Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2016/2814(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-1043/2016

Előterjesztett szövegek :

B8-1043/2016

Viták :

PV 05/10/2016 - 19
CRE 05/10/2016 - 19

Szavazatok :

PV 06/10/2016 - 5.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0383

Elfogadott szövegek
PDF 315kWORD 60k
2016. október 6., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
Az ENSZ 2016. évi éghajlat-változási konferenciája, COP 22, Marrákes (Marokkó)
P8_TA(2016)0383B8-1043/2016

Az Európai Parlament 2016. október 6-i állásfoglalása a Párizsi Megállapodás végrehajtásáról és az ENSZ marokkói Marrákesben tartandó, 2016. évi éghajlatváltozási konferenciájáról (COP 22) (2016/2814(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezményére (UNFCCC) és az ahhoz csatolt Kiotói Jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a Párizsi Megállapodásra, az 1/CP.21 határozatra és az UNFCCC feleinek 21. konferenciájára (COP 21), valamint a feleknek a Kiotói Jegyzőkönyv feleinek találkozójaként szolgáló, 2015. november 30. és december 11. között Párizsban (Franciaország) megrendezett 11. konferenciájára (CMP 11),

–  tekintettel az UNFCCC feleinek 18. konferenciájára (COP 18) és a feleknek a Kiotói Jegyzőkönyv feleinek találkozójaként szolgáló, a katari Dohában 2012. november 26. és december 8. között megrendezett 8. konferenciájára (CMP 8), valamint a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti második, 2013. január 1-jén kezdődő és 2020. december 31-én véget érő kötelezettségvállalási időszakot meghatározó jegyzőkönyv módosításának elfogadására,

–  tekintettel a Párizsi Megállapodásnak az ENSZ székhelyén, New Yorkban 2016. április 22-én 2017. április 21-ig történő aláírásra való megnyitására, és arra, hogy 180 állam aláírta a Párizsi Megállapodást, valamint 27 – a teljes becsült globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás 39,08%-áért felelős – állam letétbe helyezte a megerősítési okmányt (a 2016. szeptember 7-i állapot szerint),

–  tekintettel a Párizsban megkötendő új nemzetközi éghajlat-változási megállapodásról szóló, 2015. október 14-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel „A Párizsban kijelölt út: a Párizsi Megállapodás következményeinek felmérése” című, 2016. március 2-i bizottsági közleményre (COM(2016)0110),

–  tekintettel „Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia” című, 2013. április 16-i bizottsági közleményre (COM(2013)0216) és az azt kísérő szolgálati munkadokumentumra,

–  tekintettel az Európai Tanács 2014. október 23-i és 24-i következtetéseire,

–  tekintettel arra, hogy Lettország és az Európai Bizottság 2015. március 6-án benyújtotta az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményéhez az EU és tagállamai tervezett nemzeti hozzájárulásait,

–  tekintettel az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) ötödik értékelő jelentésére (AR5) és összefoglaló jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) 2014 novemberében közzétett, a kibocsátási szakadékokról szóló 2014. évi összefoglaló jelentésére és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban tapasztalható szakadékról szóló, 2014. évi jelentésére,

–  tekintettel a G7-ek 2015. június 7–8-án a németországi Schloss Elmauban tartott csúcstalálkozóján elfogadott, „Gondolkodjunk előre! Cselekedjünk közösen!” című vezetői nyilatkozatra, amelyben a résztvevők megerősítették azon kötelezettségvállalásuk betartása melletti szándékukat, hogy 2050-ig 2010-hez képest 40–70%-kal csökkentik az üvegházhatásúgáz-kibocsátásukat, amivel kapcsolatban biztosítani kell, hogy a csökkentés közelebb legyen a 70%-hoz, mint a 40%-hoz,

–  tekintettel a G7-ek 2016. május 26–27-én a japán Ise-Shimában tartott csúcstalálkozóján elfogadott vezetői nyilatkozatra, amely felhívja minden felet, hogy törekedjen arra, hogy a Párizsi Megállapodás 2016-ban hatályba léphessen,

–  tekintettel az Európai Rendszerkockázati Testület „Too late, too sudden: Transition to a low-carbon economy and systemic risk” (Túl későn, túl hirtelen: Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás és a rendszerkockázatok) című, 2016. februári jelentésére,

–  tekintettel a Laudato si’ kezdetű enciklikára,

–  tekintettel az erőforrásokkal foglalkozó nemzetközi szervezet 2015. decemberi, éghajlatváltozással kapcsolatos 10 fő üzenetére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Párizsi Megállapodás 30 nappal az után lép hatályba, hogy legkevesebb 55, együttesen legalább az üvegházhatást okozó gázok teljes becsült kibocsátásának 55%-áért felelős részes fél az ENSZ-nél letétbe helyezte a megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmányait;

B.  mivel a 2030-ra szóló éghajlati keretről szóló bizottsági javaslatban bemutatott csökkentési pálya nincs összhangban a Párizsi Megállapodásban meghatározott célokkal; mivel első lépésként újra kell hangolni a célokat, hogy azok a 2050-re előírt tartomány felső határán legyenek, azaz 2050-re 95%-os csökkentést kell elérni;

C.  mivel a globális felmelegedés mérséklésére irányuló erőfeszítéseket nem a gazdasági növekedés előmozdítása előtt álló akadályként kell tekinteni, hanem egy új és fenntartható gazdasági növekedés és foglalkoztatás megvalósításának mozgatórugójaként;

D.  mivel az éghajlatváltozás fokozhatja az erőforrásokért, például az élelmiszerért, vízért, legelőterületért folyó versenyt, súlyosbíthatja a gazdasági nehézségeket és a politikai instabilitást, és a nem túl távoli jövőben a lakosság nemzeti határokon belüli és határokon átnyúló lakhelyelhagyásának egyik legnagyobb mozgatórugójává válhat; mivel ezzel összefüggésben fontos, hogy az éghajlatváltozásra visszavezethető migráció kérdése kiemelt helyen szerepeljen a nemzetközi napirendben,

E.  mivel az éghajlatváltozás nagyobb mértékben sújtja a fejlődő országokat, főként a kevésbé fejlett országokat és a kis fejlődő szigetországokat, amelyek nem rendelkeznek elegendő erőforrással ahhoz, hogy felkészüljenek a már zajló változásokra és alkalmazkodjanak azokhoz; mivel az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) szerint e kihívást tekintve Afrika különösen kiszolgáltatott helyzetben van, és ezért különösen ki van téve a vízhiány, az igen erőteljes meteorológiai jelenségek és az élelmiszer-ellátás aszály és elsivatagosodás okozta bizonytalansága veszélyének;

F.  mivel 2015. március 6-án az EU és tagállamai benyújtották a tervezett nemzeti hozzájárulást az UNFCCC-hez, amelynek értelmében kötelezettséget vállalnak azon kötelező cél mellett, hogy 2030-ig az 1990-es szinthez képest legalább 40%-kal csökkentik a hazai üvegházhatásúgáz-kibocsátást az Európai Tanács 2030-ra szóló éghajlat- és energiapolitikai keretről szóló, 2014. október 23-i következtetéseiben meghatározottak szerint;

Éghajlat-politika szilárd tudományos alapon

1.  emlékeztet arra, hogy az IPCC 2014. évi 5. értékelő jelentésében bemutatott tudományos bizonyítékok szerint az éghajlati rendszer felmelegedése kétségtelen tény, az éghajlat változóban van, és az emberi tevékenység a fő oka a 20. század közepe óta megfigyelhető felmelegedésnek; aggódik amiatt, hogy az éghajlatváltozás természeti és emberi rendszerekre gyakorolt széles körű és jelentős hatásai már valamennyi földrészen és óceánban nyilvánvalóak;

2.  tudomásul veszi az UNFCCC titkárságának következtetéseit, miszerint ha a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás a jelenlegi szinten folytatódik, az a következő 5 éven belül felemészti a legfeljebb 1,5°C-os globális átlaghőmérséklet-emelkedésnek megfelelő fennmaradó szénköltségvetést; hangsúlyozza, hogy a globális felmelegedés legsúlyosabb hatásainak elkerülése érdekében a Párizsi Megállapodásban elfogadottak szerint minden országnak fel kell gyorsítania a közel nulla üvegházhatásúgáz-kibocsátásra és az éghajlatváltozásnak való ellenállásra való átállást;

3.  sürgeti a fejlett országokat, különösen az EU-t, hogy a jelenlegi kötelezettségvállalásaikon túlmenően radikálisan csökkentsék üvegházhatásúgáz-kibocsátásaikat, hogy a lehetséges mértékig elkerüljék a negatív kibocsátások nagymértékű előfordulását, ami azért következik be, mert a technológiák nem bizonyulnak sikeresnek, társadalmilag elfogadhatónak, költséghatékonynak és mégis biztonságosnak;

A Párizsi Megállapodás megerősítésének és végrehajtásának sürgőssége

4.  üdvözli a párizsi éghajlatváltozási megállapodást, amely mérföldkövet jelent az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és a multilateralizmust illetően; úgy véli, hogy ez egy ambiciózus, kiegyensúlyozott, méltányos és jogilag kötelező erejű megállapodást jelent, valamint hogy a megállapodás elfogadása és az, hogy a COP 21 végéig összesen 187 részes fél jelentette be tervezett nemzeti hozzájárulását, fordulópontot jelent egy átfogó és közös, globális szintű fellépés irányába, a megállapodás végrehajtása pedig véglegesen és visszafordíthatatlanul felgyorsítja majd az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes és éghajlati szempontból semleges globális gazdaságra való áttérést;

5.  határozottan üdvözli valamennyi ország az iránti elkötelezettségét, hogy a globális átlaghőmérséklet növekedését az iparosodás előttihez képest 2 °C-kal magasabb szintnél jóval alacsonyabb szintre korlátozza, és további erőfeszítéseket tegyen annak érdekében, hogy a hőmérséklet-emelkedést 1,5 °C-ra korlátozza, valamint azt a célt, hogy a különböző forrásokból származó, emberi eredetű kibocsátások és az üvegházhatást okozó gázok nyelők általi eltávolítása egyensúlyba kerüljön („közel nulla kibocsátás”) az évszázad második felében, a méltányosság alapján;

6.  emlékeztet arra, hogy a világ hőmérsékleti növekedésének jóval kevesebb, mint 2 °C-ra történő korlátozása nem garantálja a jelentősen kedvezőtlen éghajlati hatások elkerülését; elismeri, hogy egyértelművé kell tenni a konkrét politikák által a hőmérséklet növekedésének világszinten átlagosan 1,5 °C-ra való korlátozására gyakorolt hatást; üdvözli ezért, hogy az IPCC 2018-ban különjelentést készít ebből a célból; hangsúlyozza, hogy nem szabad túlbecsülni azt a potenciált, amelyet a nyelők a kibocsátássemlegességhez való hozzájárulásban képviselnek;

7.  emlékeztet arra, hogy korai dekarbonizációra van szükség ahhoz, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését 2 °C alá csökkentsük, miközben erőfeszítéseket kell tenni e növekedés 1,5 °C-ra való korlátozása érdekében, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásainak pedig a lehető leghamarabb el kell érniük a csúcsértéküket; emlékeztet arra, hogy a globális kibocsátásokat 2050-ig vagy nem sokkal az után ki kell vezetni; felszólítja az erre hatáskörrel rendelkező valamennyi felet, hogy hajtsák végre nemzeti dekarbonizációs céljaikat és stratégiáikat, elsőbbséget adva a szénből származó kibocsátások fokozatos csökkentésének, amely a legszennyezőbb energiaforrás, és felszólítja az EU-t, hogy e célból működjön együtt a nemzetközi partnereivel, bemutatva a bevált gyakorlatok példáit;

8.  hangsúlyozza, hogy a jogilag kötelező Párizsi Megállapodás és a dekarbonizáció elérése felé felvázolt pálya megbízható iránymutatást ad majd a döntéshozóknak, elkerüli a magas szén-dioxid-kibocsátású beruházások költséges technológiai bezáródását, biztonságot és kiszámíthatóságot biztosít a vállalkozóknak és a befektetőknek, és ösztönzi a beruházások eltolódását a fosszilis tüzelőanyagokhoz kapcsolódó beruházásoktól az alacsony szén-dioxid-kibocsátású beruházások felé;

9.  hangsúlyozza, hogy még az arra vonatkozó tudományos bizonyítékok nélkül is, hogy mit jelent a globális felmelegedés 1,5 °C-ra korlátozása minden ágazat és régió számára, nyilvánvaló, hogy az országok jelenlegi erőfeszítései nem elégségesek ezeknek a legsérülékenyebb országokra vonatkozó biztonságos határértékeknek az eléréséhez; arra sürget minden országot, különösen a fejlett országokat, hogy fokozzák közös erőfeszítéseiket, és korszerűsítsék a nemzeti hozzájárulásaikat a 2018-as támogató párbeszéddel összefüggésben; felszólítja az EU-t, hogy ebben az összefüggésben a 2030-ra vonatkozó nemzeti hozzájárulásában kötelezze el magát a további kibocsátáscsökkentés mellett; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió fellépése önmagában nem elegendő, ezért felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy a többi felet is ugyanerre ösztönözzék;

10.  üdvözli a Párizsi Megállapodás kötelezettségvállalását, hogy a század második felében közel nullára csökkenti a globális kibocsátásokat; elismeri, hogy ez a legtöbb ágazat számára azt jelenti az EU-ban, hogy lényegesen korábban kell elérniük a nulla kibocsátást; hangsúlyozza, hogy az Uniónak nyomást kell gyakorolnia azokra a felekre, amelyek nem álltak még rá a Párizsi Megállapodással összhangban lévő pályára;

11.  sürgeti, hogy mihamarabb életbe lépjen a Párizsi Megállapodás, és arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a korai és gyors megerősítésről, hogy ne késleltessék a megállapodás hatálybalépését; ennélfogva sürgeti a Bizottságot, hogy rendszeresen számoljon be a Parlament és az illetékes bizottságok előtt a ratifikációs folyamat előrehaladásáról, különösképp az esetlegesen felmerülő akadályok okairól; üdvözli, hogy több tagállam már megkezdte, néhányan pedig már le is zárták nemzeti ratifikálási eljárásaikat;

12.  sajnálja azonban, hogy az összes tervezett nemzeti vállalás bevezetése a 2 °C-os célkitűzés közelébe sem viszi a világot; rámutat, hogy további törekvésre van szükség, és az Európai Unió és más fontos kibocsátók összehangolt fellépését szorgalmazza annak érdekében, hogy tervezett nemzeti vállalásaikat összhangba hozzák a Párizsi Megállapodás kötelezettségvállalásaival; hangsúlyozza, hogy sürgető és kiemelkedően fontos, hogy minden fél, köztük az EU, ötévente növelje kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásait a nemzeti vállalásaiban a Párizsi Megállapodás törekvésekre vonatkozó mechanizmusával összhangban; úgy véli, hogy a nemzeti vállalások a nemzeti fejlesztési tervezés során kulcsfontosságú eszközök, összhangban a fenntartható fejlesztési célokkal;

13.  hangsúlyozza, hogy meg kell mutatni, hogy az EU kitart a Párizsi Megállapodás mellett, többek között az EU saját közép- és hosszú távú céljainak és politikai eszközeinek felülvizsgálatával, továbbá hogy a lehető leghamarabb indítsa el ezt a folyamatot, hogy lehetővé tegye az átfogó vitát, amelyben az Európai Parlamentnek döntő szerepet kell játszania, partneri viszonyban a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal, valamint a civil társadalommal és az üzleti szektorral; felhívja a Bizottságot, hogy készítse el a század közepére szóló, nulla kibocsátásra irányuló stratégiát az EU számára, amely egy költséghatékony pályát vázol fel a Párizsi Megállapodásban elfogadott, közel nulla kibocsátásra vonatkozó cél elérésére;

A COP 22 Marrákesben

14.  úgy véli, hogy a tárgyalásoknak előrelépést kell hozniuk a Párizsi Megállapodás kulcsfontosságú elemei tekintetében, beleértve az átláthatósági keret fokozását, a világszintű helyzetfelmérés részleteit, a tervezett nemzeti vállalásokkal kapcsolatos további iránymutatást, a differenciálás, a veszteségek és a károk megértését, az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozását és a kapacitástámogatást, az inkluzív többszintű kormányzást, valamint a végrehajtást és a megfelelés előmozdítását megkönnyítő mechanizmust; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tartsák fenn a Párizsi Megállapodás keretében elfogadott kötelezettségvállalásokat, különösen az EU által az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz nyújtott hozzájárulásra, valamint a finanszírozás, a technológiatranszfer és a kapacitásépítés terén nyújtott támogatására, az uniós tagállamok jogállásában bekövetkezett változások ellenére;

15.  hangsúlyozza, hogy az idő döntő tényező az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén tett közös erőfeszítések és a Párizsi Megállapodás betartása terén; kiemeli, hogy az EU képes arra, és felelősséggel is tartozik azért, hogy példát mutasson, és haladéktalanul megkezdje a munkát az éghajlat- és energiapolitikai céljai és azon nemzetközi szinten elfogadott cél összehangolása terén, hogy a globális átlaghőmérséklet növekedését 2°C alatt tartsák, miközben erőfeszítéseket tesznek e növekedés 1,5°C-ra való korlátozása érdekében;

16.  arra bátorítja az EU-t és a tagállamokat, hogy folytassák aktív szerepvállalásukat az úgynevezett „ambiciózus koalícióban”, és kötelezzék el magukat a tárgyalások folyamatának felgyorsítása és a marokkói elnökség azon prioritásának támogatása mellett, hogy hozzájárul a megújuló energiához és az alkalmazkodási intézkedésekhez az éghajlatváltozás elleni globális küzdelemben;

17.  hangsúlyozza, hogy megbeszéléseket kell kezdeni a 2018. évi „támogató párbeszéd” alakításáról, amely kiemelkedő lehetőséget biztosít majd az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló törekvések tekintetében fennálló szakadék megszüntetésére a jelenlegi tervezett nemzeti vállalásokra való tekintettel; úgy véli, hogy az Uniónak előremutató szerepet kell vállalnia ebben az első támogató párbeszédben, hogy felmérje a közös törekvéseket és a kötelezettségvállalások teljesítésében elért előrehaladást; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jóval a támogató párbeszéd előtt nyújtsák be a Párizsi Megállapodás szerinti jelenlegi kötelezettségvállalásokon túlmutató és az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló törekvések tekintetében fennálló szakadék megszüntetéséhez az EU képességeinek megfelelően hozzájáruló további ÜHG-csökkentéseket;

18.  emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló intézkedéseknek a 2020 előtti időszakban történő növelése abszolút előfeltétele a Párizsi Megállapodás hosszú távú céljai elérésének, valamint kulcseleme a Marrákesben tartandó éghajlat-változási konferencia (COP22) sikere értékelésének;

A 2020-ig tartó időszakra szóló törekvések és a Kiotói Jegyzőkönyv

19.  megjegyzi, hogy az EU jó úton halad afelé, hogy túlteljesítse 2020-ra kitűzött céljait az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése terén, és teljesítse a 2020-ra kitűzött céljait a megújuló energia vonatkozásában, továbbá lényeges fejlődés ment végbe az energiahasználat intenzitása terén a hatékonyabb épületeknek, termékeknek, gyártási folyamatoknak és gépjárműveknek köszönhetően, miközben az európai gazdaság reálértéken 45%-kal nőtt 1990 óta; hangsúlyozza azonban, hogy több ambícióra és fellépésre van szükség ahhoz, hogy fenntartsák a megfelelő ösztönzőket az EU 2050-re szóló éghajlat- és energiapolitikai céljainak eléréséhez szükséges ÜHG-kibocsátások csökkentésére; kiemeli, hogy nem történt elégséges előrelépés a közlekedés és a mezőgazdasági ágazat ÜHG-kibocsátásainak csökkentése terén a 2020-as célokhoz mérten, és hogy fokozni kell az erőfeszítéseket az ezen ágazatok által a kibocsátáscsökkentéshez 2030-ig nyújtandó hozzájárulások terén;

20.  kiemeli, hogy az ÜHG-kibocsátásra, a megújulóenergia-forrásokra és az energiamegtakarításra vonatkozó 20/20/20-as célok kulcsszerepet játszottak e folyamat elősegítésében, valamint abban, hogy a különféle környezetvédelmi iparágakban sikerült több mint 4,2 millió munkahelyet megőrizni és folyamatos növekedést elérni a válság idején;

21.  tisztázza, hogy noha a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszaka terjedelmében korlátozott, nagyon fontos átmeneti lépésként kell rá tekinteni, ezért felszólítja a feleket, köztük az uniós tagállamokat is, hogy a lehető leghamarabb fejezzék be a megerősítési folyamatot; megjegyzi, hogy az EP egyetértését adva teljesítette szerepét, és üdvözli azokat a tagállamokat, amelyek már befejezték belső eljárásaikat;

Valamennyi ágazat átfogó erőfeszítése

22.  üdvözli a kibocsátáskereskedelmi rendszerek globális fejlődését, amelyek négy kontinensen 17 kibocsátáskereskedelmi rendszert ölelnek fel, és a globális GDP 40%-át teszik ki, elősegítve a globális kibocsátás költséghatékony módon történő csökkentését; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy erősítse a kapcsolatot az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer és más kibocsátáskereskedelmi rendszerek között azzal a céllal, hogy az egyenlő versenyfeltételek megteremtése révén a jövőben nemzetközi szén-dioxid-piaci mechanizmusok jöjjenek létre az éghajlatvédelmi törekvések növelése, és egyúttal a kibocsátásáthelyezés kockázata csökkentésének elősegítése érdekében; kéri, hogy tegyenek határozott erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a változó jogállású tagállamokat az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerében tartsák; felkéri a Bizottságot, hogy hozzon létre garanciákat annak biztosítása érdekében, hogy az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének összekapcsolása tartósan hozzájáruljon az éghajlatváltozás mérsékléséhez, és ne ássa alá az EU hazai ÜHG-kibocsátási célját;

23.  hangsúlyozza, hogy az IPCC megállapításaival összhangban a földhasználatból származó kibocsátások (mezőgazdasági, állattenyésztési, erdészeti és egyéb földhasználat) jelentős költséghatékonysági potenciállal bírnak az éghajlatváltozás mérséklése és az ellenálló képesség fokozása tekintetében, és hogy az uniós fellépés a nemzetközi együttműködés erősítésére van ezért szükség a földhasználatból származó kibocsátások szén-dioxid-megkötési potenciáljának jobb becsléséhez és optimalizálásához a biztonságos és tartós szén-dioxid-megkötés biztosítása érdekében; megjegyzi, hogy e tekintetben különleges lehetőségek kapcsolódnak az agrárerdészethez; emlékeztet a parlamenti ciklus kezdetén a közvetett földhasználat-változás terén elért lényeges megállapodásra, és reméli, hogy a Parlament akkori hozzájárulása a tárgyalásokhoz egy nagyra törő megoldás alapja lehet a jogszabály közelgő felülvizsgálata keretében;

24.  megjegyzi, hogy az erdőirtás és erdőpusztulás a üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátásának 20%-áért felelős, és hangsúlyozza az erdők és az aktív fenntartható erdőgazdálkodás éghajlatváltozás mérséklésében betöltött szerepét, és azt, hogy fokozni kell az erdők éghajlatváltozással kapcsolatos alkalmazkodási kapacitásait és ellenálló képességét; hangsúlyozza, hogy a trópusi erdőkre összpontosító mérséklési erőfeszítésekre (REDD+) van szükség; hangsúlyozza, hogy ilyen erőfeszítések nélkül fennáll a veszélye, hogy a 2 °C alatti célkitűzést nem lehet megvalósítani; felhívja továbbá az EU-t, hogy növelje a fejlődő országokban az erdőirtás csökkentésére nyújtott nemzetközi finanszírozást;

25.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az emberi jogok továbbra is az éghajlattal kapcsolatos fellépés középpontjában álljanak, és ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság és a tagállamok biztosítsák, hogy az alkalmazkodási intézkedésekről folytatott tárgyalások elismerjék az emberi jogok tiszteletben tartásának, védelmének és előmozdításának szükségességét, ami felöleli a nemek közötti egyenlőséget, a nők teljes körű és egyenlő részvételét, valamint a munkaerő igazságos átállásának aktív előmozdítását, megteremtve a mindenkit megillető tisztes munkát és jó minőségű munkahelyeket;

26.  szorgalmazza, hogy vegyék fel a földhasználat, földhasználat-megváltoztatás és erdőgazdálkodás (LULUCF) ágazatát az EU 2030-ra szóló éghajlat- és energiapolitikai keretébe, tekintettel arra, hogy ezeket a kibocsátásokat elkülönítetten kell figyelembe venni annak elkerülése érdekében, hogy az uniós LULUCF-ágazat által elnyelt szén-dioxid mennyiségét más ágazatokban az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló erőfeszítések csökkentésére használják fel;

27.  emlékeztet, hogy a közlekedés az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása tekintetében a második legnagyobb ágazat; sajnálja, hogy a Párizsi Megállapodás nem tesz említést a nemzetközi légi közlekedésről és a hajózásról; hangsúlyozza, hogy az ezen ágazat kibocsátásainak csökkentését célzó stratégiákat kell bevezetni; megismétli, hogy az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye feleinek a szükségletek és a helyzet sürgősségének szem előtt tartásával intézkedéseket kell hozniuk a nemzetközi légi közlekedésből és hajózásból eredő kibocsátások eredményes szabályozása és korlátozása érdekében; minden felet felszólít arra, hogy a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) és a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) keretében működjenek együtt egy globális szakpolitikai keret kialakításában, hogy hatékony válaszokat tudjanak adni, valamint hogy tegyenek megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy 2016 vége előtt megfelelő célokat tűzzenek ki a szükséges csökkentések elérésére a jóval 2 °C alatti cél fényében;

28.  emlékeztet, hogy a légi közlekedésből származó, üvegházhatást okozó gázok 2012. január 1-jén bekerültek az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerébe, az ETS hatálya alá tartozó minden légijármű-üzemeltetőt kötelezve arra, hogy szén-dioxid-kibocsátási egységeket szerezzenek be; tudomásul veszi az „idő megállításáról szóló” 2013. és 2014. évi két határozat elfogadását, amelyek átmenetileg korlátozták az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatályát a nemzetközi járatok kizárásával annak érdekében, hogy az ICAO időt kapjon a nemzetközi légi közlekedés kibocsátásának csökkentésére irányuló globális piaci alapú intézkedés (GMBM) kidolgozására, valamint azt, hogy ez a mentesség 2017-től kezdődően hatályát veszti;

29.  szorgalmazza, hogy az ICAO közgyűlésének jelenleg zajló, 39. ülésszakán hozzanak egy tisztességes és szilárd globális piaci alapú intézkedést, amelyet 2020-tól nemzetközi szinten végre kell hajtani; mélységes csalódottságának ad hangot a jelenleg az ICAO-nál megvitatás alatt álló javaslat miatt, és emlékeztet arra, hogy a meglévő jogszabályoknak a repülés uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerbe való bevonása tekintetében történő módosítását csak akkor lehet figyelembe venni, ha a globális piaci alapú intézkedés nagyratörő, és az Európán belüli járatok továbbra is az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá tartoznak;

30.  felhívja a figyelmet az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) figyelmeztetésére, hogy ha későn tudatosítják a kibocsátások ellenőrzésének fontosságát, az ahhoz vezethet, hogy kapkodva hajtják végre a szén-dioxid-intenzív energiaforrások használatára vonatkozó mennyiségi korlátozásokat, és az átállás költsége ennek megfelelően magasabb lesz, aminek hatása lehet a gazdasági tevékenységre és a pénzügyi intézményekre is; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje tovább a kapkodó végrehajtás lehetséges rendszerszintű kockázatait, és szükség esetén tegyen javaslatot a pénzügyi piacok átláthatósági követelményeire és a rendszerszintű kockázatok lehetőség szerinti mérséklésére irányuló politikákra;

31.  hangsúlyozza a körforgásos gazdaság által az alacsony szén-dioxid-kibocsátású társadalom megvalósításában betöltött szerepet; megállapítja, hogy azok az intézkedések, amelyek csak a kibocsátáscsökkentésre összpontosítanak, és nem veszik figyelembe a megújuló energia használatának és az erőforrások hatékony felhasználásának hozzájárulását, nem érik el a céljukat; úgy véli, hogy a nyersanyagok kitermelésének és a hulladékgazdálkodásnak az ÜHG-kibocsátásra kifejtett hatására való tekintettel a COP22-n megfelelően foglalkozni kell a globális körforgásos gazdaság modelljére való átállással;

32.  kiemeli a teljességre törekvő, rendszerszintű megközelítés jelentőségét az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló politikák megtervezése és végrehajtása során, és felhívja a figyelmet különösen arra, hogy a gazdasági növekedést és az emberi jólétet elválasszák az erőforrás-felhasználástól, mivel az erőforrás-hatékonyság mind az ÜHG-kibocsátást, mind pedig az egyéb környezeti és erőforrás-terhelést csökkenti, ezzel egyidejűleg pedig lehetővé teszi a fenntartható fejlődést, ezzel szemben az egyedül az ÜHG-kibocsátásra összpontosító politika nem garantálja az erőforrások kíméletes felhasználását; hangsúlyozza, hogy a hatékony erőforrás-felhasználás gazdasági és környezeti haszon elérését teszi lehetővé; hangsúlyozza, hogy a körforgásos gazdaság és azzal együtt a természeti erőforrásokkal folytatott szakszerű gazdálkodás az éghajlati kérdések egyik központi ösztönzőjévé válhat: megállapítja például, hogy az energiafelhasználás egy jelentős hányadáért közvetlenül az erőforrások kinyerése, feldolgozása, szállítása, átalakítása, felhasználása és ártalmatlanítása felel; megállapítja, hogy az erőforrások termelékenységének a hatékonyság javításán keresztül történő növelése, valamint az erőforrás-pazarlás újrafelhasználáson, újrafeldolgozáson és újrahasznosításon keresztül történő csökkentése jelentős mértékben hozzájárul az erőforrás-fogyasztás és egyben az ÜHG-kibocsátások csökkentéséhez; ebben az összefüggésben felhívja a figyelmet az erőforrásokkal foglalkozó nemzetközi testület munkájára;

A CO2-től eltérő kibocsátások csökkentése

33.  üdvözli a G7-ek 2016. május 26–27-én a japán Ise-Shimában tartott csúcstalálkozóján elfogadott vezetői nyilatkozatot, amely hangsúlyozza annak fontosságát, hogy csökkenteni kell a rövid távú éghajlat-befolyásolók kibocsátását, beleértve a kormot, a fluorozott szénhidrogéneket (HFC-ket) és a metánt, hogy le lehessen lassítani a rövid távú felmelegedés ütemét;

34.  kéri a fluorozott szénhidrogének fokozatos kivonására irányuló, nagyra törő globális terv elfogadását 2016-ban a Montreali Jegyzőkönyv alapján; emlékeztet arra, hogy az EU nagyra törő jogszabályokat fogadott el a fluorozott szénhidrogének 2030-ig történő 79%-os fokozatos csökkentésére vonatkozóan, mivel széles körben rendelkezésre állnak az éghajlatbarát alternatívák, és az ezekben rejlő lehetőségeket teljes mértékben ki kell használni; megjegyzi, hogy a fluorozott szénhidrogének használatának fokozatos csökkentése kézenfekvő megoldás az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló intézkedések céljából az Unión belül és kívül egyaránt;

Ipar és versenyképesség

35.  hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem prioritásként kezelendő, és világszerte folytatni kell, egyúttal biztosítva az energiabiztonságot, valamint a fenntartható gazdasági növekedés kialakítását és a munkahelyteremtést;

36.  hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos beruházásokhoz szilárd és kiszámítható jogi keretre, illetve egyértelmű politikai jelzésekre van szükség;

37.  üdvözli, hogy Kína, valamint az Unió energiaigényes iparágainak más fontos versenytársai bevezetik a szén-dioxid-kereskedelmet és az egyéb árképzési mechanizmusokat; úgy véli, hogy az egyenlő versenyfeltételek megteremtéséig az Uniónak megfelelő és arányos intézkedéseket kell fenntartania ipara versenyképességének biztosítása és szükség esetén a kibocsátásáthelyezés megelőzése érdekében, figyelembe véve, hogy az energia, az ipar és az éghajlat-politika egymásba fonódnak;

38.  hangsúlyozza az olyan meglévő programok és eszközök – például a Horizont 2020 program – jobb kihasználásának fontosságát, amelyek nyitottak a harmadik országok részvétele tekintetében, különösen az energetika, az éghajlatváltozás és a fenntartható fejlődés területén, továbbá a fenntarthatóság érvényesítésének fontosságát a kapcsolódó programokban;

Energiapolitika

39.  felszólítja az Uniót, hogy sürgesse a nemzetközi közösséget a konkrét intézkedések haladéktalan elfogadására, beleértve a környezeti vagy gazdasági szempontból káros támogatások fokozatos kivezetésének menetrendjét is, a fosszilis tüzelőanyagokat illetően is;

40.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió ambiciózusabb energiahatékonysági célkitűzése segíthet a nagyra törő éghajlati cél végrehajtásában, és egyben csökkenti a kibocsátásáthelyezés kockázatát is;

41.  hangsúlyozza az energiahatékonyság és a megújuló energia fontosságát a kibocsátások csökkentése, a gazdasági megtakarítások, az energiabiztonság, valamint a kiszolgáltatott és szegény háztartások védelme és megsegítése érdekében az energiaszegénység megelőzése és enyhítése tekintetében; szorgalmazza az energiahatékonysági intézkedések és a megújuló energiaforrások fejlesztésének globális előmozdítását (például a megújuló energiaforrások önellátó előállításának és felhasználásának ösztönzésével), és emlékeztet arra, hogy az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások az energiaunió két fő célját képezik;

Kutatás, innováció és digitális technológiák

42.  hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozással, az ahhoz való alkalmazkodást célzó politikákkal, valamint az erőforrás-hatékony és alacsony kibocsátású technológiákkal kapcsolatos kutatás és innováció kulcsfontosságú ahhoz, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem költséghatékony legyen, csökkenti a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget, és várhatóan előmozdítja a másodlagos nyersanyagok felhasználását; ezért globális kötelezettségvállalásokat sürget a beruházások fokozása és erre a területre való irányítása érdekében;

43.  emlékeztet arra, hogy a kutatás, az innováció és a versenyképesség az Unió energiaunióra irányuló stratégiája öt pillérének egyikét alkotják; megjegyzi, hogy az Unió elkötelezett aziránt, hogy megőrizze globális vezető szerepét ezeken a területeken, ugyanakkor szoros tudományos együttműködést alakítson ki a nemzetközi partnerekkel; hangsúlyozza az erős innovációs kapacitás kiépítésének és fenntartásának fontosságát mind a fejlett, mind a feltörekvő országokban, a tiszta és fenntartható energiatechnológiák térnyerése érdekében;

44.  emlékeztet arra, hogy a digitális technológiák katalizátorként hathatnak az energiarendszer átalakítása során; hangsúlyozza az energiatárolási technológiák kidolgozásának fontosságát, amelyek hozzájárulnak az elektromos áram, a fűtés és hűtés lakossági ágazatainak szén-dioxid-mentesítéséhez;

45.  hangsúlyozza, hogy fontos az ágazatban aktív szakképzett munkások számának növelése, valamint a tudás és a bevált gyakorlatok terjesztése a minőségi munkahelyek létrehozásának ösztönzése érdekében, egyúttal támogatva a munkaerő átállását, amennyiben szükséges;

46.  felszólít a műholdak és hasonló technológiák hatékonyabb felhasználására a kibocsátásokra, a hőmérsékletre és az éghajlatváltozásra vonatkozó adatok pontos összegyűjtése céljából; rámutat konkrétan a Kopernikusz program hozzájárulására; felszólít továbbá az országok közötti átlátható együttműködésre és információmegosztásra, illetve az adatok nyitottá tételére a tudományos közösség számára;

A nem állami szereplők szerepe

47.  kiemeli, hogy a nem állami szereplők egyre szélesebb köre lép fel a dekarbonizáció érdekében és azzal a céllal, hogy ellenállóbbá váljanak az éghajlatváltozással szemben; hangsúlyozza ennélfogva a kormányok, az üzleti közösség ‒ köztük a kis- és középvállalkozások ‒ a városok, a régiók, a nemzetközi szervezetek, a civil társadalom és a tudományos intézmények közötti strukturált és építő jellegű párbeszéd, valamint az éghajlati fellépés megtervezésébe és végrehajtásába való bevonásuk jelentőségét abban, hogy erőteljes globális fellépés induljon az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és ellenállóképes társadalmak felé; üdvözli a „globális éghajlatvédelmi cselekvési program” kidolgozását, amely a „Lima–Párizs cselekvési program” hetven, több érdekelt felet tömörítő kezdeményezésére épít a különböző ágazatokban;

48.  hangsúlyozza, hogy a nem állami szereplők éghajlat-politikai cselekvési programját (NAZCA) teljes mértékben integrálni kell az UNFCCC keretébe; megjegyzi, hogy a helyi és regionális hatóságok a „Lima–Párizs cselekvési program” és a NAZCA legnagyobb hozzájárulói, és már elkötelezettséget mutattak amellett, hogy eredményeket érjenek el a Párizsi Megállapodás végrehajtása terén az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás, a horizontális koordináció biztosítása és az éghajlat-változási politika általános érvényesítése, a helyi közösségek és polgárok felelősségvállalásának ösztönzése, valamint a társadalmi változás és innováció folyamatainak előmozdítása tekintetében olyan kezdeményezéseken keresztül, mint a Polgármesterek Globális Szövetsége, valamint az „Under 2” egyetértési megállapodás;

49.  felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy a civil társadalom valamennyi szereplőjével (intézményekkel, magánszektorral, nem kormányzati szervezetekkel és helyi közösségekkel) működjenek együtt annak érdekében, hogy kezdeményezéseket dolgozzanak ki a kulcsfontosságú ágazatokban (energia, technológiák, városok, közlekedés), valamint hogy az alkalmazkodásra és a rugalmasságra irányuló kezdeményezéseket dolgozzanak ki az alkalmazkodási problémák megoldása érdekében, különösen a vízhez való hozzáférés, az élelmezésbiztonság vagy a kockázatmegelőzés területén; felszólítja az összes kormányt és a civil társadalom valamennyi szereplőjét e cselekvési program támogatására és megerősítésére;

50.  fontosnak tartja annak biztosítását, hogy a következő, COP22 konferencia tárgyalásai során a jogszerűen folytatott lobbitevékenység a lehető legátláthatóbb legyen, és hogy minden hivatalosan elismert érdekelt fél – kölcsönösen – méltányos hozzáféréssel rendelkezzen minden szükséges információhoz;

51.  emlékezteti a feleket és magát az ENSZ-t, hogy az egyéni fellépések éppoly fontosak, mint a kormányok és az intézmények fellépései; ezért kéri, hogy tegyenek fokozott erőfeszítéseket olyan, a lakosság körében végrehajtandó tudatosságnövelő és tájékoztató kampányok és fellépések érdekében, amelyek rámutatnak arra, hogy milyen apró és nagy tettek járulnak hozzá az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez a fejlett és a fejlődő országokban;

Az éghajlatváltozásnak alkalmazkodás révén való ellenállás

52.  hangsúlyozza, hogy az alkalmazkodást célzó intézkedések elkerülhetetlenül szükségesek valamennyi ország számára, ha minimálisra kívánják csökkenteni a negatív hatásokat és maradéktalanul ki kívánják használni az éghajlatváltozásnak ellenálló növekedés és a fenntartható fejlődés lehetőségeit; kéri ennek megfelelően hosszú távú alkalmazkodási célok kitűzését; emlékeztet arra, hogy a fejlődő országok – különösen a legkevésbé fejlett országok és a fejlődő kis szigetállamok – járultak hozzá legkevésbé az éghajlatváltozáshoz, de ők a legkiszolgáltatottabbak az éghajlatváltozás káros hatásaival szemben, valamint ők rendelkeznek a leggyengébb alkalmazkodási képességgel;

53.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról 2013-ban elfogadott uniós stratégiát; felkéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot jogilag kötelező erejű intézkedésre, ha a tagállamokban hozott intézkedéseket nem tartják kielégítőnek;

54.  felhívja a figyelmet arra, hogy a tétlenség súlyos és gyakran visszafordíthatatlan következményekkel jár, és emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozás a világ valamennyi régióját érinti különféle, de egytől egyig rendkívül pusztító formákban, amelyek következtében migrációs áramlások, halálesetek, valamint gazdasági, ökológiai és társadalmi veszteségek következnek be; kiemeli, hogy a tiszta és megújuló energetikai technológiát biztosító innováció érdekében tett összehangolt globális politikai és pénzügyi támogatás elengedhetetlen az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzések eléréséhez és a növekedés ösztönzéséhez;

55.  kéri a klímamenekültek problémájának és e – globális felmelegedés által kiváltott éghajlati katasztrófák okozta – probléma nagyságának komoly elismerését; aggodalommal jegyzi meg, hogy 2008 és 2013 között 166 millióan kényszerültek otthonuk elhagyására áradások, szélviharok, földrengések vagy egyéb természeti katasztrófák következtében; felhívja a figyelmet különösen arra, hogy Afrika és a Közel-Kelet egyes részein az éghajlattal kapcsolatos fejlemények hozzájárulhatnak a politikai instabilitáshoz, a gazdasági nehézségekhez és a földközi-tengeri menekültválság kiterjedéséhez;

56.  üdvözli a veszteségek és károk rendezésére szolgáló varsói nemzetközi mechanizmus erőfeszítéseit, amelynek felülvizsgálatára a COP22 konferencián kerül sor; felkéri a mechanizmust, hogy javítsa annak megértését és az azzal kapcsolatos szakértelmet, hogy az éghajlatváltozás hatásai hogyan érintik a migráció, a lakóhely elhagyása és az emberi mobilitás mintáit, valamint mozdítsa elő ezen ismeretek és szakértelem alkalmazását;

57.  felszólítja az EU-t és minden más országot, hogy kezeljék az éghajlatváltozás emberi jogi dimenzióját és társadalmi hatásait, hogy biztosítsák az emberi jogok és a szolidaritás védelmét és előmozdítását, és támogatást nyújtsanak azoknak a szegényebb országoknak, amelyek kapacitásai kimerültek az éghajlatváltozás hatásai miatt;

A fejlődő országok támogatása

58.  hangsúlyozza, hogy a fejlődő országok is fontos szerepet játszanak a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek elérésében, valamint hogy segítséget kell nyújtani ezeknek az országoknak az éghajlatváltozás kezelésére irányuló terveik végrehajtásához, teljes mértékben kihasználva a folyamatban lévő éghajlati intézkedések, az addisz-abebai cselekvési program és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend közötti szinergiákat, a kapcsolódó fenntartható fejlődési célkitűzéseknek megfelelően;

59.  hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokban, különösen Afrikában a megújuló energiák használatának fokozásával elő kell mozdítani a fenntartható energiához való általános hozzáférést; hangsúlyozza, hogy Afrika óriási természeti erőforrásokkal rendelkezik, amelyek képesek biztosítani energiabiztonságát; hangsúlyozza, hogy idővel, amikor a villamosenergia-összeköttetések sikeresen kiépülnek, az európai energia egy része Afrikából jöhetne;

60.  hangsúlyozza, hogy az Unió rendelkezik az ahhoz szükséges tapasztalattal, kapacitásokkal és globális befolyással, hogy vezető szerepet játsszon a Párizsi Megállapodás által ösztönzött globális átalakuláshoz szükséges intelligensebb, tisztább és ellenállóbb infrastruktúra kialakításában; felhívja az Uniót, hogy támogassa a fejlődő országok által az inkluzívabb, társadalmilag és környezetileg fenntarthatóbb, jólétben élő és biztonságosabb, alacsony szén-dioxid-kibocsátású társadalmakká való átalakulás terén tett erőfeszítéseket;

Az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozása

61.  megjegyzi, hogy további erőfeszítésekre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására szolgáló összegek igénybevétele 2020-ig elérje a 100 milliárd dolláros célt; üdvözli, hogy a finanszírozás 2025-ig folytatódik; sürgeti, hogy az EU és minden olyan fél, amelynek erre lehetősége van, teljesítse azon kötelezettségét, hogy biztosítsa az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozását, hogy támogassa üvegházhatású gázok csökkentésére és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló fokozottabb erőfeszítéseket, tekintettel a kihívás nagy horderejére és sürgősségére; elismeri, hogy az éghajlatváltozás veszélyes hatásainak minimalizálása lényegesen több alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes beruházást követel meg, és szükségessé teszi a fosszilis tüzelőanyagokra nyújtott támogatások kivezetését; kiemeli annak fontosságát, hogy a szén-dioxid-árazás és a köz- és magánszféra közötti partnerségek révén ösztönözzék a szélesebb értelemben vett pénzmozgásokat;

62.  további finanszírozási források biztosítása érdekében konkrét uniós és nemzetközi intézkedésekre szólít fel, többek között arra, hogy fogadjanak el pénzügyi tranzakciós adót, hogy a 2021–2030-as időszakban az EU ETS kibocsátási egységeinek egy részét hagyják figyelmen kívül, valamint hogy a légi közlekedés és a hajózás kibocsátásaira irányuló uniós és nemzetközi intézkedésekből származó bevételeket az éghajlatváltozás elleni nemzetközi küzdelem finanszírozására és a többek között technológiai innovációs prokjektekre szolgáló Éghajlat-változási Alap javára különítsék el;

63.  üdvözli a Párizsi Megállapodás kötelezettségvállalását, hogy minden pénzügyi mozgást összhangba hoznak az alacsony üvegházhatásúgáz-kibocsátással és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes fejlesztéssel; úgy véli, hogy ez megköveteli, hogy az EU sürgősen fellépjen a fosszilis tüzelőanyagok és magas szén-dioxid-kibocsátású infrastruktúrák felé történő pénzügyi mozgásokkal szemben;

64.  várakozással tekint a támogató párbeszéd elé, amelynek keretében fel lehet tárni a pénzügyi források és a támogatás növelésére szolgáló lehetőségeket, hogy valamennyi fél fokozza az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló törekvéseit; elismeri valamennyi fél, így az adományozók és a kedvezményezettek felelősségét abban, hogy együttműködjenek a támogatás fokozásában és hozzáférhetőbbé és hatékonyabbá tételében;

65.  felszólítja a Bizottságot, hogy végezze el a Párizsi Megállapodás uniós költségvetést érintő lehetséges következményeinek teljes körű értékelését, és dolgozzon ki egy célzott automatikus uniós finanszírozási mechanizmust, amely megfelelő kiegészítő támogatást nyújt ahhoz, hogy az EU igazságosan részt vállaljon a 100 milliárd USD összegű nemzetközi éghajlat-finanszírozási cél teljesítésében;

66.  a kibocsátások kezelésének globálisan alkalmazandó eszközeként a szén-dioxid átfogó alapokon nyugvó árazására, a kibocsátáskereskedelmi bevételek éghajlatvédelmi beruházásokra fordítására, továbbá a nemzetközi közlekedésben használt üzemanyagok szén-dioxid-tartalom alapján történő árazásából származó bevételek képzésére szólít fel; javasolja továbbá, hogy a mezőgazdasági támogatásokat részben olyan beruházások biztosítására használják fel, amelyek a mezőgazdasági üzemekben a megújuló energia termelését és felhasználásátszolgálják; kiemeli annak fontosságát, hogy mobilizálják a magánszektor tőkéjét, és felszabadítsák az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákhoz szükséges beruházásokat; ambiciózus kötelezettségvállalásra szólítja fel a kormányokat, valamint az állami és magánkézben lévő pénzintézeteket, például bankokat, nyugdíjalapokat és biztosítótársaságokat arra vonatkozóan, hogy hitelezési és beruházási gyakorlataikat összehangolják a 2°C alatti célkitűzéssel és a fosszilis tüzelőanyagokra nyújtott források kivonásával, beleértve a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos beruházásokra nyújtott exporthitelek fokozatos kivezetését is; kéri, hogy a zöld beruházásokhoz nyújtsanak egyedi állami garanciákat, valamint a zöld beruházási alapok és a zöld kötvények kibocsátói számára biztosítsanak tanúsítványokat és adókedvezményeket;

67.  kiemeli annak fontosságát, hogy nemzetközi és európai szinten is megosszák a fenntarthatósági kérdések pénzügyi szektorba való integrálásának gyakorlatait és kéri a pénzügyi termékek címkézésének fontolóra vételét, amelynek keretében értékelnék és jelentenék az éghajlattal kapcsolatos kockázatokkal szembeni kitettségeiket, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átálláshoz való hozzájárulásukat, hogy a befektetők megbízható és tömör tájékoztatást kaphassanak a nem pénzügyi kérdésekről is;

Klímadiplomácia

68.  üdvözli az EU által a klímadiplomáciára fordított folyamatos figyelmet, amely alapvető fontosságú az éghajlat-politika partnerországokban és a világszintű közvélemény körében való ismertségének növeléséhez; hangsúlyozza, hogy az EU, az uniós tagállamok és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) hatalmas külpolitikai kapacitással rendelkeznek, és vezető szerepet kell vállalniuk az éghajlatváltozással foglalkozó fórumokon; hangsúlyozza, hogy a nagyratörő és sürgős éghajlat-politikai fellépésnek, valamint a COP21 keretében vállalt kötelezettségek végrehajtásának továbbra is prioritást kell élveznie az EU által a partnerországokkal, a G7-ekkel, a G20-akkal, valamint az ENSZ-ben és egyéb nemzetközi fórumokon folytatott magas szintű kétoldalú és biregionális párbeszédek során;

69.  felhívja az Uniót, hogy éghajlat-politikai erőfeszítéseit összpontosítsa a Párizsi Megállapodás szilárd struktúrájának kiépítésére;

Az Európai Parlament

70.  vállalja, hogy a lehető leghamarabb megerősíti a Párizsi Megállapodást, felhasználja nemzetközi szerepét és a nemzetközi parlamenti hálózatokban való tagságát arra, hogy következetesen törekedjen a Párizsi Megállapodás gyors megerősítésére és végrehajtására;

71.  úgy véli, hogy mivel minden nemzetközi megállapodáshoz szükség van az Európai Parlament egyetértésére, megfelelő szerepet kell kapnia az uniós küldöttségben; elvárja ezért, hogy részt vehessen az uniós koordinátorok marrákesi ülésein, és hogy hozzáférést kapjon minden előkészítő dokumentumhoz a tárgyalások megkezdésének időpontjától fogva;

o
o   o

72.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye titkárságának azzal a kéréssel, hogy azt juttassák el valamennyi EU-n kívüli szerződő félnek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0359.

Jogi nyilatkozat