Az Európai Parlament,

–  tekintettel Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 79. és 83. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 3, 5. és 23. cikkére,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi ENSZ-egyezményre (CEDAW) és különösen 6. cikkére, amely fel kívánja számolni a nőkereskedelem minden formáját és a prostitúcióra kényszerített nők kizsákmányolását,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre (EJEE),

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948),

–  tekintettel az ENSZ 1949-es, az emberkereskedelem, illetve mások prostitúciója kizsákmányolásának megszüntetéséről szóló egyezményére,

–  tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking+5 (2000), Peking+10 (2005) és Peking+15 (2010) különleges ülésein és Peking+20 felülvizsgálati konferenciáján elfogadott záródokumentumokra,

–  tekintettel a határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezményt kiegészítő, az emberkereskedelem, különösen a nő- és gyermekkereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló 2000. évi jegyzőkönyvre, és különösen az emberkereskedelem fogalmának e jegyzőkönyvben rögzített, nemzetközileg elfogadott meghatározására;

–  tekintettel a gyermekek jogairól szóló 1989-es ENSZ-egyezményre és a gyermekek jogairól szóló egyezmény fakultatív, a gyermekkereskedelemről, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló jegyzőkönyvére, valamint az Európai Parlament a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 25. évfordulójáról szóló 2014. november 27-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az emberi jogokról és a biomedicináról szóló Oviedói Egyezményre,

–  tekintettel a hágai örökbefogadási egyezményre,

–  tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, továbbá az ellene folyó küzdelemről és az áldozatok védelméről szóló uniós irányelvhez fűzött, közös ENSZ-kommentárra, amely megköveteli annak szükségességét, hogy a nemi szempontokat is figyelembe véve nemzetközi védelmet biztosítsanak az emberkereskedelem áldozatainak,

–  tekintettel a kényszer- vagy kötelező munkáról szóló 29. sz. ILO-egyezményre, amelynek 2. cikke meghatározza a kényszermunka fogalmát,

–  tekintettel az Európa Tanács az emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményére és az Európa Tanács ezen a téren megfogalmazott ajánlásaira,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére (Isztambuli Egyezmény),

–  tekintettel az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynökségéről (CEPOL), valamint a 2005/681/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. november 25-i (EU) 2015/2219 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2009. június 18-i 2009/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a harmadik országok emberkereskedelem áldozatává vált vagy az illegális bevándorlás megkönnyítésére irányuló cselekményektől érintett, a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együttműködő állampolgárai részére kiállított tartózkodási engedélyről szóló, 2004. április 29-i 2004/81/EK tanácsi irányelvre(7),

–  tekintettel a Bizottság „Az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégia (2012–2016)” című közleményére (COM(2012)0286),

–  tekintettel a Bizottság „Az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégia végrehajtásáról szóló félidős jelentés” című szolgálati munkadokumentumára (SWD(2014)0318),

–  tekintettel a Bizottság „Az európai biztonsági stratégia” című közleményére (COM(2015)0185),

–  tekintettel a Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című munkadokumentumára (SWD(2015)0278),

–  tekintettel az Europol „Emberkereskedelem az EU-ban” című helyzetjelentésére (2016. február),

–  tekintettel az Eurostat „Emberkereskedelem” című jelentésének 2015. évi kiadására,

–  tekintettel a Parlamenti Kutatási Szolgáltatások Főigazgatósága által készített, a 2011/36/EU irányelv európai végrehajtási értékelésére,

–  tekintettel az emberkereskedelem nemi dimenziójáról szóló, a Bizottság által összeállított tanulmányra (2016),

–  tekintettel a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, a nők elleni erőszakról szóló, 2014. február 25-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a szexuális kizsákmányolásról és a prostitúcióról, valamint ezeknek a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásáról szóló 2014. február 26-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló 2015. június 9-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A8-0144/2016),

A.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája 5. cikke (3) bekezdésének értelmében az emberkereskedelem súlyosan sérti az alapvető jogokat, az emberi méltóságot, valamint az áldozatok fizikai és pszichológiai identitását, egész további életük során megmaradó komoly károsodásokat okozva, továbbá a bűnözés, éspedig többnyire a szervezett bűnözés egyik súlyos, a jogállamiságot veszélyeztető formája, amely mögött igen magas hasznot – becslések szerint évente 150 milliárd dollárt(11) – hozó kereslet áll; mivel a tagállamok jogszabályainak eltérő jellege nagyban megkönnyíti a szervezett bűnözői tevékenységeket, és továbbra is alacsony a felelősségre vonás kockázata, a kiszabható büntetések pedig a potenciálisan magas haszonhoz viszonyítva nem elégségesek;

B.  mivel az emberkereskedelem a 2011/36/EU irányelv 2. cikkében rögzített fogalommeghatározás szerint személyek kizsákmányolás céljából való toborzása, szállítása, átadása, rejtegetése vagy fogadása – az adott személyek feletti ellenőrzés megváltoztatását vagy átadását is ideértve – fenyegetéssel, erőszakkal vagy egyéb kényszer alkalmazásával, emberrablással, csalással, megtévesztéssel, hatalommal vagy a kiszolgáltatott helyzettel való visszaélés révén, illetve anyagi ellenszolgáltatásnak vagy előnyöknek valamely személy felett ellenőrzést gyakorló személy beleegyezésének megszerzése érdekében történő nyújtásával vagy elfogadásával; mivel a kizsákmányolás magában foglalja legalább a más személyek prostitúciójával vagy szexuális kizsákmányolása más formáival, kényszermunkával vagy kényszerű szolgáltatásokkal – többek között koldulással, szolgasággal vagy hasonló gyakorlatokkal, illetve bűncselekményekkel vagy szervek kioperálásával kapcsolatos kizsákmányolást;

C.  mivel az emberkereskedelem számos formát ölt, és az emberkereskedelem különféle törvényes és törvénytelen tevékenységek során szedi áldozatait, például (a felsorolás teljességének igénye nélkül) a mezőgazdaságban, az élelmiszer-feldolgozó iparban, a szexiparban, a háztartási munkavégzésben, a gyártásban, a gondozásban, a takarításban, egyéb iparágakban (különösen a szolgáltatóiparban), a koldulásra és bűncselekmények elkövetésére kényszerítésben, a gyermekek on-line szexuális kizsákmányolásában, az illegális örökbefogadásban és az emberi szervek tiltott kereskedelmében;

D.  mivel – amint azt az uniós irányelvről szóló, „Emberi jogokon alapuló megközelítés (2011)” című közös ENSZ-kommentár is megfogalmazza – az ENSZ több szerve is emlékeztet arra, hogy „el kell ismerni, hogy az emberkereskedelem férfiakat és nőket is érint, és foglalkozni kell a nők és férfiak által a kiszolgáltatottsággal és a jogsértésekkel kapcsolatban megélt tapasztalatok hasonlóságaival és különbségeivel”;

E.  mivel a jelenlegi menekültválság megmutatta, hogy európai szinten nem állnak rendelkezésre megfelelő eszközök az emberkereskedelem közös – különösen a nők és gyermekek szexuális kizsákmányolása céljából történő – felszámolására;

F.  mivel univerzálisan alkalmazható stratégia nem lehet sikeres, és mivel az emberkereskedelem különböző formáival – például a szexuális kizsákmányolást, a munkaerő-kizsákmányolást és a gyermekkereskedelmet – konkrét és célirányos intézkedésekkel kell felvenni a küzdelmet;

G.  mivel az emberi jogokat és az áldozatokat középpontba állító a 2011/36/EU irányelv (a továbbiakban: „az irányelv”) elismerésre méltó, és kimondja, hogy az emberkereskedelem áldozatait a nemzetközi jog értelmében bizonyos jogok és szolgáltatások illetnek meg, függetlenül attól, hogy hajlandók-e vagy képesek-e részt venni büntetőeljárásban (az irányelv 11.3. cikke);

H.  mivel az emberkereskedelem áldozatainak minden támogatást feltétel nélkül kell nyújtani, és biztosítani kell újbóli áldozattá válásuk megelőzését;

I.  mivel az emberkereskedelem egyrészt globális gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek következménye, másrészt tovább súlyosbítják a férfiak és nők közötti gazdasági, társadalmi, oktatási és képzési egyenlőtlenségek;

J.  mivel friss statisztikák szerint az emberkereskedelem áldozatai főleg nők; mivel a valamely nemhez tartozás önmagában nem veszély forrása, hanem számos tényező egyszerre okozza a nők és a lányok veszélyeztetett helyzetbe kerülését, többek között a szegénység, a társadalmi kirekesztés, a nemi előítéletek és a hátrányos megkülönböztetés;

K.  mivel a nők és a lányok az emberkereskedelem nyilvántartott áldozatainak 80%-át teszik ki(12), és ez részben a nők és a lányok ellen elkövetett strukturális erőszaknak és hátrányos megkülönböztetésnek tudható be;

L.  mivel a szexuális kizsákmányolás céljából folytatott emberkereskedelem legfőbb okát a prostitúciós ipar nők és lányok, férfiak és fiúk iránti kereslete jelenti; mivel az olcsó munkaerő iránti kereslet és a munkavállalói jogok fenntartása tekintetében tapasztalható tehetetlenség ugyancsak a munkaerő kizsákmányolása céljából folytatott emberkereskedelmet erősítő tényező;

M.  mivel a nemi egyenlőtlenség és a nők és lányok elleni erőszak társadalmi megítélése, valamint az emberkereskedelemmel kapcsolatos társadalmi tudatosság hiánya megengedő környezetet állandósít az emberkereskedelem számára;

N.  mivel azokban az országokban, ahol büntetendő cselekménnyé nyilvánították a szexuális szolgáltatások vásárlását és a mások prostitúcióra kényszerítéséből hasznot szerző tevékenységeket, visszaszorultak a prostitúció azon típusai – például az utcai prostitúció – amelyekben leginkább megtalálhatók az emberkereskedelem áldozatai;

O.  mivel a szexuális kizsákmányolás céljából végzett nő- és lánykereskedelem, valamint férfi- és fiúkereskedelem csökkent azokban az országokban, ahol a keresletet is büntetendővé tették mind a kerítés, mind a szexuális szolgáltatások árusítása tekintetében;

P.  mivel társadalmi és gazdasági kirekesztettségükből fakadóan a kisebbségi és bevándorló csoportok – például a romák – az emberkereskedelem áldozatainak aránytalanul nagy számát alkotják;

Q.  noha a nemekkel szembeni elvárások és a megkülönböztetés mindenki számára ártalmas, a férfiak kevésbé hajlamosak elismerni, hogy kizsákmányolás áldozataivá váltak;

R.  mivel a nők és a kisebbségi csoportok gazdasági és társadalmi helyzetének javítása csökkentené annak a veszélyét, hogy emberkereskedelem áldozataivá váljanak;

S.  mivel az áldozatok azonosítása továbbra is kihívást jelent, és mivel – annak érdekében, hogy segítséget nyújtsanak az emberkereskedelem áldozatainak, és büntetőeljárás alá vonják és elítéljék az emberkereskedőket – meg kell erősíteni az áldozatok támogatását és védelmét, beleértve az áldozat azon jogát is, hogy jogszerűen tartózkodjon és dolgozzon abban a tagállamban, ahová emberkereskedelem útján került, valamint javítani kell az áldozatok igazságszolgáltatáshoz és kártérítéshez való hozzáférését;

T.  mivel az emberkereskedelem nyilvántartott áldozatainak mintegy 16 %-a(13) gyermek (13%-a(14) kislány), akik különösen veszélyeztetettek, mert súlyos és maradandó fizikai, pszichológiai és érzelmi sérülést szenvednek;

U.  mivel az EU-ban az emberkereskedelem azonosított áldozatainak 70%-a, valamint az emberkereskedelem elkövetésével gyanúsítható személyek 70%-a uniós állampolgár, és a nyilvántartások szerint a szexuális kizsákmányolás céljából az emberkereskedelem áldozatául esett személyek főként Közép- és Kelet-Európából származó nők(15); mivel az emberkereskedelem összes áldozatának jobb azonosítását szolgáló rendszerek kidolgozása során a statisztikai adatokat figyelembe kell venni;

V.  mivel a nyilvántartott áldozatok többsége szexuális kizsákmányolás áldozatául eső nő vagy lány, és részarányuk a szexuális kizsákmányolás céljából elkövetett emberkereskedelem áldozatai között eléri a 95 %-ot(16); mivel az emberkereskedelem a nők és lányok elleni erőszak egy formája;

W.  mivel az emberkereskedelem összetett transznacionális jelenség, amellyel szemben csak akkor lehet hatékony a fellépés, ha az EU és a tagállamok összehangolják erőfeszítéseiket annak megelőzése érdekében, hogy a bűnözői csoportok és az egyéni bűnözők kihasználhassák a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztása („forum shopping”) lehetőségét, ugyanakkor a hangsúlyt a lehetséges és tényleges áldozatok azonosítására és védelmére kell helyezni, integrált interszekcionális megközelítést alkalmazva; mivel egyértelmű a különbség az emberkereskedelem és az embercsempészet között, de különös figyelmet kell fordítani a menedékjogot kérelmező személyekre, a menekültekre és más veszélyeztetett csoportokra, különösen a gyermekekre, a kísérő nélküli kiskorúakra és a nőkre, mivel esetükben a kockázatok halmozottak, és különösen fennáll a kizsákmányolásuk és újbóli áldozattá válásuk veszélye;

X.  mivel az emberkereskedelmet gyakran olyan tevékenységnek tekintik, amelyet csak bűnszervezetek végeznek, holott valójában az áldozat családtagjai, barátai, rokonai, szerelmi partnerei és közönséges munkáltatói végezhetik;

Y.  mivel a gyanúsított, bírósági eljárás alá vont és elítélt emberkereskedők többsége (70%-a) férfi, ugyanakkor a női elkövetők jelentős kisebbséget alkotnak (29%) és jelentős szerepet játszhatnak az emberkereskedelem folyamatában(17), különösen a gyermekkereskedelem esetében;

Z.  mivel az emberkereskedelem felszámolásával kapcsolatos bármely jogszabály csak akkor lehet hatékony, ha a büntetlenség kultúráját a zéró tolerancia kultúrájával váltja fel;

AA.  mivel az áldozatok gyakran nincsenek tisztában a jogaikkal és azzal, hogy miként gyakorolhatják e jogaikat hatékonyan;

AB.  mivel az emberkereskedelem nem azonos sem a rabszolgasággal, sem a tágabb értelemben vett kizsákmányolással; mivel a kizsákmányolás nem minden válfaja minősül emberkereskedelemnek;

Az irányelv végrehajtása során az emberkereskedelem nemi dimenziójának kezelésére meghozott intézkedések általános értékelése

1.  megállapítja, hogy a 2011/36/EU irányelvet 2013. április 6-ig kellett átültetni a tagállamok nemzeti jogába, és hogy egy kivételével az összes tagállam értesítette a Bizottságot az irányelv nemzeti jogba történő átültetéséről;

2.  felszólítja a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel az emberkereskedelem megelőzéséről, az ellene folytatott küzdelemről az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelv teljes és pontos végrehajtását;

3.  hangsúlyozza, hogy az EU jogi és politikai kerete beismeri, hogy az emberkereskedelem nem-specifikus jelenség és megköveteli a tagállamoktól, hogy hozzanak nem-specifikus intézkedéseket(18); emlékeztet arra, hogy az irányelv 1. cikke hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelemre vonatkozóan a nemi szempontokat érvényesítő megközelítést kell elfogadni; hangsúlyozza, hogy a férfiak és a nők, a kislányok és a kisfiúk más-más módon vannak kiszolgáltatva, és gyakran különböző célokból kereskednek velük, ezért a megelőzési, segítségnyújtási és támogatási intézkedéseknek figyelemmel kell lenniük a nemek közötti különbségekre; hangsúlyozza továbbá, hogy az uniós stratégia a nők elleni erőszakot és a nemek közötti egyenlőtlenséget az emberkereskedelem egyik fő okaként jelöli meg, és számos intézkedést ír elő az emberkereskedelem nemi vonatkozásainak kezelése tekintetében;

4.  megállapítja, hogy a Bizottság köteles jelentéseket közzétenni az irányelv végrehajtásával összefüggő szempontokról; mély aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy ezek a jelentések későn fognak elkészülni, mert ez rossz üzenetet közvetít az irányelv végrehajtására vonatkozó prioritásaikról; felszólítja a Bizottságot, hogy teljesítse az irányelvben megállapított jelentéstételi kötelezettségeit és az ütemtervet;

5.  ismételten emlékezteti a Bizottságot azon kötelességére, hogy a 2011/36/EU irányelv 23. cikkének 1. bekezdése szerint 2015. áprilisában egy jelentést kellett volna benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli, hogy a tagállamok milyen mértékben hozták meg az ezen irányelvnek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket; hangsúlyozta, hogy a Bizottság ezt a jelentéstételi kötelezettségét a megállapított ütemezés szerint nem teljesítette;

6.  hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem elleni uniós jogszabályok végrehajtása során a nemi szempontok figyelembe vételét következetesen ellenőrizni kell, és nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy erre is térjen ki abban az értékelésében, amelynek tárgyát a tagállamok ezen irányelvnek való megfelelése, valamint az irányelv végrehajtása képezi;

7.  dicséri az emberkereskedelem elleni fellépések uniós koordinátorának az emberkereskedelem számos szempontjához kapcsolódó ismeretterjesztés és bizonyítékgyűjtés fejlesztése során végzett kiváló munkáját, többek között a nemi vonatkozásokkal és a gyermekek különös veszélyeztetettségével kapcsolatos kutatását; úgy véli azonban, hogy az emberkereskedelemre adott uniós válaszlépések felgyorsítása érdekében az emberkereskedelem elleni fellépések uniós koordinátorának mandátumát ki kell bővíteni;

8.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok bűnüldöző hatóságai nem használják ki teljes mértékben az Europol képességeit annak érdekében, hogy növeljék az információ-megosztást az Europollal, így kapcsolatok jöhessenek létre a különböző tagállamokban végzett nyomozások között, és szélesebb körű titkosszolgálati képet lehessen felvázolni az EU-ban a legnagyobb fenyegetést jelentő szervezett bűnhálózatokról;

9.  üdvözli az emberkereskedelem elleni bizottsági weboldalt, amely tartalmazza az EU által támogatott EU-n belüli és kívüli projektek adatbázisát, továbbá naprakész tartalmaz az uniós jogi és politikai eszközökről, a tagországokban az emberkereskedelem ellen tett intézkedésekről, valamint a finanszírozási lehetőségekről és az EU kezdeményezéseiről;

10.  hangsúlyozza az áldozatok és a velük közvetlenül érintkező közalkalmazottak, a biztonsági erők, az igazságügyi és a szociális szolgáltatást nyújtó hatóságok és a rendőrség számára nyújtott egyértelmű és következetes tájékoztatás fontosságát, amely a sürgősségi ellátásra, az egészségügyi ellátásra és egészséggondozásra, a tartózkodási engedélyre, a munkaügyi jogokra, az igazságszolgáltatáshoz és jogi tanácsadóhoz való hozzáférésre, a kártérítés iránti kérelem lehetőségeire, a gyermekek speciális jogaira, stb. vonatkozó információkat tartalmaz;

11.  hangsúlyozza, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni a munkapiaci közvetítőkre, a vállalkozókra, az alvállalkozókra és az állásközvetítő irodákra is, különösen a magas kockázatú ágazatokban, ők ugyanis hozzájárulhatnak az emberkereskedelem megelőzéséhez, különösen az olyan emberkereskedelmi formák esetében, amelyek célja a munkaerő kizsákmányolása, valamint az egyes vendéglátói szolgáltatási és gondozási szerződések hátterében meghúzódó szexuális kizsákmányolás;

12.  hangsúlyozza, hogy az EU jogszabályi és politikai kerete az emberkereskedelemről egyesíti a külső és belső dimenziót, és elismeri, hogy az emberi jogokat súlyosan sértő emberkereskedelem elleni küzdelem az EU külső fellépésének világos célját alkotja; hangsúlyozza továbbá, hogy az EU-n kívüli országok gyakran az EU-n belüli emberkereskedelem származási vagy tranzitországai, és hogy a kereskedelem, mint határokon átnyúló illegális tevékenység fontos terület a közösségen kívüli országokkal való együttműködésben; üdvözli, hogy a Tanács kérésére a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat információs csomagot dolgozott ki a kiemelt országokban és régiókban az emberkereskedelem ellen megvalósított tevékenységekről, valamint közreadta az EU és a tagországok rendelkezésére álló eszközök listáját, beleértve az emberkereskedelem leküzdésére irányuló uniós külső politikákat, valamint az EU és a tagországok által finanszírozott projekteket is; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a Bizottsággal és az EKSZ-szel az emberkereskedelem elleni küzdelemben;

13.  úgy véli, hogy a menedékjogot kérelmező személyek, a menekültek és a migránsok különösen ki vannak szolgáltatva az emberkereskedelem kockázatának, és hogy különös figyelmet kell fordítani a nőkkel, a gyermekekkel és más sérülékeny csoportok tagjaival folytatott emberkereskedelemre; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tárják fel az Európába érkező menekültek számának növekedése és az emberkereskedelem közötti összefüggéseket; felszólítja a tagállamokat, hogy növeljék az együttműködést – ideértve a hotspotokat – a potenciális áldozatok azonosítására, és hogy használjanak fel minden eszközt az emberkereskedők és embercsempészek hálózatainak felszámolására, ideértve az adatgyűjtés fejlesztését és a meglévő védelmi szabványoknak való megfelelés biztosítását; emlékeztet az uniós ügynökségeknek és hálózatoknak az Unió határain az áldozatok korai azonosításában és az emberkereskedelem elleni küzdelemben betöltött szerepére, és ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy fokozni kell az együttműködést az Europol, az Eurojust, a nemzeti hatóságok és harmadik országok között, valamint az ECRIS használata révén; felhív a bel- és igazságügyi ügynökségek rendelkezésére álló erőforrások megerősítésére a nemek közötti egyenlőség területén képzett ügynökségi tisztviselők kinevezésének lehetővé tétele érdekében különösen azokban a tagállamokban, amelyeknek vegyes migrációs hullámokkal kell szembenézniük; hangsúlyozza, hogy a migrációs stratégiában felvázolt, uniós fogadóállomásokon alapuló új megközelítés nem korlátozódhat az ügyhátralék gyors feldolgozására és megszüntetésére, hanem a potenciális áldozatok hatékony átirányítására szolgáló arányos, emberkereskedelem elleni összetevőt is tartalmaznia kell.

14.  felhívja a tagállamokat, hogy kritikusan értékeljék a menekültek nyilvántartásba vételével kapcsolatos gyakorlataikat és a megfelelő szolgáltatási és ellátási szervezeteiket, mivel ez a csoport, különösen a kísérő nélküli kiskorúak, rendkívül kiszolgáltatottak a bűnbandák általi kizsákmányolásnak, és az ebből eredő emberkereskedelemnek;

15.  úgy véli, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a transznemű áldozatokra, akik gyakran megkülönböztetéssel, megbélyegzéssel és erőszakos fenyegetéssel szembesülnek nemi identitásuk miatt; úgy véli, hogy a transzneműeket kiszolgáltatott csoportnak kell tekinteni, akik különösen ki vannak téve annak a veszélynek, hogy az emberkereskedők kezei közé kerülnek; úgy véli, hogy ezt a kiszolgáltatottságot figyelembe kell venni, amikor a tagállamok egyedi kockázatértékeléseket végeznek, annak biztosítása érdekében, hogy az emberkereskedelem áldozatai megfelelő védelmet és gondozást kapjanak; felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak a transznemű áldozatok sajátos helyzetével kapcsolatos megfelelő képzést azoknak a tisztviselőknek, akik nagy valószínűséggel kapcsolatba kerülnek az emberkereskedelem áldozataival vagy potenciális áldozataival, hogy e személyek proaktívabb módon azonosítani tudják az áldozatokat és szükségleteikhez igazíthassák segítségnyújtási szolgáltatásokat;

Az emberkereskedelem megelőzésében érvényesülő nemi szempontok

16.  hangsúlyozza, hogy az irányelv 11. cikke értelmében a tagállamok kötelesek az érintett segítségnyújtó szervezetekkel együttműködve megfelelő mechanizmusokat létrehozni az áldozatok kilétének korai megállapítása, segítése és támogatása érdekében; kiemeli a következő négy alapvető dimenzión alapuló stratégia szükségességét: megelőzés, büntetőeljárás, az áldozatok védelme és többszintű partnerség;

17.  felhívja a tagállamokat, hogy küzdjenek a büntetlenség ellen, minősítsék bűncselekménynek az emberkereskedelmet, biztosítsák az elkövetők bíróság elé állítását és szigorítsák a kiszabható büntetéseket; ezért sürgeti a tagállamokat, hogy ratifikáljanak minden releváns nemzetközi eszközt, megállapodást és jogszabályi kötelezettséget, ami hatékonyabbá, összehangoltabbá és koherensebbé teszi majd az emberkereskedelem felszámolását célzó erőfeszítéseiket, ideértve az Európa Tanács egyezményét az emberkereskedelem elleni fellépésről;

18.  következetes megközelítésre szólít fel az emberkereskedelemmel kapcsolatos bűncselekmények elleni bűnvádi eljárások terén, és felszólítja a tagállamokat, hogy fokozzák nyomozásaikat és bűnvádi eljárásaikat; felhívja e tekintetben a tagállamokat, hogy fokozzák a határokon átnyúló együttműködést és az érintett uniós ügynökségekkel folytatott közös munkát;

19.  emlékeztet arra, hogy a nők és gyermekek arra kényszerülhetnek, hogy szexuális szolgáltatással fizessenek a védelem, a túlélés, migrációs útjuk folytatása és az alapvető ellátások fejében; hangsúlyozza, hogy azokat a nőket és gyermekeket, akik szexuális szolgáltatással fizetnek a túlélésért, nem tekintik emberkereskedelem áldozatainak, így nem kaphatják meg a szükséges segítséget;

20.  hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem és az embercsempészet megelőzése érdekében fontos megteremteni a legális és biztonságos migráció lehetőségét (például humanitárius vízumot) a nők és a gyermekek számára; rámutat annak fontosságára is, hogy a célországokban hivatalos tartózkodási engedéllyel rendelkező migráns nők hozzáférhessenek a nyelvoktatáshoz és a társadalmi integráció más eszközeihez, különösen az oktatáshoz és a képzéshez, és állampolgári jogokat gyakorolhassanak;

21.  kéri a tagállamokat, hogy tudatosan kialakított struktúra szerint beszélgessenek el az áldozatokkal, így hozzájárulva a tények pontos rekonstruálásához anélkül, hogy pszichológiai nyomást gyakorolnának az áldozatokra, akik már eleve megfélemlített és zavart állapotban vannak;

22.  kiemeli, hogy az emberkereskedelem leküzdésére irányuló minden erőfeszítésnek egyensúlyt kell teremtenie a büntetőeljárás alá vonásra való törekvés és az áldozatok védelméért vállalandó felelősség között; hangsúlyozza, hogy az áldozatok támogatása fontos szerepet játszik az emberkereskedelem megelőzésében, mivel a megfelelő támogatásban részesült áldozatok könnyebben épülnek fel az események okozta megrázkódtatásból, segítenek az elkövetők büntetőeljárás alá vonásában és megelőzési programok előkészítésében, felhívják a politikai döntéshozók figyelmét a problémára, valamint elkerülik, hogy ismét emberkereskedelem áldozataivá váljanak;

23.  hangsúlyozza, hogy az internet kulcsfontosságú szerepet játszik az emberkereskedelem elősegítésében, és ezáltal növeli a szervezett bűnözés e súlyos formája elleni küzdelem során jelentkező kihívásokat; elítéli, hogy az internetet az EU-ban és az EU-n kívül egyaránt egyre gyakrabban használják az áldozatok hamis állásajánlatokkal történő toborzására, a kizsákmányolt áldozatok által nyújtott szolgáltatások hirdetésére és a bűnhálózatok közötti információcserére; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a vonatkozó, emberkereskedelem elleni politikájuk figyelemmel legyen erre, és hogy a számítógépes technológiákhoz kapcsolódó bűnüldözési intézkedések végrehajtói rendelkezzenek azzal a nemekkel kapcsolatos szakértelemmel, amely ezen bűntény minden formája elleni harc megelőzéséhez és hatékony felszámolásához szükséges, és különösen a szexuális kizsákmányolás célzatával elkövetett emberkereskedelemmel kapcsolatban; kiemeli, hogy az új technológiákat, a szociális médiát és az internetet is alkalmazni kell az emberkereskedelem elleni küzdelem során kialakított megfelelő gyakorlatok terjesztése, a figyelem felhívása és a potenciális áldozatok figyelmének az emberkereskedelem veszélyeire történő felhívása céljaira; kéri ezzel összefüggésben a Bizottságot, hogy folytasson további vizsgálatot az internet szerepéről az emberkereskedelemben, és megállapításairól megfelelően tájékoztassa a Parlamentet;

24.  sajnálja, hogy az áldozatok azonosítása továbbra is a végrehajtás egyik legnehezebb és befejezetlen feladata, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ez nem csökkenti a tagállamok felelősségét abban, hogy megvédjék ezeket a veszélyeztetett embereket; hangsúlyozza, hogy a bűncselekmény kényszerítő és megtévesztő jellege miatt az áldozatok nem mindig ismerik fel saját kiszolgáltatottságukat; hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem áldozataira kényszerített cselekedetek egyes tagállamokban bűncselekménynek számítanak, ami bizonyos esetekben csökkenti a bizalmat az áldozatok és a hatóságok között; emlékeztet arra, hogy a 2011/36/EU irányelv tiltja az emberkereskedelem áldozatainak kriminalizálását; felhívja a tagállamokat a nevezett irányelv az emberkereskedelem áldozatainak nyújtott védelemre és támogatásra vonatkozó 11–17. cikkének végrehajtására (különösen az áldozatok elhelyezésére szolgáló menedékhelyek számának növelésével és az áldozatok társadalomba való visszailleszkedésére irányuló programok támogatásával), valamint a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelv maradéktalan végrehajtására annak érdekében, hogy megfelelő segítséget és támogatást biztosítsanak az emberkereskedelem áldozatai számára, ideértve a letelepedés és a munkaerőpiachoz való hozzáférés jogát is abban a tagállamban, ahová az áldozat emberkereskedelem útján kerültek; hangsúlyozza, hogy e rendelkezések végrehajtása nem függhet attól, hogy az áldozatok benyújtanak-e panaszt vagy együttműködnek-e a bűnügyi nyomozásban; felhívja a Bizottságot, hogy az áldozatok védelme terén fokozza a bevált gyakorlatok megosztását;

25.  hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem áldozatainak védelmén és segítésén fáradozó nem kormányzati szervezetek és magánszemélyek nem tehetők felelőssé semmilyen bűncselekményért;

26.  erőteljesen bírálja, hogy még nem számít minden tagállamban bűncselekménynek az, ha valaki igénybe veszi az emberkereskedelem áldozatainak szolgáltatásait, ugyanakkor tudomásul veszi, hogy valaminek a tudomását nagyon nehéz a bíróság előtt bizonyítani, és úgy véli, hogy fontos lépés lenne elismerni ennek a bűncselekménynek a súlyosságát, illetve valós keretet biztosítani az emberkereskedelem megelőzéséhez és a büntetlenség kultúrájának felszámolásához;

27.  felszólítja a tagállamokat, hogy léptessenek életbe szigorú büntetőjogi szankciókat az emberkereskedelem, a modern rabszolgaság és a kizsákmányolás bűncselekményeivel szemben; valamint nyilvánítsák bűncselekménnyé az embercsempészet áldozatai – beleértve a prostitúció céljából folytatott emberkereskedelem áldozatait – által nyújtott szolgáltatások tudatos igénybevételét, mások prostitúció révén történő kizsákmányolását vagy a szexuális kizsákmányolás, a kényszermunka, illetve -szolgáltatások egyéb formáit, – a koldulást, a rabszolgatartást vagy a rabszolgatartáshoz hasonló gyakorlatot és a szolgaságot is ideértve –, a bűncselekményhez kapcsolódó kizsákmányolást és a szervek kivételét; megjegyzi, hogy nemzeti szinten alacsony az emberkereskedelem bűncselekményével kapcsolatos büntetőeljárások és ítéletek száma;

28.  megállapítja, hogy az áldozatok nyilvántartásba vételekor az elsődleges információforrás a rendőrség, rámutatva a kielégítő emberi és anyagi erőforrások szükségességére, ideértve a bűnüldöző hatóságok célirányos szakirányú képzésének szükségességét és a személyzet tagjai közötti nagyobb nemi egyensúlyt is; hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem áldozatainak egyes tagállamokban börtönök és idegenrendészeti fogdák révén való nyilvántartásba vétele jól érzékelteti a rendszer és az ebben részt vevő szakemberek ismereteinek hiányosságait; kitart amellett, hogy az uniós tagállamoknak hatékony módon kell alkalmazniuk az emberkereskedelem elleni törvényeket, és hangsúlyozza, hogy az áldozatok azonosításának javítása és az emberkereskedelem kifinomultabb formáinak azonosítása érdekében a büntető igazságszolgáltatási rendszernek jobban kell összpontosítania a kizsákmányolás dinamikájára és a törvény alkalmazására; megállapítja ebben az összefüggésben, hogy az (EU) 2015/2219 rendelet szerint a CEPOL-nak elő kell mozdítania az alapvető jogok – így a sértettek jogai, támogatása és védelme – általános tiszteletben tartását és megértését a bűnüldözés során;

29.  kéri, hogy az Europol és a nemzeti rendőri erők kapjanak kiemeltebb szerepet és több erőforrást az embercsempészetet elősegítők büntetőeljárás alá vonásához, különös figyelmet fordítva a rendőri erők és a nyilvánosság tájékoztatására az emberkereskedelem új formáiról;

30.  felszólítja az Europolt és a tagállamokat, hogy fokozzák fellépésüket a toborzók ellen folytatott küzdelemben akár proaktív megközelítéssel, akár valamely áldozat tanúvallomása nyomán, a 2011/36/EU irányelv 9. cikkével összhangban; hangsúlyozza, hogy a toborzók különböző csatornákat használnak, többek közt a közösségi hálózatokat és az internetes oldalakat (online toborzó ügynökségek); felszólítja a Bizottságot, hogy terjessze ki az Europol szélsőséges internetes tartalmakkal foglalkozó uniós egységének (EU IRU) mandátumát az emberkereskedelem elleni küzdelemre;

31.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a tagállamok és az Europol között az emberkereskedelem elleni küzdelem keretében folytatott együttműködés hatékonyságát; hangsúlyozza a módszeres adatcsere fontosságát, valamint azt, hogy valamennyi tagállam szolgáltasson adatokat az e célra használt európai adatbázisok, többek közt az Europol Phoenix fókuszpont és Twins fókuszpont elnevezésű adatbázisai számára; hangsúlyozza, hogy a határőrségek és parti őrségek számára elérhetővé kell tenni az Europol adatbankjait;

32.  megállapítja, hogy az áldozatok eltérően élik meg a kizsákmányolást, és a mutatókat tartalmazó „ellenőrző listával” végzett azonosítási módszer akadályozhatja az áldozatok kilétének hivatalos azonosítását, és hatással lehet az áldozatok szolgáltatásokhoz, segítséghez és védelemhez való hozzáférésére;

33.  hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem áldozatainak arra való ösztönzése érdekében, hogy ezeket a bűncselekményeket jelentsék a hatóságoknak és ezáltal könnyebbé váljon az áldozatok korai azonosítása, a törvények módosítása szükséges, hogy ezáltal a törvény elismerje az emberkereskedelem áldozatainak jogait; hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem áldozatainak jogot kell biztosítani az ellátás és a védelem vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy nagyobb hatáskört kell biztosítani a szociális munkások, az egészségügyi dolgozók és a bevándorlási szolgálatok számára annak megállapításához, hogy mi minősül emberkereskedelemnek, és hogy a törvénynek kit kell támogatnia és védenie;

34.  a 2011/36/EU irányelv 8. cikkének hatékonyabb végrehajtására és nyomon követésére szólít fel annak érdekében, hogy az emberkereskedelem áldozatai ellen ne indítsanak eljárást és velük szembeni ne hozzanak szankciókat és ítéletet, és hangsúlyozza, hogy ez kiterjed a prostitúciós tevékenységet folytató személyekkel szembeni szankciók és ítélethozatal mellőzésére és a tranzitországokba és célországokba történő szabálytalan belépés vagy tartózkodás miatti büntetés elhagyására;

35.  aggodalommal veszi tudomásul azokat a bizonyítékokat, melyek szerint az emberkereskedelem egyes áldozatait letartóztatják és kitoloncolják, ahelyett, hogy lehetővé tennék számukra az őket áldozatként megillető jogok gyakorlását és a szükséges segítséghez való hozzáférést, ahogy azt a 2004/81/EK irányelv előírja;

36.  felszólítja a Bizottságot, hogy a bevált gyakorlatok alapján alkosson iránymutatásokat, amelyekkel Unió-szerte kialakíthatják a nemekkel kapcsolatos szakértelmet és azt érvényesíthetik a bűnüldöző hatóságok tevékenységeiben;

37.  felhívja a tagállamokat, hogy működjenek együtt az emberkereskedelem áldozatai azonosításával kapcsolatos iránymutatások megfelelőbb kidolgozása érdekében, ami segítené a konzuli szolgálatokat és a határőröket e feladat ellátásában;

38.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy „a pénz útjának követését” válasszák fő stratégiának az emberkereskedelemből hasznot húzó szervezett bűnözői hálózatok elleni nyomozások és bűnvádi eljárások során, és felszólítja az Europolt és az Eurojustot, hogy erősítsék meg kapacitásaikat az emberkereskedelem elleni küzdelem terén; felhívja a tagállamokat, hogy működjenek szorosan együtt az Europollal és egymással az emberkereskedelem pénzügyi szempontjainak és az azzal kapcsolatos pénzmosásnak a kivizsgálásában; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak meg kell erősíteniük az együttműködést az emberkereskedelemben részt vevő magánszemélyek vagyonának befagyasztásában és elkobzásában, mivel ez hatékony eszközt jelenthetne annak elérésére, hogy az emberkereskedelem „csekély kockázattal járó és nagy haszonnal kecsegtető” üzletből egy „nagy kockázattal és kis haszonnal járó” üzletté váljon; felhívja a tagállamokat, hogy ebben az összefüggésben hatékonyabban használjanak fel minden létező rendelkezésre álló eszközt, így például a bírósági ítéletek kölcsönös elismerését, a közös nyomozócsoportokat és az európai nyomozási határozatot; úgy véli, hogy az emberkereskedelem bűncselekményében elítélt személyek elkobzott vagyonát az emberkereskedelem áldozatainak támogatására és kártalanítására kell felhasználni; megjegyzi továbbá, hogy az emberkereskedelemből és kizsákmányolásból származó óriási pénzeszközöket a bűnözés másfajta, súlyos formáinak finanszírozására használják fel;

39.  felszólítja a bel- és igazságügyi ügynökségeket, például az Eurojustot, az Europolt, az FRA-t, a Frontexet, a CEPOL-t és az EASO-t, hogy dolgozzanak ki egy hosszú távú programot a nemi egyensúly javítására az emberkereskedelem szempontjából fontos döntéshozatal során; felhív a vezető testületeik és személyzetük nemi összetételére vonatkozó számadatok közzétételére, amelyet a tagállamokkal folytatott megbeszélések követnének a méltányos toborzás és előmenetel előnyeiről a bűnüldöző és határvédelmi szolgálatoknál; felszólít továbbá az Europol „Női tényező” programjához hasonló programok rendszeres – nem pedig egyszeri jelleggel történő – kiterjesztésére a leginkább férfiak által uralt bel- és igazságügyi ügynökségekre;

40.  emlékeztet rá, hogy a gyakorló szakemberek és tisztviselők képzése alapvető fontosságú a potenciális áldozatok korai azonosítása és a bűncselekmények megelőzése szempontjából; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben alkalmazzák a 2011/36/EU irányelv 18. cikkének (3) bekezdésében foglaltakat, valamint hogy osszák meg egymással a bevált gyakorlatokat, különösen az emberkereskedelem áldozataival hivatalos minőségben érintkező személyek – köztük rendőrtisztek és egyéb biztonsági erők, határőrök, bírók, magas rangú bírók, jogászok és egyéb bírói hatóságok, az áldozatokkal közvetlenül érintkező egészségügyi személyzet, szociális munkások és pszichológusok – nemi szempontokat érvényesítő képzéseinek kialakítása során; hangsúlyozza, hogy a képzésnek ki kell terjednie a nemi alapú erőszak és kizsákmányolás megértésének a fejlesztésére, az áldozatok kilétének megállapítására, a hivatalos azonosítási eljárásra és a nemtől függően nyújtott, megfelelő segítségnyújtásra;

41.  felszólít a szakmákon belüli ismeretek bővítését célzó, figyelemfelhívó publikációk kidolgozására és terjesztésére, melyre példa „A konzulátusi és diplomáciai személyzet kézikönyve az emberkereskedelem áldozatainak támogatásáról és védelméről”(19);

42.  elismeri a bűnüldöző szervek, a szolgáltatók, a különböző érdekelt felek és az áldozatok közötti hosszú távú kapcsolatok annak érdekében történő megalapozásának fontosságát, hogy kialakítsák az áldozatokban a bizalmat és fogékonyan kielégítsék a szükségleteiket; hangsúlyozza, hogy a segítségnyújtó szervezeteknek elegendő forrásra van szükségük a projektekhez, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos – főleg nőügyi – szervezet szenved a finanszírozás csökkentésétől;

43.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságtól és a tagállamoktól érkező forrásokat a legalkalmasabb szolgáltatónak kell juttatni, az áldozatok szükségleteinek figyelembevételével, ideértve a nemektől függő, illetve gyermekspecifikus követelményeket, a szolgáltató szakértelmét, illetve azt, hogy a szolgáltató milyen lehetőségekkel rendelkezik széles körű és hosszú távú segítségnyújtás és gondozás biztosítására;

44.  felszólítja a tagállamokat, hogy tevőlegesen vonják be a szociális partnereket, a magánszektort, a szakszervezeteket és a civil társadalmat, és különösen az emberkereskedelem elleni harc és az áldozatok ellátásának területén tevékenykedő nem kormányzati szervezeteket az emberkereskedelem megelőzését célzó kezdeményezéseikbe – különösen a munkaerő-kizsákmányolás területén –, ideértve az áldozatok kilétének megállapításával és a figyelemfelhívó tevékenységekkel kapcsolatos kezdeményezéseket is;

45.  megállapítja, hogy míg a szexuális kizsákmányolás minden tagállamban jogellenes, ez mégsem akadályozza meg a szexuális kizsákmányolás céljából történő emberkereskedelmet; felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2011/92/EU irányelv rendelkezéseit, valamint erősítsék a gyermekek szexuális kizsákmányolásának megelőzésére és felszámolására irányuló rendőrségi és igazságügyi együttműködésüket; felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködésben vizsgálja meg, hogy a szexuális szolgáltatások iránti kereslet hogyan mozgatja az emberkereskedelmet – ezen belül a gyermekkereskedelmet is – és hogyan lehetne a legjobban csökkenteni a keresletet; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a tagállamok kötelesek különös figyelmet fordítani az emberkereskedelem gyermek áldozataira, köztük a harmadik országokból érkező kísérő nélküli kiskorúakra, valamint arra, hogy a bűnvádi eljárások során különleges védelmet kell nyújtaniuk a gyermekeknek, és minden esetben elsődlegesen a gyermekek legfőbb érdekeit kell figyelembe venniük;

46.  megjegyzi, hogy a gyermekkereskedelemre vonatkozó adatgyűjtésnek e bűnügyi jelenség közös definícióján kell alapulnia; megjegyzi továbbá, hogy egyes tagállamok a gyermekkereskedelmet a kizsákmányolás külön formájának tekintik, más tagállamok pedig a gyermek áldozatokat a felnőtt áldozatokkal együtt kezelik, ami akadályozza annak a lehetőségét, hogy átfogó hírszerzési képet alkossanak, és uniós szinten határozzák meg a legjobb nyomozási stratégiát;

47.  hangsúlyozza a Bizottságnak az irányelv 23. cikke (2) bekezdése szerinti kötelezettségét, melynek értelmében 2016-ig jelentést tesz közzé, amelyben értékeli az emberkereskedelem áldozatai szolgáltatásainak tudatos igénybevételét bűncselekménynek nyilvánító hatályos nemzeti jogszabályok hatását és a további intézkedések szükségességét; kiemeli, hogy a Bizottság nem támaszkodhat kizárólagosan egy tagállam jelentésére, hanem a civil társadalommal és egyéb fontos szervekkel – mint például a GRETA – együttműködve, valamint az EBESZ emberkereskedelemért felelős különleges képviselője és az ENSZ emberkereskedelemmel és a rabszolgatartás modern formáival foglalkozó különleges előadója által készített országjelentésekre alapozva is értékelnie kell a megfelelést;

48.  tudomásul veszi a tagállamok közötti egyetértés hiányát arról, hogy mi számít kizsákmányolás iránti keresletnek, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a skandináv modell alapján javasoljanak az ügyfél büntethetőségére vonatkozó iránymutatásokat, miközben felhívják a figyelmet az emberkereskedelem minden formájára, így különösen a szexuális kizsákmányolásra, és láthatóvá teszik a kizsákmányolás egyéb formáit, így a házi kényszerszolgaságot;

49.  hangsúlyozza, hogy bizonyos embercsoportok nagyobb sebezhetősége különösen kiteszi őket annak a veszélynek, hogy emberkereskedelem áldozatai lesznek; ugyanakkor sajnálatosnak tartja, hogy az emberkereskedelem azon szolgáltatások és termékek iránti magas keresletnek köszönhetően létezik, amelyek alapja az emberek kizsákmányolása, ami a szervezett bűnözés egy rendkívül nyereséges formája;

50.  hangsúlyozza azokat az adatokat, amelyek alátámasztják azt az elrettentő hatást, amelyet a szexuális szolgáltatások megvásárlásának büntetendővé tétele ért el Svédországban; kiemeli ennek a szabályozási modellnek a normatív hatását és az általa biztosított lehetőséget a társadalmi hozzáállás megváltoztatására annak érdekében, hogy csökkentsék az emberkereskedelem áldozatainak szolgálataira jelentkező általános keresletet;

51.  felszólítja a tagállamokat az irányelv 18. cikke (4) bekezdésének maradéktalan alkalmazására, valamint arra, hogy dolgozzanak ki egyedi stratégiákat a szexuális kizsákmányolás céljából elkövetett emberkereskedelem iránti kereslet csökkentésére, például a kilépést segítő programokat és a prostituáltként dolgozók lehetőségeinek bővítésére és jogainak védelmére szolgáló rendszereket, valamint az emberkereskedelem áldozatai által nyújtott szexuális szolgáltatások iránti kereslet visszaszorítását célzó kampányokat, megjegyezve ugyanakkor, hogy a prostitúció szabályozása tagállami hatáskörbe tartozik; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja tovább a szexuális szolgáltatásokra irányuló kereslet és az emberkereskedelem közötti kapcsolatokat; úgy véli, hogy a kereslet csökkentése olyan jogi szabályozáson keresztül valósítható meg, amely a büntetőjogi terhet az emberkereskedelem áldozatai által nyújtott szexuális szolgáltatások vásárlóira hárítja azok értékesítői helyett;

52.  felhívja az Uniót, hogy fordítson figyelmet az emberkereskedelem és az emberek kizsákmányolásának új formáira, és tegye láthatóvá azokat, beleértve a reproduktív kizsákmányolást és az újszülöttek kereskedelmét is;

53.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy nagyon kevés tagállam rendelkezik egyértelműen meghatározott keresletcsökkentő programokkal, és általánosságban véve ezek a szexuális kizsákmányolás céljából elkövetett emberkereskedelemre összpontosítanak; felszólítja a tagállamokat, hogy az emberkereskedelem minden formájára alkossanak keresletcsökkentő programokat;

54.  megjegyzi, hogy a színlelt házasságok bizonyos körülmények között emberkereskedelemnek minősülhetnek, ha kényszerítő vagy kizsákmányoló elemet tartalmaznak, valamint hogy a nők és lányok nagyobb valószínűséggel válnak áldozatokká;

55.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség előmozdítására irányuló intézkedések hozzájárulnak az emberkereskedelem megelőzéséhez, és ezekbe a nők és lányok oktatását célzó stratégiákat és társadalmi szerepvállalásuk növelését célzó programokat kellene beépíteni társadalmi helyzetük javítása, valamint az emberkereskedelemnek való kiszolgáltatottságuk csökkentése érdekében; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek több proaktív megelőző intézkedést, például szervezzenek tájékoztató és figyelemfelhívó kampányokat, kifejezetten férfiakat célzó képzéseket, célirányos műhelyeket kiszolgáltatott csoportok részvételével és oktatási tevékenységeket az iskolákban, ideértve az egyenlőség előmozdítását és a nemi sztereotípiák és a nemi alapú erőszak elleni fellépést, mivel az egyenlő bánásmód megvalósítását az egész társadalom céljává kell tenni;

56.  hangsúlyozza a figyelemfelhívó kampányok hatékonyságát a fogyasztók arra való nevelésében, hogy olyan vállalatoktól vásároljanak termékeket, amelyek nem alkalmaznak rabszolgamunkát az ellátási láncukban, ám megjegyzi, hogy ez önmagában nem elég az emberkereskedelem iránti kereslet csökkentéséhez;

57.  megállapítja, hogy a 2009/52/EK irányelv értelmében a munkáltatóknak már most is tilos olyan harmadik országbeli állampolgárral munkát vagy szolgáltatást végeztetni, aki jogosulatlanul tartózkodik az EU-ban, és a munkáltatónak tudomása van arról, hogy a személy emberkereskedelem áldozata; elismeri, hogy az emberkereskedelem áldozataivá vált uniós polgárok nem tartoznak e jogszabály hatálya alá; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy nemzeti jogszabályaik védjék meg az emberkereskedelem áldozataivá vált uniós polgárokat a munkaerő-kizsákmányolástól, valamint hogy írjanak elő megfelelő szankciókat;

58.  emlékeztet arra, hogy az Europol szerint 2015-ben mintegy 10 000, kísérő nélküli kiskorú tűnt el az Unióba való megérkezését követően, és hogy ezek a gyermekek emberkereskedelem áldozataivá válhattak, kitéve mindenfajta kizsákmányolásnak és visszaélésnek; felhívja a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre a menekültügyi jogszabálycsomagot, és érkezésükkor vegyék nyilvántartásba a gyermekeket a gyermekvédelmi rendszerekbe való felvételük biztosítása érdekében; felhívja a tagállamokat az információ-megosztás bővítésére, hogy jobb védelmet nyújtsanak a migráns gyermekeknek Európában;

59.  aggodalmát fejezi ki azon roma nőkre és gyermekekre vonatkozó adatok hiánya miatt, akik kényszermunka vagy kényszerszolgáltatások – ideértve a koldulást is – miatt vannak kitéve az emberkereskedelem veszélyének; felszólítja a Bizottságot, hogy bocsásson rendelkezésre adatokat az emberkereskedelem áldozataivá vált roma nőkre és gyermekekre vonatkozóan, a tekintetben, hogy hányan részesültek közülük segítségnyújtásban és mely országokban;

60.  hangsúlyozza, hogy a kényszerházasságot az emberkereskedelem egy formájának kell tekinteni, amennyiben fennáll az áldozat kizsákmányolása, és felszólítja az összes tagállamot, hogy vegyék fel a szempontok közé ezt a vetületet is; hangsúlyozza, hogy a kizsákmányolás lehet szexuális (házasságon belüli erőszak, kényszerített prostitúció vagy pornográfia) vagy gazdasági (háztartási munka vagy koldulásra kényszerítés) jellegű, valamint hogy a kényszerházasság lehet az emberkereskedelem végcélja (az áldozat feleségnek történő eladása vagy kényszer alatt megkötött házasság); hangsúlyozza, hogy a hatóságok számára nehéz az ilyen típusú emberkereskedelem feltárása, mivel az titokban történik; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő menedéket ezeknek az áldozatoknak a számára; felhívja a Bizottságot, hogy erre vonatkozóan fokozza a bevált gyakorlatok megosztását;

61.  aggodalmát fejezi ki a „grooming”(szexuális visszaélés előkészülete) jelenség terjedése miatt; emlékeztet arra, hogy az áldozatok gyakran érzelmileg függő helyzetben vannak, ami nehezíti a nyomozást, mivel nehezebb őket az emberkereskedelem áldozataiként azonosítani és gyakran megtagadják a tanúskodást az őket szexuális visszaélés céljával manipuláló személy ellen; felhívja a Bizottságot, hogy erre vonatkozóan fokozza a bevált gyakorlatok megosztását; felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak ezen áldozatok számára egyedi menedékről, valamint arról, hogy a bűnüldöző és igazságszolgáltató szervek elismerjék, hogy ezek a személyek áldozatok, mindenekelőtt abban az esetben, ha kiskorúakról van szó, a „deviáns viselkedés” miatt való megbélyegzésük elkerülése érdekében;

Az áldozatoknak nyújtandó segítség, támogatás és védelem nemi dimenziója

62.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatosan, hogy nem minden áldozat tud könnyen hozzáférni a szolgáltatásokhoz, illetve nem szerez azokról tudomást; hangsúlyozza, hogy a szolgáltatásokhoz való hozzáférés során tilos a megkülönböztetés;

63.  megállapítja, hogy az emberkereskedelem áldozatainak speciális szolgáltatásokra van szükségük, köztük biztonságos rövid és hosszú távú elhelyezéshez, tanúvédelmi programokhoz, egészségügyi szolgáltatásokhoz és tanácsadáshoz, fordítási és tolmácsolási szolgáltatásokhoz, jogorvoslathoz, kárpótláshoz, oktatáshoz és képzéshez – így tartózkodás szerinti országukban beszélt nyelv oktatásához –, szakképzéshez, munkaközvetítéshez, (újra)integrálási, családjogi közvetítési és áttelepítési segítségnyújtáshoz való hozzáférésre, valamint hogy ezeket a szolgáltatásokat az egyes eseteknek megfelelően egyénre kell szabni, különös tekintettel a nemi dimenzióra;

64.  hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem nemi dimenziójából következően a tagállamok kötelesek az emberkereskedelmet a nők és lányok elleni erőszak egyik formájaként kezelni; kiemeli, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a kizsákmányolást mozgató erőkre és a járulékos hosszú távú érzelmi és pszichológiai ártalmakra; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki európai stratégiát a nemi alapú erőszak felszámolására, és ez foglaljon magában egy olyan, a nők elleni erőszakkal kapcsolatos jogalkotási javaslatot, amely az emberkereskedelemmel is foglalkozik;

65.  kiemeli egyes kormányzati szolgálatok és a civil társadalom az emberkereskedelem áldozatainak azonosításával és az áldozatoknak nyújtott segítséggel és támogatással kapcsolatos kiváló munkáját, habár ezt nem minden tagállamban és az emberkereskedelemnek nem minden formájára vonatkozóan végzik el;

66.  hangsúlyozza, hogy megfelelő finanszírozást kell biztosítani a független nem kormányzati szervezetek és a nemspecifikus menhelyek számára, hogy megfelelően ki tudják elégíteni a szükségleteket a célországokban az áldozatok útjának minden pontján, és hogy megelőző módon dolgozzanak az adott forrás-, tranzit- és célországokban;

67.  felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre forródrótokat, amelyen keresztül az emberkereskedelem és a kizsákmányolás áldozatai segítséget és tanácsot kérhetnek; megjegyzi, hogy az ilyen forródrótok sikeresnek bizonyultak más területen, mint például a radikalizálódás és a gyermekrablások;

68.  felszólítja a tagállamokat, hogy olyan, a nemek közötti különbségekre figyelemmel lévő szolgáltatásnyújtást biztosítsanak az emberkereskedelem áldozatai számára, amely megfelel a szükségleteiknek, és tekintettel van az emberkereskedelem azon formájára jellemző szükségletekre, amelyet elszenvedtek; hangsúlyozza, hogy bár az áldozatok többsége a nők és lányok közül kerül ki, minden nemű áldozat számára egyedi szolgáltatást kell biztosítani;

69.  hangsúlyozza, hogy a szexuális kizsákmányolás számos áldozatát kábítószerezik, hogy fizikai és lelki függőségben tartsák; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak létre speciális áldozatsegítő programokat ezen áldozatok számára, és ezt az elemet súlyosbító körülményként ismerjék el az emberkereskedelemmel szembeni büntető igazságszolgáltatási intézkedések megállapítása során;

70.  hangsúlyozza, hogy a szexuális irányultságon vagy a nemi hovatartozáson alapuló, különböző típusú megkülönböztetések kumulatív hatása az LMBTI-személyeket különösen kiszolgáltatottá teszi az emberkereskedelem veszélyeivel szemben; felszólítja a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe az LMBTI áldozatok egyedi igényeit; felkéri a Bizottságot, hogy erre vonatkozóan támogassa a bevált gyakorlatok cseréjét;

71.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden tagállam módszeresen ismerje el az emberkereskedelem azon női áldozatainak biztonságos terhesség-megszakítási szolgáltatásokhoz való hozzáférésének jogát, akiknek a terhessége a kizsákmányolásuk következménye;

72.  úgy véli, hogy a 2011/36/EU irányelv 11. cikke (5) bekezdésének kiegészítése szükséges a jövőbeni integrációt célzó támogatások bevezetése érdekében (nyelvtanulás, a kultúra és közösség megismertetése stb.) azokban az esetekben, amikor az áldozatok körülményeik alapján tartózkodási engedélyt igényelhetnek;

73.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az emberkereskedelem áldozataivá vált uniós és harmadik országbeli polgárok tartózkodási engedélyre legyenek jogosultak;

74.  megállapítja, hogy a rendezetlen tartózkodási státusz nem zárja ki azt, hogy az illető emberkereskedelem áldozata, és az ilyen áldozatokat ezért ugyanazok a jogok illetik meg, mint másokat; felhívja a tagállamokat, hogy ne mossák egybe a migráció és az emberkereskedelem kérdését, és hangsúlyozza a segítségnyújtásnak az irányelvben megállapított feltételnélküliségét;

75.  felhívja a tagállamokat, hogy hatékonyan biztosítsák az áldozatok jogait, valamint kéri a 2011/36/EU irányelv végrehajtásának a 2012/29/EU irányelvben meghatározott rendelkezések fényében való elemzését; felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak ingyenes jogi segítségnyújtást – ideértve a jogsegélyt és a jogi képviseletet, a pszichológiai és orvosi támogatást, a segítségnyújtáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való jogokról való tájékoztatást, beleértve a szexuális kizsákmányolás áldozatainak az abortuszhoz való jogát is – mindenkinek, aki saját állítása alapján vagy kellő számú azonosítási feltétel teljesülése alapján emberkereskedelem áldozatának tekinthető, hogy segítsenek nekik a jogaik gyakorlásában és a kártérítéshez és/vagy jogorvoslathoz való hozzáférésben; hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem áldozataként való önmeghatározás soha nem lehet az áldozatok jogokhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésének egyetlen feltétele;

76.  felhívja a tagállamokat, hogy ne csak a büntetőeljárásokban biztosítsanak jogsegélyt az emberkereskedelem áldozatainak, hanem az őket érintő bármely polgári, munkaügyi vagy bevándorlási/menekültügyi eljárásban is;

77.  felszólítja a tagállamokat, hogy az áldozatok támogatási időtartamának meghatározásakor vegyék figyelembe, hogy az emberkereskedelem más formáihoz képest a szexuális kizsákmányolás céljából elkövetett emberkereskedelem okozta megrázkódtatásokból való felépülés hosszabb időt vesz igénybe; felszólít a szexuális kizsákmányolás céljából elkövetett emberkereskedelem áldozatainak nyújtott védelmi intézkedések kiterjesztésére annak érdekében, hogy minimalizálják a megrázkódtatást, illetve megakadályozzák az emberkereskedelem megismétlődését és a másodlagos viktimizációt, valamint hogy minden esetben biztosítsák az egyéni szükségletek kielégítését;

Az irányelv végrehajtása során hozott, nemi szempontokat érvényesítő egyéb intézkedések értékelése

78.  hangsúlyozza, hogy az áldozatok bármilyen formában történő kötelezése az emberkereskedők büntetőeljárásában való részvételre ártalmas lehet az áldozatokra; hangsúlyozza, hogy az emberi jogokon alapú megközelítésben az ilyen kötelezettség nem lehet a szolgáltatásokhoz való hozzáférés feltétele;

79.  hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem valamennyi áldozatát rendszerszintűen tájékoztatni kell arról, hogy joguk van felépülési és gondolkodási időszakot igénybe venni, és számukra ténylegesen biztosítani kell egy ilyen időszakot; sajnálja, hogy néhány tagállamban ezeket a jogokat csak a migrációs törvényekbe ültették át, és ezért azok nem vonatkoznak az emberkereskedelem összes áldozatára, csak azokra, akiknek jogállása rendezetlen; emlékeztet arra, hogy ezeket a jogokat az emberkereskedelem összes áldozata számára biztosítani kell;

80.  emlékeztet arra, hogy a 2004/81/EK irányelv szerint a tagállamok kötelesek felépülési és gondolkodási időszakot engedélyezni az emberkereskedelem áldozatai számára; felszólítja a tagállamokat, hogy ezen időszak hosszának megállapításakor vegyék figyelembe az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményének 13. cikkét, és hogy hosszabbítsák meg a szóban forgó egyezményében foglalt minimális 30 napos felépülési és gondolkodási időszakot a szexuális kizsákmányolás áldozatai esetében, mivel az erőszak e fajtája jelentős és tartós kárt okoz az áldozatokban;

81.  megállapítja, hogy az emberkereskedelem felszámolására irányuló jelenlegi európai uniós stratégia 2016-ban lezárul, és felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a jelenlegi stratégiát, és vezessen be egy az emberi jogokon alapuló megközelítést alkalmazó új stratégiát, amely az áldozatokat helyezi középpontba, egyértelműen érvényesíti a nemi dimenziót és konkrét lépéseket tartalmaz e tekintetben, megfelelően és hatékonyan kezeli a megelőzést, és továbbra is visszaszorítja a keresletet, amely az emberkereskedelem valamennyi formáját ösztönzi; felszólít arra, hogy az emberkereskedelem elleni intézkedések hatékony végrehajtásának céljából építsék bele ezt a stratégiát a többi szakpolitikai területbe, illetve hangolják össze azokkal, ideértve – többek között – a biztonságot, a nemek közötti egyenlőséget, a migrációt, a kiberbiztonságot és a bűnüldözést;

82.  elismeréssel nyilatkozik azokról a tagállamokról, amelyek hatékony nemzeti jelentéstételi mechanizmust alakítottak ki és nemzeti előadókat jelöltek ki, és felszólítja őket ezeknek az intézkedéseknek a megfelelő finanszírozására és függetlenségének biztosítására, hogy feladataikat a lehető legjobban végezhessék el;

83.  felszólítja a tagállamokat, hogy a stratégiák és a végzett tevékenységek értékelése, valamint az emberkereskedelem elleni küzdelemben tett erőfeszítések fokozása érdekében nevezzenek ki egy független nemzeti előadót, aki jogszerűen a nemzeti országgyűlés elé állhat és javaslatokat tehet az emberkereskedelem elleni harc előmozdítására;

84.  felszólítja a tagállamokat, hogy gyűjtsenek részletesebb és naprakészebb adatokat az összes jelentősebb szereplőtől származó megbízható statisztikai információ összeillesztésével, biztosítva az adatok homogenitását és nem, életkor, a kizsákmányolás formája (az emberkereskedelem formáinak altípusain belül), továbbá származási és célország szerinti bontását, felvéve az adatok közé a belföldön emberkereskedelem áldozatává váltakat is, a potenciális áldozatok jobb azonosítása és a bűncselekmények hatékonyabb megelőzése érdekében; felszólítja a tagállamokat, hogy több adatot osszanak meg egymással, hogy jobban felmérhessék az emberkereskedelem nemi dimenzióját és legújabb tendenciáit, és hatékonyabban felléphessenek az emberkereskedelemmel szemben; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemzeti előadók még fontosabb szerepet játsszanak az adatgyűjtési kezdeményezések koordinálásában, szorosan együttműködve az ezen a területen aktív civil társadalmi szervezetekkel;

85.  megállapítja, hogy az irányelv emberkereskedelemre adott egyértelmű meghatározása ellenére eltérő meghatározások honosodtak meg a tagállamok nemzeti jogszabályaiban; felszólítja a Bizottságot, hogy végezzen kutatást erről a témáról, és készítsen jelentést arról, hogy ezek a fogalommeghatározásokban felmerülő eltérések mit jelentenek a gyakorlatban az irányelv alkalmazására nézve; hangsúlyozza a fogalmi tisztázás fontosságát annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a kapcsolódó, de külön kérdésekkel való összemosás;

86.  megjegyzi, hogy az érdekelt felek általánosságban megerősítik, hogy az emberkereskedelem áldozatainak túlnyomó többsége észrevétlen marad; elismeri, hogy bizonyos kiszolgáltatott csoportokat – például (hajléktalan) fiatalok, gyermekek, fogyatékossággal élő személyek és LMBTI-személyek – érintő emberkereskedelem nem kapott elég figyelmet; hangsúlyozza a jobb adatgyűjtés fontosságát az áldozatok azonosításának javítása érdekében, tekintettel ezekre a csoportokra és a legjobb gyakorlat kidolgozására ezen áldozatok konkrét szükségleteinek kezeléséhez;

87.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unión belüli emberkereskedelem elleni erőfeszítések fokozása érdekében az EU intézményeinek körültekintően kell értékelnie az uniós jogszabályok végrehajtását a tagállamokban, és szükség esetén további jogszabályi és más jellegű intézkedéseket kell alkalmaznia;

88.  felszólítja a Bizottságot, hogy alkosson egységesített iránymutatásokat – ideértve az adatvédelmet is – az adatgyűjtésről az illetékes szervek, például a bűnüldöző szervek, a határellenőrzési és bevándorlási szolgálatok, a szociális szervezetek, a helyi hatóságok, a börtönök, a nem kormányzati szervezetek és egyéb hozzájárulók számára;

89.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós migrációs stratégiában (COM(2015)0240) nagyobb prioritást kapjon az emberkereskedelem elleni fellépés, hogy így elősegítsék az áldozatok közreműködését az emberkereskedők büntetőjogi felelősségre vonásában;

90.  felszólítja a Bizottságot, hogy foglalkozzon az önfoglalkoztatással való – a helyi munkaügyi normák és munkaviszonyból eredő kötelezettségek elkerülése céljából folytatott – visszaéléssel a migráns munkaerő foglalkoztatásában bizonyos uniós tagállamokban, elismerve, hogy a hamis önfoglalkoztatást gyakran alkalmazzák az emberkereskedelem kockázatának leginkább kitett migráns munkaterületeken;

91.  felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy az ismert útvonalak, például a keletről az Unióba vezető útvonal mentén erősítsék meg az emberkereskedelemmel kapcsolatos regionális együttműködést a Stabilitási Eszköz felhasználásával és a tagjelölt országok folyamatos felelősségének fenntartásával;

92.  felhívja az Uniót, hogy az Eurostat segítségével becsülje fel az emberkereskedelem bejegyzett vagy nem bejegyzett áldozatainak számát az olyan szervezetek, mint a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM), az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala (UNODC), és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) általános gyakorlatának megfelelően;

93.  felhívja a tagállamokat, hogy az emberkereskedelem elleni irányelveikbe foglalják bele a visszaküldés tilalmának elvét, az ENSZ emberkereskedelem elleni jegyzőkönyve és az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezménye példáját követve, az államok nemzetközi menedékjog és a nemzetközi emberi jogi normák szerinti kötelezettségeivel összhangban;

94.  arra bátorítja az Uniót és a tagállamokat, hogy végezzenek kutatásokat az emberkereskedelem legújabb tendenciáiról és formáiról, többek között arról is, hogy a jelenlegi migrációs válság miként befolyásolhatja az emberkereskedelmet, hogy megfelelő és célzott válaszintézkedésekkel tudják kezelni az új fejleményeket;

95.  kéri a Bizottságot, hogy készítsen elemzést az emberkereskedelem különféle formái közötti kapcsolatokról és a köztük lévő útvonalakról a 2011/36/EU irányelv végrehajtásáról szóló, következő jelentésben, mivel az áldozatokat gyakran egyidejűleg több különböző módon zsákmányolják ki, illetve az áldozatok az egyik fajta emberkereskedelemből egy másikba kerülnek; továbbá kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze az emberkereskedelem fő okainak és ezek nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásának folyamatos kutatását;

96.  felhívja a Bizottságot hogy mérje fel, szükség van-e a jövőbeni Európai Ügyészség mandátumának felülvizsgálatára, hogy felállítását követően hatáskörei közé felvegyék az emberkereskedelem elleni küzdelmet is;

97.  tekintettel arra, hogy az Isztambuli Egyezmény hatékony eszköz a nők elleni erőszak, ezen belül az emberkereskedelem megelőzésére és felszámolására és az áldozatok védelmére és segítésére, sürgeti az Európai Bizottságot, hogy mozdítsa elő az egyezmény tagállamok általi ratifikálását;

o
o   o

98.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0070. (2) HL L 319., 2015.12.4., 1. o. (3) HL L 315., 2012.11.14., 57. o. (4) HL L 101., 2011.4.15., 1. o. (5) HL L 168., 2009.6.30., 24. o. (6) HL L 348., 2008.12.24., 98. o. (7) HL L 261., 2004.8.6., 19. o. (8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0126. (9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0162. (10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0218. (11) A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 2014-es becslése, „Haszon és szegénység: a kényszermunka gazdasági vonatkozásai”. (12) Az Eurostat „Emberkereskedelem” című jelentésének 2015. évi kiadása. (13) Idem. (14) Idem. (15) 3 Europol, helyzetjelentés: Emberkereskedelem az Európai Unióban (2016. február). (16) 2015-ös Eurostat-jelentés. (17) Idem. (18) Időközi jelentés az emberkereskedelem felszámolására irányuló stratégia végrehajtásáról (SWD(2014)0318), 9. o. (19) https://ec.europa.eu/anti-trafficking/publications/handbook-consular-and-diplomatic-staff-how-assist-and-protect-victims-human-trafficking_en.