Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2015/2065(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0173/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0173/2016

Viták :

PV 06/06/2016 - 17
CRE 06/06/2016 - 17

Szavazatok :

PV 07/06/2016 - 5.13
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0250

Elfogadott szövegek
PDF 319kWORD 159k
2016. június 7., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
Az élelmiszer-ellátási láncban alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok
P8_TA(2016)0250A8-0173/2016

Az Európai Parlament 2016. június 7-i állásfoglalása a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról az élelmiszer-ellátási láncban (2015/2065(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az élelmiszer-ellátási lánc vállalkozások közötti, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatainak kezelése” című, 2014. július 15-i bizottsági közleményre COM(2014)0472),

–  tekintettel a Bizottság által az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, az élelmiszer-ellátási lánc vállalkozások közötti, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló jelentésre (COM(2016) 0032),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, a „Hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc” című 2009. október 28-i bizottsági közleményre (COM(2009)0591),

–  tekintettel „Az európai vállalatközi élelmiszer- és nemélelmiszer-ellátási lánc mentén alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok” című, 2013. január 31-i bizottsági zöld könyvre (COM(2013)0037),

–  tekintettel az Európai Unióban működő nagy élelmiszer-áruházak hatalmi visszaéléseinek vizsgálatáról és jogorvoslásáról szóló, 2008. február 19-i nyilatkozatára(1),

–  tekintettel a gazdálkodók igazságos jövedelméről és az élelmiszer-ellátási lánc hatékonyabb európai működéséről szóló, 2010. szeptember 7-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az élelmiszer-ellátási láncban tapasztalható egyensúlyhiányokról szóló, 2012. január 19-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. november 12-i véleményére „az európai vállalatközi élelmiszer- és nemélelmiszer-ellátási lánc mentén alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok” című bizottsági zöld könyvről,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A nagy alapterületű kiskereskedelmi egységek szektora – Tendenciák és a termelőkre és fogyasztókra gyakorolt hatások” című véleményére(4),

–  tekintettel az EU versenypolitikájáról szóló éves jelentésről(5), különösen annak 104. bekezdéséről szóló, 2016. január 19-i állásfoglalására,

–  tekintettel az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórum létrehozásáról szóló 2010. július 30-i bizottsági határozatra(6),

–  tekintettel a hatékonyabb és tisztességesebb kiskereskedelmi piacról szóló 2011. július 5-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Bizottság számára az Areté srl által készített „Monitoring the implementation of principles of good practice in vertical relationships in the food supply chain” (A helyes gyakorlat elve végrehajtásának nyomon követése az élelmiszer-ellátási lánc vertikális kapcsolataiban) című jelentésre (2016. január),

–  tekintettel „Az összes szereplő javát szolgáló európai kiskereskedelmi cselekvési terv” című, 2013. december 11-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló, 2006. december 12-i 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9),

–  tekintettel a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2011. február 16-i 2011/7/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(10),

–  tekintettel a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(11),

–  tekintettel az egyesült királyságbeli Groceries Code Adjudicator (élelmiszer-áruházakkal foglalkozó ombudsman) Tesco plc-vel kapcsolatos, 2016. január 26-i vizsgálatára,

–  tekintettel a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelvre(12),

–  tekintettel az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a tej- és tejtermék-ágazati szerződéses kapcsolatok tekintetében történő módosításáról szóló, 2012. március 14-i 261/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(13),

–  tekintettel az ellátásilánc-kezdeményezésről szóló 2015. júliusi eredményjelentésre,

–  tekintettel „A nagy élelmiszer-áruházak és a beszállítók közötti kapcsolat: milyen következményekre számíthatnak a fogyasztók?” című, a Consumers International által készített 2012. évi jelentésre,

–  tekintettel az élelmezési és mezőgazdasági rendszerek fenntarthatósági vizsgálatának (Sustainability Assessment of Food and Agriculture systems; SAFA) FAO által kidolgozott egyetemes keretrendszerére,

–  tekintettel a mezőgazdasági termelők és a mezőgazdasági szövetkezetek rendkívül kritikus helyzetére, különösen a tej-, a sertéshús-, a marhahús-, a zöldség- és gyümölcs-, valamint a gabonaágazatban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A8-0173/2016),

A.  mivel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok a gazdaság számos területén előforduló, súlyos problémát jelentenek; mivel az élelmiszer-ellátási lánc vállalkozások közötti, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2016. január 29-i bizottsági jelentés (COM(2016)0032) megerősíti, hogy ezek a gyakorlatok az élelmiszer-ellátási lánc bármelyik szintjén előfordulhatnak; mivel a probléma különösen szembeötlő az élelmiszer-ellátási láncban és károsan hat a leggyengébb láncszemre; mivel a problémát az élelmiszer-ellátási lánc valamennyi szereplője és számos nemzeti versenyhatóság is elismeri; mivel a Bizottság, a Parlament és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság számos alkalommal felhívta a figyelmet a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal kapcsolatos problémára;

B.  mivel az élelmiszer-ellátási láncon belüli „tisztességtelenség” nehezen fordítható le a jelenlegi versenyjog megsértésére, mivel annak jelenlegi eszközei csak a versenyellenes viselkedés egyes formái ellen hatékonyak;

C.  tekintettel az élelmiszer-ellátási lánc méretére és jelentőségére az Európai Unió számára; mivel az ágazat több mint 47 millió főt foglalkoztat az Unióban, és uniós szinten hozzávetőlegesen 7%-os bruttó hozzáadott értéket tesz ki, és mivel az élelmiszer-kiskereskedelemmel kapcsolatos termékek uniós piacának értékét 1,05 milliárd euróra becsülik; mivel a kiskereskedelmi szolgáltatások ágazata az EU GDP-jének 4,3%-át, az uniós kkv-knak pedig 17%-át teszi ki(14), mivel az élelmiszer- és italágazatban működő vállalkozások 99,1%-át kkv-k és mikrovállalkozások teszik ki;

D.  mivel az egységes piac jelentős előnyökkel hozott az élelmiszer-ellátási lánc szereplői részére, és mivel az élelmiszerkereskedelem határokon átnyúló dimenziója egyre jelentősebb, és különösen fontos a belső piac működése szempontjából; mivel az uniós tagállamok közötti határokon átnyúló kereskedelem az EU teljes élelmiszer- és italtermelésének 20%-át adja; mivel a tagállamok élelmiszer-kiviteleinek 70%-a másik uniós tagállamba irányul;

E.  mivel jelentős strukturális változásokra került sor a vállalkozások közötti (B2B) élelmiszer-ellátási láncban az elmúlt években, amely keretében létrejött a termelői ágazatban és különösen a feldolgozói és kiskereskedelmi ágazatban, valamint a termelésig visszanyúló beszerzési láncban működő szereplők magas szintű koncentrációja, illetve vertikális és határokon átnyúló integrációja;

F.  mivel az élelmiszer-ellátási láncban részt vevő szereplők szerint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elsősorban az alábbiakból állnak:

   késedelmes kifizetések;
   korlátozott piaci hozzáférés;
   a szerződési feltételek egyoldalú vagy visszamenőleges megváltoztatása;
   a szerződési feltételekkel kapcsolatos tájékoztatás nem elég részletes vagy kétértelmű megfogalmazása;
   írásba foglalt szerződés megkötésének elutasítása;
   a szerződés váratlan és indokolatlan felbontása;
   az üzleti kockázatok tisztességtelen áthárítása;
   az egyik szerződő fél számára értékkel nem bíró áruk vagy szolgáltatások kifizetésének a megkövetelése;
   díj felszámolása fiktív szolgáltatásokért;
   a szállítási és raktározási költségek felszámolása a beszállítóknak;
   árengedményekre való kényszerítés, felszólítás arra, hogy az áruk az üzlet előterébe kerüljenek, és más egyéb fizetnivalók felszámolása;
   az áruk eladótérben történő reklámozásából eredő költségek áthárítása a beszállítókra;
   a (nem értékesített) áru feltétel nélküli visszaküldése;
   árcsökkentésre irányuló nyomásgyakorlás;
   a kereskedelmi partnerek megakadályozása, hogy más tagállamokból szerezzék be az árut (az ellátás területi korlátozása);

G.  mivel az élelmiszer-ellátási láncban a mezőgazdasági termelők különösen kiszolgáltatottak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak, ugyanis a már beindított mezőgazdasági termelést nem lehet leállítani, és a mezőgazdasági termelés során előállított termékek romlandók;

H.  mivel az élelmiszer-ellátási lánc többi szereplőjével folytatott, a termelők számára kedvezőtlen kimenetelű tárgyalásokat követően a termelők néha veszteséggel dolgoznak, pl. a nagy élelmiszer-áruházak leértékelései és árleszállításai során;

I.  mivel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok ott fordulnak elő, ahol egyenlőtlenségek vannak az élelmiszer-ellátási láncban részt vevő partnerek közötti kereskedelmi kapcsolatban, ami az üzleti kapcsolatok alkupozícióbeli egyenlőtlenségeiből és a piaci hatalom néhány multinacionális csoport közötti egyre növekvő koncentrációjából ered, és mivel ezek az egyenlőtlenségek jellemzően károsan hatnak a kis- és közepes méretű termelőkre;

J.  mivel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok káros következményekkel járhatnak az élelmiszer-ellátási láncra nézve, különösen a mezőgazdasági termelők és a kkv-k esetében, ami hatással lehet az egész uniós gazdaságra és a fogyasztókra azáltal, hogy korlátozzák a fogyasztók számára a termékválasztékot, illetve új és innovatív termékekhez való hozzáférésüket; mivel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok hatással lehetnek a vállalkozások közötti ártárgyalásokra, az Unión belüli határokon átnyúló kereskedelem csökkenését okozhatják és akadályozzák a belső piac megfelelő működését; mivel különösen a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok azt eredményezhetik, hogy a vállalkozások a jövedelem csökkenése és a bizonytalanság miatt csökkentik – többek között a környezetvédelem, a munkakörülmények és az állatjólét területén – a beruházásokat és az innovációt, és akár fel is függeszthetik a termelői, feldolgozói vagy kereskedelmi tevékenységüket;

K.  mivel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok akadályozzák a belső piac fejlődését és zavartalan működését, és súlyos zavarokat okozhatnak piac megfelelő működésében;

L.  mivel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok túlzott költségeket vagy a vártnál alacsonyabb bevételt eredményezhetnek a gyengébb alkupozícióval bíró vállalkozások számára, továbbá túltermelést és élelmiszer-pocsékolást;

M.  mivel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok következtében a fogyasztók potenciálisan szembesülnek a termékskála, a kulturális örökség és a kiskereskedelmi egységek csökkenésével;

N.  mivel a kis- és középvállalkozások, és a mikrovállalkozások, amelyek az EU gazdasági szerkezetének több mint 90 %-át teszik ki, különösen kiszolgáltatottak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak, és a nagyvállalatoknál jobban megérzik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok hatását, ami megnehezíti számukra a piacon való túlélést, a termékekkel és technológiával kapcsolatos új beruházások és innováció megvalósítását, továbbá megnehezíti a kkv-k számára, hogy bővítsék – többek között határokon átnyúló – tevékenységi körüket az egységes piacon belül; mivel a kkv-kat visszatartja a kereskedelmi kapcsolatok felvételétől annak a kockázata, hogy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat kényszerítenek rájuk;

O.  mivel nemcsak az élelmiszer-ellátási lánc mentén alkalmaznak tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat, hanem ugyanilyen gyakran a nemélelmiszer-ellátási láncok, például a ruházati ipar vagy az autóipar ellátási láncai mentén is;

P.  mivel számos tagállam különböző módszereket vezetett be a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelem érdekében, amelyek olykor önkéntes és önszabályozó rendszerek, máskor vonatkozó nemzeti rendelkezések formáját öltik; mivel ez a jogi védelem szintje, természete és formája tekintetében nagyfokú divergenciát és változatosságot eredményezett a tagállamok között; mivel néhány ország e területen semmilyen lépést sem tett;

Q.  mivel néhány tagállam, amely eredetileg azt választotta, hogy önkéntes rendszerekkel lép fel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok ellen, később a jogszabályozás mellett döntött;

R.  mivel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra csak részben vonatkozik a versenyjog;

S.  mivel az európai versenyjognak lehetővé kellene tennie, hogy a fogyasztók versenyképes árakon jussanak hozzá a minőségi termékek széles választékához, miközben biztosítania kellene, hogy a vállalkozások ösztönözve legyenek a beruházásra és az innovációra azáltal, hogy egyenlő esélyt kapnak termékeik erősségeinek előmozdítására anélkül, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok indokolatlanul kiszorítanák őket a piacról;

T.  mivel az európai versenyjognak lehetővé kellene tennie, hogy a végső fogyasztó versenyképes áron vehessen árukat, ugyanakkor szabad és tisztességes versenyt kell biztosítania a vállalkozások között elsősorban azért, hogy ösztönözve legyenek az innovációra;

U.  mivel a „félelmi tényező” szerepet játszik az üzleti kapcsolatokban, amelynek lényege, hogy a gyengébb fél nem képes ténylegesen élni a jogaival, és nem hajlandó panaszt emelni az erősebb fél által alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben, mivel attól tart, hogy ez véget vetne a kereskedelmi kapcsolatnak;

V.  mivel az élelmiszer-ellátási lánc teljesítménye hatással van az európai polgárok napi életére, mivel háztartási kiadásaik hozzávetőlegesen 14%-át élelmiszerre költik;

W.  mivel az élelmiszer-ellátási láncban sok szereplő vesz részt, többek között gyártók, kiskereskedők, közvetítők és termelők, és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok a lánc különböző szintjein fordulhatnak elő;

X.  mivel a „félelmi tényező” azt jelenti, hogy a beszállítók nem tudják a bírósági eljárás kezdeményezésére irányuló jogukkal – amennyiben van nekik – nem képesek ténylegesen élni, és más olcsó és hozzáférhető mechanizmusok, mint például független döntéshozó általi közvetítés, érdekeiket jobban szolgálja;

Y.  mivel az ellátásilánc-kezdeményezésnek erős korlátai vannak – pl. megfelelés elmulasztására nem állapítanak meg szankciókat és nincs lehetőség bizalmas panasz benyújtására –, azt nem lehet hatékony eszközként alkalmazni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdésében;

1.  üdvözli a Bizottság által a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelem érdekében azzal a céllal tett eddigi lépéseket, hogy biztosítsa egy kiegyensúlyozottabb piac létrejöttét, és hogy felülkerekedjen a jelenlegi széttöredezett helyzeten, amely az EU-ban jelen lévő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok felszámolására irányuló nemzeti megközelítések különbözőségéből ered, de rámutat, hogy ezek a lépések nem elegendőek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelemhez; üdvözli a fent említett, 2016. január 29-i bizottsági jelentést, valamint az ahhoz kapcsolódó régóta várt tanulmányt, amely a helyes gyakorlat elvének végrehajtását követi nyomon az élelmiszer-ellátási lánc vertikális kapcsolataiban, de megjegyzi, hogy annak következtetései nem nyitnak utat a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni uniós szintű küzdelemre irányuló uniós szintű keret előtt;

2.  üdvözli az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórum fellépését és a vállalkozások közötti (B2B) gyakorlatokkal foglalkozó szakértői platform létrehozását, amely összeállította a tisztességtelennek tekinthető kereskedelmi gyakorlatok listáját és leírását, és elvégezte az értékelését;

3.  elismeri az ellátásilánc-kezdeményezés létrehozását és fejlesztését, amely fontos szerepet játszik a kulturális változás előmozdításában és az üzleti etika javításában, és eredményeként elfogadták és kidolgozták az élelmiszer-ellátási láncon belüli vertikális kapcsolatok bevált gyakorlataira vonatkozó elveket, és létrejött egy önkéntes keret ezen elvek végrehajtására, amelyben csak a működése második évében több mint ezer vállalat vett részt az EU egészében, és ezek főként kkv-k; üdvözli az eddig elért eredményeket, és úgy véli, hogy a tisztességes kereskedelmi gyakorlatoknak az élelmiszer-ellátási láncon belül való előmozdítására irányuló erőfeszítéseknek valós hatást kell kifejteniük, de ez jelenleg nem tekinthető elégségesnek az élelmiszer-ellátási láncon belüli tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok problémájának leküzdéséhez; hangsúlyozza azonban, hogy az ellátásilánc-kezdeményezés hatékonyságát, amint azt a bizottság közelmúltbeli jelentése és a külső értékelés is elismeri, hiányosságok széles köre ássa alá, ilyenek például az irányítás gyenge pontjai, a végrehajtási intézkedések és büntetések hiánya, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni elrettentő hatás hiánya, illetve az, hogy nem teszik lehetővé a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok esetleges áldozatai számára egyéni panaszaik anonim jelleggel történő benyújtását, és nem teszik lehetővé a független szervezet által végzett saját kezdeményezésű vizsgálatokat sem, ami különösen a kkv-k és mezőgazdasági termelők – akik céljához alkalmatlannak találhatják az ellátásilánc-kezdeményezést – alulreprezentáltságához vezet; javasolja az ellátási lánccal kapcsolatos hasonló kezdeményezések kialakítását a többi vonatkozó nemélelmiszer-termelő ágazatban is;

4.  sajnálja azonban, hogy az ellátásilánc-kezdeményezés által szorgalmazott egyes vitarendezési lehetőségeket a gyakorlatban még nem használták, ami azt jelenti, hogy ezek hatékonyságát inkább elméleti megítélések alapján értékelik; aggodalmát fejezi amiatt, hogy hogy nem vizsgáltak meg konkrét ügyeket annak érdekében, hogy értékeljék az ellátásilánc-kezdeményezés szerepét a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelemben, valamint hogy a beérkezett és megoldott panaszokra vonatkozó adatok összegyűjtése tekintetében nem készült részletesebb elemzés; úgy véli, hogy egy ilyen jellegű, mélyebb szintű értékelés hiánya veszélybe sodorja a kezdeményezés általános megítélését; csalódottságának ad hangot az ellátásilánc-kezdeményezés hatékonyságát értékelő fent említett Areté-tanulmányban is elismert kijelentés miatt, mely szerint „az ellátásilánc-kezdeményezés tényleges eredményei nagyon szerénynek tűnhetnek az élelmiszer-ellátási láncon belüli tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok problémájának tényleges vagy érzékelt nagyságrendjéhez és súlyosságához mérten”;

5.  tudomásul veszi az élelmiszer-ellátási láncban részt vevő szervezetek és vállalkozások nemzeti platformjainak abból a célból való létrehozását, hogy előmozdítsák a tisztességes kereskedelmi gyakorlatokat és törekedjenek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megszüntetésére, felveti azonban a kérdést, hogy ezek valóban hatékonyak-e; rámutat azonban arra, hogy néhány nemzeti platform nem teljesítette ezeket a célkitűzéseket, és hogy Finnországban pedig a mezőgazdasági termelők kiléptek a platformból; javasolja, hogy ösztönzők révén arra ösztönözzék a tagállamokat, hogy megfelelő eszközök segítségével tegyenek további lépéseket a nemzeti platformok által jelentett panaszok vagy szabálytalanságok tekintetében;

6.  úgy véli, hogy a bevált gyakorlatra vonatkozó elveket és az élelmiszer-ellátási lánc vertikális kapcsolataiban alkalmazott tisztességtelen és tisztességes gyakorlatok példáinak listáját bővíteni, illetve hatékony módon érvényesíteni kell;

7.  üdvözli, hogy a Bizottság jelenleg tanulmányt készít a kiskereskedelmi ágazatra jellemző választékról és innovációról; úgy véli, hogy ez a munka elengedhetetlen annak tisztázásához, hogy összpiaci szinten milyen tényezők és hogyan alakítják a választékot és az innovációt;

8.  üdvözli az alternatív és informális vitarendezési és jogorvoslati mechanizmusok különösen a közvetítés és a békés megoldások révén való kialakítását;

9.  megjegyzi, hogy amennyiben az élelmiszer-ellátási láncban léteznek tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok, azok ellentétesek a jog alapelveivel;

10.  elítéli azokat a gyakorlatokat, amelyek kihasználják a gazdasági szereplők alkupozícióinak kiegyensúlyozatlanságát és káros hatással vannak a szerződéskötési szabadságra;

11.  rámutat, hogy az erősebb alkupozícióval rendelkező felek által alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak negatív hatásuk van a teljes élelmiszer-ellátási lánc mentén, többek között a foglalkoztatásra, ami a fogyasztók választásának, és a hozzáférhetővé tett termékek minőségének, választékának és innovatív jellegének hátrányára válik; hangsúlyozza, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok akadályozhatják a vállalkozások versenyképességét és a beruházásokat, továbbá arra ösztönözhetik a vállalatokat, hogy a bérek, a munkakörülmények és a nyersanyagok minőségének rovására tegyenek megtakarításokat;

12.  megerősíti, hogy az élelmiszer-ellátási lánc valamennyi gazdasági szereplője védelmének lehetővé tétele érdekében, függetlenül földrajzi elhelyezkedésüktől a szabad és tisztességes verseny, a valamennyi szereplő közötti kiegyensúlyozott kapcsolat, a szerződéskötés szabadsága és a vonatkozó jogszabályok határozott és hatékony végrehajtása kulcsfontosságú az élelmiszer-ellátási lánc megfelelő működésének biztosításához;

13.  emlékeztet arra, hogy ki kell alakítani a kölcsönös bizalmat a szállítói láncban részt vevő partnerek között a szerződéskötési szabadság és a kölcsönösen egymás javát szolgáló kapcsolat elve alapján; hangsúlyozza a nagyobbik szerződő fél vállalati társadalmi felelősségét abban, hogy a tárgyalások során korlátozza előnyős helyzetét, és a gyengébb féllel azon dolgozzon, hogy mindkét fél számára pozitív megoldás jöjjön létre;

14.  üdvözli, hogy a Bizottság 2013. január 31-i zöld könyvében elismeri, hogy nincs valós szerződéskötési szabadság akkor, ha egyértelmű egyenlőtlenség áll fenn a felek között;

15.  elismeri, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elsősorban az élelmiszer-ellátási láncon belüli, a jövedelem és az erőviszonyok tekintetében fennálló egyenlőtlenségek következményei, és hangsúlyozza, hogy az élelmiszer-ágazat mezőgazdasági termelői helyzetének javítása érdekében sürgősen orvosolni kell ezeket; megállapítja, hogy az előállítási költség alatti áron történő értékesítés, és az, hogy a nagy áruforgalmat bonyolító kiskereskedők helytelenül, veszteséggel értékesített, forgalomnövelő termékként használják az alapvető mezőgazdasági élelmiszereket – például a tejtermékeket, a gyümölcsöket és a zöldségeket – veszélyt jelent az ilyen cikkek hosszú távú, fenntartható uniós termelésére nézve; üdvözli az olyan erőfeszítéseket – mint például a németországi Tierwohl-kezdeményezés –, amelyek célja, hogy segítsék a mezőgazdasági termelőket, hogy termékeik kiválósága alapján versenyezzenek;

16.  rámutat, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak súlyos negatív következményei vannak a mezőgazdasági termelőkre nézve, ezek például: az alacsonyabb nyereség, a tervezettnél magasabb költségek, élelmiszer-túltermelés és -pazarlás, valamint pénzügyi tervezési nehézségek; hangsúlyozza, hogy ezek a negatív következmények végső soron csökkentik a fogyasztók választási lehetőségeit;

17.  megkérdőjelezi a Bizottságnak az ellátásilánc-kezdeményezésre vonatkozóan a jelentésben kinyilvánított töretlen támogatását, tekintettel annak korlátaira; megismétli, hogy a mezőgazdasági termelők vonakodnak részt venni benne a bizalomhiány, a névtelen panasztételre vonatkozó korlátozások, a törvény által meghatározott hatáskör hiánya, ésszerű szankció alkalmazására való képesség hiánya, a kellően dokumentált tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelemre szolgáló megfelelő mechanizmusok hiánya, valamint amiatt, mert a jogérvényesítési mechanizmusok jellegével kapcsolatos egyenlőtlenségekre vonatkozó aggodalmaikat nem vették kellően figyelembe; sajnálja, hogy a Bizottság vonakodik biztosítani a névtelenséget és a megfelelő szankciókat;

18.  úgy véli, hogy az ellátásilánc-kezdeményezést és más nemzeti és uniós önkéntes rendszereket (a helyes gyakorlatra vonatkozó szabályzatokat, önkéntes vitarendezési mechanizmusokat) tovább kell fejleszteni és elő kell mozdítani tagállami szinten összehangolt hatékony és robusztus végrehajtási mechanizmusok kiegészítéseként, annak biztosításával, hogy a panaszokat névtelenül lehessen benyújtani, illetve visszatartó erejű szankciók bevezetése által, az uniós szintű összehangolással együtt; ösztönzi a termelőket és a kereskedőket, többek között a mezőgazdasági termelők szervezeteit, hogy vegyenek részt ilyen kezdeményezésekben; úgy véli, hogy ezeknek a kezdeményezéseknek elérhetőnek kell maradniuk minden olyan beszállító számára, akik nem aggódnak anonimitásuk miatt, és hasznos módon az oktatásra és a bevált gyakorlatok megosztására szolgáló platformmá fejlődhetnének; megjegyzi, hogy a Bizottság a legutóbbi jelentésében kijelenti, hogy javítani kell az ellátásilánc-kezdeményezést, különösen a bizalmas panaszok figyelembe vétele, illetve a vizsgálati és szankcionálási hatáskör független szerveknek való megadása tekintetében;

19.  felkéri a Bizottságot, hogy tegyen intézkedéseket az olyan hatékony végrehajtási mechanizmusok biztosítására, mint az uniós szinten kölcsönösen elismert nemzeti hatóságok hálózatának létrehozása és összehangolása; ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy az egyesült királyságbeli Groceries Code Adjudicator (élelmiszer-áruházakkal foglalkozó ombudsman) intézménye adott esetben uniós szinten követhető modell, amely valódi visszatartó erőt jelenthetne a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben, és segíthetne felszámolni a félelmi tényezőt;

20.  üdvözli az ellátásilánc-kezdeményezés közelmúltbeli lépését, amely lehetővé teszi a kkv-k és a mikrovállalkozások számára, hogy egyszerűsített eljárás keretében csatlakozzanak; megállapítja, hogy nőtt a regisztrált kkv-k száma; rámutat azonban arra, hogy az Európai Bizottság által a legutóbbi, 2016. január 29-i jelentésében azonosított számos intézkedésen keresztül tovább kell erősíteni az ellátásilánc-kezdeményezést, és az ezzel kapcsolatos eredményeket a Bizottságnak nyomon kell követni a következő célokból:

   az ellátásilánc-kezdeményezés népszerűsítésére és az azzal kapcsolatos tudatosság – különösen a kkv-k körében való – növelésére irányuló erőfeszítések fokozása;
   az irányítási struktúra pártatlanságának biztosítása, például egy független elnök kinevezésével, aki nem kötődik érdekelt felek konkrét csoportjaihoz;
   a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok esetleges áldozatai számára panaszaik bizalmas jelleggel történő benyújtásának lehetővé tétele;
   azoknak a belső folyamatoknak a fejlesztése, amelyek során ellenőrzik, hogy az egyes szereplők teljesítik-e a folyamattal kapcsolatos kötelezettségvállalásaikat, valamint bizalmas jelleggel nyomon kell követni a kétoldalú viták előfordulását és kimenetelét;

21.  tudomásul veszi a Bizottság azon megfigyelését, hogy a mezőgazdasági termelők képviselői úgy döntöttek, hogy nem csatlakoznak az ellátásilánc-kezdeményezéshez, mivel az nem biztosítja megfelelően a panaszaik bizalmas jelleggel történő benyújtását, és nincs törvényi felhatalmazás a független vizsgálatok lefolytatására és az ésszerű szankciók kiszabására, ahogy nincsenek hatékony mechanizmusok sem a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok jól dokumentált esetei elleni fellépésre sem, továbbá mert nem vették kellően figyelembe a végrehajtási mechanizmusokban tapasztalható egyensúlytalansággal kapcsolatos aggályaikat; úgy véli, hogy a mezőgazdasági termelők részvétele alapvető fontosságú, és a részvétel csökkenése nem annak tudható be, hogy nem ismerik a kezdeményezést, hanem annak, hogy nem bíznak az ellátásilánc-kezdeményezés jelenlegi eljárásaiban és irányításában; ezért azt javasolja, hogy első lépésként az ellátásilánc-kezdeményezés működésének javítása – többek között a független irányítás, a bizalmas jelleg és a névtelenség, valamint a hatékony végrehajtás és a visszatartó erő biztosításán keresztül – fokozná a mezőgazdasági termelők érdeklődését és támogatását, és ezáltal részvételét;

22.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és ösztönözzék a termelőket, hogy csatlakozzanak termelői szervezetekhez és termelői szervezetek társulásaihoz a tárgyalóerejük növelése és az élelmiszer-ellátási láncban elfoglalt pozíciójuk erősítése érdekében;

23.  elismeri ugyanakkor, hogy az önkéntes és önszabályozó rendszerek a tisztességes piaci magatartás és a vitarendezés biztosításának költséghatékony eszközei lehetnek, továbbá megszüntethetik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat, amennyiben hozzájuk hatékony végrehajtási mechanizmusok járulnak; hangsúlyozza azonban, hogy eddig az ilyen rendszerek kevés eredménnyel jártak a megfelelő érvényesítés hiánya, a mezőgazdasági termelők alulreprezentáltsága, a hiányos irányítási struktúrák, az érintett felek közötti összeférhetetlenség, az olyan vitarendezési mechanizmusok, amelyek nem veszik figyelembe a beszállítók „félelmi tényezőjét”, valamint amiatt, hogy nem alkalmazandók a teljes élelmiszer-ellátási láncra; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét;

24.  megjegyzi, hogy már létezik az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatai elleni fellépésre irányuló hatályos uniós jogszabály (a 2005/29/EK irányelv), de rámutat, hogy olyan uniós jogszabály nem létezik, amely az agrár-élelmiszeripari lánc különböző szereplői közötti tisztességtelen gyakorlatok elleni fellépésre irányul;

25.  rámutat, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok bármilyen komoly elemzése során kiindulópontként kell venni az utóbbi években kialakult új gazdasági paradigmát: a nagyméretű kiskereskedelmet, ahol az értékesítési pontokhoz való hozzáférésért kiélezett verseny zajlik a szupermarketek ellenőrzése alatt; rámutat, hogy egyes versenyhatóságok olyan konkrét gyakorlatokat azonosítottak, amelyek a túlzott kockázat beszállítókra való átruházását célozzák, veszélyeztetve ezzel a versenyképességüket; rámutat, hogy ezek a hatóságok azt is megállapították, hogy a saját márkák horizontális versenyt folytatnak az ipari márkákkal szemben, és eddig erre nem fordítottak kellő figyelmet;

26.  hangsúlyozza, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni fellépés hozzá fog járulni a belső piac megfelelő működésének biztosításához, valamint az Unión belüli és a harmadik országokkal folytatott, határokon átnyúló kereskedelem fejlesztéséhez; rámutat, hogy a piacok szétaprózódott jellege és az élelmiszer-ellátási lánc tisztességtelen kereskedelmi gyakorlataira vonatkozó eltérő nemzeti jogszabályok különböző piaci feltételeknek teszik ki az ellátási láncok szereplőit, és a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztása („forum shopping”) néven ismert gyakorlathoz vezethetnek, ami pedig szabályozási bizonytalanságot eredményezhet;

27.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben és következetesen érvényesítsék a versenyjogi szabályokat, a tisztességtelen versenyre vonatkozó és a trösztellenes szabályokat, és mindenekelőtt szabjanak ki kemény szankciókat az élelmiszerláncon belüli erőfölénnyel való visszaélésért;

28.  alapvető fontosságúnak tartja annak biztosítását, hogy az uniós versenyjog vegye figyelembe a mezőgazdaság sajátosságait, és hogy szolgálja mind a termelők, mind a fogyasztók jólétét, akik fontos szerepet töltenek be az ellátási láncban; úgy véli, hogy az uniós versenyjognak meg kell teremtenie annak feltételeit, hogy hatékonyabb legyen a piac, ami lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy minőségi és versenyképes árú termékek széles választéka álljon rendelkezésükre, miközben biztosítja, hogy az elsődleges termelők ösztönözve legyenek a beruházásra és az innovációra, anélkül, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kiszorítanák őket a piacról;

29.  megállapítja, hogy miközben a saját márkás címkével ellátott termékek nagyobb értéket és választékot, valamint tisztességes kereskedelemből származó termékeket biztosíthatnak a fogyasztók számára, stratégiai kérdést is képviselnek közép- és hosszú távon, mivel egy horizontális dimenziót is bevezetnek a versenybe az ipari márkák tekintetében, és ez korábban sosem volt fontos tényező, és ez a kiskereskedők számára, akik egyszerre vásárlók és versenytársak, tisztességtelen és versenyellenes helyzetet teremthet; felhívja a figyelmet arra, hogy létezik egy „kockázati küszöbérték”, amely felett a saját márkák piaci térnyerése egy adott termékkategóriában a jelenlegi pozitív hatásokat negatív hatásokká változtatná, és visszatartó erőt jelentene sok vállalat innovatív erőfeszítéseit illetően; ezért kitart amellett, hogy a Bizottságnak és a versenyhatóságoknak különös figyelmet kell fordítaniuk a saját márkák kérdésére, különös tekintettel arra, hogy értékelni kell az ellátási láncra gyakorolt lehetséges hosszú távú következményekkel, valamint a mezőgazdasági termelők ellátási láncbeli helyzetével, figyelembe véve, hogy tagállamonként eltérőek a fogyasztói szokások;

30.  felszólítja a Bizottságot és tagállamokat a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011/7/EU irányelv teljes és következetes végrehajtására annak érdekében, hogy a vállalkozások 60 napon belül fizessenek a hitelezőknek, vagy ellenkező esetben szembesüljenek a kamatok fizetésével és a hitelező ésszerű behajtási költségeinek kifizetésével;

31.  felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot vagy javaslatokat, egy olyan, általános elveket meghatározó uniós szintű keret létrehozására, amely kellően figyelembe veszi a nemzeti realitásokat és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelemben bevált gyakorlatokat, annak érdekében, hogy biztosítsák az egyenlő versenyfeltételeket valamennyi tagállamban, ami lehetővé teszi a piacok rendeltetésszerű működését, valamint a gyártók, szállítók és forgalmazók közötti tisztességes és átlátható kapcsolatok fenntartását;

32.  határozottan úgy véli, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak a Bizottság és a releváns érdekelt felek által a 2011. november 29-i, „Az élelmiszer-ellátási lánc vertikális kapcsolatai: a helyes gyakorlat elve” című dokumentumban(15) meghatározott fogalmát a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok nyílt jegyzékével együtt figyelembe kell venni az uniós szintű keretre irányuló javaslat benyújtásakor;

33.  javasolja továbbá, hogy a névtelenséget és a bizalmas jelleget építsék be az ezen a területen indított jövőbeli jogalkotási kezdeményezésbe vagy kezdeményezésekbe;

34.  úgy véli, hogy a tagállamoknak, ha még nem tették meg, létre kell hozniuk vagy el kell ismerniük nemzeti szinten az élelmiszer-ellátási lánc tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatai elleni küzdelemre irányuló intézkedés érvényesítéséért felelős állami hatóságokat vagy olyan elkötelezett testületeket, mint a döntőbírák; úgy véli, hogy az ilyen jellegű állami hatóságok elősegíthetik az érvényesítést, ha felhatalmazást kapnak arra, hogy saját kezdeményezésű vizsgálatokat indítsanak és folytassanak a bizalmas alapon kezelt nem hivatalos információk alapján vagy panaszok alapján (felülkerekedve ezáltal a félelmi tényezőn), valamint közvetítőként működhetnek az érintett felek között; hangsúlyozza, hogy uniós szintű kölcsönös elismerésre és hatékony együttműködésre van szükség a nemzeti hatóságok között a – különösen a bevált gyakorlatokkal kapcsolatos – releváns információ, illetve a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok új típusaival kapcsolatos szakértelem megosztásának biztosítása érdekében, a szubszidiaritás elvének teljes mértékben való tiszteletben tartása mellett;

35.  felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és más releváns érdekelt feleket, hogy a bizottsági jelentés nyomon követése során elsősorban a panaszok névtelensége és a hatékony szankcionálási rendszer biztosításával segítsék elő, hogy a mezőgazdasági termelői szervezetek – többek között a termelői szervezetek és a termelői szervezetek társulásai – kerüljenek be az élelmiszer-ellátási láncot irányító nemzeti végrehajtó szervek körébe;

36.  úgy véli, hogy szükség van uniós szintű keretszabályozásra a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kezelése, valamint annak érdekében, hogy az európai mezőgazdasági termelők és fogyasztók számára tisztességes értékesítési és vásárlási feltételeket biztosítsanak;

37.  rámutat, hogy ennek az uniós keretjogszabálynak nem szabad csökkentenie azokban az országokban a védelmi szintet, ahol már elfogadtak nemzeti jogszabályt a vállalkozások közötti tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelem érdekében;

38.  felhívja azokat a tagállamokat, ahol nincsenek hatáskörrel rendelkező végrehajtási hatóságok, hogy mérlegeljék egy ilyen hatóság létrehozását, és ruházzák fel felügyeleti, valamint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdéséhez szükséges intézkedések végrehajtására szolgáló hatáskörökkel;

39.  hangsúlyozza, hogy a végrehajtási szerveknek többféle különböző végrehajtási intézkedéssel és szankciókkal kell rendelkezniük, hogy a konkrét helyzet súlyosságának megfelelően rugalmas választ tudjanak adni; úgy véli, hogy az ilyen intézkedéseknek és szankcióknak visszatartó erejűeknek kell lenniük a magatartás megváltoztatása céljából;

40.  emlékeztet arra, hogy már minden tagállam rendelkezik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kezelésére irányuló szabályozási keretrendszerrel; tudomásul veszi az egyes tagállamok által hozott szabályozási intézkedéseket, amelyek révén a nemzeti versenyjogot kiegészítő rendelkezéseket vezettek be, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó irányelvek alkalmazási körét a rendelkezéseik vállalkozások közötti kapcsolatokra való kiterjesztése révén kiterjesztették és független bűnüldöző hatóságokat hoztak létre; megjegyzi azonban, hogy a tagállam e tekintetben követett eltérő megközelítései ahhoz vezettek, hogy eltérő fokú és típusú védelmet biztosítanak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben;

41.  megállapítja, hogy az élelmiszer-ellátási lánc tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatai ellen való fellépésre irányuló intézkedések elfogadása során kellőképpen figyelembe kell venni az egyes piacok sajátosságait és a rájuk vonatkozó jogi követelményeket, az egyes tagállamok különböző helyzetét és megközelítéseit, az egyes piacok konszolidációs és fragmentáltsági szintjét és egyéb jelentős tényezőket, és egyúttal ki kell építeni az egyes tagállamokban már meghozott és hatékonynak bizonyult intézkedéseket; úgy véli, hogy az e területet érintő bármely szabályozási erőfeszítésnek biztosítania kell, hogy viszonylag széles mérlegelési jogkör álljon rendelkezésre a hozandó intézkedéseknek az egyes piacok sajátos jellemzőihez való igazításához, az egyenmegoldások elkerülése érdekében, továbbá azon az általános elven kell alapulniuk, hogy az érvényesítés javítását az illetékes állami szervek bevonása révén kell megvalósítani a magánjogi jogérvényesítés koncepciója mellett, hozzájárulva ezzel a különböző nemzeti végrehajtási szervek közötti jelenlegi fragmentált és alacsony szintű együttműködés javításához, valamint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal kapcsolatos határokon átnyúló kihívások kezeléséhez;

42.  rámutat, hogy a különböző nemzeti végrehajtási szervek közötti jelenlegi fragmentált és alacsony szintű együttműködés nem elégséges ahhoz, hogy kezelje a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal kapcsolatos határokon átnyúló kihívásokat;

43.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a szabályozói és nem szabályozói intézkedések hatékonyságát és hatását, kellően figyelembe véve azok valamennyi lehetséges hatását a különböző érdekelt felek és a fogyasztók jóléte szempontjából, valamint a fent említett Areté-tanulmány válaszadói által jelzett politikamixet, amely az önkéntes kezdeményezések és az állami végrehajtás kombinációja (az összes válasz 33%-a), illetve az uniós szintű egyedi jogszabály (32%);

44.  meggyőződése, hogy a fogyasztók mezőgazdasági termékekről való tájékoztatása alapvető fontosságú az élelmiszer-ellátási lánc egyenlőtlenségeiből következő problémák, többek között a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kezelése érdekében; felhívja az élelmiszer-ellátási lánc irányításában részt vevő valamennyi érdekelt felet, hogy az élelmiszer-ellátási lánc egészében fokozzák az átláthatóságot, javítsák a fogyasztók tájékoztatását megfelelőbb termékcímkézéssel és tanúsítási rendszerekkel annak érdekében, hogy a fogyasztók teljesen tájékozott döntéseket hozhassanak a rendelkezésre álló termékek tekintetében és hogy ennek megfelelően járjanak el;

45.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal szorosan együttműködve támogassa az olyan kezdeményezéseket, amelyek keretében felhívják a fogyasztók figyelmét az árdömping elsődleges termelők számára jelentett veszélyeire, és kifejezetten támogatja az ezzel foglalkozó iskolai és egyéb képzési intézményeken belüli figyelemfelkeltő kampányokat;

46.  megállapítja, hogy az Európai Parlament 2009 óta öt állásfoglalást fogadott el az uniós kiskereskedelmi láncon belüli problémákról, közülük három kifejezetten az élelmiszer-ellátási láncon belüli egyenlőtlenségekkel és visszaélésekkel foglalkozik; megjegyzi továbbá, hogy ugyanebben az időszakban a Bizottság három közleményt és egy zöld könyvet készített, valamint megbízást adott két, hasonló témákról szóló végleges jelentés elkészítésére; ennek alapján azt állítja, hogy az élelmiszer-ellátási lánc helyzetére vonatkozó még több elemzés csak késlelteti a sürgős intézkedéseket, amelyekre pedig szükség van a mezőgazdasági termelők tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelmének támogatásához;

47.  arra ösztönzi az élelmiszer-ellátási láncban részt vevő összes felet, hogy közös kockázatok és előnyök esetén szabványos szerződéseket és új generációs szerződéseket is vegyenek fontolóra;

48.  elismeri, hogy a közös agrárpolitika (KAP) reformja, valamint az új, egységes közös piacszervezés számos olyan intézkedést vezetett be, amelyek célja, hogy különösen a termelői szervezetek létrehozásához és kiterjesztéséhez nyújtott támogatáson keresztül kezeljék a mezőgazdasági termelők, a kiskereskedelem, a nagykereskedelem, valamint az élelmiszer-ellátási láncban részt vevő kis- és középvállalkozások alkuereje közötti különbséget; hangsúlyozza az említett, kínálati oldali együttműködésnek a fontosságát;

49.  megállapítja, hogy a termelői szervezetek létrehozásáról rendelkező 1308/2013/EU rendeletet a KAP második pillérébe tartozó pénzügyi ösztönzők támogatják; rámutat, hogy a jogi keret (egyes ágazatokban) kiterjeszti a kollektív tárgyalás hatályát, valamint (valamennyi ágazatban) a szállítási szerződések hatályát a termelői szervezetekre, a termelői szervezetek társulásaira, valamint az ágazatközi szervezetekre, továbbá – biztosítékok mellett – egyes versenyszabályok alóli átmeneti mentességeket is bevezet súlyos piaci egyensúlyhiány időszakaiban;

50.  sürgeti a Bizottságot, hogy határozottan támogassa ezt a megközelítést az elsődleges termelők alkuerejének növelése céljából, valamint hogy ösztönözze a termelőket, hogy csatlakozzanak termelői szervezetekhez és termelői szervezetek társulásaihoz; kiemeli, hogy a mezőgazdasági kistermelők és családi gazdálkodók – akik az elszigetelt, távoli és hegyvidéki régiókban munkahelyeket tudnak teremteni és fenntartani – különösen kiszolgáltatottak;

51.  úgy véli, hogy a termelői szervezetek megerősítésével és létrehozásával egyidejűleg a mezőgazdasági termelők alkuerejét is meg kell erősíteni az élelmiszer-ellátási láncban, különösen a szerződéseik közös megtárgyalásához való jog biztosításával;

52.  az ellátási láncon belül nagyobb fokú átláthatóságra és jobb tájékoztatás biztosítására, valamint az olyan szervek és piaci információs eszközök megerősítésére szólít fel, mint például az európai élelmiszerár-megfigyelési eszköz és a Tejpiaci Megfigyelőközpont, annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők és a termelői szervezetek számára pontos és időszerű piaci adatokat biztosítsanak;

53.  véleménye szerint az élelmiszer-ellátási láncban az áraknak jobban tükrözniük kell az elsődleges termelők által hozzáadott értéket; ezért kéri, hogy a kiskereskedelmi árképzés legyen a lehető legátláthatóbb;

54.  rámutat arra, hogy számos uniós tagállamban a mezőgazdasági termelők azáltal biztosítottak maguknak erős pozíciót az élelmiszer-ellátási láncban, hogy szövetkezeteket hoztak létre, amelyek biztosítják, hogy a feldolgozási szakaszban létrejött hozzáadott érték visszajusson a mezőgazdasági termelőkhöz, és hogy döntően fontos, hogy e szövetkezetekre ne háruljanak többletköltségek kötelező és költséges bürokrácia következményeként;

55.  arra ösztönzi a termelőket, valamint a feldolgozókat, hogy működjenek együtt az innovációba való befektetés és termékeik hozzáadott értékének növelése érdekében;

56.  emlékezteti a Bizottságot arra, hogy 2013 decemberében a Parlament elfogadott egy saját kezdeményezésű jelentést, amely felhívta a Bizottságot, hogy az elsődleges termelők körében fennálló félelmi tényező kezelése érdekében vizsgálja meg a független jogérvényesítés lehetőségét; sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg ezt saját jelentésében;

57.  úgy véli, hogy a szakmai szervezetek olyan platformként szolgálhatnának az elsődleges termelők számára, amely lehetővé tenné számukra, hogy feltételezett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat esetén valamely illetékes hatóságnál félelem nélkül panaszt tegyenek;

58.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 184. E, 2009.8.6., 23. o.
(2) HL C 308. E, 2011.10.20., 22. o.
(3) HL C 227. E, 2013.8.6., 11. o.
(4) HL C 255., 2005.10.14., 44. o.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0004.
(6) HL C 210., 2010.8.3., 4. o.
(7) HL C 33. E, 2013.2.5., 9. o.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0580.
(9) HL L 376., 2006.12.27., 21. o.
(10) HL L 48., 2011.2.23., 1. o.
(11) HL L 149., 2005.6.11., 22. o.
(12) HL L 95., 1993.4.21., 29. o.
(13) HL L 94., 2012.3.30., 38. o.
(14) Eurostat, 2010.
(15) https://ec.europa.eu/digital-single-market/sites/digital-agenda/files/discussions/Vertical%20relationships%20in%20the%20Food%20Supply%20Chain%20-%20Principles%20of%20Good%20Practice.pdf

Jogi nyilatkozat