Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2015/2223(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0040/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0040/2016

Viták :

PV 14/04/2016 - 4
CRE 14/04/2016 - 4

Szavazatok :

PV 14/04/2016 - 7.12
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0136

Elfogadott szövegek
PDF 442kWORD 203k
2016. április 14., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
A szegénység elleni küzdelem célkitűzésének elérése a növekvő rezsiköltségek fényében
P8_TA(2016)0136A8-0040/2016

Az Európai Parlament 2016. április 14-i állásfoglalása a szegénység elleni küzdelem célkitűzésének eléréséről a növekvő rezsiköltségek fényében (2015/2223(INI))

Az Európai Parlament

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és különösen annak 3. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 9. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 1. cikkére és 34. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Stratégiai Beruházási Alapról, az Európai Beruházási Tanácsadó Platformról és a Beruházási Projektek Európai Portáljáról, valamint az 1291/2013/EU és az 1316/2013/EU rendelet módosításáról szóló, 2015. június 25-i 2015/1017/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapról szóló, 2014. március 11-i 223/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet(3) hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet(4) hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel a Közös Stratégiai Kerethez tartozó Európai Regionális Fejlesztési Alapra, Európai Szociális Alapra, Kohéziós Alapra, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet(5) hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel a fizetési számlákhoz kapcsolódó díjak összehasonlíthatóságáról, a fizetésiszámla-váltásról és az alapszintű fizetési számla nyitásáról, illetve használatáról szóló, 2014. július 23-i 2014/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 2012/27/EU irányelvre(7), valamint az energiahatékonysági cselekvési terv felülvizsgálatáról szóló 2010. december 15-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az épületek energiateljesítményéről szóló, 2010. május 19-i 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9),

–  tekintettel „A Bizottság 2016. évi munkaprogramja – Lejárt a szokványos megoldások ideje” című, 2015. október 27-i bizottsági közleményre (COM(2015)0610),

–  tekintettel „Mérleg az Európa 2020 – az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiájáról ” című 2014. március 5-i bizottsági közleményre (COM(2014)0130),

–  tekintettel „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja: A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című bizottsági közleményre (COM(2010)0758) és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága véleményére, valamint az ugyanerről a témáról szóló 2011. november 15-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020) és az Európa 2020 stratégiáról szóló 2010. június 16-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének „A vízhez és a köztisztasághoz való emberi jog” című 2010. július 28-i határozatára(12),

–  tekintettel a referencia-költségvetésekre vonatkozó közös európai módszertan kidolgozására vonatkozó bizottsági kísérleti projektre,

–  tekintettel az UNICEF Innocenti Kutatóközpontjának „A gyermekszegénység mérése: a gazdag országokban a gyermekszegénység rangsorolására szolgáló új táblázatok” című 2012-es jelentésére(13),

–  tekintettel az UNICEF Innocenti Kutatóközpontjának „A recesszió gyermekei: a gazdasági válság gyermekjólétre gyakorolt hatásai a gazdag országokban” című, 2014-es jelentésére(14),

–  tekintettel az uniós foglalkoztatásról és társadalmi helyzetről szóló 2015. szeptemberi negyedéves bizottsági áttekintésre(15),

–  tekintettel a Bizottság 2013. február 20-i szociális beruházási csomagjára,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja: A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című 2011. június 15-i véleményére(16),

–  tekintettel az OECD „Egy csónakban evezünk: avagy miért előnyös a kisebb egyenlőtlenség mindenki számára” című 2015. május 21-i jelentésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Az energiaszegénység megelőzését és leküzdését célzó összehangolt európai fellépés” című 2013. szeptember 18-i véleményére(17),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Európai minimáljövedelem és szegénységi mutatók” című 2013. december 10-i véleményére(18),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni európai platform” című 2011. március 31-i véleményére(19),

–  tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság (SPC) és a Foglalkoztatási Bizottság (EMCO) 2014. október 3-i „Az Európa 2020 stratégia félidei felülvizsgálata” című közös véleményére(20),

–  tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottságnak az Európai Unióban fennálló szociális helyzetről szóló, 2015. március 10-i 2014. évi éves jelentésére(21),

–  tekintettel a „The State of Lending: The Cumulative Costs of Predatory Practices”(22) című 2015. júniusi, valamint a „Le panier de la ménagère ... pauvre”(23) című 2008. augusztusi tanulmányra,

–  tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni európai platform: az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése” című 2011. február 15-ivéleményére(24),

–  tekintettel a Right2Water európai polgári kezdeményezés nyomon követéséről szóló 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(25),

–  tekintettel a „»Zöld foglalkoztatás« kezdeményezés: a zöld gazdaság munkahely-teremtési potenciáljának kiaknázása” című 2015. július 8-i állásfoglalására(26),

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó 2015. évi iránymutatásokról szóló, 2015. október 5-i (EU) 2015/1848 tanácsi határozatra(27) és a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2015. július 8-i álláspontjára(28),

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 25. évfordulójáról szóló 2014. november 27-i állásfoglalására(29),

–  tekintettel az európai unióbeli szociális lakhatásról szóló 2013. június 11-i állásfoglalására(30),

–  tekintettel a Bizottságnak szóló ajánlásokkal kísért, az alapvető banki szolgáltatásokhoz való hozzáférésről szóló 2012. július 4-i állásfoglalására(31),

–  tekintettel a szegénység elleni küzdelemben a minimáljövedelem szerepéről és Európában a befogadó társadalom előmozdításáról szóló 2010. október 20-i állásfoglalására(32),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0040/2016),

A.  mivel az Unióban 2008 és 2013 között a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett személyek száma 117 millióról 122,6 millióra nőtt; mivel 2013-ban az Unió lakosságának 16,7%-a a szociális juttatásokat figyelembe véve is szegénységben, 9,6%-uk súlyos anyagi nélkülözésben élt, a háztartások 10,7%-a pedig rendkívül alacsony munkaintenzitásúnak volt tekinthető; mivel ez a fejlemény ellentétes az Uniónak az Európa 2020 stratégiában meghatározott stratégiai célkitűzésével, mely szerint 2020-ig legalább 20 millióval kell csökkenteni a szegénységben és társadalmi kirekesztésben vagy ennek kockázatával élő emberek számát;

B.  mivel az Eurostat módszertana alapján a szegénységi küszöböt a rendelkezésre álló nemzeti ekvivalens mediánjövedelem 60%-ában állapították meg;

C.  mivel az energiamegtakarítás és az energiahatékonyság javítása – különösen a lakásállomány tekintetében – számos háztartás számára lehetővé tenné, hogy megmeneküljön az energiaszegénységtől; mivel 2015-ben az uniós polgárok 10%-a (a leginkább érintett tagállamok lakosainak 37%-a) tartozást halmozott fel a közüzemi számlák tekintetében; mivel 2014-ben az uniós polgárok 12%-a (a leginkább érintett tagállamok lakosainak 60%-a) nem tudta kellő hőmérsékletűre fűteni otthonát; mivel a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó uniós statisztika (EU-SILC) statisztikái szerint 2014-ben az uniós lakosság 16%-a (a leginkább érintett tagállamok lakosainak 33%-a) olyan lakásban élt, melyben beázott a tető és nedvesedtek a falak;

D.  mivel a tartósan munkanélküliek száma meghaladja a 12 milliót, és 62%-uk több mint két éve van folyamatosan állás nélkül; mivel a tartósan munkanélkülieket nagyobb valószínűséggel érinti a szegénység és a társadalmi kirekesztés;

E.  mivel a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap és annak fennmaradása fontossággal bír akkor, amikor a szociális válság egyre több európai polgárt érint;

F.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája 34. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy a társadalmi kirekesztés és a szegénység leküzdése érdekében az Unió elismeri és tiszteletben tartja a jogot a tisztes megélhetést célzó szociális támogatásra és lakástámogatásra mindazok esetében, akik nem rendelkeznek az ehhez elégséges pénzeszközökkel;

G.  mivel az alapvető javak és szolgáltatások árai és ezáltal a családok kiadásai egyes országokban időnként viszonylag gyorsan emelkedtek;

H.  mivel a „krónikusan szegényeket”, akik gyakran tartósan munkanélküliek, és akiket néha alacsony fizetéssel foglalkoztatnak, valamint a gyermekeiket egyedül nevelő szülőket, akik nem dolgoznak, vagy akiket átlagosan az elsődleges keresőhöz képest kevesebb óraszámban foglalkoztatnak, következetesen a legkiszolgáltatottabb csoportok között tartják számon;

I.  mivel mind a mai napig nincsenek biztos mutatók az abszolút szegénység meghatározására;

J.  mivel a rossz vagy elégtelen lakáskörülmények jelentősen csökkentik annak lehetőségét, hogy valaki normális életvitelt folytasson; mivel a kiszolgáltatott helyzetű személyek lakáskörülményei (ideértve a megfelelő szigetelést stb. is) romlottak a válság során, mivel nem tudták finanszírozni a fenntartási költségeket; mivel az alacsony színvonalú lakásban eltöltött hosszú idő a testi egészségre is hatással lehet;

K.  mivel a családok lakhatással, étkezéssel, közüzemi szolgáltatásokkal (villamos energiával, gázzal és vízzel), közlekedéssel, egészségüggyel és oktatással kapcsolatos kiadásainak növekedése megnehezíti a szegénységgel szembeni küzdelemre vonatkozóan az Európa 2020 stratégiában rögzített cél elérését;

L.  mivel az alapvető áruk és szolgáltatások költsége számos uniós tagállamban gyorsan nőtt az elmúlt években, ami a háztartások általános kiadásának növekedéséhez vezetett;

M.  mivel a pénzügyi és gazdasági válság együttes hatása, továbbá a háztartások csökkenő bevételei miatt az Unióban megnőtt a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztettség, különösen a legkiszolgáltatottabbak körében, és ezáltal fokozódott a jóléti szolgáltatásokra nehezedő teher;

N.  mivel a többi korcsoporthoz képest amúgy is nagyobb arányú fiatalkori munkanélküliség a válság óta robbanásszerűen nőtt az Európai Unióban, és jelenleg meghaladja a 20%-ot, ami azzal a veszéllyel jár, hogy a fiatalok már egészen korai életszakaszban szegénységbe jutnak; mivel az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága a gyermekek körében a szegénységi rátának és/vagy a szegénységi kockázati rátának a gazdasági válság következtében történő növekedésével kapcsolatban záró megjegyzéseket adott ki az egyes európai országok legutóbbi rendszeres jelentéseiről; mivel ez a növekedés az egészséghez, az oktatáshoz és a szociális védelemhez való jogokat is érinti;

O.  mivel a szegénység, amely a tagállamokban igen sok év óta magas szintet ér el, egyre jelentősebb hatást gyakorol a gazdaságra, fékezi a növekedést, növeli a költségvetési hiányt, és csökkenti az európai versenyképességet;

P.  mivel a megfelelő lakáskörülmények és fűtés hiánya káros az egészségre, az oktatásra, valamint a társadalmi és a munkaerő-piaci beilleszkedésre, különösen a legkiszolgáltatottabbak esetében; mivel az északi és a déli tagállamokban egyaránt szenvednek attól emberek, hogy nem tudják fűteni házukat; mivel a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó uniós statisztika (EU-SILC) adatai szerint a (lakáshasználati jogcímen felmerülő) lakhatási költségek jelentette túlzott terhek egyes tagállamokban magasabbak a magánbérlakásokban élő bérlők esetében, ami a lakások alacsony színvonalával és a magas árakkal magyarázható; mivel számos család nehézségekbe ütközik az alapvető áruk és szolgáltatások költségeinek kifizetése során, ami részben az emelkedő energiaáraknak köszönhető;

Q.  mivel az energiaszegénység összefügg az általános szegénységgel, és számos alapvető körülmény következménye, beleértve az egészségüggyel és fogyatékossággal kapcsolatos problémákat, a személyre szabott kínálatokhoz vagy online szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiányát, az alacsony jövedelmeket, a háztartások által használt fűtési rendszerek típusát, valamint a lakóingatlanok minőségét és energiateljesítményét;

R.  mivel a munkanélküliek, az egyszülős családok, az alacsony jövedelmű családok, az özvegyek, a tartós betegségben szenvedők, az időskorúak, a fiatalok, a fogyatékossággal élők és a kisebbséghez tartozók gyakran a legkiszolgáltatottabbak közé tartoznak és ki vannak téve a szegénység veszélyének, továbbá különösen sújtják őket a magas megélhetési költségek;

S.  mivel a tagállamok között a jóléti szolgáltatások nyújtása és a minimumjövedelem terén meglévő széles szakadék azt jelenti, hogy egyes tagállamokban a jóléti szolgáltatások 60%-kal csökkentik a szegénység kockázatát, míg más tagállamokban csupán 15%-kal; mivel a jóléti szolgáltatások nyújtása uniós szinten átlagosan 35%-kal csökkenti a szegénység kockázatát;

T.  mivel az Eurofound küszöbön álló, „Housing in Europe” (A lakáshelyzet Európában) című jelentése tartalmazni fog egy olyan modellt, melynek becslései szerint a nem megfelelő lakhatási körülmények jelenlegi szintje (2011-es adatok alapján) miatt az egészségügyi kiadások teljes összege a 28 tagú EU gazdaságaira vetítve meghaladja az évi 170 milliárd EUR-t; mivel ha minden felújítási munkát elvégeznének, az egészségügyi kiadások terén az első évben mintegy 8 milliárd EUR megtakarítást lehetne elérni, ami a jövőben tovább növekedne;

U.  mivel az ENSZ megerősítette, hogy a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való emberi jog mindenkit feljogosít a jó minőségű, biztonságos, fizikailag elérhető, megfizethető, elegendő és elfogadható víz személyes és háztartási célokra való felhasználására; mivel egy másik ENSZ-ajánlás szerint a háztartások bevételének legfeljebb 3%-át lenne szabad a vízért kifizetni ott, ahol fizetni kell érte; mivel a vízszolgáltatás privatizációja kedvezőtlen hatással van a szegénységben élő vagy a szegénység veszélyének kitett háztartásokra nézve;

V.  mivel az energiaszegénység egyre nagyobb probléma Európában, és az energiaárak előre jelzett emelkedésének, valamint a jövedelmi egyenlőtlenségek és általában véve a szegénység ezzel párhuzamos fokozódásának, a megfelelő fűtési rendszerek hiányának és az épületszigetelés általánosan gyenge minőségének köszönhetően a helyzet az elkövetkezendő néhány évben várhatóan romlani fog, különösen a mediterrán országokban;

W.  mivel az Unióban 12 millióval több nő él szegénységben, mint férfi; mivel az ezen egyenlőtlenség kialakulásához hozzájáruló tényezők közé tartozik a nemek közötti bérszakadék és nyugdíjszakadék, a bizonytalan munkaviszonnyal rendelkező nők nagy aránya, illetve az a jelenség, hogy a nők a megfizethetetlen gyermekgondozási költségek miatt gyakran arra kényszerülnek, hogy gazdaságilag inaktívak maradjanak;

X.  mivel a javadalmazás, a munkaidő és a munkában töltött évek tekintetében a nemek között fennálló szakadék, amellyel a nők aktív életszakaszuk során szembesülnek, közvetlen hatással van a nyugdíjas életükre; mivel a 65 év feletti nők esetében lényegesen nagyobb a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata, mint férfi társaik esetében, mivel a nők átlagos nyugdíjjövedelme jelenleg –gyakran jelentős mértékben –alacsonyabb, mint a férfiaké;

Y.  mivel az energiauniónak hatékony választ kell adnia a több mint 100 millió európai polgárt sújtó energiaszegénységre a legkiszolgáltatottabb fogyasztók helyzetének megerősítése, az energiahatékonyság legkiszolgáltatottabbak számára történő javítása és a rászorulók számára megfizethető energiát biztosító javító intézkedések kidolgozása révén;

Z.  mivel a 2012/27/EU irányelv felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan programokat, amelyek felhívják a figyelmet az energiahatékonyságra, valamint tájékoztatást és tanácsadást nyújtanak arról a személyek és háztartások számára;

AA.  mivel – tekintettel az egyes családok szegénységének oszthatatlan voltára – hangsúlyozni kell az energia tényezőjének szegénységre gyakorolt hatását;

AB.  mivel a nemzeti épületállomány hatékonyabb energiafelhasználásra irányulóan történő felújítása közvetlen hatással van az energiaköltségek csökkenésére, különösen a kevésbé jómódú családok esetében, emellett előmozdítja a munkahelyteremtést;

AC.  mivel 22 348 834 háztartás (megközelítőleg az EU lakosságának 11%-a) a rendelkezésre álló jövedelmének több mint 40%-át fordítja lakhatásra; mivel az európai szemeszter megállapította, hogy a lakhatási költségek túlságosan nagy terhet jelentenek, ami egy fokozott odafigyelést igénylő társadalmi tendencia; mivel 21 942 491 háztartás (megközelítőleg az EU lakosságának 10,8%-a) számára jelent nehézséget, hogy megfelelő hőmérsékletet biztosítson otthonában; mivel az Uniónak és a tagállamoknak sürgősen olyan szakpolitikai intézkedéseket – például lakhatási támogatásokat – kell meghatározniuk, végrehajtaniuk és fenntartaniuk, amelyek képessé teszik a háztartásokat a lakhatási költségek fedezésére;

AD.  mivel az európai energiapiaci árak közelítenek egymáshoz, a vásárlóerő ugyanakkor nem egyenlítődik ki ugyanebben a mértékben;

AE.  mivel a lakhatáshoz való hozzáférés olyan alapvető jog, amely más alapvető jogokhoz és a méltóságteljes élethez való hozzáférés feltételének is tekinthető; mivel a tisztességes és megfelelő lakhatásra irányuló támogatáshoz való hozzáférés biztosítása a tagállamok olyan nemzetközi kötelezettsége, amelyet az Uniónak figyelembe kell vennie, tekintettel arra, hogy a lakhatáshoz és a lakhatási támogatáshoz való jogot elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájának 34. cikke, az Európa Tanács felülvizsgált Szociális Chartájának 30. és 31. cikke, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 25. cikke, továbbá számos tagállam alkotmánya;

AF.  mivel a lakhatás az európai háztartások legjelentősebb kiadási tételét jelenti; mivel a lakhatással összefüggő (földdel, tulajdonjoggal, bérlettel és energiafogyasztással kapcsolatos) költségek emelkedése bizonytalanságot idéz elő és aggodalmat kelt, és azt jelentős problémának kell tekinteni;

AG.  mivel az elégtelen lakáskörülmények és az energiaszegénység magasabb azokban az országokban, ahol alacsonyabb a szociális bérlakások aránya (azaz a kelet-európai és a földközi-tengeri országokban);

AH.  mivel a szociális bérlakások teljes lakásállományon belüli részaránya arról árulkodik, hogy a nyugat- és észak-európai országokban az állami szociális lakások aránya magasabb, mint az uniós átlag, ugyanakkor a földközi-tengeri és a kelet-európai országokban a fenntartott szociális lakások állománya minimális (5% körüli) arányt képvisel, vagy egyáltalán nem léteznek szociális lakások;

AI.  mivel az Eurofound által végzett kutatás arról tanúskodik, hogy számos alacsony jövedelmű ember számára a közüzemi tartozások az eladósodottság fő formáját jelentik, amiről időnként megfeledkeznek;

AJ.  mivel a szociális lakhatás alapvető szerepet játszik az Európa 2020 stratégia szegénység csökkentésére irányuló célkitűzésének megvalósításában, hiszen segít a magas szintű foglalkoztatás, a társadalmi befogadás és a társadalmi kohézió biztosításában, elősegíti a szakmai mobilitást, valamint hozzájárul a szegénység elleni küzdelemhez;

AK.  mivel „A juttatásokhoz való hozzáférés: az igénybe nem vett juttatások arányának csökkentése” című Eurofound-jelentés egyértelműen rávilágít arra a problémára, hogy a társadalombiztosítási juttatások és a minimumjövedelem-rendszerek nem mindig érik el a jogosultakat; mivel nem elegendő létrehozni ezeket a rendszereket, és mivel gondoskodni kell arról, hogy az ilyen juttatások el is érjék azokat, akiket megilletnek; mivel a célcsoportokat azonnal, ténylegesen és hatékonyan elérő juttatások révén hosszú távon elért megtakarításokat szintén figyelembe kell venni;

AL.  mivel az Unióban a válság hatást gyakorolt a háztartások lakhatáshoz való hozzáférésének feltételeire, valamint a szociális lakásokba történő beruházásra, jelentősen kihatott a szociálislakás-beruházásokra fordított közkiadásokra, minek következtében a tagállamoknak és az Uniónak sürgősen lépéseket kell tenniük a tisztességes és megfizethető lakáshoz történő hozzáféréshez való jog biztosítása érdekében;

AM.  mivel a szegénység és a társadalmi kirekesztés továbbra is kulcsfontosságú meghatározója az egészségi állapotnak és az életkörülményeknek, többek között a várható élettartamnak, különös tekintettel a gyermekszegénység által a gyermekek egészségére és jólétére gyakorolt hatásra, és mivel a gazdagok és szegények egészségi állapota közötti, az egészség területén tapasztalható szakadék továbbra is jelentős a megfizethető egészségügyi szolgáltatások, a jövedelmek és a vagyon terén, és egyes területeken még mélyül is;

AN.  mivel az Európai Unió Tanácsának szociális védelemmel foglalkozó bizottsága 2010. május 20-i véleményében aggodalmának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a gazdasági és pénzügyi válság negatív hatással lehet az emberek egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésére és a tagállamok egészségügyi költségvetésére;

AO.  mivel a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság számos tagállamban súlyos hatással lehet az egészségügyre, mind az ellátási, mind a keresleti oldalon;

AP.  mivel a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság miatt bevezetett korlátozások hosszú távon komolyan alááshatják a tagállamok egészségügyi ellátó rendszereinek pénzügyi és szervezeti stabilitását, gátolva ezzel területükön az ellátáshoz való egyenlő hozzáférést;

AQ.  mivel a szegénység és egyéb sebezhetőségek – mint például a gyermekkor vagy az időskor, a fogyatékosság vagy a kisebbséghez való tartozás – összeadódása tovább növeli az egészségügyi egyenlőtlenségek kockázatát, valamint fordítva, a betegség szegénységhez és/vagy társadalmi kirekesztéshez vezethet;

AR.  mivel az Eurostat legfrissebb számadatai szerint az EU 28 tagállamában a háztartások 21%-a nem rendelkezik internet-hozzáféréssel, és a 16–74 éves korosztály 20%-a a saját bevallása szerint még soha nem használta az internetet; mivel az internet-hozzáféréssel rendelkező háztartások aránya Hollandiában a legmagasabb (95%), míg a sort Bulgária zárja, ahol az internet-hozzáféréssel rendelkező háztartások aránya 54%;

AS.  mivel az egységes digitális piac megteremtése az új Bizottság 10 prioritása közé tartozik, és mivel a jövőben a munkahelyek 90%-ához lesz szükség valamilyen informatikai készségre; mivel igaz ugyan, hogy az európai polgárok 59%-a rendelkezik 4G hálózati hozzáféréssel, a vidéki térségekben ez az arány nem haladja meg a 15%-ot;

AT.  mivel továbbra is a tisztességes foglalkoztatás a legjobb módja a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata elkerülésének, és mivel az információs és kommunikációs technológiák ismerete és az azokhoz való hozzáférés vitathatatlanul előnyt jelentenek az álláskeresés során;

AU.  mivel az ENSZ Közgyűlése „A vízhez és a köztisztasághoz való emberi jog” című, 2010. július 28-i 64/292. sz. határozata az élethez való jog és minden emberi jog gyakorlásához elengedhetetlen alapvető jogként ismeri el a biztonságos és tiszta ivóvízhez jutás jogát;

AV.  mivel a szegénység nemekkel kapcsolatos, több területre kiterjedő szempontjai holisztikus megközelítést tesznek szükségessé a halmozott megkülönböztetés leküzdése, valamint olyan kérdések megoldása során, mint a lakhatás, az energiaköltségek, a közszolgáltatások, a munkahelybiztonság, a bizonytalan foglalkoztatás vagy az adópolitikák;

AW.  mivel szegénység elleni célkitűzéseket nem lehet anélkül elérni, hogy leküzdenénk a nőket sújtó szegénységet, mivel a nemek közötti egyenlőség, valamint a nők gazdasági szerepvállalása és emancipációja szükséges a szegénység csökkentését célzó konvergencia erősítése érdekében;

AX.  mivel a szegénységgel, megélhetési költségekkel és jövedelemmel kapcsolatban a háztartások mint alkotóegységek alapján végzett adatgyűjtés és politikai döntéshozatal egységességet és az erőforrások egyenlő elosztását feltételezi a háztartás tagjai között; mivel a gyakorlatban a háztartások eltérőek, az elosztás pedig egyenlőtlen lehet és nemi alapon történhet, ami a politikai döntéshozatal egyéni költségeken és jövedelmen alapuló megközelítését követeli meg;

AY.  mivel az egyszülős, túlnyomórészt nők által vezetett háztartások 17%-a nem tudja fűteni a lakását, szemben az általános népesség körében mért mindössze 10%-os aránnyal; mivel a nagykereskedelmi energiaárak csökkentek, míg a kiskereskedelmi energiaárak nőttek, növelve a költségeket; mivel sajnálatos módon nincs uniós szintű fogalommeghatározás az energiaszegénységre, miközben a jelenség aránytalanul sújtja a nőket;

AZ.  mivel a fiatal nők körében magasabb a munkanélküliségi ráta, mint más korcsoportokban, ami már korai életkorban az elszegényedés kockázatával fenyegeti őket;

BA.  mivel míg a növekvő rezsiköltségek és a lakhatási költségek által kiváltott túlzott teher a nők hajléktalan sorsra jutásának egyik oka, és további kutatásokat kell végezni az otthonukat elvesztő vagy elhagyó nők arányáról és ennek okairól; mivel a háztartások és a magánszemélyek eladósodottsága közvetlen kapcsolatban van a rezsiköltségekkel, és a szegénység és társadalmi kirekesztettség egyik fő oka;

Fő ajánlások

Az ebben az állásfoglalásban felsorolt ajánlások alapján:

1.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vállaljanak teljes körű szerepet a szegénység és a társadalmi kireszketés elleni küzdelemben, és ezek különböző formáinak leküzdése érdekében fogadjanak el integrált stratégiát, olyan holisztikus megközelítést alkalmazva, amely a bevált gyakorlatok alapján összekapcsolja a gazdaság-, az oktatás-, a foglalkoztatás-, az energia-, a közlekedés-, valamint a szociálpolitikát;

2.  felszólítja a tagállamokat, hogy írjanak alá egy, a fűtés téli kikapcsolását tiltó moratóriumról szóló megállapodást, amely biztosítja, hogy egy meghatározott téli időszakban egyetlen háztartás se maradhasson energiaellátás nélkül, illetve azt, hogy amelyek mégis, azokat vissza kell kapcsolni a hálózatba, hangsúlyozva, hogy ennek költségeit jellegüknél fogva az államoknak kell fedezniük, mivel a szociálpolitikák elsősorban a kormányok felelősségi körébe tartoznak; felszólítja a tagállamokat, hogy mérjék fel, milyen intézkedésekre van szükség az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megfelelő otthoni hőmérsékletre vonatkozó szabványának való megfeleléshez;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az uniós minimumjövedelem-rendszerek esetleges hatásait, valamint hogy az egyes tagállamok gazdasági és társadalmi helyzetét figyelembe véve, illetve felmérve azt, hogy e rendszerek lehetővé teszik-e a háztartások számára, hogy ki tudják elégíteni alapvető személyes szükségleteiket, vegyen fontolóra további lépéseket; felkéri a Bizottságot, hogy ennek alapján mérje fel, hogy az uniós szintű társadalmi konvergencia támogatása érdekében mi módon és milyen eszközökkel lehetne valamennyi tagállamban a nemzeti gyakorlatokkal és hagyományokkal összhangban, az egyes tagállamok sajátosságait is figyelembe véve tagállami szinten biztosítani a szegénységi küszöb feletti minimumjövedelmet;

4.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságok az energiaszegénység, a megélhetés növekvő költségei, a társadalmi kirekesztődés, az elégtelen lakáskörülmények, valamint a rossz minőségű lakásállomány legyőzése érdekében hatékonyabban, célzottabban és alaposabb nyomon követés mellett használják fel az európai strukturális és beruházási alapokat (esb-alapokat); úgy véli, hogy a Bizottságnak nagyobb rugalmasságot kell biztosítania ezen a téren;

5.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szenteljenek csúcstalálkozót a szegénység, a mélyszegénység és a társadalmi kirekesztődés csökkentésének, valamint a megfelelő életszínvonalhoz való hozzáférésnek;

A szegénység elleni küzdelem célkitűzésének elérésére irányuló uniós politikák

6.  sajnálatosnak tartja, hogy annak ellenére nőtt a szegénységben és társadalmi kirekesztésben vagy ezek kockázatával élő emberek száma, hogy az Európa 2020 stratégia célja az ebbe a kategóriába tartozó emberek számának legalább 20 millióval történő csökkentése; sajnálatosnak tartja továbbá, hogy csak néhány tagállamban javultak a szegénységgel kapcsolatos mutatók; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy újítsák meg a szegénység csökkentésével kapcsolatos, egyre elérhetetlenebbnek tűnő cél iránti elkötelezettségüket;

7.  felszólítja a tagállamokat, hogy nyújtsanak mindenki számára elérhető támogatást, beleértve minimumjövedelmet ameddig szükséges, valamint gondoskodjanak a szegénység egyes eseteinek felszámolásához elengedhetetlen, különböző fajta kompenzációkról, amennyiben a kiadásokat rövid távon nem lehet csökkenteni; hangsúlyozza a megfelelő minimumjövedelem-rendszerből való részesedéshez szükséges jogosultsági kritériumok meghatározásának fontosságát;

8.  felszólítja a tagállamokat, hogy vizsgálják felül és igazítsák ki az összes olyan szakpolitikájukat, amely a szegénység növekedéséhez vezethet;

9.  kéri a Bizottságot, hogy mérlegelje a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapnak a 2014 és 2020 közötti programozási időszakon túlra történő esetleges kiterjesztését, valamint más európai alapokkal – különösen az Európai Szociális Alappal (ESZA) – való fokozott összehangolását és aktív foglalkoztatáspolitikák biztosítását a leginkább rászoruló személyek munkaerőpiacra való belépésének elősegítése érdekében, valamint értékelje azt, hogy a leginkább nélkülöző és kiszolgáltatott csoportok, például a fiatalabb nők, az egyszülős családok, a fogyatékkal élők és az idősebb nők milyen mértékben részesültek a programból;

10.  felszólítja a tagállamokat, hogy segítsék elő a szegénység elleni küzdelemben részt vevő szervezeteknek a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap (FEAD) által nyújtott uniós támogatásokhoz való hozzáférését, és ne rójanak további adminisztratív terheket ezekre a szervezetekre, amelyek gyakran létszámhiánnyal küzdenek;

11.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki mechanizmusokat az informális és nem formális módon elsajátított készségek elismerésére;

12.  hangsúlyozza, hogy az ifjúsági garancia és a hasonló kezdeményezések alkalmazása során átfogó rálátással kell rendelkezni a végrehajtás területének foglalkoztatási szerkezetére; ez megköveteli a munkaügyi központok ismereteinek bővítését, vagyis a felhasználók valamennyi sajátosságuk figyelembevételével történő átvételét, továbbá a készségek fejlesztését és a fejlesztési területekre való fokozott figyelmet a vállalkozókkal való közvetlen kapcsolat révén annak érdekében, hogy a készségek nyelvén fogalmazzák meg foglalkoztatási igényeiket;

13.  üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy javaslatot tegyen egy szociális jogi pillér létrehozására; emlékeztet arra, hogy egy ilyen pillérnek eredményeket kell felmutatnia az EUMSZ 9. cikke tekintetében;

14.  támogatja a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy a szociális és foglalkoztatási politikák hatékonyságának fokozását célzó új intézkedések – többek között a társadalmi kirekesztés nemi alapú szempontjainak leküzdésére irányuló egyértelmű stratégia – előterjesztése révén biztosítsa Európa szociális AAA minősítését;

15.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat egy olyan, konkrét lépésekből és intézkedésekből álló keret kidolgozására, elfogadására és alkalmazására, amelynek célja a szegénység és a társadalmi kirekesztés, többek között az energiaszegénység csökkentése az Európa 2020 stratégiával összhangban;

16.  emlékeztet az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az energiaszegénység megelőzését és leküzdését célzó összehangolt európai fellépésről szóló véleményére, és tudomásul veszi az EGSZB ajánlását a szegénység európai megfigyelőközpontjának – főleg az energiaszegénységre összpontosító – létrehozására, „amely integrálná valamennyi érintett felet és hozzájárulna az energiaszegénység európai mutatóinak (az Eurostattal együttműködésben történő) kidolgozásához, a helyzetfelméréshez, a legjobb gyakorlatok meghatározásához, végül pedig a problémák jobb megelőzésére és kezelésére, valamint az e területre vonatkozó európai szolidaritás megalapozására irányuló ajánlások megfogalmazásához”; hangsúlyozza, hogy az energiaszegénység tekintetében mutatókat kell kidolgozni és adatokat kell gyűjteni a háztartások fogyasztásáról és a rezsiköltségekről, hogy megbízható információkhoz lehessen jutni, és lehetővé váljon a bizonyítékokon alapuló politikai döntéshozatal és a hatékony ellenőrzés;

17.  úgy véli, hogy a szegénységnek és a társadalmi kirekesztésnek van egy nemzedékeken átívelő eleme, és ezért rámutat arra, hogy biztosítani kell a szegénységi küszöb alatt élő háztartásokban nevelkedő gyermekek számára az oktatáshoz való hozzáférést, továbbá síkra száll az iskolai lemorzsolódás megelőzésére irányuló politikák mellett;

18.  felszólítja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy az egyre nagyobb szegénységgel összefüggésben fokozzák erőfeszítéseiket a szegénység vagy – a határozottan nemi dimenzióval bíró – társadalmi kirekesztés kockázatának kitett emberek megsegítésére, például egy tanácsi ajánlás formájában, hogy el lehessen érni az Európa 2020 stratégiában lefektetett szegénységcsökkentési célokat;

19.  megismétli a nők és lányok társadalmi szerepvállalása oktatáson – többek között a formális és informális oktatáson – keresztül történő növelésének fontosságát, valamint az oktatás szerepét a nemi sztereotípiák leküzdésében, a szegénység általi megbélyegzés elleni küzdelemben és a nők jövedelmének azáltal történő növelésében, hogy bevonják őket olyan ágazatokba, ahol eddig alulreprezentáltak voltak, például a tudomány, a technológia, a mérnöki tudományok és a vállalkozások területére, valamint felhívja a Bizottságot, hogy országspecifikus ajánlásaiba illessze be a nők szakképzésével kapcsolatos célkitűzéseket;

20.  kéri, hogy minden egyes tagállam adja meg szegénységcsökkentési tervének részletes pályáját és azt, hogy stratégiája hogyan kezeli a szegénység és a társadalmi kirekesztés sajátos nemi szempontjait;

A szegény háztartások forrásai és bevételei

21.  hangsúlyozza, hogy a tisztességes jövedelem a méltóságteljes élethez való jog alapvető eleme; rámutat arra, hogy bár a foglalkoztatás a szegénységből való kiemelkedés egyik legalapvetőbb módja lehet, fontos egy elégséges minimumjövedelem biztosítása, amely segítséget nyújt a az embereknek alapvető szükségleteik kielégítésében; emlékeztet arra, hogy 2013-ban a 28 uniós tagállam népességének 16,7%-a a szociális juttatásokat figyelembe véve is a szegénység kockázatának volt kitéve, ami azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló jövedelmük a nemzeti szegénységi küszöb alatt volt, valamint hogy az aktív keresők szegénységi rátája és az abszolút szegénység még mindig elfogadhatatlanul magas;

22.  felkéri a Bizottságot, hogy az európai szemeszter keretében dolgozzon ki ajánlásokat a tagállamok számára a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni hatékony küzdelem érdekében bevezetendő politikákról és reformokról, különösen a garantált minimumjövedelemnek az egyes tagállamok sajátosságainak figyelembevétele mellett történő, nemzeti szintű bevezetésén keresztül;

23.  emlékeztet az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Európai minimáljövedelem és szegénységi mutatók” című véleményére; megállapítja, hogy a vélemény szerint a megfelelő minimáljövedelemről szóló európai keretnek közös normákat és mutatókat kellene meghatároznia, módszereket kellene biztosítania a végrehajtás nyomon követéséhez, valamint javítania kellene az érintettek, a tagállamok és az uniós intézmények közötti párbeszédet; úgy véli, hogy egy ilyen keretnek tény- és jogalapúnak kell lennie, és figyelembe kell vennie az egyes tagállamok társadalmi és gazdasági helyzetét, valamint tiszteletben kell tartania a szubszidiaritás elvét;

24.  hangsúlyozza, hogy a minimumjövedelem-rendszereknek meg kellene akadályozniuk a háztartások súlyos anyagi nélkülözését, és ki kellene őket emelniük abból, valamint biztosítaniuk kellene a szegénységi küszöböt meghaladó jövedelmet; emlékezetet arra, hogy a nemzeti szintű minimumjövedelem-rendszerek kulcsfontosságú eszköznek bizonyulhatnak az EUMSZ 9. cikkének betartásához, amely biztosítja a megfelelő szociális védelmet, a társadalmi kirekesztés csökkentését, a társadalomban való részvételt és az emberi egészség védelmét, valamint a nagyobb esélyegyenlőséget; egyetért az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményével, mely szerint a minimumjövedelem-rendszereket élethosszig tartó tanulással, az érdekelt felek bevonásával, valamint olyan aktív munkaerő-piaci politikákkal kell kiegészíteni, amelyek segíteni hivatottak a munkanélkülieket abban, hogy visszatérjenek a munkaerő-piacra és tisztességes munkát találjanak;

25.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak tájékoztatást, tanácsot és támogatást a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélyének kitett személyek számára, hogy tájékozott döntést hozhassanak energiafogyasztásukkal kapcsolatban, valamint támogassák a célzott energetikai tanácsadást nyújtó, valamint energiaügyi tanácsadókat képző nem kormányzati szereplőket és helyi hatóságokat, továbbá kötelezzék az energiaszolgáltatókat arra, hogy a háztartások számára kiállított energiaszámlákon tüntessék fel az energiafogyasztás csökkentésére és az energiahatékonyság javítására irányuló intézkedésekkel kapcsolatos információkat;

26.  bátorítja a tagállamokat – és adott esetben a Bizottságot –, hogy folytassanak proaktív politikát a megfelelő lakhatás területén annak érdekében, hogy biztosítható legyen a minőségi lakáshoz való hozzáférés; felszólítja a tagállamokat, hogy a bérleti díjakkal kapcsolatban alkalmazzanak ésszerű politikát, amennyiben sürgős szociális intézkedésekre van szükség, és rámutat arra, hogy e politikához hosszú távú lakás- és közösségi programoknak kell társulniuk annak érdekében, hogy növeljék a társadalmilag hátrányos helyzetű különféle célcsoportoknak szánt lakóingatlanok számát; hangsúlyozza, hogy az ingatlanbuborékok további kialakulásának megelőzése érdekében az egész Unióban továbbra is hatékony intézkedésekre, például a jelzáloghitel-piac hatékony fogyasztóvédelmi szabályozására van szükség; ezzel kapcsolatban ösztönzi olyan politikák alkalmazását, melyek célja a pénzügyi nehézségekkel küzdő háztartások segítése abban, hogy eredeti lakóhelyükön maradhassanak;

27.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az európai polgárok lakástámogatáshoz való alapvető jogát mint az emberi méltóság előfeltételét; szorgalmazza a megfizethető bérlakások jelentőségének elismerését, amelyek megkönnyítik a lakáshoz jutást az alacsony jövedelmű személyek számára, valamint sürgeti a tagállamokat, hogy gondoskodjanak kellő mennyiségű megfizethető otthonról;

28.  hangsúlyozza, hogy az időseket érintő szegénység sok tagállamban jelentős problémát jelent; ezért felszólítja a tagállamokat a nyugdíjrendszerek reformjára annak érdekében, hogy megfelelő szintű nyugdíjjövedelmet biztosítsanak, valamint garantálják a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát és biztonságát;

29.  felszólítja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a hajléktalansággal mint a szegénység egyik szélsőséges formájával, különös tekintettel a hajléktalanok és hideg otthonokban élő emberek körében télen bekövetkező halálesetekre; felszólítja a tagállamokat, hogy értékeljék újra az ilyen szélsőséges mértékű szegénység felszámolása terén elért előrehaladásukat;

30.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen határozzanak meg, hajtsanak végre és tartsanak fenn olyan szakpolitikai intézkedéseket, amelyek képessé teszik a háztartásokat a lakhatási költségek fedezésére, ideértve a lakhatási támogatások nyújtását is, tekintve, hogy 22 348 834 háztartás (megközelítőleg az EU lakosságának 11%-a) a rendelkezésre álló jövedelmének több mint 40%-át fordítja lakhatásra, valamint 21 942 491 háztartás (megközelítőleg az EU lakosságának 10,8%-a) számára jelent nehézséget, hogy megfelelő hőmérsékletet biztosítson otthonában;

31.  emlékeztet arra, hogy az alacsony jövedelmű háztartások, illetve a szegénységben élő vagy a szegénység által fenyegetett háztartások jobban függnek a megfizethető, magas színvonalú közszolgáltatások nyújtásától; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsa az ahhoz szükséges közkiadásokat, hogy az alacsony jövedelmű háztartások jó minőségű és megfizethető közszolgáltatásokhoz juthassanak;

A szegény háztartások háztartási kiadásai

32.  üdvözli a Bizottság referencia-költségvetésre irányuló munkáját, ez ugyanis a helyes irányba tett lépés, tekintettel arra, hogy a szegény háztartások bevételének és kiadásainak kiegyensúlyozottabb, adatokon alapuló megközelítéssel történő kezelése továbbra is kihívást jelent; rámutat, hogy a rezsiköltségeket is tükröző referencia-költségvetéseket lehetne használni a juttatások megállapításához és azok megfelelőségének ellenőrzéséhez; úgy véli, hogy egy ilyen eszköz jelentős értékkel bír az uniós társadalmi kohézió újjáélesztése, az egyenlőtlenség csökkentése, valamint az Európa 2020 stratégia szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos céljainak elérése szempontjából; hangsúlyozza, hogy a szegény háztartások háztartási kiadásainak csökkentése pozitívan fogja befolyásolni az érintett háztartásokat, csakúgy, mint a gazdaságot ‒ főleg a helyi gazdaságot ‒ és a szociális kohéziót;

33.  emlékeztet arra, hogy a szegény háztartások jövedelmük túlnyomó részét ételre, lakhatásra és közműdíjakra költik, és ezért felszólítja a Bizottságot, hogy a szegénység elleni küzdelem tekintetében jobban kapcsolja össze szakpolitikáit, javítsa a bevált gyakorlatok cseréjét, valamint tegye lehetővé a szegénységgel küzdőkkel történő rendszeres párbeszédet annak érdekében, hogy ezek a személyek hozzájárulhassanak az őket érintő politikák értékeléséhez;

34.  hangsúlyozza, hogy az energiaszegénységnek jelenleg még nincs uniós szintű meghatározása, és ezért különösen nehéz pontosan megállapítani a szegénység ezen aspektusának súlyosságát, okát és következményeit az Unióban; felszólítja a Bizottságot, hogy az illetékesekkel együtt dolgozza ki az energiaszegénység közös fogalommeghatározását, valamint határozza meg a háztartások kiszolgáltatottságához hozzájáruló tényezőket;

35.  felszólítja a Bizottságot, hogy ezzel összefüggésben végezzen hatásvizsgálatot és nyújtson tájékoztatást az energiaszegénység elleni küzdelem bevált tagállami gyakorlatairól; hangsúlyozza, hogy az energiát Európa minden polgára számára megfizethetővé kell tenni;

36.  hangsúlyozza annak rendkívüli fontosságát, hogy a jövőre nézve elhárítsuk annak veszélyét, hogy még több fiatal süllyedjen energiaszegénységbe;

37.  megjegyzi, hogy a fiatal korban nyújtott gazdasági és pénzügyi oktatásról bebizonyosodott, hogy javítja a gazdasági döntéshozatalt a későbbi életszakaszokban, beleértve a költségek és a jövedelmek kezelését is; javasolja a bevált gyakorlatok cseréjét, valamint az olyan nőket és lányokat célzó oktatási programok előmozdítását, akik kiszolgáltatott csoportokban és marginalizált közösségekben szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel szembesülnek;

38.  hangsúlyozza, hogy az energiaszegénységnek kitett emberek jelentős része ki van téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának, és ennek következtében nem engedhetik meg maguknak az energiahatékony berendezésekre – például a szigetelésre vagy a megújuló energiaforrásokra – irányuló elsődleges előzetes beruházást; rámutat, hogy ez ördögi kört teremt, ahol a háztartási jövedelemnek a szükségesnél nagyobb részét folyamatosan közüzemi számlákra fordítják, ugyanakkor többek között az elégtelen energiaellátást vagy az energiahiányt nem tudják kezelni;

39.  felhívja a Bizottságot, a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét (EIGE) és a tagállamokat, hogy végezzenek kutatást a női hajléktalanságról, valamint annak okairól és mozgatórugóiról, mivel a jelenlegi adatok nem megfelelően rögzítik a jelenséget; megjegyzi, hogy a figyelembe veendő nemi szempontú tényezők közé tartozik a nemi alapú gazdasági függőség, az átmeneti lakhatás vagy a szociális szolgáltatások elkerülése;

40.  támogatja azt a kezdeményezést, hogy dolgozzanak ki iránymutatásként szolgáló referencia-költségvetést, és felhívja a Bizottságot, hogy ennek kialakításakor térjen ki a sajátos nemi szempontokat figyelembe vevő megfontolásokra, beleértve a háztartásokon belül tapasztalt, nemek közötti egyenlőtlenséget;

41.  úgy véli, hogy a kiszolgáltatottság és a kirekesztés egyik potenciális tényezőjeként a nők hosszabb várható élettartamát is figyelembe kell venni;

A szegénység és az energiaszegénység elleni küzdelmet célzó pénzeszközök és politikák

42.  felszólítja a tagállamokat és az Uniót, hogy (például az EBB-n keresztül) biztosítsanak kamatmentes vagy alacsony kamatú mikrohiteleket vagy kölcsönöket az alacsony jövedelmű háztartások számára annak érdekében, hogy támogassák a megújuló energiaforrásokkal vagy energiahatékonysággal – például a szigeteléssel, a napenergiával és az energiahatékony berendezésekkel – kapcsolatos előzetes beruházásaikat;

43.  kéri a tagállamokat, hogy a megvalósuló beruházások – akár új lakóépületekre, akár a már meglévők átalakítására irányulnak – az energiahatékonyságon alapuljanak;

44.  emlékeztet arra, hogy ha egyes politikák és uniós pénzeszközök segítségével a megújuló energiaforrásokra és a költséghatékonyságra irányuló beruházások révén megcélozzák a szegény háztartások energiaköltségeinek csökkentését, annak középtávon többszörös pozitív hatása lehet: javíthatja az érintettek életkörülményeit és egészségi állapotát, csökkentheti a háztartási költségeket, és így enyhítheti a szegény családokra nehezedő költségeket, növelheti a helyi beruházások számát, a helyi munkahelyteremtést, valamint hozzájárulhat az Európa 2020 stratégia célkitűzéseihez;

45.  hangsúlyozza továbbá, hogy figyelemmel kell kísérni az alapok felhasználását, illetve egyszerűsíteni kell az információkat és az ezen erőforrásokhoz való hozzáférést;

46.  rámutat arra, hogy a szegénység elleni küzdelmet nemcsak szociális vagy politikai szempontból kell megközelíteni, hanem gazdasági szempontból is, középtávú hatásokkal; kitart amellett, hogy a Bizottságnak prioritásai közé kell sorolnia a jelenlegi egyenlőtlenségi dinamika leküzdését, amely súlyosan hátráltatja a növekedést, és rendkívül kedvezőtlenül hat a kohézióra és a szegénységre;

47.  rámutat arra, hogy az Uniónak és a tagállamoknak szerepet kell játszaniuk a háztartások energiaköltségeinek csökkentésében, az Uniónak azzal, hogy biztonságos ellátást biztosít, ezzel megelőzve az energiapiacon az árak jelentős ingadozásait és a spekulációt, hogy erősebb összeköttetéseket és fokozott piaci integrációt hoz létre, valamint hogy növeli a megújuló energiával kapcsolatos kutatásokra irányuló beruházásokat, a tagállamoknak pedig azzal, hogy megerősítik a háztartások energiahatékonyságának támogatására irányuló politikáikat, különös figyelemmel a szegénységnek és társadalmi kirekesztésnek kitett, a hálózatra nem csatlakozott háztartásokra; úgy véli, hogy a fogyasztóvédelemnek az Unió prioritásai közé kell tartoznia;

48.  elítéli a természeti erőforrásokkal és az energiaforrásokkal – főként a nem áthelyezhetőkkel, mint például a vízenergia-forrásokkal – folytatott pénzügyi spekulációt, és ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy többek között a megfelelő adóztatás révén szerzett bevételt felhasználva tegyék meg a szükséges intézkedéseket a szegény háztartásokat terhelő energiaköltségek csökkentése érdekében;

49.  üdvözli, hogy az energiahatékonyságra és a megújuló energiaforrásokra irányuló beruházások támogathatóak a 2014–2020-as esb-alapok keretében, tekintettel arra, hogy milyen nagy szerepet játszanak a háztartások energiakiadásainak csökkentésében; bátorítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az energiaszegénység leküzdése tekintetében aknázzák ki az európai alapokban rejlő teljes potenciált; hangsúlyozza, hogy az alapok hatékony felhasználása előtt álló akadályokat, például a kisebb szervezetek kohéziós alapokhoz való hozzáférését vagy konkrétan a kérelmezési követelményekkel kapcsolatos információhiányt kezelni kellene;

50.  emlékeztet arra, hogy a szegény háztartásokkal dolgozó vagy azok részét képező kedvezményezettek célzott megközelítése bizonyos előfeltételekhez van kötve, amelyeket az esb-alapok jobban teljesítenek, mint az olyan nagyobb alapok, mint az ERFA;

51.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy könnyítsék meg főleg az ESZA és az ERFA közötti keresztfinanszírozási mechanizmusok alkalmazását az energiaszegény háztartásokat célzó, megújuló energiaforrásokkal vagy energiahatékonysággal kapcsolatos projekteket illetően; hangsúlyozza a több alapból finanszírozott programok számos előnyét az olyan, több területet érintő problémák kezelésében, mint például az energiaszegénység;

52.  hangsúlyozza, hogy az alacsony jövedelmű háztartások lakáskörülményei a vidéki térségekben általában nagyon rosszak, legyen szó akár a bérlőkről, akár a tulajdonosokról; emlékeztet arra, hogy ez hozzáadódik a magas közüzemi költségek által kiváltott úgynevezett bezáródási hatáshoz, semmilyen lehetőséget nem hagyva az energiaköltségek csökkentését célzó beruházásokra; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a LEADER-program és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) még inkább a vidéki térségeken belüli energiaszegénység leküzdését célozza meg, az operatív programokat és a forrásokat különösen a helyi hálózatokon belüli diverzifikált megújulóenergia-termelésre irányítva, ami az energiaszegény háztartásokat célzó, épületekkel kapcsolatos energiahatékonysági intézkedéseket is magában foglal;

53.  emlékeztet arra, hogy a bérlők korlátozott hozzáféréssel rendelkeznek az energiahatékonysági finanszírozásokhoz, mivel nem ők az ingatlantulajdonosok; emlékeztet arra, hogy a bérlőknek kisebb érdeke fűződhet a beruházásokhoz, mivel könnyebben és gyakrabban költöznek, mint az ingatlantulajdonosok; üdvözli a Bizottságnak az „Energiaszegénység – a válság hatásainak felmérése és az eddigi és lehetséges új intézkedések áttekintése a tagállamokban” elnevezésű kísérleti projektjét, amely e kérdés megoldására irányul; felszólítja a Bizottságot, hogy e kísérleti projekt eredményei alapján dolgozzon ki rendelkezéseket a bérlők által végrehajtott energiahatékonysági intézkedések uniós finanszírozási lehetőségeinek megnyitása érdekében;

54.  emlékezteti a tagállamokat, hogy minden tagállamban az összes ESZA-forrás legalább 20%-át „a társadalmi befogadás előmozdítása és a szegénység, valamint hogy a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem” célkitűzésére kell elkülöníteni, továbbá a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap szintén felhasználható a társadalmi befogadást elősegítő intézkedésekre;

55.  hangsúlyozza, hogy a leginkább rászoruló háztartások számára azonnali segítséget jelent és jobb életkörülményeket teremt, ha e háztartásoknak kis léptékben alacsony költségű megújuló energiaforrásokat biztosítanak, például az energiahálózatba be nem kapcsolt házakat napelemekkel látják el;

A társadalmi célok és az energiapolitika összekapcsolása

56.  üdvözli, hogy az európai energiapolitikai jogszabályok – azaz az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv és az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv – elismerik az energiahatékonysággal kapcsolatos politika szociális céljait; sajnálatosnak tartja, hogy a 2012/27/EU irányelvnek az energiaszegénységgel érintett háztartásokra és a szociális lakhatásra vonatkozó rendelkezéseit (7. cikk (7) bekezdés) a tagállamok nem használják ki teljes mértékben; felszólítja a Bizottságot, hogy az energiahatékonysági csomag felülvizsgálata és hatásvizsgálata keretében értékelje a 7. cikk (7) bekezdésének, valamint az 5. cikk (7) bekezdésének végrehajtását és alkalmazását; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy ezen értékelés alapján fontolja meg a 7. cikk, főleg annak (7) bekezdésének megerősítését, hogy a tagállamok ösztönzést kapjanak arra, hogy energiahatékonysági kötelezettségi rendszereikbe belefoglaljanak szociális célokat;

57.  emlékeztet arra, hogy a helyi hatóságoknak szintén szerepet kell vállalniuk az alternatív finanszírozási eszközök előmozdításában, ideértve a szövetkezeti modelleket, valamint a közös beszerzési megállapodások előmozdításában, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók számára az energia iránti keresletük egybevonását és így olcsóbb energiaárakhoz vezetnek; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék a helyi hatóságoknak az energiaszegénység mérséklésében játszott szerepét;

58.  felszólítja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megfelelő otthoni hőmérsékletre vonatkozó szabványának való megfelelésről, támogatva a legveszélyeztetettebb csoportokat, főleg a fiatal gyermekeket, az időseket és a tartósan beteg és fogyatékossággal élő embereket egészségük védelme és jóllétük érdekében;

59.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek azonnali lépéseket a bizonytalan munkaviszonyok felszámolása érdekében, amelyek megfosztják az egyéneket a rendszeres és biztos jövedelemtől, és ily módon akadályozzák a családi költségvetés sikeres megtervezését és a háztartási számlák fizetését;

60.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaival összhangban mindenki számára biztosítsanak hozzáférést a megfizethető, megbízható, fenntartható és modern energiaellátáshoz;

Lakhatás és szegénység

61.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy terjesszenek elő határozott intézkedéseket a szociális lakáshoz jutással kapcsolatban, és az európai alapok felhasználásával fokozzák a szociális bérlakásokra irányuló energiahatékonysági beruházásokat; javasolja a tagállamoknak, hogy fejlesszék a minőségi szociális lakások kínálatát, hogy mindenki számára, és különösen a leginkább rászorulók számára biztosítható legyen a megfelelő lakáshoz való hozzájutás; ösztönzi a tagállamokat, hogy lehetőségeiket fokozottan kihasználva biztosítsanak szociális lakáshoz jutást, különböző jogi konstrukciókkal; javasolja a tagállamoknak, hogy támogassák a fogyasztói szövetségeket;

62.  kiemeli a színvonalas és elérhető gyermekgondozási szolgáltatások fontosságát, mivel lehetővé teszik a szülők számára, hogy újra munkába álljanak és növeljék jövedelmüket; hangsúlyozza, hogy ez az egyedülálló szülők esetében különösen fontos, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a gyermekgondozási szolgáltatások sürgős javítása érdekében;

63.  megjegyzi, hogy az energiahatékonyság növelése, a felújítások és a megújuló energia kulcsfontosságúak az energiaszegénység leküzdésében; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a lakásfelújítási politikák gyakran nem azokat célozzák meg, akik a legkiszolgáltatottabbak; ragaszkodik ahhoz, hogy a lakásfelújítási politikák mindenekelőtt a szegény, gazdaságilag kirekesztett és kiszolgáltatott háztartásokat célozzák meg, azokra helyezve a hangsúlyt, akik a nemek közötti egyenlőtlenséggel és többszörös megkülönböztetéssel szembesülnek;

64.  rámutat a szociális vállalkozások és az alternatív üzleti modellek, például a szövetkezetek és a kölcsönös önsegélyező egyesületek fontos szerepére a nők, különösen a marginalizált közösségekben élő nők társadalmi integrációjának és gazdasági emancipációjának, valamint nagyobb gazdasági függetlenségének előmozdításában;

65.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teremtsék meg az érdekelt felek szerepvállalási és konzultációs folyamatát, amely előmozdítja és elősegíti a szegénység és társadalmi kirekesztés kockázatának kitett személyek – különösen a nők és a lányok – közvetlen szerepvállalását a társadalmi befogadásra vonatkozó politikai döntéshozatal valamennyi szintjén;

66.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket annak érdekében, hogy az Unióban véget vessenek a nemek között meglévő – jelenleg 16%-os mértékű – felháborító bérszakadéknak, amely a nyugdíjak esetében 39%-ra nő, valamint kiemeli, hogy ezek az intézkedések kulcsfontosságúak az egyedülálló anyák számára, akik esetében a háztartási költségek valóban jelentős tehernek bizonyulhatnak;

67.  megjegyzi, hogy az egyedülálló szülők, akiknek a többsége nő, az átlagosnál nagyobb mértékben vannak kitéve a szegénység veszélyének (34%); megjegyzi, hogy e megnövekedett kockázathoz főként az a tényező járul hozzá, hogy a gyermekgondozási feladatok miatt az egyedülálló szülők vagy kirekesztődnek a munkaerőpiacról, vagy bizonytalan, rosszul fizetett munkahelyet találnak; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a létminimum szabályozása érdekében, amely garantálja a munkavállalók alapvető szükségleteinek kielégítését;

68.  megjegyzi, hogy a nemek közti bérszakadék és nyugdíjszakadék kulcsfontosságú tényező a női szegénység szempontjából; megjegyzi, hogy a női szegénységre hosszú távon hatást gyakorol a nők kirekesztése a gazdaság hagyományosan férfiak által dominált ágazataiból, például a technológiából, a tudományból, a felső vezetésből és a döntéshozatalból, valamint a nők felülreprezentáltsága a viszonylag alacsonyan fizetett ágazatokban, például a gondozásban, a közszolgáltatásokban, a részidős munkában és a rosszul fizetett bizonytalan munkahelyeken; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a szegénység elnőiesedése részben a normák nemek között régóta fennálló egyenlőtlenségéből fakad, ami ahhoz vezet, hogy az ágazati politikában és a bérmegállapítási megállapodásokban azok az ágazatok – például a pénzügyi ágazat – kapnak elsőbbséget, ahol a férfiak vannak túlsúlyban;

69.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy olyan kezdeményezéseken keresztül kezeljék a nőket sújtó szegénységet és társadalmi kirekesztettséget, amelyek megélhetést biztosító, jó minőségű munkahelyeket garantálnak a túlnyomórészt nőket foglalkoztató ágazatokban; kiemeli a szakszervezeteknek a nők munkahelyi képviseletében és társadalmi szerepvállalása növelésében, valamint a kirekesztés elleni küzdelemben betöltött szerepet; felhívja a tagállamokat, hogy javasoljanak és végezzenek munkáltató- és ágazatspecifikus bérfelméréseket, hogy az egyenlő bérek felé mutató folyamat felgyorsításának eszközeként szemléltessék azokat az egyenlőtlen fizetési rendszereket, amelyekkel az ugyanazon munkahelyen dolgozó nők és férfiak szembesülnek;

70.  hangsúlyozza, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben célzott szakpolitikai intézkedéseket kell alkalmazni azon kiszolgáltatott csoportok és marginalizált közösségek sajátos körülményeinek kezelése érdekében, amelyek a nemek közötti egyenlőtlenség és a többszörös megkülönböztetés sajátos formáival szembesülnek; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák a fogyatékkal élő nők, az idős nők, a menekült és migráns nők, a roma nők, az etnikai kisebbségekhez tartozó nők, a vidéki térségekben és rászoruló térségekben élő nők, az egyedülálló anyák, valamint a főiskolákon és egyetemeken tanuló nők által tapasztalt szegénységet és társadalmi kirekesztést kezelő politikák kidolgozását;

A szegénység és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés

71.  emlékeztet arra, hogy a minőségi általános egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés nemzetközileg, különösen az EU-ban elismert alapvető jog;

72.  felhívja a figyelmet arra, hogy pénzügyi nehézségek vagy regionális akadályok miatt (például a gyéren lakott régiókban) az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés igen gyakran korlátozott, különösen az általános ellátások (mint a fogászati vagy szemészeti szolgáltatások) és az ezekhez kapcsolódó megelőző intézkedések tekintetében;

73.  mivel a szegénység, valamint a kiszolgáltatottság egyéb formái – mint például a gyermekkor vagy az időskor, a fogyatékosság vagy a kisebbséghez való tartozás – összeadódása tovább növeli az egészségügyi egyenlőtlenségek kockázatát, és a betegség szegénységhez vezethet;

74.  hangsúlyozza az egészségügyi és gondozási szolgáltatások jelentőségét a készségek terén meglévő hiányosságok pótlásában, az emberek társadalmi integrációjának előmozdítása, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem révén;

75.  üdvözli a Bizottság „Elektronikus egészségügyi cselekvési terv a 2012–2020 közötti időszakra – innovatív egészségügyi ellátás a 21. században” című közleményét, amely további kezdeményezéseket vezet be, különösen az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása, az egészségügyi költségek csökkentése és az uniós polgárok közötti nagyobb egyenlőség biztosítása érdekében;

76.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek kezelésére irányuló erőfeszítéseiket, melyek végül lehetővé teszik az egészségügyi ellátás terén mutatkozó egyes egyenlőtlenségek csökkentését; felhívja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás egyetemes értékei alapján figyelmüket az olyan veszélyeztetett csoportok szükségleteire összpontosítsák, mint a szegénységben élő emberek;

77.  felszólítja a tagállamokat, hogy oldják meg a mindennapi életre hatást gyakorló egészségügyi – például fogászati és szemészeti – ellátáshoz való egyenlőtlen hozzáférés problémáját;

78.  sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt azért, hogy a tagállamokat a betegek által viselt költségek visszatérítésére bátorítsa, továbbá sürgősen lépjen fel annak érdekében is, hogy csökkentse az egyenlőtlenségeket bizonyos állapotok vagy betegségek – például a menopauza utáni csontritkulás és az Alzheimer-kór – kezeléséhez való hozzáférés tekintetében, amely kezelések költségei egyes tagállamokban nem téríthetők vissza;

Információs és kommunikációs technológiák és a szegénység

79.  sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság által közzétett, a digitális egységes piacra vonatkozó európai stratégia nem veszi figyelembe, hogy mindenki számára, és különösen a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélyének kitett személyek számára biztosítani kell az új digitális technológiákhoz, piacokhoz és digitális telekommunikációs eszközökhöz való teljes, egyenlő és korlátlan hozzáférést;

80.  ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy vezessenek be a digitális szakadék csökkentésére irányuló stratégiákat, és segítsék elő az új információs és kommunikációs technológiákhoz való egyenlő hozzáférést, különösen a szegénység és társadalmi kirekesztés kockázatának kitett emberek esetében;

Víz és szegénység

81.  emlékeztet arra, hogy az ENSZ Közgyűlése a tiszta és jó minőségű ivóvízhez és a köztisztasági létesítményekhez jutás jogát alapvető emberi jogként ismeri el; megállapítja azonban, hogy egyes régiókban, különösen a vidéki és a legkülső régiókban az ivóvízhez való hozzájutás nem biztosított, és egyre több embernek okoz problémát a vízszámla kifizetése; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt az ivóvízhez való hozzáférés mindenki számára történő haladéktalan biztosítása érdekében; bátorítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak minimális vízellátást, és védelmezzék meg a kiszolgáltatott háztartások emberi jogait;

82.  ezért arra ösztönzi a tagállamokat, hogy mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy a lehető legrövidebb időn belül minden ember hozzájusson az ivóvízhez;

o
o   o

83.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 169., 2015.7.1., 1. o.
(2) HL L 72., 2014.3.12., 1. o.
(3) HL L 347., 2013.12.20., 470. o.
(4) HL L 347., 2013.12.20., 289. o.
(5) HL L 347., 2013.12.20., 320. o.
(6) HL L 257., 2014.8.28., 214. o.
(7) HL L 315., 2012.11.14., 1. o.
(8) HL C 169. E, 2012.6.15., 66. o.
(9) HL L 153., 2010.6.18., 13. o.
(10) HL C 153. E, 2013.5.31., 57. o.
(11) HL C 236. E, 2011.8.12., 57. o.
(12) http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/64/292&Lang=F
(13) http://www.unicef-irc.org/publications/pdf/rc10_fre.pdf
(14) https://www.unicef.fr/sites/default/files/userfiles/2014_Bilan12_Innocenti.pdf
(15) http://ec.europa.eu/social/main.jsp?langId=en&catId=89&newsId=2345&furtherNews=yes
(16) HL C 248., 2011.8.25., 130. o.
(17) HL C 341., 2013.11.21., 21. o.
(18) HL C 170., 2014.6.5., 23. o.
(19) HL C 166., 2011.6.7., 18. o.
(20) A Foglalkoztatási Bizottság és a szociális védelemmel foglalkozó bizottság közös véleménye, az Európai Unió Tanácsa, 13809/14 SOC 662 EMPL 120 EDUC 297 ECOFIN 876, 2014. október 3.
(21) http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=738&langId=hu&pubId=7744&visible=0
(22) Center for responsible lending, Durham, http://www.responsiblelending.org/state-of-lending/cumulative/ , http://www.uvcw.be/no_index/cpas/panier-etude-qualitative.pdf
(23) Ricardo Cherenti, Belgian Federation of public local social action center, http://www.uvcw.be/no_index/cpas/panier-etude-quantitative.pdf
(24) A szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleménye a Tanács részére, az Európai Unió Tanácsa, 6491/11., SOC 124, 2011. február 15.
(25) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0294.
(26) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0264.
(27) HL L 268., 2015.10.15., 28. o.
(28) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0261.
(29) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0070.
(30) HL C 65., 2016.2.19., 40. o.
(31) HL C 349. E, 2013.11.29., 74. o.
(32) HL C 70. E, 2012.3.8., 8. o.

Jogi nyilatkozat