Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2016/2910(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B8-1061/2016

Viták :

Szavazatok :

PV 06/10/2016 - 5.1

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0378

Elfogadott szövegek
PDF 269kWORD 48k
2016. október 6., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
Ruanda: Victoire Ingabire ügye
P8_TA(2016)0378RC-B8-1061/2016

Az Európai Parlament 2016. október 6-i állásfoglalása Ruandáról: Victoire Ingabire ügyéről (2016/2910(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel 2013. május 23-i, Ruandáról: Victoire Ingabire ügyéről szóló állásfoglalására(1),

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára,

–  tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára,

–  tekintettel az Afrikában a tisztességes eljáráshoz és a jogi segítséghez való jogra vonatkozó elvekre és iránymutatásokra,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a 1966. Évi, Ruanda által 1975-ben ratifikált Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a 2015. évi egyetemes emberi jogi helyzetértékelés eredményére és az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának 2016. évi záró észrevételére,

–  tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel Federica Mogherini főképviselő által az EU nevében tett 2015. december 3-i nyilatkozatra a ruandai alkotmány felülvizsgálatáról,

–  tekintettel az EU 2015. december 18-i együttes helyi nyilatkozatára a ruandai alkotmánytervezet kapcsán szervezett népszavazásról,

–  tekintettel az Egyesült Demokratikus Erők 2016. március 16-i sajtóközleményére Victoire Ingabige Umuhoza politikai fogoly fellebbezési ügyéről,

–  tekintettel a Freedom House Ruandáról szóló 2015. évi jelentésére,

–  tekintettel az Amnesty International „Ruanda 2015/2016” című országjelentésére,

–  tekintettel az Amnesty International „Veszélyben az igazságszolgáltatás: Victoire Ingabire elsőfokú pere” című, 2013. évi jelentésére,

–  tekintettel Catherine Ashton főképviselő/alelnök 2013. február 4-i válaszára, amelyet a Victoire Ingabire-re vonatkozó, E-010366/2012 írásbeli választ igénylő kérdésre adott,

–  tekintettel a Human Rights Watch által 2016. szeptember 29-én kiadott, „Ruanda: egy ellenzéki aktivista eltűnése” című nyilatkozatra,

–  tekintettel a békés gyülekezéshez és az egyesülés szabadságához fűződő jog kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadót Ruandáról szóló 2014. évi jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 118. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Ruanda azon kevés számú afrikai ország között szerepel, amelyek vezető szerepet játszanak a millenniumi fejlesztési célok teljesítésében, különösen olyan kérdésekben, mint a nemek közti egyenlőség, a nők szerepvállalásának fokozása, az általános elsőfokú oktatás, a gyermek- és anyai halandóság, az AIDS elterjedtsége és a környezet fenntarthatósága;

B.  mivel az erőteljes gazdasági növekedést az életminőség látványos javulása kísérte, amit a gyermekhalandóság kétharmaddal történő csökkenése és az elsőfokú oktatásban való szinte teljesen általános részvétel fémjelez;

C.  mivel gazdasági és politikai erőfeszítésekre került sor az ország gazdaságának felemelkedése, az iparosítás és a szolgáltatások felé való terelése érdekében;

D.  mivel 2012. október 30-án Victoire Ingabire-t, az Egyesült Demokratikus Erők (UDF) elnökét nyolc évnyi börtönbüntetésre ítélték „a hatóságok elleni tevékenységre való, terrorista eszközöket felhasználó szövetkezés”, valamint az 1994. évi népirtás jelentőségének minimalizálása miatt, a Demokratikus Erők Ruanda Felszabadításáért (FDLR) szervezettel való kapcsolattartás alapján;

E.  mivel 2016. szeptemberben az Európai Parlament küldöttség számára nem tették lehetővé, hogy találkozzon a bebörtönzött Victoire Ingabire ellenzéki vezetőt; mivel bár a látogatás a nők társadalmi szerepére és szerepvállalásuk erősítésére kívánt összpontosítani, a külügy- és együttműködési miniszter úgy vélekedett, hogy „nincs különösebb indok arra, hogy Victoire Ingabire, a nemzeti fogvatartási iránymutatások és szabályok hatálya alá tartozó fogoly találkozzék a hivatalos látogatásra érkezett európai uniós parlamenti képviselőkkel”;

F.  mivel a küldöttség megállapította, hogy e téren jelentős kihívások állnak fenn, így az oktatáshoz való vidéki hozzáférés, az egyenlőbb tulajdonviszonyok és a nem mezőgazdasági jellegű foglalkoztatáshoz való jobb hozzáférés tekintetében, és mivel az emberi jogok helyzete – különösen a politikai részvételt és a véleménynyilvánítás szabadságát tekintve – továbbra is aggodalomra ad okot, a független civil társadalom továbbra is fennálló nagyfokú fejletlenségével együtt;

G.  mivel Victoire Ingabire ügyének elsőfokú tárgyalását számos emberi jogi szervezet elítélte az észlelt súlyos szabálytalanságok és a tisztességtelen bánásmód miatt; mivel az Amnesty International jelentésében említést tesz a ruandai elnök által a tárgyalás megkezdése előtt tett prejudikáló nyilvános nyilatkozatokról, valamint arról, hogy bizonyítékként használták fel a Camp Kami-ban fogva tartottak vallomásait, ahol állítólag kínzáshoz folyamodnak; mivel miután 2012-ben Victoire Ingabire ellen tanúskodtak a ruandai felsőbíróságon, a vád négy tanúja és a vádlott társai 2013-ban a Legfelső Bíróság előtt úgy nyilatkoztak, hogy tanúvallomásukat meghamisították;

H.  mivel 2012. szeptember 13-án Victoire Ingabire Umuhozát két másik ruandai politikai személlyel – Bernard Ntagandával és Deogratias Mushyayidivel – együtt az Európai Parlament gondolatszabadságért odaítélt 2012. évi Szaharov-díjára jelölték;

I.  mivel 2015-ben Ingabire asszony az Afrikai Emberi Jogi és Népjogi Bírósághoz fellebbezett, azzal vádolva a ruandai kormányt, hogy megsértették jogait; mivel 2015 márciusában Ruanda kivonult az Afrikai Bíróságból, kijelentve, hogy Ruanda bíróságai képesek valamennyi országbeli ügyet kivizsgálni; mivel 2016. február 29-én a ruandai kormány visszavonta nyilatkozatát, amely lehetővé tette, hogy magánszemélyek panaszukkal közvetlenül az Afrikai Emberi Jogi és Népjogi Bírósághoz fordulhassanak, csupán pár nappal azelőtt, hogy a bírák elé került volna a Victoire Ingabire által a ruandai kormány ellen benyújtott panasz;

J.  mivel az FDU-Inkingi – Victoire Ingabire pártja – szerint Ingabire asszony fogva tartási körülményei erősen megromlottak 2016 áprilisa óta; mivel nem jut hozzá kívülről származó és speciális dietetikus ételekhez, orvosi igazolását pedig érvénytelenítették;

K.  mivel – egyebek mellett– az FDU-Inkingi nem tudta legális politikai pártként bejegyeztetni magát és több tagját megfenyegették, letartóztatták és fogva tartják;

L.  mivel több, ellenzéki párthoz tartozó személyt börtönben tartanak; mivel Illuminée Iragena ápolónő, az FDU-Inkingihez kötődő politikai aktivista az elmúlt öt hónapban nem adott magáról életjelt és aggódnak biztonságáért; mivel Léonille Gasengayire-t, az FDU-Inkingi kincstárnokát 2016. augusztus 23-án letartóztatták és felkelésre való lázítás címén vád alá helyezték;

M.  mivel Ruanda a 2016-os sajtószabadság-ranglistán 180 ország közül a 161. helyet foglalja el; mivel a sajtószabadság helyzete tovább romlik és független újságírókat gyakran zaklatnak, fenyegetnek és letartóztatnak; mivel a külföldre távozott, illetve külföldi újságírók egyre gyakrabban válnak törvényen kívüli megfélemlítés, erőszak és erőszakos eltüntetés áldozataivá amiatt, hogy tudósításaikban hivatalos személyeket bírálnak;

N.  mivel 2014 októberében – a BBC egy kritikus hangú, az 1994-es ruandai népirtásról szóló dokumentumműsorának közvetítése után – a kormány határozatlan időre felfüggesztette a British Broadcasting Corporation (BBC) kinyarwanda nyelvű rádióadását;

O.  mivel a demokrácia megszilárdulása alapvető jelentőségű, beleértve a bíróságok függetlenségének garantálását és az ellenzéki pártok részvételét, különös tekintettel a 2017-ben tartandó elnökválasztásra;

P.  mivel a ruandai igazságszolgáltatási rendszer Victoire Ingabire bűnügyének tárgyalása során megnyilvánuló hiányosságai aláaknázták a kiemelt politikai ügyek kezelésére való képességét;

Q.  mivel Ruanda kulcsszereplő a Nagy-tavak régiójában és kiemelkedő szerepet játszhat a stabilizációs folyamatban, beleértve az ásványokkal és más természeti erőforrásokkal folytatott illegális kereskedelem elleni küzdelmet; Mivel az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársasággal (KDK) foglalkozó szakértői csoportjának 2015. évi jelentése azt ajánlja, hogy a ruandai kormány indítson vizsgálatot, illetve üldözze az ón, tantál és wolfram illegális kereskedelmében részt vevőket, valamint a KDK-ból Ruanda felé folytatott ásványcsempészetet;

1.  határozottan elítéli a politikai okokból folytatott tárgyalásokat, a politikai ellenfelek üldözését és a tárgyalás eredményének prejudikálását; sürgeti a ruandai kormányt, hogy a gazdasági és szociális eredményeket terjessze ki az emberi jogok területére is, a modern és inkluzív demokrácia felé való maradéktalan haladás érdekében; sürgeti a ruandai hatóságokat, hogy biztosítsák Victoire Ingabire fellebbezésének tisztességes lebonyolítását és a ruandai és nemzetközi jogszabályokban lefektetett normák tiszteletben tartását; hangsúlyozza, hogy a megvádolt személyek ügyének tárgyalása és az ellenük emelt vádak nem alapulhatnak homályos és pontatlan jogszabályokon és azok helytelen alkalmazásán, mint ahogyan ez Victoire Ingabire esetében történik;

2.  kifejezi mély aggodalmát amiatt, hogy a ruandai Legfelsőbb Bíróság elutasította Victoire Ingabire fellebbezését, akit 15 évnyi börtönbüntetésre ítélt, továbbá romló fogva tartási körülményei miatt is; véleménye szerint a Ruandában lefolytatott fellebbezési eljárás nem felelt meg a nemzetközi normáknak, ideértve Ingabire asszony jogát az ártatlanság vélelméhez;

3.  hangsúlyozza, hogy Ruanda 2016. márciusi kivonulása az Afrikai Emberi Jogi és Népjogi Bíróság joghatósága alól alig pár nappal Ingabire asszony fellebbezési ügyének vizsgálata előtt nem független az ügytől, és célja annak a lehetőségnek a korlátozása, hogy magánszemélyek és nem kormányzati szervezetek közvetlenül a Bírósághoz fordulhassanak;

4.  emlékezteti a ruandai hatóságokat, hogy a Cotonoui Megállapodás 8. cikkének keretében a Ruandával folytatott politikai párbeszéd során az EU növekvő figyelmet tanúsít az emberi jogok és a tisztességes tárgyaláshoz való jog tiszteletben tartása iránt; felhív Ingabire asszony ügyének gyors és pártatlan, tényeken alapuló és a jogszabályoknak megfelelő, bármiféle korlátozástól, tisztességtelen befolyásolástól, nyomásgyakorlástól vagy fenyegetéstől mentes újabb vizsgálatára; Felhív Victoire Ingabire jogainak tiszteletben tartására, beleértve a jogi képviselethez, illetve a megfelelő élelemhez és bánásmódhoz való hozzáférését fogva tartása során;

5.  elítéli az ellenzéki pártok vezetői, tagjai és aktivistái, az újságírók és más, a ruandai kormány által kritikusnak minősített személyek ellen irányuló bármiféle megfélemlítést, letartóztatásukat, fogva tartásukat és üldöztetésüket csupán azért, mert hangot adtak véleményüknek; sürgeti ezzel összefüggésben a ruandai hatóságokat, hogy vizsgálja felül és módosítsa a nemzeti jogszabályokat a véleménynyilvánítás szabadságának garantálása érdekében, különösen a büntető törvénykönyv véleménynyilvánítást korlátozó 463. és 451. cikkét;

6.  felhívja a ruandai kormányt, hogy mutasson készséget az ellenzéki aktivisták és újságírók ellen elkövetett állítólagos visszaélések kivizsgálására, valamint a katonai fogva tartási intézményeket hozza összhangba a ruandai jogszabályokkal és a nemzetközi normákkal; sürgeti a ruandai hatóságokat, hogy haladéktalanul engedjék szabadon a csupán véleménynyilvánításhoz, egyesüléshez és békés gyülekezéshez való joguk gyakorlása miatt fogva tartott vagy bebörtönzött valamennyi magánszemélyt és más aktivistát, továbbá gondoskodjon az igazgatási, jogalkotói és igazságügyi jogkörök szétválasztásáról, elsősorban a bíróságok függetlenségét tartva szem előtt;

7.  sürgeti a ruandai hatóságokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket Illuminée Iragena, John Ndabarasa, Léonille Gasangayire és más, netán erőszakos eltüntetés áldozataivá vált magánszemélyek ügyének kivizsgálására, hollétük feltárására, szabadon bocsátásukra vagy ügyük bíróság elé vitelére, amennyiben fogva tartják őket, továbbá gondoskodjanak a kormány tényleges vagy feltételezett ellenfelei vagy bírálói – köztük Frank Rusagara, Joel Mutabazi, Kizito Mihigo és vádlott-társaik – ellen indított perekben a tisztességes tárgyalásról;

8.  Sürgeti a ruandai hatóságokat, hogy garantálják a 2017. évi választások békés, hiteles és átlátható jellegét, és felhívja a kormányt az ellenzékkel való egyeztetésre a választásokhoz vezető úton; kifejezi támogatását a 2017. évi elnökválasztás kapcsán egy hosszú távú uniós választási megfigyelő küldöttség mellett, amely a politikai térre és az alapvető szabadságokra összpontosítaná figyelmét;

9.  emlékezteti a ruandai hatóságokat, hogy a demokrácia a plurális kormányzáson, működőképes ellenzéken, a független médián és igazságszolgáltatáson, az emberi jogok és a véleménynyilvánításhoz és a gyülekezéshez való jog tiszteletben tartásán alapul; felhív ebben az összefüggésben arra, hogy Ruanda nyissa meg a politikai teret, feleljen meg az említett normáknak és javítson emberi jogi besorolásán; elvárja, hogy Ruanda végrehajtsa a békés gyülekezéshez és az egyesülés szabadságához fűződő jog kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadó ajánlásait (2014);

10.  felhívja a ruandai hatóságokat, hogy sürgősen végezzék el annak a nyilatkozatnak a felülvizsgálatát, amely magánszemélyek és nem kormányzati szervezetek számára lehetővé tette, hogy panaszt nyújtsanak be az Afrikai Emberi Jogi és Népjogi Bírósághoz, állítsák vissza és vezessék be újra ezt a lehetőséget;

11.  felhívja az EU-t és nemzetközi partnereit, hogy továbbra is támogassák Ruanda népét a béke és a stabilitás építése terén végzett munkájában mind az országban, mind a régió egészében;

12.  kéri a Bizottságot, hogy folytassa a ruandai kormányzati intézményeknek juttatott uniós támogatás rendszeres értékelését annak biztosítása érdekében, hogy a támogatás teljes mértékben az emberi jogok, a véleménynyilvánításhoz és az egyesüléshez való jog helyzetének javulását, a politikai pluralizmust és a független civil társadalom érdekét szolgálja;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, Federica Mogherini alelnöknek/főképviselőnek, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, az Afrikai Unió intézményeinek, a Kelet-afrikai Közösségnek, az AKCS–EU Közös Parlamenti Gyűlésnek, a tagállamoknak, Victoire Ingabire védelmezőinek, valamint Ruanda elnökének.

(1) HL C 55., 2016.2.12., 127. o.

Jogi nyilatkozat