Index 
Elfogadott szövegek
2016. június 7., Kedd - StrasbourgVégleges kiadás
A dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolása: jegyzőkönyv a WHO keretegyezményéhez ***
 A kerekes járművekre vonatkozó egységes műszaki előírások: az ENSZ EGB-megállapodás ***
 Az EU, valamint Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodás (Horvátország csatlakozása) ***
 Megerősített együttműködés a nemzetközi párok vagyonjogi rendszerei terén ***
 A dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolása: jegyzőkönyv a WHO keretegyezményéhez (büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés) ***
 A pénzügyi eszközök piaca ***I
 A pénzügyi eszközök piacai, a piaci visszaélések és az értékpapír-kiegyenlítés ***I
 A Számvevőszék egy tagjának kinevezése – Rimantas Šadžius
 A politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2015. évi jelentés
 Az Új Élelmezés- és Táplálkozásbiztonsági Szövetség
 A nemzetközi számviteli standardok (IAS) értékelése
 Béketámogató műveletek - Az EU kötelezettségvállalása az ENSZ és az Afrikai Unió vonatkozásában
 Az élelmiszer-ellátási láncban alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok
 A fenntartható uniós mezőgazdaság technológiai megoldásai
 Az innováció és a gazdasági fejlődés előmozdítása a jövőbeli európai mezőgazdasági gazdálkodásban

A dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolása: jegyzőkönyv a WHO keretegyezményéhez ***
PDF 248kWORD 63k
Az Európai Parlament 2016. június 7-i jogalkotási állásfoglalása az Egészségügyi Világszervezetnek a dohányzás visszaszorításáról szóló keretegyezményéhez csatolt, a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik része V. címének hatálya alá tartozó rendelkezések kivételével az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (14384/2015 – C8-0118/2016 – 2015/0101(NLE))
P8_TA(2016)0238A8-0154/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (14384/2015),

–  tekintettel az Egészségügyi Világszervezetnek a dohányzás visszaszorításáról szóló keretegyezményéhez csatolt, a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyv tervezetére (15044/2013),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 33., 113., 114. és 207. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával valamint 218. cikke (8) bekezdése második albekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0118/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikke (2) bekezdésére és 108. cikke (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A8-0154/2016),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Egészségügyi Világszervezetnek.


A kerekes járművekre vonatkozó egységes műszaki előírások: az ENSZ EGB-megállapodás ***
PDF 250kWORD 63k
Az Európai Parlament 2016. június 7-i jogalkotási állásfoglalása az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának a kerekes járművekre és az azokba szerelhető, illetve az azokon használható berendezésekre és tartozékokra vonatkozó egységes műszaki előírások elfogadásáról, valamint az ezen előírások alapján kibocsátott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeiről szóló megállapodása („1958. évi felülvizsgált megállapodás”) 3. felülvizsgált változatának megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (13954/2015 – C8-0112/2016 – 2015/0249(NLE))
P8_TA(2016)0239A8-0185/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (13954/2015),

–  tekintettel az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának a kerekes járművekre és az azokba szerelhető, illetve az azokon használható berendezésekre és tartozékokra vonatkozó egységes műszaki előírások elfogadásáról, valamint az ezen előírások alapján kibocsátott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeiről szóló megállapodása („1958. évi felülvizsgált megállapodás”) 3. felülvizsgálatára (13954/2015),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkével, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0112/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A8-0185/2016),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának.


Az EU, valamint Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodás (Horvátország csatlakozása) ***
PDF 243kWORD 62k
Az Európai Parlament 2016. június 7-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodáshoz a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozására tekintettel csatolt kiegészítő jegyzőkönyvnek az Európai Unió és tagállamai nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (12594/2014 – C8-0180/2015 – 2014/0234(NLE))
P8_TA(2016)0240A8-0155/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12594/2014),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodáshoz a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozására tekintettel csatolt kiegészítő jegyzőkönyvre (12595/2014),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 91. cikkével, 100. cikkének (2) bekezdésével, 207. cikkével, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0180/2015),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A8-0155/2016),

1.  egyetért a kiegészítő jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Kolumbiai Köztársaság és a Perui Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.


Megerősített együttműködés a nemzetközi párok vagyonjogi rendszerei terén ***
PDF 244kWORD 63k
Az Európai Parlament 2016. június 7-i jogalkotási állásfoglalása a nemzetközi párok vagyonjogi rendszerei tekintetében a joghatóság, az alkalmazandó jog, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása területén létrehozandó, a házassági vagyonjogi rendszerekre és a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi vonatkozásaira egyaránt kiterjedő megerősített együttműködésre való felhatalmazásról szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (08112/2016 – C8-0184/2016 – 2016/0061(NLE))
P8_TA(2016)0241A8-0192/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (08112/2016),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 329. cikkének (1) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0184/2016),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 20. cikkében és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 326. és 327. cikkében támasztott feltételekre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 85. cikkére és 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság ajánlására (A8-0192/2016),

1.  egyetért a nemzetközi párok vagyonjogi rendszerei tekintetében a joghatóság, az alkalmazandó jog, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása területén létrehozandó, a házassági vagyonjogi rendszerekre és a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi vonatkozásaira egyaránt kiterjedő megerősített együttműködésre való felhatalmazásról szóló tanácsi határozatra irányuló tervezettel;

2.  utasítja elnökét, hogy de továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.


A dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolása: jegyzőkönyv a WHO keretegyezményéhez (büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés) ***
PDF 251kWORD 64k
Az Európai Parlament 2016. június 7-i jogalkotási állásfoglalása az Egészségügyi Világszervezetnek a dohányzás visszaszorításáról szóló keretegyezményéhez csatolt, a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyvnek a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel és a bűncselekményi tényállások meghatározásával kapcsolatos kötelezettségekre vonatkozó rendelkezései tekintetében az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (14387/2015 – C8-0119/2016 – 2015/0100(NLE))
P8_TA(2016)0242A8-0198/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (14387/2015),

–  tekintettel az Egészségügyi Világszervezetnek a dohányzás visszaszorításáról szóló keretegyezményéhez csatolt, a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyv tervezetére (15044/2013),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 82. cikke (1) bekezdésével és 83. cikkével, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0119/2016),

–  tekintettel a dohánytermékekre vonatkozó megállapodásról (PMI megállapodás) szóló, 2016. március 9-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikke (2) bekezdésére és 108. cikke (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére (A8-0198/2016),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Europolnak, az Eurojustnak és az OLAF-nak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0082.


A pénzügyi eszközök piaca ***I
PDF 249kWORD 68k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2016. június 7-i jogalkotási állásfoglalása a pénzügyi eszközök piacairól szóló 2014/65/EU irányelv egyes időpontok tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2016)0056 – C8-0026/2016 – 2016/0033(COD))
P8_TA(2016)0243A8-0126/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0056),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 53. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0026/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2016. április 29-i véleményére(1),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. május 26-i véleményére(2),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2016. május 18-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0126/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. június 7-én került elfogadásra a pénzügyi eszközök piacairól szóló 2014/65/EU irányelv módosításáról szóló (EU) 2016/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2016/1034 irányelv.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
(2) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.


A pénzügyi eszközök piacai, a piaci visszaélések és az értékpapír-kiegyenlítés ***I
PDF 250kWORD 69k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2016. június 7-i jogalkotási állásfoglalása a pénzügyi eszközök piacairól szóló 600/2014/EU rendelet, a piaci visszaélésekről szóló 596/2014/EU rendelet és az Európai Unión belüli értékpapír-kiegyenlítés javításáról és a központi értéktárakról szóló 909/2014/EU rendelet egyes időpontok tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0057 – C8-0027/2016 – 2016/0034(COD))
P8_TA(2016)0244A8-0125/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0057),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0027/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2016. április 29-i véleményére(1),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. május 26-i véleményére(2),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2016. május 18-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0125/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. június 7-én került elfogadásra a pénzügyi eszközök piacairól szóló 600/2014/EU rendelet, a piaci visszaélésekről szóló 596/2014/EU rendelet és az Európai Unión belüli értékpapír-kiegyenlítés javításáról és a központi értéktárakról szóló 909/2014/EU rendelet módosításáról szóló (EU) 2016/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2016/1033 rendelet.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
(2) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.


A Számvevőszék egy tagjának kinevezése – Rimantas Šadžius
PDF 242kWORD 61k
Az Európai Parlament 2016. június 7-i határozata Rimantas Šadžiusnak a Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről (C8-0126/2016 – 2016/0805(NLE))
P8_TA(2016)0245A8-0183/2016

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0126/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 121. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0183/2016),

A.  mivel a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága értékelte – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek szempontjából – a javasolt jelölt képességeit;

B.  mivel 2016. május 23-i ülésén a Költségvetési Ellenőrző Bizottság meghallgatta a Tanács számvevőszéki tagjelöltjét;

1.  kedvező véleményt nyilvánít a Tanács Rimantas Šadžius számvevőszéki taggá történő kinevezésére irányuló javaslatáról;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Számvevőszéknek, valamint az Európai Unió többi intézményének és a tagállamok ellenőrző szerveinek.


A politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2015. évi jelentés
PDF 458kWORD 132k
Az Európai Parlament 2016. június 7-i állásfoglalása a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2015. évi uniós jelentésről (2015/2317(INI))
P8_TA(2016)0246A8-0165/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkére, amely újra megerősíti, hogy „az Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit”,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkére, amely kimondja, hogy az Unió nemzetközi szintű fellépése azon elvekre épül, amelyek létrehozását, fejlődését és bővítését vezérelték, és arra irányul, hogy ezek érvényesülését a világ többi részén is előbbre vigye, ezek az alapelvek a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartása,

–  tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament, valamint a Bizottság által elfogadott, „Európai konszenzus a fejlesztési politikáról” című 2005. decemberi együttes nyilatkozat 9. és 35. bekezdésére(1),

–  tekintettel a Tanács üléseinek egymás utáni következtetéseire, a Bizottság kétéves jelentéseire és a Parlamentnek a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló állásfoglalásaira és különösen a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2013. évi uniós jelentésről szóló, 2014. március 13-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Bizottságnak a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló ötödik kétéves jelentésére, vagyis a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló, 2015 augusztusában közzétett bizottsági munkadokumentumra (SWD(2015)0159),

–  tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre, amelyet az ENSZ fenntartható fejlődéssel foglalkozó 2015-ös, New York-i csúcstalálkozóján(3) fogadtak el, és amely magában foglalja „a fenntartható fejlődést szolgáló szakpolitikák koherenciájának erősítése” célkitűzést (17.14. sz. célkitűzés),

–  tekintettel a segélyhatékonyságról szóló negyedik magas szintű fórumnak a hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló partnerségről szóló 2011. decemberi záródokumentumára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A8-0165/2016),

A.  mivel a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló ötödik kétéves jelentésről szóló, 2015 októberében elfogadott tanácsi következtetések fontos elemei a fenntartható fejlődésre vonatkozó szakpolitikák koherenciája tágabb célkitűzése eléréséhez való uniós hozzájárulásának;

B.  mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend elfogadása új kihívást jelent a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia megvalósítása szempontjából, ugyanis a fejlesztési célok egységes, egyetemesen alkalmazandó körét határozza meg;

C.  mivel az Uniónak valódi vezető szerepet kell betöltenie a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia előmozdításában;

D.  mivel 1,5 milliárd ember még mindig szegénységben él és nélkülöz az egészségügyet, az oktatást és az életszínvonalat illetően; mivel többségük nő;

E.  mivel a fejlődő országok adóügyi mozgásterét a gyakorlatban behatárolják a globális befektetők és a pénzpiacok követelményei; mivel a fejlődő országok különböző adókedvezményeket és adómentességet kínáltak fel a befektetők vonzása vagy megtartása érdekében, ami káros adóversenyhez és negatív versenyhez vezetett;

F.  mivel az Unió közvetlen és történelmi felelősséggel bír a partnerországaival fenntartott kapcsolatok terén;

G.  mivel a jelenlegi uniós fejlesztési keretből hiányoznak az Európai Unió által végrehajtott szakpolitikákból eredő inkoherenciák megelőzéséhez vagy orvoslásához szükséges hatékony mechanizmusok;

A fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend keretében

1.  ismételten hangsúlyozza, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia kulcsfontosságú az az új fenntartható fejlesztési menetrend eredményessége és célkitűzéseinek teljesítése terén; proaktív fellépést sürget a fejlesztési szempontú szakpolitikára vonatkozó közös álláspont kialakítása érdekében; rámutat arra, hogy az emberi jogokon alapuló megközelítésnek a fejlesztési célú szakpolitikai koherencia mélyebb megértéséhez kell vezetnie, mivel a jogok megvalósítása előtt álló akadályok leküzdése nélkül nem lehetséges a fenntartható fejlődés és a szegénység felszámolása irányába történő elmozdulás; úgy véli, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciának hozzá kell járulnia a jogállamiság megteremtéséhez, az intézmények pártatlanságához, és a jó kormányzás előtt álló kihívások kezeléséhez a fejlődő országokban;

2.  sajnálja hogy bár a politikák fejlesztési célú koherenciáját megerősítette az ENSZ Millenniumi Nyilatkozata(4), a Lisszaboni Szerződés és a segélyhatékonysággal foglalkozó puszani fórum(5) is, kevés előrelépés történt a konkrét megvalósítást illetően;

3.  felhív a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciáról szóló, az egész Unióra kiterjedő vitára a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend és annak 17 új fenntartható, egyetemes és oszthatatlan fejlesztési célkitűzése vonatkozásában, annak alaposabb megértése érdekében, hogy az elv hogyan egyeztethető össze a fenntartható fejlődést szolgáló szakpolitikai koherencia átfogóbb elvével;

4.  emlékeztet arra, hogy a fenntartható fejlesztési célok mind a fejlett, mind a fejlődő országokra érvényesek, és azokat átfogó módon tekintetbe kell venni kell az Unió döntéshozatali folyamata során a külkapcsolatok és belső politikák terén egyaránt; hangsúlyozza irányítási folyamatok kialakításának szükségességét a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia globális szintű előmozdításának érdekében, és kéri a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia, mint központi jelentőségű téma vizsgálatát az új globális stratégiáról és a többéves pénzügyi keretről folytatott, soron következő uniós szakpolitikai viták során;

Alternatív vitarendezési mechanizmusok

5.  felszólít a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia megvitatására az Európai Tanács következő ülésén, a Bizottság, az EKSZ, a Tanács és a Parlament részvételével zajló intézményközi vita, valamint a nemzeti szintű viták elindítása érdekében;

6.  javasolja, hogy a fenti csúcstalálkozó előkészítése érdekében a Bizottság és az EKSZ tegyen konkrét ajánlásokat az Unió állam- és kormányfői számára a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciájának működőképessé tételére és az uniós stratégiák integrálására vonatkozó hatékony mechanizmusokról a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásának javítása érdekében valamint arról, hogyan határozzák meg pontosabban az egyes uniós intézmények feladatkörét a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciával kapcsolatos kötelezettségvállalások elérése terén; úgy véli, hogy egy ilyen folyamatnak a lehető leginkább átláthatónak és inkluzívnak kell lennie, a helyi és regionális önkormányzatok, civil társadalmi szervezetek és szellemi műhelyek bevonásával;

7.  üdvözli a külkapcsolatokkal foglalkozó biztosok csoportjának létrehozását; kéri, hogy az alelnök/főképviselő rendszeresen tájékoztassa e csoport munkájáról a Fejlesztési Bizottságot;

8.  úgy véli, hogy az uniós küldöttségek egy része által a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2015-ös bizottsági jelentésre adott visszajelzéseket szolgáló mechanizmusokat minden uniós küldöttségre ki kell terjeszteni, és a visszajelzést éves gyakorlattá kell tenni; kéri az uniós küldöttségeket annak biztosítására, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia szerepeljen a vonatkozó kétoldalú találkozók és közös parlamenti közgyűlések programjában, valamint az uniós küldöttségek vezetői éves brüsszeli ülésének napirendjén;

9.  üdvözli a minőségi jogalkotással kapcsolatos csomagot, amelyet a Bizottság 2015. május 19-én fogadott el; üdvözli továbbá azt a tényt, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciáját jogi követelményként említi a minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatások (COM(2015)0215) 30. eszköze;

10.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy bár a hatásvizsgálatok a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia megvalósításának fontos eszközei, továbbra is csekély számú tanulmány áll rendelkezésre a fejlesztéspolitika hatásairól, és nem térnek ki eléggé annak a fejlődő országokra gyakorolt lehetséges hatására; reméli, hogy a minőségi jogalkotással kapcsolatos csomag és az arra vonatkozó iránymutatások javítanak majd a helyzeten, elérve a fejlesztés és az emberi jogok figyelembe vételét minden hatásvizsgálat során, valamint az átláthatóság növelése révén; kéri a Bizottságot, hogy folyamatosan konzultáljon az emberi jogi szervezetekkel a döntéshozatali folyamat korai szakaszában, és alakítson ki szilárdabb biztosítékokat és mechanizmusokat az érintettek képviseletének kiegyensúlyozottabbá tételére; üdvözli a menetrendre vonatkozó nyilvános konzultációt, amelynek célja a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia eredményének és a fejlődő országokra gyakorolt hatásának meghatározása, és megnyitja a lehetőségeket a külső érintettek előtt – beleértve a fejlődő országokat és a civil társadalmat – véleményük kifejtésére és az aktív részvételre; üdvözli továbbá a menetrend helyszíni felmérés szakaszát és az esettanulmányokat, amelyek hatékony módon hozzájárulhatnak a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia hatásának pontos értékeléséhez; szükségesnek véli az utólagos értékelések rendszeresebb végzését az uniós politikák végrehajtása során;

11.  úgy véli, hogy nagyobb hangsúlyt kell helyezni az intézmények közötti koordinációra, mind az uniós, mind a tagállami intézményeket illetően; felhívja a tagállamok kormányait, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciát foglalják kötelező erejű jogi aktusba, és alakítsanak ki a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló cselekvési tervet annak operatívvá tételére; úgy véli, hogy a nemzeti parlamenteket fokozottabban be kell vonni a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciára vonatkozó menetrend munkájába, mivel elszámoltathatóvá tehetik a kormányukat és ellenőrizhetik az ezen a területen elért előrehaladást;

12.  emlékeztet rá, hogy az Európai Parlamentnek fontos szerepet kell játszania a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciájának előmozdításában azzal, hogy a parlamenti menetrendekben elsőbbséget biztosít e kérdésnek, több bizottságközi és parlamentközi ülést tart a politikák fejlesztési célú koherenciájáról, előmozdítja a partnerországokkal a politikák fejlesztési célú koherenciájáról folytatott párbeszédet és elősegíti a civil társadalommal folytatott eszmecserét;

13.  megjegyzi, hogy egyes tagállamok hatékony minisztériumközi koordinációs mechanizmust alakítottak ki a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciájának megvalósítására; felhívja a tagállamokat, hogy kövessék és cseréljék ki a más tagállamok által már elfogadott bevált gyakorlatokat;

14.  megjegyzi, hogy a közös programozás az uniós fejlesztési együttműködési tevékenységek koherens tervezésének sikeres eszköze; üdvözli, hogy a közös programozás magában foglalja a tagállamoknak a partnerországokban folytatott kétoldalú tevékenységeit, azonban sajnálja, hogy a múltban nem mindig került sor az uniós fellépés és a tagállami tevékenységek összehangolására, ami azt eredményezte, hogy a szinergiák lehetőségei kihasználatlanok maradtak;

15.  elismeri, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia helyes végrehajtása megfelelő forrásokat és személyzetet igényel; kéri, hogy a nemzeti minisztériumok és az uniós küldöttségek fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciáért felelős kapcsolattartó pontjai számára biztosítva legyenek az ahhoz szükséges források, hogy megvalósítsák a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia nemzeti és európai stratégiáit;

16.  hangsúlyozza, hogy a nemzeti parlamentek alapvető szerepet játszanak a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia végrehajtása terén, rendszeresen ellenőrizve a politikai kötelezettségvállalásokat, a felügyeletet és a civil szervezetek teljes körű részvételét, továbbá a kormányok hatásvizsgálati jelentéseit;

17.  emlékeztet arra vonatkozó javaslatára, hogy az Unióban független rendszer álljon rendelkezésre az uniós politikák által érintett személyek vagy közösségek panaszainak fogadására; elismeri az Európai Parlament Fejlesztési Bizottsága és a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciával foglalkozó állandó előadója fontos szerepét a polgárok vagy az uniós politikák által érintett közösségek által benyújtott panaszok és javaslatok összegyűjtése terén;

18.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Unió több forrást fordítson a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia tényeken alapuló elemzésére; felszólítja a Bizottságot, hogy késlekedés nélkül tárja fel az inkoherenciákat és végezze el ezek költségeinek elemzését, továbbá dolgozzon ki megfelelő nyomon követési és az elért eredményeket feltáró mechanizmusokat a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia terén; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy elemzéseinek javaslataiban térjen ki arra, hogyan lehet elkerülni és kezelni a különböző szakpolitikák közti inkoherenciákat; ismét hangsúlyozza, hogy javítani kell a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia vizsgálatán a programozási dokumentációk kidolgozása során;

19.  rámutat a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia megerősítésének szükségességére a fejlesztési politikáról kialakított európai konszenzus felülvizsgálata és a Cotonoui Megállapodást követő megállapodásról folytatott viták vonatkozásában;

Kiemelt tevékenységi területek

Migráció

20.  elismeri, hogy az EU a legnagyobb menekültválsággal néz szembe a II. világháború óta; hangsúlyozza, hogy a migrációs és a fejlesztési politikák közötti kapcsolat erősítése alapvető fontosságú a jelenség kiváltó okainak kezelése terén; úgy véli, hogy az Uniónak a rendelkezésére álló összes eszközt alkalmaznia kell a válság kezelése érdekében, beleértve a biztonsági és diplomáciai eszközöket is; hangsúlyozza, hogy a menekültválságra adott válasznak nem csupán a biztonsági problémákra kell összpontosítania, és a fejlesztési célkitűzések jobb integrálását sürgeti annak érdekében, hogy az Unió migrációs politikái összhangban legyenek a szegénység csökkentését célzó politikákkal; hangsúlyozza, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia az új uniós migrációs politika fontos eleme; üdvözli az európai migrációs stratégia (COM(2015)0240) elfogadását, amely átfogó tervvel szolgál a válság megoldására; úgy véli, hogy ennek végrehajtását a származási országok gazdasági, politikai és társadalmi fejlődését, valamint jó kormányzásának kialakítását szolgáló konkrét lépéseknek kellene kísérniük; kiemeli a kivándorlók által hazautalt pénz szerepét a fejlesztés finanszírozásában; hangsúlyozza az uniós tagállamok harmadik országokkal kötött megállapodásainak fontosságát a nemzetközi munkavállalók biztonságos mozgásának és mobilitásának elősegítése terén; úgy véli, hogy a fejlesztési támogatási programokat és költségvetéseket nem szabad a migráció ellenőrzésére használni; hangsúlyozza, hogy a közös migrációs politika bármely formájának az Európába vezető legális útvonalakra és a migránsok fogadására kell összpontosítania;

21.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak jobban össze kell hangolnia a migrációs és menekültügyi politikákat – mind az Unión belül, mind a nemzetközi partnerekkel; úgy véli, hogy a valóban hatékony és átfogó migrációs és menekültügyi politikának teljes mértékben integrálnia kell az Unió belső és külső politikáit, különösen az uniós intézményi struktúrákon belül; hangsúlyozza az egységes és közös migrációs és menekültügyi politika kialakításának fontosságát; inkluzív megközelítést szorgalmaz a migráció kiváltó okainak kezelése során, amely szorosan összefügg a fejlesztési politikával, a jelenlegi migrációs válság fenntartható rendezése érdekében; emlékeztet arra, hogy menekültek vagy migránsok közt a nők és a lányok különösen kiszolgáltatottak a szexuális erőszaknak és kizsákmányolásnak, továbbá arra, hogy a nemi szempont figyelembevételét az Unió migrációs politikájának szerves részévé kell tenni;

22.  felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy a migrációs és a fejlesztési politikák közötti összhang javítása érdekében a menekültekkel kapcsolatos költségeket ne számolják el hivatalos fejlesztési támogatásként, mivel ez jelentős alternatív költségeket generálna a ténylegesen a migráció alapvető okainak kezelésével foglalkozó fejlesztési programok kárára;

Kereskedelem és pénzügyek

23.  hangsúlyozza, hogy az Unió és tagállamai továbbra is a kereskedelemösztönző támogatás legfőbb adományozói (11,7 milliárd EUR 2013-ben – SWD(2015)0128); javasolja, hogy az uniós kereskedelemösztönző támogatásának céljai között szerepeljen a szegény termelők, szövetkezetek, mikro- és kisvállalkozások megerősítése, a belföldi piacok diverzifikációjának elősegítése, a női egyenjogúság támogatása, valamint a szorosabb regionális integráció, továbbá a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentése; üdvözli a Bizottság azon célkitűzését, hogy a kereskedelmi megállapodásokban nagyobb hangsúlyt kapjanak a fejlesztéssel kapcsolatos szempontok; emlékeztet arra, hogy a tagállamok elkötelezték magukat konkrét erőfeszítéseket tételére azon cél elérése érdekében, hogy a GNP 0,7%-át a fejlődő országokba irányuló hivatalos fejlesztési támogatásra fordítsák, valamint emlékeztet az OECD/DAC ajánlására arra vonatkozóan, hogy a vissza nem térítendő támogatás a hivatalos fejlesztési támogatáson belül elérje az átlagos 86%-os arányt; emlékeztet rá, hogy a kereskedelmi megállapodásoknak hozzá kel járulniuk a fenntartható fejlődés, az emberi jogok, a tisztességes és etikus kereskedelem és a korrupció elleni küzdelem előmozdításához szerte a világban;

24.  emlékeztet arra, hogy a kereskedelem liberalizálása önmagában nem pozitív fejlemény a szegénység csökkentése szempontjából, mivel negatív hatással járhat a fenntartható fejlődésre;

25.  kéri, hogy a Bizottság készítsen éves jelentést az Európai Parlament és a Tanács számára az uniós kereskedelemösztönző támogatás fejlődő országokban való végrehajtásáról, pontosan megjelölve a biztosított összegek nagyságát és azok származási helyét, mind az uniós költségvetés 4. fejezete, mind pedig az EFA tekintetében; úgy véli, hogy egy ilyen dokumentum szilárd alapot teremtene az EU fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciáról szóló kétévenkénti jelentéséhez;

26.  emlékeztet arra, hogy a 17.15 fenntartható fejlesztési cél elismeri, hogy tiszteletben kell tartani az egyes országok politikai mozgásterét a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés vonatkozásában; ismételten hangsúlyozza, hogy a fejlődő országoknak jogukban áll a beruházások szabályozása a valamennyi beruházóra – köztük a külföldi befektetőkre is – vonatkozó kötelezettségek és feladatok érvényre juttatása céljából, az emberi jogok megóvása, valamint a munkaügyi és a környezeti előírások védelme érdekében;

27.  üdvözli a bangladesi fenntarthatósági megállapodás létrejötte óta elért előrehaladást, és felhívja a Bizottságot, hogy más ágazatokra is terjessze ki a kötelező érvényű keretrendszereket; e tekintetben sürgeti a Bizottságot a meglévő uniós fa- és fatermékpiaci rendeletet kiegészítő, a vállalati társadalmi felelősségvállalásra és a kellő gondosságra vonatkozó kezdeményezések kiterjesztését a konfliktusövezetből származó ásványokról szóló uniós rendelettervezetre, és egyéb ágazatokra, ekképpen biztosítva, hogy az EU és EU-ban tevékenykedő kereskedők és szereplők betartsák az emberi jogok és legmagasabb szintű társadalmi és környezetvédelmi normák tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségüket;

28.  emlékeztet arra, hogy az EU beruházási politikájának, különösen akkor, ha közpénzek felhasználásáról van szó, hozzá kell járulnia a fenntartható fejlesztési célok megvalósításához; emlékeztet arra, hogy fokozni kell a fejlesztésfinanszírozási intézmények átláthatóságát és elszámoltathatóságát, hogy hatékonyan nyomon lehessen követni és ellenőrizni lehessen a pénzmozgásokat, az adósság fenntarthatóságát, valamint a projektjeik fenntartható fejlődés tekintetében fennálló hozzáadott értékét;

29.  emlékeztet a hivatalos fejlesztési támogatásnak a hatékony fejlesztési eredmények elérésében játszott egyedülálló szerepére; felszólít a hivatalos fejlesztési támogatás fejlesztési fókuszának és jellegének védelmére, beleértve az átlátható és elszámoltatható jelentéstételi rendszert; emlékeztet rá, hogy a támogatás függetlenítése szükséges feltétele annak, hogy lehetőségek nyíljanak meg a fejlődő országok társadalmi-gazdasági szereplői, köztük a helyi cégek vagy a technikai segítségnyújtásban résztvevő szakértők előtt, és ajánlja a fejlődő országok közbeszerzési rendszereinek fokozott igénybe vételét a közszféra által irányított, a helyi magánszektor megerősítését célzó tevékenységeket támogató segélyprogramok számára;

30.  emlékeztet azonban arra, hogy a segély önmagában nem elegendő; úgy véli, hogy meg kell fontolni innovatív és diverzifikált finanszírozási források alkalmazását, úgymint pénzügyi tranzakciós adó, szén-dioxid-adó, repülőjegy-illeték, a természeti erőforrásokkal kapcsolatos járadék, stb. és azokat összhangba kell hozni a fejlesztés hatékonyságának elveivel; úgy véli, hogy erősíteni kell a köz-, magán-, nemzetközi és magánfinanszírozás közti koherenciát; elismeri, hogy a magánszektor alapvető szerepet játszik e tekintetben; kitart amellett, hogy kedvező feltételeket kell teremteni a magánvállalkozások számára a fejlődő országokban, és ösztönözni kell a banki szolgáltatások használatát és a digitális infrastruktúrák kiépítését előmozdító politikai és jogi keretek létrehozását;

31.  úgy véli, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia célkitűzéseinek megvalósítása érdekében az uniós kereskedelempolitikának figyelembe kell vennie a fejlődő országok tényleges helyzetét és fejlettségi szintjét, valamint a fejlődő országok jogát arra, hogy kialakítsák saját fejlesztési stratégiájukat; hangsúlyozza, hogy az EU és tagállamai által kötött kereskedelmi és beruházási megállapodásoknak nem szabad – sem közvetlenül, sem közvetve – aláásniuk a fejlesztési célkitűzéseket, vagy az emberi jogok előmozdítását és védelmét a partnerországokban; emlékeztet arra, hogy a WTO szabályaihoz igazodó, tisztességes és megfelelően szabályozott kereskedelem lehetőségeket biztosíthat a fejlődésre; üdvözli a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó átfogó fejezetek beemelését minden kereskedelmi és beruházási megállapodásba;

32.  felszólítja az EU-t, hogy hozzon létre megfelelő keretet annak elemzésére, hogyan integrálják a vállalatok az emberi jogokat, valamint a szociális és környezetvédelmi normákat; felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy továbbra is aktívan vegyen részt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a vállalatok emberi jogokkal való visszaélések miatti elszámoltatására irányuló munkájában;

33.  támogatja a hatékony, méltányos és átlátható adórendszert, amely összhangban áll a jó kormányzás elveivel; üdvözli a Bizottság által 2015. március 18-án ismertetett, az adózás átláthatóságára vonatkozó intézkedéscsomagot, valamint a 2016. január 28-án előterjesztett, az adókikerülés elleni csomagot, beleértve a jó adóügyi kormányzás nemzetközi előmozdítására irányuló külső stratégiáról szóló bizottsági közleményt; hangsúlyozza az új uniós adójogszabályok hatásvizsgálatának és a tovagyűrűző hatásokra vonatkozó átfogó elemzésének fontosságát, a fejlődő országokra gyakorolt negatív hatás elkerülése érdekében; emlékeztet rá, hogy a belföldi források adózás révén történő mozgósítása a legfontosabb bevételi forrás a fenntartható fejlődés állami finanszírozására; kéri, hogy az Európai Unió támogassa a fejlődő országokat az adóigazgatási, pénzügyi irányítási és költségvetés-gazdálkodási képességeik megerősítése, valamint az illegális pénzmozgások megszüntetése során,; felszólítja az Uniót annak biztosítására, hogy a vállalatok adót fizessenek azokban az országokban, ahol értéket termelnek ki vagy teremtenek; hangsúlyozza ennek megfelelően az EU felelősséget az adózás területén a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia globális előmozdításában és működőképessé tételében; ezért sürgeti az EU-t, hogy törekedjen arra. hogy a fejlődő országok egyenrangú félként tudjanak részt venni a jelenlegi adózási szabályok globális reformjában;

34.  úgy véli, hogy a nemzetközi együttműködés alapvető fontosságú az illegális pénzmozgások és adócsalás kezelése terén, és felszólítja az Uniót, hogy mozdítsa elő a szorosabb nemzetközi együttműködést adóügyekben; felhívja az Uniót, hogy biztosítsa a fejlődő országokkal szembeni méltányos bánásmódot az adóegyezményekről folytatott tárgyalások során, az ENSZ kettős adóztatás elkerüléséről szóló modellegyezményével összhangban, figyelembe véve az adott ország sajátos helyzetét és biztosítva az adóztatási jogok méltányos eloszlását; üdvözli a 2015. júliusi, addisz-abebai fejlesztésfinanszírozási konferencián tett kötelezettségvállalásokat, úgymint a többoldalú fejlesztésfinanszírozás felülvizsgálatát, valamint az addisz-abebai adózási kezdeményezést, amely célja a fejlődő országok támogatása hazai erőforrás-rendszereik kiépítésében; felhívja az EU-t, hogy teljes mértékben használja ki az OECD-modellegyezményt, amely opcionális rendelkezésként magában foglalja az adóbehajtás terén való segítségnyújtást;

35.  felszólít az export tekintetében alkalmazott ártámogatás, vámok és kereskedelmi korlátok által a fejlődő országokra gyakorolt hatás értékelésére;

36.  megismétli, hogy a fejlődő országok nyersanyagaihoz való hozzáférés biztosítását szolgáló erőfeszítések nem akadályozhatják a helyi fejlődést és a szegénység felszámolását, hanem támogatniuk kell a fejlődő országokat abban, hogy ásványvagyonuk révén a valódi fejlődés útjára léphessenek;

Élelmezésbiztonság

37.  hangsúlyozza, hogy a globális élelmezésbiztonság megteremtéséhez szükséges a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia megvalósítása minden szinten, különösen a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend ambiciózusabb célkitűzéseinek elérése, vagyis az éhezés és az alultápláltság minden formájának teljes megszüntetése érdekében; úgy véli, hogy az Uniónak elő kell segíteni az egyértelmű feltételeket tartalmazó szilárd jogi keretek kialakítását a kiszolgáltatott csoportok jogainak és élelmezésbiztonságának védelme érdekében;

38.  kéri az Uniót, hogy rendszeresen értékelje ki többek között az uniós mezőgazdasági, kereskedelmi és energiapolitika – pl. a bioüzemanyag-politika – hatását a fejlődő országok élelmezésbiztonságára és a legkiszolgáltatottabb rétegek megélhetésére; sürgeti a Bizottságot, hogy továbbra is összpontosítson a szövetkezetekre, a mikro- kis- és közepes méretű gazdálkodásra és a mezőgazdasági munkásokra, támogassa a fenntartható és agro-ökológiai gyakorlatokat, összhangban a mezőgazdasági ismeretekről, tudományról és fejlesztési technológiáról szóló nemzetközi felmérés (IAASTD) következtetéseivel, az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó ajánlásaival és a fenntartható fejlesztési célokkal; emlékeztet rá, hogy biztosítani kell azt, hogy a KAP rendelkezéseinek végrehajtása ne veszélyeztesse a fejlődő országok élelmiszertermelő képességét és hosszú távú élelmezésbiztonságát; hangsúlyozza, hogy a szakpolitikai koherencia lényegi kérdéseit és hatását figyelembe kell venni az uniós élelmezésbiztonsági szakpolitikai keret (COM(2010)0127) folyamatos nyomon követése során; kitart amellett, hogy az Unió támogassa a feldolgozóipar kiépítését a mezőgazdasági ágazatban, valamint az élelmiszeripari termékek tartósítására szolgáló technikák javítását; kéri a halászati megállapodásoknak a fejlődő országok élelmezésbiztonságára gyakorolt hatásának tekintetbevételét; kéri az Uniót és tagállamait, hogy járuljanak hozzá a nagyarányú földszerzések megelőzéséhez azáltal, hogy támogatják a fejlődő országokat a földművelés, a halászat és az erdőgazdálkodás felelősségteljes irányítására vonatkozó önkéntes ENSZ-iránymutatások nemzeti szintű végrehajtásában;

Egészség

39.  hangsúlyozza, hogy a fejlődő országok tekintetében előzetesen gondoskodni kell a szilárd egészségügyi rendszerek kialakításához, fenntartható egészségügyi infrastruktúrák kialakításához és alapvető szolgáltatások és minőségi ellátás biztosításához kapcsolódó költségvetési sorokról; kéri, hogy az Európai Unió támogassa a fejlődő országokban az egészségügyi kockázatok közös vállalását garantáló egyetemes egészségügyi fedezet bevezetését;

Éghajlatváltozás

40.  határozott cselekvést vár el az Uniótól, tagállamaitól és minden nemzetközi partnerétől a nemrég elfogadott Párizsi Egyezmény végrehajtása terén; hangsúlyozza, hogy az Uniónak és a többi fejlett országnak továbbra is támogatnia kell a kibocsátáscsökkentésre és a fejlődő országoknak, és különösen a legkevésbé fejlett országoknak az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenállóképessége kialakítására irányuló fellépést az éghajlat-politika terén; ebben az összefüggésben emlékeztet az éghajlatváltozás elleni küzdelem megfelelő finanszírozásának alapvető fontosságára; e tekintetben támogatja az uniós energetikai átállás folyamatát, és a megújuló energiákra való áttérést; kiemeli, hogy a globális felmelegedés jóval 2 °C alá történő csökkentésének sikertelensége alááshatja a fejlesztési eredményeket; felhívja az Uniót, hogy vállaljon proaktív szerepet a globális éghajlatváltozás kezelésében stratégiai prioritások kialakításával minden szinten és ágazatban, valamint új, kötelező éghajlati, energiahatékonysági és a megújuló energiákra vonatkozó célkitűzések kidolgozása és végrehajtása révén, összhangban a párizsi megállapodással;

41.  tudomásul veszi, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén a magánfinanszírozás nem helyettesítheti a közfinanszírozást; hangsúlyozza az átlátható jelentéstétel és az elszámoltathatóság szükségességét, valamint a szociális és környezeti biztosítékok érvényesítését az éghajlatváltozás elleni küzdelem magánfinanszírozását illetően;

Nemek közötti egyenlőség

42.  üdvözli a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, a 2016 és 2020 közötti időszakra szóló cselekvési tervet, és ösztönzi célkitűzéseinek felügyeletét és megvalósítását az Unió összes külső fellépése terén, beleértve az uniós finanszírozású, országos szintű projekteket; továbbá felhívja az Uniót, hogy hatékonyan érvényesítse a nemek közti egyenlőséget és a nők társadalmi szerepvállalásának növelését minden szakpolitikájában, beleértve a költségvetési politikát, és biztosítsa, hogy külső politikái hozzájárulnak a hátrányos megkülönböztetés – beleértve az LMBT-személyekkel szembeni megkülönböztetést – minden formája elleni küzdelemhez;

Biztonságpolitika

43.  elismeri, hogy biztonság nélkül nem lehetséges sem a fenntartható fejlődés megvalósítása, sem a szegénység megszüntetése; elismeri továbbá, hogy a fejlesztéspolitika és a biztonságpolitika összekapcsolása fontos szerepet játszik a EU hatékony külső fellépésének biztosítása terén;

44.  hangsúlyozza a szakpolitikai koherencia biztosításának szükségességét, valamint azt, hogy összhangot kell teremteni az EU külső fellépésére, a biztonságra, a védelemre, a kereskedelemre, a humanitárius segítségnyújtásra, a migrációra és a fejlesztési együttműködésre vonatkozó szakpolitikák között; emlékeztet a jó kormányzás jelentette kihívásra a fejlődő országokban; hangsúlyozza, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciának hozzá kell járulnia a jogállamiság és a független intézmények kialakításához, valamint a leszereléshez vezető és a közegészségügyi ellátást és élelmezésbiztonságot garantáló, továbbá a kapcsolódó politikákat támogató lépések megerősítéséhez, amelyek a biztonság és jólét zálogai;

45.  felszólítja az Európai Uniót, hogy erősítse meg a válságmegelőzési és a korai fellépésre szolgáló kapacitását és növelje a közös biztonsági és védelmi politika (KBVP) és a fejlesztési eszközök közötti szinergiákat, egyensúlyt teremtve a válságok rövid távú kezelése és a hosszú távú fejlesztési stratégiák között; úgy véli, hogy a fejlesztéspolitika és biztonságpolitika közötti kapcsolat kialakítását szolgáló új eszköz létrehozása csökkentheti a politikák inkoherenciáját és növelheti a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia hatékonyságát; hangsúlyozza, hogy ezt az eszközt nem az eddigi fejlesztési eszközök révén kellene finanszírozni, hanem új költségvetési előirányzatok révén; kéri, hogy az uniós biztonsági és fejlesztési stratégiák kidolgozása során vegyék figyelembe a szóban forgó régiók és országok prioritásait és politikáit; üdvözli a válságkezelési megközelítésre vonatkozó politikai keret alkalmazását, amely fontos eszköz a tekintetben, hogy a válságokról azok korai szakaszában közös felfogást lehessen kialakítani; szorgalmazza a szorosabb együttműködést a Bizottság, az EKSZ és a tagállamok között egy átfogó elemzés kidolgozása érdekében,amely lehetővé teszi a válságkezelés során a KKBP-eszközök és az egyéb eszközök közti megalapozott döntést;

46.  úgy véli, hogy a Száhil öv biztonságával és fejlesztésével kapcsolatos stratégia(6), az afrikai gyorsreagáló erő, valamint a Száhel-övezetre vonatkozó, a 2015 és 2020 közötti időszakra szóló regionális cselekvési terv(7) jó példák az átfogó uniós megközelítés sikeres végrehajtására, mivel ötvözik a biztonság, a fejlesztés és a kormányzás terén tett lépéseket;

47.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák a humanitárius segítségnyújtás, a fejlesztési együttműködés és a katasztrófákkal szembeni ellenálló-képesség közti kapcsolatok fejlesztését, lehetővé téve az egyre növekvő szükségletek rugalmasabb és hatékonyabb ellátását;

o
o   o

48.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 46., 2006.2.24., 1. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0251.
(3) http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/70/1
(4) http://www.un.org/millennium/declaration/ares552e.htm
(5) http://www.oecd.org/development/effectiveness/49650173.pdf
(6) http://eeas.europa.eu/africa/docs/sahel_strategy_en.pdf
(7) www.consilium.europa.eu/en/meetings/fac/2015/04/st07823-en15_pdf


Az Új Élelmezés- és Táplálkozásbiztonsági Szövetség
PDF 450kWORD 207k
Az Európai Parlament 2016. június 7-i állásfoglalása az Új Élelmezés- és Táplálkozásbiztonsági Szövetségről (2015/2277(INI))
P8_TA(2016)0247A8-0169/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló csúcstalálkozójára, valamint a Közgyűlés által 2015. szeptember 25-én elfogadott „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című záródokumentumra, és különösen az abban meghatározott fenntartható fejlesztési célok közül a 2. célra, nevezetesen az éhség felszámolására, az élelmezésbiztonság és a jobb táplálkozás elérésére, valamint a fenntartható mezőgazdaság előmozdítására,(1)

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezményét aláíró felek által 2015. december 12-én elfogadott párizsi megállapodásra(2),

–  tekintettel az Afrikai Unió (AU) által 2002-ben elfogadott átfogó afrikai mezőgazdasági fejlesztési programra (CAADP)(3),

–  tekintettel az AU államfőinek 2003. évi maputói (Mozambik) csúcstalálkozójára, amelyen az AU kormányai megállapodtak, hogy teljes nemzeti költségvetésük több mint 10 %-át a mezőgazdasági ágazatba fektetik(4),

–  tekintettel az AU állam-, illetve kormányfőinek 2012. júliusi gyűlésére, amely a 2014-es évet az „Afrikai mezőgazdaság és élelmezésbiztonság évének” nyilvánította(5) a CAADP elfogadásának tízedik évfordulója tiszteletére,

–  tekintettel az AU államfőinek Malabóban (Egyenlítői-Guinea) tartott csúcstalálkozóján 2014. június 27-én elfogadott, a „Gyorsított mezőgazdasági növekedés és átalakulás a közös jólét és a javuló megélhetés érdekében” című nyilatkozatra, mellyel az AU kormányai megerősítették arra irányuló kötelezettségvállalásukat, hogy közkiadásaiknak legalább a 10 %-át a mezőgazdaságra fordítják(6),

–  tekintettel a G8-ak 2009-es Aquilai Élelmezésbiztonsági Kezdeményezésére(7),

–  tekintettel a mezőgazdasági, földművelésügyi és állattenyésztési miniszterek 2009. áprilisi közös konferenciáján Addisz-Abebában (Etiópia) elfogadott, afrikai termőföld-politikai keretre és iránymutatásokra (F&G)(8), valamint az AU államfői által a 2009 júliusában Sirtében tartott csúcstalálkozón elfogadott, a „Termőfölddel kapcsolatos kérdések és kihívások Afrikában” című nyilatkozatra(9), amely sürgeti az afrikai termőföld-politikai keret és iránymutatások hatékony megvalósítását,

–  tekintettel az AU mezőgazdasági, vidékfejlesztési, halászati és akvakultúrával kapcsolatos ügyekért felelős minisztereinek 2014. május 1–2-án Addisz-Abebában tartott közös konferenciáján elfogadott, afrikai termőföldalapú nagy volumenű beruházásokról szóló irányelvekre(10),

–  tekintettel az afrikai civil társadalmi szervezetek által 2013 májusában kiadott „Az afrikai mezőgazdaság modernizálása – Kinek jó?” című nyilatkozatára(11),

–  tekintettel a nyugat-afrikai mezőgazdasági kistermelői szervezetek 2014. március 13-i djimini nyilatkozatára(12),

–  tekintettel a FAO 2004. évi „Önkéntes irányelvek a megfelelő élelmezéshez való jog fokozatos érvényesítésének támogatására a nemzeti élelmezésbiztonság keretében” című dokumentumára(13),

–  tekintettel a mezőgazdasági ismeretekről, tudományról és fejlesztési technológiáról szóló nemzetközi felmérés (IAASTD) „Mezőgazdaság válaszút előtt” című 2009. évi jelentésére(14),

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára(15),

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi egyezményre (CEDAW)(16) ,

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1987. évi afrikai chartájára(17),

–  tekintettel az őslakos népek jogairól szóló 2007. évi ENSZ-nyilatkozatra(18),

–  tekintettel az ENSZ fejlesztésalapú kilakoltatásokról és kitelepítésekről szóló 2007. évi alapelveire és iránymutatásaira(19),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2011-ben jóváhagyott, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó 2011. évi irányelvekre(20), valamint az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó, 2011-ben frissített iránymutatásaira(21),

–  tekintettel a hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló 2011. évi puszani partnerségre(22),

–  tekintettel a földművelés, a halászat és az erdőgazdálkodás felelősségteljes irányítására vonatkozó 2012. évi önkéntes iránymutatásokra (VGGT)(23),

–  tekintettel az új növényfajták védelméről szóló, 1991. évi nemzetközi egyezményre (UPOV-egyezmény)(24),

–  tekintettel a növénygenetikai források élelmezési és mezőgazdasági felhasználásáról szóló 2001. évi nemzetközi egyezményre (ITPGRFA)(25),

–  tekintettel a biológiai sokféleségről szóló 1992. évi egyezményre, valamint az ahhoz kapcsolódó, a biológiai biztonságról szóló 2000. évi Cartagena Jegyzőkönyvre, továbbá a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről, valamint a hasznosításukból származó hasznok igazságos és méltányos megosztásáról szóló 2010. évi Nagojai Jegyzőkönyvre(26),

–  tekintettel a biológiai biztonságról szóló afrikai modelljogszabályra(27),

–  tekintettel a Frankofónia Parlamenti Közgyűlése által 2012. július 12-én elfogadott, az élelmiszer-önrendelkezést szolgáló földtörvényről szóló állásfoglalásra(28),

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés által 2013. november 27-én Addisz-Abebában elfogadott, az AKCS-országokban folytatott állattenyésztés társadalmi és környezeti hatásáról szóló állásfoglalásra(29),

–  tekintettel a 2010. március 31-én elfogadott „A fejlődő országok élelmezésbiztonsági kihívásainak kezeléséhez nyújtott segítség uniós szakpolitikai kerete” című bizottsági közleményre(30), valamint a 2010. május 10-én elfogadott, a szakpolitikai keretre vonatkozó tanácsi következtetésekre(31),

–  tekintettel az élelmezés- és táplálkozásbiztonságról szóló, 2013. május 28-i tanácsi következtetésekre(32),

–  tekintettel a Bizottság táplálkozásról szóló, 2014. júliusi cselekvési tervére(33),

–  tekintettel a fejlődő országok élelmezésbiztonsági kihívásainak kezeléséhez nyújtott segítség európai uniós szakpolitikai keretéről szóló, 2011. szeptember 27-i állásfoglalására(34),

–  tekintettel a fejlődő országbeli reziliencia- és katasztrófakockázat-csökkentésről szóló, 2013. december 11-i állásfoglalására(35),

–  tekintettel „A tulajdonjogok, a tulajdoni rend és a jólét megteremtésének szerepe a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés előmozdítása szempontjából a fejlődő országokban” című, 2014. március 13-i állásfoglalására(36),

–  tekintettel a Tanzániáról, nevezetesen a nagyarányú földszerzés kérdéséről szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(37),

–  tekintettel a termőfölddel és a vízzel kapcsolatos küzdelmek globális konvergenciájáról szóló nyilatkozatra (Declaration of the Global Convergence of Land and Water Struggles), amely a 2015 márciusában, Tuniszban megrendezett Szociális Világfórumon született(38),

–  tekintettel a „2015. évi milánói világkiállítás: Bolygónk élelmezése – Életre szóló energia” című 2015. április 30-i állásfoglalására(39),

–  tekintettel az afrikai civil társadalom abbéli követelésére, hogy vegyék fel az élelmiszer-önrendelkezés és az élelemhez való jog témáját a G7-ek 2015. júniusi, Németország elnökletével tartott csúcstalálkozójának napirendjére(40),

–  tekintettel a 2015. évi világkiállításon „Bolygónk élelmezése: életre szóló energia” címmel létrejött és több mint egymillió személy – állam- és kormányfők, valamint egyszerű polgárok – által aláírt Milánói Chartára(41), amely arra hívja fel minden polgár, szervezet, nemzeti vagy nemzetközi vállalat és intézmény figyelmét, hogy mindenkinek felelősséget kell vállalnia azért, hogy garantálhassuk a jövő generációi számára, hogy élhessenek az élelmiszerhez való jogukkal, és kötelező erejű kötelezettségvállalásokat tartalmaz, hogy ténylegesen világszerte biztosíthassuk az élelmiszerhez való jogot,

–  tekintettel arra, hogy az ENSZ Élelmiszerbiztonsági Bizottsága megfelelő fórum arra, hogy megállapodás szülessen az e kérdésre vonatkozó nemzetközi szakpolitikai iránymutatásról, és hogy ez az a fórum, ahol minden érintett fél képviselheti a véleményét,

–  tekintettel a Milánó városa által támogatott és a világ 113 városa által aláírt, 2015. október 15-i Milánói Városi Élelmiszer-politikai Paktumra(42), amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkára, Ban Ki Mun számára nyújtottak be, és amely kiemeli, hogy a városok központi szerepet töltenek be az élelmiszerpolitika alakításában,

–  tekintettel az etiópiai helyzetről szóló, 2016. január 21-i állásfoglalására(43),

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság által 2015. december 1-jére az Új Élelmezés- és Táplálkozásbiztonsági Szövetség (NAFSN) kapcsán szervezett közmeghallgatásra(44),

–  tekintettel Olivier de Schutter professzor „Új Élelmezés- és Táplálkozásbiztonsági Szövetség Afrikában” című tanulmányára, amelyet a Fejlesztési Bizottság megbízásából készített, és a Külső Politikák Főigazgatósága adott ki 2015. novemberben(45),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A8-0169/2016),

A.  mivel az Új Élelmezés- és Táplálkozásbiztonsági Szövetség (NASFN) célja Afrikában az, hogy javítsa az élelmiszerbiztonságot és az élelmezést és ily módon 50 millió embernek segítsen kilépni a szegénységből 2020-ig Szubszaharai-Afrikában; mivel a részt vevő országok megtárgyalták a mezőgazdaságot érintő, Afrikában megvalósítandó magánberuházások előmozdítására irányuló kötelezettségvállalásokat megállapító országos együttműködési kereteket (CCF-ek);

B.  mivel Afrikában az elmúlt harminc évben elhanyagolták a kisüzemi gazdálkodásba történő beruházásokat, miközben az alacsony jövedelmű országok élelmiszer-behozataltól való függősége jelentősen nőtt, ezáltal kiszolgáltatottá váltak a nemzetközi piacokon tapasztalható áringadozásokkal szemben;

C.  mivel a magán- és közszféra közötti nagymérvű partnerségek (PPP-k) azt a kockázatot hordozzák, hogy az afrikai mezőgazdaságban a nagy mezőgazdasági vállalatok erőfölényt szereznek és kiszorítják a helyi vállalkozásokat;

D.  mivel a NASFN keretében végrehajtott magánbefektetések több mint 8,2 millió kistermelőt érintettek és több mint 21 000 munkahelyet teremtettek, melyek felét nők töltik be;

E.  mivel a 2008. évi élelmiszerválság következtében általánosan elfogadottá vált, hogy támogatni kell a kistermelők általi, hazai piacra szánt élelmiszer-termelést;

F.  mivel az 1980-as évek elején elindított strukturális alkalmazkodási programok hozzájárultak az exportvezérelt mezőgazdaság fejlesztéséhez, amelyben az értékesítésre szánt növények termesztését helyezték előtérbe; mivel ez a döntés a nagyüzemi, nagy tőkeerejű és gépesített termelési formáknak kedvezett, miközben a kisüzemi gazdálkodást viszonylag elhanyagolták;

G.  mivel a nemzetközi piacok változékonyabbak lesznek a jövőben; mivel az egyes országok nem vállalhatják azt a kockázatot, hogy túlságosan függjenek az importtól, hanem ehelyett, ellenállóképességük növelése érdekében elsősorban a hazai élelmiszertermelésbe kell beruházniuk;

H.  mivel a családi gazdálkodóknak és a mezőgazdasági kistermelőknek a NASFN középpontjában kell állniuk;

I.  mivel a fejlődő országokban az élelmiszerbiztonság nagymértékben függ a természeti erőforrások fenntartható felhasználásától;

J.  mivel az úgy nevezett „növekedési pólusok” célja, hogy nemzetközi beruházókat vonzzanak oly módon, hogy földterületeket bocsátanak nagy magáncégek rendelkezésére és ez nem történhet a családi gazdálkodók kárára;

K.  mivel a NASFN-ről szóló megállapodások nem tartalmaznak az éhezésre és az alultápláltságra vonatkozó konkrét mutatókat;

L.  mivel a családi gazdálkodók és a kistermelők bebizonyították, hogy képesek változatos termékek előállítására és az élelmiszer-termelés fenntartható növelésére az agroökológiai gyakorlatok alkalmazása révén;

M.  mivel a monokultúrák megnövelik a műtrágyáktól és növényvédő szerektől való függőséget, súlyos talajromláshoz vezetnek és hozzájárulnak az éghajlatváltozáshoz;

N.  mivel a teljes éves üvegházhatásúgáz-kibocsátás legalább 14 %-áért – főként a nitrogéntartalmú műtrágyák használata miatt – a mezőgazdaság felelős;

O.  mivel különböző földbirtoklási formák (szokásjogon alapuló, állami és magán) léteznek, de az NAFSN szinte kizárólag a telekkönyvezést említi a birtoklási jogokkal kapcsolatos problémák kezelésére szolgáló megoldásként;

P.  mivel 2050-re a Föld lakosságának 70 %-a nagy városokban él majd, és az élelmezés egyre inkább olyan kérdéssé válik, amelyre globális és lokális választ kell adni;

Q.  mivel a telekkönyvezés nem jelenti az egyetlen védelmet a termőföldek kisajátításával és az áttelepítésekkel szemben;

R.  mivel a nemi dimenzió rendkívül fontos az afrikai mezőgazdasági beruházások esetében; mivel a vidéki nőket régóta hátrányos megkülönböztetés éri a különböző termelő erőforrásokhoz – többek között a földhöz, a hitelhez, az inputokhoz és szolgáltatásokhoz – való hozzáférésük tekintetében;

S.  mivel a közelmúltig a mezőgazdaságnak juttatott támogatások férfiak által termesztett exportterményekre koncentrálódtak, ennek következtében a nőkre főként a család eltartásához szükséges élelmiszer előállításának feladata maradt;

T.  mivel a FAO becslése szerint világviszonylatban a növényi genetikai sokféleség 75%-a elveszett; mivel a széles körű genetikai erózió növeli az éghajlatváltozásnak, valamint a különböző új kártevők és betegségek megjelenésének való kitettségünket;

U.  mivel a vetőmagok ellenőrzése, tulajdonlása és megfizethetősége alapvetően fontos a szegény gazdálkodók élelmiszer-biztonsági ellenállóképességéhez;

V.  mivel a mezőgazdasági termelőknek a saját vetőmagjaik szaporításához, felhasználásához, cseréjéhez és értékesítéséhez fűződő jogait védelemben kell részesíteni;

W.  mivel Afrikában a táplálkozási hiányosságok terén történő javulás központi szerepet tölt be a fenntartható fejlődési menetrendben; mivel az elégtelen táplálkozás számos egymással kölcsönhatásban lévő folyamatból ered, amelyek összefüggenek az egészségüggyel, az oktatással, a csatornázással és a köztisztasággal, az erőforrásokhoz való hozzáféréssel, a nők szerepének erősítésével és még további területekkel;

X.  mivel a vetőmagágazat szabályozási reformjaira vonatkozóan a CCF keretében vállalt kötelezettségek célja a növénynemesítők jogainak erősítése a jelenleg a gazdák által alkalmazott vetőmagrendszerek rovására, amelyekre a legszegényebb gazdák még mindig nagymértékben támaszkodnak;

Mezőgazdasági beruházások Afrikában és a fenntartható fejlesztési célok teljesítése

1.  megállapítja, hogy számos országos együttműködési keret (CCF) különleges gazdasági területek fejlesztésére összpontosít azzal a céllal, hogy maximalizálja a beruházásokat az út- vagy energiainfrastruktúrát, az adó-, vám- vagy földbirtoklási rendszereket érintő kezdeményezéseken keresztül; hangsúlyozza, hogy javítani kell és a figyelem középpontjába kell állítani a vízhez való hozzáférést, növelni kell a táplálkozásról szóló oktatást, és meg kell osztani a legjobb gyakorlatok szerinti stratégiákat;

2.  megjegyzi, hogy a mezőgazdasági beruházási politikák főként a nagy földterületek felvásárlására és az exportorientált mezőgazdaságra helyezik a hangsúlyt, amely általában nem kapcsolódik a helyi gazdaságokhoz; megjegyzi, hogy a megcélzott földrajzi befektetési területeken a széles körű öntözés kialakítása csökkentheti más felhasználók, például a kistermelők és az állattenyésztők vízhez való hozzáférését; hangsúlyozza, hogy a fentiekre tekintettel kritikusan kell értékelni és javítani kell a nagy méretű PPP-k arra való képességét, hogy hozzájáruljanak a szegénység csökkentéséhez és az élelmezésbiztonsághoz; hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági beruházási politikáknak kapcsolódniuk kellene a helyi gazdasághoz, nevezetesen a kistermelőkhöz és a családi gazdaságokhoz, és támogatniuk kellene fejlődését; emlékeztet arra, hogy a FAO földhasználati iránymutatásai azt javasolják, hogy biztosítsák a családok földhöz való hozzáférését, hogy termelhessenek élelmiszert háztartási fogyasztásra, és növelhessék a háztartás jövedelmét; hangsúlyozza, hogy a nagy volumenű, földalapú afrikai beruházásokat ezen iránymutatásokra kell alapozni, biztosítva a kistermelők és a helyi közösségek földhöz való hozzáférését, előmozdítva a helyi kkv-k beruházásait és gondoskodva arról, hogy a PPP-k hozzájáruljanak az élelmiszer-biztonsághoz, valamint a szegénység és az egyenlőtlenség csökkentéséhez;

3.  rámutat arra, hogy az együttműködési keret döntéshozatali folyamataiba nem vonták be valamennyi érdekelt felet, többek között a vidéki közösségeket, a mezőgazdasági üzemekben dolgozókat, a halászokat és az őslakos népeket, hanem inkább kizárták őket azokból, valamint figyelmen kívül hagyták részvételhez való jogukat;

4.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az NAFSN elindításakor nem került sor konzultációra az afrikai civil szervezetekkel; hangsúlyozza, hogy minden élelmiszer-biztonsági politika sarokkövének kell lennie, hogy az élelmiszer-biztonság hiánya által érintett csoportok részt vegyenek az őket érintő politikák kialakításában;

5.  emlékeztet arra, hogy az NAFSN vállalta, hogy előmozdítja a mezőgazdaságon alapuló inkluzív növekedést és támogatja a kistermelői gazdálkodást, valamint segíti a szegénység, az éhezés és az alultápláltság visszaszorítását; ezért hangsúlyozza, hogy az NAFSN amennyire lehet korlátozza a műtrágyák és a növényvédő szerek használatát, amelyek a helyi közösségeket érintő olyan egészségügyi és ökológiai következményekkel járnak, mint például a biológiai sokféleség csökkenése és a talajerózió;

6.  kifogásolja azt a feltételezést, amely szerint a vállalati mezőgazdasági beruházások automatikusan javítják az élelmezés- és táplálkozásbiztonságot és csökkentik a szegénységet;

7.  megjegyzi, hogy a G20-ak 2011. évi jelentése hangsúlyozza, hogy az adózási megfontolások által vezérelt beruházások átmenetinek bizonyulhatnak; emlékeztet arra, hogy számos, a beruházók motivációit vizsgáló felmérés kimutatta, hogy a különleges adóösztönzők semleges vagy negatív hatással bírnak beruházási döntésükre(46);

8.  megjegyzi, hogy az adóösztönzők, többek között a társasági adó alóli mentesség a különleges gazdasági övezetekben, megfosztják az afrikai államokat azoktól az adóbevételektől, amelyek a mezőgazdaságban, különösen az élelmezésbiztonsági és táplálkozási programokban kulcsfontosságú közberuházások forrásai lehetnének(47);

9.  felhívja a kormányokat és az adományozókat, hogy függesszék fel, illetve vizsgálják felül azokat a politikákat, terveket és tanácsokat, amelyek nagymértékben tisztességtelen projekteken és beruházásokon keresztül közvetlenül ösztönzik és elősegítik a földterületek felvásárlását, vagy közvetett módon ösztönzik a földterületekre és a természeti erőforrásokra nehezedő nyomás növelését, ami az emberi jogok súlyos megsértését eredményezheti. kéri, hogy ezeket olyan intézkedésekkel helyettesítsék, amelyek védelmet és elsőbbséget biztosítanak a kistermelők, és különösen a nők igényeinek, valamint a fenntartható földhasználatnak;

10.  óva int az 1960-as évekbeli ázsiai „Zöld forradalom” modelljének Afrikában történő megismétlésétől, valamint annak a társadalomra és a környezetre gyakorolt negatív hatásainak figyelmen kívül hagyásától; emlékeztet arra, hogy a fenntartható fejlesztési célok között szerepel a fenntartható mezőgazdaság elősegítése, amelyet 2030-ig kell megvalósítani;

11.  aggodalommal jegyzi meg, hogy Malawiban az NAFSN inkább a dohánytermesztést ösztönzi ahelyett, hogy az Egészségügyi Világszervezetnek a dohányzás visszaszorításáról szóló 2005. évi keretegyezménye szerinti és a 2030-ig tartó időszakra szóló fenntartható fejlődési menetrendben vállalt kötelezettségekkel összhangban levő alternatív megélhetési lehetőségeket támogatná;

12.  sürgeti az uniós tagállamokat, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy az NAFSN-t olyan eszközzé alakítsák át, amely ténylegesen előmozdítja a fenntartható fejlődést, és a családi gazdálkodást és a helyi gazdaságokat támogatja Szubszaharai-Afrikában, emlékeztetve arra, hogy a családi gazdálkodók és a mezőgazdasági kistermelők állítják elő a világ élelmiszereinek körülbelül 80%-át és a munkahelyek több mint 60%-át biztosítják a régióban;

13.  aggodalommal jegyzi meg továbbá, hogy sem a FAO 2004. évi „Önkéntes irányelvek a megfelelő élelmezéshez való jog fokozatos érvényesítésének támogatására a nemzeti élelmezésbiztonság keretében” című dokumentumában foglaltakra, sem a magánberuházóknak az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségeire nem utalnak;

14.  felszólítja az Uniót és a tagállamokat mint – együttesen – a fejlesztési támogatás legnagyobb adományozóit az alábbiakra:

   biztosítsák, hogy az uniós székhellyel rendelkező befektetők tiszteljék a helyi közösségek jogait és a kistermelők szükségleteit, és erre ösztönözzék a szövetségben részt vevő többi partnert is, az együttműködési kereteken belül olyan, emberi jogokon alapuló megközelítés alkalmazásával, amely kiterjed a környezetvédelmi, társadalmi, földdel kapcsolatos, munkaügyi és emberi jogi biztosítékokra, valamint beruházási terveik legmagasabb szintű átláthatóságára;
   biztosítsák, hogy az uniós székhellyel rendelkező befektetők a munkaszerződések kidolgozása során alkalmazzanak társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó politikát, valamint ne éljenek vissza gazdasági előnyükkel a helyi közösségek munkavállalóinak kárára;
   támogassák és pártfogolják a helyi afrikai vállalkozásokat és érdekelt feleket mint az Új Élelmezés- és Táplálkozásbiztonsági Szövetség kezdeményezéseinek elsődleges szereplőit és kedvezményezettjeit;
   hajtsák végre a WTO közelmúltbeli határozatát a mezőgazdasági exporttámogatások megszüntetésére, melyek torzítják a helyi piacokat, és ellehetetlenítik a megélhetést a fejlődő országokban;
   töröljék el a vámjellegű akadályokat, amelyek megakadályozzák az afrikai országokat abban, hogy helyben hozzáadott értéket teremtsenek a nyersanyagoknak;

15.  felhívja a szövetségben részt vevő országokat a következőkre:

   biztosítsák, hogy a pénzügyi, adóügyi vagy adminisztratív reformok ne mentsék fel a befektetőket a részt vevő országok adóalapjához való méltányos hozzájárulás alól, és ne adjanak tisztességtelen előnyt a befektetőknek a kistermelőkkel szemben;
   biztosítsák, hogy kormányaik megőrizzék mezőgazdasági és élelmiszerpiacaik védelmének jogát megfelelő vám- és adórendszerek segítségével, amelyek különösen szükségesek a pénzügyi spekuláció és az adókikerülés elleni fellépéshez;
   olyan politikákat fogadjanak el, amelyek előmozdítják a felelősségteljes kereskedelmet, és kötelezzék el magukat a regionális kereskedelmet hátráltató vámjellegű akadályok eltörlése mellett;

Kormányzás, tulajdonjog és elszámoltathatóság

16.  emlékezteti az NAFSN részes feleit azon vállalásukra, hogy alkalmazzák a FAO „Önkéntes irányelvek a megfelelő élelmezéshez való jog fokozatos érvényesítésének támogatására a nemzeti élelmezésbiztonság keretében” című dokumentumát, és kéri az NAFSN részes feleit, hogy vállalják olyan nemzetközi normák végrehajtását, melyek meghatározzák a felelős mezőgazdasági beruházásokat, és vállalják az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó irányelveknek, valamint az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásainak a betartását;

17.  kitart amellett, hogy az NAFSN erősítse meg a természeti erőforrásokat érintő jó kormányzást és mindenekelőtt biztosítsa a népességek számára a saját erőforrásaikhoz való hozzáférést, valamint védje a jogaikat a természeti erőforrásokra vonatkozó tranzakciókról szóló szerződések keretében;

18.  felhívja az Európai Uniót, az Egyesült Nemzetek Szervezetével összhangban, hogy járjon élen annak előmozdításában, hogy minden állam kötelezően elfogadja a Milánói Chartát és az abban foglalt kötelezettségvállalásokat;

19.  emlékeztet arra, hogy a fenntartható mezőgazdaság számára fontos a hidrológiai szabályozás és az éghajlatváltozás elleni küzdelem; kéri az NAFSN valamennyi partnerét, hogy helyezzenek hangsúlyt a vízhez és az öntözési technikákhoz való hozzáférés javítására, valamint növeljék a környezet- és a talajvédelmet;

20.  felhívja az Európai Uniót, az Egyesült Nemzetek Szervezetével összhangban, hogy járjon élen a Milánói Városi Élelmiszer-politikai Paktum elfogadásának és elterjesztésének előmozdításában;

21.  felszólítja a részt vevő országokat, hogy vállalják olyan nemzetközi normák végrehajtását, amelyek emberi jogi alapú megközelítésen keresztül szabályozzák a beruházást, ideértve az AU afrikai termőföld-politikai keretét és iránymutatásait, valamint az afrikai termőföldalapú nagy volumenű beruházásokról szóló irányelveket;

22.  felszólít arra, hogy a CCF-eken belül minden szándéknyilatkozatot tegyenek teljes terjedelmében közzé; hangsúlyozza, hogy erős intézményi és jogi keretre van szükség a kockázatok és előnyök egyenlő megosztásának biztosításához; hangsúlyozza, hogy a civil társadalom aktív részvétele az NAFSN-ben elengedhetetlenül fontos az átláthatóság javítása és a célkitűzések megvalósítása érdekében; emlékeztet arra, hogy ösztönözni kell a civil társadalom valamennyi csoportjával folytatott párbeszédet és konzultációt;

23.  sajnálja, hogy az Új Élelmezés- és Táplálkozásbiztonsági Szövetség 10 együttműködési keretében az egyetlen közös mutató a Világbank „Doing Business” jelentésében szereplő index;

24.  hangsúlyozza, hogy a többoldalú fejlesztési kezdeményezésekben részt vevő magáncégeknek intézkedéseikért elszámoltathatóknak kell lenniük; felszólítja az NAFSN részes feleit ezért, hogy készítsenek éves jelentést az NAFSN keretében megvalósult lépésekről – mely jelentésnek nyilvánosnak, a helyi lakosok és közösségek számára elérhetőnek kell lennie, és hogy vezessenek be független és szigorú elszámoltathatósági mechanizmusokat, többek között a helyi lakosoknak és közösségeknek biztosított fellebbezési mechanizmust; hangsúlyozza emellett, hogy a termőföldhöz fűződő jogokat érintő Új Szövetség beruházással kapcsolatban független előzetes tanulmányt kell végezni és a beruházásnak összhangban kell lennie a földművelés, a halászat és az erdőgazdálkodás felelősségteljes irányítására vonatkozó 2012-es önkéntes FAO-iránymutatásokkal;

25.  megjegyzi, hogy a NAFSN keretében működő multinacionális vállalatok a nagyüzemi szerződéses mezőgazdasági tevékenységet részesítik előnyben, ami a kistermelők marginalizálódásának veszélyével jár; felhívja az NAFSN-ben részt vevő tíz afrikai államot, hogy gondoskodjanak arról, hogy a szerződéses mezőgazdasági tevékenység mind a vásárlók, mind a helyi beszállítók számára előnyös legyen; úgy ítéli meg, hogy e célból alapvetően fontos többek között a gazdálkodói szervezetek megerősítése és ezáltal a gazdák alkupozíciójának javítása;

26.  rámutat, hogy a partnerországokban már most is a magánszektor biztosítja az állások 90 %-át, és hogy a magánszektor részvételében tagadhatatlanul nagy potenciál rejlik, mivel a magánvállalatok alkalmasak arra, hogy fenntartható alapot biztosítsanak a hazai erőforrások mobilizálásához, ami pedig minden segélyprogram alapját képezi; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy legyen egy olyan átlátható szabályozási keret, amely egyértelműen meghatározza az összes szereplő jogait és kötelességeit, ideértve a szegény gazdálkodók és a kiszolgáltatott csoportok jogait és kötelességeit is, mert ilyen keret nélkül e jogok nem védhetők sikeresen;

27.  felszólít a CCF-ek felülvizsgálatára a szerződéses gazdálkodás és a termelők és felvásárlók közötti megállapodáson alapuló rendszerek kistermelőket érintő kockázatainak tisztességes szerződéses feltételek – többek között árképzési megállapodások, a nők jogainak tiszteletben tartása, a fenntartható mezőgazdaság támogatása és megfelelő vitarendezési mechanizmusok – biztosításával való hatékony kiküszöbölése érdekében;

Termőföldhöz jutás és a földbirtoklás biztonsága

28.  figyelmeztet arra, hogy a telekkönyvezésre fordított kizárólagos hangsúly gyakran bizonytalan helyzetet eredményez a kisüzemi élelmiszertermelők és az őslakosok, különösen a nők számára, akiknek a termőföldhöz való jogait jogilag nem ismerik el és ki vannak szolgáltatva a tisztességtelen földügyleteknek, a beleegyezés nélküli kisajátításnak és a méltányos ellentételezés elmaradásának;

29.  hangsúlyozza, hogy a kisüzemi élelmiszertermelőket kell vezető pozícióba hozni, lehetővé téve, hogy saját független szervezeteik támogassák őket földjeik, természeti erőforrásaik és programjaik ellenőrzésében;

30.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a földügyletekben érintett befektetők és helyi szereplők gyakran illetik a célzott területeket az „üres”, „hasznosítatlan” vagy „nem teljesen kihasznált” jelzőkkel, holott Afrikában igen csekély területre igaz, hogy valóban hasznosítatlan lenne, tekintettel többek között az állattenyésztő tevékenységek elterjedtségére;

31.  rámutat, hogy 1,2 milliárd ember él még mindig termőföldhöz való tartós hozzáférés nélkül, vagy foglal olyan ingatlant, amelyre hivatalosan nem formálhat jogot, nincs semmilyen jogcíme, akinek a földjét semmilyen felméréssel nem határolták körül, és nincs jogi vagy pénzügyi eszköz arra, hogy az ingatlan tőkévé váljon;

32.  üdvözli, hogy valamennyi CCF-ben szerepelnek a 2012. évi önkéntes iránymutatások (VGGT); felszólít arra, hogy a CCF-ek felülvizsgálata során hatékonyan alkalmazzák a VGGT-t és szisztematikusan ellenőrizzék az iránymutatásoknak és a fenntartható fejlődési célok (SDG) keretének való megfelelést;

33.  szorgalmazza, hogy az NAFSN helyezzen nagyobb hangsúlyt a nagyarányú földszerzések elleni küzdelemre, amely ellentétes az emberi jogokkal, mivel megfosztja a helyi közösségeket a földtől, amelytől az élelmiszertermelésük és családjuk élelmezése függ; emlékeztet arra, hogy több fejlődő országban a nagyarányú földszerzés a népességet számkivetettségbe kényszerítette, mivel az emberek elveszítették a lakásukat, a munkájukat és a megélhetésüket;

34.  felhívja a szövetségben részt vevő országokat a következőkre:

   olyan, részvételen alapuló és inkluzív mechanizmusok biztosítása, amelyekben elsőbbséget élveznek a földhöz való joggal legitim módon rendelkezők, különösen a kistermelők és a kis családi gazdálkodók jogai, szükségletei és érdekei; annak biztosítása, hogy minden olyan közösségtől megszerezzék szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezésüket, amelyek olyan földterületen élnek, amelynek tulajdonjoga vagy irányítása átadásra kerül;
   kötelező nemzeti intézkedések bevezetése a nagyarányú földszerzések gyakorlata, a földterületek átruházásán alapuló korrupció és a spekulatív célú földvásárlások ellen;
   a telekkönyvezési és tanúsítási rendszerek ellenőrzése annak biztosítása érdekében, hogy azok átláthatóak legyenek, ne eredményezzék nagybirtokok kialakítását, valamint ne fosszanak meg közösségeket a megélhetésükhöz szükséges erőforrásoktól;
   annak biztosítása, hogy a pénzügyi támogatást ne olyan kezdeményezések finanszírozására használják fel, amelyek segítségével a vállalatok kitelepíthetik a helyi közösségeket;
   a termőföldhöz fűződő törvényes jogok, beleértve az informális, az őshonos és a szokásjogon alapuló birtoklási jogok elismerése; a VGGT ajánlásainak megfelelően, olyan új törvények alkotása és/vagy azon meglévő törvények hatékony érvényesítése, amelyek hatékony biztosítékokat nyújtanak a nagymértékű földügyletekkel szemben, például megszabják a megengedhető földügyletek felső határát, és annak szabályozása, hogy hogyan hagyhatnak jóvá a nemzeti parlamentek bizonyos méreteket meghaladó ügyleteket;
   a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló hozzájárulás elvének biztosítása a földfoglalással történő beruházásokkal sújtott közösségek számára, és olyan tanácskozási lehetőség biztosítása, amely egyenlő részvételt garantál a helyi közösséghez tartozó minden csoport, különösen a leginkább kirekesztett és a társadalom peremére szorult emberek számára;

35.  ezzel egyetemben emlékeztet arra, hogy a szokásjogon alapuló birtoklási jogból származtatott földhasználói jogok elismerését és védelmét olyan jogrendszerrel kell megoldani, amely összhangban van az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Bizottsága által kiadott rendelkezésekkel és határozatokkal;

36.  felszólít az NAFSN előzetes hatásvizsgálatának elvégzésére a termőföldhöz fűződő jogokat illetően, valamint arra, hogy annak feltétele legyen az érintett helyi lakosok szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezése;

37.  támogatja stabil és innovatív felügyeleti mechanizmusok alkalmazását a CFS-en belül; felhívja az Európai Uniót, hogy képviseljen szilárd álláspontot a civil társadalmi szervezetekkel folytatott konzultáció során, hogy ezáltal hozzájáruljon a 2016. októberi 43. CFS-ülés keretében megtartott globális megfigyelési eseményhez annak érdekében, hogy átfogó és alapos értékelés készülhessen a VGGT irányelvek használatáról és alkalmazásáról;

38.  felhívja az érintett országok kormányait, hogy biztosítsák, hogy a vállalatok végezzenek kimerítő elemzést arra vonatkozóan, milyen potenciális hatást gyakorol tevékenységük az emberi jogokra (átvilágítás), készítsék el és tegyék közzé az emberi, a szociális és a környezeti jogokra gyakorolt hatás független és előzetes elemzését, valamint erősítsék meg és biztosítsák helyi szinten az emberi jogokkal kapcsolatos független, átlátható, megbízható és felelős jogorvoslati mechanizmusokhoz való hozzáférést;

39.  felhívja az NAFSN részes feleit, hogy vezessenek be független panaszkezelési mechanizmusokat a nagyszabású beruházási projektek eredményeképpen történő földkisajátítások által érintett közösségek számára;

40.  emlékeztet arra, hogy az alultápláltság leküzdéséhez szoros kapcsolatot kell kiépíteni a mezőgazdasági, az élelmiszer- és a közegészségügyi ágazat között;

Élelmezésbiztonság, táplálkozás és fenntartható családi gazdálkodás

41.  emlékeztet arra, hogy a 2. fenntartható fejlesztési cél értelmében minden erőfeszítést meg kell tenni az élelmezés és az élelmiszerbiztonság javításáért, valamint az éhezés felszámolásáért; kitart azon véleménye mellett, hogy nagyobb támogatást kell nyújtani a mezőgazdasági fejlődés és az élelmiszerbiztonság szempontjából kulcsfontosságú gazdaszövetkezetek szerepének erősítéséhez;

42.  megállapítja, hogy az egészséges, élő talajon és az éghajlatváltozásnak ellenálló, termékeny mezőgazdasági ökoszisztémákon alapuló élelmezésbiztonsággal jellemezhető területeken nagyobb stabilitás és alacsonyabb elvándorlás jellemző;

43.  hangsúlyozza, hogy a minőségi, kiegyensúlyozott táplálkozás alapvető fontosságú, és megerősíti, hogy a tápanyagtartalomnak központi szerepet kell játszania az élelmiszerrendszerek át- és kialakítása során;

44.  olyan eszközök kidolgozására szólít ezért fel, amelyek lehetővé teszik az importált élelmiszertől való függőség biztos alapokon álló hazai élelmiszer-termeléssel történő felváltását, előnyben részesítve a táplálkozási követelményeknek megfelelő helyi növénykultúrákat; megállapítja, hogy az éghajlat és a piacok egyre fokozódó ingatagsága miatt ez egyre fontosabbá válik;

45.  emlékeztet arra, hogy az energiabevitel önmagában nem alkalmas a tápanyagtartalom megállapítására;

46.  hangsúlyozza, hogy olyan stratégiákra van szükség, amelyek a teljes élelmiszerláncban a minimálisra csökkentik az élelmiszerpazarlást;

47.  hangsúlyozza, hogy óvni kell a mezőgazdaság biológiai sokféleségét; felszólítja az uniós tagállamokat, hogy ruházzanak be fejlődő országok agro-ökológiai gazdálkodási gyakorlataiba az IAASTD következtetéseinek, az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó ajánlásainak és a fenntartható fejlesztési céloknak megfelelően;

48.  támogatja olyan intézkedések kialakítását, amelyek elősegítik a fenntartható családi gazdálkodást, és arra ösztönzik a kormányokat, hogy kedvező környezetet (támogató intézkedések, megfelelő jogszabályok, politikai párbeszéd részvétel alapú tervezése, beruházások) teremtsenek a családi gazdálkodás fejlesztéséhez;

49.  felhívja az afrikai kormányokat a következőkre:

   ruházzanak be a helyi élelmiszerrendszerekbe, hogy ezzel segítsék a vidéki gazdaságok fellendülését, biztosítsanak tisztességes munkahelyeket, méltányos szociális biztonsági hálót és munkavállalói jogokat, javítsák az erőforrásokhoz – többek között a gazdák vetőmagjaihoz – való hozzáférésre vonatkozó demokratikus ellenőrzést, továbbá biztosítsák a kisüzemi termelők hatékony bevonását a szakpolitikai folyamatokba és azok végrehajtásába; hangsúlyozza, hogy az NAFSN ösztönözze mezőgazdasági feldolgozó üzemek létesítését, az élelmiszer-ipari termékek konzerválási technikáinak fejlesztését és javítsa a mezőgazdaság és a kereskedelem kapcsolatát a családi gazdálkodóknak hasznot jelentő helyi, nemzeti és regionális piacok kiépítése és megvédése, valamint a fogyasztók számára elérhető árú, minőségi élelmiszerek biztosítása érdekében;
   kerüljék el, hogy az élelmiszer-termelő rendszerek túlzottan függjenek a fosszilis tüzelőanyagoktól, az áringadozás korlátok közé szorítása és az éghajlatváltozás hatásainak csökkentése érdekében;
   helyi és regionális szinten fejlesszék a rövid ellátási láncokat, valamint az azokat kiszolgáló tároló és kommunikációs infrastruktúrát, mivel a rövid ellátási láncok a leghatékonyabbak az éhezés és a vidéki szegénység elleni küzdelemben;
   tegyék lehetővé, hogy az afrikai termelők hozzáférjenek a kifejezetten Afrikára jellemző agronómiai kihívásokra választ adó, alacsony erőforrás-igényű technológiai megoldásokhoz;
   ösztönözzék a tápláló, helyi és a lehetőségekhez mérten idényjellegű élelmiszernövények, lehetőleg a helyi viszonyokhoz igazított vagy őshonos fajták és fajok, például gyümölcsök, zöldségek és csonthéjasok széles választékát a táplálkozás javítása érdekében, a változatos, egészséges és megfizethető, olyan étrendhez való folyamatos hozzáférés biztosítása révén, amely nem csupán a kalóriabevitel, hanem a minőség, mennyiség és változatosság tekintetében egyaránt megfelelő és összeegyeztethető a kulturális értékekkel;
   kötelezzék el magukat az anyatejpótlók forgalmazására vonatkozó nemzetközi kódex és az Egészségügyi Világközgyűlés által elfogadott, az újszülöttek és kisgyermekek táplálkozásával kapcsolatos határozatok maradéktalan végrehajtása mellett;
   hozzanak létre, mozdítsanak elő és támogassanak olyan termelői szervezeteket, például szövetkezeteket, amelyek erősítik a kistermelők alkupozícióját, megteremtve az annak biztosításához szükséges feltételeket, hogy a kistermelők jobban keressenek a piacon, valamint lehetővé téve a tudás és a bevált gyakorlatok kistermelők közötti megosztását;

50.  hangsúlyozza, hogy az Új Élelmezés- és Táplálkozásbiztonsági Szövetségnek a regionális viszonyokhoz igazított mezőgazdasági struktúrát kell kialakítania az elsődleges és feldolgozási szakaszban;

51.  felhívja az afrikai kormányokat, hogy támogassák a generációk közötti szolidaritást elismerve azt, hogy lényeges szerepet játszik a szegénység elleni küzdelemben;

52.  hangsúlyozza az iskolákban és a helyi közösségekben zajló táplálkozási oktatási programok előmozdításának fontosságát;

53.  hangsúlyozza, hogy a vízhez való jog kiegészíti az élelemhez való jogot, és hogy a 2010. évi ENSZ-határozat még nem eredményezett határozott lépéseket a vízhez való emberi jog biztosítása érdekében; kéri, hogy az EU vizsgálja meg az olasz bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a Vízügyi Világszerződés a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (ICESCR) Fakultatív Jegyzőkönyve legyen;

54.  elismeri a tiszta ivóvízhez való hozzáférés alapvető szerepét, valamint a gazdálkodás rá gyakorolt esetleges hatását;

55.  elismeri a mezőgazdasági termeléshez szükséges vízhez való hozzáférés szerepét, valamint azt, hogy öntözés céljaira kockázatos túlzottan az értékes vízkészletre támaszkodni, és ennek fényében megállapítja, hogy csökkenteni kell a pazarló öntözési gyakorlatokat, illetve hangsúlyozza a víztakarékos agronómiai technikák szerepét az evapotranszspiráció megelőzésében, az egészséges, élő talaj víztartalmának megőrzésében, valamint az ivóvízkészlet szennyezéstől való megvédésében;

56.  megjegyzi, hogy a fenntartható talajgazdálkodás révén világszinten 58%-kal több élelmiszert lehet előállítani(48);

57.  tudomásul veszi a talaj- és faalapú megközelítések közötti szinergiákat, és az agro-ökorendszerek éghajlatváltozáshoz való alakítását; külön kiemeli a tűzifa iránti nagy igényt; külön kiemeli a nitrogénmegkötő fák sokoldalú használatát;

58.  elismeri a trópusi és félszáraz területeken folytatott mezőgazdaság sajátos igényeit, különösen az árnyékot és a talajvédelmet igénylő termények tekintetében, és úgy véli, hogy a talajt kizsigerelő monokultúrák már elavultak, továbbá megjegyzi, hogy az Új Élelmezés- és Táplálkozásbiztonsági Szövetség adományozó országaiban fokozatosan felszámolják ezeket;

59.  óva int attól, hogy az Új Élelmezés- és Táplálkozásbiztonsági Szövetség által finanszírozott kezdeményezésekben az élelmiszertermelés helyett a nem élelmiszer jellegű mezőgazdasági cikkek termelésére essen a hangsúly, mivel az ilyen termékek előállítása káros hatással lehet a részt vevő országok élelmezésbiztonságára és élelmiszer-önrendelkezésére;

60.  megjegyzi, hogy az agronómiai technikák – az olyan természetes folyamatok ösztönzésével, mint a termőtalaj-képződés, a víz és a kártevők szabályozása vagy a zárt körű tápanyagkörforgás – biztosítani tudják a hosszú távú, olcsó termelékenységet és termőképességet a gazdálkodók és a közigazgatási szervek számára;

61.  megjegyzi, hogy a mezőgazdasági vegyszereket a fejlődő, például az Új Élelmezés- és Táplálkozásbiztonsági Szövetségben részt vevő országokban túlzott módon vagy szakszerűtlenül használhatják;

62.  megjegyzi, hogy az írástudatlanság és a megfelelő képzés hiánya tovább súlyosbítja a helyzetet, és azt eredményezheti, hogy a friss gyümölcsben és zöldségben a növényvédőszer-maradványok jelenléte igen magas szintet ér el, illetve hogy a termelők és családtagjaik egészsége mérgező és egyéb hatásoknak van kitéve;

Szabályozási reform a vetőmagágazatban

63.  emlékeztet arra, hogy Afrikában a mezőgazdasági termelők megélhetésének 90%-a a mezőgazdasági termelők azon jogán alapul, hogy szabadon termelhetnek, cserélhetnek és adhatnak el vetőmagot, és hogy a vetőmagok sokfélesége alapvetően fontos a mezőgazdasági termelés éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességének kialakításához; hangsúlyozza, hogy a vállalatok arra irányuló kérése, hogy az új növényfajták oltalmára létesült 1991. évi nemzetközi egyezmény értelmében erősítsék a növénynemesítők jogait, nem vezethet az ilyen nem hivatalos megállapodások tilalmához;

64.  felhívja a figyelmet a vetőmagágazat deregulációjából származó veszélyekre a résztvevő országokban, amelyek ahhoz vezethetnek, hogy a kistermelők túlzott függőségbe kerülnek a külföldi vállalatok által előállított vetőmag- és növényvédő szerek használatától;

65.  emlékeztet arra, hogy a TRIPS-megállapodás azon rendelkezései, amelyek valamilyen formában előírják a növényfajták védelmét, nem kényszerítik a fejlődő országokat az UPOV-egyezmény elfogadására; hangsúlyozza azonban, hogy e rendelkezések lehetővé teszik az érintett országok számára, hogy sui generis rendszereket alakítsanak ki, amelyek jobban igazodnak az egyes országok mezőgazdasági termelésének jellemzőihez és a hagyományos, gazdálkodó alapú vetőmagrendszerekhez, miközben azok a legkevésbé fejlett (LDC-) országok, amelyek a WTO tagjai, mentességet élveznek a TRIPS-megállapodás vonatkozó rendelkezései alól; hangsúlyozza, hogy a sui generis rendszereknek támogatniuk, nem pedig akadályozniuk kell a biológiai sokféleségről szóló egyezmény (CBD), a Nagojai Jegyzőkönyv és a növénygenetikai források élelmezési és mezőgazdasági felhasználásáról szóló nemzetközi egyezmény (ITPGRFA) keretében vállalt célkitűzések és kötelezettségek elérését;

66.  sajnálatát fejezi ki az arra irányuló vállalati kérés miatt, hogy afrikai kontextusban regionális intézményeken keresztül harmonizálják és a megkülönböztethetőség, egyneműség és állandóság (DUS) elveire alapozzák a vetőmagtörvényeket, mivel ez nemzeti és regionális szinten gátolni fogja a gazdálkodó alapú vetőmagrendszerek fejlődését és növekedését, mivel az ilyen vetőmagrendszerekben általában nem a DUS-kritériumoknak megfelelő vetőmagokat nevelnek és őriznek;

67.  sürgeti a G7 tagállamait, hogy támogassák közösségi magkészletekkel a gazdák által kezelt vetőmagrendszereket;

68.  emlékeztet arra, hogy míg a kereskedelmi vetőmagfajták rövid távon javíthatják a hozamokat, a gazdák hagyományos vetőmagfajtái, a tájfajták és az ehhez kapcsolódó tudás a legalkalmasabb arra, hogy alkalmazkodjon az adott agro-ökológiai környezethez és az éghajlatváltozáshoz; hangsúlyozza továbbá, hogy a kereskedelmi vetőmagfajták magasabb teljesítménye különböző további termékek (műtrágyák, növényvédő szerek, hibrid magok) használatától is függ, ami viszont azzal a veszéllyel jár, hogy az adósságcsapdák ördögi körébe kergeti a gazdákat;

69.  aggodalommal állapítja meg, hogy Afrikában az ellenőrzött vetőmagok bevezetése és elterjesztése növeli a mezőgazdasági kistermelők függőségét, valószínűbbé teszi eladósodásukat és csökkenti a vetőmagok sokféleségét;

70.  javasolja, hogy a saját felelősség és a szubszidiaritás elveit szem előtt tartva támogassák azon helyi politikákat, amelyek célja, hogy következetes és fenntartható hozzáférést biztosítsanak a változatos és tápláló étrendhez;

71.  ösztönzi a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a növénygenetikai források élelmezési és mezőgazdasági felhasználásáról szóló nemzetközi egyezményben a mezőgazdasági termelők jogainak tekintetében tett uniós kötelezettségvállalások jelenjenek meg a vetőmag-politika fejlesztéséhez nyújtott technikai segítségnyújtásban és pénzügyi támogatásban; felhívja az Uniót arra, hogy támogassa azokat a szellemi tulajdonjogi rendszereket, amelyek előmozdítják a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó vetőmagfajták kifejlesztését és a gazdálkodók által eltett vetőmagokat;

72.  sürgeti a G8 tagállamait, hogy ne támogassák a géntechnológiával módosított növények termesztését Afrikában;

73.  emlékeztet arra, hogy a biológiai biztonságról szóló afrikai modelljogszabály magas biológiai biztonsági referenciaértéket határoz meg; úgy véli, hogy a külföldi támogatóktól a nemzeti és regionális szintű biológiai biztonság fejlesztéséhez kapott minden segítséget ennek megfelelően kell szabályozni;

74.  ösztönzi az afrikai országokat, hogy ne vezessenek be olyan nemzeti vagy regionális biológiai biztonsági rendszereket, amelyek normái elmaradnak a biológiai biztonságról szóló Cartagena Jegyzőkönyvben meghatározottaktól;

75.  felhívja a részt vevő országokat, hogy adjanak lehetőséget a gazdálkodók számára az inputfüggőség elkerülésére, valamint támogassák a gazdálkodók vetőmagrendszereit a mezőgazdasági biodiverzitás fenntartása és fejlesztése érdekében, helyi, állami tulajdonban lévő vetőmagbankok fenntartása és a helyi vetőmagváltozatok cseréje és folyamatos fejlesztése révén, rugalmasságot biztosítva a vetőmagjegyzékek tekintetében, hogy a gazdálkodóktól származó fajták helyet kapjanak bennük, biztosítva a hagyományos termelés folytatását;

76.  felhívja a részt vevő országokat, hogy óvják és mozdítsák elő a kisgazdálkodók, a perifériára szorult csoportok és a vidéki közösségek vetőmaghoz és a mezőgazdasági termeléshez felhasznált alapanyagokhoz való hozzáférését és ezek megosztását;

77.  hangsúlyozza, hogy bizonyos kereskedelmi növények elterjedésének következtében fennáll a veszélye, hogy a nők egyre inkább marginalizálódnak a döntéshozatal során; megjegyzi, hogy a mezőgazdasági képzés gyakran a férfiakat célozza, és gyakran háttérbe szorítja a nőket, akik ezért kirekesztődnek azon földterületek és növények kezeléséből, amelyek gondozását hagyományosan ők látták el;

Nemek közötti egyenlőség

78.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a legtöbb CCF nem határoz meg pontos kötelezettségvállalásokat a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezésre, illetve nem követi nyomon az elért haladást nemek szerint lebontott adatok segítségével; hangsúlyozza, hogy a nők jogtulajdonossá tétele érdekében el kell mozdulni az elvont és általános kötelezettségek felől a nemzeti cselekvési tervekben pontosan meghatározott vállalások felé;

79.  sürgeti a kormányokat, hogy szüntessék meg a nőkkel szembeni megkülönböztetést a termőföldhöz jutás és a mikrohitelrendszerek és -szolgáltatások tekintetében, valamint hogy hatékonyan vonják be a nőket a mezőgazdasági kutatási és fejlesztési politikák kidolgozásába és megvalósításába;

Mezőgazdasági beruházások finanszírozása Afrikában

80.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a magánszektorban működő vállalkozásoknak juttatott finanszírozások átláthatóságát, és hogy az ilyen finanszírozási összegeket nyilvánosságra kell hozni;

81.  felszólítja a támogatókat, hogy a hivatalos fejlesztési támogatást (ODA) hozzák összhangba a fejlesztéshatékonysági alapelvekkel, az eredményeket tartsák szem előtt a szegénység csökkentése érdekében, és támogassák az inkluzív partnerségeket, az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot;

82.  felhívja az adományozókat, hogy a fejlődő mezőgazdaságnak szánt támogatásaikat elsősorban a nemzeti fejlesztési alapokhoz juttassák el, amelyek a kistermelőknek és a családi gazdálkodóknak nyújtanak támogatást és kölcsönöket;

83.  sürgeti az adományozókat, hogy támogassák a gazdák oktatását és képzését, valamint a számukra nyújtott technikai tanácsadást;

84.  felhívja az adományozókat, hogy mozdítsák elő a szakmai és gazdasági gazdálkodói szervezetek létrejöttét, és támogassák olyan gazdaszövetkezetek létrehozását, amelyek lehetővé teszik megfizethető termelési eszközök beszerzését, és hozzásegítik a gazdákat ahhoz, hogy olyan módon dolgozhassák fel és juttathassák piacra a termékeiket, amely során biztosított a termelésük jövedelmezősége;

85.  úgy véli, hogy a G8-tagállamok által az NAFSN-nek juttatott pénzügyi források ellentmondásban állnak a belföldi helyi vállalkozások támogatása céljának, mivel ezek nem tudnak versenyezni a multinacionális vállalatokkal, amelyek már így is piaci erőfölénnyel rendelkeznek, és gyakran részesülnek üzleti, díj- és adókedvezményekben;

86.  emlékeztet arra, hogy a fejlesztési támogatásnak a szegénység csökkentése és idővel a teljes felszámolása a célja; úgy véli, hogy a hivatalos fejlesztési támogatásnak a mezőgazdasági kistermelés közvetlen támogatását kell előtérbe helyeznie;

87.  kiemeli, hogy a magánbefektetések támogatása mellett szükség van az afrikai mezőgazdaságba irányuló közberuházások felélénkítésére, valamint az agro-ökológiai beruházások prioritásként történő kezelésére avégett, hogy fenntarthatóan növelhető legyen az élelmezésbiztonság, valamint hogy csökkenjen a szegénység és az éhezés, miközben megőrzik a biológiai sokféleséget, és tiszteletben tartják az őslakosok tudását és az általuk elért innovációkat;

88.  hangsúlyozza, hogy a G7 államainak garantálniuk kell az afrikai országok számára azt a jogot, hogy saját mezőgazdasági ágazatukat a családi és kisüzemi gazdálkodásnak kedvező vám- és adórendszerekkel védjék;

89.  felszólítja az EU-t, hogy orvosolja az NAFSN-nel kapcsolatos összes fent említett hiányosságot, javítsa az átláthatóságot és a kormányzást az NAFSN-ben, és biztosítsa, hogy az annak keretében tett intézkedések összhangban vannak a fejlesztési politika célkitűzéseivel;

o
o   o

90.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az NAFSN részes feleinek.

(1) ENSZ közgyűlési határozat, A/RES/70/1.
(2) ENSZ FCCC/CP/2015/L.9/Rev.1.
(3) http://www.nepad.org/system/files/caadp.pdf
(4) Assembly/AU/Decl.7(II).
(5) Assembly/AU/Decl.449(XIX).
(6) Assembly/AU/Decl.1(XXIII).
(7) http://www.ifad.org/events/g8/statement.pdf
(8) http://www.uneca.org/publications/framework-and-guidelines-landpolicy-africa
(9) Assembly/AU/Decl.1(XIII) Rev.1.
(10) http://www.uneca.org/publications/guiding-principles-large-scale-land-based-investments-africa
(11) http://acbio.org.za/modernising-african-agriculture-who-benefits-civil-society-statement-on-the-g8-agra-and-the-african-unions-caadp/
(12) https://www.grain.org/bulletin_board/entries/4914-djimini-declaration
(13) http://www.fao.org/docrep/009/y7937e/y7937e00.htm
(14) http://www.unep.org/dewa/Assessments/Ecosystems/IAASTD/tabid/105853/Defa
(15) https://treaties.un.org/pages/ViewDetails.aspx?src=IND&mtdsg_no=IV-4&chapter=4&lang=en
(16) http://www.un.org/womenwatch/daw/cedaw/
(17) http://www.achpr.org/instruments/achpr/
(18) http://www.un.org/esa/socdev/unpfii/documents/DRIPS_en.pdf
(19) http://www.ohchr.org/EN/Issues/Housing/Pages/ForcedEvictions.aspx
(20) https://www.unglobalcompact.org/library/2
(21) http://www.oecd.org/corporate/mne/oecdguidelinesformultinationalenterprises.htm
(22) http://www.oecd.org/development/effectiveness/busanpartnership.htm
(23) http://www.fao.org/nr/tenure/voluntary-guidelines/en/
(24) http://www.upov.int/upovlex/en/conventions/1991/content.html
(25) http://www.planttreaty.org/
(26) https://www.cbd.int/
(27) http://hrst.au.int/en/biosafety/modellaw
(28) http://apf.francophonie.org/IMG/pdf/2012_07_session_58_Resolution_Regulation_du_foncier.pdf
(29) HL C 64., 2014.3.4., 31. o.
(30) COM(2010)0127.
(31) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/114357.pdf
(32) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_Data/docs/pressdata/EN/foraff/137318.pdf
(33) SWD(2014)0234.
(34) HL C 56. E, 2013.2.26., 75. o.
(35) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0578.
(36) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0250.
(37) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0073.
(38) http://viacampesina.org/en/index.php/main-issues-mainmenu-27/agrarian-reform-mainmenu-36/1775-declaration-of-the-global-convergence-of-land-and-water-struggles
(39) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0184.
(40) http://afsafrica.org/wp-content/uploads/2015/05/AFSA-Demands-to-the-Germany-G7-Presidency-Agenda.pdf
(41) http://carta.milano.it/wp-content/uploads/2015/04/English_version_Milan_Charter.pdf
(42) http://www.foodpolicymilano.org/wp-content/uploads/2015/10/Milan-Urban-Food-Policy-Pact-EN.pdf
(43) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0023.
(44) http://www.europarl.europa.eu/committees/hu/deve/events.html?id=20151201CHE00041
(45) http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2015/535010/EXPO_STU(2015)535010_EN.pdf
(46) Mwachinga, E. (Global Tax Simplification Team, World Bank Group), „A Kelet-afrikai Közösségben készített befektetői motivációs felmérés eredményei”, 2013. február 12-én Lusakában tartott előadás.
(47) „A hatékonyabb adórendszerek kialakításának támogatása”, az IMF, az OECD és a Világbank jelentése a G20-ak munkacsoportja számára, 2011.
(48) FAO, globális talajügyi partnerség.


A nemzetközi számviteli standardok (IAS) értékelése
PDF 317kWORD 141k
Az Európai Parlament 2016. június 7-i állásfoglalása a nemzetközi számviteli standardok (IAS) értékeléséről, valamint a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok (IFRS) Alapítványa, az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport (EFRAG) és a Közérdekű Felügyeleti Tanács (PIOB) tevékenységeiről (2016/2006(INI))
P8_TA(2016)0248A8-0172/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló, 2002. július 19-i 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az uniós pénzügyi felügyelettel foglalkozó, Jacques de Larosière által vezetett magas szintű munkacsoport 2009. február 25-i jelentésére,

–  tekintettel a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 26-i 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2)

–  tekintettel a biztosítékok egyenértékűvé tétele céljából a részvénytársaságok alapításának, valamint tőkéjük fenntartásának és módosításának tekintetében a tagállamok által a társasági tagok és harmadik személyek érdekei védelmében az Európai Unió működéséről szóló szerződés 54. cikkének második bekezdése szerinti társaságoknak előírt biztosítékok összehangolásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a pénzügyi beszámolás és az audit területén meghatározott tevékenységeket támogató, a 2014–2020 közötti időszakra szóló uniós program létrehozásáról és a 716/2009/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 3-i 258/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a pénzügyi beszámolás és az audit területén meghatározott tevékenységeket támogató, a 2014–2020 közötti időszakra szóló uniós program létrehozásáról szóló 258/2014/EU rendelet módosítására vonatkozó európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2016)0202),

–  tekintettel Philippe Maystadt 2013. októberi, „Az IFRS standardok legyenek európaibbak?” című jelentésére,

–  tekintettel a Maystadt-jelentés ajánlásait követő EFRAG-reform végrehajtásának előrehaladásáról szóló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, 2014. július 2-i bizottsági jelentésre (COM(2014)0396),

–  tekintettel a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló 2002. július 19-i 1606/2002/EK rendelet értékeléséről szóló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett 2015. június 18-i bizottsági jelentésre (COM(2015)0301),

–  tekintettel az IFRS Alapítvány, az EFRAG és a PIOB 2014. évi tevékenységéről szóló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, 2015. szeptember 17-i bizottsági jelentésre (COM(2015)0461),

–  tekintettel a „Cselekvési terv a tőkepiaci unió megteremtésére” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, 2015. szeptember 30-i bizottsági közleményre (COM(2015)0468),

–  tekintettel a Nemzetközi Számviteli Standardok Testületéről (IASB) szóló tanulmányra („Az Európai Unió szerepe a nemzetközi gazdasági fórumokon – 7. tanulmány: Az IASB”), és az IFRS 9-ről szóló négy tanulmányra („IFRS jóváhagyási kritériumok az IFRS 9 kapcsán”, „Az IFRS 9 jelentősége a pénzügyi stabilitásnál és a felülvizsgálati szabályoknál”, „A görög államkötvények értékvesztése az IAS 39 és IFRS 9 alatt: Esettanulmány” és a „Pénzügyi instrumentumok értékvesztésének várható veszteségalapú számvitele: Az FASB és IASB IFRS 9 megközelítései”).

–  tekintettel a harmadik országbeli értékpapír-kibocsátók által alkalmazott számviteli standardok egyenértékűségének megállapítására szolgáló eljárásnak a 2003/71/EK és a 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti létrehozásáról szóló, 2007. december 21-i 1569/2007/EK bizottsági rendeletre(5),

–  tekintettel a G20 vezetőinek 2009. április 2-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az IASB 2013. júliusi, „A pénzügyi beszámolás fogalmi keretének áttekintése” című vitairatára (DP/2013/1), valamint az IASB 2015. júliusi, „A szerkezet és a hatékonyság vezetőtestületi felülvizsgálata: a felülvizsgálat témái” című, álláspont kifejtésére irányuló kérelmére,

–  tekintettel a Bizottság 2015. december 1-jei, a szerkezetnek és a hatékonyságnak az IASB vezetőtestülete által történő felülvizsgálatához fűzött megjegyzésére;

–  tekintettel az IASB által 2014. július 24-én kiadott, a pénzügyi eszközökről szóló IFRS 9 standardra, az EFRAG IFRS 9 standarddal kapcsolatos jóváhagyási tanácsára, az EFRAG IFRS 9 standardra vonatkozó, a megbízható és valós összkép elve szerinti értékelésére, a Számviteli Szabályozó Bizottság (ARC) IFRS 9 standardról szóló ülésdokumentumaira, és az Európai Központi Bank (EKB) és az Európai Bankhatóság (EBH) IFRS 9 standard jóváhagyásával kapcsolatos megjegyzéseket tartalmazó leveleire,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság koordinátorai nevében küldött, „A pénzügyi beszámolás fogalmi keretének áttekintése” című IASB-vitairatra vonatkozó megjegyzéseket tartalmazó, 2014. január 14-i levélre,

–  tekintettel az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) által készített, a számviteli végrehajtók 2014. évi végrehajtási és szabályozási tevékenységéről szóló, 2015. március 31-i jelentésre (ESMA/2015/659),

–  tekintettel a pénzügyi információk végrehajtásáról szóló, 2014. július 10-i ESMA-iránymutatásokra (ESMA/2014/807),

–  tekintettel az ESMA pénzügyi információk végrehajtásáról szóló ESMA-iránymutatásokkal kapcsolatos, 2016. január 19-i megfelelőségi táblázatára (ESMA/2015/203 REV),

–  tekintettel a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokról (IFRS) és a Nemzetközi Számviteli Standardok Testületének (IASB) irányításáról szóló, 2008. április 24-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozó intézményekben és testületekben az EU szerepéről szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az éves beszámolók és az összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról szóló, a 2014. április 16-i 2014/56/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(8) módosított, 2006. május 17-i 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9), amely 2016. június közepétől alkalmazandó,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére (A8-0172/2016),

A.  mivel a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS) és a nemzetközi számviteli standardok (ISA) a belső piac és a tőkepiacok hatékony működéséhez szükséges egyik lényeges alkotóelemet képezik; mivel az IFRS és az ISA közjavaknak tekinthetők, és ezért nem veszélyeztethetik a pénzügyi stabilitást vagy akadályozhatják az Unió gazdasági fejlődését és a közérdeket kell szolgálniuk, nem csak a befektetők, a kölcsönadók és a hitelezők érdekeit;

B.  mivel a vállalkozások pénzügyi elszámolásainak meghamisítása veszélyezteti a gazdasági és pénzügyi stabilitást, továbbá a polgárok szociális piacgazdasági modellbe vetett bizalmának megrendülésével fenyeget;

C.  mivel az IFRS célja a felelősségre vonhatóság erősítése, csökkentve a befektetők és a társaságok közti információs rést, a befektetések megvédése, az átláthatóság biztosítása a pénzügyi információk nemzetközi összehasonlíthatóságának és minőségének javítása révén, valamint a befektetők és egyéb piaci résztvevők számára a tájékozott piaci döntés lehetővé tétele, ezáltal befolyásolva a pénzügyi piaci szereplők viselkedését és hatást gyakorolva e piacok stabilitására; mivel azonban a számvitel e „döntések szempontjából hasznos” modellje nem teljesen összeegyeztethető a számvitel „tőkemegfelelési” funkciójával, ahogy azt az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata és a számviteli irányelv leírja, amelyek azt javasolják, hogy az IFRS kerete szerinti számvitel fogalmi alapjai ne foglalják magukban az elszámolások uniós jogban megfogalmazott célját, amelynél a konkrét számadatok megbízható és valós összképe a norma, ahogy az Jonathan Hill biztos E-016071/2015. számú írásbeli választ igénylő kérdésre adott 2016. február 25-i válaszában szerepel; mivel a megbízható és valós összkép követelménye átfogó értékelést kíván meg, amelynek során fontosak a számadatok és a minőségi magyarázatok;

D.  mivel a számviteli irányelv kimondja, hogy az elszámolások a „részvényesek, a társasági tagok és harmadik személyek védelme érdekében különös jelentőséggel” bírnak, és hogy „e vállalkozások nem nyújtanak biztosítékot a nettó eszközértéket meghaladó mértékben harmadik személyek számára”; mivel a számviteli irányelv azt is kimondja, hogy célja „a részvénytőkével rendelkező társaságokban fennálló részesedések védelme” annak biztosításával, hogy az osztalékok ne a részvénytőkéből kerüljenek kifizetésre; mivel az elszámolások csak akkor tudják betölteni ezt az általános célt, ha az elszámolásokban feltüntetett számadatok megbízható és valós képet adnak a társaság eszközeiről és forrásairól, pénzügyi helyzetéről és eredményéről; mivel a megbízható és valós összkép, az osztalékfizetés megállapítása és egy társaság fizetőképességének értékelése szintén minőségi információt és a kockázatok szélesebb körű értékelését követeli meg;

E.  mivel az IASB az IFRS Alapítvány – egy Londonban és az egyesült államokbeli Delaware-ben bejegyzett magán nonprofit társaság – védőernyője alatt működik, és standardokat alkot, folyamatainak átláthatónak, függetlennek és közvetlenül nyilvánosan elszámoltathatónak kell lennie; mivel az EU mintegy 14%-kal járul hozzá az IFRS Alapítvány költségvetéséhez, és ezzel a legnagyobb pénzügyi hozzájáruló;

F.  mivel a tőke globális mozgásához globális számviteli standardok szükségesek; mivel az IFRS-t 116 államban alkalmazzák különböző módozatokban (teljes elfogadás, részleges, választható vagy közelítés), de az Egyesült Államokban belföldi kibocsátóknál nem;

G.  mivel az IASB és az egyesült államokbeli FASB (Financial Accounting Standards Board, Pénzügyi Számviteli Szabványok Tanácsa) 2002. októberi „norwalki megállapodása” az IASB által kiadott nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok és az FASB által kiadott egyesült államokbeli általánosan elfogadott számviteli alapelvek (US-GAAP) közelítését javasolja;

H.  mivel az EU-ban a jóváhagyási eljárás az IAS-rendeletben megállapított jóváhagyási kritériumokon alapul; mivel egy nemzetközi pénzügyi beszámolási standard nem állhat ellentétben a számviteli irányelvben foglalt megbízható és valós összkép elvével, amely megköveteli, hogy a pénzügyi kimutatásoknak „megbízható és valós összképet” kell adniuk a társaság eszközeiről és forrásairól, pénzügyi helyzetéről és eredményéről; mivel a tőkemegőrzési irányelv megtiltja, hogy az osztalékok és a jutalmak nem realizált nyereségből, azaz végül is tőkéből kerüljenek kifizetésre; mivel az IFRS-nek hozzá kellene járulnia az európai közjóhoz és teljesítenie kellene a pénzügyi kimutatásokhoz szükséges információk minőségéhez kapcsolódó alapkritériumokat;

I.  mivel a Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport (EFRAG), a Bizottság magán technikai tanácsadója javaslatai alapján részt vesz a jóváhagyási eljárásban, valamint a tagállamok képviselőiből álló Számviteli Szabályozó Bizottság (ARC) munkájában, mivel a Maystadt-jelentés hosszabb távú megoldásként foglalkozott az EFRAG-ot felváltó ügynökség létrehozásának lehetőségével;

J.  mivel az EU-n belül különböző érdekelt felek – köztük hosszú távú befektetők – vetették fel az IFRS-nek a számviteli irányelv jogi követelményeivel, különösen az óvatosság (prudencia) és gazdálkodás alapelveivel való összeegyeztethetősége kérdését; mivel a Parlament standardalkotási folyamatba való bevonása nem elegendő, és nem arányos az IFRS Alapítvány számára az uniós költségvetésből nyújtott pénzügyi hozzájárulással; mivel hangsúlyt fektettek arra is, hogy Európa határozottabban hallassa a hangját a standardalkotási folyamat során ezen elvek teljes körű elismerésének és átvételének biztosítása érdekében;

K.  mivel a jelenlegi pénzügyi válság következtében az IFRS-nek a pénzügyi stabilitásban és növekedésben betöltött szerepe felkerült a G20-ak és az EU napirendjeire, különösen a bankrendszerben felmerült veszteségek elszámolásával kapcsolatos szabályok tekintetében; mivel a G20-ak és a De Larosière-jelentés kulcsfontosságú kérdéseket emelt ki a válság előtti számviteli standardokkal kapcsolatban, többek között a mérlegen kívüli elszámolást, a valós értéken való értékelés elvéhez és az eredmény elszámolásához kapcsolódó prociklikusságot, a ciklus fellendülési szakaszában a kockázatok felhalmozódásának alulbecslését és a nem likvid és értékvesztett eszközök értékelésére szolgáló közös és átlátható módszertan hiányát;

L.  mivel az IASB kiadta a pénzügyi eszközökről szóló IFRS 9 standardot mint a válság egyes vonatkozásaira és a banki ágazatra gyakorolt hatására adott kulcsfontosságú választ; mivel az EFRAG pozitív tanácsot adott az IFRS 9 standarddal kapcsolatban, számos megjegyzést téve piaci nehézségek esetén a „valós érték” használatát, a 12 havi veszteségekre történő céltartalékképzés megközelítésével kapcsolatos fogalmi alap hiányát és a hosszú távú beruházásokhoz kapcsolódó nem megfelelő tartalékképzést illetően; mivel az IFRS 9 és az azt követő biztosítási standard különböző hatálybalépési időpontja miatt a tanács fenntartást fogalmazott meg a standardnak a biztosítási ágazatra való alkalmazhatóságával kapcsolatban; mivel ezt a problémát maga az IASB is elismeri; mivel aggályok merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a saját tőke javasolt számviteli kezelése negatívan befolyásolhatja a hosszú távú beruházásokat; mivel az EKB és az EBH IFRS 9 standarddal kapcsolatos megjegyzéseket tartalmazó levelei pozitívak voltak, de megemlítettek számos hiányosságot is;

M.  mivel a mérlegen kívüli elszámolás kérdésével foglalkozott a pénzügyi eszközök közzétételére vonatkozó IFRS 7 standard következő módosítása, valamint három újonnan kibocsátott standard, az IFRS 10 (konszolidált pénzügyi kimutatások), az IFRS 11 (Közös konstrukciók) és az IFRS 12 (Más gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségek közzététele);

N.  mivel 2015 májusában az IASB kiadott egy nyilvános tervezetet a „fogalmi keretről”, amely az IASB-t a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok kidolgozásában segítő fogalmakat ír le, lehetővé téve a pénzügyi kimutatások készítőinek a számviteli politikák kidolgozását és kiválasztását, és segítve az IFRS megértését és értelmezését minden fél számára;

O.  mivel az IFRS Alapítvány irányítási struktúrája felülvizsgálat alatt áll, összhangban alapszabályával; mivel most jött el a megfelelő alkalom az IFRS Alapítvány és az IASB szervezeti felépítésének felülvizsgálatára és az irányító és ellenőrző szerveiknél szükséges változásokra, abból a célból, hogy jobban bekerüljenek a nemzetközi pénzintézetek rendszerébe, valamint a széles körű érdekképviselet (mint például a fogyasztókat képviselő ügynökségek és pénzügyminisztériumok) és a nyilvános elszámoltathatóság biztosítására, ami magas színvonalú számviteli standardokat garantál majd;

P.  mivel a nemzetközi könyvvizsgálati standardokat a Nemzetközi Könyvvizsgálói Szövetség (IFAC) keretein belül működő Nemzetközi Könyvvizsgálati és Bizonyosságot Nyújtó Szolgáltatási Standardok Testület (IAASB) dolgozza ki; mivel a Közérdekű Felügyeleti Tanács (PIOB) egy független nemzetközi szervezet, amely az ISA elfogadásához vezető folyamatot és az IFAC egyéb közérdekű tevékenységeit felügyeli;

Q.  mivel a 2014–2020 közötti időszakra a pénzügyi beszámolás és ellenőrzés területén meghatározott tevékenységek támogatására irányuló uniós program magában foglalja az IFRS Alapítvány és a PIOB finanszírozását 2014 és 2020 között, az EFRAG finanszírozását azonban csak 2014 és 2016 között;

Az IFRS 10 éves uniós alkalmazásának értékelése

1.  tudomásul veszi a Bizottságnak az IAS értékeléséről és az IFRS-nek az EU-ban történő alkalmazásáról szóló jelentését és azt a megállapítását, hogy az IAS-rendelet célkitűzései teljesültek; sajnálja, hogy a Bizottság még nem tett javaslatot az értékelésében azonosított hiányosságok megoldásához szükséges jogi változásokra; felkéri a standard alkotóját, hogy biztosítsa az IFRS koherenciáját a már meglévő számviteli standardokon belül, és mozdítsa elő az összhangot nemzetközi szinten; összehangoltabb megközelítésre hív fel az új standardok fejlesztése során, beleértve az alkalmazás összehangolt ütemezéseit is, különös tekintettel az IFRS 9 (Pénzügyi eszközök) és az új IFRS 4 (Biztosítási szerződések) alkalmazására; sürgeti a Bizottságot ebből a célból gondosan kidolgozott jogalkotási javaslatok előterjesztésére és annak biztosítására, hogy az esetleges késedelmek ne eredményezzenek egyenlőtlenségeket vagy a verseny torzulását a biztosítási ágazatban; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg részletesen, hogy a Larosière-jelentés ajánlásai teljes körűen végrehajtásra kerültek-e, különösen a 4. számú ajánlás, amely kimondja, hogy szükség van a valós értéken alapuló értékelés szélesebb körű megfontolására;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy sürgősen teljesítse a „közjó” kritérium kiterjesztése kapcsán – azaz hogy a számviteli standardok ne veszélyeztessék az EU pénzügyi stabilitását, és ne is gátolják az EU gazdasági fejlődését – tett Maystadt-ajánlást, és biztosítsa e kritérium teljes körű tiszteletben tartását a jóváhagyási eljárás során; sürgeti a Bizottságot, hogy az EFRAG-gal együtt bocsásson ki egyértelmű iránymutatást arról, mit jelent a „közjó” és a „megbízható és valós összkép” elve az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata és a számviteli irányelv alapján, ezeknek a jóváhagyási kritériumoknak az egységes értelmezése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a „közjó” kritériuma Maystadt általi meghatározásának az IAS-rendeletbe való belefoglalására; felhívja a Bizottságot, hogy az EFRAG-gal együtt vizsgálja meg módszeresen, hogy a Maystadt által meghatározott „közjó” kritériuma megköveteli-e a meglévő számviteli standardok megváltoztatását, és ennek alapján működjön együtt az IASB-vel, a nemzeti és harmadik országok standardalkotóival, hogy a módosítások szélesebb körű támogatást kapjanak, vagy ilyen szélesebb körű támogatás hiányában szükség esetén rendelkezzen az uniós jogban külön standardokról e kritériumok teljesítésére;

3.  megjegyzi, hogy a 2013/34/EU irányelv 4. cikkének (3) bekezdésében szereplő, a megbízható és valós összkép értékelésére irányuló vizsgálat az elszámolásokban feltüntetett számadatokra vonatkozik, és az irányelv (3) és (29) preambulumbekezdésében említett uniós szabályok szerint készített elszámolások tekintetében ez jelenti a normát; kiemeli, hogy ez az elszámolások tőkemegfelelési funkciójához kapcsolódik, azaz ahhoz a célhoz, hogy a befektetők – mind a hitelezők, mind a részvényesek – ezeket a számadatokat használják az éves beszámolóban annak meghatározására, hogy a vállalkozás a „nettó eszközérték” tekintetében fizetőképes-e, valamint az osztalékfizetés meghatározására;

4.  hangsúlyozza, hogy az elszámolásokban szereplő számadatok megbízható és valós összképe elérésének alapvető alkotórésze az óvatos értékelés, amely azt jelenti, hogy nem becsülik alá a veszteséget vagy nem becsülik túl a nyereséget a számviteli irányelv 6. cikke (1) bekezdése c) pontjának i. és ii. alpontjában meghatározottak szerint; rámutat, hogy a számviteli irányelv ezen értelmezését az Európai Bíróság számos ítélete megerősítette;

5.  megjegyzi, hogy a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló rendelet (IAS-rendelet) bizonyos fokú rugalmasságot tesz lehetővé a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok jóváhagyásáról szóló döntések meghozatalakor azáltal, hogy nem követeli meg „ezen irányelvek valamennyi előírásának szigorú betartását”; javasolja azonban, hogy ez ne terjedjen ki annak lehetővé tételére, hogy a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok annyira eltérjenek az IAS-rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében említett negyedik társasági jogi irányelv (78/660/EGK) és hetedik társasági jogi irányelv (83/349/EGK) helyébe lépő 2013-as számviteli irányelv (2013/34/EU) általános céljától, hogy az a pénzügyi kimutatásokban a nyereség túlbecslését vagy a veszteség alulbecslését eredményezné; ebben a tekintetben úgy ítéli meg, hogy az IAS 39 standard jóváhagyása a bekövetkezett veszteség modellje miatt ellentétes lehetett a 2013-as számviteli irányelv által felváltott negyedik és hetedik társasági jogi irányelv általános céljával, különös tekintettel a negyedik társasági jogi irányelv 31. cikke (1) bekezdése c) pontjának bb) alpontjára, amely kimondja, hogy „[mérni kell és el kell ismerni] a tárgyidőszakban vagy az előző üzleti év során felmerülő valamennyi előrelátható kötelezettséget és feltételezhető veszteséget, még akkor is, ha ezek a kötelezettségek vagy veszteségek csak a mérleg fordulónapja és a mérleg összeállításának időpontja között válnak nyilvánvalóvá”;

6.  üdvözli az IASB azon szándékát, hogy ismét bevezesse az „óvatosság” (prudencia) elvét és megerősítse a „gazdálkodást” az új fogalmi keretben; sajnálja, hogy az IASB az „óvatosságot” úgy értelmezi, hogy az csak „a mérlegelési jogkör óvatos kezelését” jelenti; megjegyzi, hogy az IASB nem ugyanúgy értelmezi az óvatosság és a gazdálkodás elvét, ahogy az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata és a számviteli irányelv; úgy véli, hogy az „óvatosság” elvéhez a megbízhatóság elvének kell társulnia; felkéri a Bizottságot és az EFRAG-ot, hogy állapodjon meg az óvatosság és a gazdálkodás elvének az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában és a számviteli irányelvben meghatározottaknak megfelelő jelentéséről, és ennek alapján működjön együtt az IASB-vel, a nemzeti és harmadik országokbeli standardalkotókkal, hogy ezek az elvek szélesebb körű támogatást kapjanak; felhívja az IASB-t, hogy módszeresen vizsgálja meg, hogy a felülvizsgált fogalmi keret megköveteli-e a meglévő számviteli standardok megváltoztatását, és szükség esetén hajtson végre módosításokat;

7.  tudomásul veszi a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok keretében a veszteség elszámolásával kapcsolatos változást, amely a veszteségre óvatosabb céltartalékok képzését teszi lehetővé a bekövetkezett veszteség helyett a várható veszteség előretekintő koncepciója alapján; véleménye szerint az uniós jóváhagyási folyamatnak gondosan és óvatosan elő kell készítenie a várható veszteség fogalmának meghatározását a modellekbe vetett túlzott bizalom elkerülése és az eszközök értékvesztésével kapcsolatos egyértelmű felügyeleti iránymutatás kidolgozásának lehetővé tétele érdekében;

8.  úgy véli, hogy a mérlegen kívüli elszámolás kérdéséről még nem született megfelelő és hatékony döntés, mivel az, hogy egy eszközt a mérlegben fel kell-e tüntetni vagy sem, még mindig egy mechanikusan alkalmazandó, ám megkerülhető szabály kérdése; felhívja az IASB-t, hogy küszöbölje ki ezeket a hiányosságokat;

9.  a G20-ak által az értékpapírpiaci felügyelet terén azonosított kulcsproblémák tekintetében üdvözli az IFRS Alapítvány és az IOSCO jegyzőkönyveit a szorosabb együttműködésről; ezt az együttműködést szükségesnek tekinti a magas színvonalú világszintű számviteli standardok iránti igény kielégítéséhez és a változó nemzeti keretfeltételek helyett következetes standardok alkalmazásának támogatásához;

10.  meggyőződése, hogy az IASB és az IOSCO között az IFRS egyre terjedő alkalmazásáról folytatott információcserét nemcsak helyzetelemzésnek, hanem a bevált gyakorlatok azonosítására szolgáló lehetőségnek is kell tekinteni; ebben a tekintetben üdvözli az IOSCO által bevezetett éves „végrehajtói vitát”, amelynek célja az IASB tájékoztatása az átültetés és a végrehajtás során felmerülő kulcskérdésekről;

11.  megjegyzi, hogy a számviteli standardok hatásait teljes mértékben meg kell érteni; ragaszkodik ahhoz, hogy az IASB és az EFRAG prioritásnak tekintse hatásvizsgálatai megerősítését különösen a makrogazdaság tekintetében, és az érintettek széles köre, köztük a hosszú távú befektetők és társaságok, valamint a közvélemény különböző igényeinek felmérését; felkéri a Bizottságot, hogy emlékeztesse az EFRAG-ot arra, hogy fokozza arra irányuló képességét, hogy értékelje az új számviteli standardok által a pénzügyi stabilitásra kifejtett hatást, kifejezetten előtérbe helyezve azokat az európai szükségleteket, amelyeket már a folyamat korai szakaszában figyelembe kell venni az IASB által végzett szabványosítás során; megjegyzi különösen azt, hogy nem áll rendelkezésre mennyiségi hatásvizsgálat az IFRS 9-hez, amellyel kapcsolatban 2017 előtt nem fognak rendelkezésre állni adatok; felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy az IFRS 9 elősegítse az EU hosszú távú beruházási stratégiáját, különösen az olyan rendelkezések korlátozása révén, amelyek túlzott rövid távú volatilitást eredményeznek a pénzügyi kimutatásokban; tudomásul veszi, hogy az európai felügyeleti hatóságok (EFH-k), az ESMA, az EBH és az EIOPA, amelyek rendelkeznek a szükséges szakértelemmel és kapacitással ahhoz, hogy e feladatban segítséget nyújtsanak, elutasították az EFRAG igazgatótanácsában való teljes jogú tagságot arra hivatkozva, hogy az EFRAG egy magánszervezet; úgy véli, hogy amennyiben a megreformált irányítási megállapodások alapján az EKB és az európai felügyeleti hatóságok megfigyelőként részt vehetnének az EFRAG igazgatótanácsában, akkor több lehetőség nyílna a pénzügyi stabilitásra gyakorolt hatások figyelembevételére; felhívja a Bizottságot, hogy az IAS-rendelet felülvizsgálatának keretében vizsgálja meg annak a lehetőségét, hogy hogyan lehet rendszeres hivatalos visszajelzést kapni az európai felügyeleti hatóságoktól;

12.  meggyőződése, hogy csak egyszerű szabályokat lehet hatékonyan alkalmazni és eredményesen felügyelni; emlékeztet arra, hogy a G20-ak 2009. április 2-i nyilatkozatukban arra szólítottak fel, hogy csökkenteni kell a pénzügyi eszközökre vonatkozó számviteli standardok bonyolultságát, és hogy az értékbecslési standardok nemzetközi szintű alkalmazását – a felügyeleti szervek közreműködésével – világossá és következetessé kell tenni; aggodalmát fejezi ki az IFRS nem szűnő bonyolultsága miatt; kéri ennek a bonyolultságnak az új számviteli standardok kidolgozásakor történő csökkentését, amennyiben az megfelelő és lehetséges; úgy véli, hogy a számviteli standardok kevésbé bonyolult rendszere hozzá fog járulni az egységesebb végrehajtáshoz, hogy a vállalati pénzügyi adatok összehasonlíthatók legyenek a tagállamok között;

13.  kéri, hogy az IFRS keretében vezessenek be országonkénti jelentéstételi kötelezettséget; megismétli a Parlament azon álláspontját, hogy az országonkénti nyilvános jelentéstétel döntő szerepet játszhat az adóelkerülés és adócsalás elleni fellépésben;

14.  arra kéri az IASB-t, a Bizottságot és az EFRAG-ot, hogy általában a pénzügyi jelentések standardjainak kidolgozásába és különösen a jóváhagyási folyamatba korai szakaszban vonják be a Parlamentet és a Tanácsot; úgy véli, hogy a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok EU-ban történő elfogadásával kapcsolatos ellenőrzési folyamatot a pénzügyi szolgáltatások területén alkalmazott „2. szintű” intézkedések ellenőrzési folyamatának mintájára hivatalossá kell tenni és ugyanúgy kell kialakítani; javasolja, hogy az európai hatóságok kérjék fel az érdekelt civil társadalmi feleket arra, hogy – többek között az EFRAG szintjén – támogassák munkájukat; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre olyan fórumot az érdekelt felek számára, ahol megvitathatják az európai számviteli alapelveket; felhívja a Bizottságot, hogy tegye lehetővé a Parlament számára, hogy megkapja az EFRAG elnöki posztjára jelölt személyek szűkített listáját annak érdekében, hogy még a javasolt jelöltre vonatkozó szavazást megelőzően nem hivatalos meghallgatásokat szervezhessen;

15.  ebben az összefüggésben megjegyzi, hogy – amennyiben a jelen állásfoglalásban foglalt kérések kellően figyelembevételre kerülnek – a Parlamentnek a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok aktív támogatójának szerepét kell játszania, mivel bebizonyosodott, hogy az előnyök meghaladják a költségeket;

16.  meggyőződése, hogy a globális gazdaságnak nemzetközileg elfogadott számviteli standardokra van szüksége; emlékeztet azonban arra, hogy a konvergencia önmagában nem cél, és csak akkor kívánatos, ha annak eredményeképpen jobb, a köz javát szolgáló, körültekintő és megbízható számviteli standardok születnek; úgy véli ezért, hogy kiterjedt párbeszédet kellene folytatni az IASB és az egyes országok számviteli standardalkotói között, a lassan haladó konvergenciafolyamat ellenére;

17.  megjegyzi, hogy a vállalkozások zöme kis- és középvállalkozás; tudomásul veszi a Bizottság szándékát, hogy az IASB-vel tárja fel a kkv-k számára a közös magas színvonalú és egyszerűsített számviteli standardok kidolgozásának lehetőségét, amelyeket uniós szinten önkéntesen használhatnának a multilaterális kereskedési rendszerekben (MTF) jegyzett kkv-k és kifejezetten a kkv-k növekedési piacai; ezzel kapcsolatban tudomásul veszi a kkv-k esetében már meglévő pénzügyi beszámolási standardokat; úgy véli, hogy az e téren folytatott munka folytatásának feltételéül kell szabni, hogy a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok kevésbé legyenek bonyolultak, ne ösztönözzék a prociklikusságot, és hogy a kkv-k érdekei megfelelően képviselve legyenek az IASB-ben; úgy véli, hogy a megfelelő érintett felek számára képviseletet kell biztosítani az IASB-ben; felhívja a Bizottságot, hogy a további lépések megtétele előtt végezzen megfelelő hatásvizsgálatot az IFRS kkv-kra gyakorolt hatásairól; kéri az ezzel kapcsolatos fejlemények szoros figyelemmel kísérését és a Parlament teljes körű tájékoztatását, kellő tekintettel a jobb szabályozást célzó folyamatra;

18.  kiemeli, hogy a nemzeti standardalkotók immár az EFRAG szerves részei; ezért úgy véli, hogy az EFRAG tanácsadó szerepet tölt be a tőzsdén jegyzett kisvállalatokra, és általánosságban a kkv-kra vonatkozó számviteli kérdéseket illetően;

19.  üdvözli a tényt, hogy a Bizottság a tagállamokat a pénzügyi információk végrehajtására vonatkozó ESMA-iránymutatások követésére buzdítja; sajnálatosnak tartja, hogy több tagállam nem felel meg, és a jövőben sem kíván megfelelni az ESMA IFRS-ről szóló végrehajtási iránymutatásainak; felkéri ezeket a tagállamokat, hogy törekedjenek az iránymutatások betartására; felkéri a Bizottságot, hogy értékelje, hogy az ESMA jogkörei lehetővé teszik-e a következetes és koherens végrehajtást az EU területén, és amennyiben nem, tárja fel a megfelelő alkalmazás és végrehajtás biztosításának egyéb lehetőségeit;

20.  elismeri, hogy az IAS-rendelet kötelező alkalmazási köre és az IFRS tagállamok által történő nemzeti szintű kiterjesztésének lehetősége közötti egyensúly biztosítja a megfelelő szubszidiaritást és arányosságot;

21.  üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy megvizsgálja az osztalékfizetésre vonatkozó uniós szabályok koordinálásának ügyét; ezzel kapcsolatban emlékeztet a tőkemegőrzési irányelv 17. cikke (1) bekezdésére, amelynek értelmében közvetlenül a vállalkozások éves beszámolói képezik az osztalékok elosztására vonatkozó határozatok alapját, és amely bizonyos korlátozásokat állapít meg az osztalék elosztására vonatkozóan; tudomásul veszi, hogy az IAS-rendelet értékelésekor a Bizottság megállapította, hogy a tagállamok különbözőképpen érvényesítik az IFRS-standardokat; hangsúlyozza, hogy a tőkemegőrzési és osztalékfelosztási szabályok az IAS-rendelet értékeléséről szóló jelentés szerint peres ügyekhez vezethetnek egyes olyan jogrendszerekben, ahol a tagállamok engedélyezik vagy megkövetelik az IFRS alkalmazását a felosztható nyereség kiszámításához alapul szolgáló éves pénzügyi kimutatások készítésekor; rámutat arra, hogy minden tagállam egyedileg vizsgálja, hogyan tud nemzeti jogszabályai és az uniós tőkemegőrzési követelmények keretében választ adni ezekre a kérdésekre; e tekintetben sürgeti a Bizottságot a tőkemegőrzési irányelvnek és a számviteli irányelvnek való megfelelés biztosítására;

22.  felhívja az EFRAG-ot és a Bizottságot, hogy mihamarabb vizsgálják meg azt, hogy a számviteli standardok lehetőséget adnak-e adócsalásra és adókikerülésre, illetve hajtsanak végre minden ahhoz szükséges változtatást, hogy elkerülhetők és megelőzhetők legyenek az esetleges visszaélések;

23.  tudomásul veszi az átláthatóság és a közszférában működő szervek által készített elszámolások összehasonlíthatóságának növelésére irányuló törekvéseket a közszférára vonatkozó európai számviteli standardok (EPSAS) kidolgozása révén;

Az IFRS Alapítvány, az EFRAG és a PIOB tevékenységei

24.  támogatja a Bizottság azon ajánlásait, hogy az IFRS Alapítvány felügyelőtestülete irányítsa figyelmét a belső szervezeti problémákról azoknak a közérdekű ügyeknek a megvitatására, amelyek az IFRS Alapítvány elé terjeszthetők; úgy véli azonban, hogy további előrelépést kell tenni az IFRS Alapítvány és az IASB irányítása tekintetében, különösen az átláthatósággal, az összeférhetetlenség megelőzésével és a szerződtetett szakértők sokféleségével kapcsolatban; rámutat, hogy az IASB legitimitása forog kockán akkor, ha a felügyelőtestület továbbra sem tud megegyezésre jutni feladatkörét illetően, miközben a határozatokat konszenzussal hozzák; különösen támogatja a Bizottság azon javaslatát, hogy vegyék figyelembe a különböző időtávlatokkal dolgozó befektetők jelentéstételi igényeit, és hogy a rájuk vonatkozó standardok kidolgozásakor találjanak egyedi megoldásokat, különösen a hosszú távú befektetők tekintetében; támogatja az IASB nagyobb mértékű bevonását a nemzetközi pénzintézetek rendszerébe és a széles körű érdekképviselet (mint például a fogyasztókat képviselő ügynökségek és pénzügyminisztériumok) és a nyilvános elszámoltathatóság biztosítására tett lépéseket, ami magas színvonalú számviteli standardokat garantál majd;

25.  megjegyzi, hogy az IASB-ben a piaci szereplők vannak többségben; rámutat, hogy a kis- és középvállalkozások egyáltalán nem rendelkeznek képviselettel az IASB-ben; rámutat, hogy az IFRS Alapítvány továbbra is önkéntes hozzájárulásokra támaszkodik, amelyek gyakran a magánszektorból érkeznek, és amelyek így az összeférhetetlenség kockázatát hordozzák magukban; felszólítja a Bizottságot, hogy sürgesse az IFRS Alapítványt, hogy törekedjen szélesebb körű és kiegyensúlyozott finanszírozási szerkezetre, többek között díjakra vagy közforrásokra alapozva;

26.  üdvözli a szén-dioxid-kibocsátásra és az éghajlatváltozásra vonatkozó jelentéstétel terén az IFRS Alapítvány és az IASB által kifejtett tevékenységet; úgy véli mindenekelőtt, hogy a különösen fontos hosszú távú strukturális problémákat, mint például a szén-dioxid-kibocsátás miatt a vállalkozások mérlegében leírt eszközök értékelésének kérdését – az ezzel kapcsolatos standardok kidolgozása céljából – tételesen fel kell venni az IFRS munkaprogramjába; felhívja az IFRS szerveit, hogy vegyék fel napirendjükre a szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos jelentéstétel kihívásait, és a szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos kockázatok kérdését;

27.  felszólítja a Bizottságot és az EFRAG-ot annak megvizsgálására, hogy a valós értéken alapuló, az IFRS keretében bevezetett számvitel eredményeképpen a nyugdíjalapok eszközkihelyezése miért tolódott el a részvényektől a kötvények felé;

28.  támogatja a Bizottságot az IFRS Alapítvány arra való sürgetésében, hogy gondoskodjon arról, hogy az IFRS alkalmazása és az állandó pénzügyi hozzájárulás megléte az IFRS Alapítvány és az IASB irányító és felügyeleti testületei tagságának feltétele legyen; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy hogyan lehetne az IFRS Alapítványt és az IASB-t megreformálni annak érdekében, hogy a fent említett követelményeknek meg nem felelő tagok vétójogát meg lehessen vonni;

29.  felhívja az IFRS vezetőtestületét, az IFRS felügyelőtestületét és az IASB-t, hogy mozdítsák elő a nemek közötti megfelelő egyensúlyt saját fórumaikon;

30.  emlékeztet arra, hogy a Goulard-jelentésben intézkedéseket kért a demokratikus legitimitás, az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a feddhetetlenség fokozása érdekében többek között a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáféréssel, a különféle érdekelt felekkel folytatott nyitott párbeszéddel, a kötelező átláthatósági nyilvántartásokkal és a lobbiülések átláthatóságára vonatkozó szabályok bevezetésével, valamint a belső szabályokkal, különösen az összeférhetetlenség megelőzésével kapcsolatban;

31.  hangsúlyozza, hogy az EFRAG reformjának javítania kell az új IFRS kidolgozásához való európai hozzájárulást, és az szerepet játszhat az IFRS Alapítvány irányításának reformjában;

32.  helyteleníti, hogy az EFRAG már egy ideje elnök nélkül működik, tekintettel az elnök által a konszenzus elérésében és abban játszott kulcsszerepre, hogy nemzetközi szinten egyértelműen és világosan biztosítsa az európai érdekeket a számvitel terén; hangsúlyozza, hogy mihamarabb új elnököt kell kinevezni; sürgeti ezért a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a kiválasztási folyamatot, és teljes mértékben vegye figyelembe a Parlament és a Gazdasági és Monetáris Bizottság szerepét;

33.  üdvözli az EFRAG reformját, amely 2014. október 31-én lépett hatályba, és elismeri, hogy jelentős erőfeszítések történtek e tekintetben; nyugtázza, hogy javult az átláthatóság; helyteleníti, hogy az EFRAG finanszírozását, illetve különösen a tőzsdén jegyzett társaságok által fizetendő kötelező járulékok rendszere létrehozásának lehetőségét illetően a Bizottság a reform rövid távon megvalósítható elemeinek végrehajtására összpontosította erőfeszítéseit; kéri a Bizottságot, hogy – a Maystadt-jelentés ajánlásaival összhangban – tegyen hivatalos lépéseket annak érdekében, hogy ösztönözze nemzeti finanszírozási mechanizmus létrehozására azokat a tagállamokat, amelyek még nem rendelkeznek ilyennel; nyugtázza, hogy a Bizottságot javaslatot tett az EFRAG uniós programjának a 2017 és 2020 közötti időszakra való meghosszabbítására; felkéri a Bizottságot, hogy a megállapodás szerinti reform keretében végezzen éves átfogó értékelést a 258/2014/EU rendelet 9. cikkének (3) bekezdése és 9. cikkének (6) bekezdése értelmében; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy hosszú távon az EFRAG alakuljon át közintézménnyé;

34.  helyteleníti, hogy opcionálissá tették a Maystadt által javasolt azon követelményt, hogy vonják össze az EFRAG vezérigazgatói és az EFRAG TEG elnöki tisztségét; megjegyzi, hogy az új igazgatótanács összetétele eltér a Maystadt-jelentésben szereplő javaslattól, mivel az európai felügyeleti hatóságok és az Európai Központi Bank elutasította, hogy a testületben teljes jogú tagsággal rendelkezzen; felhívja az EFRAG-ot, hogy növelje az igazgatótanácsi tagsággal rendelkező felhasználók számát – amely jelenleg csupán egy –, és biztosítsa, hogy valamennyi jelentős érdekelt fél képviseltesse magát az EFRAG-ban;

35.  üdvözli, hogy 2014-ben a PIOB diverzifikálta finanszírozását; megjegyzi, hogy az IFAC által nyújtott teljes finanszírozás 58% volt, amely – miközben továbbra is a PIOB finanszírozásának jelentős részét teszi ki – jóval a kétharmados küszöb alatt van, és hogy emiatt a Bizottságnak nem kellett korlátoznia éves hozzájárulását, amint azt a 258/2014/EU rendelet 9. cikkének (5) bekezdése kiköti; felhívja a PIOB-ot, hogy fokozza a könyvvizsgálói szakma feddhetetlenségének biztosítására tett erőfeszítéseit;

o
o   o

36.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 243., 2002.9.11., 1. o.
(2) HL L 182., 2013.6.29., 19. o.
(3) HL L 315., 2012.11.14., 74. o.
(4) HL L 105., 2014.4.8., 1. o.
(5) HL L 340., 2007.12.22., 66. o.
(6) HL C 259. E, 2009.10.29., 94. o.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0108.
(8) HL L 158., 2014.5.27., 196. o.
(9) HL L 157., 2006.6.9., 87. o.


Béketámogató műveletek - Az EU kötelezettségvállalása az ENSZ és az Afrikai Unió vonatkozásában
PDF 299kWORD 120k
Az Európai Parlament 2016. június 7-i állásfoglalása a béketámogató műveletekről – Az EU szerepvállalása az ENSZ és az Afrikai Unió vonatkozásában (2015/2275(INI))
P8_TA(2016)0249A8-0158/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés V. címére és különösen annak 21., 41., 42. és 43. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 220. cikkére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára, különösen annak VI., VII. és VIII. fejezetére,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának „Partnerségek létrehozása a béke érdekében: a békefenntartó partnerség felé” című, 2015. április 1-jei jelentésére(1),

–  tekintettel az Európai Bizottság és az Unió közös kül- és biztonságpolitikai főképviselője „A biztonságot és a fejlesztést szolgáló kapacitásépítés – A partnerek felkészítése a válságmegelőzésre és - kezelésre” című, 2015. április 28-i közös közleményére(2),

–  tekintettel az ENSZ béketámogató műveletekkel foglalkozó magas szintű független szakértői testületének 2015. június 16-i jelentésére(3),

–  tekintettel az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama által összehívott békefenntartói csúcstalálkozón a világ vezetői által 2015. szeptember 28-án elfogadott nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ békefenntartó tevékenységeihez nyújtott uniós KBVP-támogatás megerősítésére irányuló 2012. június 14-i cselekvési tervre(4), valamint a 2015. március 27-i, „Az ENSZ és az EU közötti békefenntartási és válságkezelési stratégiai partnerség megerősítése: prioritások 2015–2018.” című dokumentumra(5),

–  tekintettel a 2007. december 8-9-én Lisszabonban megtartott 2. EU-Afrika csúcstalálkozón jóváhagyott EU–Afrika közös stratégiára (JAES)(6) és a 2014. április 2–3-án Brüsszelben megtartott 4. EU-Afrika csúcstalálkozón elfogadott, a 2014–2017 közötti időszakra vonatkozó JAES ütemtervre(7),

–  tekintettel az Európai Számvevőszék „Hatékonyak és eredményesek-e a konfliktus sújtotta országokban az ENSZ-szervezetek közreműködésével lebonyolított uniós támogatások?” című, 3/2011. sz. különjelentésére,

–  tekintettel „Az Európai Unió szerepéről az ENSZ-ben – az uniós külpolitikai célok jobb megvalósítása” című, 2015. november 24-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek „Az Afrikai Békekeret tíz év utáni értékelése: hatékonyság és jövőbeli kilátások” című, 2015. december 9-i állásfoglalására,

–  tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre,

–  tekintettel a külföldi katonai és polgári védelmi eszközök katasztrófasegélyezés esetén történő alkalmazásáról szóló, 2007. novemberi oslói iránymutatásokra,

–  tekintettel az Afrikai Unió alapokmányának 4h. és 4j. cikkére,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 2000. évi 1325. számú határozata tízedik évfordulójáról szóló 2010. november 25-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel „A demokrácia és a fenntartható fejlődés gyökerei: Európa együttműködése a civil társadalommal a külkapcsolatokban” című, 2012. október 15-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0158/2016),

A.  mivel a béketámogató műveletek a válságra adott válasz egyik formáját képezik, rendszerint egy nemzetközileg elismert szervezet, például az ENSZ vagy az Afrikai Unió (AU) támogatására, az ENSZ mandátumával, fegyveres konfliktus megakadályozásának, a béke helyreállításának, fenntartásának vagy építésének, a békemegállapodások végrehajtásának, valamint a kudarcot valló vagy gyenge államok miatt keletkezett kihívások és vészhelyzetek kezelésének céljával; mivel az afrikai és az európai szomszédság stabilitása országainknak nagy mértékben javára válna;

B.  mivel a béketámogató műveletek célja hosszú távon stabil, biztonságos és virágzóbb környezetek létrehozása; mivel a jó kormányzás, az igazságosság, a jogállamiság nagyobb tiszteletben tartása, a polgári lakosság védelme, az emberi jogok tiszteletben tartása és a biztonság ennek alapvető feltételeit képezik, és a sikeres megbékélési, újjáépítési és gazdaságfejlesztési programok hozzájárulnak majd az önfenntartó béke és jómód létrejöttéhez;

C.  mivel az afrikai biztonsági helyzet terrorista és lázadó csoportok Szomáliában, Nigériában és a Száhil-Szahara régióban való térnyerésével az elmúlt évtized során drámai módon megváltozott, és sok térségben a békekikényszerítés és a terrorizmus elleni műveletek a hétköznapok részévé váltak; mivel az instabil államok és a kormányzás nélkül maradt területek száma egyre nő, amely sokakat sodor szegénységbe és törvényen kívüli állapotokat, korrupciót és erőszakot szül; mivel kontinensen belüli, könnyen átjárható határok hozzájárulnak az erőszak növeléséhez, csökkentik a biztonságot és alkalmat teremtenek bűncselekmények elkövetésére;

D.  mivel a 2030-ig tartó időszakra szóló új fenntartható fejlesztési menetrend a fejlődés kulcsfontosságú feltételként nevezte meg a békét, és mivel a békével és az igazságszolgáltatással kapcsolatban 16 fenntartható fejlődési célt fogalmaztak meg;

E.  mivel a béketámogató műveletek sikeréhez szükséges erőforrásokat megfelelően tapasztalt és felszerelt szervezeteknek és nemzeteknek kell – egyértelmű és reális ENSZ-megbízatás mellett – biztosítaniuk, hogy segítsenek a civil szervezetek munkájához szükséges biztonságos környezet megteremtésében;

F.  mivel a nemzetközi békét és biztonságot továbbra is elsősorban az ENSZ garantálja, valamint ez a szervezet adja a válságkezelésre irányuló többoldalú együttműködés legátfogóbb keretét; mivel jelenleg minden eddiginél több, 16 ENSZ békefenntartó művelet zajlik, amelyben 120 000 fő vesz részt; mivel az ENSZ-békefenntartók több mint 87%-át nyolc afrikai misszióban vetik be; mivel az ENSZ műveletei korlátozott hatókörűek;

G.  mivel az AU az ENSZ-re vonatkozó korlátozásoktól eltérő feltételekkel működik, így valamelyik fél oldalára állhat, felkérés nélkül beavatkozhat, illetve ott is beavatkozhat, ahol nem írtak alá békemegállapodást, betartva ugyanakkor az az ENSZ Alapokmányban foglaltakat; mivel Afrikában rendkívül magas az államokon belüli és az államok közti konfliktusok száma, ez fontos különbség;

H.  mivel a NATO támogatást nyújtott az AU-nak, többek közt az AMIS (Darfur) és AMISOM (Szomália) révén, tervezési és stratégiai tengeri és légi szállítási eszközök rendelkezésre bocsátásával, valamint az afrikai készenléti erők (ASF) kapacitásépítésének támogatásával;

I.  mivel az afrikai válságok olyan koherens, globális választ tesznek szükségessé, amely túlmutat a pusztán biztonsági szempontokon; mivel a béke és a biztonság a fejlődés elengedhetetlen előfeltételei, és valamennyi helyi és nemzetközi szereplő hangsúlyozta, hogy szoros együttműködésre van szükség a biztonsági és fejlesztési szakpolitikák között; mivel hosszú távú perspektívára van szükség; mivel a biztonsági ágazat reformja, a volt harcosok lefegyverzése, leszerelése és a civil életbe történő visszailleszkedése fontos lehet a stabilitási és fejlesztési célok elérése szempontjából; mivel az ENSZ békével és biztonsággal foglalkozó összekötő irodája és az Afrikai Unió brüsszeli missziója kulcsfontosságú szerepet tölt be az általuk képviselt szervezetek, valamint az EU, a NATO és a nemzeti követségek közötti kapcsolatok fejlesztésében;

J.  mivel az AU-val való európai együttműködés elsődleges mechanizmusa az Afrikai Békekeret, amelyet 2004-ben hoztak létre, és amely a tagállamok által finanszírozott Európai Fejlesztési Alapon keresztül mintegy 1,9 milliárd eurót bocsát rendelkezésre; mivel 2003-ban való létrehozásakor az APF EFA-forrásokból való finanszírozását ideiglenesre tervezték, de 12 évvel később továbbra is az EFA az APF fő finanszírozási forrása; mivel 2007-ben kiszélesítették az eszköz hatályát, hogy az a konfliktus-megelőzésre és a konfliktusok lezárását követő stabilizálásra irányuló műveletek szélesebb körére is kiterjedjen; mivel a 2014–2016 közötti időszakra vonatkozó cselekvési program figyelembe veszi a külső értékelést és a tagállamokkal való konzultációkat, illetve új elemeket vezet be hatékonysága növelése érdekében; mivel az EUSZ 43. cikke hivatkozik az úgynevezett „petersbergi feladatokra”, amelyek katonai tanácsadói és segítségnyújtási feladatokat, konfliktusmegelőzést és békefenntartást, harcoló erők válságkezelésben kifejtett feladatait – beleértve a béketeremtést és a konfliktusok lezárását követően a helyzet stabilizálására irányuló műveleteket – foglalnak magukban; mivel 2014-ben a költségvetés több mint 90%-át béketámogató műveletekre különítették el, amelyből 65% az AMISOM alkalmazottaival kapcsolatos költségek fedezésére szolgált; mivel az Afrikai Unió és az afrikai regionális gazdasági közösségek intézményi kapacitásainak megerősítése létfontosságú a béketámogató műveletek, valamint a konfliktus utáni megbékélést és rehabilitációt célzó folyamatok sikeréhez;

K.  mivel az EU szerepét a számos ország és szervezet által a béketámogató műveletekhez nyújtott hozzájárulás összefüggésében kell vizsgálni; mivel például az Egyesült Államok nyújtja a legnagyobb pénzügyi hozzájárulást az ENSZ békefenntartó műveleteihez és közvetlen támogatást biztosít az AU számára az Afrikai Békefenntartási Gyorsreagálású Partnerségen keresztül, valamint mintegy 5 milliárd dollárral járul hozzá a Közép-afrikai Köztársaságban, Maliban, az Elefántcsontparti Köztársaságban, Dél-Szudánban és Szomáliában zajló ENSZ-műveletekhez; mivel e változatos finanszírozási forrásokat az Afrikai Unió békével és biztonsággal foglalkozó partneri csoportja koordinálja; mivel Kína aktív résztvevője lett az ENSZ békefenntartó műveleteinek, és a Kína és Afrika közötti együttműködési fórum magában foglalja az AU Bizottságot; mivel Etiópia után India, Pakisztán és Banglades adja a legtöbb embert az ENSZ békefenntartó műveleteihez;

L.  mivel az európai országok és maga az EU jelentősen hozzájárulnak az ENSZ rendszeréhez, nevezetesen pénzügyi támogatást biztosítva az ENSZ-programok és -projektek számára; mivel Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság adják az ENSZ békefenntartó műveleteihez biztosított európai hozzájárulás legnagyobb részét; mivel az Unió tagállamai együtt nyújtják a legnagyobb pénzügyi hozzájárulást az ENSZ békefenntartási költségvetéséhez (mintegy 37%-kal), és jelenleg kilenc békefenntartó misszióhoz biztosítanak csapatokat; mivel emellett 2014-ben és 2015-ben az AU felé tett uniós pénzügyi kötelezettségvállalások összesen 717,9 millió eurót tettek ki, míg az AU hozzájárulása mindössze 25 millió EUR volt; mivel az európai országok csupán 5%-os arányban járulnak hozzá az ENSZ békefenntartó személyzetéhez, az összesen mintegy 92 000 főből csupán 5 000 főt biztosítva; mivel ugyanakkor Franciaország például évente 25 000 afrikai katonát képez ki, emellett több mint 4 000 fővel vesz részt afrikai békefenntartó műveletekben;

M.  mivel a gyalogsági aknák jelentős akadályát képezik a konfliktus utáni rehabilitációnak és fejlesztésnek, nem utolsósorban Afrikában, és az EU az elmúlt 20 év folyamán mintegy 1,5 milliárd eurót költött aknamentesítési eljárások támogatására és az aknák áldozatainak segítésére, és így a legnagyobb adományozóvá vált ezen a téren;

N.  mivel az egyes európai országok szerepén túl az EU-nak többdimenziós fellépésekkel egyedi hozzájárulást kell nyújtania a béketámogató műveletekhez; mivel az EU technikai és pénzügyi támogatást nyújt az AU és a szubregionális szervezetek számára, különösen az Afrikai Békekereten, a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszközön és az Európai Fejlesztési Alapon keresztül; mivel az EU tanácsadási és képzési tevékenységet folytat a KBVP keretében indított missziói során, ezzel hozzájárulva Afrika válságkezelési kapacitásainak megerősítéséhez;

O.  mivel az EU Afrikába telepített öt polgári missziójára és négy katonai műveletére gyakran az ENSZ-, AU- vagy nemzeti fellépésekkel párhuzamosan vagy azokat váltva kerül sor;

P.  mivel az EU elkötelezett az Afrikai Béke- és Biztonsági Szervezet segítése és megerősítése mellett, különösen az afrikai készenléti erők (ASF) működőképessé tételének támogatása révén;

Q.  mivel az Európai Tanács azt kérte, hogy az EU és annak tagállamai képzés, tanácsadás, felszerelés és erőforrások biztosítása révén fokozzák a partnerországoknak és partnerszervezeteknek nyújtott támogatásukat, hogy azok egyre inkább képesek legyenek külső segítség nélkül megelőzni és kezelni a válságokat; mivel egyértelmű igény mutatkozik kölcsönösen erősítő beavatkozásokra a biztonság és fejlesztés területén ennek a célnak az elérése érdekében;

R.  mivel az EU-nak támogatnia kell az egyes szerepek ellátására esetleg alkalmasabb szereplők fellépését, elkerülve az átfedések kialakulását és segítve a térségben már jelen lévők munkájának fokozását, különösen a tagállamokat;

S.  mivel az EUSZ 41. cikkének (2) bekezdése értelmében katonai vagy védelmi vonatkozású fellépésekből eredő kiadások nem terhelhetik az Unió költségvetését, ugyanakkor nem is zárja ki kimondottan katonai feladatok, így fejlesztési célú békefenntartó műveletek uniós finanszírozását; mivel a közös költségek az Athena mechanizmus értelmében a tagállamokat terhelik; mivel bár az EU fejlesztéspolitikájának elsődleges célja a szegénység mérséklése, idővel pedig felszámolása, az EUMSZ 209. és 212. cikke nem zárja ki kimondottan a biztonsági ágazatban végrehajtott kapacitásépítés finanszírozását; mivel az EFA és az Afrikai Békekeret az uniós költségvetésen kívüli eszközökként fontosak a biztonság és a fejlesztés közötti összefüggések kezelése szempontjából; mivel az EFA előírásai szerint a programokat úgy kell megtervezni, hogy azok megfeleljenek a biztonsággal kapcsolatos költségeket nagyrészt kizáró hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) feltételeinek; mivel az EU azon dolgozik, hogy a biztonságot és a fejlesztést szolgáló kapacitásépítésre (CBSD) irányuló kezdeményezése összefüggésében további célzott eszközöket lehessen igénybe venni;

T.  mivel az EU beavatkozását az érintett országok szükségletei és az európai biztonság igényei kell, hogy vezéreljék;

1.  hangsúlyozza, hogy olyan koordinált külső fellépésekre van szükség, amelyek diplomáciai, biztonsági és fejlesztési eszközök segítségével állítják helyre a bizalmat, és kezelik a háborúk, a belső konfliktusok, a bizonytalanság, az instabilitás és az átmenet keltette kihívásokat;

2.  megjegyzi, hogy a modern béketámogató műveletek egyre inkább egyet jelentenek több, ENSZ-felhatalmazással rendelkező, különböző szereplőket és regionális szervezeteket bevonó misszió egyazon műveleti területen való működtetésével; hangsúlyozza, hogy a műveletek sikeréhez elengedhetetlen ezeknek az összetett partnerségeknek az igazgatása, elkerülve ugyanakkor a párhuzamos munkavégzést és a missziók megkettőződését; e tekintetben felszólít a meglévő struktúrák értékelésére és ésszerűsítésére;

3.  hangsúlyozza a korai kommunikáció és az ENSZ-szel és az AU-val, valamint egyéb szervezetekkel, így a NATO-val és az EBESZ-szel való válságkonzultációt szolgáló, megerősített eljárások fontosságát; hangsúlyozza az információk megosztásának szükségességét, többek közt a missziók tervezésével, végrehajtásával és elemzésével kapcsolatban; üdvözli a minősített adatok cseréjére vonatkozó EU-ENSZ igazgatási megállapodások lezárását és aláírását; elismeri az EU és Afrika közötti partnerség és az EU és az AU közötti, a békéről és biztonságról folytatott politikai párbeszéd fontosságát; javasolja, hogy az AU, az EU és egyéb kiemelt szereplők, valamint az ENSZ állapodjanak meg az afrikai biztonsággal és fejlesztéssel kapcsolatos közös célkitűzésekben;

4.  tekintettel a kihívások mértékére és az egyéb szervezetek és nemzetek összetett részvételére sürgeti az EU-t, hogy törekedjen megfelelő munkamegosztás kialakítására, és azokra a pontokra koncentráljon, ahol a leginkább képes hozzáadott értékek biztosítására; megjegyzi, hogy számos tagállam már most is részt vesz az afrikai műveletekben, és hogy e műveletek nagyobb támogatásával az EU valós hozzáadott értéket teremthetne;

5.  megjegyzi, hogy az egyre összetettebb biztonsági környezetben átfogó megközelítést kell alkalmazni az ENSZ- és AU-missziók során, amely segítségével — a katonai, diplomáciai és fejlesztési eszközök bevetése mellett — az EU olyan további létfontosságú tényezők biztosításában nyújthat támogatást, mint a biztonsági környezet alapos ismerete, a hírszerzés, az információk és a modern technológia cseréje, a terrorizmus elleni fellépés módszereivel, illetve a bűnözés felszámolásával kapcsolatos ismeretek a konfliktus sújtotta és a konfliktust követő helyzetben lévő térségekben, kulcsfontosságú facilitátorok telepítése, humanitárius segítség nyújtása és a politikai párbeszéd helyreállítása; tudomásul veszi az e téren egyes tagállamok, valamint egyéb multinacionális szervezetek által már most is végzett munkát;

6.  hangsúlyozza a többi biztonsági vonatkozású uniós eszköz – különösen pedig a KBVP-missziók és -műveletek – fontosságát; emlékeztet arra, hogy az Unió afrikai beavatkozásának célja, hogy – különösen képzési missziókon keresztül – hozzájáruljon a válságok sújtotta országok stabilizálásához; kiemeli a polgári és katonai KBVP-missziók szerepét a biztonsági ágazatot érintő reformok támogatása és a nemzetközi válságkezelési stratégiához való hozzájárulás terén;

7.  megjegyzi, hogy a béketámogató műveletek érzékelt legitimitása kulcsfontosságú ezek sikerének szempontjából; úgy véli, hogy ezért az AU-nak, ahol csak lehet, támogatás és katonai erő biztosítása révén kell hozzájárulnia az erőfeszítésekhez; megjegyzi, hogy ez az AU hosszú távú önszabályozási céljai szempontjából is fontos;

8.  üdvözli, hogy az új Afrikai Békekeret cselekvési program foglalkozik a hiányosságokkal és nagyobb hangsúlyt helyez az exitstratégiákra, az afrikai országokkal való nagyobb tehermegosztásra, a célzottabb támogatásra és a jobb döntéshozatali eljárásokra;

9.  üdvözli az ENSZ és az EU közötti békefenntartási és válságkezelési stratégiai partnerséget és annak a 2015–2018 közötti időszakra vonatkozó, a 2015 márciusi megállapodás szerinti prioritásait; tudomásul veszi a békefenntartásra, konfliktus-megelőzésre és a nemzetközi biztonság megerősítésére irányuló, már végrehajtott és most zajló KBVP-missziókat, és figyelembe veszi az egyéb szervezetek, köztük a pánafrikai és regionális szervezetek, valamint az e térségekben található országok kulcsfontosságú szerepét; felhívja az EU-t, hogy tegyen további erőfeszítéseket a tagállami hozzájárulások megkönnyítése érdekében; emlékeztet arra, hogy az Afrikában folytatott uniós válságkezelési tevékenység célja – az ENSZ Alapokmányával összhangban – a béke fenntartása, a konfliktusok megelőzése, valamint a nemzetközi biztonság megerősítése; megjegyzi, hogy 2015. szeptember 28-án, a békefenntartásról szóló csúcstalálkozón a 28 uniós tagállamból mindössze 11 tett vállalásokat, miközben e csúcstalálkozón Kína vállalta, hogy 8 000 fős készenléti erőt vet be, Kolumbia pedig 5 000 fős csapatra tett ígéretet; felhívja az uniós tagállamokat, hogy jelentősen fokozzák az ENSZ békefenntartó missziókhoz biztosított katonai és rendőri hozzájárulásukat;

10.  hangsúlyozza a válságokra való gyors, afrikai reagálás szükségességét, és ebben kulcsszerepet tulajdonít az afrikai készenléti erőknek (ASF); hangsúlyozza, hogy az Afrikai Békekeret révén az EU jelentősen hozzájárul az AU finanszírozásához, lehetővé téve hogy az AU növelje kapacitását és kollektív választ adjon a kontinensen kialakult válságra; ösztönzi a regionális szervezeteket, például a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségét (ECOWAS) vagy a Dél-afrikai Fejlesztési Közösséget (SADC), hogy növeljék erőfeszítéseiket a válságokra adandó gyors afrikai válaszok terén, és egészítsék ki az AU által tett erőfeszítéseket;

11.  hangsúlyozza mindazonáltal annak fontosságát, hogy többet fektessünk be a konfliktusok megelőzésébe, figyelembe véve olyan tényezőket, mint a politikai vagy vallási radikalizmus, a választások kapcsán kialakuló erőszak, a lakosság elmenekülése és az éghajlatváltozás;

12.  elismeri, hogy az Afrikai Békekeret alapvető módon járult hozzá az ENSZ, az EU és az AU hármas partnerségének kialakításához; úgy véli, hogy ez az eszköz kiindulási pontot és egyben potenciális eszközt kínál az EU és az AU közötti erősebb partnerség létrehozásához, és bebizonyosodott az eszköz elengedhetetlen szükségessége ahhoz, hogy az Afrikai Unió – és rajta keresztül nyolc regionális gazdasági közösség – képes legyen megtervezni és kivitelezni műveleteit; kulcsfontosságúnak tartja az uniós intézmények és tagállamok szilárd a békekeret lehetőségeinek teljes mértékű kihasználása melletti elkötelezettségének fenntartását, valamint azt, hogy az alapok felhasználásakor az Afrikai Unió hatékonyabb és átláthatóbb módon járjon el; úgy véli, hogy az Afrikai Békekeretnek a strukturális támogatásra kell összpontosítania, nem csupán az afrikai haderők zsoldjának fizetésére szorítkozva; elismeri, hogy más finanszírozási mechanizmusok is használatban vannak, de úgy véli, hogy tekintettel a békekeret kizárólagosan Afrika-központúságára és világos céljaira, különös fontossággal bír az Afrikában végrehajtott béketámogató műveletek szempontjából; úgy véli, hogy a béke megszilárdításán Afrikában fáradozó civil társadalmi szervezetek számára lehetőséget kell biztosítani nézeteik kifejtésére, szorosabbra vonva a stratégiai kapcsolatokat e szervezetekkel a béke és a biztonság kiépítése terén; ismételten aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az afrikai országokban továbbra is problémák vannak a finanszírozással és a politikai akarattal kapcsolatban; tudomásul veszi a Tanács 2012. szeptember 24-i következtetéseit, amelyek szerint „fontolóra kell venni az Európai Fejlesztési Alapból nyújtott finanszírozástól eltérő finanszírozás lehetőségét”;

13.  megállapítja, hogy az európai katonai együttműködés erősítése fokozná az ENSZ békefenntartó misszióihoz való európai hozzájárulás hatékonyságát és eredményességét;

14.  tekintettel az afrikai kapacitások építésének fontosságára üdvözli az Amani Afrika II. hadgyakorlat 2015. októberi sikeres végrehajtását, melyben 6000 katonai, rendőri és civil személy vett részt, és várakozással tekint a 25 000 főt számláló afrikai készenléti erők (ASF) mihamarabbi, 2016. évi működőképessé tétele elé;

15.  felhívja az EU-t és annak tagállamait, valamint a nemzetközi közösség más tagjait, hogy – a fegyelemre is kitérő – képzéssel, felszerelésekkel, logisztikai segítséggel, pénzügyi támogatással és művelet-végrehajtási szabályok (ROE) kidolgozásával vegyenek részt ebben, így ösztönözve és segítve az afrikai államokat az ASF-hez való hozzájárulásuk fenntartásában; felhívja a tagállami nagykövetségeket és uniós delegációkat, hogy az afrikai fővárosokban lépjenek fel aktívabban az ASF érdekében; úgy véli, hogy az OECD hivatalos fejlesztési támogatását (ODA) a béketeremtés szempontjainak figyelembe vételével át kell dolgozni; úgy véli, hogy az EFA-rendeletet felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy a programok tervezésekor lehetőség nyíljon olyan fejlesztési célú kiadások felvételére, amelyek a béke, a biztonság és a jogérvényesülés szempontjait érvényesítik;

16.  rámutat a közös biztonság- és védelempolitikai missziók jelentőségére Afrika biztonsága szempontjából, különös tekintettel az afrikai haderők (elsősorban az EUTM Mali, az EUCAP Sahel Mali és az EUCAP Sahel Niger, az EUTM Somalia és az EUCAP Nestor) kiképzésére és támogatására; tudomásul veszi, hogy ezek a missziók kiegészítő támogatást nyújtanak a többi ENSZ-misszió erőfeszítéseihez; felhívja az EU-t, hogy fokozza a kiképzési missziók hatékonyságát, és mindenekelőtt tegye lehetővé, hogy a már kiképzett afrikai katonákat nyomon kövessék a hadszínterekről való visszatérésük alatt és azt követően;

17.  ragaszkodik hozzá, hogy az EU-nak és az uniós tagállamoknak a béketámogató műveletek támogatása során nem szabad elszigetelten fellépnie, hanem figyelembe kell vennie az egyéb nemzetközi szereplők hozzájárulását, javítania kell a velük való koordinációt és a válaszadás gyorsaságát, a legalkalmasabb és legtapasztaltabb uniós tagállamoknak és afrikai államoknak biztosítva vezető szerepet; hangsúlyozza a regionális gazdasági közösségek jelentőségét az afrikai biztonsági struktúrában; megjegyzi, hogy az uniós küldöttségek a nemzetközi szereplők közötti koordinációt megkönnyítő szerepet tölthetnének be;

18.  minden szempontot felölelő uniós megközelítésre szólít fel, mivel ez lenne a legfőbb eszköz az uniós reagálási képességek maradéktalan kihasználására a békefenntartó műveletek és a stabilizáció, valamint az AU országainak fejlődését szolgáló támogatás különböző fajtáinak mobilizálása során;

19.  hangsúlyozza, hogy az Afrikának nyújtott uniós segítségnek elsősorban a határőrizethez nyújtott támogatásban kell megnyilvánulnia; rámutat, hogy a határok átjárhatósága az afrikai terrorizmus terjedésének egyik fő oka;

20.  üdvözli a kapacitásépítéssel kapcsolatos közös közlemény céljait, és csatlakozik a Tanács e célok sürgős végrehajtását szorgalmazó felhívásához; hangsúlyozza az EU-nak azt a képességét, hogy különösen a polgári és katonai eszközökre vonatkozó átfogó megközelítés révén segíteni tudja a biztonság megerősítését a törékeny és konfliktusok által sújtott országokban, reagálni tud partnerei – különösen katonai jellegű – igényeire, megismételve ugyanakkor, hogy a biztonság a fejlődés és a demokrácia előfeltétele; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy sem az Európai Bizottság, sem a Tanács nem értett egyet az Európai Parlamenttel a kapacitásépítés támogatása érdekében igénybe vehető jogi lehetőségeket illetően; felszólítja mindkét intézményt, hogy e témában időben tájékoztassák az Európai Parlamentet; kéri az Európai Bizottságot, hogy a „Lehetőség és fejlesztés” elnevezésű kezdeményezésben 2013-ra kitűzött eredeti uniós célokkal összhangban tegyen javaslatot a jogalapra;

21.  rámutat, hogy a Tanács jogi szolgálata által 2015. december 7-én kiadott, „A biztonságot és a fejlesztést szolgáló kapacitásépítés – jogi kérdések” című közlemény az afrikai országok haderőinek felszereléséhez nyújtott finanszírozás módjait taglalja; felszólítja a Tanácsot, hogy folytassa az erről szóló párbeszédet;

22.  üdvözli a 42. cikk (7) bekezdésének aktiválása nyomán a Franciaország által kapott pozitív reakciókat; nagyon örül annak, hogy az európai fegyveres erők ismét Afrika földjére léptek;

23.  elismeri, hogy a probléma gyakran nem a finanszírozás hiánya, hanem az összegek elköltésének módja, valamint az, hogy milyen egyéb források kerülnek felhasználásra; megjegyzi, hogy a Számvevőszéknek az uniós alapokra vonatkozó ajánlásait nem hajtották végre maradéktalanul; kéri annak rendszeres felülvizsgálatát, hogy miként kerül felhasználásra a nemzeti kormányok által az EU-n és az ENSZ-en keresztül nyújtott támogatás; létfontosságúnak tartja az alapok hatékony felhasználását, tekintettel azok véges voltára és a megoldandó problémák nagyságára; úgy véli, hogy az elszámoltathatóság, valamint az Afrikában meggyökeresedett korrupció elleni küzdelem támogatása e folyamat kulcsfontosságú elemei; ragaszkodik az EU által támogatott béketámogató műveletek alaposabb és átláthatóbb értékeléséhez; támogatja a Közép-Afrikai Köztársaságban működő Békou-vagyonkezelői alaphoz hasonló kezdeményezéseket, amelyek célja az, hogy központosítsák az Európából érkező fejlesztési támogatásokat, szakértelmet és kapacitást annak érdekében, hogy felszámolják az ország újjáépítéséhez nyújtott nemzetközi segélyek széttöredezettségét és eredménytelenségét; a különböző uniós eszközök közötti szisztematikusabb közös programozásra szólít fel;

24.  tudomásul veszi az Egyesült Nemzetek és az azzal kapcsolatban álló állomány által a békefenntartó műveletek során elkövetett szexuális kizsákmányolás és visszaélések kapcsán tett rendfenntartási és segítségnyújtási erőfeszítésekről szóló, 2015. május 15-i ENSZ értékelő jelentést; úgy véli, hogy az AU-nak, az ENSZ-nek, az EU-nak és az uniós tagállamoknak rendkívül éberen oda kell figyelniük az ilyen jogsértésekre, és nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a lehető legszigorúbb fegyelmi és bírósági eljárásokat kell alkalmazni és minden erőfeszítést meg kell tenni az efféle bűncselekmények megelőzése érdekében; ajánlja továbbá, hogy a békefenntartó műveletekben részt vevő állomány részesüljön megfelelő képzésben, és úgy véli, hogy ha az állomány soraiban több nőt, valamint a nemek közötti egyenlőség kérdéseiben járatos tanácsadókat foglalkoztatnának, akkor ez hozzájárulhatna a kulturális félreértéseken alapuló torz nézetek meghaladásához és csökkenthetné a szexuális erőszak előfordulását;

25.  felhívja az EU-t és az ENSZ-et, hogy tegyenek összehangolt erőfeszítéseket a kapacitásépítésre; úgy véli, hogy a jelenlegi finanszírozási program fenntarthatatlan, valamint hogy az Afrikai Békekeretet feltételekhez kellene kötni az AU arra való ösztönzése érdekében, hogy növelje a béketámogató műveletekhez nyújtott saját hozzájárulásait;

26.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az Afrikai Unió Bizottsága elnökének, a Pánafrikai Parlament elnökének, a NATO főtitkárának és a NATO Parlamenti Közgyűlése elnökének.

(1) S/2015/229.
(2) JOIN(2015)0017.
(3) A/70/95–S/2015/446.
(4) 11216/12. sz. tanácsi dokumentum.
(5) EKSZ(2015)458, 7632/15. sz. tanácsi dokumentum.
(6) 7204/08. sz. tanácsi dokumentum.
(7) 8370/14. sz. tanácsi dokumentum.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0403.
(9) HL C 99. E, 2012.4.3., 56. o.


Az élelmiszer-ellátási láncban alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok
PDF 319kWORD 159k
Az Európai Parlament 2016. június 7-i állásfoglalása a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról az élelmiszer-ellátási láncban (2015/2065(INI))
P8_TA(2016)0250A8-0173/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az élelmiszer-ellátási lánc vállalkozások közötti, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatainak kezelése” című, 2014. július 15-i bizottsági közleményre COM(2014)0472),

–  tekintettel a Bizottság által az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, az élelmiszer-ellátási lánc vállalkozások közötti, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló jelentésre (COM(2016) 0032),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, a „Hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc” című 2009. október 28-i bizottsági közleményre (COM(2009)0591),

–  tekintettel „Az európai vállalatközi élelmiszer- és nemélelmiszer-ellátási lánc mentén alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok” című, 2013. január 31-i bizottsági zöld könyvre (COM(2013)0037),

–  tekintettel az Európai Unióban működő nagy élelmiszer-áruházak hatalmi visszaéléseinek vizsgálatáról és jogorvoslásáról szóló, 2008. február 19-i nyilatkozatára(1),

–  tekintettel a gazdálkodók igazságos jövedelméről és az élelmiszer-ellátási lánc hatékonyabb európai működéséről szóló, 2010. szeptember 7-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az élelmiszer-ellátási láncban tapasztalható egyensúlyhiányokról szóló, 2012. január 19-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. november 12-i véleményére „az európai vállalatközi élelmiszer- és nemélelmiszer-ellátási lánc mentén alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok” című bizottsági zöld könyvről,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A nagy alapterületű kiskereskedelmi egységek szektora – Tendenciák és a termelőkre és fogyasztókra gyakorolt hatások” című véleményére(4),

–  tekintettel az EU versenypolitikájáról szóló éves jelentésről(5), különösen annak 104. bekezdéséről szóló, 2016. január 19-i állásfoglalására,

–  tekintettel az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórum létrehozásáról szóló 2010. július 30-i bizottsági határozatra(6),

–  tekintettel a hatékonyabb és tisztességesebb kiskereskedelmi piacról szóló 2011. július 5-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Bizottság számára az Areté srl által készített „Monitoring the implementation of principles of good practice in vertical relationships in the food supply chain” (A helyes gyakorlat elve végrehajtásának nyomon követése az élelmiszer-ellátási lánc vertikális kapcsolataiban) című jelentésre (2016. január),

–  tekintettel „Az összes szereplő javát szolgáló európai kiskereskedelmi cselekvési terv” című, 2013. december 11-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló, 2006. december 12-i 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9),

–  tekintettel a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2011. február 16-i 2011/7/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(10),

–  tekintettel a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(11),

–  tekintettel az egyesült királyságbeli Groceries Code Adjudicator (élelmiszer-áruházakkal foglalkozó ombudsman) Tesco plc-vel kapcsolatos, 2016. január 26-i vizsgálatára,

–  tekintettel a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelvre(12),

–  tekintettel az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a tej- és tejtermék-ágazati szerződéses kapcsolatok tekintetében történő módosításáról szóló, 2012. március 14-i 261/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(13),

–  tekintettel az ellátásilánc-kezdeményezésről szóló 2015. júliusi eredményjelentésre,

–  tekintettel „A nagy élelmiszer-áruházak és a beszállítók közötti kapcsolat: milyen következményekre számíthatnak a fogyasztók?” című, a Consumers International által készített 2012. évi jelentésre,

–  tekintettel az élelmezési és mezőgazdasági rendszerek fenntarthatósági vizsgálatának (Sustainability Assessment of Food and Agriculture systems; SAFA) FAO által kidolgozott egyetemes keretrendszerére,

–  tekintettel a mezőgazdasági termelők és a mezőgazdasági szövetkezetek rendkívül kritikus helyzetére, különösen a tej-, a sertéshús-, a marhahús-, a zöldség- és gyümölcs-, valamint a gabonaágazatban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A8-0173/2016),

A.  mivel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok a gazdaság számos területén előforduló, súlyos problémát jelentenek; mivel az élelmiszer-ellátási lánc vállalkozások közötti, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2016. január 29-i bizottsági jelentés (COM(2016)0032) megerősíti, hogy ezek a gyakorlatok az élelmiszer-ellátási lánc bármelyik szintjén előfordulhatnak; mivel a probléma különösen szembeötlő az élelmiszer-ellátási láncban és károsan hat a leggyengébb láncszemre; mivel a problémát az élelmiszer-ellátási lánc valamennyi szereplője és számos nemzeti versenyhatóság is elismeri; mivel a Bizottság, a Parlament és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság számos alkalommal felhívta a figyelmet a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal kapcsolatos problémára;

B.  mivel az élelmiszer-ellátási láncon belüli „tisztességtelenség” nehezen fordítható le a jelenlegi versenyjog megsértésére, mivel annak jelenlegi eszközei csak a versenyellenes viselkedés egyes formái ellen hatékonyak;

C.  tekintettel az élelmiszer-ellátási lánc méretére és jelentőségére az Európai Unió számára; mivel az ágazat több mint 47 millió főt foglalkoztat az Unióban, és uniós szinten hozzávetőlegesen 7%-os bruttó hozzáadott értéket tesz ki, és mivel az élelmiszer-kiskereskedelemmel kapcsolatos termékek uniós piacának értékét 1,05 milliárd euróra becsülik; mivel a kiskereskedelmi szolgáltatások ágazata az EU GDP-jének 4,3%-át, az uniós kkv-knak pedig 17%-át teszi ki(14), mivel az élelmiszer- és italágazatban működő vállalkozások 99,1%-át kkv-k és mikrovállalkozások teszik ki;

D.  mivel az egységes piac jelentős előnyökkel hozott az élelmiszer-ellátási lánc szereplői részére, és mivel az élelmiszerkereskedelem határokon átnyúló dimenziója egyre jelentősebb, és különösen fontos a belső piac működése szempontjából; mivel az uniós tagállamok közötti határokon átnyúló kereskedelem az EU teljes élelmiszer- és italtermelésének 20%-át adja; mivel a tagállamok élelmiszer-kiviteleinek 70%-a másik uniós tagállamba irányul;

E.  mivel jelentős strukturális változásokra került sor a vállalkozások közötti (B2B) élelmiszer-ellátási láncban az elmúlt években, amely keretében létrejött a termelői ágazatban és különösen a feldolgozói és kiskereskedelmi ágazatban, valamint a termelésig visszanyúló beszerzési láncban működő szereplők magas szintű koncentrációja, illetve vertikális és határokon átnyúló integrációja;

F.  mivel az élelmiszer-ellátási láncban részt vevő szereplők szerint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elsősorban az alábbiakból állnak:

   késedelmes kifizetések;
   korlátozott piaci hozzáférés;
   a szerződési feltételek egyoldalú vagy visszamenőleges megváltoztatása;
   a szerződési feltételekkel kapcsolatos tájékoztatás nem elég részletes vagy kétértelmű megfogalmazása;
   írásba foglalt szerződés megkötésének elutasítása;
   a szerződés váratlan és indokolatlan felbontása;
   az üzleti kockázatok tisztességtelen áthárítása;
   az egyik szerződő fél számára értékkel nem bíró áruk vagy szolgáltatások kifizetésének a megkövetelése;
   díj felszámolása fiktív szolgáltatásokért;
   a szállítási és raktározási költségek felszámolása a beszállítóknak;
   árengedményekre való kényszerítés, felszólítás arra, hogy az áruk az üzlet előterébe kerüljenek, és más egyéb fizetnivalók felszámolása;
   az áruk eladótérben történő reklámozásából eredő költségek áthárítása a beszállítókra;
   a (nem értékesített) áru feltétel nélküli visszaküldése;
   árcsökkentésre irányuló nyomásgyakorlás;
   a kereskedelmi partnerek megakadályozása, hogy más tagállamokból szerezzék be az árut (az ellátás területi korlátozása);

G.  mivel az élelmiszer-ellátási láncban a mezőgazdasági termelők különösen kiszolgáltatottak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak, ugyanis a már beindított mezőgazdasági termelést nem lehet leállítani, és a mezőgazdasági termelés során előállított termékek romlandók;

H.  mivel az élelmiszer-ellátási lánc többi szereplőjével folytatott, a termelők számára kedvezőtlen kimenetelű tárgyalásokat követően a termelők néha veszteséggel dolgoznak, pl. a nagy élelmiszer-áruházak leértékelései és árleszállításai során;

I.  mivel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok ott fordulnak elő, ahol egyenlőtlenségek vannak az élelmiszer-ellátási láncban részt vevő partnerek közötti kereskedelmi kapcsolatban, ami az üzleti kapcsolatok alkupozícióbeli egyenlőtlenségeiből és a piaci hatalom néhány multinacionális csoport közötti egyre növekvő koncentrációjából ered, és mivel ezek az egyenlőtlenségek jellemzően károsan hatnak a kis- és közepes méretű termelőkre;

J.  mivel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok káros következményekkel járhatnak az élelmiszer-ellátási láncra nézve, különösen a mezőgazdasági termelők és a kkv-k esetében, ami hatással lehet az egész uniós gazdaságra és a fogyasztókra azáltal, hogy korlátozzák a fogyasztók számára a termékválasztékot, illetve új és innovatív termékekhez való hozzáférésüket; mivel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok hatással lehetnek a vállalkozások közötti ártárgyalásokra, az Unión belüli határokon átnyúló kereskedelem csökkenését okozhatják és akadályozzák a belső piac megfelelő működését; mivel különösen a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok azt eredményezhetik, hogy a vállalkozások a jövedelem csökkenése és a bizonytalanság miatt csökkentik – többek között a környezetvédelem, a munkakörülmények és az állatjólét területén – a beruházásokat és az innovációt, és akár fel is függeszthetik a termelői, feldolgozói vagy kereskedelmi tevékenységüket;

K.  mivel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok akadályozzák a belső piac fejlődését és zavartalan működését, és súlyos zavarokat okozhatnak piac megfelelő működésében;

L.  mivel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok túlzott költségeket vagy a vártnál alacsonyabb bevételt eredményezhetnek a gyengébb alkupozícióval bíró vállalkozások számára, továbbá túltermelést és élelmiszer-pocsékolást;

M.  mivel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok következtében a fogyasztók potenciálisan szembesülnek a termékskála, a kulturális örökség és a kiskereskedelmi egységek csökkenésével;

N.  mivel a kis- és középvállalkozások, és a mikrovállalkozások, amelyek az EU gazdasági szerkezetének több mint 90 %-át teszik ki, különösen kiszolgáltatottak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak, és a nagyvállalatoknál jobban megérzik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok hatását, ami megnehezíti számukra a piacon való túlélést, a termékekkel és technológiával kapcsolatos új beruházások és innováció megvalósítását, továbbá megnehezíti a kkv-k számára, hogy bővítsék – többek között határokon átnyúló – tevékenységi körüket az egységes piacon belül; mivel a kkv-kat visszatartja a kereskedelmi kapcsolatok felvételétől annak a kockázata, hogy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat kényszerítenek rájuk;

O.  mivel nemcsak az élelmiszer-ellátási lánc mentén alkalmaznak tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat, hanem ugyanilyen gyakran a nemélelmiszer-ellátási láncok, például a ruházati ipar vagy az autóipar ellátási láncai mentén is;

P.  mivel számos tagállam különböző módszereket vezetett be a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelem érdekében, amelyek olykor önkéntes és önszabályozó rendszerek, máskor vonatkozó nemzeti rendelkezések formáját öltik; mivel ez a jogi védelem szintje, természete és formája tekintetében nagyfokú divergenciát és változatosságot eredményezett a tagállamok között; mivel néhány ország e területen semmilyen lépést sem tett;

Q.  mivel néhány tagállam, amely eredetileg azt választotta, hogy önkéntes rendszerekkel lép fel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok ellen, később a jogszabályozás mellett döntött;

R.  mivel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra csak részben vonatkozik a versenyjog;

S.  mivel az európai versenyjognak lehetővé kellene tennie, hogy a fogyasztók versenyképes árakon jussanak hozzá a minőségi termékek széles választékához, miközben biztosítania kellene, hogy a vállalkozások ösztönözve legyenek a beruházásra és az innovációra azáltal, hogy egyenlő esélyt kapnak termékeik erősségeinek előmozdítására anélkül, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok indokolatlanul kiszorítanák őket a piacról;

T.  mivel az európai versenyjognak lehetővé kellene tennie, hogy a végső fogyasztó versenyképes áron vehessen árukat, ugyanakkor szabad és tisztességes versenyt kell biztosítania a vállalkozások között elsősorban azért, hogy ösztönözve legyenek az innovációra;

U.  mivel a „félelmi tényező” szerepet játszik az üzleti kapcsolatokban, amelynek lényege, hogy a gyengébb fél nem képes ténylegesen élni a jogaival, és nem hajlandó panaszt emelni az erősebb fél által alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben, mivel attól tart, hogy ez véget vetne a kereskedelmi kapcsolatnak;

V.  mivel az élelmiszer-ellátási lánc teljesítménye hatással van az európai polgárok napi életére, mivel háztartási kiadásaik hozzávetőlegesen 14%-át élelmiszerre költik;

W.  mivel az élelmiszer-ellátási láncban sok szereplő vesz részt, többek között gyártók, kiskereskedők, közvetítők és termelők, és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok a lánc különböző szintjein fordulhatnak elő;

X.  mivel a „félelmi tényező” azt jelenti, hogy a beszállítók nem tudják a bírósági eljárás kezdeményezésére irányuló jogukkal – amennyiben van nekik – nem képesek ténylegesen élni, és más olcsó és hozzáférhető mechanizmusok, mint például független döntéshozó általi közvetítés, érdekeiket jobban szolgálja;

Y.  mivel az ellátásilánc-kezdeményezésnek erős korlátai vannak – pl. megfelelés elmulasztására nem állapítanak meg szankciókat és nincs lehetőség bizalmas panasz benyújtására –, azt nem lehet hatékony eszközként alkalmazni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdésében;

1.  üdvözli a Bizottság által a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelem érdekében azzal a céllal tett eddigi lépéseket, hogy biztosítsa egy kiegyensúlyozottabb piac létrejöttét, és hogy felülkerekedjen a jelenlegi széttöredezett helyzeten, amely az EU-ban jelen lévő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok felszámolására irányuló nemzeti megközelítések különbözőségéből ered, de rámutat, hogy ezek a lépések nem elegendőek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelemhez; üdvözli a fent említett, 2016. január 29-i bizottsági jelentést, valamint az ahhoz kapcsolódó régóta várt tanulmányt, amely a helyes gyakorlat elvének végrehajtását követi nyomon az élelmiszer-ellátási lánc vertikális kapcsolataiban, de megjegyzi, hogy annak következtetései nem nyitnak utat a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni uniós szintű küzdelemre irányuló uniós szintű keret előtt;

2.  üdvözli az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórum fellépését és a vállalkozások közötti (B2B) gyakorlatokkal foglalkozó szakértői platform létrehozását, amely összeállította a tisztességtelennek tekinthető kereskedelmi gyakorlatok listáját és leírását, és elvégezte az értékelését;

3.  elismeri az ellátásilánc-kezdeményezés létrehozását és fejlesztését, amely fontos szerepet játszik a kulturális változás előmozdításában és az üzleti etika javításában, és eredményeként elfogadták és kidolgozták az élelmiszer-ellátási láncon belüli vertikális kapcsolatok bevált gyakorlataira vonatkozó elveket, és létrejött egy önkéntes keret ezen elvek végrehajtására, amelyben csak a működése második évében több mint ezer vállalat vett részt az EU egészében, és ezek főként kkv-k; üdvözli az eddig elért eredményeket, és úgy véli, hogy a tisztességes kereskedelmi gyakorlatoknak az élelmiszer-ellátási láncon belül való előmozdítására irányuló erőfeszítéseknek valós hatást kell kifejteniük, de ez jelenleg nem tekinthető elégségesnek az élelmiszer-ellátási láncon belüli tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok problémájának leküzdéséhez; hangsúlyozza azonban, hogy az ellátásilánc-kezdeményezés hatékonyságát, amint azt a bizottság közelmúltbeli jelentése és a külső értékelés is elismeri, hiányosságok széles köre ássa alá, ilyenek például az irányítás gyenge pontjai, a végrehajtási intézkedések és büntetések hiánya, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni elrettentő hatás hiánya, illetve az, hogy nem teszik lehetővé a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok esetleges áldozatai számára egyéni panaszaik anonim jelleggel történő benyújtását, és nem teszik lehetővé a független szervezet által végzett saját kezdeményezésű vizsgálatokat sem, ami különösen a kkv-k és mezőgazdasági termelők – akik céljához alkalmatlannak találhatják az ellátásilánc-kezdeményezést – alulreprezentáltságához vezet; javasolja az ellátási lánccal kapcsolatos hasonló kezdeményezések kialakítását a többi vonatkozó nemélelmiszer-termelő ágazatban is;

4.  sajnálja azonban, hogy az ellátásilánc-kezdeményezés által szorgalmazott egyes vitarendezési lehetőségeket a gyakorlatban még nem használták, ami azt jelenti, hogy ezek hatékonyságát inkább elméleti megítélések alapján értékelik; aggodalmát fejezi amiatt, hogy hogy nem vizsgáltak meg konkrét ügyeket annak érdekében, hogy értékeljék az ellátásilánc-kezdeményezés szerepét a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelemben, valamint hogy a beérkezett és megoldott panaszokra vonatkozó adatok összegyűjtése tekintetében nem készült részletesebb elemzés; úgy véli, hogy egy ilyen jellegű, mélyebb szintű értékelés hiánya veszélybe sodorja a kezdeményezés általános megítélését; csalódottságának ad hangot az ellátásilánc-kezdeményezés hatékonyságát értékelő fent említett Areté-tanulmányban is elismert kijelentés miatt, mely szerint „az ellátásilánc-kezdeményezés tényleges eredményei nagyon szerénynek tűnhetnek az élelmiszer-ellátási láncon belüli tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok problémájának tényleges vagy érzékelt nagyságrendjéhez és súlyosságához mérten”;

5.  tudomásul veszi az élelmiszer-ellátási láncban részt vevő szervezetek és vállalkozások nemzeti platformjainak abból a célból való létrehozását, hogy előmozdítsák a tisztességes kereskedelmi gyakorlatokat és törekedjenek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megszüntetésére, felveti azonban a kérdést, hogy ezek valóban hatékonyak-e; rámutat azonban arra, hogy néhány nemzeti platform nem teljesítette ezeket a célkitűzéseket, és hogy Finnországban pedig a mezőgazdasági termelők kiléptek a platformból; javasolja, hogy ösztönzők révén arra ösztönözzék a tagállamokat, hogy megfelelő eszközök segítségével tegyenek további lépéseket a nemzeti platformok által jelentett panaszok vagy szabálytalanságok tekintetében;

6.  úgy véli, hogy a bevált gyakorlatra vonatkozó elveket és az élelmiszer-ellátási lánc vertikális kapcsolataiban alkalmazott tisztességtelen és tisztességes gyakorlatok példáinak listáját bővíteni, illetve hatékony módon érvényesíteni kell;

7.  üdvözli, hogy a Bizottság jelenleg tanulmányt készít a kiskereskedelmi ágazatra jellemző választékról és innovációról; úgy véli, hogy ez a munka elengedhetetlen annak tisztázásához, hogy összpiaci szinten milyen tényezők és hogyan alakítják a választékot és az innovációt;

8.  üdvözli az alternatív és informális vitarendezési és jogorvoslati mechanizmusok különösen a közvetítés és a békés megoldások révén való kialakítását;

9.  megjegyzi, hogy amennyiben az élelmiszer-ellátási láncban léteznek tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok, azok ellentétesek a jog alapelveivel;

10.  elítéli azokat a gyakorlatokat, amelyek kihasználják a gazdasági szereplők alkupozícióinak kiegyensúlyozatlanságát és káros hatással vannak a szerződéskötési szabadságra;

11.  rámutat, hogy az erősebb alkupozícióval rendelkező felek által alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak negatív hatásuk van a teljes élelmiszer-ellátási lánc mentén, többek között a foglalkoztatásra, ami a fogyasztók választásának, és a hozzáférhetővé tett termékek minőségének, választékának és innovatív jellegének hátrányára válik; hangsúlyozza, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok akadályozhatják a vállalkozások versenyképességét és a beruházásokat, továbbá arra ösztönözhetik a vállalatokat, hogy a bérek, a munkakörülmények és a nyersanyagok minőségének rovására tegyenek megtakarításokat;

12.  megerősíti, hogy az élelmiszer-ellátási lánc valamennyi gazdasági szereplője védelmének lehetővé tétele érdekében, függetlenül földrajzi elhelyezkedésüktől a szabad és tisztességes verseny, a valamennyi szereplő közötti kiegyensúlyozott kapcsolat, a szerződéskötés szabadsága és a vonatkozó jogszabályok határozott és hatékony végrehajtása kulcsfontosságú az élelmiszer-ellátási lánc megfelelő működésének biztosításához;

13.  emlékeztet arra, hogy ki kell alakítani a kölcsönös bizalmat a szállítói láncban részt vevő partnerek között a szerződéskötési szabadság és a kölcsönösen egymás javát szolgáló kapcsolat elve alapján; hangsúlyozza a nagyobbik szerződő fél vállalati társadalmi felelősségét abban, hogy a tárgyalások során korlátozza előnyős helyzetét, és a gyengébb féllel azon dolgozzon, hogy mindkét fél számára pozitív megoldás jöjjön létre;

14.  üdvözli, hogy a Bizottság 2013. január 31-i zöld könyvében elismeri, hogy nincs valós szerződéskötési szabadság akkor, ha egyértelmű egyenlőtlenség áll fenn a felek között;

15.  elismeri, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elsősorban az élelmiszer-ellátási láncon belüli, a jövedelem és az erőviszonyok tekintetében fennálló egyenlőtlenségek következményei, és hangsúlyozza, hogy az élelmiszer-ágazat mezőgazdasági termelői helyzetének javítása érdekében sürgősen orvosolni kell ezeket; megállapítja, hogy az előállítási költség alatti áron történő értékesítés, és az, hogy a nagy áruforgalmat bonyolító kiskereskedők helytelenül, veszteséggel értékesített, forgalomnövelő termékként használják az alapvető mezőgazdasági élelmiszereket – például a tejtermékeket, a gyümölcsöket és a zöldségeket – veszélyt jelent az ilyen cikkek hosszú távú, fenntartható uniós termelésére nézve; üdvözli az olyan erőfeszítéseket – mint például a németországi Tierwohl-kezdeményezés –, amelyek célja, hogy segítsék a mezőgazdasági termelőket, hogy termékeik kiválósága alapján versenyezzenek;

16.  rámutat, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak súlyos negatív következményei vannak a mezőgazdasági termelőkre nézve, ezek például: az alacsonyabb nyereség, a tervezettnél magasabb költségek, élelmiszer-túltermelés és -pazarlás, valamint pénzügyi tervezési nehézségek; hangsúlyozza, hogy ezek a negatív következmények végső soron csökkentik a fogyasztók választási lehetőségeit;

17.  megkérdőjelezi a Bizottságnak az ellátásilánc-kezdeményezésre vonatkozóan a jelentésben kinyilvánított töretlen támogatását, tekintettel annak korlátaira; megismétli, hogy a mezőgazdasági termelők vonakodnak részt venni benne a bizalomhiány, a névtelen panasztételre vonatkozó korlátozások, a törvény által meghatározott hatáskör hiánya, ésszerű szankció alkalmazására való képesség hiánya, a kellően dokumentált tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelemre szolgáló megfelelő mechanizmusok hiánya, valamint amiatt, mert a jogérvényesítési mechanizmusok jellegével kapcsolatos egyenlőtlenségekre vonatkozó aggodalmaikat nem vették kellően figyelembe; sajnálja, hogy a Bizottság vonakodik biztosítani a névtelenséget és a megfelelő szankciókat;

18.  úgy véli, hogy az ellátásilánc-kezdeményezést és más nemzeti és uniós önkéntes rendszereket (a helyes gyakorlatra vonatkozó szabályzatokat, önkéntes vitarendezési mechanizmusokat) tovább kell fejleszteni és elő kell mozdítani tagállami szinten összehangolt hatékony és robusztus végrehajtási mechanizmusok kiegészítéseként, annak biztosításával, hogy a panaszokat névtelenül lehessen benyújtani, illetve visszatartó erejű szankciók bevezetése által, az uniós szintű összehangolással együtt; ösztönzi a termelőket és a kereskedőket, többek között a mezőgazdasági termelők szervezeteit, hogy vegyenek részt ilyen kezdeményezésekben; úgy véli, hogy ezeknek a kezdeményezéseknek elérhetőnek kell maradniuk minden olyan beszállító számára, akik nem aggódnak anonimitásuk miatt, és hasznos módon az oktatásra és a bevált gyakorlatok megosztására szolgáló platformmá fejlődhetnének; megjegyzi, hogy a Bizottság a legutóbbi jelentésében kijelenti, hogy javítani kell az ellátásilánc-kezdeményezést, különösen a bizalmas panaszok figyelembe vétele, illetve a vizsgálati és szankcionálási hatáskör független szerveknek való megadása tekintetében;

19.  felkéri a Bizottságot, hogy tegyen intézkedéseket az olyan hatékony végrehajtási mechanizmusok biztosítására, mint az uniós szinten kölcsönösen elismert nemzeti hatóságok hálózatának létrehozása és összehangolása; ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy az egyesült királyságbeli Groceries Code Adjudicator (élelmiszer-áruházakkal foglalkozó ombudsman) intézménye adott esetben uniós szinten követhető modell, amely valódi visszatartó erőt jelenthetne a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben, és segíthetne felszámolni a félelmi tényezőt;

20.  üdvözli az ellátásilánc-kezdeményezés közelmúltbeli lépését, amely lehetővé teszi a kkv-k és a mikrovállalkozások számára, hogy egyszerűsített eljárás keretében csatlakozzanak; megállapítja, hogy nőtt a regisztrált kkv-k száma; rámutat azonban arra, hogy az Európai Bizottság által a legutóbbi, 2016. január 29-i jelentésében azonosított számos intézkedésen keresztül tovább kell erősíteni az ellátásilánc-kezdeményezést, és az ezzel kapcsolatos eredményeket a Bizottságnak nyomon kell követni a következő célokból:

   az ellátásilánc-kezdeményezés népszerűsítésére és az azzal kapcsolatos tudatosság – különösen a kkv-k körében való – növelésére irányuló erőfeszítések fokozása;
   az irányítási struktúra pártatlanságának biztosítása, például egy független elnök kinevezésével, aki nem kötődik érdekelt felek konkrét csoportjaihoz;
   a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok esetleges áldozatai számára panaszaik bizalmas jelleggel történő benyújtásának lehetővé tétele;
   azoknak a belső folyamatoknak a fejlesztése, amelyek során ellenőrzik, hogy az egyes szereplők teljesítik-e a folyamattal kapcsolatos kötelezettségvállalásaikat, valamint bizalmas jelleggel nyomon kell követni a kétoldalú viták előfordulását és kimenetelét;

21.  tudomásul veszi a Bizottság azon megfigyelését, hogy a mezőgazdasági termelők képviselői úgy döntöttek, hogy nem csatlakoznak az ellátásilánc-kezdeményezéshez, mivel az nem biztosítja megfelelően a panaszaik bizalmas jelleggel történő benyújtását, és nincs törvényi felhatalmazás a független vizsgálatok lefolytatására és az ésszerű szankciók kiszabására, ahogy nincsenek hatékony mechanizmusok sem a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok jól dokumentált esetei elleni fellépésre sem, továbbá mert nem vették kellően figyelembe a végrehajtási mechanizmusokban tapasztalható egyensúlytalansággal kapcsolatos aggályaikat; úgy véli, hogy a mezőgazdasági termelők részvétele alapvető fontosságú, és a részvétel csökkenése nem annak tudható be, hogy nem ismerik a kezdeményezést, hanem annak, hogy nem bíznak az ellátásilánc-kezdeményezés jelenlegi eljárásaiban és irányításában; ezért azt javasolja, hogy első lépésként az ellátásilánc-kezdeményezés működésének javítása – többek között a független irányítás, a bizalmas jelleg és a névtelenség, valamint a hatékony végrehajtás és a visszatartó erő biztosításán keresztül – fokozná a mezőgazdasági termelők érdeklődését és támogatását, és ezáltal részvételét;

22.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és ösztönözzék a termelőket, hogy csatlakozzanak termelői szervezetekhez és termelői szervezetek társulásaihoz a tárgyalóerejük növelése és az élelmiszer-ellátási láncban elfoglalt pozíciójuk erősítése érdekében;

23.  elismeri ugyanakkor, hogy az önkéntes és önszabályozó rendszerek a tisztességes piaci magatartás és a vitarendezés biztosításának költséghatékony eszközei lehetnek, továbbá megszüntethetik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat, amennyiben hozzájuk hatékony végrehajtási mechanizmusok járulnak; hangsúlyozza azonban, hogy eddig az ilyen rendszerek kevés eredménnyel jártak a megfelelő érvényesítés hiánya, a mezőgazdasági termelők alulreprezentáltsága, a hiányos irányítási struktúrák, az érintett felek közötti összeférhetetlenség, az olyan vitarendezési mechanizmusok, amelyek nem veszik figyelembe a beszállítók „félelmi tényezőjét”, valamint amiatt, hogy nem alkalmazandók a teljes élelmiszer-ellátási láncra; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét;

24.  megjegyzi, hogy már létezik az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatai elleni fellépésre irányuló hatályos uniós jogszabály (a 2005/29/EK irányelv), de rámutat, hogy olyan uniós jogszabály nem létezik, amely az agrár-élelmiszeripari lánc különböző szereplői közötti tisztességtelen gyakorlatok elleni fellépésre irányul;

25.  rámutat, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok bármilyen komoly elemzése során kiindulópontként kell venni az utóbbi években kialakult új gazdasági paradigmát: a nagyméretű kiskereskedelmet, ahol az értékesítési pontokhoz való hozzáférésért kiélezett verseny zajlik a szupermarketek ellenőrzése alatt; rámutat, hogy egyes versenyhatóságok olyan konkrét gyakorlatokat azonosítottak, amelyek a túlzott kockázat beszállítókra való átruházását célozzák, veszélyeztetve ezzel a versenyképességüket; rámutat, hogy ezek a hatóságok azt is megállapították, hogy a saját márkák horizontális versenyt folytatnak az ipari márkákkal szemben, és eddig erre nem fordítottak kellő figyelmet;

26.  hangsúlyozza, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni fellépés hozzá fog járulni a belső piac megfelelő működésének biztosításához, valamint az Unión belüli és a harmadik országokkal folytatott, határokon átnyúló kereskedelem fejlesztéséhez; rámutat, hogy a piacok szétaprózódott jellege és az élelmiszer-ellátási lánc tisztességtelen kereskedelmi gyakorlataira vonatkozó eltérő nemzeti jogszabályok különböző piaci feltételeknek teszik ki az ellátási láncok szereplőit, és a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztása („forum shopping”) néven ismert gyakorlathoz vezethetnek, ami pedig szabályozási bizonytalanságot eredményezhet;

27.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben és következetesen érvényesítsék a versenyjogi szabályokat, a tisztességtelen versenyre vonatkozó és a trösztellenes szabályokat, és mindenekelőtt szabjanak ki kemény szankciókat az élelmiszerláncon belüli erőfölénnyel való visszaélésért;

28.  alapvető fontosságúnak tartja annak biztosítását, hogy az uniós versenyjog vegye figyelembe a mezőgazdaság sajátosságait, és hogy szolgálja mind a termelők, mind a fogyasztók jólétét, akik fontos szerepet töltenek be az ellátási láncban; úgy véli, hogy az uniós versenyjognak meg kell teremtenie annak feltételeit, hogy hatékonyabb legyen a piac, ami lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy minőségi és versenyképes árú termékek széles választéka álljon rendelkezésükre, miközben biztosítja, hogy az elsődleges termelők ösztönözve legyenek a beruházásra és az innovációra, anélkül, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kiszorítanák őket a piacról;

29.  megállapítja, hogy miközben a saját márkás címkével ellátott termékek nagyobb értéket és választékot, valamint tisztességes kereskedelemből származó termékeket biztosíthatnak a fogyasztók számára, stratégiai kérdést is képviselnek közép- és hosszú távon, mivel egy horizontális dimenziót is bevezetnek a versenybe az ipari márkák tekintetében, és ez korábban sosem volt fontos tényező, és ez a kiskereskedők számára, akik egyszerre vásárlók és versenytársak, tisztességtelen és versenyellenes helyzetet teremthet; felhívja a figyelmet arra, hogy létezik egy „kockázati küszöbérték”, amely felett a saját márkák piaci térnyerése egy adott termékkategóriában a jelenlegi pozitív hatásokat negatív hatásokká változtatná, és visszatartó erőt jelentene sok vállalat innovatív erőfeszítéseit illetően; ezért kitart amellett, hogy a Bizottságnak és a versenyhatóságoknak különös figyelmet kell fordítaniuk a saját márkák kérdésére, különös tekintettel arra, hogy értékelni kell az ellátási láncra gyakorolt lehetséges hosszú távú következményekkel, valamint a mezőgazdasági termelők ellátási láncbeli helyzetével, figyelembe véve, hogy tagállamonként eltérőek a fogyasztói szokások;

30.  felszólítja a Bizottságot és tagállamokat a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011/7/EU irányelv teljes és következetes végrehajtására annak érdekében, hogy a vállalkozások 60 napon belül fizessenek a hitelezőknek, vagy ellenkező esetben szembesüljenek a kamatok fizetésével és a hitelező ésszerű behajtási költségeinek kifizetésével;

31.  felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot vagy javaslatokat, egy olyan, általános elveket meghatározó uniós szintű keret létrehozására, amely kellően figyelembe veszi a nemzeti realitásokat és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelemben bevált gyakorlatokat, annak érdekében, hogy biztosítsák az egyenlő versenyfeltételeket valamennyi tagállamban, ami lehetővé teszi a piacok rendeltetésszerű működését, valamint a gyártók, szállítók és forgalmazók közötti tisztességes és átlátható kapcsolatok fenntartását;

32.  határozottan úgy véli, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak a Bizottság és a releváns érdekelt felek által a 2011. november 29-i, „Az élelmiszer-ellátási lánc vertikális kapcsolatai: a helyes gyakorlat elve” című dokumentumban(15) meghatározott fogalmát a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok nyílt jegyzékével együtt figyelembe kell venni az uniós szintű keretre irányuló javaslat benyújtásakor;

33.  javasolja továbbá, hogy a névtelenséget és a bizalmas jelleget építsék be az ezen a területen indított jövőbeli jogalkotási kezdeményezésbe vagy kezdeményezésekbe;

34.  úgy véli, hogy a tagállamoknak, ha még nem tették meg, létre kell hozniuk vagy el kell ismerniük nemzeti szinten az élelmiszer-ellátási lánc tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatai elleni küzdelemre irányuló intézkedés érvényesítéséért felelős állami hatóságokat vagy olyan elkötelezett testületeket, mint a döntőbírák; úgy véli, hogy az ilyen jellegű állami hatóságok elősegíthetik az érvényesítést, ha felhatalmazást kapnak arra, hogy saját kezdeményezésű vizsgálatokat indítsanak és folytassanak a bizalmas alapon kezelt nem hivatalos információk alapján vagy panaszok alapján (felülkerekedve ezáltal a félelmi tényezőn), valamint közvetítőként működhetnek az érintett felek között; hangsúlyozza, hogy uniós szintű kölcsönös elismerésre és hatékony együttműködésre van szükség a nemzeti hatóságok között a – különösen a bevált gyakorlatokkal kapcsolatos – releváns információ, illetve a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok új típusaival kapcsolatos szakértelem megosztásának biztosítása érdekében, a szubszidiaritás elvének teljes mértékben való tiszteletben tartása mellett;

35.  felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és más releváns érdekelt feleket, hogy a bizottsági jelentés nyomon követése során elsősorban a panaszok névtelensége és a hatékony szankcionálási rendszer biztosításával segítsék elő, hogy a mezőgazdasági termelői szervezetek – többek között a termelői szervezetek és a termelői szervezetek társulásai – kerüljenek be az élelmiszer-ellátási láncot irányító nemzeti végrehajtó szervek körébe;

36.  úgy véli, hogy szükség van uniós szintű keretszabályozásra a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kezelése, valamint annak érdekében, hogy az európai mezőgazdasági termelők és fogyasztók számára tisztességes értékesítési és vásárlási feltételeket biztosítsanak;

37.  rámutat, hogy ennek az uniós keretjogszabálynak nem szabad csökkentenie azokban az országokban a védelmi szintet, ahol már elfogadtak nemzeti jogszabályt a vállalkozások közötti tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelem érdekében;

38.  felhívja azokat a tagállamokat, ahol nincsenek hatáskörrel rendelkező végrehajtási hatóságok, hogy mérlegeljék egy ilyen hatóság létrehozását, és ruházzák fel felügyeleti, valamint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdéséhez szükséges intézkedések végrehajtására szolgáló hatáskörökkel;

39.  hangsúlyozza, hogy a végrehajtási szerveknek többféle különböző végrehajtási intézkedéssel és szankciókkal kell rendelkezniük, hogy a konkrét helyzet súlyosságának megfelelően rugalmas választ tudjanak adni; úgy véli, hogy az ilyen intézkedéseknek és szankcióknak visszatartó erejűeknek kell lenniük a magatartás megváltoztatása céljából;

40.  emlékeztet arra, hogy már minden tagállam rendelkezik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kezelésére irányuló szabályozási keretrendszerrel; tudomásul veszi az egyes tagállamok által hozott szabályozási intézkedéseket, amelyek révén a nemzeti versenyjogot kiegészítő rendelkezéseket vezettek be, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó irányelvek alkalmazási körét a rendelkezéseik vállalkozások közötti kapcsolatokra való kiterjesztése révén kiterjesztették és független bűnüldöző hatóságokat hoztak létre; megjegyzi azonban, hogy a tagállam e tekintetben követett eltérő megközelítései ahhoz vezettek, hogy eltérő fokú és típusú védelmet biztosítanak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben;

41.  megállapítja, hogy az élelmiszer-ellátási lánc tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatai ellen való fellépésre irányuló intézkedések elfogadása során kellőképpen figyelembe kell venni az egyes piacok sajátosságait és a rájuk vonatkozó jogi követelményeket, az egyes tagállamok különböző helyzetét és megközelítéseit, az egyes piacok konszolidációs és fragmentáltsági szintjét és egyéb jelentős tényezőket, és egyúttal ki kell építeni az egyes tagállamokban már meghozott és hatékonynak bizonyult intézkedéseket; úgy véli, hogy az e területet érintő bármely szabályozási erőfeszítésnek biztosítania kell, hogy viszonylag széles mérlegelési jogkör álljon rendelkezésre a hozandó intézkedéseknek az egyes piacok sajátos jellemzőihez való igazításához, az egyenmegoldások elkerülése érdekében, továbbá azon az általános elven kell alapulniuk, hogy az érvényesítés javítását az illetékes állami szervek bevonása révén kell megvalósítani a magánjogi jogérvényesítés koncepciója mellett, hozzájárulva ezzel a különböző nemzeti végrehajtási szervek közötti jelenlegi fragmentált és alacsony szintű együttműködés javításához, valamint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal kapcsolatos határokon átnyúló kihívások kezeléséhez;

42.  rámutat, hogy a különböző nemzeti végrehajtási szervek közötti jelenlegi fragmentált és alacsony szintű együttműködés nem elégséges ahhoz, hogy kezelje a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal kapcsolatos határokon átnyúló kihívásokat;

43.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a szabályozói és nem szabályozói intézkedések hatékonyságát és hatását, kellően figyelembe véve azok valamennyi lehetséges hatását a különböző érdekelt felek és a fogyasztók jóléte szempontjából, valamint a fent említett Areté-tanulmány válaszadói által jelzett politikamixet, amely az önkéntes kezdeményezések és az állami végrehajtás kombinációja (az összes válasz 33%-a), illetve az uniós szintű egyedi jogszabály (32%);

44.  meggyőződése, hogy a fogyasztók mezőgazdasági termékekről való tájékoztatása alapvető fontosságú az élelmiszer-ellátási lánc egyenlőtlenségeiből következő problémák, többek között a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kezelése érdekében; felhívja az élelmiszer-ellátási lánc irányításában részt vevő valamennyi érdekelt felet, hogy az élelmiszer-ellátási lánc egészében fokozzák az átláthatóságot, javítsák a fogyasztók tájékoztatását megfelelőbb termékcímkézéssel és tanúsítási rendszerekkel annak érdekében, hogy a fogyasztók teljesen tájékozott döntéseket hozhassanak a rendelkezésre álló termékek tekintetében és hogy ennek megfelelően járjanak el;

45.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal szorosan együttműködve támogassa az olyan kezdeményezéseket, amelyek keretében felhívják a fogyasztók figyelmét az árdömping elsődleges termelők számára jelentett veszélyeire, és kifejezetten támogatja az ezzel foglalkozó iskolai és egyéb képzési intézményeken belüli figyelemfelkeltő kampányokat;

46.  megállapítja, hogy az Európai Parlament 2009 óta öt állásfoglalást fogadott el az uniós kiskereskedelmi láncon belüli problémákról, közülük három kifejezetten az élelmiszer-ellátási láncon belüli egyenlőtlenségekkel és visszaélésekkel foglalkozik; megjegyzi továbbá, hogy ugyanebben az időszakban a Bizottság három közleményt és egy zöld könyvet készített, valamint megbízást adott két, hasonló témákról szóló végleges jelentés elkészítésére; ennek alapján azt állítja, hogy az élelmiszer-ellátási lánc helyzetére vonatkozó még több elemzés csak késlelteti a sürgős intézkedéseket, amelyekre pedig szükség van a mezőgazdasági termelők tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelmének támogatásához;

47.  arra ösztönzi az élelmiszer-ellátási láncban részt vevő összes felet, hogy közös kockázatok és előnyök esetén szabványos szerződéseket és új generációs szerződéseket is vegyenek fontolóra;

48.  elismeri, hogy a közös agrárpolitika (KAP) reformja, valamint az új, egységes közös piacszervezés számos olyan intézkedést vezetett be, amelyek célja, hogy különösen a termelői szervezetek létrehozásához és kiterjesztéséhez nyújtott támogatáson keresztül kezeljék a mezőgazdasági termelők, a kiskereskedelem, a nagykereskedelem, valamint az élelmiszer-ellátási láncban részt vevő kis- és középvállalkozások alkuereje közötti különbséget; hangsúlyozza az említett, kínálati oldali együttműködésnek a fontosságát;

49.  megállapítja, hogy a termelői szervezetek létrehozásáról rendelkező 1308/2013/EU rendeletet a KAP második pillérébe tartozó pénzügyi ösztönzők támogatják; rámutat, hogy a jogi keret (egyes ágazatokban) kiterjeszti a kollektív tárgyalás hatályát, valamint (valamennyi ágazatban) a szállítási szerződések hatályát a termelői szervezetekre, a termelői szervezetek társulásaira, valamint az ágazatközi szervezetekre, továbbá – biztosítékok mellett – egyes versenyszabályok alóli átmeneti mentességeket is bevezet súlyos piaci egyensúlyhiány időszakaiban;

50.  sürgeti a Bizottságot, hogy határozottan támogassa ezt a megközelítést az elsődleges termelők alkuerejének növelése céljából, valamint hogy ösztönözze a termelőket, hogy csatlakozzanak termelői szervezetekhez és termelői szervezetek társulásaihoz; kiemeli, hogy a mezőgazdasági kistermelők és családi gazdálkodók – akik az elszigetelt, távoli és hegyvidéki régiókban munkahelyeket tudnak teremteni és fenntartani – különösen kiszolgáltatottak;

51.  úgy véli, hogy a termelői szervezetek megerősítésével és létrehozásával egyidejűleg a mezőgazdasági termelők alkuerejét is meg kell erősíteni az élelmiszer-ellátási láncban, különösen a szerződéseik közös megtárgyalásához való jog biztosításával;

52.  az ellátási láncon belül nagyobb fokú átláthatóságra és jobb tájékoztatás biztosítására, valamint az olyan szervek és piaci információs eszközök megerősítésére szólít fel, mint például az európai élelmiszerár-megfigyelési eszköz és a Tejpiaci Megfigyelőközpont, annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők és a termelői szervezetek számára pontos és időszerű piaci adatokat biztosítsanak;

53.  véleménye szerint az élelmiszer-ellátási láncban az áraknak jobban tükrözniük kell az elsődleges termelők által hozzáadott értéket; ezért kéri, hogy a kiskereskedelmi árképzés legyen a lehető legátláthatóbb;

54.  rámutat arra, hogy számos uniós tagállamban a mezőgazdasági termelők azáltal biztosítottak maguknak erős pozíciót az élelmiszer-ellátási láncban, hogy szövetkezeteket hoztak létre, amelyek biztosítják, hogy a feldolgozási szakaszban létrejött hozzáadott érték visszajusson a mezőgazdasági termelőkhöz, és hogy döntően fontos, hogy e szövetkezetekre ne háruljanak többletköltségek kötelező és költséges bürokrácia következményeként;

55.  arra ösztönzi a termelőket, valamint a feldolgozókat, hogy működjenek együtt az innovációba való befektetés és termékeik hozzáadott értékének növelése érdekében;

56.  emlékezteti a Bizottságot arra, hogy 2013 decemberében a Parlament elfogadott egy saját kezdeményezésű jelentést, amely felhívta a Bizottságot, hogy az elsődleges termelők körében fennálló félelmi tényező kezelése érdekében vizsgálja meg a független jogérvényesítés lehetőségét; sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg ezt saját jelentésében;

57.  úgy véli, hogy a szakmai szervezetek olyan platformként szolgálhatnának az elsődleges termelők számára, amely lehetővé tenné számukra, hogy feltételezett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat esetén valamely illetékes hatóságnál félelem nélkül panaszt tegyenek;

58.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 184. E, 2009.8.6., 23. o.
(2) HL C 308. E, 2011.10.20., 22. o.
(3) HL C 227. E, 2013.8.6., 11. o.
(4) HL C 255., 2005.10.14., 44. o.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0004.
(6) HL C 210., 2010.8.3., 4. o.
(7) HL C 33. E, 2013.2.5., 9. o.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0580.
(9) HL L 376., 2006.12.27., 21. o.
(10) HL L 48., 2011.2.23., 1. o.
(11) HL L 149., 2005.6.11., 22. o.
(12) HL L 95., 1993.4.21., 29. o.
(13) HL L 94., 2012.3.30., 38. o.
(14) Eurostat, 2010.
(15) https://ec.europa.eu/digital-single-market/sites/digital-agenda/files/discussions/Vertical%20relationships%20in%20the%20Food%20Supply%20Chain%20-%20Principles%20of%20Good%20Practice.pdf


A fenntartható uniós mezőgazdaság technológiai megoldásai
PDF 400kWORD 152k
Az Európai Parlament 2016. június 7-i állásfoglalása az uniós mezőgazdaság fenntarthatóságát célzó technológiai megoldásokról (2015/2225(INI))
P8_TA(2016)0251A8-0174/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 11. cikkére, 114. cikkének (3) bekezdésére, 168. cikkének (1) bekezdésére és 191. cikkére,

–  tekintettel a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) végrehajtását szolgáló egyedi program létrehozásáról és a 2006/971/EK, a 2006/972/EK, a 2006/973/EK, a 2006/974/EK és a 2006/975/EK határozatok hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 3-i 2013/743/EU tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról és az 1982/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1291/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács a 2014–2020-as időszakra szóló fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz létrehozásáról szóló, 2014. március 11-i 233/2014/EU rendeletére(6),

–  tekintettel a mezőgazdasági genetikai erőforrások megőrzésére, jellemzésére, begyűjtésére és hasznosítására irányuló közösségi program létrehozásáról és az 1467/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 24-i 870/2004/EK tanácsi rendeletre(7), valamint a Bizottság „Mezőgazdasági genetikai erőforrások – a megőrzéstől a fenntartható használatig” című, 2013. november 28-i jelentésére (COM(2013)0838),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel az Európai Bizottság és az Európai Beruházási Bank által a 2014 és 2020 közötti időszakban a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés terén folytatott együttműködés tekintetében 2014. július 14-én aláírt egyetértési megállapodásra,

–  tekintettel „Az európai kertészeti ágazat jövője – növekedési stratégiák” című, 2014. március 11-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a Strukturális és Kohéziós Politikai Tematikus Főosztály (Mezőgazdaság és vidékfejlesztés) „Precíziós mezőgazdaság: Lehetőség az uniós mezőgazdasági termelők számára – potenciális támogatás a 2014–2020-as KAP keretében” című 2014-es tanulmányára,

–  tekintettel a STOA (tudományos és technológiai alternatívák értékelő testülete) „Technology options for feeding 10 billion people” (Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezésére) című, 2013. évi tanulmányára,

–  tekintettel a „Mezőgazdasági termelékenység és fenntarthatóság” európai innovációs partnerségről szóló, 2012. február 29-i bizottsági közleményre (COM(2012)0079),

–  tekintettel az „Innováció a fenntartható növekedésért: az európai biogazdaság” című, 2012. február 13-i bizottsági közleményre (COM(2012)0060),

–  tekintettel a tudományos tanácsadók magas szintű munkacsoportjának létrehozásáról szóló, 2015. október 16-i bizottsági határozatra (C(2015)6946),

–  tekintettel a Bizottság „Minőségi jogalkotással javítani az eredményeken – uniós program” című, 2015. május 19-i közleményére (COM(2015)0215),

–  tekintettel a szabadalmakról és a növényfajta-oltalmakról szóló, 2015. december 17-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A8-0174/2016),

A.  mivel társadalmainknak számos mezőgazdasági vonatkozású kihívással kell szembenézniük, amelyek kezelésében vállalniuk kell a rájuk háruló felelősséget, és mivel a világ népessége 2050-ig a becslések szerint várhatóan eléri a 9,6 milliárd főt, ami a világ mai össznépességéhez képest kb. 2,4 milliárd fős gyarapodást jelent;

B.  mivel átlagosan az előállított élelmiszerek legalább harmada, sőt, egyes ágazatokban a fele hulladékként végzi, és mivel ezen előrejelzett kereslet kielégítésének egyik leghatékonyabb módja a korlátozott erőforrások kimerítése nélkül az, ha technológiai megoldásokat alkalmazunk a termelés növelése, az elosztás eszközeinek javítása és az élelmiszerpazarlás megszüntetése céljából;

C.  mivel az EU és a világ egész népessége számára sürgető szükséglet, hogy nagyobb mennyiségben tudjunk biztonságos, egészséges és tápláló élelmiszert előállítani az olyan problémák leküzdése érdekében, mint az alultápláltság, az elhízás, a szív- és érrendszeri megbetegedések stb. és mivel az élelmiszerekre vonatkozó szigorú uniós minőségi normák világszerte elismertek;

D.  mivel a földhasználatnak a műveléssel szemben számos alternatívája van, például az urbanizáció, az ipar, a turizmus és a szabadidős tevékenységek;

E.  mivel a mezőgazdasági nyersanyagok növekedési kilátásokat kínálnak a zöld vegyészetben;

F.  mivel a gazdálkodás fenntarthatóbbá tétele egyre fontosabb cél a piaci szereplők számára, tekintve, hogy egyfelől a jövedelmek védelme érdekében kordában kell tartani a költségeket, másfelől reagálni kell a természeti erőforrások (talaj, víz, levegő és biológiai sokféleség) kimerülésének és leromlásának veszélyére; mivel a mezőgazdaság a világ édesvíz-felhasználásának 70%-áért felelős, és mivel a rendelkezésre álló víz már most is a mezőgazdasági termelés egyik fő korlátja az EU egyes régióiban és világszerte; mivel az ivóvíz felhasználása a mezőgazdaságban jelentősen csökkenthető modern öntözési technikák hatékony alkalmazása és a helyi éghajlathoz alkalmazkodó növények termesztése révén;

G.  mivel a nitrogéntartalmú műtrágyák magas terméshozamot biztosítanak, az előállításuk azonban a mezőgazdasági termelési rendszerek által felhasznált, fosszilis tüzelőanyagokból előállított energia mintegy 50%-át igényli;

H.  mivel a globális energiakereslet 2030-ig az előrejelzések szerint 40%-kal nő, és mivel most kell komolyan mérlegelni, hogy ezt az igényt az energiahatékonyság növelésével és egy biztonságos, megújuló energiákat is tartalmazó energiaszerkezet felépítésével elégítsük ki; mivel kutatások szerint a rövidebb agrár-élelmiszeripari láncok kisebb energiafelhasználáshoz vezethetnek, ami költségbeli és környezeti előnyökkel járhat;

I.  mivel évente a globális terméshozam akár 40%-a is elveszik a növénykárosítók és -betegségek miatt, és mivel ez az arány a következő években várhatóan növekedni fog; mivel lépéseket kell tenni e számadat további növekedésének megelőzésére, többek között a termelés szisztematikus megközelítése és a meglévő termelési modellek kiigazítása révén, és mivel az éghajlatváltozás is hozzájárul e veszteséghez, és ökológiailag új növénykárosítók és -betegségek megjelenéséhez vezet;

J.  mivel a globális felmelegedés aszályokhoz, illetve árvizekhez vezető szélsőséges időjárási jelenségeket idéz elő, amelyek jelentős károkat okoznak a lakosság számára és nagy kockázatokat hordoznak magukban az élelmezésbiztonság tekintetében; és mivel a biológiailag és szerkezetileg sokszínű agro-ökorendszerek éghajlatváltozással szembeni ellenálló képessége hozzájárulhat e kockázat csökkentéséhez;

K.  mivel Európa gazdaságai, ahol a terméshozam az elmúlt években stagnált, nem aknázzák ki következetesen az EU-ban használt gabonafajták genetikai potenciálját;

L.  mivel a növénygenetikai erőforrások sokfélesége és minősége jelentős szerepet játszik a mezőgazdaság ellenálló képességében és termelékenységében, és ezáltal meghatározó tényező a hosszú távú gazdálkodás és az élelmezésbiztonság szempontjából;

M.  mivel a hozamhiány megszüntetése sajátos probléma elé állítja a fenntartható mezőgazdaság kutatási programját;

N.  mivel a legfontosabb mezőgazdasági gazdálkodási gyakorlatok precizitásának és hatékonyságának javítása érdekében a precíziós gazdálkodás az automatizálás mellett más technológiákat is segítségül hív, rendszeralapú megközelítéseket használva az adatok gyűjtése és elemzése, valamint az időjárás, a talaj, a víz és a növények közötti kölcsönhatások optimalizálása érdekében, és mivel a precíziós gazdálkodás végső célja a peszticid-, műtrágya- és vízhasználat csökkentése a talajtermelékenység javítása és a terméshozamok optimalizálása mellett;

O.  mivel a talajtan szerint az egészséges, élő talaj táplálja és a kórokozók és károsítók ellen védelmet nyújtó jótékony fajok révén védi a növényeket, valamint tápanyagokkal és vízzel látja el a növényt a növény gyökérváladékának cukortartalmáért cserébe; mivel a mezőgazdasági gyakorlatok negatívan befolyásolhatják a talaj biológiai, kémiai és fizikai minőségét, ami többek között talajerózióhoz, a talajszerkezet romlásához és a termékenység csökkenéséhez vezethet;

P.  mivel az innovatív technológiák előnyei nem korlátozódhatnak egyetlen típusú mezőgazdasági gyakorlatra és vonatkozniuk kell minden gazdálkodási típusra, akár hagyományos, akár biogazdálkodásról, akár állattenyésztésről vagy növénytermesztésről, kisüzemről vagy nagyüzemről van szó;

Q.  mivel az Európai Unióban a növényvédő szerek hatóanyagainak számát 1993 és 2009 között 70%-kal csökkentették, miközben a fertőzések gyakorisága nőtt; mivel a jóváhagyások folyamata, beleértve a hatóanyagok és a növényvédő szerekkel szemben alternatívát jelentő új anyagok meghatározásának kritériumait is, egyre nagyobb próbatétel elé állítja az EU mezőgazdaságát és polgárait; mivel sürgősen orvosolni kell azt a problémát, hogy a „kisebb jelentőségű felhasználásokra” nem állnak rendelkezésre hatóanyagok;

R.  mivel a különleges növények esetében alkalmazott nem kielégítő növényvédelmi megoldások veszélyeztetik a minőséget, a sokféleséget és a fenntartható élelmiszernövény-termesztést az EU-ban, ami közvetlen gazdasági kárt is okozhat, mely a becslések szerint meghaladja az 1 milliárd eurót, beleértve a terméskiesést és a gazdálkodók többletkiadásait;

S.  mivel a rövid távú szakpolitikai ciklusok és kutatásfinanszírozási prioritások hátrányosak lehetnek a mezőgazdaságban jelen levő készségek, infrastruktúra és innováció számára, és mivel kiemelt figyelmet kell fordítani a kutatási eredmények gazdálkodókhoz történő hatékony továbbítására és a mezőgazdaság fenntarthatóságának javítására, a termelési költségek csökkentésére, valamint a versenyképesség fokozására összpontosító kutatási programokra;

Precíziós gazdálkodás

1.  megjegyzi, hogy a mezőgazdaság mindig is támaszkodott új mezőgazdasági üzleti modellekre és gyakorlatokra, többek között a terméshozam-növelést és az új és változó környezethez való alkalmazkodást célzó új technológiákra és termelési módszerekre; hangsúlyozza, hogy az ökoszisztéma-szolgáltatások, például a tápanyag-körforgalom, kulcsfontosságúak a mezőgazdaság zámára, és egyes funkciók – pl. a szénmegkötés – túlmutatnak az élelmiszer-termelésen;

2.  meggyőződése, hogy az innováció hozzájárulhat a fenntartható mezőgazdaság megvalósításához az EU-ban, és kiemelten fontosnak tartja a precíziós gazdálkodási technológiákat a fejlődés fenntartása szempontjából, azonban elismeri az e technológiák széles körű bevezetése előtt álló korlátokat, ideértve ezek megbízhatóságát, kezelhetőségét és korlátozott ismertségét, valamint a kisebb és rendszertelen mezőgazdasági területekre való átültethetőségét érintő nyitott kérdéseket;

3.  úgy véli, hogy a precíziós gazdálkodást alátámasztó elvek jelentős előnyökkel járhatnak a környezet számára, növelhetik a gazdálkodók jövedelmét, észszerűsíthetik a mezőgazdasági gépek alkalmazását, és jelentősen növelhetik az erőforrás-hatékonyságot, többek között az öntözési célú vízhasználat hatékonyságát; ezért arra bátorítja a Bizottságot, hogy mozdítson elő olyan politikákat, amelyek ösztönzik a precíziós gazdálkodási technológiák elterjedését minden gazdaságtípus esetében, függetlenül azok méretétől, illetve termelési profiljától (növénytermesztés és/vagy állattenyésztés);

4.  hangsúlyozza, hogy a precíziós gazdálkodás terén különösen nagy szükség van az innovációs folyamatra, hogy megoldják a bizonyos precíziós gazdálkodási technológiák fejlesztése és használata során felmerülő magas költségek problémáját, és hogy a gazdaságok szintjén jelentkező egyértelmű előnyök biztosítása és a gazdaságok életképességének fokozása érdekében a gazdálkodókat és a teljes ellátási láncot tevőlegesen bevonják e technológiák fejlesztésébe;

5.  meggyőződése, hogy a gazdasági fejlődés és a fenntartható termelés nem zárja ki kölcsönösen egymást, és innováció révén elérhetők; hangsúlyozza, hogy szabályozási koherencia és egyértelműség biztosításával, valamint a vállalkozói szellemnek teret engedve támogatni kell a technológiai innovációt és irányítást, és sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy az innovációt kifejezetten figyelembe veszik a vonatkozó jogszabályok jövőbeli felülvizsgálatai és reformjai során; hangsúlyozza, hogy az európai mezőgazdaság képes magas minőségű és magas hozzáadott értékű termékeket hasznot hozó, ismereteken alapuló megoldásokkal előállítani annak érdekében, hogy a világ egyre növekvő és egyre nagyobb igényű népességét élelmezni lehessen;

6.  felhívja az ágazatot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kutatásra szánt források mezőgazdaság és kertészet javára történő hatékony felhasználása érdekében alakítsanak ki partnerségi viszonyt a robottechnika és más precíziós gazdálkodási technológiák teljesítményének és alkalmazhatóságának javítására;

7.  felszólítja az ágazatot arra is, hogy tárja fel a precíziós gazdálkodás azon képességeinek fejlesztését szolgáló innovációs lehetőségeket, melyek mindenki számára elérhetők, így erősítve meg a fogyatékkal élők lehetőségeit, mozdítva elő a nemek közötti egyenlőséget és szélesítve ki a készségbázist és a foglalkoztatási lehetőségeket a vidéki közösségekben;

8.  üdvözli, hogy a precíziós gazdálkodáshoz kapcsolódó robotikát felvették a Horizont 2020 újonnan közzétett 2016–2017. évi munkaprogramjába, ugyanakkor sajnálja, hogy az erre irányuló pályázati felhívások nem követelik meg a többszereplős megközelítést, így előfordulhat, hogy a mezőgazdasági termelőket kizárják az innovatív fejlesztésekből; hangsúlyozza, hogy a precíziós gazdálkodás legalább 15%-kal csökkentheti az erőforrás-felhasználást; a precíziós mezőgazdaság bevezetésére ösztönöz, amely új, a mezőgazdasági üzem egészére kiterjedő irányítási megközelítéseket biztosít, ilyenek például a GPS/GNSS-technológia által vezérelt gépek és a távirányítású légijármű-rendszerek (RPAS);

Nagy adathalmazok és informatika

9.  rámutat arra, hogy a mezőgazdasági ágazat, mint a gazdaság összes többi ágazata, változáson megy keresztül; hangsúlyozza, hogy a korszerű mezőgazdaságot csak a tudományos és technológiai fejlődés elfogadása tette lehetővé, és hogy a digitális fejlesztések szintén a mezőgazdasági ágazat továbbfejlesztésének lehetőségét kínálják;

10.  hangsúlyozza, hogy a nagy integrált adatkészletek összegyűjtése és elemzése lehetőséget ad az innováció ösztönzésére a mezőgazdaságban, és különösen hasznos a hatékony és fenntartható élelmiszerláncok fejlesztésében, ami a mezőgazdasági termelőknek, a gazdaságnak, a fogyasztóknak és a környezetnek is a hasznára válik; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy számolják fel az összetett és fragmentált információs és kommunikációs technológiai rendszerek integrálása, a beruházások ösztönzése és a képzési költségek finanszírozása előtt álló akadályokat, és tegyék elérhetőbbé a mezőgazdaság számára a megfelelő lehetőségeket;

11.  üdvözli az Európai Űrügynökség (ESA) által a precíziós gazdálkodás fejlesztésében elért előrehaladást; úgy véli, hogy az ESA 2B Sentinel műholdja, amelyet 2016 vége felé állítanak Föld körüli pályára, egyértelműbb képet adhat arról, hogy mekkora földterületet foglalnak el a haszonnövények és az erdők, aminek eredményeképpen a mezőgazdasági politikák hatékonyabban hajthatók végre, észszerűsíthető az erőforrások felhasználása, és optimalizálhatók a betakarítási időszakok; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a műholdalapú rendszerek használatát;

Talaj-, víz- és tápanyag-gazdálkodás

12.  elismeri, hogy a talajromlás a mezőgazdasági termelés egyik fő korlátja, ezért fokozottabb ambícióra és erőfeszítésre szólít fel a talaj- és vízgazdálkodási gyakorlatok javítása érdekében, különösen az éghajlatváltozás fényében; üdvözli az ellenőrzött forgalom alapú technológiák fejlesztését, melyek csökkentik a túlzott földmunkákból eredő talajkárosodást, továbbá üdvözli a nagy felbontású távérzékelős technológiák biogazdálkodásba történő integrálására irányuló közelmúltbeli erőfeszítéseket; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy számszerűsítse ezen új technológiák környezetvédelmi és termelési hasznát, továbbá biztosítsa az ismeretterjesztést és a tudás- és technológiaátadást;

13.  felszólít a mezőgazdasági termelőknek a talaj tápanyagának feltérképezését szolgáló technológiák megtervezésébe, tesztelésébe és terjesztésébe történő bevonására, ezek hatékonyságának javítása érdekében;

14.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tápanyagok felhasználásának hatékonysága az EU-ban rendkívül alacsony, és hangsúlyozza, hogy fel kell lépni a nitrogén (N), a foszfor (P) és a kálium (K) felhasználása hatékonyságának javítása érdekében, hogy csökkentsék a környezetre gyakorolt hatásukat, és javítsák az élelmiszer- és energiatermelést; célzott kutatásra (és annak alkalmazására) szólít fel a tápanyag-hatékonyság nyomon követésének javításával és a változtatható beállítású technológiák további optimalizálásával kapcsolatban;

15.  egyetért azzal, hogy az új technológiák és innovatív mezőgazdasági gyakorlatok jelentősen előmozdíthatják a növényvédő szerek, a műtrágyák és a víz visszafogottabb felhasználását, valamint segíthetik a talajerózió elleni küzdelmet;

Genetikai sokféleség

16.  véleménye szerint a genetikai sokféleség elmúlt évszázadban bekövetkezett csökkenése veszélyezteti az élelmiszer- és élelmezésbiztonságot, és aláássa a fenntartható mezőgazdaságra, a biodiverzitás védelmére és az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésével kapcsolatos stratégiákra vonatkozó uniós politikákat; úgy véli, hogy a monokultúra és a vetésforgó hiánya játszotta a legjelentősebb szerepet e genetikai veszteség bekövetkeztében; minden növényfajtát és állatfajt, köztük a honos fajtákat és azok vadon élő és félvad rokonait, valamint régi és úttörő változatait is, alapvető fontosságúnak tart a genetikai sokféleség megőrzésében, a tenyésztési programokban és az elégséges mennyiségű tápláló és egészséges élelmiszerek előállításában;

17.  úgy véli, hogy az uniós szabályozásnak lehetővé kellene tennie a mezőgazdasági termelők és tenyésztők számára az ilyen genetikai erőforrások lehető legjobb felhasználását a biológiai sokféleség és az innováció új változatok kifejlesztése során történő biztosítása céljából; hangsúlyozza, hogy az uniós jogszabályoknak mindig arra kell törekedniük, hogy ne ássák alá az ilyen innovatív eljárásokat azzal, hogy szükségtelen adminisztratív terhet rónak a tenyésztőkre és a mezőgazdasági termelőkre;

18.  hangsúlyozza, hogy fokozottabb párbeszédre van szükség a génbankok, a magán és az állami növénykutatók, a tenyésztők és nemesítők, a végfelhasználók és a genetikai erőforrások megőrzésében érintett valamennyi egyéb szereplő között Európa-szerte az ellenálló képesség kialakítása és a fenntartható mezőgazdasági termelés támasztotta kihívásoknak való megfelelés érdekében;

19.  kiemeli a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság (AGRI) és a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság (RTD) által a genetikai források megőrzésére irányuló tevékenységeknek, például az európai honos magvak megőrzési hálózatának (European Native Seed Conservation Network – ENSCONET) nyújtott korábbi támogatását, azonban kéri, hogy a következő programok folytassák a növények és állatok genetikai megőrzésére irányuló tevékenységek – különösen a genetikai erőforrások terepen való felhasználásának helyben alkalmazott intézkedések révén történő – támogatását;

20.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a genetikai erőforrások megőrzésének lehetősége a növény- és állatfajok szélesebb körére kiterjedjen, továbbá hogy az e területen folyó kutatás finanszírozása tényleges technológiai fejlődést eredményezzen a mezőgazdaság és a kertészet számára;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig tartó uniós stratégia 10. intézkedésében előírtaknak megfelelően terjesszen elő javaslatokat a mezőgazdasági genetikai sokféleségének megőrzésére irányuló európai stratégiára;

22.  elismeri, hogy az erőforrás-hatékonyságot növelő, a károsítókkal és a betegségekkel szembeni rezisztenciát fokozó tulajdonságok és a jobb minőséget és ellenálló képességet nyújtó egyéb tulajdonságok azonosítása és jellemzése érdekében felelősen kell felhasználni az összegyűjtött csíraplazmákat; úgy véli, hogy ez azt követeli meg, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzenek fenotipizálásra, ami sok növény esetében különösen szűk keresztmetszetet jelent;

23.  megjegyzi, hogy a mezőgazdaság genetikai sokfélesége fenntartásának leghatékonyabb módja az in vivo felhasználás; megjegyzi, hogy a hivatalos uniós magkatalógusokra alkalmazott három DUS-kritérium (megkülönböztethetőség, egyneműség és állandóság) közül az egyneműség és az állandóság a genetikailag sokszínű növényeknek nem természetes jellemzői; megjegyzi, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás a magas genetikai variáció függvénye; megjegyzi, hogy a vetőmagpiacok egyre inkább koncentrálódnak, a fajtánkénti variáció pedig egyre csökken; bátorítja a mezőgazdasági üzemekben megtermelt vetőmagok rendszere és cseréje által játszott szerepet a gazdálkodók helyzetbe hozása érdekében, és a vidéki közösségek nagy múltra visszatekintő innovációs hagyományaként ismeri el a részvételen alapuló nemesítést;

24.  elismeri, hogy a hosszú távú élelmezésbiztonság és a modern növénynemesítési és állattenyésztési programok genetikai alapjának kiszélesítése érdekében a genetikai erőforrásokat fenn kell tartani és használni kell; elismeri, hogy a biogazdaságokban hiány van azokból a kártevőknek és betegségeknek ellenálló fajtákból, amelyeket növényvédő szerek használata nélkül lehet művelni; támogatja a hozzáférés és az előnyök megosztásának koncepcióját, azonban sürgeti a Nagojai Jegyzőkönyvnek az 511/2014/EU rendelet és a 2015/1866/EU végrehajtási rendelet értelmében történő végrehajtását, hogy a termelőket és tenyésztőket ne riassza vissza a vadon termő fajtákból származó anyagok használatának bonyolultsága és költsége, amikor olyan új agronómiai tulajdonságokat kívánnak kialakítani, mint a károsítókkal és betegségekkel szembeni rezisztencia, a tápérték és a környezeti ellenálló képesség; megjegyzi, hogy ezt úgy kell megtenni, hogy ne zsákmányolják ki és hozzák hátrányos helyzetbe azokat a vidéki közösségeket, melyek hosszú évek során állatfajokat és növényfajtákat nemesítettek;

25.  kitart amellett, hogy fenn kell tartani, és fejleszteni kell a helyi fajták teljesítményét, tekintettel arra, hogy képesek alkalmazkodni saját környezetük jellemzőihez, továbbá kiemeli, hogy az európai mezőgazdaság genetikai sokszínűségének biztosítása érdekében tiszteletben kell tartani a gazdálkodók autonóm jogát a növénynemesítésre, valamint a különböző fajok és fajták magvainak tárolására és cseréjére;

26.  elismeri továbbá, hogy támogatni kell a gazdálkodók által továbbra is haszonnal alkalmazott megfelelő vetésforgókat; kiemeli továbbá, hogy a genetikai erőforrások mellett fenn kell tartani a megfelelő növényvédő eszközök széles körét számos haszonnövény vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy az ilyen eszközök hiánya nagy mértékben leszűkítené a haszonnal termeszthető haszonnövények körét;

Precíziós növénynemesítés és állattenyésztés

27.  támogatja, hogy biztonságos és már bizonyított technológiák alkalmazásán keresztül folyamatosan fejleszteni kell az innovatív tenyésztést nemcsak a rovarokkal és a betegségekkel szemben ellenálló növényi tulajdonságok körének szélesítése érdekében, hanem a piacon a jó tápértékkel és az egészségre nézve előnyös jellemzőkkel rendelkező élelmiszer-nyersanyagok választékának bővítése érdekében is;

28.  fontosnak tartja továbbá a folyamatos támogatás biztosítását azon jövőbeli technológiai eszközök fejlesztése és használata számára, amelyek lehetővé tehetik, hogy a növénynemesítés és az állattenyésztés segítségével sikeresen kezeljük az előttünk álló társadalmi kihívásokat;

29.  időszerűnek tartja, hogy a Bizottság közzétegye az új technológiákkal foglalkozó munkacsoport végleges jelentését, és annak tudományos megállapításai alapján tisztázza többek közt a jelenleg ellenőrzés alatt álló növénynemesítési és állattenyésztési technológiák jogállását, továbbá hogy a döntéshozatalt megelőzően végezzen mélyreható jogi elemzést;

30.  nyílt és átlátható párbeszédet ösztönöz az érdekelt felek és a nyilvánosság között a növénynemesítési és állattenyésztési programokra irányuló precíziós és innovatív megoldások felelős fejlesztése érdekében, tekintettel annak kockázataira és előnyeire; megjegyzi, hogy ez tájékoztatási erőfeszítéseket igényel, mivel mind a mezőgazdasági termelőknek, mind a széles nyilvánosságnak fel kell hívni a figyelmét az új technikákra, és meg kell tanítani azok működését; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a fogyasztók és a termelők megfelelő tájékozottságát az új és kialakulóban lévő tenyésztési és nemesítési technikákat illetően, hogy azokról nyílt nyilvános konzultációt lehessen lefolytatni egy tájékozott közvéleménnyel;

31.  ezért aggodalmának ad hangot az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) kibővített fellebbezési tanácsának a G2/12 és a G2/13 sz. ügyekben 2015. március 25-én hozott határozatával kapcsolatban;

Növényvédő szerek

32.  hangsúlyozza, hogy sürgősen felül kell vizsgálni a növényvédő szerek szabályozási keretének végrehajtását, és koherens, hatékony, kiszámítható, kockázatelemzésen alapuló és tudományos megalapozott értékelési és jóváhagyási rendszert kell kidolgozni; fontosnak tartja, hogy a lehető legnagyobb mértékben csökkentsük a gazdálkodók peszticidektől való függőségét, megjegyezve, hogy az élelmiszerek és a takarmányok előállítása egy versenyre épülő, nemzetközi környezetben zajlik; fontosnak tartja költséghatékony, biztonságosan használható és környezetbarát növényvédő szerek kifejlesztését;

33.  üdvözli a Bizottság 2016. évi munkaprogramjának célravezető és hatásos szabályozás programra (REFIT) irányuló kezdeményezéseit, amelyek arra kötelezik az EU-t, hogy végezze el az 1107/2009/EK rendelet és a 396/2005/EK rendelet értékelését; hangsúlyozza, hogy a REFIT-folyamat nem vezethet az élelmiszer-biztonsági és környezetvédelmi előírások lazításához;

34.  felhívja a Bizottságot, hogy a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett jelentésében adjon választási lehetőségeket a jelenlegi jogszabályok módosítására és javítására, különös tekintettel az engedélyek kölcsönös elismerésének és a növényvédő szerek zónák szerinti értékelési folyamatának működésére;

35.  hangsúlyozza, hogy a zónák szerinti engedélyezés rendszere nem működik a korszerűtlen nemzeti engedélyezési módszertanok folytatólagos alkalmazása miatt, és felszólítja a Bizottságot a jóváhagyási rendszer harmonizálására, hogy biztosított legyen a termékeknek a tagállamok területén az 1107/2009/EK rendelet által meghatározott övezetekben történő kölcsönös elismerése;

36.  üdvözli az integrált növényvédelem – Európai Kutatási Térség hálózatát és a kisebb jelentőségű felhasználások új koordinációs platformját, bár úgy véli, hogy a platformot jobban ki lehetne használni a kutatás és az innováció lefedésére a kisebb jelentőségű és különleges növényi kultúrák növényvédelmi megoldásai területén mutatkozó hiány kezelése céljából;

37.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy átláthatóan értékeljék a hatóanyagok hatásait az uniós jogszabályokkal összhangban álló, fenntartható mezőgazdaság biztosítása érdekében, valamint hogy átfogóan értékeljék a termékek használatához kapcsolódó kockázatokat és veszélyeket, és emlékeztet arra, hogy az elővigyázatosság elvét kell alkalmazni olyan esetekben, amikor a bizonytalanság túl magas fokú a közegészség, illetve a jó mezőgazdasági és környezetvédelmi feltételek biztosításához;

38.  felhívja az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóságot (SANTE), hogy állapítson meg egyértelmű kritériumokat az alacsony kockázatú peszticidek fejlesztésére és használatára szolgáló alacsony kockázatú hatóanyagokra, és figyelemmel a tudományos ismeretek fejlődésére és biztosítva az egészségügyi és környezetvédelmi célkitűzések teljesítését, továbbá hogy biztosítsa a biztonsági adatok jelenlétét a potenciálisan alacsony kockázatú anyagok tekintetében alkalmazott kritériumoknál;

39.  úgy véli, hogy a jelentéstevő tagállamnak és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak (EFSA) elsőbbséget kell biztosítania az alacsony kockázatú anyagok − ideértve a növényvédő szerek olyan nem vegyi alternatíváit, mint amilyenek a biológiai növényvédelmi módszerek − értékelésének, hogy elősegítsék a 2009/128/EK irányelv céljainak elérését az integrált növényvédelmet és a peszticidek fenntartható használatát illetően, különös tekintettel a kisebb jelentőségű és különleges növényi kultúrák esetén használt termékekre;

40.  hangsúlyozza, hogy a gazdálkodóknak szélesebb eszköztárra van szükségük haszonnövényeik megóvása érdekében, és hogy el tudják dönteni, hogy melyik intézkedés fogja leghatékonyabban védeni a növényeiket; ösztönzi a hagyományos peszticideket helyettesítő különböző alternatívák – többek között a biopeszticidek – szélesebb körű használatát az integrált növényvédelem részeként, és további erőfeszítéseket szorgalmaz a költséghatékonyabb alternatívák kidolgozása érdekében a helyszíni vizsgálatok támogatása, valamint a nem vegyi alternatívákra és alacsony kockázatú intézkedésekre, továbbá a környezetkímélőbb növényvédő szerekre irányuló demonstrációs tevékenységek támogatása révén;

41.  megállapítja, hogy a biológiai növényvédelem az élő szervezetek vagy természetes anyagok felhasználásán alapuló növényvédő módszer, amely csökkentheti a hagyományos peszticidek használatát és hozzájárulhat a növények jobb ellenálló képességéhez;

42.  felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy cselekvési tervet, és hozzon létre egy szakértői csoportot a fenntarthatóbb növényvédelem kidolgozása érdekében; hangsúlyozza, hogy az olyan növényvédelmi rendszer kínálja a legtöbb lehetőséget, amely javítja a növénynemesítési törekvések, a természetes védelmi rendszerek és a peszticidek alkalmazása közötti kölcsönhatást;

43.  sajnálja, hogy az integrált növényvédelem és a 2009/128/EK irányelv tagállamok általi végrehajtása és a végrehajtás Bizottság általi értékelése csak lassan halad előre;

Készségek fejlesztése és tudástranszfer

44.  elismeri, hogy a mezőgazdasággal kapcsolatos technológiák fejlesztése sokféle szakkészséget és interdiszciplináris szemléletet igénylő készséget és ismeretet követel meg; ezek közé tartoznak – de nem kizárólagosan – az általános növény-, állat- és környezettudományok, a fiziológia és a műszaki tudományok;

45.  sajnálja, hogy e szakmák közül sokban egyre nagyobb a készséghiány, és felhívja a tagállamokat, hogy a következő vidékfejlesztési programjaik, köztük az európai innovációs partnerségek (EIP-k) kialakítása során az ágazattal, a kutatóintézetekkel és más érintett érdekelt felekkel partnerségben dolgozzanak az olyan lehetőségek felkutatásán, amelyek támogatják a készségfejlesztést és a tudástranszfert ezeken a területeken, többek között a fiatal gazdáknak és a mezőgazdasági tevékenységet újonnan megkezdőknek kínált képzések és gyakornoki lehetőségek révén;

46.  felhívja az agrártechnológiai szektort, hogy javítsa a gazdaságokban folyó demonstrációs tevékenységek koordinálását és integrálását, valamint a demonstráció alkalmazását, és kövesse nyomon a gazdaságokat a bevált gyakorlatok regionális, nemzeti és európai szintű, a már hozzáférhető vagy új programok, kezdeményezések és erőforrások felhasználásával történő megosztása érdekében;

47.  elismeri, hogy a precíziós gazdálkodás és a digitális technológia beépítése növelheti a mezőgazdasági tevékenység vonzerejét a fiatalok körében, és új lehetőségeket teremthet a vidéki térségekben a növekedés és a foglalkoztatás terén; úgy véli, hogy az ezekbe a technológiai fejlesztésekbe való beruházás elősegítheti a generációváltást a mezőgazdaságban;

Kutatási és finanszírozási prioritások

48.  elismeri a fenntartható mezőgazdasághoz és kertészethez kapcsolódó hosszú távú kihívásokat, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a finanszírozás folytonosságának fenntartása mellett és elsőbbséget biztosítva az ágazati megközelítésnek dolgozzanak ki hosszú távú beruházási tervet az alap- és alkalmazott kutatás számára, továbbá kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a fenntartható mezőgazdaságban tevékenykedő szakemberek és munkavállalók továbbképzését, és biztosítsák a szakértői konzultáció elérhetőségét;

49.  úgy véli továbbá, hogy a tervnek költséghatékony megoldásokat kell tartalmaznia és alkalmazhatónak kell lennie a kisüzemi termelőkre, a vidéki területekre, a legkülső régiókra és a hegyvidéki régiókra is; hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági termelők a környezeti érdekek legfőbb érvényesítői Európában, így biztosítani kell számukra az innovációhoz és kutatási eredményekhez való folyamatos hozzáférést, lehetővé téve, hogy fenntartható módon és költséghatékonyabban állítsanak elő élelmiszereket, takarmányokat és egyéb termékeket, megóvva a környezetet a jövő generációk számára, növelve a biológiai sokféleséget és erősítve az ökoszisztéma-szolgáltatásokat;

50.  üdvözli az alkalmazott kutatás terén az elmúlt években elért haladást, azonban nagyobb erőfeszítéseket kér a tudástranszfer végfelhasználók számára történő biztosításához és ahhoz, hogy ebben a mezőgazdasági termelők, illetve a mezőgazdasági technológiák és termékek más felhasználói, többek között a kistermelők is szerephez jussanak;

51.  felszólít arra, hogy a KAP második pillérébe tartozó, versenyképes és fenntartható mezőgazdaságot célzó európai innovációs partnerséget erősítsék meg, hogy az európai döntéshozatali központoktól távolabbi partnerségek jöjjenek létre az innovatív szereplők, köztük valamennyi termelő és különösen a kistermelők között;

52.  megjegyzi, hogy azokban a tagállamokban, ahol a köz- és magánszféra közötti partnerségeket okosan használták, a tevékenységek jobban eltolódtak az alkalmazott kutatás irányába, és nagyobb mértékben vonták be a végfelhasználókat;

53.  elengedhetetlennek tartja, hogy a Bizottság és a tagállamok olyan projekteket dolgozzanak ki, amelyek a talajmegőrzést és -javítást, valamint a tápanyagcserét célozva kizárólag az erőforrás-hatékonyabb mezőgazdasági gyakorlatok és növényfajták fejlesztésére, többek között a helyspecifikus növényfajtákra összpontosítanak, különös tekintettel arra, hogy a víz és a foszfáthoz hasonló fontos műtrágya-komponensek egyre kisebb mennyiségben állnak rendelkezésre; kéri a Bizottságot, hogy helyezze előtérbe a körforgásos gazdaságba és az éghajlatbarát mezőgazdasági gyakorlatokba való beruházásokat, és rendeljen megfelelő pénzügyi ösztönzőket a kutatás és a gazdálkodók általi alkalmazás előmozdításához; kiemeli, hogy az akvapónia, a zárt körű tápanyagkörforgás, az agro-ökológia, többek között az agrárerdészeti rendszer, a talajvédő művelés és a fenntartható erdőgazdálkodás, a szapropél, a rövid takarmánylánc, a legelőkön történő legeltetés és a kis ráfordítású termelési rendszerek előnyeit kellően ki kell értékelni, terjeszteni és ösztönözni kell;

54.  a forráshatékonyabb (a vízkészletet, az energiát, a tápanyagokat, a takarmányt stb. jobban kihasználó) és autonómabb mezőgazdaság kialakítása céljából elengedhetetlennek tartja azt is, hogy a Bizottság és a tagállamok dolgozzanak ki innovatív projekteket a nem élelmiszertermékek előállítására (bioalapú gazdaság, megújuló energiaforrások stb.) és innovatív szolgáltatásokat;

55.  megjegyzi, hogy az Unió nagy részében csökkent a független vagy közfinanszírozású mezőgazdasági oktatási, képzési és innovációs központok száma, illetve a meglévőek nem foglalkoznak megfelelően az interdiszciplináris megközelítésekkel olyan felemelkedő területeken, mint a mezőgazdasági tervezés; elismeri, hogy egyes tagállamokban a mezőgazdasági termelők képzettsége még korlátozott, ami megnehezíti az új technológiákhoz való hozzáférést, illetve azok alkalmazását, ezért felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki európai tervet az agrotechnikai vagy magasabb szintű mezőgazdasági képzésbe és oktatásba való beruházás előmozdítására;

56.  üdvözli a közelmúltban elindított, az európai mezőgazdaság termelékenységét és fenntarthatóságát célzó innovációs partnerséget (EIP-AGRI), melynek célja, hogy összekapcsolja a kutatást és a gyakorlati gazdálkodást, és felszólítja a Bizottságot, hogy vállaljon aktív szerepet a nemzeti szintű és a határokon átnyúló koordináció fokozásában, a „Horizont 2020” keretprogramhoz kapcsolódó, kifejezetten az innovációt célzó menetrend előmozdítása és a végfelhasználókat célzó megfelelő tudástranszfer garantálása érdekében;

57.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek többet azért, hogy mindenki számára világossá váljon, mekkora érték a mezőgazdasági termelés az EU számára, fejlesszék ki a mezőgazdasági innováció transzeurópai központjait, amelyek bemutatnák és hozzáférhetővé tennék az új innovatív technológiákat, a fenntartható mezőgazdaságot, az élelmezésbiztonságot és az élelmiszer-önrendelkezést;

58.  hangsúlyozza, hogy e központok tevékenységeinek nemcsak a fenntartható mezőgazdaság, hanem a fenntartható vidékfejlesztés területén is lehetővé kell tennie a hozzáférést az új technológiákhoz, együttműködve a közösségekkel, a vidéken működő kkv-kkal, szövetkezetekkel és termelői szervezetekkel; kiemeli, hogy e központok tevékenységének átláthatónak és a nyilvánosság, valamint a mezőgazdasági termelők előtt nyitottnak kell lennie, ágazatok közötti megközelítést kell alkalmazniuk, előmozdítva a párbeszédet azon ágazatok között, melyekre az innováció különbözőképp hathat;

59.  sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tudományos és technológiai innováció mellett továbbra is virágozhassanak a hagyományos technikák és gazdaságok, mivel óriási értéket képviselnek, a kultúra, a vidék, a történelem és a turizmus sokszínűségének biztosítékai, és Európa számos különböző régiójában megélhetést biztosítanak kisüzemi gazdálkodók egész sora számára;

60.  felhívja a tagállamokat, hogy jobban használják ki az Európai Bizottság és az Európai Beruházási Bank által a 2014–2020-as időszakban a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés terén folytatott együttműködés tekintetében aláírt egyetértési megállapodás értelmében létrehozott pénzügyi eszközöket;

61.  hangsúlyozza az említett eszközökhöz kapcsolódó hozzáadott értéket, különösen a tőkeáttételi hatás és a hitelgaranciák tekintetében, amelyek célja a fenntartható mezőgazdasági és erdészeti kutatási menetrend végrehajtásának ösztönzése, beleértve a Horizont 2020 2. társadalmi kihívását is; utal különösen arra, hogy ezek az eszközök hasznos szerepet játszanak a precíziós gazdálkodási technológiát és módszereket bevezetni kívánó mezőgazdasági termelők beruházási szükségleteinek és kockázatainak csökkentésében;

Európa központi szerepének megőrzése a tudományos fejlesztés és innováció terén

62.  megjegyzi, hogy a vidéki térségek – köztük a legkülső és a hegyvidéki régiók – vannak a legjobban kitéve a tényleges és potenciális éghajlatváltozásnak, ami csökkenti e térségek vonzerejét, és növeli e területeken az elnéptelenedés és a népesség elöregedésének kockázatát; elismeri, hogy a mezőgazdaság számára lehetővé kell tenni, hogy a mezőgazdasági földterületek fenntarthatóbb használatának biztosításához rendelkezésre álló technológiai megoldások felhasználásával alkalmazkodjon a változó körülményekhez;

63.  megjegyzi, hogy a modern technológiák szélesebb körű alkalmazása segítheti a mezőgazdasági és szélesebb értelemben vett földhasználati ágazatokat abban, hogy méltányosan hozzájáruljanak az éghajlatváltozás hatásainak mérséklését célzó globális erőfeszítésekhez; ezzel összefüggésben rámutat, hogy ki kell szélesíteni a „produktív mezőgazdaság” meghatározását, valamint hogy teljes mértékben támogatni kell és el kell ismerni azokat a mezőgazdasági – többek között az agroökológiai gazdálkodásban használt – földterületeket, amelyek az éghajlatváltozás enyhítése és a szén-dioxid megkötése révén közszolgáltatást nyújtanak;

64.  alapvetően szükségesnek tartja a mezőgazdasági földterületek megőrzését az olyan területeken, mint például az Unió hegyvidéki és peremterületei, és támogat minden arra irányuló intézkedést, hogy az e területeken működő, főként kisméretű mezőgazdasági üzemek is hozzáférhessenek az igényeikre szabott csúcstechnológiához;

65.  elengedhetetlennek tartja, hogy a fogyasztók biztonságát és egészségét, valamint a környezet védelmét szem előtt tartó, független, szakértői értékelésen átesett tudományos eredményeken alapuló észszerű uniós szabályozás lehetővé tegye, hogy az uniós mezőgazdasági termékek versenyképesek és vonzóak legyenek a belső piacon és a világpiacon, és kéri ezen elv további érvényesítését;

66.  különösen kiemeli, hogy az új technológiák és fenntartható termékek piaci bevezetése a jelenlegi uniós szabályozás feltételei miatt magas költségekkel, hosszú időtávval és kereskedelmi és jogi bizonytalansággal jár; megjegyzi, hogy ezek a jelenségek még nyilvánvalóbban jelentkeznek a legkülső régiókban, a távoli vidéki térségekben, a hátrányos helyzetű területeken és a hegyvidéki területeken;

67.  sürgeti a Bizottságot, hogy használja fel és erősítse meg a legkülső régiók valamennyi jellemzőjét olyan technológiai és tudományos innovációs kísérleti projektek végrehajtása révén, amelyek célja, hogy csökkentsék e területeken a természeti adottságokból eredő hátrányokat, és mérsékeljék a gazdaságok kis méretéből adódó nehézségeket a legfrissebb tudományos és technológiai eredményekhez való hozzáférés és azok felhasználása terén;

68.  felhívja a Bizottságot, hogy a minőségi jogalkotás elvével összhangban és a megfelelő idejű, hatékony és eredményes döntéshozatali folyamatok biztosítása érdekében javítsa a szabályozási keretet, mivel ez elősegítheti az Unióban a technológiai fejlődést;

69.  felhívja a Bizottságot, hogy használja ki új tudományos tanácsadási mechanizmusát egy olyan szabályozási keret finomhangolásához, amely nagyobb hangsúlyt helyez a kockázatelemzésen alapuló és független tudományos bizonyítékokra az új technológiák, termékek és gyakorlatok kockázatainak, veszélyeinek és előnyeinek mérlegelésekor az elfogadásukról vagy elutasításukról szóló döntés meghozatalakor;

70.  megjegyzi, hogy széles körű támogatást kell nyújtani az innovációs elv elfogadásához, amelynek értelmében az uniós jogalkotási javaslatokat az innovációra gyakorolt hatásuk szempontjából teljes körű értékelés alá kell vonni;

71.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen távolabbra ható intézkedéseket a nemzetközi szintű tudományos együttműködés területén, többek között az információcsere intenzitásának fokozása és a fejlesztési lehetőségek azonosítása céljából;

o
o   o

72.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 965. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 104. o.
(3) HL L 347., 2013.12.20., 487. o.
(4) HL L 309., 2009.11.24., 1. o.
(5) HL L 309., 2009.11.24., 71. o.
(6) HL L 77., 2014.3.15., 44. o.
(7) HL L 162., 2004.4.30., 18. o.
(8) HL L 268., 2003.10.18., 1. o.
(9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0205.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0473.


Az innováció és a gazdasági fejlődés előmozdítása a jövőbeli európai mezőgazdasági gazdálkodásban
PDF 323kWORD 156k
Az Európai Parlament 2016. június 7-i állásfoglalása az innováció és a gazdasági fejlődés előmozdításáról a jövőbeli európai mezőgazdasági gazdálkodásban (2015/2227(INI))
P8_TA(2016)0252A8-0163/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EGK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel a FAO, a Globális Környezetvédelmi Alap, az UNDP, az UNEP, az UNESCO, a Világbank és a WHO által jegyzett, a mezőgazdasági ismeretek, tudomány és technológia fejlődésre gyakorolt hatásáról szóló nemzetközi ENSZ-felmérésre,

–  tekintettel az Európai Bizottság és az Európai Beruházási Bank (EBB) közötti, 2014. július 14-én aláírt egyetértési megállapodásra,

–  tekintettel „Az EU-ban tapasztalható fehérjehiány: mi a megoldás erre a régóta fennálló problémára?” című, 2011. március 8-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a „Mezőgazdasági termelékenység és fenntarthatóság” európai innovációs partnerségről szóló, 2012. június 18-án elfogadott tanácsi következtetésre(2),

–  tekintettel a szabadalmakról és a növényfajta-oltalmakról szóló, 2015. december 17-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0163/2016),

A.  mivel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) becslése szerint a világ népességének 2050-ig 9,1 milliárdnyira való növekedése szükségessé teszi a jó minőségű és biztonságos élelmiszerek termelésének 60%-os és a terméshozam 24%-os növelését a fejlett országokban eddig az időpontig, az erőforrások jövő nemzedékek számára történő megóvása, valamint a globális termelés több mint egyharmadát kitevő élelmiszer-pazarlás és -veszteség megelőzése mellett; mivel a FAO további becslései szerint a szántóterület csak 4,3%-kal fog növekedni 2050-ig, és emiatt a természeti erőforrások jobb kezelésére lesz szükség, többek között a talajromlás megakadályozása érdekében;

B.  mivel a termőföldnek mindenhol csökken a saját termőképessége és termelékenysége, aminek oka a talajromlás, különösen a talajerózió, amely az olyan ökoszisztéma-funkciók leépülésére vezethető vissza, mint a felső talajréteg kialakulása, a humuszosodás, a beporzás, a vízmegtartás és a tápanyagkörforgás; mivel széles körű egyetértés van abban, hogy ennek megoldásához, valamint a termelékenység fenntartásához és fokozásához innovatív módon javítani kell az említett ökoszisztéma-funkciók működését, biztosítandó az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességet;

C.  mivel az ENSZ szerint 2030-ig meg kell duplázni a mezőgazdasági termelést, ha el akarjuk érni a fenntartható fejlesztési célokat, ezzel egyidejűleg az agrár-élelmiszeripari ágazatnak alkalmazkodnia kell az éghajlatváltozáshoz és a változó időjárási viszonyokhoz, valamint javítania kell a talaj minőségét, az ökoszisztémát és a lehető legkevesebbre kell csökkenteni a biológiai sokféleség veszteségét; mivel ennek érdekében előtérbe kell helyezni a talajéletet növelő mikrobiológiai készítmények használatát; mivel az ENSZ nyolc millenniumi fejlesztési célja közül négy a mezőgazdasággal kapcsolatos;

D.  mivel a népességnövekedés, a magasabb átlagjövedelmek és a változó fogyasztói szokások miatt módosulni fognak a táplálkozási szokások, aminek következtében különösen a feldolgozott élelmiszerek és az állati fehérjék – például a hús és a tejtermékek – iránti kereslet fog megnövekedni;

E.  mivel növelni szükséges a mezőgazdaságban dolgozók és a vidéki társadalom életminőségét;

F.  mivel tekintettel arra, hogy a mezőgazdasági termelőknek számos kihívással és egyre több szabállyal kell szembenézniük, és az agrártechnológiák tartalékai csökkentek, valamint az öntözött területek növekedési üteme jelentősen lelassult, az Unióban a fogyasztók még soha nem költötték jövedelmük kisebb százalékát élelmiszerre; mivel a jelenlegi gazdasági visszaesés következtében megnövekedett a szegénység, amely miatt uniós fogyasztóknak gyakran élelmiszerbankokhoz kell fordulniuk segítségért;

G.  mivel a FAO a világ mezőgazdaságának és élelmezésének helyzetéről szóló kiemelt kiadványában megállapítja, hogy a nők valamennyi régióban jelentősen hozzájárulnak a vidéki gazdasághoz, és szerepük régiónként eltérő, noha még mindig kevésbé férnek hozzá a termelékenyebbé válásukhoz szükséges erőforrásokhoz és lehetőségekhez, mint a férfiak;

H.  mivel a fogyasztók szigorúbb környezetvédelmi, tápértékre vonatkozó és egészségügyi előírások mellett megvalósuló és jobb minőséget biztosító élelmiszer-termelést igényelnek, és ezzel párhuzamosan a mezőgazdasági ágazatnak diverzifikációra és innovációra van szüksége ahhoz, hogy mindenki számára minőségi, biztonságos és megfizethető élelmiszereket biztosítson, a termelők számára pedig tisztességes és életképes jövedelmet nyújtson;

I.  mivel a természeti erőforrásokra nehezedő nyomás és a biológiai sokféleség ehhez kapcsolódó csökkenése, a környezet sebezhetősége, az éghajlatváltozás és a földterületek szűkössége, valamint a világ népességének növekedése és a változó fogyasztói szokások miatt létfontosságú a mezőgazdasági termelők számára, hogy kevesebb forrásból többet és jobbat termeljenek; kitart amellett, hogy az innovatív mezőgazdaságra kisebb ökológiai lábnyomnak kell jutnia, valamint az erőforrások – beleértve a megújuló energiaforrásokat és a helyi agrár-élelmiszeripari termékek fokozottabb fogyasztását – és az ökoszisztéma-szolgáltatások optimális felhasználásával kell, hogy járjon;

J.  mivel egy fokozottabban erőforrás-hatékony mezőgazdasági modell, valamint a termékek értékének növelése kulcsfontosságú ahhoz, hogy a fenntarthatósággal kapcsolatos kihívásokat a mérettől függetlenül minden mezőgazdasági üzem kezelni tudja, és felkészültebbek legyenek a természeti erőforrások és a környezet megőrzésére;

K.  mivel a fenntarthatóbb, nem csupán a lakosság élelmezésére, hanem nem élelmiszer jellegű javak és szolgáltatások előállítására is szolgáló mezőgazdasági modellek kifejlesztése minden egyes térségben jelentős munkahely-teremtési potenciállal bír, az (emberi és állati) élelmiszer-ágazat, valamint a biogazdaság, a zöld vegyipar, a megújuló energia, az idegenforgalom stb. vonatkozásában egyaránt; mivel ezek a munkahelyek emellett nagyon gyakran nem telepíthetőek át;

L.  mivel világviszonylatban az EU a mezőgazdasági termékek legnagyobb exportőre, aminek következtében az agrár-élelmiszeripari ágazat az Unió egyik legfontosabb gazdasági pillére, amely például az élelmiszer-feldolgozás, a kiskereskedelem és a szolgáltatások terén működő 15 millió downstream vállalkozás keretében 47 millió embert foglalkoztat és hozzájárul az uniós export összértékének 7,2%-át kitevő 17 802 millió eurós pozitív áruforgalmi egyenleghez;

M.  mivel a KAP versenyképessége és fenntarthatósága volt a KAP 2013-as reformjának a legfontosabb prioritása; mivel az élelmiszer-ellátás – az EUMSZ 39. cikkében említett termelékenységnöveléssel, valamint mind a gazdálkodók, mind pedig a fogyasztók számára elfogadható és tisztességes ár garantálásával való – biztonságának szavatolása a legjobban innováció révén érhető el; megismétli, hogy a minőségi termékeket előállító, fenntartható és innovatív mezőgazdaság az EUMSZ számos – környezettel és egészségüggyel kapcsolatos – horizontális szakpolitikai célját teljesíti; mivel a jövőbeni versenyképesség a természeti folyamatokban és forrásokban rejlő közép- és hosszú távú termelékenységtől és termékenységtől függ;

N.  mivel a Bizottság és az EBB közötti, 2014. július 14-én aláírt egyetértési megállapodás kifejezetten ösztönzi az innovatív mezőgazdaságba irányuló további beruházásokat, pénzügyi eszközöket biztosít a mezőgazdasági beruházások felhasználásának elősegítéséhez, és egy olyan javaslatot tartalmaz a Bizottságtól, amelynek célja a mezőgazdasági ágazatban a pénzügyi eszközök támogatása és bővítése az áringadozások leküzdése érdekében;

O.  mivel a mezőgazdasági ágazat a mezőgazdasági termelékenység növelését lehetővé tevő gyakori változási ciklusokon ment keresztül; mivel e ciklusok jelentősen hozzájárultak a mezőgazdaság jelenlegi gazdasági fejlődési szintjének eléréséhez; mivel a legújabb technológiáknak a mezőgazdasági gyakorlatokba való beépítése, illetve a jelenlegi technológiák – többek között az ökológiai gazdálkodás és más agroökológiai megközelítésmódok – kiigazítása és újragondolása mérettől függetlenül minden mezőgazdasági üzem számára jelentős előnyöket fog jelenteni; mivel az akvakultúra kiaknázatlan lehetőségeket rejt, amely a természetes tengeri és óceáni erőforrások fenntartható kiaknázásával innovációt vezet be a hagyományos mezőgazdasági gyakorlatokba;

P.  mivel egyes tagállamokban – különböző strukturális okokból – továbbra is jelentős felhagyott mezőgazdasági területek vannak kihasználatlanul;

1.  megjegyzi, hogy a mezőgazdaság mindig kifejlesztett olyan új gyakorlatokat, technikákat és termelési módszereket, amelyek növelték a terméshozamot, javították a mezőgazdasági gyakorlatoknak az új és változó körülményekhez való alkalmazkodóképességét és csökkentették a termelési költségeket; megjegyzi továbbá, hogy a mezőgazdaság és az erdészet a természeti világ kulcsfontosságú része, amely az élelmiszer-termelésen túlmenő javakat és szolgáltatásokat nyújt, és amely új fejlesztések elősegítésével erősíthető; meggyőződése, hogy az innováció e fejlődés fenntartásának előfeltétele;

2.  határozott meggyőződése, hogy a gazdasági fejlődés és a fenntartható termelés nem zárja ki egymást, és főleg az innováció, a kutatás-fejlesztés, új kormányzási és üzleti modellek, valamint az agronómia fejlesztése révén valósítható meg; hangsúlyozza, hogy szabályozási koherencia és egyértelműség biztosításával, valamint a vállalkozói szellemnek teret engedve támogatni kell a technológiai innovációt és irányítást; sürgeti a Bizottságot, annak biztosítására, hogy a jövőbeli KAP ezt tükrözze, valamint az innovációt kifejezetten figyelembe vegyék a vonatkozó jogszabályok jövőbeli felülvizsgálatai és reformjai során, nagyobb elismerést adva az új ötleteket és üzleti modelleket kínáló új és fiatal mezőgazdasági termelőknek; kiemeli, hogy az európai mezőgazdaság eléri célját, hogy – az Európa 2020 stratégia keretében támogatott jövedelmező és tudásalapú megoldásokkal – kiváló minőségű és magas hozzáadott értéket képviselő termékeket állítson elő; e tekintetben üdvözli a 2012. évi biogazdasági stratégia körkörös gazdasághoz való hozzájárulásának közelgő bizottsági értékelését, mivel a fosszilis energiahordozókról a megújuló energiára történő áttérés hozzájárul a mezőgazdasági termelők energiaköltségeinek csökkentéséhez, és ezáltal több innovációs célú beruházást tesz lehetővé;

3.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság a természeti erőforrások körültekintő használatával és a biológiai sokféleség biztosításával a megoldás részét képezheti, e célból az innováció ösztönzése kulcsfontosságú lehet; úgy véli, hogy a mezőgazdasági gyakorlatok a természeti forrásoktól függnek, és e kölcsönhatást optimalizálni kell, a termelési rendszereket pedig jobban meg kell érteni ahhoz, hogy javítani lehessen az irányítási rendszereket; felszólít az agro-ökorendszerekben rejlő termelékenység, termékenység és ellenálló képesség közép- és hosszú távú biztosítására, valamint a kibocsátások csökkentésére; hangsúlyozza a termelési rendszerek jobban alkalmazkodó növényi és vetésforgó rendszerekkel, jobb irányítási rendszerekkel történő javításának fontosságát, és felhívja a figyelmet az élő talaj fontosságára; hangsúlyozza a munkahelyteremtésben rejlő lehetőségeket nemcsak az élelmiszergyártó ágazat, de a turizmus, a biogazdaság és a zöld vegyipar számára is;

4.  tekintettel van arra, hogy az uniós mezőgazdasági és élelmiszerpiac az egyik leginkább integrált piac Európában, és felszólítja a Bizottságot, hogy olyan szabályozást alakítson ki és hajtson végre, amelyek egyenlőbb versenyfeltételeket és tisztességes versenyt biztosítanak az összes tagállam mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazatában a gazdasági fejlődés ösztönzése érdekében;

5.  rámutat, hogy a kis- és középméretű családi gazdaságok az európai mezőgazdasági ágazat szerves részét képezik és hozzájárulnak a társadalmi és gazdasági szempontból élénk vidéki területek megteremtéséhez, amelyek hozzájárulnak a kulturális és természeti örökség megőrzéséhez; rámutat továbbá arra, hogy e gazdaságok számára esetenként nehézségeket okoz a korszerű termelői módszerek és gyakorlatok nyújtotta előnyök kiaknázása, amely tisztességes jövedelmet biztosíthatna számukra és javíthatná a gazdálkodók élet- és munkakörülményeit, valamint minőségi munkahelyek megteremtését; hangsúlyozza, hogy az innovációban benne rejlik a lehetőség, hogy a termelési költségek csökkentésével és a gazdálkodás hatékonyabbá tételével növelje a munkaerő-termelékenységet és a jövedelmet; kiemeli, hogy a mezőgazdasági termelők és családjaik számára döntő fontosságú, hogy szántóföld legyen a birtokukban és álljon a rendelkezésükre; szorgalmazza, hogy tegyék vonzóbbá a mezőgazdaságot a fiatal nők és férfiak számára többek között a finanszírozáshoz, technológiához és támogató programokhoz való hozzáférés javításával; felszólít új üzleti ötletek kidolgozására, a Bizottságot pedig arra szólítja fel, hogy hatékonyabban tájékoztassa a mezőgazdasági termelőket az ezzel kapcsolatos lehetőségeikről; elismeri a mezőgazdaság társadalmi szerepét, hozzájárulását a társadalmi kohézióhoz és a vidék elnéptelenedése elleni küzdelemre gyakorolt hatását, a helyi közösségeknek nyújtott innovatív szolgáltatásait, valamint a hagyományos tudás megőrzésében játszott szerepét; hangsúlyozza a gyors és megbízható, széles sávú internetszolgáltatásokhoz való vidéki hozzáférés és az összes hátrányos helyzetű régió, például az Unió hegyvidéki és peremterületei igényeihez igazított innovatív koncepciók fontosságát, és sürgeti a Bizottságot, hogy tekintse ezt prioritásnak;

6.  bátorítja a Bizottságot, hogy álljon elő megoldásokkal az ikt-alapú irányítási rendszerek, a valós idejű adatkövetés, a szenzoros technológia elterjedésének és a termelési rendszerek javítására irányuló érzékelő rendszerek vagy a precíziós mezőgazdaság alkalmazásának ösztönzése érdekében, ami többek között a változó termelési és piaci feltételekhez való alkalmazkodást jelenthetné, ami a természeti erőforrások hatékonyabb és optimálisabb felhasználásához, az előállítás egyes szakaszainak jobb felügyeletéhez, nagyobb terményeredményhez, a környezeti lábnyom, az energiafogyasztás és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkenéséhez, az állatok viselkedésének jobb megértéséhez, valamint az állatok egészségének és jólétének javulásához vezetne; hasonlóképpen kiemeli, hogy az ikt kiterjedtebb használata kulcsfontosságú a mezőgazdasági termelés környezeti szempontból fenntarthatóvá, valamint az ágazat versenyképesebbé tétele szempontjából; e tekintetben arra buzdítja a Bizottságot, hogy az ikt-alapú irányítási rendszerek eredményesebb előmozdítása érdekében javítsa az érintett politikák összehangoltságát;

7.  emlékeztet rá, hogy az intézkedések egyszerűsítése és a KAP intézkedéseinek végrehajtására vonatkozó további iránymutatások ösztönöznék a termelőket, hogy fenntarthatóbb gazdálkodási gyakorlatokat alkalmazzanak;

8.  meggyőződése, hogy a robotika, a szenzoros technológia, az automatikus ellenőrzés és a dolgok internetével és a nagy adathalmazokkal összefüggésben más technológiai innovációk segítségével gyűjtött információk az élelmiszerlánc egészében lehetővé fogják tenni a valós idejű nyomon követést, a jobb döntéshozatalt és a tökéletesebb műveletirányítást; üdvözli a dolgok internetével kapcsolatos innovációért felelős szövetség (AIOTI) „intelligens gazdálkodás és élelmiszer-biztonság” témájával foglalkozó 6-os munkacsoportjának létrehozását, és e tekintetben hangsúlyozza az európai digitális egységes piac mezőgazdaságon belüli fontosságát és jelentőségét az átjárhatósággal kapcsolatos problémák, a jobb konvergenciára vonatkozó szabványok és a személyes és a nem személyes adatok tulajdonjogát, felhasználását és az azokhoz való hozzáférést érintő kérdések kezelése szempontjából;

9.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy keveseknek van tudomása a nagy adathalmazokban és a dolgok internetében rejlő lehetőségekről, valamint hogy a kapcsolódó technológiai rendszerek nem egységesek, ami további akadályokat gördít az elterjedés útjába és lassítja a hasznosítást, és csalódottságának ad hangot a GPS-technológiák lassú terjedése miatt; rámutat arra, hogy ezeket a technológiákat jelentőségteljessé kell tenni a mezőgazdasági termelők számára; megjegyzi, hogy az EU-ban jelenleg a számítógéppel támogatott irányítási rendszerek csupán 10 %-át, a valós idejű kinematikus mozgás és a helyspecifikus beavatkozások technológiájának pedig kevesebb mint 1 %-át alkalmazzák; ösztönzi a Bizottságot, hogy számszerűsítse a környezettel és a termeléssel kapcsolatos előnyöket, és biztosítsa a figyelemfelhívást, a tudástranszfert és a technológiaátadást; kifejezi aggodalmát, hogy egyes tagállamok kockáztatják, hogy elveszítik a 2018-os közvetlen kifizetések összegének egy részét a területek telekkönyvezésének hiánya miatt, és azt javasolja a Bizottságnak, hogy biztosítson intelligens eszközöket a mezőgazdasági földterületek feltérképezésének a felgyorsításához;

10.  ösztönzi a precíziós mezőgazdaság elterjedését, amely az egész mezőgazdasági üzem irányítása tekintetében új módszereket biztosít, például GPS/GNSS-technológiával működő gépeket, amelyek a távirányítású légijármű-rendszerekkel (vagy drónokkal) együtt centiméteres pontossággal meg tudják művelni a szántóföldeket; egyetért azzal, hogy ezek a technikák jelentősen csökkenthetik a növényvédő szerek és műtrágyák alkalmazását és a vízfelhasználást is, továbbá leküzdhetik a talajeróziót; felszólítja a Bizottságot, hogy számolja fel a precíziós mezőgazdaság alkalmazása előtt álló akadályokat, különösen a bonyolult és nem egységes ikt-rendszerekkel és a beruházási szinthez fűződő kérdésekkel kapcsolatosakat, megjegyzi, hogy a precíziós mezőgazdaság az állattenyésztés szempontjából is fontos az állatok egészségi állapotának és takarmányozásának nyomon követéséhez, valamint teljesítményük méréséhez; ösztönzi a tagállamokat hogy támogassák ezeket a gyakorlatokat, különösen az 1305/2013/EU rendelet szerinti új vidékfejlesztési szabályok adta lehetőségek kihasználásával; felszólítja a Bizottságot, hogy a KAP jövőbeli felülvizsgálata során a környezetbarátabbá tétel kapcsán vegye figyelembe a precíziós mezőgazdaság alkalmazását; hangsúlyozza annak biztosítása fontosságát, hogy az összes mezőgazdasági üzem – a legtávolabbi és leginkább elszigetelt régiókban lévőket, valamint a legkisebbeket is beleértve –, továbbá valamennyi, a vidéki mezőgazdaságban érintett minden egyéb szereplő hozzáférjen ezekhez a többcélú technológiákhoz, tekintettel arra, hogy fenn kell tartani és javítani kell a foglalkoztatást ezekben a legkiszolgáltatottabb térségekben;

11.  üdvözli a távirányítású légijármű-rendszerek gazdálkodási célból történő fokozott alkalmazását, mivel ez megtakarítást eredményezhet a növényvédő szerek és a vízhasználat tekintetében; megjegyzi, hogy az Európai Repülésbiztonsági Ügynökségről (EASA) szóló alaprendelet felülvizsgálata kapcsán a közeljövőben megszületik egy arra irányuló jogalkotási javaslat, hogy az összes drón uniós hatáskörbe tartozzon; annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy az Unió egészében világos és egyértelmű előírások és szabályok vonatkozzanak a távirányítású légijármű-rendszerek polgári felhasználására, és a közeljövőbeli jogszabály vegye figyelembe azon sajátos körülményeket, amelyek között a drónok a mezőgazdaságban működnek;

12.  rámutat azon új innovatív és megfizethető megoldások fontosságára, amelyek révén a mezőgazdasági ágazat fokozottan alkalmazhat környezetbarátabb módszereket, termékeket és erőforrásokat, amelyek között megemlíthetők az új termesztési módszerek és a termőföld-gazdálkodás, valamint a megújulóenergia-használat fokozásának módozatai és a fosszilis alapú üzemanyagok iránti szükséglet fokozatos leépítésének módjai;

13.  támogatja az állattenyésztéssel kapcsolatos innovatív megoldásokat, amelyek hozzájárulnak az állatok magasabb szintű egészségéhez és jólétéhez, és így kevesebb állatgyógyászati készítmény, többek között antimikrobás szer használatára lesz szükség; kiemeli az állati ürüléknek a megújuló energiaforrások és jobb műtrágyák előállítása során történő felhasználása optimalizálásában rejlő lehetőségeket; elismeri, hogy a természeti folyamatok keretein belül innovatív megoldásokat lehet találni a kibocsátások és a diffúz szennyezés megkötésére, valamint az állatelhelyezési rendszerek energiahatékonyságának növelésére, amelyek egyúttal a bekerülési árra is kihatnak; felhívja a figyelmet arra, hogy a metánt energiatermelés céljából be lehet fogni, ami elősegítheti az éghajlatváltozás hatásainak enyhítését; ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy az antimikrobás szereket körültekintően és felelősségteljesen kellene alkalmazni, továbbá hatékonyabb és gyorsabb diagnosztikai eszközökkel, jobb valós idejű nyomon követéssel, célzott óvintézkedésekkel és új elosztási módszerekkel való fejlesztésével lehetne az egész termelési láncot javítani az antimikrobás rezisztencia leküzdése érdekében, kellő teret engedve azon tagállamoknak, amelyek már jobban állnak e téren, valamint rámutat, hogy kutatásokra van szükség az újonnan megjelenő betegségek leküzdésére szolgáló új hatóanyagok felfedezésére;

14.  támogatja az extenzív állattenyésztési módszereket, és olyan innovatív technológiák fejlesztését szorgalmazza, amelyek lehetővé teszik az állattartás révén fenntartott gyepterületek és legelők környezeti előnyeinek pontos számbavételét, és elismerik a növénytermesztést kiegészítő állattartás előnyeit;

15.  kiemeli az állati fehérjék gyártási cikluson belüli hasznosításának fontosságát; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy a fehérjék takarmányként történő hasznosításának támogatásával dolgozzon ki intézkedéseket a mezőgazdasági ellátási lánc hulladékainak felhasználására;

16.  biztatja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a kis- és közepes méretű mezőgazdasági üzemek földhöz jutására irányuló politikákat, és ösztönözze a legeltetésen és szálastakarmányon, valamint növényifehérje-termesztésen alapuló állattenyésztést, továbbá mozdítsa elő a növényi fehérje fenntartható termesztésével kapcsolatos kutatást és innovációt;

17.  hangsúlyozza, hogy a technológia és az innováció kiaknázatlan lehetőségeket rejt magában az új (például az élelmiszerekkel és a takarmányozással, a gépekkel, a biokémiával és a biológiai védekezéssel kapcsolatos) javak, termékek és szolgáltatások fejlesztése, amelyek a munkahelyteremtés tekintetében az agrár-élelmiszeripari értéklánc egészében lehetőséget jelenthetnek; egyúttal felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy az innováció és a technologizáció a hagyományos munkahelyek elvesztéséhez vezet a mezőgazdasági ágazatban, és felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak szakmai képzési és átképzési programokat az érintett mezőgazdasági ágazatokban dolgozók részére; kiemeli az új munkahelyek teremtését a mezőgazdasági ágazatban, ami döntő fontosságú a vidékfejlesztés, a vidék újratelepítése és a gazdasági növekedés szempontjából, és úgy véli, hogy a modern mezőgazdasági gyakorlatok kialakítása vonzóbbá fogja tenni a mezőgazdaságot a fiatal gazdálkodók és a vállalkozók számára is; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a mezőgazdasági termelők arra való ösztönzésének lehetőségeit, hogy felhívják a nyilvánosság figyelmét az agrár-élelmiszeripari lánc működésére és az új termelési módszerekre;

18.  úgy véli, hogy az új információs technológiák bőséges lehetőséget kínálnak új értékláncok létrehozására, amelyek magukban foglalhatnák a termelők és a fogyasztók közötti közvetlenebb kapcsolatot, miközben erőteljesebb hangsúlyt kapnának az innovatív termékek, az új szolgáltatások és a nagyobb mértékű termelésdifferenciálás, lehetőséget biztosítva új jövedelemforrásokra a mezőgazdasági termelők számára, valamint egy átláthatóbb piac létrehozására, ami a mezőgazdasági termelők javát fogja szolgálni és kiterjeszti működési lehetőségeiket; rámutat, hogy az élelmiszer-ellátási láncban alkalmazott innováció hozzájárulhat a kockázatok egyenlőbb megoszlásához;

19.  hangsúlyozza, hogy meg kell oldani az élelmiszer-pazarlás és különösen a rendszeres élelmiszer-pazarlás kérdését, mivel Európában több mint 100 millió tonna élelmiszert dobnak ki, ami az EU-ban előállított élelmiszer mintegy 30–50%-át teszi ki; úgy véli, hogy fokozottabb együttműködésre is szükség van a pazarlás jelenlegi szintjének csökkentéséhez; rámutat, hogy az elavult szabályozási kereteknek nem szabadna korlátoznia az élelmiszerhulladék innovatív feldolgozási módjait, valamint az élelmiszer-pazarlás és -veszteség elleni küzdelem érdekében ösztönözni kell a bevált gyakorlatok cseréjét és az innovatív projektek előtérbe helyezését a Horizont 2020 keretében is;

20.  hangsúlyozza, hogy egy tonna élelmiszer-hulladék létrejöttének elkerülése közel 4,2 tonnával csökkenti a CO2-kibocsátást, ami jelentős hatással van a környezetre; hangsúlyozza ezenkívül egy olyan jogi keret fontosságát, amely összhangban van a körforgásos gazdaság elvével, és ezáltal lehetővé teszi a melléktermékekre vonatkozó egyértelmű szabályok meghatározását, a nyersanyag-felhasználás optimalizálását és a maradékhulladék lehető legnagyobb mértékű csökkentését;

21.  kiemeli, hogy a biotikus hulladékáramok jelentős részét már felhasználják, például takarmányként vagy bioüzemanyagok alapanyagaként; úgy véli azonban, hogy ezen anyagoknak még nagyobb eredményekre kellene vezetniük a legnagyobb hozzáadott értékre való törekvés és új technológiák alkalmazása – például biofinomítás, rovartenyésztés, az állati lipidek, enzimek és fehérjék az élelmiszer-ágazat hulladékáramából való újrafelhasználása, szilárd fázisú fermentáció, biogáz-előállítás és ásványok trágyából történő kivonása, a felesleges trágya megújuló energiaforrásként való felhasználása – révén; megállapítja, az egyértelmű szabályok hiányát és azt, hogy a biomasszából származó egyéb erőforrások, köztük a mezőgazdasági melléktermékek és hulladékáramok felhasználása nem megfelelő, és ösztönzi a Bizottságot, hogy támogassa például az energia területén történő újrafelhasználásukat az egész EU-ra kiterjedő elismerési rendszerek és a vidékfejlesztési programok keretében speciális intézkedések elősegítésével, amelyekbe kisebb projektekhez kapcsolódóan be lehetne vonni a mezőgazdasági termelőket és egyéb partnereket, köztük a helyi önkormányzatokat; megjegyzi, hogy ezek az elismerési rendszerek és speciális vidékfejlesztési programok emellett előmozdíthatják a határokon átnyúló forgalmazást és növelhetik a többi uniós politikával való szinergiát és koherenciát;

22.  úgy véli, hogy a talajminőség romlása veszélyezteti a termelés jövőjét, és indokolttá teszi a termelési gyakorlatok és a gazdálkodási rendszerek megváltoztatását, mivel a talaj termékenységének csökkenését részben az állattenyésztés számos gazdaságból való eltűnése magyarázza, tekintettel a szerves anyagok és a szervestrágya-bevitel elégtelen arányára; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EU nagymértékben függ az ásványok ásványitrágya-gyártás – például foszfát előállítása – céljából történő behozatalától, és az ásványitrágya-gyártásnak nagy a szén- és az ökológiai lábnyoma; hangsúlyozza az állati trágya ásványi koncentrátumokká történő feldolgozásának lehetőségét, amelyeket „zöldtrágya” gyártására lehetne felhasználni, amely csökkentheti és végül felválthatja az ásványi trágyák iránti igényt, tekintettel az utóbbiakéhoz hasonló hatékonysági szintre; üdvözli, hogy az ásványi koncentrátumok előállítása és felhasználása az ásványkör bezárásával jelentősen hozzájárul a körkörös gazdasághoz, és jelentős mértékben csökkenteni fogja a gazdaságok műtrágyákkal kapcsolatos költségeit; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a műtrágyákról szóló uniós rendeletet és számolja fel a nitrátokról szóló irányelvben szereplő akadályokat annak érdekében, hogy lehetővé tegye és ösztönözze az ásványi koncentrátumok állati trágyából történő előállítását;

23.  aggodalmának ad hangot továbbá amiatt, hogy az Európai Unió továbbra is függ a fehérjetakarmányok, például a szója behozatalától, és ambiciózus politikát szorgalmaz a fehérjenövény-termesztés Európai Unión belüli fejlesztése érdekében;

24.  javasolja az egyes mezőgazdasági üzemek sajátosságain alapuló irányítási rendszerek alkalmazását, amelyek a termelési ciklusban a különböző láncokhoz kapcsolódó mezőgazdasági üzem szintjén mérik és értékelik a tápanyagok egyensúlyát, segítve az egyes mezőgazdasági üzemek környezeti hatásának mérését és az adott mezőgazdasági üzemre jellemző tápanyag-egyensúly kiszámítását; megjegyzi, hogy az ásványok hatékonyabb felhasználása azt eredményezi, hogy nagyobb lesz a terméshozam és kevésbé lesz szükség műtrágyára, és elősegíti a hatékony takarmányozási gyakorlatokat, lehetővé téve a mezőgazdasági termelők számára tevékenységeik költségcsökkentés és a szokásos intézkedésektől való eltérés melletti fejlesztését; kéri az Európai Bizottságot az ezen a területen már tervezett kísérletek támogatására különféle európai alapok – többek között a Horizont 2020 és az EFSI – társfinanszírozásával, és egy tanulmány elkészítésére ebben a témában.

25.  ösztönzi a nagy pontosságú, alacsony kibocsátású trágyatárolási, -szállítási és -kiszórási technikák bevezetését, amelyek eredményeképpen jelentősen javulna a trágyából történő növényi tápanyagfelvétel, ami csökkentené az ásványi műtrágyák szükségességét, valamint a vizek szennyeződésének kockázatát;

26.  rámutat arra, hogy a teljes ammóniakibocsátás csökkentésének egyik kulcsfontosságú tényezője a jobb trágyakijuttatási technikák alkalmazása, és ezért minden országnak gondoskodnia kell az alacsony kibocsátással járó hígtrágya-kijuttatási technikákról, (csúszócsöves vagy csőfüggönyös kijuttatóval történő rendszerek) sávos kijuttatás, injektálás vagy savasítás alkalmazásával;

27.  rámutat, hogy az éghajlatbarát mezőgazdasági gyakorlatoknak háromszoros kedvező hatása lehet azáltal, hogy növelik a fenntartható termelést, az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes gazdálkodást biztosítanak, amely jobban meg tud birkózni a változó és kedvezőtlen időjárási viszonyokkal, és a termelékeny, erőforrás-hatékony és körkörös rendszerek ösztönzése révén csökkentik a mezőgazdasági ágazat kibocsátását; hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság és az erdészet a növények és erdők révén egyedülálló a tényleges szén-dioxid-leválasztásban, a takarónövények és hüvelyesek alkalmazása, a talajművelés és az állandó talajtakaró korlátozása, a növényvédelem és víztartó képessége miatt is hasznos erdősávok, valamint az üvegházhatású gázok talajban történő megkötése (szén-dioxid-megkötés) révén; e tekintetben megemlíti a COP21 során bemutatott, „négy ezrelékre” irányuló programot és a pénzügyi ösztönzők lehetőségét; arra buzdítja a mezőgazdasági termelőket, hogy folytassák és fokozzák ezen új és innovatív gyakorlatok elterjesztését;

28.  kiemeli az agrárerdészet fontos szerepét a mezőgazdasági rendszerekben, különösen az áradások és a talajerózió csökkentése és a talaj egészségének javítása terén; felszólít az innovatív faalapú megközelítéseknek a mezőgazdasági tevékenységbe való beépítését, továbbá a vízgyűjtő terület szintjén történő tervezés, a vízgyűjtő-gazdálkodás és vízgazdálkodás optimalizálása érdekében kéri az adminisztrációs terhek megszüntetését hangsúlyozza a fák által nyújtott előnyöket a mezőgazdasági tevékenység fokozott fenntarthatósága és termelékenysége, valamint a biológiai sokféleség megőrzése és a helyi és regionális gazdasági fejlődés terén; elismeri, hogy a hagyományos erdei legeltetési rendszerek többfunkciós és fenntartható földhasználati formák, amelyeket védeni és díjazni kell, mérlegelve mindeközben az erdők síkvidéki termelési rendszerekbe való bevonásának újabb módszereit, köztük a gazdasági növények és fák együttes termesztését is;

29.  úgy véli, hogy a talaj minősége gazdasági és ökológiai jelentőséggel bír, mivel az ökológiai állapot romlásának kevésbé termékeny talaj, kisebb tápanyagkészlet, a növények károsítókkal és betegségekkel szembeni nagyobb érzékenysége, kisebb víztartó kapacitás és csökkenő biológiai sokféleség lenne a következménye; kéri a Bizottságot, hogy támogassa az innovatív gyakorlatokat és a bevált gyakorlatok megosztását, úgymint a vetésforgó, az állandó talajtakaró, a korlátozott talajművelés vagy a zöld hüvelyesekkel és nitrogénkötő baktériumokkal való trágyázás a további talajromlás megakadályozása céljából; az elsivatagosodás és az eutrofizáció visszaszorítása érdekében kijelenti, hogy a gazdálkodókat ösztönözni kell az öntözés fejlesztésére, benne a vízhatékonysági fejlesztésekre és a takarékos öntözési technológiák alkalmazására; úgy véli, hogy a szerves anyagok mobilizációja és a termelés közötti kölcsönhatás jobb megértésére van szükség; üdvözli az olyan innovatív gyakorlatokkal – például a mikrobiális beavatkozásokkal (baktériumtrágyák), illetve a növények és a talaj közötti kölcsönhatások vizsgálatával mikorrhiza, PGPR, PGR baktériumokkal – kapcsolatos kutatást, amelyek csökkenthetnék a környezeti hatást, valamint a műtrágyák és az emberi és állati egészségre, valamint a környezetre káros növényvédő szerek használatát; elismeri a fenntartható talajhasználat fontosságát, amelynek során figyelembe veszik a helyspecifikus igényeket;

30.  elismeri, hogy a mezőgazdasági rendszerek nem termelékenyek, ha az év jelentős részében vagy el vannak árasztva vagy ki vannak száradva; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az innovációt a vízgazdálkodás és a vízvédelem területén, gazdálkodói tanácsadási szolgáltatásokkal integrálva, innovatív technikák és technológiák felhasználásával, például a pazarló öntözési gyakorlatok visszaszorítása vagy az árvizek enyhítése érdekében; kéri ezen új technikáknak a meglévő és új tájelemekkel – például tavakkal – és az olyan rendszerekkel való alkalmazását, amelyek célja a víz talajban és mezőgazdasághoz kapcsolódó élőhelyeken – például nedves réteken – való megtartásának fokozása, a talajvíz beszivárgási helyeinek védelme, valamint a víz talajba való beszivárgására és a vízmegtartásra való kapacitás javítása; üdvözli a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezéssel kialakított tájszintű szinergiákat; kéri a „megújuló mezőgazdaságra” irányuló technikák alkalmazásának ösztönzését a felső talajréteg mélységének növelése, a humuszképződés elősegítése, valamint a halódó vagy egészségtelen talaj komposzttal való beoltása és ezáltal optimális működésének visszaállítása érdekében;

31.  fokozott erőfeszítéseket kér annak érdekében, hogy a még inkább környezetbarát, nem vegyi alternatívákkal és alacsony kockázatú intézkedésekkel és növényvédő szerekkel kapcsolatos tudományos kutatás támogatásával a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően fejlesszenek ki és teljes körűen alkalmazzanak egy integrált növényvédelmi rendszert; óva int a növényvédő szerek megelőző jellegű alkalmazásától, és e tekintetben hangsúlyozza, hogy az integrált növényvédelemnek a vegyi és a biológiai intézkedések összjátékát ésszerűbben kell kihasználnia; hangsúlyozza, hogy az alacsony kockázatú alternatív anyagokkal kapcsolatos, a vonatkozó jogszabályokban meghatározott innovációt és fizikai beavatkozásokat tovább kell ösztönözni, a biostimuláció és a biológiai védekezés európai szintű támogatása mellett; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a növényvédő szerek uniós engedélyezési eljárását illető jelenlegi megközelítés elmarad az optimálistól, és az integrált növényvédelem fejlesztését ösztönözni hivatott jogszabályok késében vannak; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy menetrendet a fenntarthatóbb, tanácsadói szolgáltatást is nyújtó növényvédelmi rendszer kidolgozása érdekében; megjegyzi, hogy a károsítókkal és betegségekkel kapcsolatos biológiai védekezési mechanizmusok csökkenthetnék a növényvédőszer-használatot és hozzájárulhatnak a növények jobb ellenálló képességéhez;

32.  új, innovatív növénynemesítési módszerek folyamatos fejlesztését szorgalmazza, az uniós vetőmagbankok fenntartása mellett, mivel ez létfontosságú az új és változatos, nagyobb terméshozamú, magasabb tápértékű, valamint a károsítóknak, a betegségeknek és a kedvezőtlen időjárási viszonyoknak jobban ellenálló növényfajták eredményes kifejlesztéséhez, és a nagyobb biológiai sokféleség előmozdításához; rámutat, hogy a nemesítési módszerek lehetőségeket kínálnak a hagyományos mezőgazdaság környezeti hatásának csökkentésére; óva int az újabb fajták esetében a vegyi függőségnél való leragadástól; kifogásolja a vállalkozásokat sújtó jelenlegi adminisztratív és szabályozási terheket, és ösztönzi a közösségi alapú gazdálkodás keretében zajló nemesítési programokat; hangsúlyozza, hogy kellő gondossággal kell eljárni az új változatok engedélyezése során; sürgeti a Bizottságot, hogy ösztönözze az olyan új technológiák elterjedését, amelyek szükség esetén átestek a megfelelő kockázatelemzésen és teljes mértékben összhangban vannak az elővigyázatosság elvével, valamint biztosítsa, hogy a tenyésztési ágazatban a kkv-k hozzáférjenek a biológiai anyagokhoz, és azt várja a Bizottságtól, hogy e tekintetben határozottan támogatja az innovációt; nem ért egyet az Európai Szabadalmi Szervezet Bővített Fellebbezési Tanácsának a G2/12. és G2/13. sz. ügyekben hozott 2015. március 25-i határozatával;

33.  a növény- és állatfajták előállítására irányuló innovatív technikákkal összefüggésben emlékeztet a biotechnológiai találmányok jogi oltalmára(4), amelynek értelmében az általános növény- és állatfajták, valamint a növények vagy állatok előállítására szolgáló, lényegében biológiai eljárások nem részesülhetnek szabadalmi oltalomban; sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg e kivétel értelmezésének és hatókörének egyértelműsítését, mivel az élelmezésbiztonság jegyében továbbra is garantálni kell a tenyésztő- és nemesítőanyagokhoz való szabad hozzáférést és azok szabad felhasználását;

34.  kiemeli a pénzügyi eszközök felhasználásának lehetőségét az európai agrárjövedelmek javításának elősegítésére; megjegyzi, hogy az új vidékfejlesztési program keretében csupán öt tagállam fogadta el a kibővített lehetőségeket, hogy a piaci hiányosságok kezelése érdekében kihasználják a piaccal összeegyeztethető pénzügyi eszközöket; kéri a Bizottságot, hogy könnyítse meg a hitelhez való hozzáférést, mivel annak hiánya gyakran akadályozza az innovációt;

35.  üdvözli a Bizottság és az EBB közötti egyetértési megállapodást, valamint készségét mezőgazdasági projektek és fiatal mezőgazdasági termelők támogatására a tagállamoknak szóló olyan új finanszírozási lehetőségek megteremtésével, amelyek pénzügyi támogatási formákat hoznak létre, például garancialapokat, rulírozó alapokat vagy beruházási tőkét a mezőgazdasági termelők és a mezőgazdasági termelői csoportok, például szövetkezetek, termelői szervezetek és csoportosulások, valamint partnereik hitelhez jutásának megkönnyítésére, elősegítve a gazdaságokban megvalósuló modernizációs beruházásokat, ugyanakkor lehetőségeket kínálva a hitelhez jutás – nagyobb arányban a nőket érintő – akadályainak leküzdésére, valamint finanszírozási lehetőségeket nyújtva a fiatal mezőgazdasági termelőknek vállalkozásuk bővítéséhez, valamint biztosítsa a köz- és a magánszféra közötti partnerségekkel összekapcsolt, közszférabeli kutatással kapcsolatos beruházást az innovatív termékek tesztelése és bevezetése érdekében; megismétli, hogy a Parlament látni szeretné e pénzügyi támogatás áramlását és a finanszírozáshoz való hozzáférés valamennyi akadályának lebontását;

36.  felszólítja a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg az európai mezőgazdasági társaságok jövőbeli alapításához szükséges új kompetenciákat, és támogassa ezek beépítését a rendelkezésre álló eszközökbe;

37.  elismeri, hogy hatalmas lehetőségek vannak a jobb kockázatkezelésre, és a jelenlegi kockázatkezelési és piacirányítási eszközöket elmaradottnak tartja, lévén olyan helyzet alakult ki, amely rövid távon a termelékenység, hosszú távon pedig az innováció csökkenéséhez vezethet; kéri a Bizottságot, hogy végezzen vizsgálatot és tegyen jelentést az 1305/2013/EU rendelet 37. cikkében említett kedvezőtlen éghajlati eseményekre, állat- és növénybetegségekre, kártevőfertőzésekre vagy környezeti eseményekre kiterjedő magánbiztosítási rendszerek ösztönzésének lehetőségével kapcsolatban;

38.  üdvözli a mezőgazdaság termelékenységét és fenntarthatóságát célzó európai innovációs partnerség (EIP-AGRI) által a mezőgazdasági ágazaton belüli alkalmazott kutatás és vidéki szakemberek közösségeinek bevonásával történő, részvételen alapuló innováció számára megnyitott lehetőségeket; aggodalmának ad hangot az EIP-AGRI nemzeti végrehajtásának töredezettsége miatt, és ezzel kapcsolatban felszólítja a Bizottságot a lehető legegyszerűbb részvételi eljárások biztosítására; kéri a Bizottságot, hogy értékelje az EIP-AGRI és egyéb európai közpolitikák társfinanszírozási mechanizmusait, amelyek olyan hatékonyabb kutatásokra ösztönöznek, amelyek jobban figyelembe veszik a piaci igényeket, illetve a fenntartható agronómiai és agroökológiai gyakorlatok kidolgozása iránti igényt, a vállalkozói és gazdasági-társadalmi igényeket, határokon átnyúló kutatási fókuszcsoportokat kialakítva és a vállalkozások számára nagyobb részvételi lehetőségeket nyújtva; felszólítja a Bizottságot az aktívabb részvételre azzal, hogy a Horizont 2020 programokhoz kapcsolódóan konkrét innovációs és kutatási menetrendet biztosít;

39.  hangsúlyozza a fogyasztók tudatosságának és tájékoztatásának fontosságát; hangsúlyozza, hogy az ellátási láncon és a termelésen belüli nagyobb átláthatóság elősegítheti a fogyasztók számára, hogy tájékozottabb döntést hozzanak a megvásárolni kívánt termékekről; úgy véli, hogy ez viszont segíthet a mezőgazdasági termelőknek, hogy nagyobb bevételre tegyenek szert az általuk megtermelt termékekből;

40.  úgy véli, hogy a gazdasági fejlődés és az ökológiai fenntarthatóság kiegészítik egymást, feltéve, hogy elegendő teret hagynak az innováció és a vállalkozó szellem számára, valamint intézkednek a nemzeti végrehajtás terén tapasztalható indokolatlan különbségek elhárítása érdekében és visszamenőleges hatállyal leküzdik azt, hogy valóban egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak az Unióban, többek között új és jelentős módszerek – például a műholdas képkészítés – megvizsgálásával; kéri a Bizottságot, hogy valóban egyenlő versenyfeltételeket biztosítson a mezőgazdasági ágazat számára, és egyidejűleg biztosítsa a vonatkozó környezetvédelmi jogszabályok, például a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv és végrehajtásuk maradéktalan tiszteletben tartását a különböző tagállamokban, továbbá szüntesse meg azok eltérő, ellentmondásos és az optimálistól elmaradó végrehajtását;

41.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a 2020-ig tartó időszakra szóló, biológiai sokféleségre vonatkozó uniós stratégia félidős felülvizsgálata szerint a mezőgazdaságnak a biológiai sokféleség megőrzéséhez és javításához való hozzájárulása terén általában véve nem történt jelentős előrehaladás;

42.  hangsúlyozza, hogy a KAP-nak – a politikai célok veszélyeztetése nélkül – nagyobb hangsúlyt kell helyeznie a mezőgazdasági termelők igényeire és a helyi feltételekre; hangsúlyozza, hogy egyszerűbb, rugalmasabb, jobban összehangolt jogalkotási keretre van szükség, amely a nemzeti és regionális viszonyokhoz jobban igazodik és alkalmasabb a más ágazatokkal való szinergiák megteremtésére, azáltal, hogy előmozdítja az ismeretek cseréjét, integrálja az erőforrás-felhasználást és nagyobb összhangot teremt a körkörös gazdasággal, a jelenlegi promóciós címkézési rendszerek láthatóságának növelése és az európai mezőgazdasági termékeket előmozdító új innovációk érdekében; hangsúlyozza továbbá, hogy egy versenyképes és fenntartható KAP a kormányzati beavatkozás egyszerűsítésével, illetve a köz- és a magánszférában megvalósuló – Európa gazdasági fejlődéséhez különösen a vidéki területeken hozzájáruló – innováció ösztönzésével biztosítja az innovatív gyakorlatok szélesebb körű elterjedését és az európai mezőgazdasági ágazat hosszú távú életképességét;

43.  kéri az Európai Bizottságot kétévenkénti jelentés kiadására a finanszírozás és az Unió egyéb intézkedéseinek hatásairól a mezőgazdasági termékek bekerülési árának és eladási árának fejlődése tekintetében az agrárinnováció területén, valamint a családi agrárgazdaságok ehhez tartozó pénzügyi és gazdasági jövőbeni kilátásairól az Unióban;

44.  úgy véli, hogy az innováció nélkülözhetetlen eszköz és kulcsfontosságú horizontális politikai prioritás a KAP számára a 2014 és 2020 közötti KAP-reform célkitűzéseinek kidolgozásához, végrehajtásához és megvalósításához; ezért arra kéri a Bizottságot, hogy a kutatás és innováció, valamint a politikai prioritások összehangolása és középpontba helyezése érdekében biztosítson nagyra törőbb, átfogó stratégiát, valamint mérhető eredményeket; hangsúlyozza, hogy a KAP-nak nagyobb rugalmasságot kell biztosítania az újonnan kidolgozott módszerek és gyakorlatok alkalmazásához az adminisztratív terhek növelése nélkül; úgy véli, hogy az európai jogalkotási keret horizontális prioritásának azt kell tekinteni, hogy elegendő mozgásteret biztosítson a kísérleti programok számára és az innovatív módszerek teszteléséhez a megelőzés elvének keretén belül;

45.  felhívja a Bizottságot, hogy a jobban működő és integrált belső piac megteremtésére irányuló, egyéb területeket érintő rendeletek vonatkozásában is gondoskodjon arról, hogy a rendelkezések és a szakpolitikák a tisztességes verseny fokozását célozzák;

46.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 199. E, 2012.7.7., 58. o.
(2) HL C 193., 2012.6.30., 1. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0473.
(4) A biotechnológiai találmányok jogi oltalmáról szóló 98/44/EK irányelv.

Jogi nyilatkozat