Index 
Elfogadott szövegek
2016. február 25., Csütörtök - BrüsszelVégleges kiadás
Ausztria és Málta felhatalmazása az 1965. november 15-i Hágai Egyezmény aláírására és ratifikálására, illetve az egyezményhez történő csatlakozásra ***
 Megállapodás az EU és San Marino között a számlainformációk automatikus cseréjéről *
 Horvátország csatlakozása az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezményhez *
 A foglalkoztatási szolgálatok európai hálózata, a munkavállalók mobilitási szolgáltatásokhoz való hozzáférése és a munkaerőpiacok további integrációja ***I
 A Tunéziára vonatkozó sürgősségi autonóm kereskedelmi intézkedések bevezetése ***I
 Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele – „EGF/2015/007 BE/Hainaut-Namur Glassˮ referenciaszámú kérelem – Belgium
 A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2016. évi éves növekedési jelentés
 A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2016. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai
 Az egységes piac irányítása a 2016. évi európai szemeszterben
 Az EU és Tunézia közötti szabadkereskedelmi megállapodás
 Az európai ombudsman 2014. évi tevékenysége
 Az Európai Központi Bank 2014. évi éves jelentése
 Szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdése Ausztráliával és Új-Zélanddal
 Kedvtelésből tartott állatok valamennyi tagállamban kompatibilis nyilvántartási rendszereinek bevezetése
 A jemeni humanitárius helyzet

Ausztria és Málta felhatalmazása az 1965. november 15-i Hágai Egyezmény aláírására és ratifikálására, illetve az egyezményhez történő csatlakozásra ***
PDF 250kWORD 62k
Az Európai Parlament 2016. február 25-i jogalkotási állásfoglalása az Osztrák Köztársaságnak és Máltának az Európai Unió érdekében a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok külföldi kézbesítéséről szóló, 1965. november 15-i Hágai Egyezmény aláírására és ratifikálására, illetve az ahhoz történő csatlakozásra irányuló felhatalmazásáról szóló tanácsi határozat tervezetéről (13777/2015 – C8-0401/2015 – 2013/0177(NLE))
P8_TA(2016)0052A8-0018/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (13777/2015),

–  tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok külföldi kézbesítéséről szóló, 1965. november 15-i Hágai Egyezményre (13777/15/ADD1),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikke (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdésének második albekezdése a) pontja v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0401/2015),

–  tekintettel a Bíróság 2014. október 14-i véleményére(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére és (2) bekezdésére, valamint 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság ajánlására (A8-0018/2016),

1.  egyetért az Osztrák Köztársaságnak és Máltának az Európai Unió érdekében a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok külföldi kézbesítéséről szóló, 1965. november 15-i Hágai Egyezmény aláírására és ratifikálására, illetve az ahhoz történő csatlakozásra irányuló felhatalmazásáról szóló tanácsi határozat tervezetével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, valamint a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia Állandó Hivatalának.

(1) A Bíróság 1/13. sz., 2014. október 14-i véleménye, ECLI:EU:C:2014:2303.


Megállapodás az EU és San Marino között a számlainformációk automatikus cseréjéről *
PDF 248kWORD 62k
Az Európai Parlament 2016. február 25-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és a San Marino Köztársaság közötti, a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK tanácsi irányelvben meghatározott szabályokkal egyenértékű rendelkezések megállapításáról szóló megállapodás módosító jegyzőkönyvének az Európai Unió nevében történő aláírásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2015)0518 – C8-0370/2015 – 2015/0244(NLE))
P8_TA(2016)0053A8-0025/2016

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2015)0518),

–  tekintettel az Európai Közösség és a San Marino Köztársaság közötti, a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK tanácsi irányelvben meghatározott szabályokkal egyenértékű rendelkezések megállapításáról szóló megállapodás módosításáról szóló jegyzőkönyv-tervezetére (13448/2015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 115. cikkére, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének b) pontjára, és (8) bekezdése második albekezdésére, amelyeknek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0370/2015),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére, 108. cikkének (7) bekezdésére, és 50. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0025/2016),

1.  jóváhagyja a megállapodás módosításáról szóló jegyzőkönyv megkötését;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve San Marino Köztársaság kormányának és parlamentjének.


Horvátország csatlakozása az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezményhez *
PDF 247kWORD 62k
Az Európai Parlament 2016. február 25-i jogalkotási állásfoglalása Horvátországnak az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 1995. július 26-i egyezményhez, az Európai Unióról szóló szerződés K.3 cikke alapján, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezményhez csatolt, 1996. szeptember 27-i jegyzőkönyvhöz, az Európai Unióról szóló szerződés K.3 cikke alapján, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezménynek az Európai Közösségek Bírósága általi, előzetes döntéshozatal révén történő értelmezéséről szóló 1996. november 29-i jegyzőkönyvhöz és az Európai Unióról szóló szerződés K.3 cikke alapján, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezményhez csatolt 1997. június 19-i második jegyzőkönyvhöz történő csatlakozásáról (COM(2015)0458 – C8-0296/2015 – 2015/0210(NLE))
P8_TA(2016)0054A8-0019/2016

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0458),

–  tekintettel Horvátország csatlakozási okmánya 3. cikkének (4) és (5) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0296/2015),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0019/2016),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.


A foglalkoztatási szolgálatok európai hálózata, a munkavállalók mobilitási szolgáltatásokhoz való hozzáférése és a munkaerőpiacok további integrációja ***I
PDF 252kWORD 97k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2016. február 25-i jogalkotási állásfoglalása a foglalkoztatási szolgálatok európai hálózatáról, a munkavállalók mobilitási szolgáltatásokhoz való hozzáféréséről és a munkaerőpiacok további integrációjáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2014)0006 – C7-0015/2014 – 2014/0002(COD))
P8_TA(2016)0055A8-0224/2015

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0006),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 46. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0015/2014),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. június 4-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2014. június 25-i véleményére(2),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2015. december 2-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A8–0224/2015),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. február 25-én került elfogadásra a foglalkoztatási szolgálatok európai hálózatáról (EURES), a munkavállalók mobilitási szolgáltatásokhoz való hozzáféréséről és a munkaerőpiacok további integrációjáról, valamint a 492/2011/EU és az 1296/2013/EU rendeletek módosításáról szóló (EU) 2016/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2016/589 rendelet.)

(1) HL C 424., 2014.11.26., 27. o.
(2) HL C 271., 2014.8.19., 70. o.


A Tunéziára vonatkozó sürgősségi autonóm kereskedelmi intézkedések bevezetése ***I
PDF 430kWORD 81k
Szöveg
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2016. február 25-én elfogadott módosításai a Tunéziai Köztársaságra vonatkozó sürgősségi autonóm kereskedelmi intézkedések bevezetéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2015)0460 – C8-0273/2015 – 2015/0218(COD))(1)
P8_TA(2016)0056A8-0013/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI Módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja.

a Bizottság javaslatához
P8_TA(2016)0056A8-0013/2016
---------------------------------------------------------
P8_TA(2016)0056A8-0013/2016

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2016/... RENDELETE
a Tunéziai Köztársaságra vonatkozó sürgősségi autonóm kereskedelmi intézkedések bevezetéséről
[Módosítás 1-4 eltérő utalás hiányában]

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 207. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  Az Unió és Tunézia közötti kapcsolat alapja az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Tunéziai Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodás(2) (a továbbiakban: a megállapodás).

(2)  A 2015. június 26-i, Szúsza közelében történt terrortámadást követően a Tanács 2015. július 20-i következtetéseiben kijelentette, hogy az Unió – tagállamaival konzultálva – megvizsgálja majd annak lehetőségét, hogy rendkívüli és ideiglenes intézkedésekkel támogassa a tunéziai gazdaságot.

(3)  Az olívaolaj Tunézia legfőbb, az Unióba irányuló exportterméke, az olívaolaj-ágazat pedig fontos részét képezi az ország gazdaságának, ahogyan egyes tagállamok bizonyos régióinak is.

(4)  Az Unió úgy tudja a leghatékonyabban támogatni a tunéziai gazdaságot, ha – az európai szomszédságpolitika és a megállapodás céljaival összhangban – Tunézia olívaolaj-exportja számára vonzó és megbízható piacot biztosít. E piac biztosításához autonóm kereskedelmi intézkedések bevezetésére van szükség, amelyek lehetővé teszik a szóban forgó termék vámmentes vámkontingens alapján történő behozatalát az Unióba.

(5)  A csalások megelőzése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az előirányzott autonóm kereskedelmi intézkedések tényleges előnyöket jelentsenek a tunéziai gazdaság számára, az említett intézkedéseket függővé kell tenni attól, hogy Tunézia megfelel-e a termékek származására vonatkozóan a megállapodásban meghatározott szabályoknak és az ezekhez kapcsolódó eljárásoknak, valamint hogy Tunézia hatékony igazgatási együttműködést folytat-e az Unióval.

(6)  Az uniós olívaolaj-piac stabilitásának megőrzése szükségessé teszi, hogy az autonóm kereskedelmi intézkedések által generált többletmennyiség csak a megállapodáshoz csatolt 1. jegyzőkönyv 3. cikkének (1) bekezdésében a kezeletlen olívaolajra vonatkozóan megállapított éves vámmentes vámkontingens kimerülése után váljon hozzáférhetővé.

(7)  Az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(3) 184. cikke állapítja meg a vámkontingensek kezelésére vonatkozó szabályokat. A szóban forgó szabályokat az e rendeletben meghatározott autonóm kereskedelmi intézkedésekre is alkalmazni kell.

(8)  Ezen rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni, hogy ideiglenesen felfüggeszthesse az e rendeletben meghatározott preferenciális rendelkezéseket, valamint korrekciós intézkedéseket vezethessen be, amennyiben e rendelet kihat az uniós piacra. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(4) megfelelően kell gyakorolni.

(9)  Az e rendeletben meghatározott sürgősségi autonóm kereskedelmi intézkedések célja a terrortámadások miatt Tunéziában jelenleg fennálló nehéz gazdasági helyzet enyhítése. Ezért a szóban forgó intézkedések időbeli hatályát korlátozni kell, és azok nem érinthetik az Unió és Tunézia közötti, mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térség (DCFTA) létrehozására irányuló tárgyalásokat. ▌ [Mód. 11 és 15]

(10)  Figyelembe véve a 2015. június 26-i, Szúsza közelében történt terrortámadás következtében a tunéziai gazdaságot és különösen az idegenforgalmi ágazatot ért súlyos kárt, valamint a tunéziai gazdasági helyzetet rövid távon enyhítő, sürgősségi autonóm kereskedelmi intézkedések szükségességét, indokolt kivételről rendelkezni az Európai Unióról szóló szerződéshez, az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyv 4. cikkében említett nyolchetes időszak alól,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Preferenciális rendelkezések

35 000 tonna mennyiségre vonatkozó éves vámmentes behozatali vámkontingens (a továbbiakban: éves behozatali vámkontingens) nyílik meg a 2016. és 2017. naptári évre az 1509 10 10 és az 1509 10 90 KN-kód alá besorolt, Tunéziából származó kezeletlen olívaolaj Unióba történő behozatalára, amennyiben azt teljes egészében Tunéziában állítják elő, és onnan közvetlenül szállítják az Unióba. [Mód. 5 és 12]

2. cikk

Az éves behozatali vámkontingensre való jogosultság feltételei

Az éves behozatali vámkontingensre való jogosultság feltétele, hogy Tunézia megfeleljen a megállapodáshoz csatolt 4. jegyzőkönyvben meghatározott, a termékek származására vonatkozó szabályoknak és az ezekhez kapcsolódó eljárásoknak.

3. cikk

Az éves behozatali vámkontingenshez való hozzáférés

Az éves behozatali vámkontingens csak a megállapodáshoz csatolt 1. jegyzőkönyv 3. cikkének (1) bekezdésében a kezeletlen olívaolajra vonatkozóan megállapított éves vámmentes vámkontingens kimerülése után válik hozzáférhetővé.

4. cikk

Az éves behozatali vámkontingens kezelése

A Bizottság az 1308/2013/EU rendelet 184. cikkének megfelelően kezeli az éves behozatali vámkontingenst.

5. cikk

Ideiglenes felfüggesztés

Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy Tunézia nem teljesíti a 2. cikkben foglalt feltételeket, végrehajtási jogi aktust fogadhat el, amellyel ideiglenesen részben vagy egészben felfüggeszti az 1. cikkben meghatározott preferenciális rendelkezéseket. Az említett végrehajtási jogi aktust a 7. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

6. cikk

Félidős felülvizsgálat

(1)  A Bizottság az e rendelet hatálybalépésétől számított félidőben elvégzi e rendelet uniós olívaolaj-piacra gyakorolt hatásának vizsgálatát, és az említett vizsgálat következtetéseit bemutatja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(2)  Abban az esetben, ha megállapítást nyer, hogy e rendelet rendelkezései kihatnak az uniós olívaolaj-piacra, a Bizottság végrehajtási jogi aktust fogadhat el az említett piac helyzetének helyreállítását célzó korrekciós intézkedések bevezetése érdekében. Az említett végrehajtási jogi aktust a 7. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

7. cikk

A bizottsági eljárás

(1)  A Bizottságot az 1308/2013/EU rendelet 229. cikkével létrehozott, a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

8. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2017. december 31-ig kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt …,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) Az ügyet a 61. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz újratárgyalásra. (A8-0013/2016).
(2)HL L 97., 1998.3.30., 2. o.
(3)Az Európai Parlament és a Tanács 1308/2013/EU rendelete (2013. december 17.) a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EGK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 671. o.).
(4)Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).


Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele – „EGF/2015/007 BE/Hainaut-Namur Glassˮ referenciaszámú kérelem – Belgium
PDF 274kWORD 84k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2016. február 25-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjával összhangban történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Belgium „EGF/2015/007 - BE/Hainaut-Namur Glass” referenciaszámú kérelme) (COM(2016)0001 – C8-0013/2016 – 2016/2013(BUD))
P8_TA(2016)0057A8-0029/2016

Az Európai Parlament

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0001 – C8-0013/2016),

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (EGAA-rendelet),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 12. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) (2013. december 2-i intézményközi megállapodás), és különösen annak 13. pontjára,

–  tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában foglalt háromoldalú egyeztető eljárásra,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0029/2016),

A.  mivel az Unió létrehozta a jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott, vagy a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket;

B.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2013. december 2-i intézményközi megállapodást az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében;

C.  mivel az EGAA-rendelet elfogadása tükrözi az Európai Parlament és a Tanács között elért megállapodást, mely szerint újra bevezetik a válsághoz kapcsolódó igénybevétel kritériumát, 60%-ra növelik a javasolt intézkedések becsült összköltségéhez nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást, az értékelésre és a jóváhagyásra rendelkezésre álló idő lerövidítése révén növelik az EGAA-kérelmek feldolgozásának hatékonyságát a Bizottságban, az Európai Parlamentben és a Tanácsban, az önálló vállalkozók és a fiatalok bevonásával szélesítik a támogatásra jogosult intézkedések és kedvezményezettek körét, valamint támogatják az új vállalkozások létrehozását elősegítő kezdeményezéseket;

D.  mivel Belgium „EGF/2015/007 BE/Hainaut-Namur Glass” referenciaszámon az EGAA igénybevételére irányuló kérelmet nyújtott be a belgiumi Hainaut (BE32) és Namur (BE35) NUTS II. szintű régióiban a NACE Rev 2. rendszer alatti 23. ágazat (Nemfém ásványi termék gyártása) szerinti gazdasági ágazatban bekövetkezett elbocsátások tekintetében, és mivel az intézkedésekben várhatóan 412 elbocsátott munkavállaló, valamint a hainauti régióban élő 100 munkanélküli, képzésben vagy oktatásban nem részesülő, 25 év alatti fiatal (NEET-fiatal) fog részt venni; mivel e munkavállalók közül 144-et az AGC Europe SA tulajdonában lévő roux-i (Hainaut) telep, 268-at pedig a Saint-Gobain Glass Benelux tulajdonában lévő auvelais-i (Namur régió) telep bezárását követően bocsátottak el;

E.  mivel bár a kérelem nem teljesíti az EGAA-rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében megállapított támogathatósági feltételeket, a beavatkozási kritérium alapján került benyújtásra, amely – az elbocsátott munkavállalók esetében az EGAA-rendelet 4. cikkének (1) bekezdése, a NEETs-fiatalok esetében pedig az EGAA-rendelet 6. cikkének (2) bekezdése értelmében – kivételes esetben lehetővé teszi az eltérést;

1.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EGAA-rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek, és hogy ezért Belgium jogosult az említett rendelet értelmében nyújtandó 1 095 544 eurós pénzügyi hozzájárulásra, ami az 1 825 907 eurót kitevő összes kiadás 60%-a;

2.  megállapítja, hogy a belga hatóságok 2015. augusztus 19-én nyújtották be az EGAA-ból való pénzügyi hozzájárulás iránti kérelmet, és hogy annak értékelését a Bizottság 2016. január 20-án fejezte be, majd erről ugyanazon a napon értesítette a Parlamentet;

3.  megállapítja, hogy az elmúlt években az üvegtermékek uniós kereskedelmében súlyos zavarok következtek be, és rámutat, hogy Európában 2000 és 2010 között a foglalkoztatás az üvegágazat egészében 32%-kal esett vissza; rámutat, hogy Vallóniában, ahol erős történelmi hagyománya van az üveggyártásnak, számos nagyvállalat szembesült nehézségekkel az elmúlt években, a namuri és hainaut-i régiókban az üveggyártási ágazatbeli munkahelyek száma 2007 és 2012 között 19%-kal csökkent, és Vallóniában emellett 2013-ban 1236, 2014-ben pedig 1878 munkahely szűnt meg;

4.  rámutat, hogy Hainaut-ban különösen nehéz a munkaerő-piaci helyzet, mivel a foglalkoztatási ráta az országos átlagnál 9,2%-kal alacsonyabb; megjegyzi, hogy a két régió munkaerőpiacait emellett nagyarányú képzetlen munkaerő jellemzi (a két régióban az álláskeresők majdnem fele nem rendelkezik középfokú képesítéssel);

5.  tudomásul veszi, hogy a Saint-Gobain Group 2013-ban arra kényszerült, hogy egy másik termelőüzemet is bezárjon Vallónia azon részében, ahol felszámolták az ipart, ami az „EGF/2013/011 BE/Saint-Gobain Sekurit” referenciaszámú, ugyanebben az ágazatban történt 257 elbocsátás kapcsán benyújtott kérelem tárgyát képezi; észrevételezi, hogy a két kérelemben több intézkedés hasonló;

6.  üdvözli, hogy a belga hatóságok már 2014. szeptember 10-én, jóval a javasolt összehangolt csomagra vonatkozó EGAA-támogatás odaítéléséről szóló határozat előtt elkezdték nyújtani az érintett munkavállalók számára a személyre szabott szolgáltatásokat;

7.  rámutat arra, hogy az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjától való eltérés ebben az esetben az elbocsátott munkavállalók számára vonatkozik, amely jelentősen nem alacsonyabb az 500 fős határértéknél; üdvözli, hogy a kérelem további 100 NEET-fiatal támogatását is célozza;

8.  tudomásul veszi, hogy Belgium a támogatás tárgyát képező elbocsátott munkavállalók részére hétféle intézkedést tervez: i. segítségnyújtás/tanácsadás/integráció, ii. a munkakeresés elősegítése, iii. integrált képzés, iv. tapasztalatcsere, v. vállalkozás létrehozásához nyújtott támogatás, vi. a kollektív projektek támogatása, és vii. álláskeresési és képzési támogatás.

9.  üdvözli a kollektív projektek támogatását; felhívja a Bizottságot, hogy a résztvevők számára jelentette előnyök felmérése céljából értékelje az ilyen típusú intézkedések eredményeit más kérelmek esetén;

10.  üdvözli, hogy a kérelem tartalmaz olyan intézkedéseket, amelyek kifejezetten a NEET-fiataloknak próbálnak segítséget nyújtani; tudomásul veszi, hogy a NEET-fiataloknak nyújtott személyre szabott szolgáltatások a következő intézkedéseket foglalják magukban: i. továbbtanulási/továbbképzési, illetve bevezetési célú mobilizáció és útmutatás, ii. képzés, iii. személyre szabott továbbképzés, és iv. munkakeresési és képzési támogatás;

11.  tudatában van, hogy a javasolt intézkedések keretében nyújtandó juttatások és ösztönzők a teljes becsült költségek 5,52%-ában vannak korlátozva;

12.  megállapítja, hogy a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagja a szociális partnerekkel, a vállalatokkal és az állami foglalkoztatási szolgálatokkal egyeztetve készült el;

13.  emlékeztet, hogy az EGAA-rendelet 7. cikkével összhangban az EGAA által támogatott, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának kialakítása során előre kell jelezni a jövőbeli munkaerő-piaci kilátásokat és a szükséges készségeket, és a csomagnak meg kell felelnie az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaság felé történő elmozdulásnak;

14.  emlékeztet annak fontosságára, hogy a munkavállalók munkavállalási esélyeit személyre szabott képzések és a szakmai karrierjük során megszerzett készségek és kompetenciák elismerése révén javítsák; elvárja, hogy az összehangolt csomag keretében biztosított képzést ne csak az elbocsátott munkavállalók szükségleteihez, hanem a tényleges üzleti környezethez is igazítsák hozzá;

15.  hangsúlyozza, hogy az ugyanabból a földrajzi régióból érkező egymást követő kérelmek esetén a Bizottságnak össze kellene gyűjtenie és elemeznie kellene a korábbi kérelmekkel kapcsolatos tapasztalatokat, és gondoskodnia kellene arról, hogy az új kérelmek esetén az elemzések megállapításait kellő mértékben figyelembe vegyék;

16.  kéri a Bizottságot, hogy a jövőben térjen ki arra is javaslatában, hogy a munkavállalókat előreláthatólag melyik ágazatban lehet újra foglalkoztatni, és hogy a kínált képzés igazodik-e az elbocsátásokban érintett régió jövőbeli gazdasági kilátásaihoz és munkaerő-piaci igényeihez;

17.  tudomásul veszi, hogy a belga hatóságok által nyújtott megerősítés szerint a támogatható intézkedésekre más uniós pénzügyi eszközből nem folyósítanak támogatást; megismétli a Bizottsághoz intézett, arra irányuló felhívását, hogy az éves jelentések a jelenlegi szabályok teljes körű tiszteletben tartásának biztosítása érdekében tartalmazzák a fenti adatok összehasonlító értékelését, és hogy ne forduljanak elő átfedések az Unió által finanszírozott szolgáltatások között;

18.  ismételten leszögezi, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem azokat az intézkedéseket, amelyek meghozatala a vállalatok feladata a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében, sem a vállalatok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket;

19.  nagyra értékeli a Parlament támogatások kiutalásának felgyorsítására irányuló kérése nyomán a Bizottság által bevezetett továbbfejlesztett eljárást; tudomásul veszi az új ütemezés miatti szoros határidőket és az ügyre vonatkozó utasításokra gyakorolt esetleges hatást;

20.  kéri a Bizottságot, hogy biztosítson hozzáférést a nyilvánosság számára az összes EGAA-kérelemmel kapcsolatos dokumentumhoz;

21.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

22.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről (Belgium „EGF/2015/007 – BE/Hainaut-Namur Glass” referenciaszámú kérelme)

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, (EU) 2016/407 határozat.)

(1) HL L 347., 2013.12.20., 855. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.


A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2016. évi éves növekedési jelentés
PDF 461kWORD 137k
Az Európai Parlament 2016. február 25-i állásfoglalása a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről: a 2016. évi éves növekedési jelentés (2015/2285(INI))
P8_TA(2016)0058A8-0030/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), és különösen 121. cikkének (2) bekezdésére, 136. cikkére és 148. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ 9. cikkére (horizontális szociális záradék),

–  tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló 1466/97/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2011. november 16-i 1175/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekről szóló, 2011. november 8-i 2011/85/EU tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euróövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló, 2011. november 16-i 1174/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsítására és pontosítására vonatkozó1467/97/EK rendelet módosításáról szóló, 2011. november 8-i 1177/2011/EU tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a költségvetési felügyelet euróövezetbeli eredményes érvényesítéséről szóló, 2011. november 16-i 1173/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a költségvetésiterv-javaslatok monitoringjára és értékelésére, valamint az euróövezeti tagállamok túlzott hiánya kiigazításának biztosítására vonatkozó közös rendelkezésekről szóló, 2013. május 21-i 473/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel a pénzügyi stabilitásuk tekintetében súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségek által fenyegetett euróövezeti tagállamok gazdasági és költségvetési felügyeletének megerősítéséről szóló, 2013. május 21-i 472/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel az Európai Tanács 2010. március 25–26-i és 2010. június 17-i következtetéseire és a Bizottság „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i közleményére (COM(2010)2020),

–  tekintettel a tagállamok és az Európai Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló, 2015. július 14-i (EU) 2015/1184 tanácsi ajánlásra(9),

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó 2015. évi iránymutatásokról szóló, 2015. október 5-i (EU) 2015/1848 tanácsi határozatra(10),

–  tekintettel „Az Európai Stratégiai Beruházási Alapról, az Európai Beruházási Tanácsadó Platformról és a Beruházási Projektek Európai Portáljáról, valamint az 1291/2013/EU és az 1316/2013/EU rendelet módosításáról – az Európai Stratégiai Beruházási Alap” című, 2015. június 25-i (EU) 2015/1017 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(11),

–  tekintettel „A rugalmasság legjobb kihasználása a Stabilitási és Növekedési Paktum meglévő szabályain belül” című, 2015. január 13-i bizottsági közleményre (COM(2015)0012),

–  tekintettel „A gazdasági kormányzás keretének felülvizsgálata: mérleg és főbb kérdések” című, 2015. június 24-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel az európai gazdasági és monetáris unió megvalósításáról szóló jelentésre („az öt elnök jelentése”),

–  tekintettel a „Lépések a gazdasági és monetáris unió kiteljesítése felé” című, 2015. október 21-i bizottsági közleményre (COM(2015)0600),

–  tekintettel a G20-országok vezetőinek a 2015. november 15–16-i antalyai csúcstalálkozó alkalmával kiadott sajtóközleményére,

–  tekintettel a Nemzetközi Valutaalap által a G-20 országok egyensúlyhiányokra és növekedésre vonatkozó kölcsönös értékelési folyamatához készített személyzeti fenntarthatósági értékelések frissítésére (2015. október),

–  tekintettel a párizsi éghajlat-változási konferencián 2015. december 12-én elfogadott COP21 megállapodásra,

–  tekintettel a Bizottság 2015. évi őszi európai gazdasági előrejelzésére,

–  tekintettel az európai szemeszter keretében az euróövezetben megvalósuló gazdaságpolitikai koordinációról szóló, a Gazdasági és Monetáris Bizottság számára készült tanulmányokra és mélyreható elemzésekre (2015. november),

–  tekintettel a 2016. évi éves növekedési jelentésről szóló 2015. november 26-i bizottsági közleményre (COM(2015)0690), a riasztási mechanizmus keretében készült 2016. évi jelentésre (COM(2015)0691) és a közös foglalkoztatási jelentés tervezetére (COM(2015)0700),

–  tekintettel a strukturálisreform-támogató program 2017–2020-as időszakra vonatkozó létrehozásáról, valamint az 1303/2013/EU és az 1305/2013/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2015)0701),

–  tekintettel a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2015. november 25-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel az európai gazdasági és monetáris unió megvalósításáról szóló, 2015. december 17-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra,

–  tekintettel a nemzeti parlamentek képviselőivel a 2016-os európai szemeszter prioritásairól folytatott tárgyalásokra,

–  tekintettel a Bizottság „Államháztartások a GMU-ban – 2015” című, 2015. december 14-i jelentésére (Institutional Paper 014),

–  tekintettel az európai szemeszterre vonatkozó csomagról és a 2016. évi éves növekedési jelentésről a Bizottsággal folytatott európai parlamenti vitára;

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0030/2016),

A.  mivel az Európai Unióban gazdasági fellendülés tapasztalható, de az a tagállamok körében és az egyes tagállamokon belül továbbra is egyenetlen, és azt részben időleges és külső tényezők, például az alacsony olajár viszik előre;

B.  mivel egyes tagállamoknak folyamatosan nagyon alacsony növekedési rátával kell szembenézniük;

C.  mivel a globális gazdasági növekedés a több feltörekvő gazdaságban tapasztalható pénzügyi zavarok közepette lassul, és új stratégiai kihívások rajzolódnak ki, melyekhez az Európai Uniónak megfelelően kell igazodnia;

D.  mivel Európa továbbra is jelentős beruházási hiánnyal küzd, ami jelentősen gyengíti az EU hosszabb távú növekedési potenciálját, miközben az euróövezet folyó fizetési mérlegének többlete egyre nő; mivel a magán- és a közszféra adóssága sok országban továbbra is magas, bár a folyó fizetési mérleg hiánya csökkent; mivel számos tagállamnak fokoznia kellene erőfeszítéseit, hogy érdemi strukturális reformokat hajtson végre;

E.  mivel bár több tagállamban jelentősen csökkent a folyó fizetési mérleg hiánya és csökkentek a fajlagos munkaerő-költségek, a GDP-arányos nettó külső adósság a legtöbb tagállamban nem lett alacsonyabb;

F.  mivel a foglalkoztatási ráta javul ugyan, de nem kellő mértékben ahhoz, hogy jelentősen csökkenjen a munkanélküliség – különösen az ifjúsági és a tartós munkanélküliség – és a szegénység;

G.  mivel Európa az a gazdasági térség, amely versenytársaihoz képest a leginkább rá van szorulva az importált erőforrásokra; mivel ezért a jövőbeni gazdasági növekedés előfeltétele a tényleges körforgásos gazdaság kiépítése Európában;

H.  mivel a 2008-as válság nemcsak ciklikus, hanem strukturális jellegű is volt, ami magyarázza a válság tartós hatásait;

I.  mivel a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása az Európai Unió egységes piacán belüli fenntartható gazdasági növekedés sarokköve;

J.  mivel az adókikerülés, az adókijátszás és az agresszív adótervezés többmilliárdos veszteséget eredményezett számos tagállam potenciális államháztartási bevételeit tekintve a nagyvállalatok javára, aláásva ezzel az országok közötti szolidaritás és a vállalkozások közötti tisztességes verseny alapjait;

Szakpolitikai intézkedéscsomag

1.  üdvözli a 2016. évi éves növekedési jelentés csomagját és a beruházásokat, strukturális reformot és felelősségteljes költségvetési gazdálkodást magában foglaló, javasolt szakpolitikai intézkedéscsomagot, amely fokozott hangsúlyt helyez a magasabb növekedési szintekre és az európai fellendülés megerősítésére, valamint a felfelé irányuló konvergenciára; hangsúlyozza, hogy az erőteljesebb gazdasági fellendüléshez és a fenntartható, széles körű jóléthez jelentősebb nemzeti erőfeszítésekre, valamint erőteljesebb európai koordinációra és eszközökre van szükség a strukturális reformok tényleges végrehajtása terén;

2.  üdvözli az államháztartás terén elért javulást, különösen az államháztartási hiányok mérséklődését és az adósságok GDP-hez viszonyított arányának fokozatos csökkenését az EU-ban és az euróövezetben; megjegyzi azonban, hogy az államadósság aránya továbbra is nő azon országokban, amelyeknek alacsony nominális GDP-növekedéssel és alacsony inflációval kell szembenézniük, és hogy kilenc tagállam esetében továbbra is túlzottdeficit-eljárás van folyamatban; rámutat, hogy számos tagállam korlátozott költségvetési mozgástérrel rendelkezik ahhoz, hogy meg tudjon birkózni az esetleges újabb gazdasági megrázkódtatásokkal, és hogy ezért a költségvetési konszolidáció növekedés hátráltatása nélküli támogatása érdekében fontolóra kell venni az erősebb európai koordinációt;

3.  megállapítja, hogy az Európai Unió globális versenyképessége továbbra is fontos cél, ugyanakkor kiemeli a strukturális reformok, a kutatás és fejlesztésbe történő beruházás, az erőforrás-hatékonyság, a termelékenységet fokozó innováció és a makrogazdasági egyensúlyhiány csökkentése fontosságát; ugyanakkor úgy véli, hogy a romló globális kilátások megkövetelik a hazai kereslet megerősítését az európai gazdaság ellenállóbbá tétele érdekében; aggodalmának ad hangot különösen a globális kereslet lehetséges csökkenése miatt;

4.  úgy véli, hogy a makrogazdasági egyensúlyhiányt valamennyi tagállamot bevonó, összehangolt erőfeszítés révén kell orvosolni, megfelelő reformokra és beruházásokra építve; e tekintetben hangsúlyozza, hogy minden tagállamnak teljesítenie kell egyéni feladatait; megjegyzi, hogy a folyó fizetési mérleg nagy többlete a nagyobb hazai keresletet lehetőségét hordozza magában; megjegyzi, hogy az állami és a magánszektorbeli adósság magas szintje jelentős sebezhetőséget jelent, és hogy felelős költségvetési politika és magasabb növekedés szükséges ezek gyorsabb csökkentéséhez;

5.  további erőfeszítésekre szólít fel az élénkülés támogatása, a legjobban teljesítők felé történő konvergencia elősegítése és a makrogazdasági egyensúlyhiányok korrigálása érdekében, többek között a termelékenység növelésével és a beruházások fellendítésével;

6.  biztatónak tartja a munkaerő-piaci mutatók kismértékű javulásait, ugyanakkor elismeri, hogy a tagállamok közti különbségek továbbra is jelentősek, a munkanélküliség pedig továbbra is elfogadhatatlanul magas; megállapítja, hogy a létrehozott munkahelyek minőségének és termelékenységének javításával építeni kell a közelmúltbeli javulásokra; a költségvetési fegyelem fenntartása mellett nagyobb erőfeszítésekre szólít fel a készségekbe történő beruházások fokozása, a munkaerőpiacok inkluzívabbá tétele, minőségi munkahelyek létrehozása, valamint a szegénység, a társadalmi kirekesztés és a növekvő jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek csökkentése érdekében; hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatási mutatóknak a meglévő mutatókkal egyező státuszt kell biztosítani, lehetővé téve a mélyreható elemzés elindítását a kétszintű megközelítés elkerülése érdekében, és hogy ezeket megfelelően figyelembe kell venni az uniós szakpolitikában és a tagállamok számára nyújtott iránymutatásban;

7.  üdvözli az Európa 2020 integrált iránymutatás megújítását, és kéri az Európa 2020 stratégia által az európai szemeszter vezérlésében betöltött szerep megerősítését a Szerződés célkitűzéseivel és a vonatkozó jogszabályokkal összhangban, megelőzendő az államadósság-válság megismétlődését; rámutat az ambiciózus politikák és eszközök fontosságára annak biztosításához, hogy Európa – többek között a kutatásba, a fejlesztésbe és az innovációba, valamint a készségekbe való megfelelő beruházásnak köszönhetően – a legtöbbet profitálja az energetikai és a digitális átállásból, csökkentve Európa teljes tényezőtermelékenység tekintetében fennálló lemaradását fő globális versenytársaihoz képest; létfontosságúnak véli a tartós gazdasági növekedés akadályait jelentő gazdasági egyenlőtlenségek kezelését; felhívja a Bizottságot, hogy az országspecifikus ajánlásokban foglalkozzon a környezetvédelmi adóreformokkal, a felelősségteljes költségvetési gazdálkodás összefüggésében is; az Európa 2020 stratégia célkitűzései tekintetében a legjobban teljesítők felé történő konvergencia következetes és holisztikus nyomon követésére szólít fel;

Beruházás

8.  kéri, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alapot (ESBA) megbízatásával összhangban maximális hatékonysággal használják ki a máskülönben finanszírozás nélkül maradó stratégiai projektek támogatására; felszólítja a tagállamokat és az Európai Stratégiai Beruházási Alapot, hogy az Európai Beruházási Tanácsadó Platform és a Beruházási Projektek Európai Portálja segítségével szorosan vonják be a helyi és regionális hatóságokat a tervezett projektek és beruházási platformok kidolgozásába; hangsúlyozza továbbá az Európai Stratégiai Beruházási Alap és az európai strukturális és beruházási alapok közötti szinergiák elérésének fontosságát;

9.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Európai 2020 stratégiával összhangban aknázzák ki maradéktalanul az európai strukturális és beruházási alapokban rejlő lehetőségeket annak érdekében, hogy erősödjön a kohézió és csökkenjenek az egységes piacon belüli különbségek azáltal, hogy valamennyi régió lehetőséget kap versenyelőnyeinek fejlesztésére, és elősegítik a további magánberuházásokat; úgy véli, hogy ezeknek a beruházásoknak egy következetes iparpolitikát kell szolgálniuk, és emellett külön figyelmet kell fordítaniuk a – különösen a fiataloknak szóló – munkahelyek létrehozására; hangsúlyozza, hogy megfelelő adminisztratív kapacitásra, illetve a régiók tevékeny szerepére és jobb összehangolásra van szükség a kormányzat valamennyi szintjén és egymás között; további szakpolitikai intézkedések megvizsgálására szólít fel az Unión belüli beruházási hiány csökkentéséhez;

10.  tudatában van a magánszektorban végbemenő tőkeáttétel-csökkenési folyamatnak; hangsúlyozza, hogy Európában a beruházási ráta messze alatta marad a válság előttinek; ezzel összefüggésben rámutat a bankunió és a banki strukturális reformok mielőbbi megvalósításának fontosságára és a tőkepiaci uniónak köszönhetően a kkv-kba irányuló tőkebefektetések fellendítésének fontosságára; az Európai Stratégiai Beruházási Alap és a COSME maximális kihasználására szólít fel a kkv-k finanszírozáshoz történő hozzáférésének javítása érdekében; úgy véli, hogy az egységes piac jobb szabályozási kiszámíthatósága javítaná a befektetői bizalmat;

11.  kiemeli, hogy a munkaerő-piaci reformok összefüggésében is komolyabban kell beruházni a humántőkébe, nevezetesen az oktatásba és az innovációba; rámutat, hogy javítani kell a nemzeti oktatási, szakképzési és az egész életen át tartó tanulást szolgáló rendszereket, és hozzá kell azokat igazítani az uniós munkaerőpiac új készség- és tudásigényeihez; hangsúlyozza, hogy mindez lehetővé teszi az innovációt, ami a növekedés, a termelékenység és a versenyképesség kulcsfontosságú motorja; ezzel összefüggésben felszólítja a tagállamokat, hogy javítsák az állami beruházások termelékenységét,

12.  üdvözli az országspecifikus beruházási profilokat, amelyek azonosítják a különböző tagállamokon belüli fő beruházási kihívások némelyikét; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vonják be valamennyi kormányzati szintet és az érdekelt feleket a beruházások előtt álló akadályok azonosításába, különös figyelmet fordítva a belső piacra, a gyenge hazai keresletre és a strukturális reformokra, valamint az állami és a magánfinanszírozást összekapcsoló megfelelő eszközök rendelkezésre bocsátására; kiemeli a termelőberuházások magas szintjének jelentőségét a tagállamok közti fenntartható gazdasági felzárkózási folyamat szempontjából; megjegyzi, hogy a folyó fizetési mérleg, az állami költségvetés hosszú távú fenntarthatósága és a gazdasági növekedési potenciálba történő beruházások közti egyensúlyt minden országban meg kell találni, és hogy az egységes piac és az olyan európai eszközök, mint az Európai Stratégiai Beruházási Alap és az európai strukturális és beruházási alapok jelentős szerepet játszanak az egészséges beruházási szintek támogatásában; megjegyzi, hogy a kutatásba és az innovációba történő alacsony állami beruházás sok országot még inkább a közepes jövedelem csapdájában tarthat;

Strukturális reformok

13.  úgy véli, hogy a makrogazdasági kiigazítás hosszú időszakát követően a növekedési potenciálnak a minőségi foglalkoztatás és a termelékenység fellendítése révén történő erősítését, a tisztességes, szilárd, hatékony és költségvetési szempontból fenntartható jóléti rendszerek előmozdítását és a tagállamok gazdaságainak a nagyobb erőforrás-hatékonyság felé történő fenntartható átmenetét elősegítő strukturális reformokat és beruházásokat kell előtérbe helyezni;

14.  termék- és szolgáltatáspiaci, munkaerő-piaci és nyugdíjrendszerekkel kapcsolatos fenntartható reformokra, valamint jobb szabályozásra szólít fel, előmozdítva az innovációt, a munkahelyteremtést, a jólét fokozását és a fogyasztóvédelem gyengítése nélküli, tisztességes versenyt;

15.  kiemeli a nagyobb fokú erőforrás- és energiahatékonyság fontosságát, többek között a körforgásos gazdaság fejlesztése révén is; rámutat ezért a szolidaritáson, a hatékonyságon és a sokféleségen alapuló valódi energiaunió továbbfejlesztésének fontosságára, nem megfeledkezve a belső energiaforrásokról, köztük a megújuló energiáról; felszólítja a Bizottságot, hogy ezeket az aggodalmakat foglalja bele országspecifikus ajánlásaiba, ahol ezek leginkább relevánsak a versenyképesség és a fenntartható növekedés szempontjából;

16.  sürgeti, hogy tegyenek további lépéseket a munkahelyteremtés előmozdítása érdekében, egy kevésbé szegmentált és ellenállóképes munkaerőpiac létrehozásával; kiemeli a fenntartható és hatékony jóléti rendszerek fontosságát; emlékeztet arra, hogy a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának fontos tényezője a magas foglalkoztatási ráta biztosítása;

17.  hangsúlyozza a valamennyi kormányzati szinten megvalósuló korszerű, hatékony, demokratikus és polgárbarát közigazgatás, illetve a hatékony és átlátható közbeszerzési szabályok szükségességét; kiemeli annak jelentőségét, hogy további lépéseket kell tenni a tagállamokon belüli és a tagállamok közötti tényleges e-közigazgatás felé; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy azonosítsák és orvosolják a tagállamok és a Bizottság igazgatásán belüli azon hiányosságokat, amelyek válsághelyzetekben károsnak bizonyulhatnak;

18.  kéri, hogy az adózás súlypontját nagyobb mértékben helyezzék át a munkáról, nemzeti szinten meghatározva, ugyanakkor biztosítva a szociális védelmi rendszerek fenntarthatóságát;

19.  tudomásul veszi a növekedésbarát reformok tagállamokon belüli végrehajtásának erősítésére irányuló strukturálisreform-támogató programra irányuló javaslatot, amelyről a rendes jogalkotási eljárás keretében határoznak; megismétli, hogy a tagállamok felelősek a strukturális reformok végrehajtásáért;

Felelősségteljes költségvetési gazdálkodás

20.  újólag megismétli a felelős, növekedésbarát költségvetési politikák szükségességét, amelyek biztosítják az adósságok fenntarthatóságát és figyelembe veszik a gazdasági ciklust és a beruházási hiányokat, ugyanakkor nem tévesztik szem elől állampolgáraik szociális jogait sem; emlékeztet, hogy egyes tagállamok nagyon nagy eladósodottsága lényeges kockázatot jelent az euróövezeten belüli esetleges jövőbeni megrázkódtatások esetén; hangsúlyozza, hogy az államháztartások ellenálló képességének fokozására, valamint a növekedés serkentésére irányuló erőfeszítéseket fokozni kell a magas GDP-arányos adóssággal rendelkező országokban, hogy sikerüljön fenntartható, lefele irányuló pályára állniuk;

21.  ragaszkodik a Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtásához, a rendelkezésre álló rugalmassági záradékok a Bizottság 2015. január 13-i közleményével (COM(2015)0012) összhangban, többek között a fokozott beruházás és a strukturális reformok támogatására, valamint a biztonsági fenyegetések és a menekültáradat kezelésére való maradéktalan kihasználása mellett;

22.  hangsúlyozza, hogy javítani kell az adóbeszedést, fel kell lépni az adócsalással és az adókijátszással szemben, intézkedéseket foganatosítva az agresszív adótervezés és az adóparadicsomok ellen, és javítani kell az adópolitikák összehangolását az EU-n belül; hatékony és átlátható adórendszereket szorgalmaz az adóbeszedés erősítése, az adókijátszás megelőzése és a szervezett bűnözés elleni küzdelem érdekében; úgy véli ezért, hogy az adó- és vámhatóságok számára biztosítani kell a megfelelő emberi, anyagi és pénzügyi erőforrásokat;

23.  minden ésszerű és országspecifikus erőfeszítést támogat, amely a közkiadások minőségének, hatékonyságának és növekedésbarát jellegének a javítására irányul, különös tekintettel a nem produktív kiadásoktól a növekedésösztönző beruházások felé történő elmozdulásra, nem veszélyeztetve azonban az alapvető szociális és közszolgáltatások biztosítását;

Külön hangsúly az euróövezetre

24.  üdvözli a Bizottság által az országspecifikus ajánlások előtt hat hónappal tett, az euróövezet gazdaságpolitikájára vonatkozó ajánlást mint a politikai koordináció elmélyítése felé az öt elnök jelentése és az Európai Parlament vonatkozó állásfoglalásai nyomán tett lépést;

25.  hangsúlyozza, hogy tekintettel kölcsönös függőségének magas szintjére és monetáris politikájának közös voltára, az euróövezetet olyan gazdasági egységnek kell tekinteni, amelyben a legjobban teljesítők felé történő konvergenciát a nemzeti politikák fokozottabb összehangolásával kell előmozdítani és támogatni; kiemeli a nemzeti kormányok fokozott fellépésének jelentőségét a makrogazdasági egyensúlyhiányok csökkentéséhez és a nemzeti politikák más tagállamokba történő negatív átgyűrűző hatásainak megelőzéséhez szükséges gazdasági reformok és beruházások saját tagállamon belüli végrehajtása érdekében; az országspecifikus gyenge pontok értékelése, továbbá a makrogazdasági párbeszéd kiegészítése céljából kéri ezért a makrogazdasági egyensúlyhiányok és átgyűrűző hatások mélyreható értékelését; ragaszkodik az euróövezetre vonatkozó ajánlás és az országspecifikus ajánlások egymással való teljes összhangjához;

26.  üdvözli az euróövezet összesített költségvetési irányvonalára fordított fokozott figyelmet, amely ugyanakkor nem fedheti el az egyes tagállamok felelősségét; emlékeztet arra, hogy a túlzottdeficit-eljárás tekintetében a valamely tagállamban fennálló költségvetési hiány nem ellensúlyozható egy másik tagállam költségvetési többletével; felszólít annak rendszeres nyomon követésére, hogy a jelenlegi beruházási hiány fényében megfelelőnek tekinthető-e az összesített költségvetési irányvonal;

27.  támogatja a költségvetési erőfeszítés egyes tagállamonkénti differenciálására vonatkozó ajánlást, figyelembe véve a tagállamoknak a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel és stabilizációs szükségleteivel kapcsolatos pozícióit, valamint az átgyűrűző hatásokat; megjegyzi, hogy számos tagállam számára mindez növekedésbarát költségvetési konszolidáció folytatását jelenti; másrészről megjegyzi, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményei miatt egyes országok egyre nagyobb költségvetési mozgástérrel rendelkeznek, amelyet a jelenlegi helyzetben a hazai gazdaság támogatására is fel lehetne használni;

28.  megjegyzi, hogy jóllehet, az euróövezet nagy folyófizetésimérleg-többlete az euróövezet külső versenyképességének üdvözlendő jele, ennek jelenlegi szintje ugyanakkor a belső beruházások hiányát is tükrözi, kedvezőtlen hatást gyakorolva a növekedésre és a foglalkoztatásra; úgy véli, hogy az euróövezet fenntartható növekedése szempontjából és globális nézőpontból kedvezőbb lenne az erőteljesebb belső kereslet; tudatában van annak, hogy egyes tagállamok folyófizetésimérleg-többlete kedvező átgyűrűző hatásokkal jár együtt az értéklánc egészében, ami különféle módokon kedvezhet más tagállamoknak; elismeri továbbá az egységes valuta szerepét abban, hogy segíti a versenyképesebb országokat a világ többi részével szembeni magas többlet fenntartásában; üdvözli a Bizottság 2016. téli előrejelzésében szereplő ama megállapítás, hogy 2015-ben egyes tagállamokban a gazdasági növekedést elsősorban a belföldi kereslet ösztönözte; fontosnak tartja, hogy a magasabb folyófizetésimérleg-többlettel rendelkező tagállamok saját maguk és a közjó érdekében folytatják a belföldi kereslet bővítését; egyúttal felszólítja a kevésbé versenyképes tagállamokat arra, hogy gazdaságaik modernizálása és a hosszú távú beruházáshoz szükséges fenntartható üzleti környezet megteremtése érdekében – az Európa 2020 stratégiával összhangban – hajtsanak végre eredményesen strukturális reformokat és magas színvonalú beruházásokat; véleménye szerint a makrogazdasági egyensúlyhiányok tagállamokon belüli korrigálásának ez a legmegfelelőbb módja, nem pedig a belső leértékelés, amely gyengíti a keresletet és lassítja az euróövezet gazdasági növekedését;

29.  hangsúlyozza a termelékenység javulása és a nem költséggel kapcsolatos tényezők által mozgatott, tényleges gazdasági és társadalmi konvergencia előmozdításának szükségességét; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden tagállam eredményesen végrehajtsa a strukturális reformokat, javítsa az állami kiadások minőségét és elégséges beruházási kapacitással rendelkezzen, lehetővé téve a GDP-arányos adósság csökkentéséhez is kulcsfontosságú kiegyensúlyozott és fenntartható növekedést; elismeri, hogy az állami és magánadósságok magas szintje jelentős mértékben csökkenti a beruházási képességet, és ezáltal lelassítja a növekedést;

30.  emlékeztet arra, hogy a bérek meghatározása az önálló kollektív tárgyalások feladata, és felszólítja az érintett szereplőket olyan felelős és növekedésbarát bérfejlesztések biztosítására, melyek tükrözik a termelékenység növekedését; különösen a folyófizetésimérleg-hiánnyal rendelkező vagy majdnem egyensúlyban lévő országok érintett szereplőit szólítja fel erőfeszítéseik folytatására a termelékenység fokozása és a versenyképesség megőrzése terén; egyidejűleg felszólítja a jelentős többlettel rendelkező országok érintett szereplőit, hogy a többlet-megtakarításokat a belföldi kereslet és beruházás támogatására használják fel;

31.  olyan intézkedéseket kér, amelyek megakadályozzák az adóztatás és a szociális normák terén a legalacsonyabb szint felé tartó, az egyenlőtlenségek fokozódásához vezető versenyt; emlékeztet arra, hogy a termelékenységre és a felfelé irányuló konvergenciára alapozva meg kell őrizni a nemzetközi versenyképességet; üdvözli a makrogazdasági egyensúlyhiányhoz kapcsolódó eredménytáblán a foglalkoztatással kapcsolatos három mutatóra irányuló fokozott figyelmet, és kéri a Bizottságot, hogy nyilvánítsa ezeket a többi mutatóval azonos súlyúvá; úgy véli továbbá, hogy a szakpolitikai iránymutatások során kellőképpen figyelembe kell venni a legfontosabb foglalkoztatási és szociális mutatók, valamint az erőforrás-hatékonyságra vonatkozó megfelelő mutatók jelenlegi eredménytáblájának elemzését;

32.  tudomásul veszi az Európai Tanács gazdasági és monetáris unióval kapcsolatos 2015. decemberi következtetéseit, és felhívja a Bizottságot, hogy mielőbb kezdje meg a hosszabb távú intézkedések előkészítését;

Eredményesebb európai szemeszter erőteljesebb demokratikus elszámoltathatósággal

33.  sajnálja az országspecifikus ajánlások gyenge végrehajtását, és meggyőződése, hogy a végrehajtás javításához európai szinten világosan megfogalmazott prioritásokra, nemzeti szinten pedig a tényleges nyilvános viták, a politikai akarat és kötelezettségvállalás fokozására van szükség, amelyek nagyobb relevanciához és nemzeti felelősségvállaláshoz vezetnek; ezzel összefüggésben üdvözli, hogy a Bizottság tagjai látogatásokat tettek tagállamokban, hogy megvitassák az európai szemeszter folyamatát és dokumentumait;

34.  kéri, hogy találják meg a helyes egyensúlyt az országspecifikus ajánlások kiemelt prioritásokra való összpontosítása, illetve annak biztosítása között, hogy azok az összes kihívással foglalkozzanak, beleértve az államadósság-válságok újbóli előfordulásának megelőzését, valamint a versenyképesség, a növekedés és a foglalkoztatás fokozását, figyelembe véve az Európa 2020 stratégia célértékeit;

35.  üdvözli a plenáris ülés keretében 2015. december 15-én a Bizottság és az eurócsoport elnökével az euróövezetre vonatkozó ajánlástervezetről folytatott vitát, és kéri, hogy az ilyen plenáris viták az európai szemeszter rendszeres elemévé váljanak; véleménye szerint az ilyen viták – a végrehajtó hatalmi ág elszámoltathatóságának fokozását elősegítve – megerősítik és kiegészítik a meglévő demokratikus párbeszédet, például a gazdasági párbeszédet;

36.  hangsúlyozza, hogy a tavaszi Európai Tanácsnak továbbra is központi momentumnak kell lennie, amelynek alkalmával meghatározzák a politikai prioritásokat; üdvözli az éves növekedési jelentés elfogadása előtt és azt követően a Bizottsággal a jelentés prioritásairól a plenáris ülésen folytatott eszmecserét; emlékeztet, hogy a gazdaságpolitikának a Tanács tagállamokhoz intézett ajánlása nyomán történő kialakítása végrehajtási aktus, amelyet az Európai Parlament demokratikus ellenőrzése alá kell vonni és az EP előtti megvitatásra kell bocsátani; felhívja ezért a Tanácsot, hogy azt követően fogadja el az éves növekedési jelentés csomagjára vonatkozó ajánlásokat és következtetéseket, hogy a Parlament lehetőséget kapott álláspontjának kifejezésére; leszögezi, hogy szándékában áll mielőbb megvizsgálni ezeket a dokumentumokat, és jóval az Európai Tanács tavaszi ülését megelőzően állást foglalni; üdvözli, hogy az Európai Parlament meghívást kapott, hogy elnöke az Európai Tanács tavaszi ülésén hangot adhasson álláspontjának; rámutat továbbá arra, hogy a Szerződés értelmében az Európai Parlamentet a tanácsi ajánlások elfogadása után, valamint a többoldalú ellenőrzés eredményeiről tájékoztatni kell;

37.  kiemeli annak fontosságát, hogy a nemzeti parlamentek megvitassák az országjelentéseket és az országspecifikus ajánlásokat, és nemzeti reformprogramokról, valamint nemzeti stabilitási vagy konvergenciaprogramokról szavazzanak; felhívja a tagállamokat, hogy strukturált módon vonják be a szociális partnereket, a helyi és regionális önkormányzatokat és a többi érdekelt felet, kihasználva az országjelentések korai közzétételét; rámutat, hogy a szociális partnerek pótolhatatlan szerepet töltenek be a bérek meghatározásában és elengedhetetlenek a szélesebb körű gazdasági vitákban, különös tekintettel a termelékenység előmozdításának kérdésére; felszólítja továbbá a nemzeti parlamenteket, hogy szorosabban működjenek együtt az Európai Parlamenttel;

38.  sürgeti a Bizottságot, hogy indítson tárgyalásokat a gazdasági irányításról szóló intézményközi megállapodásról; kitart amellett, hogy ezen intézményközi megállapodásnak – a Szerződések keretében – biztosítania kellene, hogy az európai szemeszter struktúrája lehetővé tegye a folyamat érdemi és rendszeres parlamenti ellenőrzését, különösen az éves növekedési jelentés prioritásai és az euróövezetre vonatkozó ajánlások tekintetében;

Költségvetési politikák

39.  sajnálja, hogy az uniós költségvetés korlátozott mérete miatt nem érvényesül megfelelően a multiplikátorhatás, amellett, hogy lehetetlen megváltoztatni a saját források rendszerét, és hogy nincs koherens viszony a gazdasági előrejelzések, a gazdaságpolitikai prioritások, valamint az éves és többéves költségvetés-tervezés között;

40.  rámutat, hogy az uniós költségvetés közvetlenül hozzájárul a 2016-os éves növekedési jelentés három célkitűzése (beruházások újraindítása, strukturális reformok végrehajtása, a megfogalmazott politikai kötelezettségvállalásoknak megfelelő, felelősségteljes és tisztességes költségvetési politika folytatása) közül kettőnek a megvalósításához; üdvözli a Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy a strukturális reformok támogatása céljából technikai segítségnyújtásra fordítsák az uniós forrásokat;

41.  úgy véli, hogy saját források létrehozása, valamint a kiadások racionalizálása révén az uniós költségvetés segíthet enyhíteni a nemzeti költségvetések terheit, és támogathatná a költségvetések konszolidálására irányuló erőfeszítéseket; meggyőződése, hogy a közpénzekkel történő uniós szintű gazdálkodás formáinak kiszélesítése lehetővé tenné méretgazdaságossági megtakarítások elérését, és így a kiadások csökkentését, például a diplomácia és a katonai kiadások terén, ugyanakkor nem kérdőjelezi meg a megosztott irányítás elvét, különösen a strukturális alapok vonatkozásában;

42.  hangsúlyozza, hogy jogellenes, hogy az Európai Unió költségvetésének hiánya legyen; megállapítja, hogy a tagállamok a nemzeti költségvetések kiigazítási változójaként tekintenek az Unió költségvetésére;

43.  hangsúlyozza, hogy az euróövezeten belüli nagyobb fokú integráció elengedhetetlen a gazdasági és monetáris unió (GMU) kiteljesítése érdekében, és hogy a költségvetési unió az euró megfelelő működésének sarokköve;

44.  kéri, hogy az euróövezetre és annak költségvetési kapacitására vonatkozó parlamenti álláspontot illetően vegyék figyelembe a 2016 során elkészítendő, az euróövezet költségvetési kapacitásáról szóló saját kezdeményezésű jelentés következtetéseit;

45.  felhívja a Bizottságot, hogy végezze el a többéves pénzügyi keretnek a Parlament, a Bizottság és a Tanács között, 2013 júniusában megkötött politikai megállapodásban előírt felülvizsgálatát; kiemeli, hogy az Európai Uniót 2009 és 2014 között sújtó pénzügyi és humanitárius válságok rámutattak a jelenlegi többéves pénzügyi keret alkalmatlanságára; hangsúlyozza továbbá, hogy alapvetően át kell alakítani az Unió pénzügyi programozását, hogy az megfelelően vegye figyelembe a rendelkezésre álló eszközök célkitűzéseit, pénzügyi keretösszegeit és időtartamát.

Környezetvédelmi, közegészségügyi és élelmiszer-biztonsági politikák

46.  hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a hulladékokkal kapcsolatos jogszabályok reformja és a körforgásos gazdaságról szóló cselekvési terv előmozdítsa az európai gazdaság körforgásos modellre való áttérését, elengedhetetlen erre irányuló ajánlásokat integrálni az európai szemeszter folyamatába a versenyképesség fellendítése, a munkahelyteremtés és a fenntartható növekedés elérése érdekében; javasolja a körforgásos gazdaság elveinek beépítését az országspecifikus ajánlásokba;

47.  megismétli egy olyan adóügyi keret szükségességét, amely jutalmazza a fenntartható politikák kidolgozását és összhangban áll a „szennyező fizet” elvvel, megfelelő üzenetet hordozva az erőforrás-hatékonyság terén történő beruházások, a termelési folyamatok modernizálása és a könnyebben javítható és tartósabb termékek gyártása tekintetében; megismétli, hogy fokozatosan meg kell szüntetni a környezeti szempontból káros támogatásokat, beleértve a fosszilis üzemanyagokra vonatkozóakat is, és a munkát terhelő adók helyett a környezetszennyezés alapján történő adózásra kell átállni;

48.  fontosnak tartja az egészségügyi rendszerek teljesítményének és fenntarthatóságának az európai szemeszter keretében történő értékelését, és támogatja az eredményalapú megközelítésre való átállást, valamint a betegségmegelőzés és az egészségfejlesztés középpontba állítását; felhívja a Bizottságot, hogy az összes érdekelt féllel együtt fejlesszen ki eszközöket az egészségügyi eredmények nyomon követésére, valamint a magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés mérésére, és ösztönözze az egészségügyi kutatás költségeinek átláthatóságát, hogy csökkenthetőek legyenek a tagállamok közötti és a tagállamokon belüli társadalmi eltérések és egészségügyi egyenlőtlenségek; felhívja a Bizottságot, hogy az országspecifikus ajánlásokban vegye figyelembe a megelőzési programokat célzó intézkedések hosszú távú egészségügyi és költségvetési hatásait;

49.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az egészségügyi ágazat – amely fontos szerepet játszik a gazdaság egészében, mivel az európai munkaerő összlétszámának 8%-át és az uniós GDP 10%-át teszi ki – fenntartható legyen, azért, hogy valamennyi polgár számára biztosítani lehessen az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést, mivel az egészség a tagállamok és gazdaságuk stabilitásának, fenntarthatóságának és további fejlődésének alapvető tényezője;

Regionális politikák

50.  megállapítja, hogy az uniós beruházások jelentős szerepet játszanak a kevésbé fejlett régiókban, és fontos biztosítani további beruházásokat vonzó képességüket, előmozdítva így a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót;

51.  tudomásul veszi az európai szemeszter folyamatának célkitűzései és az esb-alapok 2014–2020 közötti programozása közötti kapcsolatokat, amelyek a partnerségi megállapodásokban tükröződnek; ezért úgy véli, hogy a 2014–2020-as reformot követően a kohéziós politika eszközei fontos szerepet tölthetnek be az országspecifikus ajánlások végrehajtásában, ezáltal támogatva a strukturális reformokat, és hozzájárulva az uniós stratégiai célok megvalósításához, továbbá a partnerségi megállapodások hatékony végrehajtásához; hangsúlyozza ugyanakkor az esb-alapok keretében folytatott programok és kitűzött célok többéves és hosszú távú jellegét –szemben az európai szemeszter éves ciklusával –, valamint annak szükségességét, hogy összehangolják az Európai Unió prioritásait a nemzeti, regionális és helyi szintű szükségletekkel;

o
o   o

52.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, a nemzeti parlamenteknek, valamint az Európai Központi Banknak.

(1) HL L 306., 2011.11.23., 12. o.
(2) HL L 306., 2011.11.23., 41. o.
(3) HL L 306., 2011.11.23., 8. o.
(4) HL L 306., 2011.11.23., 33. o.
(5) HL L 306., 2011.11.23., 25. o.
(6) HL L 306., 2011.11.23., 1. o.
(7) HL L 140., 2013.5.27., 11. o.
(8) HL L 140., 2013.5.27., 1. o.
(9) HL L 192., 2015.7.18., 27. o.
(10) HL L 268., 2015.10.15., 28. o.
(11) HL L 169., 2015.7.1., 1. o.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0238.
(13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0408.
(14) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0469.


A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2016. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai
PDF 563kWORD 212k
Az Európai Parlament 2016. február 25-i állásfoglalása a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről: a 2016. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai (2015/2330(INI))
P8_TA(2016)0059 A8-0031/2016

Az Európai Parlament,

—  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9. cikkére,

—  tekintettel az EUMSZ 145., 148. és 152. cikkére, valamint 153. cikkének (5) bekezdésére,

—  tekintettel az EUMSZ 174. cikkére

—  tekintettel az EUMSZ 349. cikkére, amely egyedi jogállást határoz meg a legkülső régiók számára,

—  tekintettel az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelvre,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak IV. címére („Szolidaritás”),

—  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a „2016. évi éves növekedési jelentés – A fellendülés erősítése és a konvergencia előmozdítása” című, 2015. november 26-i bizottsági közleményre (COM(2015)0690),

–  tekintettel „A riasztási mechanizmus keretében készült 2016. évi jelentés” című, 2015. november 26-i bizottsági jelentésre (COM(2015)0691),

–  tekintettel az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó, 2015. november 26-i bizottsági ajánlásra (COM(2015)0692),

–  tekintettel az Európai Bizottság és a Tanács közös foglalkoztatási jelentésének a 2016. évi éves növekedési jelentésről szóló bizottsági közleményt kísérő, 2015. november 26-i tervezetére (COM(2015)0700),

–  tekintettel a Bizottság „Lépések a gazdasági és monetáris unió kiteljesítése felé” című, 2015. október 21-i bizottsági közleményére (COM(2015)0600),

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanács határozatra irányuló 2015. március 2-i bizottsági javaslatra (COM(2015)0098) és a Parlament erről szóló, 2015. július 8-i álláspontjára(1),

–  tekintettel „A Stabilitási és Növekedési Paktum hatályos szabályai által biztosított rugalmasság legjobb kihasználása” című, 2015. január 13-i bizottsági közleményre (COM(2015)0012),

–  tekintettel az Európai Bizottság „Európai beruházási terv” című, 2014. november 26-i közleményére (COM(2014)0903),

—  tekintettel a hatékony, hozzáférhető és alkalmazkodóképes egészségügyi rendszerekről szóló, 2014. április 4-i bizottsági közleményre (COM(2014)0215),

–  tekintettel „A gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójának megerősítése” című, 2013. október 2-i bizottsági közleményre (COM(2013)0690),

–  tekintettel az Európai Bizottság „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében, többek között a 2014–2020-as időszakra szóló Európai Szociális Alapon keresztül” című, 2013. február 20-i közleményére (COM(2013)0083),

—  tekintettel a Bizottság „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című, 2013. február 20-i ajánlására (C(2013)0778),

–  tekintettel az „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című, 2012. április 18-i bizottsági közleményre (COM(2012)0173),

–  tekintettel a „Több lehetőséget a fiataloknak!” kezdeményezésről szóló, 2011. december 20-i bizottsági közleményre (COM(2011)0933),

–  tekintettel a Bizottság „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja: A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című 2010. december 16-i közleményére (COM(2010)0758), és az erről szóló, 2011. november 15-i európai parlamenti állásfoglalásra(2),

–  tekintettel a Bizottság „EURÓPA 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i közleményére (COM(2010)2020),

—  tekintettel a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőségre vonatkozó 2010–2015. évi stratégiáról, és az ezt követő, a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőségre vonatkozó 2016–2019. évi stratégiai elkötelezettségről szóló közleményre, amely kifejezetten hivatkozik a nők foglalkoztatására és gazdasági függetlenségére,

—  tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2008. október 3-i 2008/867/EK bizottsági ajánlásra,

—  tekintettel az öt elnök „A gazdasági és monetáris unió kiteljesítése” című, 2015. június 22-i jelentésére,

—  tekintettel az európai gazdasági és társadalmi fejlődés alapvető tényezőjének számító szociális gazdaság előmozdításáról szóló tanácsi következtetésekre (13414/15),

—  tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság „Megfelelő szociális védelem a hosszú távú gondozási igények kielégítésére az elöregedő társadalomban” című 2014. évi jelentésére,

–  tekintettel 2015. november 24-i állásfoglalására(3) az egyenlőtlenségek csökkentéséről, különös tekintettel a gyermekszegénységre,

–  tekintettel a kohéziós politikáról és az Európa 2020 stratégia felülvizsgálatáról szóló, 2015. október 28-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Tanácshoz intézett, O-000121/2015 – B8-1102/2015 számú, szóbeli választ igénylő kérdésre és ezzel kapcsolatosan a tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációjáról szóló tanácsi ajánlásról szóló, 2015. október 29-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel „A szociális vállalkozás és a szociális innováció a munkanélküliség leküzdésében” című 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2015. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai” című 2015. március 11-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló, 2014. november 25-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a fiatalok foglalkoztatásáról szóló, 2014. július 17-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a „Hogyan járulhat hozzá az Európai Unió egy olyan környezet megteremtéséhez, amely kedvez a vállalatok, vállalkozások és induló vállalkozások általi munkahelyteremtésnek?” című, 2014. április 15-i állásfoglalására(10),

—  tekintettel az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2014. január 16-i állásfoglalására(11),

—  tekintettel a szociális gazdaságról szóló, 2009. február 19-i állásfoglalására(12),

—  tekintettel a be nem jelentett munkavégzés megakadályozására, valamint az ilyen típusú munkavégzéstől való elrettentésre irányuló együttműködés erősítését célzó európai platform létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2016. február 2-i jogalkotási állásfoglalására(13),

—  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottságnak az Európai Unió bevezető jelentéséhez kapcsolódó záró megjegyzéseire (2015. szeptember),

—  tekintettel az Európai Számvevőszék „Uniós ifjúsági garancia: az első lépések megtörténtek, de kockázatok várhatók a végrehajtás során” című, 3/2015. sz. különjelentésére(14),

—  tekintettel az Európai Unió régióiban tapasztalható munkanélküliségről szóló, 2015. áprilisi Eurostat-kiadványra,

—  tekintettel az európai foglalkoztatásról és társadalmi helyzetről szóló 2015. márciusi uniós negyedéves áttekintésre(15),

—  tekintettel a jövedelmi egyenlőtlenség trendjeiről és a gazdasági növekedésre gyakorolt hatásáról szóló, 2014. december 9-i OECD-munkadokumentumra,

—  tekintettel az európai munkakörülményekről szóló, 2010. és 2015. évi ötödik és hatodik felmérésre(16),

—  tekintettel az Eurofound „A szociális partnerek szerepe az európai szemeszterben” című, 2016. február 16-i jelentésére,

—  tekintettel az Eurofound „Változások a bérszabályozási mechanizmusban a válság és az EU új gazdasági irányítási rendszere összefüggésében” című, 2014. június 17-i jelentésére,

—  tekintettel a nemzeti parlamentek képviselőivel a 2016-os európai szemeszter prioritásairól folytatott tárgyalásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0031/2016),

A.  mivel a munkanélküliségi arány 2013. második felétől kezdvea lassan csökken, de nem elég jelentősen ahhoz, hogy féken tartsa a munkanélküliséget és a szegénységet, a támogató makroökonómiai politikák és a szerkezeti reformok ellenére sem; mivel ennek ellenére sok tagállamban még mindig túl magas, jelenleg az aktív polgárok 9,9 %-át érinti, ez 23 millió európait jelent, akiknek körülbelül a fele tartósan munkanélküli, és az euróövezet több mint 10%-ában még mindig jóval a 2008. évi adatok fölött van; mivel ez rámutat, hogy feltétlenül figyelembe kell venni bizonyos mikrogazdasági körülményeket, és folytatni kell a társadalmi szempontból igazságos szerkezeti reformokat, amelyeknek társadalmi hatásait hatálybalépésük előtt fel kell mérni;

B.  mivel a gazdasági fellendülés most lépett a harmadik évébe, és az előrejelzések szerint 2016-ban 2%-os növekedés várható az EU-28 tagállamaiban és 1,8% az euróövezetben, de ez még mindig egyenlőtlen a tagállamok között és a tagállamokon belül, és mivel részben ideiglenes tényezők mozgatják, például az energiaárak folytatódó csökkenése, ami hozzájárul a vásárlóerő növekedéséhez olyan esetekben, amikor ez kihat a a reálgazdaságra; mivel ez azt mutatja, hogy az EU többet is tehet a gazdasági és szociális fellendülés megerősítéséért, hogy középtávon fenntarthatóbbá tegye a fellendülést, különösen a globális gazdaságban tapasztalható bizonytalanság jelenlegi helyzetében;

C.  mivel a költségvetési konszolidáció javul az EU-28 tagállamaiban, és az általános költségvetési hiány 2015-ben a 2011. évi 4,5%-ról 2,5%-ra csökkent;

D.  mivel, amint ezt az Európai Bizottság megállapította(17), továbbra is fennállnak a foglalkoztatási és szociális eltérések a tagállamokon belül és a tagállamok között, és a társadalmi fejlemények továbbra is a további eltérések irányába mutatnak az Unión belül, akadályozva a növekedést, a foglalkoztatást és a kohéziót; mivel azok a társadalmak, amelyeket az egyenlőség és a humántőkébe való beruházás magas szintje jellemez, jobban teljesítenek a növekedés és a rugalmas foglalkoztatás szempontjából;

E.  mivel az ifjúsági munkanélküliségi ráta uniós szinten 22,6%, 2014-ben pedig a nem foglalkoztatott, valamint oktatásban vagy képzésben sem részesülő fiatalok aránya 12,3%-ot mutatott, ezért ezt a csoportot a munkaerőpiacról való kirekesztődés veszélye fenyegeti ami a készségek és a humán tőke elvesztését eredményezi; mivel ez hozzájárul a személyes autonómia hiányához és veszélyezteti a társadalmi integrációt; mivel az ifjúsági munkanélküliség kezeléséért elsősorban a tagállamok viselik a felelősséget a munkaerő-piaci szabályozási keretek kidolgozása és végrehajtása, az oktatási és képzési rendszerek és az aktív munkaerő-piaci politikák szempontjából;

F.  mivel 2014-ben a foglalkoztatás aránya 0,8 százalékponttal emelkedett az EU28 tagállamokban, és 0,4%-kal az euróövezetben, miközben jelentős különbségek tapasztalhatók a tagállamok teljesítményében, mert 2009 és 2014 között öt országban legalább öt százalékponttal csökkent a foglalkoztatási arány; mivel 2014-ben az önfoglalkoztatók száma szinte ugyanolyan mértékben emelkedett, mint a foglalkoztatás, és 2013-tól a teljes foglalkoztatás növekedésének javulása elsősorban az ideiglenes szerződések megnövekedésének tudható be, bár ebben nagy eltérések tapasztalhatók a tagállamok között; mivel a munkanélküliség szintje és annak szociális következményei nem azonosak az európai országokban; mivel sok fiatal vagy beiratkozik további alapképzési tanulmányokra, hogy megpróbálja elkerülni a munkanélküliséget, vagy hazáját elhagyva más tagállamokban keres munkát; mivel az ifjúsági munkanélküliséggel foglalkozó nemzeti statisztikák ezt a két esetet nem foglalják magukban;

G.  mivel a nők foglalkoztatási aránya (2015 májusában 63,5%) messze elmarad az Európa 2020 stratégia 75%-os kiemelt célkitűzésétől, és a nők részidős foglalkoztatási aránya továbbra is magasan, 32,2%-on marad, szemben a férfiak 8,8%-os értékével, mégha figyelembe is vesszük az egyéni szabad választásokat és igényeket; mivel a nők munkaerő-piaci részvételének növelése hozzájárulhat e különbségek csökkentéséhez, valamint a nőket érintő szegénység és társadalmi kirekesztés fokozott kockázatának kezeléséhez;

H.  mivel a munkanélküliség roppant veszteségeket okoz a humán tőkében, és mivel az ifjúsági munkanélküliség összköltsége a becslések szerint évi 153 milliárd euró(18); mivel a munkanélküliség, az ifjúsági munkanélküliség és a tartós munkanélküliség a pénzügyi és a szociális hatások mellett a társadalmi konvergenciára is negatív hatást gyakorol és végeredményben gátolja a fenntartható gazdasági fejlődést;

I.  mivel 2014-ben a munkaerő körülbelül 5%-a már több mint egy éve, a munkaerő 3,1%-a pedig több mint két éve munkanélküli volt az EU-28 tagállamaiban; mivel az 55 és 65 év közötti munkavállalóknak csak a fele áll alkalmazásban, és a tartós munkanélküliség különösen általános a fiatalabbak és az idősebbek körében; mivel sajnálatos módon nagyon gyakori a tartósan munkanélküli álláskeresők hátrányos megkülönböztetése; mivel az ilyen gyakorlatok a munkanélküliséggel kapcsolatos lélektani megbélyegzésre épülnek és a munkaadók úgy tekinthetnek az idősebb pályázókra, mint akik kevésbé kompetensek és kevésbé alkalmazhatóak, mint a foglalkoztatott személyek; mivel a munkaadóknak fel kell készíteniük a humánerőforrás-menedzsereket a munkanélküli dolgozókkal és az idősebb dolgozókkal szemben érzett esetleges előítéleteik leküzdésére és arra, hogy ne jelenlegi foglalkoztatási helyzetükre, hanem képzettségükre és tapasztalataikra összpontosítsanak;

J.  mivel az Unióban az aktív népesség 20%-a kizárólag alapvető készségekkel rendelkezik, és a népesség 40%-a elégtelen digitális készségekkel rendelkezőnek tekinthető; mivel annak ellenére, hogy sokan, különösen a fiatalok nehézségekkel találkoznak a munkaerőpiacra való belépés során, hozzávetőlegesen kétmillió betöltetlen állás van az Unióban, ezek között csaknem 900 000 a digitális ágazatban, a vállalatok 39%-a pedig nehezen talál a szükséges készségekkel rendelkező munkavállalókat, bár a kutatások kimutatják, hogy azok a vállalatok találnak nehezen a szükséges készségekkel rendelkező munkavállalókat, amelyek gyakran nem hajlandók hosszú távú szerződéseket felkínálni; mivel 2012-ben három európai munkavállalóból egy végzett olyan munkát, amelyben nem volt túl- vagy alulképzett; mivel az alacsony iskolai végzettség és a munkaerőpiac és az oktatás közötti összehangolás hiánya az egyik legfőbb oka annak, hogy a fiatalok nem dolgoznak, és oktatásban vagy képzésben sem részesülnek, ami negatív hatással van a növekedésre; mivel feltétlenül meg kell határozni a korai iskolai lemorzsolódás alapvető okait és azt kell ajánlani a tagállamoknak, hogy állítsák vissza oktatási kiadásaikat olyan szintre, amely lehetővé teszi az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérését;

K.  mivel a feketemunka megfosztja a dolgozókat szociális és munkaügyi jogaiktól, elősegíti a szociális dömpinget és súlyos költségvetési vonzatokkal jár, ugyanis kiesést okoz az adóbevételekben és a társadalombiztosítási járulékokban, kedvezőtlen hatásokat gyakorol a foglalkoztatottságra, a termelékenységre, a munka minőségére, a készségfejlesztésre és az egész életen át tartó tanulásra, valamint – többek között azáltal, hogy növeli a nyugdíj tekintetében meglévő különbségeket – szembemegy egy hatékony és eredményes nyugdíjjogosultsági rendszerrel, és néhány tagállamban kihat az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésre is; mivel több erőfeszítést kell tennünk annak érdekében, hogy a feketemunkából bejelentett munka legyen;

L.  mivel az atipikus és a nem szokványos foglalkoztatási formák önmagukban ugyan nem minősülnek bizonytalan munkavállalásnak, erre azonban nagyobb az esély ilyen jellegű szerződéseknél, jóllehet e szerződések a meglévő munkaviszonyok kis hányadát képviselik(19); mivel a bizonytalanságérzet a bizonytalan munkavállalás további eleme és magában foglalja a munkahely bizonytalanságát, az elégtelen jövedelmet, az elbocsátás elleni védelem hiányát és az ismeretlen időtartamú foglalkoztatást; mivel néhány tagállamban aggasztó módon terjednek az ilyen típusú szerződések; mivel annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen jellegű szerződéseket megfelelően alkalmazzák, hatékony és eredményes munkaügyi ellenőrzési mechanizmust kell végrehajtani nemzeti szinten; mivel ösztönözni kell a színvonalas munkahelyek terjedését, amelyek megfelelő bevételt és gazdasági biztonságot nyújtanak a családoknak;

M.  mivel az Európa 2020 stratégia öt célkitűzésének egyike szerint legalább 20 millióval kell csökkenteni a szegénység és a társadalmi kirekesztés által sújtott, illetve veszélyeztetett lakosok számát; mivel az Európai Unióban közel 123 millió ember van ilyen helyzetben; mivel 2013-ban az EU-28 területén 26,5 millió gyermeket fenyegetett a szegénység vagy társadalmi kirekesztés veszélye; mivel 2009 és 2012 között növekedett azoknak az európaiaknak a száma, akiket a szegénység veszélye fenyeget, ám tekintve a 2013-as és 2014-es számokat a helyzet stabilizálódott; mivel a hajléktalanság az EU sok tagállamában növekedett; mivel 2012-ben 32,2 millió 16 év feletti fogyatékossággal élő személyt fenyegetett a szegénység vagy társadalmi kirekesztés veszélye; mivel az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit még nem sikerült elérni, és szükség van annak azonnali felülvizsgálatára;

N.  mivel az EU 65 éves vagy annál idősebb népességének a 15–64 évesekhez viszonyított aránya(20) az előrejelzések szerint a jelenlegi 27,8%-ról 50,1%-ra növekszik 2060-ra, a teljes gazdasági függőségi ráta pedig a következő évtized közepére várhatóan 120% feletti szinten áll be, 2060-ra pedig meghaladhatja a 140%-ot; mivel ezek a tényezők, valamint egyéb demográfiai változások, mint például az elöregedő népesség, az alacsony népsűrűség vagy az elszórtan élő népesség, kiemelik annak szükségességét, hogy az állami hatóságok átfogó és szociális szempontból felelősségteljes szakpolitikákat vezessenek be, amelyek a születési arányszámok növelésére, a színvonalas munkahelyek magas arányának elősegítésére, a szociális biztonsági rendszerek elégséges voltának és a tevékeny időskor előmozdítására irányulnak, továbbá szociális szempontból felelősségteljes reformokat vezetnek be a munkaerőpiacon és a nyugdíjrendszerekben, valamint rövid, közép- és hosszú távon garantálják az első nyugdíjpillér elégséges és megfelelő voltát;

O.  mivel a nyugdíjak terén a nemek között fennálló egyenlőtlenség az EU-ban továbbra is jelentős (40%-os), ami tükrözi a nők és férfiak közötti különbségeket a teljes idejű és a részidős munkavállalás, a nemek közötti fizetéskülönbségek és a nők által ledolgozott évek alacsonyabb száma tekintetében;

P.  mivel az eltartott idősebb emberek növekvő száma ma is és a jövőben is hatást gyakorol az egészségügyi és a hosszú távú gondozást nyújtó rendszerekre, valamint a formális és az informális gondozási erőforrások szükségességére; mivel a jelenlegi társadalombiztosítási rendszerek nem veszik megfelelően figyelembe az informális gondozók helyzetét, akik hatalmas erőforrást jelentenek a társadalom számára;

Q.  mivel az állami és magánadósságok még sok tagállamban mindig túl magasak, és ez akadályozza az európai gazdaság erejét; mivel az euróövezet alacsony kamatait fel lehet használni a tagállamok mozgásszabadságának kibővítésére; mivel alapos vitát kell tartani az uniós adósságkezelésről;

R.  mivel a jelenlegi tendenciára tekintettel a következő 10–15 évben a világgazdasági növekedés 90%-a az EU-n kívüli országoknak lesz betudható; úgy véli ezért, hogy folytatni kell a valódi növekedésre és munkahelyteremtésre irányuló stratégiák kialakítását és előmozdítását a tagállamokban; mivel feltétlenül innovatív ipar- és piacpolitikákat kell végrehajtani az EU-n belüli és a globális versenyképesség növelése érdekében, és ezért hozzá kell járulni a fenntartható és társadalmi szempontból befogadó foglalkoztatási lehetőségek kialakításához;

S.  mivel az Európai Szociális Alap kiadásainak 20%-át a tagállamokban tapasztalható szegénység és a társadalmi kirekesztés kezelésére kell felhasználni;

T.  mivel az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) eddig 18 országban 69 projektet hagyott jóvá, és 56 műveletről kötött megállapodást (az ESBA által nyújtott finanszírozás összértéke mintegy 1,4 milliárd EUR), az ennek köszönhetően megvalósuló beruházások pedig várhatóan meghaladják a 22 milliárd eurót, és megközelítőleg 71 000 kis- és középvállalkozást érintenek majd; mivel – a hosszú távú barcelonai célok elérése érdekében – fokozott erőfeszítéseket kell tenni, hogy biztosítsák a finanszírozást az olyan szociális infrastruktúrákhoz, mint a gyermekgondozás; mivel ezek a projektek elsősorban a nagy infrastruktúrarendszereket érintik, miközben a kis- és középvállalkozásokat, valamint a mikrovállalkozásokat általában kizárják ezek az alapok, annak ellenére, hogy mennyire fontosak az európai gazdaság gerinceként és színvonalas munkahelyek megteremtőiként;

U.  mivel a szociális gazdaságban kétmillió vállalkozás (az EU-ban működő vállalkozások 10%-a) tevékenykedik, és több mint 14 millió embert foglalkoztat, ami az uniós munkavállalók 6,5%-ának felel meg;

V.  mivel a legkülső régiók komoly nehézségekkel szembesülnek sajátos egyedi jellemzőik miatt, amelyek erősen korlátozzák növekedési lehetőségeiket; mivel a munkanélküliségi ráta e régiókban 15–32,4% között alakul;

W.  mivel 6,9 millió uniós állampolgár, gyakorolva a szabad mozgással kapcsolatos alapvető jogát, él és dolgozik másik uniós államban; mivel a határmenti ingázók száma meghaladja az 1,1 milliót; mivel a személyek szabad mozgása alapvető jelentőségű az európai országok közötti konvergencia szempontjából;

X.  mivel a menekültek számának ugrásszerű megnövekedése Európában szolidaritást, valamint a tagállamok, illetve a regionális és helyi hatóságok részéről kiegyensúlyozottabb és megerősített erőfeszítést követel meg az olyan integrációs intézkedések területén, mint a szociális ellátások, összhangban az EU vonatkozó menekültügyi jogszabályaival, valamint a menekültek fogadására és társadalomba történő integrálására irányuló közép- és hosszú távú fellépéseivel és stratégiáival;

Humán beruházások

1.  hangsúlyozza, hogy nemcsak a fenntartható és a beilleszkedést segítő gazdasági fejlődés és a konvergencia biztosítása érdekében kell beruházni a társadalmi fejlődésbe, hanem kifejezett célkitűzésként kell kezelni az ez irányú beruházásokat; ezért kiemeli a foglalkoztatás minőségével, a szegénységgel és az egyenlőtlenséggel kapcsolatos mutatók fontosságát; üdvözli a Bizottság olyan szolgáltatásokba történő beruházásokra való felszólítását, mint a lakhatási támogatás, az egészségügyi ellátás, a gyermekgondozás és a rehabilitációs szolgáltatások; hangsúlyozza, hogy a gazdasági és társadalmi kohéziónak továbbra is az uniós szakpolitikák elsődleges célját kell képeznie, és több erőfeszítést kell tenni egy összetettebb és objektívabb értékelés elérésére, amely a tagállamok különbözőségeire és jellemzőire épül;

2.  üdvözli, hogy az Európai Bizottság éves növekedési felmérése is kiemeli, hogy az új nemzeti, stabilitási és reformprogramok keretében nagyobb figyelmet kell fordítani a társadalmi méltányosságra, ezért fel kell venni három foglalkoztatási mutatót (aktivitási ráta, ifjúsági munkanélküliség és tartós munkanélküliség) a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárásba; sürget, hogy ezeket a mutatókat tegyék a meglévő mutatókkal valóban azonos súlyúvá, hogy a vonatkozó tagállamokban mélyreható elemzéseket lehessen végezni és biztosítani lehessen a belső egyenlőtlenségek további vizsgálatát, valamint javasolni lehessen gazdasági és szociális reformokat és azokat ellenőrizni lehessen;

3.  üdvözli, hogy a Bizottság az éves növekedési jelentésében az európai gazdasági fellendülés középpontjába helyezte a társadalmi méltányosságot; hangsúlyozza azokat az eredményeket, amelyeket az EU a konvergencia területén a gazdasági és monetáris unió létrehozásával elért, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák az európai társadalmi konvergenciát; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a foglalkoztatás- és szociálpolitika figyelembevételével határozza meg és számszerűsítse a társadalmi méltányossággal kapcsolatos elképzelését, amelyet a 2016. évi éves növekedési jelentés és az európai szemeszter révén kíván elérni;

4.  emlékeztet, hogy a színvonalas és a beilleszkedést támogató foglalkoztatás a társadalmi méltányosság sarokkövét képezik, mivel elősegíti az emberi méltóság védelmét mindenki számára; úgy véli, hogy erre tekintettel a foglalkoztatást és a növekedést kell a tagállamok és az Unió politikáinak középpontjába helyezni, különös tekintettel az ifjúságpolitikára, az Európai Unió szociális gazdaságainak fenntarthatóbbá tétele érdekében; ösztönzi a tagállamokat, hogy hajtsák végre és fokozzák a fiatalok foglalkoztatásával kapcsolatos politikákat, és hangolják össze ezeket a politikákat a tényleges munkaerő-piaci szükségletekkel;

5.  kéri a Bizottságot, hogy a tagállamok szintjén támogassa a kormányok, vállalkozások, társadalomgazdasági vállalkozások, oktatási intézmények, személyre szabott szolgáltatások, valamint a civil társadalom és a szociális partnerek közötti együttműködés különböző, a bevált gyakorlatok cseréjén alapuló formáit annak érdekében, hogy az uniós országok oktatási és képzési rendszerei jobban illeszkedjenek a strukturális munkaerőhiány elleni küzdelemhez, igazodjanak a munkaerőpiac igényeihez, és támogassák a munkahelyekhez való hozzáférést és azok megtartását a nyílt munkaerőpiacon minden európai ember számára; ösztönzi a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel együttműködve gondosan alakítsák ki és előzetesen értékeljék a nemzeti oktatási rendszerek valamennyi strukturális reformját annak biztosítása érdekében, hogy az oktatás megfelelő eszközöket bocsásson a polgárok rendelkezésére; felszólítja a tagállamokat, hogy a vállalkozói kultúrát és a szociális gazdaság alapelveit illesszék be oktatási és képzési programjaikba; kéri a Bizottságot, hogy tagállami szinten támogasson egy szélesebb beruházási stratégiát az oktatás és képzés teljes ciklusa tekintetében, amely felöleli az egész életen át tartó tanulás, a munkára épülő és munkahelyi képzés, a formális és informális tanulás minden ágazatát;

6.  tudomásul veszi, hogy az oktatási erőfeszítéseket elsősorban a munkaerő fiatalabb részére összpontosítják, miközben sok tagállamban a munkaerő szélesebb részét kellene megcélozni az oktatási erőfeszítésekkel, ide számítva a felnőttoktatási és a szakképzési lehetőségeket is; hangsúlyozza, hogy az elégtelen oktatási beruházások, különös tekintettel a digitális készségekre, fenyegetést jelentenek Európa versenyképességére és az európai munkaerő foglalkoztathatóságára nézve; ezért arra ösztönzi a tagállamokat, hogy részesítsék előnyben a digitális készségek széles körű oktatását; kéri a Bizottságot, hogy tagállami szinten támogasson egy szélesebb beruházási stratégiát az oktatás és képzés teljes ciklusa tekintetében, amely felöleli az egész életen át tartó tanulás, a munkára épülő és munkahelyi képzés, a duális képzés, a formális és informális tanulás minden ágazatát, figyelembe véve – a demográfiai változásokra adandó válaszként – a felnőttoktatás javítására irányuló igényt oly módon, hogy a tagállamok oktatási és képzési rendszerei jobban alkalmazkodjanak a munkaerő-piaci igényekhez; felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a tanulószerződéses gyakorlati képzési formát és teljes mértékben használják fel a gyakornokok számára rendelkezésre álló ERAMUS + alapokat, és ezzel garantálják az ilyen formában folytatott képzés színvonalát és vonzerejét;

7.  hangsúlyozza, hogy az egyenlőtlenség csökkentése és a fiatalkorban történő társadalmi integráció érdekében a lehető legkorábbi életciklusban meg kell kezdeni az emberekbe való beruházást; ezért felszólít, hogy az összes tagállamban minden gyermek számára tegyenek elérhetővé színvonalas, befogadó és megfizethető koragyermekkori nevelési és gondozási (ECEC) szolgáltatásokat;

8.  emlékeztet arra, hogy a fiatalok és azon személyek foglalkoztathatóságának javításában, akik gondozási feladatok ellátása miatt hosszabb ideig kimaradtak a munkaerőpiacról, fontos szerepe van a nem formális és az informális tanulási környezetekben szerzett készségeknek és kompetenciáknak; hangsúlyozza ezért, hogy feltétlenül létre kell hozni egy rendszert a nem formális és informális keretek között – különösen önkéntes tevékenységek révén – elsajátított tudás és tapasztalat ellenőrzésére; úgy véli, hogy a képesítések koherens tanúsítása és kölcsönös elismerése hozzá fog járulni a szakképzett munkaerő hiányának áthidalásához, amely az európai munkaerőpiac és a fiatal munkakeresők között tapasztalható; fenntartja azt a nézetét, hogy az egész életen át tartó tanulás kereteinek végrehajtását közelíteni kell egy rugalmas tanulási irány felé, amely nemcsak a formális, hanem a nem formális és az informális tanulást is elismeri és ezzel támogatja az egyenlőséget és a társadalmi kohéziót, és foglalkoztatási lehetőségeket biztosít a kiszolgáltatottabb csoportok számára;

9.  üdvözli az Európai Bizottság javaslatát az ifjúsági garancia tagállami, regionális és helyi szintű erősítésére, és hangsúlyozza annak jelentőségét az oktatásból a munka világába való átmenetben; sajnálja azonban, hogy az ifjúsági garanciát sok tagállamban ténylegesen nem hajtják végre; kiemeli, hogy helyi, nemzeti és európai szinten megfelelő együttműködésről kell gondoskodni az állami foglalkoztatási szolgálatok és a magán-munkaközvetítő ügynökségek, valamint a szociális támogató szolgálatok között, ide számítva a formális és a személyre szabott támogató szolgálatokat is; hangsúlyozza, hogy az ifjúsági garanciának el kell érnie azokat a fiatalokat, akiknek többféle kirekesztéssel és rendkívüli szegénységgel kell szembenézniük; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy mérlegelje az ifjúsági garancia és a hozzá tartozó finanszírozási eszközök célzott átdolgozását, ide számítva az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést is; véleménye szerint a Bizottság feladata, hogy ráirányítsa a tagállamok figyelmét a cselekvés szükségességére és megkönnyítse az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelem legjobb gyakorlatainak kicserélését;

10.  üdvözli a Bizottság kezdeményezését, miszerint a tartósan munkanélküliek esetében személyre szabott megközelítést kell követni, de aggódik a több mint 12 millió tartósan munkanélküli európai helyzete miatt; úgy véli, hogy ehhez emberi erőforrások tekintetében nagyobb ráfordításra van szükség, a résztvevőknek pedig olyan végzettséggel kell rendelkezniük, amelynek birtokában képesek eligazítani a munkanélkülieket a tekintetben, hogyan pótolhatják esetleges oktatási vagy szakképzésbeli hiányosságaikat; felszólít a munkakeresők megfelelő támogatására integrált szolgáltatások formájában, valamint magas színvonalú oktatáshoz és képzéshez való hozzáférés révén, az esetleges hiányosságok áthidalása érdekében; hangsúlyozza, hogy a szakmai átképzésekhez elegendő pénzügyi forrásra van szükség, amelyet a munkanélküli személyekre kell fordítani, életkoruktól függetlenül, és hogy az aktív foglalkoztatási politikák csak akkor lehetnek hatékonyak, ha az illetékes nemzeti hatóságokra és a tartósan munkanélküliekre nézve is tartalmaznak kötelezettségeket;

11.  emlékeztet arra, hogy a tartósan munkanélküliek munkaerő-piaci integrációja nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ezek a polgárok visszanyerjék önbizalmukat, jólétüket és a továbbiakban szakmailag fejlődni tudjanak, és döntő szerepet játszik a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben és hozzájárul a tagállami szociális ellátórendszer fenntarthatóságának biztosításához; úgy véli, hogy figyelembe kell venni ezeknek a polgároknak a szociális helyzetét és igényeit; hangsúlyozza azonban, hogy a keresőképes népesség 12,7%-a munkavállalói szegénységtől szenved (2014-es adatok, növekedés a 2009. évi 11%-hoz képest), ezért feltétlenül szükség van integrált aktív befogadásra és szociális beruházási megközelítési módra; felszólítja a Bizottságot, hogy vonja be a tagállamokat a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentésére irányuló stratégiákba és cselekvésekbe, az Európa 2020 stratégiával összhangban; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a befogadó, egész életen át tartó tanulási lehetőségek létrehozására irányuló erőfeszítéseket a bármilyen életkorú dolgozók és munkakeresők számára, és a lehető leghamarabb tegyen lépéseket az uniós finanszírozás hozzáférhetőségének garantálására, és ahol lehetséges, további erőforrások mozgósítására, amint ezt megtették az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés esetében;

12.  hangsúlyozza, hogy sürgősen gondoskodni kell arról, hogy az Unió tegyen arra irányuló erőfeszítéseket, hogy kezeljék azoknak a növekvő számú hajléktalan embereknek a helyzetét, akik jelenleg nem szerepelnek azokban a mutatókban, amelyeket az Unió szegénységgel kapcsolatos céljainak mérésére használnak, de akik egy olyan riasztó társadalmi valóságot tükröznek, amely évente legalább négymillió embert érint(21).

13.  hangsúlyozza, hogy gyors és korrekt megoldást kell találni az 55 év feletti munkanélküliek szükségleteinek kielégítésére; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a rugalmas foglalkoztatási megoldásokat e csoport esetében (ide számítva a részidős és az ideiglenes munkahelyeket is), amely kielégíti különleges szükségleteiket, és így biztosítja, hogy nem lépnek ki idő előtt a munkaerőpiacról; kihangsúlyozza az idősebb munkavállalók fontos munkahelyi szerepét, hogy átadják tudásukat és tapasztalataikat a fiatalabb munkavállalóknak, például azáltal, hogy bevonják őket munkahelyi képzésekbe, biztosítva ezzel, hogy az 55 feletti munkavállalók ne váljanak munkanélkülivé.

Strukturális reformok szociálisan érzékeny és felelősségteljes módon

14.  megjegyzi, hogy az EU egésze és több tagállama változatlanul strukturális problémákkal küzd, amelyeket mihamarabb meg kell oldani; aggodalmát fejezi ki a kiadások lefaragására irányuló költségvetési kiigazítási politikákkal kapcsolatban, és hangsúlyozza, hogy a gazdasági politikáknak biztosítaniuk kell az EUMSZ 9. cikkének való megfelelést; rámutat, hogy folytatni kell az állami és magánberuházások, illetve az egyenlőtlenségeket csökkentő, társadalmilag és gazdaságilag kiegyensúlyozott strukturális reformok rangsorolását, és elő kell mozdítani a fenntartható növekedést és a felelős költségvetési konszolidációt (figyelembe véve az adósság fenntarthatóságát, a gazdasági ciklust és a beruházások közötti különbségeket), többek között a bevételi politikákat az adócsalás és az adóelkerülés elleni küzdelem révén, ily módon megszilárdítva a fokozott kohézióhoz és felfelé irányuló társadalmi konvergenciához vezető utat; úgy véli, hogy ezek a politikák kedvező környezetet teremtenek a vállalkozások és a közszolgáltatások számára, ahol megvalósítható a minőségi foglalkoztatás és a társadalmi fejlődés, illetve a beruházások előmozdítása, ami egyaránt hoz társadalmi és gazdasági hasznot; hangsúlyozza, hogy e prioritások csak úgy érhetők el, ha közös stratégiaként kiemelt figyelmet kap a humán tőkébe és az egész életen át tartó tanulásba való megfelelő befektetés; ragaszkodik ahhoz, hogy a szociális partnereket vonják be a strukturális reformokkal és munkaerő-piaci politikákkal kapcsolatos döntéshozatalba;

15.  kiemeli, hogy a szociálisan felelős reformoknak a szolidaritásra, az integrációra, a társadalmi igazságosságra és a javak igazságos elosztására kell épülniük - ez a modell gondoskodik az egyenlőségről és a szociális védelemről, óvja a kiszolgáltatott csoportokat és javítja az összes polgár életszínvonalát;

16.  hangsúlyozza, hogy támogatni és védeni kell a szociális piacgazdaságot, ahol a versenyképesség és a magas szociális normák erősítik a társadalmi igazságosságot, a társadalmi igazságosság pedig növeli a versenyképességet; hangsúlyozza továbbá, hogy meg kell találni az egyensúlyt a gazdasági szempontok, a hatékony államháztartási konszolidáció, a fenntartható gazdaság, a valós szociális kohézió és a fokozott szociális védelem között; felszólítja a Bizottságot, hogy a fizetésképtelenséggel és az üzleti kudarccal kapcsolatos megközelítését(22) terjessze ki és ezzel javítsa az adósság-átütemezési és második esélyt nyújtó rendszereket;

17.  hangsúlyozza, hogy az éves növekedési jelentésben következetesebben kell felmérni az európai egyenlőtlenség alakulását olyan gazdasági mutatókon keresztül, mint a Gini- és a Palma-index;

18.  felhívja a tagállamokat, hogy vállaljanak aktív szerepet a be nem jelentett munkavégzéssel foglalkozó platformban, és a legjobb gyakorlatok cseréjét kövessék konkrét fellépések a be nem jelentett munka, a postafiók vállalatok és a színlelt vállalkozók ellen, mivel ezek a munka minőségére, a munkavállalók szociális védelmi rendszerekhez való hozzáférésére és a tagállamok államháztartására egyaránt veszélyt jelentenek, és tisztességtelen versenyt idéz elő az európai vállalkozások között; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy a be nem jelentett munkavégzésből bejelentett munkavégzés legyen, és lássák el megfelelő erőforrásokkal a munkaügyi felügyeleteiket, erősítsék meg a munkaügyi ellenőrzési mechanizmusaikat, és alakítsanak ki olyan intézkedéseket, amelyekkel a szürkegazdaságban dolgozó munkavállalókra is kiterjesztik a foglalkoztatásvédelmi rendszereket; arra biztatja a tagállamokat, hogy a tartósabb munkaszerződések létrehozását ösztönözzék egyebek mellett azzal, hogy a munkaviszony különböző formái stabilitásának és minőségének fokához kapcsolódó adókulcsokat vezetnek be;

19.  úgy véli, hogy a bérek szórása fokozza az egyenlőtlenségeket, és rontja a vállalatok termelékenységét és versenyképességét; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsanak végre a munkahelyek minőségét javító intézkedéseket a munkaerőpiac szegmentációjának csökkentése érdekében, olyan intézkedésekkel együtt, amelyek a szubszidiaritás elvével összhangban megfelelő szintre emelik a minimálbéreket és megerősítik a kollektív tárgyalásokat és a munkavállalók pozícióját a bérmegállapítási rendszerekben, a bérek szórásának csökkentése érdekében; úgy véli, hogy mindezt annak érdekében kell megtenni, hogy támogassák az aggregált keresletet és a gazdasági fellendülést, csökkentsék a bérezésben megnyilvánuló egyenlőtlenségeket, harcoljanak a munkavállalói szegénység ellen;

20.  úgy véli, hogy a rugalmas biztonság gondosan mérlegelt modellje szerepet játszik a munkaerő szétaprózódásának elkerülésében és a fenntartható minőségi foglalkoztatás fenntartásának előmozdításában, de aggódik amiatt, hogy a rugalmas biztonság modelljét egy sor tagállamban nem alkalmazzák megfelelően; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy adott esetben a rugalmas biztonság modelljének alkalmazása során garantálják a munkavállalói jogok és a szociális biztonsági szabványok biztosítását; felhívja a tagállamokat, hogy korszerűsítsék foglalkoztatásvédelmi jogszabályaikat annak érdekében, hogy nagyobb stabilitást mozdítsanak elő a foglalkoztatásban és a munkahelyek közötti váltás során, és ezt adott esetben segítsék a magán és állami foglalkoztatási szolgálatok közötti több és jobb együttműködéssel, és minden munkavállaló számára biztosítsák a társadalombiztosításhoz való hozzáférést és a szociális jogokat; több tagállam olyan reformokat vezetett be, amelyeknek látható pozitív hatásuk volt például a foglalkoztatási ráták növelésében, de sajnálja, hogy a gazdasági válság kontextusában a munkaügyi reformok a biztonság kárára részesítették előnyben a rugalmasságot, ami a bizonytalanság növekedéséhez és a foglalkoztatásvédelem hiányához vezetett; kéri az Európai Bizottságot, hogy fokozza az egymást követő, határozott idejű munkaszerződések és az egyéb egymást követő atipikus szerződések visszaélést megvalósító gyakorlatának ellenőrzését a magánszektorban és a közszférában egyaránt;

21.  felhívja a tagállamokat, hogy adott esetben fontolják meg a közalkalmazotti jövedelmek és a minimumjövedelmek alakulását – a termelékenység növekedésének sérelme nélkül, fenntartható és stabil módon, a tagállamok saját hatáskörének veszélyeztetése nélkül;

22.  üdvözli a Bizottság humán tőkébe való befektetésre vonatkozó, a foglalkoztatási szintek visszaállítását és a fenntartható növekedést célzó kezdeményezését, rendkívüli aggodalmának ad hangot azonban azzal kapcsolatban, hogy az oktatásra fordított közkiadások 2010 óta 3,2%-os(23) csökkenést mutatnak, és hogy a legutóbbi évben, amelyben rendelkezésre állnak adatok (2013), tizenegy tagállamban csökkentek;

23.  hangsúlyozza az aktív munkaerő-piaci politikák jelenlegi körülmények között betöltött jelentőségét; felhívja a tagállamokat az aktív munkaerő-piaci politikák hatókörének és hatékonyságának növelésére;

24.  megjegyzi, hogy el kell fogadnunk a digitális gazdaságba való átmenetet mind a továbbképzés és a szakképzés, mind a foglalkoztatás új formái terén;

25.  felhívja a tagállamokat, hogy fokozatosan térjenek át a munkát terhelő adókról más forrásokra oly módon, amely nem hátráltatja sem a társadalom legsérülékenyebb csoportjait – különösen az alacsony bérű munkavállalókat –, sem az általános versenyképességet, ugyanakkor biztosítja az állami nyugdíjrendszerek hosszú távú fenntarthatóságát, illetve a szociális biztonsági és szociális védelmi rendszerek megfelelő finanszírozását; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy vezessenek be olyan adószabályokat, amelyek különösen a fiatalok és az 55+ generáció tagjai körében vállalkozásra és munkahelyteremtésre ösztönöznek, hogy ezáltal hasznosítható legyen e munkavállalók szakmai tapasztalata, biztosan átadhassák az általuk ismert know-how-t, és lendületet kapjanak a kutatási és innovációs projektek az európai vállalkozásoknál; sürgeti a tagállamokat, hogy a fiatalok vállalkozói tevékenységének előmozdítása érdekében csökkentsék az adminisztratív terheket;

26.  felhívja az európai szemesztert és az éves növekedési jelentés készítőit, hogy a társadalmi kohézió és az egyenlőtlenségi trendek visszafordítása érdekében értékeljék a jövedelempolitikák – ideértve a nyugdíj- és fiskális politika, valamint a bevételi mutatók – jelentőségét;

27.  kéri a tagállamokat, hogy értékeljék jelenlegi szociális védelmi rendszerüket és tegyenek abba beruházásokat annak érdekében, hogy garantálják teljesítményüket a szegénység és az egyenlőtlenségek kezelésében és megelőzésében, és a várható demográfiai, gazdasági és új szociális nehézségekre tekintettel biztosítsák azok fenntarthatóságát, valamint javítsák a tagállamok gazdaságainak ellenálló képességét válság idején; hangsúlyozza, hogy a magas színvonalú jóléti rendszerek és a szociális beruházás rendkívül fontosak, ha Európa fenn kívánja tartani legfőbb versenyelőnyét – a magasan képzett munkaerőt és a termelékeny vállalatokat;

28.  a szubszidiaritás elvével összhangban a tagállamok maradnak teljes mértékben felelősek nyugdíjrendszereik megszervezéséért, továbbá az ő felelősségük az a döntés, hogy az egyes tagállamokban a nyugdíjrendszer három „pillére” milyen szerephez jut; úgy véli, hogy a nyugdíjrendszereknek garanciákat kell nyújtaniuk az időskori szegénység ellen, és emiatt szükség van olyan politikák végrehajtására, amelyek szilárd, fenntartható és megfelelő első nyugdíjpillért garantálnak;

29.  ösztönzi a tagállamokat, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy felszámolják a nemek közötti fizetéskülönbségeket, és hogy lépjenek fel aktívabban a nők munkaerő-piaci részvételének megerősítése érdekében; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy adott esetben, a szubszidiaritás elvével összhangban és a szociális partnerek segítségével támogassanak olyan családbarát politikákat, amelyek révén eredményesebben lehet gondoskodni az eltartottak gondozásáról, illetve a szülők képességei eredményesebbek, például a megfelelő szülési és apasági szabadságra vonatkozó rendelkezések, és a megfizethető gyermekgondozáshoz való hozzáférés a gyermek jóllétének biztosítása érdekében, lehetővé téve a gondozási feladatokat vállalók számára, hogy a munkahelyi és a magánélet közötti jobb egyensúly megteremtése érdekében egyenlő hozzáférésük legyen a munkaerőpiachoz, ami különösen fontos a nők munkaerőpiacba való bevonása szempontjából; sürgeti a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a tartósan alacsony születési arányszámokat az Európai Unióban, és mérlegeljék kedvezőbb adóügyi elbánás alkalmazását a háztartásban élő gyermekek számától függően; felhívja a tagállamokat, hogy ne csak pénzügyi támogatás formájában, hanem szolgáltatások révén is támogassák a családokat;

30.  megjegyzi, hogy az alacsony népsűrűség vagy a rendkívül elszórtan élő lakosság azt eredményezi, hogy jelentősen nőnek a közszolgáltatások, így az egészségügyi szolgáltatások és az oktatás költségei; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a demográfiai változás és annak a közfinanszírozás fenntarthatóságára gyakorolt hatásának elemzése során vegye figyelembe a változás okait és következményeit is;

31.  hangsúlyozza, hogy a hatékonyság érdekében az ESBA-nak arra kell összpontosítania, hogy új befektetéseket hozzon létre azokon a területeken, ahol a beruházási kedv mérsékelt ahelyett, hogy olyan beruházásokat pótolna, amelyeket máshol hajtottak volna végre, vagy olyan magas megtérülésű befektetéseket állítana a középpontba, amelyek mindenképpen megtörténtek volna; ismételten felhív a humán tőkébe történő befektetés és más szociális – például egészségügyi, gyermekgondozási vagy a megfizethető lakhatást célzó – beruházások fontosságára, valamint a szociális beruházási csomag eredményes végrehajtásának szükségességére;

32.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vonja be az összes kormányzati szintet és érdekelt felet a beruházások akadályainak azonosításába, középpontba helyezve a leginkább rászoruló régiókat és ágazatokat, valamint azt, hogy megfelelő eszközök álljanak rendelkezésre az állami és a magán finanszírozás összekapcsolására;

A fenntartható növekedés élénkítése a beruházások fellendítésével

33.  hangsúlyozza, hogy támogatni kell a több és színvonalasabb munkahely létrejöttét eredményező és mindenki, többek között a fiatalok számára kézzelfogható lehetőségeket eredményező fenntartható és inkluzív növekedést az EU előtt álló belső és külső nehézségek kezelése érdekében; megjegyzi, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a meglévő munkahelyeknek – többek között a veszélyeztetett csoportok munkahelyeinek – a gyorsan változó munkaerőpiachoz és a felmerülő új ágazatokhoz való hozzáigazításához, azok fenntarthatóságának biztosítása céljából;

34.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a fenntartható és inkluzív fejlődés, illetve a munkahelyteremtés kulcsszereplőire, a mikro-, kis- és középvállalkozásokra, és szüntessék meg a nők és a férfiak önfoglalkoztatási aránya közötti különbségeket; sürgeti a tagállamokat, hogy vezessenek be olyan fenntartható üzleti modellekhez kapcsolódó adókonstrukciókat, amelyek kedveznek az innovatív induló vállalkozásoknak, és elősegítik a munkahelyteremtést a kis- és középvállalkozásoknál, valamint ellenőrizzék az adókedvezmények fenntartható fejlődésre gyakorolt hatását, továbbá alakítsanak ki olyan mechanizmusokat, amelyekkel e vállalkozások nemzetközi viszonylatban is működőképessé és sikeressé tehetők; ezért hangsúlyozza, hogy átfogó uniós szintű politikákat kell bevezetni annak érdekében, hogy a tagállamok meg tudjanak felelni az Unión kívüli versenytársak által támasztott kihívásoknak;

35.  kéri az Európai Bizottságot, hogy a tagállamokkal szorosan együttműködve igyekezzen alaposabb tájékoztatást nyújtani azokról az uniós alapokról és programokról, amelyek növelhetik a vállalkozói kedvet, élénkíthetik a beruházásokat, és javíthatják a finanszírozási eszközökhöz való hozzáférést. Ilyen program többek között az Erasmus vállalkozóknak, az Európai Foglalkoztatási Szolgálat (EURES), a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő program (COSME), a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programja (EaSI) és az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA); emlékeztet a partnerségi elv, az alulról felfelé irányuló megközelítés, valamint a megfelelő forrásbiztosítás jelentőségére;

36.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje holisztikus módon az összes fent említett programot, hogy ezáltal elejét vegye a célok és az igények közötti esetleges konfliktusoknak, valamint csökkentse a bürokráciát; úgy véli, hogy egy ilyen felülvizsgálatnak magában kell foglalnia az egyes tagállami végrehajtási módok elemzését, hogy ezáltal nagyobb egyenlőséget lehessen biztosítani az alapokhoz való hozzáférés tekintetében;

37.  az Európai Szociális Alapnak több forrást kell fordítania a munkanélküliek a származási országukban és az attól eltérő tagállamban tartott képzési programokban való részvételének finanszírozására, megkönnyítve ezzel az általuk választott európai munkaerőpiacra való integrációjukat és erősítve az európai polgári azonosságtudatot;

38.  felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan politikákat, amelyek gyakornoki lehetőségek és vállalatlátogatások révén már korai életkorban fellendítik a fiatalok vállalkozókedvét;

39.  felhívja a tagállamokat, hogy a fiatalok vállalkozókedvének fellendítése érdekében támogassák azokat a szervezeteket és kezdeményezéseket, amelyek célja, hogy adminisztratív, jogi és szervezeti támogatásuk révén segítséget nyújtsanak a fiatal vállalkozóknak innovatív projektek kidolgozásában;

40.  rámutat arra, hogy a szociális gazdaságban tevékenykedő – többek között a szociális szolgáltatásokat nyújtó – vállalkozások még több nehézséggel szembesülnek, mint a hagyományos vállalkozások, amikor köz- vagy magánfinanszírozáshoz kívánnak jutni, többek között azért, mert a pénzügyi közvetítő vezetők nem rendelkeznek ismeretekkel a tényleges helyzetről; hangsúlyozza, hogy nagyobb támogatásban kell részesíteni az ilyen vállalkozásokat, kiváltképp a különböző finanszírozási formákhoz – többek között az uniós alapokhoz – való hozzáférésüket illetően; hangsúlyozza továbbá, hogy a szociális vállalkozások támogatása érdekében csökkenteni kell az adminisztratív terheket; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy jogi keretet biztosítsanak e vállalkozások számára, például egy szövetkezetek, egyesületek, alapítványok és kölcsönös biztosítópénztárak európai alapszabálya formájában, amely elismeri az Európai Unión belüli tevékenységüket, és megelőzi a tisztességtelen versenyt; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a szociális gazdaságba való beruházást, és üdvözli, hogy a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programja (EaSI) támogatásának egy részét elkülönítik a célból, hogy hozzáférést biztosítsanak a szociális és szolidaritáson alapuló gazdasági vállalkozások finanszírozásához;

41.  hangsúlyozza a szociális védelembe, ezen belül a szociális szolgáltatásokba való beruházás magas társadalmi és gazdasági értékét;

Az uniós alapok hatékonyabb felhasználása a társadalmi, gazdasági és területi felzárkóztatás előmozdítására

42.  üdvözli működésének első évében az ESBA létrehozását és az európai szinten legkiválóbb projektek támogatásában betöltött szerepét; felhívja az Európai Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy az ESBA lehetővé tegye a tagállamok és régióik nagyobb társadalmi és gazdasági konvergenciáját az EU-n belül, és hogy minden tagállam éljen az ESBA kínálta lehetőséggel, a kohéziós politika célkitűzéseivel összhangban; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és ellenőrizze az ESBA keretében végzett beruházásokat; úgy véli, hogy jelentést kell közzétenni, amely ellenőrzi és méri a releváns beruházások valós gazdasági és társadalmi hatását;

43.  rámutat arra, hogy a beruházásokat az infrastruktúrafejlesztési projektekre kell összpontosítani ott, ahol egyértelműen szükség van ilyen beruházásokra a nagyobb kohézió és a társadalmi méltányosság vagy a humántőke biztosításához vagy a fenntartható inkluzív növekedés serkentéséhez; felhívja az Európai Bizottságot, hogy az uniós finanszírozású beruházási projekteknél követelje meg a várható társadalmi és gazdasági eredmények előzetes bemutatását, valamint végezzen utólagos nyomon követést és értékelést; hangsúlyozza, hogy kerülni kell a környezetre gyakorolt negatív hatást, amelyet e projektek adott esetben eredményezhetnek;

44.  figyelemmel az uniós alapok teljes körű kihasználásában a tagállamokat sújtó nehézségekre, hangsúlyozza, hogy az EU-nak helyesen és eredményesebben kell felhasználnia beruházásait, amelyeket a prioritásaihoz, valamint a szerződésekben és az Alapjogi Chartában meghatározott alapvető értékekhez kell igazítani, emellett hatékonyabban kell kezelnie a forrásait, és csökkentenie kell az adminisztratív terheket, illetve az alapokhoz való hozzáférés, valamint a projektek megvalósításának és értékelésének akadályait; hangsúlyozza, hogy minden vállalkozás számára biztosítani kell a finanszírozáshoz való egyenlő hozzáférés lehetőségét; felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon az uniós pénzalapok felhasználásának szigorú nyomon követéséről;

45.  üdvözli, hogy az Európai Bizottság felszólította a tagállamokat arra, hogy hajtsanak végre több szociális beruházást az európai gazdasági, területi és társadalmi kohézió erősítése érdekében, különösen a (formális és informális) egészségügyi ellátás és a hosszú távú gondozás, valamint a szociális szolgáltatások, a gyermekgondozás, a lakhatási támogatás és a rehabilitációs szolgáltatások terén; felhívja a vállalkozásokat és valamennyi más támogatható kedvezményezettet, hogy jobban használják ki a közvetlenül felhasználható uniós alapok és projektek kínálta beruházási mechanizmusokat; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy kövesse nyomon, hogy a tagállamok megfelelően végrehajtják-e az EU ajánlásait;

46.  rámutat, hogy a formális, és különösen az informális gondozók fontos pillérei annak, hogy Európa meg tudjon felelni a jövőbeni gondozási rendszerekkel kapcsolatos, egyre gyorsabban növekvő igényeknek; hangsúlyozza, hogy javítani kell a gondozó családtagok szociális védelmét, mivel annak érdekében, hogy elláthassák fizetséggel nem járó gondozási feladataikat, ők gyakran kevesebb fizetett munkát tudnak vállalni, és ennek következtében elveszítik szociális jogosultságaikat;

47.  elismeri a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy hatékonyabbá tegye az európai strukturális és beruházási alapok felhasználását az országspecifikus ajánlások végrehajtásának támogatása érdekében, és tudomásul veszi, hogy a Bizottság javaslatot tett a tagállamoknak a technikai segítségnyújtáshoz biztosítandó támogatásra; hangsúlyozza, hogy ezeket az alapokat nem csak az országspecifikus ajánlások végrehajtására kell felhasználni, mivel ez esetlegesen más fontos beruházási területek kihagyásához vezet;

48.  egyetért azzal, hogy a tagállamok és azok régiói közötti és azokon belüli társadalmi, gazdasági és területi kohézió előmozdításához eljárást kell kidolgozni a felfelé irányuló gazdasági és társadalmi konvergenciára, ugyanakkor rámutat arra, hogy ezt közös célként kell kezelni, amelynek elérésében kulcsszerepet játszik a társadalmi párbeszéd és valamennyi érdekelt fél bevonása; rámutat, hogy a szociálpolitika az EU és a tagállamok közötti megosztott hatáskörök részét képezi, és az EU szerepe ezen a területen a tagállamok tevékenységeinek támogatására és kiegészítésére korlátozódik az EUMSZ 153. cikkével összhangban és a szubszidiaritás elve szerint;

49.  felszólít a tartós gazdasági növekedés akadályait jelentő gazdasági egyenlőtlenségek kezelésére; hangsúlyozza, hogy a legszegényebb régiók és az EU többi része közötti szakadék egyre mélyül, és felhív arra, hogy mind uniós, mind nemzeti szinten sürgős és célzott erőfeszítésekkel mozdítsák elő a kohéziót és a növekedést ezekben a régiókban; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák stratégiai beruházásaikat a versenyképesség növelése céljából az EUMSZ 174. cikk tekintetében, különösen azokban a régiókban, amelyek súlyos és tartós természetes vagy demográfiai hátrányokkal küzdenek;

50.  kéri az Európai Bizottságot, hogy helyezzen nagyobb hangsúlyt az EUMSZ 349. cikkének alkalmazására azért, hogy a legkülső régiók integránsabb részévé váljanak a Régiók Európájának, ehhez pedig az uniós szakpolitikák szétválasztásával biztosítsa a régiók közötti egyenlőséget, és támogassa a felfelé irányuló konvergenciát; hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani a legkülső régiókra fordított figyelmet, nemcsak a támogatások elkülönítése terén, hanem annak fényében, hogy milyen hatást gyakorolhatnak az uniós szakpolitikák e régiók társadalmi helyzetére és foglalkoztatási szintjére; felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy az európai uniós döntéseket és támogatási előirányzatokat megfelelő ellenőrzés kísérje, hogy jelentősen javulhasson a legkülső régiók polgárainak jóléte;

51.  felhívja a Bizottságot, hogy a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata keretében tanulmányozza az ESZA finanszírozása növelésének lehetőségét annak biztosítása érdekében, hogy annak célkitűzései megfelelőek legyenek, és vegye figyelembe az alap új feladatait, mint a tartós munkanélküliség vagy a menekültek integrációja; felhív továbbá a megállapodás szerint a többéves pénzügyi kereten belül egy olyan egyedi program létrehozására, amely azokat az uniós alrégiókat támogatná, amelyekben a munkanélküliségi ráta meghaladja a 30 %-ot;

A társadalmi befogadás mint társadalmi lehetőség

52.  üdvözli az Európa 2020 integrált iránymutatás megújítását; hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia aktuálisabb, mint létrehozásakor, és felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet annak gyakorlati végrehajtására; kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy szigorúbban kövessék nyomon e stratégiai átfogó és tagállami szintű végrehajtását; szükségesnek tartja az Európa 2020 stratégia utáni időszakra vonatkozó, a fenntartható fejlesztési célokhoz kapcsolódó tervek kidolgozásának megkezdését;

53.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az, hogy valakinek munkája van, ma már önmagában nem garancia a szegénység ellen, és nem ez a legjobb eszköz a társadalmi befogadás biztosítására, mivel a keresőképes népesség 12,7%-a munkavállalói szegénységtől szenved (2014), ami növekedés a 2009. évi 11%-hoz képest; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy integrált szegénység elleni uniós stratégiára, hogy minden csoport, de különösen a leginkább kiszolgáltatottabbak esetében kezeljék a szegénység multidimenzionalitását és mozdítsa elő az integrált aktív befogadást célozza, amely a megfelelő szociális védelemhez való jogra támaszkodik; ebben az értelemben ismételten felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a tagállamokon belüli minimálbér bevezetésének előmozdítását célzó kezdeményezésre, a szubszidiaritás elvének megsértése nélkül;

54.  felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be hatékonyabb, eredményesebb és inkluzívabb szociális védelmi rendszereket és jövedelemtámogatási formákat, és kísérjék őket figyelemmel, gondoskodva arról, hogy e rendszerek megfelelő életminőséget biztosítsanak a munkanélkülieknek, valamint a szegénység a társadalmi kirekesztettség kockázatának kitett személyeknek, egyúttal arra is ügyelve, hogy az ilyen mechanizmusok nem teszik állandóvá a társadalmi függőséget, biztosítják az oktatáshoz, képzéshez és a munkaerőpiacra való belépési lehetőségekhez való hozzáférést; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy cseréljék ki egymás között a minimális jövedelem hatékonyságával kapcsolatos legjobb gyakorlatokat az egyenlőtlenség és a kirekesztés Európában való csökkentése tekintetében;

55.  sürgeti a tagállamokat, hogy tegyék meg a menekültek és az Európai Unióban jogszerűen tartózkodó migránsok és menedékkérők társadalmi befogadásához szükséges intézkedéseket, a releváns menekültügyi jogszabályokkal összhangban; rámutat azonban, hogy az ilyen intézkedések csak akkor lehetnek eredményesek, ha minden tagállam osztja, és végre is hajtja őket; úgy véli, hogy erre a célra megfelelő módon forrásokat kell elkülöníteni, amelyeket a jelenlegi bizonytalan helyzetben nem biztosíthatnak kizárólag a tagállamok; kéri a Bizottságot, hogy a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatának részeként gondoskodjon a migráció holisztikus megközelítésének kialakításához szükséges finanszírozásról; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a menekültek letelepedéséhez és integrálásához szükséges megfelelő intézkedéseket, valamint biztosítsák, hogy a közszolgáltatások elegendő forrással rendelkezzenek, és gondoskodjanak a munkaerőpiacra történő zökkenőmentes átmenet megkönnyítéséhez szükséges követelmények korai előrejelzéséről, többek között a készségek és kompetenciák elismerésére szolgáló mechanizmusokról; a helyi hatóságok és a szociális partnerek kulcsszerepet tölthetnek be a migránsok megfelelő munkaerő-piaci integrációjának elősegítésében és annak megelőzésében, hogy munkaügyi visszaéléseket kelljen elszenvedniük;

56.  sürgeti a tagállamokat, hogy teljes körűen ültessék át nemzeti jogszabályaikba és hajtsák végre az aktualizált európai migrációs stratégia minden rendelkezését; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottságnak 40 jogsértést megállapító határozatot kellett elfogadnia különböző tagállamokkal szemben, ideértve a 19 tagállam számára azért kiküldött felszólításokat, mert nem tették meg a befogadási feltételekről szóló irányelv átültetéséhez szükséges intézkedéseket; támogatja az Európai Bizottságnak az európai migrációs stratégia megerősítésére irányuló erőfeszítéseit;

57.  felhívja a tagállamok figyelmét arra, hogy az európai polgárok elöregedésére és a fiatalok körében az EU egyes területein tapasztalható magas munkanélküliségi rátára tekintettel komoly társadalmi kockázatokkal járhat, ha nem tudják garantálni szociális biztonsági rendszerük fenntarthatóságát, biztonságát és megfelelőségét a következő évtizedekben; ezért ösztönzi a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan stratégiákat, amelyek biztosítják, hogy egyre többen továbbra is a társadalom aktív részét képezzék;

58.  kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy mivel a munkavállalók szabad mozgása alapvető jog az Európai Unióban, közösen számolják fel a méltányos munkavállalói mobilitás akadályait, és működjenek együtt egyrészt a foglalkoztatási ráta növelése, másrészt annak biztosítása érdekében, hogy az uniós utazó munkavállalók a nemzeti munkavállalókkal azonos bánásmódban részesüljenek, ne zsákmányolják ki vagy különböztessék meg őket, továbbá hogy munkahelyük és szociális jogaik garantálva legyenek;

59.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a munkavállalók egész Európára kiterjedő, Unión belüli mobilitását, hogy ezáltal új lehetőségeket teremthessenek a munkavállalók és a vállalatok számára; felhívja a tagállamokat, hogy alkalmazzák és mozdítsák elő e munkavállalói mobilitás elősegítésére rendelkezésre álló európai eszközöket, különösen az európai foglalkoztatási hálózatot, az EURES-t; a határokon átnyúló régiók esetében, amelyekben valóban magas a munkavállalói mobilitás, ösztönzi a tagállamokat, hogy alakítsanak ki az EURES-hálózaton keresztül határokon átnyúló partnerségeket a munkavállalók mobilitási terveinek segítése érdekében;

60.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki konkrét tervet arra vonatkozóan, hogyan használja majd az európai szemesztert a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény elveinek végrehajtásához;

61.  megállapítja, hogy a munkakörülmények javításának egyik kulcsfontosságú eszköze a társadalmi párbeszéd, és hogy a szociális partnerek közötti párbeszéd lehető legjobb körülményei megteremtésének szükséges előfeltételei, hogy legyenek erős szakszervezetek, a munkavállalók vegyenek részt a vállalat ügyeiben, és erősítsék meg a kollektív megállapodásokat; felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy uniós szinten is fokozzák a társadalmi párbeszéd színvonalát, gondoskodjanak arról, hogy a szociális partnerekkel idejében és érdemben konzultáljanak, lehetővé téve a szükséges elemzések elkészítését, valamint a javaslatok döntéshozatali folyamatokba való beillesztését;

62.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák az Unióban tapasztalható szociális és bérdömping kezelését célzó erőfeszítéseiket, ami jelentős károkat okoz az érintett munkavállalók és a tagállamok jóléti rendszerei számára; kéri továbbá, hogy ezen erőfeszítésekbe minden szinten vonják be a szociális partnereket;

Az európai szemeszter jobb koordinálása

63.  üdvözli, hogy az Európai Bizottság euróövezetről szóló ajánlását, amely a gazdasági és monetáris unió keretében a tagállamok társadalmi és gazdasági szempontjaira vonatkozó stratégiák együttes elemzését és meghatározását is tartalmazza, és hangsúlyozza e szempontok összeegyeztetésének szükségességét; mindazonáltal óva int a kétszintű Európai Unió kialakulásának lehetőségétől;

64.  úgy véli, hogy az euróövezetről szóló ajánlásnak kell lennie a szociális dimenzió megerősítése kiindulási pontjának a következő értelemben:

   a) fokozott demokratikus elszámoltathatósági mechanizmusok létrehozása mind uniós, mind nemzeti szinten, többek között egy intézményközi megállapodás az Európai Parlamenttel, és annak biztosítása, hogy valamennyi nemzeti parlament rendelkezik a feltételekkel az európai szemeszter folyamatának minden egyes lépésének követéséhez;
   b) Európa szociális piacgazdaságának megőrzését célzó szociális dimenzió, amely jobb bérminimumokat céloz, ahol az lehetséges és a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett, tisztességes szinten meghatározott minimálbérek formájában, valamint a szociális partnerek bevonásával;
   c) együttes ülések az EPSCO és az ECOFIN Tanács számára az európai versenyképesség megerősítését és a növekedés és színvonalas munkahelyek teremtésének tartós ösztönzését célzó, összehangolt társadalmi és gazdaságpolitikák előmozdítása érdekében;
   d) az euróövezet munkaügyi és szociális minisztereinek a célból tartott találkozói, hogy javítsák a szociális dimenzió integrációját és megfelelően kezeljék a szociális egyenlőtlenségeket;

65.  felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb nyújtsa be a szociális jogi pillérre vonatkozó javaslatát, amely képes egyenlő feltételeket biztosítani az egész EU területén az arra irányuló erőfeszítések részeként, hogy tisztességes és valóban páneurópai munkaerőpiac jöjjön létre, továbbá olyan eszközként, amely előmozdítja a felfelé irányuló gazdasági és társadalmi konvergenciát, a tagállamokon belüli és azok közötti gazdasági és társadalmi különbségek kezelése érdekében;

66.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az országspecifikus ajánlások végrehajtásának megfelelő ellenőrzését és nyomon követését, és biztosítsa, hogy kellő figyelmet kapnak a foglalkoztatással és a társadalmi befogadással kapcsolatos kérdések;

67.  kéri, hogy az intelligens, inkluzív és fenntartható növekedést célzó Európa 2020 stratégia kapjon jelentősebb szerepet, és hogy az abban megfogalmazott célokat – különösen a szociális célokat – egyenlő mértékben tükrözze a szemeszter minden eszköze, többek között az országspecifikus ajánlások is;

68.  üdvözli, hogy az Európai Bizottság az európai szemesztert illetően világosan elkülönítette az uniós és a tagállami szakaszt; hangsúlyozza, hogy az európai fenntartható és inkluzív növekedési stratégia kidolgozása, végrehajtása és értékelése terén nagyobb összhangot kell teremteni az uniós intézmények között; kéri az Európai Bizottságot, hogy erre vonatkozóan a szociális partnerek, a nemzeti parlamentek és a civil társadalom más érdekelt felei bevonásával dolgozzon ki egyértelmű menetrendet, gondoskodva arról, hogy továbbra is az Európai Tanács tavaszi ülése maradjon az a fő időkeret, amelyen belül a Bizottságtól, a Parlamenttől és a Tanácstól származó információk alapján meghatározzák a szakpolitikai prioritásokat; úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak figyelemmel kísérhetné és beszámolhatna arról, hogy a szociális partnerekkel folytatott konzultáció során megfogadták-e a bizonyos országspecifikus ajánlások végrehajtására tett javaslatokat;

69.  úgy véli, hogy az európai és a tagállami növekedési politikák összeegyeztetéséhez és gyakorlati fenntarthatóságának biztosításához feltétlenül növelni kell a szociális partnerek szerepét uniós és tagállami szinten egyaránt; hangsúlyozza, hogy a felfelé irányuló konvergencia előmozdítása, valamint a versenyképesség és a méltányosság közötti egyensúly megteremtése érdekében társadalmi párbeszédet kell indítani az európai szemeszter minden szakaszában; e tekintetben üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy újraindítsák a társadalmi párbeszédet és a 2015. évi éves növekedési jelentésben bevezetett integrált megközelítést; rámutat azonban arra, hogy a nemzeti szint több tagállamban továbbra is gyenge lábakon áll;

70.  úgy véli, hogy a Bizottság célkitűzéseik és feladataik pontosabb meghatározásával megerősíthetné az európai szemeszter tisztviselőinek szerepét;

o
o   o

71.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0261.
(2) HL C 153. E, 2013.5.31., 57. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0401.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0384.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0389.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0320.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0068.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0060.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0010.
(10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0394.
(11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0043.
(12) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0062.
(13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0033.
(14) http://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/SR15_03/SR15_03_HU.pdf
(15) http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=89⟨Id=en≠wsId=2193&furtherNews=yes
(16) http://www.eurofound.europa.eu/european-working-conditions-surveys-ewcs
(17) A 2016. évi közös foglalkoztatási jelentés, 2. o.
(18) http://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/SR15_03/SR15_03_HU.pdf
(19) A bizonytalan foglalkoztatásról és a szociális jogokról szóló tanulmány (VT/2010/084), 164–170. o.)
(20) A teljes inaktív népesség 20–64 éves foglalkoztatottakhoz viszonyított aránya.
(21) http://ec.europa.eu/social/BlobServlet?docId=9770&langId=en
(22) A Bizottság 2014. március 12-i ajánlásában (C(2014)1500) rögzítve.
(23) A 2016. évi közös foglalkoztatási jelentés, 19. o.


Az egységes piac irányítása a 2016. évi európai szemeszterben
PDF 369kWORD 119k
Az Európai Parlament 2016. február 25-i állásfoglalása az egységes piacnak a 2016-os európai szemeszter keretében történő irányításáról (2015/2256(INI))
P8_TA(2016)0060A8-0017/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordinációra vonatkozó európai szemeszter: 2015. évi éves növekedési jelentés” című, 2015. március 11-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az egységes piacnak a 2015-ös európai szemeszter keretében történő irányításáról szóló, 2015. március 11-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az egységes piacnak a 2014-es európai szemeszter keretében történő irányításáról szóló, 2014. február 25-i állásfoglalására(3) és a Bizottság 2014. május 28-án elfogadott, erre adott válaszára,

–  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2014. év prioritásainak végrehajtása” című, 2014. október 22-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az egységes piac irányításáról szóló 2013. február 7-i, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó állásfoglalására(5) és a Bizottság 2013. május 8-án elfogadott, erre adott válaszára,

–  tekintettel az európai beruházási tervről szóló, 2014. november 26-i bizottsági közleményre (COM(2014)0903),

–  tekintettel az öt elnök „Az európai gazdasági és monetáris unió kiteljesítése” című, 2015. június 22-i jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság „Lépések a gazdasági és monetáris unió kiteljesítése felé” című, 2015. október 21-i bizottsági közleményére (COM(2015)0600),

–  tekintettel a Bizottság euróövezeti nemzeti versenyképességi testületek létrehozásáról szóló, 2015. október 21-i ajánlására (COM(2015)0601),

–  tekintettel a „2016. évi éves növekedési jelentés – A fellendülés erősítése és a konvergencia előmozdítása” című, 2015. november 26-i bizottsági közleményre (COM(2015)0690),

–  tekintettel a tagállamok beruházási környezetének kihívásairól szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0400),

–  tekintettel a Bruegel elemző központ „Az euróövezeten belül az európai szemeszter keretében megvalósuló gazdaságpolitikai koordináció korlátai” című, 2015. novemberi szakpolitikai dokumentumára,

–  tekintettel az euróövezetről szóló negyedéves jelentésre (QREA), 14. kötet, 2. szám,

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálata „Az európai szintű cselekvés hiányából fakadó költség az egységes piacon” című 2014. szeptemberi tanulmányára,

–  tekintettel a Bizottság „Az egységes piac továbbfejlesztése: a polgárok és vállalkozások lehetőségeinek bővítése” című 2015. október 28-i közleményére (COM(2015)0550) és „Az egységes piac integrációja és a versenyképesség az Unióban és tagállamaiban” című jelentésre (SWD(2015)0203),

–  tekintettel a Bizottság európai digitális egységes piaci stratégiáról szóló, 2015. május 6-i közleményére (COM(2015)0192),

–  tekintettel az online belső piaci eredménytábla 2015. évi kiadására,

–  tekintettel a Bizottságnak a szolgáltatási irányelv végrehajtásáról szóló 2012. június 8-i, 2015 októberében frissített közleményére (COM(2012)0261),

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. június 27–28-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. október 24–25-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. december 19–20-i következtetéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A8-0017/2016),

A.  mivel az Uniónak különféle olyan kihívásokkal kell szembenéznie mind globális, mind hazai szinten, mint a lassú növekedés, a magas munkanélküliség és főleg az erős nemzetközi verseny;

B.  mivel az európai szemeszter célja az, hogy a stabilitás, a növekedés és a foglalkoztatás előmozdítása, valamint a versenyképesség megerősítése érdekében növelje az Unió 28 tagállama között a gazdasági és költségvetési politikák összehangolását;

C.  mivel minden lehetőséget igénybe kell venni az uniós gazdaság és versenyképesség fellendítésére;

D.  mivel a közös piac az EU egyik mérföldköve és fő teljesítménye; mivel ahhoz, hogy az európai szemeszter sikeresen előmozdítsa a gazdasági növekedést és stabilizálja a gazdaságokat, egyenlő módon magába kell foglalnia az egységes piacot és a teljes megvalósítására törekvő szakpolitikákat;

E.  mivel a jobb szabályozásnak és a versenynek kedvező, fokozottabb irányítással felruházott inkluzív egységes piac alapvető eszközt jelent a növekedés, a foglalkoztatottság és a versenyképesség fokozásában és ezáltal az üzleti szféra és a fogyasztók bizalmának megőrzésében;

F.  mivel a folyamatos technológiai, társadalmi és magatartásbeli változások jelentős hatással vannak a vállalkozások és fogyasztók viselkedése, ami számos olyan gazdasági lehetőséget és kihívást idéz elő, amelyekkel az egységes piac keretében kell foglalkozni;

G.  mivel mindenekelőtt a hatályos szabályoknak az európai szemeszteren és az egységes piacon belüli betartása biztosít valódi rálátást a jelenlegi szabályok megfelelőségére vagy hiányosságaira;

Az egységes piac mint az uniós versenyképesség, valamint a foglalkoztatás és a növekedés fellendítésének fontos eszköze

1.  megismétli, hogy az egységes piac az EU egyik alapja; hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy az európai szemeszter sikeresen előmozdítsa a gazdasági növekedést és stabilizálja a tagállamok gazdaságait, egyenlő módon magába kell foglalnia az egységes piacot és a teljes megvalósítására törekvő szakpolitikákat;

2.  hangsúlyozza, hogy az egységes piac adja a tagállamok gazdaságának és az egész európai integrációs projekt gerincét; hangsúlyozza az egységes piac gazdasági előnyeit, mint például a termékek standardizálása és a piac integrációja, a méretgazdaságosság, az erősebb verseny, valamint a 28 tagállam 500 millió fogyasztója számára biztosított egyenlő versenyfeltételek, ami különösen a kiváló minőségű termékek és szolgáltatások szélesebb választékát és alacsonyabb árakat jelent a fogyasztók számára;

3.  hangsúlyozza az egységes piac továbbfejlesztésének fontosságát a strukturális és fenntartható gazdasági növekedés beruházások – átláthatósági és hatékonysági szabályok melletti – bevonzása és elősegítése céljából történő megvalósítása érdekében, ami elő fogja segíteni a munkahelyteremtést és a tagállamok polgárainak körében növelni fogja a jólétet; sürgeti a Bizottságot, hogy az országspecifikus ajánlások keretében végezze el az egységes piac szabályai végrehajtásának és érvényesítésének rendszeres nyomon követését, különösen, ha e szabályok jelentősen hozzájárulnak a strukturális reformokhoz;

4.  úgy véli, hogy a gazdasági kezdeményezőképességhez és a vállalkozásfejlesztéshez megfelelő környezetet kell biztosítani, a kkv-k körében ösztönözve a versenyképességet és az együttműködést, ilyenformán kiaknázva az innovációban, a kutatásban és a technológiában rejlő ipari lehetőségeket;

5.  tudomásul veszi a Bizottság szolgálatainak a beruházásokkal kapcsolatos kihívások azonosítására és feltérképezésére, valamint az országspecifikus beruházási profilok kidolgozására irányuló munkáját;

6.  aggasztónak tartja, hogy az európai szemeszter 2011–2014 közötti időszakra vonatkozó ajánlásainak végrehajtási szintje a vártnál gyengébb volt; felkéri ezért a Bizottságot, hogy javasoljon egy mechanizmust, amely az országspecifikus ajánlások végrehajtására ösztönzi az országokat;

7.  üdvözli, hogy a Bizottság egyszerűsítette az új európai szemeszter folyamatát, és úgy tudja, hogy csökkent az országspecifikus ajánlások száma olyan ajánlások előterjesztése érdekében, amelyek jobban összpontosítanak az országok prioritásaira; megjegyzi, hogy az éves növekedési jelentés több figyelmet fordít az egységes piaccal kapcsolatos kérdésekre, mint az országspecifikus ajánlások;

8.  ismételten szorgalmazza az egységes piaci pillér európai szemeszterbe történő beemelését a rendszeres figyelemmel követést, az egységes piac országspecifikus akadályainak azonosítását és az egységes piaci integráció és versenyképesség értékelését lehetővé tevő rendszer révén, amely olyan prioritáscsoportra összpontosít, ahol a fellépések a legnagyobb hatással lennének a növekedésre és a munkahelyteremtésre, ideértve a vállalkozások – köztük a kkv-k – fenntartható fejlesztését is; úgy véli, hogy a rendszernek magában kell foglalnia egy átfogó információs adatbázist, a többek között az egységes piaci szabályok alkalmazásával járó gazdasági hatások mérésére szolgáló mennyiségi és minőségi mutatókat, teljesítményértékelést, szakértői értékelést és a legjobb gyakorlatok cseréjét;

9.  üdvözli „Az egységes piac integrációja és a versenyképesség az Unióban és tagállamaiban” című 2015-ös jelentést; megjegyzi, hogy ezt a jelentést – amely a korábban az éves növekedési jelentéshez mellékelt, az egységes piac integrációjáról szóló jelentést és az európai ipari teljesítményről szóló jelentést is felváltja – a korábbiaktól eltérően nem az éves növekedési jelentés, hanem az egységes piaci stratégiáról szóló közlemény mellékleteként tették közzé; kéri a jelentés további kidolgozását és azt, hogy az váljon az egységes piac irányítási pillérének részévé és az egységes piac fejlődése éves értékelésének alapjává; úgy véli, hogy a jelentés eredményeit figyelembe kell venni a konkrét egységes piaci szakasznál az éves növekedési jelentésben, az országspecifikus ajánlásokban és az egységes piaci megfelelésről a tagállamokkal folytatott rendszeres strukturált párbeszédben;

10.  üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy az európai szemeszter keretében, különösen az országjelentésekben és a Tanáccsal folytatott tematikus megbeszélések keretében részletesebben megvizsgálja a beruházással kapcsolatban megállapított országspecifikus kihívásokat;

11.  felhívja a figyelmet arra, hogy a beruházással kapcsolatban azonosított kihívások közül több is az egységes piac működésével, valamint az egységes piaci jogszabályok átültetésével és végrehajtásával kapcsolatos; kéri a Bizottságot, hogy szigorúan kövesse figyelemmel a tagállamok által a beruházással kapcsolatban azonosított kihívások és akadályok tekintetében tett lépéseket, kezdjen rendszeres strukturált párbeszédet a tagállamokkal a megfelelésről, valamint éljen hatáskörével és adott esetben intézkedjen az egységes piac indokolatlan és aránytalan akadályainak felszámolása érdekében;

12.  hangsúlyozza, hogy az európai szemeszter bármilyen felülvizsgálati folyamatának lehetővé kell tennie az Európai Parlament, valamint a nemzeti és regionális parlamentek és az összes releváns döntéshozó – köztük a munkáltatói szervezetek és a szakszervezetek – megfelelő bevonását nemcsak az európai szemeszterrel kapcsolatos felelősségvállalás fokozása, hanem az országspecifikus ajánlások végrehajtási szintjének növelése céljából is;

13.  hangsúlyozza a fontos és szükséges reformokat előmozdító inkluzív és átlátható megközelítés fontosságát az európai szemeszter teljes folyamatában;

Az egységes piac kiaknázatlan lehetőségei

14.  emlékeztet arra, hogy az európai gazdaság termelékenységének és versenyképességének javítása érdekében megfelelő és igazságos gazdasági és szociális reformokat kell végrehajtani, illetve meg kell oldani a bürokrácia és a protekcionizmus problémakörét;

15.  hangsúlyozza, hogy annak ellenére, hogy az egységes piacon nincsenek nyilvánvaló vámjellegű akadályok, rengeteg különböző, nem vámjellegű akadály van érvényben; ösztönzi az európai intézményeket, a tagállamokat és az összes érintett érdekelt felet, hogy az Unión belüli nem vámjellegű akadályok megszüntetése érdekében indítsanak konstruktív vitát erről a kérdésről;

16.  sajnálja, hogy több tagállamban is súlyos végrehajtási hiányosságok tapasztalhatók az Unió GDP-jének és a foglalkoztatásnak több mint 45%-át kitevő tevékenységekre vonatkozó szolgáltatási irányelv végrehajtását illetően, többek között a számos különböző nemzeti szabály és rendelet miatt, ami nem mindig a közérdeket szolgálja; sajnálja azt is, hogy az értesítési eljárást nem mindig tartják be;

17.  üdvözli a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv korszerűsítését, ami a munkaerő mobilitását támogatva a képesítések elismerésének zökkenőmentesebb rendszerére tesz javaslatot; megjegyzi, hogy a szabályozott szakmákra vonatkozó szabályozások eltérnek a tagállamok között, akárcsak az egyes tevékenységek követelményekhez kötése;

18.  üdvözli a Bizottság szándékát, hogy kezdeményezést indítson a szolgáltatási útlevélre és egy harmonizált adatközlő nyomtatványra irányulóan, azzal a feltétellel, hogy ez a kezdeményezés nagyobb átláthatósághoz vezet a határon átnyúló szolgáltatók hatásköreinek kibővítése tekintetében, és a bürokrácia valamint az adminisztratív terhek csökkenését eredményezi; hangsúlyozza, hogy az esetleges kezdeményezés nem vezethet a származási ország elvének bevezetéséhez; ugyanakkor részletesebben kellene körvonalazni e javaslatot; úgy véli, hogy a szolgáltatási útlevél a teljesen integrált egységes piac megvalósulásáig történő használatra szánt ideiglenes megoldást jelent;

19.  hangsúlyozza, hogy a közbeszerzési piac az egységes piac egészének jelentős részét teszi ki, és nagy mértékben hozzájárul a tagállamok és a vállalkozások növekedéséhez, illetve a munkahelyteremtéshez és a fokozott versenyképességhez; kéri a Bizottságot, hogy támogassa az állami szektorban a közbeszerzések átláthatóságát, a határon átnyúló versenyt és az állami erőforrások jobb felhasználását, ideértve a szociális és környezetvédelmi standardokat is;

20.  emlékeztet arra, hogy 2014-ben az EU elfogadta az uniós közbeszerzési keret jelentős átalakítását, egyszerűsítette az eljárásokat, valamint rugalmasabbá tette és kiigazította a szabályokat, hogy azok a közszférán belül jobban szolgálják a többi szakpolitikát is;

21.  rámutat, hogy a tagállamokban még mindig jelentős elégtelenségek mutatkoznak a közbeszerzés terén, amelyek korlátozzák a határokon átnyúló terjeszkedést és a hazai piacokon való növekedést; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak helyesen és időben kell átültetniük és végrehajtaniuk a közbeszerzésről és a koncesszióról szóló jogszabályokat; úgy véli, hogy a 2007. évi jogorvoslati eljárás pontos végrehajtása eredményesebb, hatékonyabb és átláthatóbb közbeszerzést biztosítana;

22.  üdvözli az európai közigazgatások közötti átjárhatósági megoldásokról szóló, 2016. január 1-jén kezdődött második programot (ISA²), amely támogatni fogja az átjárható digitális megoldások kifejlesztését, amelyek ingyenesen hozzáférhetők lennének minden érdekelt közigazgatás, valamint vállalkozás és polgár számára Európában;

23.  hangsúlyozza, hogy az e-kormányzat fejlesztése és tagállamokon belüli széles körű alkalmazása elengedhetetlen eszközül fog szolgálni ahhoz, hogy a vállalkozók könnyebben végezzenek üzleti tevékenységet az egységes piacon, a fogyasztók pedig gyakorolhassák jogaikat; a fentiekkel kapcsolatban felkéri a Bizottságot, hogy kötelezze el magát az e-kormányzat fejlesztése – mint kulcsfontosságú és sürgős prioritás – mellett;

24.  hangsúlyozza, hogy a magánszektor a fenntartható növekedés és munkahelyteremtés kulcsfontosságú mozgatórugója; rámutat, hogy egyes nemzeti szabályok és gyakorlatok, a kölcsönös elismerés elvének nem megfelelő végrehajtása mellett fölösleges és káros akadályokhoz és terhekhez vezethetnek a vállalkozások számára; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a kölcsönös elismerési elv helyes alkalmazásáról és jobb érvényesítéséről, valamint a költséghatékony vitarendezési eszközökről;

25.  felkéri a Bizottságot, folytasson konzultációt az érdekelt felekkel azon ágazatok és piacok azonosítása érdekében, ahol nem megfelelő vagy problémás a kölcsönös elismerés elvének alkalmazása;

26.  úgy véli, hogy a már meglévő termékinformációs kapcsolattartó pontok (mint a gazdasági szereplők egységes közös piaci hozzáférési pontjai) megerősített szerepe segíteni fog a tudatosság növelésében és a vonatkozó jogszabályok megértésében;

27.  rávilágít arra, hogy az induló vállalkozások és a kkv-k felemelkedésének jobb feltételei aktívabb innovációhoz és munkahelyteremtéshez vezethetnek, és serkenthetik a fenntartható növekedést; emlékeztet arra, hogy számos – többek között bürokratikus jellegű – akadály még mindig gátolja a kkv-k fejlődését, mind nemzeti, mind nemzetközi szinten; szorgalmazza a hazai és a nemzetközi növekedést gátló akadályok azonosítását és felszámolását;

28.  kiemeli, hogy a materiális és immateriális tőke felhalmozásának intenzitása az Unióban a pénzügyi válságot követően alacsonyabb volt a versenytársakkal való összehasonlításban, ami hátrányos a gazdasági és társadalmi fejlődésre nézve; kiemeli, hogy a beruházások – többek között az ikt területén – alapvető fontosságúak az EU-ban a termelékenység és a hosszú távú növekedés helyreállítása érdekében; nézetei szerint e kedvezőtlen tendencia visszafordítása érdekében erősíteni kell az egységes piacot, a beruházások előtt álló akadályokat pedig csökkenteni kell; kéri, hogy a beruházások irányuljanak a reálgazdaság finanszírozására, és hogy továbbra is támogassák az ezt célzó intézkedéseket;

29.  kéri a geoblocking néven ismert indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozások azonnali eltörlését, különösen a szolgáltatási irányelv 20. cikkének teljes körű végrehajtása révén, ezáltal pedig az az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén tapasztalható indokolatlan megkülönböztetés, valamint a földrajzi elhelyezkedésen vagy a nemzetiségen alapuló indokolatlan hátrányos árdiszkrimináció megszüntetését;

30.  kéri az európai szabványosítási rendszer továbbfejlesztésének mielőbbi megkezdését az uniós szakpolitikák támogatása érdekében a digitális innováció, a kiberbiztonság és az interoperabilitás javítása terén;

31.  sürgeti a tagállamokat, hogy pontosan és időben hajtsák végre és érvényesítsék az egységes piacra vonatkozó szabályokat; kiemeli az országspecifikus ajánlások – többek között a termékek és a szolgáltatások nemzeti piacaival kapcsolatos reformok – végrehajtásának fontosságát a tagállamok növekedési lehetőségeinek kiaknázása szempontjából;

32.  úgy véli, hogy a tagállamoknak fokozniuk kell a közigazgatásuk korszerűsítésének irányába tett erőfeszítéseiket azáltal, hogy több és könnyebben hozzáférhető digitális szolgáltatást biztosítanak az állampolgárok, illetve a vállalkozások számára, valamint elő kell segíteniük a határon átnyúló együttműködést és az európai közigazgatási szervek közötti átjárhatóságot;

Az egységes piac a 21. században

33.  hangsúlyozza, hogy a modern gazdaság fogalma a digitális és technológiai előrehaladás, az élénkebbé váló nemzetközi verseny, valamint a gazdasági szereplők és a fogyasztók viselkedésmintáinak változásai miatt gyorsan változik;

34.  rámutat a termékek és szolgáltatások közötti határvonalak elmosódására; rávilágít az üzletviteli szolgáltatások és az integrált termékekkel és szolgáltatásokkal járó rendszerek egyre növekvő fontosságára; úgy véli, hogy az egységes piac szabályozási kereteinek fel kell karolniuk ezeket az átalakító fejleményeket;

35.  örömmel fogadja a közösségi gazdaság új üzleti modelljeit, és elismeri az abban rejlő hatalmas innovációs lehetőségeket, amelyeket a fennálló jogi és fogyasztóvédelmi normák szem előtt tartásával és az egyenlő versenyfeltételek tiszteletben tartásával kell kihasználni; kiemeli az együttműködésen alapuló gazdaság számára a fejlődéshez és a növekedéshez szükséges lehető legjobb feltételek biztosításának fontosságát; felkéri a Bizottságot, hogy alkalmazzon stratégiai megközelítést annak lehetővé tételére, hogy a megosztáson alapuló gazdaságra épülő vállalkozások tisztességes feltételek között versenyezhessenek a hagyományos vállalkozásokkal;

36.  rámutat, hogy a vállalkozások befektetési szokásai jelentősen megváltoztak, úgy, hogy az immateriális javakban történő kiadások mérete és jelentősége egyre nagyobb a tárgyi eszközökben történőhöz viszonyítva; hangsúlyozza, hogy az immateriális javak viszonylatában a komoly befektetéseknek csak a 17%-át fordítják tudományos kutatás-fejlesztésre; felhívja a politikai döntéshozókat, hogy tegyenek azon szabályozási akadályok felszámolásáért, amelyek gátolják az ezen új innovációs emelőben rejlő lehetőségek maradéktalan megvalósítását;

37.  örömmel fogadja, hogy az egységes piacra vonatkozó stratégia felvázolja, hogy a Bizottság különböző intézkedései (Tőkepiaci Unió, digitális egységes piac, energiaunió stb.) hogyan összpontosulnak a legfontosabb cél – az EU egységes piacában rejlő lehetőségek kiaknázásának – irányába; kiemeli, hogy az egységes piaci stratégiáról szóló közlemény megállapítja, hogy az európai szemeszter folyamatában többet kell foglalkozni az egységes piaccal;

38.  üdvözli a digitális egységes piaci stratégiát mint helyes megközelítést annak érdekében, hogy az EU-t felkészítsük a digitális korra; kéri e stratégia mielőbbi végrehajtását és megvalósítását annak biztosítása érdekében, hogy az Unió ledolgozhassa a hátrányát a digitális technológiák korábban lassú átvétele és alkalmazása tekintetében; úgy véli, hogy ez nemzeti és uniós források kiosztását követeli meg a szükséges infrastruktúra biztosítása érdekében, különösen a vidéki térségek számára; megjegyzi, hogy a digitális innovációt és a jobb átjárhatóságot is fontos támogatni, és különös figyelmet kell fordítani a kiberbiztonsággal kapcsolatos kérdésekre;

39.  hangsúlyozza, hogy az elérhető, megfizethető, hatékony és kiváló minőségű csomagkézbesítés a kkv-k, és különösen a fogyasztók javára szolgáló, határokon átnyúló, virágzó elektronikus kereskedelem alapvető előfeltétele;

40.  emlékeztet arra, hogy az áruk és szolgáltatások egységes piacának integrálása szinte mindig adatok segítségével történik, úgy, hogy a kölcsönös átjárhatóság a „kötőanyag”, amely az ellátási lánc teljes hosszán a kapcsolatot javítja, biztosítva a digitális összetevők közötti hatékony kommunikációt; felhívja a Bizottságot, hogy a kulcsfontosságú prioritásokat megnevező és körülíró, integrált szabványosítási tervvel összekapcsolva mielőbb kezdje el korszerűsíteni az európai interoperabilitási keretet;

41.  hangsúlyozza, hogy hogy a nagy sebességű és nagyon nagy sebességű kommunikációs hálózatokba történő állami- és magánberuházások minden digitális előrelépés előfeltételeit képezik, és ösztönözni kell őket egy olyan, stabil uniós szabályozói keret révén, amely lehetővé teszi valamennyi szereplő számára a beruházások végrehajtását, többek között a vidéki és a távoli területeken is;

42.  kiemeli az Európai Stratégiai Beruházási Alap sikeres végrehajtásának fontosságát a beruházások maximalizálása és az innovatív vállalkozások fejlődésük különböző finanszírozási szakaszaiban történő támogatása szempontjából; hangsúlyozza, hogy a piac nem megfelelő működése esetén fontos a digitális beruházásokhoz már rendelkezésre álló közpénzek maradéktalan felhasználása, valamint az uniós programok – például a Horizont 2020, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz és más kapcsolódó strukturális alapok és egyéb eszközök – közötti szinergiák lehetővé tétele;

43.  felkéri a Bizottságot, hogy értékelje, hogy a mobil- és helyhez kötött hálózatokkal kapcsolatos, széles sávra vonatkozó jelenlegi stratégia és azon belül is a célkitűzések időtállóak-e, teljesítik-e a digitális szakadék megszüntetése érdekében mindenki számára biztosítandó kiterjedt internetes kapcsolódási lehetőségek, valamint az adatközpontú gazdaság szükségleteinek és az 5G gyors bevezetésének feltételeit;

44.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak úgy kellene versenyelőnyt kialakítania, hogy megteremti a tökéletes termőtalajt az innovatív vállalatok számára – ehhez korszerű iparpolitikára és jobban integrált infrastruktúrára van szükség, amelyek előtérbe helyeznék a technológiák átvételét és az innováció- és vállalkozóbarát szabályozói környezetet; kéri, hogy minden jövőbeli javasolt digitális keret legyen inkluzív és hozzáférhető, valamint biztosítson magas szintű védelmet valamennyi fogyasztó számára;

Az egységes piac irányítása

45.  hangsúlyozza, hogy az erősebb egységes piaci irányítás és minden szinten való felelősségvállalás megvalósítása érdekében, azért, hogy az egységes piac új lendületre kapjon, tisztázni kell a felelősségnek az adott szintek és keretek közötti megosztását jobb ösztönzők biztosítása révén, illetve egyértelmű elszámoltathatóságra van szükség az egységes piaci jog végrehajtásáért és végrehajtatásáért;

46.  megjegyzi, hogy a hatékony egységes piaci irányítással kapcsolatos többszintű felelősségvállalást egyrészt a jobb szabályozás eszközével, másrészt a szabályozás végrehajtásának általánosabb kultúrája révén lehetne sikeresen megvalósítani; többek között hozzáférhetőbb információk alapján a humántőke fejlesztését szorgalmazza, valamint az ismeretek és a tudatosság szintjének növelése érdekében megfelelő képzést kér;

47.  felkéri a Bizottságot, hogy az összes rendelkezésre álló információ, adat és eszköz felhasználásával biztosítsa, hogy a tagállamok következetesen végrehajtsák az egységes piac szabályait, valamint alkalmazza a Szerződésekben előírt következményeket abban az esetben, ha valamelyik tagállam nem tesz eleget az uniós politikáknak és jogszabályoknak;

48.  rámutat a nyomon követés és az adatgyűjtés fontosságára, valamint arra, hogy létre kell hozni egy átfogó és integrált rendszert; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nyilvános konzultációra vonatkozó információk a legtöbb esetben csak egy nyelven állnak rendelkezésre, ami nem teszi lehetővé, hogy az összes érdekelt fél észrevételt tehessen a fontos kérdésekkel és javaslatokkal kapcsolatban; úgy véli, hogy az egységes piac eléréséhez, a tagállamok közötti szakadékok csökkentéséhez és az egységes piaci irányítás fellendítéséhez létfontosságú stratégiai döntések meghozásakor – mint például a cselekvési és érvényesítési prioritások meghatározása, az egységes piaci integráció és versenyképesség értékelése során, továbbá a tagállamokkal a megfelelésről folytatott strukturált párbeszéden belül – figyelembe kell venni az adatokat és a bizonyítékokat;

49.  felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be éves jelentést a különböző tagállamokban és az EU egészében az egységes piac előtt fennálló akadályokról, az országspecifikus ajánlásokban pedig fogalmazzon meg az akadályok felszámolására irányuló ajánlásokat; hangsúlyozza, hogy az egységes piacnak fontosabb szerepet kell játszania az országspecifikus ajánlásokban;

50.  felszólítja a Bizottságot, hogy szükség esetén vegyen igénybe minden rendelkezésre álló intézkedést – beleértve a kötelezettségszegési eljárásokat – az egységes piacról szóló jogszabályok maradéktalan végrehajtásának biztosítása érdekében; aggódik, hogy a kötelezettségszegési eljárások jogorvoslata hosszú időt vesz igénybe az egységes piacról szóló szabályok megszegésének kezelése és jogorvoslata esetén, és aggódik a lezáratlan ügyek magas száma miatt;

51.  tudomásul veszi a SOLVIT előnyeit; kéri a SOLVIT megerősítését és jobb összekapcsolását a Bizottság szervezeti egységeivel, továbbá megfelelő integrálását az olyan meglévő projektekbe és adatbázisokba, mint például a CHAP és az EU Pilot, információs szinergiák létrehozása és a bevált gyakorlatokat megosztása érdekében; kéri a Bizottságot, hogy folyamatosan kövesse nyomon a megoldatlan eseteket; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak, hogy a SOLVIT megkapja a szükséges támogatást és szakértelmet a beérkezett ügyek hatékony kezelése érdekében;

52.  véleménye szerint az egységes piacon belül meg kell erősíteni, jobban össze kell kapcsolni és megfelelő személyzettel kell ellátni a piacfelügyeleti hatóságokat, hogy megfeleljenek napjaink – különösen a globális versenyből fakadó – kihívásainak; sürgeti a nemzeti piacfelügyeleti hatóságokat, hogy szorosabban működjenek együtt, és cseréljenek információt és bevált gyakorlatokat annak érdekében, hogy hatékonyan kezeljék az egységes piaci tisztességtelen verseny különféle megnyilvánulásait, többek között az illegális és nem megfelelő termékek sokaságát, amelyek miatt magas költségek merülnek fel a szabálytudó vállalkozások számára, és amelyek jelentős kockázatokat vetnek fel a fogyasztók, különösen a legkiszolgáltatottabbak számára; aggódik, hogy az Európai Unió Tanácsa késlekedik a termékbiztonsági és piacfelügyeleti csomag elfogadásával, ami az Unión belüli termékek biztonságát veszélyezteti; kéri a Tanácsot a csomag haladéktalan elfogadására;

53.  üdvözli a Bizottság egységes digitális portál létrehozására irányuló kezdeményezését – ez egy olyan könnyen hozzáférhető ernyőportál, amely ésszerűsíti és egyszerűsíti az információkhoz való hozzáférést, és támogatja a meglévő külön felhasználói platformokat; hangsúlyozza, hogy a nemzeti és regionális kormányzatoknak az ilyen platformok előmozdításában játszott szerepét, amely keretében a platformokat hozzáférhetővé teszik és tájékoztatást adnak a felhasználóik számára; felkéri a Bizottságot, hogy még inkább erősítse meg és egyszerűsítse az online egységes piaci eszközöket;

54.  elismeri a jobb szabályozás elveinek és a REFIT kezdeményezésnek a fontosságát, illetve azt, hogy új jogalkotási kezdeményezések kialakításakor szabályozási biztonságra és kiszámíthatóságra van szükség; hangsúlyozza, hogy a szabályozás javításának elve nem sértheti az Unió és a tagállamok jogát, hogy jogszabályokat fogadjanak el az általános érdek szempontjából kulcsfontosságú területeken, így az egészségügy és a környezetvédelem területén;

o
o   o

55.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0067.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0069.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0130.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0038.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0054.


Az EU és Tunézia közötti szabadkereskedelmi megállapodás
PDF 211kWORD 117k
Az Európai Parlament 2016. február 25-i állásfoglalása az EU és Tunézia közötti szabadkereskedelmi megállapodásról folytatandó tárgyalások megnyitásáról (2015/2791(RSP))
P8_TA(2016)0061B8-0255/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az EU és Tunézia közötti szabadkereskedelmi megállapodásról folytatandó tárgyalások 2015. október 13-i megnyitására,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 3., 207. és 218. cikkére,

–  tekintettel a Cecilia Malmström biztos által az EU és Tunézia közötti mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásról folytatandó tárgyalások megnyitása alkalmával 2015. október 13-án, Tuniszban tett nyilatkozatokra,

–  tekintettel a 2015-ös Nobel-békedíjnak a tunéziai civil társadalmat képviselő tunéziai nemzeti párbeszéd kvartettjének történő, 2015. október 9-i odaítélésére,

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsának Tunéziával kapcsolatos, 2015. július 20-i következtetéseire(1),

–  tekintettel az EU–Tunézia Társulási Tanács 2015. március 17-i, a kiemelt partnerséget az európai szomszédságpolitika keretében megvalósító EU–Tunézia cselekvési terv (2013–2017) végrehajtására vonatkozó 1/2015. számú ajánlására(2),

–  tekintettel a Tunéziai Köztársaságnak nyújtandó makroszintű pénzügyi támogatásról szóló, 2014. május 15-i 534/2014/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra, valamint a pénzügyi támogatás első részletének 2015. április 26-i rendelkezésre bocsátására(3),

–  tekintettel az Ecorys által a kereskedelem fenntartható fejlődésre gyakorolt hatásáról készített elemzésekre, melyek alátámasztják az Európai Unió és Tunézia közötti mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás megkötésére irányuló tárgyalásokat(4),

–  tekintettel az euromediterrán szabadkereskedelmi térségről készült fenntarthatósági hatásvizsgálatra, a SIA-EMFTA projekt zárójelentésére és a 2007. szeptemberi konzultációs tervezetre, amelyet a Manchesteri Egyetem Fejlesztéspolitikai és Menedzsment Intézetének Hatásvizsgálati Kutatóközpontja végzett el(5),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Tunéziai Köztársaság közötti társulást létrehozó euromediterrán társulási megállapodásra(6),

–  tekintettel az Európai Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata” című, 2015. november 18-i közös közleményére,

–  tekintettel az Unió a Mediterrán Térségért elnevezésű politikára és a déli szomszédság országaira vonatkozó korábbi állásfoglalásaira, különösen 2012. május 10-i, „Kereskedelem a változásért: az EU dél-mediterrán országokra vonatkozó kereskedelmi és befektetési stratégiája az arab tavasz forradalmai után” című állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió és Tunézia között nagyon szorosak a kapcsolatok és messzire nyúlnak vissza, mivel az Európai Unió Tunézia első számú kereskedelmi partnere, és Tunézia az Európai Unió harmincnegyedik kereskedelmi partnere;

B.  mivel a két partner közötti kereskedelmi együttműködésről szóló első megállapodás 1969-ben született, és mivel Tunézia volt az első olyan ország a Földközi-tenger déli partján, amely 1995-ben társulási megállapodást írt alá az Európai Unióval;

C.  mivel 2015. október 13-án az Európai Unió és Tunézia tárgyalásokat kezdett egy ambiciózus szabadkereskedelmi megállapodásról az Unió tagállamai által 2011. december 14-én egyhangúlag elfogadott megbízatás alapján, és mivel ennek első körére 2015. október 19. és 22. között került sor;

D.  mivel a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásról folytatott előzetes tárgyalások négy évig tartottak az Európai Unió és Tunézia között, és mivel Tunézia nemzeti bizottságot állított fel prioritásainak meghatározására;

E.  mivel az EU és Tunézia közti kereskedelmi kapcsolatok ambiciózus kereskedelmi partnerség megkötésével történő elmélyítése várhatóan növekedési és közeledési perspektívákat nyit majd mind Tunézia, mind az Európai Unió gazdasága számára; mivel a partnerség várhatóan hozzájárul majd Tunézia politikai és demokratikus stabilizációjához;

F.  mivel a kereskedelmi partnerség az Európai Unió és Tunézia szomszédsági kapcsolatainak szélesebb keretébe illeszkedik, amelyet az 1995-ös mediterrán társulási megállapodás szabályoz, amely előírja egy szabadkereskedelmi térség létrehozását, és rendelkezéseket tartalmaz a mezőgazdaságra és a szolgáltatásokra vonatkozóan; mivel az EU–Tunézia Társulási Tanács 2015. március 17-én új, a kiemelt partnerséget előmozdító cselekvési tervet fogadott el a gazdasági integráció magas fokának elérése céljából; mivel az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatának elő kell mozdítania az Unió és Tunézia közös értékeit és érdekeit, a szolidáris gazdasági és társadalmi fejlődést és a munkahelyteremtést a fiatalok számára, valamit gazdasági stabilizációt kell eredményeznie;

G.  mivel Tunézia az arab tavasz néven ismert események bölcsőjeként az egyetlen közel-keleti és észak-afrikai ország, ahol demokratikus és politikai átalakulási folyamatot valósítottak meg, és mivel ennek következtében az ország az egész régió számára példát mutat;

H.  mivel a politikai stabilitás és a gazdasági fejlődés együtt jár, és mivel e kereskedelmi megállapodás célja az kell legyen, hogy valódi perspektívákat kínáljon a tunéziai és az európai gazdaságnak;

I.  mivel e tárgyalásokkal párhuzamosan az Európai Uniónak folytatnia és fokoznia kell a Tunéziának nyújtott támogatását, és megfelelő és célszerű pénzügyi és technikai segítségnyújtást kell biztosítania számára a tárgyalások, majd a megállapodás rendelkezéseinek végrehajtása során, olyan valódi partnerség kialakítása révén, amelynek keretében a Földközi-tenger mindkét partján élő lakosok érdekeit figyelembe lehet venni;

J.  mivel mind Tunéziának, mind az Európai Uniónak érdeke a Tunézia és a vele szomszédos országok közti „dél–dél” regionális integráció folyamatának előmozdítása és megerősítése, többek között az agadiri megállapodás révén; és mivel az EU és Tunézia közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalásoknak ki kell egészíteniük ezeket az erőfeszítéseket;

K.  mivel a tunéziai demokratikus átmenet példaként szolgál a régió többi országa számára; mivel 2014. január 26-án az alkotmányozó nemzetgyűlés elfogadta Tunézia új alkotmányát; és mivel ez az alkotmány példaértékű a jogok és szabadságok védelme tekintetében; mivel 2014. december 21-én szabad, plurális és átlátható választások nyomán Bedzsi Kaid esz-Szebszi urat választották meg a Tunéziai Köztársaság elnökének;

L.  mivel a tunéziai civil társadalom dinamizmusa és képzettségi szintje révén jelentős szerepet játszik az ország demokratikus átmenetében; mivel a civil társadalmat a továbbiakban is szorosan be kell vonni a politikai vitákba, többek között a folyamatba levő tárgyalásokba;

M.  mivel a Nobel-békedíjnak a tunéziai nemzeti párbeszéd kvartettjének történő odaítélése elismerése a demokrácia megszilárdításáért tett erőfeszítéseknek, és az ezen az úton történő továbbhaladásra ösztönöz; mivel alapvető fontosságú, hogy példaértékű megállapodás szülessen a civil társadalom által megfogalmazott aggályok eloszlatása érdekében;

A tunéziai gazdasági, politikai és társadalmi helyzet

1.  határozottan elítéli a Tunéziában az elmúlt hónapokban elkövetett terrorista támadásokat, amelyek nagyon sok áldozatot követeltek; úgy véli, hogy Tunézia igen magas szintű terrorfenyegetettségnek van kitéve, és emlékeztet, hogy a 2015. november 24-én az elnöki őrség busza ellen elkövetett merénylet, a 2015. június 26-án Szúszában elkövetett merényletek, valamint a 2015. március 18-án a Bardo múzeumban elkövetett merénylet alaposan lerombolta a turisztikai kilátásokat 2015 nyarára, holott az idegenforgalom és a kapcsolódó ágazatok az ország bruttó nemzeti termékének 15%-át adják; teljes mértékű szolidaritásáról biztosítja Tunéziát, és megerősíti, hogy támogatja a tunéziai hatóságokat a terrorizmus ellen az emberi jogokat és a jogállamiságot tiszteletben tartva folytatott küzdelmükben;

2.  megállapítja, hogy a tunéziai gazdaság jelentős nehézségekkel néz szembe, hogy a GDP növekedése 2014-ben 2,3% volt, hogy a munkanélküliség 2015-ben az aktív népesség 15%-át sújtja, a felsőfokú diplomával rendelkezők 28,6%-a munkanélküli és hogy a fiatal tunéziaiak körében nő a munkanélküliség;

3.  megállapítja, hogy nyilvánvaló demográfiai és gazdasági egyenlőtlenség áll fenn az Európai Unió és Tunézia között, és hogy ez a tárgyalásokat illetően aszimmetrikus és progresszív stratégiát tesz indokolttá;

4.  emlékeztet arra, hogy Tunéziában jelentősek a regionális egyenlőtlenségek a főváros, Tunisz és az ország többi régiója között, továbbá jelentős fejlettségbeli eltérések vannak a partvidék és az ország központi részei között, különösen a munkanélküliségi ráták, valamint az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz való hozzáférés tekintetében, és hogy ezek a különbségek az éghajlatváltozás következtében tovább mélyülhetnek;

5.  emlékeztet arra, hogy Tunéziában eltérések tapasztalhatók a kereskedelmi megállapodásban érintett különböző ágazatokon belüli foglalkoztatás terén, és ha ezeket nem számolják fel, az túlzott foglalkoztatáshoz vezethet a mezőgazdaságban, és közben más, a tunéziai gazdaság diverzifikáltsága szempontjából fontos ágazatok – mint a feldolgozóipar vagy a bányászat – eltűnhetnek;

6.  megjegyzi, hogy a régióban a tunéziai demokratikus átmenet folyamata a legelőrehaladottabb, és hogy az ország egyedülálló politikai és gazdasági fejlődési utat választott a Földközi-tenger déli partjának országai között, és arra kéri a Bizottságot, hogy ezt teljes mértékben vegye figyelembe a tárgyalások során; úgy véli, hogy az Európai Uniónak meg kell tennie minden lehetséges intézkedést annak érdekében, hogy támogassa Tunéziát a stabil és pluralista társadalom felé történő demokratikus átmenetben;

7.  megállapítja, hogy Tunéziát igen instabil regionális környezet sújtja, különösen a líbiai konfliktus, valamint az alkalmanként Algériában előforduló erőszakos cselekmények miatt, amely országok Tunéziával határosak;

8.  megállapítja, hogy Tunézia több mint 1,8 millió líbiai menekültet fogadott be, és hogy ez a szám a tunéziai népesség 16%-ának felel meg;

Az Európai Unió és Tunézia közötti kereskedelmi megállapodás sikerének feltételei

9.  üdvözli, hogy 2015 őszén megindultak a tárgyalások egy, az Európai Unió és Tunézia közötti szabadkereskedelmi megállapodás megkötése céljából, a Tanács által az „arab tavasz” másnapján, 2011-ben elfogadott megbízatás alapján; megjegyzi, hogy 2011 óta Tunézia az új alkotmány 2014. január 26-i kihirdetésével, valamint a 2014. október 26-án, illetve 2014. november 23-án tartott parlamenti és elnöki választásokkal megszilárdította a demokratikus átalakulást;

10.  úgy véli, hogy e megállapodás túlmutat az egyszerű kereskedelmi dimenzión, és hogy célkitűzésének mindenképpen a Tunézia stabilitásához és demokráciájának megerősítéséhez való hozzájárulásnak és gazdaságának újbóli dinamikussá tételének kell lennie azáltal, hogy kedvező hatást gyakorol mind a fogyasztói árakra, mind a foglalkoztatásra, a szakképzett és szakképzetlen munkavállalók bérére, valamint az egyenlőtlenségek csökkentésére; kéri, hogy a megállapodás még a megkötés előtt tartalmazza e lényeges kihívásokra adott válaszokat;

11.  arra ösztönzi a tárgyalókat, hogy progresszív és aszimmetrikus, a két fél közötti jelentős gazdasági különbségeket figyelembe vevő megállapodást kössenek, továbbá tegyenek bizonyságot rugalmasságukról, reakciókészségükről, innovatív képességükről, az átláthatóságról és alkalmazkodó képességükről, szem előtt tartva, hogy e mindkét fél számára előnyös megállapodásnak a tunéziai és európai gazdaságot és társadalmat kell szolgálnia, nyilvánvalóan tiszteletben tartva ezek sajátosságait, érzékenységét, valamint a kulturális és társadalmi-gazdasági környezetet;

12.  üdvözli, hogy a tunéziai kormány ötéves gazdasági reformtervet (2015-2020) mutatott be, amelynek célja a munkanélküliségi ráta és az országon belüli regionális különbségek csökkentése, valamint a gazdaság diverzifikálása; úgy véli, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásnak összhangban kell lennie e terv céljaival;

13.  emlékeztet arra, hogy ez az első ilyen léptékű kereskedelmi tárgyalás Tunézia számára és emiatt fontos, hogy a tunéziai gazdasági ágazatok megnyitása progresszív, fokozatos és aszimmetrikus legyen, és hogy gondoskodjanak átmeneti időszakokról, különösen az érzékeny ágazatok vonatkozásában azáltal, hogy a felek által érzékenynek ítélt egyes termékeket kizárják a tárgyalásokból;

14.  fontosnak véli, hogy Tunézia jelentős pénzügyi és technikai támogatásban és a kereskedelmi tárgyaláshoz nyújtott segítségben részesüljön az Európai Unió részéről a szabadkereskedelmi megállapodás különböző rendelkezéseinek megfelelő végrehajtása érdekében; kéri, hogy a pénzügyi támogatás odaítélése átlátható legyen, hogy az ténylegesen a címzettek javát szolgálja;

15.  üdvözli, hogy az Európai Beruházási Bank számos tunéziai projekthez nyújtott támogatást; hangsúlyozza, hogy ez a támogatás hozzájárul Tunézia gazdaságának diverzifikálásához, valamint a munkahelyteremtéshez, különösen a fiatalok számára;

16.  üdvözli, hogy az Európai Unió Tunéziát a Földközi-tenger déli partjának országaira vonatkozó szomszédságpolitikájának egyik kiemelt országává tette, hogy 300 millió eurós kölcsön formájában makrofinanszírozási támogatást biztosított Tunézia számára a gazdasági reformok végrehajtására;

17.  arra kéri ugyanakkor az Európai Uniót, valamint a tagállamait, az EBB-t és az EBRD-t, hogy továbbra is álljanak ki Tunézia mellett és fokozzák támogatási és segélyprogramjaikat, többek között rendkívüli autonóm kereskedelmi intézkedések bevezetésével, hogy végigkísérjék Tunéziát demokratizálódási folyamata megszilárdítása során; üdvözli, hogy egyes tagállamok „Tunézia átalakítására irányuló partnerségeket” alakítottak ki; felszólítja az Európai Uniót, hogy Tunéziában folytassa az alapvető orvosi ellátáshoz való hozzáférés tekintetében a regionális egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló programját;

18.  felkéri az Európai Uniót, hogy vegye figyelembe Tunézia egyedi helyzetét a tárgyalások során, nevezetesen a törékeny demokratikus átmenet, illetve az Unió és Tunézia közötti gazdasági fejlettségi különbségek tekintetében, mindig szem előtt tartva, hogy a legjobb megoldások azok, amelyek mindkét fél előnyére válnak;

19.  kéri a Bizottságot, hogy ügyeljen arra, hogy a tárgyalások mielőbb konkrét előnyökkel járjanak az európai és a tunéziai gazdaság, valamint az összes érintett szereplő, többek között a kkv-k és a mikrovállalkozások számára is a kulcsfontosságú ágazatok tekintetében;

20.  hangsúlyozza, hogy ennek a megállapodásnak hozzá kell járulnia a ma főként a mezőgazdaságra alapuló tunéziai gazdaság fejlődéséhez és diverzifikálásához, a régiók közötti egyenlőtlenségek csökkenéséhez és konkrét előnyökkel kell járnia valamennyi tunéziai és európai ember számára;

21.  üdvözli, hogy Tunézia fontos szociális és gazdasági reformokat vezetett be, és ragaszkodik ahhoz, hogy ezek a reformok a tárgyalások időtartama alatt is folytatódjanak, hogy az ország a lehető legnagyobb mértékben élvezhesse a megállapodás előnyeit;

22.  úgy véli, hogy a megállapodásnak hozzá kell járulnia az Európai Unió és Tunézia közti gazdasági együttműködés elmélyüléséhez, amely a társulási megállapodásnak megfelelően az ipari termékekre vonatkozó vámtételek eltörlésével máris igencsak előrehaladott; ezért az „Európai Unió és Tunézia közötti gazdasági partnerség” új megnevezést javasolja;

23.  arra ösztönzi a Bizottságot és a tunéziai kormányt, hogy vezessenek be egyértelmű és pontos folyamatot a tunéziai és európai civil szervezeteknek a tárgyalások teljes folyamatába való bevonására, és tegyenek tanúbizonyságot innovációs képességükről; üdvözli, hogy a tunéziai civil társadalmat bevonták a tárgyalások első fordulójába, és kéri, hogy a konzultációk legyenek nyíltak, átláthatóak és foglalják magukban a tunéziai civil társadalom sokféle alkotóelemét, építve a más hasonló tárgyalások során kialakított bevált gyakorlatokra;

24.  ezzel kapcsolatban üdvözli, hogy a Kereskedelmi és Kézművesipari Minisztérium egy honlapot hozott létre a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás közzétételére, valamint a tárgyalófelek azon szándékát, hogy a végleges szöveget háromnyelvű változatban közzéteszik; úgy véli, hogy a tunéziai civil társadalmat egy, a hatásvizsgálatok felülvizsgálatával foglalkozó bizottság révén szintén be lehetne vonni a tárgyalásokba;

25.  sürgeti a Tanácsot, hogy hozza nyilvánosságra a tagállamok által 2011. december 14-én egyhangúlag elfogadott tárgyalási megbízatást;

26.  kéri, hogy a tárgyalások teljes ideje alatt biztosítsák a rendszeres párbeszédet a tunéziai és az európai parlamenti képviselők között; e tekintetben üdvözli a Tunéziával foglalkozó parlamenti vegyes bizottság létrehozását, amely központi szerepet játszva lehetővé teszi majd az európai és a tunéziai parlamenti képviselők számára, hogy rendszeresen találkozzanak egymással, és hatékonyan nyomon tudják követni a szabadkereskedelmi megállapodásról folytatott tárgyalásokat;

27.  reméli, hogy ez a párbeszéd lehetővé teszi mindkét fél elvárásainak és aggodalmainak jobb értékelését és ezáltal a megállapodás feltételeinek javítását;

28.  emlékeztet arra, hogy az Unió a Mediterrán Térségért konkrét projektek kialakítását támogatja a régióban, és ilyen értelemben szakvéleményt adhat a megállapodásról folytatott tárgyalások során;

29.  kéri, hogy mindkét fél, többek között az Európai Parlament tunéziai szakemberek bevonásával, végezzen szigorú és átlátható ágazati hatástanulmányokat és értékeléseket a megállapodás különböző területekre, többek között a szolgáltatásokra, a közbeszerzésekre, a kkv-k versenyképességére, a foglalkoztatásra, a mezőgazdaságra, a környezetre vagy bármely más prioritást élvező ágazatra gyakorolt hatásairól; tudomásul veszi Tunézia kérését, hogy kezdettől fogva vonjanak be tunéziai szakértőket, hogy Tunéziában is biztosítsák a hatásvizsgálati adatok hitelességét;

30.  kéri, hogy az említett ágazati hatástanulmányokat és értékeléseket az Európai Unió finanszírozza, és hogy azokat több tunéziai civil társadalmi szervezet kérésének megfelelően adott esetben előzze meg az 1995-ös társulási megállapodás társadalmi-gazdasági hatásainak utólagos értékelése;

31.  felszólítja a Bizottságot, hogy mielőbb állapítsa meg a megállapodás vegyes vagy kizárólagos jellegét, továbbá kéri, hogy a tárgyalások megindulásától kezdve vonják be a tagállamok nemzeti parlamentjeit is a vitába;

32.  hangsúlyozza, hogy a Földközi-tenger medencéjének környezeti feltételeit, különösen a mezőgazdasági tevékenységeket érintő vízhiányt figyelembe kell venni a tárgyalások során, és egy fenntartható gazdasági modellt kell előmozdítani a környezetvédelem terén és a természeti erőforrások kezelése során;

33.  hangsúlyozza, hogy a Tunéziával folytatott kereskedelmi tárgyalások az euromediterrán kereskedelmi kapcsolatok tágabb keretébe illeszkednek; hangsúlyozza, hogy az Unió a Mediterrán Térségért kereskedelmi minisztereinek tizedik konferenciáját, amelyet 2013 óta határozatlan időre elhalasztottak, a közeljövőben meg kell tartani annak érdekében, hogy megvizsgálják a régió előtt álló kereskedelmi kihívásokat és az elkövetkező évekre meghatározandó munkaprioritásokat;

A tárgyalás ágazati perspektívája

34.  arra szólít fel, hogy a megállapodás kezelje kellő jelentőséggel a szolgáltató ágazatot, amely jelentős növekedési potenciállal bír a tunéziai gazdaság számára és stratégiai beruházásokat vonzhat; úgy véli, annak fényében, hogy ez az első ilyen nagyságrendű kereskedelmi tárgyalás Tunéziával, a szolgáltatásokról szóló fejezetnek egyértelműen meg kell határoznia azokat a szektorokat, ahol a felek kötelezettségeket vállalnak a piacra jutás vagy a nemzeti elbánás tekintetében;

35.  emlékeztet arra, hogy a közszféra alapvető fontosságú Tunézia számára, és a képzett tunéziai munkaerő többsége ott koncentrálódik;

36.  emlékeztet, hogy Tunéziában számos dinamikus induló innovatív vállalkozás, mikrovállalkozás és kkv van a csúcstechnológiák területén, és kéri, hogy a megállapodás támogassa fejlődési és nemzetközivé válási kapacitásaikat; tudomásul veszi Tunézia arra vonatkozó kérését, hogy a megállapodásba az e-kereskedelemre vonatkozó ambiciózus és kiegyensúlyozott rendelkezéseket foglaljanak bele;

37.  felhívja mindkét felet, hogy közös kezdeményezésekkel is ösztönözzék a foglalkoztatás növelését, amely a tunéziai gazdasági fellendülés és politikai stabilitás alapvető feltétele;

38.  véleménye szerint a megállapodásnak előnyösnek kell lennie a tunéziai kistermelők és kisvállalkozók számára, akik a tunéziai gazdaság nélkülözhetetlen részét képezik; ösztönzi, hogy alakítsanak ki rendszeres párbeszédet a vállalkozók, a szakmai szervezetek és a képzéssel foglalkozó szervezetek között, amely többek között lehetővé teszi a helyes gyakorlatok előmozdítását és az egyes szereplők nehézségeinek és elvárásainak jobb megértését;

39.  úgy véli, hogy a versenyről szóló fejezetre vonatkozó tárgyalás során elővigyázatosan, fokozatossággal és rugalmasan kell eljárni, tekintettel a tunéziai gazdaság fejlesztéséhez nyújtott állami támogatások stratégiai jellegére;

40.  emlékeztet a kétoldalú kereskedelmi kamarák létrehozásának fontosságára, amelyek olyan állandó fórumok lennének, amelyek lehetővé teszik a különböző szereplők számára, hogy partnerségeket alakítsanak ki egymással és fejlesszék gazdasági és kereskedelmi tevékenységeiket;

41.  kéri a Bizottságot, hogy könnyítse meg a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok megszerzését a „Move IV” típusú, a személyek mozgását szükségessé tevő szolgáltatások gyakorlása céljából korlátozott időtartamra, szerződésben és a nemzeti jogban meghatározott pontos feltételek alapján; hangsúlyozza, hogy a megállapodás egyik rendelkezése sem akadályozhatja az EU-t és tagállamait abban, hogy intézkedéseket alkalmazzanak a természetes személyek területükre való belépésének és területükön való ideiglenes tartózkodásának szabályozására, beleértve azokat az intézkedéseket is, amelyek szükségesek a természetes személyek határokon átlépő szabályos mozgásának biztosításához, mint például többek között a beutazási feltételek;

42.  reményei szerint a megállapodás tartósan hozzájárul a hosszú távú beruházásoknak kedvező és azokat ösztönző klíma kialakulásához az olyan kulcsfontosságú, dinamikus és nagy többletértékű gazdasági ágazatok vonatozásában, mint az idegenforgalom, az energia, ideértve a megújuló energiaforrásokat is, a csúcstechnológiai szolgáltatások, a digitális gazdaság és az adatcsere; felszólítja a Bizottságot, hogy az Európai Unió és Tunézia közötti külföldi beruházások megkönnyítése érdekében foglaljon bele a megállapodásba egy fejezetet a beruházásokról, valamint gyorsítsa fel az euromediterrán beruházások és kereskedelmi kapcsolatok elősegítésére szolgáló mechanizmus bevezetését, amely lehetővé teszi majd a megfelelő információk és adatok összegyűjtését, megerősíti a kereskedelmi partnerségeket és különösen Tunézia számára előnyös lesz;

43.  kijelenti továbbá, hogy a megállapodásnak rendelkezéseket kell tartalmaznia a közbeszerzésekre vonatkozóan, miközben megfontoltan kell tárgyalni mind az európai, mind a tunéziai piac nyitottságának mértékéről, továbbá figyelembe kell venni a tunéziai gazdaság szerkezetét és sajátos viszonyait;

44.  becslése szerint mind az Európai Unió, mind Tunézia csak nyerhet a mezőgazdasági piacaikhoz való kölcsönös hozzáféréssel, és úgy véli, hogy a megállapodásnak hozzá kell járulnia a vámtarifák csökkentéséhez, a nem vámjellegű akadályok felszámolásához és az exporteljárások javításához;

45.  megjegyzi, hogy Tunézia a biogazdálkodás fejlesztésére fektette a hangsúlyt, és hogy e megállapodás révén biztosítani kell az ilyen tunéziai gazdaságokból származó termékek számára az új piacokhoz való hozzáférést;

46.  reményei szerint a megállapodás nem érinti hátrányosan egyik fél gazdaságát sem; kéri az Uniót és Tunéziát, hogy vegye figyelembe azt, hogy a Földközi-tenger mindkét partján vannak érzékeny mezőgazdasági szektorok, melyek hiánytalan jegyzékéről a tárgyalások során meg kell egyezni, feltüntetve az átmeneti időszakokat és a vonatkozó kvótákat, valamint szükség esetén azt, hogy nem tartoznak a tárgyalás hatálya alá;

47.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a növény- és állategészségügyre vonatkozó magas színvonalú és kiemelkedő minőségű követelmények bevezetéséről tárgyaljon, valamint a Tunéziában fennálló állategészségügyi problémák, illetve a húsok, zöldségek és gyümölcsök ellenőrzésének megoldásáról; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egyedi technikai segítségnyújtási rendelkezéseket, amelyek segítenek a tunéziai termelőknek, hogy megfeleljenek a szigorúbb uniós állat- és növény-egészségügyi előírásoknak;

48.  véleménye szerint a megállapodásnak hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a fenntartható fejlődés terén, különösen a szociális normák tekintetében kiváló minőségű normákat határozzanak meg;

49.  reméli, hogy a tunéziai kormány és az európai uniós intézmények megfelelő rendelkezéseket hoznak a tunéziai termékek eredetének és származásának világos meghatározása, valamint nyomon követhetősége érdekében, hogy növeljék az átláthatóságot a termelők, a közvetítők és a fogyasztók számára;

50.  azt szeretné, ha a megállapodásban szerepelne egy ambiciózus fejezet a szellemi tulajdonjogokhoz kapcsolódó ágazatokról, többek között a földrajzi jelzések elismeréséről és megerősített védelméről, ami biztosítaná az Európai Unió és Tunézia földrajzi jelzéseinek teljes körű elismerését, az érintett termékek nyomon követhetőségét és a termelők szakmai ismereteinek védelmét;

51.  felkéri a Bizottságot, hogy a földrajzi jelzések védelmét kifejezetten e megállapodás összefüggésében terjessze ki a nem mezőgazdasági termékekre is, mivel ezeket Tunézia a maga részéről elismeri;

52.  szeretné, ha a megállapodás lehetővé tenné a tunéziai ipar számára a modernizációt és azt, hogy erősítse a szakértelmet annak érdekében, hogy az előállított termékek szélesebb ellátási láncát fedjék le, és így magasabb szintű kompetenciákra alapozzanak, és helyben a jobban képzett személyzetet foglalkoztassák;

53.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a megállapodásba építsen be egy ambiciózus fejezetet az energiáról és a nyersanyagokról, ami fokozott kutatást és együttműködést tesz lehetővé a villamos energia, a gáz, a szélenergia, a napenergia és a többi megújuló energiaforrás ágazatában;

54.  azt kívánja, hogy a megállapodás révén erősödjön az európai és tunéziai egyetemek, kutatóközpontok és képzési intézmények közötti tudományos együttműködés a kutatás, az innováció és az új technológiák alkalmazása tekintetében és tágabb értelemben a kultúra és az oktatás szolgálatában, továbbá hogy ezek a kezdeményezések járuljanak hozzá a tunéziai munkaerőpiac támogatásához is;

55.  üdvözli, hogy Tunéziát sikerült integrálni a „Horizont 2020” európai kutatási programba, és kéri a Bizottságot és a tunéziai kormányt, hogy a megállapodásba foglaljon bele egy ambiciózus fejezetet a fenntartható fejlődésről, amely előmozdítja a magas szintű szociális és munkaügyi normákat a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezményeiben szereplő rendelkezéseknek és a vonatkozó multilaterális megállapodásokban foglalt környezetvédelmi előírásoknak megfelelően;

56.  emlékeztet arra, hogy Tunézia az ILO összes megállapodását ratifikálta, de egy független ellenőrző szerv szerint fokoznia kell erőfeszítéseit a magas szintű munkaügyi normák előmozdítása érdekében; reményei szerint a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás segítséget nyújt Tunéziának ahhoz, hogy nagyobb védelmet biztosító szociális és munkaügyi normákat dolgozzon ki, különösen a szakszervezeti jog tiszteletben tartásával kapcsolatban; a tunéziai demokratikus átmenet és a terrorfenyegetettség összefüggésében azt várja a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodástól, hogy ösztönzőleg hasson a jogállamiság és az alapvető szabadságok, különösen az egyesülés, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága megerősítésére;

57.  felhívja a Bizottságot, hogy a megállapodás szövegébe foglaljon bele egy emberi jogi záradékot, amely alapján az emberi jogok másik szerződő fél általi megsértése esetén az EU egyoldalúan felfüggesztheti a megállapodás végrehajtását;

58.  kéri, hogy a kettős adóelkerülés megakadályozása érdekében a felek az Európai Bizottságnak a jó adóügyi kormányzásra irányuló programja alapján vegyék fontolóra egy, a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó záradék bevezetését;

59.  üdvözli a 2014. március 3-án létrehozott mobilitási partnerség elmélyítése iránti közös érdeket, és szeretné, ha kidolgoznának egy vízumkönnyítésről szóló megállapodást és egy visszafogadási egyezményt;

60.  a megállapodásban érintett egy vagy több kereskedelmi ágazatot sújtó tényleges vagy potenciális károk tekintetében felhívja az európai uniós intézményeket, hogy hozzanak megfelelő kompenzációs intézkedéseket;

o
o   o

61.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Az Európai Unió Tanácsának következtetései, 11076/15 RELEX 626, 2015.7.20.
(2) HL L 151., 2015.6.18., 25. o.
(3) HL L 151., 2014.5.21., 9. o.
(4) http://www.trade-sia.com/tunisia/the-study/?lang=fr.
(5) http://www.sia-trade.org/emfta.
(6) HL L 97., 1998.3.30., 2. o.
(7) HL C 261. E, 2013.9.10., 21. o.


Az európai ombudsman 2014. évi tevékenysége
PDF 285kWORD 103k
Az Európai Parlament 2016. február 25-i állásfoglalása az európai ombudsman 2014. évi tevékenységéről szóló éves jelentésről (2015/2231(INI))
P8_TA(2016)0062A8-0020/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az európai ombudsman 2014. évi tevékenységéről szóló éves jelentésre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 228. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartája 11., 19., 41., 42. és 43. cikkére,

–  tekintettel az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozatra(1),

–  tekintettel az európai ombudsman tevékenységéről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 220. cikke (2) bekezdésének második és harmadik mondatára,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A8-0020/2016),

A.  mivel az európai ombudsman 2014. évi tevékenységeire vonatkozó éves jelentést 2015. május 26-án hivatalosan is benyújtották az Európai Parlament elnökének, és mivel az ombudsman, Emily O’Reilly, 2015. június 23-án jelentését bemutatta Strasbourgban a Petíciós Bizottságnak,

B.  mivel a Parlament 2014. december 16-i strasbourgi plenáris ülésén ismét európai ombudsmanná választotta Emily O’Reillyt;

C.  mivel az európai ombudsman kiemelt prioritása annak biztosítása, hogy a polgárok jogait maradéktalanul tiszteletben tartsák, a megfelelő ügyintézéshez való jog pedig az uniós intézményektől, szervektől, hivataloktól és ügynökségektől elvárt legmagasabb szintű normákat tükrözze; mivel az ombudsman alapvetően fontos szerepet tölt be abban a tekintetben, hogy segíti az uniós intézményeket a nyitottabbá, hatékonyabbá és polgárközelibbé válásban, azzal a céllal, hogy növelje a polgárok Unióba vetett bizalmát;

D.  mivel a 2015. májusi Eurobarométer felmérés szerint a polgárok 40 %-a táplál bizalmat az Európai Unió iránt, míg a bizalmatlanság aránya 46 %-os; mivel az európai polgárok elégedettségi fokának növeléséhez elengedhetetlen az intézmények körében történő ellenőrzés;

E.  mivel az EUMSZ 24. cikke kimondja, hogy „minden uniós polgárnak joga van a 228. cikkben intézményesített ombudsmanhoz fordulni”,

F.  mivel az EUMSZ 228. cikke felhatalmazza az európai ombudsmant arra, hogy az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok – kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Európai Unió Bíróságát – tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokat kivizsgálja; mivel az Alapjogi Charta 41. cikke kimondja, hogy „mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék”;

G.  mivel a Charta 43. cikke kimondja, hogy „Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerint székhellyel rendelkező bármely természetes vagy jogi személy jogosult az európai ombudsmanhoz fordulni az Unió intézményeinek, szerveinek vagy hivatalainak – kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Európai Unió Bíróságát – tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságok esetén.”;

H.  mivel az első európai ombudsman szerint „hivatali visszásság abban az esetben történik, ha egy közjogi szerv elmulasztja a rá vonatkozó szabálynak vagy elvnek való megfelelést”(2); mivel ez az uniós intézményektől, szervektől és hivataloktól nemcsak jogi kötelezettségeik tiszteletben tartását követeli meg, hanem azt is, hogy legyenek szolgálatkészek, és a nyilvánosság tagjai számára biztosítsák a megfelelő bánásmódot és jogaik teljes körű gyakorlását; mivel a megfelelő ügyintézés fogalmát folyamatos javítási folyamatként kell értelmezni;

I.  mivel 2014-ben 23 072 polgár fordult az európai ombudsman hivatalához segítségért; mivel az ombudsman honlapján működő interaktív útmutatón keresztül 19 170 polgár kapott tanácsot; mivel 2014-ben az ombudsman 2079 panaszt rögzített, és 1823 tájékoztatás iránti kérelmet kapott;

J.  mivel az ombudsman által feldolgozott összesen 2163 panaszból 763 hatáskörén belülre, míg 1427 hatáskörén kívülre esett;

K.  mivel a 2163 feldolgozott panaszból az ombudsman 1217ügyben tanácsot adott a panaszosnak vagy továbbította az ügyet, 621 ügyben a panaszos tájékoztatást kapott arról, hogy további tanácsadásra nincs lehetőség, és 325 ügyben vizsgálat indult,

L.  mivel az ombudsman 342 vizsgálatot indított, és ezek közül 325 panaszok alapján indított, 17 pedig hivatalból indított vizsgálat volt; mivel az ombudsman 400 vizsgálatot zárt le, amelyek közül 13 hivatalból indított vizsgálat volt; mivel a lezárt vizsgálatok közül 335-öt magánszemélyek, 52-t pedig vállalatok, egyesületek vagy más jogi személyek nyújtottak be;

M.  mivel az ombudsman 772 panaszt az Ombudsmanok Európai Hálózata tagjaihoz utalt, köztük az Európai Parlament Petíciós Bizottságához 86-ot, 144-et a Bizottsághoz, 524-et pedig más intézményekhez és szervekhez; mivel a vizsgálatok leggyakrabban (59,6%) a Bizottságot, második helyen az uniós ügynökségeket (13,7%), majd az EPSO-t (9,4%), egyéb intézményeket (8,5%), az EKSZ-t (3,8%), a Parlamentet (3,5%) és az OLAF-ot (3,2%) érintették;

N.  mivel az ombudsman által lezárt vizsgálatok 21,5%-a tájékoztatási kérelmekre és dokumentumokhoz való hozzáférésre, 19,3%-a a Bizottságnak a Szerződések őreként betöltött szerepére, 19,3%-a a versenyvizsgákra és a felvételi eljárásokra, 16%-a intézményi és szakpolitikai kérdésekre, 11,3%-a igazgatási és a személyzeti szabályzattal kapcsolatos ügyekre, 8,3%-a szerződések vagy támogatások odaítélésére, 6%-a pedig a szerződések teljesítésére vonatkozott;

O.  mivel a lezárt vizsgálatok közül 133 esetében az ügyet az intézmény oldotta meg, vagy sikerült békés megoldásban megállapodni, míg 163 esetben az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a további vizsgálat nem indokolt;

P.  mivel 76 ügyben az ombudsman nem állapított meg hivatali visszásságot; mivel 39 esetben került sor hivatali visszásság megállapítására, és 13 esetben az ügy más módon került lezárásra; mivel azokban az ügyekben, ahol hivatali visszásságot állapított meg, az ombudsman 27 esetben kritikai észrevételeket és 12 esetben ajánlástervezeteket adott ki;

Q.  mivel a vizsgálatok többségének időtartama 2014-ben 3 és 18 hónap közé esett; mivel a vizsgálatok lezárásához szükséges átlagos idő 11 hónap volt;

R.  mivel az intézmények teljesítették az ombudsman javaslatainak 80 %-át; mivel a benyújtott javaslatok 20%-a még teljesítésre vár;

S.  mivel a Petíciós Bizottság – amelyhez csak a 2014. évben 2714 petíció érkezett – fontos része az Európai Unió intézményi működésének, mivel közelebb viszi a polgárokhoz az Európai Parlamentet; mivel az ombudsman és a Petíciós Bizottság közötti szoros együttműködés javítaná az európai intézmények tevékenysége feletti demokratikus ellenőrzést;

1.  jóváhagyja az európai ombudsman által a 2014-es évre előterjesztett éves jelentést;

2.  gratulál Emily O’Reillynak európai ombudsmanná való újraválasztásához és az általa végzett kiváló munkához; támogatja az uniós intézmények azon törekvésének segítésére irányuló célkitűzését, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújtsák Európa polgárai és lakosai számára; döntő fontosságúnak tartja, hogy az ombudsman a jó közigazgatás garanciájaként az átláthatóságot állította középpontba;

3.  üdvözli és teljes mértékben támogatja, hogy az ombudsman jobban kihasználja a saját kezdeményezésű stratégiai vizsgálatok indítására vonatkozó hatáskörét; üdvözli a hivatalból indított vizsgálatok koordinátorának kinevezését az ombudsman hivatalában, valamint a visszaélések bejelentésére vonatkozó új belső szabályok bevezetését; elismerésre méltónak tartja az ombudsman által hivatala átszervezésére tett erőfeszítéseit, amely máris jelentős hatékonyságjavulást eredményezett; üdvözli és támogatja az ombudsman előre tekintő megközelítését és az új, „2019 felé” elnevezésű ötéves stratégia elfogadását, amely fokozottabban stratégiai megközelítést vezet be a rendszerszintű problémák megoldására és a megfelelő ügyintézés előmozdítására;

4.  üdvözli a 2014 során az ombudsman által hivatalból indított vizsgálatokat, amelyeknek fő témái a következők voltak: átláthatóság az uniós intézményekben, a lobbitevékenységek és a klinikai vizsgálatok átláthatósága, alapvető jogok, etikai kérdések, a polgárok részvétele az uniós döntéshozatalban, uniós finanszírozású projektek és programok, valamint az uniós versenypolitika;

5.  emlékeztet arra, hogy az évek során a panaszok 20–30%-a az átláthatóságot érintette, és hogy a dokumentumokhoz és/vagy információkhoz való hozzáférés intézmények általi megtagadása a legáltalánosabban felvetett átláthatósági probléma; úgy véli, hogy a nyitottság és a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés – amely eleget tesz az EUMSZ 15. cikkének és a Charta 42. cikkének – lényeges részét képezi az intézményi fékek és ellensúlyok rendszerének; támogatja a Bizottság és más uniós intézmények minden olyan kezdeményezését, amelynek célja az uniós dokumentumokhoz való tisztességes, gyors és egyszerű hozzáférés biztosítása mindenki számára; elismeréssel nyugtázza, hogy a nyilvános online dokumentum-nyilvántartásnak köszönhetően fokozódott az átláthatóság; kéri az ombudsmant, hogy vizsgálja ki a Parlamentnek a kötelezettségszegési és az „EU Pilot” eljárásokról szóló bizottsági dokumentumokhoz való, időben történő hozzáférésével kapcsolatos átláthatósági kérdéseket, különösen azokban az esetekben, amikor ezek meglévő petíciókhoz kapcsolódnak; úgy véli, hogy megfelelő mechanizmusokat kell meghatározni és bevezetni a megbízható intézményközi párbeszéd biztosítása érdekében;

6.  figyelmeztet arra, hogy valójában még nem tartják be megfelelően az Aarhusi Egyezménnyel és a kapcsolódó rendeletekkel (1367/2006/EK és 1049/2001/EK) összefüggő valamennyi rendelkezést; úgy véli, hogy a Bizottság részéről az átláthatóság még mindig sok kívánnivalót hagy maga után, különösen az egyes polgároknak és a civil társadalmi szervezeteknek a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmük alapján nyújtott információk mennyiségi és minőségi értelemben vett elérhetősége tekintetében; felkéri az ombudsmant, hogy a 0134/2012. számú terjedelmes petíció alapján végezzen vizsgálatot e kérdésekkel kapcsolatban az említett rendeletek érintett uniós intézmények általi végrehajtását illető lehetséges hivatali visszásságok megállapítása és orvoslása céljából;

7.  üdvözli a magas rangú uniós tisztviselőket érintő, „forgóajtó-jelenség” típusú ügyekben indított ombudsmani vizsgálatokat; megállapítja, hogy az ombudsman öt nem kormányzati szervezet panaszait vizsgálta ki, és 54 bizottsági aktába tekintett be; arra buzdítja az ombudsmant, hogy segítsen kidolgozni és vezessen be egyértelmű és részletes kritériumokat és végrehajtási mechanizmusokat az összeférhetetlenségek azonosítására, kivizsgálására és – lehetőség szerint – megelőzésére az EU intézményeinek, szerveinek és ügynökségeinek valamennyi szintjén;

8.  úgy véli, hogy az összeférhetetlenség fogalma túlmutat az átláthatóság egyszerű kérdésén, és hogy az összeférhetetlenségektől mentes európai közigazgatás biztosítása elsődleges szempont a valódi európai demokrácia kiépítésére és az európai polgárok bizalmának, illetve a köztisztviselők és az intézmények közötti bizalom megőrzésére való törekvés során; javasolja, hogy vizsgálatai során az ombudsman vegye figyelembe az ENSZ Korrupció elleni egyezményének (UNCAC) rendelkezéseit, a közszolgálat terén az összeférhetetlenségek kezelésére vonatkozó OECD-iránymutatást és a Transparency International egyedi ajánlásait;

9.  rámutat arra, hogy az ombudsman vizsgálatai nyomán a Bizottság Görögország euróövezeti csatlakozásával kapcsolatos dokumentumokat tett közzé, az Európai Központi Bank nyilvánosságra hozta a pénzügyi válság ügyében az ír kormányhoz intézett levelét, és hogy a Bizottság az ombudsman ajánlását követve – bár csak a reformra vonatkozó megállapodás elérését követően – nyilvánosan elérhetővé tette a közös halászati politika reformjára vonatkozó dokumentumokat;

10.  üdvözli a folyamatban lévő TTIP-tárgyalások nyitottsága terén – az ombudsmannak e tárgyalások átláthatóságával kapcsolatos vizsgálatai nyomán – elért előrelépést; rámutat arra, hogy azóta a Tanács közzétette azokat az irányelveket, amelyek alapján az EU a TTIP-ről tárgyal, és hogy a Bizottság a lobbitevékenységek átláthatóságának növelésére és a TTIP-dokumentumokhoz való hozzáférés kiszélesítésére irányuló terveket jelentett be; rámutat a polgároknak a TTIP-tárgyalások átláthatóságával kapcsolatos aggályaira;

11.  emlékeztet arra, hogy a Petíciós Bizottsághoz számos panasz érkezik különböző csoportoktól és anonim polgároktól a tárgyalások átláthatóságának hiánya miatt, ami a polgárok e kérdéssel kapcsolatos, európai szintű mély aggodalmát tükrözi;

12.  felteszi a kérdést, hogy bizonyos jogalkotási kezdeményezésekkel kapcsolatban a döntéshozatal Tanácson belüli hosszas elhúzódása – például a már több mint hat éve elakadt megkülönböztetés elleni horizontális irányelv vagy a vakok, látássérültek és nyomtatott szöveget használni képtelen személyek megjelent művekhez való hozzáférésének megkönnyítéséről szóló marrakesh-i egyezmény megerősítése tekintetében – nem tartozik-e a hivatali visszásság kategóriájába, mivel sok frusztrációt okoz az érintett polgároknak az uniós intézmények tekintetében; sürgeti a Tanácsot – és különösen az azon belüli blokkoló kisebbségeket –, hogy tegye meg a szükséges lépéseket e tarthatatlan helyzet megoldására; javasolja, hogy az ombudsman saját hatáskörében vizsgálja meg ezt a kérdést;

13.  üdvözli az ombudsman által a lobbitevékenységek átláthatóságára helyezett, szükséges nagyobb hangsúlyt, valamint a kötelező átláthatósági nyilvántartás érdekében végzett munkáját, amelynek révén a polgárok megismerhetik, kik próbálják befolyásolni az EU döntéshozóit; üdvözli a Bizottság szakértői csoportjainak – különösen az EU költségvetési kiadásainak egyharmadát kitevő közös agrárpolitika (KAP) tekintetében tanácsot adók – összetételével és átláthatóságával kapcsolatos vizsgálatát; támogatja az ombudsman e szakértői csoportokkal kapcsolatos megközelítését és bátorítja, hogy folytassa e csoportok összetételével kapcsolatos átláthatóság nyomon követését annak érdekében, hogy valamennyi szakpolitikai területen garantált legyen a kiegyensúlyozott képviselet és a nemek egyensúlya a sokféle gazdasági és nem gazdasági érdekcsoporton belül;

14.  megjegyzi, hogy több mint 7000 intézmény regisztráltatta magát önkéntesen az átláthatósági nyilvántartásba, ami tükrözi, hogy az európai intézmények milyen sokféle, köz- és magánszférabeli érdekelt féllel dolgoznak együtt; helyesli, hogy az ombudsman támogatja Timmermans alelnöknek a nyilvántartás kötelezővé tételére irányuló tervét; üdvözli a Bizottság 2014. december 1-jei döntését, amely kötelezővé teszi a Bizottság személyzetének valamennyi vezető beosztású tagja számára az érdekelt felekkel és lobbistákkal sorra kerülő valamennyi kapcsolatfelvétel és találkozó nyilvánosságra hozatalát; üdvözli, hogy a nyilvántartásnak – az uniós intézményeken belüli nyitottságra és felelősségteljes kormányzásra vonatkozó hatályos szabályoknak és rendelkezéseknek fokozottabban eleget téve – tartalmaznia kell a lobbiszervezetek rendelkezésére álló emberi és pénzügyi erőforrásokra vonatkozó információkat;

15.  bátorítja az ombudsmant, hogy őrizze meg éberségét és eltökéltségét, és továbbra is sürgesse a Bizottságot, hogy biztosítsa a teljes átláthatóságot valamennyi szakértői csoport, technológiai platform és ügynökség tagjaival és üléseivel kapcsolatban; emlékeztet a szakértői csoportok költségvetése befagyasztásának feloldásakor a Parlament által 2012-ben támasztott feltételekre;

16.  rámutat arra, hogy 2014-ben az ombudsman az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) proaktív átláthatósági politikájának kialakításához nyújtott segítségével kulcsszerepet töltött be a klinikai vizsgálatok adatainak átláthatósága terén; rámutat arra, hogy az EMA 2014 októberében úgy határozott, hogy proaktívan közzéteszi klinikai vizsgálati jelentéseit; bátorítja az ombudsmant, hogy folytassa annak nyomon követését, hogy az EMA milyen módon teszi elérhetővé a klinikai vizsgálatok adatait, és biztosítsa, hogy az ügynökség eleget tegyen a legszigorúbb átláthatósági normáknak;

17.  sürgeti, hogy a tagállamok járjanak el buzgóbban az ombudsmannal való kötelező együttműködésük tekintetében;

18.  sürgeti az ombudsmant, hogy folytassa a fokozott átláthatóság előmozdítását a klinikai vizsgálatok, különösen az eredmények Európai Gyógyszerügynökség általi minőségértékelése terén; emlékeztet arra, hogy ennek az értékelésnek az innovatív gyógyszerek hozzáadott értékén és a kutatás valós költségein kell alapulnia annak érdekében, hogy megkönnyítse a tagállamok árazási és finanszírozási modelljeit;

19.  kéri az ombudsmant, hogy az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés szavatolása érdekében az ombudsmani hivatal hatáskörein belül továbbra is mozdítsa elő a K+F nagyobb átláthatóságának biztosítására irányuló kezdeményezést;

20.  üdvözli a klinikai vizsgálatokról szóló új uniós rendeletet, amely előírja a klinikai vizsgálatokra vonatkozó információk elérhetővé tételét; rámutat arra, hogy 2014-ben az ombudsman a tudáshoz való jog nemzetközi napját a klinikai vizsgálatok adatai átláthatóságának szentelte;

21.  üdvözli, hogy az ombudsman a növekedés és a munkahelyek létrehozásának, az éghajlatváltozás és az energiafüggőség leküzdésének, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés visszaszorításának céljával létrehozott uniós kohéziós politika végrehajtásának valamennyi esetére kiterjedő vizsgálatot indított az alapvető jogok védelmével kapcsolatban;

22.  rámutat arra, hogy a Horizont 2020 80 000 millió eurós költségvetésével a KAP és a strukturális alapok után a költségvetés harmadik legfontosabb beruházási csomagja, és a jövő gazdasági és társadalmi fejlődésének kulcsa; kéri az ombudsmant, hogy továbbra is garantálja a Horizont 2020 keretprogramba tartozó projektek teljes elemzési és odaítélési eljárásának átláthatóságát;

23.  felhívja a Frontexet, hogy biztosítsa a visszatérőket szállító repülőjáratokon a visszatérők jólétének tiszteletben tartását és a közös visszatérési műveletekre vonatkozó magatartási kódex megfelelő végrehajtását; üdvözli az ombudsman Frontexhez intézett azon felhívását, hogy hozzon létre külön panasztételi mechanizmust az alapvető jogok lehetséges megsértésének eseteire; felkéri az ombudsmant, hogy az EU határain tartózkodó, növekvő számú menekült jelenlegi helyzete fényében vizsgálja tovább ezt az ügyet;

24.  üdvözli az ombudsman által azzal kapcsolatban indított vizsgálatot, hogy az uniós intézmények teljesítik-e a visszaélések bejelentésére vonatkozó belső szabályok bevezetésével kapcsolatos kötelezettségüket; emlékezteti az ombudsman által megszólított kilenc uniós intézményt – köztük a Bizottságot, a Parlamentet és a Tanácsot – hogy tájékoztassák az ombudsmant az általuk bevezetett vagy bevezetni tervezett szabályokról;

25.  elismerését fejezi ki az ombudsmannak a polgárok uniós döntéshozatali folyamatban való részvételi jogával kapcsolatos vizsgálataiért és különösen az európai polgári kezdeményezés működését érintő vizsgálatáért; rámutat arra, hogy 2014-ben az ombudsman felkérte az európai polgári kezdeményezések szervezőit, civil társadalmi szervezeteket és egyéb érdekelt feleket, hogy a javítás céljából adjanak visszajelzést az európai polgári kezdeményezéssel kapcsolatban; aggodalommal állapítja meg, hogy a kezdeményező platformok képviselői a harmonizáció javítását és az aláírások gyűjtésére és nyilvántartásba vételére szolgáló adminisztrációs módszerek javítását kérték; további jobbító javaslatokat vár, különösen az aláírásgyűjtési folyamat meglévő technikai és adatvédelmi vonatkozású akadályait illetően; felkéri az ombudsmant, hogy ossza meg tapasztalatait, és vegyen részt az európai polgári kezdeményezésről szóló rendelet felülvizsgálatában;

26.  üdvözli, hogy az EU intézményei 80%-ban eleget tettek az ombudsman javaslatainak; aggodalmát fejezi ki a fennmaradó 20 %-os meg nem felelési arány miatt; tudatában van annak, hogy az ombudsman javaslatai jogilag nem kötelező erejűek; sürgeti az intézményeket, szerveket és ügynökségeket, hogy haladéktalanul, ténylegesen és felelősségteljesen reagáljanak az ombudsman kritikai észrevételeire és ajánlástervezeteire; támogatja az ombudsmant a hatáskörébe tartozó, az uniós költségvetés végrehajtásának átláthatóságával kapcsolatos joghézagok megállapítására vonatkozó minden lehetséges jövőbeni vizsgálatban, szükség esetén együttműködve a Számvevőszékkel, az OLAF-fal és a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságával;

27.  emlékeztet arra, hogy az ombudsmannak megvan az a képessége – és következésképpen feladata – is, hogy az uniós polgárok számára nyújtott megfelelő ügyintézés keretein belül ellenőrizze a Parlamentet;

28.  elismerését fejezi ki az ombudsmannak az európai választásokat megelőzően indított „Your wish list for Europe” (Az Ön kívánságlistája Európa számára) elnevezésű interaktív esemény megrendezésére irányuló kezdeményezéséért, amelynek célja az volt, hogy a polgárokat a döntéshozatal középpontjába állítsa;

29.  bátorítja az ombudsmant, hogy folytassa az Ombudsmanok Európai Hálózata népszerűsítését, hogy az uniós polgárok jobb tájékoztatást kapjanak a feladatoknak az európai ombudsman, a nemzeti és regionális ombudsmanok és a Petíciós Bizottság közötti felosztásával kapcsolatban; elismeri a hálózat fontos szerepét a bevált gyakorlatok és tagjai feladat- és hatásköreivel kapcsolatos információk cseréjének elősegítésében; megállapítja, hogy a 2014-ben feldolgozott panaszok 59,3%-a a hálózat valamely tagjának hatáskörébe tartozott; felhívja a Petíciós Bizottságot, hogy legyen a hálózat aktívabb tagja, és erősítse a hálózattal folytatott együttműködését az Európai Unió tevékenységi körébe tartozó közös politikákkal kapcsolatban; megállapítja, hogy 2014-ben az ombudsman 86 panaszt utalt e bizottság elé;

30.  ösztönzi az ombudsmant, hogy az Európai Számvevőszékkel koordinálva vizsgálja meg az Európai Unió által finanszírozott programokat és projekteket, különös tekintettel a fejlettségbeli különbségek csökkentésére szolgáló projektek finanszírozására;

31.  egyetért az ombudsmannal abban, hogy az uniós intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy szervezeti egységeik hozzáférhetők legyenek a fogyatékossággal élő személyek számára, és hogy az ilyen személyek hozzáférhessenek az információkhoz és a kommunikációs eszközökhöz; sürgeti az intézményeket annak biztosítására, hogy a munkakörnyezet nyitott, befogadó és hozzáférhető legyen a fogyatékossággal élő személyek számára, hogy eredményesen és maradéktalanul részt vehessenek a politikai és közéletben;

32.  kéri az ombudsmani hivatal éves költségvetésének növelését;

33.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és jelentést a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, az európai ombudsmannak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint ombudsmanjainak vagy azoknak megfelelő illetékes szerveinek.

(1) HL L 113., 1994.5.4., 15. o.
(2) Az európai ombudsman 1999. évi jelentése (HL C 260., 2000.9.11., 1. o.).


Az Európai Központi Bank 2014. évi éves jelentése
PDF 277kWORD 102k
Az Európai Parlament 2016. február 25-i állásfoglalása az Európai Központi Bank 2014. évi éves jelentéséről (2015/2115(INI))
P8_TA(2016)0063A8-0012/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2014. évi éves jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 284. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Bíróság C-62/14. számú ügyben hozott 2015. június 16-i ítéletére,

–  tekintettel a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányára, és különösen annak 15. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0012/2016),

A.  mivel a Bizottság legutóbbi őszi előrejelzése szerint az euróövezetben a gazdasági fellendülés bővülése várható, a reál GDP 2015-ben az előrejelzés szerint 1,4%-kal, 2016-ban 1,7%-kal, 2017-ben pedig 1,8%-kal fog nőni; mivel a növekedés nem stabil alapokon áll; mivel a gazdasági növekedéshez kulcsfontosságú a fenntartható és szociálisan kiegyensúlyozott strukturális reformok végrehajtása melletti erős politikai elkötelezettség;

B.  mivel ugyanezen előrejelzés szerint a munkanélküliség az euróövezetben várhatóan lassan csökkenni fog, a 2014. végi 11,6%-ról 2016 végére 10,5%-ra; mivel a különböző tagállamok munkanélküliségi rátái jelentősen eltérnek, a németországi 6,4%-tól a görögországi 26,6%-ig; mivel a munkanélküliség – különösen a munkanélküli fiatalok és a tartósan munkanélküliek nagy száma miatt – továbbra is riasztó szinten van sok tagállamban;

C.  mivel szintén ugyanezen előrejelzés szerint a pénzügyi kilátások az euróövezetben javulást fognak mutatni, várhatóan csökkeni fog a költségvetési hiány (a 2014-es 2,4%-ról 2016-ra 1,7%-ra) és az államadósság (a 2014. végi 94%-ról 2016 végére 92,5%-ra);

D.  mivel az alacsony energiaárak – noha negatívan befolyásolják az inflációs várakozásokat – segíthetik a gazdasági fellendülést;

E.  mivel ezeket a folyamatokat főleg a magánfogyasztás, a kivitel és külső tényezők, mint például a – különösen a nyersolaj esetében – alacsony energiaárak támogatják, miközben az euróövezetben a magán- és közberuházások továbbra is a válság kezdete előtt megfigyelhető szinteknél jelentősen alacsonyabb szinten vannak, és a beruházások aránya a GDP-n belül több évtizede egyenletesen csökken;

F.  mivel az EKB 2015 szeptemberi előrejelzése szerint az átlagos inflációs ráta az euróövezetben – miután 2015 első felében nullához közel maradt – várhatóan nőni fog, 2016-ban 1,1%-ra, 2017-ben pedig 1,7%-ra emelkedve;

G.  mivel az EUMSZ 127. cikkének (2) bekezdése megköveteli a Központi Bankok Európai Rendszerétől „a fizetési rendszerek zavartalan működésének” előmozdítását;

H.  mivel 2014-ben az EKB a fő refinanszírozási műveletekre alkalmazott kamatlábat a hatályban lévő alsó határig csökkentette, a betéti rendelkezésre állás kamatlábát pedig -0,20%-ig; mivel a kamatlábak leszállítása nem vonta maga után sem a háztartások, sem a vállalkozások – különösen a kkv-k – számára nyújtott hitelek növekedését, ami hozzájárult ahhoz, hogy az EKB nem szokványos monetáris politikai intézkedésekbe kezdett;

I.  mivel az Európai Központi Bank felügyeleti tevékenysége keretében eddig nem mindig vette megfelelően figyelembe az arányosság elvét;

J.  mivel a kkv-k képezik az európai gazdaság gerincét, és a bankrendszer hozzájárul versenyképességük és növekedésük biztosításához; mivel a mikro-, kis- és középvállalkozásokba irányuló hiteláramlás megkönnyítése alapvető jelentőségű, hiszen ezek képviselik az összes üzleti vállalkozás 99%-át az Unióban és az uniós munkahelyek 80%-át biztosítják, így kulcsszerepet játszanak a gazdasági növekedés előmozdításában, a munkahelyteremtésben és a társadalmi különbségek csökkentésében; mivel a banki hitelezési tevékenység mértéke lassan növekszik;

K.  mivel 2014-ben az EKB a célzott hosszabb lejáratú refinanszírozási műveleteket (CHLRM) és kiválasztott magánszektorbeli eszközöket érintő eszközvásárlási programokat hajtott végre, amelyek célja a reálgazdaságba irányuló hiteláramlás támogatása volt;

L.  mivel 2015. január 22-én az EKB 1,1 billió euró összegű kiterjesztett eszközvásárlási programot indított, amely a tervek szerint 2016. szeptemberig tart, és addig mindenképpen, amíg az infláció tartósan nem alakul a tervezettek szerint;

M.  mivel az EKB a kötvényvásárlási programmal jelentős mértékű kockázatot emelt be mérlegébe;

N.  mivel az egységes felügyeleti mechanizmus, a bankunió első pillére 2014. november 4-én kezdte meg teljes körű működését az euróövezet 122 legnagyobb bankja feletti közvetlen felügyelet EKB-ra való átruházásával; mivel ezzel párhuzamosan e jelentős bankok átfogó értékelésére került sor, amely eszközminőség-vizsgálatból és stressztesztelésből állt, és 2014. október 26-án fejeződött be; mivel az Egységes Szanálási Mechanizmus, a bankunió második pillére 2015 elején lépett hatályba, míg a bankunió harmadik pillére, az egységes betétbiztosítási rendszer még nem került létrehozásra;

1.  emlékeztet arra, hogy a következő években az euróövezetben várható földrajzilag egyenlőtlen és szerény fellendülést erősíteni kell és az esetleges gazdasági növekedést fokozni kell a sok euróövezetbeli tagállamban tapasztalható magas munkanélküliségi ráta és az adósságterhek csökkentéséhez; hangsúlyozza, hogy sok tagállam hasonló jellegű makrogazdasági kihívásokkal küzd; hangsúlyozza, hogy javítani kell a növekedésre és munkahelyteremtésre irányuló köz- és magánberuházások feltételeit, és további erőfeszítéseket kér a reálgazdaság finanszírozásának biztosítására; úgy véli, hogy a tagállamoknak eredményeket kell felmutatniuk a fenntartható és szociálisan kiegyensúlyozott strukturális reformok végrehajtása terén;

2.  helyteleníti a kkv-k és a nagyobb vállalatok számára nyújtott finanszírozás költségei, a kis és nagy összegű hitelek kamatlába és az euróövezet különböző országaiban található kkv-k számára nyújtott finanszírozás költségei között megfigyelhető nagy – bár fokozatosan csökkenő – különbséget, de elismeri a monetáris politika korlátait ebben a tekintetben; ezzel összefüggésben tudomásul veszi a takarék-, szövetkezeti és egyesületi bankok szerepét, és hangsúlyozza, hogy a szabályozási keretnek figyelembe kell vennie sajátos működési elveiket és tiszteletben kell tartania egyedi küldetésüket, valamint hogy a felügyeleti hatóságoknak szem előtt kell tartaniuk ezeket a szempontokat, és figyelembe kell venniük azokat gyakorlataik és megközelítésmódjuk kialakítása során;

3.  hangsúlyozza, hogy az EKB kedvező finanszírozási feltételek fenntartására irányuló intézkedéseinek folytatása ellenére az euróövezetbeli magán- és közberuházások szintje jelentősen alacsonyabb, mint a jelenlegi válságot megelőző szintek; e tekintetben üdvözli az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) létrehozását, valamint a Bizottság azon tervét, hogy valódi tőkepiaci uniót hoz létre, amelynek célja a finanszírozási források diverzifikálása az uniós gazdaságban, a határokon átnyúló beruházások fellendítése és a vállalkozások, különösen a kkv-k finanszírozáshoz jutásának növelése;

4.  megjegyzi, hogy az államadósság-válság, a zuhanó infláció, a hitelkeretek szűkülése és a lassú gazdasági növekedés jelentette összetett gazdasági környezet problémájára adott válaszként, illetve a nullás alsó határhoz közeli kamatlábakkal az EKB nem szokványos monetáris politikai eszközökhöz folyamodott;

5.  tudomásul veszi az eszközvásárlási program pénz- és hiteldinamikára gyakorolt pozitív, ám még mindig szerény mértékű hatását, melynek köszönhetően 2015 első három negyedévében a vállalkozásoknak nyújtott hitelek ugyan még mindig alacsony szinten mozognak, de az általános hitelfeltételek fokozatosan lazultak, tovább mérséklődött az új hitelek feltételeinek szigora, csökkent az elutasított hitelkérelmek száma, nőtt a hitelek iránti kereslet, és fokozatosan nőtt a magánberuházások mértéke, ugyanakkor továbbra is jelentős különbségek vannak az euróövezeti gazdaságok között; továbbá megjegyzi, hogy az eszközvásárlási program elindítása óta növekedni kezdtek a középtávú inflációs várakozások, és fokozatosan a 2%-os cél felé tartanak, miközben csökkenhetett a deflációs csapda kockázata; kéri az EKB-t, hogy az eszközvásárlási programot lehetőség szerint megkülönböztetés nélkül minden tagállamra alkalmazza, az EKB-ra vonatkozó szabályok tiszteletben tartása mellett;

6.  elvárja, hogy az EKB az EUMSZ 282. cikke értelmében hozzájáruljon az Unión belüli általános gazdaságpolitikához és célkitűzéseinek megvalósításához, feltéve, hogy az árstabilitással kapcsolatos fő küldetésének sikere nem kerül veszélybe;

7.  hangsúlyozza, hogy az EKB hozzájárulása magában foglalja a reálgazdaságnak való, alacsony költségekkel járó hitelezés növelését és a gazdasági fellendülés elősegítését a munkahelyteremtés, a növekedés és a stabilitás irányába;

8.  aggódik az EKB nem szokványos monetáris politikai eszközeinek esetleges nem szándékolt következményei és hosszú távú hatásai miatt; tudatában van annak, hogy ezen intézkedések kivezetése összetett feladat lesz, amelyet a nem szándékolt piaci torzulások kiküszöbölése érdekében gondosan meg kell tervezni, különös tekintettel az intézkedések megszüntetésének megfelelő, körültekintő és a megfelelő időkeretek között történő kezelésére; kéri az EKB-t, hogy kísérje gondosan figyelemmel az eszközvásárlási programjaival járó kockázatokat; kitart amellett, hogy a monetáris politika nem oldhatja meg a sok tagállamban meglévő pénzügyi és gazdasági problémákat és nem helyettesítheti a szükséges fenntartható és szociálisan kiegyensúlyozott strukturális reformokat, költségvetési konszolidációt és célzott beruházásokat;

9.  óvatosságra int az egyes tagállamokban tartósan alacsony kamatszintek által a pénzügyi stabilitásra kifejtett esetleges kockázatok miatt, amelyek káros hatást gyakorolhatnak az életbiztosítási és nyugdíjtervekre; elismeri, hogy a hosszú távú kamatok tükrözik az alapvető makrogazdasági feltételeket és monetáris politikai döntéseket;

10.  tekintettel az EKB éves jelentésében foglalt figyelmeztetésre, mely szerint a bankrendszeren kívüli hitelezés elmúlt évtizedben látott – eszközértékben kifejezve 22 billió eurós volumenre történő – folyamatos bővülése további kezdeményezéseket tesz szükségessé a növekvő árnyékbankrendszer sebezhető pontjainak értékelése és nyomon követése céljából, kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat a makroprudenciális felügyelet, valamint az árnyékbanki tevékenység kockázatainak enyhítését szolgáló, rendelkezésre álló szakpolitikai eszközök javítására;

11.  üdvözli az EKB 2012. augusztusi kategorikus kijelentését, melyben ígéretet tett arra, hogy „minden lehetőséget kihasznál” az euró védelme érdekében;

12.  arra a következtetésre jut, hogy az állami és magánszektorbeli kibocsátású, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok másodlagos piacokon történő felvásárlására irányuló program hatékonyabb lehetne;

13.  rámutat az Európai Bíróság C-62/14. sz. ügyben hozott 2015. június 16-i ítéletében megfogalmazott aggodalmakra, melyek szerint az EKB esetleg veszteségek jelentős kockázatának, valamint adósságcsökkentés kockázatának van kitéve, amikor államkötvényeket vásárol másodlagos piacokon; megjegyzi, hogy ugyanez az ítélet kifejti, hogy mindez semmiben sem változtat azon a ténymegállapításon, hogy az EKB-nak joga van arra, hogy államkötvényeket vásároljon a másodlagos piacokon, és hogy ezek a vásárlások nem sértik a tagállamok monetáris finanszírozására vonatkozó tilalmat;

14.  hangsúlyozza, hogy a bankszektor mára megoldott strukturális gyengeségei mellett az állami és magánszféra eladósodottságának magas és eltérő szintjei is akadályozzák a monetáris politika helyes átültetését, és hogy az EKB által alkalmazott nem szokványos monetáris politika önmagában nem képes megváltoztatni ezt a helyzetet;

15.  sürgeti a makrogazdasági kiigazítási programot végrehajtó tagállamokat, hogy a 2013. május 21-i 472/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikkének (9) bekezdése szerint járjanak el annak érdekében, hogy átfogó ellenőrzést végezzenek államháztartásuk tekintetében, hogy egyebek között megállapíthassák a túlzott adósságszint kialakulásához vezető okokat, illetve hogy feltárják az esetleges szabálytalanságokat; hangsúlyozza, hogy ezen ellenőrzés céljának a múltban elkövetett hibák jobb megértésének, nem pedig egy ad hoc adósság-átütemezési folyamat elindításának kell lennie, amely egyes tagállamokban újból adósságválsághoz vezethetne;

16.  hangsúlyozza, hogy a meglévő gazdaságirányítási keretet megfelelően tiszteletben kell tartani és végre kell hajtani, a nagy és kis tagállamok közötti különbségtétel nélkül; megismétli, hogy a ciklikusan kiigazított, egyszeri és ideiglenes intézkedésektől megtisztított, egyensúlyközeli vagy többletben lévő költségvetési pozíciók középtávú céljának betartása lehetővé fogja tenni a tagállamok számára a rendes ciklikus ingadozások kezelését, miközben az államháztartás hiányát a GDP 3%-ának megfelelő referenciaértéken belül tartják; úgy ítéli meg, hogy a megerősített Stabilitási és Növekedési Paktumban rendelkezésre álló összes meglévő eszközt fel kell használni a stabilitás és a növekedés fenntarthatóságának növelésére;

17.  megerősíti elkötelezettségét az EKB monetáris politika irányítása terén élvezett, a Szerződésben rögzített függetlenségének tiszteletben tartása mellett; úgy ítéli meg, hogy a központi bank függetlensége kulcsfontosságú az árstabilitás fenntartására irányuló cél eléréséhez; hangsúlyozza, hogy a kormányoknak és a nemzeti hatóságoknak ezért tartózkodniuk kell attól, hogy az EKB-től egyedi intézkedések megtételét kérjék;

18.  emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 127. cikke kimondja, hogy az árstabilitás fenntartására vonatkozó elsődleges céljának sérelme nélkül az EKB-nak támogatnia kell az Unión belüli általános gazdaságpolitikát, és ezt az EUMSZ 282. cikke tovább részletezi;

19.  felhívja a figyelmet az EUMSZ 123. cikkére, a Központi Bankok Európai Rendszere alapokmányának 21. cikkére és az 1993. december 13-i 3603/93/EK tanácsi rendelet 7. cikkére, amelyek kimondják, hogy a nemzeti központi bankok vagy az EKB nem vásárolhatnak közvetlenül az EU, illetve nemzeti állami hatóságok vagy szervek által kibocsátott adósságinstrumentumokat; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy az ilyen vásárlásokra a másodlagos piacokon van lehetőség;

20.  üdvözli az EKB azon törekvését, hogy 2% közeli, de azt meg nem haladó mértékűre növelje az inflációt, mivel ez hozzájárulhat egyéb uniós politikák sikeréhez is, és növelheti a versenyképességet, a gazdasági növekedést és a munkahelyek számát Európában, ha célzott beruházásokkal, nagyratörő és szociálisan kiegyensúlyozott strukturális reformokkal és pénzügyi konszolidációval együtt valósul meg;

21.  üdvözli az EKB által azon a téren tett előrelépést, hogy nyilvánosságra hozza ülései jegyzőkönyveinek összefoglalóit, és várja, hogy a bank további lépéseket jelentsen be kommunikációs csatornái átláthatóságának javítására; úgy véli, hogy még további előrelépést lehetne elérni, különösen a különleges védelmi mechanizmus tekintetében;

22.  üdvözli azt a mostanára általános tendenciát – amelynek az EKB egyik élharcosa volt –, hogy a nagyobb központi bankok közvetlenül döntéseik meghozatala után nyilvánosan megindokolják azokat; továbbá üdvözli az átmeneti likviditási problémákkal szembesülő fizetőképes pénzügyi intézményeket (többnyire nemzeti bankokat) érintő világosabb és átláthatóbb sürgősségi likviditási támogatási eljárások közzétételét;

23.  emlékeztet azon kérésére, hogy az EKB éves jelentése tartalmazzon visszajelzést a Parlament éves jelentésében foglalt észrevételekkel kapcsolatban; úgy véli, hogy hasznos lenne, ha a monetáris és pénzügyi feltételekre vonatkozó értékelése mellett az EKB az EKB Kormányzótanácsának havi ülését követő nyilatkozatában szerepeltetni tudná az euróövezet egészében tapasztalható kibocsátási rések mértékére vonatkozó értékelését;

24.  emlékeztet arra, hogy a negyedéves monetáris párbeszéd fontos a monetáris politika átláthatóságának biztosításához a Parlament és a szélesebb nyilvánosság felé; üdvözli azt a gyakorlatot, mely szerint az EKB képviselői pontos és részletes válaszokat adnak az EP-képviselők kérdéseire; továbbá üdvözli az EKB azon gyakorlatát, hogy írásban kiegészítő tájékoztatást ad azokban az esetekben, amikor a viták során adott válaszok nem kielégítőek és/vagy nem terjednek ki minden részletre;

25.  hangsúlyozza, hogy világosan el kell különíteni az EKB felügyeleti szerepét és monetáris politikai feladatait, és e két feladatkör keveredése nem vezethet összeférhetetlenséghez az EKB berkeiben; e tekintetben emlékeztet arra a vezérelvre, hogy a monetáris vagy felügyeleti szakpolitikai döntéshozatal során alkalmazott eszközt az elérni kívánt céltól és a felmerülő problémától függően kell kiválasztani;

26.  hangsúlyozza, hogy meg kell teremteni a demokratikus elszámoltathatóságot az EKB-ra a felügyeleti feladatokkal, valamint a trojka és a kvadriga programjaiban betöltött tanácsadó szerepével összefüggésben ruházott új felelősségi körökre való tekintettel;

27.  hangsúlyozza az Európai Rendszerkockázati Testület szervezeti függetlenségének jelentőségét, és felhívja az EKB-t, hogy fontolja meg, miként lehetne növelni e testület függetlenségét;

28.  kéri a Bizottságot, hogy az arányosság elvét különösen figyelembe véve teljesen dolgozza át az átfogó analitikus hiteladatbázis (AnaCredit) létrehozására irányuló javaslatát, és ennek során összpontosítson a megfelelő küszöbértékek meghatározására annak érdekében, hogy minimalizálja az adminisztratív költségeket, különösen a kisebb pénzügyi intézmények számára;

29.  üdvözli, hogy Mario Draghi a 2015. szeptember 23-i monetáris párbeszéd alkalmával kifejezésre juttatta, hogy kész tájékoztatni az Európai Parlamentet az EKB olyan szervezeteken belül elfoglalt álláspontjáról, mint a Pénzügyi Stabilitási Tanács vagy a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság;

30.  emlékeztet arra, hogy az EKB szerepei közé tartozik a pénzügyi stabilitás védelme, így a megfelelő likviditás biztosítása annak érdekében, hogy megelőzze a nyilvános bankpánikokat az eurórendszer hálózatához kapcsolódó fizetőképes bankokban;

31.  emlékeztet arra, hogy az EKB trojkában és kvadrigában betöltött szerepét a kettes csomagban (a 472/2013/EU rendelet 7. cikke) kodifikálták; tudomásul veszi az Európai Bíróság C-62/14. sz. ügyben hozott 2015. június 16-i ítéletét, és felhívja az EKB-t, hogy intézkedései során vegye ezt figyelembe; sürgeti az EKB-t, hogy értékelje újra, és ha szükséges erősítse meg a politikai döntésektől való függetlenségét;

32.  kéri a trojka működési módjának és az EKB trojkában és kvadrigában való részvételének alapos értékelését, a felelősségi körök tisztázása, valamint a mentőprogramok elfogadásával és végrehajtásával kapcsolatos demokratikus elszámoltathatóság növelése céljából;

33.  emlékeztet a Parlamentnek a trojka szerepéről és műveleteiről szóló vizsgálatról elfogadott 2014. február 28-i jelentésére, amelyben felkéri a következő Parlamentet, hogy folytassa az említett jelentésben megkezdett munkát, annak fő megállapításait dolgozza ki részletesebben, valamint folytasson további vizsgálatokat;

34.  felhívja a tagállamokat, a Tanácsot és az EKB-t, hogy tegyenek meg mindent a nemek közötti egyensúly biztosítása érdekében az EKB döntéshozatali szervein belül, és fordítsanak szoros figyelmet erre a kérdésre e szervek, különösen a Kormányzótanács és az Igazgatóság tagságának megújításakor;

35.  megjegyzi, hogy 2015. november 24-én a Bizottság javaslatot terjesztett elő a bankbetétekre vonatkozó, az egész euróövezetre kiterjedő betétbiztosítási rendszer bevezetésére;

36.  üdvözli a tőkepiaci unióval kapcsolatos projektet és annak esetleges hozzájárulását a finanszírozási csatornák kiegyensúlyozásához, amit nem a finanszírozási eszközök csökkentésével vagy jelenlegi szinten tartásával, hanem azok bővítésével és diverzifikálásával kíván elérni, hozzájárulva az euróövezeti gazdaságok bankrendszertől való túlzott függésének csökkentéséhez, és egy döntő fontosságú „lengéscsillapítót” hozva létre a monetáris unió számára; ugyanakkor figyelmeztet arra, hogy a tőkepiaci unió nem foghatja vissza a személyes kapcsolatokon alapuló banki szolgáltatásokra összpontosító reálgazdaságot, mivel ez a kisebb cégek számára legmegfelelőbb finanszírozási forma;

37.  utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást továbbítsa a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Központi Banknak.


Szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdése Ausztráliával és Új-Zélanddal
PDF 180kWORD 84k
Az Európai Parlament 2016. február 25-i állásfoglalása szabadkereskedelmi megállapodásra irányuló tárgyalások megnyitásáról Ausztráliával és Új-Zélanddal (2015/2932(RSP))
P8_TA(2016)0064B8-0250/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem: A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című, 2015. október 14-i közleményére (COM(2015)0497),

–  tekintettel a Bizottság elnökének, Jean-Claude Junckernek, valamint az Európai Tanács elnökének, Donald Tusknak Új-Zéland miniszterelnökével, John Key-el 2015. október 29-én, valamint Ausztrália miniszterelnökével, Malcolm Turnbull-al 2015. november 15-én tett közös nyilatkozatára,

–  tekintettel a 2008. október 29-én elfogadott EU–Ausztrália partnerségi keretre, valamint az Európai Unió és Új-Zéland közötti kapcsolatokról és együttműködésről szóló, 2007. szeptember 21-i együttes nyilatkozatra,

–  tekintettel az EU és Ausztrália közötti más kétoldalú megállapodásokra, különösen a megfelelőségértékelésre, a megfelelőségi igazolásokra és jelölésekre vonatkozó kölcsönös elismerésről szóló megállapodásra és a borkereskedelemről szóló megállapodásra,

–  tekintettel az EU és Új-Zéland közötti egyéb kétoldalú megállapodásokra, különösen az élő állatok és az állati termékek kereskedelme esetében alkalmazandó állat-egészségügyi intézkedésekről szóló megállapodásra és a megfelelőségértékelés kölcsönös elismeréséről szóló megállapodásra,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen az Európai Unió és Ausztrália közötti, a kölcsönös elismerésről kötött megállapodás módosításáról szóló megállapodás megkötésével kapcsolatos tanácsi határozattervezetről szóló, 2012. szeptember 12-i álláspontjára(1) és az Európai Unió és Új-Zéland közötti, a kölcsönös elismerésről kötött megállapodás módosításáról szóló megállapodás megkötésével kapcsolatos tanácsi határozattervezetről szóló, 2012. szeptember 12-i álláspontjára(2),

–  tekintettel a G20 csoport állam- és kormányfőinek Brisbane-ben megrendezett, 2014. november 15–16-i találkozóját követően kiadott közleményre,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió közös kül- és biztonságpolitikai főképviselője és az ausztrál külügyminiszter „Az EU és Auszrália közötti szorosabb partnerség felé” című, 2015. április 22-i közös nyilatkozatára, valamint Van Rompuy elnök, Barroso elnök és Key miniszterelnök az Új-Zéland és az Európai Unió közti partnerség elmélyítéséről szóló, 2014. március 25-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az e tárgyalások során érintett, bizonyos mezőgazdasági ágazatok érzékeny jellegére,

–  tekintettel az EU és fő kereskedelmi partnerei között jelenleg tárgyalt megállapodások már így is jelentős számára,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkének (3) bekezdésére és 218. cikkére,

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett, a szabadkereskedelmi megállapodásra irányuló tárgyalások Ausztráliával és Új-Zélanddal történő megnyitásáról szóló kérdésre (O-000154/2015 – B8‑0101/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel Ausztrália és Új-Zéland az EU legrégebbi és legközelebbi partnerei közé tartozik, az EU értékeivel közös értékeket vall magáénak, és elkötelezett a jólét és a biztonság egy szabályokon alapuló rendszer keretei közötti, globális előmozdítása mellett;

B.  mivel az EU, Ausztrália és Új-Zéland közösen dolgozik számos különböző kihívás kezelésén és sok nemzetközi fórumon működik együtt;

C.  mivel az EU és Új-Zéland a közbeszerzésről szóló megállapodás részes fele, és Ausztrália csatlakozása a megállapodáshoz most van folyamatban;

D.  mivel az EU, Ausztrália és Új-Zéland többoldalú tárgyalásokat folytat a „zöld termékek” kereskedelmének további liberalizálása érdekében (a környezetvédelmi termékekre vonatkozó megállapodás), valamint a szolgáltatások kereskedelme tárgyában (TiSA);

E.  mivel mind Ausztrália, mind Új-Zéland részt vett a Csendes-óceáni térséget összefogó partnerség (TPP) létrehozására irányuló, a közelmúltban lezárult tárgyalásokon, valamint részt vesz az Ausztrália és Új-Zéland legjelentősebb kereskedelmi partnereit egyesítő kelet-ázsiai átfogó regionális gazdasági partnerségről (RCEP) folyó tárgyalásokon;

F.  mivel Ausztrália és Új-Zéland azon hat WTO-tag közé tartozik, amelyek nem rendelkeznek kedvezményes hozzáféréssel az uniós piacokhoz, és tárgyalásokat sem folytatnak e célból;

G.  mivel Ausztráliában és Új-Zélandon egyaránt teljes mértékben érvényesül a jogállamiság elve, és az jelenleg erős védelemben részesíti a környezetet, valamint az emberi, a szociális és a munkavállalói jogokat;

H.  mivel az ezekkel az országokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodások elmélyítik majd a kereskedelmi és beruházási kapcsolatokat, és mivel nem lehetne e megállapodások megkötését tervbe venni, ha azok sértenék a felek szociális, környezeti vagy munkaügyi normák bevezetésére, fenntartására vagy megerősítésére vonatkozó képességét;

I.  mivel 2014. július 30-án lezárultak az Európai Unió és Új-Zéland közötti kapcsolatokról és együttműködésről szóló partnerségi megállapodásra (PARC) vonatkozó tárgyalások, 2015. április 22-én pedig az EU–Ausztrália keretmegállapodásra (FA) vonatkozó tárgyalások;

J.  mivel az EU mind Ausztrália, mind Új-Zéland harmadik legjelentősebb kereskedelmi partnere, e két ország pedig (2014-es adat szerint) az EU huszonegyedik és ötvenegyedik legjelentősebb kereskedelmi partnere;

K.  mivel Új-Zéland egyike azon kevés országoknak, amelyek esetében a Bizottság elismeri, hogy a személyes adatok védelmének megfelelő szintjével rendelkezik;

L.  mivel a korszerű, nagyra törő, kiegyensúlyozott és átfogó megállapodások megkötése a gazdasági kapcsolatokat új szintre emelné;

M.  mivel a Parlamentnek dönteni kell majd arról, megadja-e hozzájárulását az esetleg az EU és Ausztrália, illetve az EU és Új-Zéland között kötendő átfogó szabadkereskedelmi megállapodásokhoz;

1.  kiemeli az Európai Unió és az ázsiai–csendes-óceáni térség közötti kapcsolatok elmélyítésének jelentőségét az európai gazdasági növekedés szempontjából, valamint hangsúlyozza, hogy ezt az Európai Unió kereskedelempolitikája is tükrözi; elismeri, hogy Ausztrália és Új-Zéland kulcsszerepet játszik e stratégiában, és az ezekkel a partnerekkel folytatott kereskedelem kiszélesítése és elmélyítése elősegítheti e cél elérését;

2.  elismerését fejezi ki mind Ausztrália, mind Új-Zéland számára a többoldalú kereskedelmi menetrend melletti határozott és következetes elkötelezettségük miatt;

3.  úgy véli, hogy az Unió kétoldalú és regionális együttműködési stratégiáiban rejlő potenciális lehetőségek csak akkor aknázhatók ki, ha a kölcsönösség és a kölcsönös előnyök szellemében színvonalas szabadkereskedelmi megállapodások megkötésére kerül sor mind Ausztráliával, mind pedig Új-Zélanddal, amelyek azonban a többoldalú előrelépésekre irányuló egyéb erőfeszítéseket, illetve a már megkötött többoldalú és kétoldalú megállapodások végrehajtását semmiféleképpen sem aknázhatják alá, és azoktól nem vonhatják el sem a forrásokat, sem a figyelmet;

4.  úgy véli, hogy az Ausztráliával, illetve Új-Zélanddal kötendő két elkülönülő, korszerű, nagyra törő, kiegyensúlyozott és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozó, e két gazdaság sajátos jellege figyelembevételével folytatott tárgyalás a kétoldalú partnerkapcsolatok elmélyítésének pragmatikus útját jelenti, tovább erősíti a már meglévő, érett kétoldalú kereskedelmi és beruházási kapcsolatokat, és elősegíti a közelmúltban megkötött csendes-óceáni partnerség lehetséges eltérítő hatásainak mérséklését; azzal számol, hogy a tárgyalások eredménye mintaként szolgálhat a jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodásokhoz;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy mélyrehatóan tanulmányozza, milyen további piaci hozzáférési lehetőségek adódhatnak az európai gazdasági szereplők, különösen a kkv-k számára az esetleg Ausztráliával és Új-Zélanddal kötendő szabadkereskedelmi megállapodások alkalmazási körének megállapítása során, és hogy ezeket vesse össze minden lehetséges érdekvédelmi törekvéssel, figyelembe véve egyúttal azt is, hogy Ausztrália és Új-Zéland piacai már viszonylag nyitottak, és nemzetközi összehasonlításban igen alacsony vámtarifákat alkalmaznak;

6.  hangsúlyozza, hogy a szóban forgó három fejlett gazdaság között kötendő ambiciózus megállapodásoknak ésszerű módon foglalkozniuk kell a beruházással, az áruk és a szolgáltatások kereskedelmével (az Európai Parlament jelenlegi ajánlásaira építve a politikai mozgástér fenntartása és az érzékeny ágazatok tekintetében), az e-kereskedelemmel, a közbeszerzéssel, az energiával, az állami tulajdonú vállalatokkal, a versennyel, a korrupció elleni küzdelemmel, szabályozási kérdésekkel, így az egészségügyi és növény-egészségügyi korlátozásokkal, technológia-kutatással, és különösen a kis- és középvállalkozások szükségleteivel, és előmozdíthatják a globális gazdaságirányítást a nemzetközi normákkal kapcsolatos konvergencia és együttműködés erősítése révén anélkül, hogy eközben akár a legcsekélyebb mértékben is csökkenne a fogyasztóvédelem (élelmiszer-biztonság), a környezetvédelem (állat-egészségügy, állatjólét, növény-egészségügy), valamint a szociális és munkaügyi védelem szintje;

7.  kiemeli, hogy a lehetséges megállapodásoknak, külön fejezetben, teljes mértékben figyelembe kell venniük a kis- és középvállalkozásoknak a piacrajutás megkönnyítésével kapcsolatos igényeit és érdekeit konkrét üzleti lehetőségek megteremtése érdekében;

8.  úgy véli, hogy bármely lehetséges szabadkereskedelmi megállapodás elengedhetetlen része egy olyan erőteljes és ambiciózus, a fenntartható fejlődést tárgyaló fejezet, amely többek közt kiterjed az alapvető munkaügyi normákra, a kormányzásra vonatkozó négy alapvető ILO-egyezményre és a többoldalú környezetvédelmi egyezményekre; úgy véli, hogy a megállapodásnak egy közös civil társadalmi fórum létrehozására is ki kell terjednie, amely nyomon követi és észrevételezi annak végrehajtását, valamint azt, hogy a felek milyen mértékben teljesítik az emberi jogokkal, a munkaügyi normákkal és a környezetvédelemmel kapcsolatos vállalásaikat és kötelezettségeiket;

9.  megjegyzi, hogy a mezőgazdaság rendkívül érzékeny ágazat, és hogy a mezőgazdasággal és halászattal foglalkozó fejezetek végső, kiegyensúlyozott eredménye érdekében megfelelően figyelembe kell venni valamennyi európai termelő, azaz a hús-, tej-, cukor-, gabonatermelők és textilgyártók, valamint a legkülsőbb régiókban tevékenykedő termelők érdekeit, például átmeneti időszakok és megfelelő kvóták bevezetésével, illetve azáltal, hogy e fejezetekben semmilyen kötelezettségvállalást nem tesznek a legérzékenyebb ágazatokban; úgy véli, hogy a megállapodás csak ebben az esetben fokozhatja a versenyképességet és válhat mind a fogyasztók, mind a termelők javára; kéri a hatékony kétoldalú óvintézkedések beillesztését az import hirtelen megnövekedésének megelőzése érdekében, ami az érzékeny ágazatokban súlyosan sértené az európai termelők érdekeit, illetve ezzel fenyegetne, valamint a legkülső régiók érzékeny terményeinek védelmére irányuló intézkedések alkalmazását, elsősorban a különleges cukrok kizárását;

10.  hangsúlyozza, hogy a tárgyalásoknak olyan erős és végrehajtható rendelkezések megállapításához kell vezetniük, amelyek gondoskodnak a szellemi tulajdonjogok, így a földrajzi árujelzők elismeréséről és védelméről;

11.  kéri a Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül folytasson le átfogó fenntarthatósági hatásvizsgálatokat a lehetséges megállapodásokkal kapcsolatban annak érdekében, hogy képes legyen alaposan felmérni az EU és Ausztrália, illetve az EU és Új-Zéland közötti kereskedelmi és beruházási kapcsolatok mindkét fél lakosságának és vállalkozásainak, ezen belül a legkülső területeknek és a tengerentúli országoknak és területeknek a javát szolgáló fokozásának lehetséges előnyeit és hátrányait;

12.  kéri a Bizottságot, hogy az Ausztráliával és Új-Zélanddal folytatandó tárgyalások megnyitását kösse ahhoz a feltételhez, hogy valamennyi fél a kezdetektől kötelezze el magát a tárgyalások a lehető legátláthatóbb módon való lebonyolítása, valamint a más tárgyalások során kialakított legmegfelelőbb gyakorlatok maradéktalan tiszteletben tartása és a szociális partnerekkel és a civil társadalommal folytatott folyamatos párbeszéd mellett, valamint kéri, hogy az alkalmazási kör megállapítása során illesszék be a megállapodásba az ezzel kapcsolatos ambíciók kívánt szintjét;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Ausztrália és Új-Zéland kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 353. E, 2013.12.3., 210. o.
(2) HL C 353. E, 2013.12.3., 210. o.


Kedvtelésből tartott állatok valamennyi tagállamban kompatibilis nyilvántartási rendszereinek bevezetése
PDF 259kWORD 80k
Az Európai Parlament 2016. február 25-i állásfoglalása a kedvtelésből tartott állatok valamennyi tagállamban kompatibilis nyilvántartási rendszereinek bevezetéséről (2016/2540(RSP))
P8_TA(2016)0065RC-B8-0251/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a kedvtelésből tartott állatok valamennyi tagállamban kompatibilis nyilvántartási rendszereinek bevezetéséről szóló, 2016. február 4-i bizottsági nyilatkozatra;

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek (EUMSZ) a közös agrárpolitika működéséről szóló 43. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ az egységes piac létrehozásáról és működéséről szóló 114. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ 168. cikke (4) bekezdésének az állat- és növényegészségügyi intézkedésekről szóló b) pontjára,

–  tekintettel az EUMSZ fogyasztóvédelmi intézkedésekről szóló 169. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ 13. cikkére, amely kiköti, hogy az Unió politikáinak kialakításánál és végrehajtásánál az Unió és a tagállamok teljes mértékben figyelembe veszik az állatok mint érző lények kíméletére vonatkozó követelményeket,

–  tekintettel a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgásáról szóló, 2013. június 12-i 576/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre, valamint az 576/2013/EU rendelet szerinti, a kutyák, macskák és görények nem kereskedelmi célú mozgásához szükséges azonosító okmányok mintájáról, területek és harmadik országok jegyzékének, valamint bizonyos feltételeknek való megfelelést igazoló nyilatkozatok formátumának, külső megjelenésének és nyelvének megállapításáról szóló, 2013. június 28-i 577/2013/EU bizottsági végrehajtási rendeletre,

–  tekintettel a 90/425/EGK irányelv A. mellékletének I. pontjában felsorolt külön közösségi szabályokban megállapított állat-egészségügyi követelmények hatálya alá nem tartozó állatok, spermák, petesejtek és embriók Közösségen belüli kereskedelmére és a Közösségbe történő behozatalára irányadó állat-egészségügyi követelmények megállapításáról szóló, 1992. július 13-i 92/65/EGK tanácsi irányelvre,

–  tekintettel az állategészségügyről szóló rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2014. április 15-i álláspontjára(1),

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Halászati Tanács 2010. november 29-i, 3 050. ülésének következtetéseire a kutyák és a macskák jólétéről,

–  tekintettel a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló, 1996. december 9-i 338/97/EK tanácsi rendeletre,

–  tekintettel a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló 338/97/EK tanácsi rendeletben előírt engedélyek, bizonyítványok és más okmányok mintáira vonatkozó szabályok megállapításáról és a 865/2006/EK bizottsági rendelet módosításáról szóló, 2012. augusztus 23-i 792/2012/EU bizottsági végrehajtási rendeletre,

–  tekintettel a „biztonságosabb egészségügyi ellátás Európában: a betegbiztonság javítása és az antimikrobiális rezisztencia leküzdése” című, 2015. május 19-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a kedvtelésből tartott állatok zoonózisaival foglalkozó ágazatközi, szakmaközi és interdiszciplináris stratégiai szakértői csoport (CALLISTO projekt) felmérésének következtetéseire,

–  tekintettel az 576/2013/EU rendelethez csatolt bizottsági nyilatkozat alapján a kereskedelmi gyakorlatok által érintett kutyákról és macskákról 12 tagállam részvételével készült uniós tanulmány első eredményeire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a Bizottság finanszírozta egy, a kereskedelmi gyakorlatok által érintett kutyák és macskák jólétéről szóló tanulmány elkészítését;

B.  mivel a nem kormányzati szervezetek, bűnüldöző hatóságok, illetékes hatóságok és állatorvosok rámutattak arra, hogy a kedvtelésből tartott állatokkal való illegális kereskedelem egyre terjed, ami a kedvtelésből tartott állatok utaztatási rendszerével való széles körű visszaéléssel, az ellenőrzések elkerülésével és okirat-hamisítással jár együtt;

C.  mivel a nem kormányzati szervezetek, bűnüldöző hatóságok és illetékes hatóságok szerint a kedvtelésből tartott állatok – köztük az egzotikus és vadon élő állatok – illegális kereskedelme a súlyos és szervezett bűnözéshez kapcsolódik;

D.  mivel a közelmúltbeli előrelépések ellenére még mindig jelentősek az aggodalmak a kedvtelésből tartott állatok útlevelén szereplő információk tekintetében, különösen az egyes állatok esetében megadott életkor ellenőrzésével kapcsolatosan;

E.  mivel az illegális kereskedelem tárgyát képező, kedvtelésből tartott állatok gyakran rosszul tenyésztettek, gyengén szocializáltak és fokozottan ki vannak téve a betegségek kockázatának, és mivel az elmúlt évtizedekben megjelent új emberi betegségek 70%-a állati eredetű, és az általában kedvtelésből tartott állatok több mint 100 zoonózis, például a veszettség gazdaállatai;

F.  mivel a tagállamok többsége rendelkezik már valamiféle előírásokkal a kedvtelésből tartott állatok nyilvántartásba vételére és/vagy azonosítására vonatkozóan; mivel a legtöbb ilyen adatbázis még nem kompatibilis, és az uniós határokon átszállított kedvtelésből tartott állatok nyomonkövethetősége korlátozott;

G.  mivel a kedvtelésből tartott állatok azonosítására és nyilvántartásba vételére vonatkozó, kompatibilis követelmények jelentős előrelépést jelentenének az állatjólét, a közegészség és az állatok egészségének védelme terén, és biztosítanák a kedvtelésből tartott állatok Unión belüli hatékony nyomonkövethetőségét;

H.  mivel egyes tagállamok (Hollandia és Belgium) már pozitív listákat alkalmaznak a kedvtelésből tartott állatok tartására/értékesítésére vonatkozóan;

1.  hangsúlyozza, hogy a kedvtelésből tartott állatok több millió állattartó és család életéhez járulnak hozzá pozitívan, és ismételten megerősíti, hogy az állattartóknak és állataiknak biztonságos és ellenőrzött módon kell tudniuk utazni az Unión belül;

2.  üdvözli a kedvtelésből tartott állatok utaztatási rendszerének az 576/2013/EU rendelet által bevezetett fejlesztéseit, beleértve a kedvtelésből tartott állatok útlevelében foglalt további biztonsági jellemzőket, és az egyéb újításokat, amelyek bevezetésére akkor fog sor kerülni, ha a társjogalkotók elfogadták az állategészségügyi rendeletet;

3.  aggodalommal veszi tudomásul a nem kormányzati szervezetek, bűnüldöző hatóságok, illetékes hatóságok és állatorvosok által rendelkezésre bocsátott bizonyítékokat, melyek egyértelműen mutatják, hogy egyre többször élnek vissza jogellenesen a kedvtelésből tartott állatok utaztatási rendszerével, kereskedelmi célokra használva azt;

4.  megállapítja, hogy az illegális kereskedelem tárgyát képező állatok esetében a védőoltások, a megfelelő antivirális kezelés, valamint az állatorvosi és higiéniai ellátás hiánya gyakran ahhoz vezet, hogy az állatokat antibiotikumokkal kell kezelni; hangsúlyozza, hogy ez növeli az antimikrobiális szerekkel szembeni rezisztencia kockázatát;

5.  aggodalommal veszi tudomásul az általában kedvtelésből tartott vadállatokkal való legális és illegális kereskedelem terjedését; megjegyzi, hogy a vadállatok kedvtelési célú tartása jelentős mértékben veszélyezteti az egyes állatok jólétét, illetve az emberek egészségét és biztonságát; megjegyzi, hogy a kereskedelem súlyos következményekkel jár a kereskedelmi céllal elejtett vadon élő állatfajok megőrzésére; felszólítja a Bizottságot, hogy fogadjon el határozott és hatékony intézkedéseket a kedvtelésből tartott állatok, többek között a kedvtelésből tartott vadon élő állatok illegális kereskedelme ellen;

6.  megjegyzi, hogy bár számos tagállam rendelkezik a kedvtelésből tartott állatok azonosítására és nyilvántartására szolgáló kötelező rendszerrel, eltérések mutatkoznak a tárolt információk és az azonosítási és nyilvántartási előírások alá tartozó állatok tekintetében, valamint abban, hogy mely irányítási szinten tárolják az információkat;

7.  megjegyzi, hogy a kutyákra (Canis lupus familiaris) és a macskákra (Felis silvestris catus) vonatkozó, kompatibilis azonosítási és nyilvántartási előírások csökkentenék az okirat-hamisítás és az illegális kereskedelem mértékét, ezzel javítva az állatok jólétét, védve a közegészséget és az állategészséget, valamint biztosítva az Unión belüli hatékony nyomonkövethetőséget;

8.  felszólítja a Bizottságot, hogy az átvihető állatbetegségekre vonatkozó rendelet (állategészségügyi rendelet) hatálybalépését követően azonnal fogadjon el olyan, felhatalmazáson alapuló jogi aktust, amelyben a rendelet 109. és 118. cikkének megfelelően szabályokat fektet le a kutyák (Canis lupus familiaris) és a macskák (Felis silvestris catus) azonosításának és nyilvántartásának eszközeire és módszereire vonatkozó részletes, kompatibilis rendszerekkel kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy a kedvtelésből tartott állatok tulajdonosainak és értékesítőinek személyes adatait a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós jogi standardokkal összhangban tiszteletben kell tartani;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy az átvihető állatbetegségekről szóló rendelet hatálybalépését követően azonnal vegye fontolóra olyan, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadását, amelyekben a rendelet 109. és 118. cikkének megfelelően szabályokat fektet le a rendelet I. mellékletében felsorolt kedvtelésből tartott állatok azonosításának és nyilvántartásának eszközeire és módszereire vonatkozó részletes, kompatibilis rendszerekkel kapcsolatban;

10.  sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul tegye közzé a kereskedelmi gyakorlatok által érintett kutyák és macskák jólétéről szóló tanulmány következtetéseit;

11.  úgy véli, hogy az EU-ban kedvtelésből tartott vadállatokra vonatkozó azonosítási és nyilvántartási előírások kompatibilis rendszere pusztán az illegális kereskedelem leküzdésén kívül szélesebb körű előnyöket is hozna; véleménye szerint ezen előnyök körébe tartozna többek között a kitört betegségek forrásának visszakeresése, valamint az állatokkal szembeni rossz bánásmóddal és az állatok jólétével kapcsolatosan aggodalomra okot adó egyéb szempontok kezelése.

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0381.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0197.


A jemeni humanitárius helyzet
PDF 268kWORD 87k
Az Európai Parlament 2016. február 25-i állásfoglalása a jemeni humanitárius helyzetről (2016/2515(RSP))
P8_TA(2016)0066RC-B8-0151/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Jemenről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a jemeni helyzetről szóló, 2015. július 9-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) és Hrisztosz Sztilianidesz, a humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztos 2016. január 10-i közös nyilatkozatára az Orvosok Határok Nélkül (MSF) egyik jemeni egészségügyi központja ellen elkövetett támadásról,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének 2015. december 15-i nyilatkozatára a Jemenről szóló, az ENSZ égisze alatt zajló megbeszélések újrakezdéséről, valamint Federica Mogherini, alelnök/főképviselő és Hrisztosz Sztilianidesz, a humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztos 2015. október 2-i közös nyilatkozatára a jemeni helyzetről,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa Jemenről szóló következtetéseire, különösen a 2015. április 20-i következtetésekre,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának Jemenre vonatkozó határozataira, különösen a 2216. (2015), 2201. (2015) és 2140. (2014) számú határozatára,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának szóvivője Jemenről szóló, 2016. január 10-i és 2016. január 8-i nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a jelenlegi jemeni válság az egymást követő kormányok kudarcainak következménye, amelyek nem voltak képesek eleget tenni a jemeni nép demokratikus, gazdasági és társadalmi fejlődésre, stabilitásra és biztonságra irányuló jogos törekvéseinek; mivel ez a kudarc megteremtette a feltételeket az erőszakos konfliktus kirobbanásához, mivel nem hozott létre inkluzív kormányt és tisztességes hatalommegosztást, szisztematikusan figyelmen kívül hagyta az országban fennálló számos törzsi feszültséget, valamint a széles körű bizonytalanságot és a gazdasági bénultságot;

B.  mivel Jemenben az Abd Rabbu Manszúr Hádi jemeni elnök felkérésére Szaúd-Arábia által vezetett katonai beavatkozás, beleértve a nemzetközileg betiltott kazettás bombák használatát, katasztrofális humanitárius helyzetet eredményezett, amely az egész ország lakosságát érinti, súlyos következményekkel jár a régióra nézve, és veszélyt jelent a nemzetközi békére és biztonságra; mivel a jelenlegi katonai konfliktus eszkalálódásának elsődleges áldozata a már amúgy is sanyarú körülmények között élő jemeni polgári lakosság;

C.  mivel a húszi lázadók ostrom alá vették Taizt, Jemen harmadik legnagyobb városát, akadályozva a humanitárius segélyek célba juttatását; mivel Stephen O’Brien, az ENSZ humanitárius ügyekért felelős főtitkárhelyettese és gyorssegélyekkel foglalkozó koordinátora szerint a városban rekedt mintegy 200 000 polgári lakosnak sürgősen ivóvízre, élelemre, orvosi ellátásra és egyéb, életmentő segítségre és védelemre van szüksége;

D.  mivel a konfliktus kezdete óta legalább 5 979 ember vesztette életét – akiknek csaknem fele polgári személy –, és 28 208 sebesült meg; mivel több száz gyermek és nő van az áldozatok között; mivel a különböző milíciák közötti folyamatos harc, a bombázások, valamint az alapvető szolgáltatások akadozása riasztó méreteket öltő humanitárius következményekkel jár a civil lakosságra nézve;

E.  mivel a 2015 novemberében kiadott, a 2016. évre vonatkozó humanitárius igényekkel kapcsolatos áttekintés (HNO) szerint jelenleg 21,2 millió ember (a lakosság 82%-a) szorul valamilyen fajta humanitárius segítségre; mivel a becslések szerint mintegy 2,1 millióan alultápláltak, ezen belül több mint 1,3 millió gyermeket sújt súlyos, akut alultápláltság;

F.  mivel az EU 2015-ben 52 millió euró összegű kiegészítő humanitárius segélyt nyújtott a jemeni válság, valamint a válság hatásainak enyhítése céljából az Afrika szarva térségben; mivel az EU legfeljebb 2 millió eurót rendelkezésre bocsát az ENSZ ellenőrző és felügyeleti mechanizmusának (UNVIM) létrehozásához, amely a Jemenbe irányuló kereskedelmi rakományok átvizsgálását biztosítja majd, lehetővé téve a kereskedelmi cikkek és a humanitárius segély Jemenbe való, zavartalan áramlását;

G.  mivel a Szaúd-Arábia vezette katonai koalíció jemeni légitámadásai több beszámoló szerint polgári célpontokat – többek között kórházakat, iskolákat, piacokat, gabonaraktárakat, kikötőket, és egy, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek számára létesített tábort – is sújtottak, és súlyos károkat okoztak a segélyek célba juttatásához szükséges alapvető infrastruktúrában, valamint az országban súlyos élelmiszer- és üzemanyaghiányhoz vezettek; mivel 2016. január 10-én bombatámadás ért egy, az Orvosok Határok Nélkül (MSF) által támogatott észak-jemeni kórházat, melynek során legalább hat ember meghalt, egy tucat megsérült – többek között az MSF munkatársai –, és súlyos károk keletkeztek az orvosi létesítményekben; mivel ez a legújabb esete az egészségügyi létesítmények elleni sorozatos támadásoknak; mivel számos történelmi műemlék és régészeti lelőhely is helyrehozhatatlanul károsult vagy megsemmisült, beleértve Szanaa óvárosának egyes részeit is, amely UNESCO világörökségi helyszín;

H.  mivel a lecsökkent kikötő-kapacitás és a megsérült infrastruktúrák és létesítmények következtében keletkezett túlterheltség miatt az üzemanyag-import válság előtti volumenének csupán 15%-a jut el az országba; mivel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének Integrált Élelmezésbiztonsági Szint Besorolása (IPC) szerint az élelmezésbiztonság tekintetében jelenleg nyolc kormányzóság – Szaada, Haddzsa, Hodeida, Taiz, Al-Dhale, Lahidzs, Abjan és Hadramaut – vészhelyzetben van;

I.  mivel a Save the Children szervezet szerint a harcok, illetve az üzemanyaghiány az ország 22 kormányzósága közül legalább 18-ban a kórházak bezárásához vezettek, vagy súlyosan érintik azok működését; mivel bezártak 153 egészségügyi központot, amelyek korábban több mint 450 000 veszélyeztetett gyermek táplálkozásáról gondoskodtak, továbbá 158 járóbeteg-ellátást nyújtó intézményt, amelyek közel félmillió öt év alatti gyermeknek biztosítottak alapvető egészségügyi ellátást;

J.  mivel az UNICEF szerint a jemeni konfliktus súlyos hatással van a gyermekek oktatáshoz való hozzáférésére is, hiszen az közel 2 millió gyermek számára nem biztosított, mivel 3 584 iskolát – minden negyediket – bezártak; mivel ezek közül 860 iskola megrongálódott vagy lakóhelyüket elhagyni kényszerültek befogadását szolgálja;

K.  mivel 2015. december 15-én az egész országra kiterjedő tűzszünetet hirdettek, de azt azóta már számos alkalommal megsértették; mivel a harcban álló felek közötti, 2015. december közepén tartott svájci béketárgyalások nem vezettek jelentős áttöréshez a konfliktus felszámolását illetően; mivel az Iszmail Uld Sejk Ahmed, az ENSZ jemeni különmegbízottjának védnöksége alatt az ENSZ által vezetett béketárgyalások 2016. január 14-re tervezett újraindítását ideiglenesen elhalasztották a folytatódó erőszak miatt;

L.  mivel a jemeni helyzet komoly kockázatot jelent a régió, különösen Afrika szarva, a Vörös-tenger és a tágabb Közel-Kelet térségének stabilitására nézve; mivel az arab-félszigeti al-Kaida csoport (AQAP) hasznot tudott húzni a jemeni politikai és biztonsági helyzet romlásából, kiterjesztve jelenlétét és növelve terrortámadásai számát és nagyságát; mivel az úgynevezett Iszlám Állam (ISIS) / Dáis már megvetette lábát Jemenben és terrortámadásokat intézett síita mecsetek ellen, amelyek során több száz ember vesztette életét;

M.  mivel a térségben és azon túl a szélsőségesség és az erőszak elleni nemzetközi erőfeszítések szempontjából, valamint a Jemenen belüli béke és stabilitás szempontjából egyaránt döntő fontosságú, hogy Jemen megfelelően működő kormánnyal rendelkezzen, és stabil és biztonságos legyen;

N.  mivel a háború kezdete óta egyes uniós tagállamok továbbra is engedélyezték fegyverek és hozzájuk kapcsolódó termékek szállítását Szaúd-Arábiába; mivel az ilyen kereskedelem sérti a fegyverkivitel ellenőrzéséről szóló 2008/944/KKBP közös álláspontot, amely kifejezetten tiltja, hogy a tagállamok engedélyt adjanak olyan esetekben, amikor egyértelműen fennáll annak kockázata, hogy az exportálandó katonai technológiát vagy felszereléseket a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő tevékenységekre használják fel, és a regionális béke, biztonság és stabilitás aláásására;

1.  súlyos aggodalmát fejezi ki a Jemenben kialakult humanitárius helyzet aggasztó romlása miatt, ahol az ellenségeskedés beszüntetésére való ismételt felhívások ellenére a korábbi belső konfliktus, a Szaúd-Arábia vezette koalíció által végrehajtott légicsapások intenzívebbé válása, a harcok és a bombázások következtében az élelmiszer-ellátás széles körű bizonytalansága és súlyos alultápláltság alakult ki, a polgári lakosság, valamint az egészségügyi és a segélyszervezeti dolgozók ellen megkülönböztetés nélküli támadásokat indítanak, továbbá megsemmisült a polgári és orvosi infrastruktúra; mélységes sajnálatát fejezi ki a konfliktus során kioltott emberéletek és a harcok következtében a térségben rekedt személyek szenvedése miatt, és részvétét fejezi ki az áldozatok családjának; megerősíti, hogy továbbra is elkötelezett Jemen és a jemeni nép támogatása mellett;

2.  súlyos aggodalmát fejezi ki a Szaúd-Arábia vezette koalíció légitámadásai és a Jemen köré vont tengeri blokád miatt, amelyek több ezer emberéletet követeltek, tovább destabilizálták Jement, elpusztítják az ország fizikai infrastruktúráját, instabil helyzetet teremtettek, amelyet kihasználtak olyan terrorista és szélsőséges szervezetek, mint az ISIS/Dáis és az AQAP, és súlyosbítják a már egyébként is kritikus humanitárius helyzetet; határozottan elítéli ezenkívül az Irán által támogatott húszik destabilizáló és erőszakos akcióit, köztük Taiz városának ostromát, amely szintén katasztrofális humanitárius következményekkel járt a város lakói számára;

3.  hangsúlyozza, hogy az ENSZ vezetése alatt összehangolt humanitárius fellépésre van szükség, és arra sürget minden országot, hogy vegyen részt a humanitárius szükségletek kielégítésében; sürgeti valamennyi felet, hogy a válság által sújtott polgári lakosság sürgős szükségleteinek kielégítése érdekében a pártatlanság, a semlegesség és a függetlenség elvével összhangban tegyék lehetővé a sürgősen szükséges élelmiszerek, gyógyszerek, üzemanyagok és egyéb szükséges segély bejutását és célba juttatását az ENSZ-en és a nemzetközi humanitárius csatornákon keresztül; humanitárius célú fegyvernyugvásra szólít fel, hogy Jemen népéhez sürgősen eljuthasson az életmentő segítség; emlékeztet arra, hogy ezért alapvető fontosságú, hogy tovább könnyítsék Jemen kereskedelmi hajókkal való elérhetőségét;

4.  felszólítja az összes felet, hogy tartsák tiszteletben a nemzetközi humanitárius jogot és a nemzetközi emberi jogi normákat, biztosítsák a polgári lakosság védelmét, és közvetlenül ne vegyenek célba polgári infrastruktúrát, különösen egészségügyi létesítményeket és vízműveket; követeli a polgári személyek bántalmazására, kínzására és célzott meggyilkolására, valamint a nemzetközi emberi jogi normák és a nemzetközi humanitárius jog megsértésének egyéb eseteire vonatkozó valamennyi állítás független kivizsgálását;

5.  emlékezteti valamennyi felet, hogy a kórházakat és az orvosi személyzetet kifejezetten védi a nemzetközi humanitárius jog, és hogy a civilek és a polgári infrastruktúra ellen irányuló szándékos támadások háborús bűncselekménynek minősülnek; felszólít a nemzetközi emberi jogi normák és a nemzetközi humanitárius jog feltételezett megsértéseinek pártatlan és független kivizsgálására, beleértve a humanitárius infrastruktúrát és dolgozókat ért legutóbbi támadásokat is; felhívja valamennyi felet, hogy tartsa tiszteletben minden jemeni polgár emberi jogait és szabadságait, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy javítsák az országban béke- és humanitárius missziók keretében dolgozó valamennyi személy, köztük a segélyszervezetek dolgozói, az orvosok és az újságírók biztonságát;

6.  felhívja az EU-t, hogy ténylegesen ösztönözze a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását, amint az a vonatkozó uniós iránymutatásokban szerepel; különösen hangsúlyozza, hogy az EU-nak a Szaúd-Arábiával folytatott politikai párbeszédében fel kell vetnie a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának szükségességét, és amennyiben az erre vonatkozó párbeszéd nem vezet eredményre, a nemzetközi humanitárius jog betartásának előmozdítására vonatkozó uniós iránymutatásokkal összhangban vizsgálja meg, hogy milyen egyéb intézkedéseket tehet;

7.  felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy kezdeményezze Szaúd-Arábiával szemben európai uniós fegyverembargó bevezetését, tekintettel a súlyos vádakra, melyek szerint Szaúd-Arábia Jemenben megsértette a nemzetközi humanitárius jogot, valamint arra, hogy emiatt a fegyverek Szaúd-Arábia részére történő értékesítésének további engedélyezése sértené a 2008. december 8-i 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspontot;

8.  úgy véli, hogy Szaúd-Arábia és Irán fontos szerepet tölt be a válság megoldásában, és sürgeti mindkét felet, hogy pragmatikusan és jóhiszeműen járjanak el annak érdekében, hogy véget vessenek a harcoknak Jemenben;

9.  hangsúlyozza, hogy a konfliktusnak csak politikai, inkluzív és tárgyalások útján elért rendezésével lehet helyreállítani a békét, valamint megőrizni Jemen egységét, szuverenitását, függetlenségét és területi integritását; sürgeti valamennyi felet, hogy a lehető leghamarabb, jóhiszeműen, és előfeltételek támasztása nélkül vegyenek részt az ENSZ által vezetett béketárgyalások újabb fordulójában, nézeteltéréseiket párbeszéd és konzultációk révén oldják meg, utasítsák el az erőszak politikai célok érdekében történő alkalmazását, és tartózkodjanak a provokációtól, valamint a politikai megoldás aláaknázására alkalmas bármilyen egyoldalú akciótól; támogatja az ENSZ különmegbízottjának, Iszmail Uld Sejk Ahmednek arra irányuló erőfeszítését, hogy az ENSZ égisze alatt folytassanak béketárgyalásokat, összhangban az Öböl-menti Együttműködési Tanács kezdeményezésével, a nemzeti párbeszédre irányuló konferencia eredményeivel, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsa vonatkozó határozataival, különösen a 2140. (2014) és a 2216. (2015) számú határozattal;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az Öböl-menti Együttműködési Tanács főtitkárának, az Arab Államok Ligája főtitkárának, valamint Jemen kormányának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0270.

Jogi nyilatkozat