Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2015/2894(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0309/2016

Előterjesztett szövegek :

B8-0309/2016

Viták :

PV 09/03/2016 - 19
CRE 09/03/2016 - 19

Szavazatok :

PV 10/03/2016 - 7.10
CRE 10/03/2016 - 7.10
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0092

Elfogadott szövegek
PDF 300kWORD 129k
2016. március 10., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
A Montenegróról szóló 2015. évi jelentés
P8_TA(2016)0092B8-0309/2016

Az Európai Parlament 2016. március 10-i állásfoglalása a Montenegróról szóló 2015. évi jelentésről (2015/2894(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a 2003. június 19–20-i Európai Tanács következtetéseire, és annak „Szaloniki cselekvési program a Nyugat-Balkánért: az európai integráció útján” című mellékletére,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Montenegrói Köztársaság közötti, 2010. március 29-i stabilizációs és társulási megállapodásra (STM)(1),

–  tekintettel az EU–Montenegró miniszteri szintű csatlakozási konferencia 2015. december 21-i hetedik ülésének eredményére,

–  tekintettel az EU–Montenegró Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság 2015. december 16–17-én, Strasbourgban tartott tizenegyedik ülésén született nyilatkozatra és ajánlásokra,

–  tekintettel a reformok végrehajtása terén Montenegró által elért eredményekről szóló, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett 2012. május 22-i bizottsági jelentésre (COM(2012)0222) és a Tanács 2012. június 26-i következtetéseire, amelyek értelmében 2012. június 29-én megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások Montenegróval,

–  tekintettel „Az EU bővítési stratégiája” című, 2015. november 10-i bizottsági közleményre (COM(2015)0611) és az azt kísérő, „2015. évi jelentés Montenegróról” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0210),

–  tekintettel a Nyugat-Balkánról szóló, 2015. augusztus 27-i bécsi csúcstalálkozó elnökének zárónyilatkozatára,

–  tekintettel az Általános Ügyek Tanácsának a bővítésről, valamint a stabilizációs és társulási folyamatról szóló 2015. december 15-i következtetéseire,

–  tekintettel a NATO-országok külügyminisztereinek 2015. december 2-i ülésén hozott határozatra,

–  tekintettel a Montenegróról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel Charles Tannock, a Külügyi Bizottság Montenegróért felelős állandó előadója által végzett munkára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel újabb előrelépést sikerült elérni a Montenegróval folytatott csatlakozási tárgyalásokon, és a 2015. december 21-i, brüsszeli kormányközi konferencián két újabb tárgyalási fejezetet (közlekedés és energiaügy) nyitottak meg; mivel a bővítési folyamatban részt vevő országok közül Montenegró tart a legelőrébb;

B.  mivel a kormányzó koalíció és az ellenzék közötti tartós párbeszéd és konstruktív együttműködés nélkülözhetetlen a csatlakozási folyamat további sikerének biztosításához;

C.  mivel Montenegró demokratikus jövője szempontjából kulcsfontosságú, hogy a parlamenti választások szabadok, tisztességesek és átláthatóak legyenek;

D.  mivel Montenegrónak további meggyőző eredményeket kell felmutatnia a jogállamiság érvényesülése terén, amely az uniós csatlakozás alapfeltétele;

E.  mivel az erős civil társadalom kiépítésével javul a politikai elszámoltathatóság, erősödik a szolidaritás az országon belül, pontosabb kép alakul ki az uniós vonatkozású reformokról, és növekszik az elkötelezettség irántuk;

F.  mivel a korrupció még mindig súlyos problémát jelent, és mivel a szervezett bűnözés és a véleménynyilvánítás szabadságát érintő fenyegetések mivel továbbra is aggodalomra adnak okot;

G.  mivel további lépéseket kell tenni a munkanélküliség, a társadalmi megkülönböztetés és a szegénység visszaszorítása, valamint a munkavállalói és a szakszervezeti jogok uniós normákkal összhangban történő megerősítése érdekében;

1.  üdvözli a Montenegróval folytatott csatlakozási tárgyalások folyamatos előrehaladását, megjegyezve, hogy a 23. és a 24. fejezettel együtt eddig összesen 22 tárgyalási fejezetet nyitottak meg, amelyek közül kettőt már sikerült ideiglenesen lezárni; kézzelfogható előrelépésre buzdít a tárgyalás alatt álló fejezetek lezárásához és új fejezetek nyitásához előírt tárgyalási kritériumok teljesítését illetően; hangsúlyozza, hogy a tárgyalások előrehaladásával egyidejűleg szigorúan végre kell hajtani az idevágó cselekvési terveket és stratégiákat; megismétli, hogy a tárgyalások általános eredményessége a jogállamiság megvalósítása terén elért előrelépés és látható eredmények függvénye;

2.  sürgeti a csatlakozási folyamat fokozott parlamenti ellenőrzését; üdvözli a parlamenti felügyelet megerősítésére irányuló 2015. évi cselekvési terv elfogadását, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a montenegrói parlament kapacitásait, és meg kell könnyíteni a csatlakozással kapcsolatos információkhoz való hozzáférését; üdvözli az etikai kódex közelmúltbeli elfogadását, és a közvélemény montenegrói parlament iránti bizalmának erősítését szolgáló további intézkedéseket szorgalmaz;

3.  komoly aggodalommal tölti el, hogy megosztottság tapasztalható a belföldi közhangulatban, és az ellenzék egy része bojkottálja a parlamenti tevékenységeket; sürgeti a kormányzó és az ellenzéki politikai erőket egyaránt, hogy kezdjenek tartós párbeszédet és konstruktív együttműködést a montenegrói parlamenten belül; tudomásul veszi a montenegrói parlamentben 2016. január 27-én tartott meghiúsult bizalmatlansági szavazást és az ezt követő parlamenti párbeszédet a szabad és tisztességes választások feltételeinek megteremtéséről; emlékeztet, hogy minden demokratikus döntéshozatali folyamat sarokköve a párbeszéd és a kompromisszum; e tekintetben üdvözli a politikai válság leküzdése érdekében benyújtott tervet; felhívja valamennyi ellenzéki pártot, hogy fontolják meg a kormányba való belépésre irányuló felkérést a 2016. októberi választásokig annak további késedelem nélküli biztosítása érdekében, hogy a szabad és tisztességes választások feltételei garantáltak legyenek, beleértve a választási jogszabályok módosításának végrehajtását és annak biztosítását, hogy ne kerüljön sor állami források pártcélokra való felhasználására; a jól működő demokráciához elengedhetetlennek tekinti, hogy a tiltakozás minden formája békésen és az alkalmazandó jogszabályokkal összhangban történjen; elvárja az illetékes hatóságoktól, hogy körültekintően és kellő időben vizsgálják ki a tiltakozások során elkövetett összes erőszakos eseményt, ideértve a rendőrség egyes tagjai által állítólag alkalmazott túlzott mértékű erőszakot is; tudomásul veszi a nyilvános gyülekezésről szóló törvény 2015 decemberében elfogadott módosításait;

4.  felhívja a kormányt, hogy új választások kiírása előtt teljes egészében hajtsa végre az új választási jogszabályokat, és még inkább erősítse meg a szerepében az állami választási bizottságot, amelynek hatékonyan kell ellátnia feladatait; továbbra is kitart amellett, hogy megfelelő politikai nyomon követésre van szükség a kompromittáló hangfelvételek ügyében, ugyanakkor elismeri az igazságügyi nyomon követés terén elért eredményeket;

5.  megállapítja, hogy sikerült némi előrelépést tenni a kormány 2011 és 2016 közötti időszakra szóló közigazgatási reformját illetően, és felhív arra, hogy időben fogadják el a 2016 és 2020 közötti időszakra vonatkozó stratégiát; a közigazgatás további depolitizálására ösztönöz; elengedhetetlennek tartja az érdemeken alapuló előléptetés, a politikamentesség, az elszámoltathatóság és az átláthatóság elvének alkalmazását a közigazgatásban, valamint a polgárok korrupciótól mentes, megfelelő ügyintézéshez való jogának biztosítását; üdvözli az ombudsmanról szóló törvény módosítását; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ombudsman hivatala továbbra is csak korlátozottan képes a panaszok hatékony kezelésére; hangsúlyozza, hogy több szakosodott független állami ügynökségre van szükség;

6.  üdvözli az igazságszolgáltatás függetlenségének, elszámoltathatóságának és szakmai hozzáértésének javítását szolgáló jogszabályi keret erősítésében elért jó eredményeket, és várakozással tekint a megfelelő szabályok teljes körű gyakorlati megvalósítása elé; megelégedéssel veszi tudomásul, hogy egyes ügytípusoknál sikerült jelentősen csökkenteni az ügyhátralékot; kéri az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítását, és üdvözli hatékonyságának növekedését; továbbra is aggodalommal tölti el az bírói függetlenség jogtalan befolyásolása, különösen a bírák kinevezését illetően; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a bírói és ügyészi tanácsok hatáskörét, hatékonyabbá kell tenni az Alkotmánybíróság működését, valamint növelni kell a polgári jogi és a közigazgatási határozatok végrehajtásának eredményességét, továbbá teljes mértékben végre kell hajtani az új munkaerő-felvételi, illetve szakmai értékelési és előléptetési rendszereket;

7.  kéri a jogalkotási és adminisztratív kapacitások javítását a menekültügy és a migráció területén, és sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson e téren támogatást; elismerését fejezi ki a montenegrói kormánynak azon lépéseiért, amelyeket az ország területén tartózkodó hontalan személyek jogállásának megoldása érdekében tett; bátorítja Montenegrót, hogy folytassa erőfeszítéseit e téren, különösen a gyerekeket illetően, többek között a születések nyilvántartásba vételének és az anyakönyvbe való ezt követő bejegyzésének vagy újbóli bejegyzésének további megkönnyítése révén;

8.  felkéri a kormányt és az ügyészséget, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy a háborús bűnök ne maradjanak büntetlenül, és proaktívabban vizsgálják ki a háborús bűncselekményekre vonatkozó állításokat – különösen a parancsnoki lánc élén álló felelős tisztviselők tekintetében –, hogy a nemzetközi normáknak megfelelően biztosítsák a bírósági ítéletek végrehajtását a tisztességes és igazságos kártalanítás szavatolása mellett, és gondoskodjanak arról, hogy az áldozatok hozzáférhessenek az igazságszolgáltatáshoz, illetve kártérítést kapjanak az elszenvedett károkért; teljes védelmet kér a tanúk számára; megismétli, hogy meg kell oldani minden olyan ügyet, amely nincs összhangban a Római Statútum integritásáról szóló közös európai uniós állásponttal vagy a kiadatás tiltásáról szóló kétoldalú megállapodásokra vonatkozó kapcsolódó uniós iránymutatásokkal;

9.  üdvözli a legutóbbi európai uniós gyermekjogi szakmai felülvizsgálatot, és felszólít a gyermekekkel kapcsolatos szakpolitikák és jogszabályok maradéktalan végrehajtására és nyomon követésére minden szinten; hangsúlyozza, hogy nemzeti és helyi szinten egyaránt megfelelő forrásokat kell biztosítani a gyermekekkel kapcsolatos szakpolitikák és szolgáltatások számára, illetve a bizonyítékokon alapuló politikai döntéshozatal és programozás érdekében javítani kell a minőségi, alábontott, gyermekközpontú adatok előállítását és felhasználását lehetővé tévő kapacitásokat;

10.  elismerően nyilatkozik a kormány elkötelezettségéről, hogy kiterjessze a minőségi kisgyerekkori oktatást, és üdvözli az óvodai beiratkozások számának a célzott kampány nyomán tapasztalt növekedését; üdvözli általában az oktatás és különösen a kisgyermekkori nevelés színvonalának javítása érdekében a standardok meghatározása, a nevelők képességeinek fokozása, valamint a felügyeleti és a minőségbiztosítási mechanizmusok létrehozása révén tett erőfeszítéseket; üdvözli az alsó tagozatos iskolások szocio-emocionális és más humán készségeinek fejlesztésére irányuló, úttörő jellegű munkát;

11.  elismeri a kormány elkötelezettségét és eredményeit a szociális, illetve a gyermekgondozási rendszer reformja terén, és hangsúlyozza, hogy e reformokat a szociális ellátó központoknak kell ténylegesen végrehajtaniuk az egyéni ügyintézés és a szolgálatok koordinálása révén; rámutat arra, hogy az a nemrégiben elfogadott jogszabályi módosítás, amely lehetővé teszi, hogy a napközi otthonok szolgáltatásait a fogyatékkal élő gyermekekkel együtt felnőttek is igénybe vehessék, nincs összhangban a nemzetközi standardokkal; üdvözli a kormány annak biztosítására irányuló kötelezettségvállalását, hogy 2017-re egyetlen három év alatti gyermek se kerüljön bentlakásos állami intézménybe; elismeréssel szól a montenegrói családjogi törvény azon javasolt módosításáról, amely megtiltaná a családon belüli testi fenyítést; további erőfeszítéseket kér annak érdekében, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekének elve minden polgári és közigazgatási eljárásban érvényesüljön, egyben előmozdítva az igazságszolgáltatáshoz való szélesebb körű hozzáférést;

12.  megállapítja, hogy a pozitív jogszabályi változások ellenére továbbra is aggasztó méreteket ölt a korrupció, különösen a közbeszerzések, az egészségügy, az oktatás, a területfejlesztés, a privatizáció és az építőipar területén; ismételten hangsúlyozza a korrupció valamennyi szinten történő felszámolásának szükségességét, mivel az aláássa a demokratikus elveket, és negatívan hat a társadalmi és gazdasági fejlődésre; felszólítja a kormányt, hogy a korrupció visszaszorítását tegye egyik prioritásává, elégséges emberi és költségvetési erőforrást szentelve az ügynek; üdvözli a különleges ügyészségi hivatal létrehozását, amelynek feladata többek között a korrupciós bűncselekmények elleni küzdelem, és sürgeti annak biztosítását, hogy az új hivatal mielőbb kezdje meg működését; üdvözli a működését 2016. január 1-jével megkezdő korrupcióellenes ügynökség létrehozását; kéri függetlenségének és közigazgatási vizsgálatok lefolytatására való képességének biztosítását; emlékeztet a visszaélést bejelentő személyek védelmének fontosságára; kéri a hatóságokat, hogy könnyítsék meg és bővítsék ki a társaságok tulajdonosaira, az ingatlanokra, illetve a közkiadások részleteire vonatkozó információhoz való hozzáférési lehetőségeket, különösen a közbeszerzési és a privatizációs eljárások esetében;

13.  felhívja a kormányt, hogy a korrupció elleni küzdelemben erősítse tovább a jogszabályi és intézményi keretet, és gondoskodjon a visszaélést bejelentő személyek hatékony védelméről; felhívja a kormányt, a közélet és a civil társadalom valamennyi ágazatát a korrupció megelőzésében való aktívabb részvételre és hatékony együttműködésre; ismételten hangsúlyozza, hogy minden szinten javítani kell az eredményességet a korrupcióellenes vizsgálatok, a büntetőeljárások és az elmarasztaló ítéletek terén, meg kell erősíteni az ügyészek, a bírák és a rendőrség intézményi és eljárási kapacitásait, módszeresen pénzügyi vizsgálatokat kell végezni, és gyakorolni kell az vagyontárgyak lefoglalására és elkobzására irányuló hatásköröket; kéri, hogy nyilvánítsák bűncselekménynek a jogellenes meggazdagodást;

14.  tudomásul veszi, hogy a montenegrói államügyészség egyes montenegrói településeken vádat emelt több tisztviselő ellen is, magas szinten elkövetett korrupció ügyében; ezt pozitív fejleményként üdvözli a magas szinten elkövetett korrupció felszámolásában elért eredmények terén, és bátorítja Montenegrót, hogy folytassa ezt a gyakorlatot; ismételten hangsúlyozza, hogy tovább kell fokozni az eredményességet a magas szinten elkövetett korrupciós ügyekkel kapcsolatos vizsgálatok és vádemelések terén; elismeréssel nyilatkozik a podgoricai bíróság jó teljesítményéről a korrupcióval kapcsolatos bűncselekmények ügyében hozott ítéletek terén;

15.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyekben hozott jogerős ítéletek bejelentett száma és a bűncselekményekből származó vagyonelkobzások és -lefoglalások száma még mindig alacsony; szorosabb és eredményesebb együttműködést sürget az igazságügyi és a bűnüldöző szervek között; üdvözli a Montenegró és a szomszédos országok között az ügyek széles skáláján zajló jó együttműködést; üdvözli az Eurojust és Montenegró közötti együttműködési megállapodást; miközben elismeri, hogy a pénzmosásra vonatkozó jogszabályi keret nagyrészt hatályba lépett, sürgeti a megfelelő felügyeleti keret jelentős fejlesztését, valamint a pénzmosási ügyekkel kapcsolatos vizsgálatok, büntetőeljárások és elmarasztaló ítéletek számának növelését;

16.  további intézkedésekre ösztönöz az emberkereskedelem ellen a vonatkozó jogi és intézményi szempontok kiegészítésére, többek között egy multidiszciplináris koordinációs csoport létrehozása útján; kéri az illetékes hatóságokat, hogy növeljék a pénzügyi vizsgálatok számát, és fokozzák a vagyonelkobzásokat és -lefoglalásokat, továbbá fokozzák az áldozatok azonosításának és védelmének, valamint a büntetőeljárások lefolytatásának hatékonyságát;

17.  elismeri, hogy a montenegrói rendőrség országszerte fokozta az ellenőrzéseket, hogy megelőzze az esetleges terrortámadásokat és a montenegrói állampolgárok dzsihádista szervezetekhez való csatlakozását; üdvözli a 2016–2018 közötti időszakra szóló terrorizmus elleni stratégia elfogadását, valamint a helyzet megfigyelésével és a terrorfenyegetések felmérésével megbízott minisztériumközi csoport létrehozását; felhívja az illetékes hatóságokat, hogy megfelelően hajtsák végre a vonatkozó jogi rendelkezéseket a montenegrói állampolgárok biztonságát érintő valamennyi fenyegetés megelőzése és nyomon követése érdekében; sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy a radikalizálódás megelőzésére és a terrorista tevékenységekkel szembeni fellépésre irányuló lépésként többek között az információk és a bevált gyakorlatok cseréje révén erősítsék a regionális és nemzetközi együttműködést; úgy véli, hogy minden ilyen irányú intézkedésnek a nemzetközi normákkal és jogi eszközökkel összhangban biztosítania kell az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását; úgy véli, hogy a régió politikai stabilitása, az etnikumok és vallások közötti tolerancia és párbeszéd, valamint az EU irányába tett további előrelépések elengedhetetlenek annak érdekében, hogy erősödjön a Nyugat-Balkán kohéziója és biztonsága;

18.  üdvözli a montenegrói kormány közelmúltban tett erőfeszítéseit az illegális fegyver- és robbanószer-kereskedelem elleni küzdelem fokozására; szoros összehangolásra és a bevált gyakorlatok cseréjére szólít fel a montenegrói, illetve a tágabb értelemben vett régió és a Bizottság ez ügyben tett kezdeményezései között;

19.  üdvözli a civil társadalmi szervezetekkel folytatott egyeztetés mechanizmusainak fejlesztésére, valamint a szakpolitikák és a jogalkotás átláthatóbbá tételére tett erőfeszítéseket, többek között azáltal, hogy a civil társadalmi szervezeteket bevonják a jogállamisági reformfolyamatba, illetve a reformok végrehajtásának figyelemmel követésébe; értékeli a civil társadalmi szervezetek ágazatának motivációját és erőfeszítéseit, amelyek számos területen bizonyultak hallhatónak és hatékonynak; kiemeli, hogy könnyebben hozzáférhetővé kell tenni az uniós csatlakozással kapcsolatos információkat a civil társadalmi szervezetek számára, és szorosabbra kell fűzni a helyi önkormányzatok és a civil társadalmi szervezetek közötti együttműködést; arra kéri az illetékes hatóságokat, hogy alakítsanak ki fenntartható rendszert a civil társadalmi szervezetek állami finanszírozására, és teremtsenek kedvező feltételeket az önkéntes munkához és a szociális vállalkozáshoz;

20.  ismételten hangsúlyozza a tömegtájékoztatás szabadságának és függetlenségének, valamint szélesebb értelemben véve a véleménynyilvánítás szabadságának jelentőségét, mely egyben az Unió egyik alapértéke és minden demokrácia sarokköve; továbbra is aggódik a montenegrói tömegtájékoztatás szabadsága miatt, az országot ugyanis a sajtószabadság helyzete tekintetében a Riporterek Határok Nélkül szervezet éves besorolása a 114. helyre állítja; ösztönzi az előrelépéseket a véleménynyilvánítás szabadsága terén, valamint szorgalmazza, hogy a döntéseket igazítsák az Emberi Jogok Európai Bíróságának a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatához; sürgeti az RTCG közszolgálati műsorszolgáltató függetlenségének biztosítását; felszólít arra, hogy a választásokban érintett valamennyi szereplő igazságos és egyenlő hozzáféréssel rendelkezzen a médiában való szereplés lehetőségéhez; hangsúlyozza a médiaorgánumok önszabályozásának fontosságát; üdvözli az információs társadalom és a technológiai ágazat fejlesztése érdekében tett erőfeszítéseket;

21.  üdvözli, hogy a jelentéstételi időszakban nem került sor újságírók elleni újabb támadásokra; aggodalmát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy az újságírókkal szemben korábban elkövetett erőszakos és megfélemlítő cselekmények kivizsgálásában hiányosságok vannak; arra ösztönzi az illetékes hatóságokat, hogy rendezzék az újságírók ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények és fenyegetések függőben lévő ügyeit, például Duško Jovanović 2004-es meggyilkolását, azzal, hogy javítják a nyomozásokat, és nem csak az elkövetőket azonosítják és vonják büntetőjogi felelősségre, hanem a támadások kitervelőit is, és hajtsák végre az újságírók ellen elkövetett erőszak eseteiben folytatott nyomozás figyelemmel kísérésére létrehozott eseti bizottság ajánlásait; megkérdőjelezi a bizottság jelenlegi összetételét, mivel tagjainak több mint 50% a biztonsági szolgálatok tagja, ami lehetővé teszi számukra, hogy – ha összefognak – megakadályozzák a jelentések előrehaladását és elfogadását; felhívja a kormányt, hogy hosszabbítsa meg e bizottság megbízatását, lássa el jóval több információval, és ruházza fel több hatáskörrel; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az újságírók és a médiaorgánumok megfélemlítése miatt egyre gyakoribb az öncenzúra, és mind szűkebb az oknyomozó újságírás mozgástere; elítéli a folyamatos, személyeskedő lejárató kampányokat, amelyeket főként egy bizonyos bulvárlap intéz kiemelkedő civil társadalmi aktivisták és bizonyos politikusok személye ellen; emlékeztet arra, hogy minden sajtóorgánumnak maradéktalanul tiszteletben kell tartania a szakmai híradás szabályait; rámutat, hogy a média erős politikai befolyásoltság alatt áll és rendkívül megosztott, a szakmai és etikai normák gyengék, az újságírók alulfizetettek, állásuk pedig bizonytalan; alapvetőnek tartja az újságírók maradéktalan függetlenségét mindennemű beavatkozástól, többek között a médiatulajdonosok beavatkozásától is; üdvözli a médiaipari dolgozók között az újságírás színvonalának emelése érdekében az etikai kódex fejlesztéséről létrejött megállapodást; felhív arra, hogy folytassák az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet közvetítésével folytatott párbeszédet a média etikai és szakmai normáinak továbbfejlesztéséről;

22.  üdvözli a fogyatékossággal élő személyekre vonatkozó jogi keret javítását; ugyanakkor aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a legtöbb közintézmény, közöttük mind a 13 kiemelt fontosságú közintézmény (például a parlament, iskolák, kórházak, szociális jóléti központok és bíróságok) továbbra sem hozzáférhető a fogyatékossággal élő személyek számára, jóllehet a kormány kötelezettséget vállalt e helyzet 2013. augusztus 31-ig történő megváltoztatására; felhív a fogyatékkal élők szakmai rehabilitációjának és foglalkoztatásának elősegítésére elkülönített források teljes felhasználására;

23.  arra kéri az illetékes hatóságokat, hogy élénkítsék az etnikai kisebbségekhez tartozók közszférában, különösen a bűnüldözésben és az igazságszolgáltatásban való foglalkoztatását; sürgeti őket továbbá, hogy fogadjanak el az európai normákkal összhangban álló új törvényt a kisebbségekről, valamint egy, a vallási közösségek jogállásáról szóló törvényt az összes érdekelt féllel folytatott konzultációt követően, és hogy tegyenek további erőfeszítéseket a Boka Kotorska (Kotori-öböl) régió többnemzetiségű identitásának megóvása érdekében, valamint hogy oldják meg a kisebbségi ügyek kezelésére szolgáló források átláthatatlan felhasználásával kapcsolatos problémákat; üdvözli a valamennyi nemzeti kisebbséggel szembeni tolerancia és társadalmi befogadás légkörét megteremteni kívánó montenegrói politikákat;

24.  elismeri, hogy az oktatás minden szintjén nőtt a roma tanulók aránya, ugyanakkor ismételten arra hív fel, hogy tegyenek további intézkedéseket a romák, egyiptomi kisebbségek és askálik egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésének, lakhatási helyzetének és foglalkoztatásának javításáért; sürgeti egyrészt a politikai, másrészt a civil szereplőket, hogy küzdjenek a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális közösséggel szembeni ellenségeskedés, a hátrányos megkülönböztetés és a gyűlölet táplálta bűncselekmények ellen, különösen a közvélemény nevelésére és tájékoztatására irányuló erőfeszítésekkel az attitűdök megváltoztatása érdekében, valamint megfelelő képzést biztosítva a rendőrség, az ügyészek és a bírók számára; felszólít arra, hogy az ilyen diszkrimináció és erőszaktettek elkövetőit állítsák bíróság elé; bátorítja a hatóságokat, hogy folytassák és fokozzák erőfeszítéseiket az LMBTI-személyek jogainak védelmében, valamint a gyülekezés szabadságának biztosítása érdekében; örvendetesnek tartja, hogy az LMBTI-személyek 2015. december 13-án tartott harmadik büszkeségnapi felvonulásán megfelelő védelmet biztosítottak, és az különösebb rendzavarás nélkül zajlott le; elítéli azonban, hogy a Nikšić-ben tervezett büszkeségnapi felvonulást betiltották;

25.  továbbra is aggodalommal tölti el, hogy nők és lányok válnak családon belüli és szexuális erőszak áldozatává, nem jelentenek be minden ilyen esetet, nem folynak büntetőeljárások ezekben az ügyekben, az áldozatok nem kapnak megfelelő támogatást és védelmet, az elkövetőkre pedig enyhe büntetést szabnak ki, sőt, akár teljesen büntetlenül is maradhatnak; sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy vegyék komolyan a családon belüli erőszak problémáját, ennek jegyében pedig hozzanak létre védelmi szolgálatokat, fokozzák az együttműködést az állami intézmények között, és eredményesen hajtsák végre a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményt; sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy képezzék ki a közintézményekben dolgozó közalkalmazottakat (szociális munkásokat, rendőrtisztviselőket stb.) az áldozatokkal kapcsolatos munkára; hangsúlyozza, hogy a következő választások során növelni kell a nők képviseletét a politika színterén, valamint javítani kell a nők munkaerő-piacra való bejutásának esélyeit;

26.  felhívja a kormányt, hogy szilárdítsa meg az emberi jogokkal foglalkozó intézményeket, például az ombudsman hivatalát és az emberi jogokkal és a kisebbségekkel foglalkozó minisztériumot, továbbá hogy biztosítson megfelelő pénzügyi forrásokat az emberi jogok helyzetének megerősítéséhez;

27.  elismerését fejezi ki az ország makrogazdasági stabilitását és a gazdaságban tapasztalható kedvező fejleményeket illetően; megjegyzi továbbá, hogy a Világbank 2016. évi „Doing Business” jelentése szerint e jelentés azt méri, hogy az egyes országokban mennyire „könnyű” üzleti vállalkozást folytatni, Montenegró világszinten a 46. helyen áll, ezzel a második legjobb helyezést érte el a nyugat-balkáni országok között; megjegyzi azonban azt is, hogy Montenegró a szerződések végrehajtása terén 188 ország közül a 136. helyen áll a rangsorban, ami jogbizonytalansághoz vezet; tudomásul veszi az ipari és mezőgazdasági termékek versenyképességének javítására irányuló erőfeszítéseket; sürgeti a kormányt, hogy hajtson végre további szerkezeti reformokat, biztosítson felhasználóbarát szabályozási környezetet, megvédve egyúttal a fogyasztói és szociális jogokat is, hozzon intézkedéseket a korrupció visszaszorítására a gazdaságban, hajtson végre munkahelyeket teremtő, növekedést biztosító gazdasági reformokat, kezelje a folyó fizetési mérleg számottevő hiányát, biztosítsa az államháztartás fenntarthatóságát, és hajtson végre a gazdaság diverzifikálására irányuló politikákat;

28.  hangsúlyozza, hogy a kis- és középvállalkozások ágazatát meg kell erősíteni, és hogy támogatást kell nyújtani e vállalkozások számára a jobb jogalkotás, a megfelelő finanszírozás, az iparpolitika végrehajtása és az informális gazdaság csökkentése révén, valamint kifejlesztve az országos szintű tevékenységet folytató társaságok elektronikus nyilvántartását;

29.  aggodalommal jegyzi meg, hogy Montenegró nem igazodott a harmadik energiaügyi csomag követelményeihez, és nem történt előrelépés a gázpiac fejlesztése terén; rámutat, hogy a célkitűzések megvalósítása érdekében megfelelő forrásokat kell rendelkezésre bocsátani, és emellett szakosodott energiahatékonysági ügynökség felállítására van szükség;

30.  megjegyzi, hogy az állami támogatás továbbra is aggodalomra ad okot, különösen az állami támogatásokat ellenőrző bizottság és az állami támogatásokat ellenőrző egység függetlenségét, az új jogszabályok bejelentését és összeegyeztethetőségét, valamint a nagyberuházásokhoz és a KAP alumíniumgyárnak nyújtott állami támogatásokat illetően; továbbra is erős aggodalommal tölti el a KAP gyárral kapcsolatban alkalmazott csődeljárás elhalasztására vonatkozó határozat, mivel az megsérti az ország által a stabilizációs és társulási megállapodás keretében vállalt kötelezettségeket; ismételten felhívja a kormányt és az érintett feleket, hogy tárgyalásos úton találjanak olyan fenntartható megoldást a KAP gyárral kapcsolatban alkalmazott csődeljárások számára, amely összhangban van az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal és a stabilizációs és társulási megállapodással, az átláthatóság és a jogállamiság elve alapján; ösztönzi a KAP gyár költségvetésének teljes és független vizsgálatát, a gyár CEAC általi 2005-ös felvásárlásától kezdődő időszaktól egészen a mai napig; felhív arra, hogy fordítsanak különös figyelmet azokra a tervekre, amelyek célja a Montenegró történetében minden idők legnagyobb szabású állami projektjének és közkiadásának tárgyát képező új autópálya megépítése; felhívja a hatóságokat, hogy biztosítsák a közpénzek megfelelő felhasználását és a vonatkozó jogszabályoknak való megfelelést;

31.  ismételten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ország egyes részein sokan élnek relatív szegénységben, az ifjúsági és a tartós munkanélküliség pedig folyamatosan magas; hangsúlyozza a civil társadalmi szervezetek és a Szociális Tanács bevonásának jelentőségét a munkaügyi politikák megfogalmazásába; kéri, hogy javítsák a szociális párbeszédet; megállapítja, hogy nincs összhang az oktatási rendszer készségkínálata és a munkaerőpiaci készségkereslet között, és fokozódnak a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek az ország északi és déli része között; aktív munkaerő-piaci intézkedéseket vár a foglalkoztatás – különösen a fiatalok számára történő – növelése érdekében; megjegyzi, hogy az adóelkerüléssel szemben hatékony küzdelmet kell folytatni, és hogy szociális szempontból igazságosabb adórendszert kell bevezetni; bátorítja a kormányt, hogy gyorsítsa fel a munkát a társadalmi befogadással, a szegénység csökkentésével és a szürkegazdaság felszámolásával kapcsolatban Montenegró előtt álló legfontosabb kihívások kezelése terén; üdvözli a társadalmi befogadásról szóló 2016-os cselekvési terv elfogadását; üdvözli a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel kötött egyetértési megállapodást;

32.  további erőfeszítéseket kér az ulcinji sólepárló biológiai sokféleségének megóvásáért, különösen mivel ez a terület az Adria keleti partvidékén a madarak legjelentősebb fészkelő és telelőhelye; felhívja a kormányt, hogy a jövőben tegyen még többet ennek az egyedi ökoszisztémának a fenntartható nemzeti és nemzetközi védelméért, felismerve, hogy a sólepárló működése a gazdasági fejlesztés és a környezetvédelem közötti szinergiák érvényre juttatásának egyik legjobb példája, hiszen csak egy működő sólepárló képes természetes élőhelyet biztosítani madarak millióinak évente; sürgeti a tengerpart fenntartható fejlesztését, valamint a természetes környezet és a biológiai sokféleség védelmét az európai normákkal összhangban; ismételten kifejezésre juttatja azt a véleményét, hogy a környezetvédelmi hatások értékelésének, illetve a közigazgatási és együttműködési képességek megerősítésének szükségességére tekintettel fokozni kell az erőfeszítéseket egy új környezetvédelmi törvény elfogadása érdekében; üdvözli az éghajlatra vonatkozó stratégia 2015 szeptemberében történő elfogadását; tudomásul veszi a montenegrói kormány azon szándékát, hogy új vízerőműveket kíván építeni; emlékeztet arra, hogy megfelelő környezeti hatásvizsgálatot kell végezni, az uniós vívmányokkal és a nemzetközi normákkal összhangban;

33.  üdvözli Montenegró proaktív részvételét és konstruktív szerepét a regionális és nemzetközi együttműködésben, többek között a regionális megbékélési folyamatban, továbbá üdvözli hozzájárulását a válságkezelési műveletekhez a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) keretében; hangsúlyozza Montenegró konstruktív szerepét az úgynevezett „berlini folyamat” és a „nyugat-balkáni hatok” kezdeményezése keretében; elismerését fejezi ki Montenegrónak amiatt, hogy sikerült teljes mértékben igazodnia az EU közös kül- és biztonságpolitikájához (KKBP), és bátorítja a kormányt, hogy továbbra is tartsa ezt a 100%-os megfelelési arányt; üdvözli a nemzetközi megszorító intézkedésekre vonatkozó törvény elfogadását, többek között a Krím-félsziget Oroszország általi jogellenes megszállása és a Kelet-Ukrajnában lezajlott események összefüggésrendszerében is; arra bátorítja a régió többi országát, hogy működjenek együtt az Unióval a külpolitika összehangolásán, és hogy kövessék Montenegró példáját; felhívja a montenegrói hatóságokat, hogy mihamarabb, még a következő, 2016-os franciaországi nyugat-balkáni csúcstalálkozó előtt gondoskodjanak azon ún. „puha intézkedések” végrehajtásáról, amelyekben a 2015-ös bécsi nyugat-balkáni csúcstalálkozó résztvevői állapodtak meg (pl. határátlépési eljárások egyszerűsítése/összehangolása, vasúti reformok, információs rendszerek);

34.  üdvözli a NATO azon döntését, hogy meghívta a szövetség soraiba Montenegrót, és a csatlakozási tárgyalások gyors és eredményes lebonyolítását sürgeti; ebben az összefüggésben bátorít a biztonsági ágazat reformjának folytatására; üdvözli Montenegró részvételét a KBVP keretében indított, az EU által vezetett küldöttségekben; emlékeztet arra, hogy az uniós csatlakozási tárgyalások függetlenek a NATO-csatlakozási folyamattól;

35.  üdvözli a Bosznia-Hercegovinával és a Koszovóval kötött határmegállapodást, és arra ösztönzi Montenegrót, hogy erre alapozva gyorsítsák fel a Horvátországgal és a Szerbiával kialakult megoldatlan határviták rendezésére irányuló munkát, és amennyiben nem lehetséges kölcsönös megállapodás útján megoldást találni, úgy a nemzetközi jog szabályaival és elveivel összhangban keresetet kell benyújtani a Hágai Nemzetközi Bírósághoz; ismételten felhívja a hatóságokat, hogy segítsenek megoldani a volt Jugoszláv Szövetségi Szocialista Köztársaság jogutódlásával kapcsolatos, többek között a volt Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (JSzSzK) katonai és haditengerészeti vagyonával kapcsolatos ügyeket; sürgeti, hogy Montenegró a csatlakozási eljárás során konstruktív módon és a jószomszédi kapcsolatok szellemében folyamatosan, minél hamarabb kezelje a még megoldatlan kétoldalú kérdéseket szomszédaival; felszólítja továbbá a montenegrói hatóságokat a szomszédos országokkal folytatott együttműködésnek az előcsatlakozási tárgyalások során szerzett tapasztalatok megosztása révén való kiszélesítésére; felszólítja a montenegrói hatóságokat, hogy maradéktalanul tartsák tiszteletben a volt JSzSzK jogutódlásával kapcsolatos, különösen a katonai vagyonára vonatkozó rendelkezéseket;

36.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Montenegró kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 108., 2010.4.29., 1. o.

Jogi nyilatkozat