Index 
Elfogadott szövegek
2015. december 16., Szerda - StrasbourgVégleges kiadás
Felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogás mellőzése: a pénzügyiszabályzat alkalmazási szabályai
 Felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogás mellőzése: a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyiszabályzat-minta
 Az Európai Bankhatóság (EBH) elnöke hivatali idejének meghosszabbítása
 Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) elnöke hivatali idejének meghosszabbítása
 Az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) elnöke hivatali idejének meghosszabítása
 A Bosznia-Hercegovina és az Europol közötti operatív és stratégiai együttműködés *
 Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele – „EGF/2015/006 IE/PWA Internationalˮ referenciaszámú kérelem – Írország
 Az idegenhonos inváziós fajok listája
 A géntechnológiával módosított NK603 × T25 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek
 A társasági adóra vonatkozó politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tétele, összehangolása és közelítése
 Az EU-Kína kapcsolatok
 Felkészülés a humanitárius csúcstalálkozóra: a humanitárius segítségnyújtás előtt álló kihívások és lehetőségek
 Az ipari fémek fenntartható európai iparának fejlesztése
 A magyarországi helyzet: az Európai Parlament 2015. június 10-i állásfoglalásának nyomon követése

Felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogás mellőzése: a pénzügyiszabályzat alkalmazási szabályai
PDF 251kWORD 68k
Az Európai Parlament határozata az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól szóló 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló rendelet módosításáról szóló, 2015. október 30-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szembeni kifogás mellőzéséről (C(2015)07555 – 2015/2939(DEA))
P8_TA(2015)0448B8-1336/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre (C(2015)07555),

–  tekintettel a Bizottság 2015. november 12-i levelére, amelyben kéri az Európai Parlamenttől annak kinyilvánítását, hogy nem emel kifogást a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság által a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnökéhez intézett, 2015. november 27-i levélre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlament és tanácsi rendeletre(1), és különösen annak 210. cikkére,

–  tekintettel a 966/2012/EU, Euratom rendelet módosításáról szóló, 2015. október 28-i (EU, Euratom) 2015/1929 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság határozatra vonatkozó ajánlására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (6) bekezdésére,

–  tekintettel arra, hogy az eljárási szabályzata 105. cikke (6) bekezdésének harmadik és negyedik francia bekezdésében említett határidőn belül – amely 2015. december 15-én járt le – nem érkezett kifogás,

A.  mivel a tagállamok által nemzeti jogukba 2016. április 18-ig átültetendő 2014/23/EU(3) és a 2014/24/EU(4) irányelvek miatt szükségessé vált a 966/2012/EU, Euratom rendeletnek és a 966/2012/EU, Euratom rendelet alkalmazási szabályairól szóló 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletnek az uniós intézmények közbeszerzési eljárásainak és saját felelősségükre kötött szerződések tekintetében történő módosítása;

B.  mivel a 966/2012/EU, Euratom rendeletet az (EU, Euratom) 2015/1929 rendelet 2015. október 28-án módosította, összhangba hozva a fent említett irányelvekkel, a rendelet pedig 2015. október 30-án hatályba lépett;

C.  mivel a Bizottság 2015. október 30-án elfogadta a felhatalmazáson alapuló rendeletet (C(2015)07555) annak érdekében, hogy a 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet megfelelő naprakésszé tétele a pénzügyi év kezdetétől alkalmazandó legyen, biztosítandó az uniós közbeszerzésekre és koncessziós szerződésekre vonatkozó új szabályokra való egyértelmű áttérést;

D.  mivel a 966/2012/EU, Euratom rendelet 210. cikke szerint, amelyben a Bizottság felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, a felhatalmazáson alapuló rendelet (C(2015)07555) elvileg csak a Parlament és a Tanács általi ellenőrzési időszak eltelte után léphet hatályba, amely időszak az értesítést követő két hónapig – jelen esetben 2015. december 30-ig – tart, és további két hónappal meghosszabbítható;

E.  mivel azonban a Bizottság 2015. november 12-én kérte a Parlamentet, hogy amennyiben a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen nem kíván kifogást emelni, erről legkésőbb 2015. december 21-ig értesítse a Bizottságot, mivel ahhoz, hogy a jogi aktus a Hivatalos Lapban kellő időben, 2015. december 31. előtt közzétételre kerüljön, biztosítandó a tervezett 2016. január 1-jei hatálybalépést, a Kiadóhivatalhoz 2015. december 21-ig el kell juttatni.

1.  kijelenti, hogy a felhatalmazáson alapuló rendelettel szemben nem emel kifogást;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(2) HL L 286., 2015.10.30., 1. o.
(3) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/23/EU irányelve (2014. február 26.) a koncessziós szerződések odaítéléséről (HL L 94., 2014.3.28., 1. o.).
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelve (2014. február 26.) a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 94., 2014.3.28., 65. o.).


Felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogás mellőzése: a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyiszabályzat-minta
PDF 253kWORD 71k
Az Európai Parlament határozata az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendelete 209. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyiszabályzat-mintáról szóló 110/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet módosításáról szóló, 2015. október 30-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szembeni kifogás mellőzéséről (C(2015)07554 – 2015/2940(DEA))
P8_TA(2015)0449B8-1337/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre (C(2015)07554),

–  tekintettel a Bizottság 2015. november 12-i levelére, amelyben kéri az Európai Parlamenttől annak kinyilvánítását, hogy nem emel kifogást a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság által a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnökéhez intézett 2015. november 27-i levélre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlament és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 210. cikkére,

–  tekintettel a 966/2012/EU, Euratom rendelet módosításáról szóló, 2015. október 28-i (EU, Euratom) 2015/1929 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság határozatra vonatkozó ajánlására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (6) bekezdésére,

–  tekintettel arra, hogy az eljárási szabályzata 105. cikke (6) bekezdésének harmadik és negyedik francia bekezdésében említett határidőn belül – amely 2015. december 15-én járt le – nem érkezett kifogás,

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság a közös vállalkozások tekintetében a költségvetési rendelet 209. cikkével összhangban külön-külön adandó mentesítésről szóló, közös nyilatkozatában(3) külön kijelentette, hogy „szándékában áll az, hogy a költségvetési rendelet soron következő felülvizsgálata során megteszi a költségvetési rendelet 209. cikkének és 60. cikke (7) bekezdésének vonatkozó módosítására irányuló javaslatot”;

B.  mivel a 966/2012/EU, Euratom rendeletet az (EU, Euratom) 2015/1929 rendelet 2015. október 28-án módosította, amely azon felül, hogy összhangba hozta a rendeletet a 2014/23/EU(4) és 2014/24/EU(5) irányelvekkel, és megerősítette az uniós költségvetés védelmének rendszerét, módosította a rendelet 209. és a 60 cikkét is, összhangba hozva a költségvetési rendelet 209. és 208. cikke szerint működő szervek mentesítésére, külső ellenőrzésére és éves jelentéstételére vonatkozó szabályokat;

C.  mivel a Bizottság 2015. október 30-án elfogadta a 966/2012/EU, Euratom rendelet 209. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyiszabályzat-mintáról szóló 110/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletet naprakésszé tevő felhatalmazáson alapuló rendeletet (C(2015)07554) (összhangba hozva az előbbi rendeletet az 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelet megfelelő, a költségvetési rendelet 208. cikkében említett szervekre alkalmazandó rendelkezéseivel) annak érdekében, hogy a pénzügyi év kezdetétől alkalmazandó legyen, biztosítandó az új szabályokra való egyértelmű áttérést;

D.  mivel a 966/2012/EU, Euratom rendelet 210. cikke szerint, amelyben a Bizottság felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, a felhatalmazáson alapuló rendelet (C(2015)07554) elvileg csak a Parlament és a Tanács általi ellenőrzési időszak eltelte után léphet hatályba, amely időszak az értesítést követő két hónapig – jelen esetben 2015. december 30-ig – tart, és további két hónappal meghosszabbítható;

E.  mivel azonban a Bizottság 2015. november 12-én kérte a Parlamentet, hogy amennyiben a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen nem kíván kifogást emelni, erről legkésőbb 2015. december 21-ig értesítse a Bizottságot, mivel ahhoz, hogy a jogi aktus a Hivatalos Lapban kellő időben, 2015. december 31. előtt közzétételre kerüljön, biztosítandó a tervezett 2016. január 1-jei hatálybalépést, a Kiadóhivatalhoz 2015. december 21-ig el kell juttatni.

1.  kijelenti, hogy a felhatalmazáson alapuló rendelettel szemben nem emel kifogást;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(2) HL L 286., 2015.10.30., 1. o.
(3) HL L 163., 2014.5.29., 21. o.
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/23/EU irányelve (2014. február 26.) a koncessziós szerződések odaítéléséről (HL L 94., 2014.3.28., 1. o.).
(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelve (2014. február 26.) a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 94., 2014.3.28., 65. o.).


Az Európai Bankhatóság (EBH) elnöke hivatali idejének meghosszabbítása
PDF 245kWORD 62k
Az Európai Parlament 2015. december 16-i határozata az Európai Bankhatóság (EBH) elnöke hivatali idejének meghosszabbításáról (C8-0313/2015 – 2015/0903(NLE))
P8_TA(2015)0450A8-0347/2015

(Jóváhagyás)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Bankhatóság (EBH) felügyeleti tanácsának 2015. szeptember 8-i javaslatára az EBH elnöke hivatali idejének újabb öt évre történő meghosszabbításáról (C8-0313/2015),

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(1) 48. cikkének (4) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzatára,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8‑0347/2015),

A.  mivel az EBH első elnökét 2011-ben nyílt pályázati eljárást követően az EBH felügyeleti tanácsa nevezte ki ötéves hivatali időre, az 1093/2010/EU rendelet 48. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

B.  mivel az 1093/2010/EU rendelet 48. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az EBH felügyeleti tanácsa – az említett rendelkezésben hivatkozott értékelést figyelembe véve – egy alkalommal meghosszabbíthatja az elnök megbízatását, az Európai Parlament megerősítésétől függően;

C.  mivel az EBH felügyeleti tanácsa 2015. szeptember 8-án javasolta Andrea Enria, az EBH hivatalban lévő elnöke hivatali idejének újabb öt évre történő meghosszabbítását, és ennek megfelelően tájékoztatta az Európai Parlamentet;

D.  mivel 2015. november 17-én a Gazdasági és Monetáris Bizottság meghallgatta Andrea Enriát, az EBH hivatalban lévő elnökét, aki nyitóbeszédet mondott, majd válaszolt a bizottság tagjai által feltett kérdésekre;

1.  jóváhagyja az Andrea Enria, az EBH elnöke hivatali idejének újabb ötéves időszakra történő meghosszabbítására irányuló javaslatot;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EBH-nak, valamint a tagállamok kormányának.

(1) HL L 331., 2010.12.15., 12. o.


Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) elnöke hivatali idejének meghosszabbítása
PDF 247kWORD 63k
Az Európai Parlament 2015. december 16-i határozata az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) elnöke hivatali idejének meghosszabbításáról (C8-0314/2015 – 2015/0904(NLE))
P8_TA(2015)0451A8-0348/2015

(Jóváhagyás)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) felügyeleti tanácsának 2015. szeptember 30-i javaslatára az EIOPA elnöke hivatali idejének újabb öt évre történő meghosszabbításáról (C8-0314/2015),

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) létrehozásáról, valamint a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/79/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24-i 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(1) 48. cikkének (4) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzatára,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8‑0348/2015),

A.  mivel az EIOPA első elnökét 2011-ben nyílt pályázati eljárást követően az EIOPA felügyeleti tanácsa nevezte ki ötéves hivatali időre, az 1094/2010/EU rendelet 48. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

B.  mivel az 1094/2010/EU rendelet 48. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az EIOPA felügyeleti tanácsa – az említett rendelkezésben hivatkozott értékelést figyelembe véve – egy alkalommal meghosszabbíthatja az elnök megbízatását, az Európai Parlament megerősítésétől függően;

C.  mivel az EIOPA felügyeleti tanácsa 2015. szeptember 30-án javasolta Gabriel Bernardino, az EIOPA hivatalban lévő elnöke hivatali idejének újabb öt évre történő meghosszabbítását, és ennek megfelelően tájékoztatta az Európai Parlamentet;

D.  mivel 2015. november 17-én a Gazdasági és Monetáris Bizottság meghallgatta Gabriel Bernardinót, az EIOPA hivatalban lévő elnökét, aki nyitóbeszédet mondott, majd válaszolt a bizottság tagjai által feltett kérdésekre;

1.  jóváhagyja a Gabriel Bernardino, az EIOPA elnöke hivatali idejének újabb ötéves időszakra történő meghosszabbítására irányuló javaslatot;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EIOPA-nak, valamint a tagállamok kormányainak.

(1) HL L 331., 2010.12.15., 48. o.


Az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) elnöke hivatali idejének meghosszabítása
PDF 246kWORD 62k
Az Európai Parlament 2015. december 16-i határozata az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) elnöke hivatali idejének meghosszabbításáról (C8-0315/2015 – 2015/0905(NLE))
P8_TA(2015)0452A8-0346/2015

(Jóváhagyás)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) felügyeleti tanácsának 2015. szeptember 24-i javaslatára az ESMA elnöke hivatali idejének újabb öt évre történő meghosszabbításáról (C8-0315/2015),

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/77/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24-i 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 48. cikkének (4) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzatára,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8‑0346/2015),

A.  mivel az ESMA első elnökét 2011-ben nyílt pályázati eljárást követően az ESMA felügyeleti tanácsa nevezte ki ötéves hivatali időre, az 1095/2010/EU rendelet 48. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

B.  mivel az 1095/2010/EU rendelet 48. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a felügyeleti tanács – az említett rendelkezésben hivatkozott értékelést figyelembe véve – egy alkalommal meghosszabbíthatja az elnök megbízatását, az Európai Parlament megerősítésétől függően;

C.  mivel az ESMA felügyeleti tanácsa 2015. szeptember 24-én javasolta Steven Maijoor, az ESMA hivatalban lévő elnöke hivatali idejének újabb öt évre történő meghosszabbítását, és ennek megfelelően tájékoztatta az Európai Parlamentet;

D.  mivel 2015. november 17-én a Gazdasági és Monetáris Bizottság meghallgatta Steven Maijoort, az ESMA hivatalban lévő elnökét, aki nyitóbeszédet mondott, majd válaszolt a bizottság tagjai által feltett kérdésekre;

1.  jóváhagyja a Steven Maijoor, az ESMA elnöke hivatali idejének újabb ötéves időszakra történő meghosszabbítására irányuló javaslatot;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak, az ESMA-nak, valamint a tagállamok kormányainak.

(1) HL L 331., 2010.12.15., 84. o.


A Bosznia-Hercegovina és az Europol közötti operatív és stratégiai együttműködés *
PDF 251kWORD 64k
Az Európai Parlament 2015. december 16-i jogalkotási állásfoglalása a Bosznia-Hercegovina és az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) közötti operatív és stratégiai együttműködésről szóló megállapodás Europol általi megkötésének jóváhagyásáról szóló tanácsi végrehajtási határozat tervezetéről (10509/2015 – C8-0276/2015 – 2015/0808(CNS))
P8_TA(2015)0453A8-0352/2015

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács tervezetére (10509/2015),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 39. cikke (1) bekezdésének az Amszterdami Szerződés által módosított formájára, valamint az átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv 9. cikkére, amelyek értelmében a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0276/2015),

–  tekintettel az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) létrehozásáról szóló, 2009. április 6-i 2009/371/IB tanácsi határozatra(1) és különösen annak 23. cikke (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Europolnak a partnerekkel való kapcsolataira, többek között a személyes adatok és minősített információk cseréjére irányadó végrehajtási szabályok elfogadásáról szóló, 2009. november 30-i 2009/934/IB tanácsi határozatra(2) és különösen annak 5. és 6. cikkére,

–  tekintettel az Europol részéről megkötendő megállapodások által érintett harmadik államok és szervezetek jegyzékének megállapításáról szóló, 2009. november 30-i 2009/935/IB tanácsi határozatra(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0352/2015),

1.  jóváhagyja a Tanács tervezetét;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy az új Europol-rendelet (2013/0091(COD)) hatálybalépését követően értékelje az együttműködési megállapodás rendelkezéseit, különösen az adatvédelemmel kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet és a Tanácsot az értékelés eredményeiről, és adott esetben nyújtson be ajánlást a megállapodás nemzetközi újratárgyalásának megindítására vonatkozó engedélyről;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Europolnak.

(1) HL L 121., 2009.5.15., 37. o.
(2) HL L 325., 2009.12.11., 6. o.
(3) HL L 325., 2009.12.11., 12. o.


Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele – „EGF/2015/006 IE/PWA Internationalˮ referenciaszámú kérelem – Írország
PDF 276kWORD 88k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2015. december 16-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontja alapján történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Írország „EGF/2015/006 IE/PWA International” referenciaszámú kérelme) (COM(2015)0555 – C8-0329/2015 – 2015/2295(BUD))
P8_TA(2015)0454A8-0363/2015

Az Európai Parlament

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0555 – C8-0329/2015),

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (EGAA-rendelet)(1),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre és különösen annak 12. cikkére(2),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) (2013. december 2-i intézményközi megállapodás), és különösen annak 13. pontjára,

–  tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában foglalt háromoldalú egyeztető eljárásra,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0363/2015),

A.  mivel az Unió létrehozta a jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott, vagy a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket;

B.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2013. december 2-i intézményközi megállapodást az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében,

C.  mivel az EGAA-rendelet elfogadása tükrözi az Európai Parlament és a Tanács között elért megállapodást, mely szerint újra bevezetik a válsághoz kapcsolódó igénybevétel kritériumát, 60%-ra növelik a javasolt intézkedések becsült összköltségéhez nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást, az értékelésre és a jóváhagyásra rendelkezésre álló idő lerövidítése révén növelik az EGAA-kérelmek feldolgozásának hatékonyságát a Bizottságban, az Európai Parlamentben és a Tanácsban, az önálló vállalkozók és a fiatalok bevonásával szélesítik a támogatásra jogosult intézkedések és kedvezményezettek körét, valamint támogatják az új vállalkozások létrehozását elősegítő kezdeményezéseket;

D.  mivel Írország a NACE Rev. 2. rendszer szerinti 33. ágazatban(4) („Gép, berendezés, eszköz javítása, üzembe helyezés”) a Dél- és Kelet-Írország NUTS 2 szintű régióban működő PWA International Ltd-nél (PWAI) történt 108 elbocsátást követően benyújtotta kérelmét, és mivel várhatóan minden elbocsátott munkavállaló részt vesz majd az intézkedésekben;

E.  mivel a kérelem nem teljesíti az EGAA-rendeletben az elbocsátások száma tekintetében megállapított hagyományos támogathatósági feltételeket, és az említett rendelet 4. cikkének (2) bekezdése szerinti beavatkozási kritérium alapján került benyújtásra, amely lehetővé teszi az eltérést kivételes esetben;

1.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az Írország által bemutatott érvek indokolják a „kivételes körülmények” kritériumának alkalmazását, és hogy ennek megfelelően Írország jogosult az említett rendelet szerinti 442 293 eurós pénzügyi támogatásra;

2.  megállapítja, hogy az ír hatóságok 2015. június 19-én nyújtották be az EGAA-ból folyósítandó pénzügyi hozzájárulásra irányuló kérelmet, és hogy annak értékelését a Bizottság 2015. november 6-án tette közzé; üdvözli, hogy az értékelési időszak gyorsan – kevesebb mint öt hónap alatt – lezajlott;

3.  megjegyzi, hogy a PWAI 1989-ben jött létre Rathcoole-ban (Dublin megye) a United Technologies Corporation és a Lufthansa Technik Airmotive Ireland közös vállalkozásaként;

4.  megjegyzi, hogy Írország az 1990-es években a karbantartási, javítási és felülvizsgálati (MRO) ágazatra szakosodott, amely akkoriban jól kiszolgálta az országot, de különösen érzékennyé tette az MRO-tevékenységek globális légiközlekedési csomópontok mellé, azaz Ázsiába való telepítésének közelmúltbeli tendenciájára és a világkereskedelmi egyezmények negatív hatásaira; úgy ítéli meg, hogy a „Gép, berendezés, eszköz javítása, üzembe helyezés” ágazatban(5) benyújtott másik két ír EGAA-kérelem is bizonyítja e sebezhetőséget; megjegyzi, hogy az SR Technics 2009-es és a Lufthansa Technik Airmotive Ireland 2014-es bezárása súlyosan érintette az MRO-tevékenységeket Európában, különösen Írországban, és mintegy 1520 munkahely elveszítését eredményezte;

5.  megjegyzi, hogy bár South Dublin megyében a munkanélküliségi ráta (11,61%) csak kis mértékben haladta meg a nemzeti átlagot (10,83%), ezen adatok mögött jelentős, a helyi viszonyokból adódó hátrányokat lehet felfedezni, és hogy a PWAI bezárása súlyos negatív hatást gyakorolt a foglalkoztatásra és a helyi, regionális és nemzeti gazdaságra, tekintettel arra, hogy a térség már korábban is nehéz helyzetben volt, amit még tovább súlyosbított, hogy az MRO-ágazatban működő három nagy gyár is bezárt rövid időn belül;

6.  egyetért azzal, hogy a térség már korábban is nehéz helyzete, amit még tovább súlyosbított, hogy az MRO-ágazatban működő három nagy gyár is bezárt rövid időn belül, és az, hogy Írországban nem maradt több munkaadó ebben az ágazatban, indokolhatja az eltérést az EGAA-rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében az elbocsátott munkavállalók számára vonatkozóan foglalt 500 fős határértéktől; ebben a tekintetben megismétli a Bizottsághoz tett azon ajánlását, hogy vagy tisztázza az EGAA-rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt eltérési kritériumokat, vagy csökkentse az 500 elbocsátott munkavállalóra vonatkozó határértéket;

7.  üdvözli, hogy a munkavállalók gyors támogatása érdekében az ír hatóságok úgy határoztak, hogy a személyre szabott szolgáltatások végrehajtását már 2015. május 22-én, jóval a javasolt összehangolt csomagra vonatkozó EGAA-támogatás odaítéléséről szóló határozat előtt megkezdik;

8.  továbbá üdvözli, hogy az EGAA-ból társfinanszírozott, személyre szabott szolgáltatásokhoz 108 olyan nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatal (NEET-fiatal) is hozzá fog férni, akik életkora a kérelem benyújtásának időpontjában 25 év alatt volt;

9.  tudomásul veszi, hogy Írország a kérelem által érintett elbocsátott munkavállalók részére ötféle intézkedést tervez: (i) pályaorientáció, karriertervezés és szakmai előmenetel, (ii) EGAA képzési támogatás, (iii) képzési és továbbtanulási programok, (iv) felsőoktatási programok és (v) korlátozott időre szóló támogatások; azt javasolja, hogy ez az EGAA-program legyen hasonló, mint az SR Technics számára létrehozott EGAA-program, amely jelentős eredményekkel dicsekedhetett: 2012 szeptemberében, a program vége után kevesebb mint 12 hónappal a kedvezményezettek 53,45%-a visszatért a munka világába; megjegyzi, hogy az említett intézkedésekkel kapcsolatos kiadásokhoz 2014. május 22-től 2017. június 19-ig nyújtható pénzügyi támogatás az EGAA-ból;

10.  üdvözli a kedvezményezettek számára biztosítandó többféle képzési intézkedést; megjegyzi, hogy a vállalkozási és önfoglalkoztatási támogató intézkedésekben csak korlátozott számú kedvezményezett részesülhet majd;

11.  megjegyzi, hogy a hatóságok becslése szerint a források 24,81%-át fogják korlátozott időre szóló támogatásokra fordítani, amelyek aránya így jóval a teljes költségek megengedett legfeljebb 35%-a alatt marad;

12.  megjegyzi, hogy a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagja a szociális partnerekkel folytatott tanácskozás során került kialakításra;

13.  emlékeztet arra, hogy az EGAA-rendelet 7. cikkével összhangban az EGAA által támogatott, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának kialakításakor fel kell mérni a jövőbeli munkaerő-piaci kilátásokat és a szükséges készségeket, és a csomagnak összeegyeztethetőnek kell lennie az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaság felé történő elmozdulással;

14.  emlékeztet annak fontosságára, hogy a munkavállalók munkavállalási esélyeit személyre szabott képzések és a szakmai karrierjük során megszerzett készségek és kompetenciák elismerése révén javítsák; elvárja, hogy az összehangolt csomag keretében biztosított képzést ne csak az elbocsátott munkavállalók szükségleteihez, hanem a tényleges üzleti környezethez is igazítsák hozzá;

15.  megjegyzi, hogy az ír hatóságok megerősítették, hogy a támogatható intézkedések más uniós pénzügyi eszközből nem részesülnek támogatásban; megismétli a Bizottsághoz intézett, arra irányuló felhívását, hogy az éves jelentések a jelenlegi szabályok teljes körű tiszteletben tartásának biztosítása érdekében tartalmazzák a fenti adatok összehasonlító értékelését, és hogy ne forduljanak elő átfedések az Unió által finanszírozott szolgáltatások között;

16.  nagyra értékeli a Parlament támogatások kiutalásának felgyorsítására irányuló kérése nyomán a Bizottság által bevezetett továbbfejlesztett eljárást; tudomásul veszi az új ütemezés miatti szoros határidőket és az ügy kezelésére gyakorolt esetleges hatást;

17.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a kereskedelempolitikai döntések kerüljenek megvizsgálásra az uniós munkaerőpiacra gyakorolt esetleges hatásuk szempontjából;

18.  sajnálja, hogy mindössze 108 elbocsátott munkavállaló támogatására született javaslat az EGAA igénybevételéről, és rámutat, hogy az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének tágabb értelmezése esetleg nem megfelelő;

19.  megjegyzi, hogy ez a javaslat az EGAA igénybevételére irányuló eddigi javaslatok közül a legkevesebb elbocsátott munkavállalót érinti;

20.  megjegyzi, hogy az elbocsátott munkavállalók csaknem 80%-a 30 és 54 év közötti, ezért olyan könnyen foglalkoztatható csoportot képviselnek, amelyet kevésbé fenyeget a tartós munkanélküliség kockázata;

21.  rámutat, hogy mind a 108 elbocsátás a „Gép, berendezés, eszköz javítása, üzembe helyezés” gazdasági ágazatban történt, azon belül is a repülőgépmotorok javítása terén, ami azt jelenti, hogy a munkavállalók képzettek és alkalmazkodni tudnak a munkaerőpiachoz;

22.  hangsúlyozza, hogy az elbocsátások Rathcoole-ban történtek, amely Dublin, egy olyan gazdasági és ipari csomópont szomszédságában található, ahol csökkenő munkanélküliség, növekvő üzleti tevékenység és általános gazdasági növekedés figyelhető meg;

23.  felhívja a figyelmet arra, hogy az EGF/2009/021 IE/SR Technics kérelemre való bármely utalás túlságosan messzemenő, mivel a szóban forgó eset még 2009-ben történt;

24.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

25.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

26.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről

(Írország „EGF/2015/006 IE/PWA International” referenciaszámú kérelme)

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, (EU) 2015/2458 határozat.)

(1) HL L 347., 2013.12.20., 855. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 1893/2006/EK rendelete (2006. december 20.) a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról és a 3037/90/EGK tanácsi rendelet, valamint egyes meghatározott statisztikai területekre vonatkozó EK-rendeletek módosításáról (HL L 393., 2006.12.30., 1. o.).
(5) EGF/2014/016 IE/Lufthansa Technik (COM(2013)0047) és EGF/2009/021 IE/SR Technics (COM(2010)0489).


Az idegenhonos inváziós fajok listája
PDF 261kWORD 77k
Az Európai Parlament 2015. december 16-i állásfoglalása az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok jegyzékének az 1143/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő elfogadásáról szóló bizottsági végrehajtási rendelet tervezetéről (D041932/01 – 2015/3010(RSP))
P8_TA(2015)0455B8-1345/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok jegyzékének az 1143/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő elfogadásáról szóló bizottsági végrehajtási rendelet tervezetére (D041932/01),

–  tekintettel az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről szóló, 2014. október 22-i 1143/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1), különösen 4. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) 11. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

A.  mivel a Bizottság feladata végrehajtási aktusok révén elfogadni az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok jegyzékét (a továbbiakban: uniós jegyzék) az 1143/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: az idegenhonos inváziós fajokról szóló rendelet) 4. cikkének (3) bekezdésében rögzített feltételek alapján, és mivel az említett végrehajtási aktusokat a rendelet 27. cikkének (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni;

B.  mivel az említett végrehajtási aktusok tervezetét 2016. január 2-ig be kell nyújtani az idegenhonos inváziós fajokról szóló rendelet 27. cikkének (1) bekezdésében említett bizottságnak, és a végrehajtási aktusok 20 nappal a Hivatalos Lapban történő közzétételüket követően hatályba lépnek;

C.  mivel az uniós jegyzék teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban;

D.  mivel számos idegenhonos inváziós faj létezik, ezért elsőbbséget kell biztosítani azon idegenhonos inváziós fajok szabályozásának, amelyek az Unió számára veszélyesnek minősülnek;

E.  mivel az idegenhonos inváziós fajok akkor tekintendők az Unió számára veszélyesnek, ha az érintett tagállamokban az általuk okozott kár jelentősége indokolttá teszi olyan célzott intézkedések elfogadását, amelyek az Unió egészében alkalmazandók, azokat a tagállamokat is beleértve, amelyek még nem érintettek, még abban az esetben is, ha nem is valószínű, hogy érintettek lesznek;

F.  mivel a nem hivatalos háromoldalú egyeztetések során elsődleges fontosságúként ismerték el annak biztosítását, hogy az Unió számára veszélyesnek tekintett idegenhonos inváziós fajok azonosítása arányos mértékű maradjon, és hogy az uniós jegyzék azokra a fajokra összpontosítson, amelyeknek az uniós jegyzékbe történő felvételével az e fajok által kifejtett káros hatás költséghatékony módon ténylegesen megelőzhető, minimálisra csökkenthető vagy mérsékelhető;

G.  mivel az idegenhonos inváziós fajokról szóló rendelet alkalmazásának központi eszközét képezik azok a feltételek, amelyek alapján az uniós jegyzék összeállításra kerül;

H.  mivel az uniós jegyzékbe történő felvétel feltételeinek biztosítaniuk kell, hogy a legjelentősebb káros hatást kifejtő potenciális idegenhonos inváziós fajok bekerüljenek a jegyzékbe, és biztosítaniuk kell az erőforrások hatékony felhasználását is;

I.  mivel az idegenhonos inváziós fajokról szóló rendelet 13. preambulumbekezdése szerint közös feltételeket kell meghatározni a kockázatértékelés végzését illetően, biztosítandó a Kereskedelmi Világszervezet keretében kötött vonatkozó megállapodások szabályainak betartását és a rendelet következetes alkalmazását;

J.  mivel az idegenhonos inváziós fajokról szóló rendelet 32. preambulumbekezdése kimondja, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatos, legújabb tudományos fejlemények figyelembevétele érdekében, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy a kockázatelemzések kidolgozása során egységesen alkalmazandó elemeket meghatározza;

K.  mivel az idegenhonos inváziós fajokról szóló rendelet 32. preambulumbekezdése kimondja továbbá, hogy különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy a Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során egyidejűleg, a megfelelő időben és módon továbbítania kell a megfelelő dokumentumokat az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz;

L.  mivel a Parlament nem kapott megfelelő tájékoztatást a kockázatelemzések kidolgozása során egységesen alkalmazandó elemek meghatározásáról, és mivel a Parlamentnek nem továbbították egyidejűleg, kellő időben és megfelelő módon a megfelelő dokumentumokat;

M.  mivel a Bizottság felhatalmazást kapott arra, hogy az idegenhonos inváziós fajokról szóló rendelet 29. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a rendelet 4. cikke (3) bekezdése b) pontjának alkalmazásában elfogadható bizonyítéktípus további pontosítása, valamint 5. cikke (1) bekezdése a)–h) pontja alkalmazásának részletes leírása céljából, és mivel a részletes leírásban ki kell térni a kockázatelemzés során használandó módszertanra, figyelembe véve a vonatkozó nemzeti és nemzetközi standardokat, továbbá azt, hogy elsőbbséget kell élveznie az olyan idegenhonos inváziós fajok elleni fellépésnek, amelyek jelentős káros hatással járnak vagy járhatnak a biológiai sokféleségre vagy a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatásokra, valamint az emberi egészségre vagy a gazdaságra, mert e káros hatás súlyosbító tényezőnek minősül;

N.  mivel a Bizottság nem tartotta be az idegenhonos inváziós fajokról szóló rendelet 4. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseit, nem határozta meg részletesebben a rendelet 4. cikke (3) bekezdése b) pontjának alkalmazásában az elfogadható bizonyítékok fajtáit, és nem nyújtott be részletes leírást a rendelet 5. cikke (1) bekezdése a)–h) pontjának alkalmazásáról, beleértve a kockázatértékelések során alkalmazandó módszereket;

O.  mivel a Bizottság nem biztosította, hogy a kockázatértékelés során alkalmazandó módszertant valamennyi tagállam egységesen alkalmazza, amikor javaslatot tesz egy fajnak az uniós jegyzékbe való felvételére, és mivel nem biztosítható, hogy a tagállamok azonos típusú bizonyítékokat és azonos általános standardokat alkalmaznak;

P.  mivel a fajok uniós jegyzékbe vételének indokai inkább politikai, mintsem tudományos feltételeken alapulnak;

Q.  mivel a fajok jegyzékbe vétele nem szabványos kockázatértékelésen és módszertanon, hanem a tagállamok politikai akaratán alapul;

R.  mivel az uniós jegyzék tervezete nem foglalkozik átfogó módon az idegenhonos inváziós fajok problémájával, mely szükséges lenne az őshonos biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások védelme és annak érdekében, hogy minimálisra csökkentse és enyhítse az e fajok által lehetségesen okozott, az emberi egészségre és a gazdaságra káros hatásokat;

S.  mivel az idegenhonos inváziós fajokról szóló rendelet mint e célra rendelt uniós jogi eszköz alkalmas lenne a biológiai sokféleség csökkenésével kapcsolatos, továbbra is fennálló kihívások kezelésére, eredmények elérésére és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégia célok teljesítésére, de csak akkor, ha megfelelően kerül végrehajtásra, és a helyi hatóságok és a közvélemény támogatását élvezi;

T.  mivel a Bizottság kezdeti listáját többször bírálták az illetékes nemzeti hatóságok, az érdekelt felek és a közvélemény is a tekintetben, hogy komolyan kétségbe vonható az idegenhonos inváziós fajokról szóló rendelet jövőbeli hatékonysága, főként azért, mert a legsúlyosabb problémát jelentő idegenhonos inváziós fajok közül több nem szerepel a jegyzékben, míg olyan fajok szerepelnek, amelyek nem gyakorolnak jelentős káros hatást a biológiai sokféleségre, az ökoszisztéma-szolgáltatásokra, az emberi egészségre és a gazdaságra, illetve amelyek esetében a meghozandó intézkedések aránytalan költségeket eredményeznének;

U.  mivel a kezdeti lista nem vesz figyelembe olyan fajokat, amelyek a legkárosabb idegenhonos inváziós fajok között vannak Európában; mivel egyes szárazföldi növény- és emlős fajok megfelelnek a feltételeknek, és megalapozott kockázatértékelés áll rendelkezésre, ám mégsem szerepelnek a jegyzékben; mivel egyes, az utóbbi években Európában leggyorsabban terjedő idegenhonos fajok közé számító emlős fajok nem szerepelnek a jegyzékben, és mivel az emberi egészségre gyakorolt jelentős és jól dokumentált káros hatással rendelkező, nagy területen és gyors ütemben terjedő növényfajok szintén nem szerepelnek a jegyzékben;

1.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási rendeletének tervezete túllépi az 1143/2014/EU rendeletben meghatározott végrehajtási hatásköröket;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási rendeletének tervezetét, és nyújtson be új tervezetet a bizottságnak;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 317., 2014.11.4., 35. o.
(2) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.


A géntechnológiával módosított NK603 × T25 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek
PDF 272kWORD 80k
Az Európai Parlament 2015. december 16-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított NK603 × T25 kukoricát (MON-ØØ6Ø3-6 × ACS-ZMØØ3-2) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló, 2015. december 4-i (EU) 2015/2279 bizottsági végrehajtási határozatról (2015/3006(RSP))
P8_TA(2015)0456B8-1365/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a géntechnológiával módosított NK603 × T25 kukoricát (MON-ØØ6Ø3-6 × ACS-ZMØØ3-2) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló, 2015. december 4-i (EU) 2015/2279 bizottsági végrehajtási határozatra(1),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2), és különösen annak 7. cikke (3) bekezdésére és 19. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(3) 11. és 13. cikkére,

–  tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által 2015. július 15-én kiadott véleményre(4),

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

A.  mivel 2010. május 17-én a Monsanto Europe S.A. az 1829/2003/EK rendelet 5. és 17. cikkének megfelelően kérelmet nyújtott be Hollandia illetékes hatóságához az NK603 × T25 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított élelmiszerek, élelmiszer-összetevők és takarmányok forgalomba hozatalára vonatkozóan;

B.  mivel a géntechnológiával módosított MON-ØØ6Ø3-6 × ACS-ZMØØ3-2 kukorica a kérelemben leírtaknak megfelelően CP4 EPSPS proteint tartalmaz, amely ellenállást biztosít a glifozát tartalmú gyomirtókkal szemben, illetve PAT proteint tartalmaz, amely ellenállást biztosít a glufozinát-ammónium tartalmú gyomirtókkal szemben, és mivel a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség – a WHO rákbetegségekkel foglalkozó ügynöksége – 2015. március 20-án a glifozátot az „emberre valószínűleg rákkeltő hatású” anyagként sorolta be(5);

C.  mivel a Bizottság, annak ellenére, hogy a Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottsága 2015. december 1-jén állásfoglalási indítványt fogadott el, melyben ellenezte a géntechnológiával módosított NK603 × T25 kukoricát (MON-ØØ6Ø3-6 × ACS-ZMØØ3-2) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalát, úgy határozott, hogy figyelmen kívül hagyja az uniós intézmények közötti jóhiszemű együttműködés elvét azáltal, hogy 2015. december 4-én elfogadta a végrehajtási határozatot, 10 nappal azelőtt, hogy az első olyan plenáris ülés megkezdődött volna, amelyen a Parlament szavazhatott volna a bizottságban elfogadott állásfoglalási indítványról;

D.  mivel az 1829/2003/EK rendelet módosításáról szóló jogalkotási javaslata indokolásában 2015. április 22-én a Bizottság sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az 1829/2003/EK rendelet hatálybalépése óta az engedélyező határozatokat a Bizottság az alkalmazandó jogszabályoknak megfelelően a tagállamok bizottságának véleménye nélkül fogadta el, és hogy a géntechnológiával módosított (GM) élelmiszerek és takarmányok esetében általánossá vált az az egyébiránt kivételes döntéshozatali gyakorlat, hogy a dossziét végleges jóváhagyásra visszaküldik a Bizottsághoz;

E.  mivel a Bizottság a Parlamentnek benyújtott politikai iránymutatások alapján került kijelölésre, és mivel ezek az iránymutatások kötelezettségvállalást tartalmaztak arra nézve, hogy a géntechnológiával módosított szervezetekre (GMO-kra) vonatkozó jogszabályokat felül kell vizsgálni;

F.  mivel az 1829/2003/EK rendelet módosításáról szóló 2015. április 22-i jogalkotási javaslatot a Parlament 2015. október 28-án elutasította(6), azzal az érveléssel, hogy míg az előállítás szükségszerűen egy tagállam területén történik, a GMO-k kereskedelme átlépi a határokat, ami azt jelenti, hogy a Bizottság által javasolt nemzeti „értékesítésére és felhasználására” vonatkozó tilalmat a behozatali határellenőrzés visszaállítása nélkül nem lehetne érvényesíteni;

G.  mivel a géntechnológiával módosított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó jelenlegi jóváhagyási rendszer nem működik megfelelően, mivel – ahogyan arra a francia Le Monde című lap 2015. október 14-én felhívta a figyelmet(7) – hat géntechnológiával módosított olyan kukoricafajta behozatalát engedélyezték az Unióba, amelyeknek genetikai módosításai az engedélyezéskor nem szerepeltek az értékelésben, és ezeket az eltérő GM-jellemzőket a Syngenta csak 2015 júliusában jelentette az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak és a Bizottságnak, annak ellenére, hogy a behozatali engedély 2008 és 2011 közöttre szólt;

H.  mivel az 1829/2003/EK rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslat elutasításakor a Parlament felkérte a Bizottságot, hogy vonja vissza javaslatát és nyújtson be új javaslatot;

1.  úgy véli, hogy az (EU) 2015/2279 bizottsági végrehajtási határozat túllépi az 1829/2003/EK rendeletben meghatározott végrehajtási hatásköröket;

2.  úgy véli, hogy a Bizottság azon döntése, hogy elfogadja az (EU) 2015/2279 bizottsági végrehajtási határozatot annak ellenére, hogy az illetékes bizottság elutasította a határozat tervezetét a plenáris ülésen történő szavazás előtt, sérti az Európai Unióról szóló szerződés 13. cikkének (2) bekezdését az intézmények közötti jóhiszemű és kölcsönös együttműködés tekintetében;

3.  úgy véli, hogy a géntechnológiával módosított szervezeteket tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalát engedélyező, a jelenlegi, rosszul működő1829/2003/EK rendelettel összhangban elfogadott összes végrehajtási határozatot fel kell függeszteni mindaddig, amíg az Európai Unió működéséről szóló szerződés alapján új rendelet nem kerül elfogadásra;

4.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat nem felel meg az uniós jognak, mivel az nem egyeztethető össze az 1829/2003/EK rendelet és a 396/2005/EK rendelet(8) céljával, ami a 178/2002/EK rendeletben(9) meghatározott általános alapelvekkel összhangban az, hogy alapul szolgáljon az emberi élet és egészség, az állati egészség és jólét, a környezet és a géntechnológiával módosított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó fogyasztói érdekek magas szintű védelméhez, miközben biztosítja a belső piac hatékony működését;

5.  felkéri a Bizottságot, hogy helyezze hatályon kívül az (EU) 2015/2279 végrehajtási határozatot;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés alapján nyújtson be új jogalkotási javaslatot az 1829/2003/EK rendelet módosítására, figyelembe véve azokat a gyakran hangoztatott tagállami aggályokat, amelyek nem csupán a GMO-k által az egészségre vagy a környezetre jelentett veszélyekkel kapcsolatosak;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 322., 2015.12.8., 58. o.
(2) HL L 268., 2003.10.18., 1. o.
(3) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
(4) Az EFSA GMO-testülete (a géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó testület), 2015. Tudományos vélemény az EFSA-GMO-NL-2010-80 számú, a gyomirtó szereknek ellenálló géntechnológiával módosított NK603 × T25, a Monsanto által előállított kukorica élelmiszerként és takarmányként való felhasználás céljából történő forgalomba hozatalára, behozatalára és feldolgozására vonatkozó, az 1829/2003/EK rendelet szerinti kérelméről. EFSA-közlöny: 2015; 13(7):4165 [23 oldal]. doi:10.2903/j.efsa.2015.4165.
(5) IARC-monográfiák, 112. kötet: Öt szerves foszfátot tartalmazó rovarirtó és gyomirtó vegyszer értékelése, 2015. március 20. http://www.iarc.fr/en/media-centre/iarcnews/pdf/MonographVolume112.pdf
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0379.
(7) http://www.lemonde.fr/planete/article/2015/10/14/failles-dans-l-homologation-de-six-mais-ogm-en-europe_4788853_3244.html
(8) Az Európai Parlament és a Tanács 396/2005/EK rendelete (2005. február 23.) a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről, valamint a 91/414/EGK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 70., 2005.3.16., 1. o.).
(9) Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.).


A társasági adóra vonatkozó politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tétele, összehangolása és közelítése
PDF 632kWORD 222k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2015. december 16-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről (2015/2010(INL))
P8_TA(2015)0457A8-0349/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

–  tekintettel a feltételes adómegállapításokkal és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekkel foglalkozó különbizottság (TAXE 1 különbizottság) jelentéstervezetére (2015/2066(INI),

–  tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD)/G20 2015. október 5-én közétett, adóalap-erózióra és nyereségátcsoportosításra (BEPS) vonatkozó projektjének végső jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 46. és 52. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A8-0349/2015),

A LuxLeaks-botrány főbb megállapításai

A.  mivel az újságírók egy konzorciuma által – az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (ICIJ) – a luxemburgi adómegállapításokról és más káros gyakorlatokról 2014 novemberében nyilvánosságra hozott tényekből (LuxLeaks) kiderül, hogy Luxemburg mintegy 340 multinacionális vállalattal kötött titkos ügyleteket, amelyek sokuk esetében lehetővé tették, hogy minimálisra csökkentsék globális adóikat – mindezt az uniós közérdek kárára –, miközben alig vagy egyáltalán nem folytattak gazdasági tevékenységet Luxemburgban;

B.  mivel a feltárt tényekből kiderült, hogy egyes adótanácsadók szándékosan és célirányosan segítették a multinacionális vállalatokat a legalább 548 egyedi adómegállapítás létrejöttében Luxemburgban 2002 és 2010 között; mivel e titkos ügyletek összetett pénzügyi struktúrákat tartalmaznak, hogy jelentős adócsökkentéseket érhessenek el;

C.  mivel ezen adómegállapítások következtében nagy számú vállalat részesült 1% alatti tényleges adókulcsban a Luxemburgba áthozott nyereségükre; mivel egyes multinacionális vállalatok – miközben a működésük helyén élvezik a különféle közjavak és közszolgáltatások előnyeit – nem fizetik meg tisztességesen a rájuk eső adót; mivel az egyes multinacionális vállalatok által termelt nyereségre vonatkozó, a nullához közelítő tényleges adókulcsok károkat okozhatnak az uniós és más gazdaságoknak;

D.  mivel sok esetben a több száz millió eurós üzleteket kezelő luxemburgi leányvállalatok csak csekély mértékben vannak jelen és folytatnak gazdasági tevékenységet Luxemburgban, és egyes címekre több mint 1600 vállalat van bejegyezve;

E.  mivel a TAXE 1 különbizottság által elvégzett vizsgálatok rámutattak arra, hogy az adómegállapítások gyakorlatára nem kizárólag Luxembourgban kerül sor, hanem az Unió egész területén; mivel az adómegállapítások gyakorlata jogszerűen használható arra, hogy a szükséges jogbiztonságot nyújtsa a vállalkozások számára és csökkentse a becsületes cégek pénzügyi kockázatait, mindazonáltal visszaélésekre és adókikerülésre is lehetőséget ad és kizárólag a kiválasztott szereplőknek nyújtott jogbiztonság révén bizonyos fokú egyenlőtlenséget hozhat létre az adómegállapításra vonatkozó határozattal rendelkező vállalatok és azon vállalatok között, amelyek nem vesznek igénybe adómegállapításokat;

F.  mivel figyelembe kell venni az OECD 2013. február 12-én közétett, „Az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás kezelése” című jelentését, amely új nemzetközi normákat javasolt az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás (BEPS) leküzdésére;

G.  mivel figyelembe kell venni a pénzügyminiszterek és a G20-országok jegybankelnökeinek 2015. október 5-i találkozóját követően kiadott közleményt is;

H.  mivel néhány dicséretes kivételtől eltekintve, a nemzeti politikai vezetők nem bizonyultak elég készségesnek az adókikerülés problémájának kezelésében a társasági adózás terén;

I.  mivel az Európai Unió olyan jelentős lépéseket tett a gazdasági integráció felé, mint a gazdasági és monetáris unió, valamint a bankunió, és mivel az adópolitikák uniós szintű, az Európai Unió működéséről szóló Szerződés keretein belüli koordinációja az európai integrációs folyamat elengedhetetlen része;

Társasági adózás és agresszív adótervezés

J.  mivel a társaságiadó-bevételek az Unió 28 tagállamában átlagosan a GDP 2,6%-át tették ki 2012-ben(1);

K.  mivel egy olyan környezetben, ahol hiányoznak a beruházások és a növekedés, fontos a társaságok Unióban tartása vagy odavonzása, és mivel ezért létfontosságú az Unió számára, hogy fokozza vonzerejét a helyi és külföldi vállalkozások számára;

L.  mivel mindenfajta adótervezésnek a jog és az alkalmazandó szerződések határain belül kell megvalósulnia;

M.  mivel az agresszív adótervezés az adófizetési kötelezettség csökkentése céljából az adórendszer jogi alakiságaiból fakadó előnyöket, illetve a két vagy több adórendszer közötti eltéréseket vagy a jogi kiskapukat használja ki;

N.  mivel az agresszív adótervezési rendszerek gyakran a nemzetközi adóügyi eltérések kombinációját, igen kedvező, egyedi nemzeti adójogszabályokat és az adóparadicsomok nyújtotta lehetőségek alkalmazását eredményezik;

O.  mivel az agresszív adótervezéstől eltérően az adócsalás és az adókijátszás mindenekelőtt az adófizetési kötelezettség elkerülését célzó jogellenes tevékenységet jelent;

P.  mivel az agresszív adótervezésre adható legmegfelelőbb válasz a jó jogalkotás, annak megfelelő végrehajtása és a kívánt eredményekkel kapcsolatos nemzetközi koordináció;

Q.  mivel az állami bevételek társasági adózás terén megvalósuló adókikerülés okozta veszteségét általában az adózás általános szintjének emelése és a közszolgáltatások csökkentése, vagy az állami hitelfelvételek növekedése révén kompenzálják, ezáltal károkat okozva a többi adófizetőnek, valamint az egész gazdaságnak;

R.  mivel egy tanulmány(2) becslései szerint a társasági adózásból származó adókikerülés miatt az Unió bevételkiesésének összege eléri az évi 50–70 milliárd eurót, amely a nyereségátcsoportosítás révén elvesztett összeget jelenti, és mivel e tanulmány becslései szerint a társasági adózásból származó adókikerülés miatt az Unió bevételkiesésének összege a valóságban elérheti a 160–190 milliárd eurót, ha figyelembe vesszük a különleges adózási rendelkezéseket, a behajtás hiányosságait és más hasonló tevékenységeket;

S.  mivel ugyanezen tanulmány 75%-osra becsüli a társaságiadó-bevétel hatékonyságát, bár a tanulmány megerősíti azt is, hogy ez nem mutatja azon összegeket, amelyeket az adóhatóságok be tudnának hajtani, mivel az említett összegek bizonyos százalékát rendkívül költséges vagy technikailag nehéz lenne behajtani; mivel a tanulmány szerint, ha az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás problémájára teljes körű megoldás állna rendelkezésre és lenne végrehajtható az egész Unióban, a tagállami kormányok adóbevételeire gyakorolt, becsült pozitív hatás az összes adóbevétel 0,2%-át tenné ki;

T.  mivel az adóalap-erózióból és a nyereségátcsoportosításból eredő veszteség veszélyezteti a belső piac megfelelő működését, valamint az Unión belüli társaságiadó-rendszerek megbízhatóságát, hatékonyságát és méltányosságát; mivel ugyanez a tanulmány azt is világossá teszi, hogy ezek a számítások nem foglalják magukban az árnyékgazdaságon belüli becsült tevékenységeket, és hogy az egyes vállalatok és kifizetések átláthatatlansága miatt nehéz pontosan megbecsülni az adóbevételekre gyakorolt hatást, ami ezért jelentősen nagyobb is lehet, mint a jelentésben becsült érték;

U.  mivel az adóalap-erózióból és a nyereségátcsoportosításból eredő veszteségek világosan jelzik az egyenlő versenyfeltételek hiányát is azon vállalatok között, amelyek csak egy tagállamban működnek és fizetnek adót – különösen a kkv-k, a családi vállalkozások és a magánvállalkozók –, és egyes multinacionális vállalatok között, amelyek át tudják helyezni nyereségüket a magas adókulcsú országokból bizonyos alacsony adókulcsú országokba és agresszív adótervezést tudnak folytatni, ezzel csökkentve globális adóalapjukat és növelve az államháztartásokra nehezedő nyomást az uniós polgárok és kkv-k kárára;

V.  mivel az agresszív adótervezési gyakorlatok multinacionális vállalatok általi alkalmazása ellentétes a tisztességes verseny és a vállalati felelősségvállalás elvével – a COM(2011)0681 bizottsági közleményben foglaltak értelmében –, mivel az adótervezési stratégiák kidolgozásához olyan forrásokra van szükség, amelyek csak nagyvállalatok számára állnak rendelkezésre, és ezért ez az egyenlő versenyfeltételek hiányát okozza a kkv-k és a nagyvállalatok között, amit sürgősen kezelni kell;

W.  mivel hangsúlyozza továbbá, hogy az EU-n belüli és a harmadik országokkal való adóverseny bizonyos esetekben káros lehet, és az adókulcsok és szabályozási standardok tekintetében negatív versenyt eredményezhet, miközben az átláthatóság, az összehangolás és a konvergencia javítása hatékony keretet nyújt a vállalkozások közötti tisztességes verseny garantálása érdekében az Unióban, és megvédi az állami költségvetéseket a hátrányos következményektől;

X.  mivel az agresszív adótervezést lehetővé tevő intézkedések nem egyeztethetők össze a tagállamok közötti őszinte együttműködés elvével;

Y.  mivel az agresszív adótervezést – egyéb tényezők mellett – elősegíti az üzleti tevékenységek növekvő összetettsége, illetve a gazdaság digitalizációja és globalizációja, ami a verseny növekedésre és uniós vállalkozásokra, különösen a kkv-kra nézve káros torzulásához vezet;

Z.  mivel az agresszív adótervezés ellen a tagállamok nem tudnak egyedül küzdeni; mivel az átláthatatlan és összehangolatlan társaságiadó-politikák kockázatot jelentenek a tagállamok adópolitikája számára, és olyan hasznot nem termelő következményekhez vezetnek, mint az adózás növekedése és kevésbé mobil adóalapok;

AA.  mivel az összehangolt fellépés hiánya számos tagállamban egyoldalú nemzeti intézkedések elfogadását eredményezi; mivel az ilyen intézkedések sok esetben hatástalannak, elégtelennek, egyes esetekben egyenesen károsnak bizonyultak;

AB.  mivel ezért szükség van egy összehangolt és többrétű megközelítésre nemzeti, uniós és nemzetközi szinten;

AC.  mivel az Unió úttörő szerepet játszott az agresszív adótervezés elleni globális küzdelemben, különösen az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos projekt OECD szinten történő előrelépésének előmozdításában; mivel az Uniónak tovább kell folytatnia az úttörő szerepet az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos projekt előrehaladtával, az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás által mind a tagállamoknak, mind a világ fejlődő országainak okozható károk megelőzése érdekében; többek között azáltal, hogy biztosítja az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással, illetve egyéb, a fejlődő országokra nézve jelentős kérdésekkel kapcsolatos fellépéseket, a G20-ak fejlesztési munkacsoportja számára 2014-ben készült jelentésben részletezettek szerint;

AD.  mivel a Bizottságnak és a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az OECD adóalap-erózióról és nyereségátcsoportosításról szóló átfogó intézkedéscsomagját minimális követelményként hajtják végre uniós szinten és továbbra is ambiciózus marad; mivel döntő fontosságú, hogy az OECD összes tagországa végrehajtsa a BEPS-projektet;

AE.  mivel a Bizottságnak világosan meg kell határoznia, hogyan fogja végrehajtani az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos mind a 15 OECD/G20-projektet az e jelentésben már említett cselekvési területeken túlmenően és azokon felül, és a lehető leghamarabb ambiciózus cselekvési tervet javasolva a jogalkotási intézkedésekre, amelyben más országokat is az OECD-iránymutatások és az uniós példa követésére ösztönöz a cselekvési terv végrehajtásában; mivel a Bizottságnak mérlegelnie kell, hogy melyek azok a területek, ahol az Uniónak messzebbre kell mennie, mint az OECD által ajánlott minimumszabályok;

AF.  mivel az uniós szerződések értelmében a társasági adózásra vonatkozó jogszabályok megalkotása jelenleg tagállami hatáskör, az agresszív adótervezéssel kapcsolatos problémák túlnyomó többsége mégis multinacionális jellegű;

AG.  mivel a nemzeti adópolitikák jobb összehangolása jelenti tehát az egyetlen lehetséges módot az egyenlő versenyfeltételek megteremtéséhez és a nagy multinacionális vállalatok számára előnyös, de a kkv-k szempontjából hátrányos intézkedések elkerüléséhez;

AH.  mivel az adópolitikák koordinációjának hiánya az Unióban jelentős költségeket és adminisztratív terheket eredményez a polgárok és az Unión belül több tagállamban tevékenységeket folytató vállalkozások – és még inkább a kkv-k – számára, szándékolatlan kettős adóztatáshoz és az adóztatás kettős elmaradásához vezet, vagy elősegíti az agresszív adótervezést, és mivel az ilyen eseteket fel kell számolni, ezért átláthatóbb és egyszerűbb megoldásokat igényel;

AI.  mivel az adószabályok és az arányos közigazgatási eljárások kidolgozása során külön figyelmet kell fordítani az uniós gazdaság gerincét adó kkv-kra és családi vállalkozásokra;

AJ.  mivel 2017. június 26-ig működésbe kell lépnie a tényleges tulajdonosokra vonatkozó átfogó uniós nyilvántartásnak, amely az adókikerülés és nyereségátcsoportosítás eseteinek kinyomozását segíti majd;

AK.  mivel a Luxleaks-botrányban napvilágra került tények és a TAXE 1 különbizottság által elvégzett munka egyértelműen azt mutatják, hogy uniós jogalkotási intézkedésekre van szükség a társaságiadó-politikák átláthatóságának, összhangjának és konvergenciájának Unión belüli javítása érdekében;

AL.  mivel a társasági adózás területén irányadó alapelvként kellene érvényesíteni a profitnak a keletkezés helyén való adóztatását;

AM.  mivel az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak továbbra is nagyon aktív szerepet kell játszaniuk a nemzetközi színtéren elsősorban az átláthatóság, az információcsere és a káros adóügyi intézkedések eltörlésének elvein alapuló nemzetközi normák kialakítását szolgáló munka érdekében;

AN.  mivel a „politikák fejlesztési célú koherenciájának” az Európai Unió működéséről szóló szerződésben meghatározott elve előírja az Unió számára annak biztosítását, hogy a politikai döntéshozatal valamennyi szakaszában semmilyen – többek között a társasági adózással kapcsolatos – területen nem gyengíti, hanem ellenkezőleg minden téren előmozdítja a fenntartható fejlődés célkitűzését;

AO.  mivel a társaságiadó-rendszer uniós szinten összehangolt megközelítése lehetővé tenné a tisztességtelen verseny csökkentését és az uniós vállalkozások versenyképességének növelését, különösen a kkv-k esetében;

AP.  mivel az adminisztratív terhek csökkentése és a határokon átnyúló eljárások leegyszerűsítése érdekében a Bizottságnak és a tagállamoknak szélesebb körben kellene elektronikus megoldásokat alkalmazniuk az adóügyi eljárásokban;

AQ.  mivel a Bizottságnak értékelnie kellene az Unióban található különleges gazdasági övezeteknek nyújtott adókedvezmények hatását; és e tekintetben ösztönöznie kell a bevált gyakorlatok adóhatóságok közötti megosztását;

Átláthatóság

AR.  mivel a nagyobb átláthatóság a társasági adózás területén javíthatja az adóbehajtást, hatékonyabbá teheti az adóhatóságok munkáját, és alapvető a közvélemény bizalmának növeléséhez az adórendszerekben és a közigazgatásban, ezért fontos prioritásnak tekintendő;

   i. mivel a nagy multinacionális vállalatok tevékenységeinek nagyobb átláthatósága – különös tekintettel a realizált profitra, a befizetett nyereségadókra, a kapott támogatásokra és az adóvisszatérítésekre, az alkalmazottak számára és az eszközállományra – alapvető fontosságú annak biztosításához, hogy az adóhatóságok eredményesen kezeljék az adóalap-eróziót és a nyereségátcsoportosítást; mivel megfelelő egyensúlyt kell teremteni az átláthatóság, a személyes adatok védelme és az üzleti adatok érzékenysége között, valamint figyelembe kell venni a kisebb vállalkozásra gyakorolt hatásokat; mivel az átláthatóság egyik alapvető formája az országonkénti bontásban történő jelentéstétel; mivel az országonkénti jelentéstételre irányuló uniós javaslatoknak elsősorban az OECD mintáján kell alapulniuk; mivel az Uniónak lehetősége van arra, hogy az OECD iránymutatásainál tovább menjen, és kötelezővé és nyilvánossá tegye az országonkénti bontásban történő jelentéstételt, valamint a részvényesi jogokról szóló irányelv felülvizsgálatára vonatkozó javaslatról szóló, 2015. július 8-án(3) elfogadott módosításaiban az Európai Parlament megszavazta a teljes körű nyilvános országonkénti jelentéstételt; mivel 2015. június 17. és szeptember 9. között az Európai Bizottság konzultációt folytatott e témában az országonkénti bontásban történő jelentéstétel különböző opcióinak feltárása érdekében(4); mivel a konzultációra nyilvánosan válaszolók 88%-a támogatja a vállalatok adózással kapcsolatos információinak nyilvánosságra hozatalát;
   ii. mivel a vállalkozások által alkalmazott agresszív adótervezés ellentétes a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával; mivel az Unióban egyes vállalatok már megkezdték annak bizonyítását, hogy teljes mértékben betartják az adóügyi szabályokat azáltal, hogy kérelmezték és előmozdítják a „tisztességes adófizető” címke(5) megszerzését, és mivel az ilyen intézkedéseknek erős visszatartó hatásuk lehet és a magatartás megváltozásához vezethetnek a szabályok be nem tartásából eredő hírnévkockázat révén, egy ilyen címkének közös kritériumokon kell alapulnia európai szinten;
   iii. mivel nagyobb átláthatóságot lehetne elérni, ha a tagállamok tájékoztatnák egymást és a Bizottságot minden olyan új juttatásról, enyhítésről, mentességről, ösztönzőről vagy hasonló intézkedésről, amelyek számottevő hatással lehetnek tényleges adókulcsukra; mivel az ilyen értesítés segítené a tagállamokat a káros adóügyi gyakorlatok azonosításában;
   iv. mivel a Tanács azon közelmúltbeli megállapodása ellenére, hogy módosítja a 2011/16/EU tanácsi irányelvet(6) a feltételes adómegállapítások automatikus cseréje tekintetében, továbbra is fennáll a kockázat, hogy a tagállamok nem folytatnak elegendő kommunikációt egymás között arról, hogy az egyes vállalatokkal kötött adózási megállapodásaik milyen hatással lehetnek az adóbehajtásra más tagállamokban; mivel a nemzeti adóhatóságoknak automatikusan és kiadásukat követően késedelem nélkül valamennyi adómegállapításról információt kell cserélniük; mivel a Bizottságnak egy biztonságos központi jegyzék révén hozzá kell férnie az adómegállapításokhoz; mivel az adóhatóságok által jóváhagyott adómegállapításoknak átláthatóbbaknak kell lenniük, biztosítva a bizalmas információk és az üzleti szempontból érzékeny információk megőrzését;
   v. mivel a vámszabad kikötőket a jelentések szerint ügyletek adóhatóságok előli eltitkolására használják;
   vi. mivel az adókijátszás, az adókikerülés és az agresszív adótervezés elleni küzdelem terén elért eredményeket csak egy harmonizált módszertan segítségével lehet nyomon követni, amellyel megbecsülhető a közvetlen és közvetett adórések mérete valamennyi tagállamban, valamint az Unió egészében; mivel az adórés megbecslése az adóügyekkel kapcsolatos további információk nyújtásának csupán a kezdetét jelzi;
   vii. mivel a visszaélést jelentők védelmét szolgáló jelenlegi uniós jogi keret nem kielégítő, és jelentős eltérések állnak fenn a különböző tagállamokban e személyek számára nyújtott védelem módjában; mivel ilyen védelem hiányában azon munkavállalók, akik kulcsfontosságú információkkal rendelkeznek, érthető módon vonakodni fognak a jelentéstételtől, ezért ezeket az információkat nem fogják rendelkezésre bocsátani; mivel a visszaélést jelentő személyek segítettek a közvélemény figyelmét felkelteni az igazságtalan adózás kérdésével kapcsolatban, és ezért a tagállamoknak fontolóra kell venniük az ilyen tevékenységeket védő intézkedéseket; mivel ezért helyénvaló lenne uniós szintű védelmet nyújtani azon visszaélést jelentő személyek számára, akik feltételezett kötelességszegésről, jogsértésről, csalásról vagy jogellenes tevékenységről számolnak be a nemzeti vagy európai hatóságoknak, vagy – a közérdeket sérthető, tartósan nem kezelt kötelességszegés, jogsértés, csalás vagy jogellenes tevékenység esetén – az egész közvéleménynek; mivel e védelemnek összhangban kell lennie a teljes jogrendszerrel; mivel e védelemnek hatékonynak kell lennie az alaptalan jogi felelősségre vonással, a gazdasági szankciókkal és a hátrányos megkülönböztetéssel szemben;

Koordináció

AS.  mivel a társasági adózásra vonatkozó jogszabályok megalkotása tagállami hatáskör, az agresszív adótervezéssel kapcsolatos problémák túlnyomó többsége mégis multinacionális jellegű; mivel a nemzeti adópolitikák jobb összehangolása jelenti tehát az egyetlen lehetséges módot az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással, valamint az agresszív adótervezéssel kapcsolatos problémák kezelésére;

   i. mivel egy kötelező uniós szintű közös konszolidált társaságiadó-alap (KKTA) jelentős lépés lenne az agresszív adótervezéssel kapcsolatos problémák megoldásának irányába az Unión belül, és azt sürgősen be kell vezetni; mivel a végső cél egy teljes, kötelező közös konszolidált társaságiadó-alap, lehetőleg átmeneti mentességet nyújtva olyan kkv-knak, amelyek nem multinacionális vállalatok és a határokon átnyúló tevékenységet nem végző vállalatoknak, és amely objektív változók kombinációján alapuló, formula szerinti megosztási módszert alkalmaz; mivel a KKTA teljes körű alkalmazásáig a Bizottság ideiglenes intézkedéseket mérlegel a nyereségátcsoportosítási lehetőségek ellen; mivel biztosítani kell, hogy ezek az intézkedések – beleértve a határokon átnyúló veszteségek ellentételezését – nem növelik az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás kockázatát; mivel ezek az intézkedések nem helyettesítik tökéletesen a konszolidációt, és időre lenne szükség ahhoz, hogy az új rendszer teljes mértékben működőképes legyen;
   ii. mivel a magatartási kódexszel foglalkozó csoportnak a káros társasági adóval kapcsolatos munkája ellenére továbbra is léteznek agresszív adótervezési intézkedések az egész Unióban; mivel a káros adózási gyakorlatoknak a jelenlegi gazdasági környezetben megjelenő új formái elleni küzdelem céljából a csoport irányításának és megbízásának megerősítésére, valamint a munkamódszerek és a kódexben meghatározott kritériumok kiigazítására és bővítésére tett múltbeli kísérletek nem jártak sikerrel; mivel a csoport tevékenységét az átláthatóság és az elszámoltathatóság általános hiánya jellemzi; mivel ezért a csoport hatékonyságát és működését javítani kell és átláthatóbbá kell tenni, nevezetesen az éves jelentések és a tagállamok álláspontjait is feltüntető jegyzőkönyvek közzététele révén; mivel a csoportnak képesnek kell lennie állást foglalnia a több mint egy tagállamra vonatkozó adópolitikai kérdésekkel kapcsolatban, anélkül, hogy a kisebbségben lévő tagállamok megakadályoznák az ajánlásokat;
   iii. mivel az Unióban a társasági adó általános elvének annak kell lennie, hogy az adót azokban az országokban kell fizetni, ahol a társaság tényleges gazdasági tevékenysége folyik és termel hozzáadott értéket; mivel kritériumokat kell kidolgozni annak biztosítására, hogy erre sor kerül; mivel a szabadalmi adókedvezmény vagy egyéb kedvezményes adórendszer alkalmazásakor arról is gondoskodni kell, hogy az adó fizetése ott történjék, ahol az adóalap-erózióra és nyereségátcsoportosításra vonatkozó projekt 5. fellépésében meghatározott kritériumok szerint az érték képződik, ezzel egyidejűleg közös európai meghatározásokat kell kidolgozni arról, hogy mi minősül a kutatás-fejlesztés előmozdításának, és mi nem, valamint a szabadalmi és innovációs adókedvezmények alkalmazásának harmonizálására, beleértve a régi rendszer eltörlésének 2017. június 30-ra történő előrehozását;
   iv. mivel néhány tagállam egyoldalúan bevezette az ellenőrzött külföldi vállalkozásokra (EKV) vonatkozó szabályokat annak megfelelő biztosítása érdekében, hogy az alacsony adózású vagy adómentes országokba kihelyezett nyereséget ténylegesen megadóztatják; mivel ezeket a szabályokat össze kell hangolni annak megakadályozása érdekében, hogy az ellenőrzött külföldi vállalkozásokra vonatkozó nemzeti szabályok Unión belüli sokfélesége torzítsa a belső piac működését;
   v. mivel a 2011/16/EU irányelv előírja a tagállamok közötti együttműködést az adóellenőrzések és vizsgálatok terén, és ösztönzi a bevált gyakorlatok cseréjét az adóhatóságok között; mivel azonban az említett irányelvben előírt eszközök nem elég hatásosak és a társaságok ellenőrzésére vonatkozó, egymástól eltérő nemzeti megközelítések szöges ellentétben állnak egyes társaságok erősen szervezett adótervezési technikáival;
   vi. mivel közös európai adóazonosító szám bevezetésére van szükség ahhoz, hogy az általános, és különösen az adómegállapításokra vonatkozó automatikus információcsere hatékony legyen; mivel a Bizottságnak meg kell fontolnia egy közös európai cégnyilvántartás létrehozását;
   vii. mivel a Bizottság úgy döntött, hogy meghosszabbítja a jó adóügyi kormányzással foglalkozó platform megbízatását – amelynek hatálya 2016-ban járt volna le –, valamint kiterjeszti hatáskörét és bővíti munkamódszereit; mivel a platform segíthet az új cselekvési terv végrehajtásával kapcsolatosan abban, hogy megerősíti az adócsalással és adókijátszással szembeni küzdelmet, elősegíti a tagállamok adómegállapításairól a javasolt új információcserére vonatkozó szabályok fényében folytatott megbeszéléseket, és visszajelzést ad az adókikerülés elleni új kezdeményezésekről; mivel azonban a Bizottságnak meg kell erősítenie a jó adóügyi kormányzással foglalkozó platform profilját, növelnie kell tagjai számát és fokoznia kell hatékonyságát;
   viii. mivel az európai szemeszter keretében a Bizottságnak elemeznie kell az adóhatóságok reformját és kérnie kell annak végrehajtását a nemzeti és európai szintű adóhatóságok adóbeszedési képességének fokozása, feladataik hatékony elvégzése és az adóbeszedés pozitív hatásainak erősítése, valamint a tagállami bevételeket érintő adócsalás és adóelkerülés elleni hatékony fellépés érdekében;

Konvergencia

AT.  mivel a jobb koordináció önmagában nem fogja megoldani az abból eredő alapvető problémákat, hogy a társasági adózás vonatkozásában eltérő szabályok léteznek a különböző tagállamokban; mivel az agresszív adótervezésre adott átfogó válasznak magában kell foglalnia korlátozott számú nemzeti adózási gyakorlat konvergenciáját; mivel ez megvalósítható amellett, hogy megmarad a tagállamok szuverenitása a társaságiadó-rendszerek egyéb elemeivel kapcsolatban;

   i. mivel az agresszív adótervezési gyakorlatok esetenként a különböző tagállamok által kötött, kettős adóztatásról szóló szerződések halmozódó előnyeiből származnak, amely így visszásan az adóztatás kettős elmaradását eredményezi; mivel az egyes tagállamok által harmadik országokkal kötött, kettős adóztatásról szóló szerződések elterjedése újabb kiskapuk lehetőségét eredményezheti; mivel az OECD/G20 az adóalap-erózióra és a nyereségátcsoportosításra vonatkozó projektjének 15. intézkedésével összhangban ki kell dolgozni egy többoldalú eszközt a kétoldalú adóügyi szerződések módosítására; mivel a Bizottságot kell megbízni azzal, hogy adóügyi megállapodásokról tárgyaljon az Unió nevében harmadik országokkal, ahelyett a jelenlegi gyakorlat helyett, amelyben kétoldalú megállapodások kötnek, és ezek eredménye elmarad az optimálistól; mivel a Bizottságnak biztosítani kell, hogy az ilyen megállapodások kölcsönösségi rendelkezéseket tartalmaznak és megakadályozzák az uniós polgárokra és vállalkozásokra – különösen a kkv-kra – káros hatásokat, amelyeket harmadik országbeli jogszabályoknak ezen országok területén kívüli, az Unió és tagállamai joghatósága alatt történő alkalmazása eredményez;
   ii. mivel az Uniónak az adóparadicsomok tekintetében saját fogalommeghatározással kell rendelkeznie;
   iii. mivel az Uniónak ellenintézkedéseket kell alkalmaznia az ilyen adóparadicsomokat igénybe vevő vállalatokkal szemben; mivel ezt az Európai Parlament már kérte az adózásról szóló 2014. évi jelentésében(7), amely „szigorú szankciók bevezetésére szólított fel annak megakadályozására, hogy a vállalatok megsértsék vagy kijátsszák az adóügyi standardokat a csalárd vállalatok vagy az adóparadicsomokban letelepedett vállalkozások, illetve a kedvező adózási feltételekkel a versenyt torzító országok esetében az uniós finanszírozás és az állami támogatásokhoz, vagy a közbeszerzési eljárásokhoz való hozzáférés megvonásával; sürgeti a tagállamokat, hogy fizettessék vissza a vállalatoknak nyújtott állami támogatásokat, ha az említett vállalatok uniós adóügyi standardokat sértenek; mivel a tagállamokkal szemben is ellenintézkedéseket kell alkalmazni, amennyiben nem hajlandóak fellépni az Unión belüli azonos versenyfeltételeket veszélyeztető, káros preferenciális adórendszereik módosítása érdekében;
   iv. mivel az „állandó telephely” új, kötelező erejű meghatározására van szükség annak biztosítása érdekében, hogy az adózás ott történjen, ahol a tevékenységet végzik és ahol a gazdasági érték keletkezik; mivel ezt kötelező jellegű kritériumoknak kell kísérnie annak meghatározására, hogy a gazdasági tevékenység során keletkezett-e adóztatható jövedelem valamely tagállamban, a „postafiókcégek” problémájának elkerülése végett, különösen a digitális gazdaság által okozott kihívások tekintetében;
   v. mivel a Bizottság folyamatban lévő, az uniós állami támogatási szabályok állítólagos megsértésére irányuló vizsgálatai az átláthatóság sajnálatos hiányát tárták fel e szabályok alkalmazási módjaival kapcsolatban; mivel ennek orvoslása érdekében indokolt, hogy a Bizottság iránymutatásokat adjon ki az állami támogatásokról annak tisztázására, hogy miként fogja meghatározni az adózással kapcsolatos állami támogatást, így nyújtva nagyobb jogbiztonságot a vállalatok és a tagállamok számára egyaránt; mivel az állami támogatások rendszerének korszerűsítése keretében a Bizottságnak gondoskodnia kell az odaítélt állami támogatások jogszerűségének hatékony utólagos ellenőrzéséről;
   vi. mivel a 2003/49/EK tanácsi irányelv(8) egyik nem szándékolt hatása az, hogy a határokon átnyúló kamat- és jogdíjfizetések adómentesek lehetnek (vagy igen alacsony szinten adóztathatóak); mivel egy általános, visszaélés elleni szabályt kell bevezetni ebben az irányelvben, valamint a 2005/19/EK tanácsi irányelvben(9), illetve más vonatkozó uniós jogszabályokban;
   vii. mivel az egész Unióra kiterjedő forrásadó, vagy egy hasonló hatású intézkedés bevezetése biztosítaná, hogy az Unió területén termelt, és kivitelre szánt minden nyereség után legalább egyszer adózni kelljen az Unión belül, mielőtt elhagyná annak határait;
   viii. mivel a kettős adóztatással kapcsolatos, tagállamok közötti jogviták rendezésére vonatkozó jelenlegi uniós keret nem működik hatékonyan, és előnyére válna, ha a már működő rendszerekre építve világosabb szabályok és szigorúbb határidők kerülnének megállapításra;
   ix. mivel az adótanácsadók központi szerepet játszanak az agresszív adótervezés megkönnyítésében, ugyanis segítségükkel a vállalatok olyan összetett jogi struktúrát hozhatnak létre, melynek célja a különböző adórendszerek közötti eltérések és kiskapuk kihasználása; mivel a társaságiadó-rendszer alapvető felülvizsgálata nem lenne teljes e tanácsadó cégek gyakorlatainak kivizsgálása nélkül; mivel egy ilyen elemzésnek ki kell terjednie az ilyen cégek tevékenységeiben rejlő összeférhetetlenség vizsgálatára is, azok ugyanis egyszerre nyújtanak tanácsot a nemzeti kormányoknak adórendszereik felállításához, valamint a vállalatoknak ahhoz, hogy e rendszereken belül a lehető legjobban optimalizálhassák adókötelezettségeiket;

AU.  mivel az adóbehajtás általános hatékonyságát, a méltányos adózás fogalmát és a nemzeti adóhatóságok hitelességét kizárólag az agresszív adótervezés, valamint az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos tevékenységek ássák alá; mivel az Uniónak és a tagállamoknak hasonlóképpen határozott lépéseket kell tenniük mind a vállalati, mind az egyéni adóztatás során az adókijátszás és az adócsalás problémáinak, valamint a társasági adókon kívüli adók – különösen a héa – behajtásával kapcsolatos problémák kezelésére; mivel az adóbehajtás és -igazgatás ezen elemei a meglévő adórés jelentős részét teszik ki;

AV.  mivel ezért a Bizottságnak azt is meg kell fontolnia, hogy miként kezeli majd e tágabb kérdéseket, különösen a héaszabályok tagállami végrehajtását és azoknak a határokon átnyúló ügyekben történő alkalmazását, valamint a (bizonyos tagállamokban jelentős nemzeti jövedelemforrásnak számító) héa beszedésében tapasztalható eredménytelenséget, a héaelkerülési gyakorlatokat, továbbá az egyes adóamnesztiák vagy nem átlátható „adóelengedési” rendszerek negatív következményeit; mivel az ilyen új intézkedéseknek magukban kell foglalniuk a költség–haszon egyensúly mérlegelését is;

1.  felkéri a Bizottságot, hogy 2016. június végéig terjesszen a Parlament elé egy vagy több jogalkotási javaslatot, a mellékletben található részletes ajánlásoknak megfelelően;

2.  megerősíti, hogy az ajánlások tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a szubszidiaritás elvét;

3.  úgy véli, hogy a kért javaslat pénzügyi vonatkozásait a megfelelő költségvetési forrásokból kell fedezni;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a mellékletben található részletes ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK

A.  Átláthatóság

A1. ajánlás – Minden ágazatban kötelező, nyilvános országonkénti jelentéstétel a multinacionális vállalatok részéről

Az Európai Parlament ismételten felszólítja az Európai Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges lépést ahhoz, hogy 2016 első negyedévének végéig minden ágazatra kiterjedően be lehessen vezetni az átfogó, országonkénti jelentéstételi kötelezettséget a multinacionális vállalatok számára.

–  E javaslatot az OECD által az országonkénti jelentéstételre vonatkozóan 2014 szeptemberében közzétett adatsablonban előterjesztett követelmények alapján kell kidolgozni (az OECD/G20 adóalap-erózióra és nyereségátcsoportosításra (BEPS) vonatkozó projektjének 13. cselekvése).

–  A javaslat kidolgozása során a Bizottságnak az alábbiakat is figyelembe kell vennie:

–  a Bizottság országonkénti jelentéstétellel kapcsolatos, 2015. június 17. és szeptember 9. között lefolytatott, az országonkénti jelentéstétel esetleges uniós bevezetésére irányuló különböző lehetőségeket vizsgáló konzultációjának eredményei;

–  a részvényesi jogokról szóló felülvizsgált irányelvben szereplő teljes körűen nyilvánossá tett országonkénti jelentéstételre irányuló, az Európai Parlament által 2015. július 8-án megszavazott javaslatok(10) és az ezen irányelvvel kapcsolatos, folyamatban lévő háromoldalú tárgyalások eredménye.

A2. ajánlás – Egy új „tisztességes adófizető” címke kidolgozása a helyes adóügyi gyakorlatokat folytató vállalatok számára

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy mihamarabb terjesszen elő javaslatot az önkéntes európai „tisztességes adófizető” címkéről.

–  A javaslatnak meg kell határoznia a jogosultsági kritériumok európai keretét is, melynek segítségével a nemzeti szervek odaítélhetik a címkét.

–  A jogosultsági kritériumok e keretének egyértelművé kell tennie, hogy a „tisztességes adófizető” címke csak azon vállalatok számára adományozható, amelyek túlteljesítették az uniós és nemzeti jog alapján tőlük elvárt követelményeket.

–  A vállalatokat ez a „tisztességes adófizető” címke arra ösztönözheti, hogy az adók tisztességes befizetését a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó politikájuk szerves részévé tegyék, és éves beszámolóikba foglalják bele adóügyi kérdésekben kialakított álláspontjukat.

A3. ajánlás – Az új adóintézkedések kötelező bejelentése

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy mihamarabb nyújtson be javaslatot egy olyan új mechanizmus bevezetésére, melynek keretében a tagállamok kötelesek késedelem nélkül tájékoztatni a többi tagállamot és a Bizottságot, amennyiben olyan új támogatást, engedményt, mentességet, ösztönzőt vagy hasonló intézkedést kívánnak bevezetni, amely jelentős hatást gyakorolhat a tagállam tényleges adókulcsára vagy valamely másik tagállam adóbázisára.

–  E tagállami értesítéseknek ki kell térniük annak elemzésére is, hogy az új adóintézkedések anyagi hatásai továbbgyűrűznek-e egyéb tagállamokra és fejlődő országokra, így támogatva a magatartási kódexszel foglalkozó csoport káros adógyakorlatok beazonosítására irányuló tevékenységét.

–  Ezeket az új adóintézkedéseket be kell építeni az európai szemeszter folyamatába is, valamint ajánlásokat kell megfogalmazni a további teendőkről.

–  Az Európai Parlamentnek rendszeres tájékoztatást kell kapnia az ilyen értesítésekről és az Európai Bizottság által végzett értékelésről.

–  Büntetést kell kilátásba helyezni az említett jelentéstételi kötelezettségeknek eleget nem tévő tagállamokkal szemben.

–  A Bizottságnak azt is meg kell fontolnia, hogy helyénvaló lenne-e az adótanácsadó cégeknek kötelezően előírni a nemzeti adóhatóságok értesítését azokban az esetekben, amikor olyan adózási formákat dolgoznak ki és népszerűsítenek, melyek célja, hogy segítsenek a vállalkozásoknak összesített adókötelezettségeik csökkentésében, ahogyan az egyes tagállamokban már jelenleg is zajlik. Azt is mérlegelnie kell, hogy az ilyen információk tagállamok közötti, a magatartási kódexszel foglalkozó csoporton keresztül történő megosztása hatékony eszköz-e az uniós társasági adózás javításához.

A4. ajánlás – Az adómegállapításokkal kapcsolatos automatikus információcsere minden adómegállapításra történő kiterjesztése és bizonyos mértékű nyilvánosságra hozatala

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a következőkkel egészítse ki az adómegállapításokra vonatkozó automatikus információcserére is kitérő 2011/16/EU irányelvet:

–  az automatikus információcsere hatályának kiterjesztése a határokon átnyúló adómegállapításokról a társasági adózás területén előforduló valamennyi adómegállapításra; a tájékoztatást mindenre kiterjedően és egymással kölcsönösen egyeztetett formában kell nyújtani, hogy azt az érintett országok adóhatóságai hatékonyan tudják felhasználni.

–  az adómegállapítási határozatok átláthatóságának uniós szintű, jelentős növelése, kellően figyelembe véve az üzleti titoktartást és a kereskedelmi titkokat, valamint tekintetbe véve az egyes tagállamokban jelenleg alkalmazott bevált gyakorlatokat, éves rendszerességgel közzétéve egy jelentést az adómegállapítások és előzetes ármegállapítások Bizottság által újonnan létrehozott biztonságos központi adattárában szereplő főbb esetekről.

–  A jelentésben szereplő információkat közösen megállapított, szabványos formában kell benyújtani, amely azokat könnyen felhasználhatóvá teszi a nyilvánosság számára.

–  annak biztosítása, hogy a Bizottság teljes körű és érdemi szerepet játsszon az adómegállapításokkal kapcsolatos kötelező információcserében, a tagállamok és a Bizottság által hozzáférhető biztonságos, az Unióban létrejött valamennyi adómegállapítással kapcsolatban információkat tartalmazó központi adattár létrehozásával.

–  annak biztosítása, hogy megfelelő szankciókat alkalmazzanak azon tagállamokkal szemben, amelyek nem hajtják végre előírásszerűen az adómegállapításokra vonatkozó automatikus információcserét.

A5. ajánlás – A vámszabad kikötők átláthatósága

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot az alábbiakra:

–  annak a maximális időtartamnak a meghatározása, amely során a vámszabad kikötőkben a vámok, a jövedéki adó és a héa alóli mentességgel árukat lehet eladni;

–  a vámszabad kikötők kötelezése arra, hogy haladéktalanul értesítsék az érintett tagállam és harmadik országok adóhatóságát, amennyiben a vámszabad kikötőben adóalanyaik valamilyen ügyletet hajtanak végre.

A6. ajánlás – A Bizottságnak a társaságiadó-résre vonatkozó becslése

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy:

–  a tagállamok által jelenleg alkalmazott bevált gyakorlatok alapján hozzon létre harmonizált módszertant, melyet közzé kell tenni, és melynek segítségével a tagállamok meg tudják becsülni a közvetlen és közvetett társaságiadó-rést (a várható társaságiadó-bevétel és a ténylegesen beszedett társasági adók közötti különbséget), valamennyi tagállamban;

–  a lehető legpontosabb eredmények elérése érdekében a tagállamokkal együttműködve biztosítsa a módszertannal történő elemzéshez szükséges adatokat;

–  alkalmazza a közösen jóváhagyott módszertant és a szükséges adatokat annak érdekében, hogy kétévente elkészíthesse és közzétehesse a becsléseket a közvetett és közvetlen társaságiadó-rés tekintetében az Unió egészében.

A7. ajánlás – A visszaélést bejelentő személyek védelme

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot az alábbiakra:

–  védelem nyújtása a visszaéléseket bejelentő azon személyek számára, akik kizárólag a köz érdekében (és nem pénzért vagy egyéb személyes okból) járnak el, hogy leleplezzék a társasági adózással kapcsolatos kötelességszegés, törvénysértés, csalás vagy illegális tevékenység az Unió bármely tagállamában előforduló eseteit. A visszaélést bejelentő ilyen személyeket meg kell védeni, amennyiben a feltételezett kötelességszegést, törvénysértést, csalást vagy illegális tevékenységet bejelentik az illetékes hatóságnak, illetve akkor is, ha a társasági adózással kapcsolatos, a közérdeket esetlegesen sértő, tartósan kivizsgálatlan kötelességszegés, törvénysértés, csalás vagy illegális tevékenység esetén aggályaikat a nyilvánosság egésze elé tárják;

–  annak biztosítása, hogy a véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadságához való jogot tiszteletben tartsák az Európai Unióban;

–  e védelemnek összhangban kell állnia a teljes jogrendszerrel, és hatékonynak kell lennie az alaptalan jogi felelősségre vonással, a gazdasági szankciókkal és a hátrányos megkülönböztetéssel szemben;

–  az ilyen jogalkotási javaslatnak az 596/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeleten(11) kell alapulnia, és tekintettel kell lennie a kérdéskörrel kapcsolatos jövőbeli uniós jogszabályokra;

–  az ilyen jogalkotási javaslat ezenkívül figyelembe veheti az Európa Tanács CM/Rec(2014)7. számú, a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló ajánlását(12), illetve különösen azt a fogalommeghatározást, amely szerint a visszaélést bejelentő személy „olyan személy, aki a köz- vagy a magánszférában betöltött munkahelyi kapcsolata keretében információkat szolgáltat vagy tesz közzé egy közérdeket fenyegető veszélyről vagy ártalomról”.

B.  Koordináció

B1. ajánlás – Közös konszolidált társaságiadó-alap bevezetése

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb terjesszen elő jogalkotási javaslatot egy közös konszolidált társaságiadó-alap bevezetéséről:

Az első lépés 2016 júniusáig egy kötelező közös társaságiadó-alap (KTA) bevezetése az Unióban – lehetőleg ideiglenes mentességet nyújtva a nem multinacionális vállalatként működő kis- és középvállalkozások és a határon átnyúló tevékenységet nem folytató vállalatok számára – annak érdekében, hogy csak egy szabályrendszer vonatkozzon a több tagállamban tevékenykedő vállalatok adóköteles nyereségének kiszámítására.

A második lépés – a lehető leghamarabb, de mindenképpen legkésőbb 2017 végéig – a kötelező közös konszolidált társaságiadó-alap (KKTA) bevezetése, kellő tekintettel a számos különféle lehetőségre (figyelembe véve például a kis- és középvállalkozásokra, valamint a határokon átnyúló tevékenységet nem folytató vállalkozásokra történő kiterjesztés költségeit).

A KKTA-nak olyan, formula szerinti megosztási módszeren kell alapulnia, amely a vállalatok tényleges gazdasági tevékenységét tükrözi, és nem okoz indokolatlan előnyt bizonyos tagállamoknak.

A kötelező közös társaságiadó-alap és a kötelező közös konszolidált társaságiadó-alap bevezetése közötti átmeneti időszakban az elsősorban transzferárazás révén történő nyereségátcsoportosítás csökkentésére irányuló intézkedéseket kell elfogadni, például egy, az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elleni küzdelmet célzó uniós jogalkotási javaslatot kell kidolgozni. Ezek az intézkedések nem foglalhatnak magukban a határokon átnyúló veszteséglevonásra irányuló ideiglenes rendszert, hacsak a Bizottság garantálni nem tudja annak átláthatóságát, valamint azt, hogy ez nem teremti meg az agresszív adótervezésre irányuló visszaélés lehetőségét.

A Bizottságnak meg kell fontolnia, hogy milyen mértékben lenne szükséges létrehozni a számviteli elvek általánosan elfogadott közös rendszerét annak érdekében, hogy előkészítsék a közös konszolidált társaságiadó-alap céljaira felhasználandó, alapul szolgáló számviteli adatokat.

A KTA-ra vagy a teljes KKTA-ra irányuló bármilyen javaslatnak magában kell foglalnia egy adóelkerülés elleni záradékot.

B2. ajánlás – A társasági adózás magatartási kódexével foglalkozó tanácsi csoport mandátumának erősítése és átláthatóságának javítása

Az Európai Parlament felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a magatartási kódexszel foglalkozó csoportnak tanácsi munkacsoportként a közösségi módszerbe történő beépítésére, az Európai Bizottság és az Európai Parlament mint megfigyelők részvételével.

–  A magatartási kódexszel foglalkozó csoport váljon átláthatóbbá, elszámoltathatóbbá és hatékonyabbá, többek között az alábbiak révén:

–  rendszeresen kövesse figyelemmel, hogy a tagállamok milyen mértékben felelnek meg a magatartási kódexszel foglalkozó csoport által megfogalmazott ajánlásoknak, frissítse megfigyeléseit, és tegye azokat közzé az elért eredményekről szóló, a pénzügyminiszterek számára készített féléves jelentésben;

–  rendszeresen készítsen jegyzéket a káros adózási gyakorlatokról, frissítse azt, és kétévente tegye közzé;

–  rendszeresen készítsen és tegyen közzé jegyzőkönyvet, javítva az ajánlások szövegezési folyamatának átláthatóságát, feltüntetve a tagállami álláspontok képviselőit;

–  a pénzügyminiszterek nevezzenek ki szakpolitikai elnököt;

–  a szervezet ismertségének növelése érdekében minden egyes tagállam nevezzen ki egy magas szintű képviselőt és egy helyettest.

–  A magatartási kódexszel foglalkozó csoport feladatai közé tartoznak a következők:

–  azonosítja a káros adózási gyakorlatokat az Unióban;

–  intézkedéseket javasol, illetve határidőket állapít meg a káros adózási gyakorlatok felszámolására, valamint nyomon követi az ajánlások és a javasolt intézkedések eredményeit;

–  felülvizsgálja az új adóintézkedések tovagyűrűző hatásairól a tagállamok által a fent megadott módon benyújtott jelentéseket, valamint felméri, hogy van-e szükség intézkedésekre;

–  egyéb kezdeményezéseket javasol az Unió külső politikájának adóügyi intézkedéseire vonatkozóan;

–  javítja az agresszív adótervezést lehetővé tevő gyakorlatok elleni végrehajtási mechanizmusokat.

B3. ajánlás – Szabadalmi adókedvezmények és egyéb preferenciális rendszerek: a preferenciális rendszerek összekapcsolása az értékteremtéssel

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy továbbra is nyújtson iránymutatást a tagállamoknak arról, hogy miként hajtsák végre a szabadalmi adókedvezmények rendszereit a „módosított nexus módszerrel” összhangban annak biztosítása érdekében, hogy ne legyenek károsak.

–  Ennek az iránymutatásnak világossá kell tennie, hogy a preferenciális rendszereknek, például a szabadalmi adókedvezményeknek a „módosított nexus módszeren” kell alapulniuk, az OECD BEPS-projekt 5. cselekvésében meghatározottak szerint, ami azt jelenti, hogy közvetlen kapcsolatnak kell fennállnia az adókedvezmények és az azok alapját képező kutatási és fejlesztési tevékenységek között.

–  Káros gyakorlatnak kell tekinteni az olyan széles körű szabadalmi adókedvezményeket, amelyek nem kapcsolódnak a földrajzi eredethez és a know-how „korához”.

–  Amennyiben 12 hónapon belül a tagállamok nem alkalmazzák következetesen ezt az új megközelítést, indokolt, hogy a Bizottság kötelező erejű jogalkotási javaslatot terjesszen elő.

–  A Bizottságnak javaslatokat kell előterjesztenie a közös európai szabványokra és fogalommeghatározásokra azzal kapcsolatban, hogy mi minősül a kutatás-fejlesztés előmozdításának, és mi nem, valamint a szabadalmi és innovációs adókedvezmények alkalmazásának harmonizálására, beleértve a régi rendszer eltörlésének 2017. június 30-ra történő előrehozását, a szerzett jogokra épülő mentességekhez kötődő időkorlátok lerövidítése révén;

B4. ajánlás – Ellenőrzött külföldi társaságok

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot az alábbiakra:

–  koordinált uniós keret biztosítása az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok tekintetében annak biztosítása érdekében, hogy az alacsony adómértékű vagy adómentes országokban elhelyezett nyereséget ténylegesen megadóztassák, valamint annak megelőzése céljából, hogy az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó nemzeti szabályok sokfélesége az Unión belül torzítsa a belső piac működését. A keretnek biztosítania kell az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó jogszabályok teljes körű alkalmazását, a teljesen mesterséges megállapodásokon túl. Ez nem akadályozhatja meg a tagállamokat abban, hogy szigorúbb szabályokat vezessenek be.

B5. ajánlás – A tagállamok adóügyi ellenőrzésekkel kapcsolatos koordinációjának javítása

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a 2011/16/EU irányelv módosítására annak érdekében, hogy:

–  biztosítsa az egyidejű adóügyi ellenőrzések hatékonyságának növelését olyan esetben, amikor két vagy több nemzeti adóhatóság úgy dönt, hogy egy vagy több, közös vagy egymást kiegészítő érdekekkel rendelkező személlyel kapcsolatban ellenőrzést végez;

–  biztosítsa, hogy az Unióban található anyavállalatokat és leányvállalataikat saját adóhatóságaik egy időben ellenőrizzék, az anyavállalat adóhatóságának irányításával, biztosítandó az adóhatóságok közötti hatékony információáramlást. Ennek részeként:

–  az adóhatóságok rendszeresen információt cserélnek vizsgálataikról annak biztosítása érdekében, hogy a csoportok ne húzzanak hasznot a különböző nemzeti adórendszerek keveredése miatti eltérésekből és kiskapukból;

–  a lehető legkisebbre kell csökkenteni a folyamatban lévő ellenőrzésekkel kapcsolatos információcserére rendelkezésre álló időt;

–  a vállalatok adóhatóságai rendszeresen tájékoztatják az ugyanazon csoporton belüli más jogalanyok adóhatóságait az adóellenőrzés eredményéről;

–  az adóhatóságok által végzett ellenőrzések eredményével kapcsolatos semmilyen döntésre nem kerül sor a többi érintett adóhatóság tájékoztatását megelőzően.

B6. ajánlás – A közös európai adóazonosító szám bevezetése

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot egy európai adóazonosító szám bevezetésére.

–  A javaslatot az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére irányuló 2012-es bizottsági cselekvési terv(13) 22. intézkedésében ismertetett uniós adóazonosító számra, valamint a cselekvési tervet követő, 2013-as konzultáció(14) eredményeire kell alapozni.

C.  Konvergencia

C1. ajánlás – A nemzetközi adóügyi megállapodásokra vonatkozó új megközelítés

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő olyan jogalkotási javaslatot, amely lehetővé teszi az Unió számára, hogy egységesen lépjen fel a nemzetközi adóügyi megállapodásokkal kapcsolatban.

–  A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az adóügyi megállapodásokról az Unió nevében tárgyaljon a harmadik országokkal, a helyett a jelenlegi gyakorlat helyett, amelyben kétoldalú megállapodások köttetnek, és ezek eredménye elmarad az optimálistól, különösen a fejlődő országok számára.

–  A Bizottságnak biztosítani kell, hogy az ilyen megállapodások kölcsönösségi rendelkezéseket tartalmaznak és megakadályozzák az uniós polgárokra és vállalkozásokra – különösen a kkv-kra – gyakorolt azon káros hatásokat, amelyeket harmadik országbeli jogszabályoknak ezen országok területén kívüli, az Unió és tagállamai joghatósága alatt történő alkalmazása eredményez.

–  Közös uniós többoldalú adóügyi megállapodást kellene bevezetni a tagállamok és harmadik országok között köttetett számtalan kétoldalú adóügyi megállapodás helyett.

–  Az Unió által kötött valamennyi új nemzetközi adóügyi megállapodásba záradékot kell illeszteni a jó adóügyi kormányzásról.

–  Valamennyi nemzetközi adóügyi megállapodásnak érvényesítési mechanizmust kell tartalmaznia.

C2. ajánlás – Az „adóparadicsomok” közös és kötelező érvényű fogalommeghatározása

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot az „adóparadicsomok” fogalmának kötelező érvényű meghatározásához szükséges kritériumok megállapítására, többek között az OECD-vel és az Egyesült Nemzetek Szervezete együttműködésben.

–  E kritériumok alapját átfogó, átlátható, megbízható, objektív módon ellenőrizhető és általánosan elfogadott mutatóknak kell képezniük, továbbfejlesztve „A jó kormányzás előmozdítása az adóügyek terén” című 2009-es bizottsági közleményben(15) a jó kormányzásra vonatkozóan meghatározott elveket: az információcserét és közigazgatási együttműködést, a tisztességes adóversenyt és az átláthatóságot.

–  Ezeknek a kritériumoknak tartalmazniuk kell az olyan fogalmakat, mint a banki titoktartás, a társaságok, vagyonkezelői társaságok és alapítványok tulajdonviszonyainak nyilvántartásba vétele és közzététele, a vállalatok beszámolóinak közzététele, az információcserére való alkalmasság, az adóhatóságok hatékonysága, az adókijátszás elősegítése, a káros jogi eszközök megléte, a pénzmosás megelőzése, az információcsere automatikussága, a kétoldalú szerződések megléte, a nemzetközi átláthatósági kötelezettségek, valamint az igazságügyi együttműködés.

–  A Bizottságnak e kritériumok alapján ki kell dolgoznia az adóparadicsomok módosított listáját, amely felváltaná a 2015 júniusában előterjesztett ideiglenes jegyzéket.

–  Az adóparadicsomok listáját össze kell kötni a vonatkozó adóügyi jogszabályokkal, tájékozódási ponttal szolgálva egyéb szakpolitikák és jogszabályok számára.

–  A Bizottságnak legalább kétévente vagy a listán szereplő valamely joghatóság indokolt kérésére felül kell vizsgálnia a listát.

C3. ajánlás – Az adóparadicsomokat igénybe vevő vállalatok elleni intézkedések

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot olyan ellenintézkedésekről, amelyeket az Unió és a tagállamok mint az egyes állami testületek, bankok és finanszírozási programok részvényesei és finanszírozói alkalmazhatnak azokra a vállalatokra, amelyek adóparadicsomokat vesznek igénybe annak érdekében, hogy agresszív adótervezési rendszereket vezessenek be, és amelyek emiatt nem felelnek meg az Unió jó adóügyi kormányzással kapcsolatos normáinak.

–  Ilyen ellenintézkedés például:

–  az állami támogatásokhoz és a közbeszerzésekhez való hozzáférés uniós vagy nemzeti szintű megtagadása;

–  egyes uniós forrásokhoz való hozzáférés megtagadása.

–  Ezt többek között az alábbiak révén kell elérni:

–  az Európai Beruházási Bank (EBB) alapokmányának (a Szerződésekhez csatolt 5. számú jegyzőkönyv) módosítása annak érdekében, hogy az EBB ne finanszírozhasson olyan végső kedvezményezetteket vagy pénzügyi közvetítőket, amelyek adóparadicsomokat vagy káros adóügyi gyakorlatokat vesznek igénybe(16);

–  az (EU) 2015/1017 európai parlamenti és tanácsi rendelet(17) módosítása annak érdekében, hogy az alap ne finanszírozhasson ilyen vállalatokat(18);

–  az 1305/2013/EU(19), az 1306/2013/EU(20), az 1307/2013/EU(21) és az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(22) módosítása annak érdekében, hogy a KAP ne finanszírozhasson ilyen vállalatokat;

–  az állami támogatások korszerűsítésére irányuló folyamat folytatása annak érdekében, hogy a tagállamok ne nyújthassanak állami támogatást ilyen vállalatoknak(23);

–  az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(24) módosítása annak érdekében, hogy az öt európai strukturális és beruházási alap (az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap, a Kohéziós Alap, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap) ne finanszírozhasson ilyen vállalatokat;

–  az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) létrehozásáról szóló megállapodás módosítása annak érdekében, hogy az EBRD ne finanszírozhasson ilyen vállalatokat(25);

–  annak megtiltása, hogy az Unió kereskedelmi megállapodásokat kössön a Bizottság által „adóparadicsomként” meghatározott joghatóságokkal.

A Bizottság megvizsgálja, hogy felfüggeszthetők vagy megszüntethetők-e az adóparadicsomként azonosított országokkal kötött, érvényben lévő kereskedelmi megállapodások.

C4. ajánlás – Állandó telephely

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot az alábbiakra:

–  az „állandó telephely” fogalommeghatározásának módosítása annak érdekében, hogy a vállalatok ne tudják mesterségesen elkerülni az adófizetési kötelezettséget azokban a tagállamokban, amelyekben gazdasági tevékenységet folytatnak; a meghatározásnak ki kell térnie azokra a helyzetekre, amelyekben a teljes mértékben dematerializált digitális tevékenységet folytató vállalatokat állandó székhellyel rendelkezőnek tekintik bármely olyan tagállamban, amelynek gazdaságában az adott vállalat jelentős digitális jelenléttel rendelkezik;

–  a minimális „gazdasági tartalom” digitális gazdaságra is kiterjedő uniós fogalommeghatározásának bevezetése annak biztosítása érdekében, hogy a vállalatok valóban értéket teremtsenek és hozzátegyenek annak a tagállamnak a gazdaságához, amelyben adóköteles tevékenységet folytatnak.

A fenti két meghatározásnak az úgynevezett „postafiókcégek” konkrét betiltásának részét kell képeznie.

C5. ajánlás – A transzferárazásra vonatkozó uniós keret javítása

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot az alábbiakra:

–  tapasztalataira, valamint a transzferárazásra vonatkozó új OECD-elvek elemzésére alapozva olyan konkrét uniós iránymutatások kidolgozása, amelyek előírják, hogyan kell alkalmazni az OECD-elveket, és hogyan kell azokat az uniós kontextusban értelmezni, annak érdekében, hogy:

–  tükrözni lehessen a belső piac gazdasági realitását;

–  biztonságot, egyértelműséget és méltányosságot lehessen biztosítani a tagállamok, valamint az Unióban működő vállalatok számára;

–  csökkenteni lehessen a szabályokkal való, nyereségátcsoportosítás céljából történő visszaélés kockázatát.

C6. ajánlás – Hibrid struktúrák

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot az alábbiak valamelyikére:

–  az adósság, a saját tőke, valamint az átláthatatlan és átlátható szervezetek nemzeti fogalommeghatározásainak harmonizálása, az eszközök és források állandó telephelyhez történő kötésének harmonizálása, valamint a költségek és nyereségek egyazon csoporton belüli különböző egységek közötti elosztásának harmonizálása; vagy

–  az adórendszerek közötti eltérés esetén az adóztatás kettős elmaradásának megelőzése.

C7. ajánlás – Az uniós állami támogatás adózással kapcsolatos vetületeinek módosítása

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy legkésőbb 2017 közepéig terjesszen elő jogalkotási javaslatot az alábbiakra:

–  olyan állami támogatásra vonatkozó útmutatások, amelyek egyértelművé teszik, hogy a Bizottság hogyan állapítja meg, mi minősül adózással összefüggő állami támogatásnak, ezzel nagyobb jogbiztonságot teremtve a vállalkozások és a tagállamok számára, figyelembe véve, hogy az ilyen iránymutatások más ágazatokban rendkívül hatékonynak bizonyultak az állami támogatásokra vonatkozó uniós jogszabályokkal ellentétes tagállami gyakorlatok megelőzése és megszüntetése terén; ez a hatás kizárólag a részletekbe menő iránymutatások – köztük számszerű küszöbértékek – révén érhető el;

–  annak nyilvánosságra hozatala, melyek az állami támogatásra vonatkozó politikákkal nem összhangban lévő adópolitikák, ezzel iránymutatást és nagyobb jogbiztonságot nyújtva a vállalatok és a tagállamok számára; e célból a Bizottságnak erőforrásokat kell átcsoportosítania a Versenypolitikai Főigazgatóság számára, hogy az hatékonyan léphessen fel a jogellenes állami támogatással (köztük a szelektív adókedvezményekkel) kapcsolatos esetekben.

Az Európai Parlament ezenkívül hosszabb távon arra is felszólítja az Európai Bizottságot, hogy mérlegelje a fennálló szabályok módosításának lehetőségét annak a jelenleg is alkalmazott gyakorlatnak a megelőzése érdekében, mely szerint az állami támogatásra vonatkozó uniós szabályok megsértését követően visszafizettetett összegeket annak a tagállamnak juttatják, amely megadta az adóval összefüggő jogellenes támogatást. A visszakövetelt állami támogatást például az Unió költségvetéséhez lehetne rendelni, vagy azoknak a tagállamoknak lehetne juttatni, amelyeknek az adóalapja erodálódott.

C8. ajánlás – A 90/435/EGK(26), a 2003/49/EK és a 2005/19/EK tanácsi irányelv, valamint az egyéb vonatkozó uniós jogszabályok módosítása és a visszaélés elleni általános szabály bevezetése

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot az alábbiakra:

–  az általános visszaélés elleni szabály 90/435/EK irányelvbe történő beillesztését követően mihamarabb továbblépve e szabálynak a 2003/49/EK irányelvbe történő bevezetése, valamint javaslatok előterjesztése e szabálynak a 2005/19/EK irányelvbe és az egyéb vonatkozó uniós jogszabályokba történő bevezetésére;

–  az ilyen általános visszaélés elleni szabály beillesztése minden olyan jövőbeli uniós jogszabályba, amely adóügyekre vonatkozik vagy amelynek adóügyi hatása van;

–  a 2003/49/EK irányelv tekintetében az általános visszaélés elleni szabály bevezetése mellett azon előírás megszüntetése, mely szerint a tagállamoknak kedvezményes elbánásban kell részesíteniük a kamat- és jogdíjfizetéseket, amennyiben az Unióban máshol nincsen tényleges adózás;

–  a 2005/19/EK irányelv tekintetében az általános visszaélés elleni szabály bevezetése mellett további átláthatósági kötelezettségek bevezetése, valamint – amennyiben ezek a módosítások elégtelennek bizonyulnak az agresszív adótervezés megelőzésében – az „adókedvezmények” (például az osztalék megadóztatásának elengedése) vagy egyéb, hasonló hatású intézkedések használatára vonatkozó előírásként egy minimális adóügyi rendelkezés bevezetése.

C9. ajánlás – A határokon átnyúló adózással kapcsolatos vitarendezési mechanizmusok javítása

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy 2016 nyaráig terjesszen elő javaslatot az alábbiakra:

–  a határokon átnyúló uniós adózási jogviták megoldására irányuló jelenlegi mechanizmusok javítása, nem csak a kettős adóztatás, hanem az adóztatás kettős elmaradása tekintetében is. A cél a már meglévő rendszerekre építve egy összehangolt uniós vitarendezési megközelítés kidolgozása, egyértelműbb szabályokkal és szigorúbb határidőkkel.

–  A vitarendezési mechanizmus működésének és határozatainak átláthatóaknak kell lenniük, hogy csökkenjen a vállalatok bizonytalansága az adójogi szabályok alkalmazását illetően.

C10. ajánlás – Az egész Unióra kiterjedő forrásadó vagy hasonló hatású intézkedés bevezetése annak elkerülése érdekében, hogy adózatlan nyereség hagyja el az Uniót

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy 2016 nyaráig terjesszen elő javaslatot az egész Unióra kiterjedő forrásadó vagy hasonló hatású intézkedés bevezetéséről, annak biztosítása érdekében, hogy az Unió területén termelt és azt elhagyni készülő valamennyi nyereséget még az Unió határainak átlépését megelőzően ténylegesen megadóztassák az Unióban.

D.  Egyéb intézkedések

D1. ajánlás – További intézkedések az adórés kezelésére

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy az agresszív adótervezésen, valamint az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos tevékenységeken kívül összpontosítson a meglévő adóréshez hozzájáruló egyéb tényezőkre is, így többek között

–  vizsgálja ki az adóbehajtás, többek között a héabeszedés alacsony hatékonyságának okait;

–  vizsgálja ki az adóhatóságok méltánytalanságának vagy gyenge hitelességének okait a társasági adózáson kívüli területeken;

–  az ilyen politikák jövőbeli adóbehajtásra gyakorolt negatív hatásainak felszámolása érdekében állapítsa meg az adóamnesztia elveit, többek között azokat a körülményeket, amelyek fennállása esetén az helyénvaló lehet, valamint azokat, amelyek fennállása esetén egyéb szakpolitikai lehetőségek részesítendők előnyben, valamint írja elő a tagállamok számára, hogy minden új adóamnesztia esetén előre tájékoztassák a Bizottságot;

–  tegyen javaslatot a nemzeti kormányok által folytatott adóelengedési gyakorlatokkal és önkényes adókedvezményekkel kapcsolatos átláthatóság minimális szintjére;

–  biztosítson nagyobb szabadságot a tagállamok számára arra, hogy a közbeszerzési szerződések odaítélésekor figyelembe vehessék a vállalatok adóügyi megfelelését és különösen a megfelelés rendszerszintű elmulasztásának eseteit;

–  gondoskodjon arról, hogy az adóhatóságok teljes körűen és ésszerű módon férjenek hozzá a vállalatok és a vagyonkezelő társaságok tényleges tulajdonosainak központi nyilvántartásához, valamint arról, hogy ezeket a nyilvántartásokat megfelelően frissítsék és tartalmát ellenőrizzék.

Ez akkor érhető el, ha a tagállamok haladéktalanul átültetik a pénzmosás elleni negyedik irányelvet, biztosítva többek között a civil szervezetek, az újságírók és a polgárok számára a tényleges tulajdonosok központi nyilvántartásában szereplő információkhoz való széles körű és egyszerűsített hozzáférést.

(1) http://ec.europa.eu/taxation_customs/resources/documents/taxation/gen_info/economic_analysis/tax_structures/2014/report.pdf
(2) A társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről szóló jogalkotási jelentés európai hozzáadott értéke (European added value of legislative report on bringing Transparency, coordination and convergence to corporate tax policies in the European Union), Dr Benjamin Ferrett, Daniel Gravino és Silvia Merler – kiadás előtt.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0257, 2015.7.8.
(4) http://ec.europa.eu/finance/consultations/2015/further-corporate-tax-transparency/index_en.htm.
(5) Mint a „Fair Tax Mark” (tisztességes adófizető) (www.fairtaxmark.net).
(6) A Tanács 2011/16/EU irányelve (2011. február 15.) az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 64., 2011.3.11., 1. o.).
(7) http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+REPORT+A8-2015-0040+0+DOC+XML+V0//HU
(8) A Tanács 2003/49/EK irányelve (2003. június 3.) a különböző tagállambeli társult vállalkozások közötti kamat- és jogdíjfizetések közös adózási rendszeréről (HL L 157., 2003.6.26., 49. o.).
(9) A Tanács 2005/19/EK irányelve (2005. február 17.) a különböző tagállamok társaságainak egyesülésére, szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló 90/434/EGK irányelv módosításáról (HL L 58., 2005.3.4., 19. o.).
(10) Elfogadott szövegek, 2015.7.8., P8_TA(2015)0257.
(11) Az Európai Parlament és a Tanács 596/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a piaci visszaélésekről (piaci visszaélésekről szóló rendelet), valamint a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2003/124/EK, a 2003/125/EK és a 2004/72/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 173., 2014.6.12., 1. o.).
(12) http://www.coe.int/t/dghl/standardsetting/cdcj/Whistleblowers/protecting_whistleblowers_en.asp
(13) COM(2012)0722.
(14) https://circabc.europa.eu/faces/jsp/extension/wai/navigation/container.jsp
(15) http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2009:0492:FIN:HU:PDF
(16) http://www.eib.org/attachments/general/governance_of_the_eib_en.pdf
(17) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/1017 rendelete (2015. június 25.) az Európai Stratégiai Beruházási Alapról, az Európai Beruházási Tanácsadó Platformról és a Beruházási Projektek Európai Portáljáról, valamint az 1291/2013/EU és az 1316/2013/EU rendelet módosításáról – az Európai Stratégiai Beruházási Alap (HL L 169., 2015.7.1., 1. o.).
(18) http://ec.europa.eu/priorities/jobs-growth-investment/plan/docs/proposal_regulation_efsi_en.pdf
(19) Az Európai Parlament és a Tanács 1305/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 487. o.).
(20) Az Európai Parlament és a Tanács 1306/2013/EU rendelete (2013. december 17.) a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 549. o.).
(21) Az Európai Parlament és a Tanács 1307/2013/EU rendelete (2013. december 17.) a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 608. o.).
(22) Az Európai Parlament és a Tanács 1308/2013/EU rendelete (2013. december 17.) a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EGK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 671. o.).
(23) http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P7-TA-2013-0026+0+DOC+XML+V0//HU
(24) Az Európai Parlament és a Tanács 1303/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 320. o.).
(25) http://www.ebrd.com/news/publications/institutional-documents/basic-documents-of-the-ebrd.html
(26) A Tanács 90/435/EGK irányelve (1990. július 23.) a különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről (HL L 225., 1990.8.20., 6. o.).


Az EU-Kína kapcsolatok
PDF 344kWORD 189k
Az Európai Parlament 2015. december 16-i állásfoglalása az EU és Kína közötti kapcsolatokról (2015/2003(INI))
P8_TA(2015)0458A8-0350/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Unió és Kína között 1975. május 6-án felvett diplomáciai kapcsolatokra,

–  tekintettel a 2003-ban indított EU–Kína stratégiai partnerségre,

–  tekintettel a Kínával fenntartott kapcsolatok fő jogi keretére, nevezetesen az 1985 májusában aláírt EK–Kína kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodásra(1), amely magában foglalja a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat, valamint az EU–Kína együttműködési programot,

–  tekintettel a 2013. november 21-én elfogadott „EU–Kína 2020” stratégiai együttműködési menetrendre,

–  tekintettel a hivatalosan 1994-ben indított EU–Kína strukturált politikai párbeszédre és a 2010-ben indított, stratégiai és külpolitikai kérdésekkel foglalkozó magas szintű stratégiai párbeszédre, különösen a 2015. május 6-án Pekingben tartott ötödik EU–Kína magas szintű stratégiai párbeszédre,

–  tekintettel az új partnerségi és együttműködési megállapodásról 2007 óta folyamatban lévő tárgyalásokra,

–  tekintettel a kétoldalú beruházási megállapodásról 2014 januárjában kezdett tárgyalásokra,

–  tekintettel a 2015. június 29-én Brüsszelben tartott 17. EU–Kína csúcstalálkozóra és a találkozó lezárásaként kiadott közös nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk által 2015. június 29-én, a 17. EU–Kína csúcstalálkozót követőn Li Ko-csiang kínai miniszterelnökkel közösen tartott sajtóértekezleten tett észrevételekre, amikor is az EU aggályait fejezte ki „a véleménynyilvánítás szabadsága és az egyesülés szabadsága kínai helyzetével, többek között a kisebbségekhez – például a tibeti vagy az ujgur kisebbséghez – tartozó személyek helyzetével kapcsolatban”, és „arra ösztönözte Kínát, hogy kezdjen jelentőségteljes párbeszédet a dalai láma képviselőivel”,

–  tekintettel a Bizottság „EU–Kína: közelebbi partnerség, növekvő felelősség” című, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett 2006. október 24-i közleményére (COM(2006)0631),

–  tekintettel a Tanács Kelet-Ázsiára vonatkozó politikai iránymutatásaira,

–  tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2006. december 11–12-i ülésén elfogadott, „EU–Kína stratégiai partnerség” című tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a 2007–2013-as időszakra szóló, Kínára vonatkozó bizottsági stratégiai dokumentumra, a 2011–2013-as időszakra szóló többéves indikatív programra, valamint a stratégiai dokumentum 2010-es félidős értékelésére és a 2011–2013-as időszakra szóló többéves indikatív program felülvizsgálatára,

–  tekintettel a Kína által készített, az EU-ról szóló első politikai dokumentumra, amelyet 2003. október 13-án adtak ki,

–  tekintettel az új nemzetbiztonsági törvénynek a Kínai Nemzeti Népi Kongresszus állandó bizottsága általi, 2015. július 1-jei elfogadására, és a külföldi nem kormányzati szervezetek igazgatásáról szóló új törvény második tervezetének 2015. május 5-i közzétételére,

–  tekintettel a Kína katonai stratégiájáról szóló, 2015. május 26-i fehér könyvre,

–  tekintettel az EU és Kína között az emberi jogokról folytatott, 1995-ben indított párbeszédre és a párbeszéd 2014. december 8–9-én Pekingben tartott, 32. fordulójára,

–  tekintettel a Kína és az EU közötti 60 – többek között a környezetvédelem, a regionális politika, a foglalkoztatás és a szociális ügyek, valamint a civil társadalom területén folytatott – ágazati párbeszédre,

–  tekintettel az EU és Kína e területen létrehozott valamennyi közös kezdeményezésének helyet adó EU–Kína magas szintű, népek közötti párbeszéd 2012. februári megindítására,

–  tekintettel az EK és Kína közötti, 2000-ben hatályba lépett tudományos és technológiai együttműködési megállapodásra(2) és a 2009. május 20-án aláírt tudományos és technológiai partnerségi megállapodásra,

–  tekintettel a 2015. júniusi, 17. EU–Kína csúcstalálkozón kiadott, az éghajlatváltozásról szóló közös nyilatkozatra és a Kína által az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményéhez (UNFCCC) 2015. június 30-án benyújtott, tervezett nemzeti hozzájárulásokra,

–  tekintettel az energiabiztonságról szóló, 2012. május 3-i, brüsszeli EU–Kína közös nyilatkozatra, valamint az EK és Kína közötti energiaügyi párbeszédre,

–  tekintettel az EU–Kína kerekasztalokra,

–  tekintettel a Kínai Kommunista Párt 2012. november 8–14-én megtartott 18. nemzeti kongresszusára, valamint a Politbüro Állandó Bizottságán belüli vezetőségváltásra, amelyről a kongresszuson határoztak,

–  tekintettel az 1966. december 16-án kelt Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a Kínai Kommunista Párt 18. Központi Bizottsága 2014. október 20–23-án tartott negyedik plenáris ülésének (negyedik plénum) eredményeire,

–  tekintettel az elnöknek a 2015. április 27-i 26. ASEAN-csúcstalálkozón tett nyilatkozatára,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a kínai miniszterelnökkel, Li Ko-csianggal való találkozója után tett, 2015. május 6-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az EP Kínával tartott legutóbbi parlamentközi ülésére, amelyre 2013. november 26-án került sor,

–  tekintettel a Kínáról szóló legutóbbi állásfoglalásaira, nevezetesen az „EU és Kína: kiegyenlítetlen kereskedelem?” című, 2012. május 23-i állásfoglalására(3), a BRICS-országokkal (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) és más feltörekvő hatalmakkal kapcsolatos uniós külpolitika célkitűzéseiről és stratégiáiról szóló, 2012. február 2-i állásfoglalására(4), „A nukleáris fenyegetésekről és az emberi jogokról a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban” című, 2013. március 14-i állásfoglalására(5), az észak-koreai (Koreai Népi Demokratikus Köztársaság) helyzetről szóló, 2014. április 17-i állásfoglalására(6), az éghajlat- és energiapolitika 2030-ra szóló keretéről szóló, 2014. február 5-i állásfoglalására(7) és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Európai Parlament számára készített éves jelentéséről szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az EU és Kína közötti kapcsolatokról szóló, 2006. szeptember 7-i állásfoglalására(9), a Kínával fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló, 2009. február 5-i állásfoglalására(10), az EU és Kína közötti kapcsolatokról szóló, 2013. március 14-i állásfoglalására(11), az EU és Kína közötti kétoldalú beruházási megállapodásról szóló tárgyalásokról szóló, 2013. október 9-i állásfoglalására(12) és az EU és Tajvan közötti kereskedelmi kapcsolatokról szóló, 2013. október 9-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel emberi jogi állásfoglalásaira, különösen a Kínáról, a kisebbségek jogairól és a halálbüntetés alkalmazásáról szóló, 2009. november 26-i állásfoglalására(14), a kashgari helyzetről és az ottani kulturális örökségről (Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület, Kína) szóló, 2011. március 10-i állásfoglalására(15), a kínai kényszerabortusszal kapcsolatos botrányról szóló, 2012. július 5-i állásfoglalására(16), a kínai szerveltávolításról szóló, 2013. december 12-i állásfoglalására(17), és „Az EU prioritásai az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 25. ülésszaka tekintetében” című, 2014. március 13-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel az EU fegyverembargójára, melyet az 1989. júniusi Tienanmen téri fellépés után vezettek be, és amelyet az Európai Parlament a Tanács által az Európai Parlamentnek benyújtott, a KKBP főbb szempontjairól és alapvető választásairól szóló éves jelentésről szóló 2006. február 2-i állásfoglalásában(19) támogatott,

–  tekintettel az EU, Kína és Tajvan közötti kapcsolatokról és a távol-keleti biztonsági helyzetről szóló, 2005. július 7-i állásfoglalására(20),

–  tekintettel Tibetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Tibetről és az arra vonatkozó tervekről szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására, hogy a kínait tegyék az oktatás fő nyelvévé(21), a „Tibetről, különös tekintettel szerzetesnők és szerzetesek önmaguk felgyújtása következtében történt halálára” című, 2011. október 27-i állásfoglalására(22) és a tibeti emberi jogi helyzetről szóló 2012. június 14-i állásfoglalására(23),

–  tekintettel a kínai kormány és a dalai láma magas rangú képviselői között a 2002 és 2010 közötti időszakban lezajlott kilenc tárgyalási fordulóra, tekintettel a „Tibet fejlődési útját megállíthatatlan történelmi folyamat vezérli” című, Kína Tibetről szóló fehér könyvére, amelyet a Kínai Államtanács Tájékoztatási Irodája 2015. április 15-én adott ki; tekintettel a valódi autonómiáról szóló 2008. évi nyilatkozatra és 2009. évi feljegyzésre, amelyeket a 14. dalai láma képviselői terjesztettek elő,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0350/2015),

A.  mivel 2015-ben van az EU és Kína közötti diplomáciai kapcsolatfelvétel 40. évfordulója; mivel az EU és Kína közötti stratégiai partnerség kulcsfontosságú szerepet tölt be az EU és a Kínai Népköztársaság közötti kapcsolatokban, illetve abban, hogy közös válasz szülessen számos globális problémára és sikerüljön azonosítani az olyan közös érdekeket, mint például a globális és regionális biztonság, a terrorelhárítás, a szervezett bűnözés elleni küzdelem, a kiberbiztonság, a tömegpusztító fegyverek és a nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozása, az energiabiztonság, a globális pénzügyi és piacszabályozás, az éghajlatváltozás és a fenntartható fejlődés, továbbá az EU és Kína közötti, a kétoldalú aggályok kezelése keretének megteremtése;

B.  mivel Kína és az EU 2013-ban indította el a kétoldalú beruházási megállapodásról szóló tárgyalásokat;

C.  mivel Kína az EU jelentős kereskedelmi partnere, amely óriási és egyre bővülő piaccal rendelkezik; mivel a beruházási megállapodásról folyó tárgyalások az EU és Kína közötti kétoldalú gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokban az egyik legfontosabb kérdést jelentik;

D.  mivel a Kínai Kommunista Párt (KKP) főtitkára és Kína elnöke, Hszi Csin-Ping jelenlegi vezetése alatt Kína számos kezdeményezést indított útjára, így új „selyemút-projektet” indított, hogy Kínát gazdaságilag integrálja Közép-Ázsiával, végső soron pedig Európával és Afrikával, létrehozta az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bankot és stratégiai jelentőségű energia-megállapodást kötött Oroszországgal évi 38 milliárd köbméter földgáz szállításáról, egy olajvezeték megépítéséről, valamint más közös olajfeltárási és -kitermelési projektekről Kínában; mivel az elmúlt években Kína egyre aktívabb beruházási politikát folytat az EU-ban és keleti szomszédságában;

E.  mivel Hszi Csin-Ping elnök a nemzeti megújulást, valamint a gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai dimenziók széles spektruma mentén egy mérsékelten jómódú társadalom létrehozását célzó tervként és jövőképként elindította a „kínai álom” nevű kezdeményezést, melynek további célja, hogy Kína 2049-re minden tekintetben fejlett országgá váljon;

F.  mivel Kínában óriási gazdasági növekedés valósult meg az elmúlt 20 évben és 600 millió kínai polgár emelkedett ki a szegénységből;

G.  mivel a 2015-ös kínai tőzsdekrach negatívan befolyásolta a pénzügyi stabilitást világszinten és az EU-ban egyaránt;

H.  mivel a kínai családtervezési politika miatt az 1980-as évek óta gyors öregedésnek indult a népesség és a 60 évesnél idősebb polgárok száma immár meghaladja a 200 milliót;

I.  mivel Kínában a környezetkárosodás drámai méreteket öltött, ami még sürgősebb, erőteljesebb és célzottabb kormányzati fellépést tesz szükségessé; mivel az EU és Kína közötti legutóbbi csúcstalálkozón szóba került a fenntartható fejlődés és az éghajlatváltozás kérdése is, valamint közös nyilatkozatot fogadtak el az éghajlatváltozásról;

J.  mivel Kína elismerte az éghajlatváltozás veszélyével való szembenézés szükségességét, és kötelezettséget vállalt arra, hogy elfogad egy jegyzőkönyvet vagy más jogi eszközt, amely lehetővé teszi egy, a témával kapcsolatos átfogó megállapodás elfogadását az éghajlatváltozásról szóló párizsi konferencián;

K.  mivel Hszi Csin-Ping elnök 2012-ben elindított, a párt, a kormány, a hadsereg és az állami vállalatok korrupcióval gyanúsítható tisztviselőit megcélozva a kormányzati problémák megoldását célzó népszerű antikorrupciós kampánya egymás után szedi magas rangú áldozatait, és nem csak kenőpénzekre, hanem a kínai vezetők által felhalmozott hatalmas vagyonokra is fény derült, valamint arra is, hogy komoly bűnözői hálózatok szivárogtak be a politikai rendszerbe;

L.  mivel a külföldi nem kormányzati szervezetek nagyon sikeresek és döntő szerepet játszanak a helyi nem kormányzati szervezetek fejlődésében és a reform óta történt kínai nyitásban;

M.  mivel a nemzetbiztonságra vonatkozóan ebben az évben Kína három új törvénytervezetet tett közzé, amelyek a kiberbiztonságra és a nem kormányzati szervezetekre vonatkozó rendelkezéseket is magukban foglalnak;

N.  mivel 2013-ban és 2014-ben Peking, Kunming és Urumcsi súlyos terroristatámadások célpontja volt, 72 ember halt meg és 356-an sérültek meg; mivel Kína terrorizmus elleni jogszabályt készít elő, amely hangsúlyozza, hogy a kormány a legmagasabb prioritást biztosítja a terrorizmus elleni küzdelemnek;

O.  mivel 2015. júniusban a hongkongi törvényhozó tanács leszavazta azt a sok vitát kiváltó javaslatot, amely lehetővé tette volna a hongkongi szavazók számára saját kormányzójuk megválasztását, azonban csak a Peking fennhatósága alá vont bizottság által jóváhagyott jelöltlistáról; mivel pontosan ez a javaslat váltotta ki a 2014. szeptember végétől december közepéig – összesen 79 napig – tartó, „esernyős forradalomként” ismert, a demokrácia mellett síkra szálló óriási tiltakozó mozgalmat;

P.  mivel az új kínai vezetés a Kínai Népköztársaság felemelkedését megfordíthatatlan tényként kezeli, melynek eredménye a „reaktív diplomácia” felől a proaktív diplomácia” irányába történő elmozdulás;

Q.  mivel a Kína katonai stratégiájáról szóló új fehér könyv abból indul ki, hogy fel kell adni azt a hagyományos elvet, miszerint a szárazföld többet ér a tengernél, következésképpen nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani a tengerek kezelésének, valamint a tengeri jogok és érdekek védelmének; mivel Kína a Dél-kínai-tengert és a Kelet-kínai-tengert érintő vitás kérdésekben nem ismeri el az ENSZ Tengerjogi Egyezményének joghatóságát;

R.  mivel egy 2002-es magatartási nyilatkozatban Kína és az ASEAN-országok ígéretet tettek a Dél-kínai-tengerre vonatkozó „békés és tartós megoldás” feltételeinek kidolgozására; mivel ennek ellenére a szomszédos országokkal – például Tajvannal, Vietnammal, a Fülöp-szigetekkel, Malajziával és Bruneivel – való kapcsolatok terén egyre feszültebbé válik a helyzet;

S.  mivel Kína Észak-Korea fő politikai támogatója, legnagyobb beruházója, segélyadományozója, élelmiszer- és energiaszállítója és kereskedelmi partnere; mivel kínai szakértők a közelmúltban felfedték, hogy Észak-Korea már akár 20 nukleáris robbanófejjel is rendelkezhet;

T.  mivel az ukrán válság nyomán Oroszország és Kína korábban soha nem látott mértékben fokozták kapcsolataik kölcsönösségét;

U.  mivel 2015. május 8-án Oroszország és Kína kétoldalú megállapodást írt alá az információbiztonságról, amely a kiberfenyegetéseket olyan információk terjesztéseként határozza meg, amelyek veszélyeztethetik a „szociálpolitikai és a társadalmi-gazdasági rendszereket, valamint az államok spirituális, erkölcsi és kulturális környezetét”;

V.  mivel 2005 óta Kína becslések szerint megközelítőleg 100 milliárd USD összegű hitelt nyújtott latin-amerikai államoknak; mivel jelenleg Kína Brazília legnagyobb kereskedelmi partnere, Argentínának, Venezuelának és Kubának pedig második legnagyobb kereskedelmi partnere;

W.  mivel a kínai kormány elismeri ugyan az emberi jogok fontosságát, sőt, egyetemességét is, de nem mutat fel kézzelfogható eredményeket az ország emberi jogi helyzetének javítása terén;

X.  mivel Kína hivatalosan és névlegesen elfogadta az emberi jogok egyetemességét, és az elmúlt három évtizedben számos különböző emberi jogi egyezmény aláírása révén a nemzetközi emberi jogi keret – és ebből fakadóan az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi jogi és intézményi keret – részévé vált;

Y.  mivel 2015 elején Hszi Csin-Ping elnök nyilvánosan bejelentette a jogállamiságnak az egész országra való kiterjesztésére vonatkozó szándékát, mivel meggyőződése, hogy a hatékony igazságszolgáltatás alapvető fontosságú a modern gazdaság és társadalom számára Kínában;

Z.  mivel a KKP öt vallást ismer el, és ezeket maga a párt ellenőrzi Egyesült Front Munka Részlege révén; mivel e lista kizárólagos, így minden egyéb vallás és kultusz hátrányos megkülönböztetést szenved;

AA.  mivel az EU és Kína 1995 óta folytat párbeszédet az emberi jogokról;

AB.  mivel az európai ombudsman 2015. március 26-án elfogadott ajánlástervezetében kifogásolta, hogy a Vietnammal megkötendő kereskedelmi és beruházási megállapodásra irányuló tárgyalások nem foglaltak magukban emberi jogi hatásvizsgálatot a beruházó és az állam közötti vitarendezési mechanizmusra vonatkozóan; mivel ez fontos precedenst teremt az EU–Kína kétoldalú beruházási megállapodás tárgyalásaihoz;

AC.  mivel a tibetiek saját kulturális identitásukat az úgynevezett lhakar („fehér szerda”) mozgalom révén fejezik ki, ami azt jelenti, hogy szerdánként csak tibeti öltözéket hordanak, csak tibetiül beszélnek és csak tibeti ételt esznek; mivel a Tibeti Autonóm Régióban mindezidáig több mint 140 tibeti gyújtotta fel magát a kínai kormány politikája elleni tiltakozásul; mivel a közelmúltban Tenzin Delek rinpocse láma börtönben bekövetkezett halálát követően ismét feszült a helyzet; mivel Tibetet érinti a han népcsoport betelepítésére vonatkozó politika; mivel 2015-ben van a Tibeti Autonóm Régió létrehozásának 50. évfordulója; mivel az elmúlt néhány évben nem történt előrelépés a tibeti válság megoldása terén, a béketárgyalások legutóbbi fordulójára ugyanis 2010-ben került sor;

AD.  mivel a Tajvani-szorosban a Kínai Népköztársaság és Tajvan között fennálló kapcsolatok terén az Unió továbbra is kitart az „egy Kína” elve mellett;

Az EU–Kína stratégiai partnerség és együttműködés

1.  üdvözli az EU és Kína közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének 40. évfordulóját, mint a mai többpólusú és globalizált világban olyannyira kívánatos stratégiai partnerség megerősítését, valamint az átláthatóságon, az egyetemes emberi jogok tiszteletben tartásán alapuló új partnerségi és együttműködési megállapodásra vonatkozó, folyamatban lévő tárgyalások felgyorsítását szolgáló inspiráció forrását; hangsúlyozza, hogy a közelmúltban, 2015. június 29-én lezajlott EU–Kína csúcson mindkét fél megerősítette, hogy elkötelezett e partnerség megerősítése mellett; rámutat, hogy Kína meghatározó nemzetközi hatalom és az EU egyik legfontosabb partnere; hangsúlyozza, hogy a két fél elkötelezett amellett, hogy az elkövetkező évtizedben előmozdítják az EU–Kína átfogó stratégiai partnerséget, amely kölcsönösen előnyös lesz mindkét fél számára; támogatja a (fél)évente megrendezésre kerülő magas szintű stratégiai párbeszédet, a magas szintű gazdasági és kereskedelmi párbeszédet, a magas szintű, népek közötti párbeszédet, valamint az EU és Kína között különböző kérdésekről létrejött több mint 60 ágazati párbeszédet; nyomatékosan hangsúlyozza, hogy ezek az ágazati párbeszédek a bizalom építését szolgálják és kézzelfogható eredményeket hoznak majd;

2.  üdvözli, hogy a 2015. június 29-én tartott 17. EU–Kína csúcstalálkozón sikerült a kétoldalú kapcsolatokat új szintre emelni, ami azt jelezte, hogy nyitva a szorosabb politikai együttműködés útja a pusztán kereskedelmi kapcsolatokon túllépő, a közös globális kihívások és fenyegetések megoldását célzó összehangolt stratégiai megközelítés felé; megjegyzi, hogy mindkét fél nagyra értékelte az „EU–Kína 2020” stratégiai együttműködési menetrend végrehajtása terén elért haladást, valamint hogy a tisztviselők szintjén kétoldalú felülvizsgálati mechanizmust fognak létrehozni a nyomon követés ellenőrzése érdekében; üdvözli, hogy a csúcstalálkozón a két fél megállapodott a kétoldalú együttműködésük megerősítését és stratégiai partnerségük globális vetületének erősítését szolgáló több prioritás tekintetében;

3.  hangsúlyozza, hogy az uniós tagállamoknak egységesen kell kommunikálniuk a kínai kormánnyal, különös tekintettel Peking jelenlegi dinamikus diplomáciájára és a globális kormányzás felépítményének átalakítására; hangsúlyozza az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bankról (AIIB) szóló megállapodásról folytatott tárgyalások lezárását, és elvárja, hogy az EU a jövőben szoros együttműködést folytasson az AIIB-vel; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy uniós szinten nem folyik elmélyült vita és nincs szoros koordináció az uniós tagállamok Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bankban való tagságáról; hangsúlyozza a kereskedelmi és beruházási politika fontosságát, mert nyilvánvalóan e területen gyakorolható a legnagyobb befolyás a Kínával fenntartott stratégiai kapcsolatokra; tudomásul veszi a Kína és a közép- és kelet-európai országok között a közelmúltban kialakult, „16+1” néven is ismert – számos uniós tagállamot is magában foglaló – együttműködést, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy annak nem szabad sem megosztania az EU-t, sem gyengítenie az EU Kínával szembeni pozícióját, és hogy az együttműködés keretében foglalkozni kell az emberi jogi kérdésekkel is; kéri az Európai Külügyi Szolgálatot és a Bizottságot, hogy nyújtsanak be éves jelentést a Parlamentnek az EU–Kína kapcsolatok alakulásáról; kéri a Kínával folytatott, végrehajtható, szabályokon alapuló kereskedelem és beruházások megerősítését;

4.  elismeri, hogy Kínának erőteljesebb – gazdasága méretét jobban tükröző – szerepet kellene játszania a többoldalú pénzügyi intézményekben; úgy véli, hogy a közelmúltban alapított Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank lehetőséget ad Kínának, hogy a többoldalú rendszer felelősségteljes részévé váljon; ösztönzi, hogy ez az új intézmény szakítson a nagyszabású infrastrukturális projektek finanszírozását előnyben részesítő múltbéli hibás gyakorlattal, és ehelyett a technikai segítségnyújtást és a globális tudáshoz való hozzáférést helyezze előtérbe, törekedve egyúttal a környezeti, társadalmi és fejlesztési prioritások közötti egyensúly megtartására is;

5.  létfontosságúnak tartja, hogy az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bankban való európai részvétel többek között az alábbi hozzájárulást nyújtsa: a kölcsönök értékelésére vonatkozó átlátható eljárások; a felelősségteljes kormányzásoz, a társadalmi felelősségvállaláshoz és a környezetvédelemhez kapcsolódó egyértelmű normák; és annak biztosítása, hogy a hitelfelvevő országok számára az adósságteher kezelhető marad;

6.  üdvözli, hogy számos tagállam csatlakozott az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bankhoz; helyteleníti azonban, hogy a kínai kormány által a többoldalú intézmények kiépítése érdekében tett kezdeményezések kapcsán nem került sor sem uniós szinten folytatott mélyreható vitákra, sem összeegyeztetett válaszadásra vagy közös megközelítés kialakítására; nyomatékosan kéri az uniós intézményeket és tagállamokat, vegyék ezt figyelmeztető jelzésnek, és a jövőben kerüljék el a koordináció hasonló hiányát;

7.  üdvözli az EU és Kína közötti stratégiai infrastrukturális kapcsolatok javítására létrejött politikai megállapodást; üdvözli ezért egy új összekapcsolási platform azzal a céllal történő létrehozására irányuló határozatot, hogy kedvező környezet jöjjön létre a fenntartható és interoperábilis, határokon átnyúló infrastruktúra-hálózatok számára az EU és Kína között található országokban és régiókban; különösen elismerően szól arról, hogy az EU készen áll e projekt európai szinten való elindítására; nyomatékosan kéri a feleket, hogy a két partner szoros összekapcsolásából adódó lehetőségeket kihasználva többek között fokozzák az együttműködést az az új selyemutak és az új tengeri selyemutak vonalán fekvő országokban foganatosítandó infrastrukturális beruházások terén;

8.  felhívja a figyelmet arra, hogy az elmúlt húsz évben a kínai gazdaság élénk növekedést mutatott, és hangsúlyozza, hogy az uniós tagállamoknak jobban ki kell használniuk az ebből fakadó lehetőségeket; tudomásul veszi a kínai érdekeltséget az európai stratégiai infrastrukturális beruházásokban, és hangsúlyozza, hogy együtt kell működni Kínával és a régióban fekvő más országokkal az olyan projektek megvalósításában, mint például az „Egy öv, egy út” kínai kezdeményezés és a Jean-Claude Juncker által meghirdetett európai beruházási terv, egyebek mellett a vasúti kapcsolatok, a tengeri kikötők és a repülőterek vonatkozásában; ösztönzi a képviselőt/alelnököt és a Bizottságot, hogy tegyen észrevételeket Kína globális beruházási politikájának hatására, valamint az EU-ban és a keleti szomszédságban folytatott beruházási tevékenységeire vonatkozóan; hangsúlyozza – a korábban a Parlament által elfogadott álláspontokkal összhangban és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság hatásköreinek maradéktalan tiszteletben tartása mellett – a jelenleg tárgyalás alatt álló EU–Kína kétoldalú beruházási megállapodás jelentőségét; felhív arra, hogy a kétoldalú beruházási megállapodásban külön fejezet szerepeljen a mindenre kiterjedő, fenntartható fejlődésről, kötelező kötelezettségvállalásokat írva elő az ILO alapvető munkaügyi normái és a kulcsfontosságú multilaterális környezetvédelmi megállapodások tekintetében; kiemeli, hogy egyre több panasz érkezik olyan európai vállalkozásoktól, amelyek a kiszámíthatatlan szabályozás és hátrányos megkülönböztetés áldozatai; hangsúlyozza a beruházási megállapodásról jelenleg folyó tárgyalások sikeres kimenetelének fontosságát annak érdekében, hogy a felek még inkább elősegítsék a beruházásokat, biztosítsák a beruházásvédelmet és a piacra jutást (többek között a közbeszerzések terén), valamint a társaságok egyenlő kezelését Európában és Kínában egyaránt; felhív további intézkedések foganatosítására a kiegyensúlyozottabb kereskedelmi kapcsolatok szavatolása érdekében, miután már megszűnnek a kereskedelmi és beruházási akadályok az európai társaságok számára; felhívja Kínát és az EU-t, hogy erősítsék még tovább az együttműködést annak érdekében, hogy a kkv-k számára mindkét piaci blokkban jobb hozzáférést biztosítsanak; hangsúlyozza a nyitott, globális gazdaság és a tisztességes, átlátható és szabályokon alapuló kereskedelmi és beruházási környezet melletti uniós és kínai elkötelezettséget, amely környezet egyenlő versenyfeltételeket biztosít és szembehelyezkedik a protekcionizmussal;

9.  tudomásul veszi az „Egy öv, egy út” kezdeményezés elindítását, amelynek célja, hogy jelentős energiaszállítási és kommunikációs kapcsolatokat hozzon létre Közép-, Nyugat- és Dél-Ázsia között, egészen Európáig; úgy véli, hogy e kezdeményezés geostratégiai jelentőségére tekintettel többoldalúvá kell tenni a megvalósítását; elsődleges fontosságúnak tartja, hogy a szinergiákat és projekteket teljes átláthatóság mellett és az összes érdekelt fél bevonásával hozzák létre;

10.  fokozott együttműködésre szólít fel az EU és Kína között a stratégiai jelentőségű területeken, mint például a G20-ak, a biztonság és a védelem, a terrorelhárítás, az illegális bevándorlás és a nemzetközi bűnözés elleni küzdelem, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása, a globális és regionális biztonság, a kiberbiztonság, a tömegpusztító fegyverek, az energiabiztonság, a globális a pénzügyi kormányzás és piacszabályozás, az éghajlatváltozás, valamint az urbanizáció, a fejlesztés és a segélyprogramok, illetve a fenntartható fejlődés; hangsúlyozza az együttműködés fontosságát a regionális fejlesztés terén, valamint a párbeszéd és a csereprogramok jelentőségét az Európa 2020 stratégia és a soron következő 13. kínai ötéves terv tekintetében;

11.  felszólítja az EKSZ-t annak biztosításra, hogy a Kínával fenntartott kapcsolatok és párbeszéd keretében kiemelten fontosságot kapjon az emberi jogok kérdése;

12.  felszólít arra, hogy a Hszi Csin-Ping elnök által 2014. márciusi látogatása során, az emberi jogi kérdésekkel kapcsolatos EU–Kína párbeszéd elmélyítésére vonatkozóan Brüsszelnek tett kötelezettségvállalásokat a helyzet kézzelfogható javulása kövesse a gyakorlatban;

13.  sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy törekedjenek Kína konstruktív párbeszédbe való további bevonására a jogállamiságra történő átállás és az emberi jogok tiszteletben tartása céljának biztosítása érdekében, továbbá támogassák Kína beilleszkedését a világgazdaságba;

14.  üdvözli az EU–Kína urbanizációs partnerség elmélyülését; további együttműködésre szólít fel a városfejlesztés és -tervezés, a közszolgáltatások, a zöld épületek és az intelligens közlekedés terén; európai és kínai városokat és vállalatokat magukban foglaló, új közös programok elindítását ösztönzi;

15.  üdvözli az EU–Kína magas szintű, népek közötti párbeszéd 2015. szeptember 15-én tartott második találkozóján kiadott közös nyilatkozatot; hangsúlyozza az embereket egymáshoz közelebb hozó csereprogramok, valamint az uniós és kínai polgárok közötti cserék elősegítésének fontosságát; támogatja a magas szintű, népek közötti párbeszéd kibontakoztatását, a hangsúlyt közös projektekre, a bevált gyakorlatok cseréjére és az emberek közötti személyes kapcsolatok előmozdítására helyezve; hangsúlyozza, hogy különösen támogatni kell a szakemberek és a diákok két fél között megvalósuló cseréjét;

16.  aggodalmát fejezi ki a dömping alkalmazása, a kínai kormányzati politikák átláthatóságának hiánya, az adójóváírásokon keresztül nyújtott támogatások, az állam általi termőföld-ajándékozások, az olcsó hitelek, a támogatott nyersanyagok és egyéb intézkedések miatt;

17.  aggodalmának ad hangot az európai vállalkozások által a kínai piacon tapasztalt olyan akadályokkal kapcsolatban mint a kényszerített technológiaátadás, a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok gyenge érvényesítése és a megkülönböztető bánásmód; hangsúlyozza a kínai piaci reform és a piacgazdasági elvek végrehajtása, valamint a megkülönböztetés és az indokolatlan korlátozások felszámolása fontosságát;

18.  elismeri az Európai Stratégiai Beruházási Alap keretében Európában megvalósuló kínai beruházásokból adódó lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy bár az Alap nyitott számos szereplő által eszközölt beruházásokra, mindazonáltal uniós irányítás alatt kell maradnia;

19.  elismeri az azzal járó kihívást, hogy a kínai gazdaságot valóban fenntartható útra helyezzék az „új normalitás” keretei között; úgy véli, hogy az erőteljesebb kínai részvétel a nemzetközi gazdasági szervezetekben – például az IMF-ben – segítheti a kínai és globális gazdaságok fenntarthatóbbá és kiegyensúlyozottabbá válását, és hozzájárulhat e szervezetek átalakításához; sürgeti a kínai hatóságokat, hogy biztosítsanak megbízható statisztikákat és javítsák a gazdaság helyzetével kapcsolatos átláthatóságot;

20.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy a kínai részvényindexek értéke az utóbbi hónapokban harmadával csökkent, és több száz részvény kereskedését felfüggesztették túlzott értékcsökkenés miatt; aggodalmát fejezi ki a jelenlegi, Kínát és különösen a részvénypiacait sújtó pénzügyi válság miatt, és elismeri, hogy ez fenyegetést jelent a világgazdaságra nézve, mivel az ország kiemelkedő szerepet játszik a világkereskedelemben és a globális pénzügyi rendszerben; sürgeti a kínai hatóságokat, hogy foglalkozzanak a jelenlegi gazdasági modell fenntartható gazdasággá alakítása jelentette kihívással; megjegyzi, hogy a kínai részvénypiacok legutóbbi zuhanásai szembesítették a kormány ellenőrzési kultúráját a pénzügyi piacok eredendő volatilitásával;

21.  üdvözli, hogy a jelentős mértékű gazdasági növekedésnek és a kínai gazdaság fokozatos megnyitásának köszönhetően az elmúlt évtizedek folyamán nagyszámú kínai polgárt sikerült kiemelni a mélyszegénységből; aggodalmát fejezi ki mindazonáltal amiatt, hogy a gazdaság fejlődésének e momentumai gyakran környezeti problémákat okoznak és hatalmas egyenlőtlenséggel járnak;

22.  üdvözli, hogy a 2015. június 29-i csúcstalálkozón elfogadott, az éghajlatváltozásról szóló EU–Kína közös nyilatkozatban mindkét fél kötelezettséget vállalt arra, hogy együttműködést folytatnak annak érdekében, hogy a 2015. évi párizsi éghajlat-változási konferencián nagyra törő és jogilag kötelező erejű megállapodás jöjjön létre; sürgeti a konferencia feleit, hogy vigyék tovább az EU és Kína, illetve az USA és Kína által kiadott, éghajlatváltozásról szóló nyilatkozatok lendületét; hangsúlyozza az energia terén folytatott együttműködés fontosságát, hogy közösen találjanak választ az energiabiztonsághoz és a globális energiaszerkezethez kapcsolódó sokrétű kihívásokra;

Belső helyzet

23.  megállapítja, hogy Hszi elnök vezetése alatt a kínai kormány egyre nagyobb magabiztosságot mutat a bel- és a külpolitikában egyaránt; rámutat, hogy az ország polgári jogi aktivistáinak, ügyvédeinek, újságíróinak, blogíróinak, tudósainak és a civilt társadalom más képviselőinek szabadságát jelenleg olyan mértékben nyirbálják meg, amelyre évek óta nem volt példa; hangsúlyozza, hogy az emberi jogok helyzete Kínában továbbra is súlyos aggodalomra ad okot;

24.  mély aggodalmát fejezi ki a külföldi nem kormányzati szervezetek kezeléséről szóló törvénytervezet miatt, mivel ez tovább szűkítené a kínai civil társadalom mozgásterét és súlyosan korlátozná az egyesülési szabadságot és a véleménynyilvánítás szabadságát az országban, többek között azáltal, hogy a kínai Közbiztonsági Minisztériumnál és a tartományi közbiztonsági minisztériumoknál be nem jegyzett „külföldi nem kormányzati szervezeteknek” megtiltja, hogy kínai magánszemélyeket vagy szervezeteket finanszírozzanak, és azáltal, hogy kínai csoportoknak megtiltja, hogy be nem jegyzett külföldi – többek között hongkongi és makaói székhellyel rendelkező – nem kormányzati szervezetek megbízásából vagy engedélyével „tevékenységeket” végezzenek; felhívja a kínai hatóságokat, hogy lényegesen módosítsák ezt a törvényt annak érdekében, hogy összehangolják azt a nemzetközi emberi jogi normákkal;

25.  aggodalmának ad hangot a kiberbiztonságról szóló új törvénytervezet miatt, amely súlyosbítaná és intézményesítené a kibertér cenzúrája és ellenőrzése gyakorlatát, és arra késztethet európai vállalkozásokat, hogy kötelező kerülő utakat építsenek be informatikai infrastruktúrájukba; felhívja a figyelmet a kínai reformpárti ügyvédek és polgári jogi aktivisták azzal kapcsolatos félelmeire, hogy e törvény tovább korlátozza majd a véleménynyilvánítás szabadságát és még nagyobb lesz az öncenzúra; hangsúlyozza, hogy mind a kiberbiztonságról szóló törvény, mind pedig a nem kormányzati szervezetekről szóló törvény igen súlyos kedvezőtlen hatást gyakorol az európai vállalkozások és intézmények kínai népköztársaságbeli tevékenységeire, és ezért felhívja az Európai Tanácsot, az Európai Külügyi Szolgálatot és a Bizottságot, hogy továbbra is nyomatékosan emeljenek panaszt a kínai hatóságoknál ezen igencsak vitatható intézkedések ellen; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy új nemzetbiztonsági törvényében Kína tágan értelmezi a „nemzetbiztonság” és a „jelentős fenyegetések” fogalmát, amely így magában foglalja a „káros kulturális hatásokat” mint fenyegetést; azt a következtetést vonja le, hogy e törvény oly általánosan és homályosan fogalmazza meg Kína nemzetbiztonsági érdekeit, hogy tulajdonképpen korlátlan hatáskört biztosítanak a kínai hatóságoknak ahhoz, hogy a nekik nem tetsző személyek, tevékenységek vagy kiadványok ellen fellépjenek;

26.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy bár a kínai vezetés által indított antikorrupciós kampány a polgárok kormány iránti bizalmának erősítésére szolgáló, dicséretre méltó erőfeszítés, arra az átláthatóság hiánya jellemző, és az esetek többségében nem felel meg a jogállamiság elveinek; megállapítja, hogy bizonyos esetekben a kampányt belső harcokra és a KKP szerepének és hatalmának erősítésére használják fel; sajnálatosnak tartja, hogy a kampányt lefolytatási módja még inkább aláásta a jogállamiságot, a megvádolt tisztviselőket állítólag törvénytelenül tartották őrizetben, megfosztották az alapvető jogi védelemtől és vallomásukat gyakran kikényszerítették;

27.  együttérzését fejezi ki a 2015. augusztus 12-én Tiencsin kikötővárosban bekövetkezett pusztító, több ezer embert lakóhelye elhagyására kényszerítő robbanások során életét vesztett több, mint 173 ember családtagjainak és barátainak; megjegyzi, hogy az ország különböző részein egyre több békés környezetvédelmi tömegtüntetésre kerül sor, rámutat, hogy illegálisan több ezer tonnányi rendkívül mérgező vegyi anyagot tároltak lakóövezetek kevesebb mint 600 méteres körzetén belül; a tiencsini katasztrófával kapcsolatos lassú és titkolózó hivatalos tájékoztatási stratégiát felettébb célszerűtlennek tartja, különösen a közösségi média e súlyos tragédiával kapcsolatos beszámolóinak cenzúrájával együtt; hangsúlyozza az összes ipar biztonsági előírás kínai és nemzetközi jogszabályokkal összhangban történő végrehajtásának fontosságát, és felhívja a kínai kormányt, hogy szigorítsa a veszélyes gyártással kapcsolatos biztonsági és környezetvédelmi előírásokat, először is összehangolva azokat Kína saját törvényeivel;

28.  megjegyzi, hogy a 2015. augusztus 12-i tiencsini és a 2015. augusztus 31-i dongyingi robbanások arra késztették Kínát, hogy komolyan foglalkozzon az ipari biztonság kérdésével, különösen a korrupció és a büntetlenség vonatkozásában;

29.  kiemeli a további környezetvédelmi intézkedések sürgős mivoltát, szem előtt tartva, hogy 2014-ben például a 74 legnagyobb városból csak 8 teljesítette a légszennyezettségi koncentráció tekintetében a finomporszennyezésre vonatkozó nemzeti standardot, és tekintettel arra, hogy Kínában évente 190 millióan betegednek meg szennyezett víz miatt; figyelmeztet arra, hogy a dupla vízválság (erős szennyezés fokozott vízfelhasználással kombinálva) jelentős politikai és társadalmi instabilitást okozhat; emlékeztet arra, hogy a Kína által okozott környezetkárosodás árát a szomszédos országok is viselik; kiemeli a környezetkárosodás költségeit és reméli, hogy a környezet prioritást kap a következő ötéves tervben; hangsúlyozza továbbá , hogy a környezetvédelem hiánya az ökológiai károk okozásán túl tisztességtelen versenyfeltételeket idéz elő; üdvözli az EU és Kína közötti megállapodást, amely a legfontosabb környezeti kihívások, például a lég-, víz és talajszennyezés kezelése érdekében az együttműködés fokozására irányul; üdvözli, hogy az új környezetvédelmi törvény szerint a helyi káderek visszamenőlegesen is felelősségre vonhatók a hivatali idejük alatt bekövetkezett környezeti károkért, és hogy a környezetvédelem iránti elkötelezettség erőteljesebben bele fog számítani e helyi káderek előléptetésébe; arra ösztönzi a nemzeti és a helyi hatóságokat is, hogy konstruktívan és aktívan vonják be a környezetvédelmi szervezeteket és az alulról szerveződő mozgalmakat Kína környezetvédelmi politikáinak és kezdeményezéseinek nyomon követésébe, végrehajtásába és érvényre juttatásába; emlékeztet, hogy a tavaly júniusi EU–Kína csúcstalálkozón a környezetvédelemmel és az éghajlatváltozással kapcsolatos olyan intézkedéseket is elfogadtak, amelyek értelmében Kínának be kell tartania a CO2-kibocsátásra vonatkozó határértékeket a decemberi párizsi csúcstalálkozóra tekintettel és a Pekingben 2013-ban elfogadott 2020-as stratégiai menetrendben megfogalmazott célkitűzésekkel összhangban;

30.  üdvözli a fogyasztói jogok és a fogyasztóvédelem terén az EU és Kína közötti fokozott együttműködést és tapasztalatcserét, valamint a kínai kormány ezzel kapcsolatos válaszintézkedéseinek megerősítését, ami a szakmai magatartási kódexben foglalt, a kiskereskedők kötelezettségeire vonatkozó szigorúbb szabályok formájában nyilvánul olyan vonatkozásokban, mint például a visszaváltási és javítási kötelezettségek, a lehetséges csalások, a félrevezető és csalárd reklám, az előlegfizetési konstrukciót és a fogyasztók személyes adatainak védelme, különös tekintettel Kína gyorsan fejlődő internetalapú vásárlási ágazatára;

31.  megállapítja, hogy az utóbbi években Kína terroristaellenes politikája a reaktív „terror elleni védekezésen” alapuló megközelítés felől gyorsan elmozdult a proaktív „terror elleni háború” felé, egy állandó „válságkezeléssel” párosulva, amely korábban nem látott mértékű fellépést eredményez az érintett régiókban és a társadalomban; aggodalmát fejezi ki a „ terrorizmus elleni küzdelemről szóló” törvény miatt, amely a véleménynyilvánítás, a gyülekezés, az egyesülés és a vallás szabadságának újabb megsértéseihez vezethet, különösen Tibetben és Hszincsiangban, ahol kisebbségi lakosságcsoportok is élnek;

32.  szolidaritást vállal a kínai emberekkel a terrorizmus és a szélsőségesség elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseikben; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy ha nem módosítják lényegesen a „terrorista” fogalomnak a terrorizmus elleni küzdelemről szóló kínai törvénytervezetben szereplő meghatározását, az teret adhat annak, hogy adott esetben büntetéssel sújthassák az államitól eltérő tibeti kultúra, vallás vagy identitás szinte bármilyen békés kifejezésre juttatását;

33.  felszólítja Kínát, hogy növelje az internet szabadságát és tartsa tiszteletben minden ország kiberbiztonságát;

34.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Hszincsiang ördögi körbe került, mivel egyrészt a török eredetű nyelvet beszélő muzulmán ujgurok között vannak erőszakos szeparatista és szélsőséges csoportok, akik azonban nem a túlnyomó többséget képviselik, másrészről pedig Peking a stabilitás kedvéért egyre fokozódó elnyomással válaszol a társadalmi nyugtalanságra, növelve biztonsági apparátusának jelenlétét a régióban, elidegenítve ezzel sok ujgurt Pekingtől és táplálva ezzel a han származású kínaiakkal szembeni ellenérzést az ujgur népesség körében; sajnálatosnak tartja a hszincsiangi ujgur kultúra marginalizálódását, többek között azt, hogy az ujguri köztisztviselőknek megtiltják, hogy látogassák a mecseteket, és bizonyos helyeken azt, hogy megtartsák a ramadánt; felhívja a kínai hatóságokat, hogy tegyenek meg mindent az ujgur közösséggel való valódi párbeszéd kialakítására és az ujgur népesség kulturális identitásának védelmére; aggodalommal veszi tudomásul a különösen Tibetben és Hszincsiangban alkalmazott utazási korlátozásokat, amelyeket uniós polgárokra – akár diplomatákra és újságírókra – szabhatnak ki; megjegyzi, hogy az uniós tagállamokban nem vonatkoznak ilyen korlátozások a kínai polgárokra (a diplomatákra és újságírókra sem); nyomatékosan sürgeti ezért, hogy a viszonosság elvének érvényesítése érdekében tegyenek lépéseket;

35.  egyetértését és szolidaritását fejezi ki a hongkongiak felé a demokratikus reformok támogatása terén; kiemeli, hogy az alaptörvény szavatolja Hongkong autonómiáját; véleménye szerint a teljes körű általános választójognak a Különleges Közigazgatási Területen történő bevezetése teljes mértékben összeegyeztethető az „egy ország – két rendszer” elvvel; sajnálatosnak tartja, hogy a hongkongi elnöki tisztségre vonatkozó választási törvény reformja nem lehetett teljes; reményét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a közeljövőben elkezdődhet egy új reformfolyamat azzal a céllal, hogy a hongkongiak 2017-ben közvetlen általános választójoggal rendelkezzenek és valóban több jelölt közül választhassanak; üdvözli az Európai Külügyi Szolgálatnak és az Európai Bizottságnak 2015. április 24-i, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „Hongkong Különleges Közigazgatási Terület: 2014-es éves jelentés” című jelentését, és támogatja az EU elkötelezettségét a hongkongi demokrácia, így a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége, az alapvető jogok és szabadságok, az átláthatóság, valamint az információszabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának megerősítése iránt;

36.  határozottan támogatja az „egy ország – két rendszer” elvet, amely a Hongkong és Makaó Különleges Közigazgatási Területek és a kínai anyaország közötti jó kapcsolatok alapja;

37.  aggodalmát fejezi ki a legutóbbi hongkongi politikai és polgári zavargás miatt, és felhívja Kínát, hogy az 1984-ben aláírt kínai–brit együttes nyilatkozat feltételei alapján tartsa be a hongkongiakkal szembeni, a jogaik és szabadságaik védelmére vonatkozó kötelezettségeit;

Külpolitikai helyzet

38.  megjegyzi, hogy Hszi Csin-Ping elnök nemzeti megfiatalodással kapcsolatos „kínai álma” az útjára bocsátása óta erősebb és proaktívabb szerepet szán Kínának a világban; arra ösztönzi a főképviselőt/alelnököt, hogy vizsgálja meg a Kínával kapcsolatos közös megközelítésnek az Egyesült Államokkal való kialakítására vonatkozó lehetőségeket, amennyiben ez hozzájárulna az EU érdekeinek előmozdításához; hangsúlyozza, hogy Kína globális hatalomként való tartós felemelkedése miatt Európának sürgősen, folyamatosan és gyorsan újra kell gondolnia Kínával kapcsolatos stratégiai prioritásait; kiemeli, hogy a globalizált és interdependens környezetben a Kínához hasonló világhatalomnak aktívabban és konstruktívabban kell hozzájárulnia a globális kihívásokkal és a regionális konfliktusokkal való szembeszálláshoz, és egy olyan multilaterális világrend megvalósításához, amely tiszteletben tartja a nemzetközi jogot, az egyetemes értékeket és a békét; úgy gondolja, hogy Kínának mindinkább el kell foglalnia helyét a világ vezető országai között, és a mindenkire vonatkozó szabályok szerint kell eljárnia;

39.  tudomásul veszi a Hszi Csin-Ping elnök elnöksége által az Egyesült Államokkal való kapcsolatnak biztosított prioritást, tekintettel a kínai elnök Kína és az USA, valamint a térségben fellépő más szereplők közötti, „új típusú kiemelt hatalmi kapcsolatra” irányuló javaslatára; előnyben részesíti egy új – emberi jogok, a demokrácia, az emberek biztonsága egyetemes értékein alapuló világrendre irányuló konstruktívabb megközelítést, amelynek értelmezésében és integrálásában Kínának segítenie kell; felhívja az EU-t, hogy legyen aktívabb Ázsiában és működjön együtt Kínával, az USA-val, valamint a térségben fellépő más szereplőkkel a régió fokozott stabilitása érdekében;

40.  hangsúlyozza, hogy a Kína katonai stratégiájáról szóló közelmúltbeli fehér könyv kimondja Peking azon szándékát, hogy tovább növeli a kínai haditengerészetet és kiterjeszti annak műveleti területét, a „part menti vizek védelmétől” a „nyílt tengeri védelem” felé mozdulva el; sajnálatosnak tartja egy légvédelmi azonosító övezet egyoldalú létrehozását és az ebből következő, japán és dél-koreai területen belüli léginavigációs irányítás feletti igényt; kiegyensúlyozott állásfoglalásra hív fel Kína szomszédjai aggodalmainak és a Csendes- és az Indiai-óceánon újabb feszültség elkerülése, és a tengeri hajózás szabadságát illetően Európa érdekeinek garantálása érdekében;

41.  sajnálatosnak tartja, hogy a 2002-es magatartási nyilatkozat ellenére számos fél területeket követel magának a Spratly-szigeteken, és különösen aggódik Kína hatalmas jelenlegi erőfeszítései miatt, melyek között katonai létesítmények, kikötők és legalább egy leszállópálya építése is szerepel; nyomatékosan figyelmeztet arra, hogy a rivális hadihajók és légi járőrök térségben való fokozott jelenléte, valamint az esetleges légtér-felügyeleti övezet (air defense identification zone [ADIZ]) Dél-kínai-tenger feletti kialakítása jelentős veszélyt jelent, és nagymértékben növeli a rivális felek közötti konfrontáció kockázatát;

42.  továbbra is aggasztja a felek között a Dél-kínai-tengeren eszkalálódó feszültség, és felhív ezért minden felet arra, hogy működjön közre a Dél-kínai-tengeren az egyoldalú provokatív fellépések elkerülésében és hangsúlyozza a viták nemzetközi jogon alapuló, és olyan pártatlan nemzetközi közvetítők segítségével történő békés rendezésének szükségességét, mint az ENSZ Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS); sajnálatosnak tartja, hogy Kína nem hajlandó elismerni sem az ENSZ Tengerjogi Egyezménye, sem az Állandó Választottbíróság joghatóságát; sürgeti Kínát, hogy fontolja meg újra álláspontját és felhívja az összes felet, beleértve Kínát is, hogy tartsa tiszteletben az UNCLOS végleges határozatát; megítélése szerint a Kelet- és Dél-kínai-tenger térségében tapasztalható feszültségek lehetséges békés rendezéséhez vezető utat a tárgyalás és a szóban forgó tengeri területek békés kiaknázására vonatkozó magatartási kódex közös végrehajtása jelenti, beleértve a biztonságos kereskedelmi útvonalak és a halászati kvóták létrehozását vagy területek erőforrások feltárására való kijelölését; támogatja a 26. ASEAN-csúcstalálkozó sürgető felhívását a Dél-kínai-tengerre vonatkozó magatartási kódex mielőbbi elfogadására; ezzel kapcsolatban üdvözli a Kína és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) között nemrégiben létrejött, a dél-kínai-tengeri vitákra vonatkozó magatartási kódexről szóló konzultációk felgyorsítására irányuló megállapodást; nyugtázza a tajvani dél-kínai-tengeri békekezdeményezést, hogy konszenzust lehessen elérni egy magatartási kódexről és létre lehessen hozni egy olyan mechanizmust, amely lehetővé teszi minden fél számára az együttműködést a régió természetes és tengeri erőforrásainak kiaknázásában; támogat minden olyan intézkedést, amely lehetővé teszi, hogy a Dél-kínai-tenger „a béke és az együttműködés tengerévé” váljon;

43.  felhívja a főképviselőt/alelnököt, hogy az Európai Unió tengerhajózási biztonsági stratégiájában előirányzott prioritásokkal összhangban azonosítsa a régió, valamint a világ békéjét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, amennyiben fegyveres konfliktus robbanna ki a Kelet- és Dél-kínai-tengeren, ez milyen kockázatokat jelentene a régión belüli tengerhajózás szabadságára és biztonságára nézve, és milyen kockázatokat vonna maga után a sajátos európai érdekekre nézve; úgy véli, hogy mivel más szereplők (konkrétan Ausztrália) politikai szempontból már igen aktívak a Csendes-óceán térségében, az EU-nak a két- és többoldalú együttműködésre kell építenie, hogy ténylegesen hozzájáruljon a régió biztonságához;

44.  sürgeti a kínai kormányt, hogy minden befolyását latba vetve biztosítsa a Koreai-félsziget stabilitását és vegye rá Észak-Koreát a nukleáris leszerelésről folytatott érdemleges tárgyalásokhoz való visszatérésre és arra, hogy Észak-Korea tegyen konkrét lépéseket a nukleáris leszerelés érdekében; emlékeztet arra, hogy Kína továbbra is Észak-Korea legfontosabb szövetségese, ezért ösztönzi a kínai kormányt, hogy a nemzetközi közösséggel együtt töltsön be konstruktív szerepet a borzalmas észak-koreai emberi jogi helyzet sürgős kezelésében, többek között azon több ezer észak-koreai menekült problémájának megoldásában, akik a szörnyű hazai körülmények elől menekülve lépik át a kínai határt; sürgeti a kínai kormányt, hogy az ENSZ menekültekről szóló egyezményének részes feleként rá háruló kötelezettségeknek megfelelően ne tagadja meg e menekültektől a menedékkérelemhez való jogot és ne toloncolja vissza őket Észak-Koreába, hanem biztosítsa alapvető emberi jogaik védelmét; felhívja az EU-t, hogy e célból – a nonproliferációval kapcsolatos globális célkitűzéseivel összhangban – gyakoroljon diplomáciai nyomást a kínai kormányra;

45.  sürgeti a kínai kormányt, hogy gyakoroljon nyomást Pakisztánra annak érdekében, hogy meggyőzze, tartózkodjon a stabilitás megbontásától a régióban;

46.  üdvözli az EU és Kína közötti, a biztonsággal és védelemmel, többek között az Ádeni-öbölben folytatott, kalóztevékenységek elleni műveletekkel kapcsolatos együttműködést, és a globális biztonsági és védelmi kérdések – például a terrorizmus – kezelésére irányuló további egyesített erőfeszítésekre hív fel;

47.  felhívja Peking figyelmét az USA és az EU elengedhetetlen szerepére Kína modernizációs célkitűzései tekintetében; emlékezteti továbbá Pekinget arra, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaként nemzetközi kötelezettségei és feladatai vannak a béke és globális biztonság elősegítése terén; sajnálatosnak tartja e tekintetben, hogy Kína – Oroszországgal együtt – folyamatosan blokkolta az ENSZ tevékenységét Szíriában, ahol Bassár el-Aszad immár több mint négy éve szörnyű háborút folytat a szíriaiak ellen;

48.  kiemeli a Kína és az EU, valamint a többi kulcsfontosságú nemzetközi szereplő közötti kölcsönös bizalom és együttműködés fontosságát a globális biztonsági kérdések kezelése szempontjából; reméli, hogy Kína fel fogja ajánlani támogatását az EU és az USA által vezetett kezdeményezésekhez, amelyeknek az a célja, hogy véget érjen a nemzetközi jognak a kelet-ukrajnai konfliktust előidéző megsértése, és az orosz agressziót követően helyreálljon Ukrajna területi integritása és szuverenitása;

Emberi jogi helyzet

49.  felhívja a figyelmet arra az éles ellentmondásra, hogy míg Kína a párbeszéd során hivatalosan kinyilvánította az emberi jogok egyetemessé tételére irányuló törekvését, addig az emberi jogi helyzet még súlyosabbá vált Kínában; megállapítja, hogy az emberi jogok és szabadságok helyzetének romlása Kínában 2013-ban kezdődött, és fokozta a lakosság felett már addig is gyakorolt elnyomást, még inkább korlátozva a véleménynyilvánítás szabadságát és a civil társadalom melletti békés kiállást; mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Kínában sok polgári jogi aktivistát, emberi jogi jogvédőt és a kormányt bíráló személyeket letartóztattak, bíróság elé állítottak és elítéltek, valamint hogy a kínai rendőrség több mint 100 emberi jogi ügyvédet és aktivistát vett őrizetbe, illetve hallgatott ki; felhívja a kínai hatóságokat, hogy engedjék el az őrizetben lévőket és biztosítsák, hogy szabadon gyakorolhassák hivatásukat;

50.  úgy gondolja, hogy az EU és Kína közötti szilárd, folyamatos kapcsolatoknak eredményes platformot kell biztosítaniuk a kölcsönös tiszteleten alapuló, érett, jelentőségteljes és nyílt emberi jogi párbeszédhez; úgy gondolja továbbá, hogy 2015-ben az EU és Kína közötti kapcsolatok 40. évfordulója tényleges lehetőséget biztosít a fejlődésre ezen a területen;

51.  ösztönzi az EU-t, hogy bármilyen szintű párbeszédre is kerül sor, folytassa a nyomásgyakorlást a Kínában tapasztalható emberi jogi helyzet javítása érdekében, és minden, Kínával kötendő kétoldalú szerződésbe foglaljon bele emberi jogi záradékot;

52.  üdvözli az EU és Kína közötti, 2014. december 8–9-i, 33. emberi jogi párbeszédet; megállapítja, hogy a párbeszéd – más nemzetközi partnerek által gyakorolt nyomással együtt – hozzájárult bizonyos konkrét intézkedésekhez; hangsúlyozza, hogy az EU több alkalommal nyilvánvalóvá tette, hogy azt szeretné, hogy a párbeszéd a gyakorlatban több kézzelfogható javulást érjen el az emberi jogi helyzet tekintetében;

53.  emlékeztet arra, hogy az emberi jogok egyetemessége mindig is az EU és Kína közötti, emberi jogi párbeszéd középpontjában állt; aggodalommal jegyzi meg, hogy a hivatalos kínai álláspont a kulturális különbségek alapján kétségbe vonja az egyetemességet, és hogy e a felfogásbeli különbség jelenti a nézeteltérések fő forrását, amely a megértés hiányához és a bizalmatlansághoz vezet az EU és Kína közötti kapcsolatokban, és hátráltatja az EU és Kína közötti emberi jogi párbeszédet; felhívja ezért a kínai vezetést, hogy gondolja újra át, miként közelítse meg a kérdést, és hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával összhangban tartsa tiszteletben az emberi jogok egyetemességét; felhív továbbá arra, hogy az uniós intézmények a párbeszédek során az egyetemesség tiszteletben tartásának előmozdítása érdekében működjenek együtt a kínai hatóságokkal;

54.  továbbra is mélységesen aggasztja, hogy a világon jelenleg Kína rója ki a legtöbb halálbüntetést és titokban évente több ezer ember esetében szab ki halálbüntetést, figyelmen kívül hagyva a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó nemzetközi minimumszabályokat; ismételten hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés eltörlése hozzájárul az emberi méltóság erősítéséhez és az emberi jogok fokozatos fejlődéséhez.

55.  továbbra is aggasztónak tartja a véleménynyilvánítás, a gyülekezés, az egyesülés és a vallás szabadságának, valamint az emberi jogi szervezetek tevékenységének folyamatos súlyos korlátozását;

56.  elítéli a Kínában a vallási és etnikai kisebbségekkel szemben tanúsított, gyakran megkülönböztető bánásmódot;

57.  kifogásolja, hogy noha Kínában a vallásszabadság az alkotmány által névlegesen garantált jog, a gyakorlatban a kormány a vallásgyakorlást a hivatalosan jóváhagyott és elismert vallási szervezetekre korlátozza; támogatja a kínai egyházak ellenállását azzal szemben, hogy a kormány ismét módszeresen a kereszténység „kínaiasítására” törekszik; elítéli különösen a Csöcsiang tartományban jelenleg is zajló keresztényellenes kampányt, melynek keretében több tucat templomot romboltak le és több mint 400 keresztet távolítottak el 2014-ben; osztja az egyházak aggodalmát más erős keresztény jelenléttel bíró tartományok tekintetében; elítéli továbbá a „hazafias nevelés” módszere révén megvalósított buddhizmusellenes kampányokat, beleértve a tibeti buddhista kolostorok állami irányítására szolgáló intézkedéseket; elítéli a buddhista szerzeteseknek és szerzetesnőknek szóló „jogi oktatási” programokat; nem tudja sem megérteni, sem elfogadni, hogy Kínában betiltották a dalai lámát ábrázoló képeket; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kínai büntetőtörvényt a tibetiek és buddhisták elleni eljárás indítására használják, akiknek vallási tevékenységeit „szeparatizmussal” azonosítják, és aggodalmának megerősítését látja abban, hogy Tibetben a szerzetesek és szerzetesnők a politikai foglyok jelenleg mintegy 44%-át teszik ki; sajnálatosnak tartja, hogy a 2008. márciusi tibeti tiltakozások után jelentősen romlottak Tibetben a buddhizmus gyakorlásának körülményei, mivel a kínai kormány erőteljesebb megközelítést alkalmazott a „hazafias neveléssel” kapcsolatban, többek között alapos ellenőrzés alá vonva a tibeti buddhista kolostorok ügyeit (például a minden kolostorban felállított, nem választott irányítóbizottságok révén), a „jogi oktatási” programokat a szerzetesek és szerzetesnők számára annak biztosítása érdekében, hogy „ne vegyenek részt az anyaországot megosztó és a társadalmi rendet megzavaró tevékenységekben”, valamint a dalai lámát ábrázoló képek betiltását;

58.  megjegyzi, hogy Hszi elnök előterjesztett bizonyos kötelezettségvállalásokat „az ország törvény alapján történő kormányzásának átfogó előmozdítására”, valamint a korrupció elleni küzdelemre vonatkozóan; mélységes aggodalmát fejezi ki azonban a több mint 200 – különösen az emberi jogi ügyekre koncentráló – ügyvéd begyűjtése miatt, akik közül sokakat „a közrend megzavarásával” és azzal vádolnak, hogy a párt megdöntésére törekszenek, a hatóságok pedig azt állítják, hogy e drasztikus intézkedések a kínai jogrendszer védelmét szolgálják; hangsúlyozza, hogy ezek az intézkedések ellentétesek a hatóságoknak a jogállamiság előmozdítására vonatkozó ígéreteivel, és aláásnak a politikai reformra irányuló minden erőfeszítést;

59.  emlékeztet arra, hogy a hivatalos kínai vélemény szerint a társadalmi-gazdasági jogok továbbra is elsőbbséget élveznek a személyes polgári és politikai jogokkal szemben, míg az európai felfogás alapvetőnek és egyformán fontosnak tekinti ezeket, és úgy tartja, hogy a gazdasági fejlődés és az emberi jogok együtt járnak, ami tükrözi az emberi jogokkal kapcsolatos európai és kínai felfogásnak a hivatalos álláspontokban megnyilvánuló különbségeit; hangsúlyozza továbbá, hogy az emberi jogok átfogó védelme elengedhetetlen Kína tartós gazdasági növekedéshez, ezért sürgeti a kínai hatóságokat, hogy biztosítsák mind a társadalmi-gazdasági jogok, mind a polgári és politikai jogok tiszteletben tartását;

60.  kifogásolja, hogy Kínában a média cselekvési szabadságát rendkívül erősen korlátozzák és a digitális terület szigorú ellenőrzés alatt áll, a külföldi – többek között az európai –internetes tartalmat blokkolják, a politikai szempontból veszélyesnek ítélt hazai tartalmat pedig rendszeresen törlik vagy cenzúrázzák; nyomatékosan tiltakozik az ellen, hogy rendkívül sok kínai polgárt börtönöztek be, így büntetve a szabad véleménynyilvánítást, különösen az interneten;

61.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kínai kormány továbbra is keményvonalas politikát alkalmaz a tibetiekkel szemben, különösen azáltal, hogy elutasítja a dalai láma „középutas megközelítését”, amely sem függetlenségre, sem különválásra nem törekszik, hanem a Kínai Népköztársaság alkotmányának keretén belül kér valódi autonómiát; kéri a kínai kormányt, hogy kezdjen újra párbeszédet Tibet képviselőivel; tiltakozik a tibeti kultúra KKP általi marginalizálása miatt és sürgeti a kínai hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a tibetiek véleménynyilvánítási, egyesülési és vallásszabadságát; sajnálatosnak tartja a tibeti humanitárius helyzet romlását, aminek következtében többször is sor került önfelgyújtásos tiltakozásra; aggodalmának ad hangot az önfelgyújtás bűncselekménnyé nyilvánítására vonatkozó, nemrégiben elfogadott intézkedések miatt; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy 2006 óta több mint 2 millió tibeti nomádot és pásztort telepítettek át erőszakkal úgynevezett „új szocialista falvakba”, megfosztva őket az egészségügyi ellátás, az oktatás és az anyagi gyarapodás lehetőségeitől; ugyancsak aggasztja ki a han származású kínai lakosok folyamatban levő áthelyezése tibetiek által lakott területekre; aggodalmát fejezi ki a kínzás, az eltűnés és az önkényes fogva tartás esetei, valamint a foglyok orvosi ellátáshoz való hozzáférésének megtagadása kapcsán, többek között a Tenzin Delek rinpocsé szerzetes és 10 másik prominens tibeti fogoly esete miatt; követeli a börtönben bekövetkezett minden haláleset részletes kivizsgálását; mély aggodalmát fejezi ki a tibeti környezet károsodása miatt; hangsúlyozza, hogy a Tibeti-fennsík felmelegedése gyors ütemű és a tibeti gleccserek olvadását idézheti elő, amelyek pedig Ázsia legnagyobb folyóit táplálják;

62.  szorgalmazza, hogy a Kínában befektető európai vállalkozások tartsák tiszteletben a nemzetközi munkaügyi normákat és vállaljanak kötelezettséget arra vonatkozóan, hogy többet biztosítanak a kínai munkajogoknál, ha ezek nem felelnek meg a nemzetközileg elfogadott normáknak;

A Kína és Tajvan közötti kapcsolatok

63.  úgy gondolja, hogy Ázsiában és a csendes-óceáni térségben Kína és Tajvan is fontos gazdasági partnere az EU-nak; üdvözli a Kína és Tajvan közötti kapcsolatok jelentős javulását; síkra száll egy EU és Tajvan közötti kétoldalú beruházási megállapodás mellett, tekintettel arra, hogy regionális szinten Tajvan a Kínába vezető legjobb kapu és ugródeszka az uniós vállalkozások számára, és már számos állam – köztük a Kínai Népköztársaság is – kötött ilyen (de facto) megállapodásokat Tajvannal;

64.  tudomásul veszi, hogy a kínai kormány nem kifogásolja Tajvan részvételét bizonyos ENSZ-szervezetekben (WHO, ICAO), aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kínai kormány újólag megerősítette a 2005. évi, elszakadás elleni törvényt, amely Tajvan függetlenségének kihirdetése esetén lehetővé teszi katonai eszközök alkalmazását; sajnálatosnak tartja, hogy Kína déli részéről még mindig 1500 nagy hatótávolságú rakéta irányul Tajvanra; véleménye szerint a régió fokozatos demilitarizációja inkább elősegítené a felek újbóli közeledését; hangsúlyozza, hogy a Kína és Tajvan közötti kapcsolatokat érintő vitákat békés eszközökkel, a nemzetközi jog alapján kell rendezni; hangsúlyozza, hogy a Kinmen-szigeten 2015. május 23-án a Tajvani-szoros két oldaláról érkezett vezető tisztviselők között létrejött találkozó reményt keltő lépés volt; megjegyzi, hogy ez volt a harmadik hivatalos találkozó a Kína és Tajvan közötti kapcsolatokért felelős kínai és tajvani vezetők között; támogatja azon kezdeményezéseket, amelyek békés módon fejlesztik a Kína és Tajvan közötti kapcsolatokat;

o
o   o

65.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Bizottságnak, a tagállamok, a csatlakozó és tagjelölt államok kormányainak és parlamentjeinek, a Kínai Népköztársaság kormányának és a Kínai Nemzeti Népi Kongresszusnak, valamint a tajvani kormánynak és a tajvani törvényhozásnak, a Jüannak.

(1) HL L 250., 1985.9.19., 2. o.
(2) HL L 6., 2000.1.11., 40. o.
(3) HL C 264. E, 2013.9.13., 33. o.
(4) HL C 239. E, 2013.8.20., 1. o.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0096.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0462.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0094.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0075.
(9) HL C 305. E, 2006.12.14., 219. o.
(10) HL C 67. E, 2010.3.18., 132. o.
(11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0097.
(12) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0411.
(13) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0412.
(14) HL C 285. E, 2010.10.21., 80. o.
(15) HL C 199. E, 2012.7.7., 185. o.
(16) HL C 349. E, 2013.11.29., 98. o.
(17) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0603.
(18) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0252.
(19) HL C 288. E, 2006.11.25., 59. o.
(20) HL C 157. E, 2006.7.6., 471. o.
(21) HL C 99. E, 2012.4.3., 118. o.
(22) HL C 131. E, 2013.5.8., 121. o.
(23) HL C 332. E, 2013.11.15., 185. o.


Felkészülés a humanitárius csúcstalálkozóra: a humanitárius segítségnyújtás előtt álló kihívások és lehetőségek
PDF 494kWORD 188k
Az Európai Parlament 2015. december 16-i állásfoglalása a humanitárius csúcstalálkozó előkészítéséről: a humanitárius segítségnyújtás kihívásai és lehetőségei (2015/2051(INI))
P8_TA(2015)0459A8-0332/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a humanitárius gyorssegély koordinálásának megerősítéséről szóló, 1991. december 19-i 46/182. számú határozatára(1),

–  tekintettel az ENSZ Ügynökségközi Állandó Bizottságának (IASC) reformmenetrendjére(2),

–  tekintettel (a Globális Humanitárius Platform által támogatott) 2007. július 12-i partnerségi elvekre(3),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének „Az oktatáshoz való jog vészhelyzetekben” című, 2010. július 9-i 64/290. sz. határozatára(4) és a többek között az UNICEF és az UNESCO által arra vonatkozóan kiadott iránymutatásokra,

–  tekintettel az ENSZ IASC által kiadott, a humanitárius helyzetben, a nemi alapú erőszak esetén való beavatkozásra vonatkozó új iránymutatásokra(5),

–  tekintettel a katasztrófakockázat-csökkentés 2015–2030 közötti szendai keretére(6), amelyet a 2015. március 14. és 18. között a japán Szendaiban tartott, a katasztrófakockázatok csökkentésével foglalkozó 3. ENSZ-világkonferencián fogadtak el,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a harmadik nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferencia addisz-abebai cselekvési menetrendjének létrehozásáról szóló, 2015. július 27-i 69/313. sz. határozatára(7),

–  tekintettel a Vöröskereszt és a Vörös Félhold mozgalom 2015. december 8–10. között, Genfben rendezendő 32. nemzetközi konferenciájának előkészítése során folytatott vitákra,

–  tekintettel a globális humanitárius segítségnyújtásról szóló 2015. évi jelentésre(8),

–  tekintettel a 2015. júniusi globális humanitárius áttekintésre(9),

–  tekintettel a humanitárius segélyezés elveire és helyes gyakorlataira (GHD)(10),

–  tekintettel a humanitárius célú finanszírozással foglalkozó magas szintű ENSZ-bizottságra,

–  tekintettel a humanitárius segítségnyújtásról szóló, 1996. június 20-i 1257/96/EK tanácsi rendeletre(11),

–  tekintettel a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos, 2007. évi európai konszenzusra (a továbbiakban: európai konszenzus), a Bizottság, a Tanács, az Európai Parlament és a tagállamok által aláírt közös nyilatkozatra(12) és annak megújítandó cselekvési tervére,

–  tekintettel az Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtest („az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés”) létrehozásáról szóló, 2014. április 3-i 375/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(13) és az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés 2014. évi végrehajtásáról szóló éves jelentésre(14),

–  tekintettel az uniós polgári védelmi mechanizmusról szóló, 2013. december 17-i 1313/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra(15),

–  tekintettel „A nemek szerepe a humanitárius támogatásban: különféle igények, testreszabott segítségnyújtás” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2013)0290)(16),

–  tekintettel az „Éves jelentés az Európai Unió humanitárius segítségnyújtási és polgári védelmi politikáiról, valamint azok 2014. évi végrehajtásáról” című, a Bizottság által az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett jelentésre (COM(2015)0406)(17),

–  tekintettel a Bizottság Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatóságának (ECHO) 2014. évi éves tevékenységi jelentésére(18),

–  tekintettel a humanitárius szükségleteket szolgáló, többcélú készpénz-alapú segítségnyújtás közös elveiről szóló, 2015. június 22-i tanácsi következtetésekre(19),

–  tekintettel az ENSZ 1989. november 20-i gyermekjogi egyezményére és a gyermekek fegyveres konfliktusba történő bevonásáról szóló, 2000. május 25-i fakultatív jegyzőkönyvére; tekintettel az EU-nak a fegyveres konfliktusok által érintett gyermekekről szóló, 2008-ban aktualizált iránymutatásaira,

–  tekintettel az „Új globális partnerség a szegénység felszámolásáért és a fenntartható fejlődésért 2015 után” című, 2015. május 26-i tanácsi következtetésekre(20),

–  tekintettel az EU rezilienciapolitikájáról szóló, 2013. május 28-i tanácsi következtetésekre(21),

–  tekintettel „A 2015 utáni hyogói cselekvési keret: kockázatkezelés az ellenálló képesség kiépítéséért” tárgyú, 2014. június 5-i tanácsi következtetésekre(22),

–  tekintettel az átalakító erejű 2015 utáni menetrendről szóló, 2014. december 16-i tanácsi következtetésekre(23),

–  tekintettel „Az európai menekültügyi válság kezelése: Az EU külső tevékenységének szerepe” című, 2015. szeptember 9-i közös közleményre (JOIN(2015)0040)(24),

–  tekintettel a humanitárius csúcstalálkozó előkészítésével összefüggő regionális, tematikus és világszintű konzultációkra(25),

–  tekintettel a fejlesztésfinanszírozásról szóló 2015. május 19-i állásfoglalására(26),

–  tekintettel a 2015 utáni uniós és globális fejlesztési keretről szóló, 2014. november 25-i állásfoglalására(27),

–  tekintettel a jemeni helyzetről szóló, 2015. július 9-i állásfoglalására(28); a földrengések utáni nepáli helyzetről szóló, 2015. június 11-i állásfoglalására(29); a szíriai jármúki menekülttábor helyzetéről szóló, 2015. április 30-i állásfoglalására(30); a Dél-Szudánról, többek között a közelmúltbeli gyermekrablásokról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(31); az Irakban és Szíriában, különösen az Iszlám Állammal (ISIS) összefüggésben kialakult humanitárius válságról szóló, 2015. február 12-i állásfoglalására(32) és a líbiai helyzetről szóló, 2015. január 15-i állásfoglalására(33),

–  tekintettel az Európába irányuló migrációról és menekülthullámról szóló, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(34); és a Földközi-tengeren bekövetkezett legutóbbi tragédiákról és az Európai Unió migrációs és menekültügyi politikáiról szóló, 2015. április 29-i állásfoglalására(35),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 7. cikkére, amely újólag megerősíti, hogy az EU „valamennyi célkitűzését figyelembe véve [...] biztosítja különböző politikái és tevékenységei összhangját”,

–  tekintettel az EUMSZ 208. cikkére, amely kimondja, hogy az „Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit”,

–  tekintettel az EUMSZ-nek az Unió humanitárius segítségnyújtási intézkedéseiről szóló 214. cikkére,

–  tekintettel az „Úton a humanitárius csúcstalálkozó felé: Globális partnerség az alapelveken nyugvó és hatékony humanitárius segítségnyújtás céljából” című 2015. szeptember 2-i bizottsági közleményre (COM(2015)0419)(36) és az ahhoz kapcsolódó bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0166)(37),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0332/2015),

A.  mivel az igen sérülékeny világban egyre gyakrabban szembesülünk a legkülönfélébb, egyre hevesebb természeti katasztrófákkal és éhínségekkel, és a konfliktusok száma és összetettsége soha nem látott mértékben fokozódik;

B.  mivel a bővülő kihívások – például a városiasodás, a gyors népességnövekedés, a demográfiai változások, a természeti katasztrófák elterjedése és súlyosságának fokozódása, az elsivatagosodás, az éghajlatváltozás, a környezet állapotának romlása, a regionális hatással járó számtalan elhúzódó és párhuzamos konfliktus és az erőforrások szűkössége – a szegénység, az egyenlőtlenség, a migráció, a lakóhelyek kényszerű elhagyása és a kiszolgáltatottság következményeivel párosulva világszerte drámai módon megnövelték a humanitárius segítségnyújtás iránti szükségleteket;

C.  mivel a szükséget szenvedő emberek száma 2004 és 2015 között több mint kétszeresére, 100 millió fölé emelkedett; mivel a humanitárius válságok 250 millió embert érintenek; mivel a lakóhelyük elhagyására kényszerülő személyek száma elérte a II. világháború óta tapasztalt legmagasabb szintet, a közel 60 millió főt, és ezen belül csaknem 40 millióan saját országukon belül kényszerültek lakóhelyüket elhagyni; mivel a világban a menekültek több mint fele gyermek;

D.  mivel az éghajlatváltozás miatt 2050-ig egy milliárd ember kényszerülhet lakóhelyének elhagyására, minthogy a világ népességének több mint 40 százaléka él súlyos vízproblémák által érintett területen; mivel éves szinten a természeti katasztrófákból eredő gazdasági veszteségek drámai növekedése várható a jelenlegi, évi 300 milliárd dolláros veszteséghez képest;

E.  mivel az elmúlt nyolc évben a szükségletek és kihívások bővülése, a be nem tartott kötelezettségvállalások és a humanitárius segítségnyújtás költségeinek növekedése hozzájárult ahhoz, hogy a jelenlegi humanitárius rendszer elérje teljesítőképességének határait, arra kényszerítve számos szervezetet, hogy ideiglenesen felfüggessze az élelmezési segélyeket, a menedéknyújtást és más életmentő humanitárius műveleteket;

F.  mivel a humanitárius kórházak gyakran válnak tömegpusztító fegyverekkel végrehajtott támadások célpontjává; mivel egyre több fenyegetés és támadás éri a humanitárius személyzetet; mivel a humanitárius személyzet és a sebesültek biztonsága igen gyakran veszélyben forog; és mivel ezek a támadások a nemzetközi humanitárius jog megsértésének minősülnek, és súlyosan veszélyeztetik a humanitárius segítségnyújtás jövőjét;

G.  mivel valamennyi humanitárius fellépést az emberségesség, a semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség humanitárius elveinek és a nemzetközi humanitárius jog és az emberi jogok genfi egyezményekben és azok kiegészítő jegyzőkönyveiben foglalt alapvető szabályainak kell vezérelniük; mivel a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek védelmét feltételek nélkül biztosítani kell, és mivel érvényesülnie kell a segélyek függetlenségének, azaz a segélyeket politikai, gazdasági vagy biztonsági megfontolásoktól és mindennemű megkülönböztetéstől mentesen kell nyújtani;

H.  mivel a konfliktusokban érintett valamennyi fél – köztük az állami és nem állami fegyveres erők – köteles biztosítani a humanitárius szereplők számára a konfliktus által sújtott, kiszolgáltatott polgári lakosság támogatásához szükséges bejutást;

I.  mivel a katasztrófa sújtotta övezetekben a nők és gyermekek amellett, hogy különösen kiszolgáltatottak és aránytalan mértékben vannak kitéve a kockázatoknak a vészhelyzetek idején és azokat követően is, kizsákmányolással, kirekesztéssel, fertőzésekkel, valamint fegyverként bevetett szexuális és nemi alapú erőszakkal szembesülnek; mivel a nők és a gyermekek a lakóhelyük elhagyása és a hagyományos védelmi és támogatási rendszerek összeomlása miatt fokozott veszélynek vannak kitéve; mivel a nemzetközi humanitárius jog értelmében a háborúban nemi erőszak áldozatává vált lányok és nők számára megkülönböztetés nélkül miden szükséges egészségügyi ellátást biztosítani kell; mivel a nem biztonságos terhességmegszakítás a gyermekágyi halálozás Egészségügyi Világszervezet által megállapított három fő okának egyike; mivel a menekülttáborokban jelentős kihívást jelent az anyák egészsége, a megerőszakolt nők pszichológiai gondozása, valamint a lakóhelyüket elhagyni kényszerült gyermekek oktatása és iskoláztatása;

J.  mivel az ENSZ 2015. évre szóló, összesített humanitárius felhívása történetének legmagasabb összegét érte el, összesen mintegy 19 milliárd eurót; mivel az adományozók rekordösszegű befizetései ellenére a világszintű felhívásban meghatározott összegnek csak egynegyede gyűlt össze, és az Unió erőfeszítéseket tett a globális humanitárius felhívások és az ECHO által támogatott műveletek finanszírozására; mivel ez megerősíti, hogy globálisan összehangolt, idejében nyújtott, kiszámítható és rugalmas finanszírozásra van szükség, amelyet a különböző kontextusokhoz igazítanak, és amelyet az innovatív készültségre irányuló, a köz- és magánszféra közötti partnerségekkel és teljesítési módszerekkel támogatnak meg; mivel az EU erőfeszítéseket tett a globális humanitárius felhívásoknak és az ECHO műveleteinek finanszírozására; mivel a 0,7%-os támogatási célra vonatkozó, megújított kötelezettségvállalás és az ígéretek időbeli teljesítése ebben a kontextusban még fontosabb;

K.  mivel a humanitárius válságok többsége emberi eredetű okokra vezethető vissza; mivel az Unió által nyújtott nemzetközi humanitárius segélyek 80%-a olyan, ember által okozott válságokra összpontosul, amelyek alapvetően politikai és nem pusztán humanitárius megoldásokat igényelnek; mivel a szegénység és a válságoknak való kiszolgáltatottság szorosan összekapcsolódik, ami rámutat, hogy a válságok kiváltó okainak kezelésére, rezilienciaépítésre, a természeti katasztrófákhoz és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás képességének erősítésére és az érintett személyek hosszú távú igényeinek kielégítésére van szükség; mivel a humanitárius válságok következményei – például a migrációval és a menekültekkel kapcsolatos kihívások – csak súlyosbodni fognak, hacsak nem a kiváltó okokat kezeljük, és jobban össze nem kapcsoljuk a humanitárius és a fejlesztési együttműködési támogatást;

L.  mivel a humanitárius segítségnyújtás és a fejlesztés összefügg, különösen arra való tekintettel, hogy növelni kell a katasztrófákkal szembeni ellenálló képességet a kockázatok mérséklése és a sokkhatások elleni védelem révén, ami alapvetően fontos eszköze a humanitárius szükségletek csökkentésének és az egészségüggyel, a higiéniával, az oktatással, az élelmezéssel és akár az alapvető lakhatással kapcsolatos zavarok elhárításának;

M.  mivel a nemzetközi, helyi és regionális koordináció, információmegosztás és közös programozás, adatgyűjtés és értékelés elősegíti majd a segítségnyújtásra vonatkozó döntéshozatal, a hatékonyság, az eredményesség és az elszámoltathatóság javítását;

N.  mivel nagyobb bizalomra és további együttműködésre van szükség a magánszektor szereplői, a nem kormányzati szervezetek, a helyi hatóságok, a nemzetközi szervezetek és a kormányok között; mivel az üzleti erőforrások, a szakértelem, az ellátási láncok, a kutatási és fejlesztési kapacitások és a logisztika hozzájárulhatnak a hatékonyabb felkészülés és humanitárius fellépések biztosításához;

O.  mivel az uniós költségvetés humanitárius segítségnyújtási alcímében 2015-ben előirányzott 909 millió EUR összegű finanszírozás a teljes uniós költségvetés kevesebb mint 1%-át teszi ki; mivel a rendkívüli humanitárius szükségletek és a rendelkezésre álló eszközök közötti jelenlegi eltérés csökkentésének egyik módját a segély és a hosszú távú segítségnyújtás jobb összekapcsolása jelenti;

P.  mivel jelenleg a nem kormányzati és a nemzetközi szervezetek – többek között a Vöröskereszt és az ENSZ ügynökségei – a humanitárius támogatások fő végrehajtói, amelyek évente közel 120 millió ember számára nyújtanak életmentő segítséget és védelmet;

Q.  mivel a megelőzés és a belföldi reagálás és a belföldi képességek fontos szerepet töltenek be abban a szükségletek lehető legjobb kielégítésében és a nemzetközi segítségnyújtás iránti szükségletek csökkentésében; mivel 2015-ben az összes nemzetközi humanitárius segítségnyújtásnak csupán 0,2%-át juttatták közvetlenül az érintett országok helyi és nemzeti nem kormányzati szervezeteinek, noha más szereplőkhöz képest rendszerint jobb reagálási képességgel, valamint a szükségletekről jobb ismeretekkel rendelkeznek, és könnyebben elérik az érintett lakosságot; mivel egyre nagyobb igény mutatkozik a válságok által érintett emberek és közösségek felé történő elszámoltathatóság biztosítása iránt;

R.  mivel a humanitárius segítségnyújtásnak továbbra is a humanitárius szereplők által megállapított szükségeteken kell alapulnia, és mivel az adományozóknak tartózkodniuk kell attól, hogy a segélyeket válságkezelési eszközként használják;

S.  mivel a humanitárius segítségnyújtást és az alkalmazott eszközöket a közösen felmért szükségletekhez kell igazítani, és a különböző kontextusoktól kell függeniük; mivel elengedhetetlen minden erőfeszítést megtenni annak biztosítására, hogy az emberi jogok tiszteletben tartását és különösen a nők, a gyermekek, az idősek, a fogyatékossággal élők, kisebbségek, őslakos népek és más kiszolgáltatott csoportok egyedi szükségleteit beépítsék a humanitárius segítségnyújtásra irányuló erőfeszítésekbe;

T.  mivel a globális szereplőket arra kell ösztönözni, hogy a humanitárius segítségnyújtást építsék be az emberi jogi monitoring- és jelentéstételi mechanizmusokba;

U.  mivel a 2016. május 23–24-én, Isztambulban rendezendő első humanitárius csúcstalálkozónak azt kellene eredményeznie, hogy a humanitárius segítségnyújtási struktúrát befogadóbbá, hatékonyabbá, átláthatóbbá és valóban globálissá alakítják át, hogy meg tudjon felelni a jelenlegi és a jövőbeli, például az élelmezésbiztonság, a népességnövekedés, az éghajlatváltozás, a sérülékenység, a humanitárius segítők biztonsága, a lakosság lakhelyelhagyásra kényszerítése és a társadalmi-gazdasági helyzet alakulása jelentette kihívásokhoz kapcsolódó humanitárius szükségletek várható növekedésének;

V.  mivel a humanitárius csúcstalálkozóra a katasztrófakockázatok csökkentéséről, a fejlesztésfinanszírozásról, a 2015 utáni fenntartható fejlesztési menetrendről és az éghajlatváltozásról szóló számos kormányközi tárgyalás után kerül sor, amelyek az elkövetkező évekre meghatározzák a fejlesztés és a humanitárius segítségnyújtás kereteit, és így a csúcstalálkozó egyedülálló, kritikus fontosságú és konkrét lehetőséget kínál majd a célkitűzések, az elvek és a fellépések összehangolására, valamint arra, hogy a világ egységesebben foglalkozzon a legkiszolgáltatottabbak szükségleteivel és rezilienciaépítésével;

W.  mivel az EU fő adományozóként rendelkezik az ahhoz szükséges felelősséggel és befolyással, hogy vezető szerepet vállaljon abban, hogy a konfliktusok és katasztrófák sújtotta milliók szükségleteinek kielégítésére jobb és innovatívabb módozatokat kutassunk fel, és számukra hosszú távú megoldásokat kínáljunk;

X.  mivel a helyzet közelmúltbeli romlása, a világszerte riasztó alultápláltsági adatok, valamint a 3. szintű besorolású országok politikai instabilitásának regionális és nemzetközi továbbgyűrűzése ismét arra emlékeztet, hogy a humanitárius csúcstalálkozónak fel kell gyorsítania a humanitárius rendszer átalakítását, és jobban kellene szolgálnia a rászorulók érdekeit;

A globális konzultációktól a globális fellépésig

1.  üdvözli az ENSZ főtitkárának azon határozatát, hogy összehívja az első több érdekelt felet tömörítő humanitárius csúcstalálkozót, és üdvözli, hogy Törökország kész megrendezni azt; felhívja az uniós tagállamokat, hogy támogassák a csúcstalálkozót, valamint konkrét kötelezettségvállalások és kiemelt cselekvési területek meghatározásával fogadjanak el határozott tanácsi következtetéseket, az operatív hatékonyság, a közös minőségi normák, az új adományozókkal való jobb koordináció és partnerségek céljával, a politikai részrehajlástól mentes segélyezés, az emberségesség, a semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség humanitárius elveinek egységes értelmezése és alkalmazása, valamint a nemzetközi humanitárius jog szerinti kötelezettségek tiszteletben tartása alapján;

2.  üdvözli az ENSZ arra irányuló kezdeményezését, hogy világszerte információkat gyűjtsön a természeti katasztrófák és konfliktusok feltérképezése céljából, és állást foglaljon arra vonatkozóan, hogy milyen módon lehet több embert megmenteni és megvédeni e válságok hatásaitól; üdvözli továbbá, hogy nyolc, tematikus ülésekből és átfogó konzultációból álló regionális konzultációt szerveznek a kormányok, a civil társadalom, a nem kormányzati szervezetek, az önkéntesek hálózatai, vállalkozások és vallási hálózatok képviselőinek részvételével, valamint hogy online konzultációkra vonatkozó kezdeményezések születtek, továbbá hogy az EU társelnökségével létrehozták a humanitárius célú finanszírozással foglalkozó magas szintű munkacsoportot;

3.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi hatalmas humanitárius kihívások szükségessé teszik, hogy a csúcstalálkozó megerősítsen egy befogadóbb, sokrétűbb és valóban világszintű humanitárius rendszert, mindamellett elismeri a jelenlegi humanitárius segítségnyújtási rendszer sokszínűségét és az összes szereplő egymást kölcsönösen kiegészítő szerepét; felhívja az EU-t, hogy támogassa az olyan, a humanitárius fellépésre vonatkozó globális konszenzust, amely megerősíti a humanitárius segítségnyújtás elveit és a nemzetközi humanitárius jog által előírt kötelezettségeket és jogokat, ugyanakkor biztosítja az emberközpontú és az emberi jogokon alapuló védelmi válaszokat, továbbá a kormányokat a lakosság védelmére vonatkozó szerepük és felelősségük tekintetében elszámoltathatóvá teszi; felhívja a figyelmet a humanitárius segítségnyújtás átpolitizálódásának negatív hatásaira, és emlékeztet arra, hogy az alapvető humanitárius elvek megőrzése és az azok iránti folyamatos elkötelezettség döntő fontosságú a konfliktusok és természeti katasztrófák sújtotta területeken való humanitárius tér biztosítása szempontjából;

4.  hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a csúcstalálkozó záróokmányának értelme legyen, ötéves menetrendet kell magában foglalnia a fejlesztésre és a vállalt konkrét politikai kötelezettségek megvalósítására vonatkozóan, ebbe egy kormányközi ellenőrzési és elszámoltathatósági keretet, a szervezetek gyakorlatainak értékelését és egy, az érintett érdekelt felek bevonásával készülő hatástanulmányt is beleértve;

5.  kéri, hogy a humanitárius csúcstalálkozót kapcsolják össze a 2015 utáni fejlesztési programmal, a szendai katasztrófakockázat-csökkentési kerettel és az ENSZ 21. éghajlat-változási konferenciájával (COP 21) annak érdekében, hogy a katasztrófákkal szembeni ellenálló képesség kialakítása terén fokozzák a szakpolitikák és az intézmények közötti összhangot, valamint a fejlesztési szereplőket e terén aktívabb szerepvállalásra ösztönözzék; felszólítja az adományozó kormányokat, hogy nemzeti szakpolitikáik számára e keretrendszerekhez kapcsolódóan határozzanak meg közös célkitűzéseket, prioritásokat és mutatókat;

6.  felhívja az EU-t és tagállamait mint legnagyobb adományozókat és kulcsfontosságú operatív szereplőket, hogy járjanak elöl jó példával; hangsúlyozza, hogy valamennyi uniós humanitárius fellépést a szolidaritás, a felelősségvállalás és az elszámoltathatóság elveinek kell vezérelnie és a kiszolgáltatott személyek mind fizikai, mind lelki védelmének biztosítására kell irányulnia; kéri, hogy találjanak globális, átfogó és hosszú távú megoldást a konfliktusövezetekből menekülő embertömegek számára; megjegyzi, hogy az Unión belüli jelenlegi válságra adott válasszal összefüggésben Európa globális humanitárius színtéren meglévő szerepe és hitelessége forog kockán;

7.  kéri, hogy a csúcstalálkozó egy következetes, eredményorientált és részvételen alapuló megközelítés mellett kötelezze el magát specifikus mutatók és munkamódszerek meghatározása révén, amelyeket az adományozóknak és a végrehajtó ügynökségeknek meg kell erősíteniük és meg kell osztaniuk ahhoz, hogy az érintett lakosság a humanitárius fellépés teljes folyamatában részt vegyen; felhívja a csúcstalálkozót, hogy törekedjen az érintett lakosság felé való elszámoltathatósággal kapcsolatos ENSZ-keretrendszer intézményesítésére, jobb nyomon követésére és értékelésére;

8.  hangsúlyozza, hogy a humanitárius csúcstalálkozó arra is lehetőséget kínál minden érdekelt fél számára arra, hogy mérlegeljék az ENSZ-reform szükségszerűségét, amelynek célja egy befogadó, átlátható és hatékony koordinációs rendszer és egy befogadóbb és működőképesebb IASC megteremtése, a kiegészítő jelleg fokozása érdekében a partnerek nagyobb szerepvállalása és a reformmenetrend működőképességének teljes körű biztosítása, valamint arra, hogy bármilyen válság szempontjából megerősítsék a többoldalú humanitárius struktúrát egy olyan, közös felhívás alapjául szolgáló, megbízható igényfelmérési rendszer létrehozásával, amely biztosítja a finanszírozás átfogó nyomon követését, a költségek szervezetek közötti összehasonlításának rendszerét, valamint egy értékelési és nyomon követési mechanizmust;

9.  kitart amellett, hogy átfogó és komoly eszközök nélkül egy ilyen globális fellépés nem lesz sikeres; hangsúlyozza, hogy az új és állandó katasztrófák és sebezhetőségi pontok kezeléséhez a párhuzamos rendszerek elkerülésére, a finanszírozási alap bővítésére és hosszú távú, kiszámítható beruházásokra van szükség, valamint hogy ehhez eleget kell tenni az új fenntartható fejlesztési menetrendnek, és ennek érdekében elsősorban elő kell mozdítani a közös kockázat- és szükségletfelmérést, tervezést és finanszírozást a humanitárius ügyekkel, a fejlesztéssel és az éghajlatváltozással foglalkozó szereplők körében; hangsúlyozza, hogy a hatékonyság és humanitárius segélyek terén jelentkező finanszírozási hiányok kezelése érdekében a humanitárius és fejlesztési segélyek közötti, fokozott kiegészítő jellegnek több fejlesztési támogatással és humanitárius finanszírozással kell párosulnia; ezzel összefüggésben emlékeztet arra a régóta fennálló nemzetközi kötelezettségvállalásra, hogy ezen a téren a GNI 0,7%-ának megfelelő kiadási szintet fognak elérni;

10.  nyomatékosan felhívja az Uniót mint a világ legnagyobb humanitárius segítségnyújtóját, hogy vállaljon vezető szerepet a humanitárius csúcstalálkozón azáltal, hogy a humanitárius segítségnyújtás tekintetében rugalmasabb módszereket, a válságok megelőzésére pedig proaktív és koherens intézkedéseket és hatékony eszközöket kér; sürgeti az Uniót és más adományozókat, hogy feleljenek meg pénzügyi kötelezettségvállalásaiknak és találják meg a pénzügyi kötelezettségvállalások helyszíni cselekvéssé való átalakításához szükséges idő csökkentésének módját; hangsúlyozza továbbá, hogy fontos az emberi jogokkal kapcsolatos jelentéstétel, amely a válságok korai előrejelző rendszere, és ösztönzi a humanitárius csúcstalálkozót, hogy a reakció kultúrájától a megelőzés kultúrája felé való elmozdulás során ezt vegye figyelembe;

A konfliktus sújtotta emberek szükségleteinek kielégítése

11.  kéri az EU-t, hogy a szükségleteken alapuló segítségnyújtás keretében a védelmet helyezze a humanitárius fellépés középpontjába azáltal, hogy megfelelési rendszert hoz létre, és azt a programozásban is érvényesíti; hangsúlyozza, hogy intézményesíteni kell a védelmi tisztviselők szerepét, továbbá hogy stratégiai és integrált megközelítéseket kell kidolgozni, megfelelő finanszírozást biztosítva a szükséges védelmi tevékenységek számára már a vészhelyzetek első szakaszában is; nyomatékosan felszólítja az EU-t, hogy a humanitárius fellépés során határozottabban kötelezze el magát az emberi jogokon alapuló megközelítés mellett, és biztosítsa, hogy az egyes kiszolgáltatott csoportoknak, különösen a nőknek, a fiataloknak, a bevándorlóknak, a HIV-vel élőknek, az LMBTI és a fogyatékossággal élő személyeknek mind a méltóságát, mind a szükségleteit, mind pedig jogaikat tiszteletben tartsák;

12.  felszólítja az EU-t, hogy a humanitárius csúcstalálkozón mozdítson elő egy átfogó megállapodást a nemzetközi humanitárius jog, a nemzetközi emberi jogi jogszabályok és a menekültjog fokozott tiszteletben tartásának és betartásának gyakorlati módjairól, többek között a nemzetközi humanitárius jogszabályok regionális és nemzeti hatóságok, biztonsági erők, helyi hatóságok és közösségi vezetők körében való terjesztéséről, valamint hogy támogassa a Nemzetközi Büntetőbíróságot arra irányuló szerepének betöltésében, hogy a nemzetközi humanitárius jog és a nemzetközi emberi jogi jogszabályok megsértése tekintetében véget vessen a büntetlenségnek;

13.  hangsúlyozza, hogy ki kell terjeszteni a menekültügyi egyezményt és a kampalai egyezményt annak érdekében, hogy világszerte védjék és segítsék a lakóhelyüket elhagyni kényszerült, valamint az éghajlatváltozás által sújtott embereket, és védjék meg őket az erőszak különböző formáitól – többek között az emberkereskedelemtől, a nemi alapú erőszaktól, a városi és a gazdasági erőszaktól, mivel joggal félhetnek az üldöztetéstől, valamint komoly fenyegetéseknek lehetnek kitéve; hangsúlyozza, hogy válság idején a migránsoknak ugyanolyan szintű jogvédelmet kell biztosítani, mint az összes többi csoportnak; szorgalmazza, hogy fordítsanak figyelmet a különösen kiszolgáltatott csoportokra, például a bevándorlókra, a hontalan személyekre és a menekültekre, akiket gyakran elhanyagolnak a humanitárius vita során; az emberi jogok védelmére irányuló eszközök új generációjának kialakítását szorgalmazza e lakossági csoportok számára;

14.  hangsúlyozza, hogy alapvető változásra van szükség a menekülteknek, illetve a befogadó országoknak és közösségeknek nyújtandó támogatást illetően; támogatja a globális konzultációra szánt összefoglaló jelentést, amely kéri, hogy a csúcstalálkozón vizsgálják meg a menekültek befogadására vonatkozó átfogó megállapodást, amely elismeri a befogadó országok hozzájárulását, támogatásukra hosszú távú, kiszámítható és fenntartható pénzügyi csomagokat biztosít, a menekülteket a megélhetési lehetőségekhez való hozzáférés révén önellátóvá teszi, és méltányosabb mechanizmusokat hoz létre a harmadik országokban való letelepedésüket illetően;

15.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a csúcstalálkozó előkészítése során törekedjenek a humanitárius elvek közös globális értelmezésére és alkalmazására, valamint hogy közösen dolgozzanak ki a jelenlegi és az új adományozók körében széles körben elfogadott magatartási kódexet a bevált gyakorlatok megosztása, a szükséget szenvedőkhöz való eljutás elősegítése és a – például a helyes humanitárius segítségnyújtás elveinek megfelelő – helyes adományozói gyakorlatokkal kapcsolatos meglévő kötelezettségvállalások fokozása érdekében;

16.  felhívja az EU-t, hogy támogassa az átláthatóságnak és az elszámoltathatóságnak mint vezérelveknek a WHS nyilatkozatába való – a programok kidolgozásának és értékelésének alapjául szolgáló egyedi mutatók és (többek között nemek és kor, illetve a gyermekekre vonatkozóan külön változók szerint) bontott adatok alkalmazása, valamint egy, a humanitárius segítségnyújtás átláthatóságára vonatkozó nemzetközi standard előmozdítása általi – beépítését annak érdekében, hogy az eredmények mérése céljából globális elszámoltathatósági eredménykeretet biztosítson;

17.  hangsúlyozza, hogy élelmet, vizet, menedéket, higiéniai feltételeket és orvosi ellátást kell biztosítani, mivel ez minden emberi lény alapvető joga; rendkívüli módon aggódik a rossz higiénés körülményekhez kapcsolódó fertőzésveszély, valamint az ivóvízhez való korlátozott hozzáférés, illetve amiatt, hogy a humanitárius válságokban nem biztosított az alapvető gyógyszerekhez való hozzáférés; felszólítja az Uniót, hogy vegye át a vezető szerepet abban, hogy a humanitárius válságokban biztosított legyen az alapvető gyógyszerekhez és a biztonságos ivóvízhez való megfelelő hozzáférés;

18.  felhívja az Uniót és valamennyi nemzetközi szereplőt, hogy a menekülttáborokban javítsák a humanitárius segítségnyújtás módszereit, különös tekintettel a mobil laboratóriumok fertőző járványokkal szembeni küzdelem keretében történő felállítására, a sürgősségi segítségnyújtás módszereinek a legkiszolgáltatottabb csoportok figyelembevételével történő tökéletesítésére, valamint a higiénia és a sürgősségi egészségügyi infrastruktúra javítására;

19.  hangsúlyozza, hogy a gyermekek védelmét a humanitárius segítségnyújtás szerves részének kell tekinteni a gyermekek bántalmazásának, elhanyagolásának, kizsákmányolásának és a velük szemben elkövetett erőszakos cselekményeknek a megelőzése és kezelése érdekében; hangsúlyozza, hogy a gyermekek jelentik a változás fő motorját, és ezért fontos, hogy a humanitárius segítségnyújtás részeként gyermekbarát területeket alakítsanak ki;

20.  hangsúlyozza a nők konfliktusban és a konfliktus utáni helyzetekben játszott központi szerepét, hiszen a válságok idején ők reagálnak először, összetartva családjukat és közösségüket; felszólítja az adományozókat és a kormányokat, hogy a humanitárius programok kidolgozásában juttassák érvényre a nemek közötti egyenlőséget és támogassák a nők és a lányok szerepvállalását;

21.  nyomatékosan kéri, hogy a humanitárius segítségnyújtás feleljen meg a nemzetközi humanitárius jognak, és hogy az Unió által nyújtott humanitárius segélyt ne sújtsák más adományozó partnerek korlátozásai; aggasztónak találja és elítéli, hogy humanitárius vészhelyzetekben a nőkkel és lányokkal szemben továbbra is háborús fegyverként vetik be a nemi erőszakot, valamint a szexuális és nemi alapú erőszak egyéb formáit; hangsúlyozza, hogy foglalkozni ez az erőszakkal, valamint annak testi és lelki következményeivel; globális kötelezettségvállalást szorgalmaz annak biztosítása érdekében, hogy az embertelen bánásmód állandósítása helyett a nők és a lányok már a vészhelyzetek vagy válsághelyzetek kezdetétől fogva biztonságban legyenek a szexuális és nemi alapú erőszak kockázatának kezelése, a tudatosságnövelés, az elkövetők büntetőeljárás alá vonásának biztosítása és humanitárius válság esetén a lányok és nők számára a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatások teljes köréhez – köztük a biztonságos abortuszhoz – való hozzáférés biztosítása révén, a nemzetközi humanitárius jog előírásainak megfelelően és a genfi egyezményekben és azok kiegészítő jegyzőkönyveiben előirányzottak szerint;

22.  úgy véli, hogy a humanitárius segítségnyújtásban részt vevő valamennyi munkatársnak – többek között a rendőri és katonai erőknek is – a nemi szempontokkal kapcsolatosan megfelelő képzésben kellene részesülniük, valamint hogy szigorú magatartási kódexet kellene bevezetni, megelőzendő, hogy e személyek visszaéljenek pozíciójukkal és biztosítandó a nemek közötti egyenlőséget;

23.  felszólítja a humanitárius fellépésekben részt vevőket, hogy valamennyi – új uniós finanszírozási eszközök beazonosítását elősegítő – ágazatspecifikus beavatkozásukba építsenek be stratégiákat a nemi alapú erőszak megelőzésére és csökkentésére, és ennek érdekében tekintsék át a humanitárius fellépések során a nemi alapú erőszak esetén való beavatkozásra vonatkozó, a Global Protection Cluster által kidolgozott felülvizsgált iránymutatásokat; úgy véli továbbá, hogy a humanitárius szereplőknek (többek között az Uniónak) a katasztrófákra való felkészültség és a reagálás valamennyi szakaszában konzultálniuk kell a lány- és fiúgyermekekkel, különösen a serdülő lányokkal;

24.  felhívja az érintett humanitárius ügynökségeket, hogy erősítsék meg az egymás közötti koordinációt a szexuális kizsákmányolás és visszaélés áldozatainak és potenciális áldozatainak azonosítása és védelme érdekében;

25.  elismeri, hogy a tartós politikai megoldásokba való befektetés szempontjából az EU átfogó megközelítése komoly értéket jelent a külső politikai eszközök széles skálájának koordinációjában és következetessé tételében; felhívja a figyelmet a humanitárius segélyek különleges sajátosságaira, és hangsúlyozza, hogy biztosítékok elfogadása révén feltétlenül külön kell választani a humanitárius segítségnyújtást a külpolitikai, biztonsági és terrorizmusellenes megfontolásoktól; sajnálattal veszi tudomásul a humanitárius fellépés elveivel való mindennemű visszaélést és azok figyelmen kívül hagyását, mivel az effajta visszaélések jelentősen veszélyeztetik a segítségnyújtást és a humanitárius személyzet biztonságát; kitart amellett, hogy a terrorizmusellenes intézkedések nem veszélyeztethetik és nem akadályozhatják a humanitárius erőfeszítéseket, és kéri, hogy a humanitárius csúcstalálkozó keretében megfelelő módon foglalkozzanak ezzel a kérdéssel;

A humanitárius segítségnyújtás hatékonysága

26.  elítéli a humanitárius segélyek célba juttatásának következetes megakadályozását, valamint bármely – akár uniós akár Unión kívüli – szereplő minden olyan fellépését, amely megsérti a veszélyben lévő személyeknek biztosított segítségnyújtásra és a visszaküldés tilalmára vonatkozó, a lakóhelyét elhagyni kényszerült lakosságra alkalmazandó elveket; felszólítja a tagállamokat, hogy elsődleges kötelezettségeiket teljesítve védjék meg és segítsék a lakosságot, és alakítsanak ki olyan jogi és szakpolitikai kereteket, amelyek a nemzetközi humanitárius joggal összhangban elősegítik a humanitárius segítség célba jutását és a segélyek elosztását; indítványozza, hogy e keretek foglaljanak magukba humanitárius célú adómentességet, az átutalásokkal kapcsolatos tranzakciós költségek csökkentését és egyszerűsített vámeljárásokat; felszólítja az adományozókat, a befogadó országok kormányait és a végrehajtásban részt vevő szereplőket, hogy tartsák tiszteletben az összes lehetséges csatornán keresztül nyújtott humanitárius segélyeket és támogatásokat, és kötelezettségeiknek eleget téve biztosítsák, hogy a szakszerű, biztonságos, összehangolt, megfelelő és minőségi segítségnyújtás elérje a szükséget szenvedő lakosságot, még a távoli területeken is;

27.  a humanitárius szereplők fokozottabb védelme kapcsán mélységes aggodalmának ad hangot a humanitárius személyzet és infrastruktúrák, például kórházak elleni ismétlődő támadások miatt; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi jog keretében többet kell tenni a humanitárius személyzet biztonságának, védelmének és szabad mozgásának előmozdítása érdekében; támogatja a humanitárius dolgozók védelme érdekében az elszámoltathatóság javítására vonatkozó külön záradékok humanitárius jogszabályokba és adományozói cselekvési tervekbe való beépítését minden ország tekintetében, valamint a segélyszervezetek munkatársai ellen irányuló támadások határozott és rendszeres nyomon követését és az ezzel kapcsolatos jelentéstételt;

28.  támogatja az átfogó hatékonysági eredménytáblára vonatkozó bizottsági ajánlásokat;

29.  hangsúlyozza, hogy további párbeszédre van szükség a különböző humanitárius szereplők kiegészítő szerepéről és megbízatásáról; úgy véli, hogy egyértelmű különbséget kell tenni a civil humanitárius és a katonai szereplők között; úgy véli, hogy kiemelten kell kezelni a civil humanitárius fellépéseket; felkéri a humanitárius csúcstalálkozót, hogy tárja fel a szereplők közötti koordináció javításának új kereteit, mivel ez a koordináció az eredményesebb, hatékonyabb és megfelelőbb humanitárius reagálás kulcsfontosságú eleme; hangsúlyozza, hogy a helyi operatív kapacitások alaposabb elemzésére, mélyrehatóbb közös igényfelmérésre, továbbá a humanitárius fellépések jobb elszámoltathatóságára van szükség;

30.  komoly erőfeszítéseket kér az elhúzódó humanitárius válságok során az oktatáshoz való jog hatékony, a szükséges pénzügyi források és emberi erőforrások révén történő biztosítására, mivel az oktatás hiánya gyermekeink jövőjét és a társadalmak további fejlődését veszélyezteti; hangsúlyozza, hogy a folyamatos oktatás fontos szerepet játszik a közös és egyetemes értékek, többek között az emberi méltóság, az egyenlőség, a demokrácia és az emberi jogok biztosításában;

31.  tekintettel arra, hogy az oktatás lehetőségétől megfosztott gyermekek száma riasztóan magas, és mivel az oktatás rendkívüli mértékben képes növelni a lakosság ellenálló-képességét, üdvözli, hogy a Bizottság elkötelezte magát amellett, hogy növelje a humanitárius vészhelyzetek által sújtott gyermekek oktatására irányuló finanszírozást; felszólítja a Tanácsot, hogy támogassa a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy az Unió humanitárius segítségnyújtási költségvetésének 4%-át fordítsák erre a célra; úgy véli, hogy a finanszírozás növelése nem vezethet ahhoz, hogy kevesebb figyelmet fordítanak más elsődleges szükségletekre;

32.  aggodalmának ad hangot a gyermekek menekülttáborokon belüli oktatásával és iskoláztatásával kapcsolatban, és felszólítja az Uniót és valamennyi nemzetközi szereplőt, hogy erősítsék meg a menekülttáborokon belüli iskolai oktatásra irányuló kapacitásokat;

33.  elismeri, hogy a kiszámíthatóság, a működési rugalmasság és a többéves hozzájárulások a hatékony és eredményes segítségnyújtás kulcsfontosságú előfeltételei; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy a humanitárius csúcstalálkozó zárónyilatkozatában élesszék újra a humanitárius segélyezés helyes gyakorlatának alapelveit;

34.  hangsúlyozza, hogy a finanszírozási hiány kezelése érdekében globális fellépésre van szükség; szorgalmazza egy olyan globális humanitárius segítségnyújtási alap létrehozását, amely támogatná a Fejlesztési Támogatás Bizottságon (DAC) kívüli adományozók részvételét és bevonását, valamint összefogná a már létező nemzetközi pénzügyi mechanizmusokat, hazai erőforrásokat és összevont forrásokat (az ENSZ vészhelyzeti alapjait, a Központi Szükséghelyzeti Válaszalapot, a vagyonkezelői alapokat stb.), és amelyet a kormányok, a magánszektor és a regionális szervezetek önkéntes kifizetései egészítenének ki; úgy véli, hogy a kifizetéseket fel lehetne használni a 3. szintű vészhelyzetekkel kapcsolatos humanitárius felajánlásokban jelentkező hiány orvoslására, a felkészülés támogatására, a hosszú távra érkező menekültek számára rugalmas szociális védelmi csomagok biztosítására vagy az olyan váratlan vészhelyzetek kezelésére, mint amilyen többek között az ebolajárvány;

35.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi pénzügyi intézményeknek – elsősorban a kedvezményes finanszírozásra vonatkozó jogosultsági kritériumok újbóli megfogalmazásával – teljesen el kell kötelezniük magukat és át kell formálniuk a kedvezményes hitelkeretekkel kapcsolatos nézőpontjukat annak érdekében, hogy a bizonytalan helyzetekben rugalmasabb intézményi válaszlépéseket tegyenek lehetővé, és hogy a belföldi erőforrások növelése céljából jobban figyelembe vegyék a nemzeti kapacitást;

36.  sürgeti a kormányokat, az adományozókat és azok támogató környezetét, hogy oly módon egyszerűsítsék a végrehajtó partnerekre vonatkozó adminisztratív követelményeket, hogy az elszámoltathatóság biztosítása mellett ésszerűsítik az eljárásokat és az igazgatás, a szerződéskötés és a jelentéstétel terén feltérképezik a bevált gyakorlatokat, valamint támogatják az olyan kezdeményezéseket, amelyek folyamatos segítséget hivatottak nyújtani a helyi szereplők kapacitásának és nyomon követésének fokozásához, valamint a nemzeti koordinációs rendszerek megerősítését szolgálják;

37.  hangsúlyozza, hogy az érintett lakosság életének és méltóságának jobb védelme és garantálása érdekében a helyi nem kormányzati szervezeteknek hozzá kell férniük a közvetlen finanszírozáshoz; sürgeti az uniós tagállamokat és adományozókat, hogy az elszámoltathatóság biztosítása mellett, fenntartható módon növeljék az olyan helyi humanitárius szereplőknek nyújtott közvetlen finanszírozást, amelyek rendelkeznek a helyszíni fellépéshez szükséges kapacitással, tapasztalattal és lehetőségekkel;

38.  szorgalmazza, hogy a humanitárius csúcstalálkozó keretében fenntartható programok, végrehajtási tervek és kiszámítható fejlesztési finanszírozás kíséretében dolgozzanak ki új megállapodást a törékeny helyzetű államokkal való együttműködésre és az elhúzódó válságokra vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy az addisz-abebai cselekvési program kiemelte, hogy beruházásokra van szükség a szociális védelmi rendszereket és a biztonsági hálót illetően annak érdekében, hogy bizonytalan helyzetben gyorsabban és hatékonyabban lehessen fokozni a segítségnyújtást;

A kiszolgáltatottság csökkentése és a kockázatkezelés

39.  hangsúlyozza, hogy a humanitárius segítségnyújtás rendszerét hozzá kell igazítani a helyi, nemzeti vagy regionális követelményekhez, valamint hogy elő kell segíteni a rendszeresen érintett lakosság, például mindenféle korú nők, a gyermekek, a fogyatékossággal élő személyek, a kisebbségek és az őslakos népek szerepvállalását, elismerve a változások előidézésében játszott szerepüket, biztosítva, hogy a humanitárius fellépés programozása és végrehajtása során – amikor csak lehet – előzetesen konzultáljanak velük és kérjenek tőlük visszajelzést;

40.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi fellépésnek a már létező helyi vagy nemzeti kezdeményezésekre és partnerségekre kellene építenie ahelyett, hogy párhuzamos erőfeszítéseket hozna létre; kitart amellett, hogy meg kell erősíteni a humanitárius segítségnyújtás helyi és regionális kapacitásait, valamint – amennyiben lehetséges – olyan, minden felet bevonó folyamatokról kell gondoskodni, amelyek megtervezésében a helyi hatóságok, a civil társadalom, a magánszektor és az érintett lakosság is részt vesz;

41.  hangsúlyozza, hogy ki kellene dolgozni a kiegészítő jelleg új globális modelljét, és – közös elemzéssel és programozással indítva – erre kellene alapozni a humanitárius és fejlesztési szereplők közötti együttműködést, lehetővé téve számukra, hogy fokozatosan egyre ellenállóbb és önellátóbb társadalmakat építsenek fel; hangsúlyozza, hogy az ilyen modellnek először is belépési stratégiákat kell tartalmaznia a fejlesztésben részt vevők számára ahhoz, hogy hidakat tudjanak verni a terepen, másodszor lehetővé kellene tennie a fejlesztési programok válság esetén történő módosítását, harmadszor a rugalmasabb megközelítés érdekében a humanitárius segítségnyújtásból való kilépési stratégiát is magában kell foglalnia, és ezenkívül az elhúzódó válságok kezelésére szolgáló, elszámoltatható és rugalmas többéves finanszírozási mechanizmust kell tartalmaznia; hangsúlyozza, hogy a helyi nem kormányzati szervezetekkel és civil társadalmi vezetőkkel való együttműködés fontos szerepet játszik abban, hogy a konfliktusérzékeny területeken állandó szervezeti struktúrákat hozzanak létre;

42.  felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő a humanitárius segély, a fejlesztési együttműködés és az ellenálló-képesség javításának módszeresebb összekapcsolására irányuló kezdeményezést, amelynek célja, hogy az Unió rugalmasabban és hatékonyabban tudjon reagálni a növekvő szükségletekre, továbbá a humanitárius csúcstalálkozón világítson rá a szorosabb összefüggésekre; felszólítja az Uniót, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret középtávú felülvizsgálatának eredményeit felhasználva még jobban erősítse meg a humanitárius és a fejlesztési segítségnyújtás közötti kapcsolatot;

43.  hangsúlyozza, hogy a katasztrófákkal kapcsolatos ellenálló-képesség javítását célzó kockázatcsökkentés négy kiemelt területen is fontos szerepet játszik: 1) a katasztrófákkal kapcsolatos kockázatok megértése, 2) a katasztrófákkal kapcsolatos kockázatok kezelését célzó kockázatkezelési rendszer erősítése, 3) a katasztrófákkal kapcsolatos ellenálló-képesség javítását célzó kockázatcsökkentésbe, a készenléti tervekbe és a korai előrejelző rendszerekbe való beruházások, valamint 4) a hatékony reagálás érdekében a katasztrófákra való felkészültség javítása és az „építsük újra, de jobban” elv alkalmazása a helyreállítás, a felújítás és az újjáépítés során;

44.  felszólítja a tagállamokat és más adományozókat, hogy a nemzetközi fellépésekben alkalmazandó jogszabályok, szabályok és elvek mentén erősítsék meg és fejlesszék a humanitárius fellépésekre és a katasztrófákkal kapcsolatos kockázatok csökkentésére vonatkozó nemzeti jogi kereteket; hangsúlyozza, hogy a katasztrófavédelmi felkészültséget, a kockázatcsökkentést és az ellenálló-képességet módszeresen be kell építeni a helyi, regionális és nemzeti hatóságok, ágazatok és civil társadalom által kidolgozandó katasztrófa-elhárítási tervekbe, és azokat ugyanakkor az előrejelzésre és kockázatkezelés modellezésére irányuló megfelelő finanszírozással és a kapcsolódó innováció fokozásával támogatni kell;

45.  szorgalmazza, hogy a humanitárius csúcstalálkozó keretében helyezzenek kiemelt hangsúlyt az éghajlatváltozás és a humanitárius fellépés kérdésére; úgy véli, hogy ennek ki kell terjednie az éghajlatváltozás következményeivel, többek között az éghajlatváltozás okozta elvándorlással és migrációval kapcsolatos tervezésre és az ellenálló-képesség kialakítására is minden lényeges, regionális és globális szintű szakpolitikai döntés meghozatala során; e tekintetben felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében továbbra is hozzon bátor politikai döntéseket;

Innováció révén történő átalakítás

46.  hangsúlyozza, hogy az innovációnak több forrásból, de elsősorban az érintett emberek, a civil társadalom és a vészhelyzeti reagálást közvetlenül megtapasztaló helyi közösségek ismereteiből kellene táplálkoznia; hangsúlyozza a humanitárius minimumnormák jelentőségét az alapvető közszolgáltatások – többek között az oktatás, az élelmezés, az egészségügy, az elszállásolás, a vízellátás és a szennyvízelvezetés – megerősítésében a humanitárius segítségnyújtásban; úgy véli, hogy a köz- és magánszféra közötti és az ágazatközi partnerség kiegészítheti az egyre fokozódó humanitárius szükségletekre adott állami válaszokat, amennyiben a köz- és a magánszféra egyaránt olyan értékeket és prioritásokat képvisel, amelyek összehangolják az üzleti célokat az Unió fejlesztési célkitűzéseivel, és betartják a fejlesztési hatékonysággal kapcsolatos nemzetközi normákat; megállapítja, hogy a készpénzalapú segítségnyújtás – amennyiben megfelelően hozzá van igazítva a segélyezés hatékonyságára vonatkozó elvekhez – a humanitárius segítségnyújtásban tapasztalható innováció egy jó példája;

47.  üdvözli a humanitárius szükségletekre reagáló, többcélú, készpénz-alapú segítségnyújtás közös elveiről szóló tanácsi következtetéseket; elismeri, hogy míg jelenleg a humanitárius segítségnyújtás csak kis részben készpénzalapú, a készpénzalapú segítségnyújtás alkalmazásában jelentős lehetőség rejlik, mivel innovatív, méltó, biztonságos, a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő, rugalmas és költséghatékony megoldást jelent a legkiszolgáltatottabbak alapvető gyorssegély-szükségleteinek kielégítésében; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy a humanitárius csúcstalálkozót megelőzően mozdítsák elő a közös elveket, valamint a helyzet és a reagálás elemzésén alapuló, feltétel nélküli, készpénzalapú segítségnyújtás alkalmazását, ugyanakkor támogassák a nyomon követési mechanizmusokat;

48.  felszólítja az Uniót, hogy mozdítsa elő és támogassa egy globális humanitárius innovációs szövetség létrehozását a humanitárius elvekkel és az ENSZ fejlesztési innovációra és technológiára irányuló elveivel összhangban álló, globálisan elfogadott olyan etikai megközelítések kidolgozása érdekében, amelyek garantálják, hogy a humanitárius innovációra irányuló valamennyi beruházás az eredményeknek az érintett lakosság szempontjából történő javítását szolgálja; regionális és nemzeti szintű humanitárius innovációs alapok létrehozását szorgalmazza;

49.  elismeri, hogy az innováció jelentős szerepet játszhat az új kihívások kezelésében és a meglévő programok javításában azáltal, hogy beépítik más ágazatok új fejlesztéseit annak érdekében, hogy olyan modelleket gondoljanak és fejlesszenek ki, amelyekkel áttörés érhető el a humanitárius kihívások terén;

50.  hangsúlyozza az új technológiáknak és az innovatív digitális eszközöknek a humanitárius segítségnyújtás megszervezésében és eljuttatásában játszott szerepét, különösen a segélyek célba juttatása és nyomon követése, a katasztrófafelügyelet, az információmegosztás, az adományozók közötti koordináció, valamint a segélyszervezetek és az önkormányzatok közötti kapcsolatok előmozdítása tekintetében, főként a távoli és a katasztrófa sújtotta területeken; kiemeli, hogy Afrikában és különösen a Szaharától délre fekvő afrikai területeken jelenleg a mobiltechnológia terén digitális forradalom megy végbe, és ennek következtében jelentősen megnőtt a mobil-előfizetések száma (és az internet mobilkészülékeken való használata), ami döntő fontosságúvá teszi ezeket az eszközöket és szolgáltatásokat a korai előrejelző rendszerek bevezetése, valamint az egészségügyi kérdésekkel, a veszélyes területekkel és a segítségnyújtási kapcsolatokkal kapcsolatos gyors információszolgáltatás tekintetében;

51.  kéri a Bizottságot és az uniós tagállamokat, hogy a humanitárius elvek és az etikai normák tiszteletben tartása mellett támogassák a vállalkozások – különösen a kkv-k – bevonását, oly módon, hogy a vállalkozások vészhelyzetekben való szervezett, összehangolt és fenntartható szerepvállalása érdekében a vállalati fellépésekhez útmutatót dolgoznak ki, valamint hogy előmozdítják a helyi és regionális partnerségi platformokat; ösztönzi az uniós tagállamokat, hogy a vállalkozásokat jobban vonják be nemzeti katasztrófa-elhárítási terveikbe és elszámoltathatósági mechanizmusaikba;

52.  felszólítja az Uniót, hogy tárja fel többek között a kezdő vállalkozásokkal, a biztosítótársaságokkal és a technológiai vállalkozásokkal létrehozott partnerségekben rejlő lehetőségeket, valamint hogy ösztönözze az ilyen partnerségek létrehozását annak érdekében, hogy a vészhelyzetekre való felkészülésre és azok elhárítására szolgáló eszközöket hozzanak létre; hangsúlyozza, hogy támogatni és javítani kell az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatalának (OCHA) arra irányuló munkáját, hogy a katasztrófaelhárítási erőfeszítések terén folytatott technikai együttműködés előmozdítása érdekében általánosan feltérképezze a magánszektorban rendelkezésre álló eszközöket és lehetőségeket;

53.  felszólítja az Uniót és humanitárius partnereit, hogy a humanitárius csúcstalálkozó keretében támogassák a fiatalok humanitárius felkészülésben és újjáépítési folyamatokban való nagyobb szerepvállalását, valamint mozdítsák elő az önkéntességi programokat;

54.  kiemeli, hogy az EU Segítségnyújtási Önkénteseinek rendszere fontos szerepet játszhat abban, hogy a jövőbeli humanitárius csúcstalálkozókon hozott döntéseket és a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos felülvizsgált európai konszenzust átültessék a gyakorlatba; hangsúlyozza, hogy – a többi humanitárius aktivista mellett – az önkéntesek tapasztalatai alapvető szerepet játszhatnak a bevált gyakorlatok és a végrehajtási eszközök kidolgozásában;

55.  felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy a humanitárius csúcstalálkozón támogassák a humanitárius ügyek felkarolásának fontos szerepét, mivel ez a védelem és az innováció fokozásának egyik hatékony módja lehet;

56.  hangsúlyozza, hogy az Isztambulban tett kötelezettségvállalásoknak uniós és tagállami szinten is eleget kell tenni; ezért felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy az egyéb humanitárius szereplőkkel közösen dolgozzanak ki menetrendet az isztambuli csúcstalálkozót követően elért eredmények megvalósítására; hangsúlyozza, hogy a humanitárius segélyek esetében az uniós költségvetés keretében kiszámítható és időszerű finanszírozásról kell gondoskodni, biztosítva, hogy az uniós humanitárius kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos előirányzatokat rendszeresen teljes egészében ugyanolyan összegű kifizetési előirányzatokon keresztül finanszírozzák;

57.  a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus keretében következetes és szilárd új cselekvési tervet szorgalmaz, amely a helyi viszonyokhoz igazodó, ugyanakkor az életkort és a nemi szempontokat figyelembe vevő, megkülönböztetéstől mentesen működő, a szükségletekkel arányban lévő, pártatlan és hatékony európai humanitárius segítségnyújtást garantál;

o
o   o

58.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az ENSZ főtitkárának.

(1) http://www.un.org/documents/ga/res/46/a46r182.htm
(2) https://interagencystandingcommittee.org/iasc-transformative-agenda
(3) https://docs.unocha.org/sites/dms/ROWCA/Coordination/Principles_of_Partnership_GHP_July2007.pdf
(4) http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/64/290
(5) https://interagencystandingcommittee.org/files/guidelines-integrating-gender-based-violence-interventions-humanitarian-action
(6) http://www.preventionweb.net/files/43291_sendaiframeworkfordrren.pdf
(7) http://www.un.org/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/69/313
(8) http://www.globalhumanitarianassistance.org/wp-content/uploads/2015/06/GHA-Report-2015_-Interactive_Online.pdf
(9) https://www.humanitarianresponse.info/en/system/files/documents/files/gho-status_report-final-web.pdf
(10) http://www.ghdinitiative.org/ghd/gns/principles-good-practice-of-ghd/principles-good-practice-ghd.html
(11) HL L 163., 1996.7.2., 1. o.
(12) http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=URISERV:ah0009
(13) HL L 122., 2014.4.24., 1. o.
(14) https://ec.europa.eu/transparency/regdoc/rep/1/2015/HU/1-2015-335-HU-F1-1.PDF
(15) HL L 347., 2013.12.20., 924. o.
(16) http://ec.europa.eu/echo/sites/echo-site/files/Gender_SWD_2013.pdf
(17) http://ec.europa.eu/transparency/regdoc/rep/1/2015/HU/1-2015-406-HU-F1-1.PDF
(18) http://ec.europa.eu/atwork/synthesis/aar/doc/echo_aar_2014.pdf
(19) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-9420-2015-INIT/hu/pdf
(20) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-9241-2015-INIT/hu/pdf
(21) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/genaff/137319.pdf
(22) http://www.preventionweb.net/files/37783_eccommunicationsdgs.pdf
(23) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_Data/docs/pressdata/EN/foraff/146311.pdf
(24) http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=JOIN:2015:0040:FIN:HU:PDF
(25) https://www.worldhumanitariansummit.org/
(26) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0196.
(27) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0059.
(28) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0270.
(29) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0231.
(30) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0187.
(31) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0072.
(32) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0040.
(33) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0010.
(34) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0317.
(35) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0176.
(36) http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=comnat:COM_2015_0419_FIN
(37) http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?qid=1441187290883&uri=SWD:2015:166:FIN


Az ipari fémek fenntartható európai iparának fejlesztése
PDF 398kWORD 145k
Az Európai Parlament 2015. december 16-i állásfoglalása az ipari fémek fenntartható európai iparának fejlesztéséről (2014/2211(INI))
P8_TA(2015)0460A8-0309/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 147., 173, 174., 192. és 345. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30-i 1225/2009/EK tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. június 11-i 597/2009/EK tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az energiahatékonyságról szóló, a 2009/125/EK és 2010/30/EU irányelveket módosító, valamint a 2004/8/EK és 2006/32/EK irányelveket hatályon kívül helyező, 2012. október 25-i 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–   tekintettel az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) szóló, 2010. november 24-i 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6), és különösen annak 1. cikkére és vonatkozó bekezdéseire,

–  tekintettel a az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7), valamint a hozzá kapcsolódó különböző végrehajtási rendeletekről,

–  tekintettel a Bizottság 2015. február 25-i, „Energiaunió’csomag” című közleményére (COM(2015)0080),

–  tekintettel az „Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében” című, 2012. október 10-i bizottsági közleményre (COM(2012)0582),

–  tekintettel az „Európai energiabiztonsági stratégia” című, 2014. május 28-i bizottsági közleményre (COM(2014)0330),

–  tekintettel a „Cselekvési terv a versenyképes és fenntartható európai acélipar érdekében” című, 2013. június 11-i bizottsági közleményre (COM(2013)0407), valamint a magas szintű csoport által készített és e közleményhez csatolt tényállás-ismertetőkre,

–  tekintettel „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” című, 2011. március 8-i bizottsági közleményre (COM(2011)0112),

–  tekintettel az „Erőforrás-hatékony Európa – Az Európa 2020 stratégia keretébe illeszkedő kiemelt kezdeményezés” című 2011. január 26-i bizottsági közleményre (COM(2011)0021),

–  tekintettel az „Európa újraiparosítása a versenyképesség és a fenntarthatóság javítása érdekében” című, 2014. január 15-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervéről szóló, 2012. március 15-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az uniós acélipari ágazatban a munkavállalók és az ipar védelméről szóló 2014. december 17-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretről szóló, 2014. október 23–24-i európai tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Bizottság által az Európai Politikai Tanulmányok Központjától megrendelt, „Az acélipart érintő kumulatív költséghatás értékelése” című, 2013. június 10-i jelentésre,

–  tekintettel a Bizottság által az Európai Politikai Tanulmányok Központjától megrendelt, „Az alumíniumipart érintő kumulatív költséghatás értékelése” című, 2013. október 31-i jelentésre,

–  tekintettel „A zöld gazdaság növekedésében rejlő foglalkoztatási lehetőségek kiaknázása” című bizottsági munkadokumentumra (SWD(2012)0092),

–  tekintettel az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezményre (GATT), és különösen annak XX. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A8-0309/2015),

A.  mivel az ipari fémek körébe az alábbiak tartoznak:

   szokásos és különleges acélok, rozsdamentes acélok, nagy ellenálló képességű acélok és szuperötvözetek;
   színesfémek, azaz alumínium, réz, ón, nikkel, ólom és cink, amelyek referenciaárát a londoni tőzsde határidős piacán határozzák meg;
   fémötvözetek, például kobalt, molibdén, magnézium és titán;
   ritkaföldfémek,

amelyek mind olyan elsődleges termelési folyamat eredményei, amely integrálja a bányászatot és a kohászati feldolgozást a termikus kohászattal vagy a hidrometallurgiával, miközben a másodlagos termelési forrás újrahasznosítási és újrafeldolgozási folyamat eredménye;

B.  mivel az európai acélipar fontos történelmi szerepet játszott az európai integráció folyamatában, továbbá az ipari hozzáadottérték-teremtés és az értékláncok alapját képezi Európában; mivel az ipari fémek ágazata kulcsfontosságú szerepet tölt be az egész gazdaság fejlődésében technológiai szempontból és az ellátás terén meglévő szűk keresztmetszetek szempontjából egyaránt; mivel az acéltermelési kapacitás 2008 óta több mint 40 millió tonnával csökkent, 60 000 álláshely szűnt meg az ágazatban közvetlenül és 100 000 közvetett módon, így az acélipar történetének békeidőben bekövetkező legsúlyosabb válságát éli át, ami az ipari termelő ágazatok harmadik országokból származó importtól való nagyobb függéségét okozza és az ipari szakértelem veszteségeivel jár, ami közvetlen hatással van több millió munkahelyre; mivel a globális kapacitásfelesleget 300 és 400 millió tonna közé teszik, elsősorban Kínában;

C.  mivel az ipari fémek iparának a kereslet jelentős mértékű visszaesésével és elsősorban az európaihoz hasonló magas szintű normákat és szigorú szabályokat nélkülöző harmadik országok irányából érkező erős globális versennyel kell szembenéznie;

D.  mivel Európában számos más gazdasághoz képest magasabbak az energiaárak, és aminek oka főként a nem megfelelő energiapiaci integrációban, a növekvő adókban, illetékekben és hálózati költségekben keresendő, amelyek jelentős mértékben korlátozzák az ipari fémek európai iparának versenyképességét a globális piacon;

E.  mivel az ipari fémek európai iparába – más, harmadik országoktól eltérően – rendkívül kevés beruházás irányul, aminek oka elsősorban a viszonylagosan magas energiaárakban és a szén-dioxid-kibocsátás költségeiben keresendők;

F.  mivel a különféle fémeket – alumíniumot, rezet vagy magnéziumot – feldolgozó európai alumíniumgyárak egymás után történő bezárása azt mutatja, hogy Európa ezen ágazata erősen leépül, ami nem az európai kereslet csökkenésével, hanem inkább a villamosenergia-árak több tagállamban megfigyelhető növekedésével és egyre nagyobb volatilitásával, valamint a harmadik országokból származó dömpinggel magyarázható;

G.  mivel többek között az acél, az alumínium, a cink, a titán és a réz ötvözetei (beleértve a horganyzott lemezeket is), amelyeket ezen állásfoglalásban ipari fémekként határoztak meg, alapvető fontosságúak az elektronikai cikkek, gépek, készülékek és gépjárművek gyártásához és az építőiparban; mivel az ipari fémek európai iparát az európai versenyképesség szempontjából stratégiai jelentőségűnek kell tekinteni, különösen más iparágak, valamint a meglévő és az új infrastruktúrák fejlesztése szempontjából;

H.  mivel a versenyképesség kérdésének és a kibocsátásáthelyezés veszélyének a kezelését kiemelt fontosságúnak kell tekinteni, és mivel kerülni kell a protekcionista intézkedéseket;

I.  mivel az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben 2009 óta a kibocsátásokhoz képest a kibocsátási egységek és a nemzetközi jóváírások többletének növekedése figyelhető meg, ami jelentős mértékben gyengítette a szén-dioxid-árak alakulásának jelzését; mivel ha az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben a kibocsátási engedélyek a jövőben drágulnak, akkor fennáll a versenyképesség elvesztésének kockázata; mivel ha nemzetközi vagy nemzeti szinteken nem történik hasonló erőfeszítés, például nem hoznak létre az unióshoz hasonló szén-dioxid-piacot, számos uniós ipari ágazat és üzem elveszti nemzetközi versenyképességét, ami bizonyos mértékben kibocsátásáthelyezéssel járhat; mivel az ipari fémek iparában még mindig jelentős mértékű energia-megtakarítási potenciál rejlik, amely az üzemek korszerűsítését célzó magánberuházások és támogatási programok révén hatékonyan kiaknázható;

J.  mivel az ipari fémek európai ipara versenyt fut az idővel globális versenyképességének és az Európában való beruházás képességének visszaszerzése érdekében, és hogy megoldást találjon az előtte tornyosuló szociális és környezeti kihívásokra, amelyeket úgy kell kezelnie, hogy továbbra is példát mutasson az egész világ számára a termelési folyamatok során érvényre juttatott szociális és környezetvédelmi felelősségvállalás tekintetében; mivel a világszintű kapacitásfelesleg, valamint a harmadik országok által alkalmazott tisztességtelen támogatások és dömping további nyomást gyakorolnak az ipari fémek európai piacára; mivel a termeléssel kapcsolatos innováció az iparágak üzleti ciklusának valamennyi szakaszában pozitívan hat a foglalkoztatás növekedésére; mivel másrészről számos vállalkozás folytat rövid távú pénzügyi megtérülésre irányuló stratégiát az innováció, a K+F-be történő beruházások, a foglalkoztatás és a készségfejlesztés rovására; mivel a munkavállalóknak az innovációba és a stratégiák kialakításába való bevonása a legjobb garancia a gazdasági siker eléréséhez; mivel az acélipari termékek tisztességes kereskedelme is csak az alapvető munkavállalói jogok és környezetvédelmi előírások betartása mellett működhet;

K.  mivel az újrahasznosításból vagy újrafeldolgozásból származó másodlagos fémek hasznosítása egy iparilag fejlett és erőforrás-hatékony gazdaságban döntő fontossággal bír, és fejlesztését versenyképes és fenntartható körforgásos gazdaság keretei között kell megvalósítani, ez azonban sem a minőség, sem a mennyiség szempontjából nem lesz képes maradéktalanul kielégíteni az európai gazdaságok ipari fémek iránti keresletét; mivel az EU fémhulladék-kereskedelmi mérlege pozitív, és Európában több erőfeszítést kell tenni a fémhulladékok újrahasznosításának ösztönzése érdekében; mivel az ipari fémek ágazatát, annak nyersanyagait és kiegészítő beszállítóit egységesen és integráltan kell kezelni;

L.  mivel ez különösen igaz az energetikai átállás esetében, az ipari fémek – például a ritkaföldfémek – ugyanis az átálláshoz szükséges új technológiák elengedhetetlen elemei; mivel Európa még mindig nagyon függ a megújuló energiák előállításához szükséges eszközök gyártásához nélkülözhetetlen fémek behozatalától, ami valódi lehetőségeket kínál az ágazat számára, nevezetesen az esetleges ellátási nehézségek leküzdése terén; mivel a megújuló energiába és az energiahatékonyságba irányuló beruházások az ipari termékekbe – többek között a rézbe, az alumíniumba és az acélba – történő beruházások fontos ösztönzői; mivel a megújuló energiákra és az energiatakarékosságra vonatkozó ambiciózus európai politika lendületet adhat Európában az ipari fémek iránti jövőbeni keresletnek, és különösen lehetőséget biztosít magas hozzáadott értéket képviselő termékek előállításához; mivel a vállalatok részéről hiányzik a környezeti felelősségvállalás, és mivel bizonyos ipari telephelyek kirívóan megsértik az európai jogszabályokat, illetve bizonyos elhagyott telephelyek veszélyt jelentenek az emberi egészségre és a környezetre; mivel a magas szintű környezetvédelmi előírásokat és a körforgásos gazdaság elveinek alapvető fontosságot kell tulajdonítani a fejlesztési és az innovációs beruházások tekintetében az ipari fémek európai ágazatában; mivel a Bizottság 2050-ig szóló energiaügyi ütemterve kimutatja, hogy az energiaágazat széntelenítése és a megújuló energiaforrások magas részarányával számoló forgatókönyv olcsóbb, mint a jelenlegi politikák folytatása, és a nukleáris és fosszilis energia ára továbbra is folyamatosan emelkedni, a megújuló forrásokból származó energia ára pedig csökkenni fog;

M.  mivel a Parlament Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságának a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségre (TTIP) irányuló tárgyalásokról a Bizottsághoz intézett ajánlásairól szóló véleményében (2014/2228(INI)) hangsúlyozta az energiáról szóló fejezet fontosságát, ugyanakkor felhívja a figyelmet a nagy energiaigényű uniós iparágak által elszenvedett hátrányokra és versenyképességük szükséges védelmére;

N.  mivel az egyre növekvő globális versenyben az EU helytállását csak kiváló minőségű, energiahatékony és innovatív termékek (például nagy szakítószilárdságú, mégis rugalmas acél) létrehozását és új termelési folyamatokat lehetővé tévő, ambiciózus innovációs politika biztosíthatja; mivel a kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos üzleti ráfordítások 65%-a a feldolgozóiparban valósul meg, és mivel az iparunk megerősítése ezért alapvető ahhoz, hogy az Unióban tartsuk a szaktudást és a szakértelmet;

O.  mivel az ipari fémek uniós ipara versenyképességének csökkenése részben a súlyos szabályozási és igazgatási terheknek tudható be;

P.  mivel az energiaunió csomag célja, hogy az európai gazdaság globális versenyképességének növelése, valamint az energiaárak csökkentése és harmonizálása érdekében Európában és a tagállamok körében biztonságos, fenntartható, versenyképes és megfizethető energiapiacot hozzanak létre;

Q.  mivel az államilag irányított és más, nem piacgazdaságon alapuló gazdaságok piacgazdaságként való elismerése – jelenlegi működésükre való hivatkozás nélkül – gyengítené a piacvédelmi eszközöket, valamint a versenyképesség és a foglalkoztatás tekintetében súlyos hatást gyakorolna az ipari fémek európai iparára, súlyosbítva a világ legnagyobb acéltermelője által folytatott árháború és folyamatosan túlzott kapacitása következményeit;

R.  mivel a kutatás, a fejlesztés és az innováció alapvető fontosságú az európai ipar számára; mivel az üzembezárások gyakran a technológia és a szakértelem visszafordíthatatlan elveszítésével járnak és az ipari munkaerő szaktudása is elvész;

Az ipari fémek jelentősége az európai ipar számára

1.  hangsúlyozza az ipari fémek iparának jelentőségét számos továbbfeldolgozó iparág esetében, mint például az autógyártás, a repülőgépgyártás, az energiatermelés, az építőipar vagy a csomagolás;

2.  úgy véli, hogy a nyersanyagoktól már eddig is jelentős mértékben függő Európa nem engedheti meg magának, hogy az ipari fémek tekintetében is függőségbe kerüljön, mert ez rendkívül hátrányosan érintené a fent említett továbbfeldolgozó iparágakat;

3.  rámutat, hogy az acéliparban az EU termelési kapacitáshiánnyal küzd a lapos acéltermékek gyártása terén az üzemek utóbbi években történő jelentős számú bezárása és a kereslet megélénkülése miatt;

4.  hangsúlyozza, hogy a színesfémek – mint az alumínium és a réz – iránti kereslet a válság ellenére folyamatosan növekszik;

Az éghajlatváltozás és a magas energiaárak elleni küzdelem döntő fontossága

5.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi kibocsátáskereskedelmi rendszer átalakítása az ipari fémek ipara versenyképességének biztosítása szempontjából az egyik legsürgetőbb kérdés; tudomásul veszi, hogy a Bizottság javaslatokat tett arra vonatkozóan, hogy az európai kibocsátáskereskedelmi rendszer negyedik – 2021 és 2030 közötti – időszakára milyen reformok kerüljenek bevezetésre, és ezzel összefüggésben kéri a társjogalkotókat annak biztosítására, hogy a reform többek között foglalkozzon a kibocsátásáthelyezés problémájával, valamint mozdítsa elő a hatékonyságot, az ipari innovációt és az optimális hozamokat, amit e reformoknak elvárhatóan garantálniuk kell, ugyanakkor a kibocsátás tényleges csökkentése érdekében vegye figyelembe a kibocsátáskereskedelmi rendszer más innovatív eszközökkel és stratégiákkal való kiegészítését is; felszólítja a Bizottságot, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer felülvizsgálata során jutalmazza a nagy energiaigényű ágazatok legjobban teljesítő szereplőit azon az alapon, hogy termékeket állítanak elő, miközben csökkentik kibocsátásaikat;

6.  tudomásul veszi a piaci stabilizációs tartalék 2019-re történő létrehozását, és fontolóra veszi a kibocsátáskereskedelmi rendszer 2020 utáni strukturális reformjaival kapcsolatos bizottsági javaslatokat, amelyek a Parlament különleges és egyedi ellenőrzése alá tartoznak majd;

7.  felszólít arra, hogy az energiaigényes ágazatok folytassák az újrahasznosítási megoldások optimalizálására és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló erőfeszítéseiket azzal céllal, hogy biztosítsák a jövőbeli ipari versenyképességet és teljesítsék az EU kötelező kibocsátáscsökkentési céljait; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a versenyképesség, az erőforrás-hatékonyság és a kibocsátáscsökkentés egymást kiegészítő célokká válnak, mert ha az európai termelés széntakarékos lesz, akkor részesedéseinek megőrzése az európai és világpiacokon olyan hatékony eszközt jelent majd, amely hozzájárul az üvegház-hatású gázok ipari eredetű kibocsátásainak globális szintű csökkentéséhez; hozzáfűzi, hogy ugyanez érvényes az import tárgyát képező külföldi termékekre is, amelyek az EU-ban előállított termékekre vonatkozó energiahatékonysági és kibocsátási előírásokkal azonos szintű előírásokat teljesítenek; hangsúlyozza, hogy az értéklánc részét képező, harmadik országbeli vállalkozásoknak szintén az uniós éghajlat- és energiapolitikai célokkal összhangban kell tevékenykedniük, és különösen tekintetbe kell venniük az energiahatékonyság terén elért előrehaladást;

Szén-dioxid-kiigazítás a határokon: ideiglenes és rugalmas nemzetközi dimenziójú intézkedés, összhangban a WTO-val

8.  nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az Európai Unió az 1992. évi Rio de Janeiró-i egyezményt előkészítő nemzetközi tárgyalóbizottság létrehozásától kezdve törekszik az éghajlatváltozással szembeni védekezés célkitűzéseit tartalmazó nemzetközi egyezmény harmadik országokkal történő megtárgyalására, csak ez a törekvés egyelőre még nem járt sikerrel, noha majdnem egyhangú tudományos konszenzus alakult ki ennek egyre sürgősebbé válásáról; kéri, hogy az EU vállaljon folyamatos vezető szerepet, és hangsúlyozza, hogy létfontosságú szükség van annak biztosítására, hogy világszintű, kötelező erejű megállapodás szülessen a párizsi konferencián, amelyben valamennyi fél teljes körű kötelezettséget vállal arra, hogy hatékony lépéseket tesz az éghajlatváltozás veszélyeinek tényleges megakadályozása érdekében; hangsúlyozza, hogy e tárgyalásoknak egy jogilag kötelező érvényű megállapodást kell eredményezniük, amely a gazdaság egészére vonatkozó célokat határoz meg valamennyi fél számára, tiszteletben tartva azt a célkitűzést, hogy a globális felmelegedés mértéke ne haladja meg a 2°C-t; hangsúlyozza, hogy egy átfogó nemzetközi megállapodás egyenlő versenyfeltételeket teremt az ipar számára, és csökkenti az Unióból származó kibocsátásáthelyezés kockázatát;

9.  kiemeli, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzetközi fellépés a legjobb recept a kibocsátásáthelyezés megakadályozására; hangsúlyozza, hogy a globális kibocsátások kezelésének legeredményesebb módja egy éghajlatváltozás elleni küzdelemről szóló ambiciózus nemzetközi megállapodás lenne, amely egyenlő feltételeket teremt az együttműködésre kész valamennyi ország számára és összefüggő, globális környezetvédelmi rendszert hozna létre a szén-dioxid-kibocsátások csökkentésére; hangsúlyozza, hogy egy ilyen megállapodás tisztességes versenyhelyzetet teremtene az ipari fémek minden gyártója számára, feleslegessé tenné a határokon alkalmazandó kiigazító intézkedések fontolóra vételét, amennyiben a végrehajtását ténylegesen ellenőrizték és minden szükséges kiigazítást elvégeztek; rámutat, hogy egy ilyen nemzetközi megállapodásnak szükségszerűen tartalmaznia kell a főbb kibocsátó országok megbízható kötelezettségvállalásait; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében be kell tartani a szociális és a környezetvédelmi előírásokat;

10.  megjegyzi, hogy a behozatalt és a kivitelt együttesen figyelembe véve a határokon alkalmazott szén-dioxid-kiigazítási intézkedések beépítik az európai szabályozásba a termelés helybeni fogyasztásának előtérbe helyezését is tartalmazó kibocsátáscsökkentési modellt, és az ilyen, alulról felfelé építkező megközelítés előnye, hogy bárki által követhető, általános megoldást jelenthet, tiszteletben tartva minden tagállam szuverén jogát, hogy mennyire nagyra törő célkitűzéseket határoz meg éghajlat-politikájában, amennyiben az a következmények hatásának alapos értékelésén alapul; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a jövőbeli kereskedelmi megállapodásokban biztosítsa az ipari fém alapú uniós termékek exportlehetőségeinek és piacra jutási lehetőségeinek egyértelmű javítását; megismétli, hogy a regionális, két- és többoldalú szabadkereskedelmi megállapodásokba a Bizottságnak bele kell vennie a nyersanyagokkal kapcsolatban folytatott torzító jellegű gyakorlatok tilalmát (kettős árképzés, exportkorlátozások);

11.  hangsúlyozza, hogy a kereskedelmet befolyásoló valamennyi intézkedésnek tiszteletben kell tartania a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokat; fenntartja, hogy az emberek, állatok és növények életének és egészségének megóvására, valamint a kimeríthető természeti erőforrások megőrzésére irányuló éghajlat-politikai célkitűzések – megkülönböztetéstől mentes alkalmazás mellett, és nem álcázott korlátozásokként – megfelelnek a GATT-egyezmény XX. cikkében felsorolt kivételeknek; megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás globális jellege miatt jogi figyelmet érdemel; úgy véli, hogy az alacsony szén-dioxid-tartalmú légkör (tiszta levegő) kimeríthető természeti erőforrás, ezért köztulajdonnak tekintendő; megjegyzi továbbá, hogy a határokon alkalmazandó kiigazító intézkedések következtében hozott megtorló intézkedéseket nem lehet a nemzetközi kereskedelmi szabályok megsértése és a büntetés kockázata nélkül végrehajtani; emlékeztet, hogy a cél semmi esetre sem az európai iparágak védelme, hanem annak biztosítása, hogy ezen iparágak a külföldi versenytársaikkal egyenlő feltételek mellett versenyezhessenek;

12.  rámutat, hogy kívánatos lenne fontolóra venni az árveréseken befolyt jövedelem egy részének környezetvédelmi kezdeményezésekre és éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló intézkedésekre, például a cancúni megállapodások által előírt Éghajlat-változási Alapba vagy más, éghajlatvédelmet finanszírozó nemzetközi eszközbe való részleges átcsoportosításának lehetőségét;

13.  megjegyzi, hogy a szénlábnyom, illetve a termékek teljes életciklusa alatt a környezetbe bocsátott szennyező anyagok mennyiségének kiszámítására vonatkozóan elfogadott normák növelik az átláthatóságot és megkönnyíthetik a fenntartható termelés és fogyasztás előmozdítását, többek között a fémiparban;

A közvetett kibocsátások kompenzációja

14.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a közvetett költségek állami támogatások rendszerén alapuló kompenzálása a tisztességtelen verseny új forrásává vált az EU egységes piacán az intenzív villamosenergia-felhasználású termelők között, akik közül néhányan állami hatóságaiktól pénzügyi támogatást kapnak; nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a globális versenytársakkal folytatott és az európai termelők közötti verseny egyenlő feltételeinek biztosítása, valamint a kibocsátásáthelyezéssel szembeni hatékony védelem érdekében e kompenzációt össze kell hangolni, és indokolt esetben európai szinten engedélyezni kell; sürgeti, hogy harmonizálják ezt a kompenzációt, és indokolt esetben biztosítsák azt európai szinten, hogy egyenlő feltételeket biztosítsanak a globális versenytársakkal és biztosítsák a kibocsátásáthelyezés hatékony megakadályozását, megjegyzi továbbá, hogy ez különösen a 6 színesfém esetén fontos, amelyekkel a globális kereslet és kínálat által, főként a londoni árutőzsdén meghatározott árakon kereskednek; megérti, hogy az ipari fémek előállítói árkövetők, és nem képesek a költségnövekedést a fogyasztókra áthárítani; megállapítja, hogy a közvetett kibocsátásokra vonatkozó kompenzációt feltétlenül fenn kell tartani; a piaci stabilizációs tartalék létrehozásáról és működtetéséről szóló megállapodásra hivatkozik(11), amely kimondja, hogy „az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében a felülvizsgálat annak vizsgálatára is kiterjed, hogy milyen összehangolt szabályok révén lehet uniós szinten kompenzálni a közvetett költségeket”; e tekintetben felhívja a figyelmet a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003/EK tanácsi rendeletre(12) , valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkére; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a különböző energiatámogatási rendszerek kiskereskedelmi energiaárakra gyakorolt hatását, amelyek közvetve befolyásolják az energiaigényes ágazatok versenyképességét az egyes tagállamokban;

15.  úgy véli, hogy a szén differenciált – az egyes szolgáltatók energiaszerkezetéből fakadó – hatása a villamos energia árára a verseny legitim tényezője, amely többek között az egyes államok független választásának függvénye; üdvözli a Bizottság európai energiaunióra vonatkozó javaslatát; úgy véli, hogy a jól működő belső energiapiac, amely biztonságos és fenntartható energiát szolgáltat és megfelelő összeköttetést biztosít a tagállamok között, segít abban, hogy csökkenjenek az energiaárak az európai ipar és a fogyasztók számára; úgy véli, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer az ipari kibocsátások csökkentésére irányuló uniós harmonizált intézkedés, ezért hatásait is harmonizált rendszer keretében kell kezelni;

Az alacsony szénlábnyomú fémgyártásba történő beruházás támogatása

16.  határozottan kéri, hogy a kibocsátásáthelyezés által érintett ágazatokban a leghatékonyabb üzemek ingyenes kvótákat kapjanak a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb 2018-tól kezdődően és a kibocsátáskereskedelmi rendszer negyedik, 2021 és 2030 közé eső időszakában az új berendezések beszerzésére, kutatásra és fejlesztésre (többek között a szén-dioxid megkötésére, raktározására és felhasználására vonatkozóan), valamint a munkavállalók képzésére irányuló beruházási programok alapján, az éghajlat- és környezetvédelemmel kapcsolatos magas követelményeknek és a munkavállalói jogoknak való megfelelés érdekében; hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy Európa továbbra is példaértékű maradjon az ipari fémek előállítása terén, feltétlenül szükség van a kutatásba és a fejlesztésbe való befektetésre; emlékeztet, hogy azok az iparágak tudnak a legjobban ellenállni a válságnak, ahol a legtöbb a beruházás; kéri, hogy a kibocsátási egységek árverésre bocsátásából származó bevételeket az Unión belül és a fejlődő országokban végrehajtott, éghajlatváltozás elleni intézkedések finanszírozására használják fel, többek között a megújuló energiaforrásokba való beruházásokra és az ipari energiahatékonysági projektekre; támogatja a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitika keretében kidolgozott, arra vonatkozó terveket, hogy az Európai Tanács 2014. október 23-i következtetéseiben megállapítottaknak megfelelően eszközt (NER400) hozzanak létre a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, az innovatív megújuló energiaforrások és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákkal kapcsolatos ipari innovációk tekintetében; javasolja, hogy a szén-dioxid leválasztásával, felhasználásával és tárolásával kapcsolatos kísérleti és bemutató projektek legyenek részei a Bizottság által a NER 300 és a jövőbeli NER 400 program mintájára előmozdított, alacsony kibocsátású technológiákat támogató, a finanszírozó és az üzemeltető közös pénzügyi kockázatvállalása mellett működő finanszírozási programoknak; emlékeztet arra, hogy az állami beruházások és – európai kontextusban – a Horizont 2020 programból származó pénzeszközök jelentős szerepet játszanak az ipari fémek iparának környezetvédelmi és energiahatékonyságának javításában, ideértve a szén-dioxid-kibocsátások csökkentésének megvalósítását az Európa 2020 stratégia céljaival összhangban; az ipari dolgozók alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákkal és gyakorlatokkal kapcsolatos képzését stratégiai beruházásnak tekinti, amelyet teljes körűen be kell építeni a Bizottság által támogatott, alacsony szén-dioxid-kibocsátásra történő átállás finanszírozására irányuló programokba;

Pénzügyi számvitel és átláthatóság

17.  javasolja, hogy a vállalatok éves elszámolásainak nyilvánosságra hozatalakor a szén-dioxid-kibocsátási kvóták is képezzék közzététel tárgyát, és hogy az Európai Unió segítse elő az e célra szolgáló nemzetközi elszámolási szabvány létrehozására irányuló munkák megkezdését;

18.  hangsúlyozza az átláthatóság fontosságát a kibocsátási egységekből származó tagállami bevételek felhasználása terén; elhívja a figyelmet ezzel összefüggésben a tagállamok azon kötelezettségére, hogy tájékoztatniuk kell a Bizottságot a kibocsátáskereskedelemből származó bevételek felhasználásáról; hangsúlyozza, hogy a fokozott átláthatóság révén a polgárok számára láthatóbbá válna a kibocsátáskereskedelemből származó jövedelmek nemzeti hatóságok által történő felhasználása;

19.  hangsúlyozza, hogy a létesítményeknek és a vállalatoknak a társadalmi felelősségvállalásra és a jelentéstételre vonatkozó minden jogi követelményt tiszteletben kell tartaniuk, hogy biztosítsák a környezetvédelmi előírások egyenlő és hatékony végrehajtását, és azt, hogy az illetékes hatóságok és az érdekelt felek – többek között a munkavállalók, illetve a civil társadalom és a helyi közösségek képviselői – minden lényeges információhoz hozzáférjenek; hangsúlyozza a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférés jogát, amit az Aarhusi Egyezmény állapít meg és az uniós és nemzeti jogszabályok – többek között a 2003/87/EK irányelv – hajtanak végre; javasolja, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszernek alávetett minden minősített létesítmény évente szolgáltasson teljes körű – és mind a munkavállalók, mind a környező területeken élő lakosság civil társadalmi képviselői számára hozzáférhető – adatokat az éghajlatváltozás elleni küzdelemre és az európai környezetvédelmi, valamint munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi irányelveknek való megfelelőségre vonatkozóan;

A villamosenergia-ellátási szerződések kérdése

20.  rámutat annak fontosságára az európai ipari fém ágazat versenyképessége szempontjából, hogy lehetséges legyen hosszú távú szerződések megkötése bizonyos, a Bizottság által meghatározandó feltételek mellett, amelyeknek összeegyeztethetőknek kell lenniük a beruházás megtérülésével, aminek időtartama a nagy tőkeintenzitású iparágak esetében nem lehet kevesebb tizenöt évnél; emlékeztet arra, hogy a gyártóknak beruházásaik biztosításához kiszámítható árakra és egyértelmű jogi keretre van szükségük; hangsúlyozza, hogy a villamos energia éves árverésen való értékesítésével szemben a villamosenergia-szolgáltatási szerződések által kínált hosszú távú stabilitást kell előnyben részesíteni; aggasztónak tartja, hogy a piaci szabályok egyes tagállamokban lehetővé teszik egy strukturális rés meglétét a villamos energia ára és a termelési költségek között; kéri a Bizottságot, hogy folytasson küzdelmet a magán oligopóliumok hatalmas nyeresége ellen az energiapiacon;

21.  aggasztónak tartja azokat a piaci szabályokat, amelyek lehetővé teszik egy strukturális rés meglétét a villamos energia ára és a termelési költségek között;

A szaktudás átadása

22.  kéri, hogy a munkavállalók generációi között a szaktudás átadását minden öregedő korfájú üzemben, valamennyi magas képzettséget igénylő termelési pozíció esetében biztosítsák; támogatja, hogy a munkavállalók kollektív szaktudásának fejlesztése érdekében a fiatal munkavállalók szaktudásának vállalaton belüli elsajátítását a gyakorlati képzéssel kapcsolatos strukturális politika keretében mozdítsák elő; hangsúlyozza az ipari fémek ágazatában dolgozó munkavállalók készségeinek és képesítéseinek fontosságát; olyan aktív foglalkoztatási és iparpolitikák kidolgozását kéri, amelyek biztosítják, hogy e tudást az ipari fémek európai iparának fontos eszközeként fejlesztik és ismerik el; kéri, hogy a termelés életképességének értékelésekor minden üzemben mérlegeljék az ipari know-how és a szakképzett munkaerő fenntartását;

Nyersanyagellátás

23.  a szakképzett foglalkoztatás fejlesztésének egész értéklánc mentén történő előmozdítása érdekében az európai országok és a nyersanyagtermelő országok közötti hozzáadott érték megosztását célzó stratégiai partnerségen alapuló, kohászati nyersanyagokkal kapcsolatos európai diplomáciai fellépés kidolgozását szorgalmazza; kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre mélyreható acélpiaci elemző eszközt, amely képes pontos információt nyújtani az európai és a globális acélkereslet és -kínálat egyensúlyáról, és amely különbséget tesz e piacok fejlődésének strukturális és ciklikus összetevői között; úgy véli, hogy az ipari fémek elsődleges és másodlagos piacainak nyomon követése jelentős mértékben hozzájárulhat az ezen iparágak ciklikus természete miatt elkerülhetetlen kiigazító és proaktív intézkedésekhez; üdvözli a ritkaföldfémekkel kapcsolatos európai kompetenciahálózat (ERECON) jelentését(13); kéri a Bizottságot, hogy folytassa az ERECON keretében tett, arra irányuló intézkedéseit, hogy a ritkaföldfémek diverzifikált és fenntartható ellátási láncát hozza létre Európában, és kifejezetten kéri, hogy hajtsa végre a szakpolitikai ajánlásokat és nyújtson támogatást a helyettesítésre kínálkozó megoldásokhoz és a nagyobb fokú újrahasznosításhoz;

Az európai kereskedelemvédelmi intézkedések az ipari fémek vonatkozásában: inkább a megelőzés, mint a túl kései orvoslás

24.  arra ösztönzi a Tanácsot, hogy végezze el a piacvédelmi eszközökről szóló két rendelet felülvizsgálatát ezen eszközök egyszerűsítése, megerősítése és felgyorsítása érdekében, gondoskodva arról, hogy ne gyengüljenek meg; javasolja, hogy a Bizottság legfeljebb egy hónapig tartó előzetes vizsgálati szakaszban végezze el a dömping és szubvenció elleni panaszok első vizsgálatát, az ennek során feltárt tények alapján fogadjon el a megelőzésre irányuló kiigazító intézkedéseket, és ezt kövesse a részletes vizsgálat; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanácson belül annak ellenére elakadt a piacvédelmi eszközök korszerűsítéséről szóló jogalkotási javaslat, hogy a Parlament határozottan támogatta a harmadik országokból származó tisztességtelen behozatallal szembeni szigorúbb intézkedéseket; kéri a Tanácsot, hogy mihamarabb határozzon a piacvédelmi eszközök korszerűsítéséről, hogy végre megfelelő választ lehessen adni a tisztességtelen gyakorlatokra, és védeni lehessen az európai piacot a dömpinggel szemben, biztosítva ezáltal az egyenlő feltételeket, és azt, hogy teljes mértékben élvezni lehessen az energetikai átállás kínálta lehetőségeket;

25.  célkitűzésként határozza meg az Unió területén használt ritka földfémek és kritikus fémek újrahasznosításának gyors növelését;

26.  hangsúlyozza, hogy a rozsdamentes acélok és az alumínium – miként valamennyi ipari fém – globális verseny tárgyát képezik; sürgős teendőnek tartja, hogy az Európai Bizottság a világpiacot tekintse földrajzi referenciapiacnak, és az érintett piac meghatározásakor elemzései és összehasonlításai során ne csupán a belső piacra korlátozza figyelmét; kéri, hogy többek között az üzemre és a munkaerőre is kiterjedő, termelési kapacitással kapcsolatos hatástanulmányt a Bizottság Verseny Főigazgatóságának döntése előtt készítsék el, és a következtetéseit építsék be a az érintett felek számára készített végleges dokumentumba; a versenypolitikára és az állami támogatásokra vonatkozó szabályok felülvizsgálatát szorgalmazza azzal a céllal, hogy elősegítsék a társadalmi és a regionális kohézió fenntartását, a környezetvédelmi normák javítását, illetve a közegészségügyi aggályok kezelését célzó állami beavatkozást;

27.  egyetért azzal, hogy az ipari kockázatok megelőzése érdekében helyi tájékoztató és egyeztető bizottságok álljanak fel, amelyekben az ellenőrzés és a riasztás tekintetében hatáskörrel rendelkező minden érdekelt fél helyet kap; hangsúlyozza, hogy a munkavállalók képviselői elismert szakértelemmel rendelkeznek a stratégiai választások és a vállalati döntéshozatal terén;

Az ipari fémek szerepe a körforgásos gazdaságban

28.  ezzel összefüggésben kiemeli a másodlagos fémek pozitív hatását, amelyek révén jelentős mértékben csökkenthető az energia- és nyersanyagbevitel; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy segítse elő a másodlagos fémek piacának fejlesztését és működését; a melléktermékek és újrahasznosított fémek hasznosításának a versenyképesség növelése céljából történő összekapcsolása érdekében ösztönzi a körforgásos gazdaság létrehozását valamennyi ipari fémet előállító üzemben; a melléktermékek és újrahasznosított fémek hasznosításának a versenyképesség növelése céljából történő összekapcsolása érdekében sürgeti a körforgásos gazdaság létrehozásának kötelezővé tételét valamennyi ipari fémet előállító üzemben; célkitűzésként határozza meg az Unió területén használt ritka földfémek és kritikus fémek újrahasznosításának gyors növelését; erős kapcsolatok létrehozását kéri az ipari fémeket újrahasznosító ágazat és más ágazatok között az ipar méretének és rugalmasságának megerősítése érdekében, különösen az ipar leépülése által érintett régiókban; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza a termék- és anyaghelyettesítésben, valamint a fémhulladékok többek között acél és alumíniumgyártásban való felhasználásának növelésében rejlő hatalmas lehetőséget; hangsúlyozza, hogy az ipari fémek többsége sokszor újrahasznosítható az elsődleges előállításhoz felhasznált energia töredékéből; aggodalommal tölti el az alumínium és a réz például Kínába és Indiába történő legális és illegális kivitelével Európának okozott hatalmas energiaveszteség miatt, miközben ezek az államok maguk vezették be az alumínium kivitelének tilalmát; úgy véli, hogy a magas szintű környezetvédelmi előírásokat és a körforgásos gazdaság elveinek alapvető fontosságot kell tulajdonítani a fejlesztési és az innovációs beruházások tekintetében az ipari fémek európai ágazatában; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki gazdasági ösztönzőket a fémek, például a kritikus nyersanyagok – köztük a ritkaföldfémek – újrahasznosítására, amelyek esetében az újrahasznosítás jelenleg gazdaságtalan, vizsgálja meg, hogy miként lehetne támogatni az újrahasznosított anyagok piacait többek között az újrahasznosított anyagokra vonatkozó zöld tanúsítványok, környezetbarát tervezési előírások és pénzügyi ösztönzők révén, és gondoskodjon arról, hogy a kohéziós politika és az Európai Stratégiai Beruházási Alap (EBSA)-költségvetések is előnyben részesítsék az erőforrás-hatékonyság és az újrahasznosítás előmozdítását; úgy véli, hogy javítani kell a hulladékokra vonatkozó jogszabályokat az uniós fémhulladék-piac működésének fenntartása érdekében, például az elhasználódott járművekről szóló irányelv és egyéb, hulladékokról szóló jogszabályok felülvizsgálata által; javasolja intézkedések foganatosítását a gyűjtési célok meghatározása, a termelők felelősségének megerősítése, valamint a hulladékká válásról szóló jogszabályok hatályának például a nehéz tehergépjárművekre, a buszokra és a motorkerékpárokra történő kiterjesztése tekintetében; hangsúlyozza, hogy képesítéssel rendelkező és szakképzett emberekre van szükség ahhoz, hogy megbirkózzanak a fenntarthatóbb termelési eljárásokra és termékekre történő átállással, valamint olyan európai oktatási és képzési stratégia kidolgozását szorgalmazza, amely támogatja a vállalatokat, a kutatóintézeteket és a szociális partnereket az annak közös megvizsgálására irányuló erőfeszítéseikben, hogy milyen készségekre van szükség a környezeti fenntarthatóság megvalósításához;

o
o   o

29.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 343., 2009.12.22., 51. o.
(2) HL L 188., 2009.7.18., 93. o..
(3) HL L 315., 2012.11.14., 1. o.
(4) HL L 334., 2010.12.17., 17. o.
(5) HL L 140., 2009.6.5., 16. o.
(6) HL L 143., 2004.4.30., 56. o.
(7) HL L 275., 2003.10.25., 32. o.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0032.
(9) HL C 251. E, 2013.8.31., 75. o.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0104.
(11) Lásd az (EU 2015/1814 határozat 9. preambulumbekezdésést (HL L 264., 2015.10.9., 1. o.)
(12) HL L 31., 2003.1.4., 1. o.
(13) http://ec.europa.eu/growth/sectors/raw-materials/specific-interest/erecon/index_en.htm


A magyarországi helyzet: az Európai Parlament 2015. június 10-i állásfoglalásának nyomon követése
PDF 267kWORD 83k
Az Európai Parlament 2015. december 16-i állásfoglalása a magyarországi helyzetről (2015/2935(RSP))
P8_TA(2015)0461RC-B8-1351/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) preambulumára, különösen annak második és negyedik–hetedik bekezdésére,

–  tekintettel az EUSZ 2. cikkére, 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, 6. és 7. cikkére, valamint az EUSZ és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) azon cikkeire, amelyek az alapvető jogok Unióban való tiszteletben tartásához, előmozdításához és védelméhez kapcsolódnak,

–  tekintettel az Európai Unió 2007. december 12-én Strasbourgban kihirdetett és a Lisszaboni Szerződéssel 2009 decemberében hatályba lépett 2000. december 7-i Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az emberi jogok európai egyezményére,

–  tekintettel a magyarországi helyzetről szóló 2015. június 10-i állásfoglalásaira(1), az „Az alapvető jogok helyzetéről: magyarországi normák és gyakorlatok” című, 2013. július 3-i állásfoglalására(2), a közelmúltbeli magyarországi politikai fejleményekről szóló, 2012. február 16-i állásfoglalására(3), valamint a magyar médiatörvényről szóló, 2011. március 10-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Bizottság „A jogállamiság megerősítésére irányuló új uniós keret” című, 2014. március 11-i közleményére (COM(2014)0158),

–  tekintettel a Tanács jogállamisággal kapcsolatos éves párbeszédére, amelyre először 2015. november 17-én került sor,

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának magyarországi látogatását követően kiadott, 2015. november 27-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Magyar Országgyűlés által elfogadott, a tömeges bevándorlásról szóló, 2015. évi CXL. törvényre,

–  tekintettel a Magyar Országgyűlés által elfogadott, Magyarország államhatárának hatékonyabb védelméről és a tömeges bevándorlás kezeléséről szóló, 2015. évi CXLII. törvényre,

–  tekintettel az Európai Unió vezetőinek szóló üzenetet tartalmazó, 2015. szeptember 22-i 36/2015. számú országgyűlési határozatra,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében a Bizottsághoz intézett, „A magyarországi helyzet: az Európai Parlament 2015. június 10-i állásfoglalásának nyomon követése” című, szóbeli választ igénylő kérdésre (O-000140/2015 – B8-1110/2015),

–  tekintettel a Bizottság 2015. november 5-i, a Parlament 2015. június 10-i állásfoglalására adott válaszára,

–  tekintettel az Európai Parlamentben a magyarországi helyzetről tartott 2015. december 2-i plenáris vitán a Bizottság által tett nyilatkozatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul, és mivel ezek az értékek univerzálisak és közösek a tagállamokban (az EUSZ 2. cikke); mivel az EUSZ 2. cikkében említett értékek valamely tagállam által történő súlyos megsértésének egyértelmű kockázata a 7. cikk szerinti eljárást vonná maga után;

B.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája az EU elsődleges jogának részét képezi, és tilt minden megkülönböztetést, így különösen a nem, faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, életkor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetést;

C.  mivel a jogállamiság nemzeti szintű végrehajtásának módja kulcsszerepet játszik a tagállamok jogi és adminisztratív rendszerei iránti bizalom biztosításában; mivel az EU indokolt hajthatatlansága a demokrácia tiszteletének, a jogállamiságnak és az alapvető jogoknak az értékeivel kapcsolatban kulcsfontosságú az Unió hitelességének biztosítása szempontjából, belföldön és a nemzetközi színtéren egyaránt;

D.  mivel a menedékhez való jogot a menekültek helyzetéről szóló, 1951. július 28-i Genfi Egyezménynek, illetve az ahhoz kapcsolódó 1967. január 31-i jegyzőkönyvnek megfelelően, valamint az EUSZ-szel és az EUMSZ-szel összhangban biztosítani kell;

E.  mivel a megfontolt közkiadásoknak és az EU pénzügyi érdekei védelmének központi helyet kell elfoglalniuk az uniós politikában a polgárok bizalmának növelése érdekében, pénzük megfelelő, hatékony és eredményes felhasználásának biztosítása által;

F.  mivel a legutóbbi fejlemények és a Magyarországon az elmúlt néhány évben tett kezdeményezések és intézkedések következtében nagymértékben, rendszerszinten romlott a helyzet a jogállamiság és az alapvető jogok, többek közt a véleménynyilvánítás szabadsága, így a tudományos élet szabadsága, a migránsok, a menedékkérők és a menekültek emberi jogai, a gyülekezési és egyesülési szabadság, a civil szervezetek tevékenységének korlátozása és akadályozása, az egyenlő bánásmódhoz való jog, a kisebbségekhez tartozó személyek – köztük a romák, a zsidók és az LMBTI-személyek – jogai, a szociális jogok, az alkotmányos rendszer működése, az igazságszolgáltatás és egyéb intézmények függetlensége, valamint a korrupcióra és összeférhetetlenségre utaló számos aggasztó vád tekintetében;

G.  mivel az Országgyűlés 2015 júliusában és szeptemberében több, különösen a menekültügyi törvénnyel, a büntető törvénykönyvvel, a büntető eljárásjoggal, a határigazgatási törvénnyel, a rendőrséggel és a honvédelemmel kapcsolatos jogszabályokkal és honvédelmi törvénnyel kapcsolatos jogszabály-módosítást is elfogadott; mivel a Bizottság előzetes értékelésében számos súlyos, aggályos problémát és kérdést tárt fel a menekültügyi és határokra vonatkozó vívmányokkal és az Európai Unió Alapjogi Chartájával való összeegyeztethetőség tekintetében; mivel a Bizottság 2015. október 6-án adminisztratív levelet küldött a magyar kormánynak; mivel a magyar kormány válaszolt e levélre; mivel a Bizottság 2015. december 10-én kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen;

H.  mivel a Bizottság nem reagált a Parlament azon kérésére, hogy végezze el a demokrácia, a jogállamiság és alapvető jogok magyarországi helyzetének mélyreható nyomon követési eljárását; mivel az Európai Parlamentben 2015. december 2-án tartott plenáris vitán tett nyilatkozatában a Bizottság kijelentette, hogy készen áll a rendelkezésére álló valamennyi eszköz alkalmazására – ideértve a kötelezettségszegési eljárásokat is – annak érdekében, hogy Magyarország – és valamennyi tagállam – teljesítse az uniós jog szerinti kötelezettségeit és tiszteletben tartsa az Uniónak az EUSZ 2. cikkében rögzített értékeit; mivel a Bizottság úgy véli, hogy a jogállamisági keret alkalmazásának feltételei Magyarország esetében a jelen szakaszban nem teljesülnek;

1.  megismétli a 2015. június 10-i állásfoglalásában a magyarországi helyzetről kifejtett álláspontját;

2.  súlyos kifogásokat fogalmaz meg az utóbbi hónapokban hozott számos, gyorsan meghozott intézkedéssel kapcsolatban, amelyek rendkívüli módon megnehezítették a nemzetközi védelemhez való hozzáférést, és indokolatlanul kriminalizálták a menekülteket, migránsokat és menedékkérőket; aggodalmának ad hangot a visszaküldés tilalma elvének tiszteletben tartásával, a menedékkérők fogva tartásának fokozódó alkalmazásával és az idegengyűlölő retorikával kapcsolatban, amely – különösen a kormány által irányított kommunikációs kampányok és nemzeti konzultációk révén – a migránsokat társadalmi problémákhoz vagy biztonsági kockázatokhoz kapcsolja, ezáltal még problematikusabbá téve az integrációt; sürgeti a magyar kormányt, hogy térjen vissza a rendes eljárásokhoz és helyezze hatályon kívül a sürgősségi intézkedéseket;

3.  úgy véli, hogy a tagállamoknak jogalkotási és igazgatási gyakorlatukban maradéktalanul be kell tartaniuk az uniós jogot, és hogy valamennyi jogszabálynak tükröznie kell az alapvető európai értékeket, nevezetesen a demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető jogokat, és azoknak meg kell felelnie;

4.  hangsúlyozza, hogy a Parlament több ízben felhívta a Tanácsot, hogy tegyen lépéseket az aggasztó magyarországi fejleményekkel kapcsolatban; sürgeti az Európai Unió Tanácsát és az Európai Tanácsot, hogy amint lehet, vitassák meg a magyarországi helyzetet, és fogadjanak el következtetéseket e tárgyban; véleménye szerint azáltal, hogy nem vizsgálja meg megfelelően, illetve nem lép fel megfelelően a Parlament képviselőinek többsége által több alkalommal kifejezett aggodalmakkal kapcsolatban, a Tanács és a Bizottság aláássa az EUSZ 13. cikkének (2) bekezdésében meghatározott, az intézmények közötti jóhiszemű és kölcsönös együttműködés elvét;

5.  úgy véli, hogy Magyarország az EU számára olyan vizsgát jelent, melynek során bizonyíthatja, hogy képes és megvan benne a politikai hajlandóság arra, hogy választ adjon saját alapvető értékeinek valamely tagállam általi fenyegetésére és megsértésére; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy néhány más tagállamban a magyarországihoz hasonló fejlemények tapasztalhatók, és úgy véli, hogy a cselekvés hiányával az EU hozzájárulhatott ezekhez a fejleményekhez, amelyek nyugtalanító, a Magyarország esetében látható jelekhez hasonló jeleit mutatják a jogállamiság aláásásának; úgy véli, hogy ez komoly aggályokat vet fel az Unió abbéli képességével kapcsolatban, hogy biztosítani tudja a koppenhágai politikai kritériumok folyamatos tiszteletben tartását egy tagállam uniós csatlakozását követően;

6.  emlékeztet a Bizottság Szerződések őreként betöltött szerepére annak biztosításában, hogy a nemzeti jogszabályok összhangban legyenek a demokráciával, a jogállamisággal és az emberi jogokkal; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság és a Parlament által az egyes tagállamok helyzetére vonatkozóan végzett értékelések és elemzések tényeken alapuljanak és objektívek legyenek; felkéri a magyar kormányt és a Bizottságot, hogy szorosan működjenek együtt minden olyan kérdésben, amelynek esetében véleményük szerint további értékelésre vagy elemzésre lehet szükség; megelégedéssel nyugtázza a kötelezettségszegési eljárás megindítását Magyarország ellen a menekültügyi vívmányok vonatkozásában;

7.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a jelenlegi bizottsági megközelítés elsősorban a jogszabályok marginális, technikai vonatkozásaival foglalkozik, figyelmen kívül hagyva a tendenciákat, az ismétlődő mintákat és az intézkedéseknek a jogállamiságra és az alapvető jogokra gyakorolt együttes hatását; úgy véli, hogy a kötelezettségszegési eljárások a legtöbb esetben nem eredményeztek tényleges változásokat és nem kezelték a helyzetet annak szélesebb összefüggésében;

8.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy aktiválja a jogállamiság megerősítésére szolgáló uniós keret első szakaszát, és haladéktalanul kezdje meg a magyarországi demokrácia, jogállamiság és alapvető jogok mélyreható nyomonkövetési eljárását, ideértve számos intézkedés együttes hatását, valamint hogy értékelje a rendszerszintű fenyegetés e tagállamban való kialakulását, amely az EUSZ 7. cikke szerinti súlyos jogsértés egyértelmű kockázatává nőheti ki magát;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy folytassa az összes vizsgálatot és minden meglévő jogalkotási eszköz maradéktalan felhasználását annak érdekében, hogy az uniós jog alapján biztosítsa az uniós források átlátható és megfelelő felhasználását Magyarországon; tudomásul veszi a Bizottság 2015. július 14-i döntését arra vonatkozóan, hogy nyolc uniós finanszírozási programban felfüggeszt több szerződést a magyarországi közbeszerzési eljárásokban alkalmazott túlzottan korlátozó kiválasztási kritériumok miatt;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, Magyarország államfőjének, kormányának és parlamentjének, a tagállamok és a tagjelölt államok kormányainak és parlamentjeinek, az EU Alapjogi Ügynökségének, az Európa Tanácsnak és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0227.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0315.
(3) HL C 249. E, 2013.8.30., 27. o.
(4) HL C 199. E, 2012.7.7., 154. o.

Jogi nyilatkozat