Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2015/2094(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0053/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0053/2016

Viták :

PV 27/04/2016 - 21
CRE 27/04/2016 - 21

Szavazatok :

PV 28/04/2016 - 4.67
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0203

Elfogadott szövegek
PDF 339kWORD 176k
2016. április 28., Csütörtök - Brüsszel Végleges kiadás
Női háztartási alkalmazottak és gondozók az EU-ban
P8_TA(2016)0203A8-0053/2016

Az Európai Parlament 2016. április 28-i állásfoglalása a női háztartási alkalmazottakról és gondozókról az EU-ban (2015/2094(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak preambulumára, valamint 3. és 6. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 1., 3., 5., 27., 31., 32., 33. és 47. cikkére,

–  tekintettel az Európa Tanács a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre (EJEE) és különösen a rabszolgaságot és szolgaságot tiltó 4. cikke (1) bekezdésére és a megkülönböztetést tiltó 14. cikkére,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az 1996. május 3-i Európai Szociális Chartára, és különösen annak I. részére, valamint II. részének 3. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos, 2014–2020-as stratégiájáról szóló 2014. június 6-i bizottsági közleményre (COM(2014)0332),

–  tekintettel a bizonytalan foglalkoztatási feltételek mellett dolgozó nőkről szóló 2010. október 19-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az atipikus szerződésekről, a foglalkoztatási pályák megóvásáról, a rugalmas biztonságról és a szociális párbeszéd új formáiról szóló 2010. július 6-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a munkahelyi zaklatásról szóló 2001. szeptember 20-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) „Nők, férfiak és munkakörülmények Európában” című, 2013. évi jelentésére,

–  tekintettel az Eurofound „Intézkedések a nem bejelentett munkavégzés ellen az Európai Unióban” című 2008. évi, illetve „A be nem jelentett munkavégzés visszaszorítása a 27 EU-tagállamban és Norvégiában: a 2008 óta alkalmazott megközelítések és meghozott intézkedések” című 2013. évi jelentésére,

–  tekintettel a mindenki számára biztosítandó tisztességes munka ösztönzéséről szóló 2007. május 23-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Bizottságnak a „Tisztességes munka mindenki számára – Az Európai Unió hozzájárulása a tisztességes munkára vonatkozó menetrend végrehajtásához” című 2006. május 24-i közleményére (COM(2006)0249),

–  tekintettel az Alapjogi Ügynökség (FRA) „A munkaerő súlyos kizsákmányolása: munkások költözése az Európai Unión belül vagy az Európai Unió területére. Az államok kötelezettségei és az áldozatok jogai” című, 2015. évi jelentésére,

–  tekintettel az Alapjogi Ügynökség „Rendezetlen jogállású migránsok mint háztartási alkalmazottak: az alapvető jogokkal kapcsolatos kihívások az Európai Unió és a tagállamok számára” című, 2011. évi jelentésére,

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Családi szolgáltatások fejlesztése a foglalkoztatási arányok növelése és a nemek közötti munkahelyi egyenlőség elősegítése érdekében” című, 2014. október 16-i véleményére,

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló 2015. június 9-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőség terén elért haladás az Európai Unióban 2013-ban” című, 2015. március 10-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a férfiak és a nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozó, a Bizottságnak címzett ajánlásokról szóló 2008. november 18-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az Eurofound „Munkakörülmények az Európai Unióban: a nemek közötti egyenlőség szempontjai” című 2007. évi jelentésére,

–  tekintettel az Eurofound „Bentlakásos gondozás: munkakörülmények és a munkahelyek minősége” című 2014. évi jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unióban okmányokkal nem rendelkező migráns nőkről szóló, 2014. február 4-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló 1990. december 18-i nemzetközi egyezményre,

–  tekintettel a migráns munkavállalók jogállásáról szóló 1977. november 24-i európai egyezményre,

–  tekintettel a diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961. április 18-i bécsi szerződésre,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló 2006. december 13-i ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az Eurofound „A fogyatékos gyermekeket vagy felnőtteket gondozó munkavállalókra vonatkozó társasági kezdeményezések” című, 2011. évi jelentésére,

–  tekintettel a nyugdíjkorhatárhoz közelítő nők helyzetéről szóló 2011. szeptember 13-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság és az Európai Bizottság „Megfelelő szociális védelem az elöregedő társadalomban felmerülő tartós ápolási-gondozási igények összefüggésében” című, 2014. október 10-i közös jelentésére,

–  tekintettel az Eurofound „Munka és gondozás: a munka és a magánélet összeegyeztetését segítő intézkedések demográfiai változások idején” című, 2015. évi jelentésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekciójának a háztartási munka professzionalizálásáról szóló 2010. május 26-i véleményére(11),

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) az ILO Nemzetközi Munkaügyi Konferenciáján 2011. június 16-án elfogadott, a háztartási alkalmazottak méltányos módon történő foglalkoztatásáról szóló 189. számú egyezményére és 201. számú ajánlására,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet keretében a háztartási alkalmazottak méltányos módon történő foglalkoztatása tárgyában 2011-ben elfogadott 189. sz. egyezménynek az Európai Unió érdekében történő megerősítésével összefüggésben a tagállamoknak adott felhatalmazásról szóló 2014/51/EU tanácsi határozatra(12),

–  tekintettel a háztartási alkalmazottakról szóló ajánlással kiegészített, javasolt ILO-egyezményről szóló, 2011. május 12-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel az ILO „Tisztességes munka a háztartási alkalmazottak részére” című, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 99., 2010. júniusi ülésére készült IV(1) és IV(2) jelentéseire és a „Tisztességes munka a háztartási alkalmazottak részére” című, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 100., 2011. júniusi ülésére készült IV(1) és IV(2) (két kötetben közzétett) jelentéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0053/2016),

A.  mivel a 189. számú ILO-egyezmény értelmében „háztartási alkalmazott” bármely olyan személy, aki egy vagy több háztartásban, munkaviszony keretében háztartási munkát végez, azonban a háztartási munkát csak alkalmilag vagy rendszertelenül, azaz nem foglalkozásszerűen űzők nem minősülnek háztartási alkalmazottnak;

B.  mivel a „gondozás” jelentése: köz- vagy magánintézményben vagy magánháztartás(ok)ban végzett munka, melynek célja gyermekek vagy idős, beteg vagy fogyatékossággal élő személyek személyes gondozása; mivel a gondozói munkát végezhetik hivatásos gondozók, akiket állami vagy magán gazdálkodási egységek, vagy családok alkalmazhatnak, vagy akik önfoglalkoztatók lehetnek, és/vagy végezhetik ezt a tevékenységet nem hivatásos gondozók is, akik rendszerint családtagok;

C.  mivel a „háztartási alkalmazott és gondozó” kifejezés a munkavállalók sokféle csoportját foglalja magában, idetartoznak többek közt a munkaadó otthonában lakó alkalmazottak, a külső alkalmazottak, a több háztartás számára dolgozó óradíjas alkalmazottak, a családtag munkavégzők, a nappali vagy éjszakai időszakban gondozást vállaló alkalmazottak, a gyermekfelügyelők, au pairek és kertészek, amely csoportok tényleges tevékenységei és munkakörülményei jelentős mértékű eltéréseket mutathatnak;

D.  mivel a háztartási munka ágazata az ILO adatai szerint 2010-ben világszerte több mint 52 millió embert foglalkoztatott, valamint emellett a szektorban további 7,4 millió, 15 év alatti háztartási alkalmazott dolgozott, akik az iparosodott országokbeli összes foglalkoztatott 5–9%-át teszik ki; mivel az ILO megállapításai szerint az ebben az ágazatban foglalkoztatottak többsége nő – 2010-ben a világszerte foglalkoztatott háztartási alkalmazottak 83%-a volt nő –, ami 2,5 millió főt jelent az Európai Unióban, akik 88%-a nő; mivel az ágazatot jelentős elnőiesedés jellemzi; mivel a háztartási alkalmazottak és gondozók jelentősen hozzájárulnak az Európa 2020 stratégia nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos célkitűzéseinek teljesüléséhez azáltal, hogy szolgáltatásuk révén lehetővé teszik a munka és a magánélet közötti egyensúly megvalósítását sok család számára az Európai Unióban;

E.  mivel a professzionalizálás azt jelenti, hogy adott ágazatban a foglalkoztatottak számára foglalkoztatási és szociális védelmi jogokat biztosítanak; mivel a háztartási munka és a gondozás ágazatának professzionalizálása a közfinanszírozások (adókedvezmények), a szociális támogatások (családi támogatások, a vállalkozások támogatása, biztosító egyesületek, egészségbiztosítás, üzemi tanácsok stb.) és a privát finanszírozások (a szolgáltatások magánszemélyek általi megfizetése) ötvözése révén lehetséges;

F.  mivel az illegális foglalkoztatás és kizsákmányolás széles körben elterjedt mindkét ágazatban;

G.  mivel a háztartási és gondozási munkát elsősorban az alábbiak jellemzik: a munkahely bizonytalansága, földrajzi mobilitás, rendszertelen munkaórák, az idénymunkára jellemző munkarend, a műszakok, a munkahely biztonságának hiánya, az alkalmi foglalkoztatás, és a nagyrészt be nem jelentett munka;

H.  mivel az ILO szerint a háztartási alkalmazottak 29,9%-a teljesen ki van zárva a nemzeti munkajogi jogszabályok hatálya alól, és mindmáig az Európai Unióban a háztartási alkalmazottak és gondozók munkáját nagyon ritkán és egyenetlenül szabályozzák a tagállamokban, aminek következtében a háztartási alkalmazottakat gyakran nem tekintik tipikus vagy rendes munkavállalóknak, és ezért erősen korlátozott munkavállalói jogokkal és szociális védelemmel rendelkeznek(14);

I.  mivel a munkajogi jogszabályok hatálya alá nem tartozó háztartási alkalmazottak és gondozók esetében nem biztosítható a biztonságos és egészséges munkakörnyezet, és az adott ország általános normáihoz képest jelentős hátrányos megkülönböztetés sújtja őket a rájuk vonatkozó jogok és védelem szintjét illetően; mivel ezenfelül nincs joguk hozzá, vagy nincsenek tisztában azzal, hogy hogyan vegyenek részt szakszervezetekben vagy a kollektív tárgyalás egyéb formáiban, illetve ezt csak nehézségek árán képesek megtenni, ami különösen kiszolgáltatottá teszi őket, különösen amiatt, mert korlátozott társadalombiztosítási ellátásban részesülnek (különös tekintettel az álláskeresési ellátásokra, a betegségi és baleseti ellátásra, valamint a szülési szabadságra, a szülői szabadságra és egyéb gondozási célú szabadságokra), és gyakran nem vonatkozik rájuk az elbocsátással szembeni védelem;

J.  mivel a háztartási alkalmazottak és gondozók munkavállalói jogainak védelmére vonatkozó meglévő nemzeti jogszabályok betartása és alkalmazása néhány tagállamban még nem valósult meg;

K.  mivel az ágazat megfelelő szabályozása hozzájárulna a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelemhez;

L.  mivel egyes ágazati támogató intézkedések – mint például a svéd adójóváírás háztartási szolgáltatások esetén, valamint a francia és belga „szolgáltatási utalvány” – hatékonynak bizonyultak a be nem jelentett munkavállalás csökkentésében, javítva a munkakörülményeket és szabályos munkavállalói jogokat biztosítva a háztartási alkalmazottak és a gondozók számára;

M.  mivel a becslések szerint az Európai Unióban a gondozási szolgáltatások legnagyobb részét jelenleg nem hivatalos, nem fizetett gondozók biztosítják, akik maguk is kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportnak tekinthetők, mivel egyre nagyobb nyomás nehezedik rájuk, hogy kifinomultabb és fokozottan technikai jellegű gondozási szolgáltatásokat nyújtsanak; mivel az összes gondozó 80%-a nő, és mivel ez hatással van a nők foglalkoztatási szintjére, a munka és a magánélet közötti egyensúlyra, a nemek közötti egyenlőségre, valamint az egészséges időskorra;

N.  mivel a háztartási munka ágazata – amelyben többségükben nők dolgoznak – alkalmat teremt a munkavállalók kizsákmányolására; mivel ez a jelenség az alapvető jogok súlyos megsértését jelenti, amelytől mind az okmányokkal nem rendelkező munkavállalókat, mind az uniós polgárokat meg kell védeni;

O.  mivel az Alapjogi Ügynökség a háztartási és a gondozói munkát azon ágazatok egyikének tekinti, amelyekben a legmagasabb a munkaerő súlyos kizsákmányolásának kockázata az Európai Unióban; mivel ez a kizsákmányolás gyakran az alábbiak révén valósul meg: hivatalos szerződés hiánya vagy olyan szerződés, amely nem felel meg a ténylegesen végzett feladatoknak, túl alacsony bérek, szabálytalan kifizetések, sőt, gyakran a fizetés elmaradása, túl hosszú munkaórák, a szabadság hiánya, szexuális, faji alapú és/vagy szexista visszaélések;

P.  mivel a háztartási alkalmazottakat gyakran kötelezik túl hosszú munkaidőre, és 45%-uk nem jogosult heti szabadidőre vagy éves fizetett szabadságra(15); mivel különösen a bentlakásos háztartási alkalmazottaknak és gondozóknak olyan felelősségük és feladataik vannak, amelyek nem teszik lehetővé számukra, hogy megfelelő mennyiségű összefüggő pihenőidőt vegyenek ki;

Q.  mivel a női háztartási alkalmazottak több mint egyharmada nem jogosult szülési szabadságra és az ahhoz kapcsolódó jogokra és juttatásokra(16), továbbá egyes tagországokban a háztartási alkalmazottak és gondozók nem jogosultak munkanélküli ellátásra;

R.  mivel egyes tagállamokban az egészségügyi és gondozási ágazatban sok munkahely még mindig rosszul fizetett, gyakran nem biztosított a hivatalos szerződés és az egyéb alapvető munkavállalói jogok, továbbá kevéssé vonzóak az ilyen munkahelyek a fizikai és az érzelmi stressz magas kockázata, a kiégés veszélye és a karrierlehetőségek hiánya miatt; mivel az ágazat kevés képzési lehetőséget kínál, továbbá az itt foglalkoztatottak többnyire idős emberek, nők és migráns munkavállalók;

S.  mivel a háztartási alkalmazottak gyakran igen rossz vagy kockázatos körülmények között dolgoznak, és nem rendelkeznek megfelelő képzettséggel bizonyos feladatok ellátására, ami munkahelyi sérülésekhez vezethet; mivel a munkahelyi egészségvédelem és biztonság vonatkozásában minden háztartási alkalmazott és gondozó számára ugyanazokat az előírásokat kell biztosítani, függetlenül a foglalkoztatás típusától, azaz a hivatalosan alkalmazott munkavállalók és a közvetlenül a magánháztartások által alkalmazott munkavállalók esetében egyaránt;

T.  mivel az a tény, hogy ezek az emberek a munkaadó otthonában végzik a munkájukat, nem menti fel a munkaadót azon kötelezettsége alól, hogy betartsa a biztonsági és egészségvédelmi, illetve kockázatmegelőzési követelményeket, vagy hogy tiszteletben tartsa azok magánéletét, akik ott alszanak;

U.  mivel az au pairek a háztartási alkalmazottak olyan csoportját képezik, akiket gyakran nem tekintenek szabályos munkavállalóknak; mivel számos jelentésből az derül ki, hogy ez visszaéléseket eredményezhet, például azáltal, hogy az au pairek számára túl hosszú munkaidőt szabnak meg; mivel az au paireknek az egyéb háztartási alkalmazottakkal azonos védelmet kell kapniuk;

V.  mivel a háztartási alkalmazottak és gondozók többsége migráns nő, akik jelentős arányban rendezetlen jogállásúak, sokan közülük kiskorúak vagy alkalmi munkavállalók, vagy olyanok, akiknek nem ismerik el jogait és képesítéseit, valamint gyakran nincsenek tisztában jogaikkal, a közszolgáltatásokhoz csupán korlátozott hozzáféréssel rendelkeznek, vagy problémákba ütköznek e szolgáltatások igénybe vételekor, nem ismerik jól a helyi nyelvet és nem tagozódtak be a társadalomba;

W.  mivel a háztartási alkalmazottként dolgozó migráns munkavállalók halmozott megkülönböztetésnek lehetnek kitéve, és különösen ki vannak szolgáltatva a nemi alapú erőszaknak és a megkülönböztetésnek, mivel gyakran nem megfelelő, szabálytalan körülmények között dolgoznak; mivel konkrét erőfeszítéseket kellene tenni az ilyen munkavállalókkal szembeni rossz bánásmód, a nekik nyújtott szabálytalan fizetések, munkaviszonyuk tisztességtelen megszüntetése, valamint a velük szembeni erőszak vagy szexuális visszaélés megelőzése érdekében;

X.  mivel különösen a háztartási munka felé forduló, okmányokkal nem rendelkező migránsokat fenyegeti a hátrányos megkülönböztetés és a kizsákmányolás veszélye; mivel rendezetlen jogállásuk miatt ezek a munkavállalók vonakodnak attól, hogy védekezzenek és segítséget kérjenek, mivel félnek attól, hogy felfedik és kiutasítják őket; mivel ezt a helyzetet lelkiismeretlen munkaadók kihasználják;

Y.  mivel az okmányokkal nem rendelkező női migráns munkavállalók aggasztó mértékű diszkriminációnak vannak kitéve, és mivel saját jogaik nem ismerése, nyelvi akadályok vagy a letartóztatástól vagy munkahelyük elvesztésétől való félelmük miatt nem jelentik a visszaélések, a tisztességtelen elbocsátások, a bérek ki nem fizetése és az erőszak eseteit;

Z.  mivel a migráns nők gyakran úgy döntenek vagy arra kényszerülnek, hogy háztartási alkalmazottként vagy gondozóként dolgozzanak, mivel ezeket átmeneti, alacsony képzettséget igénylő állásoknak tekintik;

AA.  mivel a háztartási kisegítő és a gyermekek, fogyatékossággal élők és idősek gondozását ellátó személyzet iránti növekvő igény az Európába irányuló migráció feminizációját eredményezte;

AB.  mivel a migráns nők gyakran arra kényszerülnek, hogy feketén vállaljanak munkát;

AC.  mivel a harmadik fél által működtetett ügynökségek egyes esetekben nőkereskedelemhez és kényszermunkához vagy egyéb, többek között a nők illegális toborzásával és különböző formájú kizsákmányolásával járó bűncselekményekhez köthetők; mivel az Eurostat kimutatásai szerint az emberkereskedelem nyilvántartásba vett áldozatainak 80%-a nő, akiknek 19%-át munkaerőként, többek között háztartási munkában zsákmányolják ki;

AD.  mivel figyelmet kell fordítani a gyermekmunkára, a zaklatásra és a háztartási foglalkoztatási ágazatban a munkavállalói jogokkal való kiterjedt visszaélésekre;

AE.  mivel a migránsok munkaerő-piaci integrációja fontos lépés a társadalmi és kulturális befogadás irányába;

AF.  mivel a házimunka terhét sokkal nagyobb mértékben viselik a nők, mint a férfiak, és azt nem értékelik pénzben, illetve nem ismerik el az értékét; mivel a nők foglalkoztatási aránya összefüggésben áll családi kötelezettségeikkel; mivel több mint 20 millió európai (kétharmaduk nő) eltartott felnőttek gondozását végzi, ami megakadályozza őket abban, hogy teljes munkaidős munkahelyük legyen, és ez növeli a nemek közötti bérszakadékot, valamint azt eredményezi, hogy a nyugdíjkorhatárhoz közeli nők időskorukban jobban ki lesznek téve a szegénység kockázatának;

AG.  mivel, az ismert tendenciák ellenére, miszerint az európai népesség közel 20%-a 65 év feletti, és becslések szerint ez az arány 2050-re eléri majd a 25%-ot, az idősebb vagy fogyatékossággal élő személyek gondozásához szükséges idő mintegy 80%-ában – vagyis egy héten több nap, vagy minden nap – még mindig nem hivatalos gondozók, illetve családtagok látják el a gondozói feladatokat, és annak ellenére, hogy az Unióban nő a gondozók száma, a nem hivatalos gondozást jórészt 45–75 éves nők végzik (általában feleségek, szülők középkorú lányai vagy menyek);

AH.  mivel a válság következtében csökkentették a gondozási ágazatba irányuló állami beruházásokat, ami sokakat – főleg nőket – arra kényszerített, hogy kevesebb munkaórában dolgozzanak, vagy otthon maradjanak, és a mások segítségére utalt hozzátartozók, idősek, betegek vagy gyermekek gondozásával foglalkozzanak;

AI.  mivel az idősek növekvő száma, a munkaképes korúak csökkenő száma, továbbá az állami költségvetési megszorítások jelentős hatást gyakorolnak a szociális szolgáltatásokra, és mivel ez szintén hatással lesz azokra, akiknek – gyakran nehéz körülmények között – össze kell egyeztetniük a munkával és a gondozással kapcsolatos felelősségeiket;

AJ.  mivel a pénzügyi és társadalmi válság súlyosan érintette az Unió polgárait és lakosait, tovább súlyosbítva a munkahelyek bizonytalanságát, a szegénységet, a munkanélküliséget és a társadalmi kirekesztést, és azt eredményezve, hogy korlátozottá vált az állami és szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés, vagy hogy nem lehet ezekhez hozzáférni;

AK.  mivel a legtöbb tagállamban a tartós gondozás vonatkozásában alkalmazott jelenlegi szakpolitikai modellek nem alkalmasak arra, hogy kiszolgálják idősödő társadalmaink igényeit, és mivel a legtöbb tagállam politikai kezdeményezéseiben mindeddig nem foglalkozott a demográfiai változásokkal;

AL.  mivel a családi szokások, hagyományok és formák jelentősen átalakultak, aminek következtében több munkavállaló vált szükségessé a háztartási ágazatban, és ami elkerülhetetlenül a gondozáshoz és a támogatáshoz kapcsolódó új szükségleteket teremtett, különösen az otthonukon kívül dolgozó nők és az egyszülős családok esetében;

AM.  mivel a gondozásra szorulók közül sokan olyan térségekben élnek, amelyeket az állami szolgáltatások hiánya, az elszigeteltség vagy egyéb, a hivatásos gondozókhoz vagy állami vagy magánjellegű intézményekhez való hozzáférést nehezítő körülmények jellemeznek, és mivel valószínű, hogy ezekkel a gondozásra szoruló személyekkel csak nem hivatásos gondozók foglalkoznak, akik gyakran, de nem minden esetben a szóban forgó személyek családtagjai;

AN.  mivel számos tagállamban nem biztosított a minőségi, jövedelemtől függetlenül mindenki rendelkezésére álló gondozási szolgáltatás, azaz a szolgáltatásoknak minden felhasználó és ezek családja számára hozzáférhetőeknek és megfizethetőeknek kell lenniük;

AO.  mivel a támogató és gondozói szolgáltatások várólistáinak növekedése miatt egyre nagyobb mértékben kell támaszkodni a háztartási alkalmazottakra és gondozókra, és ennek következményeként a gondozásra szorulók gyakran elszegényednek és kitaszított helyzetbe kerülnek;

AP.  mivel a fogyatékossággal élők, az idősek, a betegek, az eltartott személyek és kiskorúak megfelelő védelmének biztosítása uniós alapelv, és mivel a háztartási és gondozói munka olyan ágazat, amely fontos szerepet játszik ennek az elvnek az érvényesítésében;

AQ.  mivel a többféle otthoni, intézményi és egyéb közösségi támogató szolgáltatáshoz való jogot – beleértve a személyes segítséget is – a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 19. és 26. cikke rögzíti;

AR.  mivel a megfizethető női háztartási alkalmazottak és gondozók mind gazdasági, mind társadalmi szempontból jelentős szerepet játszanak, mivel lehetővé teszik főként más nők számára, hogy folytathassák szakmai pályafutásukat és társadalmi életet élhessenek, lehetővé teszik munkaadóik számára, hogy jobb egyensúlyt teremtsenek munkájuk és magánéletük között, valamint sokak számára lehetővé teszik, hogy a munkaerőpiac rendelkezésére álljanak;

AS.  mivel az ágazat gazdasági szempontból jelentős, és a munkaerő jelentős része – különösen az alacsony képzettségűek – számára biztosít munkalehetőséget;

AT.  mivel a háztartási és gondozói munka olyan ágazat, amely munkahelyeket teremt; mivel ezeknek minőségi munkahelyeknek kell lenniük, mivel az ebben az ágazatban dolgozók munkájának köszönhető, hogy sokan gazdaságilag és társadalmilag aktívak lehetnek otthonukon kívül;

AU.  mivel a háztartási alkalmazottak és gondozók alkalmazásának néhány tagállamban elterjedt gyakorlata a munkavállaló és a háztartás tulajdonosa vagy az eltartott személy közötti kétoldalú megállapodás, nem pedig állami struktúrákon vagy cégeken és vállalkozásokon keresztül megvalósuló hivatalos eszközök;

AV.  mivel a háztartási alkalmazottaknak és gondozóknak joguk van a tisztességes élethez – amely figyelembe veszi a munka, család és személyes élet közötti megfelelő egyensúly igényét, különösen a bentlakásos háztartási alkalmazottak esetében – és ugyanazokat a szociális és foglalkoztatási jogokat kell élvezniük, mint más munkavállalóknak;

AW.  mivel az ILO a háztartási alkalmazottak méltányos módon történő foglalkoztatásáról szóló 189. számú egyezménye és 201. számú ajánlása nemzetközi előírások történelmi jelentőségű gyűjteménye, melynek célja, hogy világszerte javítsa a háztartási alkalmazottak tízmillióinak munkakörülményeit; mivel a háztartási alkalmazottak többsége nő, és a 189. számú ILO-egyezményben megállapított új normák fontos lépést jelentenek a nemek közötti egyenlőség a munka világában való előmozdítása tekintetében és a nők törvény szerint egyenlő jogainak és védelmének biztosítása érdekében; mivel azonban az egyezményt megerősítő 22 állam közül mostanáig csupán hat uniós tagállam (Belgium, Finnország, Németország, Írország, Olaszország és Portugália);

AX.  mivel a 189. számú ILO-egyezmény célja a háztartási munka jogi elismerése, a jogok valamennyi háztartási alkalmazottra történő kiterjesztése, valamint a jogsértések és visszaélések megelőzése;

AY.  mivel 48 állam ratifikálta és további 18 aláírta a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló 1990. évi nemzetközi egyezményt, de a mai napig még egyetlen uniós tagállam sem írta alá vagy ratifikálta azt;

AZ.  mivel a háztartási alkalmazottak és gondozók jelentős mértékben hozzájárulnak a szociális védelmi rendszerekhez, szerepük azonban gyakran alábecsült, félreértett vagy azzal az e témában folytatott viták során nem foglalkoznak;

BA.  mivel a háztartási alkalmazottak és gondozók foglakoztatási körülményei tagállamonként jelentősen eltérőek: lehetnek alulfizetett, be nem jelentett munkavállalók, okmányokkal és szerződéssel nem rendelkező migránsok, és előfordul a háztartási munka és gondozás állami szociális szolgáltatásként való nyújtása vagy üzleti vállalkozások, ügynökségek, egyesületek és szövetkezetek által, magánjellegű szociális szolgáltatásként való nyújtása, illetve magánszervezetek által, közvetlen foglalkoztatásként való biztosítása;

BB.  mivel a háztartási foglalkoztatási ágazatban férfiakat is alkalmaznak, az EU-ban különösen gondozóként, és ezért ugyanolyan szintű védelemre és támogatásra van szükségük a nemi alapú megkülönböztetés megelőzése, valamint a munkaerő-piaci lehetőségek terén megvalósuló egyenlőség érdekében, összhangban az EUMSZ 19. és 153. cikkével;

BC.  mivel a legtöbb háztartási alkalmazott munkaadója nincs tisztában a háztartási alkalmazottak kötelezettségeivel és jogaival;

BD.  mivel a munkaügyi ellenőrzések gyakran nem terjednek ki a háztartási munkára, minthogy a legtöbb tagállamban nem ellenőrzik az ágazatot;

BE.  mivel az igazságszolgáltatási mechanizmusokhoz való hozzáférés gyakran nehézségekbe ütközik a munkaügyi jogsértések esetében, valamint a visszaélések vagy kizsákmányolás áldozatai számára; mivel a félelem, a munkahelyi elszigeteltség és a jogi támogatáshoz való hozzáférés nehézségei meghatározó akadályt jelenthetnek a rendezetlen jogállású migráns háztartási alkalmazottak és gondozók számára;

BF.  mivel a munkahelyi biztonságról és egészségvédelemről szóló irányelv (89/391/EGK irányelv) a magánháztartások által közvetlenül foglalkoztatott alkalmazottak kivételével kiterjed a hivatalosan alkalmazott háztartási alkalmazottakra és gondozókra;

1.  úgy véli, hogy a háztartási munka és a gondozás szakmájának és értékének valódi munkaként történő közös uniós elismerésére van szükség, mivel e szakmai ágazat elismerése várhatóan visszaszorítaná a be nem jelentett munkavégzést és elősegítené a társadalmi integrációt, ezért felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy határozzanak meg közös szabályokat a háztartási munkára és a gondozásra vonatkozóan;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő szakpolitikai eszközöket a háztartási munkára és a gondozásra vonatkozóan, amelyek révén minőségi iránymutatásokat állapít meg mindkét ágazatra; úgy véli, hogy az ilyen kezdeményezéseknek a következőkre kell összpontosítaniuk:

   a) a háztartási és gondozói munka professzionalizálásához szükséges általános keret bevezetése, amely az érintett foglalkozások és készségek, valamint karrierépítés elismeréséhez és szabványosításához vezet, ideértve a felhalmozott nyugdíjjogosultságot is a tagállami sajátosságokkal összhangban;
   b) sürgősen szorgalmazza a gondozók szabadságáról szóló uniós irányelv és a nem hivatásos gondozói státusz elismerésére szolgáló olyan keret előterjesztését, amely gondozói feladataik ellátásának időtartamára díjazást biztosít és a szociális védelem minimális szintjét nyújtja számukra, valamint képzési támogatásban részesíti, illetve olyan, egyedi intézkedésekkel segíti őket, amelyek révén javíthatják élet- és munkakörülményeiket;

3.  üdvözli, hogy a Bizottság elkötelezte magát az „újrakezdés a dolgozó szülőknek és gondozóknak” kezdeményezés mellett;

4.  felhívja a tagállamokat, hogy állapítsanak meg szakmai képesítést a háztartási munka egyes fajtái tekintetében (idősgondozás, gyermekgondozás, fogyatékkal élő személyek gondozása), amelyekhez speciális készségek és képesítések szükségesek;

5.  úgy véli, hogy a háztartási munka és gondozás ágazata és ennek professzionalizálása munkahelyeket és növekedést teremthet, és hogy ezért méltányos javadalmazásra van szükség; úgy véli, hogy a kapcsolódó megoldások társadalmi innovációs modell részét képezhetik;

6.  úgy véli, hogy a háztartási szolgáltatásokat nyújtó alkalmazottak professzionalizálódása növelni fogja az ágazat vonzerejét, a szolgáltatás minőségét és elősegíti a tisztességes és elismert munkát;

7.  hangsúlyozza a háztartási alkalmazottak és gondozók készségei és képesítései elismerése ösztönzésének fontosságát, több kilátást nyújtva számukra a szakmai előrelépés terén, valamint az idősekkel és gyerekekkel foglalkozó személyek külön képzésének fontosságát a minőségi munkahelyekhez és jobb munkakörülményekhez, többek között formális szerződések kötéséhez, a képzéshez való hozzáféréshez és a jobb szociális elismeréshez vezető minőségi foglalkoztatás előmozdítása érdekében; hangsúlyozza a megszerzett készségek, képesítések és tapasztalat érvényesítése és tanúsítása biztosításának, valamint a szakmai előrelépés elősegítésének fontosságát; ennek elérése érdekében alapvető fontosságúnak véli képzések és átképzések létrehozását;

8.  kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat a női háztartási és gondozói munkakörök professzionalizációját, képzéseit, folytonos készségfejlesztését és elismerését magában foglaló rendszerek létrehozására, beleértve adott esetben az írás-olvasás készségét, növelve személyes, szakmai fejlődésük esélyeit és karrierlehetőségeiket;

9.  felkéri a tagállamokat, hogy időközben szabályozzák a munkáltatóként működő háztartások és a munkáltató háztartásában fizetett háztartási szolgáltatásokat nyújtó munkavállaló/alkalmazott közötti bárminemű munkakapcsolatot;

10.  felhívja a tagállamokat, hogy alakítsanak ki jogi keretet, amely lehetővé teszi a háztartási alkalmazottak és gondozók legális és szervezett foglalkoztatását, meghatározza az érintettek jogait és kötelességeit, hogy jogbiztonságot teremtsen mind az ezen ágazatban dolgozó munkavállalók, mind pedig lehetséges munkaadóik számára; kéri, hogy a jogi keret térjen ki a munkaszerződés konkrét részleteire, valamint arra a tényre, hogy sok munkaadó magánszemély, akik adott esetben nem ismerik a jogi eljárásokat;

11.  felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek határozott lépéseket a háztartási és gondozói munka ágazatában – amely jelentős hozzáadott értéket biztosít a gazdaság számára – azáltal, hogy szakmaként ismerik el a háztartási alkalmazottak és gondozók által végzett munkát, valamint valódi munkavállalói jogokat és szociális védelmet biztosítanak számukra munkaügyi jogszabályok vagy kollektív megállapodások révén;

12.  támogatja a 201. sz. ajánlással kiegészített, a háztartási alkalmazottak méltányos módon történő foglalkoztatásáról szóló 189. számú ILO-egyezményt, mivel globális szinten foglalkozik azzal az igénnyel, hogy a munkavállalókat a munkajog hatálya alá kell vonni, valamint a szociális jogok, a megkülönböztetésmentesség és az egyenlő bánásmód érvényesítésére szólít fel;

13.  felhívja a tagállamokat az ILO 189. egyezményének ratifikálására, illetve az egyezmény maradéktalan alkalmazására, a munkafeltételek javítása és a szóban forgó egyezmény cikkeinek és az ILO 2011. évi 201. sz. ajánlásának való megfelelés biztosítása érdekében; emlékeztet arra, hogy az ILO alapszabályának megfelelően a kormányok kötelesek az egyezményt és az ajánlást a nemzeti jogalkotók elé terjeszteni az ezen eszközök végrehajtására vonatkozó intézkedések előmozdítása érdekében, valamint hogy, az egyezmény esetében, az előterjesztési eljárás a ratifikálást is célozza;

14.  úgy véli, hogy a valamennyi tagállam általi ratifikálás fontos lépés volna az emberi jogok előmozdítása és védelme irányába, és erős politikai jelzésként szolgálna a munkavállalók, nevezetesen a női háztartási alkalmazottak ellen elkövetett visszaélés, zaklatás és erőszak minden formája ellen;

15.  felszólítja a tagállamokat, hogy vonják be a háztartási alkalmazottakat és gondozókat valamennyi nemzeti munkaügyi, egészségügyi, szociális támogatásra és biztosításra vonatkozó, valamint megkülönböztetést tiltó jogszabály hatálya alá, elismerve társadalmi és gazdasági hozzájárulásukat; ennek értelmében sürgeti a Bizottságot, hogy fontolja meg az összes olyan uniós irányelv felülvizsgálatát, amely kizárja a háztartási alkalmazottakat és gondozókat a munkavállalók többi csoportjára érvényes jogokból;

16.  elismeri, hogy néhány tagállam vonakodik attól, hogy jogszabályokat hozzon a magánszférát illetően; úgy véli azonban, hogy a fellépés hiánya sokba kerül majd mind a társadalom, mind az érintett munkavállalók számára; hangsúlyozza, hogy a gondozók iránti kereslet előre jelzett növekedése, különösen a magánháztartásokban, szükségessé teszi az ilyen jellegű jogszabályokat a munkavállalók védelme érdekében; felhívja ezért a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel együttműködve tegyenek lépéseket egy megfelelő felügyeleti rendszer létrehozására, a 189. sz. ILO egyezmény 17. cikkével összhangban, valamint dolgozzanak ki megfelelő szankciókat a munkahelyi biztonság- és egészségvédelmi törvények és előírások megszegésének esetére;

17.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák és tartassák be a munkahelyi egészségvédelem és biztonság megfelelő szintjét, például az anyasági védelem biztosítása révén, valamint lépjenek fel a munkavégzéshez kapcsolódó balesetek, illetve a munkahelyi sérülések és betegségek kockázatának megelőzése érdekében; hangsúlyozza, hogy a már az ágazatban dolgozók esetében a gyakorlatközpontú képzési és újraképzési rendszerek révén javítani kell a normákat; úgy véli, hogy e képzésnek magában kell foglalnia a bizonyos testtartással és mozgással járó munkakörök jelentette kockázatok, valamint a biológiai és kémiai kockázatok kezelését, illetve a támogató technológia használatát;

18.  alapvető fontosságúnak tartja a bizonytalan és be nem jelentett munka elleni küzdelmet, mivel ez a jelenség súlyosan érinti a háztartási alkalmazottakat, így a migráns női munkavállalókat, tovább súlyosbítva amúgy is kiszolgáltatott helyzetüket; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza az ilyen gyakorlatok – többek között a gyermekmunka – megszüntetésének és büntetésének fontosságát; e tekintetben támogatja a háztartási alkalmazottak és gondozók bizonytalan helyzetének kezelését a be nem jelentett munkavállalás elleni európai platform keretében; emlékeztet arra, hogy a be nem jelentett munkavállalás nem teszi lehetővé, hogy társadalombiztosítással rendelkezzenek,valamint negatív hatással van munkakörülményeikre az egészség és biztonság vonatkozásában; ezért arra számít, hogy a be nem jelentett munkavégzés elleni európai platform meg fogja előzni a be nem jelentett munkavégzést és visszatart attól, mivel a szürkegazdaság veszélyezteti a munkahelyek biztonságát, hátrányosan befolyásolja a gondozás színvonalát és a be nem jelentett gondozók munkakörülményeit, veszélyezteti a szociális jóléti rendszer fenntarthatóságát és csökkenti az államháztartásba befolyó adóbevételeket,

19.  felszólítja a tagállamokat, hogy a munkavállalók védelme és a be nem jelentettről a bejelentett munkavégzésre való áttérést jobb védelem és egyszerűbb munkaügyi ellenőrzési és vizsgálati mechanizmusok révén elősegítve ruházzanak be a háztartási és gondozási ágazatban jelentős mértékű be nem jelentett munkavégzés megelőzése, felismerése és az ellene való küzdelem módjainak növelésébe és javításába, különösen az emberkereskedelem és a munkaerő-kizsákmányolás eseteit, illetve azon cégek ügyeit illetően, amelyek háztartási és gondozási szolgáltatásokat nyújtanak be nem jelentett és hamis önfoglalkoztatást használva;

20.  sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák az Unióba irányuló migráció jogszerű lehetőségeit, és vezessenek be célzott jogszerű migrációs programokat; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak kétoldalú megállapodást kell kötniük azokkal az államokkal, ahonnan a statisztikák szerint a háztartási alkalmazottak és gondozók származnak, a küldés és fogadás szabályozása érdekében, ily módon elősegítve az emberkereskedelem és kényszermunka elleni küzdelmet, ugyanakkor megakadályozva a szociális dömpinget; felszólítja a tagállamokat, hogy ratifikálják a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló, az ENSZ közgyűlése által 1999. december 18-án elfogadott nemzetközi egyezményt;

21.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő a múlt tapasztalataiból leszűrt tanulságokon alapuló szabályozási rendszerek kialakítását annak érdekében, hogy a migráns munkavállalók kevésbé legyenek kitéve a szabályozatlan helyzetből fakadó kizsákmányolás és visszaélés kockázatának; határozottan kéri a tagállamokat, hogy amikor a be nem jelentett háztartási alkalmazottak és gondozók úgy döntenek, hogy kilépnek a feketemunka ördögi köréből, nyújtsanak számukra támogatást és védelmet;

22.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a kizsákmányolás – konkrétabban háztartási munka végzése – céljából elkövetett emberkereskedelem eseteinek vizsgálatát az áldozatok azonosítását és védelmét szolgáló mechanizmusok fejlesztése érdekében, és vonják be a nem kormányzati szervezeteket, a szakszervezeteket, az állami hatóságokat és az összes polgárt az emberkereskedelem és a súlyos kizsákmányolás jelenségének felderítésébe;

23.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy bővítsék ki az emberkereskedelem felszámolása érdekében létrehozott eszközöket és mechanizmusokat – mint például az áldozatkezelési mechanizmusokat vagy az ideiglenes tartózkodási engedélyt – és vizsgálják felül ezeket azzal a céllal, hogy alkalmazási körüket a súlyos munkaerő-kizsákmányolás emberkereskedelmet nem magában foglaló eseteire is alkalmazzák;

24.  felszólítja a tagállamokat, hogy az ILO 189. sz. egyezményének 17. cikkével összhangban dolgozzanak ki hatékony és hozzáférhető panasztételi mechanizmusokat, valamint a háztartási alkalmazottakat védő nemzeti törvényeknek és rendeleteknek való megfelelés elérésére szolgáló eszközöket; felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre a munkaügyi ellenőrzésre, a végrehajtásra és a szankcionálásra vonatkozó intézkedéseket, a nemzeti törvényekkel és rendeletekkel összhangban, és kellően figyelembe véve a háztartási munka sajátos jellemzőit; kéri továbbá, hogy amennyiben összeegyeztethetők a nemzeti törvényekkel és rendeletekkel, ezen intézkedések határozzák meg azokat a feltételeket, melyek alapján – a magánélet kellő tiszteletben tartása mellett – belépést lehet biztosítani a háztartások épületeibe; kéri a tagállamokat, hogy a nemzeti szabályozással összhangban vegyék fontolóra olyan mechanizmusok kialakítását, amelyek hatékonyan kezelik a visszaéléseket, például a háztartásokban végzett helyszíni ellenőrzés révén olyan esetekben, amelyekben indokolt a visszaélés gyanúja;

25.  aggodalmának ad hangot a női háztartási alkalmazottak és gondozók cégek vagy munkaközvetítő ügynökségek általi felvételére vonatkozó felügyelet és ellenőrzés hiányát illetően, és megismétli, hogy szükséges az állami felügyelők és ellenőrzések számának növelése a jogszabályok érvényesítése érdekében;

26.  sürgeti a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket az ellenőrzések fokozása érdekében, és találjanak innovatív vizsgálati módszereket, melyek tiszteletben tartják a magánéletet, különösen a magánlakások esetében, ahová bírósági engedély nélkül nem léphetnek be az ellenőrök, és megfelelően tájékoztassák és képezzék ki az ellenőröket a háztartási alkalmazottakkal szembeni rossz bánásmód, kizsákmányolás, beleértve a pénzügyi kizsákmányolást is, erőszak vagy szexuális zaklatás felszámolása érdekében;

27.  felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki kampányokat a láthatóság javítása céljából, illetve, hogy a köz- és magánszervezetek jobban megértsék a szabályozott háztartási és gondozói munka előnyeit a szakma méltóságának megteremtése és a női háztartási alkalmazottak és gondozók fontos munkájának és társadalmi szerepének elismerése érdekében; emellett kéri a tagállamokat, hogy hívják fel a figyelmet a magánháztartásokban tapasztalható súlyos kizsákmányolásra, célul tűzve ki az ilyen alkalmazottak kizsákmányolásával szembeni zéró tolerancia alkalmazását;

28.  felhívja a tagállamokat, hogy finanszírozzanak és indítsanak figyelemfelkeltő kampányokat a háztartási alkalmazottak és gondozók, illetve munkaadók jogairól és kötelességeiről, valamint a háztartási ágazatban tapasztalható kizsákmányolás kockázatairól és hatásairól, továbbá segítsék elő a háztartási és gondozói munka elismerését; javasolja a tagállamoknak, hogy dolgozzanak ki cselekvési terveket;

29.  felszólítja a tagállamokat, hogy hogy a szociális partnerekkel együttműködve alakítsák ki és javítsák a háztartási alkalmazottak és gondozók jogairól szóló információs csatornákat, és gondoskodjanak az információk lehető legnagyobb fokú hozzáférhetőségéről az összes munkavállaló számára; javasolja, hogy a bevált gyakorlatok nyomán minden tagállamban regionális és helyi szinten is hozzanak létre a munkavállalók jogaival kapcsolatos segítségnyújtással és tájékoztatással – kampányok formájában is – foglalkozó információs pontokat, telefonos segélyvonalat és weboldalakat az adott ország nyelvén és más megfelelő nyelveken; hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezeteknek, például a nők és migránsok érdekképviseletével foglalkozó szervezeteknek is képesnek kell lenniük ilyen információk nyújtására; rámutat, hogy ezeket az eszközöket oly módon kell kialakítani, hogy lehetővé tegyék bevált gyakorlatok, idevágó tanácsok és útmutatás nyújtását az esetleges munkaadóknak, beleértve a családokat és az ügynökségeket is, valamint foglalkoztatási mintaszerződéseket kell kínálniuk annak biztosítása érdekében, hogy a munkaadók ellássák feladataikat;

30.  határozott fellépésre szólít fel minden ágazatban azon vállalkozásokkal szemben, amelyek üzleti modellje illegális munkavállalók kihasználásán alapul a működési költségek minimalizálása, a nyereség maximalizálása és a törvényes módon működő vállalkozások ágazatból való kiszorítása céljából;

31.  hangsúlyozza a szakszervezetek fontos szerepét abban, hogy tájékoztassák a munkavállalókat jogaikról és kötelezettségeikről; megjegyzi, hogy ez az egyik módja annak, hogy a háztartási alkalmazottak egységesen léphessenek fel, kollektív tárgyalásokat folytathassanak és védhessék jogaikat és érdekeiket;

32.  felszólít a szociális partnerek, különösen a szakszervezetek európai és nemzeti szintű megfelelő képviseletére, hogy a nemzeti gyakorlatokkal összhangban intenzívebb ágazati kollektív tárgyalásokat folytassanak ezen ágazatok tisztességes munkafeltételeinek tényleges előmozdítása és erősítése érdekében; felszólít ezenkívül a szakmai szervezetek, a háztartási alkalmazottakat és gondozókat támogató, valamint azok képviseletében működő szervezetek, továbbá más illetékes civil társadalmi szervezetek megfelelő képviseletére, valamint annak biztosítására, hogy azok teljesen tisztában legyenek a háztartási alkalmazottként vagy gondozóként foglalkoztatott nők munkavállalói jogainak védelméből fakadó kihívásokkal;

33.  sajnálja, hogy a különböző tagállamokban a női háztartási alkalmazottak és gondozók továbbra is gyér képviselettel rendelkeznek a szakszervezetekben, és hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell e női munkavállalókat arra, hogy csatlakozzanak a szakszervezetekhez;

34.  kiemeli annak fontosságát továbbá, hogy a munkaadók szövetségekbe és egyéb, nemzeti szintű szervezetekbe tömörüljenek, mivel úgy véli, hogy az ilyen munkaadói szervezetek nélkül a háztartási és gondozói munka jogi szabályozására, valamint a munkafeltételek és az ilyen munkák vonzerejének javítására irányuló erőfeszítések hiábavalóak lesznek;

35.  megállapítja, hogy a magán háztartási munkaadók alapvető szerepet játszanak a tisztességes munkaügyi normák és jogok tiszteletben tartásában; felszólítja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak róla, hogy a vonatkozó információk hozzáférhetők legyenek a munkáltatók és munkavállalók számára;

36.  felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a háztartási alkalmazottak és gondozók kiszolgáltatott és alulértékelt szakmájának nyomon követése és dokumentálása, valamint a jelenlegi helyzet kezelését célzó intézkedések előterjesztése érdekében;

37.  felszólítja a Bizottságot és az illetékes uniós ügynökségeket, hogy készítsenek a szabályozott háztartási munka különböző rendszereit összehasonlító tanulmányt, és gyűjtsenek adatokat a tagállamokban fennálló helyzetről; úgy véli, hogy ezeknek az adatoknak a bevált gyakorlatok tagállamok közti megosztását kell szolgálniuk, különösen a háztartási munkavállalók kizsákmányolása elleni küzdelem optimalizálása érdekében; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt arról, hogyan járulnak hozzá a gondozók és háztartási alkalmazottak a tagállamok szociális védelmi rendszereihez és gazdaságaihoz;

38.  ösztönzi a bevált gyakorlatok megosztását a tagállamok között a tevékenységek bővítése és hatásuk növelése érdekében;

39.  úgy véli, hogy az egyes tagállamokból származó bevált gyakorlatok elfogadása és adaptációja a háztartási alkalmazottak és gondozók szabályos foglalkoztatási formáit eredményezheti;

40.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyűjtsenek össze, elemezzenek és tegyenek közzé megbízható statisztikai adatokat életkor, nem és állampolgárság szerinti bontásban annak érdekében, hogy lehetővé tegyék tájékozott párbeszédek folytatását a háztartási munka ágazata professzionalizációjának módjára vonatkozó legjobb megoldások keresése során, és kéri, hogy bízzák meg az Eurofound-ot és az OSHA-t a védelemnyújtás, panaszok benyújtása és figyelemfelhívás módszereinek kialakításával;

41.  felszólítja a Bizottságot, hogy a Foglalkoztatási Bizottság (EMCO) napirendjére vegye fel a háztartási alkalmazottak és gondozók ágazatának helyzetéről szóló tárgyalásokat;

42.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a területre vonatkozó jogi aktusok vagy nemzeti jogszabályok felülvizsgálata és előkészítése során – a nemzeti hatáskörök tiszteletben tartása mellett – biztosítsák a háztartási alkalmazottak és gondozók érdekeinek figyelembevételét;

43.  elismeri a gondozóként és önkéntesként (nem hivatalos gondozásban) dolgozó családtagok óriási társadalmi és gazdasági értékét, és a szolgáltatás visszaszorulása vagy a szolgáltatás megemelkedett költségei révén rájuk háruló egyre nagyobb felelősséget;

44.  megjegyzi, hogy nő a hosszú távon intézményi gondozásban élő emberek száma és fokozódik a fogyatékossággal élő személyek társadalmi kirekesztése az EU-ban, ami közvetlenül sérti az EU által a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és a 2010–2020-as európai fogyatékosságügyi stratégia keretében vállalt kötelezettségeket;

45.  úgy véli, hogy ösztönözni kell a közvetett otthoni gondozási gyakorlatokat, támogatva a független élet biztosítására irányuló projekteket, amelyek lehetőséget kínálnak a fogyatékossággal élők számára, hogy képesített szakembereket válasszanak vagy ilyenekhez forduljanak, akik házhoz jönnek, különösen a fogyatékosság legsúlyosabb eseteiben;

46.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak szélesebb körű hozzáférést kell biztosítaniuk a könnyen hozzáférhető és megfizethető, jó minőségű és közösségi alapú gyermekgondozáshoz, a fogyatékos- és idősgondozáshoz, megfelelő finanszírozás révén, minimálisra csökkentve ezáltal az e feladatok informális vagy bizonytalan végrehajtását indokoló tényezőket, és javítva a hivatásos gondozók által végzett munka értékének elismerését; kiemeli, hogy a tagállamoknak olyan szolgáltatásokat kell kialakítaniuk, amelyek támogatják a családot, a hivatalos és nem hivatalos gondozókat;

47.  felszólítja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a munkaerő-felvételt a szociális gondozói szolgáltatások területén és tegyenek az ágazat vonzerejének növeléséért, hogy az életképes karrierlehetőséget jelentsen;

48.  sürgeti a tagállamokat, hogy ruházzanak be a stabil, magas színvonalú munkahelyekbe a háztartási és gondozói munka ágazatában, többek között olyan uniós alapok révén is, mint az Európai Szociális Alap (ESZA) és a foglalkoztatás és szociális innováció európai programja;

49.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék és támogassák a szociális és egészségügyi szolgáltatásokat célzó innovatív megoldásokat és az azokba történő beruházást, melyek nagyszerű munkahely-teremtési potenciállal bírnak, alapvető fontosságúak öregedő társadalmunk és általában a demográfiai változás okozta igények kielégítéséhez, továbbá szükségesek a válság negatív társadalmi következményeinek visszafordításához;

50.  kéri a Bizottságot, hogy ossza meg a háztartási alkalmazottak és gondozók egyesületeinek és szövetkezeteinek az Unió gazdasági modelljeibe ágyazott bevált gyakorlatait;

51.  felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a munkavállalói szövetkezetek létrehozását a gondozói és háztartási szolgáltatási ágazatban, különös tekintettel a vidéki térségekre, mivel ez pozitív hatással lesz a minőségi és fenntartható munkahelyek megteremtésére, különösen azon munkavállalók tekintetében, akiknek nehézségeik vannak a munkaerőpiaci integrációval;

52.  felszólítja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a legfiatalabb háztartási alkalmazottak ne hagyják el az iskolát munkavállalási célból;

53.  felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54/EK irányelvet; kéri továbbá a tagállamokat, hogy következetesen hajtsák végre ezen irányelvet;

54.  kéri a tagállamokat, hogy a bejelentett háztartási alkalmazottak és gondozók alkalmazásának ösztönzése érdekében mérlegeljék ösztönzők bevezetését; ösztönzi a tagállamokat, hogy vezessenek be egyszerű bejelentési rendszereket a be nem jelentett foglalkoztatástól való eltántorítás és a kérdés kezelése céljából, ahogyan azt az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság javasolta a „Családi szolgáltatások fejlesztése a foglalkoztatási arányok növelése és a nemek közötti munkahelyi egyenlőség elősegítése érdekében” című véleményében 1a ; ajánlja a Bizottság számára, hogy segítse elő az olyan bevált gyakorlatok megosztását a tagállamok között, a sikeres modelleket állítva mintául, amelyek pozitív hatást gyakoroltak az ágazatra szociális és foglalkoztatási szempontból, mint pl. a Belgiumban bevezetett „szolgáltatási utalványok”, illetve a francia „általános szolgáltatási foglalkoztatási utalvány”;

55.  úgy véli, hogy a háztartási alkalmazottak és gondozók, illetve a munkavállalók közötti rugalmas szerződéses megállapodások megteremtése érdekében érdemes oly módon kiigazítani a jogszabályokat, hogy azok mindkét két fél számára elősegítsék a háztartási szolgáltatások legalkalmasabb időpontban történő igénybevételét/nyújtását, ugyanakkor biztosítsák a munkavállalók védelmét;

56.  azt tanácsolja a tagállamoknak, hogy a háztartási alkalmazottak és gondozók jogszerű foglalkoztatására vonatkozó világos szabályozást olyan ösztönzőkkel erősítsék meg, melyek hatására a háztartási alkalmazottak és lehetséges munkaadóik a foglalkoztatás, illetve a munkavállalás jogszerű módját választják; felszólítja továbbá a tagállamokat, hogy küszöböljék ki azokat a jogi akadályokat, amelyek miatt jelenleg igen alacsony a bejelentett, közvetlenül családok által foglalkoztatott munkavállalók száma;

57.  megismétli az Európai Parlament felhívását a strukturált párbeszédre a gondozási ágazatban(17);

58.  felszólítja a tagállamokat, hogy egyenlő feltételeket biztosítsanak az uniós és nem uniós au paireknek, és adjanak nekik összevont tartózkodási/munkavállalási engedélyt, amely meghatározza a munkaidőt, a szerződés típusát és a fizetési feltételeket; felhívja a tagállamokat, hogy ratifikálják az Európa Tanács au pairek közvetítésére vonatkozó megállapodását; kéri, hogy a tagállamok fejlesszék tovább az aupair-közvetítő ügynökségekre vonatkozó akkreditációs rendszert és ellenőrzési mechanizmusokat;

59.  emlékeztet az au pairek hivatalos elismerésének szükségességére, összhangban az au pair munkáról szóló európai egyezménnyel, hogy ne váljanak a háztartási alkalmazottak és gondozók nem hivatalos helyettesítőivé;

60.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a háztartási alkalmazottakat és gondozókat emberi lényként becsüljék meg Európában, és tegyék lehetővé számukra a munka és a magánélet közti egyensúlyt, beleértve a munkaidő-irányelv (2003/88/EK) rájuk való kiterjesztését, annak érdekében, hogy az alkalmazottak hozzájussanak a pihenés alapvető fontosságú időszakaihoz, és ne legyenek túl sok munkaórára kényszerítve;

61.  arra kéri a tagállamokat, hogy fogadjanak el a munka és a családi élet összeegyeztethetőségét célzó intézkedéseket, mivel ezek elő fogják segíteni, hogy a nők megmaradhassanak a fizetett állásokban és csökkenjen a nyugdíjkülönbség;

62.  kéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy a háztartási alkalmazottak és gondozók a nemzeti jogszabályokkal összhangban részesüljenek nyugdíj-hozzájárulásban.

63.  kéri a nemzeti minimálbérről rendelkező országokat annak biztosítására, hogy minden háztartási gondozó és alkalmazott legalább ekkora fizetést kapjon;

64.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az ILO-nak.

(1) HL C 70. E, 2012.3.8., 1. o.
(2) HL C 351. E, 2011.12.2., 39. o.
(3) HL C 77. E, 2002.3.28., 138. o.
(4) HL C 102. E, 2008.4.24., 321. o.
(5) HL L 204., 2006.7.26., 23. o.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0218.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0050.
(8) HL C 16. E, 2010.1.22., 21. o.
(9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0068.
(10) HL C 51. E, 2013.2.22., 9. o.
(11) SOC/372 – CESE 336/2010 végleges.
(12) HL L 32., 2014.2.1., 32. o.
(13) HL C 377. E, 2012.12.7., 128. o.
(14) Háztartási alkalmazottak a világban: globális és regionális statisztikák és a jogvédelem mértéke (Domestic workers across the world: global and regional statistics and the extent of legal protection), Nemzetközi Munkaügyi Hivatal, Genf (ILO, 2013).
(15) Ugyanott.
(16) Ugyanott.
(17) Az Európai Parlament 2013. július 4-i állásfoglalása (HL C 75., 2016.2.26., 130. o.).

Jogi nyilatkozat