Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2015/0136(NLE)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0190/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0190/2016

Viták :

Szavazatok :

PV 08/06/2016 - 12.8
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0260

Elfogadott szövegek
PDF 272kWORD 88k
2016. június 8., Szerda - Strasbourg Végleges kiadás
A veszélyes és ártalmas anyagokról szóló egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyvnek a polgári jogi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés tekintetében történő megerősítése és az ahhoz való csatlakozás
P8_TA(2016)0260A8-0190/2016

Az Európai Parlament 2016. június 8-i állásfoglalása a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló nemzetközi egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyvnek – a polgári jogi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos szempontok tekintetében – a tagállamok által az Európai Unió érdekében történő megerősítéséről és az ahhoz való csatlakozásról szóló tanácsi határozattervezetről (14112/2015 – C8-0409/2015 – 2015/0136(NLE))

Az Európai Parlament

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (14112/2015),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0409/2015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Szerződésekhez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a Bíróság 2014. október 14-i véleményére(1),

–  tekintettel a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló 1996. évi nemzetközi egyezményre („1996. évi HNS-egyezmény”),

–  tekintettel az 1996. évi HNS-egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyvre („2010. évi HNS-egyezmény”),

–  tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2015)0305),

–  tekintettel a 2002. november 18-i 2002/971/EK tanácsi határozatra, amely felhatalmazza a tagállamokat, hogy a Közösség érdekében megerősítsék az 1996. évi HNS-egyezményt, illetve csatlakozzanak ahhoz(2),

–  tekintettel a tagállamoknak a Közösség érdekében történő, az 1996. évi, a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló nemzetközi egyezmény (HNS-egyezmény) megerősítésére vonatkozó felhatalmazásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2001)0674),

–  tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre („átdolgozott Brüsszel I. rendelet”)(3),

–  tekintettel a Bizottságnak az Állandó Képviselők Bizottsága és a Tanács 2015. november 20-i és december 8-i jegyzőkönyvéhez fűzött nyilatkozatára(4),

–  tekintettel a hajózási ágazat 2015. szeptember 18-i dokumentumára, amely arra sürgeti a tagállamokat, hogy a Bizottság javasolt megközelítésével összhangban a lehető leghamarabb erősítsék meg a 2010. évi HNS-egyezményt vagy csatlakozzanak ahhoz(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság időközi jelentésére (A8-0190/2016),

A.  mivel a 2010. évi HNS-egyezmény célja az elszámoltathatóságot, valamint megfelelő, azonnali és hatékony kártérítést biztosítani a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállítása miatt keletkezett személyi, vagyoni és környezeti veszteségekért és károkért a külön erre a célra szánt nemzetközi HNS kártérítési alapon keresztül;

B.  mivel a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet egyezményeinek, köztük a 2010-es HNS-egyezménynek a következők az alapelvei: a hajótulajdonos objektív felelőssége, a harmadik félnek okozott kár fedezetére szolgáló kötelező biztosítás, a sérülést szenvedett személyek azon joga, hogy közvetlenül a biztosítóhoz nyújtsák be igényüket, a kártérítési felelősség korlátozása, valamint olaj, illetve veszélyes és ártalmas anyagok esetében egy külön kártérítési alap, amelyből a hajótulajdonos felelősségi korlátait meghaladó károk esetén lehet kártérítést fizetni;

C.  mivel ezért egyrészt célja, hogy rendelkezzen a „szennyező fizet” elvéről és a megelőzés és az óvatosság elvéről, azért hogy a lehetséges környezeti károk tekintetében megelőző intézkedéseket hozzanak, és ezáltal az Unió környezetvédelmi politikájának és általános elveinek hatálya alá tartozik, másrészt célja a tengeri szállítás által okozott károk ügyeinek szabályozása, továbbá az ilyen károk megelőzése és minimalizálása, és ezáltal az Unió közlekedéspolitikájának hatálya alá tartozik;

D.  mivel a 2010. évi HNS-egyezmény a részes államok bíróságainak joghatóságára vonatkozó szabályokat is tartalmaz olyan esetekre, amikor az egyezmény hatálya alá tartozó károsodást elszenvedő személyek lépnek fel kárigénnyel a hajótulajdonossal vagy annak biztosítójával, illetve a külön erre a célra szánt HNS kártérítési alappal szemben, továbbá szabályokat tartalmaz a részes államok bíróságai által meghozott ítéletek elismeréséről és végrehajtásáról;

E.  mivel a Bizottság javaslata (COM(2015)0305) szerint a 2010. évi HNS-egyezmény megkötése ezért átfedést jelentene az átdolgozott Brüsszel I. rendelet szabályainak hatályával;

F.  mivel az átdolgozott Brüsszel I. rendelet többféle joghatósági jogalapot megenged, ugyanakkor a 2010. évi HNS-egyezmény IV. fejezete rendkívül korlátozó joghatósági, elismerési és végrehajtási rendszert határoz meg, hogy egyenlő feltételeket garantáljon a felperesek számára, illetve hogy a felelősségre és kártérítésre vonatkozó szabályok egységes alkalmazását biztosítsa;

G.  mivel egyrészt a 2010. évi HNS-egyezmény joghatósági rendszerének sajátos jellege – amelynek célja, hogy a balesetek áldozatainak világos eljárási szabályokat és jogbiztonságot biztosítson, ezáltal hatékonyabbá téve a bíróságok előtti követeléseket –, másrészt az Unióra és a 2010. évi HNS-egyezmény más részes feleire eltérő joghatósági rendszer alkalmazásából fakadó jogi és gyakorlati nehézségek kivételt tesznek indokolttá az átdolgozott Brüsszel I. rendelet általános alkalmazása alól;

H.  mivel Dánia mentesül az EUMSZ harmadik része V. címének alkalmazása alól és nem vesz részt a javasolt tanácsi határozat elfogadásában a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos elemek tekintetében;

I.  mivel a 2010. évi HNS-egyezmény és a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés uniós szabályai közötti átfedés képezte a 2002/971/EK határozat jogalapját, tekintettel arra, hogy a 2010. évi HNS-jegyzőkönyv az 1996. évi HNS-egyezményt módosította, értékelni kell a 2010. évi HNS-egyezmény hatását az uniós szabályokra a 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a környezeti felelősségről szóló irányelv)(6) hatálya és szabályai fényében, amely a 2002/971/EK határozat elfogadása óta az Unió jogrendjének részévé vált;

J.  mivel a környezeti felelősségről szóló irányelv kizárja alkalmazási köréből a 2010. HNS-egyezmény hatálya alá eső környezeti károkat vagy az ilyen jellegű közvetlen kárveszélyt, amint az egyezmény hatályba lép (a környezeti felelősségről szóló irányelv 4. cikkének (2) bekezdése és IV. melléklete);

K.  mivel a 2010. évi HNS-egyezmény bevezeti a hajótulajdonos objektív felelősségét az egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításából eredő károkért, valamint a biztosítás kötésének vagy más pénzügyi biztosíték létrehozásának kötelezettségét, hogy legyen fedezet a kártérítésre az egyezmény értelmében, amely e tekintetben megtiltja a hajótulajdonossal szemben az egyezménnyel összhangban álló követelések kivételével bármely más követelés támasztását (7. cikk (4) és (5) bekezdése);

L.  mivel hacsak valamennyi tagállam azonos időkereteken belül nem erősíti meg a HNS-egyezményt vagy csatlakozik ahhoz, fenn fog állni annak a kockázata, hogy a hajózási ágazatra egyszerre két különböző jogi szabályrendszer vonatkozik – egy uniós és egy nemzetközi –, ami a szennyezés károsultjai, így a parti közösségek, a halászok stb. számára is egyenlőtlenségeket teremthet, továbbá a 2010. évi HNS-egyezmény szellemével is ellentétes lenne;

M.  mivel a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnek a környezeti felelősségről szóló irányelv IV. mellékletében szereplő egyéb egyezményei hatékonynak bizonyultak, hiszen a felelősség egyértelmű telepítése révén – ami általában nem hagy bizonytalanságot azt illetően, hogy ki a felelős fél –, illetve kötelező biztosítási és gyors kártérítési – nem kizárólag környezeti károkra vonatkozó – mechanizmusok bevezetése révén sikerült megtalálniuk az egyensúlyt a környezeti és a kereskedelmi érdekek között;

1.  kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a következő ajánlásokat:

   i. biztosítsa, hogy a közös uniós szabályok egységességét, integritását és hatékonyságát ne érintsék hátrányosan a 2010. évi HNS-egyezmény megerősítésével vagy az ahhoz való csatlakozással vállalt nemzetközi kötelezettségek, összhangban a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatával(7);
   ii. e tekintetben legyen nagyobb figyelemmel az átdolgozott Brüsszel I. rendelet és a 2010. évi HNS-egyezmény közötti átfedésekre az említett egyezmény értelmében a részes államok bíróságai előtti követelésekre és keresetekre alkalmazandó eljárási szabályokat illetően;
   iii. gondoskodjék a környezeti felelősségről szóló irányelv és a 2010. évi HNS-egyezmény közötti összeütközések minimálisra csökkentéséről azáltal, hogy megfelelő intézkedéseket tesz annak biztosítására, hogy a 2010. évi HNS-egyezmény 7. cikkének (4) és (5) bekezdése szerinti kizárólagossági záradékot – amelynek értelmében hajótulajdonossal szemben csak az említett egyezmény alapján lehet követelést támasztani – az egyezményt megerősítő vagy az ahhoz csatlakozó tagállamok teljes mértékben tiszteletben tartsák;
   iv. gondoskodjék azon kockázat csökkentéséről, hogy tartós versenyhátrányba hozza azokat az államokat, amelyek készek csatlakozni a 2010. évi HNS-egyezményhez, azokkal szemben, akik ezt a folyamatot késleltetnék és azt kívánják, hogy továbbra is csak a környezeti felelősségről szóló irányelv kösse őket;
   v. gondoskodjék a kétféle – egy uniós és egy nemzetközi – tengeri felelősségi szabályrendszer párhuzamos létezésének megszüntetéséről, ami az uniós jog széttöredezettségéhez vezetne, sőt veszélyeztetné a felelősség egyértelmű telepítését és hosszadalmas és költséges jogi eljárásokhoz vezethet az áldozatok és a hajózási ágazat hátrányára;
   vi. biztosítsa e tekintetben, hogy a tagállamokat világosan kötelezzék arra, hogy minden szükséges lépést tegyenek meg a konkrét eredmény elérése érdekében, nevezetesen hogy erősítsék meg a 2010. évi HNS-egyezményt vagy csatlakozzanak ahhoz ésszerű időn belül, amely nem lehet hosszabb mint a tanácsi határozat hatálybalépésétől számított két év;

2.  arra a következtetésre jut, hogy ez az állásfoglalás további lehetőség lenne a Tanács és a Bizottság számára, hogy kezeljék az (1) bekezdésben említett ajánlásokat;

3.  utasítja elnökét, hogy kérje fel a Bizottságot és a Tanácsot további tárgyalások lefolytatására;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) A Bíróság 1/13. sz., 2014. október 14-i véleménye, ECLI:EU:C:2014:2303.
(2) HL L 337., 2002.12.13., 55. o.
(3) HL L 351., 2012.12.20., 1. o.
(4) Feljegyzés a 13142/15. napirendi ponthoz.
(5) Online elérhető: http://www.ics-shipping.org/docs/default-source/Submissions/EU/hazardous-and-noxious-substances.pdf
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/35/EK irányelve (2004. április 21.) a környezeti károk megelőzése és helyreállítása tekintetében a környezeti felelősségről (HL L 143., 2004.4.30., 56. o.).
(7) A Bíróság 2/91. sz., 1993. március 19-i véleménye, ECLI:EU:C:1993:106., 25. pont; a Bíróság C-467/98. sz., az Európai Közösségek Bizottsága kontra Dán Királyság ügyben hozott 2002. november 5-i ítélete, ECLI:EU:C:2002:625, 82. pont; a Bíróság 1/03. sz., 2006. február 7-i véleménye, ECLI:EU:C:2006:81., 120. és 126. pont; a Bíróság 1/13. sz., 2014. október 14-i véleménye, ECLI:EU:C:2014:2303.

Jogi nyilatkozat