Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2016/2067(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0317/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0317/2016

Viták :

PV 22/11/2016 - 12
CRE 22/11/2016 - 12

Szavazatok :

PV 23/11/2016 - 10.5
CRE 23/11/2016 - 10.5
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0440

Elfogadott szövegek
PDF 288kWORD 56k
2016. november 23., Szerda - Strasbourg Végleges kiadás
A közös biztonság- és védelempolitika végrehajtása
P8_TA(2016)0440A8-0317/2016

Az Európai Parlament 2016. november 23-i állásfoglalása a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról (a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentés alapján) (2016/2067(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtására (a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentés alapján),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) állandó strukturált együttműködés létrehozásáról szóló 42. cikk (6) bekezdésére és 46. cikkére,

–  tekintettel az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) az Európai Parlamenthez intézett, a közös kül- és biztonságpolitikáról (KKBP) szóló éves jelentésére (13026/2016), különösen annak a közös biztonság- és védelempolitikát (KBVP) érintő szakaszaira,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 3. cikkére, valamint V. címére, és különösen 21. és 36. cikkére, valamint 42. cikkének (2), (3) és (7) bekezdésére,

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitikáról szóló 2013. november 25-i, 2014. november 18-i, 2015. május 18-i,2016. június 27-i és 2016. október 17-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. december 20-i és 2015. június 26-i következtetéseire,

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról szóló, 2015. május 21-i(1), az európai védelmieszköz-piacokon végbemenő változásoknak az európai biztonsági és védelmi képességekre kifejtett hatásáról szóló, 2015. május 21-i(2), „a Fekete-tenger medencéjének stratégiai katonai helyzetéről a Krím félsziget Oroszország általi jogellenes elcsatolása után” című, 2015. június 11-i(3), „az Unió szerepéről a változó globális környezetben: egy összekapcsoltabb, feszültségekkel teli és összetettebb világban” című, 2016. április 13-i(4) és „a béketámogató műveletekről – Az EU szerepvállalása az ENSZ és az Afrikai Unió vonatkozásában” című, 2016. június 7-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a Federica Mogherini alelnök/főképviselő által 2016. június 28-án bemutatott, „Közös jövőkép, közös fellépés: Erősebb Európa – Globális stratégia az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozóan” című dokumentumra,

–  tekintettel a Federica Mogherini alelnök/főképviselő által 2016. november 14-én ismertetett, a biztonságra és védelemre vonatkozó végrehajtási tervre, valamint a Tanács kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiáról szóló 2016. november 14-i következtetéseire,

–  tekintettel a főképviselő és a Bizottság 2016. április 6-i közös közleményére a hibrid fenyegetések elleni küzdelemről (JOIN(2016)0018) és a vonatkozó, 2016. április 19-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a főképviselő és a Bizottság 2015. április 28-i közös közleményére a biztonságot és a fejlesztést szolgáló kapacitásépítésről (JOIN(2015)0017), valamint a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz létrehozásáról szóló, 2014. március 11-i 230/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2016. július 5-i bizottsági javaslatra (COM(2016)0447),

–  tekintettel a főképviselő és a Bizottság „A biztonsági ágazat reformjának támogatását szolgáló uniós stratégiai keret elemei” című, 2016. július 5-i közös közleményére (JOIN(2016)0031),

–  tekintettel a missziótámogatási platformról szóló, 2016. április 18-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az európai biztonsági stratégiáról szóló, 2015. április 28-i bizottsági közleményre (COM(2015)0185),

–  tekintettel az Európai Unió 2015–2020-as időszakra szóló megújított belső biztonsági stratégiájára és a 2015. június 15–16-i kapcsolódó tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Bizottság „Az európai biztonsági stratégia megvalósítása a terrorizmus elleni küzdelem és a hatékony és valódi biztonsági unió előkészítésének érdekében” című, 2016. április 20-i közleményére (COM(2016)0230),

–  tekintettel a főképviselő és a Bizottság „Az EU átfogó megközelítése a külső konfliktusok és válságok tekintetében” című, 2013. december 11-i közös közleményére (JOIN(2013)0030) és a Tanács ehhez kapcsolódó, 2014. május 12-i következtetéseire,

–  tekintettel a kiberbiztonságról és -védelemről szóló, 2012. november 22-i állásfoglalására(6); tekintettel a főképviselő és a Bizottság „Az Európai Unió kiberbiztonsági stratégiája: Nyílt, megbízható és biztonságos kibertér” című, 2013. február 7-i közleményére (JOIN(2013)0001); tekintettel a Tanács 2014. november 18-i uniós kiberbiztonsági politikai keretére,

–  tekintettel az „Európa kibertámadásokkal szembeni ellenálló képességének erősítése, valamint a versenyképes és innovatív kiberbiztonsági ágazat támogatása” című, 2016. július 5-i bizottsági közleményre (COM(2016)0410),

–  tekintettel a NATO számítógép-incidenskezelő képessége (NCIRC) és a hálózatbiztonsági vészhelyzeteket elhárító csoport – Európai Unió (CERT-EU) közötti, 2016. február 10-én aláírt technikai megállapodásra, amely megkönnyíti a kiberbiztonsági incidensekkel kapcsolatos fokozott információmegosztást,

–  tekintettel a NATO 2016. évi varsói csúcstalálkozója összefüggésében 2016. július 8-án aláírt EU–NATO közös nyilatkozatra (az Európai Tanács elnökének, az Európai Bizottság elnökének és az Észak-atlanti Szerződés Szervezete főtitkárának közös nyilatkozata),

–  tekintettel a varsói csúcstalálkozó közleményére, amelyet az Észak-atlanti Tanács 2016. július 8–9-i varsói ülésén részt vevő állam- és kormányfők adtak ki,

–  tekintettel az Eurobarométer 2016 júniusi 85.1. felmérésének eredményeire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0317/2016),

Stratégiai háttér

1.  megállapítja, hogy az európai biztonsági környezet jelentősen leromlott, képlékenyebbé, összetettebbé, veszélyesebbé és kevésbé kiszámíthatóvá vált; megállapítja, hogy a fenyegetések mind hagyományos, mind hibrid jellegűek, melyeket állami és nem állami szereplők váltanak ki, délről és keletről érkeznek és az egyes tagállamokat eltérően érintik;

2.  emlékeztet arra, hogy az uniós tagállamok biztonsága szorosan kapcsolódik egymáshoz, és megállapítja, hogy a tagállamok összehangolatlanul és erőforrásaikat szétaprózva reagálnak a közös fenyegetésekre és kockázatokra, ezáltal bonyolítva és gyakran akadályozva a közös megközelítést; hangsúlyozza, hogy a koordináció hiánya az uniós fellépés egyik sebezhetősége; megjegyzi, hogy Európa nem elég rugalmas a hibrid, gyakran határokon átnyúló dimenzióval is rendelkező fenyegetések hatékony kezeléséhez;

3.  úgy látja, hogy Európának egyre összetettebb válságok sorozatára kell válaszolnia, melyek forrása Nyugat-Afrikától a Száhel-övezeten, Afrika szarván és a Közel-Keleten, valamint Kelet-Ukrajnán keresztül a Kaukázusig terjed; úgy véli, hogy az EU-nak fokoznia kell a párbeszédet és együttműködést a térség harmadik országaival, valamint a regionális és szubregionális szervezetekkel; hangsúlyozza, hogy az EU-nak készen kell állnia a nemzetközi biztonsági környezet strukturális változásainak és az olyan kihívásoknak a kezelésére, melyek között szerepelhet államok közötti konfliktus, államok összeomlása és kibertámadások, valamint az éghajlatváltozással járó biztonsági kihívások;

4.  aggodalommal állapítja meg, hogy a radikális iszlamista szervezetek és egyének által végrehajtott terrorista támadások soha nem látott mértékben irányulnak Európára, nyomás alá helyezve az európai életmódot; kiemeli, hogy ennek következtében az egyén biztonságának kérdése kiemelkedővé vált, gyengítve a hagyományos különbségtételt a külső és a belső dimenziók között;

5.  felszólítja az EU-t, hogy alkalmazkodjon ezekhez a biztonság kihívásokhoz, különösen azzal, hogy más külső és belső eszközökkel összhangban hatékonyabban használja fel a KBVP eszközeit; jobb együttműködést és koordinációt szorgalmaz a tagállamok között, különösen a terrorizmus elleni küzdelem terén;

6.  átfogó deradikalizációs programokon alapuló erőteljes megelőző politikát szorgalmaz; megjegyzi, hogy alapvető fontosságú a radikalizálódás és a terrorista propaganda elleni aktívabb küzdelem is, mind az EU-n belül, mind az EU külkapcsolataiban; felszólítja a Bizottságot, hogy a radikalizálódás és a terrorizmus elleni, valamennyi tagállamban folytatott küzdelem terén lépjen fel a szélsőséges tartalmak online terjesztése ellen és ösztönözzön aktívabb bírósági együttműködést a büntető igazságszolgáltatási rendszerek között, a Eurojustot is beleértve;

7.  megjegyzi, hogy a II. világháború óta először fordult elő, hogy a határokat erőszakkal változtatták meg Európában; hangsúlyozza, hogy a katonai megszállás káros hatást gyakorol Európa egészének biztonságára; megismétli, hogy minden erőszakkal történő határmódosítás Ukrajnában összeegyeztethetetlen a Helsinki Záróokmánnyal és az ENSZ Alapokmányával;

8.  mivel az Eurobarométer 2016 júniusi 85.1. felmérése szerint az uniós polgárok mintegy kétharmada azt szeretné látni, hogy az EU nagyobb szerepet vállal a biztonsági ügyekben és a védelempolitikában;

9.  úgy véli, hogy az egységesebb, és így hatékonyabb európai kül- és biztonságpolitika határozottan hozzájárulna az iraki és a szíriai fegyveres ütközetek intenzitásának csökkentéséhez, illetve a magát Iszlám Államnak nevező csoport eltörléséhez;

Felülvizsgált és erősebb KBVP

10.  határozott meggyőződése, hogy emiatt a KBVP alapos és jelentős felülvizsgálatára van szükség, hogy az EU és tagállamai döntő mértékben hozzá tudjanak járulni az Unió biztonságához, a nemzetközi válságok kezeléséhez, és érvényesíteni tudják az EU stratégiai autonómiáját; emlékeztet, hogy egyedül egyetlen ország sem tud szembenézni az aktuális biztonsági kihívásokkal;

11.  meggyőződése, hogy a KBVP sikeres felülvizsgálatának már a folyamat kezdetétől fogva teljes mértékben be kell vonnia a tagállamokat, hogy elkerüljék azt a kockázatot, hogy a folyamat a későbbiekben holtpontra jut; hangsúlyozza az európai védelmi képességek fejlesztése tekintetében a további összehangolás gyakorlati és pénzügyi előnyeit, és megemlíti azokat a folyamatban lévő kezdeményezéseket, amelyeket az Európai Tanács 2016 decemberi védelmi ülésén konkrét intézkedésekkel kell nyomon követni; arra is felszólítja a tagállamokat és az EU-t, hogy megfelelő mértékben ruházzanak be a biztonságba és védelembe;

12.  hangsúlyozza, hogy az állandó strukturált együttműködés (az EUSZ 42. cikkének (6) bekezdése) létrehozása által lehetőség nyílna az önvédelem vagy egy állandó önvédelmi struktúra kialakítására, amely a válságkezelési műveletek megerősítésére szolgálna;

13.  kiemeli, hogy mivel Európa immár nem tartja maradéktalanul ellenőrzése alatt biztonsági környezetét, a fellépés időpontjának és helyének megválasztásával az EU-nak a KBVP-missziókon és műveleteken keresztül, valamint egyéb eszközök révén képesnek kell lennie, hogy a válságkezelés teljes spektrumában beavatkozzon, többek közt a válságmegelőzés és válságrendezés területén is, ily módon felölelve a konfliktusciklus valamennyi szakaszát, továbbá maradéktalanul szerepet vállalva abban, hogy Európa biztonságos maradjon, és biztosítva a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség egészének közös biztonságát és védelmét; sürgeti az Európai Tanácsot, hogy kezdje meg azt a folyamatot, amely a közös biztonság- és védelempolitikát az EUSZ 42. cikkének (2) bekezdésében előírt közös védelemmé alakítja; úgy véli, hogy a KBVP egyik jelentős célkitűzése az EU ellenálló képességének megerősítése kell legyen;

14.  üdvözli a KBVP-re vonatkozó útitervet, amelyet konkrét menetrend és lépések megadásával mutat be az alelnök/főképviselő; üdvözli, hogy ez az útiterv kiegészíti a jövőbeli európai védelmi cselekvési tervet; kiemeli, hogy meg kell erősíteni a KBVP katonai komponensét; határozottan támogatja, hogy a tagállamok hangolják össze a biztonsági és védelmi beruházásaikat, valamint uniós szinten növeljék a védelmi kutatás pénzügyi támogatását;

15.  hasonlóképpen kiemeli, hogy a KBVP-nek az erős kollektív védelem elvén és hatékony finanszírozáson kell alapulnia, továbbá hogy a KBVP-t a biztonság és védelem terén illetékes nemzetközi intézményekkel, például a NATO-val teljes összhangban, és teljes mértékben egymást kiegészítve kell végrehajtani; úgy véli, hogy az EU-nak a NATO kapacitáscéljainak teljesítésére kell ösztönöznie a tagállamokat, ami megköveteli, hogy a védelmi kiadásokat legalább a GDP 2%-ára növeljék a walesi és a varsói csúcstalálkozókon megerősítetteknek megfelelően;

16.  emlékeztet arra, hogy Európában és környezetében a konfliktusok és válságok a fizikai és a kibertérben is bekövetkeznek, és kiemeli, hogy ezért a kiberbiztonságot és kibervédelmet a KBVP alapelemeként integrálni kell, és általánosan érvényesíteni kell az EU valamennyi belső és külső politikáján;

17.  üdvözli az EU az alelnök/főképviselő által ismertetett kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiáját mint a KKBP és a KBVP működésének és fejlődésének hátterét biztosító intézményi keret szükséges és pozitív fejlődését; sajnálja a tagállamok alacsony szintű részvételét a kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégia előkészítésében;

18.  kiemeli, hogy a tagállamok és a nemzeti parlamentek részéről határozott elköteleződésre, felelősségvállalásra és támogatásra van szükség valamennyi uniós szervvel szoros együttműködésben az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájának politikai szinten megkívánt ambíciója, prioritásai és átfogó megközelítése gyors és hatékony végrehajtásának biztosításához, mégpedig egy biztonságról és védelemről szóló uniós fehér könyv formájában, melyet egy biztonságra és védelemre vonatkozó végrehajtási terv előz meg; kiemeli, hogy a végrehajtási terv szorosan kapcsolódik az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájának szélesebb körű végrehajtásához, a Bizottság jövőbeni európai védelmi cselekvési tervéhez és a Varsóban aláírt EU–NATO közös nyilatkozat végrehajtásához; üdvözli az alelnök/főképviselő és a tagállamok által a végrehajtási folyamatban végzett folyamatos munkát; hangsúlyozza, hogy hozzá kell rendelni a szükséges megfelelő erőforrásokat az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájának végrehajtásához és egy hatékony és szilárdabb KBVP kialakításához;

19.  úgy véli, hogy az Európai Tanács által elfogadott és bemutatott megállapodás tárgyát képező ágazati stratégia kidolgozása lenne szükséges az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájának nyomon követéseként, amelynek tovább kellene pontosítania az ambíció, a feladatok, a követelmények és a képességbeli prioritások polgári és katonai szintjeit; megismétli az európai védelem fehér könyvének kidolgozására irányuló korábbi felhívásait és felszólítja a Tanácsot, hogy haladéktalanul készítse el ezt a dokumentumot; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a biztonságra és védelemre javasolt végrehajtási terv messze elmarad a parlamentek és a nyilvánosság várakozásaitól; megismétli, hogy az Európai Unió tagállamainak biztonsága oszthatatlan;

20.  üdvözli a Németország és Franciaország külügyminiszterei által javasolt európai biztonsági paktumot és támogatja többek között Európa stratégiai környezete közös elemzésének ötletét, a fenyegetésértékelés időszakos közös tevékenységgé válását, és így egymás aggodalmainak tiszteletben tartását és a közös képességek és fellépés támogatását; üdvözli a más tagállamok által a KBVP fejlesztése terén a közelmúltban indított kezdeményezéseket is; sajnálja azonban, hogy a tagállamok nem végeznek önértékelést arról, hogy miért voltak tétlenek a védelem területén tett korábbi európai kötelezettségvállalások végrehajtása tekintetében;

21.  megállapítja, hogy ehhez együtt kell működni a NATO hasonló tevékenységeivel; hangsúlyozza, hogy ehhez elengedhetetlen a komoly kötelezettségvállalás és a hírszerzési és egyéb információk tagállamok közötti fokozott és hatékonyabb cseréje;

22.  megállapítja, hogy mivel a belső és a külső biztonság egyre inkább összefonódik, és egyre nehezebb különbséget tenni a fizikai és a kibertér között, szükségessé válik egyedi eszköztáraik integrációja, lehetővé téve az EU számára, hogy a rendelkezésre álló eszközök teljes tárházát kihasználva lépjen fel, ideértve az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikkének (7) bekezdését is;

A KBVP és a válságok integrált megközelítése

23.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy egy állandó uniós parancsnokságot hozzanak létre a polgári és katonai KBVP-missziók és -műveletek számára, ahonnan egy integrált operatív személyzet támogatná a teljes tervezési ciklust, a kezdeti politikai koncepció kidolgozásától egészen a részletes tervekig; hangsúlyozza, hogy ez nem a NATO struktúráinak megismétlése lenne, hanem a KBVP-missziók és -műveletek tervezési és végrehajtási képességeinek megerősítéséhez szükséges intézményi rendszer;

24.  kiemeli, hogy a KBVP-missziók és -műveletek – többek között a határokon nyújtott támogatás, a kapacitásépítés, a katonai kiképzési missziók és a haditengerészeti műveletek – hozzájárulnak a nemzetközi békéhez és stabilitáshoz;

25.  sajnálatosnak tartja, hogy a KBVP-missziókat és -műveleteket továbbra is strukturális gyenge pontok akadályozzák, veszélyeztetve azok eredményességét; úgy véli, hogy ezeknek valódi eszközökké kell válniuk, és jobban integrálni lehetne őket az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájába;

26.  e tekintetben tudomásul veszi az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiája által kitűzött politikai ambíció szintjét, miszerint integráltan közelíti meg a konfliktusokat és válságokat, és az Unió megelőzés, rendezés és stabilizáció révén a konfliktus valamennyi szakaszában szerepet vállal, továbbá kötelezettséget vállal az idő előtti kilépés elkerülésére; úgy véli, hogy az EU-nak koherensen támogatnia kell az Iszlám Állam elleni koalícióban részt vevő tagállamokat egy kiképzésre irányuló iraki KBVP-misszió létrehozásával;

27.  üdvözli a Száhel-övezetben jelen lévő „regionalizált” KBVP-missziók elképzelését, mivel ez megfelel az alrégió országai akaratának, hogy a G5 Száhel-övezetbeli platformján keresztül erősítsék meg az együttműködést a biztonság területén; meggyőződése, hogy ez lehetőséget kínálhatna a helyszínen jelen lévő KBVP-missziók (EUCAP Száhel Mali és EUCAP Száhel Niger) eredményességének és relevanciájának megerősítésére; határozottan úgy véli, hogy a „regionalizáció” koncepciójának a terepen szerzett szakértelemre, határozott célkitűzésekre és az elérésükhöz szükséges eszközökre kell épülnie, és azt nem szabad csupán a politikai megfontolások ösztönzésére meghatározni;

28.  kiemeli, hogy a jövőbeli missziókról és műveletekről szóló minden tanácsi határozatnak az EU biztonságát vagy azon partnerek és régiók biztonságát közvetlenül érintő konfliktusokba történő beavatkozásokat kell előre sorolnia, ahol az EU-nak szerepe van a biztonság megteremtésében; úgy véli, hogy a beavatkozásról szóló döntésnek a stratégiai környezet közös elemzésen és megértésén, valamint a tagállamok közös stratégiai érdekein kell alapulnia, és figyelembe kell vennie más szövetségek és szervezetek, például az ENSZ vagy a NATO fellépéseit is; úgy véli továbbá, hogy a kapacitásépítést célzó KBVP-missziókat össze kell hangolni a Bizottságnak a biztonsági ágazat reformja és a jogállamiság terén végzett tevékenységével;

29.  tudomásul veszi a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz létrehozásáról szóló 230/2014/EU rendelet módosítására irányuló bizottsági javaslatot, melynek célja az uniós támogatás kiterjesztése a partnerországok katonai szereplőinek felszerelésére, mivel ez elengedhetetlen hozzájárulást jelent ellenálló képességükhöz, ami csökkenti annak esélyét, hogy ismét konfliktus tárgyává és az EU ellen irányuló ellenséges tevékenységek menedékhelyeivé váljanak; hangsúlyozza, hogy erre csak a fent említett, a 230/2014/EU rendelet módosítására irányuló javaslat 3a. cikkében meghatározott kivételes körülmények esetén kerülhet sor, hogy hozzájáruljanak a fenntartható fejlődéshez, a felelősségteljes kormányzáshoz és a jogállamisághoz; ösztönzi e tekintetben az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy a KBVP-missziók hatékonyságának és fenntarthatóságának javítása érdekében gyorsítsák fel a biztonságot és a fejlesztést szolgáló kapacitásépítési kezdeményezés végrehajtását;

30.  kiemeli, hogy a partnerek által a biztonság és a védelem területén végzett kapacitásépítés javítása érdekében más pénzügyi eszközöket is azonosítani kell; felszólítja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy a legjobb eredmények elérése és a párhuzamos helyszíni munkavégzés elkerülése érdekében biztosítsa a teljes koherenciát és koordinációt;

31.  ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy a petersbergi feladatokat felül kellene vizsgálni és a harccsoportokat mielőbb bevethető katonai eszközzé kellene tenni fokozottabb modularitásuk és funkcionálisabb finanszírozásuk révén; megjegyzi, hogy a tagállamok konstruktív hozzáállásának hiánya továbbra is politikai és műveleti akadályt állít a harci egységek bevetése elé; sürgeti a Tanácsot, hogy kezdeményezze a katonai műveletek kezdeti szakaszainak sürgős finanszírozására szolgáló induló alap létrehozását, melyet az EUSZ 41. cikkének (3) bekezdése ír elő;

32.  nagyobb rugalmasságot kér az EU pénzügyi szabályozásában, hogy támogassák a válságokra való reagálási képességét, és végrehajtsák a Lisszaboni Szerződés jelenlegi rendelkezéseit; kéri az ATHENA mechanizmus felülvizsgálatát, hogy hatókörét kiterjesszék először a gyorsreagálási műveletek és az uniós harccsoportok bevetésének, majd pedig az összes katonai művelet valamennyi költségére;

Együttműködés a NATO-val és más partnerekkel

33.  emlékeztet, hogy a NATO és az EU stratégiai érdekei megegyeznek, és ugyanazokkal a kihívásokkal szembesülnek mind keleten, mind délen; felhívja a figyelmet arra, hogy a kölcsönös védelmi záradék, a 42. cikk (7) bekezdése érvényes az EU tagállamaira, akár tagjai a NATO-nak, akár nem; megjegyzi, hogy az EU-nak képesnek kell lennie arra, hogy saját eszközeivel ugyanolyan mértékben védje meg az EU azon tagállamait is, amelyek nem tagjai a NATO-nak; tudomásul veszi az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájának a megfelelő szintű uniós stratégiai autonómiára vonatkozó célkitűzését, és kiemeli, hogy a két szervezet esetében szükség van eszközeik egymást kiegészítő jellegére; úgy véli, hogy az EU „stratégiai autonómiájának” meg kellene erősítenie Európa arra irányuló képességét, hogy előmozdítsa a biztonságot határain belül és azokon túl is, továbbá megerősítse a NATO-val való partnerséget és a transzatlanti kapcsolatokat;

34.  úgy véli, hogy az EU és a NATO közötti szoros és hatékony együttműködés alapját misszióik, és ebből következően eszköztáraik egymást kiegészítő jellege és összeegyeztethetősége képezi; hangsúlyozza, hogy a két szervezet közötti kapcsolatoknak továbbra is az együttműködésen, nem pedig a versenyen kell alapulniuk; úgy véli, hogy az EU-nak a NATO kapacitási céljainak teljesítésére kell ösztönöznie a tagállamokat, ami megköveteli, hogy a védelmi kiadásokat legalább a GDP 2%-ára növeljék;

35.  kiemeli, hogy a NATO erőssége az elrettentés és a védelem, és hogy a NATO tagjai elleni agresszió esetén készen áll megvalósítani a kollektív védelmet (az Észak-atlanti Szerződés V. cikke), míg a KBVP jelenleg a békefenntartásra, a konfliktusmegelőzésre és a nemzetközi biztonság megerősítésére összpontosít (az EUSZ 42. cikke), az EU pedig további eszközökkel rendelkezik a tagállamok belső biztonsága előtt álló kihívások, többek között a felforgatás kezelésére, melyekre nem terjed ki az V. cikk hatálya; megismétli, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 222. cikke szerinti „szolidaritási klauzula” célja az, hogy biztosítsa a demokratikus intézmények és a polgári lakosság védelmét terrortámadás esetén;

36.  üdvözli a közelmúltban az EU és a NATO által Varsóban aláírt közös nyilatkozatot és teljes mértékben támogatja az abban említett együttműködési területeket; megjegyzi, hogy a nyilatkozat a kialakult informális gyakorlatokat írja le, és nem emeli új szintre és az EU és a NATO közötti együttműködést; kiemeli, hogy a hibrid és kiberfenyegetések, valamint a kutatás tekintetében elsősorban el kell mélyíteni az együttműködést, és még inkább ki kell egészíteni a kapacitásépítést; üdvözli a pozsonyi ütemterv kinyilatkoztatott célját, miszerint haladéktalanul megkezdik a közös nyilatkozat végrehajtását;

37.  teljes mértékben támogatja a más intézményi partnerekkel, köztük az ENSZ-szel, az Afrikai Unióval és az EBESZ-szel, valamint a stratégiai kétoldalú partnerekkel, különösen az USA-val a hibrid fenyegetések, a tengerhajózási biztonság, a gyorsreagálás, a terrorizmus elleni küzdelem és a kiberbiztonság terén folytatott biztonsági és védelmi együttműködés fokozását;

Európai védelmi együttműködés

38.  úgy véli, hogy az erősebb védelmi ipar fejlesztése megerősíti az EU stratégiai autonómiáját és technológiai függetlenségét; meggyőződése, hogy Európa szomszédságában az EU biztonságnyújtó státuszának erősítéséhez megfelelő és elegendő képességek és olyan versenyképes, hatékony és átlátható védelmi ipar szükséges, amely biztosítja a fenntartható ellátási láncot; megállapítja, hogy az európai védelmi ipart a széttöredezettség és a megkettőződések jellemzik, amelyeket fokozatosan fel kell számolni úgy, hogy ösztönzőket és jutalmakat biztosítanak valamennyi nemzeti összetevő számára, és figyelembe veszik egy integrált védelmi piac hosszú távú kilátásait;

39.  sajnálja, hogy a tagállamok még nem hajtották végre a szükséges elkötelezettséggel a rendszerszintű és hosszú távú védelmi együttműködés szakpolitikai keretét, és hogy az erőforrások egyesítésére és megosztására irányuló kezdeményezés nem járt kézzelfogható eredményekkel; felszólítja a Tanácsot, hogy vezessen be rendszeres félévenkénti vitákat, hogy stratégiai iránymutatást és politikai lendületet adjon a KBVP-nek és az európai védelmi együttműködésnek;

40.  hangsúlyozza, hogy tovább kell mélyíteni a kibervédelem terén folytatott együttműködést, és biztosítani kell a KBVP-missziók teljes körű kibernetikai ellenálló képességét; sürgeti a Tanácsot, hogy a kibervédelmet szerves elemként építse be a védelemről folyó vitákba; határozottan szükségesnek tartja a nemzeti kibervédelmi stratégiákat; felszólítja a tagállamokat, hogy teljes körűen használják ki az Európai Védelmi Ügynökség keretében rendelkezésre álló kibernetikai kapacitásépítési intézkedéseket, és használják fel a NATO együttműködésen alapuló kibervédelmi kiválósági központját (CCDCOE);

41.  megjegyzi, hogy minden tagállam számára nehézséget okoz a teljesen működőképes védelmi képességek nagyon széles körének fenntartása, főként a pénzügyi korlátok miatt; ezért több koordinációt szorgalmaz, és világosabb döntési lehetőségeket követel azzal kapcsolatban, hogy mely képességeket tartsák meg, hogy a tagállamok specializálódni tudjanak bizonyos képességekre;

42.  úgy véli, hogy a tagállamok fegyveres erőinek kompatibilitásában és integrálásában kulcsszerepe van az interoperabilitásnak; hangsúlyozza ezért, hogy tagállamoknak meg kell vizsgálniuk a védelmi erőforrások közös közbeszerzésének lehetőségét; megjegyzi, hogy az EU védelmi piacainak protekcionizmusa és zárt jellege megnehezíti ezt;

43.  emlékeztet, hogy a szilárd európai védelmi technológiai és ipari bázis – amely a kkv-k számára is lehetőségeket biztosít – alapvetően alátámasztja a KBVP-t és a közös piac előfeltétele, lehetővé téve így az EU számára stratégiai autonómiájának kiépítését;

44.  sajnálja, hogy a tagállamok a védelmi és biztonsági közbeszerzésekről szóló 2009/81/EK irányelvet és a védelmi vonatkozású termékek Európai Unión belüli transzferéről szóló 2009/43/EK irányelvet teljesen eltérő mértékben alkalmazzák; ennek következtében felszólítja a Bizottságot, hogy alkalmazza a 346. cikkről szóló iránymutató feljegyzést, továbbá hogy vállalja a Szerződések őreként rá ruházott szerepet, és az irányelvek megsértése esetén kezdje meg a kötelezettségszegési eljárások végrehajtását; felszólítja a tagállamokat, hogy javítsák a katonai közbeszerzések keresleti oldalára irányuló multinacionális erőfeszítéseket, a kínálati oldalon pedig felszólítja az európai ipart, hogy jobb koordinációval és ágazati konszolidációval erősítsék meg globális piaci pozícióikat;

45.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamokban folyamatosan csökkenek a védelmi kutatási előirányzatok, ami veszélyezteti a technológiai és ipari bázist és ezáltal Európa stratégiai autonómiáját; felszólítja a tagállamokat, hogy haderőiket inkább az európai védelmi iparból, mint a versenytárs ipari vállalatoktól származó felszerelésekkel lássák el;

46.  meggyőződése, hogy a hatékony KBVP számára előnyös lenne, ha fokoznák az Európai Védelmi Ügynökség szerepét a képesség vezérelte programok, projektek és tevékenységek összehangolásában; úgy véli, hogy támogatni kellene, hogy az Európai Védelmi Ügynökség maradéktalanul teljesíthesse célkitűzéseit, többek között különösen az európai védelmi cselekvési terv és az európai védelmi kutatási program összefüggésében a közeljövőben felmerülő prioritásait és szerepeit; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy vizsgálják felül az Ügynökség szervezetét, eljárásait és tevékenységeit, több lehetőséget nyitva meg a további együttműködés és integráció számára; felhívja a tagállamokat, hogy az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájával és az ágazati stratégiával összhangban adjanak iránymutatásokat a képességfejlesztési terv felülvizsgálatának koordinálásáról;

47.  hangsúlyozza, hogy a kiberbiztonság jellegéből adódóan olyan szakpolitikai terület, ahol elengedhetetlen az együttműködés és az integráció, nem csak az uniós tagállamok, a fő partnerek és a NATO között, hanem a társadalom különböző szereplői közötti is, mivel ez nem csupán katonai feladat; egyértelműbb iránymutatásokat kér arra vonatkozóan, hogy az uniós védelmi és támadó képességeket hogyan és milyen összefüggésekben használják fel; emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament több alkalommal is kérte az uniós kettős felhasználású termékek és technológiák exportjáról szóló rendelet alapos felülvizsgálatát annak megelőzése érdekében, hogy rossz kezekbe kerüljenek olyan szoftverek és más rendszerek, amelyeket az EU digitális infrastruktúrája ellen és az emberi jogok megsértésére lehet felhasználni; felszólítja az EU-t, hogy a nemzetközi fórumokon – beleértve az internetirányítási fórumokat, de nem csak azokat – védelmezze azt az elvet, hogy az internet alapvető infrastruktúrája egy semleges övezet, ahol a nemzeti érdekeiket követő kormányok nem avatkozhatnak be;

48.  támogatja a Bizottság védelmi vonatkozású kezdeményezéseit, például a védelmi cselekvési tervet és a védelmiipar-politikát, amelyeket a biztonságról és védelemről szóló uniós fehér könyv bemutatása után kell elindítani; támogatja, hogy a Bizottság kiterjedt és jól összpontosított kutatás, tervezés és végrehajtás révén aktívabb szerepet vállaljon a védelemben; üdvözli a KBVP-hez kapcsolódó kutatásokra vonatkozó előkészítő intézkedést és megfelelő finanszírozásra szólít fel a jelenlegi többéves pénzügyi keret fennmaradó részére; támogatja, hogy a következő többéves pénzügyi keret (2021–2027) során egy uniós védelmi kutatási programot dolgozzanak ki;

49.  úgy véli, hogy a jövőbeni uniós finanszírozású védelmi kutatási programnak finanszíroznia kellene a tagállamok által megállapított prioritási területek kutatási projektjeit, és hogy egy Európai Védelmi Alap támogathatná a tagállamok által közösen megállapított és elismert uniós többletértékkel rendelkező képességek finanszírozását;

50.  felszólít az európai jog olyan reformjára, amely az európai védelmi ipari vállalatok számára lehetővé teszi, hogy ugyanolyan állami támogatásokban részesülhessenek, mint az amerikai ipari vállalatok;

o
o   o

51.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a NATO főtitkárának, a NATO Parlamenti Közgyűlése elnökének, az ENSZ főtitkárának, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) hivatalban lévő elnökének és az EBESZ Parlamenti Közgyűlése elnökének.

(1) HL C 353., 2016.9.27., 59. o.
(2) HL C 353., 2016.9.27., 74. o.
(3) HL C 407., 2016.11.4., 74. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0120.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0249.
(6) HL C 419., 2015.12.16., 145. o.

Jogi nyilatkozat