Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2016/2052(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0316/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0316/2016

Viták :

PV 21/11/2016 - 15
CRE 21/11/2016 - 15

Szavazatok :

PV 22/11/2016 - 5.8
CRE 22/11/2016 - 5.8
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0435

Elfogadott szövegek
PDF 231kWORD 58k
2016. november 22., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
Európai védelmi unió
P8_TA(2016)0435A8-0316/2016

Az Európai Parlament 2016. november 22-i állásfoglalása az európai védelmi unióról (2016/2052(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződésre,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) V. címére,

–  tekintettel az EUSZ 42. cikkének (6) bekezdésére az állandó strukturált együttműködésről;

–  tekintettel az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdésére a védelmi szövetségről;

–  tekintettel a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a szubszidiaritás és arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. december 18-i és 2015. június 25–26-i következtetéseire,

–  tekintettel a Tanács közös biztonság- és védelempolitikáról szóló, 2013. november 25-i és 2014. november 18-i következtetéseire,

–  tekintettel „Az Unió szerepéről a változó globális környezetben: egy összekapcsoltabb, feszültségekkel teli és összetettebb világban” című, 2016. április 13-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel „Az EU kölcsönös védelmi és szolidaritási záradékai: politikai és műveleti dimenziók” című, 2012. november 22-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban – 2004–2008” című, 2009. január 14-i állásfoglalására(3), amely 89. bekezdésében megállapítja, hogy „az alapvető jogok hatálya nem szűnik meg a kaszárnyák kapujában, és hogy az egyenruhát viselő polgárokra is teljes egészében érvényesek, és javasolja, hogy a tagállamok a fegyveres erőknél is biztosítsák az alapvető jogok betartását”,

–  tekintettel a közös kül- és biztonságpolitikával (KKBP), valamint a közös biztonság- és védelempolitikával (KBVP) foglalkozó 2016. április 8-i hágai, 2015. szeptember 6-i luxembourgi, 2015. március 6-i rigai, 2014. november 7-i római, 2014. április 4-i athéni, 2013. szeptember 6-i vilniusi, 2013. március 25-i dublini és 2012. szeptember 10-i páfoszi parlamentközi konferenciára,

–  mivel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által a közelmúltban, az uniós külügyminiszterek 2016. szeptember 2-án tartott „Gymnich-értekezletének” alkalmával tett nyilatkozatok újból megerősítették, hogy lehetőség nyílik a tagállamok körében védelmi téren elérendő konkrét előrelépésekre;

–  tekintettel a „Közös jövőkép, közös cselekvés: erősebb Európa. Az EU globális kül- és biztonságpolitikai stratégiája” című dokumentumra, amelyet az alelnök/főképviselő 2016. június 28-án mutatott be,

–  tekintettel az alelnöknek/főképviselőnek és az Európai Védelmi Ügynökség vezetőjének az Európai Tanács 2013. decemberi következtetéseinek végrehajtásáról szóló, 2014. július 7-i eredményjelentésére,

–  tekintettel az Európai Bizottság „Úton egy versenyképesebb és hatékonyabb védelmi és biztonsági ágazat felé” című, 2013. július 24-i közleményére (COM(2013)0542),

–  tekintettel a Bizottságnak „Az európai védelmi ágazat megújítása” című, 2014. június 24-i jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság védelemről szóló közleményének végrehajtásáról szóló, 2015. május 8-i jelentésére,

–  tekintettel a honvédelem és biztonság területén egyes építési beruházásokra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló, ajánlatkérő szervek vagy ajánlatkérők által odaítélt szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2009. július 13-i 2009/81/EK irányelv, illetve a védelmi célú termékek Unión belüli átadásáról szóló 2009/43/EK irányelv értékelésére,

–  tekintettel az Európai Tanács és a Bizottság elnökei, illetve a NATO főtitkárának 2016. július 8-i együttes nyilatkozatára;

–  tekintettel az alelnök/főképviselő és a Bizottság „Az EU átfogó megközelítése a külső konfliktusok és válságok tekintetében” című, 2013. december 11-i közös közleményére (JOIN(2013)0030) és a Tanács ehhez kapcsolódó, 2014. május 12-i következtetéseire,

–  tekintettel az olasz honvédelmi miniszter és külügyminiszter „védelmi Schengen” létrehozásának szükségességéről szóló, 2016. augusztus 10-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a német és a francia külügyminiszter „Erős Európa egy bizonytalan világban” című, 2016. június 28-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az Egyesült Királyság Európai Unióból való lehetséges kilépésére,

–  tekintettel az Eurobarométer 85.1 2016. júniusi felmérésének eredményeire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A8-0316/2016),

A.  mivel az elmúlt években a biztonsági helyzet mind Európán belül, mind a környező régióban jelentősen romlott, és olyan nehéz, eddig példa nélküli kihívásokat támasztott, amelyekkel egyetlen ország vagy szervezet sem képes egyedül szembenézni; mivel Európa minden eddiginél nagyobb mértékben tapasztalja meg a terrorizmus veszélyét a területén, miközben Észak-Afrikában és a Közel-Keleten továbbra is terjed a terrorizmus és az állandó erőszak; mivel a szolidaritás és az ellenállóképesség együttműködést és együttes, rendszerszintű fellépést kíván az EU részéről, mindezt szövetségeseinkkel és partnereinkkel, illetve a harmadik országokkal együtt megvalósítva; mivel a megelőzés, az érzékeny biztonsági adatok megosztása, a fegyveres konfliktusok befejezése, a széles körben elterjedt emberi jogi jogsértések felszámolása, a demokrácia és a jogállamiság terjesztése és a terrorizmus elleni küzdelem az EU és polgárai prioritásai, és ebben az EU határain belül és azokon kívül is részt kell venni, többek között egy olyan hadmérnöki hadtest révén, amelyet abból a célból hoznak létre, hogy a harmadik országokban kezeljen az éghajlatváltozás következményeivel és a természeti katasztrófákkal kapcsolatos néhány igen gyakorlati kihívást; mivel Európának erősebbnek és gyorsabbnak kell lennie a valós veszélyhelyzetekben;

B.  mivel a terrorizmus, a hibrid fenyegetések, a gazdaság volatilitása, a kibernetikai és energetikai szempontból nem biztonságos helyzet, a szervezett bűnözés és az éghajlatváltozás jelenti a fő biztonsági fenyegetést a mindennapok egyre összetettebb és összefonódó világában, ahol az EU-nak minden tőle telhetőt meg kell tennie, és keresnie kell az eszközöket a biztonság garantálásához, valamint a jólét és a demokrácia megteremtéséhez; mivel a jelenlegi pénzügyi és biztonsági környezet megköveteli az európai fegyveres erős szorosabb együttműködését, továbbá a katonai személyzet képzését, valamint intenzívebb és jobb együttműködését; mivel az Eurobarométer 2016. júniusi 85.1. felmérése szerint az uniós polgárok mintegy kétharmada azt szeretné látni, hogy az EU nagyobb szerepet vállal a biztonsági ügyekben és a védelempolitikában; mivel az EU belső és külső biztonsága kezd egyre inkább egybemosódni; mivel különös figyelmet kell fordítani a konfliktusmegelőzésre, az instabilitás kiváltó okainak kezelésére és a humánbiztonság garantálására; mivel az éghajlatváltozás olyan súlyos fenyegetést jelent a globális biztonságára, békére és stabilitásra, amely felerősíti a hagyományos biztonságot érő fenyegetéseket, többek között azáltal, hogy csökkenti a lakosság ivóvízhez és élelmiszerhez való hozzáférését a sérülékeny és fejlődő országokban, így gazdasági és társadalmi feszültségekhez vezet, migrációra kényszeríti az embereket vagy politikai feszültséget és biztonsági kockázatokat hoz létre;

C.  mivel az alelnök/főképviselő globális kül- és biztonságpolitikai stratégiájában az Unió biztonságát az öt kiemelt prioritás egyikeként jelölte meg;

D.  mivel a Lisszaboni Szerződés megköveteli a tagállamoktól, hogy megfelelő kapacitásokat bocsássanak a polgári és katonai KBVP-missziók és -műveletek rendelkezésére; mivel a Szerződésekben foglaltaknak megfelelő biztonsági és védelmi kapacitásépítés közel sem optimális; mivel az európai intézmények is igen fontos politikai kezdeményező szerepet játszhatnak; mivel a tagállamok eddig nem mutattak akaratot egy európai biztonsági és védelmi unió létrehozására, attól tartva, hogy az fenyegetné a nemzeti szuverenitásukat;

E.  mivel a védelem és biztonság terén az európai fellépés hiányából fakadó költségeket évente 26,4 milliárd euróra becsülik(4) a párhuzamos munkavégzés, a túlterheltség és a védelmi célú közbeszerzések előtt álló akadályok miatt;

F.  mivel az EUSZ 42. cikke előírja egy közös uniós védelempolitikának a KBVP részeként való fokozatos kialakítását, amely a jövőben az Európai Tanács egyhangú határozata nyomán közös uniós védelmet eredményez; mivel az EUSZ 42. cikkének (2) bekezdése is azt ajánlja a tagállamoknak, hogy az alkotmányos követelményeiknek megfelelően fogadjanak el egy ilyen határozatot;

G.  mivel az EUSZ 42. cikke védelmi ügynökségek létrehozását, továbbá egy európai képességi és fegyverzeti politika meghatározását is előírja; mivel ez a cikk előírja azt is, hogy az uniós erőfeszítéseknek NATO-kompatibilisek legyenek, valamint kiegészítsék és kölcsönösen erősítsék egymást; mivel egy közös uniós védelmi politikának erősítenie kell Európa azon képességét, hogy határain belül és túl előmozdítsa a biztonságot, továbbá erősítenie kell a NATO-val való partnerséget és a transzatlanti kapcsolatokat, és ezért megerősíti majd a NATO-t, következésképpen továbbfejleszti a hatékonyabb területi, regionális és globális biztonságot és védelmet; mivel a NATO 2016-os varsói csúcstalálkozójának a NATO–EU stratégiai partnerségről elfogadott legutóbbi együttes nyilatkozata elismerte a NATO szerepét és azt a támogatást, amit az EU nyújthat a közös célok elérése érdekében; mivel egy európai védelmi uniónak az ENSZ Alapokmányában foglalt alapelveknek megfelelően biztosítania kell a béke fenntartását, a konfliktusok megelőzését és a nemzetközi biztonság megerősítését;

H.  mivel a 2007-ben teljes műveleti képességet elért, humanitárius, békefenntartó és béketeremtő jellegű katonai feladatok ellátására tervezett uniós harccsoportok az eljárási, pénzügyi és politikai akadályok miatt még nem kerültek bevetésre, annak ellenére, hogy erre lehetőség és szükség is lett volna; rámutat, hogy ez egy elmulasztott lehetőség az EU mint a stabilitásért és békéért felelős fontos globális szereplő szerepének megerősítése terén;

I.  mivel az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) létrehozásán kívül az EU közös biztonság- és védelempolitikájának egyetlen egyéb hiányzó eleméről sem született elképzelés vagy határozat, és ilyen nem is került végrehajtásra sem; mivel az Európai Védelmi Ügynökséget teljesen át kell szervezni, hogy lehetősége legyen megvalósítani a benne rejlő lehetőségeket, és igazolni tudja, hogy hozzáadott értéket teremt, hatékonyabbá teszi a KBVP-t, és harmonizált nemzeti védelmi tervezési eljárásokat eredményezhet azokon a területeken, amelyek az EUSZ 43. cikkében leírt petersbergi feladatokkal összhangban a KBVP katonai műveletei szempontjából jelentőséggel bírnak; arra bátorítja valamennyi tagállamot, hogy e cél elérése érdekében vegyen részt az EVÜ-ben, és kötelezze el magát mellette;

J.  mivel az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiája előírja, hogy az EU a képességek teljes spektrumán következetesen ösztönözze a védelmi együttműködést, annak érdekében, hogy reagáljon a külső válságokra, segítsen építeni partnereink kapacitásait, garantálja Európa biztonságát, valamint biztos alapokon nyugvó európai védelmi ipart hozzon létre, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy Európa autonóm módon dönthessen stratégiai kérdésekről és léphessen fel; mivel a végrehajtása előtt minden intézkedésről meg kell állapodnia a Tanács minden tagjának;

K.  mivel a részint a védelemre összpontosító 2015. júniusi Európai Tanács mélyebb és módszeresebb védelmi együttműködés előmozdítását kérte a kulcsfontosságú képességek biztosítása érdekében, többek között adott esetben az uniós támogatások és a meglévő képességek felhasználása révén, tudomásul véve eközben, hogy a katonai képességeket továbbra is a tagállamok birtokolják és működtetik;

L.  mivel Franciaország 2015. november 17-én az EUSZ 42. cikke (7) bekezdésének alkalmazását kérte, és ezt követően pusztán kétoldalú alapon kérte és igazgatta a többi tagállam segítségnyújtási és támogatási hozzájárulásait;

M.  mivel a biztonságról és védelemről szóló uniós szintű fehér könyvnek tovább kell erősítenie a KBVP-t, és a Lisszaboni Szerződéssel összhangban javítania kell az EU azon képességét, hogy a biztonság megteremtőjeként lépjen fel, valamint hasznos észrevételekkel szolgálhat a jövőbeli és hatékonyabb KBVP-ről; mivel a KBVP-missziók és -műveletek nagyrészt olyan régiókban zajlanak, mint Afrika szarva és a Száhel-övezet, amelyeket súlyosan érintik az éghajlatváltozás olyan negatív következményei, mint a szárazság és a talajromlás;

N.  mivel a Tanács holland elnöksége támogatta az uniós fehér könyv ötletét; mivel a visegrádi országok üdvözölték az erősebb európai védelmi integráció elképzelését; és mivel Németország egy európai biztonsági és védelmi unió létrehozását szorgalmazta a német biztonságpolitikáról és a Bundeswehr jövőjéről szóló 2016-os fehér könyvben;

O.  mivel a fokozatos védelmi integráció a legjobb választási lehetőségünk arra, hogy kevesebb pénzből többet tegyünk, a fehér könyv pedig egyedülálló lehetőséget jelenthet a további lépésekre vonatkozó javaslatokhoz;

Európai védelmi unió

1.  emlékeztet arra, hogy hosszú távú biztonságának garantálása érdekében Európának politikai akaratra és eltökéltségre van szüksége, amelyet egy megfelelő széles politikai eszköztár támogat, ideértve az erős és korszerű katonai képességeket is; ösztönzi az Európai Tanácsot, hogy vállaljon vezető szerepet egy közös uniós védelmi politika fokozatos kialakításában, és nyújtson további pénzügyi erőforrásokat a végrehajtásának biztosítására, hogy azt az EU következő többéves politikai és pénzügyi kerete alatt létre lehessen hozni; emlékeztet arra, hogy a közös uniós védelmi politika létrehozása a Lisszaboni Szerződésben foglalt közös biztonság- és védelempolitika kidolgozását és végrehajtását jelenti, amelyet köt a nemzetközi jog, és amely tulajdonképpen elengedhetetlen ahhoz, hogy az EU képes legyen globális szinten előmozdítani a jogállamiságot, a békét és a biztonságot; üdvözli e tekintetben tagállamok valamennyi folyamatban lévő tevékenységét, amelyek arra irányulnak, hogy tovább integrálják védelmi erőfeszítéseinket, a biztonságról és védelemről szóló fehér könyv rendkívül fontos hozzájárulásainak figyelembevételével;

2.  sürgeti az uniós tagállamokat, hogy aknázzák ki a Lisszaboni Szerződésben a KBVP tekintetében meglévő lehetőségeket, különös tekintettel az EUSZ 42. cikkének (6) bekezdése szerinti állandó strukturált együttműködésre, illetve a 41. cikkének (3) bekezdése szerinti induló alapra; emlékeztet arra, hogy az EUSZ 43. cikke szerinti petersbergi feladatok az ambiciózus katonai feladatok hosszú listájából állnak, például a közös leszerelési műveleteket, humanitárius és mentési feladatokat, katonai tanácsadói és segítségnyújtási feladatokat, konfliktusmegelőzést és békefenntartást, harcoló erők válságkezelésben kifejtett feladatait – beleértve a béketeremtést is – és a konfliktusok lezárását követően a helyzet stabilizálására irányuló műveleteket foglalnak magukban; emlékeztet arra, hogy ugyanez a cikk azt is megállapítja, hogy ezek a feladatok hozzájárulhatnak a terrorizmus elleni küzdelemhez, ideértve a terrorizmus ellen saját területükön küzdő harmadik országok támogatását is; hangsúlyozza, hogy a KBVP jelenlegi állapota nem teszi lehetővé, hogy az EU ellássa az összes felsorolt feladatot; úgy véli, hogy annak kell lennie a napirenden, hogy szisztematikusan dolgoznak olyan módszerek kialakításán, amelyek lehetővé teszik, hogy az EU teljesítse a Lisszaboni Szerződés célkitűzéseit;

3.  úgy véli, hogy egy valóban erős európai védelmi uniónak olyan garanciákat és képességeket kell kínálnia a tagállamok számára, amelyek túlmutatnak azok saját képességein;

4.  úgy véli, hogy az európai védelmi uniónak a KBVP alapos felülvizsgálatával kell indulnia, a védelem határozott elvén kell alapulnia, hatékony finanszírozást kell kapnia, és össze kell hangolni a NATO-val; úgy véli, hogy a belső és külső biztonság fokozódó integrációja mellett szükséges lépésként a KBVP-nek túl kell lépnie a külső válságok kezelésén, annak érdekében, hogy valóban biztosítsa a közös biztonságot és védelmet, és a rendelkezésére álló eszközök teljes skáláját felhasználva lehetővé tegye az Unió szerepvállalását a válságok és konfliktusok minden szakaszában;

5.  rámutat arra, hogy a Tanács keretében létre kell hozni a védelmi miniszterek ülését, hogy az biztosítsa az állandó politikai vezetést, és koordinálja az európai védelmi unió kialakítását; felszólítja az Európai Unió Tanácsát, hogy első lépésként hozzon létre egy olyan konzultációs és döntéshozatali fórumként működő állandó formátumot, amelynek keretében azon tagállamok védelmi miniszterei ülésezhetnek, amelyek elkötelezettek a mélyebb védelmi együttműködés mellett;

6.  felhívja a Bizottság elnökét, hogy hozzon létre egy, a Bizottság tagjaiból álló, „védelmi ügyekkel” foglalkozó állandó munkacsoportot az alelnök/főképviselő elnökletével; kéri, hogy a Parlament állandó képviselőkkel részt vehessen e csoport munkájában; támogatja, hogy a Bizottság jól összpontosított kutatás, tervezés és végrehajtás révén aktívabb szerepet vállaljon a védelemben; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy építse be az éghajlatváltozás témakörét az EU valamennyi külső fellépésébe, különösen a KBVP-be;

7.  úgy véli, hogy a kockázatok és fenyegetések egyre negatívabb megítélése Európában sürgőssé teszi az Európai Védelmi Unió létrehozását; ennek oka kiváltképpen az Európai Unió határainak egyre romló biztonságában keresendő, különösen a keleti és déli szomszédaival közös határokon; megjegyzi, hogy ez így szerepel a tagállamok biztonsági stratégiáiban is; hangsúlyozza, hogy ez a helyzet 2014 folyamán különös módon és fokozatosan súlyosabbá vált az önmagát Iszlám Államnak nevező Dá'is megalakulásával és fejlődésével, valamint az Oroszország által alkalmazott erőszak következtében;

8.  úgy véli, hogy az európai védelmi uniónak a tagállamok rendszeres időközönként elvégzett közös biztonsági fenyegetettségértékelésén kell alapulnia, de elég rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy eleget tegyen a tagállamok egyéni biztonsági kihívásainak és szükségleteinek;

9.  úgy véli, hogy az Uniónak saját forrásokat kell rendelkezésre bocsátania arra, hogy nagyobb és rendszeresebb európai védelmi együttműködést ösztönözzön a tagállamai között, beleértve az állandó strukturált együttműködést; meggyőződése, hogy az uniós források felhasználása a kohézió és a szolidaritás egyértelmű kifejezése lenne, és hogy ez lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy egy közösebb erőfeszítés keretében javítsák a katonai képességeiket;

10.  úgy véli, hogy a megerősített európai védelmi együttműködés nagyobb hatékonysághoz, egységhez és eredményességhez vezetne, növelné az uniós eszközöket és képességeket, és pozitív hatásokat gyakorolhatna a védelmi kutatás és ipar ügyeire; kiemeli, hogy az EU és a tagállamai csak az ilyen mélyebb együttműködésen keresztül – amelynek fokozatosan egy igazi európai védelmi unióvá kell fejlődnie – fogják tudni megszerezni azokat a szükséges technológiai és ipari képességeket, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy gyorsabban, illetve önállóan és hatékonyan tudjanak fellépni, továbbá gyorsan reagálva és hatékonyan kezeljék napjaink fenyegetéseit;

11.  arra bátorítja valamennyi tagállamot, hogy az uniós kereten belül állandó strukturált együttműködés kialakításával tegyenek egymással szemben kötelezőbb erejű kötelezettségvállalásokat; ösztönzi a tagállamokat, hogy az állandó strukturált együttműködés keretén belül hozzanak létre többnemzetiségű haderőt, és azt bocsássák a KBVP rendelkezésére; kiemeli annak fontosságát és szükségességét, hogy minden tagállam érintett legyen az állandó és hatékony strukturált együttműködésben; úgy véli, hogy a Tanácsnak rendes esetben erre a többnemzetiségű haderőre kell bíznia a békefenntartás, a konfliktus-megelőzés és a nemzetközi biztonság megerősítése feladatának végrehajtását; javasolja, hogy mind az uniós szintű döntéshozatali folyamatokat, mind a nemzeti eljárásokat úgy alakítsák ki, hogy gyorsan lehessen reagálni a válságokra; meggyőződése, hogy ennek érdekében az uniós harccsoport-rendszert át kell nevezni, a fentiekre kell használni, illetve politikailag, modulárisan és hatékony finanszírozás révén tovább kell fejleszteni; ösztönzi egy uniós műveleti parancsnokság létrehozását, ami a közös műveletek hatékony tervezésének, vezetésének és irányításának előfeltétele; hangsúlyozza, hogy az állandó strukturált együttműködés valamennyi tagállam előtt nyitva áll;

12.  felhívja a tagállamokat, hogy ismerjék el különösen a katonai személyzet azon jogát, hogy szakmai szövetségeket vagy szakszervezeteket alakíthatnak, és vonják be őket a hatóságokkal folytatott rendszeres szociális párbeszédbe; felkéri az Európai Tanácsot, hogy tegyen konkrét lépéseket az európai fegyveres erők harmonizálása és szabványosítása felé, hogy egy új európai védelmi unió égisze alatt elősegítse a fegyveres erők személyzete közötti együttműködést;

13.  megjegyzi, hogy minden tagállam számára nehézséget okoz a védelmi képességek nagyon széles körének fenntartása, főként a pénzügyi korlátok miatt; ezért több koordinációt szorgalmaz, és világosabb döntési lehetőségeket követel azzal kapcsolatban, hogy mely képességeket tartsák meg, hogy a tagállamok specializálódni tudjanak bizonyos képességekre;

14.  arra bátorítja valamennyi tagállamot, hogy keressék a katonai erők és eszközök közös beszerzésének, karbantartásának és fenntartásának további módjait; azt javasolja, hogy első lépésként hasznos lehetne a nem halálos eszközök, például a járművek és légi járművek, újratöltő járművek és légi járművek, valamint egyéb támogató eszközök egyesítése és megosztása;

15.  úgy véli, hogy a tagállamok fegyveres erőinek kompatibilitásában és integrálásában kulcsszerepe van az interoperabilitásnak; hangsúlyozza ezért, hogy tagállamoknak meg kell vizsgálniuk a védelmi erőforrások közös közbeszerzésének lehetőségét; megjegyzi, hogy az EU védelmi piacainak protekcionizmusa és zárt jellege megnehezíti ezt;

16.  hangsúlyozza, hogy az ATHENA mechanizmus felülvizsgálatára és kiszélesítésére van szükség annak biztosítása érdekében, hogy az uniós missziók kollektív forrásokból lehessen finanszírozni, ahelyett, hogy a költségek legnagyobb része az egyes részt vevő tagállamokra hárulna, elhárítva ezzel a tagállamokra az erők lekötése terén ráháruló lehetséges akadályokat;

17.  felszólítja az Európai Parlamentet, hogy hozzon létre egy teljes hatáskörökkel rendelkező Biztonsági és Védelmi Bizottságot, amely figyelemmel kíséri az állandó strukturált együttműködés végrehajtását;

18.  úgy véli, hogy az EVÜ erős és növekvő szerepe elengedhetetlen egy olyan európai védelmi unió létrehozásához, amely összehangolja a képességalapú programokat és projekteket, és kialakítja a közös európai képességeket és fegyverzetpolitikát a nagyobb hatékonyság, az átfedések felszámolása és a költségek csökkentése érdekében, mégpedig a KBVP-művelet nagyon pontos képességi követelményeinek katalógusa és az ezen konkrét képességekre vonatkozó harmonizált nemzeti védelmi tervezés és közbeszerzési eljárások alapján; úgy véli, hogy ennek a tagállamok fegyveres erőinek állományára vonatkozó felülvizsgálat és az Európai Védelmi Ügynökség múltbeli tevékenységeinek és eljárásainak felülvizsgálata után kell történnie; felszólítja az Európai Védelmi Ügynökséget, hogy mutassa be, hogy a kiemelt célokban és a képességfejlesztési tervben azonosítottak közül mely képességbeli hiányosságot sikerült az Ügynökség keretében megszüntetni; meggyőződése, hogy az erőforrások egyesítésére és megosztására irányuló kezdeményezések kiváló első lépések a megerősített európai együttműködés felé;

19.  ösztönzi a Bizottságot, hogy működjön együtt az EVÜ-vel, és erősítse meg a védelmi ágazat ipari és technológiai alapját, amely nélkülözhetetlen az európai stratégiai önállósághoz; úgy véli, hogy az ipar fenntartásának kulcsa a tagállamok védelmi kiadásainak növelése, valamint annak biztosítása, hogy az iparág világszinten versenyképes maradjon; megjegyzi, hogy a piac jelenlegi széttagoltsága gyenge pont az európai védelmi ipar versenyképességében; úgy véli, hogy a kutatási együttműködés segíthet e széttagoltság csökkentésében és a versenyképesség javításában;

20.  határozottan úgy véli, hogy csak az egyesített képességfejlesztés megközelítése – a funkcionális klaszterek, például az európai légi közlekedési irányítás egyesítését is ideértve – képes megteremteni az európai védelmi unió alapját képező szükséges méretgazdaságosságot; úgy véli továbbá, hogy az uniós képességek közös közbeszerzésen, valamint az erőforrások egyesítésének és megosztásának egyéb formáin keresztül történő erősítése megteremthetné az európai védelmi ipar oly szükséges fellendülését, a kkv-kat is beleértve; támogatja az ilyen projekteket ösztönző célzott intézkedéseket, hogy elérjék az EVÜ referenciaértékét, amely szerint az összes kiadás 35%-át az együttműködésen alapuló közbeszerzés keretében kell elkölteni, ahogy azt az uniós globális stratégia is kérte; úgy véli, hogy az európai védelmi szemeszter bevezetése – amelynek során a tagállamok egyeztetnének egymással a tervezési ciklusokról és a közbeszerzési tervekről – segíthetne a védelmi piac jelenlegi széttagoltságának felszámolásában;

21.  hangsúlyozza, hogy a kiberbiztonság jellegéből adódóan egy olyan szakpolitikai terület, ahol elengedhetetlen az együttműködés és az integráció, nem csak az uniós tagállamok, a fő partnerek és a NATO között, hanem a társadalom különböző szereplői közötti is, mivel ez nem csupán katonai feladat; egyértelműbb iránymutatásokat kér arra vonatkozóan, hogy az uniós védelmi és támadó képességeket hogyan és milyen összefüggésekben használják fel; emlékeztet arra, hogy a Parlament több alkalommal is kérte az uniós kettős felhasználású termékek és technológiák exportjáról szóló rendelet alapos felülvizsgálatát annak elkerülése érdekében, hogy rossz kezekbe kerüljenek olyan szoftverek és más rendszerek, amelyeket az EU digitális infrastruktúrája ellen vagy az emberi jogok megsértésére lehet felhasználni;

22.  emlékeztet a főképviselő által a közelmúltban közzétett globális stratégiára, amely a külpolitikai cselekvési prioritások egységes keretét alkotja, amelyen belül kell meghatározni az európai védelmi politika következő lépéseit;

23.  emlékeztet az Európai Védelmi Ügynökség irányítóbizottsága által 2007 novemberében jóváhagyott négy kollektív beruházási referenciaértékre, és aggodalmának ad hangot az együttműködés alacsony szintje miatt, amelyet a 2013-ban közzétett, védelmi adatokról szóló jelentés is jól szemléltet;

24.  felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy vegye kezébe a kezdeményezést, és az európai drónipar fejlesztése céljából ültesse egy asztalhoz az európai védelmi ipar legfontosabb vállalatait és érdekelt feleit;

25.  felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy vegye kezébe a kezdeményezést, és a stratégiák és a védelmi felszerelések közös fejlesztésére szolgáló platform kidolgozása céljából ültesse egy asztalhoz az európai védelmi ipar legfontosabb vállalatait és érdekelt feleit;

26.  felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy az állandó strukturált együttműködés részeként erősítse meg a nemzeti kiberbiztonsági stratégiák, képességek és irányítási központok és az EVÜ közötti együttműködést, hogy segítsen védelmet nyújtani és fellépni a kibertámadásokkal szemben;

27.  szorgalmazza az uniós kibervédelmi szakpolitikai keret továbbfejlesztését, annak érdekében, hogy növeljék a tagállamok kibervédelmi képességeit, az operatív együttműködést és az információmegosztást;

28.  tudomásul veszi az EU jövőbeli védelmi kutatási programjára irányuló előkészítő intézkedés létrehozása érdekében folyamatban lévő munkát, és sürgeti a program mielőbbi – amint azt az Európai Tanács 2013-ban és 2015-ben kérte – hatékony elindítását az Európai Parlament által kezdeményezett kísérleti projektet követően; hangsúlyozza, hogy az előkészítő intézkedés számára megfelelő költségvetést kell biztosítani, legalább 90 millió eurót az elkövetkező három évre (2017–2020); úgy véli, hogy az előkészítő intézkedést egy nagy, célzott uniós finanszírozású kutatási programnak kell követnie a következő, 2021-től kezdődő többéves pénzügyi keret részeként; megjegyzi, hogy az európai védelmi kutatási program összesen legalább egy évi 500 millió eurós költségvetést fog igényelni a ebben az időszakban ahhoz, hogy hiteles legyen, és jelentős előrelépést érjen el; felhívja a tagállamokat, hogy vázoljanak fel olyan jövőbeli együttműködési programokat, amelyek esetében az EU által finanszírozott védelmi kutatás kiindulópont lehet, továbbá kéri a katonai műveleteket előkészítő intézkedések induló alapjának létrehozását a Lisszaboni Szerződésben előírtak szerint; tudomásul veszi a Bizottság védelmi vonatkozású kezdeményezéseit, például a védelmi cselekvési tervet, a védelmiipar-politikát és az európai védelmi technológiai és ipari bázist;

29.  hangsúlyozza, hogy a KBVP-missziók, mint például az EUNAVFOR MED, indítása hozzájárul egy európai védelmi unió megteremtéséhez; felhívja az Uniót, hogy folytassa és fokozza az ilyen jellegű műveleteket;

30.  fontosnak tartja az európai szemeszter eljárásainak alkalmazását a fokozott biztonsági és védelmi együttműködés különböző formáinak bevezetésére;

31.  hangsúlyozza, hogy fontos meghozni azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek ösztönzik a működőképes, tisztességes, hozzáférhető és átlátható európai védelmi piacot, előmozdítják a jövőbeli technológiai innovációt, támogatják a kkv-kat, és serkentik a növekedést és a munkahelyteremtést, hogy lehetővé tegyék a tagállamok számára a megfelelő védelmi és biztonsági költségvetés sokkal eredményesebb és hatékonyabb kihasználásának megvalósítását; megjegyzi, hogy a szilárd európai védelmi, technológiai és ipari alaphoz méltányos, működőképes és átlátható belső piacra, ellátási biztonságra és a védelem szempontjából lényeges iparágakkal folytatott strukturált párbeszédre van szükség; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a védelmi ágazat versenyképességének javításával, korrupció elleni intézkedéseivel és nagyobb átláthatóságával kapcsolatos előrelépések mindeddig lassúak voltak, illetve amiatt, hogy továbbra sem létezik szilárd európai védelmiipar-politika, és nem tartják be a belső piac szabályait; úgy véli, hogy a védelmi fegyverek integrált és versenyképes európai piacának ösztönzőket és jutalmakat kell nyújtania minden tagállamnak, és minden vásárlót megfelelő és megfizethető eszközökkel kell ellátnia, reagálva a saját egyéni biztonsági szükségleteikre; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a védelmi közbeszerzésről szóló irányelv és a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferéről szóló irányelv helyes alkalmazását az egész Unióban; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy garantálják az úgynevezett védelmi csomag két védelmi vonatkozású irányelvének teljes körű végrehajtását;

32.  felszólítja a Bizottságot, hogy a védelmi cselekvési terv keretében lássa el szerepét, támogassa egy olyan erős ipari alap megteremtését, amely képes ellátni Európa stratégiai képességbeli szükségleteit, és azonosítsa, hogy az EU hol tud hozzáadott értéket nyújtani;

33.  meggyőződése, hogy a közös uniós védelmi politika fokozatos kialakítása során az EU-nak – az érintett tagállamokkal egyetértésben – rendelkezést kell hoznia az általuk indított kapacitási programokban való részvételről, többek között az e programoknak az uniós kereten belül való végrehajtása céljából létrehozott struktúrákban való részvételről;

34.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy az EVÜ-vel együttműködve segítse elő és támogassa a védelmi együttműködést olyan uniós források és eszközök mobilizálásán keresztül, amelyek a védelmi képességekre vonatkozó programok tagállamok általi kidolgozását célozzák; emlékeztet arra, hogy az európai védelmi cselekvési tervet stratégiai eszközként kell alkalmazni az európai szintű védelmi együttműködés megerősítéséhez, különösen az uniós finanszírozású védelmi kutatási programokon és olyan intézkedéseken keresztül, amelyek a teljes értéklánc mentén erősítik az ipari együttműködést;

35.  rendkívül kedvezően fogadja a stratégiai önállóságra vonatkozóan az Európai Unió átfogó stratégiáján belül az alelnök/főképviselő által kidolgozott koncepciót; úgy véli, hogy ezt a koncepciót mind stratégiai prioritásain, mind kapacitásaink és iparunk megerősítésének terén meg kellene valósítani;

36.  üdvözli az Európai Tanács és a Bizottság elnökei, illetve a NATO főtitkárának 2016. július 8-i együttes nyilatkozatát, amely hangsúlyozza, hogy a biztonság és védelem terén együttműködésre van szükség az EU és a NATO között; meggyőződése, hogy az EU és a NATO közötti együttműködésnek magában kell foglalnia az északon és délen való együttműködést, a hibrid és kibernetikai fenyegetésekkel szembeni fellépést és a tengerhajózási biztonság javítását, valamint a védelmi képességek fejlesztésének harmonizálását és koordinálását; úgy véli, hogy a technológiai, ipari és katonai képességekkel kapcsolatos együttműködés a mindkét keret közötti összeegyeztethetőség és szinergia javításának lehetőségét nyújtja, és így nagyobb erőforrás-hatékonyságot biztosít; emlékeztet arra, hogy létfontosságú a fenti nyilatkozat gyors végrehajtása, és felszólítja e tekintetben az EKSZ-t és a többi érintett partnert, hogy 2016 decemberéig dolgozzák ki a végrehajtási konkrét lehetőségeit; úgy véli, hogy a tagállamoknak ki kell fejleszteniük a KBVP keretében bevethető képességeket, hogy lehetővé tegyék az önálló fellépést azokban az esetekben, amikor a NATO nem hajlandó fellépni, vagy ahol az uniós fellépés helyénvalóbb; meggyőződése, hogy ez a NATO szerepét is erősítené a biztonság- és védelempolitika, valamint a kollektív védelem terén; hangsúlyozza, hogy az EU és NATO között az erősebb és hatékonyabb védelmi ipar és védelmi kutatás előmozdítása érdekében folytatott együttműködés stratégiai prioritást képez, és ennek gyors megvalósítása döntő jelentőséggel bír; meggyőződése, hogy a megelőzéssel, elemzéssel és korai előrejelzéssel kapcsolatban az információk és hírszerzési adatok hatékony megosztása révén végzett együttes munka növelni fogja az EU fenyegetésekkel, köztük a hibrid fenyegetésekkel szembeni fellépésre szolgáló kapacitásait; továbbra is meggyőződése, hogy a NATO az európai biztonság és védelem elsődleges megteremtője; hangsúlyozza a NATO és az EU eszközei közötti kettős alkalmazás elkerülésének szükségességét; úgy véli, hogy az EU-nak a polgári szempontokat illetően is van lehetősége arra, hogy valódi előrelépést érjen el az instabil térségekben; azonban ragaszkodik ahhoz, hogy miközben a NATO szerepe a főként európai tagok külső támadásokkal szembeni védelme, addig az EU-nak törekednie kell arra, hogy valóban képes legyen megvédeni magát, és szükség esetén önállóan lépjen fel, és a felszerelések, a kiképzés és a szervezet javításán keresztül nagyobb felelősséget vállaljon ebben;

37.  megjegyzi, hogy miközben továbbra is a NATO-nak kell a kollektív védelem alapkövének maradnia Európában, előfordulhat, hogy a NATO és az EU prioritásai nem mindig azonosak, nem utolsó sorban az USA ázsiai pillére miatt; megjegyzi továbbá, hogy az EU egyedülálló eszköztárral rendelkezik a védelmi vonatkozású ügyekben, amely nem áll a NATO rendelkezésére, és ez fordítva is igaz; úgy véli, hogy az EU-nak nagyobb felelősséget kell vállalnia a közvetlen szomszédságában kialakuló biztonsági válságokkal kapcsolatban, különösen a hibrid hadviselés és a tengerhajózási biztonság összefüggésében; úgy véli, hogy hosszú távon szükségessé válhat a „Berlin Plusz” megállapodások reformja, azért is, hogy a NATO fel tudja használni az EU képességeit és eszközeit; kiemeli, hogy az EU stratégiai autonómiára irányuló törekvéseit és az európai védelmi unió kialakítását a NATO-val teljes szinergiában kell megvalósítani, és ennek a hatékonyabb együttműködéshez, az igazságos tehermegosztáshoz, valamint a NATO és az EU közötti produktív munkamegosztáshoz kell elvezetnie;

38.  meggyőződése, hogy az EU és a NATO közötti együttműködésnek magában kell foglalnia az ellenállóképesség északon és délen való fejlesztését, valamint a védelmi beruházásokat; úgy véli, hogy a képességekkel kapcsolatos együttműködés a mindkét keret közötti összeegyeztethetőség és szinergia javításának lehetőségét nyújtja; meggyőződése, hogy ez a NATO szerepét is erősítené a biztonság- és védelempolitika, valamint a kollektív védelem terén;

39.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az adminisztratív eljárások szükségtelenül lelassítják a KBVP-missziókat kiszolgáló erők létrehozását és a gyorsreagálású erők határokon átnyúló mozgását az EU-n belül; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy, az egész EU-ra kiterjedő rendszert a védelmi erők személyi állományának, berendezéseinek és eszközeinek a KBVP céljaiból való gyors mozgásának összehangolása érdekében, azokban az esetekben, ahol a szolidaritási záradékot alkalmazzák, és ahol saját lehetőségeikhez mérten fennáll maximális segítség- és támogatásnyújtási kötelezettségük, az ENSZ Alapokmányának 51. cikkével összhangban;

40.  kéri, hogy hozzák létre az EUSZ 42. cikke (7) bekezdésének jövőbeli aktiválására vonatkozó gyakorlati intézkedéseket és iránymutatásokat; felhívja a tagállamokat, hogy hozzák meg az EUSZ e cikkének végrehajtásához szükséges intézkedéseket, annak érdekében, hogy az egyes tagállamok számára lehetővé tegyék más tagállamok segítségnyújtási és támogatási hozzájárulásainak hatékony kezelését, illetve hogy ezeket hatékonyan lehessen kezelni az uniós kereten belül; felhívja a tagállamokat, hogy a GDP-jük 2%-ában célozzák meg a védelemre fordítandó összeget, valamint hogy védelmi költségvetésük 20% fordítsák az EVÜ révén szükségesnek ítélt felszerelésekre, többek között kutatás-fejlesztésre, megszüntetve ezáltal az EVÜ négy kollektív beruházási referenciaértékével kapcsolatos hiányosságot;

41.  úgy véli, hogy a nemzeti költségvetés pénzügyi korlátai által jelentett kihívások ugyanakkor fejlődési lehetőségekkel is együtt járnak, amelyek abból adódnak, hogy védelmi ügyekben nyilvánvalóan szorosabb együttműködésre van szükség a tagállamok között; üdvözli néhány tagállam döntését, hogy megállítják, illetve visszafordítják a védelmi kiadások csökkentésének tendenciáját;

42.  úgy véli, hogy az Európai Parlamentnek fontos szerepet kellene játszania a jövendő európai védelmi unióban, a biztonsági és védelmi albizottságnak pedig teljes jogú parlamenti bizottsággá kellene válnia;

43.  felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy kezdeményezze egy uniós biztonsági és védelmi fehér könyv elkészítését, amely az EU Európai Tanács által támogatott globális stratégiáján fog alapulni; felkéri a Tanácsot, hogy haladéktalanul adja ki e dokumentum kidolgozására vonatkozó feladatot; sajnálatának ad hangot az alelnök/főképviselő által az EU védelmi minisztereinek tett javaslat miatt, hogy csak egy végrehajtási tervet fogadjanak el a biztonsági és védelmi ügyekben a fehér könyvre irányuló átfogó eljárás helyett; úgy véli, hogy egy ilyen végrehajtási tervnek a biztonsági és védelmi fehér könyvre irányuló eljárás előjelének kell lennie, amelynek hasznos alapot kell adnia minden jogalkotási cikluson belüli esetleges uniós biztonsági és védelmi politikai hozzájárulás pontos és reális módon történő számszerűsítésére;

44.  meggyőződése, hogy az EU biztonsági és védelmi fehér könyvének koherens kormányközi és parlamentközi folyamatokból és a különböző uniós intézmények hozzájárulásaiból kell erednie, és a partnereinkkel és szövetségeseinkkel – többek között a NATO-val – folytatott nemzetközi koordinációval és átfogó nemzetközi támogatással kell alátámasztani; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy vizsgálja felül az eredeti menetrendjét annak érdekében, hogy megkezdje a célzott konzultációt a tagállamokkal és a parlamentekkel;

45.  úgy véli, hogy az EU globális stratégiáján alapulva a fehér könyvnek magában kell foglalnia az EU biztonsági és védelmi stratégiáját, az e stratégia végrehajtásához szükségesnek ítélt képességeket, valamint az e képességek megvalósítására irányuló tagállami és uniós szintű intézkedéseket és programokat, amelyeknek egy kapacitásokról és fegyverkezésről szóló közös európai politikán kell alapulniuk, figyelembe véve, hogy a védelem és a biztonság továbbra is nemzeti hatáskör maradjon;

46.  úgy véli, hogy a fehér könyvnek kötelező jellegű intézményközi megállapodás formájában kell megvalósulnia, amely az EU mindenkori többéves politikai és pénzügyi keretében meghatározná az Unió valamennyi kezdeményezését, beruházását, intézkedését és programját; meggyőződése, hogy a tagállamoknak, partnereknek és szövetségeseknek saját biztonsági és védelmi tervezésük során a kölcsönös következetesség és kiegészítő jelleg biztosítása céljából figyelembe kell venniük ezt az intézményközi megállapodást;

Elindításra irányuló kezdeményezések

47.  úgy véli, hogy a következő kezdeményezéseket kell haladéktalanul elindítani:

   a KBVP-re vonatkozó kutatással kapcsolatos előkészítő intézkedést, amely 2017-ben indul és 2019-ig folytatják;
   egy következő, ambiciózusabb és stratégiai védelmi kutatási programot, amely áthidalja a szakadékot a következő többéves pénzügyi keretig, ha a tagállamok rendelkezésre bocsátják a szükséges további pénzügyi erőforrásokat vagy az EUMSZ 185. cikke szerint társfinanszírozást nyújtanak;
   egy európai védelmi szemesztert, amely felmérné a tagállamok honvédelmi költségvetési erőfeszítései terén elért előrehaladást;
   az európai védelmi unió létrehozásának és bevezetésének megvalósítása érdekében megteendő lépéseket körvonalazó stratégiát;
   a Védelmi Miniszterek Állandó Tanácsa létrehozásának megfontolását;
   a NATO-kezdeményezés támogatását, amely a tagállamokban többnemzetiségű zászlóaljakat el fogja elhelyezni, amikor és ahol szükséges, különösen a szükséges infrastruktúra (többek között a lakhatás) kialakítása céljából;
   a fehér könyvre irányuló rendes eljárás kidolgozását, a következő többéves pénzügyi keret tervezésének keretében való első alkalmazás céljából;
   az érdekelt felek konferenciáját a közös európai fegyverzeti és képességi politikának és a megfelelő nemzeti politikák harmonizálásának egy uniós védelmi felülvizsgálaton alapuló kialakításáról;
   azon jogi problémák megoldását, amelyek akadályozzák a kapacitások harmadik országok biztonságának és fejlődésének elősegítésére irányuló megerősítéséről szóló közös közlemény végrehajtását;
   az uniós harccsoport-elgondolás reformját, amelynek célja olyan állandó egységek létrehozása, amelyek a vezető országoktól függetlenek lennének és szisztematikus közös képzéseken vennének részt;
   az EUSZ 41. cikkének (3) bekezdésében előírt katonai induló alapok létrehozását, amely elősegítené a katonai KBVP-műveletek sokkal gyorsabb elindítását;
   az Athena mechanizmus megerősítésére és kiszélesítésére irányuló cselekvési tervet, hogy a mechanizmus több közösségi forrást biztosítson az uniós missziók számára;
   az Athena mechanizmus reformját, amelynek célja a mechanizmus költségmegosztási és közös finanszírozási potenciáljának bővítése, különösen az uniós harccsoportok vagy egyéb gyorsreagálási eszközök bevetése és a partnerországok katonai szereplőinek kapacitásépítése tekintetében (képzés, mentorálás, tanácsadás, felszerelések rendelkezésre bocsátása, infrastruktúra javítása és egyéb szolgáltatások);
   vitafolyamatot a védelmi és biztonsági terület kritikus iparágaiba irányuló külföldi közvetlen beruházásról és a szolgáltatókról, uniós szintű jogszabályok alkotása céljából;
   vitafolyamatot a kettős felhasználású szabványosításról, uniós szintű jogszabályok alkotása céljából;
   vitafolyamatot a KBVP katonai műveletek vezetését és irányítását ellátó állandó parancsnokság létrehozásáról;
   egy uniós szintű rendszert a védelmi erők személyi állománya, berendezései és eszközei gyors mozgásának összehangolása céljából;
   az európai védelmi cselekvési tervnek a biztonságról és védelemről szóló uniós fehér könyv alapján létrehozandó első elemeit;
   kezdeti EU–NATO projekteket a hibrid fenyegetések elleni fellépésről, azok megelőzéséről és az ellenállóképesség fejlesztéséről, a stratégiai kommunikáció és reagálás terén folytatott együttműködésről, a többek között a tengeren való műveleti együttműködésről, továbbá a migrációról, a kiberbiztonságról és -védelemről, a védelmi képességekről, a védelmi technológiai, kutatási és ipari bázis megerősítéséről, a gyakorlatokról, valamint az északi és déli partnereink védelmi és biztonsági kapacitásainak a kiépítéséről;
   a kiberbiztonsági és védelmi szereplők közötti együttműködést és bizalmat növelő intézkedéseket;

48.  javasolja az Európai Védelmi Unió sürgős, differenciált integrációs rendszer által és az alábbi két lépésben történő megvalósítását:

   a) az állandó strukturált együttműködés megvalósítása, amelyet a Parlament már korábban, a Bizottság elnöke „Új kezdet” elnevezésű programjának részeként jóváhagyott;
   b) az alelnök/főképviselő átfogó kül- és biztonságpolitikai stratégiájában foglalt cselekvési terv végrehajtása;

o
o   o

49.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ főtitkárának, a NATO főtitkárának, az űripar és a biztonság és védelem területén működő uniós ügynökségeknek és a nemzeti parlamenteknek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0120.
(2) HL C 419., 2015.12.16., 138. o.
(3) HL C 46. E, 2010.2.24., 48. o.
(4) Az európai fellépés hiányából fakadó költségek a közös biztonság- és védelempolitikában, az Európai Parlament Kutatószolgálata (2013), 78. o.

Jogi nyilatkozat