Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2015/2898(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0442/2016

Előterjesztett szövegek :

B8-0442/2016

Viták :

PV 13/04/2016 - 17
CRE 13/04/2016 - 17

Szavazatok :

PV 14/04/2016 - 7.9
CRE 14/04/2016 - 7.9
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0133

Elfogadott szövegek
PDF 413kWORD 169k
2016. április 14., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
2015. évi jelentés Törökországról
P8_TA(2016)0133B8-0442/2016

Az Európai Parlament 2016. április 14-i állásfoglalása a Törökországról szóló 2015. évi jelentésről (2015/2898(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Törökországról szóló 2015. évi jelentésre (SWD(2015)0216),

–  tekintettel a bővítésről és a stabilizációs és társulási folyamatról szóló, 2015. december 15-i tanácsi következtetésekre, valamint a korábbi idevonatkozó tanácsi és európai tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, az EU bővítési stratégiájáról szóló, 2015. november 10-i bizottsági közleményre (COM(2015)0611),

–  tekintettel a Török Köztársasággal létrejött csatlakozási partnerség elveiről, prioritásairól és feltételeiről szóló, 2008. február 18-i 2008/157/EK tanácsi határozatra („csatlakozási partnerség”), valamint a csatlakozási partnerségről szóló korábbi, 2001., 2003. és 2006. évi tanácsi határozatokra,

–  tekintettel az EU és Törökország közötti 2015. november 29-i csúcstalálkozót követő közös nyilatkozatra és az EU–Törökország cselekvési tervre,

–  tekintettel az örmény népirtás századik évfordulójáról szóló 2015. április 15-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a 2015. december 14-i kormányközi konferenciára, amelynek során hivatalosan megnyitották a gazdasági és monetáris politikára vonatkozó 17. fejezetet,

–  tekintettel Törökországgal kapcsolatos korábbi állásfoglalásaira, különösen a Törökország által elért eredményekről szóló 2009. évi jelentésről szóló 2010. február 10-i(2), a Törökország által elért eredményekről szóló 2010. évi jelentésről szóló 2011. március 9-i(3), a Törökország által elért eredményekről szóló 2011. évi jelentésről szóló 2012. március 29-i(4), a Törökország által elért eredményekről szóló 2012. évi jelentésről szóló 2013. április 18-i(5), a törökországi helyzetről szóló 2013. június 13-i(6), a Törökország által elért eredményekről szóló 2013. évi jelentésről szóló 2014. március 12-i(7), a Ciprus kizárólagos gazdasági övezetében feszültséget keltő török lépésekről szóló 2014. november 13-i(8), a véleménynyilvánítás szabadságának törökországi helyzetéről szóló 2015. január 15-i(9), valamint a Törökország által elért eredményekről szóló 2014. évi bizottsági jelentésről szóló 2015. június 10-i(10) állásfoglalására,

–  tekintettel a Törökországról szóló 2014. évi bizottsági eredményjelentésről szóló állásfoglalásában a Bizottsághoz címzett azon felhívására, hogy újból vizsgálja meg, hogy mindeddig milyen módon folytak a tárgyalások és miként lehetne javítani és intenzívebbé tenni az Unió és Törökország közötti kapcsolatokat és együttműködést,

–  tekintettel a Törökországra vonatkozó 2005. október 3-i tárgyalási keretre,

–  tekintettel az Európai Közösség és tagállamai által 2005. szeptember 21-én kiadott nyilatkozatra, többek között arra a kikötésre, hogy a tárgyalási folyamathoz az összes tagállam elismerésére szükség van, valamint hogy Törökországnak az áruk szabad mozgása előtti akadályok előítélet- és megkülönböztetésmentes felszámolása révén maradéktalanul végre kell hajtania az Ankarai Megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvét,

–  tekintettel arra, hogy Törökország uniós csatlakozása az Európai Tanács 2006. decemberi ülésén megállapított következtetéseknek megfelelően a koppenhágai kritériumoknak való maradéktalan megfeleléstől és az Unió befogadási képességétől függ,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményének (EJEE) 46. cikkére, melynek értelmében „a szerződő felek vállalják, hogy magukra nézve kötelezőnek tekintik az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) végleges ítéletét minden olyan ügyben, amelyben félként szerepelnek”,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a szíriai válságra, a tűzszünetre és a békés rendezésre irányuló erőfeszítésekre, valamint Törökország azon kötelezettségére, hogy – az ENSZ Alapokmányával és azon értékekkel és elvekkel összhangban, amelyeken az Unió alapul – intenzív erőfeszítések révén erősítse a stabilitást, és előmozdítsa a jószomszédi kapcsolatokat a szomszédos országokkal szárazföldön, tengeri határokon és a légtérben fennálló nyitott bilaterális kérdések, viták és konfliktusok megoldása révén,

–  tekintettel arra, hogy a jogállamiság tiszteletben tartása – ideértve különösen a hatalmi ágak elválasztását, a demokráciát, a véleménynyilvánítás szabadságát, az emberi jogokat, a kisebbségek jogait és a vallásszabadságot – a folyamat középpontjában áll,

–  tekintettel a törökországi menekültválság kezelését célzó 3 milliárd eurós alap jóváhagyására, amelyből egy milliárd az uniós költségvetésből származik, a maradékot pedig a tagállamok biztosítják,

–  tekintettel Kati Piri, az Európai Parlament Külügyi Bizottságának Törökországért felelős állandó előadója által végzett munkára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel 2005. október 3-án megkezdődtek a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalások, és e tárgyalások megnyitása egy hosszú és nyitott kimenetelű, méltányos és szigorú feltételességen, valamint a reformok iránti elkötelezettségen alapuló folyamat kezdete;

B.  mivel – a csatlakozási tárgyalások és a bővítési folyamat átalakító hatására tekintettel – az Uniónak továbbra is a törökországi reformok tartópillérének kell maradnia;

C.  mivel az Európai Tanács 2006 decemberi ülésén levont következtetésekkel összhangban teljes mértékben meg kell felelni a koppenhágai kritériumoknak és az Unió befogadási képességének; mivel Törökország elkötelezte magát a koppenhágai kritériumok teljesítése, megfelelő és hatékony reformok végrehajtása és az Uniós vívmányokhoz való fokozatos közeledés iránt; mivel ezek az erőfeszítések egyben lehetőséget teremtenek Törökország számára intézményei erősítésére és a demokratizálódási és modernizálási folyamat folytatására;

D.  mivel a jogállamiság tiszteletben tartása – ideértve különösen a hatalmi ágak szétválasztását, a véleménynyilvánítás és a média szabadságát, az emberi jogokat és a demokráciát, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelmet, a jószomszédi kapcsolatokat, a vallásszabadságot, az egyesülés és a békés tüntetés szabadságát, a kisebbségek jogait, a nők jogait, valamint a kiszolgáltatott csoportokkal, így például a romákkal, a fogyatékossággal élő személyekkel, továbbá a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés elleni fellépést – a tárgyalási folyamat középpontjában áll;

E.  mivel a politikai kritériumok tekintetében a reformok üteme lelassult, és jelentős visszalépés történt a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési szabadság terén;

F.  mivel a világon még mindig Törökországban van a legtöbb bebörtönzött újságíró;

G.  mivel a sajtó- és médiaszabadságot figyelő Freedom House által készített besorolás szerint Törökország még mindig olyan országnak minősül, ahol nincs sajtószabadság, és az országban csak részben érvényesül az internet szabadsága;

H.  mivel Törökországban a biztonsági helyzet gyorsan romlik, mind az ország határain belül és kívül;

I.  mivel Törökország több terrortámadást szenvedett el, így Diyarbakirban, Surucban, Ankarában és Isztambulban, amelyeket az Iraki és Levantei Iszlám Államnak (ISIL/Dáis) tulajdonítanak, és amelyekben összesen 150 ártatlan személy vesztette életét;

J.  mivel Aleppo és Szíria más részeinek orosz bombázása a Törökországban védelmet kereső menekültek számának további növekedését eredményezte;

K.  mivel az EU és Törökország megállapodtak a tárgyalási folyamat felélénkítéséről és a migrációval kapcsolatos intenzív együttműködésről;

L.  mivel a török nép eddig csodálatra méltóan vendégszerető volt a közöttük élő nagy számú menekülthöz; mivel Törökország fogadja be a világon a legnagyobb számú menekültet, ami az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala szerint körülbelül 2,7 millió regisztrált szíriai, iraki és afgán menekültet jelent;

M.  mivel a török hatóságok nem egyeztek bele az ortodox szeminárium újranyitásába Heybaliada szigetén;

I.Az EU és Törökország közötti kapcsolatok jelenlegi helyzete

1.  a demokrácia és jogállamiság törökországi tiszteletben tartásának újbóli gyengülése fényében komoly aggodalommal tölti el, hogy Törökországban a reformok üteme az elmúlt években jelentősen lelassult, és hogy bizonyos kulcsterületeken, így például a bírói kar függetlensége, a gyülekezés szabadsága, a véleménynyilvánítás szabadsága,valamint az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása terén visszalépés történt, egyre inkább eltérve a koppenhágai kritériumok teljesítésétől, amelyhez a csatlakozni kívánó tagállamoknak igazodniuk kell;

2.  hangsúlyozza, hogy Törökország az EU kulcsfontosságú stratégiai partnere, valamint hogy az aktív és hiteles tárgyalások megfelelő keretet biztosítanak az EU és Törökország közötti kapcsolatokban rejlő lehetőségek maradéktalan kiaknázásához; tudomásul veszi, hogy az EU újra napirendre vette a tárgyalási folyamatot, és reméli, hogy a fejezetek megnyitása konkrét előrelépést fog eredményezni; e tekintetben konkrét előrelépéseket és valódi elkötelezettséget vár Törökországtól; megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy értékelje újra azt, ahogyan a tárgyalások eddig zajlottak és azt, hogyan lehetne az EU és Törökország közötti kapcsolatokat és együttműködést javítani és fokozni; határozottan támogatja a gyakoribb, magas szintű, strukturált és nyílt politikai párbeszédet olyan közös érdeklődésre számot tartó kulcsfontosságú tematikus kérdésekről, mint a migráció, a terrorizmus elleni harc, az energia és a kereskedelem;

3.  úgy véli, hogy a Bizottság Törökországról szóló 2015. évi eredményjelentésének a 2015. novemberi török választások utánra halasztása helytelen döntés volt, mivel azt a látszatot keltette, hogy az EU hajlandó hallgatni az alapvető jogok megsértéséről a török kormány menekültügyi együttműködéséért cserében; arra kéri a Bizottságot, hogy konkrét és rögzített menetrend keretében vállalja az éves eredményjelentések közzétételét; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy vegyenek tudomást a törökországi belső fejleményekről, és egyéb érdekektől függetlenül határozottan – a koppenhágai kritériumoknak megfelelően – álljanak ki a török jogállamiság és alapvető jogok védelmében;

4.  tudomásul veszi a 2015. november 1-jén megtartott megismételt parlamenti választások eredményeit, valamint egy új kormány megalakítását; ismételten felhív a 10%-os választási küszöb leszállítására, és a politikai pártok és a választási kampányok finanszírozásának átláthatóvá tételére szólít fel; elismerését fejezi ki a civil társadalmi önkéntesek választásokon való aktív közreműködésével, valamint a magas választási részvétellel kapcsolatban; elítéli azonban a média megfélemlítését és zaklatását, valamint az ellenzéki pártok hátrányos megkülönböztetését az előválasztásban résztvevők köre tekintetében, továbbá az erőszak és megfélemlítés légkörét, amelyet az egyéni jelöltek és ellenzéki pártirodák, különösen a Népi Demokratikus Párt (HDP) ellen indított támadások, valamint erős politikai polarizáció jellemez; üdvözli azt, hogy a korábbi két választás eredményeként és a 10%-os küszöb ellenére a Török Nagy Nemzetgyűlés befogadóbbá vált a törökországi kisebbségi csoportok számára;

5.  felhív a vámunió modernizálására és hatályának új ágazatokra – többek között a mezőgazdasági termékekre, a szolgáltatásokra és a közbeszerzésekre – történő kiterjesztésére; tudomásul veszi, hogy az erről folyó tárgyalások megkezdését 2016 második felére tűzték ki; emlékeztet arra, hogy a vámunió csak akkor tudja elérni lehetőségei maximumát, ha Törökország teljes mértékben végrehajtja a jegyzőkönyvet minden tagállam vonatkozásában; úgy véli, hogy Törökország érdekeit figyelembe kell venni az EU által harmadik felekkel kötött jövőbeni szabadkereskedelmi megállapodásokban, és különösen az EU és az USA közötti Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerségre irányuló tárgyalások (TTIP) esetében; felhív a személyek szabad mozgásának javítására és az interkulturális cserék növelésére;

6.  pozitívan értékeli, hogy 2015-ben az EU és Törökország közötti politikai párbeszéd a külpolitika és a biztonságpolitika területén intenzívebbé vált, és hogy Törökország határozottabban támogatja az EU nyilatkozatait és a Tanács határozatait; sajnálja, hogy a Krím félsziget Orosz Föderáció által történt törvénytelen annektálását és a kelet-ukrajnai eseményeket követően Törökország nem igazodott a Tanács határozataihoz, így a korlátozó intézkedésekhez sem;

7.  ismét felhív arra, hogy Törökország a tárgyalási keret rendelkezéseinek megfelelően fokozatosan igazítsa hozzá külpolitikáját az uniós külpolitikához; úgy véli, hogy alapvetően fontos a külügyek terén folytatott szoros együttműködés és információcsere fokozása, valamint az, hogy a török külügyminisztert releváns ügyek tárgyalásakor meghívják a Külügyek Tanácsa üléseire; emlékeztet Törökország mint kulcsfontosságú tranzitország stratégiai fontosságára az EU energiabiztonsága szempontjából; úgy véli, hogy elengedhetetlen az energiaügyi együttműködés gyors fejlesztése és az Európai Uniót ellátó, Törökországon áthaladó energiaszállítási folyosó kibővítése;

8.  megismétli, hogy meg kell erősíteni a jószomszédi kapcsolatokat, amelyek a tárgyalási keret alapvető részét és a bővítési folyamat lényeges elemét képezik; felhívja Törökországot, hogy – az ENSZ Alapokmányának rendelkezéseivel és a nemzetközi joggal összhangban – fokozza a nyitott bilaterális kérdések megoldására irányuló erőfeszítéseit, ideértve a rendezetlen jogi kötelezettségeket, továbbá a szomszédos országokkal meglévő szárazföldi és tengeri határokkal, valamint légtérrel kapcsolatos vitákat is; felszólítja a török kormányt, hogy írja alá és ratifikálja az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményét (UNCLOS); ismételten sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a török nagy nemzetgyűlés még nem vonta vissza a Görögország felé tett casus belli fenyegetést; sürgeti a török kormányt, hogy vessen véget a görög légtér és felségvizek sorozatos megsértésének, valamint vonja ki a török katonai repülőgépeket a görög szigetek feletti légtérből; sürgeti Törökországot és Örményországot, hogy tegyenek meg mindent kapcsolataik normalizálására oly módon, hogy előfeltételek nélkül diplomáciai kapcsolatokat létesítenek egymással, és felszólítja őket, hogy nyissák meg a török-örmény határt, amely a kapcsolatok javulását eredményezheti, különös tekintettel a határokon átnyúló együttműködésre és a gazdasági integrációra;

II.A jogállamiság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása

9.  úgy véli, hogy az Unió jogállamiság és alapvető értékek melletti elkötelezettségének való megfelelés érdekében sürgető szükség van az igazságszolgáltatás és az alapvető jogok, illetve a jogérvényesülés, a szabadság és biztonság terén végrehajtandó reformokra Törökországban; a tagállamok álláspontjának sérelme nélkül felszólítja a Tanácsot és az EU-t, hogy a hivatalos tárgyalási nyitókritériumok teljesülését követően javasolják a 23. (igazságszolgáltatás és alapvető jogok) és a 24. fejezet (jog érvényesülése, szabadság és biztonság) megnyitását, és gondoskodjanak arról, hogy a törökországi reformfolyamat az uniós értékek és normák szerint alakuljon; felszólítja Törökországot, hogy teljes mértékben egyeztessen az Európa Tanáccsal és a Velencei Bizottsággal az igazságügy reformok terén;

10.  elítéli az internetes és azon kívüli szólásszabadsággal, kifejezési és véleménynyilvánítási szabadsággal kapcsolatban az elmúlt két év során Törökországban történt komoly visszalépést, amely ország a Riporterek Határok Nélkül nemzetközi sajtószabadság index rangsorában 180 ország közül a 149. helyen áll; emlékeztet arra, hogy a török hatóságok saját számadatai szerint Törökország az az ország, amelyik tartja a rekordot a fogva tartott újságírók számát illetően; ismét hangsúlyozza, hogy a vélemény, a véleménynyilvánítás és szólás szabadsága, ezen belül a független média szabadsága az EU alapértékeit képezik; üdvözli az alkotmánybíróság ítéletét, mely szerint Can Dündar és Erdem Gül jogait megsértették; emlékeztet arra, hogy még mindig tárgyalás vár rájuk, amelynek ügyészei többszörös életfogytiglani ítéletet követelnek; aggodalmát hangoztatja azon döntés miatt, amely a nyilvánosságot a tárgyalás teljes idejére kirekeszti, és kéri, hogy alaposan és tárgyilagosan vizsgálják ki a Szíriába tartó állítólagos fegyverszállítmányról tett újságírói kijelentéseket; elítéli Törökország elnökének az alkotmánybíróság elleni közelmúltbeli kijelentéseit; felszólt minden bebörtönzött újságíró azonnali szabadon bocsátására és bátorítja az európai diplomatákat, hogy továbbra is kövessenek szoros figyelemmel minden, újságírók ellen indított büntetőügyet; elítéli a vezető kormánytisztviselők újságírók és ellenzékiek személye ellen irányuló támadásait, valamint a török vezetés tendenciaszerűen egyre növekvő tekintélyelvűségét; sürgeti Törökországot, hogy lépjen fel az újságírók megfélemlítésének minden formájával szemben, konkrétan vizsgáljon ki az újságírókkal szemben elkövetett mindenféle fizikai támadást és fenyegetést, és aktívan akadályozza meg a médiaorgánumok ellen intézett támadásokat, ugyanakkor oszlassa el azt a feszült politikai légkört, amely a médiában és az interneten a szólásszabadságot megkurtító környezetet hoz létre;

11.  tudomásul veszi a Transparency International által 2016. január 27-én közzétett 2015. évi korrupcióérzékelési indexet, amely azt mutatja, hogy az elmúlt év során Törökországban nőtt a korrupció és az ország jelenleg a rangsor 66. helyén áll; hangsúlyozza, hogy a török kormánynak világos és ellentmondástól mentes jelzéseket kell adnia arra nézve, hogy őszinte a szándéka a korrupció elleni harcra a hatalom minden szintjén;

12.  emlékeztet arra, hogy a korrupció elleni harcot Törökország egyik prioritásának kell tekinteni; ezért arra szólítja fel Törökországot, hogy változtasson korrupcióellenes stratégiáján és cselekvési tervén, állítson fel egy független korrupcióellenes testületet, és hozzon létre hiteles nyilvántartási rendszert a nyomozások, vádemelések és büntető ítéletek, ezen belül a magas szintű ügyek követésére;

13.  kéri a Koza İpek Holding és a Feza médiacsoportok függetlenségének helyreállítását és az összes kormányzati képviselő eltávolítását az igazgatótanácsokból, valamint a számos elbocsájtott dolgozó munkaviszonyának helyreállítását, akik a kormányzati átvétel miatt elégedetlenségüket fejezték ki, továbbá esetükben a terrorizmus vádjának visszavonását;

14.  elítéli több török újság, köztük legutóbb a Zaman erőszakos és jogellenes átvételét, és aggodalmának ad hangot a Digiturk döntése kapcsán, hogy egyebek mellett állítólag politikai indokok alapján meg kívánja szüntetni a televíziós műsorok sugárzását; felszólítja a török kormányt, hogy hagyjon fel a független média politikai és gazdasági nyomás alá helyezésével; határozottan elítéli az újságírókkal szembeni verbális és fizikai támadásokat, valamint velük szemben a rágalmazás és a terrorizmus elleni jogszabályok felhasználását; tudomásul veszi az online és offline hírbeszámolók tartalmának letiltását, valamint a weboldalak – és különösen a közösségi hálózatok – elérhetetlenné tételét, amely az újságírók körében öncenzúrához vezetett, mivel félnek attól, hogy a hatóságok bírálata tovább növeli a megtorlásokat; mély aggodalommal tölti el a weboldalak tízezreinek elérhetetlenné tétele, az internetes média szabályozásáról szóló törvény 2015 márciusában elfogadott módosításai, valamint a Távközlési Igazgatóság (TIB) jogköre, ami lehetővé teszi weboldalak 4 órán belüli blokkolását a legkülönbözőbb okok miatt; aggódik amiatt, hogy 2016. február 26-án a török műholdas szolgáltató Turksat leállította az IMC TV adásait egy ankarai ügyész kérésére, aki azt vizsgálja, hogy a csatorna támogatott-e „terrorista csoportot”; aggodalmának ad hangot a médiaszervezetekre kirótt kivételesen magas adóbírságok miatt; felszólít az internetről szóló törvény felülvizsgálatára az internetes szólásszabadságot elősegítő környezet megteremtése, valamint a személyes adatok és a személyhez fűződő jogok védelme érdekében; elítéli, hogy a török kormánytisztviselők kísérletet tettek több nemzetközi újságíró megfélemlítésére, sőt, deportálására; felszólít arra, hogy folytassanak független nyomozást a Szíriával foglalkozó „Rakkát csendben lemészárolják” című blog újságírói, Naji Jerf, Ibrahim Abdel Qader, valamint Fares Hammadi ellen török földön elkövetett gyilkosságok felderítésére; sajnálatát fejezi ki továbbá a büntető törvénykönyv 299. cikkén alapuló, az államfő feltételezett megsértése miatti nyomozások, letartóztatások, börtönbüntetések és pénzbírságok miatt; felszólítja a török kormányt arra, hogy sürgős ügyként és prioritásként foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel annak érdekében, hogy a nemzetközi normáknak megfelelően megvédje a pluralizmust; úgy véli, hogy a nyilvános vita az egészséges demokrácia egyik kulcseleme;

15.  felszólítja a török kormányt, hogy az európai normáknak megfelelően fogadjon el egy valódi adatvédelmi törvényt és hozzon létre egy független adatvédelmi hatóságot, a hatékony és eredményes nemzetközi rendőrségi és bírósági együttműködés szükséges feltételeinek megteremtésével, az információk megosztásával, ugyanakkor teljesítse a vízumliberalizáció kritériumait; felszólítja a török hatóságokat, hogy egyértelműen határozzák meg a törvény hatálya alóli kivételeket, különösen az egészséggel kapcsolatok adatok feldolgozása tekintetében, és vezessenek be egy olyan kiválasztási eljárást, amely garantálja az adatvédelmi hatóság tagjainak függetlenségét;

16.  ismételten aggodalmát fejezi ki a terrorizmus elleni törvény és különösen a terrorizmus, a szervezett bűnözés és a propaganda abban szereplő tág és túl homályos fogalommeghatározása miatt, amely nyilvánvalóan meghatározhatatlanná teszi ezeket a bűncselekménytípusokat; kitart amellett, hogy a büntetőjogi és a terrorizmus elleni jogszabályoknak összhangban kell állniuk az EJEB ítélkezési gyakorlatával, amelyet Törökországnak teljes mértékben tiszteletben kell tartania és végre kell hajtania; felszólítja Törökországot, hogy olyan politikai és jogi környezetet teremtsen, amely lehetővé teszi, hogy az igazságszolgáltatás függetlenül és pártatlanul végezze feladatait, annak biztosítása érdekében, hogy az ne váljon a belső elégedetlenség elnyomásának eszközévé; felszólítja Törökországot, hogy hajtsa végre az európai bíróságok valamennyi ítéletét; aggodalmát fejezi ki a bírák és ügyészek más beosztásba helyezésének, akaratuk ellenére történő áthelyezésének és elbocsátásának számos esete miatt, ami veszélyezteti a bíróságok függetlenségét, pártatlanságát és hatékonyságát, valamint a jogszerű eljárás és a hatalmi ágak szétválasztása elvének tiszteletben tartását is; felhív a hatalmi ágak szétválasztásának sürgős visszaállítására, és arra, hogy tegyenek érdemi lépéseket az igazságszolgáltatás teljes mértékű függetlenségének biztosítására; elítéli az igazságszolgáltatás befolyásolását bizonyos politikusok javára, ami az elnök családjának tagjaira kiterjedő 2013. évi korrupciós botrány utóhatásaként általánossá vált Törökországban; hangsúlyozza, hogy a bírói és ügyészi főtanácson belüli végrehajtó hatalmi erők szerepét és befolyását korlátozni kell, és kellő garanciákra van szükség a bírák akarata ellenére történő áthelyezésével szemben;

17.  emlékeztet arra, hogy a Törökországot az elmúlt évtizedben jellemző rendkívüli gazdasági növekedés a lakhatás és az infrastruktúra terén is példátlan növekedéshez vezetett, gyakran a tájvédelmi és környezeti szempontok kárára; aggodalmát fejezi ki különösen az ország különféle megaprojektjei miatt, és folyamatosan azt kéri a kormánytól, hogy folytasson környezeti és társadalmi hatásvizsgálatokat, és megfelelően vonja be a helyi lakosságot a projektek tervezésébe, hogy lehetőség szerint elkerüljék az urbanizáció, a területek elfoglalásának, valamint a környezeti károsodás negatív hatásait;

18.  úgy véli, hogy az alkotmányos reformnak egy világi, plurális, befogadó jellegű és toleráns társadalmat kell eredményeznie; hangsúlyozza, hogy az új alkotmánynak széleskörű politikai és társadalmi konszenzusra kell épülnie, valamint teljes mértékben – kulturális és vallási háttértől függetlenül – tiszteletben kell tartania a kisebbségek jogait, ezáltal biztosítva szilárd alapot az alapvető szabadságoknak és a jogállamiságnak; felszólítja Törökországot, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben a jogállamiságot, az alapvető jogokat és szabadságokat, és különösen a vallási és etnikai kisebbségek jogait; hangsúlyozza, hogy szükség van egy hátrányos megkülönböztetés elleni átfogó jogszabály bevezetésére, beleértve az etnikai hovatartozáson, valláson, szexuális irányultságon, nemen vagy nemi identitáson alapuló megkülönböztetés és gyűlöletbeszéd tilalmát, valamint az ilyen megkülönböztetés tilalmának új alkotmányba foglalását; hangsúlyozza, hogy ez a megközelítés nem akadályozhatja meg Törökországot abban, hogy az etnikai származás, a vallás vagy a nyelv alapján és identitásuk megőrzése érdekében különleges jogokat biztosítson az érintett polgároknak; megállapítja e tekintetben, hogy további lépésekre van szükség a görög kisebbség tagjai által különösen a tulajdonjogaik tekintetében tapasztalt problémák kezelése érdekében; sürgeti a török hatóságokat, hogy tegyenek jogi lépéseket a mindenféle gyűlölet-bűncselekmény elkövetése miatt, így az antiszemitizmusért felelős személyekkel és testületekkel szemben, ahogy arról a kormány 2013. évi „Demokratizálás csomagja” rendelkezik; kifogásolja, hogy a török kormány passzívan áll hozzá a keresztényekkel és papjaikkal szemben a közösségi médiákban megjelenő súlyos fenyegetésekhez; elvárja, hogy a török kormány minden török állampolgárt előítéletek nélkül kezeljen vallásos hite tekintetében; tekintettel arra, hogy Törökországban él a legnagyobb számú roma kisebbség a világon, felszólítja a török hatóságokat, hogy hajtsanak végre konkrét és hatékony intézkedéseket a romák tényleges egyenlő jogainak biztosítására a török társadalomban, továbbá hozzanak intézkedéseket a romák helyzetének javítására, különös tekintettel a roma gyermekek helyzetére és a roma nők beilleszkedésének előmozdítására;

19.  felszólítja Törökországot, hogy szorosan együttműködve folytassa a munkát a Bizottsággal a készülő új jogszabályokkal és a meglévő jogszabályok végrehajtásával kapcsolatban az uniós vívmányokkal való összeegyeztethetőség biztosítása érdekében;

20.  hangsúlyozza, hogy az európai értékekkel összhangban maradéktalanul tiszteletben kell tartani a különböző – akár világi, akár valláson alapuló – életformákhoz való jogot, továbbá fenn kell tartani az állam és a vallás szétválasztását;

21.  hangsúlyozza a gondolat-, lelkiismereti és vallásszabadság terén megkezdett reformfolyamat folytatásának fontosságát, a vallási közösségek számára a jogi személyiség megszerzésének lehetővé tételével, a papok képzése, kinevezése és utódlása előtti akadályok felszámolásával, az EJEB vonatkozó ítéleteinek és a Velencei Bizottság ajánlásainak betartásával, valamint a vallási alapú megkülönböztetés és korlátok minden formájának felszámolásával; felszólítja Törökországot, hogy tartsa tiszteletben az ökumenikus patriarchátus sajátos jellegét és fontosságát, és ismerje el annak jogi személyiségét; megismétli, hogy lehetővé kell tenni a halki szeminárium újranyitását, és meg kell szüntetni a megfelelő működése előtt álló valamennyi akadályt, valamint lehetővé kell tenni az ökumenikus pátriárka egyházi címének nyilvános használatát;

22.  felszólítja a török kormányt, hogy halassza el az Akkuyu atomerőmű megépítésére irányuló terveit; rámutat, hogy az atomerőmű építésére kijelölt hely egy súlyos földrengéseknek kitett régióban található, így nemcsak Törökország, hanem a földközi-tengeri térség egésze számára is komoly fenyegetést jelent; ennek megfelelően kéri a török kormányt, hogy csatlakozzon az Espoo-i Egyezményhez, melynek alapján a felek kötelesek értesíteni egymást és konzultálni egymással, amennyiben olyan jelentős projektet terveznek, amely valószínűleg országhatárokon átterjedő jelentős környezeti hatásokhoz vezet; felszólítja a török kormányt, hogy az akkuyui atomerőmű létrehozására irányuló projekt minden további lépésébe vonja be a szomszédos országok, így Görögország és Ciprus kormányát, vagy legalább konzultáljon velük;

23.  aggodalmának ad hangot a nők elleni erőszak magas szintje miatt, továbbá a nők elleni erőszak megelőzését és a nők erőszaktól való védelmét szolgáló nemzeti jogszabályok végrehajtásának hiánya miatt; emellett ragaszkodik ahhoz, hogy a hatóságok hatékonyan érvényesítsék a vidéki és városi területeken egyaránt elterjedt problémát jelentő nőkkel szembeni és családon belüli erőszakkal kapcsolatos érvényben lévő jogszabályokat, kezeljék a nemi alapú erőszak be nem jelentését, nyújtsanak támogatást és menedékhelyeket az ilyen erőszak áldozatainak, és büntessék meg az elkövetőket, növeljék a társadalmi tudatosságot és küzdjék le a nemi alapú erőszak társadalmi elfogadottságát; határozottan javasolja a kormánynak a politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális, civil és minden más területen a nemek közötti egyenlőség előmozdítását;

24.  felszólítja Törökországot, hogy tegyen komoly erőfeszítéseket az LMBTI közösség jogainak megvédésére; aggodalmának ad hangot az LMBTI személyek erőszakos cselekedetekkel szembeni védelmének hiánya miatt; ezzel összefüggésben hangsúlyozza csalódottságát amiatt, hogy nem foglalták bele a gyűlölet-bűncselekményekről szóló törvénytervezetbe a szexuális irányultság és nemi identitás miatti gyűlölet-bűncselekményeket; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az LMBTI személyek ellen elkövetett gyűlölet-bűncselekmények gyakran büntetlenül maradnak, vagy az elkövetők büntetését az áldozat „alaptalan provokációja” miatt csökkentik;

III.A kurd békefolyamat és a Törökország délkeleti részén fennálló helyzet

25.  mélységes aggodalmát fejezi ki a Törökország délkeleti részén egyre romló helyzet miatt; emlékeztet arra, hogy a török kormány felelőssége, hogy megvédjen a területén élő minden embert, függetlenül kulturális vagy vallási hátterüktől; elismeri, hogy Törökország legitim joga, hogy küzdjön a terrorizmus ellen, a nemzetközi jog keretei között; hangsúlyozza azonban, hogy a biztonsági intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk a jogállamiságot és az emberi jogokat; hangsúlyozza, hogy a biztonsági erők minden fellépésének arányosnak kell lennie, és azok nem ölthetik kollektív büntetés formáját; elítéli a különleges biztonsági erők visszaéléseit, és felszólít az elkövetők bíróság elé állítására; felszólít a humanitárius jog érvényesítésére, hogy minden sérült megkaphassa az őt megillető ellátást;

26.  elítéli és nem találja jogosnak, hogy a PKK, amely még mindig szerepel a terrorista szervezetek uniós jegyzékében, visszatért az erőszak alkalmazásához; hangsúlyozza, hogy a kurd kérdést erőszakkal nem lehet megoldani, és arra sürgeti a török kormányt, hogy vállalja felelősségét a tárgyalások folytatásáért a kurd kérdés átfogó és fenntartható megoldásának elérése érdekében; felszólítja a PKK-t, hogy tegye le a fegyvereit, hagyjon fel a terrorista taktikákkal, továbbá békés és jogszerű eszközökkel adjon hangot elvárásainak; határozottan elítéli a biztonsági erőkkel és a civilekkel szembeni támadásokat; komoly aggodalmának ad hangot ezzel kapcsolatban az YDG-H harcosai által épített barikádok és kiásott árkok miatt; kitart amellett azonban, hogy a békés tüntetéseket lehetővé kell tenni;

27.  felszólítja a török hatóságokat, hogy haladéktalanul töröljék el a kijárási tilalmakat, amelyeket a török alkotmány megsértésével vezettek be; különösen súlyos aggodalmának ad hangot a Cizrében és Diyarbakir Sur körzetében kialakult helyzet miatt, és elítéli, hogy polgári személyeket ölnek és sebesítenek meg, valamint hagynak víz, élelem és orvosi ellátás nélkül; felszólítja Törökországot, hogy tegye lehetővé a Nemzetközi Vörösfélhold számára, hogy enyhítse a Cizre és Diyarbakır városokban kibontakozó humanitárius válságot; sürgeti a kormányt, hogy az EJEB által elrendelt ideiglenes intézkedéseknek eleget téve tegye lehetővé a sebesültek kórházba szállítását, és biztosítson biztonságos kivezető utat a civilek számára azokban a városokban, ahol kijárási tilalom van érvényben; mélységes aggodalmának ad hangot a növekvő számú civil halálos áldozat és sérült miatt, amit részletesen ki kell vizsgálni, továbbá amiatt, hogy körülbelül 400 000 ember vált belső menekültté; hangsúlyozza, hogy az emberi méltóságot biztosító cselekedetként a családok számára lehetővé kell tenni, hogy az utcáról elvigyék a holttesteket, és eltemessék őket; hangsúlyozza, hogy a török kormány felelősséggel tartozik az emberi jogok garantálásáért és a biztonság, valamint az áruk és szolgáltatások hozzáférhetőségének biztosításáért a teljes polgári lakosság számára Törökország harcoktól sújtott, túlnyomóan kurd részeiben; kéri a török kormányt, hogy vezessen be egy formális sürgősségi segély- és kompenzációs mechanizmust az otthonukból elmenekülni kényszerülők, munkanélkülivé válók és megélhetésüket elvesztők számára; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy műemlékek pusztultak el;

28.  aggodalommal veszi tudomásul a török kormány által a közelmúltban bejelentett, a konfliktusoktól sújtott területeket érintő városátalakítási és áthelyezési projekteket, és sajnálatát fejezi ki a Dyarbakir Sur körzetére vonatkozó széleskörű kisajátításokkal kapcsolatos döntés miatt, mely önkormányzati, illetve egyházi ingatlanokat is érint, ami sértené a vallási kisebbségek jogait; felszólítja a török kormányt, hogy tartsa tiszteletben a régió kulturális megkülönböztető jegyeit és tartózkodjék a régió központosított helyi kormányzati struktúrájának további megerősítésétől; felszólít a kisajátítási döntés felülvizsgálatára, illetve a körzeti és városi önkormányzatokkal folytatott párbeszéd és együttműködés révén újjáépítési tervek kialakítására, továbbá a lakosok és ingatlantulajdonosok jogainak tiszteletben tartására;

29.  megdöbbenését fejezi ki az „Esedullah csoportok” néven ismert különleges műveleti rendőrségi erők tettei miatt, amelyeket a jelek szerint felelősség terhel az emberi jogok megsértésének súlyos esetei miatt, ide számítva polgári személyek szándékos megölését Törökország délkeleti részén; követeli, hogy a török hatóságok alaposan vizsgálják ki az „Esedullah csoportok” tetteit, és követeli azoknak a maradéktalan felelősségre vonását és megbüntetését, akik bűnösök az emberi jogok megsértésében;

30.  azonnali tűzszünetre és a békefolyamat folytatására szólít fel abból a célból, hogy tárgyalásokon alapuló megoldást találjanak a kurd kérdésre; hangsúlyozza, hogy a demokratizálódás és a megbékélés felé tett lépések prioritást képeznek; felszólít ezzel összefüggésben egy, a kurd kérdés megoldásával foglalkozó különbizottság felállítására a Török Nagy Nemzetgyűlésben annak érdekében, hogy az az igazságosság érzetének helyreállítása és a politikai visszaélésekre könnyen felhasználható traumák begyógyítása révén hozzájáruljon egy tartós békéhez; sürgeti az EU-t, hogy késlekedés nélkül vállaljon aktív szerepet a békefolyamatban; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy elsőbbséget biztosítsanak a kurd származású polgárok szociális, kulturális és politikai jogai erősítésének, valamint a velük való egyenlő bánásmódnak; ismét felszólít arra, hogy Törökország az Európa Tanács tagjaként vonja vissza a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájához fűzött fenntartásait annak érdekében, hogy azt teljes mértékben és minden szempontból végrehajtsa;

31.  határozottan elítéli a békére felszólító petíciót aláíró több mint 1 000 egyetemi tanár megfélemlítését és büntetőeljárás alá vonását; elítéli, hogy közülük csaknem 50-et elbocsátottak vagy felfüggesztettek, valamint hogy további négy aláírót bebörtönöztek; hangsúlyozza, hogy az életét a békének és az emberi jogoknak szentelő ügyvéd, Tahir Elçi meggyilkolásáért felelős személyeket bíróság elé kell állítani; komoly aggodalmát fejezi ki a főleg a HDP tagjait célba vevő bírói nyomozások, valamint helyi polgármesterek – köztük 25 társpolgármester – folyamatos bebörtönzése és elbocsátása, továbbá a számos kurd politikussal szembeni fenyegetések miatt;

32.  határozottan elítéli az ISIL-nek/Dáisnak tulajdonított, Diyarbakirben, Surucban, Ankarában és Isztambulban elkövetett terrorista támadásokat; szolidaritását fejezi ki az áldozatok és családtagjaik, valamint Törökország polgárai felé, akik ott állnak a szélsőségesség elleni harc tűzvonalában; ugyanilyen határozottan elítéli az 2016. február 17-én Ankarában végrehajtott bombarobbantást – amelyért a TAK (a Kurdisztáni Szabadság Sólymai) nevű militáns csoport vállalta a felelősséget – és az Ankarában 2016. március 13-án elkövetett támadást, és kinyilvánítja őszinte részvétét az áldozatok családtagjainak és a gyászolóknak; hangsúlyozza a támadások alapos kivizsgálásának fontosságát az elkövetők bíróság elé állítása céljából; úgy véli, hogy az Europol és a török bűnüldöző hatóságok közötti szorosabb együttműködés kulcselem a terrorizmus elleni hatékony küzdelemben;

33.  üdvözli Törökország részvételét a Dáis elleni nemzetközi koalícióban és a török támaszpontok megnyitását az amerikai és a koalíciós haderők előtt; sürgeti Törökországot, hogy a szükséges önmérséklettel cselekedjen, a nyugati szövetségeseivel való teljes együttműködésben;

34.  sürgeti, hogy Törökország fokozza annak megakadályozására irányuló erőfeszítéseit, hogy a területén keresztül az ISIL-hez/Dáishoz és más szélsőséges csoportokhoz külföldi harcosok, pénz és felszerelések jussanak el; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a török hatóságok esetleg nem hoztak meg minden lehetséges intézkedést az ISIL/Dáis tevékenységének megállítása és megakadályozása érdekében, különösen az ország határán keresztül történő illegális olajcsempészet leküzdésére; kéri az Uniót, hogy bővítse ki információcserével kapcsolatos képességeit és szorosan működjön együtt ebben a kérdésben a török hatóságokkal, hogy további támogatást nyújthasson a csempészhálózatok elleni küzdelemhez; megjegyzi, hogy hiányosságok tapasztalhatók a külföldi harcosok letartóztatásában, valamint az Irakkal és Szíriával közös határok ellenőrzésében;

35.  üdvözli a nagyhatalmak között elért megállapodáshoz nyújtott török támogatást és hozzájárulást, amelynek célja Szíriában a harcok beszüntetése és a szükséget szenvedő embereknek humanitárius segítség biztosítása; a szíriai válság megoldása felé tett fontos lépésként üdvözli a megállapodást; megjegyzi, hogy a harcok beszüntetését az ENSZ Biztonsági Tanácsa által terrorista szervezeteknek nevezett csoportok kivételével a konfliktus minden résztvevőjére ki kellene terjeszteni; felszólítja az összes felet arra, hogy gyorsan és maradéktalanul hajtsák végre ezeket a kötelezettségvállalásokat; emlékeztet továbbá arra a meggyőződésére, hogy a szíriai konfliktusnak nincs katonai megoldása, és kitart amellett, hogy politikai megoldást kell elérni; elítéli Törökország katonai beavatkozását a kurd erőkkel szemben Szíria északi részén, ami aláássa az ISIL/Dáis elleni küzdelmet és veszélyezteti a béke és biztonság iránti erőfeszítéseket;

IV.Az EU és Törökország között a menekült- és migrációs válság területén folytatott együttműködés

36.  támogatja az EU és Törökország közötti megújult politikai együttműködést a geopolitikai kihívások, különösen a menekült- és migrációs válság tekintetében; elismerését fejezi ki Törökországnak hatalmas humanitárius közreműködéséért azáltal, hogy a világon a legtöbb menekültet fogadja be; sürgeti az Uniót és Törökországot, hogy egyesítsék erőiket a menekülttáborokban a tisztességes életfeltételek és az alapvető kapacitások biztosítása és javítása terén, és támogassák az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) munkáját a migránsok tömeges távozásának elkerülése érdekében; sürgeti az Uniót, hogy folytassa a munkát a török kormány tisztségviselőivel a migránsok megfelelő dokumentálása érdekében; megjegyzi, hogy Törökország az Unióba utazó migránsok és a menekültek egyik fő tranzitországa, nemcsak Szíria, hanem sok más ország felől is; hangsúlyozza a Törökországgal való együttműködés fontosságát a menekültválság kezelése és a tengeren bekövetkező halálesetek megakadályozása érdekében; üdvözli a NATO égei-tengeri megfigyelő misszióját;

37.  üdvözli, hogy 2015. november 29-én működésbe lépett a menekültügy és a migráció kezelését célzó EU–Törökország közös cselekvési terv, amely egy közös felelősségvállaláson, kölcsönös vállalásokon és közös végrehajtáson alapuló, átfogó együttműködési program részét képezi, és ragaszkodik ahhoz, hogy azt haladéktalanul végre kell hajtani; hangsúlyozza, hogy az EU és Törökország közötti migrációval kapcsolatos együttműködést nem szabad naptárhoz, tartalomhoz és a tárgyalási folyamat feltételrendszeréhez kötni; úgy véli, hogy a menekültválság Törökországhoz való „kiszervezése” nem jelent hiteles hosszú távú megoldást a problémára; a tagállamok szolidaritására támaszkodva felhív azon országok számának növelésére, amelyek a terhek és a felelősség megosztásának szellemében az EU határain kívülről történő áttelepítés keretében migránsokat fogadnak be;

38.  hangsúlyozza, hogy a törökországi menekülteket támogató eszköz keretében rendelkezésre álló 3 milliárd eurót és kiegészítő forrásokat a sürgős élelmezési, egészségügyi, higiéniai és oktatási szükségletek kielégítésére szolgáló projektek végrehajtása révén megfelelően fel kell használni, hogy az gyorsan és közvetlenül a menekültek és az őket befogadó közösségek javát szolgálja; felszólít a Parlament mint társjogalkotó és költségvetési hatóság teljes körű bevonására a döntéshozatali folyamatba; sürgeti a felajánlott összegek gyorsabb kifizetését; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy Törökországgal együttműködésben gondoskodjanak egy mechanizmus felállításáról annak ellenőrzésére, hogy a pénzeszközöket megfelelően használják-e fel erre a célra, és hogy ezt a mechanizmust szigorúan ellenőrizzék, továbbá a Bizottság rendszeresen tájékoztassa az Európai Parlamentet a pénzeszközök felhasználásáról; hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportokra, így például a nőkre és a gyermekekre, különösen az árvákra, valamint a vallási kisebbségekre, például a keresztényekre és a jeziditákra; hangsúlyozza, hogy sürgősen kezelni kell a nők és a lányok elleni nemi alapú erőszakot és bántalmazást a migránsok Törökországot keresztező útvonalain;

39.  elismerését fejezi ki amiatt, hogy a török kormány a közelmúltban úgy határozott, megnyitja munkaerőpiacát a szír menekültek előtt; gyorsabb fellépést szorgalmaz annak biztosítása érdekében, hogy mind a 700 000 szír gyermek részesüljön oktatásban; nagyra értékeli, hogy a török kormány ingyenes egészségügyi ellátást és oktatást biztosít a szír menekülteknek; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az UNHCR-finanszírozás növelése iránti kérését nem teljesítették, és hogy az Élelmezési Világprogram a csökkentett források miatt kénytelen volt a tápértékarányt 80%-ra csökkenteni; nagyra értékeli, hogy Törökország egyoldalúan pótolja ezt a finanszírozási hiányt, és felszólítja a tagállamokat és az Uniót, hogy emeljék meg az ENSZ ügynökségeinek és a törökországi nem kormányzati partnerszervezeteknek nyújtott finanszírozást;

40.  elismerését fejezi ki Törökországnak azzal kapcsolatban, hogy a szír menekültekre vonatkozóan a közelmúltig fenntartotta a nyitott határok politikáját; elismerését fejezi ki, amiért új szabályok léptek életbe a török vízumrendszerben, amelyek már kikövezték az utat az illegális határátlépések számának meredek csökkenése előtt; hangsúlyozza azonban, hogy sokkal szigorúbb vízumpolitikát kell alkalmazni – összhangban az uniós vízumpolitikával – az illegális migráció fő forrásait jelentő országokra vonatkozóan a Törökországon keresztül Európába érkező, nemzetközi védelemre nem szoruló migránsok beáramlásának megfékezése érdekében; hangsúlyozza, hogy Törökországnak minden segítségre szüksége van határbiztonságának megszigorításához, és fokoznia kell az embercsempészekkel szembeni küzdelmét; felszólítja Törökországot, hogy tanúsítson zéró toleranciát és hozzon hatékony intézkedéseket az embercsempészek és a görög szigetekre irányuló menekülthullám leállítására, amely súlyos humanitárius, politikai, szociális és biztonsági problémákat okoz az Unióban; szorgalmazza a fokozott együttműködést Törökország, Bulgária és Görögország között az Égei-tengeren folytatott kutatási és mentési műveletek területén, és felszólítja a Frontex-et, hogy ajánlja fel támogatását a török parti őrségnek, és ossza meg információit; tudomásul veszi, hogy a csempészet elleni intézkedések csak akkor lehetnek hatékonyak, ha ezzel egyidejűleg biztonságos és legális útvonalakat nyitnak meg a menekültek és menedékkérők számára, amelyeken keresztül beléphetnek az Európai Unióba;

41.  hangsúlyozza, hogy az EU-ba való migráció meggátolása nem vezethet a menekültek visszafordításához vagy jogellenes őrizethez; felszólítja a Bizottságot, hogy az EU-Törökország közös cselekvési tervvel kapcsolatban vizsgálja ki az Amnesty International 2016. április 1-i jelentésében szereplő állításokat, melyek szerint Szíria kitoloncolja a szír menekülteket; hangsúlyozza, hogy az összes, Görögországból Törökországba irányuló kitoloncolási eljárást a menedékjoggal és nemzetközi védelemmel kapcsolatos nemzetközi és uniós jogszabályokkal összhangban, továbbá az alapvető jogok és eljárási garanciák alkalmazása mellett kell lefolytatni; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon, hogyan hajtják végre a török hatóságok a megállapodást, és hogy a Törökországba visszatért személyekkel kapcsolatban tiszteletben tartják-e a visszaküldés tilalmának elvét; ismét felszólítja a török kormányt, hogy szüntesse meg az 1951-es Genfi Egyezményhez fűzött földrajzi korlátozást; kitart amellett, hogy elengedhetetlen biztonságos és jogszerű útvonalakat létrehozni a menekültek számára, és sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák a migránsok áttelepítésére irányuló erőfeszítéseiket; úgy véli, elengedhetetlen, hogy politikai megoldást találjanak a szíriai válságra; sürgeti Törökországot, hogy jelentősen fokozza a politika megoldás megtalálására irányuló erőfeszítéseit, nevezetesen lépjen túl a kurdoknak a genfi béketárgyalásokon való részvételével szembeni fenntartásain;

42.  üdvözli, hogy a török hatóságok és az UNHCR törökországi kirendeltsége egységes regisztrációs rendszerré hangolják össze a menekültek regisztrációjával kapcsolatos adatbázisaikat; úgy véli, hogy sürgősen meg kell vizsgálni azokat a technikai lehetőségeket, amelyeknek használatával ez az adatbázis interoperábilis és kompatibilis lesz a menedékkérők európai regisztrációs adatbázisával, az Eurodac adatbázissal; hangsúlyozza, hogy az is fontos, hogy miután a menekültek elhagyták Törökországot, hogy Európába jöjjenek, törölni kell őket a török adatbázisból;

43.  hangsúlyozza, hogy létfontosságú a visszafogadási megállapodás minden uniós tagállammal szembeni végrehajtása, mivel lehetőséget ad egy hatékonyabb visszaküldési politikára a nemzetközi védelemre nem szoruló gazdasági migránsok tekintetében; üdvözli a két fél által a 2015. november 29-i EU–Törökország csúcstalálkozón elért politikai megállapodást az EU és Törökország között létrejött visszafogadási megállapodás 2016 júniusától kezdődő teljes körű alkalmazásáról; felszólít minden felet, hogy meglévő kétoldalú visszafogadási egyezményeket addig is teljes körűen és ténylegesen hajtsák végre, és biztosítsák a visszaküldött migránsok alapvető jogainak teljes mértékű tiszteletben tartását;

44.  szorgalmazza, hogy a kormány teljes mértékben és megkülönböztetéstől mentes módon teljesítse a vízumliberalizációs ütemtervben meghatározott kritériumokat az összes tagállam felé; emlékeztet arra, hogy a vízumliberalizáció egy érdemeken alapuló folyamat, és a török polgárok számára a vízummentes utazás csak a követelmények teljesítése esetén válik lehetővé; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson több technikai segítséget a vízumliberalizációs ütemtervben meghatározott feltételek teljesítéséhez;

V.A ciprusi újraegyesítésről szóló tárgyalások előrehaladása

45.  elismerését fejezi ki a Ciprus újraegyesítéséről szóló, az ENSZ égisze alatt folytatott tárgyalások során elért jelentős előrelépéssel kapcsolatban; üdvözli a két vezető 2014. február 11-i közös nyilatkozatát mint a rendezés alapját; támogatja egy két közösségből és két zónából álló, szövetségi Ciprusi Köztársaság kialakulását, egységes szuverenitással, egységes nemzetközi személyiséggel és egységes állampolgársággal, a két közösség közötti politikai egyenlőséggel és minden polgár számára egyenlő lehetőségekkel, a végleges megállapodás sérelme nélkül és az ENSZ Biztonsági Tanács vonatkozó határozataival és a nemzetközi joggal összhangban; elismerését fejezi ki a sziget ciprusi görög és ciprusi török közösségeinek vezetői által tanúsított konstruktív megközelítésért, valamint eltökéltségükért és fáradhatatlan erőfeszítéseikért az igazságos, átfogó és életképes rendezés lehető leghamarabbi elérésével kapcsolatban; hangsúlyozza a több évtizedre visszanyúló ciprusi probléma megoldásának fontosságát az egész régió és Európa/az Európai Unió számára; üdvözli ezért az újraegyesítéssel kapcsolatos új népszavazás lehetőségét és felszólítja az összes felet, hogy járuljanak hozzá a pozitív végkifejlethez;

46.  hangsúlyozza, hogy a ciprusi kérdés megoldatlansága továbbra is hatással van az Unió és Törökország közötti kapcsolatok alakulására, ezért felszólít minden érintett felet, hogy törekedjenek a kérdés megoldására;

47.  felszólítja Törökországot, hogy minden tagállammal szemben – a Ciprusi Köztársaságot is ide számítva – teljesítse az EK és Törökország közötti társulási megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvének teljes mértékű, megkülönböztetéstől mentes végrehajtására vonatkozó kötelezettségét – amely jegyzőkönyv végrehajtása jelentősen fellendítené a tárgyalási folyamatot;

48.  helyteleníti Törökország illegális betelepítési politikáját, és felszólítja Törökországot, hogy tartózkodjon attól, hogy további török állampolgárokat telepít Ciprus megszállt területeire, mivel ez sérti a Genfi Egyezményt és a nemzetközi jog elveit; sürgeti Törökországot, hogy szüntessen be minden olyan fellépést, amely megváltoztatja a sziget demográfiai egyensúlyát, ezáltal gátolva a jövőbeli megoldás létrejöttét;

49.  felszólítja Törökországot, hogy tartózkodjon minden olyan lépéstől Ciprus kizárólagos gazdasági övezetében (EEZ), amely súrlódásokhoz és válsághoz vezethet ebben a rendkívül érzékeny régióban és negatív hatást gyakorolhat a demokratikus megoldással kapcsolatos tárgyalásokra, amely véget vetne a jelenleg fennálló elfogadhatatlan kettéosztott állapotnak; elismeri tagállamainak azzal kapcsolatos jogát, hogy szuverén jogaikat gyakorolva bilaterális és más megállapodásokat írjanak alá nemzeti erőforrásaiknak a kizárólagos gazdasági övezetükön belüli kiaknázása érdekében;

50.  üdvözli a két vezető megállapodását egy sor bizalomépítő intézkedésről, köztük két új határátkelési pont megnyitásáról, és a villamosenergia-hálózatok kölcsönös összekapcsolásáról; megjegyzi azonban, hogy nem történt előrelépés, vagy csekély előrelépés történt a mobiltelefonok interoperabilitása terén; mindkét oldalt arra sürgeti ezért, hogy további késedelem nélkül hajtsák végre az elfogadott intézkedéseket; felszólítja az EU-t a rendezés teljes körű politikai és pénzügyi támogatására; felszólítja Törökországot a tárgyalási folyamat és a pozitív kimenetel aktív támogatására; felhívja Törökországot, hogy haladéktalanul kezdje meg csapatainak kivonását Ciprusról, és adja át Famagusta lezárt körzetét az ENSZ-nek az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1984. évi 550. számú határozatának megfelelően; üdvözli, hogy az eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság (amely a török ciprusi és a görög ciprusi eltűnt személyekkel egyaránt foglalkozik) hozzáférést kap minden releváns helyszínhez, a katonai területeket is ideértve; sürgeti azonban Törökországot, hogy biztosítson hozzáférést a releváns archívumokhoz, ami maximalizálná a bizottság munkájának eredményességét;

51.  üdvözli Níkosz Anasztasziádisz, a Ciprusi Köztársaság elnöke arra irányuló kezdeményezését, hogy a török nyelv az EU egyik hivatalos nyelvévé váljon, és szorgalmazza, hogy a felek gyorsítsák fel ezt a folyamatot; megjegyzi, hogy a rendezésről szóló megállapodás hatálybalépésének idejére jól elő kell készíteni a jövőbeli ciprusi török tagállamban az uniós vívmányok végrehajtását; üdvözli ezzel összefüggésben az uniós előkészületekkel foglalkozó, a két közösség részvételével működő ad hoc bizottság létrehozását; szorgalmazza, hogy az Európai Parlament és a Bizottság egyaránt fokozza arra irányuló erőfeszítéseit, hogy bevonja a ciprusi törököket teljes uniós integrációjuk előkészítésébe; arra ösztönzi az Európai Parlament elnökét, hogy tegye meg a rendezés esetén szükséges intézkedéseket;

o
o   o

52.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európa Tanács főtitkárának, az Emberi Jogok Európai Bírósága elnökének, valamint a tagállamok és a Török Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0094.
(2) HL C 341. E, 2010.12.16., 59. o.
(3) HL C 199. E, 2012.7.7., 98. o.
(4) HL C 257. E, 2013.9.6., 38. o.
(5) HL C 45., 2016.2.5., 48. o.
(6) HL C 65., 2016.2.19., 117. o.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0235.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0052.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0014.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0228.

Jogi nyilatkozat