Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2014/2150(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0208/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0208/2015

Viták :

PV 11/04/2016 - 18
CRE 11/04/2016 - 18

Szavazatok :

PV 12/04/2016 - 5.11
CRE 12/04/2016 - 5.11
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0104

Elfogadott szövegek
PDF 411kWORD 129k
2016. április 12., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
Célravezető és hatásos szabályozásprogram (REFIT
P8_TA(2016)0104A8-0208/2015

Az Európai Parlament 2016. április 12-i állásfoglalása a „Célravezető és hatásos szabályozás programról (REFIT): helyzetkép és kilátások” (2014/2150(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásokra(1),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács illetékes szervezeti egységei között létrejött, 2011. július 22-i gyakorlati megállapodásra az első olvasatban elfogadott megállapodások esetében az EUMSZ 294. cikke (4) bekezdésének alkalmazásáról,

–  tekintettel „Az uniós szabályozás célravezetősége, a szubszidiaritás és az arányosság – a jogalkotás minőségének javítása 2011-ben – 19. jelentés” című, 2014. február 4-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Bizottság hatásvizsgálati útmutatójának felülvizsgálatáról és a kkv-teszt szerepéről szóló, 2014. november 27-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusról és a jogalkotási felhatalmazás hatáskörének nyomon követéséről szóló, 2014. február 25-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról – a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 18. jelentésről (2010) szóló, 2012. szeptember 13-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról, a szubszidiaritásról és az arányosságról, valamint az intelligens szabályozásról szóló, 2011. szeptember 14-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a független hatásvizsgálatok biztosításáról szóló, 2011. június 8-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az intelligens szabályozásról szóló, 2014. december 4-i tanácsi következtetésekre;

–  tekintettel a „Célravezető és hatásos szabályozás program (REFIT): helyzetkép és kilátások” című bizottsági közleményre (COM(2014)0368),

–  tekintettel a Bizottságnak az uniós szabályozás célravezetőségéről szóló korábbi közleményeire (COM(2012)0746 és COM(2013)0685),

–  tekintettel a szubszidiaritásról és az arányosságról szóló bizottsági jelentésre (a jogalkotás minőségének javítása 2011. – 19. jelentés) (COM(2012)0373),

–  tekintettel az „Intelligens szabályozás – válasz a kis- és középvállalkozások szükségleteire” című bizottsági közleményre (COM(2013)0122),

–  tekintettel „A kkv-kkal kapcsolatos intelligens szabályozás – Nyomon követés és konzultáció” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2013)0060),

–  tekintettel az „Intelligens szabályozás az Európai Unióban” című bizottsági közleményre (COM(2010)0543),

–  tekintettel az érintettekkel való konzultációról szóló 2014-es bizottsági iránymutatásokra,

–  tekintettel a független érdekelt felek adminisztratív terhekkel foglalkozó magas szintű munkacsoportjának a 2014. július 24-i, „A bürokrácia csökkentése Európában – örökség és kilátások” című végleges jelentésére, és különösen a magas szintű munkacsoportnak a munkavállalókat, a közegészségügyet, a környezetvédelmet és a fogyasztókat képviselő négy tagja 12. mellékletben foglalt különvéleményére,

–  tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. december 10-i véleményére(8),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Minőségi jogalkotással javítani az eredményeken – uniós program” című bizottsági közleményre (COM(2015)0215),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „Javaslat – Intézményközi megállapodás a minőségi jogalkotásról” című bizottsági közleményre (COM(2015)0216),

–  tekintettel a REFIT-platform létrehozásáról szóló bizottsági határozatra (C(2015)3261) és a „A REFIT-Platform felépítése és működése” című bizottsági közleményre (C(2015)3260),

–  tekintettel az Európai Bizottság elnökének a független Szabályozói Ellenőrzési Testület létrehozásáról szóló határozatára (C(2015)3263) és a Bizottsághoz intézett, a „Szabályozói Ellenőrzési Testület – küldetés, feladatok és személyzet” című közleményre (C(2015)3262), továbbá tekintettel az „Általános indokolás” című bizottsági közleményre (C(2015)3264/2),

–  tekintettel a szabályozás javítására vonatkozó iránymutatásokról szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0111),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A8-0208/2015),

A.  mivel a REFIT-program a szabályozás javításáról szóló új bizottsági stratégia központi elemét jelenti;

B.  mivel a REFIT-program célja a szabályozás javítására irányuló eljárás megszilárdítása, az uniós jogszabályok egyszerűsítése, az adminisztratív és szabályozási terhek csökkentése, valamint a bizonyítékokon alapuló politikai döntéshozatalra támaszkodó jó kormányzás megkezdése, amelyben a hatásvizsgálatok és az utólagos ellenőrzések alapvető szerepet játszanak, anélkül, hogy kiváltanák a politikai döntéshozatalt;

C.  mivel a Bizottság a REFIT-programmal kapcsolatos tevékenységének támogatására új REFIT-platformot hozott létre, amely két csoportból tevődik össze: egyrészről a „kormányképviselők csoportjából”, amely az egyes tagállamok magas rangú közigazgatási szakértőiből áll, másrészről az „érdekelt felek csoportjából”, amely legfeljebb 20 szakértőből áll, akik közül két szakértő az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot és a Régiók Bizottságát, a többi szakértő pedig a vállalkozásokat – többek között a kkv-kat –, a szociális partnereket és a civil társadalmi szervezeteket képviseli;

D.  mivel az éves REFIT-eredménytábla minden szakpolitikai területen és a Bizottság által meghatározott minden kezdeményezés – köztük a Parlament és a Tanács intézkedései – tekintetében lehetővé teszi az elért eredmények értékelését;

E.  mivel a jogalkotás minőségének javításáról szóló 2003. évi intézményközi megállapodás a Lisszaboni Szerződéssel létrehozott jelenlegi jogalkotási környezet miatt elavulttá vált;

F.  mivel az elmúlt években a jobb szabályozásra irányuló program ettől függetlenül hozzájárult a jogalkotási gyakorlatok javításához; mivel a Bizottság által a területen nagy számban bevezetett nevek és programok (pl. „a szabályozás javítása”, „a jogalkotás minőségének javítása”, „intelligens szabályozás”, „célravezető szabályozás”, „gondolkozz először kicsiben”, „célravezetőségi vizsgálat”, „ABR+”) különösen a polgárok számára nem elég egyértelműek és átláthatóak a célok és az intézkedések tekintetében, és ezért azokat jobban össze kellene hangolni;

G.  mivel a Bizottság a „Minőségi jogalkotással javítani az eredményeken – uniós program” című, 2015. május 19-i közleményében a szabályozás javításával kapcsolatban immár egy következetes, egységes megközelítést javasolt, amely a jogalkotás teljes politikai ciklusát figyelembe veszi, valamint minden intézmény részéről célzott kölcsönhatást követel meg, és amelyet ezért a Parlamentnek behatóan meg kell vizsgálnia annak érdekében, hogy az uniós polgárok érdekét tartva szem előtt a lehető legjobb eredményeket érje el;

H.  mivel az EUSZ 3. cikkében megfogalmazott valamennyi uniós cél és célkitűzés egyforma jelentőséggel bír; mivel a Bizottság hangsúlyozza, hogy a REFIT program nem kérdőjelezi meg az érvényes politikai célkitűzéseket és nem fejthet ki káros hatást a polgárok, fogyasztók és munkavállalók egészségére és biztonságára vagy a környezetre;

I.  mivel a Bizottság 2014 második felében nyilvános konzultációkat tartott a hatásvizsgálati iránymutatásai felülvizsgálatáról és az érdekeltekkel való konzultációról szóló iránymutatásairól;

J.  mivel a Bizottság 2015. évi munkaprogramja meghatározása során először alkalmazta az úgynevezett politikai folytonosság megszakítása elvet, amellyel nagy számú függőben lévő jogalkotási javaslat visszavonását indokolta;

K.  mivel az Európai Bizottság 2015. évi munkaprogramjában azt irányozta elő, hogy tevékenységeit a főbb gazdasági és társadalmi kihívásokra összpontosítja, és mivel az új struktúra célja az, hogy garantálja a következetes szakpolitikai megközelítést, ezzel is fokozva az átláthatóságot az EU-ban és az elfogadást az uniós polgárok körében;

A szabályozás javítása

1.  üdvözli Juncker bizottsági elnöknek a Parlament ezzel kapcsolatos ismételt kérésére válaszul hozott azon határozatát, hogy a Bizottság első alelnökét bízza meg a szabályozás javításának feladatával, ami kiemeli a kérdés politikai jelentőségét; reméli, hogy e megbízatás eredményeképpen az uniós jogszabályok a lehető legjobb minőségűek lesznek, meg fognak felelni a polgárok és az érdekelt felek elvárásainak, és biztosítani fogják, hogy a fogyasztói, környezetvédelmi, szociális, egészségügyi és biztonsági normákhoz hasonló közpolitikai célkitűzések ne szenvedjenek csorbát;

2.  rámutat, hogy a szabályozás javításának magában kell foglalnia a közigazgatási „kultúrát” az Európai Unió valamennyi szintjén, szem előtt tartva az Unió-szerte rendkívül magas szintű bürokráciát és a jogszabályok egyszerűsítésének szükségességét, továbbá az uniós aktusok európai, illetve nemzeti, regionális és helyi szinten való végrehajtását és alkalmazását, hogy valamennyi szinten biztosítva legyen a megfelelő ügyintézés és az „Európa-barát magatartás”;

3.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a jogalkotási aktusok száma helyett elsőbbséget kellene biztosítania bizonyos intézkedések kidolgozásának, és a jogalkotás minőségére és a meglévő jogszabályok jobb végrehajtására kellene összpontosítania; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a költségek nem lehetnek döntő tényezők, hanem kizárólag a jogalkotás minőségét kell megfelelő viszonyítási alapnak tekinteni, illetve a REFIT programot nem szabad a fenntarthatóság, illetve a szociális, munkaügyi, környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi normák aláásására használni;

4.  javasolja, hogy a korlátozott időre szóló jogalkotási kezdeményezések esetén a Bizottság fontolja meg a „megszüntetési záradékok” használatát, azzal a feltétellel, hogy ez nem eredményez jogi bizonytalanságot, továbbá hogy a jogalkotási intézkedésekbe adott esetben foglaljon bele „felülvizsgálati záradékokat” annak érdekében, hogy rendszeresen újraértékelje a jogalkotási intézkedések uniós szintű relevanciáját;

5.  hangsúlyozza, hogy egy uniós szabvány jellemzően 28 nemzeti szabványt helyettesít, ami erősíti a közös belső piacot és a bürokrácia csökkenésével jár;

6.  üdvözli a jobb szabályozásra irányuló, 2015. május 19-i intézkedéscsomagot; támogatja a Bizottságnak a jogalkotás javítására irányuló menetrend iránti folyamatos elkötelezettségét; hangsúlyozza, hogy a REFIT-ről szóló közleményben előirányzott munkát állandó folyamatnak kell tekinteni, amely biztosítja, hogy a hatályos európai szintű jogszabályok a célnak megfelelők legyenek, és elérjék a jogalkotók által közösen kitűzött célokat, illetve teljesítsék a polgárok, és különösen a munkavállalók, a vállalkozások és más érdekeltek elvárásait;

7.  tudomásul veszi a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló új intézményközi megállapodás melletti elkötelezettségét, amely figyelembe veszi a Lisszaboni Szerződéssel bevezetett változásokat, illetve a Parlament és a Bizottság közötti keretmegállapodást, valamint a gyakorlatok összehangolását célozza az olyan területeken, mint a jogalkotási tervezés, a hatásvizsgálatok, az uniós rendelkezések módszeres utólagos ellenőrzése, illetve a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok végrehajtása és kezelése, továbbá tudomásul veszi a tárgyalások lezárását;

8.  üdvözli a Bizottság arra irányuló elkötelezettségét, hogy a szabályozás javításáról szóló stratégiája nem bizonyos politikai területek deregulációját vagy a számunkra fontos értékek – többek között a szociális védelem, a környezetvédelem és az alapvető jogok, ezen belül is az egészséghez való jog – megkérdőjelezését célozza;

9.  tudomásul veszi a független érdekelt felek magas szintű munkacsoportjának régóta folyó, intenzív munkáját, és hogy a csoport javaslatokat nyújtott be az Európai Bizottságnak az adminisztratív terhek csökkentését illetően, és azonosította azokat a bevált gyakorlatokat, amelyek révén az uniós jogszabályok a lehető legkevésbé bürokratikus módon ültethetők át a tagállamokban; rámutat, hogy a független érdekelt felek magas szintű munkacsoportjának négy tagja ellenezte a csoport adminisztratív terhekről szóló végleges jelentésének több következtetését, és különvéleményt készített; elvárja a Bizottságtól, hogy vegye figyelembe a folyamatban részt vevő valamennyi érdekelt fél aggodalmait;

10.  hangsúlyozza a társadalmi párbeszéd jelentőségét és a szociális partnerek függetlenségének tiszteletben tartását; különös tekintettel az EUMSZ 9. cikkére hangsúlyozza, hogy a szociális partnerek az EUMSZ 155. cikkével összhangban köthetnek olyan megállapodásokat, amelyek eredményeként az aláíró felek közös kérésére uniós jogszabály születhet; elvárja a Bizottságtól, hogy tartsa tiszteletben a felek autonómiáját és elfogadott megállapodásaikat, illetve vegye komolyan aggodalmaikat, továbbá hangsúlyozza, hogy a szabályozás javítására irányuló programot nem szabad kifogásként használni ahhoz, hogy a szociális partnerek között kötött megállapodásokat figyelmen kívül hagyják vagy megkerüljék, és ezért elutasítja a szociális partnerek közötti megállapodásokra vonatkozó hatásvizsgálatokat;

11.  rámutat, hogy az előző parlamenti ciklus során a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok közötti választás számos esetben intézményközi vitához vezetett; fontosnak tartja ezért, hogy az Európai Parlament 2014. február 25-én elfogadott állásfoglalásában megfogalmazott kérésnek megfelelően konkrét iránymutatásokat dolgozzanak ki;

12.  üdvözli a Bizottság azzal kapcsolatos bejelentését, hogy egyszerűsíteni kívánja a közös agrárpolitika (KAP), az európai strukturális és beruházási alapok, valamint a Horizont 2020 program keretében nyújtott támogatások kezelését;

Átláthatóság és az érdekeltekkel folytatott konzultáció

13.  üdvözli, hogy a Bizottság elismerte, hogy a konzultációs folyamat jelentős szerepet tölt be a REFIT programban; rámutat, hogy az EUSZ 11. cikkének (2) bekezdésével összhangban valamennyi uniós intézmény köteles nyitott, átlátható és rendszeres párbeszédet folytatni az érdekképviseleti szervezetekkel és a civil társadalommal; felhívja az intézményeket, hogy fordítsanak különös figyelmet az érdekképviseleti szervezetekkel és a civil társadalommal folytatott kötelező és rendszeres párbeszédre;

14.  rámutat, hogy csak a fokozott átláthatóság biztosításával lehet hatékonyabbá tenni az EU működését, és ezáltal a civil társadalomnak az EU-ba vetett bizalma is nőne;

15.  üdvözli ebben az összefüggésben, hogy a Bizottság hangsúlyozza, hogy a polgárokkal, a szociális partnerekkel, valamint az üzleti szférát és a civil társadalmat képviselő érdekeltekkel való párbeszéd elősegíti annak elérését, hogy az uniós jog átlátható, célzott és következetes legyen, és támogatja a Bizottság annak pontosabb meghatározására irányuló szándékát, hogy mi alapján dönti el, hogy javaslatai például jogalkotási szöveg vagy bizottsági közlemény formáját öltik;

16.  megállapítja, hogy a Bizottság a szabályozás javításáról szóló stratégiája keretében jelentősen átértékelte a nyilvános konzultációk szerepét; tudomásul veszi, hogy a Bizottság a jövőben 12 hetes nyilvános konzultációt fog tartani a) az új jogalkotási javaslatok kidolgozása előtt vagy b) a meglévő jogszabályok értékelése és alkalmasságuk vizsgálata során, illetve c) az ütemtervekkel és az előzetes hatásvizsgálatokkal kapcsolatban; tudomásul veszi továbbá, hogy a Bizottság ezenfelül valamely javaslat elfogadását követően is lehetőséget ad a polgároknak és az érdekelt feleknek, hogy nyolc héten belül véleményt mondjanak a bizottsági javaslatról, amelyet továbbítanak a Tanács és a Parlament részére;

17.  ennek fényében felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a konzultációs eljárásban részt vevő valamennyi szereplő véleményének és visszajelzésének kiegyensúlyozott és átlátható értékelését, és különösen gondoskodjon arról, hogy az érdekelteknek a jó anyagi háttérrel rendelkező és jól szervezett szervezetei ne élhessenek vissza a nyilvános konzultációkkal és azokat nem használhassák fel saját céljaikra; felszólítja a Bizottságot, hogy tegye közzé a konzultációkból levont következtetéseit;

18.  megállapítja, hogy a hatásvizsgálatokat csak akkor hozzák nyilvánosságra, ha a Bizottság már elfogadta az érintett politikai kezdeményezést; a bizottsági döntések átláthatóságának biztosítása érdekében szükségesnek tartja, hogy a hatásvizsgálatokat akkor is nyilvánosságra hozzák, ha a Bizottság úgy dönt, hogy nem nyújt be jogalkotási javaslatot;

19.  megállapítja, hogy a konzultációs státusszal felruházott Gazdasági és Szociális Bizottság a civil társadalom fontos szószólója; megállapítja, hogy a konzultációs státusszal is felruházott Régiók Bizottsága az uniós régiók és települések fontos szószólója, és kulcsszerepet tölt be az uniós jogszabályok végrehajtásának értékelésében; rámutat, hogy a hatályos jogszabályok szerint a Parlament, a Tanács és a Bizottság minden olyan esetben konzultálhat e két tanácsadói testülettel, amikor azt indokoltnak tartja; úgy véli, hogy célzott és korai konzultációt kell folytatni velük és megfelelően figyelembe kell venni speciális szakértelmüket annak érdekében, hogy hozzájárulhassanak a szabályozás javítására vonatkozó célkitűzés eléréséhez;

20.  úgy véli, hogy a regionális és helyi hatóságokat fokozottabban be kell vonni az uniós politikák kialakításába, különösen azáltal, hogy a jogszabályok előkészítésének korai szakaszában felhasználják a tagállamok regionális és helyi szintű szakértelmét és tapasztalatát; rámutat, hogy jogalkotási munkájuk során az összes intézménynek tiszteletben kell tartania a szubszidiaritás és az arányosság elvét;

21.  üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy a jogalkotási folyamatot átláthatóbbá teszi, valamint a polgárokat és az érdekelt feleket jobban bevonja az egész folyamatba;

22.  üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy a jövőben négyhetes nyilvános konzultációkat fog tartani a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tervezeteiről és a fontos végrehajtási jogi aktusok tervezeteiről is, mielőtt a tagállamok az illetékes bizottságon belül szavaznak álláspontjukról;

23.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelési iránymutatásait felülvizsgálva fokozza az érdekeltek bevonását és a velük folytatott konzultációt, és alkalmazza a lehető legközvetlenebb módszert annak érdekében, hogy lehetővé tegye az uniós polgárok számára a részvételt a döntéshozatalban;

24.  tudomásul veszi a Bizottságnak a szabályozás javításával foglalkozó internetes oldalán található új „A terhek csökkentése – Mondja el véleményét” („Lighten the Load – Have your Say”) elnevezésű felületet, valamint a Bizottság és az új REFIT-platform részéről az ott beérkezett észrevételek kiegyensúlyozott és átlátható vizsgálatát kéri; úgy véli ugyanakkor, hogy a REFIT vizsgálóbizottságnak eljárásai és döntéshozatala során nem szabad túlságosan nagy terheket vállalnia, hanem gyors válaszadásra és az európai jogalkotási folyamatban részletekbe menő munkára képes szervnek kell lennie; véleménye szerint a Bizottság internetes oldalán folytatott konzultáció nem helyettesítheti az érdekelt felekkel folytatott nyilvános konzultációt;

Hatásvizsgálatok és európai hozzáadott érték

25.  megjegyzi, hogy a hatásvizsgálat a döntéshozatal támogatásának fontos eszköze minden uniós intézményben, és jelentős szerepet játszik a szabályozás javításában; felszólítja ezzel összefüggésben a Bizottságot és a tagállamokat, hogy legyenek igényesebbek kötelezettségeik teljesítése és a meglévő jogszabályok jövőbeli hatásainak értékelése során; hangsúlyozza azonban, hogy e hatásvizsgálatok nem helyettesíthetik a politikai értékeléseket és döntéseket, és hogy semmilyen módon nem korlátozható az európai parlamenti képviselők szabadsága politikai munkavégzésük során;

26.  úgy véli, hogy a versenyképesség értékelésének a hatásvizsgálati folyamat lényeges részét kell képeznie; úgy véli, hogy a felülvizsgált útmutató tervezetének iránymutatásokat kell tartalmaznia arról, hogy a végleges elemzés során miként kell értékelni és súlyozni a versenyképességre gyakorolt hatásokat; támogat egy olyan állandó vélelmet, hogy jelentős, nem mérhető, jótékony hatásra vonatkozó bizonyítékok hiányában a Bizottság nem fogadhatja el a versenyképességre negatív hatást gyakorló javaslatokat;

27.  véleménye szerint az elsődleges és a másodlagos jogalkotásra vonatkozó döntésekre egyaránt alkalmazni kell a jobb szabályozás elveit; felszólítja a Bizottságot, hogy adott esetben a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusokhoz csatoljon hatásvizsgálatot, amely kiterjed az érdekelt felekkel folytatott konzultációra is;

28.  úgy véli, hogy a hatásvizsgálatoknak átfogó jellegűnek kell lenniük, a gazdasági, társadalmi és környezeti következményeket különösképpen kiegyensúlyozottan kell értékelni, valamint értékelni kell a polgárok alapvető jogaira, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőségre gyakorolt hatásokat; hangsúlyozza, hogy a költség-haszon elemzés csak egy kritérium a sok közül;

29.  rámutat, hogy számos tagállamban – például Svédországban, a Cseh Köztársaságban, Hollandiában, az Egyesült Királyságban és Németországban – a kormányok mellett független testületek működnek közre a jogalkotási folyamatban azzal a céllal, hogy mérsékeljék a vállalkozásokra és a polgárokra háruló adminisztratív terheket, valamint hogy az információszolgáltatási kötelezettséghez kapcsolódó költségeket mérhető és ellenőrizhető módon csökkentsék; megjegyzi, hogy a szabályozás javításával foglalkozó meglévő testületek legjobb gyakorlatait és tapasztalatait figyelembe lehetne venni; tudomásul veszi, hogy a Bizottság Hatásvizsgálati Testülete független „Szabályozói Ellenőrzési Testületté” alakult át, és arra számít, hogy a független szakértők bevonása a hatásvizsgálati eljárás előnyére válik a Bizottságnál; ragaszkodik ahhoz, hogy a Szabályozói Ellenőrzési Testületnek kizárólag tanácsadó szerepe legyen, és kötelező jogi erejű véleményeket ne adhasson ki; hangsúlyozza, hogy a hatásvizsgálatoknak következetesnek kell lenniük, figyelembe kell venniük a szolgálatok közötti konzultáció szakaszában bevezetett minden változtatást, és többek között annak felbecslésén kell alapulniuk, hogy milyen további költségekkel járna a tagállamok számára, ha nem állna rendelkezésre európai szintű megoldás; úgy véli, hogy hogy a Szabályozói Ellenőrzési Testület véleményét csatolni kell a végleges jogalkotási javaslathoz; javasolja, hogy az intézményközi megállapodásra vonatkozó soron következő tárgyalások során vitassák meg, hogy a Szabályozói Ellenőrzési Testület kizárólag tanácsadó testületként az intézmények közös érdekeit szolgálhatná-e;

30.  üdvözli, hogy a tanácsi munkacsoportok már most, a konkrét jogalkotási javaslatokról folytatott vita korai szakaszában egy tájékoztató jellegű lista alapján figyelembe veszik a vonatkozó bizottsági hatásvizsgálatokat; sajnálja azonban, hogy a Tanács Főtitkársága még nem rendelkezik saját hatásvizsgálati osztállyal, és úgy véli, hogy a fent említett megoldás hozzájárulhatna ahhoz, hogy a Tanács teljesítse a bizottsági javaslatokhoz fűzött érdemi módosítások értékelésével kapcsolatos kötelezettségeit;

31.  rámutat, hogy a Parlament létrehozta saját Hatásvizsgálati és Hozzáadott Érték Igazgatóságát, amely a parlamenti bizottságok részére előzetes és utólagos hatásvizsgálatokkal kapcsolatos számos szolgáltatást kínál, értékeli a jelenlegi vagy távlati uniós politikák hozzáadott értékét, valamint tudományos és technológiai téren felméri a politikai lehetőségeket; megjegyzi, hogy a Bizottságtól kapott információk szerint a Parlamentben mintegy húsz hatásvizsgálatot folytattak le a bizottsági javaslatok módosításaival kapcsolatban; kéri a Parlament szakbizottságait, hogy alkalmazzák következetesebben a Parlament belső hatásvizsgálati eszközeit, különösen azokban az esetekben, amikor a Parlament az eredeti bizottsági javaslat lényeget érintő módosításait tervezi; hangsúlyozza azonban, hogy ez nem vezethet az európai parlamenti képviselőinek rendelkezésére álló mozgástér korlátozásához;

32.  hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni az Unió alapját képező minden elvet, többek között a szubszidiaritás és az arányosság elvét; felhívja az összes uniós intézményt, hogy mindig vegyék figyelembe a jogszabályok rövid és hosszú távú hatásait;

33.  megjegyzi, hogy a tárgyalások lezárását követő, de a végleges szavazást megelőző visszavonulási időszakot – amelynek során a jelenlegi eljárás szerint a jogász-nyelvészek ellenőrzik a szöveget – felhasználhatnák egyúttal a hatásvizsgálat véglegesítésére és a szubszidiaritás ellenőrzésére is;

34.  úgy véli, hogy a hatásvizsgálatok tekintetében valamennyi uniós intézmény közreműködésével közös módszertani megközelítést kell kialakítani; hangsúlyozza, hogy sértetlennek kell maradnia a Parlament és a Tanács arra vonatkozó jogalkotási előjogának, hogy a Bizottság javaslatát módosíthassák;

35.  sürgeti a Bizottságot, hogy a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok előkészítése során fokozza az érdekeltekkel és ezen belül a fogyasztókkal folytatott – mind nyilvános, mind zárt körű – konzultációs eljárásait annak megvizsgálása céljából, hogy miként lehetne az előkészítő szakaszban jobban felhívni a figyelmet a javaslatokra;

A kkv-k és a „gondolkozz először kicsiben” elv

36.  tudomásul veszi a Bizottság kötelezettségvállalását, amely szerint tovább javítja a kkv-kra vonatkozó hatásvizsgálatot (a kkv-tesztet), különös tekintettel arra, hogy a több mint 20 millió kis- és középvállalkozás teszi ki az uniós vállalkozások 99%-át, és hogy a kkv-k ezáltal a gazdaság, a növekedés és a foglalkoztatás sarokkövét alkotják; támogatja a megállapodások kiigazításának és a kkv-kra vonatkozó hatásvizsgálat tekintetében rugalmasabb szabályok bevezetésének fontolóra vételét, amennyiben kimutatható, hogy ezek nem ássák alá jogszabályi rendelkezések hatékonyságát, és hogy mentességek vagy rugalmasabb rendelkezések nem idézik elő a belső piac széttöredezettségét, és nem akadályozzák a belső piachoz való hozzáférést; üdvözli ezért a Bizottság kötelezettségvállalását, hogy fontolóra veszi a kkv-kra vonatkozó rugalmasabb szabályok bevezetését, ideértve a mikrovállalkozások teljes felmentését, amennyiben ez szükséges és megvalósítható, és a javasolt jogi rendelkezések társadalmi, ökológiai és gazdasági célkitűzéseinek hatékony megvalósítását nem veszélyezteti;

37.  felhívja a Bizottságot, hogy ne adja fel a kkv-k adminisztratív terheinek csökkentésére vonatkozó nagyra törő célkitűzéseit, amelyek alapot teremthetnek színvonalas munkahelyek létrehozásához, és nyomatékosan kéri intézkedések foganatosítását annak biztosítása érdekében, hogy a közérdeket szolgáló – például fogyasztóbarát, környezetvédelmi, szociális, egészségügyi és biztonsági előírásokkal kapcsolatos, illetve a férfiak és a nők közötti egyenlőségre vonatkozó – célkitűzések megvalósítása ne kerülhessen veszélybe; hangsúlyozza, hogy az adminisztratív terhek csökkentése nem vezethet a foglalkoztatási normák megcsorbításához vagy a bizonytalan munkaszerződések számának emelkedéséhez, és hogy a kkv és mikrovállalkozások által alkalmazott munkavállalóknak a nagyobb vállalatoknál dolgozókkal azonos bánásmódban és ugyanolyan magas szintű védelemben kell részesülniük;

38.  hangsúlyozza, hogy új jogszabályok kkv-kra gyakorolt hatásainak értékelése semmiképpen sem károsíthatja a munkavállalók jogait;

39.  hangsúlyozza, hogy világosabban megfogalmazott, egyszerűen végrehajtható és a jogállamiság keretein belül működő minden szereplő számára segítséget nyújtani képes rendelkezésekre van szükség; hangsúlyozza, hogy az egyszerűbb és intelligensebb szabályozás megkönnyítheti a következetesebb átültetést, valamint a hatékonyabb és egységesebb végrehajtást a tagállamokban;

Utólagos értékelések

40.  üdvözli, hogy a Bizottság a szabályozás javításának szerves részévé teszi a rendszeres utólagos elemzéseket; hangsúlyozza, hogy a polgárok és vállalkozások jogbiztonsága érdekében az ilyen elemzéseket megfelelő időkeretben, lehetőleg a nemzeti jogba való átültetés határideje után több évvel kell elvégezni; ismételten emlékeztet azonban arra, hogy az utólagos értékelések sohasem helyettesíthetik a Bizottságnak a Szerződések őreként ellátott azon feladatát, hogy hatékonyan és időben ellenőrizze az uniós jog tagállamok általi alkalmazását, és minden szükséges intézkedést meghozzon azok helyes alkalmazásának biztosítása érdekében;

41.  hangsúlyozza az utólagos értékelés és a szakpolitikai teljesítményértékelés jelentőségét az uniós jogszabályok és az uniós szakpolitikák végrehajtásának és hatékonyságának a jogalkotó által elérni kívánt eredmény tekintetében való értékelése szempontjából;

42.  úgy véli, hogy a nemzeti parlamenteket be kell vonni az új jogszabályok utólagos értékelésébe, mivel ez előnyös a bizottsági jelentés szempontjából is, valamint segít feltárni, hogy egyes jogszabályok és rendelkezések a különböző tagállamokat milyen kihívások elé állítják;

Az uniós jogszabályok tagállamok általi végrehajtása

43.  megjegyzi, hogy a Bizottság szerint az uniós jogszabályokkal kapcsolatos szabályozási és adminisztratív terhek egyharmada a tagállamok által az átültetés érdekében hozott intézkedésekből fakad;

44.  elismeri, hogy irányelvek esetében a tagállamok előjoga annak eldöntése, hogy nemzeti szinten az uniós szintű megállapodás tárgyát képező minimumszabályokhoz képest szigorúbb szociális, környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi előírásokat fogadnak-e el, és örömmel fogad minden ilyen értelmű döntést; megerősíti, hogy az így elfogadott szigorúbb előírások nem tekinthetők „túlszabályozásnak”; felhívja azonban az illetékes nemzeti hatóságokat annak szem előtt tartására, hogy az úgynevezett „túlszabályozás” gyakorlata – az uniós jogszabályok szükségtelen bürokratikus terhekkel való kiegészítése – az EU jogalkotói tevékenységének félreértelmezéséhez vezethet, ami viszont fokozhatja az euroszkepticizmust; felhívja a tagállamokat, hogy a felhasználóbarát eljárások biztosítása érdekében hagyjanak fel az irányelvek és rendeletek végrehajtása során alkalmazott szükségtelen közigazgatási szabályok alkalmazásával;

45.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a bevált gyakorlatok cseréjét az uniós irányelvek végrehajtása és alkalmazása terén; úgy véli, hogy ez arra ösztönözné az érdekelt feleket, illetve a helyi és regionális hatóságokat, hogy részt vegyenek az uniós szakpolitikák helyi, regionális és nemzeti szintű végrehajtása során tapasztalt nehézségek feltárásában;

46.  hangsúlyozza, hogy az Európai Parlamentnek társjogalkotóként érdeke fűződik annak megismeréséhez, hogy az uniós jogszabályok végrehajtásukat követően valójában milyen hatást gyakorolnak; felszólítja ezért az Európai Bizottságot, hogy a Parlament számára biztosítson ezzel kapcsolatban teljes körű hozzáférést minden értékeléshez, köztük az összegyűjtött forrásadatokhoz és az előkészítő dokumentumokhoz is;

47.  felhívja a Bizottságot – tekintettel az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló 1924/2006/EK rendelet végrehajtásával kapcsolatos súlyos és tartós, többek között a verseny torzulásával kapcsolatos problémákra –, hogy vizsgálja felül e rendelet tudományos alapját, illetve azt, hogy mennyire hasznos vagy realisztikus a rendelet, és szükség esetén törölje a tápanyagprofilok fogalmát; úgy véli, hogy az 1924/2006/EK rendelet célkitűzéseit – például annak biztosítását, hogy az élelmiszerekkel kapcsolatban nyújtott tájékoztatás hiteles legyen, továbbá konkrét adatokat nyújtson a zsír-, cukor- és sótartalomra vonatkozóan – a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló 1169/2011/EU rendelet már megvalósította;

48.  rámutat a tagállamok és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatára, valamint az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. október 27-i együttes politikai nyilatkozatára, és felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson hozzáférést a Parlament számára e magyarázó dokumentumokhoz;

Folyamatban lévő jogalkotási javaslatok Bizottság általi visszavonása

49.  tudomásul veszi, hogy az újonnan megválasztott Bizottság a 2015. évi munkaprogramjában a politikai folytonosság hiányával kapcsolatos elv szellemében most első ízben vizsgálat alá von minden, jelenleg függőben lévő jogalkotási kezdeményezést;

50.  rámutat arra, hogy az Európai Unió Bírósága 2015. április 14-i ítéletében(9) megerősítette, hogy uniós jogi aktus rendes jogalkotási eljárás keretében történő elfogadása során a Bizottság bármikor visszavonhatja javaslatát, amennyiben a Tanács még nem határozott; kéri ezért és az intézményközi egyensúly biztosítása érdekében a Bizottságot, hogy jogalkotási javaslat visszavonása esetén először a Parlamenttel konzultáljon – különösen az első olvasatot követően –, és vegye kellően figyelembe a Parlament álláspontját; hivatkozik ezzel összefüggésben különösen 2015. január 15-i állásfoglalására;

51.  rámutat továbbá arra, hogy az Európai Unió Bírósága ugyanezen ítéletében helyt adott a Tanács érvelésének, miszerint jogalkotási javaslat visszavonása esetén a Bizottságnak tiszteletben kell tartania az EUSZ 13. cikkének (2) bekezdésében megfogalmazott hatáskörmegosztás elvét, intézményi egyensúly elvét és jóhiszemű együttműködés elvét, valamint az EUSZ 10. cikkének (1) és (2) bekezdésében megfogalmazott demokrácia elvét;

52.  rámutat arra, hogy fontos elkerülni a jogszabályok megkettőzését;

o
o   o

53.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.

(1) HL C 321., 2003.12.31., 1. o., Elfogadott szövegek, 2016. március 9., P8_TA(2016)0081.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0061.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0069.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0127.
(5) HL C 353. E, 2013.12.3., 117. o.
(6) HL C 51. E, 2013.2.22., 87. o.
(7) HL C 380. E, 2012.12.11., 31. o.
(8) INT/750. sz. EGSZB-dokumentum.
(9) A Bíróság által a C-409/13, Tanács kontra Bizottság ügyben 2015. április 14-én hozott ítélet [ECLI:EU:C:2015:217].

Jogi nyilatkozat