Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2016/2004(BUD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0036/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0036/2016

Viták :

PV 08/03/2016 - 17
CRE 08/03/2016 - 17

Szavazatok :

PV 09/03/2016 - 11.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0080

Elfogadott szövegek
PDF 384kWORD 136k
2016. március 9., Szerda - Strasbourg Végleges kiadás
Iránymutatások a 2017. évi költségvetéshez – III. szakasz
P8_TA(2016)0080A8-0036/2016

Az Európai Parlament 2016. március 9-i állásfoglalása a 2017. évi költségvetés elkészítésére vonatkozó általános iránymutatásokról, III. szakasz – Bizottság (2016/2004(BUD))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(2),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a költségvetési eljárás keretében az egyeztetőbizottság által jóváhagyott, az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének közös szövegtervezetéről szóló, 2015. november 25-i jogalkotási állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(5) és az ahhoz kapcsolódó, a Parlament, a Tanács és a Bizottság által elfogadott két közös nyilatkozatra(6),

–  tekintettel a 2015. május 19-én elfogadott, a 2015–2016-os kifizetési tervről szóló közös nyilatkozatra(7),

–  tekintettel a Bizottság európai gazdasági előrejelzésére (2015. ősz)(8),

–  tekintettel a Bizottság 2016-ra vonatkozó éves növekedési jelentésére(9),

–  tekintettel eljárási szabályzata II. címének 8. fejezetére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0036/2016),

A.  mivel a 2017-es költségvetésnek egy olyan környezetben kell lefektetnie a gazdasági növekedés és munkahelyteremtés felé mutató pálya alapjait, amelyben a törékeny gazdasági fellendülést veszélyezteti a feltörekvő piacok helyzete és a folyamatos geopolitikai feszültségek;

B.  mivel a 2017-es költségvetésre hatni fog a kialakuló migrációs és menekültügyi válság;

C.  mivel a 2017-es költségvetés egybeesik a többéves pénzügyi keret (TPK) félidei felülvizsgálatával;

D.  mivel a belső kereslet és a külkereskedelem mérlege bizonyos fokig gazdaságilag függővé teszi az EU-t a globális fejleményektől;

Általános megjegyzések

1.  megállapítja, hogy az uniós költségvetés kulcsfontosságú forrásnak bizonyult a közelmúltbeli válságok kezelésére és a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó TPK megtárgyalása idején előre nem feltétlenül látott szükségletek kielégítésére – például az Európai Stratégiai Beruházási Alap (EFSI), a migrációs és menekültügyi válság, vagy az európai szomszédságban tapasztalt geopolitikai feszültségek kapcsán, melyek számos komoly kihívást és vészhelyzetet okoztak –, miközben az EU-ban a gazdasági fellendülés és a beruházások szintje a lehetséges alatt marad, és továbbra is fennáll a beruházási szakadék;

2.  hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetés jelenleg elsősorban a TPK-ra vonatkozó tárgyalásokon közösen rögzített valamennyi eszköz, és különösen a speciális eszközök, például a rugalmassági eszköz felhasználása révén korlátozottan képes e válságok kezelésére; emlékeztet rá, hogy a Parlament meghatározó szerepet töltött be ezen eszközök TPK-tárgyalások során való kialakításában; ugyanakkor kiemeli, hogy a válságok további súlyosbodása esetén a meglévő rugalmassági rendelkezések teljes körű felhasználása sem lesz elegendő a probléma megoldására; ezzel összefüggésben sürgeti a Tanácsot, hogy az uniós költségvetést szorító korlátok lazítása érdekében gondolja át a TPK speciális eszközeinek költségvetésbe való beállításával kapcsolatos álláspontját; e tekintetben ismételten hangot ad annak a régóta képviselt álláspontjának, hogy a speciális eszközökre (rugalmassági eszköz, az Európai Unió Szolidaritási Alapja, az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap és a sürgősségisegély-tartalék) vonatkozó kifizetési előirányzatok kiszámításakor − a kötelezettségvállalásokhoz hasonlóan − túl kell lépni a TPK-ban meghatározott felső határokat; elvárja, hogy a TPK félidei felülvizsgálata keretében megoldják e kérdést;

A gazdasági előrejelzéseket figyelembe vevő, a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszterével összhangban álló költségvetés-tervezés

3.  tudomásul veszi a Bizottság európai gazdasági előrejelzését (2015. ősz), amely az EU növekedési potenciáljától még mindig elmaradó, mérsékelt fellendülést jelez; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy erre a fellendülésre a növekedés alapjainak megerősítésével kell építeni a munkahelyteremtés fellendítése és a teljes foglalkoztatáshoz való visszatérés érdekében; megjegyzi, hogy a tartós és a rendkívül tartós munkanélküliség továbbra is aggasztó szinten van, különösen az Unió legszegényebb régióiban és a fiatalok körében, és az EU nehézségekkel küzd az ipari szerkezetátalakítás terén; megjegyzi, hogy az európai régiók és a tagállamok között a gazdasági fejlődés terén továbbra is egyenlőtlenségek állnak fenn, és rámutat a legszegényebb és leggazdagabb európaiak közötti szakadékra; rámutat továbbá olyan új kihívások megjelenésére, mint a feltörekvő piacgazdaságok és a világkereskedelem lassulásának kockázata – melyet tovább súlyosbít a kínai piacok volatilitása –, a migráns- és menekültügyi válság kezelésének szükségessége és a nem szűnő geopolitikai feszültségek;

4.  nyugtázza továbbá a Bizottság 2016-ra vonatkozó éves növekedési jelentését; határozottan úgy gondolja, hogy a beruházások fellendítése – többek között az állami és magánberuházások összehangoltabb növelése az Európa 2020 célkitűzéseire összpontosítva – megfelelő szakpolitikai válasz egy kiegyensúlyozottabb gazdaságpolitika kialakítása érdekében; úgy véli, hogy ezt a két elemet figyelembe kell venni a 2017-es költségvetési tervezet megalkotásakor, mivel ez segíthet a prioritások gazdasági kontextusban való meghatározásához; következésképpen felszólít a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszterének uniós dimenziója és az uniós költségvetés közötti szinergiák szélesítésére, ami az euróövezet stabilitásának is sarokköve;

5.  e tekintetben üdvözli a Bizottság európai strukturális és beruházási alapok felhasználásának fokozására irányuló erőfeszítéseit az országspecifikus ajánlásokban kiemelt fő prioritások támogatása céljából; nyugtázza a strukturálisreform-támogató program létrehozására irányuló bizottsági javaslatot, és sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a finanszírozást a gazdasági, társadalmi és területi kohézió megerősítése érdekében, összhangban az EUSZM 174. cikkével;

6.  sajnálja, hogy az utóbbi években az uniós költségvetés a tagállamok megtévesztő viselkedésének áldozatává vált, melynek eredményképpen a tagállamok az uniós költségvetéshez való hozzájárulásra mint teherre tekintettek, és kiigazítási változóként kezelték azt; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetés mint beruházási költségvetés különösen jelentős hozzáadott értéket nyújthat azzal, hogy fellendíti a növekedést a versenyképességet és a munkahelyteremtés a tagállamokban; felhívja a figyelmet arra, hogy a tagállamok uniós költségvetéshez való hozzájárulását nem szabad makrogazdasági feltételektől függő kiigazítási változóként kezelni; ismételten rámutat az uniós költségvetés által a szinergiák és a méretgazdaságosság terén nyújtott hozzáadott értékre; kiemeli az elszigetelt régiók és a peremterületek különleges helyzetét;

7.  megállapítja és sajnálja, hogy a társasági adó terén az adókikerülés óriási kiesést okozott a tagállamok adóbevételeiben, és ezáltal az uniós költségvetéshez nyújtott hozzájárulásukban; úgy véli továbbá, hogy ez a tisztességtelen adóverseny bizonyos esetekben az egyik tagállamból a másikba történő GDP-transzferrel, valamint a nem uniós adóparadicsomokba irányuló GNI-transzferrel jár együtt, csökkentve az uniós költségvetéshez nyújtott összesített tagállami hozzájárulásokat;

A válságok leküzdése

8.  rámutat, hogy az Uniónak az utóbbi években számos válsággal kellett szembenéznie, melyekre átfogó megoldást kell találni; rámutat, hogy a szíriai konfliktus következtében az Unióban és a szomszédos országokban kialakult menekültválság még nem oldódott meg; megállapítja, hogy a válság 2015-ben tetőzött, amikor is váratlanul jelentős mértékben növekedett az Unióba tartó, menedéket kérő menekültek és migránsok száma, és 2016-ban is folytatódik; hangsúlyozza, hogy ez tovább mélyíti a belső válságot is; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetés azonnali választ adott a válságra, és hogy a költségvetést erőteljesen növelni kell, hogy képes legyen hatékonyan finanszírozni a válságot kezelő uniós politikák végrehajtását, valamint hogy a költségvetésnek az e vészhelyzet leküzdését célzó európai megoldás részeként kell szolgálnia;

9.  hangsúlyozza, hogy a 2017-es költségvetésre hatást gyakorolnak a belső és külső biztonsági kihívások, melyek terrorfenyegetettség vagy szélsőségesség formáját is ölthetik, valamint az Unió és a tagállamok közös menetrendjének végrehajtása, amely a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló uniós térség biztosítására irányul; hangsúlyozza e tekintetben az uniós költségvetési eszközök, például a Belső Biztonsági Alap fontosságát a legnagyobb jelentőségű kihívások kezelésében, többek között a megelőző intézkedések és a határokon átnyúló operatív együttműködés javítása révén;

10.  üdvözli az EFSI elfogadását, amely a beruházások uniós szintű növelésének egyik fő eszközeként fog szolgálni, és hozzájárul a munkahelyteremtés ösztönzéséhez; elégedetten állapítja meg, hogy már jelentős számú projektet és EBA-műveletet hagytak jóvá, és szinergiákat tártak fel a Horizont 2020 és az EFSI között; felhívja a Bizottságot, hogy tevőlegesen mozdítsa elő a különböző uniós alapok közötti szinergiákat, és hozzon létre nyomon követési rendszert az uniós finanszírozás összekapcsolását bemutató esetek azonosítására; ragaszkodik ahhoz, hogy megfelelően alkalmazni kell az eredménytáblát; ösztönzi a tagállamokat és a magánjogi szervezeteket, hogy teljes körűen használják ki az EFSI keretében rendelkezésre álló pénzügyi erőforrásokat; emlékeztet rá, hogy az uniós költségvetés a beruházási terv gerincét biztosítja, mivel rendelkezésre bocsátja az EFSI feltöltéséhez szükséges 8 milliárd euró kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatot, amelyből összesen 3,38 milliárd euró a 2015-ös és a 2016-os költségvetésben már felhasználásra került; emlékeztet arra, hogy a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalékot 2016-ban teljes mértékben felhasználták erre a célra, és megállapítja, hogy az EFSI pénzügyi kimutatása szerint a Bizottság hasonló forgatókönyvet irányoz elő a 2017-es költségvetés-tervezetre is; ismételten hangsúlyozza elkötelezettségét a Horizont 2020 és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz éves költségvetési eljárás keretében történő megerősítése iránt, az EFSI-ről szóló tárgyalások során meghatározott csökkentések lehető legnagyobb mértékű ellensúlyozása érdekében;

11.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a Horizont 2020 és a COSME programok támogassák a kkv-ket, az Erasmus+-t és az olyan programokat és politikákat, amelyek támogatják az innovációbarát környezet fejlesztését, és hozzájárulnak az Európa 2020 stratégia sikeréhez; elégedetten állapítja meg a Horizont 2020 programok magas forrásfelhasználási arányát, azonban aggasztja a sikeres projektfinanszírozások riasztóan alacsony átlagos aránya, ami miatt finanszírozás nélkül marad sok kiváló projekt; felhívja a tagállamokat, hogy tárják fel annak lehetőségeit, hogy átvegyék azokat a Horizont 2020 projekteket, amelyeket pozitívan értékeltek, azonban társfinanszírozásban a költségvetési források hiánya miatt nem részesíthettek; emlékeztet a kis- és középvállalkozások fontos szerepére, amelyek az európai gazdaság gerincét képezik; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésnek a már meglévő programjain, például a COSME-n keresztül még inkább elő kell segítenie a kkv-k piacra jutását és finanszírozási hozzáférését; megismétli, hogy az Unió jövője összekapcsolódik azzal, hogy a globális gazdaságban az európai versenyképesség elérése érdekében milyen innovációs erővel rendelkezik kulcsfontosságú stratégiai ágazatokban;

12.  úgy véli, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (IFK) különösen fontos szerepet tölt be az Unió munkahelyteremtésre és növekedésre vonatkozó kiemelt célkitűzésének megvalósítása tekintetében; ismételten hangsúlyozza, hogy elkötelezett e program folyamatos finanszírozása mellett, annak érdekében, megerősítsék azt, és így több fiatalnak, köztük az EU-ba érkező fiatal migránsoknak tudják biztosítani a munkaerőpiacra való tényleges belépést azáltal, hogy jó minőségű ajánlatokat kapnak, illetve továbbképzésekben vagy tanulószerződéses gyakorlati képzés részesülnek; sajnálja, hogy az EU 2016-os költségvetésének tárgyalása során nem képeztek új kötelezettségvállalási előirányzatokat az IFK további finanszírozására, miközben az ifjúsági munkanélküliségi ráta továbbra is a legmagasabb szintjén van az EU-ban; emlékeztet arra, hogy ezt a célkitűzést azzal együtt kell vizsgálni, hogy elő kell mozdítani a mobilitást a fiatalok körében, amit az Erasmus+ program is támogat; kiemeli a három intézmény (Parlament, Tanács, Bizottság) 2016-os költségvetésre vonatkozó közös nyilatkozatának jelentőségét, amely kijelenti, hogy „az ifjúsági munkanélküliség csökkentése továbbra is kiemelt politikai prioritás mindannyiuk számára,” ezért a három intézmény újólag megerősíti azzal kapcsolatos elkötelezettségét, hogy „a lehető legjobban kihasználják az annak kezeléséhez rendelkezésre álló költségvetési erőforrásokat, különös tekintettel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre”; megállapítja, hogy a kezdeményezés végrehajtásában tapasztalt kezdeti késedelmek és az IFK operatív programok hatóságainak kijelölése terén számos tagállamban tapasztalt késlekedés ellenére a jelenlegi végrehajtási adatok teljes felvevőképességet jeleznek; felhívja a Bizottságot, hogy legkésőbb 2016. április végéig nyújtsa be az IFK-ra vonatkozó értékelését, és mindenképpen kellő időben ahhoz, hogy a 2017-es uniós költségvetésbe be lehessen venni a program meghosszabbítását; hangsúlyozza, hogy a TPK félidei felülvizsgálata részeként fognak tartós megoldást találni az IFK új kötelezettségvállalási előirányzatokon keresztüli finanszírozására; e tekintetben hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy azokban a régiókban, ahol magas az ifjúsági munkanélküliség, az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból (EGAA) ugyanannyi nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő, 25 év alatti fiatal (NEET-fiatal) kapjon támogatást, mint ahány munkavállaló;

13.  kiemeli, hogy a „Mentsük meg a gyermekeket” legutóbbi jelentése szerint jelenleg 27 millió gyermek van kitéve a szegénység kockázatának az EU-ban; emlékeztet a Parlament gyermekgarancia kialakítását sürgető, 2015. november 24-i állásfoglalására(10), amelynek célja a gyermekek szegénységből való kiemelése, a személyes fejlődésükre alkalmas környezet megteremtése, valamint kizsákmányolásuk és társadalmi kirekesztődésük megakadályozása; üdvözli azon tagállamok erőfeszítéseit, amelyek a közelmúltban stratégiákat fogadtak el a gyermekszegénység csökkentésére azzal a céllal, hogy csökkentsék a szegénység általános szintjét, a gyermekek és a fiatalok körében is; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok tartsák tiszteletben a Gyermek Jogairól szóló ENSZ-egyezményt és az Európai Unió Alapjogi Chartájának elveit megsértő tagállamokat; úgy véli, hogy az oktatás, a gyermekgondozás, az egészségügyi szolgáltatások, a lakhatás és a biztonság alapvető igények, melyekhez minden európai gyermeknek joga van, beleértve azokat, akik a menekültek és migránsok között utaznak Európába;

14.  emlékeztet az európai ügynökségek fontos szerepére, amelyet egyrészről az európai jogszabályok végrehajtásának biztosításában és ezáltal a versenyképességgel, növekedéssel és foglalkoztatással kapcsolatos uniós politikai célkitűzések teljesítésében, másrészről pedig a jelenlegi migrációs és menekültügyi válság kezelésében töltenek be; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy megfelelő pénzügyi és emberi erőforrásokat biztosítsanak az igazgatási és az operatív kiadásokhoz egyaránt, annak érdekében, hogy az ügynökségek megvalósíthassák a rájuk ruházott feladatokat, és a lehető legjobb eredményeket érhessék el; a migrációs és menekültügyi válság kapcsán emlékeztet rá, hogy a 2015-ös és 2016-os költségvetésben nőtt a bel- és igazságügyi ügynökségek személyzete és előirányzatai; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a 2017-es költségvetésben további növelésre lesz szükség annak érdekében, hogy ezek az ügynökségek meg tudjanak birkózni a megnövekedett munkateherrel és az újabb feladataikkal; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy biztosítson naprakész és átfogó tájékoztatást, és tegyen javaslatot az ügynökségekre vonatkozó közép- és hosszú távú stratégiára;

15.  aggasztják a nem szűnő társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek, és a társadalmi-gazdasági konvergenciára irányuló uniós célkitűzés megvalósítása terén tapasztalt nehézségek; kiemeli, hogy az uniós költségvetésnek támogatnia kell a konvergenciára, integrációra és kohézióra irányuló politikákat, alapul tekintve a vállalkozói készség megóvását és előmozdítását, a tisztességes, jó minőségű és biztos munkahelyek létrehozását, a természeti erőforrások fenntartható felhasználását, valamint a környezet védelmét az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló Európa 2020 stratégia keretei között megfogalmazott célkitűzések követése révén; aggodalmának ad hangot különösen a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapra (FEAD) vonatkozó kifizetési előirányzatoknak a vártnál alacsonyabb szintű végrehajtása miatt;

16.  elismeri az iskolatejprogramok és iskolagyümölcs-programok fontosságát, és javasolja, hogy vizsgálják meg, milyen mértékben lehetne növelni a finanszírozásukat; emlékeztet az elmúlt években felmerült számos válságra, így többek között az orosz embargó hatásainak következtében kialakult mezőgazdasági válságra; további erőfeszítéseket sürget annak érdekében, hogy az uniós mezőgazdaság ellenállóképes legyen az éghajlatváltozással szemben, miközben összességében csökkentik a mezőgazdaság üvegházhatásúgáz-kibocsátását, és biztosítják az ágazat gazdasági életképességét;

17.  elismeri, hogy annak ellenére, hogy 2015-ben és 2016-ban jelentős költségvetési eszközöket mobilizáltak a migrációs és menekültügyi válság kezelésére, még nem találtak megoldást, sem az Unión belül, sem pedig azon kívül, a menekültek származási országaiban; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a költségvetési eszközök nem elégségesek, és jelentős mértékű további finanszírozásra van szükség a válság kezeléséhez, mivel a menekültek és a migránsok számának növekedését nem lehet átmeneti jelenségnek tekinteni; hangsúlyozza, hogy hosszabb távú megoldásokat kell találni, nem csupán az éves költségvetési eljárás, hanem a TPK soron következő félidős felülvizsgálata során is; sürgeti a Bizottságot, hogy a migrációs válság, és a válság 2017-es költségvetésre gyakorolt hatásainak kezelése érdekében terjesszen elő egy közép- és hosszú távú politikai és pénzügyi tervet; megjegyzi, hogy a menekült-/migrációs kihívás kezelésére szolgáló valamennyi uniós finanszírozású intézkedést befektetésnek kell tekinteni; kiemeli, hogy kezelni kell a migrációs jelenség kiváltó okait, mégpedig úgy, hogy a jobb oktatási és egészségügyi szolgáltatásokon, valamint az infrastrukturális beruházások nagyobb mértékű támogatásán keresztül javítják az életkörülményeket a migránsok származási országában, vagy ott, ahol először keresnek menedéket; hangsúlyozza, hogy a migrációs és menekültügyi válság finanszírozásának nem szabad aláásnia vagy hátráltatnia más fontos uniós politikák megvalósítását; ennek fényében hangsúlyozza, hogy a szolidaritás képezi az uniós költségvetés egyik alapvető elvét; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a menekültügyi válság kapcsán a szolidaritás nem egyformán mutatkozik meg a tagállamokban; megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy dolgozzon ki javaslatot arról, hogy az uniós költségvetés hogyan ösztönözhetné a tagállamokat egy kiegyensúlyozottabb hozzáállásra a szolidaritással kapcsolatban;

18.  mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy nincs biztosítva a kísérő nélküli kiskorúak védelme a biztonságos helyre való megérkezésükig, és alapos kivizsgálást kér az Europol által jelentett 10 000 eltűnt gyermek esetében;

19.  hangsúlyozza az áttelepítési rendszerekre, áthelyezési eljárásokra és a visszatérési műveletekre nyújtott finanszírozás növelésének fontosságát, különösen a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (AMIF) keretében, hogy egy hatékony európai menekültügyi és migrációs politika jöjjön létre, egyidejűleg megakadályozva és csökkentve az irreguláris migrációt; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésben lehetőségeket kell teremteni arra, hogy az Afrikai Unióval, az Arab Ligával és az UNHCR-rel együttműködve áttelepítési területeket és biztonságos övezeteket hozzanak létre az afrikai kontinensen és a Közel-Keleten;

20.  nyugtázza a szíriai válság kezelésére szolgáló uniós regionális alap és az afrikai stabilitással és az irreguláris migráció okainak kezelésével foglalkozó szükséghelyzeti alap létrehozását; sürgeti a tagállamokat, hogy ígéreteikhez híven rendeljék hozzá a 2,3 milliárd euró összegű uniós hozzájárulást ezekhez az alapokhoz; mélyen aggasztja a tagállamok pénzügyi hozzájárulásainak alacsony szintje; hangsúlyozza, hogy további pénzügyi erőfeszítésekre van szükség a tranzitútvonalak menti humanitárius segítségnyújtáshoz, valamint a menekültek számának növekedése által jelentett kihívások kezeléséhez; rámutat arra, hogy a humanitárius segítségnyújtás megfelelő finanszírozásának elmaradása, beleértve a táborokban nyújtott egészségügyi és oktatási intézkedéseket is, még több menekültet késztetett arra, hogy elinduljanak az EU-ba tartó kockázatos úton; emlékeztet rá, hogy a fent nevezett alapokat az uniós költségvetés rugalmatlanságára és a költségvetésen belüli finanszírozási hiányra válaszul hozták létre; kitart amellett, hogy a migrációs és menekültügyi probléma megoldása érdekében tett intézkedések nem válhatnak kárára az EU egyéb területeken folytatott fejlesztéspolitikájának, valamint hogy az e téren tett összes uniós fellépése esetében követni kell az elszámoltathatóságra vonatkozó szabályokat;

21.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok megerősítették kötelezettségvállalásukat az uniós állam-, és kormányfők migrációval foglalkozó, 2015. szeptember 23-i informális találkozóján, az Európai Tanács 2015. október 15-i ülésén, valamint a 2015. november 11–12-i vallettai csúcstalálkozón; rendkívüli jelentőséget tulajdonít a Tanács nyilvános nyilatkozatainak, amelyek a példa nélküli migrációs és menekültügyi válságra adott választ érintik; elvárja, hogy a Tanács megfeleljen a saját nyilatkozatai és határozatai által keltett elvárásoknak, különös tekintettel azokra, amelyek a tagállami hozzájárulásokra, a szíriai ás afrikai válság kezelésére szolgáló uniós regionális alaphoz rendelt uniós költségvetési támogatásra, valamint a törökországi menekülteket támogató eszközre vonatkozó bizottsági javaslat teljes körű végrehajtására vonatkoztak; elismeri, hogy néhány tagállam egyéb humanitárius segítségnyújtási rendszereken keresztül nyújt további támogatást, úgymint az Élelmezési Világprogram és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala (UNHCR);

22.  üdvözli a törökországi menekülteket támogató tervezett, 3 milliárd euróval gazdálkodó eszköz alapelvét és célkitűzéseit, és sürgeti az összes tagállamot, hogy tartsák be politikai ígéretüket, és biztosítsanak megfelelő pénzügyi támogatást a törökországi menekülteket támogató eszköz csomagjának keretein belül; határozottan kitart amellett, hogy a politikai és intézményi nyomásgyakorlás összes formáját bevesse annak biztosítására, hogy a tagállamok eleget tegyenek a szíriai válság kezelésére szolgáló uniós regionális alaphoz, az afrikai stabilitással és az irreguláris migráció okainak kezelésével foglalkozó szükséghelyzeti alaphoz, valamint a törökországi menekülteket támogató eszközhöz való hozzájárulásuk tekintetében tett kötelezettségvállalásuknak; várja a Bizottság magyarázatát, hogy az uniós hozzájárulást miként lehetne rendelkezésre bocsátani a 2016-os és a 2017-es uniós költségvetések vonatkozó felső határértékeinek tiszteletben tartása mellett; bírálja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kizárták a Parlamentet az eszköz létrehozásáról és az uniós hozzájárulás mobilizálásáról folyó megbeszélésekből, ahogyan ezt a Bizottság azon bejelentése is mutatja, mely szerint az uniós hozzájárulást a nemrégiben elfogadott 2016-os költségvetésben végrehajtott átcsoportosítás, valamint a 2017-es költségvetési tartalék előzetes felhasználása révén kívánja finanszírozni; hangsúlyozza továbbá, hogy fokozni kell az EU külső kiadásainak hatását; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki javaslatokat arról, hogy miként lehet növelni az EU külső finanszírozási eszközei közötti szinergiákat, továbbá koherensebbé tenni stratégiai megközelítéseiket; úgy véli, hogy ezek az alapok, valamint a menekülteket támogató eszköz nincsenek az uniós költségvetésben, és azon kívül sem, ezért nem rendelkeznek a szükséges elszámoltathatósággal és a közösségi módszer által előírt demokratikus eljárással, ezért szoros figyelemmel kívánja követni az alapok és az eszköz létrehozását és működését; úgy véli, hogy a fentiek egyértelműen a Parlament költségvetési hatóság egyik ágaként meglévő jogainak megsértését jelentik;

23.  felhívja a figyelmet arra, hogy a keleti szomszédság geopolitikai helyzete törékeny, és felhívja az EU-t, hogy nyújtson megnövelt támogatást a társulási megállapodásokat jelenleg végrehajtó országoknak a reformok előmozdítása, valamint az EU és az adott országok közötti kapcsolatok elmélyítésének biztosítása érdekében;

Kifizetési előirányzatok

24.  emlékeztet rá, hogy a 2015-ös és a 2016-os költségvetésekben a Bizottság számos esetben óvakodott attól, hogy kiegészítő kifizetési előirányzatokat kérjen számos válságreagálási intézkedésére (2 milliárd euró előreütemezése Görögország számára, a migráció terén tett első kezdeményezések), és ehelyett már meglévő forrásokhoz fordult; hangsúlyozza, hogy ez növelte a 2016-os és az az utáni kifizetési előirányzatokra nehezedő terhet, és ismét odáig vezethet, hogy nem marad elegendő előirányzat a különböző fejezetekben szereplő pénzügyi programok tényleges igényeinek kielégítésére, ami közvetlen hatást gyakorol a projektvezetőkre és a polgárokra; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy ez a helyzet – a közös irányítás alá tartozó programok végrehajtásának megkezdésében tapasztalható késedelemmel együtt – újra előidézheti azokat a körülményeket, amelyek a legutolsó TPK végére a fennálló kötelezettségvállalások soha nem látott szintjéhez és a fennmaradó kifizetési követelésekben tapasztalt fenntarthatatlan elmaradáshoz vezettek; emlékeztet régóta hangoztatott álláspontjára, mely szerint az előre nem látható kifizetési igényeket új előirányzatokból kell fedezni;

25.  felszólít a Parlament, a Tanács és a Bizottság által a kifizetésekre vonatkozóan 2015-ben és 2016-ban elfogadott közös nyilatkozatok teljes körű végrehajtására; emlékeztet azon kötelezettségvállalásra, hogy a kifizetések végrehajtása és a módosított előrejelzések áttekintése céljából ebben az évben legalább három, a kifizetésekkel foglalkozó intézményközi megbeszélést kell tartani; megjegyzi, hogy a Bizottság 2015 végére 8,2 milliárdos hátralékot jelentett be, ami majdnem kétszerese az eredetileg várt szintnek; fel kívánja vetni ezt a kérdést a kifizetésekkel foglalkozó 2016. márciusi első intézményközi megbeszélésen, hogy meghatározzák ezen eltérés okait és a kifizetési előrejelzésekre gyakorolt lehetséges hosszú távú hatásokat; elvárja, hogy a 2017-es költségvetés olvasatakor a Tanács teljes mértékben támogassa és tartsa tiszteletben a 2016. áprilisi találkozón megerősített összegeket; sürgeti a Bizottságot, hogy – a 2016. évi költségvetési eljárás keretében elfogadott közös nyilatkozatban foglaltaknak megfelelően – biztosítson hosszabb távú előrejelzéseket a Parlament és a Tanács számára a kifizetéseknek a jelenlegi TPK végéig várható alakulására vonatkozóan, hogy a TPK második felében elkerüljék a kifizetésekben felhalmozódó hátralékot;

26.  emlékeztet rá, hogy az európai strukturális és beruházási alapok végrehajtása 2017-ben várhatóan teljes gőzzel halad majd előre, és óva int attól, hogy a megnövekedett felhasználási arányhoz mérten kevés kifizetési előirányzatot állítsanak be a költségvetésbe; ösztönzi a Bizottságot, hogy költségvetési tervezetében a szükséges szintre állítsa be a kifizetéseket; aggodalmát fejezi ki az operatív programok kései elfogadása, valamint annak kockázata miatt, hogy a TPK második felében újabb kifizetetlen számlaállomány halmozódik fel; ösztönzi a Bizottságot, hogy aktívan működjön együtt a tagállamokkal, és sürgeti ez utóbbiakat, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést a programért felelős hatóságok gyors kinevezésére, mivel az ő hiányuk volt a jelenlegi késedelmek fő oka; üdvözli, hogy a Bizottság erre irányuló kérés esetén készen áll a tagállamokkal való szoros együttműködésre, különösen az operatív programok szükséges kiigazítása terén, az európai strukturális és beruházási alapok, valamint a menekültválsághoz kapcsolódó belföldi kihívások közötti szinergiák megerősítése érdekében;

Egyéb fontos kérdések

27.  emlékeztet a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének jelentőségére, melynek az uniós szakpolitikákban horizontális elvként kell megjelennie; felhívja a Bizottságot, hogy a 2017-es költségvetési tervezet elkészítésekor megfelelően ültesse át a gyakorlatba a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének elvét;

28.  üdvözli az az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye 196 részes fele által 2015. december 12-én, Párizsban elért megállapodást egy egyetemes, kötelező érvényű, dinamikus és differenciált megállapodásról az éghajlatváltozás jelentette kihívással való szembenézés érdekében; sajnálja azonban, hogy nem egyértelmű, hogy a donor országok hogyan fogják teljesíteni azt a célt, mely szerint évi 100 milliárd dollárral támogatják a fejlődő országokat, és miként állapodnak meg az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának elszámolására vonatkozó közös módszertanban; megjegyzi, hogy ezt a kérdést a COP 22 marrákesi találkozója előtt meg kell oldani, és elvárja, hogy a Bizottság nyújtson be keretjavaslatot egy egységes szerkezetbe foglalt uniós szabályozási keretre, amely teljes mértékben megfelel a Párizsban tett összes kötelezettségvállalásnak, és elvárja a vonatkozó finanszírozás 2017-es költségvetési tervezetbe való beillesztését; emlékeztet arra, hogy az EU elfogadta, hogy a 2014–2020-as költségvetésének legalább 20%-át – azaz 180 milliárd eurót – az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedésekre fordítja, és hogy az uniós költségvetést az éghajlatváltozással kapcsolatos szempontok figyelembevétele érdekében finomítani kell; kéri a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a fenntartható és hatékony infrastruktúrával és a fenntartható közlekedési módokkal kapcsolatos uniós kiadásokat; ösztönzi a Bizottságot a Tanács éghajlat-változási és kohéziós politikai alapokkal kapcsolatos, 2015. november 17-i következtetéseinek mielőbbi végrehajtására;

29.  üdvözli a Bizottság eredményközpontú uniós költségvetéssel kapcsolatos stratégia kialakítására tett erőfeszítéseit; felhívja a Bizottságot, hogy mutasson fel előrelépést az uniós finanszírozás egyszerűsítése terén, különösen az uniós finanszírozású projektek végrehajtása és irányítása tekintetében jelentkező terhek csökkentését illetően; hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani azon pénzügyi eszközök teljesítményére, amelyek alkalmasak arra, hogy elérjék a fontos célcsoportokat, például a kkv-kat, innovatív vállalkozásokat és mikrovállalkozásokat az uniós finanszírozási programok keretében; ezért úgy véli, hogy – az uniós intézményeken kívül – jelentős felelősséget viselnek a tagállamok is, mivel a költségvetés 80%-a „megosztott irányítás” alá esik; felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás biztosítása és a hibák csökkentése érdekében, továbbá azért, hogy megakadályozzák a felelősségi körükbe tartozó programok végrehajtásának késedelmét; hangsúlyozza, hogy még inkább összpontosítani kell a megfelelő mennyiségi és minőségi kimeneti mutatók kidolgozására a teljesítménymérés érdekében, valamint azért, hogy egyértelmű képet lehessen kapni az uniós kiadások reálgazdaságban kifejtett hatásáról; felhívja a tagállamokat, hogy támogassanak és léptessenek életbe konkrét intézkedéseket a közbeszerzések és az ajánlatok terén a korrupció elleni tevőleges küzdelem érdekében;

30.  ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja ITER nemzetközi kutatási és tervezési programot, és elkötelezett annak megfelelő finanszírozása mellett; aggodalmát fejezi ki azonban e program esetleges további késedelmei és az így felmerülő további költségek, valamint ezeknek az uniós költségvetésre potenciálisan gyakorolt hatása miatt; ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2016-os ITER előirányzatok szintjét nem állt módjában felmérni a frissített kifizetési terv és ütemezés alapján; elvárja, hogy a felülvizsgált tervet vegyék figyelembe a 2017-es költségvetési tervezet elkészítésekor; megfelelő elszámoltathatósági mechanizmus létrehozását kéri, amely világos áttekintést nyújt a nemzetközi projekthez nyújtott pénzügyi források összegéről, és értékeli felhasználásuk eredményességét;

31.  emlékeztet rá, hogy a TPK-ról szóló rendelet 2. cikkében rögzítettek szerint a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló TPK-ra vonatkozó végleges megállapodásban szerepel az, hogy a 2014–2020-as TPK-t 2016 végéig – a TPK felülvizsgálatára vonatkozó jogalkotási javaslat kíséretében – kötelezően áttekintik; hangsúlyozza, hogy az áttekintés/felülvizsgálat célja a TPK kvalitatív és kvantitatív működésének értékelése és az uniós költségvetés rendszerszintű hiányosságainak kezelése, valamint annak biztosítása, hogy az Uniónak elegendő források állnak rendelkezésére a belső és külső válságok hatékony kezelésére, valamint a jelenlegi TPK második felében jelentkező politikai prioritások finanszírozására; hangsúlyozza, hogy a Tanácsnak meg kell felelnie az Európai Tanács nyilatkozatai és határozatai által keltett elvárásoknak; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a Tanácsnak felelősséget kell vállalnia annak biztosításáért, hogy az új feladatok és az előre nem látható körülmények finanszírozására elegendő előirányzatok álljanak rendelkezésre, többek között a TPK felső határainak felfelé történő módosítása révén; következetes megközelítést kíván alkalmazni a 2017-es költségvetésről folyó tárgyalások és a TPK felülvizsgálata során; erőteljes kétségének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a kérdéses válsággal kapcsolatos finanszírozást biztosítani lehet-e a jelenlegi TPK korlátai között; rámutat továbbá, hogy a TPK 2016-os felülvizsgálata alkalmat teremt a TPK eszközeinek kiigazítására és rugalmasságának fokozására;

32.  ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja a saját források rendszerének szükséges mélyreható reformját, és a legmagasabb politikai jelentőséget tulajdonítja a 2014–2020-as TPK-ról szóló megállapodás részeként felállított, saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport munkájának; elvárja, hogy a Bizottság és a Tanács elfogadják a munka végeredményét, amely 2016 végére várható, beleértve a saját forrásokra vonatkozó bármely új javaslatot; emlékeztet rá, hogy a saját források rendszere reformjának hátterében az a fő gondolat áll, hogy az Unió költségvetésének bevételi oldala önállóbbá, stabilabbá, egyszerűbbé, igazságosabbá, fenntarthatóbbá és kiszámíthatóbbá váljon, és hogy ezzel egyidejűleg enyhüljön a nemzeti költségvetésekre nehezedő túlzott költekezési teher, és javuljon az átláthatóság és a láthatóság a polgárok számára, anélkül, hogy a rájuk nehezedő teljes adózási teher növekedne; úgy véli, hogy egy teljesen független uniós költségvetés létrehozása érdekében valódi saját forrásokra van szükség;

o
o   o

33.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Számvevőszéknek.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(2) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(3) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0407.
(5) HL L 48., 2016.2.24.
(6) Lásd a Parlament 2015. november 25-i jogalkotási állásfoglalásának mellékletét (Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0407).
(7) Lásd a Parlament 2015. július 8-i állásfoglalásának II. mellékletét (Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0263).
(8) http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/eeip/pdf/ip011_en.pdf
(9) http://ec.europa.eu/europe2020/pdf/2016/ags2016_annual_growth_survey.pdf
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0401.

Jogi nyilatkozat