Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2015/2097(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0076/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0076/2016

Viták :

PV 12/05/2016 - 6

Szavazatok :

PV 12/05/2016 - 9.9
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0226

Elfogadott szövegek
PDF 304kWORD 122k
2016. május 12., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
A szülői szabadságról szóló keretmegállapodás
P8_TA(2016)0226A8-0076/2016

Az Európai Parlament 2016. május 12-i állásfoglalása a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. március 8-i 2010/18/EU tanácsi irányelv alkalmazásáról (2015/2097(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, 3. cikkének (3) bekezdésére, valamint 5. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. és 10. cikkére, 153. cikke (1) bekezdésének i) pontjára és 157. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7., 9., 23., 24. és 33. cikkére,

–  tekintettel a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. március 8-i 2010/18/EU tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról szóló 2010/18/EU irányelvnek a Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállásának változása miatt szükségessé váló módosításáról szóló, 2013. december 17-i 2013/62/EU tanácsi irányelvre,

–  tekintettel az Európai Tanács 2006. március 23–24-i brüsszeli ülésének elnökségi következtetéseire (777751/1/06 REV 1), tekintettel a „Növekvő egyensúly a munka és a magánélet között:

–  a szakmai, a családi és a magánélet összeegyeztetésének fokozott támogatása” című bizottsági közleményre (COM(2008)0635),

–  tekintettel a Bizottság „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című, 2013. február 20-i ajánlására (C(2013)0778),

–  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2015. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai” című, 2015. március 11-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló, 2015. június 9-i állásfoglalására(2);

–  tekintettel a szülési szabadságról szóló, 2015. május 20-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálata „Gender equality in employment and occupation - Directive 2006/54/EC, European Implementation Assessment” (A nemek közötti egyenlőség a foglalkoztatás és a munkavégzés területén – 2006/54/EK irányelv, az európai végrehajtás értékelése) című, 2015. májusi tanulmányára,

–  tekintettel az Európai Parlament Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által készített, „Szülési, apasági és szülői szabadság: az időtartamhoz és a juttatás összegéhez kapcsolódó adatok az Európai Unióban” című tanulmányára;

–  tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) „Promoting parental and paternity leave among fathers” (A szülői és az apasági szabadság előmozdítása az apák körében) című tanulmányára,

–  tekintettel a „Maternity leave provisions in the EU Member States: Duration and allowances” (Szülési szabadságra vonatkozó rendelkezések az Európai Unió tagállamaiban: Időtartam és járadékok) című Eurofound jelentésre (Eurofound, 2015),

–  tekintettel a „Promoting parental and paternity leave among fathers” (A szülői és az apasági szabadság előmozdítása az apák körében) című 2015-ös Eurofound jelentésre,

–  tekintettel az Európai Bizottság „The Implementation of Parental Leave Directive 2010/18 in 33 European Countries” (A szülői szabadságról szóló 2010/18/EU irányelv végrehajtása 33 európai országban) című, 2015. februári tanulmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0076/2016),

A.  mivel kevés az esélye annak, hogy a nők esetében 2020-ig megvalósuljon az Európa 2020 stratégiában előirányzott 75%-os foglalkoztatási arány (amely jelenleg 63,5%); mivel továbbá proaktív politikákra van szükség a nők munkaerőpiacra való belépésének és ott maradásának, valamint az anyák oda való visszatérésének támogatására azzal a céllal, hogy stabil és tisztességes munkát kapjanak, a férfiakéval megegyező feltételekkel; különösen olyan politikákra van szükség, amelyek előmozdítják a munka és a magánélet közötti jobb egyensúlyt mindkét szülő számára;

B.  mivel a szülők által a családban és a gyermeknevelés terén végzett munka mérhető hozzájárulást jelent a gazdasághoz, és nagy jelentőséggel bír továbbá a demográfiai fejlemények szempontjából Európában;

C.  mivel a 96/34/EK irányelv külön témaként elismeri a szakmai és a magánélet összeegyeztethetőségét, a 2010/18/EU irányelv pedig előírja, hogy minden munkavállalónak joga van a négy hónap fizetetlen szülői szabadsághoz, és hogy ezek közül az egyik hónapot át nem ruházható módon kell biztosítani; mivel a nemek közötti egyenlőség elve a foglalkoztatás terén immár szerepel az uniós jogszabályokban; mivel a női és férfi életpálya közötti egyenlőség – többek között a szülői szabadság tekintetében is – segítene az Európa 2020 stratégiában szereplő 75%-os foglalkoztatási ráta elérésében és a nők szegénységnek való sokkal nagyobb kiszolgáltatottsága problémájának megoldásában, de mérhető hozzájárulást is jelent a gazdasághoz, ami nagy jelentőséggel bír a demográfiai fejlemények szempontjából Európában;

D.  mivel a rendelkezésre álló adatok megerősítik, hogy a nem vagy rosszul fizetett családi szabadságok igénybevételi aránya alacsony, és az apák csak nagyon ritkán élnek a szülői szabadsághoz való jogaikkal; mivel a teljes egészében vagy részben át nem ruházható és megfelelően fizetett szülői szabadságot kiegyensúlyozottabb módon veszi igénybe a két szülő, ami hozzájárul a nők munkaerőpiaci megkülönböztetésének mérsékléséhez;

E.  mivel a szülési és az apasági és egy közös, tehát szülői szabadságnak nevezett vegyes modell lehetővé teszi mindkét szülő számára, hogy megfelelően és együtt döntsenek arról, hogyan intézzék a szabadságaikat a gyermekeik legjobb érdekében és a munkájuk sajátosságainak figyelembevételével;

F.  mivel a szülői szabadság hosszú távú előnyökkel jár a gyermekek fejlődésére nézve; mivel a jelenlegi vonatkozó közpolitikák keretében az uniós tagállamokban az apák egyre nagyobb számban mennek szülői szabadságra, azonban arányuk még mindig alacsony, hiszen az apáknak csupán 10%-a vesz ki legalább egy nap szülői szabadságot; mivel ezzel szemben a mindkét szülő számára rendelkezésre álló szülői szabadságot 97%-ban a nők veszik igénybe;

G.  mivel Eurofound tanulmányok szemléltették, hogy a szülői szabadság apák általi igénybevételi arányát többek között az alábbi szempontok befolyásolják: a kompenzáció mértéke, a szabadságok rendszerének rugalmassága, az információ rendelkezésre állása, gyermekgondozási szolgáltatások rendelkezésre állása és rugalmassága, valamint annak mértéke, mennyire félnek a munkavállalók attól, hogy a szabadság igénybevételével eltávolodnak a munkaerőpiactól; mivel számos kutató(5) szerint azok az apák, akik igénybe veszik az apasági szabadságot, jobb kapcsolatot alakítanak ki a gyermekeikkel, és nagyobb valószínűséggel vállalnak aktív szerepet a későbbi gyermekgondozási feladatokban; mivel ezért foglalkozni kell e kérdésekkel;

H.  mivel az egész Európai Unió súlyos demográfiai kihívással néz szembe, tekintve, hogy a legtöbb tagállamban csökken a születési ráta, és mivel a férfiakat és a nőket célzó méltányos családpolitikáknak javítaniuk kell a nők munkaerőpiaci helyzetét és a családi és a magánélet összeegyeztethetőségét, csökkenteniük kell a nemek közötti különbségeket a javadalmazás, a nyugdíjak és az egész élet keresete terén, és kedvezően kell befolyásolják a demográfiai folyamatokat;

I.  mivel az Eurostat szerint 2010-ben 3 518 600 személy vett igénybe szülői szabadságot, de közülük csupán 94 800 (2,7%) volt férfi; mivel az EUROFUND kutatása(6) szerint a nemek közötti szakadék a foglalkoztatásban való részvétel terén súlyos veszteségeket okoz az európai gazdaságok számára, amelynek összege 2013-ban megközelítette az 370 milliárd eurót;

J.  mivel a Bizottságnak és a tagállamoknak konkrét intézkedéseket kellene kezdeményezniük egy új fajta munkaszervezési modell megerősítése érdekében, rugalmasabb modellek, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúlyt biztosító eszközök révén, amelyek lehetővé teszik, hogy a szülők ténylegesen élhessenek a szülői szerepükhöz való jogukkal; mivel ezek az intézkedések hozzájárulhatnak a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés csökkenéséhez, és segítséget nyújthatnak számukra a munkaerőpiacra való visszatérésben bármiféle társadalmi és gazdasági nyomásgyakorlás nélkül;

K.  mivel a nemek közötti egyenlőség, valamint a nők foglalkoztatáshoz való hozzáférésének biztosítása mellett a szülői szabadság lehetővé teszi, hogy a szülők eleget tegyenek a gyermekeikkel szemben fennálló minden kötelezettségüknek;

L.  mivel kulcsfontosságú annak biztosítása, hogy a nőknek a munkahely mellett joguk legyen jogokhoz és az anyasághoz is anélkül, hogy ezért büntetnék őket, hiszen ez továbbra is a nőket érinti a legsúlyosabban, és őket éri legtöbbször hátrányos megkülönböztetés; mivel e diszkriminatív gyakorlatok magukban foglalják a munkaadó általi nyomásgyakorlást az állásinterjúkon részt vevő nőkkel szemben, amikor kérdések merülnek fel arra vonatkozóan, hogy van-e gyermekük, és ha igen, milyen életkorúak, azzal a céllal, hogy befolyásolják a nők döntéseit, és a gyermektelen munkavállalókat részesítsék előnyben, akikkel „szabadabban rendelkezhetnek”, továbbá a női munkavállalókat érő, arra irányuló egyre fokozottabb gazdasági és munkával összefüggő nyomásgyakorlást, hogy ne vegyenek igénybe szülési szabadságot;

M.  mivel az egyik tényező, amely korlátozza a nők belépését a munkaerőpiacra és ott maradásukat, az a fogyatékkal élő, nem önellátó gyermekek, illetve a függő helyzetű és/vagy hátrányos helyzetű kategóriákba és csoportokba tartozók gondozása terén betöltött felelősségük;

N.  mivel ahol nincsenek rendelkezések a szabadságra vonatkozóan, vagy ahol a meglévő rendelkezések elégtelennek bizonyulnak, a szociális partnerek – kollektív megállapodások révén – fontos szerepet játszhatnak új rendelkezések meghozatalában, illetve a meglévők aktualizálásában a szülési, apasági és szülői szabadságra vonatkozóan;

O.  mivel a munka és a magánélet közötti egyensúly alapvető jog, amelyet maradéktalanul be kell építeni minden olyan uniós szövegbe, amely hatással lehet e területre; mivel általánosabban is hangsúlyozni kell a családbarát munkakörnyezet fontosságát;

P.  mivel a legtöbb uniós tagállam már megfelel a szülői szabadságról szóló 2010/18/EU irányelv minimális követelményeinek, és sok tagállamban a nemzeti rendelkezések túlmutatnak e követelményeken;

Q.  mivel a tagállamoknak a köz- és a magánszférában egyaránt elő kell mozdítaniuk a vállalkozások olyan szociális jóléti modelljeit, amelyek előírják a munka és a magánélet közötti egyensúlyhoz való jog tiszteletben tartását;

R.  mivel az anyasági, apasági és szülői szabadság férfiak és nők általi igénybevétele közötti mennyiségi különbség nyilvánvalóvá teszi a nemi alapú hátrányos megkülönböztetés fennállását a gyermekgondozás és a nők munkaerőpiaci részvétele tekintetében; mivel számos tagállamban nem hoztak kielégítő eredményt azok az intézkedések, melyek arra kívánták ösztönözni a férfiakat, hogy egyenlő mértékben vegyék ki a részüket a családi feladatokból;

S.  mivel a megfelelő, egyéni jogosultság alapján járó és jövedelmet biztosító szülői szabadság elengedhetetlen az azonos nemű, gyermeket nevelő párok számára annak érdekében, hogy össze tudják egyeztetni a munkahelyi és magánéletüket;

T.  mivel a szülői szabadság igénybevétele révén a munkahelyi és magánélet összeegyeztetéséhez fűződő jogukat gyakorló nők a munkahelyre való visszatérésükkor megbélyegzéssel szembesülnek, melynek következményeképp kedvezőtlenebb munkafeltételeket és létbizonytalanságot eredményező munkaszerződéseket kínálnak nekik;

Az irányelv átültetése

1.  rámutat arra, hogy a 2010/18/EU irányelv átültetéséhez szükséges rendelkezések formája tagállamonként eltérő; ezért úgy véli, hogy az átültetés során teljes mértékben tiszteletben kell tartani a szociális partnerek közötti kollektív tárgyalásra vonatkozó hatályos jogszabályokat;

2.  úgy véli, hogy mivel nem az összes uniós tagállam követte az Európai Unió külön vagy egymás utáni szülési és szülői szabadságra vonatkozó megközelítését, ezért uniós szinten nehéz a különböző típusú szabadságok osztályozása;

3.  emlékeztet arra, hogy a tagállamok általi túlszabályozás még jobban megnövelheti a szabályozás összetettségét és emiatt csökkentheti a megfelelést; felszólítja a tagállamokat, hogy ne hozzanak létre további adminisztratív terheket az uniós jogszabályok átültetése során;

4.  arra buzdítja azokat a tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy ésszerű időn belül bocsássák a Bizottság rendelkezésére az irányelv rendelkezései és az átültető intézkedések közötti megfelelést bemutató táblázatokat; úgy véli, a tagállamoknak feltétlenül biztosítaniuk kell, hogy rendelkezzenek a szükséges felügyeleti erőforrásokkal annak ellenőrzésére, hogy a szülőket megillető jogokat védelmező jogszabályokat betartják-e; sürgeti a Bizottságot, hogy gondosan kísérje figyelemmel az irányelv végrehajtását a tagállamokban, annak biztosítása érdekében, hogy az általa kínált rugalmassággal ne éljenek vissza; úgy véli, hogy a bevált gyakorlatok megosztása hasznos eszköz e célok elérésében;

5.  sajnálja, hogy az irányelv alkalmazásával kapcsolatos átültetési intézkedések eltérnek egymástól, ami miatt olyan rendszerek jöttek létre, amelyekben a munkavállalók jogosultságai – például a foglalkoztatási szektortól (szerte az EU-ban nagyobb védelmet biztosítanak a közszférában, mint a magánszektorban, bár az vállalt úttörő szerepet a kérdésben), valamint a szerződés időtartamától függően – különböznek; ezért javasolja, hogy tegyenek meg minden lehetséges lépést az irányelv helyes és egységes módon történő végrehajtása érdekében, a köz- és a magánszektorban egyaránt; hangsúlyozza, hogy nemre való tekintet nélkül mindenki számára megkülönböztetés, valamint a dolgozó apák és anyák munkaszerződésének típusára vagy foglalkoztatási ágazatára való tekintet nélkül biztosítani kell a szülői szabadsághoz való jogot;

6.  üdvözli, hogy egyes tagállamok a minimális hatályán túlmenően ültették át az irányelv rendelkezéseit, miáltal azok előnyeit az önálló vállalkozók, az ipari tanulók, az azonos nemű párok és az örökbefogadott gyermekek szülei is élvezhetik;

7.  határozottan úgy véli, hogy a társadalmi jólét biztosítása a tagállamok illetékességi körébe tartozik;

8.  kéri a tagállamokat, hogy fogadjanak el családközpontú szociális politikákat, amelyek biztosítják az irányelvben szereplő valamennyi ellátás alkalmazását többek között a nemzetközi örökbefogadási eljárást lefolytatni kívánó szülők hosszú távú külföldi tartózkodása esetén;

9.  megállapítja, hogy több mint egy évtizeddel a 96/34/EK irányelv tagállamok általi átültettését követően továbbra is fennáll a nemek közötti egyenlőtlenség a szülői szabadság terén; megállapítja, hogy a szülői szabadság maximális időtartamát és a szabadság időszaka alatti fizetési rendszereket tekintve a tagállamok között jelentős eltérések vannak; úgy véli, hogy a szabadság alatti fizetés kérdése alapvető fontosságú annak biztosításához, hogy az alacsony jövedelmű szülőknek és az egyedülálló szülőknek is egyenlő mértékben hasznára váljon a rendszer a többi szülővel együtt; üdvözli azokat a különféle intézkedéseket, amelyek az apákat a szülői szabadság igénybevételére kívánják ösztönözni; elismeri az Európai Unió értékét abban, hogy lehetővé teszi, hogy a tagállamok a cselekvés szükségességére összpontosítsák a figyelmüket, valamint arra, hogy tanácsot adjanak és segítséget nyújtsanak azon tagállamoknak, amelyeknek erre szükségük van, különösen a társadalombiztosítási jogosultságok terén; úgy véli, hogy a Bizottságnak olyan intézkedéseket kell javasolnia, amelyek arra ösztönzik az apákat, hogy több szülői szabadságot vegyenek ki, és hogy a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a bevált gyakorlatok hatékonyabb megosztását ezen a területen;

10.  megjegyzi, hogy egyes tagállamok úgy döntöttek, hogy csak a szülői szabadság maximális időtartamánál rövidebb időszakra biztosítanak társadalombiztosítási jogosultságokat, ezzel csökkentve a maximális időtartam szülők általi tényleges igénybevételét;

11.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, biztosítsák, hogy a közpolitikák által biztosított családi jogok, többek között a szülői szabadság, egyenlők legyenek az egyéni jogok szempontjából és mindkét szülő számára egyformán hozzáférhetőnek kell lenniük annak érdekében, hogy bátorítsák a családi és szakmai élet jobb összehangolását gyermekeik mindenek felett álló érdekével; hangsúlyozza, hogy e jogokat – amennyire lehetséges – egyénre kell szabni az Európa 2020 stratégiában mind a nők, mind a férfiak számára meghatározott 75%-os foglalkoztatási ráta elérése, illetve a nemek közötti egyenlőség előmozdítása érdekében; úgy véli, hogy bizonyos rugalmasságot kell biztosítani a szülőknek a szülői szabadság felhasználása terén, és hogy ez semmiképpen sem akadályozhatja a 2020-as stratégiában a nők és férfiak számára kitűzött 75%-os foglalkoztatási ráta elérését; úgy véli, hogy a szociális partnerek által elfogadott rendszernek elő kell mozdítania azon megoldást, melynek során a szabadság jelentős része át nem ruházható marad; hangsúlyozza, hogy mindkét szülőt azonos módon kell kezelni a jövedelemhez való jog és a szülői szabadság időtartama tekintetében;

12.  hangsúlyozza, hogy a gyermekes családok és a gyermeknevelés érdekében a karrierjüket megszakító szülőknek nem csupán a bevételek csökkenését kell elviselniük, de a magasabb kiadásokat és szülői szerepük fokozott alulértékelését is;

13.  megjegyzi, hogy az irányelv rugalmasságot biztosít a tagállamok számára a szülői szabadság szabályainak meghatározása tekintetében, a teljes idejű szabadság és a részidős szabadság közötti választás tekintetében, valamint azzal kapcsolatban, hogy milyen munkában töltött időszakokat vagy előzetes értesítéseket szabnak a szülői szabadság biztosításának feltételeként; megjegyzi, hogy egyes tagállamokban határozott idejű szerződéshez(7) és a megbízásos szerződéshez(8) hasonló nem standard szerződésekkel foglalkoztatott munkavállalókra nem terjednek ki ezek az intézkedések, és sajnálja az ilyen típusú munkaszerződések számában bekövetkezett növekedést; tudomásul veszi azokat a tagállami kezdeményezéseket, amelyek ebben a tekintetben a lehető legnagyobb rugalmasságot biztosítják a munkavállalóknak annak érdekében, hogy a szülői szabadság megfeleljen a szakmai és magánéleti körülményeiknek, ugyanakkor úgy véli, hogy a megoldásoknak a szülői szabadság fokozott igénybevételét kell célul tűzniük;

14.  megjegyzi, hogy a szülői szabadság igénybevétele után a munkába való visszatérés bonyolult és stresszes lehet mind a szülő, mind a gyermek számára; felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan családpolitikákat, amelyek elősegítik a munkába való zökkenőmentes és fokozatos visszatérést és a munka és a magánélet közötti optimális egyensúlyt, ugyanakkor figyelmet fordít a távmunka, az otthonról végzett munka és az intelligens munka támogatására, oly módon, hogy az ilyen intézkedések ne jelentsenek többletterhet a foglalkoztatottak számára;

15.  felszólítja a tagállamokat, intézkedéseik meghozatalakor biztosítsák, hogy a vállalkozások a kiszámítható módon tudjanak tervezni, különös figyelmet fordítva a legkisebb és a kis- és középvállalkozások ezzel kapcsolatos szükségleteire;

16.  felkéri a Bizottságot, hogy fejlessze és erősítse meg a 2010/18/EU irányelv rendelkezéseit a fogyatékossággal élő vagy súlyos vagy tartós betegséggel élő gyermeket nevelő szülők szülői szabadságra való jogosultság és biztosításának feltételei, valamint részletes szabályait figyelembe véve a tagállamok bevált gyakorlatait (a gyermekre vonatkozó korhatár kiterjesztése a szülői vagy gyermekgondozási szabadságra való jogosultság tekintetében, visszatéréskor nagyobb lehetőség a részmunkaidős munkavégzési formákra, a szabadság meghosszabbítására stb.);

17.  hangsúlyozza, hogy a szülői szabadságot igénybe vevők számára garantálni kell a kedvező feltételeket a munkába való visszatéréshez, különösen az azonos vagy azzal egyenértékű vagy hasonló álláshelyre való visszahelyezés tekintetében a munkaszerződésnek, illetve a foglalkoztatási feltételeknek megfelelően, a munkába való visszatéréskor biztosítani kell a munkaidő és/vagy a munkarend módosítását (beleértve azt is, hogy a munkáltatónak bármifajta visszautasítást indokolnia kell) képzési időt, valamint elbocsátás elleni védelmi időt kell biztosítani számukra, annak érdekében, hogy vissza tudjanak illeszkedni pozíciójukba;

A munka és a magánélet közötti egyensúly kihívásaira reagáló hatékony irányelv

18.  megjegyzi, hogy a Bizottság visszavonta a szülési szabadságról szóló irányelv tervezetét, és hogy az „Új kezdet: a dolgozó szülők előtt álló, a munka és a családi élet összeegyeztetése terén jelentkező kihívások kezelése” című ütemterv kapcsán a Bizottság ebben a szakaszban nem irányozza elő végleges jelentés közzétételét a szülői szabadságról szóló irányelv végrehajtására vonatkozóan; felhívja a Bizottságot, hogy – a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett – ambiciózus javaslattal térjen vissza, amely ténylegesen biztosítani fogja a munka és a magánélet közötti jobb egyensúlyt;

19.  úgy véli, hogy a politikai megbeszéléseknek számos nem jogalkotási kezdeményezésre is összpontosítaniuk kell a tagállamokkal és a civil társadalommal való együttes fellépés érdekében azzal a céllal, hogy hangsúlyozzák a szülők szerepét és elősegítsék a munka és a magánélet közötti jobb egyensúlyt;

20.  úgy véli, hogy fontolóra kell venni egy széles körű nem jogalkotási kezdeményezést a munka és a családi élet összeegyeztetésének tagállamokon belüli előmozdítása céljából;

21.  a családhoz kapcsolódó különféle szabadságok összefonódására tekintettel úgy véli, hogy európai szinten biztosítani kell a különböző szövegek koherenciáját a szociális partnerek bevonásával annak érdekében, hogy a családok számára biztosítsák az életszakaszra vonatkozó szabadság kilátásait és ezáltal támogassák a gondozási feladatok egyenlőbb megosztását a nők és a férfiak között; sürgeti a Bizottságot, hogy ennek céljából vegye fontolóra a szülői szabadságra vonatkozó uniós jogszabály felülvizsgálati záradékának alkalmazását; úgy véli, hogy olyan világosabban megfogalmazott jogszabályokra van szükség, amelyek felszámolnak a bonyolultsággal, javítják azok betartását és védik a munkavállalókat;

22.  kéri a szociális partnereket, hogy a Bizottság 2015. februárjában közzétett jelentése alapján foglalkozzanak a szülői szabadságról szóló irányelv – a munka és szabadidő egyensúlyára, a nők munkaerőpiaci részvételére, a demográfiai kihívásokra és a férfiak családi feladatok, többek között a gyermekek és más eltartottak ellátásában való részesedésére vonatkozó – célkitűzéseinek teljes megvalósítása terén fennálló hiányosságokkal; úgy véli, hogy hatékonyabb intézkedésekre van szükség a családi feladatok férfiak és nők közötti kiegyensúlyozottabb megosztásának ösztönzése érdekében;

23.  hangsúlyozza, hogy a szülői szabadságra vonatkozó megfelelő intézkedések szorosan kapcsolódnak a megfelelő jövedelemhez, megjegyzi, hogy ahol nincsenek rendelkezések a szabadságra vonatkozóan, vagy ahol a meglévő rendelkezések elégtelennek bizonyulnak, a szociális partnerek – kollektív megállapodások révén – fontos szerepet játszhatnak új rendelkezések meghozatalában, illetve a meglévők aktualizálásában a szülési, apasági és szülői szabadságra vonatkozóan; felszólítja a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel való egyetértésben vizsgálják felül a szülői szabadságra vonatkozó pénzügyi ellentételezési rendszerüket annak érdekében, hogy az egy olyan megfelelő és tisztességes jövedelempótlás szintjét érje el, amely a férfiakat is ösztönözné az a szülői szabadság irányelv által garantált minimális időtartamán túli igénybevételére;

24.  úgy véli, hogy a szabadság igénybevételére vonatkozó jog egyéniesítésének támogatása, valamint az apai szerep elősegítésére irányuló pozitív intézkedés támogatása elengedhetetlen annak érdekében, hogy segítsük a munka és a magánélet összeegyeztetését a nemek közötti egyensúly figyelembevételével;

25.  kéri, hogy a munka és a családi élet jobb összeegyeztetése érdekében a Bizottság és a szociális partnerek vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy felajánlják a szülői szabadság minimális időtartamának négyről hat hónapra való kiterjesztését;

26.  hangsúlyozza, hogy a tagállamokon belüli (szülési, apasági vagy szülői szabadság) szabadságok rendszerének jobb összehangolása, koherenciája és hozzáférhetősége növeli az igénybevételi arányt és az általános hatékonyságot; rámutat arra, hogy ebben a tekintetben egy legalább kéthetes apasági szabadságról szóló európai irányelv elengedhetetlen;

27.  hangsúlyozza, hogy meg kell hosszabbítani azt az időtartamot, melynek során a két szülő élhet a szülői szabadsághoz való jogával; felszólítja a Bizottságot és a szociális partnereket, hogy terjesszék ki a gyermekek életkorára vonatkozó azon határt, ameddig igénybe vehető a szülői szabadság, figyelembe véve azt is, hogy a fogyatékkal élő vagy elhúzódó megbetegedésben szenvedő gyermekek szülei lehetőséget kapjanak a gyermekekre vonatkozóan az irányelvben rögzített korhatáron felüli szülői szabadság igénybevételére;

28.  kéri a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy hárítsák el azt a sok akadályt, amely egy hosszú szülői szabadság után a munkába való visszatéréssel kapcsolatban felmerül, annak elkerülése végett, hogy ez a szabadság a munkaerőpiacról való kizárás kelepcéjévé váljon; ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy a férfiak és nők közötti egyenlőség csak a fizetett és fizetés nélküli munka, valamint a munkahelyi, családi és gondozási kötelezettségek igazságos újraelosztása révén valósítható meg;

29.  felhívja a tagállamokat, hogy továbbra is törekedjenek nagyobb fokú konvergenciára a legjobb gyakorlatok cseréje tekintetében a munka és a magánélet összeegyeztetése terén, különös tekintettel azon szakpolitikák megvalósítására, amelyek segítik az anyákat a munkaerőpiacra való belépés, az ott maradás és az oda való visszatérés terén, valamint segíti az apákat a családi életben való részvételük terén és növelik a szülői szabadság apák általi igénybevételét; arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék nyomon és mozdítsák elő ezen intézkedéseket;

30.  úgy véli, hogy a barcelonai célok elérése érdekében a munka és a magánélet közötti egyensúlyt elősegítő jogalkotási intézkedések mellett a tagállamoknak – a különféle európai eszközök pénzügyi támogatásával – összpontosítaniuk kell a minőségi, inkluzív, megfizethető és hozzáférhető állami vagy magán gyermekgondozási szolgáltatások bevezetésére, amelyek attól a pillanattól kezdve rendelkezésre állnak, hogy az egyik szülő visszatér a munkaerőpiacra, különös figyelmet fordítva a szegény és a társadalmi kirekesztés által veszélyeztetett családokra;

31.  felkéri a tagállamokat, hogy hívják fel a szülők figyelmét a koragyermekkori nevelésben és a gyermekeik és saját maguk számára szóló gondozási programokban való részvétel előnyeire; arra kéri a tagállamokat, hogy - miközben szem előtt tartják a gyermek érdekeit – a minőségi, mindenre kiterjedő koragyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatások tervezetét és jogosultsági kritériumait igazítsák az egyre sokrétűbb munkaritmusokhoz, így segítve a szülőknek abban, hogy megtartsák a munkával kapcsolatos kötelezettségeiket, vagy hogy munkát találjanak;

32.  úgy véli, hogy az összes jövőbeli uniós kezdeményezés során a nemek közötti egyenlőség integrált megközelítése – beleértve a nemi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiák leküzdését és a munka és a magánélet közötti egyensúly koherenciát és átláthatóságot vinne a folyamatba és elősegítené a nemek közötti egyensúlyt a munka és a magánélet egyensúlya terén; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hívják fel a társadalom figyelmét a munka és a magánélet egyensúlyával kapcsolatos jogokra és jogorvoslatokra;

33.  kéri a Bizottságot, hogy mérje fel, milyen kedvező hatásokkal járnak a munka és a magánélet összeegyeztetésével kapcsolatos kezdeményezések, amelyek célja, hogy helyreálljon az egyensúly a családi, gondozói és háztartással kapcsolatos felelősség tekintetében, és hogy bővítse ki azok különös felelősségét, akik fogyatékkal élő, nem önellátó és/vagy hátrányos helyzetű kategóriákba és csoportokba tartozó gyermekeket gondoznak;

o
o   o

34.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0068.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0218.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0207.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0351.
(5) http://www.oecd.org/gender/parental-leave-where-are-the-fathers.pdf
(6) https://www.eurofound.europa.eu/news/news-articles/social-policies/international-womens-day-2016-the-campaign-for-equality-continues
(7) Peter Moss The 10th International Review of Leave Policies and Related Research 2014, (A szabadságolási rendszerek és a kapcsolódó kutatások 10. nemzetközi áttekintése, 2014) 2014. június, 39. o.
(8) https://www.cipd.co.uk/binaries/zero-hours-contracts_2013-myth-reality.pdf

Jogi nyilatkozat