Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2015/2111(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0369/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0369/2015

Viták :

PV 18/01/2016 - 19
CRE 18/01/2016 - 19

Szavazatok :

PV 19/01/2016 - 5.7
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0007

Elfogadott szövegek
PDF 324kWORD 132k
2016. január 19., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
Európában a nők vállalkozási tevékenységét akadályozó külső tényezők
P8_TA(2016)0007A8-0369/2015

Az Európai Parlament 2016. január 19-i állásfoglalása Európában a nők vállalkozási tevékenységét akadályozó külső tényezőkről (2015/2111(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 16., 21. és 23. cikkére,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának megszüntetéséről szóló, az ENSZ Közgyűlése által 1979. december 18-án elfogadott 34/180. határozatra,

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz é s szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelvre(1) és az Európai Unió Bírósága által 2011. március 1-jén a Test-Achats-ügyben (C-236/09. sz. ügy) hozott kapcsolódó ítéletre(2),

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és a munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel „A barcelonai célkitűzések megvalósítása az iskoláskor alatti gyermekek gondozására létrehozott rendszerek tekintetében” című, 2008. október 3-i bizottsági jelentésre (COM(2008)0638),

–  tekintettel a Bizottság 2010. szeptember 21-i, „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia – 2010–2015” című közleményére (COM(2010)0491),

–  tekintettel „Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 7-i 2010/41/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a tőzsdén jegyzett társaságok nem ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a vezetőtestületekben lévő nőkről szóló irányelv, (COM(2012)0614)) irányuló javaslatra,

–  tekintettel a Bizottság „»Vállalkozás 2020« cselekvési terv – A vállalkozói szellem fellendítése Európában” című, 2013. január 9-i közleményére (COM(2012)0795),

–  tekintettel a Bizottságnak a barcelonai célokról szóló, „A gyermekgondozási ellátás fejlesztése Európában a fenntartható és inkluzív növekedésért” című, 2013. május 29-i eredményjelentésére (COM(2013)0322),

–  tekintettel „A női vállalkozókról a kis- és középvállalkozások világában” című, 2011. szeptember 13-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel „A nemi sztereotípiák felszámolásáról az EU-ban” című, 2013. március 12-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel „A szociális vállalkozás és a szociális innováció a munkanélküliség leküzdésében” című 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a tudomány területén és az egyetemeken a nők karrierlehetőségeiről, valamint az általuk tapasztalt üvegplafonról szóló 2015. szeptember 9-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a fiatalok vállalkozói készségének oktatás és képzés révén történő előmozdításáról szóló 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel „A szociális vállalkozásokat mint a szociális gazdaság és innováció kulcsszereplőit előmozdító szabályozási légkör kialakítása” című, 2011. október 25-i bizottsági közleményre (COM(2011)0682),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A8–0369/2015),

A.  mivel a vállalkozói készség elengedhetetlen a foglalkoztatás, a gazdasági növekedés, az innováció, a fejlesztés és általánosságban a szegénység csökkentése szempontjából;

B.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 16. cikke kifejezetten utal a vállalkozás valamennyi uniós polgárt megillető szabadságára, és ezáltal lehetővé teszi és ösztönzi a vállalkozást, beleértve a nők vállalkozási tevékenységét;

C.  mivel 2012-ben a 28 tagú Unión belül a nők a vállalkozóknak csupán 31%-át tették ki (10,3 millió fő)(10), és az Unión belüli önálló vállalkozóknak csak 34,4%-a nő;

D.  mivel a nők gyakran csak a hivatalosan bejegyzett cégtulajdonosok, kizárólag azért, hogy így a hitelintézetektől és az európai, nemzeti és regionális közigazgatási szervektől pénzügyi engedményekhez és kedvező feltételekhez jussanak; mivel a valóságban ezek a nők csupán névleges cégvezetők, mivel miközben az üzleti kockázatot ők viselik, a vállalattal kapcsolatos döntéshozatal a férfiak kezében marad;

E.  mivel a női vállalkozók aránya az összes tagállamban alacsony, és ez kiaknázatlan növekedési és fejlődési lehetőségeiket jelent;

F.  mivel a nők vállalkozási tevékenysége előtt álló akadályok – köztük a munkanélküli nők magas aránya, a vállalkozási tevékenység tekintetében folyamatosan fennálló szakadék és a nők irányítási tevékenységekben való alulreprezentáltsága – összefüggenek egymással, kezelésük bonyolult, és megszüntetésükhöz átfogó követelményekre van szükség;

G.  mivel a női vállalkozókról szóló kvantitatív kutatások száma elenyésző, azonban a legfrissebb felmérések azt mutatják, hogy a férfiak a nőknél nagyobb valószínűséggel részesítik előnyben a vállalkozói pályát(11);

H.  mivel a nők számára a vállalkozás – amelyet gondosan meg kell különböztetni a színlelt önfoglalkoztatástól – a gazdasági függetlenség jelentős forrása, amely lehetővé teszi számukra a munkaerőpiacokba történő integrálásuk folytatását; mivel a nők vállalkozási tevékenysége lehetőséget biztosít számukra, hogy megerősítsék vállalatvezetőként betöltött szerepüket, valamint hogy kulturális változásokat indukáljanak vállalataikon belül és kívül egyaránt; mivel ezek a nők példaképként szolgálhatnak a nyomdokaikba lépő lányok és fiatal nők számára;

I.  mivel a nőkben hatalmas vállalkozási potenciál rejlik, továbbá a nők vállalkozási tevékenysége gazdasági növekedést és munkahelyteremtést jelent, és a nők szerepének erősödéséhez vezet;

J.  mivel az önfoglalkoztatás választása egyfajta önmegvalósítás, ugyanakkor nagyfokú személyes elköteleződést tesz szükségessé, mivel a jelentős személyi felelősség különösen hosszú munkaidőt eredményez, és ezért az önfoglalkoztatást nem szabadna csupán többletbevételi forrásnak tekinteni; mivel a családi élet és a munka a női vállalkozók esetében csak úgy egyeztethető össze, ha megfelelőek a külső körülmények, azaz megfelelő gyermekgondozási szolgáltatások állnak rendelkezésre, és az apák is tevékenyen részt vállalnak a gondozási és háztartási feladatokból;

K.  mivel a gyermekgondozási létesítmények, valamint az idősek és a fogyatékossággal élő személyek gondozását biztosító létesítmények rendelkezésre állása, minősége és megfizethetősége továbbra is kulcsfontosságú tényező a nők munkaerő-piaci részvételének fokozásához;

L.  mivel a családi kötelezettségek nők és férfiak közötti megosztása a nők vállalkozási tevékenységére, valamint munkaerő-piaci részvételére is hatással van, és a munka és a magánélet közötti egyensúly megvalósítása elengedhetetlen a nők gazdasági függetlenségének eléréséhez; mivel a tagállamok negyedében nem létezik apasági szabadság;

M.  mivel az adminisztratív terhek továbbra is kedvezőtlen hatást gyakorolnak mind a nők, mind a férfiak vállalkozói kedvére, és ezért hatékony szabályozásra és jogszabályokra van szükség a nők gazdasági szerepének fokozása és a fenntartható, intelligens és inkluzív növekedést mutató stabil gazdaság elérése érdekében;

N.  mivel a nők saját megállapításai alapján hajlamosak alacsonyabbra értékelni saját vállalkozásuk innovációs szintjét, mint a férfiak, és az Európai Szabadalmi Hivatal (European Patent Office - EPO) csak csekély mennyiségű nők által kért szabadalmat jegyez be(12);

O.  mivel a nők által választott tanulmányi irányok, valamint a munkahelyeken belüli, nemek alapján történő horizontális és vertikális szegregáció következtében kevesebb nő képes vállalkozást alapítani a tudomány és a technológia területén vagy jövedelmező termékké tenni valamely találmányt, mint férfi; továbbá mivel a tudomány és a technológia, az innováció és a feltalálás fogalmát többnyire a férfiakhoz kötik, ami miatt ezek a területek kevésbé vonzóak a nők számára, és ennek következtében a nők innovációit és találmányait kevésbé ismerik el és értékelik;

P.  mivel a női vállalkozók gyakran olyan, kevésbé nyereségesnek tekintett ágazatokra összpontosítanak, mint az oktatás, az egészségügyi ellátás és a közösségi munka – szemben az olyan, nagy nyereségi potenciállal rendelkező, férfiak által uralt ágazatokkal, mint a technológia és az informatika –, valamint gyakrabban működtetnek alacsonyabb növekedési rátával és forgalommal rendelkező, kisebb léptékű vállalkozásokat; mivel ez ahhoz vezetett, hogy 2012-ben a 28 tagú Unión belül a női és férfi vállalkozók átlagos nettó jövedelme közötti rés 6% volt(13);

Q.  mivel az új környezetbarát technológiák és a környezetbarát vállalkozás ágazata hatalmas lehetőségeket rejt magában vállalkozások terén megvalósuló egyenlőség fejlődése és előmozdítása tekintetében, a finanszírozáshoz való egyenlő hozzáférést és a részt vevő női és férfi vállalkozók egyenlő számát illetően egyaránt;

R.  mivel az egyszemélyes önálló vállalkozási tevékenységgel, amelyet számos nő végez, rendszerint nem lehet kiemelkedő jövedelmekre szert tenni, és ezért e téren különösen magas a nők munkavállalói és időskori szegénységének kockázata;

S.  mivel különböző tanulmányok(14) rámutatnak arra, hogy a női vállalkozók alacsonyabb tőkeszinttel indítanak vállalkozásokat, kisebb kölcsönöket vesznek fel és inkább családi tanácsadást és finanszírozást vesznek igénybe, semmint bankoktól származó hitel- vagy tőkefinanszírozást, az üzleti angyal befektetőket, magántőkét vagy kockázati tőkét;

T.  mivel az európai Progress mikrofinanszírozási eszköz célja a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség elősegítése, azonban 2013-ban a mikrohitelek férfiak és nők közötti aránya 60:40 volt(15);

U.  mivel a női vállalkozók a férfiakhoz képest kevésbé hajlandóak adósságot vállalni vagy bővíteni vállalkozásukat, ami nagymértékben a vállalkozásukkal kapcsolatos önbizalom alacsonyabb szintjére vezethető vissza;

V.  mivel az, hogy női vállalkozók nagyobb nehézségekkel néznek szembe a finanszírozáshoz való hozzáférés terén, részben a megfelelő hitelfelvevői múlt kialakításával és a vezetői tapasztalatok megszerzésével járó nehézségekre vezethető vissza;

W.  mivel a vállalkozói tevékenység terén a nők és férfiak képességeire vonatkozó sztereotípiák befolyásolhatják az érdekelt felek által az új vállalkozások kapcsán alkotott ítéleteket; mivel a finanszírozáshoz jutás terén a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés nagy valószínűsége hatással lehet a nők a vállalatalapításra vagy kisebb kölcsönökre vonatkozó döntéseire;

X.  mivel különböző háttérrel rendelkező emberek bevonása a befektetési folyamatokba segíthet megakadályozni a csoportos és sztereotip gondolkodást;

Y.  mivel a 2004/113/EK irányelv megtiltja a nemi alapon történő megkülönböztetést az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén, és hatálya kiterjed a bankokra és a pénzügyi szolgáltatásokra, valamint a vállalkozásindításhoz kapcsolódó szolgáltatásokra is; mivel a közvetett megkülönböztetést ebben az összefüggésben nehéz bizonyítani, és a tagállamok nem rendelkeznek adatokkal és pontos információkkal a finanszírozáshoz való hozzáférés terén előforduló megkülönböztetésről;

Z.  mivel az adatok azt mutatják, hogy a nők – azon vélekedés ellenére, hogy a női befektetők jobb kockázatkezelők(16) –, hajlamosak nagyobb kockázatkerülésre és nagyobb önbizalomhiányra; mivel ennek következtében előfordulhat, hogy kevésbé tudnak bizalmat ébreszteni a külső felekben, és ez végső soron befolyásolhatja finanszírozási lehetőségeiket;

AA.  mivel a női vállalkozók jelentősen hozzájárulnak az új fejlesztési lehetőségek megteremtéséhez, valamint a társadalmi kirekesztés csökkentéséhez és a társadalmi kohézió erősítéséhez; mivel a szociális vállalkozások tekintetében kisebbnek tűnnek a nők előtt álló akadályok, és a szociális ágazatokban megvalósuló egyenlő részvétel a nők érvényesülését elősegítő élmény, ami megkönnyíti számukra, hogy más ágazatokban is vállalkozásba fogjanak;

AB.  mivel a női vállalkozók az esetek többségében a gazdasági megtérülés és a piaci versenyképesség szempontjából másodlagos ágazatokban tevékenykednek;

AC.  mivel nincsenek olyan kutatások, amelyek a nemeket és a szociális vállalkozók finanszírozáshoz jutását vizsgálják, miközben általánosságban úgy tűnik, hogy a szociális vállalkozások számára bonyolultabb kérdés a pénzügyi támogatáshoz való hozzájutás;

AD.  mivel a vállalkozási ismeretek akár formális, akár informális oktatása kulcsfontosságú annak ösztönzéséhez, hogy több nő és lány lépjen erre az útra;

1.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy ismerjék el a női vállalkozók értékét gazdaságaik szempontjából és az akadályokat is, amelyeket le kell küzdeniük; felhívja a tagállamokat és a régiókat, hogy dolgozzanak ki konkrét stratégiákat, hogy előmozdítsák a nők körében a vállalkozói kultúrát, figyelembe véve a nemi sztereotípiák felszámolásával kapcsolatos szükségletekkel, motivációkkal és körülményekkel kapcsolatban végzett munkát, valamint a különböző irányítási és vezetési stílusokat, valamint az újfajta vállalatszervezési és -irányítási formákat;

2.  felhívja a Bizottságot a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének biztosítására valamennyi jövőbeni, vállalkozással kapcsolatos politika területén;

3.  felszólítja a tagállamokat, hogy aktívan működjenek együtt a magánszektorral annak érdekében, hogy ráirányítsák a figyelmet a nemek közötti egyenlőség előmozdítására törekvő vállalkozásokra és bevált gyakorlataikra;

4.  kéri a tagállamokat, hogy fogadjanak el programokat a vállalkozó nők segítésére, támogatására és tanácsokkal való ellátására olyan úttörő vállalkozások létrehozása érdekében, amelyek társadalmilag felelős elvek mentén értéket és vagyont teremtenek;

5.  felhívja a tagállamokat, hogy gyűjtsenek regionális szinten nemek szerint lebontott adatokat, többek között a nők különböző vállalkozási területeiről, hogy elismerjék a szociális téren nyújtott hozzájárulásukat, és rendszeresen számoljanak be a női vállalkozók számáról; azt ajánlja, hogy az adatokat a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete és az Eurostat segítségével európai szinten gyűjtsék és konszolidálják; javasolja, hogy a nemek közötti egyenlőséget egy, a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó, képzett szakértő érvényesítse általánosan valamennyi, vállalkozással, szociális gazdasággal és szociális vállalkozással kapcsolatos kutatás módszertanában, valamint hogy fordítsanak különös figyelmet a többszörösen hátrányos helyzetű nők tapasztalataira;

6.  kéri a Bizottságot, hogy a férfiak és nők közötti egyenlőségre vonatkozó, 2015 utáni időszakra szóló jövőbeni stratégiájába foglalja bele a női vállalkozások előmozdításának kérdését;

7.  szorgalmazza a nők vállalkozási tevékenységének holisztikus megközelítését, amelynek célja a nők ösztönzése és támogatása a vállalkozói karrier felépítésében, a finanszírozáshoz és az üzleti lehetőségekhez való hozzáférés megkönnyítése, valamint olyan környezet kialakítása, amely lehetővé teszi a nők számára a bennük rejlő lehetőségek kibontakoztatását és a sikeres vállalkozóvá válást, biztosítva többek között a szakmai és a magánélet összeegyeztetését, a gyermekgondozási létesítményekhez való hozzáférést és a testre szabott képzéseket;

8.  felszólítja az uniós intézményeket, a tagállamokat és a regionális és helyi hatóságokat, hogy küzdjenek erőteljesebben a nemi sztereotípiák ellen, és hozzanak a férfiak és a nők tulajdonságaival és képességeivel kapcsolatos azon sztereotípiák leküzdésére irányuló intézkedéseket, amelyek a férfiak által uralt ágazatokban, például a tudomány és a technológia, az innováció és a feltalálás területén továbbra is jelen vannak; úgy véli, hogy ezekben az ágazatokban a döntéshozók, a befektetők, a pénzügyi ágazat és a piac a nőket kevésbé tekinti hitelesnek vagy hozzáértőnek, ami miatt a lehetséges ügyfelek, beszállítók, partnerek, bankok és befektetők olykor szkeptikusan tekintenek a női vállalkozókra, és amiből adódóan a nőknek kitartóbbaknak kell lenniük ahhoz, hogy bizonyítsák ismereteiket, képességeiket és készségeiket, és hozzájuthassanak a szükséges finanszírozáshoz;

A munka és a magánélet egyensúlya

9.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ismerjék el a vállalkozói tevékenység értékét a munka és a magánélet közötti egyensúly szempontjából a férfiak és a nők esetében, bontsák le azokat az akadályokat, amelyek megnehezítik vagy akár meg is gátolják a nők vállalkozói tevékenységét, továbbá fogadjanak el koherens intézkedési keretet a nők munkaerő-piaci részvételének támogatására; azt követően, hogy határozat született a szülési szabadságról szóló irányelv módosítására irányuló javaslat visszavonásáról, az egyenlőségi politikák terén történő európai szintű előrelépés garantálása érdekében konstruktív intézményközi párbeszédet sürget az intézmények között, hogy kiderüljön, hogyan lehet a legjobban támogatni és végrehajtani a munka és a magánélet közötti egyensúlyra irányuló politikákat, valamint a családi kötelezettségek egyenlő megosztását, többek között rámutatva a férfiaknak az egyenlőség előmozdításában játszott szerepére; ismételten rámutat arra, hogy a szülői és apasági szabadság kedvezően hathat a nők munkaerő-piaci részvételére, és ösztönzi a tagállamokat, hogy amennyiben még nem tették meg, mérlegeljék az apasági szabadság bevezetését; felhívja a Bizottságot, hogy 2016 végéig javasoljon konkrét lépéseket, köztük jogalkotási javaslatokat a nők munkaerő-piaci részvételének a munka és a magánélet közötti egyensúly javítására irányuló intézkedések révén történő fokozására;

10.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúly megvalósításának mindenki számára történő lehetővé tétele érdekében ne feledkezzenek meg a barcelonai célok elérésének fontosságáról, valamint a Bizottság által 2015 augusztusában közzétett, a munka és a magánélet egyensúlyáról szóló ütemtervben előirányzott megfelelő jogalkotási és nem jogalkotási fellépések végrehajtásáról, illetve a megfelelő eszközök és ösztönzők – többek között az olyan európai alapok, mint az Európai Szociális Alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap – igénybevételéről a gyermekek és egyéb eltartottak, például az idős eltartottak és a fogyatékossággal élő családtagok megfizethető és minőségi gondozásának biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy ésszerű és rugalmas munkaidő-beosztásra van szükség ahhoz, hogy a szülők és a gondozók számára megteremthető legyen a munka és magánélet közötti stabil egyensúly; emlékeztet arra, hogy az önálló vállalkozók egyedi helyzete vonatkozásában fontos a szociális jogok teljes körű védelme, amely nélkül az innovatív és inkluzív vállalkozás nem lehetséges;

11.  hangsúlyozza, hogy szakítani kell a férfiak és a nők társadalmon, munka világán és családon belüli szerepének hagyományos meghatározásával, oly módon, hogy ösztönzik a férfiak háztartási tevékenységekben és gondozásra szoruló családtagok ellátásában való fokozott részvételét, például kötelező apasági szabadság és át nem ruházható szülői szabadság révén, valamint olyan közpolitikákat alkalmazva, amelyek lehetővé teszik a családi és a munkahelyi kötelezettségek tényleges összeegyeztetését, különösen a nők esetében és az erős versennyel és nagyfokú mobilitással jellemzett ágazatokban, ahol hosszú munkanapok fordulnak elő, rugalmas munkaidővel, továbbá folyamatos képzés biztosítása révén ahhoz, hogy lépést lehessen tartani a legújabb technológiai fejleményekkel és a piaci lehetőségekkel;

Információ és hálózatok

12.  hangsúlyozza, hogy a vállalkozásalapítás szakaszán túllépve segíteni kell a vállalkozás útját választó nőket vállalkozásaik megszilárdítása és bővítése terén, valamint rámutat a hálózatépítés, a bevált gyakorlatok megosztása, a mentorálás, a női példaképek, valamint a kölcsönös támogatás fontosságára e nők számára, többek között az innovatívabb, fenntarthatóbb és jövedelmezőbb ágazatok felé történő elmozdulás érdekében, az egészséges általános jólét feltételeinek veszélyeztetése nélkül;

13.  rámutat arra, hogy a női újítók és a női vállalkozók hatalmas lehetőségeket rejtenek magukban, és fontos szerepet játszhatnak a gazdaság digitális átalakításában; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ruházzanak be a nőkben és a lányokban rejlő digitális lehetőségekbe, valamint támogassák teljes körűen és mozdítsák elő a nők körében a digitális vállalkozói kultúrát, valamint a nők információs társadalomba történő beilleszkedését és abban való részvételét;

14.  rámutat arra, hogy nagy szükség van olyan nyilvános helyekre, amelyek segítik a projektek fejlesztését (láthatóságot biztosítva és inkubátorházakként működve), valamint gazdasági és pénzügyi támogatást biztosítanak, aktuális és releváns információkat nyújtanak, és tanácsot adnak a vállalkozásindítással kapcsolatban, különös tekintettel az újonnan vállalkozásba kezdő nőkre; hangsúlyozza továbbá, hogy szükség van a vállalkozások megszilárdulását szolgáló alapokra, a társadalmi fórumokon való fokozott jelenlétre, a munka és a családi élet összeegyeztetését előmozdító politikákra, valamint arra, hogy az állami szervek felhívják a figyelmet e közösség társadalmi fontosságára, az újonnan vállalkozásba kezdő és a hosszú szakmai pályafutással rendelkező női vállalkozókat tekintve egyaránt;

15.  üdvözli a női vállalkozókat célzó különböző európai hálózatok létrehozását; sürgeti a Bizottságot, hogy az Díj az Európai Vállalkozások Ösztönzéséért és az Európai Társadalmi Innovációs Verseny révén folytasson aktívabb kommunikációt a női vállalkozók eredményeiről és ismerje el őket mint potenciális példaképeket;

16.  úgy véli, hogy a női vállalkozók európai hálózatainak létre kell hozniuk egy európai és nemzeti hálózatot abból a célból, hogy az megkönnyítse a nők számára a finanszírozási források felkutatását és az azokhoz való könnyebb hozzáférést szolgáló tanácsadást, illetve segítséget nyújtson nekik e téren;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy hangsúlyozza a fórumok alkalmazását a női vállalkozókról szóló, közelgő európai e-platform során, és foglaljon bele egy, az európai finanszírozási lehetőségekhez való hozzáférést célzó részletes tervet, egyúttal vonzóvá téve az e-platformot a potenciális befektetők és a tagállami kormányzatok számára annak érdekében, hogy csökkentésék a bürokráciát a női vállalkozók számára a közigazgatási eljárások egyértelművé tétele révén, létrehozva így egy olyan e-platformot, amely jövőbeni referenciaponttá válhat az ágazatban;

18.  felhívja a Bizottságot, hogy – a bizottsági költségvetés terhelése nélkül és a már létező struktúra keretein belül – a tagállamokkal és a magánszektorbeli vállalatokkal szorosan együttműködve hozzon létre egy európai női üzleti központot, amely kapcsolattartási pontként szolgálna annak érdekében, hogy népszerűsítse a női vállalkozókra irányuló bizottsági kezdeményezéseket, irányítási és technikai segítséget nyújtva, új hálózatokat létrehozva és fellendítve a meglévőket, valamint nyomon követve az uniós költségvetésből finanszírozott üzleti kezdeményezéseket és programokat, és általánosan érvényesítve vonatkozásukban a nemek közötti egyenlőséget;

19.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő a női vállalkozók legfontosabb technikai, tudományos és vállalkozói hálózatokhoz való hozzáférését, mivel az e hálózatokhoz való hozzáférés elengedhetetlen az üzleti elképzelések kibontakoztatásához, a potenciális ügyfelek, beszállítók és partnerek megtalálásához, a piac és a piaci fejlemények, lehetőségek és hiányosságok megértéséhez, valamint a stratégiai információk, az együttműködés és a támogatás eléréséhez;

A finanszírozáshoz való hozzáférés

20.  felszólítja a tagállamok kormányait, hatóságait és az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló testületeit (amennyiben léteznek ilyenek), hogy a szabadúszók és a kkv-k tőkéhez való hozzáférése tekintetében a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmód biztosítására vonatkozó kötelezettségük kapcsán működjenek együtt a pénzügyi ágazattal; felkéri őket, hogy tárják fel a nemek közötti egyenlőségnek a kölcsönök odaítélésével kapcsolatos jelentéstételi struktúrákba, a kockázati profilok testre szabásába, a befektetési megbízásokba és a személyzeti struktúrákba, valamint a pénzügyi termékekbe és azok népszerűsítésébe való bevezetésének lehetőségeit;

21.  kéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki támogatási térképeket a női vállalkozások támogatása érdekében, és mozdítsák elő a vállalkozást és a vállalkozások versenyképességét, a vállalkozói kultúra elősegítésétől kezdve az új technológiák átvételéig, illetve a K+F+I tevékenység finanszírozásáig;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy gondosan kövesse nyomon a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének végrehajtását a vállalkozással kapcsolatos uniós források odaítélésénél; javasolja a Bizottságnak, hogy az egyenlőségen alapuló vállalkozás felé történő előrelépés biztosítása érdekében az alulreprezentált és hátrányos csoportoknak nyújtott valamennyi célzott támogatás esetében vezessen be nemi kvótákat;

23.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mikrofinanszírozási támogatási térképek elkészítésével mozdítsák elő a vállalkozói tevékenységnek a többek között az európai Progress mikrofinanszírozási eszköz keretében megvalósuló finanszírozásának láthatóságát, és vizsgálják meg a magánszektorral folytatott szorosabb együttműködés lehetőségét a „női” ágazatokba való beruházás terén, például állami hitelgaranciák révén;

24.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a következő, 2014 és 2020 közötti programozási időszakban használják fel az összes lehetséges finanszírozási forrást, különös tekintettel a strukturális alapokra;

25.   sürgeti a tagállamokat, hogy mozdítsanak elő olyan intézkedéseket és fellépéseket, amelyek támogatást és tanácsadást biztosítanak a vállalkozóvá válás mellett döntő nők számára, ösztönözzék az üzleti vállalkozások nők általi elindítását, megkönnyítve és egyszerűsítve a finanszírozáshoz és egyéb támogatáshoz való hozzáférést, valamint csökkentsék a nők induló vállalkozásai előtt álló bürokratikus és egyéb akadályokat;

26.   felhívja a Bizottságot, hogy térképezzen fel és dolgozzon ki javaslatokat arra vonatkozóan, hogy miként lehetne felkelteni a nők érdeklődését a vállalkozások indítása iránt; hangsúlyozza, hogy a szükséges üzleti érzékkel rendelkező nők figyelmét fel kell hívni a támogatási programokra és a finanszírozási lehetőségekre;

27.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével szoros együttműködésben kezdjék el gyűjteni a nemek szerint lebontott adatokat a vállalkozók finanszírozáshoz való hozzáférése tekintetében, és folytassanak további vizsgálatot és kutatásokat arra vonatkozóan, hogy van-e bármilyen konkrét bizonyíték a nőkkel szembeni közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetésre, és ha igen, hogyan lehet megoldást találni azon külső tényezőkre, amelyek befolyásolják a nők által vezetett induló vállalkozások életképességének befektetők általi értékelését;

28.  felhívja a Bizottságot, hogy a kisvállalkozói intézkedéscsomag következő felülvizsgálata és frissítése keretében, valamint a kisvállalkozói intézkedéscsomagról szóló éves jelentésekben foglalkozzon a női vállalkozókat érintő egyedi kihívásokkal; úgy véli, hogy ezeket a kihívásokat a kisvállalkozói intézkedéscsomag valamennyi programjában tekintetbe kell venni, és a női vállalkozók előtt álló akadályok megszüntetése érdekében további cselekvési tervet kell készíteni;

29.  üdvözli, hogy a Bizottság felülvizsgálja a 2004/113/EK irányelv alkalmazását és a nemzeti jogba való átültetés tagállamok általi megvalósítását, de sajnálja, hogy nem fordítanak figyelmet a közvetett diszkriminációra; kéri a Bizottságot, hogy alaposabban vizsgálja felül az irányelvet, figyelembe véve a potenciális diszkrimináció e típusának hatékonyabb kezelését szolgáló eszközöket;

30.  úgy véli, hogy könnyebb hozzáférést kell biztosítani a finanszírozáshoz azoknak a női vállalkozóknak, akik olyan innovatív és fenntartható ágazatokban működnek, ahol a férfiak vannak többségben, különös tekintettel az ikt-ágazatra, az építőiparra és a közlekedési ágazatra; fokozottabb ellenőrzést szorgalmaz annak elkerülése érdekében, hogy a férfiak kedvezőbb feltételekkel nyújtott finanszírozás megszerzése céljából csupán névleges cégvezetőként használják a nőket;

A vállalkozói ismeretekre vonatkozó oktatás és képzés

31.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a vállalkozói kultúrát az oktatásban és a képzésben; hangsúlyozza, hogy az oktatás – akár formális, akár informális, akár egész életen át tartó tanulásról van szó – minden szinten fontos a vállalkozói szellem fellendítéséhez és az új üzleti környezet kialakításához, többek között az ikt területén, és különösen azon szakirányokon, amelyeken inkább lányok tanulnak, például az egészségügyi ellátás és egyéb szolgáltatások terén; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak ösztönzőket a nők és a férfiak üzleti ágazaton belüli kiegyensúlyozottabb képviseletének biztosítása érdekében, valamint hogy fokozzák ezt a képviseletet azzal, hogy jobban tudatosítják a nőkben az üzleti képzés előnyeit;

32.  felhívja az iskolákat és az egyetemeket, hogy bátorítsák a lányokat és a nőket, hogy olyan tárgyakat válasszanak, amelyek tudományos, pénzügyi, illetve a gyorsan növekvő, nyereséges ágazatokban való karriert készítenek elő, mint a technológia – pl. a környezetbarát technológiák –, a digitális környezet és az informatika;

33.  felszólítja a tagállamokat, hogy működjenek együtt az állami szektorral, a magánszektorral, a nem kormányzati szervezetekkel, az egyetemekkel és az iskolákkal, hogy több gyakornoki programot, valamint informális és formális tanulási alakítsanak ki, például olyanokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a hallgatók már fiatal kortól kezdve valós üzleti koncepción alapuló fejlesztési projekteket hajtsanak végre, valamint alakítsanak ki üzleti inkubátorházakat, amelyek célja, hogy a fiatal vállalkozók érvényesülhessenek, miközben megtanulják, megértik és érvényre juttatják a munkaügyi jogok kultúráját;

34.  felszólítja az Uniót, hogy beruházások révén támogasson olyan programokat, amelyek lehetővé teszik a női munkavállalók és vállalkozók továbbképzését, és biztosítják számukra ismereteik folyamatos frissítését és a jó minőségű szakmai fejlődést, különös tekintettel a kereskedelmi szektorra;

35.  hangsúlyozza, hogy elő kell segíteni a nők vállalkozásindításhoz való hozzáférését, többek között pénzbeli támogatások révén, valamint a vállalkozás megalapításához és irányításához alapvetően fontos olyan jogi kérdésekről szóló képzésekkel, mint például a vállalkozásindításra, a szellemi tulajdonra és az adatvédelemre vonatkozó jogszabályok, az adózási szabályok, az e-kereskedelem és a rendelkezésre álló állami támogatások, illetve az új információs és kommunikációs technológiákkal, a közösségi hálózatok használatával, az internetes kereskedelemmel, a hálózatépítéssel stb. kapcsolatos képzések segítségével;

36.  aggodalommal állapítja meg, hogy a nők – valószínűleg a társadalomban meggyökerezett sztereotípiák eredményeképpen – rendszerint alulértékelik képességeiket, és a férfiakhoz képest gyakrabban vélik úgy, hogy nem rendelkeznek vállalkozói készségekkel, önbizalommal, magabiztossággal és kockázatvállalási készséggel a vállalkozás elindításakor, ami miatt motivációs és pszichológiai támogatási programokat kell biztosítani a női vállalkozók számára, amelyek segítik őket önbizalmuk megerősítésében;

Szociális vállalkozások

37.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy végezzenek kutatásokat arra vonatkozóan, hogy magyarázatokat találjanak arra, miért magasabb a nők vállalkozási aktivitása a szociális vállalkozások terén, és hogy ez milyen lehetséges multiplikátor hatást gyakorolhat a hagyományos vállalkozói tevékenységre;

38.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák azon pénzügyi eszközök fejlesztését, amelyek a társadalomhoz való hozzájárulásuk arányában értékelik a vállalatokat, valamint a szociális és környezetvédelmi vállalkozások megbízhatósági jelzéseinek kifejlesztését; javasolja, hogy a nemek közötti egyenlőséget és a nők szerepének erősítését vegyék fel a társadalmi hatással járó intézkedések közé, ami több szociális vállalkozót ösztönözne arra, hogy vizsgálják meg vállalkozásukat a nemek szempontjából;

39.  hangsúlyozza, hogy az alternatív üzleti modellek, köztük a szövetkezetek és a kölcsönös önsegélyező egyesületek fontos szerepet játszanak a nemek közötti egyenlőség előmozdításában, valamint a fenntartható és inkluzív fejlődés és növekedés előrevitelében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat ezen alternatív modellek elősegítésére és előmozdítására;

o
o   o

40.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 373., 2004.12.21., 37. o.
(2) HL C 130., 2011.4.30., 4. o.
(3) HL L 204., 2006.7.26., 23. o.
(4) HL L 180., 2010.7.15., 1. o.
(5) HL C 51. E, 2013.2.22., 56. o.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0074.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0320.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0311.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0292.
(10) Az Európai Bizottság „Statisztikai adatok az európai női vállalkozókról” című tanulmánya (2014).
(11) Európai Bizottság (2012), 354. sz. Eurobarométer gyorsfelmérés: „Vállalkozás az EU-ban és azon kívül”.
(12) Az Európai Bizottság „Stratégiai értékelés: A női újítók és női vállalkozók támogatása” című jelentése (2008).
(13) Az Európai Bizottság „Statisztikai adatok az európai női vállalkozókról” című tanulmánya (2014).
(14) Az Európai Parlament tematikus főosztályának „A női vállalkozók: a nemek közötti egyenlőtlenség felszámolása a pénzügyi és egyéb szolgáltatásokhoz való hozzáférés és a szociális vállalkozások terén” című tanulmánya (2015).
(15) Európai Bizottság, „Az európai Progress mikrofinanszírozási eszköz időközi értékelése” (2015).
(16) A KPMG „A nők az alternatív befektetések terén” című jelentése (2015).

Jogi nyilatkozat