Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2016/2898(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-1060/2016

Előterjesztett szövegek :

B8-1060/2016

Viták :

Szavazatok :

PV 06/10/2016 - 5.4
CRE 06/10/2016 - 5.4
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0381

Elfogadott szövegek
PDF 178kWORD 47k
2016. október 6., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
Nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok: IFRS 9
P8_TA(2016)0381B8-1060/2016

Az Európai Parlament 2016. október 6-i állásfoglalása a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokról: IFRS 9 (2016/2898(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló, 2002. július 19-i 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló 1126/2008/EK rendeletnek az IFRS 9 nemzetközi pénzügyi beszámolási standard tekintetében történő módosításáról szóló (EU) .../... bizottsági rendelet végleges tervezetére,

–  tekintettel a Nemzetközi Számviteli Standardok Testülete (IASB) által 2014. július 24-én kiadott, a pénzügyi instrumentumokról szóló IFRS 9 nemzetközi pénzügyi beszámolási standardra, az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport (EFRAG) IFRS 9 jóváhagyására vonatkozó szakvéleményére(2), az EFRAG IFRS 9-re vonatkozó, a megbízható és valós összkép elve szerinti értékelésére, valamint az Európai Központi Bank (EKB) és az Európai Bankhatóság (EBH) IFRS 9 jóváhagyásával kapcsolatos véleményező leveleire,

–  tekintettel az IFRS 4 standard IASB által 2016. szeptember 12-én, „Az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok és az IFRS 4 Biztosítási szerződések együttes alkalmazása” címmel kiadott módosításaira,

–  tekintettel Philippe Maystadt 2013. októberi, „Should IFRS Standards be More European?” (Európaibbá kell-e tennünk az IFRS standardokat?) című jelentésére,

–  tekintettel a G20-ak vezetőinek 2009. április 2-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az uniós pénzügyi felügyelettel foglalkozó, Jacques de Larosière által vezetett magas szintű munkacsoport 2009. február 25-i jelentésére,

–  tekintettel a nemzetközi számviteli standardok (IAS) értékeléséről, valamint a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok (IFRS) Alapítványa, az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport (EFRAG) és a Közérdekű Felügyeleti Tanács (PIOB) tevékenységeiről szóló, 2016. június 7-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottságának az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) elnökéhez címzett, „Az IFRS 9 bevezetésének következményei a pénzügyi stabilitásra – elemzés iránti kérelem” című, 2016. január 8-i levelére és a 2016. február 29-i válaszlevélre,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottságának a pénzügyi stabilitásért, a pénzügyi szolgáltatásokért és a tőkepiaci unióért felelős biztoshoz címzett, az IFRS 9 jóváhagyásáról szóló 2016. június 16-i levelére és a 2016. július 15-i válaszlevélre,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottságának az IFRS 9-ről szóló tanulmányaira („IFRS jóváhagyási kritériumok az IFRS 9 kapcsán”, „Az IFRS 9 jelentősége a pénzügyi stabilitás és a felülvizsgálati szabályok tekintetében”, „A görög államkötvények értékvesztése az IAS 39 és IFRS 9 alatt: Esettanulmány” és a „Pénzügyi instrumentumok értékvesztésének várható veszteség alapú számvitele: az FASB és IASB IFRS 9 megközelítései”),

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett, a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokról és az IFRS 9-ről szóló, szóbeli választ igénylő kérdésre (O-000115/2016 – B8-0721/2016),

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a globális pénzügyi válság következtében a G20-ak és az EU napirendjére került a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS) pénzügyi stabilitásban és növekedésben betöltött szerepének vizsgálata, különös tekintettel a bankrendszerben realizált veszteségek elszámolására; mivel a G20-ak és a de Larosière-jelentés kulcsfontosságú kérdéseket emeltek ki a válság előtti számviteli standardokkal kapcsolatban, többek között a valós értéken történő értékelés elvéhez és az eredmény elszámolásához kapcsolódó prociklikusságot, a ciklus fellendülési szakaszában a kockázatok felhalmozódásának alulbecslését és a nem likvid és értékvesztett eszközök értékelésére szolgáló közös és átlátható módszertan hiányát;

B.  mivel a Nemzetközi Számviteli Standardok Testülete (IASB) a pénzügyi válság bizonyos aspektusainak és a bankszektorra gyakorolt hatásának alapvető megválaszolásaként adta ki a pénzügyi instrumentumokról szóló IFRS 9-et; mivel az IFRS 9 az IAS 39 helyébe lép, és 2018. január 1-jén lép hatályba;

C.  mivel az EFRAG pozitív jóváhagyásra vonatkozó szakvéleményt adott ki az IFRS 9 standarddal kapcsolatban, számos megjegyzést téve a „valós érték” feszült piaci körülmények közötti használatát, a veszteségekre való 12 havi céltartalékképzés megközelítésével kapcsolatos fogalmi alap hiányát és a hosszú távú befektetésekhez kapcsolódó nem megfelelő tartalékképzést illetően; mivel az IFRS 9 és az azt követő új biztosítási standard (IFRS 17) különböző hatálybalépési időpontja miatt a szakvélemény fenntartást fogalmazott meg a standardnak a biztosítási ágazatra való alkalmazhatóságával kapcsolatban;

D.  mivel a valós értéken történő értékelés hosszú távú befektetésekre gyakorolt hatásával kapcsolatos vitát tovább erősíti a témával kapcsolatos mennyiségi hatáselemzés hiánya;

E.  mivel a nem realizált nyereség elszámolása a valós értéken történő értékelés keretében sértheti a tőkemegőrzési irányelvet és a számviteli irányelvet; mivel a Bizottság jelenleg dolgozik a tagállamok osztalékfizetési gyakorlatainak összehasonlításán;

F.  mivel minden számviteli standard esetében az óvatosság elvét kell követni;

G.  mivel az új standard az előzőhöz (IFRS 39) hasonlóan összetettnek, hacsak nem még bonyolultabbnak tűnik; mivel az eredeti cél az egyszerűsítés volt;

H.  mivel a soron következő, új biztosítási standard (IFRS 17), amely az IFRS 4 helyébe lép, valószínűsíthetően 2020 után lép hatályba; mivel aggályok merültek fel az IFRS 9 és az IFRS 17 hatálybalépési időpontjai összeegyeztetésének hiánya miatt; mivel az IASB 2016. szeptemberében kiadta az IFRS 4-hez fűzött végleges módosításait, két lehetséges megoldást ajánlva: átfedés vagy ideiglenes mentesség a beszámolót készítő gazdálkodó egység szintjén;

I.  mivel a Gazdasági és Monetáris Bizottság a pénzügyi instrumentumokról szóló IFRS 9 vizsgálata keretében nyilvános meghallgatást szervezett, négy tanulmányt rendelt meg az IFRS 9-ről és vizsgálódott bizottsági szinten, valamint az IFRS-sel foglalkozó állandó csoportja révén;

1.  nyugtázza, hogy a pénzügyi instrumentumokról szóló IFRS 9 az IASB pénzügyi válságra adott egyik fő válasza; nyugtázza, hogy a végrehajtásra irányuló erőfeszítések folyamatban vannak;

2.  elismeri, hogy az IFRS 9 fejlődést jelent az IAS 39-hez képest, amennyiben a „realizált veszteség” helyett a „várható veszteségre” összpontosító értékvesztési modell kezelni képes a hitelveszteség-elszámolási eljárásokban felmerülő „túl kevés túl későn” problémáját; megállapítja ugyanakkor, hogy az IFRS 9 nem kevés ítélőképességet kíván meg a számviteli eljárás során; hangsúlyozza, hogy az ellenőrök igen eltérő véleményen vannak e tekintetben, és alig nyújtanak konkrét iránymutatást; ezért kéri, hogy európai felügyeleti hatóság a Bizottsággal és az EFRAG-gal együttműködésben dolgozzon ki iránymutatást az irányítói mérlegelési jogkörrel való visszaélések megelőzése érdekében;

3.  jóllehet nem ellenzi az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló 1126/2008/EK rendeletnek az IFRS 9 nemzetközi pénzügyi beszámolási standard tekintetében történő módosításáról szóló bizottsági rendeletet, emlékeztet a fent említett, 2016. június 7-i állásfoglalásában az IFRS 9-cel kapcsolatban tett kéréseire;

4.  emlékeztet rá, hogy a jogalkotás minőségének javítására vonatkozó megközelítés hatásvizsgálatot tesz szükségessé; megjegyzi, hogy az IFRS 9-re vonatkozó, megfelelő mennyiségi hatásvizsgálat hiánya részben a megbízható adatok hiányából adódik; hangsúlyozza, hogy jobban meg kell ismerni az IFRS 9 bankszektorra, biztosítási ágazatra és általában véve a pénzügyi piacokra, valamint a pénzügyi ágazat egészére gyakorolt hatását; ezért ismételten kéri az IASB-től és az EFRAG-tól hatáselemzői kapacitásuk megerősítését, főként a makrogazdaság terén;

5.  megismétli a Gazdasági és Monetáris Bizottságának az ERKT-hoz intézett, az IFRS 9 bevezetésének pénzügyi stabilitásra gyakorolt következményeiről szóló elemzés elkészítésére irányuló kérését; emlékeztet rá, hogy az ERKT ígéretet tett e kérelem 2017 során történő megválaszolására; üdvözli az IFRS 9-cel foglalkozó új munkacsoportot ERKT általi létrehozását; emlékeztet a Maystadt-jelentés közjavakra vonatkozó kritérium kiterjesztésével kapcsolatos ajánlásaira, melyek szerint a számviteli standardok nem veszélyeztethetik a pénzügyi stabilitást az EU-ban, és nem gátolhatják az EU gazdasági fejlődését;

6.  rámutat az IFRS 9 egyéb szabályozói követelményekkel való kapcsolata teljes körű megértésének jelentőségére; üdvözli az EBH IFRS 9 uniós bankokra gyakorolt hatásáról szóló, elkészítés alatt álló értékelését, amelynek célja a standard előírt szavatolótőkére gyakorolt hatásának, az egyéb prudenciális szabályokkal való kapcsolatának, valamint az intézmények IFRS 9 alkalmazására való felkészülésének jobb megértése; megjegyzi, hogy valószínűleg a sztenderd módszert alkalmazó bankokat érintené legkomolyabban az elsődleges alapvető tőkéjük csökkentése; ezért felhívja a Bizottságot, hogy 2017 végéig tegyen javaslatot a prudenciális keretrendszerben végrehajtandó megfelelő lépésekre, például egy fokozatos bevezetési rendszer beillesztésére a tőkekövetelményekről szóló rendeletbe, amely hároméves időszakra, vagy egy megfelelő nemzetközi megoldás bevezetéséig mérsékelné az új értékvesztési modell hatásait, és elhárítaná a bankok tőkemegfelelési mutatójára és hitelezési tevékenységeire gyakorolt hirtelen és indokolatlan hatásokat;

7.  rámutat az IFRS 9 és a soron következő új biztosítási standard, az IFRS 17 hatálybalépési időpontjai összeegyeztetésének hiányára; megállapítja, hogy az IASB módosításokat adott ki az IFRS 4-hez, és ezek keretében foglalkozott bizonyos – nevezetesen az opcionális elhalasztási megközelítéshez kapcsolódó – aggályokkal; felhívja a Bizottságot, hogy az EFRAG támogatásával gondosan, kielégítően és megfelelően foglalkozzon ezzel a kérdéssel, egyenlő versenyfeltételeket biztosítva az EU-n belül;

8.  hangsúlyozza a hosszú távú befektetések gazdasági növekedésben betöltött jelentőségét; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy bizonyos, közvetlenül vagy közvetetten hosszú távú befektetésként tartott pénzügyi instrumentumok – főként a saját tőke – IFRS 9 szerinti számviteli kezelése a hosszú távú befektetések előmozdításának céljával ellentétes lehet; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az IFRS 9 az EU hosszú távú befektetési stratégiáját szolgálja, és csökkentse a prociklicitást, valamint a túlzott kockázatvállalás ösztönzését; felhívja a Bizottságot, hogy legkésőbb 2017 decemberéig készítsen értékelést;

9.  üdvözli a Bizottság jelenleg zajló, a tagállamok osztalékfizetési gyakorlatainak összehasonlítására irányuló kezdeményezését; felhívja a Bizottságot az IFRS 9 tőkemegőrzési és a számviteli irányelveknek való megfelelésének biztosítására, továbbá arra, hogy szükség esetén működjön együtt az IASB-vel és a nemzeti és harmadik országbeli szabályozókkal annak érdekében, hogy megszerezze támogatásukat a módosításokhoz, vagy ennek hiányában gondoskodjon az uniós jog megfelelő módosításáról;

10.  felhívja a Bizottságot – az európai felügyeleti hatóságokkal, az EKB-vel, az Európai Rendszerkockázati Testülettel és az EFRAG-gal együtt –, hogy szorosan kövesse figyelemmel az IFRS 9 végrehajtását az EU-ban, legkésőbb 2019 júniusában készítsen utólagos hatáselemzést, azt mutassa be az Európai Parlamentnek, és annak elgondolásai szerint cselekedjen;

11.  felhívja az IASB-t, hogy végezze el az IFRS 9 végrehajtást követő felülvizsgálatát a standard nem szándékolt hatásainak beazonosítása és értékelése érdekében, különös tekintettel a hosszú távú befektetésekre gyakorolt hatásokra;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak.

(1) HL L 243., 2002.9.11., 1. o.
(2) http://www.efrag.org/Assets/Download?assetUrl=%2Fsites%2Fwebpublishing%2FSiteAssets%2FEndorsement%2520Advice%2520on%2520IFRS%25209.pdf.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0248.

Jogi nyilatkozat