Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2015/2105(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0220/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0220/2016

Viták :

PV 04/07/2016 - 17
CRE 04/07/2016 - 17

Szavazatok :

PV 05/07/2016 - 4.5
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0299

Elfogadott szövegek
PDF 474kWORD 227k
2016. július 5., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
A kereskedelem és beruházás előretekintő és innovatív jövőbeli stratégiája
P8_TA(2016)0299A8-0220/2016

Az Európai Parlament 2016. július 5-i állásfoglalása a kereskedelem és beruházás új, előretekintő és innovatív jövőbeli stratégiájáról (2015/2105(INI))

Az Európai Parlament,

—  tekintettel 2015. november 26-i állásfoglalására a dohai fejlesztési menetrend jelenlegi állásáról a WTO tizedik miniszteri konferenciáját megelőzően(1),

–   tekintettel a Bizottsághoz intézett, a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről és a szolgáltatáskereskedelmi megállapodásról (TiSA) szóló tárgyalásokra vonatkozó, 2015. július 8-i(2), illetve 2016. február 3-i(3) ajánlására;

—  tekintettel a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem: a felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című közleményére (COM(2015)0497),

–   tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre, amelyet az ENSZ fenntartható fejlődéssel foglalkozó csúcstalálkozóján fogadtak el 2015-ben New Yorkban,

—  tekintettel a 2015. július 7-i állásfoglalására az uniós kereskedelmi és beruházási politikáknak a köz- és magánszféra harmadik országokban működő kezdeményezéseire gyakorolt külső hatásáról(4),

—  tekintettel 2015. június 9-i állásfoglalására a szellemitulajdon-jogok harmadik országokban történő érvényesítésének stratégiájáról(5),

–   tekintettel a Rana Plaza összeomlásának második évfordulójáról és a bangladesi fenntarthatósági paktum keretében elért előrelépésekről szóló 2015. április 29-i állásfoglalására(6),

—  tekintettel az Európai Számvevőszék „Megfelelő-e a preferenciális kereskedelmi megállapodások kezelése?” című, 2/2014. sz. különjelentésére,

—  tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásaira, valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) multinacionális vállalatokra és szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozatára,

–   tekintettel az illegálisan kitermelt fáról szóló uniós rendeletre, a nem pénzügyi beszámolásról szóló uniós irányelvre, a konfliktusövezetekből származó ásványkincsekről szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatra, a modernkori rabszolgaság elleni brit törvényben szereplő, az ellátási lánc átláthatóságáról szóló záradékra, valamint a gondossági kötelezettségről szóló francia törvényre,

—  tekintettel az Európa 2020 stratégia keretében kialakítandó új európai kereskedelempolitikáról szóló, 2011. szeptember 27-i állásfoglalására(7),

—  tekintettel az Európa 2020 stratégiáról szóló, 2011. február 17-i állásfoglalására(8),

—  tekintettel a „Nemzetközi kereskedelempolitika az éghajlatváltozás által támasztott követelmények összefüggésében” című, 2010. november 25-i állásfoglalására(9),

—  tekintettel „Az emberi jogok és a szociális és környezetvédelmi normák a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című, 2010. november 25-i állásfoglalására(10),

—  tekintettel a „Vállalati társadalmi felelősségvállalás a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című, 2010. november 25-i állásfoglalására(11),

–   tekintettel a Külügyek Tanácsának 2013. június 24-i ülésén elfogadott, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének elősegítését és védelmét szolgáló uniós iránymutatásokra,

–   tekintettel az Európai Tanács 2013. február 7-8-i következtetéseire, a kereskedelemről szóló 2014. november 21-i következtetéseire, valamint a Külügyek Tanácsa 2015. november 27-i következtetéseire,

–   tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságnak az uniós intézmények átláthatóságáról, elszámoltathatóságáról és feddhetetlenségéről szóló jelentésről szóló véleményére,

—  tekintettel a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Marrakeshi Egyezményre,

—  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikkére,

—  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207., 208. és 218. cikkére,

–   tekintettel a behozatalra vonatkozó közös szabályokról szóló 2015. március 11-i (EU) 2015/478 európai parlamenti és tanácsi rendelet 24. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az EUMSZ-ban foglalt fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvére,

—  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A8-0220/2016),

A.  mivel a kereskedelem nem önmagában való cél, hanem a jólét és az egyenlőség elérésének, az üzleti lehetőségek, a fenntartható gazdasági fejlődés, a társadalmi fejlődés és a kulturális megértés előmozdításának, a foglalkoztatás növelésének, valamint az életszínvonal a közkiadások növelése nélkül történő javításának eszköze;

B.  mivel a közös kereskedelempolitika jelentős változáson ment át a Lisszaboni Szerződés 2009. decemberi hatálybalépése óta; mivel a kereskedelem nem elszigetelten működik, hanem sok más szakpolitikához kapcsolódik és sok más szakpolitikától függ; mivel a kereskedelmi és beruházási megállapodásokról szóló tárgyalásoknak túl kell mutatniuk a vámtarifák egyszerű csökkentésén, ugyanis ma összetett kihívásokkal kell szembenéznünk a szabályozási kérdések és a nemzetközi normák konvergenciája terén;

C.  mivel az Európai Unióban nem került sor komoly vitákra a szabadkereskedelmi politikák költségeiről (ilyenek például az ipari kiigazítások: gyárbezárások, termelési munkahelyek megszűnése, egész iparágak áthelyezése harmadik országokba és fokozott importok), és a szabadkereskedelmi politikák teljes költség-haszon elemzéséről; mivel az ilyen őszinte viták hiánya oda vezet, hogy egyes érdekelt felek megkérdőjelezik az Unió kereskedelempolitikájának és általában az Unió szakpolitikáinak a logikáját és az irányát, és mivel az őszinte vitával elejét vehetnénk az ilyen sajnálatos következményeknek;

D.  mivel a kulcsfontosságú iparágak globális kapacitástöbblete és az ebből fakadó kereskedelmi egyenlőtlenség lassan kikezdi az uniós vállalatoknak és iparágaknak az Unió kereskedelempolitikája helytállóságával kapcsolatos bizalmát;

E.  mivel a lassú gazdasági növekedés időszakaiban a külkereskedelem Európa gazdasági fellendüléséhez való hozzájárulása kulcsfontosságú a konkrét és mérhető eredmények elérése, valamint a tisztességes munkahelyekhez, a fenntartható gazdasági növekedéshez és az egyenlőséghez való hozzájárulás terén, Európában és azon túl;

F.  mivel az új generációs kereskedelempolitikának reagálnia kell az embereknek az átláthatósággal és a részvétellel, a jóléttel és a munkahelyekkel, a vállalkozások globális és összefonódó gazdasággal kapcsolatos várakozásaival, a szegénység elleni küzdelemmel, és azzal kapcsolatos aggályaira, hogy biztosítani kell a kereskedelemből származó nyereségek méltányosabb elosztását, valamint, hogy kezelni kell az olyan új kérdéseket, mint például a digitális kereskedelem és a kis- és középvállalkozások kulcsszerepe;

G.  mivel a folyamatban lévő kereskedelmi tárgyalások egyre inkább a közérdeklődés középpontjába helyezik az európai kereskedelempolitikát, és mivel egyre több polgár érdeklődik a kereskedelempolitika iránt, és aggódik amiatt, hogy a közös kereskedelempolitika alááshatja az európai és a nemzeti előírásokat és normákat;

H.  mivel a Bizottság egyértelmű ígéretet tett arra nézve, hogy egyetlen kereskedelmi megállapodás sem fogja csökkenteni a szabályozás által biztosított védelem szintjét, hogy a védelem szintje csak felfelé módosulhat, valamint hogy a szabályozáshoz való jog mindig védelmet fog élvezni;

I.  mivel a kereskedelmi megállapodásokban a szabályozási együttműködésnek gondoskodnia kell az egészség és a biztonság legmagasabb szintű védelméről, az EUMSZ 191. cikkében lefektetett elővigyázatossági alapelv szerint;

J.  mivel európai polgárok, vállalkozások és kkv-k felvetettek azzal kapcsolatos aggályokat, hogy vajon a nagy iparági szövetségek valóban az uniós polgárok, az uniós vállalatok és általában az Európai Unió érdekeit képviselik-e;

K.  mivel az átláthatóság megköveteli az uniós intézményektől annak ellenőrzését, hogy az uniós iparágak nevében benyújtott álláspontok valóban az uniós iparágak nézeteit tükrözik-e;

L.  mivel nem csak azzal kell megalapozni az uniós kereskedelem- és beruházáspolitikát, hogy foglalkoztatási és jóléti szempontból kedvező eredményeket biztosítanak a polgárok és a vállalkozások számára, hanem azzal is, hogy megerősítik a környezetvédelmi és a szociális jogokat és garantálják az átláthatóság, a részvétel és az elszámoltathatóság legmagasabb szintjét azáltal, hogy a vállalkozásokkal, a fogyasztókkal, a szociális partnerekkel, a civil társadalommal, az érdekelt felekkel és a helyi és regionális hatóságokkal állandó párbeszédet tartanak fenn, és egyértelmű iránymutatásokat határoznak meg a tárgyalások során;

M.  mivel a származási szabályok meghatározzák a kereskedelem liberalizálásának valódi mértékét, ugyanis meghatározzák, hogy mely áruk részesülnek ténylegesen a szabadkereskedelmi megállapodások előnyeiből, de gyakran hiányoznak a kereskedelempolitikáról folytatott nyilvános vitákból, és egészen mostanáig nem képezték a Parlament elemzésének tárgyát;

N.  mivel az Európai Uniónak kereskedelempolitikájában és a kereskedelmi tárgyalások során figyelembe kell vennie, hogy ez egyes ágazatok esetében érzékeny kérdés a piacnyitás tekintetében, különösen a mezőgazdasági ágazatban;

O.  mivel 2050-re az EU-28 az előrejelzések szerint a világ GDP-jének csak 15%-át fogja előállítani, szemben a 2013. évi 23,7%-kal, és mivel 2015 óta a világ gazdasági növekedésének 90%-a az Európai Unión kívül következik be, miközben a feltörekvő gazdaságok növekedési rátája jelentős mértékben lassul;

P.  mivel az Európai Unió jelenleg a világ legnagyobb kereskedelmi tömörülése, amely a világkereskedelem egyharmadát tartja ellenőrzése alatt, és mivel ez az arány az előrejelzések szerint 2020-ra körülbelül 26%-ra fog csökkenni;

Q.  mivel más változók, mint például a demográfiai változások szintén kedvezőtlen hatással lesznek az Unió világkereskedelmi színtéren elfoglalt helyzetére; mivel az Uniónak a világ népességében való részesedése várhatóan a 2013. évi 7,1%-ról 2060-ra 5,3%-ra fog csökkenni;

R.  mivel a jövőbeli kereskedelmi megállapodásoknak és tárgyalásoknak figyelembe kell venniük a Parlamentnek a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről (TTIP) és a szolgáltatáskereskedelmi megállapodásról (TiSA) szóló állásfoglalásaiban kifejtett álláspontokat, és azokkal összhangban kell lenniük;

S.  mivel a vagyonteremtés központja egyértelműen kelet felé, az ázsiai és csendes-óceáni térség, konkrétan Kína felé tolódik, amely máris megelőzte Japánt, és valószínűleg lehagyva az Amerikai Egyesült Államokat 2025-re a világ legnagyobb gazdaságává válik; mivel ez azt mutatja, hogy a feltörekvő gazdaságok és a fejlődő országok kezdenek felzárkózni az iparosodott országok csoportjához, és hamarosan elérik az érett gazdaságok fejlődési szakaszát;

T.  mivel a becslések szerint a tőke, az áruk, a szolgáltatások és az adatok határokon átnyúló forgalma 2014-ben 7,8 billió dolláros többlettel járult hozzá a globális gazdasághoz, amelyből csak az adatforgalom hozzáadott értéke 2,8 billió dollárt tett ki, tehát meghaladta az árukereskedelem 2,7 billió dolláros becsült értékét;

Gyorsabb alkalmazkodás a gyorsan változó globális kereskedelmi trendekhez

1.  üdvözli a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem: A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című új stratégiáját, és különösen az olyan elemekre helyezett új hangsúlyt, mint az ellátási lánc felelős kezelése, a globális digitális piac, a digitális áruk és szolgáltatások kereskedelme, a tisztességes és etikus kereskedelem, valamint a kereskedelmi liberalizáció szociális költségei; szilárd meggyőződése, hogy minden jövőbeni kereskedelempolitikának küzdenie kell a protekcionizmus formái ellen, nevezetesen csökkentenie kell a szükségtelen nem vámjellegű kereskedelmi akadályokat és biztosítania kell az újabb piacrajutási lehetőségeket, különösen a kkv-k számára; emlékeztet arra, hogy a kereskedelem liberalizációját megfelelően kell végrehajtani a fenntartható fejlődés biztosítása érdekében; sajnálja, hogy a Bizottság késlekedik az új stratégia benyújtásával, tekintve, hogy a Parlament azt kérte, hogy 2012 nyarára kerüljön benyújtásra egy felülvizsgált közép- és hosszú távú kereskedelmi stratégia;

2.  szilárd meggyőződése, hogy miközben a szolgáltatások teszik ki az Unió GDP-jének több mint 70%-át, és ez fogja biztosítani a jövőbeni munkahelyek 90%-át, az Unió feldolgozóipari ágazata alapvető összetevője Európa újraiparosításának, ezért a stratégiának jobban kell fókuszálnia a feldolgozóiparnak a közös kereskedelempolitikában betöltött szerepére; sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon együtt kereskedelmi partnereinkkel annak biztosítása érdekében, hogy piacaik legyenek nyitottabbak az uniós társaságok előtt, különösen a közlekedés, a távközlés és a közbeszerzés területén, miközben a külföldi vállalatok továbbra is élvezzék az Unió belső piacához való széles körű hozzáférés előnyeit;

3.  elismeri, hogy az Unió kereskedelempolitikája rendkívül fontos geopolitikai és gazdasági szempontból Európa számára a globalizáció formálásához, a nemzetközi normák megerősítéséhez és a külföldi piacokhoz való hozzáférés növeléséhez; megjegyzi, hogy ha mi nem lépünk most, akkor mások fogják meghatározni a nemzetközi szabályokat; hangsúlyozza, hogy mivel az EU a legnagyobb gazdaság a világon, a fenntartható és felelősségteljes kereskedelempolitika a legerősebb, arra szolgáló szakpolitikai eszköze, hogy külföldön támogassa az európai érdekeket, beruházásokat és vállalkozásokat, és előmozdítsa az európai értékeket, miközben az Unión belül elősegíti a gazdasági növekedést és a beruházásokat, valamint munkahelyeket teremt; támogatja a kereskedelem- és a belső piaci politika közötti szinergiák fokozására irányuló bizottsági célkitűzést, és javasolja, hogy e politikák keretében biztosítsanak elsőbbséget a munkahelyteremtést előmozdító intézkedéseknek;

4.  üdvözli a Bizottság kötelezettségvállalását, mely szerint egy kereskedelmi megállapodás sem fog engedni az európai fogyasztóvédelmi normák eredményeiből, a digitális forradalom összefüggésében sem; hangsúlyozza, hogy a Parlament a továbbiakban is szoros figyelemmel fogja kísérni, hogy a folyamatban lévő tárgyalásokon tiszteletben tartsák ezt az ígéretet;

5.  hangsúlyozza az egységes piac és az uniós kereskedelempolitika közötti kapcsolatot, melyeknek teljes mértékben összeegyeztethetőnek kell lenniük egymással és az Unió szélesebb körű szakpolitikáival és értékeivel; úgy véli, hogy a hatékony, átlátható és szigorú globális szabályokon alapuló nyitott, felelősségteljes és szabad globális kereskedelem elengedhetetlen az egységes piacban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázásához, azaz ahhoz, hogy az egységes piac a polgárok, a fogyasztók és a vállalkozások – különösen a kis- és középvállalkozások – kölcsönös előnyére szolgálva működjön és növekedjen; emlékeztet arra, hogy a kereskedelem megnyitása növeli a termelékenységet és a külső versenyképességet, és már most legalább hét állásból egyet támogat az egységes piacon, jelentős előnyöket kínálva a fogyasztók számára is;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy tegye rendszeresen naprakésszé kereskedelmi és beruházási stratégiáját, és hogy kétévente nyilvánosan nyújtson be a Parlamenthez részletes végrehajtási jelentést 2017-től kezdve annak biztosítása érdekében, hogy teljesíti ígéreteit; felhívja a Bizottságot, hogy e jelentésekben számoljon be a folyamatban lévő kereskedelmi tárgyalások előrehaladásáról, valamint a jelenlegi kereskedelmi megállapodások végrehajtásáról;

7.  sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel eljárásait, hogy a megtárgyalt kereskedelmi megállapodásokat rövidebb időn belül a Parlament elé utalhassa, és ezáltal gyorsabban lehessen azokat ideiglenesen alkalmazni, vagy hatályba léptetni;

Átlátható kereskedelempolitika és a polgárok erőteljesebb bevonása

8.  üdvözli a Bizottság fokozott átláthatóságát és nyitottságát a kereskedelmi tárgyalások minden szakaszában, és támogatja a Bizottság transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség átláthatóságára irányuló kezdeményezését; elismeri, hogy a Bizottság – a Parlament többszöri kérésére – fokozta a tárgyalások átláthatóságát azáltal, hogy a minősített tárgyalási dokumentumokhoz hozzáférést biztosított az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek minden képviselője számára, és több tájékoztatást nyújt az érdekelt felek részére; emlékeztet arra, hogy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség keretében az európai parlamenti képviselők számára a minősített adatokhoz biztosított kibővített hozzáférés megerősítette a parlamenti ellenőrzést, lehetővé téve ezáltal, hogy a közös kereskedelempolitika keretében az EP még jobban betöltse feladatát; felhív ezért a Bizottság átláthatósági kezdeményezésének kibővítésére annak érdekében, hogy minden jelenlegi és jövőbeni kereskedelmi tárgyalás esetében érvényesüljön a teljes átláthatóság és a nyilvános ellenőrzés lehetősége, valamint arra, hogy a Bizottság folytasson konzultációt a partnerországokkal az átláthatóság legmagasabb normáinak ösztönzése érdekében, biztosítva, hogy ez kölcsönös folyamat legyen, amely nem veszélyezteti az EU tárgyalási pozícióját, és hogy a hatály meghatározására vonatkozó gyakorlatnak legyen része az elérni kívánt átláthatósági szintről való megállapodás is; hangsúlyozza, hogy az érdemi átláthatóság megerősítheti a szabályokon alapuló kereskedelem globális támogatottságát;

9.  felhívja a Tanácsot, hogy késedelem nélkül tegye közzé az összes korábban elfogadott és jövőbeni tárgyalási mandátumot;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon a civil társadalom és a szociális partnerek erőteljes és kiegyensúlyozott bevonásáról, ideértve a megfelelő nyilvános, online konzultációk és kommunikációs kampányok alkalmazását is, az Unió kereskedelempolitikája tartalmának továbbfejlesztése érdekében, és hogy orientálja azt a polgárok jogainak védelmére, ezáltal megerősítve annak legitimitását;

11.  hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi tárgyalások hatályáról folytatott jelenlegi vita keretében a szabályozói együttműködésnek meg kell őriznie a szabályozásnak a közérdek érvényesítésére irányuló elsődleges feladatát; hangsúlyozza, hogy a szabályozók közötti fokozott együttműködésnek meg kell könnyítenie a kereskedelmet és a beruházásokat, a kereskedelem technikai akadályai, valamint a kettőzött vagy redundáns adminisztrációs terhek és hivatalos eljárások azonosításán keresztül, amelyek aránytalan mértékben érintik a kkv-kat, ugyanakkor nem szabad veszélyeztetni az alapvető szabványokhoz és rendeletekhez kapcsolódó technikai eljárásokat, fenn kell tartani az európai szabványokat az egészségügyi, biztonsági, fogyasztóvédelmi, munkaügyi, szociális és környezetvédelmi jogszabályok és a kulturális sokszínűség tekintetében, és teljes mértékben tiszteletben kell tartani az elővigyázatosság elvét és a nemzeti, regionális és helyi hatóságok jogalkotási autonómiáját; emlékeztet arra, hogy a megfelelő mechanizmusoknak a fejlett információcserén és a nemzetközi műszaki szabványok jobb alkalmazásán kell alapulniuk, és fokozott konvergenciához kell vezetniük, ugyanakkor semmilyen körülmények között sem áshatják alá vagy késleltethetik egyik kereskedelmi partner demokratikus legitimációval bíró döntéshozatali eljárását sem; ösztönzi újabb nemzetközi műszaki szabványok hatásvizsgálatokon alapuló alkalmazását és kialakítását, és támogat minden olyan erőfeszítést, amelynek célja üzleti partnereink teljes körű bevonásának biztosítása a nemzetközi szabványügyi szervezetekbe; nem gondolja azonban azt, hogy a közös nemzetközi szabványok hiánya adott esetben megakadályozná az egyenértékűség kölcsönös elismerését vagy a közös transzatlanti technikai szabványok érdekében végzett munkát;

12.  az átláthatóság biztosítása és az Unió kereskedelmi érdekeinek megőrzése céljából felszólítja a Bizottságot, hogy a kereskedelmi kezdeményezésekről folytatott iparági konzultációk során biztosítsa, hogy az uniós egyesületek a nemzeti ipar valódi érdekeinek tükrözésével ténylegesen az EU ipari érdekeit képviseljék; hangsúlyozza, hogy az uniós intézmények dokumentumait lehetőség szerint közzé kell tenni, mivel az átláthatóság alapvető fontosságú ahhoz, hogy a nyilvánosság támogassa a közös kereskedelempolitikát; felszólítja a Bizottságot, hogy – különösen az összes tárgyalási dokumentumhoz való hozzáférés tekintetében – hajtsa végre az európai ombudsman 2015. júliusi ajánlásait;

Nagyobb koherencia az uniós kereskedelmi célkitűzések és az uniós külső politika más, fejlesztési célú kereskedelmi szempontjai között

13.  emlékeztet arra, hogy a közös kereskedelempolitikát az EUSZ 21. cikkében és az EUMSZ 208. cikkében foglaltak szerint az Unió külső fellépésének elveivel és célkitűzéseivel összefüggésben kell folytatni, és e politikának hozzá kell járulnia az EUSZ 2. cikkében meghatározottak szerinti, az Unió által védett értékek előmozdításához; emlékeztet arra, hogy biztosítani kell a külső politikák koherenciáját az egymással és a külső dimenzióval rendelkező belső politikákkal; hangsúlyozza, hogy az Unió jogi kötelezettsége az emberi jogok tiszteletben tartása, és elő kell mozdítania a kereskedelmet folytató országok fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődését; úgy véli, hogy az Unió köteles minden szükséges erőfeszítést megtenni, hogy előre lássa, megelőzze és kezelje a közös kereskedelempolitikája által okozott kedvezőtlen hatásokat azáltal, hogy rendszeresen lefolytatja az emberi jogokra és a fenntarthatóságra gyakorolt hatások előzetes és utólagos értékelését, és ezzel összefüggésben szükség esetén felülvizsgálja a kereskedelmi megállapodásokat; emlékeztet arra, hogy csak a fenntartható fejlesztési célokhoz igazodó, tisztességes és megfelelően szabályozott kereskedelem csökkentheti az egyenlőtlenséget és segítheti elő a fejlődést; emlékeztet, hogy a fenntartható fejlesztési célok között több, különböző szakpolitikai területhez tartozó, kereskedelemmel kapcsolatos célkitűzés szerepel, és az egyik legkonkrétabb célkitűzés a fejlődő országokból származó export fokozása oly módon, hogy 2020-ig kétszeresére növekedjen a legkevésbé fejlett országok globális exportból való részesedése;

14.  üdvözli, hogy 1990 óta jelentősen csökkent a Világbank meghatározása szerinti abszolút szegénységben élő emberek száma, megjegyzi azonban, hogy többet kell tenni a legkevésbé fejlett országokban végrehajtott magán- és állami beruházások fellendítése érdekében, amelyek olyan intézményi és infrastrukturális keretek megteremtését szolgálják, amelyek lehetővé teszik, hogy a legkevésbé fejlett országok gazdaságuk diverzifikálása és a globális értékláncokba történő integrációja révén jobban kihasználhassák a kereskedelem által felkínált előnyöket, és lehetővé teszik, hogy magasabb hozzáadott értéket előállító termékekre specializálódjanak;

15.  tudomásul veszi a Bizottság kereskedelmi és beruházási megállapodások révén a fenntartható fejlődés megerősítésére, az emberi jogok, a munkaügyi és szociális normák, valamint a környezetvédelmi fenntarthatóság világszerte történő előmozdítására tett bejelentéseit, de határozott erőfeszítéseket sürget a vonatkozó fejezetek teljes körű végrehajtására és érvényesítésére; osztja a Bizottság azon véleményét, hogy az Uniónak különleges felelőssége van kereskedelmi politikáinak a fejlődő országokra és különösen a legkevésbé fejlett országokra gyakorolt hatása szempontjából;

16.  úgy véli, hogy a migráció az Unió előtt álló egyik legnagyobb kihívás a XXI. században; hangsúlyozza, hogy a migráció okainak kezeléséhez az uniós kereskedelmi és beruházási politika közötti koherencia biztosítása alapvető fontosságú; sajnálja, hogy ez nem tükröződik kellőképpen „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégiában;

17.  úgy ítéli meg, hogy különösen a gazdasági válságban lévő partnerországok esetében mindenekelőtt azt kell a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségek céljának tekinteni, hogy azok kézzelfogható és fenntartható javulást eredményezzenek a mindennapi emberek életkörülményeiben;

18.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogokkal, a szociális és környezetvédelmi normákkal kapcsolatos rendelkezéseknek, az ILO alapegyezményeiben és elveiben a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatban meghatározott munkaügyi kötelezettségvállalásoknak – ideértve az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó elveit és az ENSZ vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó elveit is – kötelező érvényűnek kell lenniük és érvényesíthető kötelezettségvállalások révén az uniós kereskedelmi megállapodások szerves részét kell képezniük; felszólítja a Bizottságot hogy az Unió összes kereskedelmi és beruházási megállapodásába vegye fel a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezeteket; úgy véli, hogy a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos ezen rendelkezések kötelezővé tétele érdekében végre kell hajtani egy három lépésből álló megközelítési módot, kormányzati konzultációkkal, belső tanácsadó csoportokkal és szakértői csoportokkal, amelyekben az ILO is részt vesz, és végső lehetőségként a megállapodással kapcsolatos vitás kérdések rendezésére szolgáló általános rendelkezést alkalmazva pénzügyi szankciók kivetésének lehetőségével; rámutat arra, hogy a munkaügyi és a környezetvédelmi normák nem korlátozódnak a kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetekre, hanem a kereskedelmi megállapodások minden területére vonatkozniuk kell;

19.  hangsúlyozza a hatékony védelmi mechanizmusok fontosságát a kereskedelmi megállapodásokban; ugyanakkor felszólít a munkavállalói és a környezeti jogokat érintő hatékony végrehajtási mechanizmus beépítésére, amelyekre az emberi jogi záradék nem vonatkozik; felhívja a Bizottságot egy strukturált és politikamentes folyamat létrehozására, amelynek keretében egyértelmű kritériumok szerint konzultációkat kell kezdeni a partnerekkel a kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetekben meghatározott kötelezettségek feltételezett megsértéseiről;

20.  kiemeli a civil társadalom szabadkereskedelmi megállapodásokba történő bevonását és fejlettebb tömegtájékoztatási eszközök felhasználási lehetőségét a civil társadalom részvételének elősegítése érdekében;

21.  ismételten kiemeli annak jelentőségét, hogy tiszteletben tartsák a fegyverkereskedelemmel kapcsolatos európai és nemzetközi szabályokat, nevezetesen az ENSZ Fegyverkereskedelmi Szerződését és az EU fegyverkivitelről szóló magatartási kódexét; kiemeli, hogy az uniós kereskedelempolitika gazdaságdiplomáciai eszköz, amely hozzájárulhat a terrorizmus alapvető okainak kezeléséhez is; kiemeli hogy az uniós kereskedelempolitika kulcsfontosságú szempontja a hatékony exportellenőrzésre vonatkozó szabályozás is; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy az EU stratégiai céljainak megvalósítása és egyetemes értékeinek érvényesítése érdekében tegye naprakésszé a kettős felhasználású termékek kivitelére vonatkozó ellenőrzési rendszerrel kapcsolatos uniós jogszabályokat;

22.  emlékeztet arra, hogy az ILO becslése szerint az egész világon 865 millió nő tudna – jobb támogatás esetén – jelentősebb mértékben hozzájárulni a gazdasági növekedéshez; megjegyzi, hogy a női tulajdonban lévő vállalkozások kihasználatlan lendítőerőt képviselnek a versenyképesség fellendítése, az üzleti tevékenység felgyorsítása és a növekedés fenntartása szempontjából; megállapítja, hogy a kereskedelempolitika különböző nemi szempontú hatásokat fejthet ki a gazdaság különböző ágazataiban, és hogy a nemekre és a kereskedelemre vonatkozóan több adatra van szükség; megjegyzi, hogy a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című közleményében nem foglalkozik a kereskedelmi megállapodások nemi dimenziójával; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit a kereskedelmi tárgyalások a nemek közötti egyenlőségnek az egész világon történő előmozdítására szolgáló eszközként való felhasználása, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a nők és a férfiak egyaránt kihasználhassák a kereskedelem liberalizációjának előnyeit, és megvédjék őket kedvezőtlen hatásaival szemben; úgy véli, hogy ebből a célból a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a nemi dimenziót horizontálisan beillessze az összes jövőbeni kereskedelmi megállapodásba, és hogy nyomon kövesse a hatályban lévő kereskedelmi megállapodások nemi szempontú hatásait;

23.  üdvözli a Bizottság azon kijelentését, hogy el kívánja végezni az általános vámkedvezmény-rendszer (GSP) félidős felülvizsgálatát, és különösen meg kívánja vizsgálni annak lehetőségét, hogy a rendszeren belül kiterjessze a kedvezményeket a szolgáltatásokra; kiemeli ugyanakkor, hogy a GSP, az EBA és a GSP+ rendszerek olyan eszközök, amelyek lehetővé teszik ezen értékek tiszteletben tartását, és amelyeket ténylegesen végre kell hajtani és nyomon kell követni;

Az alapvető értékeket és normákat világszerte tiszteletben tartó átlátható globális értékláncok

24.  elismeri, hogy a világ termelési rendszerének nemzetközivé válása új lehetőségeket teremtett a gazdasági fejlődéshez és a foglalkoztatásalapú, szegénységből kivezető út megtalálásához több millió ember számára; emlékeztet arra, hogy az ILO becslése szerint mintegy 780 millió aktív nő és férfi nem keres eleget ahhoz, hogy kiemelkedjen a szegénységből; hangsúlyozza, hogy a globális értékláncok bővülése munkalehetőségeket teremtett, de az érvényben lévő munkaügyi jogszabályok és munkahelyi biztonsági előírások – amelyeknek bevezetésére a munkavállalóknak a kimerítő munkaidőtől és az elfogadhatatlan körülményektől való védelme érdekében került sor – gyenge érvényesítése a származási országokban továbbra is égető kérdés; megjegyzi, hogy a globális értékláncok egyes beszállító cégeket a munkaügyi jogszabályok figyelmen kívül hagyására, gazdasági tevékenységük Unión kívülre történő áthelyezésére, a munkavállalók nem biztonságos és elfogadhatatlan körülmények közötti dolgoztatására, kimerítő munkaidő letöltésének megkövetelésére és alapjogaik érvényesítésének megtagadására sarkallták; emlékeztet arra, hogy ezek a gyakorlatok tisztességtelen versenyt idéznek elő a munkaügyi jogszabályokat és a nemzetközi munkaügyi és környezetvédelmi normákat betartó vállalkozások, valamint a béreket és az életszínvonalat emelni szándékozó kormányzatok számára; felhívja a Bizottságot, hogy tanulmányozza a globális értékláncok térnyerésének hatását, és álljon elő konkrét javaslatokkal arra vonatkozóan, hogy az ILO-val és az OECD-vel szoros együttműködésben hogyan javíthatóak a munkakörülmények; hangsúlyozza, hogy az Unió globális értékláncokba történő további integrációját annak a kettős elvnek kell vezérelnie, hogy megőrizze az európai szociális és szabályozási modellt, és biztosítsa és létrehozza a fenntartható és méltányos növekedést és tisztességes munkahelyeket az Unióban és partnerei számára; elismeri, hogy az értékláncok globalizálódása növeli a hazai kibocsátás és az export importtartalmát, és ezáltal jelentősen megnöveli a protekcionista intézkedések költségeit;

25.  úgy véli, hogy a kereskedelempolitikának hozzá kell járulnia a gyártási folyamat átláthatóságának biztosításához a teljes értéklánc mentén, valamint az alapvető környezetvédelmi, társadalmi és biztonsági normáknak való megfeleléshez; felkéri a Bizottságot, hogy ösztönözze az ellátási láncon belüli, kellő gondosságot célzó normákkal kapcsolatos kezdeményezéseket; üdvözli a Bizottság azon óhaját, hogy szorosan együtt kíván működni az ILO-val és az OECD-vel elsősorban a ruhaipari munkakörülmények javítását célzó globális megközelítés kifejlesztése céljából; hangsúlyozza, hogy a további felelős ellátásilánc-kezdeményezések tekintetében fontos az új ágazati vagy földrajzi lehetőségek meghatározása és értékelése; várakozással tekint a Bizottság közelgő, vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló közleménye elé;

26.  sürgeti a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az UNCTAD fenntartható fejlődésre irányuló átfogó beruházáspolitikai keretét;

27.  kéri, hogy a kereskedelemösztönző támogatási és technikai segítségnyújtási programok törekedjenek arra, hogy erősítsék a szegény termelők, a mikro- és kisvállalkozások, a szövetkezetek és a nők helyzetét, valamint a nemek közötti egyenlőséget, hogy több előnyhöz jussanak a helyi és regionális piacokon belüli kereskedelem révén;

28.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki jogszabályt, amely tiltja olyan áruk behozatalát, amelyeket a kényszermunka vagy a modern rabszolgaság valamely formájának alkalmazásával állítottak elő, és közben erősítse meg az import és az ellátási lánc etikai alapú ellenőrzését;

29.  hangsúlyozza, hogy a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok teljes spektrumának jobb védelme és hatékonyabb végrehajtása alapvető fontosságú a globális értékláncba történő további integráció szempontjából;

30.  kéri a Bizottságot, hogy támogassa az összes fejlődő országot a TRIPS-megállapodás és a közegészségügy kapcsolatáról szóló, 2001. november 14-én elfogadott dohai nyilatkozat által elismert TRIPS-megállapodásba beépített rugalmasságok teljes és eredményes kihasználásában, hogy képesek legyenek hazai közegészségügyi programjaik keretében megfizethető áron biztosítani a legfontosabb gyógyszereket; e tekintetben emlékezteti a Tanácsot, hogy teljesítse a dohai nyilatkozattal kapcsolatos kötelezettségvállalásait és gondoskodjon arról, hogy a Bizottság kifejezetten garantálja a gyógyszerekhez való hozzáférést a gyógyszerészettel kapcsolatos rendelkezésekről folytatott, a jövőben megkötendő bilaterális és regionális kereskedelmi megállapodások keretében zajló tárgyalások során, vagy ha a fejlődő országok csatlakoznak a Kereskedelmi Világszervezethez; üdvözli, hogy a Bizottság támogatja a legkevésbé fejlett országok gyógyszerekkel kapcsolatos szellemi tulajdon iránti kérelmének meghosszabbítását, de sajnálja, hogy a WTO TRIPS Tanács végső döntése ezt csak 17 évig biztosítja;

31.  üdvözli, hogy a tisztességes kereskedelem fogalma nagy figyelemben részesült a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című közleményében, és felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson elsőbbséget vállalásai teljesítésének és használja fel a jelenlegi struktúrát a szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtásához a tisztességes kereskedelem előmozdítása érdekében, az uniós delegációkon keresztül ösztönözze a tisztességes kereskedelmi rendszereket a harmadik országok kistermelői számára, és dolgozzon ki figyelemfelkeltő tevékenységeket az Unióban, mint amilyen az „Uniós város a tisztességes és etikus kereskedelemért” elnevezésű díj;

32.  úgy véli, hogy az új technológiák és az internet új eszközökkel szolgál, amelyekkel nyomon követhetőek a termékek az ellátási lánc mentén;

33.  rámutat a banki szolgáltatások szerepére a kereskedelem és a beruházások fejlődése szempontjából; kéri az Uniót, hogy támogassa a banki szolgáltatásokhoz való hozzáférés előmozdítását a fejlődő országokban;

34.  üdvözli a Bizottságnak a származási szabályok korszerűsítéséről szóló nyilatkozatát, mivel ezek a szabályok egyre nagyobb kereskedelmi akadályokat jelentenek a globális értékláncok által uralt kereskedelmi szerkezetekben; hangsúlyozza, hogy a származási szabályok korszerűsítését kiemelt kérdésként kell kezelni minden olyan szabadkereskedelmi megállapodásban, amelynek az Unió tárgyaló fele; különösen felhívja a Bizottságot, hogy tegye lehetővé rugalmas származási szabályok létrehozását, ideértve a hozzáadott értékre és a harmonizált rendszer alkódjainak módosítására vonatkozó enyhébb követelményeket;

A meglévő megállapodások ellenőrzése, értékelése és nyomon követése az uniós kereskedelempolitika fő prioritása

35.  üdvözli a Bizottság javaslatát, amely a kereskedelmi megállapodások végrehajtása érdekében megerősített partnerség kialakítását célozza a Parlamenttel és az érdekelt felekkel; hangsúlyozza, hogy a Parlamentet be kell vonni, és idejében teljes körűen tájékoztatni kell az eljárás minden szakaszában, ideértve a Parlamenttel tárgyalási mandátumok megfogalmazását megelőzően rendszeresen folytatott konzultációt is; rámutat arra, hogy a Bizottság köteles a Parlamentet tájékoztatni a kereskedelmi és beruházási megállapodások végrehajtásával, ellenőrzésével és nyomon követésével kapcsolatos tevékenységeiről;

36.  felhívja a Bizottságot, hogy ne kérelmezze a kereskedelmi megállapodások – többek között a társulási megállapodások kereskedelmi fejezeteinek – ideiglenes alkalmazását azt megelőzően, hogy a Parlament jóváhagyná az említett megállapodásokat; emlékeztet arra, hogy ez komolyan alááshatná a Parlament jogait, és potenciális jogi bizonytalanságot teremtene a megállapodás más aláíró feleivel és az érintett gazdasági szereplőkkel szemben; emlékeztet a kereskedelempolitikáért felelős biztos ezzel kapcsolatos vállalásaira és üdvözli azokat, de határozottan javasolja, hogy a megállapodást az új intézményközi megállapodásban tegyék hivatalossá;

37.  úgy véli, hogy vegyes megállapodások vonatkozásában a demokratikus felügyelet és a hatékonyság közötti legjobb egyensúlyt az a már kipróbált gyakorlat kínálja, amikor a megállapodásokat csak akkor lehet ideiglenesen alkalmazni, ha ehhez a Parlament hozzájárult és miközben még várja a nemzeti parlamentek ratifikációját;

38.  kitart amellett, hogy a meglévő megállapodások ellenőrzésének, értékelésének és nyomon követésének a közös kereskedelempolitika fő prioritásává kell válnia; felhívja a Bizottságot a források megfelelő újraelosztására azért, hogy a Kereskedelmi Főigazgatóság jobban nyomon követhesse a végrehajtásra váró kereskedelmi megállapodásokat, tekintettel az egyre bővülő tárgyalási menetrendre; felhívja a Bizottságot, hogy határozzon meg konkrét mutatószámokat a kereskedelmi megállapodások végrehajtásának nyomon ellenőrzéséhez, valamint hogy nyilvánosan és rendszeresen nyújtson be alapos és részletes éves végrehajtási jelentést a Parlamentnek, amely tartalmazza például az uniós iparágak teljesítményét és a megállapodásoknak a különböző ágazatokra és piaci részesedésükre gyakorolt hatását;

39.  felhívja a Bizottságot, hogy a felülvizsgált módszerek alapján javítsa az előzetes és az utólagos értékelések minőségét és pontosságát; hangsúlyozza, hogy a kereskedelempolitikai kezdeményezések esetében mindig alapos és átfogó fenntarthatósági hatásvizsgálatot kell benyújtani, különösen az ombudsman legutóbbi ajánlásának fényében, amelyet az Unió és Vietnam közötti szabadkereskedelmi megállapodás kapcsán az 1409/201/JN számú panasz tekintetében adott ki; hangsúlyozza, hogy a hatásvizsgálatoknak legalább az alábbiakat kell magukban foglalniuk: érzékeny gazdasági ágazatok; emberi, szociális és környezeti jogok; valamint mezőgazdasági és helyi termékek a legkülső régiókban; aggasztónak tartja az időközi és utólagos értékelések hiányát és a már meglévő értékelések minőségét, amint az az Európai Számvevőszék 02/2014. sz. különjelentésében is olvasható; kitart amellett, hogy magas színvonalú időközi és utólagos értékelést kell végezni minden kereskedelmi megállapodás tekintetében, hogy a politikai döntéshozók, az érdekeltek és az európai adófizetők felmérhessék, hogy a kereskedelmi megállapodások elérték-e a várt eredményeket; kéri a Bizottságot, hogy szolgáltasson adatokat azon kereskedelmi megállapodások hatásáról, amelyeket különösen a kkv-kre, a munkahelyteremtésre, az emberi jogokra és a környezetre tekintettel kötöttek meg, a partnerországokat is ide számítva, és javasoljon intézkedéseket annak biztosítására, hogy a kereskedelempolitika előnyökkel járjon a kevésbé fejlett országok számára;

40.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be jelentést a Parlamentnek a főbb uniós kereskedelmi partnerek kettős árképzési és más ártorzító gyakorlatairól, különös figyelemmel az energiaforrásokra, jelezve az ilyen gyakorlatok uniós gazdaságra gyakorolt gazdasági hatását, és azokat a lépéseket, amelyeket a Bizottság – kétoldalú, többoldalú vagy WTO-szinten – tett az ilyen gyakorlatok teljes megszűntetése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy kereskedelmi kapcsolataiban minden kereskedelmi partnere esetében tegyen meg minden erőfeszítést a kettős árképzési és más ártorzító gyakorlatok megszűntetése céljából;

A globális kereskedelem elősegítése a WTO-n belüli többoldalú megközelítés révén

41.  hangsúlyozza, hogy a WTO által megtestesített többoldalú kereskedelmi rendszer továbbra is a legjobb lehetőség egy nyitott, tisztességes és szabályokon alapuló rendszer biztosítására, amely figyelembe veszi és kiegyensúlyozza tagjainak különböző érdekeit; ismételten rámutat arra, hogy a Parlament határozottan kiáll a többoldalú együttműködés mellett; üdvözli a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodásra irányuló tárgyalások lezárását, amely sok országban hozzájárul a vámeljárások egyszerűsítéséhez és korszerűsítéséhez, megkönnyítve a fejlődő országoknak, hogy bekapcsolódjanak a globális kereskedelmi rendszerbe; felszólít a megállapodás minden fél által történő gyors és megfelelő végrehajtására;

42.  megjegyzi, hogy korlátozott javulást értek el a WTO Nairobiban, 2015-ben tartott tizedik miniszteri konferenciáján; elismeri a WTO-tagországok között annak kapcsán fennálló különbségeket, hogy hogyan járnak el a dohai forduló tekintetében, ideértve új megközelítések fontolóra vételének szükségességét is a kiemelkedő kérdések megoldása céljából a fejlődő országok és a legkevésbé fejlett országok eltérő érdekeinek tiszteletben tartása mellett és elismerve a felemelkedő gazdaságok felelősségét a dohai forduló lezárása vonatkozásában; üdvözli az Unió arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy 5 év alatt 400 millió eurót irányoz elő a fejlődő országok – különösen a legkevésbé fejlett országok – támogatására a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás végrehajtására irányuló erőfeszítéseikben; üdvözli egyes WTO-tagországok új tárgyalási területek megnyitása iránti érdeklődését, beleértve többek között például a beruházást, a digitális kereskedelmet, az állami tulajdonú vállalatokat és a versenyt; úgy véli, hogy a Nairobiban tartott miniszteri konferencia eredményei lehetőséget teremtenek arra, hogy új életre keljen a WTO tárgyalási szerepe; sürgeti a Bizottságot, hogy kezdeményezze a WTO megreformálását és megerősítését a nagyobb hatékonyság, átláthatóság és elszámoltathatóság biztosítása érdekében, többek között az ILO-val és más, környezetvédelemmel és emberi jogokkal foglalkozó ENSZ-szervezetekkel való együttműködés megerősítése révén; emlékeztet arra, hogy a kereskedelemösztönző támogatásnak kulcsszerepe van a kereskedelemmel kapcsolatos kapacitásépítésben, valamint a fejlődő és a legkevésbé fejlett országok technikai segítésében; e tekintetben felhívja az Uniót és tagállamait, hogy kötelezzék el magukat a kereskedelemösztönző támogatás fokozása mellett, lehetővé téve, hogy a fejlődő országok nagyobb mértékben részesüljenek a globális értékláncban a hozzáadott értékből; felhívja a Bizottságot, hogy a kereskedelemösztönző támogatás stratégiájának közelgő felülvizsgálata során foglalkozzon a tisztességes és etikus kereskedelem kérdésével;

43.  megállapítja, hogy a többoldalú tárgyalások lehetőleg a WTO-n belül (mint az információtechnológiai megállapodás (ITA), a környezetvédelmi termékekre vonatkozó megállapodások (EGA) és a szolgáltatások kereskedelmére vonatkozó megállapodás (TiSA)) lehetőséget biztosítanak WTO-szinten az előrelépésre, azonban csak azáltal, hogy nyitva hagyják az ajtót az érdeklődő WTO-tagok csatlakozása előtt; határozottan úgy véli, hogy – ahol lehet – e megállapodásokat megfelelő elszántsággal kell alkalmazni a legnagyobb kedvezmény elve alapján minden WTO-tagországban, és azoknak a jövőbeni többoldalú megállapodások építőkockáiként kell működniük; hangsúlyozza, hogy a kereskedelempolitikát a környezetbarát termékek versenyképessége növelésének eszközeként is fel kell használni, használatuk és gyártási módszereik tekintetében egyaránt; hangsúlyozza a „zöld áruk” kezdeményezés multilaterálissá válásának fontosságát és annak mérlegelését is, hogy a kereskedelmi megállapodások a valódi környezetvédelmi termékek esetében tudnak-e kedvezményeket nyújtani; hangsúlyozza, hogy a szolgáltatáskereskedelmi megállapodás lehetővé teheti WTO-szinten a szolgáltatáskereskedelemben elért fejlődés újjáélesztését;

44.  a WTO erős és hatékony parlamenti dimenziójára szólít fel a szervezet átláthatóságának előmozdítása és a globális kereskedelem demokratikus legitimitásának megerősítése és biztosítása érdekében; sürgeti a WTO-t, hogy használja ki teljes mértékben a WTO-ról folytatott parlamenti konferenciát, biztosítva azt, hogy a parlamenti képviselők hozzáférjenek mindazokhoz az információkhoz, amelyek felügyeleti szerepük hatékony betöltéséhez és a kereskedelmi politikákhoz való jelentős hozzájárulásukhoz szükségesek;

Testre szabott megközelítés a jövőbeni szabadkereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalások meghatározásakor

45.  felhívja a Bizottságot, hogy kiegyensúlyozott módon és a kölcsönösséget és a kölcsönös hasznokat figyelembe véve összpontosítson a folyamatban levő kereskedelmi tárgyalások lezárására, és felszólítja a lehetséges halmozott hatások értékelésére, különösen a folyamatban lévő tárgyalások és a már megkötött kereskedelmi megállapodások keretében a kontingensek vagy a liberalizálás által érintett érzékeny termékek tekintetében; kéri, hogy értékeljék a megkötött kereskedelmi egyezmények tényleges és potenciális hatásait, és azokról adjanak jobb tájékoztatást, hogy megfelelő egyensúlyt lehessen találni az érzékeny mezőgazdasági ágazatok védelme és az Unió mint az egyik legnagyobb agrár-élelmiszeripari exportőr súlyponti érdekei között, például megfelelő átmeneti időszakok és kvóták meghatározásával a legérzékenyebb termékek vonatkozásában és esetenként azok kizárásával; emlékezteti a Bizottságot, hogy mielőtt kialakítja a tárgyalási mandátumokat, az uniós érdekek figyelembevételével végezzen hatályfelméréseket és független, előítéletektől mentes előzetes fenntarthatósági hatásvizsgálatokat;

46.  úgy véli, hogy elengedhetetlen elsősorban annak biztosítása, hogy a sikeresen lefolytatott kereskedelmi tárgyalások ratifikálása a lehető leggyorsabban megtörténjen; különösen a Kanadával és Szingapúrral való megállapodások megkötésére szólít fel két olyan nagy piac megnyitásának biztosítása érdekében, amelyek alapvető fontosságúak lesznek az uniós vállalkozások jövőbeni érdekei szempontjából; tájékozott vitára szólít fel az egész EU-ban a politikai megbeszélések során;

47.  hangsúlyozza, hogy valamennyi uniós kereskedelmi tárgyalás esetén rendkívül fontos az olyan érzékeny és súlyponti érdekek szem előtt tartása, mint a beruházások védelme, a szükségtelen nem vámjellegű kereskedelmi korlátozások felszámolása, a földrajzi jelzések és a munkaügyi jogok elismerése és védelme, a közbeszerzésekhez való jobb hozzáférés (különösen a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről és az EU és Japán közötti szabadkereskedelmi megállapodásról folyó jelenlegi tárgyalások összefüggésében), tisztességes és minőségi munkahelyek biztosítása, a kis- és középvállalkozások integrálása a globális értékláncba, az állami és audiovizuális szolgáltatások kizárása és a szabályozáshoz való jog biztosítása, amennyiben a szabadkereskedelmi tárgyalásokról nagyratörő, kiegyensúlyozott és átfogó csomagok részeként tárgyalnak;

48.  kitart amellett, hogy a kereskedelmi tárgyalásoknak egy testre szabott regionális kereskedelmi stratégiát kell követniük, és hogy biztosítani kell a regionális integrációval való teljes összhangot, különösen Ázsia, Afrika és Latin-Amerika esetében, amelyeket a Bizottság az európai gazdasági érdekek szempontjából kulcsfontosságú régiókként határozott meg, az EU–USA stratégiai partnerség által betöltött kulcsfontosságú szerep veszélyeztetése nélkül; felhívja a Bizottságot, hogy azonnal kezdjen tárgyalásokat Tajvannal egy beruházási megállapodás megkötése céljából; emlékeztet, hogy az EU és Latin-Amerika természetes szövetségesei egymásnak, és egymilliárd fős együttes népességük a globális GNP egynegyedét állítja elő; rámutat, hogy e partnerség lehetőségeit még nem aknázták ki kellőképpen; üdvözli, hogy a Bizottság új kereskedelmi és beruházási stratégiája nagy figyelmet fordít Latin-Amerikára; felhívja a Bizottságot, hogy használja ki a Mercosur kereskedelmi tárgyalások jelenleg tapasztalható lendületét, hogy létrejöhessen egy átfogó, kiegyensúlyozott és nagyratörő megállapodás; támogatja a Mexikóval és Chilével kötött megállapodások korszerűsítését; kéri, hogy gyorsítsák fel az Ausztráliával és Új-Zélanddal kötendő szabadkereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalásokat, és emlékeztet az Indiával fenntartott fejlődő uniós kereskedelmi kapcsolatok jelentőségére, mivel e piac hatalmas lehetőségeket rejt magában; sürgeti a Bizottságot, hogy mielőbb újítsa fel a tárgyalásokat Malajziával, és kezdjen tárgyalásokat Indonéziával az átfogó gazdasági partnerségre irányuló előkészítő megbeszélések befejeződését követően;

49.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi kihívások összefüggésében nagy figyelmet kell fordítani a Cotonoui Megállapodás utáni keretrendszerre, hangsúlyozva annak kapcsolatát a gazdasági és partnerségi megállapodások emberi jogi záradékaival, valamint egy kontinentális szabadkereskedelmi térség létrehozásának támogatására Afrikában, amely erősíti a stabilitást, a regionális integrációt, a helyi növekedést, a foglalkoztatást és az innovációt; emlékeztet, hogy az EU-nak biztosítania kell keleti és déli szomszédságának stabilitását, és fokozottabb gazdasági és kereskedelmi integrációra hív fel az Ukrajnával, Grúziával és Moldovával létrehozott mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térség teljes, gyors és megfelelő végrehajtása, valamint a Tunéziával, Marokkóval és Jordániával történő konkrét előrelépés révén;

50.  felhívja a Bizottságot, hogy a kereskedelmi tárgyalások valamennyi szakaszába vonja be a nemzeti vállalkozókat, folytasson konzultációkat a nemzeti szervezetekkel, valamint az uniós esernyőszervezetekkel, és a kereskedelmi megállapodások szövegéhez csatoljon egy listát, amely egyértelműen felsorolja a tárgyalások eredményeit a különféle ágazatok szempontjából, valamint indokolja a Bizottság döntéseit;

Kína piacgazdasági státusza megadásának ellenzése és a hatékony piacvédelmi eszközök szükségessége

51.  hangsúlyozza, hogy a kereskedelem további liberalizálását célzó intézkedések – amelyek tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokhoz és versenyhez vezethetnek az országok között a nem vámjellegű akadályok, a munkajog, a környezetvédelmi és közegészségügyi normák vonatkozásában – megkövetelik az EU-tól, hogy még hatékonyabban tudja kezelni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat és egyforma feltételeket tudjon biztosítani; hangsúlyozza, hogy a piacvédelmi eszközöknek továbbra is nélkülözhetetlen alkotóelemét kell képezniük az EU kereskedelmi stratégiájának és erősíteniük kell a versenyképességet a tisztességes verseny feltételeinek szükség esetén történő visszaállítása révén; emlékeztet, hogy a hatályos uniós piacvédelmi jogszabályok 1995-re nyúlnak vissza; hangsúlyozza, hogy az uniós piacvédelmi rendszert – annak gyengítése nélkül – sürgősen korszerűsíteni kell; rámutat, hogy az uniós piacvédelmi jognak hatékonyabbnak és a kkv-k számára hozzáférhetőbbnek kell lennie, és azt napjaink kihívásaihoz és a kereskedelem szerkezetéhez kell igazítani, továbbá hogy a vizsgálatoknak rövidebbnek kell lenniük és fokozni kell az átláthatóságot és a kiszámíthatóságot; sajnálja, hogy a piacvédelmi eszközök korszerűsítésére irányuló javaslat elakadt a Tanácsban, amely nem volt képes erről alapvető jogszabályt alkotni; sajnálja, hogy a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című közleményében egyáltalán nem utal a piacvédelmi eszközök korszerűsítésének szükségességére; felhívja a Tanácsot hogy sürgősen törje meg a piacvédelmi eszközök korszerűsítésével kapcsolatos patthelyzetet az Európai Parlament álláspontja alapján, különösen mivel Kína határozottan kéri piacgazdasági státuszának elismerését;

52.  újólag felhívja a figyelmet az EU Kínával való partnerségének fontosságára, melyben fontos szerep jut a szabad és tisztességes kereskedelemnek és beruházásoknak; meggyőződése, hogy mindaddig, amíg Kína nem teljesíti az ország piacgazdasággá minősítéséhez szükséges mind az öt feltételt, az EU-nak nem szabványos módszertant kell alkalmaznia a kínai behozatallal kapcsolatos dömping- és szubvencióellenes vizsgálatok során az ár-összehasonlíthatóság meghatározásakor, teljes mértékben követve és tiszteletben tartva a Kína WTO-hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv 15. szakaszának azokat a részeit, amelyek elegendő teret hagynak a nem szabványos módszertan alkalmazására; felhívja a Bizottságot, hogy ezzel összhangban tegyen javaslatot, és emlékeztet, hogy valamennyi WTO-partnerrel szorosan egyeztetni kell erről a kérdésről;

53.  felhívja a Bizottságot, hogy ne hozzon intézkedéseket anélkül, hogy előzetesen mélyreható és átfogó hatásvizsgálatot végezne a foglalkoztatásra és az összes uniós ágazatban a fenntartható növekedésre, valamint a környezetre gyakorolt lehetséges hatások és következmények tekintetében;

Nagyobb koherencia az uniós kereskedelmi és iparpolitikák között, és a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok jobb védelme

54.  úgy véli, hogy többet kell tenni az európai ipar szükségleteinek átfogó módon történő kezelése terén, és hogy az uniós feldolgozóipart túl gyakran helyezik a szolgáltatási ágazat mögé; hangsúlyozza, hogy a kereskedelempolitikának egyenlő feltételeket kell biztosítania az európai ipar számára, hozzáférést kell biztosítania az új és a feltörekvő piacokhoz, és a kettős tanúsítás csökkentése közben elő kell segítenie a normák felzárkóztatását; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a koherenciát az uniós kereskedelmi és iparpolitikák között, és támogassa az európai ipar fejlesztését és versenyképességét, különös tekintettel az újraiparosítási stratégiára;

55.  hangsúlyozza azt a központi szerepet, amelyet a származási szabályok játszanak annak meghatározásában, mely iparágak nyernek vagy veszítenek az uniós szabadkereskedelmi megállapodásokon; elismerve, hogy a származási szabályokat ez idáig nem elemezte teljes mértékben az Európai Parlament, kéri a Bizottságot, hogy készítsen jelentést azokról a változtatásokról, amelyeket az elmúlt 10 évben hajtott végre négyjegyű KN-szinten az előnyben részesített szabadkereskedelmi megállapodásainak alapértelmezett, származási szabályokról folytatott tárgyalási pozíciójában, magyarázatot adva a végrehajtott változtatások okairól;

56.  úgy véli, hogy a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok hatékony érvényesítésének hiánya veszélyezteti az európai ipar teljes ágazatainak életben maradását; hangsúlyozza, hogy a hamisítás munkahelyek megszűnését idézi elő, és aláássa az innovációt; ismételten rámutat arra, hogy a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megfelelő védelme és hatékony érvényesítése a globális gazdaság alapkövének számít; üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásokban és a WTO-ban fokozza a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelmét és érvényesítését, és együttműködik a partnerekkel a csalás elleni küzdelemben; támogatja a Bizottság szellemi tulajdonhoz fűződő jogok teljes spektrumának védelmével kapcsolatos célkitűzését, ideértve a szabadalmakat, a védjegyeket, a szerzői jogot, a formatervezési mintákat, a földrajzi jelzéseket, az eredetjelölést és a gyógyszerkészítményeket;

Új piaci lehetőségek megnyitása az uniós szolgáltatók előtt és a szakmai képesítések elismerése az Unió kereskedelmi stratégiájának alapvető elemeként

57.  emlékeztet, hogy az EU vezető szerepet játszik a szolgáltatási ágazatban; hangsúlyozza, hogy az új piaci lehetőségek megnyitásának alapvető elemét kell képeznie az Unió nemzetközi kereskedelmi stratégiájának; hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos a szolgáltatások beemelése a kereskedelmi megállapodásokba, mivel ez lehetőségeket teremt az európai vállalatok és a hazai munkavállalók számára, ugyanakkor az EUMSZ 14. és 106. cikkével, illetve a 26. jegyzőkönyvvel összhangban fontos az általános érdekű jelenlegi és jövőbeni szolgáltatások és az általános gazdasági érdekű szolgáltatások kizárása bármely megállapodás alkalmazásának hatályából, függetlenül attól, hogy azok magán- vagy állami finanszírozásúak-e; kéri, hogy a Bizottság támogassa és emelje be a szakmai képesítések elismerését a kereskedelmi megállapodásokba, ami új lehetőségeket nyit az európai vállalatok és a munkavállalók számára; az ilyen elismerésért cserébe elsősorban az információs és kommunikációs technológiákról szóló irányelv bizonyos előnyei kereskedelmi és beruházási megállapodásokba történő beemelésének fontolóra vételére szólít fel;

58.  osztja a Bizottság azon véleményét, hogy a szakemberek ideiglenes mozgása elsődleges fontosságúvá vált az üzleti tevékenység nemzetközi szintű fokozása szempontjából, ezért az az EU alapvető érdeke; hangsúlyozza, hogy a munkavállalói mobilitással kapcsolatos fejezetet az összes uniós kereskedelmi és beruházási megállapodásba be kell emelni; emlékeztet azonban arra, a 4. módozat kötelezettségvállalásait csak a magasan képzett szakemberek (egyetemi vagy azzal egyenértékű mesterfokú végzettséggel rendelkező vagy vezető beosztású személyek) mozgására kell alkalmazni konkrét célból, korlátozott időtartamra, és azon ország nemzeti jogszabályai által előírt pontos feltételeknek megfelelően, ahol a szolgáltatást nyújtják, valamint az ilyen nemzeti jogszabályokat tiszteletben tartó, a szolgáltatási irányelv 16. cikkének eleget tevő szerződés szerint, ugyanakkor biztosítva azt, hogy semmi ne akadályozza meg az Uniót és tagállamait munkaügyi jogszabályok és kollektív szerződések fenntartásában és javításában;

59.  üdvözli a Bizottság szándékát, hogy a kereskedelmi politikát a digitális protekcionizmus új formáinak kezelésére használja, és az uniós adatvédelmi jogszabályokkal összhangban meghatározza az e-kereskedelemre és a határokon átnyúló adatáramlásra vonatkozó szabályokat, és védi az alapvető jogokat; úgy véli, hogy sokkal többet kell tenni az Unión belül az e-kereskedelem és a vállalkozások számára kedvező környezet kialakítása érdekében a telekommunikációs piacon meglévő monopóliumok és a monopolhelyzettel való visszaélés csökkentésével, a területi alapú tartalomkorlátozási gyakorlatok visszaszorításával és konkrét jogorvoslati megoldásokkal; hangsúlyozza, hogy a digitális kereskedelmi ágazatban létfontosságú a szabályozási együttműködés, az online elkövetett csalások csökkentése, valamint a szabványok kölcsönös elismerésének és harmonizálásának biztosítása; felhívja a Bizottságot, hogy terjessze elő az e-kereskedelmi fejezetek új modelljét, amely a meglévő és a jövőbeli uniós adatvédelmi jogi keretet teljes mértékben kivonja a kereskedelmi tárgyalások hatálya alól, és amelynek célja, hogy az adatáramlás teljes mértékben összhangban legyen az adott adatok származási országában hatályos adatvédelmi szabályokkal; a jogalkalmazók nagyobb együttműködésére szólít fel, különösen az online folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok vonatkozásában;

A digitális gazdaság alapvető jellege a jövőbeni globális kereskedelem szempontjából

60.  tudomásul veszi a digitális gazdaság növekvő és jövőbeli jelentőségét, nemcsak Európában, hanem az egész világon, mivel globálisan a világ népességének 40%-át kitevő, mintegy 3,3 milliárd felhasználó használja az internetet; úgy véli, hogy az olyan trendek, mint a felhőalapú számítástechnika, a mobil internetes szolgáltatások, az intelligens hálózatok és a közösségi média radikálisan megváltoztatják az üzleti környezetet; hangsúlyozza, hogy az uniós kereskedelmi politikának lépést kell tartania a digitális és a technológiai trendekkel;

61.  kéri, hogy a Bizottság a WTO-partnerekkel együtt ne csak egy digitális kereskedelemmel foglalkozó munkacsoportot hozzon létre a WTO-nál, amelynek részletesen meg kellene vizsgálnia a jelenlegi keret elektronikus kereskedelemre való alkalmasságát, konkrét javaslatokat, pontosításokat és kiigazításokat keresve, hanem vizsgálja meg egy új keret létrehozásának lehetőségét a szolgáltatáskereskedelem egyszerűsítésére, a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás végrehajtásából eredő bevált gyakorlat alapján;

A Bizottság támogatása a korrupcióval szembeni küzdelem területén

62.  tudatában van annak, hogy a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezések beemelése a kereskedelmi megállapodásokba aggodalomra ad okot esetleges negatív hatásaik miatt a pénzmosás, az adókijátszás és az adókikerülés tekintetében; sürgeti a Bizottságot a korrupcióval szembeni küzdelemre, amely jelentős nem vámjellegű akadály a fejlett és a fejlődő országokban; kitart amellett, hogy a kereskedelmi és beruházási megállapodások jó lehetőséget kínálnak a korrupció, a pénzmosás, az adócsalás és az adókijátszás terén történő együttműködés növelésére; úgy ítéli meg, hogy a nemzetközi normákon alapuló kötelezettségvállalásokat, az országonkénti jelentéstételi kötelezettségeket és az automatikus információcserét bele kell foglalni a megfelelő nemzetközi megállapodásokba a pénzügyi szolgáltatások további liberalizálásának alátámasztása céljából;

63.  úgy véli, hogy a kereskedelmi és beruházási megállapodások és a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények közötti kapcsolat egyáltalán nincs kellőképpen feltárva, és felhívja a Bizottságot annak alapos tanulmányozására, hogy ezek az eszközök milyen hatással lehetnek egymásra és a tágabb politikai koherenciára az adókijátszással szembeni küzdelemben;

A kkv-k sajátos igényeit figyelembe vevő, előretekintő kereskedelempolitika

64.  hangsúlyozza, hogy az előretekintő kereskedelempolitikának nagyobb figyelmet kell fordítania a mikrovállakozások és a kkv-k sajátos igényeire, valamint annak biztosítására, hogy a kkv-k teljes mértékben kihasználhassák a kereskedelmi és beruházási megállapodásokat; emlékeztet arra, hogy az európai kkv-knak csak kis része tudja azonosítani és kiaknázni a globalizáció és a kereskedelmi liberalizálás nyújtotta lehetőségeket; megjegyzi, hogy az európai kkv-k csupán 13%-a folytat az EU-n kívül nemzetközi tevékenységet, miközben az uniós kivitel egyharmadát bonyolítják le; támogatja az európai kkv-k nemzetközivé válásának elősegítésére irányuló kezdeményezéseket, ezért kitart a kkv-król szóló fejezet előnyei mellett minden jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodásban; úgy véli, hogy új utakat kell keresni arra vonatkozóan, hogy miként lehet a legjobban támogatni a kkv-kat arra irányuló erőfeszítéseikben, hogy külföldön értékesítsék áruikat és szolgáltatásaikat; hangsúlyozza, hogy a tagállamokban kezdődően a kkv-knak több testre szabott támogatásra, a kereskedelmi intézkedéseket érintő, felhasználóbarát online információkhoz való könnyített hozzáférésre és az EU által kötött minden egyes múltbeli és jövőbeli kereskedelmi megállapodás lehetőségeiről és előnyeiről szóló konkrét és egyértelmű útmutatókra van szükségük;

65.  kéri a Bizottságot, hogy átfogóan foglalkozzon a kkv-k igényeivel a kereskedelmi megállapodások összes fejezetében, többek között, de nem kizárólag egyablakos online ügyintézés kialakításával a kkv-k számára, ahol megismerhetik a vonatkozó szabályozást, ami különösen fontos a határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók számára az engedélyezés és más adminisztratív követelmények vonatkozásában; rámutat, hogy adott esetben ezeknek az eszközöknek ki kell terjedniük a kkv-k új piacra jutási lehetőségeire is, különös tekintettel a kis értékű pályázatokra; hangsúlyozza a kereskedelemmel járó költségek csökkentésének szükségességét a kkv-k esetében, a vámeljárások észszerűsítése, a nem vámjellegű akadályok és a szabályozásból eredő terhek csökkentése, valamint a származási szabályok egyszerűsítése révén; úgy véli, hogy a kkv-k a Bizottságot segítő szerepet játszhatnak az említett eszközök alakítása terén, annak biztosítása érdekében, hogy a kereskedelmi megállapodások megfeleljenek igényeiknek; ösztönzi a Bizottságot, hogy a kereskedelmi tárgyalások minden szakaszában tartson fenn szoros párbeszédet a kkv-k képviselőivel;

66.  hangsúlyozza, hogy az európai kkv-knak a dömpingellenes eljárásokhoz való gyorsabb hozzáférése kulcsfontosságú ahhoz, hogy védelmet élvezzenek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben; hangsúlyozza, hogy át kell alakítani a WTO többoldalú keretét a kkv-k jobb bevonása és a viták gyorsabb rendezésének biztosítása érdekében;

67.  felhívja a Bizottságot a szubszidiaritással, a kettős erőfeszítések elkerülésével és a komplementaritással kapcsolatos meglévő eszközök értékelésére és javítására a vonatkozó tagállami programok és az európai hozzáadott érték tekintetében, mielőtt további önálló intézkedéseket dolgozna ki a kkv-k nemzetközivé válásának támogatására; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak független értékelést kell benyújtania a Parlamenthez az összes meglévő programról;

Beruházás

68.  kiemeli az Unió gazdaságába befelé és az Unió gazdaságából kifelé irányuló beruházások fontosságát, és azt, hogy az uniós vállalkozásokat védeni kell harmadik piacokon történő beruházás esetén; ezzel összefüggésben elismeri a Bizottság által a beruházási vitákkal foglalkozó új bírósági rendszerrel kapcsolatban tett erőfeszítéseket; hangsúlyozza, hogy további vitára van szükség az érdekelt felekkel és a Parlamenttel a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszerrel kapcsolatos bizottsági javaslatról; hangsúlyozza, hogy a rendszernek meg kell felelnie az uniós jogrendnek, különösen az uniós bíróságok hatásköreinek, és még konkrétabban az uniós versenyszabályoknak; osztja a középtávon a beruházási viták többoldalú megoldására irányuló szándékot; sajnálja, hogy a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszerre irányuló javaslat nem tartalmaz rendelkezést a beruházók kötelezettségére vonatkozóan;

69.  felhívja az Uniót és tagállamait, hogy a felelősebb, átláthatóbb és elszámoltathatóbb beruházások ösztönzése érdekében kövessék az UNCTAD fenntartható fejlődésre irányuló átfogó beruházáspolitikai keretének ajánlásait;

70.  megállapítja, hogy a Bizottság „európai beruházási terve” előírja az Unión belüli befektetés fellendítését, és úgy véli, hogy alapvetően kereskedelmi stratégiák kellenek e cél eléréséhez; megjegyzi, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alapnak nincs külső dimenziója; kéri a Bizottságot, hogy csak az alap teljesítményének körültekintő elemzése és hasznosságának vizsgálata után vegye fontolóra egy külső ág létrehozását, tekintettel az Európai Beruházási Bank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank által biztosított meglévő hitelezésre és az Európai Fejlesztési Alap fellépésére; hangsúlyozza, hogy az ilyen alapoknak hozzá kell járulniuk a fenntartható fejlődéshez és a tisztességes munkahelyekhez, a szegénység kezeléséhez, és a migráció kiváltó okainak enyhítéséhez;

71.  emlékeztet arra, hogy fokozni kell a fejlesztésfinanszírozási intézmények és a köz- és magánszféra közötti partnerségek átláthatóságát és elszámoltathatóságát, hogy hatékonyan nyomon lehessen követni és ellenőrizni lehessen a pénzmozgásokat, az adósság fenntarthatóságát, valamint a projektek fenntartható fejlődés tekintetében fennálló hozzáadott értékét;

Kereskedelem és mezőgazdaság

72.  hangsúlyozza, hogy a környezetvédelemre, az élelmiszer-biztonságra, az állatjólétre és a társadalmi feltételekre vonatkozó szigorú uniós előírások nagy jelentőséggel bírnak az uniós polgárok számára, különösen a közerkölcs és a fogyasztók tájékozott döntései szempontjából, továbbá úgy véli, hogy a kereskedelmi megállapodásoknak támogatniuk kellene a tisztességes versenyt annak biztosítása érdekében, hogy az uniós gazdálkodók maximális hasznot tudjanak húzni a vámengedményekből, és ne kerüljenek gazdaságilag hátrányos helyzetbe harmadik országokbeli társaikkal szemben; hangsúlyozza az élelmiszer-biztonságra és az állatjólétre vonatkozó uniós normák védelmének szükségességét az elővigyázatosság elve, a fenntartható mezőgazdaság, a magas szintű nyomonkövethetőség és a termékcímkézés fenntartásával, és annak biztosításával, hogy minden behozatal megfeleljen az alkalmazandó uniós jogszabályoknak; megállapítja, hogy nemzetközi szinten nagyok az eltérések az állatjóléti normák terén; e tekintetben hangsúlyozza, hogy szabályozni kell az élő haszonállatok kivitelét a hatályban lévő uniós joggal és az Állategészségügyi Világszervezet által megállapított normákkal összhangban;

73.  a jelenlegi mezőgazdasági válságra való tekintettel fontosnak tartja, hogy új piacok nyíljanak az uniós mezőgazdasági termékek, például a tejtermékek, a hús, valamint a gyümölcsök és zöldségek számára; hangsúlyozza a nagy vásárlóerőt magukban hordozó, új piaci lehetőségek feltárásának szükségességét;

74.  úgy véli, hogy növelni kell a mezőgazdaság hozzáadott értékét, és az új piacok megnyitása érdekében népszerűsítő kampányokat kell indítani; hangsúlyozza, hogy mindenképpen meg kell erősíteni az uniós minőségrendszereket, mivel ezek biztosítják a világpiacon az európai termékek lehető legjobb arculatát, közvetett előnyöket nyújtva az európai mezőgazdaság egésze számára;

75.  hangsúlyozza, hogy az uniós szabályoknak való megfelelés biztosítása érdekében szigorúbb behozatali ellenőrzésre, valamint az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal részéről az Unióba exportáló országok termelési és értékesítési feltételeinek szigorúbb felügyeletére van szükség;

76.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy valamennyi szabadkereskedelmi tárgyalás során előrelépések történjenek a mezőgazdasági termékek kereskedelme előtt álló egészségügyi, növényegészségügyi és egyéb, nem vámjellegű akadályok felszámolása terén, különös tekintettel az EU által megszabott határvonalakra, amelyek hatással lehetnek a fogyasztók egészségére;

77.  emlékeztet a földrajzi jelzések fontosságára a hagyományos európai agrár-élelmiszeripari termékek támogatása terén, megvédve azokat a káros potyautas gyakorlatoktól, garantálva a fogyasztók jogait és a tudatos döntéseket, és védve a vidéki termelőket és gazdálkodókat, különös tekintettel a kkv-kra; megállapítja, hogy a földrajzi jelzések harmadik országok általi oltalma és elismerése potenciálisan az európai agrár-élelmiszeripari ágazat egésze számára nagy értéket jelent, és úgy véli, hogy a hamisítás leküzdése érdekében valamennyi kereskedelmi megállapodásba védintézkedéseket kellene illeszteni;

Az európai gazdasági szereplők jobb hozzáférése a közbeszerzési szerződésekhez

78.  felszólít a közbeszerzési piacok nyitottsága tekintetében az Unió és más kereskedelmi partnerek közötti jelenlegi egyenlőtlenségek kiküszöbölésére; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a közbeszerzések nemzetközi piacának nagyratörő és kölcsönös megnyitását, ugyanakkor garantálja az általános gazdasági érdekű szolgáltatások kizárását, és győződjön meg arról, hogy az államok továbbra is szabadon fogadhatják el a beszerzési eljárásaikra vonatkozó szociális és környezetvédelmi normákat, mint például a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatra vonatkozó kritériumokat is; hangsúlyozza, hogy az európai gazdasági szereplők, mind a nagyvállalatok, mind a kkv-k számára jobb hozzáférést kell biztosítani a közbeszerzési szerződésekhez harmadik országokban olyan eszközök révén, mint például a kisvállalkozó intézkedéscsomag és az aszimmetria jelenlegi szintjének felszámolása; e tekintetben emlékeztet arra, hogy az EU közbeszerzési piaca az egyik legnyitottabb a WTO-tagállamok közül;

79.  tudomásul veszi a Bizottság módosított javaslatát a harmadik országbeli áruk és szolgáltatások számára az Unió belső közbeszerzési piacához biztosított hozzáférésről, amely fontos eszköz az egyenlő versenyfeltételek biztosítása szempontjából a harmadik országok piacaira való bejutás tekintetében, és nagyon sajnálja, hogy a tagállamok kormányai az eredeti javaslathoz tartották magukat; felhívja a Bizottságot, hogy főbb kereskedelmi partnereivel érjen el pozitív kölcsönösséget a közbeszerzési piacokhoz való hozzáférés terén;

Egyenlő hozzáférés az erőforrásokhoz a tisztességes világpiaci verseny szempontjából

80.  hangsúlyozza, hogy a természeti erőforrások korlátozottak, azokat gazdasági és környezetvédelmi szempontból fenntartható módon kell használni, elsőbbséget biztosítva az újrahasznosításnak; elismeri a fejlődő országok és különösen a legkevésbé fejlett országok természeti erőforrásoktól való nagymértékű függőségét; emlékeztet arra, hogy az európai kereskedelempolitikának következetes, fenntartható, átfogó és szakpolitikákon átívelő stratégiát kell folytatnia a nyersanyagok tekintetében – amint az a Parlament az „Új európai kereskedelmi politika az Európa 2020 stratégia keretében” című állásfoglalásában is szerepel;

81.  hangsúlyozza, hogy egy alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság irányába kell elmozdulni, ezért ösztönzi a Bizottságot, hogy fokozza az energiakutatási, fejlesztési és innovációs tevékenységekkel kapcsolatos együttműködést, amelyek célja az energiaszolgáltatók, útvonalak és források sokféleségének előmozdítása, új energiakereskedelmi partnerek azonosítása és a verseny fokozása, alacsonyabb árakat biztosítva az európai fogyasztók számára; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a megújuló energiák fejlesztése és az energiahatékonyság előmozdítása elengedhetetlen az energiabiztonság növeléséhez és az behozataltól való függőség mérsékléséhez; kiemeli annak fontosságát, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások olyan rendelkezéseket tartalmazzanak, amelyek fenntartható energiapartnerségek létrehozását szorgalmazzák, valamint ösztönzik a technológiai együttműködést, különösen a megújuló energiák és az energiahatékonyság, illetve a biztosítékok területén, továbbá azt, hogy meg kell akadályozni a szén-dioxid-kibocsátás áthelyezését a COP 21-en körvonalazott célok elérése érdekében;

A vadon élő állatokkal és növényekkel és a belőlük készült termékekkel folytatott illegális kereskedelemmel szembeni küzdelem

82.  továbbra is mélységesen aggasztja a vadon élő állatokkal és növényekkel kapcsolatos bűnözés és az ezzel járó illegális kereskedelem közelmúltbeli megerősödése, ami nem csak a biológiai sokféleségre és a fajok számára van pusztító hatással, hanem világos és aktuális veszélyt jelent a megélhetésre és a helyi gazdaságokra, különösképpen a fejlődő országokban; üdvözli az Unió azon elkötelezettségét, hogy megszűnteti az illegális vadvilági kereskedelmet az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjére, és különösen a 15. fenntartható fejlesztési célra adott uniós válasz részeként, amely nemcsak azt említi meg, hogy biztosítani kell a növény- és állatvilág védett fajai befogásának és a velük való kereskedelemnek a befejezését, hanem azt is, hogy foglalkozni kell a vadon élő állatokból és növényekből készülő illegális termékek keresletével és kínálatával; ezzel összefüggésben elvárja a Bizottságtól, hogy – a Parlamenttel és a tagállamokkal való tanácskozást is magában foglaló mérlegelési időszak után – gondolja át, hogyan lehet a legjobban a vadon élő állatokból és növényekből készülő termékekkel folytatott illegális kereskedelemre vonatkozó rendelkezéseket az összes jövőbeni uniós kereskedelemi megállapodásba beemelni;

Jobb vámügyi együttműködés és a tiltott kereskedelemmel szembeni küzdelem az Unió határainál

83.  hangsúlyozza, hogy a harmonizáltabb és hatékonyabb vámeljárások Európában és külföldön is elősegítik a kereskedelmet és a vonatkozó kereskedelemkönnyítő követelmények betartását, valamint elősegítik a hamisítás, és az illegális és hamis áruk egységes piacra való belépése megelőzését, amely aláássa az EU gazdasági növekedését és komoly kockázatnak teszi ki az uniós fogyasztókat; üdvözli a Bizottság vámhatóságok közötti együttműködés ösztönzésére irányuló szándékát; ismételten felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Unió egész vámterületén a vámszabályok és -eljárások eredményesebb alkalmazása érdekében állítsanak fel egy egységes uniós vámszolgálatot;

84.  hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi megállapodások tárgyalása során a Bizottságnak törekednie kell arra, hogy meggyőzze kereskedelmi partnereit az egyablakos vám- és határellenőrzés elfogadásáról, amihez szükség esetén – adott esetben – a kereskedelmi alapok kapacitásépítési támogatása társul;

85.  hangsúlyozza, hogy megfelelő kommunikációra és fokozott koordinációra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a vámmentességet megfelelő technikai, intézményi és politikai intézkedések kísérjék a kereskedelem folyamatos biztonsága érdekében;

86.  kéri a Bizottságot, hogy mérlegelje fő teljesítménymutatók bevezetését a vámigazgatás bel- és külföldi teljesítményének értékelése érdekében; sajnálja, hogy jelenleg nagyon kevés nyilvános adat áll rendelkezésre; rámutat arra, hogy hasznos lenne megtudni, hogy a vámigazgatási szervek és egyéb határfelügyeleti ügynökségek hogyan teljesítenek folyamatos jelleggel otthon és a kereskedelmi partnerekkel annak érdekében, hogy megosszák egymással a bevált gyakorlatokat, és koordinálják az európai intézményeken belül a kereskedelmi eljárások megkönnyítésével kapcsolatos egyedi érdekeket – figyelembe véve a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló WTO-megállapodás 13. cikkének rendelkezéseit;

87.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezdjenek nyílt vitát a vámhatóságok nemzeti szintről uniós szintre történő lehetséges elmozdításáról;

Kézzelfogható előnyök nyújtása a fogyasztóknak

88.  elismeri, hogy a kereskedelmi megállapodások nagyon előnyösek lehetnek a fogyasztók számára, különösen a verseny fokozásával, az árak csökkentésével, a nagyobb választék biztosításával és az innováció előmozdításával; e lehetőségek kihasználása érdekében felhívja a Bizottságot, hogy minden tárgyalás során erőteljesen szorgalmazza a területi alapú tartalomkorlátozási gyakorlatok korlátozását, a nemzetközi barangolási díjak csökkentését és az utasjogok megerősítését;

89.  intézkedéseket kér a fogyasztók támogatására az áruk és szolgáltatások terén harmadik országokkal folytatott, határokon átnyúló kereskedelem során, például olyan online segélyszolgálatokkal, amelyek információkat nyújtanak vagy vitás esetekben tanácsot adnak;

90.  kitart amellett, hogy pontos tájékoztatást kell adni a fogyasztók számára a kereskedelem tárgyát képező termékek jellemzőiről;

A mindenki számára előnyös kereskedelem: a nyitott kereskedelmi és beruházási politikák mellett a pozitív hatások maximalizálásához és a veszteségek minimalizálásához szükséges kísérő politikák

91.  osztja az OECD véleményét, hogy a nyitott és tisztességes kereskedelmi és beruházási politikák mellett számos hatékony kísérő politikára van szükség a kereskedelem liberalizálásával járó pozitív hatások maximalizálása és veszteségek minimalizálása érdekében az EU és harmadik országok lakossága és gazdasága számára; sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a különféle támogatási intézkedésekkel tegyenek sokkal többet a kereskedelmi nyitás kiegészítése érdekében, ezáltal biztosítva a fenntartható fejlődést – például az oktatási és egészségügyi közszolgáltatások és beruházások, az aktív munkaerőpiaci politikák, a kutatás és fejlesztés, a fejlesztéshez szükséges infrastruktúra, valamint a szociális védelem és a környezetvédelem garantálásához szükséges megfelelő szabályok terén;

92.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy végezzenek alapos előzetes és utólagos elemzéseket ágazatonkénti és regionális hatásvizsgálatok alapján a megfelelő kereskedelmi megállapodások és jogalkotási dossziék vonatkozásában, az Unión belüli munkaerőpiacra gyakorolt kedvezőtlen hatások előrejelzése és az enyhítő intézkedések bevezetése összetettebb módjainak megtalálása céljából a leginkább sújtott iparágak és régiók fellendítése érdekében, a méltányosabb elosztás és a kereskedelemből származó széles körű előnyök biztosítása céljából; hangsúlyozza, hogy e tekintetben az európai strukturális és beruházási alapok, különösen az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Szociális Alap, kiemelkedő szerepet játszhatnak; rámutat arra, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap is fontos eszköz lehet, ha megreformálása és átalakítása olyan módon történik, hogy közben megfelelő finanszírozásban részesül, hogy támogatást tudjon nyújtani a harmadik országokkal szembeni kereskedelmi szankciók által érintett uniós vállalatoknak és termelőknek, illetve a globalizáció hatásai miatt közvetlenül kárt szenvedő kkv-k munkavállalóinak;

o
o   o

93.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, az UNCTAD-nak és a WTO-nak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0415.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0252.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0041.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0250.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0219.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0175.
(7) HL C 56. E, 2013.2.26., 87. o.
(8) HL C 188. E, 2012.6.28., 42. o.
(9) HL C 99. E, 2012.4.3., 94. o.
(10) HL C 99. E, 2012.4.3., 31. o.
(11) HL C 99. E, 2012.4.3., 101. o.

Jogi nyilatkozat