Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2015/2353(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0224/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0224/2016

Viták :

PV 05/07/2016 - 9
CRE 05/07/2016 - 9

Szavazatok :

PV 06/07/2016 - 6.9
CRE 06/07/2016 - 6.9
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0309

Elfogadott szövegek
PDF 525kWORD 210k
2016. július 6., Szerda - Strasbourg Végleges kiadás
A 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítése: a Parlament észrevételei a Bizottság javaslatát megelőzően
P8_TA(2016)0309A8-0224/2016

Az Európai Parlament 2016. július 6-i állásfoglalása a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítéséről: a Parlament észrevételei a Bizottság javaslatát megelőzően (2015/2353(INI))

Az Európai Parlament

–  tekintettel az EUMSZ 311., 312. és 323. cikkére,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 2. cikkére,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló 1311/2013/EU, Euratom rendelet módosításáról szóló, 2015. április 21-i (EU, Euratom) 2015/623 tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a Tanács 2014. május 26-i 2014/335/EU, Euratom határozatára az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről(3),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(4),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel „A 2014–2020. évi többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos tárgyalások: megszerzett tapasztalatok és a továbbvezető út” című, 2014. április 15-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az Európai Parlament és a nemzeti kormányokat képviselő intézmények közötti kapcsolatokról szóló, 2013. december 12-i állásfoglalásra(7),

–  tekintettel a 2014–2020. évi többéves pénzügyi keretről szóló 2013. november 19-i állásfoglalására(8), és a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló intézményközi megállapodással kapcsolatos állásfoglalására(9),

–  tekintettel a 2014–2020. évi többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos tárgyalásokra vonatkozó politikai megállapodásról szóló, 2013. július 3-i állásfoglalására(10)

–  tekintettel a többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. március 13-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a 2014–2020. évi többéves pénzügyi keret pozitív végkifejletének elérésére vonatkozó érdekekről szóló, 2012. október 23-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a „Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret (TPK) a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért” című, 2011. június 8-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a többéves pénzügyi kerethez csatolt, a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló intézményközi közös nyilatkozatra,

–  tekintettel a Régiók Bizottságának a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatáról szóló, 2016. június 15-i véleményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0224/2016),

A.  mivel a jelenlegi többéves pénzügyi keretet (TPK) most fogadták el első alkalommal a Lisszaboni Szerződés új rendelkezései szerint, amely szerint a Tanács, különleges jogalkotási eljárás keretében cselekedve, egyhangúlag fogadja el a többéves pénzügyi keretre vonatkozó rendeletet, az Európai Parlament beleegyezésének megszerzése után;

B.  mivel a jelenlegi – 2013-ban elfogadott – többéves pénzügyi keret az elfogadás idején érvényes uniós prioritásokat tükrözi; mivel az EU a következő években továbbra is olyan kihívásokkal néz szembe, amelyekkel nem számoltak a többéves pénzügyi keret jóváhagyásakor; mivel az uniós finanszírozási prioritások megszaporodtak, miközben a többéves pénzügyi keret változatlan maradt;

C.  mivel az új pénzügyi keret demokratikus legitimitásának biztosítása érdekében, és hogy az új Bizottság és az újonnan megválasztott Parlament lehetőséget kapjon az Unió politikai és költségvetési prioritásainak újbóli megerősítésére és kiértékelésére azáltal, hogy ennek megfelelően kiigazítja a többéves pénzügyi keretet, a Parlament követelte egy választások utáni átdolgozási záradék beillesztését;

D.  mivel a 2014–2020. évi többéves pénzügyi keretről szóló megállapodás egy hosszú és fáradságos tárgyalási folyamat eredményeként született meg, amelyre rendkívül bonyolult társadalmi, gazdasági és pénzügyi helyzetben került sor; mivel ennek következtében a többéves pénzügyi keret általános színvonala ténylegesen csökkent az előző tervezési időszakhoz képest;

E.  mivel politikailag szembenézve azzal, hogy lehetetlen megváltoztatni a többéves pénzügyi keretnek az Európai Tanács által elfogadott általános számadatait, a Parlament sikeres tárgyalások eredményeként beillesztett egy különleges cikket a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletbe, a többéves pénzügyi keret kötelező és átfogó felülvizsgálatáról, illetve átdolgozásáról, új és továbbfejlesztett rugalmassági rendelkezések létrehozásáról, és a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport felállításáról;

A félidős felülvizsgálat és átdolgozás jogi keretei és hatálya

1.  emlékeztet arra, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 2. cikkével összhangban a Bizottság 2016 vége előtt benyújtja a többéves pénzügyi keret működésének kötelező felülvizsgálatát, az akkor uralkodó gazdasági helyzet, valamint a legújabb makroökonómiai előrejelzések teljes körű figyelembevételével, és hogy ehhez a felülvizsgálathoz szükség esetén a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet átdolgozására vonatkozó jogalkotási javaslatot is csatolni kell;

2.  e tekintetben úgy véli, hogy míg a felülvizsgálat célja a többéves pénzügyi keret működésének felmérése és kiértékelése a végrehajtáshoz, az új gazdasági feltételekhez, és más új fejleményekhez képest, és ilyen módon a jogalkotási állapot fenntartása, az átdolgozás magába foglalja a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet módosítását, ami viszont magába foglalja (a jogszabályi rendelkezések mellett) a többéves pénzügyi keret felső határait, az EUMSZ 312. cikkének és a többéves pénzügyi keret átdolgozásának hatókörére vonatkozó korlátozások tiszteletben tartása alapján, amelyet a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 2. cikkének utolsó mondata előír; emlékeztet arra, hogy ez a cikk kiköti, hogy az előzetesen előirányzott nemzeti keretösszegek ilyen átdolgozás révén nem csökkenthetők; kiemeli, hogy a többéves pénzügyi keret átdolgozás tekintetében nem állapítottak meg egyéb korlátozást, ezért lehetőség van a többéves pénzügyi keret felső határainak megemelésére; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy az EUMSZ 323. cikke előírja, hogy gondoskodni kell a harmadik felekkel kapcsolatos uniós jogi kötelezettségek teljesítéséhez szükséges pénzügyi eszközökről;

3.  emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 311. cikkének értelmében az Unió gondoskodik a céljai eléréséhez és politikái megvalósításához szükséges eszközökről; ezért úgy véli, hogy amennyiben a felülvizsgálat arra a következtetésre jut, hogy a jelenlegi felső határok túl alacsonyak voltak, akkor elsődleges jogi követelmény lesz a felső határok megemelése;

4.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 17. cikke lehetőséget biztosít a többéves pénzügyi keret átdolgozására előre nem látható körülmények bekövetkezése esetén; rámutat a jelenlegi többéves pénzügyi keret 2013-as elfogadása óta az Uniót érő válságok mértékére;

5.  hangsúlyozza, hogy az állásfoglalás hatóköre a többéves pénzügyi keret működésének tisztán költségvetési szempontú elemzésére terjed ki, és hogy ez nem érinti az ágazati jogszabályok jogi alapjait; megjegyzi azonban, hogy sok uniós politika és program rendelkezik saját felülvizsgálati és átdolgozási követelményeiről, alapvetően 2017-re beütemezve;

I.A többéves pénzügyi keret felülvizsgálata – az első évek kiértékelése

6.  úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret 2016. évi felülvizsgálatának számba kell vennie számos súlyos válságot és új politikai kezdeményezést és azok költségvetési következményeit, amelyekkel a többéves pénzügyi keret elfogadásakor nem számoltak; megemlíti többek között a migrációt és a menekültválságot, a külső vészhelyzeteket, a belső biztonsági kérdéseket, a mezőgazdasági válságot, az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) finanszírozását, az uniós költségvetés kifizetési válságát, a munkanélküliség tartósan magas szintjét, különösen a fiatalok körében, valamint a szegénységet és a társadalmi kirekesztést; rámutat továbbá a közelmúltban elfogadott nemzetközi éghajlatváltozási megállapodásra és a fejlesztési politikára nehezedő egyre nagyobb nyomásra; megállapítja, hogy a további sürgető szükségletek finanszírozása érdekében szükségesnek tartották, hogy példátlan mértékben támaszkodjunk a többéves pénzügyi keret rugalmassági mechanizmusaira és különleges eszközeire, mivel a többéves pénzügyi keret felső határai túlságosan szorosnak bizonyultak egyes fejezetekben; úgy véli, hogy az elmúlt két évben a többéves pénzügyi keret lényegében teljesítőképességének határain mozog;

7.  hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésnek az uniós szakpolitikák politikai és stratégiai prioritásaihoz kell igazodnia, valamint biztosítania kell a hosszú távú prioritások és az új kihívások közötti egyensúlyt; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésnek alapvető szerepet kell játszania a közösen elfogadott Európa 2020 stratégia megvalósításában, amely jelzi a költségvetés fő irányvonalait és megadja annak átfogó prioritását; ezért úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatának egy arra vonatkozó minőségi elemzésre is ki kell terjednie, hogy elérték-e, illetve milyen mértékben érték el az e stratégiában meghatározott célokat; kitart amellett, hogy ehhez az értékeléshez olyan előrejelzéseknek kell társulniuk, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret fennmaradó éveiben az e stratégia támogatására előirányzott pénzügyi erőforrások elegendőek lesznek-e annak sikeres megvalósíthatóságához;

A.Kulcsfontosságú események és kihívások

Migrációs és menekültválság

8.  hangsúlyozza, hogy a Szíriában, a Közel-Keleten és Afrika egyes régióiban zajló konfliktusok példátlan mértékű humanitárius és migrációs következményeket idéztek elő; emlékeztet arra, hogy az Unióra közvetlen hatást gyakorol az a több mint egymillió menekült, aki csak 2015-ben elérte Európát, és az elkövetkező években még több érkezőre számítanak; emlékeztet arra, hogy ez a válság súlyos pénzügyi válaszokat váltott ki az Unió részéről, és ezért jelentős hatást gyakorolt az Unió költségvetésére, különös tekintettel a 3. fejezetre (Biztonság és uniós polgárság) és a 4. fejezetre (Globális Európa);

9.  emlékeztet arra, hogy 2015 folyamán az európai migrációs stratégiának megfelelően jóváhagyott kiegészítő intézkedések azonnali költségvetési hatásokkal jártak, és ez különösen visszatükröződött az 5/2015. és a 7/2015. számú költségvetés-módosítási tervezetben; ezenkívül emlékeztet arra, hogy jóváhagyták a 2016. évi uniós költségvetés 1506 millió eurós kiegészítésének felhasználását a rugalmassági eszköz mozgósításával, hogy ezzel kiegészítő erőforrásokat biztosítsanak a migrációval és a menekültekkel kapcsolatos, a 3. fejezet (Biztonság és uniós polgárság) alapján meghozott intézkedések finanszírozásához, ilyen például a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (AMIF) és a Belső Biztonsági Alap (ISF) megnövelése, valamint erőforrások biztosítása a migrációval kapcsolatos három ügynökség, nevezetesen a Frontex, az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) és az Europol számára;

10.  megjegyzi, hogy a fent említett költségvetési döntések teljesen kimerítették az ezen fejezet alapján rendelkezésre álló szűkös kereteket, és valójában a 3. fejezet felső határértékének átdolgozásához vezettek; ezenkívül felhívja a figyelmet a Bizottság új javaslataira, amelyektől azt várja, hogy hatást gyakorol az Unió költségvetésére, különös tekintettel a Dublin III. rendelet átdolgozására irányuló javaslatra, amelynek a többéves pénzügyi keret fennmaradó időszakára vonatkozó teljes költségevetési vonzata 1 829 millió EUR, az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség létrehozásáról szóló javaslatra, 1212 millió eurós teljes költségvetéssel a többéves pénzügyi keret hátralévő részére és az új vészhelyzeti támogató mechanizmusra, amely a becslések szerint legalább 700 millió eurós hatást gyakorol a 2016–2018. közötti időszakban; hangsúlyozza, hogy a helyzet annyira kritikus, hogy a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (AMIF) számára 2015 novemberében jóváhagyott további előirányzatokat 2016 márciusában csökkenteni kellett, a még sürgetőbb szükségletek finanszírozása érdekében, például humanitárius segítségnyújtás szükségessége az Unióban, amelyet a fentiekben említett új vészhelyzeti támogatási mechanizmus foglalkozik;

11.  úgy véli, hogy az európai migrációs és menekültválság megoldásához szolidaritáson és igazságos tehermegosztáson alapuló európai megközelítésre van szükség; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésnek támogatnia kell a tagállamokat a menekültek befogadásához kapcsolódó költségterhek mérséklése céljából, mivel ez enyhíteni fog a különösen nagy menekültbeáramlással küzdő tagállamokra nehezedő költségvetési nyomáson; hangsúlyozza, hogy ez a megközelítés szinergiákat fog teremteni, ráadásul minden tagállam számára hatékony és költséghatékony;

12.  hangsúlyozza, hogy jelentős, de még mindig nem elegendő költségvetési eszközöket vetettek be a menekült- és migrációs válság kiváltó okainak a 4. fejezetben szereplő különleges uniós programok megerősítésén keresztül történő megoldása érdekében; emlékeztet a meghozott intézkedésekre, például arra, hogy 2015 folyamán 170 millió eurót átcsoportosítottak a migrációval és a menekültekkel kapcsolatos tevékenységek javára, ezenkívül 2016-ban jóváhagytak további 130 millió eurót a 4. fejezet alapján a migrációval és a menekültekkel kapcsolatos tevékenységekhez, továbbá átcsoportosítottak 430 millió eurót az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz, a fejlesztési együttműködési eszköz és az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz alatt; emlékeztet továbbá, hogy a migráció és a menekültválság külső dimenziójának megoldása érdekében a Bizottság több különféle további javaslatot tett, amelyek hatást gyakorolnak az Unió költségvetésére, ilyen például az uniós vagyonkezelő alapok létrehozására vonatkozó javaslat (a Madad vagyonkezelő alap és a vészhelyzeti vagyonkezelő alap Afrika számára, amelynek becsült kezdeti költségvetési hatása 570 millió, illetve 405 millió euró), valamint a törökországi menekültügyi program, amelyre egymilliárd eurót különítettek el az Unió költségvetéséből, nem számítva a lehetséges további kiadásokat; hangsúlyozza, hogy további nyomások fognak nehezedni az Unió költségvetésére a Bizottság által bejelentett további tervezett cselekvések miatt, ilyen például a „Londoni kötelezettségvállalás”, vagy például a 2016. március 18-án megrendezett EU-Törökország csúcstalálkozóból fakadó kötelezettségek; hangsúlyozza, hogy a későbbi pótlólagos költségvetési eszközöknek lehetővé kell tenniük a legkiszolgáltatottabb bevándorlók, különösen a nők és a gyermekek, valamint az LMBTI migránsok befogadását is; aggodalmának ad hangot azonban amiatt, hogy azoknak a problémáknak a nagyságrendje miatt, amelyekkel az Unió jelenleg szembenéz, esetleg további cselekvésekre is szükség lesz;

13.  arra a következtetésre jut, hogy a migráns- és menekültválság mértékét és a Bizottság által e kérdés kezelése érdekében kezdeményezett intézkedések pénzügyi hatását nem lehetett előre látni a 2014–2020. évi többéves pénzügyi keret elfogadásának időpontjában; rávilágít arra, hogy az elégséges erőforrások hiánya miatt az Unió kénytelen volt a tagállamok, az uniós költségvetés és az Európai Fejlesztési Alap, konkrétan az uniós vagyonkezelő alapok (a Madad vagyonkezelő alap és a vészhelyzeti vagyonkezelő alap Afrika számára) és a törökországi menekültügyi program által közösen finanszírozott, ad hoc, „kisegítő” eszközöket létrehozni; emlékeztet arra, hogy a migrációs és menekültválság kezelését célzó általános költségvetési stratégia hiánya ahhoz vezetett, hogy az Európai Parlament kiszorul az uniós költségvetési források felhasználásával kapcsolatos döntésekből; kiemeli, hogy az ilyen eszközök elszaporodása elszámoltathatósági problémákat vet fel az EU-ban, amelyekkel foglalkozni kell; sajnálja, hogy a tagállamok mindezidáig nem teljesítették a vagyonkezelő alapok tekintetében várt hozzájárulásokat, és ez aláássa ezeknek az alapoknak a sikerét; ismételten felszólítja a tagállamokat, hogy haladéktalanul tegyenek eleget hozzájárulási kötelezettségvállalásaiknak és teljesítsék feladataikat;

A beruházások alacsony szintje

14.  emlékeztet arra, hogy a globális gazdasági és pénzügyi válság kirobbanása óta az Unió a beruházások alacsony és elégtelen szintje miatt szenved; különösen felhívja a figyelmet arra, hogy 2014-ben az összes beruházás 15%-kal elmaradt a 2007. évi szinthez képest, amely 430 milliárd EUR beruházás-visszaesésnek felel meg; úgy véli, hogy a beruházások alacsony szintje lassítja a gazdasági fellendülést, és közvetlen kihatásai vannak a növekedésre, a munkahelyekre és a versenyképességre;

15.  hangsúlyozza, hogy válaszul erre a nyomasztó problémára, az új Bizottság 2014-ben javaslatot tett egy európai beruházási tervre és az ESBA létrehozására, 315 milliárd EUR mozgósítása céljából, a reálgazdaságban végrehajtott új beruházásként; megismétli az ESBA iránti erős elkötelezettségét, amely várhatóan erőteljes és célzott lendületet fog adni a növekedést és a munkahelyteremtést előmozdító gazdasági szektornak; megállapítja, hogy már jelentős számú projektet jóváhagytak, amelyek végrehajtása folyamatban van; megjegyzi, hogy az Unió által az ESBA számára nyújtott garanciát az Unió költségvetésében elkülönített 8 milliárd eurós garanciaalap fedezi;

16.  emlékeztet arra, hogy ennek a kiegészítő finanszírozásnak a biztosítása érdekében 2,2 milliárd, illetve 2,8 milliárd euróval csökkentették két jelentős uniós program: a Horizont 2020 és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) pénzügyi támogatását, míg a fennmaradó 3 milliárd eurót a TPK fel nem használt tartalékából fedezik; hangsúlyozza a Parlamentnek az ESBA-tárgyalások alatt amellett tanúsított elkötelezettségét, hogy a lehető legnagyobb mértékben csökkentsék az erre a két programra gyakorolt negatív hatásokat, amelyeknek pénzügyi kereteiről csak 2013-ban döntöttek és amelyet már a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretről folyó tárgyalások során is jelentős mértékben csökkentettek a bizottsági javaslathoz képest;

17.  sajnálja, hogy gyakran az uniós költségvetés kutatásra és innovációra szánt része érzi meg először a költségvetéssel kapcsolatos intézkedéseket; megjegyzi, hogy a kutatási és innovációs programok uniós hozzáadott értéket teremtenek, és kiemeli e programok kulcsfontosságú szerepét a versenyképesség támogatása, és ezáltal a jövőbeli növekedés és az Unió hosszú távú jóléte szempontjából;

18.  ezzel összefüggésben kiemeli, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 15. cikke szerint 2014-2015-ben előreütemezték a Horizont 2020 erőforrásait (200 millió EUR az Európai Kutatási Tanács és a Marie Curie cselekvések számára) és a COSME erőforrásait (50 millió EUR), hogy ezzel részben ellentételezzék a 2013–2014. évi előirányzatok csökkentését; megjegyzi, hogy ez az előreütemezés nem változtatja meg a programok teljes pénzügyi keretösszegét, ami a többéves pénzügyi keret második felében kevesebb előirányzathoz vezet; hangsúlyozza azonban, hogy a Horizont 2020 és a COSME előreütemezését teljesen kimerítették, ilyen módon bizonyítva ezeknek a programoknak az erős teljesítményét és még több forrás felszívásával kapcsolatos képességeit;

19.  továbbá mély aggodalommal jegyzi meg, hogy a Horizont 2020 sikerességi aránya 13%-ra csökkent az elődje (FP7) által az előző tervezési időszakban elért 20-22%-ról; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ennek eredményeként kevesebb magas színvonalú projekt részesül uniós finanszírozásban a kutatás és az innováció területén; hasonló módon azt is megjegyzi, hogy az elégtelen költségvetési finanszírozás miatt sok, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközzel (CEF) kapcsolatos magas színvonalú pályázatot elutasítanak;

Ifjúsági munkanélküliség

20.  hangsúlyozza, hogy az ifjúsági munkanélküliség továbbra is drámaian magas, és ez jelenti az Unió egyik legszorítóbb és legsúlyosabb mai problémáját; kiemeli, hogy 4,4 millió, 25 évnél fiatalabb embernek nem volt munkája szerte az Unióban 2016 februárjában, és hogy ez több tagállamban 40%-nál magasabb aránynak felel meg, illetve ez az EU egyes régióiban több mint 60%; hangsúlyozza, hogy az EU-ban a foglalkoztatási arány jóval az Európa 2020 stratégiában foglalt célkitűzés alatt van; következésképpen kiemeli, hogy túl sok fiatalt érint a társadalmi kirekesztés veszélye, és konkrétabb fellépésekre van szükség a NEET-fiatalok (nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok) bevonása érdekében; kiemeli, hogy a magas végzettségű és jól képzett emberi erőforrások mennyisége komoly hatást gyakorol Európa versenyképességére, innovációs képességére és termelékenységére, valamint e tekintetben hangsúlyozza az oktatásba, képzésbe, fiatalokba és kultúrába irányuló beruházások szükségességét; elismeri továbbá az EU 2010–2018-as időszakra szóló ifjúsági stratégiájának fontosságát;

21.  hangsúlyozza, hogy az Unió költségvetése jelentős mértékben hozzájárul a munkanélküliség elleni küzdelemhez, különösen az Európai Szociális Alapon (ESZA) és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésen keresztül; rámutat a Bizottság arra vonatkozó jelzésére, hogy a végrehajtó hatóságok kijelölése jelentős kihívást jelentett a programok pénzügyi folyamatai szempontjából; hangsúlyozza azt is, hogy a hatóságok kijelölésének és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtásának kezdeti késedelmei ellenére a jelenlegi adatok (részben az e program előfinanszírozási rátájának jelentős növelése révén elért) teljes felvevőképességet tükröznek; megjegyzi, hogy a Bizottság hamarosan elvégzi e kezdeményezés kiértékelését, és arra számít, hogy bevezetik a szükséges kiigazításokat a sikeres végrehajtás érdekében; véleménye szerint a javasolt strukturálisreform-támogató program valószínűsíthetően értékes hozzájárulást tudna nyújtani a tagállamok ezzel kapcsolatos igazgatási kapacitásainak javításához; hangsúlyozza az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés teljesítményének folyamatos értékelését az érintett érdekeltek, köztük az ifjúsági szervezetek részéről;

22.  különösen aggódik az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés új, 2016. évi kötelezettségvállalási előirányzatainak hiánya miatt, mivel teljes eredeti költségkeretét előreütemezték 2014–2015-ben (a többéves pénzügyi keretre vonatkozó rendelet 15. cikke); hangsúlyozza, hogy ennek az előreütemezésnek a támogatásával a Parlamentnek soha nem az volt a szándéka, hogy a kezdeményezést szüntessék meg alig két évvel a létrehozása után, és hogy a folytatás biztosítása céljából más TPK mechanizmusok – például a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalék – lépjenek életbe; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalékot eddig csak az ESBA finanszírozására vették igénybe; továbbá felhívja a figyelmet az előirányzatok előreütemezésére, ugyanazon cikk alapján, az Erasmus + esetében (150 millió EUR), ez egy másik olyan uniós program, amely jelentős mértékben hozzájárul a fiatalok foglalkoztathatóságának javításához, és amelyet ennek az időszaknak az első két évében teljes mértékben végrehajtottak; emlékeztet arra, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), szerint egy európai uniós szintű, hatékony ifjúsági garancia az euróövezet országaiban évente 21 milliárd EUR költséggel járna;

Belső biztonság

23.  emlékeztet a Franciaországban és Belgiumban a közelmúltban elkövetett terrorista támadásokra és a más tagállamokban észlelt fokozott fenyegetettségi szintekre, amely összehangoltabb és megerősített uniós szintű cselekvésre és eszközökre szólít fel; hangsúlyozza, hogy az Uniónak rendelkezésére áll megfelelő eszközként a Belső Biztonsági Alap, és több – egyre nagyobb nyomás alatt álló – ügynökség is tevékenykedik ezen a területen; úgy véli, hogy több európai cselekvésre és ezért több finanszírozásra van szükség ezen a területen, hogy megfelelő választ adhassunk erre a fenyegetésre; hangsúlyozza, hogy az ezen a területen folytatott együttműködés a személyzeti állomány növelését teszi szükségessé az érintett ügynökségeknél, ami még nagyobb nyomást gyakorolhat az uniós költségvetésre, és ismét kéri a Terrorizmus Elleni Küzdelem Európai Központja személyzeti állományának Europolon belüli korlátozott megerősítését, amelynek finanszírozása a Belső Biztonsági Alapból származó források átcsoportosításával történik;

24.  hangsúlyozza, hogy az igazságügyi együttműködés megerősítését célzó jelenlegi fellépések és jogalkotási javaslatok alapján az Eurojustnak folyamatosan további pénzügyi és emberi erőforrásokra lesz szüksége, ami az uniós költségvetésre is ki fog hatni;

Válságok a mezőgazdasági ágazatban

25.  hangsúlyozza, hogy a közös agrárpolitika (KAP) 2020-ig szóló feszes felső határértékei sokkal kisebb mozgásteret biztosítanak mint a korábbi többéves pénzügyi keret, miközben az ágazat több kihívással szembesül; emlékeztet arra, hogy ez a politika döntő fontosságú sok mezőgazdasági termelő jövedelmi helyzetét tekintve, különösen válság idején, és rámutat az éves felhasználás közel 100%-ot elérő magas arányára; emlékeztet azokra a különféle válságokra, amelyekkel az európai gazdálkodóknak a jelenlegi többéves pénzügyi keret kezdete óta szembe kellett nézniük, különös tekintettel a tej-, a sertés-, a szarvasmarha-, a gyümölcs- és zöldségágazat válságára, és azokra a hosszú távú negatív hatásokra, amelyeket az orosz embargó által előidézett veszteségek a mezőgazdasági termékek területén az európai gazdálkodóknak okoztak; megemlíti a cukorkvóták 2017-es eltörlését és annak a cukorágazatra gyakorolt lehetséges hatását, kellő figyelmet szentelve a legkülső régiók sajátos igényeinek; kiemeli az ezekre a válságokra válaszként meghozott – a 2016. évi költségvetésben 500 millió eurót, a 2015. évi költségvetésben pedig 300 millió eurót kitevő – vészhelyzeti intézkedések költségvetésre gyakorolt hatását, amelyeket a 2. fejezeten belüli tartalékokból finanszíroztak; hangsúlyozza, hogy bármilyen erre vonatkozó csökkentés veszélybe sodorhatja az EU – különösen pedig a vidéki térségek – területi kohézióját; ellenez továbbá a mezőgazdasági politika ismét nemzeti hatáskörbe helyezése irányába történő minden elmozdulást, ami piactorzuláshoz és a mezőgazdasági termelők körében tisztességtelen versenyhez vezetne;

Környezeti kihívások

26.  aggodalommal tölti el, hogy nem valósult meg az a célkitűzés, hogy (a jelenlegi többéves pénzügyi kereten belül) az uniós költségvetés legalább 20%-át az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésre fordítsák, és hogy a Bizottság éghajlat-politikai szempontok általános érvényesítését szolgáló módszertanának számításai szerint a költségvetés mintegy 12,7%-át fordították e célra; rámutat, hogy nagy szükség van az éghajlatváltozás elleni fellépés, a biológiai sokféleség védelmének és a természeti erőforrások fenntartható felhasználásának finanszírozására, amelyet a jelenlegi globális felmelegedés hatásai tovább fog fokozni; különösen felhívja a figyelmet az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye részes feleinek (COP21) a közelmúltban, 2015-ben tartott párizsi konferenciáján elfogadott éghajlat-változási megállapodásra;

Gazdasági, társadalmi és területi kohézió

27.  emlékeztet arra, hogy a kohéziós politika az Unió legfőbb beruházási politikája és eszköze az uniós régiók közötti gazdasági, társadalmi és területik különbségek csökkentésére és ezáltal az uniós polgárok életminőségének javítására; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika fontos szerepet játszik az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia megvalósításában, elsősorban az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésekre és a szociális célkitűzésekre szánt összegek egyértelmű elkülönítésével, különös tekintettel a növekvő szegénység –köztük a gyermekszegénység –, az egyenlőtlenségek és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint a foglalkoztatás ösztönzésére; felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a fenti célok maradéktalan végrehajtását; úgy véli továbbá, hogy az előzetesen előirányzott nemzeti keretösszegek tiszteletben tartása mellett a strukturális alapok is értékes hozzájárulást képesek nyújtani a felmerülő kihívásokhoz, például a menekültválság következményeihez;

A fejlesztési és szomszédsági politikákra nehezedő egyre nagyobb nyomás

28.  megállapítja továbbá, hogy a konfliktusok és a háborúk hatásai felfelé irányuló nyomást gyakorolnak a humanitárius segélyek és a katasztrófakockázatok csökkentése iránti globális igényekre; rámutat az addisz-abebai megállapodásra, amely során az állam- és kormányfők megerősítették határozott politikai kötelezettségvállalásukat a fenntartható fejlesztési célok elérése mellett, és felismeri, hogy ehhez kiadásokra van szükség; emlékeztet arra, hogy az EU a közelmúltban megújította arra irányuló kollektív kötelezettségvállalását, hogy hivatalos fejlesztési támogatását (ODA) a GNI 0,7%-ára emelje és az ODA legalább 20%-át az alapvető szociális szolgáltatásokra, elsősorban az oktatásra és az egészségügyre fordítja; határozottan ellenzi a fejlesztési támogatás nem fejlesztési célú felhasználását;

29.  emlékeztet arra, hogy a keleti szomszédságban is törékeny a helyzet; hangsúlyozza az uniós költségvetés fontos szerepét a déli és a keleti uniós szomszédságban egyaránt uralkodó helyzet stabilizálásának előmozdításában, e kihívásokat oly módon kezelve, hogy támogatást biztosít a társulási megállapodásokat jelenleg végrehajtó országoknak annak érdekében, hogy elősegítsék a reformokat és biztosítsák az EU és az adott országok közötti kapcsolatok elmélyítését;

A nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése

30.  üdvözli, hogy a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata lehetőséget kínál arra, hogy jelentős előrelépést tegyenek a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének többéves pénzügyi keretbe, illetve ezzel kapcsolatban a többéves pénzügyi kerethez csatolt közös nyilatkozat végrehajtásába és nyomon követésébe való hatékonyabb beépítése terén;

Fizetési elmaradások

31.  emlékeztet az előző (2007–2013. évi) többéves pénzügyi keret során felhalmozódott kifizetetlen számlákra, amely a 2010 végére jellemző 5 milliárdos szintről példa nélkül álló mértékben 2011 végéig 11 milliárd, 2012 végéig 16 milliárd, és 2013 végéig 23,4 milliárd euróra emelkedett; figyelmeztet, hogy ez a hátralék továbbgyűrűzött a jelenlegi (2014–2020. évi) többéves pénzügyi keretbe, és 2014 végére elérte a példátlanul magas 24,7 milliárd eurót; hangsúlyozza, hogy a Parlament állhatatos követelésére megegyezés született egy kifizetési tervről, amely szerint 2016 végéig 2 milliárd EUR értékű „normál” szintre csökkentik a kohéziós politikával kapcsolatos, a 2007–2013. évi időszakban felhalmozódott kifizetési követelések hátralékait; rámutat arra, hogy legalább 8,2 milliárd EUR kifizetetlen számlát találtak 2015 végén a 2007–2013. évi időszakból a kohéziós politika területéről, és elvárják, hogy ez a számadat 2016 végére 2 milliárd EUR alá csökkenjen; megjegyzi, hogy ez a csökkenés pusztán ideiglenes könnyebbséget jelent, mivel ez a 2007–2013. és a 2014–-2020. évi programokra benyújtott pénzügyi követeléseknek csak egy részét jelenti; sajnálatát fejezi ki, amiért semmit sem tettek a más fejezetek alatt azonosított „rejtett elmaradások” kezelése érdekében; felhívja a figyelmet arra, hogy konkrét intézkedés hiányában a jelenlegi többéves pénzügyi keret végén ismét bekövetkezhet a 2012–2014 közötti helyzet;

32.  sajnálatát fejezi ki, amiért ezen kifizetési válság miatt az uniós költségvetés kedvezményezettjeinek, például egyetemi hallgatóknak, egyetemeknek, kkv-knak, kutatóknak, nem kormányzati szervezeteknek, helyi és regionális hatóságoknak és más releváns szervezeteknek súlyos következményeket kellett elszenvedniük; emlékeztet különösen a kifizetések drámai hiányára a 2014. évi humanitárius műveletek területén, ami negatív hatást gyakorolt az Unió életmentő műveleteire; emlékezet arra, hogy a Bizottság kénytelen volt „enyhítő intézkedéseket” alkalmazni, például csökkentette az előfinanszírozások arányát és elhalasztotta a pályázati felhívások és az ajánlati felhívások meghirdetését és a kapcsolódó szerződések megkötését; emlékeztet arra, hogy mesterségesen lelassították az új, 2014–2020. évi programok végrehajtását a kifizetések általános hiánya miatt, például 2014-ben mesterségesen késleltették egymilliárd EUR értékű pályázati felhívás a Horizont 2020 alapján történő meghirdetését, azzal a céllal, hogy a kifizetésekre 2015-ben, ne 2014-ben kerüljön sor; hangsúlyozza továbbá, hogy a késedelmes kifizetések miatt az Unió költségvetését terhelő büntetések mértéke mintegy hárommillió EUR összeget tett ki 2014-ben és 2015-ben egyaránt;

B.A többéves pénzügyi keret rugalmassági rendelkezéseinek fokozott használata

33.  hangsúlyozza, hogy azoknak a további előirányzatok biztosítása érdekében, amelyekre 2014 óta szükség van a válságok kezeléséhez vagy új politikai prioritások finanszírozásához, a költségvetési hatóság – az összes rendelkezésre álló tartalék kimerítése után – jóváhagyta a többéves pénzügyi keret rugalmassági rendelkezéseinek és különleges eszközeinek jelentős mértékű mozgósítását; emlékeztet arra, hogy több ilyen rendelkezés közvetlenül az Európai Parlament javaslatai alapján jött létre, amely a maximálisan lehetséges rugalmasság követelését az egyik kulcsfontosságú követelménynek tekintette a többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos tárgyalások során;

34.  különösen felhívja a figyelmet arra, hogy a különleges eszközöket a menekült- és migrációs válság kezelése érdekében mozgósították (2016-ban a rugalmassági eszköz teljes összegét kimerítették – ez 1 530 millió EUR volt; a sürgősségi segélyre képzett tartalék 2016-ban – 150 millió EUR), a kifizetési hiányok problémája (a 2015-ben aktivált rendkívüli tartalék – 3,16 milliárd EUR), és az ESBA garanciaalap finanszírozása (a 2014. évi kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalék teljes összege – 543 millió EUR); emlékeztet arra, hogy a rendkívüli tartaléknak a kifizetésekben való mozgósítására vonatkozó döntés együtt járt a 2018–2020. évre vonatkozó kifizetések felső határának csökkentésével;

35.  arra számít, hogy minden további igény, amely 2016-ban felmerül a migrációs és menekültválság kapcsán, ide számítva azt a 200 millió eurós részletet, amelyet ki kell fizetni az Unión belül nyújtandó vészhelyzeti támogatások új eszközéért, a rendkívüli tartalék azonnali mozgósításához fog vezetni; emlékeztet arra, hogy nem áll rendelkezésre több tartalék a 3. fejezet alatt, miközben az erre az évre szóló rugalmassági eszközt már teljes egészében felhasználták; ajánlja, hogy vizsgálják meg a felmerülő kihívásokhoz kapcsolódó további rugalmas lehetőségeket;

36.  emlékeztet arra, hogy az Intézményközi Megállapodás (IIA) 17. pontjában szereplő jogalkotási rugalmasság lehetővé teszi a rendes jogalkotási eljárás során elfogadott programok pénzügyi kereteinek legfeljebb +/- 10%-os megnövelését a hétéves időszak során; megjegyzi, hogy az „új, objektív és tartós körülmények” lehetővé teszik, hogy a költségvetési hatóság még ennél is nagyobb mértékben eltérjen az eredeti pénzügyi keretektől; üdvözli azt a tényt, hogy ezt a rendelkezést már felhasználták, hogy az Unió képes legyen reagálni előre nem látható eseményekre azáltal, hogy jelentős mértékben megnöveli a programok, például az AMIF eredeti éves allokációját;

II.A többéves pénzügyi keret félidős átdolgozása – elkerülhetetlen követelmény

37.  a fenti elemzés alapján meg van győződve arról, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret működésének felülvizsgálata egyben azt is jelenti, hogy a többéves pénzügyi keret valódi félidős átdolgozása, amelyről a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet rendelkezik, teljességgel elengedhetetlen ahhoz, hogy politikai célkitűzéseinek teljesítése során az Unió hatékonyan szembenézhessen a kihívások sokaságával; emlékeztet arra, hogy az Európa 2020 stratégia végrehajtása marad a legfontosabb prioritás, amelyet az Unió költségvetésének támogatnia kell; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetést kellő forrással kell ellátni ahhoz, hogy valóban biztosítsa a növekedést és a munkahelyteremtést előmozdító beruházásokat, megvalósítsa a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót és előmozdítsa a szolidaritást;

38.  sürgeti, hogy jogalkotási javaslatának előkészítése során a Bizottság vegye figyelembe a Parlamentnek a többéves pénzügyi keretről szóló rendelettel kapcsolatos következő kéréseit, mind a számadatok, mind pedig néhány olyan rendelkezés tekintetében, amelyek a többéves pénzügyi keret működésére vonatkoznak, és amelyeket már a jelenlegi többéves pénzügyi keretre nézve is alkalmazni kell;

39.  hangsúlyozza, hogy 2016 őszén várható két jogalkotási javaslat, amelyek fontos költségvetési vonatkozással bírnak, ezek az ESBA meghosszabbítása és a külső beruházási terv létrehozása. elvárja, hogy a két javaslat finanszírozására vonatkozó összes javaslat mihamarabb elérhető legyen, hogy azokat érdemben figyelembe lehessen venni a TPK félidős felülvizsgálatáról folytatott tárgyalások során; megismétli fő álláspontját, amely szerint az új politikai kezdményezéseket nem a meglévő uniós programok és politikák kárára kell finanszírozni;

40.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során megállapított módosításokat késlekedés nélkül végre kell hajtani, és már a 2017. évi uniós költségvetésbe is integrálni kell azokat; ezért felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb nyújtsa be a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatáról szóló rendeletre vonatkozó jogalkotási javaslatát, hogy lehetővé váljanak a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatára és a 2017. évi uniós költségvetésre vonatkozó tárgyalások párhuzamos folytatása, és időben döntés születhessen e tekintetben;

41.  tudomásul veszi az Egyesült Királyságban 2016. június 23-án tartott népszavazás kimenetelét; ebben a tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a költségvetési hatóságot a népszavazás összes lehetséges költségvetési következményéről, függetlenül az Egyesült Királyság és az Unió közti közelgő tárgyalásoktól;

42.  megjegyzi, hogy az Unió jelentősen hozzájárult az írországi béke és megbékélés ösztönzéséhez, különösen a PEACE programok révén, amelyek Észak-Írországot és a déli határ menti megyéket célozták; megjegyzi, hogy az Egyesült Királyságban tartott népszavazás eredménye súlyos problémákat jelenthet a békefolyamatra nézve és alááshatja a békefolyamat és a Nagypénteki Megállapodás sérthetetlenségét; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a békefolyamatot a PEACE program további finanszírozása révén;

A.A Parlament kérései a többéves pénzügyi keret második felére nézve

A többéves pénzügyi keret számadatai (kötelezettségvállalások)

43.  meggyőződése, hogy miközben teljes mértékben támogatja az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) átfogó politikai és pénzügyi támogatásának gondolatát, az Unió költségvetése nem finanszírozhat új kezdeményezéseket a már érvényben lévő uniós programok és politikák rovására; szándékában áll teljesíteni azt a kötelezettségvállalását, hogy teljes mértékben ellentételezi az Európai Stratégiai Befektetési Alappal kapcsolatos, a Horizont 2020 és a CEF programot érintő csökkentéseket, hogy teljesíthessék célkitűzéseiket, amint erről alig két évvel ezelőtt megállapodás született, valamint az EU elérhesse kutatási és innovációs céljait; ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy ez a kompenzáció nem befolyásolhatja az 1a. alfejezet („Versenyképesség a növekedésért és a foglalkoztatásért”) alá tartozó egyéb programok finanszírozási szintjét, rámutatva vitathatatlan hozzájárulásukra a növekedéshez, munkahelyteremtéshez és versenyképességhez; úgy véli, hogy az 1a. alfejezeten belüli mozgástér nem elegendő ezen igények kielégítéséhez, ezért ezen alfejezet felső határának megemelését szorgalmazza;

44.  határozottan támogatja az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (YEI) folytatását, amely képes azonnali választ adni az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelemben, a folyamatos kiértékelés eredményeként végrehajtott szükséges kiigazításokat követően; úgy véli, hogy ezt csak az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzatok legalább a program első két évében évenként elkülönítettel megegyező szintjének (6 milliárd EUR előreütemezése 2014–2015-ben) biztosításával lehet elérni a jelenlegi többéves pénzügyi keret hátralévő éveiben, a Bizottság közelgő értékelésének függvényében; megjegyzi, hogy ezzel együtt át fel kell emelni az 1b. alfejezet („Gazdasági, társadalmi és területi kohézió”) felső határait, mivel semmiféle tartalék nem áll rendelkezésre;

45.  az a határozott véleménye, hogy a KAP számára elkülönített teljes költségvetési előirányzatot és az előirányzott nemzeti keretösszegeket, beleértve a közvetlen kifizetésekre vonatkozó összegeit, érintetlenül kell hagyni a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata során; hangsúlyozza továbbá, hogy biztosítani kell azt, hogy ne csökkenjen az Európai Tengerügyi és Halászati Alap számára elkülönített költségvetési előirányzat, hogy végrehajtható legyen a közös halászati politika közelmúltban elfogadott reformja;

46.  úgy véli, hogy a konfliktusok és az éghajlatváltozás által előidézett migrációs és a menekültválság nagyságrendje azt mutatja, hogy ezen a területen jelentős további költségvetési következmények felmerülésével kell számolni az elkövetkező években a 3. fejezet („Biztonság és uniós polgárság”) alatt; hangsúlyozza továbbá, hogy ugyanezen fejezetben további finanszírozásra lesz szükség az uniós belső biztonság érdekében és a terrorizmus elleni küzdelem terén végzett uniós szintű fellépés fokozása érdekében; kéri a Bizottságot, hogy mihamarabb készítse el a jelenlegi többéves pénzügyi keret végéig szükséges költségvetés aktualizált előrejelzését, a fenti területeken felmerülő kihívások kezelése érdekében;

47.  ezért szilárd véleménye, hogy a rendelkezésre álló erőforrások még a 3. fejezet alatt rendelkezésre álló szűkös tartalékok és a meglévő rugalmassági rendelkezések mozgósításával sem lesznek elégségesek az e fejezet alatt felmerülő megnövekedett szükségletek kezelésére; ezért kéri a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap és a Belső Biztonsági Alap, valamint az uniós ügynökségek (Frontex, az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO), az Europol, az Eurojust, és az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA)) jelentős megerősítését, amelyek e területen új feladatköröket vállaltak, valamint egyéb megvalósítható kezdeményezések megerősítését; úgy véli, hogy szükség van a 3. fejezet alatt meghatározott felső határok felemelésére;

48.  arra számít, hogy az elkövetkező évek során a migrációs és menekültválság külső dimenzióira adott hatékony válaszra irányuló összehangolt cselekvés – azaz az európai szomszédság és Szubszaharai-Afrika politikai stabilizációja, valamint a migráció humanitárius és gazdasági okainak kezelése – a következő évek során intenzívebbé fog válni, és ez együtt fog járni a 4. fejezet (Globális Európa) alatti finanszírozás iránti fokozott igényekkel; hangsúlyozza, hogy a finanszírozás iránti ilyen jellegű igényeket nem szabad az Unió jelenlegi külső cselekvésének, többek között a fejlesztési politikának a rovására teljesíteni; ezért a 4. fejezet alatt meghatározott felső határok megemelését szorgalmazza;

49.  nagyobb pénzügyi támogatást kér a polgárokat közvetlenül érintő három európai program, a Kreatív Európa, az Európa a polgárokért és az Erasmus+ számára, mivel e programok új támogatási csatornákat hoznak létre a menekültek integrációjával és oktatásával kapcsolatos jelenlegi helyzetre való reagáláshoz, valamint az Unió és a tagállamok által irányított, az általános társadalmi helyzet, a kölcsönös megértés és a különböző társadalmainkon belüli együttélés javítását célzó fellépések előterében állnak;

A többéves pénzügyi keret számadatai (kifizetések)

50.  úgy véli, hogy sürgős cselekvésre van szükség egy újabb kifizetési válság megelőzése érdekében, amely a jelenlegi többéves pénzügyi keret végéhez közeledve bekövetkezhet; szilárd meggyőződése, hogy mindent meg kell tenni a kifizetetlen számlák felhalmozódásának elkerülése érdekében, ami az előző időszak során egyszer már megtörtént; hangsúlyozza azonban, hogy a kifizetési igények szokásos csúcsának elérésével egy időben jelentős nyomás várható a többéves pénzügyi keret második felének kifizetéseit illetően; úgy véli, hogy a szokásosnál nagyobb nyomás oka többek közt a rendkívüli tartalék ellentételezése a 2018–2020. évi kifizetésekre vonatkozó, már így is szigorú felső határok mellett, a megosztott igazgatás hatálya alá tartozó új programok – köztük az IFK – elindításában tapasztalható jelentős késlekedés, az EFSI kifizetési profilja, valamint a migrációs és menekültválság kapcsán vállalt, a közelmúltban megnövelt kötelezettségeknek megfelelő további kifizetések;

51.  emlékeztet arra, hogy a kifizetési előirányzatok a múltbeli kötelezettségvállalások egyértelmű következményei; ezért elvárja, hogy a kötelezettségvállalási előirányzatok újabb megerősítéseivel együtt az ezeknek megfelelő kifizetési előirányzatokat is növeljék, és ezen belül emeljék meg a kifizetések felső határait; úgy véli továbbá, hogy a többéves pénzügyi keret félidős értékelése/felülvizsgálata kiváló lehetőséget kínál a kifizetések végrehajtásának számbavételére és frissített előrejelzések elkészítésére a kifizetések várható alakulásáról a jelenlegi többéves pénzügyi keret végéhez közeledve; úgy véli, hogy a három intézménynek közösen ki kell dolgoznia és el kell fogadnia egy kötelező, közös kifizetési tervet a 2016–2020. évi időszakra nézve; kitart amellett, hogy az ilyen új kifizetési tervnek hatékony és eredményes pénzgazdálkodáson kell alapulnia és világos stratégiával kell szolgálnia arra vonatkozóan, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret végéig az összes fejezeten belül eleget tegyenek minden kifizetési igénynek, valamint elkerüljék bizonyos többéves programok és más enyhítő intézkedések – például az előfinanszírozási arányok csökkentésének – mesterségesen lelassított végrehajtása által okozott „rejtett elmaradásokat”;

52.  eltökélt szándéka, hogy határozottan rendezi a többéves pénzügyi keret különleges eszközeinek kifizetését a költségvetésben; emlékeztet arra a megoldatlan értelmezési konfliktusra, amely fennáll egyrészről a Bizottság és a Parlament, a másik oldalon a Tanács között, amely az elmúlt években a költségvetési tárgyalások előterében volt; megismétli régóta hangoztatott álláspontját, amely szerint a kötelezettségvállalási előirányzatokban szereplő különleges eszközök mozgósításából fakadó kifizetési előirányzatokat is a többéves pénzügyi keret éves kifizetéseinek felső határa fölött kellene figyelembe venni;

Az EU alapvető jogának biztosításához kapcsolódó feltételesség

53.  kitart amellett, hogy minden országnak teljes körű felelősséget kell vállalnia a menekültválsággal és az ezzel fogalkozó újraelosztási mechanizmusra vonatkozó döntéssel kapcsolatban; kéri a Bizottságot, hogy vezessen be egy pénzügyi bonus-malus mechanizmust azzal kapcsolatban, hogy a tagállamok teljesítik-e vagy sem az Unió által elfogadott intézkedések alá tartozó kötelezettségvállalásaikat; támogatja, hogy az ezen intézkedéseket nem teljesítő tagállamok szankcionálásából származó minden pénzügyi hozzájárulás extra bevételként az uniós költségvetésbe folyjon vissza;

Rendkívüli bevétel

54.  szilárd meggyőződése, hogy az uniós költségvetés alulteljesítése miatt megmaradt minden többletet vagy a vállalatokra az Unió versenyjogának megsértése miatt kivetett pénzbírságokat rendkívüli bevételként kell az Unió költségvetésébe beilleszteni, a GNI-hozzájárulások ennek megfelelő kiigazítása nélkül; úgy véli, hogy ez az intézkedés jelentősen hozzájárulna az uniós költségvetést érintő kifizetési probléma enyhítéséhez; kéri a Bizottságot, hogy ezzel kapcsolatban terjesszen elő megfelelő jogalkotási javaslatokat;

55.  meggyőződése, hogy az összes fejezet vonatkozásában az előirányzatok által érintett fellépések végrehajtásának teljes vagy részbeni elmaradása miatt visszavont kötelezettségvállalásokat ismét elérhetővé kell tenni az uniós költségvetésen belül, és azokat a költségvetési hatóság mozgósíthatja az éves költségvetési eljárás keretében; szilárd meggyőződése, hogy az uniós költségvetést érintő jelenlegi megszorítások és az Unióban felmerült pótlólagos finanszírozási igények miatt ennek a rendelkezésnek a 2007–2013. évi programok végrehajtásából, többek között a kohéziós politika programjainak lezárásából fakadóan visszavont kötelezettségvállalásokra is vonatkoznia kell; kéri a Bizottságot, hogy ezzel kapcsolatban terjesszen elő megfelelő jogalkotási javaslatokat;

Rugalmassági rendelkezések és különleges eszközök

56.  hangsúlyozza, hogy pusztán a többéves pénzügyi keret különleges eszközei mozgósításának gyakorisága és szintje, amely az elmúlt két évben tapasztalható volt, minden kétséget kizáróan bizonyítja a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletbe foglalt rugalmassági rendelkezések és mechanizmusok értékét; hangsúlyozza a Parlament régóta hangoztatott álláspontját, amely szerint a rugalmasságnak lehetővé kell tennie a többéves pénzügyi keret általános felső határainak maximális kihasználását a kötelezettségvállalások és a kifizetések teljesítéséhez;

57.  úgy véli ezért, hogy a többéves pénzügyi keretre vonatkozó rendelet félidős felülvizsgálatának lehetővé kell tennie számos olyan megszorítás és korlátozás megszüntetését, amelyeket a Tanács a többéves pénzügyi keret elfogadásakor a rugalmassági rendelkezésekre nézve elrendelt; úgy véli különösen, hogy vissza kell vonni a fel nem használt előirányzatok és tartalékok átvitelére vonatkozó minden korlátozást, amelyeket vagy az éves felső határok meghatározásával (a kifizetésekre vonatkozó összesített tartalék), vagy pedig időhatárok előírásával (a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalék) meghatároztak; úgy véli, hogy tekintettel a jelenleg számos fejezetet érintő költségvetési megszorításokra, a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalékok alá tartozó források felhasználása tekintetében nem határozható meg külön mozgástér;

58.  hangsúlyozza különösen a 2016. évi rugalmassági eszköz teljes összegének mozgósítását; megjegyzi, hogy ez az eszköz lehetővé teszi egyértelműen meghatározott kiadások finanszírozását, amelyeket egy vagy több fejezet felső határán belül nem lehet finanszírozni, és amelyek nem kapcsolódnak valamelyik konkrét uniós politikához; úgy véli ezért, hogy ez valódi rugalmasságot biztosít az Unió költségvetésén belül, különösen súlyos válságok esetén; ennek megfelelően felszólít a pénzügyi keretösszeg jelentős, akár 2 milliárd euró éves összegre történő megemelésére, és rámutat arra, hogy ez az összeg csak akkor kerül bele a költségvetésbe, ha a költségvetési hatóság döntést hoz ennek az eszköznek a mozgósításáról; emlékeztet arra, hogy a rugalmassági eszköz egyetlen konkrét politikai területhez sem kapcsolódik, és bármilyen célra mozgósítható, amelyet szükségesnek tartanak;

59.  rámutat a sürgősségi segélyre képzett tartalék szerepére, amelyet harmadik országok konkrét segítségkéréseire adott gyors válaszokban, előre nem látható események esetén betölt, és hangsúlyozza annak különleges jelentőségét a jelenlegi helyzetben; felszólít a fenti tartalék pénzügyi keretösszegének jelentős, akár egymilliárd euró éves összegre történő megemelésére;

60.  felhívja a figyelmet azokra a különféle szabályokra, amelyek hatályban vannak a többéves pénzügyi keret különleges eszközei, nevezetesen a rugalmassági eszköz, a sürgősségi segélyre képzett tartalék, az uniós szolidaritási alap és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap fel nem használt előirányzatai átvitelének határidejére nézve; felszólít ezeknek a szabályoknak a harmonizálására, hogy egy általános N+3 szabály vonatkozzon ezekre az eszközökre;

61.  különleges jelentőséget tulajdonít a rendkívüli tartaléknak, az előre nem látható körülményekre adott válaszlépések utolsó eszközeként; hangsúlyozza, hogy a Bizottság szerint ez az egyetlen olyan különleges eszköz, amely kizárólag a kifizetési előirányzatok kifizetéséhez mozgósítható, az uniós költségvetés kifizetési válságának megelőzése érdekében, amint ez 2014-ben is történt; sajnálattal veszi tudomásul azt a tényt, hogy az előző időszakkal ellentétben a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet előírja az előirányzatok kötelező ellentételezését; szilárd véleménye, hogy ez a követelmény fenntarthatatlan helyzetet hoz létre, ami tulajdonképpen csökkenteni fogja a többéves pénzügyi keret éves felső határait az időszak utolsó éveiben, és ily módon további nyomást gyakorol az uniós költségvetésre; hangsúlyozza, hogy a rendkívüli tartalék mindenképpen egy utolsó lehetőség, amelynek mozgósításáról a költségvetési hatóság két ága kölcsönösen megállapodik; felszólít ezért a kötelező ellentételezés szabályának azonnali, visszamenőleges hatályú visszavonására, valamint szorgalmazza a maximális összegének az uniós GNI 0,05%-ára történő megemelését;

A nemzetközi éghajlatváltozási megállapodások nyomon követése

62.  felhívja a figyelmet arra, hogy az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének (COP21) részes felei által Párizsban elért megállapodás egy egyetemes, kötelező érvényű, dinamikus és differenciált megállapodás az éghajlatváltozás jelentette kihívással való szembenézés érdekében; megjegyzi továbbá, hogy a párizsi megállapodás értelmében uniós finanszírozást kell elkülöníteni a fejlődő országok éghajlatváltozással szembeni fellépéseinek támogatására; hangsúlyozza, hogy COP21-ből adódó lehetséges intézkedések finanszírozásának ki kell egészítenie az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépés jelenlegi finanszírozását, és felszólítja a Bizottságot, hogy a felülvizsgálat előtt kellő időben mutassa be végrehajtási stratégiáját és első értékelését a COP21 megállapodásnak az Unió költségvetésére gyakorolt lehetséges hatásairól; hangsúlyozza továbbá, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata kiváló lehetőséget teremt azon célkitűzés elérésének biztosítására, hogy a kiadások 20%-át az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésre fordítsák, valamint a küszöb esetleges megemelésére, összhangban az Uniónak a COP 21 konferencián tett nemzetközi kötelezettségvállalásaival; felhívja a Bizottságot az éghajlat-változási politika általános érvényesítését szolgáló mechanizmus teljes körű működésének garantálására, továbbá az ehhez kapcsolódó kiadások nyomon követésére szolgáló módszer javítására; emlékeztet továbbá arra, hogy az Unió elkötelezett az ENSZ biológiai sokféleségre vonatkozó stratégiai tervének végrehajtása mellett, és hangsúlyozza, hogy elegendő forrást kell elkülönítenie ez irányú kötelezettségvállalásainak teljesítésére;

Egyszerűsítés

63.  úgy véli, hogy a félidős értékelés/felülvizsgálat kiváló lehetőséget kínál az érintett uniós politikák és programok működésének, valamint a többéves pénzügyi keret rugalmassági rendelkezései és különleges eszközei működésének első elemzésére és kiértékelésére, és elvárja, hogy a Bizottság gondoskodjon egy elemzésről, amely azonosítja a jelenlegi végrehajtási rendszer hiányosságait; különös figyelmet szentel a jelenlegi programozási időszakban bevezetett új elemek – például a kohéziós politikán belüli előzetes feltételrendszer – végrehajtási folyamatára gyakorolt hatások értékelésének; úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret félidős értékelése/felülvizsgálata során a kiutalt forrásoknak a kitűzött célok eléréshez viszonyítotteredményességét is számba kell venni; felkéri a Bizottságot, hogy álljon elő konkrét javaslatokkal a lehetséges hiányosságok megoldása és a végrehajtási környezet javítása és racionalizálása céljából a jelenlegi többéves pénzügyi keret hátralévő éveire nézve, a szűkös pénzügyi erőforrások lehető leghatékonyabb felhasználásának biztosítása és a kedvezményezettek bürokratikus terheinek csökkentése érdekében;

Teljesítményalapú költségvetés-tervezés / Teljesítményalapú költségvetés-tervezés

64.  hangsúlyozza, hogy fontos megmutatni az uniós költségvetés végrehajtása által biztosított hozzáadott értéket, és támogatja, hogy az eredményorientált költségvetés kultúrája az uniós kiadások központi elemévé váljon; hangsúlyozza, hogy adott esetben a teljesítmény- és eredményalapú értékelésnek központi elvvé kell válnia, és kiemeli, hogy ez különösen érvényes az innovációs programok esetében; elismeri a Bizottság munkáját az „eredményközpontú uniós költségvetés” elnevezésű kezdeményezéssel összefüggésben, amelyet még tovább kell fejleszteni, és várakozással tekint a teljesítményalapú költségvetés-tervezéssel foglalkozó intézményközi szakértői munkacsoport munkájának eredménye elé; úgy véli, hogy ez a megközelítés annak eszközéül szolgálhat, hogy fokozzák a rosszul teljesítő programok teljesítményét; hangsúlyozza azonban, hogy a technikai vagy programozási hiányosságok nem eredményezhetik az uniós költségvetés csökkenését vagy a szakpolitikai prioritások feladását, és hogy önmagában a pénzek hatékonyabb elköltése nem fogja megoldani azt a problémát, hogy nem áll rendelkezésre elegendő pénzügyi eszköz a sürgős és növekvő szükségletek kielégítésére; emlékezteti a Bizottságot, hogy a Parlamentet mint a költségvetési hatóság egyik ágát be kell vonni a Bizottság stratégiájának kialakításába e tekintetben;

Pénzügyi eszközök

65.  tudomásul veszi a pénzügyi eszközöknek az Unió költségvetésében betöltött megnövekedett szerepét a finanszírozás kiegészítő formájaként, a támogatásokhoz és az adományokhoz képest; felismeri az ezekben az eszközökben rejlő lehetőségeket az uniós költségvetés pénzügyi, és ezen keresztül politikai befolyásának növelése szempontjából; hangsúlyozza azonban, hogy nem ajánlatos minden politikai területen elmozdulni a hagyományos finanszírozástól az innovatívabb eszközök felé, mivel nem a piaci szempontok határozzák meg teljes mértékben az összes politikát; kiemeli, hogy a pénzügyi eszközök alternatív és kiegészítő finanszírozási módot kínálnak, azonban azok nem használhatók fel olyan projektekhez, amelyek kizárólag támogatást vehetnek igénybe, és amelyek különösen fontosak a kevésbé fejlett régiók számára.

66.  kéri a Bizottságot, hogy a többéves pénzügyi keret félidős értékelése/felülvizsgálata során végezzen alapos elemzést a pénzügyi eszközök jelenlegi programozási időszak kezdetétől való felhasználására vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi eszköz értékelésekor a tőkeáttételi szempont nem lehet az egyetlen értékelési kritérium; ezzel kapcsolatban emlékeztet az addicionalitás kritériuma, továbbá az arra irányuló értékelés fontosságára, hogy a pénzügyi eszköz mennyiben járult hozzá az Unió kohéziós célkitűzéseihez;

67.  ösztönzi a Bizottságot, hogy határozza meg az összes olyan uniós szakpolitikai területet, ahol a támogatásokat kombinálni lehetne a pénzügyi eszközökkel, és elemezze a kettő közötti megfelelő egyensúly kialakításának módját; határozott véleménye, hogy a különféle uniós erőforrások harmonizált irányítási szabályok alapján való kombinálásának lehetősége elősegítené az uniós szintű finanszírozásra rendelkezésre álló források közötti szinergiák optimalizálását; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi eszközök egyre elterjedtebb használata nem vezethet az uniós költségvetés csökkentéséhez; emlékeztet korábbi, több alkalommal tett felszólítására nagyobb átláthatóságra és demokratikus ellenőrzésre az uniós költségvetésből támogatott pénzügyi eszközök végrehajtása tekintetében;

B.A Parlament szempontjai a 2020 utáni többéves pénzügyi keretre nézve

68.  emlékeztet arra, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 25. cikke szerint a Bizottság 2018. január 1. előtt beterjeszti az új többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatát; hangsúlyozza ezért, hogy a következő többéves pénzügyi keret számos kulcsfontosságú elemét meg kell vitatni a küszöbön álló felülvizsgálat, illetve átdolgozás keretein belül;

69.  úgy véli, hogy a kulcsfontosságú prioritások közt helyet kell kapnia a többéves pénzügyi keret időtartamára vonatkozó kiigazításoknak, a saját források rendszere mélyreható reformjának, a költségvetés egységességére helyezett nagyobb hangsúlynak és a nagyobb költségvetési rugalmasságnak; továbbá meg van győződve arról, hogy a döntéshozatali folyamat módozatait felül kell vizsgálni a demokratikus legitimitás biztosítása és a Szerződés rendelkezéseinek betartása érdekében;

70.  emlékeztet a költségvetés alapelveire: egységesség, költségvetési pontosság, évenkéntiség, egyensúly, egyetemesség, részletesség, hatékony és eredményes pénzgazdálkodás és átláthatóság, amelyeket figyelembe kell venni az uniós költségvetés meghatározása és végrehajtása során;

71.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló, a tagállamok közötti megállapodás nehézségeinek egyik lényeges eleme a nettó egyenlegekre helyezett elsődleges fókuszpontjuk; megismétli azt az álláspontját, hogy az uniós költségvetés nem tekinthető egy egyszerű, nullára kihozható játszmának, hanem ez a konvergencia egyik fontos előmozdítója és a közös politikák kifejeződése, amelyek kollektív hozzáadott értéket teremtenek; sürgeti ezért a tagállamokat, hogy változtassák meg az uniós költségvetéssel kapcsolatos felfogásukat és megközelítési módjukat, azaz a költségvetés méretét az Unió jogi kötelezettségeiből, a programjaiban és politikáiban, valamint a nemzetközi vállalásaiban foglalt politikai céljaiból következő pénzügyi igények alapos értékelése alapján határozzák meg, annak érdekében, hogy a végeredmény ne egy újabb patthelyzet legyen, amely még jobban elválasztja az Uniót annak polgáraitól; ennek megfelelően felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen egy tanulmányt a tagállamok által az uniós szintű finanszírozás révén hozott szakpolitikai intézkedések eredményeként nemzeti szinten elért megtakarításokról;

72.  rámutat egy olyan döntéshozatali eljárás kialakításának politikai fontosságára, amely vagy uniós, vagy nemzeti szinten garantálja a szükséges pénzügyi források rendelkezésre állását az Európai Tanács által hozott politikai döntések teljes mértékű végrehajtásának biztosítása érdekében;

Időtartam

73.  emlékeztet arra, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 3. preambulumbekezdése szerint a három intézmény megállapodott arról, hogy az értékelés, illetve felülvizsgálat kapcsán közösen megvizsgálják a legmegfelelőbb időtartam kérdését; megismétli azt az álláspontját, hogy a többéves pénzügyi keret időtartamát össze kell egyeztetni a Parlament és a Bizottság politikai ciklusával, és ezáltal az európai választásokat a kiadások jövőbeni prioritásairól folytatott párbeszéd fórumává kell tenni;

74.  hangsúlyozza azonban, hogy különösen a kohéziós politika és a vidékfejlesztés területéhez tartozó, megosztott igazgatás hatálya alá eső programok esetében elengedhetetlen a hosszabb távú kiszámíthatóság, annak figyelembevételével, hogy nemzeti és regionális szinten mennyi időre van szükség az ágazati jogszabályokról és a cselekvési programokról való megegyezéshez;

75.  úgy véli, hogy a gyorsan változó politikai környezet figyelembevételével és a fokozott rugalmasság biztosításának céljával a többéves pénzügyi keret egyes elemeiről öt évre kell megállapodni, míg másokról, nevezetesen az olyan programokhoz kapcsolódó elemekről, amelyekhez hosszabb távú programozás és/vagy olyan politikák szükségesek, amelyek komplex eljárásokat tartalmaznak a végrehajtási rendszerek létrehozásához, 5+5 éves időtartamra kell megállapodni, kötelező jellegű félidős felülvizsgálattal;

A saját források rendszerének reformja

76.  hangsúlyozza, hogy szükség van a saját források rendszerének mindenre kiterjedő reformjára, az egyszerűség, a méltányosság és az átláthatóság mint vezérlő elvek figyelembevételével; ezért ambiciózus végső jelentést vár el a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű csoporttól 2016 végéig, valamint egy ugyanilyen ambiciózus, a saját erőforrásokra vonatkozó, 2021-től érvényes jogalkotási csomagot a Bizottságtól, 2017 végéig;

77.  hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell a GNI-hozzájárulások részarányát az Unió költségvetésében, hogy ki lehessen szállni a tagállamok „méltányos megtérülés”-szemléletű megközelítési módjából; hangsúlyozza, hogy ez csökkentené a nemzeti kincstárakra nehezedő terheket és ezáltal elérhetővé tenné az érintett erőforrásokat a tagállamok nemzeti költségvetései számára; emlékeztet arra, hogy a jelenlegi héaalapú saját forrás túlságosan bonyolult és lényegében egy második GNI-hozzájárulás, és ezért felszólít ennek a saját erőforrásnak vagy a lényegi megreformálására, vagy pedig teljes megszüntetésére; szükségesnek tartja azonban a GNI-hozzájárulások megtartását a költségvetés elemeként, mivel kiegyenlítő hozzájárulásként szükség van annak funkciójára;

78.  felszólít egy vagy több új saját forrás bevezetésére, ideális esetben egyértelmű kapcsolattal a hozzáadott értéket létrehozó európai politikákkal; megjegyzi, hogy a magas szintű csoportban már számos lehetséges új saját erőforrás terítékre került, többek között a megreformált héa-rendszer, a pénzügyi tranzakciós adó és az EKB pénzkibocsátásból származó jövedelme, a megreformált uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer és a széndioxidkibocsátás-adóztatás, a fuvarozás adóztatása, a társasági adó, valamint a villamosenergia- vagy digitális adó; nagy várakozással tekint a magas szintű csoport ajánlásai elé a továbblépés és annak érdekében, hogy a Parlament kidolgozhassa saját álláspontját a kérdésre vonatkozóan; ebben a tekintetben felszólít az engedmények minden formájának megszüntetésére;

A költségvetés egységessége

79.  hangsúlyozza a költségvetés egységessége alapelvének fontosságát és emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 310. cikkének (1) bekezdése szerint az Unió minden bevételi és kiadási tételét fel kell tüntetni a költségvetésben; aggodalmát fejezi ki a kormányközi döntéshozatal közösségi módszerétől való, 2014 óta megfigyelhető eltérés miatt, amely a Közép-afrikai Köztársaság számára létrehozott Bêkou vagyonkezelő alap, a szíriai válságra adott válaszként létrehozott Madad regionális vagyonkezelő alap és az Unió afrikai vészhelyzeti vagyonkezelő alapja, valamint a törökországi menekültügyi program létrehozásában tapasztalható volt; hangsúlyozza, hogy az ilyen jellegű finanszírozás az intézmények által megtárgyalt és elfogadott jelenlegi többéves pénzügyi programok forrásainak átcsoportosításával jár; rámutat, hogy ez veszélyezteti a demokratikus elszámoltathatóságot, hiszen a Parlamentet kizárták ezen alapok létrehozásából;

80.  hangsúlyozza, hogy a Szerződés értelmében a Parlament és a Tanács egyenlő partnerként határozza meg az Unió költségvetését a költségvetési hatóság két ágaként; úgy véli továbbá, hogy az Unió minden kiadásának nélkülözhetetlen eleme az összes kiadás felett gyakorolt teljes parlamenti ellenőrzés; felszólítja a Bizottságot, hogy őrizze meg a költségvetés egységességét és új politikai kezdeményezések javasolásakor tekintse ezt vezérlő elvnek;

81.  megismétli régóta hangoztatott álláspontját, amely szerint az európai fejlesztési alapot (EFA) 2021-től kezdődően integrálni kell az Unió költségvetésébe, egyúttal gondoskodva az afrikai békefenntartási mechanizmus és a biztonsággal kapcsolatos műveletek finanszírozásáról;

82.  hangsúlyozza, hogy az EFA vagy a hasonló ad-hoc eszközök uniós költségvetésbe történő jövőbeli integrációja azzal kell járjon, hogy a vonatkozó költségvetési keretüket hozzáadják a többéves pénzügyi keret felső határához, amelyet ennek megfelelően módosítanak annak érdekében, hogy ne kerüljön veszélybe a többi uniós politika és program finanszírozása;

Fokozott rugalmasság

83.  hangsúlyozza, hogy az Unió költségvetésének merev struktúrája megfosztja a költségvetési hatóságot attól a lehetőségtől, hogy megfelelő módon reagáljon a változó körülményekre; ezért a többéves pénzügyi keret felső határainak teljes kihasználása céljából nagyobb rugalmasságra szólít fel a következő többéves pénzügyi keretben a fejezetek, a felhasználatlan tartalékok és az évek közötti fokozott rugalmasság útján;

84.  hangsúlyozza, hogy amellett, hogy képeseknek kell lenniük rugalmasan reagálni a változó körülményekre az elfogadott programok csorbítatlanul hagyása mellett, az Uniónak arra is képesnek kell lennie, hogy gyorsan reagáljon a kialakulóban lévő válságokra, mint a jelenlegi migrációs válság; felszólít ezért a többéves pénzügyi keret már meglévő különleges eszközein kívül egy állandó uniós válságtartalék létrehozására az Unió költségvetésében, az olyan ad hoc megoldások elkerülése érdekében, mint a vagyonkezelő alapok felállítása; hangsúlyozza, hogy egy ilyen, válságok és a váratlan helyzetek kezelésére szolgáló mechanizmusnak jellegéből adódóan a többéves pénzügyi keret új különleges eszközként kell működnie, és azt a többéves pénzügyi keret felső határain felül és kívül kell kezelni;

Döntéshozatali folyamat

85.  emlékeztet a Parlament azzal a móddal kapcsolatos kritikus álláspontjára, ahogyan a 2014-2020. évi többéves pénzügyi keretről szóló rendelet elfogadásához vezető eljárást lefolytatták; emlékeztet arra, hogy a rendelet elfogadásához szükség van a Parlament beleegyezésére; hangsúlyozza ezért, hogy a Parlamentnek már kezdettől fogva teljes mértékben részt kell vennie a releváns tárgyalásokban; úgy véli, hogy az uniós intézményeknek hivatalossá kell tenniük a következő többéves pénzügyi keret eljárásának módozatait, a többéves pénzügyi keret félidős értékelése/felülvizsgálata során elért megállapodásban, amelyben figyelembe kell venni az előző tárgyalások hiányosságait, és teljes mértékben meg kell védelmezni a Parlament Szerződésben lefektetett szerepét és előjogait; úgy véli, hogy ezeket a módozatokat végső soron magában az intézményközi megállapodásban kell rögzíteni, akárcsak az éves költségvetési eljárás esetében;

86.  úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet elfogadásához szükséges egyhangú döntés ténylegesen akadályozza a folyamatot; felhívja ebben a tekintetben az Európai Tanácsot, hogy aktiválja ezért az EUMSZ 312. cikkének (2) bekezdésében szereplő áthidaló záradékot, lehetővé téve a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet minősített többséggel történő elfogadását; emlékeztet továbbá, hogy az EUSZ 48. cikkének (7) bekezdésében szereplő általános áthidaló záradékot is igénybe lehet venni a rendes jogalkotási eljárás alkalmazása érdekében; hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet tekintetében a minősített többségi szavazásra való áttérés összhangban állna lényegében az összes többéves uniós program elfogadása során alkalmazott döntéshozatali folyamattal és az uniós költségvetés elfogadására szolgáló éves eljárással is;

87.  emlékeztet arra, hogy a Szerződés szerint az Európai Tanács nem lát el jogalkotói feladatokat; ennek kapcsán megismétli, hogy határozottan elítéli az Európai Tanács beavatkozását a jogalkotásba a legutóbbi többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások során; kéri az Európai Tanácsot, hogy kizárólag a Szerződésben rábízott feladatokkal foglalkozzon és tartózkodjon a rendes jogalkotási eljárások keretében elfogadandó politikai változások megelőlegezésétől, tiszteletben tartva a Parlament együttdöntés keretében érvényesülő jogalkotási jogait;

88.  ragaszkodik ahhoz, hogy a következő többéves pénzügyi keret elfogadásához vezető jogalkotási folyamat az Európai Parlament és a Tanács közötti kimerítő tárgyalásokat követően 2018 végéig lezáruljon; hangsúlyozza, hogy az időben elfogadott többéves pénzügyi keret lehetővé fogja tenni, hogy az összes új program késedelem nélkül elindulhasson 2021. január 1-jén; hangsúlyozza a nemzeti parlamentek és az európai polgárok megfelelőbb tájékoztatásának szükségességét a következő többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos kihívásokról, adott esetben egy intézményközi és parlamentközi konferencia révén;

o
o   o

89.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a többi érintett intézménynek és testületnek, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(2) HL L 103., 2015.4.22., 1. o.
(3)HL L 168., 2014.6.7., 105. o.
(4) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(5) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0378.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0599.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0455.
(9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0456.
(10) HL C 75., 2016.2.26., 47. o.
(11) HL C 36., 2016.1.29., 49. o.
(12) HL C 68. E, 2014.3.7., 1. o.
(13) HL C 380. E, 2012.12.11., 89. o.

Jogi nyilatkozat