Index 
Elfogadott szövegek
2015. december 17., Csütörtök - StrasbourgVégleges kiadás
A gépjárműiparban alkalmazott kibocsátásméréssel foglalkozó vizsgálóbizottság felállítása, hatásköre, létszáma és megbízatásának időtartama
 Ibrahim Halawát halálra ítélhetik
 A maldív-szigeteki helyzet
 Malajzia
 Az Európai Unió és Vietnam közötti átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodás (jegyzőkönyv Horvátország csatlakozásának figyelembevétele céljából) ***
 Az Európai Unió és Vietnam közötti átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodás (egyetértés) ***
 EU-Vietnam átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodás (határozat)
 Az európai gazdasági és monetáris unió kiteljesítése
 2014.évi éves jelentés az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája
 A daytoni békemegállapodás 20. évfordulója
 Fegyverkivitel: a 2008/944/KKBP közös álláspont végrehajtása
 Szabadalmak és növényfajta-oltalmak
 A burundi helyzet
 A Kongói Demokratikus Köztársaságban található Virunga Nemzeti Park védelme

A gépjárműiparban alkalmazott kibocsátásméréssel foglalkozó vizsgálóbizottság felállítása, hatásköre, létszáma és megbízatásának időtartama
PDF 259kWORD 74k
Az Európai Parlament 2015. december 17-i határozata a gépjárműiparban alkalmazott kibocsátásméréssel foglalkozó vizsgálóbizottság felállításáról, hatásköreiről, létszámáról és megbízatásának időtartamáról (2015/3037(RSO))
P8_TA(2015)0462B8-1424/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a 283 képviselő által benyújtott kérelemre, amelynek tárgya vizsgálóbizottság felállítása az uniós jog állítólagos megsértése és állítólagos hivatali visszásságok kivizsgálása érdekében a gépjárműiparban alkalmazott kibocsátásmérés kapcsán,

–  tekintettel az Elnökök Értekezletének javaslatára,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 226. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament vizsgálati jogának gyakorlására vonatkozó részletes rendelkezésekről szóló, 1995. április 19-i 95/167/EK, Euratom, ESZAK európai parlamenti, tanácsi és bizottsági határozatra(1),

–  tekintettel a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről szóló, 2007. június 20-i 715/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2);

–  tekintettel a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007. szeptember 5-i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3);

–  tekintettel a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló, 2008. május 21-i 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4) és a jelenleg folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárásokra,

–  tekintettel a könnyű haszongépjárművek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi integrált megközelítés keretében az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelmények meghatározásáról szóló, 2009. április 23-i 443/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a gépjárműiparban alkalmazott kibocsátásmérésről szóló 2015. október 27-i állásfoglalására(6), amely felszólít a Bizottság és a tagállami hatóságok szerepének és felelősségének alapos kivizsgálására, szem előtt tartva többek között a Bizottság Közös Kutatóközpontjának 2011. évi jelentésében megállapított problémákat,

–  tekintettel a 692/2008/EK rendeletnek a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 6) kibocsátása tekintetében történő módosításáról szóló bizottsági rendeletre irányuló tervezetre (D042120),

–  tekintettel a 2007/46/EK irányelv 40. cikkének (1) bekezdésével létrehozott „Műszaki Bizottság – Gépjárművek” elnevezésű bizottság (TCMV) 2015. október 28-i véleményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 198. cikkére,

1.  úgy határoz, hogy a gépjárműiparban alkalmazott kibocsátásmérés kapcsán vizsgálóbizottságot állít fel az uniós jog megsértésével és annak alkalmazása során elkövetett visszaélésekkel kapcsolatos állítások kivizsgálására, a nemzeti és uniós bíróságok igazságszolgáltatási hatáskörének sérelme nélkül;

2.  úgy határoz, hogy a vizsgálóbizottság feladata lesz:

   azon állítás kivizsgálása, hogy a Bizottság nem tett eleget a 715/2007/EK rendelet 14. cikke (3) bekezdésének – amely kötelezi Bizottságot, hogy tartsa felügyelete alatt a kibocsátások mérésére használt mérési ciklusokat, és ha a tesztek már nem bizonyulnak megfelelőnek, illetve nem tükrözik a valós kibocsátásokat, akkor igazítsa ki azokat oly módon, hogy hitelesen tükrözzék a valós közúti vezetés által generált kibocsátásokat –, jóllehet a járművek rendes használatára előírt kibocsátási határértékek súlyos és ismétlődő, a 715/2007/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerinti kötelezettségeket sértő túllépése tekintetében adatok álltak rendelkezésre, éspedig többek között a Bizottság Közös Kutatóközpontja 2011-es és 2013-as jelentései, valamint a Tiszta Közlekedés Nemzetközi Tanácsa (ICCT) 2014-ben elérhetővé tett kutatása;
   azon állítás kivizsgálása, hogy a Bizottság és a tagállamok hatóságai nem tettek eleget a 715/2007/EK rendelet 5. cikke (2) bekezdésében foglalt előírásnak, amelynek értelmében megfelelő és hatékony intézkedéseket kell foganatosítaniuk a végrehajtás felügyelete tekintetében és gondoskodniuk kell a manipulációs eszközök használatának kifejezett tilalmáról;
   azon állítás kivizsgálása, hogy a Bizottság nem tett eleget a 715/2007/EK rendelet 5. cikke (3) bekezdésében foglalt előírásnak, amelynek értelmében megfelelő időben el kell végeznie a valós közúti vezetés által generált kibocsátásokat tükröző teszteket, és intézkedéseket kell elfogadnia a manipulációs eszközök használatának felszámolása érdekében;
   azon állítás kivizsgálása, hogy a tagállamok nem tettek eleget azon kötelezettségüknek, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókra vonatkozó szabályokat vezetnek be a gyártókkal szemben a 715/2007/EK rendeletben foglalt rendelkezések megszegése – többek között a manipulációs eszközök használata, az információhoz való hozzáférés megtagadása, valamint a típusjóváhagyás, illetve a használatban lévő járművek megfelelése vizsgálati eredményeinek meghamisítása – esetére, amint ezt a nevezett rendelet 13. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja;
   azon állítás kivizsgálása, hogy a tagállamok nem hoztak meg minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy a 715/2007/EK rendeletben foglalt rendelkezések megszegése esetében alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályok a nevezett rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelmények szerint végrehajtásra kerüljenek;
   információk gyűjtése és elemzése annak megállapítása érdekében, hogy a Bizottság és a tagállamok rendelkeztek-e bizonyítékkal a manipulációs eszközök használatáról még 2015. szeptember 18. előtt, amikor az Egyesült Államok Szövetségi Környezetvédelmi Ügynöksége kibocsátotta a kibocsátási határértékek megsértése miatti felszólítást;
   információk gyűjtése és elemzése arról, hogyan hajtották végre a tagállamok a 2007/46/EK irányelv rendelkezéseit, különösen a 12. cikk (1) bekezdése, valamint a 30. cikk (1), (3) és (4) bekezdése tekintetében;
   információk gyűjtése és elemzése annak megállapítása érdekében, hogy a Bizottság és a tagállamok rendelkeztek-e bizonyítékkal arról, hogy szén-dioxid-kibocsátási tesztek során sor került manipulációs eszközök használatára;
   javaslatok tétele az a tárgyban általa szükségesnek ítélt bármely intézkedésre;

3.  úgy határoz, hogy a vizsgálóbizottság a munkája kezdetétől számított hat hónapon belül időközi jelentést nyújt be, végleges jelentését pedig a munkája kezdetétől számított 12 hónapon belül nyújtja be;

4.  úgy határoz, hogy a vizsgálóbizottság 45 tagú lesz;

5.  utasítja elnökét, hogy gondoskodjon e határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről.

(1) HL L 113., 1995.5.19., 1. o.
(2) HL L 171., 2007.6.29., 1. o.
(3) HL L 263., 2007.10.9., 1. o.
(4) HL L 152., 2008.6.11., 1. o.
(5) HL L 140., 2009.6.5., 1. o.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0375.


Ibrahim Halawát halálra ítélhetik
PDF 267kWORD 83k
Az Európai Parlament 2015. december 17-i állásfoglalása Ibrahim Halawa lehetséges halálbüntetéséről (2015/3016(RSP))
P8_TA(2015)0463RC-B8-1402/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen az egyiptomi helyzetről szóló 2015. január 15-i(1) és a halálbüntetésről szóló 2015. október 8-i(2) állásfoglalására,

–  tekintettel az EU Külügyek Tanácsának Egyiptomról szóló 2013. augusztusi és 2014. februári következtetéseire,

–  tekintettel az EU és Egyiptom közötti 2001. évi társulási megállapodásra, amely 2004-ben lépett hatályba, és amelyet kiegészített a 2007. évi EU–Egyiptom cselekvési terv,

–  tekintettel az európai szomszédságpolitika 2014-ben Egyiptomban történő végrehajtásáról szóló, 2015. március 25-i eredményjelentésre,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat szóvivőjének nemrégiben tett nyilatkozataira, többek között az egyiptomi bírósági ítéletekről szóló, 2015. június 16-i, valamint az aktivisták egyiptomi elítéléséről szóló, 2015. február 4-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Federica Mogherininek, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Unió nevében Thorbjørn Jaglanddal, az Európa Tanács főtitkárával a halálbüntetés elleni európai nap és világnap alkalmából közösen tett 2015. október 10-i együttes nyilatkozatára,

–  tekintettel a halálbüntetésre vonatkozó uniós iránymutatásokra és az EU harmadik országokra irányuló, a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel kapcsolatos politikájáról szóló iránymutatásra,

–  tekintettel az 1966. évi Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a Gyermek Jogairól szóló ENSZ-egyezményre, valamint a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezményre, amelyeknek Egyiptom részes fele, tekintettel az ENSZ Közgyűlésének határozataira, különösen a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról szóló, 2014. december 18-i határozatra (69/186),

–  tekintettel az Egyiptomi Arab Köztársaság alkotmányára,

–  tekintettel a nyilvános gyülekezéshez, felvonuláshoz és békés tüntetéshez való jogról szóló, 2013. november 24-i 107. számú egyiptomi törvényre,

–  tekintettel a 2014. novemberi (140. sz.) elnöki rendeletre, amely lehetővé teszi a bűncselekménnyel vádolt külföldi állampolgárok számára, hogy származási országukba visszatérjenek,

–  tekintettel az Afrikában a tisztességes eljáráshoz és a jogi segítséghez való jogra vonatkozó, az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottsága által kidolgozott elvekre és iránymutatásokra, tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Ibrahim Halawa ír állampolgárt több mint két éve tartják őrizetben azzal a váddal, hogy családi nyaralás alkalmából történő kairói tartózkodása során 2013. augusztus 16-án és 17-én illegális tüntetésen vett részt, amelynek során a tüntetők állítólagosan emberek halálát okozták és rongáltak; mivel e tüntetések során 97 ember halt meg, legtöbbjük a biztonsági erők által alkalmazott túlzott erőszak következtében; mivel Ibrahim Halawa letartóztatása időpontjában 17 éves, következésképpen az egyiptomi és a nemzetközi jog értelmében még fiatalkorú volt;

B.  mivel Ibrahim Halawát három lánytestvérével együtt az Al-Fateh mecsetben tartóztatták le, ahova a tüntetés során kirobbant erőszak elől menekült; mivel három lánytestvérét a hatóságok később szabadon engedték;

C.  mivel az ügyész nem szolgáltatott bizonyítékot arra, hogy Ibrahim Halawa a tüntetések során egyetlen erőszakos cselekményben is részt vett volna; mivel az ügyész teljes egészében rendőrségi tanúkra és jelentésekre, valamint a titkosszolgálatok vizsgálataira támaszkodott; mivel Ibrahim Halawa ügyének tárgyalását az egyiptomi bíróság több alkalommal elhalasztotta és elnapolta, legutóbb 2015. december 15-én; mivel letartóztatását követően egy évig nem emeltek vádat ellene; mivel Ibrahim Halawára 493 másik személlyel együtt – akiknek többsége felnőtt – tömeges tárgyalás vár, amely 2015. december 19-én esedékes, a szabad és tisztességes tárgyalásra vonatkozó minimumszabályok alkalmazásának garanciája nélkül, és elítélése esetén esetlegesen halálbüntetést is kiszabhatnak rá; mivel 2015 májusában Egyiptom hat személyt kivégzett, akik egyike ugyanolyan idős volt, mint most Ibrahim Halawa;

D.  mivel 2013 óta nagy számú halálos ítéletet hoztak tömeges tárgyalások útján a Muszlim Testvériség feltételezett tagjaival és a hatalomból eltávolított Murszi elnök feltételezett támogatóival szemben; mivel ezek az eljárások sértik Egyiptom nemzetközi jog szerinti kötelezettségeit;

E.  mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 10. cikke rögzíti, hogy „minden személynek teljesen egyenlő joga van arra, hogy ügyét független és pártatlan bíróság méltányosan és nyilvánosan tárgyalja, s ez határozzon egyrészt jogai és kötelezettségei felől, másrészt minden ellene emelt bűnügyi vád megalapozottsága felől”;

F.  mivel Ibrahim Halawát azért tartják fogva, mert békésen gyakorolta szabad véleménynyilvánításhoz és gyülekezéshez való jogát, és az Amnesty International lelkiismereti fogolynak tekinti őt; mivel a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadsága a demokratikus és pluralista társadalom nélkülözhetetlen pillére; mivel az egyiptomi alkotmány 73. cikke kimondja, hogy valamennyi polgárnak joga van nyilvános találkozók, felvonulások, tüntetések és a békés tiltakozás valamennyi formájának megszervezéséhez;

G.  mivel jelentések szerint a 2013. júniusi katonai hatalomátvétel óta Egyiptomban nagy számban vettek őrizetbe tüntetőket és lelkiismereti foglyokat; mivel az egyesülés, a gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadsága 2013 júliusa óta is különösen aggodalomra okot adó területek maradtak;

H.  mivel Ibrahim Halawa rendkívül rossz börtönkörülményekkel néz szembe, többek között állítólagosan kínzást és más kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódot szenvedett el letartóztatása és fogva tartása során, és megtagadták tőle az orvosi és a jogi segítséget; mivel családja és jogi képviselői szerint Ibrahim Halawa 2015. október 21. óta éhségsztrájkot folytat a folyamatos fogva tartása elleni tiltakozásként, és ezáltal súlyosan veszélyezteti egészségi állapotát;

I.  mivel az egyiptomi észak-kairói ügyészség és a bíróság Ibrahim Halawa letartóztatásakor nem ismerte el, hogy fiatalkorú, megsértve az egyiptomi hatóságokat a gyermek jogairól szóló egyezmény – amelynek Egyiptom részes fele – alapján terhelő kötelezettségeket;

J.  mivel az elkövetés idején 18. évüket be nem töltött személyekre halálbüntetést kiszabó bármely ítélet és a kivégzés összeegyeztethetetlen Egyiptom nemzetközi kötelezettségeivel;

K.  mivel Charles Flanagan, ír külügy- és kereskedelmi miniszter csalódottságát fejezte ki Ibrahim Halawa ügyének folyamatos elnapolása miatt Egyiptomban; mivel ír konzulátusi tisztviselők eddig minden tárgyaláson részt vettek és 48-szor látogatták meg Ibrahim Halawát, és mivel ez kiemeli azt, hogy az ír kormány milyen nagy jelentőséget tulajdonít az ügynek;

L.  mivel Egyiptom külföldi állampolgárokat bocsátott szabadon egy 2014. novemberben kiadott elnöki rendelet alapján, amely lehetővé teszi a bűncselekménnyel vádolt külföldiek származási országukba való kitoloncolását;

M.  mivel Egyiptom a mai napig nem hajtotta végre az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottsága által 2015 márciusában Ibrahim Halawa és az ügyben érintett más fiatalok testi épségének biztosítására kért ideiglenes intézkedéseket azáltal, hogy óvadék ellenében azonnal szabadon bocsátja őket;

N.  mivel az EU és tagállamai szorosabb kapcsolatokat kívánnak kialakítani Egyiptommal és népével, amely fontos szomszéd és partner számos különböző területen; mivel Egyiptom több mint 80 millió lakosával a legnépesebb arab állam, és kulcsfontosságú ország a Földközi-tenger déli részén; mivel Egyiptomnak a szomszédos országokban fennálló helyzet miatt súlyos biztonsági problémákkal kell szembenéznie; mivel az egyiptomi politikai, gazdasági és társadalmi fejlemények jelentős következményekkel járnak a régió egészében és annak határain túl;

1.  mélységes aggodalmát fejezi ki az alapvető emberi jogok elfogadhatatlan, Ibrahim Halawa ír állampolgár önkényes letartóztatásából eredő megsértése miatt, és felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy azonnal és feltétel nélkül adják át az ír hatóságoknak a 2014. novemberben kiadott 140. számú elnöki rendelet alapján;

2.  a legmélyebb aggodalmát fejezi ki Ibrahim Halawa éhségsztrájkja következtében romló állapota és állítólagos rossz börtönkörülményei miatt; felhívja az egyiptomi hatóságokat, hogy kiemelt célként biztosítsák Ibrahim Halawa jó egészségét és jóllétét, amíg a börtönben marad; kéri az Ibrahim Halawa kínzásával és bántalmazásával kapcsolatos minden állítás alapos és független kivizsgálását;

3.  kéri az egyiptomi hatóságokat, hogy biztosítsák a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 10. cikkének tiszteletben tartását, amely kimondja, hogy a „szabadságuktól megfosztott személyekkel emberségesen és az emberi személyiség veleszületett méltóságának tiszteletben tartásával kell bánni”;

4.  emlékezteti az egyiptomi hatóságokat arra, hogy Egyiptomnak vitathatatlan nemzetközi kötelezettségei vannak a gyermek jogairól szóló egyezmény alapján, amely Ibrahim Halawára is vonatkozik; követeli, hogy az egyiptomi hatóságok kategorikusan zárják ki a halálbüntetést Ibrahim Halawa elítélése esetén, tekintettel arra, hogy fiatalkorúként tartóztatták le;

5.  ismételten hangsúlyozza, hogy az EU minden körülmények között határozottan elutasítja a halálbüntetést, és kéri, hogy vezessenek be teljes moratóriumot a halálos ítéletek végrehajtásának vonatkozásában Egyiptomban; sürgeti Egyiptomot, hogy erősítse meg a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának a halálbüntetés eltörlésére irányuló 1996-os Második Fakultatív Jegyzőkönyvét;

6.  különösen aggódik amiatt, hogy az egyiptomi hatóságok nem biztosították a tisztességes tárgyaláshoz való jogot Ibrahim Halawa és a másik 493 vádlott számára, főleg amiatt, hogy nem lehetett felülvizsgálni vagy megtámadni folytatódó fogva tartásukat és az ellenük felhozott vádakat, és ismétlődően megtagadták ügyvédi segítséghez való jogukat, valamint a túlzottan hosszú ideig tartó előzetes letartóztatás miatt, amely sérti Egyiptom hazai és nemzetközi kötelezettségeit;

7.  továbbra is meggyőződése, hogy Ibrahim Halawa ügyvédei számára rendkívül nehéz lesz, hogy egyéni védelmet biztosítsanak számára, ha ügyét a 2013. augusztusi tüntetésekkel kapcsolatban letartóztatott összes vádlott tömeges perének részeként tárgyalják;

8.  határozottan elítéli a tömeges tárgyalás alkalmazását a bírósági eljárás során, és felhívja az egyiptomi hatóságokat, hogy tartsák be a nemzetközi jogot és biztosítsák a legmagasabb szintű nemzetközi normákat a tisztességes tárgyaláshoz és a jogszerű eljáráshoz való jog tekintetében; felhívja az egyiptomi hatóságokat, hogy bocsássák szabadon azokat, akiket azért tartóztattak le, mert békésen gyakorolták az egyiptomi alkotmányban és egyéb olyan nemzetközi egyezményekben foglalt véleménynyilvánítási, gyülekezési és egyesülési szabadsághoz való jogukat, amelyeknek Egyiptom részes fele; mélységes aggodalmának ad hangot a médiakörnyezet súlyos romlása miatt; elítéli az egyiptomi és külföldi újságírók ellen távollétükben lefolytatott tárgyalásokat és elítélésüket;

9.  felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy a kairói uniós külképviseleten, valamint a tagállamokon, nevezetesen Írországon keresztül kísérjen figyelemmel az Ibrahim Halawa és vádlott-társai perében tartott minden tárgyalást; elvárja, hogy az EKSZ az ügyet a legmagasabb szinten felvesse az Egyiptommal folytatott párbeszéd során, és rendszeresen tegyen jelentést a Parlamentnek a per nyomon követéséről; felhívja az ír hatóságokat és az Unió küldöttségét, hogy továbbra is nyújtsanak teljes körű jogi, konzuli és egyéb támogatást Ibrahim Halawa és rokonai számára, és rendszeresen látogassák meg a börtönben; felhívja az egyiptomi hatóságokat, hogy Ibrahim Halawa európai állampolgárságára való tekintettel továbbra is segítsék elő az ír kormány számára a konzuli kapcsolattartást;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának, valamint az Egyiptomi Arab Köztársaság elnökének és ideiglenes kormányának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0012.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0348.


A maldív-szigeteki helyzet
PDF 264kWORD 80k
Az Európai Parlament 2015. december 17-i állásfoglalása a maldív-szigeteki helyzetről (2015/3017(RSP))
P8_TA(2015)0464RC-B8-1409/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Maldív-szigetekről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2004. szeptember 16-i(1) és a 2015. április 30-i(2) állásfoglalására,

−  tekintettel az uniós választási megfigyelő missziónak a Maldív Köztársaság 2014. március 22-i parlamenti választásairól szóló zárójelentésére,

−  tekintettel a Maldív-szigeteken akkreditált EU-képviselet által az uniós tagállamok, Norvégia és Svájc colombói nagykövetségével egyetértésben 2014. szeptember 30-án kiadott közös helyi nyilatkozatra a civil társadalmat és az emberi jogokat veszélyeztető fenyegetésekről a Maldív-szigeteken,

−  tekintettel a dél-ázsiai országokkal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttségének elnöke által 2015. március 12-én tett nyilatkozatra a Mohamed Nasíd volt maldív-szigeteki elnök letartóztatásáról, valamint Külügyi Bizottsága elnökének 2015. április 10-i, a Maldív Köztársaság külügyminiszteréhez címzett levelére,

−  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője szóvivőjének Mohamed Nasíd volt elnök elítéléséről szóló 2015. március 14-i nyilatkozatára,

−  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) szóvivője a szükségállapotnak a maldív-szigeteki elnök általi kihirdetéséről szóló 2015. november 5-i nyilatkozatára,

−  tekintettel az 1966-os Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (PPJE), amelynek a Maldív-szigetek részes fele,

−  tekintettel Zeid Raad el-Husszein, az ENSZ emberi jogi főbiztosának Mohamed Nasíd volt elnök peréről tett 2015. március 18-i nyilatkozatára,

−  tekintettel az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportjának 33/2015. számú (Maldív-szigetek), 2015. szeptember 4-i véleményére,

−  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2015. május 6-i, a Maldív-szigetekre vonatkozó legutóbbi időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az Abdulla Yameen Abdul Gayoomot hatalomra juttató 2013. évi elnökválasztási folyamatot szabálytalanságok jellemezték;

B.  mivel 2015. március 13-án Mohamed Nasídet, a Maldív-szigetek első demokratikusan választott elnökét politikai indíttatású vádak alapján 13 év börtönre ítélték, és mivel ezt az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportja elítélte; mivel perét szabálytalanságok jellemezték; mivel más volt tisztségviselőket – többek között Ahmed Adíb volt alelnököt, illetve Mohamed Nazim és Tholhath Ibrahim volt védelmi minisztereket – is letartóztattak és bebörtönöztek;

C.  mivel aggodalmakat fejeztek ki az erős politikai befolyásoltságú maldív igazságszolgáltatással kapcsolatban, amely éveken keresztül visszaélt hatalmával és az aktuális kormánypárt érdekei szerint járt el, az ellenzéki politikusok ellen;

D.  mivel 2015. november 4-én a Maldív-szigetek kormánya szükségállapotot hirdetett ki, amelyet hat nap múlva visszavont, és amely láthatólag a tömeges kormányellenes tüntetések megelőzésének eszköze volt, és mivel a kormányt széles körben elítélték a polgárok alapvető jogainak felfüggesztése, illetve amiatt, hogy felhatalmazta a katonaságot és a rendőrséget, hogy önkényesen végezzenek házkutatást és letartóztatásokat;

E.  mivel 2015. november 27-én és 28-án a Maldív-szigeteken a rendőrség könnygáz és paprikaspray segítségével szétoszlatta az ellenzéki tüntetőket, és letartóztatott egy tucatnál több tüntetőt, akik a volt elnök és más bebörtönzött politikai vezetők szabadon bocsátását követelték;

F.  mivel Mahfúz Szaíd emberi jogi ügyvédet, Mohamed Nasíd volt elnök jogi csapatának tagját 2015. szeptember 4-én megtámadták;

G.  mivel a Maldív-szigeteken a halálbüntetésre hirdetett moratóriumot (beleértve a kiskorúakra kiszabott késleltetett büntetéseket), amelyet 1953-ban vezettek be, 2014 áprilisában visszavonták;

H.  mivel a parlament olyan jogszabályt fogadott el, amely szerint a hazaárulás bűncselekményét követi el az, aki a Maldív-szigetek kormánya és annak tagjai elleni korlátozó intézkedésekre és egyéb kapcsolódó szankciókra szólít fel;

I.  mivel az Interparlamentáris Unió parlamenti képviselők emberi jogaival foglalkozó bizottsága szerint a Maldív-szigetek a legrosszabb országok között van az ellenzéki képviselők elleni támadásokat tekintve, ahol az ellenzéki politikusokat rutinszerűen megfélemlítik, letartóztatják és bebörtönzik; mivel a szólásszabadságot (beleértve a sajtószabadságot), az egyesülési szabadságot és a demokratikus pluralizmust egyre nagyobb veszély fenyegeti, és ez kormányellenes tüntetők százainak letartóztatásában és megvádolásában nyilvánul meg;

J.  mivel aggodalmat okoz, hogy a Maldív-szigeteken fokozódik az iszlám militantizmus, és hogy feltehetően számos radikalizálódott fiatal férfi és nő csatlakozott az ISIS-hez; mivel a becslések szerint bármely ország közül a Maldív-szigetek rendelkezik az egy főre jutó legtöbb ISIS-újonccal;

K.  mivel a 2014 augusztusában „eltűnt” kormányt kritizáló újságíró, Ahmed Rilwan, azóta sem került elő és jelenleg félő, hogy meghalt;

L.  mivel a – feltehetően a rendőrséggel összejátszó – bandák és radikális iszlám csoportok gyakran indítanak támadást a kormány fellépéseit kritizáló vagy az ateizmus előmozdításával vádolt intézmények, szervezetek és egyének ellen, és ez megfélemlítő légkört teremt;

M.  mivel a civil társadalmi szervezetek és az emberi jogi jogvédők növekvő számban szembesülnek zaklatásokkal, fenyegetésekkel és támadásokkal, beleértve a volt maldív emberi jogi bizottságot, amelyet a legfelsőbb bíróság kritikával illetett, amiért az jelentést készített az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékeléséhez;

1.  komoly aggodalmát fejezi ki a demokratikus normák fokozatos gyengülése és a tekintélyelvű rendszer felé mutató növekvő tendenciák miatt a Maldív-szigeteken, amelyek félelmet és politikai feszültséget keltenek, és veszélybe sodorhatják az elmúlt években az országban az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megteremtése terén elért eredményeket;

2.  sajnálatát fejezi ki a politikai ellenfelek üldöztetése miatt; felhívja a Maldív-szigetek kormányát, hogy azonnal és feltétel nélkül bocsássa szabadon Mohamed Nasíd volt elnököt, Ahmed Adíb volt alelnököt, Tholhath Ibrahim és Mohamed Nazim volt védelmi minisztereket, Imran Abdulla sejkkel és más politikai foglyokkal együtt, és mentse fel őket minden vád alól; aggodalmát fejezi ki továbbá a volt elnök romló egészsége állapota miatt;

3.  ismételten mélységesen elítéli Mohamed Nasíd volt elnök perének súlyos szabálytalanságait;

4.  felhívja a maldív kormányt, hogy garantálja az igazságszolgáltatás teljes pártatlanságát, és tartsa tiszteletben a jogszerű eljárást, illetve a tisztességes, pártatlan és független tárgyaláshoz való jogot; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az ország igazságszolgáltatásának és biztonsági szolgálatának politikamentességét;

5.  mélységes aggodalmát fejezi ki ebben az összefüggésben a legfőbb ügyész menesztésével kapcsolatban, és emlékezteti a kormányt, hogy a legfőbb ügyész hivatala a maldív alkotmány szerint független alkotmányos szerv, és hogy a legfőbb ügyész számára lehetővé kell tenni, hogy más kormányzati ágak általi önkényes politikai beavatkozás vagy megfélemlítés nélkül teljesítse jogszerű alkotmányos megbízatását;

6.  súlyos aggodalmát fejezi ki a maldív-szigeteki emberi jogi helyzet folyamatos romlása miatt, és hogy a Maldív-szigeteken a végrehajtó hatalmi ág visszaél a szükségállapottal, illetve amiatt, hogy fennáll a további romlás veszélye; emlékezteti a Maldív Köztársaságot az emberi jogok – többek között a gyermekek jogai és az alapvető szabadságjogok – tekintetében vállalt kötelezettségvállalásaira;

7.  kéri, hogy alakítsanak ki valódi párbeszédet valamennyi politikai párt között e törékeny szigetállam jövőjéről;

8.  felhívja a Maldív-szigetek kormányát, hogy tartsa tiszteletben és teljes mértékben támogassa a tiltakozáshoz való jogot, a szólásszabadságot, az egyesülési és gyülekezési jogot, és hogy ne kísérelje meg e jogok korlátozását; felhívja továbbá a Maldív-szigetek kormányát, hogy vessen véget azon polgárőrök büntetlenségének, akik a vallási toleranciát népszerűsítők, a békés tüntetők, a kritikus média és a civil társadalom ellen erőszakkal léptek fel; felszólítja a Maldív-szigeteket, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben nemzetközi kötelezettségeit;

9.  felhívja a maldív kormányt, hogy védelmezze azok jogait, akik a demokrácia mellett állnak ki, a mérsékelt muszlimok és a szekularizmus támogatói, akik ellenzik a vahhabita befolyás terjedését a Maldív-szigeteken, valamint biztosítsák az arra való jogukat, hogy a maldív-szigeteki közélet minden területén részt vegyenek;

10.  emlékeztet rá, hogy a média szabadsága a működő demokráciák egyik talpköve; felhívja a maldív kormányt és hatóságokat, hogy biztosítsa azon újságírók és emberi jogi jogvédők védelmét, akik jogszerű munkájuk miatt fenyegetéseket kapnak, továbbá hogy ebben az összefüggésben tegyék lehetővé Ahmed Rilwan eltűnésének, a Mahfúz Szaíd elleni támadásnak, továbbá az újságírók, a civil társadalom tagjai és független intézmények ellen irányuló támadások és fenyegetések alapos vizsgálatát;

11.  kéri, hogy annak eltörlése céljával sürgősen hirdessenek ismét moratóriumot a halálbüntetésre, és a testi fenyítés alkalmazásának megszüntetése céljával vizsgálják felül a büntető törvénykönyvet;

12.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy adjanak átfogó figyelmeztetéseket az emberi jogok maldív-szigeteki helyzetéről az országba készülő turisták részére; felhívja továbbá az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy szorosan kísérje figyelemmel a maldív-szigeteki emberi jogi és politikai helyzetet;

13.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy a demokrácia és az emberi jogok Maldív-szigeteken tovább romló helyzete fényében célzott szankciók formájában vezessen be korlátozó intézkedéseket, fagyassza be egyes maldív kormánytagok és a maldív üzleti közösségbeli fő támogatóik külföldi számláit és rendeljen el utazási tilalmat velük szemben;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a tagállamoknak és a Maldív-szigetek kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 140. E, 2005.6.9., 165. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0180.


Malajzia
PDF 178kWORD 82k
Az Európai Parlament 2015. december 17-i állásfoglalása Malajziáról (2015/3018(RSP))
P8_TA(2015)0465RC-B8-1412/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Malajziáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az EU és az ASEAN közötti kapcsolatok jövőjéről szóló 2014. január 15-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az EKSZ szóvivőjének 2015. április 15-i, a lázadásra vonatkozó törvény közelmúltban elfogadott módosításáról szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel az EKSZ szóvivőjének 2015. március 17-i, Nurul Izzah maláj ellenzéki parlamenti képviselő letartóztatásáról szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel az EKSZ szóvivőjének 2015. február 10-i, Anwar Ibrahim maláj ellenzéki politikus bűnössé nyilvánításáról szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel az emberi jogokra vonatkozó uniós stratégiai keretre,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa által 2015. április 9-én tett, a terrorizmusellenes és a lázadásra vonatkozó törvény tervezetéről szóló nyilatkozatra,

–  tekintettel az EKSZ-nek az EU és az ASEAN között zajló emberi jogi párbeszédről szóló 2015. október 23-i közös sajtóközleményére,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az ENSZ 2013. októberi egyetemes időszakos emberi jogi helyzetértékelésére,

–  tekintettel a különleges előadó emberkereskedelemről szóló 2015. júniusi jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2013. októberi, Malajziára vonatkozó második időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelésére, valamint annak ajánlásaira,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló 1998. évi ENSZ-nyilatkozatra,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR),

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni 1984-ös ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének emberi jogi nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az Unió Malajziát a délkelet-ázsiai régió kulcsfontosságú politikai és gazdasági partnerének tekinti; mivel az Unió partnerségi és együttműködési megállapodásról és szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalásokat folytat Malajziával;

B.  mivel Malajziában gyorsan szűkül a nyilvános viták és a szólásszabadság színtere, ugyanis a kormány homályosan megfogalmazott büntetőjogi törvényekkel elhallgattatja bírálóit, elnyomja az általános elégedetlenséget, és ellehetetleníti a békés véleménynyilvánítást, többek között a közérdekű ügyek nyilvános megvitatását; mivel az említett törvények közé tartoznak többek között a lázadásra, a nyomtatott sajtóra és kiadványokra, a kommunikációra és multimédiára, valamint a békés gyülekezésre vonatkozó törvények;

C.  mivel 2015. december 3-án a malajziai parlament többségi szavazással elfogadta a nemzeti biztonsági tanácsról szóló törvényjavaslatot; mivel a törvényjavaslat széles körű jogokat biztosít a miniszterelnök által vezetett nemzeti biztonsági tanács számára ahhoz, hogy rendkívüli állapotot rendeljen el a biztonsági kockázatnak tekinthető területeken, és kiterjedt hatáskört biztosít a parancs nélküli letartóztatáshoz, házkutatáshoz és lefoglaláshoz;

D.  mivel csupán a lázadásra vonatkozó törvény értelmében 2014 eleje óta legalább 78 személyt vizsgáltak ki vagy ítéltek el;

E.  mivel egy politikai indíttatású perbefogást és az azt követő, a tisztességes eljárás nemzetközi normáit semmibe vevő büntetőeljárást követően Anwar Ibrahim korábbi ellenzéki vezetőt szodómia vádjával 2015. februárjában halálra ítélték; mivel megtagadták tőle a megfelelő orvosi ellátást;

F.  mivel Malajziában az LMBTI-személyeket az ország szodómiaellenes törvénye és a „cross-dressing” jelenségét tiltó regionális törvények értelmében büntetik, és ezen kívül politikai gyűlöletbeszéddel, önkényes letartóztatással, fizikai és szexuális zaklatással, bebörtönzéssel és egyéb visszaélésekkel kell szembenézniük;

G.  mivel Zulkiflee Anwar Ulhaque (Zunar) malajziai karikaturista ellen az Anwar Ibrahim elítélése kapcsán a kormányt bíráló Twitter-bejegyzéseit követően a lázadásra vonatkozó törvény értelmében vádat emeltek; mivel Khalid Ismath bloggerrel és Azmi Sharom tudóssal szemben hasonló vádakat emeltek;

H.  mivel a malajziai korrupcióellenes bizottság vesztegetés gyanújával kihallgatta a miniszterelnököt, miután bankszámláján 600 millió eurót találtak, melynek sem a forrása, sem a célja nem ismert, valamint miután felfedezték, hogy az általa elindított állami céggel, az 1Malaysia Development Berhaddal (1MDB) folytatott ügyletek során több száz millió euró tűnt el;

I.  mivel a fenti állításokról szóló beszámolók közzététele után a nyomtatott sajtóra és a kiadványokra vonatkozó törvény értelmében korlátozták a sajtóorgánumok és a kiadók tevékenységét, és mivel a fenti állításokkal kapcsolatosan folytatott nyomozás miatt letartóztatták Matthias Chang ügyvédet és Khairuddin Abu Hassan politikust;

J.  mivel a főképviselő 2015. augusztus 5–6-i malajziai látogatása során aggodalmának adott hangot a büntetőjogi törvények visszaélésszerű alkalmazása miatt;

K.  mivel az ENSZ és a nem kormányzati szervezetek szerint a malajziai rendőri erők egyre gyakrabban folyamodnak kínzáshoz, késő éjszakai letartóztatáshoz, indokolatlan fogva tartáshoz és szelektív perbefogáshoz;

L.  mivel Malajziában továbbra is gyakorolják a halálbüntetést, és jelenleg is mintegy 1000 fogoly van siralomházban;

M.  mivel Malajzia tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának, és jelenleg az ASEAN soros elnöke, és mivel a 27. ASEAN-csúcstalálkozót 2015. november 18. és 22. között Kuala Lumpurban rendezték;

1.  ismételten kifejezésre juttatja az EU határozott elkötelezettségét a maláj nép mellett, amellyel az EU hosszú ideje erős politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat ápol;

2.  sajnálatát fejezi ki az emberi jogok malajziai helyzetének romlása, és különösen a civil társadalmi aktivisták, a tudósok, a média képviselői és a politikai aktivisták üldöztetése miatt; aggodalmának ad hangot a lázadással kapcsolatos törvény jogcímén vád alá helyezett vagy letartóztatott emberek számának növekedése miatt;

3.  különösen aggódik a nemzeti biztonsági tanácsról szóló törvényjavaslat elfogadása miatt, és sürgeti annak visszavonását; felhívja a kormányt, hogy tartsa fenn a megfelelő egyensúlyt egyrészt a nemzetbiztonság védelmének szükségessége, másrészt és a polgári és politikai jogok rendkívül fontos oltalma között;

4.  sürgeti a malajziai kormányt, hogy haladéktalanul bocsásson szabadon minden politikai foglyot, közöttük Anwar Ibrahim volt ellenzéki vezetőt, és biztosítsa számukra a megfelelő egészségügyi ellátást, valamint ejtse a politikai indíttatású – többek között Zulkiflee Anwar Haque (Zunar) karikaturistával, Khalid Ismath bloggerrel, Azmi Sharom tudóssal, Khairuddin Abu Hassan és Matthias Chang politikai másként gondolkodókkal, valamint Lena Hendry és Maria Chin Abdullah emberi jogvédőkkel szemben emelt – vádakat;

5.  felszólítja a malajziai hatóságokat, hogy helyezzék hatályon kívül a lázadással kapcsolatos törvényt, és hozzanak összhangba minden jogszabályt – közöttük a terrorizmus megelőzéséről szóló törvényt, a nyomtatott sajtóra és a kiadványokra vonatkozó törvényt, a távközlésre és a multimédiára vonatkozó törvényt, a békés gyülekezésről szóló törvényt és a büntető törvénykönyv egyéb vonatkozó rendelkezéseit – a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadsága, valamint az emberi jogok védelme tekintetében érvényes nemzetközi normákkal; felszólítja a malajziai hatóságokat, hogy könnyítsék meg a békés gyülekezést, és szavatolják minden résztvevő biztonságát és a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát az egész országban;

6.  nyomatékosan felszólít arra, hogy állítsák fel a rendőrséggel szembeni panaszokat kezelő és a rendőri visszaéléseket kivizsgáló független bizottságot, amint azt a rendőrségi vizsgálóbizottság 2005-ben ajánlotta, és hogy e bizottság vizsgálja ki a rendőri őrizet során állítólag bekövetkezett kínzásokat és haláleseteket;

7.  hangsúlyozza a korrupcióval kapcsolatos állítások független és átlátható kivizsgálásának fontosságát, valamint a nyomozókkal folytatandó maradéktalan együttműködés jelentőségét; felhívja a malajziai kormányt, hogy ne gyakoroljon nyomást a malajziai korrupcióellenes bizottságra és a médiára;

8.  mély sajnálatát fejezi ki a felsőbbrendűséget hirdető csoportok létrejötte miatt, ami tovább fokozza az etnikai feszültségeket;

9.  bátorítja a malajziai kormányt, hogy kezdjen párbeszédet az ellenzéki pártokkal és a civil társadalom képviselőivel;

10.  felszólítja a malajziai kormányt, hogy erősítse meg a legfontosabb nemzetközi emberi jogi egyezményeket, többek között a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, az ENSZ kínzás elleni egyezményét, a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményt, az ILO 169. számú egyezményét, a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát, valamint a menekültek jogállásáról szóló 1951. évi ENSZ-egyezményt és annak választható jegyzőkönyvét;

11.  felszólítja a malajziai kormányt, hogy az ENSZ minden különleges eljárása keretében adjon ki állandó meghívást, ezáltal lehetővé téve a különmegbízottak beutazását Malajziába anélkül, hogy meghívást kellene igényelniük;

12.  megismétli álláspontját, amely szerint a halálbüntetés kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód, és felszólítja Malajziát, hogy a halálbüntetés eltörlése irányába tett első lépésként vezessen be a halálbüntetésre vonatkozó moratóriumot valamennyi bűncselekményre vonatkozóan, és hogy minden halálos ítéletet enyhítsen börtönbüntetésre;

13.  felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai kerettel összhangban egyeztessék egymással Malajziával kapcsolatos politikáikat annak érdekében, hogy a fent ismertetett kérdésekben minden lehetséges eszközzel ösztönözzék a reformokat, többek között az ENSZ keretében is, hiszen Malajzia 2015-ben és 2016-ban a Biztonsági Tanács nem állandó tagja;

14.  határozottan kéri az EU Malajziába delegált küldöttségét, hogy fokozza a véleménynyilvánítás szabadságának megerősítését és az elnyomó törvények reformját célzó projektek finanszírozására irányuló erőfeszítéseit, és használjon fel minden megfelelő eszközt, többek között a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét is az emberi jogi aktivisták védelmében; nyomatékosan felszólít a szodómiaellenes törvény hatályon kívül helyezésére, és kéri az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy az LMBTI- személyek emberi jogainak védelmére és előmozdítására vonatkozó uniós iránymutatásokkal összhangban fokozza a Malajziában élő, erőszakkal és üldöztetéssel szembesülő LMBTI-személyek emberi jogainak érvényre juttatására irányuló munkát, és különösen törekedjen a homoszexualitás és a transzneműség büntethetőségének felszámolására;

15.  újólag megerősíti az EU és az ASEAN között az emberi jogok terén folytatott politikai párbeszéd mint a bevált gyakorlatok cseréjére és a kapacitásépítési kezdeményezések előmozdítására szolgáló eszköz fontosságát;

16.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EU és Malajzia közötti szabadkereskedelmi megállapodásra, valamint a partnerségi és együttműködési megállapodásra vonatkozó jövőbeli tárgyalások során az emberi jogokkal kapcsolatos aggályokat megfelelően figyelembe vegyék;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Malajzia parlamentjének és kormányának, az ENSZ emberi jogi főbiztosának, valamint az ASEAN-tagállamok kormányainak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0022.


Az Európai Unió és Vietnam közötti átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodás (jegyzőkönyv Horvátország csatlakozásának figyelembevétele céljából) ***
PDF 249kWORD 62k
Az Európai Parlament 2015. december 17-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Vietnami Szocialista Köztársaság közötti átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodáshoz csatolt, a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyvnek az Európai Unió és tagállamai nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (13079/2014 – C8-0282/2014 – 2014/0222(NLE))
P8_TA(2015)0466A8-0340/2015

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (13079/2014),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Vietnami Szocialista Köztársaság közötti átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodáshoz csatolt, a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyvtervezetre (13078/2014),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. és 209. cikkének és 218. cikke (6) bekezdésének második albekezdése a) pontjának értelmében a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0282/2014),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikke (2) bekezdésére, valamint 108. cikke (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására (A8-0340/2015),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Vietnami Szocialista Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.


Az Európai Unió és Vietnam közötti átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodás (egyetértés) ***
PDF 248kWORD 62k
Az Európai Parlament 2015. december 17-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Vietnami Szocialista Köztársaság közötti átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (05432/2015 – C8-0062/2015 – 2013/0440(NLE))
P8_TA(2015)0467A8-0339/2015

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (05432/2015),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Vietnami Szocialista Köztársaság közötti átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodás tervezetére (18204/2010),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. és 209. cikke, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontja értelmében a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0062/2015),

–  tekintettel a határozatra irányuló tervezetről szóló, 2015. december 17-i nem jogalkotási állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikke (2) bekezdésére, valamint 108. cikke (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására (A8-0339/2015),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Vietnami Szocialista Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) Ezen a napon elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0468.


EU-Vietnam átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodás (határozat)
PDF 311kWORD 131k
Az Európai Parlament 2015. december 17-i nem jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Vietnami Szocialista Köztársaság közötti átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodásnak az Unió nevében történő megkötésére vonatkozó tanácsi határozat tervezetéről (05432/2015 – C8-0062/2015 – 2013/0440(NLE)2015/2096(INI))
P8_TA(2015)0468A8-0342/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (05432/2015),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, és másrészről a Vietnami Szocialista Köztársaság közötti átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodás tervezetére (18204/2010),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkével és 209. cikkével összhangban előterjesztett, és 218. cikke (6) bekezdésének a) pontjával együtt értelmezett egyetértésre irányuló kérelemre,

–  tekintettel a határozat tervezetéről szóló, 2015. december 17-i jogalkotási állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Vietnam és az EU (akkor Európai Közösségek) közötti, 1990. október 22-én felvett diplomáciai kapcsolatokra,

–  tekintettel az EU–Vietnam együttműködési keretmegállapodásra, amely 1996. június 1-jén lépett hatályba(2),

–  tekintettel a Bizottság 2015. augusztus 4-i bejelentésére, mely szerint az EU és Vietnam megállapodásra jutott a 2012. június 26. óta tárgyalt szabadkereskedelmi megállapodás ügyében;

–  tekintettel az EU ombudsmanja, Emily O’Reilly 2015. március 26-i ajánlástervezetére, amely felhívja a Bizottságot, hogy a Vietnammal kötendő szabadkereskedelmi megállapodás keretében haladéktalanul készítsen egy emberi jogi hatástanulmányt,

–  tekintettel az Európai Unió Vietnammal kapcsolatos 2014–2020-as többéves indikatív programjára,

–  tekintettel 2003-ban kezdődött EU–Vietnam emberi jogi párbeszédre és az elmélyített EU–Vietnam emberi jogi párbeszéd 4. fordulójára, melyre 2015. január 19-én Brüsszelben került sor,

–  tekintettel az erdészeti jogszabályok végrehajtásával, az erdészeti irányítással és az erdészeti termékek kereskedelemével kapcsolatos (FLEGT) cselekvési terv vonatkozásában Vietnammal kötendő önkéntes partnerségi megállapodásra irányuló, 2010-ben megkezdett tárgyalásokra,

–  tekintettel az Európai Gazdasági Közösség és Indonézia, Malajzia, a Fülöp-szigetek, Szingapúr és Thaiföld – a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének tagországai – közötti együttműködési megállapodás megkötéséről szóló, 1980. május 30-i 1440/80/EGK tanácsi rendeletre(3) és az Európai Közösség és az ASEAN közötti együttműködési megállapodás Vietnami Szocialista Köztársaságra történő kiterjesztéséről szóló, 1997. február 14-én aláírt jegyzőkönyvre(4),

–  tekintettel az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak szóló 2015. május 18-i, „Az EU és az ASEAN: stratégiai célú partnerség” című közös közleményre,

–  tekintettel a 2014. október 16–17-én Milánóban tartott 10. ASEM-csúcstalálkozóra, és a következő csúcstalálkozóra, amelyre 2016-ban a mongóliai Ulánbátorban kerül sor,

–  tekintettel az Európai Parlament dél-kelet-ázsiai kapcsolatokért felelős küldöttségének 2013. októberi vietnami látogatására,

–  tekintettel a 2013. október 30-án Hanoiban megrendezett EP–Vietnam parlamentközi találkozóra,

–  tekintettel José Manuel Barroso bizottsági elnök 2014. augusztusi vietnami látogatására,

–  tekintettel a vietnami miniszterelnök, Nguyen Tan Dung 2014. októberi látogatására az Európai Unióban,

–  tekintettel az ASEAN–EU közös együttműködési bizottság 22., 2015. február 5-i jakartai ülésére,

–  tekintettel a Vietnamról szóló közelmúltbeli állásfoglalásaira, és különösen 2007. július 12-i állásfoglalására az emberi jogok helyzetéről Vietnamban(5), 2008. október 22-i állásfoglalására a demokráciáról, emberi jogokról és az EU és Vietnam közötti új partnerségi és együttműködési megállapodásról(6), 2009. november 26-i állásfoglalására a laoszi és vietnami helyzetről(7), 2013. április 18-i állásfoglalására Vietnamról és különösen a szólásszabadságról(8), 2014. január 15-i állásfoglalására az EU–ASEAN kapcsolatok jövőjéről(9) és 2014. április 17-i állásfoglalására az EU–Vietnam szabadkereskedelmi megállapodás helyzetéről(10),

–  tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló 2012. december 11-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel „A sajtó és média szabadsága a világban” című, 2013. június 13-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel az EU emberi jogi iránymutatásaira az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról, amelyet a Külügyek Tanácsa 2014. május 12-én fogadott el,

–  tekintettel az „Emberi jogok és technológia: megfigyelési rendszerek és hálózati behatoló rendszerek hatása az emberi jogokra a harmadik országokban” című, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel arra, hogy 1995. július 28-án Vietnam a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) teljes jogú tagjává vált,

–  tekintettel arra, hogy Vietnam alapító tagja a Mekong Bizottságnak, amely 1995. április 5-én alakult a Mekong folyó medencéjének fenntartható fejlődése érdekében folytatott együttműködés elmélyítése érdekében,

–  tekintettel az ASEAN 26. csúcstalálkozójára, melyet a malajziai Kuala Lumpurban és Langkawin tartottak 2015. április 26–28-án,

–  tekintettel a 2015. május 29–31-én Szingapúrban megrendezett 14. ázsiai biztonsági csúcstalálkozóra (IISS Shangri-La Dialogue),

–  tekintettel a Hanoi Core Statement-re (HCS), a Segélyhatékonyságról szóló Párizsi Nyilatkozatot végrehajtó vietnami nemzeti stratégiára,

–  tekintettel a Vietnam időszakos egyetemes helyzetértékelésével foglalkozó munkacsoport 2009. október 9-i jelentésére, valamint a Vietnamról szóló, 2014. június 20-i második egyetemes időszakos helyzetértékelés ajánlásaira az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 26. ülésén, továbbá Vietnam tagságára az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában a 2014–2016-os időszakban,

–   tekintettel arra, hogy Vietnam nemrégiben ratifikálta az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni egyezményét, és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményét, valamint az ENSZ vallás és meggyőződés szabadságával foglalkozó különleges előadójának régóta várt 2014. júliusi látogatására,

–   tekintettel a vietnami háború (40 évvel ezelőtti) végéről szóló idei megemlékezésekre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének második albekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8–0342/2015),

A.  mivel 2015-ben ünnepeljük az EU–Vietnam kapcsolatok 25. évfordulóját; mivel ezek a kapcsolatok a kereskedelem és a segítségnyújtás területéről indulva gyorsan átfogóbb kapcsolatokká bővültek;

B.  mivel az átfogó partnerségi és együttműködési megállapodás célja modern, széles alapokon nyugvó és kölcsönös előnyökkel járó partnerség létrehozása, amely olyan közös érdekeken és elveken alapszik, mint például az egyenlőség, a kölcsönös tisztelet, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása;

C.  mivel az EU Vietnam legnagyobb exportpiaca; mivel az EU – tagállamaival együtt – nyújtja a legtöbb hivatalos fejlesztési támogatást Vietnamnak, és 2014–2020-ban az e célra fordítandó uniós költségvetés 30%-kal, 400 millió euróra fog nőni;

D.  mivel a vietnami hatóságok bejelentették, hogy 45 ágazatban feloldják a közvetlen külföldi befektetésre vonatkozó tilalmat, és intézkedéseket fogadtak el az országban érvényes üzleti szabályozás könnyítésére a külföldi befektetések fenntartása céljából;

E.  mivel Vietnam az elmúlt évtizedekben következetesen kifejezetten Európa-párti megközelítést alkalmazott és az ASEAN országkoordinátoraként aktívan részt vett az ASEAN–EU párbeszédben 2012–2015-ben és 2015. március 28-tól április 1-jéig Hanoiban vendégül látta az Interparlamentáris Unió 132. ülését; mivel koordinátori szerepe idején jelentősen nőtt az EU és az ASEAN közötti találkozók száma és a találkozók magasabb szinten zajlottak; mivel Vietnam csatlakozott a Kína által vezetett Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank (AIIB) projektjéhez;

F.  mivel az EU–ASEAN kapcsolatok átfogó jellegűek és számos ágazatra kiterjednek, többek között a kereskedelemre és a beruházásokra, a fejlesztésre, a gazdaságra és a politikai ügyekre; mivel a 2012-es Bandar Seri Bagawan-i cselekvési terv azért került elfogadásra, hogy az EU és az ASEAN között ezekben az ágazatokban folytatott regionális együttműködés nagyobb hangsúlyt kapjon;

G.  mivel 2015. október 5-én 12 csendes-óceáni ország, köztük Vietnam részvételével létrejött a Csendes-óceáni Partnerség (TPP), amellyel egy új, a világ GDP-jének 36%-át megtermelő kereskedelmi blokk alakult ki, aminek messzemenő hatásai lehetnek a világkereskedelemre nézve;

H.  mivel Vietnam az utóbbi két évtizedben jelentős eredményeket ért el a millenniumi fejlesztési célok teljesítése, a szegénység csökkentése, a gazdasági fejlődés, a szociális biztonság, a foglalkoztatás, az oktatás és az egészségügy terén;

I.  mivel a „doi moi” (megújulás) politikájának hatása és a piacgazdaság irányába tett lépések is a szegénységi rés növekedéséhez vezettek; mivel erősödtek a tiltakozások a kormány által lefoglalt földek és ingatlanok miatt; mivel azonban a világszintű recesszió hátrányosan érintette a vietnami kivitelt, és 2014-ben a GDP növekedésének üteme az ázsiai gazdasági válság óta az egyik legalacsonyabb volt; mivel Vietnamban évente több mint egymillió fővel növekszik a munkaerő, ami nagy kihívást jelent;

J.  mivel az átfogó partnerségi és együttműködési megállapodás 1. cikkének (1) bekezdése megerősíti a nemzetközi jog általános alapelvei melletti elkötelezettséget és rögzíti, hogy a demokratikus alapelvek és az emberi jogok tiszteletben tartása a megállapodás alapvető eleme, amely megalapozza mindkét fél belső és nemzetközi szakpolitikáit; mivel még előfordul, hogy emberi jogi jogvédőket kevéssé átlátható körülmények között tartóztatnak le, és mivel a Vietnami Kommunista Párt következő, 2016 januárjában sorra kerülő kongresszusának eredményein lehet majd csak lemérni a demokratikus alapelvek tiszteletben tartásának konkrét mértékét Vietnamban;

K.  mivel az ENSZ vallás és meggyőződés szabadságával foglalkozó különleges előadójának beszámolója szerint továbbra is komoly problémát jelent Vietnamban az online és offline véleménynyilvánítás, a sajtó és a média szabadsága, a tájékoztatáshoz való hozzáférés, a gyülekezés és az egyesülés szabadsága, valamint a vallásszabadság korlátozása;

L.  mivel Vietnam az EU értékes partnere az éghajlatváltozásról szóló tárgyalásokon, és az ENSZ 2015. novemberi párizsi éghajlat-változási konferenciájára való felkészülés részeként ígéretet tett arra, hogy a kibocsátásokat 2010-hez képest 8–10, míg a GDP-arányos energiafogyasztást évente 1–1,5 százalékkal csökkenti;

M.  mivel számos európai uniós polgár Vietnamból származik, ami történelmi kötelékekre vezethető vissza, és mivel a Cseh Köztársaság etnikai kisebbségként ismerte el vietnami származású állampolgárait;

N.  mivel mostanában kiéleződtek a feszültségek Kína és a Dél-kínai-tenger partján fekvő szomszédos országok, köztük Vietnam között a Dél-kínai-tenger vitatott területein végrehajtott egyoldalú, a nemzetközi jogot sértő fellépések kapcsán; mivel a régióbeli területi viták kiéleződése hatással van a világszintű ügyekre is, és súlyosan fenyegeti a békét, a biztonságot, a stabilitást és a nemzetközi kereskedelmet; mivel e feszültségek megoldása az EU kiemelkedő stratégiai érdeke a világszintű biztonság fenntartása, valamint az uniós kereskedelem szempontjából létfontosságú fő dél-kínai-tengeri hajózási útvonalak stabilitásának biztosítása céljából; mivel Vietnam hivatalosan támogatja a Fülöp-szigetek által a hágai Állandó Döntőbizottsághoz az ENSZ Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS) alapján benyújtott 2015. március 16-i jogi beadványt;

O.  mivel Vietnam ezzel egyidejűleg fokozta a stratégiai, biztonsági és energetikai együttműködést ázsiai szomszédaival és megerősíti kétoldalú kapcsolatait a kulcsfontosságú nemzetközi szereplőkkel, köztük az Egyesült Államokkal és Oroszországgal a Dél-kínai-tengeren kiújuló feszültségek miatt;

P.  mivel Vietnamban továbbra is rendkívül sok robbanószer-maradvány van a vietnami háborúból, és az emberek és a környezet továbbra is szenvedik a mintegy 20 millió gallon szétpermetezett dioxin hatásait;

1.  üdvözli a Vietnammal megkötött átfogó partnerségi és együttműködési megállapodást, hangsúlyozva, hogy Vietnam kiemelt stratégiai jelentőséggel bír az EU kulcsfontosságú partnereként Délkelet-Ázsiában és az ASEAN-nál; hangsúlyozza, hogy a megállapodás széles spektrum mentén határozza meg a jövőbeli kapcsolatokat, hogy tovább erősítse a világszintű és regionális kihívásokkal, többek között a jó kormányzással és a korrupció elleni küzdelemmel, a fenntartható fejlődés figyelembevételével megvalósuló gazdasági és társadalmi előrelépéssel, a leszereléssel és a tömegpusztító fegyverekkel, valamint a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos együttműködést; felhívja a tagállamok kormányait és parlamentjeit, hogy gyorsítsák fel a ratifikálási folyamatot, hogy a megállapodás hatályba léphessen;

2.  reméli, hogy mind az EU, mind Vietnam számára gazdasági szempontból előnyös lesz az átfogó partnerségi és együttműködési megállapodás megerősítése; rámutat egy jövőbeli egyezmény kereskedelemre, beruházásokra, munkahelyteremtésre és a szegénység csökkentésére gyakorolt potenciális hatására; üdvözli a vietnami hatóságok által az ország világgazdaságba történő fokozottabb integrálása érdekében végrehajtott gazdasági és pénzügyi reformokat, és felszólítja Vietnamot e reformok folytatására; felhívja a vietnami kormányt és az EU-t, hogy folytassák a gazdasági, kereskedelmi és az új technológiákkal kapcsolatos együttműködést a nemzetközi fórumokon; üdvözli, hogy 2010 óta Vietnamban csaknem kétszeresére nőtt az egy főre jutó GDP;

3.  hangsúlyozza az átfogó partnerségi és együttműködési megállapodások jelentőségét az EU–ASEAN kapcsolatokban; úgy véli, hogy az EU–ASEAN együttműködést erősíteni lehetne különböző területeken, többek között a pénzügyi ágazat fejlesztése, az átláthatóság és a makrogazdasági politikák összehangolása terén;

4.  felhívja az uniós tagállamokat, hogy a politikai következetességre való törekvésként a lehető legnagyobb mértékben hangolják össze saját fejlesztési együttműködésük egyedi céljait az átfogó partnerségi és együttműködési megállapodásban szereplő célokkal;

5.  üdvözli az átfogó partnerségi és együttműködési megállapodás korai – a ratifikáció folyamatával párhuzamosan zajló – végrehajtását a kereskedelem, az emberi jogok, a migráció, a regionális biztonság, az energia, a tudomány és a technológia területén;

6.  hangsúlyozza, hogy az átfogó partnerségi és együttműködési megállapodás végrehajtása vonatkozásában fontos egyértelmű mutatókat és kötelező határidőket meghatározni;

7.  üdvözli az átfogó partnerségi és együttműködési megállapodás emberi jogok terén tett közös kötelezettségvállalásra és együttműködésre utaló cikkeit; reméli, hogy a demokratikus alapelvek és az emberi jogok kölcsönösen elfogadott tiszteletben tartása tovább fogja mélyíteni a vietnami kormánnyal folytatott hosszantartó párbeszédet a vietnami alkotmány 69. cikkében, valamint az emberi jogok európai egyezményének 9., 10. és 11. cikkében rögzített véleménynyilvánítási, gyülekezési, egyesülési szabadság és szabad vallásgyakorlás előmozdításáról;

8.  hangsúlyozza, hogy a nyílt internet és az ikt-k lehetővé teszik, megteremtik és ösztönzik a közösségépítést, a civil társadalmat és a világszintű gazdasági, társadalmi, tudományos, kulturális és politikai fejlődést; ezért hangsúlyozza a szabad és nyílt internethez való hozzáférés jelentőségét gazdasági, társadalmi és emberi jogi szempontból;

9.  üdvözli a vietnami hatóságok azon döntését, hogy megszüntetik a vízumkötelezettséget öt európai ország állampolgárai tekintetében, és úgy véli, hogy ez a döntés ösztönözni fogja a fokozottabb együttműködést az idegenforgalmi ágazatban;

10.  üdvözli a vietnami miniszterelnök által bejelentett „mestertervet” az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa (UNHRC) által elfogadott időszakos egyetemes helyzetértékelés ajánlásainak végrehajtásáról, valamint a 2020-ig végrehajtandó igazságügyi reformstratégiát;

11.  üdvözli a Vietnamnak nyújtott hivatalos uniós fejlesztési támogatás 2014–2020-ra szóló költségvetésének 400 millió euróra való növelését; sürgeti a Bizottságot, hogy fektessen be a Vietnamban zajló uniós tevékenységek és az országnak nyújtott támogatás láthatóságának növelésébe az e forrásokban rejlő stratégiai lehetőségek maximalizálása érdekében;

12.  arra ösztönzi az EU-t, hogy folytassa Vietnam kapacitásfejlesztését a jó kormányzás és a jogállamiság előmozdítása érdekében, és üdvözli, hogy az EU-val való együttműködés többek között a tudományra és a technológiára, a közlekedésre és a városi és regionális tervezésre és fejlesztésre, valamint a közigazgatás reformjára összpontosít, beleértve az adózást is, amely kulcsfontosságú a belső bevételteremtő képességek lehető legnagyobbra növelése, valamint az adóelkerülés és korrupció elleni küzdelem szempontjából;

13.  felhívja az Európai Parlamentet és a Bizottságot, hogy a partnerségi és együttműködési megállapodás végrehajtására irányuló megfelelő demokratikus ellenőrzés biztosítása érdekében egymással szoros együttműködésben értékelje az esetleges emberi jogi jogsértéseket; felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról;

14.  üdvözli a szabadkereskedelmi megállapodásról folytatott tárgyalások lezárását; határozott véleménye, hogy az EU és Vietnam közötti átfogó partnerségi és együttműködési megállapodásnak és a szabadkereskedelmi megállapodásnak hozzá kell járulniuk az emberi jogok erősítéséhez Vietnamban;

15.  elismerően nyugtázza, hogy a jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodás tartalmazni fog egy fejezetet a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről, kötelezettségvállalásokat az alapvető munkaügyi szabványokkal és az ILO-egyezményekkel kapcsolatban, a munkavállalók alapvető jogainak mindkét fél részéről történő tiszteletben tartását, továbbá olyan kötelezettségvállalásokat, amelyek támogatják a természeti erőforrások megőrzését és fenntartható kezelését, különös tekintettel a vállalati társadalmi felelősségvállalásra, valamint a tisztességes és etikus kereskedelmi rendszerekre;

16.  felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy feleljen meg az új megállapodás támasztotta elvárásoknak és biztosítsa, hogy az EU és tagállamai által a partnerségi és együttműködési megállapodás és a Vietnammal a jövőben megkötendő szabadkereskedelmi megállapodás végrehajtása keretében folytatott politikák hozzájáruljanak az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásához és a jó kormányzáshoz; a partnerségi és együttműködési megállapodás VI. címének 35. cikkével összefüggésben kapacitásbővítésre szólít fel az érintett magánszemélyek és közösségek panaszainak rendezésére szolgáló rendszer javítása érdekében; felhívja a vietnami kormányt, hogy erősítse meg a civil társadalom egyesületek és nem kormányzati szervezetek révén való részvételét az ország politikai, gazdasági és társadalmi fejlődésében;

17.  felhívja a vietnami kormányt, hogy tegyen konkrét lépéseket az UNHRC időszakos egyetemes helyzetértékelése ajánlásainak végrehajtása érdekében, kezdve egy független nemzeti emberi jogi intézmény felállításával; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa Vietnamnak a szükséges kapacitásbővítési támogatást; üdvözli a demokrácia és az emberi jogok európai eszközén keresztül nyújtott uniós finanszírozást, és sürgeti e kezdeményezések folytatását a kormány erőfeszítéseinek támogatása érdekében;

18.  felhívja a Vietnami Kommunista Párt 12. kongresszusát, hogy a 2016. évi választásokra tekintettel tegye lehetővé az állampolgárok fokozott részvételét az állam demokratikus működésében, különösen azáltal, hogy lehetővé teszi ellenzéki pártok, civil társadalmi mozgalmak és nem kormányzati szervezetek létrehozását;

19.  sajnálja, hogy becslések szerint a börtönökben több mint 500 fogvatartott van siralomházban; felhívja a vietnami kormányt, hogy vezessen be azonnali moratóriumot a kivégzésekre és tegye meg a halálbüntetés eltörléséhez szükséges megfelelő jogi lépéseket, valamint üdvözli a rendszer megnyitását, ugyanakkor sajnálatának ad hangot az emberi jogi aktivisták fogva tartása miatt; e tekintetben üdvözli, hogy a kormány készen áll arra, hogy csökkentse a halálbüntetéssel sújtható bűncselekmények körét, és felhívja a kormányt, hogy tegye világossá, hogy sor kerül-e még kivégzésekre, és amennyiben igen, milyen vádak alapján;

20.  emlékeztet az EU és Vietnam közötti emberi jogi párbeszéd fontosságára, amely hatékonyan és gyakorlatias módon használandó alapvető eszköz, és amelynek célja Vietnam támogatása és ösztönzése a szükséges reformok megvalósítása során;

21.  sürgeti a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának ratifikálását;

22.  megjegyzi, hogy a ruha- és textilipar, amely több mint 2 millió főt foglalkoztat, Vietnam legnagyobb exportágazata, és aggasztja a munkások jogainak védelmére rendelkezésre álló mechanizmusok hiánya; kiemeli, hogy pozitív üzenetet hordozna magában, ha a vietnami hatóságok megerősítenék a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló 87. sz. egyezményét, valamint a szervezkedési és a kollektív tárgyalási jogról szóló 98. sz. ILO-egyezményt;

23.  felhívja a hatóságokat, hogy tartózkodjanak a szólásszabadsághoz, a gyülekezési és az egyesüléshez való jog békés gyakorlásának korlátozásától; ennek kapcsán sürgeti a büntető törvénykönyv, különösen a 79., 87, 88. és 258. cikkének felülvizsgálatát; tudomásul veszi a több mint 18 000 elítélt számára a közelmúltban adott amnesztiát, és sajnálattal állapítja meg, hogy ez nem terjedt ki a politikai foglyokra; továbbra is aggasztja a vietnami börtönökben fogva tartott mintegy 60 lelkiismereti fogoly, köztük emberi jogi jogvédők, újságírók, bloggerek, a földdel kapcsolatos jogok védelmezői, munkások és környezetvédelmi aktivisták sorsa, akiket különféle, elsősorban a szólásszabadsággal kapcsolatos, illetve állam elleni bűncselekmények miatt gyorsított eljárásokban ítéltek el, és kéri szabadon bocsátásukat; ösztönzi a büntető igazságszolgáltatási rendszer, és különösen a büntetőeljárási törvénykönyv reformját, ideértve azokat a záradékokat, amelyek a nemzetbiztonság védelmére hivatkozva békés tevékenységeket kriminalizálnak; felhívja a hatóságokat, hogy hozzanak létre egy független büntető igazságszolgáltatási rendszert;

24.  felszólít a vallásszabadság tiszteletben tartására, valamint az etnikai és vallási kisebbségek megkülönböztetésének és elnyomásának megszüntetésére, ideértve a zaklatás különböző formáit, megfigyelést, megfélemlítést, fogva tartást, házi őrizetet, fizikai támadásokat és utazási tilalmakat melyeket keresztényekkel, buddhistákkal, Hoa Hao buddhistákkal és a Cao Dai vallás követőivel szemben alkalmaznak, és különösen az olyan vallási közösségek üldöztetésének felszámolására, mint a Vietnami Egyesült Buddhista Egyház, a keresztény hegyi népek és a Khmer Krom buddhisták; sürgeti az etnikai és vallási kisebbségek társadalmi és gazdasági körülményeinek javítását célzó reformok végrehajtását; kéri a vallási csoportok nyilvántartásba vételét szabályozó jogszabályok felülvizsgálatát; emlékeztet a 87 éves Thich Quang Do, buddhista szerzetes és másként gondolkodó tragikus sorsára, akit több mint 30 éve házi őrizetben tartanak kolostorában anélkül, hogy ellene vádat emeltek volna, és megismétli szabadon engedésére irányuló felhívását;

25.  az igazságügyi rendszer sürgős reformjára szólít fel a tisztességes tárgyalás nemzetközi standardjainak az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 10. cikke szerinti biztosítása érdekében;

26.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az emberkereskedelem áldozatai vonatkozásában Vietnam az egyik legnagyobb forrásország, és amiatt, hogy sok gyermek – különösen a szexuális erőszakkal kapcsolatos jogszabályok által nem védett fiú – válik gyermekprostitúció, emberkereskedelem vagy rossz bánásmód áldozatává; sürgeti Vietnamot, hogy alakítson ki erős és hatékony gyermekvédelmi törvényeket, amelyek nemtől függetlenül valamennyi gyermekre kiterjednek; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa Vietnamot a migrációs politikák terén meglévő kapacitásainak fejlesztésében és az emberkereskedelem és szervezett bűnözés elleni küzdelemben, többek közt munkaügyi és migrációs politikái összefüggésében is; szintén aggodalmának ad hangot azokkal a jelentésekkel kapcsolatban, amelyek az emberkereskedelem vietnami áldozatainak, többek közt kiskorúaknak az uniós tagállamokban történő kizsákmányolásáról számolnak be; sürgeti a Bizottságot, hogy sürgősen gondoskodjon az emberkereskedelem felszámolását célzó uniós stratégiában szereplő kulcsfontosságú védelmi rendelkezések maradéktalan végrehajtásáról; ösztönzi Vietnam kormányát és a Bizottságot, hogy a partnerségi és együttműködési megállapodás keretében fontolják meg egy, az emberkereskedelem problémájával foglalkozó albizottság vagy szakértői munkacsoport felállítását;

27.  hangsúlyozza a fiatal lakossággal rendelkező, és a városok felé irányuló, egyre növekvő belső migráció által jellemzett Vietnam előtt álló társadalmi és gazdasági kihívásokat;

28.  üdvözli a 2013-as módosított földtörvény elfogadását, azonban továbbra is komolyan aggódik a tulajdonjoggal kapcsolatos visszaélések, az erőszakos kitelepítések és a fejlesztési projektek megvalósítása céljából történő állami földkisajátítások miatt, amelyek során mezőgazdasági termelők százezreit fosztják meg földtulajdonuktól; felhívja a kormányt, hogy állítsa le a földek elvételét és alakítson ki megfelelő panasztételi mechanizmusokat;

29.  üdvözli a vietnami hatóságok széleskörű jogi kötelezettségvállalását a nemek közötti egyenlőség, valamint a megkülönböztetés elleni fellépések támogatására, azonban aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a családon belüli erőszak, a nő- és gyermekkereskedelem, a nők körében egyre terjedő HIV/AIDS, valamint a szexuális és reprodukciós jogok megsértése továbbra is komoly probléma; sürgeti a vietnami kormányt, hogy folytassa az anyakönyvezés reformját, törölje el a „Hộ khẩu” (családnyilvántartás) jellemzői miatt alkalmazott esetlegesen megkülönböztető gyakorlatokat, amely sok család és különösen gyermek számára nem teszi lehetővé, hogy nyilvántartásba kerüljön, és ezáltal hozzáférjen az oktatási és szociális szolgáltatásokhoz;

30.  elismeri Vietnam Ázsiában betöltött vezető szerepét az LGBTI-jogok fejlesztése terén, és különösen az azonos neműek esküvői szertartását lehetővé tevő, nemrég elfogadott házassági és családjogi törvényt;

31.  osztja a vietnami kormány aggodalmát amiatt, hogy a korrupció az ország előtt álló egyik fő kihívás; kéri azon helyzetek alaposabb kivizsgálását, amikor a korrupciót kifogásoló polgárok a hatóságok célkeresztjébe kerülnek; sürgeti a vietnami hatóságokat, hogy alaposan vizsgálják ki az újságírókkal, bloggerekkel és a visszásságokat bejelentő személyekkel szembeni visszaéléseket; emellett sajnálattal veszi tudomásul, hogy a vietnami kormány nem megfelelően alkalmazza a büntető törvénykönyv 258. cikkét, amely akár hét év szabadságvesztéssel bünteti a „demokratikus szabadságjogokkal való visszaélést”; megjegyzi, hogy a korrupció elleni törvény ellenére csak igen kevés ügyben született ítélet, és felhívja a kormányt a törvény végrehajtásának erősítésére;

32.  felhívja a vietnami hatóságokat, hogy tegyenek jelentősebb erőfeszítéseket a korrupció megfékezésére, hogy ezáltal pozitív jelzést küldjenek a külföldi befektetőknek; megjegyzi, hogy a gyenge jogi infrastruktúra és a korrupt rendszer pénzügyi kiszámíthatatlanságot eredményez, és jelentős mértékben akadályozza a befektetést és az üzleti tevékenységet;

33.  komoly aggodalmának ad hangot a teljes vietnami régiókat, folyókat és a helyi közösségek életét tönkretevő környezeti károk, és különösen a környezetszennyezés, a nem fenntartható bányászati tevékenységek és az erdőirtások miatt, valamint a vietnami vállalkozások külföldön folytatott tevékenységei kapcsán, amelyek hozzájárulnak a környezetkárosodáshoz és a földek nagyarányú felvásárlásához;

34.  sürgeti a vietnami kormányt, hogy tegyen lépéseket a környezet és a biológiai sokféleség különösen az erdőirtás és a nyersanyag-kitermelés negatív hatásaitól való védelmét biztosító jogszabályok hatékony érvényesítésének biztosítására, világos, időhatárhoz kötött és eredményalapú célkitűzésekkel valamennyi szóban forgó területen; felhívja a Bizottságot, hogy e célból biztosítsa Vietnamnak a szükséges kapacitásbővítési támogatást;

35.  hangsúlyozza, hogy a Mekong Folyó Bizottságnak alapos előzetes konzultációkat kell végrehajtania, valamint el kell végeznie a Mekong folyóval kapcsolatos vízenergia-fejlesztési tervek átfogó környezeti, halászati, megélhetési és határokon átnyúló hatásokkal kapcsolatos hatásvizsgálatát;

36.  tudomásul veszi, hogy a Természeti Erőforrások és Környezetvédelmi Minisztérium az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó stratégiát fogadott el; rámutat, hogy az ország elkötelezett a biomassza- és napenergia fejlesztése mellett és üdvözli, hogy az uniós segélycsomag (2014–2020) határozottan a fenntartható energetikai fejlesztésekre összpontosít;

37.  tekintettel a vietnami háború egészségügyi és környezeti következményeire, felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fontolják meg egy, az áldozatok, valamint a háborús veteránok támogatását célzó alap létrehozását, továbbá hogy specializált missziók küldése révén fokozzák a területek ártalmas anyagoktól való megtisztítására és aknamentesítésére irányuló fellépéseik intenzitását, mivel az ilyen anyagok és aknák még 40 évvel a konfliktus lezárulta után is áldozatokat szednek;

38.  kéri a kormányt, hogy fontolja meg újra Vietnam első – Ninh tartományba tervezett – nukleáris erőművének megépítésére és működtetésére vonatkozó döntését;

39.  üdvözli, hogy Vietnam egyedi intézkedéseket hozott a tudománnyal és technológiával kapcsolatos ismeretek és kutatás fejlesztése érdekében, hogy orvosolja a felsőoktatás hiányosságait, hogy a tengerentúlon élő vietnamiakat odavonzza, valamint hogy e folyamat támogatása érdekében együttműködik európai és egyesült államokbeli felsőoktatási intézményekkel;

40.  felhívja Kínát és az érintett szomszédos országokat, köztük Vietnamot is, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a Dél-kínai-tenger vitatott területeivel kapcsolatos feszültségek enyhítése érdekében; úgy véli, hogy a helyzet veszélyeztetheti az EU fontos érdekeit a régióban, többek közt a globális biztonság és a hajózás szabadsága tekintetében az Unió kereskedelme szempontjából kulcsfontosságú tengeri útvonalakon; hangsúlyozza, hogy a vitákat békésen, bizalomépítő intézkedések, kétoldalú és regionális viták révén, a tengerjogot is magában foglaló nemzetközi jog alapján és pártatlan nemzetközi szervezetek, pl. az UNCLOS közvetítésével kell rendezni; emlékeztet a minden felet bevonó, együttműködésen alapuló megoldások fontosságára; sürgeti a Bizottságot és a főképviselőt/alelnököt, hogy aktívan kövessék nyomon a helyzetet, és támogassák a jogvita nemzetközi joggal összhangban történő megoldását; üdvözli a kínai és vietnami vezetők 2015. áprilisi, közös nyilatkozatát, amelyben kötelezettséget vállaltak rá, hogy a szigetekkel kapcsolatos jogvitát békés úton oldják meg;

41.  üdvözli az ASEAN-nak a jogviták békés kezelésében különösen a regionális magatartási kódex létrehozására való törekvése révén játszott szerepét;

42.  felhív a parlamenti együttműködés, valamint a Parlament és a parlamentközi találkozók szerepének, mint az átfogó partnerségi és együttműködési megállapodás nyomon követése eszközének megerősítésére;

43.  a Vietnammal megkötött átfogó partnerségi és együttműködési megállapodást olyan lehetőségnek tekinti, amelynek révén az EU megerősítheti helyzetét Ázsiában és nagyobb szerepet játszhat a régióban; hangsúlyozza, hogy ez a megállapodás egyben lehetőséget kínál az EU számára, hogy előmozdítsa a békére, a jogállamiságra, a demokráciára, az emberi jogokra, a tengerbiztonságra és a források megosztására vonatkozó célkitűzéseit;

44.  hangsúlyozza, hogy az EUMSZ 218. cikkének (10) bekezdése szerint a Parlamentet az átfogó partnerségi és együttműködési megállapodással kapcsolatos eljárás minden szakaszában haladéktalanul és teljeskörűen tájékoztatni kell; ragaszkodik ahhoz, hogy a tájékoztatás magában foglalja részletes írásbeli információk nyújtását az Európai Parlament számára az uniós intézkedések és álláspontok céljairól, különös tekintettel az emberi jogok, a véleménynyilvánítás szabadsága és a jogállamiság terén az országban fennálló helyzet alakulására; hangsúlyozza továbbá, hogy az EU delegáció kapcsolattartási pontjai alapvető szerepet játszottak az ország emberi jogi helyzetének nyomon követésében;

45.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Vietnam kormányának és parlamentjének.

(1) Ezen a napon elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0467.
(2) HL L 136., 1996.6.7., 28. o.
(3) HL L 144., 1980.6.10., 1. o.
(4) HL L 117., 1999.5.5., 31. o.
(5) HL C 175. E, 2008.7.10., 615. o.
(6) HL C 15. E, 2010.1.21., 58. o.
(7) HL C 285. E, 2010.10.21., 76. o.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0189.
(9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0022.
(10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0458.
(11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0470.
(12) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0274.
(13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0288.


Az európai gazdasági és monetáris unió kiteljesítése
PDF 326kWORD 71k
Az Európai Parlament 2015. december 17-i állásfoglalása az európai gazdasági és monetáris unió kiteljesítéséről (2015/2936(RSP))
P8_TA(2015)0469B8-1347/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

–  tekintettel a Bizottság „Lépések a gazdasági és monetáris unió kiteljesítése felé” című 2015. október 21-i bizottsági közleményére (COM(2015)0600),

–  tekintettel a független tanácsadó Európai Költségvetési Tanács létrehozásáról szóló 2015. október 21-i bizottsági határozatra (C(2015)8000),

–  tekintettel a Bizottságnak az euróövezeti nemzeti versenyképességi testületek létrehozására vonatkozó tanácsi ajánlásra vonatkozó 2015. október 21-i ajánlására (COM(2015)0601),

–  tekintettel a Bizottság „Menetrend az euróövezet nemzetközi fórumokon való egységesebb külső képviseletének megteremtéséhez” című 2015. október 21-i közleményére (COM(2015)0602),

–  tekintettel a Bizottságnak az euróövezet Nemzetközi Valutaalapban való egységes képviseletének fokozatos megteremtésére irányuló intézkedések meghatározásáról szóló tanácsi határozatra vonatkozó 2015. október 21-i javaslatára (COM(2015)0603),

–  tekintettel az európai gazdasági és monetáris unió megvalósításáról szóló jelentésre („az öt elnök jelentése”),

–  tekintettel „A gazdasági kormányzás keretének felülvizsgálata: mérleg és főbb kérdések” című, 2015. június 24-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az 1173/2011/EU(2), az 1174/2011/EU(3), az 1175/2011/EU(4), az 1176/2011/EU(5) és az 1177/2011/EU rendeletre(6), a 2011/85/EU(7) irányelvre, valamint a 472/2013/EU(8) és a 473/2013/EU(9) rendelete (a „hatos csomag” és a „kettes csomag”),

–  tekintettel a betétbiztosítási rendszerekről szóló 2014/49/EU irányelvre(10),

–  tekintettel az európai gazdasági és monetáris unió megvalósításáról a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000152/2015 – B8-1113/2015),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az öt elnök jelentése az európai gazdasági és monetáris unió megvalósításáról konkrét javaslatokat fogalmazott meg a kérdésben;

B.  mivel „A gazdasági kormányzás keretének felülvizsgálata: mérleg és főbb kérdések” című állásfoglalása hangsúlyozza, hogy jelentős és gyors előrelépésre van szükség az euróövezet megerősítése terén;

C.  mivel a Bizottság az öt elnök jelentésében vázolt menetrend első lépéseként 2015. október 21-én egy csomagot tett közzé, amely a gazdasági és monetáris unió (GMU) megvalósítását célzó lépéseket tartalmazott, és amely két közleményből, egy tanácsi ajánlásra irányuló ajánlásból, egy tanácsi határozatra irányuló javaslatból és egy bizottsági határozatból állt;

Általános értékelés

1.  tudomásul veszi a Bizottság javaslatát a GMU megerősítésére vonatkozóan, és – elismerve, hogy ezzel sikerült több lépést is tenni a helyes irányba – megjegyzi, hogy további erőfeszítésekre lesz szükség az euróövezet intézményrendszerében jelenleg fennálló hiányosságok megszüntetése érdekében;

2.  összhangban „A gazdasági kormányzás keretének felülvizsgálata: mérleg és főbb kérdések” című állásfoglalásában foglaltakkal, ragaszkodik a hatos és a kettes csomag rendelkezéseinek végrehajtásához, hangsúlyozva egyúttal, hogy a meglévő szerződések és eszközök lehetővé tennék a GMU megvalósításához szükséges fennmaradó intézkedések némelyikének megtételét;

3.  sajnálja, hogy a Bizottság által közzétett csomag nem hagy kellő teret a parlamenti ellenőrzésre és az európai szintű vitára, amely azonban szükséges a GMU keretében hozott döntések demokratikus számonkérhetőségének biztosításához, és következésképp annak biztosításához, hogy a polgárok úgy érezzék, van ráhatásuk az euróövezet gazdasági kormányzására;

4.  kéri a Bizottságot, hogy – az öt elnök jelentésében foglaltakkal összhangban – időben konzultáljon a Parlamenttel a GMU reformjának 1. és 2. szakasza közötti átmenetről szóló fehér könyv előkészítése keretében;

Az európai szemeszter

5.  sürgeti a Bizottságot, hogy az öt elnök jelentésében előírtak szerint indítson tárgyalásokat a Parlament, a Tanács és az eurócsoport részvételével az európai gazdasági kormányzást érintő intézményközi megállapodásról, amely magában foglalja az európai szemesztert és a makrogazdasági kiigazítási program végrehajtásának ellenőrzését; kitart amellett, hogy e megállapodásnak biztosítania kéne – a szerződések keretében –, hogy az európai szemeszter struktúrája lehetővé tegye a folyamat érdemi és rendszeres parlamenti ellenőrzését, különösen az euróövezetre vonatkozó ajánlások tekintetében;

Az Európai Költségvetési Tanács és nemzeti versenyképességi testületek

6.  sajnálatosnak tartja a Bizottság azon döntését, hogy a nemzeti versenyképességi testületekkel kapcsolatos döntések meghozatalakor nem a rendes jogalkotási eljárást alkalmazza, és kéri a Bizottságot, hogy erről terjesszen elő jogalkotási javaslatot;

7.  szükségesnek tartja az Európai Költségvetési Tanács mint a Bizottság tanácsadó testülete Parlament általi elszámoltathatóságának biztosítását, és ezzel összefüggésben azt, hogy annak értékelései nyilvánosak és átláthatók legyenek;

Az euróövezet külső képviselete

8.  kéri a Bizottságtól annak biztosítását, hogy az euróövezet nemzetközi képviseletét vonják a Parlament demokratikus ellenőrzése alá;

o
o   o

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0238.
(2) HL L 306., 2011.11.23., 1. o.
(3) HL L 306., 2011.11.23., 8. o.
(4) HL L 306., 2011.11.23., 12. o.
(5) HL L 306., 2011.11.23., 25. o.
(6) HL L 306., 2011.11.23., 33. o.
(7) HL L 306., 2011.11.23., 41. o.
(8) HL L 140., 2013.5.27., 1. o.
(9) HL L 140., 2013.5.27., 11. o.
(10) HL L 173., 2014.6.12., 149. o.


2014.évi éves jelentés az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája
PDF 603kWORD 301k
Az Európai Parlament 2015. december 17-i állásfoglalása „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2014. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról (2015/2229(INI))
P8_TA(2015)0470A8-0344/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) egyéb emberi jogi egyezményeire és eszközeire, különösen az 1966. december 16-án New Yorkban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre és az annak 25. évfordulójáról szóló, 2014. november 27-i európai parlamenti állásfoglalásra(1),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 8., 21. és 23. cikkére,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, emberi jogokra és demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre(2),

–  tekintettel az Európai Unió emberi jogokra vonatkozó iránymutatásaira,

–  tekintettel az EU emberi jogi iránymutatásaira az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról, amelyet a Külügyek Tanácsa 2014. május 12-én fogadott el(3),

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatásokra(4),

–  tekintettel az Európai Parlament parlamentközi küldöttségei számára készült, az emberi jogok és a demokrácia nem uniós országokba irányuló látogatásaik során történő előmozdításáról szóló iránymutatásokra(5),

–  tekintettel „Az EU 2014. évi éves jelentése az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban” című, a Tanács által 2015. június 22-én elfogadott dokumentumra(6),

–  tekintettel a Tanács által 2015. július 20-án elfogadott, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési tervre(7), amely a 2015–2019 közötti időszakra szól,

–  tekintettel a Tanács által 2015. október 26-án elfogadott, „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)” (GAPII) című cselekvési tervre(8),

–  tekintettel a „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című dokumentumról szóló, 2012. május 14-i tanácsi következtetésekre(9),

–  tekintettel a gyermekek jogainak előmozdításáról és védelméről szóló, 2014. december 5-i tanácsi következtetésekre(10),

–  tekintettel az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselője megbízatásának meghosszabbításáról szóló, 2015. február 17-i (KKBP) 2015/260 tanácsi határozatra(11),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőség szempontjainak a fejlesztés terén történő érvényesítéséről szóló, 2015. május 26-i tanácsi következtetésekre(12),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló, 2000. október 31-i, 1325. sz. határozatára(13),

–  tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatos sürgősségi állásfoglalásokra,

–  tekintettel az emberi jogi jogvédőket támogató uniós politikákról szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a demokratizálódást támogató uniós külpolitikákról szóló, 2011. július 7-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2012. december 11-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel „A sajtó és a média szabadsága a világban” című, 2013. június 13-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel a „Korrupció a köz- és a magánszférában: hatása az emberi jogokra a harmadik országokban” című, 2013. október 8-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel a kasztok szerinti megkülönböztetésről szóló, 2013. október 10-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (EJT) 25. ülésszaka tekintetében az EU prioritásairól szóló, 2014. március 13-i állásfoglalására(20),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában 2015-ben képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(21),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezet (ENSZ) Közgyűlésének 69. ülésszaka kapcsán a Tanácshoz intézett, 2014. április 2-i ajánlására(22),

–  tekintettel a kínzás világszerte történő felszámolásáról szóló, 2014. március 11-i állásfoglalására(23),

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2013. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(24),

–  tekintettel az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló, 2015. július 9-i állásfoglalására(25),

–  tekintettel „Az emberi jogokról és a technológiáról: megfigyelési rendszerek és hálózati behatoló rendszerek hatása az emberi jogokra a harmadik országokban” című, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(26),

–  tekintettel az Európába irányuló migrációról és menekülthullámról szóló, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(27),

–  tekintettel a „nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése a fejlesztési együttműködés keretében” című uniós cselekvési terv megújításáról szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására(28),

–  tekintettel a halálbüntetésről szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására(29),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, a „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2014–2015” című, 2014. október 8-i közleményére(30),

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” című, 2011. március 8-i közös közleményére(31),

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” című, 2011. május 25-i közös közleményére(32),

–  tekintettel a jogokon alapuló megközelítésről, az EU fejlesztési együttműködése során minden emberi jog figyelembevételéről szóló, 2014. április 30-i bizottsági munkadokumentumra (SWD(2014)0152),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2014. június 26-i határozatára, amely jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz kidolgozása céljából nyitott kormányközi munkacsoport létrehozására szólít fel, amely emberi jogi vonatkozásban szabályozza a transznacionális társaságok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységét(33),

–  tekintettel „Az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó új uniós megközelítésről – a Demokráciáért Európai Alapítvány létrehozása óta végzett tevékenységeinek értékelése” című, 2015. július 9-i állásfoglalására(34),

–  tekintettel az UNFPA és az UNICEF női nemi szervek megcsonkítása elleni közös programjáról készített 2014. évi éves jelentésre(35),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0344/2015),

A.  mivel az EUSZ 21. cikke kötelezi az EU-t olyan közös kül- és biztonságpolitika kialakítására, amely a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartásának elveire épül;

B.  mivel az EUSZ 6. cikke kimondja, hogy az Európai Unió csatlakozik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez;

C.  mivel az emberi jogok oszthatatlanságának tiszteletben tartása, előmozdítása és egyetemességének védelmezése az Unió külső fellépésének alapkövei;

D.  mivel az Unió belső és külső politikái közötti, valamint külső politikái közötti fokozott következetesség az Unió sikeres és hatékony emberi jogi politikájának nélkülözhetetlen követelménye; mivel a fokozott következetességnek lehetővé kell tennie, hogy az EU gyorsabb választ adjon az emberi jogok megsértésének korai szakaszaiban;

E.  mivel a hatékony multilateralizmus iránti uniós elkötelezettség – melynek sarokkövét az ENSZ képezi – az Unió külpolitikájának szerves része, és abban a meggyőződésben gyökerezik, hogy az egyetemes szabályokon és értékeken alapuló többoldalú rendszer a legalkalmasabb a globális válsághelyzetek, kihívások és fenyegetések kezelésére;

F.  mivel az emberi jogok fenyegetésnek vannak kitéve világszerte; mivel az emberi jogok egyetemességét súlyosan megkérdőjelezi számos tekintélyelvű rezsim, leginkább a multilaterális fórumokon;

G.  mivel a világ népességének több mint fele továbbra is nem demokratikus és elnyomó rendszerekben él, és az elmúlt években a szabadság mértéke világszerte folyamatosan csökkent; mivel az emberi jogok be nem tartása költségekkel jár a társadalom és az egyén számára is;

H.  mivel világszerte számos kísérletet tesznek a civil társadalom mozgásterének csökkentésére, többek között az Emberi Jogi Tanácsban;

I.  mivel a szabad választásokon kívül a demokratikus rendszer ismérvei többek között az átlátható kormányzás, a jogállamiság tiszteletben tartása, a véleménynyilvánítás szabadsága, az emberi jogok tiszteletben tartása, a független igazságügyi rendszer létezése, valamint a nemzetközi jog és az emberi jogok tiszteletben tartásáról szóló nemzetközi megállapodások és iránymutatások tiszteletben tartása;

J.  mivel a Bizottság alelnöke/az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó új közös cselekvési tervre irányuló ajánlás megszületésekor kijelentette, hogy az emberi jogok megbízatása egyik átfogó prioritását jelentik, iránytűt az uniós intézményekhez, valamint harmadik országokhoz, nemzetközi szervezetekhez és a civil társadalomhoz fűződő valamennyi kapcsolatban; mivel 2017-ben sor kerül az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési terv félidős felülvizsgálatára, amelynek időzítése egybeesik a külső finanszírozási eszközök félidős felülvizsgálatával, ami hozzájárul az uniós külső fellépés koherenciájának megerősítéséhez;

K.  mivel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ), a Bizottság, a Tanács és a tagállamok felelnek az új cselekvési terv végrehajtásáért; mivel a harmadik országokban az uniós missziók és képviseletek jelentős kiegészítő szerepet játszhatnak a cselekvési terv eredményességében;

L.  mivel megfelelő források biztosítására, valamint e források leghatékonyabb felhasználására van szükség az emberi jogok és a demokrácia harmadik országokban való előmozdításának megerősítéséhez;

M.  mivel az Uniónak többet kellene tennie saját szakpolitikái emberi jogi hatásainak felmérése, a pozitív hatások maximalizálása, a negatív hatások kivédése vagy enyhítése, valamint az érintett lakosság jogorvoslathoz való hozzáférésének megerősítése érdekében;

N.  mivel a harmadik országokban felmerülő emberi jogi kérdések kezelésének egyik leghatékonyabb eszköze a harmadik országok vezetőivel és hatóságaival valamennyi kétoldalú és multilaterális fórumon való kapcsolattartás; mivel a harmadik országokban a civil társadalmi szervezetek kulcsfontosságú szerepet játszanak az uniós emberi jogi politika alakításában és végrehajtásában;

O.  mivel az Unió egyik fő prioritásának tekinti a harmadik országok civil társadalmával és az emberi jogi jogvédőkkel folytatott szoros együttműködést az emberi jogi visszaélések kezelése során;

P.  mivel a nemzetközi együttműködésnek megnövekedett szerepet kell játszania az alapvető jogok tiszteletben tartásának és a digitális megfigyelő technológiát használó hírszerző szolgálatok hatékony parlamenti felügyeletének megerősítésében;

Q.  mivel az EU és tagállamai a Nemzetközi Büntetőbíróság szoros szövetségesei annak megalakulása óta, pénzügyi, politikai, diplomáciai és logisztikai támogatást nyújtva számára, miközben előmozdítják a Római Statútum egyetemességét, és a Bíróság függetlenségének erősítése érdekében védelmezik annak sérthetetlenségét;

R.  mivel az emberi jogokat és a demokráciát támogató politikát érvényesíteni kell a külső dimenzióval bíró összes egyéb uniós politikában, mint például a fejlesztéspolitikában, a migrációs politikában, a biztonságpolitikában, a terrorizmus elleni politikában, a bővítési politikában és a kereskedelempolitikában, az emberi jogok tiszteletben tartásának további előmozdítása érdekében;

S.  mivel az EUMSZ 207. cikke előírja, hogy a közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni;

T.  mivel a migráció különböző formái fontos kihívást jelentenek az EU külpolitikájában, azonnali, hatékony és tartós megoldásokat követelve a szükséget szenvedők, mint például a háború és az erőszak elől menekülő emberek emberi jogai tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, összhangban az európai értékekkel és a nemzetközi emberi jogi normákkal;

U.  mivel a világgazdaság súlyos válságon megy keresztül, amely hatással lehet a gazdasági és szociális jogokra, az emberek életkörülményeire (a munkanélküliség és a szegénység növekedése, egyenlőtlenség és bizonytalan foglalkoztatás, alacsonyabb színvonalú szolgáltatások és e szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférés), és ezáltal jóllétükre is;

V.  mivel az egyetemes és oszthatatlan értékekre épülő gondolatszabadságnak, lelkiismereti és vallásszabadságnak, valamint a meggyőződés szabadságának az EU egyik elsődleges célját kell képeznie és fenntartások nélkül támogatni kell őket; mivel ezek a jogok továbbra is nagy fenyegetettségnek vannak kitéve, mert a hozzájuk kapcsolódó jogsértések száma jelentősen megnövekedett;

W.  mivel a halálbüntetés egyetemes eltörlése továbbra is az Unió külső emberi jogi politikájának egyik kiemelt célkitűzése; mivel 2016 júniusában a norvégiai Oslóban tartják a halálbüntetés elleni 6. világkongresszust;

X.  mivel gyermekek, a nők és a kisebbségekhez tartozók növekvő sajátos fenyegetéseknek, erőszakos cselekményeknek, szexuális erőszaknak vannak kitéve, különösen a háborús övezetekben;

Y.  mivel a Szaharov-díjat 2014-ben Dr. Denis Mukwege kapta meg, aki orvosként és emberi jogi jogvédőként fáradhatatlan erőfeszítéseket tett a szexuális erőszak és a nemi szervek megcsonkítása áldozatainak érdekében; mivel a női nemi szervek megcsonkítása a nők és gyermekek jogainak alapvető megsértése, és mivel az Unió külpolitikájában és emberi jogi politikájában feltétlenül kulcsszerepet kell biztosítani a nemi szervek megcsonkítása és a szexuális erőszak elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseknek;

Z.  mivel 2014-ben becslések szerint 230 millió, jelenleg fegyveres konfliktusok által sújtott országokban vagy területeken élő gyermek volt kitéve szélsőséges erőszaknak és traumának, kényszersorozásoknak vagy erőszakos csoportok általi célzott támadásoknak;

AA.  mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 25. cikke elismeri, hogy minden személynek joga van a „saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz”, amelynek részeként az anyaság és a gyermekkor különleges segítségre és támogatásra jogosítanak, beleértve az orvosi ellátást; mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 26/28 sz. határozata(36) felhívja az ENSZ Emberi Jogi Tanács Szociális Fórumának következő ülését, hogy az elérhető legmagasabb szintű fizikai és mentális egészséghez fűződő, mindenkit megillető joggal összefüggésben összpontosítson a gyógyszerekhez való hozzáférésre; mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) alapokmánya rögzíti, hogy az elérhető legmagasabb szintű egészséghez való jog gyakorlása fajtól, vallástól, politikai meggyőződéstől, valamint gazdasági vagy szociális körülményektől függetlenül minden ember egyik alapvető joga;

AB.  mivel az éghajlatváltozás hatással van a vízhez, a természeti erőforrásokhoz és az élelemhez való hozzáférésre;

AC.  mivel a világörökség részét képező értékes régészeti lelőhelyek terrorista szervezetek és hadban álló alakulatok általi szándékos és szisztematikus pusztításának célja a lakosság destabilizálása és kulturális identitásától való megfosztása, és nemcsak háborús, hanem emberiesség elleni bűncselekménynek is tekintendő;

Általános megfontolások

1.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az emberi jogok és a demokratikus értékek, mint például a véleménynyilvánítás szabadsága, a gondolatszabadság, a lelkiismereti és vallásszabadság, valamint a gyülekezési és egyesülési szabadság, növekvő fenyegetésnek vannak kitéve a világ számos részén, többek között az elnyomó rendszerekben; mély aggodalmát fejezi ki amiatt is, hogy a civil társadalom mozgástere egyre szűkül, illetve egyre több emberi jogi jogvédőt ér támadás világszerte;

2.  kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy az emberi jogokat és a demokratikus értékeket ténylegesen a szélesebb világgal folytatott kapcsolataik középpontjába helyezzék, ahogy arra az EUSZ-ben kötelezettséget vállaltak; megjegyzi, hogy a harmadik országokban történő súlyos emberi jogi jogsértések kezelése során az Uniónak megfelelő intézkedéseket kell alkalmaznia, különösen az elnyomó rendszerek esetében, többek között a kereskedelmi, energiaügyi vagy biztonsági kapcsolatokban;

3.  megismétli, hogy kulcsfontosságú a fokozott következetesség biztosítása az Unió belső és külső politikái között az emberi jogok és a demokratikus értékek tiszteletben tartására való tekintettel; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy – miközben ez a jelentés az emberi jogok előmozdításával kapcsolatos uniós külső politikákkal foglalkozik – a Parlament az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által az alapvető jogok uniós helyzetéről készített éves jelentést fogad el; szintén hangsúlyozza a nagyobb következetesség és összhang, és az uniós külső politikák és valamennyi uniós eszköz terén a kettős mérce elkerülésének jelentőségét;

4.  felhívja az Uniót és annak tagállamait, hogy ténylegesen foglalkozzanak a belső emberi jogi kihívásokkal, mint például a romák helyzete, a menekültekkel és migránsokkal szembeni bánásmód, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyekkel szembeni megkülönböztetés, a rasszizmus, a nőkkel szembeni erőszak, a fogva tartási körülmények és a tömegtájékoztatás szabadsága kérdésével, hogy az Unió külső emberi jogi politikájában fenntarthassa hitelességét és következetességét;

5.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az Unió megszállt és elcsatolt területek helyzetével szemben tanúsított koherens politikáját; emlékeztet arra, hogy a nemzetközi humanitárius jognak kell irányadónak lennie az ilyen helyzetekben;

6.  határozottan elutasítja területek elcsatolását, megszállását és gyarmatosítását, és hangsúlyozza a népek elidegeníthetetlen önrendelkezési jogát;

7.  úgy ítéli meg, hogy – annak érdekében, hogy az emberi jogok és a demokrácia világszintű előmozdítására tett kötelezettségvállalásuknak megfeleljenek – az EU-nak és tagállamainak következetes, egységes hangon kell megszólalniuk, és biztosítaniuk kell, hogy üzenetüket meghallgassák;

8.  továbbá hangsúlyozza a Bizottság, a Tanács, az EKSZ, a Parlament és az uniós képviseletek közötti megerősített együttműködés fontosságát az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós politika átfogó következetességének és az összes, külső dimenzióval bíró uniós politika között elfoglalt központi helyzetének javítása céljából, különösen a fejlesztéssel, a biztonsággal, a foglalkoztatással, a migrációval, a kereskedelemmel és a technológiával kapcsolatos területeken;

9.  felszólítja az Uniót, hogy fejlessze és foglalja rendszerbe a saját szakpolitikái által kifejtett emberi jogi hatások teljes körét, és biztosítsa, hogy ezek az elemzések ennek következtében politikái átformálását szolgálják; felszólítja az Uniót, hogy hatékonyabb mechanizmusokat fejlesszen ki politikái pozitív emberi jogi hatásainak maximalizálása, a negatív hatások kivédése vagy enyhítése, valamint az érintett lakosság jogorvoslathoz való hozzáférésének megerősítése érdekében;

10.  felhívja a figyelmet az emberi jogok előmozdítása és demokratikus értékek elősegítése iránti hosszú távú elkötelezettségére, amelyet többek között a gondolatszabadságért adományozott Szaharov-díj évenkénti odaítélése, az Emberi Jogi Albizottság munkája és az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatban a havi plenáris üléseken zajló viták, illetve elfogadott állásfoglalások is tükröznek;

11.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a világörökség részét képező értékes régészeti lelőhelyeket az erőszakos cselekményeiket lopott műalkotások kereskedelméből finanszírozó terrorista szervezetek és háborús alakulatok a lakosság destabilizálása és kulturális identitásának aláásása céljából szándékosan és szisztematikusan elpusztítják és kifosztják; ezért felhívja a Bizottságot, hogy az ENSZ-szel és az UNESCO-val együttműködve harcoljon a háborús övezetekből származó műkincsek illegális kereskedelme ellen, és dolgozzon ki az ilyen övezetekben található kulturális örökség védelmére irányuló kezdeményezéseket; felhívja a Bizottságot, hogy az emberiség közös örökségének szándékos elpusztítását sorolja az emberiesség elleni bűncselekmények közé, és ennek megfelelően tegyen jogi lépéseket vele szemben;

Uniós politikai eszközök az emberi jogok és a demokrácia világszintű előmozdítására

Az EU éves jelentése az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban

12.  üdvözli a világban az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló 2014. évi éves uniós jelentés elfogadását; úgy ítéli meg, hogy az éves jelentés elengedhetetlen eszköze az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság világban tapasztalható helyzetével kapcsolatos uniós politika vizsgálatának, az arról szóló tájékoztatásnak és vitának; felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy biztosítsák az éves jelentésben felmerülő kérdések átfogó nyomon követését, beleértve a felmerülő problémák megoldását célzó konkrét javaslatokat, valamint az EU külső emberi jogi és demokráciával kapcsolatos politikájáról szóló különböző jelentések közötti nagyobb következetességet is;

13.  megismétli az alelnök/főképviselő felé tett azon felhívását, hogy folytasson vitát az Európai Parlament tagjaival évente két plenáris ülésen, egyszer az EU éves jelentésének bemutatásakor, másodszor pedig a parlamenti jelentésre adott válaszként; hangsúlyozza, hogy a Bizottság és az EKSZ az emberi jogokról és a demokráciáról szóló éves jelentésről megfogalmazott parlamenti állásfoglalásra adott írásbeli válaszai fontos szerepet játszanak az intézményközi kapcsolatokban, mivel a Parlament által felvetett valamennyi pont rendszeres és alapos nyomon követését teszik lehetővé;

14.  elismerését fejezi ki az EKSZ-nek és a Bizottságnak az Unió által 2014-ben az emberi jogok és a demokrácia területén végzett tevékenységekről szóló kimerítő jelentésük miatt; mindazonáltal úgy ítéli meg, hogy az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló éves jelentés jelenlegi formáján egy olvasóbarátabb változattal javítani lehetne, hogy jobb áttekintést adjon az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos, harmadik országokban zajló uniós fellépések konkrét hatásáról és a megtett előrelépésről; továbbá jelentést kér az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről szóló parlamenti állásfoglalásokra válaszul adott lépésekről;

15.  e tekintetben javasolja, hogy az EKSZ fogadjon el elemzőbb megközelítést az éves jelentés megszövegezése során, miközben továbbra is jelentést tesz az uniós stratégiai keret és a cselekvési terv végrehajtásáról; úgy ítéli meg, hogy az éves jelentésnek nemcsak az e területen elért uniós eredményeket és a bevált gyakorlatokat kellene hangsúlyoznia, hanem jeleznie kellene azt is, hogy az EU milyen kihívásokkal és korlátokkal szembesül az emberi jogok és a demokrácia harmadik országokban való előmozdítása érdekében tett erőfeszítései során, és milyen tanulságokat lehet levonni a következő években végrehajtandó konkrét fellépésekre nézve;

16.  fenntartja azt az álláspontját, hogy az éves jelentésben bemutatott országjelentéseknek kevésbé leíró jellegűeknek és kevésbé statikusaknak kellene lenniük, ehelyett inkább az országok emberi jogokkal kapcsolatos stratégiáinak végrehajtását kellene tükrözniük, és áttekintést kellene adniuk a helyszínen zajló uniós fellépés hatásáról;

Az uniós stratégiai keret és az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos (új) cselekvési terv

17.  megismétli azon álláspontját, hogy az uniós stratégiai keret és az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos első cselekvési terv 2012. évi elfogadása fontos mérföldkövet jelentett abban a folyamatban, amelynek során az Unió az emberi jogokat és a demokráciát kivétel nélkül integrálja a világ többi részéhez fűződő valamennyi kapcsolatába;

18.  üdvözli, hogy a Tanács 2015 júliusában új cselekvési tervet fogadott el az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatban a 2015–2019 közötti időszakra vonatkozóan; elismerésre méltónak találja, hogy az EKSZ az első cselekvési terv értékelése és az új terv elkészítése során konzultált a Bizottsággal, a Parlamenttel, a tagállamokkal, a civil társadalommal és a regionális és nemzetközi szervezetekkel;

19.  üdvözli, hogy az EU ismételten kötelezettséget vállalt az emberi jogok világszintű előmozdítására és védelmére, valamint a demokrácia támogatására; megjegyzi, hogy a cselekvési terv célja, hogy lehetővé tegye az EU számára, hogy koncentráltabb, rendszeresebb és összehangoltabb megközelítést alkalmazzon az emberi jogok és a demokrácia területén, valamint erősítse politikáinak és eszközeinek helyszíni hatását; e tekintetben támogatja, hogy öt stratégiai cselekvési terület kiemelt figyelmet kap;

20.  felhívja az alelnököt/főképviselőt, az EKSZ-t, a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az új cselekvési terv hatékony és következetes végrehajtását; felhívja a figyelmet különösen a hatékonyság növelésének, valamint az emberi jogok és a demokrácia világszintű tiszteletben tartásának előmozdítására irányuló uniós eszközök által elért helyi hatás lehető legnagyobbra növelésének fontosságára; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az emberi jogok megsértésének mielőbbi és megfelelő orvoslását; megismétli, hogy fokozni kell az emberi jogok és a demokrácia érvényesítésére irányuló erőfeszítéseket valamennyi uniós külső fellépés során, magas politikai szinten is;

21.  hangsúlyozza, hogy az új cselekvési tervben kitűzött nagyratörő célok teljesítése érdekében az EU-nak elegendő forrást és szakértelmet kell biztosítania, mind a képviseletek és a központ rendelkezésére bocsátott emberi erőforrások, mind a projektekhez rendelkezésre bocsátott pénzforrások tekintetében;

22.  megismétli azon álláspontját, hogy szilárd egyetértésre és megerősített együttműködésre van szükség a tagállamok és az uniós intézmények között az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos ütemterv átfogó és következetes előmozdítása érdekében; emlékeztet arra, hogy a cselekvési terv mind az EU-t, mind a tagállamokat érinti; ezért határozottan hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak kivétel nélkül nagyobb részt kell vállalniuk a cselekvési terv és az uniós stratégiai keret végrehajtásából, és saját tervként kell használniuk azt az emberi jogok és a demokrácia kétoldalú és multilaterális kapcsolatokban való előmozdítása során; pozitívumként veszi tudomásul az új cselekvési terv előirányzott időközi értékelését, és kiemeli, hogy befogadó jellegű konzultációt kell folytatni az emberi jogok általános érvényesítése terén elért eredmények következetes tükrözése érdekében;

23.  e tekintetben sürgeti, hogy a Külügyek Tanácsa rendszeresen vitasson meg a demokráciával és az emberi jogokkal kapcsolatos témákat; megismétli a Külügyek Tanácsához intézett azon felhívását, hogy évente tartson nyilvános vitát az emberi jogok és a demokrácia területén végrehajtott uniós fellépésről;

24.  elismerését fejezi ki az EKSZ-nek és a Bizottságnak az első cselekvési terv végrehajtásáról készített jelentéssel kapcsolatban, és azt várja, hogy ez a jelentéstétel az új cselekvési terv keretében is folytatódjon; továbbá emlékeztet azon szándékára, hogy szorosan bekapcsolódjon az új cselekvési terv végrehajtásába, és konzultáljanak vele arról;

25.  felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy az összes többi biztossal egyeztetve dolgozzon ki olyan programot, amely általánosan érvényesíti az emberi jogokat a különböző uniós tevékenységekben, különösen a fejlesztés, a migráció, a környezetvédelem, a foglalkoztatás, az internetes adatvédelem, a kereskedelem, a beruházások, a technológia és az üzleti élet területén;

Egyéb uniós politikai eszközök áttekintése

Az Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének megbízatása

26.  emlékeztet az EU emberi jogi különleges képviselője megbízatásának jelentőségére az Unió láthatóságának és hatékonyságának növelése tekintetében az emberi jogok és a demokratikus alapelvek egész világon történő védelme és előmozdítása terén; elismerését fejezi ki a jelenlegi különleges képviselőnek jelentős eredményei miatt és azért, mert rendszeres párbeszédet folytat a Parlamenttel és a civil társadalommal;

27.  üdvözli az Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselője megbízatásának 2017 februárjáig történő meghosszabbítását, és megismétli azon kérését, hogy ez a megbízatás legyen állandó; ezért a megbízatás a tekintetben történő felülvizsgálatára szólít fel, hogy az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének biztosítsanak saját kezdeményezési jogkört, megfelelő személyzetet és pénzügyi forrásokat, és hogy legyen joga nyilvánosan állást foglalni, jelentést tehessen harmadik országokba tett látogatásai eredményeiről, és közzétehesse az EU emberi jogi kérdésekkel kapcsolatos álláspontját, az EU emberi jogi különleges képviselője szerepének megerősítése érdekében láthatóságának és hatékonyságának javítása révén;

28.  megismétli a Tanácshoz intézett azon felhívását, hogy foglalja bele az EU földrajzi különleges képviselőinek megbízatásába azt a követelményt, hogy szorosan együtt kell működniük az EU emberi jogi különleges képviselőjével;

Emberi jogi országstratégiák és az uniós képviseletek szerepe

29.  megjegyzi, hogy a Politikai és Biztonsági Bizottság 132 országspecifikus emberi jogi stratégiát hagyott jóvá az uniós képviseletek, az uniós intézmények és a tagállamok egyesített erőfeszítéseit követően; megismétli, hogy támogatja az országspecifikus emberi jogi stratégiák célját, amely az uniós fellépés testre szabása minden egyes országban az országok sajátos helyzetére és igényeire való tekintettel; rámutat az országspecifikus emberi jogi stratégiák folyamatos értékelésének, adott esetben kiigazításuk szükségességére, és az uniós képviseletek, a tagállami nagykövetségek és az uniós intézmények közötti együttműködés, kommunikáció és információcsere további javítását kéri az országspecifikus emberi jogi stratégiák elkészítésével és végrehajtásával kapcsolatban;

30.  megismétli azon kérését, hogy az Európai Parlament tagjai kapjanak hozzáférést a stratégiák tartalmához, hogy kötelezettségeiket megfelelően és átláthatóan tudják teljesíteni; azt ajánlja, hogy az EKSZ és a Bizottság tegye közzé minden egyes stratégia célját annak érdekében, hogy növelje az országspecifikus emberi jogi stratégiák átláthatóságát; ragaszkodik ahhoz, hogy az EKSZ minden egyes stratégiába foglaljon bele az előrehaladásra vonatkozó egyértelmű és mérhető mutatókat;

31.  határozottan hangsúlyozza, hogy az országspecifikus emberi jogi stratégiákat figyelembe kell venni az egyes harmadik országokkal kapcsolatos politikai döntéshozatal minden szintjén, többek között a magas szintű politikai és emberi jogi párbeszédek, az országstratégiai dokumentumok és az éves cselekvési programok előkészítése során;

32.  üdvözli emberi jogi és/vagy a nemek közötti egyenlőségért felelős kapcsolattartók kijelölését minden képviseletnél és a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) küldetései során; megjegyzi azonban, hogy az online nyilvánosan elérhető tájékoztatás sok esetben idejétmúlt, ezért annak mielőbbi felülvizsgálatát kéri;

33.  emlékeztet az alelnöknek/főképviselőnek és az EKSZ-nek címzett azon ajánlására, hogy dolgozzanak ki egyértelmű működési útmutatót a képviseletek kapcsolattartói funkciója tekintetében, hogy a kapcsolattartók valódi emberi jogi tanácsadóként léphessenek fel, és hatékonyan tudják végezni munkájukat következetesen és befogadó módon, a képviseletek munkájának optimalizálása érdekében; úgy véli, hogy az emberi jogi kapcsolattartók munkáját ugyanígy támogatniuk kell a tagállamok diplomáciai személyzetének is; véleménye szerint az emberi jogi kapcsolattartók munkájának teljesen függetlennek és politikai befolyástól, valamint a harmadik országok nemzeti hatóságai általi zaklatástól mentesnek kell lennie, különösen az emberi jogi aktivistákkal és a civil társadalommal folytatott kapcsolataik terén;

Emberi jogi párbeszédek és konzultációk

34.  elismeri, hogy a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszéd az emberi jogok előmozdítása és védelme terén a kétoldalú kapcsolatok és együttműködés hatékony eszköze lehet, feltéve, hogy azok nem öncélúak, hanem a partnerek konkrét kötelezettségvállalásainak és eredményeinek biztosítására szolgáló eszközök; ezért üdvözli és ösztönzi, hogy egyre több országgal alakuljon ki emberi jogi párbeszéd, így például Mianmarral/Burmával; e tekintetben például elégedetten veszi tudomásul az EU és Moldova közötti emberi jogi párbeszéd hatodik fordulóját;

35.  sürgeti az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy emberi jogi párbeszédeiket és az azokhoz tartozó civil társadalmi szemináriumokat az országspecifikus emberi jogi stratégiákat tükrözve, egyértelmű, eredményorientált megközelítéssel folytassák le; sürgeti az EKSZ-t, hogy következetesen folytasson előkészítő párbeszédet a civil társadalmi szervezetekkel, és ezek eredményeit foglalja bele magába az emberi jogi párbeszédbe; továbbra is kitart amellett, hogy az alelnök/főképviselő, az EU emberi jogi különleges képviselője és az EKSZ az emberi jogi párbeszédek során rendszeresen, valamint elszámoltatható és átlátható módon vesse fel a kockázatnak kitett vagy börtönbe zárt emberi jogi jogvédők és a politikai foglyok egyedi eseteit, valamint az emberi jogok megsértéseit; lényegesnek tartja, hogy az EKSZ rendszeresen biztosítsa az egyes emberi jogi párbeszédek során tett kötelezettségvállalások teljesítését;

36.  megismétli az EKSZ-hez intézett azon felhívását, hogy dolgozzon ki átfogó mechanizmust az emberi jogi párbeszédek működésének nyomon követésére és felülvizsgálatára a civil társadalommal és emberi jogi szervezetekkel együttműködésben hatásuk javítása céljából; úgy véli, hogy amennyiben ezek a párbeszédek állandóan kudarcba fulladnak, politikai következtetéseket kell levonni és alternatív eszközöket kell alkalmazni az emberi jogok előmozdításának támogatására az érintett országban; ebben a tekintetben megjegyzi, hogy az Oroszországgal folytatott emberi jogi párbeszéd 2014-ben felfüggesztésre került, és megjegyzi, hogy a Kínával és Belarusszal folytatott párbeszédek sem járnak eredménnyel; ezért sürgeti az EKSZ-t, hogy alaposan gondolja újra Oroszországgal és Kínával kapcsolatos emberi jogi stratégiáját;

37.  felhívja az EU-t és képviseleteit, hogy a civil társadalommal együtt fokozzák a politikai párbeszédet, amelyet az emberi jogokat, a demokráciát és a jogállamiságot megsértő kormányokkal folytatnak, és ragaszkodik ahhoz, hogy az EU és a harmadik országok közötti, emberi jogokról szóló politikai párbeszéd terjedjen ki többek között az LMBTI-személyekkel, a vallással vagy meggyőződéssel, nemi, faji vagy etnikai hovatartozással, életkorral, fogyatékossággal és szexuális irányultsággal kapcsolatos megkülönböztetésmentesség befogadóbb és átfogóbb meghatározására; hangsúlyozza, hogy a fejlesztési támogatást különösen a rossz fejlődési és emberi jogi mutatókkal rendelkező országokban fenn kell tartani, sőt meg kell erősíteni, de lehetőség szerint civil társadalmi szervezeteken és helyi nem kormányzati partnereken keresztül kell folyósítani, és szisztematikusan ellenőrizni kell, emellett a helyi emberi jogi helyzet javítására vonatkozó kormányzati kötelezettségvállalásoknak kell kísérniük;

38.  elismeri a magánszemélyek elleni kiegészítő intézkedések (célzott szankciók, például vagyonbefagyasztás vagy utazási tilalom) jelentőségét az elnyomó rendszerek elleni küzdelem során olyankor, amikor a párbeszédek rendre kudarcba fulladnak;

Az EU emberi jogi iránymutatásai

39.  üdvözli, hogy a Tanács 2014. májusban elfogadta az EU emberi jogi iránymutatásait az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról; emlékeztet azonban az EKSZ-hez intézett azon kérésére, hogy egyértelműsítse a kiválasztási folyamatot az uniós iránymutatásokban szereplő témák vonatkozásában, és tanácskozzon a Parlamenttel és a civil társadalommal is ebben az ügyben a témák kiválasztása előtt;

40.  megismétli az alelnökhöz/főképviselőhöz és az EKSZ-hez intézett azon felhívását, hogy ténylegesen és következetesen hajtsák végre a nemzetközi humanitárius joggal kapcsolatos uniós iránymutatásokat(37), többek között az olyan országokban zajló konfliktusok és humanitárius válságok kapcsán, mint Szíria, Irak, Líbia és Ukrajna; ezzel összefüggésben azt javasolja, hogy az EKSZ támogassa a nemzetközi humanitárius jog állami és nem állami szereplők általi tiszteletben tartását előmozdító civil társadalmi szervezeteket; továbbá sürgeti, hogy az EU aktívan használjon minden rendelkezésére álló eszközt arra, hogy ösztönözze, hogy az állami és nem állami szereplők megfeleljenek a nemzetközi humanitárius jognak; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy járuljanak hozzá a Svájc és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága által a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának megerősítésére irányuló, jelenleg is zajló kezdeményezéshez;

41.  kifejezetten hangsúlyozza, hogy rendszeresen értékelni kell az uniós emberi jogi iránymutatások, köztük a gyermek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatások végrehajtását, jól meghatározott referenciaértékek alkalmazásával; úgy ítéli meg, hogy az iránymutatások megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében további intézkedéseket kell hozni, melyek célja az iránymutatások tartalmának megismertetése az EKSZ, az uniós képviseletek és a tagállami külképviseletek személyzetével; ismételten felszólít arra, hogy a civil társadalmat és az emberi jogi szervezeteket aktívabban be kell vonni az iránymutatások kiválasztásába, kidolgozásába, értékelésébe és felülvizsgálatába;

Az emberi jogok és a demokrácia az EU külső politikáiban és eszközeiben

42.  emlékeztet arra, hogy az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy az emberi jogokat és a demokráciát a harmadik országokkal folytatott kapcsolatainak középpontjába helyezi; ezért hangsúlyozza, hogy az emberi jogok és a demokratikus alapelvek előmozdítását minden, külső dimenzióval bíró uniós politika – például a bővítési és a szomszédságpolitika, a közös biztonság- és védelempolitika, valamint a fejlesztési, a kereskedelmi, a migrációs és a bel- és igazságügyi politika – révén és megfelelő pénzügyi eszközökkel támogatni kell; ezzel összefüggésben kiemeli az EU arra irányuló közelmúltbeli erőfeszítéseit, hogy az emberi jogi jogsértéseket felvegye a válságmegelőzéssel kapcsolatos korai riasztási mátrixába;

43.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak az alapszerződésekben rögzített kötelezettsége biztosítani azt, hogy minden külső politikáját és fellépését olyan módon alakítsa ki és hajtsa végre, amely megszilárdítja és támogatja az emberi jogokat és a jogállamiságot;

44.  úgy véli, hogy az Unió külső pénzügyi eszközei jelentős mértékben hozzájárulnak a demokrácia és az emberi jogok értékeinek külföldön történő előmozdításához és megvédéséhez; ismételten felszólít a különböző tematikus és földrajzi eszközök közötti koherencia javítására;

45.  tudomásul veszi a Bizottság azon kötelezettségvállalásának teljesítésére irányuló erőfeszítéseit, hogy az emberi jogi rendelkezéseket is megvizsgálja a jogalkotási és nem jogalkotási javaslatok, végrehajtási intézkedések és kereskedelmi megállapodások hatásvizsgálata során; sürgeti a Bizottságot, hogy javítsa a hatásvizsgálatok minőségét, átfogó jellegét és nyomon követését, hogy biztosítsa az emberi jogi kérdések rendszeres figyelembevételét; rámutat arra a szerepre, amelyet a civil társadalom játszhatna ebben a folyamatban;

Bővítési és szomszédságpolitika

46.  emlékeztet arra, hogy az EU bővítési politikája az emberi jogok és a demokratikus alapelvek tiszteletben tartása erősítésének egyik leghatékonyabb eszköze; megjegyzi, hogy a bővítési folyamat annak ellenére folytatódni fog, hogy 2019-ig nem kerülhet sor bővítésre a tárgyalások állása és az érintett országokban uralkodó helyzet miatt, és üdvözli az új megközelítés alkalmazását a csatlakozási tárgyalásokon az igazságszolgáltatásról és alapvető jogokról, valamint a szabadságról, a biztonságról és a jog érvényesüléséről szóló fejezetekkel kapcsolatban, mely megközelítés kellően figyelembe veszi az érintett reformok megfelelő végrehajtásához szükséges időt;

47.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes csatlakozásra váró országokban és a szomszédságpolitikában részt vevő számos országban gyengül a véleménynyilvánítás szabadsága és a sajtószabadság; hangsúlyozza, hogy sürgősen javítani kell a média függetlenségét és tulajdonviszonyainak átláthatóságát ezekben az országokban, és foglalkozni kell az újságírókra nehezedő politikai és gazdasági nyomással, amely gyakran cenzúrához és öncenzúrához vezet; felhívja a Bizottságot, hogy a csatlakozási tárgyalások folyamata során továbbra is kövesse figyelemmel a véleménynyilvánítás szabadságát és a médiát, illetve fordítson ezekre kiemelt figyelmet;

48.  sajnálja, hogy a kisebbségek védelmére vonatkozó jogi keretek megfelelő végrehajtása továbbra is kihívást jelent, ahogy azt a Bizottság 2014–2015-ös bővítési stratégiájában(38) is jelzi; kéri, hogy a csatlakozásra váró országok fokozzák erőfeszítéseiket a kisebbségek elfogadásával kapcsolatos kultúra erősítésére például azáltal, hogy javítják a kisebbségek bevonását a döntéshozatali folyamatba és fokozzák bevonásukat az oktatási rendszerbe, kiemelt figyelmet fordítva a roma gyermekekre; sürgeti az EU-t, hogy a bővítési folyamat során szorosan kövesse nyomon az emberi jogokat, többek között a kisebbségekhez tartozó személyek jogait védelmező rendelkezések végrehajtását és a megkülönböztetés minden formája, így például a szexuális irányultságon alapuló, közösség tagja elleni bűncselekmények elleni küzdelmet;

49.  aggodalommal veszi tudomásul a demokratikus politikai kultúra romlását egyes tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban, valamint az európai szomszédságpolitikában részt vevő számos országban; emlékeztet arra, hogy a jó kormányzás, a jogállamiság, a véleménynyilvánítás szabadsága és az emberi jogok tiszteletben tartása, a politikai párbeszéd, a kompromisszumkötés és az összes érintett fél döntéshozatali folyamatba történő bevonása a demokratikus rendszerek lényegét jelenti; szintén aggodalommal veszi tudomásul, hogy a csatlakozásra váró országok alig léptek előre az igazságszolgáltatás függetlenségének javítása és a korrupció elleni küzdelem terén; a Bizottsággal együtt sürgeti, hogy a csatlakozásra váró országok alakítsák ki a nyomozások, büntetőeljárások és jogerős ítéletek hiteles nyilvántartását;

50.  az európai szomszédságpolitika folyamatban lévő felülvizsgálatára tekintettel emlékeztet arra, hogy az EUSZ kimondja, hogy az Unió a vele szomszédos országokkal különleges kapcsolatokat alakít ki, amelyek az Unió értékeire, többek között az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartására épülnek(39); emlékeztet arra is, hogy a 2011-es arab tavaszt követően az EU újradefiniálta szomszédságpolitikáját a „többért többet” elv alapján a demokratikus intézmények megerősítése és az emberi jogok előmozdítása szándékával; hangsúlyozza, hogy az EU szomszédságában az elmúlt néhány évben felmerülő jelentős kihívások, így például Közel-Keleten és Észak-Afrikában az instabilitás és a konfliktushelyzet fokozódása, és az, hogy szélsőséges és dzsihádista csoportok kihasználják ezeket a helyzeteket, valamint az Oroszország fellépései által okozott emberi szenvedés jelentősen befolyásolták az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartását;

51.  ezért hangsúlyozza azon meggyőződését, hogy a felülvizsgált európai szomszédságpolitikának továbbra is középpontba kell helyeznie az emberi jogok és a demokratikus alapelvek tiszteletben tartását; megismétli, hogy az emberi jogok és a demokrácia előmozdítása ugyanakkor mind a partnerországok, mind az EU érdekében áll;

52.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak továbbra is aktívan támogatnia kell a szomszédos országokban a demokratikus és valóban az emberi jogokkal foglalkozó intézményeket, a civil társadalmat és a sajtószabadságot; pozitívumként értékeli ezzel összefüggésben a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze és a Civil Társadalmi Eszköz keretében folyamatosan nyújtott jelentős támogatást; továbbá üdvözli a Demokráciáért Európai Alapítvány következetes és hatékony elkötelezettségét az EU keleti és déli szomszédságában a demokrácia előmozdítása és az alapvető jogok és szabadságjogok tiszteletben tartása mellett, ahogy azt a Demokráciáért Európai Alapítvány tevékenységének értékeléséről szóló első parlamenti jelentésben(40) is jelezte; határozottan bátorítja az Uniót és tagállamait, hogy az EU-val szomszédos országokban zajló demokratikus reformfolyamatok támogatása érdekében továbbra is nyújtsanak erőteljes ösztönzést, illetve adják át a saját átalakulási folyamataik során szerzett ismereteiket;

53.  fenntartja, hogy mindenképpen meg kell szüntetni az ukrajnai orosz agressziót, és biztosítani kell a stabilitást és az emberi jogok tiszteletben tartását;

Emberi jogok a kereskedelemben

54.  megismétli, hogy támogatja emberi jogi záradékok bevezetését az EU és harmadik országok közötti minden nemzetközi megállapodásba, figyelembe véve többek között az európai szociális párbeszédet és a foglalkoztatásra vonatkozó ILO-normákat; felhívja a Bizottságot, hogy ténylegesen és rendszeresen ellenőrizze és értékelje az emberi jogi záradékok végrehajtását, és tegyen rendszeresen jelentést a Parlamentnek arról, hogy a partnerországok betartják-e az emberi jogokat; üdvözli, hogy a Tanács rendszeresebben alkalmaz korlátozó intézkedéseket olyan harmadik országokkal szemben, amelyek szándékosan megsértik az emberi jogokat; e tekintetben ajánlja, hogy amennyiben valamely olyan harmadik ország, amellyel megállapodást kötött, súlyosan megsérti az emberi jogokat, az Unió tegyen konkrét lépéseket az emberi jogi záradékokban előírt megfelelő intézkedések végrehajtására;

55.  üdvözli az új általános preferenciarendszer (GSP) 2014. január 1-i hatálybalépését (978/2012/EU rendelet); pozitívumként értékeli, hogy 14 ország 2014 végére GSP+-kedvezményt kapott, és emlékeztet arra, hogy az országok számára előírás az emberi jogokkal és a munkaügyi szabványokkal kapcsolatos 27 alapvető nemzetközi egyezmény ratifikálásának folytatása, valamint tényleges végrehajtásuk nyomon követése az egyezmények és az EU által megállapított kritériumokkal összhangban; elvárja, hogy a Bizottság ténylegesen és átlátható módon értékelje az ügyeket és 2015 végéig készítsen jelentést a Parlament és a Tanács részére az egyezmények GSP+-kedvezményezettek általi megerősítésének és tényleges végrehajtásának állásáról; megismétli azon ajánlását, hogy a Római Statútumot a jövőben vegyék fel az egyezmények jegyzékébe;

Üzleti és az emberi jogok

56.  úgy ítéli meg, hogy a kereskedelem és az emberi jogok kölcsönösen erősíthetik egymást, és az üzleti világ fontos szerepet játszik az emberi jogok és a demokrácia előmozdításában; úgy véli, hogy az emberi jogok előmozdításának a kormány és a magánszektor közötti együttműködésen kell alapulnia; ezzel összefüggésben megerősíti, hogy az európai vállalatoknak megfelelő intézkedéseket kell tenniük annak biztosítása érdekében, hogy harmadik országokban folytatott tevékenységük tiszteletben tartsa az emberi jogi normákat; emellett ismételten megerősíti annak fontosságát, hogy az EU előmozdítsa a vállalati társadalmi felelősségvállalást, valamint hogy az európai vállalkozások vezető szerepet játsszanak az üzleti magatartásra és az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi normák előmozdításában; felszólítja továbbá az EU-t, hogy vállaljon tevékeny szerepet az emberi jogok kérdésével és ezzel összefüggésben a transznacionális vállalatokkal és más üzleti vállalkozásokkal foglalkozó ENSZ-munkacsoport 12. ülésén, és támogassa a politikáiknak az OECD multinacionális vállalkozásokról szóló iránymutatásaival való összehangolására irányuló erőfeszítéseket; javasolja, hogy az Unió és tagállamai vegyenek részt az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, jogilag kötelező erejű, az ENSZ rendszerébe illeszkedő nemzetközi eszközről folytatott vitában;

57.  a fentiekre tekintettel úgy véli, hogy az EKSZ-nek elő kell írnia, hogy az uniós képviseletek vegyék fel a kapcsolatot a harmadik országokban működő uniós vállalkozásokkal, hogy üzleti jellegű tevékenységeik során biztosítsák az emberi jogok tiszteletben tartását; ezenfelül emlékeztet arra a kérésére, hogy az uniós képviseletek a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) keretében végrehajtott helyi pályázati felhívásokba foglalják bele prioritásként az emberi jogok tiszteletben tartását az üzleti műveletek során, valamint hogy az uniós képviseletek az emberi jogi jogvédőkről szóló uniós iránymutatással összhangban hozzák meg a szükséges intézkedéseket az emberi jogi jogvédők védelmezése érdekében;

58.  ismételten kéri a Bizottságot, hogy 2015 végéig számoljon be az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek(41) uniós tagállamok általi végrehajtásáról;

59.  összevont uniós fellépésre szólít fel a nagyarányú földszerzések problémájának kezelése érdekében megfelelő védintézkedések előmozdítása révén e jelenség megakadályozására az érintett országokban és az ezen országokban tevékenykedő uniós és egyéb európai vállalatoknál;

60.  felszólítja az Uniót, hogy dolgozzon ki kísérleti projektet az emberi jogok oszthatatlanságáról, a földkérdésekről (nagyarányú földszerzés és kényszerkilakoltatások), valamint az ezzel kapcsolatos uniós szakpolitikák koherenciájáról; felszólítja az Uniót, hogy tegyen jelentést a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához csatolt fakultatív jegyzőkönyvhöz való csatlakozás megfontolásáról, az emberi jogokról és a demokráciáról szóló, 2015–2019 közötti időszakra vonatkozó uniós cselekvési tervben foglalt kötelezettségvállalásnak megfelelően;

Az emberi jogok és a fejlesztés

61.  úgy véli, hogy a fejlesztési együttműködésnek együtt kell járnia az emberi jogok és demokratikus alapelvek előmozdításával; ebben az összefüggésben emlékeztet az ENSZ nyilatkozatára, miszerint az emberi jogokon alapuló megközelítés hiányában nem lehet maradéktalanul megvalósítani a fejlesztési célokat; emlékeztet továbbá arra, hogy az EU elkötelezte magát a partnerországok támogatása mellett, figyelembe véve fejlettségi szintjüket és eredményeiket az emberi jogok és a demokrácia vonatkozásában; ösztönzi egyértelműen meghatározott eredménykeretek valamennyi eszközbe történő beillesztését a marginalizált és kiszolgáltatott csoportok bevonása, valamint az emberi jogokon alapuló megközelítés érvényesítése érdekében;

62.  üdvözli a 2014 áprilisában közzétett és a Tanács által üdvözölt bizottsági szolgálati munkadokumentumot, amely az emberi jogokon alapuló megközelítésről szól, és amely az uniós fejlesztési együttműködés vonatkozásában valamennyi emberi jogot – többek között a nők és a lányok jogait is – felöleli; ösztönzi a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a jogokon alapuló megközelítés végrehajtását, továbbá biztosítsa, hogy az emberi jogok és a fejlesztési együttműködés az adott helyszínen kölcsönösen megerősítsék egymást; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen átlátható és nyilvános értékelést a jogokon alapuló megközelítés uniós eszköztárának végrehajtásáról; sürgeti az EU-t, hogy erősítse meg az emberi jogok határozott előmozdítójaként játszott szerepét a világban az emberi jogok és aktivistáik védelmére és előmozdítására irányuló összes rendelkezésre álló polgári eszköz hatékony, következetes és megfontolt igénybevétele, valamint a fejlesztési segélyezésre vonatkozó politikánk hatékonysága révén, összhangban a 16. számú új fenntartható fejlesztési céllal;

63.  üdvözli, hogy a New York-i különleges ENSZ-csúcstalálkozón elfogadták a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó nagyratörő fenntartható fejlesztési menetrendet, valamint hogy az Unió vezető szerepet játszik ebben a folyamatban, illetve különösen azt, hogy az olyan alapvető uniós értékek is bekerültek a menetrendbe, mint az emberi jogok és a jó kormányzás; örömmel állapítja meg, hogy az új menetrend egyértelműen az emberi jogi kötelezettségvállalásokon alapul, valamint hogy 17 célja és 169 célkitűzése az emberi jogok mindenki számára történő érvényesítésére törekszik; egyetért a dokumentum alapját képező, az emberi jogok és az emberi méltóság egyetemes tiszteletben tartásával, a jogállamisággal, az igazságossággal, az egyenlőséggel, a megkülönböztetésmentességgel, a faj, az etnikai hovatartozás és a kulturális sokszínűség tiszteletben tartásával, valamint az emberekben rejlő potenciál teljes körű kiaknázását lehetővé tevő és a közös jóléthez hozzájáruló esélyegyenlőséggel jellemezhető világról alkotott elképzeléssel; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet és annak jövőbeli nyomonkövetési intézkedéseit és valamennyi szereplő – beleértve a civil társadalmat és a magánszektort – általi végrehajtását alátámassza az emberi jogokon és a nemek egyenlőségén alapuló megközelítés, valamint a szegénység felszámolásának, az egyenlőtlenségek és a társadalmi kirekesztés csökkentésének és a gazdaság demokratizálódásának célja;

64.  hangsúlyozza a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia jelentőségét az új fenntartható fejlesztési napirend megvalósításában; rámutat arra, hogy az emberi jogokon alapuló megközelítésnek a fejlesztési célú szakpolitikai koherencia mélyebb megértéséhez kell vezetnie, mivel a jogok megvalósítása előtt álló akadályok leküzdése nélkül nem lehetséges a fenntartható fejlődés és a szegénység felszámolása irányába történő elmozdulás;

65.  ismételten megerősíti, hogy sürgősen kezelni kell a szegénységgel összefüggő és elhanyagolt betegségek globális problémáját; globális egészségre, innovációra és a gyógyszerekhez való hozzáférésre irányuló ambiciózus és hosszú távú politikai stratégia és cselekvési terv kidolgozására szólít fel, amely többek között a kutatásba és a fejlesztésbe fektet be annak érdekében, hogy – fajon, valláson, politikai meggyőződésen, gazdasági vagy szociális körülményeken, nemi identitáson vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés nélkül – védelmezze minden ember ahhoz való jogát, hogy az egészség és a jólét szempontjából megfelelő életszínvonalon éljen;

66.  hangsúlyozza, hogy addisz-abebai cselekvési terv kötelezettségvállalást jelent az egyetemes szociális védelem, egyetemes egészségügyi ellátás és az alapvető közszolgáltatások – köztük az egészségügyi ellátás és az oktatás – mindenki számára történő biztosítására;

67.  elismeréssel nyugtázza az EKSZ és a Bizottság által készített, és a Tanács által támogatott, a terrorizmus elleni küzdelem vonatkozásában útmutatással szolgáló dokumentum megjelenését, amit az a cél vezérel, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben a harmadik országoknak segítséget nyújtó projektek tervezése és végrehajtása során biztosítva legyen az emberi jogok tiszteletben tartása; felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy biztosítsák a dokumentum tényleges végrehajtását, kezdve annak széleskörű terjesztésével; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az alapvető jogok és szabadságok tiszteletben tartása a sikeres terrorellenes politikák alapját képezi, ideértve a digitális megfigyelési technológiák alkalmazását is; támogatja az ISIS/Dáis által elkövetett emberi jogi jogsértések megakadályozására irányuló nemzetközi erőfeszítéseket;

Az őslakos népek jogai

68.  felszólítja az EKSZ-t, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az őslakos népekkel foglalkozó világkonferencia záródokumentumának (az ENSZ közgyűlés 69/2. sz. határozata(42)) megfelelően az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozat végrehajtásának nyomon követése, értékelése és javítása érdekében támogassák az őslakos népek jogaival foglalkozó szakértői mechanizmus mandátumának felülvizsgálását; sürgeti a tagállamokat, hogy kérjék fel a különleges eljárások megbízottait, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet az őslakos nőket és gyermekeket érintő kérdésekre, és ezekről a kérdésekről rendszeresen tegyenek jelentést az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának; sürgeti az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy támogassák az őslakos népekkel foglalkozó horizontális cselekvési terv kidolgozását, amint azt az ENSZ-közgyűlés 2014. szeptemberi állásfoglalása is kéri, különös tekintettel az őslakos népekkel folytatott rendszeres konzultáció megszervezésére, amely szintén a folyamat részét képezi; mély sajnálatának ad hangot amiatt, hogy Nyugat-Afrika egyes területein a mentális zavarokkal küzdőket fához láncolják az erdőben vagy magukra hagyják őket az utcán, és hogy e széles körben elterjedt gyakorlatot a helyi közösségek elfogadják;

A migrációval és menekültekkel kapcsolatos uniós fellépés

69.  mélységes aggodalmának ad hangot és szolidaritását fejezi ki azon jelentős számú migráns és menekült iránt, akik konfliktusok, zaklatás, kormányzási mulasztások, az illegális bevándorlást, emberkereskedelmet és embercsempészetet szervező hálózatok, valamint szélsőséges csoportok és bűnbandák áldozataiként súlyos emberi jogi jogsértések áldozataivá válnak; emellett mélységes sajnálatának ad hangot az Unió határait elérni kívánó emberek életét követelő tragédiák miatt;

70.  hangsúlyozza, hogy a migrációs áramlások alapvető okait kell mihamarabb kezelni, és ezért a menekültválság külső dimenziójával kell foglalkozni, többek közt a szomszédságunkban zajló konfliktusok fenntartható megoldásainak megtalálása, az érintett harmadik országokkal együttműködés és partnerség kialakítása, valamint az EU külső politikái révén; hangsúlyozza a migráció átfogó, emberi jogokon alapuló megközelítésének szükségességét, és felhívja az EU-t, hogy erősítse meg együttműködését az ENSZ-szel, beleértve annak intézményeit, valamint a regionális szervezetekkel, kormányokkal és nem kormányzati szervezetekkel a migrációs áramlások alapvető okainak kezelése és a konfliktusövezetek közelében található menekülttáborok helyzetének javítása érdekében; ismételten felszólítja az EU-t annak biztosítására, hogy a nem uniós államokkal kötött valamennyi migrációs együttműködési és visszafogadási megállapodás feleljen meg a nemzetközi jognak; emlékeztet arra, hogy egy globális migrációs stratégia szorosan kapcsolódik a fejlesztési és humanitárius politikákhoz – beleértve humanitárius folyosók létrehozását és humanitárius vízumok kibocsátását – és egyéb külső politikákhoz; tudomásul veszi az Európai Unió tengeri erőinek az embercsempészek és emberkereskedők ellen a Földközi-tengeri térségben indított műveletét (EUNAVFOR Med); hangsúlyozza továbbá, hogy sürgősen határozottabb uniós szintű politikákat kell kidolgozni a migránsokkal és menekültekkel kapcsolatos sürgető kérdések megoldására és egy tényleges, méltányos és fenntartható tehermegosztási mechanizmus kialakítására a tagállamok között; kiemeli a Bizottság által 2015. szeptember 9-én javasolt, a menekültválság kezelését célzó intézkedéseket, így többek között a Dublini Rendelet előirányzott felülvizsgálatát;

71.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy külső szakpolitikáiban növelje az emberkereskedelem elleni küzdelem támogatását, külön figyelmet fordítva az áldozatok és főként a kiskorúak védelmére; úgy ítéli meg, hogy az EU-nak erősítenie kellene a harmadik országokkal és egyéb érintett szereplőkkel folytatott együttműködését a bevált gyakorlatok cseréje és a nemzetközi embercsempész-hálózatok felszámolásához való hozzájárulás érdekében; megismétli, hogy minden uniós tagállamnak végre kell hajtania az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelvet(43) és az emberkereskedelem felszámolására irányuló 2012–2016-os stratégiát(44);

72.  emlékeztet arra, hogy 2014-ben 17,5 millió ember kényszerült elhagyni lakóhelyét éghajlati katasztrófák miatt; emlékeztet arra, hogy ezek a kényszerű lakóhelyelhagyások főleg déli régiókat érintenek, amelyek a legjobban ki vannak téve az éghajlatváltozás hatásainak; hangsúlyozza, hogy e lakóhelyelhagyások 85%-a fejlődő országokban történik, elsősorban országon belül és régiók között; emlékeztet arra, hogy a millenniumi fejlesztési célok keretében az uniós tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy GDP-jük 0,7%-át fejlesztési segélyek finanszírozására fordítják;

73.  felkéri az EU-t, hogy vegyen részt aktívan a „klímamenekült” fogalmáról és ezen belül ennek lehetséges jogi meghatározásáról folyó vitában, amely fogalmat a nemzetközi jogban vagy a jogilag kötelező erejű nemzetközi megállapodásokban még nem ismerték el;

74.  megismétli a pilóta nélküli felfegyverzett légi járművek használatával kapcsolatos közös uniós álláspont kidolgozására irányuló felhívását, amely álláspontnak biztosítania kell az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását, és kezelnie kell olyan kérdéseket, mint a jogi keret, az arányosság, az elszámoltathatóság, a polgári lakosok védelme és az átláthatóság; sürgeti az EU-t, hogy tiltsák be az emberi beavatkozás nélküli támadások végrehajtására képes, teljesen önálló módon működő fegyverek fejlesztését, gyártását és használatát; felhívja az EU-t, hogy ellenezze és tiltsa be a törvénytelen és célzott kivégzések gyakorlatát, és kötelezze el magát megfelelő intézkedések meghozatala mellett – összhangban a nemzeti és nemzetközi jogi kötelezettségekkel –, amennyiben okkal feltételezhető, hogy a joghatósága alá tartozó egyének vagy csoportok összefüggésbe hozhatóak külföldön végrehajtott célzott kivégzésekkel;

Nemzetközi kulturális és sportesemények és emberi jogok

75.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy jelentős sporteseményeknek adnak otthont olyan tekintélyelvű államok, amelyek megsértik az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat; hangsúlyozza, hogy tájékoztató kampányokat kell szervezni a közvélemény számára arról, hogy a sporteseményekkel összefüggésben biztosítani kell az emberi jogi – így többek között a kényszerprostitúció és az emberkereskedelem problémájával foglalkozó – rendelkezések érvényesülését; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy működjenek együtt az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalával (UNHCR) és egyéb multilaterális fórumokkal, továbbá nemzeti sportszövetségekkel, vállalati szereplőkkel és civil szervezetekkel az emberi jogok teljes körű tiszteletben tartásának biztosítása érdekében ezen események tekintetében, többek között azáltal is, hogy az e normáknak való megfelelés legyen a jelentős sportesemények odaítélésének egyik döntő kritériuma; ezzel összefüggésben különleges figyelemmel kíséri a soron következő 2018-as oroszországi és 2022-es katari labdarúgó-világbajnokságokat, valamint a 2022-es pekingi olimpiai játékokat;

Uniós fellépés multilaterális szervezetekben

76.  megismétli, hogy teljes mértékben támogatja az EU szilárd elkötelezettségét az emberi jogok és demokratikus alapelveknek az ENSZ és annak szakosodott ügynökségei, az Európa Tanács, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet struktúráival való együttműködés révén történő előmozdítása mellett, összhangban az EUSZ 21. és 220. cikkével; ezért üdvözli a fenntartható fejlesztési célok elfogadását;

77.  megismétli továbbá annak fontosságát, hogy az EU aktívan és következetesen részt vegyen az ENSZ valamennyi emberi jogi mechanizmusában, különösen az ENSZ-közgyűlés Harmadik Bizottságában és az Emberi Jogi Tanácsban; tudomásul veszi az EKSZ, az EU New York-i és genfi képviselete és a tagállamok uniós emberi jogi ügyekben az ENSZ szintjén mutatott következetességének fokozására irányuló erőfeszítéseit; ösztönzi az EU-t, hogy hallassa nagyobb erővel a hangját, többek közt a több régióra kiterjedő kezdeményezések egyre gyakrabban alkalmazott gyakorlatának fokozása és az állásfoglalások együttes támogatása, illetve az állásfoglalásokban való vezető szerepe révén;

78.  felszólít a nyugat-szaharai lakosság alapvető jogainak, többek között egyesülési szabadságának, véleménynyilvánítási szabadságának és gyülekezési jogának tiszteletben tartására; követeli az összes nyugat-szaharai politikai fogoly szabadon bocsátását; követeli, hogy a parlamenti képviselők, független megfigyelők, a nem kormányzati szervezetek és a sajtó bejuthassanak Nyugat-Szahara területeire; sürgeti az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy az ENSZ Nyugat-szaharai Népszavazási Missziójának (MINURSO) adjon emberi jogi megbízatást, összhangban az ENSZ világszerte működő minden egyéb békefenntartó missziójával; támogatja a nyugat-szaharai konfliktus igazságos és tartós – a nyugat-szaharai nép önrendelkezési jogán alapuló és az ENSZ vonatkozó határozatainak megfelelő – megoldását;

79.  emlékeztet arra, hogy folytatni kell a parlamenti küldöttség ENSZ-közgyűlésbe való delegálásának intézményesített gyakorlatát; üdvözli e gyakorlat 2015-ben, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 28. ülésén való újbóli alkalmazását;

80.  hangsúlyozza, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa hitelességének és legitimitásának megerősítése érdekében valamennyi tagnak a legmagasabb szintű emberi jogi normákat kell követnie, illetve emberi jogi kötelezettségeit be kell tartania; úgy ítéli meg, hogy az emberi jogokat minden nemzetközi fórumon elő kell mozdítani, fejleszteni kell és meg kell szilárdítani; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közzé jelentést azokról a tevékenységekről és fellépésekről, amelyeket az emberi jogi ütemterv előmozdítása és a nemzetközi szervezetek, mint például a WTO és a Világbank (BIRD, IFC, MIGA) emberi jogokkal kapcsolatos elszámoltathatóságának és felelősségének erősítése érdekében végez;

81.  ismételten határozott elkötelezettségét fejezi ki az iránt, hogy megszűnjön a nemzetközi közösség szempontjából legsúlyosabb bűntettek elkövetőinek büntetlensége, és igazságot szolgáltassanak a háborús bűncselekmények, az emberiesség elleni bűncselekmények és a népirtások áldozatai számára, ezért megismétli, hogy teljes mértékben támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróság munkáját; sajnálatosnak tartja, hogy 2014-ben egyetlen állam sem ratifikálta a Római Statútumot; felhívja a figyelmet azon felelősségre, hogy vessenek véget a büntetlenségnek, és kezdeményezzenek bírósági eljárást a népirtások, az emberiesség elleni bűncselekmények, háborús bűncselekmények – ide értve a szexuális erőszakkal kapcsolatos bűncselekményeket – elkövetői ellen; súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy számos elfogatóparancsot máig nem hajtottak végre; sürgeti, hogy az EU továbbra is nyújtson erőteljes diplomáciai és politikai támogatást a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) és az ENSZ közötti kapcsolatok megerősítése és kiszélesítése céljából, különösen az ENSZ Biztonsági Tanácsában, valamint kétoldalú kapcsolataiban és az összes egyéb fórumon; felhívja az EU-t, beleértve a küldöttségeket, valamint az uniós tagállamokat, hogy növeljék a Római Statútum egyetemességének, megerősítésének és tényleges végrehajtásának előmozdítására irányuló erőfeszítéseiket; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az NBB számára a szükséges forrásokat, és növeljék a nemzetközi bűnüldözési rendszer számára nyújtott támogatásukat, többek között a civil társadalmi szereplőknek a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdításának finanszírozási eszközén (EIDHR) keresztül nyújtott pénzügyi támogatás révén; kéri az EU nemzetközi és nemzeti igazságszolgáltatás közötti komplementaritásra vonatkozó 2013-as eszközkészletének alkalmazását;

82.  felhívja az EU-t és annak tagállamait, hogy tevőlegesen támogassák az NBB-t, valamint hogy annak határozatait a harmadik országokkal folytatott mindenfajta párbeszédben érvényesítsék;

Az emberi jogok tiszteletben tartásának fokozása a világban

A gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadság, valamint a meggyőződés szabadsága

83.  emlékeztet arra, hogy a gondolat, a lelkiismeret, a vallás vagy a meggyőződés szabadsága az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, valamint az ENSZ által elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában elismert alapvető emberi jog; emlékeztet továbbá arra, hogy e szabadság kölcsönösen összefügg más emberi jogokkal és alapvető szabadságokkal, és egyaránt jelenti a hithez és a hit elutasításához való jogot, valamint a teista és nem teista hit vagy az ateista meggyőződés gyakorlásának szabadságát, valamint a választott meggyőződés elfogadásához, megváltoztatásához és feladásához, vagy az ahhoz való visszatéréshez való jogot; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy néhány ország még mindig nem tartja be az ENSZ normáit és állami elnyomást alkalmaz, amely magában foglalhatja a fizikai büntetést, a börtönbüntetéseket, a mértéktelen pénzbírságokat és akár a halálbüntetést a vallás és a meggyőződés szabadságának megsértésével; aggodalmát fejezi ki a vallási és világnézeti kisebbségek, köztük keresztény közösségek növekvő üldözése, és a gyülekezeti helyeik elleni jogellenes károkozás miatt;

84.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy növeljék a valláson alapuló megkülönböztetés összes formájának felszámolására irányuló erőfeszítéseiket, valamint hogy harmadik országokkal való kapcsolataik során mozdítsák elő a vallások közti párbeszédet; konkrét intézkedéseket kér az istenkáromlás elleni törvények áldozatául eső vallási kisebbségek, nem hívők, hitüket elhagyók és ateisták védelmére, és felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy lépjenek fel az ilyen törvények visszavonása érdekében; üdvözli, hogy az EU elkötelezett a vallás és a meggyőződés szabadságának nemzetközi fórumokon való előmozdítása mellett, többek között a vallás és a meggyőződés szabadságának ügyével foglalkozó különleges ENSZ-előadó megbízatásának támogatása révén; teljes mértékben támogatja azt a gyakorlatot, hogy az EU vezető szerepet vállal az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában és az ENSZ-közgyűlésben az e témában hozott tematikus határozatok vonatkozásában; konkrét fellépést és intézkedéseket kér a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatások hatékony végrehajtása és javítása érdekében; úgy véli, hogy nemzetközi és regionális fórumokon is fel kell lépni, nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet fenntartva – többek között az uniós képviseleteken keresztül – a vallási szervezetekkel és közösségekkel, összhangban az EUMSZ 17. cikkével felhívja a figyelmet továbbá az uniós alkalmazottak szisztematikus és következetes képzésének szükségességére, mind a központokban, mind pedig a küldöttségeken;

Az Európai Unió fellépése a halálbüntetés ellen

85.  üdvözli az alelnök/főképviselő és az Európa Tanács főtitkára 2014. októberi együttes nyilatkozatát(45), amelyben ismét leszögezik, hogy minden esetben és minden körülmények között határozottan és feltétel nélkül ellenzik a halálbüntetés alkalmazását; továbbra is fenntartja azt az álláspontját, hogy az EU emberi jogokkal kapcsolatos politikája egyik központi célkitűzésévé kell tenni a halálbüntetés általános eltörlését; megjegyzi, hogy a kábítószer-ellenes politikára harmadik országoknak nyújtott támogatásnak a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények esetében kiszabható halálbüntetés eltörlését kell céloznia; kéri, hogy a halálbüntetés elleni, 2016 júniusában Oslóban (Norvégia) tartandó 6. világértekezlet keretében az EU és a tagállamok egyértelműen szólaljanak fel a halálbüntetés ellen, fokozzák a halálbüntetés eltörlése melletti elkötelezettségüket és támogassák az e témáról szóló tájékoztatási kampányokat;

86.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy világszerte növekszik a halálos ítéletek és kivégzések száma; mélyen sajnálja, hogy egyes harmadik országok jogrendszerében még mindig szerepel a halálbüntetés; sajnálatosnak tartja, hogy Belarusz két év szünet után ismét folytatja a halálos ítéletek végrehajtását; ezért ismételten felszólítja Belaruszt, hogy vezessen be moratóriumot a halálbüntetésre vonatkozóan, és hogy ez legyen az első lépés annak végleges eltörlése felé; megjegyzi, hogy nyolc állam jogrendszere halálbüntetéssel sújtja a homoszexualitást;

87.  sürgeti az Európai Külügyi Szolgálatot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak iránymutatást egy átfogó és hatékony európai stratégia kialakításához, tekintettel arra, hogy több tucat európai polgárra kivégzés vár harmadik országokban, és ennek keretében gondoskodjanak a személyazonosítást, a jogi segélynyújtást és a diplomáciai képviseletet célzó megerősített mechanizmusokról;

88.  felhívja az EU-t, hogy valamennyi diplomáciai és együttműködési eszköz felhasználásával továbbra is biztosítsa, hogy a halálbüntetést alkalmazó országok eltöröljék azt; emellett ismét felhívja az EU-t, hogy továbbra is kövesse nyomon a kivégzések körülményeit a halálbüntetést alkalmazó országokban;

A kínzás és a rossz bánásmód elleni küzdelem

89.  úgy véli, hogy az ENSZ kínzás elleni egyezményének 30. évfordulóját követően és tekintettel arra, hogy a kínzás és rossz bánásmód világszerte továbbra is elterjedt gyakorlat, az EU-nak fokoznia kell e súlyos emberi jogi jogsértések felszámolására irányuló erőfeszítéseit; hangsúlyozza, hogy fokozott figyelmet igényelnek egyes kiszolgáltatott csoportok tagjai – így a gyermekek és a nők, vagy az etnikai, nyelvi vagy vallási kisebbségek tagjai –, akik fogva tartásuk során kínzásnak vagy rossz bánásmódnak vannak kitéve; ezért sürgeti az EKSZ-t és az alelnököt/főképviselőt, hogy fokozottabb diplomáciai tevékenység és a témakör közvéleményben való rendszeresebb tudatosítása révén vegyen részt a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni küzdelemben, tükrözve az értékeket és elveket, amelyek mellett az EU elkötelezte magát; javasolja, hogy az EKSZ, az uniós küldöttségek és a tagállamok e cél érdekében teljes mértékben használjanak fel minden létező eszközt, így a kínzással kapcsolatos uniós iránymutatásokat(46); ezzel összefüggésben ajánlja a kivégzésekre vagy kínzásra felhasználható gyógyszerek kivitelére vonatkozó ellenőrzési mechanizmusok folyamatos javítását, beleértve egy célzott végfelhasználási záradék bevezetését, amely felfüggesztené vagy leállítaná olyan biztonsági vonatkozású termékek átadását, amelyek a gyakorlatban nyilvánvalóan nem használhatók másra, mint halálbüntetés végrehajtására vagy kínzásra;

90.  hangsúlyozza, hogy vannak olyan országok, amelyek nem tettek lépéseket azon sürgős igény kielégítésére, hogy teljes körű forrásokkal ellátott terveket dolgozzanak ki a börtönökben uralkodó körülmények kezelésére; megjegyzi, hogy nagyon kevés előrehaladás történt annak biztosítása terén, hogy a börtönlétesítmények megfeleljenek a nemzetközi emberi jogi normáknak, valamint hogy védjék a fogvatartottak élethez, testi épséghez és méltósághoz való jogát; hangsúlyozza, hogy javítani kell a fogva tartás körülményeit az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében, továbbá hogy a bebörtönzött személyek nem részesülhetnek embertelen vagy megalázó bánásmódban vagy büntetésben;

Hátrányos megkülönböztetés

91.  hangsúlyozza azonban, hogy semmilyen körülmények között sem indokolható társadalmi, vallási vagy kulturális meggyőződéssel és hagyományokkal a megkülönböztetés, az erőszak, a megtorlás útján történő büntetés, a kínzás, a nők és gyermekek elleni szexuális visszaélések, a nemi szervek megcsonkítása, a gyermekkereskedelem, a kényszerházasságok, a nőkereskedelem, a társadalmi osztály vagy származás alapján történő megkülönböztetés és társadalmi kirekesztés és a kapcsolati erőszak semmilyen formája;

92.  a leghatározottabban elítéli a hátrányos megkülönböztetés valamennyi – többek között fajra, bőrszínre, nemre, nemi irányultságra, nemi identitásra, nyelvre, kultúrára, vallásra vagy meggyőződésre, társadalmi eredetre, kasztra, születésre, életkorra, fogyatékosságra vagy bármely más körülményre alapozott – formáját; sürgeti az EU-t, hogy az emberi jogi és politikai párbeszéd, az uniós küldöttségek munkája és a nyilvános diplomácia révén fokozza a hátrányos megkülönböztetés, a rasszizmus és idegengyűlölet valamennyi formájának felszámolására irányuló erőfeszítéseit; sürgeti továbbá az EU-t, hogy továbbra is mozdítsa elő a szóban forgó ügyet támogató valamennyi ENSZ-egyezmény – így a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény vagy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény – ratifikálását és maradéktalan végrehajtását;

Az LMBTI-személyek jogai

93.  úgy véli, hogy az EU-nak folytatnia kell a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális személyek (LGBTI-személyek) jogainak fokozott mértékű tiszteletben tartására irányuló erőfeszítéseit, összhangban a témára vonatkozó uniós iránymutatásokkal(47); ajánlja az iránymutatások végrehajtását, többek között a harmadik országokban dolgozó uniós alkalmazottak képzése révén; sajnálatosnak tartja, hogy 78 országban a homoszexualitás még mindig büntetendő, és ebből nyolc országban halálbüntetéssel sújtják, és úgy véli, hogy az emberek ellen szexuális orientációjuk alapján folytatott erőszakos gyakorlatok és az ellenük elkövetett erőszakos cselekmények nem maradhatnak büntetlenül; támogatja az ENSZ emberi jogi főbiztosának folyamatos munkáját, amelynek célja a megkülönböztetést alkalmazó jogszabályok elleni küzdelem, valamint támogatja azt a munkát, amelyet az ENSZ egyéb szervei végeznek; aggodalmát fejezi ki az LMBTI-személyek emberi jogainak védelméért síkra szálló aktivisták alapvető szabadságjogainak korlátozása miatt, és felhívja az EU-t, hogy fokozza támogatásukat; úgy véli, hogy az LMBTI-személyek alapvető jogai nagyobb valószínűséggel érvényesülnek, ha ők is hozzáférhetnek jogintézményekhez, lehetőség szerint bejegyzett élettársi kapcsolat vagy házastársi viszony révén;

94.  hangsúlyozza, hogy a harmadik országokban a kisebbségi közösségeknek sajátos szükségleteik vannak, és elő kell mozdítani e közösségek teljes mértékű egyenlőségét a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet minden területén;

Kasztok szerinti megkülönböztetés

95.  aggodalommal veszi tudomásul a kasztok szerinti megkülönböztetés mértékét és következményeit és az emberi jogok kasztokon alapuló megsértését, többek között a jogrendszerhez vagy foglalkoztatáshoz való hozzáférés megtiltását, valamint a továbbra is fennálló szegregációt, szegénységet és megbélyegzést; felszólít a kaszton alapuló megkülönböztetés megelőzésére és felszámolására szolgáló uniós eszköz elfogadására; javasolja a témának az EKSZ és a Bizottság iránymutatásaiban és cselekvési terveiben való érvényesítését, különösen a megkülönböztetés valamennyi formája elleni uniós fellépést, valamint a nők és lányok elleni erőszak, illetve az őket érintő megkülönböztetés valamennyi formája felszámolására irányuló erőfeszítéseket;

A fogyatékossággal élő személyek jogai

96.  üdvözli a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény ratifikálását; megismétli annak fontosságát, hogy mind a tagállamok, mind pedig az uniós intézmények hatékonyan végrehajtsák az egyezményt; különösen hangsúlyozza, hogy hitelesen be kell építeni az általános hozzáférhetőség elvét és a fogyatékossággal élő személyek összes jogát az EU valamennyi vonatkozó szakpolitikájába, többek között a fejlesztési együttműködés terén, és kiemeli e kérdés előíró és horizontális jellegét;

97.  szorgalmazza, hogy az alelnök/főképviselő folytassa a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény (CRPD) azon országok által ratifikálása és végrehajtása folyamatának támogatását, amelyek azt még nem ratifikálták és nem hajtották végre;

98.  kiemeli, hogy a nemzetközi közösség prioritásként azonosította a fogyatékossággal élő nők helyzetét; emlékeztet az ENSZ emberi jogi főbiztosának hivatala által közzétett következtetésekre, melyek kimondták, hogy a fogyatékkal élő nők és lányok elleni erőszak kezelését célzó politikákat és programokat a fogyatékkal élőkkel szorosan együttműködve kell kidolgozni, elismerve önállóságukat, valamint a fogyatékossággal foglalkozó szervezetekkel; hangsúlyozza az intézmények rendszeres felügyeletének és a gondozóknak nyújtott megfelelő képzések fontosságát; szorgalmazza, hogy az EU a fogyatékosság miatti hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelmet rendelje hozzá külső fellépési, együttműködési és fejlesztés támogatási politikáihoz, köztük a demokrácia és az emberi jogok európai eszközéhez (EIDHR);

A nők és lányok jogai

99.  emlékeztet arra, hogy a 2014. évi Szaharov-díjat Dr. Denis Mukwege kapta meg a szexuális erőszak áldozataiért tett áldozatos munkájáért és a nők jogainak folyamatos előmozdításáért, ami felhívta a figyelmet a nők, lányok és gyermekek elleni, háborús fegyverként alkalmazott erőszakra és nemi szerveik megcsonkítására; határozottan elítéli a nőkkel, lányokkal és gyermekekkel szemben elkövetett erőszak és bántalmazás valamennyi formáját, különös tekintettel a nők ellen elkövetett nemi erőszak háborús fegyverként történő alkalmazására, a női nemi szervek megcsonkítására, a gyermek-, korai és kényszerházasságra, a szexuális rabszolgaságra, a párkapcsolaton belüli nemi erőszakra és az ártalmas hagyományos gyakorlatok egyéb formáira; hangsúlyozza, hogy a konfliktusok során erőszak áldozatává vált nők, lányok és gyermekek számára biztosítani kell az egészségügyi és pszichológiai ellátáshoz való hozzáférést, összhangban a nemzetközi joggal; ezzel összefüggésben nyugtázza az alelnök/főképviselő humanitárius segítségnyújtási politikáról szóló levelét, különös tekintettel annak a szexuális erőszak megelőzésére, valamint a konfliktushelyzetekben bekövetkező nemi erőszak esetén a nők támogatására és egészségügyi és pszichológiai ellátáshoz való hozzáférésére vonatkozó szakaszaira; felhívja az Európa Tanács tagállamait a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló isztambuli egyezmény aláírására és megerősítésére;

100.  hangsúlyozza, hogy az EKSZ-nek kezdeményeznie kell a bevált gyakorlatok cseréjét, hogy felvegye a küzdelmet azzal szemben, hogy a szexuális erőszakhoz kapcsolódó bűncselekmények áldozatai nem férnek hozzá az igazságszolgáltatáshoz; határozottan elítéli, hogy a harmadik országokban a nők nem férnek hozzá az igazságszolgáltatáshoz, különösen ha nemi alapú erőszak áldozataivá válnak; kéri a Bizottságot, hogy vállaljon aktív szerepet e bűncselekmények harmadik országokon belüli, és bizonyos esetekben a tagállamok általi üldözésében; sürgeti a Bizottságot, hogy működjön együtt az EKSZ-szel az áldozatok számára elérhető támogatások fokozása érdekében, az EU humanitárius fellépéseibe építsen be a nemi alapú erőszakos cselekményeket érintő beavatkozási mechanizmusokat, valamint hogy kapjanak elsőbbséget azok az uniós humanitárius fellépések, amelyek a konfliktusok során elkövetett nemi alapú erőszakra és szexuális erőszakra irányulnak; üdvözli az EU arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy nyomon követi a fegyveres konfliktusok során elkövetett erőszakos szexuális cselekmények megszüntetése céljából 2014 júniusában, Londonban rendezett világtalálkozót, és e célból konkrét intézkedéseket kér a Bizottságtól;

101.  sajnálja, hogy a nemi alapú erőszak tekintetében sok országban nem áll rendelkezésre megelőzési politika, nem támogatják az áldozatokat, és az elkövetők nagy arányban büntetlenséget élveznek; kéri az EKSZ-t a jogalkotási eljárásokkal és a rendőrségi és igazságügyi alkalmazottaknak, valamint a közalkalmazottaknak szóló képzési programokkal kapcsolatos bevált gyakorlatok harmadik országokkal folytatott cseréjére; felhívja az EU-t, hogy támogassa azon civil szervezeteket, amelyek az emberi jogok védelmén és a nemek közötti egyenlőség előmozdításán fáradoznak a harmadik országokban, emellett a szinergiák kialakítása és a nők szerepének erősítése érdekében működjön együtt tevékenyen a férfiak és nők közötti egyenlőség területén fellépő nemzetközi szervezetekkel, mint például az ILO-val, az OECD-vel, az ENSZ-szel és az Afrikai Unióval;

102.  mélységes aggodalmának ad hangot a nemi alapú erőszak eseteinek a világ számos részén tapasztalható növekedése és a nőgyilkosságok növekvő aránya miatt Latin-Amerikában, melyek az általánossá váló erőszak és a strukturális megkülönböztetés részét képezik határozottan elítéli a nemi alapú erőszak valamennyi formáját, a nők ellen elkövetett gyilkosságok formájában megmutatkozó iszonyatos bűncselekményeket és e bűncselekmények büntetlenül hagyását, ami hozzájárulhat az erőszak terjedéséhez és a gyilkosságok számának növekedéséhez;

103.  mélységes aggodalmát fejezi ki a közel-keleti és afrikai menekülttáborokban élő nők és lányok emberi jogainak lehetséges megsértése – többek között a szexuális erőszak, valamint a nőkkel és lányokkal szemben tanúsított egyenlőtlen bánásmód jelentett esetei – miatt; kéri az EKSZ-t, hogy a harmadik országokban szorgalmazzon szigorúbb szabályokat és bevált gyakorlatokat annak érdekében, hogy felszámolják a bármely nemhez tartozó menekültekkel szemben alkalmazott egyenlőtlen bánásmódot;

104.  sajnálja, hogy a világ népességének a fele szembesül a bérezésben megnyilvánuló megkülönböztetéssel, és hogy a nők világszerte a férfiak átlagjövedelmének 60–90%-át keresik meg;

105.  felhívja a Bizottságot, az EKSZ-t és az alelnököt/főképviselőt, hogy a nemek közti egyenlőségnek valamennyi külső politikájukban és programjukban való érvényesítése, a nemekkel kapcsolatos kérdések nyilvános felvetése, valamint e célkitűzés megfelelő forrásokkal való ellátása révén továbbra is mozdítsák elő a nők politikai és gazdasági szerepvállalásának erősítését; megelégedéssel veszi tudomásul a nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalása növelésének a 2016–2020 közötti időszakra vonatkozó új keretét(48); hangsúlyozza, hogy a horizontális pillért kell középpontba állítani, amely arra irányul, hogy a Bizottság és az EKSZ hatékonyabban teljesítse a nők és lányok jogainak külkapcsolatok révén való megerősítésére tett kötelezettségvállalásait;

106.  sajnálja, hogy a nemek közötti egyenlőség nem valósul meg a politikai életben; emlékeztet arra, hogy a nők és a férfiak egyenlők, és ugyanazokat a politikai jogokat és polgári szabadságjogokat kell élvezniük, továbbá sajnálja, hogy a nők alulreprezentáltak a gazdasági, társadalmi és politikai döntéshozatalban; hangsúlyozza, hogy hatékony védelmi mechanizmusra van szükség az emberi jogokat védő nők esetében; kvótarendszer bevezetését javasolja annak eszközeként, hogy elő lehessen mozdítani a nők politikai testületekben és a demokratikus folyamatban való részvételét, különösen jelöltként való indulását;

107.  felhívja az EU-t, hogy folytassa a nők gazdasági, társadalmi és politikai szerepvállalásának erősítését, amely eszközt jelent jogaik és alapvető szabadságjogaik megfelelő biztosításának előmozdításához, és részesítse kiemelt figyelemben annak kérdését, hogy a lányok, köztük a legszegényebbek és a társadalom peremére szorult közösségekből származók minőségi oktatásban részesülhessenek; kéri a nők szakképzésének, a tudománnyal és a technológiával kapcsolatos felsőfokú képzésben való részvételének, a harmadik országok oktatási szakembereinek szánt, nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos képzési programok kidolgozásának, valamint a sztereotípiák terjedése oktatási anyagok segítségével történő megelőzésének támogatását; sürgeti az EU-t, hogy ezt a kiemelt célt kövesse minden diplomáciai, kereskedelmi és fejlesztési együttműködési tevékenysége során;

108.  hangsúlyozza, hogy a menekülttáborokban, válságövezetekben, valamint a mélyszegénység és a szélsőséges környezeti jelenségek – többek között aszály és áradások – által érintett területeken folytatni kell a lányok oktatását;

109.  ösztönzi az EU-t, hogy a KBVP-műveleteken és az ENSZ béketeremtési eszköztárán belül továbbra is érvényesítse a nők és lányok támogatását, és folytassa az ENSZ Biztonsági Tanácsa nőkről, békéről és a biztonságról szóló 1325(2000)(49) és 1820(2008)(50) határozatainak végrehajtására és megerősítésére irányuló erőfeszítéseit; ezzel összefüggésben felhívja az EU-t, hogy nemzetközi szinten támogassa a nők konfliktusmegelőzésbe és -megoldásba, békefenntartó műveletekbe, humanitárius segítségnyújtásba, konfliktus utáni újjáépítésbe, valamint tartós és stabil politikai megoldásokhoz vezető demokratikus átalakulási folyamatokba való bevonása többletértékének elismerését; továbbá hangsúlyozza, hogy a nők számára biztosítani kell az emberi jogok teljes skáláját és hozzá kell járulni szerepvállalásuk erősítéséhez, többek között a 2015 utáni időszakra vonatkozó menetrend keretében, valamint a Pekingi Cselekvési Platform és az isztambuli egyezmény támogatása révén; üdvözli, hogy az EU támogatja a nemi kérdésekben elfogadott ENSZ-határozatokat, különös tekintettel a véleménynyilvánítás szabadsága által a nők társadalmi szerepvállalásának növelésében betöltött szerepről szóló határozatra; pozitívumként értékeli az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottsága 59. ülésszakának következtetéseit(51);

110.  kéri a Bizottságot, hogy az ezen a téren elfogadott uniós iránymutatásokkal összhangban minden uniós választási megfigyelő misszió keretében rendszeresen tegyenek a nők választási folyamatokban való részvételének javítását célzó konkrét fellépéseket, figyelembe véve a 2014 áprilisában, Brüsszelben megrendezett magas rangú választási szakértői szemináriumon megfogalmazott következtetéseket, és okulva a korábbi missziók tapasztalataiból;

111.  üdvözli az EKSZ harmadik országokban tett, arra irányuló erőfeszítéseit, hogy felgyorsítsa a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (CEDAW), a Pekingi Cselekvési Platform, a népesedésről és a fejlesztésről szóló kairói nyilatkozat és a 2015 utáni fejlesztési menetrend nyomán a nők jogaira vonatkozóan fennálló kötelezettségek végrehajtását és vállalások teljesítését;

112.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ne csorbuljanak a pekingi cselekvési platform vívmányai az oktatáshoz és az egészséghez való hozzáférés mint alapvető emberi jog, illetve a szexuális és reproduktív jogok védelme tekintetében; kiemeli, hogy a szexuális és reproduktív egészség és az ahhoz fűződő jogok egyetemes tiszteletben tartása és a megfelelő szolgáltatásokhoz való hozzáférés hozzájárul a gyermekhalandóság és az anyák halálozási aránya csökkentéséhez; rámutat, hogy a családtervezés, az anyák egészsége, a fogamzásgátlókhoz, illetve a biztonságos abortuszhoz való könnyű hozzáférés jelentősen elősegíti a nők életének megmentését, valamint azt, hogy újrakezdjék életüket, amennyiben erőszak áldozatává váltak; hangsúlyozza, hogy ezeket a politikákat a harmadik országokkal folytatott fejlesztési együttműködés középpontjába kell helyezni;

113.  úgy véli, hogy a korai házasság sérti az alapvető emberi jogokat és a lányok életének minden területét befolyásolja: elveszi gyermekkorukat, lehetőségeik korlátozásával kockára teszi a tanulmányaikat, veszélyezteti egészségüket, valamint növeli annak kockázatát, hogy erőszak és szexuális bántalmazás áldozataivá váljanak;

114.  mélységes aggodalommal veszi tudomásul, hogy az 1980-as évek óta a menyasszony-rendelési iparág riasztó ütemben növekszik; aggodalommal állapítja meg, hogy számos olyan dokumentált eset van, amikor a menyasszonyrendelés útján megkötött házasságot követően a férfi megtámadta és/vagy meggyilkolta a nőt; sajnálja, hogy menyasszonyrendelő weboldalakon jelentős számú kiskorú lány jelenik meg, és hangsúlyozza, hogy amennyiben gyermekeket szexuális célokra használnak, azt gyermekbántalmazásnak kell tekinteni;

115.  elítéli a béranyaság gyakorlatát, amely aláássa a nők emberi méltóságát, mivel testüket és annak reproduktív funkcióit árucikként használja; úgy véli, hogy be kell tiltani és az emberi jogi eszközökben sürgősen kezelni kell a terhességi béranyaságot, amely reproduktív kizsákmányolást és az emberi test pénzügyi vagy egyéb haszonszerzésre való használatát foglalja magában, különösen a fejlődő országban élő, kiszolgáltatott nők esetén;

A gyermekek jogai

116.  ismételten megerősíti a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és annak fakultatív jegyzőkönyve egyetemes ratifikálásának és hatékony végrehajtásának sürgős szükségességét; felszólítja a tagállamokat, hogy kötelezzék el magukat a gyermekmunka Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 182. sz. egyezményének 3. cikkében meghatározott legrosszabb formái, így többek között a gyermekrabszolgaság, a gyermekkereskedelem, a gyermekprostitúció, valamint a gyermekek testi és szellemi egészségére veszélyes munkakörök felszámolása mellett;

117.  üdvözli a Tanács a gyermekek jogainak előmozdításáról és védelméről szóló, 2014. decemberi következtetéseit(52), és felhívja az EU-t, hogy továbbra is nyújtson támogatást partnerországainak a gyermekekkel szembeni erőszak valamennyi formája elleni fellépéshez – beleértve a szexuális kizsákmányolást is – és a gyermekek jogainak védelmére meglévő kapacitásaik megerősítéséhez; üdvözli az EU–UNICEF gyermekjogi eszközrendszer(53) globális szintű, 2014-ben sorra került bevezetését; nyugtázza az Európa Tanács emberi jogi biztosának az interszexuális gyermekek jogairól szóló, 2014. májusi nyilatkozatát;

118.  megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy a következő öt évre vonatkozóan tegyen javaslatot egy ambiciózus és átfogó gyermekjogi stratégiára és cselekvési tervre, amely támogatja a gyermekek jogainak előmozdítására irányuló uniós erőfeszítéseket, különösen a gyermekek vízhez, megfelelő higiénés körülményekhez, egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférésének biztosítása, a fegyveres csoportokba besorolt gyermekek rehabilitációjának és reintegrációjának biztosítása, a gyermekmunka, a gyermekkínzás és a gyermekboszorkányság kérdésének, a gyermekkereskedelemnek és -házasságnak, továbbá a gyermekek szexuális kizsákmányolásának felszámolása, valamint a gyermekek fegyveres konfliktusokban való segítése és számukra a konfliktusövezetekben és a menekülttáborokban az oktatáshoz való hozzáférés biztosítása révén; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy évente számoljon be a Parlamentnek a gyermekközpontú uniós külső fellépéssel kapcsolatban elért eredményekről; üdvözli a „Gyermekek, nem katonák” elnevezésű kampányt, és felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy fokozzák támogatásukat a toborzás és a gyermekek fegyveres konfliktusokban való, kormányzati fegyveres erők általi felhasználásának 2016-ig történő felszámolására vonatkozó cél elérése érdekében;

119.  üdvözli, hogy az EU együttműködik az UNICEF-fel, aminek eredményeként eszközkészletet dolgoztak ki a gyermekek jogainak a fejlesztéspolitikában való általános érvényesítésére, támogatva az alapvető millenniumi fejlesztési célokat és a gyermekvédelmi programokat a gyermekjogok érvényesítése érdekében, különösen a kényes helyzetekben, valamint az ENSZ közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatalával együttműködésben;

120.  üdvözli, hogy az EU tevőlegesen együttműködik az ENSZ számos, a gazdasági, szociális és kulturális jogokkal foglalkozó különleges előadójával, így a biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférés emberi jogával, az oktatáshoz való joggal, az élelemhez való joggal, a mélyszegénységgel és emberi jogokkal, valamint a megfelelő lakhatás kérdésével foglalkozó különleges előadókkal; pozitívumként értékeli, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének a 2014–2017 közötti időszakra vonatkozó, többéves indikatív programjában megerősítették a gazdasági, szociális és kulturális jogok előmozdítását, mely program többek közt hozzá kíván járulni a szakszervezetek megerősítéséhez, a bérekkel kapcsolatos kérdések fokozott tudatosításához, a földterületek védelméhez, a gazdasági helyzet megerősítésén keresztül történő társadalmi beilleszkedés előmozdításához, valamint a gazdasági megkülönböztetés és a munkahelyi erőszak csökkenéséhez;

A demokrácia megerősítése világszerte

121.  hangsúlyozza, hogy az EU kötelezettséget vállalt ara, hogy a világ többi részével fenntartott kapcsolatai során fenntartja és előmozdítja az emberi jogok és demokratikus értékek tiszteletben tartását; emlékeztet rá, hogy a demokratikus rendszereket nem csak a szabad és méltányos választási eljárások, hanem többek közt a szólásszabadság, a sajtó és az egyesülés szabadsága, a jogállamiság, az elszámoltathatóság, az igazságszolgáltatás függetlensége, valamint a pártatlan közigazgatás jellemzik; hangsúlyozza, hogy a demokrácia és az emberi jogok elválaszthatatlanul összefonódnak egymással és kölcsönösen erősítik egymást, ahogyan arra a Tanács a demokráciának az EU külkapcsolatai keretében való támogatásáról szóló 2009. november 18-i következtetéseiben is emlékeztet; üdvözli, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó új uniós cselekvési terv fokozott figyelmet szentel a demokrácia támogatását célzó tevékenységeknek;

A véleménynyilvánítás szabadságának védelme és a civil társadalom megerősítése

122.  megismétli, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága minden demokratikus társadalom kulcsfontosságú eleme, mivel a pluralizmus kultúráját táplálja, amely lehetővé teszi, hogy a polgárok felelősségre vonják kormányaikat és döntéshozóikat, és támogatja a jogállamiság tiszteletben tartását; ezért sürgeti az Uniót, hogy fokozza a véleménynyilvánítás szabadságának külső politikái és eszközei révén való előmozdítására irányuló erőfeszítéseit;

123.  ismételten felhívja az Európai Uniót és annak tagállamait, hogy fokozottan kövessék nyomon a véleménynyilvánítás szabadsága és a média korlátozásának valamennyi formáját a harmadik országokban, valamint hogy késedelem nélkül és szisztematikusan ítéljék el ezeket a korlátozásokat, még azokban az esetekben is, amikor azokat jogos célból, például a terrorizmus elleni küzdelem, az állambiztonság és a bűnüldözés érdekében alkalmazzák; fontosnak tartja az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós iránymutatások hatékony végrehajtását, valamint ezen iránymutatások hatásának rendszeres nyomon követését; emlékeztet az információhoz való, mind online, mind offline, megkülönböztetésmentes hozzáférés és a véleménynyilvánítás szabadsága mindenki számára való biztosításának és védelmének uniós céljára;

124.  úgy véli, hogy az információs és kommunikációs technológiák (ikt-k) az információk hozzáférhetőségének maximalizálása révén lehetőséget kínálnak az emberi jogok és a demokratikus gyakorlatok megerősítésére, valamint a társadalmi és gazdasági fejlődésre; hangsúlyozza továbbá az ikt-k civil társadalmi mozgalmak erőfeszítéseiben játszott szerepét, különösen a nem demokratikus rendszerekben; aggodalmát fejezi ki az ikt-k egyes önkényuralmi rendszerek általi, az emberi jogokkal és demokráciával foglalkozó aktivisták számára növekvő veszélyt jelentő használata miatt; hangsúlyozza a fokozott támogatás jelentőségét a média szabadságának előmozdítása, a független újságírók és bloggerek védelme, a digitális megosztottság csökkentése és az információhoz való korlátlan hozzáférés elősegítése terén; felhívja a Bizottságot, hogy az európai exportellenőrzési rendszer felülvizsgálata keretében fordítson különös figyelmet a kettős felhasználású termékek emberi jogi apektusaira;

Az emberi jogi jogvédőknek nyújtott uniós támogatás

125.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a civil társadalom, beleértve az emberi jogi jogvédőket, egyre több támadásnak van kitéve szerte a világon; mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egyre több ország, például Oroszország és néhány közép-ázsiai állam szigorú törvényeket hoz a nem kormányzati szervezetek tevékenységeinek elfojtására, korlátozva a külföldi finanszírozáshoz való hozzáférésüket, terhet jelentő jelentési kötelezettségeket és ezek nem teljesítése esetén súlyos büntetéseket vezetve be; emlékeztet arra, hogy a gyülekezési és egyesülési szabadsághoz való jog alapvető jellemzője egy demokratikus, nyitott és toleráns társadalomnak; további erőfeszítésekre szólít fel a civil társadalmi szervezeteknél dolgozókkal szembeni, világszerte tapasztalható korlátozások és megfélemlítés ellen, és felszólítja az EU-t, hogy mutasson példát az érintett jogok védelme és előmozdítása terén;

126.  pozitívumként értékeli, hogy az új cselekvési tervben az alelnök/főképviselő ismételten hangsúlyozza, hogy az EU elkötelezett a helyi szereplők és civil társadalmi szervezetek szerepének megerősítése mellett, valamint hangsúlyozza, hogy a civil társadalom, és különösen az emberi jogi jogvédők cselekvési terének jelentős leszűkülése miatt az Európai Uniónak fokozott figyelmet kell fordítania rájuk, és erőteljesebben fel kell lépnie érdekükben; ezért sürgeti az Európai Uniót és tagállamait, hogy dolgozzanak ki koherens és átfogó választ azokra a jelentős kihívásokra, amelyekkel a civil társadalom, így az emberi jogi jogvédők világszerte szembesülnek;

127.  felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy folyamatosan kövessék nyomon az egyesülési és a gyülekezési szabadság megsértéseinek eseteit, ideértve a civil társadalmi szervezetekre és tevékenységeikre vonatkozó tiltások és korlátozások különböző formáit, és a politikai párbeszéd minden szintjén tegyék szóvá ezeket az ügyeket;

128.  felhívja továbbá az EU-t és tagállamait, hogy használjanak fel minden, rendelkezésre álló eszközt, hogy rendszeresen felvessék a veszélyben lévő emberi jogi jogvédők és civil társadalmi aktivisták egyedi eseteit, különös tekintettel a bebörtönzött személyek ügyeire; ösztönzi az uniós küldöttségeket és a tagállamok diplomáciai személyzetét, hogy továbbra is tevőlegesen támogassák az emberi jogi jogvédőket a perek rendszeres nyomon követése, a fogvatartott aktivisták látogatása, valamint adott esetben az egyes esetekről szóló nyilatkozatok kiadása és az emberi jogi jogsértéseknek a megfelelő partnereikkel való felvetése révén; ragaszkodik ahhoz, hogy a vezető uniós képviselők – nevezetesen az alelnök/főképviselő, a biztosok, az EU különleges képviselői és a tagállamok kormányzati tisztviselői – rendszeresen találkozzanak az emberi jogi jogvédőkkel, amikor olyan országokba utaznak, amelyekben a civil társadalomra nyomást gyakorolnak;

129.  pozitívumként értékeli, hogy az EU a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze révén világszerte segítséget nyújt az emberi jogi jogvédőknek és a civil társadalomnak; hangsúlyozza, hogy kiemelten fontos az EIDHR-nek a leginkább veszélyben lévő emberi jogi jogvédők védelme céljából való felhasználása; hangsúlyozza továbbá, hogy a veszélyben lévő emberi jogi jogvédőknek nyújtott támogatás során elsősorban a hatékonysági kritériumot kell figyelembe venni, és el kell kerülni a túlságosan előíró feltételek megállapítását; felhívja a Bizottságot, az EKSZ-t és az uniós küldöttségeket az emberi jogi jogvédők támogatása céljából rendelkezésre álló alapok megfelelő felhasználásának biztosítására;

A választási eljárások támogatása és a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége és a pártatlan közigazgatás megerősítése harmadik országokban

130.  üdvözli, hogy az EU 2014-ben nyolc választási megfigyelő missziót (EOM) és a nyolc választási szakértői missziót (EEM) indított a világ számos országába; megismétli, hogy kedvezően ítéli meg a választási folyamatok vonatkozásában nyújtott uniós támogatást, valamint az Unió által a választási megfigyelőknek biztosított támogatást és választási segítségnyújtást;

131.  emlékeztet a választási megfigyelő missziók által készített jelentések és ajánlások megfelelő nyomon követésének fontosságára, melynek révén fokozható a hatásuk és az érintett országok demokratikus normái tekintetében nyújtott uniós támogatás;

132.  javasolja, hogy az EU fokozza a demokratikus folyamatok átfogóbb megközelítésének kialakítására irányuló erőfeszítéseit – mely folyamatoknak csak az egyik dimenzióját képezik a szabad és tisztességes választások –, hogy pozitívan járuljon hozzá a demokratikus intézmények és a választási folyamatokba vetett közbizalom megerősítéséhez világszerte;

133.  e tekintetben pozitívumként értékeli, hogy 2014-ben, a Tanács 2009. novemberi következtetéseiben és a 2012-es, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervben tett kötelezettségvállalást követően, 12 kiválasztott uniós küldöttségben elindult a demokráciatámogatással kapcsolatos kísérleti projektek második generációja; nyomatékosan hangsúlyozza, hogy e kísérleti projektek jelentős szerepet játszanak a demokráciatámogatás nagyobb koherenciájának az EU külső politikái és eszközei által történő megvalósításában;

134.  üdvözli, hogy a Bizottság, az EKSZ és a tagállamok az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó új uniós cselekvési tervben kötelezettséget vállaltak arra, hogy a harmadik országokban határozottabban és következetesebben működnek együtt a választások lebonyolításáért felelős szervekkel, parlamenti intézményekkel, helyi nem kormányzati szervezetekkel, emberi jogi jogvédőkkel és civil társadalmi szervezetekkel, hogy intenzívebben bevonják őket a választások nyomon követésébe és hozzájáruljanak szerepük növeléséhez, és ennek érdekében a demokratikus folyamatok megerősítéséhez;

135.  emlékeztet arra, hogy a bővítés és a szomszédságpolitikák keretében az Európai Unió, a politikusok, a tudományos szakemberek, a média, a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom által nyert tapasztalatok és a demokráciába való átmenetekből levont tanulságok pozitív módon járulhatnak hozzá azoknak a legjobb gyakorlatoknak az azonosításához, amelyeket világszerte fel lehetne használni az egyéb demokratizálódási folyamatok támogatására és megszilárdítására;

136.  emlékeztet arra, hogy a korrupció fenyegetést jelent az emberi jogok egyenlő érvényesülésére és aláássa a demokratikus folyamatokat, így a jogállamiságot és tisztességes igazságszolgáltatást; emlékeztet továbbá arra, hogy az EU kizárólagos hatáskört kért az ENSZ Korrupció elleni egyezményének (UNCAC) aláírása tekintetében;

137.  véleménye szerint az EU-nak a harmadik országokkal folytatott párbeszéd valamennyi fórumán hangsúlyoznia kell a közügyek, az államháztartás és a köztulajdon átláthatóságának, hozzáférhetőségének, sérthetetlenségének, elszámoltathatóságának, valamint megfelelő kezelésének fontosságát, az UNCAC-ban foglaltak szerint; úgy véli, hogy a korrupció valamennyi formája aláássa a demokratikus elveket, és negatívan hat a társadalmi és gazdasági fejlődésre; kéri az UNCAC felhívásának nyomon követését és az OECD ajánlásainak megfelelő figyelembevételét; úgy véli, hogy az EU-nak következetesebben és szisztematikusabban kellene támogatnia a harmadik országokat a korrupció kezelésében azáltal, hogy szakértelmet és támogatást biztosít számukra független és hatékony korrupcióellenes intézmények létrehozásában és megszilárdításában, többek között a magánszektorral folytatott proaktív együttműködés révén; ajánlja továbbá innovatív pénzügyi mechanizmusok kidolgozását a korrupció valamennyi formája elleni küzdelem megerősítése érdekében; ezzel összefüggésben nyugtázza a pénzügyi tranzakciók nemzetközi szintű szabályozásának javítására irányuló felhívást;

138.  úgy véli, hogy az Európai Uniónak fokoznia kell a jogállamiságnak és az igazságszolgáltatás függetlenségének előmozdítására irányuló erőfeszítéseit multilaterális és bilaterális szinten; ösztönzi az Európai Uniót, hogy a harmadik országokban folyó jogalkotási és intézményi reformfolyamatok tekintetében biztosított segítségnyújtással világszerte támogassa a méltányos közigazgatást és igazságszolgáltatást; ösztönzi továbbá az uniós küldöttségeket és a tagállamok nagykövetségeit, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségének előmozdítása céljából rendszeresen kövessék nyomon a bírósági eljárásokat;

Az Európai Parlament emberi jogi tevékenységének fokozása

139.  üdvözli az emberi jogok és a demokrácia előmozdítására vonatkozóan az Európai Parlament parlamentközi küldöttségeinek készített iránymutatások a Küldöttségi Elnökök Értekezlete által az Emberi Jogi Albizottsággal együttműködésben folytatott felülvizsgálatát; ajánlja ezzel összefüggésben egy olyan gyakorlat bevezetését, amelynek keretében a harmadik országokban tett küldöttségi látogatások során szisztematikusabban és átláthatóbban vetik fel az emberi jogi kérdéseket, különösen a Parlament állásfoglalásaiban említett egyedi eseteket, és írásban, illetve ha politikailag indokolt, egyedi eligazító üléseken beszámolnak a megtett intézkedésekről az Emberi Jogi Albizottságnak;

140.  hangsúlyozza, hogy folyamatosan gondolkodni kell arról, hogy milyen módon lehet legmegfelelőbben maximalizálni az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértéséről szóló parlamenti állásfoglalások hitelességét, láthatóságát és hatékonyságát;

141.  ösztönzi annak az elképzelésnek a megvitatását, miszerint az emberi jogok támogatásával és előmozdításával kapcsolatban a Parlament rendelkezésére álló különböző eszközöket egyetlen stratégiai dokumentumban foglalnák össze, amelyet a Parlament a plenáris ülésen fogadna el;

o
o   o

142.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, a 70. ENSZ-közgyűlés elnökének, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elnökének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és az EU küldöttségvezetőinek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0070.
(2) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-11855-2012-INIT/hu/pdf
(3) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/142549.pdf
(4) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/137585.pdf
(5) http://www.europarl.europa.eu/document/activities/cont/201203/20120329ATT42170/20120329ATT42170EN.pdf
(6) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-10152-2015-INIT/hu/pdf
(7) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-10897-2015-INIT/hu/pdf
(8) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-13201-2015-INIT/hu/pdf
(9) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/130243.pdf
(10) http://register.consilium.europa.eu/doc/srv?l=HU&f=ST%2015559%202014%20INIT
(11) http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:32015D0260
(12) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-9242-2015-INIT/hu/pdf
(13) http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=S/RES/1325(2000)
(14) HL C 236. E, 2011.8.12., 69. o.
(15) HL C 33. E, 2013.2.5., 165. o.
(16) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0470.
(17) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0274.
(18) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0394.
(19) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0420.
(20) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0252.
(21) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0079.
(22) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0259.
(23) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0206.
(24) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0076.
(25) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0272.
(26) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0288.
(27) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0317.
(28) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0350.
(29) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0348.
(30) http://ec.europa.eu/enlargement/pdf/key_documents/2014/20141008-strategy-paper_hu.pdf
(31) http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:52011DC0200
(32) http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0303:FIN:hu:PDF
(33) http://daccess-dds-ny.un.org/doc/UNDOC/GEN/G14/082/52/PDF/G1408252.pdf?OpenElement
(34) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0274.
(35) http://www.unfpa.org/sites/default/files/pub-pdf/Joint%20Programme%20on%20FGMC%20Summary%20Report.pdf
(36) http://daccess-dds-ny.un.org/doc/UNDOC/GEN/G14/086/06/PDF/G1408606.pdf?OpenElement
(37) https://www.consilium.europa.eu/ueDocs/cms_Data/docs/hr/news53.pdf.
(38) http://ec.europa.eu/enlargement/pdf/key_documents/2014/20141008-strategy-paper_hu.pdf
(39) http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=uriserv:OJ.L_.2014.077.01.0027.01.HUN&toc=OJ:L:2014:077:TOC
(40) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0274.
(41) http://www.ohchr.org/Documents/Publications/GuidingPrinciplesBusinessHR_EN.pdf
(42) http://wcip2014.org/wp-content/uploads/2013/03/N1446828.pdf
(43) HL L 101., 2011.4.15., 1. o.
(44) https://ec.europa.eu/anti-trafficking/sites/antitrafficking/files/eu_strategy_towards_the_eradication_of_trafficking_in_human_beings_2012-2016_1.pdf
(45) http://www.coe.int/en/web/portal/10-october-against-death-penalty
(46) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cmsUpload/TortureGuidelines.pdf
(47) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/137584.pdf.
(48) http://europa.eu/rapid/press-release_IP-15-5690_en.pdf
(49) http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=S/RES/1325(2000)
(50) http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=S/RES/1820(2008)
(51) http://www.un.org/ga/search/view_doc.asp?symbol=E/2015/27
(52) http://register.consilium.europa.eu/doc/srv?l=HU&f=ST%2015559%202014%20INIT
(53) http://www.unicef.org/eu/crtoolkit/downloads/Child-Rights-Toolkit-Web-Links.pdf


A daytoni békemegállapodás 20. évfordulója
PDF 161kWORD 67k
Az Európai Parlament 2015. december 17-i állásfoglalása a daytoni békemegállapodás 20. évfordulójáról (2015/2979(RSP))
P8_TA(2015)0471RC-B8-1362/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a daytoni békemegállapodásra, annak általános keretére és tizenkét mellékletére,

–  tekintettel a Srebrenicáról szóló 2005. július 7-i(1), 2009. január 15-i(2) és 2015. július 9-i(3) állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Velencei Bizottságnak a bosznia-hercegovinai alkotmányos reformról szóló 2005. március 11-i véleményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a daytoni békemegállapodás aláírására 1995. december 14-én, Párizsban került sor, és a megállapodás véget vetett a második világháború óta Európában dúló legvéresebb háborúnak;

B.  mivel a megállapodás véget vetett a háborúnak, de nem tudott létrehozni működőképes, önfenntartó államot, és mivel az ország intézményi felépítése túlságosan bonyolult és nem bizonyult hatékonynak;

1.  emlékeztet a daytoni békemegállapodás aláírásának jelentőségére, megemlékezik a bosznia-hercegovinai háború minden tragikus áldozatáról, és őszinte részvétét fejezi ki az elhunytak családjai felé;

2.  sajnálattal állapítja meg, hogy 20 évvel a konfliktus vége után és a békerendezés fő szempontjait, valamint az ország helyzetének jövőbeli alakulását körvonalazó általános keretmegállapodás elfogadását követően az egymást követő kormányok nem tudtak létrehozni teljes mértékben működőképes, önfenntartó államot;

3.  üdvözli a menekültek és a belső menekültek visszatérésével, valamint az újjáépítéssel és a tulajdon visszaszolgáltatásával kapcsolatban a daytoni megállapodás VII. mellékletének rendelkezéseivel összhangban elért eredményeket; megismétli, hogy szükség van e melléklet és a kapcsolódó stratégia teljes körű végrehajtására a lakóhelyüket országukon belül elhagyni kényszerülő személyek, a menekültek és a háború által érintett más személyek fenntartható visszatérésének, valamint helyzetük igazságos, átfogó és tartós rendezésének biztosítása érdekében; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a horvátok, bosnyákok és mások Boszniai Szerb Köztársaságba történő fenntartható visszatérésének szükségességét; hangsúlyozza, hogy javítani kell a lakóhelyükre visszatérők társadalmi-gazdasági beilleszkedését; szorgalmazza, hogy fokozni kell az erőfeszítések valamennyi szinten történő összehangolását és több figyelmet kell fordítani a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő legkiszolgáltatottabb emberekre, többek között a romákra és az erőszak női áldozataira; sajnálattal állapítja meg, hogy a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága szerint még mindig mintegy 7 000 embert tartanak számon eltűntként, akiknek sorsa továbbra is ismeretlen;

4.  elismeri, hogy Bosznia-Hercegovina pozitív átalakuláson ment át az elmúlt 20 év során, és egy háború sújtotta, konfliktusból kilábaló országból az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó állammá vált;

5.  ismételten kifejezésre juttatja az Unió elkötelezettségét a Bosznia-Hercegovina és minden nyugat-balkáni ország előtt nyitva álló európai távlatok és a csatlakozási folyamat folytatása mellett; meggyőződése, hogy a regionális együttműködés és az európai integrációs folyamat a megbékélés előmozdításának, valamint a gyűlölet és a megosztottság leküzdésének legjobb módja;

6.  felhívja a hatóságokat, hogy a daytoni békemegállapodás 20. évfordulóját használják ösztönzőül a szükséges reformok előmozdítására, különös tekintettel Bosznia-Hercegovina közeljövőben esedékes uniós csatlakozási kérelmére; emlékeztet rá, hogy elsőbbséget kell élveznie a polgárok társadalmi-gazdasági szükségletei kielégítésének, és hogy létre kell hozni egy uniós ügyekkel kapcsolatos hatékony koordinációs mechanizmust; ismételten hangsúlyozza, hogy ezzel párhuzamosan folytatni kell az alkotmányos és politikai reformokat, valamint a politikai rendszer demokratizálását is, ami az országot alkotó mindhárom nemzet és az ország összes állampolgára valódi egyenlőségének és demokratikus képviseletének biztosítása irányába mutat; hangsúlyozza, hogy Bosznia-Hercegovina valamennyi állampolgára számára egyenlő esélyeket kell biztosítani arra, hogy a politikai döntéshozatal valamennyi szintjére megválaszthatók legyenek;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, Bosznia-Hercegovina és országrészei kormányának és parlamentjének, valamint a nyugat-balkáni országok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 157. E, 2006.7.6., 468. o.
(2) HL C 46. E, 2010.2.24., 111. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0276.


Fegyverkivitel: a 2008/944/KKBP közös álláspont végrehajtása
PDF 473kWORD 143k
Az Európai Parlament 2015. december 17-i állásfoglalása a fegyverkivitelről: a 2008/944/KKBP közös álláspont végrehajtása (2015/2114(INI))
P8_TA(2015)0472A8-0338/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló, 2008. december 8-i 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspontra (a továbbiakban: közös álláspont)(1),

–  tekintettel a közös álláspont felülvizsgálatára, amelyet az Európai Unió Tanácsának a hagyományos fegyverek kivitelével foglalkozó munkacsoportja (COARM) végzett el,

–  tekintettel a Tanácsnak a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspont 8. cikkének (2) bekezdése szerinti tizenhatodik éves jelentésére(2),

–  tekintettel a fegyverkivitel ellenőrzésének és a 2008/944/KKBP közös álláspont elveinek és szempontjainak harmadik országokban való előmozdítása érdekében folytatott uniós tevékenység támogatásáról szóló, 2012. november 19-i 2012/711/KKBP tanácsi határozatra,

–  tekintettel a 2003. december 9-i, a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni EU-stratégiára,

–  tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott, „Egy biztonságos Európa egy jobb világban” című európai biztonsági stratégiára,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2013. április 2-án elfogadott fegyverkereskedelmi szerződésre(3),

–  tekintettel a fegyverkereskedelmi szerződés ratifikálásáról szóló, 2014. február 5-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az európai védelmieszköz-piacokon végbemenő változásoknak az európai biztonsági és védelmi képességekre kifejtett hatásáról szóló, 2015. május 21-i állásfoglalására(5), különösen a 4., 10., 18., 19., 20. és 21. bekezdésre,

–  tekintettel az Európai Biztonsági Stratégia keretében a fegyverkereskedelmi szerződés végrehajtásának támogatása céljával végzett uniós tevékenységekről szóló, 2013. december 16-i 2013/768/KKBP tanácsi határozatra(6),

–  tekintettel az 599/2014/EU rendelettel módosított, a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló, 2009. május 5-i 428/2009/EK tanácsi rendeletre(7) és az I. mellékletében foglalt, a kettős felhasználású termékek és technológiák jegyzékére,

–  tekintettel a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, „Az exportellenőrzési politikák felülvizsgálata: a biztonság és versenyképesség biztosítása változó világunkban” című, 2014. április 24-i bizottsági közleményre (COM(2014)0244)),

–  tekintettel a kettős felhasználású termékekre vonatkozó export-ellenőrzési rendszer felülvizsgálatáról szóló, 2014. június 12-i parlamenti, tanácsi és bizottsági együttes nyilatkozatra,

–  tekintettel az exportellenőrzési politika felülvizsgálatára vonatkozó, 2014. november 21-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „Az emberi jogok és a technológia: megfigyelési rendszerek és hálózati behatoló rendszerek hatása az emberi jogokra a harmadik országokban” című, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferére vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről szóló, 2009. május 6-i 2009/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9),

–  tekintettel az Európai Tanács által 2005. december 15–16-án elfogadott, a kézi- és könnyűfegyverek, valamint az azokhoz szükséges lőszerek tiltott felhalmozása és kereskedelme elleni küzdelmet célzó uniós stratégiára, valamint az Európai Uniónak a kézi lőfegyverek és könnyűfegyverek destabilizációra vezető felhalmozódása és elterjedése elleni küzdelemhez való hozzájárulásáról és az 1999/34/KKBP együttes fellépés hatályon kívül helyezéséről szóló, 2002. július 12-i 2002/589/KKBP tanácsi együttes fellépésre,

–  tekintettel a fegyverkereskedelem ellenőrzéséről szóló, 2003. június 23-i 2003/468/KKBP tanácsi közös álláspontra(10),

–  tekintettel az Európai Uniónak a Tanács által 2015. február 9-én elfogadott, aktualizált közös katonai listájára,

–  tekintettel a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló 2008/944/KKBP közös tanácsi állásponthoz kapcsolódó felhasználói útmutatóra,

–  tekintettel a hagyományos fegyverek, valamint a kettős felhasználású áruk és technológiák exportjának ellenőrzéséről szóló, 1996. május 12-i Wassenaari Megállapodásra, valamint ezen áruk, technológiák és lőszerek 2015-ben aktualizált jegyzékeire(11),

–  tekintettel a hagyományos fegyverek, valamint a kettős felhasználású áruk és technológiák exportjának ellenőrzéséről szóló Wassenaari Megállapodás 2013. december 3–4. között, Bécsben megtartott 19. plenáris ülésének határozataira,

–  tekintettel az egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló, 2005. június 27-i 1236/2005/EK tanácsi rendeletre,

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, az európai biztonsági stratégiáról szóló, 2015. április 28-i bizottsági közleményre (COM(2015)0185),

–  tekintettel a 2006. február 24-én elfogadott európai konszenzusra a fejlesztési politikára,

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című, 2011. október 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0637),

–  tekintettel a fenntartható fejlesztési célokra, és különösen a 16. számú célra: a 16.4. cél azt szorgalmazza, hogy az államok jelentősen csökkentsék a tiltott fegyveráramlást;

–  tekintettel az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedések miatt hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2014/512/KKP tanácsi határozatra,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 42. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 346. cikkére,

–  tekintettel az ENSZ fegyverkereskedelmi szerződésére, amely 2014. december 24-én lépett hatályba,

–  tekintettel az ENSZ Jogi Tanácsának a fegyveres konfliktusokban a fegyvertranszfer által az emberi jogokra gyakorolt hatásról szóló, 2013. október 8-i 24/35. sz. határozatára(12),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0338/2015),

A.  mivel az EU-t körülvevő globális biztonsági környezet drámai mértékben megváltozott, különösen a déli és a keleti szomszédságban;

B.  mivel az ENSZ Alapokmányának 51. cikke értelmében az egyének vagy a közösségek elidegeníthetetlen joga, hogy megvédjék önmagukat;

C.  mivel a nemzetközi stabilitás érdekében fontos az eseti vizsgálat alapján történő elrettentő hatás biztosítása, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartva az ENSZ Alapokmányának 51. cikkét és a közös álláspont regionális békére, biztonságra és stabilitásra vonatkozó negyedik kritériumát;

D.  mivel a fegyverek ellenőrizetlen elterjedése súlyos veszélyt jelent a békére és a biztonságra, az emberi jogokra és a fenntartható fejlődésre nézve; mivel percenként fegyveres erőszak következtében meghal valaki, és 15 új fegyver készül valahol a világon;

E.  mivel a nemzetközi fegyverkereskedelem szabályozása természetéből fakadóan az egész világra kiterjedő törekvés; mivel az Uniónak a demokrácia és a jogállamiság előmozdítása, a konfliktusok megelőzése, a szegénység felszámolása, a kultúrák közötti párbeszéd , valamint a nemzetközi stabilitás és biztonság elősegítése érdekében külkapcsolatai keretében biztosítania kell külső tevékenységei egészének összhangját; mivel a 2010–2014-es időszakban világviszonylatban az uniós tagállamok tették ki a hagyományos fegyverek szállításának 25,4%-át(13);

F.  mivel a Lisszaboni Szerződés értelmében a szegénység felszámolása az uniós fejlesztéspolitika kiemelt célja, valamint az Unió stabilabb és virágzóbb világ megteremtésére irányuló külső fellépésének egyik prioritása; továbbá mivel a konfliktusoktól sújtott országoknak történő fegyverszállítás amellett, hogy lehetővé teszi az erőszakos cselekmények elszaporodását, kedvezőtlenül hat az érintett országok fejlődési lehetőségeire, amint azt a humanitárius szervezetek ezt számszerűsítő jelentései is mutatják(14);

G.  mivel az uniós tagállamok 2013-ban összesen 36,7 milliárd EUR értékben exportáltak fegyvert, amiből 26 milliárd EUR összegű kivitel harmadik országokba irányult; mivel ehhez képest a szomszédsági eszköz 2014 és 2020 közötti időszakra szóló teljes költségvetése 15,4 milliárd EUR; mivel az uniós tagállamok irányuló teljes fegyverkivitel 30%-át képviselték; és nehezen állapítható meg, hogy ez a kereskedelmi forgalom az EU közvetlen biztonsági érdekeit szolgálja;

H.  mivel a 2008/944/KKBP közös álláspont egy jogilag kötelező erejű keretet hoz létre, és nyolc olyan kritériumot határoz meg, amelyeket a tagállamoknak a hagyományos fegyverek kivitelével kapcsolatos engedélyezési döntések során alkalmazniuk kell; mivel e közös álláspontot kellően figyelembe kell venni különösen az európai védelmi piac és az európai védelmi technológiai és ipari bázis megteremtése kapcsán;

I.  mivel Albánia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Izland, Kanada, Montenegró és Norvégia mint harmadik országok hivatalosan csatlakoztak a közös álláspontban rögzített kritériumokhoz és elvekhez;

Globális biztonsági környezet és fegyverkivitel

1.  mélységesen aggasztja, hogy elsősorban Ukrajnában, Szíriában, Irakban, Líbiában és Jemenben terjednek a fegyveres konfliktusok, és mindazon nemzetközi konfliktusok miatt, amelyek az egyre inkább globalizált világban veszélyt jelentenek a világ stabilitására és biztonságára nézve, és amelyek miatt az Unió szomszédságában csökkent a stabilitás és a biztonság; megjegyzi, hogy a konfliktus sújtotta államokba irányuló fegyverkereskedelem hozzájárulhatott e konfliktusok kialakulásához;

2.  sajnálatosnak tartja, hogy a számos fegyverkivitel-ellenőrzési rendszer ellenére az elmúlt két év fejleményei azt mutatják, hogy a fegyverek gyakran kerülnek terroristák vagy olyan országok elnyomó rezsimjei kezébe, ahol gyermekeket toboroznak vagy bevethetik őket, illetve olyan rezsimek birtokába, amelyek a nemzetközi terrorizmussal kétes kapcsolatban állnak és elnyomó belpolitikát és agresszív külpolitikát folytatnak, ezért úgy véli, hogy hatékony fegyverkivitel-ellenőrzési rendszereket kell bevezetni; elítéli a belső és külső bizonytalanság és fegyveres konfliktusok szítására, vagy a belső elnyomás, regionális konfliktusok és az emberi jogok és az alapvető szabadságok súlyos megsértésének támogatására irányuló fegyverhasználatot; sajnálatosnak tartja továbbá, hogy a tiltott fegyverkereskedelem továbbra is jelentős, jövedelmező üzletág;

3.  sajnálatosnak tartja, hogy évente körülbelül félmillióan(15) halnak meg fegyveres erőszak következtében, egyrészt fegyveres konfliktusokban, másrészt bűncselekményekkel kapcsolatban;

4.  ismételten kijelenti, hogy a közös álláspont betartása alapvető az uniós elvek és értékek érvényre juttatása – kiváltképpen a nemzetközi emberi jogi jogszabályok és a nemzetközi humanitárius jog, valamint a saját biztonsága, illetve a regionális és globális biztonság tekintetében vállalt uniós kötelezettségek – szempontjából;

5.  megjegyzi, hogy az uniós tagállamok jelentős globális fegyverexportőrök: a 16. éves jelentés szerint 2013-ban  36,711 milliárd EUR értékű kivitelükből 10,735 EUR értékben a tagállamokba, 25,976 milliárd EUR értékben pedig harmadik országokba irányult; megismétli, hogy a közös álláspont 10. cikke értelmében a gazdasági, kereskedelmi és ipari érdekek tagállamok általi figyelembevétele nem befolyásolhatja a fegyverkivitelt szabályozó nyolc kritérium alkalmazását;

6.  sajnálja azonban, hogy a 10. cikket gyakran figyelmen kívül hagyják, különösen mivel a védelmi ágazatban tevékenykedő vállalkozások európai forgalomkiesésüket egyre nagyobb mértékben az EU-n kívülre történő kivitellel ellensúlyozzák; mélységesen aggasztják azon következmények, amelyeket az érzékeny ismeretek és technológiák harmadik országoknak történő átadása idézett elő az EU biztonságára és védelmére nézve, ami az eltérő stratégiai érdekekkel rendelkező harmadik országoktól, például Oroszországtól való függőség fokozott kockázatával jár;

7.  emlékeztet arra, hogy a védelmi iparnak a tagállamok védelme és biztonsága végrehajtásának eszközeként kell szolgálnia biztosítva az ellátás biztonságát az Unióban, miközben hozzájárul a közös kül- és biztonságpolitika, valamint a közös biztonság- és védelempolitika megerősítésének végrehajtásához, mivel ez fontos szerepet játszik a globális stabilitás és biztonság garantálásában; elismeri, hogy a fegyverkivitel elengedhetetlen az európai védelmi ipari és technológiai bázis megerősítéséhez és továbbfejlesztéséhez, és amely fontos az innovációs és technológiai fejlesztések széles skálájához;

8.  elismeri azon fegyverkivitelek jogszerűségét, amelyek teljes mértékben megfelelnek a 2008/944/KKBP közös álláspont 4. cikke c)bekezdésében foglalt kritériumoknak, és amelyeket az Unióhoz intézett kérések és megkeresések nyomán hajtanak végre a védelemhez való joggal összhangban; jogos önvédelem esetében támogatja a védelmi fegyverek szállítását; tudomásul veszi bizonyos tagállamok azzal kapcsolatos döntését, hogy védelmi fegyvereket szállítanak az iraki kurd fegyveres erők (Pesmerga) és Ukrajna számára; megállapítja, hogy a tagállamok e tekintetben nem egyeztetnek egymással;

9.  rámutat arra, hogy bár az embargókat vagy a konfliktusokat követően az engedélyek megtagadása és felfüggesztése kedvező jelnek tekinthető, ugyanakkor azt jelzi, hogy az EU exportpolitikája pusztán reagáló jellegű; úgy véli, hogy a közös álláspont szerint az engedélyezés előtt a fogadó országokkal és az Unió biztonsági érdekeivel kapcsolatos konkrét kockázatok tekintetében alapos értékelésre van szükség;

10.  megjegyzi, hogy a fegyverek és robbanóanyagok eltérítéséből, csempészetéből és felhalmozásából eredő kockázatok egyre nagyobbak és továbbra is megoldandó kihívást jelentenek; hangsúlyozza, hogy a fegyvercsempészet és -kereskedelem növekedése, valamint a belépési pontokon, például a kikötőkben való ellenőrzések hiánya miatt a magas szintű korrupció jellemezte harmadik országokból származó fegyverekkel kapcsolatos kockázatok megjelenhetnek Európában, ami veszélyezteti az emberek biztonságát, amint azt az EUROPOL legfrissebb jelentése is kiemelte(16);

11.  hangsúlyozza, hogy a fegyverkivitel ellenőrzése az EU kül- és biztonságpolitikájának szerves részét képezi és az EUMSZ 21. cikkében foglalt elvek irányadóak rá, azaz a demokrácia és a jogállamiság előmozdítása, a béke megőrzése, a konfliktusok megelőzése és a nemzetközi biztonság fokozása; emlékeztet arra, hogy kulcsfontosságú a fegyverkivitel és az EU mint az emberi jogok globális szószólójának hitelessége közötti összhang biztosítása; mélyen meg van győződve arról, hogy a közös álláspontban foglalt nyolc kritérium hatékonyabb végrehajtása jelentős mértékben hozzájárulna mind a KKBP, mind a KBVP fejlődéséhez; arra hív fel, hogy a kül- és biztonságpolitikára vonatkozó új uniós globális stratégia megfelelőképpen vegye figyelembe a fegyverkivitellel kapcsolatos kérdéseket, tekintettel a megváltozott biztonsági környezetre és a kapcsolódó kockázatokra, valamint az európai biztonsági érdekekre leselkedő veszélyekre;

12.  sajnálatosnak tartja, hogy a jogellenes, tiltott és szabályozatlan fegyvertranszferek továbbra is veszélyeztetik a politikai stabilitást és akadályozzák a demokratikus társadalmi és/vagy gazdasági fejlődést a világ egyes részein; elismeri, hogy a 2008/944/KKBP közös álláspont nyolcadik kritériumának következetes értelmezése és hatékony megvalósítása döntő hozzájárulást jelentene az EU fejlesztési célokkal kapcsolatos politikai koherenciájához; szorgalmazza, hogy továbbra is helyezzenek hangsúlyt a nyolcadik kritériumra, hogy fel lehessen mérni a fegyverekkel kapcsolatok kiadásoknak a szegényebb fogadó országok fejlődési esélyeire gyakorolt esetleges negatív hatásait;

Fegyverkereskedelmi Szerződés

13.  örvendetesnek tartja a Fegyverkereskedelmi Szerződés hatálybalépését; üdvözli az EU által a Fegyverkereskedelmi Szerződés egyetemes megerősítésének és végrehajtásának előmozdítása céljából megtett tájékoztatási tevékenységeket, és e tekintetben elsősorban a legnagyobb fegyverkereskedelmet bonyolító országokkal együttesen kitartó erőfeszítéseket szorgalmaz; sürgeti, hogy azok a tagállamok, amelyek még nem ratifikálták a Fegyverkereskedelmi Szerződést, mielőbb tegyék ezt meg; elismeri, hogy miközben a Fegyverkereskedelmi Szerződés pozitív előrelépést jelent, ugyanakkor nem egyértelmű (homályos fogalmak, kivételek a beszámolási kötelezettség alól, hiányzik a szankcionálási rendszer) és megvannak a saját korlátai is;

14.  üdvözli a részes felek által 2015. augusztus 24–27. között Cancúnban megrendezett első konferencia sikerét, ám megjegyzi, hogy az éves jelentések szerkezete tekintetében nem sikerült egyezségre jutni; úgy véli, hogy a szerződés csak akkor lehet igazán sikeres, ha sikerül előmozdítani annak egyetemes alkalmazását, és ha kötelező érvényű vagy büntető mechanizmusokat vezetnek be a szabályok alkalmazásának elmulasztása esetén;

15.  üdvözli azt a követelményt, miszerint a Fegyverkereskedelmi Szerződés részes feleinek az engedélyekkel kapcsolatos döntéshozatali eljárás során tekintetbe kell venniük azt a kockázatot, hogy az átadandó fegyverek nemi alapú erőszakhoz kapcsolódó, vagy nők és gyermekek elleni súlyos erőszakos cselekmények elkövetésére vagy elősegítésére használhatók fel; felszólítja a tagállamokat, hogy a nők és gyermekek elleni súlyos erőszakos cselekmények elkövetése vagy elősegítése tekintetében tegyék határozottabbá a közös álláspont megfogalmazását;

16.  elismerően nyilatkozik arról, hogy az EU a világon egyedülállóan jogilag kötelező erejű keretrendszerrel rendelkezik a fegyverkiviteli ellenőrzés végrehajtására, többek között a válságövezetekben és a megkérdőjelezhető emberi jogi helyzetű országokban; ezzel összefüggésben üdvözli, hogy számos európai és harmadik ország a közös álláspont alapján csatlakozott a fegyverkiviteli ellenőrzési rendszerhez;

17.  üdvözli, hogy Albánia, Bosznia-Hercegovina, Kanada, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Izland, Montenegró és Norvégia csatlakozott a 2008/944/KKBP közös álláspontban rögzített kritériumokhoz és elvekhez; megjegyzi, hogy az Unió és a csatlakozó harmadik országok között 2012 óta speciális információcsere-rendszer működik;

A közös álláspont

18.  emlékeztet arra, hogy a közös álláspont a fegyverkereskedelemmel kapcsolatos összehangolt megközelítést hivatott elérni, amely a közös álláspont 3. cikke értelmében nem érinti a tagállamok arra vonatkozó jogát, hogy korlátozóbb nemzeti politikákat hajtsanak végre; emlékeztet továbbá arra, hogy még mindig a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik, hogy megtagadják bármely katonai technológia vagy fegyver átadását, és hogy a közös álláspontban meghatározott közös szabályozást a (3) preambulumbekezdés szerint a katonai technológia átadásának felügyelete során minimális követelménynek kell tekinteni; rámutat arra, hogy az európai szintű harmonizáció nem szolgálhat ürügyként a szigorúbb nemzeti szabályok enyhítésére;

19.  felszólítja a tagállamokat, hogy minden esetben következetesen értelmezzék és szigorúan alkalmazzák a közös álláspontban foglalt kritériumokat, és ne hagyják, hogy a politikai vagy gazdasági megfontolások vezéreljék a döntéshozatali folyamatot; felszólítja továbbá a tagállamokat, hogy bontsák fel a már megkötött szerződéseket abban az esetben, ha valamely megállapodás az élesen megváltozott helyzetnek köszönhetően sérti a közös álláspontot;

20.  úgy véli, hogy a valódi problémát az jelenti, hogy a tagállamok nem szigorú szabályok mentén alkalmazzák és következetlenül értelmezik a közös álláspontot, ezért alapvetően fontosnak tartja, hogy egységesen és ambiciózusan alkalmazzák a nyolc kritériumot; e tekintetben rámutat arra, hogy hiányoznak a kritériumok megsértése esetén alkalmazandó szankcionálási mechanizmusok, és ajánlatosnak tartja olyan intézkedések előírását, amelyek független ellenőrzések lefolytatására, a közös álláspont megsértése esetén pedig szankcionálási mechanizmusok alkalmazására irányulnak;

21.  tudomásul veszi a 2008/944/KKBP közös álláspontnak a COARM által elvégzett felülvizsgálatát és azt a következtetést, miszerint az álláspont megfelelően szolgálja a Tanács által kitűzött célokat, és hogy összhangban áll a Fegyverkereskedelmi Szerződéssel; megállapítja, hogy a súlyos szíriai és iraki helyzet, a fokozódó terrorcselekmények, és a Közel-Keleten és Észak-Afrikában elterjedt, az Unió biztonságára esetleg kiható konfliktusok és instabilitás ellenére nem történt változtatás;

22.  tudomásul veszi a Tanács közös álláspontjához kapcsolódó felhasználói útmutatónak és az EU katonai listájának aktualizálását; várakozással tekint egy új online információmegosztási mechanizmusnak a COARM általi elfogadása elé; üdvözli a Fegyverkereskedelmi Szerződés azon szempontjaira való új hivatkozásokat, amelyek még nem szerepelnek a közös álláspontban, valamint a hetedik kritériumra vonatkozó részletes útmutatás módosításait; erőfeszítések megtételére szólít fel, különösen a nyolcadik kritérium eredményes végrehajtására vonatkozó iránymutatás tekintetében;

23.  felhívja a tagállamokat a nyolc kritérium szigorúbb alkalmazásának biztosítására; úgy gondolja, hogy európai szinten a COARM-hoz tartozó tagállamoknak bővíteniük kell vizsgálataikat, hogy figyelembe vegyék a célországban fennálló viszonyokat, valamint a szóban forgó konkrét katonai technológiát; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy alkalmazzanak szigorúbb nemzeti kritériumokat;

24.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy néhány tagállamban a jogi eljárások vállalatok általi (vélt vagy valós) kilátásba helyezése hatással lehet a kiviteli engedélyek iránti kérelmek elbírálására; emlékezteti a tagállamokat arra, hogy a nyolc kritérium szigorú és pontos alkalmazása biztosítja az engedélyek visszautasításához szükséges alapokat;

25.  tudomásul veszi, hogy a második kritérium értelmében a tagállamok csak akkor kötelesek megtagadni a kiviteli engedélyt, ha nyilvánvaló kockázata van annak, hogy az exportálandó katonai technológiát vagy felszerelést belső elnyomásra használhatják fel; figyelembe véve, hogy ez a kritérium teret enged a közös szabályok nem következetes alkalmazásának, kéri, hogy a második kritérium további pontosítása érdekében konzultáljanak az Európa Tanács képviselőivel, az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatalával és az emberi jogi szervezetekkel;

26.  bírálja, hogy több tagállam rendszeresen megsérti a nyolc kritériumot; sajnálja, hogy a nyolc kritérium tagállamok általi megsértésére nem vezettek be semmilyen szankcionálási mechanizmust, és erre vonatkozóan nincsenek tervek sem; úgy véli, hogy biztosítani kell a független ellenőrzés elvégzésének módjait és eszközeit, valamint a közös álláspont megsértése esetén alkalmazandó szankcionálási mechanizmusokat;

27.  arra kér minden tagállamot, hogy elővigyázatosságból foglalkozzanak a fegyvertranszferrel kapcsolatos engedélyezési eljárások terén felmerülő kockázatokkal, miként az általánosan bevett gyakorlat az egyéb problémák – például a terrorizmus, a pénzmosás és a környezetvédelmi megfontolások – kezelésénél is;

28.  hangsúlyozza, hogy az embargókkal kapcsolatban koherensebb politikára van szükség, amelyet azonnali hatállyal alkalmazni kell; felhívja a tagállamokat, hogy tegyék egyértelművé a „katonai” és „nem katonai” fegyverek kivitelével kapcsolatos nemzeti és nemzetközi előírásokat, amelyek következtében a „nem katonainak” minősített kézifegyverek átadása révén megkerülhetők a szabályozási rendszerek;

29.  emlékeztet arra, hogy a lőfegyverek tiltott gyártásáról és kereskedelméről szóló ENSZ-jegyzőkönyv 10. cikkének végrehajtásáról szóló 258/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet a polgári felhasználásra szánt lőfegyverek átadásának hatékony ellenőrzését célozza; elismeri a polgári célokra használt vadász- és sportfegyverek kivitelének e rendelet szerinti jogszerűségét; üdvözli a lőfegyverekről (ezen belül is a fegyverek hatástalanításáról, a közigazgatási szankciókról és a jelzőfegyverekről) szóló uniós jogszabályok felülvizsgálatát és a szomszédos országokkal való, a fegyvercsempészettel kapcsolatos rendőrségi együttműködés megerősítésére irányuló szándékot; ennek megfelelően kéri a Bizottságot az EUROPOL kapacitásainak megerősítésére;

30.  felszólítja a tagállamokat, hogy a közös álláspontba foglaljanak bele egy olyan mechanizmust, amely automatikusan befagyasztaná a meglévő fegyverkiviteli engedélyeket azon országok irányába, amelyekkel szemben a fegyverkiviteli engedély kiadását követően vezettek be európai fegyverembargót;

31.  javasolja azon lehetőség megvizsgálását, hogy a nyolc kritériumot a fegyverkivitellel kapcsolatos szolgáltatások ( például a tanácsadás) kereskedelmére és az uniós székhelyű katonai magánvállalatok harmadik országokban folytatott tevékenységére is alkalmazzák és kiterjesszék; az úszó fegyverraktárak kérdésével kapcsolatban egységes uniós megközelítést szorgalmaz;

32.  felszólít minden olyan tagállamot, amely még nem tett maradéktalanul eleget a fegyverkereskedelem ellenőrzéséről szóló, 2003. június 23-i 2003/468/KKBP tanácsi közös álláspontnak, hogy szolgáljanak magyarázattal arról, hogy ezt miért nem tették még meg, illetve mikor és milyen lépéseket kívánnak tenni annak érdekében, hogy eleget tegyenek az e közös álláspontban foglalt kötelezettségeiknek; ösztönzi a tagállamokat, hogy a fegyverkereskedelemmel kapcsolatos jogszabályaikba foglalják bele a fegyverszállítási és fegyverfinanszírozási szolgáltatásokat is;

33.  aggasztja a kivitelek eltérítésének lehetősége, és felhívja a tagállamokat, hogy alakítsanak ki hatékony ellenőrzési rendszert (nyomon követési rendszert, a visszaélést tiltó záradék végfelhasználói tanúsítványba való beillesztését és a végfelhasználók helyszíni vizsgálatát), ideértve az e célra kijelölt személyzet megerősítését; meggyőződése, hogy a tagállamoknak egymás között, az Europollal és az Eurojusttal, valamint a harmadik országokkal megerősített együttműködést kell folytatniuk annak érdekében, hogy az illegális fegyverszállításban érintett kereskedőkkel és csempészekkel szemben lehetővé tegyék bűnvádi eljárás indítását; felhívja a Tanácsot, hogy jobban hangolja össze a hetedik kritériumot a Fegyverkereskedelmi Szerződés 11. cikkével;

34.  mélységesen aggasztja, hogy az EU exportellenőrzése kijátszható a harmadik országokban történő engedélyezett gyártás vagy uniós székhelyű vállalatok tengerentúli leányvállalatai révén; arra ösztönzi a hagyományos fegyverek kivitelével foglalkozó munkacsoportot (COARM), hogy a következő éves jelentésében alaposan vizsgálja meg ezt a kérdést;

35.  kéri a munkavégzés nagyobb összehangolását a Tanácson és az EKSZ-en belül a konfliktusmegelőzéssel, a fejlődéssel és az emberi jogokkal kapcsolatos vonatkozások megfelelő figyelembevételének biztosítása érdekében; a hagyományos fegyverek kivitelével foglalkozó munkacsoport (COARM) és az emberi jogi munkacsoport (COHOM) közötti rendszeres konzultációkat szorgalmaz, valamint kéri a COARM-ot, hogy vegye fel a kapcsolatot minden érintett uniós szereplővel – például az Intcennel, a terrorizmus elleni küzdelem uniós koordinátorával és az uniós küldöttségekkel – annak érdekében, hogy még nagyobb összhangot teremtsenek és megosszák azokat az információkat, amelyek fontosak lehetnek a fegyvertranszferek engedélyezésével kapcsolatos döntéseknél, különösen a javasolt fogadó országokat érintő kockázatok tekintetében, és ezáltal javítsák a közös állásponttal összefüggésben hozott döntések minőségét;

Átláthatóság

36.  sajnálja, hogy a tizenhatodik éves jelentést későn fogadták el, amely minden eddiginél nagyobb késedelmet szenvedett;

37.  megjegyzi, hogy a teljes körű információszolgáltatás kiterjed mind a kibocsátott fegyverkiviteli engedélyek, mind a tényleges kivitel pénzügyi értékére vonatkozó adatokra, rendeltetési hely és az uniós katonai lista kategóriái szerinti bontásban; felszólítja a többi tagállamot, hogy tegyenek eleget az éves jelentéstétellel kapcsolatos kötelezettségüknek és visszamenőleg szolgáltassanak adatokat a tizenhatodik éves jelentéshez, valamint időben szolgáltassanak adatokat a következő éves jelentésekhez;

38.  megállapítja, hogy a jelentés egységes tájékoztatást foglal magában a kiadott kiviteli engedélyekre vonatkozóan, viszont nem tartalmaz átfogó információt a tényleges fegyverkivitelről; sürgeti a Tanácsot és az alelnököt/főképviselőt, hogy vizsgálják meg, milyen módon lehet javítani a jelentéstételi kötelezettség betartását, valamint növelni a kiviteli ellenőrzési keretrendszer átláthatóságát és nyilvános ellenőrzését, azaz miként biztosítható, hogy a tagállamok minden fegyverkivitelről jelentést tegyenek; kéri e hiányosság pótlását, és ennek megfelelően egy olyan éves jelentés kidolgozását, amely típus és célország szerinti bontásban tartalmazza a tényleges fegyverkiviteli adatokat;

39.  kéri egy egységes jelentéstételi és benyújtási eljárás – többek között határidő – bevezetését a tényleges kivitelre vonatkozó információk és az összes tagállamban egységesen alkalmazandó és követendő, engedélyekkel kapcsolatos adatok tekintetében; felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak be átfogó jelentést a megtagadott engedélyekről, beleértve a fogadó állammal és az adott hatósággal kapcsolatos, engedélyspecifikus információkat, az átadandó áruk megnevezését és mennyiségét a katonai lista alkategóriáinak figyelembevételével, valamint feltüntetve a megtagadás pontos okát; azt javasolja, hogy változtassák meg az éves jelentés formátumát, a jelentést tegyék nyilvánossá, interaktívvá és kereshető online adatbázissá;

40.  fokozottabb konzultációt kér a tagállamok között a törékeny helyzetű és instabil – elsősorban a szomszédos területeken agresszívan fellépő – régiókba vagy országokba történő kereskedelem tekintetében; a fegyverkivitel és a kettős felhasználású technológiák értékesítése terén az Oroszországgal szembeni uniós szankciórendszer végrehajtásának mélyreható és rendszeres ellenőrzését szorgalmazza; felhívja a tagállamokat, hogy hozzák létre a fegyverkivitellel kapcsolatos jogszabályok megsértése miatt elítélt személyek (jogi és magánszemélyek) és az azonosított eltérítési esetek listáját, valamint azon személyek jegyzékét, akikről – bár nem lehetett bíróságon elítélni őket – megállapítást nyert, hogy visszaéléseket követtek el a fegyverkereskedelem terén, vagy a nemzetközi biztonságot veszélyeztető cselekményekben vettek részt; felhívja a tagállamokat, hogy szolgáltassanak részletes információkat a megadott engedélyek visszavonására és felfüggesztésére vonatkozó eljárásokról az embargó alá helyezett országok tekintetében;

41.  elengedhetetlennek tartja, hogy az uniós tagjelölt országok tiszteletben tartsák az Unió fegyverkivitellel és fegyverkereskedelemmel kapcsolatos álláspontját és elveit;

42.  kéri, hogy a rendőrségek és a határrendészeti hatóságok közötti, információ- és adatbáziscserén alapuló együttműködési eljárásokon keresztül ellenőrizzék az illegális fegyverkereskedelmet és működjenek együtt annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsék az Unió és polgárai biztonságának kockázatait;

Nyilvános ellenőrzés

43.  emlékeztet arra, hogy a tagállamokra hárul a politikai felelősség azzal kapcsolatban, hogy exportálnak-e katonai vagy kettős felhasználású termékeket; felszólítja a tagállamokat, hogy minden egyes kiadott engedélyről nyújtsanak részletes tájékoztatást, hogy európai szinten ellenőrizni lehessen, hogy egy ország se szegje meg a közös álláspont kritériumait gazdasági, politikai vagy személyes érdekekből; kéri, hogy az EKSZ/COARM vállalja magára azon engedélyek elemzésének feladatát, amelyek esetében kétségek merülnek fel a közös álláspontban előírt kritériumok teljesülését illetően;

44.  határozott meggyőződése, hogy a polgároknak és a parlamenteknek joguk van ahhoz, hogy részletesen tájékoztassák őket a kormányuk által a fegyverkivitellel kapcsolatban hozott döntésekről, mivel ezek kihatnak az adott nemzet és az érintett országok biztonságára és jólétére, illetve összhangban az átláthatóság és a nyilvánosság általi fokozottabb ellenőrzés érdekeivel; kéri a jelentések nyilvánossá tételét;

45.  felszólítja a Tanácsot és az EKSZ-t, hogy javítsák az uniós szankciók és fegyverembargók politikák tekintetében az információkhoz való hozzáférést, mivel ezen információk gyakran elavultak vagy nehezen hozzáférhető formában állnak rendelkezésre;

46.  kéri a parlamenti felügyeletnek a parlamentekhez benyújtandó éves jelentések révén történő fokozását nemzeti és európai szinten is; kéri az európai fegyverkivitel és az európai védelmi ipari politika megvitatását a közös kül- és biztonságpolitikával és a közös biztonság- és védelmi politikával foglalkozó következő parlamentközi konferencián;

47.  üdvözli, hogy rendszeres konzultációt folytatnak a civil társadalommal az átláthatóság növelése terén; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t/a COARM-ot, hogy folytassa e párbeszédet a civil társadalommal, a nem kormányzati szervekkel és a megfelelő szellemi műhelyekkel; ösztönzi a civil társadalmat és a tudományos világot, hogy a fegyverkereskedelmet vessék független ellenőrzést alá;

Új technológiák és a kettős felhasználású termékek kérdése

48.  úgy gondolja, hogy a technológiai fejlesztések egyre inkább megnehezítik a tisztán katonai és tisztán polgári felhasználás közötti különbségtételt, és hogy ezért – a Wassenaari Megállapodás fényében – külön figyelmet kell szentelni a kettős felhasználású termékek jegyzékének; felhívja az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, a Bizottság alelnökét, a tagállamokat és a Bizottságot annak biztosítására, hogy ne legyenek joghézagok a Wassenaari Megállapodás szintjén, valamint a katonai lista és a kettős felhasználásról szóló rendelet mellékletei között, és hogy különös figyelmet fordítsanak a stratégiai jelentőségű új technológiára, például a távirányítású légijármű-rendszerekre, az alkalmazott robotikára és a megfigyelési technológiára;

49.  emlékeztet arra, hogy bizonyos megfigyelési és behatolási technológiák világméretű elterjedése nemcsak az emberi jogokra lehet káros hatással, hanem jelentős veszélyt jelenthet az európai stratégiai érdekekre vagy digitális infrastruktúránkra nézve is;

50.  üdvözli a Bizottság arra irányuló jelenlegi kezdeményezését, hogy korszerűsítsék a kettős felhasználású termékek kivitelének uniós ellenőrzését, valamint a Bizottság azon szándékát, hogy 2016 első felében új jogalkotási javaslatot terjesszen elő a kettős felhasználású technológiák kereskedelmi kivitelének korlátozását és szabályozását szolgáló intelligens és hatékony politikákra vonatkozóan, ugyanakkor hatékony biztosítékok beillesztésével annak megelőzésére, hogy e kiviteli ellenőrzések gátolják a kutatást, többek között a tudományos és az informatikai biztonsági kutatást; hangsúlyozza, hogy a javaslatnak a kiviteli ellenőrzési rendszer következetességének és átláthatóságának javítására kell irányulnia, valamint maximálisan figyelembe kell vennie a biztonsági kihívások változó jellegét és a technológiai fejlődés sebességét, különösen a megfigyelési és behatolási szoftverek és berendezések esetében; üdvözli a Wassenaari Megállapodás részes felei által a megfigyelést, bűnüldözést és információgyűjtést szolgáló eszközöket és hálózati megfigyelő rendszereket érintő ellenőrzéssel kapcsolatosan 2013. december 4-én kötött megállapodást; emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 2014. áprilisi együttes nyilatkozatában foglalt megállapodásnak megfelelően sürgős szükség van a harmadik országokban az emberi jogok megsértésére felhasználható ikt-termékek és -szolgáltatások potenciálisan káros kivitelének kezelésére;

51.  felszólítja a tagállamokat, hogy bocsássanak rendelkezésre elegendő erőforrást a kettős felhasználású termékek kivitelével, kereskedelmével és szállításával kapcsolatos ellenőrzések hatékony végrehajtására és javítására; üdvözli az EU által finanszírozott, folyamatban lévő kapacitásépítési programokat, amelyek a kettős felhasználású termékek kivitelére irányuló, harmadik országokbeli ellenőrzési rendszerek támogatását célozzák; felszólítja a tagállamokat, hogy az Unión belül is mozgósítsanak képzési kapacitásokat;

52.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak mielőbb képesnek kell lennie arra, hogy pontos és naprakész tájékoztatással szolgáljon a kiviteli engedély kérelmezését illetően bizonytalan társaságok számára a lehetséges kereskedelmi ügyletek jogszerűségéről vagy esetleges káros hatásairól;

53.  felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatokat annak vizsgálatára vonatkozóan, hogyan alkalmazhatók az ikt-kkel kapcsolatos uniós előírások az ilyen technológiák vagy más szolgáltatások olyan harmadik országokba irányuló exportjából fakadó esetlegesen káros hatások megelőzése érdekében, amelyekben az olyan fogalmak, mint a „jogszerű adatszerzés” nem tekinthetők egyenértékűnek az Unióban használatos értelmezésükkel, vagy például ahol nem tartják kellőképpen tiszteletben az emberi jogokat, illetve ahol nincs jogállam;

54.  megerősíti, hogy az egyéb megfontolásokkal szemben az uniós, de különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában lefektetett előírásoknak kell az elsődleges szempontnak lennie az olyan esetek értékelése során, amikor többek között a kettős felhasználású technológiákat oly módon használják fel, amely korlátozhatja az emberi jogokat;

55.  sajnálja, hogy az emberi jogokra tudvalevőleg veszélyt jelentő kettős felhasználású technológiák kereskedelmével foglalkozó bizonyos európai és nemzetközi vállalatok aktívan együttműködnek olyan rezsimekkel, amelyekben megsértik az emberi jogokat;

56.  sürgeti a Bizottságot, hogy nyilvánosan zárja ki az ilyen tevékenységekben részt vevő vállalatokat az uniós közbeszerzési eljárásokból, a kutatási- fejlesztési finanszírozásból és a pénzügyi támogatás minden más formájából;

o
o   o

57.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 335., 2008.12.13., 99. o.
(2) HL C 103., 2015.3.27., 1. o.
(3) Fegyverkereskedelmi szerződés, ENSZ, 13-27217.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0081.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0215.
(6) HL L 341., 2013.12.18., 56. o.
(7) HL L 134., 2009.5.29., 1. o.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0288.
(9) HL L 146., 2009.6.10., 1. o.
(10) HL L 156., 2003.6.25., 79. o.
(11) http://www.wassenaar.org/controllists/, „a kettős felhasználású áruk, technológiák és lőszerek jegyzéke”, a hagyományos fegyverek, valamint a kettős felhasználású áruk és technológiák exportjának ellenőrzéséről szóló Wassenaari Megállapodás, 2015. március 25.
(12) A/HRC/RES/24/35
(13) Trends in international arms transfers (A nemzetközi fegyvertranszferrel kapcsolatos trendek), 2014, SPIRI Fact Sheet, 2015. március.
(14) (IANSA, Oxfam Internacional és Saferworld: Africa's Missing Billions: International arms flows and the cost of conflict [Afrika elvesztett milliárdjai – A nemzetközi fegyveráramlás és a konfliktusok ára], 2007).
(15) „Global Burden of Armed Violence 2015: Every Body Countsˮ – a fegyveres erőszakról és a fejlesztésről szóló Genfi Nyilatkozat adata.
(16) A jövőbeni szervezett bűnözéssel kapcsolatos kutatás, Europol (2015).


Szabadalmak és növényfajta-oltalmak
PDF 168kWORD 72k
Az Európai Parlament 2015. december 17-i állásfoglalása a szabadalmakról és a növényfajta-oltalmakról (2015/2981(RSP))
P8_TA(2015)0473RC-B8-1394/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a lényegében biológiai eljárások szabadalmaztatásáról szóló 2012. május 10-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a biotechnológiai találmányok jogi oltalmáról szóló, 1998. július 6-i 98/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2) és különösen annak 4. cikkére, amely kimondja, hogy a lényegében biológiai eljárásokból származó termékek nem részesülhetnek szabadalmi oltalomban,

–  tekintettel az 1973. október 5-i Európai Szabadalmi Egyezményre (ESZE), különösen 53. cikkének b) pontjára,

–  tekintettel az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) Bővített Fellebbezési Tanácsának a (paradicsomról szóló) G2/12. sz., valamint a (brokkoliról szóló) G2/13. sz. ügyben 2015. március 25-én hozott határozatára,

–  tekintettel az Európai Szabadalmi Egyezmény végrehajtási rendeletére, különösen annak 26. cikkére, amely kimondja, hogy a 98/44/EK irányelv a biotechnológiai újításokkal kapcsolatos európai szabadalmi bejelentések és szabadalmak értelmezésének kiegészítő eszközeként használandó,

–  tekintettel az új növényfajták oltalmáról szóló, 1961. december 2-i, 1972. november 10-én, 1978. október 23-án és 1991. március 19-én Genfben felülvizsgált nemzetközi egyezményre (a továbbiakban: „az 1991-es UPOV-egyezmény”),

–  tekintettel a közösségi növényfajta-oltalmi jogokról szóló 1994. július 27-i 2100/94/EK tanácsi rendeletre(3) (a továbbiakban: „2100/94/EK tanácsi rendelet”), különösen annak 15. cikke c) és d) pontjára,

–  tekintettel az egységes szabadalmi bíróság létrehozásáról szóló 2013. február 19-i tanácsi megállapodásra(4), különösen annak 27. cikke c) pontjára,

–  tekintettel a szellemitulajdon-jogok kereskedelmi vonatkozásairól, beleértve a hamisított áruk kereskedelméről szóló megállapodásra (TRIPS-megállapodás), különösen annak 27. cikke (3) bekezdésére, amely kimondja, hogy a tagok kizárhatják a szabadalmi oltalomból a lényegében biológiai eljárásokat,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a globális élelmezésbiztonság garantálása, az éghajlatváltozás kezelése és a növénynemesítési ágazatban a monopóliumok kialakulásának megelőzése, ugyanakkor a kkv-kat szolgáló több lehetőség biztosítása érdekében a biológiai növényi anyagokhoz, köztük a növényi jellemzőkhöz való hozzáférés elengedhetetlen az innováció fellendítéséhez, valamint az új fajták kifejlesztéséhez;

B.  mivel a szellemitulajdon-jogok fontosak az új növényi termékek kifejlesztésére irányuló gazdasági ösztönzők megőrzése, valamint a versenyképesség biztosítása szempontjából;

C.  mivel a hagyományos nemesítési módszerekből származó termékekre vagy a hagyományos nemesítéshez szükséges genetikai anyagra vonatkozó szabadalmi oltalom alááshatja az Európai Szabadalmi Egyezmény 53. cikkének b) pontjában és a 98/44/EK irányelv 4. cikkében meghatározott kizárást;

D.  mivel a lényegében biológiai eljárásokkal előállított termékeket, például növényeket, magokat, ősi tulajdonságokat és géneket ki kell zárni a szabadalmaztathatóságból;

E.  mivel a növénynemesítés egy olyan innovatív folyamat, amelyet a gazdálkodók és a gazdálkodó közösségek a mezőgazdaság kezdetei óta gyakorolnak, és mivel a genetikai sokféleség fenntartásához fontosak a nem szabadalmaztatott fajták és nemesítési módszerek;

F.  mivel a 98/44/EK irányelv szabályozza a biotechnológiai találmányokat, különösen a géntechnológiát, ugyanakkor mivel – ahogyan az az (52) és (53) preambulumbekezdésből is kitűnik – a jogalkotónak nem állt szándékában az irányelv hatálya alá tartozó, lényegében biológiai eljárásokkal előállított termékek szabadalmaztathatóságának lehetővé tétele;

G.  mivel számos, lényegében biológiai eljárásokkal előállított termékkel kapcsolatos szabadalmi bejelentés vár az Európai Szabadalmi Hivatal döntésére, és mivel ezért sürgősen tisztázni kell a 98/44/EK irányelv és különösen annak 4. cikke hatályát és értelmezését;

H.  mivel a 98/44/EK irányelv a 12. cikk (3) bekezdésének b) pontjából, valamint a 13. cikk (3) bekezdésének b) pontjából következően burkoltan elismeri a szabadalmi oltalom alá tartozó anyagok kísérleti célú felhasználásának jogát;

I.  mivel az egységes szabadalmi bíróság létrehozásáról szóló megállapodás 27. cikkének c) pontjában előírt, növényfajta-oltalom alóli mentesség csak az egységes szabadalmi rendszer keretében megítélt szabadalmakra lesz alkalmazandó, és nem vonatkozik automatikusan az Unión belüli nemzeti szabadalmakra, ami a szabadalmi oltalom alá tartozó lényegében biológiai eljárásokkal előállított anyagokkal folytatott nemesítés lehetősége tekintetében harmonizálatlan helyzetet teremt;

J.  mivel a növényfajta-oltalmi jogok az 1991-es UPOV-egyezményen alapuló nemzetközi rendszerének és a 2100/94/EK tanácsi rendeleten alapuló uniós rendszerének alapelve, hogy a növényfajta jogosultja nem akadályozhat meg másokat abban, hogy a védett növényt további nemesítési tevékenység céljából felhasználják;

1.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal Bővített Fellebbezési Tanácsa által a (paradicsomról szóló) G2/12. számú és a (brokkoliról szóló) G2/13. számú ügyben a közelmúltban hozott határozat ahhoz vezethet, hogy az ESZH további szabadalmakat ítél meg a lényegében biológiai eljárások, például keresztezés vagy szelekció révén egyes új fajtákba bevezetett természetes jellemzők tekintetében;

2.  felszólítja a Bizottságot, hogy mielőbb tisztázza a 98/44/EK irányelv és különösen 4. cikke, 12. cikke (3) bekezdésének b) pontja és 13. cikke (3) bekezdésének b) pontja hatályát és értelmezését annak érdekében, hogy jogilag egyértelmű legyen a lényegében biológiai eljárásokkal létrehozott termékek szabadalmaztathatóságának tiltása, illetve a szabadalom hatálya alá tartozó biológiai anyaggal történő nemesítés lehetőségének engedélyezése;

3.  felszólítja a Bizottságot, hogy a lényegében biológiai eljárásokkal előállított termékek szabadalmaztathatóságával kapcsolatos pontosításról tájékoztassa az ESZH-t, hogy azt az értelmezés kiegészítő eszközeként lehessen használni;

4.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az Unió gondoskodjon a lényegében biológiai eljárásokkal előállított anyagokhoz való garantált hozzáférésről és azok növénynemesítés céljaira történő felhasználásáról a nemesítők számára biztosított mentességet garantáló tagállami gyakorlatokba történő beavatkozás elkerülése érdekében;

5.  felszólítja a Bizottságot, hogy a szabadalmijog-harmonizációról zajló többoldalú tárgyalások keretében törekedjen a lényegében biológiai eljárások szabadalmaztathatóságból történő kizárására;

6.  felszólítja a Bizottságot, hogy a 98/44/EK irányelv 16. cikkének c) pontjában előírtaknak, valamint a Parlament 2012. május 10-i, a lényegében biológiai eljárások szabadalmaztatásáról szóló állásfoglalásában kérteknek megfelelően készítsen jelentést a szabadalmi jognak a biotechnológia és a géntechnológia területén bekövetkezett fejlődéséről és következményeiről;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európai Szabadalmi Hivatalnak.

(1) HL C 261. E, 2013.9.10., 31. o.
(2) HL L 213., 1998.7.30., 13. o.
(3) HL L 227., 1994.9.1., 1. o.
(4) HL C 175., 2013.6.20., 1. o.


A burundi helyzet
PDF 284kWORD 103k
Az Európai Parlament 2015. december 17-i állásfoglalása a burundi helyzetről (2015/2973(RSP))
P8_TA(2015)0474RC-B8-1348/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a felülvizsgált Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel a Burundira vonatkozó, a békét és a megbékélést célzó 2000. augusztus 28-i arushai megállapodásra,

–  tekintettel Burundi alkotmányára és különösen annak 96. cikkére,

–  tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára,

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájára,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Federica Mogherininek és a nemzetközi együttműködésért és fejlesztésért felelős biztosnak, Neven Mimicának az egyre romló burundi helyzetről szóló 2015. december 13-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az EU és Burundi közötti, a Cotonoui Megállapodás 96. cikke szerinti konzultációkról szóló, 2015. december 8-én elfogadott tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a burundi helyzetről szóló, 2248 (2015) sz., 2015. november 12-i határozatára,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárhelyettesének, Jan Eliassonnak, az Afrikai Unió elnökének, Nkosazana Dlamini-Zumának, valamint a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Federica Mogherininek a Burundiról szóló 2015. november 12-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az Afrikai Unió Béke és Biztonsági Tanácsának a burundi helyzetről szóló 2015. június 13-i, október 17-i és november 13-i határozatára,

–  tekintettel a Kelet-afrikai Közösség által 2015. május 31-én és július 6-án a burundi helyzetről közzétett nyilatkozatra,

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek a burundi helyzetről szóló 2015. december 9-i állásfoglalására,

–  tekintettel a burundi helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2015. október 1-jei (EU) 2015/1755 tanácsi rendeletre,

–  tekintettel a Burundiról szóló 2015. március 16-i, május 18-i, június 22-i és november 16-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a burundi helyzetről szóló, 2015. július 9-i állásfoglalására(1);

–  tekintettel a Tanács által 2015. október 26-án elfogadott, a burundi hatóságoktól a Cotonoui Megállapodás 96. cikke szerinti konzultáció megkezdését kérő levélre,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze, Fatou Bensouda 2015. november 6-i nyilatkozatára;

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az elmúlt napokban, a három bujumburai katonai tábor elleni támadásokat követően jelentősen romlott a burundi biztonsági helyzet; mivel a burundi biztonsági erők 2015. december 11-én és 12-én legalább 87 ember gyilkoltak meg; mivel a jelek szerint e gyilkosságok között sok válogatás nélküli kivégzés is volt;

B.  mivel a burundi alkotmány 96. cikke és a békét és megbékélést célzó arushai megállapodás 7. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy az elnök legfeljebb két cikluson át töltheti be e tisztséget; mivel Pierre Nkurunziza elnök 2005 óta van hivatalban, minthogy 2010-ben újraválasztották;

C.  mivel Burundiban 2015. június 29-én parlamenti és helyi választásokat, 2015. július 21-én pedig elnökválasztást tartottak, mivel a nemzetközi közösség úgy ítélte meg, hogy egyik választási folyamat sem volt átlátható, inkluzív, szabad és hiteles; mivel ezért az Afrikai Unió (AU) megtagadta, hogy megfigyelőket küldjön a választásokra, az EU felfüggesztette a Burundiba indított választási megfigyelő misszióját, és a burundi ellenzék jelentős része a választások bojkottálása mellett döntött;

D.  mivel Nkurunziza elnök harmadszori jelölése, majd 2015. július 21-i újraválasztása a polgárháború vége óta a legsúlyosabb politikai válságba sodorta az országot;

E.  mivel a burundi kormány figyelmen kívül hagyta az AU és a Kelet-afrikai Közösség (EAC) által 2015. június 13-án, illetve 2015. július 6-án elfogadott határozatokat és ajánlásokat, amelyek teljes körű végrehajtása előkészítette volna a terepet a hiteles és az egész társadalom részvételével zajló választásokhoz;

F.  mivel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága (OHCHR) és más emberi jogi szervezetek szerint az országban mind a választás előtti, mind pedig az azt követő időszakban különösen ellenzéki aktivisták, emberi jogi jogvédők és újságírók – többek között Pierre Claver Mbonimpa (akinek a fiát holtan találták a rendőrség általi letartóztatását követően), Marguerite Barankitse, Antoine Kaburahe és Bob Rugurika – ellen irányuló, politikai indíttatású emberi jogi jogsértésekre, emberi jogi visszaélésekre és erőszakos cselekményekre került sor; mivel széles körben elterjedt az a vélemény, hogy e cselekmények többnyire, de nem kizárólag állami intézményekhez kötődnek; mivel Burundi biztonságáért és a burundi lakosság védelméért – a jogállamiság, az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog megfelelő tiszteletben tartása mellett – elsősorban a burundi kormány felel;

G.  mivel a burundi politikai helyzet romlása következtében több mint 200 000 ember vált belső menekültté vagy menekült a szomszédos országokba; mivel 2015 júliusában az EU megerősítette humanitárius támogatását, és további 4,5 millió eurót mozgósított a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek javára;

H.  mivel Burundi a világ egyik legkevésbé fejlett országa; mivel Burundi 10,6 millió lakosának közel fele (45%-a) 15 éves vagy fiatalabb (és az 5 év alatti gyermekek a lakosság 19,9%-át teszik ki); mivel Burundi a globális éhezési index első helyén áll, ötből három gyermek szenved növekedési elmaradottságban; mivel Burundi az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNDP) humán fejlettségi mutatója szerint 2013 és 2014 között két hellyel, a 178.-ról a 180.-ra szorult vissza, míg Burundiban ötből négy ember kevesebb mint napi 1,25 dollárból él, és mivel a lakosság 66,9%-a a szegénységi küszöb alatt tengődik;

I.  mivel 2015. október 26-án az Unió kérte a Cotonoui Megállapodás 96. cikke alapján folytatott konzultációk megkezdését a megállapodás lényeges elemei – nevezetesen az emberi jogok, a demokratikus alapelvek és a jogállamiság – megsértésének kivizsgálása céljából; mivel az említett konzultációk 2015. december 8-án megkezdődtek;

J.  mivel az EU 2015. december 8-án úgy ítélte meg, hogy a Burundi által a Cotonoui Megállapodás 96. cikke szerinti konzultációk során kifejtett álláspontok lehetetlenné teszik Burundi számára annak orvoslását, hogy elmulasztotta tiszteletben tartani az Unióval fennálló partnerségének lényeges elemeit; mivel az EU továbbá úgy vélte, hogy a Burundi által kifejtett álláspontok nem teszik lehetővé, hogy az Afrikai Unió Béke- és Biztonsági Tanácsának 2015. október 17-i és november 13-i határozatára megfelelő válasz szülessen, különösen abban a tekintetben, hogy haladéktalanul őszinte és nyitott, az arushai megállapodáson alapuló párbeszédet kell kialakítani;

K.  mivel a Burundiban kialakult politikai patthelyzet, amelyet a burundi érdekelt felek közötti párbeszéd hiánya jellemez, valamint a biztonsági és gazdasági helyzet abból eredő romlása súlyos következményekkel jár a lakosságra nézve, és komolyan veszélyezteti annak a térségnek a stabilitását, amelyben a következő két évben több választást is terveznek (Ugandában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Ruandában);

L.  mivel a nemzetközi közösség az arushai megállapodások őreként fontos szerepet játszik a régióban; mivel azonban eddig a válság kezelésére és a politikai erők közötti párbeszéd helyreállítására irányuló regionális és szubregionális erőfeszítések nem jártak pozitív eredménnyel;

M.  mivel 2015. augusztus 1-jén Addisz-Abebában találkoztak a politikai ellenzék és a civil társadalom képviselői, hogy létrehozzák az arushai megállapodás és a jogállamiság helyreállítását célzó nemzeti tanácsot;

N.  mivel az elnök 2015. szeptember 23-án rendeletet írt alá a Burundin belüli párbeszédért felelős nemzeti bizottság létrehozásáról, amelynek feladata, hogy hat hónapon keresztül vezesse a tárgyalásokat; mivel a civil társadalomnak komoly kételyei vannak az e bizottság által elérhető eredményekkel kapcsolatban, mivel a Nkurunziza elnök harmadik mandátumát ellenző ellenzéki vagy civil szereplők többsége ellen eljárás folyik lázadás és a 2015. május 13. és 14-i államcsíny-kísérletben való bűnrészesség vádjával; mivel az új nemzetgyűlés elnöke, Pascal Nyabenda kijelentette, hogy „az államcsíny megszervezésében és végrehajtásában részt vevő személyek (...) nem vonhatók be a párbeszédbe”;

O.  mivel az AU, az EU és az USA vagyonbefagyasztást és utazási tilalmat rendelt el azon kormányzati és ellenzéki vezetőkre vonatkozóan, akiknek intézkedései és nyilatkozatai hozzájárulnak az erőszak tartós fennmaradásához, és akadályozzák a burundi válság politikai megoldását;

P.  mivel az Egyesült Államok és számos más ország is azt javasolta állampolgárainak, hogy a biztonsági helyzet romlása miatt haladéktalanul hagyják el Burundit;

Q.  mivel 2015. október 17-én az AU Béke- és Biztonsági Tanácsa a készenléti tervek véglegesítését kérte, melyek célja – amennyiben a helyzet úgy kívánja – egy afrikai vezetésű misszió bevetése Burundiban az erőszak megakadályozása érdekében, továbbá megállapodott arról, hogy alapos vizsgálatot indít a Burundiban elkövetett emberi jogi jogsértésekkel és a polgári lakossággal szembeni egyéb visszaélésekkel kapcsolatban;

R.  mivel 2015. november 30-án az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára, Ban Ki Mun három javaslatot tett a Biztonsági Tanácsnak, amelyekben az ENSZ burundi jelenlétére vonatkozó mandátum felülvizsgálatát javasolja a helyzet alakulása alapján azzal a céllal, hogy végső megoldásként megnyissa az utat egy békefenntartó misszió számára arra az esetre, ha a válság súlyosbodna;

S.  mivel az ENSZ támogató csoportot küld a helyszínre azzal a céllal, hogy támogassa a Burundin belüli párbeszédet, tanácsokkal szolgáljon a kormányzat számára a jogállamiság intézményeinek megerősítésével és a leszereléssel kapcsolatos kérdésekben, amely csoport összehangolja a regionális szereplőket, a helyszínen nyomon követi a helyzetet és jelentéseket készít, valamint megkönnyíti a fokozottabb burundi jelenlétre vonatkozó ENSZ-tervek kidolgozását;

T.  mivel az AU és más nemzetközi szereplők több ízben is szorgalmazták az összes érdekelt bevonásával megvalósuló, az arushai megállapodás és a burundi alkotmány tiszteletben tartásán alapuló inkluzív párbeszédet a burundi konfliktus konszenzusos megoldása érdekében; mivel az EU és az ENSZ is támogatja ezt az álláspontot;

U.  mivel az AU, az EU és az ENSZ teljes körű támogatását élvezve folytatódnak a közvetítésre irányuló erőfeszítések a burundi válság konszenzusos és békés megoldását célzó, Burundin belüli párbeszéd elősegítése érdekében;

V.  mivel az Unió jelentős mértékben hozzájárul Burundi éves költségvetéséhez, amelynek közel fele nemzetközi segélyekből származik, és a közelmúltban 432 millió eurót irányzott elő Burundi számára a 2014–2020 közötti időre szóló Európai Fejlesztési Alapból;

W.  mivel a burundi hatóságok az 530/1597. számú rendelettel felfüggesztették tíz emberi jogi szervezet (nevezetesen az ACAT–Burundi, az APRODH, az AMINA, a FOCODE, a FORSC, a FONTAINE–ISOKO, a Maison Shalon, a PARCEM, az RCP és az SPPDF) tevékenységét, és befagyasztották bankszámláikat;

1.  rendkívül aggasztónak találja a Burundiban kialakult súlyos biztonsági és politikai helyzetet, a rohamos mértékben romló humanitárius helyzetet és annak az egész alrégió biztonságára és stabilitására kiható lehetséges következményeit;

2.  határozottan elítéli a közelmúltbeli erőszakos támadásokat és az emberi jogi jogsértések és visszaélések eseteinek elszaporodását, ideértve a gyilkosságokat, a bírósági eljárás nélküli kivégzéseket, az emberek testi épségének megsértését, a kínzást és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot, a – többek között gyermekekre is kiterjedő – önkényes letartóztatásokat és a jogellenes fogva tartásokat, az iskolák hadsereg és rendőrség általi elfoglalását, a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának megsértését, valamint a büntetlenség általános elterjedtségét; kéri a gyilkosságok és visszaélések alapos és független kivizsgálását, valamint hogy e tettek elkövetőit állítsák bíróság elé;

3.  követeli az erőszak, az emberi jogi visszaélések és az ellenzék politikai megfélemlítésének azonnali beszüntetését, valamint a nemzetközi jogot és az emberi jogokat szigorúan betartva a politikai pártokhoz kötődő fegyveres csoportok haladéktalan leszerelését;

4.  nyomatékosan kéri valamennyi felet, hogy teremtsék meg a bizalom helyreállításához és a nemzeti egység előmozdításához szükséges feltételeket, továbbá kéri az inkluzív és átlátható, a kormányt, az ellenzéki pártokat és a civil társadalom képviselőit is magában foglaló nemzeti szintű párbeszéd azonnali folytatását;

5.  hangsúlyozza, hogy ennek a tartós béke, biztonság és stabilitás elérését és a demokrácia és a jogállamiság helyreállítását célzó, a burundi polgárok érdekét szolgáló párbeszédnek az arushai megállapodáson és a burundi alkotmányon kell alapulnia, mely a nemzetközi jog és szerződések betartását írja elő;

6.  rámutat különösen arra, hogy a Burundiban tevékenykedő fegyveres csoportokon belül sok a fiatal és 18 év alatti gyermek, és kéri a nemzetközi közösséget, hogy fordítson különös figyelmet visszailleszkedésükre és a békés politikai folyamatban való részvételük elősegítésére;

7.  kéri, hogy valamennyi burundi fél tartózkodjon minden olyan lépéstől, amely veszélyeztetné az ország békéjét és biztonságát; határozottan elítél minden olyan nyilvános nyilatkozatot, amelynek célja, hogy erőszakra vagy gyűlöletre uszítson a burundi társadalom különböző csoportjai ellen, mivel ezek súlyosbíthatják a jelenlegi feszültségeket, továbbá felhívja valamennyi szereplőt, hogy tartózkodjon az ilyen nyilatkozatoktól;

8.  emlékezteti a burundi hatóságokat azon kötelezettségükre, hogy az ország területén belül biztosítsák a biztonságot, és a burundi alkotmányban, az afrikai emberek és népek jogainak chartájában és más nemzetközi és regionális emberi jogi eszközökben foglaltak szerint garantálják az emberi jogokat, a polgári és politikai jogokat és az alapvető szabadságokat;

9.  ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az EU Burundival fennálló partnerségét a Cotonoui Megállapodás szabályozza, valamint hogy minden félnek tiszteletben kell tartania és végre kell hajtania a szóban forgó megállapodás feltételeit, különös tekintettel az emberi jogok tiszteletben tartására; emlékeztet különösen arra, hogy a Cotonoui Megállapodás 96. cikke az emberi jogok, a demokratikus elvek és a jogállamiság megsértése esetére konzultációs eljárás megindításának lehetőségéről rendelkezik, és ezzel kapcsolatban üdvözli az EU azon döntését, hogy az e cikk szerinti konzultációk megkezdését kéri;

10.  határozottan elítéli, hogy Nkurunziza elnök megsérti az arushai megállapodást azáltal, hogy leteszi a harmadik elnöki mandátumára vonatkozó hivatali esküt;

11.  nyomatékosan felszólítja a burundi hatóságokat, hogy a nemzeti megbékélés érdekében igazságügyi és egyéb intézkedések, például egy igazságtételi és megbékélési bizottság és különleges törvényszékek révén segítsék elő az igazság megállapítását az 1962 és 2008 között elkövetett tömeges bűncselekmények ügyében;

12.  üdvözli a EAC égisze alatt, az AU és az ENSZ támogatásával tett közvetítési erőfeszítéseket, amelyek célja a burundi érdekelt felek közötti párbeszéd elősegítése; kéri a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy szintén támogassa e közvetítési erőfeszítéseket; határozottan kéri Burundi kormányát és a többi érdekelt felet, hogy teljes mértékben működjenek együtt a közvetítővel;

13.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a válság kezdete óta számos halálos áldozatról és súlyos emberi jogi jogsértésről érkeztek beszámolók; nyomatékosan felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy alaposan és gyorsan vizsgálják ki a bűncselekmények körülményeit és indítékait, valamint biztosítsák, hogy a felelősöket bíróság elé állítsák; ismételten hangsúlyozza, hogy a súlyos emberi jogi jogsértések és visszaélések elkövetői nem maradhatnak büntetlenül; felhívja a hatóságokat annak biztosítására, hogy az iskolák továbbra is a tanulást célzó, biztonságos menedéket jelentsenek; felhívja a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyészét, hogy szorosan kövesse nyomon a helyzetet, és támogatja 2015. november 6-i nyilatkozatát;

14.  kéri a több emberi jogi szervezet tevékenységét ideiglenesen felfüggesztő 530/1597. számú rendelet hatályon kívül helyezését, és felszólít bankszámláik befagyasztásának azonnali feloldására annak érdekében, hogy ezek a szervezetek szabadon gyakorolhassák tevékenységüket;

15.  követeli a száműzetésben élő újságírók és emberi jogi jogvédők biztonságos hazaengedését, a 2015. május 13. és 14-i sikertelen puccskísérletet követően bezárt médiaorgánumok újbóli megnyitását, és a puccskísérletben való közvetlen vagy közvetett részvétellel vádolt újságírók elleni vádak ejtését;

16.  különösen aggasztónak találja a burundi LMBTI-személyek drámai mértékű megkülönböztetését és kriminalizációját; ismételten hangsúlyozza, hogy a szexuális irányultság az egyén magánélethez való jogának körébe tartozik, amelyet olyan nemzetközi emberi jogi előírások biztosítanak, amelyek szerint az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség elvét fenn kell tartani, és biztosítani kell a szólásszabadságot; ezért felszólítja a burundi nemzetgyűlést és a kormányt, hogy helyezzék hatályon kívül a büntető törvénykönyv LMBTI-személyeket hátrányosan megkülönböztető cikkeit;

17.  hangsúlyozza, hogy a válság súlyos hatást gyakorol a gyermekekre, és felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is működjön együtt a nemzetközi partnerekkel az egészségügyi szolgáltatások – többek között az alapvető gyógyszerek – biztosítása, az oktatáshoz való biztonságos hozzáférés és a gyermekeknek az erőszak valamennyi formájával szembeni védelme érdekében, valamint garantálja az egyéb szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférést;

18.  üdvözli, hogy az AU emberi jogi megfigyelőket és szakértőket vetett be az emberi jogi helyzet figyelemmel kísérésére, és hangsúlyozza a velük való együttműködés fontosságát annak érdekében, hogy megkönnyítsék megbízatásuk teljesítését; felhívja emellett a Nemzetközi Büntetőbíróságot, hogy saját joghatóságán belül vizsgálja ki a feltételezett emberi jogi jogsértéseket, amelyeket a közelmúltbeli válság során követtek el;

19.  üdvözli az EU által jóváhagyott célzott szankciókat, amelyek összhangban állnak az AU azon határozatával, hogy utazási tilalmat vezet be, valamint elrendeli azon kormányzati és ellenzéki vezetők vagyoni eszközeinek befagyasztását, akik intézkedései és nyilatkozatai hozzájárulnak az erőszak tartós fennmaradásához, és akadályozzák a burundi válság politikai megoldását; kéri az EU-t, hogy terjessze ki e szankciókat mindazokra, akiknek intézkedései a régió békéjét és stabilitását fenyegetik, akik gyűlöletre uszítanak és sértik az arushai megállapodást;

20.  nyomatékosan felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy a Cotonoui Megállapodás 96. cikke szerinti nyilvános konzultáció alakulásától függően fontolják meg a burundi kormánynak juttatott összes nem humanitárius célú segély befagyasztását mindaddig, amíg a kormányerők nem hagynak fel a túlzott erőszak alkalmazásával és az emberi jogok megsértésével – melyet az OHCHR is jelzett –, és a burundi felek közötti tényleges párbeszéd nem eredményez politikai megoldást, továbbá a segélyeket irányítsák át a civil társadalom megerősítésére; úgy véli, hogy az uniós segélynek a szegénység, az egyenlőtlenség és a krónikus alultápláltság kiváltó okait kellene kezelnie a nemrégiben elfogadott fenntartható fejlődési célok megvalósítása érdekében;

21.  mélységes aggodalommal tölti el a burundi menekültek folyamatos tömeges kivándorlása a szomszédos országokba; ismételten támogatásáról biztosítja a helyszínen működő valamennyi humanitárius szervezetet, valamint a szomszédos befogadó országokat; kéri, hogy a nemzetközi közösség és a humanitárius ügynökségek továbbra is nyújtsanak segítséget mindazoknak, akik a konfliktus következtében menekültekké váltak vagy lakóhelyük elhagyására kényszerültek; üdvözli az Unió arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy fokozza a lakosság azonnali szükségleteinek kielégítését célzó pénzügyi támogatást és humanitárius segítséget;

22.  felszólítja az AU-t, az ENSZ-t és az Európai Uniót, hogy komolyan vegyék figyelembe a regionális dimenziót, és előzzék meg a térség további destabilizálódását a helyszínen való jelenlétük fokozása és különösen a régió országai közötti folyamatos politikai párbeszéd fenntartása révén, ezzel összefüggésben határozottan kéri az AU-t, hogy amennyiben Burundiban tovább romlana a biztonsági és emberi jogi helyzet, az ENSZ Biztonsági Tanácsával együttműködve fontolja meg egy afrikai vezetésű békefenntartó misszió bevetését;

23.  nyomatékosan felhívja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, Federica Mogherinit, hogy folytassa erőfeszítéseit a Richard Spiros Hagabimana burundi rendőrtiszt azonnali szabadon bocsátása érdekében, akit jogellenesen börtönbe zártak és megkínoztak, mivel 2015. július 28-án rendőrként megtagadta azt a parancsot, hogy a tömegbe lőjön;

24.  úgy véli, hogy Burundi problémái a termékeny földek feletti ellenőrzéssel, a jövedelmi egyenlőtlenségekkel és a hátrányos megkülönböztetéssel összefüggő vitákkal kapcsolatosak; ezzel összefüggésben kéri olyan felelős szabályozási keret létrehozását, amely azt szabályozza, hogy a vállalatok miként tartsák be emberi jogi kötelezettségeiket és a szociális és környezetvédelmi normákkal összefüggő kötelezettségeket;

25.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Burundi kormányának és parlamentjének, az AKCS–EU Tanácsnak, a Bizottságnak, a Tanácsnak, a Kelet-afrikai Közösségnek és tagállamai kormányainak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Afrikai Unió intézményeinek, valamint az ENSZ főtitkárának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0275.


A Kongói Demokratikus Köztársaságban található Virunga Nemzeti Park védelme
PDF 282kWORD 101k
Az Európai Parlament 2015. december 17-i állásfoglalása a Kongói Demokratikus Köztársaságban található Virunga Nemzeti Park védelméről (2015/2728(RSP))
P8_TA(2015)0475B8-1346/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a világ kulturális és természeti örökségéről szóló, 1972. november 16-án, Párizsban az UNESCO általános közgyűlése által elfogadott egyezményre,

–  tekintettel arra, hogy a Virunga Nemzeti Parkot az UNESCO 1979-ben a világörökség részévé, és 1994-ben veszélyeztetett világörökségi helyszínné nyilvánította,

–  tekintettel a biológiai sokféleségről szóló, 1992. június 5-én a Rió de Janeiróban rendezett Föld-csúcstalálkozón elfogadott egyezményre,

–  tekintettel a különösen a vízimadarak élőhelye szempontjából nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekről szóló, 1971-ben Ramsarban elfogadott ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az OECD multinacionális vállalkozások számára szóló, 1976-ban elfogadott iránymutatásaira (és annak frissítéseire), és az ENSZ üzleti és emberi jogokra vonatkozó, 1971-ben elfogadott irányelveire,

–  tekintettel a WWF International és a SOCO International között a panaszt illetően 2014 júliusában létrejött megállapodás zárónyilatkozatára,

–  tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaság szénhidrogén-ágazatának jogi és szerződéses keretére, beleértve a következőket: „Ordonnance-Loi n° 81-013 portant législation générale sur les mines et les hydrocarbures” (a bányákra és szénhidrogénekre vonatkozó általános rendelkezéseket tartalmazó 81-013. számú rendelet), „Code minier” (bányászati törvénykönyv) és bármely jövőbeni „Code congolais des hydrocarbures” (szénhidrogénekre vonatkozó kongói törvénykönyv), valamint a „Contrats de Partage et de Production des hydrocarbures” (szénhidrogének megosztására és kitermelésére vonatkozó szerződések),

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett, a Kongói Demokratikus Köztársaságban található Virunga Nemzeti Park védelméről szóló kérdésre (O-000108/2015 – B8-1111/2015),

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság által benyújtott állásfoglalási indítványra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Kongói Demokratikus Köztársaság Észak-Kivu tartományában és a ruandai és ugandai határnál lévő Orientale tartományban található Virunga Nemzeti Park Afrika legrégibb nemzeti parkja, az UNESCO világörökség része, és világszerte híres egyedülálló élőhelyeinek és gazdag biológiai sokféleségének köszönhetően, lévén Afrika legnagyobb biológiai sokféleséggel rendelkező parkja; mivel a park különösen híres az ott élő hegyi gorillák miatt, amely faj a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló, 1973. évi egyezmény (CITES) I. függelékében felsorolt, kipusztulással fenyegetett fajok közé tartozik;

B.  mivel a Kongói Demokratikus Köztársaság által aláírt és ratifikált, a biológiai sokféleségről szóló egyezmény szerint a biológiai sokféleség megőrzése az emberiség közös ügye, és a fejlődés folyamatának szerves része; mivel az egyezmény jogilag kötelező, és aláíróinak végre kell hajtaniuk a rendelkezéseit;

C.  mivel a Virunga Nemzeti Parkot a ramsari egyezmény és a Kongói Demokratikus Köztársaság nemzeti joga is védi, mivel az Európai Bizottság és egyes uniós tagállamok támogatást nyújtottak a park fenntartásához az utóbbi 25 év során;

D.  mivel a Virunga Nemzeti Park a Kongói Demokratikus Köztársaság a ramsari egyezmény alá tartozó három területének egyike (a 787. számú); mivel a ramsari egyezmény értelmében a Kongói Demokratikus Köztársaságnak számos kötelezettséget kell teljesítenie az egyezmény listáján szereplő területekre vonatkozóan, többek közt a listán szereplő vizes élőhelyek megőrzéséről szóló terv kidolgozását, majd végrehajtását, és a területén található vizes élőhelyeknek a lehetőségekhez mért ésszerű használatát (a ramsari egyezmény 3. cikkének (1) bekezdése);

E.  mivel a WWF 2013. évi, a Virunga Nemzeti Park gazdasági értékéről szóló jelentése szerint a park jelenleg évente 48,9 millió USD gazdasági értékkel bír; A park stabil körülmények között hozzájárulhatna a gazdaság és a turizmus növekedéséhez, évi egymilliárd USD értékkel bírhatna és 45 000 munkahelyet biztosíthatna;

F.  mivel a parkot védett érintetlen természeti terület státusza ellenére évtizedek óta fegyveres csoportok fenyegetik, amelyek orvvadászatot, erdőirtást és az erőforrás-kiaknázás egyéb nem fenntartható és illegális formáit folytatják; mivel ennek következtében a Virunga Nemzeti Parkot veszélyeztetett világörökségi helyszínné nyilvánították; mivel a tömeges szegénységgel, a gyenge államszervezettel, a rossz kormányzással és a régió biztonságának hiányával összefüggésben fellépő „olajláznak” komoly társadalmi és környezeti destabilizációs hatása lehet;

G.  mivel 2007 decemberében a Kongói Demokratikus Köztársaság kormánya a park területének 85 %-ára kiterjedő olajkitermelési jogot biztosított; és mivel egyelőre a Soco International PLC (SOCO) az egyetlen társaság, amely feltárást végzett a parkban;

H.  mivel – jóllehet a Kongói Demokratikus Köztársaság törvénye tiltja a környezetkárosító tevékenységeket a védett területeken – a SOCO feltárási engedélye a törvényben biztosított kivételt használja ki, miszerint „tudományos tevékenység” végezhető a védett területeken;

I.  mivel a SOCO International a Virunga Nemzeti Park V. blokkjára már nem rendelkezik engedéllyel;

J.  mivel a szisztematikus vizsgálat eredményei szerint olaj található a Virunga Nemzeti Park területén; emlékeztet arra, hogy a kitermelés (vagy feltárás) nem egyeztethető össze a világörökség részét képező park megőrzésével;

K.  mivel az emberi jogok tiszteletben tartásának kötelezettsége valamennyi társasággal szemben – működési helyüktől függetlenül – elvárt globális magatartási norma, amint erre az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek és a multinacionális vállalkozásoknak szóló OECD-iránymutatások is emlékeztetnek;

L.  mivel a Kongói Demokratikus Köztársaságban és környezetében több mint két évtizede erőszakos konfliktus zajlik; mivel az illegális bányászat, a park természeti erőforrásainak (fa, faszén) illegális kiaknázása és a veszélyeztetett fajok orvvadászata, valamint a természeti erőforrásokkal való egyéb illegális kereskedelem a lázadók és a hivatalos hadsereg számára is a finanszírozás forrása, miközben a potenciális olajmezők feltárása és kitermelése nagy valószínűséggel tovább szítja az erőszakot és az emberi jogok súlyos megsértését, és környezetszennyezéssel jár a régióban;

M.  mivel a jó kormányzást nélkülöző területeken folyó kőolaj-kitermeléshez kapcsolódó legsúlyosabb környezeti kockázatok között szerepelnek a következők: a növényzet megsemmisítése, inváziós növények betelepítése, az élőhelyek fragmentálódása, az orvvadászat és az olajszivárgás okozta szennyezés valószínűségének növekedése, gázégetés, hulladéklerakás; mivel az „olajátok” kockázata a szegénységi és egyenlőtlenségi mutatók romlását eredményezheti, amint azt a Niger-deltáról készült esettanulmányok is mutatják;

N.  mivel a Virunga Nemzeti Park földjének, vizének és élővilágának fenntartható kezelése közvetlen és közvetett gazdasági hasznot hoz azoknak a közösségeknek, amelyek jelentős mértékben támaszkodnak a park természeti erőforrásaira; mivel a WWF szerint egyedül a hegyi gorillákhoz kapcsolódó turizmus évente 30 millió USD-t hozhat, és több ezer munkahelyet biztosíthat;

1.  hangsúlyozza, hogy feltétlenül meg kell akadályozni, hogy visszafordíthatatlan károk keletkezzenek a Virunga Nemzeti Parkban, amelyet az UNESCO 1979-ben a világörökség részévé, és 1994-ben veszélyeztetett világörökségi helyszínné nyilvánított;

2.  helyteleníti, hogy a Virunga Nemzeti Park a világ egyik legveszélyesebb helyévé vált a vadon élő állatok és növények védelme tekintetében; mélységes aggodalommal állapítja meg, hogy fegyveres csoportok kapcsolódtak be a park természeti erőforrásainak kiaknázásába bányászati tevékenység és faszén-előállítás révén, amiből katonai műveleteiket finanszírozzák és személyes haszonra tesznek szert; sajnálattal állapítja meg azt is, hogy a fegyveres csoportok nagy arányban űzik az orvvadászatot élelmezés és a háború támogatását szolgáló elefántcsont- és bozóthús-kereskedelem céljából; aggodalommal állapítja meg továbbá, hogy a fegyelem hiánya, a rendszertelen fizetések és az élelmiszerhiány miatt a katonai személyzet növekvő mértékben vesz részt az illegális tevékenységekben, többek között a kisipari bányászatban, a faszén-előállításban és a vadon élő állatok orvvadászatában; megjegyzi, hogy bár a park hatalmas, érintetlen természeti terület, kétmillió holdas (790 000 hektár) területe miatt védelme óriási akadályokba ütközik, különösen a korlátozott mértékű kormányzati támogatás mellett; megjegyzi, hogy ,2014. április 15-én a park fő vadőrét, Emmanuel de Merode belga herceget súlyosan megsebesítette három fegyveres, és az utóbbi évtized során több mint 140 vadőrt öltek meg a park területén szolgálat közben;

3.  hangsúlyozza, hogy az olajmezőket feltáró és kitermelő illegális tevékenység révén visszafordíthatatlan kár keletkezhet a Virunga Nemzeti Parkban; elfogadhatatlannak tartja, hogy 2007-ben a francia TOTAL olajtársaság és a brit SOCO International olajtársaság olajkitermelési jogot nyert a Virunga Nemzeti Park területén, megsértve ezzel a világ kulturális és természeti örökségéről szóló párizsi egyezményt, a biológiai sokféleségről szóló 1992-es egyezményt, a ramsari egyezményt és a kongói jogszabályokat, emlékeztet arra, hogy míg a TOTAL ígéretet tett, hogy nem fog olajfeltárást végezni a Virunga Nemzeti Park területén (még akkor sem, ha a kongói kormány úgy dönt, hogy megváltoztatja annak határait), a SOCO International olajfeltárást végzett a Virunga Nemzeti Park területén, és 2014 júliusában szeizmikus felmérést folytatott, amelynek az olaj jelenlétét tanúsító eredményeit átadták a kongói kormánynak; felhívja a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányát, hogy ne adjon engedélyt újabb vállalatok számára;

4.  rámutat, hogy az ugandai kormány feltárási engedélyt készül adni a Ngaji tömb területére, amely a Virunga Nemzeti Park szomszédságában található, és magában foglalja az Edward-tavat is, és hangsúlyozza, hogy a feltárás és kitermelés visszafordíthatatlan károkat okozhat a Virunga Nemzeti Parkban;

5.  tudomásul veszi a SOCO International és a WWF természetvédő csoport között 2014 júniusában létrejött megállapodást, amely a multinacionális vállalkozásoknak szóló OECD-iránymutatások SOCO általi be nem tartása miatt a WWF által az egyesült királysági nemzeti kapcsolattartó pontnál emelt panasz ügyében jött létre, és amely megállapodás értelmében a SOCO vállalja, hogy nem végez semmiféle feltáró vagy egyéb fúrást a Virunga Nemzeti Parkban, kivéve azt az esetet, ha az UNESCO és a Kongói Demokratikus Köztársaság megállapodik arról, hogy ez a tevékenység nem összeegyeztethetetlen a világörökségi státusszal; megállapítja, hogy az efféle feltételes megállapodás nem szavatolja a kőolajjal kapcsolatos bármiféle tevékenység megszüntetését a parkban; rámutat arra, hogy a SOCO International tisztázatlan szándékánál fogva fennáll annak a lehetősége, hogy a park védettségét egészben vagy részben megszüntetik az olajfúrások engedélyezése érdekében; megjegyzi, hogy a terület, ahol a SOCO engedéllyel feltárást végzett, az Edward-tóban és körülötte található, amely több tucat emblematikus (és egyes esetekben veszélyeztetett) faj otthona, beleértve a csimpánzokat, elefántokat, krokodilokat és oroszlánokat; ezért felhívja a Soco International PLC-t és a Kongói Demokratikus Köztársaságban bejegyzett vállalatát, hogy véglegesen állítsa le az összes feltárást és kitermelést a Virunga Nemzeti Parkban, és tartsa tiszteletben a park jelenlegi határait; ezenfelül felhívja a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányát, hogy a Világörökségi Bizottság kérésének megfelelően vonja vissza a Virunga Nemzeti Park területén történő kőolajfeltárásra kiadott engedélyeket;

6.  hangsúlyozza, hogy a Rutanzige (Edward-) tóban folytatott halászat évente mintegy 30 millió dollárra becsült összeget termel a Virunga Nemzeti Park közelében élő helyi közösség javára, és hogy egy WWF által megrendelt független elemzés szerint több mint 50 000 család édesvíz-szükségletét a tóból szerzi be;

7.  rámutat, hogy a Global Witness 2014 szeptemberében kiadott jelentése, amely a Spiegelben, a Telegraph-ban és a New York Times-ban jelent meg, olyan híresztelésekről számol be, hogy a SOCO International és alvállalkozói kenőpénzeket adtak, fegyveres felkelőket fizettek le, és hasznot húztak a kormány biztonsági erői által szított félelemből és erőszakból a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén, azzal a céllal, hogy olajfeltárási jogot szerezzenek Afrika legrégebbi nemzeti parkjában;

8.  üdvözli az Albert-hasadék északi régiójában, többek közt a Virunga Nemzeti Parkban végzett olajfeltárás/kitermelés stratégiai környezeti vizsgálatát; úgy véli, hogy a vizsgálat alapján az érintett kormányoknak, beleértve a KDK kormányát, képesnek kell lenniük arra, hogy megalapozott döntéseket hozzanak a kőolaj feltárásának és kitermelésének hatásaira vonatkozó megfelelő elemzésre építve. sajnálatosnak tartja azonban, hogy a SKV folyamata elhúzódott, és az olajfeltárás már megkezdődött a Virunga Nemzeti Park területén, bár az SKV folyamata még nem fejeződött be;

9.  hangsúlyozza, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságban az olajkitermelés kérdését a nem megfelelő és nem hatékony jogalkotási és szabályozási rendszer jellemzi; felhívja a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányát, hogy támogassák és tartsák be az ország azon jogszabályait és előírásait, amelyek tiltják a környezetkárosító tevékenységeket, például a kőolaj feltárását és kitermelését a védett területeken, köztük a Virunga Nemzeti Parkban, és hogy szüntessék meg a természeti erőforrások nemzeti parkokban és világörökségi helyszíneken végzett feltárását és kiaknázását lehetővé tévő kiskapukat a szénhidrogénekről és a természet védelméről szóló törvénytervezetekben;

10.  elismerését fejezi ki a parkot irányító hatóságoknak arra irányuló erőfeszítéseikért, hogy fenntartható jövedelemre tegyenek szert természetes nap- és vízenergia-termelésből, ami a természeti terület rombolása nélkül növeli a helyi lakosság jelentős részének jövedelmét, és a világörökségi helyszín engedélyezett fejlesztésének keretein belül marad;

11.  rámutat, hogy az 1990-es évek eleje óta egyes súlyos emberi jogi jogsértések és az erőszakos cselekmények nagy része a park területén élő fegyveres gerillákkal való összetűzések eredményei; rámutat, hogy a Ruandai Demokratikus Felszabadító Erők, az 1994 tavaszán a Ruandában bekövetkezett, majd a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részére is átterjedt népirtás során atrocitások elkövetésével vádolt gerillák csoportja 1996 óta él a nemzeti parkban, és még mindig a határ túlsó oldalán, Virungában bujkál, míg a Mai-Mai milíciák a hírek szerint szintén sokakat meggyilkoltak, megerőszakoltak, és megsebesítettek, és falvakat pusztítottak el, mindezt a park határain belül; sürgeti a Kongói Demokratikus Köztársaság Kormányát, hogy fegyverezze le a lázadókat, és állítsa helyre a biztonságot a park régiójában; ezen túlmenően sajnálatosnak tartja, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságban megnövekedett az emberi jogi aktivisták és újságírók elnyomása; ismételten sürgeti a Kongói Demokratikus Köztársaság Kormányát, hogy ismerje el és tartsa tiszteletben a sajtó- és médiaszabadságot, és segítse elő a jogállamiság és az emberi jogok érvényesülését;

12.  emlékeztet arra, hogy a világ kulturális és természeti örökségéről szóló párizsi egyezmény szerint az olajfeltárás és -kitermelés nem egyeztethető össze a világörökségi státusszal; hangsúlyozza továbbá, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságban számos veszélyeztetett faj honos, például az ikonikus hegyi gorillák, a bolygón az utolsókként, és az okapik, valamint hogy a veszélyeztetett fajok élőhelyeit szigorúan védeni kell; örömmel veszi tudomásul a Kongói Demokratikus Köztársaság azon döntését, hogy különleges, orvvadászat elleni különítményt hoz létre, felhívja azonban a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányát, hogy a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) titkárságával együttműködve azonosítsa az illegális kereskedelemben részt vevő bűnszövetkezeteket, és tegyen további jogi intézkedéseket az ellenük folyó küzdelem jegyében; általánosságban sürgeti a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányát, hogy erősítse meg a parkőrség szerepét, és szankcionálja a parkban végzett illegális tevékenységeket;

13.  hangsúlyozza, hogy a hírek szerint napirendre került a kongói kormány és a SOCO International között a Virunga Nemzeti Park határának megváltoztatása, a Virunga Nemzeti Park egyes részei vagy egésze védett státuszának megszüntetése révén, hogy legálisan lehessen olajkutakat fúrni, bár úgy tűnik, hogy a jelenlegi szakaszban a kormány még nem fordult hivatalos kéréssel az UNESCO-hoz;

14.  kéri az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy koordinálja az uniós tagállamok és a Kongói Demokratikus Köztársaságban tevékeny más szóba jöhető adományozók diplomáciai válaszlépéseit, a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányának támogatása érdekében, hogy felhagyjon az olaj feltárásának és kitermelésének tervével a park határain belül, hogy – a Világörökségi Bizottság kérésének megfelelően – visszavonja a Virunga Nemzeti Park területére, valamint a világörökség részének nyilvánított egyéb kongói területekre kiadott olajfeltárási engedélyeket, és mondjon le a park határainak megváltoztatásáról és csökkentéséről;

15.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy őrizzék meg a park integritását, például növelve elkötelezettségüket a fenntartható környezetvédelem, valamint a környező régió fenntartható fejlődéséenek és diverzifikációjának finanszírozása iránt; különösen felhívja az Uniót, hogy támogassa a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányát a nyersanyag-kitermelést helyettesítő, fenntartható energetikai és gazdasági alternatívák felkutatása, a belföldi erőforrások – különösen méltányos és progresszív adórendszer révén való – mobilizálása és a kormányzás javítása terén, továbbá a orvvadászat, az illegális fakitermelés és bányászat, valamint a korrupció elleni küzdelemben, amelyek állandósult jelenségek, és fennáll a veszélye, hogy visszafordíthatatlan károkat okoznak a parkban;

16.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a stratégiai környezeti vizsgálat valódi szerepet kapjon a döntéshozatal során;

17.  Hangsúlyozza, hogy az uniós tagállamoknak a nemzetközi és európai emberi jogi jogszabályok értelmében kötelességük biztosítani, hogy a joghatóságukon belül működő vállalatok ne okozzanak emberi jogi visszaéléseket, közvetlenül vagy közvetve, üzleti tevékenységük során, valamint hogy azok összhangban cselekedjenek az elfogadott magatartási kódexekkel, amelyek szociális és a környezeti teljesítményre vonatkozó normákat tartalmaznak, valamint az olyan eszközökkel, mint például a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 169. sz. egyezménye, az OECD multinacionális vállalatoknak szóló iránymutatásai és az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek ; Felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak kötelező érvényű intézkedéseket azon vállalatok tényleges felelősségre vonása érdekében, amelyekről bebizonyosodott, hogy megszegik a nemzeti jogszabályokat és nemzetközi szerződéseket;

18.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hatékony módon folytassák a fegyveres konfliktusok és a korrupció kiváltó okainak kezelését, és támogassák a fenntartható fejlődést és a békeépítést a Kongói Demokratikus Köztársaságban és a környező régióban;

19.  kéri a Bizottságot, a tagállamokat, a Kongói Demokratikus Köztársaságot és a kitermelésben érdekelt olajtársaságokat, hogy a Virunga nemzeti Park jelenlegi határait és a parkkal határos területeket kíméljék meg a fosszilis tüzelőanyagok kiaknázásától;

20.  felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy tegyen meg minden szükséges kezdeményezést annak érdekében, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság kormánya felderítse az országban tevékeny emberi jogi jogvédők elleni erőszakos cselekedeteket, különösen a Virunga Nemzeti Parkban, beleértve a park személyzetét is, és hogy minden tőle telhetőt megtegyen annak érdekében, hogy hasonló kegyetlenségek ne ismétlődhessenek meg;

21.  sürgeti az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy az Egyesült Királyság súlyos csalások felderítésével foglalkozó hivatala (Serious Fraud Office) mint elsődleges joghatóság, illetve bármely más illetékes joghatóság teljes körűen kivizsgálja a hozzá benyújtott, a Soco International részvénytársaságra és a Kongói Demokratikus Köztársaságban bejegyzett vállalatára, a SOCO Exploration and Production DRC Sprl-re (SOCO) vonatkozó, megvesztegetéssel és korrupcióval kapcsolatos állításokat;

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a tagállamok és a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Ruandai Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek, a Világörökségi Bizottságnak, amelyet az UNESCO-n belül hoztak létre, az az ENSZ Környezetvédelmi Programjának és a ramsari egyezmény titkárságának.

Jogi nyilatkozat