Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2015/2228(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0153/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0153/2016

Viták :

PV 25/05/2016 - 22
CRE 25/05/2016 - 22

Szavazatok :

PV 26/05/2016 - 6.8
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0235

Elfogadott szövegek
PDF 342kWORD 176k
2016. május 26., Csütörtök - Brüsszel Végleges kiadás
A szegénység: a nemek közötti egyenlőség
P8_TA(2016)0235A8-0153/2016

Az Európai Parlament 2016. május 26-i állásfoglalása a szegénységről: a nemek közötti egyenlőség szempontjai (2015/2228(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, valamint 3. cikkének (3) bekezdésére;

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8., 9., 151., 153. és 157. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak a szociális jogokra és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó rendelkezéseire,a

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. évi ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére (Isztambuli Egyezmény),

–  tekintettel az Európa 2020 uniós növekedési stratégiára, és különösen azon célkitűzésére, hogy a tagállami szegénységi küszöb alatt élő európaiak számát 2020-ig 25%-kal kell csökkenteni, ezáltal több mint 20 millió embert kiemelve a szegénységből, valamint arra, hogy teljes körűen ki kell építeni a tagállamok szociális biztonsági és nyugdíjrendszereit a megfelelő jövedelemtámogatás biztosítása érdekében,

–  tekintettel a Bizottság 2013-as szociális beruházási csomagjára (SIP),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével foglalkozó gyakorlati közösségre (GenderCop), és különösen annak a szegénységgel és a társadalmi befogadással foglalkozó munkacsoportjára,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra elkülönített strukturális alapokra alkalmazandó közös rendelkezésekről szóló rendelet 7. cikkére,

–  tekintettel a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformjának 2014. évi éves ülésére,

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. március 8-i 2010/18/EU tanácsi irányelvre,

–  tekintettel az Európai Bizottság 2015. augusztusi, „Új kezdet: a dolgozó szülők előtt álló, a munka és a családi élet összeegyeztetése terén jelentkező kihívások kezelése” című ütemtervére,

–  tekintettel a Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című, 2015. december 3-i munkadokumentumára (SWD(2015)0278),

–  tekintettel a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyekre irányuló uniós felmérésre, amelyet az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) végzett el és adott ki 2013. május 17-én,

–  tekintettel „A nők és a szegénység az Európai Unióban” című, 2005. október 13-i állásfoglalására(1), valamint a nemek közötti megkülönböztetésmentességről és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló, 2009. február 3-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a szülési szabadságról szóló irányelvet módosító 2011/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása vonatkozásában 2010. október 20-án első olvasatban elfogadott álláspontjára(3),

–  tekintettel „A nőket sújtó szegénység megjelenési formáiról az Európai Unióban” című 2011. március 8-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keret prioritásairól és körvonalairól szóló, 2011. április 5-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a nyugdíjkorhatárhoz közelítő nők helyzetéről szóló 2011. szeptember 13-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az egyedülálló anyák helyzetéről szóló, 2011. október 25-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról a Bizottsághoz szóló 2012. május 24-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak minden formájának kiküszöbölése és megelőzése témájával foglalkozó 57. ülésszakáról szóló, 2013. február 6-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a gazdasági válságnak a nemek közötti egyenlőségre és a nők jogaira kifejtett hatásáról szóló 2013. március 12-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőség terén elért haladás az Európai Unióban 2013-ban” című, 2015. március 10-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló 2015. június 9-i állásfoglalására(12);

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló 2015. október 8-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a Bizottság megbízásából készített, 2014 áprilisában közétett, „Egyedülálló szülők és foglalkoztatás Európában” című tanulmányra,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság „A szegénység elleni küzdelem célkitűzésének elérése a növekvő rezsiköltségek fényében” című jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság ahhoz fűzött véleményére (A8-0040/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A8-0153/2016),

A.  mivel az Eurostat legfrissebb adatai szerint a szegénységben élő nők száma (jelenleg 64,6 millió) továbbra is állandóan magasabb a szegénységben élő férfiakénál (jelenleg 57,6 millió)(14); mivel ez azt mutatja, hogy a szegénység másképpen hat a nőkre és a férfiakra; mivel a nők esetében a 28 tagállamból álló EU-ban a szegénység kockázata 2014-ben különösen magas volt, a nők társadalmi juttatások nélküli szegénységi aránya 46,6% volt, e juttatásokkal együtt pedig 17,7%; mivel a nők körében tapasztalható szegénység aránya tekintetében a tagállamok között erős különbségek mutatkoznak; mivel függetlenül attól, hogy a nők bizonyos csoportjai – például az időskorú nők, az egyedülálló nők, az egyedülálló anyák, a leszbikusok, a biszexuális nők, a transznemű nők vagy a fogyatékossággal élő nők – mennyire sajátos kockázatoknak vannak kitéve, a migráns nők és az etnikai kisebbségekhez tartozó nők körében tapasztalható szegénység aránya az EU-ban mindenütt azonos; mivel a 28 tagállamból álló Unióban a népesség 38,9 %-a, az egyedülálló nőknek pedig 48,6 %-a nem képes megbirkózni a váratlan kiadásokkal; mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosa kijelentette, hogy a világon a legszegényebb emberek többsége nő, hogy a vidéken szegénységben élő nők száma 1975 óta mintegy 50 százalékkal nőtt, hogy a világon az összes munkaóra kétharmadát a nők dolgozzák le és hogy a világ élelmiszermennyiségének a felét a nők állítják elő, akik ennek ellenére a világ jövedelmének csupán 10 százalékát keresik meg, továbbá a világ vagyonának kevesebb mint egy százalékával rendelkeznek;

B.  mivel a társadalmi és gazdasági jólét növekedése egyenlőséget teremt a nemek között, és ez nemcsak a nők, hanem a gazdaság és a társadalom egésze számára is előnyös; mivel a férfiak és a nők közötti egyenlőség biztosítására irányuló célkitűzés az 1957-es Római Szerződésre nyúlik vissza;

C.  mivel a kormányok a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményben és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendben elkötelezték magukat annak biztosítására, hogy minden fiú és lány elvégezze az általános iskolát; mivel a Parlament 2015 májusában a nemzetközi nőnap alkalmából megrendezte „A nők és a lányok érvényesülésének támogatása az oktatás révén” elnevezésű rendezvényt; mivel mind az iskolarendszeren belüli, mind az azon kívüli oktatás alapvető fontossággal bír a marginalizáció és a megkülönböztetés több formájának leküzdésében, azáltal, hogy párbeszédet teremt, nyitottságot és megértést biztosít a közösségek között, valamint elősegíti a társadalom perifériájára szorult közösségek emancipációját;

D.  mivel gazdasági visszaesés idején a szegénység kockázatának már eleve kitett emberek – akik nagyobb valószínűséggel nők – veszélyeztetett helyzetbe kerülnek a munkaerő-piacokon és a szociális biztonság tekintetében, kiváltképpen, ha többszörösen is hátrányos megkülönböztetéssel sújtott csoportok tagjai; mivel az uniós LMBT-felmérés megállapítja, hogy a leszbikus, biszexuális és transznemű nők aránytalanul erősen vannak kitéve a megkülönböztetés veszélyének a szexuális irányultságuk vagy a nemi identitásuk miatt a munkahelyen (19 %), az oktatásban (19 %), a lakhatási ügyekben (13 %), az egészségügyben (10 %) és a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés során (8 %); mivel ez aránytalanul veszélyezteti a nők gazdasági és társadalmi jólétét;

E.  mivel a Bizottság által igényelt és a tagállamok által végrehajtott megszorító politikák az utóbbi évek gazdasági válságát tetézve fokozták az egyenlőtlenséget és különösen a nőket sújtották, súlyosbítva szegénységüket és egyre jobban kiszorítva őket a munkaerő-piacról; mivel az állami gyermek-, idős- és beteggondozási szolgáltatások és infrastruktúrák hálózata, valamint az ilyen jellegű minőségi és ingyenes közszolgáltatások köre szűkült;

F.  mivel az egyszülős családok nagyobb mértékben vannak kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának (49,8% az eltartott gyermekkel rendelkező átlagos családokra vonatkozó 25,2%-hoz képest, jóllehet az adatok tagállamonként rendkívül eltérők)(15); az Eurostat adatai szerint 2014-ben az Unióban az egyszülős háztartások 56,6 %-át nők alkották; a szegénység erős hatást gyakorol a gyermekek egyéni fejlődésére és tanulására, és következményeit egész életútjuk során viselhetik; mivel a különböző társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező gyermekek közötti oktatási szakadék nőtt (a szolgáltatások 11 országban a 0 és 3 év közötti gyermekek kevesebb mint 15%-át érik el); mivel a szegénység nagy valószínűséggel több nemzedéken át fennmarad; mivel a megfelelő minőségű oktatás hiánya a gyermekszegénység kockázatát jelentősen növelő tényező, továbbá a gyermekek társadalmi kirekesztettségét is fokozza, az iskola elhagyásának kockázatát pedig nagyban erősítik a családi élethez kötődő tényezők, így pl. a stabilitás hiánya, a családon belüli erőszak vagy a rossz lakáskörülmények;

G.  mivel a vidéki térségekben élő nőket különösen sújtja a szegénység; mivel a vidéki térségekben sok nőt nyilvántartásba sem vettek a munkaerő-piacon, vagy pedig munkanélküliként tartanak számon; mivel a vidéki térségekben élő nők körében rendkívül magas a munkanélküliségi ráta, és akiknek van munkájuk, nagyon alacsony jövedelemmel rendelkeznek; mivel a vidéki térségekben élő nők korlátozottan férnek hozzá az oktatáshoz, a korai rákdiagnosztizáláshoz és általában az egészségügyi ellátáshoz;

H.  mivel a szegénység fenyegetésében töltött élet következménye a társadalmi kirekesztés és a kimaradás a társadalmi életből, hiszen nehezebb az oktatáshoz, az alapvető egészségügyi ellátáshoz, a méltó lakáskörülményekhez, a kultúrához és sporthoz, valamint a tömegközlekedéshez való hozzáférés; mivel a nők támogatását célzó politikákba történő beruházás javítja a nők családjának, különösen gyermekeiknek életfeltételeit is;

I.  mivel a nemek közötti bérszakadék aránya 16,3 %, és mivel az atipikus és bizonytalan formájú munkaszerződések is erősebben érintik a nőket, mint a férfiakat;

J.  mivel az üzleti vállalkozást indítani kívánó nők a hitelhez jutás tekintetében igen gyakran nehézségekkel szembesülnek, a hagyományos pénzügyi közvetítők ugyanis nem szívesen nyújtanak hitelt a nőknek, mert a kockázatoknak jobban kitett vállalkozóknak tekintik őket, akik esetében kisebb az üzleti növekedés és a hasznot hozó befektetések valószínűsége;

K.  mivel a nők gyakran háztartási alkalmazottként dolgoznak, sok esetben a nemzeti munkajog keretein kívül; mivel az okmányokkal nem rendelkező nők különösen ki vannak téve annak a veszélynek, hogy ilyen jellegű munkára kényszerítik és kizsákmányolják őket;

L.  mivel a család idősebb vagy beteg tagjait, valamint a gyermekeket gyakrabban gondozzák nők, mint férfiak, és a nők gyakrabban is szakítják meg karrierjüket, miáltal kevésbé vannak jelen és hosszú időszakokon át egyáltalán nem folytatnak tevékenységeket a munkaerő-piacokon; mivel az elszegényedés kockázatát csökkentették az elérhető árú, a korai gyermekkorban rendelkezésre bocsátott oktatással és gondozással, illetve a más függő személyek – például idősek – gondozásával kapcsolatos színvonalas szociális szolgáltatások és létesítmények; mivel csupán kevés tagállam teljesítette vagy teljesítette túl a gondozási teendők nemek közötti egyenlő megosztása szempontjából elengedhetetlennek tekintendő barcelonai célkitűzéseket;

M.  mivel a szegénység generációk közötti dimenzióiból adódóan a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel szembesülő lányok és fiatal nők helyzetének megoldása elengedhetetlen a szegénység női problémává válásának megakadályozásához;

N.  mivel a 27 tagállamból álló EU-ban az aktív korú egyedülálló anyák 34 %-a van kitéve a szegénység kockázatának, miközben a többi gyermekes család esetében e kockázati arány 17 %;

O.  mivel a nyugdíjszakadék átlagos aránya 39 %, ami a makacsul fennmaradó – a bérekben, a foglalkoztatáshoz való hozzáférésben, hátrányos megkülönböztetésben és a munkaerő-piacon a nők és a férfiak közötti bérszakadékban megnyilvánuló –, egyenlőtlenségek által okozott egyensúlyhiány következménye; mivel a nyugdíjszakadék a nők gazdasági függetlenségének akadálya és az egyik oka annak, hogy az idősebb nők jövedelme a szegénységi küszöb alá süllyed; mivel biztosítani kell a hozzáférést a nőkkel szemben is méltányos nyugdíjrendszerekhez; mivel a nyugdíjszakadék a 2006 és 2012 közötti időszakban csökkent azokban a tagállamokban, ahol a 2006/54/EK irányelv(16) végrehajtásra került;

P.  mivel a szegénység kockázatának növekedése szoros összefüggésben áll az oktatás, a szociális biztonsági rendszerek és a gyermekgondozási szolgáltatások szintjén jelentkező költségvetési megszorításokkal; mivel a válság és a több tagállamban foganatosított megszorító intézkedések a nőket és a gyermekeket hosszabb távon sújtották;

Q.  mivel a nők a gazdasági és társadalmi fejlődés kulcsfontosságú mozgatórugói, és a jó oktatás az egyik leghatékonyabb rendelkezésre álló stratégia annak biztosításához, hogy a nők sikeresek legyenek a munkaerő-piacon és kitörjenek a generációról generációra örökített szegénységből; mivel az oktatás nem ingyenes, hanem jelentős közvetlen és közvetett költségekkel jár, ami erősen gátolja, hogy a szegénységben élő emberek magasabb képzettséget szerezhessenek; mivel a lányok az iskolában jobban teljesítenek a fiúknál, de gyakran nagyobb nehézségekkel szembesülnek, illetve családi vagy egyéb nyomás akadályozza őket abban, hogy iskolai sikerükből szakmai eredményességet kovácsoljanak;

R.  mivel a szegénység női problémává válásához a patriarchális társadalomban gyökerező, a nőket alárendelt társadalmi szerepbe kényszerítő társadalmi sztereotípiák is hozzájárulnak; mivel e sztereotípiák már gyermekkorban kialakulnak, és hatásuk az oktatási-képzési formák megválasztásától egészen a munkaerő-piacig érezhető; mivel a nőkre még ma is túlságosan gyakran „nőbarát” feladatokat osztanak, amelyek ellátásáért továbbra sem fizetik meg őket megfelelően, és még mindig alulképviseltek bizonyos területeken, például a matematikában, a tudományokban, az üzleti életben, a számítástechnikai és a mérnöki szakmákban, valamint a felelős vezetői beosztásokban; mivel e sztereotípiák a fizetések megállapításakor normatív szerepet játszó, férfiak által uralt ágazatokkal együtt a fizetések tekintetében nemen alapuló megkülönböztetéshez vezetnek;

S.  mivel az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia nagyra törő célokat tűzött ki, például a 75%-os foglalkoztatási arány megteremtését és a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett személyek legalább 20 millióval történő csökkentését a 2020-ig terjedő időszakban; mivel az Európa 2020 stratégia célkitűzései tartalmazzák a korai iskolaelhagyás arányának 10 % alá csökkentését;

T.  mivel az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek egyike, hogy a 30–34 évesek körében az egyetemi végzettséggel rendelkezők aránya 40% legyen a jelenlegi átlagos 37,9%-hoz képest, és mivel a nők átlaga meghaladta a 42,3%-ot, szemben a férfiak 33,6%-os arányával;

U.  mivel az Európa 2020 stratégia öt mérhető célkitűzéseinek egyikét képező szegénységellenes célkitűzésének teljesítéséhez erőteljes új politikai lendületre van szükség; mivel e célkitűzések csak akkor teljesíthetők, ha a szegénységellenes politika erős nemi dimenziót is magába foglal, és a nők –főként a szegénység kockázatával szembeni – védelmére irányuló nemzeti politikák elfogadásával párosul;

V.  mivel a szegénység, a társadalmi kirekesztés és a nők gazdasági függősége tovább súlyosbíthatja az erőszak áldozatául esett nők helyzetét, és ez megfordítva is igaz, hiszen az erőszak következményekkel jár a nők egészségére nézve, és gyakran munkahelyük elvesztéséhez, hajléktalansághoz, társadalmi kirekesztéshez és szegénységhez vezet; mivel ez rendkívüli mértékben megnöveli az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás veszélyét; mivel ráadásul az ilyen erőszak áldozataként szenvedő nők közül gazdasági függőségük miatt sokan továbbra is együtt élnek támadójukkal;

W.  mivel a férfiak és nők közötti egyenlőség a nők szegénysége elleni küzdelem eszköze, hiszen kedvezően befolyásolja a termelékenységet és a gazdasági növekedést, továbbá a nők nagyobb munkaerő-piaci részvételéhez vezet, ami számos társadalmi és gazdasági előnnyel jár;

A szegénység kérdése a munka és a magánélet egyensúlyával összefüggésben

1.  hangsúlyozza a minőségi közszolgáltatások kulcsfontosságú szerepét a szegénység – különösen a nőket sújtó szegénység – elleni küzdelemben, hiszen ők jobban rá vannak utalva e szolgáltatásokra;

2.  hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell a férfiakat a nemek közötti egyenlőség valamennyi területen és a munkaerő-piac valamennyi szintjén történő előmozdítására, és szükség van elkötelezett együttműködésükre ebben;

3.  úgy véli, hogy a tagállamoknak előtérbe kell helyezniük a magán- és a szakmai élet összeegyeztethetőségét, családbarát – például rugalmas munkaidejű vagy a távmunka lehetőségét tartalmazó – munkaügyi megállapodásokat vezetve be; megjegyzi, hogy a gyermekek, függő személyek és idősek gondozásával kapcsolatos megfizethető, színvonalas szolgáltatások – különösen bölcsődék, óvodák és hosszú távú gondozást nyújtó létesítmények – hiánya hozzájárul a társadalmi kirekesztéshez, a nemi alapú foglalkoztatási szakadékhoz, a bérszakadékhoz és az abból következő nyugdíjszakadékhoz; hangsúlyozza, hogy a kora gyermekkortól biztosított ingyenes színvonalas oktatáshoz, a megfizethető gondozáshoz, a formális, informális és nem formális oktatáshoz, valamint a családtámogatási szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés központi jelentőséggel bír a nők munkaerő-piacra történő belépésének és a munkaerő-piacon maradásuk ösztönzése, az esélyegyenlőség szavatolása és a szegénység generációról generációra örökítésének megtörése szempontjából, mivel segítséget nyújt a nők számára önállóságuk kivívásához és a munkahelyük megőrzését biztosító képesítések megszerzéséhez;

4.  sajnálatosnak tartja a megszorító politikákat, amelyek a gazdasági válsággal együtt hozzájárulnak a szegénységi ráta növekedéséhez, különösen a nők esetében;

5.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a Barcelonában kitűzött célok elérése érdekében használják ki és fejlesszék tovább a már rendelkezésre álló szakpolitikai és pénzügyi eszközöket, közöttük a „szociális beruházási csomagot”; kéri ezzel összefüggésben az Európai Szociális Alap (ESZA) és az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) optimalizálását, és hogy a szociális beruházások végrehajtása és az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) igénybe vétele során tegyék prioritássá a gyermekek és más eltartásra szoruló személyek elhelyezésére szolgáló állami és magánüzemeltetésű infrastruktúrák kialakítását; javasolja, hogy a Bizottság társfinanszírozási mechanizmus keretében biztosítson egyedi forrásokat ösztönző intézkedések előmozdítására meghatározott területeken, ahol kevés a koragyermekkori nevelési és gondozási létesítmény és kirívóan alacsony a nők foglalkoztatási aránya;

6.  felhívja a tagállamokat olyan politikák végrehajtására, amelyek védik, értékelik és előmozdítják az ingyenes színvonalas közszolgáltatásokat, különösen az egészségügyben, az oktatásban, a szociális biztonság terén és az igazságszolgáltatásban; hangsúlyozza annak alapvető fontosságát, hogy a közszolgáltatások céljaira biztosítottak legyenek a szükséges pénzügyi és emberi erőforrások;

7.  felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a munka és a magánélet összeegyeztethetőségének elősegítése érdekében, hogy a nők és különösen a szegénység veszélyének leginkább kitett nők teljes munkaidőben folytatni tudják szakmai pályájukat, vagy ha úgy kívánják, részmunkaidőben vagy rugalmas munkaidő-beosztással dolgozhassanak;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy az anyák és apák különféle szabadságtípusok – nevezetesen a szülési, az apasági, a szülői és a gondozói szabadság – tekintetében fennálló szükségleteinek kielégítése céljával, a tagállamokkal szorosan egyeztetve tegyen következetes jogalkotási kezdeményezést, támogatva különösen a férfiak aktívabb apaszerep-vállalását, lehetővé téve a családi feladatok igazságosabb megosztását és egyenlő esélyeket biztosítva a nők számára a munkaerő-piaci részvételre, miáltal megerősödik gazdasági függetlenségük; tisztában van azzal, hogy egyes tagállamok már igen előrehaladott – az uniós jog rendelkezésein is túllépő – szabályokkal rendelkeznek e téren; felhívja a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra jogszabályok bevezetését az anyasági, apasági és szülői jogok védelme vagy javítása céljával; hangsúlyozza, hogy 2010-ben a szülői szabadságot igénybe vevő személyek mindössze 2,7%-a volt férfi, ami rámutat arra, hogy a szülőiszabadság-jogok rendelkezésre bocsátásának biztosítása érdekében kézzelfogható intézkedésekre van szükség;

9.  ismételten csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a patthelyzet feloldására és ezáltal az európai polgárok jobb védelmének szavatolására irányuló több éves erőfeszítések ellenére visszavonták a szülési szabadságról szóló irányelvet; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki új javaslatot, illetve a fizetett apasági szabadság kötelező erejű jog legyen; úgy véli, hogy egyedi intézkedéseket kell hozni minden tagállamban annak érdekében, hogy javuljon a nők helyzete a magánélet és a munka egyensúlya tekintetében; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy erőteljesebb szociális dimenziót és a nemek munkahelyi egyenlőségére vonatkozó célkitűzéseket is építsen be az európai szemeszterbe;

10.  üdvözli az „Új kezdet: a dolgozó szülők előtt álló, a munka és a családi élet összeegyeztetése terén jelentkező kihívások kezelése” című bizottsági ütemtervben előirányzott gondozói szabadság bevezetésére irányuló javaslatot;

Szegénység és munka

11.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat olyan politikák bevezetésére, amelyek célja a nők foglalkoztatásának előmozdítása, a társadalom perifériájára szorult nők csoportjainak munkaerő-piaci integrálása az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek fényében, az oktatás megerősítése és javítása, valamint a képzési és tájékoztatási kampányokba történő befektetés fokozása, biztosítva, hogy a nők jövőbeli munkaerő-piaci integrációjában a képesítés játssza majd a főszerepet, és hangsúlyt fektetve az egész életen át tartó tanulásra, mivel ez a nőket felvértezi a színvonalas álláshelyek megszerzéséhez szükséges képességekkel, és lehetőséget ad számukra, hogy meglévő képességeik újakkal való kiegészítésének köszönhetően sikerrel alkalmazkodhassanak a folyamatosan változó munkaerő-piaci körülményekhez; kéri a reáltantárgyak előmozdításának fokozását a fiatal lányok körében annak érdekében, hogy megszűnjenek az oktatási sztereotípiák, valamint – hosszú távon – a foglalkoztatási és a bérszakadék is; felhív megfizethető, színvonalas állami gondozási szolgáltatások kidolgozására, a nők és a férfiak számára egyformán előnyös, rugalmasan kiigazítható munkaidő-feltételeket tartalmazó – de nem bizonytalan helyzetet teremtő – munkaügyi megállapodásokra, valamint a férfiak és a nők szegregációjának leküzdésére irányuló egyedi intézkedések foganatosítására foglalkozások és ágazatok szerint, többek között a vállalati szférában és a felelős beosztásokban is;

12.  hangsúlyozza, hogy a hitelekhez, a pénzügyi szolgáltatásokhoz és a tanácsadáshoz való hozzáférés elengedhetetlen a társadalmi kirekesztéssel küzdő nők vállalkozói sikeréhez, valamint képviseletük növeléséhez ezen ágazatban; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak tényleges intézkedéseket a saját vállalkozást indítani vagy befektetési projekteket megvalósítani kívánó nők finanszírozáshoz jutásának segítése érdekében, és mozdítsák elő a vállalkozói kedvet a nők körében (mivel ez hozzájárul az általános gazdasági és társadalmi fejlődéshez), növeljék a nők hitelhez való hozzáférését (mikrohitel-eszközök révén is, és különös tekintettel a halmozott hátrányos megkülönböztetéssel szembesülő nőkre), valamint a bizonytalanságot kiküszöbölő módon dolgozzanak és bontakoztassanak ki önfoglalkoztatási programokat; hangsúlyozza ezzel összefüggésben a legjobb gyakorlatok megosztása és előmozdítása, a mentorálás, a női szerepeket közvetítő modellek, valamint az állás nélküli nők támogatásának egyéb formái jelentőségét;

13.  hangsúlyozza az alábbiak döntő fontosságát: a makrogazdasági, társadalmi és a munkaerő-piacra vonatkozó politikák reformja, összhangba állítva a nemek közti egyenlőségre vonatkozó politikákkal annak érdekében, hogy biztosítsák a nők számára a gazdasági és társadalmi igazságosságot; a szegénységi ráta meghatározására használt módszerek felülvizsgálata és a méltányos vagyoni elosztást előmozdító stratégiák kidolgozása;

14.  megjegyzi, hogy a nőket gyakrabban foglalkoztatják bizonytalan feltételek mellett, alacsony fizetésért és atipikus munkaszerződésekkel; megjegyzi, hogy a bizonytalan foglalkoztatás további megnyilvánulása a nem önként vállalt részidős munka elterjedtsége, ami hozzájárul a szegénységi kockázathoz, és amelynek aránya a teljes foglalkoztatáson belül 16,7 %-ról 19,6 %-ra emelkedett; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a be nem jelentett munka, a bizonytalan foglalkoztatás és az atipikus szerződési formák – többek között egyes tagállamokban a „nullaórás” szerződések – visszaélésszerű alkalmazásának leküzdésére; hangsúlyozza, hogy a nők nagy arányban végeznek be nem jelentett munkát, ami kedvezőtlen hatást gyakorol a nők jövedelmére, társadalombiztosítási fedezetére és szociális biztonsági védelmére, és rossz hatással van az EU GDP-jére; sürgeti a tagállamokat, hogy fontolják meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) bizonytalan munkahelyek mennyiségének csökkentését célzó ajánlásainak(17) végrehajtását, így például a bizonytalan munkaviszonyt létesítő szerződések alkalmazásának elemzését és korlátozását, valamint a munkavállalók ilyen típusú, egymást követő szerződéssel történő foglalkoztatása időtartamának korlátozását, amely letelte után határozatlan idejű szerződés lehetőségét kelljen felajánlani;

15.  felhívja a tagállamokat, hogy kövessék nyomon a munkavállaló nők jogainak érvényesülését, mert egyre gyakoribb, hogy a nők rosszul fizetett munkákat végeznek és diszkrimináció áldozatává válnak;

16.  rámutat, hogy a szegénységben élő nők új kategóriái jöttek létre a szakmával rendelkező fiatal nők körében, és így fiatal diplomás nők magas részarányát kárhoztatják bizonytalan feltételek melletti munkavállalásra és olyan jövedelemre, amely ritkán haladja meg a szegénységi küszöböt („újszegények”);

17.  ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy a nők és a férfiak közötti bérszakadék megszüntetése és a nyugdíjszakadék csökkentése érdekében vizsgálja felül a meglévő jogszabályokat; megjegyzi, hogy a bérek átláthatóságának fokozása a nemek közötti bérszakadék felszámolásának alapvető feltétele, és felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a Bizottság 2014. március 7-i, a férfiak és nők egyenlő díjazása elvének az átláthatóság révén történő megerősítéséről szóló ajánlását, ideértve a nemi alapú munkahelyi diszkrimináció tekintetében a bizonyítási teher megfordítását is;

18.  felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt arról, hogy a valamely személy neme megváltoztatásának hivatalos elismeréséhez kapcsolódó eljárások, illetve az ilyen eljárások hiánya milyen hatással vannak a transznemű személyek munkaerő-piaci helyzetére, különösen a foglalkoztatáshoz való hozzáférésükre, javadalmazásuk szintjére, szakmai előmenetelükre és nyugdíjukra;

19.  aggodalommal állapítja meg, hogy a nők nyugdíja gyakran a létminimumot is alig haladja meg, aminek több oka is lehet, mint például a családjukról való gondoskodás miatt a szakmai tevékenység megszakítása vagy beszüntetése, a teljes szakmai pálya során a részmunkaidős szerződések dominanciája vagy a házastárs vállalkozásában, különösen a kereskedelmi vagy mezőgazdasági ágazatban, munkabér és társadalombiztosítás nélkül végzett munka;

20.  üdvözli, hogy a Bizottság az „egyenértékű munkáért járó egyenlő bért” a nemek közötti egyenlőségre irányuló új stratégiájának egyik legfontosabb intézkedési területeként kezeli; felszólítja a Bizottságot, hogy fogadjon el közleményt „A nemek közötti egyenlőség és a nők jogai tekintetében a 2015 utáni időszakra vonatkozó új stratégia” címmel, hogy az abban foglalt célkitűzéseket és szakpolitikákat hatékonyan végre lehessen hajtani;

21.  kéri a tagállamokat, ügyeljenek arra, hogy a gyermekek nevelése vagy az idősek gondozása érdekében szakmai tevékenységüket ideiglenesen felfüggesztő nők visszailleszkedhessenek a munkaerő-piacra, vagy újból elfoglalhassák korábbi munkakörüket, és módjuk legyen az előrelépésre;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy végezzen hatásértékelést az EU-ban működő minimumjövedelem-rendszerekről, és vegyen fontolóra további intézkedéseket, amelyek figyelembe veszik az egyes tagállamok gazdasági és társadalmi körülményeit, továbbá vizsgálja meg, hogy e minimumjövedelem-rendszerek közül melyek azok, amelyek lehetővé teszik a háztartások számára alapvető személyes szükségleteik kielégítését; ismételten felszólítja a tagállamokat, hogy sürgősen vezessenek be nemzeti szintű minimálnyugdíjat, amely a szegénységi küszöbnél nem lehet alacsonyabb;

23.  megjegyzi, hogy a legkiszolgáltatottabb csoportot a nyugdíjas nők alkotják, akik gyakran szegénységben élnek vagy ki vannak téve a szegénység kockázatának; felhívja a tagállamokat, hogy a nemek közötti nyugdíjszakadék csökkentését tekintsék gazdasági célnak; felhívja a tagállamokat, hogy reformálják meg nyugdíjrendszereket azzal a szándékkal, hogy a nyugdíjszakadék megszüntetése érdekében mindig megfelelő nyugdíjakat biztosítsanak; úgy véli, hogy a nyugdíjszakadék leküzdésére szolgáló eszköz lehet többek között a nyugdíjrendszerek nők és férfiak egyenlőségét biztosító kiigazítása, valamint az oktatás, a karrier-tervezés, a szülői szabadsági rendszerek és más, szülőket támogató szolgáltatások területén végzett kiigazítás; felhívja a tagállamokat, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban fontolják meg közös nyugdíjjogosultság megállapítását válás vagy különválás esetén; megjegyzi, hogy a foglalkoztatói öregségi nyugdíjrendszereket egyre inkább a biztosítási elveknek megfelelően működtetik, és hogy emiatt számos ponton hézagok keletkezhetnek a szociális védelemben(18); hangsúlyozza, hogy az Európai Unió Bírósága egyértelművé tette, hogy a foglalkoztatói nyugdíjrendszereket díjazásnak kell tekinteni, és hogy az egyenlő bánásmód elve e rendszerekre is vonatkozik;

Szegénység: általános ajánlások

24.  felhívja a figyelmet arra, hogy a szegénységben élő személyek a lakosság jobb módban élő tagjaihoz képest gyakran magasabb egységköltséget fizetnek a társadalmi és gazdasági túlélésükhöz nélkülözhetetlen ugyanazon javakért és szolgáltatásokért, például a távközlési szolgáltatásokért, az energiáért és a vízért; felhívja a tagállamokat, hogy az anyagi forrásokat leginkább nélkülöző személyeket támogató mechanizmusok kidolgozása és a szociális szempontú díjszabás kialakítása érdekében működjenek szorosan együtt e rendszerek szolgáltatóival és működtetőivel, különösen a víz- és energiaellátás területén a háztartások energiaszegénységének felszámolása érdekében;

25.  ismételten felhívja a figyelmet az oktatás szerepére a nemi sztereotípiák felszámolásában és a nők társadalmi, gazdasági, kulturális, politikai és tudományos életben való érvényesülésének biztosításában, valamint a generációról generációra örökített szegénység felszámolásában a nők bevonása révén olyan ágazatokba – például a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a vállalkozás területeire –, amelyekben alulreprezentáltak, valamint felszólítja a Bizottságot, hogy országspecifikus ajánlásaiban fogalmazzon meg kifejezetten a nőkre vonatkozó szakképzési célokat is; hangsúlyozza a nők szerepét a nem formális oktatásban; kéri a tagállamokat, hogy a lányok és a nők oktatását egészítsék ki olyan beruházásokkal, amelyek célja a nők esélyeinek növelése a gazdasági életben, valamint a tagállami helyreállítási tervekben való tevékeny részvételük biztosítása; ösztönzi a tagállamokat, hogy segítsék a fiatal lányokat az iskolarendszerű oktatásból a munkaerő-piacra való átlépésben; hangsúlyozza, hogy minden oktatási intézménynek közvetítenie kell a demokratikus értékeket azzal a céllal, hogy támogassák a toleranciát, az aktív polgári részvételt, a társadalmi felelősségvállalást, valamint a nemekkel, a kisebbségekkel, az etnikai és a vallásos csoportokkal kapcsolatos különbségek tiszteletben tartását; rámutat a sport és a testnevelés fontosságára az előítéletek és a sztereotípiák leküzdésében, valamint értékes potenciális hozzájárulására a társadalmilag hátrányos helyzetű fiatalok jó útra tereléséhez;

26.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a gyermekes nőket azért különböztetik meg a munkahelyeken, mert anyák, nem pedig azért, mert munkateljesítményük elmarad társaikétól; sürgeti a tagállamokat, hogy aktívan mozdítsák elő az anyákról mint munkavállalókról kialakított pozitív képet, és harcoljanak az úgynevezett „anyasági hátrány” jelensége ellen, melynek létezését számos kutatási tanulmány kimutatta;

27.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a strukturális és befektetési alapokat és különösen az Európai Szociális Alapot (ESZA), valamint az Európai Stratégiai Beruházási Alapot (ESBA) az oktatás és a képzés javítására használják fel a nők munkához jutásának javítása, a munkanélküliség, a szegénység és a társadalmi kirekesztettségük leküzdése érdekében; rámutat arra, hogy az ESZA társadalmi befogadásra irányuló intézkedésekre és társadalmi innovációs projektekre előirányzott 20%-át aktívabban fel lehetne használni olyan kezdeményezések – például kis helyi projektek – támogatására, amelyek célja a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élő nők érvényesülésének elősegítése; sürgeti a tagállamokat, hogy szervezzenek több tájékoztató kampányt az uniós finanszírozású projektekben való részvételi lehetőségekről;

28.  kéri olyan finanszírozási mechanizmusok bevezetését, amelyek ösztönzik a nemek egyenlő képviseletének megvalósítását ott, ahol ez még nem áll fenn, és hangsúlyozza, hogy nemek szerint lebontott adatokra van szükség a lányok, a fiúk, a férfiak és a nők sajátos helyzetének jobb megértéséhez, ami elengedhetetlen az egyenlőtlenséggel összefüggő kérdésekre adandó hatékonyabb válaszintézkedésekhez; kéri a Bizottságot, hogy ismertesse az olyan európai oktatási mobilitási programokban való részvétel nemre és korra lebontott adatait, mint az Erasmus+, a Kreatív Európa és a Polgárok Európája;

29.  emlékeztet különösen a migráns és menekült gyermekek – fiúk és lányok egyaránt – oktatáshoz való hozzáféréshez való jogára, amely jog az európai társadalmak egyik prioritása; ezért hangsúlyozza, hogy az elhúzódó migránsválság körülményei között a migránsok oktatása terén mind európai, mind tagállami szinten sürgős intézkedésekre van szükség; hangsúlyozza, hogy az oktatás kulcsfontosságú az integráció szempontjából, és ha a tagállamok oktatási rendszerei nem képesek megfelelni e kihívásnak, ez további kulturális szegregációt idézhet elő és mélyítheti a társadalmi különbségeket; rámutat, hogy a minőségi oktatáshoz, a nyelvi mediációhoz és a pszichológiai segítségnyújtáshoz való hozzáférést a menekülttáborokban és a célvárosokban sem akadályozhatják a menekültstátusz elismeréséhez kapcsolódó ügyintézési vagy igazgatási szempontok;

30.  hangsúlyozza az önkéntes szervezetek és a szolgáltatási ágazat által e téren betöltött szerepet, és sürgeti a tagállamokat, hogy támogassák azok tevékenységét; emlékeztet a nők nagyarányú részvételére az önkéntes munkákban az oktatás terén és egyéb területeken, valamint például a menekült és nehéz helyzetben levő gyermekeknek nyújtott oktatási lehetőségek támogatásában és javításában;

31.  hangsúlyozza, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés gyermekekre gyakorolt hatásai egész életen át tartóak lehetnek és generációról generációra öröklődő szegénységhez vezethetnek; hangsúlyozza, hogy a gyermekek szegénységének és társadalmi kirekesztésének kockázata minden tagállamban szorosan összefügg szüleik, különösen az anya iskolai végzettségével, valamint a szülők munkaerő-piaci helyzetével és szociális körülményeivel, továbbá a tagállamok által kínált családtámogatási formákkal; javasolja a tagállamoknak, hogy valamennyi fiatal számára, minden életkorban – így kora gyermekkorban is – biztosítsák az ingyenes és színvonalas állami oktatáshoz való hozzáférést; hangsúlyozza a gyermekek számára nyújtott, a bennük rejlő képességek maradéktalan kibontakoztatására irányuló tanulási útmutatók szerepét; hangsúlyozza a tizenéves anyák támogatását tanulmányok folytatását biztosító programokkal, esetükben ugyanis a tanulmányok megszakítása az első lépés a szegénységhez vezető úton; hangsúlyozza, hogy a gyermekek körében tapasztalható szegénység leküzdéséhez, valamint a gyermekek jólétének előmozdításához átfogó intézkedéscsomagra van szükség, amely az alábbi három pillérre épül: hozzáférés a megfelelő forrásokhoz, valamint a munkahelyi és a családi élet összeegyeztetése; minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés; a gyermekek részvétele az őket érintő döntések meghozatalában, valamint a kulturális, szabadidős és sporttevékenységekben; ismételten felhívja a figyelmet az információkhoz való egyenlő, könnyű hozzáférés biztosításának szükségességére, különös tekintettel a szociális biztonsággal, a felnőttoktatással, az egészségügyi ellátással és a rendelkezésre álló gazdasági támogatással kapcsolatos információkra;

32.  hangsúlyozza, hogy az LMBTI-családokat számos tagállamban nem ismerik el, aminek következményeképpen az LMBTI-személyek jövedelme alacsonyabb, létfenntartási költségeik pedig magasabbak, ez pedig növeli a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatát; úgy véli, hogy az egyenlő bánásmódra vonatkozó jogszabályok a szexuális és nemi kisebbségek marginalizálódása és megkülönböztetése által okozott szegénység leküzdésének létfontosságú eszközei; e tekintetben felszólítja a Tanácsot, hogy fogadja el a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló 2008. évi javaslatot; felszólít továbbá arra, hogy a nemek közötti egyenlőségről szóló irányelv jövőbeli átdolgozásába kifejezetten emeljék be a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés tilalmát; továbbra is aggasztónak tartja, hogy alacsony szintű a tudatosság a hátrányos megkülönböztetés áldozatait megillető jogok, valamint a számukra támogatást kínáló testületek és szervezetek létezése tekintetében; kéri e tekintetben a Bizottságot, hogy kísérje szorosan figyelemmel a nemzeti panasztételi testületek és eljárások hatékonyságát;

33.  felszólít a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54/EK irányelv teljes körű végrehajtására, és kéri annak kiegészítését egy olyan rendelkezéssel, amely előírja a vállalatok számára a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó intézkedések vagy tervek kidolgozását, beleértve a szegregáció megszüntetésével és a fizetési rendszerek fejlesztésével kapcsolatos fellépéseket, valamint a nők szakmai előmenetelét támogató intézkedéseket;

34.  ismételten megerősíti a fiataloknak tartott gazdasági és pénzügyi oktatás fontosságát, mivel hasznosnak bizonyult az élet későbbi szakaszaiban, többek között a költségek és bevételek kezelésében a gazdasági döntések meghozatalakor; javasolja a bevált gyakorlatok cseréjét, valamint az olyan nőket és lányokat célzó oktatási programok előmozdítását, akik kiszolgáltatott csoportokban és marginalizált közösségekben szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel szembesülnek;

35.  megállapítja, hogy az élettárs nélkül élő nők esetében a második jövedelemforrás hiánya nagyban hozzájárulhat e nők szegénységéhez és társadalmi kirekesztődéséhez; rámutat azon elvált és családfenntartó nők gyakran bizonytalan helyzetére, akiknek a bíróság a gyermek feletti felügyeletet ítélte, és akik számára ezért megfelelő tartásdíjat kell meghatározni; megállapítja, hogy a gyermeküket egyedül nevelő nőket a szegénységbe taszíthatja, ha nem kapják meg a tartásdíjat; kiemeli, hogy az elvált nők jobban ki vannak téve a megkülönböztetésnek és a szegénységnek, és hogy ez azt bizonyítja, hogy a nők gazdasági szempontból még mindig nem teljesen függetlenek, ami rámutat, hogy további fellépésekre van szükség a munkaerő-piac, valamint a nemek közötti bérszakadék megszüntetése területén;

36.  hangsúlyozza, hogy a háztartások kiadásaira és bevételeire vonatkozó adatok gyűjtését személyekre bontott adatokkal is ki kell egészíteni annak érdekében, hogy meg lehessen jeleníteni a nemek közötti egyenlőtlenségeket a háztartásokon belül;

37.  hangsúlyozza, hogy a makrogazdasági politikának összeegyeztethetőnek kell lennie a társadalmi egyenlőség politikájával;ismételten hangsúlyozza, hogy az olyan pénzintézeteknek, mint az EKB és a tagállami jegybankok, figyelembe kell venniük a társadalmi hatásokat a makrogazdasági monetáris politikák vagy a pénzügyi szolgáltatási politikák modellezése és meghatározása során;

38.  továbbra is támogatja azt a kezdeményezést, hogy dolgozzanak ki iránymutatásként szolgáló referencia-költségvetést, és felhívja a Bizottságot, hogy ennek kialakításakor térjen ki a sajátos nemi szempontokat figyelembe vevő megfontolásokra, beleértve a háztartásokon belül tapasztalt, nemek közötti egyenlőtlenséget;

39.  megerősíti annak a szükségességét, hogy kutatásokat végezzenek a női hajléktalanságról, valamint okairól és gerjesztőiről, mivel ez a jelenség nincs jelenik meg kellőképpen a jelenlegi adatokban; megjegyzi, hogy a figyelembe veendő nemi szempontú tényezők közé tartozik a nemi alapú gazdasági függőség, az átmeneti lakhatás és a szociális szolgáltatások elkerülése;

40.  hangsúlyozza, hogy a nők elleni erőszak továbbra is jelentős probléma az EU-ban, amely érinti az erőszak áldozatait, és hogy sürgős szükség van arra, hogy a nők elleni erőszak elkövetőit bevonják a nők elleni erőszak leküzdésére irányuló intézkedésekbe, függetlenül életkoruktól, iskolai végzettségüktől, jövedelmük nagyságától vagy társadalmi helyzetüktől, továbbá hogy a nőkkel szembeni erőszak következményeként állandóan erősödik a nők perifériára szorulásával, elszegényedésével és társadalmi kirekesztésével kapcsolatos kockázat; megjegyzi, hogy a nők gazdasági függetlensége központi szerepet játszik abban, hogy proaktív intézkedéseket téve képesek legyenek elkerülni az olyan helyzeteket, amelyekben nemi alapú erőszaknak lehetnek kitéve; felhívja a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy biztosítsanak olyan szociális védelmi rendszereket, amelyek szavatolják az erőszak áldozatául esett nők szociális jogait, bármely módon – otthoni körülmények között, emberkereskedelem során vagy prostitúcióval összefüggésben – került is sor az erőszakra, és tegyenek lépéseket e nők munkaerő-piaci reintegrációja érdekében, többek között olyan eszközöket is felhasználva erre a célra, mint például az Európai Strukturális Alap; hangsúlyozza, hogy az erőszak áldozatai számára nyújtott jogi szolgáltatások esetében szükséges, hogy az információk fokozottan rendelkezésre álljanak;

41.  hangsúlyozza, hogy határozottan fel kell lépni a családon belüli erőszakkal, különösen a nők elleni erőszakkal szemben; megjegyzi, hogy a nők gazdasági függetlensége kulcsszerepet játszik az életükben és abban, hogy képesek legyenek a családon belüli erőszakos helyzetekből önerőből kiszabadulni, továbbá hogy azokat a nőket, akik a fizetett szabadságukat már teljes egészében igénybe vették, munkahelyük és gazdasági függetlenségük elvesztésének veszélye fenyegeti; megjegyzi, hogy az Ausztráliában és az Egyesült Államokban nemrégiben bevezetett, családon belüli erőszak miatti szabadság számos munkavállaló számára biztosította a munkahely védelmét a családon belüli erőszak hatásainak kezelésekor, így például időt adott az érintettek számára az orvosi vizsgálatokra, a bíróságon való megjelenésre és az ilyen helyzetekben intézendő más eljárásokra; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak megvizsgálására, hogy megvalósítható-e – és milyen eredményeket hozna –, ha a kapcsolati erőszak áldozatául esett és ilyen erőszakot túlélő személyek számára fizetett külön szabadságot biztosító, magánéletük tiszteletben tartását biztosító rendszert, amennyiben a fizetett szabadság hiánya gátat vetne az elé, hogy az áldozatoknak módjában álljon megtartani állásukat; felhívja emellett a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be további intézkedéseket annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a kapcsolati erőszak problémájára, segítséget nyújtsanak az ilyen erőszak áldozatai számára, jobban megismertessék velük jogaikat és az azok védelmére szolgáló eszközöket, valamint megvédjék gazdasági függetlenségüket;

42.  ismételten felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy írják alá és erősítsék meg az Isztambuli Egyezményt, és kéri, hogy sürgősen szülessen kezdeményezés a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló uniós irányelv kidolgozása céljával; ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő európai stratégiát a nemi alapú erőszak felszámolása tekintetében és hozza létre a nemi alapú erőszak felszámolásának európai évét;

43.  úgy véli, hogy a nők elleni erőszak felszámolásához az erőszakot dicsőítő normák elleni proaktív munkára van szükség; hangsúlyozza, hogy a férfiak által a nők ellen elkövetett erőszakos cselekedetek alapjául szolgáló sztereotípiákat és struktúrákat proaktív intézkedésekkel lehet felszámolni, a macsó kultúráról nemzeti szinten folytatott kampányok és folyamatos oktatás révén;

44.  felhívja a figyelmet arra, hogy az új technológiákat alapvető eszköznek kell tekinteni új munkahelyek létrehozására, illetve lehetőségnek arra, hogy segítsék a nőket a szegénységből való kilépésből;

45.  bátorítja a tagállamokat, hogy a szegénység kockázatának csökkentése érdekében a regionális és helyi hatóságokkal együttműködve segítsenek a vidéki térségekben élő nők életminőségének javításában, eközben pedig nyújtsanak a vidéki nők emancipációját célzó magas színvonalú oktatási programokat, valamint biztosítsanak e csoport számára színvonalas foglalkoztatási feltételeket és tisztességes jövedelmet; ösztönzi a tagállamokat, hogy a vidéki térségekben az általános életkörülmények javítása érdekében biztosítsanak jó minőségű önkormányzati, szociális és állami infrastruktúrát;

46.  megítélése szerint a nők szegénységének számos vonatkozása – többek között a nők hozzáférésének hiánya a kultúrához és a társadalmi szerepvállaláshoz – továbbra sem kap kellő figyelmet, és ezért kéri a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a kultúra, a sport és a szabadidős tevékenységek valamennyi nő számára történő biztosításához szükséges támogatásokról, különös figyelmet fordítva a szegénységben élő, a fogyatékossággal élő, valamint a migráns nőkre; úgy véli, hogy a súlyos anyagi nélkülözés mérésére szolgáló meglévő mutatók kizárják az értékelés köréből a kulturális és társadalmi életben való részvételt, ezért nem nyújtanak teljes képet a szegénységről; kéri még több mutató kidolgozását a társadalmi, kulturális és politikai részvételből való kirekesztés értékelése, és különösen a szegénységi csapdára gyakorolt hatásának, valamint a generációk közötti hatásainak felmérése érdekében;

47.  megjegyzi, hogy a fogyatékossággal élő nők gyakran hátrányos megkülönböztetés áldozatai családjukon belül és az oktatásban egyaránt, foglalkoztatási lehetőségeik korlátozottak, és hogy az általuk kapott szociális juttatások többnyire nem elegendőek a szegénység kockázatának elkerüléséhez; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a tagállamoknak és a regionális és helyi hatóságoknak a fogyatékossággal élő nők számára a jogaik gyakorlása érdekében szükséges speciális támogatást kell biztosítaniuk és olyan intézkedéseket kell javasolniuk, amelyek kiegészítő és támogató intézkedések révén elősegítik e személyek munkaerő-piaci integrációját, különösen az oktatás és képzés területén;

48.  nagyra törőbb fellépésre szólít az energiaszegénység leküzdése érdekében, amely aránytalanul sújtja az egyedülálló nőket, az egyszülős és a nők által vezetett háztartásokat; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozzák meg az energiaszegénység fogalmát, amely figyelembe veszi a jelenség nemi szempontjait is, és hogy építsék be azt az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv jövőbeli átdolgozásába; kiemeli a közösségi energetikai kezdeményezések fontos szerepét, például a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók – különösen a szegénység és a társadalmi kirekesztés, valamint a marginalizálódás által sújtott nők – támogatását szövetkezetek által; hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás nagy hatással van a női szegénységre;

49.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy törekedjen egy európai gyermekgarancia létrehozására, amely biztosítja majd, hogy a szegénység kockázatának kitett minden európai gyermek hozzáférhessen az ingyenes egészségügyi ellátáshoz, az ingyenes oktatáshoz, az ingyenes gyermekgondozáshoz, a tisztességes lakhatáshoz és a megfelelő táplálkozáshoz; hangsúlyozza, hogy e politikának különösen a kiszolgáltatott és marginalizálódott közösségekben élő nők és lányok helyzetével kell foglalkoznia; megjegyzi, hogy az ifjúsági garanciával a nemekkel kapcsolatos szempontokat is magába kell foglalnia;

50.  bátorítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyűjtsenek nemek szerint lebontott statisztikákat, és hogy a nők és a férfiak körében tapasztalható szegénység tekintetében vezessenek be külön mutatókat olyan eszközként, amellyel mérhető a szélesebb körű szociális, gazdasági és foglalkoztatási politikáknak a nőkre és a szegénységre gyakorolt hatása annak érdekében, hogy ki lehessen dolgozni a jogalkotási és költségvetési eszközöknek a szegénység leküzdése céljából történő felhasználása tekintetében bevált gyakorlatok cseréjét, a figyelmet a szegénység kockázatának különösen kitett csoportokra fordítva, függetlenül szexuális irányultságuktól vagy nemi azonosságtudatuktól;

51.  hangsúlyozza a szociális vállalkozások szerepét a szegénység és társadalmi kirekesztés, illetve a többszörös megkülönböztetés által sújtott nők felemelésében;

52.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teremtsék meg az érdekelt felek szerepvállalási folyamatát, amely előmozdítja és elősegíti a szegénység és társadalmi kirekesztés kockázatának kitett személyek – különösen a nők és a lányok – közvetlen szerepvállalását a társadalmi integrációra vonatkozó politikai döntéshozatal valamennyi szintjén;

53.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzák a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést mint annak biztosítására szolgáló eszközt, hogy a költségvetési döntések meghozatalakor figyelembe vegyék a nemi dimenziót és küszöböljék ki a nőket és férfiakat eltérően érintő intézkedéseket;

54.  sürgeti a tagállamokat a szegénység elleni harcban a nem kormányzati szervekkel való együttműködésre, melyek sikeresen működnek a mélyszegénység sújtotta területeken, értékes know-how-val rendelkeznek a helyi közösségekre vonatkozóan; felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a hatékony helyi szintű együttműködést;

55.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az egyenlő bánásmód elősegítésének céljából vonják be a szociális partnereket (a szakszervezeteket és a munkaadókat), valamint a civil társadalmat, többek között a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szervezeteket a nemek közötti egyenlőség megvalósításába; hangsúlyozza, hogy a szociális párbeszéd keretében foglalkozni kell a nemek közötti egyenlőség munkahelyi gyakorlatainak nyomon követésével és előmozdításával, ideértve a munka és a magánélet összeegyeztetésének megkönnyítését célzó rugalmas munkafeltételeket is; hangsúlyozza a kollektív szerződések jelentőségét a megkülönböztetés elleni fellépés, illetve a nők és a férfiak közötti munkahelyi egyenlőség előmozdítása szempontjából, valamint az olyan egyéb eszközök jelentőségét, mint a magatartási kódexek, továbbá a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kutatás, tapasztalatcsere és a bevált gyakorlatok cseréje.

o
o   o

56.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 233. E, 2006.9.28., 130. o.
(2) HL C 67. E, 2010.3.18., 31. o.
(3) HL C 70. E, 2012.3.8., 162. o.
(4) HL C 199. E, 2012.7.7., 77. o.
(5) HL C 296. E, 2012.10.2., 26. o.
(6) HL C 51. E, 2013.2.22., 9. o.
(7) HL C 131. E, 2013.5.8., 60. o.
(8) HL C 264. E, 2013.9.13., 75. o.
(9) HL C 24., 2016.1.22., 8. o.
(10) HL C 36., 2016.1.29., 6. o.
(11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0050.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0218.
(13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0351.
(14) http://ec.europa.eu/eurostat/tgm/refreshTableAction.do?tab=table&plugin=1&pcode=t2020_50&language=en
(15) Save the Children, „Child Poverty and Social Exclusion in Europe” (Gyermekszegénység és társadalmi kirekesztés Európában), Brüsszel, 2014, 14. o.
(16) http:\\www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2015/547546/EPRS_STU(2015)547546_EN.pdf, 11. o.
(17) Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, Policies and regulations to combat precarious employment (A bizonytalan foglalkoztatás leküzdésére irányuló politikák és szabályozás), 2011.
(18) http://ec.europa.eu/justice/gender-equality/files/conference_sept_2011/dgjustice_oldagepensionspublication3march2011_en.pdf.

Jogi nyilatkozat