Index 
Elfogadott szövegek
2016. április 12., Kedd - StrasbourgVégleges kiadás
Az AKCS-államok csoportjának egyes tagjaiból származó termékek ***I
 Halászati partnerségi megállapodás Dániával és Grönlanddal: halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás ***
 Megállapodás az Európai Unió és Makaó között a légi közlekedés bizonyos kérdéseiről ***
 A hozzáadottértékadó minimális általános mértéke *
 Megállapodás Brazília és az Europol között stratégiai együttműködésről *
 Kérelem Hermann Winkler mentelmi jogának felfüggesztésére
 Az ENSZ tengerjogi egyezménye: halászati vonatkozások
 A tenyészállatok és szaporítóanyagaik ***I
 A Földközi-tenger térségében kialakult helyzet és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségessége
 A 2012. és 2013. évi éves jelentések a szubszidiaritásról és az arányosságról
 Célravezető és hatásos szabályozásprogram (REFIT
 Az egységes piaci szabályozás javítása felé
 Az európai uniós ismeretek iskolai elsajátítása
 Az Erasmus+ program és a szakoktatási és -képzési mobilitás támogatásának más eszközei
 Az EU szerepéről a nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozó intézményekben és testületekben
 A part menti halászat a halászatból élő területeken
 A közös halászati politika külső dimenziója, ideértve a halászati megállapodásokat is

Az AKCS-államok csoportjának egyes tagjaiból származó termékek ***I
PDF 252kWORD 87k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2016. április 12-i jogalkotási állásfoglalása a gazdasági partnerségi megállapodásokat létrehozó vagy azok létrehozásához vezető megállapodásokban meghatározott, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS-államok) csoportjának egyes tagjaiból származó termékekre vonatkozó szabályozások alkalmazásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2015)0282 – C8-0154/2015 – 2015/0128(COD))
P8_TA(2016)0094A8-0010/2016

(Rendes jogalkotási eljárás – átdolgozás)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0282),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0154/2015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2015. október 8-i véleményére(1),

–  tekintettel a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(2),

–  tekintettel az eljárási szabályzata 104. cikkének (3) bekezdése értelmében a Jogi Bizottság által a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsághoz intézett, 2015. szeptember 16-i levelére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 104. és 59. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A8-0010/2016),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a Bizottság javaslata a benne akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogszabályok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő jogszabályok érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;

1.  elfogadja első olvasatbeli álláspontját egyetértve a Bizottság javaslatával és figyelembe véve az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásait;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. április 12-én került elfogadásra a gazdasági partnerségi megállapodásokat létrehozó vagy azok létrehozásához vezető megállapodásokban meghatározott, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS-államok) csoportjának egyes tagjaiból származó termékekre vonatkozó szabályozások alkalmazásáról (átdolgozás) szóló (EU) 2016/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2016/1076 rendelet.)

(1) HL C 32., 2016.1.28., 23. o.
(2) HL C 77., 2002.3.28., 1. o.


Halászati partnerségi megállapodás Dániával és Grönlanddal: halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás ***
PDF 245kWORD 61k
Az Európai Parlament 2016. április 12-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösség, másrészről Dánia kormánya és Grönland Helyi Kormánya közötti halászati partnerségi megállapodással előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (11634/2015– C8-0377/2015 – 2015/0152(NLE))
P8_TA(2016)0095A8-0067/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (11634/2015),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösség, másrészről Dánia Kormánya és Grönland Helyi Kormánya közötti halászati partnerségi megállapodással előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló jegyzőkönyv tervezetére (11633/2015),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkével, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával és 218. cikke (7) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0377/2015),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére, valamint 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság ajánlására, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0067/2016),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Grönland kormányának és parlamentjének.


Megállapodás az Európai Unió és Makaó között a légi közlekedés bizonyos kérdéseiről ***
PDF 245kWORD 63k
Az Európai Parlament 2016. április 12-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Kínai Népköztársaság Makaói Különleges Közigazgatási Területének kormánya között a légi közlekedés bizonyos kérdéseiről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (05255/2014 – C8-0040/2015 – 2012/0015(NLE))
P8_TA(2016)0096A8-0072/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (05255/2014),

–  tekintettel az Európai Unió és a Kínai Népköztársaság Makaói Különleges Közigazgatási Területének kormánya között a légi közlekedés bizonyos kérdéseiről szóló megállapodás tervezetére (08179/2012),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 100. cikke (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával, és (8) bekezdése első albekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0040/2015),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére és (2) bekezdésére, valamint 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság ajánlására (A8-0072/2016),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének, illetve a Kínai Népköztársaság Makaói Különleges Közigazgatási Területe kormányának.


A hozzáadottértékadó minimális általános mértéke *
PDF 249kWORD 64k
Az Európai Parlament 2016. április 12-i jogalkotási állásfoglalása a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a minimális általános adómérték tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség időtartama tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2015)0646 – C8-0009/2016 – 2015/0296(CNS))
P8_TA(2016)0097A8-0063/2016

(Különleges jogalkotási eljárás– konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0646),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 113. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0009/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0063/2016),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.  sajnálja, hogy a Bizottság későn tette közzé javaslatát, ami azt jelenti, hogy a héa minimális általános mértékének alkalmazása visszamenőleges lesz;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

4.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

5.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 pont
2006/112/EK irányelv
97. cikk
2016. január 1-jétől 2017. december 31-ig az általános adómérték nem lehet kevesebb, mint 15 %.
2016. január 1-jétől 2018. december 31-ig az általános adómérték nem lehet kevesebb, mint 15%.

Megállapodás Brazília és az Europol között stratégiai együttműködésről *
PDF 250kWORD 64k
Az Európai Parlament 2016. április 12-i jogalkotási állásfoglalása a Brazil Szövetségi Köztársaság és az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) közötti stratégiai együttműködésről szóló megállapodás Europol általi megkötésének jóváhagyásáról szóló tanácsi végrehajtási határozattervezetről (13980/2015 – C8-0010/2016 – 2016/0801(CNS))
P8_TA(2016)0098A8-0070/2016

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács tervezetére (13980/2015),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 39. cikke (1) bekezdésének az Amszterdami Szerződés által módosított formájára, valamint az átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv 9. cikkére, amelyeknek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0010/2016),

–  tekintettel az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) létrehozásáról szóló, 2009. április 6-i 2009/371/IB tanácsi határozatra(1) és különösen annak 23. cikke (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Europolnak a partnerekkel való kapcsolataira, többek között a személyes adatok és minősített információk cseréjére irányadó végrehajtási szabályok elfogadásáról szóló, 2009. november 30-i 2009/934/IB tanácsi határozatra(2) és különösen annak 5. és 6. cikkére,

–  tekintettel az Europol részéről megkötendő megállapodások által érintett harmadik államok és szervezetek jegyzékének megállapításáról szóló, 2009. november 30-i 2009/935/IB tanácsi határozatra(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére és 50. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0070/2016),

1.  jóváhagyja a Tanács tervezetét;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy az új Europol-rendelet (2013/0091(COD)) hatálybalépését követően értékelje az együttműködési megállapodás rendelkezéseit; felszólítja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet és a Tanácsot ezen értékelés eredményéről, és adott esetben nyújtson be ajánlást a megállapodás nemzetközi újratárgyalásának megindítására vonatkozó engedélyről;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Europolnak.

(1) HL L 121., 2009.5.15., 37. o.
(2) HL L 325., 2009.12.11., 6. o.
(3) HL L 325., 2009.12.11., 12. o.


Kérelem Hermann Winkler mentelmi jogának felfüggesztésére
PDF 250kWORD 67k
Az Európai Parlament 2016. április 12-i határozata a Hermann Winkler mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2016/2000(IMM))
P8_TA(2016)0099A8-0062/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a lipcsei Államügyészi Hivatal által 2015. szeptember 25-én egy közlekedési balesettel kapcsolatos előzetes nyomozati eljárással (ügyiratszám: 600 AR 3037/15) összefüggésben eljuttatott és a plenáris ülésen 2015. december 14-én bejelentett, a Hermann Winkler mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemre,

–  tekintettel arra, hogy Hermann Winkler az eljárási szabályzat 9. cikkének (5) bekezdése értelmében lemondott az őt megillető, meghallgatáshoz való jogról,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament tagjainak közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 1964. május 12-én, 1986. július 10-én, 2008. október 15-én és 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án és 2013. január 17-én hozott ítéletekre(1),

–  tekintettel Németország Alaptörvényének (Grundgesetz) 46. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0062/2016),

A.  mivel a lipcsei (Németország) Államügyészi Hivatal egy állítólagos jogellenes cselekmény kapcsán folytatandó nyomozati eljárás megindításával kapcsolatban kérte Hermann Winkler európai parlamenti képviselő parlamenti mentelmi jogának felfüggesztését;

B.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 9. cikke szerint az Európai Parlament tagjai saját államuk területén a parlamentjük képviselőire vonatkozó mentességeket élvezik;

C.  mivel Németország Alaptörvénye (Grundgesetz) 46. cikkének (2) bekezdése szerint büntetendő cselekmény elkövetése miatt képviselő csak a Parlament engedélyével vonható felelősségre, kivéve a jogellenes cselekmény elkövetésekor vagy a rá következő napon történő letartóztatás esetét;

D.  mivel a kérelem egy súlyos, 2015. szeptember 23-án Hermann Winkler részvételével történt közlekedési balesettel kapcsolatos előzetes nyomozati eljárásra vonatkozik;

E.  mivel a büntetőeljárás nem az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. cikke szerinti, az európai parlamenti képviselői megbízatás gyakorlásával kapcsolatos vélemény kifejtésére vagy szavazatra vonatkozik;

F.  mivel a bizottság által szerzett információk alapján nincs ok feltételezni, hogy a büntetőeljárást a képviselőnek szánt politikai kár okozása céljából indították volna (fumus persecutionis);

G.  mivel a feltételezett jogellenes cselekmény tehát nyilvánvalóan nincs összefüggésben Hermann Winkler európai parlamenti képviselőként betöltött tisztségével;

H.  mivel ezért a szóban forgó ügyben javasolt a parlamenti mentelmi jog felfüggesztése;

1.  úgy határoz, hogy felfüggeszti Hermann Winkler mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését a német hatóságoknak és Hermann Winklernek.

(1) A Bíróság 1964. május 12-i ítélete, Wagner kontra Fohrmann és Krier, 101/63, ECLI:EU:C:1964:28; a Bíróság 1986. július 10-i ítélete, Wybot kontra Faure és társai, 149/85, ECLI:EU:C:1986:310; a Törvényszék 2008. október 15-i ítélete, Mote kontra Európai Parlament, T-345/05, ECLI:EU:T:2008:440; a Bíróság 2008. október 21-i ítélete, Marra kontra De Gregorio és Clemente, C-200/07 és C-201/07, ECLI:EU:C:2008:579; a Törvényszék 2010. március 19-i ítélete, Gollnisch kontra Európai Parlament, T-42/06, ECLI:EU:T:2010:102; a Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello, C 163/10, ECLI: EU:C:2011:543; a Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnisch kontra Parlament, T-346/11 és T-347/11, ECLI:EU:T:2013:23.


Az ENSZ tengerjogi egyezménye: halászati vonatkozások
PDF 294kWORD 109k
Az Európai Parlament 2016. április 12-i állásfoglalása a nemzeti joghatóságokon kívül eső területek tengeri biológiai sokféleségéről szóló nemzetközi megállapodás keretében a halászati vonatkozásokról – az ENSZ tengerjogi egyezményéről (2015/2109(INI))
P8_TA(2016)0100A8-0042/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ tengerjogi egyezményére (UNCLOS) és az annak végrehajtását érintő két megállapodásra: a XI. rész végrehajtásáról szóló megállapodásra és a halállományokról szóló ENSZ-megállapodásra (UNFSA),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a nemzeti joghatóságokon kívül eső területek tengeri biológiai sokféleségének megőrzéséről és fenntartható használatáról szóló, az ENSZ tengerjogi egyezményének keretében kialakítandó, kötelező erejű nemzetközi eszközről szóló határozatára,

–  tekintettel a fenntartható fejlődésről szóló, 2012-ben Rio de Janeiróban tartott ENSZ-konferencia (Rio+20) „A jövő, amelyet akarunk” című záródokumentumára,

–  tekintettel az ENSZ nyitott végű informális ad hoc munkacsoportjának jelentéseire,

–  tekintettel a Biológiai Sokféleség Egyezményre (CBD) és a CBD részes felei által elfogadott, a biológiai sokféleségre vonatkozó aicsi célkitűzésekre, és különösen a 6., 10. és 11. célkitűzésre,

–  tekintettel az ökológiai vagy biológiai szempontból fontos tengeri területek meghatározásáról és a CBD hatálya alá tartozó nyílt óceáni területeken és mélytengeri élőhelyeken található védett tengeri területek reprezentatív hálózatainak kialakításáról szóló, 2009. évi azori-szigeteki tudományos kritériumokra és iránymutatásokra,

–  tekintettel a CBD keretében folyó, az ökológiai vagy biológiai szempontból fontos tengeri területek leírására irányuló folyamatra, amely már 204, a kritériumoknak megfelelő terület leírását eredményezte, amelyek között sok a nemzeti joghatóságokon kívül eső terület,

–  tekintettel arra, hogy míg az Indiai-óceán déli részén, a Csendes-óceán keleti trópusi és mérsékelt égövi részein, a Csendes-óceán északi részén, az Atlanti-óceán délkeleti részén, az Északi-sarkvidéken, az Atlanti-óceán északnyugati részén, a Földközi-tengeren, a Csendes-óceán délnyugati részén, a tágan értelmezett karibi térségben és az Atlanti-óceán középnyugati részén az ökológiai vagy biológiai szempontból fontos tengeri területeket már leírták, az más régiókra még nem terjedt ki,

–  tekintettel a környezetről és a fejlődésről szóló riói nyilatkozatra, az Agenda 21-re, az Agenda 21 további végrehajtását szolgáló programra, valamint a fenntartható fejlődésről szóló világ-csúcstalálkozón elfogadott végrehajtási tervre (a fenntartható fejlődésről szóló johannesbourgi nyilatkozatra és a végrehajtási tervre),

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Élelmezési Világszervezet (FAO) 1995. októberi konferenciája által elfogadott, a felelősségteljes halászatra vonatkozó magatartási kódexére és az ahhoz kapcsolódó okmányokra, különösen a nemzetközi védelmi és gazdálkodási intézkedések nyílt tengeri halászhajók általi betartásának előmozdításáról szóló, 1995. évi megállapodásra,

–  tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra szóló fenntartható fejlesztési menetrendjére (UNGA A/RES/70/1, elfogadva 2015-ben) és a 14. fenntartható fejlesztési célra („Az óceánok, tengerek és tengeri erőforrások megőrzése és fenntartható hasznosítása a fenntartható fejlődés céljait követve”),

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési programjának 14. céljára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A8-0042/2016),

A.  mivel a Föld felszínének 71%-át tenger borítja, és a bolygó vízkészletének 97%-a a tengerekben található; mivel a tenger a világ biológiai sokféleségének jelentős – továbbra is nagyrészt feltáratlan – része számára biztosít otthont;

B.  mivel becslések szerint a tengerek 64%-a, különösen a mélytengerek és a mély tengerfenék az államok nemzeti joghatóságán kívül eső terület, amelyet nemzetközi jog szabályoz;

C.  mivel az óceán a Föld számos rendszerében, többek között az éghajlatban és az időjárásban jelentős szerepet játszik, és egy sor emberi tevékenység – például a halászat, energiatermelés, közlekedés és kereskedelem – folytatásának helyszíne;

D.  mivel a védett tengeri területek kialakítása nyomán a nemzeti joghatóságokon kívül eső területek kevesebb mint 1%-a áll védelem alatt, és mivel az óceáni régiók túlnyomó többségében nincs olyan irányítási keret, amely jogi felhatalmazással rendelkezne védett tengeri területek létrehozására;

E.  mivel a tengeri biológiai sokféleség védelme és megőrzése az egész emberiség közös érdeke, és ennek megfelelően kell kezelni;

F.  mivel az egészséges tengeri élőhelyek és a fenntartható halállományok megőrzése alapvetően fontos a halászat hosszú távú fenntarthatósága szempontjából;

G.  mivel 2014-ben a védett ökoszisztémák világszerte a földterület 15,2%-át, a tengeri területeknek pedig csupán 8,4%-át tették ki;

H.  mivel a túlzott kiaknázás, a szennyezés, a tengeri szemét és a tengeri élőhelyek és ökoszisztémák pusztulásának negatív hatását az éghajlatváltozás és az elsavasodás is súlyosbítja;

I.  mivel a fenntartható fejlődésről szóló (2012. évi, Rio de Janeiró-i) ENSZ-konferencia „A jövő, amelyet akarunk” című záródokumentuma hangsúlyozta, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődés alapját képező természeti erőforrások védelme és az azokkal való gazdálkodás a fenntartható fejlődés átfogó célkitűzéseit és alapvető feltételeit jelenti;

J.  mivel a tengerekben és óceánokban komoly – eddig nagyrészt kiaknázatlan – lehetőségek rejlenek a kék növekedésre, például a megújuló energia és a gyógyászati termékek terén, amit a mai fejlődő országok számára a fejlődés lehetséges útjának lehetne tekinteni; mivel a tengerfejlesztés és a kék növekedési potenciál előfeltétele a tengeri fajokkal és a tengeri környezettel, a víz alatti domborzattal kapcsolatos ismeretek bővítése és a sérülékeny tengeri ökoszisztémák feltérképezése;

K.  mivel a tengeri biológiai sokféleség megőrzése és annak fenntartható használata közvetlenül összefügg a hosszú távú fenntartható fejlődéssel, és ezért valamennyi ország és terület számára társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi jelentőséggel bír;

L.  mivel a több mint 30 évvel ezelőtt kialakított, a nyílt tenger szabadságának elvén alapuló, a nemzeti joghatóságokon kívül eső területekre vonatkozó jelenlegi jogi keret a joghatóságokon kívüli területek tengeri biológiai sokfélesége megőrzésének és fenntartható használatának sikeres előmozdítása érdekében további fejlesztésre szorul;

M.  mivel az elmúlt évtizedekben megemelkedett a tengeri környezetben kialakított tevékenységek száma; mivel tudomásul vesszük a mélytengereken folytatott különböző tevékenységek és a tengerek biológiai sokféleségére gyakorolt hatásuk közötti dinamikát;

N.  mivel tudomásul vesszük a mélytengereken folytatott különböző tevékenységek közötti kölcsönhatásokat és halmozódó hatásokat, és mivel azok hatást gyakorolnak a tengerek biológiai sokféleségére;

O.  mivel az ENSZ Közgyűlése 2004-ben létrehozta a nyitott végű informális ad hoc munkacsoportot, azzal a céllal, hogy tanulmányozza és elemezze a nemzeti joghatóságokon kívüli területek tengeri biológiai sokféleségének megőrzését és fenntartható használatát;

P.  mivel a munkacsoport 2011-ban ajánlást tett egy olyan folyamat elindítására, amely feltárná a hiányosságokat és a lehetséges további lépéseket, ideértve az UNCLOS keretében létrehozandó esetleges többoldalú megállapodást, valamint arra, hogy a folyamat terjedjen ki a tengeri genetikai erőforrások összességére (a hasznuk megosztásának kérdését is ideértve), valamint olyan intézkedésekre, mint a területalapú irányítási eszközök (például védett tengeri területek), a környezeti hatásvizsgálati folyamatok, a kapacitásépítés és a tengeri technológia átadása;

Q.  mivel a 2011. évi munkacsoport társelnökei által készített összefoglaló elismerte, hogy az ökológiai vagy biológiai szempontból fontos területek leírására irányuló tudományos folyamat és e területek tényleges meghatározása/kijelölése között szakadék tátong, mivel akkoriban egyetlen globális fórum sem rendelkezett hivatalos felhatalmazással, a regionális és ágazati fórumok pedig ezzel kapcsolatban legitimitási problémákkal szembesültek;

R.  mivel a 2011. évi munkacsoport társelnökei által készített összefoglaló megállapította, hogy általánosságban elismerik az aktuális helyzet korlátait és hiányosságait;

S.  mivel az állam- és kormányfők 2012 júniusában, a Rio+20 záróokmányában elkötelezték magukat amellett, hogy a munkacsoport munkája alapján sürgősen és az ENSZ Közgyűlés 69. ülésének lezárása előtt foglalkoznak a nemzeti joghatóságokon kívüli területek tengeri biológiai sokfélesége megőrzésének és fenntartható használatának kérdésével, többek között annak révén, hogy határozatot hoznak egy, a tengerjogi egyezmény hatálya alá tartozó nemzetközi eszköz létrehozásáról;

T.  mivel a halászat önmagában és az éghajlatváltozással, a tengerszennyezéssel és az ember által folytatott más tengeri tevékenységekkel együtt is jelentős hatást gyakorol a tengeri biomasszára és a biológiai sokféleségre, így minden tengeri megőrzési és irányítási intézkedésnek átfogóan kell kezelnie a halászatnak a nemzeti joghatóságokon kívüli területek tengeri biológiai sokféleségére gyakorolt hatásait, azok elkerülése vagy minimálisra csökkentése érdekében; mivel továbbá a halászat nem az egyetlen olyan emberi tevékenység, amelynek következtében pusztulnak az óceánok erőforrásai, ezért a nemzetközi fellépés sem összpontosíthat mindössze erre az egy területre;

U.  mivel a halászati erőforrások esetében ma többek között az ásványkitermelés, az energiahordozók utáni fúrás és a földterületek városi platformok általi használata további halálozási tényezőket jelent, és a jövőbeli tengerfejlesztés nem várt halálozási tényezőket válthat ki, amelyekre való tekintettel körültekintően kell eljárni;

V.  mivel a tengeri biológiai sokféleség már eddig is jelentős hanyatlást szenvedett el; mivel a halászati lehetőségek jövő nemzedékei számára való megőrzése, illetve a tengeri biológiai sokféleség védelme és a tengeri ökoszisztémák megőrzése között szoros kapcsolat áll fenn;

W.  mivel a fenntartható és szelektív halászati technikák a halászati erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás és a járulékos fogások minimalizálásának létfontosságú eszközei, és ezáltal hozzájárulnak a tengeri biológiai sokféleség megőrzéséhez;

X.  mivel a tengeri tevékenységekben érintett valamennyi szereplő közötti koordináció és konzultáció alapvetően fontos a tengeri biológiai sokféleség megőrzésének és az erőforrások fenntartható használatának biztosítása szempontjából;

Y.  mivel az Unió legkülső régióira jellegüknél fogva sajátos földrajzi és esetenként geopolitikai körülmények jellemzők, és specifikus regionális együttműködési mechanizmusokban vesznek részt;

Z.  mivel a halászat igen fontos tevékenység, amely mind a nemzeti joghatóságok alá tartozó, mint az azokon kívül eső területeken folyik;

AA.  mivel az Unió kulcsszerepet tölt be a tengerek és óceánok világszintű irányításában, és nemzetközi szinten hatalmas befolyást gyakorol a halászatra, többek között a 17 regionális halászati gazdálkodási szervezetben való részvétele révén; mivel e vezető szerep azzal jár, hogy az Unió felelősséggel tartozik azért, hogy világszerte proaktív politikát fogadjanak el a tengeri biológiai sokféleség védelmére vonatkozóan;

AB.  mivel az UNFSA, amely a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelme és kezelése tekintetében megállapítja a részes államok jogait és kötelezettségeit, átfogó és előremutató dokumentum, amelyet nem szabad megváltoztatni, veszélyeztetni vagy enyhíteni, és amelynek maradéktalan végrehajtását az új nemzetközi eszköz keretében elfogadandó megerősített együttműködési folyamatok révén biztosítani kell;

AC.  mivel le kell vonni a tanulságot az Unió és a Feröer szigetek, illetve Izland között kialakult közelmúltbeli nézeteltérésekből annak lehetővé tétele érdekében, hogy az állományokat világszerte fenntartható módon kezeljék;

AD.  mivel az UNCLOS rendelkezései értelmében minden országnak joga van ahhoz, hogy élvezze az erőforrásainak megőrzéséből és fenntartható használatából fakadó előnyöket;

AE.  mivel elismerjük az államok azon kötelezettségét, hogy megvédjék és megőrizzék a tengeri környezetet, ideértve a ritka és sérülékeny ökoszisztémákat és a csökkenő állományú, veszélyeztetett és kihalással fenyegetett fajok élőhelyeit;

AF.  mivel az UNFSA keretet biztosít az elővigyázatossági megközelítés és a halászati gazdálkodás ökoszisztéma alapú megközelítéseinek alkalmazása, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokra és a hosszú távon vándorló halállományokra vonatkozó megőrzési és állománykezelési intézkedések és a nemzetközi együttműködés számára a regionális és szubregionális halászati gazdálkodási szervezetek és mechanizmusok révén; mivel tényleges végrehajtását javítani kell;

AG.  mivel az ENSZ Közgyűlés 61/105. és 64/72. határozata felhívja az államokat és a regionális halászati gazdálkodási szervezeteket, hogy fogadjanak el intézkedéseket a mélytengeri erőforrások hatékony védelmének biztosítása és annak megelőzése érdekében, hogy a fenékhalászat jelentős negatív hatást gyakoroljon a nemzeti joghatóságokon kívül eső területek sérülékeny tengeri ökoszisztémáira;

AH.  mivel a kapacitásépítéssel összefüggésben elismerjük és támogatjuk a fejlődő országok jogait és különleges elvárásait annak érdekében, hogy módjuk nyíljon élvezni az erőforrások megőrzéséből és fenntartható használatából, valamint a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokról és a vándorló halállományokból eredő előnyöket;

AI.  mivel az úgynevezett kóbei folyamat keretében tett intézkedések elismerik a tonhalállományokkal gazdálkodó azon regionális halászati gazdálkodási szervezetek által eddig tett erőfeszítéseket, amelyek vállalták, hogy független teljesítményértékelést végeznek, és felhívják ezen regionális halászati gazdálkodási szervezeteket, hogy rendszeresen készítsenek ilyen értékeléseket, és az eredményeket tegyék nyilvánosan elérhetővé, valamint ajánlásaikat maradéktalanul hajtsák végre; mivel egyes hatóságok, például az ENSZ Közgyűlése és az OECD Halászati Bizottsága szintén felszólították ugyanerre a többi regionális halászati gazdálkodási szervezetet, és mivel sor került ezen értékelésekre;

AJ.  mivel a regionális halászati gazdálkodási szervezetek léteznek, és némelyikük védett tengeri területek létrehozásán fáradozik a halállományok megőrzése és fenntartható szintre való visszaállítása érdekében;

AK.  mivel a CBD egy sor olyan munkaértekezlet létrejöttét segítette elő, amelyek célja az ökológiai vagy biológiai szempontból fontos tengeri területek leírása, többek között a nemzeti joghatóságokon kívül eső területeken, és e munkaértekezletek eredményei most vezetési konzultációs célokra széles körben hozzáférhetők a CBD egy weboldalán;

AL.  mivel a tudományos adatok és ismeretek gyűjtése és megosztása a jóhiszemű és a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményen alapuló döntések meghozatala szempontjából kiemelkedően fontos;

AM.  mivel a tengeri műanyag szemét környezeti problémája közvetlen fenyegetést jelent a tengeri sokféleségre nézve, és mivel a probléma leküzdésének terjedelmét és eszközeit továbbra sem tárták fel megfelelő módon, és mivel megoldása gazdasági lehetőségnek is bizonyulhat;

AN.  mivel a munkacsoport 2015. január 23-i dokumentumában hangsúlyozta, hogy átfogó, globális rendszerre van szükség annak érdekében, hogy jobban kezeljék a nemzeti joghatóságokon kívüli területek tengeri biológiai sokfélesége megőrzésének és fenntartható használatának kérdését;

AO.  mivel az Unió hatékonyan fejleszti és ösztönzi a bevált gyakorlatokat a halállományok fenntartható használatának megvalósítása érdekében, és programjai – többek között Horizont 2020 – révén serkenti az adatgyűjtést, a kutatást és a fenntartható fejlesztést;

AP.  mivel a munkacsoport 2015. január 23-án támogatásáról biztosította azt az ajánlást, miszerint az egyezmény keretében jogilag kötelező erejű nemzetközi eszközt kell kialakítani;

AQ.  mivel az ENSZ Közgyűlése 2015. június 19-én határozatot fogadott el a nemzeti joghatóságokon kívül eső területek tengeri biológiai sokféleségének megőrzéséről és fenntartható használatáról szóló, az UNCLOS keretében kialakítandó, kötelező erejű nemzetközi eszközről;

1.  üdvözli az ENSZ Közgyűlésének azon határozatát, hogy a nemzeti joghatóságokon kívül eső területek tengeri biológiai sokféleségének megőrzéséről és fenntartható használatáról szóló, az UNCLOS keretében kialakítandó, kötelező erejű nemzetközi eszközt dolgoz ki többek között a jelenlegi hiányosságok orvoslása érdekében; hangsúlyozza, hogy e folyamat nem veszélyezteti majd a vonatkozó hatályos eszközöket és kereteket, sem pedig az érintett globális, regionális és ágazati szerveket (pl. a regionális halászati gazdálkodási szervezeteket); kiemeli, hogy gyors, ámde körültekintő előrelépésre van szükség ezen új eszköz kidolgozása során, és el kell érni a szövegtervezet 2017 végéig történő véglegesítésére vonatkozó célt;

2.  hangsúlyozza, hogy az államok közötti jó kapcsolatok és az erőforrások fenntartható kiaknázása szempontjából az UCLOS keretében végzett munka kitűnő kilátásokat, lehetőségeket és következményeket kínál, ugyanakkor elismeri, hogy az új kihívások és lehetőségek kiigazításokat tesznek szükségessé;

3.  hangsúlyozza az óceánok és tengerek és az azokban található erőforrások megőrzésének és fenntartható használatának jelentőségét; felhívja az Uniót és a nemzetközi közösséget, hogy segítsék elő a tengeri biológiai sokféleség megőrzését és fenntartható használatát egyéb intézkedések mellett a tengeri ökoszisztéma-gazdálkodás modern és fenntartható koncepciói, óceánirányítási elvek, a tengeri erőforrásokkal való gazdálkodás (ásványkitermelés, energiahordozók utáni fúrás stb.) és a halászat irányítása, a tudományos alapú tengerpolitikai irányítás beépítése, az állományok helyreállítása és a maximális fenntartható hozam előállítására képes szinten tartása, a tengeri biológiai sokféleség ökoszisztéma-alapú kezelése és megőrzése, a hatályos jogszabályok érvényre juttatása és az elővigyázatossági megközelítés végrehajtása révén;

4.  rámutat, hogy a tengeri biológiai sokféleségre nehezedő nyomás 2020-ig történő kezelése érdekében a tagállamoknak lépéseket kell tenniük kezelési tervek végrehajtása, a szabályok alkalmazásának nyomon követése, tudásalapjuk elmélyítése, a kutatási hálózatok megerősítése és a tengeri biológiai sokféleséggel kapcsolatos információk koordinációja céljából;

5.  elismeri és támogatja, hogy az Unió és a Bizottság pozitív vezető szerepet játszik, figyelembe véve az uniós halászati ágazat és piac fő szereplőinek álláspontját is, valamint hogy az európai halászati politika a fenntarthatóságra irányul;

6.  elismeri, hogy az Unió régóta fontos szerepet tölt be a tengeri élő erőforrások fenntartható kezelésének biztosításában, különösen a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemben; hangsúlyozza, hogy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat jellegénél fogva fenyegetést jelent a tengeri biológiai sokféleségre nézve, és súlyosan veszélyezteti a tengeri ökoszisztémák védelmét; rámutat, hogy az Unió prioritásává tette a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatot, és hogy a küzdelem sikere szempontjából a nemzetközi együttműködés kiemelkedő jelentőségű; ösztönzi a FAO-t és a regionális halászati gazdálkodási szervezeteket, hogy a többoldalú együttműködés javítása érdekében fokozzák erőfeszítéseiket;

7.  kiemeli, hogy a tengeri eredetű élelmiszerek ágazatában pozitív szerepet játszik a környezetvédelmi címkézés, amely lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy hozzájáruljanak az erőforrások fenntarthatóságához és a tengeri biológiai sokféleség megőrzéséhez, miközben megalapozott döntést hoznak;

8.  arra bátorítja a Bizottságot, hogy folytassa a támogatást és koordinációt, és biztosítsa, hogy ezen új nemzetközi megállapodás keretében hatékonyan kezeljék az emberi tevékenységek – többek között a halászatnak és a tengerfenék és az óceánok kiaknázásának minden formájának – a nemzeti joghatóságokon kívül eső területek biológiai sokféleségére gyakorolt hatását; megállapítja ezért, hogy a meglévő jogszabályok érvényre juttatását továbbra is elő kell segíteni, és a koherencia és következetesség biztosítása érdekében ki kell alakítani a szükséges irányítási eszközöket;

9.  arra ösztönzi a regionális halászati gazdálkodási szervezeteket, hogy biztosítsák ajánlásaik maradéktalan végrehajtását, továbbra is végezzenek rendszeresen független értékeléseket, és biztosítsák ezen értékelések megfelelő végrehajtását;

10.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy segítse elő és támogassa a védett tengeri területekre vonatkozó holisztikus és átfogó megközelítést, mivel a megőrzést célzó erőfeszítések tekintetében valódi koordináció és együttműködés nem lehetséges az óceánokon és a tengereken folytatott emberi tevékenységek széles körében részt vevő érdekelt felek lehető legszélesebb körének bevonása nélkül;

11.  ösztönzi és nyomatékosan kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő az ökológiai vagy biológiai szempontból fontos tengeri területek kijelölését és végrehajtását a nemzeti joghatóságokon kívül eső területeken;

12.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy működjön együtt minden érintett féllel annak érdekében, hogy az UNCLOS keretében kialakítandó új nemzetközi eszköz kapcsán továbbra is támogassák és segítsék elő egy intézményi mechanizmus kidolgozását a védett tengeri területek folytonos, koherens, működőképes és reprezentatív hálózatainak – mint az ökológiai és biológiai folytonosság biztosításához elengedhetetlen eszközök – nyomon követésére és végrehajtására vonatkozó, szükséges szabályok meghatározása, kezelése és kidolgozása érdekében;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon fel egy sor átfogó adatot Európa regionális tengereinek biológiai sokféleségéről; úgy véli, hogy ezen adatok összegyűjtése szükséges kihívás, mivel a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv hatálya alá tartozó fajok és élőhelyek 80%-át ismeretlenként sorolták be;

14.  kéri, hogy az Unió vállaljon vezető szerepet a tengeri műanyag szemét problémájának leküzdésében és a kék gazdaság keretében az erre vonatkozó kutatás finanszírozásában;

15.  hangsúlyozza, hogy ezen új nemzetközi megállapodásnak valamennyi érdekelt fél számára egyenlő feltételeket kell biztosítania; úgy véli, hogy az új nemzetközi megállapodásnak ezenfelül a fejlődő országok, különösen a kis szigetállamok egyedi szükségleteit is figyelembe kell vennie a kapacitásépítés tekintetében annak érdekében, hogy a nemzetközi közösségnek többek között a védett tengeri területekre vonatkozó céljai teljesüljenek;

16.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy valamennyi ágazat, többek között az újonnan elfogadott eszközök, az UNFSA és a FAO meglévő eszközei, a regionális halászati gazdálkodási szervezetek és egyéb ágazati szervezetek – például a Nemzetközi Tengeri Talapzat Hatóság és a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet – között mozdítsa elő a fokozott együttműködést, koordinációt, átláthatóságot és elszámoltathatóságot;

17.  felhívja az ENSZ-t, hogy működjön együtt az államokkal a meglévő szabályok hatékonyabb végrehajtása érdekében, és szükség esetén alkosson további szabályokat, amelyek közvetetten elősegítik a mélytengeri biológiai sokféleség védelmét és javítják a társadalmi, biztonsági és ellenőrzési feltételeket, például olyan globális irányítási eszközök létrehozása révén, mint egy, a hajók lajstromozására szolgáló központosított eszköz, például a FAO égisze alatt fejlesztett globális halászhajólajstrom, elkerülve ugyanakkor a halászokra háruló bürokratikus terheket;

18.  hangsúlyozza, hogy a regionális halászati gazdálkodási szervezetek felhatalmazásának ki kell majd terjednie a halászat nemzeti joghatóságokon kívül eső területek tengeri biológiai sokféleségére gyakorolt hatásaira;

19.  nyomatékosan kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az UNCLOS keretében megkötendő új nemzetközi megállapodás biztosította felhatalmazás révén támogassák és segítsék elő egy olyan intézményi mechanizmus kidolgozását, amely a tengeri környezetre potenciálisan jelentős hatást gyakorló tevékenységekre – többek között a tengeri erőforrások kiaknázására – vonatkozó, az UNCLOS 206. cikke által előírt előzetes környezeti hatásvizsgálat végrehajtására irányul, amennyire kivitelezhető, szilárd tudományos alapokon, és hogy e tevékenységekhez részletes környezetvédelmi és társadalmi-gazdasági ellenőrzés kapcsolódjon;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy az új nemzetközi megállapodással összefüggésben tegyen meg mindent a tengeri környezeti károkozás elismertetéséért és az e károkért való felelősség láncolatának meghatározásáért;

21.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy hívja fel azokat az államokat, amelyek még nem tették meg, hogy ratifikálják az UNCLOS-t vagy csatlakozzanak hozzá;

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az ENSZ Közgyűlésének és a jövőbeli nemzetközi megállapodás szövegének kidolgozásáért felelős előkészítő bizottságnak.


A tenyészállatok és szaporítóanyagaik ***I
PDF 254kWORD 96k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2016. április 12-i jogalkotási állásfoglalása a tenyészállatok és szaporítóanyagaik Unión belüli kereskedelmének és az Unióba történő behozatalának tenyésztéstechnikai és származástani feltételeiről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2014)0005 – C7-0032/2014 – 2014/0032(COD))
P8_TA(2016)0101A8-0288/2015

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0005 - 2014/0032(COD)),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)00042014/0033(COD)),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 42. cikkére és 43. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0032/2014),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. március 25-i véleményére(1),

–  Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően.

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2015. december 18-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0288/2015),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  úgy véli, hogy mivel a COM(2014)0004 számú bizottsági javaslat tartalma bekerült az álláspontba, a 2014/0033(COD) jogalkotási eljárás megszűnt;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. április 12-én került elfogadásra a fajtatiszta tenyészállatok, hibrid tenyészsertések és szaporítóanyagaik Unión belüli tenyésztésének, kereskedelmének és az Unióba történő beléptetésének tenyésztéstechnikai és származástani feltételeiről, a 652/2014/EU rendelet, a 89/608/EGK és a 90/425/EGK tanácsi rendelet módosításáról, valamint az állattenyésztés tárgyában hozott egyes jogi aktusok módosításáról és hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) .../2016 európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel („Állattenyésztési rendelet”)

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2016/1012 rendelet.)

(1) HL C 226., 2014.7.16., 70. o.


A Földközi-tenger térségében kialakult helyzet és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségessége
PDF 499kWORD 263k
Az Európai Parlament 2016. április 12-i állásfoglalása a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről (2015/2095(INI))
P8_TA(2016)0102A8-0066/2016

Az Európai Parlament

–  tekintettel az 1951-es genfi egyezményre és annak kiegészítő jegyzőkönyvére, különösen a visszaküldés tilalmához fűződő jogra;

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló 1989-es ENSZ-egyezményre és annak 25. évfordulójáról szóló, 2014. november 27-i európai parlamenti állásfoglalásra(1),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményére (UNCLOS, 1982), az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú nemzetközi egyezményre (SOLAS, 1974) és a tengeri felkutatásról és mentésről szóló (módosított) nemzetközi egyezményre (SAR, 1979),

–  tekintettel a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményre,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó cselekvési tervről szóló bizottsági közleményre (2010–2014) (COM(2010)0213) és a kísérő nélküli kiskorúak helyzetéről szóló, 2013. szeptember 12-i európai parlamenti állásfoglalásra(2),

–  tekintettel a Földközi-tengeren bekövetkezett legutóbbi tragédiákról és az Európai Unió migrációs és menekültügyi politikáiról szóló, 2015. április 29-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európába irányuló migrációról és menekülthullámról szóló, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságában 2015-ben tartott vitákra: április 14-én, Avramopoulos biztos jelenlétében tartott vitára; május 6-án a szolidaritásról és a felelősség méltányos megosztásáról, többek között a kutatási és mentési kötelezettségekről tartott vitára; május 26-án a harmadik országokkal folytatott együttműködés stratégiájáról tartott vitára; június 4-én az EU-ba érkező menedékkérők és menekültek számára biztonságos és jogszerű utak kidolgozásáról és a közös európai menekültügyi rendszer megvalósításáról tartott vitára; június 25-én az emberkereskedelemmel és -csempészettel, valamint a rendezetlen jogállású migránsok munkaerejének kizsákmányolásával kapcsolatos problémák kezeléséről, a megfelelő legális gazdasági migrációs csatornák kifejlesztéséről, valamint a határigazgatásról és vízumpolitikáról tartott vitára; július 2-án a migráció és a fejlesztés összefüggésrendszerében az uniós belügyi alapok elköltésének módjáról tartott vitára; július 6-án a migrációra vonatkozó menetrendből kiinduló első bizottsági javaslatcsomagról, valamint a szolidaritásról és a felelősség méltányos megosztásáról, többek között a kutatási és mentési kötelezettségekről és az EU-ba érkező menedékkérők és menekültek számára biztonságos és jogszerű utak kidolgozásáról tartott vitára; július 16-án szakértők jelenlétében a migrációs politikával kapcsolatos uniós finanszírozásról, az uniós tagállamokban és Norvégiában a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó politikákról, gyakorlatokról és adatokról, az EU-nak a migráció területén harmadik országokkal folytatott együttműködéséről, valamint a gazdasági migráció szabályozásának új módjairól tartott vitára; szeptember 22-én az európai migrációs stratégiát követő második bizottsági javaslatcsomagról tartott vitára; szeptember 23-án a nemzeti parlamentekkel a fogadóállomásokon alapuló koncepcióról és a migráció nemzeti és helyi szinten történő kezeléséről tartott vitára; október 19-én az embercsempészettel, az emberkereskedelemmel és a rendezetlen jogállású migránsok munkaerejének kizsákmányolásával kapcsolatos problémák kezeléséről tartott vitára; november 10-én „A menekültügyi válság kezelése: az európai migrációs stratégia szerinti kiemelt intézkedések végrehajtásának helyzete” című bizottsági közleményről (COM(2015)0510) tartott vitára; november 19-én az EU migrációs és menekültügyi politikáihoz kapcsolódó belső és külső finanszírozásáról tartott vitára; december 10-én az EU migrációs területen harmadik országokkal folytatott együttműködéséről tartott vitára; és december 21-én a határigazgatásról és vízumpolitikáról, a közös európai menekültügyi rendszer hatékony megvalósításáról, valamint a megfelelő jogszerű gazdasági migrációs csatornák kidolgozásáról tartott vitára,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Fejlesztési Bizottság 2015. április 1-jén a fejlesztés és a migráció kapcsolatáról tartott együttes ülésére, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, a Külügyi Bizottság és az Emberi Jogi Albizottság 2015. szeptember 15-én a Földközi-tenger térségében folyó migrációs áramlásokkal összefüggésben az emberi jogok tiszteletben tartásáról tartott együttes ülésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság küldöttségének 2015 szeptemberében Lampedusára tett, a kutatási-mentési műveletekkel kapcsolatos látogatásáról, valamint 2015 októberében Tunéziába tett, a harmadik országokkal a migráció, a menekültügy és a határellenőrzés terén folytatott együttműködéssel kapcsolatos látogatásáról szóló jelentésére, továbbá tekintettel a Költségvetési Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság közös küldöttségének 2015 júliusában Szicíliába tett, a régióra nehezedő migrációs nyomás kezelésével, különösen annak költségvetési vonatkozásaival kapcsolatos látogatásáról szóló jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság migrációval kapcsolatos, tíz pontból álló intézkedési tervére, amelyet a közös Külügyi és Belügyi Tanács 2015. április 20-án Luxemburgban tartott ülésén ismertetett,

–  tekintettel a Bizottság „Európai migrációs stratégia” című közleményére (COM(2015)0240),

–  tekintettel az Európai Uniónak a földközi-tengeri térség déli középső részén folytatott katonai műveletéről szóló, 2015. május 18-i (KKBP) 2015/778 tanácsi határozatra,

–  tekintettel az EUNAVFOR Med művelet második szakaszának, újabb nevén a Sophia műveletnek a megindítására vonatkozó határozatra, amelyet az uniós nagykövetek fogadtak el a Politikai és Biztonsági Bizottságban(5), valamint tekintettel az Égei-tengeren a NATO vezetésével végrehajtott műveletekre;

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2015. október 9-i 2240(2015). számú határozatára,

–  tekintettel a Bizottságnak a migránscsempészet elleni uniós cselekvési tervről (2015–2020) szóló közleményére (COM(2015)0285),

–  tekintettel az Eurodac-rendeletnek az ujjlenyomat-vételi kötelezettség tekintetében való végrehajtásáról szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0150),

–  tekintettel az európai letelepítési programról szóló bizottsági ajánlásra (C(2015)3560) és a Tanácsban ülésező tagállamok kormányai képviselőinek a többoldalú és nemzeti programokon keresztül 20 000, nemzetközi védelemre szoruló személy letelepítéséről szóló következtetéseire, amelyet a Bel- és Igazságügyi Tanács 2015. július 20-i ülésén ismertettek,

–  tekintettel a Bizottságnak a fogadóállomásokon (hotspotokon) alapuló megközelítéshez kapcsolódó magyarázó feljegyzésére, a Görögországban és Olaszországban kialakult helyzetről szóló 2016. február 10-i jelentésére, valamint a Görögország által elért eredményekről szóló 2016. március 4-i jelentésére;

–  tekintettel a nemzetközi védelem területén Olaszország és Görögország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések megállapításáról szóló 2015. szeptember 14-i (EU) 2015/1523 tanácsi határozatra,

–  tekintettel a nemzetközi védelem területén Olaszország és Görögország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések megállapításáról szóló 2015. szeptember 22-i (EU) 2015/1601 tanácsi határozatra,

–  tekintettel a Bizottságnak az áthelyezési válságmechanizmus létrehozásáról, valamint a valamely harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26-i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatára (COM(2015)0450),

–  tekintettel a Bizottságnak a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazása céljából a biztonságos országok közös uniós jegyzékének létrehozásáról, valamint a 2013/32/EU irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatára (COM(2015) 0452),

–  tekintettel „A visszatérésre vonatkozó uniós cselekvési terv” című bizottsági közleményre (COM(2015)0453),

–  tekintettel a tagállamok illetékes hatóságai által a visszatéréssel kapcsolatos tevékenységeik végzése során használandó közös „Visszatérési kézikönyv” kidolgozásáról szóló bizottsági ajánlásra (C(2015)6250) és annak mellékletére,

–  tekintettel „A jelenlegi menekültügyi válsággal kapcsolatos közbeszerzési szabályok” című bizottsági közleményre (COM(2015)0454),

–  tekintettel az Európai Bizottság és a főképviselő „Az európai menekültügyi válság kezelése: az EU külső tevékenységének szerepe” című közös közleményére (JOIN(2015)0040),

–  tekintettel az afrikai stabilitással és az irreguláris migráció okainak kezelésével foglalkozó szükséghelyzeti alap létrehozásáról szóló bizottsági határozatra (C(2015)7293),

–  tekintettel a Bizottság „A menekültügyi válság kezelése: azonnali operatív, költségvetési és jogi intézkedések az európai migrációs stratégia keretében” című közleményére (COM(2015)0490) és annak mellékleteire,

–  tekintettel a Bizottság „A menekültügyi válság kezelése: az európai migrációs stratégia szerinti kiemelt intézkedések végrehajtásának helyzete” című közleményére (COM(2015)0510) és annak mellékleteire,

–  tekintettel a Bizottság „Az Európai Határ- és Parti Őrség és Európa külső határainak hatékony igazgatása” című közleményére (COM(2015)0673) és az Európai Határ- és Parti Őrségről és a 2007/2004/EK rendelet, a 863/2007/EK rendelet, valamint a 2005/267/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatára (COM(2015)0671), az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszatérését szolgáló európai úti okmányról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatára (COM(2015)0668), az 562/2006/EK rendeletnek a külső határokon végzett ellenőrzések releváns adatbázisok felhasználásával való megerősítése tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatára (COM(2015)0670), a Bizottságnak a nemzetközi védelem területén Olaszország és Görögország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések megállapításáról szóló (EU) 2015/1523 és (EU) 2015/1601 tanácsi határozat 9. cikkével összhangban a nemzetközi védelem területén Svédország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések megállapításáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatára (COM(2015)0677), valamint a Bizottság Törökországgal közös önkéntes humanitárius befogadási rendszerről szóló ajánlására (C(2015)9490),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „A menekültügyi válság kezelése: Az európai migrációs stratégia szerinti kiemelt intézkedések végrehajtásának helyzete” című közleményére (COM(2016)0085),

–  tekintettel a Bizottság általa Görög Köztársasághoz intézett, a Görögország által a 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti átadás folytatására való tekintettel meghozandó sürgős intézkedésekről szóló ajánlására (C(2016)0871),

–  tekintettel a nemzetközi védelem területén Olaszország és Görögország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések megállapításáról szóló (EU) 2015/1601 határozat szerint Ausztriára jutó kérelmezői létszám 30%-a áthelyezésének ideiglenes felfüggesztéséről szóló tanácsi végrehajtási határozat tervezetére (COM(2016)0080),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „Vissza a schengeni rendszerhez – menetrend” című közleményére (COM(2016)0120),

–  tekintettel a Bizottság által az Európai Parlament és a Tanács számára készített, „Második jelentés a Törökország által a vízumliberalizációs menetrend követelményeinek teljesítése terén tett előrelépésekről” című jelentésére (COM(2016)0140) és a Bizottság ehhez kapcsolódó munkadokumentumára (SWD(2016)0097),

–  tekintettel az Unióban nyújtandó vészhelyzeti támogatásról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2016)0115) és a 2016. évi 1. sz. költségvetésnek ezen eszköz céljaira szolgáló költségvetési tétel létrehozása érdekében történő, a közeljövőben esedékes módosítására,

–  tekintettel az Európai Tanács által a 2015. április 23-i rendkívüli ülésén, a 2015. június 25–26-i ülésén, az uniós állam- és kormányfők migrációról szóló 2015. szeptember 23-i informális ülésén, a 2015. október 15-i, a 2015. december 17-i és 18-i, valamint a 2016. február 18-i és 19-i ülésén elfogadott következtetésekre,

–  tekintettel a Tanács által a biztonságos származási országokról a 2015. július 20-i ülésén, a migrációról a 2015. július 20-i ülésén, a visszatérési politika jövőjéről a 2015. október 8-i ülésén, a migrációról a 2015. október 12-i ülésén, a menekültügyi és migrációs válság kezelését célzó intézkedésekről a 2015. november 9-i ülésén, a hontalanságról a 2015. december 4-i ülésén, valamint a migránscsempészetről a 2016. március 10-i ülésén elfogadott következtetésekre,

–  tekintettel a 2015. szeptember 14-én elfogadott elnökségi következtetésekre,

–  tekintettel a Tanácsban ülésező tagállamok kormányai képviselőinek 2015. július 20-i ülésükön elfogadott következtetéseire, amelyek tárgya többoldalú és nemzeti programok végrehajtása nemzetközi védelemre szoruló 20 000 személy letelepítése céljával,

–  tekintettel a 2015. október 15-i EU–Törökország közös cselekvési tervre, valamint az ahhoz kapcsolódó 2016. február 10-i és március 4-i végrehajtási jelentésekre,

–  tekintettel az EU állam- és kormányfőinek 2016. március 7-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Földközi-tenger keleti térségében és a Nyugat-Balkánon húzódó útvonallal foglalkozó, 2015. október 8-án megrendezett magas szintű konferencián elfogadott nyilatkozatra, valamint a nyugat-balkáni útvonalon kialakult menekültáradattal foglalkozó, 2015. október 25-i találkozón a vezetők által elfogadott nyilatkozatra valamint az ehhez kapcsolódó, az elért haladásról szóló 2016. február 10-i jelentésre,

–  tekintettel a 2015. november 11-én és 12-én Vallettában tartott, migrációval foglalkozó Európai Unió–Afrika csúcstalálkozón elfogadott cselekvési tervre és politikai nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) munkájára és jelentéseire, és különösen az Európai Unióban a menekültügy helyzetéről szóló 2014-es jelentésére és a havonta megjelenő menekültügyi trendekre,

–  tekintettel a Frontex munkájára és jelentéseire, és különösen a 2015-ös éves kockázatelemzésére, valamint a kockázatelemzési hálózati negyedéves jelentéseire,

–  tekintettel az Europol munkájára és jelentéseire, és különösen a „Mare” elnevezésű Közös Operatív Csapatra, valamint az Európai Migránscsempészeti Központnak (EMSC) Europol általi létrehozására,

–  tekintettel az Eurojust munkájára és jelentéseire, és különösen az emberkereskedelemről szóló jelentéseire,

–  tekintettel az Alapjogi Ügynökség (FRA) munkájára, éves jelentéseire és tanulmányaira, és különösen a munkaerő-kizsákmányolás súlyos formáiról, valamint a rendezetlen jogállású migránsok és a velük kapcsolatba lépő személyek kriminalizálásáról szóló tanulmányaira,

–  tekintettel a C. politikai tematikus főosztálynak az EUMSZ 80. cikkének végrehajtásáról, a nemzetközi védelmet kérelmezők új módszereiről, alternatív útvonalairól és a menekültügyi eljárásokhoz való hozzáférési módjaikról, az EU-ba irányuló munkavállalási célú migráció szabályozásának új módjairól, a közös európai menekültügyi rendszer erősítéséről és Dublin alternatíváiról, az EU-nak a migráció terén harmadik országokkal folytatott együttműködéséről szóló, valamint „A női menedékkérők és menekültek fogadása az Unióban” című tanulmányaira, továbbá tekintettel a D. politikai tematikus főosztály „Migrációs politikák: a hatékonyság elemzése és a jövőben alkalmazandó bevált gyakorlatok” című, és az EXPO politikai tematikus főosztály „Migránsok a Földközi-tengeren: az emberi jogok védelme” című tanulmányára,

–  tekintettel az Európai Migrációs Hálózat (EMH) tanulmányaira, és különösen a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó politikákról, gyakorlatokról és adatokról szóló tanulmányára,

–  tekintettel az ENSZ menekültügyi főbiztosának munkájára és jelentéseire,

–  tekintettel az ENSZ a migránsok emberi jogaival foglalkozó különleges előadójának munkájára és jelentéseire,

–  tekintettel az Európa Tanács munkájára, jelentéseire és állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Nemzetközi Migrációs Szervezet munkájára és jelentéseire,

–  tekintettel az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalának munkájára és jelentéseire,

–  tekintettel a Régiók Bizottságának az európai migrációs stratégiáról szóló, a 2015. december 3–4-én megtartott 115. plenáris ülésén elfogadott véleményére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az európai migrációs stratégiáról és a migránscsempészet elleni uniós cselekvési tervről szóló véleményére,

–  tekintettel a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről szóló, 2014. december 17-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a „80. cikk – Szolidaritás és a felelősség méltányos megosztása, ideértve a kutatási és mentési kötelezettségeket is” című munkadokumentumra,

–  tekintettel az embercsempészettel, az emberkereskedelemmel és a rendezetlen jogállású migránsok munkaerejének kizsákmányolásával kapcsolatos problémák kezeléséről szóló munkadokumentumra,

–  tekintettel a „Határigazgatás és vízumpolitika, a Frontex és más illetékes ügynökségek szerepét is ideértve” című munkadokumentumra,

–  tekintettel a „Biztonságos és jogszerű utak kidolgozása az EU-ba érkező menedékkérők és menekültek számára, beleértve az áttelepítési és kapcsolódó integrációs politikákat is” című munkadokumentumra,

–  tekintettel a „Megfelelő legális gazdasági migrációs csatornák kialakítása” című munkadokumentumra,

–  tekintettel „Az EU migrációs és menekültügyi politikájával kapcsolatos belső és külső uniós finanszírozás” című munkadokumentumra,

–  tekintettel „A közös európai menekültügyi rendszer hatékony végrehajtása, ideértve az EASO szerepét is” című munkadokumentumra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Költségvetési Bizottság, a Foglakoztatási és Szociális Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság, valamint a Petíciós Bizottság véleményére (A8-0066/2016),

A.  mivel 2014. december 17-i állásfoglalásában arra utasította az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy értékelje a különböző érintett politikákat, dolgozzon ki ajánlásokat és számoljon be erről stratégiai saját kezdeményezésű jelentés formájában a plenáris ülésen;

B.  mivel a Frontex adatai szerint(7) 2015-ben1,83 millió személyt észleltek, miközben szabálytalanul próbáltak meg átkelni az EU külső határain, ami a 2014 folyamán az Unióba érkezett 282 500 migránssal összevetve példátlan mértékű adat; és mivel az IOM/UNICEF adatai szerint a tengeren át érkező összes migráns mintegy 20%-a gyermek(8);

C.  mivel az EASO adatai szerint(9) 2015-ben több mint 1,4 millió nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtottak be az ún. „EU+ országokban” (10), amely kérelmek száma április óta folyamatosan nőtt, ugyanakkor az ismétlődő kérelmek száma csökkent, és mivel a kérelmezők mintegy 6 %-a vallja magát kísérő nélküli kiskorúnak; mivel 2016 februárjában a tengeren érkezők 22%-a bolt nő és 40%-uk gyermek(11);

D.  mivel a Gyermek Jogairól szóló ENSZ-egyezmény alkalmazásában minden tizennyolc év alatti személy gyermeknek tekintendő;

E.  mivel a Nemzetközi Migrációs Szervezet szerint 2015-ben több mint 3771 személy veszítette életét vagy tűnt el a Földközi-tengeren(12); mivel 2016. március 8-ig a jelentések szerint 444 személy veszítette életét a Földközi-tengeren; mivel 2016 első kilenc hetében 77 – átlagosan tehát naponta egynél több – gyermek halt meg; mivel az EUROPOL legfrissebb adatai szerint legalább 10 000 kísérő nélküli gyermek tűnt el érkezését követően Európában

F.  mivel október 3-át „A megemlékezés napjának” kellene nyilvánítani, emléket állítva minden olyan migráns és menedékkérő férfinak, nőnek és gyermeknek, akik az üldözés, diktatúrák, háborúk és nyomorúság elől próbáltak menekülni és eközben életüket veszítették, valamint megemlékezve minden olyan férfiról és nőről is, akik nap mint nap életüket kockáztatják azért, hogy megmentsék őket;

G.  mivel a világ bizonyos részein háború dúl és erőszak uralkodik, és az ott élő embereket a rendkívüli szegénység, a környezet állapotának romlása együttes hatásai sújtják és a fiatalok jövője kilátástalan, ami további erőszakot és bizonytalanságot kelthet, és ismét egész népességeket kényszeríthet migrációra;

Az EUMSZ 80. cikke – Szolidaritás és a felelősség méltányos megosztása, ideértve a kutatási és mentési kötelezettségeket is

H.  mivel az EUMSZ 80. cikke a szolidaritás elvét és a felelősség méltányos megosztása elvét az egész uniós rendszer középpontjába állítja, jogalapot biztosítva így ezen elveknek a menekültüggyel, migrációval és határellenőrzéssel kapcsolatos uniós politikákban történő érvényesítésére;

I.  mivel a szolidaritás a belső és a külső szolidaritás formájában egyaránt megjelenhet; és mivel az áthelyezés, a menekültügyi határozatok kölcsönös elismerése, az operatív támogató intézkedések, a jelenleg hatályos dublini rendelet és az ideiglenes védelemről szóló, proaktív módon értelmezett irányelv a belső szolidaritást szolgáló eszközök tárát alkotják, ugyanakkor az áttelepítés, a humanitárius befogadás és a tengeri kutatás és mentés a külső szolidaritást segíti elő, a polgári védelmi mechanizmus pedig mindkét cél szolgálatába állhat;

J.  mivel 2016. március 3-án az olasz fogadólétesítményekben a más tagállamba történő áthelyezésre váró 39600 menedékkérőből csak 338-et helyeztek ténylegesen át, míg Görögország esetében a 66400 tervezett áthelyezésből 322-ra került ténylegesen sor;

Az emberkereskedelemmel és -csempészettel, valamint a rendezetlen jogállású migránsok munkaerejének kizsákmányolásával kapcsolatos problémák kezelése

K.  mivel a migránscsempészet, az emberkereskedelem és a munkaerő-kizsákmányolás olyan elkülönült jogi jelenségek, amelyekkel külön jogi kereteken belül uniós és nemzetközi szinten kell foglalkozni, és amelyek kellően célzott választ igényelnek, ugyanakkor a gyakorlatban gyakran átfedik egymást; és mivel az embercsempész és emberkereskedő hálózatok igen gyorsan képesek változtatni módszereiken, ezért a válaszintézkedéseknek is a lehető legfrissebb és legpontosabb adatokon kell alapulniuk; mivel a migránscsempészet elleni küzdelem keretében foganatosított intézkedéseknek nem szabad azokat a személyeket is sújtaniuk, akik a rendezetlen jogállású migránsok számára humanitárius segítséget nyújtanak;

L.  mivel a migránscsempészet, az emberkereskedelem és a munkaerő-kizsákmányolás elleni küzdelem egyaránt igényel rövid, közép- és hosszú távú válaszokat, többek között a bűnözői hálózatok felszámolását és az elkövetők bíróság elé állítását, az adatok gyűjtését és elemzését, az áldozatok védelmét és a jogellenesen tartózkodó migránsok visszatérését célzó intézkedéseket, valamint a harmadik országokkal folytatott együttműködést, továbbá az emberkereskedelem és embercsempészet áldozatai iránti keresletet és a migrációnak az embereket az embercsempészeknek kiszolgáltató kiváltói okait kezelő, hosszabb távú stratégiákat;

Határigazgatás és vízumpolitika, az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség és más illetékes ügynökségek szerepét is ideértve

M.  mivel a határ- és vízumpolitika terén számos bizottsági javaslattal kapcsolatban rendes jogalkotási eljárás van folyamatban, különös tekintettel a következő javaslatokra: az uniós vízumkódexről szóló rendeletre irányuló javaslat (átdolgozás) (2014/0094(COD)), a körutazói vízum létrehozásáról szóló rendeletre irányuló javaslat (2014/0095(COD)), és a vízumok egységes formátumának biztonsági szempontjáról szóló rendeletre irányuló javaslat (2015/0134(COD)); és mivel e területen a Bizottság a közelmúltban új javaslatokat terjesztett be, amelyeket a rendes jogalkotási eljárás keretében fognak kezelni;

N.  mivel a belső határellenőrzések megszüntetésének a külső határok hatékony igazgatásával, szigorú közös szabályok betartásával, a tagállamok közötti hatékony információcserével és az alapvető jogok teljes körű tiszteletben tartásával párhuzamosan kell történnie;

O.  mivel az Európai Parlament felhívta az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökséget, hogy erősítse meg az alapvető jogok esetleges megsértéseinek kezelésével kapcsolatos kapacitását, többek között a harmadik országok illetékes hatóságaival kötött vagy kötendő együttműködési megállapodások keretében, és mivel az új uniós határügynökségre vonatkozó bizottsági javaslat már panaszkezelési mechanizmust is magába foglal;

P.  mivel a jelenlegi vízumkódex lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy „humanitárius okból” eltérjenek a vízumkérelmek rendes elfogadhatósági kritériumaitól (19. és 25. cikk);

Biztonságos és jogszerű utak kidolgozása az EU-ba érkező menedékkérők és menekültek számára, beleértve az áttelepítési és kapcsolódó integrációs politikákat is

Q.  mivel a világ menekültpopulációjának 86%-át nem iparosodott országok fogadják be; mivel a bűnszövetkezetek és embercsempészek kihasználják az Unióba belépni próbáló, a háború elöl menekülő elkeseredett emberek helyzetét;

R.  mivel az Unióba jutás jogszerű és biztonságos útvonalai korlátozottak, és sokan továbbra is vállalni fogják a veszélyes utazás kockázatát; és mivel az Unióba érkező menedékkérők és menekültek számára – a meglévő jogszabályok és gyakorlatok alapján – biztonságos és jogszerű utak kidolgozása lehetővé tenné az Unió és a tagállamok számára, hogy jobban átlássák a védelmi szükségleteket és az Unióba irányuló migrációs áramlásokat, és felszámolják az embercsempészek üzleti modelljét;

A harmadik országokkal folytatott együttműködésre vonatkozó stratégia, különös tekintettel a regionális védelmi programokra, az áttelepítésre, a visszatérésre, valamint a migráció kiváltó okainak kezelésére

S.  mivel az EU harmadik országokkal folytatott együttműködése olyan politikai eszközök segítségével zajlik, mint a regionális párbeszédek, kétoldalú párbeszédek, közös migrációs és mobilitási programok, mobilitási partnerségek, továbbá olyan jogi eszközök támogatása mellett, mint a „globális megállapodásokban” szereplő migrációs záradékok, visszafogadási megállapodások, vízumkönnyítési megállapodások, vízummentességről szóló megállapodások, illetve olyan operatív eszközök közreműködésével, mint a regionális védelmi programok és regionális fejlesztési és védelmi programok, a Frontex munkavégzési megállapodásai és az EASO harmadik országokkal folytatott együttműködése;

T.  mivel az egyes tagállamok a migrációval kapcsolatban továbbra is intenzív, kétoldalú szintű külső tevékenységeket folytatnak;

U.  mivel az Unió fokozta a harmadik országokkal a migráció és a menekültügy terén folytatott együttműködését annak érdekében, hogy megfelelően reagáljon a jelenlegi menekültválságra, és új együttműködési kezdeményezéseket indított, mint például az EU-Törökország közös cselekvési terv, a nyugat-balkáni útvonalakkal kapcsolatos kötelezettségvállalások, valamint a vallettai csúcstalálkozón elfogadott cselekvési terv;

Megfelelő legális gazdasági migrációs csatornák kialakítása

V.  mivel az Unióban a munkaképes korú népesség 2020-ig várhatóan 7,5 millióval csökkenni fog; mivel az uniós munkaerőpiaci igények alakulásával kapcsolatos előrejelzések szerint munkaerőhiány van kialakulóban, illetve egyes területeken kialakulhat a jövőben; és mivel a harmadik országbeli állampolgárok sok nehézségbe ütköznek külföldi képesítéseik elismertetésekor, ezért elvállalt munkájukhoz viszonyítva többnyire túlképzettek;

W.  mivel a munkavégzési célú migrációval kapcsolatos jelenlegi uniós megközelítés széttagolt, ugyanis több különálló irányelv foglalkozik konkrét munkavállalói kategóriákkal és olyan harmadik országbeli állampolgárokkal, akik bizonyos feltételek mellett dolgozhatnak; és mivel ez a megközelítés csak rövid távú, körülhatárolt igényeket elégíthet ki;

Annak vizsgálata, hogy a migráció és a fejlesztés összefüggésrendszerében hogyan költik el az uniós belügyi alapokat, többek között a sürgősségi alapokat is

X.  mivel számos uniós pénzügyi eszköz létezik a tagállamok és harmadik országok migrációval, menekültüggyel és határigazgatással kapcsolatos fellépéseinek finanszírozására; mivel a tagállamok számára a finanszírozást főként a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapból (AMIF) és a Belső Biztonsági Alapból (ISF) folyósítják, de mivel számos más program és alap is felhasználható a migrációval kapcsolatos tevékenységekhez; és mivel a harmadik országoknak nyújtott finanszírozást ugyan főként a Fejlesztési Együttműködési Eszközön keresztül folyósítják, azt a különböző bizottsági főigazgatóságok és a Külügyi Szolgálat kezelik;

Y.  mivel a költségvetési sorok és felelősségek széttöredezettsége megnehezíti, hogy átfogó képet kapjunk az alapok felhasználásának módjáról, sőt az Unió által a migrációra fordított pontos összegről;

A közös európai menekültügyi rendszer hatékony végrehajtása, ideértve az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) szerepét is;

Z.  mivel a közös európai menekültügyi rendszer közös szabályokat tartalmaz a közös menekültügyi politikával, az egységes menekültstátusszal és az egész Unióban érvényes közös menekültügyi eljárásokkal kapcsolatban; mivel azonban több figyelmeztető jelzés, többek között a Bizottság által elfogadott, kötelezettségszegési eljárás megindításáról szóló határozatok azt mutatják, hogy sok tagállamban még nem teljesen valósították meg a közös európai menekültügyi rendszert; mivel a megvalósításra a nemzeti jogok harmonizálása és a tagállamok közötti szolidaritás előmozdítása érdekében alapvetően szükség van, és mivel a tagállamok támogató segítségnyújtást igényelhetnek az EASO-tól a közös európai menekültügyi rendszernek való megfeleléshez; mivel a befogadási feltételek és a menekültügyi eljárások harmonizálása csökkentheti a jobb feltételeket kínáló országokra nehezedő stresszt, és alapvető fontosságú a felelősségmegosztás szempontjából;

AA.  mivel a dublini rendszer jelenlegi mechanizmusai nem kellően objektívek, nem képesek megállapítani a felelősség megosztásának méltányos kritériumait és nem biztosítják a nemzetközi védelemhez való gyors hozzájutást; mivel a rendszert a gyakorlatban nem alkalmazzák, és az ideiglenes áthelyezésről szóló két tanácsi határozatban egyértelmű eltérések is vannak; és mivel a Bizottság 2016 márciusára ígérte a Dublin III. rendelet rendes felülvizsgálatára irányuló javaslatot;

AB.  mivel az 1951. évi Genfi Egyezmény 3. cikkében foglalt rendelkezések szerint a tagállamok nem alkalmazhatnak hátrányos megkülönböztetést a menekültek faja, vallása vagy származási országa alapján;

A szolidaritásról

1.  rámutat, hogy a migrációval kapcsolatos uniós fellépéseknek a szolidaritás elvén kell alapulniuk; megjegyzi, hogy a szolidaritás EUMSZ 80. cikkében megállapított elve a menekültügyre, bevándorlásra és a határellenőrzési politikákra egyaránt vonatkozik; véleménye szerint az EUMSZ 80. cikke a 77–79. cikkel együttesen szolgáltat jogalapot a szolidaritás elvének e területeken történő érvényesítéséhez;

A kutatásról és mentésről

2.  abból a tételből indul ki, hogy az életmentésnek az első helyen kell állnia a prioritások között, és hogy elengedhetetlenül fontos a kutatási és mentési műveletek megfelelő uniós és tagállami szintű finanszírozása; megjegyzi, hogy egyre több illegális migráns érkezik tengeri úton, és riasztó mértékben nőtt a tengeren életüket vesztő személyek száma, valamint hogy Európa részéről jobb válaszreakcióra van szükség;

3.  emlékeztet arra, hogy az életmentés a veszélyben lévőkkel való szolidaritás megnyilvánulása, ugyanakkor a nemzetközi jog szerinti jogi kötelesség is, mivel az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményének – amelyet minden tagállam és maga az Unió is ratifikált – 98. cikke előírja, hogy minden esetben a tengeren bajba jutott személyek segítségére kell sietni;

4.  véleménye szerint a tengeri kutatási és mentési műveletek során feltétlen szükség van egy állandó, erőteljes és hatékony uniós válaszlépésre, hogy meg lehessen előzni a Földközi-tengeren átkelni próbáló migránsok körében előforduló halálesetek számának meredek emelkedését;

5.  e tekintetben azt javasolja, hogy erősítsék meg a kutatási és mentési kapacitásokat, és a tagállami kormányoknak pénzügyi segítségnyújtás és eszközök tekintetében több forrást kell mozgósítaniuk egy, az EU egészére kiterjedő, a veszélyben lévő menekültek és migránsok felkutatására, mentésére és megsegítésére, valamint a legközelebbi biztonságos helyre történő eljuttatásukra irányuló humanitárius művelet összefüggésében;

6.  rámutat arra, hogy a tengeren bajba jutott embereket ténylegesen segítő magán hajóparancsnokok vagy nem kormányzati szervezetek (NGO-k) nem fenyegethetők e segítség miatt kiszabható büntetéssel; úgy véli, hogy a kereskedelmi hajózás nem tekinthető olyan lehetőségnek, amely helyettesíti a tagállamok kutatási és mentési kötelezettségeit;

Az emberkereskedelem és az embercsempészet kezeléséről

7.  felszólít arra, hogy egyértelműen tegyenek különbséget az Unióba becsempészett személyek és az Unióba emberkereskedelem útján bekerült személyek között, mert bár a szakpolitikai válaszokat megfelelően integrálni kell, e válaszoknak egyúttal megfelelően célzottaknak is kell lenniük; kijelenti, hogy általános értelemben véve a migránscsempészet egy személy szabálytalan belépését könnyíti meg valamely uniós tagállamba, míg az emberkereskedelem egy személy erőszakos, megtévesztő vagy visszaélésszerű eszközök alkalmazásával, kizsákmányolás céljából megvalósított toborzását, szállítását vagy fogadását jelenti;

8.  megállapítja, hogy a migráció bármely holisztikus megközelítésének szükségszerűen tartalmaznia kell az emberkereskedelemmel és embercsempészettel foglalkozó bűnözői hálózatok tevékenységének megakadályozását célzó intézkedéseket;

9.  üdvözli azt a pozitív szerepet, amelyet a haditengerészet hajói mindeddig betöltöttek a tengeri életmentésben és a bűnözői hálózatok felszámolása terén; támogatja az olyan haditengerészeti műveletek céljait, mint például a Sophia művelet, és hangsúlyozza az emberi élet védelmének szükségességét, kiemelve, hogy a műveletnek minden vonatkozásában biztosítania kell a migránsok életének megóvását;

10.  kiemeli, hogy a katonai műveletek a migráció semmilyen holisztikus megközelítésében sem válhatnak döntően meghatározó vonatkozássá, és ismételten hangsúlyozza, hogy a Sophia művelet nem vonhat el a Földközi-tengeren a tengeri életmentés céljaira egyébként már rendelkezésre bocsátott eszközöket;

Az uniós ügynökségeknek az embercsempészet elleni küzdelemben betöltött szerepéről

11.  rámutat, hogy mivel a bűnözők igen gyorsan képesek változtatni módszereiken, a szakpolitikai intézkedéseket a legfrissebb pontos adatokhoz kell igazítani; pozitív előrelépésnek tekinti, hogy a Bizottság 2015. május 27-én elfogadott egy migránscsempészet elleni uniós cselekvési tervet (a továbbiakban: a migránscsempészetről szóló cselekvési terv), amelyben kapcsolattartó csoport létrehozását irányozza elő a migránscsempészettel kapcsolatos problémákkal foglalkozó uniós ügynökségek között, az együttműködés és az információcsere megerősítése céljával;

12.  hangsúlyozza, hogy a meglévő eszközöket, például az ügynökségek kockázatelemzéseit teljes mértékben fel kell használni; megjegyzi, hogy az uniós ügynökségeknek teljes mértékben együtt kell működniük egymással, emellett azonban fokozniuk kell a tagállamokkal folytatott együttműködésüket is; megállapítja, hogy az erőfeszítések jobb összehangolása révén lehetővé kell tenni az adatok nemzeti szinten történő összegyűjtését és továbbítását az ügynökségekhez;

Az áthelyezésről

13.  emlékeztet rá, hogy az áttelepítés folyamata – azaz a nemzetközi védelmet kérelmező vagy nemzetközi védelemben részesülő személynek az egyik tagállamból egy másikba történő átadása – az Unión belüli szolidaritás gyakorlati példája; arra is emlékeztet továbbá, hogy az Európai Parlament 2009 óta kéri a menedékkérők tagállamok közötti elosztására vonatkozó kötelező mechanizmus bevezetését;

14.  megjegyzi, hogy az elmúlt év során a Tanács két határozatot fogadott el az Unióban történő ideiglenes áthelyezési intézkedésekről (a továbbiakban: az áthelyezésről szóló határozatok)(13), és hogy ezek a nemzetközi védelmet kért személyek Görögországból és Olaszországból más tagállamokba történő átszállítását tartalmazzák; megjegyzi, hogy bár az áthelyezésről szóló határozatok nem szüntetik meg a felelősségek elosztásáról szóló dublini szabályokat, lehetővé teszik az ezen szabályoktól való ideiglenes eltérést;

15.  véleménye szerint a sürgősségi áthelyezési intézkedések meghozatala a helyes irányba tett lépés, és felszólítja a tagállamokat, hogy ezen intézkedések szerinti kötelezettségeiknek a lehető leghamarabb tegyenek eleget;

16.  emlékeztet arra, hogy az áthelyezésről szóló határozatok alkalmazásának céljából az áthelyezés csak olyan állampolgárságú személyekre vonatkozik, amely állampolgárság esetében a nemzetközi védelmet megadó határozatok uniós szintű átlaga az azt megelőző három hónapban az Eurostat adatai alapján legalább 75% volt; megjegyzi, hogy az áthelyezésről szóló határozatok viszonylag kevés embert érintenek, és nem vonatkoznak jelentős számú, harmadik országból származó kérelmezőre, akik e határozatok értelmében nem áthelyezhetők;

17.  megjegyzi továbbá, hogy az áthelyezésről szóló jelenlegi határozatok szerint még mindig az első érkezés szerint tagállamoknak kell kezelniük a legbonyolultabb nemzetközi védelem iránti kérelmeket (és fellebbezéseket), meg kell szervezniük a hosszabb ideig tartó befogadást, és koordinálniuk kell azon személyek visszaküldését, akik végül nem jogosultak nemzetközi védelemre; megismétli, hogy a közös európai menekültügyi rendszer működtetésére szolgáló bármely új rendszernek a szolidaritáson és a felelősség méltányos megosztásán kell alapulnia.

18.  véleménye szerint az áthelyezésről szóló határozatokban foglalt kritériumokon – mint például a tagállam GDP-je, a tagállam népessége, a tagállamban tapasztalható munkanélküliségi ráta és a tagállamban korábban menedéket kért személyek száma – túlmenően két egyéb kritériumot is figyelembe kell venni, mégpedig a tagállam területének nagyságát és a tagállam népsűrűségét;

19.  úgy véli, hogy az áthelyezés végrehajtásakor – amennyire csak a gyakorlatban lehetséges – figyelembe kell venni a kérelmező preferenciáit; elismeri, hogy ez módot ad a másodlagos mozgások elkerülésére és a kérelmezők arra való bátorítására, hogy fogadják el az áthelyezési határozatot, azonban nem akadályozhatja meg az áthelyezési folyamatot;

Az áttelepítésről

20.  véleménye szerint az áttelepítés az egyik előnyben részesített lehetőség arra, hogy a menekültek és nemzetközi védelemre szorulók számára biztosítsák az Unióba történő biztonságos és jogszerű belépést, amennyiben a menekültek nem tudnak visszatérni a származási országukba, de a fogadó országban sem tudnak hatékony védelmet igénybe venni vagy beilleszkedni;

21.  megjegyzi továbbá, hogy az áttelepítés az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának égisze alatt működő, jól kialakított humanitárius program, és a nemzetközi védelemre szoruló személyeknek a tagállamok területére történő szabályszerű érkezése kezelését szolgáló hasznos eszköz;

22.  rámutat arra, hogy tekintettel az Unió külső határaira érkező migránsok soha nem látott mértékű beáramlására, valamint a nemzetközi védelmet igénylő személyek létszámának folyamatos növekedésére, az Uniónak az áttelepítéssel kapcsolatban kötelező érvényű jogalkotási megközelítésre van szüksége, ahogyan azt a Bizottság migrációs stratégiája is megállapította; azt javasolja, hogy tényleges hatás eléréséhez ennek a megközelítésnek az Uniótól nemzetközi védelmet kérő menekültek teljes számához képest érdemi számú menekült számára kell biztosítania az áttelepítést, valamint figyelembe kell vennie a globális áttelepítési szükségletekről az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága által évente közzétett beszámolókat;

23.  hangsúlyozza, hogy állandó, uniós szintű, minden tagállam számára kötelező letelepítési programra van szükség, amely az Unióban védelmet kereső menekültek összesített számát figyelembe véve az egyes tagállamok számára a letelepítések ésszerű számát írja elő;

A humanitárius befogadásról

24.  rámutat arra, hogy a humanitárius befogadás az áttelepítést kiegészítő lehetőségként használható fel annak érdekében, hogy a leginkább kiszolgáltatott személyek, pl. a kísérő nélküli kiskorúak, a fogyatékkal élő vagy sürgős orvosi beavatkozásra szoruló menekültek sürgős, gyakran időszakos védelemben részesülhessenek;

25.  hangsúlyozza, hogy amennyiben a harmadik országbeli állampolgárok számára az áttelepítés nem jöhet szóba, a tagállamokat arra kell ösztönözni, hogy dolgozzanak ki és működtessenek humanitárius befogadási programokat;

A humanitárius vízumokról

26.  rámutat arra, hogy a humanitárius vízumok a nemzetközi védelemre szoruló személyek számára biztosítják egy harmadik országba való belépés lehetőségét, hogy ott menedékjogot kérhessenek; felszólítja a tagállamokat, hogy használják ki a meglévő lehetőségeket humanitárius vízumok uniós nagykövetségeken és konzuli hivatalokban történő kiadására – különösen a veszélyeztetett csoporthoz tartozó személyek részére – a származási és a tranzitországokban;

27.  úgy véli, hogy a nemzetközi védelemért folyamodó személyek számára lehetővé kell tenni, hogy európai humanitárius vízumot igényeljenek közvetlenül bármelyik tagállam konzulátusán vagy nagykövetségén, és amennyiben elbírálást követően humanitárius vízumot kapnak, ez feljogosítana a belépésre a vízumot kibocsátó tagállam területére kizárólag abból a célból, hogy ott nemzetközi védelem iránti kérelmüket benyújtsák; úgy véli ezért, hogy szükség van a vízumkódex módosítására oly módon, hogy konkrétabb rendelkezéseket tartalmazzon a humanitárius vízumokra vonatkozóan;

A közös európai menekültügyi rendszerről

28.  rámutat arra, hogy további lépésekre van szükség annak biztosításához, hogy a közös európai menekültügyi rendszer valóban egységes rendszerré váljon;

29.  emlékeztet arra, hogy a harmonizáció javításához feltétlenül szükséges a csomag végrehajtásának átfogó értékelése (a Bizottság értékelő jelentésének formájában), amelyet gyors nyomon követés követ, amennyiben a végrehajtás valamely tagállamban nem kielégítő;

30.  megjegyzi például azt, hogy az elfogadhatatlan kérelmek, későbbi kérelmek, felgyorsított eljárások és határellenőrzési eljárások mind olyan egyedi esetek, amelyekkel kapcsolatban a menekültügyi eljárásokról szóló irányelv átdolgozása igyekezett megtalálni a rendszer hatékonysága és a kérelmezők – különösen a a veszélyeztetett csoporthoz tartozó személyek – jogai közötti kényes egyensúlyt; hangsúlyozza, hogy az ilyesfajta egyensúlyt csak akkor lehet elérni, hogy a jogszabályokat teljes mértékben és megfelelően hajtják végre;

31.  hangsúlyozza az idegenrendészeti őrizet minden formája feletti, a bevándorlási és menekültügyi jogszabályoknak megfelelően történő igazságügyi hatósági felügyelet fontosságát; emlékeztet arra, hogy mind a nemzetközi jog, mind az Európai Unió Alapjogi Chartája kötelezi a tagállamokat arra, hogy a megvizsgálják a fogva tartás alternatíváit, felhívja a tagállamokat a menekültügyi eljárások és a befogadási feltételekről szóló irányelvek megfelelő alkalmazására az idegenrendészeti fogdákhoz való hozzáférés vonatkozásában;

32.  emlékeztet arra, hogy fontos a hontalan személyek számának csökkentése, és ösztönzi a tagállamokat, hogy vezessenek be célzott eljárásokat a hontalanság megállapítására, és osszák meg egymással bevált gyakorlataikat a hontalan személyekre vonatkozó adatok gyűjtése, illetve a hontalanság megállapítására szolgáló eljárások tekintetében;

A Dublin III. rendelet felülvizsgálatáról

33.  megállapítja, hogy a Dublin III. rendelet(14) működése számos kérdést vetett fel a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam megállapításának tisztességes és szolidáris jellegével kapcsolatban; megjegyzi, hogy a jelenlegi rendszer nem veszi kellő mértékben figyelembe, hogy az Unió külső határain található egyes uniós tagállamok mekkora migrációs nyomásnak vannak kitéve; úgy véli, hogy a tagállamoknak fel kell mérniük a dublini logikából fakadó nehézségeket, és az Uniónak meg kell teremtenie a szolidaritás gyakorlásának feltételeit a tagállamai között és az érintett migránsok iránt;

34.  rámutat arra, hogy az Unióba egyre nagyobb számban érkező migránsok miatt a dublini rendelettel létrehozott rendszerre nehezedő nyomás azt mutatja, hogy a rendszernek ebben a formájában egyáltalán nem sikerült megvalósítania két elsődleges célkitűzését, azaz a felelősség megosztásának objektív és tisztességes kritériumainak megállapítását és a nemzetközi védelemhez való gyors hozzájutás biztosítását; megismétli fenntartásait azon kritérium tekintetében, hogy jelenleg az első belépés szerinti tagállam felelős a nemzetközi védelem iránti kérelem vizsgálatáért, és úgy véli, hogy ezt a kritériumot felül kell vizsgálni;

35.  továbbá arra is rámutat, hogy ugyanakkor még mindig magas az Unión belüli másodlagos mozgások előfordulása; magától értetődőnek találja, hogy a dublini rendszert létrehozásától kezdve nem a tagállamok közötti felelősség-megosztásra szánták, hanem fő célja az volt, hogy gyorsan egyetlen tagállamra hárítsa a menedékkérelem feldolgozásának felelősségét;

36.  javasolja, hogy az áthelyezésről szóló határozatok alapjául szolgáló kritériumokat közvetlenül építsék be az Uniónak a nemzetközi védelem iránti kérelmekkel kapcsolatos felelősségmegosztásra vonatkozó egységes szabályaiba; hangsúlyozza, hogy a dublini rendelet felülvizsgálatakor fontos az „egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló kérelmezők” fogalmának felülvizsgálata, mivel azokkal a migránsokkal és menekültekkel, akik nem esnek ebbe a kategóriába, mindenképpen az első érkezés szerinti tagállamnak kell foglalkoznia;

37.  úgy véli, hogy az Európai Uniónak arányos és megfelelő pénzügyi és technikai támogatással kellene segítenie azokat a tagállamokat, amelyekhez a legtöbb menedékkérelem érkezik; úgy találja, hogy a szolidaritási és felelősségmegosztási intézkedések alkalmazása mellett szóló érvnek annak kell lennie, hogy javuljon a közös európai menekültügyi rendszer színvonala és működése;

38.  rámutat, hogy a dublini rendszer alapvető átalakításának egyik lehetősége a kérelmek uniós szinten történő központi összegyűjtése – aminek során az egyes menedékkérőket úgy tekintenék, mint akik nem egyetlen tagállamban, hanem az Unió egészében kérnek menedéket –, valamint az Unióban menedéket kérő személyekre vonatkozó felelősség megosztását lehetővé tevő központi rendszer létrehozása lenne; javasolja, hogy e rendszer az egyes tagállamokra vonatkozó küszöbértékeket állapítson meg az érkezők számára vonatkozóan, ami érezhetően segítene a másodlagos mozgások felszámolásában, mivel az összes tagállam teljes részt vállalna a központosított rendszerből, és nem egyénileg felelne a kérelmezők más tagállamoknak történő kiosztásáért; úgy véli, hogy e rendszer néhány uniós fogadóállomás („hotspot”) alapján működhetne, ahonnan az Unióban történő szétosztás zajlana; kiemeli, hogy a felelősségmegosztás bármely új rendszerébe be kell építeni a családegyesítésnek és a gyermek mindenek felett álló érdekének fő elvét;

A kölcsönös elismerésről

39.  megállapítja, hogy a tagállamok jelenleg csak abban az esetben ismerik el a másik tagállamokból származó menekültügyi határozatokat, ha azok elutasítóak; megismétli, hogy a pozitív menekültügyi határozatok kölcsönös elismerése logikus lépés lenne az EUMSZ 78. cikke (2) bekezdése a) pontjának helyes végrehajtása felé, amely „az Unió egészén belül érvényes, egységes menekült jogállást” ír elő;

Az ideiglenes védelemről szóló irányelvről

40.  rámutat arra, hogy tömeges beáramlás esetén a Bizottság saját kezdeményezésére vagy egy tagállam kérelmének megvizsgálása után javasolhatja az átmeneti védelemről szóló 2001/55/EK tanácsi irányelv(15) (a továbbiakban: az átmeneti védelemről szóló irányelv) alkalmazását; megállapítja, hogy az irányelv tényleges alkalmazásához minősített többséggel elfogadott tanácsi határozatra van szükség; megjegyzi, hogy az irányelv alkalmazását indokolhatja annak kockázata, hogy az uniós menekültügyi rendszer nem tud megbirkózni a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlásával vagy várható tömeges beáramlásával; kiemeli azonban, hogy 2001-es elfogadása óta az átmeneti védelemről szóló irányelvet egyszer sem alkalmazták;

41.  megjegyzi, hogy az átmeneti védelemről szóló irányelv a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek harmadik országokból való evakuálásának lehetőségéről is rendelkezik, és hogy ez az evakuálás lehetővé tenné a humanitárius folyosók használatát az UNHCR-rel együttműködésben, a tagállamokra pedig szükség esetén az a kötelezettség hárulna, hogy adjanak meg valamennyi lehetőséget a vízum megszerzésére;

42.  úgy véli, hogy a leginkább érintett tagállamok menekültügyi rendszere máris egyértelműen túlterhelt, és hogy az átmeneti védelemről szóló irányelvet saját logikája szerint már alkalmazni kellett volna; kéri, hogy az irányelv felülvizsgálatakor mindenképpen határozzák meg világosan, hogy mi minősül a menekültek „tömeges beáramlásának”; értelmezése szerint az átmeneti védelemről szóló irányelv felülvizsgálatát a dublini rendszer felülvizsgálatának részeként lehetne elvégezni;

A beilleszkedésről

43.  megjegyzi, hogy alapvető fontosságú az összes társadalmi szereplő részvétele, ezért azt javasolja, hogy – tiszteletben tartva a tagállamok hatáskörét az integrációs intézkedések tekintetében – erősíteni kell a bevált gyakorlatok cseréjét e tekintetben; hangsúlyozza, hogy az országokban jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok integrációjára szolgáló lépéseknek a befogadást, nem pedig az izolációt kell támogatniuk; megjegyzi, hogy a helyi és regionális hatóságok – köztük a városok – kulcsszerepet játszanak az integráció folyamatában;

44.  hangsúlyozza, hogy a befogadó tagállamoknak segítséget és lehetőségeket kell adniuk a menekülteknek a beilleszkedéshez, valamint életük új társadalomban történő felépítéséhez; megjegyzi, hogy ennek szükségszerűen magában kell foglalnia a szálláshelyet, az írás-olvasás és a nyelv oktatását, az interkulturális párbeszédet, az oktatást és a szakmai képzést, valamint tényleges hozzáférést a társadalom demokratikus struktúráihoz – a kvalifikációs irányelvnek(16) megfelelően; megjegyzi, hogy – az uniós állampolgárokhoz hasonlóan – a menekültek is rendelkeznek jogokkal és kötelességekkel egyaránt a befogadó tagállamokban; hangsúlyozza ezért, hogy az integráció kétirányú folyamat, és hogy az Unió alapértékei iránti tiszteletnek, valamint a menekültek alapvető jogai tiszteletben tartásának az integrációs folyamat szerves részét kell képeznie;

45.  emlékeztet arra, hogy a befogadási feltételekről szóló irányelv 15. cikke értelmében a tagállamoknak kell megállapítaniuk, hogy milyen feltételek alapján biztosítják a nemzetközi védelmet kérelmezőknek a munkaerőpiachoz való hozzáférést, amennyiben e hozzáférés eredményes és megfelel a szóban forgó cikk (1) bekezdésében foglalt határidőnek; értelmezése szerint a 15. cikk (2) bekezdésének megfelelően munkaerőpiac-politikai okokból a tagállamok elsőbbségben részesíthetik az uniós polgárokat és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államok állampolgárait, valamint harmadik országok jogszerűen területükön tartózkodó állampolgárait;

46.  véleménye szerint amennyiben az Unióban nemzetközi védelemben részesülő személyek olyan tagállamban kapnak állásajánlatot, amely eltér a nemzetközi védelmet megadó tagállamtól, biztosítani kell számukra, hogy az ajánlatot elfogadják;

47.  megerősíti, hogy a külföldi képesítések jobb elismerése gyakorlati szempontból biztosíthatja, hogy harmadik országok már az Unióban tartózkodó állampolgárai jobban be tudjanak illeszkedni, és felkéri a Bizottságot, hogy e tekintetben megfelelő javaslatokat terjesszen elő;

48.  ösztönzi az áttelepítés céljából befogadott személyeket célzó magán és közösségi integrációs programokat, amelyek a tagállamokkal és helyi hatóságokkal együttműködve, illetve azok bevált gyakorlataira alapozva valósulnak meg;

A családegyesítésről

49.  ösztönzi a tagállamokat, hogy törekedjenek a családok együtt tartására, ami hosszú távon elősegítheti a beilleszkedési folyamatot, mivel a figyelmet így az új élet kialakítására lehet összpontosítani, nem kell a továbbra is bizonytalan helyzetben levő családtagokért aggódni;

50.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak a jogi és a gyakorlati akadályok felszámolásával fel kell gyorsítaniuk a családegyesítésre vonatkozó határozatok meghozatalát;

51.  javasolja, hogy a dublini rendelet alapjaiban történő átdolgozásáig a tagállamok a család egységének tiszteletben tartása érdekében jobban használják ki a mérlegelési záradékokat;

A gyermekekről

52.   hangsúlyozza az Unióba érkező gyermekek kiszolgáltatott helyzetét, és megismétli, hogy minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy mindenekelőtt gyermekként bánjanak vele; felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul alkalmazzák a közös európai menekültügyi rendszernek a kísérő nélküli kiskorúakra, többek között a jogi segítségnyújtáshoz való hozzáférésre, a gyámságra, az egészségügyi ellátáshoz, a lakhatáshoz és az oktatáshoz való hozzáférésre, a számukra érthető nyelven való kommunikációhoz való jogra, a megfelelően képzett tisztviselőkkel való elbeszélgetésre stb. vonatkozó egyedi rendelkezéseit; ismételten kéri, hogy a tagállamok ne tartsanak fogva gyermekeket amiatt, mert migránsok;

53.   emlékeztet arra, hogy a támogatást, a tájékoztatást és a védelmet ki kell terjeszteni a kísérő nélküli és a hozzátartozóiktól elszakított gyermekekre is, összhangban mindenek felett álló érdekükkel, valamint hogy gyorsan kell intézkedni a kíséret nélküli és a hozzátartozóiktól elszakított gyermekek által benyújtott családegyesítési kérelmek tekintetében;

54.  megjegyzi, hogy a hatékony gyámság és a gyermek szempontjait figyelembe vevő védőháló kulcsfontosságúak a szülői felügyelet nélküli gyermekek bántalmazásának, elhanyagolásának és kizsákmányolásának megelőzése terén; hangsúlyozza uniós útmutatások kidolgozásának fontosságát egy olyan gyámsági rendszer létrehozása érdekében, amely megfelelő támogatást és védelmet nyújt, és biztosítja, hogy a külföldi és belföldi gyermekek egyenlő bánásmódban részesüljenek;

55.  úgy véli, hogy az életkor-meghatározást a legkevésbé invazív, multidiszciplináris, biztonságos módon és a gyermekek testi épségét és emberi méltóságát tiszteletben tartva, a lányokra külön figyelmet fordítva kell elvégezni, független, szakképzett szakemberek és szakértők által;

56.  felhívja a tagállamokat, hogy gyűjtsenek lebontott adatokat a menekült és migráns gyermekek helyzetéről annak érdekében, hogy javítsák a rendszerek menekült és migráns gyermekek integrálására való alkalmasságát;

A visszatérésekről

57.  tisztában van azzal, hogy a biztonságos visszatérés lehetővé tétele azon személyek számára, akiket a menedékjog iránti kérelmük egyéni értékelését követően nem minősítettek uniós védelemre jogosultnak, olyan feladat, amelyet a közös európai menekültügyi rendszer megfelelő végrehajtásának részeként kell megvalósítani;

58.  elismeri, hogy tekintettel arra, hogy 2014-ben az Uniót elhagyni kényszerült harmadik országbeli állampolgárok 36 %-át ténylegesen visszaküldték, szükség van az uniós visszatérési rendszer hatékonyságának javítására;

59.  úgy véli, hogy a visszafogadások hatékonyságának növelése és a visszaküldések európai szintű következetességének biztosítása érdekében új európai visszafogadási megállapodásokat kell elfogadni, amelyeknek elsőbbséget kell élveznie a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú megállapodásokkal szemben;

60.  úgy véli, hogy a migránsok visszatérését csak biztonságosan, az adott migránst megillető alapvető és eljárási jogok maradéktalan tiszteletben tartása mellett szabad megvalósítani, és csak akkor, ha a visszatérés célországa biztonságos; megismétli e tekintetben, hogy az önkéntes visszatérést előnyben kell részesíteni a kiutasítással szemben;

61.  javasolja, hogy a tagállamok minden olyan kísérlete, hogy visszatoloncoljanak olyan migránsokat, akik számára nem adtak lehetőséget menedékkérelem benyújtására, ellentétes az uniós és a nemzetközi joggal, és hogy a Bizottság lépjen fel a visszatoloncolást megkísérlő minden tagállammal szemben;

A biztonságos származási országok jegyzékéről

62.  tudomásul veszi a Bizottságnak a biztonságos származási országok uniós jegyzékére, valamint a menekültügyi eljárásokról szóló irányelv(17) módosítására irányuló közelmúltbeli javaslatát; megjegyzi, hogy ha ez az uniós jegyzék kötelező lenne a tagállamok számára, elviekben a menekültügyi eljárás, többek között a visszatérés megkönnyítésének fontos eszközévé válhatna;

63.  sajnálatát fejezi ki a jelenlegi helyzet miatt, amelyben a tagállamok különböző biztonságos országokat tartalmazó jegyzékeket alkalmaznak, ami akadályozza az egységes alkalmazást és ösztönzi a másodlagos mozgásokat;

64.  hangsúlyozza, hogy a biztonságos származási országok jegyzékének semmilyen esetben sem szabad elvonatkoztatnia attól az elvtől, amely szerint minden személy számára biztosítani kell a nemzetközi védelem iránti kérelmének megfelelő egyedi megvizsgálását;

A kötelezettségszegési eljárásokról

65.  megállapítja, hogy 2015 szeptemberében a Bizottság 40 esetben volt kénytelen a közös európai menekültügyi rendszer megvalósításával kapcsolatos kötelezettségszegési eljárásról határozni 19 tagállam ellen, ami hozzáadódik a már függőben lévő 34 ügyhöz; ismételten hangsúlyozza, hogy a Parlamentet teljes körűen tájékoztatni kell a Bizottság által olyan tagállamok ellen indított eljárásokról, amelyek nem vagy nem megfelelően hajtották végre az e területre vonatkozó uniós jogszabályokat;

66.  ismételten hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy amint megállapodás született az uniós jogszabályokról és el is fogadták azokat, a tagállamok hajtsák is végre e jogszabályokat;

67.  megjegyzi továbbá, hogy lehetetlen a közös európai menekültügyi rendszer egyes elemeinek előnyeit és hátrányait megfelelően értékelni, mivel számos tagállam még nem hajtotta végre teljes egészében a jogszabályt;

Az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalról (EASO)

68.  javasolja, hogy hosszú távon az EASO váljon a közös európai menekültügyi rendszer (CEAS) legfőbb koordinátorává, amely garantálja a rendszer szabályainak egységes alkalmazását; megismétli, hogy amint a közös európai menekültügyi rendszer valóban európai szintűvé válik, az EASO-nak a tagállami szakértők csoportjából teljes jogú uniós ügynökséggé kell fejlődnie, amely operatív támogatást nyújt a tagállamoknak és a külső határokon; hangsúlyozza e tekintetben, hogy az EASO számára rövid, közép- és hosszú távon egyaránt biztosítani kell a szükséges finanszírozást és humán erőforrásokat;

69.  megjegyzi, hogy az EASO 2015-ös, áthelyezésre, áttelepítésre és külső dimenzióra vonatkozó költségvetése azonban mindössze 30 000 EUR volt; megismétli, hogy ezt a nagyon csekély költségvetést nem lehet komolyan venni a Földközi-tengeren jelenleg zajló események, valamint annak a fényében, hogy milyen sok hivatkozás történik az EASO-ra az áthelyezésről szóló határozatokban; emlékeztet arra, hogy rövid, közép- és hosszú távon jelentősen növelni kell az EASO költségvetését, emberi erőforrásait, illetve az áthelyezésre és az áttelepítésre elkülönített összegeit;

A Frontexről és a javasolt új európai határőrségről és parti őrségről

70.  megjegyzi, hogy a közelmúltban a Frontex szerepet játszott a tengeren bajba jutott hajók vagy személyek részére történő segítségnyújtásban, és elismeri a Triton és Poszeidón közös műveleteken keresztül a Földközi-tengeren zajló mentési és életmentési feladatokhoz való hozzájárulását;

71.  tudomásul veszi, hogy a közelmúltban javasolt Európai Határ- és Parti Őrség célja, hogy a Frontex helyébe lépjen, és biztosítsa a külső határokon az integrált európai határigazgatást a migráció hatékony kezelése és az Unión belül a magas szintű belbiztonság biztosítása, ugyanakkor az Unión belül a személyek szabad mozgásának garantálása érdekében; a Szerződésekkel és az azok jegyzőkönyveivel összhangban megjegyzi, hogy azok a tagálllamok, amelyek tagjai a schengeni térségnek, ám még nem tagjai a belső határellenőrzés nélküli schengeni térségnek, részt vehetnek az új javaslat szerinti összes fellépésben, és/vagy élvezhetik azok előnyeit;

72.  várakozással tekint a társjogalkotó intézményeken belül és azok között a rendes jogalkotási eljárás keretében, az EUMSZ 294. cikkével összhangban zajló tárgyalásokra;

Schengenről és a külső határok őrizetéről és biztonságáról

73.  emlékeztet arra, hogy a schengeni térség létrehozása óta az Unióban megszűntek a belső határok, és hogy a schengeni térség tagállamai egymásra épülő lépésekből álló közös politikát alakítottak ki a schengeni külső határokkal kapcsolatban, valamint hogy az ebben a rendszerben rejlő logika szerint a belső határellenőrzések megszüntetésének mindig a schengeni térség külső határainak megerősítését célzó kompenzációs intézkedésekkel, valamint a Schengeni Információs Rendszeren (SIS) keresztül történő információmegosztással párhuzamosan kell zajlania;

74.  elismeri, hogy a schengeni térség integritása és a belső határellenőrzés megszüntetése a külső határok hatékony igazgatásától függ, ahol minden tagállamnak szigorú közös szabályokat kell alkalmaznia a külső határokon, és a tagállamok között hatékony információcserének kell zajlania;

75.  elfogadja, hogy az Uniónak meg kell erősítenie a külső határok védelmét és tovább kell fejlesztenie a közös európai menekültügyi rendszert, és hogy intézkedésekre van szükség a schengeni térség kapacitásának erősítéséhez, hogy szembe tudjon nézni az Európa előtt álló új kihívásokkal, ugyanakkor fenn kell tartani a biztonság és a személyek szabad mozgásának alapelveit;

76.  rámutat arra, hogy a schengeni határ-ellenőrzési kódex értelmében a schengeni térségbe való belépést általában a külső határon ellenőrzik, és hogy ezen kívül számos harmadik országbeli állampolgárnak vízummal kell rendelkeznie ahhoz, hogy beléphessen a schengeni térségbe;

77.  megismétli a UNHCR felhívását, hogy az alapvető jogok és nemzetközi kötelezettségek tiszteletben tartása csak akkor biztosított, ha a működési eljárások és tervek e kötelezettségeket a szárazföldi, tengeri vagy légi határokon dolgozó határellenőrök számára készült gyakorlati, egyértelmű iránymutatás formájában megfogalmazzák; rámutat az uniós polgári védelmi mechanizmus további erősítésének szükségességére az olyan eseményekre való reagálás érdekében, amelyek széles körű hatást fejtenek ki jelentős számú tagállamban;

78.  ismételten hangsúlyozza a menekültügyre és migrációra vonatkozó jogszabályokat illetően, hogy ahhoz, hogy a belső és külső határokra vonatkozó jogszabályok eredményesek legyenek, alapvető fontosságú, hogy az uniós szinten elfogadott intézkedéseket a tagállamok megfelelően hajtsák végre; kiemeli, hogy a megnövekedett nyomás következtében elengedhetetlen az intézkedéseknek a külső határokon található tagállamok általi jobb végrehajtása, ami segíthet a polgárok biztonsági aggályainak eloszlatásában;

79.  tudomásul veszi, hogy 2015. december 15-én a Bizottság a schengeni határ-ellenőrzési kódex célirányos felülvizsgálatára vonatkozó javaslatot terjesztett elő, amely az összes uniós állampolgár (nem csupán harmadik országbeli állampolgárok) vonatkozó adatbázisok alapján történő rendszeres ellenőrzésének bevezetését javasolja a schengeni térség külső határain;

80.  úgy véli, hogy a schengeni térség az európai integráció egyik fő vívmánya; megjegyzi, hogy a szíriai és a régióban másutt folyó konfliktusok következtében példátlanul sok menekült és migráns érkezett az Unióba, és emiatt nehézségek keletkeztek az Unió külső határainak egyes szakaszain; aggódik amiatt, hogy erre válaszul néhány tagállam szükségesnek látta belső határai lezárását vagy ideiglenes határellenőrzés bevezetését, ezzel megkérdőjelezve a schengeni térség megfelelő működését;

Az uniós fogadóállomásokról (hotspotok)

81.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság a migrációra vonatkozó európai menetrendben „uniós fogadóállomásokon alapuló koncepciót” javasolt, amely szerint a határfelügyeleti ügynökség, az EASO, az Europol és az Eurojust ügynökségeknek – a saját megbízatásuk keretein belül – operatív segítséget kell nyújtaniuk a tagállamok számára;

82.  rámutat e tekintetben arra, hogy az uniós ügynökségek számára biztosítani kell a feladataik teljesítéséhez szükséges erőforrásokat; ragaszkodik ahhoz, hogy az uniós ügynökségek és az érintett tagállamok maradéktalanul tájékoztassák a Parlamentet a fogadóállomásokon végzett munkáról;

83.  megjegyzi, hogy az áthelyezésről szóló mindkét határozat rendelkezik az Olaszországnak és Görögországnak a fogadóállomásokon nyújtandó operatív támogatásról, a következő célokra: a migránsok előszűrése első megérkezéskor, a nemzetközi védelem iránti kérelmük nyilvántartásba vétele, az áthelyezésre vonatkozó tájékoztatás nyújtása a kérelmezők számára, a visszatérést célzó műveletek megszervezése azon személyek tekintetében, akik nem kérelmeztek nemzetközi védelmet és egyébként nem jogosultak a maradásra, vagy akik kérelmét elutasították, valamint az áthelyezés eljárással kapcsolatos valamennyi lépés megkönnyítése;

84.  kéri, hogy az uniós fogadóállomásokat a lehető leghamarabb alakítsák ki, hogy e tagállamok számára konkrét operatív segítséget nyújthassanak; technikai és pénzügyi források és támogatás biztosítását kéri az érkezés szerinti első tagállamok, közöttük Olaszország és Görögország számára, az Unióba érkező minden menedékkérő gyors és hatékony nyilvántartásba vételének és az illetékes hatóságokhoz való utalásának biztosítása érdekében, alapvető emberi jogaikat maradéktalanul tiszteletben tartása mellett; úgy véli, hogy a gyors és hatékony uniós segítségnyújtás a tagállamok részére, illetve a segítség elfogadása fontosak a kölcsönös bizalom szempontjából;

85.  elismeri, hogy e fogadóállomások egyik fő célja annak lehetővé tétele, hogy az Unió által biztosított védelem és humanitárius segítség gyorsan eljusson a rászorulókhoz; hangsúlyozza, hogy nagyon kell ügyelni arra, hogy a fogadóállomásokon a migránsok besorolása az összes migráns jogainak maradéktalan tiszteletben tartásával történjen; elismeri azonban, hogy a nemzetközi védelmet kérelmező személyeknek az Unióba történő első belépésekor zajló megfelelő azonosítása megkönnyítheti a megreformált közös európai menekültügyi rendszer általános működését;

A migrációhoz kapcsolódó büntetőjogról

86.  megjegyzi, hogy a Bizottság az embercsempészetre vonatkozó cselekvési tervében kimondja, hogy fontolóra veszi a harmadik országok emberkereskedelem áldozatává vált vagy az illegális bevándorlás megkönnyítésére irányuló cselekményektől érintett, a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együttműködő állampolgárai részére kiállított tartózkodási engedélyről szóló 2004/81/EK tanácsi irányelv felülvizsgálatát;

87.  úgy véli, hogy e felülvizsgálatra szükség van, és hogy emellett meg kell fontolni olyan rendszer bevezetését is, amely lehetővé teszi az emberkereskedelem és embercsempészet áldozatai számára, hogy ténylegesen hozzájárulhassanak valamely emberkereskedő vagy embercsempész ellen indított büntetőeljáráshoz anélkül, hogy attól kellene tartaniuk, hogy ellenük is eljárás indul;

88.  megjegyzi, hogy a Bizottság fontolóra veszi a jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás meghatározásáról szóló 2002/90/EK tanácsi irányelv felülvizsgálatát; véleménye szerint senkit sem szabad büntetőjogi felelősségre vonni azért, mert különböző formákban humanitárius segítséget nyújt az arra rászorulóknak, és ezt az elvet az uniós jognak is tükröznie kell;

89.  hangsúlyozza, hogy az embercsempész és emberkereskedő hálózatok felszámolása irányába tett újabb fontos lépés a pénzügyi nyomozások előnyben részesítése, mivel a bűnözői hálózatok nyereségeinek nyomon követése és elkobzása e hálózatok meggyengítésének és felszámolásának alapvető feltétele; e tekintetben arra szólítja fel a tagállamokat, hogy gyorsan és ténylegesen ültessék át a negyedik pénzmosási irányelvet;

90.  emlékeztet arra, hogy a bűnügyi nyomozások eredményes lefolytatásának biztosítása érdekében fontos teendő a gyakorlati munkát végző személyek továbbképzése, hogy az érintettek maradéktalanul megértsék a kezelni kívánt jelenséget, és képesek legyenek annak már korai szakaszban történő felismerésére;

A harmadik országokkal folytatott együttműködésről

91.  rámutat arra, hogy a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés menedékjoggal és nemzetközi védelemmel kapcsolatos pillérjét tovább kell fejleszteni, és nagyobb mértékben bevonni a harmadik országokat; megjegyzi, hogy az ezen a területen zajló jelenlegi intézkedések a regionális védelmi programok vagy regionális fejlesztési és védelmi programok keretében a származási és tranzitországokban az embercsempészettel és emberkereskedelemmel foglalkozó hálózatok kezelésére vonatkozó kapacitásépítésre összpontosítanak; megjegyzi ugyanakkor, hogy e programok áttelepítésre vonatkozó összetevője még mindig gyenge; úgy véli, hogy a kapacitásépítési erőfeszítéseket és áttelepítési tevékenységeket fokozni kell, és a nagyszámú menekült népességet befogadó harmadik országokkal együttműködésben kell azokat megvalósítani;

92.  elismeri, hogy az Unió migrációval, menekültüggyel és határokkal kapcsolatos külpolitikájának célkitűzéseit tartalmazó alap-jogiaktus a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés; tudomásul veszi, hogy ennek égisze alatt számos egyéb eszköz is létezik, például regionális párbeszédek, kétoldalú párbeszédek, mobilitási partnerségek, közös migrációs és mobilitási programok, visszafogadási megállapodások, vízumkönnyítési megállapodások, vízummentességről szóló megállapodások, regionális védelmi programok és regionális fejlesztési és védelmi programok;

93.  megérti, hogy a külső dimenziónak a harmadik országokkal folytatott együttműködésre kell összpontosítania az okok kiküszöbölése és az Európába áramló illegális áramlások kezelése tekintetében; megérti, hogy a legfontosabb származási, tranzit- és célországokkal folytatott partnerségeknek és együttműködésnek továbbra is a figyelem középpontjában kell állnia például a Khartoum- vagy Rabat-folyamat, az Afrika és Európa közötti migrációs és mobilitási párbeszéd, a Budapest-folyamat és a Prága-folyamat révén;

94.  rámutat, hogy az EU-nak és tagállamainak alaposan meg kell fontolniuk, hogy mely harmadik országok bűnüldöző szerveit támogatják, figyelembe véve, hogy e szervek megsértik-e a migránsok emberi jogait;

95.  ajánlja, hogy harmadik országokkal folytatott együttműködés esetén értékelni kelljen az adott országok menekültügyi rendszereit, az általuk a menekültek számára nyújtott támogatást, valamint képességüket és hajlandóságukat az országukba vagy azon keresztül irányuló emberkereskedelem és embercsempészet felszámolása tekintetében;

96.  kéri az Uniót, hogy nyújtson segítséget a harmadik országoknak menekültügyi rendszereik és beilleszkedési stratégiáik kidolgozásában, annak érdekében, hogy a harmadik országok nemzetközi védelemre szoruló állampolgárai náluk kereshessenek védelmet; meggyőződése, hogy az EU-nak olyan megközelítést kell elfogadnia a harmadik országokkal folytatott együttműködés tekintetében, amely mind az EU, mind az adott harmadik ország, mind pedig az ebben az országban tartózkodó menekültek és a migránsok számára előnyös;

97.  újból emlékeztet arra, hogy az Unió felgyorsította a harmadik országokkal folytatott együttműködést a migráció és a menedékjog terén annak érdekében, hogy megfelelő választ adjon a jelenlegi menekültválságra, és új együttműködési kezdeményezéseket indított , mint például az EU és Törökország közötti közös cselekvési tervet; hangsúlyozza, hogy e tekintetben valamennyi félnek be kell tartania a közös cselekvési terv keretében tett vállalásait, ideértve a szírek tömeges beáramlásához vezető okok kezelését, a szíreknek ideiglenes védelem keretében, valamint a törökországi fogadó közösségeknek nyújtandó támogatás kidolgozását és a Törökországnak azon kötelezettségvállalási betartása érdekében nyújtott támogatást, hogy megakadályozza a területéről az Unióba irányuló illegális áramlást;

A tudatosságnövelő kampányokról

98.  rámutat, hogy számos csempészett személy bizonyos fokig tudatában van a kockázatoknak, ettől függetlenül mégis útra kel, mert e kockázatokat kevésbé súlyosnak ítéli meg azokhoz képest, amelyekkel akkor szembesülne, ha lemondana a migrációról;

99.  üdvözli, hogy az embercsempészetről szóló cselekvési terv az újabb kampányok indítását a meglévők értékeléséhez köti; ajánlja, hogy a tájékoztató kampányok tartalmazzanak azon kritériumra vonatkozó információt, amelynek alapján meghatározható a védelmi jogállás az EU-ban, ez ugyanis meggyőzheti az elindulás értelmetlenségéről azokat a migránsokat, akik azt kockáztatják, hogy az EU-ba vezető kockázatos út végén visszaküldik őket, mert Európában nem jogosultak védelemre;

Az okok kezeléséről

100.  újból kijelenti, hogy az EU-nak hosszú távú stratégiát kell elfogadnia, hogy segítsen ellensúlyozni a harmadik országokban azon „kényszerítő tényezőket” (konfliktus, üldöztetés, etnikai tisztogatás, általános erőszak, és egyéb tényezők, mint a rendkívüli szegénység, az éghajlatváltozás vagy természeti katasztrófák), amelyek az embereket a csempészhálózatok karjaiba lökik, mivel ebben látják az egyetlen esélyt arra, hogy eljussanak az Európai Unióba;

101.  újból emlékeztet arra, hogy a migránsok emberi jogaival foglalkozó különleges ENSZ-előadó legális migrációs csatornák megnyitására kérte az Uniót, amelyek lehetővé teszik a migránsok számára, hogy legális be- és kilépési csatornákat használjanak ahelyett, hogy az embercsempész-bűnszövetkezetekhez fordulnának;

102.  hangsúlyozza, hogy az Unióba érkező menekültek számának közelmúltbeli növekedése megmutatta, hogy a megelőző intézkedések nem elegendőek a jelenlegi migrációs jelenség kezelésére;

103.  megérti, hogy nagyobb erőfeszítést kell tennünk a migráció alapvető okait képező geopolitikai kérdések megoldására, mivel a háború, a szegénység, a korrupció, az éhség és a lehetőségek hiánya azt eredményezi, hogy az emberek továbbra is úgy érzik majd, hogy Európába kell menekülniük, kivéve, ha az Unió megvizsgálja, hogy hogyan lehet újjáépíteni ezeket az országokat; rámutat, hogy ennek megfelelően a Bizottságnak és a tagállamoknak biztosítaniuk kell a pénzt a harmadik országokbeli kapacitások építése érdekében például az ottani beruházások és az oktatás elősegítése, a menekültügyi rendszerek megerősítése és tökéletesítése, a határok hatékonyabb igazgatása, valamint a jog- és igazságszolgáltatási rendszer megszilárdítása révén;

A harmadik országoknak nyújtott finanszírozásról

104.  megjegyzi, hogy a harmadik országok fő finanszírozási eszköze a Fejlesztési Együttműködési Eszköz (DCI), amely a globális közjavak és kihívások program keretében a migráció finanszírozása céljából rendelkezésre álló egyetlen, a Nemzetközi Együttműködés és a Fejlesztés Főigazgatósága (DEVCO) által irányított uniós, globális, tematikus migrációs finanszírozást tartalmazza; megjegyzi továbbá, hogy hasonlóképp, mint a tagállamoknak közvetlenül juttatott alapok esetében, a DCI irányításában egyéb bizottsági főigazgatóságok és uniós szervek is részt vesznek, ezért az Unió szomszéd országoknak nyújtott támogatását az Európai Szomszédságpolitika és a Csatlakozási Tárgyalások Főigazgatósága nyújtja az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz útján; a humanitárius segítséget a Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága (ECHO) nyújtja; az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) pedig a Stabilitási Eszközt irányítja; emlékeztet arra, hogy míg a Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatóság (HOME) általkezelt két alapnak - az AMIF és az ISF - külső vetülete is van, ez új szereplő a külső finanszírozási színtéren;

105.  üdvözli a közelmúltban alapított Afrikárét Uniós Szükséghelyzeti Alapot és az EU által az alapnak biztosított 1,8 milliárd EUR forrást, ami a harmadik országok finanszírozásának új eleme; kéri a tagállamokat, hogy továbbra is járuljanak hozzá az alaphoz;

106.  javasolja, hogy a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítéssel (GAMM) összhangban i. a legális migrációt és mobilitást, ii. az illegális migrációt és az emberkereskedelmet, iii. a nemzetközi védelmet és iv. a migráció fejlesztésre gyakorolt hatását kezelő négy tematikus pillér egyenlő súlyt kapjon az EU külpolitikájában és finanszírozásában;

A finanszírozás átláthatóságáról

107.  megjegyzi, hogy az EU migrációs és menekültügyi politikáját különböző politikai eszközök révén hajtják végre, melyek mindegyike saját, egymáshoz nem feltétlenül kapcsolódó célkitűzéseket követ, és a számos érintett szereplő között elégtelen módon valósul meg a finanszírozás koordinálása; rámutat, hogy a költségvetési sorok és felelősségek széttöredezettsége olyan irányítási struktúrát eredményez, amely megnehezíti, hogy átfogó képet kapjunk a migráció és a menekültügy terén rendelkezésre álló különböző alapok elosztásáról és végső felhasználásáról; rámutat, hogy emellett ez a széttöredezettség nehezebbé teszi az EU által a migrációs politika céljaira költött összeg egészének pontos megállapítását;

108.  úgy véli, hogy az uniós finanszírozásra vonatkozó, migrációval kapcsolatos átfogó áttekintést kell készíteni mind az Unión belül, mind azon kívül, mivel egy ilyen áttekintés hiánya az átláthatóság és a megalapozott politikai döntéshozatal egyértelmű akadályát jelenti; megjegyzi, hogy az egyetlen lehetőség egy, az Unió által finanszírozott valamennyi migrációs politikával kapcsolatos projekt adatbázisát tartalmazó weboldal létrehozása; hangsúlyozza, hogy az átláthatóság szükségessége a költségvetési vonalakat is kiterjeszti annak érdekében, hogy az Uniós migrációs politika valamennyi céljának megfelelő finanszírozást biztosítsanak;

109.  emlékeztet, hogy az uniós migrációs források pozitív hatása azokon a nemzeti és uniós szintű folyamatokon nyugszik, melyek célja az átláthatóság, a hatékony nyomon követés és az elszámoltathatóság biztosítása, véleménye szerint mérlegelni kell, hogy a nyomon követés és az értékelés utólagos folyamatok helyett hogyan tehető folyamatossá, illetve erősíteni kell a Számvevőszék szerepét; megjegyzi, hogy összehasonlítható minőségi és mennyiségi mutatókat kell kidolgozni ahhoz, hogy mérni lehessen az uniós források hatását és segítsenek értékelni, hogy ezek a források elérték-e céljukat;

A migráció kiegészítő finanszírozásáról

110.  üdvözli az Unió 2016-os költségvetésében biztosított, a jelenlegi migrációs jelenség kezelésére szolgáló kiegészítő finanszírozást; rámutat, hogy az új finanszírozások túlnyomó részét a 2014-2020-as előrehozott többéves pénzügyi keretből (MFF) biztosítják, melynek eredményeképp az Unió ma azt a pénzt költi el, amelyet holnap kellett volna elköltenie;

111.  elismeri, hogy bár a közelmúltbeli költségvetési javaslatok és az Unió 2016-os költségvetésében tervezett további források - a Rugalmassági Eszközt is beleértve - üdvözlendők, a közép és hosszú távú finanszírozás kérdése továbbra sem megoldott; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az AMIF költségvetési sorai tekintetében 2016-ra javasolt összegek növelését nem kíséri a szóban forgó alap keretében a 2014–2020 közötti időszakban rendelkezésre álló globális források javasolt felülvizsgálata; hangsúlyozza, hogy ha ez nem változik, az AMIF keretében biztosított finanszírozás jóval 2020 előtt elapad;

112.  felszólítja a tagállamokat, hogy maradéktalanul használják ki azokat a forrásokat, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a migrációs politikához, de felhasználhatók a területhez tartozó fellépések finanszírozására (például integrációs tevékenységek), ilyenek lehetnek például az Európai Szociális Alap, a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap, a Horizont 2020, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Jogok, egyenlőség és polgárság program;

113.  javasolja, hogy a többéves pénzügyi keret 2016 végére ütemezett felülvizsgálata keretében jelentős további új forrást kell biztosítani az állampolgárságról, szabadságról, biztonságról és igazságügyről szóló 3. fejezetben, annak érdekében, hogy a migrációs tendenciák, valamint az uniós és tagállami menekültügyi, migrációs és integrációs politikák kapcsolódó pénzügyi követelményei alapján elegendő forrás álljon rendelkezésre;

A civil társadalom részvételéről

114.  rámutat, hogy a nem kormányzati szervezetek számára kulcsfontosságú feladat az operatív finanszírozás biztosítása, mivel a legtöbb finanszírozás projektekhez kapcsolódik; kijelenti, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk és adott esetben finanszírozniuk kell a migránsoknak segítséget nyújtó önkéntes és nem kormányzati szervezetek által tett kezdeményezéseket; kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy amennyiben célszerű és lehetséges, törekedjenek a migráció, integráció és menekültügy terén tevékenykedő, a fenti szolgáltatásokat biztosító civil társadalmi szervezetek által irányított projektek finanszírozására;

115.  újból kijelenti, hogy biztosítani kell a civil társadalom részvételét az Unió fellépéseinek és a nemzeti programok megvalósításában a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapban lefektetett partnerségi elvekkel összhangban; javasolja, hogy uniós szinten fontolják meg a Bizottság és a megfelelő, menekültügyi, migrációs és integrációs problémákon dolgozó civil társadalmi szervezetek közötti rendszeres konzultációt;

Demográfiai trendek

116.  megjegyzi, hogy az Unióba irányuló migrációs áramlás 2015-ös felgyorsulása előtt – az OECD és a Bizottság 2014-es jelentése szerint – az Unió munkaképes korú lakossága (15–64 év) várhatóan 7,5 millió fővel csökken 2013 és 2020 között, és amennyiben a nettó migrációt kizárjuk az előrejelzésekből, a csökkenés még ennél is hangsúlyosabb, mivel így a munkaképes korú lakosság 11,7 millió fővel csökkenne;

117.  rámutat, hogy 2015 novemberében a fiatalok munkanélküliségi aránya a tagállamokban 20% volt;

118.  megjegyzi továbbá, hogy az Eurostat legújabb előrejelzései szerint a 65 év felettiek 15-64 év közöttiekhez viszonyított aránya a 2013 eleji 27%-ról 2050-re legalább 50%-ra fog nőni; megjegyzi, hogy ez azt jelenti, hogy a jelenlegi arány, amely szerint négy munkaképes korú lakosra jut egy 65 év feletti személy akként fog változni, hogy a jövőben két munkaképes korú lakosra jut egy 65 év feletti;

A legális migrációról

119.  kijelenti, hogy uniós szinten jelenleg az EUMSZ 79. cikke szabályozza a legális migráció kezelését;

120.  megérti, hogy a 79. cikk (5) bekezdése kifejezetten a tagállamok hatáskörébe rendeli, hogy meghatározzák, hány munkavállalási céllal érkező, harmadik országokból származó állampolgárt engednek be a területükre;

121.  rámutat, hogy az EU 2020 stratégia megállapította, hogy átfogó munkaerőpiaci migrációs politikára van szükség, továbbá a migránsokat jobban kell integrálni, hogy az Unió elérje intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó célkitűzéseit;

122.  megjegyzi, hogy az EU-nak a munkavállalási céllal az Unióba érkező harmadik országbeli állampolgárok hozzáférésére vonatkozó jogszabályi kerete meglehetősen töredezett, mivel specifikus munkavállalói kategóriákra összpontosít ahelyett, hogy általában a migráns munkásokra vonatkozó szabályozást határozná meg;

123.  úgy véli, hogy az Uniónak hosszú távon általánosabb szabályokat kell megállapítania az Unióba munkavállalási céllal érkező harmadik országbeli állampolgárok belépése és tartózkodása tekintetében, annak érdekében, hogy kielégítse az uniós munkaerőpiacon meghatározott keresletet;

A hatékonyabb információk szükségességéről

124.  Kéri, hogy a munkaerőpiacra vonatkozóan átfogó jövőképet alakítsanak ki az Unióban, mivel ez a munkaerőpiaci politikák kibontakoztatásának előfeltétele; rámutat, hogy eszközöket kell kidolgozni az Unió jelenleg és jövőbeni munkaerőpiaci igényeinek meghatározására és előrejelzésére; javasolja a meglévő eszközök – mint például az Európai Szakképzésfejlesztési Központ (CEDEFOP) vagy az OECD által kifejlesztett eszközök – további tökéletesítését, sőt akár egyesítését, melyhez a harmadik országokbeli potenciális munkaerő-beáramlásra vonatkozó nemzetközi statisztikák társulnának annak érdekében, hogy pontosabb képet kapjunk a helyzetről;

125.  meggyőződése, hogy a hatékonyabb információk és az ilyen információk elemzésére szolgáló tökéletesebb eszközök segítséget fognak nyújtani a politikai döntéshozóknak a jövendő munkavállalási célú migrációra vonatkozó politikák kidolgozásában, és az Uniónak, valamint a tagállamoknak azonosítaniuk kell a munkaerőpiacaikon tapasztalt aránytalanságokat, ami segítheti őket abban, hogy betölthessék azokat az állásokat, amelyek egyébként nem tudnának betölteni;

A munkaerő kizsákmányolásáról

126.  megjegyzi, hogy a munkaerő kizsákmányolására emberkereskedelem és embercsempészet következményeképpen egyaránt sor kerülhet, sőt, akár e bűncselekmények hiányában is, aminek következményeképpen a rendezetlen jogállású migránsokat kizsákmányoló személyek büntetlenül maradnak azokban a tagállamokban, amelyek joga szerint nem követnek el bűncselekményt;

127.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a szabálytalan jogállású migránsok munkaerejét kizsákmányoló munkáltatók felfedezésének és/vagy büntetőjogi felelősségre vonásának alacsony kockázata a súlyos munkaerő-kizsákmányolás fontos tényezője, különösen a kockázatnak leginkább kitett ágazatokban (pl. a mezőgazdaságban, az építőiparban, a szállodai és éttermi ágazatban, valamint a háztartási alkalmazottak és a gondozási szolgáltatások esetében); javasolja, hogy a büntetlenség felszámolása érdekében mindenekelőtt azt kell biztosítani, hogy a súlyos munkaerő-kizsákmányolás minden esetben bűncselekménynek minősüljön, és a nemzeti jog szerint megfelelően büntessék, és a kockázatnak kitett ágazatokban fokozzák a munkaügyi ellenőrzéseket;

128.  megjegyzi, hogy jelenleg számos tagállam csak abban az esetben tekinti bűncselekménynek a munkaerő kizsákmányolását, ha az csempészés formájában nyilvánul meg, ami szabályozatlanul hagyja azokat az eseteket, amikor a munkaerőt kizsákmányolók nem vettek részt a csempészetben, vagy részvételük nem bizonyítható;

129.  ismételten kijelenti, hogy maradéktalanul végre kell hajtani és a gyakorlatban alkalmazni kell az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról szóló 2009/52/EK irányelvben említett panaszok elősegítésének biztosítására szolgáló eljárásokat; meggyőződését fejezi ki, hogy biztosítani kell az embercsempészet áldozatainak hatékonyabb védelmét, köztük az Unióba csempészett azon személyekét, akik együttműködnek és elősegítik a csempészek/és vagy emberkereskedők büntetőjogi felelősségre vonását; javasolja, hogy ezen túlmenően támogassák az emberkereskedelem elleni Európai Üzleti Koalíció létrehozását (az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló 2014-es stratégia felvetése szerint) az emberkereskedelem-mentes ellátási láncok létrehozási céljából;

130.  meggyőződését fejezi ki, hogy a migránsok munkaerejének kizsákmányolását felszámolni kívánó minden erőfeszítés során kettős megközelítést kell alkalmazni, amelynek célja egyrészt a visszaélést elkövető munkáltatók tényleges felelősségre vonása, másrészt az áldozatok védelme az ilyen jellegű kizsákmányolással szemben;

A kék kártya felülvizsgálatáról

131.  ismételten emlékeztet arra, hogy migrációról szóló menetrendjében a Bizottság kinyilvánította azon szándékát, hogy felülvizsgálja a magas szinten képzett harmadik országokbeli munkavállalók belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló irányelvet (kékkártya-irányelv) különösen annak hatálya (az Európában befektetni kívánó vállalkozókra történő esetleges kiterjesztés) és az Unión belüli mobilitásra vonatkozó szabályok tökéletesítése tekintetében;

132.  ismételten kijelenti, hogy a Bizottság jelenlegi kék kártya irányelvre vonatkozó megvalósítási jelentésében hangsúlyozza annak hiányosságait, beleértve a harmonizáció rendkívül alacsony szintjét, amely a tagállamoknak biztosított széleskörű mérlegelési lehetőségből, különösen a tagállamok azon jogából ered, hogy párhuzamos nemzeti rendszereket tartsanak fenn;

133.  ezenfelül nyilvánvalónak tartja, hogy az irányelvnek nemcsak a magasan képzett munkavállalókra kell összpontosítania, hanem célzottan azon magas képzettséget igénylő munkahelyekre is, amelyek esetében bizonyítottan munkaerőhiány áll fenn; ezen túlmenően meggyőződése, hogy a kék kártya felülvizsgálatának széleskörűnek és célzottnak kell lennie, és a jelenlegi irányelv ellentmondásainak kiküszöbölésére kell irányulnia, különös tekintettel a nemzeti rendszerekre; javasolja, hogy a hatály felülvizsgálatát oly módon fontolják meg, hogy az kiterjedjen azon harmadik országbeli állampolgárokra is, akik elő tudják segíteni az Unió munkaerőpiaci hiányosságainak orvoslását;

o
o   o

134.  utasítja az Elnököt, hogy ezt a határozatot küldje meg a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az EASO-nak, a Frontexnek, az Europolnak, az Eurojustnek, a FRA-nak, az eu-LISA-nak, az Európa Tanácsnak, a Régiók Bizottságának, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0070.
(2) HL C 93., 2016.3.9., 165. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0176.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0317.
(5) http://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2015/09/28-eunavfor/.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0105.
(7) Frontex hírek, http://frontex.europa.eu/news/number-of-migrants-arriving-in-greece-dropped-by-half-in-november-cITv3V.
(8) IOM és UNICEF, adatösszefoglaló: A gyermekek Európába irányuló migrációja, http://www.iom.int/sites/default/files/press_release/file/IOM-UNICEF-Data-Brief-Refugee-and-Migrant-Crisis-in-Europe-30.11.15.pdf.
(9) EASO hírlevél, 2015. november-december, https://easo.europa.eu/wp-content/uploads/EASO-Newsletter-NOV-DEC_-20151.pdf.
(10) Az „EU+ országok” az EU 28 tagállamát, valamint Norvégiát és Svájcot foglalják magukban.
(11) Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala – Helyzetkép Görögországról (adatok) –2016. március 7.
(12) IOM, Eltűnt Migránsok Projekt, http://missingmigrants.iom.int/.
(13)(EU) 2015/1523és (EU) 2015/1601 tanácsi határozat.
(14) Az Európai Parlament és a Tanács 604/2013/EU rendelete (2013. június 26.) egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról (HL L 180., 2013.6.29., 31. o.).
(15) A Tanács 2001/55/EK irányelve (2001. július 20.) a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimumkövetelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről (HL L 212., 2001.8.7., 12. o.).
(16) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/95/EU irányelve (2011. december 13.) a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról (HL L 337., 2011.12.20., 9. o.).
(17) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/32/EU irányelve (2013. június 26.) a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról (HL L 180., 2013.6.29., 60. o.).


A 2012. és 2013. évi éves jelentések a szubszidiaritásról és az arányosságról
PDF 283kWORD 105k
Az Európai Parlament 2016. április 12-i állásfoglalása a szubszidiaritásról és az arányosságról szóló 2012–2013. évi éves jelentésekről (2014/2252(INI))
P8_TA(2016)0103A8-0301/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásra(1),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács illetékes szervezeti egységei között létrejött, 2011. július 22-i gyakorlati megállapodásra az első olvasatban elfogadott megállapodások esetében az EUMSZ 294. cikke (4) bekezdésének alkalmazásáról,

–  tekintettel „Az uniós szabályozás célravezetősége, a szubszidiaritás és az arányosság – a jogalkotás minőségének javítása 2011-ben – 19. jelentés” című, 2014. február 4-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról – a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 18. jelentésről (2012) szóló, 2012. szeptember 13-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról, a szubszidiaritásról és az arányosságról, valamint az intelligens szabályozásról szóló, 2011. szeptember 14-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Bizottság szubszidiaritásról és arányosságról szóló 2012. évi éves jelentésére (COM(2013)0566) és a Bizottság szubszidiaritásról és arányosságról szóló 2012. évi éves jelentésére (COM(2014)0506),

–  tekintettel az intelligens szabályozásról szóló, 2014. december 4-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Unió parlamenti elnökeinek 2015. április 21-i konferenciájának következtetéseire,

–  tekintettel a COSAC parlamenti vizsgálattal kapcsolatos európai uniós eljárások és gyakorlatok fejleményeiről szóló 2012. szeptember 27-i, 2013. május 17-i, 2013. október 4-i, 2014. június 19-i és 2014. november 14-i féléves jelentéseire,

–  tekintettel a független érdekelt felek adminisztratív terhekkel foglalkozó magas szintű munkacsoportjának 2014. október 14-i, „A bürokrácia csökkentése Európában – örökség és kilátások” című végleges jelentésére(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. és 132. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A8‑0301/2015),

A.  mivel 2012-ben a Bizottsághoz 83 jogalkotási javaslattal kapcsolatos indokolással ellátott vélemény érkezett; mivel a benyújtott dokumentumok száma 2012-ban 292 volt, beleértve azokat is, amelyek nem minősülnek indokolással ellátott véleménynek;

B.  mivel 2013-ban a Bizottsághoz 99 jogalkotási javaslattal kapcsolatos indokolással ellátott vélemény érkezett; mivel a benyújtott dokumentumok száma 2013-ban 313 volt, beleértve azokat is, amelyek nem minősülnek indokolással ellátott véleménynek;

C.  mivel 2012-ben a nemzeti parlamentek 12 indokolással ellátott véleményt adtak ki a Monti II. javaslatról(6) 19 szavazatot képviselve (a szavazatküszöb 18), és így elindult az első ún. sárga lapos eljárás, amelynek értelmében a javaslatot előterjesztő intézménynek kell a javaslatot felülvizsgálnia és a javaslat visszavonására, módosítására vagy fenntartására vonatkozó döntését megindokolnia;

D.  mivel a Bizottság visszavonta a Monti II. javaslatot, de jelezte, hogy az összhangban áll a szubszidiaritás elvével, és hogy a javaslat visszavonására azért került sor, mert az Európai Parlamentben és a Miniszterek Tanácsában nem volt elég támogatottsága(7);

E.  mivel 2013-ban a nemzeti parlamentek 13 indokolással ellátott véleményt bocsátottak ki az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló javaslatról(8) 18 szavazatot képviselve, és ezáltal megindítva a második sárga lapos eljárást;

F.  mivel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy javaslata megfelel a szubszidiaritás elvének, és annak visszavonása vagy módosítása nem szükséges; mivel a Bizottság bejelentette, hogy a jogalkotási eljárás során kellőképpen figyelembe fogja venni az indokolással ellátott véleményeket(9);

G.  mivel több nemzeti parlament is aggodalmát fejezte ki a Bizottság megközelítésével kapcsolatban, tekintettel arra, hogy a Bizottság által benyújtott indokolások és érvek nem elégségesek; mivel az Európai Parlament Jogi Bizottsága és Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága vitát folytatott erről a kérdésről;

H.  mivel a Tanáccsal az Európai Ügyészségről ezt követően folytatott tárgyalások során az eredeti javaslathoz képest – amelyhez az indokolással ellátott vélemény született – a javaslat hatályát és a munkamódszereket leszűkítették;

I.  mivel kezdeményezési jogából adódóan a Bizottság felel annak biztosításáért, hogy a szakpolitika kialakításának korai szakaszában megfelelő döntések szülessenek arról, szükséges-e uniós szintű fellépést javasolni, és amennyiben igen, milyen formában;

J.  mivel a Bizottság éppen a hatásvizsgálati folyamatra vonatkozó iránymutatások felülvizsgálatát végzi, amely magában foglalja a szubszidiaritás és az arányosság elvének figyelembevételét;

K.  mivel a Parlament létrehozta saját hatásvizsgálati osztályát, amely 2013-ban 50 alkalommal adott előzetes értékelést és egy bizottsági hatásvizsgálatról két részletes értékelést;

L.  mivel a nemzeti parlamentek megfigyelték, hogy a felhatalmazáson alapuló jelentős hatáskörök és nagy számuk megnehezíti annak hatékony értékelését, hogy a végleges szabályok tiszteletben tartják-e a szubszidiaritás elvét;

M.  mivel a szubszidiaritás és az arányosság ellenőrzésére, illetve hatásvizsgálatra csak a jogalkotási folyamat elején kerül sor;

1.  megjegyzi, hogy a szubszidiaritás és az arányosság az Európai Unió alapvető vezérelvei;

2.  hangsúlyozza, hogy az uniós hatáskörök gyakorlását az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében kifejtetteknek megfelelően a szubszidiaritás és az arányosság elvének kell vezérelnie; üdvözli, hogy 2012-ben és 2013-ban e két elv érvényesülését mind az uniós intézmények, mind a nemzeti parlamentek alaposan tanulmányozták;

3.  üdvözli, hogy az utóbbi években a nemzeti parlamentek szorosabban részt vettek és fokozottan bekapcsolódtak az európai jogalkotási folyamatba, amelynek következtében nagyobb figyelmet kaptak az EU alapját képező elvek, köztük intézményközi vonatkozásokban a szubszidiaritás és az arányosság elve, megjegyzi azonban, hogy ezzel kapcsolatban még további munkára van szükség; ezért a Bizottság és a nemzeti parlamentek közötti párbeszéd megerősítése érdekében első lépésként azt javasolja, hogy a Bizottság évente tartson tanácskozást e parlamentekkel;

4.  úgy véli továbbá, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elve jelenti a kiindulópontot a politika kialakításához; hangsúlyozza ezért annak fontosságát, hogy a jogalkotási folyamat elején fel kell mérni, hogy a szakpolitikai célkitűzéseket uniós szinten, és nem nemzeti vagy regionális kezdeményezések révén lehet-e jobban megvalósítani;

5.  felhívja a figyelmet a parlamentek jelentőségére, területi hatására és a polgárokhoz való közelségére, és kéri, hogy adott esetben nagyobb mértékben vonják be e parlamenteket a korai előrejelző rendszerbe;

6.  megjegyzi azonban, hogy a nemzeti parlamentek által benyújtott vélemények többsége mindössze néhány nemzeti parlamenttől érkezik be, és arra ösztönzi a többi parlamentet is, hogy vállaljanak nagyobb szerepet az uniós vitában;

7.  hangsúlyozza, hogy az uniós intézményeknek tiszteletben kell tartaniuk az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 2. jegyzőkönyvében rögzített szubszidiaritás és arányosság elvét, amelyek olyan általános jellegű elvek, amelyek az intézményeket az uniós hatáskörök gyakorlása során kötelezik, azzal a kivétellel, hogy a szubszidiaritás elve nem alkalmazandó az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozó területeken;

8.  úgy véli, hogy a szubszidiaritás elvének érvényesülését ellenőrző mechanizmus kiemelten fontos az uniós és a nemzeti intézmények közötti együttműködés szempontjából;

9.  megjegyzi, hogy a Bizottság által készített éves jelentések igen felszínesek, és felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra részletesebb jelentések elkészítését a tekintetben, hogy az uniós politikák kialakítása során hogyan tartják tiszteletben a szubszidiaritás és az arányosság elvét;

10.  tudomásul veszi a 2012. és 2013. évi éves jelentésben a Bizottság által alkalmazott módszert, amely a statisztikákban a javaslatcsomagokról a nemzeti parlamentek által benyújtott indokolással ellátott véleményeket csupán egy indokolással ellátott véleménnyé minősítette, ahelyett, hogy minden egyes javaslatról készült indokolással ellátott véleménynek tekintette volna;

11.  úgy véli, hogy összességében véve az indokolással ellátott vélemények az összes indítvány százalékos arányában jelentősen megszaporodtak a 2010. és 2011. évhez képest, és hogy a 2012-ben benyújtott indokolással ellátott vélemények száma az összes indítvány 25%-át tette ki, míg ez a szám 2013-ban a nemzeti parlamentektől a 2. jegyzőkönyv szerinti eljárás értelmében származó indítványok 30%-át tette ki; tudomásul veszi a nemzeti parlamentek bevonását a jogalkotási folyamatba;

12.  rámutat, hogy a nemzeti parlamentek 2012-ben alkalmazták először az úgynevezett sárga lapos eljárást a szubszidiaritás elvével összefüggésben, mégpedig a kollektív fellépéshez való jognak a letelepedés szabadságával és a szolgáltatásnyújtás szabadságával összefüggésben való gyakorlásáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslat (Monti II.) esetében; megjegyzi, hogy bár a Bizottság végül arra jutott, hogy a javaslat nem sérti a szubszidiaritás elvét, politikai támogatás hiányában visszavonta a javaslatot; megjegyzi, hogy a második sárga lapos eljárás 2013-ban indult a Bizottság Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatával kapcsolatban; megjegyzi, hogy a Bizottság arra jutott, hogy a javaslat megfelel a szubszidiaritás elvének, és annak fenntartása mellett döntött;

13.  megjegyzi, hogy a nemzeti parlamentek indokolással ellátott véleményei rámutatnak arra, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elvét többféleképpen értelmezik; ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy a Szerződésekben megfogalmazottak szerint a szubszidiaritás elvének megfelelően azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, az Unió „csak akkor és annyiban jár el, amikor és amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok sem központi, sem regionális vagy helyi szinten nem tudják kielégítően megvalósítani, így azok a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt az Unió szintjén jobban megvalósíthatók”; emlékeztet továbbá, hogy „az arányosság elvének megfelelően az Unió intézkedése sem tartalmilag, sem formailag nem terjedhet túl azon, ami a Szerződések célkitűzéseinek eléréséhez szükséges”; arra ösztönzi a nemzeti parlamenteket, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elvei teljesülésének értékelésekor maradjanak hűek az EUSZ betűjéhez; határozottan javasolja, hogy a nemzeti parlamentek és az európai intézmények folytassanak eszmecserét a szubszidiaritás és az arányosság elvei vizsgálatának gyakorlatáról;

14.  megjegyzi, hogy a nemzeti parlamentek által benyújtott indokolással ellátott vélemények jelentősen eltérnek a felhozott kérdések formáját és típusait illetően; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nincs közös „minta”, mivel ez megnehezíti annak felmérését, hogy a nemzeti parlamentek milyen alapon interveniálnak;

15.  emlékeztet arra, hogy korábbi parlamenti jelentések beszámoltak olyan esetekről is, amikor a szubszidiaritás elvét nem alkalmazták megfelelően a Bizottság által végzett hatásvizsgálatok során; továbbá emlékeztet arra, hogy a Hatásvizsgálati Testület éves jelentéseiben is felvetették ezt a kérdést; tudomásul veszi, hogy a Hatásvizsgálati Testület által 2012-ben és 2013-ban felülvizsgált hatásvizsgálatok több mint 30%-áról vélte úgy, hogy esetükben nem volt kielégítő a szubszidiaritás elvének elemzése; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy ez a szám 2014-ben 50%-ra emelkedett, és felszólítja a Bizottságot, hogy a hatásvizsgálatokra vonatkozó iránymutatások felülvizsgálata során foglalkozzon e kérdéssel, és fordítsa meg ezt a tendenciát;

16.  felhívja a figyelmet a hatásvizsgálat mint a jogalkotási folyamat során a döntéshozatali eljárást támogató eszköz jelentőségére, és ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy gondosan mérlegelni kell a szubszidiaritással és az arányossággal kapcsolatos kérdéseket;

17.  hangsúlyozza, hogy a polgárok bizalmának fokozása érdekében alapvető fontosságú olyan alapos hatásvizsgálatok elvégzése, amelyek részletesen értékelik a szubszidiaritás elvének való megfelelést, mivel a polgárok gyakran úgy vélik, hogy a szubszidiaritás elve a demokratikus folyamat kulcsfontosságú eleme; ezért rámutat, hogy a szubszidiaritás elvének fokozott ellenőrzése az úgynevezett „demokratikus deficit” csökkentését szolgáló fontos eszköz lehetne;

18.  megismétli a 2011. szeptember 14-i, fent említett állásfoglalásában tett felhívását, amely a javasolt jogszabály alátámasztásaként elvégzett bizottsági hatásvizsgálatokat – amelyek reformjáról jelenleg vita zajlik – kiegészítő nemzeti hatásvizsgálatok alkalmazására használják; úgy véli, hogy a Parlamentben a közelmúltban létrehozott hatásvizsgálati osztályok pozitív kiegészítést fognak nyújtani a Bizottság munkájához;

19.  csalódottságának ad hangot a Bizottság nemzeti parlamenteknek adott válasza miatt azokban az esetekben, amikor sárga lap kiadására került sor; úgy véli, hogy a Bizottságnak bármely közzétett véleményen kívül átfogóan és egyedi alapon folytatott párbeszéd részeként kell megválaszolnia a nemzeti parlamentek által felvetett aggályokat; úgy véli, hogy a Bizottságnak álláspontjának részletes kifejtésére a Parlament illetékes bizottsága vagy bizottságai előtt is meg kell jelennie;

20.  kiemeli, hogy az uniós döntéshozatal befolyásolásának eszközeként szolgáló sárga lapos eljárás hatékonyan megerősíthető a nemzeti parlamentek véleményével kapcsolatos korai információcsere révén, ezért a szubszidiaritás és az arányosság elvének való megfelelés értékelésének hatályáról és az ehhez használt értékelési módszerekről folytatott eszmecserére ösztönzi a nemzeti parlamenteket;

21.  úgy véli, hogy a politikai párbeszéd egyre fontosabb a szubszidiaritás elve tiszteletben tartásának biztosítása érdekében; úgy véli, hogy javítani kell a politikai párbeszédet nemcsak a sárga vagy narancssárga lapos eljárások során, hanem általánosságban véve is; e tekintetben üdvözli a Juncker által vezetett Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy még több nemzeti parlament előtt jelenik meg, és kéri a Parlamentet, hogy fontoljon meg hasonló kezdeményezéseket; úgy véli, hogy ösztönözni lehetne az előadókat, hogy a nemzeti parlamentekkel gyakrabban találkozzanak, különösen, hogy a videokonferencia és más online platformok segítségével könnyebb és hatékonyabb a kapcsolatfelvétel;

22.  hangsúlyozza, hogy az uniós intézményeknek és a nemzeti parlamenteknek tovább kell munkálkodniuk a „szubszidiaritás kultúrájának” Unióban történő terjesztését illetően; két konkrét kezdeményezést javasol, amelyek a jelenlegi jogalkotási folyamat során megkönnyítik a szubszidiaritás mérlegelését, nevezetesen a politikai párbeszéd során az álláspontok, elképzelések és a nemzeti parlamentek által tett egyéb javaslatok nagyobb mértékű beépítésével, különösen az előkészítő munka során, például a Bizottság által készített zöld és fehér könyveknél, és a szubszidiaritási ellenőrzés értelmében a nemzeti parlamentekkel való konzultációs időszak meghosszabbításának mérlegelésével, amennyiben ezt a nemzeti parlamentek idő szűkére hivatkozva, objektív indokokkal, igazolva, például természeti katasztrófára és a nemzeti parlamentek és a Bizottság által jóváhagyandó szünetekre hivatkozva kérelmezik; úgy véli, hogy ezt elsősorban az intézmények és a nemzeti parlamentek által elfogadott politikai kötelezettségvállalással lehet elérni, ugyanakkor ez nem okozhatja a vonatkozó jogszabályok késedelmes elfogadását;

23.   ha a tagállamok egyetértenek azzal, hogy a nemzeti parlamentek számára a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 6. cikke szerinti indokolással ellátott vélemény kiadására megadott határidő meghosszabbodjon, akkor ezt figyelembe kell venni a Szerződés következő felülvizsgálatakor; ezt követően az ilyen meghosszabbított határidőt a másodlagos jogszabályokban is meg lehet határozni;

24.  fontosnak tartja, hogy a sárga lapos eljárást a parlamentek könnyen végrehajthassák, ugyanakkor a Szeződéseknek megfelelően ismételten megerősíti a szubszidiaritás elvét;

25.  megjegyzi, hogy a COSAC-ban több nemzeti parlament kifejezte, hogy érdekelné a zöld kártya mint a politikai párbeszéd javítása eszközének bevezetése, amely – miután megszerezte a Parlament támogatását – lehetővé tenné a nemzeti parlamentek számára, hogy a Bizottság felé és a Bizottság kezdeményezési jogának kellő figyelembe vételével konstruktív javaslatokkal éljenek;

26.  megjegyzi, hogy a jogalkotási javaslatok drámai változáson mehetnek keresztül az intézmények általi elfogadás folyamata során; emlékeztet arra, hogy a szubszidiaritás elvének való megfelelés ellenőrzésére csak a jogalkotási folyamat kezdeténél, nem pedig lezárásánál kerül sor; emlékeztet továbbá arra, hogy hatásvizsgálatokat inkább a jogalkotási folyamat kezdeti mintsem végső szakaszában szoktak folytatni; hangsúlyozza, hogy az elfogadási eljárás megindítását követően félidős értékelésre van szükség, és hogy a jogalkotási folyamat végén adott esetben figyelmeztetni kell azokat a tagállamokat, amelyek nem tartják tiszteletben a szubszidiaritás elvét;

27.  felszólít ezért, hogy a jogalkotási tárgyalások lezárultakor és a végleges szöveg elfogadását megelőzően újabb szubszidiaritási ellenőrzést és teljes körű hatásvizsgálatot folytassanak a szubszidiaritás elvének való megfelelés és az arányosság vizsgálatának biztosítására; úgy véli, hogy egy ilyen „megfontolási időszak” segítséget nyújthat a döntéshozóknak annak értékelése során, hogy a jogszabályok megfelelnek-e az Unió alapelveinek, illetve fokozná a gyakran igen intenzív tárgyalási időszakok eredményeinek átláthatóságát;

28.  tudomásul veszi az új Bizottság szakpolitikai céljait az uniós jogszabályokra irányuló kezdeményezések és javaslatok terén, amelyek konkrétan: a költségek minimalizálása; a polgárok, vállalkozások és munkavállalók előnyben részesítése; valamint a szabályozásból eredő szükségtelen terhek elkerülése;

29.  úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keretbe tartozó programoknak fel kell mérniük és a kedvezményezett tagállamokban kimutathatóan megteremtett hozzáadott értékben kifejezve bizonyítaniuk kell a szubszidiaritás elvének való megfelelést;

30.  kéri a Bizottságot, hogy az arányosság és a szubszidiaritás elvével összhangban, illetve a pályázati eljárás hatékonyabbá és eredményorientáltabbá tétele céljából egyszerűsítse az uniós források megpályázásának folyamatát;

31.  kiemeli elkötelezettségét amellett, hogy a saját kezdeményezésű jogalkotási jelentései értékelése, a bizottsági hatásvizsgálatok előzetes értékelése, valamint a potenciális európai uniós hozzáadott érték és az uniós fellépés hiányából adódó költségek folyamatos értékelése révén biztosítsa a szubszidiaritás és az arányosság elvének tiszteletben tartását;

32.  külön kitér a beruházó és állam közötti vitarendezésről (ISDS) szóló közelmúltbeli megbeszélésekre és az Európai Bizottság arra irányuló javaslataira, hogy felváltsák a jelenlegi modellt; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3. cikke kizárólagos uniós hatáskörbe tartozó területként határozza meg a közös kereskedelempolitikát, amelynek közös elveken kell alapulnia; megjegyzi, hogy a szubszidiaritás elve ezért nem vonatkozik a közös kereskedelempolitikára;

33.  felkéri a tagállamokat, hogy ne akadályozzák a beruházó és állam közötti, szerződésen alapuló választottbírósági eljárás átláthatóságára vonatkozó UNCITRAL-egyezményt, hogy a Bizottság aláírhassa azt az egész Unió nevében; sajnálatát fejezi ki a jelenlegi helyzet miatt, amelyben egyes uniós tagállamok részes felei az egyezménynek, míg mások nem; úgy véli, hogy e példa rávilágít arra, hogy minden szinten fokozottan tisztázni kell az Unió külföldi közvetlen befektetésekre vonatkozó kizárólagos hatáskörének kiterjedését; emlékeztet arra, hogy a tagállamok által végrehajtott különböző beruházásvédelmi politikák vezettek a jelenlegi helyzethez, amikor a tagállamok közel 1400 kétoldalú beruházási szerződés részes felei, amelyek különböző rendelkezései – egyes esetekben – külföldön az adott beruházás származási országától függően az uniós beruházók eltérő kezelését eredményezhetik;

34.  más országoknak nyújtott uniós pénzügyi támogatásokat, különösen a makroszintű pénzügyi támogatásokat illetően alaposabb előzetes és utólagos hatásvizsgálatokra szólít fel a javasolt eszközök arányosságát illetően, annak érdekében, hogy a támogatás hatékony és valóban hasznos legyen szükséget szenvedő partnereink számára; ragaszkodik ahhoz, hogy hozzanak létre feltételrendszert a támogatás kiosztásához, és megfelelően ellenőrizzék a pénzeszközök felhasználását, beleértve a csalás és korrupció megelőzésével és az ellenük való küzdelemmel kapcsolatos intézkedéseket, valamint a Parlament átfogó és részletes vizsgálatát; felhív az Unió külső eszközeinek erős beépítésére, összekapcsolva a kereskedelmet, a fejlesztést és a kül- és biztonságpolitikát; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak nagyobb elkötelezettséget kell mutatniuk e tekintetben;

35.  rámutat a megfelelő konzultációnak, párbeszédnek és a polgárok, vállalkozások (nevezetesen a kkv-k) és a civil társadalom kereskedelempolitikát érintő uniós döntéshozatali folyamatba való bevonásának fontosságára;

36.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 321., 2003.12.31., 1. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0061.
(3) HL C 353. E, 2013.12.3., 117. o.
(4) HL C 51. E, 2013.2.22., 87. o.
(5) http://ec.europa.eu/smart-regulation/refit/admin_burden/docs/08-10web_ce-brocuttingredtape_en.pdf
(6) Javaslat – A Tanács rendelete a kollektív fellépéshez való jognak a letelepedés szabadságával és a szolgáltatásnyújtás szabadságával összefüggésben való gyakorlásáról - COM(2012)0130.
(7) Šefčovič alelnök 2012. szeptember 12-i, a nemzeti parlamenteknek címzett levele.
(8) A Bizottság javaslata az Európai Ügyészség létrehozásáról – (EPPO) (COM(2013)0534).
(9) A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a nemzeti parlamenteknek az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslat 2013. november 27-i, 2. jegyzőkönyv szerinti, a szubszidiaritás elvére tekintettel történő felülvizsgálatáról, COM(2013)0851.


Célravezető és hatásos szabályozásprogram (REFIT
PDF 411kWORD 129k
Az Európai Parlament 2016. április 12-i állásfoglalása a „Célravezető és hatásos szabályozás programról (REFIT): helyzetkép és kilátások” (2014/2150(INI))
P8_TA(2016)0104A8-0208/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásokra(1),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács illetékes szervezeti egységei között létrejött, 2011. július 22-i gyakorlati megállapodásra az első olvasatban elfogadott megállapodások esetében az EUMSZ 294. cikke (4) bekezdésének alkalmazásáról,

–  tekintettel „Az uniós szabályozás célravezetősége, a szubszidiaritás és az arányosság – a jogalkotás minőségének javítása 2011-ben – 19. jelentés” című, 2014. február 4-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Bizottság hatásvizsgálati útmutatójának felülvizsgálatáról és a kkv-teszt szerepéről szóló, 2014. november 27-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusról és a jogalkotási felhatalmazás hatáskörének nyomon követéséről szóló, 2014. február 25-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról – a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 18. jelentésről (2010) szóló, 2012. szeptember 13-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról, a szubszidiaritásról és az arányosságról, valamint az intelligens szabályozásról szóló, 2011. szeptember 14-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a független hatásvizsgálatok biztosításáról szóló, 2011. június 8-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az intelligens szabályozásról szóló, 2014. december 4-i tanácsi következtetésekre;

–  tekintettel a „Célravezető és hatásos szabályozás program (REFIT): helyzetkép és kilátások” című bizottsági közleményre (COM(2014)0368),

–  tekintettel a Bizottságnak az uniós szabályozás célravezetőségéről szóló korábbi közleményeire (COM(2012)0746 és COM(2013)0685),

–  tekintettel a szubszidiaritásról és az arányosságról szóló bizottsági jelentésre (a jogalkotás minőségének javítása 2011. – 19. jelentés) (COM(2012)0373),

–  tekintettel az „Intelligens szabályozás – válasz a kis- és középvállalkozások szükségleteire” című bizottsági közleményre (COM(2013)0122),

–  tekintettel „A kkv-kkal kapcsolatos intelligens szabályozás – Nyomon követés és konzultáció” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2013)0060),

–  tekintettel az „Intelligens szabályozás az Európai Unióban” című bizottsági közleményre (COM(2010)0543),

–  tekintettel az érintettekkel való konzultációról szóló 2014-es bizottsági iránymutatásokra,

–  tekintettel a független érdekelt felek adminisztratív terhekkel foglalkozó magas szintű munkacsoportjának a 2014. július 24-i, „A bürokrácia csökkentése Európában – örökség és kilátások” című végleges jelentésére, és különösen a magas szintű munkacsoportnak a munkavállalókat, a közegészségügyet, a környezetvédelmet és a fogyasztókat képviselő négy tagja 12. mellékletben foglalt különvéleményére,

–  tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. december 10-i véleményére(8),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Minőségi jogalkotással javítani az eredményeken – uniós program” című bizottsági közleményre (COM(2015)0215),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „Javaslat – Intézményközi megállapodás a minőségi jogalkotásról” című bizottsági közleményre (COM(2015)0216),

–  tekintettel a REFIT-platform létrehozásáról szóló bizottsági határozatra (C(2015)3261) és a „A REFIT-Platform felépítése és működése” című bizottsági közleményre (C(2015)3260),

–  tekintettel az Európai Bizottság elnökének a független Szabályozói Ellenőrzési Testület létrehozásáról szóló határozatára (C(2015)3263) és a Bizottsághoz intézett, a „Szabályozói Ellenőrzési Testület – küldetés, feladatok és személyzet” című közleményre (C(2015)3262), továbbá tekintettel az „Általános indokolás” című bizottsági közleményre (C(2015)3264/2),

–  tekintettel a szabályozás javítására vonatkozó iránymutatásokról szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0111),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A8-0208/2015),

A.  mivel a REFIT-program a szabályozás javításáról szóló új bizottsági stratégia központi elemét jelenti;

B.  mivel a REFIT-program célja a szabályozás javítására irányuló eljárás megszilárdítása, az uniós jogszabályok egyszerűsítése, az adminisztratív és szabályozási terhek csökkentése, valamint a bizonyítékokon alapuló politikai döntéshozatalra támaszkodó jó kormányzás megkezdése, amelyben a hatásvizsgálatok és az utólagos ellenőrzések alapvető szerepet játszanak, anélkül, hogy kiváltanák a politikai döntéshozatalt;

C.  mivel a Bizottság a REFIT-programmal kapcsolatos tevékenységének támogatására új REFIT-platformot hozott létre, amely két csoportból tevődik össze: egyrészről a „kormányképviselők csoportjából”, amely az egyes tagállamok magas rangú közigazgatási szakértőiből áll, másrészről az „érdekelt felek csoportjából”, amely legfeljebb 20 szakértőből áll, akik közül két szakértő az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot és a Régiók Bizottságát, a többi szakértő pedig a vállalkozásokat – többek között a kkv-kat –, a szociális partnereket és a civil társadalmi szervezeteket képviseli;

D.  mivel az éves REFIT-eredménytábla minden szakpolitikai területen és a Bizottság által meghatározott minden kezdeményezés – köztük a Parlament és a Tanács intézkedései – tekintetében lehetővé teszi az elért eredmények értékelését;

E.  mivel a jogalkotás minőségének javításáról szóló 2003. évi intézményközi megállapodás a Lisszaboni Szerződéssel létrehozott jelenlegi jogalkotási környezet miatt elavulttá vált;

F.  mivel az elmúlt években a jobb szabályozásra irányuló program ettől függetlenül hozzájárult a jogalkotási gyakorlatok javításához; mivel a Bizottság által a területen nagy számban bevezetett nevek és programok (pl. „a szabályozás javítása”, „a jogalkotás minőségének javítása”, „intelligens szabályozás”, „célravezető szabályozás”, „gondolkozz először kicsiben”, „célravezetőségi vizsgálat”, „ABR+”) különösen a polgárok számára nem elég egyértelműek és átláthatóak a célok és az intézkedések tekintetében, és ezért azokat jobban össze kellene hangolni;

G.  mivel a Bizottság a „Minőségi jogalkotással javítani az eredményeken – uniós program” című, 2015. május 19-i közleményében a szabályozás javításával kapcsolatban immár egy következetes, egységes megközelítést javasolt, amely a jogalkotás teljes politikai ciklusát figyelembe veszi, valamint minden intézmény részéről célzott kölcsönhatást követel meg, és amelyet ezért a Parlamentnek behatóan meg kell vizsgálnia annak érdekében, hogy az uniós polgárok érdekét tartva szem előtt a lehető legjobb eredményeket érje el;

H.  mivel az EUSZ 3. cikkében megfogalmazott valamennyi uniós cél és célkitűzés egyforma jelentőséggel bír; mivel a Bizottság hangsúlyozza, hogy a REFIT program nem kérdőjelezi meg az érvényes politikai célkitűzéseket és nem fejthet ki káros hatást a polgárok, fogyasztók és munkavállalók egészségére és biztonságára vagy a környezetre;

I.  mivel a Bizottság 2014 második felében nyilvános konzultációkat tartott a hatásvizsgálati iránymutatásai felülvizsgálatáról és az érdekeltekkel való konzultációról szóló iránymutatásairól;

J.  mivel a Bizottság 2015. évi munkaprogramja meghatározása során először alkalmazta az úgynevezett politikai folytonosság megszakítása elvet, amellyel nagy számú függőben lévő jogalkotási javaslat visszavonását indokolta;

K.  mivel az Európai Bizottság 2015. évi munkaprogramjában azt irányozta elő, hogy tevékenységeit a főbb gazdasági és társadalmi kihívásokra összpontosítja, és mivel az új struktúra célja az, hogy garantálja a következetes szakpolitikai megközelítést, ezzel is fokozva az átláthatóságot az EU-ban és az elfogadást az uniós polgárok körében;

A szabályozás javítása

1.  üdvözli Juncker bizottsági elnöknek a Parlament ezzel kapcsolatos ismételt kérésére válaszul hozott azon határozatát, hogy a Bizottság első alelnökét bízza meg a szabályozás javításának feladatával, ami kiemeli a kérdés politikai jelentőségét; reméli, hogy e megbízatás eredményeképpen az uniós jogszabályok a lehető legjobb minőségűek lesznek, meg fognak felelni a polgárok és az érdekelt felek elvárásainak, és biztosítani fogják, hogy a fogyasztói, környezetvédelmi, szociális, egészségügyi és biztonsági normákhoz hasonló közpolitikai célkitűzések ne szenvedjenek csorbát;

2.  rámutat, hogy a szabályozás javításának magában kell foglalnia a közigazgatási „kultúrát” az Európai Unió valamennyi szintjén, szem előtt tartva az Unió-szerte rendkívül magas szintű bürokráciát és a jogszabályok egyszerűsítésének szükségességét, továbbá az uniós aktusok európai, illetve nemzeti, regionális és helyi szinten való végrehajtását és alkalmazását, hogy valamennyi szinten biztosítva legyen a megfelelő ügyintézés és az „Európa-barát magatartás”;

3.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a jogalkotási aktusok száma helyett elsőbbséget kellene biztosítania bizonyos intézkedések kidolgozásának, és a jogalkotás minőségére és a meglévő jogszabályok jobb végrehajtására kellene összpontosítania; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a költségek nem lehetnek döntő tényezők, hanem kizárólag a jogalkotás minőségét kell megfelelő viszonyítási alapnak tekinteni, illetve a REFIT programot nem szabad a fenntarthatóság, illetve a szociális, munkaügyi, környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi normák aláásására használni;

4.  javasolja, hogy a korlátozott időre szóló jogalkotási kezdeményezések esetén a Bizottság fontolja meg a „megszüntetési záradékok” használatát, azzal a feltétellel, hogy ez nem eredményez jogi bizonytalanságot, továbbá hogy a jogalkotási intézkedésekbe adott esetben foglaljon bele „felülvizsgálati záradékokat” annak érdekében, hogy rendszeresen újraértékelje a jogalkotási intézkedések uniós szintű relevanciáját;

5.  hangsúlyozza, hogy egy uniós szabvány jellemzően 28 nemzeti szabványt helyettesít, ami erősíti a közös belső piacot és a bürokrácia csökkenésével jár;

6.  üdvözli a jobb szabályozásra irányuló, 2015. május 19-i intézkedéscsomagot; támogatja a Bizottságnak a jogalkotás javítására irányuló menetrend iránti folyamatos elkötelezettségét; hangsúlyozza, hogy a REFIT-ről szóló közleményben előirányzott munkát állandó folyamatnak kell tekinteni, amely biztosítja, hogy a hatályos európai szintű jogszabályok a célnak megfelelők legyenek, és elérjék a jogalkotók által közösen kitűzött célokat, illetve teljesítsék a polgárok, és különösen a munkavállalók, a vállalkozások és más érdekeltek elvárásait;

7.  tudomásul veszi a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló új intézményközi megállapodás melletti elkötelezettségét, amely figyelembe veszi a Lisszaboni Szerződéssel bevezetett változásokat, illetve a Parlament és a Bizottság közötti keretmegállapodást, valamint a gyakorlatok összehangolását célozza az olyan területeken, mint a jogalkotási tervezés, a hatásvizsgálatok, az uniós rendelkezések módszeres utólagos ellenőrzése, illetve a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok végrehajtása és kezelése, továbbá tudomásul veszi a tárgyalások lezárását;

8.  üdvözli a Bizottság arra irányuló elkötelezettségét, hogy a szabályozás javításáról szóló stratégiája nem bizonyos politikai területek deregulációját vagy a számunkra fontos értékek – többek között a szociális védelem, a környezetvédelem és az alapvető jogok, ezen belül is az egészséghez való jog – megkérdőjelezését célozza;

9.  tudomásul veszi a független érdekelt felek magas szintű munkacsoportjának régóta folyó, intenzív munkáját, és hogy a csoport javaslatokat nyújtott be az Európai Bizottságnak az adminisztratív terhek csökkentését illetően, és azonosította azokat a bevált gyakorlatokat, amelyek révén az uniós jogszabályok a lehető legkevésbé bürokratikus módon ültethetők át a tagállamokban; rámutat, hogy a független érdekelt felek magas szintű munkacsoportjának négy tagja ellenezte a csoport adminisztratív terhekről szóló végleges jelentésének több következtetését, és különvéleményt készített; elvárja a Bizottságtól, hogy vegye figyelembe a folyamatban részt vevő valamennyi érdekelt fél aggodalmait;

10.  hangsúlyozza a társadalmi párbeszéd jelentőségét és a szociális partnerek függetlenségének tiszteletben tartását; különös tekintettel az EUMSZ 9. cikkére hangsúlyozza, hogy a szociális partnerek az EUMSZ 155. cikkével összhangban köthetnek olyan megállapodásokat, amelyek eredményeként az aláíró felek közös kérésére uniós jogszabály születhet; elvárja a Bizottságtól, hogy tartsa tiszteletben a felek autonómiáját és elfogadott megállapodásaikat, illetve vegye komolyan aggodalmaikat, továbbá hangsúlyozza, hogy a szabályozás javítására irányuló programot nem szabad kifogásként használni ahhoz, hogy a szociális partnerek között kötött megállapodásokat figyelmen kívül hagyják vagy megkerüljék, és ezért elutasítja a szociális partnerek közötti megállapodásokra vonatkozó hatásvizsgálatokat;

11.  rámutat, hogy az előző parlamenti ciklus során a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok közötti választás számos esetben intézményközi vitához vezetett; fontosnak tartja ezért, hogy az Európai Parlament 2014. február 25-én elfogadott állásfoglalásában megfogalmazott kérésnek megfelelően konkrét iránymutatásokat dolgozzanak ki;

12.  üdvözli a Bizottság azzal kapcsolatos bejelentését, hogy egyszerűsíteni kívánja a közös agrárpolitika (KAP), az európai strukturális és beruházási alapok, valamint a Horizont 2020 program keretében nyújtott támogatások kezelését;

Átláthatóság és az érdekeltekkel folytatott konzultáció

13.  üdvözli, hogy a Bizottság elismerte, hogy a konzultációs folyamat jelentős szerepet tölt be a REFIT programban; rámutat, hogy az EUSZ 11. cikkének (2) bekezdésével összhangban valamennyi uniós intézmény köteles nyitott, átlátható és rendszeres párbeszédet folytatni az érdekképviseleti szervezetekkel és a civil társadalommal; felhívja az intézményeket, hogy fordítsanak különös figyelmet az érdekképviseleti szervezetekkel és a civil társadalommal folytatott kötelező és rendszeres párbeszédre;

14.  rámutat, hogy csak a fokozott átláthatóság biztosításával lehet hatékonyabbá tenni az EU működését, és ezáltal a civil társadalomnak az EU-ba vetett bizalma is nőne;

15.  üdvözli ebben az összefüggésben, hogy a Bizottság hangsúlyozza, hogy a polgárokkal, a szociális partnerekkel, valamint az üzleti szférát és a civil társadalmat képviselő érdekeltekkel való párbeszéd elősegíti annak elérését, hogy az uniós jog átlátható, célzott és következetes legyen, és támogatja a Bizottság annak pontosabb meghatározására irányuló szándékát, hogy mi alapján dönti el, hogy javaslatai például jogalkotási szöveg vagy bizottsági közlemény formáját öltik;

16.  megállapítja, hogy a Bizottság a szabályozás javításáról szóló stratégiája keretében jelentősen átértékelte a nyilvános konzultációk szerepét; tudomásul veszi, hogy a Bizottság a jövőben 12 hetes nyilvános konzultációt fog tartani a) az új jogalkotási javaslatok kidolgozása előtt vagy b) a meglévő jogszabályok értékelése és alkalmasságuk vizsgálata során, illetve c) az ütemtervekkel és az előzetes hatásvizsgálatokkal kapcsolatban; tudomásul veszi továbbá, hogy a Bizottság ezenfelül valamely javaslat elfogadását követően is lehetőséget ad a polgároknak és az érdekelt feleknek, hogy nyolc héten belül véleményt mondjanak a bizottsági javaslatról, amelyet továbbítanak a Tanács és a Parlament részére;

17.  ennek fényében felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a konzultációs eljárásban részt vevő valamennyi szereplő véleményének és visszajelzésének kiegyensúlyozott és átlátható értékelését, és különösen gondoskodjon arról, hogy az érdekelteknek a jó anyagi háttérrel rendelkező és jól szervezett szervezetei ne élhessenek vissza a nyilvános konzultációkkal és azokat nem használhassák fel saját céljaikra; felszólítja a Bizottságot, hogy tegye közzé a konzultációkból levont következtetéseit;

18.  megállapítja, hogy a hatásvizsgálatokat csak akkor hozzák nyilvánosságra, ha a Bizottság már elfogadta az érintett politikai kezdeményezést; a bizottsági döntések átláthatóságának biztosítása érdekében szükségesnek tartja, hogy a hatásvizsgálatokat akkor is nyilvánosságra hozzák, ha a Bizottság úgy dönt, hogy nem nyújt be jogalkotási javaslatot;

19.  megállapítja, hogy a konzultációs státusszal felruházott Gazdasági és Szociális Bizottság a civil társadalom fontos szószólója; megállapítja, hogy a konzultációs státusszal is felruházott Régiók Bizottsága az uniós régiók és települések fontos szószólója, és kulcsszerepet tölt be az uniós jogszabályok végrehajtásának értékelésében; rámutat, hogy a hatályos jogszabályok szerint a Parlament, a Tanács és a Bizottság minden olyan esetben konzultálhat e két tanácsadói testülettel, amikor azt indokoltnak tartja; úgy véli, hogy célzott és korai konzultációt kell folytatni velük és megfelelően figyelembe kell venni speciális szakértelmüket annak érdekében, hogy hozzájárulhassanak a szabályozás javítására vonatkozó célkitűzés eléréséhez;

20.  úgy véli, hogy a regionális és helyi hatóságokat fokozottabban be kell vonni az uniós politikák kialakításába, különösen azáltal, hogy a jogszabályok előkészítésének korai szakaszában felhasználják a tagállamok regionális és helyi szintű szakértelmét és tapasztalatát; rámutat, hogy jogalkotási munkájuk során az összes intézménynek tiszteletben kell tartania a szubszidiaritás és az arányosság elvét;

21.  üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy a jogalkotási folyamatot átláthatóbbá teszi, valamint a polgárokat és az érdekelt feleket jobban bevonja az egész folyamatba;

22.  üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy a jövőben négyhetes nyilvános konzultációkat fog tartani a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tervezeteiről és a fontos végrehajtási jogi aktusok tervezeteiről is, mielőtt a tagállamok az illetékes bizottságon belül szavaznak álláspontjukról;

23.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelési iránymutatásait felülvizsgálva fokozza az érdekeltek bevonását és a velük folytatott konzultációt, és alkalmazza a lehető legközvetlenebb módszert annak érdekében, hogy lehetővé tegye az uniós polgárok számára a részvételt a döntéshozatalban;

24.  tudomásul veszi a Bizottságnak a szabályozás javításával foglalkozó internetes oldalán található új „A terhek csökkentése – Mondja el véleményét” („Lighten the Load – Have your Say”) elnevezésű felületet, valamint a Bizottság és az új REFIT-platform részéről az ott beérkezett észrevételek kiegyensúlyozott és átlátható vizsgálatát kéri; úgy véli ugyanakkor, hogy a REFIT vizsgálóbizottságnak eljárásai és döntéshozatala során nem szabad túlságosan nagy terheket vállalnia, hanem gyors válaszadásra és az európai jogalkotási folyamatban részletekbe menő munkára képes szervnek kell lennie; véleménye szerint a Bizottság internetes oldalán folytatott konzultáció nem helyettesítheti az érdekelt felekkel folytatott nyilvános konzultációt;

Hatásvizsgálatok és európai hozzáadott érték

25.  megjegyzi, hogy a hatásvizsgálat a döntéshozatal támogatásának fontos eszköze minden uniós intézményben, és jelentős szerepet játszik a szabályozás javításában; felszólítja ezzel összefüggésben a Bizottságot és a tagállamokat, hogy legyenek igényesebbek kötelezettségeik teljesítése és a meglévő jogszabályok jövőbeli hatásainak értékelése során; hangsúlyozza azonban, hogy e hatásvizsgálatok nem helyettesíthetik a politikai értékeléseket és döntéseket, és hogy semmilyen módon nem korlátozható az európai parlamenti képviselők szabadsága politikai munkavégzésük során;

26.  úgy véli, hogy a versenyképesség értékelésének a hatásvizsgálati folyamat lényeges részét kell képeznie; úgy véli, hogy a felülvizsgált útmutató tervezetének iránymutatásokat kell tartalmaznia arról, hogy a végleges elemzés során miként kell értékelni és súlyozni a versenyképességre gyakorolt hatásokat; támogat egy olyan állandó vélelmet, hogy jelentős, nem mérhető, jótékony hatásra vonatkozó bizonyítékok hiányában a Bizottság nem fogadhatja el a versenyképességre negatív hatást gyakorló javaslatokat;

27.  véleménye szerint az elsődleges és a másodlagos jogalkotásra vonatkozó döntésekre egyaránt alkalmazni kell a jobb szabályozás elveit; felszólítja a Bizottságot, hogy adott esetben a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusokhoz csatoljon hatásvizsgálatot, amely kiterjed az érdekelt felekkel folytatott konzultációra is;

28.  úgy véli, hogy a hatásvizsgálatoknak átfogó jellegűnek kell lenniük, a gazdasági, társadalmi és környezeti következményeket különösképpen kiegyensúlyozottan kell értékelni, valamint értékelni kell a polgárok alapvető jogaira, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőségre gyakorolt hatásokat; hangsúlyozza, hogy a költség-haszon elemzés csak egy kritérium a sok közül;

29.  rámutat, hogy számos tagállamban – például Svédországban, a Cseh Köztársaságban, Hollandiában, az Egyesült Királyságban és Németországban – a kormányok mellett független testületek működnek közre a jogalkotási folyamatban azzal a céllal, hogy mérsékeljék a vállalkozásokra és a polgárokra háruló adminisztratív terheket, valamint hogy az információszolgáltatási kötelezettséghez kapcsolódó költségeket mérhető és ellenőrizhető módon csökkentsék; megjegyzi, hogy a szabályozás javításával foglalkozó meglévő testületek legjobb gyakorlatait és tapasztalatait figyelembe lehetne venni; tudomásul veszi, hogy a Bizottság Hatásvizsgálati Testülete független „Szabályozói Ellenőrzési Testületté” alakult át, és arra számít, hogy a független szakértők bevonása a hatásvizsgálati eljárás előnyére válik a Bizottságnál; ragaszkodik ahhoz, hogy a Szabályozói Ellenőrzési Testületnek kizárólag tanácsadó szerepe legyen, és kötelező jogi erejű véleményeket ne adhasson ki; hangsúlyozza, hogy a hatásvizsgálatoknak következetesnek kell lenniük, figyelembe kell venniük a szolgálatok közötti konzultáció szakaszában bevezetett minden változtatást, és többek között annak felbecslésén kell alapulniuk, hogy milyen további költségekkel járna a tagállamok számára, ha nem állna rendelkezésre európai szintű megoldás; úgy véli, hogy hogy a Szabályozói Ellenőrzési Testület véleményét csatolni kell a végleges jogalkotási javaslathoz; javasolja, hogy az intézményközi megállapodásra vonatkozó soron következő tárgyalások során vitassák meg, hogy a Szabályozói Ellenőrzési Testület kizárólag tanácsadó testületként az intézmények közös érdekeit szolgálhatná-e;

30.  üdvözli, hogy a tanácsi munkacsoportok már most, a konkrét jogalkotási javaslatokról folytatott vita korai szakaszában egy tájékoztató jellegű lista alapján figyelembe veszik a vonatkozó bizottsági hatásvizsgálatokat; sajnálja azonban, hogy a Tanács Főtitkársága még nem rendelkezik saját hatásvizsgálati osztállyal, és úgy véli, hogy a fent említett megoldás hozzájárulhatna ahhoz, hogy a Tanács teljesítse a bizottsági javaslatokhoz fűzött érdemi módosítások értékelésével kapcsolatos kötelezettségeit;

31.  rámutat, hogy a Parlament létrehozta saját Hatásvizsgálati és Hozzáadott Érték Igazgatóságát, amely a parlamenti bizottságok részére előzetes és utólagos hatásvizsgálatokkal kapcsolatos számos szolgáltatást kínál, értékeli a jelenlegi vagy távlati uniós politikák hozzáadott értékét, valamint tudományos és technológiai téren felméri a politikai lehetőségeket; megjegyzi, hogy a Bizottságtól kapott információk szerint a Parlamentben mintegy húsz hatásvizsgálatot folytattak le a bizottsági javaslatok módosításaival kapcsolatban; kéri a Parlament szakbizottságait, hogy alkalmazzák következetesebben a Parlament belső hatásvizsgálati eszközeit, különösen azokban az esetekben, amikor a Parlament az eredeti bizottsági javaslat lényeget érintő módosításait tervezi; hangsúlyozza azonban, hogy ez nem vezethet az európai parlamenti képviselőinek rendelkezésére álló mozgástér korlátozásához;

32.  hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni az Unió alapját képező minden elvet, többek között a szubszidiaritás és az arányosság elvét; felhívja az összes uniós intézményt, hogy mindig vegyék figyelembe a jogszabályok rövid és hosszú távú hatásait;

33.  megjegyzi, hogy a tárgyalások lezárását követő, de a végleges szavazást megelőző visszavonulási időszakot – amelynek során a jelenlegi eljárás szerint a jogász-nyelvészek ellenőrzik a szöveget – felhasználhatnák egyúttal a hatásvizsgálat véglegesítésére és a szubszidiaritás ellenőrzésére is;

34.  úgy véli, hogy a hatásvizsgálatok tekintetében valamennyi uniós intézmény közreműködésével közös módszertani megközelítést kell kialakítani; hangsúlyozza, hogy sértetlennek kell maradnia a Parlament és a Tanács arra vonatkozó jogalkotási előjogának, hogy a Bizottság javaslatát módosíthassák;

35.  sürgeti a Bizottságot, hogy a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok előkészítése során fokozza az érdekeltekkel és ezen belül a fogyasztókkal folytatott – mind nyilvános, mind zárt körű – konzultációs eljárásait annak megvizsgálása céljából, hogy miként lehetne az előkészítő szakaszban jobban felhívni a figyelmet a javaslatokra;

A kkv-k és a „gondolkozz először kicsiben” elv

36.  tudomásul veszi a Bizottság kötelezettségvállalását, amely szerint tovább javítja a kkv-kra vonatkozó hatásvizsgálatot (a kkv-tesztet), különös tekintettel arra, hogy a több mint 20 millió kis- és középvállalkozás teszi ki az uniós vállalkozások 99%-át, és hogy a kkv-k ezáltal a gazdaság, a növekedés és a foglalkoztatás sarokkövét alkotják; támogatja a megállapodások kiigazításának és a kkv-kra vonatkozó hatásvizsgálat tekintetében rugalmasabb szabályok bevezetésének fontolóra vételét, amennyiben kimutatható, hogy ezek nem ássák alá jogszabályi rendelkezések hatékonyságát, és hogy mentességek vagy rugalmasabb rendelkezések nem idézik elő a belső piac széttöredezettségét, és nem akadályozzák a belső piachoz való hozzáférést; üdvözli ezért a Bizottság kötelezettségvállalását, hogy fontolóra veszi a kkv-kra vonatkozó rugalmasabb szabályok bevezetését, ideértve a mikrovállalkozások teljes felmentését, amennyiben ez szükséges és megvalósítható, és a javasolt jogi rendelkezések társadalmi, ökológiai és gazdasági célkitűzéseinek hatékony megvalósítását nem veszélyezteti;

37.  felhívja a Bizottságot, hogy ne adja fel a kkv-k adminisztratív terheinek csökkentésére vonatkozó nagyra törő célkitűzéseit, amelyek alapot teremthetnek színvonalas munkahelyek létrehozásához, és nyomatékosan kéri intézkedések foganatosítását annak biztosítása érdekében, hogy a közérdeket szolgáló – például fogyasztóbarát, környezetvédelmi, szociális, egészségügyi és biztonsági előírásokkal kapcsolatos, illetve a férfiak és a nők közötti egyenlőségre vonatkozó – célkitűzések megvalósítása ne kerülhessen veszélybe; hangsúlyozza, hogy az adminisztratív terhek csökkentése nem vezethet a foglalkoztatási normák megcsorbításához vagy a bizonytalan munkaszerződések számának emelkedéséhez, és hogy a kkv és mikrovállalkozások által alkalmazott munkavállalóknak a nagyobb vállalatoknál dolgozókkal azonos bánásmódban és ugyanolyan magas szintű védelemben kell részesülniük;

38.  hangsúlyozza, hogy új jogszabályok kkv-kra gyakorolt hatásainak értékelése semmiképpen sem károsíthatja a munkavállalók jogait;

39.  hangsúlyozza, hogy világosabban megfogalmazott, egyszerűen végrehajtható és a jogállamiság keretein belül működő minden szereplő számára segítséget nyújtani képes rendelkezésekre van szükség; hangsúlyozza, hogy az egyszerűbb és intelligensebb szabályozás megkönnyítheti a következetesebb átültetést, valamint a hatékonyabb és egységesebb végrehajtást a tagállamokban;

Utólagos értékelések

40.  üdvözli, hogy a Bizottság a szabályozás javításának szerves részévé teszi a rendszeres utólagos elemzéseket; hangsúlyozza, hogy a polgárok és vállalkozások jogbiztonsága érdekében az ilyen elemzéseket megfelelő időkeretben, lehetőleg a nemzeti jogba való átültetés határideje után több évvel kell elvégezni; ismételten emlékeztet azonban arra, hogy az utólagos értékelések sohasem helyettesíthetik a Bizottságnak a Szerződések őreként ellátott azon feladatát, hogy hatékonyan és időben ellenőrizze az uniós jog tagállamok általi alkalmazását, és minden szükséges intézkedést meghozzon azok helyes alkalmazásának biztosítása érdekében;

41.  hangsúlyozza az utólagos értékelés és a szakpolitikai teljesítményértékelés jelentőségét az uniós jogszabályok és az uniós szakpolitikák végrehajtásának és hatékonyságának a jogalkotó által elérni kívánt eredmény tekintetében való értékelése szempontjából;

42.  úgy véli, hogy a nemzeti parlamenteket be kell vonni az új jogszabályok utólagos értékelésébe, mivel ez előnyös a bizottsági jelentés szempontjából is, valamint segít feltárni, hogy egyes jogszabályok és rendelkezések a különböző tagállamokat milyen kihívások elé állítják;

Az uniós jogszabályok tagállamok általi végrehajtása

43.  megjegyzi, hogy a Bizottság szerint az uniós jogszabályokkal kapcsolatos szabályozási és adminisztratív terhek egyharmada a tagállamok által az átültetés érdekében hozott intézkedésekből fakad;

44.  elismeri, hogy irányelvek esetében a tagállamok előjoga annak eldöntése, hogy nemzeti szinten az uniós szintű megállapodás tárgyát képező minimumszabályokhoz képest szigorúbb szociális, környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi előírásokat fogadnak-e el, és örömmel fogad minden ilyen értelmű döntést; megerősíti, hogy az így elfogadott szigorúbb előírások nem tekinthetők „túlszabályozásnak”; felhívja azonban az illetékes nemzeti hatóságokat annak szem előtt tartására, hogy az úgynevezett „túlszabályozás” gyakorlata – az uniós jogszabályok szükségtelen bürokratikus terhekkel való kiegészítése – az EU jogalkotói tevékenységének félreértelmezéséhez vezethet, ami viszont fokozhatja az euroszkepticizmust; felhívja a tagállamokat, hogy a felhasználóbarát eljárások biztosítása érdekében hagyjanak fel az irányelvek és rendeletek végrehajtása során alkalmazott szükségtelen közigazgatási szabályok alkalmazásával;

45.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a bevált gyakorlatok cseréjét az uniós irányelvek végrehajtása és alkalmazása terén; úgy véli, hogy ez arra ösztönözné az érdekelt feleket, illetve a helyi és regionális hatóságokat, hogy részt vegyenek az uniós szakpolitikák helyi, regionális és nemzeti szintű végrehajtása során tapasztalt nehézségek feltárásában;

46.  hangsúlyozza, hogy az Európai Parlamentnek társjogalkotóként érdeke fűződik annak megismeréséhez, hogy az uniós jogszabályok végrehajtásukat követően valójában milyen hatást gyakorolnak; felszólítja ezért az Európai Bizottságot, hogy a Parlament számára biztosítson ezzel kapcsolatban teljes körű hozzáférést minden értékeléshez, köztük az összegyűjtött forrásadatokhoz és az előkészítő dokumentumokhoz is;

47.  felhívja a Bizottságot – tekintettel az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló 1924/2006/EK rendelet végrehajtásával kapcsolatos súlyos és tartós, többek között a verseny torzulásával kapcsolatos problémákra –, hogy vizsgálja felül e rendelet tudományos alapját, illetve azt, hogy mennyire hasznos vagy realisztikus a rendelet, és szükség esetén törölje a tápanyagprofilok fogalmát; úgy véli, hogy az 1924/2006/EK rendelet célkitűzéseit – például annak biztosítását, hogy az élelmiszerekkel kapcsolatban nyújtott tájékoztatás hiteles legyen, továbbá konkrét adatokat nyújtson a zsír-, cukor- és sótartalomra vonatkozóan – a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló 1169/2011/EU rendelet már megvalósította;

48.  rámutat a tagállamok és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatára, valamint az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. október 27-i együttes politikai nyilatkozatára, és felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson hozzáférést a Parlament számára e magyarázó dokumentumokhoz;

Folyamatban lévő jogalkotási javaslatok Bizottság általi visszavonása

49.  tudomásul veszi, hogy az újonnan megválasztott Bizottság a 2015. évi munkaprogramjában a politikai folytonosság hiányával kapcsolatos elv szellemében most első ízben vizsgálat alá von minden, jelenleg függőben lévő jogalkotási kezdeményezést;

50.  rámutat arra, hogy az Európai Unió Bírósága 2015. április 14-i ítéletében(9) megerősítette, hogy uniós jogi aktus rendes jogalkotási eljárás keretében történő elfogadása során a Bizottság bármikor visszavonhatja javaslatát, amennyiben a Tanács még nem határozott; kéri ezért és az intézményközi egyensúly biztosítása érdekében a Bizottságot, hogy jogalkotási javaslat visszavonása esetén először a Parlamenttel konzultáljon – különösen az első olvasatot követően –, és vegye kellően figyelembe a Parlament álláspontját; hivatkozik ezzel összefüggésben különösen 2015. január 15-i állásfoglalására;

51.  rámutat továbbá arra, hogy az Európai Unió Bírósága ugyanezen ítéletében helyt adott a Tanács érvelésének, miszerint jogalkotási javaslat visszavonása esetén a Bizottságnak tiszteletben kell tartania az EUSZ 13. cikkének (2) bekezdésében megfogalmazott hatáskörmegosztás elvét, intézményi egyensúly elvét és jóhiszemű együttműködés elvét, valamint az EUSZ 10. cikkének (1) és (2) bekezdésében megfogalmazott demokrácia elvét;

52.  rámutat arra, hogy fontos elkerülni a jogszabályok megkettőzését;

o
o   o

53.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.

(1) HL C 321., 2003.12.31., 1. o., Elfogadott szövegek, 2016. március 9., P8_TA(2016)0081.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0061.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0069.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0127.
(5) HL C 353. E, 2013.12.3., 117. o.
(6) HL C 51. E, 2013.2.22., 87. o.
(7) HL C 380. E, 2012.12.11., 31. o.
(8) INT/750. sz. EGSZB-dokumentum.
(9) A Bíróság által a C-409/13, Tanács kontra Bizottság ügyben 2015. április 14-én hozott ítélet [ECLI:EU:C:2015:217].


Az egységes piaci szabályozás javítása felé
PDF 213kWORD 126k
Az Európai Parlament 2016. április 12-i állásfoglalása a hatékonyabb egységes piaci szabályozás felé (2015/2089(INI))
P8_TA(2016)0105A8-0278/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a „2015. évi éves növekedési jelentés” című 2014. november 28-i bizottsági közleményre (COM(2014)0902),

–  tekintettel az egységes piac irányításáról szóló 2013. február 7-i, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó állásfoglalására(1) és a Bizottság 2013. május 8-án elfogadott, erre adott válaszára,

–  tekintettel „Az egységes piac jobb irányítása” című 2012. június 8-i bizottsági közleményre (COM(2012)0259),

–  tekintettel a „Célravezető és hatásos szabályozás program (REFIT): helyzetkép és kilátások” című, 2014. június 18-i bizottsági közleményre (COM(2014)0368),

–  tekintettel az „Intelligens szabályozás – válasz a kis- és középvállalkozások szükségleteire” című, 2013. március 7-i bizottsági közleményre (COM(2013)0122),

–  tekintettel az Európai Tanács 2014. június 26-27-i ülésének következtetéseire,

–  tekintettel a Versenyképességi Tanács intelligens szabályozásról szóló 2014. december 4-i következtetéseire,

–  tekintettel az egységes piac 2015-es európai szemeszter keretében történő irányításáról szóló 2015. március 11-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a SOLVIT-ról szóló 2014. február 27-i állásfoglalására(3) és a Bizottság 2014. május 28-án elfogadott, erre adott válaszára,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság által készíttetett „Intelligens egységes piaci szabályozás” című tanulmányra,

–  tekintettel az online egységes piaci eredménytábla 2015. áprilisi kiadására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A8-0278/2015),

A.  mivel az egységes piac kulcsfontosságú eszköz az Unió gazdasági növekedése és a munkahelyteremtés fellendítésére;

B.  mivel az egységes piac a hivatalos létrehozása után több mint 20 évvel még mindig felaprózott, különösen azért, mert a tagállamok nem ültették át teljes körűen vagy nem hajtották végre helyesen az uniós jogszabályokat;

C.  mivel meg kell erősíteni az egységes piac irányítását a teljes szakpolitikai ciklus vonatkozásában;

D.  mivel a leendő belső piaci stratégiának az áruk és szolgáltatások szabad mozgása, a digitális egységes piac, a szakmai képesítések és a közbeszerzés terén szerzett múltbeli tapasztalatok tanulságainak leszűrésére tett erőfeszítés révén az egységes piaci szabályozás javítását kell céloznia;

E.  mivel a megosztott felelősség koncepciójának kell meghatároznia az Unió egységes piaci irányítás javítására irányuló törekvését;

F.  mivel a szubszidiaritás iránti felelősség nemcsak a Bizottság, a Tanács és a Parlament felelőssége, hanem a nemzeti és – adott esetben – regionális parlamenteknek is szerepük van benne; mivel a szubszidiaritás elvének lényege abban áll, hogy a politikai döntéseknek a legmegfelelőbb intézményi szinten kell megszületniük, legyen az helyi, regionális, nemzeti vagy európai szint;

G.  mivel az áruk egységes piaca megvalósult, azonban a szolgáltatásoké nem;

H.  mivel az egyedi eszközöket meg kell erősíteni, felül kell vizsgálni vagy használatukat hatékonyabban kell ösztönözni ahhoz, hogy pozitívan hozzájáruljanak egy vállalkozásaink szempontjából versenyképes szabályozási környezet kiépüléséhez, a növekedés és a munkahelyteremtés ösztönzéséhez, valamint a fogyasztók uniós szabályozásba vetett bizalmának fokozásához;

I.  mivel a különböző segítségnyújtási szolgáltatásokról – mint például az Európa Önökért és a SOLVIT – a polgárok és a vállalkozások egyaránt igen keveset tudnak és ezekkel nincsenek tisztában;

J.  mivel nem állnak rendelkezésre a jogszabályoknak az egységes piac különböző területein való végrehajtását mérő megfelelő mutatók és adatok;

K.  mivel az ilyen mutatók és adatok világosabbá tehetnék a szóban forgó jogszabály célját;

L.  mivel a digitális innováció gyorsabb a politikánál, és a digitális menetrendet a vállalkozások formálják; mivel kulcsfontosságú időtálló, alapértelmezetten digitális szabályokat biztosítani;

M.  mivel az Unió területén a magas szintű fogyasztóvédelem megvalósítása érdekében alapvetően fontos a fogyasztói jogok és fogyasztóvédelmi jogszabályok megfelelő átültetése, végrehajtása és érvényesítése;

N.  mivel a legfontosabb európai és nemzetközi politikai döntéshozókat és érdekelteket tömörítő, évenként megrendezett európai fogyasztói csúcstalálkozó 2015. évi fő prioritása a jogszabályok hatékonyabb végrehajtása és érvényesítése volt;

I.Bevezetés és általános elvek

1.  kéri a Bizottságot, hogy a közelmúltban elfogadott belső piaci stratégiájának végrehajtása során vegye figyelembe az ezen állásfoglalásban szereplő ajánlásokat;

2.  úgy véli, hogy az egységes piaci szabályozás javítását prioritásként és az uniós intézmények közös felelősségeként kell kezelni; úgy véli, hogy a megfelelő jogalkotás a polgárok javát szolgálja, és hozzá kell járulnia a versenyképesség javulásának, a munkahelyteremtésnek és a növekedésnek az ösztönzéséhez, illetve a kkv-k fejlődéséhez, ugyanakkor magas szintű védelmet kell biztosítania a fogyasztók számára, mindezt méghozzá oly módon, hogy ne akadályozza, hanem ösztönözze az európai gazdaságot;

3.  a „jobb szabályozást” a teljes politikai ciklus összefüggésében szemléli, melynek során valamennyi elem hozzájárul a hatékony és eredményes szabályozáshoz; ezért úgy véli, hogy már az eredeti hatásvizsgálattól kezdve szerepelniük kell a releváns jogszabályok sikerességét mérő konkrét mutatóknak, és ezeket az egész politikai ciklus során alkalmazni kell, beleértve a jogszabály hatálybalépésekor történő végrehajtást is;

4.  ezzel összefüggésben emlékeztet az átlátható és hozzáférhető információk fontosságára; sajnálatosnak tartja, hogy miközben az Európai Parlament dokumentumai szabadon hozzáférhetők a széles nyilvánosság számára, a tanácsi dokumentumokhoz való hozzáférés továbbra is korlátozott;

5.  úgy véli, hogy a szubszidiaritás elvének a politikaalkotás kiindulópontját kell képeznie, hogy hangsúlyozza az „európai hozzáadott értéket” az egységes piac irányításában;

6.  megjegyzi, hogy a szubszidiaritási mechanizmusra vonatkozó határidők nem minden esetben biztosítanak megfelelő időt a parlamenteknek ahhoz, hogy behatóan vizsgálhassák a végrehajtás aspektusait, a meglévő jogszabályokkal való összhangot és egyéb gyakorlati kérdéseket; ezért úgy véli, hogy maguk a parlamentek aktívabb szerepet tölthetnének be, különösen a konzultációs folyamatokban;

7.  úgy véli, hogy az intézményeknek közösen kell vállalniuk annak biztosítását, hogy a vonatkozó jogszabályok kidolgozása során érvényesüljön az arányosság elve; úgy véli továbbá, hogy a folyamatnak meg kell valósítania az egyszerűségre, az átláthatóságra, a koherenciára és az alapvető jogok tiszteletben tartására irányuló célkitűzéseket;

8.  kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a Parlamenttel együtt gondolkodjon el arról, hogyan lehet leghatékonyabban biztosítani, hogy az egyszerűsítés állandó folyamat legyen, mivel az e területeken tett erőfeszítések a fogyasztók és a kkv-k javát szolgálják;

9.  úgy véli, hogy az egységes piacra vonatkozó jogszabályoknak figyelembe kell venniük a digitális forradalom által kínált új lehetőségeket, továbbá teljes mértékben összhangban kell lenniük az e-kormányzat dimenziójával;

10.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy erősítse meg az egységes piac szerepét mint az európai szemeszter folyamatának egyik külön pillérét, amelyet az éves növekedési rendszer részeként az egységes piaci integrációról szóló éves jelentéssel kell megerősíteni;

II.Az egységes piaci szabályozás javítását célzó eszközök

Hatásvizsgálat

11.  úgy véli, hogy az egységes piacra vonatkozó jogszabályoknak az egységes piac jobb működését kell célozniuk, azokat az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkének (3) bekezdése szerint kell kialakítani, továbbá elő kell mozdítaniuk a versenyképességet, az innovációt, a növekedést és a munkahelyteremtést; a hatékony hatásvizsgálatot fontos eszköznek tekinti, amely tájékoztatást nyújt a politikai döntéshozóknak arról, hogy hogyan alakítsák a legmegfelelőbben a szabályozást e célok és az egységes piacra irányuló célkitűzéseik megvalósítása érdekében, illetve arról, hogy a szabályozásnak milyen esetleges kölcsönhatása van a már meglévő jogszabályokkal;

12.  sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság 2010–2014 között működő Hatásvizsgálati Testülete által megvizsgált hatásvizsgálat-tervezetek mintegy 40%-a nem megfelelő minőségűnek bizonyult és ezeket javítás céljából visszaküldték;

13.  úgy véli, hogy a hatásvizsgálatokat átfogó, objektív és hiánytalan információkra és bizonyítékokra kell alapozni ahhoz, hogy hatékony eszközök lehessenek, továbbá tartalmazniuk kell az összes jelentős hatással bíró vagy politikailag fontos lehetőséget; úgy véli, hogy a hatásvizsgálatok elvégzése során figyelembe kell venni az ugyanerre az ágazatra vonatkozó meglévő jogszabályok utólagos értékelését, továbbá figyelemmel kell lenni az új jogalkotási kezdeményezés és az Unió egyéb szakpolitikái és általános célkitűzései közötti összhangra;

14.  sajnálatosnak tartja, hogy a Parlamentnek a javaslattervezetek kíséretében benyújtott hatásvizsgálatok továbbra is hiányosak, ahogyan ezt például a Parlament Előzetes Hatásvizsgálatok Osztálya is kiemeli a rádióberendezések forgalmazásáról szóló javaslathoz készült hatásvizsgálatról szóló elemzésében;

15.  úgy véli, hogy a tudományos szakvélemények gondos vizsgálatának a hatásvizsgálati folyamat részét kell képeznie, és különösen meg kell indokolni, hogy az előkészítő szakaszban hogyan és miért születtek az adott szakpolitikai döntések, ami segíteni fogja a politikai folyamat előmozdítását; úgy véli továbbá, hogy a hatásvizsgálatok elkészítése során figyelembe kell venni a digitális innováció és fejlődés ütemét, és azt, hogy a jogszabályoknak technológiai szempontból semlegesnek és a lehető leginkább időtállónak kell lenniük;

16.  rámutat, hogy nincs arra vonatkozó világos útmutatás, hogy a REFIT javaslatokból származó esetleges hatásokat számszerűsíteni kell-e vagy sem; kiemeli, hogy jobban meg kellene célozni a REFIT javaslatok esetleges előnyeinek és az egyes javaslatok költségmegtakarításainak számszerűsítését;

17.  emlékeztet arra, hogy a javaslatot kísérő hatásvizsgálatokat ki kell egészíteni a társjogalkotók által elfogadott érdemi módosításokkal; hangsúlyozza, hogy világos és átlátható szabályokat kellene hozni, amelyek meghatározzák, hogy milyen körülmények teszik indokolttá az ilyen kiegészítő hatásvizsgálatok elvégzését; emlékeztet például arra, hogy a Parlament gondosan mérlegelte a két közbeszerzési irányelvhez benyújtott néhány módosításának kkv-kra gyakorolt esetleges hatását; ezért sürgeti a Tanácsot – amely 2007 óta semmilyen hatásvizsgálatot sem végzett el a saját módosításaira vonatkozóan –, hogy vállaljon nagyobb szerepet ebben;

18.  emlékeztet arra, hogy a szubszidiaritás iránti felelősség nemcsak a Bizottság, a Tanács és a Parlament felelőssége, hanem a nemzeti és regionális parlamenteknek is szerepük van benne;

19.  megjegyzi, hogy a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság megbízásából készített „Intelligens egységes piaci szabályozás” című tanulmány utal arra, hogy a Parlament és a Tanács értékes meglátásokkal járulhatna hozzá a Bizottság hatásvizsgálatához; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen módokon vonhatná be a Parlamentet és a Tanácsot a hatásvizsgálati folyamatba;

A konzultációs folyamat

20.  emlékeztet arra, hogy az EUSZ 11. cikkének (2) bekezdése szerint valamennyi uniós intézmény köteles nyitott, átlátható és rendszeres párbeszédet folytatni az érdekképviseleti szervezetekkel, a civil társadalommal és a szociális partnerekkel;

21.  úgy véli, hogy a konzultációs eljárásnak mindig tartalmaznia kell egy „alapértelmezetten digitális” szakaszt, melynek során a Bizottságnak törekednie kell arra, hogy valóban megértse a felhasználók igényeit, illetve hogy az „alapértelmezetten digitális” mit jelent a szolgáltatás kialakítása szempontjából;

22.  megismétli azt az álláspontját, hogy a konzultációs folyamatoknak nyitottnak, átláthatónak és inkluzívnak kell lenniük, és azokat ki kell bővíteni, hogy keretükben az érdekeltek széles köre nyújthasson be beadványt a hatásvizsgálatok tervezeteiről; meggyőződése, hogy mindez ugyanilyen fontos a másodlagos jog esetében is, amely komoly hatással van az egységes piaci szabályozás végrehajtására, így nagyobb átláthatóságot és ellenőrzést igényel; úgy véli, hogy a Vámkódex az egyik olyan terület, amelynél az érdekeltekkel folytatott rendszeres konzultáció javíthatja a másodlagos jog végrehajtását;

23.  elismeri a kibővített stratégiai programozásra irányuló javaslatokat a jobb szabályozást célzó – és például bevezető hatásvizsgálatot is tartalmazó – csomagon belül; úgy véli ugyanakkor, hogy még mindig hiányzik a Bizottság munkafolyamataira vonatkozó áttekintés; felhívja a Bizottságot, hogy tegye ismertebbé a szakpolitikai kezdeményezéseket tartalmazó ütemterveket az egyes ágazatokban, illetve könnyítse meg ezek igénybevételét;

24.  úgy véli, hogy a jogalkotási folyamat szempontjából óriási szerepe van a polgárok és vállalkozások különböző segítségnyújtási szolgáltatásokban – mint például az Európa Önökért és a SOLVIT – játszott szerepének, és ezért arra kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az e szolgáltatások által nyújtott részvételi adatokat és ezeket vegye figyelembe az adott jogszabály felülvizsgálatakor;

25.  úgy véli, hogy a széles körű, megfelelő és kiegyensúlyozott konzultáció a jogalkotási folyamat alapvetően fontos része; úgy véli, hogy a dokumentumok és bizonyítékok közzététele, valamint az összes érdekelt fél felkérése arra, hogy hatékonyan járuljanak hozzá az e területre irányuló szakpolitika fejlesztéséhez, az innováció és az egységes piac erősítésének egyik fő hajtóereje, különös tekintettel a digitális egységes piachoz kapcsolódó menetrendre;

26.  hangsúlyozza, hogy a kisvállalkozások nem mindig rendelkeznek elegendő idővel vagy erőforrásokkal arra, hogy részt vegyenek rendszeres konzultációkon; úgy véli, hogy a Bizottságnak felhasználóbarát és innovatív módszereket kellene találnia arra, hogy elérje a kkv-kat és az induló vállalkozásokat;

27.  úgy véli, hogy holisztikus megközelítést kell alkalmazni az érdekeltekkel folytatott konzultációval kapcsolatban, amelynek sokkal inkább az egész jogalkotási cikluson végighúzódó folyamatnak, semmint alkalmi feladatnak kell lennie; ezzel összefüggésben ismételten felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg egy, a szabályozás javításával és a bürokrácia mérséklésével foglalkozó európai érdekképviseleti fórum létrehozását;

28.  hangsúlyozza, hogy az érdekeltekkel folytatott konzultációknak a lehető leginkluzívabbnak kell lenniük, és ezeket különösen a kkv-k, a mikrovállalkozások és a civil szervezetek bevonásával kell lefolytatni;

29.  úgy véli, hogy a nyilvános konzultációk valamennyi hivatalos nyelven való elérhetővé tétele, illetve hozzáférhetőbbé és érthetőbbé tétele magasabb részvételi arányt fog eredményezni és javulni fog a konzultációs folyamathoz való hozzáférés átláthatósága;

Végrehajtás

30.  úgy véli, hogy az egységes piac előnyeinek maradéktalan kiaknázása érdekében alapvető fontosságú az egységes piacra vonatkozó jogszabályok teljes körű és megfelelő végrehajtása, és az egyértelmű, átfogó és sokoldalú mutatók ehhez fontos hozzájárulást tesznek; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a végrehajtásra vonatkozó célkitűzések nem mindig teljesülnek; kéri különösen a szolgáltatási irányelv teljes körű és megfelelő végrehajtását; emlékeztet a tagállamok és ágazatok között még mindig fennálló nagyfokú heterogenitásra;

31.  úgy véli, hogy a Bizottságnak a jogszabályok csökkentésére irányuló törekvése lehetővé fogja tenni, hogy nagyobb figyelmet, így több időt és alaposabb mérlegelési lehetőséget kapjanak a politikai kezdeményezések, amit az érdekelt felek részvételének fokozására lehet használni;

32.  kiemeli, hogy a megfelelési táblázatok fontosak a megfelelő végrehajtás nyomon követéséhez; felszólítja a tagállamokat, hogy hozzák létre és tegyék közzé megfelelési táblázataikat;

33.  sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság által az egységes piaci intézkedéscsomagban javasolt 0,5% célérték ellenére néhány tagállam még mindig lemaradásban van; hangsúlyozza, hogy nemcsak a nemzeti jogba történő átültetésre és végrehajtásra vonatkozó formális célok fontosak, hanem az átültetés minősége, a célok gyakorlati megvalósítása és az érintettek számára a valós életben esetlegesen ezzel járó problémák vagy kihívások is;

34.  úgy véli, hogy a teljes körűen működő egységes piac által kínált számos előny megvalósításához a Bizottságnak és a parlamenteknek együtt kell működniük az uniós jogszabályok végrehajtása során szerzett bevált gyakorlatok és tapasztalatok tanulságainak levonásában, annak biztosítása érdekében, hogy ne hiúsuljanak meg a célok és célkitűzések a hiányos és következetlen tagállami végrehajtás miatt;

35.  úgy véli, hogy nagyon átláthatóságra van szükség a túlszabályozás terén, és szigorúbb intézkedésekre van szükség a túlszabályozás eseteinek azonosítására, amelyek problémát jelentenek az uniós szinten született jogszabályokat megérteni és alkalmazni kívánó polgárok és vállalkozások számára; felhívja a tagállamokat, hogy a végrehajtási dokumentumokban tegyék egyértelművé és határozzák meg, hogy mely szabályok következnek uniós jogszabályokból és melyek nemzeti követelményekből; emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy szigorúbb szabályokat fogadhassanak el, amennyiben az uniós jog csak minimális harmonizációt biztosít;

Nyomon követés és problémamegoldás

36.  felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa erőfeszítéseit és rendszeresen aktualizálja a szabályozásokra vonatkozó iránymutatást; különösen kéri, hogy – az Európai Parlamenttel szoros együttműködésben – mihamarabb aktualizálja a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelv végrehajtására vonatkozó 2009. évi útmutatást annak érdekében, hogy az megfeleljen a digitális korszak kihívásainak; sajnálatosnak tartja, hogy a szolgáltatások minősége a rangsorolás és az erőforrások hiányából fakadóan tagállamonként jelentősen eltérő; ezért uniós szinten alkalmazott irányítási keretet szorgalmaz ezen eszközök és szolgáltatások jobb működése érdekében;

37.  az alternatív vitarendezést és az online vitarendezést kulcsfontosságú eszközöknek tartja az áruk és szolgáltatások egységes piacának fejlesztéséhez; hangsúlyozza, hogy ez lehetővé fogja tenni a fogyasztók és kereskedők számára, hogy bírósági eljárás nélkül, költséghatékony és egyszerű módon rendezzék vitáikat; arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hívják fel a figyelmet ezekre a fontos eszközökre;

38.  hangsúlyozza, hogy a konfliktusok megoldására szolgáló olyan jellegű egyablakos szolgáltatások, mint a SOLVIT, az ECC-Net vagy a FIN-Net, lehetővé teszik a belső piac működésének javítását; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson erőforrásokat ezen eszközök jobb megismertetésére, és dolgozza ki a kiegészítő eszközöket;

39.  üdvözli a SOLVIT és az EU Pilot projekteket, melyek célja, hogy ne kerüljön sor arra, hogy a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indít tagállamok ellen; ugyanakkor úgy véli, hogy a figyelmeztetések beérkezését követő válaszadási idő tekintetében javítani kell az EU Pilot által kínált szolgáltatásokat;

40.  úgy véli, hogy a belső piaci információs rendszert (IMI) más egységes piaci eszközökre is ki kell terjeszteni annak érdekében, hogy egy központi információs csomóponttá válhasson; rámutat, hogy ez – a legújabb bizottsági kezdeményezésekkel összhangban – megfelelne a „csakis egyszer” elvnek;

41.  úgy véli, hogy az olyan digitális platformok, mint az egyablakos ügyintézés, az IMI és az interoperabilitási megoldásokra vonatkozó program (ISA2) fontosak az egységes piac működésének javítása szempontjából, mivel elősegítik a tagállami hatóságok közötti, határokon átnyúló információcserét;

42.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az európaiak igen kevéssé tájékozottak az olyan rendelkezésre álló szolgáltatásokkal kapcsolatban, mint például az Európa Önökért, az Európa Önökért Tanácsadó Szolgálat, az Európai Foglalkoztatási Szolgálat, a fogyasztóvédelmi együttműködési szolgálat, az egyablakos ügyintézés, a SOLVIT és az az alternatív és online vitarendezés;

43.  úgy véli, hogy az olyan szolgáltatások, mint az Európa Önökért, az Európa Önökért Tanácsadó Szolgálat, az Európai Foglalkoztatási Szolgálat, a fogyasztóvédelmi együttműködési szolgálat, az egyablakos ügyintézés, a SOLVIT, a SOLVIT plus, és az alternatív és online vitarendezés hasznos, alacsony költségű alternatívái a jogi lépéseknek; megjegyzi, hogy a fogyasztók és vállalkozások csupán 4 %-a tud az eszközökről, és jelenleg e szolgáltatások igénybevételi szintje rendkívül alacsony; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ennek a problémának a megoldása céljából továbbra is segítsék elő az ilyen eszközök népszerűsítését, ugyanakkor vizsgálják meg, hogy az eszközök által adott eredmények és válaszok megfelelőek-e a felhasználók számára; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy a felhasználói elégedettség növelése érdekében erősítse az olyan különböző segítségnyújtási szolgáltatások közötti jobb együttműködést, mint az Európa Önökért és a SOLVIT;

44.  kéri a Bizottságot, hogy alaposan gondolja át az e szolgáltatások közötti kölcsönhatást, és vizsgálja meg annak a lehetőségét, hogy a fogyasztók számára kialakított egyablakos ügyintézéssel váltja fel őket, amely során adott esetben más eszközökhöz irányítják a fogyasztót;

45.  úgy véli, hogy ennek az átgondolásnak az adott szolgáltatások jobb meghatározását kell eredményeznie, annak érdekében, hogy jobban elkülöníthetők legyenek a tevékenységek és később elkerülhetők legyenek az átfedések;

46.  felhívja a Bizottságot, hogy alakítson ki egy kommunikációs és képzési stratégiát annak biztosítása érdekében, hogy a polgárok és mérettől függetlenül minden vállalkozás jobban megismerje a segítségnyújtási szolgáltatásokat; e tekintetben javasolja a valamennyi segítségnyújtási szolgáltatáshoz hozzáférést nyújtó egységes portál kialakítását;

47.  úgy véli, hogy a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló (CPC) rendelet soron következő felülvizsgálata során teljes mértékben figyelembe kell venni azt, hogy javítani kell az információ áramlását az egységes piac különböző eszközei között;

48.  kiemeli a Bizottság ún. „EU Sweeps” ellenőrző eszközének fontosságát, különös tekintettel egy jól működő digitális egységes piacra;

49.  elismeri a Bizottság által a végrehajtás megerősítése érdekében az online környezetben indított összehangolt ellenőrző intézkedések, az ún. „EU sweep” intézkedések pozitív szerepét; úgy véli, hogy az „EU sweep” intézkedéseket az offline ágazatra is ki lehetne terjeszteni;

50.  aggodalommal jegyzi meg, hogy az Európa Önökért portál beszámolói szerint vannak olyan területek, amelyekkel kapcsolatban rendszeresen kérdések érkeznek a jogaikat gyakorolni kívánó emberek részéről, ilyen terület például az e-kereskedelem és a képesítések elismerése; úgy véli, hogy a Bizottságnak a nemzeti és regionális szervekkel együtt válaszolnia kell erre e jogok megértésének előmozdítása érdekében;

51.  úgy véli, hogy annak teljes körű megértése érdekében, hogy valójában hogyan működnek az egységes piacra vonatkozó jogszabályok a fogyasztók és a vállalkozások szemszögéből, a végrehajtás minőségi és mennyiségi értékelése is helyénvaló, nem csupán az irányelvek formális átültetésre vonatkozó puszta adatok;

52.  felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje egy „korai előrejelző rendszer” létrehozását, amely jelezné, hogy milyen problémák merülnek fel az uniós jog végrehajtása vagy alkalmazása során;

53.  úgy véli, hogy a fogyasztói piacok uniós szintű rendszeres vizsgálata lehetővé tenné a kialakuló trendek és a fogyasztókat és vállalkozásokat érintő veszélyek időben történő felismerését; ezzel összefüggésben kiemeli az összes érintett fél, többek között a fogyasztóvédelmi szervezetek pozitív szerepét;

54.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a kölcsönös elismerésről szóló 2009-es rendeletben és az építési termékekről szóló 2011-es rendeletben előirányzott termékinformációs kapcsolattartó pont teljesítményét;

Érvényesítés és piacfelügyelet

55.  hangsúlyozza, hogy hivatalos eljárások és az adatok jobb megosztása révén megvalósított szorosabb együttműködésre van szükség az egységes piacnak a fogyasztók uniós jogszabályok kereskedők általi megsértésével kapcsolatos panaszait fogadó irányítási eszközei és a nemzeti végrehajtó testületek között;

56.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje alaposan a végrehajtás és – végső soron – a kötelezettségszegési eljárások következetességét és hatékonyságát, különösen az egységes piacra vonatkozó jogszabályok tekintetében;

57.  sajnálatosnak tartja, hogy a Parlament csak korlátozott hozzáféréssel rendelkezik a kötelezettségszegési eljárást megelőző eljárásokkal és a kötelezettségszegési eljárásokkal kapcsolatos információkhoz, és e téren – a titoktartásra vonatkozó szabályok megfelelő tiszteletben tartása mellett – nagyobb átláthatóságra szólít fel;

58.  sürgeti a Bizottságot, hogy időben és gyorsabban indítson kötelezettségszegési eljárást, ha bizonyíték áll rendelkezésre a sikertelen végrehajtás igazolására, és a problémák megoldása érdekében az olyan eszközök, mint a közvetítés – az alternatív vitarendezés, az online vitarendezés, az EU Pilot, a SOLVIT vagy egyéb, a kötelezettségszegési eljárást megelőző mechanizmusok – révén tett ésszerű erőfeszítések kudarcba fulladtak; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak ugyanolyan felelősségük van az uniós jogszabályok érvényesítésében, és biztosítaniuk kell a hatékony és eredményes végrehajtást a fogyasztói érdekek érvényesítése, illetve annak érdekében, hogy Európa-szerte egyenlő versenyfeltételek mellett működhessenek a vállalkozások;

59.  kötelezettséget vállal arra, hogy gyakorolja az uniós jogszabályok érvényesítése terén betöltött szerepét, többek között a jogszabályok végrehajtásának felülvizsgálata és a Bizottság ellenőrzése révén, különösen azáltal, hogy a Parlament részt vesz a Bizottságnak konkrétan a végrehajtáshoz kapcsolódó munkaprogramokra vonatkozó éves vagy legalábbis a részletesebb jelentéstételi tevékenységében;

60.  emlékeztet arra, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló, 2014. február 4-i 2005/29/EK irányelv(4) végrehajtásáról szóló állásfoglalásában a Parlament felszólította a Bizottságot, hogy összesítse és elemezze a tagállamok által alkalmazott szankciókra és a végrehajtási rendszerek hatékonyságára vonatkozó adatokat, különös tekintettel a végrehajtási eljárások bonyolultságára és hosszadalmasságára; ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy ezen elemzések eredményeit bocsássa az Európai Parlament rendelkezésére;

61.  úgy véli, hogy a piacfelügyeleti eszközöket együtt kell alkalmazni az egységes piac eszközeivel az uniós jog érvényesítésének erősítése érdekében;

62.  e tekintetben megjegyzi, hogy a nemzeti hatóságok nem minden esetben használják helyesen a piacfelügyeleti információs és kommunikációs rendszert (ICSMS), vagy elmulasztják kellő időben megtenni a szükséges intézkedéseket; különösen hangsúlyozza, hogy javítani kell az ügyek közigazgatási szervek közötti átadását;

63.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a minták Bizottság általi 2014-es elemzése szerint az elvégzett termékvizsgálatok 60%-ánál nem tüntették fel a származási országot, a gépészeti termékvizsgálatok 32%-ához nem mellékeltek kockázati besorolást és a bejegyzések 5%-a nem említette a megsértett uniós rendeletet/irányelvet; kéri a Tanácsot és a tagállamokat, hogy komolyan vizsgálják meg ezt a kérdést és tájékoztassák a Parlamentet a meghozott nyomonkövetési intézkedésekről;

Utólagos értékelés és felülvizsgálat

64.  üdvözli a rendszeres felülvizsgálati időszakot, valamint az ágazati vizsgálat REFIT program keretében való bevezetését, amelyek végső célja az uniós jogszabályok minőségének javítása és a jogszabályok egyszerűsítése kell legyen, ezáltal jobban összehangolva a polgárok és vállalkozások igényeit, különös tekintettel a mikro-, kis- és középvállalkozásokra;

65.  úgy véli azonban, hogy a vizsgálatot javítani kell annak tekintetében, hogy az eddigi jogalkotási intézkedések képesek voltak-e hatékonyan hozzájárulni a cél eléréséhez, és összhangban vannak-e a jelenlegi szakpolitikai célkitűzésekkel; hangsúlyozza továbbá az átláthatóság fontosságát a REFIT-eljárás során; ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy az adminisztratív és a szabályozásból eredő terhek csökkentésére vonatkozó gördülő cél kitűzése kedvezően hozzájárulhat annak biztosításához, hogy a kitűzött célokat a lehető leghatékonyabb módon és úgy érjék el, hogy az a lehető legkisebb költséggel járjon az emberek és a vállalkozások számára;

66.  megjegyzi, hogy a szabályozás kumulatív költsége gyakran akadályt teremt az egységes piac résztvevői, különösen a kkv-k számára; üdvözli ezért a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy megvizsgálja ezt a kérdést; hangsúlyozza, hogy az ilyen vizsgálatnak a piacra való belépés akadályainak elhárítására, és valamennyi piaci résztvevő számára a tisztességes verseny biztosítására kell irányulnia;

67.  felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a politikai célkitűzések megvalósítását befolyásoló tényezők megértését – amilyenek például az egymást kiegészítő vagy egymással ellentétes uniós vagy nemzeti szinten elfogadott politikák hatása, illetve a fellépés elmaradásának hatása – a politikai döntéshozatal javítása, és végső soron a jobb egységes piaci szabályozáshoz való hozzájárulás érdekében;

68.  úgy véli, hogy a hatályvesztésre vonatkozó rendelkezéseket kivételes esetben fontolóra lehet venni, különösen átmeneti jelenségek esetében, amellett, hogy az intézmények kötelezettséget vállalnak arra, hogy a jogszabályokat csak szükség esetén frissítik; úgy véli, hogy a biztosítékok szükséges eszközök annak garantálására, hogy a fontos jogszabályok ne évüljenek el;

III.Összegzés

69.  hangsúlyozza, hogy az egységes piaci szabályozás javítása nem az összes szabály eltávolítását, sem – például a környezetvédelmet, a biztonságot, a fogyasztóvédelmet és a társadalmi normákat érintő – szabályozásra való törekvés szintjének csökkentését jelenti, hanem a szükségtelen szabályozás és negatív hatások megszüntetését, miközben biztosítja a jogalkotás céljának elérését és olyan versenyképes szabályozási környezet megteremtését, amely támogatja a foglalkoztatást és a vállalkozást Európában;

70.  hangsúlyozza, hogy egy egységes piac, amely nem jelent túlságosan nagy terhet a termelés, az innováció és a kereskedelem számára, illetve nem veszélyezteti ezeket, eszköz, amely olyan munkahelyeket és növekedést hoz vissza Európába, amelyek korábban máshol valósultak volna meg;

71.  ezért hangsúlyozza, hogy az egységes piac jobb szabályozásával kapcsolatos megosztott felelősség a közös előnyök megvalósításához fog vezetni: egy erős és dinamikus egységes piac fog létrejönni, amely hozzájárul Európa hosszú távú növekedéséhez, és ezáltal polgárai jólétéhez.

o
o   o

72.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, az Európai Tanácsnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 24., 2016.1.22., 75. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0069.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0164.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0063.


Az európai uniós ismeretek iskolai elsajátítása
PDF 286kWORD 120k
Az Európai Parlament 2016. április 12-i állásfoglalása az európai uniós ismeretek iskolai elsajátításáról (2015/2138(INI))
P8_TA(2016)0106A8-0021/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 165. cikkére,

–  tekintettel az „Erasmus+” elnevezésű uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról, valamint az 1719/2006/EK, az 1720/2006/EK és az 1298/2008/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1288/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a polgárok európai évéről (2013) szóló, 2012. november 21-i 1093/2012/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra(2),

–  tekintettel a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó „Európa a polgárokért” program létrehozásáról szóló, 2014. április 14-i 390/2014/EU tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i európai parlamenti és tanácsi ajánlásra(4),

–  tekintettel az európai uniós oktatási miniszterek nem hivatalos ülésén, 2015. március 17-én elfogadott, „A polgári szerepvállalásnak, valamint közös értékeinknek: a szabadságnak, a toleranciának és a megkülönböztetésmentességnek az oktatás által történő előmozdításáról” című nyilatkozatra („Párizsi Nyilatkozat”),

–  tekintettel a Tanácsnak az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről szóló, 2009. május 12-i következtetéseire („Oktatás és képzés 2020”)(5),

–  tekintettel az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének végrehajtásáról (Oktatás és képzés 2020) szóló, 2015. augusztus 26-i bizottsági közleményre (COM(2015)0408),

–  tekintettel a Bizottság 2015. szeptember 14-i, az „Erasmus+” elnevezésű uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram végrehajtásának 2016-os éves munkaprogramja elfogadásáról szóló végrehajtási határozatára (C(2015)6151),

–  tekintettel a Tanács a tanulási célú mobilitás referenciaértékéről szóló 2011. november 28–29-i következtetéseire(6),

–  tekintettel „A Tanács és a Bizottság 2015. évi közös jelentéstervezete az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretének végrehajtásáról (2010–2018)” című, 2015. szeptember 15-i bizottsági közleményre (COM(2015)0429),

–  tekintettel „Az EU ifjúsági stratégiája – befektetés és az érvényesülés elősegítése – Megújított nyílt koordinációs módszer a fiatalok előtt álló kihívások és lehetőségek kezelésére” című, 2009. április 27-i bizottsági közleményre (COM(2009)0200),

–  tekintettel az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretéről (2010–2018) szóló, 2009. november 27-i tanácsi állásfoglalásra(7),

–  tekintettel a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló 2012. december 20-i tanácsi ajánlásra(8),

–  tekintettel az 1993-ra előirányozott oktatási és képzési politikájáról szóló, 1992. május 15-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az iskolai tanterveknek az európai dimenzió beépítését célzó megfelelő támogató intézkedések biztosításával történő kiegészítésére irányuló kezdeményezésekről szóló 2006. szeptember 26-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a tanárképzés minőségének javításáról szóló, 2008. szeptember 23-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A8-0021/2016),

A.  mivel az oktatás alapvető emberi jog és közjó, amelynek mindenki számára hozzáférhetőnek kell lennie;

B.  mivel az oktatás legfontosabb szerepe, hogy teljesen tudatos polgárokat formáljon, ennélfogva túlmutat az uniós és nemzeti stratégiák gazdasági célkitűzéseinek teljesítésén;

C.  mivel az oktatás egyik célja, hogy az egyéneket felkészítse az egyre összetettebb, nagyobb igényeket támasztó, egyre inkább multikulturálissá váló és integráltabb társadalmakban való életre és aktív polgári szerepvállalásra;

D.  mivel az Eurobarométer egy 2014-es közvélemény-kutatása szerint az uniós polgárok 44%-a úgy érzi, hogy korlátozottak az EU működésével kapcsolatos ismeretei, 52%-uk pedig úgy véli, hogy véleménye nem számít az Unióban(12);

E.  mivel az uniós polgárok csupán 42,61%-a és a 18–24 éves korosztály csupán 27,8%-a szavazott a legutóbbi európai parlamenti választásokon, ami 1979 óta a legalacsonyabb részvételi arány(13);

F.  mivel az Unióval kapcsolatos ismeretek hiányossága, valamint az Unió konkrét hozzáadott értékének nem megfelelő megértése demokratikus deficit érzését keltheti, és az euroszkepticizmus tagállamokban és tagjelölt országokban való elterjedéséhez vezethet; mivel az európai polgárok véleménye és az uniós intézmények közötti, egyre növekvő szakadék megszüntetése érdekében foglalkozni kell a demokratikus deficittel;

G.  mivel az Eurobarométer 2015. évi 437. sz. tematikus felmérése szerint az európaiak nagy többsége egyetért abban, hogy a tanóráknak és a tananyagnak információt kell tartalmazniuk a sokféleségről a vallás vagy meggyőződés, az etnikai származás, a szexuális irányultság és a nemi identitás tekintetében(14);

H.  mivel az európai politikák előnyeivel, például a személyek és szolgáltatások Unión belüli szabad mozgásával és az uniós mobilitási programokkal kapcsolatos fokozott tudatosság hozzájárulhat a közösségi szellem és az Unióhoz tartozás tudatának megteremtéséhez, valamint a multikulturális és multinacionális társadalmak elfogadásához;

I.  mivel a sikeres oktatási rendszerek és tantervek, valamint az európaiaknak az uniós politikai döntéshozatali eljárásokkal kapcsolatos nagyobb mértékű befolyása és részvétele nagyobb érdeklődést tudna kiváltani az uniós ügyek iránt, és megteremthetné a megértés és az összetartozás érzését, ugyanakkor hozzájárulhatna a társadalmi különbségek, a kulturális szegregáció és a megfosztottság érzésének kezeléséhez;

J.  mivel a tagállamok többségének tantervei és tanárképző programjai már integrálták az európai uniós ismeretek elsajátítását; mivel e téren a tagállamokon belüli és az egyes tagállamok közötti különbségek továbbra is fennállnak;

K.  mivel néhány tagállamban a különböző oktatási szinteken és a kötelező oktatás különféle tárgyai keretében ugyan általánosságban tanítják az uniós témákat, ezek a tanárok által követendő tantervnek csupán kis részét teszik ki;

L.  mivel az alap- és továbbképzés révén tovább kell fejleszteni és frissíteni kell a tanárok és az oktatási személyzet más tagjainak uniós ismereteit és készségeit, és mivel ezzel összefüggésben az oktatási intézményeknek és a tanároknak hathatós, személyre szabott és a sajátos szükségleteikhez igazított segítségre van szükségük;

M.  mivel az ICF GHK tanácsadó cég által az Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóság számára készített, „Learning Europe at school” [Az európai uniós ismeretek iskolai elsajátítása] című tanulmány(15) szerint elsősorban a felsőoktatáson kívüli intézmények és szövetségek vesznek részt az uniós témákkal kapcsolatos tanárképzésben;

N.  mivel az Európai Bizottságnak az Erasmus program hatásairól készített és 2014-ben közzétett tanulmánya rámutat az oktatási mobilitás, valamint a tanulmányok nemzetközivé tételének pozitív hatásaira, amelyek nem csupán a tanmenetek és a foglalkoztathatóság szintjén jelentkeznek, hanem hozzájárulnak az Európával kapcsolatos ismeretek elmélyítéséhez, az európai polgári tudat és az Európával kapcsolatos pozitív hozzáállás kialakulásához, valamint az európai parlamenti választásokon való részvétel fokozásához;

Európai dimenzió az oktatásban

1.  hangsúlyozza, hogy az európai dimenziónak az oktatás különböző területein, szintjein és formáin keresztül betöltött szerepe egyre jelentősebb, valamint hangsúlyozza a koncepció széles körű és elmélyült, oly módon történő megértésének szükségességét, amely figyelembe veszi annak összetett, dinamikus és sokrétű természetét, és amelynek az európai uniós ismeretek iskolai elsajátítása kulcsfontosságú eleme;

2.  hangsúlyozza, hogy az oktatás európai dimenziója elengedhetetlen ahhoz, hogy a polgárok jobban megértsék az Uniót és ismét szorosabb legyen a kapcsolatuk az Unióval, illetve hozzájárulhat az EUSZ 2. cikkében meghatározott értékek szerepének elmélyítéséhez, valamint az Unió hangjának hallhatóbbá tételéhez egy kölcsönös függőségek jellemezte világban;

3.  hangsúlyozza, hogy szükség van az Európai Unió alapvető értékeinek megértésére és az azokhoz való ragaszkodás előmozdítására; rámutat arra, hogy az Unió és tagállamai közös történelmének és értékeinek ismerete és megértése kulcsfontosságú a kölcsönös megértéshez, a békés együttéléshez, a toleranciához és a szolidaritáshoz, valamint az Európai Unió alapelveinek megértéséhez is;

4.  rámutat arra, hogy növelni kell az Európai Unió láthatóságát az oktatási anyagokban és a tanterven kívüli tevékenységekben, és jobban kell integrálni azokba, tekintettel a polgárok mindennapi életére gyakorolt hatására; úgy véli, hogy az Unióhoz kifejezetten kötődő tartalmak jelentős hozzáadott értéket biztosíthatnak az iskolai tantervek, valamint a tanulók személyes fejlődése és gyarapodása számára;

5.  hangsúlyozza a tanulók szintjéhez, igényeihez és érdeklődéséhez igazított, aktív és részvételen alapuló oktatási módszerek alkalmazásának, valamint az információs és kommunikációs technológiák és a média – többek között a közösségi média – által kínált lehetőségek teljes kiaknázásának szükségességét;

6.  hangsúlyozza, hogy az oktatás uniós dimenziójának nem csupán azt kell lehetővé tennie a tanulók számára, hogy ismereteket sajátítsanak el, valamint európai identitást és az uniós polgársággal összefüggő kompetenciákat alakítsanak ki, hanem azt is, hogy kritikus véleményt formáljanak az Unióról, többek között azáltal, hogy megismerik az Uniónak a jogállamiságon és az emberi jogokon alapuló alapvető értékeit, az uniós döntéshozatali folyamatokat és azok hatását saját országukra és annak demokratikus részvételére; ösztönzi az Európai Ifjúsági Parlament szerepjátékainak alkalmazását annak elősegítése érdekében, hogy a gyermekek és a tanulók megértsék az európai folyamatokat, és tájékozottabbak legyenek az európai kérdésekben;

7.  felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Uniót annak tagállamai formálták egyedülálló történelmükkel és kultúrájukkal, és hogy az Unió fejlődése továbbra is elválaszthatatlanul összekapcsolódik a tagállamaival; kiemeli ugyanakkor a különböző kultúrák hozzájárulását az európai társadalmakhoz és örökséghez;

8.  megjegyzi, hogy az Unió jelentős hatást gyakorol tagállamaira, és hogy az európai uniós ismeretek iskolai elsajátításának tükröznie kell a tagállamoknak az Unió fejlődésében betöltött szerepét és az Unió nemzeti szintű fejleményekre gyakorolt hatását egyaránt;

9.  rámutat arra, hogy a tagállamoknak és az Uniónak a társadalmi befogadás és az európai és nemzetközi szolidaritás alapvető európai értékeinek gyakorlati megvalósításával példát kell mutatniuk az európai uniós ismeretek iskolai oktatásában és elsajátításában érintett összes szereplőnek;

10.  emlékeztet arra, hogy biztosítani, erősíteni és bővíteni kell a tanárok és nevelők kezdeti és folyamatos szakmai, valamint egész életen át tartó továbbképzési lehetőségeit, továbbá megfelelő támogatást és forrásokat kell biztosítani számukra annak érdekében, hogy be tudják építeni az uniós dimenziót az oktatásukba, különös tekintettel a történelemre és az állampolgári ismeretekre, valamint hogy tanulóközpontú stratégiákat valósíthassanak meg, illetve a tanulók igényeihez igazíthassák tanítási módszereiket;

11.  hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani és ösztönözni kell az oktatók többnyelvű és interkulturális kompetenciáit, valamint mobilitási lehetőségeit, az egymástól tanulást és a bevált gyakorlatok tantestületek közötti cseréjét, például európai szintű szemináriumok szervezése révén;

12.  hangsúlyozza az egyetemek szerepét a magasan képzett és motivált tanárok és nevelők felkészítésében és képzésében; szorgalmazza a tagállamok arra irányuló erőfeszítésekkel kapcsolatos intézkedéseinek ösztönzését és támogatását, hogy az egyetemeken lehetőségeket biztosítsanak szakképző tanfolyamokra, amelyek a beiratkozott hallgatók, valamint a gyakorló tanárok és nevelők számára is nyitottak és hozzáférhetők;

13.  hangsúlyozza a történelemoktatással kapcsolatos európai megközelítés fontosságát és a benne rejlő lehetőségeket – szem előtt tartva a kérdésben a tagállami hatáskört –, mivel bizonyos történelmi események meghatározóak voltak az európai eszme és értékek kialakulásában; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a történettudományi társaságokat és a történettudományi kutatóközpontokat, ezzel felhívva a figyelmet azok európai történelemmel kapcsolatos tudományos tevékenységére, valamint az iskolai tanárok továbbképzésében játszott szerepére;

14.  szorgalmazza, hogy az Európai Történelem Háza az oktatás valamennyi szintjén alakítson ki olyan speciális programokat, eszközöket és tevékenységeket elsősorban a diákok és a tanárok számára, amelyek meggyőző narratívát dolgoznak ki az európai integrációról és az Unió alapvető értékeiről;

15.  szorgalmazza az európai polgárság, valamint az állampolgári ismeretek oktatásának sürgős megújítását és megerősítését a jelenlegi és a csatlakozni kívánó tagállamokban egyaránt, hogy a tanulókat az életkoruknak megfelelő módon tudással, értékekkel, készségekkel és kompetenciákkal lehessen felruházni, képessé lehessen tenni őket a kritikai gondolkodásra és a megalapozott és kiegyensúlyozott véleményformálásra, demokratikus jogaik és kötelezettségeik – például szavazati joguk – gyakorlására, a sokféleség értékelésére, a kultúrák és a vallások közötti párbeszéd ösztönzésére, valamint arra, hogy aktív és felelős polgárokká váljanak;

16.  rámutat arra, hogy az iskolai igazgatásban való fokozottabb tanulói és szülői részvétel hozzájárulhat a megkülönböztetés elleni küzdelemhez, a fenntartható részvételi demokrácia és uniós polgárság megerősítéséhez, valamint a különböző szereplők közötti bizalom és együttműködés elősegítéséhez; felszólítja az oktatási intézményeket, hogy vezessék be a demokratikus igazgatást, és növeljék annak hatókörét azáltal is, hogy a hallgatói képviseletek véleménye nagyobb súllyal esik latba, hiszen a demokráciát megtanulni és megtapasztalni egyaránt szükséges;

17.  hangsúlyozza, hogy növelni kell a tanárok és tanulók motivációját és lehetőségeit arra, hogy saját személyes tapasztalataik alapján többet tudjanak meg az Unióról – például külföldi iskolai látogatások, az európai intézményekhez történő látogatások, az uniós tisztviselőkkel való kapcsolatok, a tanulók számára az uniós intézményekben biztosított gyakornoki lehetőségek és a médiaoktatás, úgymint az Európai Ifjúsági Portál révén –, teljes mértékben kihasználva az új információs és kommunikációs technológiákat és nyitott oktatási segédanyagokat;

18.  szorgalmazza a digitális technológiák által nyújtott lehetőségek teljes mértékű kihasználását a határokon átnyúló oktatás digitális tanfolyamok és videokonferenciák segítségével történő továbbfejlesztésére annak érdekében, hogy a tanulók megismerhessenek más nézőpontokat és megközelítéseket tantárgyaikkal kapcsolatban;

19.  kiemeli, hogy az idegennyelv-tanulás döntő szerepet játszhat az interkulturális tudatosság növelésében és annak biztosításában, hogy az emberek rendelkezzenek az egyre összetettebb és egyre inkább globalizált világban az élethez és munkavégzéshez szükséges készségekkel;

20.  kiemeli a nem formális és informális oktatás, például az ifjúsági munka, az önkéntesség, valamint a generációk közötti, családon belüli és felnőttoktatás, illetve a sport mint pedagógiai eszköz elengedhetetlen szerepét a szociális és polgári készségek, kompetenciák és viselkedésmódok fejlesztésében, valamint a felelős és aktív európai polgárok nevelésében; hangsúlyozza az ilyen kompetenciák formális tanulás keretében történő elismerésének és érvényesítésének, valamint a formális, nem formális és informális tanulási formák közötti szorosabb kapcsolatok kialakításának szükségességét;

21.  szorgalmazza az oktatás olyan interkulturális megközelítésének alkalmazását, amely a különböző kultúrák kölcsönös ismeretére és a mindenki által elfogadott közös értékek kialakítására alapozva képes a bevándorló tanulók tényleges iskolai integrációjának elősegítésére;

Az Unió szerepe

22.  ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa az oktatás uniós dimenziójának, valamint az oktatásban részt vevők mobilitásának fejlesztésére és előmozdítására tett erőfeszítéseket, illetve hogy a legfőbb érintettek és a polgárok részére aktívan nyújtson tájékoztatást, ideértve a finanszírozási lehetőségekről szóló tájékoztatást, valamint a rendelkezésre álló tanulmányokat és jelentéseket; e tekintetben ösztönzi az új kommunikációs technológiák és a média, többek között a közösségi média alkalmazását;

23.  felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson közös keretet, illetve készítsen konkrét példákat tartalmazó iránymutatást az uniós ismeretek oktatásáról, hogy elő lehessen mozdítani az Európai Unió állampolgárok számára biztosított előnyeivel kapcsolatos objektív és kritikai gondolkodást, tiszteletben tartva a tagállamok oktatás és képzés terén meglévő hatáskörét;

24.  arra kéri a Bizottságot, hogy az ösztönözze a további kutatást azzal kapcsolatban, hogy Európa-szerte hogyan tanítják jelenleg az uniós ismereteket az iskolákban, és az hogyan jelenik meg a tantervekben és a vizsgákon, valamint arról, hogy a) a tanárok és nevelők kellőképpen hozzáférnek-e a szakmai fejlődésre és az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó uniós programokhoz és tevékenységekhez, illetve a bevált gyakorlatok cseréjére szolgáló platformokhoz, és hogy b) az uniós ismeretek hatékony iskolai elsajátításának beépítését szolgáló támogatott fellépéseknek végül van-e bármilyen hatása az iskolákra;

25.  felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze, támogassa és segítse az olyan hálózatokat, amelyek előmozdítják a nemzeti, regionális és helyi szintű uniós tanulmányokat és részt vesznek abban, csakúgy, mint a bevált gyakorlatok e hálózatok közötti, uniós szintű megvitatását, illetve hogy határozza meg a fejlesztést igénylő területeket;

26.  felszólítja a Bizottságot, hogy segítse elő a tagállamok és a tagjelölt országok között a bevált gyakorlatok cseréjét az oktatás uniós dimenziója, valamint az oktatási intézményekben a megkülönböztetés és az előítéletek elleni küzdelem terén, többek között a tananyagok, valamint a bántalmazásellenes és megkülönböztetésellenes politikák értékelésével;

27.  kiemeli, hogy az Erasmus+, az Európa a Polgárokért és a Kreatív Európa programok jelentős szerepet játszanak az oktatás és képzés, a nyelvi készségek, az aktív polgári szerepvállalás, a kulturális érzékenység, az interkulturális megértés és más értékes kulcs- és transzverzális készségek és kompetenciák előmozdításában; hangsúlyozza e programok jelentőségét az európai polgárság megerősítésében, valamint azt, hogy e programok számára nyújtott fokozott és megfelelő pénzügyi támogatást kell nyújtani, nagyobb hangsúlyt kell fektetni azok minőségi eredményeire, valamint a mobilitáshoz való szélesebb körű hozzáférésre, külön figyelmet fordítva a tanárokra és egyéb nevelőkre, a különböző társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező fiatalokra, a kiszolgáltatott és hátrányos helyzetű csoportokra, valamint a sajátos igényű személyekre;

28.  emlékeztet az Erasmus+ program által kínált tevékenységek széles körére, valamint arra, hogy a program népszerű és elismert a nyilvánosság körében, különösen a tanulók tanulmányainak részét képező mobilitás miatt; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hívják fel a figyelmet az Erasmus+ program kevésbé ismert részeire, például az európai önkéntes szolgálatra;

29.  üdvözli a Bizottság 2016. évi munkaprogramját az Erasmus+ program végrehajtásáért, valamint a Párizsi Nyilatkozat nyomán tett konkrét intézkedések iránti elkötelezettségét, különösen ami azokat illeti, amelyek az Erasmus+ által az aktív és demokratikus polgári szerepvállalásra, a kultúrák közötti párbeszédre, a társadalmi befogadásra és szolidaritásra gyakorolt hatás növelésére irányulnak, beleértve a civil társadalmi szervezetek számára nyújtott, az állampolgári ismeretek oktatásában betöltött kulcsfontosságú szerepükkel kapcsolatos nagyobb mértékű támogatást;

30.  felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse a pedagógiai szempontokat és az iskolák Jean Monnet akció keretében finanszírozott projektekkel kapcsolatos igényeinek figyelembevételét annak biztosításával, hogy az iskolák közvetlenül pályázhassanak, valamint azzal, hogy a Jean Monnet modulok finanszírozási módjával összhangban hosszabb időre, például három évre biztosítanak számukra finanszírozást; felszólítja a Bizottságot, hogy a Jean Monnet modult tegye hozzáférhetővé a tanárképző intézmények számára is, és ösztönözze ezeket az intézményeket arra, hogy azt beépítsék programjaikba;

31.  megállapítja, hogy az Unió jelenleg válságban van a demokratikus legitimitását illetően, és nemcsak azért, mert az európaiak nem tudnak eleget az uniós mechanizmusokról, hanem azért is, mert nincs beleszólásuk a döntéshozatali folyamatokba; hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy visszaszerezze legitimitását, az Uniónak meg kell állítania demokratikus struktúrái hanyatlását, és újra ki kell építenie a polgárokkal való kapcsolatot;

32.  felszólítja a Bizottságot, hogy hatékonyan hajtsa végre az „Európa a polgárokért” programot, ezzel teljesítve a demokratikus és befogadóbb társadalomra irányuló célkitűzéseket, erősítve ezáltal a polgárok döntéshozatali folyamatban való részvételét;

33.  felszólítja a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg, hogy az uniós programok milyen mértékben fejlesztik a résztvevők állampolgári öntudatát és polgári részvételét;

34.  kéri a Bizottságot, hogy fejlessze tovább és minél szélesebb körben népszerűsítse az eTwinning, az EPALE és a School Education Gateway virtuális platformokat, és hogy továbbra is támogassa és fejlessze a többi olyan digitális platformot, mint a Tanár-segéd, hogy ezáltal elősegítse a jó minőségű, könnyen használható és naprakész, az uniós oktatás szempontjából releváns és az Unió összes nyelvén rendelkezésre álló tananyagokhoz való hozzáférést;

35.  kéri a Bizottságot, hogy a minőség és a megfelelőség biztosítása érdekében segítse elő, hogy a jelenleg oktató tanárok és az uniós tanulmányokra szakosodott egyetemi oktatók elvégezzék a Tanár-segéd platformon jelenleg hozzáférhető anyagok kritikus felülvizsgálatát;

36.  kiemeli az európai intézmények tájékoztatási irodáinak szerepét, és üdvözli a tagállamokkal, a nemzeti, regionális és helyi oktatási intézményekkel, ifjúsági szervezetekkel és a médiával való kapcsolatok előmozdítása iránti elkötelezettségüket, hogy közelebb hozza őket egymáshoz, és annak biztosítása érdekében, hogy a fiatalok megértsék az intézmények mindennapi életükben betöltött szerepét;

37.  nyílt és közös vitára szólít fel a Bizottság és a városok, valamint a helyi és regionális hatóságok között az iskolarendszer és városi modellek közötti kapcsolatról, annak megértése érdekében, hogy napjaink Európájában milyen hatása van az interkulturális kapcsolatok különböző megközelítési módjainak;

38.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy az uniós tagjelölt országokkal való tárgyalási folyamatban minél előbb ajánlásként mozdítsa elő az uniós ismeretek iskolai elsajátítását;

A tagállamok szerepe

39.  ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák, vizsgálják felül és frissítsék az oktatási rendszerüket minden unióval kapcsolatos tantervtartalommal együtt az oktatás minden szintjén, beleértve a szakoktatást és szakképzést is, azzal a céllal, hogy az Unió minden uniós és nemzeti szintű érintett szereplőjével szoros együttműködésben megerősítsék az uniós dimenziót, ugyanakkor nyomatékosan ösztönzi a régiókat és a helyi hatóságokat ugyanerre, különösen amikor közvetlen hatáskörük van az oktatási rendszerek tekintetében;

40.  ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassanak minden arra vonatkozó lehetőséget, hogy a diákok, a tanárok és egyéb nevelők formális, nem formális és informális oktatás révén több információt kapjanak az Unióról, valamint teljes mértékben használják ki és egészítsék ki az Unió pénzügyi eszközeit, programjait és kezdeményezéseit e téren;

41.  kéri a tagállamokat, hogy tegyenek további intézkedéseket annak érdekében, hogy előmozdítsák az interkulturális, megkülönböztetéstől mentes és inkluzív oktatást, valamint az állampolgári értékeket az iskolai és egyetemi tantervekben;

42.  felszólítja a tagállamokat, hogy növeljék a minőségi oktatásba történő beruházásokat – a magánszektorral fennálló partnerség fokozása révén is –, biztosítsák mindenki számára az esélyegyenlőséget, valamint hogy minden oktatási és képzési intézmény, valamint tanár és egyéb nevelő számára biztosítsák az ahhoz szükséges támogatást, hogy képesek legyenek az oktatás uniós dimenziójának fiatal korban kezdődő és az osztálytermen túlmutató megvalósítására és folyamatos fejlesztésére;

43.  felszólítja a tagállamokat, hogy minden tanuló számára biztosítsanak egyenlő és inkluzív hozzáférést az innovatív és minőségi formális és nem formális oktatáshoz, valamint egész életen át tartó tanulási lehetőségeket; ezzel kapcsolatban felszólítja a tagállamokat, hogy fogadják el a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelvre irányuló 2008-as javaslatot, amely védelmet biztosítana az oktatás terén történő ilyen megkülönböztetéssel szemben;

44.  felszólítja a tagállamokat, hogy vonják be a migránsokat, a menekülteket és a vallási közösségeket a tisztelet légkörében zajló, és a polgári szerepvállalást kialakító folyamatokba, biztosítva a polgári és kulturális életben való részvételüket;

45.  felkéri a tagállamokat, hogy ösztönözzék és segítsék elő a tanárok, az oktatási személyzet más tagjai, az ifjúsági vezetők és a szakoktatók uniós témákkal kapcsolatos minőségi képzését, többek között annak lehetővé tételével, hogy képzésük egy részét másik tagállamban folytassák, valamint gondoskodva az uniós tárgyak oktatásával kapcsolatos szakértelmük elismeréséről, például az „Európai Tanár” cím létrehozásával és támogatásával;

46.  úgy véli, hogy a tagállamoknak az oktatási szereplőkkel egyeztetve és együttműködve törekedniük kell arra, hogy megosszák az uniós dimenzió oktatási programokba történő integrálásával kapcsolatos ötleteiket és bevált gyakorlataikat, többek között a fiatalok uniós polgárság kialakulásának folyamatára és az uniós intézményekre vonatkozó ismereteinek előmozdítása érdekében, lehetővé téve számukra, hogy úgy tekintsenek az Unióra, mint életük szerves részére, melyet képesek alakítani, és ezt el is várják tőlük;

47.  sürgeti a tagállamokat, hogy ismerjék el és támogassák a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek, különösen az ifjúsági szervezetek szerepét az uniós intézmények és az európai polgárok közötti szakadék strukturált és fenntartható módon történő áthidalásában, valamint a részvételi és a közvetlen demokrácia eszközeinek támogatásában és megerősítésében;

o
o   o

48.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 50. o.
(2) HL L 325., 2012.11.23., 1. o.
(3) HL L 115., 2014.4.17., 3. o.
(4) HL L 394., 2006.12.30., 10. o.
(5) HL C 119., 2009.5.28., 2. o.
(6) HL C 372., 2011.12.20., 31. o.
(7) HL C 311., 2009.12.19., 1. o.
(8) HL C 398., 2012.12.22., 1. o.
(9) HL C 150., 1992.6.15., 366. o.
(10) HL C 306. E, 2006.12.15., 100. o.
(11) HL C 8. E, 2010.1.14., 12. o.
(12)81. standard Eurobarométer-felmérés, 2014. tavasz: „Közvélemény-kutatás az Európai Unióban” (http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/eb/eb81/eb81_publ_hu.pdf), 117. és 131. o.
(13) http://www.eprs.sso.ep.parl.union.eu/lis/lisrep/13-EPRS-publications/2015/COMM_STUD_558351_UpdateReview-EN.pdf, 43–45. o.
(14)437. sz. Eurobarométer különfelmérés, 2015: „Hátrányos megkülönböztetés az Unióban 2015-ben” (http://ec.europa.eu/COMMFrontOffice/PublicOpinion/index.cfm/ResultDoc/download/DocumentKy/68004), 100. o.
(15) http://www.eupika.mfdps.si/Files/Learning%20Europe%20at%20School%20final%20report.pdf.


Az Erasmus+ program és a szakoktatási és -képzési mobilitás támogatásának más eszközei
PDF 398kWORD 157k
Az Európai Parlament 2016. április 12-i állásfoglalása az Erasmus+ programról és a szakképzési mobilitás támogatásának más eszközeiről – az egész életen át tartó tanulás perspektívájából (2015/2257(INI))
P8_TA(2016)0107A8-0049/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), és különösen annak 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 14. cikkére,

–  tekintettel a szakképzés terén megvalósuló megerősített együttműködésről szóló, 2002. november 30-i koppenhágai nyilatkozatra,

–  tekintettel a szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretének létrehozásáról szóló, 2009. június 18-i európai parlamenti és tanácsi ajánlásra(1),

–  tekintettel a Tanács 2009. május 12-i következtetéseire az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről („Oktatás és képzés 2020”)(2),

–  tekintettel a Tanácsnak az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretéről (2010–2018) szóló, 2009. november 27-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács az „Erasmus+” elnevezésű uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról szóló 2013. december 11-i 1288/2013/EU rendeletére(4),

–  tekintettel a nem formális és az informális tanulás validálásáról szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlásra(5),

–  tekintettel a készségek és kompetenciák átláthatóságának egységes közösségi keretéről (Europass) szóló 2241/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(6),

–  tekintettel a „Mozgásban az ifjúság – a fiatalok tanulási célú mobilitásának ösztönzése” című 2011. június 28-i tanácsi ajánlásra(7),

–  tekintettel az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i 2006/962/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásra(8),

–  tekintettel a fiatalság munkaerőpiacra való bejutásának, valamint a gyakornoki, szakmai gyakorlati és gyakorlati képzési lehetőségek előmozdításáról szóló 2010. július 6-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszerének létrehozásáról szóló, 2008. április 23-i európai parlamenti és tanácsi ajánlásra (EQF-LLL)(10),

–  tekintettel a kompetenciák elismerésére szolgáló különféle eszközökre: az európai tanúsítási keretrendszerre (CEC), az európai kreditátviteli rendszerre (ECTS), az európai szakképzési kreditrendszerre (ECVET), a készségek, kompetenciák, képesítések és foglalkozások európai osztályozási projektjére (ESCO),

–  tekintettel a Bizottság „Gondoljuk újra az oktatást: beruházás a készségekbe a jobb társadalmi-gazdasági eredmények érdekében” című, 2012. november 20-i közleményére (COM(2012)0669),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz címzett, a szakoktatás és szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretének létrehozásáról szóló, 2009. június 18-i európai parlamenti és tanácsi ajánlás végrehajtásáról szóló, 2014. január 28-i bizottsági jelentésre (COM(2014)0030),

–  tekintettel a Tanácsnak az oktatást és képzést támogató minőségbiztosításról szóló 2014. május 20-i következtetéseire,

–  tekintettel a szakképzésért felelős miniszterek 2015–2020 közötti időszakra vonatkozó, szakképzéssel kapcsolatos új középtávú feladatokról szóló, 2015. június 22-i nyilatkozatára,

–   tekintettel az európai uniós oktatási miniszterek nem hivatalos ülésén, 2015. március 17-én Párizsban elfogadott, a polgári szerepvállalásnak, valamint közös értékeinknek: a szabadságnak, a toleranciának és a megkülönböztetésmentességnek az oktatás által történő előmozdításáról szóló Párizsi Nyilatkozatra (8496/15),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0049/2016),

A.  mivel a tanulási és képzési mobilitás fontos a személyes fejlődés, a fiatalok társadalmi beilleszkedése, a multikulturális párbeszéd, a tolerancia, az interkulturális környezetben végzett munkához való képesség és az aktív állampolgárság szempontjából, és egyértelműen bebizonyosodott, hogy hozzájárul a magas minőségű oktatáshoz és a foglalkoztathatósághoz;

B.  mivel a tanulási és képzési mobilitást még inkább fokozni kell mind a jelenlegi, mind pedig a későbbi európai uniós oktatási és képzési, foglalkoztatási, valamint kohéziós politikai programok kontextusában,

C.  mivel 2002-ben az európai szakképzési miniszterek elindították a „koppenhágai folyamatot” azzal a céllal, hogy az Európán belüli szakképzés eredményességének, minőségének és vonzerejének javítása érdekében fokozzák az ezzel kapcsolatos európai együttműködést;

D.  mivel a koppenhágai folyamat kölcsönösen elfogadott prioritásokon alapul, amelyeket rendszeres időközönként felülvizsgálnak többek között azzal a céllal, hogy az egész életen át tartó tanulással összefüggésben megkönnyítsék a mobilitást és előmozdítsák a különböző szakképzési lehetőségek kihasználását;

E.  mivel az Eurostat szerint az uniós munkanélküliség 2014-ben a lassú fellendülés ellenére továbbra is 10,2% maradt; mivel az Unióban az ifjúsági munkanélküliség jelenleg 22,1%-on áll, az 55 és 64 év közötti munkavállalóknak csak 51 %-a dolgozik, míg az idősebb munkavállalók foglalkoztatási arányában a nemek közötti szakadék eléri a 13,6 százalékpontot;

F.  mivel a nem formális és az informális tanulásnak, valamint a szakképzésnek fontos szerepe van az élethosszig tartó tanulással összefüggő kihívások (korai iskolaelhagyás, a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő (NEET) fiatalok elfogadhatatlanul nagy száma, a szakképzett munkaerő és a strukturális munkaerő hiánya) kezelésében,

G.  mivel a munkaerőpiacon továbbra is strukturális munkaerőhiány áll fenn, amit a betöltetlen álláshelyeknek a Bizottság 2015. évi őszi gazdasági előrejelzésében közzétett magas aránya is jelez;

H.  mivel a szakképzésen belül alacsonyabbak a nyelvi készségek, ezért külön ösztönzésre van szükség;

I.  mivel újólag meg kell erősíteni azt a politikai kötelezettségvállalást, amely szerint támogatják az egész életen át tartó tanulással és szakképzéssel kapcsolatos uniós fellépéseket, mégpedig olyan mobilitási tevékenységeken keresztül, amelyek a transzverzális képességek – többek között az alkalmazkodóképesség, a tudásszomj és a tanulás elsajátítása, az interperszonális készségek és az állampolgári készségek – fejlesztésére irányulnak;

J.  mivel a legutóbbi társadalmi-gazdasági fejlemények rámutatnak arra, hogy az élethosszig tartó tanulást és a szakoktatási és -képzési rendszereket nem elegendő csupán hatékonyabbá tenni, hanem hozzáférhetőbbé és inkluzívabbá is kell alakítani, figyelemmel a hátrányos helyzetű, különleges szükségletekkel rendelkező csoportokra; mivel az oktatáshoz való hozzáférés javítása nem mehet az oktatás minőségének rovására;

K.  mivel az egész életen át tartó tanulás és a szakképzések során megszerezhető ismerek tekintetében döntő jelentőséggel bír a mobilitást segítő intézkedések és tevékenységek folyamatos pénzügyi támogatása, különösen a jelenlegi gazdasági válság idején;

L.  mivel a regionális és helyi szint alapvető fontosságú a mobilitás új módjainak feltárására szolgáló kezdeményezések támogatása során, a szakképzési programok és forrásaik hatékonyságának, átláthatóságának és minőségének biztosítása érdekében; mivel a fiatalok és a gyakorlati képzésben részt vevők regionális és helyi szinten támogatott szakképzési mobilitását össze kell hangolni a demokratikus és részvételen alapuló kormányzás tágabb folyamatain belül azzal a céllal, hogy kezeljék a legfontosabb társadalmi-gazdasági és környezetvédelmi kérdéseket, ideértve a mikro-, illetve a kis- és középvállalkozásokat, a kezdő vállalkozásokat, a helyi közösségeket és a szociális partnereket;

M.  mivel a vállalkozóknak, a kereskedelmi és iparkamaráknak, a kézműves kamaráknak, a gazdálkodók megfelelő testületeinek, valamint a szakszervezeteknek és más érintett szociális partnereknek tevékenyen részt kell venniük a szakképzés kialakításában, szervezésében, megvalósításában és finanszírozásában, a mobilitást is beleértve; mivel a szakképzés kialakítása során figyelmet kell fordítani a szociális dimenzióra, kitérve olyan területekre, mint a tisztességes kereskedelem, a szociális vállalkozás és az alternatív üzleti modellek, mint a szövetkezetek, és az e területeken tevékeny partnerekkel közösen kell megszervezni;

N.  mivel jóllehet a foglalkoztathatóság javítása érdekében ösztönözni kell a fiatalok mobilitását, ez nem válhat az ifjúsági munkanélküliség problémája tekintetében előirányzott egyetlen megoldássá;

Az eredmények számbavétele és a fő kihívások meghatározása

1.  úgy véli, hogy az oktatás alapvető emberi jog és a közjavak egyike, amelyhez mindenki számára egyenlő hozzáférést kell biztosítani; arra kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak minden olyan társadalmi-gazdasági korláttal, amely akadályozza a szakképzési és képzési lehetőségekhez, ezen belül is a mobilitáshoz való, mindenkit megillető egyenlő hozzáférést; tudomásul veszi, hogy bővíteni kell a meglévő programok és kezdeményezések szerepét és eredményeit a mobilitás előmozdítására a szakképzés területén a hozzáférés, a nyitottság és a befogadás terén, az oktatás személyre szabott megközelítésének kialakítása és a lemorzsolódók arányának csökkentése, valamint a hátrányos helyzetű és speciális szükségletű személyeknek az Erasmus+ mobilitási programokhoz való egyenlő hozzáférése biztosítása érdekében, ezért hangsúlyozza a rugalmas, diverzifikált és igényekhez szabott mobilitási lehetőségek szükségességét a képzés terén, a nemek közti egyenlőség figyelembe vételével, a migráns hátterűek, a gazdaságilag hátrányos helyzetben lévő családok, a távoli területeken lakó tanulók, a fogyatékossággal élők vagy egyéb különleges szükségletekkel rendelkezők számára;

2.  megerősíti, hogy a mobilitás és az oktatás kérdésének kezelése során szem előtt kell tartani a nemek közötti egyenlőség szempontjait, valamint figyelembe kell venni a megkülönböztetés sokféle formájától szenvedők – köztük a fogyatékkal élők, az LMBTI identitású személyek és a marginalizált közösségekből érkezők – igényeit; e tekintetben támogatja az Erasmus+ mobilitási programokba való bekapcsolódás megkönnyítését szolgáló további intézkedések meghozatalát a hátrányos helyzetű csoportok tagjai és a különleges szükségletekkel bírók számára;

3.  sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat és a kulcsfontosságú érdekelt feleket, hogy fokozzák a szakképzési programok láthatóságát a kulturális akadályok megszüntetése, valamint a motiváció, a tevőleges hozzáállás és a nyelvi készségek hiányának leküzdése érdekében, különösen a fiatalokat érintő munkanélküliség által leginkább sújtott területeken; úgy véli, hogy biztosítani kell, hogy ezek a programok megkülönböztetés nélkül valamennyi polgár számára elérhetőek legyenek; szorgalmazza a munkanélküliség kockázatának kitett csoportok, például a fogyatékkal élők megcélzását; szorgalmazza a szakképzéshez és képesítésekhez való hozzáférés megkönnyítését a tanulószerződéses gyakorlati képzések rugalmasságának és a rendszerek átjárhatóságának elősegítése, valamint a nem megfelelő alapkészségekkel rendelkező csoportok és az alap- vagy középszintű képesítésekkel rendelkező munkavállalóknak kínált képzési lehetőségek révén; emlékeztet, hogy az ilyen tapasztalatokhoz való hozzáféréskor figyelembe kell venni a nemek közötti egyensúlyt a szakképzési mobilitási programok nők körében történő hatékony népszerűsítése keretében; ebben a tekintetben úgy véli, hogy nagyra törő célokat kell kitűzni, az előrelépést pedig figyelemmel kell kísérni;

4.  kiemeli, hogy egyenlőtlenség áll fenn a nemek között a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika oktatása, az ezekkel kapcsolatos készségek és az e téren megvalósuló foglalkoztatottság tekintetében az Unióban, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben kötelezzék el magukat az Erasmus+ program mellett, és használják ezt a mechanizmust kulcsfontosságú lehetőségként arra, hogy fejlesszék a nők tudományos, technológiai, mérnöki és matematikai készségeit növelő oktatást, így elősegítve, hogy képesek legyenek e területeken való pályaválasztásra, és csökkenjen e készségek terén a nemek közötti egyenlőtlenség;

5.  hangsúlyozza egy olyan közös, nemcsak a felsőoktatásra, hanem a szakképzésre is kiterjedő európai oktatási térség jelentőségét, amely a mobilitásban gyökerezik, és amely hozzájárul egy erősebb európai identitás és uniós polgárság megteremtéséhez és megerősödéséhez;

6.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden erőfeszítést tegyenek meg az oktatás és képzés 2020 európai stratégia célkitűzéseinek elérésére; úgy véli, hogy a mobilitásnál figyelembe kell venni a folyamatos szakképzést, hiszen ez kulcsfontosságú a készségek és a szakmai tudás fejlesztésében és naprakésszé tételében; hangsúlyozza, hogy az egész életen át tartó tanulás és a szakképzés a hosszú távú munkanélküliek számára a jobb foglalkoztatási kilátások elérésének kulcsa;

7.  úgy véli, hogy ennek az együttműködésnek a követelmények felülvizsgálatához kell vezetnie, annak érdekében, hogy biztosítsa azok időtartam, tartalom, készségek és tanulási eredmények tekintetében történő relevanciáját, a képzési központokban és a munkahelyeken megvalósuló mobilitás ötvözésével, valamint prioritást biztosítva a hosszabb gyakorlati időszaknak (például hat hónap) a rövid ideig tartóval szemben;

8.  megjegyzi, hogy az Erasmus+ programra és a szakképzési programokra elkülönített európai források nincsenek arányban az említett rendszerek által kínált mobilitás potenciális kedvezményezettjei számával vagy igényeivel, ezért kéri a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az Erasmus+ és az európai szakképzési programok tevékenységeit támogató kétoldalú megállapodásokat, így elősegítve a fiatalok nagyobb mobilitását;

9.  elismeri a létező mobilitási programok és kezdeményezések fontos szerepét és eredményeit, például az Erasmus+ programon belül az 1. kulcstevékenységet, az Europass, az európai szakképzési kreditrendszert (ECVET) és az európai képesítési keretrendszert (EKKR); felhívja a Bizottságot a diákoknak szánt európai e-kártya létrehozására, amely uniós szintű tanulói jogviszonyt nyújt a mobilitás vonatkozásában, és hozzáférést biztosít a szolgáltatásokhoz;

10.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, és az uniós ügynökségeket, például az Európai Szakképzés-fejlesztési Központot (Cedefop), hogy fejlesszék a szakképzési mobilitási programokat, hogy azok valamennyi résztvevő számára hozzáadott értéket nyújtsanak a képesítések, az elismerés és a tartalom szempontjából, valamint biztosítsák a tanulószerződéses gyakorlati képzésekre vonatkozó minőségi előírások bevezetését;

11.  rámutat, hogy a mobilitási kezdeményezések hozzájárulnak nem csak a tanulók állampolgári érzületének és európai hovatartozásának erősítéséhez, hanem képzettségük és munkalehetőségeik bővítéséhez is, különösen a problémamegoldási képességgel, tervezéssel és strukturálással összefüggő készségek, az új helyzetekkel való szembesülés és az alkalmazkodásra való képesség, a vállalkozó szellem, a vezetői képesség, a döntéshozatal, a társadalmi felelősségvállalás, készségei, idegen nyelvek ismerete, a kommunikációs készségek, valamint a foglalkoztathatóságra hatást gyakorló személyes készségek – önbizalom, motiváció, kíváncsiság, kritikus és kreatív gondolkodás, kezdeményezőkészség és asszertivitás – tekintetében;

12.  kitart amellett, hogy az Erasmus+ programon belül meg kell könnyíteni a mobilitás megvalósítását, és intézkedéseket kell tenni a pályázatok sikerességi arányának növelése, a mobilitásmenedzseléshez szükséges elektronikus eszközök egyszerűbb kialakítása és használata, a mobilitási programok hasznosságának az uniós általános és szakoktatási intézményekben végzett népszerűsítése, valamint az iskolai és felsőbb iskolai személyzet részére célzottabb tájékoztatás és képzés nyújtása érdekében; e tekintetben hangsúlyozza a European SchoolNet jelentős szerepét; kéri a Bizottságot, hogy a pályázati, nyilvántartásba vételi és jelentési folyamat és a projektek megkönnyítése és egyszerűsítése érdekében csökkentse az Erasmus+ projektekben részt vevő jelentkezők, valamint az azokban részt vevő küldő és fogadó vállalkozások és intézmények túlzott és túlbonyolított adminisztratív terhét; rámutat, hogy emellett az iskolákra és egyetemekre nehezedő túlzott bürokratikus terhek is gátolják a program végrehajtását;

13.  kéri az Európai Bizottságot, hogy vezessen be olyan programokat, amelyek a mobilitási programok megszervezése során csökkentik a nyelvi és kulturális akadályokat; úgy véli, hogy az ilyen programoknak alkalmasnak kell lenniük a végrehajtási folyamat értékelésére; hangsúlyozza, hogy az intézkedési programoknak különösen támogatniuk kell a fogadó ország nyelve alapvető elemeinek elsajátítását; ösztönzi a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy vizsgálják meg a szakképzésben dolgozó tanárok és oktatók sajátos tanulási igényeit, ösztönözzék és támogassák a bevált gyakorlatok cseréjét, valamint kínáljanak számukra több szakmai fejlődési lehetőséget; rámutat, hogy fontos volna kialakítani egy alapvető képzési modellt, amely tájékoztatást nyújt a célország üzleti és munkakultúrájának főbb jellemzőiről, valamint célzott programokat támogat és nyújt az oktatók képzése terén a képzési központok mobilitásmenedzselés vonatkozásában;

14.  rámutat arra, hogy a szakképzéshez kapcsolódó foglalkozásokat rugalmasság jellemzi, így azok bárhol gyakorolhatók, továbbá hogy ennek következtében a szakképzés keretében megvalósuló mobilitás a munkanélküliség elleni küzdelem egyik legfontosabb eszköze, mivel javítja a foglalkoztathatóságot, csökkenti a készségek hiányát és elősegíti az állások és a megfelelő jelöltek összehangolását, különösen a fiatalok esetében azáltal, hogy biztosítja számukra azokat a készségeket és egyedi tapasztalatokat, amelyekre szükségük lehet, hogy a mai uniós munkaerőpiacon versenyképesek legyenek; úgy véli, hogy az Erasmus+ hozzájárul mind a speciális szakmai készségek, mind a transzverzális és átadható készségek és kompetenciák, így a vállalkozói szellem fejlesztéséhez, valamint a termelői ágazat bevonásával kapcsolatos lehetőségek bővítéséhez, és ezáltal hatékony eszközt jelent a munkaerőpiac számára;

15.  hangsúlyozza az Erasmus+ programhoz és annak alprogramjaihoz kapcsolódó márkanevek és logók felismerhetőségének fontosságát és jelentőségét; megjegyzi, hogy e márkajeleket különösen az Erasmus+ keretében készített kiadványok és brosúrák esetében kellene használni;

16.  aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a fiatalok az Erasmus+ programot elsősorban a felsőoktatásbeli diákok programjának tekintik; ennélfogva azt ajánlja, hogy tulajdonítsanak nagyobb jelentőséget a különböző területek és a hozzájuk kapcsolódó alprogramok, például a középiskolai szintű (Comenius), a felsőoktatási (Erasmus), a nemzetközi felsőoktatási (Erasmus Mundus), a szakképzési (Leonardo da Vinci) és felnőttképzési (Grundtvig), valamint az ifjúsági (Fiatalok lendületben) és sportprogramok európai, nemzeti és regionális profilja kiemelésének;

17.  felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és az állami foglalkoztatási szerveket, hogy népszerűsítsék az Erasmus+ programot és a szakképzési mobilitás előmozdítását célzó egyéb eszközöket, és növeljék azok ismertségét, különösen a kkv-k körében; úgy véli, hogy ezen eszközök hatékonyságának maximalizálása lehetővé fogja tenni, hogy több ember élhessen ezekkel a lehetőségekkel annak érdekében, hogy a mobilitás célját el lehessen érni;

18.  hangsúlyozza az ipar és a szolgáltatások képviselőivel folytatott konzultáció és/vagy a szakképzési mobilitási programok megtervezése, kialakítása, végrehajtása és támogatása céljából folytatott együttműködés sürgető szükségességét a magánszektorban és a közszférában egyaránt, a termelői ágazatot is beleértve (konkrétan a kkv-kat és a mikrovállalkozásokat); úgy véli, hogy a programok kiválasztása során figyelembe kell venni a fogadó vállalkozásoknál és szervezeteknél rendelkezésre álló munkalehetőségeket; úgy véli, hogy az érdekelt felek közötti párbeszéden, az együttműködésen és bevált gyakorlatokon alapuló folyamatos és konstruktív partnerség szavatolni fogja a szakképzés sikerét és hozzáadott értékét; úgy véli, hogy a képzés és a munka világa közötti tudás és a bevált gyakorlatok megosztására is szükség van; felhívj a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az uniós munkaerő-piaci keresletet és kínálatot, valamint a földrajzi és foglalkoztatási mobilitást a munkaerő-piaci szükségletek kielégítése érdekében; úgy véli, hogy ez csökkentené a szakadékot egyrészt a rendelkezésre álló képzések és a vállalkozásoknál a fiatalok előtt álló lehetőségek, másrészt a hozzáadott értéket előállító ágazatoknak (a digitális és a zöld gazdaságok, energiaipar, hadiipar, gondozási szektor, házfelújítás) piaci szükségletei között;

19.  hangsúlyozza azon kulcsfontosságú aspektusokat, amelyeket figyelembe kell venni a mobilitási programok sikeres megtervezése és végrehajtásának értékelése során: a tanulók gazdasági képességét arra, hogy bekapcsolódjanak a mobilitásba; a tanulmányok, kompetenciák és képesítések, valamint a képzések tartalmának országok közötti elismerését kreditek vagy igazolások alapján; a nyelvismeret szintjét; a tantervek vagy a tanulmányok megszervezését; a külföldön megszerzett kreditek és letett vizsgák gyakorlati értékét az anyaintézményükbe való visszatérés után; a jogi szempontokat; a tanulmányok befejezésére vonatkozó információk, illetve az arra irányuló ösztönzést; útmutatás és tanácsadás nyújtását a mobilitási időszak során; valamint a tanuló személyes helyzetét; ezért felkéri a Bizottságot, hogy ezen európai programok hatékonyságának rendszeresebb ellenőrzése érdekében szigorítsa az értékelési mutatókat és kritériumokat, és tegye lehetővé az esetleges javítások elvégzését;

20.  emlékeztet arra, hogy jelenleg a duális szakképzésben részt vevő fiataloknak csupán az 1 %-a – amely a gyakornokokat is magában foglalja – vesz részt mobilitási programban képzése során; feltétlenül meg kell teremteni a gyakornokok Európai Unión belüli mobilitásának fejlesztéséhez szükséges feltételeket, hogy ugyanolyan esélyeik legyenek, mint a felsőfokú oktatási intézmények hallgatóinak; ösztönzi az Európai Uniót, hogy dolgozza ki az „európai szakmai gyakornok” jogállását; felhívja az Uniót és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a tanulószerződéses gyakorlati képzés és a gyakornokság megmaradjanak tanulási lehetőségeknek, a tanulókat ne munkaerőforrásként használják, ne helyettesítsék a teljes munkaidős szakembereket, továbbá garantálják a méltó munkafeltételeket és a tanulók jogait, beleértve a pénzügyekhez és a javadalmazáshoz kapcsolódó jogokat; arra ösztönzi továbbá a Bizottságot, hogy elemezze a fent említett jogállás következményeit, ellenőrizze a kapcsolatos rendelkezések végrehajtását, és ösztönözze az összes érintettet, beleértve a Tanulószerződéses Gyakorlati Képzés Európai Szövetségét, hogy kövesse ajánlásait az Unióban nyújtott tanulószerződéses gyakorlati képzések körülményeinek, minőségének és elérhetőségének javítása érdekében, és kezelje ezt stratégiai prioritásként;

21.  kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő, illetve a tagállamokat, hogy hagyjanak jóvá a gyakornokok és szakképzésben részt vevő tanulók jogait biztosító, a gyakorlati képzési rendszerre irányuló javaslatot; felhívja a figyelmet arra a pozitív szerepre, amit az idősek játszhatnak a fiatalok oktatásában és képzésében a gyakornoki és mentorálási programok révén, illetve a többgenerációs csoportokban, tapasztalatokon alapuló tanulás elősegítésével maximalizálják a generációk közötti tapasztalatcserét; konkrét intézkedések elfogadására ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítása érdekében, hogy az Erasmus+ keretében folytatott tanulószerződéses gyakorlati képzést és szakmai gyakorlatot ne tegyék a munkaerőköltség csökkentésének eszközévé;

22.  pozitívan értékeli a kísérleti projektek elindítását, valamint a közelmúltban elfogadott „A tanulószerződéses gyakornokok mobilitására vonatkozó európai keretet”, amely kiindulópontot jelenthet a szakképzés területén megvalósuló több és jobb hosszú távú szakképzési mobilitást lehetővé tévő Erasmus+ program fejlesztéséhez; szorgalmazza a pusztán projektszemléletű intézkedésekkel szemben egy hosszú távú kezdeményezésekre irányuló keret kialakítását egy olyan állandó és fenntartható rendszer létrehozása céljából, amely teljesen működőképes, kiszámítható és ösztönzi a készségek Európán belüli szabad mozgását;

23.  megállapítja, hogy a korai iskolaelhagyás az egyik olyan kiemelkedő probléma, amellyel a mobilitás célcsoportjai szembesülnek, és hogy a jobb szakképzési lehetőségek csökkentik az oktatásból és képzésből való kimaradás kockázatát; ezért hangsúlyozza, hogy mennyire fontos szerepet tölthetnek be az oktatási rendszerek a korai iskolaelhagyók számának csökkentésében és abban, hogy a diákokat még jobb transzverzális tudással vértezzék fel, ami végső fokon segíteni fog nekik a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő képesítések megszerzésében;

24.  hangsúlyozza, hogy a szakképzés során bizonyos kiegészítő és kísérő intézkedések révén segítséget kell nyújtani a fiataloknak nehézségeik leküzdése terén, például a mobilitási programok csoportos jellegének erősítésével, a mobilitási programban részt vevő hazai és fogadó intézmények által biztosított mentori rendszerek és támogatás javításával, a szakképzési lehetőségekre vonatkozó megbízható információhoz való hozzáférés fejlesztésével, specializált útmutatás és tanácsadás révén, valamint nyelvi támogatást nyújtva a résztvevők számára, nyelvi korlátozások nélkül;

25.  rámutat, hogy számos olyan tényező azonosítható, amely hatással van a szakképzési rendszerekben részt vevő fiatalok elképzeléseire, így különösen a szociális-gazdasági körülmények, a családtípus vagy a pályaorientáció (és a követés) hiánya a kötelező középfokú képzés befejezése után vagy a szaktanfolyamok végzése során;

26.  hangsúlyozza, hogy a tanulmányi és képzési mobilitás kulcsfontosságú szerepet tölt be a társadalmi és kulturális kihívások kezelésében, minden lehetőséget megadva a fiataloknak, hogy a társadalmi fellépéshez saját megoldásokat dolgozzanak ki; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió erőfeszítései – főként az Európa 2020 stratégia keretében – az uniós gazdaság versenyképességének fokozására, a munkahelyteremtésre és végső soron globális versenyképességének a 21. század harmadik évtizedére való megerősítésére irányultak; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a kutatás, az innováció, a digitális társadalom és a fenntartható energiaellátás fontos szerepét, mivel ezek az eszközök magasabb hozzáadott értéket kínálnak;

27.  hangsúlyozza az Unió és a tagállamok szerepét a jó minőségű és jól szervezett szakképzési rendszer kifejlesztése és támogatása terén, holisztikus megközelítést alkalmazva, amely egyensúlyt teremt az adott szakmával kapcsolatos elméleti oktatás és gyakorlati képzés, valamint az általános, formális, informális és nem formális oktatás között; felhívja a tagállamokat a duális képzés elvének bevezetésére az emelt szintű középiskolai oktatás terén, vagy a meglévő rendszerek gyakornoki és szakmai gyakorlati lehetőségek révén való erősítésére, ezzel segítve elő a szakképzésben részt vevő diákok fenntartható munkaerőpiaci integrációját és növelve részvételüket a nemzetközi mobilitási programokban; emlékeztet arra, hogy a szakképzés minőségének javítása a szociális parterekkel és az állami foglalkoztatási szolgálatokkal együttműködve a szociális befogadás elősegítésének, a felsőoktatában való részvétel növelésének, a tanulók sikeressége előmozdításának és munkaerőpiaci integrációjának eszköze, amely megkönnyíti a mobilitást az az egész életen át tartó tanulás folyamatában;

28.  kéri, hogy a részvétel csökkenésének megakadályozása érdekében célzottan kezeljék az európai önkéntes szolgálattal kapcsolatban felmerült, a résztvevők biztosítását, az adatkezelést és az önkéntesek támogatását érintő problémákat;

29.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nem formális tanulás háttérbe szorult és eltűnt az erre a célra szánt költségvetés a jelenlegi Erasmus+ programból; hangsúlyozza, hogy európai szinten fontos a nem formális tanulás, különösen a z ifjúsági munkavállalás és az időskori önkéntesség tevékenység terén; kéri, hogy a nem formális és informális tanulás világos és látható helyen szerepeljen az Erasmus+ programban; úgy véli továbbá, hogy meg kell teremteni a lehetőséget az ágazati szakképzettség-fejlesztési szövetségekhez és tudásfejlesztési szövetségekhez hasonló elvek mentén szerveződő széleskörű felnőttoktatási projektekre történő pályázatok benyújtásához;

30.  a hozzáférés és a mobilitás minőségének javítása érdekében támogatja a modern technológiák és infrastruktúrák korszerű nemzeti szakképzési rendszerek erősítése keretében történő fejlesztését; úgy véli, hogy a strukturális munkanélküliség kezelése érdekében nagyobb hangsúlyz kell helyezni az innovációra és az új oktatási és szakmai képességek kialakítására, a digitális tanulási és oktatási platformok, a biotechnológia, a kulturális örökség értékének növelésére szolgáló innovatív technológiák, valamint az információs és kommunikációs technológiák fejlesztésére; szilárd meggyőződése, hogy az EU-nak és a tagállamoknak hatékony stratégiát kell kidolgozniuk, amelynek célja a körkörös gazdaság jelenlegi és a jövőbeli foglalkoztatási lehetőségeihez és a szakképzési rendszerekhez való igazodás;

31.  megállapítja, hogy a gazdaság fokozódó digitalizációja miatt folyamatban van a munkakörök és a készségek újradefiniálása; ezért felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy működjenek együtt a magánszektorral a munkavállalók átképzéséhez szükséges készségépítési stratégiák és szakképzési programok kidolgozása érdekében;

Hozzáférés: a mobilitási lehetőségek javítása a szakképzésben részt vevő fiatalok számára

32.  támogatja egy olyan keretrendszer létrehozását, amely a korábbi – a köznyelvben célzott Erasmus+-nak nevezett – Leonardo da Vincihez hasonlóan, a lehető legegyértelműbben és legpontosabban tisztázza a szakképzésben részt vevő fiatalok számára a mobilitási lehetőségeket, különösen hatóságok által szervezett és több platformra kiterjedő kampányok révén, valamennyi olyan érdekelt fél koordinált együttműködésével, aki aktív szerepet játszik a szakképzésben, illetve hatást gyakorolhat rá;

33.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy bocsássanak rendelkezésre megfelelő szintű pénzügyi forrásokat a mobilitási programok támogatására, figyelembe véve a lehetséges pénzügyi akadályokat; azt tanácsolja, hogy meg kellene vizsgálni annak fokozottabb láthatóságát, hogy egyrészt a vállalatok hogyan egészítik ki az elkülönített juttatásokat, másrészt, hogy milyen lehetőségek vannak egyéb támogatások biztosítására; úgy véli, hogy az eredményesség érdekében biztosítani kellene és figyelemmel kellene kísérni az Európai Szociális Alap és az Erasmus+ közötti kiegészítő jelleget;

34.  erősebb szinergiákat tart szükségesnek a mobilitással és az oktatással kapcsolatos uniós szakpolitikák és eszközök között, különös tekintettel az Európai Szociális Alap (ESZA) és az Erasmus+ közötti kiegészítő intézkedésekre, valamint minden szinten – a nemzeti, regionális és helyi tervezés szintjén – valamennyi fellépés jobb összehangoltságára;

35.  megismétli, hogy a strukturális alapok – ezen belül például az Európai Szociális Alap (ESZA) – és a többi program, így az Erasmus+ nemzeti, regionális és helyi szinten megvalósuló összehangolását, egymást kiegészítő jellegét és koherenciáját célzó intézkedéseket kell végrehajtani;

36.  hangsúlyozza, hogy szükség van a szakképzésben részt vevő diákok alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszából adódó akadályok ellensúlyozására olyan intézkedések révén, mint a Bizottság által folyósított egyéni ösztöndíjak összegének lehetséges emelése vagy a tagállami, regionális vagy helyi hatóságok, a közbülső intézmények vagy nem kormányzati szervezetek hozzájárulásainak növelése, akár saját költségvetésükből, akár a régióban vagy helyi szinten a minősítési rendszerben és a szakképzésben közreműködő vállalatokkal, alapítványokkal és szervezetekkel kialakított partnerségi struktúrák révén biztosítják azokat;

A mobilitástól a foglalkoztathatóságig: a tanulás eredményeinek, a készségeknek és kompetenciáknak validálása

37.  hangsúlyozza, hogy az eltérő és kreatív elképzelések külföldön történő elsajátítása ösztönözheti és előmozdíthatja a vállalkozó szellemet és a kreativitást; hangsúlyozza, hogy a tanulási és képzési mobilitás által kínált lehetőségek – például a nemzetközi hálózatok kiépítése – szintén kedvező hatással lehetnek a foglalkoztathatóságra, a nemzetközi együttműködésre és Európa versenyképességére;

38.  úgy véli, hogy a strukturális munkaerőhiány kezelésére irányuló jelenlegi és jövőbeli intézkedéseknek elő kell segíteniük a munkáltatók, vállalkozások és helyi közösségek bevonását, továbbá jobban kell kapcsolódniuk a munkaerőpiac változásaira és a jövőben szükségessé váló képzettségekre vonatkozó előrejelzésekhez;

39.  kiemeli, hogy a tanulási mobilitás, valamint a jövőbeli mobilitás és a jövedelmek között pozitív kapcsolat figyelhető meg, mivel az uniós és a nemzetközi mobilitási programok javítják a résztvevők külföldi foglalkoztathatóságát, az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának 2013-as adatai alapján; hangsúlyozza, hogy a külföldi tanulószerződéses gyakorlati képzések és szakmai gyakorlatok javítják a résztvevők nyelvi készségeit (az Eurobarometer 2013-as adatai alapján az esetek 79%-ában)(11);

40.  hangsúlyozza a mobilitási átképzési programok jelentőségét a mindenféle korosztályú munkanélküliek, valamint az átszervezési intézkedések kockázatának kitett emberek számára;

41.  felhívja a figyelmet a tagállamok – a legutóbbi évtizedben tapasztalt növekvő konvergencia ellenére – változatos és egymástól eltérő validálási és elismerési rendszereire; hangsúlyozza, hogy szükség van a különböző szakképzési rendszerek közötti átjárhatóság fokozására, valamint a különböző tagállamok vállalatainál vagy képzési központjaiban megszerzett képzettségek és kompetenciák validálásának és elismerésének megkönnyítésére, továbbá az Erasmus+ program vonzerejének növelésére; felszólítja a tagállamokat, hogy javítsák az európai képesítési keretrendszer(12) végrehajtását és számolják fel az akadályokat; ösztönzi egy közösen elfogadott és valamennyi előkészítési (nemzeti, regionális és helyi) szinten végrehajtható európai szabvány meghatározását;

42.  támogatja további intézkedések meghozatalát a tanulás eredményei validálásának és elismerésének előmozdítása érdekében, ideértve a nem formális és az informális tanulás során megszerzett eredményeket is, különösen az olyan létező eszközök jobb felhasználásával, mint az Europass és az ECVET;

43.  emlékeztet arra, hogy az európai képesítési keretrendszernek köszönhetően jelentős javulások történtek a diplomák, kreditpontok, képesítési bizonyítványok és a szakmai tapasztalatok elismerése területén a szakképzés keretében; sürgeti konkrét célkitűzések, például teljesen működőképes kreditátviteli és -elismerési rendszer létrehozását az európai szakképzési kreditrendszer (ECVET) alapján; szorgalmazza olyan közös szakképzési képesítések kidolgozását, amelyek biztosítani tudják a képesítések nemzetközi elismerését;

44.  szorgalmazza egy szakképzésről, képzésről és mobilitásról, valamint a képzettségek és kompetenciák európai elismeréséről szóló zöld könyvnek valamennyi kulcsfontosságú érdekelt fél együttműködésével történő elkészítését; emlékeztet arra, hogy a szakképzéssel kapcsolatos jelenlegi ajánlásokat teljes körűen végre kell hajtani; rámutat arra, hogy a készségek elismerésének hiánya negatív hatással van az Európa 2020 foglalkoztatási rátára vonatkozó célkitűzésre és akadályozza a Szerződésekben meghatározott szabad mozgást;

45.  ösztönzi a nemzeti európai ifjúsági garanciaprogramokon belül a foglalkoztatás, az oktatás, a tanulószerződéses gyakorlati képzések és a szakmai gyakorlatok terén megvalósuló nagyobb mobilitást, amelynek célja a fiatalok készségeinek fejlesztése, valamint az EU-n belüli földrajzi strukturális munkaerőhiány csökkentése;

46.  kiemeli az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés tanulószerződéses gyakorlati képzések, szakmai gyakorlatok, szakképzés, gyakornoki állások és szakképesítést adó továbbképzések támogatásában betöltött fontos szerepét; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy megfelelő forrásokat különítsenek el e programok számára a 2014–2020 közötti programozási időszakra;

47.  sürgeti, hogy az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelvére fordítsák le az uniós „készségkörképpel” foglalkozó honlapot annak érdekében, hogy mindenki számára elérhetővé tegyék az Európa-szerte szükségesnek tartott készségekre vonatkozó információkat;

48.  tudomásul veszi, hogy számos tagállam előrelépést ért el a szakképzés minőségének javítása terétn, az európai minőségbiztosítási referenciakeretének (EQAVET) segítségével, azokat a tagállamokat pedig, amelyek az EQAVET-tel összhangban mostanában dolgozzák ki nemzeti minőségbiztosítási rendszerüket, szintén erre ösztönzi; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak további erőfeszítéseket kell tenniük annak biztosítása érdekében, hogy a minőségbiztosítási eljárások nagyobb mértékben vegyék figyelembe a tanulási eredményeket, valamint értékeljék és támogassák a nem formális tanulást és a munka alapú tanulást akár formális, akár nem formális keretek között, a nemzeti körülményeknek megfelelően;

49.  hangsúlyozza, hogy a tanulószerződéses gyakorlati képzési programokat hatáskörrel rendelkező vezető irányításával kell lefolytatni;

Hatékonyabb, hozzáférhetőbb és inkluzívabb mobilitási programok felé

50.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Európai Szakképzésfejlesztési Központtal (CEDEFOP) is együttműködve határozzák meg és erősítsék a mobilitás megszervezésében, irányításában és nyomon követésében közreműködő közbülső – területi és ágazati –intézmények szerepét, egyúttal megkövetelve tőlük az átláthatóság legmagasabb szintjét, továbbá támogassák ilyen intézmények létrejöttét nemzeti, regionális és helyi szinten;

51.  hangsúlyozza, hogy szükség van ilyen – megfelelő költségvetési és humán erőforrásokkal ellátott – közbülső intézményekre a mobilitás megszervezése és az irányítási struktúrák létrejötte érdekében, a szakoktatási intézmények hálózata bevonásának garantálása, valamint annak céljából, hogy rendelkezésre álljon a potenciális hazai, illetve a mobilitási programokban részt vevő államokban található partnerekkel kialakítandó operatív szövetségek és megállapodások létrehozásához szükséges hatáskör és kapacitás;

52.  hangsúlyozza a külföldön tartózkodó kiskorúak jogi védelmének szükségességét;

53.  hangsúlyozza, hogy az ERASMUS+ keretében ösztönözni kell és ki kell emelni az oktatók, a konzulensek és a vállalkozók igényeihez igazított mobilitási fellépéseket és/vagy szolgáltatásokat;

54.  rámutat, hogy európai, nemzeti, regionális és helyi szinten egységes, egymást kiegészítő jellegű és jól szervezett társfinanszírozási rendszerekre van szükség ahhoz, hogy a képzési központok minden költséget fedezni tudjanak, valamint képesek legyenek állandó tevékenységeket tervezni és végrehajtani;

55.  üdvözli, hogy az Erasmus+ jelentősen növelte a szakképzési programok kedvezményezettjeinek számát, e programokat azokra a fiatalokra is kiterjesztve, akik nem járnak egyetemre vagy főiskolára;

56.  támogatja az összes szükséges kísérő intézkedést, mindenekelőtt a mobilitási programokban részt venni kívánó szakmai gyakornokok segítését és ösztönzését, illetve későbbi támogatását abban, hogy a mobilitás révén megszerzett képzettségeiket hatékonyabban hasznosíthassák, valamint abban, hogy növekedjék önérvényesítő képességük és ily módon gazdag tapasztalataikat láthatóvá tehessék és érvényesíthessék;

57.  úgy véli, hogy a tanulószerződéses gyakorlati képzés tanulási eredményeit az ECVET elveivel összhangban a tanulószerződéses gyakorlati képzés megkezdése előtt kell meghatározni és megvitatni, valamint hogy azokat a képzés befejezése után fel kell tüntetni a bizonyítványkiegészítő dokumentumon;

58.  hangsúlyozza a minőségi oktatói képzés és a vonatkozó nyomon követés, értékelés és minőségbiztosítás fontosságát, valamint azt, hogy szükség van az inkluzivitás és a tolerancia ösztönzésére a mobilitási programokban;

59.  hangsúlyozza a diákok számára a szükséges szakmai készségek elsajátítását lehetővé tevő kihelyezések jelentőségét, kiemelve ezenfelül, hogy minden szinten jó kommunikációra van szükség a vállalkozókkal, hogy azok közreműködjenek a mobilitási programokban részt vevő fiatalok tapasztalatainak későbbi elismerésében;

60.  támogatja a vállalkozók, a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom által tett valamennyi intézkedést, amely az Erasmus+ célkitűzéseivel összhangban a fiatal munkavállalókat vagy gyakornokokat kedvezményező mobilitási programok szervezésére irányul akár tevékenységi ágazat szerint, akár az iparágakat képviselő testületekkel – kereskedelmi és iparkamarákkal, valamint az európai hálózatokkal, pl. az Eurochambers-sel és az érintett szakszervezetekkel összefogva; a kézműipari kamarák és az azokhoz kapcsolódó képzési központok a mobilitás és a nagyon kis vállalkozások támogatásában betöltött szerepének elismerését szorgalmazza; úgy véli, hogy a szakképzési rendszerek javítására szolgáló intézkedéseknek a zéró szén-dioxidkibocsátású energiatermelésre és a fenntartható mobilitás előmozdítására szolgáló területekre is tekintettel kellene lenniük;

61.  javasolja, hogy valamennyi érintett fél működjön együtt olyan közös stratégiák kidolgozása érdekében, amelyek célja a szakképzésben vagy a tanulószerződéses gyakorlati képzésben részt vevő gyakornokok hazatérésének vagy Európa más részeibe történő mobilitásának előmozdítása, egyúttal tiszteletben tartva érdekeiket, azzal a céllal, hogy a „külföldön” megszerzett tudást és tapasztalatot a saját, „készségekben hiányt szenvedő” származási területeiken vagy bárhol máshol Európában az egyenlőtlenségek csökkentésére és a kohézió erősítésére tudják fordítani.

62.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat laboratóriumok és inkubátorházak európai hálózatának létrehozására és hatékony megvalósítására, amelyek alapvető fontosságúak az iskolák, egyetemek és vállalkozások egymás közötti ismertségét elősegítő szövetségek előmozdításához, valamint a képzésekhez, tapasztalatokhoz, az oktatók továbbképzéséhez, a gyakorlati képzésekhez és az induló vállalkozásokhoz való hozzáférés ösztönzéséhez;

63.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és erősítsék meg a Tudományos Központok Európai Hálózatát (ECSITE), amely a tudományos kultúra hozzáférési helyeként funkcionáló tudományos központokat foglalja magában;

64.  kéri egy egyablakos rendszer létrehozását az adatok és a kommunikációs eszközök összegyűjtése, illetve összefogása érdekében, az információt keresők megfelelő és hatékony kiszolgálása, továbbá az uniós, nemzeti, regionális és helyi szinten megvalósuló különféle mobilitási programok támogatása céljából;

65.  felkéri a Bizottságot, hogy bocsásson rendelkezésre naprakész statisztikákat és készítsen értékelést és/vagy tanulmányokat az Erasmus+-ra és más szakképzési mobilitási programokra vonatkozóan, amennyiben ez megvalósítható, a munkatapasztalat és a betöltendő állás párosítására a munkafelvétel tekintetében gyakorolt hatásuk felmérése érdekében, valamint hogy elemezze, hogy egyes tagállamok miért jelentkeznek több külföldi, szakképzési munka- és tanulási programra, illetve dolgozzon ki egy tervet a többiek fokozottabb bevonására; úgy véli, hogy a statisztikai és értékelési eredményeket be kellene építeni és figyelembe kellene venni az Erasmus+ félidős értékelése során.

66.  üdvözli a szakképzésért felelős miniszterek által 2015. június 22-én elfogadott, a 2015–2020 közötti időszakra vonatkozó, szakképzéssel kapcsolatos új középtávú feladatokról szóló rigai következtetéseket, és szorgalmazza, hogy azokat időben és maradéktalanul hajtsák végre,

67.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a mobilitás tényleges hasznosságának bemutatása és ama felfogás visszaszorítása érdekében, mely szerint a mobilitás az eleve pusztán nemzeti készségeken alapuló képzés szempontjából „elvesztegetett idő”, megismertessék a mobilitási programok foglalkoztatási előnyeit és a megszerzett készségeket;

68.  szorgalmazza, hogy a fiatalok és a vállalkozások körében még jobban népszerűsítsék és tegyék láthatóvá a Drop'pin EURES-hez hasonló, a tanulószerződéses gyakorlati képzésben, szakmai gyakorlatokon, képzési programokban és elektronikus távoktatás keretében megvalósuló nyelvtanfolyamokon részt vevő fiatalok mobilitását elősegíteni hivatott platformokat;

69.  ösztönzi a tagállamokat, hogy teljes mértékben mozdítsák elő az új Erasmus+ program által kínált valamennyi lehetőséget, mivel ez a program nemcsak külföldi tanulási lehetőséget biztosít a fiataloknak, hanem külföldi tanulószerződéses gyakorlati képzési és szakmai gyakorlati lehetőségeket is;

70.  szorgalmazza a tagállamokban tapasztalt különböző életkörülményeknek, áraknak és költségeknek megfelelően kiigazított, minimális juttatási szint bevezetését; támogatja az elképzelést, hogy a tagállamok vezessenek be intézkedéseket az olyan megfelelő területeken szükséges és előnyös támogatások elérhetővé tételére, mint például a szállás és közlekedés – különös figyelmet fordítva a kiskorúak szükségleteire –, valamint a diákok felkészítésére nemzetközi tapasztalatukat megelőzően, például pályaválasztási tanácsadás, nyelvoktatás és kultúrák közötti kommunikáció révén;

71.  kéri a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatát többek között a munkanélküliség elleni küzdelemmel kapcsolatos intézkedések hatékonyságának előzetes értékelése alapján, a korlátozott hatású tételek csökkentésével; úgy véli, hogy ez a megközelítés különösen fontos a mostanihoz hasonló szükséghelyzetekben, amelyeket elfogadhatatlan egyensúlyhiányok jellemeznek;

o
o   o

72.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak.

(1) HL C 155., 2009.7.8., 1. o.
(2) HL C 119., 2009.5.28., 2. o.
(3) HL C 311., 2013.12.19., 1. o.
(4) HL L 347., 2013.12.20., 50. o.
(5) HL C 398., 2012.12.20., 1. o.
(6) HL L 390., 2004.12.31., 6. o.
(7) HL C 199., 2011.7.7., 1. o.
(8) HL L 394., 2006.12.30., 10. o.
(9) HL C 351. E, 2011.12.2., 29. o.
(10) HL C 111., 2008.5.6., 1. o.
(11) http://ec.europa.eu/public_opinion/flash/fl_378_en.pdf
(12) Lásd: Az Európai Parlament és a Tanács ajánlása (2008. április 23.) az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének létrehozásáról.


Az EU szerepéről a nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozó intézményekben és testületekben
PDF 299kWORD 108k
Az Európai Parlament 2016. április 12-i állásfoglalása az EU szerepéről a nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozó intézményekben és testületekben (2015/2060(INI))
P8_TA(2016)0108A8-0027/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Unió és a tagállamok közötti, az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdésében kifejezésre juttatott lojális együttműködés elvére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 121. és 138. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ eurócsoportról szóló 14. jegyzőkönyvére,

–  tekintettel „A stabilitási keret és az Unió gazdasági irányításának javítása, különösen az euróövezetben” című, a Bizottságnak szóló ajánlásokkal ellátott 2010. október 20-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel „Az EU mint globális szereplő: az Unió szerepe a többoldalú szervezetekben” című 2011. május 11-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a gazdaságirányításról szóló 2011. október 25-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel „A gazdasági kormányzás keretének felülvizsgálatáról: mérleg és főbb kérdések” című 2015. június 24-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a tőkepiaci unió kiépítéséről szóló 2015. július 9-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az uniós pénzügyi felügyelettel foglalkozó magas szintű munkacsoport 2009. február 25-i jelentésére (a de Larosière-jelentésre)

–  tekintettel a 2015. júniusi „öt elnök jelentésére”, amely az euróövezet külső képviseletének megerősítésére szólít fel;

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A8-0027/2016),

A.  mivel a pénzügyi rendszer stabilitása – amely a források jó elosztását a növekedés és a foglalkoztatás szolgálatába állítja – a világ közjavainak egyike;

B.  mivel a világ gazdaságai egyre inkább függenek egymástól, ezért az irányítás globálisabb formái felé kell elmozdulni;

C.  mivel ha az EU nem képes egyetlen hangon szólni a nemzetközi intézményekben/testületekben, akkor az összes európai hangot össze kell hangolni, az EU alapszerződéseiben rögzített célokat és értékeket követő globális kormányzást alakítva ki;

D.  mivel az EU-nak hozzá kell járulnia a globális kihívások kezeléséhez megfelelő demokratikus keret létrehozásához;

E.  mivel a globális együttműködés a demokrácia rovására a felelősségek felhígulásához és az elszámoltathatóság hiányához vezethet; mivel a nemzeti parlamentek és az az Európai Parlament szerepe nem szorítható le az egyetértő bólogatásra, hanem aktívan és szervesen be kell vonni őket a döntéshozatali folyamat minden szakaszába;

F.  mivel az önálló irányítási szerkezettel és saját cselekvési hatáskörökkel rendelkező meglévő nemzetközi intézmények sajátos helyzetekre adott válaszként, meghatározott történelmi helyzetben jöttek létre, mivel ez bonyolultsághoz, és bizonyos esetekben a feladatok megkettőződéséhez vezetett, olyan rendszerhez, amely nem mindig átlátható és az általános koordináció híján van;

G.  mivel az Alapjogi Charta 42. cikke és a1049/2001/EK rendelet(6) értelmében a dokumentumokhoz való hozzáférésre jogosult uniós polgároknak a nemzetközi szervezetekben/testületekben részt vevő intézményekhez és ügynökségekhez kell benyújtaniuk kérelmeiket;

H.  mivel a szerződések rendelkezései szerint bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult hozzáférni az Unió intézményeinek, szerveinek és hivatalainak dokumentumaihoz, függetlenül azok megjelenési formájától (az Alapjogi Charta 42. cikke); mivel a nemzetközi szervezetekben és fórumokon fellépő uniós intézményekre és ügynökségekre ugyanilyen fokú átláthatóság alkalmazandó, különösen, ha az uniós polgárokat érintő szabályokat állapítanak meg;

I.  mivel a nemzetközi gazdasági szervezetek/testületek jogi felépítményeinek, a finanszírozás módjainak és működésének eltérő jellege(7) megnehezíti az átfogó nyomon követést, jóllehet a pénzügyi és működési eljárások során a következetesség a nemzetközi szinten egyenlő versenyfeltételek biztosításának alapvető előfeltétele; ugyanis a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) széles körű hatáskörökkel és összetétellel rendelkező, megállapodások által felállított, valódi nemzetközi szervezetek, a G20-csoport, a Pénzügyi Mobilitási Tanács, a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság ellenben korlátozott számú államot tömörítő informális állami szervek, és némelyikük a válság miatt fokozta tevékenységét, ugyanakkor az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO/OICV), a Biztosításfelügyeletek Nemzetközi Szövetsége (IAIS/AICA), a Nyugdíjfelügyelők Nemzetközi Szervezete (IOPS) és a Nemzetközi Számviteli Standardok Testülete (IASB) technikai és ágazati kérdésekkel foglalkozó magánegyesületek, amelyek tevékenysége nagyobb kisebb vagy nagyobb mértékben kiterjed az érintett ágazatokra;

J.  mivel az Európai Parlament és a fent nevezett szervezetek/testületek némelyike között már kialakultak informális kapcsolatok, ezek azonban nem rendszeres jellegűek;

K.  mivel az átláthatóság a demokrácia fontos feltétele, ugyanakkor a piaci szempontból érzékeny információkat megfelelően figyelembe kell venni;

L.  mivel a válság arra késztette a G20-akat, hogy globális ütemtervet hozzanak létre, amelynek középpontjában hatékony egyedi reformok együttese áll, ugyanakkor a jól működő többoldalú és demokratikus keret alapvető e reformcsomag legitimitásának biztosításához;

M.  mivel a gazdaság finanszírozásában a bankok, illetve a piacok által betöltött szerep minden országban eltérő;

N.  mivel a 2008-ban kezdődött gazdasági és pénzügyi válság erős fényt vetett a gazdasági és pénzügyi kormányzás megdöbbentő hiányára a világban; mivel számos makrogazdasági kérdés nagyobb koordinációt igényel, különösen adóügyekkel kapcsolatosan; mivel ezért minden érintett szereplő közös céljává kell tenni a pénzügyi stabilitást, valamint a globális és helyi szintek közötti következetességet biztosító átfogó keret kialakítását;

O.  mivel új uniós felügyeleti szervek létrehozása nem jár szükségszerűen együtt az uniós képviseletek számának emelkedésével, ami antidemokratikus hatásokat gyakorolhat, például valószínűbbé válik a blokkoló kisebbségek előfordulása, és aggodalmakat kelthet az EU partnerei körében;

P.  mivel a Nemzetközi Valutaalap úgy döntött, hogy a renmimbit is bekapcsolja azon pénznemek kosarába, amelyek különleges lehívási jogot teremtenek számára; mivel ennek következményeképpen mind az euró, mind a font súlya csökkent, de az amerikai dollár súlya tekintetében nem következett be változás; mivel ez kiemeli, hogy erősebb európai hangra van szükség;

1.  hangsúlyozza a parlamentek teljes körű bevonásával kiegészített nemzetközi szabályozási együttműködés szükségességét;

2.  aggodalmát juttatja kifejezésre a koherencia hiánya miatt, amelynek oka a különféle szervezetek/testületek széttöredezettsége és egymástól eltérő jellege, valamint a nemzetközi szintű megállapodás tárgyát képező szabályok és iránymutatások végrehajtása tekintetében tapasztalható késedelmek;

3.  kéri, hogy az anyagi érdekeltségek kiküszöbölésének, valamint a határozatok jogszerűségének biztosítása érdekében tisztázzák minden egyes szervezet/testület hatásköri területeit, működési módjait és finanszírozását, ideértve az önkéntes hozzájárulásokat, ajándékokat és adományokat is;

4.  kéri, hogy a demokratikus legitimitásra, az átláthatóságra, az elszámoltathatóságra és a feddhetetlenségre vonatkozó átfogó előírások bevezetésével fokozzák a politikai koherenciát és a globális intézmények közötti koordinációt; úgy véli, hogy ezeknek az átfogó szabályoknak többek között az alábbiakra kell kitérniük:

   a nyilvánossággal való kapcsolattartás (például a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés, a különféle érdekelt felekkel folytatott nyitott párbeszéd, a kötelező átláthatósági nyilvántartások és a lobbiülések átláthatóságára vonatkozó szabályok bevezetése);
   belső szabályzatok (például a képességeken alapuló emberierőforrás-gazdálkodás, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, az összeférhetetlenségek megelőzése);

5.  úgy véli, hogy legkevésbé fejlett országok alulképviseltek a legtöbb nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozási intézményben és testületben, aminek következtében megbomlik az egyensúly, továbbá fennáll a kockázata, hogy elmarad a legszegényebb országok egyenlőtlenségével vagy finanszírozásával összefüggő kérdések megfelelő kezelése;

6.  úgy véli, hogy a földrajzi fekvés szerint tapasztalható képviseleti aránytalanságok vannak bizonyos más ágazatok is – például a civil társadalom, a kis- és középvállalkozások, a fogyasztói képviseletek és a munkavállalói képviseletek, amelyek bevonása javítható a pénzügyi, monetáris és szabályozási testületekben folytatott viták során a konzultációs folyamatba; úgy véli, hogy e testületek és ágazatok kötelessége, hogy a helyzet javításán munkálkodjanak;

7.  úgy véli, hogy az EU képviseletét a többoldalú szervezetekben/testületekben ésszerűbbé kell tenni és szabályokba kell foglalni annak érdekében, hogy növekedjen az Unió részvételének átláthatósága, integritása és elszámoltathatósága ezekben a testületekben, befolyása erősödjön és jobban előmozdíthassa a demokratikus folyamat során általa is elfogadott jogszabályokat; úgy véli továbbá, hogy az EU-nak proaktívabb globális szereplővé kell válnia a G20-ak jövőbeli kötelezettségvállalásainak biztosításában, például az árnyékbanki rendszer átformálása, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekkel kapcsolatos reformok végrehajtása, valamint annak biztosítása terén, hogy a világgazdaság szintjén keletkező kockázatokat az illetékes globális intézmény a napirendjére tűzze;

8.  felhívja az európai szereplőket, hogy az európai és nemzetközi szintű politika kialakítása során fordítsanak fokozott figyelmet az uniós pénzügyi ágazatok világszintű versenyképességére;

9.  emlékeztet rá, hogy az EU-nak teljes jogú tagságra kell törekednie azon nemzetközi gazdasági és pénzügyi intézményekben, amelyekben még nem teljes jogú tag, de kívánatos volna a teljes jogú tagság (például a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) esetében); kéri a megfelelő nemzetközi gazdasági és pénzügyi intézményeket, hogy tegyenek meg minden szükséges jogszabályi változtatást, amelyek lehetővé teszik az EU teljes jogú tagságát;

10.  úgy véli, hogy károsak az Unió számára az olyan helyzetek, amelyek során egy nemzetközi szervezetekben/testületekben valamely tagállamot vagy valamely nemzeti hatóságot képviselő küldöttek olyan álláspontot foglalnak el, amely ellentétes a többségi határozattal demokratikusan elfogadott európai jogalkotási vagy szabályozási döntésekkel; felhív ezért e képviseletek közötti összhang fokozására és hatékonyabbá tételére, például nagyobb kötelező erővel bíró mechanizmusok révén;

11.  hangsúlyozza, hogy növelni kell a Bizottság közvetlen elszámoltathatóságát a polgárok előtt azokban az esetekben, ha nemzetközi testületben vagy szervezetben az egész Uniót képviseli, illetve ha szakosodott magántestület ellenőrzését végzi; hangsúlyozza a Parlament szerepének fontosságát e folyamatban;

12.  megítélése szerint a szervezetek és az azok égisze alatt működő munkacsoportok prioritásait tisztázni kell és formálisan elő kell írni; úgy véli továbbá, hogy a konszenzus rendszeres igénybe vételének kockázata nem csupán az, hogy fékezi a határozathozatalt, hanem az is, hogy felhígíthatja az ajánlások tartalmát, és hogy a szervezetek összetételének tükröznie kell a közöttük levő pénzügyi, gazdasági és felügyeleti különbségeket;

13.  hangsúlyozza, hogy a szabályozási, felügyeleti és más pénzügyi ágazati politikák globális szintű kidolgozása során előzetes értékeléseket kell végezni; véleménye szerint az ilyen értékelések nem sértik a társjogalkotók politikai előjogait;

14.  úgy véli, hogy az ajánlások végrehajtása a különböző részes tagállamok részéről továbbra sem járul hozzá elégséges mértékben a globálisan egyenlő versenyszabályok megteremtéséhez;

15.  megjegyzi, hogy a Pénzügyi Stabilitási Tanács jelenleg standardok kidolgozását végzi a biztosítási ágazat számára; elismeri, hogy Biztosításfelügyelők Nemzetközi Szövetsége jelentős szerepet tölt be a globális biztosítási politikában, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság bevonása azzal az előnnyel is járna, hogy megerősíti az európai biztosítási szakértelem hozzájárulását, és biztosítaná, hogy a globális szinten kidolgozott standardok ne mondjanak ellent annak a logikának, amelyet az EU elsőként dolgozott ki;

16.  üdvözli az OECD adóügyi kérdésekben végzett munkáját, különösen az OECD által javasolt és a G20 által jóváhagyott, az adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással foglalkozó cselekvési tervet (BEPS); úgy véli, hogy a végrehajtás ellenőrzése új kihívás lesz; hangsúlyozza, hogy a Bizottság és a Pénzügyi Akció Munkacsoportban (FATF) részt vevő tagállamok közötti koordinációt javítani kell annak érdekében, hogy az EU hangja hallhatóbb legyen;

17.  kedvezően ítéli meg, hogy az EKB elnöke hajlandó tovább együttműködni az Európai Parlamenttel az EKB banki ügyekkel kapcsolatban, különösen a globális szabványalkotó testületek, például különösen a Pénzügyi Stabilitási Tanács keretében betöltött szerepét illetően;

18.  üdvözli, hogy az euróövezet azon országai, amelyek tagjai az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Banknak, szervezeti megállapodásban egyeztek meg oly módon, hogy az az euróövezet ezen országait képviselő kormányzótanács egyetlen székhellyel rendelkezik majd;

19.  ezért az alábbi javaslatokat fogalmazza meg:

   kéri az Európai Bizottságot, hogy a legjobb európai és nemzeti szintű meglévő gyakorlatokra építve állítson össze az átláthatóságra, az integritásra és az elszámoltathatóságra vonatkozó európai magatartási kódexet, amelynek rendeltetése, hogy útmutatóul szolgáljon a nemzetközi szervezetekben/testületekben helyet foglaló uniós küldöttek számára; kéri, hogy a megszövegezés folyamatába szorosan vonják be a Parlamentet;
   különösen kiemeli, hogy aggályai vannak e szervezetek/testületek alapszabályaival, finanszírozásával és működésével kapcsolatban, valamint a hatóságokkal, a közvéleménnyel és az érintett szereplőkkel fenntartott kölcsönös viszonyokat, az általuk folytatott kommunikációt és a dokumentumaikhoz való hozzáférést illetően is; hangsúlyozza, hogy az érdekek között igazságos egyensúlyt kell teremteni, megfelelő technikai szakértelemmel és pénzügyi eszközökkel rendelkező nem kormányzati szervezetek bevonásával a civil társadalom hangjának megerősítése érdekében;
   kéri az európai intézményeket és ügynökségeket, valamint a tagállamokat, hogy mozdítsák elő minden egyes európai képviselet demokratikusan választott testületek előtti elszámoltathatóságát;
   kéri intézményközi megállapodás elfogadását egy „pénzügyi párbeszéd” hivatalossá tétele céljából, amelynek megszervezése az Európai Parlamenttel közösen történne azzal a céllal, hogy iránymutatások szülessenek az európai álláspontok elfogadása és koherenciájuk biztosítása tekintetében a legfőbb nemzetközi tárgyalások előestéjén, biztosítva ezen álláspontok megvitatását, előzetes megismertetését és nyomon követését, a Bizottság pedig rendszeres visszajelzést adna ezen iránymutatások végrehajtásáról és ellenőrzéséről; javasolja, hogy e párbeszédre kapjanak meghívást az illetékes európai hatóságok, a tagállamok és szükség esetén az érintett nemzetközi szervezetek vezetői; úgy véli, hogy e párbeszéd természetét (nyilvános vagy zárt ajtók mögött történő lebonyolítását) az adott gyakorlati követelményektől függően kellene megállapítani; véleménye szerint ugyancsak szükséges, hogy a nemzeti parlamenteket saját szintjükön aktívan bevonják az érintett tagállamok képviselői által kialakított álláspontok ellenőrzésébe;
   úgy véli, hogy e részletesebb irányvonalak kiegészítéseképpen a Parlamentnek megfelelő gyakorisággal proaktív „útmutató” állásfoglalásokat kellene elfogadnia, amelyek kifejtenék a Parlament véleményét az általános politikai irányvonalról;
   megjegyzi, hogy azokon a területeken, amelyeken az Európai Parlament a Tanáccsal együtt a társ-jogalkotó szerepét tölti be, e párbeszéd az európai álláspontokat a többséggel elfogadott jogalkotási döntések alapján közös nevezőre hozva egyúttal a tárgyalási megbízás meghatározásához is hozzájárulna, illetve segítene elkerülni az inkoherenciát a folyamatban lévő jogalkotási munkával;
   felhívja az európai képviseleteket, hogy a nemzetközi szintem egyenlő versenykörülmények megteremtése érdekében a nemzetközi tárgyalásokon szenteljenek különös figyelmet a nemzetközi előírások/szabályok és a kötelezően elfogadott uniós jogszabályok közötti koherenciának, következetességnek és megfelelésnek;
   felhív a Bizottság Európai Parlament előtti elszámoltathatóságának megerősítésére az EU által a G20-ak ülésein képviselt álláspontok meghatározására irányuló folyamat egyszerűsítése révén a foglalkoztatással, az energiával, a kereskedelemmel, a fejlesztéssel és a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatos szakpolitikai területeken;
   ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok haladéktalanul maradéktalanul tegyenek eleget az egyeztetésre vonatkozó szigorú rendelkezéseknek;
   felhívja a tagállamokat annak elfogadására, hogy az egységes felügyeleti mechanizmus révén történjen a bankunió képviselete a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságban;
   kéri a Bizottságot, hogy munkaprogramjába illessze be a gazdasági és pénzügyi szabályozás külső dimenzióját, azaz a nemzetközi pénzügyi intézményekben végzendő előzetes munkát, és a belső politikai koherencia javítása érdekében állítson fel a globális gazdasági kormányzással és a pénzügyi intézményekkel foglalkozó munkacsoportot;
   tudomásul veszi a Bizottság kezdeményezését, amely szerint előre kíván lépni az euróövezet egységes képviselete felé a Nemzetközi Valutaalapnál; úgy véli, hogy ennek megvalósítása nem hathat az ellen, hogy idővel megszülessen az Európai Unió egységes képviselete;
   rámutat, hogy az EUMSZ 14. melléklete szerint az euróövezetbe tartozó tagállamok közötti szorosabb koordináció felelőssége az eurócsoporté, amely ideiglenes és informális természetű testületként működik mindaddig, amíg az euró az Unió valamennyi tagállamának pénznemévé válik; úgy véli, hogy fokozni kell az eurócsoport átláthatóságát és elszámoltathatóságát; kiáll amellett, hogy – miként azt a banki, gazdasági, adóügyi és politikai uniókra vonatkozó sarkalatos ajánlásokat megfogalmazó 2012. november 20-i európai parlamenti állásfoglalás(8) is tükrözi –, hivatalosabb és kiszámíthatóbb megoldást kell találni; hangsúlyozza, hogy a gazdasági és monetáris ügyekért felelős európai biztos szerepének függetlenségét meg kell erősíteni és mind a Parlament, mind a Tanács felé szilárd elszámoltathatósági mechanizmusokkal kell kiegészíteni;
   úgy véli, hogy az IMF egyedi esetén túlmenően az elkövetkező évek folyamán az Unió képviselete tekintetében fokozatos ésszerűsítéseket kell megvalósítani előbb megerősített koordináció, majd egy előzetes értékelést követően az üléshelyek egységesítése révén; úgy véli, hogy az e szervezetekben és testületekben való tagságot összhangba kell hozni az uniós intézmények és az európai felügyeleti hatóságok, a Tanács/eurócsoport és a nemzeti hatóságok egyedi hatásköreivel; véleménye szerint ezzel párhuzamosan az EU-nak e szervezetek és testületek működésével kapcsolatban is van munkája annak érdekében, hogy a konszenzusra épülő rendszerről át lehessen térni a súlyozott többségi szavazaton alapuló rendszerre;
   hangsúlyozza, hogy a Bizottság, a Tanács és adott esetben az eurócsoport kötelessége az összhang előkészítő ülések révén történő megerősítése; úgy véli, hogy szükség esetén új eseti tanácsi munkacsoportokat kell felállítani, mint amilyen például a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság (EFC), az IMF-et érintő ügyekkel foglalkozó munkacsoport (SCIMF), az Eurócsoport Munkacsoport (EWG) és a Gazdaságpolitikai Bizottság (EPC);
   felszólít azon jelenlegi gyakorlat alapos megvizsgálására, hogy a G20-ak üléseit az Európai Tanács elnökségének és a Bizottság elnökségének különböző székhelyein tartják, annak megállapítása érdekében, hogy milyen mértékben gyengíti ez a szokás az EU hitelességét a külső megítélők szemében, különös tekintettel a pénzügyi szolgáltatások egységes piacának meglétére; úgy véli, hogy az egyéni képviselettel rendelkező tagállamok álláspontjainak egymáshoz közelítésének ösztönzése érdekében bizonyos javítások vehetők tekintetbe, ami hozzájárulna a hatékony összhang megteremtéséhez az ülések előtt, és még erősebbé tenné Európa hangját az üléseken;
   felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő egy olyan menetrend létrehozását, amelynek célja, hogy a de Larosière-jelentés által javasolt vonalat követve szerződéseken alapuló globális pénzügyi szervezetet hívjon életre, amely széles körű hatáskörökkel rendelkezik az ajánlások, a kötelező minimumkövetelmények megtárgyalása, a többoldalú vitarendezési mechanizmusok, valamint adott esetben szankciók kiszabása tekintetében; úgy véli, hogy a megszerzett – nevezetesen a WTO keretében a kereskedelmi ágazatban felhalmozott – tapasztalatok felhasználhatók volnának a fent említett többoldalú vitarendezési mechanizmusok létrehozásához; hangsúlyozza, hogy a javasolt szervezetet a legmagasabb átláthatósági és elszámoltathatósági előírások alá kell vetni;
   véleménye szerint a Bizottságot kifejezetten meg kell bízni azzal a feladattal, hogy új lendületet adjon a többoldalúság előmozdításának a pénzügyi, monetáris, és szabályozási nemzetközi együttműködés tekintetében;
   felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy minden uniós pénzügyi jogalkotási javaslat a globális szintű fellépések kiegészítője legyen;

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 70. E, 2012.3.8., 41. o.
(2) HL C 377. E, 2012.12.7., 66. o.
(3) HL C 131. E, 2013.5.8., 51. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0238.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0268.
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 1049/2001/EK rendelete (2001. május 30.) az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről (HL L 145., 2001.5.31., 43. o.).
(7) A Nemzetközi Fizetések Bankja, a Pénzügyi Akció Munkacsoport és a Kereskedelmi Világszervezet ugyancsak rendelkezik szabályozási feladatkörrel; az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia (UNCTAD) jelentős szerepet játszik a globális gazdasági kormányzás terén; az Afrikai Fejlesztési Bank (ADB), az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB), a Karibi Fejlesztési Bank (CDB),a Nyugat-afrikai Fejlesztési Bank (WADB), a Nemzetközi Fejlesztési Bank (IDB), az Amerikaközi Befektetési Társaság (IIC), az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), az Európa Tanács Fejlesztési Bankja (CEB), a Világbank-csoport, a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD), a Nemzetközi Fejlesztési Társulás (IDA), a Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC) és a Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség (MIGA) támogatja a fejlesztési együttműködés finanszírozását;
(8) Az Európai Parlament 2012. november 20-i állásfoglalása az Európai Tanács, az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az eurócsoport elnökeinek „A valódi Gazdasági és Monetáris Unió felé” című jelentésére vonatkozó, a Bizottsághoz intézett ajánlásokkal (HL C 419., 2015.12.16., 48. o.)


A part menti halászat a halászatból élő területeken
PDF 333kWORD 153k
Az Európai Parlament 2016. április 12-i állásfoglalása az innovációról és a kisüzemi part menti halászat diverzifikálásáról a halászatból élő területeken (2015/2090(INI))
P8_TA(2016)0109A8-0044/2016

Az Európai Parlament

—  tekintettel a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2013. december 11-i európai parlamenti és tanácsi 1380/2013/EU rendeletre,

—  tekintettel az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról valamint a 2328/2003/EK tanácsi rendelet, a 861/2006/EK tanácsi rendelet, az 1198/2006/EK tanácsi rendelet, a 791/2007/EK tanácsi rendelet, és az 1255/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2014. május 15-i 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

—  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) azon intézkedésekről szóló 349. cikkére, amelyek elfogadása során figyelembe kell venni a legkülső régiók sajátos jellemzőit és korlátait,

—  tekintettel a kisüzemi part menti halászatról, a hagyományos kisüzemi halászatról, valamint a közös halászati politika reformjáról szóló, 2012. november 22-i állásfoglalására(1),

—  tekintettel „A tengerekkel kapcsolatos tudás 2020: a tengerfenék feltérképezése a fenntartható halászat szemszögéből” című 2013. október 23-i állásfoglalására(2),

—  tekintettel a Bizottság „Tengereink és óceánjaink növekedési és munkahely-teremtési potenciáljának feltárása” című 2014. május 13-i közleményére (COM(2014)0254),

—  tekintettel „Az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése: Innovatív Unió” című, 2010. október 6-i bizottsági közleményre (COM(2010)0546),

—  tekintettel a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról és az 1982/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1291/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

—  tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság „A kék gazdaság innovációja: tengereink és óceánjaink növekedési és munkahely-teremtési potenciáljának feltárása” című közleményről szóló, 2014. október 15-i véleményére (2015/C 012/15),

—  tekintettel a Régiók Bizottsága „A kék gazdaság innovációja: tengereink és óceánjaink növekedési és munkahely-teremtési potenciáljának feltárása” című közleményről szóló, 2015. január 21-i véleményére (2015/C 019/05),

—  tekintettel a Bizottság „Kék növekedés: A fenntartható tengergazdálkodási és tengergazdasági növekedés lehetőségei” című, 2012. szeptember 13-i közleményére (COM(2012)0494),

—  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—  tekintettel a kék gazdaság innovációjában és kutatásában rejlő munkahely-teremtési és növekedési lehetőségek kiaknázásáról szóló, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(3),

—  tekintettel „Az atlanti térségre vonatkozó tengerstratégia cselekvési terve: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés megvalósítása” című, 2013. május 13-i bizottsági közleményre (COM(2013)0279),

—  tekintettel „A tengerekkel kapcsolatos tudás 2020: a tengerfenék feltérképezésétől az óceán-előrejelzésig” című, 2012. augusztus 29-i bizottsági zöld könyvre (COM(2012)0473),

—  tekintettel „A kék növekedés – A fenntartható fejlődés javítása az Unióban a tengerészeti, a tengeri közlekedési és a turisztikai ágazaton belül” című, 2013. július 2-i állásfoglalására(4),

—  tekintettel „A part menti és tengeri turisztikai ágazat európai növekedési és foglalkoztatási stratégiája” című, 2014. február 20-i bizottsági közleményre (COM(2014)0086),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A8-0044/2016),

A.  mivel a part menti halászat az európai flotta tevékenységének 80 %-át teszi ki, és a kagylóhalászattal együtt a part menti területeken, a szigeteken és a legkülső régiókban jelentős mértékű foglalkoztatást biztosít, valamint általában a halászat társadalmi és környezeti szempontból fenntartható, jelentős potenciállal rendelkező formáját képviseli; mivel kivételes és sokrétű befolyást gyakorol a part menti területek és a szigetek társadalmi örökségére és kulturális jellemzőire;

B.  mivel a part menti és a szigeti halászat nagyrészt hagyományos kereskedelmi halászat, azaz életforma és a megélhetés, valamint a közvetett és közvetlen munkahelyteremtés fő halászati forrása, különösen olyan területeken, amelyek a part menti halászattól függenek, és amelyek esetében egyedi intézkedésekre és támogatásra van szükség a növekedés és a fejlődés előmozdítása érdekében;

C.  mivel a part menti halászat alapvető meghatározását és jellemzőit tekintve nagymértékben eltérő az egyes tagállamokban és egy tagállamon belül a különböző part menti régiókban, és ezt a jövőben a közös halászati politikában (KHP) helyre kell igazítani és harmonizálni kell, továbbá mivel jelentős különbségek léteznek a tagállamok között földrajzi, éghajlati, ökorendszerbeli és társadalmi-gazdasági tényezők tekintetében;

D.  mivel az Európai Unió különböző tengereiben zajló part menti halászat jellemzői eltérnek egymástól, például az Adriai-tenger és a Földközi-tenger egészén zajló halászat más, mint a halászat az Atlanti-óceán nyílt tengerein, ideértve a Francia Guyana partjainál és az indiai-óceáni medencében végzett halászatot is;

E.  mivel az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról szóló 2014. május 15-i 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet meghatározása szerint a kisüzemi part menti halászatot 12 méternél rövidebb hajók végzik, amelyek nem használnak vontatott halászeszközöket, és mivel az uniós jogban ez a part menti halászat egyetlen meghatározása;

F.  mivel a megreformált KHP egyik sarokköve a régiókban való gondolkodás és annak felismerése, hogy az európai halászatok sokszínűségére tekintettel nem megfelelő a központi irányítás; mivel – tekintettel a part menti és szigeti halászat jellegére – a régiókra bontás és a nem központosított megközelítés különösen fontos e szektor és az általa kiszolgált közösségek számára;

G.  mivel a ETHA által finanszírozott műveletek támogatási intenzitása 30 ponttal is nőhet, amennyiben kisüzemi part menti halászatokra irányulnak;

H.  mivel az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról szóló 2014. május 15-i 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet kimondja, hogy az olyan tagállamokban, ahol 1000-nél több hajó tekinthető kisüzemi part menti halászhajónak, cselekvési tervet kell kidolgozni a kisüzemi part menti halászat fejlesztésére, versenyképességére és fenntarthatóságára vonatkozóan;

I.  mivel a part menti halászatot az 1380/2013/EU rendeletben foglaltak szerint kell irányítani, figyelembe véve az egyes tagállamokban és minden egyes halászati övezetben a flották halászati felszerelésének sokféleségét, a földrajzi és éghajlati korlátokat, a technikákat és a halállományt, és így hozzájárulva a helyi hagyományok és halászattal kapcsolatos tevékenységek megőrzéséhez;

J.  mivel tekintettel arra, hogy minden halászati területnek megvannak a maga egyedi jellemzői, a különböző területek közötti információcsere és a bevált gyakorlatok cseréje segíthet a halászati tevékenységek környezetre és tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatásának jelentős javításában, valamint jobb interakciót eredményezhet a part menti területeken és azok közelében zajló minden humán és gazdasági tevékenység között;

K.  mivel a kisüzemi halászat bevételei jelentős mértékben csökkentek a működési költségek, különösen az üzemanyagköltségek nagymértékű növekedése miatt, és annak következtében, hogy az első értékesítéskor a hal értéke csökken, ami gyakran a halászati erőkifejtés fokozásához vezet;

L.  mivel a több elsődleges célfaj különböző állományaira vonatkozó gazdálkodás sok régióban komolyan korlátozza a halászatot és a kis halászközösségeket;

M.  mivel a part menti halászat során elsősorban hagyományos halászati felszereléseket és technikákat, például almadraba halcsapdákat alkalmaznak, amelyek egyedi jellemzőik révén meghatározzák a part menti régiók identitását és életmódját, továbbá rendkívül fontos használatuk megőrzése és védelme a kulturális, történelmi és hagyományos örökség részeként;

N.  mivel a nem ipari méretű halászat hozzájárul a part menti és szigeti közösségek fennmaradásához, tekintettel a fokozódó elnéptelenedés kontrolljára, a halászati szektor elöregedése elleni harcra és a munkanélküliségre; mivel e közösségekben a fejlesztés és az innováció alapvető szerepet játszhat a munkahelyteremtés tekintetében; mivel emellett a nem ipari halászat egyes területeken olyan régi halászati felszereléseket és technikákat alkalmaz, amelyek környezetbarátabbak, és amelyek kevésbé befolyásolják a veszélyeztetett állományok állapotát;

O.  mivel a nem ipari, part menti és hagyományos halászat környezetbarát, és a part menti és szigeti közösségek fenntartásának, fejlődésének és foglalkoztatásának alapvető gazdasági építőkövét jelenti;

P.  mivel a földközi-tengeri halászatról szóló rendeletnek megfelelően a vonóháló és a kerítőháló is beletartozik a vontatott halászfelszerelés kategóriájába annak ellenére, hogy más besorolások – például az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet besorolása is – a halászeszközök külön csoportjának tekintik a kerítőhálót; mivel a vonóhálókra vonatkozó rendelkezések alkalmazása nem indokolt a hagyományos part menti kerítőhálókra, amelyeket nem veszélyeztetett fajok fogására használnak;

Q.  mivel annak ellenére, hogy szó van a halászati ágazat innovációjáról és diverzifikálásáról, figyelembe kell venni azt, hogy a jelentős méretű halászati közösség rendkívüli módon függ a halászat hagyományos és ősi formáitól;

R.  mivel az új KHP elismeri a halászattól függő part menti és szigeti régiók fontosságát, és mivel a tagállamok feladata, hogy – miközben megfelelő életszínvonalat biztosítanak a halászatból élők számára, hozzájárulnak az ilyen életszínvonal eléréséhez a part menti halászat kontextusában, valamint előmozdítják a fenntartható part menti halászatot, a halászati tevékenységek diverzifikálását és az ilyen part menti településeken élők jövedelmét, figyelembe véve ugyanakkor a terület kulturális, társadalmi-gazdasági valóságát és a környezeti tényezőket – egyúttal hangsúlyozzák a képzés, az egészség és a biztonság fontosságát a halászok számára; összhangban az EUMSZ 174. cikkében foglalt különleges védelemmel;

S.  mivel a közös halászati politikáról szóló új rendelet 12 tengeri mérföldre kiterjedő övezetben, azaz az uniós vizek legérzékenyebb részén preferenciális hozzáférést biztosít a kisüzemi, part menti és hagyományos halászok számára, és mivel a közös halászati politikáról szóló régi rendelet bizottsági értékelése szerint a 12 mérföldes övezetekre vonatkozó előírás a régi szabályozási rendszer kevés sikerének egyike volt, amely rendszert rengeteg konfliktus terhelt a területek és az erőforrások felhasználásával kapcsolatban, mivel a part mentén más humán tevékenységek is zajlanak;

T.  mivel az EUMSZ 349. cikke kimondja, hogy az intézkedések, különösen a halászati szektorral kapcsolatos intézkedések elfogadásakor figyelembe kell venni a legkülső régiók egyedi jellemzőit és korlátait, külön hangsúlyt fektetve földrajzi elzártságukra, távoli fekvésükre és óceáni körülményeikre, gyakran rendkívül egyedi regionális kontextusukra, ahol az élelmiszer-termelés tekintetében mindenkinek önmagára kell támaszkodnia;

U.  mivel meg kell állapítani, hogy a legkülső régiók különleges földrajzi jellemzői és Európától való rendkívüli távolságuk miatt a part menti halászat szerves része e régiók gazdasági fejlődésének;

V.  mivel a legkülső régiók part menti halászatának versenyeznie kell azokkal a nem uniós lobogó alatt hajózó hajókkal is, amelyek ugyanazokat a halászati területeket használják és ugyanazokat a fajokat halásszák, hogy ugyanazokon a piacokon adják el őket, és ehhez hozzájárul még a nem uniós országokból behozott áruk miatti verseny is, amely árukra teljesen más működési költségek, és más szabályozási, egészségügyi és környezetvédelmi korlátozások vonatkoznak; mivel ilyen feltételek mellett semmi eredménye nem lesz a belső fejlődés és az élelmiszer-termelés terén az önellátás elősegítésére irányuló bármely erőfeszítésnek, hacsak e régiókban nem támogatják különleges uniós politikák;

W.  mivel a legkülső régiókban part menti halászat mellett a tengeri akvakultúra is hozzájárul a gazdasági fejlődéshez és a helyi térség friss termékekkel való ellátásához;

X.  mivel különösen a dél-európai országokban lévő part menti régiók és szigeti régiók többsége jelentős gazdasági visszaeséssel szembesül, amely elnéptelenedéssel és az ott élők elvándorlásával jár, akik jobb foglalkoztatási és oktatási kilátásokat kínáló területeken keresnek lehetőségeket;

Y.  mivel az európai válság bebizonyította, hogy Európának diverzifikálnia kell gazdasági tevékenységeit, továbbá rámutatott az innováció és a tudás új modelljei elemzésének fontosságára, amely modellek helyi szinten új munkahelyeket hozhatnak létre;

Z.  mivel egyes halászati régiók gazdaságilag fejlett régiók és turisztikai célpontok közelében találhatók, azonban így sem képesek megfelelő gazdasági növekedést elérni; mivel az ilyen régiókban már egyre nagyobb a nyomás a tengeri források kihasználására, és a halászati ágazat a turizmus javára marginalizálódik, holott a két ágazat összeegyeztethető és egymást kiegészíti;

AA.  mivel a hajónaplók adminisztratív terhet jelentenek a kisüzemi part menti halászatok számára, és nagyobb rugalmasságra lenne szükség;

AB.  mivel a turisztikai ágazat part menti területekre nehezedő nyomása elsősorban bizonyos konkrét tevékenységek, például az ellenőrizetlen hobbihorgászat következménye, amely egyes területeken megterheli a tengeri erőforrásokat, és hátrányosan hat azok üzleti lehetőségeire, akik a hagyományos halászati területeken élnek;

AC.  mivel rendkívül fontos, hogy a halászattól függő területeken létrehozzák a helyi halászati akciócsoportokat, mert e csoportok elismerten olyan hasznos eszközök, amelyek alkalmat és lehetőséget kínálnak a halászati ágazat tevékenységeinek diverzifikálására, ami végső soron a part menti és a szigeti régiók általános fejlődéséhez és e régiókban társadalmi kohézióhoz vezet, ezért szükség van a gazdasági erőforrások további növelésére e csoportok megfelelő területeken való létrejöttének és fellépésének elősegítése érdekében;

AD.  mivel a női kagylóhalászok láthatatlanok maradnak, és a nők általában alulreprezentáltak a halászati ágazatban;

AE.  mivel a tengeri ágazatban hálókészítőként, ellátóként, kirakodóként és csomagolóként dolgozó nők csoportként láthatatlanok maradnak;

AF.  mivel a gazdasági válság a halászati ágazatban is érezhető, különösen a lakosság azon csoportjaiban, például a fiatalok és a nők körében, amelyeket leginkább érint a munkanélküliség, és ezért a foglalkoztatás növelése, az olyan új lehetőségek kihasználása, mint a kék és a zöld fejlődés, valamint a fejlődő régiókban és a peremterületeken a halászat marginalizálódásának elkerülése és megakadályozása érdekében szükséges a diverzifikálás és az innováció; mivel külön figyelmet kell szentelni a szakmai továbbképzésnek;

AG.  mivel a part menti és a szigeti régiókban a haltermékek, a gasztronómia, a turizmus, a kulturális, történelmi és hagyományos örökség, a környezet és a zöld növekedés marketingjével és népszerűsítésével kapcsolatos tevékenységek révén érhető el a diverzifikáció,

AH.  mivel kialakulóban van a kék gazdaság koncepciója, amely nagyot lendíthet a növekedésen és a gazdasági fejlődésen, valamint a munkahelyteremtésen, különösen a part menti és szigeti országokban és régiókban, valamint a legkülső régiókban;

AI.  mivel a part menti és a szigeti közösségek alapvető érdeke, hogy a kék gazdaság koncepciója megvalósuljon;

AJ.  mivel az EU „Innovatív Unió” kezdeményezése elismerte és azonosította a kutatás és innováció fejlődését korlátozó és akadályozó hiányosságokat, köztük a nem elegendő befektetést a tudományba, a tengerekre és óceánokra vonatkozó megfelelő adatok hiányát, a finanszírozás elégtelen voltát, valamint a magán- és a közszféra közötti együttműködés hiányát;

AK.  mivel a kék gazdaság fejlődése hozzájárulna az átfogó gazdasági növekedéshez – különösen a part menti, szigeti és legkülső régiókban –, és éppen a halászattól függő régiók azok, amelyek kulcsszerepet játszanak az innovációk fejlesztése terén, és amelyeket a kék gazdaság fejlődésének minden fázisába be kell vonni;

AL.  mivel a halászati ágazatban a többi ágazathoz hasonlóan összekapcsolódik a környezet és a gazdaság; mivel a kék gazdaság fejlesztését a szociális gazdaságra, valamint fenntartható és környezetbarát projektekre és tevékenységekre kell összpontosítani, amelyek célja a part menti tevékenységek fejlesztésének bevezetése, valamint a tengeri környezet és a biológiai sokféleség egészének megőrzése, külön támogatást adva a biológiai sokféleséget előmozdító, környezetbarát kisüzemi halászati tevékenységek számára; mivel e projekteknek és tevékenységeknek társadalmi és gazdasági szempontból fenntarthatóknak is kell lenniük annak biztosítása érdekében, hogy a nem ipari halászat életképes maradjon;

AM.  mivel a kék gazdaság hozzájárulhat a halászhajókon a biztonság kialakításához, és javíthatja a halászok munkakörülményeit és mindennapi jóllétét;

AN.  mivel a környezetvédelmi és a szelektivitási célok mindenkire érvényesek, ugyanakkor a kis hajók számára nehéz lesz a visszadobásokra vonatkozó kirakodási kötelezettség betartása;

AO.  mivel a part menti régiókban a környezetvédelmi kérdésekkel összefüggésben alábecsülték az emberi beavatkozásokat, azaz az emberi tevékenységeket; mivel a part menti régiókban végzett különböző tevékenységek halmozódó hatásait nem ismerték fel vagy nem értékelték megfelelően; mivel bizonyos területeken végzett tevékenységek különösen hátrányosan érintik a halászati ágazatot, ilyen például a tengeri szállítás, a turizmus, bizonyos térségekben az ellenőrizetlen és túlzott hobbihorgászat, az ilyen módon kifogott fajok értékesítése, az orvhalászat, a szárazföldi városi és ipari szennyvíz stb.

AP.  mivel a tengeri környezet, különösen a tengeri ökoszisztéma állapotának ismerete elengedhetetlen a különböző tevékenységek környezetre gyakorolt hatásának értékeléséhez, de hasonlóképpen nélkülözhetetlen a megfelelő védelmi intézkedések bevezetése azzal a céllal, hogy elősegítsék a halállomány helyreállását, a források fenntartható használatát és az innovációk fejlesztését; mivel a tengeri környezetre vonatkozó adatok nem megfelelők és rendszerezésük sem megfelelő;

AQ.  mivel bizonyos régiókban az illegális halászat ténylegesen fenyegeti a nem ipari part menti halászat további fennmaradását, valamint a halászati források és a biológiai sokféleség megőrzését;

AR.  mivel az integrált tengerpolitika célja, hogy válaszoljon az új kihívásokra, amelyekkel egész Európában szembesülnek a tengerek, az ipar és a halászok a környezetvédelemtől a part menti fejlesztésig, az akvakultúra, a tengeri turizmus vagy a kék növekedéssel kapcsolatos más gazdasági tevékenységek révén:

1.  felszólítja a Bizottságot, hogy igazítsa ki a part menti, a part menti kisüzemi és a hagyományos halászat meghatározását a különböző régiók társadalmi-gazdasági jellemzőinek és tulajdonságainak megfelelően, ne csak a halászhajók méretei és teljesítménye szerint, mivel a hatályos uniós rendeletek nem kielégítők; javasolja a regionalizáció alkalmazását a part menti halászat esetről esetre történő, az egyes halászatok egyedi tulajdonságaival összhangban lévő kiigazítása érdekében; számos indikatív kritérium figyelembevételét javasolja – ilyenek a hajók mérete, a felhasznált halászfelszerelés, a halászati technikák szelektivitása, a halászati utak hossza, a tulajdonos jelenléte a fedélzeten, a vállalkozás hagyományos formái és az e területen hagyományosan működő tulajdonosi és vállalkozási struktúrák, a kitermelő ágazat szerepe a feldolgozási és értékesítési tevékenységekben, a kitermelő tevékenységek valós jellege és mértéke és a hagyományos tevékenységekhez, a vállalkozásoktól kapott támogatásokhoz vagy a helyi közösségek befolyásához kapcsolódó más tényezők;

2.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a kisüzemi part menti halászati lehetőségét azon szigeti közösségek esetében, amelyek megélhetése hagyományosan a halászattól függ, és az év egészében halászattal foglalkoznak;

3.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozatosan növeljék a nem ipari halászatok kvótáit e társadalmilag és ökológiailag fenntartható halászati forma fellendítése érdekében;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy a fennálló európai finanszírozás keretein belül a támogatás új típusai révén olyan innovatív projekteket és jogi rendelkezéseket támogasson, amelyek elősegítik a part menti, a szigeti és a legkülső régiók fejlődését, egyúttal vegye figyelembe a társadalmi-gazdasági tevékenységek sokszínűségét, amelyek előmozdítják a nem ipari halászat pozitív externáliáit mind a társadalmi és gazdasági kohézió, mind a környezetvédelem tekintetében; hangsúlyozza, hogy azoknak a projekteknek kell elsőbbséget adni, amelyek a fenntartható munkahelyteremtésre és a munkahelyek megőrzésére, a kitermelő ágazat feldolgozásban és értékesítésben betöltött növekvő szerepére, a szociális gazdasággal összefüggő vállalkozási formák, a rövid piaci láncok támogatására, a halászati termékek promóciója és értékesítése terén az új technológiák bevezetésére, az új áruk és szolgáltatások fejlesztése során az innovációra, valamint a hagyományos szerepek megőrzésére és védelmére összpontosítanak;

5.  úgy véli, hogy a technikai intézkedések keretének felülvizsgálata során figyelembe kell venni a part menti halászat egyedi jellemzőit, és a regionalizációval összefüggésben lehetővé kell tenni bizonyos eltéréseket, amennyiben indokoltak;

6.  felszólítja a Bizottságot, hogy koordináljon egy európai szintű vizsgálatot annak megállapítása érdekében, hogy milyen hatással van a part menti hobbihorgászat a hagyományos halászatra, és hogy meghatározza a part menti hobbihorgászat bizonyos területeken való csökkentéséhez szükséges paramétereket; felszólít e tevékenység fokozott ellenőrzésére a kitermelő ágazat és e gyakorlatok közötti bármely interferencia elkerülése érdekében, amely gyakorlatok már aggodalomra adnak okot a jelentős turisztikai szektorokkal rendelkező legkülső régiókban;

7.  felszólítja a tagállamokat, hogy az ETHA-ból nyújtott finanszírozások odaítélésekor biztosítsanak elsőbbséget a kisüzemi part menti halászatnak, és egyszerűsítsék az ilyen halászattal foglalkozókra vonatkozó eljárásokat;

8.  sürgeti az ilyen tevékenységek támogatásában részt vevő hatóságokat, hogy biztosítsák valamennyi helyi érdekelt fél, vállalkozói egyesület, halászattal és óceanográfiával foglalkozó kutatóintézet, egyetem, technológiai központ, valamint helyi és regionális intézmény részvételét az innovációban annak érdekében, hogy elősegítsék, hogy a projektek átfogó intézkedéseket vezessenek be, hogy javítsák a finanszírozási kilátásaikat, és hogy megfelelő támogatást nyújtsanak számukra ahhoz, hogy megfeleljenek az Európai Halászati Alap feltételeinek;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy számoljon be a Parlamentnek az ETHA céljára a tagállamok által a kisüzemi part menti halászat fejlesztése, versenyképessége és fenntarthatósága érdekében kidolgozott cselekvési tervekről;

10.  felszólítja a Bizottságot, hogy hajtsa végre a tengeri ágazatban dolgozó nők különböző csoportjai támogatásához szükséges intézkedéseket, részvételük bátorítása és annak érdekében, hogy minden területen – a döntéshozatalban éppúgy, mint a halászati tevékenységekben – jelen legyenek;

11.  felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon egyedi intézkedéseket a hálókészítőként, ellátóként, kirakodóként és csomagolóként dolgozó nők elismerése és munkakörülményeik javítása érdekében;

12.  felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal szorosan együttműködve erősítse meg az Európai Halászati Területek Hálózatának (FARNET) szerepét, amely jelentős segítséget nyújt a helyi halászati akciócsoportok (FLAG) számára;

13.  felszólítja a Bizottságot, hogy a gazdasági források növelése révén támogassa és ösztönözze FLAG-ek alapítását és munkáját, mivel e csoportok folyamatosan támogatást és tanácsot adnak közvetlenül a halászati szektor számára, és így elősegítik a szociálisan inkluzív fenntartható fejlődési modellt a halászati területeken, arra ösztönözve a fiatalokat és a nőket, hogy új vállalkozási projektekben vegyenek részt, valamint hozzájárulnak az innovációs infrastruktúra megújításához, a gazdasági beruházásokhoz és a diverzifikációhoz, továbbá a halászatok által kidolgozott helyi gazdálkodási tervekhez; felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg az illetékes hatóságok szerepét és feladatait az új innovatív tevékenységekben, és szorosan működjön együtt az ágazat különböző szereplőivel;

14.  felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg a halászati ágazaton belüli közösségek helyi fejlesztésben valamint a helyi halászati erőforrások és a tengeri tevékenységek irányításában betöltött szerepét;

15.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a nők különleges szerepét a part menti területek gazdaságában, és ennek megfelelő intézkedéseket hozzon, ahogy az már a mezőgazdaságban történik; felszólít a kisegítő feladatokat ellátó nők által megtermelt, GDP szerinti összeg elismerésére, valamint az olyan háztartásokban végzett munkájuk különös jelentőségének elismerésére, ahol a nemi alapú hagyományos munkamegosztás azt jelentette, hogy a kitermelést kizárólag a férfiak feladata volt; felszólít a hagyományos női szerepek szakmai elismerésére az ágazaton belüli valamennyi szinten, valamint az e területeken tevékenykedő nők vállalkozását támogató célzott programok bevezetésére;

16.  felszólítja a Bizottságot, hogy kiegészítő tevékenységek és a halászati ágazati karrierek sokoldalúságának fejlesztése révén segítse és támogassa a halászati ágazat diverzifikálásába eszközölt beruházásokat, ideértve a beruházásokat hajókba, biztonsági felszerelésekbe, képzésbe, a halászati ágazaton belüli környezetvédelmi szolgáltatásokba, a kulturális és oktatási tevékenységekbe, külön hangsúlyt fektetve a környezetvédelemre és a fenntartható növekedés támogatására; hangsúlyozza, hogy kulcsfontosságú célként olyan társadalmilag, környezeti szempontból és gazdaságilag életképes tevékenységek finanszírozását kell kitűzni, amelyek képesek a munkahelyteremtésre, különösen a fiatalok és a nők számára; hangsúlyozza, hogy a tengeri akvakultúra a legkülső régiókban összeegyeztethető a part menti halászattal és kiegészíti azt, és felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a haltenyésztési és a fajtaszelekciós technikák kifejlesztését a trópusi és szubtrópusi területek meleg vizeiben; felszólítja a Bizottságot, hogy emelje ki a nők nem ipari part menti halászatban és minden ehhez kapcsolódó tevékenységben betöltött szerepét;

17.  felszólítja a Bizottságot, hogy lendítse fel a halászati turizmus létrehozását és fejlesztését az ezen ágazatban rejlő lehetőségeknek megfelelő, differenciált üzleti stratégia alkalmazása érdekében, dolgozzon a turizmus új formájának kialakításán, amelyben egyebek között kulcsfontosságú a minőség, a rugalmasság, az innováció, valamint a halászati területek történelmi és kulturális öröksége és a környezet és az egészség megőrzése; felszólítja a Bizottságot, hogy differenciált turisztikai kapacitások megteremtése érdekében segítse és támogassa a halászati ágazatba az idegenforgalom terén eszközölt beruházásokat azáltal, hogy előmozdítja a nem ipari halászathoz kapcsolódó gasztronómiát, a horgászatra épülő turizmust, a víz alatti és búvárturizmus stb., fenntartható módon kiaknázva az adott halászati régió halászati örökségét és elismertségét;

18.  hangsúlyozza a tengeri sportok különösen holtszezonban játszott egyre fontosabb szerepét a helyi közösségek erősítésében, új víz alatti, búvár- vagy más tengeri sportok, például a szörf vagy bodyboard révén;

19.  felszólítja a Bizottságot, hogy a halászati turizmus megteremtésének és fejlesztésének fellendítése érdekében tevékenyen segítse és támogassa a halászati ágazat diverzifikálásába eszközölt beruházásokat a kultúra és a művészet mint a hagyományos örökség része terén (kézműves termékek, zene és tánc), továbbá hogy támogassa általában a hagyományos, történelmi és halászati örökség népszerűsítésébe eszközölt beruházást (halászati eszközök, technikák, történelmi dokumentumok stb.) olyan múzeumok megnyitásával és kiállítások szervezésével, amelyek szoros kapcsolatban állnak a part menti halászattal;

20.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegye lehetővé a kitermelési tevékenységekre szánt hajók vegyes használatát annak érdekében, hogy előbbi feladatukat is ellátva a szabadidős és turisztikai ágazathoz kapcsolódó más tevékenységeket is végezhessenek, például tengeri információs napokat tarthassanak vagy a feldolgozással, a tanulással vagy a gasztronómiával stb. kapcsolatos tevékenységeket végezhessenek hasonlóan az agrárszektorban működő rendszerhez, amelynek keretében gazdasági iskolák működnek, illetve kialakult a falusi turizmus;

21.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy irányító hivatalaikon keresztül biztosítsák, hogy a kisüzemi part menti halászatok megkapják a nekik járó részt az ETHA-ból, különös tekintettel a rájuk erőltetett adminisztratív korlátokra;

22.  felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon a tengerrel kapcsolatos foglalkozások közötti mobilitást ösztönző és támogató intézkedéseket;

23.  kéri, hogy bizonyos feltételekkel tegyék nyilvánosan hozzáférhetővé az állami költségvetésből finanszírozott kutatások és projektek eredményeit, hogy biztosítsák a tengerekre és óceánokra vonatkozó meglévő adatok hatékonyabb közzétételét és az ezen adatokhoz való hatékonyabb hozzáférést, valamint hogy számolják fel a növekedést és az innovációk fejlesztését hátráltató jelenlegi adminisztratív akadályokat;

24.  szorgalmazza, hogy a Bizottság erősítse meg a rendeleteket olyan mechanizmusok bevezetésével, amelyek felügyelik a közös fajokra vonatkozó kvóták tisztességes kiosztását a kisüzemi halászat számára;

25.  hangsúlyozza, hogy a halászat fő terméke maga a hal, és hogy döntő fontosságú a halhús felhasználása különböző módjainak erősítése, ideértve a konzerválást és a halfeldolgozási melléktermékeket is; felszólítja a Bizottságot, hogy tevékenyen mozdítsa elő és támogassa a halászatok diverzifikálását a helyi haltermékek marketingje és feldolgozása tekintetében, valamint hogy lendítse fel a helyi forgalmazó csatornák kialakítását, e termékek támogatását a friss termékek helyi megkülönböztető jelzéseinek és/vagy márkáinak megteremtése révén és az ilyen tevékenységeket végző helyi vállalkozási projektek létrehozásának támogatásán keresztül; hangsúlyozza, hogy az innováció ilyen módon megvalósuló támogatásába különösen bele kell tartoznia a helyi haltermékek minőségét garantáló címkék és zárak kifejlesztésének;

26.  nagyobb rugalmasságot kér a 12 méternél rövidebb hajók hajónaplói tekintetében, különösen azon előírásra vonatkozóan, hogy a dokumentumokat 48 órán belül el kell küldeni, ami jelentős adminisztratív terhet jelent; javasolja ezzel összefüggésben, hogy ez alól az előírás alól kapjanak mentességet azok a hajók, amelyek a kifogott teljes halmennyiséget árveréseken értékesítik, amivel az előírt információ megszerzése fölösleges adminisztratív terhek nélkül lehetővé válna;

27.  bátorítja olyan védett tengeri területek kialakítását, amelyek előmozdítják a fenntartható halászati erőforrásokat és elősegítik a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat ellenőrzését és leküzdését; hangsúlyozza, hogy az Uniónak e tekintetben megfelelő iránymutatást, koordinálást és támogatást kell nyújtania a tagállamok részére;

28.  kéri a nők által végzett munka határozott támogatását, mivel a nők alapvető szerepet játszanak a nem ipari halászatban; különösen hangsúlyozza a nők kulcsszerepét a feldolgozási láncban és a kagylóhalászatban;

29.  megállapítja, hogy a legkülső régiókban a part menti halászat a vele járó jelentős többletköltségek miatt jogosult az ETHA keretében elismert ellentételezésre; felszólítja a Bizottságot, hogy bővítse ki az ellentételezési rendszert a legkülső régiókra vonatkozó, az agrárszektorbeli POSEI programhoz hasonló egyedi mechanizmus bevezetése révén;

30.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a nem ipari halászatból, a kagylóhalászatból és a kisüzemi, fenntartható, extenzív akvakultúrából származó friss termékek bevezetését a közétkeztetésbe (oktatási intézményekben, kórházakban, éttermekben stb.);

31.  hangsúlyozza, hogy a legkülső régiók egyedi jellemzőkkel rendelkeznek távoli fekvésük és szigetjellegük miatt; hangsúlyozza, hogy e régiókban e konkrét jellemzők többletköltségeket okoznak a part menti halászat tekintetében, és e többletköltségek az ETHA keretében maradéktalanul ellentételezni kell;

32.  hangsúlyozza, hogy a legkülső régiókban part menti halászatot végző hajók között sok a régi hajó, ami a fedélzeti biztonság tekintetében aggodalomra ad okot; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról szóló 2014. május 15-i 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet felülvizsgálatára annak érdekében, hogy támogatást lehessen nyújtani a legkülső régiók kisüzemi part menti halászhajóinak felújítására, feltéve, hogy az nem jár kapacitásnövekedéssel;

33.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a tengeri és ökológiai adatokhoz való hozzáférést az átláthatóság, az innováció és a fejlődés elősegítése érdekében, valamint hogy minden érdekelt fél számára garantálják a hozzáférést a tudományos információkhoz, amelyek kidolgozását állami társfinanszírozással támogatták;

34.  hangsúlyozza, hogy az óceánokban és a part közeli és part menti területekben nagyrészt kiaknázatlan lehetőségek rejlenek a fejlesztés, a foglalkoztatás, az energiafüggetlenség, az innováció és a fenntartható fejlődés tekintetében; úgy véli, hogy ha az EU felismeri ezt a lehetőséget és e területek szerepét, akkor e part menti, szigeti és legkülső régiók vonzóbbá fognak válni és fejlődésük fel fog lendülni;

35.  aggodalmának ad hangot a Horizont 2020 programnak a kék gazdaság területén történő alkalmazása miatt, mivel a Horizont 2020 a kutatást és az innovációfejlesztést szolgáló legfontosabb európai szintű program; támogatja a Horizont 2020 programon belül a kék gazdasági tudományos és innovációs társulás (TIT) létrehozását, amely transznacionális köz-magán társulások révén hozzájárul a part menti régiókban zajló tevékenységek erősítéséhez;

36.  támogatja az innovációra és a kék növekedésre szánt alapok felhasználását az alapkutatás, a K+F, a képzések, a vállalatalapítás, a környezetvédelem és a piacon innovatív termékek és folyamatok elindítása finanszírozására;

37.  felszólítja a Bizottságot, hogy a projektfinanszírozás közvetlen irányítását célzó kezdeményezések részeként biztosítson olyan támogatást, ahol hangsúlyt kap a part menti halászat és a part menti régiók fejlesztése;

38.  hangsúlyozza az olyan környezetvédelmi eszközök fontosságát, mint az egyéni projektekre vonatkozó környezeti hatásvizsgálatok és a stratégiákra, tervekre és programokra vonatkozó stratégiai környezeti vizsgálatok, amelyek hozzájárulnak a fenntartható halászathoz;

39.  hangsúlyozza a integrált tengerpolitika fontosságát a halászattól függő régiók jövője szempontjából, és úgy véli, hogy egyre jobban el kell köteleződni a kék növekedési stratégia iránt; a cél hosszú távú támogatás biztosítása a fenntartható fejlődés számára minden tengeri és tengerhasznosítási ágazatban, elismerve a tengerek és óceánok fontosságát, amelyek a part menti régiók foglalkoztatást generáló és munkahelyeket teremtő motorjai;

40.  hangsúlyozza, hogy a part menti és a szigeti régiók, valamint a legkülső régiók az innovációfejlesztés fő szereplői, amelyeket be kell vonni a kék gazdaság fejlesztésének minden fázisába;

41.  hangsúlyozza az ETHA jelentőségét, amely különösen figyelembe veszi a halászati szektorban a diverzifikációt és az innovációt a társadalmi-gazdasági és környezeti szempontból fenntartható, innovatív, versenyképes, hatékony és tudásalapú halászat támogatása érdekében; támogatja, hogy meg kell erősíteni az Európai Tengerügyi és Halászati Alap 4. tengelyének finanszírozását a halászati közösségek tagjainak támogatása és életszínvonaluk új tevékenységek kifejlesztése révén történő javítása érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy mielőbb hitelesítse az ETHA regionális verzióit;

42.  hangsúlyozza a helyi közösségek és az egyetemek / technológiai központok közötti kapcsolatok megerősítésének fontosságát, ami döntően hozzá fog járulni a tengerhasznosítási ágazatban az új üzleti ötletek megszületését lehetővé tevő új üzleti inkubátorházak létrehozásához;

43.  felszólítja a Bizottságot, hogy tevékenyen segítse elő az innováció és a technológiai fejlődés erősítését támogató azon projekteket, amelyek célja új termékek, felszerelések, technikák, valamint az irányítást és a szervezést szolgáló új vagy jobb rendszerek fejlesztése vagy bevezetése; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa és ösztönözze az információcserét és a bevált gyakorlatok megosztását a különböző halászterületek között az innovatív és fenntartható halászati módszerek fejlesztésének előmozdítása érdekében; úgy véli, e tekintetben szükséges, hogy a tengerészeti és halászati szakképesítést nyújtó iskolák tantervébe a vállalkozói ismeretekről és a diverzifikációról szóló modulokat építsenek be;

44.  felszólítja a Bizottságot, hogy a halászattól függő régiókban bátorítsa új, innovatív vállalkozások létrehozását, ösztönözve a vállalkozói hozzáállást és a tengerészeti ágazatban jó eséllyel sikeres induló innovatív vállalkozásokat, amelyek hozzájárulnak a hagyományos part menti halászati tevékenység diverzifikációjához, munkahelyeket teremtenek és odavonzzák vagy megtartják a lakosságot;

45.  felszólítja a Bizottságot, hogy alkalmazzon szelektív megközelítést a halászati felszerelések és technikák alkalmazásáról szóló jogalkotási javaslatok kidolgozása során azon konkrét hatás figyelembevétele érdekében, amelyet e felszerelések és technikák kifejtenek a nem ipari halászati erőforrásokra az egyes területeken; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy alapos, az egyes halászati térségekben fennálló konkrét tényezőket számításba vevő, előzetes hatásvizsgálat készüljön minden jogalkotási kezdeményezés esetében; úgy véli, hogy a felszerelések és technikák használatával kapcsolatos nem szelektív megközelítés súlyos hatással van a már marginalizálódott part menti és szigeti közösségek életképességére, tovább fokozza az elnéptelenedést, és akadályozza a fejlődést és az innovációt; véleménye szerint pozitív megkülönböztetést kell alkalmazni a kisüzemi, part menti halászat esetében; úgy véli, hogy ez a megközelítés, csakúgy mint az eresztőhálók használatának tiltására vonatkozó javaslat esetében azt sugallja, hogy a Bizottság továbbra is alkalmazkodik a társjogalkotó által elfogadott decentralizált és megreformált KHP-hez; emlékezteti a Bizottságot arra a feladatára, hogy a regionalizáció keretén belül lépjen fel a KHP-ről szóló új rendeletben foglaltaknak megfelelően;

46.  megállapítja, hogy a part menti tengeri ökoszisztémák érzékenyek és sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az elővigyázatosság elvével összhangban vizsgálja meg minden olyan tevékenység – pl. tengeri szállítás, hulladék, közlekedés, felszín alatti vizek szennyezése, fúrások vagy új turisztikai létesítmények építése a part mentén – környezeti hatását, amely befolyásolhatja a halállományok fenntarthatóságát

47.  azt tanácsolja a Bizottságnak, hogy tekintse mindennél előbbre valónak az EU-n belüli kisüzemi part menti halászat társadalmi-gazdasági jelentőségét, a flották szegmenseinek meghatározását szolgáló alternatív módszerek elfogadását és a halászattól fokozottan függő part menti régiókban zajló tevékenységek diverzifikációjának fontosságát; tudomásul veszi a tudományos adatállomány összegyűjtésének fontosságát, mivel elősegíti a kisüzemi halászatok megfelelőbb gazdálkodását, hogy biológiai, társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi szempontból fenntarthatókká váljanak;

48.  felszólítja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a folyamatot, amelynek célja a szociális partnerek halászati ágazat munkafeltételeiről szóló 2007. évi ILO-egyezmény végrehajtásáról szóló megállapodásának a megfelelő uniós jogi eszközbe történő átültetése;

49.  felszólítja a Bizottságot, hogy a földközi-tengeri halászatról szóló rendeletben foglalt, a halászfelszerelések szakértői osztályozási rendszerének megfelelően vegye figyelembe a különbségeket a vonóháló és a kerítőháló között annak érdekében, hogy a legjobb rendelkezéseket hozza az egyes típusok fenntarthatóbb alkalmazására vonatkozóan, tekintetbe véve a legújabb tudományos tanácsot;

50.  felszólítja a Bizottságot, biztosítsa a part menti halászatok számára fontos halállományok állapotára vonatkozó értékelés felülvizsgálatát, és hangsúlyozza, hogy meg kell vizsgálni a kisüzemi halászat halállományokra gyakorolt hatását, nem feledve az olyan jelentősebb technikákat, mint a tonhalhalászat, mivel a part menti halászat során kifogott fajok társadalmi-gazdasági szempontból rendkívül értékesek annak ellenére, hogy a teljes kifogott mennyiség csak kis részét teszik ki, azonban nagy a jelentőségük a halászok túlélése szempontjából, akiknek a mindennapi megélhetése ezektől függ;

51.  aggodalmának ad hangot a hagyományos halászati technikák és eljárások eltűnése miatt, ami a part menti közösségeket érintő, e technikáknak nem kedvező szabályozások eredménye;

52.  felszólítja a Bizottságot, hogy a kiegyensúlyozottabb lehalászás biztosítása és a biológiai sokféleség megőrzése érdekében módosítsa a halászhálókra vonatkozó műszaki előírásokat, például a minimális szembőséget, a háló magasságát, a parttól számított távolságot és azt a mélységet, amelynél használni lehet a hálókat;

53.  felszólítja a Bizottságot, hogy módosítsa a hatályos rendelet azon rendelkezéseit, amelyek előírják, hogy a parttól számítva milyen távolságban és milyen mélységnél lehet alkalmazni a halászfelszereléseket a tagállami határterületek földrajzi jellemzőinek figyelembevétele érdekében;

54.  hangsúlyozza a 2006-ban elfogadott és a halászati felszerelések technikai jellemzőire és használatára vonatkozó szabályokat meghatározó, földközi-tengeri halászatról szóló rendeletként is ismert rendelet módosításának szükségességét a földközi-tengeri halászati források fenntartható kiaknázására vonatkozó gazdálkodási intézkedések tekintetében; úgy véli, hogy e rendeletet össze kell hangolni az új KHP-val, különösen a maximális fenntartható hozam célkitűzéssel, emlékezve egyúttal arra, hogy a medencében a gazdálkodás nem uniós államokkal együtt zajlik;

55.  hangsúlyozza a tagállamok közötti hatékony koordináció szükségességét annak biztosítása érdekében, hogy a halászok megfelelő időben átfogó tájékoztatást kapjanak a hatályos rendeletek és bármely módosításuk végrehajtásáról;

56.  felszólítja a Bizottságot, hogy a kohéziós politika keretében támogassa az olyan projekteket, amelyek hozzájárulnak a part menti és a szigeti területek mint a hagyományos, kulturális és történelmi halászati és tengeri örökség területei védelméhez;

57.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják az európai forrásokat az almadraba halcsapdák fenntarthatósági tanúsításának támogatására e halászati eljárás elismerésének és szerepének előmozdítása érdekében;

58.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 419., 2015.12.16., 167. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0438.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0291.
(4) HL C 75., 2016.2.26., 24. o.


A közös halászati politika külső dimenziója, ideértve a halászati megállapodásokat is
PDF 311kWORD 139k
Az Európai Parlament 2016. április 12-i állásfoglalása a közös halászati politika külső dimenziójának – többek között a halászati megállapodások – alkalmazására vonatkozó közös szabályokról (2015/2091(INI))
P8_TA(2016)0110A8-0052/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2013. december 11-i európai parlamenti és tanácsi 1380/2013/EU rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról valamint a 2328/2003/EK tanácsi rendelet, a 861/2006/EK tanácsi rendelet, az 1198/2006/EK tanácsi rendelet, a 791/2007/EK tanácsi rendelet, és az 1255/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2014. május 15-i 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i tengerjogi egyezményére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek 1982. december 10-i tengerjogi egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló, 1995. évi megállapodásra,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Élelmezési Világszervezet 1995 októberében elfogadott, a felelősségteljes halászatra vonatkozó magatartási kódexére, valamint az azzal kapcsolatos eszközökre és iránymutatásokra,

–  tekintettel a veszélyeztetett tengeri ökoszisztéma fogalmára, amely az ENSZ Közgyűlésében lefolytatott viták során jött létre és az ENSZ-közgyűlés 2006. évi 61/105. számú határozatának elfogadását követően terjedt el, valamint tekintettel arra, hogy a veszélyeztetett tengeri ökoszisztéma olyan területeket foglal magába, amelyeket veszélyeztethet a halászati tevékenység,

–  tekintettel az ökológiai vagy biológiai szempontból fontos tengeri területek meghatározásáról és a Biológiai Sokféleség Egyezmény hatálya alá tartozó nyílt óceáni területeken és mélytengeri élőhelyeken található védett tengeri területek reprezentatív hálózatainak kialakításáról szóló, 2009. évi azori-szigeteki tudományos kritériumokra és iránymutatásokra,

–  tekintettel a közös halászati politika külső dimenziójáról szóló, 2012. november 22-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a távolsági flottával foglalkozó regionális tanácsadó testület 2015. szeptember 16–17-én tartott konferenciájának következtetéseire,

–  tekintettel a Számvevőszék 2015. október 20-i 11/2015. számú, „Megfelelően kezeli a Bizottság a halászati partnerségi megállapodásokat?” című különjelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0052/2016),

A.  mivel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) „A halászat és az akvakultúra helyzete a világban” című, 2014-es jelentése szerint a túlhalászott állományok száma 2008-ig folyamatosan nőtt, de 2011-ben enyhén csökkent;

B.  mivel az EU a halászat területén tevékenykedő kevés, kulcsfontosságú szereplők egyike, amely a világ valamennyi óceánján történelmileg erőteljesen jelen van és jelentős tevékenységet folytat halászati tevékenységek, az uniós polgárok általi magánbefektetések, az uniós kétoldalú halászati megállapodások hálózatai, legkülső régiói, valamint valamennyi, jelentős regionális halászati gazdálkodási szervezetben való részvétele révén, és mivel az EU ösztönzi a bevált gyakorlatokat és az emberi jogok tiszteletben tartását;

C.  mivel a globális halállományokkal való fenntartható gazdálkodásnak okvetlenül magában kell foglalnia a multilateralizmust és a nemzetközi együttműködést, így a kétoldalú együttműködést is; mivel az EU-nak kulcsszerepe van a tengerek és óceánok globális igazgatásában, és mivel a közös halászati politikának a témával kapcsolatos alaprendeletben előírt belső dimenzióval koherens, ambiciózus elképzelésen kell alapulnia;

D.  mivel a FAO a közelmúltban önkéntes iránymutatásokat tett közzé a fenntartható kisüzemi halászat biztosítására vonatkozóan, amely célkitűzéseket állapított meg az ilyen, különösen a fejlődő országokban működő halászatok tekintetében;

E.  mivel az EU jelentős piacot biztosít a (mind az uniós flották által kifogott, mind pedig az importált) halászati termékek számára, és az ilyen termékek legnagyobb importőre, tekintettel arra, hogy tömegét tekintve a világ halászati termékeinek 11 %-át fogyasztja el, értékét tekintve pedig a halászati termékek 24 %-át importálja, bár a világ halfogásainak mindössze 8%-át hajtja végre; mivel az EU nagyméretű, jelentős társadalmi vetületű feldolgozó iparral rendelkezik, amelyet meg kell védeni;

F.  mivel az új, közös halászati politika külső dimenziója felöleli a nemzeti joghatóság alá nem tartozó tengeri övezetekre vonatkozó nemzetközi megállapodásokat és az ott működő halászatokat, mivel a Biológiai Sokféleség Egyezmény és a FAO az ökológiai vagy biológiai szempontból fontos tengeri területek és veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák azonosítását szorgalmazza, és mivel a védett tengeri területek az ökoszisztéma-alapú gazdálkodás kulcsfontosságú eszközei, ahogyan azt a regionális halászati gazdálkodási szervezetek is elismerik;

G.  mivel a regionális halászati gazdálkodási szervezetekben a kvóták elsősorban a korábbi fogásokon alapulnak, ami azt eredményezte, hogy a fejlett országok preferenciális hozzáféréssel rendelkeznek a világ halállományaihoz; mivel most már bizonyos regionális halászati gazdálkodási szervezetek által megállapította kvótaelosztási kritériumokat kell használni annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a környező halászati erőforrásoktól nemzedékeken át függő, parti menti fejlődő országok halászatát, és ezt az Uniónak továbbra is tiszteletben kell tartania;

H.  mivel lényeges, hogy különbséget tegyünk a Norvégiával, Izlanddal és a Feröer-szigetekkel megkötött északi megállapodások és a más országokkal kötött fenntartható halászati partnerségi megállapodások között;

I.  mivel az Uniónak törekednie kell a politikák fejlesztési célú koherenciájára az EUMSZ 201. cikkének (1) bekezdése értelmében, amely szerint „az Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit”;

J.  mivel egyes esetekben nem áll rendelkezésre elegendő adat az állományok helyzetéről és a helyi és harmadik országok flottái általi kifogásokról az EU által harmadik országok vizeiben halászott, vagy az uniós piacokra szánt halállományok tekintetében, ami számos vegyes megállapodásban megnehezíti a többletállományok szintjének az ENSZ Tengerjogi Egyezménye által előírtak szerinti felbecsülését; mivel kívánatos volna az ilyen adatok mennyiségének és átláthatóságának növelése;

K.  mivel az Uniónak minden lehetséges intézkedést meg kell hoznia annak biztosítására, hogy a harmadik országokkal kötött fenntartható halászati megállapodások kölcsönösen előnyösek legyenek mind az Unió, mind a szóban forgó harmadik országok számára, ideértve azok helyi lakosságát és halászati ágazatát is;

L.  mivel a kalózkodás problémája azokra a régiókra is negatív hatással van, ahol a szabályozott halászatra kétoldalú és többoldalú halászati megállapodások keretében kerül sor;

1.  üdvözli, hogy a közös halászati politikáról szóló alaprendelet első alkalommal magában foglal egy külön fejezetet a külső dimenzióról, ideértve a kétoldalú megállapodások minimumfeltételeit is, a regionális halászati gazdálkodási szervezetek közti együttműködés és az általuk hozott intézkedések közti koherencia ösztönzésének kötelességét, a közös, az EU felségvizein és azokon kívül is érvényes előírásokra való kifejezett utalást, valamint azt a megállapítást, hogy az intézkedéseknek a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken kell alapulniuk;

2.  hangsúlyozza a halászat, a környezetvédelmi és kereskedelempolitika, valamint a fejlesztési együttműködés közti összhang biztosításának fontosságát;

3.  elismeri a meglévő jogi keret koherenciája és összhangja fenntartásának és bővítésének fontosságát;

4.  felszólít a halászat tekintetében illetékes bizottsági szervezetek, nevezetesen a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság, az Együttműködési és Fejlesztési Főigazgatóság és a Kereskedelmi Főigazgatóság közötti fokozott együttműködésre;

5.  kulcsfontosságúnak tartja, hogy az EU és azon partnerei, amelyekkel kétoldalú és egyéb megállapodásokat kötött, előmozdítsák az átláthatóságon és a nem kormányzati érdekelt felek – különösen olyan szakemberek, akiknek a megélhetése függ a halászattól – részvételén alapuló, környezeti, társadalmi és gazdasági szempontból fenntartható halászatot, annak érdekében, hogy biztosítsák a part menti közösségek jövőjét, a tengeri környezetet, a helyi ipar fejlődését, a halászat által generált munkahelyeket, a feldolgozást és a kereskedelmet, valamint a halászat élelmezésbiztonsághoz való hozzájárulását;

6.  kitart amellett, hogy elő kell mozdítani az ökoszisztémák védelmét, és a halállományokat a maximális fenntartható hozam előállítására képes szinten kell tartani, mivel a bőséges halállomány fontos feltétele annak, hogy lehetővé tegyük a harmadik országok part menti halászati közösségeinek fejlődését, összhangban a FAO fenntartható kisüzemi halászat biztosítására vonatkozó önkéntes iránymutatásaival;

7.  hangsúlyozza, hogy támogatni kell azon helyi közösségek fejlesztését, amelyek megélhetése nagyrészt a halászattól és a halászati ágazattal kapcsolatos tevékenységektől függ; hangsúlyozza, hogy olyan támogatási intézkedésekre van szükség, amelyek célja a technológia és a know-how átadása, a kapacitáskezelés, a több érdekeltet tömörítő partnerségek és a halászati ágazat javát szolgáló egyéb beruházások előmozdítása;

8.  emlékeztet arra, hogy azok a környezeti előírások, amelyeknek az Unió külső halászatára is vonatkozniuk kell, magukban foglalják a halászati gazdálkodáshoz való ökoszisztéma-alapú megközelítés és az elővigyázatossági szemlélet alkalmazását, annak érdekében, hogy a halászott halállományokat 2015-ig, valamennyi állományt pedig legkésőbb 2020-ig helyreállítsák és olyan szintek fölött tartsák, amelyek révén lehetséges a maximális hozam előállítása;

9.  hangsúlyozza, hogy a közös halászati politika külső dimenziója valamennyi aspektusának az EU, annak tagállamai és globális partnerei közötti méltányos és kölcsönösen előnyös kapcsolaton kell alapulnia, akár kétoldalú (fenntartható halászati partnerségi megállapodások), akár többoldalú (regionális halászati gazdálkodási szervezetek) kapcsolatokról van szó, a helyi halászati ágazat fenntartható fejlődésének előmozdítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a szóban forgó méltányosságot az Unió harmadik országokkal kötött kereskedelmi megállapodásainak is tükrözniük kell, összhangban a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciára vonatkozó előírással;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy a közös halászati politika külső dimenziójába foglalja bele a legkülső régiók figyelembe vételét, ideértve a harmadik országokkal megkötött kétoldalú megállapodásokat, annak biztosítása érdekében, hogy az a legkülső régiókban található helyi halászatok számára is előnnyel járjon;

11.  elismeri a távolsági flottával foglalkozó regionális tanácsadó testület által a harmadik országok érdekelt feleivel összefüggésben a felülvizsgált közös halászati politikával kapcsolatos álláspontja kidolgozása és annak végrehajtása terén végzett munkát;

12.  ragaszkodik ahhoz, hogy a halászattal kapcsolatos külső tevékenységeiben (halászati, halfeldolgozó és forgalmazási tevékenységek) az EU-nak a legmagasabb szintű környezetvédelmi és szociális normákat kell előmozdítania, valamint szigorú és hatékony szabályozási és ellenőrzési intézkedéseket kell elfogadnia, miközben valamennyi tevékenységében biztosítani kell az átláthatóságot, a tisztességes versenynek az Unió piacán való biztosítása érdekében;

13.  elismeri a közös halászati politika külső dimenziójának a munkahelyteremtésben (mind az Unióban, mind máshol) és az uniós piacok (bizonyos körülmények közt helyi piacok) hallal való ellátásában, valamint olyan eszközként betöltött szerepét, amelynek révén az Unió technikai, pénzügyi és tudományos segítséget tud biztosítani a harmadik országoknak, különösen a tudományos kutatás és az ellenőrző és felügyeleti rendszerek javításához, valamint a kikötői infrastruktúra fejlesztéséhez nyújtott támogatás révén;

14.  üdvözli, hogy az EU-nak az utóbbi években sikerült jelentősen javítania a közös halászati politika külső dimenzióját mind a fenntartható halászati partnerségi megállapodások megkötése, mind pedig azok végrehajtása tekintetében, és ennek eredményeként az uniós flották általában a távoli vizeken halászó legprogresszívabb – magas szintű szociális és környezetvédelmi normáknak megfelelő – flották közé tartoznak; úgy véli, hogy az EU-nak a regionális halászati gazdálkodási szervezetek és a fenntartható halászati partnerségi megállapodások uniós hálózata révén nemzetközi összefüggésrendszerben elő kell mozdítania e magas szintű szociális és környezetvédelmi normákat;

15.  elismeri, hogy amennyiben az uniós flotta megszünteti halászati tevékenységét, akkor az őt megillető halászati jogok szétoszthatók más flották között, amelyek az EU által szorgalmazott és védett normáknál jóval alacsonyabb normákkal rendelkeznek a halállományok megőrzése, a gazdálkodás és a fenntarthatóság tekintetében;

16.  úgy véli, hogy az EU-val fenntartható halászati partnerségi megállapodásokat aláíró partnerországokban a halászati ágazat számára nyújtott ágazati támogatás kritikus jelentőséggel bír ezen országok halászati gazdálkodással, tudományos kutatási kapacitással, infrastruktúra-kiépítéssel és -fenntartással, valamint a halászati felügyelők és a legénység képzésével kapcsolatos, egyre növekvő szükségletei szempontjából, továbbá javítani kell a hal-ellátást és a halállományok rendelkezésre állását az élelmezésbiztonság biztosítása érdekében a fenntartható halászati partnerségi megállapodások partnerországainak lakossága számára, támogatást nyújtva a halászati ágazatban a nők által végzett munkához;

17.  határozottan igényli ezért, hogy javuljon a kapcsolat a halászati megállapodások keretében nyújtott ágazati támogatás és a fejlesztési együttműködés hatálya alá eső területeken rendelkezésre álló eszközök, különösen az Európai Fejlesztési Alap között, és hogy teljes legyen az átláthatóság a halászati projektek finanszírozása és az ágazati támogatás felhasználása között, ezáltal biztosítva az uniós források megfelelő felhasználását;

18.  megismétli, hogy jobb tudományos információkra és a fogási/halászati erőkifejtésre vonatkozó pontosabb adatokra van szükség az EU felségvizein kívül, különösen bizonyos part menti fejlődő országok felségvizein folytatott halászatról, az Európai Tengerügyi és Halászati Alap és az Európai Fejlesztési Alap keretében rendelkezésre álló forrásokat használva fel e célra;

19.  megjegyzi, hogy a halászati partnerségi megállapodásokról készített legfrissebb számvevőszéki jelentés azt állapította meg, hogy jóllehet e megállapodások egyik fő célkitűzése, hogy csak a többletállományokat halásszák, ennek gyakorlati megvalósítása azonban „a halállományokra és a hazai halászflották, illetve a szintén hozzáféréssel rendelkező más külföldi flották tevékenységére vonatkozó megbízható adatok hiánya miatt” igen nehéznek bizonyult; hangsúlyozza ezzel összefüggésben a megbízható tudományos adatok és a halászati partnerségi megállapodások hatékonyságára vonatkozó független utólagos értékelések jelentőségét;

20.  ragaszkodik ahhoz, hogy az EU-nak fenntartható halászati partnerségi megállapodások és a regionális halászati gazdálkodási szervezetekben végzett munka révén elő kell mozdítania az afrikai országok felségvizeihez valamennyi külföldi flotta számára hozzáférést biztosító feltételek harmonizálását a tonhal, valamint a kisméretű nyílt vízi fajok és a tengerfenéki fajok tekintetében azzal a céllal, hogy kedvező körülmények jöjjenek létre a fenntartható és felelősségteljes módon dolgozó halászok számára;

21.  kéri a halászat ellenőrzéséhez és a tudományos adatok gyűjtéséhez hozzájáruló független megfigyelői programok kiterjesztését;

22.  meggyőződése, hogy csak a regionális halászati gazdálkodás keretében – többek között megfigyelői programok, (kikötőkben és a nyílt tengeren végzett) vizsgálatok és regionális szintű ellenőrzési rendszerek révén – dolgozható ki a nagy távolságokra vándorló halfajok kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló, közös állományainak az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS) és a halállományokról szóló megállapodás (UNFSA) rendelkezéseinek megfelelő fenntartható és igazságos kiaknázása;

23.  megjegyzi, hogy sok más faj mellett a nagy távolságokra vándorló fajokkal kapcsolatos regionális gazdálkodás jogi keretét a kékúszójú tonhallal foglalkozó és más regionális halászati gazdálkodási szervezetek biztosítják, bár bizonyos halászati tevékenységek továbbra sem esnek a regionális halászati gazdálkodási szervezetek hálózatának hatáskörébe; nyomatékosan kéri a Bizottságot annak mihamarabbi biztosítására, hogy valamennyi érdemleges halászati tevékenységet regionális halászati gazdálkodási szervezet hatáskörébe essen;

24.  kéri a Bizottságot, hogy finanszírozza erőteljesebben a regionális halászati gazdálkodási szervezeteket, mivel kulcsszerepet játszanak a jogellenes, a nem bejelentett és a szabályozatlan halászat elleni küzdelemben;

25.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy bizonyos más halászati tevékenységek – különösen a nyílt vizeken nem jelen lévő fajok közös állományainak halászása – tekintetében nem létezik hathatós regionális együttműködési és gazdálkodási fórum; ezt súlyos problémának tartja, különösen az élelmezésbiztonság szempontjából stratégiai jelentőségű nyugat-afrikai kisméretű nyílt vízi fajok esetében, amint azt a Nemzetközi Tengerjogi Bíróság közelmúltban kiadott tanácsadói véleménye is megjegyzi(4);

26.  nyomatékosan kéri az Uniót, hogy vesse latba befolyását annak biztosítása érdekében, hogy minden regionális dimenziójú halászati tevékenység regionális halászati gazdálkodási szervezet hatáskörébe essen; nyomatékosan kéri az EU-t, hogy a ma még a FAO regionális halászati tanácsadó testületeként működő Kelet-közép-atlanti Halászati Bizottságot (CECAF) mihamarabb fejlessze tovább önálló döntéshozatali hatáskörű hatósággal rendelkező, teljes körű regionális halászati gazdálkodási szervezetté;

27.  meggyőződése, hogy amennyiben az uniós halászflották más halászati tevékenységeket is folytathatnak (például tengerfenéki fajokat halászhatnak), úgy szükségessé válik, hogy az EU mindenkire érvényes intézkedéseket mozdítson elő annak érdekében, hogy összhang jöjjön létre a nagy- és a kisüzemi halászflották között, ehhez pedig olyan zónarendszer is szükségessé válhat, amely lehetővé teszi a helyi kisüzemi halászati ágazat védelmét;

28.  kéri, hogy készüljön több tanulmány a mélytengeri fajokról és élőhelyeikről, és hogy fokozzák ezek védelmét, különösen azon fajok esetében, amelyek különösen érzékenyek vagy alapvető fontosságúak az ökorendszerek hosszú távú fenntarthatósága szempontjából;

29.  buzdítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a hozzáférés kiegyensúlyozott elosztását a regionális halászati gazdálkodási szervezetekben, figyelembe véve a környezeti és társadalmi hatásokat, az élelmezésbiztonsági szükségleteket és a fejlődő országok azon törekvését, hogy maguk alakítsák ki halászati tevékenységeiket; megjegyzi, hogy bármely átcsoportosításnak ki kell terjednie minden halászflottára (a nyílt tengeri és a nemzeti flottákra egyaránt), és az illetékes regionális halászati gazdálkodási szervezet által kidolgozott, megfelelő odaítélési kritériumokon kell alapulnia;

30.  üdvözli az alaprendelet azon követelményét, hogy az olyan országokban működő minden külföldi flottát, amelyekkel az EU fenntartható halászati partnerségi megállapodást kötött, azonos – a fenntartható halászatot előmozdító – hozzáférési feltételek alá kell rendelni, mivel ez fontos intézkedés annak biztosításához, hogy a nem uniós nyílt tengeri halászflották ugyanolyan normák szerint tevékenykedjenek, mint az uniósak, és ne veszélyeztessék e normákat; ösztönzi a Bizottságot, hogy éberen ügyeljen erre a követelményre;

31.  kéri az EU-t, hogy a fenntartható halászati partnerségi megállapodások uniós hálózatát felhasználva biztosítsa, hogy partnerországai minden nyílt tengeri halászflottájuk tevékenységét a többletállományok halászására korlátozzák, miként azt az UNCLOS és a közös halászati politika előírja, és nyújtsanak preferenciális hozzáférést az adott régió és halállományok javára a legfejlettebb környezetvédelmi és szociális gyakorlatokat alkalmazó flották számára;

32.  aggodalmát fejezi ki amiatt a potenciális veszély miatt, hogy ha az új jegyzőkönyvre vonatkozó tárgyalások elhúzódnának, akkor a két jegyzőkönyv közötti időszakban megszakadhatnak a halászati tevékenységek; felhívja a Bizottságot, hogy a halászati tevékenységek két jegyzőkönyv közötti folyamatosságának biztosítása révén garantálja a piaci szereplők jogi és gazdasági biztonságát;

33.  elismeri, hogy a fejlődő országokkal fenntartott kapcsolatok tekintetében szélesebb keretet kell létrehozni, amely nemcsak a halászatra terjed ki, hanem az ellátási lánc megelőző és következő területeire is;

34.  arra buzdítja az EU-t, hogy lehetőleg ne folytasson fenntartható halászati partnerségi megállapodás megkötésére irányuló tárgyalásokat olyan országokkal, ahol elfogadott a korrupció;

35.  elismeri, hogy a fejlődő országokkal fenntartott kapcsolatok tekintetében szélesebb keretet kell létrehozni, amely a halászati kérdéseket ötvözi a fejlesztéssel kapcsolatos egyéb témákkal;

36.  hisz a halászati engedélyek diplomáciai csatornák révén történő elismertetésének jelentőségében;

37.  elismeri, hogy a halászat, kiváltképpen a kisüzemi halászat fontos a fejlődő országok számára, tekintettel az élelmezésbiztonsághoz, a helyi gazdasághoz, valamint mind a nők, mind a férfiak foglalkoztatásához való hozzájárulására, miközben nem tagadható a felelősségteljes és átlátható keretek között folytatott nagyüzemi halászat fontos szerepe sem a partmenti övezetek gazdasági-társadalmi fejlődésében és a lakosság halászati termékekkel való ellátásában;

38.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak tiszteletben kell tartania azon kötelezettségét, hogy a fejlődő országokban folytatott halászatot befolyásoló valamennyi uniós (segély-, kereskedelmi, halászati) politika révén előmozdítsa a környezeti és társadalmi szempontból fenntartható halászatot a fejlődő országokban;

39.  hangsúlyozza, hogy a nőket be kell vonni az értékláncba, a finanszírozástól kezdve a halászati termékek feldolgozásáig és/vagy a termékek forgalmazásáig; úgy véli, hogy a nők e tevékenységekhez való hozzáférésének előmozdítása megerősítené a nők gazdasági és társadalmi szerepvállalását, és ezáltal fontos szerepet játszana a nemek közötti szakadék áthidalásában; ragaszkodik hozzá, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos prioritások nagyobb figyelmet kapjanak az EU fejlődő országokkal fenntartott kapcsolataiban;

40.  hangsúlyozza, hogy a helyi fejlesztés előmozdítása érdekében a partnerországok számára a halászati önállóságukat fokozó ágazati támogatást kell nyújtani, amelynek legfontosabb vonatkozásai a fenntartható akvakultúra megerősítése, a kisüzemi halászat továbbfejlesztése és megőrzése, a halállományokra vonatkozó tudományos ismeretek javítása és a helyi magánszektor szereplőitől származó kezdeményezések serkentése; felhívja az EU-t, hogy fenntartható halászati partnerségi megállapodások révén ösztönözze a jó irányítást, különösen a halászati ágazatból származó közbevételekkel és a pénzügyi ellentételezésekkel való megfelelő gazdálkodást;

41.  úgy véli, hogy az EU-nak bátorítania kell a harmadik országokat – mindenekelőtt azokat, amelyekkel fenntartható halászati partnerségi megállapodásról tárgyal –, hogy teremtsék meg a halászati, halfeldolgozó és marketingágazatbeli uniós vagy egyéb érdekelt felekkel létrehozott közös vállalkozások szabályozási keretét; úgy véli, hogy egy ilyen keret kínálja a legjobb eszközt annak biztosítására, hogy a közös vállalkozások a megreformált közös halászati politika által szorgalmazott magas szintű fenntarthatósági és átláthatósági előírásokkal összhangban jöjjenek létre és működjenek, és ezáltal egyúttal nagyobb fokú jogbiztonságot is garantál a harmadik országokban folytatott fenntartható halászat fejlesztését célzó támogatáshoz, ami uniós érdek;

42.  nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az EU harmadik országokkal fenntartott halászati kapcsolataiban az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot és az érdekelt felek bevonását kulcsfontosságú elemeknek kell tekinteni;

43.  hangsúlyozza, hogy a közös halászati politikának foglalkoznia kell a közös vállalkozásoknak álcázott, a harmadik országok halászati ágazatában végrehajtott európai beruházásokkal; hangsúlyozza, hogy az EU-nak fenntartható halászati partnerségi megállapodások révén elő kell segítenie a partnerországokkal folytatott, szabályozási keret létrehozására irányuló párbeszédet annak biztosítása érdekében, hogy a halászati, halfeldolgozó és marketingágazatbeli, uniós vagy más országokból származó partnerekkel létrehozott közös vállalkozások átlátható módon működjenek, ne versengjenek a helyi kisüzemi ágazattal, és járuljanak hozzá az érintett ország fejlesztési céljainak eléréséhez.

44.  figyelemre méltónak tartja a Számvevőszék jelentését, amely kiemeli, hogy a tonnányi mennyiségekre vonatkozóan a közelmúltban bizonyos jegyzőkönyvekben elfogadott kvóták alulhasznosítása miatt magas költségek keletkeztek; felhívja ezért a Bizottságot, hogy e területen a lehető leginkább kerülje az EU költségvetésének szükségtelen költségekkel való megterhelését;

45.  úgy véli, hogy a Parlamentnek tevékenyebb szerepet kellene biztosítani, és a halászati partnerségi megállapodások megkötésére vagy azok megújítására irányuló eljárások minden szakaszában közvetlenül és teljes körűen tájékoztatást kell kapnia annak érdekében, hogy fokozódjon a jegyzőkönyvek átláthatósága és az azokkal kapcsolatos demokratikus elszámoltathatóság.

46.  elismeri a közös halászati politika külső dimenziójának fontosságát a munkahelyteremtés szempontjából az EU-ban és partnerországaiban egyaránt, többek között a regionális halászati partnerségi megállapodásoknak köszönhetően a legénység tagjainak helyi felvétele révén; bátorítja, hogy az uniós hajók – ahol lehetséges – a kezdeti feldolgozás céljaira a partnerországokban rakodják ki fogásaikat; kéri, hogy építsenek be a munkavállalók védelmét és tisztességes munkafeltételek biztosítását szolgáló eszközöket a halászati tárgyú uniós rendeletekbe (különös tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 188. számú egyezményére) és a regionális halászati partnerségi megállapodásokba annak szavatolása érdekében, hogy az uniós és más állampolgárságú munkavállalókat ugyanazon munkafeltételek, javadalmazás, jogvédelem és képzés illessék meg;

47.  melegen üdvözli a Mauritániával aláírt legutóbbi jegyzőkönyv átláthatósági rendelkezéseit, amely jegyzőkönyv keretében Mauritánia vállalja, hogy közzéteszi az államokkal vagy magánfelekkel kötött minden olyan megállapodását, amely hozzáférést ad külföldi hajóknak Mauritánia kizárólagos gazdasági övezetéhez, továbbá nyomatékosan kéri, hogy ilyen átláthatósági előírásokat építsenek be minden regionális halászati partnerségi megállapodásba;

48.  melegen üdvözli azt is, hogy a Mauritániával kötött jegyzőkönyv az uniós flotta számára elsőbbségi hozzáférést biztosít az országban található többletállományhoz, és ösztönzi a Bizottságot, hogy kövesse ezt a példát más harmadik országokkal kötendő jegyzőkönyvek tárgyalásakor is, figyelembe véve azokat a szigorú fenntarthatósági követelményeket, amelyeket az uniós flottának teljesítenie kell;

49.  határozottan annak biztosítására ösztönzi a Bizottságot, hogy hasonló átláthatósági rendelkezések kerüljenek be más jövőbeli jegyzőkönyvekbe is, ami sokkal jobb átláthatóságot eredményez a teljes halászati tevékenység és a hozzáférési feltételek tekintetében; információkat kér a Mauritánia felségvizein halászati engedéllyel rendelkező flották hajóinak összesített fogásairól, és kéri, hogy a hozzáféréssel kapcsolatos feltételek legyenek nyilvánosan elérhetők;

50.  felhívja a Bizottságot, hogy azon nemzetközi szervezetek keretében, amelyeknek tagja, a többi harmadik országot is arra bátorítsa, hogy tegyék közzé a más államokkal vagy magánfelekkel aláírt egyéb megállapodásaik feltételeit is, beleértve a halászati engedéllyel rendelkező hajók azonosítását, valamint azok tevékenységeit és fogásait is; hasonlóképpen ösztönzi a harmadik országokat, hogy feleljenek meg a regionális halászati gazdálkodási szervezetek határozatainak, amelyek előmozdítják az átláthatóságot a halászati megállapodásokban;

51.  ösztönzi a többi harmadik országot, hogy fontolják meg a regionális halászati gazdálkodási szervezetek ajánlásait, állásfoglalásait és határozatait, amelyek előmozdítják a halászati megállapodások átláthatóságát az érintett kizárólagos gazdasági övezeten belül;

52.  úgy véli, hogy a Bizottságnak mihamarabb javítania kell az átláthatóságot egy adatbázis létrehozásával, amely magában foglal minden olyan, uniós hajótulajdonosok és helyi vagy regionális szervek vagy hatóságok vagy harmadik országok között vagy nevében létrejött magánmegállapodást, amely harmadik országbeli halászatot biztosít, beleértve a hozzáférési feltételeket, a megengedett flottakapacitást, valamint a hajók és az elvégzett halászati tevékenységek azonosítását; úgy véli, hogy ezt az adatbázist nyilvánossá kell tenni azon részek kivételével, amelyek bizalmas üzleti adatokat tartalmaznak;

53.  megjegyzi, hogy a hajótulajdonosok a közös halászati politika hatályán kívül eső, egyéni megállapodásokat kötnek harmadik országok kormányaival; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Bizottságot nem értesítik következetesen e megállapodásokról; aggasztónak találja, hogy ez bizonyos körülmények között tisztességtelen versenyt eredményezhet a fejlődő országok helyi halászati közösségeivel, illetve a kétoldalú megállapodások értelmében tevékenykedő uniós hajótulajdonosokkal;

54.  úgy véli, hogy azokat a fenntartható halászati partnerségi megállapodások rendelkezései szerint halászó hajókat, amelyek nem nyújtják be a tagállamuknak a halászati engedélyük feltételei alapján megkövetelt adatokat, a tanácsi rendelet vagy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatról szóló rendelet értelmében meg kell büntetni, beleértve adott esetben a halászati engedély megtagadását is;

55.  sajnálatosnak tartja, hogy a „külső flották” méretére vonatkozó korábbi becslések eltérő fogalommeghatározást használtak az ebbe a körbe bevonandó hajók típusáról, ami ahhoz vezetett, hogy a jelenlegi becslések nem hasonlíthatók össze, és így lehetetlen elemezni a flották méretét és időbeli alakulását, ami súlyosan korlátozza az átláthatóságot; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy – miközben kellő figyelmet fordít az északi megállapodások megfelelő jellegzetességeire – dolgozza ki a külső flotta fogalommeghatározását, amely felöleli az uniós felségvizeken kívül működő valamennyi hajót, és így lehetővé teszi a múltbeli összehasonlítást;

56.  megjegyzi, hogy a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) által játszott szerep ellenére az ugyanazon halászati területeken működő uniós és harmadik országbeli flottákra alkalmazandó szabályok különbözősége jelentős problémát okozott az uniós halászok számára; szükségesnek tartja, hogy az EU növelje erőfeszítéseit a Földközi-tenger medencéjében a helyi szervekkel, regionális szervezetekkel, tudományos intézetekkel, megfigyelőközpontokkal és az egyes országok halászati klasztereivel szoros együttműködésben; úgy ítéli meg, hogy az EU-nak szerepet kell játszania a Földközi-tengeren a hajók közötti konfliktusok megoldásában, és kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg azon halászok támogatását és kisegítését, akik gyakran kerülnek összeütközésbe harmadik országbeli hajókkal, továbbá alakítson ki szoros együttműködést a Földközi-tenger déli partján fekvő országokkal;

57.  üdvözli, hogy a közelmúltban közzétették azon uniós lobogó alatt hajózó hajók neveit, amelyek engedélyt kaptak az uniós felségvizeken kívüli halászatra, és ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság magától értetődően közzétegye ezeket az információkat, beleértve az e hajók tevékenységeire és fogásaira vonatkozó adatokat is;

58.  megjegyzi, hogy az átláthatóság a halászati ágazat szereplőivel folytatott tanácskozás és tájékozott részvételük előfeltétele, különösen olyan szakemberek esetében, akiknek a megélhetése függ a halászattól; úgy ítéli meg, hogy ezeket a tanácskozásokat és részvételt elő kell mozdítani a fenntartható halászati partnerségi megállapodásokban, beleértve a megállapodások és jegyzőkönyvek megtárgyalását, az ágazati támogatás felosztását és felhasználását, a regionális halászati gazdálkodási szervezetek által végzett munkát és a fejlesztési együttműködési projektek megvalósítását;

59.  megjegyzi, hogy az alaprendelet tartalmaz egy olyan rendelkezést, amely megköveteli, hogy az uniós nyilvántartásból kilépő és azt követően visszalépő hajók tájékoztatást adjanak a visszalépés előtti tevékenységükről; úgy véli, hogy ezt a követelményt szigorítani kell, mégpedig úgy, hogy a nyilvántartásba vétel előtt be kell nyújtani a Bizottságnak és rögzíteni kell az uniós halászflotta-nyilvántartásban az arra vonatkozó teljes körű információkat, hogy korábban a hajó milyen lobogók alatt hajózott;

60.  elismeri az EU által a halállományokat fenyegető, a jogszerű tevékenységet folytató halászok számára tisztességtelen versenyt jelentő jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem terén végzett munkát; elismeri a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatról szóló rendelet hozzájárulását a fenntartható halászat egész világon történő előmozdításához; úgy ítéli meg, hogy köszönhetően annak, hogy az EU világszinten a halászati termékek vezető piaca, képes arra, hogy biztosítsa más államok, többek között azok, amelyekkel fenntartható halászati partnerségi megállapodást kötött, és nemzetközi szereplők támogatását annak érdekében, hogy közös megközelítést biztosítson és hatékony világszintű rendszert alakítson ki a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemre;

61.  ösztönzi egységes nemzetközi rendszer kialakítását a nemzetközi vizeken hajózó minden hajó nyilvántartására;

62.  ragaszkodik ahhoz, hogy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatról szóló rendeletet szigorúan, objektíven és átláthatóan, megkülönböztetésmentes és összehangolt módon alkalmazzák, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítson a flották és országok számára, és ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat ennek megtételére; továbbá úgy ítéli meg, hogy a rendelet sikerességének biztosítása érdekében nem szabad megengedni, hogy azt az EU rövid távú kereskedelempolitikai igényeihez igazítsák, vagy hogy az uniós halászati érdekelt felek a versenyelőny tisztességtelen javítására szolgáló eszközként alkalmazzák;

63.  felhívja a Bizottságot, hogy tanulmányozza a munkakörülményekhez kapcsolódó rendelkezések belefoglalását a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatról szóló rendeletbe;

64.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható halászati partnerségi megállapodásoknak biztosítaniuk kell a tengeri halászati termékek teljes nyomonkövethetőségét is;

65.  úgy véli, hogy az EU által letárgyalt kétoldalú és többoldalú kereskedelmi megállapodásoknak környezetileg fenntartható és szociálisan igazságos feltételeket kell előmozdítaniuk a halászati termékek előállítása tekintetében az érintett harmadik országokban, mégpedig azzal, hogy megfelelő mennyiségi és minőségi korlátozásokat alkalmaznak az uniós piacra jutásra, hogy ne ássák alá a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem terén e rendelet révén tett előrelépést; továbbá úgy véli, hogy ezeknek a feltételeknek alapkövetelményt kell jelenteniük a halászati vagy halászatból származó termékek európai piacon való forgalomba hozatalához, és hogy az európai piacról ki kell tiltani minden olyan halászati vagy halászatból származó terméket, amely nem felel meg garantáltan ezeknek a feltételeknek;

66.  úgy véli, hogy a halak kifogása és feldolgozása terén érvényes gazdasági, társadalmi és környezeti feltételeknek egyértelműnek kell lenniük a fogyasztók számára;

67.  javasolja, hogy a kétoldalú és többoldalú kereskedelmi megállapodások rendelkezései kifejezetten hivatkozzanak a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatról szóló rendeletre, többek között az abban foglalt normákra; azt javasolja a Bizottságnak, hogy függessze fel a kereskedelmi kapcsolatokat azon harmadik országokkal, amelyeket a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatról szóló rendelet 31. cikke megnevez;

68.  sürgeti a Bizottságot, hogy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatról szóló rendeletbe foglaljon bele a kereskedelem-ellenőrzési és szakértői rendszerhez (TRACES) hasonló rendszert a fogási tanúsítványokhoz és a hajókhoz kapcsolódó adatok ellenőrzése és összesítése, vagy minimális százalékos érték megállapítása érdekében a feldolgozott termékek behozatalának ellenőrzésére;

69.  fontosnak tartja részletes iránymutatás kiadását azon országok számára, valamint erőfeszítéseik nyomon követésére, amelyek sárga vagy piros lapot kaptak;

70.  üdvözli, hogy a halászhajókat sérülékeny hajóként vették fel az Atalanta-művelet tevékenységi körébe, és kéri, hogy továbbra is támogassák és védelmezzék az uniós flotta tevékenységét;

71.  úgy ítéli meg, hogy a nemzeti joghatóságon kívül eső területeken az óceánok nemzetközi irányításának új rendszerével kapcsolatos ENSZ-tárgyalásoknak olyan rendszerre kell törekedniük, amely lehetővé teszi az óceánokban található erőforrások tanulmányozását és méltányos, fenntartható és óvatos kiaknázását, beleértve az ökológiai vagy biológiai szempontból fontos tengeri területek azonosításával kapcsolatban folyamatosan végzett munkát, amelynek célja a védett tengeri területek összefüggő hálózatának megvalósítása;

72.  emlékeztet a Bizottság azon kötelezettségére, hogy a Szerződések őreként biztosítsa, hogy a tagállamok teljesítsék az állampolgáraik és hajóik külső tevékenységeihez kötődő, kellő gondossággal kapcsolatos kötelezettségeiket, és felhívja az EU-t, hogy vegye figyelembe a Nemzetközi Tengerjogi Bíróság közelmúltbeli tanácsadói véleményét, amelyben az EU-t jelöli meg lobogó szerinti államként a kétoldalú megállapodások vonatkozásában;

73.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 354., 2013.12.28., 22. o.
(2) HL L 149., 2014.5.20., 1. o.
(3) HL C 419., 2015.12.16., 175. o.
(4) A Nemzetközi Tengerjogi Bíróság 2015. április 2-i tanácsadói véleménye, amelyet a szubregionális halászati bizottság (SRFC) által benyújtott kérelemre adott ki: https://www.itlos.org/fileadmin/itlos/documents/cases/case_no.21/advisory_opinion/C21_AdvOp_02.04.pdf

Jogi nyilatkozat