Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2015/2317(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0165/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0165/2016

Viták :

PV 06/06/2016 - 12
CRE 06/06/2016 - 12

Szavazatok :

PV 07/06/2016 - 5.9
CRE 07/06/2016 - 5.9
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0246

Elfogadott szövegek
PDF 458kWORD 132k
2016. június 7., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
A politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2015. évi jelentés
P8_TA(2016)0246A8-0165/2016

Az Európai Parlament 2016. június 7-i állásfoglalása a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2015. évi uniós jelentésről (2015/2317(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkére, amely újra megerősíti, hogy „az Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit”,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkére, amely kimondja, hogy az Unió nemzetközi szintű fellépése azon elvekre épül, amelyek létrehozását, fejlődését és bővítését vezérelték, és arra irányul, hogy ezek érvényesülését a világ többi részén is előbbre vigye, ezek az alapelvek a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartása,

–  tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament, valamint a Bizottság által elfogadott, „Európai konszenzus a fejlesztési politikáról” című 2005. decemberi együttes nyilatkozat 9. és 35. bekezdésére(1),

–  tekintettel a Tanács üléseinek egymás utáni következtetéseire, a Bizottság kétéves jelentéseire és a Parlamentnek a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló állásfoglalásaira és különösen a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2013. évi uniós jelentésről szóló, 2014. március 13-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Bizottságnak a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló ötödik kétéves jelentésére, vagyis a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló, 2015 augusztusában közzétett bizottsági munkadokumentumra (SWD(2015)0159),

–  tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre, amelyet az ENSZ fenntartható fejlődéssel foglalkozó 2015-ös, New York-i csúcstalálkozóján(3) fogadtak el, és amely magában foglalja „a fenntartható fejlődést szolgáló szakpolitikák koherenciájának erősítése” célkitűzést (17.14. sz. célkitűzés),

–  tekintettel a segélyhatékonyságról szóló negyedik magas szintű fórumnak a hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló partnerségről szóló 2011. decemberi záródokumentumára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A8-0165/2016),

A.  mivel a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló ötödik kétéves jelentésről szóló, 2015 októberében elfogadott tanácsi következtetések fontos elemei a fenntartható fejlődésre vonatkozó szakpolitikák koherenciája tágabb célkitűzése eléréséhez való uniós hozzájárulásának;

B.  mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend elfogadása új kihívást jelent a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia megvalósítása szempontjából, ugyanis a fejlesztési célok egységes, egyetemesen alkalmazandó körét határozza meg;

C.  mivel az Uniónak valódi vezető szerepet kell betöltenie a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia előmozdításában;

D.  mivel 1,5 milliárd ember még mindig szegénységben él és nélkülöz az egészségügyet, az oktatást és az életszínvonalat illetően; mivel többségük nő;

E.  mivel a fejlődő országok adóügyi mozgásterét a gyakorlatban behatárolják a globális befektetők és a pénzpiacok követelményei; mivel a fejlődő országok különböző adókedvezményeket és adómentességet kínáltak fel a befektetők vonzása vagy megtartása érdekében, ami káros adóversenyhez és negatív versenyhez vezetett;

F.  mivel az Unió közvetlen és történelmi felelősséggel bír a partnerországaival fenntartott kapcsolatok terén;

G.  mivel a jelenlegi uniós fejlesztési keretből hiányoznak az Európai Unió által végrehajtott szakpolitikákból eredő inkoherenciák megelőzéséhez vagy orvoslásához szükséges hatékony mechanizmusok;

A fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend keretében

1.  ismételten hangsúlyozza, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia kulcsfontosságú az az új fenntartható fejlesztési menetrend eredményessége és célkitűzéseinek teljesítése terén; proaktív fellépést sürget a fejlesztési szempontú szakpolitikára vonatkozó közös álláspont kialakítása érdekében; rámutat arra, hogy az emberi jogokon alapuló megközelítésnek a fejlesztési célú szakpolitikai koherencia mélyebb megértéséhez kell vezetnie, mivel a jogok megvalósítása előtt álló akadályok leküzdése nélkül nem lehetséges a fenntartható fejlődés és a szegénység felszámolása irányába történő elmozdulás; úgy véli, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciának hozzá kell járulnia a jogállamiság megteremtéséhez, az intézmények pártatlanságához, és a jó kormányzás előtt álló kihívások kezeléséhez a fejlődő országokban;

2.  sajnálja hogy bár a politikák fejlesztési célú koherenciáját megerősítette az ENSZ Millenniumi Nyilatkozata(4), a Lisszaboni Szerződés és a segélyhatékonysággal foglalkozó puszani fórum(5) is, kevés előrelépés történt a konkrét megvalósítást illetően;

3.  felhív a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciáról szóló, az egész Unióra kiterjedő vitára a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend és annak 17 új fenntartható, egyetemes és oszthatatlan fejlesztési célkitűzése vonatkozásában, annak alaposabb megértése érdekében, hogy az elv hogyan egyeztethető össze a fenntartható fejlődést szolgáló szakpolitikai koherencia átfogóbb elvével;

4.  emlékeztet arra, hogy a fenntartható fejlesztési célok mind a fejlett, mind a fejlődő országokra érvényesek, és azokat átfogó módon tekintetbe kell venni kell az Unió döntéshozatali folyamata során a külkapcsolatok és belső politikák terén egyaránt; hangsúlyozza irányítási folyamatok kialakításának szükségességét a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia globális szintű előmozdításának érdekében, és kéri a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia, mint központi jelentőségű téma vizsgálatát az új globális stratégiáról és a többéves pénzügyi keretről folytatott, soron következő uniós szakpolitikai viták során;

Alternatív vitarendezési mechanizmusok

5.  felszólít a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia megvitatására az Európai Tanács következő ülésén, a Bizottság, az EKSZ, a Tanács és a Parlament részvételével zajló intézményközi vita, valamint a nemzeti szintű viták elindítása érdekében;

6.  javasolja, hogy a fenti csúcstalálkozó előkészítése érdekében a Bizottság és az EKSZ tegyen konkrét ajánlásokat az Unió állam- és kormányfői számára a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciájának működőképessé tételére és az uniós stratégiák integrálására vonatkozó hatékony mechanizmusokról a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásának javítása érdekében valamint arról, hogyan határozzák meg pontosabban az egyes uniós intézmények feladatkörét a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciával kapcsolatos kötelezettségvállalások elérése terén; úgy véli, hogy egy ilyen folyamatnak a lehető leginkább átláthatónak és inkluzívnak kell lennie, a helyi és regionális önkormányzatok, civil társadalmi szervezetek és szellemi műhelyek bevonásával;

7.  üdvözli a külkapcsolatokkal foglalkozó biztosok csoportjának létrehozását; kéri, hogy az alelnök/főképviselő rendszeresen tájékoztassa e csoport munkájáról a Fejlesztési Bizottságot;

8.  úgy véli, hogy az uniós küldöttségek egy része által a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2015-ös bizottsági jelentésre adott visszajelzéseket szolgáló mechanizmusokat minden uniós küldöttségre ki kell terjeszteni, és a visszajelzést éves gyakorlattá kell tenni; kéri az uniós küldöttségeket annak biztosítására, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia szerepeljen a vonatkozó kétoldalú találkozók és közös parlamenti közgyűlések programjában, valamint az uniós küldöttségek vezetői éves brüsszeli ülésének napirendjén;

9.  üdvözli a minőségi jogalkotással kapcsolatos csomagot, amelyet a Bizottság 2015. május 19-én fogadott el; üdvözli továbbá azt a tényt, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciáját jogi követelményként említi a minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatások (COM(2015)0215) 30. eszköze;

10.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy bár a hatásvizsgálatok a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia megvalósításának fontos eszközei, továbbra is csekély számú tanulmány áll rendelkezésre a fejlesztéspolitika hatásairól, és nem térnek ki eléggé annak a fejlődő országokra gyakorolt lehetséges hatására; reméli, hogy a minőségi jogalkotással kapcsolatos csomag és az arra vonatkozó iránymutatások javítanak majd a helyzeten, elérve a fejlesztés és az emberi jogok figyelembe vételét minden hatásvizsgálat során, valamint az átláthatóság növelése révén; kéri a Bizottságot, hogy folyamatosan konzultáljon az emberi jogi szervezetekkel a döntéshozatali folyamat korai szakaszában, és alakítson ki szilárdabb biztosítékokat és mechanizmusokat az érintettek képviseletének kiegyensúlyozottabbá tételére; üdvözli a menetrendre vonatkozó nyilvános konzultációt, amelynek célja a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia eredményének és a fejlődő országokra gyakorolt hatásának meghatározása, és megnyitja a lehetőségeket a külső érintettek előtt – beleértve a fejlődő országokat és a civil társadalmat – véleményük kifejtésére és az aktív részvételre; üdvözli továbbá a menetrend helyszíni felmérés szakaszát és az esettanulmányokat, amelyek hatékony módon hozzájárulhatnak a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia hatásának pontos értékeléséhez; szükségesnek véli az utólagos értékelések rendszeresebb végzését az uniós politikák végrehajtása során;

11.  úgy véli, hogy nagyobb hangsúlyt kell helyezni az intézmények közötti koordinációra, mind az uniós, mind a tagállami intézményeket illetően; felhívja a tagállamok kormányait, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciát foglalják kötelező erejű jogi aktusba, és alakítsanak ki a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló cselekvési tervet annak operatívvá tételére; úgy véli, hogy a nemzeti parlamenteket fokozottabban be kell vonni a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciára vonatkozó menetrend munkájába, mivel elszámoltathatóvá tehetik a kormányukat és ellenőrizhetik az ezen a területen elért előrehaladást;

12.  emlékeztet rá, hogy az Európai Parlamentnek fontos szerepet kell játszania a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciájának előmozdításában azzal, hogy a parlamenti menetrendekben elsőbbséget biztosít e kérdésnek, több bizottságközi és parlamentközi ülést tart a politikák fejlesztési célú koherenciájáról, előmozdítja a partnerországokkal a politikák fejlesztési célú koherenciájáról folytatott párbeszédet és elősegíti a civil társadalommal folytatott eszmecserét;

13.  megjegyzi, hogy egyes tagállamok hatékony minisztériumközi koordinációs mechanizmust alakítottak ki a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciájának megvalósítására; felhívja a tagállamokat, hogy kövessék és cseréljék ki a más tagállamok által már elfogadott bevált gyakorlatokat;

14.  megjegyzi, hogy a közös programozás az uniós fejlesztési együttműködési tevékenységek koherens tervezésének sikeres eszköze; üdvözli, hogy a közös programozás magában foglalja a tagállamoknak a partnerországokban folytatott kétoldalú tevékenységeit, azonban sajnálja, hogy a múltban nem mindig került sor az uniós fellépés és a tagállami tevékenységek összehangolására, ami azt eredményezte, hogy a szinergiák lehetőségei kihasználatlanok maradtak;

15.  elismeri, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia helyes végrehajtása megfelelő forrásokat és személyzetet igényel; kéri, hogy a nemzeti minisztériumok és az uniós küldöttségek fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciáért felelős kapcsolattartó pontjai számára biztosítva legyenek az ahhoz szükséges források, hogy megvalósítsák a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia nemzeti és európai stratégiáit;

16.  hangsúlyozza, hogy a nemzeti parlamentek alapvető szerepet játszanak a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia végrehajtása terén, rendszeresen ellenőrizve a politikai kötelezettségvállalásokat, a felügyeletet és a civil szervezetek teljes körű részvételét, továbbá a kormányok hatásvizsgálati jelentéseit;

17.  emlékeztet arra vonatkozó javaslatára, hogy az Unióban független rendszer álljon rendelkezésre az uniós politikák által érintett személyek vagy közösségek panaszainak fogadására; elismeri az Európai Parlament Fejlesztési Bizottsága és a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciával foglalkozó állandó előadója fontos szerepét a polgárok vagy az uniós politikák által érintett közösségek által benyújtott panaszok és javaslatok összegyűjtése terén;

18.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Unió több forrást fordítson a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia tényeken alapuló elemzésére; felszólítja a Bizottságot, hogy késlekedés nélkül tárja fel az inkoherenciákat és végezze el ezek költségeinek elemzését, továbbá dolgozzon ki megfelelő nyomon követési és az elért eredményeket feltáró mechanizmusokat a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia terén; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy elemzéseinek javaslataiban térjen ki arra, hogyan lehet elkerülni és kezelni a különböző szakpolitikák közti inkoherenciákat; ismét hangsúlyozza, hogy javítani kell a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia vizsgálatán a programozási dokumentációk kidolgozása során;

19.  rámutat a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia megerősítésének szükségességére a fejlesztési politikáról kialakított európai konszenzus felülvizsgálata és a Cotonoui Megállapodást követő megállapodásról folytatott viták vonatkozásában;

Kiemelt tevékenységi területek

Migráció

20.  elismeri, hogy az EU a legnagyobb menekültválsággal néz szembe a II. világháború óta; hangsúlyozza, hogy a migrációs és a fejlesztési politikák közötti kapcsolat erősítése alapvető fontosságú a jelenség kiváltó okainak kezelése terén; úgy véli, hogy az Uniónak a rendelkezésére álló összes eszközt alkalmaznia kell a válság kezelése érdekében, beleértve a biztonsági és diplomáciai eszközöket is; hangsúlyozza, hogy a menekültválságra adott válasznak nem csupán a biztonsági problémákra kell összpontosítania, és a fejlesztési célkitűzések jobb integrálását sürgeti annak érdekében, hogy az Unió migrációs politikái összhangban legyenek a szegénység csökkentését célzó politikákkal; hangsúlyozza, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia az új uniós migrációs politika fontos eleme; üdvözli az európai migrációs stratégia (COM(2015)0240) elfogadását, amely átfogó tervvel szolgál a válság megoldására; úgy véli, hogy ennek végrehajtását a származási országok gazdasági, politikai és társadalmi fejlődését, valamint jó kormányzásának kialakítását szolgáló konkrét lépéseknek kellene kísérniük; kiemeli a kivándorlók által hazautalt pénz szerepét a fejlesztés finanszírozásában; hangsúlyozza az uniós tagállamok harmadik országokkal kötött megállapodásainak fontosságát a nemzetközi munkavállalók biztonságos mozgásának és mobilitásának elősegítése terén; úgy véli, hogy a fejlesztési támogatási programokat és költségvetéseket nem szabad a migráció ellenőrzésére használni; hangsúlyozza, hogy a közös migrációs politika bármely formájának az Európába vezető legális útvonalakra és a migránsok fogadására kell összpontosítania;

21.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak jobban össze kell hangolnia a migrációs és menekültügyi politikákat – mind az Unión belül, mind a nemzetközi partnerekkel; úgy véli, hogy a valóban hatékony és átfogó migrációs és menekültügyi politikának teljes mértékben integrálnia kell az Unió belső és külső politikáit, különösen az uniós intézményi struktúrákon belül; hangsúlyozza az egységes és közös migrációs és menekültügyi politika kialakításának fontosságát; inkluzív megközelítést szorgalmaz a migráció kiváltó okainak kezelése során, amely szorosan összefügg a fejlesztési politikával, a jelenlegi migrációs válság fenntartható rendezése érdekében; emlékeztet arra, hogy menekültek vagy migránsok közt a nők és a lányok különösen kiszolgáltatottak a szexuális erőszaknak és kizsákmányolásnak, továbbá arra, hogy a nemi szempont figyelembevételét az Unió migrációs politikájának szerves részévé kell tenni;

22.  felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy a migrációs és a fejlesztési politikák közötti összhang javítása érdekében a menekültekkel kapcsolatos költségeket ne számolják el hivatalos fejlesztési támogatásként, mivel ez jelentős alternatív költségeket generálna a ténylegesen a migráció alapvető okainak kezelésével foglalkozó fejlesztési programok kárára;

Kereskedelem és pénzügyek

23.  hangsúlyozza, hogy az Unió és tagállamai továbbra is a kereskedelemösztönző támogatás legfőbb adományozói (11,7 milliárd EUR 2013-ben – SWD(2015)0128); javasolja, hogy az uniós kereskedelemösztönző támogatásának céljai között szerepeljen a szegény termelők, szövetkezetek, mikro- és kisvállalkozások megerősítése, a belföldi piacok diverzifikációjának elősegítése, a női egyenjogúság támogatása, valamint a szorosabb regionális integráció, továbbá a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentése; üdvözli a Bizottság azon célkitűzését, hogy a kereskedelmi megállapodásokban nagyobb hangsúlyt kapjanak a fejlesztéssel kapcsolatos szempontok; emlékeztet arra, hogy a tagállamok elkötelezték magukat konkrét erőfeszítéseket tételére azon cél elérése érdekében, hogy a GNP 0,7%-át a fejlődő országokba irányuló hivatalos fejlesztési támogatásra fordítsák, valamint emlékeztet az OECD/DAC ajánlására arra vonatkozóan, hogy a vissza nem térítendő támogatás a hivatalos fejlesztési támogatáson belül elérje az átlagos 86%-os arányt; emlékeztet rá, hogy a kereskedelmi megállapodásoknak hozzá kel járulniuk a fenntartható fejlődés, az emberi jogok, a tisztességes és etikus kereskedelem és a korrupció elleni küzdelem előmozdításához szerte a világban;

24.  emlékeztet arra, hogy a kereskedelem liberalizálása önmagában nem pozitív fejlemény a szegénység csökkentése szempontjából, mivel negatív hatással járhat a fenntartható fejlődésre;

25.  kéri, hogy a Bizottság készítsen éves jelentést az Európai Parlament és a Tanács számára az uniós kereskedelemösztönző támogatás fejlődő országokban való végrehajtásáról, pontosan megjelölve a biztosított összegek nagyságát és azok származási helyét, mind az uniós költségvetés 4. fejezete, mind pedig az EFA tekintetében; úgy véli, hogy egy ilyen dokumentum szilárd alapot teremtene az EU fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciáról szóló kétévenkénti jelentéséhez;

26.  emlékeztet arra, hogy a 17.15 fenntartható fejlesztési cél elismeri, hogy tiszteletben kell tartani az egyes országok politikai mozgásterét a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés vonatkozásában; ismételten hangsúlyozza, hogy a fejlődő országoknak jogukban áll a beruházások szabályozása a valamennyi beruházóra – köztük a külföldi befektetőkre is – vonatkozó kötelezettségek és feladatok érvényre juttatása céljából, az emberi jogok megóvása, valamint a munkaügyi és a környezeti előírások védelme érdekében;

27.  üdvözli a bangladesi fenntarthatósági megállapodás létrejötte óta elért előrehaladást, és felhívja a Bizottságot, hogy más ágazatokra is terjessze ki a kötelező érvényű keretrendszereket; e tekintetben sürgeti a Bizottságot a meglévő uniós fa- és fatermékpiaci rendeletet kiegészítő, a vállalati társadalmi felelősségvállalásra és a kellő gondosságra vonatkozó kezdeményezések kiterjesztését a konfliktusövezetből származó ásványokról szóló uniós rendelettervezetre, és egyéb ágazatokra, ekképpen biztosítva, hogy az EU és EU-ban tevékenykedő kereskedők és szereplők betartsák az emberi jogok és legmagasabb szintű társadalmi és környezetvédelmi normák tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségüket;

28.  emlékeztet arra, hogy az EU beruházási politikájának, különösen akkor, ha közpénzek felhasználásáról van szó, hozzá kell járulnia a fenntartható fejlesztési célok megvalósításához; emlékeztet arra, hogy fokozni kell a fejlesztésfinanszírozási intézmények átláthatóságát és elszámoltathatóságát, hogy hatékonyan nyomon lehessen követni és ellenőrizni lehessen a pénzmozgásokat, az adósság fenntarthatóságát, valamint a projektjeik fenntartható fejlődés tekintetében fennálló hozzáadott értékét;

29.  emlékeztet a hivatalos fejlesztési támogatásnak a hatékony fejlesztési eredmények elérésében játszott egyedülálló szerepére; felszólít a hivatalos fejlesztési támogatás fejlesztési fókuszának és jellegének védelmére, beleértve az átlátható és elszámoltatható jelentéstételi rendszert; emlékeztet rá, hogy a támogatás függetlenítése szükséges feltétele annak, hogy lehetőségek nyíljanak meg a fejlődő országok társadalmi-gazdasági szereplői, köztük a helyi cégek vagy a technikai segítségnyújtásban résztvevő szakértők előtt, és ajánlja a fejlődő országok közbeszerzési rendszereinek fokozott igénybe vételét a közszféra által irányított, a helyi magánszektor megerősítését célzó tevékenységeket támogató segélyprogramok számára;

30.  emlékeztet azonban arra, hogy a segély önmagában nem elegendő; úgy véli, hogy meg kell fontolni innovatív és diverzifikált finanszírozási források alkalmazását, úgymint pénzügyi tranzakciós adó, szén-dioxid-adó, repülőjegy-illeték, a természeti erőforrásokkal kapcsolatos járadék, stb. és azokat összhangba kell hozni a fejlesztés hatékonyságának elveivel; úgy véli, hogy erősíteni kell a köz-, magán-, nemzetközi és magánfinanszírozás közti koherenciát; elismeri, hogy a magánszektor alapvető szerepet játszik e tekintetben; kitart amellett, hogy kedvező feltételeket kell teremteni a magánvállalkozások számára a fejlődő országokban, és ösztönözni kell a banki szolgáltatások használatát és a digitális infrastruktúrák kiépítését előmozdító politikai és jogi keretek létrehozását;

31.  úgy véli, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia célkitűzéseinek megvalósítása érdekében az uniós kereskedelempolitikának figyelembe kell vennie a fejlődő országok tényleges helyzetét és fejlettségi szintjét, valamint a fejlődő országok jogát arra, hogy kialakítsák saját fejlesztési stratégiájukat; hangsúlyozza, hogy az EU és tagállamai által kötött kereskedelmi és beruházási megállapodásoknak nem szabad – sem közvetlenül, sem közvetve – aláásniuk a fejlesztési célkitűzéseket, vagy az emberi jogok előmozdítását és védelmét a partnerországokban; emlékeztet arra, hogy a WTO szabályaihoz igazodó, tisztességes és megfelelően szabályozott kereskedelem lehetőségeket biztosíthat a fejlődésre; üdvözli a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó átfogó fejezetek beemelését minden kereskedelmi és beruházási megállapodásba;

32.  felszólítja az EU-t, hogy hozzon létre megfelelő keretet annak elemzésére, hogyan integrálják a vállalatok az emberi jogokat, valamint a szociális és környezetvédelmi normákat; felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy továbbra is aktívan vegyen részt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a vállalatok emberi jogokkal való visszaélések miatti elszámoltatására irányuló munkájában;

33.  támogatja a hatékony, méltányos és átlátható adórendszert, amely összhangban áll a jó kormányzás elveivel; üdvözli a Bizottság által 2015. március 18-án ismertetett, az adózás átláthatóságára vonatkozó intézkedéscsomagot, valamint a 2016. január 28-án előterjesztett, az adókikerülés elleni csomagot, beleértve a jó adóügyi kormányzás nemzetközi előmozdítására irányuló külső stratégiáról szóló bizottsági közleményt; hangsúlyozza az új uniós adójogszabályok hatásvizsgálatának és a tovagyűrűző hatásokra vonatkozó átfogó elemzésének fontosságát, a fejlődő országokra gyakorolt negatív hatás elkerülése érdekében; emlékeztet rá, hogy a belföldi források adózás révén történő mozgósítása a legfontosabb bevételi forrás a fenntartható fejlődés állami finanszírozására; kéri, hogy az Európai Unió támogassa a fejlődő országokat az adóigazgatási, pénzügyi irányítási és költségvetés-gazdálkodási képességeik megerősítése, valamint az illegális pénzmozgások megszüntetése során,; felszólítja az Uniót annak biztosítására, hogy a vállalatok adót fizessenek azokban az országokban, ahol értéket termelnek ki vagy teremtenek; hangsúlyozza ennek megfelelően az EU felelősséget az adózás területén a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia globális előmozdításában és működőképessé tételében; ezért sürgeti az EU-t, hogy törekedjen arra. hogy a fejlődő országok egyenrangú félként tudjanak részt venni a jelenlegi adózási szabályok globális reformjában;

34.  úgy véli, hogy a nemzetközi együttműködés alapvető fontosságú az illegális pénzmozgások és adócsalás kezelése terén, és felszólítja az Uniót, hogy mozdítsa elő a szorosabb nemzetközi együttműködést adóügyekben; felhívja az Uniót, hogy biztosítsa a fejlődő országokkal szembeni méltányos bánásmódot az adóegyezményekről folytatott tárgyalások során, az ENSZ kettős adóztatás elkerüléséről szóló modellegyezményével összhangban, figyelembe véve az adott ország sajátos helyzetét és biztosítva az adóztatási jogok méltányos eloszlását; üdvözli a 2015. júliusi, addisz-abebai fejlesztésfinanszírozási konferencián tett kötelezettségvállalásokat, úgymint a többoldalú fejlesztésfinanszírozás felülvizsgálatát, valamint az addisz-abebai adózási kezdeményezést, amely célja a fejlődő országok támogatása hazai erőforrás-rendszereik kiépítésében; felhívja az EU-t, hogy teljes mértékben használja ki az OECD-modellegyezményt, amely opcionális rendelkezésként magában foglalja az adóbehajtás terén való segítségnyújtást;

35.  felszólít az export tekintetében alkalmazott ártámogatás, vámok és kereskedelmi korlátok által a fejlődő országokra gyakorolt hatás értékelésére;

36.  megismétli, hogy a fejlődő országok nyersanyagaihoz való hozzáférés biztosítását szolgáló erőfeszítések nem akadályozhatják a helyi fejlődést és a szegénység felszámolását, hanem támogatniuk kell a fejlődő országokat abban, hogy ásványvagyonuk révén a valódi fejlődés útjára léphessenek;

Élelmezésbiztonság

37.  hangsúlyozza, hogy a globális élelmezésbiztonság megteremtéséhez szükséges a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia megvalósítása minden szinten, különösen a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend ambiciózusabb célkitűzéseinek elérése, vagyis az éhezés és az alultápláltság minden formájának teljes megszüntetése érdekében; úgy véli, hogy az Uniónak elő kell segíteni az egyértelmű feltételeket tartalmazó szilárd jogi keretek kialakítását a kiszolgáltatott csoportok jogainak és élelmezésbiztonságának védelme érdekében;

38.  kéri az Uniót, hogy rendszeresen értékelje ki többek között az uniós mezőgazdasági, kereskedelmi és energiapolitika – pl. a bioüzemanyag-politika – hatását a fejlődő országok élelmezésbiztonságára és a legkiszolgáltatottabb rétegek megélhetésére; sürgeti a Bizottságot, hogy továbbra is összpontosítson a szövetkezetekre, a mikro- kis- és közepes méretű gazdálkodásra és a mezőgazdasági munkásokra, támogassa a fenntartható és agro-ökológiai gyakorlatokat, összhangban a mezőgazdasági ismeretekről, tudományról és fejlesztési technológiáról szóló nemzetközi felmérés (IAASTD) következtetéseivel, az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó ajánlásaival és a fenntartható fejlesztési célokkal; emlékeztet rá, hogy biztosítani kell azt, hogy a KAP rendelkezéseinek végrehajtása ne veszélyeztesse a fejlődő országok élelmiszertermelő képességét és hosszú távú élelmezésbiztonságát; hangsúlyozza, hogy a szakpolitikai koherencia lényegi kérdéseit és hatását figyelembe kell venni az uniós élelmezésbiztonsági szakpolitikai keret (COM(2010)0127) folyamatos nyomon követése során; kitart amellett, hogy az Unió támogassa a feldolgozóipar kiépítését a mezőgazdasági ágazatban, valamint az élelmiszeripari termékek tartósítására szolgáló technikák javítását; kéri a halászati megállapodásoknak a fejlődő országok élelmezésbiztonságára gyakorolt hatásának tekintetbevételét; kéri az Uniót és tagállamait, hogy járuljanak hozzá a nagyarányú földszerzések megelőzéséhez azáltal, hogy támogatják a fejlődő országokat a földművelés, a halászat és az erdőgazdálkodás felelősségteljes irányítására vonatkozó önkéntes ENSZ-iránymutatások nemzeti szintű végrehajtásában;

Egészség

39.  hangsúlyozza, hogy a fejlődő országok tekintetében előzetesen gondoskodni kell a szilárd egészségügyi rendszerek kialakításához, fenntartható egészségügyi infrastruktúrák kialakításához és alapvető szolgáltatások és minőségi ellátás biztosításához kapcsolódó költségvetési sorokról; kéri, hogy az Európai Unió támogassa a fejlődő országokban az egészségügyi kockázatok közös vállalását garantáló egyetemes egészségügyi fedezet bevezetését;

Éghajlatváltozás

40.  határozott cselekvést vár el az Uniótól, tagállamaitól és minden nemzetközi partnerétől a nemrég elfogadott Párizsi Egyezmény végrehajtása terén; hangsúlyozza, hogy az Uniónak és a többi fejlett országnak továbbra is támogatnia kell a kibocsátáscsökkentésre és a fejlődő országoknak, és különösen a legkevésbé fejlett országoknak az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenállóképessége kialakítására irányuló fellépést az éghajlat-politika terén; ebben az összefüggésben emlékeztet az éghajlatváltozás elleni küzdelem megfelelő finanszírozásának alapvető fontosságára; e tekintetben támogatja az uniós energetikai átállás folyamatát, és a megújuló energiákra való áttérést; kiemeli, hogy a globális felmelegedés jóval 2 °C alá történő csökkentésének sikertelensége alááshatja a fejlesztési eredményeket; felhívja az Uniót, hogy vállaljon proaktív szerepet a globális éghajlatváltozás kezelésében stratégiai prioritások kialakításával minden szinten és ágazatban, valamint új, kötelező éghajlati, energiahatékonysági és a megújuló energiákra vonatkozó célkitűzések kidolgozása és végrehajtása révén, összhangban a párizsi megállapodással;

41.  tudomásul veszi, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén a magánfinanszírozás nem helyettesítheti a közfinanszírozást; hangsúlyozza az átlátható jelentéstétel és az elszámoltathatóság szükségességét, valamint a szociális és környezeti biztosítékok érvényesítését az éghajlatváltozás elleni küzdelem magánfinanszírozását illetően;

Nemek közötti egyenlőség

42.  üdvözli a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, a 2016 és 2020 közötti időszakra szóló cselekvési tervet, és ösztönzi célkitűzéseinek felügyeletét és megvalósítását az Unió összes külső fellépése terén, beleértve az uniós finanszírozású, országos szintű projekteket; továbbá felhívja az Uniót, hogy hatékonyan érvényesítse a nemek közti egyenlőséget és a nők társadalmi szerepvállalásának növelését minden szakpolitikájában, beleértve a költségvetési politikát, és biztosítsa, hogy külső politikái hozzájárulnak a hátrányos megkülönböztetés – beleértve az LMBT-személyekkel szembeni megkülönböztetést – minden formája elleni küzdelemhez;

Biztonságpolitika

43.  elismeri, hogy biztonság nélkül nem lehetséges sem a fenntartható fejlődés megvalósítása, sem a szegénység megszüntetése; elismeri továbbá, hogy a fejlesztéspolitika és a biztonságpolitika összekapcsolása fontos szerepet játszik a EU hatékony külső fellépésének biztosítása terén;

44.  hangsúlyozza a szakpolitikai koherencia biztosításának szükségességét, valamint azt, hogy összhangot kell teremteni az EU külső fellépésére, a biztonságra, a védelemre, a kereskedelemre, a humanitárius segítségnyújtásra, a migrációra és a fejlesztési együttműködésre vonatkozó szakpolitikák között; emlékeztet a jó kormányzás jelentette kihívásra a fejlődő országokban; hangsúlyozza, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciának hozzá kell járulnia a jogállamiság és a független intézmények kialakításához, valamint a leszereléshez vezető és a közegészségügyi ellátást és élelmezésbiztonságot garantáló, továbbá a kapcsolódó politikákat támogató lépések megerősítéséhez, amelyek a biztonság és jólét zálogai;

45.  felszólítja az Európai Uniót, hogy erősítse meg a válságmegelőzési és a korai fellépésre szolgáló kapacitását és növelje a közös biztonsági és védelmi politika (KBVP) és a fejlesztési eszközök közötti szinergiákat, egyensúlyt teremtve a válságok rövid távú kezelése és a hosszú távú fejlesztési stratégiák között; úgy véli, hogy a fejlesztéspolitika és biztonságpolitika közötti kapcsolat kialakítását szolgáló új eszköz létrehozása csökkentheti a politikák inkoherenciáját és növelheti a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia hatékonyságát; hangsúlyozza, hogy ezt az eszközt nem az eddigi fejlesztési eszközök révén kellene finanszírozni, hanem új költségvetési előirányzatok révén; kéri, hogy az uniós biztonsági és fejlesztési stratégiák kidolgozása során vegyék figyelembe a szóban forgó régiók és országok prioritásait és politikáit; üdvözli a válságkezelési megközelítésre vonatkozó politikai keret alkalmazását, amely fontos eszköz a tekintetben, hogy a válságokról azok korai szakaszában közös felfogást lehessen kialakítani; szorgalmazza a szorosabb együttműködést a Bizottság, az EKSZ és a tagállamok között egy átfogó elemzés kidolgozása érdekében,amely lehetővé teszi a válságkezelés során a KKBP-eszközök és az egyéb eszközök közti megalapozott döntést;

46.  úgy véli, hogy a Száhil öv biztonságával és fejlesztésével kapcsolatos stratégia(6), az afrikai gyorsreagáló erő, valamint a Száhel-övezetre vonatkozó, a 2015 és 2020 közötti időszakra szóló regionális cselekvési terv(7) jó példák az átfogó uniós megközelítés sikeres végrehajtására, mivel ötvözik a biztonság, a fejlesztés és a kormányzás terén tett lépéseket;

47.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák a humanitárius segítségnyújtás, a fejlesztési együttműködés és a katasztrófákkal szembeni ellenálló-képesség közti kapcsolatok fejlesztését, lehetővé téve az egyre növekvő szükségletek rugalmasabb és hatékonyabb ellátását;

o
o   o

48.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 46., 2006.2.24., 1. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0251.
(3) http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/70/1
(4) http://www.un.org/millennium/declaration/ares552e.htm
(5) http://www.oecd.org/development/effectiveness/49650173.pdf
(6) http://eeas.europa.eu/africa/docs/sahel_strategy_en.pdf
(7) www.consilium.europa.eu/en/meetings/fac/2015/04/st07823-en15_pdf

Jogi nyilatkozat