Index 
Elfogadott szövegek
2016. június 8., Szerda - StrasbourgVégleges kiadás
A pénzmosás, adókikerülés és adókijátszás tekintetében az uniós jog állítólagos megsértésének és az annak alkalmazása során állítólagosan elkövetett hivatali visszásságoknak a kivizsgálásával foglalkozó vizsgálóbizottság felállítása: feladatai, összetétele és mandátumának időtartama
 Az EU és Palau közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodás ***
 Az EU és Tonga közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodás ***
 Az EU és Kolumbia közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodás ***
 Az információtechnológiai termékek kereskedelmének kiterjesztése ***
 Az α-PVP ellenőrzési intézkedéseknek való alávetése *
 A veszélyes és ártalmas anyagokról szóló egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyv – a polgári jogi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos szempontok kivételével – megerősítése és az ahhoz való csatlakozás
 A veszélyes és ártalmas anyagokról szóló egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyvnek a polgári jogi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés tekintetében történő megerősítése és az ahhoz való csatlakozás
 Az EU és a Fülöp-szigetek közötti partnerségi és együttműködési keretmegállapodás (Horvátország csatlakozása) ***
 Az EU és a Fülöp-szigetek közötti partnerségi és együttműködési keretmegállapodás (egyetértés) ***
 Az EU és a Fülöp-szigetek közötti partnerségi és együttműködési keretmegállapodás (állásfoglalás)
 A Tunéziának nyújtandó további makroszintű pénzügyi támogatás ***I
  Egyes adókikerülési gyakorlatok megakadályozását célzó szabályok *
 Az Egyesült Államok Szenátusának a kínzás CIA általi alkalmazásáról szóló jelentéséről szóló, 2015. február 11-i parlamenti állásfoglalás nyomon követése
 Az európai biztonság és védelem űrképességei
 Az űrpiac felvevőképessége
 A venezuelai helyzet
 A hormonháztartást zavaró anyagok: a Törvényszék 2015. december 16-i ítéletét követő helyzet
 A géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek
 Géntechnológiával módosított szegfű (Dianthus caryophyllus L., SHD-27531-4-es vonal)

A pénzmosás, adókikerülés és adókijátszás tekintetében az uniós jog állítólagos megsértésének és az annak alkalmazása során állítólagosan elkövetett hivatali visszásságoknak a kivizsgálásával foglalkozó vizsgálóbizottság felállítása: feladatai, összetétele és mandátumának időtartama
PDF 268kWORD 87k
Az Európai Parlament 2016. június 8-i határozata a pénzmosás, adókikerülés és adókijátszás tekintetében az uniós jog állítólagos megsértésének és az annak alkalmazása során állítólagosan elkövetett hivatali visszásságoknak a kivizsgálásával foglalkozó vizsgálóbizottság felállításáról, feladatairól, összetételéről és mandátumának időtartamáról (2016/2726(RSO))
P8_TA(2016)0253B8-0745/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a 337 képviselő által benyújtott, a pénzmosás, adókikerülés és adókijátszás tekintetében az uniós jog állítólagos megsértésének és az annak alkalmazása során állítólagosan elkövetett hivatali visszásságoknak a kivizsgálásával foglalkozó vizsgálóbizottság felállítására irányuló kérelemre,

–  tekintettel az Elnökök Értekezletének javaslatára,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 226. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament vizsgálati jogának gyakorlására vonatkozó részletes rendelkezésekről szóló, 1995. április 19-i 95/167/EK, Euratom, ESZAK európai parlamenti, tanácsi és bizottsági határozatra(1),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 325. cikkére,

–  tekintettel a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2005. október 26-i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. május 20-i (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 26-i 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. február 15-i 2011/16/EU tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. december 9-i 2014/107/EU tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 2009/65/EK irányelvnek a letétkezelői funkciók, a javadalmazási politikák és a szankciók tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. július 23-i 2014/91/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7),

–  tekintettel az alternatívbefektetésialap-kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és 2009/65/EK irányelv, továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2011. június 8-i 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(8),

–  tekintettel a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a mentességek, az általános működési feltételek, a letétkezelők, a tőkeáttétel, az átláthatóság és a felügyelet tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2012. december 19-i 231/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(9),

–  tekintettel a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) szóló, 2009. november 25-i 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(10),

–  tekintettel az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról, a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 84/253/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. május 17-i 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(11),

–  tekintettel a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek jogszabályban előírt könyvvizsgálatára vonatkozó egyedi követelményekről és a 2005/909/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 16-i 537/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(12),

–  tekintettel az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról szóló 2006/43/EK irányelv módosításáról szóló, 2014. április 16-i 2014/56/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(13),

–  tekintettel a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 26-i 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(14),

–  tekintettel a 89/666/EGK tanácsi irányelvnek, valamint a 2005/56/EK és a 2009/101/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a központi nyilvántartások, a kereskedelmi nyilvántartások és a cégjegyzékek összekapcsolása tekintetében történő módosításáról szóló, 2012. június 13-i 2012/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(15),

–  tekintettel a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó minimumkövetelmények harmadik országok általi teljesítésének ösztönzésére irányuló intézkedésekről szóló, 2012. december 6-i 2012/771/EU bizottsági ajánlásra(16) és az agresszív adótervezésről szóló, 2012. december 6-i 2012/772/EU bizottsági ajánlásra(17),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, az eredményes adóztatás külügyi stratégiájáról szóló, 2016. január 28-i közleményére (COM(2016)0024),

–  tekintettel eljárási szabályzata 198. cikkére,

1.  úgy határoz, hogy a pénzmosás, adókikerülés és adókijátszás tekintetében az uniós jog állítólagos megsértésének és az annak alkalmazása során állítólagosan elkövetett hivatali visszásságoknak a kivizsgálásával foglalkozó vizsgálóbizottságot állít fel;

2.  úgy határoz, hogy a vizsgálóbizottság:

   kivizsgálja azon feltételezést, hogy állítólagosan a Bizottság nem érvényesítette, a tagállamok pedig nem hajtották végre és nem érvényesítették hatékonyan a 2005/60/EK irányelvet, figyelembe véve az (EU) 2015/849 irányelv időben történő és hatékony végrehajtásának kötelezettségét;
   kivizsgálja azon feltételezést, hogy a tagállami hatóságok állítólagosan elmulasztották alkalmazni a közigazgatási szankciókat és más közigazgatási intézkedéseket a 2005/60/EK irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezéseket súlyosan megsértő intézmények esetében, a 2013/36/EU irányelv által előírtaknak megfelelően;
   kivizsgálja azon feltételezést, hogy állítólagosan a Bizottság nem érvényesítette, a tagállami hatóságok pedig nem hajtották végre hatékonyan a 2011/16/EU irányelvet, különösen annak 9. cikke (1) bekezdését, melynek értelmében spontán közölni kell adóügyi információkat egy másik tagállammal, ha okkal feltételezik, hogy a másik tagállamban adóbevétel-kiesés következhet be, figyelembe véve a 2014/107/EU irányelv időben történő és hatékony végrehajtására és érvényesítésére vonatkozó kötelezettséget; ennek érdekében és az említett állítólagos jogsértések és hivatali visszásságok más jogalapokon történő kivizsgálása érdekében felhasználja az összes vonatkozó dokumentumhoz való hozzáférést, beleértve a magatartási kódexszel foglalkozó csoport valamennyi vonatkozó dokumentumát, amelyeket a TAXE 1 és TAXE 2 különbizottságok szereztek be;
   kivizsgálja azon feltételezést, hogy a tagállamok állítólagosan elmulasztották érvényesíteni az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének az e határozat által meghatározott vizsgálat hatálya szempontjából releváns rendelkezéseit;
   kivizsgálja azon feltételezést, hogy állítólagosan a Bizottság nem juttatta érvényre, a tagállamok pedig nem hajtották végre és nem érvényesítették a 2014/91/EU irányelvet;
   kivizsgálja azon feltételezést, hogy állítólagosan a Bizottság nem juttatta érvényre, a tagállamok pedig nem hajtották végre és nem érvényesítették a 2011/61/EU irányelvet és a 231/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet;
   kivizsgálja azon feltételezést, hogy állítólagosan a Bizottság nem juttatta érvényre, a tagállamok pedig nem hajtották végre és nem érvényesítették a 2009/138/EK irányelvet;
   kivizsgálja azon feltételezést, hogy állítólagosan a Bizottság nem juttatta érvényre, a tagállamok pedig nem hajtották végre és nem érvényesítették hatékonyan a 2006/43/EK irányelvet, figyelembe véve az 537/2014/EU rendelet és a 2014/56/EU irányelv időben történő és hatékony végrehajtására vonatkozó kötelezettséget;
   kivizsgálja azon feltételezést, hogy a tagállamok állítólagosan nem ültették át a 2013/34/EU irányelvet;
   kivizsgálja azon feltételezést, hogy állítólagosan a Bizottság nem juttatta érvényre, a tagállamok pedig nem hajtották végre és nem érvényesítették ténylegesen a 2012/17/EU irányelvet;
   kivizsgálja az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködésre vonatkozó kötelezettség valamely tagállam, illetve társult és függő területei általi, az e határozat által meghatározott vizsgálat hatálya szempontjából releváns lehetséges megsértését; ennek érdekében különösen értékeli, hogy származhat-e ilyen jogsértés azon megfelelő intézkedések meghozatalának állítólagos elmulasztásából, melyek célja megelőzni az olyan eszközök működését, amelyek lehetővé teszik végső tényleges tulajdonosaiknak, hogy elrejtőzzenek a pénzintézetek és más közvetítők, ügyvédek, vagyonkezelői és vállalati szolgáltatók elől vagy olyan más eszközök és közvetítők működését, amelyek lehetővé teszik a pénzmosás, valamint az adókijátszás és adókikerülés megkönnyítését más tagállamokban (beleértve a vagyonkezelők, az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságok és a virtuális valuták szerepének vizsgálatát), ugyanakkor figyelembe véve a tagállami szinten jelenleg zajló munkaprogramokat, amelyek célja ezeknek a kérdéseknek a kezelése és hatásaik enyhítése;
   előterjeszti az általa az ezen kérdésben szükségesnek ítélt ajánlásokat, beleértve a Bizottság jó adóügyi kormányzásra vonatkozó minimumkövetelmények harmadik országok általi teljesítésének ösztönzésére irányuló intézkedésekre és az agresszív adótervezésre vonatkozó fent említett, 2012. december 6-i ajánlásainak tagállamok általi végrehajtását, továbbá értékeli a Bizottság eredményes adóztatásra vonatkozó külügyi stratégiáját, valamint az uniós és a tagállami jogi keret és a harmadik országok adórendszerei közötti kapcsolatokat (pl. kettős adóztatás elkerüléséről szóló megállapodások és információcsere-egyezmények, szabadkereskedelmi megállapodások), valamint a tényleges tulajdonosokra vonatkozó információk átláthatóságának előmozdítása érdekében nemzetközi szinten (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, G20, Pénzügyi Akció Munkacsoport és Egyesült Nemzetek Szervezete) tett erőfeszítéseket;

3.  úgy határoz, hogy a vizsgálóbizottság a jelen határozat elfogadásától számított 12 hónapon belül végleges jelentést nyújt be;

4.  úgy határoz, hogy munkája során a vizsgálóbizottságnak figyelembe kell vennie a megbízatása időtartama alatt bekövetkező, hatáskörébe tartozó minden vonatkozó fejleményt;

5.  úgy határoz, hogy a vizsgálóbizottság és a TAXE 2 különbizottság által megfogalmazott ajánlásokkal a megfelelő állandó bizottságoknak kell foglalkozniuk;

6.  úgy határoz, hogy a vizsgálóbizottság 65 tagból áll;

7.  utasítja elnökét, hogy gondoskodjon e határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről.

(1) HL L 113., 1995.5.19., 1. o.
(2) HL L 309., 2005.11.25., 15. o.
(3) HL L 141., 2015.6.5., 73. o.
(4) HL L 176., 2013.6.27., 338. o.
(5) HL L 64., 2011.3.11., 1. o.
(6) HL L 359., 2014.12.16., 1. o.
(7) HL L 257., 2014.8.28., 186. o.
(8) HL L 174., 2011.7.1., 1. o.
(9) HL L 83., 2013.3.22., 1. o.
(10) HL L 335., 2009.12.17., 1. o.
(11) HL L 157., 2006.6.9., 87. o.
(12) HL L 158., 2014.5.27., 77. o.
(13) HL L 158., 2014.5.27., 196. o.
(14) HL L 182., 2013.6.29., 19. o.
(15) HL L 156., 2012.6.16., 1. o.
(16) HL L 338., 2012.12.12., 37. o.
(17) HL L 338., 2012.12.12., 41. o.


Az EU és Palau közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodás ***
PDF 242kWORD 61k
Az Európai Parlament 2016. június 8-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Palaui Köztársaság közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (12080/2015 – C8-0400/2015 – 2015/0193(NLE))
P8_TA(2016)0254A8-0177/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12080/2015),

–  tekintettel az Európai Unió és a Palaui Köztársaság közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodás tervezetére (12077/2015),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 77. cikkének (2) bekezdése a) pontjával és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0400/2015),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikke (2) bekezdésére, és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására (A8-0177/2016),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Palaui Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.


Az EU és Tonga közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodás ***
PDF 242kWORD 61k
Az Európai Parlament 2016. június 8-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Tongai Királyság közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (12089/2015 – C8-0374/2015 – 2015/0196(NLE))
P8_TA(2016)0255A8-0179/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12089/2015),

–  tekintettel az Európai Unió és a Tongai Királyság közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodás tervezetére (12087/2015),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 77. cikkének (2) bekezdése a) pontjával és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0374/2015),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikke (2) bekezdésére, és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására (A8-0179/2016),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Tongai Királyság kormányainak és parlamentjeinek.


Az EU és Kolumbia közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodás ***
PDF 242kWORD 61k
Az Európai Parlament 2016. június 8-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Kolumbiai Köztársaság közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (12095/2015 – C8-0390/2015 – 2015/0201(NLE))
P8_TA(2016)0256A8-0178/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12095/2015),

–  tekintettel az Európai Unió és a Kolumbiai Köztársaság közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodás tervezetére (12094/2015),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 77. cikkének (2) bekezdése a) pontjával és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0390/2015),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikke (2) bekezdésére, és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására (A8-0178/2016),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Kolumbiai Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.


Az információtechnológiai termékek kereskedelmének kiterjesztése ***
PDF 246kWORD 61k
Az Európai Parlament 2016. június 8-i jogalkotási állásfoglalása az információtechnológiai termékek kereskedelmének kiterjesztésére vonatkozó megállapodásnak az Európai Unió nevében, nyilatkozat formájában történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (06925/2016 – C8-0141/2016 – 2016/0067(NLE))
P8_TA(2016)0257A8-0186/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (06925/2016),

–  tekintettel a WTO-nak az információtechnológiai termékek kereskedelmének kiterjesztéséről szóló, 2015. december 16-i miniszteri nyilatkozatára (06926/2016),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkének (4) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0141/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A8-0186/2016),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Kereskedelmi Világszervezetnek.


Az α-PVP ellenőrzési intézkedéseknek való alávetése *
PDF 247kWORD 62k
Az Európai Parlament 2016. június 8-i jogalkotási állásfoglalása az 1-fenil-2-(1-pirrolidin-1-il)pentán-1-on (α-pirrolidin-valerofenon, α-PVP) új pszichoaktív anyag ellenőrzési intézkedéseknek való alávetéséről szóló tanácsi határozattervezetről (15386/2015 – C8-0115/2016 – 2015/0309(CNS))
P8_TA(2016)0258A8-0175/2016

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács tervezetére (15386/2015),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 39. cikke (1) bekezdésének az Amszterdami Szerződés által módosított formájára, valamint az átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv 9. cikkére, amelyeknek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0115/2016),

–  tekintettel az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó információcseréről, kockázatértékelésről és ellenőrzésről szóló, 2005. május 10-i 2005/387/IB tanácsi határozatra(1) és különösen annak 8. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0175/2016),

1.  jóváhagyja a Tanács tervezetét;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 127., 2005.5.20., 32. o.


A veszélyes és ártalmas anyagokról szóló egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyv – a polgári jogi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos szempontok kivételével – megerősítése és az ahhoz való csatlakozás
PDF 279kWORD 94k
Az Európai Parlament 2016. június 8-i állásfoglalása a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló nemzetközi egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyvnek – a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos szempontok kivételével – a tagállamok által az Európai Unió érdekében történő megerősítéséről és az ahhoz való csatlakozásról szóló tanácsi határozattervezetről (13806/2015 – C8-0410/2015 – 2015/0135(NLE))
P8_TA(2016)0259A8-0191/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (13806/2015),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 100. cikkének (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0410/2015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Bíróság 2014. október 14-i véleményére(1),

–  tekintettel a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló 1996. évi nemzetközi egyezményre („1996. évi HNS-egyezmény”),

–  tekintettel az 1996. évi HNS-egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyvre („2010. évi HNS-egyezmény”),

–  tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2015)0304),

–  tekintettel a 2002. november 18-i 2002/971/EK tanácsi határozatra, amely felhatalmazza a tagállamokat, hogy a Közösség érdekében megerősítsék az 1996. évi HNS-egyezményt, illetve csatlakozzanak ahhoz(2),

–  tekintettel a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti és tanács irányelvre(3) (környezeti felelősségről szóló irányelv vagy ELD),

–  tekintettel a Bizottságnak az Állandó Képviselők Bizottsága és a Tanács 2015. november 20-i és december 8-i jegyzőkönyvéhez fűzött nyilatkozatára(4),

–  tekintettel a hajózási ágazat 2015. szeptember 18-i dokumentumára, amely arra sürgeti a tagállamokat, hogy a Bizottság javasolt megközelítésével összhangban a lehető leghamarabb erősítsék meg a 2010. évi HNS-egyezményt vagy csatlakozzanak ahhoz(5),

–  tekintettel a BIO Intelligence Service által az Európai Bizottság számára készített, „Study on ELD Effectiveness: scope and exceptions” („Tanulmány a környezeti felelősségről szóló irányelv hatékonyságáról: alkalmazási kör és kivételek”) című 2014. február 19-i végleges jelentésre(6),

–  tekintettel a Parlament Jogi Szolgálatának a fent említett tanácsi határozatra irányuló javaslat jogalapjáról szóló, 2016. február 11-i feljegyzésére (SJ-0066/16) és az azt követően az említett határozatjavaslat megfelelő jogalapjáról a Jogi Bizottság által 2016. február 19-én elfogadott, levél formájában megfogalmazott és az A8-0191/2016 jelentéshez csatolt véleményre(7),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság időközi jelentésére (A8-0191/2016),

A.  mivel a 2010. évi HNS-egyezmény célja az elszámoltathatóságot, valamint megfelelő, azonnali és hatékony kártérítést biztosítani a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállítása miatt keletkezett személyi, vagyoni és környezeti veszteségekért és károkért a külön erre a célra szánt nemzetközi HNS kártérítési alapon keresztül;

B.  mivel ezért egyrészt célja, hogy rendelkezzen a „szennyező fizet” elvéről és a megelőzés és az óvatosság elvéről, azért hogy a lehetséges környezeti károk tekintetében megelőző intézkedéseket hozzanak, és ezáltal az Unió környezetvédelmi politikájának és általános elveinek hatálya alá tartozik, másrészt célja a tengeri szállítás által okozott károk ügyeinek szabályozása, továbbá az ilyen károk megelőzése és minimalizálása, és ezáltal az Unió közlekedéspolitikájának hatálya alá tartozik;

C.  mivel a Bizottság javaslata (COM(2015)0304) szerint a 2010. évi HNS-egyezmény megkötése ezért átfedést jelentene a környezeti felelősségről szóló irányelv szabályainak hatályával;

D.  mivel a 2010. évi HNS-egyezmény hatálya átfedésben van a környezeti felelősségről szóló irányelv hatályával, a valamely részes állam joghatósága alá eső területen és parti tengereken keletkezett környezeti károk, egy részes állam kizárólagos gazdasági övezetében vagy azzal egyenértékű területén (a partvonaltól számított legfeljebb 200 tengeri mérföldön belül) a környezet szennyezése által keletkezett károk, valamint az ilyen károk megelőzése vagy minimálisra csökkentése érdekében tett megelőző intézkedések tekintetében;

E.  mivel a 2010. évi HNS-egyezmény bevezeti a hajótulajdonos objektív felelősségét az egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításából eredő károkért, valamint a biztosítás kötésének vagy más pénzügyi biztosíték létrehozásának kötelezettségét, hogy legyen fedezet a kártérítésre az egyezmény értelmében, amely e tekintetben megtiltja a hajótulajdonossal szemben az egyezménnyel összhangban álló követelések kivételével bármely más követelés támasztását (a 7. cikk (4) és (5) bekezdése);

F.  mivel ezért fennáll a környezeti felelősségről szóló irányelv és a 2010. évi HNS-egyezmény közötti esetleges összeegyeztethetetlenség kockázata, és ez a kockázat a környezeti felelősségről szóló irányelv 4. cikkének (2) bekezdése révén kerülhető el, amely úgy rendelkezik, hogy az irányelv „nem alkalmazandó olyan esemény miatt bekövetkező környezeti kár vagy ilyen jellegű közvetlen kárveszély esetén, amelynek tekintetében a felelősség vagy a kártérítés az érintett tagállamban hatályban lévő, a IV. mellékletben felsorolt nemzetközi egyezmények bármelyikének alkalmazási körébe tartozik, beleértve azok jövőbeli módosításait is”;

G.  mivel a környezeti felelősségről szóló irányelv így kizárja alkalmazási köréből a 2010. HNS-egyezmény hatálya alá eső környezeti károkat vagy az ilyen jellegű közvetlen kárveszélyt – amint az egyezmény hatályba lép –, ezért hacsak valamennyi tagállam azonos időkereteken belül nem erősíti meg a HNS-egyezményt vagy csatlakozik ahhoz, fennáll a jogi szabályozás széttöredezettségének veszélye, azáltal, hogy egyes tagállamok a 2010. HNS-egyezmény, míg mások a környezeti felelősségről szóló irányelv hatálya alá fognak tartozni; ez a szennyezés károsultjai, így a parti közösségek, a halászok stb. számára is egyenlőtlenségeket teremt, továbbá a 2010. évi HNS-egyezmény szellemével is ellentétes lenne;

H.  mivel a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet egyezményeinek alapelvei a 2010-es HNS-egyezmény alapjául is szolgálnak, és ezek a következők: a hajótulajdonos objektív felelőssége, a harmadik félnek okozott kár fedezetére szolgáló kötelező biztosítás, a sérülést szenvedett személyek azon joga, hogy közvetlenül a biztosítóhoz nyújtsák be igényüket, a felelősség korlátozása, valamint olaj, illetve veszélyes és ártalmas anyagok esetében egy külön kártérítési alap, amelyből a hajótulajdonos felelősségi korlátait meghaladó károk esetén kártérítést fizetnek;

I.  az Unió egészének érdekében áll, hogy a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításából eredő környezeti károkra vonatkozóan homogén felelősségi rendszerrel rendelkezzen;

J.  mivel nem teljesen világos, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelv 4. cikkének (2) bekezdése azt jelenti-e, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelv egyáltalán nem alkalmazandó a 2010. évi HNS-egyezményt megerősítő tagállamokra, vagy hogy az alkalmazása csak annyiban kizárt, amennyiben a felelősség vagy a kártérítés az említett egyezmény hatálya alá tartozik;

K.  mivel a 2010. évi HNS-egyezmény kártérítési rendszert hoz létre és ezáltal a környezeti felelősségről szóló irányelvhez képest kevésbé mélyreható egy olyan rendszer létrehozása terén, amely megköveteli a gazdasági szereplőktől – illetve előírja az illetékes hatóságok számára, hogy követeljék meg a gazdasági szereplőktől – a közvetlen környezeti kárveszély megelőzését, illetve a tényleges környezeti károk felszámolását;

L.  mivel a környezeti felelősségről szóló irányelvvel ellentétben a 2010. évi HNS-egyezmény szerint nem ítélhető meg kártérítés, amennyiben a kár nem gazdasági természetű;

M.  mivel a környezeti felelősségről szóló irányelv nem írja elő a gazdasági szereplőknek, hogy rendelkezzenek kötelező pénzügyi biztosítékkal annak biztosítására, hogy képesek finanszírozni a környezeti károk megelőzését és felszámolását, kivéve, ha az adott tagállam a környezeti felelősségről szóló irányelvnél szigorúbb rendelkezéseket fogadott el;

N.  mivel a 2010. évi HNS-egyezmény egyértelműen kötelezi a tulajdonost arra, hogy az egyezmény hatálya alá tartozó károkkal kapcsolatos felelőssége fedezetére biztosítással vagy más pénzügyi biztosítékkal rendelkezzen;

O.  mivel a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnek a környezeti felelősségről szóló irányelv IV. mellékletében szereplő egyéb egyezményei hatékonynak bizonyultak, hiszen a felelősség egyértelmű telepítése révén – ami általában nem hagy bizonytalanságot azt illetően, hogy ki a felelős fél –, illetve kötelező biztosítási és gyors kártérítési – nem kizárólag környezeti károkra vonatkozó – mechanizmusok bevezetése révén sikerült megtalálniuk az egyensúlyt a környezeti és a kereskedelmi érdekek között;

1.  kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a következő ajánlásokat:

   i. garantálja az uniós hatáskörök átruházására vonatkozó elv tiszteletben tartását az EUSZ 5. cikkének (1) bekezdése, valamint a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint, amely kimondja: „valamely uniós jogi aktus jogalapja megválasztásának olyan objektív elemeken kell alapulnia, amelyek alkalmasak a bírósági felülvizsgálatra, ilyen elemnek számít többek között a jogi aktus célja és tartalma”(8);
   ii. fogadja el a levél formájában megfogalmazott 2016. február 19-i, a Jogi Bizottság által elfogadott véleményt, amely szerint:

„mivel a javasolt tanácsi határozat célja felhatalmazni a tagállamokat arra, hogy az Unió nevében megerősítsék a 2010. évi HNS-jegyzőkönyvet, vagy csatlakozzanak ahhoz, és következésképpen kössék őket a 2010. évi HNS-egyezmény szabályai, továbbá figyelembe véve, hogy ez utóbbi nem csak a környezeti károkra terjed ki (érvényt szerezve azoknak az elveknek, hogy megelőző intézkedéseket kell tenni, valamint hogy szennyező fizessen), hanem a nem környezeti károk eseteire is – amely károkat mindkét esetben bizonyos anyagok tengeri szállítása okoz –, az EUMSZ 100. cikkének (2) bekezdése, 192. cikkének (1) bekezdése és 218. cikke (6) bekezdése a) pontjának v. alpontja képezik a javaslat megfelelő jogalapját.”;

   iii. biztosítsa, hogy a közös uniós szabályok egységességét, integritását és hatékonyságát ne érintsék hátrányosan a 2010. évi HNS-egyezmény megerősítésével vagy az ahhoz való csatlakozással vállalt nemzetközi kötelezettségek, összhangban a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatával(9);
   iv. e tekintetben fokozottan vegye figyelembe a környezeti felelősségről szóló irányelv és a 2010. évi HNS-egyezmény között a valamely részes állam joghatósága alá eső területen és parti tengereken keletkezett környezeti károk, egy részes állam kizárólagos gazdasági övezetében vagy azzal egyenértékű területén (a partvonaltól számított 200 tengeri mérföldön belül) a környezet szennyezése által keletkezett károk, valamint az ilyen károk megelőzése vagy minimálisra csökkentése érdekében tett megelőző intézkedések (megelőző intézkedések, elsődleges helyreállítás és kiegészítő helyreállítás) tekintetében fennálló átfedéseket;
   v. gondoskodjék a környezeti felelősségről szóló irányelv és a 2010. évi HNS-egyezmény közötti összeütközések minimálisra csökkentéséről azáltal, hogy megfelelő intézkedéseket tesz annak biztosítására, hogy a 2010. évi HNS-egyezmény 7. cikkének (4) és (5) bekezdése szerinti kizárólagossági záradékot – amelynek értelmében hajótulajdonossal szemben csak az említett egyezmény alapján lehet követelést támasztani – az egyezményt megerősítő vagy az ahhoz csatlakozó tagállamok teljes mértékben tiszteletben tartsák, összhangban a környezeti felelősségről szóló irányelv 4. cikkének (2) bekezdésével és IV. mellékletével;
   vi. gondoskodjék a versenyhátrány létrehozásának és megszilárdításának a kockázata csökkentéséről olyan államok esetében, amelyek készen állnak a 2010. évi HNS-egyezményhez való csatlakozásra, az olyan államokkal szemben, akik adott esetben ezt a folyamatot lassítani kívánják és továbbra is kizárólag a környezeti felelősségről szóló irányelv hatálya alá kívánnak tartozni;
   vii. gondoskodjék a kétféle – egy uniós és egy nemzetközi – tengeri felelősségi szabályrendszer párhuzamos létezésének megszüntetéséről, ami az uniós jogszabályok széttöredezettségéhez vezetne, sőt veszélyeztetné a felelősség egyértelmű telepítését és hosszadalmas és költséges jogi eljárásokhoz vezetneaz áldozatok és a hajózási ágazat hátrányára;
   viii. biztosítsa e tekintetben, hogy a tagállamokat világosan kötelezzék arra, hogy minden szükséges lépést tegyenek meg a konkrét eredmény elérése érdekében, nevezetesen hogy erősítsék meg a 2010. évi HNS-egyezményt vagy csatlakozzanak ahhoz ésszerű időn belül, amely nem lehet hosszabb mint a tanácsi határozat hatálybalépésétől számított két év;

2.  arra a következtetésre jut, hogy ez az állásfoglalás további lehetőség lenne a Tanács és a Bizottság számára, hogy kezeljék az (1) bekezdésben említett ajánlásokat;

3.  utasítja elnökét, hogy kérje fel a Bizottságot és a Tanácsot további tárgyalások lefolytatására;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) A Bíróság 1/13. sz., 2014. október 14-i véleménye, ECLI:EU:E:2014:2303.
(2) HL L 337., 2002.12.13., 55. o.
(3) HL L 143., 2004.4.30., 56. o.
(4) Feljegyzés a 13142/15. napirendi ponthoz.
(5) Online elérhető: http://www.ics-shipping.org/docs/default-source/Submissions/EU/hazardous-and-noxious-substances.pdf.
(6) Online elérhető: http://ec.europa.eu/environment/legal/liability/pdf/BIO%20ELD%20Effectiveness_report.pdf.
(7) PE576.992
(8) A Bíróság C-130/10. sz., Európai Parlament kontra az Európai Unió Tanácsa ügyben 2012. július 19-én hozott ítélete,ECLI:EU:C:2012:472., 42. pont.
(9) A Bíróság 2/91. sz., 1993. március 19-i véleménye, ECLI:EU:C:1993:106., 25. pont; a Bíróság C-467/98. sz., az Európai Közösségek Bizottsága kontra Dán Királyság ügyben hozott 2002. november 5-i ítélete, ECLI:EU:C:2002:625, 82. pont; a Bíróság 1/03. sz., 2006. február 7-i véleménye, ECLI:EU:C:2006:81., 120. és 126. pont; A Bíróság 1/13. sz., 2014. október 14-i véleménye, ECLI:EU:C:2014:2303.


A veszélyes és ártalmas anyagokról szóló egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyvnek a polgári jogi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés tekintetében történő megerősítése és az ahhoz való csatlakozás
PDF 272kWORD 88k
Az Európai Parlament 2016. június 8-i állásfoglalása a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló nemzetközi egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyvnek – a polgári jogi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos szempontok tekintetében – a tagállamok által az Európai Unió érdekében történő megerősítéséről és az ahhoz való csatlakozásról szóló tanácsi határozattervezetről (14112/2015 – C8-0409/2015 – 2015/0136(NLE))
P8_TA(2016)0260A8-0190/2016

Az Európai Parlament

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (14112/2015),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0409/2015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Szerződésekhez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a Bíróság 2014. október 14-i véleményére(1),

–  tekintettel a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló 1996. évi nemzetközi egyezményre („1996. évi HNS-egyezmény”),

–  tekintettel az 1996. évi HNS-egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyvre („2010. évi HNS-egyezmény”),

–  tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2015)0305),

–  tekintettel a 2002. november 18-i 2002/971/EK tanácsi határozatra, amely felhatalmazza a tagállamokat, hogy a Közösség érdekében megerősítsék az 1996. évi HNS-egyezményt, illetve csatlakozzanak ahhoz(2),

–  tekintettel a tagállamoknak a Közösség érdekében történő, az 1996. évi, a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló nemzetközi egyezmény (HNS-egyezmény) megerősítésére vonatkozó felhatalmazásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2001)0674),

–  tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre („átdolgozott Brüsszel I. rendelet”)(3),

–  tekintettel a Bizottságnak az Állandó Képviselők Bizottsága és a Tanács 2015. november 20-i és december 8-i jegyzőkönyvéhez fűzött nyilatkozatára(4),

–  tekintettel a hajózási ágazat 2015. szeptember 18-i dokumentumára, amely arra sürgeti a tagállamokat, hogy a Bizottság javasolt megközelítésével összhangban a lehető leghamarabb erősítsék meg a 2010. évi HNS-egyezményt vagy csatlakozzanak ahhoz(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság időközi jelentésére (A8-0190/2016),

A.  mivel a 2010. évi HNS-egyezmény célja az elszámoltathatóságot, valamint megfelelő, azonnali és hatékony kártérítést biztosítani a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállítása miatt keletkezett személyi, vagyoni és környezeti veszteségekért és károkért a külön erre a célra szánt nemzetközi HNS kártérítési alapon keresztül;

B.  mivel a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet egyezményeinek, köztük a 2010-es HNS-egyezménynek a következők az alapelvei: a hajótulajdonos objektív felelőssége, a harmadik félnek okozott kár fedezetére szolgáló kötelező biztosítás, a sérülést szenvedett személyek azon joga, hogy közvetlenül a biztosítóhoz nyújtsák be igényüket, a kártérítési felelősség korlátozása, valamint olaj, illetve veszélyes és ártalmas anyagok esetében egy külön kártérítési alap, amelyből a hajótulajdonos felelősségi korlátait meghaladó károk esetén lehet kártérítést fizetni;

C.  mivel ezért egyrészt célja, hogy rendelkezzen a „szennyező fizet” elvéről és a megelőzés és az óvatosság elvéről, azért hogy a lehetséges környezeti károk tekintetében megelőző intézkedéseket hozzanak, és ezáltal az Unió környezetvédelmi politikájának és általános elveinek hatálya alá tartozik, másrészt célja a tengeri szállítás által okozott károk ügyeinek szabályozása, továbbá az ilyen károk megelőzése és minimalizálása, és ezáltal az Unió közlekedéspolitikájának hatálya alá tartozik;

D.  mivel a 2010. évi HNS-egyezmény a részes államok bíróságainak joghatóságára vonatkozó szabályokat is tartalmaz olyan esetekre, amikor az egyezmény hatálya alá tartozó károsodást elszenvedő személyek lépnek fel kárigénnyel a hajótulajdonossal vagy annak biztosítójával, illetve a külön erre a célra szánt HNS kártérítési alappal szemben, továbbá szabályokat tartalmaz a részes államok bíróságai által meghozott ítéletek elismeréséről és végrehajtásáról;

E.  mivel a Bizottság javaslata (COM(2015)0305) szerint a 2010. évi HNS-egyezmény megkötése ezért átfedést jelentene az átdolgozott Brüsszel I. rendelet szabályainak hatályával;

F.  mivel az átdolgozott Brüsszel I. rendelet többféle joghatósági jogalapot megenged, ugyanakkor a 2010. évi HNS-egyezmény IV. fejezete rendkívül korlátozó joghatósági, elismerési és végrehajtási rendszert határoz meg, hogy egyenlő feltételeket garantáljon a felperesek számára, illetve hogy a felelősségre és kártérítésre vonatkozó szabályok egységes alkalmazását biztosítsa;

G.  mivel egyrészt a 2010. évi HNS-egyezmény joghatósági rendszerének sajátos jellege – amelynek célja, hogy a balesetek áldozatainak világos eljárási szabályokat és jogbiztonságot biztosítson, ezáltal hatékonyabbá téve a bíróságok előtti követeléseket –, másrészt az Unióra és a 2010. évi HNS-egyezmény más részes feleire eltérő joghatósági rendszer alkalmazásából fakadó jogi és gyakorlati nehézségek kivételt tesznek indokolttá az átdolgozott Brüsszel I. rendelet általános alkalmazása alól;

H.  mivel Dánia mentesül az EUMSZ harmadik része V. címének alkalmazása alól és nem vesz részt a javasolt tanácsi határozat elfogadásában a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos elemek tekintetében;

I.  mivel a 2010. évi HNS-egyezmény és a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés uniós szabályai közötti átfedés képezte a 2002/971/EK határozat jogalapját, tekintettel arra, hogy a 2010. évi HNS-jegyzőkönyv az 1996. évi HNS-egyezményt módosította, értékelni kell a 2010. évi HNS-egyezmény hatását az uniós szabályokra a 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a környezeti felelősségről szóló irányelv)(6) hatálya és szabályai fényében, amely a 2002/971/EK határozat elfogadása óta az Unió jogrendjének részévé vált;

J.  mivel a környezeti felelősségről szóló irányelv kizárja alkalmazási köréből a 2010. HNS-egyezmény hatálya alá eső környezeti károkat vagy az ilyen jellegű közvetlen kárveszélyt, amint az egyezmény hatályba lép (a környezeti felelősségről szóló irányelv 4. cikkének (2) bekezdése és IV. melléklete);

K.  mivel a 2010. évi HNS-egyezmény bevezeti a hajótulajdonos objektív felelősségét az egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításából eredő károkért, valamint a biztosítás kötésének vagy más pénzügyi biztosíték létrehozásának kötelezettségét, hogy legyen fedezet a kártérítésre az egyezmény értelmében, amely e tekintetben megtiltja a hajótulajdonossal szemben az egyezménnyel összhangban álló követelések kivételével bármely más követelés támasztását (7. cikk (4) és (5) bekezdése);

L.  mivel hacsak valamennyi tagállam azonos időkereteken belül nem erősíti meg a HNS-egyezményt vagy csatlakozik ahhoz, fenn fog állni annak a kockázata, hogy a hajózási ágazatra egyszerre két különböző jogi szabályrendszer vonatkozik – egy uniós és egy nemzetközi –, ami a szennyezés károsultjai, így a parti közösségek, a halászok stb. számára is egyenlőtlenségeket teremthet, továbbá a 2010. évi HNS-egyezmény szellemével is ellentétes lenne;

M.  mivel a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnek a környezeti felelősségről szóló irányelv IV. mellékletében szereplő egyéb egyezményei hatékonynak bizonyultak, hiszen a felelősség egyértelmű telepítése révén – ami általában nem hagy bizonytalanságot azt illetően, hogy ki a felelős fél –, illetve kötelező biztosítási és gyors kártérítési – nem kizárólag környezeti károkra vonatkozó – mechanizmusok bevezetése révén sikerült megtalálniuk az egyensúlyt a környezeti és a kereskedelmi érdekek között;

1.  kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a következő ajánlásokat:

   i. biztosítsa, hogy a közös uniós szabályok egységességét, integritását és hatékonyságát ne érintsék hátrányosan a 2010. évi HNS-egyezmény megerősítésével vagy az ahhoz való csatlakozással vállalt nemzetközi kötelezettségek, összhangban a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatával(7);
   ii. e tekintetben legyen nagyobb figyelemmel az átdolgozott Brüsszel I. rendelet és a 2010. évi HNS-egyezmény közötti átfedésekre az említett egyezmény értelmében a részes államok bíróságai előtti követelésekre és keresetekre alkalmazandó eljárási szabályokat illetően;
   iii. gondoskodjék a környezeti felelősségről szóló irányelv és a 2010. évi HNS-egyezmény közötti összeütközések minimálisra csökkentéséről azáltal, hogy megfelelő intézkedéseket tesz annak biztosítására, hogy a 2010. évi HNS-egyezmény 7. cikkének (4) és (5) bekezdése szerinti kizárólagossági záradékot – amelynek értelmében hajótulajdonossal szemben csak az említett egyezmény alapján lehet követelést támasztani – az egyezményt megerősítő vagy az ahhoz csatlakozó tagállamok teljes mértékben tiszteletben tartsák;
   iv. gondoskodjék azon kockázat csökkentéséről, hogy tartós versenyhátrányba hozza azokat az államokat, amelyek készek csatlakozni a 2010. évi HNS-egyezményhez, azokkal szemben, akik ezt a folyamatot késleltetnék és azt kívánják, hogy továbbra is csak a környezeti felelősségről szóló irányelv kösse őket;
   v. gondoskodjék a kétféle – egy uniós és egy nemzetközi – tengeri felelősségi szabályrendszer párhuzamos létezésének megszüntetéséről, ami az uniós jog széttöredezettségéhez vezetne, sőt veszélyeztetné a felelősség egyértelmű telepítését és hosszadalmas és költséges jogi eljárásokhoz vezethet az áldozatok és a hajózási ágazat hátrányára;
   vi. biztosítsa e tekintetben, hogy a tagállamokat világosan kötelezzék arra, hogy minden szükséges lépést tegyenek meg a konkrét eredmény elérése érdekében, nevezetesen hogy erősítsék meg a 2010. évi HNS-egyezményt vagy csatlakozzanak ahhoz ésszerű időn belül, amely nem lehet hosszabb mint a tanácsi határozat hatálybalépésétől számított két év;

2.  arra a következtetésre jut, hogy ez az állásfoglalás további lehetőség lenne a Tanács és a Bizottság számára, hogy kezeljék az (1) bekezdésben említett ajánlásokat;

3.  utasítja elnökét, hogy kérje fel a Bizottságot és a Tanácsot további tárgyalások lefolytatására;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) A Bíróság 1/13. sz., 2014. október 14-i véleménye, ECLI:EU:C:2014:2303.
(2) HL L 337., 2002.12.13., 55. o.
(3) HL L 351., 2012.12.20., 1. o.
(4) Feljegyzés a 13142/15. napirendi ponthoz.
(5) Online elérhető: http://www.ics-shipping.org/docs/default-source/Submissions/EU/hazardous-and-noxious-substances.pdf
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/35/EK irányelve (2004. április 21.) a környezeti károk megelőzése és helyreállítása tekintetében a környezeti felelősségről (HL L 143., 2004.4.30., 56. o.).
(7) A Bíróság 2/91. sz., 1993. március 19-i véleménye, ECLI:EU:C:1993:106., 25. pont; a Bíróság C-467/98. sz., az Európai Közösségek Bizottsága kontra Dán Királyság ügyben hozott 2002. november 5-i ítélete, ECLI:EU:C:2002:625, 82. pont; a Bíróság 1/03. sz., 2006. február 7-i véleménye, ECLI:EU:C:2006:81., 120. és 126. pont; a Bíróság 1/13. sz., 2014. október 14-i véleménye, ECLI:EU:C:2014:2303.


Az EU és a Fülöp-szigetek közötti partnerségi és együttműködési keretmegállapodás (Horvátország csatlakozása) ***
PDF 247kWORD 62k
Az Európai Parlament 2016. június 8-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, és másrészről a Fülöp-szigeteki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési keretmegállapodáshoz csatolt, a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyvnek az Európai Unió és tagállamai nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (13085/2014 – C8-0009/2015 – 2014/0224(NLE))
P8_TA(2016)0261A8-0148/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (13085/2014),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Fülöp-szigeteki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési keretmegállapodáshoz csatolt, a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyvtervezetre (13082/2014),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. és 209. cikkével, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0009/2015),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikke (2) bekezdésére, és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására (A8-0148/2016),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Fülöp-szigeteki Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.


Az EU és a Fülöp-szigetek közötti partnerségi és együttműködési keretmegállapodás (egyetértés) ***
PDF 247kWORD 62k
Az Európai Parlament 2016. június 8-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, és másrészről a Fülöp-szigeteki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési keretmegállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (05431/2015 – C8-0061/2015 – 2013/0441(NLE))
P8_TA(2016)0262 A8-0149/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (05431/2015),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, és másrészről a Fülöp-szigeteki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési keretmegállapodás tervezetére (15616/2010),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. és 209. cikkével, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0061/2015),

–  tekintettel a határozat tervezetéről szóló, 2016. június 8-i nem jogalkotási állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikke (2) bekezdésére, és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására (A8-0149/2016),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Fülöp-szigeteki Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

(1) E napon elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0263.


Az EU és a Fülöp-szigetek közötti partnerségi és együttműködési keretmegállapodás (állásfoglalás)
PDF 281kWORD 98k
Az Európai Parlament 2016. június 8-i nem jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, és másrészről a Fülöp-szigeteki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési keretmegállapodásnak az Unió nevében történő megkötésére irányuló tanácsi határozat tervezetéről (05431/2015 – C8-0061/2015 – 2013/0441(NLE)2015/2234(INI))
P8_TA(2016)0263A8-0143/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (05431/2015),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, és másrészről a Fülöp-szigeteki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési keretmegállapodás tervezetére (15616/2010),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkével, 209. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0061/2015),

–  tekintettel a határozat tervezetéről szóló, 2016. június 8-i jogalkotási állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Fülöp-szigeteki Köztársaság és az EU közötti (az Európai Gazdasági Közösség (EGK) során fennálló) diplomáciai kapcsolatokra, amelyek a Fülöp-szigeteki Köztársaság az EGK-hoz menesztett nagykövetének 1964. május 12-i kinevezésével kezdődtek,

–  tekintettel az EK–Fülöp-szigeteki Köztársaság fejlesztési együttműködési keretmegállapodásra, amely 1985. június 1-jén lépett hatályba,

–  tekintettel az Európai Unió a Fülöp-szigeteki Köztársasággal kapcsolatos 2014–2020-as többéves indikatív programjára,

–  tekintettel az Európai Gazdasági Közösség és Indonézia, Malajzia, a Fülöp-szigetek, Szingapúr és Thaiföld – a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének tagországai – közötti együttműködési megállapodás megkötéséről szóló, 1440/80/EGK (1980. május 30.) tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak szóló 2015. május 18-i, „Az EU és az ASEAN: stratégiai célú partnerség” című Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője közös közleményére,

–  tekintettel a 2014. október 16–17-én Milánóban tartott 10. ASEM-csúcstalálkozóra,

–  tekintettel az Európai Parlament és a Fülöp-szigeteki Köztársaság parlamentje közötti, 2013. februári parlamentközi találkozóra,

–  tekintettel az ASEAN–EU közös együttműködési bizottság 23., 2016. február 4-i jakartai ülésére,

–  tekintettel a Fülöp-szigetekről szóló közelmúltbeli állásfoglalásaira, és különösen a Fülöp-szigeteken a büntetlenség eseteiről szóló 2012. június 14-i állásfoglalására(3), a Fülöp-szigetekről szóló (a Maguindano tartományában lezajlott 2009. november 23-i öldökléseket követően kiadott) 2010. január 21-i állásfoglalására(4), valamint a Fülöp-szigetekről (és a kormányzati erők és a Moro Nemzeti Felszabadítási Front (MNLF) közötti villongásokról) szóló 2009. március 12-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel arra, hogy a Fülöp-szigetek a bangkoki nyilatkozat 1967. augusztus 8-i aláírásával a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) alapító tagja,

–  tekintettel a malajziai Kuala Lumpurban 2015. november 18. és 22. között megrendezett 27. ASEAN-csúcstalálkozóra,

–  tekintettel a 2015. május 29–31-én Szingapúrban megrendezett 14. ázsiai biztonsági csúcstalálkozóra (IISS Shangri-La Dialogue),

–  tekintettel Hilal Elver, az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó 2015. december 29-i jelentésére (A/HRC/31/51/Add.1), Joy Ngosi Ezeilo, az emberkereskedelem kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó 2013. április 19-i jelentésére (A/HRC/23/48/Add.3), valamint Philip Alston, a bírósági tárgyalás nélküli, azonnali vagy önkényes kivégzésekkel foglalkozó különleges ENSZ-előadó 2009. április 29-i jelentésére (A/HRC/11/2/Add.8),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2012. májusi második időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelésére, amelyben a Fülöp-szigetek a 88 ajánlásból 66-ot elfogadott,

–  tekintettel a Fülöp-szigetek 2011 és 2016 közötti időszakra szóló élelmezési cselekvési tervére és az éhínség enyhítésére irányuló gyorsított programra, valamint az 1988. évi átfogó mezőgazdasági reformtervre és az 1998. évi halászati törvénykönyvre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének második albekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0143/2016),

A.  mivel a nemzetközi és nemzeti emberi jogi jogszabályok tekintetében a Fülöp-szigetek követendő példaként szolgál a régió más országai számára, miután a kilenc jelentős emberi jogi egyezmény közül a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló egyezmény kivételével nyolcat ratifikált, emellett 2011-ben ratifikálta a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát;

B.  mivel a Fülöp-szigeteki kormány 2014 márciusában megállapodott a Moro Iszlám Felszabadítási Fronttal (MILF) a mindanaói békefolyamatban, amelynek értelmében létrejön a bangsamorói autonóm régió a muzulmánok által lakott déli területen, azonban a békefolyamatot ellenző egyéb militáns csoportok ebben a megállapodásban nem vettek részt; mivel ugyanakkor a Fülöp-szigeteki parlament 2016 februárjában nem fogadta el Bangsamoro alaptörvényét, és ezáltal nem zárta le sikeresen a béketárgyalásokat;

C.  mivel az Egyesült Államok hadserege kiképzést nyújtott a Fülöp-szigeteknek a felkelések elleni küzdelem, a terrorizmus elleni küzdelem és a hírszerzés terén annak érdekében, hogy fel tudjon lépni a délkelet-ázsiai regionális és az al-Kaidához és az ISIS-hez hasonló nemzetközi terrorista csoportokhoz potenciálisan köthető milíciákkal szemben;

D.  mivel a Fülöp-szigetek és az Egyesült Államok 2015 áprilisában aláírta a megerősített védelmi együttműködési megállapodást (EDCA);

E.  mivel Japán és a Fülöp-szigetek 2015 januárjában egyetértési nyilatkozatot írt alá a védelmi együttműködésről és cseréről;

F.  mivel a Kína és a Fülöp-szigetek közötti kapcsolatok a kínai segítségnyújtás kapcsán felhozott 2008. évi korrupciós vádak, és ami ennél is fontosabb, Kína a Dél-kínai-tenger területeit érintő egyre agresszívabb követelései óta fokozatosan romlanak;

G.  mivel a Fülöp-szigetek 2013 januárjában választottbírósági ügyet indított az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményének (UNCLOS) Nemzetközi Választottbíróságánál, kérve az UNCLOS értelmében fennálló tengeri jogosultságainak egyértelműsítését, valamint annak tisztázását, hogy érvényesek-e Kínának a Dél-kínai-tenger jelentős része feletti, kilencpontos határvonal szerinti követelései;

H.  mivel a Fülöp-szigetek bejelentette, hogy új haditengerészeti és légitámaszpontokat létesít a Dél-kínai-tengerhez való széles körű hozzáférés érdekében, és e létesítményekhez hozzáférést engedélyez az Egyesült Államok, Japán és Vietnam hajói számára;

I.  mivel az EU 2014 decemberében GSP+ státusz adott a Fülöp-szigeteknek, és ezzel ő lett az első olyan ASEAN-ország, amely kereskedelmi preferenciában részesült; mivel ez lehetővé teszi a Fülöp-szigetek számára, hogy összes termékének 66 százalékát vámmentesen exportálja az Unióba, ideértve a feldolgozott gyümölcsöt, a kókuszolajat, a lábbeliket, a halat és a textilféléket;

J.  mivel a Fülöp-szigetek több ezer szigetből áll, ami a belső összeköttetés, az infrastruktúra és a kereskedelem szempontjából kihívást jelent;

K.  mivel az EU a Fülöp-szigetek kiemelkedő külföldi befektetője és kereskedelmi partnere;

L.  mivel az EU a Fülöp-szigetek negyedik legnagyobb kereskedelmi partnere és negyedik legnagyobb exportpiaca, amely a teljes Fülöp-szigeteki export 11,56 százalékát adja;

M.  mivel a Fülöp-szigetek nemrégiben kinyilvánította a Csendes-óceáni Partnerséghez való csatlakozási szándékát, és jelenleg konzultációt folytat az Egyesült Államokkal a megállapodáshoz való csatlakozásáról;

N.  mivel a 2014 és 2020 közötti időszakban az EU több mint kétszeresére növelte a Fülöp-szigeteknek nyújtott fejlesztési együttműködési pénzügyi támogatást, továbbá jelentős humanitárius és vészhelyzeti segítséget nyújtott a trópusi viharok áldozatai számára;

O.  mivel a Fülöp-szigetek az a fejlődő ország, amelyik a harmadik legjobban ki van téve az éghajlatváltozásnak, amely hátrányosan fogja érinteni mezőgazdasági és tengeri erőforrásait;

P.  mivel a becslések szerint 6000 emberéletet követelő Haiyan tájfun 2013-as pusztítása továbbra is negatívan hat a gazdaságra, és jelentős mértékben súlyosbította az élelmiszer-ellátás bizonytalanságát, emellett az ENSZ becslései szerint további egymillió embert döntött szegénységbe;

1.  üdvözli a Fülöp-szigetekkel kötött partnerségi és együttműködési keretmegállapodást;

2.  úgy véli, hogy a szegénység csökkentése, a társadalmi befogadás, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása, a béke, a megbékélés, a biztonság, valamint az igazságszolgáltatás reformjának előmozdítása, továbbá a katasztrófákra való felkészülés, a segélyezés és helyreállítás, valamint az éghajlatváltozás kezelésére irányuló hatékony politikák végrehajtása terén az EU-nak továbbra is pénzügyi segítséget és kapacitásépítési támogatást kell nyújtania a Fülöp-szigetek részére;

3.  ösztönzi a Fülöp-szigetek kormányát, hogy továbbra is segítse elő a korrupció felszámolására és az emberi jogok előmozdítására irányuló lépéseket;

4.  üdvözli, hogy a Fülöp-szigetek 2001 óta részt vesz a terrorizmus elleni küzdelemmel foglalkozó nemzetközi koalícióban; aggodalmának ad hangot ugyanakkor amiatt, hogy a jelentések szerint a Fülöp-szigeteki katonaság továbbra is súlyos emberi jogi jogsértéseket követ el a felkelésellenes intézkedések során, különös tekintettel a paramilitáris egységekre;

5.  emlékeztet arra, hogy az Abu Szajjaf csoportot vádolják a legkegyetlenebb Fülöp-szigeteki terrorcselekmények, köztük véres bombamerényletek elkövetésével, amelyek egyike 2004-ben több mint 100 halálos áldozatot szedett egy manilai kompon;

6.  hangsúlyozza, hogy egyre nagyobb az amiatti aggodalom, hogy a délkelet-ázsiai kötődő csoportok teljesen az ISIS befolyása alá kerülnek, mivel az a helyi nyelveken terjeszti propagandáját, és mivel a régió néhány szélsőséges eleme már elkötelezte magát mellette;

7.  értékeli a Fülöp-szigeteki kormány kötelezettségvállalásait, és hangsúlyozza a mindanaói békefolyamat lehető legátfogóbb voltának fontosságát; tudomásul veszi, hogy nemzetközi kapcsolattartó csoport jelentősen hozzájárult a mindanaói megállapodás létrejöttéhez; mélységesen sajnálja, hogy a Fülöp-szigeteki kongresszus nem fogadta el a mindanaói békemegállapodást; felhív a béketárgyalások folytatására és Bangsamoro alaptörvényének elfogadására;

8.  elítéli a szeparatista lázadók által Mindanao szigetén 2015. december 24-én keresztény földművesek körében végrehajtott mészárlást; üdvözli a Fülöp-szigeteki PeaceTech nem kormányzati szervezet kezdeményezését, amelynek keretében a Skype alkalmazás segítségével keresztény és muszlim diákokat hoznak kapcsolatba egymással, elősegítve a két közösség közötti kapcsolattartást;

9.  felhívja a Fülöp-szigeteki kormányt az emberkereskedelemmel kapcsolatos szisztematikus adatgyűjtésre irányuló kapacitások kiépítésére, és felhívja az Uniót és tagállamait, hogy támogassák a kormány és különösen az Emberkereskedelem Elleni Ügynökségközi Tanács (IACAT) arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az áldozatok jobb támogatást és segítséget kapjanak, hatékony bűnüldözési intézkedések kerüljenek bevezetésre, valamint megfelelőbb legális módjai legyenek a munkavállalási célú migrációnak, és a Fülöp-szigeteki migránsok tisztességes bánásmódban részesüljenek a harmadik országokban;

10.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy cseréljenek hírszerzési információkat a Fülöp-szigetekkel, valamint működjenek együtt és támogassák a kormányt a terrorizmus és a szélsőségesség elleni nemzetközi küzdelemre irányuló kapacitásépítési erőfeszítéseiben, tiszteletben tartva az alapvető jogokat és a jogállamiságot;

11.  megjegyzi, hogy a Fülöp-szigetek a Dél-kínai-tenger fontosabb nemzetközi hajózási és légi közlekedési útvonalai mentén, stratégiai pozícióban helyezkedik el;

12.  emlékeztet arra, hogy komolyan aggasztják a Dél-kínai-tenger térségét jellemző feszültségek; sajnálatosnak tartja, hogy a 2002-es magatartási nyilatkozat ellenére számos fél területeket követel magának a vitatott térségben; különösen aggódik Kína jelenlegi intenzív tevékenysége miatt, amely katonai létesítmények, kikötők és legalább egy leszállópálya építésére is kiterjed; a vitatott területben érdekelt összes felet sürgeti, hogy tartózkodjanak az egyoldalú és provokatív lépésektől, és hogy a vitákat békés úton, a nemzetközi joggal, és különösen az ENSZ tengerjogi egyezményével összhangban, pártatlan nemzetközi közvetítés és választottbírósági eljárás segítségével rendezzék; felszólítja a feleket, hogy ismerjék el az UNCLOS és a választottbíróság joghatóságát, és felhív az UNCLOS esetleges határozatának tiszteletben tartására; támogat minden olyan intézkedést, amely lehetővé teszi, hogy a Dél-kínai-tenger „a béke és az együttműködés tengerévé” váljon; támogatja továbbá a felek arra irányuló erőfeszítését, hogy megállapodjanak egy magatartási kódexről a kérdéses tengeri területek békés kiaknázása céljából, biztonságos kereskedelmi útvonalak meghatározására is kiterjedően, és ösztönzi a bizalom kiépítésére szolgáló intézkedések meghozatalát; úgy véli, hogy az EU-nak ki kellene használnia a két- és többoldalú együttműködés lehetőségeit annak érdekében, hogy hatékonyan hozzájáruljon a térség biztonságához;

13.  üdvözli a Fülöp-szigetek és Indonézia között létrejött megállapodást, amely 2014 májusában tisztázta Mindanao és a Celebesz-tenger átfedésben lévő tengeri határvonalait;

14.  felhívja a Fülöp-szigeteket mint azon országok egyikét, akiknek az EU GSP+ státuszt adott, hogy biztosítsa az emberi és munkajogokra, valamint a környezetvédelemre és a jó kormányzásra vonatkozó, a 978/2012/EU rendelet VIII. mellékletében felsorolt összes alapvető nemzetközi egyezmény tényleges végrehajtását; nagyra értékeli, hogy a Fülöp-szigetek megerősítette emberi jogi jogszabályait; ösztönzi a Fülöp-szigeteket, hogy továbbra is segítse elő a korrupció felszámolására és az emberi jogok előmozdítására irányuló lépéseket, köztük a nemzeti emberi jogi cselekvési terv közzétételét; különös aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a bányászat és az erdőirtás hatásai ellen az ősi földjeik védelmében békésen kampányoló aktivisták megtorlással szembesültek; emlékeztet, hogy a GSP+ keretében a kedvezményezetteknek bizonyítaniuk kell, hogy eleget tesznek az emberi jogi, munkaügyi, környezetvédelmi és kormányzási normákkal kapcsolatos kötelezettségeiknek;

15.  nyugtázza a GSP+ Fülöp-szigetekre vonatkozó országértékelését, különös tekintettel az uniós GSP+ szempontjából fontos hét emberi jogi ENSZ-egyezmény mindegyikének ratifikálására; rámutat, hogy további lépéseket kell tenni a végrehajtás érdekében; elismeri a kormány által tett lépéseket és az eddigi előrelépést;

16.  ösztönzi a Fülöp-szigeteket, hogy munkálkodjon a befektetési – és azon belül a közvetlen külföldi befektetési – környezet további javításán azáltal, hogy az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek végrehajtásával növeli az átláthatóságot és a felelősségteljes kormányzást, valamint hogy – ahol lehet, a köz- és magánszféra partnerségein keresztül – fejleszti az infrastruktúrákat; aggodalmának ad hangot az éghajlatváltozás Fülöp-szigeteket érintő hatásai miatt;

17.  ösztönzi a kormányt, hogy a szigetcsoport szigetei közötti kulturális és kereskedelmi kapcsolatok megkönnyítése érdekében ruházzon be az új technológiákba és az internetbe;

18.  támogatja a Fülöp-szigetekkel kötendő szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdésére irányuló 2015. december 22-i megállapodást; helyénvalónak tartaná, ha a Bizottságot és a Fülöp-szigeteki hatóságok gondoskodnának a magas szintű emberi jogi, munkaügyi és környezetvédelmi normákról; hangsúlyozza, hogy e szabadkereskedelmi megállapodásnak egy párhuzamosan futó régióközi EU–ASEAN kereskedelmi és beruházási megállapodás építőköveként kell szolgálnia;

19.  rámutat, hogy az EU-ban 800 000 Fülöp-szigeteki állampolgár él, és hogy az EU-ban nyilvántartott hajókon dolgozó Fülöp-szigeteki tengerészek évente 3 milliárd eurót utalnak haza a Fülöp-szigetekre; úgy véli, hogy hallgatói, oktatói, tudományos kutatói és kulturális csereprogramok révén az EU-nak tovább kellene fejlesztenie a személyes kapcsolatfelvételt;

20.  mivel az európai kikötőkbe befutó, nem uniós lobogó alatt közlekedő hajók jelentős részének legénysége többségében Fülöp-szigeteki, és tekintettel arra, hogy e tengerészek közül sokan nehéz és embertelen körülmények között dolgoznak, kéri a tagállamokat, hogy ne engedélyezzék azon hajók európai kikötőkben való fogadását, amelyek fedélzeti munkakörülményei szembemennek az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített munkaügyi jogokkal és elvekkel; felszólítja továbbá a nem uniós lobogó alatt közlekedő hajókat, hogy biztosítsák legénységük számára a nemzetközi jogszabályok, valamint az ILO és a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet előírásai szerinti munkakörülményeket;

21.  rendszeres kapcsolattartást szorgalmaz az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és a Parlament között annak érdekében, hogy a Parlament nyomon tudja követni a keretmegállapodás végrehajtását és célkitűzéseinek megvalósítását;

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Fülöp-szigeteki Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) E napon elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0262.
(2) HL L 144., 1980.6.10., 1. o.
(3) HL C 332. E, 2013.11.15., 99. o.
(4) HL C 305. E, 2010.11.11., 11. o.
(5) HL C 87. E, 2010.4.1., 181. o.


A Tunéziának nyújtandó további makroszintű pénzügyi támogatás ***I
PDF 129kWORD 66k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2016. június 8-i jogalkotási állásfoglalása a Tunéziának nyújtandó további makroszintű pénzügyi támogatásról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2016)0067 – C8-0032/2016 – 2016/0039(COD))
P8_TA(2016)0264A8-0187/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0067),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 212. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0032/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2016. június 1-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 59. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A8-0187/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  jóváhagyja az Európai Parlament és a Tanács ezen állásfoglaláshoz csatolt közös nyilatkozatát;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. június 8-án került elfogadásra a Tunéziának nyújtandó további makroszintű pénzügyi támogatásról szóló (EU) 2016/... európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2016/1112 határozat.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS KÖZÖS NYILATKOZATA

E határozat elfogadása nem sérti az Európai Parlament és a Tanács által a Grúziának nyújtandó további makroszintű pénzügyi támogatásról szóló 778/2013/EU határozattal egy időben elfogadott közös nyilatkozatot, amely továbbra is a harmadik országoknak és területeknek nyújtandó makroszintű pénzügyi támogatásról szóló valamennyi európai parlamenti és tanácsi határozatok alapjának tekintendő.


Egyes adókikerülési gyakorlatok megakadályozását célzó szabályok *
PDF 564kWORD 350k
Az Európai Parlament 2016. június 8-i jogalkotási állásfoglalása a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2016)0026 – C8-0031/2016 – 2016/0011(CNS))
P8_TA(2016)0265A8-0189/2016

(Különleges jogalkotási eljárás– konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0026),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 115. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0031/2016),

–  tekintettel a máltai parlament és a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0189/2016),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

3.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Irányelvre irányuló javaslat
1 preambulumbekezdés
(1)  A nemzetközi adózás területén érvényben lévő jelenlegi politikai prioritások rávilágítanak arra, hogy biztosítani kell az adóknak a nyereség és az érték keletkezése helyén történő megfizetését. Ezért elengedhetetlen, hogy helyreálljon az adórendszerek igazságosságába vetett bizalom, és a kormányok hatékonyan gyakorolhassák adóügyi szuverenitásukat. Ezen új politikai célkitűzések alapján konkrét fellépésekre irányuló ajánlások kerültek megfogalmazásra a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD) az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás (BEPS) elleni kezdeményezése összefüggésében. Az igazságosabb adózás iránti igényre reagálva, a Bizottság 2015. június 17-i közleményében cselekvési tervet3 határoz meg az Európai Unión belüli méltányos és hatékony társasági adózásra vonatkozóan (a továbbiakban: cselekvési terv).
(1)  A nemzetközi adózás területén érvényben lévő jelenlegi politikai prioritások rávilágítanak arra, hogy biztosítani kell az adóknak a nyereség keletkezése és az érték teremtése helyén történő megfizetését. Ezért elengedhetetlen, hogy helyreálljon az adórendszerek igazságosságába vetett bizalom, és a kormányok hatékonyan gyakorolhassák adóügyi szuverenitásukat. Ezen új politikai célkitűzések alapján konkrét fellépésekre irányuló ajánlások kerültek megfogalmazásra a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD) az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás (BEPS) elleni kezdeményezése összefüggésében. Az igazságosabb adózás iránti igényre reagálva, a Bizottság 2015. június 17-i közleményében cselekvési tervet határoz meg az Európai Unión belüli méltányos és hatékony társasági adózásra vonatkozóan3 (a továbbiakban: cselekvési terv), amelyben elismeri, hogy egy közös konszolidált társaságiadó-alap (a továbbiakban: KKTA) a megfelelő és méltányos hozzájárulási kulcs mellett valóban gyökeres változást okozhat a mesterséges BEPS-stratégiák elleni küzdelemben. Ennek fényében a Bizottságnak a lehető leghamarabb közzé kell tennie egy, a KKTA-ra vonatkozó ambiciózus javaslatot, a jogalkotónak pedig a lehető leggyorsabban le kell zárnia a tárgyalásokat e rendkívül fontos ügyben. Megfelelően figyelembe kell venni a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA) szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2012. április 19-i európai parlamenti álláspontot.
__________________
__________________
3 A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – Méltányos és hatékony társaságiadó-rendszer az Európai Unióban: 5 fő cselekvési terület, COM(2015)0302 final, 2015. június 17.
3 A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – Méltányos és hatékony társaságiadó-rendszer az Európai Unióban: 5 fő cselekvési terület, COM(2015)0302 végleges, 2015. június 17.
Módosítás 2
Irányelvre irányuló javaslat
1 a preambulumbekezdés (új)
(1a)   Az Unió úgy véli, hogy a csalás, az adókijátszás és az adókikerülés elleni küzdelem elsődleges politikai prioritás, mivel az agresszív adótervezés gyakorlata elfogadhatatlan a belső piac integritása és a társadalmi igazságosság szempontjából.
Módosítás 3
Irányelvre irányuló javaslat
2 preambulumbekezdés
(2)  OECD-tagi minőségében a legtöbb tagállam elkötelezte magát amellett, hogy végrehajtja a 2015. október 5-én közzétett, az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás elleni 15 fellépés eredményeit. Az egységes piac jó működése érdekében ezért alapvető fontosságú, hogy a tagállamok – minimális követelményként – teljesítsék az adóalap-erózióra és a nyereségátcsoportosításra vonatkozó kötelezettségvállalásaikat, tágabb értelemben pedig lépjenek fel az adókikerülési gyakorlatok visszaszorítása, valamint a méltányos és eredményes uniós adózás biztosítása érdekében, és mindezt megfelelően koherens és összehangolt módon tegyék. Egy szorosan integrált gazdaságok által alkotott piacon közös stratégiai megközelítésekre és összehangolt fellépésre van szükség a belső piac működésének javításához és a BEPS elleni kezdeményezés pozitív hatásainak optimalizálásához. Ezen túlmenően csak egy közös keret segítségével lehet megakadályozni a piac feltöredezését, valamint véget vetni a jelenleg tapasztalható különbségeknek és piaci torzulásoknak. Végezetül pedig az Unió-szerte közös irányvonalat tükröző nemzeti végrehajtási intézkedések jogbiztonságot nyújtanának az adózók számára a tekintetben, hogy a szóban forgó intézkedések összeegyeztethetők az uniós joggal.
(2)  OECD-tagi minőségében a legtöbb tagállam elkötelezte magát amellett, hogy végrehajtja a 2015. október 5-én közzétett, a tényleges adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás elleni 15 fellépés eredményeit. Az egységes piac jó működése érdekében ezért alapvető fontosságú, hogy a tagállamok – minimális követelményként – teljesítsék az adóalap-erózióra és a nyereségátcsoportosításra vonatkozó kötelezettségvállalásaikat, tágabb értelemben pedig lépjenek fel az adókikerülési gyakorlatok visszaszorítása, valamint a méltányos és eredményes uniós adózás biztosítása érdekében, és mindezt megfelelően koherens és összehangolt módon tegyék. Egy szorosan integrált gazdaságok által alkotott piacon közös stratégiai megközelítésekre és összehangolt fellépésre van szükség a belső piac működésének javításához és a tényleges BEPS-stratégiák elleni kezdeményezés pozitív hatásainak optimalizálásához, megfelelően gondoskodva ugyanakkor a belső piacon működő vállalkozások versenyképességéről. Ezen túlmenően csak egy közös keret segítségével lehet megakadályozni a piac feltöredezését, valamint véget vetni a jelenleg tapasztalható különbségeknek és piaci torzulásoknak. Végezetül pedig az Unió-szerte közös irányvonalat tükröző nemzeti végrehajtási intézkedések jogbiztonságot nyújtanának az adózók számára a tekintetben, hogy a szóban forgó intézkedések összeegyeztethetők az uniós joggal. Az Unióban, ahol igen eltérőek a nemzeti piacok, fontos, hogy továbbra is csak valamennyi várható intézkedés átfogó hatásvizsgálatának elvégzésével biztosítható e közös irányvonal tagállami szintű, széles körű támogatása.
Módosítás 4
Irányelvre irányuló javaslat
3 a preambulumbekezdés (új)
(3a)   Mivel az adóparadicsomok az OECD szerint átláthatónak tekinthetők, javaslatot kell tenni a vagyonkezelői alapok és alapítványok átláthatóságának növelésére.
Módosítás 5
Irányelvre irányuló javaslat
4 a preambulumbekezdés (új)
(4a)   Elengedhetetlenül fontos, hogy megfelelő eszközök álljanak az adóhatóságok rendelkezésére BEPS-sel szembeni hatékony küzdelemhez és a nagy multinacionális társaságok által folytatott tevékenységek átláthatóságának javításához, különösen a realizált nyereség, a nyereség után fizetett adók, a kapott támogatások, az adókedvezmények, a munkavállalók létszáma és a tulajdonban lévő eszközök vonatkozásában.
Módosítás 6
Irányelvre irányuló javaslat
4 b preambulumbekezdés (új)
(4b)   Az állandó telephelyek következetes kezeléséhez elengedhetetlen, hogy a tagállamok mind a vonatkozó jogszabályokban, mind pedig a kétoldalú adózási megállapodásokban közös fogalommeghatározást alkalmazzanak az állandó telephelyre, a jövedelem és a vagyon adóztatásáról szóló OECD-modellegyezmény 5. cikkének megfelelően.
Módosítás 7
Irányelvre irányuló javaslat
4 c preambulumbekezdés (új)
(4c)   A nyereség állandó telephelyek közötti nem következetes elosztásának elkerülésére a tagállamoknak a jövedelem és a vagyon adóztatásáról szóló OECD-modellegyezmény 7. cikkében foglalt, az állandó telephelyekhez rendelhető nyereségekre vonatkozó szabályokat kell követniük, és alkalmazandó jogszabályaikat és kétoldalú megállapodásaikat e szabályokhoz kell igazítaniuk azok felülvizsgálatakor.
Módosítás 8
Irányelvre irányuló javaslat
5 preambulumbekezdés
(5)  Szabályokat kell megállapítani a belső piacon történő adóalap-erózió ellen és a belső piacról kifelé irányuló nyereségátcsoportosítás ellen. A következő területeken van szükség szabályokra, amelyek hozzájárulnának e célkitűzés eléréséhez: a kamatok levonhatóságának korlátozása, a tőkekivonás megadóztatása, átállási záradék, a visszaélés elleni általános szabály, az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok és a hibrid struktúrák kezelésére vonatkozó keret. Abban az esetben, ha a szóban forgó szabályok alkalmazása kettős adóztatást eredményezne, az adózónak mentességet kell kapnia – az adott esettől függően – a másik tagállamban vagy harmadik országban megfizetett adó levonása révén. A szabályok célja tehát nem csupán az adókikerülési gyakorlatok megakadályozása, hanem egyúttal az egyéb akadályok – mint például a kettős adóztatás – elkerülése is a piacon.
(5)  Szabályokat kell megállapítani a belső piacon történő adóalap-erózió ellen és a belső piacról kifelé irányuló nyereségátcsoportosítás ellen. A következő területeken van szükség szabályokra, amelyek hozzájárulnának e célkitűzés eléréséhez: a kamatok levonhatóságának korlátozása, a banktitkot fenntartó vagy alacsony adómértéket alkalmazó adójogrendszerek BEPS érdekében történő alkalmazásával szembeni intézkedések, a tőkekivonás megadóztatása, az állandó telephely egyértelmű meghatározása, a transzferárra vonatkozó pontos szabályok, a szabadalmi adókedvezmények rendszerei keretének létrehozása, harmadik országgal kötött, hasonló hatású hatékony adózási megállapodás hiányában átállási záradék, a visszaélés elleni általános szabály, az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok és a hibrid struktúrák kezelésére vonatkozó keret. Abban az esetben, ha a szóban forgó szabályok alkalmazása kettős adóztatást eredményezne, az adózónak mentességet kell kapnia – az adott esettől függően – a másik tagállamban vagy harmadik országban megfizetett adó levonása révén. A szabályok célja tehát nem csupán az adókikerülési gyakorlatok megakadályozása, hanem egyúttal az egyéb akadályok – mint például a kettős adóztatás – elkerülése is a piacon. Az említett szabályok helyes alkalmazása érdekében gondoskodni kell a tagállami adóhatóságok megfelelő finanszírozásáról. Emellett sürgősen szükséges egy egységes szabályrendszer megállapítása a határokon átnyúló uniós vállalkozások adóköteles nyereségének kiszámítására, amelynek keretében a vállalatcsoportokat adózási célokból egyetlen gazdálkodó egységként kezelik, hogy megerősíthető legyen az egységes piac, és kiküszöbölhetővé váljon a jelenlegi társasági adózási keret számos gyenge pontja, amely agresszív adótervezést tesz lehetővé.
Módosítás 9
Irányelvre irányuló javaslat
6 preambulumbekezdés
(6)  A határokon átnyúló vállalatcsoportok – annak érdekében, hogy csökkentsék összesített adókötelezettségüket – egyre gyakrabban folyamodnak magas adómértéket alkalmazó adójogrendszerekből alacsonyabb adót kivető rendszerekkel rendelkező országokba történő nyereségátcsoportosításhoz, sok esetben magas kamatfizetések révén. A kamatkorlátozási szabályra azért van szükség, hogy az adózóknál felmerülő nettó pénzügyi költségek (azaz az az összeg, amellyel a pénzügyi kiadások meghaladják a pénzügyi bevételeket) levonhatóságának korlátozása segítségével csökkenthető legyen az ilyen gyakorlatok vonzereje. Meg kell határozni tehát egy levonhatósági rátát az adózó kamatfizetés, adózás, értékcsökkenés és amortizáció előtti eredményének (earnings before interest, tax, depreciation and amortisation, EBITDA) függvényében. Az adómentes pénzügyi bevételek nem számolhatók el a pénzügyi kiadásokkal szemben. Ez azért van így, mert csak az adóköteles jövedelmet kell figyelembe venni annak megállapításakor, hogy a kamatokat milyen mértékben lehet levonni. Az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás tekintetében alacsony kockázatú adózók tevékenységének megkönnyítése érdekében a nettó kamatnak mindig levonhatónak kell lennie egy meghatározott felső összeghatárig, amely akkor alkalmazandó, amikor ez az eljárás magasabb levonást eredményez, mint az EBITDA alapú ráta. Ha az adózó kötelező összevont pénzügyi beszámolókat kibocsátó csoport részét képezi, a csoport egészének az adósságállományát figyelembe kell venni annak megállapításakor, hogy megadható-e az adózónak a magasabb nettó pénzügyi költségek levonására való jogosultság. A kamatkorlátozási szabályt attól függetlenül alkalmazni kell az adózó nettó pénzügyi költségei vonatkozásában, hogy a költségek nemzeti szinten, az Unión belül határokon átnyúló formában vagy harmadik országban felvett hitel kapcsán keletkeznek-e. Annak ellenére, hogy általánosan elfogadott vélemény, hogy a pénzügyi vállalkozásokra, azaz a pénzügyi intézményekre és a biztosítókra szintén alkalmazni kell a kamatok levonhatóságának korlátozását, az is elismert tény, hogy e két ágazat olyan különleges jellemzőkkel rendelkezik, amelyek személyre szabottabb megközelítést tesznek szükségessé. Mivel a nemzetközi és uniós szintű tárgyalások során még nem születtek kellően kidolgozott következtetések, ebben a szakaszban még nincs mód a kifejezetten erre az ágazatra szabott szabályok megállapítására a pénzügyi és a biztosítási ágazatra vonatkozóan.
(6)  A határokon átnyúló vállalatcsoportok – annak érdekében, hogy csökkentsék összesített adókötelezettségüket – egyre gyakrabban folyamodnak magas adómértéket alkalmazó adójogrendszerekből alacsonyabb adót kivető rendszerekkel rendelkező országokba történő nyereségátcsoportosításhoz, sok esetben magas kamatfizetések révén. A kamatkorlátozási szabályra azért van szükség, hogy az adózóknál felmerülő nettó pénzügyi költségek (azaz az az összeg, amellyel a pénzügyi kiadások meghaladják a pénzügyi bevételeket) levonhatóságának korlátozása segítségével csökkenthető legyen az ilyen tényleges BEPS-gyakorlatok vonzereje. A kamatköltségek tekintetében meg kell határozni tehát egy levonhatósági rátát az adózó kamatfizetés, adózás, értékcsökkenés és amortizáció előtti eredményének (earnings before interest, tax, depreciation and amortisation EBITDA) függvényében. Az adómentes pénzügyi bevételek nem számolhatók el a pénzügyi kiadásokkal szemben. Ez azért van így, mert csak az adóköteles jövedelmet kell figyelembe venni annak megállapításakor, hogy a kamatokat milyen mértékben lehet levonni. Az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás tekintetében alacsony kockázatú adózók tevékenységének megkönnyítése érdekében a nettó kamatnak mindig levonhatónak kell lennie egy meghatározott felső összeghatárig, amely akkor alkalmazandó, amikor ez az eljárás magasabb levonást eredményez, mint az EBITDA alapú ráta. Ha az adózó kötelező összevont pénzügyi beszámolókat kibocsátó csoport részét képezi, a csoport egészének az adósságállományát figyelembe kell venni annak megállapításakor, hogy megadható-e az adózónak a magasabb nettó pénzügyi költségek levonására való jogosultság. A kamatkorlátozási szabályt attól függetlenül alkalmazni kell az adózó nettó pénzügyi költségei vonatkozásában, hogy a költségek nemzeti szinten, az Unión belül határokon átnyúló formában vagy harmadik országban felvett hitel kapcsán keletkeznek-e. Általánosan elfogadott vélemény, hogy a pénzügyi vállalkozásokra, azaz a pénzügyi intézményekre és a biztosítókra szintén alkalmazni kell a kamatok levonhatóságának korlátozását, az is elismert tény, hogy e két ágazat olyan különleges jellemzőkkel rendelkezik, amelyek esetleg személyre szabottabb megközelítést tesznek szükségessé.
Módosítás 10
Irányelvre irányuló javaslat
6 a preambulumbekezdés (új)
(6a)   A harmadik félnek nyújtott hitelből finanszírozott, hosszú távú közérdekű infrastrukturális projektek esetében, amennyiben a hitel összege magasabb az ebben az irányelvben meghatározott mentességi küszöbnél, lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy bizonyos feltételek mellett mentességet biztosítsanak a harmadik félnek nyújtott hitelből finanszírozott, közérdekű infrastrukturális projektek számára, mivel a javasolt kamatkorlátozási rendelkezések alkalmazása ilyen esetekben kontraproduktív lenne.
Módosítás 11
Irányelvre irányuló javaslat
6 b preambulumbekezdés (új)
(6b)   A nyereség banktitkot fenntartó vagy alacsony adómértéket alkalmazó adójogrendszerekbe történő átcsoportosítása különösen veszélyezteti a tagállamok adóbevételeit, illetve az adókikerülő és az adózás szempontjából jogkövető, akár nagy, akár kicsi cégekkel való méltányos és egyenlő bánásmódot. Az ebben az irányelvben valamennyi ország tekintetében javasolt, általánosan alkalmazandó intézkedések mellett elengedhetetlen a banktitkot fenntartó vagy alacsony adómértéket alkalmazó adójogrendszerek visszatartása attól, hogy társasági adózási és társasági jogi környezetüket az adókikerülésből származó nyereségre alapozzák, úgy, hogy ugyanakkor nem hajtják végre megfelelően a felelősségteljes adóügyi kormányzásra vonatkozó globális szabványokat, például az adózási információk automatikus cseréjét, vagy azokat hallgatólagosan nem tartják be, amikor a végrehajtásra vonatkozó politikai kötelezettségvállalás ellenére nem hajtják végre megfelelően az adótörvényeket és a nemzetközi megállapodásokat. Ezért egyedi intézkedések javaslatára kerül sor abból a célból, hogy ez az irányelv a jelenleg banktitkot fenntartó vagy alacsony adómértéket alkalmazó adójogrendszerek megfelelőségét biztosító eszköz lehessen az adózási átláthatóságra és méltányosságra irányuló nemzetközi törekvések tekintetében.
Módosítás 13
Irányelvre irányuló javaslat
7 a preambulumbekezdés (új)
(7a)   Túl gyakori eset, hogy a multinacionális vállalatok összefognak, hogy nyereségüket adófizetés nélkül vagy nagyon alacsony adómérték mellett adóparadicsomokba menekítsék. Az állandó telephely lehetővé fogja tenni azon kritériumok pontos és kötelező meghatározását, amelyek fennállása esetén egy multinacionális vállalat egy adott országban letelepedettnek tekinthető. Ez rá fogja kényszeríteni a multinacionális vállalatokat arra, hogy adóikat méltányos módon befizessék.
Módosítás 14
Irányelvre irányuló javaslat
7 b preambulumbekezdés (új)
(7b)   A „transzferárazás” kifejezés az adott multinacionális vállalaton belül végrehajtott tranzakciókat övező feltételekre és módozatokra vonatkozik, ideértve a leányvállalatokat és a fedőcégeket is, amelyek nyereségét a multinacionális anyavállalatnak juttatják. A különböző országokban letelepedett, társult vállalkozások közötti, csoporton belüli ügyletek, például áruk vagy szolgáltatások transzfere során alkalmazott árat jelenti. Mivel az árakat a multinacionális vállalaton belüli, nem független társult tagok határozzák meg, előfordulhat, hogy ezek az árak nem tükrözik a tényleges piaci árat. Az Uniónak gondoskodnia kell arról, hogy a multinacionális vállalatok által létrehozott, adóköteles nyereséget nem utalják át mesterségesen a joghatóságán kívül eső területre, valamint hogy a multinacionális vállalatok által a saját országukban bejelentett adóalapok tükrözik az ott folytatott gazdasági tevékenységet. Az adófizetőket illetően kulcsfontosságú az adózás kétszeres elmaradása kockázatainak korlátozása, amelyek két ország közötti véleménykülönbségből adódhatnak azzal kapcsolatosan, hogy hogyan határozzák meg a társult vállalkozásokkal végrehajtott nemzetközi ügyleteik vonatkozásában azt az árat, amelyet a felek akkor fizetnének, ha nem volna közöttük különleges kapcsolat. Ez a rendszer nem teszi lehetővé egy sor mesterséges manőver alkalmazásának megakadályozását, nevezetesen az olyan termékek esetében, amelyeknél nem állapítható meg piaci ár (például franchise vagy vállalkozásoknak nyújtott szolgáltatások esetén).
Módosítás 101/rev
Irányelvre irányuló javaslat
7 c preambulumbekezdés (új)
(7c)   A szellemi tulajdonhoz, szabadalmakhoz és a kutatás-fejlesztéshez (K+F) kapcsolódó adórendszereket Unió-szerte széles körben alkalmazzák. Ugyanakkor a Bizottság számos tanulmánya egyértelműen kimutatta, hogy a szabadalmi adókedvezmény és a K+F előmozdítása közötti kapcsolat számos esetben önkényes. Az OECD a szabadalmi adókedvezmények rendszere szabályozása érdekében kidolgozta a módosított nexus módszert. Ez a módszer garantálja, hogy a szabadalmi adókedvezmény rendszer keretén belül csak azokra a jövedelmekre vonatkozik kedvezményes adókulcs, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a kutatási és fejlesztési célú kiadásokhoz. Azonban máris látható, hogy a tagállamok a nexus és a gazdasági tartalom fogalmát csak nehezen tudják innovációs adókedvezményeikre alkalmazni. Amennyiben 2017 januárjában a tagállamok továbbra sem alkalmazzák teljes körűen és egységesen a módosított nexus módszert a jelenlegi, káros szabadalmi adókedvezmények kiküszöbölésére, a Bizottságnak új, kötelező érvényű jogalkotási javaslatot kell előterjesztenie az Európai Unió működéséről szóló szerződés 116. cikke alapján, annak érdekében, hogy a régi, káros rendszerek felszámolásának időpontját 2017. június 30-ra hozzák előre, lerövidítve a szerzett jogokra vonatkozó szabály alkalmazási időszakát. A KKTA-nak fel kell számolnia a nyereség szellemi tulajdonnal kapcsolatos adótervezés révén történő átcsoportosítását.
Módosítás 16
Irányelvre irányuló javaslat
7 d preambulumbekezdés (új)
(7d)   Nem kell kivetni tőkekivonási adót az olyan jellegű eszközáthelyezések esetében, amennyiben azok aktív jövedelmet termelő tárgyi eszközök. Az ilyen eszközök áthelyezése elengedhetetlen eleme a vállalkozások eredményes forrásallokációinak, és célja nem elsősorban az adóoptimalizálás vagy az adókikerülés, ezért az említett rendelkezések alól ezeket mentesíteni kell.
Módosítás 17
Irányelvre irányuló javaslat
8 preambulumbekezdés
(8)  A külföldön megfizetett adó beszámításának eredendő nehézségei következtében az államok hajlamosak egyre nagyobb mértékben adómentességet adni a külföldi eredetű jövedelmek után az adóügyi illetőség szerinti államban. Ennek a megközelítésnek a nem szándékos negatív hatása azonban az, hogy olyan helyzeteket eredményez, amelyek révén adómentes vagy alacsony adóval terhelt jövedelmek kerülnek be a belső piacra, majd – sok esetben adózatlanul – áramlanak az Unió területén, kihasználva az uniós jogban rendelkezésre álló eszközöket. Az ilyen gyakorlatok ellen általános az átállási záradékok alkalmazása. Ezért olyan átállási záradékot szükséges előírni, amely a külföldi jövedelmek egyes – az Unióban adómentes, harmadik országokból származó – típusaira irányulnak, mint például a nyereségfelosztás, részvények értékesítéséből származó bevétel, és az állandó telephelyek nyeresége. Ezeknek a jövedelmeknek adókötelesnek kell lenniük az Unióban, amennyiben a harmadik országban egy bizonyos szint alatt adóztak. Figyelembe véve, hogy az átállási záradék nem követeli meg az alacsony adózású gazdálkodó egység ellenőrzését, és ezért az egység kötelező beszámolói nem feltétlen állnak rendelkezésre, a tényleges adókulcs kiszámítása esetenként nagyon bonyolult. Ezért a tagállamoknak a jogszabályban megállapított adókulcsot kell figyelembe venniük az átállási záradék alkalmazása során. A kettős adóztatás megakadályozása érdekében az átállási záradékot alkalmazó tagállamoknak be kell számítaniuk a külföldön megfizetett adót.
(8)  A külföldön megfizetett adó beszámításának eredendő nehézségei következtében az államok hajlamosak egyre nagyobb mértékben adómentességet adni a külföldi eredetű jövedelmek után az adóügyi illetőség szerinti államban. Ennek a megközelítésnek a nem szándékos negatív hatása azonban az, hogy olyan helyzeteket eredményez, amelyek révén adómentes vagy alacsony adóval terhelt jövedelmek kerülnek be a belső piacra, majd – sok esetben adózatlanul – áramlanak az Unió területén, kihasználva az uniós jogban rendelkezésre álló eszközöket. Az ilyen gyakorlatok ellen általános az átállási záradékok alkalmazása. Ezért olyan átállási záradékot szükséges előírni, amely a külföldi jövedelmek egyes – az Unióban adómentes, harmadik országokból származó – típusaira irányulnak, mint például a nyereségfelosztás, részvények értékesítéséből származó bevétel, és az állandó telephelyek nyeresége. Ezeknek a jövedelmeknek adókötelesnek kell lenniük az Unióban, amennyiben a származási országban egy bizonyos szint alatt adóztak, és a harmadik országgal kötött, hasonló hatású hatékony adózási megállapodás hiányában. A kettős adóztatás megakadályozása érdekében az átállási záradékot alkalmazó tagállamoknak be kell számítaniuk a külföldön megfizetett adót.
Módosítás 96
Irányelvre irányuló javaslat
9 preambulumbekezdés
(9)  Az adórendszerekben léteznek visszaélés elleni általános szabályok (GAAR), amelyek olyan, visszaélésszerű adózási gyakorlatokra irányulnak, amelyekre még nem vonatkoznak kifejezetten azokat célzó rendelkezések. Ezért a visszaélés elleni általános szabályok célja bizonyos hiányosságok pótlása, ami azonban nem érintheti a kifejezetten a visszaélések ellen irányuló szabályok alkalmazhatóságát. A visszaélés elleni általános szabályok Unión belüli alkalmazását a „teljesen mesterséges” (nem valódi) jogügyletekre kell korlátozni; ellenkező esetben az adózónak rendelkeznie kell azzal a joggal, hogy kereskedelmi tevékenysége tekintetében kiválassza az adózási szempontból legmegfelelőbb struktúrát. Fontos továbbá annak biztosítása, hogy a visszaélés elleni általános szabályok alkalmazása egységesen történjen belföldi, Unión belüli és harmadik országokat érintő esetekben, ily módon szavatolva, hogy a belföldi és határokon átnyúló helyzetekben ne legyen eltérő a hatályuk, valamint az alkalmazásuk eredménye.
(9)  Az adórendszerekben léteznek visszaélés elleni általános szabályok (GAAR), amelyek olyan, visszaélésszerű adózási gyakorlatokra irányulnak, amelyekre még nem vonatkoznak kifejezetten azokat célzó rendelkezések. Ezért a visszaélés elleni általános szabályok célja bizonyos hiányosságok pótlása, ami azonban nem érintheti a kifejezetten a visszaélések ellen irányuló szabályok alkalmazhatóságát. Az Unión belül a visszaélés elleni általános szabályokat olyan jogügyletekre kell alkalmazni, amelyeknek fő vagy egyik fő célja az egyébként alkalmazandó adózási rendelkezések tárgyával vagy céljával ellentétes adóelőny megszerzése, ám nem szabad akadályozni az adózókat a kereskedelmi tevékenységük tekintetében adózási szempontból legmegfelelőbb struktúra kiválasztásában. Fontos továbbá annak biztosítása, hogy a visszaélés elleni általános szabályok alkalmazása egységesen történjen belföldi, Unión belüli és harmadik országokat érintő esetekben, ily módon szavatolva, hogy a belföldi és határokon átnyúló helyzetekben ne legyen eltérő a hatályuk, valamint az alkalmazásuk eredménye.
Módosítás 19
Irányelvre irányuló javaslat
9 a preambulumbekezdés (új)
(9a)   Egy jogügylet vagy jogügylet-sorozat nem valódinak tekintendő, amennyiben különböző mértékű adókat eredményez bizonyos fajta – pl. szabadalmakból származó – jövedelmekre vonatkozóan.
Módosítás 97
Irányelvre irányuló javaslat
9 b preambulumbekezdés (új)
(9b)  A tagállamok részletesebb rendelkezéseket dolgoznak ki, amelyek világossá teszik, hogy mi értendő a nem valódi jogügyletek és egyéb, szankcionálandó adóügyi tevékenységek alatt. A szankciókat egyértelműen kell meghatározni, hogy ne alakulhasson ki jogbizonytalanság, továbbá erőteljesen ösztönözzék az adóügyi jogszabályok teljes körű betartását.
Módosítás 21
Irányelvre irányuló javaslat
9 c preambulumbekezdés (új)
(9c)   A tagállamoknak a nemzeti jogrendjüknek megfelelő szankciórendszert kell bevezetniük, és erről értesíteniük kell a Bizottságot.
Módosítás 22
Irányelvre irányuló javaslat
9 d preambulumbekezdés (új)
(9d)   A kedvező adójogi elbánásban részesülő céltársaságok – pl. postafiókcégek, fedőcégek – létrehozásának elkerülése érdekében a vállalatoknak eleget kell tenniük az állandó üzleti telephely és a minimális gazdasági tartalom 2. cikkben foglalt fogalommeghatározásának.
Módosítás 23
Irányelvre irányuló javaslat
9 e preambulumbekezdés (új)
(9e)   Meg kell tiltani, hogy az Unióban tevékenykedő adózók postafiókcégeket alkalmazzanak. Az adózóknak az éves országonkénti jelentéstételi kötelezettségeik keretében bizonyítaniuk kell az adóügyi hatóságok előtt, hogy a csoportjukba tartozó valamennyi egység rendelkezik gazdasági tartalommal.
Módosítás 24
Irányelvre irányuló javaslat
9 f preambulumbekezdés (új)
(9f)   Az Unión belüli határokon átnyúló adóügyi jogviták megoldására szolgáló jelenlegi mechanizmusok javítása érdekében nem csupán a kettős adóztatás eseteire kell összpontosítani, hanem az adózás kétszeres elmaradásának eseteire is, továbbá világosabb szabályokat és szigorúbb határidőket tartalmazó vitarendezési mechanizmusokat kell bevezetni 2017 januárjától.
Módosítás 25
Irányelvre irányuló javaslat
9 g preambulumbekezdés (új)
(9g)   Az adózók megfelelő azonosítása elengedhetetlen az adóhatóságok közötti eredményes információcsere szempontjából. Az azonosítás legjobb módja a harmonizált, közös európai adóazonosító szám (TIN) létrehozása lehet. Ennek segítségével bármely harmadik fél gyorsan, könnyen és helyesen azonosíthatja és rögzítheti az TIN-eket a határokon átnyúló ügyletekben, és ez alapja lehet a tagállami adóhatóságok közötti eredményes automatikus információcserének. A Bizottságnak ezenfelül egy hasonló, globális szintű azonosító szám – mint például a szabályozási felügyeleti bizottság globális jogalany-azonosítója (LEI) – létrehozásán is aktívan kell dolgoznia.
Módosítás 26
Irányelvre irányuló javaslat
10 preambulumbekezdés
(10)  Az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok hatására az alacsony adót fizető ellenőrzött leányvállalatok jövedelmét az anyavállalatnál számolják el. Ily módon az anyavállalatnak keletkezik adókötelezettsége a szóban forgó jövedelem után az adóügyi illetősége szerinti államban. Az érintett állam szakpolitikai prioritásai függvényében az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok egy teljes, alacsony adóterhet viselő leányvállalatra is irányulhatnak, de korlátozódhatnak az olyan jövedelemre is, amely mesterségesen lett a leányvállalathoz irányítva. Célszerű az ilyen helyzeteket mind harmadik országokban, mind pedig az Unióban érdemben kezelni. Az alapvető szabadságok tiszteletben tartása érdekében az Unión belül a szabályok hatását azon jogügyletekre kell korlátozni, amelyek a nyereségnek az anyavállalat tagállamából az ellenőrzött külföldi társasághoz történő, mesterséges átcsoportosítását eredményezik. Ebben az esetben az anyavállalat részére felosztott jövedelem összegét a szokásos piaci ár elve alapján ki kell igazítani annak érdekében, hogy az anyavállalat állama az ellenőrzött külföldi társaság jövedelmére csak abban a mértékben vessen ki adót, amilyen mértékben az nem felel meg az említett elvnek. Az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok hatálya nem terjedhet ki az Unióban adóügyi illetőséggel rendelkező pénzügyi vállalkozásokra, ideértve az ilyen vállalkozások Unióban található állandó telephelyeit. Ennek az az oka, hogy az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok jogszerű alkalmazását az Unión belül a gazdasági tartalommal nem rendelkező, mesterséges helyzetekre kell korlátozni, ami azt jelentené, hogy a nagymértékben szabályozott pénzügyi és biztosítási ágazatot valószínűleg nem érintenék ezek a szabályok.
(10)  Az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok hatására az alacsony adót fizető ellenőrzött leányvállalatok jövedelmét az anyavállalatnál számolják el. Ily módon az anyavállalatnak keletkezik adókötelezettsége a szóban forgó jövedelem után az adóügyi illetősége szerinti államban. Az érintett állam szakpolitikai prioritásai függvényében az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok egy teljes, alacsony adóterhet viselő leányvállalatra is irányulhatnak, de korlátozódhatnak az olyan jövedelemre is, amely mesterségesen lett a leányvállalathoz irányítva. Célszerű az ilyen helyzeteket mind harmadik országokban, mind pedig az Unióban érdemben kezelni. Az Unión belül a szabályok hatásának valamennyi olyan jogügyletre ki kell terjednie, amelyek egyik fő célja a nyereségnek az anyavállalat tagállamából az ellenőrzött külföldi társasághoz történő, mesterséges átcsoportosítása. Ebben az esetben az anyavállalat részére felosztott jövedelem összegét a szokásos piaci ár elve alapján ki kell igazítani annak érdekében, hogy az anyavállalat állama az ellenőrzött külföldi társaság jövedelmére csak abban a mértékben vessen ki adót, amilyen mértékben az nem felel meg az említett elvnek. Kerülni kell az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok és az átállási záradék közötti átfedéseket.
Módosítás 27
Irányelvre irányuló javaslat
11 preambulumbekezdés
(11)  A hibrid struktúrák abból fakadnak, hogy a kifizetések (pénzügyi eszközök) vagy a gazdálkodó egységek jogi minősítései között különbségek vannak, amelyek a felszínre kerülhetnek két joghatóság jogrendszere közötti ügyletek során. Az ilyen különbségek gyakran kettős levonást (azaz mindkét államban alkalmazott levonást) eredményeznek, vagy azt, hogy anélkül kerül levonásra a jövedelem az egyik államban, hogy a másikban beszámítanák azt az adóalapba. Ennek elkerülése érdekében olyan szabályokat kell megállapítani, amelyek révén a különbségekben érintett két joghatóság közül az egyiknek meg kell adnia a hibrid instrumentum jogi minősítését, a másiknak pedig el kell fogadnia azt. Bár a vállalkozások adózására vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoport keretében a tagállamok rendelkeznek közös iránymutatással az Unión belüli hibrid gazdálkodó egységek4 és a hibrid állandó telephelyek5, valamint a harmadik országokkal kapcsolatban álló hibrid gazdálkodó egységek adóügyi megítélése tekintetében, továbbra is szükség van kötelező érvényű szabályok elfogadására. Végezetül pedig e szabályok alkalmazási körét a tagállamok közötti hibrid struktúrákra kell korlátozni. A tagállamok és harmadik országok közötti hibrid struktúrák további vizsgálatot igényelnek.
(11)  A hibrid struktúrák abból fakadnak, hogy a kifizetések (pénzügyi eszközök) vagy a gazdálkodó egységek jogi minősítései között különbségek vannak, amelyek a felszínre kerülhetnek két joghatóság jogrendszere közötti ügyletek során. Az ilyen különbségek gyakran kettős levonást (azaz mindkét államban alkalmazott levonást) eredményeznek, vagy azt, hogy anélkül kerül levonásra a jövedelem az egyik államban, hogy a másikban beszámítanák azt az adóalapba. Ennek elkerülése érdekében olyan szabályokat kell megállapítani, amelyek révén a különbségekben érintett két joghatóság közül az egyiknek meg kell adnia a hibrid instrumentum jogi minősítését, a másiknak pedig el kell fogadnia azt. Amennyiben egy tagállam és egy harmadik ország között ilyen struktúra alakul ki, az említett művelet megfelelő adóztatásáról a tagállamnak kell gondoskodnia. Bár a vállalkozások adózására vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoport keretében a tagállamok rendelkeznek közös iránymutatással az Unión belüli hibrid gazdálkodó egységek4 és a hibrid állandó telephelyek5, valamint a harmadik országokkal kapcsolatban álló hibrid gazdálkodó egységek adóügyi megítélése tekintetében, továbbra is szükség van kötelező érvényű szabályok elfogadására.
__________________
__________________
4A magatartási kódexszel foglalkozó csoport (társasági adózás) 2014. december 11-i jelentése a Tanácsnak (16553/14, FISC 225).
4 A magatartási kódexszel foglalkozó csoport (társasági adózás) 2014. december 11-i jelentése a Tanácsnak (16553/14, FISC 225).
5 A magatartási kódexszel foglalkozó csoport (társasági adózás) 2015. június 11-i jelentése a Tanácsnak (9620/15, FISC 60).
5 A magatartási kódexszel foglalkozó csoport (társasági adózás) 2015. június 11-i jelentése a Tanácsnak (9620/15, FISC 60).
Módosítás 28
Irányelvre irányuló javaslat
11 a preambulumbekezdés (új)
(11a)   Uniós fogalommeghatározást kell alkotni, és létre kell hozni egy kimerítő feketelistát az adóparadicsomokról és azokról az országokról, köztük az uniósokról is, amelyek kedvező adórendelkezések biztosításával torzítják a versenyt. E feketelistát ki kell egészíteni a nem együttműködő joghatóságokra és az adóparadicsomokban működő pénzügyi intézményekre vonatkozó szankciók listájával.
Módosítás 29
Irányelvre irányuló javaslat
12 a preambulumbekezdés (új)
(12a)   Az adóhatóságok számára az egyik fő problémát az jelenti, hogy lehetetlen időben hozzájutni a multinacionális vállalatok adótervezési stratégiáival kapcsolatos teljes körű és lényeges információkhoz. Ezen információknak az adóhatóságok rendelkezésére kellene állniuk annak érdekében, hogy gyorsan tudjanak reagálni az adózási kockázatokra, e kockázatok eredményesebb felmérése, célzott ellenőrzési műveletek végrehajtása és a hatályos jogszabályok szükséges módosítására vonatkozó figyelmeztetések révén.
Módosítás 30
Irányelvre irányuló javaslat
14 preambulumbekezdés
(14)  Ezen irányelv egyik fő célja az, hogy javítsa a belső piac egészének az ellenálló képességét a határokon átnyúló adókikerülési gyakorlatokkal szemben, ami az egyes tagállamok önálló fellépésével nem érhető el megfelelően. A nemzeti társaságiadó-rendszerek eltérőek, és az egymástól független tagállami fellépések csak tovább fokoznák a belső piac jelenlegi széttagoltságát a közvetlen adózás területén. Ez egyúttal azt is lehetővé tenné, hogy a meglévő hiányosságok és torzulások megmaradjanak a különböző nemzeti intézkedések közötti kölcsönhatások során. Mindez a koordináció hiányát eredményezné. Tekintettel arra, hogy a belső piacon a hatékonyság hiánya elsősorban határokon átnyúló problémákat okoz, a helyzet javítását célzó intézkedéseket uniós szinten kell meghozni. Ezért kulcsfontosságú, hogy olyan megoldások kerüljenek elfogadásra, amelyek a belső piac egésze tekintetében működnek, ez pedig uniós szinten jobban megvalósítható. Ezért az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritási elvnek megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. A belső piac tekintetében a védelem minimális szintjének megállapításával ezen irányelv csupán a koordináció alapvető, minimális szintjének az elérésére törekszik az Unióban az említett célkitűzés megvalósítása érdekében.
(14)  Ezen irányelv egyik fő célja az, hogy javítsa a belső piac egészének az ellenálló képességét a határokon átnyúló adókikerülési gyakorlatokkal szemben, ami az egyes tagállamok önálló fellépésével nem érhető el megfelelően. A nemzeti társaságiadó-rendszerek eltérőek, és az egymástól független tagállami fellépések csak tovább fokoznák a belső piac jelenlegi széttagoltságát a közvetlen adózás területén. Ez egyúttal azt is lehetővé tenné, hogy a meglévő hiányosságok és torzulások megmaradjanak a különböző nemzeti intézkedések közötti kölcsönhatások során. Mindez a koordináció hiányát eredményezné. Tekintettel arra, hogy a belső piacon a hatékonyság hiánya elsősorban határokon átnyúló problémákat okoz, a helyzet javítását célzó intézkedéseket uniós szinten kell meghozni. Ezért kulcsfontosságú, hogy olyan megoldások kerüljenek elfogadásra, amelyek a belső piac egésze tekintetében működnek, ez pedig uniós szinten jobban megvalósítható. Ezért az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritási elvnek megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. A belső piac tekintetében a védelem minimális szintjének megállapításával ezen irányelv csupán a koordináció alapvető, minimális szintjének az elérésére törekszik az Unióban az említett célkitűzés megvalósítása érdekében. Ennek ellenére az adózás jogi keretének felülvizsgálatával, amely egy rendelet által lehetővé tenné az adóalapok eróziós gyakorlatának szabályozását, jobb eredményt lehetett volna elérni a belső piacon belüli egyenlő feltételek garantálásában.
Módosítás 31
Irányelvre irányuló javaslat
14 a preambulumbekezdés (új)
(14a)   A Bizottságnak elemeznie kell a globális bevételek és kiadások közötti kapcsolatot, valamint azt, hogy milyen hatása lenne egy erős szintű adónak, amelyet az alacsony adómértéket alkalmazó harmadik országokból érkező tőke hazatelepítésére vetnének ki.
Módosítás 32
Irányelvre irányuló javaslat
14 b preambulumbekezdés (új)
(14b)   Valamennyi olyan kereskedelmi megállapodásban és gazdasági partnerségi megállapodásban, amelynek az Unió részes fele, rendelkezni kell a jó adóügyi kormányzás előmozdításáról annak érdekében, hogy fokozni lehessen az átláthatóságot és a káros adózási gyakorlatok elleni küzdelmet.
Módosítás 33
Irányelvre irányuló javaslat
15 preambulumbekezdés
(15)  A Bizottságnak az irányelv hatálybalépése után három évvel értékelnie kell annak végrehajtását és jelentést kell tennie a Tanácsnak. A tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot minden olyan információról, amely szükséges a szóban forgó értékeléshez,
(15)  A Bizottságnak egyedi ellenőrzési mechanizmust kell létrehoznia annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az irányelv megfelelő végrehajtását és az irányelvben foglalt intézkedések egységes tagállami értelmezését. A Bizottságnak az irányelv hatálybalépése után három évvel értékelnie kell annak végrehajtását, és jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A tagállamoknak tájékoztatniuk kell az Európai Parlamentet és a Bizottságot minden olyan információról, amely szükséges a szóban forgó értékeléshez.
Módosítás 34
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 1 a pont (új)
1a.   „adózó”: az irányelv hatálya alá tartozó vállalati gazdálkodó egység;
Módosítás 35
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 4 a pont (új)
4a.   „jogdíjköltség”: bármilyen olyan kifizetésből adódó költség, amelyet irodalmi, művészeti vagy tudományos munka szerzői jogának felhasználásáért vagy felhasználása jogáért – beleértve a filmművészeti alkotások és szoftverek szerzői jogát is –, bármely szabadalom, védjegy, formaterv vagy minta, terv, titkos összetétel vagy eljárás használatáért vagy használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatokra vonatkozó információért vagy más immateriális javakért teljesítenek; az ipari, kereskedelmi vagy tudományos berendezések használatáért vagy használatának jogáért teljesített kifizetéseket jogdíjköltségeknek kell tekinteni;
Módosítás 36
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 4 b pont (új)
4b.   „banktitkot fenntartó vagy alacsony adómértéket alkalmazó adójogrendszer”: 2016. december 31-től az alábbi kritériumok valamelyikének megfelelő ország:
a)   nincs automatikus információcsere az illetékes hatóságra vonatkozó multilaterális megállapodás valamennyi aláírójával az OECD által 2014. július 21-én közzétett, "Az adózás területén a számlainformációk automatikus cseréjére vonatkozó nemzetközi standard"-jának megfelelően;
b)   nincs legalább az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvben1a meghatározott minimális követelményeknek megfelelő nyilvántartás a vállalatok, a bizalmi vagyonkezelők és az ezekkel egyenértékű jogi struktúrák végső tényleges tulajdonosairól;
c)   olyan jogi vagy közigazgatási előírások és gyakorlatok, amelyek adózási előnyöket biztosítanak a vállalkozásoknak függetlenül attól, hogy az adott vállalkozás tényleges gazdasági tevékenységet folytat-e, illetve jelentős gazdasági jelenléttel rendelkezik-e az országban.
__________________
Az Európai Parlament és a Tanács 2015. május 20-i (EU) 2015/849 irányelve a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o.).
Módosítás 37
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 7 a pont (új)
7a.   „állandó telephely”: egy tagállamban levő állandó üzletviteli hely, amelyen keresztül egy másik tagállam vállalkozása üzleti tevékenységét részben vagy egészben végzi; e meghatározás vonatkozik azokra a helyzetekre, amelyekben a teljes mértékben dematerializált digitális tevékenységet folytató vállalatokat állandó székhellyel rendelkezőnek tekintik bármely olyan tagállamban, amelynek gazdaságában az adott vállalat jelentős jelenléttel rendelkezik;
Módosítás 38
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 7 b pont (új)
7b.   „adóparadicsom”: az alábbiak közül egy vagy több kritériummal jellemezhető ország:
a)   a lakóhellyel vagy székhellyel nem rendelkező személyeket nem terheli adó vagy csak névleges adó terheli;
b)   a törvények vagy a közigazgatási gyakorlatok megakadályozzák az adózási információk más joghatóságokkal való eredményes cseréjét;
c)   a törvények vagy a közigazgatási gyakorlatok megakadályozzák az adózási átláthatóságot, illetve nem írnak elő ténylegesen folytatott gazdasági tevékenységet.
Módosítás 39
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 7 c pont (új)
7c.   „minimális gazdasági tartalom”: a digitális gazdaságot is felölelő azon elemek, amelyek lehetővé teszik egy vállalkozás olyan, tényszerű kritériumok alapján történő meghatározását, mint a gazdasági egység emberi és anyagi erőforrásainak megléte, igazgatási autonómiája, jogi realitása, továbbá, adott esetben, eszközeinek jellege;
Módosítás 40
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 7 d pont (új)
7d.   „európai adóazonosító szám vagy TIN”: az adócsalás és az adókijátszás elleni küzdelem megerősítésére irányuló cselekvési tervet tartalmazó 2012. december 6-i bizottsági közleményben meghatározott szám;
Módosítás 41
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 7 e pont (új)
7e.   „transzferárazás”: az az árazás, amely ellenében egy vállalkozás anyagi vagy immateriális javakat ad át, illetve amely ellenében szolgáltatásokat nyújt társult vállalkozásoknak;
Módosítás 42
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 7 f pont (új)
7f.   „a szabadalmi adókedvezmények rendszere”: olyan rendszer, amely a szellemi tulajdonból eredő, adókedvezményre jogosult jövedelmet oly módon számolja ki, hogy kapcsolatot teremt a szellemi tulajdont képező eszközök létrehozásakor eszközölt, elszámolható kiadások (melyeket a szellemi tulajdont képező eszközök létrehozásához kötődő globális kiadások arányaként fejeznek ki) és az ezen, szellemi tulajdont képező eszközökből keletkező jövedelem között; ez a rendszer a szellemi tulajdont képező eszközöket a szabadalmakra és az immateriális javakra korlátozza, és hozzájárul az „elszámolható kiadások”, az „összkiadások” és a „szellemi tulajdont képező eszközökből eredő jövedelem” meghatározásához;
Módosítás 43
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 7 g pont (új)
7g.   „postafiókcég”: bármely típusú jogi személy, amelynek nincsen gazdasági tartalma, és amelyet tisztán adózási céllal hoztak létre;
Módosítás 44
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 7 h pont (új)
7h.   „az adózóval társult személy vagy vállalkozás”: az a helyzet, amikor az elsőként említett személy több mint 25%-os részesedéssel rendelkezik a másodikban, vagy pedig egy harmadik személy mindkettőben több mint 25%-os részesedéssel rendelkezik.
Módosítás 45
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 7 i pont (új)
7i.   „hibrid struktúrákat alkalmazó adóelkerülési módszer”: amikor egy adott tagállami adózó és az alkalmazandó társaságiadó-rendszerben meghatározott, más tagállambeli vagy harmadik országbeli társult vállalkozás között olyan helyzet áll fenn, hogy az alábbi eshetőségek a pénzügyi eszköz vagy gazdálkodó egység eltérő jogi sajátosságai miatt következnek be:
a)   ugyanazon kifizetés, ráfordítás vagy veszteség adóból történő levonására sor kerül mind abban a tagállamban, ahol a fizetés forrása található, a ráfordítás felmerül vagy a veszteséget elszenvedték, mind pedig egy másik tagállamban vagy egy harmadik országban („kettős levonás”); vagy
b)   egy kifizetés adóból való levonására az annak forrása szerinti tagállamban vagy harmadik országban anélkül kerül sor, hogy sor kerülne ugyanazon kifizetés ennek megfelelő beszámítására a másik tagállamban vagy harmadik országban (beszámítás nélküli levonás).
Módosítás 46
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 2 bekezdés
(2)  A hitelfelvétel költségeinek a kamatbevételeket meghaladó része – abban az adóévben, amelyikben felmerül – csak az adózó kamatfizetés, adózás, értékcsökkenés és amortizáció előtti eredményének (EBITDA) 30 százalékáig vagy 1 millió EUR összegig vonható le, attól függően, hogy a kettő közül melyik a magasabb érték. Az EBIDTA kiszámítása úgy történik, hogy az adóköteles jövedelemhez újból hozzáadják a nettó kamatkiadások és más, a kamatokkal egyenértékű költségek adóval korrigált összegeit, valamint az értékcsökkenés és az amortizáció adóval korrigált összegeit.
(2)  A hitelfelvétel költségeinek a kamatbevételeket meghaladó része – abban az adóévben, amelyikben felmerül – csak az adózó kamatfizetés, adózás, értékcsökkenés és amortizáció előtti eredményének (EBITDA) 20 százalékáig vagy 2 millió EUR összegig vonható le, attól függően, hogy a kettő közül melyik a magasabb érték. Az EBIDTA kiszámítása úgy történik, hogy az adóköteles jövedelemhez újból hozzáadják a nettó kamatkiadások és más, a kamatokkal egyenértékű költségek adóval korrigált összegeit, valamint az értékcsökkenés és az amortizáció adóval korrigált összegeit.
Módosítás 47
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 2 a bekezdés (új)
(2a)   A tagállamok a (2) bekezdés hatálya alól kizárhatják a legalább 10 évre szóló olyan állami infrastrukturális projektek finanszírozására használt, harmadik féltől származó hitelhez kapcsolódó túlzott hitelköltségeket, amelyeket egy tagállam vagy az Unió általános közérdekű projektnek tekint.
Módosítás 48
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 4 bekezdés
(4)  Valamely adóév EBITDA-ja, amennyiben azt az adózónál az ugyanabban vagy az azt megelőző adóévekben felmerült hitelfelvételi költségek nem merítették ki, átvihető a következő adóévekre.
(4)  Valamely adóév EBITDA-ja, amennyiben azt az adózónál az ugyanabban vagy az azt megelőző adóévekben felmerült hitelfelvételi költségek nem merítették ki, öt évig átvihető a következő adóévekre.
Módosítás 49
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 5 bekezdés
(5)  Azok a hitelfelvételi költségek, amelyeket a (2) bekezdés értelmében az adott adóévben nem lehet levonni, a következő adóévekben az EBITDA 30 százalékáig ugyanúgy levonhatók, mint azok a hitelfelvételi költségek, amelyek ezekben az adóévekben merültek fel.
(5)  Azok a hitelfelvételi költségek, amelyeket a (2) bekezdés értelmében az adott adóévben nem lehet levonni, a következő öt adóévben az EBITDA 20 százalékáig ugyanúgy levonhatók, mint azok a hitelfelvételi költségek, amelyek ezekben az adóévekben merültek fel.
Módosítás 50
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 6 bekezdés
(6)  A (2)–(5) bekezdés nem alkalmazandó a pénzügyi vállalkozásokra.
(6)  A (2)–(5) bekezdés nem alkalmazandó a pénzügyi vállalkozásokra. A Bizottságnak akkor kell felülvizsgálnia e cikk alkalmazási körét, ha és amikor az OECD szintjén megállapodás születik, valamint ha a Bizottság megállapítja, hogy az OECD-megállapodás végrehajtható uniós szinten.
Módosítás 51
Irányelvre irányuló javaslat
4 a cikk (új)
4a. cikk (új)
Állandó telephely
(1)   Egy adóalany által használt vagy fenntartott állandó üzletviteli hely állandó telephelynek minősül, amennyiben a szóban forgó adóalany vagy egy vele szoros kapcsolatban álló személy az adott helyen vagy ugyanazon államban egy másik helyen kereskedelmi tevékenységet folytat, és
a)   ez a hely vagy az említett másik hely e cikk alkalmazásában az adóalany vagy a vele szoros kapcsolatban álló személy állandó telephelyének számít; vagy
b)   az adóalany és a vele szoros kapcsolatban álló személy egyazon helyen folytatott, illetve ugyanezen adóalany vagy a vele szoros kapcsolatban álló személyek mindkét helyszínen folytatott tevékenységeinek összessége nem előkészítő vagy kiegészítő jellegű, feltéve, hogy az adóalany és a vele szoros kapcsolatban álló személy egyazon helyen folytatott, illetve ugyanezen adóalany vagy a vele szoros kapcsolatban álló személyek mindkét helyszínen folytatott kereskedelmi tevékenységei egymást kiegészítő feladatköröknek minősülnek, melyek egy koherens kereskedelmi tevékenység részei.
(2)   Amennyiben egy személy egy adóalany nevében folytat tevékenységet valamely államban, és ennek keretében rendszerint olyan szerződéseket köt, vagy rendszerint főszerepet játszik olyan szerződések létrejöttében, amelyek szisztematikusan a szóban forgó adóalany lényegi beavatkozása nélkül köttetnek meg, és e szerződések
a)   az adóalany nevében jönnek létre;
b)   az adóalany tulajdonát képező vagy általa jogszerűen használt javak átruházását, illetve ilyen javak használati jogának a másik félre ruházását célozzák; vagy
c)   az adóalany általi szolgáltatásnyújtást célozzák, a szóban forgó adóalany állandó telephellyel rendelkezőnek minősül az adott államban mindazon tevékenységek tekintetében, melyeket megbízottja ott a nevében folytat, kivéve, ha a szóban forgó személy tevékenységei kiegészítő vagy előkészítő jellegűek, mely esetben annak ellenére, hogy azokat egy állandó üzletviteli helyen folytatják, az adott állandó üzletviteli hely ettől nem válik a jelen bekezdés értelmében vett állandó telephellyé.
(3)   a tagállamoknak ehhez a cikkhez kell igazítaniuk alkalmazandó jogszabályaikat és bármely kétoldalú, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt.
(4)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az előkészítő vagy kiegészítő jelleg fogalmával kapcsolatban.
Módosítás 52
Irányelvre irányuló javaslat
4 b cikk (új)
4b. cikk
Az állandó telephelynek betudható nyereség
(1)   Egy tagállamban a 4a. cikkben említett állandó telephelyhez rendelhető nyereségnek minősül az a nyereség is, amelyet az állandó telephely különösen a vállalkozás más részeivel való jogügyletei során várhatóan termelne, ha ezek hasonló feltételek mellett ugyanolyan tevékenységgel foglalkozó különálló és független vállalkozások lennének, figyelembe véve az érintett állandó telephely eszközeit és kockázatait is.
(2)   Amennyiben egy tagállam az (1) bekezdésben foglaltak szerint kiigazítja az állandó telephelyhez rendelhető nyereséget és ennek megfelelően adóztatja, a másik tagállamban ennek megfelelően ki kell igazítani a nyereséget és az adót, a kettős adóztatás elkerülése érdekében.
(3)   Az OECD a BEPS 7. fellépés keretében jelenleg felülvizsgálja a jövedelem és a vagyon adóztatásáról szóló OECD-modellegyezmény állandó telephelyhez rendelhető nyereséggel foglalkozó 7. cikkében meghatározott szabályokat, és azok módosítását követően a tagállamok ennek megfelelően kiigazítják alkalmazandó jogszabályaikat.
Módosítás 53
Irányelvre irányuló javaslat
4 c cikk (új)
4c. cikk
Banktitkot fenntartó vagy alacsony adómértéket alkalmazó adójogrendszerek
(1)   A tagállam forrásadót vethet ki az ebben a tagállamban letelepedett gazdálkodó egységek által egy banktitkot fenntartó vagy alacsony adómértéket alkalmazó adójogrendszerben letelepedett gazdálkodó egységnek teljesített kifizetésekre.
(2)   A nem közvetlenül egy banktitkot fenntartó vagy alacsony adómértéket alkalmazó adójogrendszerben letelepedett gazdálkodó egységnek teljesített olyan kifizetésekre, amelyekről azonban ésszerűen feltételezhető, hogy azokat közvetett módon, pl. egyszerűen más országokban letelepedett közvetítők útján, valamely banktitkot fenntartó vagy alacsony adómértéket alkalmazó adójogrendszerben letelepedett gazdálkodó egységnek teljesítik, szintén alkalmazandók az (1) bekezdés rendelkezései.
(3)   A tagállamok minden olyan kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt kellő időben módosítanak, amely jelenleg kizárja ilyen mértékű forrásadó alkalmazását, hogy elháríthatók legyenek a jogi akadályok e kollektív védintézkedés elől.
Módosítás 54
Irányelvre irányuló javaslat
5 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész
(1)  Az adózó köteles adót fizetni az áthelyezett eszközök adómegállapításhoz használt értékével csökkentett, tőkekivonáskori piaci értékének megfelelő összeg után az alábbi körülmények bármelyikének fennállása esetén:
(1)  Az adózó köteles adót fizetni az áthelyezett eszközök kivonáskor fennálló piaci értékének az eszközök adómegállapításhoz használt értékével csökkentett összege után az alábbi körülmények bármelyikének fennállása esetén:
Módosítás 55
Irányelvre irányuló javaslat
5 cikk – 1 bekezdés– a pont
a)  az adózó a székhelyéről egy másik tagállamban vagy harmadik országban lévő állandó telephelyére helyez át eszközöket;
a)  az adózó a székhelyéről egy másik tagállamban vagy harmadik országban lévő állandó telephelyére helyez át eszközöket, amennyiben a székhely szerinti tagállamnak az áthelyezés következtében a továbbiakban már nincs joga az áthelyezett eszközök megadóztatására;
Módosítás 56
Irányelvre irányuló javaslat
5 cikk – 1 bekezdés– b pont
b)  az adózó valamely tagállamban található állandó telephelyéről egy másik tagállamban vagy harmadik országban lévő székhelyére vagy másik állandó telephelyére helyez át eszközöket;
b)  az adózó valamely tagállamban található állandó telephelyéről egy másik tagállamban vagy harmadik országban lévő székhelyére vagy másik állandó telephelyére helyez át eszközöket, amennyiben az állandó telephely szerinti tagállamnak az áthelyezés következtében a továbbiakban már nincs joga az áthelyezett eszközök megadóztatására;
Módosítás 57
Irányelvre irányuló javaslat
5 cikk – 1 bekezdés– d pont
d)  az adózó valamely tagállamból azon kívülre helyezi át állandó telephelyét.
d)  az adózó másik tagállamba vagy harmadik országba helyezi át állandó telephelyét amennyiben az állandó telephely szerinti tagállamnak az áthelyezés következtében a továbbiakban nincs joga megadóztatni az áthelyezett eszközöket.
Módosítás 63
Irányelvre irányuló javaslat
5 cikk – 7 bekezdés
(7)  Ez a cikk nem alkalmazandó az ideiglenes jellegű eszközáthelyezésekre, amelyek esetében az eszközöket arra szánják, hogy visszakerüljenek az áthelyezésüket indító fél tagállamába.
(7)  Ez a cikk nem alkalmazandó az ideiglenes jellegű eszközáthelyezésekre, amelyek esetében az eszközöket arra szánják, hogy visszakerüljenek az áthelyezésüket indító fél tagállamába, sem pedig tárgyi eszközök olyan áthelyezésére, amelynek célja az aktív tevékenységből történő nyereségszerzés. Az adóalany akkor kaphat mentességet, ha bebizonyítja adóhatóságainak, hogy a külföldi eredetű jövedelem aktív tevékenységből származik, például egy külföldi adóhatóságok által kiállított igazolás bemutatásával.
Módosítás 64
Irányelvre irányuló javaslat
5 a cikk (új)
5a. cikk
Transzferárazás
(1)   Az OECD „Transzferár irányelvek a multinacionális vállalkozások és az adóhatóságok számára” című, 2010. augusztus 18-án közzétett irányelve szerint azok a nyereségek, amelyeket valamely vállalat realizált volna, ám amelyeket az alábbi feltételek miatt az adott vállalat nem realizálhatott, hozzáírhatók a szóban forgó vállalat nyereségeihez, és ennek megfelelően megadóztathatók:
a)   egy valamely állam területén bejegyzett vállalat közvetlenül vagy közvetett módon részt vesz a másik szerződő állam területén bejegyzett vállalat irányításában vagy ellenőrzésében, illetve annak részvényese; vagy
b)   ugyanazon személyek vesznek részt közvetlenül vagy közvetett módon egy valamely állam területén bejegyzett vállalat és egy másik állam területén bejegyzett vállalat irányításában vagy ellenőrzésében, illetve annak részvényesei, és valamint
c)   mindkét esetben fennáll, hogy a két vállalat kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolatait olyan közösen megállapított vagy egyoldalúan előírt feltételek határozzák meg, melyek nem felelnek meg két, egymástól független vállalat között rendes esetben létrejövő megállapodás feltételeinek,
(2)   amennyiben egy állam a területén bejegyzett vállalat nyereségéhez hozzáír – és ennek megfelelően megadóztat – olyan nyereségeket, melyek után egy másik állam területén bejegyzett vállalat a szóban forgó másik tagállamban már leadózott, és az említett nyereségek olyan nyereségek, amelyeket két, egymástól független vállalat között normál esetben létrejövő megállapodás feltételei mellett az előbbi vállalat realizált volna, az utóbbi állam elvégzi a szóban forgó nyereség után behajtott adó összegének megfelelő kiigazítását. E kiigazítás meghatározásakor megfelelően figyelembe kell venni a jelen irányelv többi rendelkezését, és az államok adóhatóságainak szükség esetén konzultálniuk kell egymással.
Módosítás 102
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk – 1 bekezdés
(1)   A tagállamok nem mentesítik az adózót az olyan külföldi eredetű jövedelem után fizetendő adó alól, amelyet az adózó egy harmadik országban lévő gazdálkodó egységtől nyereségfelosztásként, egy harmadik országban lévő gazdálkodó egységben tulajdonolt részvények értékesítéséből származó bevételként, vagy egy harmadik országban található állandó telephelyről származó jövedelemként kapott, amennyiben a gazdálkodó egység vagy az állandó telephely nyereségét terhelő adó kiszámításához alkalmazott, jogszabályban megállapított társaságiadó-kulcs – a gazdálkodó egység székhelye szerinti országban vagy abban az országban, ahol az állandó telephely található – alacsonyabb az adózó tagállamának társaságiadó-rendszere szerint alkalmazandó, jogszabályban megállapított adókulcs 40 %-ánál. Ilyen esetben az adózó adózni köteles a külföldi eredetű jövedelem után, és a harmadik országban megfizetett adót levonhatja az adóügyi illetősége szerinti államban keletkező adókötelezettségéből. A levonás összege nem haladhatja meg az adóköteles jövedelemre kivethető adónak a levonás előtt kiszámított mértékét.
(1)   A tagállamok nem mentesítik az adózót az olyan külföldi eredetű és nem aktív tevékenységből származó jövedelem után fizetendő adó alól, amelyet az adózó egy harmadik országban lévő gazdálkodó egységtől nyereségfelosztásként, egy harmadik országban lévő gazdálkodó egységben tulajdonolt részvények értékesítéséből származó bevételként, vagy egy harmadik országban található állandó telephelyről származó jövedelemként kapott, amennyiben a gazdálkodó egység vagy az állandó telephely nyereségét terhelő adó kiszámításához alkalmazott, jogszabályban megállapított társaságiadó-kulcs – a gazdálkodó egység székhelye szerinti országban vagy abban az országban, ahol az állandó telephely található – alacsonyabb 15 %-nál. Ilyen esetben az adózó adózni köteles a külföldi eredetű jövedelem után, és a harmadik országban megfizetett adót levonhatja az adóügyi illetősége szerinti államban keletkező adókötelezettségéből. A levonás összege nem haladhatja meg az adóköteles jövedelemre kivethető adónak a levonás előtt kiszámított mértékét. Az adóalany akkor kaphat mentességet, ha bebizonyítja adóhatóságainak, hogy a külföldi eredetű jövedelem aktív tevékenységből származik, amelyet a társaság a tevékenységhez mérten arányos, a társaságnál elszámolt nyereség mértékét alátámasztó mértékű személyzeti ellátottsággal, felszereltséggel, eszközállománnyal és helyiségekben folytat.
Módosítás 68
Irányelvre irányuló javaslat
7 cikk – 1 bekezdés
(1)  Azokat a nem valódi jogügyleteket vagy jogügylet-sorozatokat, melyeknek elsődleges célja az alkalmazandó adózási rendelkezések tárgyával vagy céljával ellentétes adóelőny megszerzése, figyelmen kívül kell hagyni a társaságiadó-kötelezettség kiszámításakor. Egy jogügylet több lépésből vagy részből is állhat.
(1)  Azokat a nem valódi jogügyleteket vagy jogügylet-sorozatokat, melyeknek fő vagy egyik fő célja az egyébként alkalmazandó adózási rendelkezések tárgyával vagy céljával ellentétes adóelőny megszerzése, valamennyi fontos tényt és körülményt figyelembe véve nem tekintik valódinak, és ezeket figyelmen kívül kell hagyni a társaságiadó-kötelezettség kiszámításakor. Egy jogügylet több lépésből vagy részből is állhat.
Módosítás 103
Irányelvre irányuló javaslat
7 cikk – 3 bekezdés
(3)  A jogügyletek vagy jogügylet-sorozatok (1) bekezdésnek megfelelően történő figyelmen kívül hagyása esetén az adókötelezettséget a nemzeti jog szerinti gazdasági tartalom alapján kell meghatározni.
(3)  A jogügyletek vagy jogügylet-sorozatok (1) bekezdésnek megfelelően történő figyelmen kívül hagyása esetén az adókötelezettséget a nemzeti jog szerinti, a 2. cikkben megállapított gazdasági tartalom alapján kell meghatározni.
Módosítás 70
Irányelvre irányuló javaslat
7 cikk – 3 a bekezdés (új)
(3a)   A tagállamok ezen irányelv teljes körű végrehajtásának biztosítása érdekében megfelelő személyzettel, szakértelemmel és költségvetési forrásokkal látják el nemzeti adóhatóságaikat és különösen adó-ellenőrzési személyzetüket, továbbá forrásokat biztosítanak az adóhatósági személyzet adócsalással és adókikerüléssel kapcsolatos határon átnyúló együttműködésre és automatikus információcserére irányuló képzésére.
Módosítás 98
Irányelvre irányuló javaslat
7 cikk – 3 b bekezdés (új)
(3b)   A Bizottságnak saját szervezetén belül létre kell hoznia egy, az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás ellenőrzésével és nyomon követésével foglalkozó egységet, amely erőteljes eszköz lenne az e jelenségek elleni küzdelemben, és amely a tagállamokkal szoros együttműködésben értékelésekkel és tanácsokkal szolgálna az irányelv és a kérdéskörre vonatkozó jövőbeni jogalkotási aktusok végrehajtását illetően. Az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás ellenőrzésével és nyomon követésével foglalkozó egység jelentést tesz majd az Európai Parlamentnek.
Módosítás 104
Irányelvre irányuló javaslat
8 cikk – 1 bekezdés – b pont
b)  a gazdálkodó egység országának általános adórendszere szerint a nyereség után az adózó tagállamának társaságiadó-rendszere szerint alkalmazandó tényleges adókulcs 40 %-ánál alacsonyabb tényleges társaságiadó-kulcs alapján számított adófizetési kötelezettség keletkezik;
b)  a gazdálkodó egység országának általános adórendszere szerint a nyereségre alkalmazandó tényleges társaságiadó-kulcs alacsonyabb 15%-nál; ezt az adókulcsot a világgazdasági helyzet alakulásának megfelelően minden évben újraértékelik;
Módosítás 73
Irányelvre irányuló javaslat
8 cikk – 1 bekezdés – c pont – bevezető rész
c)  a gazdálkodó egységnél keletkező jövedelem több mint 50 százaléka a következő kategóriák egyikébe tartozik:
c)  a gazdálkodó egységnél keletkező jövedelem több mint 25 százaléka a következő kategóriák egyikébe tartozik:
Módosítás 74
Irányelvre irányuló javaslat
8 cikk – 1 bekezdés – c pont – vii a alpont (új)
viia. az adózóval vagy kapcsolt vállalkozásaival folytatott árukereskedelemből származó jövedelem, kivéve azokat az egységesített árukat, amelyek független felek közt rendszeres kereskedelem tárgyát képezik, és amelyek tekintetében nyilvánosan követhető árak léteznek.
Módosítás 105
Irányelvre irányuló javaslat
8 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés
(2)  A tagállamok nem alkalmazzák az (1) bekezdést, ha a gazdálkodó egység valamely tagállamban vagy olyan harmadik országban rendelkezik adóügyi illetőséggel, amely részes fele az EGT-megállapodásnak, illetve egy harmadik országbeli gazdálkodó egység valamely tagállamban található állandó telephelye vonatkozásában, kivéve abban az esetben, ha az egység telephelye teljesen mesterséges, és olyan mértékben, amennyire a gazdálkodó egység tevékenysége során olyan, nem valódi jogügyleteket bonyolít, amelyek bevezetésénél adóelőny szerzése volt az elsődleges cél.
(2)  A tagállamok nem alkalmazzák az (1) bekezdést, ha a gazdálkodó egység valamely tagállamban vagy olyan harmadik országban rendelkezik adóügyi illetőséggel, amely részes fele az EGT-megállapodásnak, illetve egy harmadik országbeli gazdálkodó egység valamely tagállamban található állandó telephelye vonatkozásában, kivéve ha az adózó bizonyítani tudja, hogy az ellenőrzött külföldi társaság tényleges kereskedelmi okokból jött létre és gazdasági tevékenységét a társaságnál elszámolt nyereség mértékének megfelelő személyzeti ellátottsággal, felszereltséggel, eszközállománnyal és helyiségekben folytatja. A biztosítók egyedi esetében nem tekintendő valódi jogügyletnek, ha egy anyavállalat kockázatait saját leányvállalatain keresztül viszontbiztosítja.
Módosítás 77
Irányelvre irányuló javaslat
10 cikk – cím
Hibrid struktúrák
A tagállamok közötti hibrid struktúrák
Módosítás 80
Irányelvre irányuló javaslat
10 cikk – 2 a bekezdés (új)
A tagállamok aktualizálják a harmadik országokkal a kettős adóztatás elkerüléséről kötött egyezményeiket, vagy pedig együttesen tárgyalásokat folytatnak ezekkel egyenértékű megállapodásokról annak érdekében, hogy e cikk rendelkezései a tagállamok és harmadik országok közötti határon átnyúló helyzetekre is alkalmazhatók legyenek.
Módosítás 81
Irányelvre irányuló javaslat
10 a cikk (új)
10a. cikk
A harmadik országokra vonatkozó hibrid struktúrák
Amennyiben egy tagállam és egy harmadik ország közötti hibrid struktúra kettős levonáshoz vezet, a tagállam elutasítja ilyen kifizetés levonását, kivéve, ha ezt a harmadik ország már megtette.
Amennyiben egy tagállam és egy harmadik ország közötti hibrid struktúra beszámítás nélküli levonáshoz vezet, a tagállam elutasítja az ilyen kifizetés levonását vagy adott esetben beszámításának elmaradását, kivéve, ha ezt a harmadik ország már megtette.
Módosítás 82
Irányelvre irányuló javaslat
10 b cikk (új)
10b. cikk
A tényleges adókulcs
A Bizottság közös módszert dolgoz ki az egyes tagállamok tényleges adókulcsának kiszámítására vonatkozóan, hogy elkészíthesse a tagállami tényleges adókulcsok összehasonlító táblázatát.
Módosítás 83
Irányelvre irányuló javaslat
10 c cikk (új)
10c. cikk
Az adózási megállapodásokkal való visszaélések elleni intézkedések
(1)   A tagállamok kétoldalú adózási megállapodásaikat az alábbi rendelkezésekkel egészítik ki:
a)   olyan záradék, amelynek értelmében a megállapodás mindkét részes fele kötelezettséget vállal arra, hogy az adót a gazdasági tevékenység és az értékteremtés helyén fizetik meg;
b)   olyan kiegészítés, amely szerint a kétoldalú egyezmények célja a kettős adóztatás elkerülése mellett az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem;
c)   olyan záradék, amely a Bizottságnak az adóegyezményekkel való visszaélések elleni intézkedések végrehajtásáról szóló, 2016. január 28-i (EU) 2015/136 ajánlásában1a meghatározott, a főcél-teszt alapján megállapított általános adóelkerülés-ellenes szabályt tartalmaz;
d)   az állandó telephelynek jövedelem és vagyon adóztatásáról szóló OECD-modellegyezmény 5. cikkével összhangban történő meghatározása;
(2)   A Bizottság 2017. december 31-ig javaslatot tesz az adózási megállapodásokra vonatkozó európai megközelítésre, hogy létrehozható legyen egy olyan európai adómegállapodási modell, amely felválthatja az egyes tagállamok által kötött számtalan kétoldalú megállapodást.
(3)   a tagállamok elítélik kétoldalú megállapodások olyan joghatóságokkal történő aláírását, illetve ettől tartózkodnak, amelyek nem tartják be a jó adóügyi kormányzásra vonatkozóan elfogadott uniós elvek minimumszabványait.
______________________
1a HL L 25., 2016.2.2., 67. o.
Módosítás 84
Irányelvre irányuló javaslat
10 d cikk (új)
10d. cikk
Jó adóügyi kormányzás
A Bizottság valamennyi olyan kereskedelmi megállapodásban és gazdasági partnerségi megállapodásban, amelynek az Unió részes fele, rendelkezik a jó adóügyi kormányzás előmozdításáról, az átláthatóság fokozása és a káros adózási gyakorlatok elleni küzdelem céljából.
Módosítás 85
Irányelvre irányuló javaslat
10 e cikk (új)
10e. cikk
Szankciók
A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges intézkedést azok végrehajtására. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot e szabályokról és intézkedésekről, és bejelentik az ezeket érintő esetleges későbbi módosításokat.
Módosítás 86
Irányelvre irányuló javaslat
11 cikk – cím
Felülvizsgálat
Felülvizsgálat és nyomon követés
Módosítás 87
Irányelvre irányuló javaslat
11 cikk – 1 bekezdés
(1)  A Bizottság az irányelv hatálybalépése után három évvel értékeli annak végrehajtását, és jelentést tesz a Tanácsnak.
(1)  A Bizottság az irányelv hatálybalépése után három évvel értékeli annak végrehajtását, és jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
Módosítás 88
Irányelvre irányuló javaslat
11 cikk – 2 bekezdés
(2)  A tagállamok közölnek a Bizottsággal minden olyan információt, amely szükséges ezen irányelv végrehajtásának értékeléséhez.
(2)  A tagállamok közölnek az Európai Parlamenttel és a Bizottsággal minden olyan információt, amely szükséges ezen irányelv végrehajtásának értékeléséhez.
Módosítás 89
Irányelvre irányuló javaslat
11 cikk – 2 a bekezdés (új)
(2a)   A Bizottság egyedi ellenőrző mechanizmusról rendelkezik ezen irányelv teljes körű és megfelelő átültetésének, illetve az ebben foglalt valamennyi fogalommeghatározás és előírt tagállami intézkedés helyes értelmezésének biztosítása érdekében, hogy az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás elleni küzdelemben összehangolt európai megközelítés álljon rendelkezésre.
Módosítás 90
Irányelvre irányuló javaslat
11 a cikk (új)
11a. cikk
Európai adóazonosító szám
Az Európai Bizottság 2016. december 31-ig jogalkotási javaslatot nyújt be az összehangolt, közös európai adóazonosító számról, annak érdekében, hogy az Unión belül az adózás területén hatékonyabb és megbízhatóbb legyen az automatikus információcsere.
Módosítás 91
Irányelvre irányuló javaslat
11 b cikk (új)
11b. cikk
Az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere
A teljes átláthatóság és a jelen irányelvben foglalt rendelkezések helyes alkalmazásának biztosítása érdekében az adóügyi információkat a 2011/16/EU1a tanácsi irányelvben előírtaknak megfelelően automatikusan és kötelezően meg kell osztani.
_______________
1a A Tanács 2011/16/EU irányelve (2011. február 15.) az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 64., 2011.3.11., 1. o.).

Az Egyesült Államok Szenátusának a kínzás CIA általi alkalmazásáról szóló jelentéséről szóló, 2015. február 11-i parlamenti állásfoglalás nyomon követése
PDF 299kWORD 124k
Az Európai Parlament 2016. június 8-i állásfoglalása az Egyesült Államok Szenátusának a kínzás CIA általi alkalmazásáról szóló jelentéséről szóló, 2015. február 11-i európai parlamenti állásfoglalás nyomon követéséről (2016/2573(RSP))
P8_TA(2016)0266B8-0580/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, különösen annak 2., 3., 4., 6., 7. és 21. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 1., 2., 3., 4., 18. és 19. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvekre,

–  tekintettel az ENSZ vonatkozó emberi jogi eszközeire, különösen az 1966. december 16-i Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni 1984. december 10-i egyezményre és annak vonatkozó jegyzőkönyveire, valamint a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló, 2006. december 20-i nemzetközi egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a terrorcselekmények következtében a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető veszélyekről szóló, 2014. szeptember 24-i 2178. (2014) sz. határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának jelentésére, amelyet az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni küzdelemmel foglalkozó különleges előadója készített, és amely a kínzás és a kegyetlen bánásmód más formáinak módszerei és gyakorlatai ellen létrehozott vizsgálóbizottságokra helyezi a hangsúlyt,

–  tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Naszr és Gáli kontra Olaszország (Abu Omar) ügyben 2016 februárjában, az an-Nasíri kontra Lengyelország és Husszein (Abu Zubajda) kontra Lengyelország ügyben 2014 júliusában és az al-Maszri kontra Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság ügyben 2012 decemberében hozott ítéleteire,

–  tekintettel az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt folyamatban lévő ügyekre (Abu Zubajda kontra Litvánia és an-Nasíri kontra Románia),

–  tekintettel arra az olasz bírósági ítéletre, amelyben 22 CIA-ügynököt, a légierő egy pilótáját és két olasz ügynököt találtak bűnösnek és ítéltek távollétükben börtönbüntetésre Abu Omar milánói imám 2003-as elrablásában való közreműködésük miatt,

–  tekintettel az Európai Unió és tagállamai, valamint az Amerikai Egyesült Államok 2009. június 15-i együttes nyilatkozatára a guantánamói fogolytábor bezárásáról és a jövőbeli, terrorizmus elleni együttműködésről, amely a közösen vallott értékeken, a nemzetközi jogon, valamint a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásán alapul,

–  tekintettel a Guantánamóról: egy küszöbön álló halálos ítéletről szóló, 2011. június 9-i állásfoglalására(1) és további, Guantánamóról szóló állásfoglalásaira, amelyek közül a legutóbbi a fogvatartottak éhségsztrájkjáról szóló 2013. május 23-i állásfoglalás(2), tekintettel továbbá a halálbüntetésről szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására(3), valamint a halálbüntetéssel kapcsolatos uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való feltételezett használatáról szóló, az ideiglenes bizottság munkájának félidejénél elfogadott, 2006. július 6-i állásfoglalására(4), az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való feltételezett használatáról szóló, 2007. február 14-i állásfoglalására(5), az európai országokban a foglyok CIA általi állítólagos szállításáról és illegális fogva tartásáról: az Európai Parlament TDIP bizottsága által készített jelentés nyomon követéséről szóló, 2012. szeptember 11-i állásfoglalására(6) és az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való állítólagos használatáról szóló, 2013. október 10-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Tanács alapvető jogokról és a jogállamiságról szóló, 2014. június 5–6-i következtetéseire és a Bizottságnak az Európai Unió Alapjogi Chartája alkalmazásáról szóló, 2013. évi jelentésére,

–  tekintettel az alapvető jogok 2012. évi európai unióbeli helyzetéről szóló, 2014. február 27-i állásfoglalására(8) és az alapvető jogok 2013–2014. évi európai unióbeli helyzetéről szóló 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a Bizottságnak „A jogállamiság megerősítésére irányuló új uniós keret” című, 2014. március 11-i közleményére (COM(2014)0158),

–  tekintettel az Egyesült Államok Szenátusának a kínzás CIA általi alkalmazásáról szóló jelentéséről szóló, 2015. február 11-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményének végrehajtásáról szóló, 2015 márciusában elfogadott brüsszeli nyilatkozatra,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményének 52. cikke alapján a CIA általi illegális fogva tartással és a terrorizmussal vádolt fogvatartottak szállításával kapcsolatban indított, mára lezárt tudakozódásra és az Európa Tanács főtitkára által az egyezmény részes államai elé terjesztett megkeresésre, miszerint 2015. szeptember 30-ig tájékoztassák a lezárt vagy folyamatban lévő vizsgálatokról, az országok bíróságai előtt indított vonatkozó keresetekről és egyéb, a tudakozódás tárgyával kapcsolatban hozott intézkedésekről(11),

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság 2015. szeptember 24–25. között Bukarestbe (Románia) indított parlamenti tényfeltáró küldöttségének látogatására és a látogatásról készült jelentésre,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság 2015. október 13-i, a foglyok európai országokban történő, CIA általi állítólagos szállítására és illegális fogva tartására irányuló vizsgálatáról szóló nyilvános meghallgatására,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság számára 2015-ben készült, „A quest for accountability? EU and Member State inquiries into the CIA Rendition and Secret Detention Programme” (Az elszámoltathatóság nyomában? Az Unió és a tagállamok vizsgálatai a CIA kiadatási és titkos fogvatartási programjával kapcsolatban) című tanulmány közzétételére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet emberi jogi szakértőinek a guantánamói fogolytábor létesítésének 14. évfordulója alkalmából az Egyesült Államok kormányához írt, 2016. január 11-i nyílt levelére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága által a guantánamói foglyok emberi jogaival, többek között orvosi ellátáshoz való hozzáférésükkel kapcsolatban a közelmúltban elfogadott állásfoglalásokra és közzétett jelentésekre, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának 2015. évi jelentésére és az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportjának határozataira,

–  tekintettel az Egyesült Államok Szenátusának a kínzás CIA általi alkalmazásáról szóló jelentéséről szóló 2015. február 11-i európai parlamenti állásfoglalás nyomon követéséről a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdésekre (O-000038/2016 – B8-0367/2016 és O-000039/2016 – B8-0368/2016),

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió alapja a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok, valamint az emberi méltóság és a nemzetközi jog tiszteletben tartásának elve, bel- és külpolitikai téren egyaránt; mivel az Unió emberi jogok iránti elkötelezettségének – amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatálybalépése, valamint az emberi jogok európai egyezményéhez történő csatlakozás folyamata is megerősített – valamennyi szakpolitikai területen érvényesülnie kell annak érdekében, hogy az EU emberi jogi politikája hatékonnyá válhasson;

B.  mivel a „terrorizmus elleni háborúra” kerülő hangsúly miatt a különböző állami hatáskörök közötti egyensúly veszélyes mértékben eltolódott a kormányok hatáskörének a parlamentek és az igazságszolgáltatás kárára való bővítése felé, és korábban nem tapasztalt gyakorisággal fordul elő az államtitokra való hivatkozás, ami akadályozza az emberi jogok feltételezett megsértéseinek nyilvános vizsgálatát;

C.  mivel a Parlament ismételten felhívott arra, hogy a terrorizmus elleni küzdelem során tartsák tiszteletben a jogállamiságot, az emberi méltóságot, az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat, többek között az e téren folytatott nemzetközi együttműködés során is, az uniós szerződések, az emberi jogok európai egyezménye, a nemzeti alkotmányok és az alapvető jogokról szóló jogszabályok alapján;

D.  mivel a Parlament az európai országoknak a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való állítólagos használatával foglalkozó ideiglenes bizottsága munkájának eredményeképp határozottan elítélte az Egyesült Államok vezetésével a CIA által folytatott kiadatási és titkos fogvatartási programot, amelyek során számos emberi jogi jogsértést követtek el, beleértve a jogellenes és önkényes fogva tartást, emberrablást, kínzást és más embertelen vagy megalázó bánásmódot, a visszaküldés tilalmának megsértését és erőszakos eltüntetést Európa légterének és területének CIA általi használata révén;

E.  mivel az e tettek tekintetében való elszámoltathatóság elengedhetetlen az emberi jogoknak az uniós bel- és külpolitikákban való hatékony védelme és előmozdítása, valamint a jogállamiságon alapuló, törvényes és hatékony biztonságpolitikák biztosítása érdekében;

F.  mivel a Parlament több alkalommal is kérte az uniós tagállamoknak a CIA rendkívüli kiadatási és titkos fogvatartási programjába való bevonásának teljes körű kivizsgálását;

G.  mivel 2015. december 9-én volt az Egyesült Államok Szenátusa Hírszerzési Különbizottsága (SSCI) által a CIA fogvatartási és kihallgatási programjáról és a CIA által 2001 és 2006 között alkalmazott különféle kínzási módszerekről készített tanulmány közzétételének első évfordulója; mivel a tanulmány új tényeket tár fel, amelyek megerősítik azokat az feltételezéseket, amelyek szerint számos uniós tagállam, azok hatóságai, valamint nemzetbiztonsági és hírszerző szolgálataik tisztviselői és ügynökei bűnrészesek voltak a CIA rendkívüli kiadatási és titkos fogvatartási programjában, esetenként korrupció révén, jelentős összegeket fogadva el a CIA-től az együttműködésért cserébe; mivel a tanulmány nem eredményezett semmiféle elszámoltatást az Egyesült Államokban a CIA kiadatási és titkos fogvatartási programjával kapcsolatban; mivel az Egyesült Államok sajnálatos módon nem működött együtt a CIA programjaiban való európai bűnrészesség ügyében folytatott európai vizsgálatokban, és mivel ez idáig egyetlen elkövetőt sem vontak felelősségre;

H.  mivel Mark Martins, a guantánamói katonai bíróság főügyésze kijelentette, hogy a CIA fogvatartási és kihallgatási programjáról készült SSCI-tanulmányban leírt események valóban megtörténtek;

I.  mivel a SSCI-tanulmány összefoglalójában szereplő információk alapján új, átfogó vizsgálatra került sor, amely megerősítette a számos más ország – köztük uniós tagállamok – bevonásával kapcsolatos korábbi vizsgálatok eredményét, és új irányokat is azonosított további vizsgálatokhoz;

J.  mivel az előző Európai Parlament 2013. október 10-i állásfoglalásában felhívta a jelenlegi Parlamentet, hogy továbbra is vállalja és hajtsa végre az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való állítólagos használatával foglalkozó ideiglenes bizottság által adott megbízatást, és ennek keretében biztosítsa, hogy a bizottság ajánlásait nyomon követik, vizsgálja meg az esetlegesen felmerülő új elemeket, továbbá teljes mértékben használja ki és fejlessze tovább vizsgálati jogkörét;

K.  mivel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága által a guantánamói foglyok emberi jogaival kapcsolatban a közelmúltban elfogadott állásfoglalások és közzétett jelentések aggodalomra adnak okot amiatt, hogy legalábbis néhány fogoly nem kap megfelelő orvosi ellátást vagy rehabilitációt; mivel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának 2015. évi jelentése hasonlóképpen aggályokat fogalmaz meg az emberi jogok védelmének guantánamói helyzetével, többek között a tisztességes eljáráshoz való jog megtagadásával kapcsolatban, és mivel az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportja határozataiban megállapította, hogy több guantánamói foglyot önkényesen tartanak fogva;

L.  mivel Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke ígéretet tett arra, hogy a guantánamói fogolytábort 2010 januárjáig bezárják; mivel az EU és tagállamai, valamint az Egyesült Államok 2009. június 15-én együttes nyilatkozatott tettek a guantánamói fogolytábor bezárásáról és a jövőbeli, terrorizmus elleni együttműködésről, amely a közösen vallott értékeken, a nemzetközi jogon, valamint a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletén alapul; mivel 2016. február 23-án Obama elnök a Kongresszus elé terjesztette a guantánamói katonai börtön egyszer s mindenkorra történő bezárásának tervét; mivel az uniós tagállamok által biztosított, a foglyok egy részének áttelepítését célzó segítségnyújtás korlátozott mértékű;

M.  mivel az érintett tagállamok közül egyik sem folytatott teljes és tényleges vizsgálatot abból a célból, hogy a bűncselekmények elkövetőit nemzetközi és tagállami jogszabályok alapján bíróság elé állítsa, vagy az Egyesült Államok Szenátusának tanulmánya nyomán az elszámoltathatóságot biztosítsa;

N.  mivel sajnálatos, hogy a Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága Bukarestbe indított tényfeltáró küldöttségnek nem állt módjában ellátogatni a Minősített Adatok Nemzeti Nyilvántartó Hivatalának (ORNISS) épületébe, amelyet a tudósítások szerint a CIA titkos fogvatartási helyként használt;

O.  mivel a Parlament az Egyesült Államok Szenátusának a kínzás CIA általi alkalmazásáról szóló jelentéséről szóló 2015. február 11-i állásfoglalásában utasította az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy – társulva a Külügyi Bizottsággal és különösen az Emberi Jogi Albizottsággal – kezdje újra a foglyok európai országokban történő, CIA általi állítólagos szállítására és illegális fogva tartására irányuló vizsgálatát, és egy éven belül tegyen jelentést a plenáris ülésnek;

1.  hangsúlyozza, hogy a fokozódó globális instabilitás idején különösen és stratégiai szempontból is fontos a transzatlanti kapcsolat; úgy véli, hogy ezt a közös érdekeken és értékeken alapuló kapcsolatot a multilateralizmus tiszteletben tartására és a jogállamiságra támaszkodva, valamint a konfliktusok tárgyalások útján való megoldásával tovább kell erősíteni;

2.  ismételten és határozottan elítéli a nemzetközi jogszabályok értelmében tiltott, kiterjesztett vallatási technikák alkalmazását, amelyek sértik többek között a szabadsághoz, a biztonsághoz, az emberhez méltó bánásmódhoz, a kínzás tilalmához, az ártatlanság vélelméhez, a tisztességes eljáráshoz, az ügyvédhez és a jog szerinti egyenlő védelemhez való jogot;

3.  aggodalmának ad hangot az Egyesült Államok Szenátusa tanulmányának közzététele után egy évvel tapasztalható apátia miatt, melyet a tagállamok és az uniós intézmények mutatnak a 2001 és 2006 között európai földön történt kínzások és az alapvető jogok többszörös megsértésének elismerésével kapcsolatban, valamint azzal kapcsolatban, hogy ezeket az eseteket kivizsgálják, és a bűnrészeseket és felelősöket bíróság elé állítsák;

4.  örömmel veszi tudomásul az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Naszr és Gáli kontra Olaszország ügyben 2016. február 23-án hozott ítéletét (44883/09), amely kimondja, hogy az olasz hatóságok tudtak Abu Omar egyiptomi imám megkínzásáról, és a felelősök tényleges büntetlenségének biztosítására egyértelműen felhasználták az államtitok elvét; felhívja az olasz kormányt, hogy oldja fel a hírszerző és katonai nemzetbiztonsági szolgálat volt vezetőjére és helyettesére, valamint a szolgálat három korábbi tagjára vonatkozó államtitok minősítést annak érdekében, hogy elháruljon az akadály az igazságszolgáltatás útjából;

5.  sajnálattal állapítja meg, hogy csupán egyetlen pártközi tényfeltáró küldöttséget indítottak 2015 szeptemberében Romániába; kéri, hogy az Európai Parlament indítson több tényfeltáró küldöttséget azokba a tagállamokba, melyeket az Egyesült Államok Szenátusának a CIA fogvatartási és kihallgatási programjáról készült tanulmánya a programban bűnrészesként említ, például Litvániába, Lengyelországba, Olaszországba és az Egyesült Királyságba;

6.  hangsúlyozza, hogy a közös értékeken, így a szabadság és a biztonság, a demokrácia és az alapvető emberi jogok előmozdításán alapuló transzatlanti együttműködés az EU külkapcsolatainak kiemelt eleme, és ennek így is kell maradnia; megismétli az EU és az Egyesült Államok 2009. évi közös nyilatkozatában foglalt egyértelmű álláspontot, miszerint a terrorizmus felszámolását célzó közös erőfeszítéseknek meg kell felelniük a nemzetközi jog, különösen a nemzetközi emberi jogi jogszabályok és a humanitárius jogszabályok szerinti kötelezettségeknek, valamint hogy ez teszi majd országainkat erősebbé és biztonságosabbá; felhívja az Egyesült Államokat, hogy ezzel összefüggésben tegyen meg minden lehetséges erőfeszítést arra, hogy az uniós polgárok jogait ugyanúgy tiszteletben tartsa, mint az Egyesült Államok állampolgáraiét;

7.  úgy véli, hogy a terrorizmus elleni küzdelemre irányuló transzatlanti együttműködés során tiszteletben kell tartani az uniós jogszabályok által biztosított alapvető jogokat, alapvető szabadságjogokat és a magánélet tiszteletben tartásához való jogot, az Atlanti-óceán mindkét partján élő polgárok közös javát szolgálva; kéri, hogy a terrorizmus elleni hatékony küzdelem érdekében folytatódjon a transzatlanti partnerek közötti politikai párbeszéd a biztonságról és a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos kérdésekről, ideértve a polgári és az emberi jogok védelmét;

8.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy több mint egy évvel az Egyesült Államok Szenátusa tanulmányának közzététele és a jelenlegi Parlament állásfoglalásának elfogadása után, mely állásfoglalásban felszólította az Egyesült Államokat arra, hogy vizsgálja ki az emberi jogok többszörös megsértésének a CIA kiadatási és titkos fogvatartási programjaiból eredő eseteit és ez ügyekben indítson büntetőeljárást, egyetlen elkövetőt sem vontak felelősségre, és az Egyesült Államok kormánya nem működött együtt az uniós tagállamokkal;

9.  ismételten felhívja az Egyesült Államokat, hogy vizsgálja ki az emberi jogok többszörös megsértésének az Egyesült Államok előző kormánya vezetésével a CIA által folytatott kiadatási és titkos fogvatartási programokból eredő eseteit, és ez ügyekben indítson büntetőeljárást, valamint működjön együtt a tagállamoktól érkező, információra, kiadatásra vagy az áldozatok CIA-programmal kapcsolatos tényleges jogorvoslatára irányuló kérések ügyében; arra ösztönzi az Egyesült Államok Szenátusa Hírszerzési Különbizottságát, hogy tegye közzé a CIA fogvatartási és kihallgatási programjáról szóló tanulmány teljes szövegét; kiemeli az Egyesült Államok Szenátusának azon alapvető következtetését, hogy a CIA által alkalmazott erőszakos és illegális módszerek révén nem sikerült olyan hírszerzési információkhoz jutni, melyek birtokában megakadályozhatók lennének a további terrortámadások; ismételten hangsúlyozza, hogy teljes mértékben elítéli a kínzást és az erőszakos eltüntetést; felhívja továbbá az Egyesült Államokat, hogy tegyen eleget a Guantánamóban történt kínzásra és bántalmazásra vonatkozó jelenlegi állítások kivizsgálására irányadó nemzetközi jognak, köztük uniós tagállamoktól érkezett számos olyan kérésnek, amelyben tájékoztatást kérnek a korábban a CIA titkos börtöneiben fogva tartottakról, valamint az ENSZ kínzás elleni küzdelemmel foglalkozó különleges előadójának Guantánamo megtekintésére és a CIA általi kínzás áldozatainak meghallgatására vonatkozó megbízatásával kapcsolatos kérésének;

10.  sajnálattal veszi tudomásul az Európa Tanács főtitkára által az emberi jogok európai egyezményének 52. cikke alapján indított tudakozódás lezárását, melynek oka, hogy a vizsgálatok számos tagállamban befejezetlenül maradtak, és ezzel összefüggésben további nyomon követésre van szükség; ez okból megismétli a tagállamoknak szóló felhívását, hogy a teljes átláthatóság biztosítása mellett vizsgálják ki azokat a feltételezéseket, melyek szerint titkos börtönök voltak területükön, amelyekben a CIA-program keretében embereket tartottak fogva, és indítsanak büntetőeljárást az e műveletekben részt vevő személyek, köztük az állami szereplők ellen, figyelembe véve az újonnan napvilágra került bizonyítékokat (többek között a SSCI-tanulmány összefoglalójában vázolt kifizetéseket), valamint sajnálattal állapítja meg, hogy a vizsgálatok lassan haladnak, az elszámoltathatóság korlátozott, és túlzott mértékben támaszkodnak az államtitokká minősítésre;

11.  arra ösztönzi Litvániát, Romániát és Lengyelországot, hogy a lehető legrövidebb időn belül végezzenek átlátható, alapos és érdemi bűnügyi nyomozást a CIA által a területükön működtetett titkos fogvatartási intézményekkel kapcsolatban a nyilvánosságra hozott valamennyi tényszerű bizonyíték maradéktalan figyelembevételével, hogy állítsák bíróság elé az emberi jogok megsértésének elkövetőit, hogy tegyék lehetővé a vizsgálatot végzők számára a kiadatás során használt légi járatok hálózatának és a szóban forgó légi járatok szervezésében vagy lebonyolításában részt vevő, nyilvánosan ismert kapcsolattartók átfogó vizsgálatát, arra ösztönzi továbbá az említett államokat, hogy végezzék el a börtönök helyszíni vizsgálatát és az ott fogva tartott személyek számára biztosított orvosi ellátás vizsgálatát, valamint a rögzített telefonbeszélgetések és pénzátutalások elemzését, továbbá hogy fogadják be a lehetséges áldozatok arra irányuló kérelmét, hogy státuszukat elismerjék vagy a nyomozásban részt vehessenek, valamint biztosítsák, hogy minden lényeges bűncselekmény – többek között a foglyok szállításával kapcsolatos bűncselekmények – vizsgálatára sor kerüljön, vagy hogy hozzák nyilvánosságra minden eddig elvégzett vizsgálat megállapításait;

12.  ragaszkodik az Emberi Jogok Európai Bírósága Lengyelország és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság ellen hozott ítéletének maradéktalan és mielőbbi végrehajtásához, beleértve a sürgős egyedi és általános intézkedések betartását; megismétli az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága Lengyelországnak szóló felhívását, miszerint az ország kérjen és szerezzen diplomáciai garanciákat az Egyesült Államoktól a halálbüntetés mellőzésére és a tisztességes eljárás biztosítására vonatkozóan, valamint hogy folytasson határidőhöz kötött, alapos és tényleges bűnügyi nyomozást annak biztosítása érdekében, hogy minden vonatkozó – ideértve az összes áldozattal kapcsolatos – bűncselekményt felderítsenek, és hogy az emberi jogok megsértésének elkövetőit bíróság elé állítsák; örömmel veszi tudomásul ez okból, hogy Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak szándékában áll egy eseti, független vizsgálati szerv létrehozása, és ösztönzi ennek nemzetközi támogatással és részvétellel történő mielőbbi felállítását;

13.  emlékeztet arra, hogy Ioan Talpes, a román titkosszolgálat volt igazgatója jegyzőkönyvbe véve elismerte az európai parlamenti küldöttségnek, hogy tudott a CIA romániai jelenlétéről, és elismerte azt is, hogy engedélyt adott arra, hogy a CIA „kibéreljen” egy kormányzati épületet;

14.  aggályosnak tartja, hogy az egyes tagállamok CIA-programba való bevonására irányuló nemzeti parlamenti és bírósági vizsgálatok akadályokba ütköztek, és hogy a dokumentumok nem helyénvaló minősítése az emberi jogok megsértését elkövető személyek de facto büntetlenségét eredményezte;

15.  emlékeztet arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága – 2014. július 24-i ítéletében – immár kifejezetten elismerte, hogy a tagállamoknak a CIA kiadatási programjában való részvételére fényt derítő nyilvános források és halmozott bizonyítékok elfogadható bizonyítékok a bírósági eljárásokban, különösen ha a hivatalos állami dokumentumokat államtikoknak való minősítésük miatt a nyilvánosság vagy a bíróság nem vizsgálhatja meg ;

16.  örömmel veszi tudomásul Románia eddig tett erőfeszítéseit, és felhívja Románia Szenátusát, hogy oldja fel 2007. évi jelentése maradék részeinek államtitok minősítését, nevezetesen a mellékletekét, amelyeken a szenátus vizsgálatának következtetései alapulnak; ismételten felhívja Romániát, hogy vizsgálja ki a titkos börtön létezésére vonatkozó feltételezéseket, állítsa bíróság elé az ezekben a műveletekben részt vevő személyeket figyelembe véve a napvilágra került összes új bizonyítékot, és a lehető legrövidebb időn belül zárja le a vizsgálatot;

17.  megállapítja, hogy a litván nemzetbiztonsági és védelmi parlamenti bizottság által Litvániának a CIA titkos fogvatartási programjában való részvételéről folytatott vizsgálat során gyűjtött adatokat nem hozták nyilvánosságra, és kéri, hogy tegyék közzé az adatokat;

18.  csalódottságának ad hangot, mert a tényfeltáró küldöttség tagjainak többszöri kérés (a Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága elnökének a román külügyminiszternek írt levele és a tényfeltáró küldöttség ott-tartózkodása alatt az államtitkárhoz intézett kérés) ellenére sem állt módjukban ellátogatni a „Bright Light” épületbe, amelyről többször – és hivatalosan is – jelentették, hogy fogva tartásra használták;

19.  felszólítja az Európai Parlament valamennyi képviselőjét, hogy teljes mértékben és aktívan támogassa az uniós tagállamoknak a CIA rendkívüli kiadatási és titkos fogvatartási programjába való bevonásának teljes körű kivizsgálását, különösen azon személyek kivizsgálását, akik kormányzati tisztségeket töltöttek be az érintett országokban a vizsgált események idején;

20.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy 2016. június vége előtt tegyenek jelentést a plenáris ülésnek a foglyok európai országokban történő, CIA általi állítólagos szállítására és illegális fogva tartására irányuló európai parlamenti vizsgálat ajánlásainak és kéréseinek nyomon követési intézkedéseiről és a tagállamokban folytatott vizsgálatok és büntetőeljárások megállapításairól;

21.  sürgeti, hogy az EU és az Egyesült Államok közötti, de különösen az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága és az Egyesült Államok Kongresszusában és Szenátusában a hasonló témákkal foglalkozó kollégák közötti parlamentközi párbeszéd legyen rendszeres és strukturált, és erősödjön meg a transzatlanti jogalkotói párbeszéd keretében biztosított együttműködés és párbeszéd által kínált összes lehetőség kihasználásával; ezzel összefüggésben üdvözli az Európai Parlament és az Egyesült Államok Kongresszusa közötti transzatlanti jogalkotói párbeszéd 78. ülését, amelyre 2016. június 26–28. között Hágában kerül majd sor, és amely lehetőséget biztosít az együttműködés megerősítésére, tekintve, hogy a terrorizmus elleni együttműködés szerves részét képezi majd a vitának;

22.  emlékeztet arra, hogy az átláthatóság minden demokratikus társadalom legfontosabb sarokköve, a kormány nép felé való elszámoltathatóságának elengedhetetlen feltétele; ezért komoly aggályai vannak amiatt, hogy a kormányok egyre gyakrabban hivatkoznak nem helyénvaló módon a „nemzetbiztonságra”, csupán vagy elsősorban azért, hogy az állampolgárok (akiknek a kormány elszámolással tartozik) általi nyilvános ellenőrzést vagy a bíróság (az ország törvényeinek őre) általi vizsgálatot megakadályozzák; felhívja a figyelmet arra, hogy a demokratikus elszámoltathatóság bármelyik mechanizmusának kiiktatása komoly veszélyekkel jár, mert ténylegesen felmenti a kormányt elszámolási kötelezettsége alól;

23.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyelőre nem hajtották végre az Egyesült Államok elnökének azon ígéretét, hogy 2010 januárja előtt bezárják a guantánamói fogolytábort; megismétli az Egyesült Államok hatóságaihoz intézett azon felhívását, hogy vizsgálják felül a katonai bíróságok rendszerét a tisztességes eljárások biztosítása érdekében, hogy zárják be a guantánamói fogolytábort, és hogy minden körülmények között tiltsák meg a kínzást, a bántalmazást és a bírósági eljárás nélküli határozatlan idejű fogva tartást;

24.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az amerikai kormánynak nem sikerült teljesítenie az egyik legfontosabb célkitűzését, az Egyesült Államok guantánamói támaszpontján található fogvatartási létesítmények bezárását; támogat a fogvatartási létesítmény bezárására, valamint a vád alá nem helyezett fogvatartottak szabadon engedésére irányuló minden további erőfeszítést; felhívja az Egyesült Államokat, hogy foglalkozzon a nemzetközi emberi jogi szervezetek által a guantánamói foglyok emberi jogaival kapcsolatban felvetett aggályokkal, többek között a megfelelő orvosi ellátáshoz való hozzáféréssel és a kínzások túlélőinek rehabilitációjával; hangsúlyozza, hogy Obama elnök 2015. január 20-i országértékelő beszédében ismételten hangoztatta a 2008. évi kampány során tett ígérete iránti elkötelezettségét, hogy bezárja a guantánamói börtönt, és üdvözli továbbá a Kongresszus tagjainak 2016. február 23-án küldött tervet; felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak menedékjogot azoknak a raboknak, akiknek szabadon bocsátását hivatalosan engedélyezték;

25.  ismét hangot ad abbéli meggyőződésének, hogy a guantánamói foglyok helyzetének megoldására a polgári igazságszolgáltatás keretében folytatott rendes büntetőeljárás a legjobb módszer; ragaszkodik ahhoz, hogy az Egyesült Államok által fogva tartott személyek ellen haladéktalanul emeljenek vádat és indítsanak eljárást a jogállamiság nemzetközi normáinak megfelelően, vagy engedjék őket szabadon; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy megkülönböztetés nélkül mindenkire ugyanazokat a tisztességes eljárásra vonatkozó normákat kell alkalmazni;

26.  felhívja az Egyesült Államok hatóságait, hogy ne szabjanak ki halálbüntetést a guantánamói foglyokra;

27.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Államok katonai bíróságokat összehívó hatóságának, az Egyesült Államok külügyminiszterének, Egyesült Államok elnökének, Egyesült Államok Kongresszusának és Szenátusának, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ kínzás elleni küzdelemmel foglalkozó különleges előadójának, az Európa Tanács főtitkárának, a Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek és az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságának.

(1) HL C 380. E, 2012.12.11., 132. o.
(2) HL C 55., 2016.2.12., 123. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0348.
(4) HL C 303. E, 2006.12.13., 833. o.
(5) HL C 287. E, 2007.11.29., 309. o.
(6) HL C 353. E, 2013.12.3., 1. o.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0418.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0173.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0286.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0031.
(11) http://website-pace.net/documents/19838/2008330/AS-JUR-INF-2016-06-EN.pdf/f9280767-bf73-44a1-8541-03204e2dfae3


Az európai biztonság és védelem űrképességei
PDF 322kWORD 155k
Az Európai Parlament 2016. június 8-i állásfoglalása az európai biztonság és védelem céljait szolgáló világűrbeli képességekről (2015/2276(INI))
P8_TA(2016)0267A8-0151/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) V. címére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) XVII. és XIX. címére,

–  tekintettel Franciaország 2015. november 17-i, az EUSZ 42. cikke (7) bekezdésére hivatkozó, segítségre és támogatásra irányuló kérelmére,

–  tekintettel a Tanácsnak a terrorizmushoz és erőszakos szélsőségességhez vezető radikalizálódással szembeni büntető igazságszolgáltatási intézkedések megerősítéséről szóló, 2015. november 20-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. december 18-i és 2015. június 25–26-i következtetéseire,

–  tekintettel a Tanács közös biztonság- és védelempolitikáról szóló, 2013. november 25-i és 2014. november 18-i következtetéseire,

–  tekintettel a Tanács űrpolitikáról szóló, 2014. február 20–21-i következtetéseire,

–  tekintettel a bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) és az Európai Védelmi Ügynökség vezetőjének az Európai Tanács 2013. decemberi következtetései végrehajtásáról szóló, 2014. július 7-i eredményjelentésére,

–  tekintettel a Bizottság védelemről szóló közleményének végrehajtásáról szóló, 2015. május 8-i jelentésére,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő és a Bizottság „Az EU átfogó megközelítése a külső konfliktusok és válságok tekintetében” című, 2013. december 11-i közös közleményére (JOIN(2013)0030) és a Tanács ehhez kapcsolódó 2014. május 12-i következtetéseire,

–  tekintettel az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) főtitkárának, Jens Stoltenbergnek a szorosabb EU–NATO együttműködésről szóló, az Európai Parlamentben 2015. március 30-án tett nyilatkozatára,

–  tekintettel az USA védelmi miniszterhelyettesének, Bob Worknek az USA harmadik ellentételezési stratégiájáról, és ennek a partnerekre és szövetségesekre gyakorolt hatásáról 2015. január 28-án és 2015. szeptember 10-én tett nyilatkozatára,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő és a Bizottság „Az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata” című, 2015. november 18-i közös közleményére (JOIN(2015)0050),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács Kopernikusz-program létrehozásáról és a 911/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 3-i 377/2014/EU rendeletére(1),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács európai műholdas navigációs rendszerek létrehozásáról és üzemeltetéséről szóló, 2013. december 11-i 1285/2013/EU rendeletére(2),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács űrmegfigyelést és a Föld körüli pályán haladó objektumok nyomon követését támogató keret létrehozásáról szóló, 2014. április 16-i 541/2014/EU határozatára(3);

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A8-0151/2016),

A.  mivel az Unión belül és kívül a biztonsági környezet egyre veszélyesebb és egyre több kihívást jelent, hiszen minden tagállamot érintő terroristatámadások és tömeggyilkosságok történnek, melyekre a tagállamoknak közös stratégia és összehangolt válasz elfogadásával kell reagálniuk; mivel e biztonsági kihívások szükségessé teszik az Unió biztonságának megerősítését az uniós biztonság- és védelempolitika folyamatos fejlesztése és támogatása révén annak érdekében, hogy az hatékonyabb politikai eszközzé és az uniós polgárok biztonságának és az EUSZ 21. cikkében rögzített európai normák, érdekek és értékek előmozdításának és védelmének igazi garanciájává váljon;

B.  mivel az Uniónak belföldön és külföldön egyaránt meg kell erősítenie biztonságfenntartó szerepét, biztosítva a stabilitást a szomszédos országokban és világszerte; mivel az Uniónak hozzá kell járulnia – különösen a terrorizmusból belföldön és külföldön egyaránt adódó – biztonsági kihívások elleni küzdelemhez, támogatva többek között a terrorizmus és kiváltó okai ellen küzdő harmadik országokat; mivel a külső határok védelme érdekében a tagállamoknak és az Uniónak közösen kell dolgoznia a hatékony és következetes határigazgatási rendszer megvalósításán;

C.  mivel az Uniónak meg kell erősítenie az együttműködést az Európa biztonságát és stabilitását továbbra is szavatoló Észak-atlanti Szerződés Szervezetével és Egyesült Államokkal, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetével, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettel, az Afrikai Unióval, valamint más szomszédos országokkal és regionális partnerekkel;

D.  mivel az Uniónak fel kell lépnie a biztonságunk előtt álló kihívások, a szomszédságunkban jelentkező zavargások és fegyveres konfliktusok, a migráció, az emberek megélhetésének állami és nem állami szereplők miatti romlása, valamint az állami és regionális közrend – többek között az éghajlatváltozás és a szegénység miatti – felbomlása kiváltó okai ellen, átfogó szabályokat és értékalapú szemléletet alkalmazva az Unión belüli és kívüli válságok kezelésében;

E.  mivel a műholdas képességeket fel lehetne használni az illegális bevándorlók áradatának és útvonalaiknak eredményesebb értékelése és azonosítása céljára, és az Észak-Afrikából érkezők esetében a hajóra szállás helyének megállapítása céljára avégett, hogy gyorsabban kapcsolatba lehessen velük kerülni, és több életet lehessen megmenteni;

F.  mivel a védelemre összpontosító 2015. júniusi Európai Tanács mélyebb és módszeresebb védelmi együttműködés előmozdítását kérte a kulcsfontosságú képességek biztosítása érdekében, többek között az uniós támogatások és a meglévő képességek következetes és eredményes felhasználása révén;

G.  mivel az űrpolitika a stratégiai autonómia egyik lényeges vetülete, amelyet az EU-nak fejlesztenie kell az érzékeny technológiai és ipari képességek, valamint a független értékelési képesség megőrzése érdekében;

H.  mivel az európai biztonság és védelem céljait szolgáló világűrbeli képességek fontosak, sőt – bizonyos esetekben – rengeteg helyzetben nélkülözhetetlenek, a békeidőben való hétköznapi használattól a válságkezelésig és komolyabb biztonsági kihívásokig, ideértve akár a teljes hadviselést; mivel az efféle képességek fejlesztése hosszú távú feladat; mivel a jövőbeli képességek fejlesztését akkor kell programozni, amikor a meglévő képességek használatban vannak;

I.  mivel az űrtechnológiák terjedése és a társadalmak műholdaktól való függésének növekedése fokozza az űreszközökért (pályák, frekvenciák) folytatott versenyt, és a műholdakat kritikus infrastruktúrává teszi; mivel számos szereplő műholdak elleni (ASAT) technológiákat fejlesztett ki, többek között Föld körüli pályán keringő űrfegyvereket, ami a világűr hadviselésre való felhasználását jelzi;

J.  mivel a védelem és biztonság terén az Unió többek között olyan intézményeken keresztül léphet fel, mint az Európai Védelmi Ügynökség és az Európai Unió Műholdközpontja;

K.  mivel az európai űreszközöket az elmúlt öt évtizedben a tagállami űrügynökségek és a későbbiekben az Európai Űrügynökség (ESA) összehangolt munkájával fejlesztették; mivel a Világűrszerződés, a nemzetközi világűrjog alapvető jogi kerete 1967 októberében lépett hatályba;

L.  mivel az európai védelmet és biztonságot szolgáló világűrbeli képességek fejlesztése és fenntartása hatékony együttműködést és szinergiát tesz szükségessé a tagállamok között, valamint az európai és nemzetközi intézmények között is;

M.  mivel az Unió világűrbeli képességeinek illeszkedniük kell az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének és az Amerikai Egyesült Államok képességeihez annak érdekében, hogy válság esetén hálózatként teljes mértékben ki lehessen használni őket;

N.  mivel az űrtechnológia-kutatás és -fejlesztés ágazatában a beruházások megtérülése magas, és az ágazat melléktermékként kiváló minőségű, különféle kereskedelmi használatra alkalmas szoftvereket és hardvereket állít elő;

1.  úgy véli, hogy a világűrbe telepített képességek és szolgáltatások fontos szerepet játszanak többek között az európai biztonság és védelem szempontjából; meggyőződése, hogy a jelenlegi és jövőbeli, világűrbe telepített képességek és szolgáltatások nagyobb kettős felhasználású műveleti kapacitást biztosítanak majd a tagállamoknak és az Uniónak a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásához, és egyéb uniós szakpolitikák végrehajtásához, például a külső tevékenységek, határrendészet, tengerhajózási biztonság, mezőgazdaság, környezetvédelem, éghajlat-politika, energiabiztonság, katasztrófakezelés, humanitárius segélyezés és közlekedés területén;

2.  úgy véli, hogy folytatni kell a KBVP végrehajtását; újólag megerősíti, hogy növelni kell a KBVP hatékonyságát, láthatóságát és befolyását; újólag megerősíti, hogy az űrpolitika fontos, és hozzáadott értéket nyújt a KBVP-hez; úgy véli, hogy a világűrnek szerepelnie kell a jövőbeli uniós szakpolitikákban (pl. belső biztonság, közlekedés, világűr, energia, kutatás), és az űrágazattal kapcsolatos szinergiákat jobban meg kell erősíteni és ki kell aknázni; hangsúlyozza, hogy a világűrbeli képességek felhasználása nélkülözhetetlen a terrorizmus és a terrorszervezetek elleni küzdelemben, mert lehetővé teszik a kiképzőtáborok helyének meghatározását és megfigyelését;

3.  úgy véli, hogy a tagállami kormányoknak és az Uniónak javítania kell az űrtelepítésű műholdas kommunikációs, világűr-megfigyelési, precíziós navigációs és Föld-megfigyelési képességekhez való hozzáférést, és biztosítania kell Európa függetlenségét a kritikus űrtechnológiák és a világűrhöz való hozzáférés tekintetében; úgy véli, hogy különösen a világűr-megfigyelés továbbra is meghatározó szerepet fog betölteni a katonai és polgári ügyekben; hangsúlyozza a világűr militarizálásának tilalmával kapcsolatos kötelezettségvállalást; elismeri, hogy e cél eléréséhez kellő pénzügyi beruházás szükséges; e tekintetben arra ösztönzi az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az Unió űrtelepítésű eszközeinek függetlenségét a szükséges források rendelkezésre bocsátásával; úgy véli, hogy ez a célkitűzés alapvető fontosságú a polgári tevékenységek vonatkozásában (becslések szerint a nyugati országokban a GDP 6–7%-a függ a műholdas helymeghatározó és navigációs technológiától), valamint biztonsági és védelmi vonatkozásban; meggyőződése, hogy kormányközi alapú együttműködést kell kezdeményezni az Európai Űrügynökségen keresztül;

4.  hangsúlyozza a Kopernikusz-program biztonsági vetületét, különösen a válságmegelőzésre és a válságra való reagálásra, a humanitárius segélynyújtásra és együttműködésre, a nemzetközi szerződések betartásának ellenőrzését maga után vonó konfliktusmegelőzésre és a tengerfelügyeletre irányuló alkalmazását; sürgeti a főképviselőt, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a világűrbeli képességek konfliktusmegelőzési célját;

5.  hangsúlyozza, hogy az uniós űrpolitika előmozdítja a tudományos és technikai fejlődést, az ipari versenyképességet és az uniós szakpolitikák végrehajtását, a EUMSZ biztonság- és védelempolitikáról szóló 189. cikkével összhangban; emlékeztet arra, hogy a két kiemelt uniós program – a Galileo és a Kopernikusz – polgári irányítású civil programok, és hogy a Galileo és a Kopernikusz európai jellege teremtette meg e két program lehetőségét, és biztosította sikerüket; ösztönzi a Tanácsot, az alelnököt/főképviselőt és a Bizottságot annak biztosítására, hogy az európai űrprogramok keretében fejlesszenek az európai biztonságot és védelmet szolgáló, világűrbe telepített képességeket és szolgáltatásokat, különösen a kutatás céljához megfelelő pénzeszközök hozzárendelése révén; meggyőződése, hogy az erőforrások leghatékonyabb felhasználása érdekében fontos a világűrbe telepített képességek kettős felhasználhatósága;

6.  hangsúlyozza, hogy az űrprogramok olyan biztonsági és védelmi előnyökkel szolgálnak, melyek a technológia folytán polgári hasznosítási lehetőségeket is rejtenek, és ezzel összefüggésben kiemeli a Galileo és a Kopernikusz kettős felhasználhatóságát; úgy véli, hogy a következő generációk fejlesztésekor ezt a képességet teljes körűen ki kell aknázni, beleértve például a nagyobb pontosságot, valamint a jobb hitelesítést, titkosítást, folytonosságot és integritást (Galileo); kiemeli, hogy a nagyfelbontású Föld -megfigyelési adatok és helymeghatározási rendszerek hasznosak a civil és a biztonsági területeken egyaránt, például a katasztrófavédelem, a humanitárius segítségnyújtás, a menekülteknek való segítségnyújtás, a tengerfelügyelet, a globális felmelegedés, az energiabiztonság, a globális élelmezésbiztonság területén, valamint a globális természeti katasztrófák, mindenekelőtt az aszályok, földrengések, árvizek és erdőtüzek felismerése és az azokra való reagálás területén; rámutat a pilóta nélküli légi járművek és műholdak közötti együttműködés fokozásának szükségességére; kívánatosnak tartja, hogy a félidős felülvizsgálat kellő mértékben rendelkezzen valamennyi műholdrendszer jövőbeli fejlesztéséről;

7.  úgy véli, hogy az űripar uniós szintű, átfogó, integrált és hosszú távú megközelítésére van szükség; úgy véli, hogy űriparnak szerepelnie kell az Unió új, átfogó kül- és biztonságpolitikai stratégiájában, szem előtt tartva a kettős felhasználású uniós űrprogramok jelenlegi fejlesztését és a civil biztonsági és védelmi célokra egyaránt használható uniós, polgári célú űrprogramok továbbfejlesztésének szükségességét;

8.  üdvözli az űrtevékenységekre vonatkozó nemzetközi magatartási kódexre irányuló, az Unió által támogatott többoldalú kezdeményezést, mint a világűrbeli viselkedés normáit megállapító eszközt, mely törekszik a fokozottabb biztonság és fenntarthatóság elérésére az űrben, hangsúlyozva, hogy a világűrben folytatott tevékenységek tekintetében kiemelt gondossággal, kellő körültekintéssel és átláthatósággal kell eljárni annak érdekében, hogy bizalmat teremtsenek az űrágazatban;

9.  felkéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul határozza meg, hogy az Európai Unió milyen igényeket támaszt az űrpolitikának a KBVP-hoz való lehetséges hozzájárulásával szemben a fő aspektusok tekintetében: felbocsátás, helymeghatározás, képalkotás, kommunikáció, űrmeteorológia, űrszemét, kiberbiztonság, zavarás, hamisítás vagy más szándékos fenyegetés, a földi szegmens biztonsága; úgy véli, hogy a jelenlegi európai űrrendszerek jövőbeli jellemzőit a KBVP követelményei szerint kell meghatározni, és ezeknek az összes fent említett szempontot érinteniük kell;

10.  kéri az olyan jövőbeli magán- vagy állami rendszerekre vonatkozó követelmények meghatározását, amelyek a lehetséges biztonsági támadásokkal (zavarás, hamisítás, kibertámadások, űrmeteorológia és -szemét) szembeni védelem szempontjából hozzájárulnak az életbiztonsági alkalmazásokhoz (pl. helymeghatározás, légiforgalmi szolgáltatás); úgy véli, hogy ezeknek a biztonsági követelményeknek tanúsíthatóaknak kell lenniük, és egy európai szervezet (például az EASA) felügyelete alatt kell állniuk;

11.  ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy az európai biztonság és védelem céljait szolgáló európai világűrbeli képességek kiépítésének két alapvető stratégiai célra kell törekednie: a bolygó biztonságára a földfelszín megfigyelésére, illetve helymeghatározási, navigációs és időmérési információk továbbítására vagy műholdas távközlési szolgáltatások céljára tervezett, Föld körüli pályán keringő űrtechnológiai rendszerek révén, valamint a világűr és a Föld körüli pálya biztonságára a földi telepítésű és a Föld körüli pályán keringő világűr-megfigyelési rendszerek segítségével;

12.  elismeri, hogy a kiberhadviselés és a hibrid fenyegetések veszélyt jelentenek az európai űrprogramokra nézve, figyelembe véve, hogy a hamisítás vagy a zavarás megzavarhatja a katonai küldetéseket, vagy kiterjedt következményekkel járhat a mindennapi életünkre a Földön; úgy véli, hogy a kiberbiztonsághoz közös fellépésre van szükség az Unió, a tagállamok, az üzleti szféra és az internetes szakemberek részéről; ennélfogva felszólítja a Bizottságot, hogy kiberbiztonsági tevékenységébe foglaljon bele űrprogramokat;

13.  úgy véli, hogy javítani kell a különböző nemzeti igények miatt az egyes tagállamok által széttagolt módon kiépített űrrendszerek koordinációját ahhoz, hogy gyorsan előre tudják jelezni a különböző alkalmazások (pl. légiforgalmi szolgáltatás) zavarait;

14.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság, az Európai Külügyi Szolgálat, az Európai GNSS Ügynökség, az Európai Védelmi Ügynökség, az Európai Űrügynökség és a tagállamok közötti együttműködés alapvetően fontos Európa világűrbeli képességeinek és szolgáltatásainak fejlesztése érdekében; véleménye szerint a világűr, a biztonság és védelem területén az Uniónak, nevezetesen az alelnöknek/főképviselőnek külön operatív koordinációs központ révén kellene koordinálnia, elősegítenie és támogatnia az együttműködést; meggyőződése, hogy az Európai Űrügynökségnek jelentős szerepet kell játszania a – biztonsági és védelmi politikát is tartalmazó – egységes európai űrpolitika meghatározásában és végrehajtásában;

15.  felkéri az Európai Bizottságot, hogy ismertesse a védelmi és biztonsági kutatások európai együttműködési keretének világűrre vonatkozó eredményeit, és kéri, hogy tegyen ajánlásokat továbbfejlesztésének módozataira; felkéri a Bizottságot annak tisztázására, hogy a Horizont 2020 keretében folytatott polgári-katonai kutatás hogyan szolgálta a világűrbeli képességek területén a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtását;

16.  üdvözli az űrmegfigyelést és a Föld körüli pályán haladó objektumok nyomon követését támogató keretet; felkéri az Európai Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a keret végrehajtásáról és annak a biztonságra és védelemre gyakorolt hatásáról; felkéri a Bizottságot, hogy készítsen végrehajtási ütemtervet, amely tartalmazza a tervezett architektúra meghatározását is;

17.  hangsúlyozza a világűrrel kapcsolatos innováció és kutatás ösztönzésének stratégiai fontosságát a biztonság- és védelempolitika számára; elismeri a kritikus űrtechnológiákban, például az európai adatközvetítő műholdrendszerben rejlő óriási lehetőségeket, amely valós idejű és állandó földmegfigyelést, nanoműholdak óriás konstellációinak szétbontakoztatását, és reakcióképes űrrendszerek létrehozását teszi lehetővé; kiemeli az óriási méretű adathalmazokkal foglalkozó innovatív technológiák szükségességét, amelyekkel teljes körűen ki lehet aknázni az űrből érkező adatokat biztonsági és védelmi célokra; felkéri a Bizottságot, hogy építse be ezeket a technológiákat az európai űrstratégiájába;

18.  felhív az Európai Unió különféle, világűrrel kapcsolatos diplomáciai kezdeményezéseinek fejlesztésére kétoldalú és többoldalú összefüggésben egyaránt, a világűr intézményesítésének fejlődéséhez, valamint az átláthatóság és a bizalomépítő intézkedések fokozásához való hozzájárulás érdekében; hangsúlyozza, hogy intenzívebbé kell tenni az űrtevékenységekre vonatkozó nemzetközi magatartási kódex előmozdítására irányuló munkát; ösztönzi az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy az egyéb téren folytatott tárgyalások során vegye figyelembe a világűrrel kapcsolatos szempontokat;

19.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a védelem és biztonság terén folytassanak és valósítsanak meg közös programokat és kezdeményezéseket, így például a felügyelet, felderítés és megfigyelés célját szolgáló, űrbe telepített multinacionális képalkotó rendszert, az állami műholdas kommunikációt (GOVSATCOM) és az űrmegfigyelés és a Föld körüli pályán haladó objektumok nyomon követése (SST) programot, és hogy vonják össze és osszák meg képességeiket a védelem és biztonság terén, valamint támogatásáról biztosítja a hasonló közös programokat és kezdeményezéseket;

20.  üdvözli az Európai Védelmi Ügynökség és az Európai Űrügynökség folyamatban lévő kormányzati műholdas távközlés (GOVSATCOM) projektjét, amelyet a 2013. decemberi Európai Tanács az Európai Védelmi Ügynökség egyik kiemelt programjaként határozott meg; e tekintetben felhívja a részt vevő szereplőket, hogy hozzanak létre egy állandó programot, és a katonai műholdas távközlés céljára is használják fel az Európai Védelmi Ügynökség európai hozzáadott értékét; üdvözli, hogy az Európai Védelmi Ügynökség és az Európai Űrügynökség sikeresen lezárta a DESIRE I projektet, és elindította a nem korlátozott légtérben működő, távirányítású légijármű-rendszerek jövőbeni üzemeltetésére irányuló DESIRE II demonstrációs projektet;

21.  úgy véli, hogy a biztonsági és védelmi célú, világűrbe telepített képességekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatos EU–USA együttműködés kölcsönös előnyökkel járna; úgy véli, hogy az EU–USA együttműködés hatékonyabb és egymáshoz illeszkedőbb lenne, ha mindkét fél azonos technológiai és képességi szinten lenne; felhívja a Bizottságot, hogy azonosítsa az összes lehetséges technológiai szakadékot, és tegyen ellenük; tudomásul veszi az USA harmadik ellentételezési stratégiája érdekében végzett munkát; arra ösztönzi az Uniót, hogy vegye figyelembe ezt a fejleményt saját átfogó kül- és biztonságpolitikai stratégiájának kidolgozásakor, és e stratégiának tegye részévé a biztonsági és védelmi célú, világűrbe telepített képességeket; úgy véli, hogy a tagállamok és az USA között fennálló kétoldalú kapcsolatok adott esetben kiaknázhatók; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy a védelmi miniszterekkel vitassa meg az alkalmazandó stratégiai megközelítést, és a vita eredményéről tájékoztassa a Parlamentet;

22.  úgy véli, hogy az Európai Uniónak továbbra is elő kell segítenie az űrtevékenységekre vonatkozó nemzetközi magatartási kódex létrehozását az űrinfrastruktúra védelme céljából, miközben meg kell előznie a világűr hadviselésre való felhasználását; úgy véli, hogy ennek megvalósulásához nélkülözhetetlen a világűr-megfigyelési (SSA) program fejlesztése; felhívja az Uniót, hogy e célkitűzés megvalósulása érdekében működjön együtt az Egyesült Nemzetek Világűrbizottságával és más illetékes partnerekkel;

23.  emlékeztet arra, hogy a biztonság és védelem terén szoros együttműködésre van szükség az Unió és a NATO között; kifejezi abbéli meggyőződését, hogy az EU–NATO együttműködésnek ki kell terjednie az ellenálló képesség két szervezet általi, az Unió szomszédaival közösen történő kiépítésére, valamint a védelmi beruházásokra; úgy véli, hogy az űrbe telepített képességekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatos együttműködés lehetőséget kínálhat a két keretrendszer közötti átjárhatóság fejlesztésére; meggyőződése, hogy ez a NATO szerepét is erősítené a biztonság- és védelempolitika, valamint a kollektív védelem terén;

24.  emlékeztet ugyanakkor arra, hogy az Uniónak továbbra is meg kell próbálnia a lehető legnagyobb autonómiát biztosítania a világűrrel és a katonai kérdésekkel kapcsolatban; rámutat, hogy az Uniónak saját eszközökkel kell rendelkeznie a védelmi unió létrehozása révén;

25.  úgy véli, hogy a biztonsági és védelmi célú, világűrbe telepített képességek és szolgáltatások kibertámadások és egyéb fizikai fenyegetések, űrszemét és más káros beavatkozás elleni védelme lehetőséget kínálhat az EU–NATO együttműködésre, amely révén létrejönne a szükséges technológiai infrastruktúra, mivel máskülönben kárba mehet az adófizetők pénzéből az európai űrinfrastruktúrába eszközölt több milliárdos beruházás; elismeri, hogy a kereskedelmi műholdas távközlés és annak egyre növekvő katonai célú felhasználása kibertámadások veszélyének teszi ki az infrastruktúrát; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy tájékoztassa a Parlamentet az EU–NATO együttműködést terén tett előrelépésekről;

26.  úgy véli, hogy az uniós polgári űrprogramok egy sor olyan képességet és szolgáltatást biztosítanak, amelyek számos ágazatban felhasználhatók, köztük a Kopernikusz és a Galileo rendszerek fejlesztésének következő lépései során; megjegyzi, hogy ezeknél kezdettől fogva figyelembe kell venni a biztonsággal és védelemmel kapcsolatos aggályokat; úgy véli, hogy a világűr-megfigyelés/űrmeteorológia, a műholdas távközlés és a korai figyelmeztetés azok a területek, amelyeknek előnyére válna a magán- és közszféra közötti szorosabb együttműködés, a további uniós szintű támogatás, valamint az űripar és a biztonság és védelem területén működő ügynökségek folyamatos beruházásai és a hozzájuk irányított folyamatos támogatás;

27.  megállapítja, hogy a Galileo kormányzati ellenőrzésű szolgáltatása (PRS) fontos a katonai rendszerek navigációja és irányítása tekintetében; felhívja a főképviselőt és az uniós tagállamokat, hogy fokozzák az 1967. évi Világűrszerződés lehetséges felülvizsgálatára irányuló erőfeszítéseiket vagy kezdeményezzék olyan új szabályozási keret létrehozását, amely figyelembe veszi az 1960-as évek óta elért technológiai fejlődést, és az űrfegyverkezési verseny megelőzésére irányul;

28.  megállapítja, hogy a felhasználókra közvetlen hatással lévő uniós űrprogramok alkalmazásainak (például a Galileo és a Kopernikusz szolgáltatásai) átláthatósága és az azokról való hatékony tájékoztatás az európaiak körében elengedhetetlenül szükséges a programok sikeréhez; úgy véli, hogy ezeket a programokat fel lehetne használni a KBVP keretében a stratégiaalkotás és a műveletek hatékonyságának fokozására; szorgalmazza a Galileo és Kopernikusz rendszerek következő generációival kapcsolatos biztonsági és védelmi kapacitásigények meghatározását és kidolgozását;

29.  rámutat a Galileo kormányzati ellenőrzésű szolgáltatására (PRS), amely a kormány által engedélyezett felhasználók számára van fenntartva, és amely alkalmas érzékeny alkalmazások futtatására, ahol nagy teljesítményre és teljes megbízhatóságra van szükség; úgy véli, hogy a PRS kapacitását a következő generációkban tovább kell fejleszteni az újonnan felbukkanó fenyegetések kivédése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy az operatív folyamatok a lehető leghatékonyabb módon működjenek különösen válság idején; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a társadalmi-gazdasági előnyök maximális kiaknázása érdekében tovább kell fejleszteni és elő kell mozdítani a Galileo képességein alapuló alkalmazásokat, ideértve a KBVP számára szükséges alkalmazásokat is; szintén emlékeztet arra, hogy meg kell erősíteni a Galileo infrastruktúrájának biztonságát – ideértve a földi szegmenst –, és felkéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal közösen tegye meg a szükséges lépéseket ebben az irányban;

30.  kiemeli az EU GNSS-rendszereinek magas szintű biztonságát; hangsúlyozza az Európai GNSS Ügynökséghez delegált feladatok sikeres teljesítését, különösen a Biztonsági Akkreditációs Tanácson és a Galileo Biztonsági Megfigyelőközponton keresztül; ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet arra, hogy a Kopernikusz esetében is aknázzák ki az Európai GNSS Ügynökség szakértelmét és biztonsági infrastruktúráját; felszólít e kérdésnek a Galileo és a Kopernikusz programok félidős felülvizsgálata során történő megvizsgálására;

31.  megjegyzi, hogy operatív szempontból különösen nagy szükség van a Kopernikusz program keretében kapott rendkívül nagy felbontású földmegfigyelési adatokra, és felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy hogyan lehetne kielégíteni ezt a szükségletet, figyelemmel a KBVP követelményeire is; kiemeli a technológiai vívmányokat, például az űrből történő, közel valós idejű megfigyelést és videoközvetítést, és azt javasolja a Bizottságnak, hogy vizsgálja meg, hogy hogyan aknázhatná ki ezeket például biztonsági és védelmi célokra; emlékeztet továbbá arra, hogy meg kell erősíteni a Kopernikusz-infrastruktúra – többek között a földi szegmens – és az adatok biztonságát, és felkéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal közösen tegye meg a szükséges lépéseket ebben az irányban; kiemeli ezenkívül, hogy fontos lenne módot találni az ipar bevonására a Kopernikusz műveleteinek kezelésébe;

32.  felhívja a figyelmet arra, hogy fejleszteni kell az információk műholdaktól a felhasználókhoz való eljuttatásának eljárását, többek között a szükséges technológiai infrastruktúra kiépítésével; megjegyzi, hogy a bizottsági közlemény szerint jelenleg az európai műholdak fedélzetén található elektronikus eszközök 60%-a amerikai importból származik; kéri, hogy induljon kezdeményezés azzal kapcsolatban, hogy miként védhetők meg a kényes vagy személyes adatok ebben az összefüggésben;

33.  üdvözli azt a folyamatos erőfeszítést, melynek célja, hogy biztosítsa az Unió autonóm hozzáférését a kormányzati műholdas távközléshez (GOVSATCOM), és kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a folyamatos előrehaladást ezen a téren; emlékeztet arra, hogy a folyamat első lépése az volt, hogy a Bizottság és az Európai Védelmi Ügynökség külön-külön meghatározta a katonai és polgári igényeket, és úgy véli, hogy a kezdeményezésnek össze kell gyűjtenie az igényeket, és azt úgy kellene megalkotni, hogy a legjobban szolgálja az azonosított igényeket; kéri a Bizottságot, hogy a kedvezményezettek igényei és követelményei alapján készítsen költség-haszon elemzést a különböző megoldási lehetőségek kapcsán:

   a gazdasági szereplők által nyújtott szolgáltatások;
   egy olyan rendszer, mely a jelenlegi képességekre épül, de lehetővé teszi jövőbeli képességek beépítését; vagy
   új kapacitások létrehozása egy különálló rendszeren keresztül;

ezzel kapcsolatban kéri a Bizottságot, hogy foglalkozzon a tulajdon és a felelősség kérdésével; ugyanakkor megállapítja, hogy bármi legyen is a végső döntés, az új kezdeményezéseknek a közérdeket és az európai ipar (gyártók, gazdasági szereplők, hordozóeszközök és más ágazati szegmensek) érdekeit kell szolgálniuk; úgy véli, hogy a kormányzati műholdas távközlést (GovSatcom) is egy olyan lehetőségnek kell tekinteni, amely a kettős technológiák fejlődését kihasználva növeli a versenyképességet és az innovációt a műholdas távközlés piacának hihetetlenül versengő és dinamikus kontextusában; hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell a berendezéseket és a szolgáltatásokat biztosító nem uniós beszállítóktól való függőséget;

34.  kiemeli az űrmegfigyelés és a Föld körüli pályán haladó objektumok nyomon követése (SST) programot mint az űrbeli együttműködést célzó, helyes irányú kezdeményezést és az űrbiztonság felé tett lépést; kéri az Uniót, hogy a saját SST-kapacitásainak továbbfejlesztését tekintse prioritásnak gazdaságának, társadalmának és polgárainak védelme érdekében, valamint az európai biztonság és védelem céljait szolgáló világűrbeli késségek szempontjából; úgy véli, hogy az SST-t saját költségvetéssel rendelkező uniós programmá kellene tenni, biztosítva ugyanakkor, hogy a már folyamatban lévő projektek finanszírozása emiatt ne csökkenjen; továbbá úgy véli, hogy az Uniónak holisztikusabb, több prediktív képességgel rendelkező világűr-megfigyelési rendszert kellene létrehoznia, amely magában foglalja az űrmegfigyelést és az űrtevékenységeket veszélyeztető lehetséges fenyegetések és kockázatok elemzését és értékelését; felkéri ezért a Bizottságot, hogy az SST-re építve egy szélesebb körű világűr-megfigyelési rendszert hozzon létre, amely az űrrendszerekre irányuló szándékos fenyegetéseket is képes kezelni, és az ESA-val együttműködésben vegye figyelembe az űrmeteorológiát és a földközeli objektumokat, valamint az űrszemét keletkezésének megelőzését és megszüntetését célzó technológiai rendszerekre irányuló kutatás szükségességét; úgy véli, hogy az űrtevékenységek holisztikus koordinációját a világűr szabad használatának akadályozása nélkül kell elérni; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a magánszféra jelentős bevonásának lehetőségét az SST-rendszer nem érzékeny részének továbbfejlesztésébe és karbantartásába, amelyhez a Galileo kettős irányítási struktúrája szolgálhat példaként;

35.  hangsúlyozza, hogy szakpolitikákat és kutatási képességeket kell kialakítani a jövőbeli alkalmazások biztosítása és egy olyan versenyképes európai iparág létrehozása érdekében, amely az egészséges gazdasági környezetnek köszönhetően ér el üzleti sikereket; megállapítja, hogy a magánjogi szervezetek egyre fontosabb szerepet töltenek be az űrpiacon; hangsúlyozza a kkv-k – különösen a biztonság biztosítása szempontjából fontos – űrtechnológiákkal kapcsolatos kutatási, fejlesztési és előállítási folyamatba történő bevonásának szükségességét és az ebből származó előnyöket; továbbra is aggályosnak tartja a biztonsági és védelmi vonatkozású szabályozatlan magánkezdeményezésekkel kapcsolatos kockázatokat; hangsúlyozza, hogy a kockázatok és az előnyök közötti egyensúly az űrtevékenységek esetében szegmensről szegmensre eltérhet, ebből kifolyólag eseti alapon kell értékelni, különösen ezen ágazat sajátosságait tekintve a szuverenitás és a stratégiai önállóság terén; felhívja a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy vezessenek be az említett kockázatok féken tartására alkalmas mechanizmusokat;

36.  hangsúlyozza, hogy az űrkutatás terén, stratégiai jelentősége miatt, a beruházások vonatkozásában a legnagyobb erőfeszítéseket az állami szektornak kell tennie; úgy véli, hogy az űrprogramok és űrinfrastruktúra fejlesztésének magas költségei miatt e projektek életképessége biztosításának egyetlen módja a határozott állami fellépés, amely eléri a magánkezdeményezések becsatlakozását;

37.  kiemeli, hogy az európai űrprogramok jövőbeli finanszírozása kapcsán mérlegelni kell, hogy melyek azok az esetek, amelyekben igénybe lehet venni a köz- és a magánszféra közötti partnerség bizonyos formáit;

38.  rámutat, hogy ki kell alakítani a megfelelő jogi és stratégiai kereteket ahhoz, hogy az ipar további impulzusokat és ösztönzést kapjon a világűrbeli képességek technológiai továbbfejlesztéséhez és kutatásához; felszólít a világűrrel kapcsolatos kutatás kielégítő finanszírozásának biztosítására a fent említett területeken; megállapítja, hogy a Horizont 2020 keretprogram igen fontos szerepet játszhat annak elősegítésében, hogy az EU csökkentse függőségét a kritikus űrtechnológiák terén; ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy a Horizont 2020 világűrre vonatkozó része az „Ipari vezető szerep” elnevezésű prioritáshoz, és ezen belül a „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” egyedi célkitűzéshez tartozik; ennélfogva arra az álláspontra helyezkedik, hogy a Horizont 2020 keretprogramot Európa űrtechnológiai bázisának és űriparági képességeinek elősegítésére kellene alkalmazni; felszólítja a Bizottságot, hogy a Horizont 2020 félidős felülvizsgálata során szenteljen kellő figyelmet a biztonsági és védelmi célokat szolgáló kritikus űrtechnológiáknak;

39.  úgy véli, hogy az Unió szerepet játszhatna Európa világűrbeli képességeinek és szolgáltatásainak erősebbé, ellenállóbbá és reakcióképesebbé tételében; meggyőződése, hogy a válság esetén megrongálódott vagy elromlott űreszközök cseréjére vagy javítására irányuló gyors reagálási képességet több állam közötti, többek között európai szintű partnerségek révén kellene hatékonyan fejleszteni; méltányolja az Európai Űrügynökségnek az űrszemét és a műhold-összeütközések észlelésére és előrejelzésére szolgáló világűr-megfigyelési (SSA) program kidolgozására irányuló munkáját; kiemeli, hogy sürgősen szükség van az ütközések – egyre több műhold és űrszemét jelenlétéből adódó – veszélyének csökkentésére; felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy 2016 után is folytassák e képesség finanszírozását; üdvözli ezért a Bizottság űrmegfigyelésre és a Föld körüli pályán haladó objektumok nyomon követésére (SST) szolgáló európai rendszerre irányuló kezdeményezését, ami biztosítja az Unió függetlenségét a világűrben; felteszi a kérdést, hogy vajon megvannak-e a megfelelő irányítási struktúrák a PRS és más kulcsfontosságú űrinfrastruktúra fegyveres támadás vagy más jelentős biztonsági válság esetén történő kezelésére;

40.  arra ösztönzi a Bizottságot és az űripar és a biztonság és védelem területén működő európai ügynökségeket, hogy fogjanak össze a világűrbe telepített képességek és a biztonsági és védelmi célú szolgáltatások használatával kapcsolatos képzési követelmények fehér könyvének kidolgozására; véleménye szerint uniós forrásokat kellene igénybe venni olyan területen indítandó kísérleti képzési programokra, amelyeken a tagállamok és az illetékes európai ügynökségek azonnali szükséget állapítanak meg;

41.  úgy véli, hogy stratégiai fontosságú az uniós hordozóeszközök és az újrafelhasználható, Föld körüli pályán keringő demonstrátorra irányuló európai program (PRIDE) fejlesztésének és felhasználásának pénzügyi és politikai támogatásának folytatása, mivel a demonstrátor költséghatékonyabb és függetlenséget biztosít az világűrhöz való hozzáférés tekintetében, valamint tervként szolgál az világűrbeli válságkezeléséhez;

42.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Kopernikusz és a Galileo program költségei jóval meghaladják az eredeti költségvetési előirányzatokat; támogatja az Unió világűrbeli képességei fejlesztésének folytatását, ugyanakkor kéri a pénzügyi forrásokkal való megfelelő gazdálkodást;

43.  felhívja a Világűrszerződést még nem ratifikáló tagállamokat, hogy tegyék ezt meg, mivel az egyezmény fontos szerepet tölt be a jogrendnek a világűrben történő fenntartásában;

44.  örömmel veszi tudomásul az Ariane-6 és a VEGA új európai hordozórakétára irányuló terveket és folyamatot, és úgy véli, hogy e hordozórakéták fejlesztése alapvetően fontos a biztonsági és védelmi célú európai űrprogramok hosszú távú életképessége és függetlensége szempontjából; támogatja, hogy az európai hordozóeszközök vezető helyzetének fenntartása európai stratégiai célkitűzés legyen, hiszen egyéb versenyképes finanszírozási modellek által támogatott biztos hátterű versenytársak jelennek meg; úgy véli, hogy ennek a célkitűzésnek az elérése érdekében strukturális, jogszabályi és finanszírozási változtatások szükségesek, amelyek elősegítik az innovatív és versenyképes projektek kidolgozását európai szinten; ösztönzi, többet között, az alkatrészek újrafelhasználásának innovációját, mivel jelentős előrelépést jelent a hatékonyság és a fenntarthatóság szempontjából; meggyőződése, hogy az Uniónak különös figyelmet kell fordítania bizonyos, az Unió függetlenségével kapcsolatos projektek hatására, például az Oroszországgal való együttműködésre olyan kényes területeken, mint a műholdak Szojuz hordozórakétákkal történő indítása;

45.  megjegyzi, hogy a világűrbe való önálló eljutás képessége stratégiai fontosságú, ezért szükség van kifejezetten erre irányuló uniós fellépésekre – ideértve a biztonság- és védelempolitikai fellépéseket –, mivel ez a képesség tenné lehetővé Európa számára a világűrbe való kijutást válság esetén; felszólítja a Bizottságot, hogy az Európai Űrügynökséggel és a tagállamokkal együttműködésben:

   hangolja össze, ossza meg és fejlessze a tervezett űrprojekteket és az európai piacokat, hogy az európai ágazat előzetesen tájékozódhasson a keresletről (ezáltal erősítve az európai foglalkoztatást és az Európában működő ágazati szereplőket) és létrehozza saját keresletét is a vállalkozásorientált felhasználás által,
   támogassa a hordozóeszközök infrastruktúráját, valamint
   mozdítsa elő a kutatást és fejlesztést, többek között a köz-magán partnerségek eszközével is, különösen az áttörést jelentő technológiák területén;

úgy véli, hogy ezek az erőfeszítések szükségesek ahhoz, hogy Európa versenyezhessen a hordozóeszközök globális piacán; úgy véli továbbá, hogy az Uniónak biztosítania kell, hogy erős űrtechnológiai bázissal egy az ahhoz szükséges iparági képességekkel rendelkezzen, hogy űrtelepítésű rendszereket hozzon létre, fejlesszen ki, bocsásson fel, működtessen és aknázhasson ki, a technológiai autonómiától és a kiberbiztonságtól kezdve a kínálati oldali megfontolásokig;

46.  úgy véli, hogy az Uniónak a technológia és szakértelem ellátási láncában minden szereplőt arra kell ösztönöznie, hogy fordítson figyelmet a biztonság és védelem szempontjából fontos, világűrbe telepített képességekre és kettős felhasználású technológiákra, továbbá elő kell mozdítania az innovatív alkalmazásokat és új üzleti ötleteket e téren, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra és a vállalkozói szellem fejlesztésére az ágazatban; megállapítja, hogy folyamatos pénzügyi beruházásokra van szükség a technológiai kutatás és fejlesztés fenntartása érdekében; meggyőződése, hogy az állami szektornak ösztönöznie kell a speciális inkubátorok, valamint finanszírozási alapok létrehozását az induló innovatív vállalkozások számára, valamint biztosítania kell, hogy a magas űrkutatási költségek ne hátráltassák az innovatív projekteket; kéri, hogy készüljön terv a kettős felhasználású űrtechnológiák űriparban való felhasználására, az európai védelmi ipar fejlesztéséhez és a verseny növeléséhez való hozzájárulás céljából;

47.  hangsúlyozza, hogy támogatni kell az ágazaton belüli európai együttműködés megerősítésére irányuló erőfeszítéseket a jelentős széttöredezettség megszüntetésére, különösen az intézmény keresleti oldalának tekintetében; meg van győződve arról, hogy csakis egy költséghatékonyabb, átláthatóbb és szilárdabb európai űripar lehet nemzetközileg versenyképes; hangsúlyozza, hogy az európai űrpolitikát az Európai Űrügynökséggel (ESA) együttműködve tovább kell fejleszteni a kiegészítő jelleg biztosítása érdekében;

48.  emlékeztet arra, hogy Európa biztonságának, védelmének és stabilitásának megőrzése és megerősítése érdekében fontos megakadályozni az érzékeny űrtechnológiák kivitelét olyan országokba, amelyek veszélyeztetik a regionális vagy globális biztonságot és stabilitást, amelyek agresszív külpolitikát folytatnak, közvetlenül vagy közvetetten támogatják a terrorizmust, és amelyek elnyomják saját népüket; sürgeti a főképviselőt, az EU-tagállamokat és a Bizottságot, hogy biztosítsák a 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspontban megállapított 8 kritérium, valamint a kettős felhasználásról szóló 428/2009/EK rendeletben foglalt szabályok teljes körű betartását az űrrel kapcsolatos érzékeny technológiák kivitele tekintetében;

49.  hangsúlyozza, hogy a biztonság – többek között az adatbiztonság – arányos szintjének biztosítása érdekében jobban össze kellene hangolni az uniós világűrbeli képességeket a szükséges rendszerarchitektúrák és eljárások kifejlesztése révén; felkéri a Bizottságot, hogy hozzon létre és támogasson egy-egy irányítási modellt minden egyes biztonsággal és védelemmel kapcsolatos szolgáltatást nyújtó rendszerre; úgy véli, hogy ahhoz, hogy a végfelhasználók számára integrált szolgáltatást lehessen nyújtani, a biztonság és védelem céljait szolgáló uniós világűrbeli képességek irányítását egy szakosodott operatív szolgálati koordinációs központnak kellene végeznie (mely a Horizont 2020 2014–2015-ös munkaprogramjában vezetési és irányítási központ néven szerepel); úgy véli, hogy ezt a központot költséghatékonysági okokból lehetőség szerint az egyik meglévő uniós szervbe – például az Európai GNSS Ügynökségbe, az Európai Unió Műholdközpontjába vagy az Európai Védelmi Ügynökségbe – kellene integrálni, figyelembe véve az említett ügynökségek által már lefedett képességeket;

50.  úgy véli, hogy a biztonsági és védelmi képességekre irányuló uniós szintű beruházásokat lehetővé tevő, hosszú távú jogi keret megteremtése elősegítheti a mélyebb és módszeresebb európai védelmi együttműködést a kulcsfontosságú képességek biztosítása érdekében; ezért tudomásul veszi az Európai Tanács 2015. júniusi következtetéseit; sürgeti a Tanácsot, az alelnököt/főképviselőt és a Bizottságot, hogy dolgozzák ki az uniós szintű finanszírozáshoz szükséges keretet;

51.  megállapítja, hogy az európai űripar rendkívül koncentrált, és azt nagyfokú vertikális integráció jellemzi, mivel négy vállalat biztosítja a teljes európai űripari foglalkoztatás több mint 70%-át és az európai űripari gyártó ágazati foglalkoztatás 90%-a hat országba összpontosul; hangsúlyozza, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni azon országok potenciálját, amelyek korábban jó eredményeket értek el a csúcstechnológiákra vonatkozó szabadalmi kérvényeik kapcsán, viszont korábban nem folytattak űrtevékenységeket, továbbá kéri olyan politikák kidolgozását, amelyek ösztönzik ezeknek az országoknak az európai űriparban való részvételét, többek között a „Horizont 2020” program eszközeinek felhasználásával;

52.  úgy véli továbbá, hogy az űrtechnológia és -szolgáltatások terén folytatott kutatást és fejlesztést meg kell erősíteni egy következetes uniós szakpolitikai kereten belül;

53.  véleménye szerint egy biztonságról és védelemről szóló uniós szintű fehér könyv megfelelő eszköz lenne a világűrbe telepített biztonsági és védelmi képességek iránti jövőbeli uniós kötelezettségvállalás szerkezetének kialakításához; felhívja a főképviselőt/alelnököt, hogy indítson vitát az EU törekvései szintjének meghatározásáról a világűrbeli képességek, valamint a biztonság és védelem egymást átfedő területein; véleménye szerint ez lehetővé tehetné a békefenntartással, konfliktusmegelőzéssel, a nemzetközi biztonság megerősítésével kapcsolatos összes képességi terület koherens fejlesztését, összhangban az Egyesült Nemzetek Alapokmányában leírt elvekkel; felhívja a Bizottságot, hogy vázolja fel a jövőbeni európai védelmi cselekvési tervben a biztonságot és védelmet támogató űrtevékenységekkel kapcsolatos terveit; egyidejűleg elismeri az űrpolitika területén a biztonsággal kapcsolatos nemzetközi együttműködések előnyeit az EU megbízható partnereivel;

54.  emlékeztet arra, hogy az űrszemét az űrbiztonság szempontjából egyre súlyosabb problémát jelent, és felhívja az Európai Uniót, hogy támogassa a kutatást és fejlesztést a dolgozzon ki aktív szemételtávolítási (ADR) technológiákat; arra ösztönzi az Európai Uniót, hogy fektessen energiát egy olyan nemzetközi megállapodás létrehozásába, amely meghatározza az űrszemét jogi fogalmát, az űrszemét eltávolítására vonatkozó szabályokat és előírásokat, valamint egyértelműen megállapítja a felelősségeket is; hangsúlyozza, hogy globális világűr-megfigyelés i mechanizmusra van szükség, valamint kéri az európai világűr-megfigyelési rendszer olyan partnerekkel való összekapcsolását, mint például az Amerikai Egyesült Államok, továbbá kéri a bizalomépítő intézkedések és a más partnerekkel folytatott információcsere fokozását;

55.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ főtitkárának, a NATO főtitkárának, az űripar és a biztonság és védelem területén működő uniós ügynökségeknek és a tagállamok parlamentjeinek.

(1) HL L 122., 2014.4.24., 44. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 1. o.
(3) HL L 158., 2014.5.27., 227. o.


Az űrpiac felvevőképessége
PDF 370kWORD 114k
Az Európai Parlament 2016. június 8-i állásfoglalása az űripari termékek piaci bevezetéséről (2016/2731(RSP))
P8_TA(2016)0268B8-0739/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés XIX. címének 189. cikkére,

–  tekintettel az „Európai Unió űripari politikája” című, 2013. február 28-i bizottsági közleményre (COM(2013)0108),

–  tekintettel „Az Európai Uniónak a polgárok szolgálatában álló űrstratégiája felé” című, 2011. április 4-i bizottsági közleményre (COM(2011)0152),

–  tekintettel az „Európai számításifelhő-kezdeményezés – a versenyképes adat- és tudásalapú gazdaság kiépítése Európában” című, 2016. április 19-i bizottsági közleményre (COM(2016)0178),

–  tekintettel a „Cselekvési terv a globális navigációs műholdrendszer (GNSS) alkalmazásairól” című, 2010. június 14-i bizottsági közleményre (COM(2010)0308),

–  tekintettel az Európai GNSS Ügynökség létrehozásáról szóló 912/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. április 16-i 512/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a Kopernikusz-program létrehozásáról és a 911/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 3-i 377/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai GNSS Ügynökség létrehozásáról, az európai műholdas rádiónavigációs programokat üzemeltető struktúrák létrehozásáról szóló 1321/2004/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről és a 683/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2010. szeptember 22-i 912/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel rendelete az európai műholdas navigációs rendszerek létrehozásáról és üzemeltetéséről, valamint a 876/2002/EK tanácsi rendelet és a 683/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2013. december 11-i 1285/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a 112-es egységes európai segélyhívó szolgáltatáson alapuló fedélzeti e-segélyhívó rendszer kiépítésével összefüggő típus-jóváhagyási követelményekről és a 2007/46/EK irányelv módosításáról szóló, 2015. április 29-i 2015/758/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről, a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló 3821/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről és a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról szóló 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2014. február 4-i 165/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a vonatkozó tanácsi következtetésekre és az automatizált és összekapcsolt vezetésre vonatkozó, 2016. április 14-i amsterdami miniszteri nyilatkozatra,

–  tekintettel az európai biztonság és védelem céljait szolgáló világűrbeli képességekről szóló, 2016. június 8-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Európai Unió űripari politikájáról – az űrágazatban rejlő gazdasági növekedési potenciál kibontakoztatásáról szóló, 2013. december 10-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a polgárok szolgálatában álló európai uniós űrstratégiáról szóló, 2012. január 19-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a globális navigációs műholdrendszerek közlekedési alkalmazásairól – a rövid és középtávú uniós politikáról szóló, 2011. június 7-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az űripari termékek piaci bevezetéséről szóló, 2016 januárjában készült tanulmányra(11),

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a világűrrel kapcsolatos uniós tevékenységek rendkívül fontosak a tudományos és műszaki fejlődés, az innováció, a gazdasági növekedés, az ipari versenyképesség, a társadalmi kohézió, a szakképesítést igénylő munkahelyek és új vállalkozások létrehozása, valamint üzleti lehetőségek teremtése szempontjából a beszerzési és értékesítési piacokon egyaránt;

B.  mivel a műholdas navigációs, Föld-megfigyelési és műholdas távközlési szolgáltatások létfontosságú hozzájárulást tehetnek számos különböző uniós politika végrehajtásához; mivel az európai polgárok számára jelentős előnyöket hozhatnak a műholdas navigációs és Föld-megfigyelési szolgáltatások;

C.  mivel az űrkutatási vezérprogramok végrehajtása egyértelművé teszi az uniós szintű együttműködés hozzáadott értékét; mivel az EU továbbra sem rendelkezik integrált és koherens űrpolitikával;

D.  mivel a világűrhöz való önálló hozzáférés az EU számára stratégiai fontossággal bír; mivel a magas fokon megbízható és pontos helymeghatározást biztosító időmérési információk és Föld-megfigyelési adatok alapvető fontosságúak az európai önállóság megszilárdítása szempontjából, és mivel a technológiai végrehajtás tekintetében az Európai GNSS program és a Kopernikusz-program egyedien innovatív megközelítést követ; mivel az Unió a 2020-ig terjedő időszakban több mint 11 milliárd eurót költ e programok infrastruktúrájára;

E.  mivel a GPS jelet felerősítő európai geostacionárius navigációs lefedési szolgáltatás (EGNOS) már működőképes, és a Galileo hamarosan megkezdi első szolgáltatásait; mivel a Kopernikusz-program működőképes, és legfontosabb szolgáltatásai már a felhasználók rendelkezésére állnak, és világszerte ingyenesen hozzáférhetők;

F.  mivel az űrkutatás keretében kifejlesztett technológiák kölcsönös inspirációs hatása erős, és járulékos előnyöket hoznak más szakpolitikai területeken is;

G.  mivel a nagy mennyiségű műholdas adatok feldolgozását és tárolását lehetővé tevő kapacitás kifejlesztéséhez az adattárolás, a hálózati kapcsolatok és a nagy teljesítményű számítástechnikai rendszerek területén már meglévő infrastruktúrákat össze kell kapcsolni, ezért fontos teendő az erős és versenyképes európai Föld-megfigyelési downstream (értékesítési) ipar előmozdítása;

H.  mivel a várakozások szerint az európai globális navigációs műholdrendszer a következő két évtizedben mintegy 60 és 90 milliárd EUR közé eső értékben gerjeszt majd gazdasági és társadalmi hasznot; mivel a Föld-megfigyelési downstream szolgáltatások 2020-ig elérendő potenciális éves forgalma a becslések szerint mintegy 2,8 milliárd EUR lesz, aminek több mint 90%-a Kopernikusz-programból származik majd;

I.  mivel a downstream alkalmazások és a világűrből származó adatokon alapuló szolgáltatások bevezetése mindeddig elmaradt a várakozásoktól; mivel a világűrből származó adatokkal kapcsolatos potenciális piaci lehetőségek maradéktalan kiaknázása érdekében mind az állami, mind a magánkeresletet serkenteni kell, továbbá fel kell számolni a piac széttöredezettségét és minden olyan technikai, jogalkotási és egyéb akadályt, amely a világűrrel szorosan összefüggő termékek és szolgáltatások terén gátolja a belső piac működését;

J.  mivel a Bizottság 2016-ra vonatkozó munkaprogramjában bejelentette, hogy „európai űrstratégiát” szándékozik előterjeszteni, és 2016 áprilisában nyilvános konzultációt kezdett; mivel ezen állásfoglalás hozzá kíván járulni e stratégia kialakításához;

Űrstratégia és az űripari termékek piaci bevezetése

1.  bátorítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő átfogó, nagyra törő és a jövőbe tekintő stratégiát, amely rövid, közép- és hosszú távon biztosítja Európa vezető szerepét az űrtechnológiában és az űrrel kapcsolatos szolgáltatások terén, független hozzáférést biztosítva Európa számára a világűrhöz, valamint egyenlő versenyszabályokat teremtve az európai űripar számára;

2.  úgy véli, hogy az európai uniós űrprogramok gazdasági-társadalmi előnyeinek maximalizálása érdekében a stratégia egyik fő elemének az űrből származó adatok, valamint az űripari szolgáltatások és alkalmazások piaci bevezetésének kell lennie;

3.  kéri a Bizottságot, hogy hamarosan elkészülő stratégiája részeként terjesszen elő egyértelmű európai űripari politikára vonatkozó javaslatot;

4.  hangsúlyozza, hogy az EU űrprogramjait a jövőben a felhasználókhoz kell igazítani, figyelembe véve az állami, magán- és tudományos felhasználók igényeit;

5.  elismeri, hogy az EU űrpolitikájának végrehajtásában részt vevő szereplők skálája széles, és közülük is kiemelkedik a Bizottság, az Európai GNSS Ügynökség (GSA), az Európai Űrügynökség (ESA), a Kopernikusz-program keretében működő szolgáltatásnyújtók (a Eumetsat, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA), az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (EMSA), az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (Frontex), az Európai Unió Műholdközpontja, a középtávú időjárás-előrejelzés európai központja (ECMWF), a Közös Kutatóközpont (JRC) és a Mercator Ocean), a tagállamok és az ipari szereplők; bátorítja e szereplőket, hogy fokozzák az együttműködést különösen az EU-val és az ESA-val; felhívja a Bizottságot, hogy töltsön be vezető szerepet ez európai ipar adatokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos képességének bővítésében, az űripari termékek piaci bevezetésének eredményesebbé tételében és világpiaci versenyképességük megerősítésében;

6.  hangsúlyozza, hogy az EU űrrel kapcsolatos tevékenységeit egyszerűsített intézményi keretek között kell folytatni, megkönnyítve mind az állami, mind a magánfelhasználók felvevőképességét; kéri a Bizottságot, hogy stratégiájában foglalkozzon e szükséglettel, és tegyen javaslatot a különböző szereplők szerepeinek egyértelmű meghatározásaira;

7.  hangsúlyozza a regionális dimenzió jelentőségét; támogatja a regionális és helyi hatóságok fokozott bevonását az EU eredményes űrpolitikájába; nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a helyi kezdeményezéseket nemzeti szinten össze kell hangolni annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az átfedés a Bizottság és a tagállamok fellépései között;

Technikai akadályok

8.  üdvözli a mindkét uniós vezérprogram – Galileo és Kopernikusz – tekintetében elért előrelépést; úgy véli, hogy e programokat kiegészítő jellegűeknek kell tekinteni, és további szinergiákat kell előmozdítani; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy tartsa be az időhatárokat, és biztosítsa mindkét vezérprogram űrbeli és földi infrastruktúrájának és szolgáltatásainak maradéktalan működőképességét; úgy véli, hogy a magánszektor bizalmának megtartásához kulcsfontosságú a további késedelmek elkerülése; ismételten felhívja a figyelmet azokra a világpiaci lehetőségekre, amelyeket a globális navigációs műholdrendszernek (GNSS) az európai geostacionárius navigációs lefedési szolgáltatással (EGNOS) való összekapcsolása kínál, kiterjesztve a lefedettséget Dél-Kelet-Európára, Afrikára és a Közel-Keletre;

9.  támogatja az EGNOS/Galileo és a Kopernikusz-program által egyaránt használt integrált alkalmazások kidolgozását;

10.  úgy véli, hogy a Kopernikusz adatainak terjesztése túlságosan szétaprózott, és hogy alapvetően fontos az uniós megközelítés kialakítása annak érdekében, hogy az európai ipar valóban kihasználhassa a szolgáltatás előnyeit; hangsúlyozza, hogy a Kopernikusz Föld-megfigyelési adataihoz való jobb hozzáférés az erős downstream ipari ágazat kibontakozásának előfeltétele; hangsúlyozza különösen, hogy meg kell erősíteni a Föld-megfigyelési adatok nagy csomagjaihoz (például idősorokhoz) való hozzáférést;

11.  nyomatékosan kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a Kopernikusz adatok független ikt-platformok rendelkezésére álljanak, ez ugyanis lehetővé tenné óriási méretű adathalmazok tárolását, kezelését és feldolgozását, valamint megkönnyítené az azokhoz való hozzáférést és a lehető legtöbb forrásból származó adatcsomagok integrálását és a felhasználók rendelkezésére bocsátását; véleménye szerint e platformok szerepe a következő:

   az igények összesítése, hozzájárulás a jelenlegi szétaprózottság felszámolásához és Föld-megfigyelési belső piac létrehozásához anélkül, hogy ehhez szabályozási intézkedésekre volna szükség;
   nyitott és megkülönböztetésmentes hozzáférés szavatolása a felhasználók számára;
   annak lehetővé tétele az ipar számára, hogy a platformokon keresztül bármely, általuk megfelelőnek tartott szolgáltatást nyújthassanak;
   kiegészítő hozzájárulást adni a tagállamok, az Európai Űrügynökség, az ipar és az európai nyílt tudományosadat-felhő más erőfeszítéseihez;

12.  ajánlja továbbá, hogy a Bizottság szorosan működjön együtt a tagállamokkal és az Európai Űrügynökséggel a megfelelően integrált és kellő adatbiztonsági szintekkel rendelkező infrastruktúrarendszer megteremtése érdekében;

13.  hangsúlyozza, hogy a Galileóval kompatibilis lapkakészletek (chipset) és vevőkészülékek nélkül a Galileo piaci bevezetése komoly akadályokba ütközik; üdvözli ezért az európai globális navigációs műholdrendszer (GNSS) költségvetésében az „Alapvető összetevők” finanszírozási programra elkülönített, az Európai GNSS Ügynökség (GSA) kezelésére bízott összeget, amelynek célja e lapkakészletek és vevőkészülékek kifejlesztésének támogatása; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy a félidős felülvizsgálat keretében vizsgálja meg, hogy ezt az összeget növelni kell-e;

14.  felhívja a GSA-t, hogy folytassa a lapkakészletek és vevőkészülékek gyártóival kapcsolatos munkát, hogy jobban meg lehessen érteni szükségleteiket, és el lehessen látni őket a szükséges technikai információkkal annak biztosítása érdekében, hogy a legtöbb felhasználói berendezés kompatibilis legyen a Galileoval; úgy véli, hogy az ipar igényeit szervesen figyelembe kell venni a program értékelési folyamatában annak biztosítása érdekében, hogy a rendszer folyamatosan megfeleljen a piaci elvárásoknak; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a multi-konstellációs vevőkészülékek tekintetében a Galileo-t az ipar a referencia-konstellációk egyikének tekintse;

15.  emlékeztet arra, hogy a Galileo a versenyben „megkülönböztető elemekkel” is bír majd, ami azt jelenti, hogy olyan előnyöket is kínál, amilyeneket más globális navigációs műholdrendszerbeli konstellációk nem, például nyílt szolgáltatáshitelesítést, valamint a kereskedelmi szolgáltatás rendkívüli pontosságát és megbízhatóságát; hangsúlyozza, hogy e megkülönböztető elemeknek a lehető legrövidebb időn belül rendelkezésre kell állniuk, biztosítva, hogy a Galileo referencia-konstellációvá váljon, és kidomborítva versenytársaival szembeni előnyeit;

16.  hangsúlyozza, hogy az űripari adatok és szolgáltatások felhasználásához szükséges technikai szabványok meglétét biztosítani kell; nyomatékosan felhívja a Bizottságot, hogy ilyen szabványok létrehozása érdekében állítson fel tematikus munkacsoportokat a tagállamok szakembereivel;

Piaci akadályok

17.  úgy véli, hogy a magánszektor beruházásainak serkentése érdekében az állami szektor, közöttük a megbízott ügynökségek tevékenységeinek kiszámíthatónak kell lenniük; úgy véli, hogy a jövőben az űripari szolgáltatásokat főleg üzleti vállalkozásoknak kell nyújtaniuk (és e szolgáltatásokat tőlük kell igénybe venni), kivéve, ha ezzel szemben alapos indokok – például kézzelfogható biztonsági kockázatok – szólnak; javasolja, hogy a Kopernikusz-rendelet és a Galileo-rendelet féléves értékelését annak biztosítására is használják fel, hogy a szolgáltatások beszerzésekor a magánszektort jobban bevonják;

18.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy a Kopernikusz adatokkal kapcsolatban világosan határozza meg az alapvető állami szolgáltatások szerepét (mely termékeket szolgáltatnak a nyílt és ingyenes hozzáférés politikája jegyében, mely eljárásokkal lehet új termékeket hozzáadni), valamint azt, hogy mit kell a downstream ágazatra hagyni; felhívja a Bizottságot annak felmérésére, milyen igény van a rendkívül magas felbontású Föld-megfigyelési adatok iránt az EU belső működési céljaira; úgy véli, hogy ilyen adatokat európai kereskedelmi szolgáltatóktól kell beszerezni annak érdekében, hogy az európai ipar helyzete megszilárduljon, és hogy termékeit a globális kereskedelmi piacokon értékesíthesse; nyomatékosan kéri továbbá a Bizottságot olyan intézkedések foganatosítására – többek között ösztönözve a kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzést –, amelyeknek köszönhetően az állami hatóságok könnyebben szereznek be űripari szolgáltatásokat, és felhívja a Bizottságot, hogy különösen támogassa az innovatív kis- és középvállalkozásokat;

19.  kéri az erőfeszítések fokozását annak érdekében, hogy az európai űrprogramokban rejlő lehetőségeket az állami és a magánszektor szereplői, valamint a végfelhasználók körében egyaránt nagyobb figyelem övezze, és hogy az állami szektor és az üzleti közösség bátrabban használja fel az űrből származó adatokat; hisz abban, hogy a felhasználókra és a problémamegoldásra összpontosító megközelítés hatékony lehet, amennyiben a politikai igényeket és a vonatkozó operatív műholdas szolgáltatásokat egymáshoz igazítják; ajánlja, hogy a Bizottság mozdítsa elő a legjobb gyakorlatok cseréjét, például az Egyesült Királyságban „Az űripar az intelligensebb kormányzás szolgálatában” program során szerzett tapasztalatok megosztását; úgy véli, hogy a Bizottság fontos szerepet játszhat az állami szektor szükségleteinek összesítésében, és hozzájárulhat a felhasználói kereslet serkentéséhez;

20.  nagyra értékeli a Bizottság, az Európai GNSS Ügynökség (GSA), az Európai Űrügynökség (ESA), a Kopernikusz szolgáltatásnyújtók, a nemzeti űrügynökségek és más szereplők különböző figyelemfelkeltő tevékenységeit; kiemeli – a legjobb gyakorlatok sikeres példáiként – az Európai Űrpolitika (éves) konferenciákat, az Európai Űrmegoldások konferenciákat, az Űr Napokat, az Európai Űr Expo-t, a Galileo Rajzversenyt, az Európai Műholdas Navigációs Versenyt és a Kopernikusz Mesterek versenyt;

21.  úgy véli, hogy több erőfeszítést kellene tenni a Kopernikusz program előmozdítása és marketingje érdekében;

22.  bátorítja az Európai GNSS Ügynökséget, hogy folytassa a Galileo és az EGNOS előmozdítása és marketingje tekintetében tett erőfeszítéseit, valamint szolgáltasson tájékoztatást a felhasználók igényeiről és a műholdas navigációs piacon bekövetkező fejleményekről;

23.  úgy véli, hogy a Bizottságnak be kellene vonnia a tagállamokban működő Europe Direct regionális központok hálózatát a Kopernikusz és Galileo adataiból származó előnyök terjesztését célzó figyelemkeltő kampányokba, és emellett támogatnia kellene az állami hatóságokat abban, hogy feltérképezzék igényeiket;

A világűr az EU politikáiban

24.  ajánlja, hogy a Bizottság és tagállamok gondoskodjanak arról, hogy az európai űrprogramok infrastruktúráját és szolgáltatásait felhasználják a kapcsolódó politikákban és programokban; úgy véli, hogy a Bizottságnak meg kell erősítenie a kapcsolatokat az EU űrrel kapcsolatos forrásait és tevékenységeit olyan szakpolitikai területeken, mint például a belső piac, az ipari alap, a foglalkoztatás, a növekedés, a beruházás, az energia, az éghajlat, a környezetvédelem, az egészségügy, a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás, a halászat, a közlekedés, a turizmus, a digitális egységes piac, a regionális politika és a helyi tervezés; úgy véli, hogy komoly lehetőségek nyílnak olyan kihívások kezelésére, mint például a migráció, a határigazgatás és a fenntartható fejlődés;

25.  nyomatékosan felhívja ezért a Bizottságot, hogy állítson fel „űrszempontú leltárat” minden meglévő és új szakpolitikai területen, bizonyossá téve az űrrel kapcsolatos uniós források legjobb felhasználását; nyomatékosan kéri a Bizottságot a meglévő uniós jogszabályok felülvizsgálatára annak felmérése érdekében, hogy szükség van-e bármilyen módosításra a műholdas adatok és szolgáltatások (GNSS, Föld-megfigyelés, távközlés) használatának ösztönzése, valamint a lehetséges gazdasági-társadalmi és egyéb előnyök kihasználása érdekében, valamint kéri a Bizottságot, hogy állítson fel ilyen „űrszempontú leltárat” minden új jogszabály esetében;

26.  bátorítja a Bizottságot azon lehetőségek feltárására, hogy miként használhatók fel az európai GNSS és Kopernikusz programok az uniós szomszédsági és fejlesztési politikákban, valamint a nem uniós országokkal és nemzetközi szervezetekkel az együttműködésről folytatott tárgyalások során;

27.  hangsúlyozza az európai GNSS adatok kritikus jelentőségét a fokozott biztonság, valamint az intelligens közlekedési és forgalomirányítási rendszerek hatékony alkalmazása szempontjából; hangsúlyozza az eCall-ra és a digitális tachográfokra vonatkozó rendeletek fontosságát, mivel ezek segítenek majd a Galileo és az EGNOS elfogadásának előmozdításában; bátorítja a Bizottságot, hogy foglalkozzon más érdemleges alkalmazási területekkel is, amelyeken fokozható az uniós polgárok biztonsága és védelme, mint amilyen például a sürgősségi hívás/üzenet helymeghatározása; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen jogalkotási intézkedéseket e tekintetben annak biztosítása érdekében, hogy a GNSS lapkák kompatibilisak legyenek a Galileo/EGNOS rendszerrel, különösen a polgári repülés és a kritikus infrastruktúrák terén;

28.  hangsúlyozza, hogy az űrből származó adatok és az űripari szolgáltatások lényeges szerepet tölthetnek be annak lehetővé tétele szempontjából, hogy Európa vezető szerephez jusson a legfontosabb technológiai irányokban, például a „dolgok internete”, az „intelligens városok”, az óriási méretű adathalmazok és az összekapcsolt/önjáró járművek tekintetében; üdvözli e tekintetben az Amszterdami nyilatkozatot, amely kiemeli a Galileo és az EGNOS szerepét;

Finanszírozáshoz és szakértelemhez való hozzáférés

29.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az alkalmazások és szolgáltatások kifejlesztését célzó finanszírozást és a downstream (értékesítő) piacot általában; felhívja a Bizottságot, hogy a legközelebbi többéves pénzügyi keret idején vizsgálja majd meg, hogy kívánatos-e az űrrel kapcsolatos uniós költségvetés nagyobb hányadát elkülöníteni e célra;

30.  hangsúlyozza, hogy az EU a pénzügyi lehetőségek széles skálájával rendelkezik a downstream űripar támogatásához (Horizont 2020, Európai strukturális és beruházási alapok, Program a vállalkozások versenyképességéért és a kis- és középvállalkozásokért (COSME), Európai Stratégiai Beruházási Alap stb.); sürgeti a Bizottságot, hogy összehangolt és céltudatos módon használja ezeket az eszközöket, többek között a tanácsadói és segítő szolgáltatások megkönnyítése révén; bátorítja a Bizottságot, hogy vezessen be innovatív és rugalmas finanszírozási mechanizmusokat, és oldja meg az elegendő kockázati tőke rendelkezésére állásával kapcsolatos problémákat; hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell szentelni az európai induló vállalkozások, valamint a mikro-, kis- és középvállalkozások finanszírozására, különösen azzal a céllal, hogy segítséghez jussanak a piaci hasznosítás első szakaszában;

31.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az űripari társaságok, többek között kkv-k nemzetközivé válását azáltal, hogy jobb hozzáférést biztosít számukra a finanszírozáshoz, megfelelő támogatást nyújt az európai űripar versenyképességéhez, valamint célzott uniós fellépéssel lehetővé teszi Európa független hozzáférését a világűrhöz;

32.  ajánlja, hogy vonják szorosabbra a kapcsolatot a kutatás és fejlesztés, valamint az üzleti fejlesztést célzó programok támogatása között; úgy véli különösen, hogy a Horizont 2020 által kínált innovációs lehetőségeket az űripari ágazatban jobban ki kellene használni; kéri az űrrel kapcsolatos kutatások eredményeinek az üzleti közösség körében való terjesztésére vonatkozó megfelelő stratégia bevezetését, és úgy véli, hogy az alkalmazások és szolgáltatások kidolgozása során szorosabb együttműködést kell előmozdítani az egyetemek és a magáncégek között;

33.  meggyőződése, hogy az űripari csoportosulások (klaszterek), üzleti inkubátorházak és hasonló kezdeményezések hozzájárulnak a piaci jelenlét megalapozásához, serkentik az innovációt és szinergiákat mozdítanak elő az űripar és az ikt, valamint a gazdaság egyéb ágazatai között; üdvözli egyes tagállamok, valamint az ESA üzleti inkubátorházai által e téren kifejtett erőfeszítéseket; úgy véli, hogy a Bizottságnak építenie kellene ezen erőfeszítésekre, következetes uniós stratégiát alakítva ki a vállalkozói készség támogatása céljából az űrrel kapcsolatos szakterületeken, valamint megteremtve a kapcsolatot a vállalkozások és a szélesebb értelemben vett gazdaság között; felhívja a Bizottságot, hogy segítse az ilyen tevékenységek közötti földrajzi eltolódás kiigazítását, a közép- és kelet-európai országok ugyanis még le vannak maradva; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az együttműködést és az információcserét, valamint a legjobb gyakorlatok cseréjét és az infrastrukturális képességek megosztását;

34.  úgy véli, hogy az EU-nak és a tagállamoknak a magánszektorral együttműködve fokozniuk kell a vállalkozói készségek és kedv serkentésére irányuló erőfeszítéseiket, és az űripari ágazat felé kell vonzaniuk a műszaki egyetemek hallgatóit, valamint a fiatal tudósokat és vállalkozókat; úgy véli, hogy ez hozzájárul az űrrel kapcsolatos tudományos kapacitások tekintetében betöltött vezető szerep megtartásához, valamint a magasan képzett és komoly szakértelemmel rendelkező szakemberek más országokba csábításának megelőzéséhez;

o
o   o

35.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)HL L 150., 2014.5.20., 72. o.
(2)HL L 122., 2014.4.24., 44. o.
(3)HL L 276., 2010.10.20., 11. o.
(4)HL L 347., 2013.12.20., 1. o.
(5)HL L 123., 2015.5.19., 77. o.
(6)HL L 60., 2014.2.28., 1. o.
(7) E napon elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0267.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0534.
(9) HL C 227. E, 2013.8.6., 16. o.
(10) HL C 380. E, 2012.12.11., 1. o.
(11)Space Market Uptake in Europe (Az űripari termékek piaci bevezetése Európában, az ITRE bizottság megbízásából készült tanulmány, Belső Politikák Főigazgatósága, „A” Tematikus Főosztály, ISBN 978-92-823-8537-1.


A venezuelai helyzet
PDF 336kWORD 91k
Az Európai Parlament 2016. június 8-i állásfoglalása a venezuelai helyzetről (2016/2699(RSP))
P8_TA(2016)0269RC-B8-0700/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a venezuelai helyzetről szóló korábbi és legutóbbi állásfoglalásaira, különösen a venezuelai helyzetről szóló, 2014. február 27-i(1), valamint a venezuelai demokratikus ellenzék üldöztetéséről szóló, 2014. december 18-i(2), továbbá a venezuelai helyzetről szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelynek Venezuela is részes fele,

–  tekintettel a 2001. szeptember 11-én elfogadott Amerikaközi Demokratikus Chartára,

–  tekintettel Venezuela alkotmányára, és különösen annak 72. és 233. cikkére,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának a venezuelai tiltakozók és politikusok fogva tartásáról szóló, 2014. október 20-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini venezuelai választásokról szóló, 2015. december 7-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az EKSZ szóvivőjének 2016. január 5-i, az új venezuelai nemzetgyűlés megalakulásáról szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának szóvivője, Ravina Shamdasani 2016. április 12-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője a venezuelai helyzetről szóló, 2016. május 10-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Human Rights Watch Luis Almagrónak, az Amerikai Államok Szervezete főtitkárának címzett, Venezueláról szóló, 2016. május 16-i levelére(4),

–  tekintettel az Amerikai Államok Szervezete Állandó Tanácsának 2016. május 18-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Dél-amerikai Nemzetek Uniója (UNASUR) főtitkárának a venezuelai kormány és az ellenzéki koalíció (MUD) közötti nemzeti párbeszéd elindításával foglalkozó tájékozódó jellegű megbeszélésekről szóló, 2016. május 23-án(5) és május 28-án(6) kiadott hivatalos közleményére,

–  tekintettel a G7-ek vezetőinek 2016. május 26–27-én Isze-Simában tartott csúcstalálkozóján kiadott nyilatkozatra(7),

–  tekintettel az Egyesült Államok külügyminisztere, John Kerry 2016. május 27-i nyilatkozatára José Luis Rodríguez Zapatero volt spanyol miniszterelnökkel folytatott telefonbeszélgetéséről(8),

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a venezuelai ellenzéki koalíció, a MUD 112 mandátumot szerzett a 167 fős egykamarás országgyűlésben, ami kétharmados többséget jelent a PSUV által megszerzett 55 mandátumhoz képest; mivel a Legfelsőbb Bíróság ezt követően megakadályozta, hogy négy újonnan megválasztott országgyűlési képviselő – közülük 3 a MUD képviselője – hivatalba lépjen, aminek következtében az ellenzék elvesztette kétharmados többségét;

B.  mivel az alatt az öt hónap alatt, amíg az új nemzetgyűlés – melyben a demokratikus ellenzék rendelkezik többséggel – jogalkotási tekintetben aktívan működött, Venezuela Legfelsőbb Bírósága 13 politikai indíttatású ítéletet hozott a végrehajtó hatalom javára, ami veszélyezteti a hatalmi ágak közötti, minden jogállamban elengedhetetlen egyensúlyt;

C.  mivel az olyan döntéseket, mint a rendkívüli állapotot és a gazdasági szükségállapotot bevezető és megerősítő rendeletek, a nemzetgyűlés szakpolitikai ellenőrző hatáskörének megszüntetése, a nemzetgyűlés számára a Legfelsőbb Bíróság bíráinak visszahívására biztosított alkotmányos jog el nem ismerése, a venezuelai központi banki törvény reformjának alkotmányellenessé minősítése és a nemzetgyűlésben zajló vitára vonatkozó belső szabályzat cikkeinek felfüggesztése a nemzetgyűlés jogalkotási hatáskörének megsértésével hozták meg, nem tartva tiszteletben a hatalmi ágak közötti egyensúlyt, amely minden jogállamban elengedhetetlen;

D.  mivel körülbelül 2 000 ember van politikai okokból börtönben, házi őrizetben vagy próbaidőn, többek között fontos politikai vezetők, mint például Leopoldo López, Antonio Ledezma és Daniel Ceballos; mivel 2016. március 30-án a venezuelai nemzetgyűlés elfogadott egy törvényt, amely amnesztiát ad az említett foglyoknak, megnyitva ezáltal az utat a párbeszéd és a nemzeti megbékélés felé; mivel annak ellenére, hogy a Legfelsőbb Bíróság kimondta alkotmányellenességét, ez a törvény összhangban van a venezuelai alkotmány 29. cikkével; mivel Zeid Raad el-Husszein, az ENSZ emberi jogi főbiztosa nyilvánosan kijelentette, hogy az amnesztiáról és a nemzeti megbékélésről szóló törvény megfelel a nemzetközi jognak, és a törvény elutasítása miatt csalódottságának adott hangot;

E.  mivel a jogállamiságot és a hatalmi ágak szétválasztásának elvét nem tartják megfelelően tiszteletben Venezuelában; mivel a jelenlegi tények kormányzati befolyásra, valamint a bírói hatalom és a Nemzeti Választási Tanács ellenőrzésére engednek következtetni, ami káros hatással van a minden demokratikus rendszer sarokkövét képező törvényhozásra és ellenzékre, és egyértelműen sérti a hatalmi ágak függetlenségének és szétválasztásának elvét, amely minden demokratikus jogállamra jellemző;

F.  mivel a demokratikus ellenzék alkotmányosan elismert folyamatot indított, amely lehetővé teszi, hogy a köztisztviselőket a visszahívásról szóló népszavazás által elmozdítsák tisztségükből hivatali idejük 50%-ának letöltését követően; mivel a Nemzeti Választási Tanács e folyamat támogatásához 1,8 millió venezuelai polgár aláírását kapta meg a MUD-tól, amely lényegesen több, mint a folyamat törvényességéhez és alkotmányos engedélyezéséhez eredetileg szükséges 198 000;

G.  mivel Venezuela súlyos humanitárius válsággal szembesül, amelyet az élelmiszer- és gyógyszerhiány okoz; mivel a nemzetgyűlés bejelentette, hogy „humanitárius egészségügyi és élelmiszerválság” áll fenn a gyógyszerek, gyógyászati eszközök és felszerelések általános hiánya következtében, és kérte az Egészségügyi Világszervezetet (WHO), hogy nyújtson humanitárius segítséget és tegyen látogatást a fent leírt állapotok igazolása érdekében;

H.  mivel annak ellenére, hogy nem állnak rendelkezésre hivatalos adatok, az ENCOVI (Encuesta de Condiciones de Vida) szerint a szegénység aránya megduplázódott Venezuelában: a 2013. évi 30%-ról 2016-ra 60%-ra nőtt; mivel az Egészségügyi Világszervezet által alapvetően fontosnak tartott gyógyszerek 75%-a nem áll rendelkezésre Venezuelában;

I.  mivel a kormány megakadályozza a humanitárius segélyek bejutását az országba, és bojkottálja a civil társadalmat segítő különböző nemzetközi kezdeményezéseket, ahogy történt a Caritas és más nem kormányzati szervezetek esetében is;

J.  mivel a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint Venezuela gazdasága a 2015. évi 5,7%-os visszaesést követően 2016-ban várhatóan 8%-kal fog visszaesni; mivel annak ellenére, hogy a minimálbér 30%-kal emelkedett, a 180,9%-os infláció veszélyezteti annak lehetőségét, hogy az alapvető árucikkek elérhetővé váljanak a venezuelai emberek számára; mivel az IMF előrejelzései szerint az átlagos inflációs ráta 2016 végére 700%-os lesz, és 2017-ben elérheti a 2 200%-ot;

K.  mivel az alapvető infrastruktúra tekintetében nem voltak előrelátóak, továbbá a nem megfelelő kormányzás is hozzájárult a jelentős gazdasági és társadalmi válság kialakulásához, ami az erőforrások, a nyersanyagok, az alapanyagok, az alapvető élelmiszerek és gyógyszerek hosszú távú hiányában, valamint a termelés teljes elmaradásában mutatkozik meg, és mivel az ország komoly társadalmi zavargások és beláthatatlan következményekkel járó humanitárius válság szélén áll;

L.  mivel Venezuela az igen magas bűnözési arány és a teljes büntetlenség folytán az egyik legveszélyesebb országgá vált a világon: az erőszakos bűncselekmények aránya Caracasban a legmagasabb a világon, ahol a 100 000 főre eső gyilkosságok száma meghaladja a 119,87-ot;

M.  mivel az illegális bányák feletti ellenőrzésért folytatott harcok mindennapossá váltak a guyanai és brazil határhoz közel eső, ásványokban gazdag területen; mivel Tumeremóban (Bolívar állam) 2016. március 4-én mészárlás történt, amelynek során 28 bányász eltűnt, majd később meggyilkolták őket; mivel a hatóságok még mindig nem adtak kielégítő választ, és mivel Lucía Suárez újságírónőt – aki az esetre a közelmúltban próbált fényt deríteni – 2016. április 28-án tumeremói otthonában agyonlőtték;

N.  mivel 2016. május 27-én a G7 országok nyilatkozatot adtak ki, amelyben sürgetik Venezuelát „a kormány és állampolgárai közötti párbeszéd feltételeinek kialakítására az egyre súlyosabb gazdasági és politikai válság megoldása érdekében”, és mivel 2016. június 1-jén az Amerikai Államok Szervezetének Állandó Tanácsa nyilatkozatot adott ki a venezuelai helyzetről;

O.  mivel a közelmúltban az UNASUR keretében tájékozódó jellegű megbeszélésekre került sor a Dominikai Köztársaságban a volt spanyol miniszterelnök, José Luis Rodríguez Zapatero, a Dominikai Köztársaság volt elnöke, Leonel Fernández és Panama volt elnöke, Martín Torrijos vezetésével azzal a céllal, hogy nemzeti párbeszédet kezdeményezzenek a Venezuelai Bolivári Köztársaság kormányának képviselői és az ellenzéki pártokat képviselő MUD között;

P.  mivel a válságot csak úgy lehet megoldani, ha létrejön a párbeszéd valamennyi kormányzati, demokratikus ellenzéki és társadalmi szinttel;

1.  súlyos aggodalmának ad hangot a demokrácia és az emberi jogok egyre romló helyzete és a Venezuelában kialakult társadalmi-gazdasági helyzet, valamint a növekvő politikai és szociális bizonytalanság miatt;

2.  aggodalmát fejezi ki a jelenlegi intézményi blokád révén létrejött patthelyzet miatt is, továbbá amiatt, hogy a végrehajtó hatalom állami ellenőrzést gyakorol a Legfelsőbb Bíróság és a Nemzeti Választási Tanács felett, hogy megakadályozza az országgyűlés által elfogadott jogszabályok és kezdeményezések alkalmazását; felszólítja a venezuelai kormányt, hogy tartsa tiszteletben a jogállamiságot és a hatalmi ágak szétválasztásának elvét; emlékeztet arra, hogy az egyformán legitim hatalmi ágak szétválasztása és az egymás ügyeibe való be nem avatkozás a jogállamiság által vezérelt demokratikus államok egyik alapvető elve;

3.  felszólítja a venezuelai kormányt a konstruktív hozzáállásra, hogy leküzdje Venezuela jelenlegi kritikus helyzetét alkotmányos, békés, és demokratikus megoldás révén, amely párbeszéden alapul;

4.  üdvözli az UNASUR felkérésére kezdeményezett közvetítési erőfeszítéseket, melyek célja a végrehajtó hatalom és a MUD tagjainak többsége által képviselt ellenzék közötti nemzeti párbeszéd elindítása;

5.  tudomásul veszi a G7 vezetőinek Venezueláról szóló nyilatkozatát; kéri, hogy az Európai Tanács júniusi ülésén az országban uralkodó helyzetről szülessen politikai nyilatkozat, és hogy támogassák a közelmúltban megkezdett közvetítési erőfeszítéseket, melyek célja, hogy a demokratikus és politikai megoldásokról megegyezés születhessen Venezuelában;

6.  sürgeti a venezuelai kormányt, hogy azonnal bocsásson szabadon minden politikai foglyot; emlékeztet arra, hogy az ellenzék a tárgyalások megkezdésének előfeltételéül a politikai foglyok szabadon bocsátását szabta meg, és felhívja mindkét oldalt, hogy állapodjanak meg egy kompromisszumos megoldásról, amelynek célja a közvetítés érdekében jelenleg kifejtett erőfeszítések támogatása; felszólítja az EU-t, a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy sürgessék a politikai foglyok és az önkényesen fogva tartottak szabadon bocsátását, összhangban a számos ENSZ-szerv és nemzetközi szervezet követeléseivel, valamint az amnesztiáról és a nemzeti megbékélésről szóló törvényben foglaltakkal;

7.  kéri a hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben és garantálják a békés demonstrációhoz való alkotmányos jogot; felszólítja az ellenzéki vezetőket is, hogy felelősségteljesen gyakorolják hatásköreiket; felszólítja a venezuelai hatóságokat, hogy garantálják a biztonságot és a jogok szabad gyakorlását valamennyi állampolgár, és különösen az emberi jogi jogvédők, az újságírók, a politikai aktivisták és a független nem kormányzati szervezetek tagjai számára;

8.  felszólítja Nicolas Maduro elnököt és kormányát, hogy együttműködve a nemzetgyűléssel hajtsa végre a sürgős gazdasági reformokat a gazdasági és energiaválság, különösen az élelmiszer- és gyógyszerhiány konstruktív megoldása érdekében;

9.  súlyos aggodalmát fejezi ki az alapvető árucikkek – így az élelmiszerek és a gyógyszerek – hiánya okozta egyre súlyosbodó társadalmi feszültségek miatt; felszólítja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy tegyen javaslatot az országra vonatkozó segítségnyújtási tervre, és hogy szorgalmazza, hogy a venezuelai hatóságok engedjék be az országba a humanitárius segélyeket, továbbá tegyék lehetővé a bejutást azon nemzetközi szervezetek számára, amelyek a társadalom leginkább érintett csoportjain kívánnak segíteni, azzal a céllal, hogy kielégítsék a lakosság legsürgetőbb és alapvető szükségleteit;

10.  sürgeti a kormányt és a venezuelai hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben az alkotmányt, beleértve a venezuelai alkotmányban az elnök 2016 vége előtt történő közjogi felelősségre vonása folyamatának elindítása tekintetében lefektetett jogszerű és elismert mechanizmusokat és eljárásokat;

11.  sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy működjön együtt a latin-amerikai országokkal, valamint regionális és nemzetközi szervezetekkel annak biztosítása érdekében, hogy Venezuela a párbeszédet, a nemzeti megbékélést és a közvetítést támogató mechanizmusokat léptessen életbe az ország által jelenleg tapasztalt válság békés, demokratikus és alkotmányos megoldásának támogatása érdekében;

12.  úgy véli, hogy abszolút prioritást élvez a büntetlenség jelenlegi magas szintjének csökkentése – amely szint az egyre növekvő erőszakot és bizonytalanságot előidézi és fokozza az országban –, valamint a hatályos jogrendszer tiszteletben tartásának biztosítása, amely az emberrablások, gyilkosságok és egyéb, napi szinten elkövetett bűncselekmények áldozatainak és az áldozatok családjainak szolgáltat igazságot;

13.  felszólítja a venezuelai hatóságokat, hogy vizsgálják ki a tumeremói mészárlást, amelynek során 28 bányászt meggyilkoltak, és hogy az elkövetőket és azok felbujtóit – beleértve a Lucía Suárez újságírónő közelmúltbeli meggyilkolása mögött állókat – állítsák bíróság elé, mely utóbbi gyilkosságot ugyanazon a helyszínen követték el és feltehetően összefügg a többi gyilkossággal;

14.  újra kéri, hogy induljon európai parlamenti küldöttség Venezuelába, és mielőbb kerüljön sor párbeszédre a konfliktus minden érintettjével;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Venezuelai Bolivári Köztársaság kormányának és nemzetgyűlésének, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, valamint az Amerikai Államok Szervezete főtitkárának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0176.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0106.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0080.
(4) https://www.hrw.org/news/2016/05/16/letter-human-rights-watch-secretary-general-almagro-about-venezuela
(5) http://www.unasursg.org/es/node/719
(6) http://www.unasursg.org/es/node/779
(7) http://www.mofa.go.jp/files/000160266.pdf
(8) http://www.state.gov/r/pa/prs/ps/2016/05/257789.htm


A hormonháztartást zavaró anyagok: a Törvényszék 2015. december 16-i ítéletét követő helyzet
PDF 271kWORD 82k
Az Európai Parlament 2016. június 8-i állásfoglalása a hormonháztartást zavaró anyagokról: az Európai Unió Törvényszékének 2015. december 16-i ítéletét követő helyzet (2016/2747(RSP))
P8_TA(2016)0270RC-B8-0733/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról szóló, 2012. május 22-i 528/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Bizottság „Defining criteria for identifying Endocrine Disruptors in the context of the implementation of the Plant Protection Product Regulation and Biocidal Products Regulation” (A növényvédő szerekről és a biocid termékekről szóló rendeletek végrehajtása összefüggésében a hormonháztartást zavaró anyagok azonosítását szolgáló kritériumok meghatározása) című útitervére(2),

–  tekintettel a Törvényszék T-521/14. sz., Svédország kontra Bizottság ügyben 2015. december 16-án hozott ítéletére (amely ügyben Svédországot támogatta az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa, Dánia, Finnország, Franciaország és Hollandia)(3),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 17. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 265. és 266. cikkére,

–  tekintettel a Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker 2016. március 22-i, az Európai Parlament elnökének címzett levelére, ((2016)1416502),

–  tekintettel az UNEP/WHO „A hormonháztartást zavaró anyagokra vonatkozó tudományos álláspont 2012-ben” („State of the science of endocrine disrupting chemicals 2012”) című jelentésére(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az 528/2012/EU rendelet 5. cikke szerint a megállapítandó tudományos kritériumok alapján, vagy e kritériumok elfogadásáig ideiglenes kritériumok alapján az endokrin rendszert zavaró tulajdonságokkal rendelkezőnek ítélt, emberekben esetleg nemkívánatos hatásokat kiváltó hatóanyagok nem hagyhatók jóvá, kivéve, ha az 5. cikk (2) bekezdésében említett eltérések egyike alkalmazandó;

B.  mivel az 528/2012/EU rendelet 5. cikkének (3) bekezdése értelmében a Bizottság köteles volt legkésőbb 2013. december 13-ig a hatóanyagok és biocid termékek endokrin rendszert károsító tulajdonságainak tudományos kritériumait meghatározó felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat elfogadni;

C.  mivel a Bizottság még mindig nem fogadott el a tudományos kritériumokat meghatározó felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat, holott a határidő már több mint két és fél éve lejárt;

D.  mivel az UNEP/WHO jelentés globális fenyegetésnek nevezte a hormonháztartást zavaró anyagokat, és utal többek között az emberi hormonháztartás zavarainak nagyszámú előfordulására és növekvő tendenciájára, továbbá felhívja a figyelmet a vadon élő állatok populációiban megfigyelt, a hormonháztartással kapcsolatos hatásokra; mivel új bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy a hormonháztartást zavaró anyagoknak való kitettség reprodukciós zavarokhoz (terméketlenség, rák, születési rendellenességek) vezet, valamint ezen vegyi anyagoknak a pajzsmirigy-funkcióra, az agyműködésre, az elhízásra és az anyagcserére, továbbá az inzulin- és glükóz-homeosztázisra gyakorolt hatásáról;

E.  mivel a Törvényszék a T-521/14 sz. ügyben 2015. december 16-án hozott ítéletében kijelentette, hogy a Bizottság megszegte az uniós jogot azzal, hogy elmulasztotta elfogadni a hormonháztartást zavaró tulajdonságok tudományos kritériumait meghatározó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat;

F.  mivel a Törvényszék ítéletében úgy határozott, hogy a Bizottságnak egyértelmű, pontos és feltétel nélküli kötelessége volt a fent említett tudományos kritériumok meghatározásáról szóló, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok legkésőbb 2013. december 13-ig történő elfogadása;

G.  mivel a hormonháztartást zavaró anyagokkal foglalkozó, a Bizottság által létrehozott és a Közös Kutatóközpont (JRC) által koordinált szakértői tanácsadó csoport már 2013. március 28-án jelentést fogadott el a hormonháztartást zavaró anyagok azonosítása és jellemzése tekintetében meghatározó kulcsfontosságú tudományos kérdésekről; mivel a szolgálatok három évnyi munka után elkészültek a tudományos kritériumokra vonatkozó teljes javaslattal;

H.  mivel a Törvényszék szerint az 528/2012/EU rendelet nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely előírná a tudományos, kockázatalapú kritériumok hatásvizsgálatát, és még ha a Bizottság szükségesnek tartott is egy ilyen hatásvizsgálatot, ez nem mentesítette a rendeletben lefektetett határidő tiszteletben tartása alól (az ítélet 74. pontja);

I.  mivel a Törvényszék a továbbiakban úgy ítélte, hogy a tudományos kritériumok meghatározását objektív módon, az endokrin rendszerre vonatkozó tudományos adatok alapján, minden más megfontolástól, és különösen a gazdasági megfontolásoktól függetlenül kell végezni (az ítélet 71. pontja); mivel a Törvényszék egyértelművé tette, hogy a társadalmi-gazdasági hatásvizsgálat nem alkalmas egy tudományos kérdés eldöntésére;

J.  mivel a Törvényszék úgy ítélte meg továbbá, hogy a Bizottság a jogalkotó által ráruházott hatáskörök alkalmazása összefüggésében nem kérdőjelezheti meg a jogalkotó által a belső piac javítása és az emberi és állati egészség, valamint a környezet védelme tekintetében kialakított szabályozási egyensúlyt (az ítélet 72. pontja); mivel a Törvényszék így egyértelművé tette, hogy nem a Bizottság feladata az ágazati jogszabályok szabályozási módosításainak értékelése egy felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadásához kapcsolódó hatásvizsgálat részeként;

K.  mivel a Törvényszék szerint az 528/2012/EU rendeletben megállapított ideiglenes kritériumok nem tekinthetők kellően magas szintű védelmet biztosítóknak (az ítélet 77. pontja);

L.  mivel az EUMSZ 266. cikke szerint az az intézmény, szerv vagy hivatal, amelynek aktusait az Európai Unió Bírósága a Szerződésekkel ellentétesnek nyilvánította, köteles megtenni az Európai Unió Bírósága ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket;

M.  mivel az Európai Parlament 2016. februári plenáris ülésén Vytenis Andriukaitis, az egészségügyért és élelmiszer-biztonságért felelős biztos bejelentette, hogy a Bizottság mégis folytatni fogja a hatásvizsgálatot, mivel azt „a kritériumokról szóló jövőbeli döntés hasznos, sőt elengedhetetlen eszközének” tekinti;

N.  mivel a Bizottság az alternatív megoldások feltérképezése érdekében köteles hatásvizsgálatot készíteni a várhatóan jelentős gazdasági, környezeti vagy társadalmi hatással járó jogalkotási és nem jogalkotási kezdeményezésekről, tehát a hatásvizsgálatok értékes eszközök, amelyek segítik a szabályalkotókat a szakpolitikai lehetőségek értékelésében, azonban nem tudományos kérdések eldöntésére szolgálnak;

O.  mivel Jean-Claude Juncker bizottsági elnök Martin Schulz parlamenti elnöknek írt 2016. március 22-i levelében megerősítette a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy a tudományos kritériumokról való döntés előtt kikéri a Szabályozói Ellenőrzési Testület véleményét a hatásvizsgálatról, majd ezt követően dönt a hormonháztartást zavaró tulajdonságok meghatározásának tudományos kritériumairól 2016. június végéig;

P.  mivel ennélfogva nem kétséges, hogy a Bizottság eddig nem tett lépéseket a Törvényszék ítéletében foglaltak teljesítése érdekében, hanem továbbra is megszegi az uniós jogot, amint azt a Törvényszék is megállapította, ezzel immár megszegve az EUMSZ 266. cikkét is;

Q.  mivel teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy a Bizottság a Szerződések őreként ne tegyen eleget a Szerződésekben foglaltaknak;

1.  nem csak azért ítéli el a Bizottságot, mert az elmulasztotta elfogadni az 528/2012/EU rendeletben előírt felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat, hanem azért is, mert nem tesz eleget a Szerződésekben, és nevezetesen az EUMSZ 266. cikkében lefektetett intézményi kötelezettségeinek;

2.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság a nyár kezdete előtt javaslatot kíván benyújtani a hormonháztartást zavaró tulajdonságok tudományos kritériumainak meghatározására vonatkozóan;

3.  hangsúlyozza, hogy a Törvényszék ítélete szerint a tudományos kritériumok meghatározását kizárólag objektív módon, az endokrin rendszerre vonatkozó tudományos adatok alapján, minden más megfontolástól, és különösen a gazdasági megfontolásoktól függetlenül kell végezni és hogy a Bizottságnak nincs joga az EUMSZ 290. cikke értelmében ráruházott hatáskörök alkalmazása révén megváltoztatni egy alap-jogiaktusban lefektetett szabályozási egyensúlyt, amely szempontot azonban a Bizottság hatásvizsgálatában értékel;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul tegyen eleget az EUMSZ 266. cikke szerinti kötelezettségeinek, és haladéktalanul fogadja el a hormonháztartást zavaró tulajdonságok meghatározására szolgáló, kockázatalapú, tudományos kritériumokat;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanács elnökének és a Bizottság elnökének, továbbá tájékoztassa őket a plenáris ülésen folytatott szavazás eredményéről.

(1) HL L 167., 2012.6.27., 1. o.
(2) http://ec.europa.eu/smart-regulation/impact/planned_ia/docs/2014_env_009_endocrine_disruptors_en.pdf
(3) http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=9ea7d2dc30d51da24ab07e534c8a920ba78762970884.e34KaxiLc3qMb40Rch0SaxuTa3r0?text=&docid=173067&pageIndex=0&doclang=FR&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=717530
(4) http://www.who.int/ceh/publications/endocrine/en/


A géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek
PDF 270kWORD 80k
Az Európai Parlament 2016. június 8-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított Bt11 × MIR162 × MIR604 × GA21 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek, valamint a Bt11, MIR162, MIR604 és GA21genetikai eseményekből kettőt vagy hármat ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricák forgalomba hozatalának engedélyezéséről és a 2010/426/EU, a 2011/893/EU, a 2011/892/EU és a 2011/894/EU határozatok hatályon kívül helyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (D044931/01 – 2016/2682(RSP))
P8_TA(2016)0271B8-0732/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a géntechnológiával módosított Bt11 × MIR162 × MIR604 × GA21 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek, valamint a Bt11, MIR162, MIR604 és GA21 genetikai eseményekből kettőt vagy hármat ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricák forgalomba hozatalának engedélyezéséről és a 2010/426/EU, a 2011/893/EU, a 2011/892/EU és a 2011/894/EU határozatok hatályon kívül helyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetére (D044931/01),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 7. cikke (3) bekezdésére, 9. cikke (2) bekezdésére, 19. cikke (3) bekezdésére és 21. cikke (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) 11. és 13. cikkére,

–  tekintettel arra, hogy az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2016. április 25-én úgy szavazott, hogy nem nyilvánít véleményt,

–  tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által 2015. december 7-én kiadott véleményre(3),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított MON 87705 x MON 89788 szójababot (MON-877Ø5-6 × MON-89788-1) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről szóló, 2016. február 3-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított MON 87708 x MON 89788 szójababot (MON-877Ø8-9 × MON-89788-1) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről szóló, 2016. február 3-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított FG72 szójababot (MST-FGØ72-2) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről szóló, 2016. február 3-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított NK603 × T25 kukoricát (MON-ØØ6Ø3-6 × ACS-ZMØØ3-2) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló, 2015. december 4-i (EU) 2015/2279 bizottsági végrehajtási határozatról szóló, 2015. december 16-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

A.  mivel 2009. február 9-én a Syngenta France S.A.S. az 1829/2003/EK rendelet 5. és 17. cikkével összhangban kérelmet nyújtott be Németország illetékes hatóságához a Bt11 × MIR162 × MIR604 × GA21 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított élelmiszerek, élelmiszer-összetevők és takarmányok forgalomba hozatalára vonatkozóan;

B.  mivel a kérelem a termesztés kivételével kiterjed a géntechnológiával módosított Bt11 × MIR162 × MIR604 × GA21 kukoricát tartalmazó vagy abból álló, bármely más kukoricáéhoz hasonló felhasználásra szánt termékek nem élelmiszerként és takarmányként történő forgalomba hozatalára is;

C.  mivel 2013. július 5-én a Syngenta kiterjesztette kérelmet a Bt11 × MIR162 × MIR604 × GA21 kukoricát alkotó egyedi transzformációs események összes alkombinációjára (a továbbiakban: alkombinációk), ideértve a Bt11 × GA21 kukoricát, a MIR604 × GA21 kukoricát, a Bt11 × MIR604 kukoricát és a Bt11 × MIR604 × GA21 kukoricát, melyeket a 2010/426/EU(8), a 2011/892/EU(9), a 2011/893/EU(10), illetve a 2011/894/EU(11) bizottsági határozatok már engedélyeznek;

D.  mivel a kérelemben leírtaknak megfelelően, a SYN-BTØ11–1 kukorica tartalmazza a Lepidoptera rendbe tartozó egyes kártevőkkel szembeni védelmet biztosító Cry1Ab fehérjét, és egy PAT fehérjét, amely ellenállást biztosít a glufozinát-ammónium tartalmú gyomirtókkal szemben;

E.  mivel a kérelemben leírtaknak megfelelően a SYN-IR162-4 kukorica tartalmazza a Lepidoptera rendbe tartozó egyes kártevőkkel szembeni védelmet biztosító Vip3Aa20 fehérjét, valamint a szelektálható markergénként használt PMI fehérjét;

F.  mivel a kérelemben leírtaknak megfelelően a SYN-IR6Ø4-5 kukorica tartalmazza a Coleoptera rendbe tartozó egyes kártevőkkel szembeni védelmet biztosító Cry3A fehérjét, valamint a szelektálható markergénként használt PMI fehérjét;

G.  mivel a kérelemben leírtaknak megfelelően, a MON-ØØØ21-9 kukorica tartalmazza a Lepidoptera rendbe tartozó egyes kártevőkkel szembeni védelmet biztosító Cry1Ab fehérjét, és a mEPSPS fehérjét, amely ellenállást biztosít a glifozáttartalmú gyomirtókkal szemben;

H.  mivel a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség – a WHO rákbetegségekkel foglalkozó szakosított ügynöksége – 2015. március 20-án a glifozátot az „emberre valószínűleg rákkeltő hatású” anyagként sorolta be(12);

I.  mivel a bizottsági végrehajtási határozatról az Állandó Bizottság 2016. április 25-én szavazott és nem nyilvánított véleményt;

J.  mivel az 1829/2003/EK rendelet módosításáról szóló jogalkotási javaslata indokolásában 2015. április 22-én a Bizottság sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az 1829/2003/EK rendelet hatálybalépése óta az engedélyező határozatokat a Bizottság az alkalmazandó jogszabályoknak megfelelően a tagállami bizottságok véleményei nélkül fogadta el, és hogy a géntechnológiával módosított (GM) élelmiszerek és takarmányok esetében általánossá vált az az egyébiránt kivételes döntéshozatali gyakorlat, hogy a dossziét végleges jóváhagyásra visszaküldik a Bizottsághoz;

1.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete túllépi az 1829/2003/EK rendeletben meghatározott végrehajtási hatásköröket;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási határozata tervezetét;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 268., 2003.10.18., 1. o.
(2) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
(3) Az EFSA GMO-testülete (az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testülete), 2015. A Syngenta által benyújtott, a gyomirtó szernek és a rovaroknak ellenálló Bt11 × MIR162 × MIR604 × GA21 kukorica és annak alkombinációi eredetüktől független, élelmiszerként és takarmányként való felhasználás céljából történő, 1829/2003/EK rendelet szerinti forgalomba hozatalára vonatkozó kérelemről szóló tudományos vélemény (EFSA-GMO-DE-2009-66). EFSA Journal 2015;13(12):4297 (34. o. doi:10.2903/j.efsa.2015.4297).
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0040.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0039.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0038.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0456.
(8) A Bizottság 2010/426/EU határozata (2010. július 28.) a géntechnológiával módosított Bt11xGA21 (SYN-BTØ11-1xMON-ØØØ21-9) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről (HL L 199., 2010.7.31., 36. o.).
(9) A Bizottság 2011/892/EU határozata (2011. december 22.) a géntechnológiával módosított MIR604xGA21 (SYN-IR6Ø4-5xMON-ØØØ21-9) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről (HL L 344., 2011.12.28., 55. o.).
(10) A Bizottság 2011/893/EU határozata (2011. december 22.) a géntechnológiával módosított Bt11xMIR604 (SYN-BTØ11-1xSYN-IR6Ø4-5) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről (HL L 344., 2011.12.28., 59. o.).
(11) A Bizottság 2011/894/EU határozata (2011. december 22.) a géntechnológiával módosított Bt11xMIR604xGA21 (SYN-BTØ11-1xSYN-IR6Ø4-5xMON-ØØØ21-9) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről (HL L 344., 2011.12.28., 64. o.).
(12) IARC-monográfiák, 112. kötet: Öt szerves foszfátot tartalmazó rovarirtó és gyomirtó vegyszer értékelése, 2015. március 20. http://www.iarc.fr/en/media-centre/iarcnews/pdf/MonographVolume112.pdf


Géntechnológiával módosított szegfű (Dianthus caryophyllus L., SHD-27531-4-es vonal)
PDF 270kWORD 80k
Az Európai Parlament 2016. június 8-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított szegfű (Dianthus caryophyllus L., SHD-27531-4-es vonal) forgalomba hozataláról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (D044927/02 – 2016/2683(RSP))
P8_TA(2016)0272B8-0731/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a géntechnológiával módosított szegfű (Dianthus caryophyllus L., SHD-27531-4-es vonal) forgalomba hozataláról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetére (D044927/02),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról és a 90/220/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1) és különösen annak 18. cikke (1) bekezdésének első albekezdésére,

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) 11. és 13. cikkére,

–  tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által 2015. december 15-én közzétett véleményre(3),

–  tekintettel az EFSA 2014. november 10-i véleményére(4),

–  tekintettel a szabályozási bizottságban 2016. április 25-én tartott szavazás eredményére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

A.  mivel 2013 márciusában az oszakai (Japán) Suntory Holdings Limited vállalat értesítést (h.sz. C/NL/13/01) nyújtott be a holland illetékes hatósághoz a géntechnológiával módosított szegfű (Dianthus caryophyllus L., SHD-27531-4-es vonal) forgalomba hozatalára vonatkozóan;

B.  mivel a C/NL/13/01. sz. értesítés hatálya a géntechnológiával módosított SHD-27531-4-es vonalú szegfű vágott virágának kizárólag díszítő jellegű felhasználása céljából történő behozatalára, terjesztésére és kiskereskedelmi értékesítésére terjed ki;

C.  mivel a szabályozási bizottság 2016. április 25-én nem fejtett ki véleményt, mivel az uniós lakosság 7,84%-át kitevő hét tagállam a Bizottság végrehajtási határozattervezete ellen szavazott, a lakosság 46,26%-át képviselő hat tagállam tartózkodott, a lakosság 36,29%-át kitevő tizenegy tagállam a tervezet mellett szavazott, négy tagállam pedig nem volt jelen;

D.  mivel az EFSA véleménye leszögezi, hogy az EFSA GMO-testülete tisztában van a népesség egyes csoportjainak azon étkezési szokásával, hogy köretként szegfűszirmokat fogyasztanak;

E.  mivel az EFSA GMO-testülete ugyanakkor nem értékelte a géntechnológiával módosított szegfű szándékos emberi fogyasztásának lehetséges következményeit;

F.  mivel az EFSA véleménye nem foglalkozott a géntechnológiával módosított szegfűvirágok szájon át történő – véletlen vagy szándékos – bevitelével az állatokban;

G.  mivel a szegfű a széles körben termesztett Dianthus nembe tartozó Dianthus caryophyllus fajok közé tartozik;

H.  mivel a Dianthus nembe tartozó fajok, – beleértve a vad- és háziasított fajokat – meglehetősen változatosak, tekintve, hogy eredetük Oroszország déli részétől egészen Görögország hegyvidékéig és a franciaországi Auvergne hegységig terjed ki; mivel a Dianthus spp. akklimatizálódott Európa és Ázsia hűvösebb hegyi régióiban, de a Földközi-tenger part menti régióiban is megtalálható; mivel a Dianthus caryophyllus Európában széles körben, üvegházakban és szabad földön (pl. Olaszországban és Spanyolországban) egyaránt termesztett dísznövény, amely egyes földközi-tengeri országokban esetenként meghonosodott, de ez inkább Görögország, Olaszország, Szicília, Korzika és Szardínia földközi-tengeri partvidékére korlátozódik(5);

I.  mivel a legfontosabb szegfűtermelő országok Olaszország, Spanyolország és Hollandia, valamint mivel a vadon élő Dianthus caryophyllus elsősorban Franciaországban és Olaszországban található(6);

J.  mivel Ciprus kifogást emelt a bejelentéssel szemben, és az EFSA GMO-testülete egyetértett Ciprussal abban, hogy nem zárható ki a SHD-27531-4-es vonalú szegfű magánszemélyek általi szaporítása (például gyökereztetéssel); mivel az EFSA úgy véli, hogy a vegetatív hajtásokkal rendelkező levágott szárak gyökereztetéssel vagy mikroszaporítás útján szaporíthatóak és (például kertekben) a környezetbe juthatnak;

K.  mivel a Dianthus spp. keresztbeporzását a vadvilágban beporzó rovarok, különösen Lepidopterák végzik, amelyek elég hosszú szívószervvel rendelkeznek ahhoz, hogy elérjék a virágok nektárját; mivel az EFSA GMO-testülete szerint nem lehet kizárni annak a lehetőségét, hogy a géntechnológiával módosított szegfű (SHD-27531-4-es vonal) virágporát a Lepidopterák a vadon élő Dianthus fajokra is átviszik;

L.  mivel amint elvesztette díszítő értékét, a géntechnológiával módosított szegfű (Dianthus caryophyllus L., SHD-27531-4-es vonal) hulladékká válik és azt a körforgásos gazdaság elvei szerint valószínűleg komposztálással kezelik, ugyanakkor mivel az EFSA nem elemezte e növény környezetbe történő kibocsátásának hatásait;

M.  mivel abban az esetben, ha életképes magok, virágpor vagy gyökeres növények kerülnének a környezetbe, az EFSA GMO-testülete szerint az SHD-27531-4-es vonalú szegfű csak szulfonil-karbamid gyomirtó szerekkel szemben mutatna fokozott életképességre utaló jegyeket;

N.  mivel a géntechnológiával módosított szegfű tartalmazza a SuRB (als) gént, amely a Nicotiana tabacumból származó acetolaktát-szintáz (ALS) fehérjének a szulfonil-karbamiddal szembeni ellenálló képességet biztosító mutánsát kódolja;

O.  mivel a brit PAN (Pesticide Action Network) szerint „egyes gyomirtó szerek már nagyon kis mennyiségben is erősen mérgezőek, ilyenek például szulfonil-karbamidok, a szulfonamidok és az imidazolinonok. A szulfonil-karbamidok az állatok számára mérgezőbb gyomirtó szereket váltották fel. Szakértők arra figyelmeztettek, hogy »a szulfonil-karbamidok széles körű alkalmazása pusztító hatással lehet a nem célzott haszonnövények termékenységére, valamint a természetes növényi közösségek összetételére és a vadon élő állatok és növények táplálékláncára«”(7);

P.  mivel a szulfonil-karbamid a 2-es típusú cukorbetegség bevett másodvonalbeli kezelési módja, és a többi antidiabetikus gyógyszerekhez képest nagyobb szív- és érrendszeri kockázatot jelent(8);

Q.  mivel a szulfonil-karbamiddal szemben ellenálló növények piacának megteremtése világszerte ösztönözni fogja e cukorbetegség elleni gyógyszer gyomirtó szerként való felhasználását;

R.  mivel egy gyógyszer közegészségügyi céloktól eltérő használata – amely az ökoszisztémákban való ellenőrizetlen elterjedéséhez vezethet – az egész világon káros hatással lehet a biológiai sokféleségre, és az ivóvíz vegyi anyagokkal történő szennyezését okozhatja;

1.  úgy véli, hogy a Bizottság végrehajtási határozattervezete nem felel meg a 2001/18/EK irányelvben foglalt egészség- és környezetvédelmi célkitűzéseknek, és ezért túllépi az irányelvben meghatározott végrehajtási hatásköröket;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási határozattervezetét;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 106., 2001.4.17., 1. o.
(2) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
(3) GMO-testület (az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testülete), 2015., Tudományos szakvélemény a Suntory Holdings Limited által a szirom színét illetően módosított SHD-27531-4-es vonalú szegfű vágott virágának díszítő jellegű felhasználása céljából történő behozatalára, terjesztésére és kiskereskedelmi értékesítésére irányuló C. rész szerinti értesítésről (h.sz. C/NL/13/01). EFSA Journal 2015; 13(12):4358, 19 o. doi:10.2903/j.efsa.2015.4358.
(4) GMO-testület (az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testülete), 2014., Tudományos szakvélemény a Suntory Holdings Limited által a szirom színét illetően géntechnológiával módosított SHD-27531-4-es vonalú szegfű vágott virágának díszítő jellegű felhasználása céljából történő behozatalára irányuló értesítéssel (h.sz. C/NL/13/01) szemben a 2001/18/EK irányelv C. része értelmében egy tagállam által emelt kifogásról. EFSA Journal (2014); 12(11):3878 [9. oldal]. doi:10.2903/j.efsa.2014.3878.
(5) Tutin et al., 1993.
(6) http://gmoinfo.jrc.ec.europa.eu/csnifs/C-NL-13-01.pdf
(7) http://www.pan-uk.org/pestnews/Issue/pn88/PN88_p4-7.pdf
(8) http://thelancet.com/journals/landia/article/PIIS2213-8587(14)70213-X/fulltext

Jogi nyilatkozat