Index 
Elfogadott szövegek
2016. március 8., Kedd - StrasbourgVégleges kiadás
Állategészségügyi rendelet ***II
 A gyümölcsök és zöldségek, a banán és a tej oktatási intézményekben való kínálatához kapcsolódó támogatási program ***I
 A kikötői szolgáltatások piacra jutása és a kikötők pénzügyi átláthatósága ***I
 Harmonizált fogyasztói árindexek ***I
 2014. évi éves jelentés az EU pénzügyi érdekeinek védelméről – Csalás elleni küzdelem
 A nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése az Európai Parlament munkájában
 A menekült és menedékkérő nők helyzete az EU-ban

Állategészségügyi rendelet ***II
PDF 323kWORD 68k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2016. március 8-i jogalkotási állásfoglalása a ragályos állatbetegségekről, valamint egyes állategészségügyi jogi aktusok módosításáról és hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet („állategészségügyi rendelet”) elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról l (11779/1/2015 – C8-0008/2016 – 2013/0136(COD))
P8_TA(2016)0067A8-0041/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (11779/1/2015 – C8-0008/2016),

–  tekintettel az osztrák Szövetségi Tanács által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményre, melyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. december 10-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2013)0260) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(2),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 76. cikkére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A8-0041/2016),

1.  egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

2.  jóváhagyja az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt közös nyilatkozatát;

3.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatait;

4.  megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

5.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

6.  utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogalkotási aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

MELLÉKLET JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közös nyilatkozata az antimikrobiális rezisztenciáról és az állatgyógyászati készítmények alkalmazásáról

„Az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „Cselekvési terv az antimikrobiális rezisztenciából származó növekvő kockázatok megakadályozására” című bizottsági közlemény (COM(2011)0748) felhívja a figyelmet az átvihető állatbetegségekre vonatkozó rendeletnek (az állat-egészségügyi rendeletnek) a megelőzés terén betöltött szerepére és az antibiotikumok alkalmazásának ezáltal várható csökkenésére. E rendelet követelményein túlmenően felszólítjuk a tagállamokat, hogy vállaljanak kötelezettséget arra, hogy megfelelő, összehasonlítható és kellően részletes adatokat gyűjtenek az antimikrobiális szerek állatoknál történő tényleges alkalmazásával kapcsolatban, és hogy ezeket az adatokat eljuttatják a Bizottsághoz annak érdekében, hogy biztosítható legyen az antimikrobiális szerek körültekintőbb alkalmazása az állatok esetében, hozzájárulva az antimikrobiális rezisztencia kockázatának csökkentéséhez.

A Bizottság nyilatkozata az Unióban az antimikrobiális szerek állatoknál történő alkalmazásáról rendszeresen készítendő jelentésekről

A Bizottság vállalja, hogy a tagállamok által rendelkezésre bocsátott adatok alapján rendszeres időközönként jelentést tesz közzé az antimikrobiális szerek állatoknál történő alkalmazásáról az EU-ban.

A Bizottság nyilatkozata az állatjólétről

A rendelet megállapítja az állatra vagy emberre átvihető állatbetegségek megelőzésére és leküzdésére vonatkozó szabályokat, kifejezetten az állatjólétre vonatkozó rendelkezéseket azonban csak az állat-egészségügyi és állatjóléti kérdések összekapcsolódása esetén tartalmaz. Az állatjólét terén az Unió részletesen kidolgozott joganyaggal rendelkezik, amely különböző állatfajokra (brojlercsirke, tojótyúk, sertés, borjú) és tevékenységekre (állatok tenyésztése, szállítása, vágása, kutatás stb.) is kiterjed. Ezeknek az állatjóléttel kapcsolatos jogszabályoknak szükségszerűen továbbra is alkalmazandóknak kell maradniuk. A Bizottság teljes mértékben elkötelezett amellett, hogy a Szerződés 13. cikkének megfelelően és az abban meghatározott korlátokon belül teljes körűen figyelembe vegye az állatjólét szempontjait, beleértve e jogszabály maradéktalan végrehajtását és megfelelő továbbfejlesztését.

(1) HL C 170., 2014.6.5., 104. o.
(2) Elfogadott szövegek: P7_TA(2014)0381.


A gyümölcsök és zöldségek, a banán és a tej oktatási intézményekben való kínálatához kapcsolódó támogatási program ***I
PDF 252kWORD 76k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2016. március 8-i jogalkotási állásfoglalása az 1308/2013/EU és az 1306/2013/EU rendeleteknek a gyümölcsök és zöldségek, a banán és a tej oktatási intézményekben való kínálatához kapcsolódó támogatási program tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2014)0032 – C7-0025/2014 – 2014/0014(COD))
P8_TA(2016)0068A8-0006/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0032),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 42. cikkére és 43. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0025/2014),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. július 9-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2014. október 7-i véleményére(2),

–  tekintettel a javaslatra vonatkozó intézményközi tárgyalások megnyitásáról és a tárgyalási megbízatásról szóló, 2015. május 27-i határozatára(3),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2015. december 16-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A8-0006/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. március 8-án került elfogadásra az 1308/2013/EU és az 1306/2013/EU rendeleteknek a gyümölcs-és zöldségfélék, a banán és a tej oktatási intézményekben való kínálatához kapcsolódó támogatási program tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2016/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2016/791 rendelet.)

(1) HL C 451., 2014.12.16., 142. o.
(2) HL C 415., 2014.11.20., 30. o.
(3) E napon elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0216.


A kikötői szolgáltatások piacra jutása és a kikötők pénzügyi átláthatósága ***I
PDF 744kWORD 465k
Az Európai Parlament 2016. március 8-án elfogadott módosításai a kikötői szolgáltatások piacára való bejutását és a kikötők pénzügyi átláthatóságát biztosító keretrendszer létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2013)0296 – C7-0144/2013 – 2013/0157(COD))(1)
P8_TA(2016)0069A8-0023/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Rendeletre irányuló javaslat
Cím
Javaslat
Javaslat
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE
a kikötői szolgáltatások piacára való bejutást és a kikötők pénzügyi átláthatóságát biztosító keretrendszer létrehozásáról
a kikötői szolgáltatások megszervezését és a kikötők pénzügyi átláthatóságát biztosító keretrendszer létrehozásáról
Módosítás 2
Rendeletre irányuló javaslat
1 a preambulumbekezdés (új)
(1a)  A kikötők hozzájárulhatnak az európai iparágak hosszú távú versenyképességéhez a világ piacain, hozzáadott értéket és munkahelyeket teremtve az Unió valamennyi part menti régiójában. A tengeri szállítási ágazatot érintő kihívások – például a fenntartható szállítási és logisztikai lánc hiányosságainak – kezelése érdekében elengedhetetlen, hogy „A kikötők mint a növekedés motorjai” című bizottsági közleményben foglalt, az adminisztráció egyszerűsítésével kapcsolatos intézkedések végrehajtására e rendelet végrehajtásával párhuzamosan kerüljön sor. A kikötői késedelmekhez vezető, vámkezeléshez kapcsolódó igazgatási eljárások összetettsége jelentős mértékben gátolja a rövid távú tengeri fuvarozás versenyképességét és az uniós kikötők hatékony működését.
Módosítás 3
Rendeletre irányuló javaslat
3 a preambulumbekezdés (új)
(3a)  A vámeljárások nagyfokú egyszerűsítése a versenyképesség szempontjából jelentős gazdasági előnnyel járhat a kikötők számára. A kikötők közötti tisztességtelen verseny elkerülése és az Unió pénzügyi érdekeit esetlegesen súlyosan károsító vámalakiságok csökkentése céljából a kikötői hatóságoknak megfelelő és hatékony kockázatalapú szakpolitikai megközelítést kell elfogadniuk a verseny torzulásának elkerülése érdekében. A tagállamoknak és a Bizottságnak hatékonyan és rendszeresen felügyelnie kell ezen eljárásokat, a Bizottságnak pedig mérlegelnie kell, hogy szükséges-e intézkedéseket tennie a tisztességtelen verseny kezelése érdekében.
Módosítás 4
Rendeletre irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)   Az uniós tengeri közlekedés túlnyomórészt a transzeurópai közlekedési hálózat tengeri kikötőin halad át. Annak érdekében, hogy e rendelet céljait sikerüljön úgy megvalósítani, hogy a szabályozás más kikötőkre ne rójon szükségtelen terheket, hatályát – függetlenül attól a lehetőségtől, hogy a tagállamok e rendeletet további kikötők vonatkozásában is alkalmazhatják – a transzeurópai közlekedési hálózat kikötőire kell korlátozni, hiszen ezek közül mindegyik jelentős szerepet tölt be az európai szállítási rendszerben: vagy azért, mert az uniós teherszállításnak, illetve az utasok összlétszámának több mint 0,1 %-a jut minden ilyen kikötőre, vagy mert minden ilyen kikötő javítja a szigetek és peremterületek regionális megközelíthetőségét. Mivel a mélytengeri révkalauz-szolgáltatások során a hajók nem lépnek be közvetlenül a kikötők területére, illetve nem közvetlenül onnan indulnak, ezért e szolgáltatások nincsenek közvetlen hatással a kikötők hatékony működésére, és a rendelet hatálya nem terjed ki rájuk.
(4)   Az uniós tengeri közlekedés túlnyomórészt a transzeurópai közlekedési hálózat tengeri kikötőin halad át. Annak érdekében, hogy e rendelet céljait sikerüljön úgy megvalósítani, hogy a szabályozás más kikötőkre ne rójon szükségtelen terheket, hatályát kizárólag a transzeurópai közlekedési hálózat tengeri kikötőire kell korlátozni, hiszen ezek közül mindegyik jelentős szerepet tölt be az európai szállítási rendszerben: vagy azért, mert az uniós teherszállításnak, illetve az utasok összlétszámának több mint 0,1 %-a jut minden ilyen kikötőre, vagy mert minden ilyen kikötő javítja a szigetek és peremterületek regionális megközelíthetőségét. E rendeletnek azonban biztosítania kell a lehetőséget a tagállamok számára, hogy eldöntsék, hogy alkalmazzák-e vagy sem a rendeletet az átfogó transzeurópai közlekedési hálózatnak a legkülső régiókban fekvő tengeri kikötői vonatkozásában. A tagállamoknak arra is lehetőséget kell biztosítani, hogy eltéréseket is bevezethessenek annak megakadályozása érdekében, hogy aránytalan adminisztratív terhek háruljanak a transzeurópai közlekedési hálózat azon tengeri kikötőire, amelyek éves forgalma nem indokolja e rendelet teljes körű alkalmazását. Mivel a mélytengeri révkalauz-szolgáltatások során a hajók nem lépnek be közvetlenül a kikötők területére, illetve nem közvetlenül onnan indulnak, ezért e szolgáltatások nincsenek közvetlen hatással a kikötők hatékony működésére, és a rendelet hatálya nem terjed ki rájuk.
Módosítás 5
Rendeletre irányuló javaslat
4 a preambulumbekezdés (új)
(4a)  E rendelet nem ír elő meghatározott kikötőüzemeltetési modellt a kikötők üzemeltető szerveinek. A piacra jutásra és a pénzügyi átláthatóságra vonatkozó szabályok tiszteletben tartása esetén a nemzeti szinten meghatározott, már meglévő, tagállami kikötőüzemeltetési modellek érvényben maradhatnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 26. jegyzőkönyvének megfelelően.
Módosítás 6
Rendeletre irányuló javaslat
5 preambulumbekezdés
(5)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 56. cikkének az a célja, hogy megszüntessen minden, az Unión belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozást. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 58. cikke szerint e cél elérése tekintetében a közlekedésre vonatkozó cím, nevezetesen a 100. cikk (2) bekezdésének rendelkezései az irányadók.
törölve
Módosítás 7
Rendeletre irányuló javaslat
6 preambulumbekezdés
(6)  Számos tagállam biztonsági vagy szociális okokból szabályozta a saját részre történő szolgáltatásnyújtást, azaz azt a lehetőséget, hogy a hajózási társaságok és a kikötői szolgáltatók maguk válasszák meg a személyzetet és saját maguknak nyújtsanak kikötői szolgáltatásokat. A jogalkotási javaslat előkészítése során a Bizottság által megkérdezett érdekelt felek annak a véleményüknek adtak hangot, hogy a saját részre történő szolgáltatásnyújtás általános, uniós szinten történő lehetővé tétele esetén további – biztonsági és szociális kérdésekkel – kapcsolatos szabályokra lenne szükség az esetleges nemkívánatos hatások kiküszöbölése érdekében. Ezért jelenleg az tűnik indokoltnak, hogy ezt a kérdést uniós szinten ne szabályozzuk, hanem a tagállamok dönthessék el, hogy szabályozni kívánják-e a kikötői szolgáltatások saját részre történő nyújtását, avagy sem. E rendelet hatálya ennek megfelelően csak a díjazás ellenében nyújtott kikötői szolgáltatásokra vonatkozik.
törölve
Módosítás 8
Rendeletre irányuló javaslat
7 preambulumbekezdés
(7)   A hatékony, biztonságos és környezetbarát kikötőüzemeltetés érdekében a kikötőt üzemeltető szerv számára lehetővé kell tenni, hogy a kikötői szolgáltatókat arra kötelezhesse, hogy igazolják bizonyos minimumkövetelmények teljesítését a szolgáltatás megfelelő módon történő elvégzésével kapcsolatban. E minimumkövetelményeknek néhány egyértelműen meghatározott feltételre kell korlátozódniuk a szolgáltatók szakmai képesítését, többek között az elvégzett képzéseket, valamint a szükséges berendezések meglétét illetően; a követelményeknek átláthatóknak, megkülönböztetéstől menteseknek, tárgyilagosaknak és a kikötői szolgáltatás szempontjából relevánsaknak kell lenniük.
(7)   A hatékony, biztonságos és környezetbarát kikötőüzemeltetés érdekében a kikötőt üzemeltető szerv számára lehetővé kell tenni, hogy a kikötői szolgáltatókat arra kötelezhesse, hogy igazolják bizonyos minimumkövetelmények teljesítését a szolgáltatás megfelelő módon történő elvégzésével kapcsolatban. E minimumkövetelményeknek néhány egyértelműen meghatározott feltételre kell korlátozódniuk a szolgáltatók szakmai képesítését, a vonatkozó kikötői szolgáltatás nyújtásához szükséges berendezéseket, a szolgáltatás rendelkezésre állását és a tengerbiztonsági követelményeknek való megfelelést illetően. E minimumkövetelményeknek a környezetvédelmi követelményeket, valamint a nemzeti szociális előírásokat és a kikötői szolgáltató jó hírnevét is figyelembe kell venniük.
Módosítás 9
Rendeletre irányuló javaslat
7 a preambulumbekezdés (új)
(7a)  Valamennyi szolgáltatónak és különösen az újonnan belépő piaci szereplőknek meg kell jelölniük a hajók minimális számát, amelyet saját személyzetükkel és berendezéseikkel képesek kiszolgálni. A szolgáltatóknak alkalmazniuk kell a vonatkozó rendelkezéseket és szabályokat, többek között az alkalmazandó munkajogi jogszabályokat, az alkalmazandó kollektív szerződéseket és az adott kikötő minőségi követelményeit.
Módosítás 10
Rendeletre irányuló javaslat
7 b preambulumbekezdés (új)
(7b)  Annak megállapításakor, hogy egy szolgáltató megfelel-e a jó hírnév követelményeinek, a tagállamoknak meg kell fontolniuk, hogy nyomós okok állnak-e fenn a kikötői szolgáltatók, az üzemeltető, vagy a tagállamok által meghatározott bármely más érintett személy jó hírnevének kétségbe vonására, mint például az alábbi területeken hatályos uniós és nemzeti jogszabályok súlyos megsértése miatt bármely tagállamban hozott, büntetőjogi felelősséget megállapító ítélet vagy kiszabott szankció: szociális jog, munkajog, munkahelyi biztonsággal kapcsolatos jog, egészségjog és környezetvédelmi jog.
Módosítás 11
Rendeletre irányuló javaslat
7 c preambulumbekezdés (új)
(7c)  A 3577/92/EGK tanácsi rendelettel1a és a Bíróság 2007. január 11-én a C-251/04. sz., Bizottság kontra Görög Köztársaság ügyben hozott ítéletével1b összhangban, melynek értelmében nem vonható le az a következtetés, hogy a vontatás a tengeri szállítási szolgáltatásokhoz sorolható, a tengeri biztonság és a környezet védelme érdekében minimumkövetelmények meghatározhatják, hogy a vontatási vagy kikötési műveletekhez használt vízi járműveket az érintett kikötő tagállamában kell nyilvántartásba venni, és a vízi járműveknek az érintett tagállam lobogója alatt kell hajózniuk.
_______________
1a A Tanács 3577/92/EGK rendelete (1992. december 7.) a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri fuvarozásra (tengeri kabotázs) történő alkalmazásáról (HL L 364., 1992.12.12., 7. o.)
1b A Bíróság 2007. január 11-én a C-251/04. sz., Bizottság kontra Görög Köztársaság ügyben hozott ítélete, ECLI:EU:C:2007:5.
Módosítás 12
Rendeletre irányuló javaslat
10 preambulumbekezdés
(10)  Mivel a kikötők behatárolt földrajzi területen helyezkednek el, a rendelkezésre álló terület szűkössége, illetve a területnek bizonyos típusú – átlátható területfelhasználást biztosító, hivatalos fejlesztési tervnek, valamint a területrendezési célokkal kapcsolatos tagállami jogszabályoknak megfelelő – tevékenységekre való kijelölése néhány esetben korlátozhatja a piacra jutást.
törölve
Módosítás 13
Rendeletre irányuló javaslat
10 a preambulumbekezdés (új)
(10a)  Az Unió kikötőrendszere igen sokszínű, és számos különböző modellt alkalmaz a kikötői szolgáltatások megszervezésére. Emiatt egy egységes rendszer nem lenne megfelelő. A kikötőt üzemeltető szerv vagy az illetékes hatóság számára lehetővé kell tenni a szolgáltatók számának korlátozását, amennyiben a körülmények ezt szükségessé teszik.
Módosítás 14
Rendeletre irányuló javaslat
11 preambulumbekezdés
(11)   A kikötői szolgáltatók számbeli korlátozására irányuló szándékot az illetékes hatóságnak előre közzé kell tennie és alaposan meg kell indokolnia, lehetőséget biztosítva az érdekelt feleknek a véleménynyilvánításra. A korlátozást csak tárgyilagos, átlátható és megkülönböztetéstől mentes feltételekhez lehet kötni.
(11)   A kikötői szolgáltatók számbeli korlátozására irányuló szándékot a kikötőt üzemeltető szervnek vagy az illetékes hatóságnak előre közzé kell tennie A korlátozást csak tárgyilagos, átlátható és megkülönböztetéstől mentes feltételekhez lehet kötni.
Módosítás 15
Rendeletre irányuló javaslat
12 preambulumbekezdés
(12)   A kikötői szolgáltatók kiválasztására irányuló eljárást – a nyíltság és az átláthatóság jegyében – nyilvánosan kell lefolytatni, eredményét közzé kell tenni, és a teljes dokumentációt az érdekelt felek rendelkezésére kell bocsátani.
(12)   A kikötői szolgáltatók kiválasztására irányuló eljárást nyilvánosan kell lefolytatni, eredményét közzé kell tenni, és az eljárásnak megkülönböztetéstől mentesnek, átláthatónak és minden érdekelt fél számára nyitottnak kell lennie.
Módosítás 16
Rendeletre irányuló javaslat
13 preambulumbekezdés
(13)  Amennyiben korlátozzák a kikötői szolgáltatók számát, akkor a kiválasztásukra irányuló eljárás során a(z) ../../… irányelvben [koncessziók]7 meghatározott elveket és megközelítést kell követni, többek között a szerződések értékének meghatározására alkalmazott értékhatárt és módszert, valamint a lényeges módosítások és a szerződés időtartamával kapcsolatos elemek meghatározását.
törölve
__________________
7 Javaslat a koncessziós szerződések odaítéléséről szóló irányelvre (COM(2011)0897 végleges).
Módosítás 17
Rendeletre irányuló javaslat
13 a preambulumbekezdés (új)
(13a)  A közbeszerzési szerződésekről szóló irányelvek által nem vagy csak részben szabályozott közbeszerzési eljárásokra alkalmazandó közösségi jogról szóló, 2006. augusztus 1-i értelmező közleményében1 a Bizottság egyértelműen meghatározta a közbeszerzési szerződésekről szóló irányelvek hatályán kívül eső és nem koncesszió formájában odaítélt kiválasztási eljárások keretét.
__________________
1 HL C 179., 2006.8.1., 2. o.
Módosítás 18
Rendeletre irányuló javaslat
14 preambulumbekezdés
(14)   Amennyiben közszolgáltatási kötelezettségek miatt korlátozzák a kikötői szolgáltatók számát, ezt csak a közérdekre való hivatkozással lehet indokolni; közérdekűnek minősül például az a törekvés, hogy a kikötői szolgáltatáshoz minden felhasználó hozzáférjen, a szolgáltatás egész évben rendelkezésre álljon és a felhasználók bizonyos kategóriái számára megfizethető legyen.
(14)   Amennyiben közszolgáltatási kötelezettségek miatt korlátozzák a kikötői szolgáltatók számát, ezt csak a közérdekre való hivatkozással lehet indokolni; közérdekűnek minősül például az a törekvés, hogy a kikötői szolgáltatáshoz minden felhasználó hozzáférjen, a szolgáltatás egész évben rendelkezésre álljon, a felhasználók bizonyos kategóriái számára megfizethető legyen, a kikötői műveletek pedig biztonságosak, illetve környezeti szempontból fenntarthatóak legyenek.
Módosítás 19
Rendeletre irányuló javaslat
18 preambulumbekezdés
(18)   A tagállamok kijelölt illetékes hatóságai eldönthetik, hogy a közszolgáltatási kötelezettséggel járó kikötői szolgáltatásokat maguk kívánják-e biztosítani, vagy közvetlenül egy belső szolgáltatót bíznak meg e szolgáltatások nyújtásával. Amennyiben az illetékes hatóság úgy dönt, hogy maga gondoskodik a szolgáltatásnyújtásról, ebbe az is beletartozhat, hogy a foglalkoztatásában álló alkalmazottak nyújtják a szolgáltatást, illetve az is, hogy megbízásba adja a szolgáltatást. Amennyiben egy tagállam felségterületén található minden olyan kikötőben, amely a transzeurópai közlekedési hálózat része, ilyen korlátozással élnek, erről tájékoztatni kell a Bizottságot. Ha egy tagállam illetékes hatóságai a fenti módon döntenek, a belső szolgáltatók általi szolgáltatásnyújtásnak azokra a kikötőkre kell korlátozódnia, amelyek tekintetében kijelölték őket. Ebben az esetben a belső szolgáltatók által a kikötői szolgáltatások fejében kiszabott díjakat független felügyelő szerv felügyeli.
(18)   A kikötőt üzemeltető szerv vagy a tagállamok kijelölt illetékes hatóságai eldönthetik, hogy a kikötői szolgáltatásokat maguk kívánják-e biztosítani, vagy egy belső szolgáltatót bíznak meg e szolgáltatások nyújtásával. Amennyiben az illetékes hatóság úgy dönt, hogy maga gondoskodik a szolgáltatásnyújtásról, ebbe az is beletartozhat, hogy a foglalkoztatásában álló alkalmazottak nyújtják a szolgáltatást, illetve az is, hogy megbízásba adja a szolgáltatást. Amennyiben egy tagállam felségterületén található minden olyan tengeri kikötőben, amely a transzeurópai közlekedési hálózat része, ilyen korlátozással élnek, erről tájékoztatni kell a Bizottságot Ha egy tagállam illetékes hatóságai közszolgáltatási kötelezettséggel járó kikötői szolgáltatásokat nyújtanak, a belső szolgáltatók általi szolgáltatásnyújtásnak azokra a kikötőkre kell korlátozódnia, amelyek tekintetében kijelölték őket. Ebben az esetben a belső szolgáltatók által a kikötői szolgáltatások fejében kiszabott díjakat független felügyeletnek kell alávetni.
Módosítás 20
Rendeletre irányuló javaslat
19 preambulumbekezdés
(19)   A tagállamoknak megmarad azon hatáskörük, hogy a kikötői kiszolgálást végző vállalkozások személyzete számára megfelelő szintű szociális védelmet biztosítsanak. E rendelet a tagállamok szociális és munkajogi szabályainak alkalmazását nem érinti. Amennyiben a kikötői szolgáltatók számbeli korlátozása esetén egy kikötői szolgáltatási szerződés megkötése szolgáltatóváltással járhat, az illetékes hatóságok jogosultak arra, hogy a kiválasztott kikötői szolgáltatót felkérjék a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 2001/23/EK tanácsi irányelv11 rendelkezéseinek alkalmazására.
(19)   A tagállamoknak megmarad azon hatáskörük, hogy a kikötői kiszolgálást végző vállalkozások személyzete számára megfelelő szintű szociális védelmet biztosítsanak. E rendelet a tagállamok szociális és munkajogi szabályainak alkalmazását nem érinti, és figyelembe veszi az Európai Unió Alapjogi Chartájának 28. cikkét. Amennyiben egy kikötői szolgáltatási szerződés megkötése szolgáltatóváltással járhat, az illetékes hatóságnak – a személyzet átvétele setén – elő kell írniuk a kiválasztott kikötői szolgáltató számára a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelv11 rendelkezéseinek alkalmazását.
__________________
__________________
11 HL L 82., 2001.3.22., 16. o.
11 HL L 82., 2001.3.22., 16. o.
Módosítás 21
Rendeletre irányuló javaslat
19 a preambulumbekezdés (új)
(19a)  A kikötői szolgáltatások rendkívül összetett és versenyképes ágazatában az újonnan felvett munkaerő képzése, valamint a személyzet egész életen át tartó képzése elengedhetetlen a kikötői dolgozók egészségének és biztonságának, a szolgáltatások minőségének és az uniós kikötők versenyképességének biztosítása szempontjából. A tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a kikötői ágazatban dolgozó valamennyi munkavállaló megfelelő képzést kapjon. Lehetővé kell tenni a kikötőkkel foglalkozó uniós szintű társadalmi párbeszéd bizottsága számára, hogy a kikötői dolgozók magas színvonalú oktatásának és képzésének biztosítása, a balesetek kockázatának minimálisra csökkentése és az ágazat jövőbeli szükségleteinek az ügyfelek igényei által kiváltott technológiai és logisztikai változások fényében történő figyelembevétele érdekében iránymutatásokat dolgozzon ki a képzési követelmények megállapítása tekintetében.
Módosítás 22
Rendeletre irányuló javaslat
19 b preambulumbekezdés (új)
(19b)  Az európai kikötői ágazat számos olyan kihívással néz szembe, melyek versenyképességére és társadalmi dimenziójára is kihathatnak. E kihívások közé tartoznak többek között: a hajók méretének állandó növekedése, a nem uniós kikötőkkel való verseny, a hajózási társaságok közötti szövetségek eredményeképpen egyre növekvő piaci erő, az új munkavégzési módozatokról időben történő megállapodás szükségessége, megfelelő képzés nyújtása a technológiai innovációhoz és szociális hatásának minimalizálása, növekvő árumennyiség, amely egyre inkább klaszterekbe csoportosul, szárazföldi infrastruktúrával kapcsolatos elegendő beruházások hiánya, a belső piac adminisztratív akadályainak felszámolása, a változó energiaágazat és a növekvő társadalmi és környezeti nyomás. A tagállamoknak a szociális partnerekkel együtt foglalkozniuk kell e kihívásokkal, és intézkedéseket kell tenniük az ágazat versenyképességének megőrzése és a bizonytalan kikötői munkakörülmények megelőzése céljából, a munkaerő iránti kereslet ingadozása ellenére.
Módosítás 23
Rendeletre irányuló javaslat
19 c preambulumbekezdés (új)
(19c)  A Bizottságnak és a tagállamoknak támogatniuk kell a kikötői munkaszervezés minden olyan modelljét, amely minőségi munkahelyeket és biztonságok munkakörülményeket biztosít. Minden szükséges kiigazítást kizárólag a szociális partnerek közötti tárgyalások révén kell előmozdítani, és a Bizottságnak kellő mértékben figyelembe kell vennie e tárgyalások eredményét.
Módosítás 24
Rendeletre irányuló javaslat
19 d preambulumbekezdés (új)
(19d)  Az automatizálás és a technológiai innováció biztosítja a lehetőséget a kikötők hatékonyságának és biztonságának növelésére. Jelentős változtatások bevezetése előtt a munkaadóknak együtt kell működniük a kikötői dolgozók szakszervezeteivel annak érdekében, hogy garantálják a szükséges képzéseket és átképzéseket, és közös megoldást találjanak e folyamatok munkahelyi egészségre és biztonságra és a foglalkoztathatóságra gyakorolt negatív hatásainak csökkentésére.
Módosítás 25
Rendeletre irányuló javaslat
20 preambulumbekezdés
(20)   Sok kikötőben a rakománykezelési és a személyszállítási szolgáltatások piacára való bejutás nyilvános koncessziós szerződések révén biztosított. Az ilyen típusú szerződések a(z) .../... irányelv [koncessziók] hatályába tartoznak. E rendelet II. fejezete tehát nem vonatkozik a rakománykezelési és a személyszállítási szolgáltatások nyújtására, de a tagállamok dönthetnek úgy, hogy mégis alkalmazzák az említett fejezetet a szolgáltatások ezen két típusára is. A többi szerződéstípus esetében, amelyek révén az állami hatóságok a rakománykezelési és a személyszállítási szolgáltatások piacára való bejutást biztosítják, az Európai Unió Bírósága megerősítette, hogy az illetékes hatóságoknak e szerződések odaítélésekor az átláthatóság és a megkülönböztetésmentesség elvei szerint kell eljárniuk. Ezek az elvek teljes mértékben alkalmazandók bármely kikötői szolgáltatás nyújtására.
(20)   E rendelet II. fejezete nem vonatkozik a rakománykezelési és a személyszállítási szolgáltatások nyújtására. A nyilvános koncessziós szerződésektől eltérő többi szerződéstípus esetében, amelyek révén az állami hatóságok a rakománykezelési és az utasforgalmi terminálon nyújtott szolgáltatások piacára való bejutást biztosítják, az Európai Unió Bírósága megerősítette, hogy az illetékes hatóságoknak e szerződések odaítélésekor az átláthatóság és a megkülönböztetésmentesség elvei szerint kell eljárniuk. Ezek az elvek teljes mértékben alkalmazandók bármely kikötői szolgáltatás nyújtására.
Módosítás 26
Rendeletre irányuló javaslat
20 a preambulumbekezdés (új)
(20a)  A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) A.960. sz. állásfoglalása szerint minden révkalauz-szolgáltatás rendkívül magas szakértelmet és helyismeretet igényel a révkalauz részéről. Tekintettel arra, hogy az IMO elismeri a révkalauz-szolgáltatások regionális vagy helyi szintű igazgatásának helyénvalóságát, a révkalauz-szolgáltatások nem vonhatók e rendelet II. fejezetének hatálya alá.
Módosítás 27
Rendeletre irányuló javaslat
21 a preambulumbekezdés (új)
(21a)  Az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretében a folyamatban lévő, 2014–2020-as időszakban uniós támogatásban részesülhetnek a transzeurópai közlekedési hálózat kikötői. A Bizottság ugyanakkor keretet kíván létrehozni a kikötőknek nyújtott állami támogatások ellenőrzésére, és mivel a 2014/23/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv is a koncessziókra vonatkozó olyan új jogi keretrendszert hoz létre, amely a koncesszióban működtetett kikötői szolgáltatásokat is érinti, e rendeletben az uniós kikötők közötti tisztességtelen verseny vagy dömpinghelyzet kialakulásának megelőzése érdekében a pénzmozgások átláthatóságára vonatkozóan szigorú szabályokat kell előírni.
_______________
Az Európai Parlament és a Tanács 2014/23/EU irányelve (2014. február 26.) a koncessziós szerződésekről (HL L 94., 2014.3.28., 1. o.).
Módosítás 28
Rendeletre irányuló javaslat
22 preambulumbekezdés
(22)   Az állami finanszírozások odaítélésével és felhasználásával kapcsolatos egyenlő versenyfeltételek és átláthatóság biztosítása, valamint a piactorzítás megelőzése érdekében rendelkezni kell arról, hogy amennyiben az a kikötőt üzemeltető szerv, amely állami finanszírozásban részesül, szolgáltatóként is működik, külön-külön könyvelést vezessen a kikötő üzemeltető szerveként, illetve a versenyhelyzetben lévő szolgáltatóként folytatott tevékenységeiről. Az állami támogatásra vonatkozó szabályok betartásáról azonban mindenképp gondoskodni kell.
(22)   Az állami finanszírozások odaítélésével és felhasználásával kapcsolatos egyenlő versenyfeltételek és átláthatóság biztosítása, valamint a piactorzítás megelőzése érdekében rendelkezni kell arról, hogy amennyiben az a kikötőt üzemeltető szerv, amely állami finanszírozásban részesül, szolgáltatóként is működik, külön-külön könyvelést vezessen a kikötő üzemeltető szerveként, illetve a versenyhelyzetben lévő szolgáltatóként folytatott állami finanszírozású tevékenységeiről. Az állami támogatásra vonatkozó szabályok betartásáról azonban mindenképp gondoskodni kell.
Módosítás 29
Rendeletre irányuló javaslat
22 a preambulumbekezdés (új)
(22a)  A 2006/111/EK irányelvben előírt küszöbérték alatti forgalmat lebonyolító tengeri kikötőknek arányos módon kell teljesíteniük az e rendelet 12. cikkében foglalt átláthatósági kötelezettségeket, anélkül, hogy aránytalan igazgatási terheket kellene viselniük.
Módosítás 30
Rendeletre irányuló javaslat
22 b preambulumbekezdés (új)
(22b)  A tisztességes verseny biztosítása és az adminisztratív terhek csökkentése érdekében a Bizottságnak írásban tisztáznia kell az állami támogatás fogalmát a kikötői infrastruktúra finanszírozásának összefüggésében, figyelembe véve, hogy a nyilvános hozzáférést és védelmet biztosító – tengeri vagy szárazföldi – infrastruktúra, amely valamennyi potenciális felhasználó számára egyenlő és megkülönböztetéstől mentes feltételek mellett elérhető, és amely az általános érdekű, nem gazdasági jellegű szolgáltatások nyújtásához kapcsolódik, nem gazdasági jellegű, mivel céljai elsősorban közérdekűek; ezek az infrastruktúrák az adott állam általános lakossági szükségletek kielégítésével összefüggő felelősségi körébe tartoznak.
Módosítás 31
Rendeletre irányuló javaslat
22 c preambulumbekezdés (új)
(22c)  Emellett a Bizottságnak kellő időben és az ágazattal folytatott konzultáció keretében azonosítania kell, hogy mely kikötői infrastruktúrát érintő állami beruházások tartoznak a 651/2014/EU bizottsági rendelet (általános csoportmentességi rendelet)1a hatálya alá.
_________________
1a A Bizottság 651/2014/EU rendelete (2014. június 17.) a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról (HL L 187., 2014.6.26., 1. o.).
Módosítás 32
Rendeletre irányuló javaslat
23 preambulumbekezdés
(23)   A nem nyílt, nem átlátható és megkülönböztetéstől nem mentes eljárással kijelölt kikötői szolgáltatók díjszabásával kapcsolatban nagyobb a veszély, hogy monopolisztikus vagy oligopolisztikus helyzetükből és a verseny hiányából adódóan e szolgáltatók visszaélnek az árképzéssel. Ugyanez érvényes az e rendelet értelmében vett belső szolgáltatók által kiszabott díjakra is. A megfelelő piaci mechanizmusok hiányában rendelkezni kell arról, hogy az e szolgáltatásokért kivetett díjak az érintett piacon uralkodó szokásos feltételeknek megfeleljenek, valamint átlátható és megkülönböztetéstől mentes módon állapítsák meg őket.
(23)   A nem nyílt, nem átlátható és megkülönböztetéstől nem mentes eljárással kijelölt kikötői szolgáltatók díjszabásával, valamint azon révkalauz-szolgáltatók által alkalmazott díjakkal kapcsolatban, amelyek nincsenek kitéve a tényleges versenynek, nagyobb a veszély, hogy e szolgáltatók visszaélnek az árképzéssel. A megfelelő piaci mechanizmusok hiányában rendelkezni kell arról, hogy az e szolgáltatásokért kivetett díjak ne legyenek aránytalanok a nyújtott szolgáltatások gazdasági értékéhez képest, valamint átlátható és megkülönböztetéstől mentes módon állapítsák meg őket.
Módosítás 33
Rendeletre irányuló javaslat
24 preambulumbekezdés
(24)   A hatékonyság érdekében az egyes kikötők kikötőhasználati díjait átlátható és autonóm módon, valamint a kikötő saját kereskedelmi és beruházási stratégiájával összhangban kell megállapítani.
(24)   A kikötőt üzemeltető szerv szerepe többek között az, hogy elősegítse a kereskedelmet, és közvetítőként lépjen fel a regionális ipar és a közlekedési vállalkozók között. Ezért a hatékonyság érdekében az egyes kikötők kikötőhasználati díjait átlátható és autonóm módon, valamint a kikötő saját kereskedelmi és beruházási stratégiájával összhangban kell megállapítani.
Módosítás 34
Rendeletre irányuló javaslat
25 preambulumbekezdés
(25)   A kikötőhasználati díjak differenciálása megengedett a rövid távú tengeri fuvarozás előmozdítása, valamint az átlagon felüli környezeti teljesítményű, illetve a különösen energia- és szén-dioxid-hatékony – tengeri vagy szárazföldi – szállítási műveleteket végző vízi járművek számára kedvező körülmények kialakítása érdekében. Mindez hozzájárul a környezetvédelmi és az éghajlat-változási politika céljaihoz és a kikötő és környezetének fenntartható fejlődéséhez, különösen annak köszönhetően, hogy ezzel a kikötőbe befutó és ott horgonyzó vízi járművek környezeti „lábnyoma” is csökkenthető.
(25)   A kikötőhasználati díjak differenciálása fontos eszköz a kikötőt üzemeltető szerv kezében, ezért azt engedélyezni kell. A kikötőhasználati díjak eltérőek lehetnek például a rövid távú tengeri fuvarozás előmozdítása, valamint az átlagon felüli környezeti teljesítményű, illetve a különösen energia- és szén-dioxid-hatékony – tengeri vagy szárazföldi – szállítási műveleteket végző vízi járművek számára kedvező körülmények kialakítása érdekében. Mindez hozzájárul a környezetvédelmi és az éghajlat-változási politika céljaihoz és a kikötő és környezetének fenntartható fejlődéséhez, különösen annak köszönhetően, hogy ezzel a kikötőbe befutó és ott horgonyzó vízi járművek környezeti „lábnyoma” is csökkenthető.
Módosítás 35
Rendeletre irányuló javaslat
26 preambulumbekezdés
(26)   Megfelelő intézkedésekkel gondoskodni kell arról, hogy a kikötőhasználati díjak és/vagy kikötői szolgáltatási díjak megállapításakor és módosításakor rendszeresen konzultáljanak az ilyen díjakat fizető kikötőhasználókkal is. A kikötők üzemeltető szerveinek rendszeresen ki kell kérniük az egyéb érdekelt felek véleményét is az olyan kérdésekkel kapcsolatban, amelyek meghatározóak a kikötők tartós fejlesztése, teljesítménye, valamint az olyan gazdasági tevékenységek odavonzása és megteremtése szempontjából, mint például a kikötői szolgáltatások koordinációja a kikötő területén belül, a hátországi kapcsolatok és a kikötői igazgatási eljárások hatékonysága.
(26)   Gondoskodni kell arról, hogy a kikötőhasználati díjak és/vagy kikötői szolgáltatási díjak megállapításakor és módosításakor rendszeresen konzultáljanak az ilyen díjakat fizető kikötőhasználókkal is. A kikötők üzemeltető szerveinek rendszeresen ki kell kérniük az egyéb érdekelt felek véleményét is az olyan kérdésekkel kapcsolatban, amelyek meghatározóak a kikötők tartós fejlesztése, teljesítménye, valamint az olyan gazdasági tevékenységek odavonzása és megteremtése szempontjából, mint például a kikötői szolgáltatások koordinációja a kikötő területén belül, a hátországi kapcsolatok és a kikötői igazgatási eljárások hatékonysága. A kikötőt üzemeltető szervnek fenntartható konzultációt kell kezdeményeznie a kikötőben nagy volumenű, jelentős beruházásokat végrehajtó befektetőkkel a kikötői fejlesztési tervek tekintetében;
Módosítás 36
Rendeletre irányuló javaslat
27 preambulumbekezdés
(27)   E rendelet megfelelő és hatékony alkalmazásának biztosítása érdekében minden tagállamban ki kell jelölni egy független felügyelő szervet. E felügyelő szerv már létező szerv is lehet.
(27)   A független panasztételi mechanizmus bevezetésének biztosítása érdekében minden egyes tagállamnak egy vagy több, független felügyeletet ellátó szervet kell kijelölni. Lehetővé kell tenni, hogy e célra már létező szerveket, így például a kikötőt üzemeltető szervhez nem kapcsolódó versenyhatóságokat, bíróságokat, minisztériumokat vagy minisztériumi osztályokat is ki lehessen jelölni.
Módosítás 37
Rendeletre irányuló javaslat
28 preambulumbekezdés
(28)   A különböző független felügyelő szervek a rendelet egységes alkalmazása érdekében tájékoztatják egymást az általuk végzett munkáról és együttműködnek egymással.
(28)   Határokon átnyúló jogviták és panaszok esetében a különböző, független felügyeletet ellátó szervek együttműködnek egymással, és tájékoztatják egymást az általuk végzett munkáról.
Módosítás 38
Rendeletre irányuló javaslat
28 a preambulumbekezdés (új)
(28a)  A kikötői munkakapcsolatok nagyban befolyásolják a kikötők működését. Ezért a szociális partnerek számára a kikötők ágazati szociális párbeszéddel foglalkozó uniós szintű bizottsága hozza létre az egészség, a biztonság, a képzés és a képesítések, az alacsony kéntartalmú tüzelő- és üzemanyagokkal kapcsolatos uniós politika, valamint az ágazatnak a fiatal és a női dolgozók szempontjából való vonzereje terén azt a keretet, amely a munkaszervezés és a munkakörülmények eredményeinek megállapításához szükséges.
Módosítás 39
Rendeletre irányuló javaslat
29 preambulumbekezdés
(29)  A Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy e rendelet egyes nem alapvető rendelkezéseinek a kiegészítése vagy módosítása céljából, valamint a környezetvédelmi díjak egységes alkalmazásának előmozdítása és Unió-szerte történő megerősítése, továbbá a rövid távú tengeri fuvarozás előmozdításával kapcsolatos közös díjszabási elvek biztosítása érdekében a Szerződés 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el egyrészt a vízi járművek, az üzemanyagok és a tevékenységtípusok közös osztályozására vonatkozóan, amely az infrastruktúra-használati díjak differenciálásának alapjául fog szolgálni, másrészt a kikötőhasználati díjak megállapításának közös elveire vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság ennek előkészítéseként megfelelő – többek között szakértői szintű – konzultációkat folytasson. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és megszövegezése során biztosítania kell, hogy az Európai Parlament és a Tanács a vonatkozó dokumentumokat egyidejűleg, kellő időben és megfelelő módon megkapja.
törölve
Módosítás 40
Rendeletre irányuló javaslat
30 preambulumbekezdés
(30)  Az e rendelet végrehajtásához szükséges egységes feltételek biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni a független felügyelő szervek közötti információcseréhez szükséges intézkedésekkel kapcsolatban. Ezeket a hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek13 megfelelően kell gyakorolni.
törölve
__________________
13 HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
Módosítás 41
Rendeletre irányuló javaslat
30 a preambulumbekezdés (új)
(30a)  A Bizottság felkérést kap arra, hogy nyújtson be egy, a révkalauzi mentesítő igazolásokra vonatkozó jogalkotási javaslatot, amely ösztönözné azok használatát valamennyi tagállamban a kikötők hatékonyságának növelése és különösen – amennyiben azt a biztonsági körülmények lehetővé teszik – a rövid távú tengeri fuvarozás ösztönzése érdekében. A révkalauzi mentesítő igazolások kiadásának alapját képező követelményeket kockázatelemzést követően és a helyi körülmények figyelembevételével a tagállam állapítja meg. Ezeknek a követelményeknek átláthatónak, megkülönböztetéstől mentesnek és arányosnak kell lenniük.
Módosítás 42
Rendeletre irányuló javaslat
31 preambulumbekezdés
(31)   Mivel e rendelet céljait, nevezetesen a kikötői szolgáltatások korszerűsítését és a transzeurópai közlekedési hálózat minden kikötőjében kedvező befektetési környezetet eredményező keretrendszer létrehozását a kikötői és a kapcsolódó tengeri ágazat európai dimenziója, nemzetközi és határokon átívelő jellege miatt a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és az említett célok az európai szinten egységes versenyfeltételek szükségessége miatt uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően az Unió intézkedéseket hozhat. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban a rendelet nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.
(31)   Mivel e rendelet céljait, nevezetesen a kikötői szolgáltatások megszervezésére szolgáló keret biztosítását és a transzeurópai közlekedési hálózat minden tengeri kikötőjében kedvező befektetési környezetet eredményező keretrendszer létrehozását a kikötői és a kapcsolódó tengeri ágazat európai dimenziója, nemzetközi és határokon átívelő jellege miatt a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és az említett célok az európai szinten egységes versenyfeltételek szükségessége miatt uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően az Unió intézkedéseket hozhat. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban a rendelet nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket. Biztosítani kell az uniós kikötők védelmét a harmadik országbeli kikötőkkel szemben, amelyekre nem vonatkoznak ugyanazon, e rendelet szerinti szervezeti és üzemeltetési kritériumok.
Módosítás 43
Rendeletre irányuló javaslat
31 a preambulumbekezdés (új)
(31a)  A kikötői munkaügyi kapcsolatok nagyban befolyásolják a kikötők tevékenységét és működését. Ezért a kikötői ágazati szociális párbeszéddel foglalkozó uniós szintű bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy keretet biztosítson az uniós szociális partnerek számára a kikötői munkaügyi kapcsolatokkal összefüggő szociális kérdésekben született közös eredmények lehetséges elfogadásához. A Bizottságnak szükség esetén – a szociális partnerek autonómiáját tiszteletben tartva – elő kell segítenie és támogatnia kell a tárgyalásokat, valamint ezekhez technikai segítségnyújtást kell kínálnia. Az uniós szociális partnerek számára lehetővé kell tenni, hogy – amennyiben kívánják – beszámoljanak az elért eredményekről annak érdekében, hogy ezeket a Bizottság figyelembe vehesse az e rendelet hatásairól szóló jelentésében.
Módosítás 44
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – a pont
a)   egyértelmű keretet szab a kikötői szolgáltatások piacához való hozzáférésnek;
a)   egyértelmű keretet szab a kikötői szolgáltatások piacához megszervezéséhez;
Módosítás 45
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – b pont
b)   közös szabályokat állapít meg az üzemeltető szervek és a kikötői szolgáltatók számára a pénzügyi átláthatóságra és a díjszabásra vonatkozóan.
b)   közös szabályokat állapít meg az e rendelet hatálya alá tartozó üzemeltető szervek és a kikötői szolgáltatók számára a pénzügyi átláthatóságra és a díjszabásra vonatkozóan.
Módosítás 46
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 2 bekezdés – c pont
c)  kotrás;
törölve
Módosítás 47
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 2 bekezdés – 2 a albekezdés (új)
Ezenfelül az e rendelet 12. cikkének (2) bekezdése a kotrásra is alkalmazandó.
Módosítás 48
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 3 bekezdés
(3)   Ez a rendelet a(z) XXX rendelet [TEN-T iránymutatásokra vonatkozó rendelet] I. mellékletében meghatározott transzeurópai közlekedési hálózat valamennyi tengeri kikötőjére vonatkozik.
(3)   Ezt a rendeletet az 1315/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet II. mellékletében felsorolt, a transzeurópai közlekedési hálózat részét képező valamennyi tengeri kikötőre alkalmazni kell.
________________
Az Európai Parlament és a Tanács 1315/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó uniós iránymutatásokról és a 661/2010/EU határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 348., 2013.12.20., 1.o.).
Módosítás 49
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 3 a bekezdés (új)
(3a)  E rendelet nem érinti az (1) bekezdés a) és az (1) bekezdés b) pontjában említett elveket tiszteletben tartó kikötői létesítményeket.
Módosítás 50
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 3 b bekezdés (új)
(3b)  A tagállamok dönthetnek úgy, hogy ezt a rendeletet nem alkalmazzák az átfogó transzeurópai közlekedési hálózatnak az EUMSZ 349. cikkében említett legkülső régiókban fekvő tengeri kikötői vonatkozásában. Ha a tagállamok úgy határoznak, hogy e rendeletet nem alkalmazzák ezeknek a tengeri kikötőknek az esetében, akkor erről a döntésről tájékoztatják a Bizottságot.
Módosítás 51
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 2 pont
2.   „rakománykezelési szolgáltatások”: a rakomány kezelése a rakománnyal megrakott vízi jármű és a part között, beleértve e tevékenység megszervezését is, legyen szó a rakomány behozataláról, kiviteléről vagy tranzitjáról, ideértve az olyan tevékenységeket is, mint a rakománynak a megfelelő rakománykezelő terminálon történő feldolgozása, szállítása és ideiglenes tárolása a rakomány szállításával közvetlen összefüggésben; nem tartozik ide viszont a raktározás, a kirakodás, az újracsomagolás, sem a kezelt rakományon végzett, bármilyen hozzáadott értéket jelentő szolgáltatás;
2.   „rakománykezelési szolgáltatások”: a rakomány kezelése a rakománnyal megrakott vízi jármű és a part között, beleértve e tevékenység megszervezését is, legyen szó a rakomány behozataláról, kiviteléről vagy tranzitjáról, ideértve az olyan tevékenységeket is, mint a rakománynak a megfelelő rakománykezelő terminálon történő feldolgozása, rögzítése, rögzítésének kioldása, rakodása, szállítása és ideiglenes tárolása a rakomány szállításával közvetlen összefüggésben; nem tartozik ide viszont – kivéve, ha a tagállam ettől eltérően rendelkezik – a raktározás, a kirakodás, az újracsomagolás, sem a kezelt rakományon végzett, bármilyen hozzáadott értéket jelentő szolgáltatás;
Módosítás 52
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 2 a pont (új)
2a.  „illetékes hatóság”: az a köz- vagy magánjogi szerv, amely a tagállami jogszabályok vagy jogi aktusok alapján helyi, regionális vagy nemzeti szinten jogosult a kikötői tevékenységek megszervezésével vagy igazgatásával összefüggő tevékenységeket folytatni a kikötőt üzemeltető szervvel együttesen vagy azt helyettesítve;
Módosítás 53
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 3 pont
3.   „kotrás”: a homok, az üledék vagy egyéb anyagok azzal a céllal történő eltávolítása a kikötőkhöz vezető vízi útvonal fenekéről, hogy a vízi jármű be tudjon lépni a kikötő területére; ideértve mind a kezdeti kotrást (kivitelezési célú kotrási munkák), mind a karbantartás, azaz a vízi út járhatóságának fenntartása céljából végzett kotrást;
3.   „kotrás”: a homok, az üledék vagy egyéb anyagok azzal a céllal történő eltávolítása a kikötőkhöz vezető vízi útvonal fenekéről, hogy a vízi jármű be tudjon lépni a kikötő területére, ideértve mind a kezdeti kotrást (kivitelezési célú kotrási munkák), mind a karbantartás, azaz a vízi út járhatóságának fenntartása céljából végzett kotrást, és az nem a kikötőhasználók számára kínált kikötői szolgáltatás;
Módosítás 54
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 5 pont
5.   „kikötőt üzemeltető szerv”: az a köz- vagy magánjogi szerv, amelynek a tagállami jogszabályok alapján – akár egyéb tevékenységhez kapcsolódóan – feladata a kikötői infrastruktúra és a kikötői közlekedés igazgatása és kezelése, csakúgy mint a kikötőben működő üzemeltetők tevékenységeinek összehangolása, illetve adott esetben ellenőrzése;
5.   „kikötőt üzemeltető szerv”: az a köz- vagy magánjogi szerv, amelynek a tagállami jogszabályok által engedélyezett – akár egyéb tevékenységhez kapcsolódóan – feladata a kikötői infrastruktúra igazgatása és kezelése, illetve adott esetben a kikötőben működő üzemeltetők tevékenységeinek összehangolása, megvalósítása, szervezése vagy ellenőrzése és a kikötői közlekedés igazgatása és kezelése, valamint a kikötői terület fejlesztése;
Módosítás 55
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 6 pont
6.   „kikötés”: a vízi járműnek a kikötő partján vagy a kikötőhöz vezető vízi úton történő lehorgonyozásához vagy egyéb módon történő rögzítéséhez szükséges kikötési és elkötési szolgáltatások;
6.   „kikötés”: a vízi járművek számára szükséges, biztonságos kikötési, elkötési és horgonyzóhely-váltási szolgáltatások;
Módosítás 56
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 8 pont
8.   „révkalauz-szolgáltatás”: egy vízi jármű révkalauz vagy révkalauz-állomás segítségével történő irányítása annak érdekében, hogy a jármű biztonságosan befusson a kikötőbe, illetve biztonságosan kifusson a kikötőből a kikötőhöz vezető vízi úton;
8.   „révkalauz-szolgáltatás”: egy vízi jármű révkalauz vagy révkalauz-állomás segítségével történő irányítása annak érdekében, hogy az adott vízi jármű biztonságosan befusson a kikötőbe, illetve biztonságosan kifusson a kikötőből a kikötőhöz vezető vízi úton vagy biztonságosan közlekedjen a kikötőn belül;
Módosítás 57
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 9 pont
9.   „kikötőhasználati díj”: a kikötőt üzemeltető szerv közvetlen vagy közvetett javára beszedett díj, amelyet a vízi járművek üzemeltetői vagy a rakománytulajdonosok fizetnek azon szolgáltatások és létesítmények (többek között a kikötők megközelítését, valamint az utasok és a rakomány kezelését lehetővé tévő vízi utak) igénybevételéért, amelyek lehetővé teszik, hogy a vízi járművek befussanak a kikötőbe, illetve kifussanak a kikötőből.
9.   „kikötőhasználati díj”: a kikötőt üzemeltető szerv közvetlen vagy közvetett javára beszedett díj, amelyet a vízi járművek üzemeltetői vagy a rakománytulajdonosok fizetnek azon infrastruktúrák, létesítmények és szolgáltatások, többek között a kikötők megközelítését, valamint az utasok és a rakomány kezelését lehetővé tévő vízi utak igénybevételéért (ha e vízi utak a kikötőt üzemeltető szerv jogkörébe tartoznak), amelyek lehetővé teszik, hogy a vízi járművek befussanak a kikötőbe, illetve kifussanak a kikötőből, de amelybe a földterület-bérbeadási díjak, illetve azzal azonos hatású díjak nem tartoznak bele;
Módosítás 58
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 12 pont
12.   „kikötői szolgáltatási szerződés”: hivatalos és jogilag kötelező érvényű megállapodás valamely kikötői szolgáltató és egy illetékes hatóság között, amelyben ez utóbbi a kikötői szolgáltatók számát korlátozó eljárást követően egy kikötői szolgáltatót kikötői szolgáltatások nyújtása céljára kijelöl;
12.   „kikötői szolgáltatási szerződés”: hivatalos és jogilag kötelező érvényű megállapodás valamely kikötői szolgáltató és a kikötőt üzemeltető szerv vagy egy illetékes hatóság között, amelyben e szerv vagy hatóság a kikötői szolgáltatók számát korlátozó eljárást követően egy kikötői szolgáltatót kikötői szolgáltatások nyújtása céljára kijelöl;
Módosítás 59
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 16 pont
16.   „tengeri kikötő”: olyan vízi és egyben szárazföldi terület, amely létesítményei és berendezései révén lehetővé teszi elsősorban a hajók fogadását, azok ki- és berakodását, az áruk tárolását, fogadását és feladását, illetve az utasok fel- és leszállását; ideértendő minden egyéb olyan infrastruktúra is, amelyekre a kikötő területén a közlekedési vállalkozóknak szükségük van;
16.   „tengeri kikötő”: olyan kijelölt vízi és egyben szárazföldi terület, amely a kikötőt üzemeltető szerv által kezelt infrastruktúrája és létesítményei révén lehetővé teszi elsősorban a hajók fogadását, azok ki- és berakodását, az áruk tárolását, fogadását és feladását, illetve az utasok és a személyzet fel- és leszállását;
Módosítás 60
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 17 pont
17.   „vontatás”: a vízi jármű kormányzásához vontatóhajóval nyújtott támogatás, amely azt hivatott elősegíteni, hogy a vízi jármű biztonságosan befusson a kikötő területére, illetve biztonságosan kifusson a kikötő területéről;
17.   „vontatás”: a vízi jármű kormányzásához vontatóhajóval nyújtott támogatás, amely azt hivatott elősegíteni, hogy a vízi jármű biztonságosan befusson a kikötő területére, biztonságosan kifusson a kikötő területéről, illetve biztonságosan közlekedjen a kikötőben;
Módosítás 61
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 18 pont
18.   „a kikötőkhöz vezető vízi út”: a nyílt tengerről a kikötőbe vezető vízi út, mint például a kikötőbejáratok, a hajózható átjárók, a folyók, a tengeri csatornák és a fjordok.
18.   „a kikötőkhöz vezető vízi út”: amennyiben az ilyen vízi út a kikötőt üzemeltető szerv jogkörébe tartozik, a nyílt tengerről a kikötőbe vezető vízi út, mint például a kikötőbejáratok, a hajózható átjárók, a folyók, a tengeri csatornák és a fjordok.
Módosítás 62
Rendeletre irányuló javaslat
II fejezet – cím
Piacra jutás
Kikötői szolgáltatások szervezése
Módosítás 63
Rendeletre irányuló javaslat
3 cikk
3. cikk
törölve
A szolgáltatásnyújtás szabadsága
(1)  Az e rendelet hatályába tartozó tengeri kikötőkben való szolgáltatásnyújtás szabadsága az Unióban letelepedett kikötői szolgáltatókra az ebben a fejezetben meghatározott feltételek mellett érvényes.
(2)  A kikötői szolgáltatók számára a tevékenységeik elvégzéséhez szükséges mértékben hozzáférést kell biztosítani a meghatározó fontosságú kikötőlétesítményekhez. A hozzáférés feltételei méltányosak, ésszerűek és megkülönböztetéstől mentesek.
Módosítás 64
Rendeletre irányuló javaslat
3 a cikk (új)
3a. cikk
A kikötői szolgáltatások szervezésének szabadsága
(1)  E rendeletre tekintettel, az e fejezetben tárgyalt kikötői szolgáltatások szervezése a következő feltételekhez köthető:
a)  a kikötői szolgáltatók számára előírt minimumkövetelmények;
b)  a szolgáltatók számának korlátozása;
c)  közszolgáltatási kötelezettségek;
d)  belső szolgáltatók;
e)  a kikötői szolgáltatások piacára való szabad, nyílt bejutás;
(2)  Az (1) bekezdés szerinti kikötői szolgáltatások szervezése esetében tiszteletben kell tartani az e fejezetben meghatározott feltételeket.
Módosítás 65
Rendeletre irányuló javaslat
4 cikk – 1 bekezdés
(1)   A kikötőt üzemeltető szerv előírhatja, hogy a kikötői szolgáltatók megfeleljenek bizonyos minimumkövetelményeknek a megfelelő kikötői szolgáltatás elvégzéséhez:
(1)   A 8. cikkben rögzített közszolgáltatási kötelezettségek előírása lehetőségének sérelme nélkül a kikötőt üzemeltető szerv vagy az illetékes hatóság előírhatja, hogy a kikötői szolgáltatók – többek között az alvállalkozók – megfeleljenek bizonyos minimumkövetelményeknek a megfelelő kikötői szolgáltatás elvégzéséhez:
Módosítás 66
Rendeletre irányuló javaslat
4 cikk – 2 bekezdés – bevezető rész
(2)   Az (1) bekezdésben előírt minimumkövetelmények – értelemszerűen – csak a következőkre vonatkozhatnak:
(2)   Az (1) bekezdésben előírt minimumkövetelmények a következőkre vonatkoznak:
Módosítás 67
Rendeletre irányuló javaslat
4 cikk – 2 bekezdés – b pont
b)   az adott kikötői szolgáltatás – szokásos és biztonságos körülmények mellett történő – nyújtásához szükséges berendezés, valamint a berendezés megfelelő szintű karbantartásához szükséges képesség;
b)   az adott kikötői szolgáltatás – szokásos és biztonságos körülmények mellett történő – folyamatos nyújtásához szükséges berendezés, valamint a berendezés előírt szintű karbantartásához szükséges műszaki és pénzügyi képesség;
Módosítás 68
Rendeletre irányuló javaslat
4 cikk – 2 bekezdés – b a pont (új)
ba)  a kikötői szolgáltatás valamennyi felhasználó számára való rendelkezésre állása minden kikötőhelyen és megszakítás nélkül éjjel-nappal, egész éven át;
Módosítás 69
Rendeletre irányuló javaslat
4 cikk – 2 bekezdés – c pont
c)   a tengerbiztonsági követelmények, valamint a kikötő, a kikötőhöz vezető utak, a kikötőben található létesítmények, berendezések és személyek biztonságára és védelmére vonatkozó követelmények betartása;
c)   a tengerbiztonsági követelmények, valamint a kikötő, a kikötőhöz vezető utak, a kikötőben található létesítmények, berendezések, dolgozók és más személyek biztonságára és védelmére vonatkozó követelmények betartása;
Módosítás 70
Rendeletre irányuló javaslat
4 cikk – 2 bekezdés – d a pont (új)
da)  az érintett kikötő szerinti tagállam nemzeti szociális és munkaügyi jogszabályainak betartása, a kollektív szerződések feltételeit is beleértve;
Módosítás 71
Rendeletre irányuló javaslat
4 cikk – 2 bekezdés – d b pont (új)
db)  a kikötői szolgáltató jó hírneve a tagállam által megállapított módon.
Módosítás 72
Rendeletre irányuló javaslat
4 cikk – 3 a bekezdés (új)
(3a)  E rendelet végrehajtása semmilyen körülmények között nem jelenthet alapot a kikötői szolgáltatások nyújtására vonatkozó, a tagállamok vagy az illetékes hatóságok által már előírt minimumkövetelmények csökkentésére.
Módosítás 73
Rendeletre irányuló javaslat
4 cikk – 4 bekezdés
(4)   Amennyiben a minimumkövetelmények a helyismeretre, illetve a helyi adottságokban való jártasságra is kiterjednek, a kikötőt üzemeltető szerv átlátható és megkülönböztetéstől mentes módon biztosítja az ehhez szükséges képzés elérhetőségét, hacsak a tagállam nem gondoskodott már az ilyen képzés megfelelő elérhetőségéről.
(4)   Amennyiben a minimumkövetelmények a helyismeretre, illetve a helyi adottságokban való jártasságra is kiterjednek, a kikötőt üzemeltető szerv átlátható és megkülönböztetéstől mentes módon biztosítja az ehhez szükséges tájékoztatást.
Módosítás 74
Rendeletre irányuló javaslat
4 cikk – 5 bekezdés
(5)   Az (1) bekezdésben említett esetben a kikötőt üzemeltető szerv 2015. július 1-jéig, illetve amennyiben az említett dátum után alkalmazandó minimumkövetelményekről van szó, a követelmények alkalmazásának kezdő dátuma előtt legalább három hónappal közzéteszi a (2) bekezdésben említett minimumkövetelményeket, valamint azt az eljárást, amellyel a kikötői szolgáltatások ezen követelmények szerinti nyújtásának jogát megadják. A kikötői szolgáltatókat a feltételek és az eljárás bármilyen módosulásáról előre értesítik.
(5)   Az (1) bekezdésben említett esetben a kikötőt üzemeltető szerv ...*-ig, illetve amennyiben az említett dátum után alkalmazandó minimumkövetelményekről van szó, a követelmények alkalmazásának kezdő dátuma előtt legalább három hónappal közzéteszi a (2) bekezdésben említett minimumkövetelményeket, valamint azt az eljárást, amellyel a kikötői szolgáltatások ezen követelmények szerinti nyújtásának jogát megadják. A kikötői szolgáltatókat a feltételek és az eljárás bármilyen módosulásáról előre értesítik.
__________________
*E rendelet hatálybalépése után 24 hónappal.
Módosítás 75
Rendeletre irányuló javaslat
4 cikk – 5 a bekezdés (új)
(5a)  A tengeri biztonság és a környezet védelme biztosítása érdekében a tagállam vagy az illetékes hatóság előírhatja, hogy a vontatási vagy kikötési műveletekhez használt hajókat az érintett kikötő tagállamában kell nyilvántartásba venni, és az ilyen hajóknak az érintett tagállam lobogója alatt kell hajózniuk.
Módosítás 76
Rendeletre irányuló javaslat
5 cikk – 1 bekezdés
(1)   A kikötőt üzemeltető szerv egyenlő bánásmódban részesíti a kikötői szolgáltatókat, és átlátható módon jár el.
(1)   A kikötőt üzemeltető szerv vagy az illetékes hatóság egyenlő bánásmódban részesíti a kikötői szolgáltatókat, és átlátható, objektív, megkülönböztetésmentes és arányos módon jár el.
Módosítás 77
Rendeletre irányuló javaslat
5 cikk – 2 bekezdés
(2)   A kikötőt üzemeltető szerv a 4. cikk szerint megállapított minimumkövetelmények alapján a kikötői szolgáltatások nyújtására vonatkozó kérelem kézhezvételét követő egy hónapon belül megadja az említett jogot, vagy elutasítja a kérelmet. Az elutasítást tárgyilagos, átlátható, megkülönböztetéstől mentes és arányos kritériumok alapján, kellően megindokolja.
(2)   A kikötőt üzemeltető szerv vagy az illetékes hatóság a 4. cikk szerint megállapított minimumkövetelmények alapján megadja vagy megtagadja a kikötői szolgáltatások nyújtására vonatkozó jogot. Ezt a kikötői szolgáltatások nyújtására vonatkozó kérelem és a szükséges dokumentumok kézhezvételét követően ésszerű – négy hónapot semmiképpen meg nem haladó – határidőn belül megteszi. Az elutasítást tárgyilagos, átlátható, megkülönböztetéstől mentes és arányos kritériumok alapján, kellően megindokolja.
Módosítás 78
Rendeletre irányuló javaslat
6 cikk – -1 bekezdés (új)
(-1)  Az e rendelet 9. cikkében említett esetekben – amennyiben a kikötőt üzemeltető szerv nem minősül a 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv1a szerinti szerződő hatóságnak – ez a cikk nem alkalmazandó.
________________
1a Az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelve (2014. február 26.) a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 94., 2014.3.28., 65. o.).
Módosítás 79
Rendeletre irányuló javaslat
6 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész
(1)   A 3. cikktől eltérve a kikötőt üzemeltető szerv egy adott kikötői szolgáltatás tekintetében korlátozhatja a kikötői szolgáltatók számát az alábbi okok közül legalább az egyikre hivatkozva:
(1)   A kikötői szolgáltatások szervezésének meglévő, ettől eltérő modelljeinek sérelme nélkül a kikötőt üzemeltető szerv vagy az illetékes hatóság egy adott kikötői szolgáltatás tekintetében korlátozhatja a kikötői szolgáltatók számát az alábbi okok közül legalább az egyikre hivatkozva:
Módosítás 80
Rendeletre irányuló javaslat
6 cikk – 1 bekezdés – a pont
a)   a rendelkezésre álló földterület szűkössége vagy behatárolt rendeltetése miatt, feltéve, hogy az üzemeltető szerv igazolni tudja, hogy a terület a kikötői szolgáltatás nyújtása tekintetében meghatározó fontosságú kikötőlétesítmény, és a korlátozás összhangban van a kikötő hivatalos fejlesztési tervével, amelyet a kikötőt üzemeltető szerv, illetve adott esetben a tagállami jogszabályoknak megfelelően bármely más illetékes hatóság is jóváhagyott;
a)   a rendelkezésre álló földterület szűkössége vagy behatárolt rendeltetése miatt, feltéve, hogy az üzemeltető szerv igazolni tudja, hogy a terület a kikötői szolgáltatások nyújtása tekintetében meghatározó fontosságú kikötőlétesítmény, és a korlátozás – adott esetben – összhangban van azokkal a döntésekkel vagy tervekkel, amelyeket a kikötőt üzemeltető szerv, illetve adott esetben a tagállami jogszabályoknak megfelelően bármely más illetékes hatóság is jóváhagyott;
Módosítás 81
Rendeletre irányuló javaslat
6 cikk – 1 bekezdés – a a pont (új)
aa)  a rendelkezésre álló, víz melletti terület szűkössége, amennyiben az elengedhetetlen az adott kikötői szolgáltatás biztonságos és hatékony nyújtásához;
Módosítás 82
Rendeletre irányuló javaslat
6 cikk – 1 bekezdés – a b pont (új)
ab)  a kikötői forgalom jellege nem teszi lehetővé, hogy a kikötőben egyszerre több kikötői szolgáltató gazdasági szempontból kielégítő feltételek mellett működjön;
Módosítás 83
Rendeletre irányuló javaslat
6 cikk – 1 bekezdés – a c pont (új)
ac)  a biztonságos vagy környezeti szempontból fenntartható kikötői műveletek garantálásának szükségessége;
Módosítás 84
Rendeletre irányuló javaslat
6 cikk – 3 a bekezdés (új)
(3a)  A kikötői szolgáltatók korlátozása egy valamennyi fél számára nyitott, megkülönböztetéstől mentes és átlátható kiválasztási eljárás útján történik. A kikötőt üzemeltető szerv valamennyi érdekelt fél számára megad minden szükséges tájékoztatást a kiválasztási eljárás megszervezési módjával és a pályázatok benyújtásának határidejével, valamint a vonatkozó odaítélési kritériumokról és követelményekkel kapcsolatban. A pályázatok benyújtására rendelkezésre álló határidőnek kellően hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy az érdekelt felek érdemi értékelést végezhessenek, és előkészítsék pályázataikat, szokásos körülmények között ennek alsó korlátja 30 nap.
Módosítás 85
Rendeletre irányuló javaslat
6 cikk – 4 bekezdés
(4)   Ha a kikötőt üzemeltető szerv maga nyújt szolgáltatásokat, vagy a szolgáltatásnyújtással egy általa közvetlenül vagy közvetve irányított, elkülönült jogi egységet bíz meg, a tagállam a kikötői szolgáltatók számbeli korlátozására vonatkozó határozat elfogadását egy olyan hatóságra ruházhatja át, amely független a kikötőt üzemeltető szervtől. Amennyiben erre nem kerül sor, a szolgáltatók száma nem lehet kevesebb, mint kettő.
(4)   Ha a kikötőt üzemeltető szerv maga nyújt kikötői szolgáltatásokat, vagy a szolgáltatásnyújtással egy általa közvetlenül vagy közvetve ellenőrzött, jogilag különálló szervezetet bíz meg, a tagállam megtesz minden szükséges intézkedést az összeférhetetlenség elkerülése érdekében. Ilyen intézkedések hiányában a szolgáltatók száma nem lehet kevesebb kettőnél, kivéve ha az (1) bekezdésben foglalt indokok valamelyike alátámasztja azt, hogy az adott kikötőben csak egy szolgáltató működjön.
Módosítás 86
Rendeletre irányuló javaslat
7 cikk
7. cikk
törölve
Eljárás a kikötői szolgáltatók számbeli korlátozására
(1)  A kikötői szolgáltatók 6. cikk szerinti, számbeli korlátozása egy valamennyi fél számára nyitott, megkülönböztetéstől mentes és átlátható kiválasztási eljárás útján történik.
(2)  Ha a kikötői szolgáltatás becsült értéke meghaladja a (3) bekezdésben megállapított küszöbértéket, akkor a(z) …/… irányelvben [koncessziók] meghatározott, a koncesszió odaítélési szabályaira, az eljárási garanciákra, valamint a koncessziók maximális időtartamára vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(3)  A küszöbértéket és a kikötői szolgáltatás értékét a(z) …/… irányelv [koncessziók] idevágó és alkalmazandó rendelkezéseinek megfelelően kell megállapítani.
(4)  A kiválasztott szolgáltató vagy szolgáltatók és a kikötőt üzemeltető szerv kikötői szolgáltatási szerződést kötnek.
(5)  E rendelet alkalmazásában a kikötői szolgáltatási szerződés rendelkezéseinek a szerződés időtartama alatt történő, a(z) …/… irányelv [koncessziók] értelmében vett lényeges módosítása új kikötői szolgáltatási szerződésnek minősül, és új, a (2) bekezdés szerinti eljárást von maga után.
(6)  E cikk (1)–(5) bekezdése a 9. cikkben említett esetekre nem alkalmazandó.
(7)  Ez a rendelet a(z) …/… irányelvet [koncessziók]15, a(z) …/… irányelvet [közüzemek]16 és a(z) …/… irányelvet [közbeszerzés]17 nem érinti.
__________________
15 Javaslat a koncessziós szerződések odaítéléséről szóló irányelvre (COM(2011)0897 végleges).
16 Javaslat a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről szóló irányelvre (COM(2011)0895 végleges).
17 Javaslat a közbeszerzésről szóló irányelvre (COM(2011)0896 végleges).
Módosítás 87
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész
(1)   A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a szolgáltatókra kikötői szolgáltatásokkal kapcsolatos közszolgáltatási kötelezettségeket rónak a következők biztosítása érdekében:
(1)   A tagállamok kijelölik azt a területükön belüli illetékes hatóságot – ez lehet a kikötőt üzemeltető szerv is –, amely kikötői szolgáltatásokkal kapcsolatos közszolgáltatási kötelezettségeket róhat a szolgáltatókra a következők legalább egyikének biztosítása érdekében:
Módosítás 88
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 1 bekezdés – b pont
b)   a szolgáltatás elérhetősége minden felhasználó számára;
b)   a szolgáltatás elérhetősége minden felhasználó számára, adott esetben egyenlő feltételek mellett;
Módosítás 89
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 1 bekezdés – c a pont (új)
ca)  a kikötői műveletek biztonsága, védelme vagy környezeti fenntarthatósága;
Módosítás 90
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 1 bekezdés – c b pont (új)
cb)  megfelelő közösségi közlekedési szolgáltatások nyújtása, valamint a területi kohézió.
Módosítás 91
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 3 bekezdés
(3)  A tagállamok kijelölik a területükön azokat az illetékes hatóságokat, amelyeknek jogukban áll közszolgáltatási kötelezettségeket előírni. A kikötőt üzemeltető szerv lehet ilyen illetékes hatóság.
törölve
Módosítás 92
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 4 bekezdés
(4)   Ha a (3) bekezdés szerint kijelölt illetékes hatóság nem azonos a kikötőt üzemeltető szervvel, akkor a 6. és 7. cikkben meghatározott, a kikötői szolgáltatók számának közszolgáltatási kötelezettség alapján való korlátozásával kapcsolatos hatásköröket a kijelölt illetékes hatóság gyakorolja.
(4)   Ha az e cikk (1) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóság nem azonos a kikötőt üzemeltető szervvel, akkor a 6. cikkben meghatározott, a kikötői szolgáltatók számának közszolgáltatási kötelezettség alapján való korlátozásával kapcsolatos hatásköröket a kijelölt illetékes hatóság gyakorolja.
Módosítás 93
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 5 bekezdés
(5)   Amennyiben az illetékes hatóság úgy dönt, hogy egy tagállam valamennyi, e rendelet hatályába tartozó tengeri kikötőjében közszolgáltatási kötelezettségeket ír elő, erről értesíti a Bizottságot.
(5)   Amennyiben a tagállam úgy dönt, hogy valamennyi, e rendelet hatályába tartozó tengeri kikötőjében közszolgáltatási kötelezettségeket ír elő, erről értesíti a Bizottságot.
Módosítás 94
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 6 bekezdés
(6)   Abban az esetben, ha egy közszolgáltatási kötelezettségnek minősülő szolgáltatásnyújtás zavart szenved, illetve ennek közvetlen veszélye fennáll, az illetékes hatóság rendkívüli intézkedést hozhat. A rendkívüli intézkedés állhat abban, hogy a szolgáltatási szerződést – legfeljebb 1 évre – közvetlen odaítéléssel másik szolgáltatónak adják át. Ez alatt az idő alatt az illetékes hatóság vagy új eljárást indít a 7. cikknek megfelelően új kikötői szolgáltató kiválasztására, vagy a 9. cikket alkalmazza.
(6)   Abban az esetben, ha egy közszolgáltatási kötelezettségnek minősülő szolgáltatásnyújtás zavart szenved, illetve ennek közvetlen veszélye fennáll, az illetékes hatóság rendkívüli intézkedést hozhat. A rendkívüli intézkedés állhat abban, hogy a szolgáltatási szerződést – legfeljebb 1 évre – közvetlen odaítéléssel másik szolgáltatónak adják át. Ez alatt az idő alatt az illetékes hatóság vagy új eljárást indít új kikötői szolgáltató kiválasztására, vagy a 9. cikket alkalmazza. Az adott tagállam nemzeti jogszabályaival vagy a szociális partnerek közötti vonatkozó megállapodásokkal összhangban megvalósított kollektív ágazati fellépések nem tekinthetők a kikötői szolgáltatásnyújtás olyan zavarainak, amelyek esetében rendkívüli intézkedések hozhatók.
Módosítás 95
Rendeletre irányuló javaslat
9 cikk – 1 bekezdés
(1)   A 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti esetekben az illetékes hatóság dönthet úgy, hogy maga gondoskodik a közszolgáltatási kötelezettséggel járó kikötői szolgáltatásról, vagy ezeket a kötelezettségeket közvetlenül egy általa irányított, elkülönült jogi egységre ruházza át, amely felett ahhoz fogható irányítást gyakorol, mint amilyet saját szervezeti egységei felett. Ebben az esetben e rendelet alkalmazásában a kikötői szolgáltatót belső szolgáltatónak kell tekinteni.
(1)   A kikötőt üzemeltető szerv vagy az illetékes hatóság dönthet úgy, hogy maga gondoskodik a kikötői szolgáltatásról, vagy egy általa irányított, elkülönült jogi egységen keresztül, amely felett ahhoz fogható irányítást gyakorol, mint amilyet saját szervezeti egységei felett, feltéve, hogy a 4. cikk az érintett szolgáltatást nyújtó valamennyi üzemeltetőre egyformán alkalmazandó. Ebben az esetben e rendelet alkalmazásában a kikötői szolgáltatót belső szolgáltatónak kell tekinteni.
Módosítás 96
Rendeletre irányuló javaslat
9 cikk – 2 bekezdés
(2)   Csak akkor tekintető úgy, hogy az illetékes hatóság ahhoz fogható irányítást gyakorol egy elkülönült jogi egység felett, mint amilyet saját szervezeti egységei felett gyakorol, ha az elkülönült jogi egység stratégiai céljait és jelentős döntéseit is nagyban befolyásolja.
(2)   Csak akkor tekintető úgy, hogy a kikötőt üzemeltető szerv vagy az illetékes hatóság ahhoz fogható irányítást gyakorol egy elkülönült jogi egység felett, mint amilyet saját szervezeti egységei felett gyakorol, ha az érintett jogi egység stratégiai céljait és jelentős döntéseit is nagyban befolyásolja.
Módosítás 97
Rendeletre irányuló javaslat
9 cikk – 3 bekezdés
(3)   A belső szolgáltató a rábízott kikötői szolgáltatásokat csak abban a kikötőben, illetve azokban a kikötőkben végezheti el, amely(ek) tekintetében a kikötői szolgáltatás nyújtásával megbízták.
(3)   A 8. cikk szerinti esetekben a belső szolgáltató a rábízott kikötői szolgáltatásokat csak abban a kikötőben, illetve azokban a kikötőkben végezheti el, amely(ek) tekintetében a kikötői szolgáltatás nyújtásával megbízták.
Módosítás 98
Rendeletre irányuló javaslat
10 cikk – 2 bekezdés
(2)   A nemzeti és közösségi jogszabályok, köztük a szociális partnerek közötti kollektív szerződések sérelme nélkül a kikötőt üzemeltető szervek kérhetik a 7. cikkben megállapított eljárással kijelölt kikötői szolgáltatótól – abban az esetben, ha a szolgáltató nem azonos a meglévő kikötői szolgáltatóval –, hogy a szolgáltatások nyújtásához előzetesen felvett személyzetnek adja meg azokat a jogokat, amelyekben az akkor részesülne, ha a 2001/23/EK irányelv szerinti átruházás történt volna.
(2)   A nemzeti és közösségi jogszabályok, köztük a szociális partnerek közötti reprezentatív kollektív szerződések sérelme nélkül a kikötőt üzemeltető szervek megkövetelik a kijelölt kikötői szolgáltatótól, hogy biztosítsa a személyzet számára a kötelező erejű nemzeti, regionális vagy helyi szociális normákon alapuló munkakörülményeket. A személyzet szolgáltatóváltás miatti átvétele esetén a meglévő kikötői szolgáltató által korábban felvett személyzetnek meg kell kapnia ugyanazokat a jogokat, amelyekben akkor részesülne, ha a 2001/23/EK irányelv szerinti átruházás történt volna.
Módosítás 99
Rendeletre irányuló javaslat
10 cikk – 3 bekezdés
(3)   Amennyiben a kikötőt üzemeltető szervek a kikötői szolgáltatókat bizonyos szociális előírások teljesítésére kötelezik bizonyos kikötői szolgáltatások nyújtása tekintetében, a versenyeljárással kapcsolatos dokumentumokban és a kikötői szolgáltatási szerződésekben fel kell sorolni az érintett személyzetet, és átlátható adatokat kell adni szerződéses jogaikról és azon feltételekről, amelyek alapján e munkavállalók a kikötői szolgáltatásokhoz kapcsolódónak tekintendők.
(3)   A kikötőt üzemeltető szervek vagy az illetékes hatóság minden kikötői szolgáltatót köteleznek az uniós és/vagy a nemzeti jogban, valamint a nemzeti szokásoknak és hagyományoknak megfelelő vonatkozó kollektív megállapodásokban foglalt összes szociális és munkaügyi előírás teljesítésére. Ha a vonatkozó kikötői szolgáltatások nyújtásával összefüggésben személyzet átvételére kerül sor, a versenyeljárással kapcsolatos dokumentumokban és a kikötői szolgáltatási szerződésekben fel kell sorolni az érintett személyzetet, és átlátható adatokat kell adni szerződéses jogaikról és azon feltételekről, amelyek alapján e munkavállalók a kikötői szolgáltatásokhoz kapcsolódónak tekintendők.
Módosítás 100
Rendeletre irányuló javaslat
10 a cikk (új)
10a. cikk
Képzés és munkavédelem
(1)  A munkaadó biztosítja, hogy a munkavállalók részesüljenek a munkavégzés körülményeinek alapos megismeréséhez szükséges képzésben, és hogy megfelelően felkészíti őket a munkavégzéssel járó esetleges veszélyek kezelésére.
(2)  A szociális partnerek autonómiájának maradéktalan tiszteletben tartása mellett a kikötőkkel foglalkozó uniós szintű társadalmi párbeszéd bizottsága felkérést kap arra, hogy iránymutatásokat dolgozzon ki a balesetek megelőzését és a dolgozók legmagasabb szintű biztonságának és egészségének biztosítását célzó képzési követelmények létrehozása érdekében. E képzési követelményeket a munkahelyi balesetek előfordulásának folyamatos csökkentése érdekében rendszeresen aktualizálni kell.
(3)  A szociális partnereket felkérik arra, hogy dolgozzanak ki olyan modelleket, amelyek biztosítják az egyensúlyt egyrészt a kikötői munka iránti keresletben megnyilvánuló fluktuáció és a kikötői műveletekhez szükséges rugalmasság, másrészt a foglalkoztatás folyamatossága és védelme között.
Módosítás 101
Rendeletre irányuló javaslat
11 cikk
E fejezet, valamint a 24. cikkben foglalt átmeneti rendelkezések a rakománykezelési és személyszállítási szolgáltatásokra nem vonatkoznak.
E fejezet – a 10a. cikk kivételével –, valamint a 24. cikkben foglalt átmeneti rendelkezések a rakománykezelési, személyszállítási és révkalauz-szolgáltatásokra nem vonatkoznak.
Módosítás 102
Rendeletre irányuló javaslat
12 cikk – 2 bekezdés – bevezető rész
(2)   Amennyiben az állami finanszírozásban részesülő, kikötőt üzemeltető szerv maga nyújt szolgáltatásokat, egyéb tevékenységeitől elkülönített könyvelést vezet kikötői szolgáltatói tevékenysége mindegyikéről, a következő módon:
(2)   Amennyiben az állami finanszírozásban részesülő, kikötőt üzemeltető szerv maga nyújt kikötői vagy kotrási szolgáltatásokat, egyéb tevékenységeitől elkülönített könyvelést vezet ezen államilag finanszírozott tevékenységről vagy beruházásról, a következő módon:
Módosítás 103
Rendeletre irányuló javaslat
12 cikk – 2 bekezdés – 1 a albekezdés (új)
Ha egy kikötőt vagy kikötői szövetséget üzemeltető szerv maga végez kotrást, és ehhez a tevékenységhez állami finanszírozást kap, nem végezhet kotrást más tagállamokban.
Módosítás 104
Rendeletre irányuló javaslat
12 cikk – 3 bekezdés
(3)   Az (1) bekezdésben említett állami finanszírozás a következőket foglalja magában: részvénytőke vagy kvázi-sajáttőke jellegű támogatás, vissza nem térítendő támogatás, csak bizonyos körülmények között visszatérítendő támogatás, kölcsönök nyújtása, ideértve a folyószámlahiteleket és a tőkeinjekció-előlegeket, az állami hatóságok kezességvállalása a kikötőt üzemeltető szerv viszonylatában, osztalékok kifizetése, nyereségek visszatartása, illetve az állami pénzügyi támogatás bármely más formája.
(3)   Az (1) bekezdésben említett állami finanszírozás a következőket foglalja magában: részvénytőke vagy kvázi-sajáttőke jellegű támogatás, vissza nem térítendő támogatás, csak bizonyos körülmények között visszatérítendő támogatás, kölcsönök nyújtása, ideértve a folyószámlahiteleket és a tőkeinjekció-előlegeket, az állami hatóságok kezességvállalása a kikötőt üzemeltető szerv viszonylatában, illetve az állami pénzügyi támogatás bármely más formája.
Módosítás 105
Rendeletre irányuló javaslat
12 cikk – 4 bekezdés
(4)   A kikötőt üzemeltető szerv az e cikk (1) és (2) bekezdése szerinti, pénzügyi kapcsolatokra vonatkozó információkat az azon pénzügyi év végétől számított öt éven keresztül megőrzi, amelyekre az információk vonatkoznak, és a Bizottság és a 17. cikkben említett illetékes független felügyelő szerv rendelkezésére bocsátja.
(4)   A kikötőt üzemeltető szerv az e cikk (1) és (2) bekezdése szerinti, pénzügyi kapcsolatokra vonatkozó információkat az azon pénzügyi év végétől számított öt éven keresztül megőrzi, amelyekre az információk vonatkoznak, és a Bizottság, valamint a 17. cikk szerint kijelölt szerv rendelkezésére bocsátja.
Módosítás 106
Rendeletre irányuló javaslat
12 cikk – 5 bekezdés
(5)   A kikötőt üzemeltető szerv a Bizottság és az illetékes független felügyelő szerv rendelkezésére bocsát minden olyan további információt, amelyet azok szükségesnek találnak ahhoz, hogy a benyújtott adatokat részletesen értékelni tudják, és ellenőrizzék e rendelet betartását. Az említett információkat a kérelem benyújtását követő két hónapon belül meg kell adni.
(5)   A kikötőt üzemeltető szerv hivatalos panasz esetén kérésre a Bizottság és a 17. cikk szerint kijelölt szerv rendelkezésére bocsát minden olyan további információt, amelyet azok szükségesnek találnak ahhoz, hogy a benyújtott adatokat részletesen értékelni tudják, és ellenőrizzék e rendelet betartását. Az említett információkat a kérelem benyújtását követő két hónapon belül meg kell adni.
Módosítás 107
Rendeletre irányuló javaslat
12 cikk – 7 a bekezdés (új)
(7a)  A tagállamok dönthetnek úgy, hogy amennyiben az aránytalan adminisztratív terhet jelentene, e cikk (2) bekezdése nem alkalmazandó az átfogó hálózat részét képező azon kikötőikre, amelyek nem teljesítik az 1315/2013/EU rendelet 20. cikke (2) bekezdésének a) vagy b) pontjában meghatározott kritériumokat, feltéve, hogy a kapott állami források és azoknak a kikötői szolgáltatásokra való felhasználása továbbra is teljes mértékben átlátható módon kerül kimutatásra a számviteli rendszerben. Amennyiben a tagállamok így döntenek, e döntésük hatályba lépését megelőzően tájékoztatják erről a Bizottságot.
Módosítás 108
Rendeletre irányuló javaslat
13 cikk – 1 bekezdés
(1)   A 9. cikkben említett belső szolgáltató által nyújtott szolgáltatások díjait, csakúgy mint – a szolgáltatók számbeli korlátozása esetén – a nem nyílt, nem átlátható és megkülönböztetéstől nem mentes eljárással kiválasztott kikötői szolgáltatók által kivetett díjakat átlátható és megkülönböztetéstől mentes módon kell megállapítani. A díjak a releváns versenypiacon uralkodó feltételeket tükrözik, és arányban állnak a nyújtott szolgáltatás gazdasági értékével.
(1)   A közszolgáltatási kötelezettség keretében belső szolgáltató által nyújtott szolgáltatások díjait, a tényleges verseny által nem érintett révkalauz-szolgáltatások díjait, valamint a kikötői szolgáltatók által a 6. cikk (1) bekezdése b) pontjának megfelelően kivetett díjakat átlátható és megkülönböztetéstől mentes módon kell megállapítani. A díjak a lehető legnagyobb mértékben a releváns versenypiacon uralkodó feltételeket tükrözik, és arányban állnak a nyújtott szolgáltatás gazdasági értékével.
Módosítás 109
Rendeletre irányuló javaslat
13 cikk – 3 bekezdés
(3)   A kikötői szolgáltató a 17. cikkben említett illetékes független felügyelő szerv kérésére a szerv rendelkezésére bocsátja az azokra az elemekre vonatkozó információkat, amelyek alapján az e cikk (1) bekezdése szerint kivetett kikötői szolgáltatási díjak összetételét és mértékét megállapították. Ezen információk körébe tartozik a kikötői létesítmények és szolgáltatások igénybevételéért kiszabott kikötői szolgáltatási díjak megállapításához használt módszer.
(3)   A kikötői szolgáltató hivatalos panasz esetén kérésre a 17. cikk szerint kijelölt szerv rendelkezésére bocsátja az azokra az elemekre vonatkozó információkat, amelyek alapján az e cikk (1) bekezdése szerint kivetett kikötői szolgáltatási díjak összetételét és mértékét megállapították. Ezen információk körébe tartozik a kikötői létesítmények és szolgáltatások igénybevételéért kiszabott kikötői szolgáltatási díjak megállapításához használt módszer.
Módosítás 110
Rendeletre irányuló javaslat
14 cikk – 3 bekezdés
(3)   Az infrastruktúra-használati díjszabási rendszer hatékonyságának fokozása érdekében a kikötőhasználati díjak összetételét és mértékét a kikötőt üzemeltető szerv autonóm módon, saját kereskedelmi stratégiájával és beruházási tervével összhangban, a releváns piacon uralkodó versenyfeltételeket figyelembe véve és az állami támogatásra vonatkozó szabályokat betartva állapítja meg.
(3)   Az infrastruktúra-használati díjszabási rendszer hatékonyságának fokozása érdekében a kikötőhasználati díjak összetételét és mértékét a kikötőt üzemeltető szerv autonóm módon, saját kereskedelmi stratégiájával és beruházási tervével összhangban, valamint az állami támogatásra és a versenyre vonatkozó szabályokat betartva határozza meg.
Módosítás 111
Rendeletre irányuló javaslat
14 cikk – 4 bekezdés
(4)   A (3) bekezdés sérelme nélkül a kikötőhasználati díjakat differenciálni lehet a gyakori használókkal kapcsolatos üzleti gyakorlatnak megfelelően, továbbá a kikötői infrastruktúra hatékonyabb használata, a rövid távú tengeri fuvarozás, valamint a kimagasló környezeti teljesítményű, illetve rendkívül energia- vagy szén-dioxid-hatékony szállítási műveletek előmozdítása érdekében. A különböző díjak megállapításakor releváns, tárgyilagos, átlátható és megkülönböztetéstől mentes kritériumokat kell használni, és a versenyszabályokat kellőképpen be kell tartani. A díjszabásban jelentkező különbségek egyenlő feltételek mellett vonatkoznak az adott kikötői szolgáltatás valamennyi használójára.
(4)   A (3) bekezdés sérelme nélkül a kikötőhasználati díjakat differenciálni lehet a kikötő – többek között a használók bizonyos kategóriájával kapcsolatos – gazdasági stratégiájának és területfejlesztési politikájának megfelelően, továbbá a kikötői infrastruktúra hatékonyabb használata, a rövid távú tengeri fuvarozás, valamint a kimagasló környezeti teljesítményű, illetve rendkívül energia- vagy szén-dioxid-hatékony szállítási műveletek előmozdítása érdekében. A különböző díjak megállapításakor tisztességes, nemzetiség szempontjából megkülönböztetéstől mentes kritériumokat kell használni, és a kritériumoknak meg kell felelniük az állami támogatásokra vonatkozó szabályoknak és a versenyszabályoknak. A kikötőt üzemeltető szerv a díjak megállapítása során külső költségeket is figyelembe vehet. A kikötőt üzemeltető szerv a piaci gyakorlatnak megfelelően differenciálhatja a kikötőhasználati díjakat.
Módosítás 112
Rendeletre irányuló javaslat
14 cikk – 5 bekezdés
(5)  A Bizottság felhatalmazást kap, hogy szükség esetén a 21. cikkben említett eljárással felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el egyrészt a vízi járművek, az üzemanyagok és a tevékenységtípusok közös osztályozására vonatkozóan, amely az infrastruktúra-használati díjak differenciálásának alapjául szolgálhat, másrészt a kikötőhasználati díjak megállapításának közös elveire vonatkozóan.
törölve
Módosítás 113
Rendeletre irányuló javaslat
14 cikk – 6 bekezdés
(6)   A kikötőt üzemeltető szerv tájékoztatja a kikötőhasználókat és azok képviselőit vagy szervezeteit a kikötőhasználati díjak összetételéről és az összegük megállapításához használt kritériumokról, köztük a kikötőhasználati díjak összetételének és mértékének megállapításakor alapul vett összköltségekről és -bevételekről is. A kikötői infrastruktúra használóit minden olyan módosításról, amely a kikötőhasználati díjakat, azok összetételét, illetve a megállapításukhoz használt kritériumokat érinti, legalább három hónappal előbb tájékoztatja.
(6)   A kikötőt üzemeltető szerv – átlátható módon – tájékoztatja a kikötőhasználókat és azok képviselőit vagy szervezeteit a kikötőhasználati díjak összetételéről és az összegük megállapításához használt kritériumokról. A kikötői infrastruktúra használóit minden olyan módosításról, amely a kikötőhasználati díjakat, azok összetételét, illetve a megállapításukhoz használt kritériumokat érinti, legalább három hónappal előbb tájékoztatja. A kikötőt üzemeltető szerv nem köteles közzétenni az olyan díjkülönbségeket, amelyek egyéni tárgyalások eredményeképpen jöttek létre.
Módosítás 114
Rendeletre irányuló javaslat
14 cikk – 7 bekezdés
(7)   A kikötőt üzemeltető szerv kérésre az illetékes független felügyelő szerv és a Bizottság rendelkezésére bocsátja a (4) bekezdésben említett információkat, a kikötőhasználati díjak összetételének és mértékének megállapításához használt részletes költség- és bevételkimutatást, csakúgy mint a kikötői létesítmények és szolgáltatások igénybevételéért kiszabott kikötőhasználati díjak megállapításához használt módszert.
(7)   A kikötőt üzemeltető szerv hivatalos panasz esetén, kérésre a 17. cikk szerint kijelölt szerv és a Bizottság rendelkezésére bocsátja az e cikk (4) bekezdésében említett információkat és a kikötőhasználati díjak mértékét, valamint a kikötői létesítmények és szolgáltatások igénybevételéért kiszabott kikötőhasználati díjak megállapításához használt módszert.
Módosítás 115
Rendeletre irányuló javaslat
15 cikk – 1 bekezdés
(1)  A kikötőt üzemeltető szerv bizottságot hoz létre, amelyben a vízi járművek üzemeltetői, a rakománytulajdonosok, illetve azon egyéb kikötőhasználók képviseltetik magukat, akik kikötőhasználati díjat, kikötői szolgáltatási díjat vagy mindkettőt fizetnek. E bizottság „a kikötőhasználók tanácsadó bizottsága” nevet viseli.
törölve
Módosítás 116
Rendeletre irányuló javaslat
15 cikk – 2 bekezdés
(2)   A kikötőt üzemeltető szerv a kikötőhasználati díjak megállapítása előtt minden évben konzultációt folytat a kikötőhasználók tanácsadó bizottságával a díjak összetételével és mértékével kapcsolatban. A 6. és 9. cikkben említett kikötői szolgáltatók a kikötői szolgáltatói díjak megállapítása előtt minden évben konzultációt folytatnak a kikötőhasználók tanácsadó bizottságával a díjak összetételével és mértékével kapcsolatban. A kikötőt üzemeltető szerv megfelelő létesítményeket biztosít az említett konzultációkhoz, melyek eredményéről a kikötői szolgáltatók tájékoztatják.
(2)   A kikötőt üzemeltető szerv gondoskodik arról, hogy megfelelő mechanizmusokat alakítson ki a kikötőhasználókkal – köztük az összekapcsolt közlekedési szolgáltatókkal – folytatott konzultáció érdekében. A kikötőt üzemeltető szerv a kikötőhasználati díjak lényeges változása esetén konzultál a kikötőhasználókkal. A kikötői szolgáltatók megfelelő információval látják el a kikötőhasználókat a kikötői szolgáltatási díjak összetételéről és megállapításuk kritériumairól. A közszolgáltatási kötelezettség keretében szolgáltatásokat nyújtó belső szolgáltatók és a 6. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett kikötői szolgáltatók a kikötői szolgáltatói díjak megállapítása előtt minden évben konzultációt folytatnak a kikötőhasználókkal a díjak összetételével és mértékével kapcsolatban. A kikötőt üzemeltető szerv megfelelő mechanizmusokat biztosít az említett konzultációkhoz, melyek eredményéről a kikötői szolgáltatók tájékoztatják.
Az e bekezdésben említett kötelezettségek a kikötőn belül már létrejött szervekre – az eltérő összetételű szerveket is beleértve – is kiróhatók.
Módosítás 117
Rendeletre irányuló javaslat
16 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész
(1)   A kikötőt üzemeltető szerv rendszeres konzultációt folytat az érdekelt felekkel, például a kikötőben letelepedett vállalkozásokkal, a kikötői szolgáltatókkal, a vízi járművek üzemeltetőivel, a rakománytulajdonosokkal, szárazföldi közlekedési vállalkozókkal, valamint a következő tevékenységeket ellátó hatóságokkal:
(1)   A kikötőt üzemeltető szerv rendszeres konzultációt folytat a kikötőben működő érintett érdekelt felekkel, valamint adott esetben a közlekedési infrastruktúra tervezéséért felelős hatóságokkal a következőkről:
Módosítás 118
Rendeletre irányuló javaslat
16 cikk – 1 bekezdés – c a pont (új)
ca)  a tervezés és a területfejlesztési döntések környezeti teljesítményt érintő következményei;
Módosítás 119
Rendeletre irányuló javaslat
16 cikk – 1 bekezdés – c b pont (új)
cb)  a kikötői terület biztonságának – beleértve a kikötői dolgozók egészségének és biztonságának, valamint a kikötői dolgozók képzéshez való hozzáférésére vonatkozó tájékoztatásának – biztosítását és javítását szolgáló intézkedések
Módosítás 120
Rendeletre irányuló javaslat
17 cikk – cím
Független felügyelő szerv
Független felügyelet
Módosítás 121
Rendeletre irányuló javaslat
17 cikk – 1 bekezdés
(1)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy független felügyelő szerv kövesse nyomon és felügyelje e rendelet alkalmazását minden egyes tagállam területén az e rendelet hatályába tartozó valamennyi tengeri kikötőben.
(1)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy hatékony mechanizmusok álljanak rendelkezésre a panaszok kezelésére az egyes tagállamok területén, az e rendelet hatályába tartozó valamennyi tengeri kikötőben. E célból a tagállamok egy vagy több szervet jelölnek ki.
Módosítás 122
Rendeletre irányuló javaslat
17 cikk – 2 bekezdés
(2)   A független felügyelő szerv a kikötőt üzemeltető szervtől és a kikötői szolgáltatóktól elkülönült jogi egység és azoktól függetlenül végzi tevékenységét. Azok a tagállamok, amelyek megtartják a kikötők tulajdonjogát, illetve a kikötőt üzemeltető szervek feletti ellenőrzési jogot, gondoskodnak arról, hogy a rendelet alkalmazásának felügyeletével és nyomon követésével kapcsolatos tevékenységeik és az említett tulajdonjoggal vagy ellenőrzési joggal kapcsolatos tevékenységeik szervezetileg is ténylegesen elkülönüljenek. A független felügyelő szerv pártatlan és átlátható módon, valamint a szabad vállalkozás jogát kellőképpen tiszteletben tartva gyakorolja hatásköreit.
(2)   A független felügyelet olyan formában valósul meg, amely kizárja az összeférhetetlenséget, valamint jogilag elkülönül és funkcionálisan is független a kikötőt üzemeltető szervtől és a kikötői szolgáltatóktól. Azok a tagállamok, amelyek megtartják a kikötők tulajdonjogát, illetve a kikötőt üzemeltető szervek feletti ellenőrzési jogot, gondoskodnak arról, hogy a panaszok kezelésével kapcsolatos tevékenységeik és az említett tulajdonjoggal vagy ellenőrzési joggal kapcsolatos tevékenységeik szervezetileg is ténylegesen elkülönüljenek. A független felügyelet pártatlan és átlátható módon valósul meg, és kellőképpen tiszteletben tartja a szabad vállalkozás jogát.
Módosítás 123
Rendeletre irányuló javaslat
17 cikk – 3 bekezdés
(3)   A független felügyelő szerv minden olyan panaszt és jogvitát kezel, amelyet e rendelet alkalmazásával összefüggésben jogos érdekkel rendelkező felek nyújtottak be, illetve terjesztettek elé.
(3)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a kikötőhasználók és egyéb érintett érdekelt felek tájékoztatást kapjanak arról, hogy hol és milyen módon élhetnek panasszal, ezen belül megnevezve a panaszok kezelésére felhatalmazott, a 12. cikk (5) bekezdésében, a 13. cikk (3) bekezdésében és a 14. cikk (7) bekezdésében említett szerveket.
Módosítás 124
Rendeletre irányuló javaslat
17 cikk – 4 bekezdés
(4)   Amennyiben különböző tagállamokban letelepedett felek között alakul ki jogvita, annak rendezésében azon tagállam független felügyelő szerve illetékes, amely területén az a kikötő található, ahonnan a jogvita feltételezhetően ered.
(4)   Amennyiben különböző tagállamokban letelepedett felek között alakul ki jogvita, annak rendezésében azon tagállam illetékes, amely területén az a kikötő található, ahonnan a jogvita feltételezhetően ered. Az érintett tagállamok egymással együttműködnek, és tevékenységeikről információkat cserélnek.
Módosítás 125
Rendeletre irányuló javaslat
17 cikk – 5 bekezdés
(5)   A független felügyelő szervnek jogában áll, hogy a kikötőt üzemeltető szervektől, a kikötői szolgáltatóktól és a kikötőhasználóktól bekérje azokat az információkat, amelyeket e rendelet alkalmazásának nyomon követéséhez és felügyeletéhez szükségesnek ítél.
(5)   Amennyiben egy jogos érdekkel rendelkező fél hivatalos panaszt nyújt be, a független felügyeletet ellátó illetékes szervnek jogában áll, hogy a kikötőt üzemeltető szervektől, a kikötői szolgáltatóktól és a kikötőhasználóktól bekérje a szükséges információkat.
Módosítás 126
Rendeletre irányuló javaslat
17 cikk – 6 bekezdés
(6)  A független felügyelő szerv a tagállami illetékes hatóságok kérésére e rendelet alkalmazásával kapcsolatos bármely kérdésben állást foglal.
törölve
Módosítás 127
Rendeletre irányuló javaslat
17 cikk – 7 bekezdés
(7)  A független felügyelő szerv a panaszok kezeléséhez, illetve a jogviták rendezéséhez kikérheti az érintett kikötő kikötőhasználói tanácsadó bizottságának véleményét.
törölve
Módosítás 128
Rendeletre irányuló javaslat
17 cikk – 8 bekezdés
(8)   A független felügyelő szerv határozatai jogilag kötelező erejűek, a bírósági felülvizsgálat lehetőségének sérelme nélkül.
(8)   A független felügyeletet ellátó illetékes szerv határozatai jogilag kötelező erejűek, a bírósági felülvizsgálat lehetőségének sérelme nélkül.
Módosítás 129
Rendeletre irányuló javaslat
17 cikk – 9 bekezdés
(9)   A tagállamok legkésőbb 2015. július 1-jéig megadják a Bizottságnak a független felügyelő szervek adatait, és a későbbiekben értesítik minden idevágó változásról. A Bizottság a független felügyelő szervek jegyzékét honlapján közzéteszi és folyamatosan aktualizálja.
(9)   A tagállamok legkésőbb …-ig* értesítik a Bizottságot e cikk (1) és (2) bekezdésének való megfelelés érdekében bevezetett mechanizmusokról és eljárásokról, illetve haladéktalanul értesítik a Bizottságot azok bármely későbbi módosításáról. A Bizottság az érintett szervek jegyzékét honlapján közzéteszi és folyamatosan aktualizálja.
__________________
*E rendelet hatálybalépése után 24 hónappal.
Módosítás 130
Rendeletre irányuló javaslat
18 cikk
18. cikk
törölve
A független felügyelő szervek együttműködése
(1)  A független felügyelő szervek a rendelet egységes alkalmazásának elősegítése érdekében tájékoztatják egymást az általuk végzett munkáról, valamint a határozathozatal során alkalmazott elveikről és módszereikről. Az együttműködés céljára hálózatot alkotnak, melynek tagjai rendszeres időközönként, de évente legalább egyszer találkoznak. A Bizottság koordinálja és támogatja a hálózat munkáját, és maga is részt vesz benne.
(2)  A független felügyelő szervek szoros együttműködést folytatnak annak érdekében, hogy segítsék egymást feladataik ellátásában, többek között a különböző tagállamok kikötőit érintő ügyekkel kapcsolatos panaszok és jogviták kezelésében. Ezért a független felügyelő szervek – megfelelően indokolt kérelem alapján – egymás rendelkezésére bocsátják azokat az információkat, amelyekre az e rendelet szerinti feladataik ellátásához szükségük van.
(3)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a független felügyelő szervek – indoklással ellátott kérelem alapján – a Bizottság rendelkezésére bocsássák azokat az információkat, amelyekre a Bizottságnak feladatai ellátásához szüksége van. A Bizottság által kért adatszolgáltatásnak az ilyen feladatok elvégzésével arányosnak kell lennie.
(4)  Ha valamely független felügyelő szerv az üzleti titokra vonatkozó közösségi és nemzeti szabályok értelmében bizalmasnak minősíti az információkat, az érintett független felügyelő szervek és a Bizottság biztosítják az információk bizalmas kezelését. Ezeket az információkat csak arra a célra lehet felhasználni, amely tekintetében kérték őket.
(5)  A Bizottság a független felügyelő szervek tapasztalatai és az (1) bekezdésben említett hálózat tevékenysége alapján a hatékony együttműködés érdekében közös elveket fogadhat el a független felügyelő szervek közötti információcserére vonatkozó megfelelő intézkedéseket illetően. Az erre szolgáló végrehajtási aktusokat a 22. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
Módosítás 131
Rendeletre irányuló javaslat
19 cikk – 1 bekezdés
(1)   Minden jogos érdekkel rendelkező félnek jogában áll fellebbeznie az illetékes hatóságok, a kikötőt üzemeltető szerv vagy a független felügyelő szerv által e rendelet alapján hozott határozatok vagy egyedi intézkedések ellen egy, az említett szervektől független jogorvoslati szervnél. Ez a jogorvoslati szerv bíróság is lehet.
(1)   Minden jogos érdekkel rendelkező félnek jogában áll fellebbeznie az illetékes hatóságok, a kikötőt üzemeltető szerv vagy a 17. cikk szerint kijelölt szerv által e rendelet alapján hozott határozatok vagy egyedi intézkedések ellen egy, az említett szervektől független jogorvoslati szervnél. Ez a jogorvoslati szerv bíróság is lehet.
Módosítás 132
Rendeletre irányuló javaslat
20 cikk – 1 bekezdés
A tagállamok megállapítják az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést megtesznek azok végrehajtása érdekében. Az elrendelt szankcióknak hatásosnak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. A tagállamok legkésőbb 2015. július 1-jéig értesítik a Bizottságot ezekről a rendelkezésekről, valamint haladéktalanul értesítik bármely későbbi, ezeket érintő módosításról.
A tagállamok megállapítják az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést megtesznek azok végrehajtása érdekében. Az elrendelt szankcióknak hatásosnak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. A tagállamok legkésőbb …-ig* értesítik a Bizottságot ezekről a rendelkezésekről, valamint haladéktalanul értesítik bármilyen későbbi, ezeket érintő módosításokról.
__________________
*E rendelet hatálybalépése után 24 hónappal.
Módosítás 133
Rendeletre irányuló javaslat
21 cikk
21. cikk
törölve
A felhatalmazás gyakorlása
(1)  A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.
(2)  A Bizottság határozatlan időre szóló felhatalmazást kap a 14. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.
(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 14. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a határozatban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
(5)  A 14. cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az említett jogi aktusról szóló értesítést követő két hónapos időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam 2 hónappal meghosszabbodik.
Módosítás 134
Rendeletre irányuló javaslat
22 cikk
22. cikk
törölve
Bizottsági eljárás
(1)  A Bizottság munkáját egy, a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottság segíti.
(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.
Módosítás 135
Rendeletre irányuló javaslat
23 cikk
A Bizottság legkésőbb három évvel e rendelet hatálybalépését követően jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet működéséről és hatásáról, és szükség esetén ehhez megfelelő jogalkotási javaslatokat fűz.
E rendelet működésének és hatásának értékelése céljából időszakos jelentéseket nyújtanak be az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz. A Bizottság …-ig* elkészíti első jelentését, majd ezt követően háromévente rendszeresen jelentéseket nyújt be, és szükség esetén ezekhez megfelelő jogalkotási javaslatokat fűz. A Bizottság jelentései figyelembe veszik a kikötőkkel foglalkozó uniós szintű ágazati szociális párbeszéd bizottsága által elért eredményeket.
________________
*E rendelet hatálybalépése után négy évvel.
Módosítás 136
Rendeletre irányuló javaslat
25. cikk
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
A rendelet 2015. július 1-jétől alkalmazandó.
A rendelet …-tól/től* alkalmazandó.
__________________
*E rendelet hatálybalépése után 24 hónappal.

(1) Az ügyet a 61. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz újratárgyalásra. (A8-0023/2016).


Harmonizált fogyasztói árindexek ***I
PDF 251kWORD 95k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2016. március 8-i jogalkotási állásfoglalása a harmonizált fogyasztói árindexekről és a 2494/95/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2014)0724 – C8-0283/2014 – 2014/0346(COD))
P8_TA(2016)0070A8-0313/2015

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0724),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 338. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0283/2014),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2015. március 13-i véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2015. december 18-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0313/2015),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. március 8-án került elfogadásra a harmonizált fogyasztói árindexekről és a lakásárindexről, valamint a 2494/95/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2016/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2016/792 rendelet.)

(1) HL C 175., 2015.5.29., 2. o.


2014. évi éves jelentés az EU pénzügyi érdekeinek védelméről – Csalás elleni küzdelem
PDF 568kWORD 167k
Az Európai Parlament 2016. március 8-i állásfoglalása az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről – a csalás elleni küzdelemről szóló 2014. évi éves jelentésről (2015/2128(INI))
P8_TA(2016)0071A8-0026/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 325. cikkének (5) bekezdésére,

–  tekintettel a Bizottság és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) korábbi éves jelentéseiről szóló állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Bizottság „Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – a csalás elleni küzdelem – 2014. évi éves jelentés” című, 2015. július 31-i jelentésére (COM(2015)0386) és az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SWD(2015)0151, SWD(2015)0152, SWD(2015)0153, SWD(2015)0154, SWD(2015)0155 és SWD(2015)0156),

–  tekintettel az OLAF 2014. évi éves jelentésére,

–  tekintettel az OLAF Felügyelő Bizottságának 2014. évi tevékenységi jelentésére,

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt,

–  tekintettel az Európai Unió költségvetésének 2014 végéig megvalósított védelméről szóló, 2015. október 8-i bizottsági közleményre (COM(2015)0503),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A korrupció elleni küzdelem az EU-ban: az üzleti élet és a civil társadalom szempontjainak figyelembevétele” című, 2015. szeptember 16-i véleményére (CCMI/132),

–  tekintettel a Bizottság „Az Európai Unió antikorrupciós jelentése” című, 2014. február 3-i jelentésére (COM(2014)0038),

–  tekintettel az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme területén végzett tevékenységek előmozdítására irányuló program (Hercule III program) létrehozásáról és a 804/2004/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26-i 250/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló, 2013. július 17-i bizottsági javaslatra (COM(2013)0534),

–  tekintettel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet helyébe lépő, 2013. szeptember 11-i 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2012. július 11-i bizottsági javaslatra (COM(2012)0363),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Unió korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiről szóló 2011. szeptember 15-i állásfoglalására(4), az EU korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiről szóló 2010. május 18-i nyilatkozatára(5) és a korrupció elleni uniós küzdelemről szóló, 2011. június 6-i bizottsági közleményre (COM(2011)0308),

–  tekintettel az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a héabevétel-kiesésről szóló, az Európai Bizottság által megrendelt 2015. évi jelentésre,

–  tekintettel az uniós kohéziós kiadások terén fennálló közbeszerzési problémákról szóló számvevőszéki különjelentésre,

–  tekintettel az Európai Bíróság által a C-105/14. számú (Taricco és mások) ügyben hozott ítéletre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottságvéleményére (A8-0026/2016),

A.  mivel a tagállamok és a Bizottság közösen felelősek az uniós költségvetés mintegy 80%-ának végrehajtásáért; mivel elsődlegesen a tagállamok felelősek a saját források – többek között héa és vámok formájában történő – beszedéséért;

B.  mivel a megfontolt közkiadásoknak és az EU pénzügyi érdekei védelmének központi helyet kell elfoglalniuk az uniós politikában a polgárok bizalmának növelése érdekében, pénzük megfelelő, hatékony és eredményes felhasználásának biztosítása által; mivel ezt a hatékony és eredményes pénzgazdálkodást össze kell kapcsolni a „minden euró lehető legjobb felhasználása” megközelítéssel;

C.  mivel a jó teljesítmény eléréséhez hozzátartozik, hogy a teljesítmény-ellenőrzéseken keresztül rendszeresen értékeljék a bemeneteket, kimeneteket, eredményeket és hatásokat;

D.  mivel a tagállamok jogi és adminisztratív rendszereinek sokfélesége megnehezíti a szabálytalanságok leküzdését és a csalás elleni küzdelmet, és ezért a Bizottságnak meg kell sokszoroznia az arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a csalás és a korrupció elleni küzdelem ténylegesen megvalósuljon, valamint kézzelfoghatóbb és kielégítőbb eredményekre vezessen;

E.  mivel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) feladata az Unió pénzügyi érdekeinek védelme a csalások, korrupció és más illegális tevékenységek kivizsgálásával; mivel Felügyelő Bizottságát azért hozták létre, hogy vizsgálati feladatai végrehajtásának rendszeres nyomon követése révén megerősítsék és garantálják az OLAF függetlenségét; mivel a Felügyelő Bizottság a főigazgató által a 883/2013/EU, Euratom rendelet 7. cikke (8) bekezdésének megfelelően rendelkezésre bocsátott információk alapján nyomon követi az eljárási garanciák alkalmazásával és a vizsgálatok időtartamával kapcsolatos fejleményeket;

F.  mivel a korrupció minden tagállamban jelen van, és évente mintegy 120 milliárd euróval károsítja meg az EU költségvetését, amint azt a Bizottság az Európai Unió korrupcióellenes politikájáról szóló, 2014 februárjában közzétett első jelentésében megállapítja;

G.  mivel a korrupció segítheti a szervezett bűnözői vagy terrorista hálózatok tevékenységeinek finanszírozását; mivel a korrupció egyúttal megrendíti a polgárok intézményekbe és demokratikus eljárásokba vetett bizalmát;

H.  mivel – azon a civilizációs előfeltevésen túlmenően, hogy a jogállamiság bizonyos etikai elvárásokat is támaszt – a csalás és a korrupció leküzdése hozzájárul az Unió versenyképességéhez a globális gazdaságban;

1.  tudomásul veszi a Bizottság „Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – a csalás elleni küzdelem – 2014. évi éves jelentés” című jelentését; kéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló éves jelentéseiben hamarabb válaszoljon a Parlament kéréseire;

A szabálytalanságok feltárása és jelentése

2.  megjegyzi, hogy a jelentett szabálytalanságok összértéke mintegy 3,24 milliárd eurót tesz ki. hangsúlyozza, hogy a 2014-ben jelentett csalárd és nem csalárd szabálytalanságok teljes pénzügyi hatása 36%-kal nagyobb volt mint 2013-ban, míg az ilyen szabálytalanságok száma 48%-kal nőtt; hangsúlyozza, hogy a kiadásokhoz kapcsolódó 2,27 milliárd eurónyi jelentett szabálytalanság az összes kifizetés 1,8%-ának felel meg;

3.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak 2014-ben jelentett 16 473 szabálytalanságból 1 649 volt csalárd, amely 538,2 millió euró összeget érintett; megjegyzi, hogy a kiadásokhoz kapcsolódó csalárd szabálytalanságok 362 millió eurót érintettek, ami az összes kifizetés 0,26%-át teszi ki, a bevételekhez kapcsolódó csalárd szabálytalanságok pedig 176,2 millió eurót érintettek, ami a 2014-ben beszedett hagyományos saját források bruttó összegének 0,88%-át teszi ki;

4.  hangsúlyozza, hogy a 2014-ben jelentett nem csalárd szabálytalanságok teljes pénzügyi hatása 47%-kal nagyobb volt mint 2013-ban, míg számuk 5%-kal csökkent; megjegyzi továbbá, hogy a kiadásokhoz kapcsolódó nem csalárd szabálytalanságok az összes kifizetés 1,54%-át, a bevételekhez kapcsolódó nem csalárd szabálytalanságok pedig a 2014-ben beszedett hagyományos saját források 3,66%-át érintették;

5.  sürgeti a Bizottságot, hogy vállaljon teljes felelősséget az uniós költségvetésből jogosulatlanul kifizetett pénzeszközök visszafizettetéséért, valamint a saját források beszedésének javításáért, és a jelentéstétel vonatkozásában dolgozzon ki minden tagállamra nézve egységes elveket annak érdekében, hogy biztosítsák a megfelelő, összehasonlítható és pontos adatok gyűjtését;

6.  kiemeli, hogy a nem csalárd szabálytalanságok gyakran állnak összefüggésben a bonyolult szabályok és követelmények ismeretének hiányával; úgy véli, hogy a szabályok és eljárások tagállamok és Bizottság általi egyszerűsítése csökkenteni fogja az ilyen szabálytalanságok számát; úgy ítéli meg, hogy a szabálytalanságok – többek között a csalás – elleni küzdelem tudatosságot igényel minden intézményi testületben európai, nemzeti, regionális és helyi szinten, valamint a nyilvánosság körében; megjegyzi, hogy létfontosságú egy olyan kultúra kialakítása, amelynek köszönhetően megelőzhető és felszámolható a csalás az alapok végrehajtásában érintett valamennyi intézményben és testületben, és felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a bevált gyakorlatok cseréjét;

7.  emlékeztet, hogy a pénzügyek fenntarthatóbb alapokra helyezésére irányuló célkitűzéssel a tagállamok folyamatos költségvetési konszolidációra és megszorításokra kényszerülnek, és határozottan úgy véli, hogy minden rendelkezésre álló forrásra szükség van ahhoz, hogy a tagállamokban beruházásokat lehessen végrehajtani a fenntartható gazdasági növekedés előmozdítása céljával; úgy véli, hogy az összes vonatkozó szakpolitikai eszköz bevetésével – például bűnügyi nyomozással, megbízható elemzési modellek kidolgozásával, és a Bizottság elégtelen politikájával összefüggő fogyatékosságok és kudarcok orvoslásával – minden szükséges lépést meg kell tenni annak érdekében, hogy a kereskedelempolitika és a kapcsolódó előirányzatok terén megelőzzünk és megakadályozzunk minden csalást; kéri a tagállamokat, hogy tegyenek még nagyobb erőfeszítéseket annak biztosítása érdekében, hogy az EU költségvetéséből származó pénzösszegek helyes, az európai növekedéshez és foglalkoztatáshoz hozzájáruló módon kerüljenek felhasználásra, és hogy a csalások feltárását követően visszaköveteljék a vámtartozásokat; általánosságban hangsúlyozza, hogy a tiltott kereskedelem és pénzmozgás elleni küzdelem továbbra is határozott prioritás az EU és a tagállamok számára egyaránt;

8.  üdvözli, hogy a Bizottság elfogadta a csalás elleni többéves stratégiát, amely segítséget nyújt az egyes tagállamok által bejelentett szabálytalanságok számát illető jelentős különbségek kiküszöbölésében;

Bevételek – saját források

9.  aggodalommal állapítja meg, hogy a hagyományos saját források csalás által érintett összege 191%-kal magasabb volt 2014-ben, mint 2013-ban, a nem csalárd szabálytalanságok által érintett összeg pedig 146%-kal magasabb volt 2014-ben, mint az előző évben;

10.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a hagyományos saját források 2014. évi tagállamonkénti átlagos – a csalárd és nem csalárd szabálytalanságokat egyaránt tartalmazó – visszafizetési rátája 24%, ami az eddigi legalacsonyabb arány; sürgeti a tagállamokat, hogy gyorsabban fizettessék vissza a visszafizetendő összegeket, és különösen sürgeti azokat a tagállamokat, amelyeknek a legnagyobb összegeket kell visszafizettetniük, hogy javítsák ezirányú fellépésüket;

11.  aggódik a héa-hiány és a héa-beszedés kapcsán keletkező becsült adókiesés miatt, amely 168 milliárd eurót tett ki 2013-ban; hangsúlyozza, hogy a becsült átlagos héa-kiesés a 2014-ben megvizsgált 26 tagállam közül 13-ban meghaladta a 15,2%-ot; rámutat, hogy a Bizottság nem fér hozzá a tagállamok között az úgynevezett körhintacsalások megelőzése és felszámolása érdekében megosztott információkhoz; felhívja valamennyi tagállamot, hogy vegyen részt az EUROFISC hálózatban, annak minden tevékenységi területén, a csalás elleni küzdelem szempontjából hasznos információk cseréjének megkönnyítése érdekében; megismétli, hogy a Bizottság hatáskörrel rendelkezik a tagállamok által hozott intézkedések ellenőrzésére és felügyeletére; felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben éljen végrehajtási hatáskörével mind a tagállamok ellenőrzése, mind támogatása terén a héa-csalás és az adókikerülés elleni küzdelmük során; tudomásul veszi, hogy a Bizottság 2013 óta a gyorsreagálási mechanizmust alkalmazza a kiterjedt és hirtelen héa-csalás kezelésére;

12.  biztatja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan mechanizmust, amely az adók kikerülése helyett az adók szabályos megfizetésére ösztönzi a vállalkozásokat;

13.  megállapítja, hogy az Eurojust és az Europol egyre több koordinációs központot támogat; üdvözli a Vertigo 2 és 3 határokon átnyúló műveletek eredményeit és a német, lengyel, holland, brit, belga, spanyol, cseh és svájci bűnüldözési és igazságügyi hatóságok közötti hatékony együttműködést, amely hozzávetőlegesen 320 millió euró adó, többek között héa elcsalásáért felelős bűnözői hálózatok semlegesítéséhez vezetett;

14.  aggodalmát fejezi ki a vámellenőrzések és az uniós költségvetés saját forrásának minősülő adók ehhez kapcsolódó behajtása miatt; emlékeztet, hogy a tagállamok vámhatóságai végzik el azokat az ellenőrzéseket, amelyek célja kideríteni, hogy az importőrök betartják-e a vámokra és a behozatalra vonatkozó jogszabályokat, és hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék kimutatta, hogy ezen ellenőrzések minősége tagállamonként eltérő; felhívja a Bizottságot, hogy ismételten frissítse a 2014-ben kiadott Vámellenőrzési útmutatót a Számvevőszék által kimutatott hiányosságok – például a más tagállamokban nem vámkezelt importáruk kezelésével kapcsolatos problémák – megszüntetése érdekében;

Kiadások

15.  aggodalommal állapítja meg, hogy az uniós kiadásokhoz kapcsolódó, csalárdként bejelentett szabálytalanságok száma 2014-ben csak 4%-kal csökkent, miután 2013-ban 76%-kal nőtt; sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy hozzanak meg minden szükséges intézkedést a csalárd szabálytalanságok számának csökkentése érdekében, de ne az ellenőrzési szabványok kárára;

16.  aggódik amiatt, hogy a közvetlen kezelésű uniós alapok vonatkozásában jelentett nem csalárd szabálytalanságok száma folyamatosan nő, mind az esetek számát, mind az érintett összegeket illetően; meglepődve tapasztalta, hogy az előző évhez képest megnégyszereződött a 2014-ben jelentett csalárd szabálytalanságok száma, és kéri a Bizottságot, hogy adjon erre részletes magyarázatot, illetve tegye meg a szükséges lépéseket e tendencia megfékezésére;

17.  aggályosnak tartja, hogy 2014-ben a vidékfejlesztési ágazat adta a bejelentett csalárd szabálytalanságok legnagyobb számát, és 2013-hoz képest itt volt a legnagyobb a növekedés; rámutat, hogy a természeti erőforrások (mezőgazdaság, vidékfejlesztés és halászat) tekintetében jelentett összes csalárd szabálytalanság közel 71%-ának a forrása Magyarország, Lengyelország, Olaszország és Románia;

18.  tudomásul veszi, hogy az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) vonatkozásában a tagállamok visszafizettetési aránya az átlagnál alacsonyabb, és a 2009-ben felderített szabálytalanságok kevesebb mint fele került behajtásra 2014 végéig; rámutat, hogy jelentős különbségek vannak a tagállamok között a Közös Agrárpolitika keretében feltárt szabálytalan kifizetések összegeinek visszafizettetési képessége vonatkozásában, és sürgeti Bulgáriát, Franciaországot, Görögországot és Szlovákiát, hogy jelentősen javítsák eredményeiket; elismeri, hogy az elszámolási mechanizmus (50/50 szabály) erőteljesen ösztönzi a tagállamokat arra, hogy mielőbb visszafizettessék a kedvezményezettekkel az EMGA-ból kapott jogosulatlan kifizetéseket; sajnálja, hogy 2014 a harmadik egymást követő év, amelyben nőtt az EMGA-val kapcsolatos csalárd szabálytalanságok száma, és a negyedik egymást követő év, amelyben nőtt a vidékfejlesztés területén jelentett csalárd esetek száma; hangsúlyozza a források gyorsabb visszafizettetésének szükségességét;

19.  tudomásul veszi, hogy a közös halászati politikával kapcsolatos szabálytalanságok szintje 2014-ben visszatért a 2012. évi szinthez, a 2013-ban előforduló egyszeri csúcsérték után; megállapítja, hogy a 2010–2014-es időszak alatt a szabálytalanságok leggyakrabban felderített kategóriája a „Fellépés/projekt nem jogosult a támogatásra”, amelyet a „Közbeszerzési szabályok megsértése” kategória követ;

20.  megjegyzi, hogy a kohéziós politika 2007–2013-as programozási időszakában a csalárdként bejelentett szabálytalanságok száma 2014-ben 2013-hoz képest 5%-kal nőtt (306 esetet jelentettek); komoly aggodalmát fejezi ki a csalárd szabálytalanságok által érintett összegek 2014-ben bekövetkezett, 2013-hoz képesti több mint 115 millió eurós, 76%-os növekedése miatt, ami főként a Kohéziós Alap érintett összegei jelentős növekedésének (660%) tudható be; megállapítja, hogy a kohéziós politika területén 2008 és 2014 között megállapított 74 csalási esetből 61-et (82%) három tagállam – Németország (42 eset), Lengyelország (11 eset) és Szlovénia (8 eset) – jelentett; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy erre az időszakra a megállapított csalások aránya 14 tagállam esetében 0%, ami kérdéseket vet fel e tagállamok ellenőrzési rendszereinek hatékonyságával kapcsolatban;

21.  aggodalmát fejezi ki továbbá amiatt, hogy egy adott szabálytalanság elkövetése és feltárása, majd végül a Bizottságnak történő jelentése között eltelt teljes idő a kohéziós területen 3 év és 4 hónapra növekedett; emlékeztet, hogy a szabálytalanságok feltárását további eljárások követik (visszafizettetési felszólítások, OLAF-vizsgálatok stb.); sürgeti a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt munkálkodjon a feltárás és a jelentéstétel hatékonyságának javításán;

22.  üdvözli, hogy összességében csökkent a bejelentett szabálytalanságok száma az előcsatlakozási támogatás esetében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az előcsatlakozási támogatási eszközhöz (IPA) kapcsolódóan a szabálytalanságok folyamatosan növekvő tendenciát mutatnak 2010 óta, mind az összegek, mind az esetek száma tekintetében, és hogy Törökország járul hozzá legnagyobb mértékben e negatív fejlődéshez, és felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg mindent a helyzet javítása érdekében, különösen az EU és Törökország közötti együttműködés bővítésére irányuló, küszöbön álló erőfeszítésekkel összefüggésben;

Azonosított problémák és szükséges intézkedések

Hatékonyabb jelentéstétel

23.  aggodalommal állapítja meg, hogy a Parlament valamennyi tagállamban egységes jelentéstételi elvek megállapítására vonatkozó számos felhívása ellenére a helyzet továbbra sem kielégítő, és továbbra is jelentősek a különbségek az egyes tagállamok által jelentett csalárd és nem csalárd szabálytalanságok számában; úgy véli, hogy e probléma torzítja a jogsértések mértékének és az EU pénzügyi érdekei védelmének tényleges helyzetéről alkotott képet; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen komoly erőfeszítéseket, hogy megoldja a tagállamokban a szabálytalanságok feltárása tekintetében fennálló különböző megközelítések és az uniós jogi keret alkalmazása terén mutatkozó nem egységes értelmezések problémáját;

24.  üdvözli, hogy a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy kétévente uniós korrupció elleni jelentést tesz közzé, és várakozással tekint a következő, 2016 elején megjelenő jelentés elé; kéri a Bizottságot, hogy illesszen be egy fejezetet az uniós intézmények teljesítményéről a korrupció elleni küzdelem terén, valamint hogy az eredendő kritikus tényezők, a veszélyeztetett területek és a korrupcióhoz vezető kockázati tényezők azonosítása érdekében végezzen további elemzést az uniós intézmények szintjén arra vonatkozóan, hogy milyen politikákat hajtanak végre;

25.  felhívja a Bizottságot, hogy harmonizálja a „csalásgyanús esetek” jelentésének keretét, és állapítson meg szabályokat a tagállamokban az uniós források lehetséges csalárd felhasználásával kapcsolatban végrehajtott valamennyi igazságügyi eljárás jelentése tekintetében, külön feltüntetve a jelentésben az OLAF igazságügyi ajánlásain alapuló igazságügyi eljárásokat;

26.  felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a stockholmi programban meghatározott követelményeken alapuló, szigorú mutatókat és könnyen alkalmazható egységes kritériumokat magában foglaló rendszert a korrupció szintjének mérésére a tagállamokban és a tagállamok korrupció elleni politikájának értékelésére; aggodalmát fejezi ki a tagállamokból származó adatok megbízhatóságát és minőségét illetően; ezért felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt szorosan a tagállamokkal az átfogó, pontos és megbízható adatok garantálása érdekében, szem előtt tartva az egységes ellenőrzési rendszer maradéktalan végrehajtásának célját; felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy korrupciós indexet a tagállamok kategóriákba sorolása érdekében;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy az egyes tagállamok által a korrupció elleni küzdelem terén vállalt kötelezettségek fokozatos és folyamatos teljesítésének megkönnyítése érdekében a korrupció elleni küzdelem terén elért eredmények éves értékelése keretében nyújtson pontos útmutatást a tagállamoknak;

28.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb mozdítsa elő a visszaélést bejelentő személyek Európai Unión belüli védelmének minimális szintjére vonatkozó jogszabályokat; felhívja az európai intézményeket személyzeti szabályzataik módosítására annak biztosítása érdekében, hogy azok ne csupán formálisan kötelezzék a tisztviselőket a szabálytalanságok bejelentésére, hanem megfelelő védelmet is szavatoljanak a visszaélést bejelentő személyek számára; felhívja azon európai intézményeket, amelyek még nem tették ezt meg, valamint más szerveket, hogy késedelem nélkül hajtsák végre a személyzeti szabályzatok 22. cikkének c) pontját; határozottan kéri, hogy valamennyi uniós intézmény fogadjon el belső szabályokat a visszaélések alkalmazottak általi jelentésére és az intézmények kötelezettségeire vonatkozóan, a középpontba állítva a visszaéléseket jelentő személyek védelmét; úgy véli, hogy ezeket a szabályokat kifejezetten ki kellene terjeszteni a nemzetközi megállapodásokkal, többek között a kereskedelmi egyezményekkel kapcsolatos csalásokat feltáró informátorokra;

29.  hangsúlyozza az információhoz való hozzáférés és a lobbizás átláthatóságának, valamint annak fontosságát, hogy uniós finanszírozással támogassák az e területen dolgozó független szervezeteket;

30.  úgy véli, hogy növelni lehetne az átláthatóság szintjét az uniós lobbizás jogalkotási alapjainak létrehozásával abból a célból, hogy a lobbitevékenységek önkéntes uniós nyilvántartásba vétele helyett az kötelező alapon történjen minden uniós intézmény vonatkozásában;

31.  sürgeti a Bizottságot, hogy összhangban a vonatkozó jogalappal, tartsa fenn a kifizetések megszakítására és felfüggesztésére vonatkozó szigorú politikáját; üdvözli, hogy a Bizottság új határozatot fogadott el a korai előrejelző rendszerről; várakozással tekint egy átfogó korai felismerési és kizárási rendszer létrehozására vonatkozó bizottsági javaslat elé; felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztassa jobban a tagállamokat és a helyi hatóságokat politikájának végrehajtásáról, szem előtt tartva, hogy politikai megfontolások nem aknázhatják alá ezt a folyamatot;

32.  kéri ezért az EUMSZ 325. cikkének átfogó végrehajtását valamennyi uniós szakpolitikában, és nemcsak a csalásokra való reagálást, hanem azok megelőzését is; sürgeti az EUMSZ 325. cikkének, és különösen az éves jelentésekről szóló (5) bekezdésének betartását, amely jelenleg egyéves késésben van; sürgeti az uniós támogatások felhasználásának egyszerűsítését különösen a kohéziós politika területén; sürgeti az Unió és harmadik országok vagy szervezetek közötti, a csalás ellen regionális és nemzetközi szinten folytatott küzdelemmel kapcsolatos eljárások betartását és az e területen megkötött megállapodások ratifikálását; sürgeti a Parlament „A szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémája: megvalósítandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozó ajánlások” című 2013. október 23-i állásfoglalásában(7) szereplő, egy cselekvési tervre vonatkozó ajánlások nyomon követését, különös tekintettel a tagállamok által a szervezett csalás és bűnözés elleni küzdelem céljából tett intézkedések láthatóságára vonatkozó 130. sz. ajánlásra és a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás felszámolására irányuló, a 2014–2019-es időszakra vonatkozó általános cselekvési tervről szóló 131. bekezdésre (i–xxi. pont);sürgeti a pénzhamisítás elleni irányelv végrehajtásával kapcsolatos előzetes eredmények ismertetését; szorgalmazza továbbá az OLAF által a korrupció elleni küzdelemben használt eszközökről, valamint a csalás eredményeként kifizetett összegekkel kapcsolatos, tagállamok által végzett behajtási eljárások koordinálásáról való szélesebb körű tájékoztatást;

33.  kéri az EU-t, hogy nyújtson be tagsági kérelmet az Európa Tanács Korrupció Elleni Államok Csoportjához (GRECO);

34.  üdvözli azt a tényt, hogy 2014-ben 71 ország között 48 megállapodás volt érvényben a kölcsönös közigazgatási segítségnyújtásról, míg további 49 országgal jelenleg folynak tárgyalások, ideértve az olyan nagyobb kereskedelmi partnereket is, mint például az Egyesült Államok és Japán, és kéri, hogy az Európai Parlamentet rendszeresen tájékoztassák e tárgyalások fejleményeiről; hangsúlyozza, hogy az EU pénzügyi érdekeinek védelmében, valamint a csalás hatékony leküzdése érdekében mindenekelőtt arra kell ügyelni, hogy a meglévő jogszabályokat ténylegesen végrehajtsák, és hogy mindegyik fél tiszteletben tartsa nemzetközi megállapodásait, és azok csalásra és a korrupcióra vonatkozó, szankciókat tartalmazó záradékait is; bátorítja a Bizottságot, hogy továbbra is működjön együtt más országokkal a csalásellenes intézkedések kapcsán, és hozzon létre új adminisztratív együttműködési megállapodásokat; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is illesszen csalás- és korrupcióellenes záradékokat az EU által kötött valamennyi nemzetközi megállapodásba, ezzel is kikövezve az utat a fokozott együttműködés előtt a szervezett bűnözéssel, a csempészettel és a tiltott és illegális kereskedelem egyéb formáival szemben vívott küzdelemben;

35.  üdvözli, hogy az uniós makroszintű pénzügyi támogatási program (MFA) fontos szerepet játszott a reformok ösztönzésében az EU legszorosabb kereskedelmi partnerei esetében; kéri a Bizottságot, hogy továbbra is tájékoztassa az Európai Parlamentet és a tagállamokat annak biztosítása érdekében, hogy a források teljes mértékben az alapvető rendelkezéseknek megfelelően, a regionális kohézióval és a regionális stabilitás előmozdításával összeegyeztethető módon kerüljenek felhasználásra, ezzel is csökkentve a visszafizetendő kölcsönök visszaélésszerű felhasználásának kockázatát; kéri annak hosszú távú értékelését, hogy a makroszintű pénzügyi támogatási programok milyen hatást gyakorolnak a korrupció és a csalás leküzdésére a kedvezményezett országokban;

36.  ismételten felhívja a tagállamok számvevőszékeit, hogy tegyék közzé az uniós források elköltésére vonatkozó nemzeti nyilatkozataikat;

37.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy saját szintjükön fejlesszenek ki egymással összekapcsolt adatbázisokat a kohéziós politika terén felmerülő – többek között a közbeszerzésekből származó – szabálytalanságokról, mivel az ilyen adatbázisok alapot tudnak biztosítani a szabálytalanságok gyakoriságának, súlyosságának és okainak, valamint a csalárd szabálytalanságok esetében érintett összegek érdemi és átfogó elemzéséhez; kiemeli, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell azt, hogy a Bizottságot megfelelő módon és időben, pontos és összehasonlítható adatokkal lássák el, az adminisztratív terhek aránytalan növelése nélkül;

Jobb ellenőrzések

38.  kiemeli a szabálytalanságok összetett jellegét; véleménye szerint a Bizottságnak és a tagállamoknak határozottan fel kell lépniük a csalárd szabálytalanságokkal szemben; úgy véli, hogy a nem csalárd szabálytalanságokat adminisztratív intézkedésekkel kell kezelni, elsősorban átláthatóbb és egyszerűbb követelményekkel, a Bizottság által a tagállamoknak nyújtott több technikai támogatással, valamint a helyes gyakorlatok és a tanulságok fokozott cseréjével; úgy véli, hogy a hibaarányok kiszámításának módszerét uniós és tagállami szinten harmonizálni kell;

39.  üdvözli, hogy az előzetes és utólagos „közösségi ellenőrzések” egyre több szabálytalanságot tárnak fel, ezért úgy véli, hogy ezeket az ellenőrzéseket még jobban elő kell mozdítani;

40.  felhívja a tagállamok érintett hatóságait, hogy végezzenek jobb ellenőrzéseket, és használjanak fel minden rendelkezésre álló információt az uniós forrásokat érintő hibák és szabálytalan kifizetések elkerülése érdekében;

41.  ösztönzi a Bizottságot, hogy fokozza tovább felügyeleti szerepét audit-, ellenőrzési és vizsgálati tevékenységek, korrekciós cselekvési tervek és korai figyelmeztető levelek révén; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket és aknázzák ki potenciáljukat a hibák felderítése és kijavítása érdekében, mielőtt költségtérítés iránti igénnyel fordulnának a Bizottsághoz; e tekintetben hangsúlyozza a megelőző intézkedések különleges értékét a kifizetések megakadályozása terén, mivel alkalmazásuk feleslegessé teszi a jogellenesen felhasznált pénzösszegek visszafizettetését célzó későbbi intézkedéseket;

42.  megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy dolgozzon ki egy rendszert az illetékes hatóságok közötti információcserére a két vagy több tagállam között megvalósuló tranzakciókra vonatkozó számviteli nyilvántartások egyeztetése érdekében, amelynek célja a strukturális és beruházási alapok keretein belül megvalósuló transznacionális csalások megelőzése, és ezáltal horizontális megközelítés kialakítása az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme terén;

43.  üdvözli, hogy 2014-ben a Bizottság valamennyi szervezeti egysége kidolgozta és végrehajtotta csalás elleni stratégiáját; kéri az uniós ügynökségeket, végrehajtó ügynökségeket és közös vállalkozásokat, hogy tegyék ugyanezt; hangsúlyozza a csalásellenes koordinációs szolgálat (AFCOS) szerepét a csalás elleni küzdelemben; üdvözli, hogy Bulgária, Görögország, Horvátország, Málta és Szlovákia nemzeti csalás elleni stratégiát fogadott el, és felhívja az érintett tagállamokat, hogy a lehető legrövidebb időn belül nyújtsák be csalás elleni nemzeti stratégiáikat; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon e stratégiák végrehajtását;

44.  ezenkívül nyomatékosan szorgalmazza a tagállamok és a Bizottság között a források kezelésével kapcsolatos szorosabb együttműködést; kéri a források kezelésében részt vevő hatóságok személyzetének, és különösen a csalásellenes koordinációs szolgálat (AFCOS) személyzetének átfogó képzését saját nemzeti csalás elleni stratégiáik kialakítása érdekében;

45.  üdvözli a Herkules III program első éves áttekintésének pozitív eredményeit; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az erre előirányzott költségvetés elégtelen lehet; további, teljesítményen alapuló információkat kér, különösen arról, hogy mennyiben járult hozzá az 55 konferencia és képzés a tagállamok által a csalás, a korrupció és az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő egyéb jogellenes tevékenységek ellen tett intézkedések eredményességéhez;

46.  megismétli, hogy az EUMSZ 325. cikkének (2) bekezdése értelmében a „tagállamok az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalás leküzdésére megteszik ugyanazokat az intézkedéseket, mint amelyeket a saját pénzügyi érdekeiket sértő csalás leküzdésére tesznek”; véleménye szerint ez a rendelkezés nem teljesül az EU-ban; úgy véli, hogy a Bizottságnak horizontális politikát kellene kidolgoznia a csalás és a korrupció elleni küzdelemről; kiemeli, hogy a Bizottság a pénzeszközök hatékony felhasználásáért is felelős, ezért felhívja a Bizottságot, hogy léptessen életbe a belső teljesítményre vonatkozó követelményeket;

47.  szükségesnek tartja az európai polgárok nagyobb mértékű bevonását a programozásba és az ellenőrzésbe könnyen hozzáférhető tájékoztató eszközök által, főként nagy infrastrukturális projektek finanszírozása esetén; felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje egy részvételi költségvetés kidolgozásának lehetőségét a polgároknak az európai alapok felhasználásának nyomon követésében való részvétele érdekében, valamint arra, hogy hozzon létre egy könnyen hozzáférhető elektronikus ablakot a csalások jelentésére;

48.  megjegyzi, hogy a szabálytalanságok meghatározása, besorolása, felderítése és jelentése továbbra is eltérő a tagállamokon belül és azok között, főleg a szabálytalanságok eltérő meghatározása miatt; véleménye szerint további összehangolásra van szükség, és e tekintetben üdvözli a Bizottság 2015. július 8-i felhatalmazáson alapuló rendeletét a szabálytalanságokra vonatkozó jelentéstételről, amely kiegészíti a közös rendelkezésekről szóló rendeletet; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki koherens stratégiákat a szabálytalanságok kezelésére és a csalás elleni küzdelemre a kohéziós politikában; kiemeli a csalárd szabálytalanságok elkerülésére a Bizottság által hozott megelőző és kiigazító intézkedéseket, beleértve 193 kifizetés megszakítását a kohéziós politika terén;

49.  emlékeztet, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendelet előírja, hogy az alapokat kezelő hatóságok hatékony és arányos csalás elleni intézkedéseket vezessenek be, amelyeket be kell építeni a nemzeti csalásellenes stratégiákba; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg megelőző fellépését; üdvözli e tekintetben a korai előrejelző rendszer létrehozását, és felszólít különösen az alapokat kezelő hatóságok technikai és adminisztratív kapacitásainak megerősítésére, szilárdabb ellenőrző rendszereket biztosítva, amelyek képesek a csalás kockázatát csökkenteni és növelni a felderítési kapacitást – többek között a kevésbé fejlett régiókban – anélkül, hogy felesleges pénzügyi és adminisztratív terheket okoznának; hangsúlyozza, hogy a megelőzésnek magában kell foglalnia az illetékes hatóságokon belül az alapok kezelésével és ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat ellátó személyzet folyamatos képzését és támogatását, valamint biztosítani kell az információk és a bevált gyakorlatok cseréjét; emlékeztet a helyi és regionális hatóságok és partnerek döntő fontosságú szerepére a csalás elleni küzdelemben, valamint az átláthatóság biztosítása és az összeférhetetlenség megelőzése terén;

50.  elismerését fejezi ki a Bizottság azon döntése kapcsán, hogy 2018-ban félidős értékelést hajt végre annak megállapítására, hogy a kohéziós politika új szabályozási szerkezete jobban megelőzi-e és csökkenti-e a szabálytalanságok – többek között a csalás – kockázatát, és várakozással tekint az irányítási és kontrollrendszerekre vonatkozó új szabályok hatásairól szóló részletes információk elé, mind a szabálytalanságok és a csalás kockázata, mind a politika általános végrehajtása tekintetében;

51.  felhívja a Bizottságot és az Európai Számvevőszéket, hogy úgy segítsék elő az ellenőrzési adatok átláthatóságát, hogy részletesebb információkat adnak ki a szakpolitikai területenként és ágazatonként a legjobb és a legrosszabb teljesítményt nyújtó tagállamokról, lehetővé téve ezzel a szereplők számára, hogy azonosítsák a leginkább segítségre szoruló területeket és ennek megfelelően alakítsanak ki intézkedéseket;

A PIF-irányelv és az Európai Ügyészségről szóló rendelet

52.  üdvözli az Európai Bizottság az EU pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 2014. évi éves jelentésében (PIF-jelentés) szereplő nyilatkozatát, amely szerint mind a PIF-irányelv, mind az Európai Ügyészségről szóló rendelet „kiegészítené és megerősítené a jogi keretet, és jelentősen megerősítené a csalás elleni küzdelmet”; megismétli véleményét, miszerint mielőbb el kell fogadni a PIF-irányelvet, amelynek hatálya ki kelljen terjedjen a héára, és amely világosan meghatározná a pénzügyi érdekeket sértő bűncselekményeket, a szabadságvesztéssel járó szankciók maximális szintjére vonatkozó minimumszabályokat és az elévülés minimumszabályait; emlékeztet a Taricco-ügyre, amelynek kapcsán az Európai Unió Bírósága ítéletében felhívja a figyelmet arra, hogy a héacsalás igenis beletartozik az 1995-ös PIF-egyezmény pénzügyi érdekeket sértő csalásra vonatkozó fogalommeghatározásába;

53.  hangsúlyozza, hogy az Európai Ügyészségről szóló rendeletet szintén mielőbb el kell fogadni, és kéri, hogy a Tanács ismertesse a tárgyalások késleltetésének okait;

Közbeszerzés

54.  megjegyzi, hogy a közbeszerzési szabályok be nem tartása miatti szabálytalanságok száma továbbra is magas; felhívja a tagállamokat, hogy késlekedés nélkül ültessék át nemzeti jogukba a közbeszerzésről szóló, 2014. február 26-i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet(8), amely kötelezővé teszi az e-közbeszerzést, valamint nyomon követési és jelentéstételi kötelezettségeket vezet be a közbeszerzési csalások és az egyéb súlyos szabálytalanságok megfékezésére; felhívja a Bizottságot, hogy tegye kötelezővé a kedvezményezettekre és főként az alvállalkozókra vonatkozó teljes dokumentáció közzétételét;

55.  kéri a Bizottságot, hogy alkalmazza szigorúan a közbeszerzésekkel kapcsolatban a titoktartásra és a kizárásra vonatkozó intézkedéseket, végezzen minden esetben háttérvizsgálatokat, és alkalmazza a kizárási kritériumot, hogy összeférhetetlenség esetén kizárjon vállalatokat a részvételből, mivel ez lényeges az intézmények hitelességének védelméhez;

56.  kiemeli, hogy a közbeszerzési szabályok be nem tartása jelentős hibaforrás volt a 2007–2013-as programozási időszakban, beleértve a közbeszerzés megkerülését is a küszöbértékek túllépésének elkerülése érdekében a szerződések kisebb tenderekre való felbontása és nem megfelelő eljárások alkalmazása révén; rámutat arra, hogy az új közbeszerzési irányelveket 2016 áprilisáig kell végrehajtani; kiemeli, hogy a szabálytalanságok előfordulásának csökkentése szükségessé teszi az irányelvek megfelelő tagállami végrehajtását; felhívja ezért a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat az irányelvek megfelelő végrehajtásához; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon az irányelvek végrehajtását; véleménye szerint az előzetes feltételek képesek a közbeszerzés javítására; hangsúlyozza az átlátható és hozzáférhető szabályok szükségességét;

57.  aggodalmának ad hangot a nagy infrastruktúraprojektek finanszírozásával kapcsolatos teljes átláthatóság hiánya miatt; felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje egy olyan javaslat benyújtásának lehetőségét, amely kötelezővé tenné a nagy beruházásokra vonatkozó teljes számviteli és tervdokumentáció közzétételét, beleértve az alvállalkozókra vonatkozó dokumentumokat is;

58.  felhívja a Bizottságot, hogy hozza nyilvánosságra a Lyon–Torino közötti nagy sebességű vasúti projekthez és az annak finanszírozásához kapcsolódó teljes dokumentációt;

59.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy olyan adatbázist, amely a szabálytalanságokkal kapcsolatban alapot biztosít a közbeszerzési hibák gyakoriságáról, súlyosságáról és okairól szóló érdemi és átfogó elemzéshez; felhívja a tagállamok illetékes hatóságait, hogy fejlesszenek ki saját adatbázisokat, amelyek tartalmazzák a szabálytalanságokat – beleértve a közbeszerzés terén felmerülőket is –, és elemezzék azokat, valamint működjenek együtt a Bizottsággal ezen adatoknak a Bizottság munkáját elősegítő formában és időben történő átadása terén;

60.  megkérdőjelezi a közbeszerzési eljárások keretében elkövetett növekvő számú súlyos hiba nem csalárd jellegét, és kéri a Bizottságot, hogy legyen különösen éber e tekintetben, nemcsak oly módon, hogy párbeszédet kezd a tagállamokkal a meglévő és új közbeszerzési irányelvek jobb alkalmazása céljából, hanem oly módon is, hogy az érintett ügyeket további vizsgálat céljából benyújtja az OLAF-nak;

61.  emlékeztet arra, hogy vészhelyzetekben – mint például az alapoknak a menekültek javára történő felhasználásakor – gyakran merülnek fel kivételek a rendes közbeszerzési eljárások alól és kerül sor az alapokhoz való közvetlen hozzáférésre; sajnálja, hogy emiatt gyakran történtek visszaélések; felhívja a Bizottságot, hogy hatékonyabban kövesse figyelemmel e kivételek alkalmazását és a beszerzések feldarabolásának elterjedt gyakorlatát, amely azt a célt szolgálja, hogy ne lépjék túl azt az értékhatárt, amely fölött kötelező a rendes közbeszerzési eljárások alkalmazása;

62.  megjegyzi, hogy „Az uniós kohéziós kiadások terén nagyobb erőfeszítés lenne szükséges a közbeszerzési problémák kezelésére” című, 10/2015. sz. különjelentésében a Számvevőszék közbeszerzéssel kapcsolatos eljárásokat elemez; megjegyzi, hogy a közbeszerzési szabályoknak való megfelelés elmulasztása hibákhoz vezet, amely késedelmes végrehajtást és pénzügyi korrekciókat eredményezhet; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy 2016 végére biztosítsák az előzetes feltételrendszernek való teljes megfelelést a közbeszerzési jogszabályok tényleges alkalmazása tekintetében; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a közbeszerzésre vonatkozó 2014-es irányelvcsomag nemzeti jogba történő megfelelő és gyors átültetését;

63.  sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a közbeszerzések során maradéktalanul használják ki az információs technológiai (IT) eszközök által kínált lehetőségeket, beleértve az e-közbeszerzés eszközeit, a bevált gyakorlatok cseréjét, valamint a megelőző kockázatfelmérést; nagyra értékeli a Bizottság által kifejlesztett ARACHNE internetalapú csalásfelderítési rendszert, amelynek célja a legkockázatosabb projektek azonosítása egy kockázatmutató-együttes alapján, és felhívja a tagállamokat, hogy használják ezt az eszközt;

A teljesítményalapú költségvetés-tervezés és a „pénzért értéket” megközelítés

64.  hangsúlyozza a példamutatás fontosságát, és melegen üdvözli a teljesítményalapú költségvetés-tervezés végrehajtására irányuló intézményközi megközelítést; felhívja a Bizottságot, hogy a többéves pénzügyi keret tervezési, végrehajtási és ellenőrzési szakaszát a teljesítményalapú költségvetés-tervezés elvével összhangban valósítsa meg;

65.  megállapítja a további, folyamatos intézkedések fontosságát a csalárd szabálytalanságok elkerülése érdekében, ugyanakkor megismétli felhívását, hogy vezessenek be a programok formális értékelése helyett a teljesítményt előtérbe állító, új módszertant, összhangban az eredményekre összpontosító uniós költségvetés elvével; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg tevékenységeit a hatékonysági és eredményességi mutatók valamennyi programjában való alkalmazásával kapcsolatban, és hogy ne csak a hibaarányra összpontosítson; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy ne csak a 3 fő kategórián – azaz a gazdaságosságon, a hatékonyságon és az eredményességen – munkálkodjon, hanem kezdjen el összpontosítani a három új alapelvre is (ökológia, egyenlőség és etika);

66.  felszólít a környezeti, gazdasági és társadalmi hozzáadott értékről készülő előzetes értékelés kötelező beépítésére az Unión belül és kívül finanszírozandó projektek kiválasztási folyamatába, és arra, hogy az értékelések eredményét, valamint a felhasznált mutatókat tegyék nyilvánossá és teljes mértékben hozzáférhetővé;

67.  megállapítja, hogy a teljesítményre vonatkozó jelentéstétel még mindig gyenge, és hogy szükség van arra, hogy rendszeresen értékeljék a bemeneti paramétereket (a program végrehajtásához szükséges pénzügyi, humán, anyagi, szervezeti és szabályozási eszközök), az outputot (a program eredményeit), az eredményeket (a program közvetlen hatásai) és a hatásokat (a társadalomban végbemenő hosszú távú változások);

68.  üdvözli a tagállami kapcsolattartó pontok hálózatának létrehozását, illetve a korrupcióellenes célkitűzések belefoglalását az európai szemeszter gazdasági kormányzás folyamatába;

69.  sürgeti a Bizottságot, hogy egyrészt haladéktalanul tegye közzé a dohánycégekkel kötött valamennyi megállapodás értékelését annak érdekében, hogy meg lehessen állapítani, hogy azok mennyire hatékonyak az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalások és hamisítások elleni küzdelemben, másrészt értékelje e megállapodások megújításának célszerűségét;

70.  kiemeli az Európai Számvevőszék, a legfőbb ellenőrző intézmények, az Európai Bizottság és az irányító hatóságok szerepét a közkiadások szabályszerűségének és megfelelő teljesítésének ellenőrzésében; felhívja a Számvevőszéket és a Bizottságot, hogy javítsanak a tagállamok legfőbb ellenőrző intézményeivel folytatott együttműködésükön az ellenőrzött alapok és projektek körének és arányának kiterjesztése érdekében;

Dohánycsempészet és hamisított áruk

71.  aggódik az európai ombudsman megállapítása(9) miatt, miszerint a Bizottság – az Egészségügyi Főigazgatóság kivételével – „nem hajtja végre teljes körűen az ENSZ WHO átláthatóságra és dohánylobbira vonatkozó szabályait és iránymutatásait”; ezért úgy véli, hogy a Bizottság hitele és komolysága veszélybe került;

72.  sürgeti valamennyi vonatkozó uniós intézményt, hogy hajtsák végre az Egészségügyi Világszervezet a dohányzás visszaszorításáról szóló keretegyezménye 5. cikkének (3) bekezdését, összhangban az annak iránymutatásaiban szereplő ajánlásokkal; sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul tegye közzé a dohányipari vállalatokkal kötött megállapodások értékelését és egy hatásvizsgálatot a dohányzás visszaszorításáról szóló WHO-keretegyezmény végrehajtásáról; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a dohányipari vállalatokkal kötött megállapodások és azok lehetséges megújításának teljes átláthatóságát, és sürgeti a tagállamokat, hogy számoljanak be rendszeresen az e megállapodások folytán kapott pénzeszközökből megvalósított kiadásokról;

73.  üdvözli a számos, az OLAF, a tagállamok és több harmadik országbeli szolgálat közreműködésével végrehajtott közös vámügyi művelet sikereit, melyek eredményeként többek között 1,2 millió hamisított árut – parfümöt, autóalkatrészeket, elektronikus eszközöket – és 130 millió cigarettát foglaltak le; rámutat, hogy a magas adótartalmú termékek csempészete komoly bevételkiesést okoz az EU és a tagállamok költségvetése számára, és hogy csak a cigarettacsempészet következtében keletkező közvetlen vámbevétel-kiesés becsült összege meghaladja az évi 10 milliárd eurót; rámutat, hogy a hamis áruk kereskedelme bevételkiesést okoz mind az Uniónak és tagállamainak, mind az európai vállalkozásoknak;

74.  rendkívül aggasztja az egyre nagyobb mértékű csempészet, valamint a tiltott kereskedelem és illegális kereskedelem más formái, amelyek nem csak a tagállamok, és ebből következően az EU költségvetése számára elmaradó vámok miatt jelentenek gondot, hanem azért is, mert szorosan összefonódnak a nemzetközi szervezett bűnözéssel, a fogyasztókra nézve veszélyt jelentenek, és negatív hatást gyakorolnak az egységes piac működésére, ami aláássa az egymással versengő vállalkozások, és különösen a kkv-k közötti egyenlő versenyfeltételeket; ezért jobb koordinációra szólít fel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF), a vámügyi hatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok között, nemcsak e problémák leküzdése érdekében, hanem azért is, hogy vissza lehessen szorítani az olyan áruk kereskedelmét, amelyek sértik a szellemi tulajdonra vonatkozó uniós jogszabályokat;

75.  hangsúlyozza, hogy a jogszabályoknak megfelelő gyógyszergyártás és -kereskedelem folyamatosságának biztosítsa érdekében fontos különbséget tenni a jogszerű generikus gyógyszerek és a csalárd módon hamisított gyógyszerek között, és ismételten felhív minden uniós tagállamot, amely már aláírta, de még nem erősítette meg a dohánytermékek tiltott kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyvet, hogy a lehető legrövidebb időn belül tegyen eleget a megerősítésre vonatkozó kötelezettségnek;

Vizsgálatok és az OLAF szerepe

76.  tudomásul veszi az OLAF szerepét a különböző közös vámügyi műveletekben, amelyekkel megakadályozzák, hogy az EU költségvetését veszteségek érjék, és kéri az OLAF-ot, hogy jövőbeli éves jelentéseiben szerepeltessen több információt és konkrét számokat az uniós költségvetés bevételi oldalának védelmében való közreműködésére vonatkozóan;

77.  üdvözli a Tanács, a Bizottság, a Parlament, az OLAF és annak Felügyelő Bizottsága közötti éves intézményközi üléseket; ragaszkodik ahhoz, hogy a soros elnökséget felváltva lássa el a három európai intézmény; felkéri a Bizottságot, hogy támogassa az Európai Parlament kezdeményezését, és sürgeti a Tanácsot, hogy vizsgálja felül elutasító álláspontját ebben a kérdésben;

78.  megismétli az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 2013. évi éves jelentésében(10) megfogalmazott felhívását, amelyben az OLAF és Felügyelő Bizottsága közötti még rendezetlen kérdések gyors megoldását szorgalmazza; megismétli, hogy sem az OLAF, sem Felügyelő Bizottsága nem tudja hatékonyan teljesíteni jogi kötelezettségeit korlátozott együttműködésük jelenlegi feltételei mellett; aggodalommal veszi tudomásul, hogy nem történt előrelépés, így elfogadhatatlannak tartja a jelenlegi helyzetet; felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben töltse be szerepét, és dolgozzon aktívan egy hosszú távú megoldás késedelem nélküli megvalósításán;

79.  azon a véleményen van, hogy a Felügyelő Bizottságnak – megbízatásával összhangban – önállóan dolgozó személyzettel kellene rendelkeznie, akik függetlenek az OLAF igazgatásától és pénzügyi autonómiát élveznek; felszólítja az OLAF-ot, hogy biztosítsa a Felügyelő Bizottság számára az általa a megbízatása szerinti feladatainak teljesítéséhez szükségesnek ítélt dokumentumokhoz való hozzáférést; sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot az OLAF-rendelet ilyen értelmű módosítására;

80.  megjegyzi, hogy eltérések vannak az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által a tagállamokban állami és magánforrásokból gyűjtött információk között a csalás vonatkozásában (az OLAF 2014. évi jelentése), és hogy igen egyenlőtlenek az OLAF által a tagállamoknak a visszafizettetés vonatkozásában tett ajánlásai; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa azon kezdeményezéseket, amelyek célja magasabb visszafizetési ráta elérése a csalás által okozott károk esetében;

81.  sürgeti a Bizottságot, hogy tegye teljes mértékben átláthatóvá a nemzeti ügyészek minden arra irányuló kérését, hogy függesszék fel az OLAF munkatársainak, köztük az OLAF főigazgatójának mentelmi jogát;

82.  üdvözli, hogy a preferenciális vámtarifák megadhatósága tekintetében az OLAF által kezdeményezett vizsgálat hatékonynak bizonyult, és felhívja a tagállamokat, hogy vonják le a tanulságokat a vizsgálat megállapításaiból, és az EU vámügyi jogszabályaiban foglalt rendelkezésekkel összhangban tegyenek meg minden szükséges és megfelelő intézkedést; annak megelőzése érdekében, hogy a preferenciális kereskedelmi megállapodások keretében preferenciális tarifális elbánásra nem jogosult termékek kerüljenek behozatalra, károsítva ezzel az EU költségvetését, felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is felügyelje, hogy a tagállamok a kölcsönös segítségnyújtási rendszerben történő információközlés alapján javítják-e kockázatkezelési rendszereiket és ellenőrzési stratégiáikat; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy kísérje nyomon kötelezettségvállalását, amely szerint utólagos értékelést végez a jelentős gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi hatásokkal járó preferenciális kereskedelmi megállapodások tekintetében, többek között a kedvezményezett országok által a preferenciális származás kezelése és ellenőrzése tárgyában rendszeresen benyújtandó jelentések rendszere keretében;

83.  megjegyzi, hogy a bűncselekmények – így a csalás, a korrupció, a pénzmosás, a szervezett bűnözés és más jogellenes tevékenységek, amelyek sértik az EU pénzügyi érdekeit – átfogó büntetőeljárás alá vonása elengedhetetlen feltétele az EU hatékony működésének; kiemeli, hogy rendszeresen nyomon kell követni az OLAF ajánlásait; úgy véli, hogy ezen ajánlások nyomon követése eljárási jogok biztosítását teszi szükségessé az OLAF számára a nemzeti jogszabályokban annak biztosítására, hogy a nemzeti hatóságok tiszteletben tartsák és figyelembe vegyék az ajánlásokat;

84.  felhívja a Bizottságot, hogy tisztázza annak fő okait, hogy a tagállamok miért nem követik nyomon az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő csalások állítólagos eseteit, amelyeket az OLAF nyújt be számukra;

o
o   o

85.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, az Európai Számvevőszéknek, az Európai Csalás Elleni Hivatalnak (OLAF) és az OLAF Felügyelő Bizottságának.

(1) HL L 84., 2014.3.20., 6. o.
(2) HL L 248., 2013.9.18., 1. o.
(3) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(4) HL C 51. E, 2013.2.22., 121. o.
(5) HL C 161. E, 2011.5.31., 62. o.
(6) HL L 312., 1995.12.23., 1. o.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0444.
(8) HL L 94., 2014.3.28., 65. o.
(9) http://www.ombudsman.europa.eu/en/press/release.faces/en/61027/html.bookmark
(10) 2015. március 11-én elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0062.


A nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése az Európai Parlament munkájában
PDF 384kWORD 143k
Az Európai Parlament 2016. március 8-i állásfoglalása az Európai Parlament munkájában a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítéséről (2015/2230(INI))
P8_TA(2016)0072A8-0034/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre (EJEE),

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948),

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel az ENSZ negyedik Nőügyi Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott pekingi nyilatkozatra és cselekvési platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking +5 (2000), Peking +10 (2005) és Peking +15 (2010) különleges ülésein elfogadott záródokumentumokra, valamint a Peking +20 konferencia záródokumentumára,

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőség és a fejlesztés kapcsolatáról szóló, 2015. május 26-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)” című, 2015. szeptember 21-i közös szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0182), valamint a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervről (2016–2020) szóló, 2015. október 26-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére, amely a „társadalmi nem” fogalmát „a valamely adott társadalom által a nők és a férfiak számára megfelelőnek tekintett, társadalmilag kialakított szerepek, magatartások, tevékenységek és tulajdonságok”-ként határozza meg,

–  tekintettel az Európai Tanács által 2011 márciusában elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020),

–  tekintettel a Bizottság 2010. március 5-i, „A nők és a férfiak közötti egyenlőség iránti fokozott elkötelezettség – A nők chartája” című közleményére (COM(2010)0078),

–  tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia – 2010–2015” című 2010. szeptember 21-i bizottsági közleményre (COM(2010)0491),

–  tekintettel a Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című munkadokumentumára (SWD(2015)0278),

–  tekintettel a Bizottság „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia (2010–2015) erősségeinek és gyenge pontjainak értékelése“ című kutatási jelentésére,

–  tekintettel az Európa Tanács 2014–2017-es nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiájára,

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) „A nők részvételének elősegítése a politikai döntéshozatalban – a következő lépések” című, 2015-ben közzétett tanulmányára,

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) „A nemi dimenzió iránt érzékeny parlamentek: a helyes gyakorlatok átfogó áttekintése” című, 2011-ben publikált tanulmányának következtetéseire és ajánlásaira,

–  tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2009” című, 2010. február 10-i állásfoglalására(1), „A nők és a férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2010” című, 2011. március 8-i állásfoglalására(2), „A nők és a férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2011” című, 2012. március 13-i állásfoglalására(3), valamint „A nők és a férfiak közötti egyenlőséggel kapcsolatos előrelépés az Európai Unióban – 2013” című, 2015. március 10-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségnek az Európai Parlamenten belüli általános érvényesítéséről szóló 2003. március 13-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségnek a bizottságok munkája keretében történő integrált megközelítéséről szóló 2007. január 18-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségnek a bizottságok és küldöttségek munkája keretében történő integrált megközelítéséről szóló 2009. április 22-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a nemek közötti esélyegyenlőségnek az EU külkapcsolataiban, valamint a béke megszilárdítása és az állami intézményrendszer kiépítése terén történő általános érvényesítéséről szóló 2009. május 7-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel „A nők részvétele a politikai döntéshozatalban – minőség és egyenlőség” című, 2012. március 13-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló 2015. június 9-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az Európában a nők jogaira és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, a 2015 utáni időszakot érintő új stratégiáról szóló 2016. február 3-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a Bizottság „A nők és férfiak esélyegyenlőségének valamennyi közösségi politikába és tevékenységbe történő beépítése” című, 1996. február 21-i közleményére (COM(1996)0067), melyben elkötelezte magát arra, hogy előmozdítsa a nők és férfiak közötti egyenlőséget minden tevékenységében és a különböző szintű szakpolitikáiban, hatékonyan megvalósítva a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének alapelvét,

–  tekintettel az Európai Parlament C. Tematikus Főosztálya által 2014-ben közzétett, „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2010–2015-ös stratégia értékelése a pekingi cselekvési platform céljainak eléréshez való hozzájárulás szempontjából” című tanulmányra,

–  tekintettel az Európai Parlament C. Tematikus Főosztálya által 2014-ben közzétett, „A nemek közötti egyenlőség érvényesítése az Európai Parlament bizottságaiban és küldöttségeiben” című tanulmányra,

–  tekintettel az Európai Parlament D. Tematikus Főosztálya által 2015-ben közzétett, „A nemek közötti egyenlőségre fordított uniós költségvetés” című tanulmányra,

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőségért és a Nők Társadalmi Szerepvállalásának Növeléséért létrehozott ENSZ-szervezet által 2014 májusában közzétett, „Iránymutatás a nemek közötti egyenlőség fejlesztéséről és a nők társadalmi szerepvállalásának növeléséről” című feljegyzésre,

–  tekintettel az Európai Közügyi Tanácsadók Szövetsége által 2014-ben közzétett „Advances in EU Gender Equality: Missing the mark? (A nemek közötti egyenlőség előrehaladása az EU-ban: célt vétett?”) című tanulmányra,

–  tekintettel az Európai Parlament Személyzeti Főigazgatósága által közzétett, az emberi erőforrásokról szóló 2014. évi éves jelentésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A8-0034/2016),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikke horizontális elvként rögzíti a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítését és az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikke uniós értékként határozza meg a nemek közötti egyenlőség elvét;

B.  mivel az Alapjogi Charta konkrét rendelkezéseket tartalmaz a nemek közötti egyenlőség horizontális elvéről, valamint az EUSZ 6. cikk elismeri, hogy az Alapjogi Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések;

C.  mivel a nemek közötti egyenlőség kulcsfontosságú az emberi jogok védelme, a demokrácia működése, a jogállamiság tiszteletben tartása, valamint a gazdasági növekedés, a társadalmi befogadás és a fenntarthatóság szempontjából;

D.  mivel a nemek közötti egyenlőség megvalósításának előrehaladása az EU-ban stagnál és a jelenlegi ütem mellett az még egy ideig nem is valósul meg;

E.  mivel a nemek közötti egyenlőséget célzó stratégiai szerepvállalásról szóló, a 2016–2019-es időszakra vonatkozó dokumentumban a Bizottság vállalta, hogy folytatja a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésére irányuló tevékenységeit, ideértve a nyomon követési és értékelési munkát is; mivel a Bizottság egy szolgálati munkadokumentumra fokozta le a 2015 utáni stratégiai szerepvállalását a nemek közötti egyenlőségért;

F.  mivel a fenntartható fejlesztési célok közül az ötödik a nemek egyenlőségének 2030-ra történő elérése;

G.  mivel a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése a nemi dimenzió integrálását jelenti az uniós szakpolitikák minden aspektusába – szakpolitikák, jogi intézkedések és kiadási programok előkészítése, kidolgozása, végrehajtása, nyomon követése és értékelése folyamatába, –a férfiak és nők közötti egyenlőség elérése céljából(12);

H.  mivel a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének ki kell terjednie az LMBTIQ-személyek és minden nemi identitású személy jogaira, perspektíváira és jólétére;

I.  mivel a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének proaktív és reaktív eszközként kell szolgálnia a nemek közötti egyenlőség elérésére;

J.  mivel a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése nem önmagáért való szakpolitikai cél, hanem a nemek közötti egyenlőség elérésének kulcsfontosságú eszköze, mindig nemek közötti egyenlőség előmozdítására irányuló más konkrét intézkedésekkel és politikákkal kombinálva;

K.  mivel az illetékes bizottság hatáskörébe tartozó egyik feladat az, hogy hozzááruljon a nemek közötti esélyegyenlőség alapelvének megvalósításához és továbbfejlesztéséhez minden szakpolitikai területen;

L.  mivel a parlamenti bizottságok többsége általában jelentőséget tulajdonít a nemek egyenlősége érvényesítésének (pl. jogalkotási munkájuk során, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsággal ápolt munkakapcsolataik révén, illetve az egyenlőséggel kapcsolatos cselekvési tervek kidolgozásakor), míg egyes bizottságok részéről kevés, vagy semmilyen érdeklődés sem mutatkozik az ügy iránt;

M.  mivel az előző parlamenti ciklusban az illetékes bizottság kialakított egy olyan gyakorlatot, hogy „a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló módosításokkal” célzottan hozzájárul a többi bizottság jelentéseihez; mivel egy 2014-ben közzétett tanulmány(13) szerint a 2011. július és 2013. február között előterjesztett, a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló módosítások 85%-át belefoglalták az illetékes bizottságok által elfogadott végleges jelentésekbe; mivel a Parlamentben a nemek egyenlőségének érvényesítése körüli helyzet felfrissített értékeléséhez további, 2013. február utáni adatokra van szükség;

N.  mivel a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítéséről szóló, 2003. évi állásfoglalás nyomán minden egyes parlamenti bizottság kinevezi egy tagját, aki a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséért felelős, létrehozva ezzel „a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózatot”; mivel az e témáról szóló ezt követő állásfoglalások ennek a hálózatnak a folyamatos fejlesztésére, valamint a parlamentközi küldöttségekben egy hasonló hálózat létrehozására hívtak fel; mivel ezt a hálózatot a bizottsági titkárságok személyzeti szintjén létrejött hálózat támogatja;

O.  mivel a hálózat tagjainak kérdőívet töltöttek ki annak érdekében, hogy felmérjék a jelenlegi helyzetet a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése terén a hozzájuk tartozó egyes szakpolitikai területeken;

P.  mivel a többéves pénzügyi keretet (MFF) együttes nyilatkozat kíséri a három intézmény részéről, amelyek megállapodtak abban, hogy „a 2014–2020-as időszak során alkalmazandó éves költségvetési eljárások adott esetben a nemek közötti egyenlőséget elősegítő olyan elemeket fognak tartalmazni, amelyek vonatkozásában figyelembe veszik, hogy az Unió átfogó pénzügyi kerete milyen módon járul hozzá a nemek közötti fokozottabb egyenlőséghez (, és hogyan biztosítja a nemek közötti egyenlőség érvényesítését)”; mivel ennek ellenére erősíteni kell a nemek egyenlőségének érvényesítése és a nők érvényesülése támogatásának folytatására irányuló jelenlegi kötelezettségvállalást, minthogy a meglévő szakpolitikákat csak szerény mértékben hajtották végre és a nemi kérdéssel kapcsolatos ügyekre nem különítettek el elég költségvetési forrást;

Q.  mivel a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést (gender budgeting) az európai uniós intézmények egyike sem alkalmazta következetesen;

R.  mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét (EIGE) azért hozták létre, hogy hozzájáruljon a nemek közötti egyenlőség előmozdításához és azt megerősítse, ideértve beleértve a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítését valamennyi uniós politikában és az abból eredő tagállami politikákban; mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete kidolgozott egy, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó szószedetet és tezauruszt annak érdekében, hogy támogassák a döntéshozókat, valamint az uniós intézmények és a kormányzati szervek személyzetét abban, hogy a nemi dimenziót beépítsék munkájukba;

S.  mivel a nemek közötti egyenlőség érvényesítése egyaránt megköveteli a nemi dimenzió beépítését a különböző politikák tartalmába, valamint a férfiak és a nők, illetve a valamennyi különböző nemi identitású személy képviseletével kapcsolatos kérdés kezelését az adott szakpolitikai területeken; mivel mindkét dimenziót figyelembe kell venni a szakpolitikai döntéshozatali folyamat minden szakaszában;

T.  mivel valamennyi belső és külső uniós politikát úgy kellene kialakítani, hogy a fiúk és a lányok, a férfiak és a nők, valamint az összes többi nemi identitású személy javát is szolgálja;

U.  mivel a nemek közötti egyenlőség érvényesítése az Európai Bizottság által a 2010–2015-ös időszak nemek közötti egyenlőségi stratégiájáról készített értékelésben felsorolt legfőbb gyenge pontok közt szerepel;

V.  mivel egy nemekkel kapcsolatos kérdéseket figyelembe vevő parlamentre kulcsszerep hárul a nemek közötti egyenlőtlenségek orvoslásában, a nők és férfiak egyenlő gazdasági, társadalmi és politikai részvételének előmozdításában, valamint a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos szakpolitikai keret kiterjesztésében;

W.  mivel az európai parlamenti képviselők és személyzet részére tartott, a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére vonatkozó szakképzések kulcsfontosságúak a nemi dimenzió minden szakpolitikai területen és szakaszban való előmozdításához;

X.  mivel az erre juttatott pénzügyi és emberi erőforrások elégtelenek annak biztosításához, hogy valódi előrelépés történjen Parlament nemek közötti egyenlőség érvényesítésére irányuló tevékenységeiben;

Y.  mivel a szakpolitikák hatásvizsgálata és megalkotási folyamata során a nemek szerint lebontott adatok és statisztikák szisztematikus és rendszeres gyűjtése elengedhetetlen a nemek közötti egyenlőség terén elért haladás elemzéséhez; mivel több minőségre vonatkozó kutatást kell a Parlamentben végrehajtani annak megállapítására, hogy a nemek egyenlőségének érvényesítésére szolgáló eszközök milyen jelentőséggel bírnak és milyen hatást gyakorolnak a szakpolitikák eredményessége, az állásfoglalások és a jogalkotási szövegek tekintetében;

Z.  mivel politikai és adminisztratív szinten a legfontosabb döntéshozói álláshelyeken, köztük a Parlament képviselőcsoportjaiban továbbra is alacsony a nők képviseleti aránya; mivel jellemző módon a nők inkább az erőforrás-elkülönítéshez és a gazdasági döntéshozatalhoz kevésbé közel álló bizottságok élén állnak; mivel a meghozandó döntések minőségének javítása érdekében gondoskodnunk kell arról, hogy a döntéshozói szereppel járó beosztások férfiak és nők általi betöltése egyenlő arányban történjen; mivel a férfiaknak el kell kötelezniük magukat a nemek egyenlőségének minden területen és minden szinten történő előmozdítására, és a férfi képviselőket bátorítani kell, hogy munkájuk során foglalkozzanak a nemek egyenlőségének általános érvényesítésével;

AA.  mivel a Parlament rendelkezik a nemek egyenlőségének érvényesítését tevékenységeiben előmozdító szervezeti struktúrával, és ezt a struktúrát jobban kell koordinálni, erősíteni és bővíteni, új politikai és adminisztratív szándékkal, hogy elérje a nemi egyenlőség érvényesítésének magasabb fokát;

AB.  mivel a Parlament, a Tanács és a Bizottság között a nemek egyenlőségének érvényesítése kapcsán nagyobb intézményközi együttműködésre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a nemi dimenziót a szakpolitikai ciklus bármely szakaszában be lehessen vezetni, ami megkönnyítené a Parlament nemi egyenlőségérvényesítési téren végzett saját munkáját;

AC.  mivel a külső érintettek, például a civil szervezetek, alulról építkező nőjogi és nemi egyenlőségi szervezetek, nemzetközi intézmények, tudományos körök és nemzeti parlamentek részéről érkező hozzájárulás fontos a Parlament nemi egyenlőségérvényesítési folyamatának javításához, valamint a bevált gyakorlatok előmozdítására szolgáló kölcsönös cserék bátorításához;

AD.  mivel a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítéséről szóló, 2007-ben elfogadott állásfoglalásában a Parlament arra szólított fel, hogy kétévente el kell végezni a Parlament nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére irányuló munkájának értékelését;

A meglévő intézményi keret általános értékelése

1.  úgy véli, hogy a nemi dimenzió szakpolitikai folyamatba való integrálása érdekében két különböző szempontot kell figyelembe venni: a szakpolitika tartalmát és a nemek képviseletét a közigazgatásban és a döntéshozatalban; megjegyzi azt is, hogy a szakpolitika hatásairól szóló világos adatok lényegesek a nemi egyenlőség javításának folytatása szempontjából;

2.  megjegyzi, hogy a Parlament szervezeti struktúráján belül különböző szervek felelősek a nemek közötti esélyegyenlőség általános, mind a politikai élet és a munka szintjére kiterjedő érvényesítésének kidolgozásáért és végrehajtásáért:

   nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű csoport, amelynek feladata a nők és férfiak közötti teljes egyenlőség előmozdítása a munka világának minden területén a Parlament Főtitkárságán;
   a nemi dimenzió más bizottságok és küldöttségek munkájába való integrálását célzó konkrét fellépés tekintetében illetékes bizottság;
   a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítésével foglalkozó hálózat;
   a szervezeti ábrán szereplő valamennyi álláshely tekintetében a nemek kiegyensúlyozott képviseletének sikeres megvalósításáért felelős szervezeti egységek;

3.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítéséért felelős e különböző szervek tevékenysége nincs összehangolva vagy integrálva a Parlamenten belül vagy más intézményekkel (nincs a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítésére irányuló intézményközi együttműködési mechanizmus); vállalja, hogy hatékony együttműködést alakít ki ennek az intézményi keretnek valamennyi szereplője között, meghatározott mechanizmusok, például a nyomon követés és a teljesítményértékelés alapján;

4.  megismétli elkötelezettségét amellett, hogy rendszeres jelleggel elfogad el és végrehajt egy szakpolitikai tervet a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére a Parlamenten belül azzal az átfogó céllal, hogy hatékonyan előmozdítsa a nemek közötti egyenlőséget a nemi dimenzió szakpolitikákba és a tevékenységekbe való beépítése révén, a döntéshozatali struktúrákat és az igazgatást is beleértve;

5.  kéri a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózat folyamatos fejlesztését, a bizottságok és parlamentközi küldöttségek képviseletében is, valamint annak teljes körű részvételét a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítésével kapcsolatos aktuális helyzet rendszeres nyomon követésében valamennyi szakpolitikai területen; megjegyzi, hogy az EP-képviselők nagyobb arányú részvételére van szükség a hálózatban, és kéri, hogy a hálózatba vegyenek fel póttag képviselőket a részvétel növelése érdekében, úgy ahogyan ez a bizottságokkal és küldöttségekkel történik;

6.  hangsúlyozza, hogy a fentebb említett, e témával foglalkozó 2014-ös tanulmány értelmében a nemek közötti egyenlőség szempontjának a szakpolitikai folyamatba való beépítésére a leghatékonyabb eszköz a más bizottságokkal való együttműködést magukban foglaló eljárások alkalmazása; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a többi bizottság támogassa a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére irányuló munkát és azt tevékenységük során megvalósítsák;

7.  felkéri az illetékes szervezeti egységeket, hogy folytassák a munka és a magánélet közötti egyensúlyt előmozdító konkrét intézkedésekkel kapcsolatos munkát; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EP tisztviselői körében a nők továbbra is az asszisztensi (AST) besorolási csoportban vannak többségben; éves elemzést kér a nemek közötti egyenlőség Parlamenten belüli aktuális állásáról, nemek szerint lebontott adatok alapján, a személyzet és politikai szervek minden szintjén, ideértve a parlamenti asszisztenseket is, kéri továbbá, hogy ezt a jelentést hozzák nyilvánosságra;

8.  a strukturális akadályok felszámolására szólít fel, és olyan környezetet szorgalmaz, amelyben a nők minden szinten részt vehetnek a döntéshozásban, például a munka, illetve a magánélet összeegyeztethetőségét elősegítő és olyan, pozitív intézkedésekre szólít fel, amelyek révén az alulképviselt nemhez tartozók száma növelhető az akár férfi, akár nő munkavállalók által dominált beosztásokban; kéri a politikai pártokat, hogy ismerjék fel felelősségüket a nők szerepvállalásának előmozdítása tekintetében, mivel a jelölteket toborzásának, válogatásának és kinevezésének hatalma az ő kezükben van;

9.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a felső- és középvezetői szinten a nemek közötti egyensúlyra vonatkozó, az elnökség által 2006-ban elfogadott (Kaufmann-jelentés) célkitűzéseket nem érték el a 2009-es határidőig, sem a mai napig; megjegyzi, hogy ezeket a célokat az ezt követő években a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű csoport megerősítette; hatékony, korrekciós és messzeható intézkedéseket sürget e nemi egyenlőséggel kapcsolatos célok minél rövidebb időkereten belüli elérése érdekében;

10.  megjegyzi, hogy a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű csoport feladata egy cselekvési terv elfogadása az egyenlőségnek és a sokféleségnek a Parlamenten belüli előmozdítására, valamint e terv végrehajtásának biztosítása; kéri a magas szintű csoportot, hogy az illetékes szolgálatok segítségét igénybe véve nyújtson be egy, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó átfogó ütemtervet, amely jelzi, hogy hogyan növekedjen a nők képviselete a közép- és felsővezetői pozíciókban 2020-ig 40 %-ra; felkéri a Személyzeti Főigazgatóságot és a képviselőcsoportokat annak megfontolására, hogy a megüresedett osztályvezetői tisztségek betöltésére egy nőt és egy férfit egyaránt javasoljanak;

11.  ajánlja, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó állandó előadó – mihelyt ez a tisztség létrejön – dolgozzon együtt a magas szintű csoporttal annak biztosítása érdekében, hogy a Parlament titkárságának és személyzetének nemi egyenlőségérvényesítési céljai teljesüljenek;

12.  felkéri a képviselőcsoportokat annak megfontolására, hogy a bizottságok és a képviselőcsoportok elnöki tisztségének betöltésére egy nőt és egy férfit egyaránt javasoljanak;

13.  megjegyzi, hogy minden bizottságban kívánatos a nemek egyenlő képviselete, amilyen mértékben ezt a körülmények lehetővé teszik; felkéri a képviselőcsoportokat annak megfontolására, hogy összehangolt módon minden bizottságba az alulképviselt nemből jelöljenek EP-képviselőket; felkéri a képviselőcsoportokat, hogy egyenlő számú férfi és női EP-képviselőt jelöljenek tagként és póttagként a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságba annak érdekében, hogy bátorítsák a férfiak részvételét a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szakpolitikában;

A nemek közötti egyenlőség érvényesítésének eszközei

14.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló módosítások alkalmazásának gyakorlata a véleményeknél hatékonyabbnak bizonyult, mivel ezek tömörebbek, gyorsabban benyújthatók, valamint fontos, konkrét és körülhatárolt kérdésekkel foglalkoznak; ismételten felhívja az illetékes bizottságot, hogy foglalja bele a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló módosítások gyakorlatát az eljárási szabályzatba, figyelembe véve azt a különleges szerepet, amelyet Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságához tölt be a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítésének horizontális elvében; a bizottságok közötti szorosabb együttműködésre és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózat és az illetékes bizottság között mind politikai, mind adminisztratív szinten eredményes koordinálásra hív fel annak érdekében, hogy a jelentésekbe a nemi dimenziót valóban belefoglalják; rámutat a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével foglalkozó képviselők szerepének fontosságára abban, hogy minden illetékes bizottságban elősegítsék a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló módosítások és vélemények formájábantörténő hozzájárulást, és felszólít a FEMM bizottság illetékes tagjai, valamint a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével foglalkozó összekötő képviselők közötti hatékony koordinációra; ismételten hangsúlyozza, hogy szoros együttműködésre van szükség az illetékes bizottság és a vezető bizottságok titkárságai között a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló módosításokkal és a véleményekkel kapcsolatban a felelős bizottság véleményéhez való érdemi hozzájárulás optimális ütemezésének és tervezésének biztosítása érdekében;

15.  megjegyzi, hogy a többéves pénzügy kerethez csatolt, a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló intézményközi nyilatkozat ellenére, eddig nem történt intézkedés a nemek szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés tekintetében; hangsúlyozza e tekintetben, hogy szoros figyelemmel kell kísérni, hogy az együttes nyilatkozatban foglalt elveket hogyan hajtották végre éves költségvetési eljárások tekintetében, és kéri, hogy az illetékes bizottság kapjon formális szerepet a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatában;

16.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés – a nemek közötti egyenlőség előmozdítását és a nők jogainak érvényesítését elősegítő tervezés, programozás és költségvetés-tervezés formájában – egyike a politikai döntéshozók által a nemek közötti aránytalanságok kezelésére használt eszközöknek; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés során kiderült, hogy a nemi dimenzió még korántsem jelenik meg az összes politikában, minden szinten és a szakpolitika kidolgozásának valamennyi szakaszában; megjegyzi ezzel összefüggésben, hogy különösen elengedhetetlen a házon belüli kapacitásépítés a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezéssel kapcsolatban annak érdekében, hogy ezekben az ügyekben növekedjen az Európai Parlament ellenőrző szerepe; megjegyzi, hogy a kiadásokkal és bevételekkel kapcsolatos döntések következményei rendkívül különböző hatással bírnak a nőkre és a férfiakra nézve, és hangsúlyozza, hogy a parlamenti képviselőknek a költségvetés kialakítása során figyelembe kellene venniük ezeket az eltérő hatásokat; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés a kormányzatok nemek közötti egyenlőség iránti elkötelezettsége tekintetében előmozdítja az elszámoltathatóságot és az átláthatóságot;

17.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság vállalta, hogy folytatja a nemek közötti egyenlőség érvényesítését azáltal, hogy a szabályozás javításának elveivel összhangban nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos megfontolásokat épít be a hatásvizsgálatokba és az értékelésekbe, és megfontolja egy jelentés közzétételét a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítéséről a Bizottságban 2017-ben;

18.  megerősíti, hogy elegendő forrást kell elkülöníteni parlamenti szinten is a nemi szempontú hatásvizsgálatok és a nemeken alapuló elemzések fejlesztése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy minden új jogalkotási és szakpolitikai javaslatra vonatkozóan végezzen nemi szempontú hatásvizsgálatot az új jogalkotási javaslatok alapvető jogokra gyakorolt hatására vonatkozó megerősített értékelése alapján és annak garantálása érdekében, hogy az EU a nők jogainak védelme terén minden kritikán felül álljon; hangsúlyozza, hogy az ilyen elemzési és adatgyűjtési módszereknek érzékenynek kell lenniük az LGBTIQ személyek tapasztalataira is; hangsúlyozza, hogy a bizottságokat arra kell bátorítani, hogy használják ki a belső szakértelem előnyeit, akárcsak az állami és a magánszektor a nemek egyenlőségének érvényesítésében élenjáró egyéb intézményének és szervének külső szaktudását is;

19.  felszólítja a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, hogy rendszeresen tájékoztasson minden bizottságot annak érdekében, hogy a szakpolitikai döntéshozatal minden területén kihangsúlyozzák a nemi dimenziót, illetve hogy – egy szélesebb kapacitásépítési gyakorlat részeként – bocsásson rendelkezésre általa gyűjtött adatokat és általa kidolgozott eszközöket, mint például a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó platformot, a személyzet és parlamenti asszisztensek számára is; felszólítja a Kutatószolgálatot, hogy végezzen rendszeres kvalitatív és kvantitatív kutatásokat a nemek közötti egyenlőség Parlamenten belüli érvényesítésének előrehaladásáról, és az ezzel foglalkozó szervezetrendszer működéséről;

20.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy jelenleg a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) nem állnak rendelkezésére a rábízott valamennyi feladat elvégzéséhez szükséges források, és ezért biztosítani kell, hogy az EIGE költségvetését széles körű megbízatásának megfelelően módosítsák;

21.  megjegyzi, hogy a nemek közötti egyenlőség parlamenti bizottságokon belüli érvényesítésének állására vonatkozó kérdőívekre adott válaszokban konkrét eszközöket emeltek ki, mint a nemi dimenziónak a bizottságok munkájába való integrálása terén hatékony eszközöket, beleértve a következőket:

   a főbb dokumentumok terjesztése és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdések felvétele a megrendelt tanulmányok feladatmeghatározásába;
   a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos specifikus terminológia és fogalommeghatározások használatára való odafigyelés;
   a jövőbeli megállapodások és jogalkotási javaslattervezetek előzetes és utólagos értékelésének előmozdítása;
   képzési és figyelemfelkeltő tevékenységek a képviselők, a személyzet, a politikai tanácsadók és asszisztensek részére;

és határozottan javasolja ezen eszközök továbbfejlesztését és alkalmazását a Parlament munkájában;

22.  emlékeztet arra, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével kapcsolatos értékelésekhez és programokhoz hatékony nyomon követő intézkedések elvégzése is szükséges az egyes törekvések hatékonyságának és esetleges problémáinak kezelése érdekében; hangsúlyozza, hogy szükség esetén fontos korrekciós intézkedések megtétele és a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének fejlesztése, ha a végrehajtást követően nem mutatkozik előrehaladás;

23.  ajánlja a Parlament kommunikáció terén illetékes igazgatósága számára, hogy a Parlament politikai döntéshozatalra vonatkozó beszámolóiban a nemi dimenziókat határozottabban szerepeltesse;

24.  teljes körű támogatásának ad hangot a Parlament sajátos igényei függvényében személyre szabott, megfelelő forrásokkal bíró, a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését célzó rendszeres képzések iránt, a szakpolitikai területen dolgozó valamennyi parlamenti titkársági alkalmazott számára, a közép- és felsővezetés, különösen az egységvezetők tekintetében részletesebb képzésről lévén szó; felhív arra, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével kapcsolatos képzést tegyék elérhetővé a képviselők, a parlamenti asszisztensek és a képviselőcsoportok személyzete számára; kéri, hogy szervezzenek vezetőképzést a nők számára, és ajánljanak fel vezetői tapasztalatszerzési lehetőségeket a nőknek; ajánlja, hogy a képzések tartalmazzanak információkat a hátrányos megkülönböztetés többrétű és interszekcionális formáiról; rámutat arra, hogy biztosítani kell, hogy valamennyi szervezeti egysége tisztában legyen a nemek közötti egyenlőség érvényesítése terén fennálló kötelezettségeivel, a humán erőforrásokért, a biztonságért és a létesítményekért felelős egységeket is ideértve; javasolja konkrét, a nemek közötti egyenlőség hatékony érvényesítését szolgáló emberi erőforrásokra vonatkozó iránymutatások bevezetését a személyzet munkahelyi jóllétének javítása érdekében, ideértve az LGBTIQ személyeket is;

A nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése a bizottságok munkájában

25.  megismétli arra irányuló felhívását, hogy eleget kell tenni az Európai Parlament munkájában a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére vonatkozó kétévenkénti jelentéstételi kötelezettségvállalásnak; tudatában van annak, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózat milyen szerepet játszik a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésében az egyes szakpolitikai területeken, és azt javasolja, hogy váljon éves ellenőrzési módszerré a fent említett jelentés alapjául szolgáló kérdőív;

26.  megjegyzi, hogy a kérdőívre adott válaszaikban a hálózat résztvevői általában azt válaszolták, hogy saját konkrét szakpolitikai területükön a nemek szerinti, sajátos igényeket figyelembe vették a különböző tevékenységek, mint például a jelentések, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos módosítások, a tanulmányok, meghallgatások, küldöttségi utak és eszmecserék során;

27.  üdvözli az e területen sok parlamenti bizottság által elfogadott konkrét kezdeményezéseket, sajnálja, hogy a bizottságok túlnyomó többsége nem fogadott el, illetve nem is vitatott meg a munkájára vonatkozóan a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervet; hangsúlyozza, hogy mennyire fontos, hogy az illetékes szervek minden bizottsággal és küldöttséggel együttműködjenek a bevált gyakorlatok cseréje érdekében, többek között a nemek egyenlőségének elvét érvényesítő hálózat révén, hogy a nemi egyenlőségi cselekvési terv minden egyes bizottság és küldöttség általi elfogadására egyértelmű eljárást hozzanak létre, amelynek be kell épülnie a Parlament eljárási szabályzatába; javasolja, hogy minden bizottság kétévente tartson meghallgatást a nemek közötti egyenlőségnek a saját szakpolitikai területén való érvényesítéséről úgy, hogy az a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló jelentés szövegezésének idejére essen;

28.  hangsúlyozza, hogy gondosan fel kell mérni a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével foglalkozó hálózat működését, és meg kell határozni a hálózat tagjainak szorosabb bevonását és fokozottabb tudatosságát elősegítő módokat; javasolja, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózat tagjai és póttagjai legyenek elkötelezettek a nemek közötti egyenlőség iránt, azonban ne feltétlenül a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság tagjai közül kerüljenek ki annak érdekében, hogy a képviselők nagyobb csoportja foglalkozzon a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével; rendszeres kapcsolattartást és információcserét javasol az illetékes bizottság és a hálózat között;

29.  ajánlja, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózatot az illetékes bizottság, illetve a hálózat egy másik tagja vezesse társelnöki minőségben, az utóbbit pedig a különböző bizottságok közül rotációs alapon jelöljék ki, így jelezve azt, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítése minden bizottságot érint;

30.  úgy véli, hogy létre kell hozni egy belső ellenőrző testületet az eszközök és fellépések végrehajtásának utólagos nyomon követése és értékelése érdekében; kéri, hogy a bizottságokban a nemek egyenlőségének érvényesítéséért felelős személyzet számára legyen külön munkaköri leírás; felszólítja az illetékes hatóságot, hogy évente kétszer értékelje a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével kapcsolatban a bizottságokban és a küldöttségekben elért előrehaladást,

Intézményközi együttműködés a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének támogatásáért

31.  úgy véli, hogy erősebb intézményközi kapcsolatok az uniós szakpolitikák kidolgozásakor javítani fognak a nemek közötti egyensúlyon; megjegyzi, hogy más intézményi partnerekkel, például a Bizottsággal, a Tanáccsal és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével még nem jött létre strukturált együttműködés a nemek közötti egyenlőség érvényesítése terén; felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon megfelelő keretet a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését illető intézményközi együttműködésre, más e területen érdekelt feleket is bevonva;

32.  felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a nyilvános konzultáció eredményeit, valamint a Parlament és a Tanács álláspontját, haladéktalanul közleményt fogadva el a nemek közötti egyenlőség és a nők jogai tekintetében a 2015 utáni időszakra vonatkozó új stratégiáról, amely a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdéseket a nemzetközi menetrenddel összhangban kezeli;

33.  javasolja, hogy az európai ombudsman évente szolgáltasson adatokat a Parlament nemek közötti egyenlőséggel és sokszínűséggel foglalkozó magas szintű csoportjának a nemek közötti egyenlőséget érintő, a Parlamentben történt hivatali visszásságokkal kapcsolatos panaszokról, teljes mértékben tiszteletben tartva az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló európai parlamenti határozatot;

34.  úgy véli, hogy a bevált gyakorlatok más szervezetekkel való megosztása fokozni fogja a Parlament kapacitásépítését és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének elérését illető hatékonyságot; a bevált gyakorlatok más intézményekkel és szervezetekkel – mint például a UN Women, az Európa Tanács, az uniós intézmények és a nemek közötti egyenlőség előmozdításában érintett felek, például a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó testületek, a szociális partnerek és a nem kormányzati szervezetek között – való megosztására szólít fel valamennyi szinten; a más nemzetközi szervezetek speciális kapacitásfejlesztési programjaiban való részvételre ösztönöz és ezek támogatásának megszerzésére testre szabott, a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével foglalkozó programok szervezése érdekében;

35.  kéri, hogy a Személyzeti Főigazgatóság járjon el a nemek egyenlősége és a sokféleség terén bevált gyakorlatok cseréje, illetve technikai segítségnyújtás ügyében, például az Egyesült Államok Kongresszusával, és a nemzeti egyenlőségi szervekkel annak érdekében, hogy előmozdítsa az alulképviselt faji és etnikai kisebbségi közösségek részvételét a rövid távú munkaerő-felvételi eljárásokban és EPSO-versenyvizsgákon; kéri, hogy fektessenek hangsúlyt a gyakornokokra, és fejlesszenek ki olyan kezdeményezéseket, illetve programokat, amelyek az alulreprezentált faji és etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó fiatalok, különösen nők gyakornoki képzését mozdítják elő;

36.  hangsúlyozza, hogy a nemzeti parlamentekkel nyílt és folyamatos párbeszédre van szükség a rendszeres eszmecserék megteremtése, az új technikák cseréje és a szakpolitikai hatásvizsgálatokról való beszámolás érdekében egy közös megközelítés előmozdításáért és azért, hogy tovább lehessen fejleszteni a nemek közötti egyenlőség érvényesítése terén bevált gyakorlatokat; ajánlja, hogy szervezzenek rendszeres parlamentközi üléseket a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése témájával;

o
o   o

37.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

(1) HL C 341. E, 2010.12.16., 35. o.
(2) HL C 199. E, 2012.7.7., 65. o.
(3) HL C 251. E, 2013.8.31., 1. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0050.
(5) HL C 61. E, 2004.3.10., 384. o.
(6) HL C 244. E, 2007.10.18., 225. o.
(7) HL C 184. E, 2010.7.8., 18. o.
(8) HL C 212. E, 2010.8.5., 32. o.
(9) HL C 251. E, 2013.8.31., 11. o.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0218.
(11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0042.
(12) SWD(2015)0278.
(13) „A nemek közötti egyenlőség érvényesítése az Európai Parlament bizottságaiban és küldöttségeiben”, az Európai Parlament C. Tematikus Főosztálya.


A menekült és menedékkérő nők helyzete az EU-ban
PDF 385kWORD 133k
Az Európai Parlament 2016. március 8-i állásfoglalása a menekült és menedékkérő nők helyzetéről az Unióban (2015/2325(INI))
P8_TA(2016)0073A8-0024/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. és 78. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkére,

–  tekintettel a menekültek jogállásáról szóló 1951. évi egyezményre és 1967. évi jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948),

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi ENSZ-egyezményre (CEDAW) és a nők menekültstátusza, menedéke, nemzetisége és hontalansága nemi alapú vonatkozásai alapján történő nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés megszüntetésével foglalkozó bizottság 32. számú, 2014. november 14-i általános ajánlására,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére (Isztambuli Egyezmény),

–  tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking+5, Peking+10, Peking+15 és Peking+20 különleges ülésein elfogadott záródokumentumokra,

–  tekintettel a Bizottság „Európai migrációs stratégia” című, 2015. május 13-i közleményére (COM(2015)0240),

–  tekintettel a Bizottság „A migránscsempészet elleni uniós cselekvési tervről (2015–2020)” című, 2015. május 27-i közleményére (COM(2015)0285),

–  tekintettel a Tanács migrációról szóló, 2015. október 12-i következtetéseire, és különösen az ezekben a nők és lányok emberi jogai iránti kötelezettségvállalására,

–  tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26-i 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26-i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazása és a 2013/32/EU irányelv módosítása céljából a biztonságos származási országok közös uniós jegyzékének létrehozásáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2015)0452),

–  tekintettel a migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikákról szóló, 2007. július 11-i 862/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel az egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26-i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel a Tanács „A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terv (2016–2020)” című, 2015. október 26-i következtetéseire

–  tekintettel a Bizottságnak és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az európai szomszédságpolitika végrehajtása 2014-ben” című, 2015. március 25-i közös szolgálati munkadokumentumára (SWD(2015)0076),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának (ENSZ BT) a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. és 1820. számú határozatára,

–  tekintettel a Frontex kapcsán végzett OI/5/2012/BEH-MHZ számú, hivatalból indított vizsgálat tárgyában az európai ombudsman által készített különjelentésről szóló, 2015. december 2-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A8-0024/2016),

A.  mivel a jelenleg zajló konfliktusok, a regionális instabilitás és az emberi jogok megsértése, többek között a nemi alapú és nemi erőszak háborús fegyverként történő felhasználása miatt példátlan és egyre növekvő számú férfi, nő és gyermek kér nemzetközi védelmet az Unióban;

B.  mivel a nemek között nagymértékű egyenlőtlenség tapasztalható a menedékkérők esetében az Európai Unióban; mivel a nők átlagosan a menedékkérők egyharmadát teszik ki; mivel 2015 elejétől november végéig közel 900 000 ember érkezett a Földközi-tengeren átkelve Európába, és mivel e személyek közel 38 %-a nő és gyermek; mivel az ENSZ menekültügyi főbiztosa arról számolt be, hogy 2016 januárjában az EU-ban menedéket kérvényezni kívánó, Görögországba eljutott emberek 55%-a nő és gyermek volt; mivel már túl sokan vesztették életüket a reményt jelentő utazások során, és mivel az áldozatok közül sok a nő;

C.  mivel a nők és az LMBT-személyek a nemi alapú üldöztetés speciális formáinak áldozatai, amit sokszor még mindig nem ismernek el a menekültügyi eljárások során;

D.  mivel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának nőkről, békéről és biztonságról szóló 1325. határozata nem érte el a nők védelmére és a politikai és döntéshozatali folyamatokban való részvételük jelentős növelésére vonatkozó fő célkitűzését;

E.  mivel az az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint évente mintegy 20 000 olyan nő és lány keres menedéket uniós tagállamokban, akik származási országában gyakorlat a női nemi szervek megcsonkítása; mivel a menedékjogi kérelmet benyújtó nők jelentős számban a női nemi szervek megcsonkításától való félelem miatt teszik ezt;

F.  mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának becslése szerint a női nemi szervek megcsonkítását gyakorló országokból az Unióban menedéket kérő nők 71 %-a női nemi szervek megcsonkításának túlélői; mivel az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéleteivel leállította azon lányok kiutasítását, akiket a női nemi szervek megcsonkításának veszélye fenyeget, tekintettel annak kockázatára, hogy fizikai és lelki egészségük helyrehozhatatlan kárt szenvedne;

G.  mivel a menedéket kérő nőknek és lányoknak különleges védelmei szükségleteik és a férfiakéitól eltérő problémáik vannak, ami valamennyi menekültpolitikai intézkedésnek és eljárásnak – a menedékjogi kérelmek elbírálását is beleértve – a nemek közötti egyenlőség figyelembe vételével történő és egyedi végrehajtását teszi szükségessé; mivel az erőszak miatt benyújtott menedékjogi kérelmeket olyan módon kell kezelni, amely megvédi a nőket attól, hogy a menekültügyi folyamat lebonyolításának ideje alatt ismét áldozattá váljanak;

H.  mivel a migráns nők és lányok integrációját és jogait aláássa, ha jogállásuk a házastársuktól függ;

I.  mivel a közös európai menekültügyi rendszert alkotó vonatkozó jogszabályokat a menekültek jogállásáról szóló genfi egyezménynek és más vonatkozó eszköznek megfelelően kell átültetni és végrehajtani;

J.  mivel a menedéket kérő nőkkel és lányokkal szembeni bánásmód terén a tagállamok között óriási különbségek vannak, és még mindig igen jelentős hiányosságok tapasztalhatók;

K.  mivel a menekült és a menedékkérő nők gyakran halmozott megkülönböztetést szenvednek el, és jobban ki vannak szolgáltatva a szexuális és nemi alapú erőszaknak a származási, a tranzit- és a célországokban; mivel különösen kiszolgáltatottak a kísérő nélküli nők és lányok, a női családfők, valamint a várandós, a fogyatékossággal élő és az időskorú nők;

L.  mivel a menekült nőknek nemcsak a személyes biztonságukat érintő fenyegetésekkel kell megküzdeniük (hosszú és veszélyes út a száműzetésbe, üldöztetés, a hivatalos szervek közömbössége, valamint gyakran erőszak és szexuális erőszak még a látszólag biztonságos helyre való eljutást követően is), ami sokszor társadalmi megbélyegzést von maga után, hanem gondoskodniuk kell családtagjaik fizikai biztonságáról, jólétéről és túléléséről is;

M.  mivel az Európába érkező menekültek közül sokan rögtönzött körülmények között élnek a táborokban vagy az utcákon, a nők és lányok helyzete pedig különösen kiszolgáltatott;

N.  mivel a bűnszervezetek hasznot húznak abból, hogy a menedékkérők és menekültek számára nincs biztonságos útvonal az EU-ba, kihasználva a regionális instabilitást, konfliktust és a menekülni próbáló nők és lányok kiszolgáltatottságát azzal a szándékkal, hogy emberkereskedelem, prostitúció és szexuális kizsákmányolás révén visszaéljenek e nők helyzetével;

O.  mivel az erőszak és emberkereskedelem áldozatául esett nők fokozottabban ki vannak téve a szexuális úton terjedő betegségek kockázatának;

P.  mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala (UNHCR) menekült nők és gyermekek ellen elkövetett erőszakos cselekményekről és visszaélésekről – köztük nem alapú erőszakról – számolt be, amelyek az út során és többek között a túlzsúfolt, Unión belüli fogadóközpontokban történetek;

Q.  mivel az EU-ban menedéket kérő nők és lányok gyakran olyan rezsimek elől menekülnek, amelyek elnyomják a nőket, nem ismerik el a nők és férfiak közötti egyenlőséget, eltűrik a nőkkel szembeni erőszakot és bántalmazást, a gyermek-, korai és kényszerházasságot;

R.  mivel a menekültszállásokon igen gyakran nincsenek olyan helyiségek, amelyek alkalmasak arra, hogy az anyák gyermekeiket megfelelőképpen ellássák és gondozzák; mivel ráadásul a jogi támogatást nyújtó intézmények nem nyújtanak megfelelő tájékoztatást és segítséget a családtagok felkutatásához;

S.  mivel az Európai Unió fogadó és tranzit létesítményei nem elégítik ki nemi alapú erőszak megakadályozásának legalapvetőbb feltételeit sem, azaz nincsenek külön fürdőszobák, tusolók és alvóhelyek a nők számára;

T.  mivel a konfliktusok és üldöztetés elől menekülő lányok fokozottabban ki vannak téve a gyermek-, korai és kényszerházasság, valamint az erőszakos közösülés, a szexuális erőszak, a testi sértés és a kényszerprostitúció kockázatának;

U.  mivel a családtagoktól történő elszakadás – a menekülttáborokban való kényszerű tartózkodás alatt is – nagyobb kockázatoknak teszi ki a nőket és a gyermekeket;

V.  mivel a családegyesítést – bár alapvető emberi jog – rendszeresen késleltetik, sőt, megtagadják, és mivel a nők és gyermekek esnek először áldozatul e jog megtagadásának vagy késleltetésének;

W.  mivel a nők gyakran kényszerülnek nem bejelentett és lealacsonyító jellegű munkák elvállalására, hogy az érkezésük szerinti országban maradhassanak;

X.  mivel a Pekingi Cselekvési Platform felhívta a figyelmet annak szükségességére, hogy egyrészt fokozni kell a nők konfliktusrendezésben döntéshozatali szinten való részvételét, másrészt hogy a menekült, otthonuk elhagyására kényszerült és migráns nőket megfelelő módon be kell vonni az őket érintő döntésekbe;

Y.  mivel a fenntartható fejlődés egyik – 5. számú – célja a nemek közötti egyenlőség megvalósítása és a nők életfeltételeinek 2030 előtt történő javítása;

1.  úgy véli, hogy a női menekültek biztonságának javítása érdekében biztonságos és legális útvonalakat kell biztosítani a konfliktusok és üldöztetés elől menekülők számára, és hogy a nemi szempontot figyelembe kell venni; hangsúlyozza különösen, hogy a jelenlegieknél több tagállamnak kell részt vennie az Unió áttelepítési programjában; úgy véli, hogy a szabályozatlan migrációval kapcsolatos jogszabályoknak és politikáknak nem szabad akadályozniuk az uniós menekültügyi eljárásokhoz valló hozzáférést; hangsúlyozza, hogy a menedékjogot az Európai Unió Alapjogi Chartájának 18. cikke rögzíti;

2.  hangsúlyozza, hogy a csempészhálózatokkal szembeni fellépésként sürgősen meg kell nyitni a menekültek legális és biztonságos útvonalait, továbbá fokozottan lehetővé kell tenni a nők, gyermekek, idősek és fogyatékossággal élők számára, hogy életük kockáztatása nélkül folyamodhassanak menedékért; mélyen aggasztják az EU külső határain bekövetkező halálesetetek, visszafordítások és súlyos emberi jogi jogsértések; úgy véli, hogy a feladatokat, a költségeket és az előnyöket meg kell osztani a 28 tagállam között, a felelősséget nem szabad az érkezés szerinti első országra hárítani; sajnálja, hogy az uniós tagállamok között nincs szolidaritás;

3.  rámutat annak fontosságára, hogy a menekült nőket egyénileg vegyék nyilvántartásba, és megkapják a személyes biztonságukat, szabad mozgásukat és az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférésüket szavatoló okmányokat, amint azt az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosa is szorgalmazza;

4.  hangsúlyozza, hogy a koordinációs bizottságokban és a menekültek képviseletének egyéb formái esetében – akár városi, akár vidéki térségekben, akár a táborokban, a visszatérítést szolgáló területeket is beleértve – biztosítani kell a nemek közötti egyensúlyt, szavatolva ezáltal a női menekültek és menedékkérők jogainak és szükségleteinek tiszteletben tartását;

5.  ismételten sürgeti az összes tagállamot és az Európai Uniót, hogy írja alá és ratifikálja az Európa Tanács nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményét (Isztambuli Egyezmény);

6.  felszólít minden tagállamot, hogy az EU-val együttműködve, az e téren szakképzett és gyakorlott nők közvetlen bevonásával biztosítson tanácsadást és pszichoszociális gondozást a nemi alapú erőszak miatt traumatikus helyzetbe került nők számára, és ezt a lehetőséget tegye hozzáférhetővé a menekültügyi folyamat egésze során;

7.  mély aggodalmát fejezi ki a beszámolók miatt, amelyek szerint nők és gyermekek a túlélés érdekében szexuális szolgáltatásokat kénytelenek nyújtani, hogy az Unióba menedékkérelem céljából vállalt útért fizetni tudjanak az embercsempészeknek; ismételten hangsúlyozza, hogy az Európába vezető biztonságos és legális útvonalak e szomorú tény eredményes megelőzésének kulcsát jelentik;

8.  sürgeti az EU-t, hogy a Frontex alapjogi tisztviselőjének hivatala keretében a panasztételi mechanizmusokba építse be a nemi szempontokat, és kezelje a Frontex, a tagállamok és a harmadik országok tisztviselői által a Frontexszel folytatott együttműködés során elkövetett emberi jogi jogsértéseket, amint arra az Európai Parlament az európai ombudsmannak a Frontex kapcsán végzett, hivatalból indított OI/5/2012/BEH-MHZ számú vizsgálat tárgyában készített különjelentéséről szóló, 2015. december 2-i állásfoglalásában felhívott;

9.  szorgalmazza célzott intézkedések foganatosítását a menekült és menedékkérő nők teljes körű beilleszkedésének biztosítására, kiküszöbölve a kizsákmányolás, visszaélés, erőszak és emberkereskedelem valamennyi formáját;

10.  hangsúlyozza, hogy az EU migrációs és menekültügyi politikáinak és rendelkezéseinek kidolgozása, végrehajtása és értékelése során figyelembe kell venni a nemi szempontot;

A menekültstátusz megállapításának nemi vonatkozásai

11.  nyomatékosan kéri, hogy a migrációs és menekültügyi politika széleskörű reformjának részeként fogadjanak el új, átfogó és az egész Unióra kiterjedő, nemi szempontú iránymutatásokat, amelyek teljes körűen figyelembe veszik az üldöztetés társadalmi, kulturális és politikai dimenzióit, valamint intézkedéseket tartalmaznak a fogadás és az integráció tekintetében;

12.  hangsúlyozza, hogy a nők még a biztonságosnak tekintett országokban is nemi alapú üldöztetésnek lehetnek kitéve, és hogy az LMBTI-személyeket is bántalmazhatják, így jogos igényük van a védelemre; felhív valamennyi tagállamot, hogy fogadjanak el olyan menekültügyi eljárásokat és dolgozzanak ki olyan képzési programokat, amelyek figyelembe veszik a többszörösen is kirekesztett nők – köztük az LMBTI-nők – szükségleteit; sürgeti az összes tagállamot, hogy lépjenek fel az LMBTI-nők magatartásával és tulajdonságaival kapcsolatos káros sztereotípiákkal szemben, valamint hogy menekültügyi kérelmeik tekintetében teljes körűen alkalmazzák az Alapjogi Chartát; hangsúlyozza, hogy minden tagállamban az LMBTI-szükségleteket figyelembe vevő fogadó létesítményekre is szükség van; kiemeli, hogy az LMBTI-személyekkel szembeni erőszak gyakori jelenség a fogadó létesítményekben;

13.  kiemeli, hogy a nemi alapon elkövetett erőszak és hátrányos megkülönböztetés formái – a teljeség igénye nélkül ezek közé tartozik az erőszakos közösülés és a szexuális erőszak, a női nemi szervek megcsonkítása, a kényszerházasság, a családon belüli erőszak, és az állam által gyakorolt nemi alapú megkülönböztetés – üldöztetésnek minősülnek, és az EU-ban indokolttá kell tenniük menedékjogi kérelem benyújtását, aminek tükröződnie kell a nemi szempontú új iránymutatásokban;

14.  sürgeti a Bizottságot, hogy gyűjtsön részletes statisztikai adatokat a migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozóan több, nemek szerinti bontásban szereplő adatkategória létrehozása érdekében, különös tekintettel a menedékjogi eljárás szakaszaira a kezdeti döntés meghozatalát követően;

15.  sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a női nemi szervek megcsonkítására vonatkozó értelmező iránymutatásokat, amelyek teljes körűen figyelembe veszik az UNHCR nemi alapon történő üldöztetésről szóló iránymutatásait és a női nemi szervek megcsonkításáról szóló iránymutató feljegyzést, és amelyek egyértelműen ismertetik a tagállamok kötelességeit, különös hangsúlyt helyezve a kiszolgáltatott menedékkérők azonosítására és a velük folytatott kommunikációra; hangsúlyozza, hogy a női nemi szervek megcsonkításának túlélői számára nehézséget okozhat, hogy elmondják a megcsonkítás okozta traumájukat; a tagállamoknak intézkedéseket kell elfogadniuk annak biztosítása érdekében, hogy a nők elleni erőszak valamennyi formája – köztük a női nemi szervek megcsonkítása – az üldöztetés valamely formájának minősülhessen, és ezáltal annak áldozatai a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi egyezmény által biztosított védelemben részesülhessenek, az Isztambuli Egyezményben 60. cikkével összhangban;

16.  felkéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy a határoknál zajló menekültügyi eljárások megfeleljenek az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága nemzetközi védelemre vonatkozó iránymutatásainak, különösen a nemi alapú üldöztetést illetően, valamint az UNHCR nemi irányultságon és/vagy nemi identitáson alapuló menedékjog iránti kérelmekre vonatkozó iránymutatásainak, amelyek egyértelműen felvázolják a tagállamok kötelezettségeit;

17.  kéri a Bizottságot, hogy a fentiekre való tekintettel vizsgálja felül a Daphne és az Odysseus program finanszírozásának és hatókörének javítását, és mérlegelje a programok oly módon történő kiigazításának lehetőségét, hogy azok igazodjanak a mindenkori helyzethez, és biztosított legyen a menekült nők védelme;

18.  tudomásul veszi a Bizottságnak a biztonságos származási országok közös uniós jegyzékéről szóló javaslatát; szorgalmazza a megfelelő lépések megtételét annak biztosítása érdekében, hogy a megközelítés megfeleljen a visszaküldés tilalmára vonatozó elvnek, és hogy a nők, gyermekek és kiszolgáltatott csoportok jogai ne sérüljenek; szorgalmazza a nemi alapon történő differenciálás alkalmazását; úgy véli, hogy a biztonságos származási országok semmilyen listája sem vezethet kedvezőtlenebb eljárásjogi bánásmódhoz az olyan nőkkel szemben, akik a nemi alapú erőszaktól vagy megkülönböztetéstől való félelem vagy az ilyen erőszak vagy megkülönböztetés elszenvedése miatt nyújtottak be menedékjog iránti kérelmet; hangsúlyozza, hogy el kell kerülni az olyan elhamarkodott döntéseket, amelyek nem tartják kellően szem előtt azt az akár halálos veszélyt, amely a nemi alapú erőszak áldozatává vált nőt fenyegeti, ha elutasítják kérelmét, és a hazájába való visszatérésre kényszerítik;

19.  kéri, hogy a hitelességvizsgálatokkal kapcsolatban minden tagállamban alakítsanak ki objektívabb és a nemek szempontját érvényesítő megközelítéseket, továbbá a döntéshozók számára szervezzenek magasabb színvonalú képzést, amely magában foglalja a nemekkel kapcsolatos szempontokat is; kiemeli, hogy a hitelességvizsgálatok sosem lehetnek teljesek vagy pontosak, ezért azokat nem szabad a menedékjog iránti kérelmet elutasító határozatok egyedüli alapjaként felhasználni; javasolja, hogy a nők menekültügyi kérelmeinek vizsgálatakor vegyenek figyelembe kulturális, társadalmi és pszichológiai szempontokat is, többek között a kulturális hátteret, az oktatást, a traumákat, félelmeket, a szégyenérzetet és/vagy a férfiak és nők közötti kulturális egyenlőtlenségeket;

20.  nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy indokolják meg pozitív menekültügyi határozataikat annak érdekében, hogy a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos megfontolásokra vonatkozóan hasznos adatok álljanak rendelkezésre, és hogy biztosítsák annak átláthatóságát, hogy milyen alapon adták meg – az egyezménnyel összhangban – a menedékjogot;

21.  felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak tájékoztatást a nők számára a menekültügyi eljárásról, a menedéket kérő nőket megillető jogokról és egyedi juttatásokról; hangsúlyozza, hogy a nők azon joga, hogy a házastársuktól függetlenül menedékjog iránti kérelmet nyújthatnak be, a női emancipáció kulcsa, valamint kiemeli a visszaküldés tilalmának elvét; felszólítja a tagállamokat, hogy tájékoztassák a nőket azon jogukról, hogy családjuk más tagjainak státuszától függetlenül, önállóan is igényelhetik vagy fenntarthatják a menekült vagy menedékkérő jogállást;

22.  felhívja a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre az emberkereskedelem megelőzéséről, az ellene folytatott küzdelemről és az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelvet, valamint a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelvet;

23.  úgy véli, hogy az illegális migráció útján – ahol semmilyen jogukat sem érvényesíthetik – a testi és a lelki erőszaknak különösen kitett csoportok, például a nők vagy a gyermekek számára azonnal humanitárius segítséget kell nyújtani minden esetben, ha fennáll a nemi erőszak gyanúja;

24.  hangsúlyozza, hogy a nők és a lányok különösen ki vannak téve az embercsempészek általi kizsákmányolásnak; ezért felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák a rendőrségi és igazságszolgáltatási együttműködésüket többek között az Europollal, a Frontexszel, az Eurojusttal és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatallal (EASO) a migránscsempészet és -kereskedelem elleni hatékony küzdelem érdekében;

25.  hangsúlyozza annak kiemelt fontosságát, hogy a szűrés és a menekültügyi elbeszélgetések alatt biztosított legyen a gyermekek és a gondozásra szoruló személyek ellátása, tisztességes lehetőséget adva számukra a menedékjog iránti kérelem benyújtására;

A menekültügyi eljárás alatt álló nők szükségletei

26.  sürgeti a tagállamokat, hogy megfelelően tájékoztassák a menedékkérő nőket a jogaikról, különösen a női ügyintéző és tolmács kérvényezésével kapcsolatos jogukról, és hogy joguk van bármely harmadik fél jelenléte nélkül lebonyolított, személyes beszélgetést igényelni; sürgeti a tagállamokat, hogy tartsanak átfogó és kötelező képzést az ügyintézők és tolmácsok számára a nemi alapú erőszakkal, traumával és emlékezettel kapcsolatban; sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák e jogok tiszteletben tartását; sürgeti a tagállamokat, hogy tartsák be a menekültügyi eljárásokról szóló irányelv 15. cikkének (3) bekezdését;

27.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a menekültkérelmek ügyintézői közül sokan nem ismerik kellőképpen a női nemi szervek megcsonkításának kérdését; felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti szinten, menekültügyi hatóságaikkal közösen dolgozzanak jobb eljárások létrehozásán, hogy segítséget és támogatást nyújtsanak a női nemi szervek megcsonkítását elszenvedő vagy annak veszélyének kitett nőknek és lányoknak;

28.  sürgeti valamennyi tagállamot, hogy nyújtsanak naprakész és elérhető információkat a menedéket kérő nőket érintő menekültügyi eljárásról, jogokról és jogosultságokról;

29.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a szexuális és reproduktív egészséghez való jogok – többek között a biztonságos abortuszhoz való jog – maradéktalan érvényesülését, és sürgősen különítsenek el további forrásokat az egészségügyi ellátásra;

30.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a védelmet és a segítségnyújtást a nőknek a menekülttáborokban való tartózkodásuk alatt, a határellenőrzéseknél és természetesen az EU-ba való belépés után is;

31.  sürgeti valamennyi tagállamot, hogy írják alá és erősítsék meg az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló isztambuli egyezményét, és alkalmazzák annak 59. cikkét, amely egyértelműen kimondja, hogy a részes feleknek meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket a kitoloncolási eljárások felfüggesztése érdekében és/vagy a házasság felbontása esetén önálló tartózkodási engedélyt kell adniuk azon migráns nők számára, akiknek tartózkodási jogállása a házastársuktól függ;

32.  sürgeti a női menedékkérők és migránsok házastársuktól független jogállásának biztosítását a kizsákmányolás elkerülése, a kiszolgáltatottság csökkentése és az egyenlőség növelése érdekében;

33.  hangsúlyozza, hogy az okmányokkal nem rendelkező migráns nők és gyermekek számára teljes mértékben biztosítani kell alapvető jogaikat, és ki kell alakítani a legális bevándorlás csatornáit;

34.  hangsúlyozza, hogy a családegyesítési eljárásoknak egyedi jogokat kell biztosítaniuk a nők és lányok számára, hogy csatlakozhassanak az EU-ban lévő családjukhoz, annak érdekében, hogy ne kelljen a férfi családtaghoz fűződő, adott esetben visszaélésszerű kapcsolattól függeniük az egészségügyhöz, oktatáshoz vagy munkához való hozzáférés terén;

35.  határozottan elítéli a nők ellen elkövetett nemi erőszak háborús fegyverként történő alkalmazását; úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a konfliktusok során bántalmazott migráns nőkre és lányokra, orvosi és pszichológiai támogatást nyújtva számukra;

36.  üdvözli, hogy az EASO új képzési modult dolgozott ki a nemekről, a nemi identitásról és a szexuális orientációról; kéri, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését és a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést teljes körűen építsék be az EASO munkájába, mégpedig a nemi kérdésekkel foglalkozó kapcsolattartó pontokon és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével (EIGE) folytatott hivatalos kapcsolattartáson keresztül; információkat kér a származási országból, amelyek magukban foglalják a nők jogi és tényleges helyzetét, beleértve a nem állami szereplők­ általi üldöztetést vagy annak veszélyét;

37.  bátorítja valamennyi tagállamot, hogy teljes körűen alkalmazzák a Dublin-rendeletet annak biztosítása érdekében, hogy a családok együtt lehessenek, és menekültügyi kérelmüket ugyanazok a hatóságok dolgozzák fel;

Fogadás és őrizet

38.  sürgeti, hogy az Unióban vessenek véget a gyermekek bárminemű őrizetének, valamint, hogy a szülők megfelelően kialakított létesítményekben együtt élhessenek gyermekeikkel, míg elbírálják menedékkérelmüket;

39.  hangsúlyozza, hogy a menedékkérők őrizetét el kell kerülni, és az csak akkor alkalmazható, ha annak célja jogos, továbbá ha azt szükségesnek és arányosnak ítélték meg az egyes esetekben, valamint hogy az gyermekek (minden 18 év alatti) esetében sohasem lehet indokolt; úgy véli, hogy a menedékhez való jog tiszteletben tartása azzal jár, hogy a menedékkérők nyílt és humánus fogadási körülményekben – többek között biztonságos, méltóságteljes és az emberi jogokkal összeegyeztethető bánásmódban – részesülnek; hangsúlyozza, hogy ki kell alakítani a zárt központokban való elhelyezés alternatíváit, beleértve az olyan szerepvállalásra összpontosító megközelítéseket is, amelyek eleget tesznek a kiszolgáltatott csoportok szükségleteinek;

40.  rámutat arra, hogy sok női menedékkérő és menekült rendkívüli erőszaknak volt kitéve, és hogy a zárt központokban való elhelyezésük súlyosbíthatja traumájukat; rámutat arra, hogy a menedékkérők pusztán adminisztratív kényelmi okokból való fogva tartása sérti a szabadsághoz való jogot, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 6. cikke rögzít; szorgalmazza, hogy valamennyi tagállam vessen véget a gyermekek, a várandós és szoptató nők, valamint a nemi alapú és nemi erőszak és az emberkereskedelem áldozataivá vált nők fogva tartásának, valamint nyújtson számukra megfelelő pszichológiai támogatást;

41.  sürgeti az összes tagállamot, hogy a kitoloncolást megelőző fogva tartási időszak maximális időtartamát csökkentsék a visszatérési irányelvben foglalt korlátozott időszak alá; úgy véli, hogy a hosszan tartó őrizet aránytalanul sérti a kiszolgáltatott csoportokat;

42.  nyomatékosan kéri, hogy a szexuális erőszakot elszenvedett menedékkérő nők részesüljenek megfelelő orvosi és egyéb tanácsadásban, azokat az eseteket is ideértve, amikor teherbe esnek, és biztosítani kell számukra a szükséges fizikai és mentális egészségügyi ellátást, támogatást és jogsegélyt; kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok hozzanak azonnali intézkedéseket a fogadási, tranzit- és fogva tartási körülmények biztonságának és megfelelő mivoltának biztosítására külön szállás- és tisztálkodási létesítményekkel nők és családok számára; hangsúlyozza, hogy a támogatási programokban szabványos gyakorlattá kell tenni a megfelelő alapvető higiéniai cikkek biztosítását valamennyi nő és lány számára;

43.  rámutat, hogy a méltányos elosztást biztosítja, ha a szállásokon lakó felnőtt menekült nőket közvetlenül és közvetett módon bevonják az élelmiszerek és a használati cikkek elosztásának intézésébe és felügyeletébe;

44.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a menekültek és a menedékkérők fogadására szolgáló központokban alakítsanak ki megfelelő helyiségeket a gyermekek gondozására és ellátására;

45.  kéri a tagállamokat, hogy hajtsák végre vagy erősítsék meg az Unió területén felállított, túlzsúfolt és adott esetben a nemi erőszak megelőzéséhez szükséges alapvető feltételek biztosítására sem képes fogadóközpontok ellenőrzésére szolgáló mechanizmusokat, annak érdekében, hogy meg lehessen akadályozni, hogy a nőket és a gyermekeket érő zaklatások az érkezési országban is tovább folytatódjanak;

46.  hangsúlyozza, hogy a fogadási eljárásokban elsőbbséget kell adni a kiszolgáltatott embereknek, például az erőszak női áldozatainak és a lányoknak, különösen a kísérő nélküli lányoknak;

47.  hangsúlyozza, hogy a fogadóközpontokban megfelelő jogi támogatást kell biztosítani a nők számára, hatékony tájékoztatást és segítséget adva családtagjaik felkutatásához;

48.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a kényszerházasságok megakadályozására, amelyekre a nőket és a leánygyermekeket a menekültstátuszuk megszerzését követően abban a reményben kényszerítik a férfiak, hogy ezáltal számukra is biztos legyen a hozzáférés a menekült státuszhoz, máskülönben ugyanis arra nem lennének jogosultak;

49.  sürgeti a határokon felállított idegenrendészeti fogdákban történt bántalmazásokkal – közöttük szexuális visszaélésekkel és nemi alapú erőszakkal – kapcsolatos valamennyi állítás független kivizsgálását, valamint az újságírók és a megfelelő civil társadalmi szervezetek belépésének biztosítását e helyekre;

50.  úgy véli, hogy a női menedékkérők őrizete során létesítményi és tárgyi infrastruktúrára van szükség a nők sajátos higiéniás szükségleteinek kielégítése érdekében, gyarapítani kell a női őrök és büntetés-végrehajtási dolgozók számát, és a női fogvatartottakkal dolgozó személyzetnek képzést kell kapnia a nők sajátos nemi szükségleteiről és emberi jogairól;

51.  véleménye szerint azon őrizet alatt tartott női menedékkérők számára, akik visszaélést jelentenek be, azonnali védelmet, támogatást és tanácsadást kell biztosítani, panaszaikat az illetékes független hatóságoknak ki kell vizsgálniuk, teljes körűen tiszteletben tartva a titoktartás elvét, az olyan esetekben is, amikor a nőket férjükkel/partnerükkel/más rokonaikkal együtt tartják zárt központokban; úgy véli, hogy a védelmi intézkedéseknek különösen figyelembe kell venniük a megtorlás kockázatát;

52.  felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a helyi hatóságokat, hogy működjenek együtt a civil társadalmi és emberi jogi szervezetekkel, enyhítve a rossz körülményeket átélt menekültek helyzetét, különös tekintettel a kiszolgáltatott nőkre és lányokra;

Társadalmi befogadás és integráció

53.  kéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és léptessenek életbe a női menekültek és menedékkérők munkaerő-piaci részvételének megkönnyítését célzó intézkedéseket, beleértve a nyelvtanfolyamokat, az egész életen át tartó tanulást és a képzést; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a helyi hatóságokat, hogy garantálják a menekült lányok számára a kötelező oktatáshoz való hozzáférés jogát; kiemeli az informális és nem formális oktatás és a kulturális csere fontosságát a fiatal nők és lányok integrációjában és emancipációjában; hangsúlyozza a felsőoktatásban való részvétel női menekültek számára történő kibővítésének fontosságát; jól működő és átlátható eljárásokat sürget a külföldön szerzett képesítések elismerésére;

54.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy bocsássanak azon civil társadalmi és emberi jogi szervezetek rendelkezésére finanszírozást és egyéb erőforrásokat, amelyek támogatást nyújtanak, előmozdítják a beilleszkedést, és nyomon követik a menekültek és menedékkérők helyzetét az EU-ban, különös tekintettel a nők és lányok által tapasztalt akadályok és kiszolgáltatottság kezelésére;

55.  kéri a tagállamokat és a Bizottságot annak garantálására, hogy a menekült női vezetők, akiket származási országukban üldöznek, biztonságban végezhessék politikai és társadalmi tevékenységüket az EU-n belül a nők jogainak érvényre juttatásáért és a nemek közötti egyenlőségért;

56.  felhívja a figyelmet az elérhető és minőségi gyermekgondozás és a gondozásra szoruló személyek számára biztosított gondozás alapvető fontosságára a női menekültek gazdasági és társadalmi szerepvállalásának lehetővé tétele érdekében;

57.  ösztönzi a tagállamokat, hogy a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap mellett vegyék igénybe a strukturális és beruházási alapokat is a menekültek munkaerő-piaci integrációjának előmozdítása érdekében, külön hangsúlyt helyezve a gyermekgondozásra;

58.  gyorsabb és hatékonyabb családegyesítési eljárásokat szorgalmaz és sürgeti a családegyesítésekkel kapcsolatos döntésekre vonatkozó, nemek szerinti bontásban közölt adatok összegyűjtését; hangsúlyozza a jogsegély rendelkezésre állásának fontosságát a családegyesítési ügyekben;

59.  úgy véli, hogy a pozitív menekültügyi határozatok kölcsönös elismerése jobb munka-, integrációs és családegyesítési lehetőségeket biztosítana;

60.  hangsúlyozza, hogy a fogadó országoknak garantálniuk kell a menekült nők és lányok szükségleteinek megfelelő ingyenes, magas minőségű közoktatást, egészségügyi ellátást, különösen a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat illetően, a lakhatást (a menekült nők igényeihez és képességeihez igazodva), valamint a lakhatást; hangsúlyozza, hogy a jóléti politikák az integráció kulcsát jelentik;

61.  kéri átfogó és megfelelő erőforrásokkal ellátott programokat lefolytatására a női menekültek nem kielégített rövid és hosszú távú szükségleteinek kezelésére, beleértve a pszichoszociális és traumákkal kapcsolatos tanácsadást is;

62.  hangsúlyozza azt a fontos pozitív szerepet, amelyet a szociális vállalkozások és alternatív üzleti modellek, például a kölcsönös befektetési alapok és szövetkezetek játszhatnak a női menekültek gazdasági emancipációjában, valamint munkaerő-piaci, társadalmi és kulturális integrációjukban;

63.  ösztönzi a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztását a közösségi alapon létrejövő szervezetek bevonása és a menekültek közvetlen részvétele tekintetében, ekképpen közvetítve a menedékkérő nők nézeteit a politikai döntéshozók;

64.  úgy véli, hogy a regionális és helyi hatóságok alapvető szerepet játszanak a női menekültek és menedékkérők beilleszkedésében, különös tekintettel munkaerő-piaci beilleszkedésükre; ösztönzi továbbá ezen önkormányzatokat a menekült nők és a helyi születésű nők közötti párbeszéd és véleménycsere előmozdítására;

o
o   o

65.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a UNHCR-nak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0422.

Jogi nyilatkozat