelkező anyagként való besorolásáról, amelynek az emberi egészségre gyakorolt hatásai a REACH-rendelet 57. cikk f) pont értelmében azonos mértékű aggodalomra adnak okot;

H.  mivel a RAC véleménye elismeri a DEHP endokrinromboló hatásmechanizmusát, de azt is elismeri, hogy a XIV. mellékletbe a reprodukciós toxicitás szerinti besorolása miatt került bele (57. cikk c) pont), nem pedig az endokrin rendszert károsító tulajdonságai alapján (57. cikk f) pont); mivel ennek következtében a DEHP jelenlegi értékelése csak a reprodukciós toxicitásra vonatkozik;

I.  mivel a DEHP-t különös aggodalomra okot adó anyagként kell azonosítani, mert az teljesíti a REACH rendelet 57. cikk f) pontjában meghatározott feltételeket a tekintetben, hogy az olyan endokrin-romboló tulajdonságokkal rendelkező anyag, amely esetében tudományosan igazolható módon megállapították, hogy valószínűleg olyan súlyos hatást gyakorol az emberi egészségre, amely a REACH-rendelet 57. cikkének a) – e) pontjában felsorolt anyagokkal azonos mértékű aggodalomra ad okot;

J.  mivel a kérelmező a REACH-rendelet 60. cikke (2) bekezdésében előírt megfelelő ellenőrzési útvonalon keresztül kért engedélyt; mivel azonban a REACH-rendelet 60. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján a megfelelő ellenőrzési útvonal nem vonatkozik az olyan anyagokra, amelyek teljesítik a CMR osztályozásban szereplő, vagy az említett rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti kritériumokat, amelyeknél nem lehet meghatározni küszöbértéket az I. melléklet 6.4. szakasza szerint;

K.  mivel a DEHP esetében kimutatták, hogy károsan befolyásolja az emlősök hormonrendszerét az élő állatokon kimutatott magzati tesztoszteronszint-csökkenés révén; mivel ezeket a megállapításokat tovább erősítik az szintén élő állatokon megfigyelt, a szteroidogén bioszintézis útvonal génjeire gyakorolt gátló mechanizmusra vonatkozó megállapítások; mivel a patkányoknál megfigyelt káros hatások között szerepel a gyakori emlőbimbó-visszamaradás, a csökkent anogenitális távolság, a nemi szervek rendellenességei, a spermatociták csökkent száma, a hererendellenességek, a többmagvú óriássejtek, a tubuláris atrófia és a Leydig sejt hiperplázia;

L.  mivel a tudományos bizonyítékok azt mutatják, hogy DEHP-kitettség a fejlődés érzékeny időszakaiban visszafordíthatatlan hatásokat okozhat a fejlődési programban, amelyek a fejlődésre és a reprodukcióra súlyos hatásokkal járnak, és e hatásokat különösen súlyosnak tekintik az emberi egészség és a vadon élő fajok vonatkozásában, többek között mivel a káros hatások csak későbbi életszakaszokban jelentkeznek a korai életszakaszban elszenvedett expozíció következményeként;

M.  mivel a RAC véleménye szerint a kérelemben szolgáltatott információk alapján a kérelmezők nem bizonyították, hogy a kérelem tárgyát képező felhasználás következtében a munkavállalók egészségére gyakorolt kockázat megfelelő ellenőrzés alatt áll a REACH-rendelet 60. cikke (2) bekezdésének megfelelően; mivel a RAC szerint ezért nem kívánatos, hogy e rendelkezés alapján megadják az engedélyt;

N.  mivel a RAC véleménye ellenére a társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság (SEAC) arra a következtetésre jutott, hogy a felhasználás engedélyezése megfelelő lenne, és hogy az alkalmazásból származó társadalmi-gazdasági előnyök ellensúlyozzák az emberi egészséget érintő, az alkalmazásból eredő kockázatot; mivel a SEAC véleménye megerősítette, hogy jelentős hiányosságok mutatkoztak a kérelmező által bemutatott társadalmi-gazdasági elemzésben, többek között hiányzott a dolgozók egészségére vonatkozó fennmaradó kockázatot meghatározó egészségügyi hatásvizsgálat;

O.  mivel a SEAC olyan tudományos bizottság, amelynek feladata a REACH-rendelet 64. cikke (4) bekezdésének b) pontja értelmében, hogy értékelje és társadalmi-gazdasági tényezőket, valamint a helyettesítő alternatívák hozzáférhetőségét és műszaki megvalósíthatóságát az anyag kérelemben leírt alkalmazása tekintetében, és mivel annak nem feladata az engedély megadásának arányosságára vonatkozó következtetések levonása, amikor a társadalmi kockázat nem megfelelően ellenőrzött;

P.  mivel a kérelmező felelős azért, hogy felmérje és kezelje a vegyi anyagok által jelentett kockázatokat, és hogy megfelelő biztonsági információkat biztosítson azok felhasználói számára; mivel a SEAC nem tudott mennyiségi megállapítást tenni a folyamatos felhasználás arányossága tekintetében, mivel a munkavállalók egészségére vonatkozó fennmaradó kockázatot nem lehetett számszerűsíteni;

Q.  mivel a REACH-rendelet célja az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének – beleértve az anyagokkal kapcsolatos veszélyek felmérésénél az alternatív vizsgálati módszerek elősegítését is –, valamint az anyagok belső piaci szabad forgalmának biztosítása, a versenyképesség és az innováció erősítésével egyidejűleg;

R.  mivel az alkalmazások a felhasználás széles körét érintik, többek között az újrahasznosított lágy, DEHP-t tartalmazó PVC összeállítását, összetevőkként és száraz elegyekben, valamint az DEHP-t tartalmazó újrahasznosított lágy PVC ipari felhasználását a polimerek PVC-termékek előállítása érdekében végzett feldolgozásakor; mivel az ilyen széles engedélyezési hatókör nagymértékben megfordítaná a DEHP helyettesítését, ahogy azt a REACH rendelet XIV. mellékletébe való felvétele célozza;

S.  mivel a DEHP-t a PVC-ben széles körben alkalmazzák mindennapi fogyasztási termékekben, pl. textíliákban, bútorokban és építőanyagokban; mivel az a kémiailag nem kötődik a műanyaghoz, és így könnyen kiszivárog a környezetbe;

T.  mivel az engedélyezés iránti kérelemnek az anyag használatára kell összpontosítania, és mivel az, hogy az anyag jelen van az újrahasznosított anyagokban, nem vehető figyelembe az engedély megadásakor;

U.  mivel a SEAC (társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság) tudomásul vette, hogy az alacsony DEHP tartalmú posztindusztriális hulladék felhasználható alternatív alapanyagként, ami egyben a létrehozott újrahasznosított anyagok minőségét is növelné, de mivel valószínűtlen, hogy az újrahasznosító a jobb minőségű újrahasznosított anyagokért magasabb árat kérne a továbbfelhasználóktól, mivel általában az értékskála alacsonyabb végén elhelyezkedő termékeket állít elő; mivel a SEAC kijelentette, hogy nem vették fontolóra annak a lehetőségét, hogy a műanyag-átalakítók az újrahasznosított anyagok helyett szűz PVC-t és egyéb, nem-SVHC lágyítókat használjanak alapanyagként, mivel a kérelmezők jelezték, hogy a szűz PVC használatának többletköltségei miatt a műanyag-átalakítók elveszíthetik versenyképességüket;

V.  mivel megengedhetetlen a férfi meddőség potenciálisan számos esetének kockáztatása csak azért, hogy a puha PVC újrahasznosítói és továbbfelhasználói költségeket takaríthassanak meg az alacsony értékű áruk termelése során az alacsony minőségű importárukkal való verseny érdekében;

W.  mivel bár a DEHP számos anyaggal helyettesíthető, a kérelem benyújtói nem biztosítottak átfogó elemzést a kérelmezett felhasználási módok tekintetében a DEHP alkalmazásának helyettesítése céljából a piacon rendelkezésre álló alternatív lehetőségekről;

X.  mivel a SEAC által az engedélyezés alátámasztásaként alkalmazott egyik érv az, hogy „politikai és társadalmi ösztönzés hat az újrahasznosításnak a természeti erőforrások fenntartható kezelési módjaként történő előmozdítása irányába”; mivel ez a leegyszerűsítő érvelés nem veszi tekintetbe a 2008/98/EK irányelv 4. cikkében megállapított hulladékgazdálkodási hierarchiát, melynek értelmében a megelőzés elsőbbséget élvez az újrafeldolgozással szemben; mivel ez a leegyszerűsítő érvelés nem ismeri el a hetedik környezetvédelmi cselekvési program kifejezett rendelkezéseit sem, amelyek a mérgektől mentes anyagkörforgások kialakítására szólítanak fel, hogy az újrafeldolgozott hulladékot az Unió jelentős, megbízható nyersanyagforrásként hasznosíthassa;

Y.  mivel emellett a Parlament „Erőforrás-hatékonyság: elmozdulás a körkörös gazdaság felé” című, 2015. július 9-i állásfoglalásában hangsúlyozta, hogy az újrafeldolgozás nem igazolhatja a veszélyes maradványanyagok felhasználásának állandósulását; mivel a DEHP veszélyes maradványanyag, amit az érintett iparág is elismert(11);

Z.  mivel a Bizottság 2015/863/EU felhatalmazáson alapuló irányelve értelmében a DEHP alkalmazását korlátozták az elektromos és elektronikus berendezésekben; mivel ezt többek közt egy a DEHP biztonságosabb alternatíváinak rendelkezésre állásáról szóló értékelés, valamint egy kedvező társadalmi-gazdasági értékelés is alátámasztotta(12);

AA.  mivel a SEAC úgy véli, hogy a kérelmező által biztosított információk alapján nem tudja megállapítani, hogy lennének-e nettó társadalmi költségek, ha az engedély megadását elutasítják; mivel így a kérelmezők nem bizonyították az anyag felhasználásából adódó társadalmi-gazdasági előnyöket, valamint az engedély elutasításából származó társadalmi-gazdasági következményeket a REACH-rendelet 60. cikke (4) bekezdésének c) pontjában előírtak szerint;

AB.  mivel ha engedélyeznének egy olyan kérelmet, amely ennyi hiányosságot tartalmaz, ez rendkívül rossz precedenst teremtene a REACH keretében jövőben meghozandó engedélyezési határozatok vonatkozásában;

AC.  mivel a REACH-rendelet 1. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy azt az elővigyázatosság elve vezérli, és mivel bizonytalanság esetén az emberi egészség és a környezet védelmét kell előnyben részesíteni a gazdasági megfontolásokkal szemben;

AD.  mivel a Bizottság elszámolással tartozik az európai polgárok felé a polgárok és a környezet veszélyes vegyi anyagoktól való védelme terén, ugyanakkor pedig elő kell mozdítania az innovációt, többek között a biztonságosabb vegyi anyagok és az ellenálló gazdaságot előmozdító termékek terén;

1.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete túllépi az 1907/2006/EK rendeletben meghatározott végrehajtási hatásköröket;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási határozattervezetét és nyújtson be új tervezetet, amely elutasítja az engedély megadására vonatkozó kérelmeket a DEHP-t tartalmazó újrahasznosított lágy PVC-re vonatkozóan;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy késlekedés nélkül vessen véget a DEHP alkalmazásának az összes további kérelemben, annál is inkább, mivel a puha PVC és a DEHP biztonságosabb alternatívái széles körben rendelkezésre állnak;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

(1) Az Európai Parlament és a Tanács 1907/2006/EK rendelete (2006. december 18.) a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 396., 2006.12.30., 1. o.).
(2) http://echa.europa.eu/documents/10162/b50d9fc3-f6db-4e91-8a95-c8397bb424d2http://echa.europa.eu/documents/10162/8d9ee7ac-19cf-4b1a-ab1c-d8026b614d7a
(3) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve (2008. november 19.) a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.).
(5) Az Európai Parlament és a Tanács 1386/2013/EU határozata (2013. november 20.) a „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról (HL L 354., 2013.12.28., 171. o.).
(6) A Bizottság (EU) 2015/863 felhatalmazáson alapuló irányelve (2015. március 31.) a 2011/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv II. mellékletének a korlátozott anyagok jegyzéke tekintetében történő módosításáról (HL L 137., 2015.6.4., 10. o.).
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0266.
(8) http://ec.europa.eu/environment/archives/docum/pdf/bkh_annex_01.pdf
(9) http://europa.eu/rapid/press-release_IP-11-196_en.htm?locale=en
(10) http://echa.europa.eu/view-article/-/journal_content/title/the-member-state-committee-unanimously-agreed-to-identify-the-phthalate-dehp-as-an-svhc-because-of-its-endocrine-disrupting-properties-in-the-environm
(11) http://www.vinylplus.eu/uploads/docs/VinylPlus_ Progress_Report_2015_English.pdf
(12) http://www.umweltbundesamt.at/fileadmin/site/umweltthemen/abfall/ROHS/finalresults/Annex6_RoHS_AnnexII_Dossier_DEHP.pdf


Az európai polgárok radikalizálódásának és terrorista szervezetek általi toborzásának megelőzése
PDF 446kWORD 218k
Az Európai Parlament 2015. november 25-i állásfoglalása az európai polgárok radikalizálódásának és terrorista szervezetek általi toborzásának megelőzéséről (2015/2063(INI))
P8_TA(2015)0410A8-0316/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2., 3., 5., 6., 7., 8., 10. és 21. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 4., 8., 10., 16., 67., 68., 70., 71., 72., 75., 82., 83., 84., 85., 86., 87. és 88. cikkére,

–  tekintettel az Európai Alapjogi Ügynökség által közzétett, „Az Európai Unió felmérése a kisebbségekről és a hátrányos megkülönböztetésről, Középpontban az adatok – 2. jelentés: Muzulmánok”, című valamint „A zsidó emberek által az Európai Unió tagállamaiban tapasztalt és érzékelt gyűlölet-bűncselekmények és megkülönböztetés” című dokumentumokra,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa által 2004. október 8-án elfogadott, a terrorizmus következtében a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető veszélyekről szóló határozatra,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 6., 7. és 8. cikkére, 10. cikkének (1) bekezdésére, valamint 11., 12., 21., 48., 49., 50. és 52. cikkére,

–  tekintettel az EU belső biztonsági stratégiájára, melyet a Tanács 2010. február 25-én fogadott el,

–  tekintettel „Az EU belső biztonsági stratégiájának megvalósítása: öt lépés a biztonságosabb Európa felé” című 2010. november 22-i bizottsági közleményre (COM(2010)0673), amelyben a Bizottság bejelenti többek között a „radikalizálódással kapcsolatos uniós tudatosságnövelő hálózat” (RAN) létrehozását,

–  tekintettel az Európai Unió belső biztonsági stratégiájának végrehajtásáról szóló második jelentéssel kapcsolatos 2013. szeptember 12-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Bizottságnak „A terrorista radikalizálódás és az erőszakos szélsőségek megelőzése: Az EU válaszának megerősítése” című, 2014. január 15-i közleményére (COM(2013)0941),

–  tekintettel az Európai Uniónak a radikalizálódás és a terroristatoborzás elleni küzdelemre irányuló, a Bel- és Igazságügyi Tanács 2014. május 19-i ülésén elfogadott és a Tanács által 2014. június 5–6-i ülésén jóváhagyott felülvizsgált stratégiájára (9956/14),

–  tekintettel „Az Európai Unió 2010 és 2014 közötti belső biztonsági stratégiájáról szóló végrehajtási zárójelentés” című 2014. június 20-i bizottsági közleményre (COM(2014)0365),

–  tekintettel a terrorizmus helyzetéről és alakulásáról szóló 2014. évi Europol-jelentésre,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa által 2014. szeptember 24-én elfogadott, a terrorcselekmények következtében a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető veszélyekről szóló határozatra (2178. sz. határozat (2014)),

–  tekintettel a terrorizmus elleni küzdelem uniós koordinátorának az Európai Tanácshoz benyújtott 2014. november 24-i jelentésére (15799/14),

–  tekintettel az Európai Unió belső biztonsági stratégiájának megújításáról szóló 2014. december 17-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Bel- és Igazságügyi Tanács 2014. október 9-i és december 5-i következtetéseire,

–  tekintettel a Bel- és Igazságügyi Tanács 2015. január 11-i informális ülését követően kiadott nyilatkozatra,

–  tekintettel a terrorizmus leküzdését célzó intézkedésekről folytatott, 2015. január 28-i plenáris vitára,

–  tekintettel a terrorizmus elleni intézkedésekről szóló 2015. február 11-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Bel- és Igazságügyi Tanács Rigában 2015. január 29–30-án tartott informális ülésére,

–  tekintettel az Igazságügyi és Belügyi Tanács 2015. március 12-i és 13-i következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottságnak az európai biztonsági stratégiáról szóló 2015. április 28-i közleményére (COM(2015)0185),

–  tekintettel az Európai Bíróságnak az adatmegőrzési irányelvről hozott ítéletére,

–  tekintettel az Európa Tanács terrorizmus megelőzéséről szóló egyezményéhez fűzött kiegészítő jegyzőkönyvre és az Európa Tanács erőszakos szélsőségekkel és terrorizmushoz vezető radikalizálódással szembeni küzdelemre irányuló cselekvési tervére, amelyeket 2015. május 19-én fogadtak el,

–  tekintettel „A kölcsönös bizalom megerősítése a jog érvényesülésén alapuló európai térségben – Zöld könyv az őrizetre vonatkozó uniós büntető igazságszolgáltatási jogszabályok alkalmazásáról” című bizottsági zöld könyvre (COM(2011)0327),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság, valamint a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A8-0316/2015),

A.  mivel több mint 5000 európai polgár csatlakozott terrorista szervezetekhez és más katonai alakulatokhoz, többek között az Iszlám Államhoz, az Al-Nuszra Fronthoz és más, Európai Unión kívüli szervezetekhez, különösen a Közel-Keleten és Észak-Afrikában (a MENA-térségben); mivel ez a jelenség egyre gyorsul, és hamarosan jelentős méreteket ölt;

B.  mivel a radikalizálódás egy olyan jelenséget leíró fogalommá vált, amikor az emberek intoleráns véleményeket, nézeteket és eszméket tesznek magukévá, ami erőszakos szélsőségességhez vezethet;

C.  mivel a Franciaországban, Belgiumban, Tunéziában és Koppenhágában nemrég elkövetett terrortámadások nyilvánvalóvá teszik a gyakran uniós állampolgárságú külföldi harcosok EU-n belüli és a szomszédos országokban tapasztalható jelenléte és mozgása által kiváltott biztonsági fenyegetéseket; mivel az EU a leghatározottabban elítélte ezeket a támadásokat, és vállalta, hogy a tagállamokkal közösen felveszi a harcot a terrorizmus ellen az EU területén belül és azon kívül;

D.  mivel a szörnyű terrorista támadások, melyek 2015. november 13-án Párizsban több száz ember halálát és sebesülését okozták, ismét rávilágítottak a tagállamok és az Európai Unió összehangolt fellépésének szükségességére a radikalizáció megelőzése és a terrorizmus elleni küzdelem érdekében;

E.  mivel az EU-ban jelentős a terrorfenyegetettség, különösen azokban a tagállamokban, amelyek katonai szerepet vállaltak vagy jelenleg is vállalnak a közel-keleti és afrikai külső műveletekben;

F.  mivel ezen „európai harcosok” radikalizálódása összetett és dinamikus folyamat, amelynek hátterében számos globális, szociológiai és politikai tényező áll; mivel a jelenség nem egyetlen profilhoz kötődik, hanem a legkülönbözőbb társadalmi háttérrel rendelkező férfiakat és nőket, valamint különösen fiatal európai polgárokat érinti, akikben az a közös, hogy nem érzik magukat a társadalom részének; mivel a radikalizálódás okai éppúgy lehetnek társadalmi-gazdasági, mint ideológiai, személyes vagy pszichológiai jellegűek, és ezért annak megértéséhez figyelembe kell venni az egyes érintettek hátterét;

G.  mivel a terrorizmus és a radikalizálódás nyomán sok a fogalomzavar a vallásokkal kapcsolatban, ami pedig a rasszizmusból, az idegengyűlöletből, valamint a más véleményekkel, meggyőződésekkel vagy vallásokkal szembeni intoleranciából eredő bűncselekmények és gyűlöletbeszéd fokozódásához vezet; mivel feltétlenül szem előtt kell tartani, hogy a radikalizálódás egyik oka a vallással való beteges visszaélés, nem pedig maga a vallás;

H.  mivel a radikalizálódást nem lehet egyetlen ideológiával vagy hittel társítani, de azok bármelyikén belül előfordulhat;

I.  mivel a fiatalokat toborzó erőszakos szélsőségesek körében elterjedt érv, hogy a terrorizmus elleni többéves háború után az iszlámellenesség fokozódik, és Európa többé nem tartozik azon helyek közé, ahol az iszlám hívőket szívesen látják vagy ahol egyenjogú polgárként élhetnek, valamint diszkrimináció és megbélyegzés nélkül gyakorolhatják vallásukat; mivel ez a kiszolgáltatottság és elhagyatottság agresszív dühöt és frusztrációt válthat ki belőlük, és társadalmi elszigetelődésükhöz vezethet;

J.  mivel a radikalizálódás elleni küzdelem nem korlátozódhat az iszlamista radikalizálódásra; mivel a vallási radikalizálódás és az erőszakos szélsőségesség az afrikai kontinens egészét is érinti; mivel 2011-ben Európa az Anders Behring Breivik által elkövetett norvégiai merényletekkel a politikai radikalizálódást is megtapasztalhatta;

K.  mivel az uniós országokban bekövetkezett terrortámadások túlnyomó többségét éveken át szeparatista szervezetek követték el;

L.  mivel az Europol adatai szerint 2013-ban 152 terrorista támadás történt az EU-ban, ezekből kettő volt „vallási indíttatású”, 84 támadást pedig etnikai-nacionalista vagy szeparatista meggyőződés, ugyanakkor 2012-ben 219 terrorista támadás történt az EU-ban, és ezekből hat volt „vallási indíttatású”;

M.  mivel a terrorizmus elleni küzdelem, az európai polgárok radikalizálódásának és terrorista szervezetek általi toborzásának megelőzése elsődlegesen továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartozik, mivel azonban a bűnüldöző hatóságok közötti hatékony és eredményes információcseréhez elengedhetetlen az európai együttműködés annak érdekében, hogy leküzdjék a határokon átnyúló jellegű terrorista fenyegetettségeket; mivel ezért összehangolt európai megközelítésre van szükség, ami hozzáadott értéket teremt az európai polgárok szabad mozgását biztosító térségekben hatályos jogszabályok összeegyeztetése és adott esetben összehangolása tekintetében, valamint a terrorizmus megelőzése és elhárítása szempontjából is; mivel a lőfegyverek kereskedelme elleni küzdelmet az Uniónak a súlyos és szervezett nemzetközi bűnözés elleni küzdelemben prioritásként kell kezelnie;

N.  mivel az emberi jogoknak a terrorizmus leküzdésére és a radikalizálódás megelőzésére irányuló uniós politikák középpontjában kell állniuk, ugyanakkor biztosítani kell, hogy megfelelő egyensúly álljon fenn a közbiztonság és az alapvető jogok – többek között a biztonsághoz, a magánélet sértetlenségéhez, valamint a véleménynyilvánítás, a vallás és a gyülekezés szabadságához fűződő jogok – tiszteletben tartása között ;

O.  mivel zsidó közösségeket is érnek terrorista és antiszemita támadások, aminek következtében az európai zsidó közösségekben fokozódik a veszélyeztetettség és a félelem érzése;

P.  mivel a terrorizmus terjedése és a külföldi harcosok számának növekedése fokozta az etnikai és vallási közösségekkel szembeni intoleranciát Európa több országában; úgy véli, hogy általában a megkülönböztetés, és különösen az iszlamofóbia és az antiszemitizmus elleni küzdelem holisztikus megközelítése kiegészíti a terrorista szélsőségesség célzott megelőzésére irányuló munkát;

Q.  mivel Európában már rendelkezésre állnak bizonyos eszközök az európai polgárok radikalizálódásával kapcsolatos probléma kezelésére, és az EU-nak és tagállamainak kötelessége ezeket az eszközöket teljes mértékben kiaknázni, és hozzálátni a javításukhoz, hogy azok tükrözzék az EU és a tagállamok előtt álló jelenlegi kihívásokat; mivel a tagállamok továbbra is vonakodnak együttműködni az érzékeny területeken, például hírszerzési és egyéb információk megosztása terén; mivel az európai értékekkel szöges ellentétben álló terrorista radikalizálódás növekvő jelentőségére tekintettel újfajta eszközöket kell alkalmazni az Alapjogi Charta tiszteletben tartásával;

R.  mivel az alapvető jogok és a polgári szabadságjogok – nevezetesen a magánélethez, a biztonsághoz, az adatvédelemhez, az ártatlanság vélelméhez, a tisztességes bírósági tárgyaláshoz és eljáráshoz, valamint a szólás- és vallásszabadsághoz fűződő jogok – tiszteletben ez tartása alapvető a tagállamok és az EU által foganatosított valamennyi intézkedés során; mivel az európai polgárok biztonságát a jogaik és szabadságaik megőrzése mellett kell garantálni; mivel a két elv tulajdonképpen egyazon érem két oldala;

S.  mivel az egyes tagállamok között igen nagy különbségek vannak a tekintetben, hogy milyen mértékben vállalnak felelősséget a radikalizálódással szembeni fellépés és a terrorista szervezetek általi toborzás megelőzése terén; mivel néhány tagállam már életbe léptetett hatékony intézkedéseket, más tagállamok azonban továbbra is lemaradásban vannak a jelenséggel szembeni fellépést illetően;

T.  mivel annak megelőzése érdekében, hogy európai polgárok radikalizálódjanak vagy terroszervezetekbe lépjenek be, sürgős és összehangolt fellépésre van szükség, amely képes a szóban forgó, egyre gyakoribbá váló jelenség megfékezésére, és ezáltal megakadályozza európai polgárok kiutazási hullámait a konfliktusövezetekbe, megszünteti az otthon maradók radikális nézeteit és elejét veszi további terrorcselekmények elkövetésének;

U.  mivel ez nemzetközi jelenség, és a világ számos részén bekövetkező eseményekből le lehet vonni a tanulságokat;

V.  mivel az európai polgárok radikalizálódását és terrorista szervezetek általi toborzását illetően utólagos válaszintézkedések helyett a korábbinál nagyobb hangsúlyt kell helyezni a megelőző intézkedésekre; mivel a szélsőségesség, a radikalizálódás és a terrorista szervezetek által EU-ban megvalósított toborzás elleni fellépés stratégiája csak akkor lehet sikeres, ha vele párhuzamosan az Európába visszatért ún. „külföldi harcosok” integrációjára, társadalmi befogadására, visszafogadására és radikalizálódásuk felszámolására irányuló stratégiát is kidolgoznak;

W.  mivel az internet bizonyos használati módjai elősegítik a radikalizálódást azáltal, hogy lehetővé teszik a világ bármely pontján élő fanatikusok számára, hogy kapcsolatba lépjenek egymással, és mindenfajta fizikai érintkezés nélkül, nehezen nyomon követhető módon toborozzanak kiszolgáltatott egyéneket;

X.  mivel fontos a különbségtétel a terrortámadások előkészítésére és/vagy támogatására irányuló magatartás és a szélsőségesek olyan cselekményei vagy véleményei között, ahol hiányzik a bűnös tudat (mens rea) és a bűnös tett (actus reus);

Y.  mivel úgy tűnik, hogy a terrorista radikalizálódás az Unión belüli és kívüli tényezőkre egyaránt visszavezethető;

Z.  mivel a terrorista radikalizálódással szembeni küzdelemnek egy közös értékeken nyugvó, olyan átfogó megközelítés részét kell képeznie, amelynek célja egy nyitott Európa biztosítása;

AA.  mivel a fiatalok radikalizálódása nem választható külön a társadalmi és politikai kontextustól, és azt a konfliktusok szociológiájának és az erőszakot vizsgáló tanulmányok szélesebb összefüggésében kell vizsgálni;

AB.  mivel a terrorista radikalizálódás okai nincsenek kellően feltárva; mivel az integráció hiánya nem tekinthető a terrorista radikalizálódás fő okának;

AC.  mivel az Európai Bíróság szerint az, hogy valamely személy a 2001/931 közös álláspont mellékletét képező listára terrorcselekményekben való részvétele miatt felvett valamely szervezet tagja volt, valamint hogy e szervezet fegyveres harcát tevékenyen támogatta, nem képez automatikusan nyomós okot annak feltételezésére, hogy az érintett személy „súlyos, nem politikai bűncselekményt” vagy „az Egyesült Nemzetek céljaiba és elveibe ütköző cselekményeket” követett el; másrészről annak megállapítása, hogy nyomós okok alapján feltételezhető, hogy valamely személy ilyen bűncselekményt követett el, vagy ilyen cselekmények elkövetésében bűnös, a konkrét tények eseti alapon végzett értékelésétől függ, valamint attól, hogy az érintett személyt az értékelés szerint terheli-e egyéni felelősség e cselekmények elkövetéséért;

AD.  mivel ahhoz, hogy az illetékes hatóság visszavonjon egy menekültnek megadott tartózkodási engedélyt – azon az alapon, hogy a menekült ilyen terrorista szervezetet támogat –, köteles a nemzeti bíróságok által lefolytatott felülvizsgálat mellett egyénileg értékelni a konkrét tényeket mind a szervezet, mind pedig a szóban forgó menekült cselekedeteivel kapcsolatban;

I.Európai hozzáadott érték a terrorizmus megelőzésében

1.  elítéli a tragikus kimenetelű párizsi támadásokat, valamint részvétét és együttérzését fejezi ki az áldozatok és családjaik felé, megerősítve, hogy ki kell állni az erőszakkal szemben; elítéli hasonlóképp azon személyek és kollektív hatóságok sztereotípiákra épülő, idegengyűlölettel és rasszizmussal átitatott beszédmódját és gyakorlatait, akik/amelyek közvetlenül vagy közvetve összefüggésbe hozzák a terrortámadásokat azokkal a menekültekkel, akik egy biztonságosabb helyet keresve menekülnek saját országaikból, ahol a háború és a napi szinten előforduló erőszakcselekmények veszélyeztették életüket;

2.  hangsúlyozza, hogy a terrorizmust nem lehet és nem szabad semmilyen meghatározott valláshoz, nemzetiséghez vagy civilizációhoz kapcsolni;

3.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a terrorizmus terjedésének kedvező körülmények kezelése nélkül az elkövetkező években várhatóan még több uniós polgár utazik majd más országokba, hogy ott dzsihádista vagy egyéb szélsőséges csoportokhoz csatlakozzon, és fokozódnak az ilyen személyek Unióba és a szomszédos országokba való visszatérésével járó biztonsági kockázatok, különös tekintettel a közel-keleti és észak-afrikai (MENA) régióban folyamatosan erősödő katonai konfliktusokra; a terrorizmus elleni küzdelmet és annak megelőzését célzó nemzeti és uniós szintű intézkedések hatékonyságáról szóló átfogó tanulmány elkészítését szorgalmazza;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy tekintse prioritásnak egy olyan cselekvési terv elkészítését, amelynek célja a radikalizálódás és a terrorista szervezetek általi toborzás elleni küzdelemre vonatkozó uniós stratégia végrehajtása és értékelése a legjobb gyakorlatok cseréje és az Európai Unióban felhalmozódott szakértelem összevonása alapján, valamint az, hogy a nemzetközi emberi jogi egyezmények maradéktalan tiszteletben tartása alapján, többszereplős és több ágazatra kiterjedő, részvételen alapuló és konzultatív megközelítés révén értékelje a tagállamok által foganatosított intézkedéseket, illetve a harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel folytatott együttműködést; úgy véli, hogy a Bizottságnak hozzájárulást és támogatást kell nyújtania ahhoz, hogy a tagállamok hatékony és erőteljes kommunikációs stratégiát dolgozzanak ki az európai polgárok és az EU-ban lakóhellyel rendelkező nem uniós állampolgárok radikalizálódásának és terrorista szervezetek általi toborzásának megelőzésére;

5.  kéri a tagállamokat, hogy a radikalizálódás és a terroristatoborzás elleni küzdelemre irányuló uniós stratégiában meghatározott tíz kiemelt cselekvési terület alapján hangolják össze stratégiáikat, és osszák meg információikat és tapasztalataikat, hajtsanak végre bevált gyakorlatokat nemzeti és európai szinten egyaránt, valamint működjenek együtt a radikalizálódás és a terroristatoborzás elleni küzdelemmel kapcsolatos új kezdeményezések elindítása érdekében; hangsúlyozza e tekintetben a bűnüldöző hatóságok közötti, határokon átnyúló együttműködés ösztönzésének és erősítésének fontosságát, és kiemeli annak döntő fontosságát, hogy a terepen dolgozó rendőrségi erők számára megfelelő erőforrásokat és képzést biztosítsanak;

6.  kéri a radikalizálódás és a terroristatoborzás leküzdésére irányuló, folyamatban lévő uniós stratégiával kapcsolatos tanácsi cselekvési tervek és iránymutatások teljes körű közzétételét;

7.  úgy véli, hogy a „külföldi harcosoknak” tekintendő személyek büntethetősége közös megegyezéssel elfogadott meghatározást igényel, amelynek megteremtése érdekében a tagállamoknak és az európai intézményeknek az Európa Tanács terrorizmus megelőzéséről szóló egyezményéhez fűzött kiegészítő jegyzőkönyvet, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2178. sz. határozatát kell alapul venniük; felszólítja a Bizottságot, hogy a radikalizálódással foglalkozó uniós információs hálózat (RAN) újonnan létrehozott kiválósági központjának támogatásával készítsen mélyreható tanulmányt arról, hogy milyen gyökeres okok, folyamatok, különböző hatások és tényezők vezetnek a radikalizálódáshoz;

8.  kéri a Bizottságot, hogy az Europollal és a terrorizmus elleni küzdelem koordinátorával együttműködve készítsen éves jelentést Európa biztonsági állapotáról, többek között a radikalizáció kockázatáról és annak az Unióban élő emberek életének biztonságára és testi épségére gyakorolt következményeiről, valamint éves szinten tegyen jelentést a Parlamentnek;

9.  hangsúlyozza az európai polgárok radikalizálódása és terrorista szervezetek általi toborzása megelőzését és az ezek elleni küzdelmet szolgáló meglévő eszközök lehető legszélesebb körű kihasználásának fontosságát; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy holisztikus és átfogó módon alkalmazzák az összes releváns belső és külső eszközt; javasolja a Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy az ISF-Police eszközön keresztül használják fel a – különösen a Belső Biztonsági Alap (ISF) keretében – rendelkezésre álló forrásokat a radikalizálódás megelőzését célzó projektek és intézkedések támogatására; hangsúlyozza, hogy az európai polgárok radikalizálódása elleni átfogó fellépés során a radikalizálódással foglalkozó uniós információs hálózat (RAN) és kiválósági központja fontos szerepet tölthet be; kéri, hogy a hálózat kapjon nagyobb nyilvánosságot és váljon láthatóbbá a radikalizálódás ellen küzdő szereplők körében;

II.Az erőszakos szélsőségesség és a terrorista radikalizálódás megelőzése a börtönökben

10.  hangsúlyozza, hogy a börtönök továbbra is a szélsőséges és erőszakos ideológiák, valamint a terrorista radikalizálódás terjedésének melegágyai; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét az európai börtönökben egyre jelentősebb méreteket öltő terrorista radikalizálódással szembeni fellépés érdekében; ösztönzi a tagállamokat, hogy haladéktalanul tegyenek intézkedéseket a börtönök túlzsúfoltságának enyhítésére, ami számos tagállamban akut probléma, amely jelentősen növeli a radikalizálódás kockázatát és csökkenti a rehabilitáció lehetőségeit; emlékeztet arra, hogy az állami ifjúságvédelmi intézmények, illetve a javítóintézetek és reintegrációs központok is a különösen kiszolgáltatott célpontot jelentő kiskorúak radikalizálódásának helyszínévé válhatnak;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon a bevált gyakorlatokon alapuló iránymutatásokat azon intézkedések tekintetében, amelyeket az európai börtönökben kellene végrehajtani a radikalizálódás és az erőszakos szélsőségesség megelőzése céljával, az emberi jogok maradéktalan tiszteletben tartása mellett; hangsúlyozza, hogy azon fogvatartottak elkülönítése, akikről bebizonyosodott, hogy erőszakosan szélsőséges nézeteket tettek magukévá, vagy már csatlakoztak terrorista szervezetekhez, fontolóra vehető intézkedés, amelynek célja, hogy megelőzze a radikalizmus megfélemlítéssel történő másokra kényszerítését, és megakadályozza a radikalizmus terjedését a börtönökben; figyelmeztet ugyanakkor arra, hogy ilyen intézkedéseket csak eseti jelleggel és bírósági határozat alapján szabad megvalósítani, valamint az illetékes igazságügyi hatóságok felülvizsgálata alá kell vonni; javasolja továbbá, hogy a Bizottság és a tagállamok vizsgálják meg, milyen bizonyítékok és gyakorlati tapasztalatok állnak rendelkezésre a radikalizálódás terjedésének megakadályozása céljával megvalósított elkülönítés tekintetében; véleménye szerint ezen értékelésnek hozzá kell járulnia a nemzeti börtönrendszerekben alkalmazott gyakorlatok továbbfejlesztéséhez; emlékeztet azonban, hogy ezeknek az intézkedéseknek arányosaknak kell lenniük és teljes mértékben összhangban kell állniuk az elítéltek alapvető jogaival;

12.  támogatja annak bevezetését, hogy a büntetésvégrehajtó intézetek személyi állománya, valamint az egyházi és nem kormányzati szervezeteknek az elítéltekkel kapcsolatba kerülő minden tagja speciális továbbképzésben részesüljön, amelynek során megtanulják a radikális és szélsőséges magatartásra utaló viselkedésformák korai szakaszban történő felismerését, megelőzését és kezelését; hangsúlyozza, hogy fontos a vallások, világnézetek és világi eszmék börtönökben dolgozó képviselőinek megfelelő képzése és felvétele, nemcsak az elítéltek kulturális és spirituális szükségleteinek megfelelő kielégítése érdekében, hanem a lehetséges radikális propaganda ellensúlyozásához való hozzájárulás céljából is;

13.  bátorítja megfelelő finanszírozási forrásokkal ellátott oktatási programok bevezetését egyrészt az európai börtönökben a kritikus gondolkodás és a vallási tolerancia előmozdítása, valamint a fogvatartottak társadalomba való visszailleszkedésének elősegítése érdekében, másrészt célzott segítséget nyújtva a fiatalok, illetve a radikalizálódásnak és a terrorista szervezetek általi toborzásnak különösen kitett vagy arra inkább hajlamos személyek számára, és mindezt a fogvatartottak emberi jogainak csorbítatlan tiszteletben tartása alapján; úgy véli, hogy a börtönből való szabadulást követően igénybe vehető támogató intézkedéseket is fel kell kínálni;

14.  elismeri, hogy ezen erőfeszítésekben központi jelentőségű az olyan börtönkörnyezet, amely tiszteletben tartja az elítéltek emberi jogait, és megfelel a nemzetközi és regionális normáknak, többek között a fogvatartottakkal szembeni bánásmód ENSZ által elfogadott minimumszabályainak;

III.A terrorista radikalizálásra alkalmas tartalmak internetes terjesztésének megelőzése

15.  megjegyzi, hogy az internet globális és határokon átnyúló jellegéből adódóan sajátos kihívásokat teremt, ami joghézagokat és a joghatóságok közötti ütközéseket eredményez, lehetővé téve a toborzók és a radikalizált személyek számára, hogy a világ minden sarkából fizikai határok nélkül távolról kommunikáljanak egymással így nincs szükség sem fizikai bázis kialakítására, sem arra, hogy valamely adott országban keressenek fedezéket; emlékeztet arra, hogy az internetet és a közösségi hálózatok a radikalizálódás és a fundamentalizmus táplálásának fontos platformjai, mivel lehetővé teszik a gyűlöletkeltő tartalmak és a terrorista propaganda gyors és nagy mennyiségű globális terjesztését; aggodalommal tölti el az a hatás, amelyet ezek a terrorizmus igazolására szolgáló üzenetek gyakorolnak különösen a fiatalabbakra, a népesség e különösen kiszolgáltatott csoportjára; hangsúlyozza, hogy az interneten terjesztett radikalizálódás megelőzésében fontos szerepet tölt be az oktatás és a nyilvánosság tudatosságát növelő kampányok; leszögezi elkötelezettségét a véleménynyilvánítás szabadsága mellett (offline és online környezetben egyaránt), és úgy véli, hogy az internet és a közösségi média felhasználásával terjesztett radikalizmus megelőzésére vonatkozó minden szabályozási fellépésnek ezt kell alapul vennie; tudomásul veszi az internetes vállalkozásokkal indított európai szintű párbeszédet, amelynek célja, hogy az uniós joggal és a nemzeti jogszabályokkal összhangban, valamint a szólásszabadság szigorú tiszteletben tartása mellett megelőzze az illegális tartalmak online terjesztését és biztosítsa az ilyen tartalmak gyors törlését; kéri az erőszakos szélsőségességre uszító illegális tartalmak felderítésére és eltávolítására irányuló hatékony stratégia kidolgozását, tiszteletben tartva az alapvető jogokat és a véleménynyilvánítás szabadságát, és különösen kéri a terrorista propagandával szembeni hatékony kommunikáció terjesztéséhez való hozzájárulást;

16.  emlékeztet arra, hogy az internetes és közösségimédia-társaságok és -szolgáltatók jogi felelőssége, hogy haladéktalanul, valamint a jogállamiság és az alapvető jogok, közöttük a szólásszabadság tiszteletben tartása mellett együttműködjenek a tagállami hatóságokkal az erőszakos szélsőségesség terjesztésére alkalmas bármely jogellenes tartalom törlése tekintetében; úgy véli, hogy a tagállamoknak fontolóra kell venniük a jogi fellépést, beleértve a büntetőeljárást, azokkal az internetes és közösségimédia-társaságokkal és -szolgáltatókkal szemben, amelyek valamely közigazgatási hatóság vagy bíróság kérésére nem hajlandók törölni a jogellenes vagy terrorizmust dicsőítő tartalmat internetes platformjukról; úgy véli, hogy azokat az internetes platformokat, amelyek megtagadják vagy szándékosan meghiúsítják az együttműködést és ezáltal lehetővé teszik az ilyen illegális tartalmak terjedését, bűnrészeseknek kell tekintetni, ami egyet jelenthet a bűnös szándékkal vagy gondatlansággal, és ilyen esetekben a felelős személyeket íróság elé kell állítani;

17.  felhívja az illetékes hatóságokat, hogy biztosítsák a gyűlöletre uszító internetes oldalak szigorúbb ellenőrzését;

18.  meggyőződése, hogy az internet az emberi jogok tiszteletben tartását és az erőszak elutasítását hirdető nézetek terjesztésének hatékony platformja; úgy véli, hogy az internetes ágazatnak és szolgáltatóknak együtt kell működniük a tagállamok hatóságaival és a civil társadalommal annak érdekében, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájára alapozott, erőteljes és vonzó üzeneteket mozdítsanak elő az interneten terjesztett gyűlöletbeszéddel és a radikalizálódással szemben; felhívja a digitális platformokat, hogy működjenek együtt a tagállamokkal, a civil társadalommal és azokkal a szervezetekkel, amelyek szakterülete a terrorista radikalizmus leépítése és a gyűlöletbeszéd és értékelése, és hogy vegyenek részt olyan megelőző célzatú üzenetek terjesztésében, amelyek a kritikus gondolkodásra hívnak fel és a radikalizmus felszámolását szorgalmazzák, valamint kéri a terrorizmussal és a gyűlöletbeszéddel szemben alkalmazható innovatív jogi lehetőségek azonosítását, ezáltal megnehezítve a radikalizálódás online terjesztését; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy bátorítsák az ilyen jellegű online tartalmak kifejlesztését, és hogy működjenek szorosan együtt a civil társadalmi szervezetekkel a demokratikus és erőszakmentes nézetek terjesztésére és előmozdítására szolgáló csatornák megerősítése érdekében;

19.  támogatja olyan programok bevezetését, amelyek felhívják a fiatalok figyelmét az internetes gyűlöletbeszédre és annak veszélyeire, valamint előmozdítják a médiával és az internettel kapcsolatos nevelést; támogatja képzési programok elindítását az emberi jogokat az interneten védelmező fiatal aktivisták mozgósítása, képzése és hálózatba szervezése érdekében;

20.  úgy véli, hogy az ellenüzenet megfogalmazása – a harmadik országokban is – az egyik kulcs a közel-keleti és észak-afrikai térségben működő terrorista csoportok vonzerejének megtöréséhez; felszólítja az Uniót, hogy fokozza az olyan kezdeményezésekhez nyújtott támogatást, mint a SSCAT (a szíriai stratégiai kommunikációs tanácsadó csoport), és hogy segítse elő az ilyen típusú projektek kibontakozását és finanszírozását harmadik országokban;

21.  úgy véli, hogy az internetes ágazatnak és szolgáltatóknak a jövőben lehetővé kell tenniük a terrorizmusra felbujtó üzenetekkel ellentétes tartalmat hordozó, a radikalizmus megelőzésére szolgáló üzenetek előmozdítását; úgy véli, hogy az Europol keretén belül létre kell hozni egy különleges európai egységet a bevált tagállami gyakorlatok megosztása céljából, folyamatosan együttműködve eközben az internetes szolgáltatókkal annak érdekében, hogy elsőbbségben részesítsék a gyűlöletbeszéd és a terrorizmust dicsőítő üzenetek ellensúlyozását célzó üzeneteket, és ezáltal megnehezítsék a radikális eszmék interneten való terjesztését; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az ellensúlyozó beszédmód és a mérséklő intézkedések hatékony használatát az interneten;

22.  támogatja, hogy valamennyi internethasználónak lehetősége legyen könnyen és gyorsan bejelenteni az interneten és a közösségi hálózatokon terjedő illegális tartalmakat, és bejelenteni azt az illetékes hatóságoknak, többek között forródrótokon keresztül, továbbá más ehhez hasonló intézkedések bevezetését, tiszteletben tartva az emberi jogokat, különösen a véleménynyilvánítás szabadságát, valamint az uniós és a nemzeti jogszabályokat;

23.  komoly aggodalmának ad hangot a terrorista szervezetek által egyre inkább használt titkosítási technológiákkal kapcsolatban, amelyek lehetetlenné teszik a bűnüldöző hatóságok számára – még bírósági végzés birtokában is – kommunikációik és radikalizálódást célzó propagandájuk elfogását és elolvasását; felszólítja a Bizottságot, hogy az internet- és informatikai vállalatokkal folytatott párbeszéd során sürgősen foglalkozzon ezzel a problémával;

24.  úgy véli, hogy minden tagállamnak létre kellene hoznia egy különleges egységet, amelynek feladata, hogy jelentse az interneten terjedő illegális tartalmakat, valamint megkönnyítse az ilyen tartalmak észlelését és eltávolítását; üdvözli, hogy az Europol létrehozta a szélsőséges internetes tartalmakkal foglalkozó uniós egységet (EU IRU), amelynek feladata a jogellenes tartalom felfedezése és a tagállamok támogatása e tekintetben, valamennyi érintett fél alapvető jogainak maradéktalan tiszteletben tartása mellett; javasolja, hogy az ilyen egységek az Europol égisze alatt működjenek együtt az EU terrorizmusellenes koordinátorával és az Európai Terrorelhárítási Központtal, valamint az e területen tevékenykedő civil szervezetekkel; továbbra is bátorítja a tagállamokat, hogy működjenek együtt egymással és az illetékes uniós ügynökségekkel ezekben a kérdésekben;

25.  üdvözli, hogy 2016. január 1-jei hatállyal létrejön az Európai Terrorelhárítás Központ (ECTC), amelynek európai egysége az internetes tartalmakkal is foglalkozik majd; hangsúlyozza, hogy az Európai Terrorelhárítási Központ létrehozásával összefüggésben biztosítani kell az Europolra ruházott többletfeladatok elvégzéséhez szükséges pénzügyi forrásokat; kéri, hogy a Parlamentet megfelelő módon vonják be a Központ létrehozásába, valamint hatásköreinek, feladatainak és finanszírozásának meghatározásába;

26.  úgy véli, hogy a radikális eszmék interneten való terjesztésének csakis a számítástechnikai bűnözés elleni küzdelem európai eszköztárának megerősítése révén lehet gátat vetni; ajánlja, hogy erősítsék meg a Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központ megbízatását és forrásait – az Europol és az Eurojust működtetéséhez hasonlóan – annak érdekében, hogy valódi szerepet játsszon az online fenyegetések felderítésében és nyomon követésében, és képes legyen jobban azonosítani a terrorista szervezetek által használt módszereket; emlékeztet arra, hogy e sajátos fenyegetésekkel szemben megfelelően képzett szakértőkre van szükség mind az Europolnál, mind a tagállamokban; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy szervezze újra az Európai Unió Helyzetelemző Központját (SitCen), és biztosítsa annak a terrorizmus elleni küzdelem uniós koordinátorával való összehangolását annak érdekében, hogy jobban nyomon tudják követni az online bűnözői tevékenységeket, valamint a radikalizálódással és terrorizmussal kapcsolatos gyűlöletbeszéd terjedését; sürgeti a tagállamokat, hogy jelentős mértékben növeljék az egymás közötti, valamint az illetékes uniós szervezeti egységekkel és ügynökségekkel folytatott információmegosztást;

27.  úgy véli, hogy az európai polgárok erőszakos szélsőségességének és terrorista szervezetek általi toborzásának megelőzésére irányuló valamennyi uniós és nemzeti intézkedésnek tiszteletben kell tartania az uniós alapvető jogokat, valamint az Európai Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlatát, többek között az ártatlanság vélelmének elvét, a jogbiztonság elvét, a tisztességes és pártatlan eljáráshoz való jogot, a fellebbezéshez való jogot és a megkülönböztetésmentesség elvét;

IV.Az oktatás és a társadalmi befogadás szerepe a radikalizálódás megelőzésében

28.  hangsúlyozza, hogy az iskolák és az oktatás fontos szerepet játszanak a radikalizálódás megelőzésében; emlékeztet arra, hogy az iskolák kulcsszerepet játszanak a társadalmi integráció, a kritikus gondolkodás kialakítása és a megkülönböztetésmentesség előmozdítása szempontjából; felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék az oktatási intézményeket olyan tanfolyamok és tantervek kínálására, amelyek célja a megértés és a tolerancia megerősítése, különös tekintettel a különböző vallásokra, azok történeti fejlődésére, a filozófiai irányzatokra és az ideológiákra; hangsúlyozza az alapvető értékek és az Unió demokratikus elvei, közöttük az emberi jogok oktatásának szükségességét; kiemeli, hogy a tagállamok kötelessége annak szavatolása, hogy oktatási rendszereik tiszteletben tartsák és előmozdítsák az uniós értékeket és elveket, és hogy e rendszerek működése ne mondjon ellent a megkülönböztetésmentesség és az integráció elveinek;

29.  sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy minden iskolában (az alap- és a középfokú oktatásban egyaránt) létezzenek oktatási programok az internethasználatról, amelyek célja a felelős, kritikus és törvénykövető internetfelhasználásra oktatás és képzés;

30.  rámutat arra, hogy fel kell hatalmazni a pedagógusokat a megkülönböztetés és a rasszizmus valamennyi formájával szembeni tevékeny fellépésre; hangsúlyozza, hogy az oktatás, illetve a hozzáértő és támogató pedagógusok alapvető szerepet játszanak nemcsak a társadalmi kötelékek erősítésében, az összetartozás érzésének kialakításában, az ismeretek, a készségek és a kompetenciák fejlesztésében, az alapvető értékek megszilárdításában, valamint a jobb szociális, állampolgári és interkulturális kompetenciák, a kritikus gondolkodás és a médiaműveltség megerősítésében, hanem abban is, hogy – a szülőkkel és a családtagokkal szorosan együttműködve – elősegítsék, hogy a fiatalok a társadalom tevékeny, felelős, nyitott gondolkodású tagjaivá váljanak; hangsúlyozza, hogy az iskolák növelhetik a diákok radikalizálódással szembeni ellenállóságát azáltal, hogy biztonságos környezetet nyújtanak, valamint időt adnak a vitatott és érzékeny kérdések megvitatására és körüljárására; rámutat arra, hogy a serdülők különösen veszélyeztetett csoportnak minősülnek, mivel abban a nehéz életszakaszban vannak, amikor kialakítják értékrendjüket és keresik a dolgok értelmét, miközben rendkívül befolyásolhatók és könnyen manipulálhatók; emlékeztet, hogy nemcsak egyes emberek, hanem csoportok is radikalizálódhatnak, továbbá elismeri, hogy a megfelelő válasz kidolgozása meglehetősen eltérő lehet az egyének és a csoportok radikalizálódása esetében; hangsúlyozza, hogy a társadalomnak szerepet kell vállalnia abban, hogy – különösen minőségi oktatás és képzés révén – jobb kilátásokat és életcélt kínáljon a fiataloknak; rámutat az oktatási intézmények a tekintetben betöltött szerepére, hogy megtanítsák a fiatalokat a kockázatok felismerésére és kezelésére és a biztonságosabb lehetőségek választására, valamint előmozdítsák az összetartozás, a közösség, a gondoskodás, a támogatás és a másokért viselt felelősség erőteljes érzését; hangsúlyozza, hogy élni kell a szakképzés és az egyetemi kurzusok kínálta számos lehetőséggel annak érdekében, hogy a fiatalok találkozhassanak az Európán belüli különféle nemzeti, regionális, vallási és etnikai identitásokkal;

31.  rámutat arra, hogy Európa sokszínűsége és multikulturális közösségei a társadalmi szerkezet szerves részét képezik, és alapvető kulturális értéket képviselnek; úgy véli, hogy a radikalizálódás kezelésére irányuló politikáknak érzékenyeknek és arányosaknak kell lenniük, hogy tiszteletben tartsák és erősítsék a közösségek sokszínű társadalmi szerkezetét;

32.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a deradikalizációs programokat összekapcsolják más intézkedésekkel, például a közösségi képviselőkkel való partnerségek létrehozásával, a gazdasági és földrajzi marginalizálódás megakadályozását célzó szociális és szomszédsági projektekbe való beruházással, és a radikalizálódás kockázatának vélhetően leginkább kitett, elidegenedett és kirekesztett fiatalokat célzó mentorálási programok létrehozásával; emlékeztet arra, hogy a radikalizálódás megelőzését célzó stratégia részeként valamennyi tagállamnak kötelessége a hátrányos megkülönböztetés felszámolását célzó uniós eszközök körültekintő végrehajtása és hatékony intézkedések meghozatala a hátrányos megkülönböztetés, a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmények felszámolására;

33.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat egy olyan kommunikációs kampány lefolytatásában, melynek célja, hogy a fiatalok és az iskolai oktató személyzet figyelmét ráirányítsa a radikalizálódás problémájára; rámutat arra, hogy a képzéseknek és a figyelemfelkeltő kampányoknak – az emberek védelme és radikalizálódásuk veszélyének elhárítása érdekében – elsődlegesen a korai beavatkozásra kell irányulniuk; ösztönzi a tagállamokat, hogy vezessenek be speciális képzést az oktató személyzet részére, és lássák el őket megfelelő eszközökkel, amelyek képessé teszik őket arra, hogy felismerjék az esetleges aggasztó viselkedésváltozásokat, felkutassák azokat a cinkosságon alapuló köröket, amelyek az utánzás révén erősítik a radikalizálódás jelenségét, és megfelelően viszonyuljanak azon fiatalokhoz, akikre vonzerőt gyakorolhat a terrorista szervezetek toborzó tevékenysége; továbbá arra bátorítja a tagállamokat, hogy fektessenek be az iskolák közelében működő azon speciális kapcsolattartó létesítményekbe – illetve nyújtsanak ezeknek pénzügyi támogatást –, amelyek lehetővé teszik a fiatalok, családjaik, tanáraik és az érintett szakértők számára, hogy részt vegyenek – a családok előtt is nyitott – tanterven kívüli tevékenységekben, beleértve a pszichológiai tanácsadást is; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy egyértelmű iránymutatások létezzenek ezen a területen, hogy ne veszélyeztessék a tanárok, a fiatalokkal dolgozó szakemberek és más olyan személyek elsődleges szerepét, akik figyelmének középpontjában elsősorban a célszemélyek lelki egyensúlya áll, hiszen a hatóságok túlzott beavatkozása kontraproduktív lehet;

34.  rámutat a tagállamok és a médiaismeret oktatásával foglalkozó szakemberek számára a „Kreatív Európa” program keretében kínálkozó lehetőségekre; emlékeztet arra, hogy az oktatás, a kultúra, a társadalmi tevékenységek és a sport területét érintő európai uniós programok kulcsfontosságú támogatást nyújtanak az egyenlőtlenségekkel szembeni fellépésre és a kirekesztődés megelőzésére irányuló tagállami erőfeszítésekhez; rámutat annak fontosságára, hogy az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerével összefüggésben új fellépéseket kell kidolgozni az európai értékek oktatáson belüli előmozdítása érdekében; ezért ragaszkodik egyebek mellett ahhoz, hogy az „Európa a polgárokért”, az Erasmus+ és a „Kreatív Európa” program keretében külön figyelmet fordítsanak a polgári értékek közvetítésére és gyakorlati érvényre juttatására;

35.  hangsúlyozza, hogy a radikalizálódás jelenségének mélyebb megértése és annak megelőzése érdekében kulcsfontosságú interkulturális párbeszédet kezdeményezni a különböző közösségekkel, vezetőkkel és szakértőkkel; hangsúlyozza, hogy minden vallási közösségre jelentős felelősség és feladat hárul a fundamentalizmus, a gyűlöletbeszéd és a terrorista propaganda ellensúlyozása terén; felhívja a tagállamok figyelmét a vallási vezetők – lehetőség szerint európai helyszínen történő – azzal kapcsolatos képzésének fontosságára, hogy miként előzhető meg, hogy Európában a vallásgyakorlás helyein gyűlöletre és erőszakos szélsőségességre uszítsanak, a képzés révén biztosítva azt is, hogy a vallási vezetők az európai értékeket vallják, továbbá rámutat a vallások és világnézetek, illetve a világi társadalom képviselőiként a börtönökben dolgozó személyek képzésének fontosságára; elismeri ugyanakkor, hogy bár az imahelyek működhetnek kapcsolattartási pontokként, a kiképzés és a toborzási folyamat nagy része informálisabb helyszíneken vagy az interneten történik;

36.  hangsúlyozza annak kiemelt fontosságát, hogy a radikalizálódás megelőzésében érintett valamennyi szereplő vállalja a maga felelősségét, helyi, országos, európai és nemzetközi szinten egyaránt; szoros együttműködés kialakítását ösztönzi a civil társadalom valamennyi szereplőjével nemzeti és helyi szinten, és nagyobb fokú együttműködést kér a helyi szereplők – pl. egyesületek és nem kormányzati szervezetek – között a terrorizmus áldozatai és családjuk, valamint a radikalizálódott személyek és családjuk támogatása érdekében; megfelelő képzések létrehozását kéri e helyi szereplők részére, és felszólít további pénzügyi támogatásukra; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a nem kormányzati szervezeteknek és a civil társadalmi szereplőknek biztosított finanszírozást el kell választani a terrorizmusellenes programok pénzügyi támogatásától;

37.  úgy véli, hogy a helyi és regionális szereplőknek döntő szerepet kell játszaniuk a saját községükre vagy környezetükre szabott projektek kialakításában, csakúgy, mint a társadalomtól eltávolodott és a terrorista radikális eszmék vonzásába került európai polgárok reintegrációjában; elengedhetetlennek tartja a frontvonalban dolgozók (tanárok, pedagógusok, rendőrök, gyermekvédelmi szakemberek és egészségügyi dolgozók) tudatosságának növelését, tájékoztatását és képzését a radikalizálódással szembeni helyi kapacitások erősítése érdekében; úgy véli, hogy a tagállamoknak támogatniuk kellene olyan intézmények létrehozását, amelyek célja a fiatalok segítése, vagy például a családokkal, az iskolákkal, a kórházakkal, az egyetemekkel stb. való kapcsolattartás; emlékeztet arra, hogy ilyen intézkedések csak hosszú távú társadalmi beruházási programok keretében hajthatók végre; megjegyzi, hogy az ilyen, nem kormányzati jellegű egyesületek és szervezetek kiváló eredményeket képesek elérni a radikális eszmék felé sodródó polgárok társadalmi visszailleszkedése terén;

38.  elengedhetetlennek tartja, hogy minden tagállamban hozzanak létre egy riasztási rendszert, amely támogatást tud nyújtani a családtagok és a közösség tagjai számára, vagy amelynek irányítása mellett gyorsan és egyszerűen jelenthetik, ha egy adott személyben olyan hirtelen viselkedésváltozást észlelnek, amely a terrorista radikalizálódás folyamatát jelezheti, vagy ha egy személy azért utazik el, hogy csatlakozzon egy terrorszervezethez; megjegyzi, hogy ezen a területen jó eredménnyel működnek a telefonos segélyvonalak, melyek lehetővé teszik annak bejelentését, ha egy családtag vagy barát a radikalizálódás jeleit mutatja, illetve támogatást nyújtanak a baráti körnek vagy családnak e destabilizáló állapot kezelésében; kéri, hogy a tagállamok vizsgálják meg egy ilyen rendszer létrehozásának lehetőségét;

39.  emlékeztet arra, hogy az iszlámellenesség felerősödése az Európai Unióban hozzájárul a muzulmánok társadalmi kirekesztéséhez, amely növelheti annak kockázatát, hogy a magukat kiszolgáltatottnak érző egyének erőszakos szélsőséges szervezetekhez csatlakozzanak; úgy véli másfelől, hogy az európai iszlámellenességet propaganda és toborzás céljából olyan szervezetek is manipulációs eszközként használják, mint az ISIS; ajánlja ezért egy európai keretrendszer elfogadását az iszlámellenesség leküzdésére irányuló nemzeti stratégiákra vonatkozóan, többek között hogy kezeljék a megkülönböztetést, amely akadályozza az oktatáshoz, a foglalkoztatáshoz és a lakhatáshoz való hozzáférést;

40.  rámutat arra, hogy a legfrissebb tanulmányok a radikalizálódott és terrorista szervezetek által toborzott nők számának emelkedéséről számolnak be, és rámutatnak a nők erőszakos szélsőségességben való szerepvállalására; úgy véli, hogy az EU-nak és a tagállamoknak a radikalizálódás megelőzésére és visszafordítására irányuló stratégiák kidolgozásánál legalább bizonyos fokig figyelembe kell venniük a nemi szempontokat is; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az olyan széles körű programokat, amelyek célja, hogy bátorítsa a fiatal nőket a nagyobb egyenlőségre irányuló törekvéseikben, és olyan támogató hálózatokat biztosítson, amelyeken keresztül biztonságosan hallathatják a hangjukat;

41.  kiemeli a nők szerepének fontosságát a radikalizálódás megelőzésében;

V.Az európai terrorista radikalizálódással kapcsolatos információcsere megerősítése

42.  újólag megerősíti elkötelezettségét az utas-nyilvántartási adatállományról (PNR) szóló uniós irányelv 2015 végéig történő véglegesítése iránt, valamint annak biztosítása iránt, hogy az összhangban legyen az alapvető jogokkal, és mentes legyen az ideológiai, vallási vagy etnikai megbélyegzésen alapuló diszkriminatív gyakorlatoktól, és teljes mértékben tiszteletben tartsa az uniós polgárok adatvédelmi jogait; emlékeztet azonban arra, hogy az uniós PNR-irányelv csak egy intézkedés lesz a sok közül a terrorizmus elleni küzdelem terén, valamint hogy a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem területén a külpolitikát, a szociálpolitikát, az oktatást, a bűnüldözést és az igazságszolgáltatást is felölelő holisztikus, ambiciózus és átfogó stratégiára van szükség az európai polgárok terrorista szervezetek általi toborzásának megakadályozásához;

43.  felhívja a Bizottságot, hogy növelje a radikalizálódás megelőzésével kapcsolatos uniós szakértelmet egy olyan európai hálózat létrehozásával, amely felhasználja a radikalizálódással foglalkozó uniós információs hálózat (RAN) és a polarizálódással és radikalizálódással foglalkozó szakpolitikai tervezői hálózat (Policy Planner's Network on Polarisation and Radicalisation – PPN) által nyújtott információkat, valamint a társadalomtudományok legkülönbözőbb területeire szakosodott szakértőktől érkező információkat;

44.  hangsúlyozza, hogy feltétlenül meg kell erősíteni a tagállami bűnüldöző hatóságok közötti, valamint a tagállamok és az illetékes ügynökségek közötti gyors és hatékony információcserét, különösen a Schengeni Információs Rendszer (SIS), a Vízuminformációs Rendszer (VIS), az Europol biztonságos információcsere-hálózati alkalmazása (SIENA), valamint az Europol radikalizálódott európai polgárok vonatkozásában felállított, „Utazók” elnevezésű fókuszpontja igénybevételének és az azokhoz való hozzájárulásnak az optimalizálása révén; hangsúlyozza, hogy a bűnüldöző hatóságok közötti információcsere megerősítése maga után vonja a tagállamok közötti bizalom erősödését, valamint az uniós szervek, például az Europol, az Eurojust és az Európai Rendőrakadémia (CEPOL) szerepének megerősítését és forrásokkal való megfelelő ellátásukat;

45.  kéri az EU-t, hogy a CEPOL által biztosított képzésekbe vegye fel a terrorista radikalizálódás problémakörét;

46.  rámutat egy olyan, az igazságszolgáltatásban dolgozók számára biztosított speciális európai képzés bevezetésének fontosságára, amely felhívja figyelmüket a radikalizálódás különféle formáira;

47.  hangsúlyozza, hogy a radikalizálódással és az európai polgárok terroristatoborzásával szembeni fellépéssel kapcsolatos tagállamok közötti együttműködés javításának az igazságügyi hatóságaik közötti és az Eurojusttal folytatott intenzív információcsere és együttműködés is elengedhetetlen része; megjegyzi, hogy a terrorizmussal gyanúsított személyekkel kapcsolatos bűnügyi nyilvántartásban szereplő információk jobb európai szintű cseréje lehetővé tenné azok gyorsabb felderítését, és megkönnyítené megfelelő nyomon követésüket, mind az EU-ból való távozásukkor, mind visszatérésükkor; ennek tükrében ösztönzi az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer (ECRIS) rendszer reformját és jobb felhasználását; sürgeti a Bizottságot, hogy értékelje az Európai Rendőrségi Nyilvántartási Indexrendszer (EPRIS) létrehozásának megvalósíthatóságát és hozzáadott értékét; hangsúlyozza, hogy az ilyen információk cseréje során tiszteletben kell tartani a nemzetközi szerződéseket és az uniós jogot, valamint az alapvető jogokat, és különösen a személyes adatok védelmének elvét, valamint hogy alapvetően fontos a biztonsági intézkedések hatékony demokratikus ellenőrzése;

48.  úgy véli, hogy a fegyverkereskedelem elleni küzdelmet az EU-nak a súlyos és szervezett nemzetközi bűnözés elleni küzdelemben prioritásként kell kezelnie; úgy véli, hogy tovább kell erősíteni az együttműködést az információcsere-mechanizmusok, valamint a tiltott fegyverek nyomonkövethetősége és megsemmisítése terén;

VI.A radikális terrorista magatartástól visszatartó intézkedések megerősítése

49.  meggyőződése, hogy az uniós polgárok radikalizálódásának és terrorista szervezetek általi toborzásának megelőzését célzó intézkedések teljes mértékben csak akkor lesznek hatékonyak, ha ezeket hatékony, visszatartó erejű és világos büntetőjogi szankciók arzenálja kíséri valamennyi tagállamban; úgy véli, hogy a terrorista szervezetek oldalán külföldön végrehajtott terrorcselekmények tényleges bűncselekménnyé nyilvánításával a tagállamok felvértezik magukat az európai polgárokat érintő terrorista radikalizálódás megszüntetéséhez szükséges eszközökkel, ugyanakkor teljes mértékben kihasználják a büntetőügyek területén folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködést szolgáló meglévő uniós eszközöket; úgy véli, hogy a bűnüldöző és az igazságügyi hatóságoknak (bíráknak és ügyészeknek) megfelelő kapacitással kell rendelkezniük e cselekmények megelőzéséhez, felderítéséhez és szankcionálásához, és azoknak megfelelő és folyamatos képzést kell biztosítani a terrorizmussal összefüggő bűncselekményekkel kapcsolatban;

50.  kéri az Eurojust Koordinációs Központja kapacitásainak megerősítését, mivel annak kulcsszerepet kell játszania a tagállami igazságügyi hatóságok bizonyítékgyűjtésre irányuló közös fellépéseinek előmozdítása terén, és javítania kell a terrorizmussal kapcsolatos bűncselekményekre vonatkozó büntetőeljárások hatékonyságát; e tekintetben úgy véli, hogy jobban ki kellene használni a közös nyomozócsoportok eszközét, mind a tagállamok között, mind pedig a tagállamok és olyan harmadik országok között, amelyekkel az Eurojust együttműködési megállapodásokat kötött;

51.  megállapítja, hogy az európai polgárok, illetve az Unió területén tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok által harmadik országokban elkövetett terrorcselekmények elleni igazságügyi fellépés megköveteli, hogy lehetőség legyen harmadik országokban bizonyításfelvételre, az emberi jogok teljes körű tiszteletben tartása mellett; ezért kéri az EU-t, hogy az Unión kívüli bizonyításfelvétel megkönnyítése érdekében igyekezzen bírósági és bűnüldözési együttműködési megállapodásokat kötni harmadik országokkal, kikötve, hogy a vonatkozó szigorú jogi előírásokat és eljárásokat, a jogállamiságot, valamint a nemzetközi jogot és az alapvető jogokat – igazságügyi hatósági felügyelet alatt – minden félnek tiszteletben kell tartania; emlékeztet ezért arra, hogy a bizonyításfelvételt, a kihallgatást és más hasonló nyomozati technikai eljárásokat szigorú jogi normák keretein belül kell lefolytatni, és azoknak összhangban kell lenniük az uniós jogszabályokkal, elvekkel és értékekkel, valamint a nemzetközi emberi jogi normákkal; ezzel összefüggésben figyelmeztet arra, hogy a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód alkalmazását, a bírósági eljárás nélküli kiadatást és az emberrablást a nemzetközi jog tiltja, és ezeket nem szabad az EU területén belül, illetve az EU területén kívül uniós állampolgárok által elkövetett bűncselekmény bizonyítékainak gyűjtése céljából alkalmazni;

52.  üdvözli, hogy a terrorizmus elleni küzdelemre irányuló európai erőfeszítésekben való szerepvállalási képesség fokozása és a megfelelő helyi hatóságokkal való hatékonyabb kapcsolattartás érdekében biztonsági, illetve a terrorizmus elleni küzdelemmel foglalkozó szakértőket vonnak be a leginkább érintett uniós küldöttségekbe, valamint tovább bővítik a terrorizmus elleni küzdelemhez szükséges kapacitást az Európai Külügyi Szolgálatban (EKSZ);

53.  ösztönzi ezért együttműködési megállapodások megkötését az Eurojust és harmadik országok között, az USA-val, Norvégiával és Svájccal már megkötött ilyen megállapodás nyomdokain, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a nemzetközi emberi jogi normák, valamint az adatvédelemre és a magánélet védelmére vonatkozó uniós szabályok teljes körű betartását; rámutat, hogy e megállapodásokat első körben a terrorizmus által szintén súlyosan érintett országokkal – például a MENA-országokkal – kell megkötni; emellett úgy véli, hogy az Eurojusthoz delegált összekötő ügyészeknek a megfelelő országokban, különösen a déli szomszédságban történő bevetése elősegítené a fokozott információcserét, és lehetővé tenné a terrorizmus elleni hatékony küzdelem érdekében – az emberi jogok tiszteletben tartásával – folytatott jobb együttműködést;

VII.Terrorista szervezetek által toborzott radikalizálódott uniós polgárok kiutazásának megelőzése és felkészülés a visszatérésükre

54.  ismételten hangsúlyozza, hogy az EU-nak sürgősen meg kell erősítenie a külső határellenőrzést, az alapvető jogok teljes mértékű tiszteletben tartása mellett; hangsúlyozza, hogy az EU-ba és az EU-ból való be- és kilépést nem lehet hatékonyan nyomon követni, hacsak a tagállamok nem hajtják végre az Európai Unió külső határain előírt szisztematikus és kötelező ellenőrzéseket; felhívja a tagállamokat, hogy megfelelően használják fel a meglévő eszközöket, mint például a SIS-t és a VIS-t, többek között az ellopott, elvesztett és hamisított útlevelek esetében is; úgy véli továbbá, hogy e célból a schengeni határ-ellenőrzési kódex jobb végrehajtását az EU egyik prioritásaként kell kezelni;

55.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak szisztematikus hozzáférést a határőrök számára az Europol információs rendszeréhez, amely információkat tartalmazhat a terrorizmussal gyanúsított személyekről, a külföldi harcosokról és a gyűlöletet szító prédikátorokról;

56.  felszólítja a tagállamokat, hogy osszák meg egymás között a kiutazás és visszatérés ellenőrzésével és a polgárok pénzeszközeinek befagyasztásával kapcsolatos bevált gyakorlataikat, amelyeket azzal összefüggésben alkalmaznak, hogy megakadályozzák a polgárok részvételét a harmadik országbeli konfliktustérségekben zajló terrorista tevékenységekben, illetve felkészüljenek az Unióba való visszatérésükre; különösen hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak lehetőséget kellene adni arra, hogy az illetékes igazságügyi hatóság kérésére – nemzeti jogszabályaikkal összhangban, és maradéktalanul tiszteletben tartva az arányosság elvét – bevonják a terrorista szervezetekbe belépni szándékozó európai polgárok útlevelét; úgy véli, hogy az alapvető jogok közé tartozó szabad mozgáshoz való jog korlátozásáról kizárólag azt követően születhet döntés, hogy az igazságügyi hatóság megfelelően értékelte az intézkedés szükségességét és arányosságát; támogatja továbbá, hogy a terrorcselekményekben szerepet vállaló, terrorizmussal gyanúsítható személyek ellen Európába való visszatérésüket követően büntetőeljárás induljon;

57.  kéri, hogy az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (UNDP) által jóváhagyott finanszírozási mechanizmusba befizetett nemzetközi hozzájárulásokat a Dáis ellenőrzése alól visszavett területek azonnali stabilizálására használják fel;

58.  felszólítja az alelnököt/főképviselőt és a Tanácsot, hogy egyértelmű nyilatkozatban ítéljék el, hogy a Perzsa-öböl térségéből egyes kormányok és befolyásos egyének egy évtizede pénzügyi és ideológiai támogatást nyújtanak szélsőséges iszlamista mozgalmaknak; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a harmadik országokkal fenntartott uniós kapcsolatokat annak érdekében, hogy hatékonyabb küzdelmet folytathasson a terrorizmus anyagi és nem anyagi jellegű támogatása ellen; emlékeztet arra, hogy az európai szomszédságpolitika (ENP) jelenlegi felülvizsgálata keretében – a jogállamiság tiszteletben tartása mellett – meg kell erősíteni azon ENP-eszközök biztonsági dimenzióját és kapacitását, amelyek hozzájárulnak a partnerek ellenálló képességének és a saját biztonságukról való gondoskodáshoz szükséges kapacitásaik fejlesztéséhez;

59.  emlékeztet arra, hogy a meglévő eszközök – például a SIS, a SIS II és a VIS-rendszer, az Interpol SLTD-rendszere és az Europol „Utazók” elnevezésű fókuszpontja – megfelelő végrehajtása az első lépés a külső határok megerősítése felé, melynek célja azon uniós polgárok és EU-ban tartózkodó külföldiek azonosítása, akik terrorcselekmények elkövetése, terrorista kiképzésen való részvétel, illetve a terrorista szervezetek nevében nem hagyományos fegyveres konfliktusokban való részvétel céljából konfliktusövezetekbe utaznak ki vagy térnek onnan vissza; sürgeti a tagállamokat, hogy javítsák a külföldi harcosoknak vélt egyének nyomon követését célzó együttműködést és információmegosztást az EU külső határain lévő tagállamokkal;

60.  felszólítja a tagállamokat, hogy minden külföldi harcost helyezzenek bírói felügyelet, adott esetben őrizet alá Európába való visszatérésükkor, egészen a megfelelő büntetőeljárás lefolytatásáig;

61.  határozott meggyőződése, hogy a terrorizmus és radikalizálódás terén hozott minden politikai döntésnek egyesítenie kell az uniós politika belső és külső dimenzióinak szakértelmét és eszközeit; e tekintetben úgy véli, hogy egy ilyen holisztikus megközelítés alapján megtervezhetők az EU-ban és szomszédságában a terrorizmus és a terroristatoborzás leküzdését célzó megfelelő intézkedések; sürgeti ezért a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy az alelnök/főképviselő és a Bizottság első alelnökének irányítása alatt és a terrorizmus elleni küzdelem uniós koordinátorának támogatásával dolgozzanak együtt egy olyan szakpolitikai megközelítés kialakításán, amely hatékonyan kapcsolja össze a szociálpolitikai eszközöket (többek között a foglalkoztatást, az integrációt és a megkülönböztetésmentességet), a humanitárius segítségnyújtást, a fejlesztést, a konfliktusrendezést, a válságkezelést, a kereskedelem-, energia- és olyan egyéb politikákat, amelyeknek belső és külső dimenziója is lehet;

VIII. Az EU belső és külső biztonsága közötti kapcsolatok megerősítése

62.  hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú az Unió számára, hogy amikor csak lehetséges, szoros együttműködést alakítson ki a harmadik országokkal, mindenekelőtt a tranzit-, illetve célországokkal az uniós jogok, elvek és értékek tiszteletben tartása terén, annak érdekében, hogy azonosítani tudja azokat az uniós polgárokat és EU-ban tartózkodó külföldieket, akik terrorista szervezetek oldalán terrorcselekmények elkövetése céljából kiutaznak az EU-ból vagy e tevékenységet követően oda visszatérnek; hangsúlyozza továbbá a radikalizálódás és a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos politikai párbeszéd és közös cselekvési tervek megerősítésének fontosságát a kétoldalú kapcsolatok keretében, valamint az Afrikai Unióhoz és az Arab Ligához hasonló regionális szervezetek viszonylatában;

63.  megjegyzi, hogy Mogherini főképviselő/alelnök támogatni szeretné a radikalizálódás megelőzésére irányuló projekteket a harmadik országokban, többek között Jordániában, Libanonban, Irakban, valamint a Maghreb-országokban és a Száhil övben, ahogyan az az Európai Tanács 2015. február 12-i ülését követően hozott intézkedések végrehajtásáról szóló jelentésben is szerepel; hangsúlyozza, hogy most gondoskodni kell arról, hogy e projektek mihamarabb megkapják a szükséges finanszírozást;

64.  felszólítja az Uniót, hogy fokozza a regionális partnerekkel folytatott együttműködését a fegyverkereskedelem megfékezése terén, különösen a terrorizmus kiindulási országait megcélozva, és kövesse szorosan nyomon az olyan fegyverexportokat, amelyeket a terroristák saját javukra fordíthatnak; szorgalmazza továbbá a külpolitikai eszközök megerősítését, valamint a harmadik országokkal való együttműködést a terrorista szervezetek finanszírozásának megakadályozása érdekében, felhívja a figyelmet a G20-ak 2015. november 16-i csúcstalálkozójának következtetésére, mely felszólítja a Pénzügyi Akció Munkacsoportot (FATF), hogy gyorsabban és hatékonyabban lépjen fel a terrorista szervezetek finanszírozásának megakadályozásával kapcsolatban;

65.  ösztönzi az Uniót, hogy a biztonság, illetve a terrorizmus elleni küzdelem területén folytasson célzott és intenzívebb párbeszédet Algériával, Egyiptommal, Irakkal, Izraellel, Jordániával, Marokkóval, Libanonnal, Szaúd-Arábiával, Tunéziával és az Öböl-menti Együttműködési Tanáccsal, többek között a terrorista tevékenységek támogatásában való múltbeli vagy jelenlegi állami részvételt illetően; úgy véli, hogy az Általános Ügyek Tanácsának 2014. decemberi következtetéseivel összhangban ki kell szélesíteni a Törökországgal való együttműködést is;

66.  felszólítja a Tanácsot, hogy az Unió déli szomszédságában kialakuló biztonsági helyzet függvényében folyamatosan vizsgálja felül és dolgozza át a Szíria és Irak vonatkozásában 2015. március 16-án elfogadott, a terrorizmus elleni küzdelemre irányuló, illetve a külföldi harcosok kérdésének megoldását célzó uniós regionális stratégiát csakúgy, mint a Bizottság RAN-hálózatához hasonló megelőző és egyéb kezdeményezéseket; felszólítja továbbá a tagállamokat, hogy támogassák a kölcsönös tiszteletet és megértést, amelyek alapvető fontosságúak a terrorizmus elleni küzdelemben az Unióban és tagállaiban, illetve a harmadik országokban egyaránt;

67.  meggyőződése, hogy a megerősített együttműködés megvalósítása érdekében a Bizottságnak, és különösen az EKSZ-nek külön gondot kell fordítania a terrorizmus elleni küzdelemmel, a nem hagyományos fegyveres konfliktusokkal és a radikalizálódással kapcsolatos szakértelem növelésére és javítására, valamint a nyelvi készségek erősítésére és diverzifikálására, különös tekintettel az arab, az urdu, az orosz és a mandarin nyelvre, tekintettel arra, hogy e nyelvi készségek terén komoly hiány van az európai információs és hírszerzési szolgálatoknál; kiemelten fontosnak tartja, hogy a terrorizmus, a radikalizálódás és az erőszak elleni küzdelemre való uniós felhívás az EU határain túl is hallható legyen, de ehhez látványos és hatékony kommunikációs stratégiai fellépésre van szükség;

68.  támogatja a nagyobb mértékű nemzetközi együttműködést és a nemzeti hírszerző szolgálatok közötti információmegosztást a radikalizálódás és a toborzás kockázatának kitett és dzsihádista és egyéb szélsőséges csoportokhoz való csatlakozás céljából kiutazó uniós polgárok azonosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a Közel-Kelet, Észak-Afrika (MENA) és a Nyugat-Balkán országait támogatni kell a külföldi harcosok áramlásának megfékezésére irányuló erőfeszítéseikben, és meg kell akadályozni, hogy a dzsihádista szervezetek kihasználják a határaikon belüli politikai instabilitást;

69.  elismeri, hogy a radikalizálódás és a terrorista hálózatok által folytatott tagtoborzás globális jelenség; ezért úgy ítéli meg, hogy a jelenségre adott válasz sem lehet csak helyi vagy európai szintű, hanem azt nemzetközi szinten is meg kell valósítani; ezért a toborzó hálózatok azonosítása, valamint az érintett országok határai biztonságának megerősítése érdekében fokozni kell a harmadik országokkal való együttműködést; újból kijelenti továbbá, hogy a diplomáciai és politikai párbeszéden és a hírszerzési együttműködésen keresztül fokozni kell az együttműködést a hasonló kihívásokkal szembenéző kulcsfontosságú partnerországokkal;

70.  hangsúlyozza, hogy a terrorfenyegetés globális kiterjedése olyan hatékony és közös nemzetközi választ igényel, amely egyértelműen megakadályozza a békét és nemzetközi biztonságot veszélyeztető országok irányába folytatott fegyverkedeskedelmet;

71.  üdvözli, hogy a Bizottság 2015 áprilisában 10 millió eurós keretet különített el egy olyan program finanszírozására, amelynek célja a partnerországok támogatása a Száhil-Maghreb térségen belüli radikalizálódással szembeni küzdelemben és az észak-afrikai, közel-keleti és nyugat-balkáni külföldi harcosok áramlásának visszaszorításában (egy 5 millió eurós első részlet technikai segítségnyújtás finanszírozására szolgál az igazságügyi személyzet kapacitásainak a külföldi harcosokat vagy potenciális külföldi harcosokat érintő ügyekben való nyomozás, eljárás és ítélethozatal terén történő erősítésére irányulóan; egy második 5 millió eurós részlet a Száhil-Maghreb térségen belüli radikalizálódással szembeni programokat hivatott finanszírozni), kiemeli, hogy fontos ezen alapok megfelelő felhasználásának szigorú ellenőrzése annak biztosítása érdekében, hogy ne támogassanak hittérítéshez, indoktrinációhoz és egyéb szélsőséges célokhoz kapcsolódó projekteket;

IX.A bevált gyakorlatok cseréjének előmozdítása a radikalizálódás megszüntetése terén

72.  úgy véli, hogy az európai polgárok radikalizálódásának és terrorista szervezetek általi toborzásának megelőzésére vonatkozó átfogó politika bevezetése nem valósítható meg, ha nem kísérik azt a radikalizálódás felszámolására és a befogadás előmozdítására irányuló proaktív szakpolitikák; ezért felhívja az Uniót, hogy a radikalizálódás visszafordítására irányuló struktúrák kiépítése terén támogassa a bevált gyakorlatok tagállamok közötti, valamint az ebben már tapasztalattal rendelkező és kedvező eredményeket felmutató harmadik országokkal történő cseréjét, az európai polgárok és az EU-ban jogszerűen tartózkodó nem uniós állampolgárok Unióból való kiutazásának megakadályozása, illetve visszatérésük nyomon követése érdekében; emlékeztet arra, hogy támogatást kell nyújtani az ilyen személyek családjainak is;

73.  javasolja a tagállamoknak, hogy vegyék fontolóra mentorok vagy tanácsadó asszisztensek alkalmazását a konfliktusövezetekből Európába visszatérő és a helyszínen átélt borzalmak miatt kiábrándult európai polgárok radikális szemléletének enyhítésére irányuló folyamatban, ezáltal megfelelő programok segítségével előmozdítva a társadalomba való visszailleszkedésüket; hangsúlyozza, hogy ezen a téren javítani kell a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét; hangsúlyozza, hogy a mentoroknak készen kell állniuk arra, hogy megfelelő képzések révén hozzájáruljanak az egyedi programokhoz;

74.  egy uniós szintű strukturált tájékoztató kampány elindítását sürgeti, amely felhasználja azon korábbi európai „külföldi harcosok” eseteit, akiket már sikerült „kigyógyítani” a radikális nézeteikből, és akiknek traumatikus élményei segítenek felfedni a terrorista szervezetekhez – közöttük az Iszlám Államhoz – való csatlakozás velejéig romlott és megtévesztő vallási dimenzióját; bátorítja tehát olyan platformok kialakítását a tagállamokban, amelyek lehetővé teszik e volt harcosokkal való találkozást és párbeszédet; hangsúlyozza ezenkívül, hogy a terrorizmus áldozataival való személyes kapcsolat megteremtése is hatékony módszer lehet a radikális propaganda szentségéhez vagy ideológiai jelentőségéhez fűződő mítosz eloszlatására; javasolja, hogy ezt a kampányt használják segédeszközként a börtönökben, iskolákban, valamint a megelőzést és rehabilitációt végző valamennyi intézményben folytatott, a radikális nézetek felszámolására irányuló munka során; kéri továbbá a Bizottságot, hogy – különösen pénzügyi tekintetben – támogassa, valamint hangolja össze a nemzeti tájékoztató kampányokat;

X.A terrorista hálózatok felbomlasztása

75.  hangsúlyozza, hogy a pénzmosás, az adóelkerülés és más pénzügyi bűncselekmények néhány esetben a terrorizmus olyan fő finanszírozási forrásai, amelyek veszélyeztetik belső biztonságunkat, ezért az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények felderítését és az ellenük folytatott küzdelmet prioritásként kell kezelni;

76.  hangsúlyozza, hogy az olyan terrorista szervezetek, mint például az Iszlám Állam/a Dáis és a Dzsabhat an-Nuszra jelentős pénzügyi forrásokat szereztek Irakban és Szíriában olajcsempészetből, lopott áruk értékesítéséből, emberrablásból és zsarolásból, bankszámlák lefoglalásából és régiségcsempészetből; ezért sürgeti az ehhez a feketepiachoz hozzájáruló országok és közvetítők azonosítását és tevékenységük azonnali beszüntetését;

77.  támogatásáról biztosítja azokat az intézkedéseket, amelyek célja a terrorista szervezetek belülről történő meggyengítése, valamint az európai polgárokra és az EU-ban jogszerűen tartózkodó nem uniós állampolgárokra jelenleg gyakorolt potenciális befolyásuk csökkentése; arra ösztönzi a Bizottságot és az illetékes ügynökségeket, hogy találjanak módot a terrorista hálózatok felbomlasztására és azok finanszírozási módjának felderítésére; e célból jobb együttműködésre szólít fel a tagállamok pénzügyi hírszerző egységei között, és kéri a pénzmosás elleni jogszabálycsomag gyors átültetését és végrehajtását; bátorítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő rendeletjavaslatot terrorizmus pénzügyi támogatására szolgáló csatornák felderítésére és ellehetetlenítésére, valamint a terrorszervezetek finanszírozási módjai elleni fellépésre vonatkozóan; felhívja ezért a Bizottságot, hogy értékelje újra egy közös európai rendszer létrehozását, melynek célja a terrorizmus finanszírozásának felderítése; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy vezessenek be a legmagasabb szintű átláthatóságot biztosító követelményeket az EU-ban és a nem átlátható joghatóságokban működő minden olyan vállalati struktúra tényleges tulajdonosaival kapcsolatos információkhoz való hozzáférés terén, amelyek a terrorista szervezetek finanszírozásának eszközei lehetnek;

78.  üdvözli az európai biztonsági stratégia közelmúltbeli elfogadását, amely fontos lépéseket javasol – pl. az Europolon belül az Európai Terrorelhárítási Központ létrehozását – a terrorizmus és a radikalizálódás elleni küzdelem fokozása érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy teljes körűen használják ki a rendelkezésre álló intézkedéseket, és felhívja a Bizottságot, hogy rendeljen elegendő pénzügyi és emberi erőforrást a javasolt intézkedéseinek eredményes megvalósításához;

79.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy a 91/477/EGK tanácsi irányelv felülvizsgálata révén sürgősen vizsgálja felül a lőfegyverekre vonatkozó uniós jogszabályokat a nemzeti rendőri erők és nyomozó hatóságok abbéli szerepének megkönnyítése érdekében, hogy felfedjék a feketepiacon és a sötét weben folyó fegyverkereskedelmet és küzdjenek ellene, felhívja továbbá a Bizottságot, hogy terjesszen elő a lőfegyverek hatástalanítására vonatkozó normákat, amelyek biztosítják, hogy a hatástalanított lőfegyverek visszafordíthatatlanul használhatatlanok legyenek;

80.  harmonizált megközelítést kér az online és offline gyűlöletbeszéd bűncselekményének fogalommeghatározásával kapcsolatban, mely tényállás abban merül ki, hogy radikálisok az alapvető jogok semmibe vételére és megsértésére uszítanak másokat; javasolja, hogy ezt a konkrét bűncselekményt emeljék be a vonatkozó tanácsi kerethatározatokba;

81.  felszólítja a tagállamokat, hogy vállaljanak részt a külső pénzáramlások nyomon követhetőségét célzó erőfeszítésekben, és tegyék átláthatóvá az egyes Öböl-menti országokkal fenntartott kapcsolataikat a terrorizmus és a fundamentalizmus afrikai, közel-keleti, sőt, egyes európai szervezetektől érkező finanszírozásának felderítésére irányuló együttműködés megerősítése céljából; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy működjenek együtt az olaj feketepiacának felszámolásában, amely jelentős bevételt biztosít a terrorista szervezeteknek; meggyőződése, hogy a tagállamoknak habozás nélkül korlátozó intézkedéseket kellene foganatosítaniuk azon magánszemélyekkel és szervezetekkel szemben, amelyekről hitelt érdemlően bebizonyosodik, hogy finanszírozás nyújtásával vagy egyéb módon támogattak terrorista szervezeteket;felszólítja a tagállamokat, hogy vállaljanak részt a külső pénzáramlások nyomon követhetőségét célzó erőfeszítésekben, és tegyék átláthatóvá az egyes Öböl-menti országokkal fenntartott kapcsolataikat a terrorizmus és a fundamentalizmus afrikai, közel-keleti, sőt, egyes európai szervezetektől érkező finanszírozásának felderítésére irányuló együttműködés megerősítése céljából; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy működjenek együtt az olaj feketepiacának felszámolásában, amely jelentős bevételt biztosít a terrorista szervezeteknek; meggyőződése, hogy a tagállamoknak habozás nélkül korlátozó intézkedéseket kellene foganatosítaniuk azon magánszemélyekkel és szervezetekkel szemben, amelyekről hitelt érdemlően bebizonyosodik, hogy finanszírozás nyújtásával vagy egyéb módon támogattak terrorista szervezeteket;

82.  határozottan elutasítana minden arra irányuló próbálkozást, hogy töröljék a jelentés azon részeit, amelyek a terrorizmus és a szélsőségesség ellen saját jogukon folytatott küzdelmet helyezik középpontba; úgy véli, hogy nem segít, sőt árthat a radikalizálódás, illetve az annak megnyilvánulásai elleni küzdelem közötti kapcsolat megtörése; felszólítja a Tanácsot, hogy hozza létre az európai dzsihádisták és a dzsihádista terrorcselekmény elkövetésével vádolt személyek feketelistáját;

o
o   o

83.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, az uniós tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Nemzetek Szervezetének, az Európa Tanácsnak, az Afrikai Uniónak, valamint az Unió a Mediterrán Térségért, az Arab Liga és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet tagállamainak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0384.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0102.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0032.


Az Európai Unió 2014–2020-as munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiai kerete
PDF 496kWORD 175k
Az Európai Parlament 2015. november 25-i állásfoglalása az Európai Unió munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos 2014–2020-as stratégiájáról (2015/2107(INI))
P8_TA(2015)0411A8-0312/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak preambulumára, valamint 3. és 6. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 3., 6., 9., 20., 151., 152., 153., 154., 156., 159. és 168. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 1., 3., 27., 31., 32. és 33. cikkére,

–  tekintettel az 1996. május 3-i Európai Szociális Chartára, és különösen annak I. részére, valamint II. részének 3. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) célkitűzéseiről és céljairól szóló, 1944. május 10-i Philadelphiai Nyilatkozatra,

–  tekintettel a munkahelyi egészségvédelem és biztonság területére vonatkozó ILO-egyezményekre és -ajánlásokra,

–  tekintettel az Európai Unió 2014–2020-as munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiai keretéről szóló 2015. február 27-i tanácsi következtetésekre (6535/15), és az „Új munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági program a jobb munkakörülmények érdekében” című, 2015. október 5-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a népegészségre és a munkahelyi egészségre és biztonságra vonatkozó közösségi statisztikáról szóló, 2008. december 16-i 1338/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelvre (keretirányelv)(2) és annak egyedi irányelveire(3),

–  tekintettel a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a gyakorlati megvalósításra vonatkozó jelentések egyszerűsítése és ésszerűsítése érdekében a 89/391/EGK tanácsi irányelv, az abban említett egyedi irányelvek, valamint a 83/477/EGK, 91/383/EGK, 92/29/EGK és 94/33/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2007. június 20-i 2007/30/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel az EU munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos 2014–2020-as stratégiájáról szóló bizottsági közleményre (COM(2014)0332),

–  tekintettel „A munka minőségének és termelékenységének javítása: a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégia 2007–2012 között” című bizottsági közleményre (COM(2007)0062),

–  tekintettel a „Megújított szociális menetrend: Lehetőségek, hozzáférés és szolidaritás a XXI. századi Európában” című bizottsági közleményre (COM(2008)0412),

–  tekintettel a szociális partnerek által elfogadott, a munkahelyi stresszről szóló megállapodás megvalósításáról szóló bizottsági jelentésre (SEC(2011)0241),

–  tekintettel az „EURÓPA 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című közleményre (COM(2010)2020), és annak fő célkitűzésére, amely szerint a foglalkoztatási rátát az évtized végére az Európai Unióban 75%-ra kell növelni, egyrészt a nők és az idősebb munkavállalók nagyobb mértékű foglalkoztatása, másrészt a migránsok fokozottabb munkaerő-piaci integrációja révén,

–  tekintettel a megfelelő, biztonságos és fenntartható európai nyugdíjak menetrendjéről szóló bizottsági fehér könyvre (COM(2012)0055),

–  tekintettel „Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést szolgáló Európa 2020 stratégia végrehajtásának áttekintése” című bizottsági közleményre (COM(2014)0130),

–  tekintettel a 2015. évi növekedési jelentésre (COM(2014)0902) és a közös foglalkoztatási jelentésre (COM(2014)0906),

–  tekintettel a munkahelyi zaklatásról szóló 2001. szeptember 20-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a munkahelyi zaklatásról és erőszakról szóló európai keretmegállapodásról történő értesítésről szóló, a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett bizottsági közleményre (COM(2007)0686),

–  tekintettel a munkahelyi biztonság és egészségvédelem elősegítéséről szóló, 2005. február 24-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett ajánlásokat is tartalmazó, az európai egészségügyi dolgozóknak a tűszúrás által okozott sérülésekből adódó, vér útján terjedő fertőzéssel szembeni védelméről szóló, 2006. július 6-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a mindenki számára biztosítandó tisztességes munka ösztönzéséről szóló, 2007. május 23-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, 2007–2012 közötti közösségi stratégiáról szóló, 2008. január 15-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a „Vállalati társadalmi felelősségvállalás a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című, 2009. március 26-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel az egészségre és a munkabiztonságra vonatkozó, 2007–2012 közötti európai stratégia középtávú értékeléséről szóló, 2011. december 15-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel az azbeszttel kapcsolatos foglalkozás-egészségügyi kockázatokról és minden létező azbeszt felszámolásának kilátásairól szóló 2013. március 14-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel „a hathatós munkaügyi ellenőrzések: az európai munkakörülmények javítására irányuló stratégia” című, 2014. január 14-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. december 11-i és a Régiók Bizottságának 2012. február 12-i, az Európai Unió 2014–2020-as munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiai keretéről szóló bizottsági közleményről szóló véleményére,

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a mentális egészségről és jólétről szóló, 2013-ban kezdeményezett együttes uniós fellépésre,

–  tekintettel a „gondolkozz először kicsiben” elvre és az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagra,

–  tekintettel az EU-OSHA „Egészséges munkahelyek – Kezeljük a stresszt” elnevezésű jelenlegi kampányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0312/2015),

A.  mivel a jó fizikai és a mentális egészséget védő jó munkakörülmények az egyes munkavállalók olyan alapvető(16) jogát képezik, amely önmagában véve is pozitív értéket képvisel;

B.  mivel a gazdasági válság fokozta a munkahelyek bizonytalanságát és az atipikus foglalkoztatás arányát, valamint csökkentette a vállalatok, és különösen a kkv-k jövedelmét; mivel emiatt nem szabadna szem elől téveszteni a munkahelyi egészség és biztonság jelentőségét, valamint az előírások be nem tartásából eredő munkahelyi balesetek magas társadalmi és egyéni költségeit;

C.  mivel a munkahelyi biztonság és egészségvédelem a társadalom alapvető érdeke, valamint olyan befektetés, amely pozitív hatással van a vállalatok termelékenységére és versenyképességére, és fokozza a szociális biztonsági rendszerek fenntarthatóságát, és lehetővé teszi, hogy az emberek jó egészségben dolgozhassanak a törvényben előírt nyugdíjkorhatár eléréséig; mivel a munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések jelentős társadalmi terhet jelentenek, és a munkahelyi egészségvédelem és biztonság egész Európában való javítása hozzájárulhat a gazdasági fellendüléshez és az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez, ami különösen azért fontos, mert e stratégia keretében eddig csak kevés előrelépést értek el a 20–64 éves korosztály 75%-os foglalkoztatását kitűző cél elérése tekintetében;

D.  mivel a foglalkozási kockázatok megelőzése, valamint a munkavállalók egészségének és biztonságának munkahelyi védelme kulcsfontosságú ahhoz, hogy javuljanak a munkakörülmények és ezáltal javuljon a munkavállalók egészségének védelme, ami pedig jelentős társadalmi és gazdasági előnyöket biztosít az érintett munkavállaló és a társadalom egészére számára egyaránt; mivel az EU 28 tagállamában a rendszeres kockázatértékelést végző vállalatok 90%-a erre a munkahelyi egészségvédelem és biztonság kezelésének hasznos módjaként tekint(17);

E.  mivel az EUMSZ 153. cikke megállapítja, hogy a munkavállalók egészségének és biztonságának védelme érdekében az Unió támogatja és kiegészíti a tagállamok tevékenységeit, különösen a munkakörnyezet javítása területén;

F.  mivel az EU lakosságának öregedése a tagállamok előtt álló egyik legfontosabb kihívás; mivel a várható élettartam tekintetében jelentősek az egyenlőtlenségek a társadalmi és foglalkozási kategóriák, illetve a munka nehézségi foka függvényében; mivel a váz- és izomrendszeri megbetegedéseken (MSD) túlmenően az 55 évnél idősebb munkavállalók különösen érzékenyek a rákos megbetegedésekre, a szívbetegségekre, a légzőszervi betegségekre és az alvászavarra(18); mivel az egészségben eltöltött életévek mutatója a nők esetében 1,1 évvel, a férfiak esetében pedig 0,4 évvel csökkent 2010 és 2013 között, ami hangsúlyozza, hogy növelni kell az egészségben eltöltött várható élettartamot, hiszen ez több ember számára tenné lehetővé a munkaerőpiacon maradást a törvényben meghatározott nyugdíjkorhatár eléréséig;

G.  mivel a munkavégzéshez kapcsolódóan a különböző rákos megbetegedések jelentik az elsődleges halálokot(19), a szív- és érrendszeri, valamint légzőszervi betegségek pedig a másodikat, miközben munkahelyi balesetek miatt csak elhanyagolható számú elhalálozásra kerül sor; mivel a krónikus egészségügyi problémák, mint például a váz- és izomrendszeri megbetegedések (MSD), széles körben elterjedtek az Európai Unióban, korlátozhatják az emberek foglalkoztathatóságát(20), és mivel alapvető fontosságú a veszélyeztetett munkavállalók korai azonosítása;

H.  mivel a vállalatoknak a jó közérzetet, a minőségi munkakörnyzetet és a termelékenységet előmozdító munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági politikákból eredő adminisztratív terhei és közvetlen költségei lényegesen alacsonyabbak, mint az uniós szabályozási keret révén megelőzendő foglalkozási megbetegedésekkel és balesetekkel kapcsolatos kiadások(21); mivel néhány tanulmány szerint a vállalatok számára jelentős haszonnal járhatnak az e téren eszközölt befektetések(22);

I.  mivel a halálos kimenetelű munkahelyi sérülések aránya, illetve azon munkavállalók aránya tekintetében, akik szerint testi és szellemi egészségük és biztonságuk a munkájuk miatt veszélyben van, jelentős különbségek vannak az egyes a tagállamok(23) és az egyes gazdasági ágazatok között is, ami kiemeli, hogy nagyobb hangsúlyt kell helyezni a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó jogszabályok végrehajtására és érvényesítésére, hiszen ez fontos elem a munkavállalók egészségének és termelékenységének védelmében;

J.  mivel konkrétan a munkahelyi stressz és általánosságban a pszichoszociális kockázatok egyre nagyobb problémát jelentenek a munkavállalók és a munkaadók számára szerte az EU-ban, és a munkavállalók közel fele úgy véli, hogy a munkahelyükön jelen vannak ezek a problémák; mivel a munkahelyi stressz hozzájárul a munkahelyi hiányzásokhoz, hátrányosan befolyásolja a termelékenységet, továbbá ennek a jelenségnek tudható be az évente kieső munkanapok fele; mivel tagállamonként változik, hogy milyen intézkedéseket hoznak a pszichoszociális kockázatok kezelése érdekében(24);

K.  mivel a határozott, jól végrehajtott és érvényesített munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi jogszabályok fontos előfeltételei a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi követelmények betartásának, ami biztosítja a munkavállalók egészségének és termelékenységének megőrzését a teljes munkával töltött élet alatt; mivel a munkaügyi ellenőrzések fontos szerepet játszanak a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági politikák helyi és regionális szintű végrehajtásában, és mivel a jogi kötelezettségek teljesítése a fő oka annak, hogy sok vállalat foglalkozik a munkahelyi biztonság és egészségvédelem kérdésével, és megelőző intézkedéseket hoz(25);

L.  mivel a munkavállalók átfogó bevonása, részvétele és vállalati szintú képviselete, illetve a vezetőség elkötelezettsége rendkívül fontos a munkahelyi kockázatok megelőzése tekintetében(26), és mivel a szakszervezetekkel rendelkező munkahelyeken a balesetek és foglalkozási megbetegedések aránya alacsonyabb;

M.  mivel a munkahelyi balesetek elleni küzdelem összességében csak akkor lehet sikeres, ha a termelési folyamat során emberközpontú megközelítést alkalmaznak minden tekintetben;

N.  mivel elegendő forrásra van szükség annak érdekében, hogy megfelelően lehessen kezelni a munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel összefüggő új és kialakulóban lévő, illetve hagyományos kockázatokat, ideértve az azbesztet, a nanoanyagokat és a pszichoszociális kockázatokat; mivel számos munkavállaló, köztük az építőipari dolgozók, potenciálisan ki lehetnek téve az azbesztnek;

O.  mivel a bizonytalan foglalkoztatás negatív hatással van a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra, valamint aláássa a meglévő egészségvédelmi és biztonsági struktúrákat; mivel a bizonytalan foglalkoztatás kizárhatja a munkavállalókat a munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos képzésekről, illetve az e kérdéskörrel foglalkozó szolgálatokhoz való hozzáférésből, valamint összefüggésben áll a munkahely bizonytalansága miatti mentális stresszel(27); mivel a 89/391/EGK keretirányelv a munkáltatókat teszi felelőssé azért, hogy olyan szisztematikus megelőző politikákat alakítsanak ki, amelyek kiterjednek valamennyi kockázatra; mivel a munka alvállalkozások és munkaerő-kölcsönzők révén történő kiszervezése még jobban megnehezítheti a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó rendelkezések betartására irányuló felelősség megállapítását; mivel a be nem jelentett munka és a színlelt önfoglalkoztatás komoly veszélyt jelentenek a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó intézkedések végrehajtására, valamint a munkavállalók egészségére és biztonságára;

P.  mivel a szociális partnerek fontos szerepet játszanak a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó politikák kialakításában és végrehajtásában mind nemzeti, mind nemzetközi és közösségi szinten; mivel az EUMSZ 153–155. cikkei meghatározzák a szociális partnerek hatáskörét és felelősségi körét a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos megállapodások megtárgyalása és érvényesítése tekintetében;

Q.  mivel az uniós szabályozási keret célja a foglalkozási balesetek és megbetegedések megelőzése; mivel minél kisebb a vállalat, a munkavállalók annál kevésbé lehetnek tájékozottak a munkahelyi egészségi és biztonsági kockázatokról; mivel nem nyert bizonyítást, hogy összefüggés lenne a balesetek száma és a vállalkozások mérete között; mivel a baleseti ráták azonban függnek a termelés típusától és a működési ágazattól(28);

R.  mivel a foglalkozásból eredő megbetegedésekre vonatkozó uniós szintű adatok hozzáférhetősége és összehasonlíthatósága hiányos(29);

S.  mivel küzdeni kell a munkahelyi szexuális zaklatás ellen, illetve a biztonság hiányának érzése ellen, amelyet a munkahelyi szexuális zaklatás okoz;

T.  mivel a foglalkoztatási szegregáció, a bérszakadék, a munkaidő, a munkahelyek, a bizonytalan munkakörülmények, a szexizmus és a nemi alapú megkülönböztetés, valamint az anyaság fizikai jellemzőihez kapcsolódó különbségek mind olyan tényezők, amelyek befolyásolhatják a nők munkakörülményeit;

U.  mivel él az a sztereotípia, hogy a nők alacsonyabb kockázatú munkahelyeken dolgoznak, és mivel Európában az az általános nézet, hogy a nők és a férfiak közötti munkamegosztás soha nem semleges, és mivel ez a megosztás általában azt jelenti, hogy a nők egészségügyi problémái láthatatlanok maradnak, aminek eredményeképpen kevesebb megelőző intézkedés történik a női munkahelyekkel kapcsolatban;

V.  mivel az EU-ban a női munkavállalók aránya jóval magasabb a szolgáltatási ágazatban, mint az iparban, és mivel a nők elsősorban az egészségügyi és szociális ágazatban, a kiskereskedelemben, a feldolgozóiparban, az oktatásban és vállalkozási tevékenységekben vállalnak szerepet, egyre többen részmunkaidőben és alkalmi munkahelyeken, ami jelentős hatással van a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre;

W.  mivel a nők különböző konkrét kockázatoknak, például váz- és izomrendszeri megbetegedéseknek vagy bizonyos típusú rákbetegségeknek, például mellráknak vagy méhtestráknak vannak kitéve néhány olyan szakma jellege miatt, ahol felülreprezentáltak(30);

X.  mivel a munka típusától függetlenül a nők esetében a férfiaknál gyakrabban jelentkeznek foglalkozásból eredő egészségügyi problémák(31), és a nők kifejezetten ki vannak szolgáltatva az életkorral összefüggő betegségeknek; mivel a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági intézkedések a nemek közötti különbségen és az életcikluson alapuló megközelítést igényelnek;

Y.  mivel a környezetszennyezés és a munkakörnyezetben jelenlévő kockázati tényezők által a leendő szülőkre és a magzatra gyakorolt hatásokhoz esetlegesen kapcsolódó egészségügyi problémák veszélyeztethetik a nemzőképességet;

Z.  mivel empirikus kutatások szerint a nők alulreprezentáltak az egészséggel és a biztonsággal kapcsolatos döntéshozásban;

AA.  mivel a vidéki területeken élő nők több nehézséggel szembesülnek munkához és egészséghez való joguk gyakorlása során, és kevésbé férnek hozzá az alapvető állami egészségügyi szolgáltatásokhoz, a különleges orvosi kezelésekhez és a korai rákszűrő vizsgálatokhoz;

Az Európai Unió munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiai kerete

1.  hangsúlyozza, hogy minden munkavállalónak, a közszférát is beleértve, joga van a legmagasabb szintű munkahelyi egészségvédelemhez és biztonsághoz, amelyet függetlenül a munkáltató méretétől, az állás típusától, az alapul szolgáló szerződéstől vagy a foglalkoztatás helye szerinti tagállamtól garantálni kell; felkéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi jogszabályi keretén belül dolgozzon ki konkrét stratégiákat, amelyek a foglalkoztatás valamennyi formáját lefedik; hangsúlyozza, hogy egyértelmű és hatékony szabályokra van szükség a munkahelyi biztonság és egészségvédelem területén;

2.  üdvözli, hogy az EU munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiai kerete számos fontos cselekvési területet határozott meg; sajnálattal állapítja meg azonban, hogy az Európai Bizottság nem tűzött ki konkrét célokat a kereten belül; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy – amennyiben a tudományos bizonyítékok és az uniós munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi jogszabályok utólagos értékelése alátámasztják – több konkrét jogalkotási és/vagy nem jogalkotási intézkedést, valamint végrehajtási és jogérvényesítési eszközt kell beépíteni a keretbe a 2016. évi felülvizsgálat után;

3.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiai keret 2016. évi felülvizsgálatát követően vázoljanak fel a munkahelyi balesetekre és a foglalkozásból eredő megbetegedésekre vonatkozó indikatív csökkentési célokat, és a stratégia felülvizsgálata során vegyék figyelembe a szakértői értékelésen átesett legújabb kutatási eredményeket; sürgeti a Bizottságot, hogy kezelje különleges prioritásként azokat az ágazatokat, ahol munkavállalók a legnagyobb kockázatoknak vannak kitéve, és alakítson ki iránymutatást, illetve ösztönzze a helyes gyakorlatok cseréjét a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági politikák végrehajtása tekintetében;

4.  sajnálatosnak tartja a jelenlegi munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiai keret kidolgozásának késedelmét; úgy véli, hogy az európai munkavállalók, vállalkozások és munkaerőpiacok előtt álló – többek között a Bizottság által is megállapított – számos kihívás miatt időben tett hatékony intézkedésekre van szükség;

5.  hangsúlyozza, hogy a munkavállalók számára teljes pályafutásuk során feltétlenül biztosítani kell a testileg és lelkileg biztonságos és egészséges munkahelyi környezetet, hogy mindannyiuk életében megvalósulhassson a tevékeny és egészséges időskor; úgy véli, hogy a foglalkozási megbetegedések és balesetek megelőzése, illetve a foglalkozási kockázatok kumulatív hatásainak jobb figyelembe vétele hozzáadott értéket teremt a munkavállalók és a társadalom egésze számára;

6.  hangsúlyozza, hogy a válság hatásainak ellensúlyozása érdekében célzott intézkedésekkel kell segíteni azokat a vállalatokat, amelyek emelni kívánják a munkahelyi biztonság és egészségvédelem szintjét;

Nemzeti stratégiák

7.  hangsúlyozza, hogy a munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos nemzeti stratégiák alapvető fontosságúak, és hozzájárulnak a munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos helyzet javulásához a tagállamokban; hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell az elért haladásról szóló rendszeres jelentéstételt; nélkülözhetetlennek tartja az uniós szintű szakpolitikai kezdeményezés és koordináció fenntartását, valamint a munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos jelenlegi jogszabályok végrehajtására és megerősítésére való fokozott összpontosítást annak érdekében, hogy minden munkavállaló számára biztosítani lehessen a magas szintű munkahelyi egészségvédelmet és biztonságot; úgy véli, hogy a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági politikákat mind európai, mind nemzeti szinten össze kell hangolni az egyéb közpolitikákkal, és hogy az előírásokat egyértelművé kell tenni, ezáltal megkönnyítve a vállalkozások és különösen a kkv-k számára azok betartását; úgy véli, hogy jobban ki kell domborítani a nemek közötti egyenlőség szempontrendszerét annak érdekében, hogy jobban figyelembe lehessen venni a férfi és a női munkavállalókat fenyegető sajátos veszélyeket;

8.  felkéri a tagállamokat és a Bizottságot annak biztosítására, hogy a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó nemzeti stratégiák tükrözzék az Európai Unió munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiai keretét, teljes mértékben átláthatók legyen, és nyitottak legyenek a szociális partnerektől és a civil társadalomtól érkező hozzájárulások előtt, ideértve az egészségügyi szereplőket az egyes tagállamokban jellemző szokásokkal és gyakorlatokkal összhangban; úgy véli, hogy a bevált gyakorlatok cseréje, valamint a szociális párbeszéd fontos eszközt jelent a munkahelyi egészségvédelem és biztonság javítása tekintetében;

9.  sürgeti a tagállamokat, hogy nemzeti stratégiáikba építsenek be a problémakörnek megfelelő, mérhető és összehasonlítható célkitűzéseket; úgy véli, hogy ösztönözni kell az elért eredményekről szóló rendszeres és átlátható jelentéstételi mechanizmusokat; hangsúlyozza a megbízható adatok fontosságát;

Végrehajtás és megfelelés

10.  elismeri annak fontosságát, hogy a munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos intézkedések vállalati szintű végrehajtása összefüggésében figyelembe vegyék a mikro- és kisvállalkozások, valamint bizonyos közszolgáltatási ágazatok helyzetét, különleges igényeit és nehézségeit; kiemeli, hogy a figyelemfelkeltés, a bevált gyakorlatok megosztása, a konzultációk, a felhasználóbarát útmutatók és online platformok rendkívül lényeges segítséget nyújtanak a kkv-knak és a mikrovállalkozásoknak abban, hogy jobban meg tudjanak felelni a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó előírásoknak; kéri a Bizottságot, az EU-OSHA-t és a tagállamokat, hogy ne hagyjanak fel az olyan gyakorlati eszközök és iránymutatások kidolgozásával, amelyek megkönnyítik és fokozzák a kkv-k és mikrovállalkozások esetében a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi előírásoknak való megfelelést;

11.  felkéri a Bizottságot, hogy a stratégiai keret felülvizsgálata során továbbra is vegye figyelembe a kkv-k és a mikrovállalkozások sajátos jellegét és helyzetét annak érdekében, hogy segíthesse e vállalkozásokat a munkahelyi egészségvédelem és biztonság terén kitűzött célok elérésében; kiemeli, hogy a kkv-kkel kapcsolatos koncepció a jelenlegi formájában körülbelül a vállalkozások 99%-át fedi le; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó szabályozás végrehajtását illetően megbízható adatokat gyűjtsenek be a mikro- és kisvállalkozások körében;

12.  üdvözli az EU-OSHA által kidolgozott online interaktív kockázatértékelési eszköz (OiRA) és más elektronikus eszközök tagállamokbeli bevezetését, amelyek elősegítik a kockázatértékelést, és előmozdítják a követelményeknek való megfelelést és a megelőzés kultúráját, különösen a mikro- és kisvállalkozásoknál; sürgeti a tagállamokat, hogy a kkv-k támogatása érdekében vegyék igénybe az uniós finanszírozást általában a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó fellépésekhez, és különösen az elektronikus eszközök fejlesztéséhez; hangsúlyozza az olyan, munkavédelmi témájú figyelemfelkeltő kampányok fontosságát, mint az „Egészséges munkahelyek”, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a munkaadók és a munkavállalók körében felhívják a figyelmet az alapvető munkavédelmi jogokra és kötelezettségekre;

13.  bátorítja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy a tagállami jogszabályokkal és gyakorlatokkal összhangban kezdeményezzék a munkahelyi biztonságért és egészségvédelemért felelős képviselők és vezetők készségeinek fejlesztését; felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a munkavállalók bevonását a munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos megelőző intézkedések végrehajtásába, és biztosítsák, hogy a munkavédelmi képviselők az alapképzési modulokon túlmutató képzésben is részesülhessenek;

14.  hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a kölcsönös bizalom, a bizalom és a tanulás kultúráját, amelyben a munkavállalók ösztönzést kapnak arra, hogy járuljanak hozzá az egészséges és biztonságos munkakörnyezet megteremtéséhez, és amely előmozdítja a munkavállalók társadalmi befogadását és a vállalatok versenyképességét; ezzel összefüggésben kiemeli, hogy a munkavállalóknak semmiben sem szabad hátrányt szenvedniük akkor, ha felvetnek egészségügyi és biztonsági szempontokat;

15.  rámutat, hogy a munkahelyi biztonság és egészségvédelem megfelelő kezelésének és az e téren való eredényességnek a helyesen alkalmazzott és megfelelően érvényesíthető jogszabályok, valamint a teljes körűen dokumentált kockázatértékelés képezik az alapját, amelyet a munkavállalók és a munkavállalók képviselőinek bevonásával kell elkészíteni, és amely lehetővé teszi a megfelelő megelőző intézkedések életbe léptetését a munkahelyen;

16.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges lépést a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó szabályozás tagállami végrehajtásának és érvényesítésének ellenőrzése érdekében; úgy véli, hogy a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó uniós irányelvek tagállamok általi gyakorlati végrehajtásának utólagos értékelése jó lehetőséget nyújt ezen ellenőrzés elvégzésére, és elvárja, hogy a meglévő jogszabályok végrehajtásához kapcsolódó eredményeket vegyék figyelembe a stratégiai keret felülvizsgálatának részeként;

Jogérvényesítés

17.  úgy véli, hogy alapvető fontosságú az egyenlő versenyfeltételek biztosítása az EU egész területén, valamint a tisztességtelen verseny és a szociális dömping megszüntetése; hangsúlyozza, hogy a munkaügyi ellenőrző hatóságok fontos szerepet játszanak a munkavállalók fizikailag és lelkileg is biztonságos és egészséges munkakörülményekhez való jogának az érvényesítése terén, valamint a konzultációt és tanácsadást biztosítva a munkaadók számára, különösen a kkv-k és a mikrovállalkozások esetében; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy kövessék a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) munkaügyi ellenőrzésekre vonatkozó normáit és iránymutatásait annak biztosítása érdekében, hogy megfelelő személyzet és források álljanak a munkaügyi felügyelőségek rendelkezésére, valamint javuljon a munkaügyi felügyelők képzése, összhangban az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság ajánlásaival(32); üdvözli a nemzeti munkaügyi felügyelőségek között a vezető munkaügyi felügyeleti tisztviselők bizottsága (SLIC) keretében megvalósuló együttműködést;

18.  hangsúlyozza, hogy a munkahelyi biztonság és egészség tárgyában meglévő jogszabályok végrehajtása problémát jelent az olyan munkavállalók esetében, akiket be nem jelentett tevékenységekben foglalkoztatnak; emlékeztet rá, hogy a munkaügyi felügyelőségek fontos szerepet játszanak a be nem jelentett munkától való elrettentésben; felszólítja a tagállamokat, hogy végezzenek szigorú ellenőrzéseket és alkalmazzanak megfelelő szankciókat a be nem jelentett munkavállalókat foglalkoztató munkáltatókkal szemben; arra sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden lehetséges intézkedéssel lépjenek fel a be nem jelentett munkával szemben; felhívja a figyelmet arra, hogy a halálos munkahelyi balesetek többsége a munkaigényes ágazatokban történik, amelyekben a be nem jelentett munkavégzés elterjedtebb, mint más ágazatokban;

19.  úgy véli, hogy a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó jogszabályok hatékony alkalmazása nagy mértékben függ a munkaügyi ellenőrzéstől is; úgy véli, hogy a forrásokat azokba az ágazatokba kell irányítani, ahol a dolgozók a tapasztalatok szerint a legnagyobb kockázatoknak vannak kitéve; sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy a véletlenszerű ellenőrzések mellett alkalmazzanak kockázatalapú felügyeleti módszereket, és szenteljenek külön figyelmet a visszaeső jogsértőkre annak érdekében, hogy elszámoltassák azokat a munkáltatókat, akik nem tesznek eleget a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi követelményeknek; felkéri a tagállamokat, hogy biztosítsák az információcserét és a koordináció javítását a munkaügyi felügyelőségek között a határokon átnyúló együttműködés javítása érdekében;

Szabályozási keret

20.  üdvözli a szabályozási keret minőségének javítására irányuló erőfeszítéseket, és elvárja, hogy további előrelépés történjen ezen a területen; emlékezteti azonban a Bizottságot annak fontosságára, hogy a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó irányelvek REFIT-programba történő beterjesztése és a jogszabályok módosítása legyen demokratikus és átlátható, a szociális partnerek bevonásával történjen, és semmiképpen se vezessen a munkahelyi biztonság és egészségvédelem csökkenéséhez; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni a munka világában a technológiai fejlődés miatt bekövetkező változásokat; rámutat, hogy a tagállamok szabadon elfogadhatnak a minimális munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi követelményeknél szigorúbb normákat; mindazonáltal úgy véli, hogy javítani kell a meglévő szabályokat, többek között az átfedések elkerülése, illetve a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó szempontok többi szakpolitikába való jobb integrálásának előmozdítása révén , fenntartva ugyanakkor a munkavállalók egészsége és biztonsága védelmének szintjét, sőt ennek további javítására törekedve;

21.  hangsúlyozza, hogy a munkavállalók és a szociális partnerek minden szinten megvalósuló, a nemzeti joggal és gyakorlatokkal összhangban lévő részvétele előfeltétele a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó jogszabályok végrehajtásának, és hogy a szociális partnerek uniós szinten történő bevonása biztosíthatja, hogy a munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos stratégiai keretrendszer összhangban álljon az európai munkáltatók és munkavállalók igényeivel; felkéri a szociális partnereket és a Bizottságot, hogy folytassanak konstruktív párbeszédet arról, hogy miként lehet javítani a hatályos szabályozási keretet, és úgy véli, hogy meg kell erősíteni a szociális partnerek szerepét;

A munkavégzéssel összefüggő megbetegedések, valamint az új és újonnan felmerülő kockázatok megelőzése

22.  rámutat annak fontosságára, hogy a munkavállalók részesüljenek kellő védelemben a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyagoknak való kitettség vonatkozásában; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a nők gyakran vannak kitéve bizonyos anyagok kombinációinak, amelyek fokozhatják az egészségügyi kockázatokat, többek között utódaik életképességét fenyegető kockázatokat; határozottan megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy terjesszen elő javaslatot a 2004/37/EK irányelv felülvizsgálatára a vonatkozó tudományos bizonyítékok alapján, szükség esetén kötelezőbb érvényű foglalkozási expozíciós határértékeket írva elő, valamint a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi tanácsadó bizottsággal együttműködve dolgozzon ki egy olyan értékelési rendszert, amely egyértelmű és explicit kritériumokon alapszik; úgy véli, hogy a nem szándékos meg nem felelést eredményező lehetséges szabályozási átfedéseket orvosolni kell;

23.  hangsúlyozza, hogy a munkavállalók szigorúbb védelmét kell bevezetni, figyelembe véve nemcsak a kitettség időtartamát, hanem azon vegyi és/vagy veszélyes mérgező anyagok keverékét, amelyeknek ki vannak téve; rámutat, hogy sok egészségügyi dolgozó van kitéve munkahelyén veszélyes vegyi anyagoknak; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a vegyi kockázati tényezőkkel kapcsolatosan az egészségügyi ágazatban, és a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági stratégiai keretbe építsen be az egészségügyi dolgozók veszélyes szereknek való kitettségére vonatkozó konkrét rendelkezéseket; sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az éles vagy hegyes orvosi eszközök felhasználásában közvetlenül vagy közvetve érintett valamennyi munkavállaló megfelelő védelemben részesül; rámutat, hogy ez adott esetben a kórházakban és az egészségügyi ágazatban előforduló, éles vagy hegyes eszközök által okozott sérülések megelőzéséről szóló 2010/32/EU irányelv felülvizsgálatával járhat;

24.  rámutat, hogy munkahelyén még mindig sok munkavállaló van kitéve az azbeszt jelentette veszélynek; felszólítja a Bizottságot, hogy működjön szorosan együtt a szociális partnerekkel és a tagállamokkal, hogy előmozdítsa és koordinálja a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az azbeszt kezelésére és biztonságos eltávolítására vonatkozó nemzeti cselekvési terveket dolgozzanak ki, illetve megfelelő finanszírozást biztosítsanak, és e célt szolgáló intézkedéseket hozzanak;

25.  megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását(33), hogy a 2009/148/EK irányelv 11. cikke alapján dolgozzon ki modellt az azbeszt kiszűrésére és nyilvántartására, és azt hajtsa végre; európai kampányt szorgalmaz az azbeszt ügyében, és sürgeti a tagállamokat, hogy nyújtsanak ellentételezést az azbesztnek kitett munkavállalók számára;

26.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket az Európában egyik legelterjedtebb, munkavégzéssel összefüggő egészségügyi probléma kezelésére, és késedelem nélkül nyújtson be a váz- és izomrendszeri megbetegedésekről szóló átfogó jogi eszközre irányuló javaslatot, így javítandó e megbetegedések hatékony megelőzését és kiváltó okainak kezelését, figyelembe véve az okok sokrétűségét és a nőket fenyegető sajátos kockázatokat; rámutat, hogy a munkavállalók ergonómiai kockázati tényezőknek való kitettséggel szembeni védelme tekintetében minimumkövetelményeket megállapító uniós jogszabályok egységes szerkezetbe foglalása a munkavállalók és a munkáltatók számára egyaránt előnyös lehet azzal, hogy könnyebben végrehajthatóvá és betarthatóvá válik a szabályozási keret; hangsúlyozza a bevált gyakorlatok cseréjének fontosságát is, valamint hogy biztosítani kell, hogy a munkavállalók tudatosabbak és tájékozottabbak legyenek az ergonómiai kockázati tényezőkkel kapcsolatosan;

27.  felszólítja a tagállamokat, hogy a lehető leggyorsabban hajtsák végre az egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről szóló, 2002. június 25-i 2002/44/EK irányelvet a munkavállalók fizikai tényezők hatásából keletkező kockázatoknak való kitettsége tekintetében;

28.  felhívja a Bizottság figyelmét az endokrin rendszert károsító anyagoknak való munkahelyi kitettség megelőzése javításának fontosságára, mivel ezeknek számos káros hatása van a férfi és női munkavállalókra és gyermekeikre(34); felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul dolgozzon ki az endokrin rendszert károsító anyagokra vonatkozó átfogó stratégiát, amely szükség szerint magában foglalja a peszticidek és a biocid termékek forgalmazására vonatkozó uniós jogszabályok végrehajtását, és szigorítja a foglalkozási kockázatok megelőzésére vonatkozó szabályokat; hangsúlyozza, hogy az EU biztonságosabb alternatívákra vonatkozó kutatási támogatásai alapvető fontosságúak az elővigyázatosság és a helyettesítés elvének alkalmazásához;

29.  üdvözli az Európai Bizottságnak az Európai Unió 2014–2020-as munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiai keretében megnyivánuló elkötelezettségét aziránt, hogy javítsák a foglalkozási megbetegedések megelőzését, különösen a nanotechnológia és biotechnológia területén; hangsúlyozza, hogy bizonytalanság tapasztalható a nanotechnológia elterjedése és használata tekintetében, és úgy véli, hogy további kutatások szükségesek az új technológiákkal kapcsolatos potenciális munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi kockázatokra irányulóan; e tekintetben úgy véli, hogy az elővigyázatosság elvét kell alkalmazni annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen a potenciális kockázatokat a nanotechnológiát kezelő munkavállalók egészsége és biztonsága tekintetében;

30.  felhívja a Bizottság figyelmét arra, hogy egyre több a krónikus betegség akadályozza a munkavállalókat a munkavégzésben; úgy véli, hogy a hozzáférhető és biztonságos munkahelyet kell rendelkezésre bocsátani a halálos vagy krónikus, illetve tartós betegségben vagy fogyatékosságban szenvedők számára; sürgeti a tagállamokat, hogy összpontosítsanak a krónikus betegségekben szenvedők munkaerő-piaci megtartására és beilleszkedésére, valamint támogassák a munkahely ésszerű mértékű alkalmazkodását, ami biztosítja a munkába való megfelelő időben történő visszatérést; felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a fogyatékossággal élők integrációját és rehabilitációját célzó intézkedéseket, valamint hogy támogassa a tagállamok erőfeszítéseit azáltal, hogy fokozza a tudatosságot, illetve azonosítja és terjeszti a bevált gyakorlatokat a munkahelyeken végrehajtható átalakításokkal és kiigazításokkal kapcsolatosan; sürgeti a Eurofoundot, hogy folytassa a krónikus betegségben szenvedő személyek foglalkoztatási lehetőségeire és foglalkoztathatósági fokára irányuló vizsgálatokat és elemzéseket;

31.  megjegyzi, hogy a technológiai innováció hasznos lehet a társadalom egésze számára; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy e változások új kockázatokat eredményeznek; ezzel függésben üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy létrehozza a munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel foglalkozó szakemberek és kutatók hálózatát annak érdekében, hogy jobban lehessen kezelni a jövőbeli kihívásokat; kiemeli az intelligens együttműködő robotok egyre növekvő alkalmazását például az ipari termelés, a kórházak és az idősotthonok esetében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy azonosítsák a technológiai innovációból eredő potenciális munkahelyi biztonsági és egészségi kockázatokat, és hozzanak megfelelő intézkedéseket az ezekkel szembeni fellépés érdekében

32.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre egy, a pszichoszociális kockázatoknak, köztük a stressznek, a depressziónak és a kiégésnek kitett munkavállalók rendszeres nyomon követésére, kezelésére és támogatására irányuló programot többek között annak érdekében, hogy hatékony ajánlásokat és iránymutatásokat lehessen kidolgozni az e kockázatok elleni küzdelem érdekében; hangsúlyozza, hogy a munkahelyi stressz elismerten az egyik jelentős akadály a termelékenység és az életminőség szempontjából; e tekintetben megjegyzi, hogy a mentális egészséget és a pszichoszociális kockázatokat számos tényező befolyásolhatja, és ezek nem minden esetben a munkával kapcsolatosak; rámutat azonban, hogy a munkával kapcsolatos pszichoszociális kockázatok és stressz a munkaszervezéshez kapcsolódó strukturális problémát jelentenek, és hogy a pszichoszociális kockázatok és a munkahelyi stressz megelőzhetők és kezelhetők; hangsúlyozza, hogy a munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos stratégiai keret 2016-os felülvizsgálata során tanulmányokat kell készíteni, javítani kell a megelőzést és új intézkedéseket kell megfontolni a legjobb gyakorlatokkal és a munkaerőpiacra való visszatérést lehetővé tevő eszközökkel kapcsolatos tapasztalatok cseréje alapján;

33.  üdvözli az „Egészséges munkahelyek – Kezeljük a stresszt” elnevezésű kampányt; hangsúlyozza, hogy a munkával kapcsolatos stressz kezelésére irányuló kezdeményezéseknek tartalmazniuk kell a nemek közötti egyenlőség dimenzióját, figyelembe véve a nőknek biztosítandó különleges munkakörülményeket;

34.  felhívja a figyelmet a zaklatás problémájára, és a zaklatás által a pszichoszociális egészségre gyakorolt lehetséges következményekre; rámutat a munkahelyi zaklatás és erőszak elleni fellépés fontosságára, és ezért kéri a Bizottságot, hogy a szociális partnerekkel szoros együttműködésben vizsgálja meg, hogy célszerű-e javaslatot tenni egy jogi aktusra, amely a munkahelyi zaklatásról és erőszakról szóló keretmegállapodáson alapszik; sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki hatékony nemzeti stratégiákat a munkahelyi erőszak elleni küzdelem érdekében;

35.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el célzott megközelítést a bizonytalan munka felszámolása érdekében, és vegyék figyelembe a bizonytalan munka munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra gyakorolt negatív hatásait; hangsúlyozza, hogy az atipikus munkaszerződésekkel rendelkező munkavállalók nagyobb nehézségekkel szembesülhetnek a munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos szolgáltatásokhoz és képzésekhez való hozzáférés tekintetében; hangsúlyozza, hogy létfontosságú a munkavállalók egészségének és biztonságának javítása valamennyi foglalkoztatási formában, beleértve azokat is, akik esetleg kiszolgáltatott helyzetben vannak, például a fiatalokat és a korábban hosszú távú munkanélküliség által sújtott személyeket; felszólítja a tagállamokat, hogy tartsák be a 96/71/EK irányelvben meghatározott követelményeket a szociális dömping elleni küzdelem érdekében, és ebben az összefüggésben tegyenek meg minden szükséges intézkedést a kiküldetésben lévő munkavállalók egyenlő bánásmódhoz és munkahelyi egészségvédelemhez és biztonsághoz való jogainak érvényesítése és védelme érdekében;

36.  hangsúlyozza, hogy a háztartásokban végzett munkát is figyelembe kell venni, amikor azt vizsgálják, hogy miként lehetne javítani a munkahelyi egészségvédelem és biztonság helyzetén; sürgeti, hogy a munkáltatók és a döntéshozók biztosítsák és segítsék elő a munka és magánélet közötti megfelelő egyensúlyt, figyelembe véve az olyan munkavállalók egyre növekvő számát, akik kénytelenek összeegyeztetni a munkát a gondozással; hangsúlyozza a túl hosszú munkaidő korlátozásának fontosságát a munka és a családi élet közötti egyensúly biztosítása érdekében; felszólítja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a 2003/88/EK irányelvet, és ezzel összefüggésben hangsúlyozza a munkaórák maximális számáról szóló előírások betartásával kapcsolatos ellenőrzések fontosságát;

37.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki megfelelő szakpolitikákat, amelyek célja az idősödő munkaerő jelentette probléma megoldása; úgy véli, hogy a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó szabályozási keretnek elő kell segítenie a munkával töltött élet fenntarthatóságát és az egészséges időskort; felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék az idősebb munkavállalók rehabilitációját és reintegrációját célzó intézkedéseket azáltal, hogy alkalmazzák az idősebb munkavállalók biztonságáról és egészségvédelméről szóló uniós kísérleti projekt eredményeit;

38.  hangsúlyozza a nőket érintő sajátos munkahelyi kihívásokra és kockázatokra, többek között a szexuális zaklatásra megoldást nyújtó munkavédelmi intézkedések fontosságát; felhívja a Bizottságot és a szociális partnereket, hogy biztosítsák, hogy a férfiak és a nők egyenlő arányban legyenek képviselve minden szociális párbeszédben; sürgeti a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a nemek közötti egyenlőség dimenzióját a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiai keret 2016-os felülvizsgálatának részeként; felkéri a Bizottságot, hogy alakítson ki európai stratégiát a nők elleni munkahelyi erőszakkal szembeni fellépés céljából, és e folyamat részeként értékelje, hogy a 2006/54/EK irányelvet felül kell-e vizsgálni annak érdekében, hogy hatálya kiterjedjen az erőszak és a zaklatás új formáira is, felkéri a tagállamokat, hogy a 92/131/EGK bizottsági ajánlást végrehajtva hívják fel a figyelmet a szexuális zaklatásra és szexuális visszaélések egyéb formáira;

39.  felhívja a Bizottság figyelmét arra a szerepre, amelyet az ágazati szociális párbeszédért felelős bizottságok játszhatnak a munkahelyi biztonság és egészségvédelem területével összefüggő ágazatspecifikus kockázatok kezelésében, adott esetben hozzáadott értéket teremtve az ágazatspecifikus helyzetekkel kapcsolatos legjobb tudásukat felhasználó, szociális partnerek közötti megállapodások révén;

40.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak adatokat kell gyűjtenie, kutatásokat kell végeznie és nem és életkor szerinti statisztikai módszereket kell kidolgoznia a megelőzés értékelése céljából annak érdekében, hogy jobban meg lehessen ítélni, milyen sajátos kihívásokkal szembesülnek a munkahelyeken a kiszolgáltatott csoportok, köztük a nők;

41.  hangsúlyozza, hogy többet kell befektetni a kockázatmegelőzési politikákba, valamint a megelőzés kultúrájának előmozdításába, fejlesztésébe és támogatásába a munkahelyi egészségvédelem és biztonság terén; felszólítja a tagállamokat, hogy az iskolai oktatásban is valamennyi szinten, többek között a gyakorlati képzések alkalmával is fokozzák a megelőzéssel, illetve a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos tudatosságot, és jobban domborítsák ki az ezzel kapcsolatos szempontokat; fontosnak tartja, hogy már a gyártási folyamat lehető legkorábbi szakaszaiban a megelőzésre összpontosítsanak, és előmozdítsák a kockázatértékeléseken alapuló módszeres megelőzési programok végrehajtását, amelyek arra ösztözik a munkaadókat és a munkavállalókat, hogy járuljanak hozzá a biztonságos és egészséges munkakörnyezethez; rámutat, hogy számos tagállamban a megelőző szolgáltatások minősége rendkívül fontos annak érdekében, hogy támogassák a vállalkozásokat, különösen a kkv-kat abban, hogy végezzenek kockázatértékelést, és tegyenek megfelelő megelőző intézkedéseket; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a megelőző szolgáltatások tagállami nemzeti jogszabályokban megállapított feladatait és képzési előírásait;

42.  hangsúlyozza, hogy a nőket be kell vonni a jobb munkahelyi egészségügyi és biztonsági gyakorlatok kidolgozására irányuló döntéshozatali folyamatokba;

43.  felhívja a Bizottságot, hogy ne hagyja figyelmen kívül a munkával összefüggésbe hozható rákos megbetegedések kérdését, így például az orrüreg-daganatokét, amelyek előfordulása gyakoribb olyan esetekben, amikor a munkavállalók nem megfelelően védettek a viszonylag közönséges, a fa, bőr, liszt, textil, nikkel és egyéb anyagok feldolgozása során a levegőbe kerülő porokkal szemben;

44.  ösztönzi a tagállamokat, hogy biztosítsák az esélyegyenlőséget a munkaügyi jogok érvényesítése terén, valamint biztosítsanak egyenlő hozzáférést az egészségügyi ellátásokhoz valamennyi polgár számára, különösen a vidéki területeken élő nők és más kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok számára;

Statisztikai adatok

45.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsanak a foglalkozásból eredő megbetegedésekre és a munkahelyi veszélyeknek és kockázatoknak való kitettségekre vonatkozó megbízható és összehasonlítható adatok gyűjtésén minden ágazatban, többek között a közszférában is azzal a céllal, hogy aránytalan többletköltségek nélkül azonosítsák a bevált gyakorlatokat, előmozdítsák a teljesítmény-összehasonlításon alapuló tanulást és létrehozzanak egy, a munkahelyi veszélyeknek való kitettségre vonatkozó közös adatbázist; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy bevonják a nemzeti szakértőket, és naprakészen tartsák az adatbázist; sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy gyűjtsenek több adatot a digitalizációval összefüggő kockázatokról, a munkavállalással kapcsolatos közúti közlekedésbiztonságról és azokról a hatásokról, amelyeket a válság fejthetett ki a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra;

46.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nemek és életkor szerinti bontásban gyűjtsenek munkával összefüggő megbetegedésekre vonatkozó, magas színvonalú statisztikai adatokat annak érdekében, hogy folyamatosan javítsák, és szükség esetén kiigazítsák a jogalkotási keretet az új és kialakulóban lévő kockázatoknak megfelelően;

47.  felszólítja a tagállamokat, hogy nemek, kor és gazdasági tevékenység szerinti bontásban folytassanak nemzeti szintű felméréseket a váz- és izomrendszeri megbetegedések előfordulási arányáról az aktív népesség körében annak érdekében, hogy megelőzzék e betegségek előfordulását, és küzdjenek ellene;

48.  hangsúlyozza a munkavégzéssel összefüggő megbetegedésekre, többek között a munkahelyi stresszre vonatkozó közös egészségügyi mutatók és fogalommeghatározások biztosításának és naprakészen tartásának fontosságát, továbbá az uniós szintű statisztikai adatok rendelkezésre állásának jelentőségét a foglalkozási megbetegedések előfordulásának csökkentésére irányuló célok meghatározása érdekében;

49.  hangsúlyozza, hogy az adatgyűjtés számos tagállamban nehézségekkel jár; kéri az EU-OSHA és az Eurofound munkájának fokozását; felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges lépést annak biztosítása érdekében, hogy a munkaadók jelentsék a munkahelyi baleseteket;

Nemzetközi erőfeszítések

50.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot annak biztosítására, hogy a harmadik országokkal kötött valamennyi kereskedelmi megállapodás javítsa a munkakörnyezetet a munkavállalók egészségének és biztonságának védelme érdekében;

51.  hangsúlyozza, hogy az EU számára fontos, hogy a munkaügyi normák és kötelezettségek, többek között a munkahelyi egészségvédelem és biztonság szintje világszerte egyre magasabb legyen;

52.  sürgeti a Bizottságot, hogy erősítse a nemzetközi szervezetekkel, köztük a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel (ILO), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel (OECD), a G20-csoporttal és az Egészségügyi Világszervezettel (WHO) folytatott, munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos együttműködést;

53.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem minden tagállam ratifikálta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 187. számú, a munkahelyi egészségvédelemről és biztonságról szóló keretegyezményét; felszólítja az összes tagállamot az egyezmény ratifikálására;

o
o   o

54.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 354., 2008.12.31., 70. o.
(2) HL L 183., 1989.6.29., 1. o.
(3) HL L 183., 1989.6.29., 1. o.
(4) HL L 299., 2003.11.18., 9. o.
(5) HL L 204., 2006.7.26., 23. o.
(6) HL L 165., 2007.6.27., 21. o.
(7) HL C 77. E, 2002.3.28., 138. o.
(8) HL C 304. E, 2005.12.1., 400. o.
(9) HL C 303. E, 2006.12.13., 754. o.
(10) HL C 102. E, 2008.4.24., 321. o.
(11) HL C 41. E, 2009.2.19., 14. o.
(12) HL C 99. E, 2012.4.3., 101. o.
(13) HL C 168. E, 2013.6.14., 102. o.
(14) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0093.
(15) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0012.
(16) Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 31. cikk (1) bekezdés: Minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez.
(17)2.európai vállalati felmérés az új és újonnan felmerülő kockázatokról (ESENER-2), EU-OSHA (2015).
(18) Eurofound: „Az idősödő munkaerő munkakörülményei” Eurofound (2008).
(19) Az EU-OSHA igazgatójának nyilatkozata, 2014.11.18.
(20) Jelentés a krónikus betegségekben szenvedők foglalkoztatási lehetőségeiről, EUROFOUND (2014).
(21) Az egészségre és a munkabiztonságra vonatkozó, 2007–2012 közötti európai stratégia értékelése, EB (2013) és A munkahelyi balesetek és a foglalkozási megbetegedések társadalmi-gazdasági költségei, EB (2012).
(22) Berechnung des internationalen „Return on Prevention“ für Unternehmen: Kosten und. Nutzen von Investitionen in den betrieblichen Arbeits- und Gesundheitsschutz, DGUV (2013).
(23) A munkafeltételekkel kapcsolatos 5. felmérés, Áttekintő jelentés, Eurofund (2012).
(24)2.európai vállalati felmérés az új és újonnan felmerülő kockázatokról (ESENER-2), EU-OSHA (2015).
(25)2.európai vállalati felmérés az új és újonnan felmerülő kockázatokról (ESENER-2), EU-OSHA (2015).
(26) A munkavállalók képviselete, illetve a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatban velük folytatott konzultáció, EU-OSHA (2012).
(27) A rugalmas foglalkoztatási formák: „nagyon atipikus” szerződések, Eurofound (2010), valamint Egészség és jólét a munkában: A munkakörülményekről szóló ötödik európai felmérésen alapuló jelentés, Eurofound (2012).
(28)5.felmérés a munkakörülményekről, összefoglaló jelentés, Eurofound (2012), 3. európai vállalati felmérés, Eurofound (2015).
(29) Jelentés: A foglalkozásból eredő megbetegedések rendszereinek jelenlegi helyzete az EU tagállamaiban és az EFTA-/EGT-országokban, Európai Bizottság (2013)
(30) EU-OSHA, 2013., új kockázatok és trendek a nők egészsége és biztonsága tekintetében.
(31) A legkiszolgáltatottabb munkavállalókat érintő munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági kockázatok, EP, A. Tematikus Főosztály, Gazdaság- és Tudománypolitika, 2011, 40. o.
(32) HL C 230., 2015.7.14., 82. o.
(33) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0093.
(34) The Cost of Inaction, Nordon (2014) és Rapport sur les perturbateurs endocriniens, le temps de la précaution, Gilbert Barbier (2011).

Jogi nyilatkozat