Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2016/2219(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0355/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0355/2016

Viták :

PV 13/12/2016 - 13
CRE 13/12/2016 - 13

Szavazatok :

PV 14/12/2016 - 9.15
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0502

Elfogadott szövegek
PDF 613kWORD 102k
2016. december 14., Szerda - Strasbourg Végleges kiadás
Éves jelentés az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos 2015. évi politikájáról
P8_TA(2016)0502A8-0355/2016

Az Európai Parlament 2016. december 14-i állásfoglalása az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2015. évi éves jelentésről (2016/2219(INI))

Az Európai Parlament

—  tekintettel az ENSZ 1945. október 24. óta hatályban lévő Alapokmányára,

—  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) egyéb emberi jogi egyezményeire és eszközeire, különösen az 1966. december 16-án New Yorkban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

—  tekintettel az alapvető nemzetközi emberi jogi egyezményekre, többek között a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amelynek az EU részes fele,

—  tekintettel a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre (CEDAW)(1),

—  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre és a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 25. évfordulójáról szóló, 2014. november 27-i parlamenti állásfoglalásra(2),

—  tekintettel a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló, 1990. december 18-i nemzetközi egyezményre(3),

—  tekintettel a fejlődéshez való jogról szóló ENSZ-nyilatkozatra(4),

—  tekintettel az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatra és a Közgyűlés magas szintű plenáris ülésének ‒ más néven az őslakos népekkel foglalkozó világkonferencia ‒ 2014. szeptember 22-i záródokumentumára(5),

—  tekintettel az 1993. június 25-én elfogadott Bécsi Nyilatkozatra és Cselekvési Programra(6),

—  tekintettel az 1995. évi Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra(7) és az 1994. évi nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia (ICPD) cselekvési programjára(8), valamint ezek felülvizsgálati konferenciáinak eredményeire,

—  tekintettel az Egyesült Nemzeteknek a nemzeti emberi jogi intézményekre vonatkozó párizsi elveire(9),

—  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

—  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának az idősek jogairól szóló 25. cikkére,

—  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére,

—  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 8., 21. és 23. cikkére,

—  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikkére,

—  tekintettel az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) „Erősebb Európa – Globális stratégia az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozóan“ című, 2016. június 28-i kiadványára(10),

—  tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, emberi jogokra és demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre(11),

—  tekintettel a Külügyek Tanácsának 2009. december 8-i, a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló következtetéseire(12) és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló, felülvizsgált európai uniós iránymutatásokra(13),

—  tekintettel a Tanács által 2015. július 20-án elfogadott, az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos cselekvési tervre(14), amely a 2015–2019 közötti időszakra szól,

—  tekintettel az Európai Unió emberi jogokra vonatkozó iránymutatásaira,

—  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatásokra(15),

—  tekintettel a Tanács által 2013. június 24-én elfogadott, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozó iránymutatásokra(16),

—  tekintettel az Európai Parlament parlamentközi küldöttségei számára készült, az emberi jogok és a demokrácia nem uniós országokba irányuló látogatásaik során történő előmozdításáról szóló iránymutatásokra,

—  tekintettel „Az EU 2015. évi éves jelentése az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban” című, a Tanács által 2016. június 20-án elfogadott dokumentumra(17),

—  tekintettel a Tanács által 2015. október 26-án elfogadott, „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)” (GAPII) című cselekvési tervre(18),

—  tekintettel az LMBTI személyek egyenlőségéről szóló, 2016. június 16-i tanácsi következtetésekre(19) és a Bizottság által összeállított, az LMBTI személyek egyenlőségének előmozdítása tekintetében (2016 és 2019 között) meghozandó intézkedések listájára(20),

—  tekintettel a nemek közötti egyenlőség és a fejlesztés kapcsolatáról szóló, 2015. május 26-i tanácsi következtetésekre(21),

—  tekintettel a 2015. május 13-i európai migrációs stratégiára (COM(2015)0240) és a migrációról szóló 2015. július 20-i(22), 2015. szeptember 14-i(23) és 2015. szeptember 22-i(24) tanácsi következtetésekre,

—  tekintettel a Tanács 2015. február 17-i (KKBP) 2015/260 határozatára az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselője megbízatásának meghosszabbításáról(25),

—  tekintettel a gyermekek jogainak előmozdításáról és védelméről szóló, 2014. december 5-i tanácsi következtetésekre(26),

—  tekintettel a „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című dokumentumról szóló, 2012. május 14-i tanácsi következtetésekre(27),

—  tekintettel a Tanács által 2016. szeptember 20-án elfogadott, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. és 1820. számú ENSZ BT-határozatok uniós végrehajtására vonatkozó átfogó megközelítés felülvizsgált európai uniós mutatóira(28),

—  tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló 2011. május 11-i isztambuli egyezményére(29),

—  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságról és a 2003/444/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. március 21-i 2011/168/KKBP tanácsi határozatra(30),

—  tekintettel a Bizottság és a főképviselő/alelnök az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló közös közleményére (JOIN(2015)0050),

—  tekintettel a 2015. november 11‒12-i vallettai cselekvési tervre(31),

—  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló, 2015. október 13-i határozatára(32),

—  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nemi erőszakról mint háborús bűncselekményről szóló, 2008. június 19-i határozatára(33),

—  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló, 2000. október 31-i határozatára(34),

—  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a migránsok védelméről szóló, 2014. december 18-i határozatára(35),

—  tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatos sürgősségi állásfoglalásaira,

—  tekintettel az „EU‒Afrika Alap: következmények a fejlesztés és a humanitárius segítségnyújtás szempontjából” című, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(36),

—  tekintettel „Az emberkereskedelem elleni küzdelem az uniós külkapcsolatok terén” című 2016. július 5-i állásfoglalására(37),

—  tekintettel a kórházak és iskolák elleni támadásokról mint a nemzetközi humanitárius jog megsértésének eseteiről szóló, 2016. április 28-i állásfoglalására(38),

—  tekintettel a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására(39),

—  tekintettel a vallási kisebbségekhez tartozóknak az úgynevezett „ISIS/Dáis” általi tömeges és szisztematikus lemészárlásáról szóló, 2016. február 4-i állásfoglalására(40),

—  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2014. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2015. december 17-i állásfoglalására(41),

—  tekintettel az Európába irányuló migrációról és menekülthullámról szóló, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(42),

—  tekintettel a „nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése a fejlesztési együttműködés keretében” című uniós cselekvési terv megújításáról szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására(43),

—  tekintettel a halálbüntetésről szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására(44),

—  tekintettel „Az emberi jogokról és a technológiáról: megfigyelési rendszerek és hálózati behatoló rendszerek hatása az emberi jogokra a harmadik országokban” című, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(45),

—  tekintettel az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Európai Parlament számára készített éves jelentéséről szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(46),

—  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában 2015-ben képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(47),

—  tekintettel az Irakban és Szíriában uralkodó helyzetről, valamint – a kisebbségek üldözését is beleértve – az Iszlám Állam által indított offenzíváról szóló, 2014. szeptember 18-i állásfoglalására(48),

—  tekintettel a katonai robotrepülőgépek használatáról szóló, 2014. február 27-i állásfoglalására(49),

—  tekintettel a kasztok szerinti megkülönböztetésről szóló, 2013. október 10-i állásfoglalására(50), valamint az ENSZ kisebbségi kérdésekkel foglalkozó különleges előadójának a kisebbségekről és a kasztok szerinti megkülönböztetésről szóló, 2016. január 28-i jelentésére(51),

—  tekintettel „A sajtó és a média szabadsága a világban” című, 2013. június 13-i állásfoglalására(52),

—  tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2012. december 11-i állásfoglalására(53),

—  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságnak nyújtott uniós támogatásról: a kihívásokkal való szembenézésről és a nehézségek leküzdéséről szóló, 2011. november 17-i állásfoglalására(54),

—  tekintettel a demokratizálódást támogató uniós külpolitikákról szóló, 2011. július 7-i állásfoglalására(55),

—  tekintettel az emberi jogi jogvédőket támogató uniós politikákról szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására(56),

—  tekintettel az „Üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó elvek: a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó ENSZ-keretrendszer végrehajtása” című jelentésre, amelyet az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2011. július 6-i 17/4. számú állásfoglalásában(57) támogatott,

—  tekintettel a Demokráciáért Európai Alapítvány 2015. évi éves jelentésére(58),

—  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0355/2016),

A.  mivel az EUSZ 21. cikke kötelezi az Európai Uniót olyan közös kül- és biztonságpolitika kialakítására, amely az Unió létrehozását vezérlő elvekre épül, és arra irányul, hogy ezek érvényesülését a világ többi részén is előbbre vigye: ezek az alapelvek a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartása;

B.  mivel az EUMSZ 207. cikke előírja, hogy a közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni;

C.  mivel az EUMSZ 3. cikke megerősíti, hogy „a világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban az Unió védelmezi és érvényre juttatja értékeit és érdekeit, és hozzájárul polgárainak védelméhez. Hozzájárul a békéhez, a biztonsághoz, a Föld fenntartható fejlődéséhez, a népek közötti szolidaritáshoz és kölcsönös tisztelethez, a szabad és tisztességes kereskedelemhez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok, különösen pedig a gyermekek jogainak védelméhez, továbbá a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez, így különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt alapelvek tiszteletben tartásához”;

D.  mivel az emberi jogok oszthatatlanságának és egyetemességének tisztelete, előmozdítása és védelmezése az EU kül- és biztonságpolitikájának legfőbb célkitűzései között szerepelnek, amint azt a harmadik országokkal kötött valamennyi uniós megállapodásban szereplő emberi jogi záradék megállapítja;

E.  mivel az emberi jogok, a béke, valamint a biztonság és a fejlődés tiszteletben tartása szorosan kapcsolódik egymáshoz, és egymást erősítik;

F.  mivel az emberi jogokat és a demokráciát támogató politikát érvényesíteni kell a külső dimenzióval bíró összes egyéb uniós politikában, mint például a fejlesztéspolitikában, a migrációs politikában, a biztonságpolitikában, a terrorizmus elleni politikában, a szomszédságpolitikában, a bővítési politikában és a kereskedelempolitikában, különösen az emberi jogokkal kapcsolatos feltételek teljesítése révén;

G.  mivel az emberi jogok terén a belső és külső koherencia elengedhetetlen ahhoz, hogy az EU emberi jogi politikája külföldön is hiteles legyen, és mivel az Unió belső és külső politikái közötti, valamint külső politikái közötti fokozott következetesség az Unió sikeres és hatékony emberi jogi és demokratizálási politikájának nélkülözhetetlen követelménye; mivel a fokozott következetességnek lehetővé kell tennie, hogy az Unió gyorsabb és hatékonyabb választ adjon az emberi jogok megsértésének már korai szakaszaiban; mivel a koherencia problémája különösen szembeszökő a mostani migrációs politikával összefüggésében,

H.  mivel a szabadság, az emberi jogok tiszteletben tartása, valamint a rendszeres és tiszta választások elve olyan értékek, amelyek a demokrácia alapvető elemeit alkotják; mivel a tiszta és szabad választásokon kívül a demokratikus rendszer ismérvei többek között az átlátható és elszámoltatható kormányzás, a jogállamiság tiszteletben tartása, a véleménynyilvánítás szabadsága, az emberi jogok tiszteletben tartása, a független igazságügyi rendszer létezése, valamint a nemzetközi jog és az emberi jogok tiszteletben tartásáról szóló nemzetközi megállapodások tiszteletben tartása;

I.  mivel az emberi jogok fenyegetésnek vannak kitéve világszerte és mivel az emberi jogok egyetemességét számos tekintélyelvű rezsim súlyosan megkérdőjelezi; mivel világszerte számos kísérletet tesznek a civil társadalom mozgásterének csökkentésére, többek között multilaterális fórumokon; mivel az emberi jogok be nem tartása negatív következményekkel jár az egyénre, annak rokonaira és a társadalomra nézve;

J.  mivel az Unió kulcsszerepet játszott a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend elfogadásában, amelynek az a célja, hogy mindenkinek az emberi jogait érvényesítse;

K.  mivel a Tanács 2015. július 20-án elfogadta az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos új, a 2015–2019 közötti időszakra szóló cselekvési tervet azzal a céllal, hogy lehetővé tegye az EU számára, hogy koncentráltabb, rendszeresebb és összehangoltabb módon alkalmazza emberi jogi eszközeit e kihívások leküzdésére; mivel e cselekvési tervet a 2016–2020 közötti időszakra szóló, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervvel összhangban kell végrehajtani;

L.  mivel a főképviselő/alelnök kijelentette, hogy az emberi jogok egyik átfogó prioritását fogják adni, és iránytűként kívánja használni az emberi jogokat a harmadik országokhoz fűződő valamennyi kapcsolatában; mivel megismételte az EU amelletti elkötelezettségét is, hogy „kivétel nélkül”, a külkapcsolatok valamennyi területén előmozdítja az emberi jogokat;

M.  mivel a hatékony multilateralizmus iránti uniós elkötelezettség – melynek sarokkövét az ENSZ képezi – az Unió külpolitikájának szerves része, abban a meggyőződésben gyökerezik, hogy az egyetemes szabályokon és értékeken alapuló többoldalú rendszer a legalkalmasabb a globális válsághelyzetek, kihívások és fenyegetések kezelésére; mivel a harmadik országokkal minden kétoldalú és multilaterális fórumon való kapcsolatfelvétel a harmadik országokban felmerülő emberi jogi kérdések tisztázásának egyik leghatékonyabb eszköze;

N.  mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (EJT) rendes ülései, a különleges előadók kijelölése, egyetemes időszakos felülvizsgálati mechanizmusa és az egyes országokban kialakult helyzetekre vagy tematikus kérdésekre vonatkozó egyedi eljárások hozzájárulnak az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság előmozdításához és tiszteletben tartásához;

O.  mivel az Unió egyik fő prioritásának tekinti a harmadik országok civil társadalmával és az emberi jogi jogvédőkkel folytatott szoros együttműködést az emberi jogok előmozdítása és az emberi jogi jogsértések kezelése során;

P.  mivel „a helyi hatóságokról és a civil társadalomról: Európa elköteleződése a fenntartható fejlődés támogatása mellett” című, 2013. október 22-i állásfoglalásában(59) a Parlament mélységes aggodalmának ad hangot a civil társadalmi szervezetekkel szembeni fellépés okán, valamint hangsúlyozza egy olyan ellenőrzési rendszer meghatározásának fontosságát, amely lehetővé teszi az előrehaladás értékelését a követett politika és a szabályozási rendelkezések tekintetében, továbbá felhív a civil társadalmi szervezetek számára kedvező környezet előmozdítására; mivel a közelmúltban több ország fogadott el szigorú jogszabályokat a nem kormányzati szervezetekről, amelyek nemkívánatosnak nyilvánítanak külföldi szervezeteket, amennyiben úgy ítélik, hogy fenyegetést jelentenek az alkotmányos rendre, a védelemre vagy biztonságra, és mivel egyedül 2015-ben 185 környezetvédő emberi jogi aktivistát gyilkoltak meg a világon, ezek 66%-át latin-amerikai országokban;

Q.  mivel ‒ különösen Ázsiában, a Közel-Keleten és Afrikában ‒ egyre több ország alkalmaz utazási tilalmat annak megakadályozására, hogy az emberijog-védők részt vehessenek nemzetközi eseményeken;

R.  mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. és 19. cikke elismeri, hogy mindenkinek joga van a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadsághoz, a véleménynyilvánítás szabadságához, amely magában foglalja a jogot, miszerint nézetei miatt senki sem zaklatható, valamint az információ kereséséhez és megismeréséhez, illetve a mindenfajta adat és gondolat bármilyen média segítésével történő, határokra való tekintet nélküli terjesztéséhez való jogot; mivel a kizárólag véleményalkotás, vallásgyakorlás és véleménynyilvánítás szabadságához fűződő joguk békés gyakorlása miatt üldöztetett személyek száma jelentősen megnőtt;

S.  mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 20. cikke elismeri, hogy mindenkinek joga van a békés gyülekezés és egyesülés szabadsághoz; mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 21/16. számú határozata emlékezteti az államokat azon kötelezettségükre, hogy tartsák tiszteletben és teljes körűen védelmezzék az egyének békés gyülekezéshez és szabad egyesüléshez való jogát, online és offline egyaránt, és mivel a gondolat, a lelkiismeret, a vallás vagy a meggyőződés szabadságát vallásközi és kultúraközi párbeszédek révén kell támogatni;

T.  mivel a genfi egyezmény és kiegészítő jegyzőkönyvei meghatározzák a nemzetközi humanitárius jog és az emberi jogok alapvető szabályait és ezek alkotják az összes humanitárius fellépés magját; mivel a civilek és a lakóhelyét elhagyni kényszerült személyek konfliktusövezetekben való védelmét teljes semlegességgel és pártatlansággal kell biztosítani, valamint mivel fenn kell tartani a segélyezés függetlenségét;

U.  mivel valamely terület jogellenes megszállása a nemzetközi jog folyamatos megsértését jelenti, ami a nemzetközi humanitárius jog értelmében kiváltja a megszálló hatalom felelősségét a terület civil lakossága felé;

V.  mivel a háborús bűncselekmények és az emberiesség elleni bűncselekmények bizonyítékait nehéz megőrizni ‒ különösen az erőszak ellen menekülők minden korábbinál nagyobb mértékű áramlásának idején; mivel a bizonyítékok megőrzése nélkülözhetetlen az elkövetők bíróság elé állításához;

W.  mivel az USA guantánamói fogolytáborának bezárására irányuló törekvések meghiúsultak és 2015-ben csak 20 fogvatartottat engedtek szabadon vagy helyeztek át;

X.  mivel világszerte egyre több ember menekül háború, fegyveres konfliktusok vagy más megalázó körülmények elől, és mivel ezek a menekültáramlások és a migráció különböző formái jelentős kihívást jelentenek mind az Unió számára, mind globális szinten, és azonnali, hatékony és fenntartható megoldásokat igényelnek, a közös európai értékekkel összhangban; mivel a Bizottság ‒ a vezető globális donor ‒ által nyújtott humanitárius segély több mint 30 országban segíti a menekülteket és a lakóhelyüket elhagyni kényszerülőket;

Y.  mivel a migránscsempészet, az emberkereskedelem és a munkaerő-kizsákmányolás elleni küzdelem egyaránt igényel rövid, közép- és hosszú távú válaszokat, többek között a bűnözői hálózatok felszámolását és az elkövetők bíróság elé állítását, az adatok gyűjtését és elemzését, az áldozatok védelmét és a jogellenesen tartózkodó migránsok visszatérését célzó intézkedéseket, valamint a harmadik országokkal folytatott együttműködést, továbbá az emberkereskedelem és embercsempészet áldozatai iránti keresletet és a migrációnak az embereket az embercsempészeknek kiszolgáltató kiváltói okait kezelő, hosszabb távú stratégiákat;

Z.  mivel az igazságszolgáltatás nélkülözhetetlen az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdításához, és az EU és tagállamai a Nemzetközi Büntetőbíróság feltétel nélküli támogatói annak megalakulása óta, miközben előmozdítják a Római Statútum egyetemességét, és a Bíróság függetlenségének erősítése érdekében védelmezik annak sérthetetlenségét;

AA.  mivel eddig jelentős előrelépés történt a halálbüntetés eltörlése felé és számos ország eltörölte a halálbüntetést, és mivel mások jogalkotási intézkedéseket tettek e célból; mivel 2015-ben drámai módon nőtt a kivégzések száma, amelyek közel 90%-a csupán három országban, Iránban, Pakisztánban és Szaúd-Arábiában történt; mivel Belarusz az egyetlen olyan európai ország, amely nem szüntette meg a halálbüntetést;

AB.  mivel a nemek közötti egyenlőség az egyik legfontosabb európai érték, és szerves részét képezi az EU jogi és politikai keretének, valamint központi eleme az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjének; mivel az utóbbi években drasztikusan megnövekedett a nők és lányok elleni erőszak és megkülönböztetés, különösen a háborús övezetekben és az önkényuralmi rendszerekben;

AC.  mivel az UNICEF becslései szerint 250 millió gyermek él konfliktus által érintett országokban, közel 50 millió gyermek volt kénytelen erőszak, háború és az azzal járó atrocitások, terrorizmus és felkelések miatt elhagyni az otthonát vagy vándorolt határokon át, és sokan szenvednek továbbra is a megkülönböztetés, az erőszak, a kizsákmányolás, a bántalmazás, a kényszermunka, a szegénység és az alultápláltság számtalan megnyilvánulási formájától;

AD.  mivel az UNICEF szerint a világon minden kétszázadik gyermek menekült, a születési helye szerinti országon kívül élő gyermekek közel egyharmada menekült, és a menekült gyermekek száma 2005 és 2015 között megkétszereződött;

AE.  mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 25. cikke elismeri, hogy minden személynek joga van a „saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz”, amelynek részeként az anyaság és a gyermekkor különleges segítségre és támogatásra jogosítanak, beleértve az orvosi ellátást; mivel minden gyerek számára garantálni kell az oktatásba való bejutást, a táplálkozást és az egészségügyi ellátás igénybevételének lehetőségét; mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 26/28(36) sz. határozata felhívja az ENSZ Emberi Jogi Tanács Szociális Fórumának következő ülését, hogy az elérhető legmagasabb szintű fizikai és mentális egészséghez fűződő, mindenkit megillető joggal összefüggésben összpontosítson a gyógyszerekhez való hozzáférésre; mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) alapokmánya rögzíti, hogy az elérhető legmagasabb szintű egészséghez való jog gyakorlása fajtól, vallástól, politikai meggyőződéstől, valamint gazdasági vagy szociális körülményektől függetlenül minden ember egyik alapvető joga;

AF.  mivel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek megfelelően a hatóságoknak tiszteletben kell tartaniuk az egyik vagy mindkét szülőjétől elszakított gyermek jogait;

AG.  mivel a kisebbségek, köztük az LMBTI-személyek elleni erőszak és az, hogy ellenük törvénytelen vádeljárást indítanak, világszerte számos helyen továbbra is előfordul, továbbá elterjedt a megkülönböztetés az egészségügyi, oktatási, foglalkoztatási és más ágazatokban;

AH.  mivel továbbra is a világ számos pontján tapasztalható, hogy bizonyos magánszektorbeli szereplők által alkalmazott visszaélések a polgári és politikai, munkavállalói, valamint gazdasági, társadalmi és kulturális jogok megsértéséhez, továbbá környezeti károkhoz vezetnek; mivel szoros kapcsolat van a korrupció, az adócsalás, az illegális pénzáramlások és az emberi jogok megsértése között;

AI.  mivel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek minden államra és minden transznacionális és egyéb üzleti vállalkozásra alkalmazandók, méretüktől, ágazatuktól, működési helyüktől, tulajdonosi körüktől és szerkezetüktől függetlenül, de mivel a hatékony ellenőrzési és a szankcionálási mechanizmusok ezen irányelvek világszintű végrehajtása során továbbra is kihívást jelentenek; mivel a kis- és középvállalkozások (kkv-k) sajátosságait megfelelően figyelembe kell venni és a lehetőségeikhez igazított, a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó rugalmas megközelítés részévé kell tenni;

AJ.  mivel 2015. októberben a Bizottság közzétette „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű új kereskedelmi stratégiáját, amelyben céljául tűzi ki, hogy a kereskedelmet az emberi jogok harmadik országokban történő erősítésére szolgáló eszközként használja;

AK.  mivel 2015-ben az Európai Unió megkezdte a konfliktusok finanszírozására szolgáló ásványok kereskedelméről szóló jogszabállyal kapcsolatos munkát;

AL.  mivel az olyan nemzeti és nemzetközi sporteseményeket, mint az olimpiai játékokat és a labdarúgó világbajnokságot, nem volna szabad politikai célokra felhasználni, és az összes emberi jog teljes mértékű tiszteletben tartásával kell megszervezni, amint az az Olimpiai Chartában is szerepel, és az emberiség összehangolt fejlődésére kell törekedni annak érdekében, hogy elősegítsék az emberi jogok és az emberi méltóság megóvását fontosnak tartó, valamint nemzetiségen, fajon, valláson, politikai meggyőződésen, nemen, nemi identitáson, szexuális irányultságon vagy nemi jellegen alapuló megkülönböztetés nélküli békés társadalom létrejöttét;

AM.  mivel a környezeti változások aláássák a vízhez, a természeti erőforrásokhoz és az élelemhez való hozzáférés jogát;

Az emberi jogok központi helye az EU külső politikáiban

1.  súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az emberi jogok és demokratikus értékek előmozdítása és védelme fenyegetésnek van kitéve világszerte, és hogy az emberi jogok egyetemességét a világ sok részén súlyosan megkérdőjelezik többek között tekintélyelvű rezsimek, valamint olyan terrorista csoportok, mint a Dáis;

2.  súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy számos és egyre több kísérletet tesznek a civil társadalom és az emberi jogi jogvédők mozgásterének csökkentésére, hogy növekvő mértékben korlátozásra kerül a gyülekezési szabadság és a szólásszabadság, és hogy világszerte, többek közt Oroszországban, Törökországban és Kínában egyre több, a civil társadalmat elnyomó jogszabályt fogadnak el, többek között a terrorizmus elleni küzdelem ürügyén (terrorizmus elleni küzdelemre irányuló jogszabályok, szükségállapot és biztonsági intézkedések bevezetésével), mivel ennek gyakorta kedvezőtlen hatása van az emberi jogokra, valamint e jogszabályokat gyakran elnyomásra használják; emlékeztet arra, hogy az ilyen jogszabályoknak semmiképp sem szabadna csökkenteniük a civil szervezetek működésének mozgásterét; felhív e visszaélések és jogsértések egyértelmű elítélésére;

3.  határozottan hangsúlyozza, hogy az Európai Unió elkötelezte magát egy olyan közös kül- és biztonságpolitika, valamint külügyi dimenzióval rendelkező szakpolitikák mellett, amely a demokrácia, a jogállamiság elvének, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan voltának, az emberi méltóság tiszteletben tartásának, az egyenlőség és a szolidaritás elvének, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában és az emberi jogok nemzetközi jogában és a humanitárius jogban foglalt elvek tiszteletben tartásának előmozdítására épül; megismétli, hogy ezen elvek a KKBP-n felüli külső tevékenységeknek, többek között a fejlesztés- és humanitárius politikának is szerves részét képezik;

4.  felhívja az összes uniós intézményt és a tagállamokat, hogy teljesítsék a demokrácia és a jogállamiság előmozdítására, az emberi jogok és alapvető szabadságok – beleértve a békés eszközök révén történő fejlődés jogát – megóvására és érvényesítésére vonatkozó kötelezettségvállalásaikat, és hogy az emberi jogokat helyezzék az EU összes harmadik országgal – ideértve stratégiai partnereit is – minden szinten fennálló kapcsolatainak középpontjába;

5.  ismételten felszólítja a tagállamokat, hogy jó példával járjanak elöl és egységesen támogassák az emberi jogok oszthatatlanságát, interdependenciáját, kölcsönös kapcsolatát és egyetemességét, továbbá ratifikálják az ENSZ által elfogadott valamennyi nemzetközi emberi jogi okmányt;

6.  hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy az EU hitelesen szerepeljen külkapcsolataiban, biztosítania kell a fokozott következetességet belső és külső politikái között az emberi jogok és demokratikus értékek tiszteletben tartása terén az LMBTI-személyek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó emberi jogi stratégiákkal, és az EU emberi jogi politikájának következetes és összehangolt végrehajtására kell törekednie;

7.  felhívja a figyelmet az emberi jogok előmozdítása és demokratikus értékek elősegítése iránti hosszú távú elkötelezettségére, amelyet többek között a gondolatszabadságért adományozott Szaharov-díj évenkénti odaítélése, az Emberi Jogi, Demokrácia-támogatási és Választási Megfigyelő Albizottság, valamint a Demokráciáért Európai Alapítvány munkája, az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatban a havi plenáris üléseken zajló viták, illetve elfogadott állásfoglalások, továbbá a számos parlamenti küldöttség által végzett munka is tükröznek;

8.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy mostanság számos emberijog-védőt ér támadás; felszólítja az EU-t, és különösen a főképviselőt/alelnököt olyan politika követésére, amely következetesen és egyértelműen elítéli az emberi jogi jogvédők meggyilkolását, illetve az ellenük irányuló erőszakos cselekedetekre, üldöztetésre, fenyegetésre, megfélemlítésre, elrablásra, bebörtönzésre vagy önkényes letartóztatásra tett bármilyen kísérletet, marasztalja el az ilyen atrocitások elkövetőit vagy megengedőit, valamint, hogy fokozza nyilvános diplomáciáját, amelyben nyíltan és egyértelműen támogatja az emberijog-védőket, ideértve a multilaterális fórumokon tett tanúságtételüket is; kéri az Uniót iránymutatás közzétételére e politikával kapcsolatban, mivel konzisztensebbé teszi az Unió jelenlegi, a különböző meglévő iránymutatásokban szereplő prioritásait; ösztönzi az uniós küldöttségeket és a tagállamok diplomáciai képviseleteit, hogy továbbra is tevőlegesen támogassák az emberijog-védőket, különösen a perek rendszeres nyomon követése, a bebörtönzött emberijog-védők látogatása, valamint adott esetben az egyes esetekről szóló nyilatkozatok kiadása révén; kéri egy olyan rendszer létrehozását, amely egyértelmű referenciaértékek és mutatók felhasználásával hatékonyan nyomon követi a civil társadalom mozgásterét; megismétli, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze fontos szerepet játszik a veszélyben lévő emberijog-védőknek szóló sürgős közvetlen pénzügyi és anyagi támogatás nyújtásában, valamint kiemeli a szükséghelyzeti alap fontosságát, amely lehetővé teszi az Unió küldöttségei számára, hogy közvetlen és ad hoc támogatást nyújtsanak azon jogvédők számára, akik közvetlen életveszélyben vannak;

9.  felhívja az Uniót és a tagállamait, hogy ösztönözzék az Egyesült Nemzetek párizsi elveinek megfelelő, kellő felhatalmazással, elegendő forrásokkal és szakértelemmel rendelkező nemzeti emberi jogi intézmények létrehozását, hogy eleget tegyenek az emberi jogok védelmének és tiszteletben tartásának;

10.  felhívja a figyelmet arra, hogy az emberi jogok hatékony előmozdítása érdekében, őszinte és a kölcsönös megértésen és bizalmon alapuló párbeszéd keretében fejleszteni kell az Unió és partnerei közötti parlamentközi kapcsolatokat;

Az uniós stratégiai keret és az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos új cselekvési terv

11.  üdvözli az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos, a 2015–2019 közötti időszakra szóló második uniós cselekvési terv elfogadását és arra ösztönzi az Uniót és a tagállamait, hogy maradéktalanul, következetesen, átláthatóan és időben hajtsák végre az abban foglalt intézkedéseket, valamint erősítsék a demokráciatámogatást; kiemeli, hogy egyetértésre és együttműködésre van szükség az Unió és a tagállamok között a cselekvési terv következetes végrehajtásának biztosítása érdekében, és ösztönzi a tagállamokat, hogy vállaljanak nagyobb szerepet a cselekvési terv végrehajtásában és értékelésében; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak be kell számolniuk a cselekvési terv végrehajtásáról;

12.  hangsúlyozza, hogy az új cselekvési tervben kitűzött nagyratörő célok teljesítése érdekében az EU-nak elegendő forrást és szakértelmet kell biztosítania, mind a képviseletek és az Európai Bizottság és az EKSZ rendelkezésére bocsátott emberi erőforrások, mind a projektekhez rendelkezésre bocsátott pénzforrások tekintetében;

13.  úgy véli, hogy a szabad civil társadalom az emberi jogok és a demokratikus értékek védelmezésének és támogatásának egyik alapköve, ezért aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a civil társadalom mozgástere egyre szűkül, illetve egyre több emberi jogi jogvédőt és újságírót ér támadás világszerte; örvendetesnek tartja a civil társadalom mozgásterét fenyegető veszélyek kezelésére vonatkozó célkitűzés beépítését a cselekvési tervbe, és sürgeti az Uniót, hogy hajtsa végre a tervezett intézkedéseket, ösztönzi az uniós külső fellépésben részt vevő összes felet, hogy tárják fel és kezeljék az emberi jogok és a demokratikus szabadságok védelme terén fennálló hiányosságokat és hogy fokozzák a civil társadalommal, a parlamentekkel, a politikai pártokkal és a helyi hatóságokkal és a regionális és nemzetközi szervezetekkel a helyszínen folytatott együttműködést; felhívja a figyelmet arra, hogy a cselekvési terv nem tartalmaz a partnerországok demokratikus normáinak fejlesztésére vonatkozó külön célkitűzést; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki uniós iránymutatásokat a demokrácia támogatására vonatkozóan;

Az EU éves jelentése

14.  üdvözli az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló éves jelentés tematikus részének fejlesztése, illetve tömörebbé és szabatosabbá tétele, valamint annak érdekében tett törekvéseket, hogy az szélesebb körben legyen hozzáférhető a nyilvánosság számára; megismétli azt a meggyőződését, hogy az éves jelentést objektívabb megközelítés révén kell megerősíteni, amely keretében az elért eredmények és a bevált gyakorlatok mellett a jelentés a harmadik országokban tapasztalt konkrét kihívásokat és korlátozásokat is kiemelné, valamint ajánlásokat fogalmazna meg a korrekciós intézkedésre vonatkozóan, illetve információval szolgálna az EKSZ által a kihívások leküzdése érdekében tett lépésekről; megismétli azon álláspontját, hogy az éves jelentés részét képező országjelentéseknek minél kevésbé leíró jellegűnek kellene lenniük, az emberi jogi és demokráciai szempontú országstratégiák végrehajtását kellene tükrözniük, és áttekintést kellene adniuk a helyszínen zajló uniós fellépések hatásáról;

15.  megismétli azon felhívását, hogy rendszeresen nyújtsanak be átfogó jelentéseket az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről szóló parlamenti állásfoglalásokra válaszul tett lépésekről, az elért eredményekről és az intézkedésekkel kapcsolatban levont politikai következtetésekről; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az emberi jogok megsértésének mielőbbi és megfelelő orvoslását, a jogsértések korai szakaszában is; ezzel összefüggésben örvendetesnek tartja, hogy az EKSZ az Emberi Jogi Albizottságban reagált az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteivel kapcsolatos vitákról szóló állásfoglalásokra; megismétli kérését a Bizottság és az EKSZ az emberi jogokról és a demokráciáról szóló éves jelentésről megfogalmazott parlamenti állásfoglalásra adott átfogó írásbeli válasza iránt, amely fontos szerepet játszik a Parlament által felvetett valamennyi pont rendszeres és alapos nyomon követésében és a parlamenti ellenőrzésben; megismétli az alelnök/főképviselő felé tett azon felhívását, hogy vitában vegyen részt az Európai Parlament tagjaival évente két plenáris ülésen, egyszer az EU éves jelentésének bemutatásakor, másodszor pedig a parlamenti állásfoglalásra adott válaszként;

Az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselője

16.  emlékeztet az EU különleges képviselője erőteljesebb és rugalmasabb megbízatásának jelentőségére az Unió hatékonyságának, következetességének és láthatóságának növelése tekintetében az emberi jogok és a demokratikus alapelvek egész világon történő előmozdítása terén; megismétli azon kérését, hogy ez a megbízatás állandó legyen; úgy véli továbbá, hogy az EU különleges képviselőjének nyilvános felszólalási joggal és saját kezdeményezési jogkörrel kell rendelkeznie, továbbá legyen láthatóbb a nyilvánosság számára, valamint megfelelő erőforrás és szakértelem álljon rendelkezésére;

17.  hangsúlyozza a civil társadalom rendszerszintű támogatásának, valamint a velük folytatott valódi és mélyreható konzultációknak a jelentőségét az EU különleges képviselőjének a partnerországokba irányuló látogatásait megelőzően; örvendetesnek tartja ebben a tekintetben, hogy az EU különleges képviselője a harmadik országokba tett látogatásai előtt, alatt és után határozottan együttműködik az emberijog-védőkkel és a civil társadalommal – beleértve a helyi képviselőket, a fiatalokat és a gyermekeket is –, valamint a megfelelő nemzetközi szervezetekkel, és hangsúlyozza a folyamatos és minden eddiginél erőteljesebb, ezen irányvonalak mentén való együttműködés fontosságát, valamint az egyértelmű és átlátható nyomonkövetési mechanizmusok szükségességét; teljes mértékben támogatja azt, hogy az EU különleges képviselője megbízatása során a civil társadalom és az emberijog-védők mozgásterének növelését és védelmét mint kulcsfontosságú prioritást helyezi középpontba; felhívja az EU különleges képviselőjét, hogy látogatásait követően rendszeresen számoljon be a Parlamentnek; sajnálatosnak tartja, hogy az EU különleges képviselőjének munkája és befolyása csak részben értékelhető az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló éves jelentés áttekintése alapján, a közösségimédia-fiókján keresztül és az elérhető beszédeiből; azt is sajnálatosnak tartja, hogy nem állnak rendelkezésre sem a tevékenységeivel, terveivel kapcsolatos hivatalos információk, sem az elért eredményekről szóló jelentések vagy beszámolók;

18.  ösztönzi az EU különleges képviselőjét, hogy továbbra is rendszeresen emeljen szót az Unió emberi jogi prioritásai mellett és fokozza az Unió együttműködését az összes vonatkozó regionális és nemzetközi emberi jogi szervezettel és mechanizmussal; felhívja a Tanácsot, hogy általános elvként fogadja el azt a gyakorlatot, hogy a földrajzi területekért felelős uniós különleges képviselők megbízatásába módszeresen beépítik az EU különleges képviselőjével folytatott együttműködést;

Az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiák és az uniós küldöttségek szerepe

19.  örvendetesnek tartja, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiák a demokráciára is kiterjednek mint a partnerországok emberi jogi és demokratikus helyzetének átfogó elemzéséhez szükséges tényezőre;

20.  megismétli, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiákat figyelembe kell venni a harmadik országokkal kapcsolatos politikai döntéshozatal minden szintjén, többek között a magas szintű politikai és emberi jogi párbeszédek, az országstratégiai dokumentumok és az éves cselekvési programok előkészítése során;

21.  megismétli, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiáknak összhangban kell lenniük az egyes országokban a konkrét helyzettől függően végrehajtandó uniós intézkedésekkel és előrehaladásra vonatkozó mérhető mutatókat és szükség esetén azok kiigazításának lehetőségét kell tartalmazniuk; rámutat az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiák folyamatos értékelésének szükségességére; az uniós képviseletek, a tagállami nagykövetségek és az uniós intézmények ‒többek között a Parlament ‒ közötti együttműködés, kommunikáció és információcsere további javítását kéri az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiák elkészítésével és végrehajtásával kapcsolatban; ismételten kéri, hogy az Európai Parlament tagjai kapjanak hozzáférést az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiákhoz és tájékoztatást arról, hogy az Unió hogyan hajtja végre e stratégiákat, és hogy ezeket olyan formátumban tegyék közzé, amely lehetővé teszi a parlamenti képviselők számára a vizsgálat megfelelő elvégzését;

22.  hangsúlyozza, hogy a civil társadalommal kapcsolatban koherens és nyilvánvaló uniós politikát kell végrehajtani, és hogy a társadalmi diplomácia alkalmazásának világosabb megértésére van szükség; ösztönöz az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiák és ütemtervek közzétételére, valamint az esetekkel kapcsolatos hatékony visszajelzés, nyomon követés kialakítására és az információmegosztásra;

23.  üdvözli emberi jogi és/vagy a nemek közötti egyenlőségért felelős kapcsolattartási pontok kijelölését minden uniós képviseletnél és emlékeztet az alelnöknek/főképviselőnek és az EKSZ-nek címzett azon ajánlására, hogy dolgozzanak ki egyértelmű működési útmutatót az emberi jogi kapcsolattartási pontok szerepe tekintetében; ragaszkodik ahhoz, hogy az emberi jogi kapcsolattartási pontok munkáját a tagállamok diplomáciai személyzete is támogassa; kéri, hogy az emberi jogi kapcsolattartási pontok munkája legyen független és politikai befolyástól, valamint a harmadik országok nemzeti hatóságai általi zaklatástól mentes, különösen az emberi jogi aktivistákkal és a civil társadalommal folytatott kapcsolataik terén; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az uniós küldöttségek minden tagja kapjon képzést az emberi jogokra vonatkozó uniós iránymutatások tartalmáról;

24.  üdvözli a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének (2014–2020) megnövelt költségvetését és egyszerűsített eljárásait, továbbá felszólít arra, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének félidei felülvizsgálatára elkülönített összeget a jelenlegi többéves pénzügyi keret végéig tartsák fenn; megismétli, hogy szükség van a különböző uniós finanszírozási eszközök közötti koherenciára és komplementaritásra, valamint annak biztosítására, hogy ilyen megerősítés legyen alkalmazható az emberi jogokat szolgáló valamennyi eszközre;

25.  felszólít a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze éves cselekvési programjainak évente történő elfogadására, szemben a legutóbb alkalmazott kétévenkénti (2016–2017) elfogadással, így biztosítva a változó helyzetek terén szükséges rugalmasságot és az optimális összhangot a Unió többi külső pénzügyi eszközével;

Emberi jogi párbeszédek és konzultációk

26.  megismétli, hogy támogatja a kifejezetten az emberi jogokról folyó párbeszédeket, és elismeri, hogy a kétoldalú kapcsolatok és együttműködés hatékony és eredményes eszközei lehetnek, feltéve, hogy lehetővé teszik, hogy a partnerek hozzászólhassanak a lényeges kérdésekhez, jelentőségteljes politikai üzeneteket fogalmazhassanak meg és eredményorientáltak legyenek, következetes nyomon követést biztosítva és túllépve a bevált gyakorlatokkal és a kihívásokkal kapcsolatos információcserén; felkéri az Uniót, hogy a nők és a gyermekek jogaival kapcsolatos helyzetről szóló megbeszéléseket következetesen építse be minden emberi jogi párbeszédbe;

27.  elismeri annak fontosságát, hogy emberi jogi témákról párbeszédet kezdeményezzenek olyan országokkal is, ahol súlyos emberi jogi problémák vannak; hangsúlyozza azonban, hogy az EU-nak egyértelmű politikai következtetéseket kell levonnia, amennyiben ezek az emberi jogi párbeszédek nem hoznak pozitív eredményt; figyelmeztet arra, hogy a magas szintű politikai párbeszédekben ne szoruljon háttérbe az emberi jogi kérdések megvitatása;

28.  hangsúlyozza, hogy a magas szintű politikai eszmecserék során az emberi jogi kérdések megvitatását soha nem szabad más érdekeknek alárendelni; megismétli az EKSZ-hez intézett azon felhívását, hogy az emberi jogi párbeszédek fejlesztése céljából dolgozzon ki mechanizmust azok felülvizsgálatára; úgy véli, hogy amennyiben ezek a párbeszédek állandóan kudarcba fulladnak, alternatív eszközöket kell alkalmazni az emberi jogok előmozdításának támogatására az érintett országban;

29.  sürgeti az EKSZ-t, hogy rendszeresen folytasson további előkészítő párbeszédeket a civil társadalommal és helyi szinten is azzal a céllal, hogy ezek eredményeit közvetlenül foglalja bele magába az emberi jogi párbeszédbe; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az alelnök/főképviselő és az EKSZ az emberi jogi párbeszéd során említse meg az emberi jogi jogvédők egyes eseteit; felhívja az EKSZ-t hogy rendszeresen kövesse nyomon az emberi jogi párbeszéd során tett kötelezettségvállalásokat és tegye rendszeressé a civil társadalmi szervezetekkel való tájékoztató jellegű találkozókat;

Az emberi jogokról szóló uniós iránymutatások

30.  üdvözli az emberi jogokról szóló uniós iránymutatásokat, amelyek értékes külpolitikai eszközei az Unió emberi jogi politikájának, mert gyakorlati útmutatást nyújtanak az uniós küldöttségek és a tagállamok diplomáciai képviseletei számára; megismétli azon felhívását, hogy további késedelem nélkül fogadjanak el a gyermek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó új uniós iránymutatásokat;

31.  határozottan hangsúlyozza, hogy az iránymutatások végrehajtását egyértelmű referenciaértékek segítségével folyamatosan értékelni kell; sürgeti a Bizottságot, hogy végezzen és tegyen közzé alapos értékelést az iránymutatásoknak az összes harmadik országban működő uniós küldöttségek és tagállami diplomáciai képviseletek általi végrehajtásáról, hogy kimutassa és orvosolja a végrehajtással kapcsolatos eltéréseket és hiányosságokat; úgy véli, hogy az iránymutatások megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében az EKSZ és az uniós küldöttségek tagjai számára rendszeres és hatékony képzést kell biztosítani;

Küzdelem a megkülönböztetés valamennyi formájával szemben

32.  a leghatározottabban elítéli a hátrányos megkülönböztetés valamennyi – többek között fajra, bőrszínre, nemre, nemi irányultságra, nemi identitásra, nyelvre, kultúrára, vallásra vagy meggyőződésre, társadalmi eredetre, kasztra, születésre, életkorra, fogyatékosságra vagy bármely más körülményre alapozott – formáját; megismétli felhívását egy olyan megerősített uniós politikára és diplomáciára, amely a megkülönböztetés valamennyi formájának felszámolására irányul, és igyekszik kihasználni minden alkalmat, hogy mélységes aggodalmát fejezze ki a megkülönböztetés e formái miatt; sürgeti továbbá az EU-t, hogy továbbra is mozdítsa elő valamennyi idevágó ENSZ-egyezmény – így a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény vagy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény – ratifikálását és maradéktalan végrehajtását; üdvözli az EKSZ által a megkülönböztetésmentességről szóló kézikönyv elkészítése érdekében végzett munkát;

Közös biztonság- és védelempolitikai (KBVP) missziók és tevékenységek

33.  emlékeztet arra, hogy az EU elkötelezte magát az emberi jogok és a nemi szempontok közös biztonság- és védelempolitikai missziókba való belefoglalása mellett, összhangban az ENSZ Biztonsági Tanácsa nőkről, békéről és a biztonságról szóló 1325. és 1820. számú határozataival, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsa nemrég elfogadott 2242. számú határozatával, amely a nőket a globális kihívások leküzdésére irányuló összes erőfeszítés középpontjába helyezi; ezzel kapcsolatban ismételten felszólítja az EU-t és annak tagállamait, hogy a fenntartható megbékélés elérésében támogassa a nők rendszeres részvételét mint a béketeremtési folyamatok kulcsfontosságú összetevőjét; ezzel kapcsolatban ismételten felszólítja az EU-t és annak tagállamait, hogy a fenntartható megbékélés elérésében támogassa a nők rendszeres részvételét mint a béketeremtési folyamatok kulcsfontosságú összetevőjét;

34.  hangsúlyozza, hogy a KBVP egy olyan eszköz, amely nemcsak Európa biztonságát hivatott biztosítani, hanem az uniós külpolitikai eszközök részét is képezi, és ezért az emberi jogok és a demokrácia harmadik országokon belüli előmozdításának fokozására is használni kell;

35.  további európai katonai integrációt szorgalmaz az európai fegyveres erők bevethetőségének és rugalmasságának javítása érdekében, hogy azok reagálni tudjanak a fenyegetésekre és az emberi jogok súlyos megsértésének eseteire, a népirtásra vagy az etnikai tisztogatásra; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a „védelmi felelősség” elvét meg kellene erősíteni a nemzetközi jogon és az Unió mint az értékek közösségének jogán belül, és annak – akár a saját államuk által fenyegetett – civilek védelmére irányuló kezdeményezésekhez és érdemi fellépésekhez kellene vezetnie;

36.  hangsúlyozza, hogy a migránscsempészet összefügg az emberkereskedelemmel, és súlyosan sérti az emberi jogokat; emlékeztet arra, hogy az embercsempészet elleni konkrét harc egyik eszköze az olyan KBVP-missziók elindítása, mint az Európai Uniónak a Földközi-tenger déli-középső részén folytatott katonai művelete (EUNAVFOR MED Sophia művelet); kéri az Uniót, hogy folytassa és fokozza az ilyen jellegű műveleteket;

37.  felszólítja a Külügyek Tanácsát és az alelnököt/főképviselőt, hogy kérjék, hogy az EU misszióvezetői és az EU megfelelő képviselői (a polgári műveletek misszióvezetői, az EU katonai műveleteinek parancsnoka és a különleges képviselők) nyújtsanak be jelentést a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésének eseteiről és hogy mozdítsák elő a magatartási kódexet a Biztonsági Tanács népirtás, az emberiesség elleni bűncselekmények vagy háborús bűncselekmények elleni fellépése tekintetében, amely arra kötelezi az ENSZ tagországait, hogy támogassák a Biztonsági Tanács ilyen bűncselekmények megelőzésére vagy megszüntetésére irányuló fellépését; szorgalmazza, hogy a gyermekekkel kapcsolatba kerülő minden uniós polgári és katonai művelet során vegyék figyelembe a gyermekvédelmi politikákat;

38.  kéri, hogy az EU erősítse meg az ENSZ-szel folytatott együttműködését azzal, hogy kidolgoz egy közös biztonsági stratégiai irányvonalat egyrészt az EU új globális kül- és biztonságpolitikai stratégiája, másrészt pedig az ENSZ békefenntartási fellépéseinek és béketeremtési eszköztárának felülvizsgálata alapján; hangsúlyozza, hogy együtt kell működni az ENSZ-szel a regionális és szubregionális szervezetek által a békefenntartásban, a konfliktusok megelőzésében, a civil és katonai válságkezelésben és a konfliktuskezelésben játszott szerep és a kapacitásuk megerősítésében, és hogy tovább kell fejleszteni az ENSZ fellépéseinek a KBVP-vel történő támogatására szolgáló eljárásokat, ideértve az uniós harccsoportok bevetése révén, vagy pedig kapacitásépítési és a biztonsági ágazat reformjára irányuló kezdeményezések révén, miközben az emberi jogokat és a nemek közötti egyenlőséget előtérbe helyezik a misszió és a művelet során;

Multilaterális kapcsolatok az emberi jogok előmozdítására

39.  határozottan megismétli, hogy az 1993-as Bécsi Nyilatkozatban és Cselekvési Programban rögzítetteknek megfelelően az ENSZ égisze alatt létrejött egyezményekben biztosított valamennyi emberi jog egyetemes, oszthatatlan, egymástól függő és egymással összefüggő, és biztosítsák azok betartását; emlékeztet az Uniónak a nemzetközi jog előmozdítása és fejlesztése tekintetében az ENSZ-szel összhangban vállalt kötelezettségeire; hangsúlyozza, hogy fontos, hogy a tagállamok aláírják az ENSZ által létrehozott összes nemzetközi emberi jogi eszközt, ideértve a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában foglaltakat, és különösen a hozzá csatolt fakultatív jegyzőkönyvet, amely meghatározza a panaszkezelési és konzultációs mechanizmusokat az EUSZ 21. cikkével összhangban;

40.  hangsúlyozza, hogy az uniós vezetésnek nyomást kell gyakorolnia az ENSZ reformjaira azzal a céllal, hogy megerősítsék a szabályokon alapuló multilaterális rendszer hatásait és teherbírását, valamint hatékonyabb emberi jogi védelmet biztosítsanak, illetve biztosítsák a nemzetközi jog előmozdítását; megismétli továbbá, hogy biztosítani kell, hogy az Unió, hitelességének javítása érdekében, aktívan és következetesen részt vegyen az ENSZ emberi jogi mechanizmusaiban, különösen a Harmadik Bizottságban, az ENSZ-közgyűlésben (UNGA) és az Emberi Jogi Tanácsban (EJT); támogatja az EKSZ, az EU New York-i és genfi képviselete és a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az EU emberi jogi ügyekben mutatott következetessége fokozódjon az ENSZ-ben; bátorítja az EU-t hogy fokozza a több régióra kiterjedő kezdeményezések alkalmazását, kezdeményezze és közösen támogassa az állásfoglalásokat, valamint szorosan kövesse nyomon az ENSZ időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékeléshez kapcsolódó eljárását; elítéli, hogy az Emberi Jogi Tanácsban (EJT) gyakran olyan országok foglalnak helyet, amelyek bizonyítottan súlyosan megsértették az emberi jogokat, kéri az uniós tagállamokat, hogy hozzák nyilvánosságra az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában leadott szavazatukat; ezzel kapcsolatban arra kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy szavazási mintájukban tükröződjön, hogy a jogok egyforma jelentőséggel bírnak, valamint az EJT-határozatokkal kapcsolatos szavazatukat sokkal inkább e szövegek tartalma határozza meg, ne pedig az, hogy kik a szerzők; hangsúlyozza annak fontosságát és szükségességét, hogy minden multilaterális fórumon legyen állandó uniós képviselet, és hogy az uniós tevékenységek legyenek jobban átláthatók;

41.  kéri az EU-t, hogy szenteljen különös figyelmet a keleti szomszédságában található vitatott területeknek, ahol mintegy ötmillió ember nélkülözi a valódi emberi jogi védelmet és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést; kéri az Uniót, hogy az érintett államokkal folytatott kétoldalú megoldáskeresés során kiemelt helyen foglalkozzon ezzel a kérdéssel, és az emberi jogok előmozdítására vonatkozó konkrét megoldások ezen államokon belüli támogatásához teljes eszköztárát vegye igénybe, valamint támogassa az ottani emberijog-védők munkáját;

A civil társadalom mozgásterének biztosítása és az emberijog-védők támogatása

42.  határozottan elítéli az ügyészek, bírák, ügyvédek, értelmiségiek, újságírók és más olyan szakmák képviselőinek megtámadását, megfélemlítését, letartóztatását, meggyilkolását, zaklatását és elnyomását, akiknek függetlensége és szakmai szabadsága elengedhetetlen a demokratikus társadalom felépítéséhez;

43.  sajnálja a környezet- és emberijog-védők ellen világszerte elkövetett támadások növekvő számát; határozottan elítéli a gyilkosaik büntetlenségét, és felszólítja az EKSZ-t, hogy álljon ki a felelősök igazságszolgáltatás elé állítására irányuló követelések mellett;

44.  határozottan elítéli, hogy nemrégiben világszerte sok ország fogadott el olyan szigorú törvényeket a nem kormányzati szervezetekről, amelyek meggyengítik a civil társadalmat, és a jogszabályok önkényes alkalmazásához vezetnek olyan szankciókkal, mint a bebörtönzés, a vagyoni eszközök befagyasztása és a hozzáférés megtiltása a nem kormányzati szervezetek személyzete számára, különösen a külföldi állami források megszerzését illetően;

45.  határozottan elítéli, hogy a hatóságok annak eszközeként adnak ki utazási tilalmat, hogy megfélemlítsék az emberijog-védőket és aktivistákat, valamint az ügyvédeket és újságírókat, valamint hogy elhallgattassák független véleményüket, és hangsúlyozza, hogy ezeket az intézkedéseket gyakran önkényesen, bírósági indoklás nélkül hozzák meg;

46.  kiemeli az uniós küldöttségek szerepét abban, hogy megerősítsék és előmozdítsák a civil társadalom által a demokráciában játszott döntő fontosságú szerepet, és hogy a civil társadalom számára ösztönző környezet jöjjön létre, hogy maximális átláthatóságot és a civil társadalmi szervezetekkel és emberijog-védőkkel való együttműködésbe való bevonást írnak elő; ezért sajnálatosnak tartja, hogy az emberi jogokra vonatkozó uniós iránymutatások elfogadása után tíz évvel még mindig nem szerepelnek az összes uniós küldöttség honlapján az emberi jogi kapcsolattartók / az emberijog-védők összekötő tisztviselőinek elérhetőségei;

47.  felhívja az alelnököt/főképviselőt és az EU külügyminisztereit, hogy rendszeresen helyezzék a Külügyek Tanácsának napirendjére az EU emberijog-védők, segélymunkások, újságírók, politikai aktivisták és mások kiszabadítására tett erőfeszítéseinek megvitatását, és hogy évente szervezzék meg a Külügyek Tanácsának nyilvános ülését, amelynek napirendjén szerepeljen a civil társadalom egyre szűkülő mozgástere és az emberijog-védők bebörtönzése, valamint hogy minden alkalommal vitassák meg ezeket a kérdéseket az érintett partnerekkel, beleértve az Európai Parlamentnek az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatos vitákra vonatkozó állásfoglalásaiban felvetett kérdéseket is;

48.  felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy állítsa igazságszolgáltatás elé a politikai vezetőket, ha strukturálisan visszaélnek a rendőrségi és katonai erőkkel, hogy elhallgattassák a vezető szerepükkel (és annak meghosszabbításával) szembeni tiltakozásokat;

Migránsok, menekültek, menedékkérők és belső menekültek

49.  szolidaritását fejezi ki annak a sok migránsnak és menekültnek, akik konfliktusok, kormányzási mulasztások és csempészhálózatok áldozataiként súlyos emberi jogi jogsértések áldozataivá válnak; elítéli a Földközi-tengeren bekövetkező halálesetek drámaian magas számát; rendkívül aggasztja a menekültek, irreguláris migránsok és menedékkérők ellen az EU-ba tartó útjuk során elkövetett emberi jogi visszaélések egyre növekvő száma; kiemeli, hogy a menekült, menedékkérő és a dokumentumokkal nem rendelkező migráns nők és gyermekek különösen kiszolgáltatottak a migrációs útvonalakon és magán az Unión belül is; felszólít a migrációs politikák koherenciájának javítására irányuló intézkedések mielőbbi meghozatalára, és hangsúlyozza, hogy átfogó megközelítésre van szükség a fenntartható, hosszú távú és koherens megoldások megtalálásához, amelyek nemzetközi emberi jogi normákon és elveken alapulnak, és amelyek a menekültválság alapvető okait is kezelik; hangsúlyozza a szolidaritás szükségességét a migránsok és menekültek védelme érdekében az emberi jogokon alapuló uniós politikákkal összhangban; kiemeli e tekintetben a menekültek és a migránsok közötti különbségtétel fontosságát;

50.  hangsúlyozza, hogy a konfliktusok, a háborúk, a kormányzási kudarcok, valamint az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartásának hiánya jelentik a migráció és a lakóhelyelhagyás fő okait; hangsúlyozza, hogy a fogadó országoknak garantálniuk kell a menekültek szükségleteinek megfelelő ingyenes, jó minőségű közoktatást, az egészségügyi ellátást – ideértve a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat –, a munkaerőpiacra való belépést és a lakhatást; hangsúlyozza, hogy a migránsok és a menekültek integrációs szándéka, valamint a megfelelő jóléti politikák az integráció kulcsát jelentik; kéri az Uniót, hogy fokozza a Libanon és Jordánia támogatásra irányuló erőfeszítéseit, amely országok minden eddiginél több menekült számára adtak menedéket, akiket egyszerre több irányból fenyeget veszély;

51.  hangsúlyozza a származási és a tranzitországokkal történő együttműködés szükségességét, mind a migrációs áramlások rendezett igazgatása, mind az emigráció hátterében meghúzódó okok kezelése érdekében; kitart amellett, hogy elsődleges fontosságú az emberkereskedelemmel foglalkozó csoportok elleni küzdelem; emlékeztet annak fontosságára, hogy az Unió ösztönözze az említett országokat, hogy ragaszkodjanak a migránsok csempészete elleni fellépésről szóló palermói jegyzőkönyvben foglaltakhoz; emlékeztet a vallettai csúcstalálkozón elfogadott kötelezettségvállalásokra;

52.  hangsúlyozza, hogy sürgősen ki kell dolgozni és be kell vezetni egy átfogó, egységes és jól koordinált közös európai menekültügyi rendszert, amellyel megosztható a tagállamok között a felelősség;

53.  kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy a harmadik országoknak a migráció kezelésében való együttműködés céljából kiosztott pénzeszközök tekintetében biztosítsák a teljes átláthatóságot, valamint közöljék, hogy milyen biztosítékok révén biztosítják, hogy az ilyen együttműködésből sem közvetve, sem közvetlenül nem húznak hasznot ez emberi jogi jogsértésekben érintett biztonsági, rendőrségi vagy igazságszolgáltatási rendszerek;

54.  tudomásul veszi a Bizottságnak a biztonságos származási országok uniós jegyzékére, valamint a menekültügyi eljárásokról szóló irányelv módosítására irányuló közelmúltbeli javaslatát;

55.  úgy véli, hogy a visszafogadások hatékonyságának növelése és a visszaküldések európai szintű következetességének biztosítása érdekében új európai visszafogadási megállapodásokat kell elfogadni, amelyeknek elsőbbséget kell élvezniük a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú megállapodásokkal szemben;

56.  annak biztosítására kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a visszatérési irányelvet azon eljárásokat, előírásokat és alapvető emberi jogokat tiszteletben tartva hajtsák végre, amelyek lehetővé teszik, hogy az EU humánusan és méltóságteljesen kezelje a hazatelepülőket a visszaküldés tilalmának elvével összhangban; sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy a származási vagy harmadik országban az emberi jogok esetleges megsértésével járó visszaküldések megelőzése érdekében szenteljenek különös figyelmet a lehetséges politikai üldöztetéshez kapcsolódó menedékjogi ügyeknek;

57.  ismételten felszólítja az EU-t annak biztosítására, hogy a nem uniós államokkal kötött valamennyi migrációs együttműködési és visszafogadási megállapodás feleljen meg a nemzetközi emberi jogoknak, a menekültügyi jognak és a nemzetközi tengerjognak, valamint az uniós elveknek és értékeknek; felhívja a tagállamokat, hogy a nemzetközi joggal összhangban tartsák tiszteletben a visszaküldés tilalmának nemzetközi elvét; kéri, hogy az ellenőrzési mechanizmusokat oly módon integrálják, hogy az lehetővé tegye a nem uniós államokkal folytatott migrációs együttműködés és a határellenőrzési intézkedések emberi jogi hatásainak értékelését; kitart amellett, hogy az emberi jogokat a Frontex által végzett valamennyi tevékenységben általánosan érvényesíteni kell és nyomon kell követni; felkéri az Uniót, hogy vegyen részt aktívan a „klímamenekült” fogalmáról és ezen belül ennek lehetséges jogi meghatározásáról folyó vitában;

58.  ezenfelül egy arra vonatkozó záradékot szorgalmaz, hogy a megállapodásokat ne lehessen felfüggeszteni mindaddig, amíg a felek valóban megfelelő garanciákat biztosítanak a menedékjogi kérelmek egyenként történő megvizsgálása, és általában véve a migránsok, a menedékkérők és a menekültek emberi jogainak tiszteletben tartása tekintetében;

59.  emlékeztet arra, hogy az európai és nemzetközi felségvizeken tiszteletben kell tartani a visszaküldés tilalmának elvét, ahogy azt az Emberi Jogok Európai Bírósága és a létező uniós jogszabályok is megerősítették; emlékeztet azon kötelezettségvállalásra, hogy kialakítják a legális migráció megfelelő és biztonságos csatornáit, ugyanakkor jobban védik az Unió külső határait; felszólítja az Uniót és a legfejlettebb harmadik országokat, hogy a családegyesítés elősegítése és – minden készségszintre, még a legkevésbé képzettekre vonatkozóan is – a mobilitás elősegítése érdekében kössenek partnerségi megállapodásokat a harmadik országokkal;

60.  felhívja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben és teljes körűen hajtsák végre az elfogadott uniós menedékjogi csomagot és a közös migrációs jogszabályokat, és főleg biztosítsanak védelmet a menekültügyi eljárás során a kiszolgáltatott menedékkérők, többek között a gyermekek, a nők, az idősek és az LMBTI-személyek számára az erőszakkal és a megkülönböztetéssel szemben, továbbá a megfelelő és helyes eljárások lehetővé tétele érdekében biztosítsanak megfelelő képzést a tagállamok számára; felhívja a tagállamokat, hogy vegyenek részt az áttelepítési programokban és biztosítsanak hozzáférést a családegyesítéshez és bocsássanak ki humanitárius vízumokat; hangsúlyozza, hogy az áthelyezési kötelezettségvállalások mielőbbi végrehajtása érdekében foglalkozni kell a közigazgatási és politikai akadályokkal; tisztában van azzal, hogy meg kell valósítani a biztonságos visszatérést azon személyek számára, akiket a menedékjog iránti kérelmük egyéni értékelését követően nem minősítettek uniós védelemre jogosultnak;

61.  mélységesen aggódik amiatt, hogy egyre több a menekült gyermek, valamint a kísérő nélküli, eltűnt vagy a családjuktól elszakított gyermekek helyzete miatt; sürgeti a tagállamokat, hogy abszolút prioritásként kezeljék a kísérő nélküli kiskorúak családtagjaikkal való mielőbbi újraegyesítését; hangsúlyozza, hogy a migráció alapvető okainak kezelése szempontjából rendkívül fontos, hogy az uniós programok keretében hozzáférést biztosítsanak a gyermekek számára az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz; kéri az államokat, hogy vessenek véget annak a gyakorlatnak, hogy fogva tartják a gyermekeket, valamint minden eljárás során vegyék figyelembe a gyermekek mindenek felett való érdekét és a nemzetközi joggal összhangban biztosítsanak védelmet számukra; kiemeli annak fontosságát, hogy megfelelő erőforrásokat fordítsanak a menekült és migráns gyermekek erőszak, kizsákmányolás és bántalmazás elleni védelmére; annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy a kísérő nélküli kiskorúak ne tűnjenek el, és arra, hogy dolgozzon ki stratégiát annak érdekében, hogy a jövőben ne tűnjenek el kísérő nélküli migráns kiskorúak az Unió területén, valamint hogy megtalálják az eltűnt gyermekeket;

62.  elismeri, hogy a menedékkérő LMBTI-személyek gyakran további veszélyeknek vannak kitéve utazásuk során és a menedékkérelmet befogadó országba való megérkezésükkor, ami zaklatás, kirekesztés, szexuális erőszak vagy az erőszak egyéb formáiban nyilvánulhat meg; emlékeztet arra, hogy a menedékkérők számára „biztonságosnak” ítélt számos harmadik ország hátrányos megkülönböztetésben részesíti az LMBTI-személyeket vagy akár bünteti a homoszexualitást; hangsúlyozza, hogy a kiszolgáltatott csoportoknak további védelemre van szükségük, és arra kéri az államokat, hogy a nemzetközi humanitárius joggal összhangban biztosítsanak védelmet a menekült LMBTI-személyek számára;

63.  kiemeli a megelőző intézkedésekre, mégpedig az integrációs és társadalmi befogadási stratégiák kidolgozására irányuló erőfeszítések jelentőségét; hangsúlyozza, hogy a visszatérőket célzó konkrét deradikalizációs és újrabeilleszkedési programokat kell végrehajtani;

64.  felhívja a figyelmet a Szíriával határos államokban tartózkodó menekültekkel kapcsolatos problematikus helyzetre, és fontosnak tartja, hogy az EU mindent megtegyen, ami a hatáskörében eljárva megtehető annak biztosítása érdekében, hogy az ezekben az országokban tartózkodó menekültek tisztességes lakhatási feltételekhez jussanak, különös tekintettel az egészségügyi ellátásra, az oktatásra és a foglalkoztatási lehetőségekre;

65.  kiemeli a belső menekültek drámai helyzetét, különösen az Irakban és Szíriában tartózkodók magas számát, valamint Ukrajnában a belső menekültek növekvő számát, ami 2015-ben összesen 1,4 millió főt tett ki; hangsúlyozza, hogy a bizonyos régióban lévő menekültekkel kapcsolatos programoknak el kell ismerniük és figyelembe kell venniük a belső menekültek potenciális sorsát is; felhívja az Európai Bizottságot, a tagállamokat és a nemzetközi közösséget arra, hogy a helyszínen tegyenek lépéseket e személyek helyzetének javítására, továbbá annak biztosítására, hogy a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek részére a megfelelő lakhatáshoz, az élelmiszerekhez, az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz való hozzáférést biztosítsák;

66.  felhívja a figyelmet arra, hogy az országokon belüli migrációt figyelő központ (IDMC) szerint csak 2015-ben 19,3 millió ember hagyta el otthonát környezeti katasztrófák következtében; felhívja a figyelmet arra, hogy ezek a lakóhelyelhagyások főként a déli régiókat érintik; ezért hangsúlyozza, hogy e lakóhelyelhagyások 85%-a fejlődő országokban történik, elsősorban országon belül és régiók között;

Emberkereskedelem

67.  felhívja az Uniót, hogy külső szakpolitikáiban tegye kiemelt céllá az emberkereskedelem elleni küzdelmet, a jelenség keresleti és kínálati oldalát is megcélozva, hogy kiemelt figyelmet tudjon fordítani az áldozatok védelmére, valamint szorosabbá tudja tenni a kapcsolatot és növelni tudja az együttműködést a megfelelő szereplőkkel az emberkereskedelem elleni küzdelem terén; megismétli, hogy minden uniós tagállamnak végre kell hajtania a 2011/36/EU irányelvet és az emberkereskedelem felszámolására irányuló stratégiát;

68.  emlékeztet arra, hogy a bűnszövetkezetek kihasználják a fokozódó migrációs nyomást, a migráció biztonságos csatornáinak hiányát és a migránsok és menekültek, különösen a nők, leányok és gyermekek kiszolgáltatottságát azért, hogy csempészetnek, emberkereskedelemnek, rabszolgaságnak és szexuális kizsákmányolásnak vessék alá őket;

69.  sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy fordítsanak figyelmet a migránsoknak és a menekülteknek az emberkereskedelem áldozataiként vagy a csempészet keretében elkövetett erőszak és visszaélések áldozataiként való azonosítására; ezzel összefüggésben szorgalmazza a határőrök képzését a pontos azonosítás biztosítása érdekében, ami alapvető szerepet játszik az áldozatokat jogszerűen megillető jogok érvényesítésében;

70.  üdvözli a Triton és Poszeidón műveletekre szánt források növelését; tudomásul veszi az EUNAVFOR MED/Sophia műveletnek a Földközi-tenger térségében az embercsempészek és emberkereskedők elleni elindítását, és támogatja az Unió külső határain a határigazgatás megerősítését;

71.  kéri a tagállamokat és az Uniót, hogy ratifikálják és hajtsák végre a migráns munkavállalók és családtagjaik jogairól szóló nemzetközi egyezményt;

A fejlesztés, a demokrácia és az emberi jogok közötti kapcsolatok

72.  súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a világ bizonyos részein terjed a mélyszegénység és az egyenlőtlen bánásmód, ami veszélyezteti az összes emberi jog gyakorlását; úgy véli, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása és a fejlődéshez való jog szorosan kapcsolódik egymáshoz; hangsúlyozza, hogy az emberi jogok, többek között a szociális és gazdasági jogok tiszteletben tartása, a nemek közötti egyenlőség, a jó kormányzás, a demokrácia fenntartása és a jogállamiság, a béke és a biztonság előfeltétele a szegénység és az egyenlőtlenségek felszámolásának;

73.  üdvözli a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet; hangsúlyozza, hogy az EU harmadik országokkal folytatott fejlesztési együttműködését olyan nemzetközi környezet kialakítására kell összpontosítani, amely hatékonyan szabályozza a társadalmi és gazdasági jogokat, és felszólít az ENSZ fejlődéshez való jogról szóló, 1986. évi nyilatkozatának végrehajtására; emlékeztet az EUMSZ 208. cikkében rögzített fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvének kiemelt jelentőségére az emberi jogok tiszteletben tartásának elérése terén; felszólítja az Uniót annak biztosítására, hogy a szükséges iránymutatások, hatásvizsgálatok és nyomonkövetési és jelentéstételi mechanizmusok valósítsák meg a politikák fejlesztési célú koherenciáját az uniós és tagállami politikákban; úgy véli, hogy az EUMSZ 208. cikkében rögzített fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia végrehajtása, valamint egyértelműen meghatározott eredménykeretek valamennyi uniós eszközben és emberi jogi mechanizmusban, alapvető fontosságú a 2030-as menetrend betartása tekintetében, hogy biztosítani lehessen a marginalizált és kiszolgáltatott csoportok bevonását, valamint az emberi jogokon alapuló megközelítés érvényesítését; kitart amellett, hogy a jogokon alapuló megközelítés végrehajtása során valamennyi uniós külső politika és eszköz tekintetében meg kell erősíteni a koherenciát és a koordinációt; felszólítja a tagállamokat, hogy hatáskörükön belül és vállalt fejlesztési kötelezettségeiknek és a területre vonatkozó uniós politikáknak megfelelően lépjenek fel; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a jogokon alapuló megközelítésre vonatkozó eszköztár küldöttségeken belüli használatát, és adjon áttekintést a Parlament számára az értékelésről;

74.  emlékeztet arra, hogy az uniós fejlesztési politikában bevezetésre került a jogokon alapuló megközelítés, melynek célja az emberi jogi elveknek a fejlesztési célú uniós operatív tevékenységekbe történő beépítése, ideértve azokat a – mind a központi, mind a helyi szintű – megállapodásokat, melyek az emberi jogok és a fejlesztési együttműködési tevékenységek összehangolását szolgálják; szorgalmazza a jogokon alapuló megközelítésre vonatkozó eszköztár partnereink, köztük a helyi hatóságok, a civil társadalom és a magánszektor közötti jobb terjesztését, valamint végrehajtásának Bizottság általi szoros nyomon követését;

75.  úgy véli, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend valamennyi céljának és célszámának teljesítése során a mindenkit megillető emberi jogokat átfogó módon figyelembe kell venni; szorgalmazza, hogy a fenntartható fejlesztési célokra vonatkozóan nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt egy inkluzív, az emberi jogokat figyelembe vevő és jogokon alapuló mutatórendszert kell kidolgozni, hogy biztosítható legyen e tekintetben a nagyfokú átláthatóság és elszámoltathatóság, annak érdekében, hogy a fejlesztésre szánt források valóban eljussanak a rászoruló emberekhez;

76.  ismételten megerősíti, hogy sürgősen megfelelően kezelni kell a szegénységgel és a hiányos táplálkozással összefüggő és elhanyagolt betegségek globális kihívását; a globális egészségre, innovációra és a gyógyszerekhez való hozzáférésre irányuló ambiciózus és hosszú távú politikai stratégia és cselekvési terv kidolgozását szorgalmazza, amely többek között a kutatásba és a fejlesztésbe fektet be annak érdekében, hogy – fajon, valláson, politikai meggyőződésen, gazdasági vagy szociális körülményeken, nemi identitáson vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés nélkül – védelmezze minden ember ahhoz való jogát, hogy az egészség és a jólét szempontjából megfelelő életszínvonalon éljen;

77.  aggodalmának ad hangot az arra irányuló próbálkozások miatt, hogy a szegénység elleni küzdelem és a fejlesztés elősegítése céljából elkülönített (és a végső célként az emberi jogok védelmére irányuló politikáknak gyakorlati érvényt szerző) forrásokat nem fejlesztéssel kapcsolatos célokra fordítsák; hangsúlyozza, hogy a fejlesztési támogatásnak a szegénység eltörlésére kell törekednie, és nem szabad egy pusztán a migráció ellenőrzésére szolgáló eszközzé válnia, továbbá emlékeztet a 16. fenntartható fejlesztési cél (béke, igazságszolgáltatás és erős intézmények) jelentőségére az emberi jogok és a tényleges demokratikus kormányzás terén teendő előrelépések szempontjából; úgy véli, hogy az európai uniós támogatások átláthatóságának és a belőlük részesülő országok számonkérhetőségének biztosítására minden fejlesztési programba be kellene iktatni egy korrupcióellenes záradékot, valamint hogy a jogállamiság megszilárdításának, a jó kormányzásnak, a költségvetési támogatást igénybe vevő intézményi kapacitásnak, a demokratikus részvételnek és a képviseleten alapuló döntéshozatalnak, a stabilitásnak, a társadalmi igazságosságnak, valamint az inkluzív és fenntartható, és így a megtermelt javak tisztességes elosztását lehetővé tevő növekedésnek valamennyi uniós külső politika kulcsfontosságú célkitűzését kell képeznie; óva int a populizmustól, szélsőségességtől és az emberi jogok megsértésének eseteit legitimizáló alkotmányos visszaélésektől;

78.  megjegyzi, hogy a növekvő humanitárius igények miatt tartós finanszírozási hiány áll fenn a humanitárius segítségnyújtás terén, valamint hogy az Élelmezési Világprogramnál is hiány áll fenn, ami az élelmiszer mennyiségének csökkentéséhez vezetett; kéri az ENSZ tagországait, az Európai Uniót és annak tagállamait, hogy legalább pénzügyi kötelezettségvállalásaikat teljesítsék; e tekintetben megjegyzi, hogy hogy az EU tagállamainak többsége a fejlesztési támogatás terén nem teljesítette a GNI (bruttó nemzeti jövedelem) 0,7%-ában megállapított kötelezettségvállalást, de örül az EU humanitárius segítségnyújtás és polgári védelem terén tett kötelezettségvállalásainak, lévén, hogy a legtöbbet adó donorok az EU és tagállamai;

79.  üdvözli az új európai külső beruházási tervet (EEIP) és az Afrikai Alapot (Africa Trust Fund), amelyek célja, hogy Afrikában és az Unió szomszédságában felszámolják a szegénység, az egyenlőtlenségek és az irreguláris migráció alapvető okait, és hogy az emberi jogok tiszteletben tartására bátorítsanak, valamit hogy ösztönözzék a magánberuházásokat; kéri az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) ideiglenes használatát az EU-val szomszédos országokban, ez utóbbiak stabilizálásához való hozzájárulásként;

80.  üdvözli, hogy az éves uniós jelentésbe beépítettek egy 2015-ben az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló fejezetet is, és kéri, hogy ez legyen a standard eljárás az elkövetkező évek jelentései esetében is;

Kereskedelem, üzlet és emberi jogok

81.  szorgalmazza az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek gyors, hatékony és átfogó végrehajtását; sürgeti az összes ENSZ-tagállamot, köztük az EU tagállamait, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre nemzeti cselekvési terveket; úgy ítéli meg, hogy a kereskedelem és az emberi jogok kölcsönösen erősíthetik egymást, és az üzleti világ fontos szerepet játszik az emberi jogok és a demokrácia előmozdításában;

82.  hangsúlyozza annak sürgető szükségességét, hogy folyamatosan, hatékonyan és egységesen lépjenek fel valamennyi szinten – a nemzeti, európai és nemzetközi szintet is beleértve – a nemzetközi vállalatok által elkövetett emberi jogi visszaélések és korrupció azonnali hatékony kezelése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy többek között a vállalkozások területen kívüli dimenziójából és magatartásából eredő jogi problémák kezelésével az ilyen vállalatok felelősségre vonhatók;

83.  felhívja az ENSZ-t, valamint az EU-t és tagállamait, hogy a multinacionális és európai vállalkozások tekintetében foglalkozzanak a földfelvásárlások és a földdel kapcsolatos jogok jogvédőinek kezelésének kérdésével, akik gyakran megtorlás áldozatai lesznek, ideértve a fenyegetéseket, zaklatást, önkényes letartóztatást, támadást és emberölést is;

84.  melegen üdvözli a vállalkozások emberi jogi felelősségéről szóló, kötelező ENSZ-szerződés elkészítését célzó munkát; sajnálatosnak tartja az e folyamattal kapcsolatban tanúsított hátráltató magatartást, és felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy konstruktívan vegyenek részt e tárgyalásokban;

85.  emlékeztet arra, hogy az államoknak és a vállalatoknak eltérő, de egymást kiegészítő szerepe van az emberi jogok védelme terén; nyomatékosan emlékeztet arra, hogy ha emberi jogi visszaélések fordulnak elő, az államoknak biztosítaniuk kell a hatékony jogorvoslathoz való hozzáférést az áldozatok számára; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az emberi jogok harmadik országok általi tiszteletben tartása, köztük a hatékony jogorvoslathoz való hozzáférés biztosítása az ilyen visszaélések valamennyi áldozata számára, az EU ezen országokkal fenntartott külkapcsolatainak alapvető eleme; üdvözli, hogy az EU vezető szerepet játszott a globális felelősségvállalással kapcsolatos számos kezdeményezés megvitatásában és végrehajtásában, ami együtt jár a nemzetközi emberi jogi normák előmozdításával és tiszteletben tartásával; üdvözli az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, 2016. június 20-án elfogadott tanácsi következtetéseket, illetve azok arra irányuló felhívását, hogy az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó nemzeti cselekvési tervek tartalmazzák a jogorvoslathoz való hozzáférést is;

86.  megismétli, hogy figyelmet kell fordítani az elsősorban a helyi és regionális szinten, konkrét ágazatokban tevékenykedő kkv-k sajátosságaira; alapvető fontosságúnak tartja tehát, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos uniós politikák, ideértve az ezzel kapcsolatos nemzeti cselekvési terveket is, figyelembe vegyék a kkv-k egyedi szükségleteit, valamint összhangban álljanak a „gondolkozz először kicsiben” elvvel, és elismerjék a kkv-knak a vállalati társadalmi felelősségvállaláshoz való informális és intuitív hozzáállását; ismét hangot ad azon véleményének, hogy ellenez minden olyan intézkedést, amelyek további adminisztratív vagy pénzügyi terhet róhatnak a kkv-kra, támogatja azonban azokat az intézkedéseket, amelyek közös fellépések végrehajtását teszik lehetővé a kkv-k számára;

87.  felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az üzleti és emberi jogokra vonatkozó szakpolitikai koherenciát minden szinten, különösen az EU kereskedelmi politikája tekintetében; felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy rendszeresen nyújtsanak be jelentést az emberi jogok üzleti tevékenység során történő hatékony védelmének biztosítására tett lépésekről;

88.  ismételten erőteljesen felszólít emberi jogi záradékok felvételére az EU és harmadik országok között megkötött és megkötendő valamennyi nemzetközi megállapodásba, köztük a kereskedelmi és beruházási megállapodásokba; szükségesnek tartja ezenkívül, hogy a keretmegállapodások megkötését megelőzően olyan előzetes nyomon követési mechanizmust alakítsanak ki, amely a megállapodás alapvető részét képezve a megkötés feltétele is egyben, valamint hogy olyan utólagos nyomon követési mechanizmust hozzanak létre, amely az ilyen záradékok megsértése esetén lehetővé teszi a kézzelfogható fellépést, például a megállapodás emberi jogi záradékaiban előírt, megfelelő szankciókat, többek között a megállapodás (ideiglenes) felfüggesztését;

89.  olyan mechanizmusok kidolgozására szólít fel, amelyek célja annak biztosítása, hogy az emberi jogokat az államok és vállalatok tiszteletben tartsák, valamint panasztételi mechanizmusok létrehozására azon személyek számára, akik jogait kereskedelmi vagy beruházási megállapodások sértik;

90.  tudomásul veszi a Bizottságnak a kettős felhasználású termékek és technológiák ellenőrzéséről szóló 428/2009/EK rendelet módosítására irányuló, 2016. szeptember 28-i jogalkotási javaslatát (COM(2016)0616), amelynek célja, hogy megerősítse ezt az ellenőrzést, mivel egyes termékek és technológiák visszaélésszerűen felhasználhatók súlyos emberi jogi jogsértések elkövetésére;

91.  üdvözli az uniós exportellenőrzésnek a halálbüntetés, kínzás és egyéb kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során felhasználható áruk tekintetében történő aktualizálásáról szóló megállapodás megkötését, és e kulcsfontosságú jogszabály érdemi és teljes végrehajtását sürgeti; arra ösztönzi az EU-t és a tagállamait, hogy hasonló jogszabályok elfogadásának megfontolására bátorítsák a harmadik országokat, valamint kezdeményezzék a kínzás és halálbüntetés során alkalmazható eszközök nemzetközi keretének előmozdítását; üdvözli a konfliktusok által érintett térségekből származó ásványok felelősségteljes beszerzése tekintetében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási lánc rendszerét létrehozó rendeletre irányuló kezdeményezést; üdvözli a kettős felhasználású termékek kivitelére vonatkozó ellenőrzési rendszerrel kapcsolatos uniós jogszabályok frissítésére irányuló bizottsági javaslatot; hangsúlyozza, hogy az emberi jogok biztosításához kötött exportengedélyek a Parlament prioritásai közé tartoznak, és arra kéri a tagállamokat, hogy végre legyenek hajlandók elmozdulni egy korszerűbb, rugalmasabb és emberi jogokon alapuló exportpolitika irányába; kéri a tagállamokat, hogy a fegyverexport tekintetében szigorúbb és az emberi jogokat jobban szem előtt tartó ellenőrzéseket végezzenek, különösen, ha olyan országokról van szó, amelyek bizonyítottan erőszakos belső elnyomást folytatnak és megsértik az emberi jogokat;

92.  üdvözli „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű új bizottsági kereskedelmi stratégia elfogadását, amelynek célja, hogy az emberi jogok a kereskedelempolitikában is érvényesüljenek, valamint az Unió mint kereskedelmi tömb helyzetét arra használják, hogy a harmadik országokban előmozdítsák az emberi jogokat; hangsúlyozza, hogy ehhez biztosítani kell a kereskedelmi és külpolitikai kezdeményezések teljes következetességét és kiegészítő jellegét, ideértve a különböző főigazgatóságok, az EKSZ és a tagállami hatóságok közötti szoros együttműködést is; megjegyzi, hogy a Bizottság erősíteni tervezi az európai gazdasági diplomáciát és hangsúlyozza, hogy a kereskedelempolitikának a harmadik országokban a fenntartható növekedés biztosításához is hozzá kell járulnia; kéri a Bizottságot, hogy minden érdekelt felet vonjon be a szabályozási keretről és a vállalkozások kötelezettségeiről folytatott vitába azokban az országokban, ahol valószínűleg növekednek a magán- és állami beruházások; annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy az EBB által támogatott projektek összhangban legyenek az uniós politikákkal, és azt ajánlja, hogy javítsák az EBB által támogatott projektek gazdasági, társadalmi és környezeti hatásainak értékelésére szolgáló utólagos ellenőrzéseket;

93.  üdvözli az általános vámkedvezmény-rendszerre vonatkozó új rendeletet (GSP+), amely 2014. január 1-jén lépett hatályba az Uniónak az emberi és munkajogok, a környezetvédelem és a felelősségteljes kormányzás sérülékeny harmadik országokban való előmozdítására irányuló fő kereskedelempolitikai eszközeként; üdvözli különösen azt, hogy a GSP+ keretében biztosított előnyöket eredendően és jogilag továbbra is a nemzetközi emberi jogi egyezmények végrehajtásának feltételéhez kötik; üdvözli a Bizottság első kétéves jelentését a GSP+ végrehajtásáról, és azt, hogy a Bizottság a közzététel előtt párbeszédet folytatott az Európai Parlamenttel a jelentésről; megjegyzi, hogy számos GSP+ státuszú országból jelentették az alapvető munkaügyi előírások többszöri megsértését, és sürgeti a GSP+ tényleges végrehajtásának megvalósítását; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának a GSP+ státusz megszerzéséhez szükséges egyezményeket tartalmazó listára való felvételének lehetőségét, és kéri a GSP+ státuszra pályázó, a Statútumhoz még nem csatlakozott feleket, hogy ratifikálják azt;

94.  üdvözli azt a tényt, hogy 14 ország különlegesen előnyös kereskedelmi kedvezményt kapott az új hatályos Általános Preferenciális Rendszer (GSP+) keretében, amely 2014. január 1-je óta van hatályban, valamint üdvözli a 27 nemzetközi egyezménynek (köztük az emberi jogokra és munkavállalói jogokra vonatkozó egyezményeknek) való, sokat sürgetett megfelelést is;

95.  ismételten erőteljesen felszólít átfogó, előzetes emberi jogi hatásvizsgálatok elvégzésére, amelyek nagymértékben figyelembe veszik a civil társadalom álláspontját az összes kereskedelmi és beruházási megállapodás esetén;

96.  üdvözli a kereskedelemmel kapcsolatos szakpolitikai kezdeményezésekről végzett hatásvizsgálatokban az emberi jogok elemzésére vonatkozó új iránymutatások(60) elfogadását, de mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EU–Mianmar beruházásvédelmi megállapodásra vonatkozó fenntarthatósági hatásvizsgálat (SIA) emberi jogi vetületének minősége nem éri el a megfelelő szintet, és amiatt, hogy a Bizottság nem végzett hatásvizsgálatot az EU–Vietnam szabadkereskedelmi megállapodás tekintetében; megismétli, hogy az e három megállapodás utólagos értékelése részeként támogatja egy átfogó hatásvizsgálat elvégzését;

Sport és emberi jogok

97.  aggódik amiatt, hogy nagyszabású sportesemények megrendezését az emberi jogok tiszteletben tartása terén meglehetősen szerény reputációval bíró országokra bízták, például a 2018-as FIFA labdarúgó világbajnokság megrendezését Oroszországra, a 2022-es világbajnokságét Katarra, a 2022-es olimpiáét Pekingre, valamint aggódik az emberi jogok nagyszabású sportesemények következtében történő megsértése miatt, többek között az érintett lakossággal való előzetes egyeztetés vagy ellentételezés nélküli kényszerkilakoltatások, a kiszolgáltatott csoportok – például a gyermekek és a migráns munkavállalók – akár rabszolgasággal egyenértékű kizsákmányolása, valamint az emberi jogok ilyen szintű megsértését kifogásoló civil társadalmi szervezetek elhallgattatása miatt; kéri a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot és a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséget (FIFA), hogy gyakorlataikat a sport eszméjéhez igazítsák, és vezessenek be védelmi mechanizmusokat annak érdekében, hogy a nagyszabású sporteseményekhez kapcsolódó minden emberi jogi visszaélést megelőzzenek, nyomon kövessenek, illetve ilyen visszaélések esetén jogorvoslatot biztosítsanak; egy, a sportra és az emberi jogokra vonatkozó uniós szakpolitikai keretrendszer létrehozását szorgalmazza; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy kezdeményezzenek párbeszédet a nemzeti sportszövetségekkel, a vállalati szereplőkkel és a civil társadalmi szervezetekkel az ilyen eseményeken való részvételük módjairól;

Fogyatékossággal élő személyek

98.  üdvözli az emberi jogokról és a demokráciáról szóló, 2015–2019 közötti időszakra vonatkozó cselekvési tervről szóló tanácsi közleményben foglalt új 12. és 16. célkitűzést, és különösen a 16f. alpontot, és felszólítja az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy a fogyatékossággal élők jogairól szóló egyezmény végrehajtását rendszeresen megemlítsék a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédekben; megjegyzi, hogy a megkülönböztetés elleni küzdelmet célzó erőfeszítések során figyelembe kell venni a fogyatékossággal élő személyek sajátos szükségleteit; sürgeti a fogyatékossággal összefüggő projektek hatékonyságának alapos ellenőrzését, valamint a fogyatékossággal élők szervezeteinek e projektek megtervezésébe és végrehajtásába történő tényleges bevonását;

99.  felszólítja a tagállamokat, hogy a fogyatékossággal élő személyek számára tényleges mozgásszabadságot biztosítsanak a nyilvános helyeken, és ezáltal biztosítsák számukra a közéletben való egyenlő jogú részvételt;

100.  nyomatékosan sürgeti a fogyatékossággal élő személyek emberi jogainak az EU valamennyi külpolitikájában és külső fellépésében, különösen az EU migrációs és menekültügyi politikáiban történő érvényesítését, megfelelő választ adva különleges igényeikre, mivel ők többszörös diszkrimináció áldozatai; emlékeztet, hogy a fogyatékossággal élő nők és gyermekek többszörös diszkrimináció áldozatai, és gyakran az erőszak, a zaklatás, a bántalmazás és a kizsákmányolás nagyobb kockázatának vannak kitéve; kifejezetten támogatja azt a javaslatot, hogy valamennyi uniós fogyatékosságügyi stratégiában, többek között a külső politikákban és fellépésekben érvényesítsék a nemek közötti egyenlőség szempontjait;

101.  bátorítja az alelnököt/főképviselőt, hogy támogassa a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény azon országok általi aláírását és végrehajtását, amelyek eddig még nem tették meg; megjegyzi, hogy az Uniónak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény hatékony belső végrehajtásával példát kell mutatnia; kéri az Uniót, hogy vállaljon vezető szerepet a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó inkluzív fenntartható fejlesztési menetrend végrehajtásában, ami biztosítaná, hogy senkiről sem feledkeznek meg, ahogy azt a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága is ajánlotta az egyezmény uniós végrehajtásának felülvizsgálatához kapcsolódó záró megjegyzéseiben;

A nők és gyermekek jogai

102.  üdvözli a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terv (2016–2020) elfogadását, amely kimerítő listát tartalmaz a nők jogegyenlőséggel és társadalmi szerepvállalással kapcsolatos helyzetének javítására szolgáló fellépésekről; hangsúlyozza, hogy ezt az emberi jogokról és demokráciáról szóló cselekvési tervvel együtt kellene végrehajtani annak biztosítása érdekében, hogy elismerjék a nők és a lányok emberi jogait; üdvözli a „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című, a nemek egyenlőségét és a nők jogait világszerte előmozdítani hivatott dokumentum elfogadását; újólag megerősíti, hogy a nők jogai nem áldozhatók fel semmilyen vallás vagy meggyőződés általi sajátos tilalom miatt; kéri, hogy az EU fokozza támogatását a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (CEDAW), a Pekingi Cselekvési Platform, a népesedésről és a fejlesztésről szóló kairói nyilatkozat és az ezzel kapcsolatos eredmények felülvizsgálata, valamint a fenntartható fejlesztési célok nyomán a nők jogaira vonatkozóan fennálló kötelezettségek végrehajtása és vállalások teljesítése iránt; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ne csorbuljanak a pekingi és kairói cselekvési platform vívmányai az oktatáshoz és az egészséghez való hozzáférés mint alapvető emberi jog, illetve a szexuális és reproduktív jogok védelme tekintetében, valamint annak biztosítását, hogy a háborúban nemi erőszak áldozataivá vált nők minden szükséges biztonságos orvosi és pszichológiai ellátást megkapjanak, ideértve az abortuszt is, ahogy azt az nemzetközi humanitárius jog is előírja; rámutat, hogy a családtervezés, az anyák egészsége, a fogamzásgátlókhoz, illetve a biztonságos terhességmegszakításhoz való teljes körű hozzáférés női életeket mentő fontos tényezők, valamint csökkentik a csecsemő- és gyermekágyi halandóságot; hangsúlyozza, hogy ezeket a politikákat a harmadik országokkal folytatott fejlesztési együttműködés középpontjába kell helyezni; hangsúlyozza, hogy a nők és lányok jogainak fenntartása, az emberi méltóságuk tiszteletben tartása, a velük szembeni erőszak és megkülönböztetés felszámolása elengedhetetlen emberi jogaik érvényesítéséhez; hangsúlyozza, hogy mindenkinek joga van szabadon dönteni a szexualitásával, valamint szexuális és reproduktív egészségével kapcsolatos kérdésekről; e tekintetben elismeri a nők önálló döntéshez való elidegeníthetetlen jogát, többek között a családtervezéshez való hozzáféréssel kapcsolatban;

103.  ismételten elítéli a nőkkel és gyermekekkel szemben elkövetett bántalmazás és a nemi alapú erőszak valamennyi formáját, ideértve a gyermek- és kényszerházasságokat, a női nemi szervek megcsonkítását, a kizsákmányolást és a rabszolgasorba döntést, valamint a nők ellen elkövetett nemi erőszak háborús fegyverként történő alkalmazását; úgy véli, hogy a nőkkel szembeni erőszak pszichológiai tekintetben is kifejezésre jut, és hangsúlyozza, hogy a nemekkel kapcsolatos – többek között a nők részvételét elősegítő – szempontokat be kell építeni a humanitárius segélyekbe, a szexuális és nemi alapú erőszak elleni védelemre is kiterjedő védelmi stratégiákba, valamint a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokat is felölelő alapvető egészségügyi intézkedésekbe; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak nemcsak a nők elleni erőszak valamennyi formájával szemben kell szembeszegülniük, hanem az oktatáshoz való hozzáférést és a fiúk és lányok esetében a nemi sztereotípiák elleni küzdelmet is prioritásként kell kezelniük már kisgyermekkortól; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy minél hamarabb írják alá az isztambuli egyezményt az EU nők és lányok elleni erőszakkal illetve a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos belső és külső fellépései közötti koherencia biztosítása érdekében; üdvözli a Bizottság 2016. március 4-i javaslatát az Unió Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásáról, amely az első, jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz a nőkkel szembeni erőszak megelőzése és leküzdése tárgyában; úgy véli, hogy ez hatékonyabbá és koherensebbé fogja tenni az Unió belső és külső politikáit, és növelni fogja az Unió felelősségét és szerepét a nőkkel szembeni erőszakkal és a nemi alapú erőszakkal szembeni, nemzetközi szintű fellépésben; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt az egyezmény Unió részéről történő aláírása és megkötése érdekében, és egyidejűleg buzdítsák az Isztambuli Egyezmény aláírására és ratifikálására azt a 14 tagállamot, amelyek ezt még nem tették meg, továbbá biztosítsák az egyezmény megfelelő alkalmazását; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az egészségügyi szakemberek, a rendőrség tagjai, az ügyészek, a bírák, a diplomaták és a békefenntartók az Unión belül és harmadik országokban egyaránt megfelelő képzésben részesüljenek ahhoz, hogy segítsék és támogassák az erőszak áldozatait a konfliktushelyzetekben és a helyszíni műveletekben, különös tekintettel a nőkre és a gyermekekre;

104.  mélységes aggodalmát fejezi ki a menekülttáborokban és fogadó központokban élő nők és lányok emberi jogainak megsértése – többek között szexuális erőszak, valamint a nőkkel és lányokkal szembeni egyenlőtlen bánásmód jelentett esetei – miatt; sürgeti az EKSZ-t, hogy ösztönözze szigorúbb szabályok és a bevált gyakorlatok bevezetését a harmadik országokban; hangsúlyozza, hogy a konfliktusok során visszaélések áldozataivá vált nőknek és gyermekeknek egészségügyi és pszichológiai ellátásra van szüksége, továbbá a menekülttáborokban, válságövezetekben, valamint a mélyszegénység által érintett területeken folytatni kell a lányok oktatását, valamint egészségügyi és élelmiszerrel történő ellátásukat;

105.  megjegyzi, hogy a nemi alapú erőszak leküzdésére irányuló intézkedéseknek foglalkozniuk kell az internetes erőszak problémájával is, beleértve a zaklatást, a bántalmazást és a megfélemlítést, és törekedniük kell a nők és lányok számára biztonságos online környezet megteremtésére;

106.  üdvözli az ENSZ Biztonsági Tanácsának nemrég hozott 2242. számú, a nőkről, a békéről és biztonságról szóló határozatának végrehajtását, mely a globális kihívások kezelésére irányuló minden erőfeszítés központi elemévé teszi a nőket, valamint szólítson fel további erőfeszítésekre a nőkkel, a békével és a biztonsággal kapcsolatos programoknak a békefenntartás összes különböző dimenziójába való integrálása érdekében; hangsúlyozza a nők egyenlő, teljes körű és aktív részvételének jelentőségét a konfliktusok megelőzésében és rendezésében, a béketárgyalásokon és a béketeremtési folyamatokban; kvótarendszer bevezetését javasolja annak érdekében, hogy valamennyi politikai szinten elő lehessen mozdítani a nők részvételét;

107.  mély sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a romák és különösen a roma nők továbbra is széles körű megkülönböztetéssel és cigányellenességgel szembesülnek, amelyek táplálják a hátrányos helyzet, a kirekesztés, a szegregáció és a marginalizálódás ördögi körét; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben a romák emberi jogait, biztosítva számukra az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a foglalkoztatáshoz, a lakhatáshoz és a szociális védelemhez való hozzáférést;

108.  rendkívül sajnálatosnak tartja a nemek közötti egyenlőség hiányát a politikai szférában, valamint a nők politikai, társadalmi és gazdasági döntéshozatalban való alulreprezentáltságát, amely aláássa az alapvető jogokat és a demokráciát; úgy véli, hogy a demokrácia kiépítése és fenntartása során a kormányoknak törekedniük kellene a nemek közötti egyenlőségre és küzdeniük kellene a társadalmon belüli nemi alapú megkülönböztetés minden formája ellen; hangsúlyozza, hogy a választási megfigyelő missziók jelentései pontos iránymutatást nyújtanak az Unió harmadik országokkal folytatott politikai párbeszédéhez a nők választási folyamatban és országuk demokratikus életében való részvételének javítása érdekében;

109.  sajnálja, hogy bizonyos országok még mindig korlátozzák a nők választásokon való részvételét;

110.  sajnálja, hogy – amint azt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) „Nők a munkaerőpiacon 2016” című jelentése kimutatta – a nők továbbra is világszerte hatalmas kihívásokkal szembesülnek a tisztes munkához jutás és a munkahely megtartása terén;

111.  sajnálja, hogy az üzleti életben a nőket akadályozó üvegplafon, a nemek közötti bérszakadék és a nők vállalkozóvá válásával szembeni társadalmi visszatartó erő továbbra is globális jelenség; kezdeményezéseket sürget a nők társadalmi szerepvállalásának további növelése érdekében, különösen az önfoglalkoztatás és a kkv-k területén;

112.  emlékeztet arra, hogy az oktatáshoz, a szakképzéshez és a mikrohitelekhez való hozzáférés elengedhetetlen eszközt jelent a nők szerepének megerősítése és emberi jogaik megsértésének megakadályozása szempontjából;

113.  ösztönzi a nők szakszervezetekben és egyéb szervezetekben való tevékeny részvételét, mivel az jelentős tényező a nemek közötti egyenlőség szempontjának a munkafeltételekben való megjelenése tekintetében;

114.  ösztönzi a tagállamokat, a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a fejlődő országokban kiemelten kezeljék a nők gazdasági és politikai emancipációját, segítve a vállalkozásokban, valamint a regionális és helyi fejlesztési projektek végrehajtásában való részvételüket;

115.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzanak a nemek szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést az összes releváns uniós támogatás vonatkozásában;

116.  szorgalmazza a nőkbe és a fiatalokba való beruházást mint a szegénység és különösen a női szegénység leküzdésének hatékony formáját;

117.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy gyorsan terjedő antimikrobiális rezisztencia jelentette veszély világszinten a halálesetek legjelentősebb okává válhat, amelynek különösen a kiszolgáltatott és kevésbé fejlett országok eshetnek áldozatul; kéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul dolgozzon ki egy valóban hatékony közegészségügyi stratégiát;

A gyermekek jogai

118.  ismételten megerősíti a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és annak fakultatív jegyzőkönyve egyetemes ratifikálásának és hatékony végrehajtásának sürgős szükségességét, és felkéri az EU-t, hogy rendszeresen konzultáljon az érintett helyi és nemzetközi gyermekjogi szervezetekkel, valamint a harmadik országokkal folytatott politikai és emberi jogi párbeszédeiben rendszeresen említse meg az államok arra vonatkozó kötelezettségét, hogy végrehajtsák az egyezményt; üdvözli az egyezmény Dél-Szudán és Szomália általi ratifikálását; ismételten felhívja a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy vizsgálják meg, milyen lehetőségek és eszközök vannak arra, hogy az Unió csatlakozzon a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez;

119.  felkéri az EU-t, hogy folytassa az EU–UNICEF „A gyermekjogok integrálása a fejlesztési együttműködésbe“ című gyermekjogi eszközrendszerének népszerűsítését külkapcsolataiban és hogy ezen a téren megfelelő képzésben részesítse az uniós képviseletek személyzetét; kiemeli a szüleik származási országától távol született, nem anyakönyvezett gyermekekkel kapcsolatos komoly problémát, valamint arra kéri az Uniót, hogy a harmadik országokkal folytatott minden politikai párbeszéd keretében vesse fel ezt a kérdést; kéri a Bizottságot, hogy a bebörtönzött szülők gyermekeinek védelmét illetően dolgozzon ki szakpolitikákat, illetve azt mozdítsa elő a nemzetközi fórumokon hátrányos megkülönböztetésük és megbélyegzésük leküzdése érdekében; hangsúlyozza, hogy továbbra is gyermekek milliói szenvednek az alultápláltságtól, és közülük nagyon soknak visszafordíthatatlan, hosszú távú következményekkel, sőt halállal kell számolnia; kéri a Bizottságot és a nemzetközi közösséget, hogy az alultápláltság hatékony kezelése érdekében a teljes élelmiszerlánc legnagyobb mértékű kihasználásával, így a köz-magán-egyéni partnerségek bevonásával, valamint minden rendelkezésre álló erőforrás, különösen a közösségi média felhasználásával vezessenek be innovatív megoldásokat, különösen a gyermekek körében;

120.  kifejti, hogy nemzetközi segítségre van szükség a továbbra is az ISIS és más terrorista vagy félkatonai szervezetek fogságában lévő nők és gyermekek felkutatásához és kiszabadításához, valamint a korábban fogva tartott személyek kezelése számára az EU-ban és világszerte különleges programok elősegítéséhez; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a terrorista csoportok gyermekeket toboroznak és hogy ezek a gyermekek terrorista és katonai tevékenységekben vesznek részt; hangsúlyozza, hogy szakpolitikák kidolgozására van szükség e gyermekek felkutatásának, kiszabadításának, rehabilitációjának és reintegrációjának irányításához; ragaszkodik ahhoz, hogy elő kell mozdítani a gyermekkatonák lefegyverzését, rehabilitációját és visszailleszkedését célzó szakpolitikákat; megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy a következő öt évre vonatkozóan tegyen javaslatot egy átfogó gyermekjogi stratégiára és cselekvési tervre annak érdekében, hogy az Unió külső és belső politikáiban egyaránt elsőbbséget biztosítsanak a gyermekek jogainak, valamint előmozdítsák a gyermekek jogait, különösen a gyermekek vízhez, megfelelő higiénés körülményekhez, egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférésének biztosítása révén, ideértve a konfliktusövezeteket és a menekülttáborokat is;

Az idősek jogai

121.  üdvözli a 2015–2019. közötti időszakra szóló, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési tervben foglalt 16g. célkitűzést, amelynek célja az emberi jogokkal és az idősebbek sajátos szükségleteivel kapcsolatos tudatosság növelése; mélységesen aggódik az életkoron alapuló megkülönböztetés káros hatásai miatt; hangsúlyozza, hogy az idősebbek különös kihívásokkal néznek szembe emberi jogaik, például a szociális védelemhez és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréshez való jog gyakorlása során; felkéri a tagállamokat, hogy az idősödésre vonatkozó madridi nemzetközi cselekvési terv jelenlegi felülvizsgálatát kihasználva vizsgálják meg a meglévő eszközök végrehajtását és azonosítsák az esetleges hiányosságokat; kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy aktívan vegyenek részt az ENSZ időskorral foglalkozó nyitott munkacsoportjában, és fokozzák az idős személyek jogainak védelmére és előmozdítására tett erőfeszítéseiket, új jogi eszköz kidolgozását is megfontolva;

A leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek jogai

122.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyre gyakoribbak az LMBTI személyek elleni erőszakos cselekmények és hátrányos megkülönböztetések; határozottan elítéli a diszkriminatív jogszabályok és az emberek ellen szexuális orientációjuk, nemi identitásuk és nemi sajátosságaik miatt elkövetett erőszakos cselekmények növekvő számát, illetve azt, hogy 73 országban a homoszexualitás még mindig büntetendő (többek között az LMBTI-személyek erkölcstelenség vádjával sújtása miatt), és ebből 13 országban halálbüntetéssel sújtják(61), míg 20 országban a transznemű identitás számít törvényellenesnek; mély aggodalmát fejezi ki az úgynevezett „propagandaellenes jogszabályok” miatt, amelyek korlátozni próbálják a LMBTI személyek, illetve az ő jogaikat támogató személyek véleménynyilvánítási és gyülekezési szabadságát; ezen államoktól az ilyen rendelkezések visszavonását kéri; határozottan elítéli, hogy a meleg méltóság menethez hasonló események és tiltakozó felvonulások esetében egyre jobban korlátozzák az LMBTI csoportok gyülekezési és egyesülési szabadságát, és hogy néhány esetben a hatóságok erőszakosan léptek fel a tiltakozókkal szemben; újólag megerősíti, hogy ezek az alapvető szabadságok döntő szerepet töltenek be a demokratikus társadalmak működésében és az ilyen jogok tiszteletben tartásának és a jogaikkal élők védelmének biztosításával kapcsolatos állami felelősségvállalásban; kéri az EKSZ-t, hogy fordítson kiemelt figyelmet fellépéseire és erősítse meg azokat olyan helyzetekben, amikor az LMBTI-személyek erőszaknak, bántalmazásnak vagy hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve, azáltal, hogy elítéli ezeket a gyakorlatokat az EU halálbüntetéssel kapcsolatos iránymutatásai és a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel kapcsolatos uniós iránymutatás értelmében, valamint azáltal, hogy folytatja az ENSZ emberi jogi főbiztosával való együttműködést ezen a területen; hangsúlyozza, hogy fontos munkájukban támogatni az LMBTI személyek emberi jogainak védelmezőit megnövelt támogatás és az érdemi programkészítés számára több erőforrás, – többek között az EIDHR által is finanszírozott, – az LMBTI személyekkel szemben tanúsított hátrányos megkülönböztetés ellen, a lakosság körében indítandó tudatosító kampányok révén, valamint a sürgősségi asszisztencia biztosításával az ilyen jellegű támogatást igénylők részére; kéri az uniós küldöttségeket és az érintett intézményeket, hogy tevékenyen mozdítsák elő ezeket a jogokat és alapvető szabadságokat;

123.  üdvözli a Külügyek Tanácsa által 2013. június 24-én elfogadott, az LMBTI személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdításáról és védelméről szóló iránymutatást; kéri az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy a harmadik országokkal folytatott politikai és emberi jogi párbeszédekben és a nemzetközi fórumokon az irányelvek fokozottan stratégiai és módszeresebb végrehajtását szorgalmazza – ideértve a figyelemfelhívást és az uniós személyzet számára ehhez kapcsolódó képzések nyújtását is – annak érdekében, hogy valóban foglalkozzanak az LMBTI személyek jogainak kérdésével; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy széles körben az LMBTI-személyek rendelkezésére bocsássák az emberi jogok maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatásokat; konkrét fellépéseket szorgalmaz az LMBTI személyek jogaival kapcsolatos uniós belső és külső politikák közötti összhang fokozása érdekében;

124.  bátorítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy továbbra is járuljanak hozzá az azonos neműek közötti házasság és polgári élettársi kapcsolat elismeréséről – mint politikai, szociális, valamint emberi és polgárjogi kérdésről – folyó gondolkodáshoz; üdvözli, hogy egyre több ország tartja tiszteletben a házasság, az élettársi kapcsolat vagy az örökbefogadás útján történő családalapításhoz való jogot a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés nélkül, továbbá felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki javaslatokat a bejegyzett élettársi kapcsolat és az azonos neműek közötti házasság Unió-szerte történő kölcsönös elismerésére vonatkozóan, ezáltal biztosítva az egyenlő bánásmódot a munkavégzés, a szabad mozgás, az adózás és a szociális biztonság terén, egyúttal oltalmazva a családok jövedelmét és a gyermekeket;

Az őslakos népek és a kisebbséghez tartozó személyek jogai

125.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az őslakosok különösen ki vannak téve a megkülönböztetés veszélyének, és különösen sérülékenyek a politikai, gazdasági, környezeti és munkához kapcsolódó változásokkal és zavarokkal szemben; megjegyzi, hogy a legtöbbjük a szegénységi küszöb alatt él, és kevéssé vagy egyáltalán nem jut képviselethez, nem fér hozzá a politikai döntéshozatalhoz, ami ellentétes a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezéshez való jogukkal, amelyet az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozat rögzített és a fejlesztési politikáról szóló 2005. évi európai konszenzus is elismert; különösen aggasztják a beszámolók szerinti jelentős és növekvő emberi jogi visszaélések az őslakosokkal szemben, mint például az emberijog-védők üldöztetése, önkényes letartóztatása és meggyilkolása, a lakóhely elhagyására kényszerítés, a földfelvásárlások és a vállalatok jogsértései;

126.  mély aggodalommal állapítja meg, hogy az erőforrások kitermelése következtében az őslakos népek emberi jogai különösen gyakran sérülnek; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a bányászati és egyéb kitermelő ágazatokban támogassák az átláthatóságot és a jó kormányzást biztosító szigorú jogi keretek kialakítását és kezdeményezések indítását, és ezzel azt, hogy tiszteletben tartsák a helyi lakosok szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló hozzájárulásának elvét és az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatot; felszólítja az uniós küldöttségeket, hogy az emberi jogok megsértésének azonosítása és megakadályozása érdekében erősítsék tovább az őslakosokkal helyben folytatott párbeszédet;

127.  hangsúlyozza, hogy mivel a kisebbségi közösségek sajátos szükségletekkel rendelkeznek, elő kell mozdítani a kisebbséghez tartozó személyek és a többséghez tartozók közötti teljes és tényleges egyenlőséget a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet valamennyi területén; sürgeti a Bizottságot, hogy a bővítési folyamat során szorosan kövesse nyomon a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelmére irányuló rendelkezések végrehajtását;

A kaszton alapuló megkülönböztetés által sújtott személyek jogai

128.  elítéli a kaszthierarchiák és a kasztok szerinti megkülönböztetés elszenvedői emberi jogainak folyamatos megsértését, köztük az egyenlőség, valamint az igazságszolgáltatáshoz és a munkaerőpiachoz való hozzáférés megtagadását, a továbbra is érvényesülő szegregációt és az alapvető emberi jogok és a fejlődés elérésének kasztrendszeralapú akadályozását; mélységes aggodalmának ad hangot a dalitok ellen irányuló, kaszton alapuló erőszakos támadások, valamint a büntetlenséggel társuló intézményesített megkülönböztetés riasztó mértéke miatt; megismételi felhívását, hogy dolgozzák ki a kaszton alapuló megkülönböztetéssel szembeni uniós politikát, és felszólítja az Uniót, hogy használjon ki minden lehetőséget a kaszton alapuló megkülönböztetéssel kapcsolatos súlyos aggályainak megfogalmazására;

Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) / átmeneti igazságszolgáltatás

129.  emlékeztet a Nemzetközi Büntetőbíróság egyetemességére, és megismétli, hogy teljes mértékben támogatja a munkáját; hangsúlyozza, hogy az NBB milyen fontos szerepet játszik abban, hogy megszűnjön a nemzetközi közösség szempontjából legsúlyosabb bűntettek elkövetőinek büntetlensége, és igazságot szolgáltassanak a háborús bűncselekmények, az emberiesség elleni bűncselekmények és a népirtások áldozatai számára; továbbra is éberen figyeli az NBB legitimitásának és függetlenségének aláásására irányuló törekvéseket;

130.  emlékeztet 2016. február 4-i állásfoglalására, melyben felszólította az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjait, hogy támogassák, hogy a Biztonsági Tanács a Nemzetközi Büntetőbírósághoz forduljon az úgynevezett „ISIS/Dáis” által Irakban és Szíriában keresztények (kaldeusok/szírek/asszírok), jeziditák és más vallási és etnikai kisebbségek ellen elkövetett jogsértések kivizsgálása céljából;

131.  üdvözli az Ukrajna által kiadott nyilatkozatot, amelyben elfogadta az NBB joghatóságát az országban 2014. február 20. óta elkövetett bűncselekmények tekintetében, mivel ez a nyilatkozat lehetőséget teremt az NBB ügyésze számára annak mérlegelésére, hogy a bíróság vizsgálhatja-e a fegyveres konfliktus során elkövetett visszaéléseket, még akkor is, ha Ukrajna még nem NBB-tagország;

132.  üdvözli az átmeneti igazságszolgáltatáshoz nyújtott uniós támogatásról szóló tanácsi következtetéseket, valamint az átmeneti igazságszolgáltatáshoz nyújtott támogatásra irányuló uniós szakpolitikai keretet, mivel ezzel az EU az első olyan regionális szervezet, amely ilyen politikát fogadott el; felhívja az Uniót, annak tagállamait és különleges képviselőit, hogy tevőlegesen támogassák a Nemzetközi Büntetőbíróságot, mozdítsák elő határozatainak érvényesítését és a Római Statútumban szereplő bűncselekmények elkövetőinek büntetlensége elleni harcot, és súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy számos elfogatóparancsot máig nem hajtottak végre; sürgeti az Uniót és annak tagállamait, hogy működjenek együtt a Bírósággal, és hogy továbbra is nyújtsanak erőteljes diplomáciai és politikai támogatást az NBB és az ENSZ közötti kapcsolatok megerősítése és kiszélesítése céljából, különösen az ENSZ Biztonsági Tanácsa esetében, és tegyen lépéseket a Nemzetközi Büntetőbírósággal való együttműködés megtagadásának megelőzése és az ilyen esetekre adott hatékony válaszok érdekében; ismételten felszólítja az Uniót, hogy fogadjon el közös álláspontot az agresszió bűntettéről és a kampalai módosításokról, és felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti jogszabályaikat hozzák összhangba a kampalai módosítások fogalommeghatározásaival, és fokozzák az együttműködést a Bírósággal; elítéli, hogy számos ország ellenszegül az NBB-nek, és kivonja magát annak joghatósága alól vagy ezzel fenyeget;

133.  megismétli a nemzetközi igazságszolgáltatással és nemzetközi humanitárius joggal foglalkozó uniós különleges képviselő létrehozására irányuló felhívását, hogy ezek a témák megkapják az azokat megillető kiemelt helyet és láthatóságot, és hogy ténylegesen előmozdítsák az uniós menetrendet, és az Unió külpolitikájában általánosan érvényesítsék a büntetlenség elleni küzdelem és a Nemzetközi Büntetőbíróság melletti uniós elkötelezettséget;

134.  felszólítja az Uniót és annak tagállamait, hogy biztosítsák az NBB számára a megfelelő finanszírozást és növeljék a nemzetközi bűnüldözési rendszer számára nyújtott támogatásukat, ideértve az átmeneti igazságszolgáltatást is;

Nemzetközi humanitárius jog

135.  helyteleníti, hogy nem tartják tiszteletben a nemzetközi humanitárius jogot, és mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy világszerte riasztó mértékben növekszik a fegyveres konfliktusokban a járulékos veszteségek, valamint a kórházak, iskolák, humanitárius konvojok és egyéb polgári célpontok elleni halálos támadások aránya; mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a világ konfliktusaiban növekszik a nem állami szereplők által elkövetett cselekmények befolyása, és sürgeti, hogy az Unió vessen be minden rendelkezésére álló eszközt annak ösztönzésére, hogy az állami és nem állami szereplők megfeleljenek a nemzetközi humanitárius jognak; üdvözli az Unió és a tagállamok által a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának tett, arra irányuló ígéretet, hogy határozottan támogatják egy olyan hatékony mechanizmus létrehozását, amely a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának erősítésére irányul, és felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy számoljon be a Parlamentnek az ezen ígéret elérését szolgáló célkitűzésekről és stratégiáról; sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy hívjon össze nemzetközi konferenciát a nemzetközi humanitárius jog megsértése – például a kórházak, az orvosi személyzet és a mentők elleni támadások – nyomon követésére, az ezekkel kapcsolatos adatok begyűjtésére és az ezekre vonatkozó nyilvános jelentéstételre; úgy véli, hogy ez a mechanizmus a fegyveres konfliktusokban érintett gyermekekre irányuló meglévő mechanizmuson alapulhatna; felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy évente tegye közzé az iskolák és kórházak elleni támadások állítólagos elkövetőinek nyilvános listáját, hogy meg lehessen határozni az ilyen támadások megállításához szükséges megfelelő uniós fellépést;

136.  sajnálja, hogy hét tagállam még nem ratifikálta a kazettás lőszerekről szóló egyezményt; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy támogassák a fehér foszfor használatának globális betiltását az egyes hagyományos fegyverekről szóló egyezményhez fűzött, az ilyen fegyverek használatát betiltó új jegyzőkönyv megkötésén keresztül;

137.  felhívja a tagállamokat, hogy ratifikálják a fő nemzetközi humanitárius jogi aktusokat és a nemzetközi humanitárius jogra hatással bíró egyéb releváns jogi aktusokat; elismeri a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló uniós iránymutatások jelentőségét, és ismételten felszólítja az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy a Közel-Keleten zajló tragikus események fényében vizsgálják felül azok végrehajtását, különösen azzal összefüggésben, hogy a nemzetközi humanitárius jog és az emberi jogi normák súlyos megsértésének eseteiben igen elterjedt a szisztematikus büntetlenség; felszólítja az Uniót, hogy támogassa a nemzetközi humanitárius joggal és alkalmazásának bevált gyakorlataival kapcsolatos ismeretek terjesztésére irányuló kezdeményezéseket, valamint ragadja meg a rendelkezésére álló összes kétoldalú eszközt – például a politikai párbeszédet – annak tényleges előmozdítása érdekében, hogy partnerei betartsák a nemzetközi humanitárius jogot; megismétli a tagállamokhoz intézett, arra irányuló felhívását, hogy a biztonságos iskolákról szóló nyilatkozat jóváhagyásával – amelynek célja, hogy segítsen véget vetni a fegyveres konfliktusokban az iskolák ellen indított katonai támadások elterjedt gyakorlatának – csatlakozzanak azokhoz a nemzetközi erőfeszítésekhez, amelyek meg kívánják akadályozni az iskolák elleni támadásokat és az iskolák fegyveres erők általi katonai felhasználását;

138.  sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy hívjon össze nemzetközi konferenciát, melyek célja hogy a nemzetközi humanitárius szabályok hatékonyabbá tétele;

139.  ismételten felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy kezdeményezze a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésével, különösen pedig a polgári infrastruktúra ellen irányuló szándékos támadásokkal vádolt országokkal szemben európai uniós fegyverembargó bevezetését; hangsúlyozza, hogy a fegyverek ilyen országok részére történő értékesítésének további engedélyezése a 2008. december 8-i 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspont megsértésének minősül; felszólítja a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra guantánamói foglyok fogadását az Unióban; hangsúlyozza, hogy a lehető leghamarabb be kell zárni a Guantánamói-öbölben működő börtönt;

A gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadság, valamint a meggyőződés szabadsága

140.  az EUMSZ 10. cikkével összhangban elítéli az ideológia, vallás vagy meggyőződés miatt elkövetett összes erőszakos cselekményt, üldözést, intoleranciát és megkülönböztetést; súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy világszerte folyamatosan érkeznek a hírek a vallási és világnézeti kisebbségekkel szembeni erőszakról, üldöztetésről, intoleranciáról és megkülönböztetésről; hangsúlyozza, hogy a gondolat, a lelkiismeret, a vallás vagy a meggyőződés szabadsága mind olyan alapvető jog, amely kölcsönösen összefügg más emberi jogokkal és alapvető szabadságokkal, és egyaránt jelenti a hithez és a hit elutasításához való jogot, valamint bármely vallás vagy meggyőződés kifejezésre juttatásához vagy ki nem fejezéséhez való jogot, valamint a választott meggyőződés elfogadásához, megváltoztatásához és feladásához, vagy az ahhoz való visszatéréshez való jogot, ahogy azt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikke és az emberi jogokról szóló európai egyezmény 9. cikke rögzíti; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy vegyenek részt az istenkáromlás elleni törvények visszavonásával foglalkozó politikai vitákban; felszólítja az Uniót és tagállamait annak biztosítására, hogy a kisebbségeket világszerte tiszteletben tartsák és megvédelmezzék, ideértve a Közel-Keletet is, ahol a jazidikat, a keresztényeket, a muszlim kisebbségeket és az ateistákat üldözi a Dáis és más terrorista csoportok; helyteleníti a vallás vagy a világnézeti meggyőződés terrorista célokra történő felhasználását;

141.  támogatja az Unió azon kötelezettségvállalását, hogy a nemzetközi és regionális fórumokon, többek között az ENSZ-ben, az EBESZ-ben, az Európa Tanácsban és más regionális mechanizmusokban támogatja a vallás vagy meggyőződés szabadságához való jogot, és arra bátorítja az Uniót, hogy az ENSZ-ben továbbra is terjessze elő éves állásfoglalását a vallás vagy meggyőződés szabadságáról, és támogassa az ENSZ vallás vagy meggyőződés szabadságával foglalkozó különleges előadójának megbízatását; ösztönzi az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy tartsanak fenn állandó párbeszédet a nem kormányzati szervezetekkel, a vallási vagy világnézeti csoportokkal és a vallási vezetőkkel;

142.  teljes mértékben támogatja azt az uniós gyakorlatot, hogy vezető szerepet vállal az Emberi Jogi Tanácsban és az ENSZ Közgyűlésében a vallás és meggyőződés szabadságával kapcsolatos tematikus állásfoglalásokban, arra bátorítja az Uniót, hogy támogassa az ENSZ vallás vagy meggyőződés szabadságával foglalkozó különleges előadójának megbízatását, valamint sürgeti azokat az országokat, amelyek jelenleg nem fogadják el az ENSZ vallás vagy meggyőződés szabadságával foglalkozó különleges előadójának látogatási kérését, hogy ezt tegyék meg;

143.  felszólítja az Uniót, hogy erősítse meg meglévő eszközeit, és fogadjon el további eszközöket a megbízatásába tartozó területeken, hogy világszerte biztosítsa a vallási kisebbségek tényleges védelmét;

144.  konkrét fellépést szorgalmaz a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatások hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében, kéri például az uniós alkalmazottak szisztematikus és következetes képzését mind a központokban, mind pedig a küldöttségekben, országos és helyi helyzetjelentések készítését, valamint szoros együttműködés kezdeményezését a helyi szereplőkkel, különösen vallási és világnézeti csoportok vezetőivel;

145.  mélyen aggasztja, hogy a világ egyes részein veszélybe kerül a vallási vagy világnézeti kisebbségek helyzete, és teljes vallási közösségek tűnnek vagy menekülnek el;

146.  kiemeli, hogy jelenleg a keresztények az a vallási csoport, akiket világszerte leginkább bántalmaznak és megfélemlítenek, többek között Európában is, ahol a keresztény menekültek rendszeresen vallási indíttatású üldöztetést szenvednek el, és hogy a legrégebbi keresztény közösségek némelyikét fenyegeti az a veszély, hogy teljesen eltűnnek, különösen Észak-Afrikában és a Közel-Keleten;

147.  ösztönzi a nemzetközi közösséget és az Uniót, hogy nyújtsanak védelmet a kisebbségeknek, és alakítsanak ki biztonságos övezeteket; kéri az olyan területeken élő etnikai és vallási kisebbségek elismerését, önigazgatásához való jogát és védelmét, ahol a történelem során mindig is erős jelenléttel bírtak és békésen éltek egymás mellett, például a Szindzsár-hegységben (jazidik) és a Ninivei-síkságon (káldeusok, szírek és asszírok); szorgalmazza különleges segítség nyújtását a jelenleg vagy korábban konfliktus helyszínéül szolgáló területeken található (tömeg)sírok megőrzéséhez annak érdekében, hogy a bennük található emberi maradványokat exhumálják és igazságügyi elemzésnek vessék alá, lehetővé téve az áldozatok maradványainak megfelelő elhantolását vagy a családnak való kiadását; szorgalmazza egy olyan külön alap létrehozását, amely segítséget nyújthat a bizonyítékok megőrzésére irányuló kezdeményezések finanszírozásában, az emberiesség elleni vélt bűncselekmények kivizsgálásának és azokkal kapcsolatban büntetőeljárás indításának lehetővé tétele érdekében; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy sürgősen hozzanak létre egy olyan szakértői csoportot, amelynek feladata, hogy összegyűjtsön minden bizonyítékot a vallási és etnikai kisebbségekkel szembeni valamennyi folyamatban lévő nemzetközi bűncselekményről, a népirtást is ideértve, bárhol is forduljon az elő, beleértve a tömegsírok megőrzését is a jelenlegi vagy közelmúltbeli konfliktusok területén, hogy előkészítsék a felelősök nemzetközi büntetőeljárás alá vonását;

A véleménynyilvánítás szabadsága az interneten és azon kívül, valamint az audiovizuális és egyéb médiaforrásokon keresztül

148.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságok egyetemes érvényűek, és globális védelmet kell kapniuk kifejeződésük minden vetületében;

149.  hangsúlyozza, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága, a média függetlensége és a pluralizmus a demokrácia felé vezető út alapvető elemei, és hogy az állami szektor átláthatóságának és elszámoltathatóságának biztosítása érdekében teret kell engedni a polgároknak és a civil társadalomnak;

150.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy számos országban egyre több újságírót tartóztatnak le vagy félemlítenek meg, és hangsúlyozza, hogy ezek a gyakorlatok súlyosan akadályozzák a sajtószabadságot; sürgeti az Unió és a nemzetközi közösséget a független újságírók és bloggerek védelmére, a digitális szakadék csökkentésére, valamint az információhoz és kommunikációhoz való korlátlan hozzáférés és az internethez való cenzúrázatlan hozzáférés (digitális szabadság) elősegítésére;

151.  komoly aggodalmának ad hangot a nyomon követési, megfigyelési, cenzúrázási és tartalomszűrési technológiák széles körű használata és elterjedése miatt, amelyek növekvő fenyegetést jelentenek az emberi jogokért és demokráciáért küzdő aktivisták számára az autokratikus országokban;

152.  határozottan elítéli, hogy nő az emberijog-védőkkel szembeni digitális fenyegetések száma, beleértve az adatsértéseket is, amelyeket az eszközök lefoglalásán, távoli megfigyelésen és adatszivárogtatáson keresztül hajtanak végre; elítéli azt a gyakorlatot, hogy online megfigyelést és feltörést alkalmaznak olyan információk begyűjtésére, amelyeket jogi eljárásokban, rágalomhadjáratokban vagy lejáratást célzó tárgyalásokon használnak fel;

153.  határozottan elítéli az internet, a média és a felsőoktatás hatóságok általi ellenőrzését, valamint az emberijog-védők, ügyvédek és újságírók egyre gyakoribb megfélemlítését, zaklatását és önkényes letartóztatásait;

154.  elítéli a digitális kommunikáció korlátozását, ideértve azt a gyakorlatot, amikor az önkényuralmi rendszerekben honlapokat zárnak be és személyes fiókokat blokkolnak a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása, valamint az ellenzék elhallgattatása és a civil társadalom elnyomása céljából; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy nyilvánosan ítéljék el az olyan rezsimeket, amelyek korlátozzák bírálóik és ellenzékük digitális kommunikációját;

155.  hangsúlyozza, hogy fontos a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok minden formájában – többek között a csatlakozási tárgyalások, a kereskedelmi tárgyalások, az emberi jogi párbeszédek és a diplomáciai kapcsolatok keretében – előmozdítani az internethez való korlátlan hozzáférést, valamint ahogy világszerte mindenki számára biztosítani kell az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos információkhoz való minél jobb hozzáférést;

156.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy terjed a gyűlöletbeszéd, különösen közösségi médiaplatformokon; felhívja a Bizottságot, hogy vonja be a civil társadalmi szervezetek képviselőit a magatartási kódexekkel kapcsolatos egyeztetésekbe annak biztosítása érdekében, hogy nézeteiket figyelembe vegyék; határozottan elítéli az erőszakot vagy terrort szító, gyűlöletkeltő üzenetek terjesztését;

157.  fokozott támogatásra szólít fel a média szabadságának előmozdítása, a független újságírók, bloggerek és a visszaélést bejelentő személyek védelme, a digitális megosztottság csökkentése, valamint az információhoz és kommunikációhoz való korlátlan és az internethez való cenzúrázatlan hozzáférés (digitális szabadság) elősegítése terén;

158.  felszólít azon technológiák tevékeny fejlesztésére és terjesztésére, amelyek elősegítik az emberi jogok védelmét és előmozdítják az emberek digitális jogait és szabadságjogait, valamint biztonságát és magánéletének védelmét;

159.  felhívja az Uniót, hogy alkalmazzon ingyenes és nyílt forráskódú szoftvereket, és hogy más szereplőket is ösztönözzön erre, mivel ezek a szoftverek biztonságosabbak és az emberi jogok nagyobb fokú tiszteletben tartását biztosítják;

160.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden nemzetközi fórumon, többek között az ENSZ Internetirányítási Fórumán, a G8-csoportban, a G20-csoportban, az EBESZ-ben és az Európa Tanácsban vessék fel az online véleménynyilvánítás szabadságának, a digitális szabadságoknak és a szabad és nyílt internet fontosságának kérdését;

A terrorizmus elleni küzdelem

161.  megismétli, hogy egyértelműen elítéli a terrorizmust, és hogy maradéktalanul támogatja a terrorista szervezetek, különösen pedig a regionális és a nemzetközi biztonságra nyilvánvaló veszélyt jelentő Dáis megsemmisítésére irányuló fellépéseket, és közben emlékeztet arra, hogy ezeknek a fellépéseknek mindig teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk a nemzetközi emberi jogi normákat; támogatja a Biztonsági Tanács idegen terrorista harcosok által előidézett veszélyek elhárításáról szóló 2014. évi 2178. számú határozata, valamint az idegen terrorista harcosok beáramlásának megfékezéséről szóló madridi irányelvek végrehajtását;

162.  emlékeztet arra, hogy az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos uniós cselekvési terv hangsúlyozza, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának tiszteletben tartását bele kell építeni a fejlesztési politikákba és a terrorizmussal kapcsolatos programokba, ideértve a digitális megfigyelési technológiákat is; kiemeli, hogy a tagállamoknak teljes körűen ki kell használniuk a rendelkezésre álló eszközöket az európai polgárok radikalizálódásának megakadályozására, és hatékony programokat kell kidolgozniuk, melyekkel szembe lehet szállni a terrorizmussal, a szélsőséges propagandával és toborzási módszerekkel, különösen az online környezetben, és meg lehet előzni a radikalizálódást; hangsúlyozza, hogy sürgősen összehangolt uniós fellépésre van szükség, és ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamoknak együtt kell működniük az érzékeny területeken, különösen az információk és hírszerzési információk megosztásában;

163.  felkéri az Uniót, hogy az ENSZ-szel közösen továbbra is lépjen fel a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben, többek között a meglévő mechanizmusok alkalmazásával a terrorista személyek és szervezetek megnevezésére, valamint világszerte erősítse meg a vagyoni eszközök befagyasztására irányuló mechanizmusokat, a jogszerű eljárásra vonatkozó nemzetközi normák és a jogállamiság megőrzése mellett; felszólítja a Bizottságot és tagállamokat, hogy haladéktalanul és célirányosan vessék fel ezeket a kérdéseket azoknak az országoknak, amelyek finanszírozzák vagy támogatják a terrorista szervezeteket, illetve amelyek lehetővé teszik polgáraik számára ugyanezt;

A halálbüntetés

164.  emlékeztet arra, hogy az Unió a zéró tolerancia elvét képviseli a halálbüntetés tekintetében, és megismétli régóta képviselt álláspontját, mely szerint ellenzi a halálbüntetést, a kínzást, továbbá a kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódot és büntetést minden esetben és minden körülmények között;

165.  üdvözli, hogy a halálbüntetést eltörölték a Fidzsi-szigeteken, Suriname-ban, Mongóliában, valamint az USA Nebraska államában;

166.  mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az utóbbi években bizonyos országokban újra bevezették a kivégzéseket; elítéli, hogy egyes más országok politikai vezetői is fontolgatják a halálbüntetés visszaállítását; mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy 2015-ben világszerte nőtt a halálos ítéletek száma, különösen Kínában, Egyiptomban, Iránban, Nigériában, Pakisztánban és Szaúd-Arábiában; emlékezteti ezen országok hatóságait, hogy részes államai a gyermek jogairól szóló egyezménynek, amely tiltja a halálbüntetés kiszabását a 18 évesnél fiatalabb személyek által elkövetett bűncselekmények esetében;

167.  különösen aggasztja az, hogy egyre nagyobb számban szabnak ki halálbüntetést csoportos tárgyalásokon, ahol nem garantálják a tisztességes eljárás nemzetközi jog által megkövetelt minimális normáit;

168.  határozottan elítéli, hogy egyre gyakrabban hoznak halálos ítéletet a kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekmények miatt, és felszólít a halálbüntetés és a törvénytelen kivégzések kizárására az ilyen jellegű bűncselekmények esetében;

169.  felhívja azon országokat, melyek eltörölték a halálbüntetést vagy régóta moratóriumot gyakorolnak azzal kapcsolatosan, hogy kötelezettségvállalásaiknak továbbra is tegyenek eleget, és ne vezessék be újból a büntetés ezen formáját; felszólítja az Uniót, hogy világszerte minden lehetséges fórumon továbbra is az együttműködés és a diplomácia révén emeljen szót a halálbüntetés eltörlése érdekében, annak biztosítására törekedve, hogy a kivégzés előtt álló minden egyes személy esetében maradéktalanul tartsák tiszteletben a tisztességes tárgyaláshoz való jogot; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a halálbüntetést még mindig alkalmazó országokban az Unió továbbra is nyomon kövesse a kivégzések körülményeit, többek között annak biztosítása érdekében, hogy a halálra ítéltek névsorát nyilvánosságra hozzák és a holttesteket átadják a családoknak;

170.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Uniónak a halálbüntetés globális eltörlésére irányuló politikája nagy nyilvánosságot kapjon és összhangban legyen a halálbüntetéssel kapcsolatos, 2013-ban felülvizsgált uniós iránymutatásokkal, valamint hogy továbbra is kiálljon a halálbüntetés eltörlése mellett; felszólítja az Uniót, hogy továbbra is törekedjen a halálbüntetés egyetemes eltörlésére, tárja fel az erre irányuló munka új formáit, valamint hogy támogassa a halálos ítéletek és kivégzések megelőzésére a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének keretein belül tett intézkedéseket; felkéri az uniós küldöttségeket, hogy folytassák az erre irányuló tájékoztató kampányok szervezését;

A kínzás és bántalmazás elleni küzdelem

171.  mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy folytatják a fogva tartott személyek kínzását és bántalmazását, többek között vallomások kicsikarása érdekében, amelyeket később olyan büntetőperekben használnak fel, amelyek nem felelnek meg a tisztességesség nemzetközi szabványainak;

172.  elítéli a társadalom eltérő nézetekkel rendelkező tagjai ellen elhallgattatásuk érdekében, illetve kiszolgáltatott csoportokkal, például etnikai, nyelvi és vallási kisebbségekkel, LMBTI-személyekkel, nőkkel, gyermekekkel, menekültekkel és migránsokkal szemben széles körben alkalmazott kínzást és bántalmazást;

173.  a leghatározottabban elítéli a Dáis és más terrorista vagy félkatonai szervezetek által elkövetett kínzást és bántalmazást; szolidaritását fejezi ki az ilyen erőszak áldozatainak családjaival és közösségeivel; elítéli a Dáis és egyéb terrorista vagy félkatonai szervezetek által folytatott, gyakorlatokat, melyek során diszkriminálják és célba veszik a kisebbségi csoportokat; felszólítja az Uniót, annak tagállamait és a nemzetközi közösséget, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a további szenvedés hatékony megelőzése érdekében, mert arra sürgősen szükség van;

174.  rendkívül aggasztónak tartja a fogvatartási körülményeket és a börtönök állapotát számos országban; elengedhetetlennek tartja a fogvatartott személyek kínzásának és bántalmazásának minden formája elleni küzdelmet, a pszichológiai kínzást is ideértve, és hogy fokozni kell az erőfeszítéseket a vonatkozó nemzetközi jog tiszteletben tartása érdekében, különösen az egészségügyi ellátáshoz és a gyógyszerekhez való hozzáférés tekintetében; határozottan elítéli e jog megsértését, és úgy véli, hogy a fogvatartott személyek kezelésének megtagadása, többek között olyan betegségek esetében, mint a hepatitisz vagy a HIV-fertőzés, a veszélyben lévő személynek történő segítségnyújtás elmulasztásának tekinthető;

175.  sürgeti az EKSZ-t, hogy a törvénytelen kivégzések, a kínzás és bántalmazás széles körű alkalmazásáról a világ minden tájáról érkező jelentések fényében a párbeszéd minden szintjén és minden fórumon fokozza az Unió erőfeszítéseit a törvénytelen kivégzések, a kínzás és a bántalmazás egyéb formái elleni küzdelemben, összhangban az Unió harmadik országokra irányuló, a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel kapcsolatos politikájáról szóló iránymutatással;

176.  sürgeti az EKSZ-t, hogy továbbra is rendszeresen adjon hangot a kínzással és bántalmazással kapcsolatos aggályainak az érintett országokkal folytatott politikai és emberi jogi párbeszédekben és nyilvános nyilatkozatokban, továbbá felszólítja az uniós küldöttségeket és a tagállamok helyszíni nagykövetségeit, hogy kövessék nyomon a kínzás és bántalmazás eseteit, és konkrétan lépjenek fel azok teljes körű felszámolása érdekében, továbbá hogy kövessék figyelemmel a kapcsolódó büntetőpereket, és a rendelkezésükre álló minden eszközzel segítsék az érintett személyeket;

Pilóta nélküli légi járművek

177.  súlyos aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a nemzetközi jogi kereten kívül használnak pilóta nélküli felfegyverzett légi járműveket; sürgeti a tagállamokat, hogy fogalmazzanak meg egyértelmű politikát és jogi álláspontot pilóta nélküli felfegyverzett légi járművekről, és megismétli a pilóta nélküli felfegyverzett légi járművek használatával kapcsolatos közös uniós álláspont kidolgozására irányuló felhívását, amely álláspontnak biztosítania kell az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását, és kezelnie kell olyan kérdéseket, mint a jogi keret, az arányosság, az elszámoltathatóság, a polgári lakosok védelme és az átláthatóság; sürgeti az Uniót, hogy tiltsa be az emberi beavatkozás nélküli támadások végrehajtására képes, teljesen önálló módon működő fegyverek fejlesztését, gyártását és használatát; felhívja az Uniót, hogy ellenezze és tiltsa be a törvénytelen és célzott kivégzések gyakorlatát, és kötelezze el magát megfelelő intézkedések meghozatala mellett – összhangban a nemzeti és nemzetközi jogi kötelezettségekkel –, amennyiben okkal feltételezhető, hogy a joghatósága alá tartozó egyének vagy csoportok összefüggésbe hozhatóak külföldön végrehajtott célzott kivégzésekkel; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, a tagállamokat és a Tanácsot, hogy foglalja bele a pilóta nélküli felfegyverzett légi járműveket és a teljesen önműködő fegyvereket az idevágó európai és nemzetközi leszerelési és fegyverellenőrzési mechanizmusokba, és sürgeti a tagállamokat, hogy vállaljanak szerepet ezekben az ellenőrzési mechanizmusokban, és erősítsék meg azokat; kéri az Uniót, hogy tegyen meg minden lehetséges intézkedést a fokozott átláthatóság és elszámoltathatóság biztosítására a katonai robotrepülőgépek tagállamok és nem utolsósorban harmadik országok általi használata terén a használat jogalapja és a műveleti felelősség tekintetében a drónokkal végrehajtott légicsapások bíróság előtti felülvizsgálatának lehetővé tétele és annak biztosítása érdekében, hogy a drónokkal végrehajtott törvénytelen légicsapások áldozatai hozzáférjenek a hatékony jogorvoslati lehetőségekhez;

178.  hangsúlyozza az emberi beavatkozás nélkül támadások végrehajtására képes, teljesen autonóm módon működő fegyverek fejlesztésének, gyártásának és használatának uniós tilalmát; felhívja az Uniót, hogy ellenezze és tiltsa be a jogellenes célzott kivégzések gyakorlatát;

179.  felhívja a Bizottságot, hogy megfelelően tájékoztassa a Parlamentet a pilóta nélküli felfegyverzett légi járművek polgári és katonai célból történő építésével kapcsolatos kutatási és fejlesztési projektekre használt uniós forrásokról; emberjogi hatásvizsgálatok elvégzésére szólít fel a jövőbeli drónfejlesztési projektekkel összefüggésben;

180.  hangsúlyozza, hogy a technológiáknak az emberi jogok javítására gyakorolt hatását valamennyi uniós politikában és programban érvényre kell juttatni az emberi jogok védelmének és a demokrácia, a jogállamiság, a jó kormányzás és a békés konfliktuskezelés támogatásának elősegítése érdekében;

A demokrácia és a választások támogatása, valamint a választási megfigyelő missziók

181.  emlékeztet arra, hogy a civil társadalom szabad mozgástere, a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és az egyesülés szabadsága, valamint a jogállamiság megfelelő tiszteletben tartása a tisztességes és demokratikus választások fő elemei; felszólítja az Uniót annak biztosítására, hogy a helyi nem kormányzati szervezeteknek lehetőségük legyen a választások lebonyolításának jogszerű megfigyelésére és nyomon követésére; kiemeli, hogy a korrupció veszélyezteti az emberi jogok egyenlő gyakorlását, és aláássa a demokratikus folyamatokat; úgy véli, hogy az Uniónak az Egyesült Nemzetek korrupció elleni egyezményében rögzítettek szerint a harmadik országokkal folytatott valamennyi párbeszédben hangsúlyoznia kell a feddhetetlenség, az elszámoltathatóság és a közügyek megfelelő kezelésének fontosságát; emlékeztet arra, hogy az Uniónak folytatnia kell a partnereivel szemben, különösen a szomszédságában vállalt azon kötelezettségét, hogy a nemzetközi rend megerősítésének legjobb eszközeiként és szomszédsága stabilitásának biztosítása érdekében támogatja a gazdasági, társadalmi és politikai reformokat, védelmezi az emberi jogokat és támogatja a jogállamiság megteremtését; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata alkalmat adott arra, hogy az Unió legfontosabb céljaiként nevezzék meg az egyetemes értékek védelmezését és az emberi jogok előmozdítását; emlékeztet arra, hogy a bővítés és a szomszédságpolitikák keretében az Európai Unió, a politikusok, a tudományos szakemberek, a média, a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom által nyert tapasztalatok és a demokráciába való átmenetekből levont tanulságok pozitív módon járulhatnak hozzá azoknak a legjobb gyakorlatoknak az azonosításához, amelyeket világszerte fel lehetne használni az egyéb demokratizálódási folyamatok támogatására és megszilárdítására; ezzel összefüggésben üdvözli a Demokráciáért Európai Alapítvány, valamint a civil társadalmi szervezetek támogatását célzó uniós programok, különösen a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze munkáját;

182.  ajánlja, hogy az Unió dolgozza ki a demokratikus folyamatok átfogóbb megközelítését, mivel a választások megfigyelése csak az egyik dimenzióját képezi a hosszabb és átfogóbb ciklusnak; megismétli, hogy a politikai átmenet és a demokratizálódás csak akkor lehet fenntartható és sikeres, ha összekapcsolják azt az emberi jogok tiszteletben tartásával, a nők, fogyatékkal élők és más marginalizált csoportok demokratikus folyamatokhoz való egyenlő hozzáférésével, az igazság, az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a megbékélés előmozdításával, a jogállamisággal, a gazdasági és társadalmi fejlődéssel, a mélyszegénység elleni küzdelmet célzó intézkedésekkel, valamint a demokratikus intézmények létrehozásával; hangsúlyozza, hogy a demokratizálódási folyamaton átmenő országokban az Uniónak prioritásként kell kezelnie a korrupció elleni küzdelmet, mivel ez a jelenség akadályozza a jó kormányzás védelmét és előmozdítását, táptalaja a szervezett bűnözésnek, és összekapcsolódik a választási csalással;

183.  üdvözli az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló közös közleményt, és emlékeztet arra, hogy az EUSZ rendelkezéseivel összhangban az Unió szomszédos országokhoz fűződő kapcsolatainak az Unió értékeire, többek között az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartására kell épülniük; kiemeli, hogy a szomszédság stabilizálásához való hozzájárulás, valamint a demokrácia, a jogállamiság, a felelősségteljes kormányzás és az emberi jogok előmozdítása elválaszthatatlanok egymástól;

184.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak a szomszédos országokban továbbra is támogatnia kell a demokratikus és valóban az emberi jogokkal foglalkozó intézményeket és a civil társadalmat; örömmel említi meg ezzel összefüggésben a Demokráciáért Európai Alapítvány következetes szerepvállalását az Unió keleti és déli szomszédságában az alapvető jogok és szabadságok, valamint a demokratikus elvek előmozdítása terén;

185.  hangsúlyozza, hogy az Unió bővítési politikája a demokratikus elvek és az emberi jogok tiszteletben tartása erősítésének egyik leghatékonyabb eszköze; felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban a demokratikus politikai kultúra megerősítését, a jogállamiság tiszteletben tartását, a média és a bírói kar függetlenségét, valamint a korrupció elleni küzdelmet;

186.  felszólítja az Európai Bizottságot és az EKSZ-t, hogy továbbra is teljes körűen támogassák a harmadik országokban folyó demokratizálódási folyamatokat, valamint a kormányzó és ellenzéki pártok és a civil társadalom közötti politikai párbeszédet; hangsúlyozza, hogy a demokrácia támogatásával kapcsolatos uniós szerepvállalás, valamint az érintett országokra vonatkozó emberi jogi országstratégiák részeként fontos a választási megfigyelő missziók ajánlásainak következetes nyomon követése; szorosabb koordinációra és együttműködésre szólít fel a Parlament és a Bizottság/EKSZ között, hogy biztosítsák ezen ajánlások végrehajtásának nyomon követését, valamint azon célzott pénzügyi és technikai segítségnyújtás felhasználását, amelyet az Unió fel tud ajánlani; felszólítja a Bizottságot, hogy adjon globális értékelést a választásmegfigyelési eljárásokról;

187.  felszólítja a Tanácsot és az EKSZ-t, hogy az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről szóló éves uniós jelentés földrajzi részébe építsen be egy külön fejezetet – az érintett országoknál – a választásmegfigyelő missziók keretében elfogadott ajánlások végrehajtásának kérdéséről; emlékeztet arra, hogy az EKSZ, a Bizottság és a tagállamok a cselekvési tervben kötelezettséget vállaltak arra, hogy a harmadik országokban határozottabban és következetesebben működnek együtt a választások lebonyolításáért felelős szervekkel, parlamenti intézményekkel és civil társadalmi szervezetekkel, hogy hozzájáruljanak azok szerepének növeléséhez, és ennek érdekében a demokratikus folyamatok megerősítéséhez;

188.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a választásokkal kapcsolatos munkáját – a választásmegfigyelést és segítségnyújtást – kapcsolja össze a demokratikus rendszer többi fontos szereplőjének, például a politikai pártoknak, a parlamenteknek, a helyi önkormányzatoknak, a független médiának és a civil társadalomnak nyújtott hasonló támogatással;

189.  felszólítja az Uniót, hogy folytassa munkáját az e területre vonatkozó bevált gyakorlatok meghatározásában, többek között a konfliktusmegelőzési intézkedések, a közvetítés és a párbeszéd előmozdítása tekintetében, annak érdekében, hogy egységes, rugalmas és hiteles uniós megközelítést lehessen kialakítani;

190.  elismeri az EKSZ és az uniós küldöttségek által a második generációs demokráciaelemzések elvégzésében és a demokráciával kapcsolatos cselekvési tervek terén elért haladásban végzett sikeres munkát, és felszólítja az alelnököt/főképviselőt annak biztosítására, hogy a cselekvési tervek helyi szinten a demokrácia konkrét támogatásának formájában valósuljanak meg;

191.  felszólítja az EKSZ-t, hogy a demokráciaelemzések tapasztalatai alapján készítse elő ezen elemzés általános beépítését a külső fellépésekbe, és megjegyzi, hogy miközben üdvözlendő, hogy a demokrácia kérdéskörét beillesztették az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiákba, ez nem elégséges ahhoz, hogy valóban teljes körűen megismerjük a demokráciát az adott partnerországban;

o
o   o

192.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az alelnöknek/főképviselőnek, valamint az Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének.

(1)http://www.un.org/womenwatch/daw/cedaw/cedaw.htm
(2)HL C 289., 2016.8.9., 57. o.
(3)http://www.ohchr.org/EN/ProfessionalInterest/Pages/CMW.aspx
(4)A/RES/41/128.
(5)http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/69/2
(6)http://www.ohchr.org/EN/ProfessionalInterest/Pages/Vienna.aspx
(7)http://www.un.org/womenwatch/daw/beijing/pdf/BDPfA%20E.pdf
(8)http://www.unfpa.org/sites/default/files/pub-pdf/programme_of_action_Web%20ENGLISH.pdf
(9)http://www.ohchr.org/Documents/Publications/PTS-4Rev1-NHRI_en.pdf
(10)https://europa.eu/globalstrategy/en/global-strategy-foreign-and-security-policy-european-union
(11)http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-11855-2012-INIT/hu/pdf
(12)https://www.consilium.europa.eu/uedocs/cmsUpload/111817.pdf
(13)http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=celex%3A52009XG1215%2801%29
(14)http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-10897-2015-INIT/hu/pdf
(15)HL C 65., 2016.2.19., 174. o.
(16)http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/foraff/137584.pdf
(17)http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-10255-2016-INIT/hu/pdf
(18)http://www.consilium.europa.eu/en/meetings/fac/2015/10/st13201-en15_pdf/
(19)http://www.consilium.europa.eu/en/press/press-releases/2016/06/16-epsco-conclusions-lgbti-equality/
(20)http://ec.europa.eu/justice/discrimination/files/lgbti_actionlist_en.pdf
(21)http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-9242-2015-INIT/hu/pdf
(22)http://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2015/07/20-fac-migration-conclusions/
(23)http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-12002-2015-REV-1/hu/pdf
(24)http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-12098-2015-INIT/hu/pdf
(25)HL L 43., 2015.2.18., 29. o.
(26)http://register.consilium.europa.eu/doc/srv?l=hu&f=ST%2015559%202014%20INIT
(27)http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/130243.pdf
(28)http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-12525-2016-INIT/hu/pdf
(29)https://rm.coe.int/CoERMPublicCommonSearchServices/DisplayDCTMContent?documentId=090000168008482e
(30)HL L 76., 2011.3.22., 56. o.
(31)http://www.consilium.europa.eu/en/meetings/international-summit/2015/11/action_plan_en_pdf/
(32)http://www.securitycouncilreport.org/atf/cf/%7B65BFCF9B-6D27-4E9C-8CD3-CF6E4FF96FF9%7D/s_res_2242.pdf
(33)http://www.securitycouncilreport.org/atf/cf/%7B65BFCF9B-6D27-4E9C-8CD3-CF6E4FF96FF9%7D/CAC%20S%20RES%201820.pdf
(34)http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=S/RES/1325(2000)
(35)http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/69/167
(36)Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0337.
(37)Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0300.
(38)Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0201.
(39)Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0102.
(40) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0051.
(41)Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0470.
(42)Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0317.
(43)Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0350.
(44)Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0348.
(45)Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0288.
(46)HL C 316., 2016.8.30., 130. o.
(47)HL C 316., 2016.8.30., 178. o.
(48)HL C 234., 2016.6.28., 25. o.
(49)Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0172.
(50)HL C 181., 2016.5.19., 69. o.
(51) http://www.ohchr.org/EN/HRBodies/HRC/RegularSessions/Session31/Documents/A_HRC_31_56_en.doc
(52)HL C 65., 2016.2.19., 105. o.
(53)HL C 434., 2015.12.23., 24. o.
(54)HL C 153. E, 2013.5.31., 115. o.
(55)HL C 33. E, 2013.2.5., 165. o.
(56)HL C 236. E, 2011.8.12., 69. o.
(57)A/HRC/RES/17/4.
(58)https://www.democracyendowment.eu/annual-report/
(59)HL C 208., 2016.6.10., 25. o.
(60)http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/july/tradoc_153591.pdf
(61) Afganisztán, Egyesült Arab Emirátusok, Irán, Jemen, Katar, a Maldív-szigetek, Mauritánia, Nigéria, Pakisztán, Sierra Leone, Szaúd-Arábia, Szomália és Szudán.

Jogi nyilatkozat