Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2015/2221(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0033/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0033/2016

Viták :

PV 10/03/2016 - 3
CRE 10/03/2016 - 3

Szavazatok :

PV 10/03/2016 - 7.11
CRE 10/03/2016 - 7.11
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0093

Elfogadott szövegek
PDF 304kWORD 154k
2016. március 10., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
A bankunió - 2015. évi éves jelentés
P8_TA(2016)0093A8-0033/2016

Az Európai Parlament 2016. március 10-i állásfoglalása a bankunióról - 2015. évi éves jelentés (2015/2221(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló 2013. október 15-i 1024/2013/EU tanácsi rendeletre (EFM-rendelet)(1),

–  tekintettel az egységes felügyeleti mechanizmus keretében az Európai Központi Bankra ruházott feladatok végrehajtásával kapcsolatos demokratikus elszámoltatás és felügyelet gyakorlásának szabályairól szóló, az Európai Parlament és az Európai Központi Bank között létrejött intézményközi megállapodásra(2),

–  tekintettel az EKB 2014-es felügyeleti tevékenységekről szóló, 2015. márciusi éves jelentésére(3),

–  tekintettel az Egységes Felügyeleti Mechanizmuson belül az Európai Központi Bank és az illetékes nemzeti hatóságok, valamint a kijelölt nemzeti hatóságok közötti együttműködési keretrendszer létrehozásáról szóló, 2014. április 16-i 468/2014/EU európai központi banki rendeletre (EFM-keretrendelet)(4),

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2014. szeptember 17-i határozatára az Európai Központi Bank monetáris politikai és felügyeleti funkciói közötti elkülönítés végrehajtásáról (EKB/2014/39)(5),

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2014. február 4-i határozatára az átfogó értékelés alá tartozó hitelintézetek azonosításáról (EKB/2014/3)(6),

–  tekintettel a Bázeli Bizottságnak az utóbbi időben végzett munkájára, és különösen a sztenderd hitelkockázati módszer felülvizsgálataira és a működési kockázat mérésének felülvizsgálatára,

–  tekintettel az Európai Központi Bank által 2013 novembere és 2014 októbere között végrehajtott átfogó értékelésekre(7),

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2015. március 17-i 2015/534/EU rendeletére a pénzügyi információkra vonatkozó felügyeleti adatszolgáltatásról(8),

–  tekintettel a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15-i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (ESZM-rendelet)(9),

–  tekintettel az egységes felügyeleti mechanizmus keretében az Egységes Szanálási Testületre ruházott feladatok végrehajtásával kapcsolatos demokratikus elszámoltatás és felügyelet gyakorlásának szabályairól szóló, az Európai Parlament és az Egységes Szanálási Testület között létrejött megállapodásra(10),

–  tekintettel a betétbiztosítási rendszerekről szóló, 2014. április 16-i 2014/49/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(11),

–  tekintettel az európai gazdasági és monetáris unió kiteljesítéséről szóló jelentésre („az öt elnök jelentése”),

–  tekintettel a Bizottság arra vonatkozó határozatára, hogy a Cseh Köztársaságot, Luxemburgot, Hollandiát, Lengyelországot, Romániát és Svédországot az Európai Unió Bírósága elé viszi azért, mert nem hajtják végre a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelvet (2014/59/EU),

–  tekintettel a bankunióról és az Egységes Szanálási Alap áthidaló finanszírozási rendszereiről szóló, 2015. december 8-i tanácsi nyilatkozatra,

–  tekintettel „A pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozásának áttekintése és kihívásai: hatások és a pénzügyi szabályozás hatékonyabb és eredményesebb uniós keretei és a tőkepiaci unió felé vezető út” című, 2016. január 19-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel „A gazdasági kormányzás keretének felülvizsgálata: mérleg és főbb kérdések”című, 2015. június 24-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel az Európai Rendszerkockázati Testületnek az állampapír-kitettség szabályozási kezeléséről szóló, 2015. márciusi jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság „A bankunió megvalósítása felé” című, 2015. november 24-i közleményére (COM(2015)0587),

–  tekintettel a 806/2014/EU rendeletnek az európai betétbiztosítási rendszer létrehozása érdekében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2015. november 24-i bizottsági javaslatra (COM(2015)0586),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0033/2016),

A.  mivel a bankunió a monetáris unió nélkülözhetetlen eleme és a tényleges gazdasági és monetáris unió (GMU) alapköve, és mivel a benne való részvétel nyitva áll azon tagállamok előtt, amelyek pénzneme nem az euró;

B.  mivel a bankunió lényeges szerepet tölt be a stabilitás biztosításában és az euróövezet bankjaiba vetett bizalom helyreállításában, előmozdítja a pénzügyi integrációt, csökkenti a pénzügyi kockázatokat és az erkölcsi kockázatot az európai bankrendszeren belül, valamint hozzájárul az állam és a bankok közötti kapcsolat megszüntetéséhez, és a kockázatmegosztás elősegítéséhez a monetáris unión belül;

C.  mivel a bankunió kulcsfontosságú szerepet játszik a beruházások finanszírozásában, következésképpen a növekedés és a munkahelyteremtés előmozdításában az EU egészében;

D.  mivel a bankunióban az egységes szabálykönyvet egységes felügyeleti mechanizmusnak (EFM), egységes szanálási mechanizmusnak (ESZM), magas szintű és egységes betétvédelemnek, valamint hatékony pénzügyi védőhálónak kell kiegészítenie uniós szinten;

E.  mivel az EFM a bankunió első pillére, és célja a részt vevő tagállamok bankjai egységes és homogén felügyeletének biztosítása, egyenlő versenyfeltételek kialakítása a bankpiacon, továbbá a hitelintézetek biztonságának és hatékony és eredményes működésének, valamint a pénzügyi rendszer stabilitásának elősegítése, a bankok és üzleti modelljeik sokszínűségének tiszteletben tartása mellett;

F.  mivel az Európai Központi Bank (EKB) felügyeleti tevékenységével összefüggésben eddig nem vette megfelelően figyelembe az arányosság elvét;

G.  mivel az ESZM a bankunió második pillére, és célja egységes szabályok és eljárások, valamint közös döntéshozatali eljárás biztosítása a fizetésképtelenné vált bankok rendezett módon történő szanálása céljából, minimális hatást gyakorolva a pénzügyi rendszer többi részére, a reálgazdaságra, az átlagemberekre, és az államháztartásra Európa-szerte;

H.  mivel a bankunió harmadik pillére eddig a nemzeti betétbiztosítási rendszerek egymáshoz való közelítéséből áll, és az azonos szintű betétvédelem fokozatos biztosítását célzó, az európai betétbiztosítási rendszer létrehozására irányuló javaslatot a Bizottság csak a közelmúltban terjesztette elő, és arról a társjogalkotók rendes jogalkotási eljárás keretében fognak határozni;

I.  mivel az EFM-rendelet és az ESZM-rendelet előírják, hogy az EFM és az ESZM keretében létrehozott új szervek – különös tekintettel az EKB felügyeleti testületére, illetve az Egységes Szanálási Testületre (ESZT) – feladataik ellátása során megfeleljenek az átláthatóság és az elszámoltathatóság elvének; mivel e szerveknek példát kell mutatniuk e tekintetben, valamint a technikai szakértelem és a feddhetetlenség tekintetében is;

Az egységes felügyeleti mechanizmus (EFM)

1.  üdvözli és – figyelembe véve a projekt összetettségét és a rendkívül szűk időkeretet – jelentős eredménynek tartja az EFM létrehozását, amely létrejötte óta műveleti szempontból és a felügyelet minőségét tekintve is sikeresnek bizonyult;

2.  ösztönzi a bankunióban a részt nem vevő tagállamok illetékes nemzeti hatóságainak a megállapított jogi szabályok és eljárások szerinti jövőbeni bevonása és részvétele, valamint az unión kívüli harmadik országokkal való megerősített együttműködés révén megvalósuló széles körű részvételt; újólag megerősíti, hogy a nemzeti illetékes hatóságok közötti szorosabb, uniós és nemzetközi szintű koordináció elengedhetetlen a rendszerszinten jelentős bankok hatékony szabályozásának és felügyeletének biztosításához;

3.  a működési szerkezetet illetően különösen az alábbiakat üdvözli:

   a) a felvételi eljárást, amelynek eredményeként a képességek, kultúrák és nemek megfelelő összetétele jött létre, hozzájárulva az EFM nemzetek feletti jellegéhez, valamint a nemzeti illetékes hatóságok és az EKB munkatársai számára nyújtott alapos képzési programot; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az EKB szerződéskötési gyakorlatát még lehet javítani, különösen, ami a rövid távú szerződések számát, a személyzet által ledolgozott munkaórák ellenőrzését, a felvételi eljárások átláthatóságát, valamint a szakszervezetekkel való tárgyalásra való hajlandóságot illeti; nyugtázza az EKB bejelentését, mely szerint kinevezte az első, szolgálatokkal foglalkozó főtisztviselőt, akinek feladata az összes igazgatási szolgálat, az informatikai szolgálatok és a humánerőforrás szolgálat irányítása;
   b) a teljes euróövezetre kiterjedő felügyeleti felülvizsgálati folyamatra vonatkozó közös folyamatokat, eljárásokat és módszereket rögzítő felügyeleti szabályzat nemzeti bevált módszerek alapján történő elkészítését;
   c) az informatikai infrastruktúra és a támogató analitikus eszközök kialakítását; hangsúlyozza a szilárd és jól működő, az EFM felügyeleti funkcióival kapcsolatos szükségleteknek megfelelő informatikai rendszerek fontosságát; ösztönzi az EFM és a nemzeti felügyeleti hatóságok közötti koordinációt az adatok iránti igények egységes kérelem segítségével történő kielégítése érdekében;
   d) a közös felügyeleti csoportok létrehozását és a csoportok és a felügyelet alatt álló hitelintézetek közötti párbeszédet;
   e) a közös eljárások feldolgozására létrehozott eljárásokat (befolyásoló részesedések jóváhagyása, engedélyezés, egységes engedélyezés, szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági értékelések);

4.  megállapítja, hogy a munka jelentős részét általában az egységes felügyeleti mechanizmusról szóló rendelet által előírt igazgatási eljárások teszik ki, ami nem mindig biztosít arányosságot, és készen áll olyan javaslatok megvitatására, amelyek célja a struktúrákra valamennyi szinten nehezedő működési teher csökkentése és az EFM általi felügyelet hatékonyságának javítása, nevezetesen az igazgatási eljárások egyszerűsítésében rejlő lehetőségek kiaknázása, vagy bizonyos igazgatási kérdésekre vonatkozóan a döntéshozatal egyértelmű határok között és iránymutatások mentén történő átruházása révén;

5.  megelégedéssel állapítja meg, hogy felülvizsgálták az EKB etikai szabályait, ugyanakkor hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy hatékony szabályok álljanak rendelkezésre az összeférhetetlenséggel kapcsolatban, és hogy biztosítékok álljanak rendelkezésre a pénzügyi ágazatnak a személyzetre és az irányító szervek tagjaira gyakorolt megengedhetetlen befolyása ellen;

6.  úgy véli, hogy bár a közös felügyeleti csoportok által kevesebb mint egy év alatt elért hatékonysági szint figyelemre méltó, további javulást lehet elérni, többek között a nemzeti illetékes hatóságoknak a döntéshozatali eljárásba való hatékonyabb bevonása révén;

7.  nyugtázza a felügyelet alatt álló szervezetek által arra vonatkozóan tett megjegyzéseket, hogy a felügyeleti tevékenységeket korán meg kell tervezni annak érdekében, hogy minőségük javuljon, és hogy nehogy akaratlanul is hatással legyenek a bankok üzleti tevékenységeire, továbbá úgy véli, hogy e tekintetben jelentős további fejlődésre van még lehetőség;

8.  hangsúlyozza, hogy el kell kerülni a kettős jelentéstételi kötelezettséget és a többszörös jelentéstételi csatornákat, és általában véve a hitelintézetek – különösen a kisebb bankok – szükségtelen igazgatási terhekkel való sújtását, valamint biztosítani kell az arányosság elvének tiszteletben tartását; felhív az adatgyűjtés hatékonyságának növelésére, valamint arra, hogy az adatgyűjtés tekintetében be kell tartani a „csakis egyszer” elvet, és meg kell vizsgálni az adatgyűjtést a hasznossága, alkalmazhatósága és arányossága szempontjából;

9.  felhívja az EKB-t annak biztosítására, hogy az átfogó hiteladatbázis (Analitikus Hiteladatbázis, AnaCredit) létrehozásakor fordítson különleges figyelmet az arányosság elvére, valamint annak szükségességére, hogy elkerülje az aránytalanul magas igazgatási költségeket, különös tekintettel a kisebb intézményekre; ezzel összefüggésben felszólít a vonatkozó jelentéstételi küszöbök megfelelő szinten való meghatározására;

10.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy szoros együttműködés alakuljon ki az EKB közvetlen és közvetett mikroprudenciális felügyeletért felelős főigazgatóságai, valamint a horizontális felügyeletért és a szakértői szolgáltatásokért felelős főigazgatóság között, és kiemeli ez utóbbi szerepét abban, hogy a felügyelet alatt álló szervek jobban megértsék a konkrét mikroprudenciális intézkedések mögött álló közös felügyeleti megközelítést; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy szervezetileg teljes mértékben elkülönítsék az EFM személyzetét, valamint a független monetáris politikai célokhoz szükséges szolgáltatásokat nyújtó személyzetet;

11.  felhív az EKB által felügyelt intézmények átfogó értékeléseinek szisztematikus felülvizsgálatára, valamint a módszertannak a tapasztalatok alapján történő megfelelő javítására minden olyan esetben, amikor egy intézményt az értékelés alapján stabilnak ítélnek, később pedig bajba kerül, valamint amikor egy intézményt egy stresszteszt-forgatókönyv alapján alultőkésítettnek vélnek, ami később nagyon irreálisnak bizonyul; hangsúlyozza a stresszteszt jelenlegi módszerének korlátait, mivel az a harmadik országoknak való kitettséget a bankok belső értékelése alapján méri;

12.  üdvözli, hogy az EKB dolgozik a makrostresszteszt kereteinek fejlesztésén, annak érdekében, hogy a stressztesztelési keretmodellbe több reális, dinamikus elemet foglaljon bele, kiegészítse azt a likviditási stresszteszt megfelelő alkotóelemével, valamint hogy a szélesebb keretbe beépítse a bankrendszeren belüli átterjedési hatásokat és a reálgazdasággal és az árnyékbankrendszerrel meglévő kétirányú kölcsönhatást;

13.  úgy véli, hogy a válság évei alatt elvesztett bizalom helyreállítása és az euróövezeti bankrendszer ellenálló képességének – a rendszer kapitalizációjának és átláthatóságának javítása révén történő – növelése érdekében fontos lépés az EFM elindítása előtt elvégzett átfogó értékelés; úgy véli, hogy a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás, valamint a bankok mérlegének jövőbeni átfogó értékelése szükséges eszközök azon bankok azonosítása során, amelyeknek meg kell szilárdítaniuk a kapitalizációjukat, és csökkenteniük kell a tőkeáttételt;

14.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági fellendülés folyamatban van, ám továbbra is törékeny és szerény – elsősorban a strukturális reformok, a konvergencia és a beruházások elégtelensége és a külső tényezőktől való túlzott függőség miatt –, miközben az infláció a célérték alatt marad; ezzel összefüggésben rámutat, hogy jóllehet a közelmúltban nyilvánvaló javulás volt megfigyelhető, a hiteldinamika számos joghatóságban továbbra is szerény, és számos európai bank mérlegét terheli lényeges mértékű nemteljesítő hitel, korlátozva gazdaságfinanszírozási képességüket;

15.  hangsúlyozza, hogy létfontosságú, hogy le lehessen írni vagy tovább lehessen értékesíteni a nemteljesítő hiteleket, mivel ez tőkét szabadít fel új hitelek finanszírozásához, különösen a kkv-k számára; hangsúlyozza a nemteljesítő hitelek problémája európai szintű kezelésének szükségességét, elsősorban vagyonkezelő társaságok létrehozásának elősegítésével azon országokban, ahol ezt szükségesnek tartják, hasonlóan Spanyolországhoz és Írországhoz;

16.  kiemeli, hogy elengedhetetlen a makro- és a mikroprudenciális politikák közötti hatékony koordináció, és hangsúlyozza, hogy az EFM teljes mértékben illeszkedik az uniós makroprudenciális keretbe, és rendelkezik a megfelelő makroprudenciális felelősségi körökkel, a nemzeti illetékes hatóságokkal és az EKB Kormányzótanácsával együtt; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) szerepét, a nemzeti illetékes hatóságok és az EFM hatásköreinek egy uniós szintű, ágazatközi makroprudenciális hatósággal való kiegészítése érdekében, biztosítandó, hogy a makroszintű kockázatokat az összeurópai érdek figyelembevételével kezeljék; úgy véli, hogy a makroprudenciális politikának nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a pénzügyi ciklus jelentős ingadozásainak megakadályozására; emlékeztet arra, hogy az ERKT-nak foglalkoznia kell a pénzügyi piacok összekapcsolódásával és bármilyen más rendszerszintű kockázattal, amely kihatással van a pénzügyi piacok stabilitására;

17.  egyetért az EKB vezető beosztású munkatársai által kifejezésre juttatott véleményekkel, miszerint a makroprudenciális politikának nagyobb hangsúlyt kell helyeznie a pénzügyi ciklus jelentős ingadozásainak megakadályozására ahelyett, hogy egyszerűen növelné a bekövetkező sokkhatásokkal szembeni ellenálló képességet; üdvözli az EKB által a pénzügyi stabilitás meghatározásával kapcsolatban végzett kutatást, és szorgalmazza különféle eszközök – mint például a rendszerszintű kockázatoknak a 2015. novemberi pénzügyi stabilitási jelentésben tárgyalt mutatója – kifejlesztését a rendszerszintű kockázatok felügyeletéhez, az azok kezelésére szolgáló hatékony eszközkészlet részeként;

18.  megjegyzi, hogy a bankrendszer strukturális reformját – amelyet a rendszerszintű kockázat csökkentésére és a csődhöz túl nagy intézmények problémájának megoldására terveztek – még végre kell hajtani; sürgeti a jogalkotási megállapodás mielőbbi megkötését;

19.  megjegyzi, hogy a biztosítási ágazat egyre nagyobb mértékben vesz részt pénzügyi szolgáltatásokban, és hangsúlyozza az egyenlő versenyfeltételek fontosságát, a prudenciális és a fogyasztóvédelmi szabályok tekintetében a szabályozási arbitrázs elkerülése érdekében;

20.  úgy véli, hogy a több és jobb minőségű banktőke és a kisebb tőkeáttétellel működő bankok biztosítására irányuló, világszerte tapasztalható törekvés szükséges feltétele a gazdaságot támogatni képes, szilárd bankrendszer létrejöttének, valamint annak, hogy elkerüljük a válság alatt közpénzből végrehajtott, jelentős mentőcsomagok megismétlődését; mindemellett kiemeli, hogy a szabályozási, felügyeleti és más, pénzügyi ágazati politikák globális szintű kidolgozásának – Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB), Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) stb. – nem a világ egyik részén alkalmazott bizonyos finanszírozási modell követését kell céloznia;

21.  megállapítja, hogy a tőkekövetelmények bizonyos küszöbértéket meghaladó növelése rövid távon nem kívánt következményekkel járhat, korlátozva a bankok hitelezési kapacitását, és hogy ezért a tőkeszint meghatározásakor ezt a kockázatot figyelembe kell venni; kiemeli, hogy a tőkekövetelmények és a hitelkínálat közötti kölcsönös függőség nem lineáris;

22.  felkéri a Bizottságot, valamint az európai felügyeleti hatóságokat, hogy végezzék el a hatályos és a jövőbeni jogszabályokban foglalt tőkekövetelmények átfogó értékelését, különösen abból a célból, hogy értékeljék azoknak a kkv-k és általában véve a reálgazdaság finanszírozási lehetőségeire gyakorolt következményét, egyidejűleg figyelembe véve a tőkekövetelmények rövid és hosszú távú hatásainak mérlegét, valamint a pénzügyi stabilitás megóvásának igényét;

23.  emlékeztet az olyan eszközök fontosságára, mint a „kkv-szorzó”; javasolja, hogy a kkv-k jobb finanszírozását célzó kezdeményezéseket terjesszék ki az induló vállalkozásokra, a mikrovállalkozásokra és a közepes piaci tőkeértékű vállalatokra;

24.  úgy véli, hogy a felügyeleti és szabályozási keret stabilizációja fontos eleme a befektetői bizalom helyreállításának, a szabályozói és felügyeleti fellépésekkel kapcsolatos bizonytalanság elkerülésének, valamint a növekedés és a pénzügyi stabilitás támogatásának; felhív a jelenlegi szabályozás bonyolultságának rövid távon történő csökkentésére, középtávon pedig a pénzügyi szabályozásról és a fogyasztói jogokról szóló integrált európai szabálykönyv létrehozására, amely felváltaná a mostani bonyolult és nehézkes, izolált jogszabályt;

25.  üdvözli a 2015-ös felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárásra vonatkozó közös módszertan kidolgozását; megállapítja, hogy – részben az EFM gyors elindítása következtében – a módszertan számos aspektusa csak akkor került véglegesítésre, amikor a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárási ciklus már folyamatban volt, és úgy véli, hogy az eredmények megbízhatóságának és a bankok kockázati profilja és tőkeszintje közötti megfelelésnek a javítása érdekében tovább lehetne finomítani a kockázatértékelésre vonatkozó közös felügyeleti normák jóváhagyására irányuló eljárást; üdvözli, hogy az EFM kész foglalkozni a bankok irányításával, és különösen a kockázatkezeléssel, kockázatvállalási hajlandósággal és kiberkockázattal;

26.  úgy véli, hogy a maximálisan felosztható összegnek (MDA) az egyes bankokra történő, a tőkekövetelmény-irányelv 141. cikkének (6) bekezdése szerinti kiszámítása a tőke-helyreállítás fontos eszköze, és a mérlegfőösszeg csökkentésének alternatívájaként szolgál; hangsúlyozza, hogy az a tény, hogy a szabályozás nem elég egyértelmű a második pillér és a tőkepufferek közötti hierarchia tekintetében a maximálisan felosztható összegre vonatkozó küszöbértékkel, és egyéb szankciókkal összefüggésben, nem akadályozza meg az EFM-et abban, hogy rugalmasan járjon el az AT1 kötvénypiacra és más joghatóságokkal összehasonlításban az egyenlő versenyfeltételekre esetlegesen negatív hatást gyakorló, túl merev megoldások elkerülése érdekében; felszólít az MDA mechanizmus és a második pillér feladatának jogi tisztázására a „bankspecifikus kockázat” kezelése céljából, az egyenlő feltételek biztosítása érdekében az EU-ban, valamint a mechanizmus céljának további tisztázása érdekében; véleménye szerint az érintett rendelkezések felülvizsgálatának a rendeletbe való beillesztésüket kell célozniuk;

27.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak biztosított nemzeti választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök akadályozzák az EFM-et abban, hogy egységes és koherens felügyeleti megközelítést dolgozzon ki az euróövezetben az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében, és úgy véli, hogy a gyakorlatok és normák egységesítését a bankunió másik két pillére megvalósításának kellene kísérnie; ezzel összefüggésben üdvözli, hogy az EKB rendelettervezetet tett közzé, amelynek célja az uniós banki szabályozási keret alapján fennálló körülbelül 35 nemzeti választási lehetőség és mérlegelési jogkör lezárása, valamint hogy útmutató-tervezetet tett közzé, hogy segítsen a közös felügyeleti csoportoknak abban, hogy következetesebben hozzanak döntést az egyéb azonosított választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök hatálya alá tartozó területeken; úgy véli, hogy az egységes végrehajtáshoz fokozatos megközelítést kell alkalmazni, és hogy a végrehajtás során az összes létező korláttal és szegmentációval foglalkozni kell; készen áll arra, hogy jogalkotási szinten együttműködjön a szabályozási és felügyeleti összhang további javítása érdekében; hangsúlyozza a nemzeti választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök felülvizsgálatának szükségességét a bankunión belüli – ideértve a konglomerátumok és a konglomerátumhoz nem tartozó, biztosítókban tulajdoni részesedéssel rendelkező intézmények közötti – egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében;

28.  emlékeztet rá, hogy a központi kormányzatokkal szembeni, az „értékesíthető” kategóriába besorolt kitettségeken nem realizált nyereségek vagy veszteségek esetében alkalmazott, valós értéken történő értékelés nem csak erősíti a bankok és az állam közötti kapcsolatokat, hanem a szavatoló tőke volatilitásához is vezethet; felhívja az EKB-t, hogy továbbra se használja ezt a fajta értékelést mindaddig, amíg el nem kezdik az IFRS 9-et alkalmazni;

29.  hangsúlyozza, hogy a társjogalkotók az egységes felügyeleti mechanizmus létrehozása előtt fogadták el a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló, 2013. június 26-i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet és a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről szóló, 2013. június 26-i 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet (a továbbiakban együttesen: CRR/CRDIV); ösztönzi a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a CRR/CRDIV technikai kiigazítására a bankunió keretével való összehangolása érdekében; ösztönzi a Bizottságot, hogy az egész EU-ban és a bankunióban való összehangolt végrehajtás biztosításához jogalkotási eszközként irányelvek helyett inkább szerte az EU-ban közvetlenül, mindenki számára alkalmazandó rendeleteket használjon;

30.  hangsúlyozza a kockázattal súlyozott eszközök kiszámításának egységesítését illetően eddig elvégzett, az összehasonlítások céljából elengedhetetlen munka, valamint a bankok tőkekövetelményeinek kiszámítására szolgáló belső modellek felülvizsgálatára irányuló erőfeszítések jelentőségét; úgy véli, hogy az euróövezeten belüli bankfelügyelet hatékonyságának és hitelességének fenntartása érdekében valamennyi portfólió tekintetében kulcsfontosságú e terület javítása, a piaci és hitelkockázati modellekkel kapcsolatos bevált gyakorlatok előmozdítása céljából;

31.  üdvözli, hogy az EFM elfogadott öt magas szintű prioritást, melyek mentén 2016-ban a felügyeletet végezni fogja; hangsúlyozza, hogy az EFM-nek a hitelkockázaton túl a banki kockázatok összes formájával foglalkoznia kellene, beleértve a nem pénzügyi kockázatot; hangsúlyozza, hogy további lépéseket kell tenni a bankok pénzügyi portfóliója felügyeletének megerősítésére, különös tekintettel a 3. szintű pénzügyi eszközökre, beleértve a származtatott termékekre; hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell az összefonódásokat a szabályozott és a párhuzamos bankszektor között, nem utolsósorban az érintett hitelkockázati kitettség korlátozása révén;

32.  úgy gondolja, hogy megfelelőbb figyelmet kell fordítani a mérlegen kívüli tételekből adódó megnövekedett kitettségre, különösen a rendszerszempontból fontos globális bankok (G-SIB-ek) esetében; hangsúlyozza e tekintetben, hogy éberen kell őrködni az árnyékbankrendszer fejlődése felett;

33.  nyugtázza a BCBS és az ERKT bankok és egyéb pénzügyi közvetítők állampapír-kitettségével kapcsolatos munkáját; felhívja az uniós intézményeket, hogy globális szinten tett, összehangolt erőfeszítések keretében gondosan és mélyrehatóan értékeljék a jelenlegi szabályozási keret középtávon történő lehetséges módosítását, anélkül, hogy csökkentenék a tagállamok számára biztosított finanszírozást, hogy nem kívánt piaci vagy versenytorzulást okoznának, vagy hogy sértenék a pénzügyi stabilitást; hangsúlyozza, hogy az átfogó kockázatcsökkentés érdekében párhuzamos intézkedéseket kell hozni többek között a 2. és a 3. szintű eszközök kitettségének csökkentésére, valamint a hitelkockázat mérésére szolgáló, belső minősítésen alapuló (IRB) rendszerek teljes körű konvergenciájának biztosítására;

34.  hangsúlyozza, hogy az EFM és az ESZM a banki szolgáltatások közös piaca felé tett lépést jelentenek, és vonzóbbá teszik a határokon átnyúló konszolidációt; meggyőződése, hogy a befolyásoló részesedésekről szóló irányelvben be kell vezetni egy pénzügyi stabilitási és szanálhatósági értékelést az új „túl nagy ahhoz, hogy csődbe mehessen” problémák elkerülése érdekében, amelyek a fúziók és felvásárlások nagyobb száma miatt állhatnak elő;

35.  hangsúlyozza az EFM görög válság idején betöltött fontos szerepét az ország bankrendszere állapotának ellenőrzése, a lényeges görög intézmények átfogó értékelése és a feltőkésítési igények meghatározása terén; megállapítja, hogy az EFM felmérése szerint a görög bankok feltőkésítési igénye az alapforgatókönyv szerinti 4,4 milliárd euró és a legnagyobb kockázatot feltételező forgatókönyv szerinti 14,4 milliárd euró között mozog, míg a programban előirányzott puffer elérte a 25 milliárd eurót; kéri a pénzügyi tanácsadó cégek szerepének tisztázását, melyeket gyakran nyilvános közbeszerzési eljárás nélkül szerződtettek, és melyek szerepet játszottak az euróövezeti bankok közpénzből való megmentésében azáltal, hogy szakértelmükkel támogatták a nemzetközi vezetők trojkáját; a befektetési alapokhoz és más pénzügyi szolgáltatókhoz fűződő kapcsolatok miatt felmerülő potenciális összeférhetetlenségek elkerülése érdekében nagyobb átláthatóságot és elszámoltathatóságot kér a szerződtetési folyamatban; kéri az EKB-t, hogy a támogatási programokkal kapcsolatos szerepét alakítsa át a „csendes megfigyelő” szerepévé; hangsúlyozza, hogy a sürgősségi likviditási támogatás alapvető eszköz, amely védi a pénzügyi rendszer stabilitást, megakadályozva, hogy a likviditási válságok fizetőképességi válsággá fajuljanak; megállapítja, hogy a sürgősségi likviditási támogatás nyújtásáért viselt felelősséget még nem helyezték át teljes mértékben az euróövezet szintjére; üdvözli a Draghi elnök által a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságának tett észrevételeket, melyekben arra utalt, hogy a banki felügyelet „európaiasítása” szükségessé teheti a sürgősségi likviditási támogatási rendszer gondos felülvizsgálatát;

36.  úgy gondolja, hogy az EKB felügyeleti stratégiájának tükröznie kellene és meg kellene óvnia az európai bankmodellek pluralizmusát és sokszínűségét – beleértve az autentikus és egészséges kölcsönös takarékbankokat és szövetkezeti bankokat –, és meg kellene felelnie az arányosság elvének, amellett, hogy elkerüli a nemzeti vonalak mentén történő különbségtételt;

37.  úgy véli, hogy az átláthatóság a piaci szereplők és a lakosság vonatkozásában – többek között érzékeny témák, így a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás eredményeképpen meghatározott tőkecélok, a felügyeleti gyakorlatok és az egyéb követelmények esetében is – elengedhetetlen annak érdekében, hogy a felügyelet alatt álló szervek esetében egyenlő versenyfeltételek alakuljanak ki, a bankpiacot pedig tisztességes verseny jellemezze, és hogy elkerülhető legyen az, hogy a szabályozás bizonytalansága negatívan befolyásolja a bankok üzleti stratégiáját; hangsúlyozza, hogy az átláthatóság a felügyelők és a felügyeltek esetében is az elszámoltathatóság előfeltétele, mivel lehetővé teszi a Parlament és a lakosság számára azt, hogy kulcsfontosságú szakpolitikai témákról tájékozódjanak, és értékeljék a szabályoknak és felügyeleti gyakorlatoknak való megfelelést; nagyobb átláthatóságot kér a 2. pillérrel kapcsolatos döntéseket és indokolásokat illetően;

38.  hangsúlyozza, hogy e tekintetben hasznos volna listát közzétenni a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárásra vonatkozóan feltett, gyakran ismételt kérdésekről;

39.  üdvözli azt a hatékonyságot és nyitottságot, amellyel az EKB eddig a Parlamenttel szemben fennálló elszámoltathatósági kötelezettségeit teljesítette, és felhívja az EKB-t, hogy továbbra is tegyen meg mindent e tekintetben, és járuljon hozzá a Parlament arra irányuló képességének növeléséhez, hogy értékelni tudja az EFM keretében végrehajtott eljárásokat és tevékenységeket; kedvezően ítéli meg, hogy az EKB elnöke hajlandó tovább együttműködni a Parlamenttel az EKB banki ügyekkel kapcsolatban különösen a globális szabványalkotó testületek, úgymint a Pénzügyi Stabilitási Tanács keretében betöltött szerepét illetően;

40.  emlékeztet arra, hogy a nyilvános ellenőrzés szerves része az intézmények polgárok felé való elszámoltathatóságát biztosító mechanizmusoknak; ezért bizonyos aggodalommal veszi tudomásul az uniós tagállamok legfőbb ellenőrző intézményeinek vezetőiből álló Kapcsolattartó Bizottság és az Európai Számvevőszék (a Számvevőszék) által 2015 júniusában közzétett nyilatkozatot, amely figyelmeztet arra, hogy a felügyeleti feladatoknak a nemzeti hatóságoktól az EFM-hez való áthelyezése miatt ellenőrzési hiátusok jelenhetnek meg, mivel a Számvevőszék számára az EKB mint felügyeleti hatóság feletti ellenőrzés tekintetében adott megbízatás kevésbé átfogó, mint a nemzeti ellenőrzési intézmények nemzeti felügyeleti hatóságok feletti ellenőrzési megbízatása; ennek megfelelően ajánlja, hogy mérlegeljék a Számvevőszék ellenőrzési megbízatásának megerősítését;

41.  hangsúlyozza az Egységes Szanálási Testülettel (ESZT), az Európai Bankhatósággal és a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének egyéb hatóságaival folytatott együttműködés jelentőségét, a szerepek és hatáskörök eloszlásának, valamint a szabályozás és a felügyelet elválasztásának teljes mértékű tiszteletben tartása mellett, a fékek és ellensúlyok uniós rendszerének való megfelelés elősegítése érdekében; hangsúlyozza különösen, hogy az EBH-nak a fogyasztóvédelemre vonatkozó konkrét megbízatása révén érvényesítenie kell és meg kell erősítenie a banki szolgáltatások fogyasztóvédelmi keretét, méghozzá az egész Unióban, kiegészítve az EFM által végzett prudenciális felügyeletet;

42.  üdvözli az EFM nemzetközi színtéren megszerzett hitelességét; alapvetőnek tartja, hogy az EFM-et megfelelően bevonják a globális szabályozási standardok, különösen a Pénzügyi Stabilitási Tanácsban és a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságban megtárgyalt iránymutatások kialakításába;

Egységes szanálási mechanizmus (ESZM)

43.  üdvözli az ESZT eredményes létrehozását, és a szanálási hatóságok felállítását a tagállamokban;

44.  kiemeli az ESZT és a szanálási hatóságok közötti hatékony együttműködés kialakításának jelentőségét az ESZM zökkenőmentes működése szempontjából; úgy véli, hogy a belső szanálási csoportok, amelyek egyenértékűek az EFM keretében működő közös felügyeleti csoportokkal, jó alapot teremtenek az egységes szanálási mechanizmuson belüli együttműködés megszervezésére;

45.  ösztönzi, hogy az ESZT és az EKB mint egységes felügyeleti hatóság kössön egyetértési megállapodást a kölcsönös együttműködésről és az adatmegosztásról a hatékonyság növelése és a bankok számára a kettős jelentéstétel elkerülése érdekében, lehetővé téve, hogy az ESZT hozzáférjen az intézményi feladatköre betöltéséhez szükséges adatokhoz; hangsúlyozza az ESZM és az illetékes nemzeti hatóságok közötti zökkenőmentes együttműködés fontosságát;

46.  hangsúlyozza, hogy ellentmondás feszül a között, hogy az EFM közvetlenül felügyeli a bankokat, illetve hogy azok közvetlenül az ESZT felelősségi körébe tartoznak (beleértve egyéb határokon átnyúló csoportokat), és hogy e helyzet következményekkel járhat az ESZT információkhoz való hozzáférésére;

47.  kéri, hogy hozzanak egyedi rendelkezéseket a Bizottságon belül és az ESZT és a Bizottság között a szanálás esetén alkalmazandó hatékony döntéshozatali eljárások meghatározása érdekében;

48.  ösztönzi, hogy az ESZT és a részt nem vevő tagállamok és harmadik országok kössenek együttműködési megállapodást a hatékony kölcsönös együttműködés és információcsere érdekében;

49.  üdvözli, hogy az ESZT – az EBH jelenlegi normáival összhangban – kézikönyveket készít a szanálási tevékenységekről, melyek célja következetes, hatékony és arányos megközelítés kidolgozása az ESZM keretében végrehajtott szanálási tevékenységek tekintetében;

50.  felszólít arra, hogy megfelelően haladjon előre a szanálási tervek elkészítése, és a szavatoló tőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmények meghatározása az ESZM hatókörébe tartozó intézmények vonatkozásában, annak érdekében, hogy a fizetésképtelenné vált bankokat rendezett módon lehessen szanálni, minimális hatást gyakorolva a reálgazdaságra és az államháztartásokra; felhívja a Bizottságot, hogy gyorsan fogadja el a szavatoló tőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményekről szóló szabályozástechnikai standardot, valamennyi ESZT-bank esetében a szavatoló tőkére és leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó magas, legalább 8%-os kötelező erejű követelménnyel, összhangban a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelvvel (az Európai Parlament és a Tanács 2014. május 15-i 2014/59/EU irányelve(14)), minimálisra csökkenve annak kockázatát, hogy a kkv-k fedezetlen betéteit veszteség érje; nyugtázza a teljes veszteségviselési képesség megvalósítása terén jelenleg is végzett munkát, és felhívja a Bizottságot a szavatoló tőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelménnyel való összhang biztosítására;

51.  felhívja a Bizottságot, hogy a tapasztalatok fényében és a 806/2014/EU rendelet felülvizsgálatának keretében értékelje, hogy az ESZT és a nemzeti szanálási hatóságok elegendő hatáskörrel és eszközökkel rendelkeznek-e a korai beavatkozás tekintetében, a bankok elvérzésének megakadályozása érdekében;

52.  hangsúlyozza, hogy az ESZM-rendelet szerint a testületnek kellő gondossággal és prioritásként kell kidolgoznia a rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó szanálási terveket, értékelnie az intézmények szanálhatóságát, és megtennie minden szükséges intézkedést a szanálhatóság tekintetében fennálló akadályok kezelése vagy felszámolása érdekében; hangsúlyozza továbbá, hogy a testület hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az intézmények vagy csoportok szerkezetében és szervezeti felépítésében változtatásokat írjon elő olyan szükséges és arányos intézkedések megtétele érdekében, amelyek kiküszöbölik vagy csökkentik a szanálási eszközök és hatáskörök alkalmazásának gyakorlati akadályait, és biztosítják az érintett szervezetek szanálhatóságát;

53.  nyugtázza azon testületi tagok kettős szerepét, akik egyúttal egy döntéshozatali szerepet is ellátó végrehajtó szerv tagjai, és ebben a szerepben az elnök felé elszámolással tartozó felső vezetők, és úgy véli, hogy a jelenlegi mandátum lejárta előtt értékelni kell ezt a struktúrát;

54.  felhívja azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy fejezzék be a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv átültetését, és kiemeli az abban előírt rendelkezések teljes körű végrehajtásának és érvényesítésének fontosságát;

55.  üdvözli, hogy a tagállamok ratifikálták az Egységes Szanálási Alapba fizetendő hozzájárulásoknak az alapba való átutalásáról és közös felhasználásáról szóló kormányközi megállapodást, amely lehetővé teszi, hogy az ESZM a tervezett ütemezés szerint, 2016. január 1-jével teljes körűen megkezdje működését, beleértve a hitelezői feltőkésítési mechanizmus használatát is; üdvözli az ESZA-ba befizetett előzetes hozzájárulásokra vonatkozó számítási és beszedési eljárások ESZT általi megállapítását; sajnálja, hogy az alap létrehozásáról kormányközi megállapodás, nem pedig uniós jogszabály révén született döntés; felhívja a Bizottságot, hogy mielőbb tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a megállapodás 16. cikkében és az 5 elnök jelentésében meghatározottak szerint a kormányközi megállapodást beillessze az uniós jog keretébe;

56.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat „a hitelezők nem járhatnak rosszabbul” elv alapján benyújtott keresetek jogi kockázatának csökkentése érdekében;

57.  felhívja a tagállamokat, hogy a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelvvel és az ESZM-mel kapcsolatos hozzájárulásokat maradéktalanul, eredményesen és időben szedjék be nemzeti szinten, hogy azokat a kormányközi megállapodással összhangban átutalják az ESZA-nak;

58.  felhívja a Bizottságot, hogy rendkívüli gondossággal végezze el az ESZA-ba fizetett hozzájárulások kiszámításának a 2015/63/EU felhatalmazáson alapuló rendelet (27) preambulumbekezdésében előirányzott felülvizsgálatát, és ennek során különösen vizsgálja felül a kockázati tényező megfelelőségét annak biztosítása érdekében, hogy az megfelelően tükrözze a kevésbé összetett intézmények kockázati profilját;

59.  a jövőbeni banki válságok sikeres kezelése érdekében ajánlja az uniós jogszabályok alapján a Testület rendelkezésére álló különféle választási lehetőségek – a bank felszámolásának alternatívájaképpen a különféle szanálási eszközök – gondos értékelését, szem előtt tartva a pénzügyi stabilitás megóvásának és a bankrendszer iránti bizalom megőrzésének fontosságát;

60.  felhívja a figyelmet a tehermegosztásra és a teljes körű hitelezői feltőkésítésre vonatkozó szabályok időzítése közötti különbségre, ami az utóbbi jogi rendelkezések előtt kibocsátott adósságinstrumentumok tényleges kockázatosságát visszamenőlegesen befolyásolta, valamint a megfelelő befektetésvédelmi szabályok meghatározása és végrehajtása közötti időbeli különbségre; kéri, hogy az ESZT gondosan elemezze az átmeneti időszakot, és biztosítsa, hogy az új szabályokat – a jogszabályi követelményekkel összhangban – a szükséges arányosság és méltányosság biztosítása mellett hajtsák végre; kéri a Bizottságot és az Európai Értékpapír-piaci Hatóságot (ESMA), hogy biztosítsák a befektetők megfelelő védelmét;

61.  hangsúlyozza, hogy mivel az ESZA-nak léteznek nemzeti részlegei, mielőbb áthidaló finanszírozási mechanizmust kell létrehozni annak érdekében, hogy az alap szükség esetén elegendő forrással rendelkezzen a lezárása előtt és garantálják a bankok és államok tényleges különválasztását; emlékeztet rá, hogy az eurócsoport és a gazdasági és pénzügyminiszterek 2013. december 18-i nyilatkozatukban vagy a banki adókkal megtámogatott nemzeti források, vagy az Európai Stabilitási Mechanizmus felhasználásának lehetőségére utaltak;

62.  üdvözli ugyanakkor az állami áthidaló finanszírozás biztosítása tekintetében elért megállapodást, amelynek célja a konkrét szanáláshoz szükséges pénzeszközök nemzeti forrásokból való rendelkezésre állásának biztosítása;

63.  emlékeztet az Ecofin Tanács 2015. december 8-i nyilatkozatára és az abban tett kötelezettségvállalásra, mely szerint a kormányközi megállapodás ratifikálásának lezárását követően megfontolják a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv teljes körű átültetését és az áthidaló finanszírozási rendszerek felállítását, valamint a további lépéseket és azok időzítését, egy, az ESZA általi hitelnyújtást elősegítő közös védőháló kialakítása érdekében, melynek legkésőbb az átmeneti időszak végére teljes mértékben működőképesnek kell lennie; hangsúlyozza azonban, hogy a közös pénzügyi védőhálót csak utolsó lehetőségként szabad igénybe venni, ha a felügyelet erősítésére és a válságkezelésre szolgáló többi prudenciális intézkedéssel nem szüntethető meg a kockázat; emlékeztet rá, hogy a védőhálónak középtávon költségvetési szempontból semlegesnek kell lennie, és hangsúlyozza az erkölcsi kockázat elkerülésének jelentőségét; hangsúlyozza, hogy a visszafizetésért valamennyi részt vevő tagállamban továbbra is a bankszektornak kell felelősséget vállalnia a bankadók révén, többek között utólag is;

Harmadik pillér

64.  emlékeztet rá, hogy az EFM és az ESZM mellett egy hatékony bankunióban biztosítani kell azt, hogy a betétek azonos szintű védelemben részesüljenek, függetlenül a helyüktől, és ezáltal valóban megszűnjön az államok és bankok közötti kapcsolat, helyreálljon a betétesek bizalma, egyenlő versenyfeltételek alakuljanak ki, és javuljon a pénzügyi stabilitás; úgy véli, hogy egy betétvédelmi rendszernek minden esetben el kell kerülnie bármilyen erkölcsi kockázat felmerülését, és biztosítania kell, hogy a kockázatvállalásért továbbra is a kockázatot vállaló személyek feleljenek;

65.  üdvözli a Bizottság kockázatmegosztásról és -csökkentésről szóló, 2015. november 24-én előterjesztett csomagját; nyugtázza a nemzeti betétbiztosítási rendszerek viszontbiztosításától az együttbiztosítási rendszeren át az egyensúlyi állapotban a részt vevő nemzeti betétbiztosítási rendszerek teljes biztosításáig vezető, fokozatos megközelítést, valamint a kockázatalapú megközelítést a hozzájárulások kiszámítása tekintetében; várakozással tekint a jogalkotási tárgyalásokban való részvételre, az elfogadott álláspont alapján;

66.  megállapítja, hogy az európai betétbiztosítási rendszer létrehozása megköveteli az egységes szabálykönyv, valamint a bankunió első és második pilléreinek végrehajtását, csakúgy, mint a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv, és a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelv valamennyi részt vevő tagállam általi átültetését, valamint további intézkedéseket az európai bankrendszeren belüli kockázatok erőteljes csökkentésének megvalósítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a hitelezői feltőkésítési eszköz alkalmazása rendszerszintű kockázatkerülési mechanizmust fog bevezetni, csökkentve ezzel az erkölcsi kockázat veszélyét, amelyet a garanciarendszerek fokozatos közös felhasználása vonhatna magával; hangsúlyozza, hogy a Bizottság kötelezettséget vállalt a további kockázatcsökkentésre, valamint egyenlő versenyfeltételek biztosítására a bankunión belül;

67.  megállapítja, hogy a bankok adófizetők pénzéből való megmentésének megakadályozására az egyik bevált módszer a pénzügyi szektor hozzájárulásaiból finanszírozott, jól működő betétbiztosítási rendszer;

68.  emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak az a feladata, hogy az egész EU-ban garantálja az egyenlő versenyfeltételeket, és hogy el kell kerülnie a belső piacon belüli bármilyen széttöredezettséget;

o
o   o

69.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az az Európai Központi Banknak és az Egységes Szanálási Testületnek.

(1) HL L 287., 2013.10.29., 63. o.
(2) HL L 320., 2013.11.30., 1. o.
(3) https://www.bankingsupervision.europa.eu/ecb/pub/pdf/ssmar2014.en.pdf.
(4) HL L 141., 2014.5.14., 1. o.
(5) HL L 300., 2014.10.18., 57. o.
(6) HL L 69., 2014.3.8., 107. o.
(7) https://www.bankingsupervision.europa.eu/banking/comprehensive/2014/html/index.en.html.
(8) HL L 86., 2015.3.31., 13. o.
(9) HL L 225., 2014.7.30., 1. o.
(10) HL L 339., 2015.12.24., 58. o.
(11) HL L 173., 2014.6.12., 149. o.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0006.
(13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0238.
(14) HL L 173., 2014.6.12., 190. o.

Jogi nyilatkozat