Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2015/2330(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0031/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0031/2016

Viták :

PV 24/02/2016 - 14
CRE 24/02/2016 - 14

Szavazatok :

PV 25/02/2016 - 7.8
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0059

Elfogadott szövegek
PDF 563kWORD 212k
2016. február 25., Csütörtök - Brüsszel Végleges kiadás
A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2016. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai
P8_TA(2016)0059 A8-0031/2016

Az Európai Parlament 2016. február 25-i állásfoglalása a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről: a 2016. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai (2015/2330(INI))

Az Európai Parlament,

—  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9. cikkére,

—  tekintettel az EUMSZ 145., 148. és 152. cikkére, valamint 153. cikkének (5) bekezdésére,

—  tekintettel az EUMSZ 174. cikkére

—  tekintettel az EUMSZ 349. cikkére, amely egyedi jogállást határoz meg a legkülső régiók számára,

—  tekintettel az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelvre,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak IV. címére („Szolidaritás”),

—  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a „2016. évi éves növekedési jelentés – A fellendülés erősítése és a konvergencia előmozdítása” című, 2015. november 26-i bizottsági közleményre (COM(2015)0690),

–  tekintettel „A riasztási mechanizmus keretében készült 2016. évi jelentés” című, 2015. november 26-i bizottsági jelentésre (COM(2015)0691),

–  tekintettel az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó, 2015. november 26-i bizottsági ajánlásra (COM(2015)0692),

–  tekintettel az Európai Bizottság és a Tanács közös foglalkoztatási jelentésének a 2016. évi éves növekedési jelentésről szóló bizottsági közleményt kísérő, 2015. november 26-i tervezetére (COM(2015)0700),

–  tekintettel a Bizottság „Lépések a gazdasági és monetáris unió kiteljesítése felé” című, 2015. október 21-i bizottsági közleményére (COM(2015)0600),

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanács határozatra irányuló 2015. március 2-i bizottsági javaslatra (COM(2015)0098) és a Parlament erről szóló, 2015. július 8-i álláspontjára(1),

–  tekintettel „A Stabilitási és Növekedési Paktum hatályos szabályai által biztosított rugalmasság legjobb kihasználása” című, 2015. január 13-i bizottsági közleményre (COM(2015)0012),

–  tekintettel az Európai Bizottság „Európai beruházási terv” című, 2014. november 26-i közleményére (COM(2014)0903),

—  tekintettel a hatékony, hozzáférhető és alkalmazkodóképes egészségügyi rendszerekről szóló, 2014. április 4-i bizottsági közleményre (COM(2014)0215),

–  tekintettel „A gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójának megerősítése” című, 2013. október 2-i bizottsági közleményre (COM(2013)0690),

–  tekintettel az Európai Bizottság „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében, többek között a 2014–2020-as időszakra szóló Európai Szociális Alapon keresztül” című, 2013. február 20-i közleményére (COM(2013)0083),

—  tekintettel a Bizottság „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című, 2013. február 20-i ajánlására (C(2013)0778),

–  tekintettel az „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című, 2012. április 18-i bizottsági közleményre (COM(2012)0173),

–  tekintettel a „Több lehetőséget a fiataloknak!” kezdeményezésről szóló, 2011. december 20-i bizottsági közleményre (COM(2011)0933),

–  tekintettel a Bizottság „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja: A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című 2010. december 16-i közleményére (COM(2010)0758), és az erről szóló, 2011. november 15-i európai parlamenti állásfoglalásra(2),

–  tekintettel a Bizottság „EURÓPA 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i közleményére (COM(2010)2020),

—  tekintettel a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőségre vonatkozó 2010–2015. évi stratégiáról, és az ezt követő, a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőségre vonatkozó 2016–2019. évi stratégiai elkötelezettségről szóló közleményre, amely kifejezetten hivatkozik a nők foglalkoztatására és gazdasági függetlenségére,

—  tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2008. október 3-i 2008/867/EK bizottsági ajánlásra,

—  tekintettel az öt elnök „A gazdasági és monetáris unió kiteljesítése” című, 2015. június 22-i jelentésére,

—  tekintettel az európai gazdasági és társadalmi fejlődés alapvető tényezőjének számító szociális gazdaság előmozdításáról szóló tanácsi következtetésekre (13414/15),

—  tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság „Megfelelő szociális védelem a hosszú távú gondozási igények kielégítésére az elöregedő társadalomban” című 2014. évi jelentésére,

–  tekintettel 2015. november 24-i állásfoglalására(3) az egyenlőtlenségek csökkentéséről, különös tekintettel a gyermekszegénységre,

–  tekintettel a kohéziós politikáról és az Európa 2020 stratégia felülvizsgálatáról szóló, 2015. október 28-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Tanácshoz intézett, O-000121/2015 – B8-1102/2015 számú, szóbeli választ igénylő kérdésre és ezzel kapcsolatosan a tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációjáról szóló tanácsi ajánlásról szóló, 2015. október 29-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel „A szociális vállalkozás és a szociális innováció a munkanélküliség leküzdésében” című 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2015. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai” című 2015. március 11-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló, 2014. november 25-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a fiatalok foglalkoztatásáról szóló, 2014. július 17-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a „Hogyan járulhat hozzá az Európai Unió egy olyan környezet megteremtéséhez, amely kedvez a vállalatok, vállalkozások és induló vállalkozások általi munkahelyteremtésnek?” című, 2014. április 15-i állásfoglalására(10),

—  tekintettel az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2014. január 16-i állásfoglalására(11),

—  tekintettel a szociális gazdaságról szóló, 2009. február 19-i állásfoglalására(12),

—  tekintettel a be nem jelentett munkavégzés megakadályozására, valamint az ilyen típusú munkavégzéstől való elrettentésre irányuló együttműködés erősítését célzó európai platform létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2016. február 2-i jogalkotási állásfoglalására(13),

—  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottságnak az Európai Unió bevezető jelentéséhez kapcsolódó záró megjegyzéseire (2015. szeptember),

—  tekintettel az Európai Számvevőszék „Uniós ifjúsági garancia: az első lépések megtörténtek, de kockázatok várhatók a végrehajtás során” című, 3/2015. sz. különjelentésére(14),

—  tekintettel az Európai Unió régióiban tapasztalható munkanélküliségről szóló, 2015. áprilisi Eurostat-kiadványra,

—  tekintettel az európai foglalkoztatásról és társadalmi helyzetről szóló 2015. márciusi uniós negyedéves áttekintésre(15),

—  tekintettel a jövedelmi egyenlőtlenség trendjeiről és a gazdasági növekedésre gyakorolt hatásáról szóló, 2014. december 9-i OECD-munkadokumentumra,

—  tekintettel az európai munkakörülményekről szóló, 2010. és 2015. évi ötödik és hatodik felmérésre(16),

—  tekintettel az Eurofound „A szociális partnerek szerepe az európai szemeszterben” című, 2016. február 16-i jelentésére,

—  tekintettel az Eurofound „Változások a bérszabályozási mechanizmusban a válság és az EU új gazdasági irányítási rendszere összefüggésében” című, 2014. június 17-i jelentésére,

—  tekintettel a nemzeti parlamentek képviselőivel a 2016-os európai szemeszter prioritásairól folytatott tárgyalásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0031/2016),

A.  mivel a munkanélküliségi arány 2013. második felétől kezdvea lassan csökken, de nem elég jelentősen ahhoz, hogy féken tartsa a munkanélküliséget és a szegénységet, a támogató makroökonómiai politikák és a szerkezeti reformok ellenére sem; mivel ennek ellenére sok tagállamban még mindig túl magas, jelenleg az aktív polgárok 9,9 %-át érinti, ez 23 millió európait jelent, akiknek körülbelül a fele tartósan munkanélküli, és az euróövezet több mint 10%-ában még mindig jóval a 2008. évi adatok fölött van; mivel ez rámutat, hogy feltétlenül figyelembe kell venni bizonyos mikrogazdasági körülményeket, és folytatni kell a társadalmi szempontból igazságos szerkezeti reformokat, amelyeknek társadalmi hatásait hatálybalépésük előtt fel kell mérni;

B.  mivel a gazdasági fellendülés most lépett a harmadik évébe, és az előrejelzések szerint 2016-ban 2%-os növekedés várható az EU-28 tagállamaiban és 1,8% az euróövezetben, de ez még mindig egyenlőtlen a tagállamok között és a tagállamokon belül, és mivel részben ideiglenes tényezők mozgatják, például az energiaárak folytatódó csökkenése, ami hozzájárul a vásárlóerő növekedéséhez olyan esetekben, amikor ez kihat a a reálgazdaságra; mivel ez azt mutatja, hogy az EU többet is tehet a gazdasági és szociális fellendülés megerősítéséért, hogy középtávon fenntarthatóbbá tegye a fellendülést, különösen a globális gazdaságban tapasztalható bizonytalanság jelenlegi helyzetében;

C.  mivel a költségvetési konszolidáció javul az EU-28 tagállamaiban, és az általános költségvetési hiány 2015-ben a 2011. évi 4,5%-ról 2,5%-ra csökkent;

D.  mivel, amint ezt az Európai Bizottság megállapította(17), továbbra is fennállnak a foglalkoztatási és szociális eltérések a tagállamokon belül és a tagállamok között, és a társadalmi fejlemények továbbra is a további eltérések irányába mutatnak az Unión belül, akadályozva a növekedést, a foglalkoztatást és a kohéziót; mivel azok a társadalmak, amelyeket az egyenlőség és a humántőkébe való beruházás magas szintje jellemez, jobban teljesítenek a növekedés és a rugalmas foglalkoztatás szempontjából;

E.  mivel az ifjúsági munkanélküliségi ráta uniós szinten 22,6%, 2014-ben pedig a nem foglalkoztatott, valamint oktatásban vagy képzésben sem részesülő fiatalok aránya 12,3%-ot mutatott, ezért ezt a csoportot a munkaerőpiacról való kirekesztődés veszélye fenyegeti ami a készségek és a humán tőke elvesztését eredményezi; mivel ez hozzájárul a személyes autonómia hiányához és veszélyezteti a társadalmi integrációt; mivel az ifjúsági munkanélküliség kezeléséért elsősorban a tagállamok viselik a felelősséget a munkaerő-piaci szabályozási keretek kidolgozása és végrehajtása, az oktatási és képzési rendszerek és az aktív munkaerő-piaci politikák szempontjából;

F.  mivel 2014-ben a foglalkoztatás aránya 0,8 százalékponttal emelkedett az EU28 tagállamokban, és 0,4%-kal az euróövezetben, miközben jelentős különbségek tapasztalhatók a tagállamok teljesítményében, mert 2009 és 2014 között öt országban legalább öt százalékponttal csökkent a foglalkoztatási arány; mivel 2014-ben az önfoglalkoztatók száma szinte ugyanolyan mértékben emelkedett, mint a foglalkoztatás, és 2013-tól a teljes foglalkoztatás növekedésének javulása elsősorban az ideiglenes szerződések megnövekedésének tudható be, bár ebben nagy eltérések tapasztalhatók a tagállamok között; mivel a munkanélküliség szintje és annak szociális következményei nem azonosak az európai országokban; mivel sok fiatal vagy beiratkozik további alapképzési tanulmányokra, hogy megpróbálja elkerülni a munkanélküliséget, vagy hazáját elhagyva más tagállamokban keres munkát; mivel az ifjúsági munkanélküliséggel foglalkozó nemzeti statisztikák ezt a két esetet nem foglalják magukban;

G.  mivel a nők foglalkoztatási aránya (2015 májusában 63,5%) messze elmarad az Európa 2020 stratégia 75%-os kiemelt célkitűzésétől, és a nők részidős foglalkoztatási aránya továbbra is magasan, 32,2%-on marad, szemben a férfiak 8,8%-os értékével, mégha figyelembe is vesszük az egyéni szabad választásokat és igényeket; mivel a nők munkaerő-piaci részvételének növelése hozzájárulhat e különbségek csökkentéséhez, valamint a nőket érintő szegénység és társadalmi kirekesztés fokozott kockázatának kezeléséhez;

H.  mivel a munkanélküliség roppant veszteségeket okoz a humán tőkében, és mivel az ifjúsági munkanélküliség összköltsége a becslések szerint évi 153 milliárd euró(18); mivel a munkanélküliség, az ifjúsági munkanélküliség és a tartós munkanélküliség a pénzügyi és a szociális hatások mellett a társadalmi konvergenciára is negatív hatást gyakorol és végeredményben gátolja a fenntartható gazdasági fejlődést;

I.  mivel 2014-ben a munkaerő körülbelül 5%-a már több mint egy éve, a munkaerő 3,1%-a pedig több mint két éve munkanélküli volt az EU-28 tagállamaiban; mivel az 55 és 65 év közötti munkavállalóknak csak a fele áll alkalmazásban, és a tartós munkanélküliség különösen általános a fiatalabbak és az idősebbek körében; mivel sajnálatos módon nagyon gyakori a tartósan munkanélküli álláskeresők hátrányos megkülönböztetése; mivel az ilyen gyakorlatok a munkanélküliséggel kapcsolatos lélektani megbélyegzésre épülnek és a munkaadók úgy tekinthetnek az idősebb pályázókra, mint akik kevésbé kompetensek és kevésbé alkalmazhatóak, mint a foglalkoztatott személyek; mivel a munkaadóknak fel kell készíteniük a humánerőforrás-menedzsereket a munkanélküli dolgozókkal és az idősebb dolgozókkal szemben érzett esetleges előítéleteik leküzdésére és arra, hogy ne jelenlegi foglalkoztatási helyzetükre, hanem képzettségükre és tapasztalataikra összpontosítsanak;

J.  mivel az Unióban az aktív népesség 20%-a kizárólag alapvető készségekkel rendelkezik, és a népesség 40%-a elégtelen digitális készségekkel rendelkezőnek tekinthető; mivel annak ellenére, hogy sokan, különösen a fiatalok nehézségekkel találkoznak a munkaerőpiacra való belépés során, hozzávetőlegesen kétmillió betöltetlen állás van az Unióban, ezek között csaknem 900 000 a digitális ágazatban, a vállalatok 39%-a pedig nehezen talál a szükséges készségekkel rendelkező munkavállalókat, bár a kutatások kimutatják, hogy azok a vállalatok találnak nehezen a szükséges készségekkel rendelkező munkavállalókat, amelyek gyakran nem hajlandók hosszú távú szerződéseket felkínálni; mivel 2012-ben három európai munkavállalóból egy végzett olyan munkát, amelyben nem volt túl- vagy alulképzett; mivel az alacsony iskolai végzettség és a munkaerőpiac és az oktatás közötti összehangolás hiánya az egyik legfőbb oka annak, hogy a fiatalok nem dolgoznak, és oktatásban vagy képzésben sem részesülnek, ami negatív hatással van a növekedésre; mivel feltétlenül meg kell határozni a korai iskolai lemorzsolódás alapvető okait és azt kell ajánlani a tagállamoknak, hogy állítsák vissza oktatási kiadásaikat olyan szintre, amely lehetővé teszi az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérését;

K.  mivel a feketemunka megfosztja a dolgozókat szociális és munkaügyi jogaiktól, elősegíti a szociális dömpinget és súlyos költségvetési vonzatokkal jár, ugyanis kiesést okoz az adóbevételekben és a társadalombiztosítási járulékokban, kedvezőtlen hatásokat gyakorol a foglalkoztatottságra, a termelékenységre, a munka minőségére, a készségfejlesztésre és az egész életen át tartó tanulásra, valamint – többek között azáltal, hogy növeli a nyugdíj tekintetében meglévő különbségeket – szembemegy egy hatékony és eredményes nyugdíjjogosultsági rendszerrel, és néhány tagállamban kihat az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésre is; mivel több erőfeszítést kell tennünk annak érdekében, hogy a feketemunkából bejelentett munka legyen;

L.  mivel az atipikus és a nem szokványos foglalkoztatási formák önmagukban ugyan nem minősülnek bizonytalan munkavállalásnak, erre azonban nagyobb az esély ilyen jellegű szerződéseknél, jóllehet e szerződések a meglévő munkaviszonyok kis hányadát képviselik(19); mivel a bizonytalanságérzet a bizonytalan munkavállalás további eleme és magában foglalja a munkahely bizonytalanságát, az elégtelen jövedelmet, az elbocsátás elleni védelem hiányát és az ismeretlen időtartamú foglalkoztatást; mivel néhány tagállamban aggasztó módon terjednek az ilyen típusú szerződések; mivel annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen jellegű szerződéseket megfelelően alkalmazzák, hatékony és eredményes munkaügyi ellenőrzési mechanizmust kell végrehajtani nemzeti szinten; mivel ösztönözni kell a színvonalas munkahelyek terjedését, amelyek megfelelő bevételt és gazdasági biztonságot nyújtanak a családoknak;

M.  mivel az Európa 2020 stratégia öt célkitűzésének egyike szerint legalább 20 millióval kell csökkenteni a szegénység és a társadalmi kirekesztés által sújtott, illetve veszélyeztetett lakosok számát; mivel az Európai Unióban közel 123 millió ember van ilyen helyzetben; mivel 2013-ban az EU-28 területén 26,5 millió gyermeket fenyegetett a szegénység vagy társadalmi kirekesztés veszélye; mivel 2009 és 2012 között növekedett azoknak az európaiaknak a száma, akiket a szegénység veszélye fenyeget, ám tekintve a 2013-as és 2014-es számokat a helyzet stabilizálódott; mivel a hajléktalanság az EU sok tagállamában növekedett; mivel 2012-ben 32,2 millió 16 év feletti fogyatékossággal élő személyt fenyegetett a szegénység vagy társadalmi kirekesztés veszélye; mivel az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit még nem sikerült elérni, és szükség van annak azonnali felülvizsgálatára;

N.  mivel az EU 65 éves vagy annál idősebb népességének a 15–64 évesekhez viszonyított aránya(20) az előrejelzések szerint a jelenlegi 27,8%-ról 50,1%-ra növekszik 2060-ra, a teljes gazdasági függőségi ráta pedig a következő évtized közepére várhatóan 120% feletti szinten áll be, 2060-ra pedig meghaladhatja a 140%-ot; mivel ezek a tényezők, valamint egyéb demográfiai változások, mint például az elöregedő népesség, az alacsony népsűrűség vagy az elszórtan élő népesség, kiemelik annak szükségességét, hogy az állami hatóságok átfogó és szociális szempontból felelősségteljes szakpolitikákat vezessenek be, amelyek a születési arányszámok növelésére, a színvonalas munkahelyek magas arányának elősegítésére, a szociális biztonsági rendszerek elégséges voltának és a tevékeny időskor előmozdítására irányulnak, továbbá szociális szempontból felelősségteljes reformokat vezetnek be a munkaerőpiacon és a nyugdíjrendszerekben, valamint rövid, közép- és hosszú távon garantálják az első nyugdíjpillér elégséges és megfelelő voltát;

O.  mivel a nyugdíjak terén a nemek között fennálló egyenlőtlenség az EU-ban továbbra is jelentős (40%-os), ami tükrözi a nők és férfiak közötti különbségeket a teljes idejű és a részidős munkavállalás, a nemek közötti fizetéskülönbségek és a nők által ledolgozott évek alacsonyabb száma tekintetében;

P.  mivel az eltartott idősebb emberek növekvő száma ma is és a jövőben is hatást gyakorol az egészségügyi és a hosszú távú gondozást nyújtó rendszerekre, valamint a formális és az informális gondozási erőforrások szükségességére; mivel a jelenlegi társadalombiztosítási rendszerek nem veszik megfelelően figyelembe az informális gondozók helyzetét, akik hatalmas erőforrást jelentenek a társadalom számára;

Q.  mivel az állami és magánadósságok még sok tagállamban mindig túl magasak, és ez akadályozza az európai gazdaság erejét; mivel az euróövezet alacsony kamatait fel lehet használni a tagállamok mozgásszabadságának kibővítésére; mivel alapos vitát kell tartani az uniós adósságkezelésről;

R.  mivel a jelenlegi tendenciára tekintettel a következő 10–15 évben a világgazdasági növekedés 90%-a az EU-n kívüli országoknak lesz betudható; úgy véli ezért, hogy folytatni kell a valódi növekedésre és munkahelyteremtésre irányuló stratégiák kialakítását és előmozdítását a tagállamokban; mivel feltétlenül innovatív ipar- és piacpolitikákat kell végrehajtani az EU-n belüli és a globális versenyképesség növelése érdekében, és ezért hozzá kell járulni a fenntartható és társadalmi szempontból befogadó foglalkoztatási lehetőségek kialakításához;

S.  mivel az Európai Szociális Alap kiadásainak 20%-át a tagállamokban tapasztalható szegénység és a társadalmi kirekesztés kezelésére kell felhasználni;

T.  mivel az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) eddig 18 országban 69 projektet hagyott jóvá, és 56 műveletről kötött megállapodást (az ESBA által nyújtott finanszírozás összértéke mintegy 1,4 milliárd EUR), az ennek köszönhetően megvalósuló beruházások pedig várhatóan meghaladják a 22 milliárd eurót, és megközelítőleg 71 000 kis- és középvállalkozást érintenek majd; mivel – a hosszú távú barcelonai célok elérése érdekében – fokozott erőfeszítéseket kell tenni, hogy biztosítsák a finanszírozást az olyan szociális infrastruktúrákhoz, mint a gyermekgondozás; mivel ezek a projektek elsősorban a nagy infrastruktúrarendszereket érintik, miközben a kis- és középvállalkozásokat, valamint a mikrovállalkozásokat általában kizárják ezek az alapok, annak ellenére, hogy mennyire fontosak az európai gazdaság gerinceként és színvonalas munkahelyek megteremtőiként;

U.  mivel a szociális gazdaságban kétmillió vállalkozás (az EU-ban működő vállalkozások 10%-a) tevékenykedik, és több mint 14 millió embert foglalkoztat, ami az uniós munkavállalók 6,5%-ának felel meg;

V.  mivel a legkülső régiók komoly nehézségekkel szembesülnek sajátos egyedi jellemzőik miatt, amelyek erősen korlátozzák növekedési lehetőségeiket; mivel a munkanélküliségi ráta e régiókban 15–32,4% között alakul;

W.  mivel 6,9 millió uniós állampolgár, gyakorolva a szabad mozgással kapcsolatos alapvető jogát, él és dolgozik másik uniós államban; mivel a határmenti ingázók száma meghaladja az 1,1 milliót; mivel a személyek szabad mozgása alapvető jelentőségű az európai országok közötti konvergencia szempontjából;

X.  mivel a menekültek számának ugrásszerű megnövekedése Európában szolidaritást, valamint a tagállamok, illetve a regionális és helyi hatóságok részéről kiegyensúlyozottabb és megerősített erőfeszítést követel meg az olyan integrációs intézkedések területén, mint a szociális ellátások, összhangban az EU vonatkozó menekültügyi jogszabályaival, valamint a menekültek fogadására és társadalomba történő integrálására irányuló közép- és hosszú távú fellépéseivel és stratégiáival;

Humán beruházások

1.  hangsúlyozza, hogy nemcsak a fenntartható és a beilleszkedést segítő gazdasági fejlődés és a konvergencia biztosítása érdekében kell beruházni a társadalmi fejlődésbe, hanem kifejezett célkitűzésként kell kezelni az ez irányú beruházásokat; ezért kiemeli a foglalkoztatás minőségével, a szegénységgel és az egyenlőtlenséggel kapcsolatos mutatók fontosságát; üdvözli a Bizottság olyan szolgáltatásokba történő beruházásokra való felszólítását, mint a lakhatási támogatás, az egészségügyi ellátás, a gyermekgondozás és a rehabilitációs szolgáltatások; hangsúlyozza, hogy a gazdasági és társadalmi kohéziónak továbbra is az uniós szakpolitikák elsődleges célját kell képeznie, és több erőfeszítést kell tenni egy összetettebb és objektívabb értékelés elérésére, amely a tagállamok különbözőségeire és jellemzőire épül;

2.  üdvözli, hogy az Európai Bizottság éves növekedési felmérése is kiemeli, hogy az új nemzeti, stabilitási és reformprogramok keretében nagyobb figyelmet kell fordítani a társadalmi méltányosságra, ezért fel kell venni három foglalkoztatási mutatót (aktivitási ráta, ifjúsági munkanélküliség és tartós munkanélküliség) a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárásba; sürget, hogy ezeket a mutatókat tegyék a meglévő mutatókkal valóban azonos súlyúvá, hogy a vonatkozó tagállamokban mélyreható elemzéseket lehessen végezni és biztosítani lehessen a belső egyenlőtlenségek további vizsgálatát, valamint javasolni lehessen gazdasági és szociális reformokat és azokat ellenőrizni lehessen;

3.  üdvözli, hogy a Bizottság az éves növekedési jelentésében az európai gazdasági fellendülés középpontjába helyezte a társadalmi méltányosságot; hangsúlyozza azokat az eredményeket, amelyeket az EU a konvergencia területén a gazdasági és monetáris unió létrehozásával elért, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák az európai társadalmi konvergenciát; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a foglalkoztatás- és szociálpolitika figyelembevételével határozza meg és számszerűsítse a társadalmi méltányossággal kapcsolatos elképzelését, amelyet a 2016. évi éves növekedési jelentés és az európai szemeszter révén kíván elérni;

4.  emlékeztet, hogy a színvonalas és a beilleszkedést támogató foglalkoztatás a társadalmi méltányosság sarokkövét képezik, mivel elősegíti az emberi méltóság védelmét mindenki számára; úgy véli, hogy erre tekintettel a foglalkoztatást és a növekedést kell a tagállamok és az Unió politikáinak középpontjába helyezni, különös tekintettel az ifjúságpolitikára, az Európai Unió szociális gazdaságainak fenntarthatóbbá tétele érdekében; ösztönzi a tagállamokat, hogy hajtsák végre és fokozzák a fiatalok foglalkoztatásával kapcsolatos politikákat, és hangolják össze ezeket a politikákat a tényleges munkaerő-piaci szükségletekkel;

5.  kéri a Bizottságot, hogy a tagállamok szintjén támogassa a kormányok, vállalkozások, társadalomgazdasági vállalkozások, oktatási intézmények, személyre szabott szolgáltatások, valamint a civil társadalom és a szociális partnerek közötti együttműködés különböző, a bevált gyakorlatok cseréjén alapuló formáit annak érdekében, hogy az uniós országok oktatási és képzési rendszerei jobban illeszkedjenek a strukturális munkaerőhiány elleni küzdelemhez, igazodjanak a munkaerőpiac igényeihez, és támogassák a munkahelyekhez való hozzáférést és azok megtartását a nyílt munkaerőpiacon minden európai ember számára; ösztönzi a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel együttműködve gondosan alakítsák ki és előzetesen értékeljék a nemzeti oktatási rendszerek valamennyi strukturális reformját annak biztosítása érdekében, hogy az oktatás megfelelő eszközöket bocsásson a polgárok rendelkezésére; felszólítja a tagállamokat, hogy a vállalkozói kultúrát és a szociális gazdaság alapelveit illesszék be oktatási és képzési programjaikba; kéri a Bizottságot, hogy tagállami szinten támogasson egy szélesebb beruházási stratégiát az oktatás és képzés teljes ciklusa tekintetében, amely felöleli az egész életen át tartó tanulás, a munkára épülő és munkahelyi képzés, a formális és informális tanulás minden ágazatát;

6.  tudomásul veszi, hogy az oktatási erőfeszítéseket elsősorban a munkaerő fiatalabb részére összpontosítják, miközben sok tagállamban a munkaerő szélesebb részét kellene megcélozni az oktatási erőfeszítésekkel, ide számítva a felnőttoktatási és a szakképzési lehetőségeket is; hangsúlyozza, hogy az elégtelen oktatási beruházások, különös tekintettel a digitális készségekre, fenyegetést jelentenek Európa versenyképességére és az európai munkaerő foglalkoztathatóságára nézve; ezért arra ösztönzi a tagállamokat, hogy részesítsék előnyben a digitális készségek széles körű oktatását; kéri a Bizottságot, hogy tagállami szinten támogasson egy szélesebb beruházási stratégiát az oktatás és képzés teljes ciklusa tekintetében, amely felöleli az egész életen át tartó tanulás, a munkára épülő és munkahelyi képzés, a duális képzés, a formális és informális tanulás minden ágazatát, figyelembe véve – a demográfiai változásokra adandó válaszként – a felnőttoktatás javítására irányuló igényt oly módon, hogy a tagállamok oktatási és képzési rendszerei jobban alkalmazkodjanak a munkaerő-piaci igényekhez; felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a tanulószerződéses gyakorlati képzési formát és teljes mértékben használják fel a gyakornokok számára rendelkezésre álló ERAMUS + alapokat, és ezzel garantálják az ilyen formában folytatott képzés színvonalát és vonzerejét;

7.  hangsúlyozza, hogy az egyenlőtlenség csökkentése és a fiatalkorban történő társadalmi integráció érdekében a lehető legkorábbi életciklusban meg kell kezdeni az emberekbe való beruházást; ezért felszólít, hogy az összes tagállamban minden gyermek számára tegyenek elérhetővé színvonalas, befogadó és megfizethető koragyermekkori nevelési és gondozási (ECEC) szolgáltatásokat;

8.  emlékeztet arra, hogy a fiatalok és azon személyek foglalkoztathatóságának javításában, akik gondozási feladatok ellátása miatt hosszabb ideig kimaradtak a munkaerőpiacról, fontos szerepe van a nem formális és az informális tanulási környezetekben szerzett készségeknek és kompetenciáknak; hangsúlyozza ezért, hogy feltétlenül létre kell hozni egy rendszert a nem formális és informális keretek között – különösen önkéntes tevékenységek révén – elsajátított tudás és tapasztalat ellenőrzésére; úgy véli, hogy a képesítések koherens tanúsítása és kölcsönös elismerése hozzá fog járulni a szakképzett munkaerő hiányának áthidalásához, amely az európai munkaerőpiac és a fiatal munkakeresők között tapasztalható; fenntartja azt a nézetét, hogy az egész életen át tartó tanulás kereteinek végrehajtását közelíteni kell egy rugalmas tanulási irány felé, amely nemcsak a formális, hanem a nem formális és az informális tanulást is elismeri és ezzel támogatja az egyenlőséget és a társadalmi kohéziót, és foglalkoztatási lehetőségeket biztosít a kiszolgáltatottabb csoportok számára;

9.  üdvözli az Európai Bizottság javaslatát az ifjúsági garancia tagállami, regionális és helyi szintű erősítésére, és hangsúlyozza annak jelentőségét az oktatásból a munka világába való átmenetben; sajnálja azonban, hogy az ifjúsági garanciát sok tagállamban ténylegesen nem hajtják végre; kiemeli, hogy helyi, nemzeti és európai szinten megfelelő együttműködésről kell gondoskodni az állami foglalkoztatási szolgálatok és a magán-munkaközvetítő ügynökségek, valamint a szociális támogató szolgálatok között, ide számítva a formális és a személyre szabott támogató szolgálatokat is; hangsúlyozza, hogy az ifjúsági garanciának el kell érnie azokat a fiatalokat, akiknek többféle kirekesztéssel és rendkívüli szegénységgel kell szembenézniük; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy mérlegelje az ifjúsági garancia és a hozzá tartozó finanszírozási eszközök célzott átdolgozását, ide számítva az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést is; véleménye szerint a Bizottság feladata, hogy ráirányítsa a tagállamok figyelmét a cselekvés szükségességére és megkönnyítse az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelem legjobb gyakorlatainak kicserélését;

10.  üdvözli a Bizottság kezdeményezését, miszerint a tartósan munkanélküliek esetében személyre szabott megközelítést kell követni, de aggódik a több mint 12 millió tartósan munkanélküli európai helyzete miatt; úgy véli, hogy ehhez emberi erőforrások tekintetében nagyobb ráfordításra van szükség, a résztvevőknek pedig olyan végzettséggel kell rendelkezniük, amelynek birtokában képesek eligazítani a munkanélkülieket a tekintetben, hogyan pótolhatják esetleges oktatási vagy szakképzésbeli hiányosságaikat; felszólít a munkakeresők megfelelő támogatására integrált szolgáltatások formájában, valamint magas színvonalú oktatáshoz és képzéshez való hozzáférés révén, az esetleges hiányosságok áthidalása érdekében; hangsúlyozza, hogy a szakmai átképzésekhez elegendő pénzügyi forrásra van szükség, amelyet a munkanélküli személyekre kell fordítani, életkoruktól függetlenül, és hogy az aktív foglalkoztatási politikák csak akkor lehetnek hatékonyak, ha az illetékes nemzeti hatóságokra és a tartósan munkanélküliekre nézve is tartalmaznak kötelezettségeket;

11.  emlékeztet arra, hogy a tartósan munkanélküliek munkaerő-piaci integrációja nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ezek a polgárok visszanyerjék önbizalmukat, jólétüket és a továbbiakban szakmailag fejlődni tudjanak, és döntő szerepet játszik a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben és hozzájárul a tagállami szociális ellátórendszer fenntarthatóságának biztosításához; úgy véli, hogy figyelembe kell venni ezeknek a polgároknak a szociális helyzetét és igényeit; hangsúlyozza azonban, hogy a keresőképes népesség 12,7%-a munkavállalói szegénységtől szenved (2014-es adatok, növekedés a 2009. évi 11%-hoz képest), ezért feltétlenül szükség van integrált aktív befogadásra és szociális beruházási megközelítési módra; felszólítja a Bizottságot, hogy vonja be a tagállamokat a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentésére irányuló stratégiákba és cselekvésekbe, az Európa 2020 stratégiával összhangban; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a befogadó, egész életen át tartó tanulási lehetőségek létrehozására irányuló erőfeszítéseket a bármilyen életkorú dolgozók és munkakeresők számára, és a lehető leghamarabb tegyen lépéseket az uniós finanszírozás hozzáférhetőségének garantálására, és ahol lehetséges, további erőforrások mozgósítására, amint ezt megtették az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés esetében;

12.  hangsúlyozza, hogy sürgősen gondoskodni kell arról, hogy az Unió tegyen arra irányuló erőfeszítéseket, hogy kezeljék azoknak a növekvő számú hajléktalan embereknek a helyzetét, akik jelenleg nem szerepelnek azokban a mutatókban, amelyeket az Unió szegénységgel kapcsolatos céljainak mérésére használnak, de akik egy olyan riasztó társadalmi valóságot tükröznek, amely évente legalább négymillió embert érint(21).

13.  hangsúlyozza, hogy gyors és korrekt megoldást kell találni az 55 év feletti munkanélküliek szükségleteinek kielégítésére; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a rugalmas foglalkoztatási megoldásokat e csoport esetében (ide számítva a részidős és az ideiglenes munkahelyeket is), amely kielégíti különleges szükségleteiket, és így biztosítja, hogy nem lépnek ki idő előtt a munkaerőpiacról; kihangsúlyozza az idősebb munkavállalók fontos munkahelyi szerepét, hogy átadják tudásukat és tapasztalataikat a fiatalabb munkavállalóknak, például azáltal, hogy bevonják őket munkahelyi képzésekbe, biztosítva ezzel, hogy az 55 feletti munkavállalók ne váljanak munkanélkülivé.

Strukturális reformok szociálisan érzékeny és felelősségteljes módon

14.  megjegyzi, hogy az EU egésze és több tagállama változatlanul strukturális problémákkal küzd, amelyeket mihamarabb meg kell oldani; aggodalmát fejezi ki a kiadások lefaragására irányuló költségvetési kiigazítási politikákkal kapcsolatban, és hangsúlyozza, hogy a gazdasági politikáknak biztosítaniuk kell az EUMSZ 9. cikkének való megfelelést; rámutat, hogy folytatni kell az állami és magánberuházások, illetve az egyenlőtlenségeket csökkentő, társadalmilag és gazdaságilag kiegyensúlyozott strukturális reformok rangsorolását, és elő kell mozdítani a fenntartható növekedést és a felelős költségvetési konszolidációt (figyelembe véve az adósság fenntarthatóságát, a gazdasági ciklust és a beruházások közötti különbségeket), többek között a bevételi politikákat az adócsalás és az adóelkerülés elleni küzdelem révén, ily módon megszilárdítva a fokozott kohézióhoz és felfelé irányuló társadalmi konvergenciához vezető utat; úgy véli, hogy ezek a politikák kedvező környezetet teremtenek a vállalkozások és a közszolgáltatások számára, ahol megvalósítható a minőségi foglalkoztatás és a társadalmi fejlődés, illetve a beruházások előmozdítása, ami egyaránt hoz társadalmi és gazdasági hasznot; hangsúlyozza, hogy e prioritások csak úgy érhetők el, ha közös stratégiaként kiemelt figyelmet kap a humán tőkébe és az egész életen át tartó tanulásba való megfelelő befektetés; ragaszkodik ahhoz, hogy a szociális partnereket vonják be a strukturális reformokkal és munkaerő-piaci politikákkal kapcsolatos döntéshozatalba;

15.  kiemeli, hogy a szociálisan felelős reformoknak a szolidaritásra, az integrációra, a társadalmi igazságosságra és a javak igazságos elosztására kell épülniük - ez a modell gondoskodik az egyenlőségről és a szociális védelemről, óvja a kiszolgáltatott csoportokat és javítja az összes polgár életszínvonalát;

16.  hangsúlyozza, hogy támogatni és védeni kell a szociális piacgazdaságot, ahol a versenyképesség és a magas szociális normák erősítik a társadalmi igazságosságot, a társadalmi igazságosság pedig növeli a versenyképességet; hangsúlyozza továbbá, hogy meg kell találni az egyensúlyt a gazdasági szempontok, a hatékony államháztartási konszolidáció, a fenntartható gazdaság, a valós szociális kohézió és a fokozott szociális védelem között; felszólítja a Bizottságot, hogy a fizetésképtelenséggel és az üzleti kudarccal kapcsolatos megközelítését(22) terjessze ki és ezzel javítsa az adósság-átütemezési és második esélyt nyújtó rendszereket;

17.  hangsúlyozza, hogy az éves növekedési jelentésben következetesebben kell felmérni az európai egyenlőtlenség alakulását olyan gazdasági mutatókon keresztül, mint a Gini- és a Palma-index;

18.  felhívja a tagállamokat, hogy vállaljanak aktív szerepet a be nem jelentett munkavégzéssel foglalkozó platformban, és a legjobb gyakorlatok cseréjét kövessék konkrét fellépések a be nem jelentett munka, a postafiók vállalatok és a színlelt vállalkozók ellen, mivel ezek a munka minőségére, a munkavállalók szociális védelmi rendszerekhez való hozzáférésére és a tagállamok államháztartására egyaránt veszélyt jelentenek, és tisztességtelen versenyt idéz elő az európai vállalkozások között; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy a be nem jelentett munkavégzésből bejelentett munkavégzés legyen, és lássák el megfelelő erőforrásokkal a munkaügyi felügyeleteiket, erősítsék meg a munkaügyi ellenőrzési mechanizmusaikat, és alakítsanak ki olyan intézkedéseket, amelyekkel a szürkegazdaságban dolgozó munkavállalókra is kiterjesztik a foglalkoztatásvédelmi rendszereket; arra biztatja a tagállamokat, hogy a tartósabb munkaszerződések létrehozását ösztönözzék egyebek mellett azzal, hogy a munkaviszony különböző formái stabilitásának és minőségének fokához kapcsolódó adókulcsokat vezetnek be;

19.  úgy véli, hogy a bérek szórása fokozza az egyenlőtlenségeket, és rontja a vállalatok termelékenységét és versenyképességét; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsanak végre a munkahelyek minőségét javító intézkedéseket a munkaerőpiac szegmentációjának csökkentése érdekében, olyan intézkedésekkel együtt, amelyek a szubszidiaritás elvével összhangban megfelelő szintre emelik a minimálbéreket és megerősítik a kollektív tárgyalásokat és a munkavállalók pozícióját a bérmegállapítási rendszerekben, a bérek szórásának csökkentése érdekében; úgy véli, hogy mindezt annak érdekében kell megtenni, hogy támogassák az aggregált keresletet és a gazdasági fellendülést, csökkentsék a bérezésben megnyilvánuló egyenlőtlenségeket, harcoljanak a munkavállalói szegénység ellen;

20.  úgy véli, hogy a rugalmas biztonság gondosan mérlegelt modellje szerepet játszik a munkaerő szétaprózódásának elkerülésében és a fenntartható minőségi foglalkoztatás fenntartásának előmozdításában, de aggódik amiatt, hogy a rugalmas biztonság modelljét egy sor tagállamban nem alkalmazzák megfelelően; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy adott esetben a rugalmas biztonság modelljének alkalmazása során garantálják a munkavállalói jogok és a szociális biztonsági szabványok biztosítását; felhívja a tagállamokat, hogy korszerűsítsék foglalkoztatásvédelmi jogszabályaikat annak érdekében, hogy nagyobb stabilitást mozdítsanak elő a foglalkoztatásban és a munkahelyek közötti váltás során, és ezt adott esetben segítsék a magán és állami foglalkoztatási szolgálatok közötti több és jobb együttműködéssel, és minden munkavállaló számára biztosítsák a társadalombiztosításhoz való hozzáférést és a szociális jogokat; több tagállam olyan reformokat vezetett be, amelyeknek látható pozitív hatásuk volt például a foglalkoztatási ráták növelésében, de sajnálja, hogy a gazdasági válság kontextusában a munkaügyi reformok a biztonság kárára részesítették előnyben a rugalmasságot, ami a bizonytalanság növekedéséhez és a foglalkoztatásvédelem hiányához vezetett; kéri az Európai Bizottságot, hogy fokozza az egymást követő, határozott idejű munkaszerződések és az egyéb egymást követő atipikus szerződések visszaélést megvalósító gyakorlatának ellenőrzését a magánszektorban és a közszférában egyaránt;

21.  felhívja a tagállamokat, hogy adott esetben fontolják meg a közalkalmazotti jövedelmek és a minimumjövedelmek alakulását – a termelékenység növekedésének sérelme nélkül, fenntartható és stabil módon, a tagállamok saját hatáskörének veszélyeztetése nélkül;

22.  üdvözli a Bizottság humán tőkébe való befektetésre vonatkozó, a foglalkoztatási szintek visszaállítását és a fenntartható növekedést célzó kezdeményezését, rendkívüli aggodalmának ad hangot azonban azzal kapcsolatban, hogy az oktatásra fordított közkiadások 2010 óta 3,2%-os(23) csökkenést mutatnak, és hogy a legutóbbi évben, amelyben rendelkezésre állnak adatok (2013), tizenegy tagállamban csökkentek;

23.  hangsúlyozza az aktív munkaerő-piaci politikák jelenlegi körülmények között betöltött jelentőségét; felhívja a tagállamokat az aktív munkaerő-piaci politikák hatókörének és hatékonyságának növelésére;

24.  megjegyzi, hogy el kell fogadnunk a digitális gazdaságba való átmenetet mind a továbbképzés és a szakképzés, mind a foglalkoztatás új formái terén;

25.  felhívja a tagállamokat, hogy fokozatosan térjenek át a munkát terhelő adókról más forrásokra oly módon, amely nem hátráltatja sem a társadalom legsérülékenyebb csoportjait – különösen az alacsony bérű munkavállalókat –, sem az általános versenyképességet, ugyanakkor biztosítja az állami nyugdíjrendszerek hosszú távú fenntarthatóságát, illetve a szociális biztonsági és szociális védelmi rendszerek megfelelő finanszírozását; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy vezessenek be olyan adószabályokat, amelyek különösen a fiatalok és az 55+ generáció tagjai körében vállalkozásra és munkahelyteremtésre ösztönöznek, hogy ezáltal hasznosítható legyen e munkavállalók szakmai tapasztalata, biztosan átadhassák az általuk ismert know-how-t, és lendületet kapjanak a kutatási és innovációs projektek az európai vállalkozásoknál; sürgeti a tagállamokat, hogy a fiatalok vállalkozói tevékenységének előmozdítása érdekében csökkentsék az adminisztratív terheket;

26.  felhívja az európai szemesztert és az éves növekedési jelentés készítőit, hogy a társadalmi kohézió és az egyenlőtlenségi trendek visszafordítása érdekében értékeljék a jövedelempolitikák – ideértve a nyugdíj- és fiskális politika, valamint a bevételi mutatók – jelentőségét;

27.  kéri a tagállamokat, hogy értékeljék jelenlegi szociális védelmi rendszerüket és tegyenek abba beruházásokat annak érdekében, hogy garantálják teljesítményüket a szegénység és az egyenlőtlenségek kezelésében és megelőzésében, és a várható demográfiai, gazdasági és új szociális nehézségekre tekintettel biztosítsák azok fenntarthatóságát, valamint javítsák a tagállamok gazdaságainak ellenálló képességét válság idején; hangsúlyozza, hogy a magas színvonalú jóléti rendszerek és a szociális beruházás rendkívül fontosak, ha Európa fenn kívánja tartani legfőbb versenyelőnyét – a magasan képzett munkaerőt és a termelékeny vállalatokat;

28.  a szubszidiaritás elvével összhangban a tagállamok maradnak teljes mértékben felelősek nyugdíjrendszereik megszervezéséért, továbbá az ő felelősségük az a döntés, hogy az egyes tagállamokban a nyugdíjrendszer három „pillére” milyen szerephez jut; úgy véli, hogy a nyugdíjrendszereknek garanciákat kell nyújtaniuk az időskori szegénység ellen, és emiatt szükség van olyan politikák végrehajtására, amelyek szilárd, fenntartható és megfelelő első nyugdíjpillért garantálnak;

29.  ösztönzi a tagállamokat, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy felszámolják a nemek közötti fizetéskülönbségeket, és hogy lépjenek fel aktívabban a nők munkaerő-piaci részvételének megerősítése érdekében; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy adott esetben, a szubszidiaritás elvével összhangban és a szociális partnerek segítségével támogassanak olyan családbarát politikákat, amelyek révén eredményesebben lehet gondoskodni az eltartottak gondozásáról, illetve a szülők képességei eredményesebbek, például a megfelelő szülési és apasági szabadságra vonatkozó rendelkezések, és a megfizethető gyermekgondozáshoz való hozzáférés a gyermek jóllétének biztosítása érdekében, lehetővé téve a gondozási feladatokat vállalók számára, hogy a munkahelyi és a magánélet közötti jobb egyensúly megteremtése érdekében egyenlő hozzáférésük legyen a munkaerőpiachoz, ami különösen fontos a nők munkaerőpiacba való bevonása szempontjából; sürgeti a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a tartósan alacsony születési arányszámokat az Európai Unióban, és mérlegeljék kedvezőbb adóügyi elbánás alkalmazását a háztartásban élő gyermekek számától függően; felhívja a tagállamokat, hogy ne csak pénzügyi támogatás formájában, hanem szolgáltatások révén is támogassák a családokat;

30.  megjegyzi, hogy az alacsony népsűrűség vagy a rendkívül elszórtan élő lakosság azt eredményezi, hogy jelentősen nőnek a közszolgáltatások, így az egészségügyi szolgáltatások és az oktatás költségei; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a demográfiai változás és annak a közfinanszírozás fenntarthatóságára gyakorolt hatásának elemzése során vegye figyelembe a változás okait és következményeit is;

31.  hangsúlyozza, hogy a hatékonyság érdekében az ESBA-nak arra kell összpontosítania, hogy új befektetéseket hozzon létre azokon a területeken, ahol a beruházási kedv mérsékelt ahelyett, hogy olyan beruházásokat pótolna, amelyeket máshol hajtottak volna végre, vagy olyan magas megtérülésű befektetéseket állítana a középpontba, amelyek mindenképpen megtörténtek volna; ismételten felhív a humán tőkébe történő befektetés és más szociális – például egészségügyi, gyermekgondozási vagy a megfizethető lakhatást célzó – beruházások fontosságára, valamint a szociális beruházási csomag eredményes végrehajtásának szükségességére;

32.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vonja be az összes kormányzati szintet és érdekelt felet a beruházások akadályainak azonosításába, középpontba helyezve a leginkább rászoruló régiókat és ágazatokat, valamint azt, hogy megfelelő eszközök álljanak rendelkezésre az állami és a magán finanszírozás összekapcsolására;

A fenntartható növekedés élénkítése a beruházások fellendítésével

33.  hangsúlyozza, hogy támogatni kell a több és színvonalasabb munkahely létrejöttét eredményező és mindenki, többek között a fiatalok számára kézzelfogható lehetőségeket eredményező fenntartható és inkluzív növekedést az EU előtt álló belső és külső nehézségek kezelése érdekében; megjegyzi, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a meglévő munkahelyeknek – többek között a veszélyeztetett csoportok munkahelyeinek – a gyorsan változó munkaerőpiachoz és a felmerülő új ágazatokhoz való hozzáigazításához, azok fenntarthatóságának biztosítása céljából;

34.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a fenntartható és inkluzív fejlődés, illetve a munkahelyteremtés kulcsszereplőire, a mikro-, kis- és középvállalkozásokra, és szüntessék meg a nők és a férfiak önfoglalkoztatási aránya közötti különbségeket; sürgeti a tagállamokat, hogy vezessenek be olyan fenntartható üzleti modellekhez kapcsolódó adókonstrukciókat, amelyek kedveznek az innovatív induló vállalkozásoknak, és elősegítik a munkahelyteremtést a kis- és középvállalkozásoknál, valamint ellenőrizzék az adókedvezmények fenntartható fejlődésre gyakorolt hatását, továbbá alakítsanak ki olyan mechanizmusokat, amelyekkel e vállalkozások nemzetközi viszonylatban is működőképessé és sikeressé tehetők; ezért hangsúlyozza, hogy átfogó uniós szintű politikákat kell bevezetni annak érdekében, hogy a tagállamok meg tudjanak felelni az Unión kívüli versenytársak által támasztott kihívásoknak;

35.  kéri az Európai Bizottságot, hogy a tagállamokkal szorosan együttműködve igyekezzen alaposabb tájékoztatást nyújtani azokról az uniós alapokról és programokról, amelyek növelhetik a vállalkozói kedvet, élénkíthetik a beruházásokat, és javíthatják a finanszírozási eszközökhöz való hozzáférést. Ilyen program többek között az Erasmus vállalkozóknak, az Európai Foglalkoztatási Szolgálat (EURES), a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő program (COSME), a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programja (EaSI) és az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA); emlékeztet a partnerségi elv, az alulról felfelé irányuló megközelítés, valamint a megfelelő forrásbiztosítás jelentőségére;

36.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje holisztikus módon az összes fent említett programot, hogy ezáltal elejét vegye a célok és az igények közötti esetleges konfliktusoknak, valamint csökkentse a bürokráciát; úgy véli, hogy egy ilyen felülvizsgálatnak magában kell foglalnia az egyes tagállami végrehajtási módok elemzését, hogy ezáltal nagyobb egyenlőséget lehessen biztosítani az alapokhoz való hozzáférés tekintetében;

37.  az Európai Szociális Alapnak több forrást kell fordítania a munkanélküliek a származási országukban és az attól eltérő tagállamban tartott képzési programokban való részvételének finanszírozására, megkönnyítve ezzel az általuk választott európai munkaerőpiacra való integrációjukat és erősítve az európai polgári azonosságtudatot;

38.  felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan politikákat, amelyek gyakornoki lehetőségek és vállalatlátogatások révén már korai életkorban fellendítik a fiatalok vállalkozókedvét;

39.  felhívja a tagállamokat, hogy a fiatalok vállalkozókedvének fellendítése érdekében támogassák azokat a szervezeteket és kezdeményezéseket, amelyek célja, hogy adminisztratív, jogi és szervezeti támogatásuk révén segítséget nyújtsanak a fiatal vállalkozóknak innovatív projektek kidolgozásában;

40.  rámutat arra, hogy a szociális gazdaságban tevékenykedő – többek között a szociális szolgáltatásokat nyújtó – vállalkozások még több nehézséggel szembesülnek, mint a hagyományos vállalkozások, amikor köz- vagy magánfinanszírozáshoz kívánnak jutni, többek között azért, mert a pénzügyi közvetítő vezetők nem rendelkeznek ismeretekkel a tényleges helyzetről; hangsúlyozza, hogy nagyobb támogatásban kell részesíteni az ilyen vállalkozásokat, kiváltképp a különböző finanszírozási formákhoz – többek között az uniós alapokhoz – való hozzáférésüket illetően; hangsúlyozza továbbá, hogy a szociális vállalkozások támogatása érdekében csökkenteni kell az adminisztratív terheket; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy jogi keretet biztosítsanak e vállalkozások számára, például egy szövetkezetek, egyesületek, alapítványok és kölcsönös biztosítópénztárak európai alapszabálya formájában, amely elismeri az Európai Unión belüli tevékenységüket, és megelőzi a tisztességtelen versenyt; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a szociális gazdaságba való beruházást, és üdvözli, hogy a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programja (EaSI) támogatásának egy részét elkülönítik a célból, hogy hozzáférést biztosítsanak a szociális és szolidaritáson alapuló gazdasági vállalkozások finanszírozásához;

41.  hangsúlyozza a szociális védelembe, ezen belül a szociális szolgáltatásokba való beruházás magas társadalmi és gazdasági értékét;

Az uniós alapok hatékonyabb felhasználása a társadalmi, gazdasági és területi felzárkóztatás előmozdítására

42.  üdvözli működésének első évében az ESBA létrehozását és az európai szinten legkiválóbb projektek támogatásában betöltött szerepét; felhívja az Európai Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy az ESBA lehetővé tegye a tagállamok és régióik nagyobb társadalmi és gazdasági konvergenciáját az EU-n belül, és hogy minden tagállam éljen az ESBA kínálta lehetőséggel, a kohéziós politika célkitűzéseivel összhangban; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és ellenőrizze az ESBA keretében végzett beruházásokat; úgy véli, hogy jelentést kell közzétenni, amely ellenőrzi és méri a releváns beruházások valós gazdasági és társadalmi hatását;

43.  rámutat arra, hogy a beruházásokat az infrastruktúrafejlesztési projektekre kell összpontosítani ott, ahol egyértelműen szükség van ilyen beruházásokra a nagyobb kohézió és a társadalmi méltányosság vagy a humántőke biztosításához vagy a fenntartható inkluzív növekedés serkentéséhez; felhívja az Európai Bizottságot, hogy az uniós finanszírozású beruházási projekteknél követelje meg a várható társadalmi és gazdasági eredmények előzetes bemutatását, valamint végezzen utólagos nyomon követést és értékelést; hangsúlyozza, hogy kerülni kell a környezetre gyakorolt negatív hatást, amelyet e projektek adott esetben eredményezhetnek;

44.  figyelemmel az uniós alapok teljes körű kihasználásában a tagállamokat sújtó nehézségekre, hangsúlyozza, hogy az EU-nak helyesen és eredményesebben kell felhasználnia beruházásait, amelyeket a prioritásaihoz, valamint a szerződésekben és az Alapjogi Chartában meghatározott alapvető értékekhez kell igazítani, emellett hatékonyabban kell kezelnie a forrásait, és csökkentenie kell az adminisztratív terheket, illetve az alapokhoz való hozzáférés, valamint a projektek megvalósításának és értékelésének akadályait; hangsúlyozza, hogy minden vállalkozás számára biztosítani kell a finanszírozáshoz való egyenlő hozzáférés lehetőségét; felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon az uniós pénzalapok felhasználásának szigorú nyomon követéséről;

45.  üdvözli, hogy az Európai Bizottság felszólította a tagállamokat arra, hogy hajtsanak végre több szociális beruházást az európai gazdasági, területi és társadalmi kohézió erősítése érdekében, különösen a (formális és informális) egészségügyi ellátás és a hosszú távú gondozás, valamint a szociális szolgáltatások, a gyermekgondozás, a lakhatási támogatás és a rehabilitációs szolgáltatások terén; felhívja a vállalkozásokat és valamennyi más támogatható kedvezményezettet, hogy jobban használják ki a közvetlenül felhasználható uniós alapok és projektek kínálta beruházási mechanizmusokat; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy kövesse nyomon, hogy a tagállamok megfelelően végrehajtják-e az EU ajánlásait;

46.  rámutat, hogy a formális, és különösen az informális gondozók fontos pillérei annak, hogy Európa meg tudjon felelni a jövőbeni gondozási rendszerekkel kapcsolatos, egyre gyorsabban növekvő igényeknek; hangsúlyozza, hogy javítani kell a gondozó családtagok szociális védelmét, mivel annak érdekében, hogy elláthassák fizetséggel nem járó gondozási feladataikat, ők gyakran kevesebb fizetett munkát tudnak vállalni, és ennek következtében elveszítik szociális jogosultságaikat;

47.  elismeri a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy hatékonyabbá tegye az európai strukturális és beruházási alapok felhasználását az országspecifikus ajánlások végrehajtásának támogatása érdekében, és tudomásul veszi, hogy a Bizottság javaslatot tett a tagállamoknak a technikai segítségnyújtáshoz biztosítandó támogatásra; hangsúlyozza, hogy ezeket az alapokat nem csak az országspecifikus ajánlások végrehajtására kell felhasználni, mivel ez esetlegesen más fontos beruházási területek kihagyásához vezet;

48.  egyetért azzal, hogy a tagállamok és azok régiói közötti és azokon belüli társadalmi, gazdasági és területi kohézió előmozdításához eljárást kell kidolgozni a felfelé irányuló gazdasági és társadalmi konvergenciára, ugyanakkor rámutat arra, hogy ezt közös célként kell kezelni, amelynek elérésében kulcsszerepet játszik a társadalmi párbeszéd és valamennyi érdekelt fél bevonása; rámutat, hogy a szociálpolitika az EU és a tagállamok közötti megosztott hatáskörök részét képezi, és az EU szerepe ezen a területen a tagállamok tevékenységeinek támogatására és kiegészítésére korlátozódik az EUMSZ 153. cikkével összhangban és a szubszidiaritás elve szerint;

49.  felszólít a tartós gazdasági növekedés akadályait jelentő gazdasági egyenlőtlenségek kezelésére; hangsúlyozza, hogy a legszegényebb régiók és az EU többi része közötti szakadék egyre mélyül, és felhív arra, hogy mind uniós, mind nemzeti szinten sürgős és célzott erőfeszítésekkel mozdítsák elő a kohéziót és a növekedést ezekben a régiókban; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák stratégiai beruházásaikat a versenyképesség növelése céljából az EUMSZ 174. cikk tekintetében, különösen azokban a régiókban, amelyek súlyos és tartós természetes vagy demográfiai hátrányokkal küzdenek;

50.  kéri az Európai Bizottságot, hogy helyezzen nagyobb hangsúlyt az EUMSZ 349. cikkének alkalmazására azért, hogy a legkülső régiók integránsabb részévé váljanak a Régiók Európájának, ehhez pedig az uniós szakpolitikák szétválasztásával biztosítsa a régiók közötti egyenlőséget, és támogassa a felfelé irányuló konvergenciát; hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani a legkülső régiókra fordított figyelmet, nemcsak a támogatások elkülönítése terén, hanem annak fényében, hogy milyen hatást gyakorolhatnak az uniós szakpolitikák e régiók társadalmi helyzetére és foglalkoztatási szintjére; felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy az európai uniós döntéseket és támogatási előirányzatokat megfelelő ellenőrzés kísérje, hogy jelentősen javulhasson a legkülső régiók polgárainak jóléte;

51.  felhívja a Bizottságot, hogy a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata keretében tanulmányozza az ESZA finanszírozása növelésének lehetőségét annak biztosítása érdekében, hogy annak célkitűzései megfelelőek legyenek, és vegye figyelembe az alap új feladatait, mint a tartós munkanélküliség vagy a menekültek integrációja; felhív továbbá a megállapodás szerint a többéves pénzügyi kereten belül egy olyan egyedi program létrehozására, amely azokat az uniós alrégiókat támogatná, amelyekben a munkanélküliségi ráta meghaladja a 30 %-ot;

A társadalmi befogadás mint társadalmi lehetőség

52.  üdvözli az Európa 2020 integrált iránymutatás megújítását; hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia aktuálisabb, mint létrehozásakor, és felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet annak gyakorlati végrehajtására; kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy szigorúbban kövessék nyomon e stratégiai átfogó és tagállami szintű végrehajtását; szükségesnek tartja az Európa 2020 stratégia utáni időszakra vonatkozó, a fenntartható fejlesztési célokhoz kapcsolódó tervek kidolgozásának megkezdését;

53.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az, hogy valakinek munkája van, ma már önmagában nem garancia a szegénység ellen, és nem ez a legjobb eszköz a társadalmi befogadás biztosítására, mivel a keresőképes népesség 12,7%-a munkavállalói szegénységtől szenved (2014), ami növekedés a 2009. évi 11%-hoz képest; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy integrált szegénység elleni uniós stratégiára, hogy minden csoport, de különösen a leginkább kiszolgáltatottabbak esetében kezeljék a szegénység multidimenzionalitását és mozdítsa elő az integrált aktív befogadást célozza, amely a megfelelő szociális védelemhez való jogra támaszkodik; ebben az értelemben ismételten felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a tagállamokon belüli minimálbér bevezetésének előmozdítását célzó kezdeményezésre, a szubszidiaritás elvének megsértése nélkül;

54.  felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be hatékonyabb, eredményesebb és inkluzívabb szociális védelmi rendszereket és jövedelemtámogatási formákat, és kísérjék őket figyelemmel, gondoskodva arról, hogy e rendszerek megfelelő életminőséget biztosítsanak a munkanélkülieknek, valamint a szegénység a társadalmi kirekesztettség kockázatának kitett személyeknek, egyúttal arra is ügyelve, hogy az ilyen mechanizmusok nem teszik állandóvá a társadalmi függőséget, biztosítják az oktatáshoz, képzéshez és a munkaerőpiacra való belépési lehetőségekhez való hozzáférést; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy cseréljék ki egymás között a minimális jövedelem hatékonyságával kapcsolatos legjobb gyakorlatokat az egyenlőtlenség és a kirekesztés Európában való csökkentése tekintetében;

55.  sürgeti a tagállamokat, hogy tegyék meg a menekültek és az Európai Unióban jogszerűen tartózkodó migránsok és menedékkérők társadalmi befogadásához szükséges intézkedéseket, a releváns menekültügyi jogszabályokkal összhangban; rámutat azonban, hogy az ilyen intézkedések csak akkor lehetnek eredményesek, ha minden tagállam osztja, és végre is hajtja őket; úgy véli, hogy erre a célra megfelelő módon forrásokat kell elkülöníteni, amelyeket a jelenlegi bizonytalan helyzetben nem biztosíthatnak kizárólag a tagállamok; kéri a Bizottságot, hogy a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatának részeként gondoskodjon a migráció holisztikus megközelítésének kialakításához szükséges finanszírozásról; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a menekültek letelepedéséhez és integrálásához szükséges megfelelő intézkedéseket, valamint biztosítsák, hogy a közszolgáltatások elegendő forrással rendelkezzenek, és gondoskodjanak a munkaerőpiacra történő zökkenőmentes átmenet megkönnyítéséhez szükséges követelmények korai előrejelzéséről, többek között a készségek és kompetenciák elismerésére szolgáló mechanizmusokról; a helyi hatóságok és a szociális partnerek kulcsszerepet tölthetnek be a migránsok megfelelő munkaerő-piaci integrációjának elősegítésében és annak megelőzésében, hogy munkaügyi visszaéléseket kelljen elszenvedniük;

56.  sürgeti a tagállamokat, hogy teljes körűen ültessék át nemzeti jogszabályaikba és hajtsák végre az aktualizált európai migrációs stratégia minden rendelkezését; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottságnak 40 jogsértést megállapító határozatot kellett elfogadnia különböző tagállamokkal szemben, ideértve a 19 tagállam számára azért kiküldött felszólításokat, mert nem tették meg a befogadási feltételekről szóló irányelv átültetéséhez szükséges intézkedéseket; támogatja az Európai Bizottságnak az európai migrációs stratégia megerősítésére irányuló erőfeszítéseit;

57.  felhívja a tagállamok figyelmét arra, hogy az európai polgárok elöregedésére és a fiatalok körében az EU egyes területein tapasztalható magas munkanélküliségi rátára tekintettel komoly társadalmi kockázatokkal járhat, ha nem tudják garantálni szociális biztonsági rendszerük fenntarthatóságát, biztonságát és megfelelőségét a következő évtizedekben; ezért ösztönzi a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan stratégiákat, amelyek biztosítják, hogy egyre többen továbbra is a társadalom aktív részét képezzék;

58.  kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy mivel a munkavállalók szabad mozgása alapvető jog az Európai Unióban, közösen számolják fel a méltányos munkavállalói mobilitás akadályait, és működjenek együtt egyrészt a foglalkoztatási ráta növelése, másrészt annak biztosítása érdekében, hogy az uniós utazó munkavállalók a nemzeti munkavállalókkal azonos bánásmódban részesüljenek, ne zsákmányolják ki vagy különböztessék meg őket, továbbá hogy munkahelyük és szociális jogaik garantálva legyenek;

59.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a munkavállalók egész Európára kiterjedő, Unión belüli mobilitását, hogy ezáltal új lehetőségeket teremthessenek a munkavállalók és a vállalatok számára; felhívja a tagállamokat, hogy alkalmazzák és mozdítsák elő e munkavállalói mobilitás elősegítésére rendelkezésre álló európai eszközöket, különösen az európai foglalkoztatási hálózatot, az EURES-t; a határokon átnyúló régiók esetében, amelyekben valóban magas a munkavállalói mobilitás, ösztönzi a tagállamokat, hogy alakítsanak ki az EURES-hálózaton keresztül határokon átnyúló partnerségeket a munkavállalók mobilitási terveinek segítése érdekében;

60.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki konkrét tervet arra vonatkozóan, hogyan használja majd az európai szemesztert a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény elveinek végrehajtásához;

61.  megállapítja, hogy a munkakörülmények javításának egyik kulcsfontosságú eszköze a társadalmi párbeszéd, és hogy a szociális partnerek közötti párbeszéd lehető legjobb körülményei megteremtésének szükséges előfeltételei, hogy legyenek erős szakszervezetek, a munkavállalók vegyenek részt a vállalat ügyeiben, és erősítsék meg a kollektív megállapodásokat; felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy uniós szinten is fokozzák a társadalmi párbeszéd színvonalát, gondoskodjanak arról, hogy a szociális partnerekkel idejében és érdemben konzultáljanak, lehetővé téve a szükséges elemzések elkészítését, valamint a javaslatok döntéshozatali folyamatokba való beillesztését;

62.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák az Unióban tapasztalható szociális és bérdömping kezelését célzó erőfeszítéseiket, ami jelentős károkat okoz az érintett munkavállalók és a tagállamok jóléti rendszerei számára; kéri továbbá, hogy ezen erőfeszítésekbe minden szinten vonják be a szociális partnereket;

Az európai szemeszter jobb koordinálása

63.  üdvözli, hogy az Európai Bizottság euróövezetről szóló ajánlását, amely a gazdasági és monetáris unió keretében a tagállamok társadalmi és gazdasági szempontjaira vonatkozó stratégiák együttes elemzését és meghatározását is tartalmazza, és hangsúlyozza e szempontok összeegyeztetésének szükségességét; mindazonáltal óva int a kétszintű Európai Unió kialakulásának lehetőségétől;

64.  úgy véli, hogy az euróövezetről szóló ajánlásnak kell lennie a szociális dimenzió megerősítése kiindulási pontjának a következő értelemben:

   a) fokozott demokratikus elszámoltathatósági mechanizmusok létrehozása mind uniós, mind nemzeti szinten, többek között egy intézményközi megállapodás az Európai Parlamenttel, és annak biztosítása, hogy valamennyi nemzeti parlament rendelkezik a feltételekkel az európai szemeszter folyamatának minden egyes lépésének követéséhez;
   b) Európa szociális piacgazdaságának megőrzését célzó szociális dimenzió, amely jobb bérminimumokat céloz, ahol az lehetséges és a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett, tisztességes szinten meghatározott minimálbérek formájában, valamint a szociális partnerek bevonásával;
   c) együttes ülések az EPSCO és az ECOFIN Tanács számára az európai versenyképesség megerősítését és a növekedés és színvonalas munkahelyek teremtésének tartós ösztönzését célzó, összehangolt társadalmi és gazdaságpolitikák előmozdítása érdekében;
   d) az euróövezet munkaügyi és szociális minisztereinek a célból tartott találkozói, hogy javítsák a szociális dimenzió integrációját és megfelelően kezeljék a szociális egyenlőtlenségeket;

65.  felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb nyújtsa be a szociális jogi pillérre vonatkozó javaslatát, amely képes egyenlő feltételeket biztosítani az egész EU területén az arra irányuló erőfeszítések részeként, hogy tisztességes és valóban páneurópai munkaerőpiac jöjjön létre, továbbá olyan eszközként, amely előmozdítja a felfelé irányuló gazdasági és társadalmi konvergenciát, a tagállamokon belüli és azok közötti gazdasági és társadalmi különbségek kezelése érdekében;

66.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az országspecifikus ajánlások végrehajtásának megfelelő ellenőrzését és nyomon követését, és biztosítsa, hogy kellő figyelmet kapnak a foglalkoztatással és a társadalmi befogadással kapcsolatos kérdések;

67.  kéri, hogy az intelligens, inkluzív és fenntartható növekedést célzó Európa 2020 stratégia kapjon jelentősebb szerepet, és hogy az abban megfogalmazott célokat – különösen a szociális célokat – egyenlő mértékben tükrözze a szemeszter minden eszköze, többek között az országspecifikus ajánlások is;

68.  üdvözli, hogy az Európai Bizottság az európai szemesztert illetően világosan elkülönítette az uniós és a tagállami szakaszt; hangsúlyozza, hogy az európai fenntartható és inkluzív növekedési stratégia kidolgozása, végrehajtása és értékelése terén nagyobb összhangot kell teremteni az uniós intézmények között; kéri az Európai Bizottságot, hogy erre vonatkozóan a szociális partnerek, a nemzeti parlamentek és a civil társadalom más érdekelt felei bevonásával dolgozzon ki egyértelmű menetrendet, gondoskodva arról, hogy továbbra is az Európai Tanács tavaszi ülése maradjon az a fő időkeret, amelyen belül a Bizottságtól, a Parlamenttől és a Tanácstól származó információk alapján meghatározzák a szakpolitikai prioritásokat; úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak figyelemmel kísérhetné és beszámolhatna arról, hogy a szociális partnerekkel folytatott konzultáció során megfogadták-e a bizonyos országspecifikus ajánlások végrehajtására tett javaslatokat;

69.  úgy véli, hogy az európai és a tagállami növekedési politikák összeegyeztetéséhez és gyakorlati fenntarthatóságának biztosításához feltétlenül növelni kell a szociális partnerek szerepét uniós és tagállami szinten egyaránt; hangsúlyozza, hogy a felfelé irányuló konvergencia előmozdítása, valamint a versenyképesség és a méltányosság közötti egyensúly megteremtése érdekében társadalmi párbeszédet kell indítani az európai szemeszter minden szakaszában; e tekintetben üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy újraindítsák a társadalmi párbeszédet és a 2015. évi éves növekedési jelentésben bevezetett integrált megközelítést; rámutat azonban arra, hogy a nemzeti szint több tagállamban továbbra is gyenge lábakon áll;

70.  úgy véli, hogy a Bizottság célkitűzéseik és feladataik pontosabb meghatározásával megerősíthetné az európai szemeszter tisztviselőinek szerepét;

o
o   o

71.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0261.
(2) HL C 153. E, 2013.5.31., 57. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0401.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0384.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0389.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0320.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0068.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0060.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0010.
(10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0394.
(11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0043.
(12) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0062.
(13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0033.
(14) http://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/SR15_03/SR15_03_HU.pdf
(15) http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=89⟨Id=en≠wsId=2193&furtherNews=yes
(16) http://www.eurofound.europa.eu/european-working-conditions-surveys-ewcs
(17) A 2016. évi közös foglalkoztatási jelentés, 2. o.
(18) http://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/SR15_03/SR15_03_HU.pdf
(19) A bizonytalan foglalkoztatásról és a szociális jogokról szóló tanulmány (VT/2010/084), 164–170. o.)
(20) A teljes inaktív népesség 20–64 éves foglalkoztatottakhoz viszonyított aránya.
(21) http://ec.europa.eu/social/BlobServlet?docId=9770&langId=en
(22) A Bizottság 2014. március 12-i ajánlásában (C(2014)1500) rögzítve.
(23) A 2016. évi közös foglalkoztatási jelentés, 19. o.

Jogi nyilatkozat