Index 
Elfogadott szövegek
2016. június 23., Csütörtök - BrüsszelVégleges kiadás
Az EU és Libanon közötti euromediterrán megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv (keretmegállapodás) ***
 Az EU és Libanon közötti euromediterrán megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv (2004-es bővítés) ***
 Az EU és Libanon közötti euromediterrán megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv (Bulgária és Románia csatlakozása) ***
 EU–Monaco megállapodás a pénzügyi számlainformációk automatikus cseréjéről *
 Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: „EGF/2015/012 BE/Hainaut Machinery” referenciaszámú kérelem
 A kékúszójútonhal-állományra vonatkozó többéves helyreállítási terv ***I
 A közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira és a halászatukra vonatkozó többéves terv ***I
 A házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos ügyekben a joghatóság, az alkalmazandó jog, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása *
 A bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaival kapcsolatos ügyekben a joghatóság, az alkalmazandó jog, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása *
 Mészárlások Kelet-Kongóban
 Az európai oktatási és képzési együttműködés (ET 2020) keretstratégiájának nyomon követése
 Eredményjelentés a megújuló energiáról
 Végrehajtási jelentés az energiahatékonysági irányelvről

Az EU és Libanon közötti euromediterrán megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv (keretmegállapodás) ***
PDF 242kWORD 62k
Az Európai Parlament 2016. június 23-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Libanoni Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodáshoz csatolt, a Libanoni Köztársaság uniós programokban való részvételét szabályozó általános elvekre vonatkozó, az Európai Unió és a Libanoni Köztársaság közötti keretmegállapodásról szóló jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (16136/2014 – C8-0044/2015 – 2014/0110(NLE))
P8_TA(2016)0281A8-0193/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (16136/2014),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Libanoni Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodáshoz csatolt, a Libanoni Köztársaság uniós programokban való részvételét szabályozó általános elvekre vonatkozó, az Európai Unió és a Libanoni Köztársaság közötti keretmegállapodásról szóló jegyzőkönyv tervezetére (16135/2014),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 212. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával, valamint 218. cikkének (7) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0044/2015),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására (A8-0193/2016),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Libanoni Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.


Az EU és Libanon közötti euromediterrán megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv (2004-es bővítés) ***
PDF 248kWORD 63k
Az Európai Parlament 2016. június 23-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Libanoni Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodáshoz csatolt, a Ciprusi Köztársaság, a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, Magyarország, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovák Köztársaság és a Szlovén Köztársaság Európai Unióhoz való csatlakozása figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (13349/2014 – C8-0095/2015 – 2007/0078(NLE))
P8_TA(2016)0282A8-0194/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (13349/2014),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Libanoni Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodáshoz csatolt, a Ciprusi Köztársaság, a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, Magyarország, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovák Köztársaság és a Szlovén Köztársaság Európai Unióhoz való csatlakozása figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyv tervezetére (11300/2007),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 217. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával, valamint 218. cikkének (8) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0095/2015),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására (A8-0194/2016),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Libanoni Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.


Az EU és Libanon közötti euromediterrán megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv (Bulgária és Románia csatlakozása) ***
PDF 247kWORD 62k
Az Európai Parlament 2016. június 23-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Libanoni Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodáshoz csatolt, a Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióhoz való csatlakozása figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (13395/2014 – C8-0170/2015 – 2008/0027(NLE))
P8_TA(2016)0283A8-0195/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (13395/2014),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről a Libanoni Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodáshoz csatolt, a Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióhoz való csatlakozása figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyv tervezetére (13376/2014),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 217. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával, valamint 218.cike (8) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0170/2015),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására (A8-0195/2016),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Libanoni Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.


EU–Monaco megállapodás a pénzügyi számlainformációk automatikus cseréjéről *
PDF 247kWORD 62k
Az Európai Parlament 2016. június 23-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és a Monacói Hercegség közötti, a 2003/48/EK tanácsi irányelvben meghatározott szabályokkal egyenértékű rendelkezések megállapításáról szóló megállapodás módosító jegyzőkönyvének az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2016)0201 – C8-0157/2016 – 2016/0109(NLE))
P8_TA(2016)0284A8-0206/2016

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére irányuló javaslatra (COM(2016)0201),

–  tekintettel az Európai Közösség és a Monacói Hercegség közötti, a 2003/48/EK tanácsi irányelvben meghatározott szabályokkal egyenértékű rendelkezések megállapításáról szóló megállapodás módosító jegyzőkönyvének tervezetére

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 115. cikkére, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének b) pontjára és (8) bekezdése második albekezdésére, amelyeknek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8–0157/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére, 108. cikkének (7) bekezdésére és 50. cikke (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0206/2016),

1.  jóváhagyja a megállapodás módosításáról szóló jegyzőkönyv megkötését;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve az Monacói Hercegség kormányainak és parlamentjeinek.


Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: „EGF/2015/012 BE/Hainaut Machinery” referenciaszámú kérelem
PDF 276kWORD 90k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2016. június 23-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Belgium „EGF/2015/012 BE/Hainaut Machinery” referenciaszámú kérelme) (COM(2016)0242 – C8-0170/2016 – 2016/2074(BUD))
P8_TA(2016)0285A8-0207/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0242 – C8-0170/2016),

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (EGAA-rendelet),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 12. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) (2013. december 2-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 13. pontjára,

–  tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában foglalt háromoldalú egyeztető eljárásra,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0207/2016),

A.  mivel az Unió létrehozta a jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott, vagy a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket;

B.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2013. december 2-i intézményközi megállapodást az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében;

C.  mivel Belgium „EGF/2015/012 BE/Hainaut Machinery” referenciaszámon az EGAA igénybevételére irányuló kérelmet nyújtott be a belgiumi Hainaut (BE32) NUTS II. szintű régióban a NACE Rev 2. rendszer alatti 28. ágazat (gép, gépi berendezés gyártása) szerinti gazdasági ágazatban bekövetkezett elbocsátások tekintetében, és mivel az intézkedésekben várhatóan 488 elbocsátott munkavállaló, valamint a hainauti régióban élő 300 munkanélküli, képzésben vagy oktatásban nem részesülő, 25 év alatti fiatal (NEET-fiatal) fog részt venni; mivel az elbocsátásokra a Carwall SA, a Caterpillar Belgium S.A. és a Doosan SA vállalatoknál került sor;

D.  mivel bár a kérelem nem felel meg az EGAA-rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott jogosultsági kritériumoknak, azt a 4. cikk (2) bekezdése szerinti beavatkozási kritériumok alapján nyújtották be, amelyek eltérést tesznek lehetővé az elbocsátott munkavállalók száma tekintetében;

1.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EGAA-rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében meghatározott beavatkozási kritériumok teljesülnek, és hogy ezért Belgium jogosult az említett rendelet értelmében nyújtandó 1 824 041 eurós pénzügyi hozzájárulásra, ami a 3 040 069 eurót kitevő összes kiadás 60 %-a;

2.  megállapítja, hogy a Bizottság tiszteletben tartotta a kitöltött kérelem belga hatóságok általi 2016. február 11-i benyújtásától számított 12 hetes határidőt, mielőtt 2016. május 4-én lezárta annak értékelését, hogy a kérelemben foglaltak megfelelnek-e a pénzügyi hozzájárulás megítélésére vonatkozó feltételeknek, majd erről ugyanezen a napon értesítette a Parlamentet.

3.  megjegyzi, hogy az építőipari gépek kereskedelmének az elmúlt években az európai piacon bekövetkezett súlyos zavarait követően csökkent a kérelemben szereplő három vállalat termékei iránti kereslet;

4.  megjegyzi, hogy mivel a Caterpillar Belgium S.A. 2013. február 23-án csoportos létszám-leépítési eljárást jelentett be gosselies-i üzemében, 1 399 munkavállalójának jelentős része az EGF/2014/011 BE/Caterpillar referenciaszámú kérelem tárgyát képezte, és rámutat arra, hogy a jelen kérelem az említett kérelem folyománya, mivel ugyanannak a létszám-leépítési eljárásnak a részét képezi; hangsúlyozza, hogy Hainaut nehéz munkaerő-piaci helyzettel néz szembe, a munkanélküliségi ráta 14,5 %-os (az országos átlagnál 5,9 %-kal magasabb), 2013-ban 1 236, 2014-ben pedig 1 878 munkahely szűnt meg a gyártási ágazaton belül, a munkahelykínálat 2012 óta 13 %-os visszaesést mutat és jelentős a szakképzetlen munkaerő aránya, mivel az álláskeresők több mint fele nem rendelkezik középiskolai végzettséggel, továbbá a Hainaut régióban magas (a teljes munkanélküliség 39 %-át teszi ki) a tartós munkanélküliség aránya;

5.  üdvözli, hogy a belga hatóságok már 2015. január 1-jén, jóval az EGAA-támogatás iránti kérelmet megelőzően elkezdték a megcélzott kedvezményezettek számára a személyre szabott szolgáltatások biztosítását;

6.  tudomásul veszi, hogy Belgium a támogatás tárgyát képező elbocsátott munkavállalók részére az alábbi intézkedéseket tervezi: segítségnyújtás/tanácsadás/integráció; az álláskeresés elősegítése; integrált képzés; vállalkozás létrehozásához nyújtott támogatás; kollektív projektek támogatása, továbbá álláskeresés és képzési juttatások;

7.  üdvözli, hogy a juttatások és ösztönzők – amelyek tekintetében Belgium megerősítette, hogy ezek feltétele a megcélzott kedvezményezettek álláskeresésben vagy képzési tevékenységekben (az EGAA-rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti fellépések) való aktív részvétele – az összköltségek kevesebb, mint 5 %-át teszik ki, ami jóval alatta van a személyre szabott szolgáltatási csomag összköltségére vonatkozó, az EGAA-rendeletben engedélyezett 35 %-os küszöbértéknek;

8.  megjegyzi, hogy az 55–64 év közötti korosztály a megcélzott kedvezményezettek 35,9 %-át teszi ki; úgy véli, hogy az e csoportba tartozó munkavállalók esetében magasabb a tartós munkanélküliség és a társadalmi kirekesztődés kockázata, és a korosztály speciális igényekkel bír az EGAA-rendelet 7. cikkének megfelelően számukra nyújtott személyre szabott megközelítés tekintetében;

9.  sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson tájékoztatást a Caterpillar elbocsátott munkavállalóinak jelenleg nyújtott támogatás eredményeiről, mivel a jelen kérelem az EGF/2014/011 BE/Caterpillar referenciaszámú kérelem folytatása;

10.  üdvözli, hogy a tervek szerint a 488 elbocsátott munkavállalón kívül ugyanebben a régióban élő 300 munkanélküli, képzésben vagy oktatásban nem részesülő, 25 év alatti fiatal (NEET-fiatal) is részt fog venni az intézkedésekben, és az EGAA által társfinanszírozott, személyre szabott szolgáltatásokban fog részesülni, amelyek a következőket foglalják magukban: továbbtanulási/továbbképzési, illetve bevezetési célú mobilizáció és útmutatás az érdeklődési körök feltárására; különös képzések; személyre szabott továbbképzés; álláskeresési, képzési és mobilitási juttatások;

11.  üdvözli az EGAA igénybevételének a nem foglalkoztatottakra, oktatásban és képzésben nem részesülőkre (NEET-fiatalokra) történő kiterjesztését; megjegyzi azonban, hogy jelenleg az EGAA-rendelet úgy rendelkezik, hogy az igénybevételre csupán 2017. december 31-ig van lehetőség; szorgalmazza az EGAA-rendeletnek a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata keretében történő felülvizsgálatát annak érdekében, hogy a NEET-fiatalok 2017 után továbbra is igénybe vehessék az alapot;

12.  üdvözli, hogy a belga hatóságok különleges intézkedéseket javasoknak a NEET-fiatalok részére, és ezáltal igényeiket konkrétabban célozzák meg;

13.  megállapítja a tájékoztatási kampány elindításának fontosságát, amelynek célja a fenti intézkedésekkel megcélzott NEET-fiatalok elérése; emlékeztet azon álláspontjára, amelyben szorgalmazza, hogy a NEET-fiatalokat folyamatosan és fenntartható módon támogassák;

14.  üdvözli, hogy a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagja valamennyi érintett féllel, köztük a szociális partnerekkel, a vállalatokkal és az állami foglalkoztatási szolgálatokkal folytatott további egyeztetéseket követően készült el, és a felek monitoringbizottságon keresztül követni fogják a javasolt intézkedések végrehajtását;

15.  üdvözli elsősorban a belga hatóságok megközelítését és a szociális partnerekkel folytatott együttműködést azon munkavállalókat célzó kollektív projekteknek nyújtott támogatásban, akik csoportosan „szociális vállalkozást” akarnak alapítani, amely lépésben igen magas hozzáadottérték-potenciál rejlik;

16.  megjegyzi, hogy a javasolt intézkedések az EGAA-rendelet 7. cikkében foglalt, támogatható fellépések szerinti aktív munkaerő-piaci intézkedéseknek minősülnek és emlékeztet rá, hogy az említett cikknek megfelelően a biztosított, személyre szabott szolgáltatásoknak előre kell jelezniük a jövőbeli munkaerő-piaci kilátásokat és a szükséges készségeket, és a csomagnak meg kell felelnie az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaság felé történő elmozdulásnak, valamint figyelembe kell vennie az elbocsátott munkavállalók EGF/2014/011 BE/Caterpillar referenciaszámú kérelem alapján történő támogatásából ez idáig szerzett tapasztalatokat; megjegyzi ugyanakkor, hogy ezek a tevékenységek nem helyettesítik a passzív szociális védelmi intézkedéseket;

17.  sürgeti a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel együtt készítsenek stratégiákat az előre jelzett munkaerő-piaci változásokra történő felkészülésre és az uniós munkahelyek és készségek védelmére, különösen a kereskedelmi megállapodások tárgyalásakor a tisztességes versenyszabályok és a gazdasági, szociális és környezeti dömping elleni közös intézkedések biztosítása érdekében; emlékeztet az Unió piacvédelmi eszközeinek megfelelő felülvizsgálatára vonatkozó felhívására;

18.  felhívja a figyelmet arra, hogy személyre szabott képzéssel minden munkavállaló foglalkoztathatóságát javítani kell, és elvárja, hogy az összehangolt csomag keretében biztosított képzés megfeleljen mind a munkavállalók, mind az üzleti környezet igényeinek a régióban és a szomszédos régiókban;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az állami támogatásra vonatkozó szabályokat annak érdekében, hogy lehetővé tegye az állami beavatkozást a szociális és környezetvédelmi szempontból előnyös projektek ösztönzésére, valamint kkv-k, illetve a globális pénzügyi és gazdasági válság által súlyosan érintett, nehézségekkel küzdő iparágak fellendítésére, hozzájárulva a termelési kapacitásuk újrafejlesztéséhez;

20.  ismételten sürgeti a Bizottságot, hogy a növekedési kilátásokkal rendelkező és így munkaerőt felvevő ágazatokról szóló jövőbeni javaslataiban több részlettel szolgáljon, valamint gyűjtsön megalapozott adatokat az EGAA-támogatás hatásairól, amelyeket többek között az állások minőségére és a munkaerőpiacra való újbóli beilleszkedésnek az EGAA révén elért arányára gyakorol;

21.  tudomásul veszi, hogy a belga hatóságok által nyújtott megerősítés szerint a támogatható intézkedésekre más uniós pénzügyi eszközből nem folyósítanak támogatást; megismétli a Bizottsághoz intézett, arra irányuló felhívását, hogy a jelenlegi szabályok teljes körű tiszteletben tartásának és annak biztosítása érdekében, hogy ne forduljanak elő átfedések az Unió által finanszírozott szolgáltatások között, éves jelentése tartalmazza a fenti adatok összehasonlító értékelését;

22.  megállapítja, hogy a gép és gépi berendezés gyártásához kapcsolódó ágazatra vonatkozóan eddig 14 EGAA-kérelem került benyújtásra, amelyek közül 8 a kereskedelemhez kapcsolódó globalizációval, 6 pedig a pénzügyi és gazdasági világválsággal függött össze;

23.  ismételten leszögezi, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem azokat az intézkedéseket, amelyek meghozatala a vállalatok feladata a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében, sem a vállalatok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket;

24.  nagyra értékeli a Parlament támogatások kiutalásának felgyorsítására irányuló kérelme nyomán a Bizottság által bevezetett továbbfejlesztett eljárást; tudomásul veszi az új ütemezés miatti szoros határidőket és az ügyre vonatkozó utasításokra gyakorolt esetleges hatást;

25.  ismételten kéri a Bizottságot, hogy biztosítson hozzáférést a nyilvánosság számára az EGAA-ügyekkel kapcsolatos valamennyi dokumentumhoz;

26.  jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

27.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről;

28.  utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt továbbítsa a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről (Belgium kérelme: EGF/2015/012 BE/Hainaut Machinery)

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, (EU) 2016/1145 határozat.)

(1) HL L 347., 2013.12.20., 855. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.


A kékúszójútonhal-állományra vonatkozó többéves helyreállítási terv ***I
PDF 250kWORD 91k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2016. június 23-i jogalkotási állásfoglalása az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójútonhal-állományra vonatkozó többéves helyreállítási tervről és a 302/2009/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2015)0180 – C8-0118/2015 – 2015/0096(COD))
P8_TA(2016)0286A8-0367/2015

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0180),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 43. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0118/2015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2015. július 1-jei véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2016. április 13-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A8-0367/2015),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(2);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. június 23-án került elfogadásra az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójútonhal-állományra vonatkozó többéves helyreállítási tervről, valamint a 302/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2016/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2016/1627 rendelet.)

(1) HL C 383., 2015.11.17., 100. o.
(2) Ez az álláspont a 2016. január 19-én elfogadott módosítások helyébe lép (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0003).


A közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira és a halászatukra vonatkozó többéves terv ***I
PDF 265kWORD 75k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2016. június 23-i jogalkotási állásfoglalása a közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira és a halászatukra vonatkozó többéves terv létrehozásáról, a 2187/2005/EK tanácsi rendelet módosításáról és az 1098/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2014)0614 – C8-0174/2014 – 2014/0285(COD))
P8_TA(2016)0287A8-0128/2015

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0614),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 43. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8–0174/2014),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

—  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. december 10-i véleményére(1).

—  tekintettel a Tanács képviselőjének 2016. április 13-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja a Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A8-0128/2015),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(2);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. június 23-án került elfogadásra a közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira és a halászatukra vonatkozó többéves terv létrehozásáról, a 2187/2005/EK tanácsi rendelet módosításáról és az 1098/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2016/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2016/1139 rendelet.)

(1) HL C 230., 2015.7.14., 120. o.
(2) Ez az álláspont a 2015. április 28-án elfogadott módosítások helyébe lép (Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0104).


A házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos ügyekben a joghatóság, az alkalmazandó jog, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása *
PDF 245kWORD 62k
Az Európai Parlament 2016. június 23-i jogalkotási állásfoglalása a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0106 – C8-0127/2016 – 2016/0059(CNS))
P8_TA(2016)0288A8-0209/2016

(Különleges jogalkotási eljárás – konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0106),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikkének (3) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0127/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0209/2016),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.


A bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaival kapcsolatos ügyekben a joghatóság, az alkalmazandó jog, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása *
PDF 244kWORD 62k
Az Európai Parlament 2016. június 23-i jogalkotási állásfoglalása a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaival kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0107 – C8-0128/2016 – 2016/0060(CNS))
P8_TA(2016)0289A8-0208/2016

(Különleges jogalkotási eljárás – konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0107),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikkének (3) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0128/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0208/2016),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.


Mészárlások Kelet-Kongóban
PDF 181kWORD 86k
Az Európai Parlament 2016. június 23-i állásfoglalása a kelet-kongói mészárlásokról (2016/2770(RSP))
P8_TA(2016)0290RC-B8-0801/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságról (KDK) szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2016. március 10-i(1) és a 2015. július 9-i(2) állásfoglalásra,

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek a Kongói Demokratikus Köztársaság választások előtti és biztonsági helyzetéről szóló, 2016. június 15-i állásfoglalására,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) és szóvivőjének a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzetről szóló nyilatkozataira,

–  tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságban járt uniós küldöttség által az országban tapasztalható emberi jogi helyzetről tett nyilatkozatokra,

–  tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságról szóló, 2016. május 23-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „Az EU 2014. évi éves jelentése az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban” című, a Tanács által 2015. június 22-én elfogadott dokumentumra,

–  tekintettel a Beni, Butembo és Lubero területén tevékeny civil társadalmi csoportok által a Kongói Demokratikus Köztársaság elnökéhez címzett, 2016. május 14-i keltezésű nyílt levélre,

–  tekintettel a 2013. decemberi nairobi nyilatkozatra,

–  tekintettel a KDK és a Nagy-tavak régió békéje és biztonsága érdekében folytatandó együttműködésről szóló keretmegállapodásra, amelyet 2013 februárjában, Addisz-Abebában írtak alá,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a KDK-ról szóló határozataira, különösen a KDK szankciórendszerének és a szakértői csoportok megbízatásának megújításáról szóló 2198. (2015) számú, valamint a 2277. (2016) számú határozatára, amely megújította az Egyesült Nemzetek Szervezetének kongói demokratikus köztársasági stabilizációs missziójának (MONUSCO) megbízatását,

–  tekintettel az ENSZ szakértői csoportjának a KDK-ról szóló, 2016. május 23-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának 2015. július 27-i éves jelentésére az emberi jogok kongói demokratikus köztársasági helyzetéről és az ENSZ Közös Emberi Jogi Hivatalának a KDK-ban folytatott tevékenységéről,

–  tekintettel a Nemzetközi Bíróság által kiadott határozatokra és végzésekre,

–  tekintettel az afrikai Nagy tavak-régióval foglalkozó nemzetközi küldöttek és képviselők csoportja által a KDK-ban lezajlott választásokról szóló, 2015. szeptember 2-án kiadott közös sajtónyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnökének a KDK-ban kialakult helyzetről szóló, 2015. november 9-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának az Egyesült Nemzetek Szervezetének kongói demokratikus köztársasági stabilizációs missziójáról, valamint a KDK és a régió békéje és biztonsága érdekében folytatandó együttműködésről kidolgozott keretmegállapodás végrehajtásáról szóló, 2016. március 9-i jelentéseire,

–  tekintettel a felülvizsgált Cotonou-i Partnerségi Megállapodásra,

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1981. júniusi afrikai chartájára,

–  tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára,

–  tekintettel a 2006. február 18.-i kongói alkotmányra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a biztonsági helyzet a Kongói Demokratikus Köztársaságban az ország keleti részén tovább romlik, ahol továbbra is tucatnyi fegyveres csoport tevékenykedik, és folyamatosan érkeznek jelentések mészárlásokról, gyermekek fegyveres csoportok általi besorozásáról és felhasználásáról, valamint a szexuális és nemi alapú erőszak széles körű elterjedéséről;

B.  mivel 2014 októbere és 2016 májusa között Beni, Lubero és Butembo területén több mint 1160 embert brutálisan meggyilkoltak, több mint 1470-en eltűntek, számos házat, egészségügyi központot és iskolát leégettek, és számos gyermek, férfi és gyermek szexuális erőszak áldozatává vált;

C.  mivel számos, e területeken elhelyezkedő falut jelenleg fegyveres csoportok tartanak megszállva;

D.  mivel a KDK kormányának az állítólag mind a lázadó fegyveres csoportok, mind az állami katonai erők által elkövetett atrocitásokkal szembeni tétlensége és hallgatása egyre növekvő elégedetlenséget vált ki;

E.  mivel kivételesen kegyetlen gyilkosságokra került sor, olykor a nemzeti hadsereg (FARDC) által tartott pozíciók és az ENSZ kongói demokratikus köztársasági békefenntartó missziója (MONUSCO) bázisainak közvetlen közelében;

F.  mivel a mészárlásokat a nemzetközi közösség részéről közöny és a média hallgatása kísérte;

G.  mivel a KDK elnökének, mint az ország fegyveres ereje főparancsnokának alkotmányos feladata, hogy garantálja a nemzeti integritást, a nemzeti függetlenséget, a lakosság és a javak biztonságát, valamint az ország intézményeinek rendszeres működését;

H.  mivel a KDK-ban nagy politikai feszültséget kelt, hogy a 2001 óta hatalmon lévő Kabila elnöknek az alkotmány szerint 2016. december 20-án kell mondania, ám még nem jelentette be, hogy így fog tenni;

I.  mivel a kongói hadsereg és a MONUSCO jelen van a régióban, hogy fenntartsa a stabilitást, felvegye a harcot a fegyveres csoportokkal és megvédje a civil lakosságot;

J.  mivel a MONUSCO mandátumát megújították és megerősítették;

K.  mivel széles körben elmulasztották az emberi jogi jogsértések elkövetőinek felelősségre vonását, ami a büntetlenség kultúrájának ösztönzéséhez és újabb bűncselekmények elkövetéséhez vezetett;

L.  mivel a béke előtt álló egyik fő kihívás a KDK arra irányuló tétova erőfeszítése, hogy több ezer fegyveres lázadót oly módon szerel le, hogy integrálja őket a nemzeti hadseregbe, vagy pedig megkönnyíti számukra a polgári életre való áttérést;

M.  mivel humanitárius szereplők becslései szerint jelenleg mintegy 7,5 millióan szorulnak segítségre; mivel a folyamatban lévő konfliktus és katonai műveletek miatt 1,5 millióan hagyták el lakóhelyüket, illetve több mint 400 000 ember kényszerült az ország elhagyására;

N.  mivel az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatalának (OCHA) jelentése szerint növekszik az emberrablások és a segélymunkások és konvojok elleni támadások száma, ami arra kényszerítette a humanitárius szervezeteket, hogy elhalasszák a segélyek kiszállítását és felfüggesszék tevékenységüket;

O.  mivel a kelet-kongói mészárlások a regionális és a nemzeti politika, az etnikai feszültségek eszközként való kezelése és az erőforrások kiaknázása közötti kapcsolat eredménye;

1.  mély aggodalmának ad hangot az erőszak fokozódása és az egyre romló és riasztó humanitárius helyzet miatt a KDK-ban, amelynek oka elsősorban a keleti tartományokban már több mint 20 éve dúló fegyveres konfliktusok; sajnálatát fejezi ki az emberéletek elvesztése miatt, és együttérzéséről biztosítja a KDK lakosságát;

2.  megismétli a konfliktusban részt vevő felekhez intézett felhívását, hogy késedelem nélkül vessenek véget az erőszaknak, tegyék le a fegyvert, engedjék szabadon a besorozott gyerekeket, és mozdítsák elő a konfliktus békés és fenntartható megoldását célzó párbeszédet; felszólít a MONUSCO és a Kongói Demokratikus Köztársaság fegyveres erői (FARDC) közötti együttműködés gyors és aktív folytatására a 2016. január 28-án, Kinshasában aláírt katonai együttműködési megállapodás alapján, annak érdekében, hogy újra megteremtsék és megszilárdítsák a békét és a biztonságot az ország keleti részében, valamint az ország egészében;

3.  emlékeztet arra, hogy a régióban tevékeny fegyveres csoportok semlegesítése erőteljesen hozzájárul majd a békéhez és a stabilitáshoz, és felhívja a KDK kormányát, hogy tegye ezt prioritássá, és állítsa helyre valamennyi polgár számára a biztonságot, valamint Beni, Lubero és Butembo területén a stabilitást;

4.  felszólít arra, hogy a nemzetközi közösség a KDK kormányával és a MONUSCO-val szoros együttműködésben sürgősen indítson alapos, független és átlátható vizsgálatot a mészárlások ügyében; kéri, hogy az afrikai Nagy tavak-régióval foglalkozó nemzetközi küldöttek és képviselők csoportja tartson rendkívüli ülést a KDK-ban lezajlott választásokról, és ennek érdekében tegyék meg a megfelelő intézkedést, például az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívását;

5.  kitart amellett, hogy ez a helyzet nem akadályozhatja meg, hogy az alkotmányban előírt módon sor kerüljön a választásokra; hangsúlyozza, hogy a választások sikeres és időben való megtartása döntő fontosságú lesz az ország hosszú távú stabilitása és fejlődése szempontjából;

6.  felhívja a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyészét, hogy gyűjtsön információkat és vizsgálja ki a visszaéléseket annak érdekében, hogy meg lehessen határozni, hogy szükség van-e arra, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság a Beni városában állítólag elkövetett bűncselekményeket kivizsgálja;

7.  megismétli, hogy az emberi jogi jogsértések, háborús bűncselekmények, az emberiesség elleni bűncselekmények és a lányokkal és nőkkel szembeni nemi erőszak elkövetői, valamint a gyermekkatonák besorozásáért felelős személyek nem maradhatnak büntetlenül; hangsúlyozza, hogy bármely ilyen cselekményért felelős személyt jelenteni és azonosítani kell, továbbá a nemzetközi büntetőjoggal összhangban büntetőeljárás alá kell vonni és meg kell büntetni;

8.  kéri, hogy készüljön értékelő jelentés a MONUSCO fellépéseiről, amelyet tegyenek a nyilvánosság számára is elérhetővé; üdvözli az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2277(2016). számú határozatát, amely megújította a MONUSCO mandátumát és megerősítette a polgári lakosság védelme és az emberi jogok terén biztosított hatáskörét, ideértve a nemi alapú erőszak és a gyermekek elleni erőszak problémakörét;

9.  arra ösztönzi a MONUSCO-t, hogy maradéktalanul használja ki felhatalmazását a polgári lakosság védelme érdekében, és biztosítsa, hogy a MONUSCO gyorsbevetési mechanizmusok és légi felderítés – többek között járőrözés és operatív mobilegységek – révén nagyobb operatív képességekkel rendelkezzen a polgári személyek védelmére Kelet-Kongóban;

10.  felszólítja az Afrikai Uniót és az EU-t, hogy a további destabilizáció megelőzése érdekében biztosítsák az állandó politikai párbeszédet a Nagy-tavak régió országai között; sajnálattal állapítja meg, hogy csak korlátozott előrelépés történt a béke és biztonság érdekében folytatandó együttműködésről szóló 2013. februári megállapodás végrehajtása terén, és felhívja a feleket, hogy tevékenyen járuljanak hozzá a stabilizációs erőfeszítésekhez;

11.  ragaszkodik ahhoz, hogy a civil társadalmat vonják be a civil lakosság védelmére és a konfliktusok megoldására irányuló bármely fellépésbe, és hogy az emberi jogok védelmezőit is védeni kell, valamint a KDK kormányának és a nemzetközi közösségnek platformot kell biztosítania számukra;

12.  elismeri a kongói hatóságoknak a büntetlenség felszámolása, valamint a szexuális erőszak és a gyermekekkel szemben elkövetett erőszak megelőzésére tett erőfeszítéseit, hozzátéve azonban, hogy az előrelépés üteme továbbra is lassú;

13.  emlékezteti az Uniót, hogy meg kell teremteni a politikák közötti összhangot – ideértve a fegyver- és a nyersanyag-kereskedelem terén is –, valamint a térségbeli megállapodásokra vonatkozó tárgyalásoknak elő kell segíteniük a békét, a stabilitást, a fejlődést és az emberi jogokat is;

14.  felhívja az EU-t, hogy a további erőszak megelőzésének elősegítése érdekében vegye fontolóra célzott szankciók kivetését – többek között utazási tilalmat és a vagyoni eszközök befagyasztását – azokra nézve, akik felelősek a kelet-kongói mészárlásokért és a KDK-ban történt erőszakos fellépésért;

15.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy továbbra is nyújtsanak segítséget a Kongói Demokratikus Köztársaság népének a lakosság leginkább veszélyeztetett csoportjai – elsősorban a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek – életkörülményeinek javítása érdekében;

16.  elítél minden, a humanitárius szereplők ellen irányuló támadást és a humanitárius hozzáférés akadályozását; felhívja a konfliktusban részt vevő valamennyi felet, hogy tartsák tiszteletben a humanitárius szereplők függetlenségét, semlegességét és pártatlanságát;

17.  újólag megerősíti, hogy a vállalkozások tevékenységeinek maradéktalanul meg kell felelniük a nemzetközi emberi jogi normáknak; felhívja ezért a tagállamokat annak biztosítására, hogy a saját nemzeti joghatóságuk alá tartozó vállalkozások harmadik országokban végzett tevékenységeik során ne hagyják figyelmem kívül az emberi jogokat és a nemzetközi szabványokat;

18.  üdvözli a kongói hatóságok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy végrehajtsák az ásványkincsekkel való kereskedést és feldolgozásukat tiltó jogszabályokat azokon a területeken, ahol az ásványkincsek illegális kitermelése zajlik, például a fegyveres csoportok által ellenőrzött területeken; felszólítja a kongói hatóságokat, hogy fokozzák a jogszabályok végrehajtását, és folytassanak alaposabb vizsgálatot a bányászati ügyletek és a bányászati bevételek hűtlen kezelése vonatkozásában; felszólítja az EU-t, hogy fejlesztési együttműködési politikája révén támogassa a KDK által e tekintetben tett erőfeszítéseket; üdvözli a nemrégiben elfogadott európai álláspontot, amelynek értelmében az európai vállalkozások ezen a téren megmutatkozó felelősségét érintő első lépésként kötelező a konfliktusövezetből származó ásványkincsek beszállítóinak átvilágítása, és sürgeti az EU-t, hogy az álláspontot ambiciózus jogszabályok mielőbbi elfogadásával váltsa fel;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Afrikai Uniónak, az AKCS–EU Miniszterek Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és a Kongói Demokratikus Köztársaság elnökének, miniszterelnökének és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0085.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0278.


Az európai oktatási és képzési együttműködés (ET 2020) keretstratégiájának nyomon követése
PDF 386kWORD 143k
Az Európai Parlament 2016. június 23-i állásfoglalása az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének (Oktatás és képzés 2020) nyomon követéséről (2015/2281(INI))
P8_TA(2016)0291A8-0176/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 14. cikkére,

–  tekintettel a Tanácsnak az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről szóló, 2009. május 12-i következtetéseire (Oktatás és képzés 2020)(1),

–  tekintettel a Tanácsnak és a Bizottságnak az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének végrehajtásáról szóló 2012. évi közös jelentésére (Oktatás és képzés 2020) – Oktatás és képzés az intelligens, fenntartható és befogadó Európában(2).

–  tekintettel a Bizottságnak „A Tanács és a Bizottság 2015. évi közös jelentéstervezete az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének (Oktatás és képzés 2020) végrehajtásáról – Az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés új prioritásai” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett 2015. augusztus 26-i közleményére (COM(2015)0408),

–  tekintettel a Tanácsnak és a Bizottságnak az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének végrehajtásáról szóló, „Az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés új prioritásai (Oktatás és képzés 2020)” című, 2015-ös közös jelentésére(3),

–  tekintettel a Tanácsnak a tanulási célú mobilitás referenciaértékéről szóló, 2011. november 28–29-i következtetéseire(4),

–  tekintettel a Tanácsnak a fenntartható fejlődést szolgáló oktatásról szóló, 2010. november 19-i következtetéseire(5),

–  tekintettel a Tanácsnak a „Beruházás az oktatásba és képzésbe – válasz a „Gondoljuk újra az oktatást: beruházás a készségekbe a jobb társadalmi-gazdasági eredmények érdekében” című közleményre válaszként adott 2014. február 17-i következtetéseire és a 2013. évi éves növekedési jelentésre(6),

–  tekintettel a Tanácsnak a hatékony tanárképzésről szóló, 2014. május 20-i következtetéseire(7),

–  tekintettel a Tanácsnak az oktatást és képzést támogató minőségbiztosításról szóló, 2014. május 20-i következtetéseire(8),

–  tekintettel a Tanácsnak a „Vállalkozói készségek az oktatásban és képzésben” című következtetéseire(9),

–  tekintettel a Tanácsnak a kisgyermekkori nevelésnek és az alapfokú oktatásnak a kreativitás, az innováció és a digitális kompetencia előmozdításában betöltött szerepéről szóló következtetéseire(10),

–  tekintettel a Tanácsnak a korai iskolaelhagyók arányának csökkentéséről, valamint az iskolai tanulmányok eredményességének előmozdításáról szóló következtetéseire(11),

–  tekintettel a Bizottságnak a Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Gondoljuk újra az oktatást: beruházás a készségekbe a jobb társadalmi-gazdasági eredmények érdekében” című közleményére (COM(2012)0669),

–  tekintettel Tanácsnak a nem formális és az informális tanulás validálásáról szóló, 2012. december 20-i ajánlására(12),

–  tekintettel az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i 2006/962/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásra(13),

–  tekintettel az európai uniós oktatási miniszterek 2015. március 17-i nem hivatalos ülésén elfogadott, a polgári szerepvállalásnak, valamint közös értékeinknek: a szabadságnak, a toleranciának és a megkülönböztetésmentességnek az oktatás által történő előmozdításáról szóló nyilatkozatra (a „párizsi nyilatkozatra”)(14),

–  tekintettel a szakképzésért és képzésért felelős miniszterek által 2015. június 22-én elfogadott „Rigai következtetésekre”(15),

–  tekintettel a Bizottság „Migráció és mobilitás: kihívások és lehetőségek az EU oktatási rendszerei számára” című, 2008. július 3-i zöld könyvére (COM(2008)0423),

–  tekintettel az új munkahelyekhez szükséges új készségekkel foglalkozó szakértői csoport Bizottságnak készült „Az új munkahelyekhez szükséges új készségek: most kell cselekednünk” című, 2010. februári jelentésére(16),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 18-i, „A Közösségen belüli, oktatási és képzési célú transznacionális mobilitásról: az európai mobilitásminőségi charta” című ajánlására(17),

–  tekintettel a 2015. márciusi hatodik egyetemek és vállalkozások közötti fórum jelentésére(18),

–  tekintettel a CEDEFOP „Jövendő készségkínálat és készségkereslet Európában” című, 2012-es készség-előrejelzésére(19),

–  tekintettel a fiatalok vállalkozói készségének oktatás és képzés révén történő előmozdításáról szóló, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(20), valamint a bolognai folyamat végrehajtásának nyomon követéséről szóló, 2015. április 28-i állásfoglalására(21),

–  tekintettel a szükséghelyzetekben és elhúzódó válságokban élő gyermekek oktatásáról szóló, 2015. november 26-i állásfoglalására(22),

–  tekintettel „Az Erasmus+ program és a szakképzési mobilitás támogatásának más eszközei – az egész életen át tartó tanulás perspektívájából” című, 2016. április 12-i állásfoglalására(23),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A8-0176/2016),

A.  mivel a továbbiakban az „oktatás és képzés” fogalmára történő valamennyi hivatkozás úgy értendő, hogy kiterjed a formális, nem formális és informális formákra is, tekintettel azok kiegészítő jellegére a tanuló társadalom felé vezető úton, valamint szerepükre az egyedi célcsoportok kezelésében, ezáltal megkönnyítve a kevesebb oktatási lehetőséggel rendelkező emberek beilleszkedését;

B.  mivel az oktatásnak és képzésnek nem kizárólag a munkaerőpiac igényeit kell kielégítenie, hanem önmagában is értéket kell jelentenie, hiszen az oktatás egyformán fontos szerepet játszik az uniós alapszerződésekben rögzített erkölcsi és polgári értékek, valamint a szélesebb értelemben vett emberi értékek kialakításában és az Európa alapját képező demokratikus elvek megerősítésében;

C.  mivel az oktatásnak hozzá kell járulnia a fiatalok személyes egyéni fejlődéséhez, egymás kölcsönös tiszteletéhez és anyagi érvényesülésükhöz, nagyobb kezdeményezőkészséggel és felelősségtudattal rendelkező, állampolgári, szociális és interkulturális kérdésekben egyaránt jártas polgárokká és képzett szakemberekké formálva őket;

D.  mivel az oktatást alapvető emberi jognak és közjónak kell tekinteni, amelynek mindenki számára hozzáférhetőnek kell lennie;

E.  mivel az oktatás és képzés fontos szerepet játszik a szegénység és a társadalmi kirekesztés leküzdésében, és az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférés kiterjesztése új lehetőségeket nyithat meg az alacsony szakmai képzettségű, az állás nélküli, a sajátos szükségletekkel rendelkező személyek, az idős emberek és a migránsok előtt;

F.  mivel a befogadó jellegű és magas színvonalú oktatás és képzés alapvető fontosságú Európa kulturális, gazdasági és társadalmi fejlődése szempontjából;

G.  mivel Európában az oktatásnak és képzésnek hozzá kell járulnia az uniós stratégiákhoz és kezdeményezésekhez, köztük az Európa 2020 stratégiához, a digitális egységes piac létrehozására irányuló kezdeményezéshez, az európai biztonsági stratégiához és az európai beruházási tervhez;

H.  mivel az uniós tagállamoknak nem egyazon típusú és szintű kihívásokkal kell megbirkózniuk, ennélfogva az oktatás és a képzés tekintetében javasolt minden ajánlásnak rugalmasnak kell lennie, figyelembe kell vennie a sajátos nemzeti és regionális gazdasági, társadalmi, demográfiai, kulturális és egyéb tényezőket, és egyszersmind az egész EU helyzetének javítására kell törekednie;

I.  mivel az „Oktatás és képzés 2020” keretében folytatott együttműködésnek a tagállamok hatásköreinek tiszteletben tartása mellett ki kell egészítenie a nemzeti intézkedéseket, és támogatnia kell a tagállamokat az oktatási és képzési rendszerek fejlesztésére irányuló erőfeszítéseikben;

J.  mivel a gazdasági fejlődés és a társadalmi kohézió számára egyenlő feltételeket kell biztosítani egy olyan politikai eszközcsomag által, amelynek célja a tudás igazságosabb elosztása a lakosság rétegei között annak érdekében, hogy megoldás szülessen a jövedelmi szakadék szélesedésének problémájára, ami szemmel láthatóan a készségekre rendkívüli módon építő technológiai növekedés egyik mellékhatása;

K.  mivel a minőségi oktatásba és képzésbe való hatékony beruházás a fenntartható növekedés egyik forrása;

L.  mivel az ismeretek és alapvető készségek jelenlegi alacsony szintje aggasztó, ezért az alap- és középfokú oktatásnak meg kell teremtenie a továbbtanuláshoz és a munkaerő-piaci integrációhoz szükséges alapot;

M.  mivel a jelenlegi tendenciák miatt a felnőttek készségszintje is alacsony, tehát a készségfejlesztő és átképző eszköznek tekinthető felnőttoktatást is meg kell erősíteni;

N.  mivel a 2014-es éves növekedési jelentésben a Bizottság arra az álláspontra helyezkedik, hogy a tagállamoknak oly módon kell kiadásaikat szervezniük, hogy megvédjék vagy előmozdítsák az oktatással, kutatással, innovációval, energiaüggyel és éghajlatpolitikával kapcsolatos hosszabb távú beruházásokat, valamint elengedhetetlen, hogy befektessenek az oktatási és képzési rendszerek korszerűsítésébe, az egész életen át tartó tanulást is beleértve;

O.  mivel az állami költségvetésekre továbbra is súlyos nyomás nehezedik, emiatt több tagállam megnyirbálta oktatási és képzési kiadásait, így e téren újabb befektetések szükségesek a termelékenység, a versenyképesség és növekedés szempontjából az egyik döntő fontosságú tényező, a hatékonyság fokozásához;

P.  mivel annak ellenére, hogy javultak az „Oktatás és képzés 2020” keretében folytatott együttműködés felsőoktatási célkitűzéseinek elérésével kapcsolatos eredmények, aggodalmát fejezi a tagállamok oktatásba való befektetéseinek hatékonyságát illetően, mindenekelőtt a mennyiségi mutatók, a tanítási feltételek, a tanulás minősége, a tudományos élet szabadságának hanyatlása, a bolognai folyamat bizonyos vonatkozásait érintő szkepticizmus és e folyamat végrehajtása tekintetében az Európai Felsőoktatási Térség (EHEA) bizonyos országaiban;

Q.  mivel az „Oktatás és képzés 2020”-ra vonatkozó Oktatási és Képzési Figyelő azt mutatja, hogy napjaink fő kihívása az oktatási szegénység és az alacsony társadalmi-gazdasági hátterű személyek gyenge integrációja, ezért az „Oktatás és képzés 2020” céljainak elérése, valamint az oktatási és képzési rendszerek befogadó jellegének és minőségének javítása érdekében erősíteni kell az intézkedések szociális dimenzióját;

Az „Oktatás és képzés 2020” stratégiai keretrendszer

1.  üdvözli az „Oktatás és képzés 2020” valamennyi elemének számba vételét, és hangsúlyozza, hogy következtetéseit a keretrendszer hozzáadott értékének növelése és hatékonyságának optimalizálása érdekében figyelembe kell venni és gyorsan végre kell hajtani, megerősítve az országspecifikus vonatkozást és a kölcsönös tanulást;

2.  sajnálja, hogy az oktatásban és képzésben a minőség, a hozzáférhetőség és a társadalmi-gazdasági megkülönböztetés terén továbbra is hatalmas problémák vannak, és úgy véli, hogy nagyra törő, összehangolt és hatékony szakpolitikai intézkedéseket kell kialakítani európai és nemzeti szinten egyaránt;

3.  ismételten felhívja a figyelmet a polgári szerepvállalásnak, valamint a szabadság, a tolerancia és a megkülönböztetésmentesség közös értékeinek az oktatás által történő előmozdításáról Párizsban, 2015 márciusában elfogadott nyilatkozat jelentőségére;

4.  üdvözli az „Oktatás és képzés 2020” hat kiemelt meghatározott intézkedési területre tesz javaslatot, amelyek közül a tagállamok szükségleteik és körülményeik függvényében választhatják ki a teljesítendőket, de megjegyzi, hogy az „Oktatás és képzés 2020” működési vonatkozását javítani kell és munkaprogramot kell elfogadni;;

5.  üdvözli a munkaciklus 3 évről 5 évre történő kiterjesztésére tett javaslatot, így ugyanis alaposabb munkát lehet végezni a hosszú távú stratégiai célok teljesítésén, és jobban kezelni lehet olyan problémákat, mint például a tanulók jellemző alulteljesítése egyes tantárgyakban, az alacsony részvételi arány a felnőttoktatásban, a korai iskolaelhagyás, a társadalmi befogadás és a polgári szerepvállalás fogyatékosságai, a nemek közötti szakadék és a végzettek alacsony foglalkoztathatósági aránya;

6.   üdvözli az „Oktatás és képzés 2020” munkacsoportok új generációját, és kéri a Bizottságot, hogy több oktatási szakértő, ifjúságsegítő, a civil társadalom képviselői, tanárok és az oktatói kar tagjainak bevonása révén tökéletesítse a különböző érdekelt felek képviseletét e csoportokban, mert helyi tapasztalataik alapvetők az „Oktatás és képzés 2020” célkitűzéseinek megvalósításához; kiemeli a csoportokra bontás gyakorlatának jobb terjesztésének szükségességét helyi, regionális, nemzeti és uniós szinten;

7.  üdvözli az informális testületek vezető szerepének megerősítését az „Oktatás és képzés 2020” keretében, valamint a magas szintű csoportot, a főigazgatók csoportját és a munkacsoportokat összekötő visszajelzési hurkokat; elismeri a civil társadalmi szervezetek szerepét a helyi, regionális és nemzeti érdekelt feleknek az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködésről nyújtott tájékoztatásban, és szorgalmazza, hogy e szervezetek részesüljenek pénzügyi támogatásban az Erasmus+ (KA3) programból és az Európai Szociális Alapból;

8.  kéri olyan informális koordinációs testület felállítását, amelynek tagjai között szerepel a Bizottság Oktatási és Kulturális Főigazgatóságának (DG EAC) főigazgatója, a többi főigazgatóság oktatási ügyekben felelős igazgatói, a civil társadalom képviselői, szociális partnerek és a Parlament Kulturális és Oktatási Bizottságának képviselői, és amely magas szintű értekezleteket tartana a munka jobb összehangolásának, a szakpolitika összhangjának és az „Oktatás és képzés 2020” formális és informális testületei által megfogalmazott ajánlások nyomon követésének biztosítása érdekében; úgy véli, hogy e koordináció a Bizottság és a civil társadalmi szervezetek közötti valódi párbeszéd hiányával kapcsolatos aggályok, valamint az „Oktatás és képzés 2020” keretrendszerhez kapcsolódó hatásköröknek több főigazgatóság és biztos közötti megoszlása miatt szükséges; kéri e munka alapján levolt következtetések megfelelő európai és nemzeti szintű megismertetését;

9.  megismétli, hogy a foglalkoztathatóság szempontjából fontos készségek megszerzésének jelentőségétől függetlenül is fenn kell tartani a tudás értékét és minőségét, valamint a szigor alkalmazását az egyetemi oktatásban; hangsúlyozza, hogy a tagállamok eltérő gazdasági-társadalmi helyzetére és különböző oktatási hagyományaira tekintettel el kell kerülni az egy kaptafás szemléletű megközelítéseket; hangsúlyozza, hogy az európai készségek hamarosan elkészülő menetrendjének – miközben helyesen a gazdasági és foglalkoztatási kihívásokra összpontosít – egyúttal fontosságot kell tulajdonítania a tárgyi tudásnak, a tudományos teljesítménynek, a kritikus gondolkodásnak és a kreativitásnak is; felkéri ugyanakkor a tagállamokat, azon kezdeményezések támogatására is, amelyekben a diákoknak lehetőségük nyílna készségeiknek és tudásuknak a nyilvánosság és a potenciális munkáltatók előtti bemutatására;

10.  rámutat arra, hogy a növekvő radikalizálódással, erőszakkal, bántalmazással és magatartási problémákkal kapcsolatos kockázatok már az alapfokú oktatás szintjén megjelennek; felszólítja a Bizottságot, hogy uniós szinten végezzen kutatást, és minden tagállamban adjon áttekintést a helyzetről, jelezve azt is, hogy a tagállamok milyen választ adnak az efféle tendenciákra, és hogyan építették be tanterveikbe az etikai, személyiségi és társadalmi oktatást, amely eddig sok iskolában sikeresnek bizonyult, ideértve a tanárok számára e horizontális készségekkel kapcsolatban nyújtott támogatást is; ösztönzi a tagállamokat, hogy osszák meg a bevált gyakorlatokat e területen is;

11.  kiemeli az iskolarendszerű, iskolarendszeren kívüli és informális oktatás terén a közösségi szemléletű megközelítés, valamint a tanulási környezet és a családok közötti kapcsolat értékét;

12.  felhív az összes érintett szereplő erőteljesebb részvételére az „Oktatás és képzés 2020” munkájában;

13.  úgy véli, hogy magukat a tanulókat is minden életkorban és minden tanulási típusban ösztönözni kell tanulási struktúráik irányításában való aktív részvételre;

14.  buzdítja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a felsőoktatás, a szakképzés, a kutatóintézetek és a gazdasági szektor közötti kapcsolatokat, valamint biztosítsák a szociális partnerek és a civil társadalom bevonását; megjegyzi, hogy e partnerség fokozni fogja „Oktatás és képzés 2020” hatását, valamint a tanulási rendszerek jelentőségét Európa innovációs kapacitásának növelésében;

15.  hangsúlyozza, hogy az iskola és a szülők közötti kommunikációval kapcsolatos stratégiák, a jellemformálás és a tanulási környezetben a családokkal és más mérvadó szociális partnerekkel együttműködve megvalósított személyiségfejlesztő programok hozzájárulhatnak a társadalmi konvergencia növeléséhez, az aktív polgári szerepvállalás előmozdításához és a Szerződésekben rögzített értékek érvényre juttatásához, valamint a radikalizálódás megelőzéséhez; kiemeli, hogy a támogató otthoni környezet döntő fontosságú a gyermek alapvető készségekben való jártasságának formálásában, és rámutat a szülőknek tartott tanfolyamok értékére, amelyek hatékonynak bizonyultak az oktatási szegénység elleni küzdelemben;

16.  bátorítja a legjobb gyakorlatok „Oktatás és képzés 2020” stratégiai kereten belüli cseréjét;

17.  kiemeli, hogy az „Oktatás és Képzés 2020" keretében folytatott együttműködés különböző formákban – mint például az egymástól való tanulás, az adatgyűjtés, a munkacsoportok, a jó nemzetközi gyakorlatok cseréje – alapvetően kiegészítik a nemzeti fellépéseket, és átláthatóságuk, összehangoltságuk, eredményeik terjesztésének javítása révén még inkább megerősödnek majd;

18.  hangsúlyozza, hogy az iskolákba azzal a céllal belépő külső szervezetek és nem kormányzati szervezetek, hogy egyéb készségek és szociális kompetenciák elsajátítását biztosítsák a tanulóknak – például művészeti és kézműves tevékenységeket tanítsanak –, fontos szerepet töltenek be a tanulók integrációjának elősegítésében, környezetük jobb megismertetésében, a tanulásban és az életvitelben a szolidaritás előmozdítása tekintetében, valamint az egész osztály tanulási kompetenciáinak megkönnyítésében;

19.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a tanárképzés és a szakmai gyakorlat minősége több tagállamban sem az elsajátítandó tananyag skálájának szélessége, sem mélysége tekintetében nem biztosítja a napjainkban a tanításhoz – például a tanulók egyre növekvő sokféleségének kezeléséhez, az innovatív pedagógiai módszerek alkalmazásához és a számítástechnikai eszközök alkalmazásához – szükséges kompetenciákat;

20.  bátorítja a tagállamokat, hogy a tanárok alapképzésére és szakmai gyakorlatára irányuló programjaikat folyamatosan igazítsák ki azzal a céllal, hogy jobban kihasználják a tagállamok közötti tanulói csereprogramok kínálta lehetőségeket, és előmozdítsák az együttműködést és a partnerkapcsolatokat a tanárképző főiskolák és más tanárképző felsőoktatási intézmények között;

21.  üdvözli, hogy az „Oktatás és képzés 2020” új kiemelt feladatként határozta meg az oktatók támogatását és társadalmi rangjuk emelését, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy elvárhassák a szükséges tiszteletet, és ezáltal a tanári szakma is vonzóbbá váljon; véleménye szerint e cél eléréséhez a tanárok jobb felkészítése és szakmai képzése, valamint munkakörülményeik javítása volna szükséges, egyes tagállamokban pedig fizetésük növelése is, tekintettel arra, hogy a tanárok fizetése gyakran alacsonyabb a felsőfokú végzettségűek átlagbérénél;

22.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a tanárképzés és az oktatás minősége bizonyos tagállamokban, különösen a nehézségekkel küzdő országokban az álláshelyek leépítése és az oktatásra fordított források megnyirbálása következtében romlott;

23.  felhívja a figyelmet a nyitott és innovatív oktatásra és képzésre mint az Oktatás és képzés 2020 prioritásainak egyik területére; hangsúlyozza az oktatás, a tanulás és az ismeretátadási módszerek tekintetében az aktív részvételt biztosító innováció és a rugalmasság kialakításának és előmozdításának jelentőségét;

24.  bátorítja a tagállamokat, hogy a tanulás és a tanítás minősége, valamint a hozzájuk való hozzáférés javítása érdekében maradéktalanul használják ki a digitális módszerek, ikt-megoldások és új technológiák – többek között a nyitott adatcsere-platformok és a virtuális szabadegyetem – által kínált lehetőségeket; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy tegyék meg a digitális és ikt-képességek fejlesztéséhez szükséges erőfeszítéseket, többek között szakképzést szervezve az ilyen eszközök használatáról az oktatók és a tanulók körében, iskolai és egyetemi közegben egyaránt; ösztönzi a bevált gyakorlatok cseréjét és a határokon átnyúló fokozott együttműködést e területen;

25.  nagyra értékeli, hogy a Bizottság szem előtt tartja a digitális készségek jelentőségét; hangsúlyozza, hogy ezek a készségek elengedhetetlenek ahhoz, hogy felkészítsék a fiatalokat a XXI. század kihívásaira;

26.  kiemeli, hogy az „Oktatás és képzés 2020” keretében nagyobb figyelmet kell kapnia annak a kérdésnek, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokhoz képest növeljék a tanulási eredményeket, különösen a felnőttképzés tekintetében;

27.  bátorítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül az uniós pénzügyi eszközökből finanszírozott oktatási és képzési programjaik értékelésére szolgáló jelenlegi szabályokat, jobban összpontosítva a mindenekelőtt a minőséget vizsgáló hatásértékelésre, valamint az „Oktatás és képzés 2020” megállapított prioritásaihoz képest elért eredményeikre;

28.  felkéri a tagállamokat, hogy ösztöndíjakkal és hitelekkel támogassák azon oktatási és tanulmányi formákat, melyek szerkezete hozzájárulna az oktatás és a gyakorlat szükségleteinek összehangolásához;

29.  hangsúlyozza, hogy a meglévő programok és kezdeményezések összevonásával és ésszerűsítésével jobban összpontosítani kell az erőfeszítéseket az oktatás és képzés területén;

30.  felhívja a Bizottságot, hogy adott esetben kezelje külön a kisebbségi csoportokat, hogy jobb választ tudjon adni az egyes csoportok sajátos problémáira;

31.  határozott meggyőződése, hogy jobban megtérül a befektetés az egyes célcsoportok megfelelő érzékenységi és érettségi foka szerint kialakított koragyermekkori nevelésbe és gondozásba, mint bármelyik másik oktatási szakaszba; rámutat, hogy az oktatás első éveibe való befektetés bizonyítottan csökkenti a későbbi költségeket;

32.  úgy véli, hogy az oktatás sikere minden szinten a jól képzett pedagógusoktól és folyamatos szakmai továbbképzésüktől függ, ezért a pedagógusképzés megfelelő befektetéseket igényel;

Az oktatás és képzés minősége

33.  nagyobb figyelmet kér az oktatás minőségére vonatkozóan, kezdve a kisgyermekkortól, és aztán végig az egész életen át;

34.  sürgeti a bevált gyakorlatok fejlesztését a minőségjavítás értékelésének tekintetében és a minőségi adatok érdekelt felek által helyi, regionális és nemzeti szinten történő használatába való befektetést, az „Oktatás és képzés 2020” stratégiai keretrendszer által használt mutatók és referenciaértékek relevanciájától eltekintve;

35.  kiemeli az olyan alapvető készségek, mint például az ikt, a matematika, a kritikus gondolkodás, az idegen nyelvek, a mobilitás stb. oktatásának és elsajátításának fontosságát, amelyek segítségével a fiatalok könnyen képesek alkalmazkodni a változó társadalmi és gazdasági környezethez;

36.  megjegyzi, hogy az iskolarendszerű oktatásban eddig soha nem látott számú tanuló vesz részt; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az EU-ban az ifjúsági munkanélküliség továbbra is magas, és hogy csökkent a felsőoktatásban végzettek foglalkoztatási rátája;

37.  kiemeli, hogy az Európa 2020 stratégiában meghatározott oktatási és képzési referenciaérték-célokat – közöttük például azt, hogy 10% alá kell csökkenteni a korai iskolaelhagyók arányát, és a fiatalabb generáció 40%-ának kell felsőfokú végzettséggel rendelkeznie –, nem az oktatás minőségének a rovására kell elérni, hanem sokkal inkább az „Oktatás és képzés 2020” első célja, azaz az „érdemleges és színvonalú készségek és kompetenciák” szem előtt tartásával kell teljesíteni; megjegyzi, hogy e cél eléréséhez vezető egyik út a duális oktatási projektek kidolgozása;

38.  felhívja a figyelmet arra, hogy a szabványosított tesztek és az oktatásbeli elszámoltathatóság céljával alkalmazott mennyiségi megközelítések legjobb esetben is a hagyományos kompetenciák szűk körét mérik, és ahhoz vezethetnek, hogy az oktatási anyagokat a tesztanyagokhoz kell igazítani, így az oktatás belső értéke elsikkad; rámutat arra, hogy az oktatás és képzés fontos szerepet játszik az etikai és polgári értékek és az emberiesség kialakításában, miközben a tesztek pontszámai figyelmen kívül hagyják a tanárok és tanulók eredményeit e téren; ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy rugalmasságra, innovációra és kreativitásra van szükség az oktatási környezetben, ami javíthatja a tanulás minőségét és növelheti az iskolázottságot;

39.  hangsúlyozza, hogy az alapvető kompetenciák fejlesztésén dolgozni kell a minőségi oktatás elérése céljából;

40.  hangsúlyozza a magas minőségű koragyermekkori nevelés biztosításának, valamint kellő időben történő korszerűsítésének jelentőségét; hangsúlyozza az egyént középpontba helyező megközelítés döntő fontosságát az oktatási és képzési rendszerekben, kedvezve a kreativitás és a kritikus gondolkodás fejlesztésének, és egyúttal a tanulók személyes érdeklődésére, szükségleteire és képességeire összpontosít;

41.  felhívja a tagállamokat, hogy ruházzanak be a társadalmi kihívásokra választ adó befogadó oktatásba annak érdekében, hogy mindenki számára biztosítsák az egyenlő hozzáférést és az esélyegyenlőséget; hangsúlyozza, hogy a minőségi oktatás és képzés, többek között az élethosszig tartó tanulás lehetőségei, valamint a hátrányos megkülönböztetés és a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek valamennyi formájának és a kirekesztés okainak felszámolására irányuló programok elengedhetetlenek a hátrányos társadalmi és gazdasági helyzetű, valamint kisebbségi csoportokból származó fiatalok életének javításához, továbbá hangsúlyozza, hogy folyamatos erőfeszítésekre van szükség a korai iskolaelhagyás csökkentése érdekében;

42.  nagyobb befogadást kér az oktatás és képzés terén a fogyatékkal élő vagy sajátos szükségletekkel rendelkező személyekre vonatkozóan, ugyanakkor sürgeti a tanárképzés javítását, felvértezve a tanárokat mindazokkal a készségekkel, amelyeknek köszönhetően képesek segíteni a fogyatékkal élő tanulókat, és gondoskodni tudnak közösségi beilleszkedésükről;

43.  kiemeli, hogy meg kell vizsgálni és értékelni kell a bolognai folyamat és a hallgatói mobilitás mellékhatásait; bátorítja a tagállamokat, hogy fokozzák a célok elérésére, valamint a bolognai folyamat és a mobilitási programok keretein belül közösen egyeztetett reformok végrehajtásának biztosítására irányuló erőfeszítéseiket, és kötelezzék el magukat a hiányosságaik kijavítása terén folytatott közös munka hatékonyabbá tétele mellett annak érdekében, hogy jobban ki tudják elégíteni a hallgatók és az egész egyetemi közösség szükségleteit, valamint serkentsék és támogassák a felsőoktatás minőségének javítását;

44.  síkraszáll amellett, hogy a tudományos közösség szélesebb körben részt vegyen az „Oktatás és képzés 2020” munkaciklusában;

45.  megjegyzi, hogy a bolognai folyamat jelentős eredményekkel járt, és úgy véli, hogy az oktatási intézményeknek rugalmasabban kell alkalmazniuk az európai kreditátviteli rendszer moduljait;

46.  üdvözli az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy növeljék a STEM-tárgyakra (a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika) beiratkozók számát, ez azonban nem történhet a bölcsészettudományok kárára, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy megfelelően kihasználják a STEM-tárgyak által kínált lehetőségeket;

47.  kiemeli, hogy nem szabad a pénzügyi hozamot tekinteni minden tudományos tevékenység előfeltételének, és ezzel összefüggésben felhív olyan erőfeszítésekre, amelyek célja annak biztosítása, hogy a humán tudományok ne kerüljenek ki a kutatások köréből;

48.  síkraszáll olyan holisztikusabb megközelítés mellett, amely hangsúlyt helyez az oktatásban és kutatásban a tudományterületek sokféleségének fontosságára;

49.  síkraszáll amellett, hogy a mobilitási programokat a prioritásoknak megfelelő, a megállapított oktatási és képzési célokat szolgáló minőségi eredmények alapján állítsák össze; kéri az európai mobilitásminőségi chartában megfogalmazott javaslatok megfelelő végrehajtását és az összes olyan elérhető eszköz hatékonyabb alkalmazását, amelyek felkészítik a hallgatókat a számukra megfelelő mobilitás típusaira; bátorítja a tagállamokat, hogy maradéktalanul aknázzák ki az oktatás nemzetközivé tételéből fakadó lehetőségeket annak érdekében, hogy egyetemi tanulmányaik során azon hallgatók is megismerjék a nemzetközi környezetet, akik nem kívánják tanulmányaik egy részét külföldön végezni;

50.  megerősíti, hogy a mobilitási lehetőségekhez való hozzáférést biztosítani kell – különösen a szakképzés terén – a hátrányos helyzetű fiatalok és a megkülönböztetés különböző formáinak kitett emberek számára; hangsúlyozza a mobilitási programok, például az Erasmus+ fontos szerepét a transzverzális készségek és kompetenciák fiatalok körében történő fejlesztésének előmozdításában; kiemeli, hogy meg kell erősíteni a felnőttkori tanulásra vonatkozó megújított európai cselekvési programot;

51.  hangsúlyozza a képesítések és oklevelek elismerésére szolgáló átfogó keret jelentőségét, hiszen kulcsfontosságú a tanulók és a munkavállalók határokon átnyúló mobilitásának biztosításában;

52.  kéri a nem formális és az informális tanulás, egyebek mellett az önkéntes szolgáltatások eredményeinek érvényesítésére irányuló erőfeszítések fokozását, valamint a digitálisan szerzett tudás és képességek elismerésére szolgáló eszközök kidolgozását;

53.  megjegyzi, hogy különös figyelmet kell fordítani a szélesebb közönségnek szóló, készségekkel és képesítésekkel kapcsolatos meglévő uniós eszközök egyszerűsítésére és racionalizálására, a „készségek és képesítések európai térsége” tárgyában a Bizottság által 2014-ben végzett közvélemény-kutatás eredményeivel összhangban megerősítve a kapcsolatot a nagyközönséggel;

Migráció és oktatás

54.  hangsúlyozza, hogy az Európán belüli és kívüli migráció, valamint a jelenlegi menekültügyi és humanitárius válság olyan kihívások elé állította az európai oktatási és képzési rendszereket, amelyeket európai, nemzeti és regionális szinten egyaránt kezelni kell;

55.  hangsúlyozza, hogy mivel a migránsok, menekültek és menedékkérők számára biztosított oktatás és képzés elmaradása veszélyezteti foglalkoztathatóságukat, a fogadó ország kulturális hagyományaival és társadalmi értékeivel kapcsolatos ismeretek megszerzését, és végső soron integrációjukat és a társadalomhoz való hozzájárulásukat;

56.  jobb együttműködést szorgalmaz az EU és a nemzeti hatóságok között, hogy megtalálják a megfelelő megközelítést a menekültek és migránsok oktatási és képzési rendszerekbe történő gyors, teljes körű és tartós integrációjához;

57.  üdvözli a döntést, amely szerint az „Oktatás és képzés 2020” munkacsoportjai folyamatosan szem előtt tartják a migránsok oktatását, és hogy már e csoportok felállásától kezdve a „társaktól tanulást” megszervező programokat kell tartani;

58.  rámutat, hogy a tagállami oktatási minisztériumoknak és a Bizottság Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóságának együtt kell működniük annak érdekében, hogy egyenlő hozzáférést biztosítsanak a kiváló minőségű oktatáshoz, különösen azáltal, hogy eljutnak a leghátrányosabb helyzetű és legkülönfélébb háttérrel rendelkező emberekhez, beleértve az újonnan érkezett migránsokat is, és integrálva őket a pozitív tanulási környezetbe;

59.  kéri az Európán belüli és kívüli migráns, menekült és menedékkérő gyermekek oktatási és képzési rendszerekbe történő beilleszkedésére szolgáló intézkedések meghozatalát, amelyek segítséget nyújtanak számukra alkalmazkodni a fogadó tagállam életkörülményeihez és oktatási szabályaihoz, támogatva az innovatív tanulási módszereket és a gyermekeknek nyelvi, valamint – ha szükség van rá – szociális segítséget nyújtva és lehetővé téve számukra, hogy saját kulturális örökségük megtartása mellett megszokják a fogadó ország kultúráját és értékeit;

60.  bátorítja a tagállamokat annak feltárására, miként lehet migráns tanárokat és felsőoktatási szakembereket integrálni az európai oktatási rendszerekbe, és hasznosan felhasználni nyelvi és oktatói készségeiket és tapasztalataikat;

61.  javasolja, hogy a tagállamok és az oktatási szolgáltatók egyértelmű tájékoztatáson és jól látható kapcsolattartó pontokon keresztül nyújtsanak tanácsadást és támogatást az oktatási szolgáltatásokat igénybe venni kívánó migráns, menekült és menedékkérő gyermekeknek;

62.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az OECD-országokban a tanárok/oktatók fele úgy érzi, a tanárképzési rendszerek nem készítik fel őket kellőképpen a sokféleség hatékony kezelésére, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy garantálják a tanárok folyamatos szakmai támogatását ezen a területen, felvértezve őket a migrációval, az akkulturációval (a régi kultúra elvesztése, új kultúrába való beilleszkedés) és a szociálpszichológiával kapcsolatos kérdésekre vonatkozó pedagógiai kompetenciákkal, valamint képessé téve őket ara, hogy a sokszínűséget az osztálytermekben a tanulás gazdag forrásaként használják;; nyomatékosan kéri a társaktól tanulás kínálta lehetőségek tagállamközi programok révén történő jobb kihasználására;

63.  támogatja tájékoztató központok felállítását és iránymutatások kidolgozását a tanárok számára, megfelelő időben segítséget nyújtva számukra az osztályukba járó, sokszínű háttérrel rendelkező tanulókkal szembeni pozitív és a kultúrák közötti párbeszédet előmozdító tanári magatartásforma tekintetében, valamint útmutatást nyújtva nekik arra az esetre, ha olyan diákokkal kerülnének kapcsolatba, akiknél fennáll a radikalizálódás veszélye;

64.  kéri, hogy hozzanak létre differenciált szinergiákat az „Oktatás és képzés 2020” munkacsoportok és az e téren működő hálózatok, például a radikalizálódástudatossági hálózat (RAN) oktatással foglalkozó munkacsoportja között;

65.  felhív az adott kérdéssel foglalkozó szakértői csoport felállítására, amint azt a 2016–2018-as időszakra szóló uniós ifjúsági munkaterv is előírja;

66.  kiemeli a hangsúlyosabban nyelvi alapú oktatási tantervek szükségességét;

67.  felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek erőfeszítéseket a migránsok, menekültek és menedékkérők képzettségének megértését és megállapítását javító mechanizmusok kidolgozására és bevezetésére, mivel sokan a formális végzettségüket igazoló okiratok nélkül érkeznek az EU-ba;

68.  felszólítja a tagállamokat annak megvizsgálására, hogy miként fejleszthetők a szakképesítések elismerésének meglévő formái, például megfelelő oktatási háttér-ellenőrzések révén;

69.  úgy véli, hogy az iskolarendszeren kívüli és informális tanulás hatékony eszköz lehet ahhoz, hogy sikeresen integrálják a menekülteket a munkaerőpiacra és társadalomba;

70.  hangsúlyozza a nem formális és az informális tanulás, valamint a sport- és önkéntes tevékenységekben való részvétel fontos szerepét az állampolgári, a szociális és az interkulturális kompetenciák ösztönzésében; hangsúlyozza, hogy egyes országok jelentős előrelépést tettek a megfelelő jogi keret kialakítása terén, míg mások nehézségekkel küzdenek az átfogó érvényesítési stratégiák létrehozása terén; hangsúlyozza ezért, hogy átfogó stratégiákat kell kialakítani az érvényesítés lehetővé tételéhez;

71.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az oktatáshoz és képzéshez való hozzáférésre vonatkozó nemzeti szabályok és hatáskörök sérelme nélkül segítsék elő a migráns, menekült és menedékkérő hallgatók egyetemi szintű oktatási intézményekbe történő beiratkozására irányuló intézkedéseket; üdvözli a több európai egyetem által ezen a téren indított kezdeményezéseket, és ösztönzi a bevált gyakorlatok cseréjét ezen a területen;

72.  felhív „oktatási folyosók” létrehozására, amelyek biztosítják a menekült hallgatók vagy a konfliktusövezetekből érkező hallgatók részére, hogy felvegyék őket az európai egyetemekre akár távoktatáson keresztül is;

73.  felszólítja a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a migráns hallgatók beiratkozását az oktatás valamennyi szintjén;

74.  úgy véli, hogy értékelni kell, szükség esetén pedig tovább kell fejleszteni a „Science4Refugees” programot; síkraszáll amellett, hogy a migráns, menekült és menedékjogot kérő egyetemi hallgatókat tudományos és egyéb szakmai területeken segítő nonprofit intézmények uniós és nemzeti szintű támogatásban részesüljenek;

75.  megjegyzi, hogy az „agyelszívás” kockázatot jelent, különösen a közép-kelet- és dél-európai tagállamok számára, ahonnan egyre nagyobb számban kényszerülnek a fiatal diplomásuk országuk elhagyására; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az „Oktatás és képzés 2020” munkacsoportoknak nem sikerült megfelelően kezelniük a kiegyensúlyozatlan mobilitás koncepcióját, és hangsúlyozza, hogy ezt a problémát nemzeti és uniós szinten is kezelni kell;

76.  hangsúlyozza az oktatás és képzés döntő fontosságú szerepét a nők érvényesülésének biztosítása szempontjából az élet minden területén; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti szakadékot fel kell számolni, és el kell ismerni különösen a fiatal nők szükségleteit, a nemi szempontokat beépítve az Oktatás és képzés 2020 összefüggésrendszerébe; hangsúlyozza, hogy mivel a nők és a férfiak közötti egyenlőség az EU alapvető értékeinek egyike, ezért ezt az elvet minden oktatási intézménynek magáénak kell tennie és érvényre kell juttatnia hallgatói körében, megerősítendő a toleranciát, a megkülönböztetésmentességet, az aktív polgári szerepvállalást, a társadalmi kohéziót és a kultúrák közötti párbeszédet;

o
o   o

77.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 119., 2009.5.28., 2. o.
(2) HL C 70., 2012.3.8., 9. o.
(3) HL C 417., 2015.12.15., 25. o.
(4) HL C 372., 2011.12.20., 31. o.
(5) HL C 327., 2010.12.4., 11. o.
(6) HL C 64., 2013.3.5., 5. o.
(7) HL C 183., 2014.6.14., 22. o.
(8) HL C 183., 2014.6.14., 30. o.
(9) HL C 17., 2015.1.20., 2. o.
(10) HL C 172., 2015.5.27., 17. o.
(11) HL C 417., 2015.12.15., 36. o.
(12) HL C 398., 2012.12.22., 1. o.
(13) HL L 394., 2006.12.30., 10. o.
(14) http://ec.europa.eu/education/news/2015/documents/citizenship-education-declaration_en.pdf
(15) http://ec.europa.eu/education/policy/vocational-policy/doc/2015-riga-conclusions_en.pdf
(16) http://eacea.ec.europa.eu/education/eurydice/documents/thematic_reports/125en.pdf
(17) HL L 394., 2006.12.30., 5. o.
(18) http://ec.europa.eu/education/tools/docs/university-business-forum-brussels_en.pdf
(19) http://www.cedefop.europa.eu/files/3052_en.pdf
(20) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0292.
(21) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0107.
(22) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0418.
(23) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0107.


Eredményjelentés a megújuló energiáról
PDF 415kWORD 176k
Az Európai Parlament 2016. június 23-i állásfoglalása a megújuló energiáról szóló eredményjelentésről (2016/2041(INI))
P8_TA(2016)0292A8-0196/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak környezetről szóló XX., valamint energiáról szóló XI. címére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak foglalkoztatásról szóló IX., valamint gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló XVIII. címére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak az általános érdekű szolgáltatásokról szóló (26.), valamint a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló (28.) jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a Bizottság „Eredményjelentés a megújuló energiáról” című jelentésére (COM(2015)0293) és a nemzeti tervekre,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezményében (UNFCCC) részes felek 21. konferenciájára (COP21) és a részes feleknek a Kiotói Jegyzőkönyvben részes felek találkozójaként szolgáló, 2015. november 30. és december 11. között Párizsban megrendezett 11. konferenciájára (CMP 11), valamint a Párizsi Megállapodásra,

–  tekintettel a Bizottság „Towards an Integrated Strategic Energy Technology (SET) Plan: Accelerating the European Energy System Transformation” („Az európai energiarendszer átalakításának felgyorsítása egy integrált stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv) segítségével”) című közleményére (C(2015)6317),

–  tekintettel a Bizottság közleményére az Európai Unió hőtechnikai stratégiájáról (COM(2016)0051),

–  tekintettel „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” című bizottsági közleményre (COM(2011)0112),

–  tekintettel az Európai Tanács 2014. október 23–24-i következtetéseire,

–  tekintettel a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) részvételi és terjesztési szabályainak megállapításáról, valamint az 1906/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1290/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről szóló 98/70/EK irányelv és a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelv módosításáról szóló, 2015. szeptember 9-i (EU) 2015/1513 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel az EGSZB a civil társadalomnak a megújuló energiáról szóló uniós irányelv végrehajtásában betöltött szerepéről szóló, „Újfajta jövőkép az energiaiparban: a civil társadalom mint főszereplő a megújulóenergia-termelés területén” című tanulmányára,

–  tekintettel a Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetségének fenntartható energiával kapcsolatos cselekvési tervére,

–  tekintettel a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 1998. június 25-i Aarhusi Egyezményre,

–  tekintettel az éghajlat- és energiapolitika 2030-ra szóló keretéről szóló, 2014. február 5-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Párizsban megkötendő új nemzetközi éghajlat-változási megállapodásról szóló, 2015. október 14-i állásfoglalására(5);

–  tekintettel „Az energiahálózatok összekapcsolására vonatkozó 10%-os célkitűzés elérése – Az európai villamosenergia-hálózat felkészítése a 2020. évre” című, 2015. december 15-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel „Az európai energiaunió felé” című dokumentumról szóló, 2015. december 15-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, illetve a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A8-0196/2016),

A.  mivel az EU egészét tekintve jó úton halad afelé, hogy elérje a megújuló energiára vonatkozó 2020-as céljait, de néhány tagállamban további fokozott fellépés szükséges;

B.  mivel az elmúlt években jelentősen csökkentek a megújuló energia költségei, ami miatt a megújuló energia a termelés és a tárolás területén bekövetkezett technológiai fejlődéssel együtt egyre inkább felveszi a versenyt a hagyományos energiatermeléssel, egyedi lehetőséget kínálva egy olyan valódi európai energiapolitika kialakítására, amely előmozdítja a versenyképességet és csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását; mivel a fenntartható, jövőorientált energiarendszerre való áttérés részeként erőfeszítéseket kell tenni az energiahatékonyságra, a megújuló energiára, az európai energiaforrások legmegfelelőbb felhasználására és az intelligens infrastruktúrára irányulóan; mivel a gazdasági növekedés eléréséhez és a munkahelyteremtéshez, valamint az Unió e területeken globálisan betöltendő vezető szerepének megtartásához hosszú távon stabil szabályozási keretre van szükség;

C.  mivel az EUMSZ 194. cikke értelmében az európai energiapolitikának biztosítania kell az energiapiac működését és az energiaellátás biztonságát, továbbá elő kell mozdítania az energiahatékonyságot és az energiatakarékosságot, a megújuló energiaforrások fejlesztését, valamint az energiahálózatok összekapcsolását; mivel a kötelező nemzeti és uniós célkitűzések, a konkrét tervezési és jelentéstételi kötelezettségek és a támogató jellegű intézkedések voltak a beruházásbiztonság és a megújulóenergia-kapacitás, valamint a szállítási és elosztási infrastruktúra uniós bővítésének fő ösztönzői;

D.  mivel a COP 21 keretében létrejött párizsi megállapodással összhangban ki kell igazítani a megújulóenergia-irányelvet, hogy megfeleljen annak a kitűzött célnak, hogy az iparosodás előtti szintekhez viszonyított globális hőmérséklet-emelkedés ne haladja meg az 1,5°Celsius-fokot; mivel a 100%-ig megújuló energiaforrásokon alapuló gazdaság csak az energiafogyasztás csökkentése, az energiahatékonyság javítása és a megújuló energiaforrások előmozdítása révén valósítható meg;

E.  mivel a megújuló energiára irányuló ambiciózus politikák az energiahatékonysággal ötvözve jelentős hajtóerejét jelentik az uniós importfüggőség és összességében véve a külső energiaszámla csökkentésének, valamint a külső szolgáltatókkal szembeni energiabiztonság erősítésének; mivel az EU az általa fogyasztott energia több mint felét importálja, napi több mint 1 milliárd eurós költséggel, ami a teljes behozatal több mint 20%-át teszi ki; mivel az importfüggőség különösen magas a nyersolaj, a földgáz és a kőszén tekintetében; mivel a megújuló energia fokozódó felhasználásának köszönhetően megtakarított importtüzelőanyag-költségek évente legalább 30 milliárd eurót tesznek ki;

F.  mivel a megújuló energiák fejlesztésének segítenie kell biztosítani az energiabiztonságot és az energetikai függetlenséget, felszámolni az energiaszegénységet, hozzájárulni az EU gazdasági fejlődéséhez és technológiai vezető szerepéhez, egyúttal kezelve az éghajlatváltozást is; mivel a megújuló energiaforrások hozzájárulnak ahhoz, hogy stabil, megfizethető és fenntartható energiát biztosítsanak az európai polgároknak, különös tekintettel a legkiszolgáltatottabbakra; mivel a megújuló energiaforrásoknak lehetővé kell tenniük a polgárok számára, hogy élvezzék a saját energiatermelés és a kiszámítható energiaellátás előnyeit;

G.  mivel a megújuló energia fejlesztésének együtt kell járnia a jól működő belső villamosenergia-piac kialakításával; mivel az energiauniónak a fenntartható, előremutató energiarendszerre való átálláson kell alapulnia, amelynek fő pillérei az energiahatékonyság és -takarékosság, a megújuló energia és az intelligens infrastruktúra;

H.  mivel a megújulóenergia-ágazat uniós vállalkozásai – amelyek között sok a kkv – Európában 1,15 millió főt foglalkoztatnak, és a megújulóenergia-technológiák terén világszerte bejegyzett szabadalmak 40%-át birtokolják, aminek révén az Unió világszinten vezető szerepet játszik; mivel a Bizottság szerint mostantól számítva 2020-ig akár 20 millió munkahely is létrejöhet a zöld gazdaságban, ami fontos lehetőséget kínál a munkahelyteremtésre a vidéki térségekben; mivel a kkv-k, szövetkezetek és magánszemélyek projektjei fontos szerepet játszanak a megújulóenergia-ágazat innovációja és fejlesztése terén;

I.  mivel a Bizottság elkötelezett amellett, hogy világelsővé teszi Európát a megújuló energia területén, ami iparpolitikai szempontból szükségszerű; mivel Kína immár élen jár a világban a megújuló energiaforrásokba való beruházás terén, miközben Európában a beruházások a 2014. évi 54,61 milliárd euróhoz (62 milliárd USA-dollár) képest 2015-ben 21%-kal, 42,99 milliárd euróra (48,8 milliárd USA-dollár) csökkentek, ami az elmúlt kilenc évet tekintve a legalacsonyabb összeg;

J.  mivel a megújuló energiákba történő folyamatos beruházáshoz egyaránt szükség van a közszektor és a magánszektor ambiciózus vezető szerepére és elkötelezettségére, valamint egy olyan hosszú távú, stabil és megbízható szakpolitikai keretre, amely összhangban áll az Unió párizsi éghajlat-változási megállapodásból eredő éghajlatváltozásra vonatkozó kötelezettségvállalásaival, ami jelentős lehetőségeket hordoz magában az európai munkahelyteremtés és növekedés tekintetében;

K.  mivel a megújuló energiák sikeres fejlesztéséhez kulcsfontosságú az ambiciózus, de reális célok kitűzése – az állami részvétel, nyomon követés és felügyelet, egyértelmű és egyszerű politikai szabályok és a helyi, regionális, nemzeti és európai szintű támogatás, és valamennyi érdekelt fél, köztük a szociális partnerek (összehozva a munkavállalók és az ipar képviselőit) és egyéb civil társadalmi szervezetek bevonása – és megerősítése;

L.  mivel a megújuló energia előmozdítása tekintetében fontos a tulajdonjogok tiszteletben tartása;

M.  mivel a megújuló energiák lehetőséget kínálnak a nagyobb mértékű energetikai demokráciára az energiapiacokon azáltal, hogy képessé teszik a fogyasztókat arra, hogy a többi érdekelt féllel egyenrangú aktív szereplőként jelen legyenek az energiapiacon, saját maguk termeljenek és az általuk megtermelt megújuló energiát fogyasszák, tárolják és értékesítsék egyénileg vagy kollektív irányítás alatt, valamint állami vagy magánberuházáson és az energiatermelés városok, régiók és helyi önkormányzatok által alkalmazott decentralizált formáin keresztül; mivel a megújulóenergia-projekteknek lehetővé kellene tenniük polgáraik számára, hogy nagyobb mértékben gyakorolhassanak ellenőrzést energiafogyasztásuk és az energetikai átállás felett, és elő kellene mozdítania az energiarendszerbe való közvetlen bevonásukat, többek között beruházási rendszereken keresztül;

N.  mivel az északi-tengeri régióban a tengeri szelek alkalmasak arra, hogy 2030-ra Európa energiaellátásának több mint 8%-át állítsák elő;

O.  mivel bizonyos tagállamok jobban ki vannak téve az egyetlen fosszilisüzemanyag-szállítótól való függőségnek; mivel a megújuló energiaforrásoknak köszönhetően 30 milliárd euró értékű importált fosszilis üzemanyagot lehetett megtakarítani, a földgázfogyasztás pedig 7%-kal csökkent, ami által nőtt a továbbra is a világ legnagyobb energiaimportőrének számító Európa energiafüggetlensége és energiabiztonsága;

Előrelépés a megújuló energiák terén

1.  üdvözli a Bizottság megújuló energiával kapcsolatos elkötelezettségét; a megújulóenergia-irányelvvel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a kötelező nemzeti célok, a megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési tervek és a kétévenkénti nyomon követés jelenlegi kombinációja volt a fő mozgatórugója a megújulóenergia-kapacitás Unión belüli fejlesztésének; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a megújuló energiára vonatkozó, 2020-ig szóló irányelv teljes körű végrehajtását, és terjesszen elő ambiciózus jogalkotási keretet a 2020 utáni időszakra; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy egy stabil, hosszú távú szabályozási keretre van szükség, amely a megújuló energiaforrások tekintetében olyan nemzeti és uniós szintű célokat ír elő, amelyek összhangban állnak az Unió hosszú távú (2050-ig elérendő) éghajlati céljai felé vezető leghatékonyabb úttal;

2.  nyugtázza, hogy az EU jó úton halad a 2020-as cél elérése felé, ugyanakkor aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság megújuló energiáról szóló 2015. évi eredményjelentésének a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó becslései szerint milyen sok országnak (Belgium, Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Málta és Spanyolország) lehet szüksége arra, hogy erősítse politikáit és eszközeit 2020-as célkitűzései elérésének biztosítása érdekében; felszólítja a lemaradásban lévő tagállamokat, hogy hozzanak további intézkedéseket annak érdekében, hogy ismét sínen legyenek; üdvözli, hogy egyes tagállamok – köztük Ausztria, Bulgária, a Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Finnország, Horvátország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Románia és Svédország – már idő előtt teljesítették, vagy hamarosan teljesíteni fogják 2020-as céljaikat;

3.  sajnálja, hogy a Bizottság megújuló energiáról szóló eredményjelentése nem terjeszt elő országspecifikus ajánlásokat, amelyek segítenének a tagállamoknak kiigazítani politikáikat 2020-as célkitűzéseik megvalósítása érdekében; hangsúlyozza, hogy miközben a tőkéhez való hozzáférés kulcsfontosságú, a tőkeköltségek jelentős mértékben eltávolodtak egymástól a 28 tagú Unión belül, ami miatt választóvonal alakult ki észak/nyugat, illetve dél/kelet között; megjegyzi, hogy az uniós országok közötti versenyképességi szakadékot tovább mélyítheti az, hogy számos különféle politika létezik a megújuló energiával kapcsolatos kockázatok tudatosítására irányulóan; hangsúlyozza, hogy uniós pénzügyi mechanizmusra van szükség, amelynek célja a megújuló energiával kapcsolatos projektek kockázatból adódó magas tőkeköltségeinek csökkentése;

4.  e tekintetben kiemeli, hogy a megújuló energiákra vonatkozó nemzeti politikák vonatkozásában azonosítani kell és meg kell osztani a bevált gyakorlatokat és elő kell mozdítani azok elfogadását egy egyre inkább konvergáló európai modell keretében, amely kedvez a tagállamok közötti fokozott együttműködésnek és összehangolásnak; felhívja a Bizottságot, hogy tartsa fenn az előrehaladás nyomon követésében és a megújuló energiák fejlődésének tevékeny támogatásában betöltött szerepét; rámutat arra, hogy értékelni kell a megújuló energiaforrások versenyképességét, fenntarthatóságát, költséghatékonyságát és a geopolitikai stabilitáshoz és az éghajlatváltozással kapcsolatos célokhoz való hozzájárulását;

5.  elismeri, hogy a nemzeti tervek és jelentéstételi kötelezettségek fontos szerepet töltenek be a tagállamok előrehaladásának nyomon követésében, és úgy véli, hogy ezeket a kötelezettségeket a 2020 utáni időszakra is ki kell terjeszteni; elismeri, hogy a tagállamok energiaszerkezetének meghatározása az EUMSZ 194. cikke értelmében továbbra is nemzeti hatáskörbe tartozik, és minden tagállam maga fejlesztheti saját megújulóenergia-forrásait, hogy az energiaszerkezetek továbbra is igen sokfélék maradjanak;

6.  rámutat az egyszerű, hozzáférhető, megfizethető és hatékony adminisztratív eljárások fontosságára;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy a megújuló energiára vonatkozó jövőbeni eredményjelentésekbe foglalja bele a megújuló energiaforrások költségekre és árakra – különösen a lakossági árakra – gyakorolt hatásának értékelését;

8.  kiemeli, hogy uniós jogalkotási javaslatra van szükség az energiapiaci szabályokra vonatkozóan, mivel az integráltabb piac kulcsfontosságú a megújuló energia fejlődéséhez, valamint az energiaköltségek családok és ipar számára történő csökkentéséhez;

9.  hangsúlyozza a megújuló energiákba való hosszú távú beruházások stabil és költséghatékony támogatási keretének fontosságát, amely rövid távon képes reagálni és kiigazítható, továbbá az egyes országok igényeihez és körülményeihez szabott, lehetővé téve az érett megújulóenergia-technológiák támogatásának fokozatos megszüntetését; üdvözli, hogy a költségek szempontjából számos megújulóenergia-technológia gyorsan felveszi a versenyt a termelés hagyományos formáival; hangsúlyozza, hogy az energetikai átállás sarokkövei az átláthatóság, a következetesség, valamint a jogi, pénzügyi és szabályozási keretek folytatólagossága a beruházói bizalom erősítése céljából; sajnálja a megújuló energiákat támogató rendszerek visszamenőleges módosításait, amelyek révén változik a már végrehajtott beruházások megtérülése; felhívja a tagállamokat, hogy a megújuló energiákat támogató rendszerek kiigazításait minden esetben jó előre jelentsék be, és folytassanak róluk széles körű konzultációt az érdekelt felekkel; felhívja a Bizottságot, hogy ellenőrizze a nemzeti támogatási rendszereknek az Európai Bizottság útmutatásával való összeegyeztethetőségét, hogy ne szenvedjen szükségtelenül késedelmet a végrehajtásuk és minimálisra csökkenjen a piactorzulás;

10.  hangsúlyozza, hogy a kutatási és fejlesztési tevékenységek lényeges szerepet játszanak a megújuló energia fejlesztésében; emlékeztet a Parlament azon célkitűzésére, hogy a Horizont 2020 program energiaügyi fejezete keretében nyújtott finanszírozás 85%-át nem fosszilis energiára fordítsák; felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy még inkább segítsék elő az összes meglévő támogatási rendszer hatékony igénybevételét és biztosítsák a tőkéhez való hozzáférést, különösen a kkv-k számára, továbbá hogy támogassák a megújuló energia, annak tárolása és az azzal kapcsolatos termékfejlesztés terén végzett kutatást és fejlesztést az uniós megújulóenergia-ipar versenyképesebbé tétele céljából, lehetővé téve ezáltal a megújuló energiaforrások jobb felhasználását és annak elkerülését, hogy az uniós országok közötti versenyképességi szakadék tovább mélyüljön;

11.  hangsúlyozza, hogy a villamosenergia-tárolás hozzájárulhat az uniós villamosenergia-rendszer rugalmassá tételéhez és a megújulóenergia-termelésből adódó ingadozások kiegyenlítéséhez; ismételten rámutat arra, hogy a hatályos 2009/72/EK villamosenergia-irányelv nem tesz említést a tárolásról, és hangsúlyozza, hogy a villamosenergia-irányelv közelgő felülvizsgálata során figyelembe kell venni az energiatárolás által kínált sokrétű szolgáltatásokat; úgy véli, hogy a tárolás helyzetének egyértelművé tétele lehetővé tenné, hogy az átvitelirendszer- és a hálózatüzemeltetők beruházzanak az energiatárolási szolgáltatásokba;

12.  hangsúlyozza, hogy a támogatási rendszereket minden szinten azon technológiákra kell összpontosítani, amelyek jelentős lehetőségeket rejtenek magukban a megújuló energiaforrások költségeinek csökkentése és/vagy piaci elterjedésének fokozása tekintetében;

13.  úgy véli, hogy a jövőbeni K+F-stratégiának az intelligens hálózattal és az intelligens városokkal kapcsolatos fejlesztések elősegítésére kell összpontosítania; emellett úgy véli, hogy a közlekedés villamosítása, az intelligens járműtöltés, valamint a jármű–hálózat technológia jelentős mértékben hozzájárulhat az energiahatékonyság és a potenciális megújulóenergiaforrás-felhasználás javulásához;

14.  véleménye szerint az ERFA és a Kohéziós Alap hozzájárulhat a 2009/28/EK irányelvben és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretben megfogalmazott célkitűzések teljesüléséhez, valamint a megújulóenergia-generálással kapcsolatos kutatás és innováció finanszírozásához, támogatva ugyanakkor a munkahelyteremtést és a gazdasági növekedést is; kiemeli, hogy a kohéziós politikában fontos szerepet játszik a tematikus koncentráció, amelynek elő kell segítenie a beruházásoknak a karbonszegény gazdaság – többek között a megújuló energiaforrások – felé történő irányítását, különös tekintettel „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdasági modellre való áttérés támogatása minden szektorban” elnevezésű tematikus célkitűzés kiemelkedő szerepére; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket az e célra rendelkezésre álló finanszírozási lehetőségek lehető leghatékonyabb felhasználása érdekében; emlékeztet az ERFA és a Kohéziós Alap a háztartások, középületek és vállalkozások energiahatékonyságával és a megújuló energiaforrások körükben történő felhasználásával kapcsolatos projektek támogathatóságát alátámasztó közös rendelkezéseire, és úgy véli, hogy a megújulóenergia-piac regionális integrációja, amely az ilyen támogatásokból megvalósítható, a kohéziós politika fontos hozzájárulása lenne e tekintetben;

15.  kiemeli, hogy fokozott együttműködésre és koordinációra van szükség a tagállamokon és a régiókon belül és azok között, továbbá a műszaki fejlesztésekbe, az intelligens hálózatok fejlesztésébe és megvalósításába, a hálózatok adaptálásába és kapacitásába, az intelligens fogyasztásmérésbe, a tárolásba, a keresletoldali szabályozásba, az energiahatékonyságba és az innovatív megújulóenergia-termelésbe történő közberuházások és finanszírozás integrált megközelítésére;

16.  rámutat arra, hogy a hálózatok számos tagállamban egyszerűen nem képesek fogadni az ingadozó megújuló energiaforrásokból termelt villamos energiát; hangsúlyozza, hogy a termelés és az átvitel változásaihoz való alkalmazkodáshoz elengedhetetlen az energiahálózatok korszerűsítése;

17.  sürgeti a megújuló energiákra vonatkozó nemzeti tervek kidolgozása tekintetében az átláthatóság és a nyilvánosság részvételének megerősítését, valamennyi érdekelt fél korai szakaszban való bevonásával; sajnálja, hogy jelenleg nincsenek információk a megújulóenergia-irányelv rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozóan, és rámutat arra, hogy a tagállamok kétévenkénti jelentéseinek részletesebbeknek kell lenniük; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a megújuló energiák terén elért eredmények nyomon követésében és támogatásában betöltött szerepét; felhívja a Bizottságot, hogy végrehajtási hatáskörének alkalmazását illetően fokozza az átláthatóságot;

18.  hangsúlyozza a közigazgatás valamennyi szintje és különböző szövetségek bevonásának jelentőségét a megújuló energiákon alapuló európai energiatermelési és energiafogyasztási, valamint saját termelési és fogyasztási modell végrehajtásába; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a Polgármesterek Szövetsége kezdeményezést, az Intelligens városok és közösségek kezdeményezést és a 100 %-ban megújuló energiaforrásokon alapuló közösségeket, ami lehetővé teszi a tudás és a bevált gyakorlatok megosztását;

19.  megjegyzi, hogy a megújuló energiaforrások további fejlődéséhez kulcsfontosságú a megújuló energiával kapcsolatos fokozott regionális együttműködés;

20.  üdvözli, hogy a megújuló energiaforrások felhasználása 2013-ban mintegy bruttó 338 millió tonna szén-dioxid kibocsátásának elkerülését tette lehetővé, és az Európai Unióban a fosszilis tüzelőanyagok iránti kereslet 116 millió tonnával való csökkenését eredményezte;

21.  rámutat a megújulóenergia-ágazatban rejlő hatalmas munkahely-teremtési potenciálra; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy ne enyhüljenek a munkaügyi normák az energetikai átállás következtében, amelyet minőségi munkahelyek létrehozására kell alapozni;

Megújuló energiák a jövőre

22.  hangsúlyozza, hogy a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos célkitűzéseket a 2015 decemberében Párizsban 195 ország által elfogadott 1,5°C-os éghajlat-változási célkitűzéssel összhangban kell meghatározni; megállapítja, hogy az Európai Tanács javaslata a megújuló energia legalább 27%-os arányát tűzi ki célul 2030-ra; emlékeztet a Parlament arra irányuló felhívására, hogy tűzzenek ki kötelező célkitűzéseket, melyek alapján az elfogyasztott energia legalább 30%-ának megújuló forrásból kell származnia, amit nemzeti célok révén kell megvalósítani, biztosítandó a beruházók biztonságát és a jogbiztonságot; a COP21 keretében született közelmúltbeli megállapodás fényében úgy véli, hogy lényegesen ambiciózusabb hozzáállás lenne kívánatos; kitart amellett, hogy az ezzel kapcsolatos világos és ambiciózus célok eszközként szolgálnak a kiszámíthatóság javításához és az EU világszintű vezető pozíciójának biztosításához; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő nagyra törőbb, 2030-ig tartó éghajlat- és energiapolitikai csomagot, amely a megújuló energiaforrásokra vonatkozó uniós célt legalább 30%-ra emeli, mely célt egyedi nemzeti célok révén kell elérni;

23.  rámutat a megújuló energiával és a piaci szerkezettel kapcsolatos új jogszabályok jelentőségére egy olyan új keretrendszer kialakítása tekintetében, amely igazodik a megújuló energiák fejlődéséhez, és amely megbízható támogatási rendszereken és a megújulóenergia-technológiák teljes körű piaci jelenlétén alapul;

24.  tudatában van annak, hogy az adócsökkentés határozottan ösztönözni tudja a fosszilis energiahordozókról a megújuló energiára történő áttérést, és sürgeti a Bizottságot az energiaadó-irányelv, valamint az állami támogatásra vonatkozó azon szabályok megreformálására, amelyek megakadályozzák ezen ösztönzők teljes körű kihasználását;

25.  kiemeli, hogy a 2020-ra elfogadott célkitűzéseket kell minimális kiindulási alapnak venni a megújuló energiákról szóló irányelv 2020 utáni felülvizsgálatakor, hogy a tagállamok 2020 után ne mehessenek a 2020-as nemzeti céljuk alá; hangsúlyozza, hogy az EU megújuló energiára vonatkozó 2030-as célkitűzését kollektíven kell megvalósítani; rámutat arra, hogy a tagállamoknak 2020 után is időben fejleszteniük nemzeti terveiket, a Bizottságnak pedig fokozott felügyeleti kapacitásokkal kell rendelkeznie, amihez a hatékony és időszerű nyomon követéshez szükséges megfelelő eszközökre lesz szüksége, valamint azon lehetőségre, hogy kontraproduktív intézkedések esetén közbeléphessen; úgy véli, hogy ez a nyomon követés csak akkor válik lehetségessé, ha a Bizottság nemzeti referenciaértékeket határoz meg a tagállamok számára, amelyekhez mérni lehet a megújuló energia alkalmazása terén elért előrehaladásukat;

26.  rámutat a megújuló energia fejlesztése tekintetében Európa számára kínálkozó lehetőségekre, és hangsúlyozza a tartós és kedvező feltételek fontosságát valamennyi piaci szereplő számára;

27.  rámutat arra, hogy a megújuló energia jelentősen hozzájárul a teljes szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez; hangsúlyozza a megújuló energia fejlesztésének fontosságát a COP21 keretében megállapított célkitűzések megvalósítása szempontjából;

28.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak a megújulóenergia-irányelv 6. cikkének rendelkezéseivel összhangban fokozniuk kell a statisztikai átruházásra vonatkozó rendelkezések indokolt alkalmazását és az együttműködési mechanizmusok kialakítását céljaik elérése érdekében; rámutat a tagállamok közötti együttműködés fontosságára, mivel az kedvez a rendszer optimalizálásának, a hatékony szolgáltatásnyújtásnak és a megújuló energiákkal kapcsolatos fokozott költségmegtakarításnak; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson a tagállamok számára további ösztönzőket, információkat, költség-haszon elemzést és útmutatást e tekintetben;

29.  hangsúlyozza, hogy egy ambiciózus, erős, határozott és átlátható irányítási rendszert kell meghatározni a megújuló energiára vonatkozó 2030-as célkitűzés megvalósításának biztosítása érdekében, kellően tiszteletben tartva az energiaszerkezet meghatározásával kapcsolatos tagállami hatásköröket, ugyanakkor lehetővé téve az energiapolitikák teljes demokratikus ellenőrzését és felügyeletét; kéri a nemzeti célok, megújuló energiára vonatkozó nemzeti tervek és kétévenkénti jelentések jelenlegi sikeres rendszerének intenzív replikálását; úgy véli, hogy ezeket be kell építeni a megújulóenergia-irányelvbe, amelynek biztosítania kell a tagállamok kötelezettségvállalásainak elszámoltathatóságot biztosító, hatékony és átlátható nyomon követését és a meglévő európai jogszabályok végrehajtását, a megfelelően működő európai energiaunió alapjainak megteremtése érdekében;

30.  rámutat annak fontosságára, hogy egységes, kötelező sablonok álljanak rendelkezésre a nemzeti energetikai és éghajlati tervekhez, annak érdekében, hogy biztosítsák az összehasonlíthatóságot, az átláthatóságot és a kiszámíthatóságot a beruházók számára; véleménye szerint az egyes tagállamok irányvonalait és szakpolitikai terveit továbbra is le kell bontani ágazatokra, technológiákra és forrásokra;

31.  sürgeti az Európai Bizottságot, hogy foglalja jogszabályba a szerzett jogok elvét a megújulóenergia-erőművek vonatkozásában, hogy ezáltal elejét vegye a megújuló energiákat támogató rendszerek visszamenőleges módosításának, és biztosítsa a meglévő eszközök gazdasági életképességét;

32.  felszólít a felesleges bürokratikus akadályok felszámolására és olyan beruházások megvalósítására, amelyek lehetővé teszik a tagállamok villamosenergia-hálózatainak összekapcsolására vonatkozó 10%-os cél 2020-ig történő elérését; hangsúlyozza, hogy a fokozott regionális együttműködés hozzájárulhat a megújuló energia integrálásával járó költségek optimalizálásának biztosításához és a fogyasztói árak csökkentéséhez; emlékeztet a nyilvánosság korai szakasztól kezdődő széles körű konzultációjának és részvételének fontosságára az új infrastrukturális projektek helyi körülmények figyelembevételével történő tervezése tekintetében; emlékeztet a megújulóenergia-termelésre és -elosztásra irányuló projektekkel kapcsolatos műszaki tanácsadás és környezeti hatásvizsgálatok fontosságára;

33.  megállapítja, hogy szakadék tátong a rendelkezésre álló készségek és a megújuló energiák fejlesztéséből eredő, a munkaerőpiaci igényekben bekövetkezett változások között; hangsúlyozza, hogy az aktív oktatási/képzési és készségstratégiák kulcsfontosságúak a fenntartható, erőforrás-hatékony gazdaságra való áttéréshez; kiemeli a szociális partnerek, illetve a közigazgatási szervek szerepének fontosságát a készségrendszerek és képzési programok fejlesztésében;

34.  hangsúlyozza, hogy megfelelő uniós szintű finanszírozásra van szükség, amelyet többek között a beruházások a megújuló energiaforrások széles körű felhasználásának ösztönzése céljából való átfogó kockázatmentesítése révén lehet megvalósítani ;

Állampolgári és közösségi energia

35.  úgy véli, hogy a helyi önkormányzatoknak, a közösségeknek, a háztartásoknak és az egyéneknek kell alkotniuk az energetikai átállás gerincét, és aktív támogatásban kell részesülniük annak érdekében, hogy a többi energiapiaci szereplővel egyenrangú energiatermelővé és -szolgáltatóvá válhassanak; ezzel összefüggésben kéri a „termelő-fogyasztó” uniós szintű közös, átfogó fogalommeghatározásának kidolgozását;

36.  kiemelkedően fontosnak tartja a saját energiatermeléshez és a saját fogyasztás fedezéséhez való alapvető jog, valamint a villamosenergia-többlet tárolásához és értékesítéséhez való jog megállapítását;

37.  emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak a nyilvánosság részvételére építve ki kell dolgozniuk egy állampolgári és közösségi energiastratégiát, továbbá nemzeti cselekvési tervükben ismertetniük kell, hogy miként kívánják előmozdítani a kis- és közepes méretű megújulóenergia-projekteket és energetikai szövetkezeteket, és hogyan fogják beilleszteni ezeket a jogalkotási keretükbe, a támogatási politikákba és a piaci hozzáférésbe;

38.  kéri egy új, állampolgári és közösségi energiáról szóló fejezetnek az átdolgozott megújulóenergia-irányelvbe való beillesztését, aminek célja a fő piaci és közigazgatási akadályok kezelése és ösztönzőbb beruházási környezet biztosítása a megújuló energia saját fogyasztás fedezésére történő és önálló termeléséhez;

39.  megjegyzi, hogy még nem minden országban állnak rendelkezésre valamennyi technológia vonatkozásában a megfelelő engedélyezési és közigazgatási eljárások; felkéri a tagállamokat, hogy szüntessék meg az új saját energiatermelési kapacitások útjában álló közigazgatási és piaci akadályokat, a hosszadalmas engedélyezési eljárásokat pedig váltsák fel egy egyszerű bejelentési kötelezettséggel, továbbá vezessenek be hatékony egyablakos ügyintézést a projektek engedélyezése, a hálózathoz való hozzáférés, valamint a pénzügyi és műszaki szakértelemmel való támogatás vonatkozásában, és biztosítsák a termelő-fogyasztók alternatív vitarendezési mechanizmusokhoz való hozzáférését; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a jelenleg hatályos megújulóenergia-irányelv 13. cikkének (közigazgatási eljárások) és 16. cikkének (a hálózatokhoz való hozzáférés és üzemeltetésük) teljes körű végrehajtását és 2020 utáni teljes folytonosságát;

40.  hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni a mikro-, a kis- és a nagy termelők közötti különbségeket; megjegyzi, hogy megfelelő feltételeket és eszközöket kell létrehozni a termelő-fogyasztók (aktív energiafogyasztók, például háztartások – a tulajdonosokat és a bérlőket egyaránt ide számítva –, intézmények és kisvállalkozások, amelyek részt vesznek a megújuló energia termelésében, akár önállóan, akár kollektív módon, szövetkezetek, más szociális vállalkozások vagy csoportosulások útján) számára az energetikai átálláshoz való hozzájárulás, valamint energiapiaci integrációjuk elősegítése érdekében; javasolja, hogy a lehetséges legalacsonyabb szintre csökkenjenek az új saját termelési kapacitásokat gátló adminisztratív akadályok, elsősorban a piachoz és a hálózathoz való hozzáférést gátló korlátozások felszámolása révén; javasolja az engedélyezési eljárások lerövidítését és egyszerűsítését az egyszerű bejelentési kötelezettség felé történő elmozdulás révén; úgy véli, hogy a megújuló energiáról szóló irányelv felülvizsgálata konkrét rendelkezéseket is tartalmazhatna az akadályok felszámolását és a közösségi/kooperatív energiarendszerek előmozdítását illetően, a projektengedélyekkel foglalkozó, illetve pénzügyi és műszaki szakmai segítséget nyújtó „egyablakos ügyintézés” útján; ösztönzi a tagállamokat, hogy használják ki az energetikával és a környezetvédelemmel kapcsolatos állami támogatásokról szóló iránymutatások szerinti de minimis mentességeket, hogy a kis és közepes méretű projektek továbbra is élvezhessék a dinamikus átvételi árak előnyeit, amely mentesíti őket a bonyolult aukciós eljárások alól;

41.  kiemeli a nyilvánosság korai szakasztól kezdődő részvételének fontosságát a környezetbarát megújulóenergia-projektek helyi körülmények figyelembevételével történő fellendítése tekintetében;

42.  kiemeli, hogy megfelelő piacszabályozás révén egyensúlyt kell teremteni a központosított és a decentralizált energiatermelés fejlesztése között, annak biztosítása érdekében, hogy azokat a fogyasztókat, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy termelőkké váljanak, ne érje hátrányos megkülönböztetés; hangsúlyozza, hogy az energiatermelés kollektív irányításához műszaki és adminisztratív eszközöket kell biztosítani; hangsúlyozza, hogy a magasabb európai energiaárak nem a saját energiatermelésből és a megújuló energiaforrásokból adódnak;

43.  hangsúlyozza, hogy az Unió versenyképességének fellendítését és az innovatív költséghatékony energiatakarékossági megoldások kialakítását segíti, ha valamennyi ágazatban nagyobb hangsúlyt kap az energiahatékonyság megvalósítása;

44.  rámutat az energia integrált megközelítésének környezeti, gazdasági és társadalmi előnyeire, továbbá a villamos energia, a hűtés és a fűtés, valamint a közlekedési ágazatok közötti és azokon belüli szinergiák előmozdításának szükségességére; továbbá felhívja a Bizottságot annak értékelésére, hogy miként tudják kiegészíteni a rugalmas megújulóenergia-források az ingadozó energiaforrásokat, és hogyan kellene ezt figyelembe venni az energia tervezésénél, valamint a támogatási rendszerek kialakításánál;

Villamos energia

45.  hangsúlyozza, hogy a megújuló forrásokból származó villamosenergia-termelést minden szinten be kell építeni a villamosenergia‑elosztórendszerekbe, illetve az átviteli rendszerekbe, tekintettel arra, hogy elmozdulás észlelhető egy olyan rugalmasabb és decentralizáltabb energiatermelési modell felé, amely figyelembe veszi a piacot;

46.  megjegyzi, hogy a megújulóenergia-termelés nem ingadozó formái – köztük a vízenergia –, amelyek gyorsan mozgósíthatók és tiszteletben tartják a környezetet, lehetőséget nyújtanak az ingadozó megújuló energiaforrások piaci integrációjának támogatására;

47.  integrált megközelítést szorgalmaz az energiapolitikán belül, amely felöleli a hálózat fejlesztését és szabályozását, a tárolást, a keresletoldali szabályozást és az energiahatékonyság javítását, valamint a megújuló energiaforrások arányának növelését; rámutat arra, hogy meg kell előzni a dekarbonizációval összeegyeztethetetlen technológiákba való beragadást;

48.  megjegyzi, hogy a megújuló villamosenergia-termelés piaci integrációjához kínálati és keresleti oldalon egyaránt rugalmas piacokra van szükség, és hogy ez megkívánja a hálózatok kiépítését, korszerűsítését és adaptálását, valamint új tárolási technológiák fejlesztését;

49.  hangsúlyozza, hogy a megújuló energiaforrásokra való gyors és hatékony áttéréshez elengedhetetlen a fűtési és hűtési rendszerek, a közlekedés és egyéb ágazatok villamosítása;

50.  hangsúlyozza, hogy mindaddig, amíg a villamosenergia-rendszer rugalmatlan, elsőbbségi hozzáférésre és szállításra van szükség a megújuló energia esetében, a hálózat fejlesztése, valamint a tárolás és a keresletoldali válasz erősítése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a megújuló energia esetében alkalmazandó elsőbbségi hozzáférés és szállítás szabályainak erősítésére és egyértelművé tételére a 2020 utáni időszakra vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy a jövőbeni megújulóenergia-irányelv 2024-ig várt félidős felülvizsgálata keretében mérlegelni kell az elsőbbségi hozzáférés és szállítás fokozatos kivezetésének lehetőségét;

51.  hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani és meg kell erősíteni a megújuló energia hálózathoz való, a jelenlegi megújulóenergia-irányelvben rögzítettek szerinti elsőbbségi hozzáférését és elsőbbségi szállítását; olyan keretszabályozást szorgalmaz a 2020 utáni időszakra, amely biztosítja a megújuló villamos energia korlátainak megfelelő kompenzálását;

52.  tudomásul veszi a Bizottság keresletoldali szabályozási mechanizmusokat erősítő stratégiáját; kiemeli, hogy ez nem jelenthet további terhet a polgárok számára, és nem eredményezheti a fogyasztói energiaköltségek növekedését; kiemeli, hogy a keresletoldali szabályozás mechanizmusai lehetőséget kínálhatnak az energiaköltségek csökkentésére, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a keresletoldali válaszban vagy a dinamikus árképzésben való részvételnek minden esetben szigorúan önkéntes alapúnak kell maradnia;

53.  úgy véli, hogy a villamosenergia-tárolási megoldások fejlesztése nélkülözhetetlen eleme a megújuló energia magas szinten történő fejlesztésének és integrálásának, segíti a hálózat kiegyensúlyozását, és eszközt kínál a megújulóenergia-termelésből származó többlet tárolásához; kéri a hatályos szabályozási keret felülvizsgálatát az energiatárolási rendszerek bevezetésének előmozdítása és a jelenlegi akadályok megszüntetése érdekében;

54.  hangsúlyozza, hogy a villamos energia terén fennálló szűk keresztmetszetek problémája továbbra is akadályozza a megújuló energia tagállami határokon átívelő szabad áramlását, és lassítja a tényleges belső energiapiac Európai Unión belüli létrehozása felé történő előrehaladást;

55.  hangsúlyozza, meg kell erősíteni a fogyasztók szerepét, és megfelelő ösztönzőket kell kínálni az összes vonatkozó piacon való részvételhez; megjegyzi, hogy piaci alapú árakat kell kialakítani ahhoz, hogy a fogyasztókból megfelelő keresleti választ váltsunk ki és aktiváljuk a szükséges termelést, továbbá elősegítsük az intelligens és hatékony fogyasztást; javasolja, hogy a Bizottság elemezze alaposabban ezek különböző fogyasztói csoportokra gyakorolt hatását;

56.  kiemeli, hogy egyes fogyasztók fogyasztási mintái merevek, és ezekre negatívan hathatnak a fokozottan áralapú hatékonysági mechanizmusok; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztókra összpontosító tagállami energiahatékonysági politikák jelentőségét;

57.  úgy véli, hogy olyan egyértelmű uniós keretszabályozásra van szükség a saját felhasználású megújulóenergia-termelésre és a megújulóenergia-közösségekre, illetve -szövetkezetekre vonatkozóan, amely figyelembe veszi az összes előnyt a többlettermelés értékesítéséhez és a hálózat használatához kapcsolódó fizetési mechanizmusok megtervezésekor; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nemzeti energiapolitikáik kiegészítéseként mozdítsák elő a saját energiatermelést, valamint a helyi megújulóenergia-hálózatok kiépítését és összekapcsolását; hangsúlyozza, hogy a „termelő-fogyasztóknak” lehetővé kell tenni, hogy tisztességes áron csatlakozhassanak az energiahálózathoz és -piachoz, és nem szabad őket további adókkal és díjakkal büntetni; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy néhány tagállam elkezdte akadályozni az saját felhasználású energiatermeléshez és -fogyasztáshoz való jog gyakorlását;

58.  megjegyzi, hogy a fogyasztók jelenleg kevéssé járulnak hozzá az új megújulóenergia-termelési kapacitások kívánt kiépítéséhez, amikor olyan villamosenergia-díjszabások mellett döntenek, amelyeket 100%-ban megújuló energiaforrásokból álló tüzelőanyag-összetétellel forgalmaznak; pontos, megbízható és átlátható nyomonkövetési mechanizmust szorgalmaz annak érdekében, hogy a „zöld” megjelölés alkalmazása mérhető kritériumokhoz legyen kötve a további környezeti előnyöket illetően;

59.  sürgeti a tagállamokat, hogy jobban használják ki a geotermikus forrásból származó hő- és hűtési energiát;

Fűtés és hűtés

60.  üdvözli a Bizottságnak az uniós hőtechnikai stratégiáról szóló, 2016 februári közleményét, de hangsúlyozza a megújuló energiaforrások hűtés és fűtés terén történő felhasználása területén történő előrehaladás hiányát, különösen az épületek esetében; rámutat a megújuló energiaforrások hűtés és fűtés terén történő felhasználása területén való folyamatos előrehaladás nagy lehetőségeire; megjegyzi, hogy az EU végső energiafogyasztásának felét a hűtési és fűtési ágazat adja, amely ezért kulcsszerepet játszik az éghajlatváltozással és a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos uniós célok megvalósításában; elismeri a megújuló energia hűtési és a fűtési ágazaton belüli növelésének előnyeit; hangsúlyozza, hogy a hőenergia-infrastruktúra és -tárolás nagyobb rugalmassága elősegíti a változó megújuló energiaforrások integrálását az energia hő formájában történő tárolása révén, ami kiváló megtérülést biztosít a beruházások tekintetében, és lehetővé teszi a minőségi helyi foglalkoztatás erősítését; felhívja a Bizottságot, hogy a 2020 utáni, megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos jogalkotási csomagban számolja fel a szabályozási hiányosságokat; ismételten rámutat arra, hogy a fűtési és hűtési ágazaton belüli erőfeszítések jelentős lehetőségeket hordoznak magukban az energiabiztonság fokozása tekintetében (tekintettel arra, hogy az Európai Unióba behozott gáz 61%-át épületekben használják fel, elsősorban fűtés céljára), például távfűtési/távhűtési hálózatok kialakítása révén, amelyek hatékony eszközként szolgálnak a fenntartható hőenergia nagy léptékben történő városi integrálásához, mivel egyszerre többféle forrásból származó hőenergiát biztosíthatnak, és nem függenek eredendően egyetlen forrástól;

61.  üdvözli a Bizottság hőtechnikai stratégiáról szóló közleményét, amely hangsúlyozza, hogy az ágazaton belül használt tüzelőanyagok még mindig 75%-ot kitevő fosszilis tüzelőanyagokat ki kell vezetni, és teljes egészében energiahatékonysági intézkedésekkel – ami nagy lehetőség számunkra a fosszilis tüzelőanyag kivezetésére – és megújuló energiaforrásokkal kell kiváltani;

62.  további intézkedésekre szólít fel a megújuló energia jelentős, eddig kihasználatlan potenciáljának kiaknázása érdekében a fűtés és a hűtés terén, a 2020-as célok maradéktalan elérése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy a 2020 utáni, megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos jogalkotási csomagban számolja fel az ezen ágazatokban tapasztalható szabályozási hiányosságokat;

63.  megjegyzi, hogy a biomassza a ma fűtési célra leggyakrabban alkalmazott megújuló energiaforrás, a fűtésre felhasznált összes megújulón belül ez az energiafajta mintegy 90%-ot képvisel; Közép- és Kelet-Európában kulcsszerepet játszik az energiabiztonság fenntartható javításában;

64.  kiemeli, hogy elő kell segíteni a megújuló energiákon alapuló energiahatékony fűtési rendszerekre való áttérést, ugyanakkor kellő támogatást, valamint fokozott tájékoztatást és segítségnyújtást kell biztosítani az energiaszegénységben szenvedő polgároknak;

65.  hangsúlyozza, hogy szükség van a megújuló energiaforrásokon alapuló hűtés átfogó és hatékony meghatározására;

66.  rámutat arra, hogy fel kell újítani a távfűtési és távhűtési rendszereket és javítani kell a teljesítményüket, mivel a távfűtési és távhűtési hálózatok felhasználhatják és tárolhatják a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát, majd eljuttathatják azt az épületekhez és ipari telepekhez, növelve a megújuló fűtés és hűtés arányát;

67.  kiemeli a háztartásokat, mikro- és kisvállalkozásokat, szövetkezeteket és helyi önkormányzatokat magukban foglaló termelő-fogyasztói csoportokban rejlő potenciált a költséghatékony, megújuló energiaforrásokon alapuló hűtést és fűtést biztosító kollektív energiarendszerek – mint például a távfűtés – létrehozása tekintetében, valamint rámutat az energiahatékonyság és a megújuló energia közötti számos szinergiában rejlő potenciálra;

68.  úgy véli, hogy a megújuló energiaforrások hűtéshez és fűtéshez való alkalmazásának fokozása érdekében meg kell erősíteni a megújulóenergia-irányelv, az energiahatékonyságról szóló irányelv és az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv közötti szinergiákat;

69.  megjegyzi, hogy a hűtéshez és a fűtéshez kapcsolódó energiahatékonysági projektek fontos eszközökként szolgálnak a stabil és kiszámítható energiafogyasztási minták biztosításához és az energiaszegénységgel szembeni küzdelemhez;

Közlekedés

70.  megállapítja, hogy – részben a közlekedésre vonatkozó, bioüzemanyagokon alapuló megújulóenergia-stratégia tekintetében jelentkező kihívások miatt – jelentős az elmaradás azon cél tekintetében, hogy 2020-ra a megújuló energiaforrások aránya a közlekedési ágazatban elérje a 10 %-ot; emlékeztet arra, hogy a közlekedés az egyetlen olyan ágazat az EU-ban, amelyben az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása 1990 óta emelkedett; rámutat arra, hogy a megújuló energia kulcsfontosságú a fenntartható mobilitás megvalósításához; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák a közlekedési ágazaton belüli fenntartható intézkedések megvalósítására irányuló erőfeszítéseiket, ideértve a kereslet csökkentését, a fenntarthatóbb módok irányába történő modális váltást, a hatékonyság növelését és a közlekedési ágazat villamosítását; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a megújuló villamos energiával hajtott elektromos járművek használatának előmozdítására irányuló keretrendszert, és javítsa a jogalkotási keretet, hogy az perspektívát nyújtson az üvegházhatású gázok kibocsátása szempontjából magas hatékonyságú bioüzemanyagok számára, figyelembe véve a közvetett földhasználat-változást a 2020 utáni időszakban;

71.  felszólít a KAP részleges használatának fenntartásra és növelésére a mezőgazdasági szektorban a megújuló energia termelésére és felhasználására irányuló beruházás támogatására;

72.  becslése szerint az európai végső energiafogyasztás több mint 30%-áért a közlekedés felelős, és a közlekedési ágazat 94%-ban kőolajtermékekre támaszkodik; ezért úgy véli, hogy a megújuló energiaforrások közlekedési ágazaton belüli fokozott használata felé elmozdulásra irányuló törekvésnek ambiciózusnak kell lennie, és egyértelműen kapcsolódnia kell a közlekedési ágazat dekarbonizációjához;

73.  kéri a Bizottságot, hogy javasoljon ambiciózus intézkedéseket a közlekedés dekarbonizációjának többek között megújuló üzemanyagok, fokozott villamosítás és jobb hatékonyság révén történő felgyorsítása érdekében, valamint fokozza az e területeken belüli technológiafejlesztés és innováció előmozdítására irányuló erőfeszítéseit;

74.  rámutat a közlekedési ágazat villamosításának a gazdaság dekarbonizációja tekintetében fennálló jelentőségére, és felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki keretrendszert a megújuló villamos energiával hajtott elektromos járművek használatának előmozdítására irányulóan, mivel az a 2030-as célok elérésének egyik kulcsa;

75.  várakozással tekint a közlekedési ágazat dekarbonizációjára vonatkozó 2016. júniusi európai bizottsági stratégia elé, és ebben az összefüggésben rámutat arra, hogy elő kell mozdítani a fokozott megújulóenergia-felhasználást, annak biztosítása érdekében, hogy a közlekedés tevékenyen hozzájáruljon a 2020-as célok eléréséhez;

76.  üdvözli az új bioüzemanyagok és motorok kifejlesztése terén az EU Tiszta Égbolt közös vállalkozása keretében végrehajtott projektek révén elért előrelépést;

77.  rámutat arra, hogy biomasszán vagy hulladékon alapuló második generációs bioüzemanyagokat kell kifejleszteni;

78.  rámutat arra, hogy a megújuló energia légi közlekedési és hajózási ágazaton belüli fejlesztésének támogatása érdekében jobb szabályozási környezetre és hosszú távú feltételekre van szükség;

79.  kiemeli, hogy modális váltásra van szükség a közlekedési ágazatban a mobilitás szabályozásának és politikáinak – többek között az intermodalitásnak, a fenntartható logisztikai rendszereknek, a mobilitásmenedzsmentnek és a fenntartható városrendezési politikáknak – a figyelembe vétele révén, melyek a közlekedésben a teljes energiafogyasztást átváltják megújuló energiaforrásokra és/vagy minimalizálják a teljes energiafogyasztást, ösztönzik a tevékenyebb utazási modelleket, az intelligens városokra irányuló megoldások kidolgozását és bevezetését, valamint a városi ökomobilitás és az ehhez igazodó várostervezés támogatását; felhívja a tagállamokat és az Uniót, hogy mozdítsák elő az utasok és a rakomány vonatkozásában a közúti és a légi közlekedésről a vasúti és a tengeri közlekedésre való modális váltást; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a trolikamionos technológiákban rejlő lehetőségeket;

80.  sürgeti az uniós intézményeket, hogy a megújuló energiák iránti szilárd elkötelezettségükről tanúbizonyságot téve alakítsanak ki saját megújulóenergia-kapacitásokat a saját épületeik energiaigényének fedezésére; hangsúlyozza, hogy e kapacitások kialakításáig az uniós intézményeknek zöld energiát kell vásárolniuk szükségleteik kielégítéséhez;

81.  hangsúlyozza, hogy az EU olajfüggőségének csökkentéséhez és elkerüléséhez, valamint ezáltal az üvegházhatásúgáz-kibocsátás mérsékléséhez elengedhetetlen, hogy növekedjen a gyaloglás, a kerékpározás, az autómegosztás és a telekocsirendszerek közlekedési módokon belüli részaránya, a tömegközlekedési rendszerekkel kombinálva;

82.  rámutat a kerékpáros rendszerekben és infrastruktúrákban rejlő potenciálra a városi területek közlekedésének fenntarthatóbbá tétele tekintetében;

83.  rámutat a közlekedési rendszerek villamosításának fokozása révén a kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdasághoz való hozzájárulás tekintetében fennálló lehetőségekre;

A bioüzemanyagokra és a folyékony bio-energiahordozókra vonatkozó fenntarthatósági kritériumok

84.  felszólítja a Bizottságot, hogy mivel nagyobb szinergiára és következetességre van szükség az európai politikák terén, a bioenergiára vonatkozóan határozzon meg fenntarthatósági kritériumokat, figyelembe véve a meglévő uniós fenntarthatósági politikák és a körforgásos gazdaságra vonatkozó politika működésének alapos értékelését; emlékeztet arra, hogy az uniós energiabiztonság megerősítését a saját források fenntartható használata révén kellene elérni, a forráshatékonyság javítására irányuló célkitűzéssel összhangban;

85.  óvatosságra int az erdei biomassza mint vezető uniós megújuló energiaforrás használatának növekvő tendenciájával kapcsolatban, amely esetleges káros hatásokkal járhat az éghajlatra és a környezetre nézve, ha nem fenntartható módon aknázzák ki és nem megfelelően számolják el; megjegyzi, hogy a bioenergia éghajlati hatásait hosszú távon kell számba venni a kitermelésre használt erdők hosszú helyreállítási ideje miatt;

86.  megjegyzi, hogy a bioenergia már a megújuló energia 60%-át teszi ki Európában, és használata a tervek szerint továbbra is növekedni fog; hangsúlyozza, hogy sürgősen tisztázni kell az erdei biomassza energiatermelés céljából történő különböző felhasználásainak üvegházhatását, és meg kell határozni azokat a felhasználási módokat, amelyek révén a politika szempontjából lényeges időkereteken belül a mérséklés tekintetében a legnagyobb előnyöket lehet elérni;

87.  hangsúlyozza, hogy a bioüzemanyag-előállítás nem akadályozhatja az élelmiszer-termelést, és nem veszélyeztetheti az élelmiszer-biztonságot; úgy véli azonban, hogy az olyan növények esetében, mint a búza, a kukorica, a cukorrépa és a napraforgó, a nagyobb európai termelést előmozdító kiegyensúlyozott politikák a közvetett földhasználat-változást figyelembe véve rendelkezhetnének a bioüzemanyag előállításáról is, biztos jövedelemforrást biztosítva az európai gazdálkodók számára, beruházásokat és munkahelyeket vonzva a vidéki területekre, segítve Európában a magas fehérjetartalmú (GMSz-mentes) takarmányok hiányán, csökkentve Európa függőségét a fosszilis tüzelőanyagok importjától; úgy véli, hogy amennyiben túlkínálat van a piacon ezekből a mezőgazdasági termékekből, a bioüzemanyagok és a bioetanol előállítása ideiglenes felhasználási lehetőséget jelentene, amely fenntartható beszerzési árakat biztosítana, megóvná a gazdálkodók bevételeit a válságok idején és piaci stabilitási mechanizmusként működne; hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell az élelmiszer-termelésre nem használt, művelés alatt nem álló mezőgazdasági termőterületek bevonását a bioenergia-termelésbe a megújuló energiákkal kapcsolatos nemzeti és európai célkitűzéseknek való megfelelés céljából;

88.  úgy véli, hogy az istállótrágya a biogáz értékes forrása lehet a trágyafeldolgozási technikák, például a fermentáció alkalmazásával, ugyanakkor kiemeli annak fontosságát is, hogy ezt gazdaságilag életképes lehetőséggé kell tenni a gazdák számára;

89.  ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy mozdítsák elő a fenntartható erdőgazdálkodást és ezáltal az erdei biomassza mint az Európai Unió egyik fő megújuló nyersanyaga fontosságát az energiacélok elérésében; felhívja a figyelmet az erdei biomassza iránti kereslet növekedésére, ami azt jelenti, hogy még jobban meg kell erősíteni és elő kell mozdítani a fenntartható erdőgazdálkodást, összhangban az EU erdészeti stratégiájával, mivel ez kulcsfontosságú a biológiai sokféleség és az erdők ökoszisztéma-funkciója szempontjából, ideértve többek között a légköri szén-dioxid megkötését; felhívja a figyelmet arra, hogy szükség van az EU-ban termő és a harmadik országokból importált erőforrások kiegyensúlyozott kiaknázásra, szem előtt tartva a faanyag nagyon hosszú regenerálódási periódusát;

o
o   o

90.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamoknak.

(1) HL L 140., 2009.6.5., 16. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 81. o.
(3) HL L 239., 2015.9.15., 1. o.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0094.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0359.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0445.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0444.


Végrehajtási jelentés az energiahatékonysági irányelvről
PDF 408kWORD 171k
Az Európai Parlament 2016. június 23-i állásfoglalása az energiahatékonysági irányelvről (2012/27/EU) szóló végrehajtási jelentésről (2015/2232(INI))
P8_TA(2016)0293A8-0199/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. és 194. cikkére,

–  tekintettel a Bizottság 2015. február 25-i, „A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája” című közleményére (COM(2015)0080),

–  tekintettel az épületek energiateljesítményéről szóló 2010/31/EU irányelvre(1),

–  tekintettel a Tanácsnak a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretről szóló, 2014. október 23–24-i következtetéseire,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye részes feleinek 21. konferenciáján (COP 21), 2015 decemberében kötött párizsi megállapodásra,

–  tekintettel a harmadik energiaügyi csomagra,

–  tekintettel az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel „Az európai energiaunió felé” című dokumentumról szóló, 2015. december 15-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel „A 2020-ra vonatkozó nemzeti energiahatékonysági célkitűzések elérése és az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv végrehajtása terén elért tagállami előrehaladás értékelése az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv 24. cikkének (3) bekezdésében előírtak szerint” című, 2015. november 18-i bizottsági jelentésre (COM(2015)0574),

–  tekintettel „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” című, 2011. március 8-i bizottsági közleményre (COM(2011)0112),

–  tekintettel a „2050-ig szóló energiaügyi ütemterv” című, 2011. december 15-i bizottsági közleményre (COM(2011)0885),

–  tekintettel az éghajlat- és energiapolitika 2030-as keretéről szóló, 2014. február 5-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az „Erőforrás-hatékonyság: elmozdulás a körkörös gazdaság felé” című, 2015. július 9-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Unió hőtechnikai stratégiájáról szóló, 2016. február 16-i bizottsági közleményre (COM(2016)0051),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0199/2016),

A.  mivel az energiahatékonyság növelése és az energiamegtakarítás fontos tényezők a környezet és az éghajlat védelme, a gazdasági versenyképesség fokozása, a munkahelyteremtés az energiaellátás biztonsága és az energiaszegénység elleni küzdelem szempontjából, és az Unió számára geopolitikai és demokratikus dimenzióval is bír; mivel az energiahatékonysági irányelv ehhez fontos alapot teremt; mivel a Bizottság energiaunió létrehozására irányuló javaslata az energiahatékonyságot önmagában is energiaforrásnak tekinti;

B.  mivel az előrejelzések szerint, amelyek azt feltételezik, hogy 2020-ig valamennyi idevágó jogszabályt teljes körűen végrehajtanak, az EU általánosságban jó úton halad a 2020-ra kitűzött éghajlatvédelmi és energiaügyi céljai (a CO2-kibocsátások csökkentése, a megújuló energiaforrások arányának növelése, az energiahatékonyság fokozása) felé, és a téren meg kell őriznie globális vezető szerepét;

C.  mivel a legtöbb megtakarítást a több ágazatot felölelő politikáktól várják (44%), ezt követik az épületek (42%), az ipar (8%) és a közlekedés (6%);

D.  mivel jelentős bizonytalanságok vannak a tagállamok által az energiamegtakarításra vonatkozóan megadott becslések megbízhatóságát illetően;

E.  mivel az épületek fogyasztása a végső energiafelhasználás 40%-át és a szén-dioxid-kibocsátások 36%-át teszi ki; emellett a végső energiafogyasztás 50%-át a fűtés és hűtés teszi ki, 80%-át pedig az épületekben használják fel, és ennek nagy részét elpazarolják; mivel az épületek esetében a fűtés és hűtés energiaszükségletének mutatóját nemzeti szinten kell kidolgozni; mivel a globális hőmérséklet-emelkedés 2 Celsius-fok alatt tartásához szükséges kibocsátáscsökkentés 50%-ának az energiahatékonyságból kell származnia; mivel hasonlóképpen az épületek energiaszükségletének csökkentése is a leginkább költséghatékony módja az energiabiztonság javításának és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének, miközben hozzájárul az EU újraiparosítási céljaihoz;

F.  mivel – ahogy azt az utóbbi évek fejleményei Európában és a világban minden kétséget kizáróan szemléltetik – az energiahatékonyságot önmagában is energiaforrásnak kell tekinteni, hiszen a megtakarított energia negawattokban (Nw) mérhető;

G.  mivel az importált földgáz 61%-át épületekben (annak 75%-át pedig lakóépületekben) használják fel; mivel ahogy azt kutatási eredmények is mutatják, egy egész Unióra kiterjedő ambiciózus épületfelújítási politikával az (épületekben felhasznált) import mennyiségét költséghatékonyan 60%-kal lehetne csökkenteni rövid távon (azaz 15 év alatt), hosszú távon pedig teljesen meg lehetne szüntetni (az európai épületállomány 2040-ben az EU 2011-es belföldi földgáztermelésével egyenértékű mennyiséget fogyasztana);

H.  mivel elengedhetetlen, hogy az EU és a tagállamok elismerjék a polgároktól induló kezdeményezések, így a szövetkezetek és a közösségi energiahatékonysági projektek bevonásának fontosságát; mivel meg kell szüntetni a gazdasági, szabályozási és igazgatási korlátokat, lehetővé téve a polgárok számára, hogy aktívan részt vegyenek az energiarendszerben;

I.  mivel az energiahatékonysági irányelv egy kulcsfontosságú irányelv, amely elismeri az energiamegtakarítás döntő fontosságát abban, hogy a legtöbb többszörös előny kiaknázása mellett megvalósítsák a COP21 utáni törekvéseket; mivel az épületek felújítására és más energiahatékonysági intézkedésekre irányuló beruházások ösztönzik a munkahelyteremtést, az energiaszegénység csökkentése, a kkv-szektor foglalkoztatási lehetőségei, az ingatlanok értékének emelkedése, a termelékenység növekedés, a jobb egészségvédelem és biztonság, a levegőminőség javulása, a nagyobb adóalap és a magasabb GDP pedig az életszínvonal emelkedését;

J.  mivel a megnövekedett energiahatékonyság, különösen az épületek esetében, további haszonnal jár a kínálati oldal rugalmasságán, valamint az általános alapterhelés és a csúcsterhelés csökkenésén keresztül;

Az energiahatékonysági irányelv: átültetésének mértéke nem elégséges, de keretet biztosít az energiamegtakarítás eléréséhez

1.  hangsúlyozza, hogy összhangban a COP 21 során elfogadott párizsi megállapodásban jóváhagyott célkitűzésekkel, az energiahatékonyság javítása kulcsfontosságú éghajlat-politikai és energetikai célkitűzéseink elérése szempontjából; hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyság kiemelkedő jelentőségű az energiaimporttól való függőségünk csökkentése, a munkahelyteremtés, az energiaszegénység mérséklése, a komfort és az egészség javítása, valamint gazdaságunk fellendítése szempontjából; hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyságról szóló irányelv számos pozitív fejleményt eredményezett a tagállamokban, de a nem megfelelő végrehajtás akadályozza az irányelvben rejlő lehetőségek teljes kiaknázását;

2.  hangsúlyozza, hogy ez kulcsfontosságú a megújuló energiaforrásokon alapuló, fenntarthatóbb energiarendszerre történő áttérés és a fosszilis energiahordozók lehető leggyorsabb elhagyásának megkezdése szempontjából; aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a fosszilis tüzelőanyagok árcsökkenése akadályozhatja a dekarbonizációs és az energiahatékonysági politikát;

3.  tervek kidolgozását kéri a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának fokozatos megszüntetésére és a pénzügyi források olyan energiahatékonysági projektekhez irányítására, amelyek az uniós energiaágazat dekarbonizációjára irányuló, 2050-ig elérendő célkitűzésének megvalósulását segítik;

4.  megállapítja, hogy a tagállamoknak mind a 2012. évi energiahatékonysági irányelvet, mind az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010. évi irányelvet a továbbiakban teljes körűen végre kell hajtaniuk; megjegyzi, hogy az energiahatékonysági irányelv átültetésének határideje 2014. június 5. volt; úgy véli, hogy a költségek csökkentése és az energiafogyasztás visszafogása a polgárok és a vállalkozások érdeke; kiemeli az erős szabályozási keret fontosságát, amely tartalmazza mind a célokat, mind pedig a beruházásokat ösztönző és lehetővé tevő, az energiafogyasztást és a költségeket csökkentő intézkedéseket, amelyek egyszersmind növelik a versenyképességet és a fenntarthatóságot; hozzáteszi, hogy egyes tagállamok a lakóépületek energiahatékonyságára fordítható uniós támogatásokat nem megfelelően használják fel; megjegyzi, hogy az energiahatékonysági intézkedések teljes körű végrehajtásában jelentős lehetőségek rejlenek a jó minőségű munkahelyek létrehozására, figyelembe véve, hogy (2010-es adatok szerint) mintegy 900 ezer munkahely kapcsolódik az energiahatékony áruk és szolgáltatások nyújtásához;

5.  megismétli, hogy az energiahatékonyságot az energiafogyasztás csökkentésére irányuló kötelezettségünk leginkább fenntartható intézkedéseként, és nem pedig a nagyobb fogyasztást igazoló kifogásként kell értelmezni;

6.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az alacsonyabb üzemanyagárak és a gazdasági növekedési kilátások további veszélyt jelenthetnek a 20%-os célkitűzés elérésére nézve; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék a nyomon követési, hitelesítési, ellenőrzési és megfelelési rendszert, hogy ily módon biztosítsák a megfelelő szintű ambíciót;

7.  elismeri, hogy a tagállamoktól 2020-ig csupán 17,6%.os primerenergia-megtakarítást várnak el, és hogy a 20%-os célkitűzés veszélyben forog, kivéve, ha teljes körűen végrehajtják a meglévő uniós jogszabályokat, fokozzák erőfeszítéseiket és elhárítják a beruházások előtt álló akadályokat; megjegyzi ugyanakkor, hogy az energiahatékonysági irányelv bármilyen értékelése az irányelv közelmúltbeli hatálybalépése és átültetési határideje miatt pillanatnyilag csak részleges képet ad; nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy teljes mértékben és gyorsan hajtsák végre az irányelvet; felhívja a Bizottságot, hogy szükség esetén haladéktalanul nyújtson be a nemzeti terveknek az irányelv céljaival való összehangolására irányuló kérelmeket, valamint hogy vegyen igényben minden jogi eszközt annak biztosítására, hogy a tagállamok naprakész és pontos információkat bocsássanak rendelkezésre;

8.  emlékeztet a fent említett 2014. február 5-i állásfoglalására, valamint 2014. november 26-i(6) és 2015. október 14-i(7) állásfoglalásaira, amelyek többek között 2030-ra egy 40%-os energiahatékonysági célkitűzés meghatározását kérik; úgy véli, hogy egy 2030-ig terjedő, kötelező erejű, átfogó célkitűzés és a hozzá kapcsolódó egyedi nemzeti célok növelik majd az Unió energiaimporttól való függetlenségét, ösztönzik az innovációt és hozzásegítik az Uniót ahhoz, hogy az energiahatékonyság terén biztosítsa technológiai vezető szerepét; úgy véli továbbá, hogy a kötelező erejű előírások elengedhetetlenek a tagállamok maximális fokú törekvéseinek és erőfeszítéseinek eléréséhez, továbbá ahhoz, hogy a tagállamok kellő rugalmasságot kapjanak az intézkedések nemzeti szintű testre szabása céljából;

9.  megjegyzi, hogy a helyi hatóságoknak döntő szerepet kell játszaniuk az energiahatékonysági irányelv átültetésének lehetővé tételében azáltal, hogy ambiciózus energiamegtakarítási intézkedéseket kezdeményeznek helyi cselekvési terveken keresztül, mint amilyen a Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetsége; úgy véli, hogy a helyi cselekvési tervekből származó adatok, például a Polgármesterek Szövetsége keretében elindított több mint 5000, fenntartható energiát célzó cselekvési tervben felvázolt energiahatékonysági politikák és intézkedések hatékonyan hozzájárulhatnak a nemzeti energiahatékonysági célok közös megtervezéséhez és az ambiciózusabb célkitűzések meghatározásához;

10.  úgy véli, hogy sokkal jobban ki kell aknázni a helyi energiamegtakarításokban rejlő lehetőségeket, mivel a regionális hatóságok központi szerepet játszanak az energiahatékonyság és az általános energetikai átalakulás előmozdításában; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a városok közötti hálózatokat, mint például a Polgármesterek Szövetsége kezdeményezést, az Intelligens városok és közösségek kezdeményezést vagy a 100 %-ban megújuló energiaforrásokon alapuló közösségeket, ami lehetővé teszi a tudás és a bevált gyakorlatok megosztását a városok, a helyi hatóságok, a régiók és a tagállamok között az energetikai átmenet helyi, alulról építkező megtervezéséről, az energiahatékonysági intézkedések megtervezéséről és végrehajtásáról, az önellátó energia-előállításról, valamint a pénzügyi támogatáshoz való hozzáférésről;

11.  sajnálattal veszi tudomásul az Európai Tanács által 2014-ben elfogadott, az energiahatékonyság 2030-ra legalább 27%-kal való javítását kitűző, kevéssé ambiciózus célkitűzést, amit főként egy korábbi hatásvizsgálatban megállapított, valószerűtlenül magas diszkontrátával indokolnak; emlékeztet arra, hogy ez a diszkontráta túlságosan magas (17,5%); felkéri a Bizottságot, hogy az energiahatékonyság sokrétű előnyeit figyelembe véve térjen át az átfogó költség-haszon elemzésre és egy társadalmi diszkontrátára, a minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatásaival összhangban; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a párizsi éghajlatváltozási megállapodás fényében vizsgálják felül a 2030-ig elérendő 27%-os energiahatékonysági célkitűzést annak érdekében, hogy megvalósítsák azt a célt, hogy a globális felmelegedés mértékét jóval 2°C alatt tartsák, valamint hogy a Parlament által elfogadott energiahatékonysági céllal összhangban tegyenek erőfeszítéseket e növekedés 1,5°C-ra korlátozására; kéri a Bizottságot, hogy 2030-ra vonatkozóan állapítson meg egy kötelező erejű, 40%-os energiahatékonysági célkitűzést, amely a költséghatékony energiahatékonysági potenciál szintjét tükrözi;

12.  hangsúlyozza, hogy még jobban elő kell mozdítani az EU-ban az energiakereslet csökkentésére irányuló hosszú távú stratégiát;

13.  hangsúlyozza, hogy az irányelv által biztosított rugalmasság némely esetben számos tagállam számára lehetővé tette az energiahatékonysági intézkedések bevezetését, és úgy véli, hogy ez az alternatív intézkedésekre vonatkozó rugalmasság döntő jelentőséggel bír a tagállamok számára ahhoz, hogy a jövőben megvalósítsák az energiahatékonysági programjaikat és projektjeiket; követeli, hogy szüntessék meg a jelenlegi irányelvben, különösen annak 7. cikkében található joghézagokat, amelyek az irányelv nem megfelelő végrehajtását okozzák, ugyanakkor pedig biztosítsák, hogy a tagállamok rugalmasan válogathassanak az intézkedések között; megjegyzi, hogy az Európai Parlament Kutatószolgálata által a 7. cikk végrehajtásáról készített tanulmány(8), amely a tagállamok által jelentett adatokon alapul, arra a következtetésre jut, hogy az olyan intézkedések, mint a tagállamok számára a célkitűzés fokozatos bevezetésének, a korai intézkedések figyelembevételének vagy a közlekedés és az kibocsátáskereskedelmi rendszer célkitűzésük kiszámításából való mentesítésének lehetővé tétele, szinte minden esetben az általános éves energiamegtakarítási célkitűzés megfeleződéséhez vezetett (0,75%); megjegyzi, hogy a szerzők hangsúlyozták, hogy az elemzés csak annyiban lehet megbízható, amennyiben a szolgáltatott adatok azok; ragaszkodik ahhoz, hogy a 7. cikk (9) bekezdése szerinti alternatív intézkedéseket jobban és könnyen számszerűsíthető módon határozzák meg;

14.  megjegyzi, hogy a 7. cikk (2) bekezdése szerinti fokozatos bevezetés és a korai intézkedések már nem érvényesek; emlékeztet arra, hogy a 7. cikk várhatóan az irányelv által kitűzött 20%-os célkitűzés több mint felét teljesíti;

15.  rámutat arra, hogy a jelenlegi irányelv leggyengébb pontja az, hogy az intézkedések legnagyobb része 2020-ban hatályát veszti, hacsak az irányelvet megfelelően nem módosítják, ami többek közt azt jelenti, hogy fő rendelkezéseinek, különösen 7. cikkének hatályát nem csupán 2030-ig, hanem azon túl is meg kell hosszabbítani, és a jelenlegi irányelvet ebben az összefüggésben kell értékelni, a célokat a fejleményekkel összhangban megállapítva (eredmények, technológiai és piaci innovációk stb.); arra számít, hogy ez elősegíti a hosszú távú intézkedéseket; felhívja továbbá a figyelmet egy időközi felülvizsgálat bevezetésének szükségességére a célkitűzések 2030-ig való elérésének garantálása érdekében;

16.  rámutat, hogy a kiegészíthetőség (olyan technológiák fejlesztésének képessége, amelyek a piaci átlagnál jobban teljesítenek) és a lényegesség (olyan fellépések elősegítése, amelyek egyébként nem kerülnének megvalósításra) számítási módszereinek, valamint az energiamegtakarítások mérési és ellenőrzési eljárásainak nagyobb harmonizációja elősegíthetik a 7. pontban foglaltak hatékonyabb megvalósítását;

17.  javasolja, hogy a 7. cikk címét változtassák „energiamegtakarítást támogató rendszerekre” annak hangsúlyozása érdekében, hogy a tagállamoknak segíteniük kell a fogyasztókat, ideértve a kkv-kat is, hogy energiát takarítsanak meg és csökkentsék energiaköltségeiket, és olyan intézkedéseket léptessenek életbe, amelyek lehetővé teszik e megtakarítások megvalósítását energiakötelezettség-rendszerek és egyéb intézkedések révén;

18.  javasolja, hogy mind a 7. cikk, mind pedig különösen az energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek kezeljék prioritásként az építőiparban tett intézkedéseket, elsősorban a 4. cikkben szereplő hosszú távú nemzeti stratégiák végrehajtásának ösztönzésével, amelyeket úgy kell megtervezni, hogy minden lehetőséget felszabadítsanak az épületek energiahatékonysági felújításával kapcsolatos beruházások számára;

19.  rámutat, hogy a kihívások és a 7. cikk végrehajtásának legnagyobb akadályai között komoly szerepet játszik a részt vevő felek ismereteinek és kapacitásainak hiányossága, valamint a kötelező hatékonysági rendszerek és az alternatív intézkedések végfogyasztók általi csekély ismerete, illetve az előírások végrehajtására rendelkezésre álló rövid időtartam (2014–2020); ezért felkéri az Európai Uniót, hogy eszközöljön nagyobb befektetéseket az információs és kísérő intézkedések megvalósításába az egyes tagállamokban;

20.  hangsúlyozza, hogy az energiahatékonysági mutatók – mint például az egységnyi bruttó nemzeti jövedelemre eső energiafelhasználás – hiánya egyes tagállamokban ellehetetleníti az állampolgároknak és a vállalkozásoknak az éghajlati és energiahatékonyság politikai célkitűzés megvalósítása érdekében történő mobilizálását;

21.  rámutat, hogy eddig csak két tagállam alkalmazta a 7. cikk azon rendelkezését, amely szerint a tagállamok megkövetelhetik, hogy az energiahatékonysági intézkedések bizonyos hányadát elsősorban energiaszegénység által érintett háztartásokban vagy szociális bérlakásokban hajtsák végre; kéri e rendelkezés megerősítését;

22.  úgy véli, hogy prioritásként kell kezelni a védelemre szoruló és energiaszegénység által sújtott háztartásokra irányuló energiahatékonysági intézkedések végrehajtását annak érdekében, hogy különösen e háztartások számára fenntartható módon csökkentsék az energiaköltségeket;

23.  javasolja, hogy a jelenlegi irányelv 24. cikkében megkövetelt nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek írják elő a tagállamok számára olyan célkitűzések megállapítását, hogy az energiahatékonysági intézkedéseket az energiaszegénység kockázatának csökkentésére használják fel, valamint hogy számoljanak be arról, hogyan teljesítik ezeket a célkitűzéseket;

24.  úgy véli, hogy a meglévő épületek energiahatékony felújítására irányuló intézkedéseket kiemelten kell kezelni a leginkább energiaszegények körében; felkéri a Bizottságot, hogy javasoljon egy célkitűzést a lakáscélú épületállomány hatékonyságának javítására, a bérlakások jövőbeli minimális hatékonysági szabványai mellett, az energiahatékonysági irányelv felülvizsgálatával összefüggésben;

25.  megállapítja, hogy 16 tagállam döntött úgy, hogy energiahatékonysági kötelezettségi rendszert hoz létre (7. cikk (1) bekezdés), 24 tagállam eltérő mértékben élt az alternatív intézkedések lehetőségével, 18 tagállam pedig a felújítási kvótára vonatkozó alternatív intézkedéseket részesítette előnyben (5. cikk); kifogásolja, hogy hét tagállam nem hozott létre energetikai auditot (8. cikk);

26.  hangsúlyozza, hogy az energiahatékonysági irányelv néhány központi eleme (az intelligens fogyasztásmérés, a kapcsolt energiatermelés és a felújítási tervek) esetében több időre van szükség, és hogy a 2020 utáni időre szóló energiahatékonysági keret stabilitása alapvetően szükséges ahhoz, hogy a beruházók, a közigazgatás és a vállalkozások számára megteremtsék a szükséges bizalmat és szabályozási stabilitást, mivel ők óriási potenciállal rendelkeznek az energiafogyasztás csökkentése és ekként a fogyasztók költségeinek mérséklése tekintetében; megjegyzi, hogy e projektek legjobb ösztönzője a lakossági kereslet és a piac;

27.  elismeri, hogy a keresletoldali válaszintézkedéseket aláásó egyik fő okot a nem kielégítő árjelzések jelentik; sürgeti a tagállamokat, hogy kezeljék ezt az akadályt, és támogassák az intelligens fogyasztásmérést és az átlátható számlázást az alkalmazkodásra jobban képes fogyasztói viselkedés előmozdításának módjaként az energiafogyasztás és az energiahatékonysági beruházások vonatkozásában;

28.  üdvözli a villamosenergia-kínálat és -kereslet egyensúlyának megteremtésére, a megújuló energiák jobb hasznosítására és a csúcsidőszakok energiafogyasztásának csökkentésére irányuló új, innovatív és intelligens megoldásokat; kéri a kutatás és fejlesztés finanszírozását ezen új megoldások vonatkozásában, különösen a kkv-szektorra vonatkozóan;

29.  hangsúlyozza a fogyasztók, polgárok és az elosztórendszer-üzemeltetők döntő szerepét az egyre decentralizáltabb energetikai környezetben, valamint hangsúlyozza annak fontosságát, hogy bevonják őket az energiahatékonysági célok elérésébe; hangsúlyozza ezért, hogy több intézkedést kell tenni szerepük erősítésére, többek között a keresletoldali válaszintézkedések, a kis volumenű tárolás, az épületek felújítása és a távfűtési és távhűtési rendszerek elősegítésén keresztül, mind egyéni szinten, mind pedig együttműködések keretében;

30.  hangsúlyozza, hogy az energiahatékonysági irányelv nem csupán az energiahatékonyságot segíti elő, hanem a 7. cikkben meghatározott, kötelező erejű éves energiamegtakarítási kötelezettség révén az energiamegtakarítást célzó elemeket is magában foglal; hangsúlyozza, hogy a 2030-ra szóló energiahatékonysági cél a COP 21 során elfogadott éghajlatvédelmi célokkal összhangban fontos szerepet játszik éghajlatvédelmi céljainak elérése, valamint a harmadik országoktól való függőségünk mérséklése szempontjából; megjegyzi, hogy az épületek fogyasztása az energiafelhasználás 40%-át teszi ki, továbbá hogy ennek 50%-át fűtési és hűtési célokra használják fel; hangsúlyozza, hogy az épületek energiahatékonyságának fokozása ezért kiemelkedő fontosságú a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, az energiabiztonság fokozása, az energiaszegénység megszüntetése és a gazdaság fellendítése tekintetében; nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy uniós források felhasználásával kezdjenek nagyszabású, az energiahatékonyságot javító beruházásokba, amely nem csak az energiaszámlák alacsonyan tartását eredményezné, de számos munkahelyet is létrehozna, valamint elősegítené az újraiparosítási célok megvalósítását is;

31.  hangsúlyozza, hogy az épületeken belüli energiafogyasztás 85%-a a helyiségek fűtéséhez és a háztartási meleg víz előállításához szükséges, és ezért fel kell gyorsítani Európában a régi és nem hatékony fűtési rendszerek korszerűsítését, hogy a rendelkezésre álló technológiák, köztük a megújuló energián alapuló fűtési rendszerek révén legalább 20%-os energiahatékonysági nyereségre tegyünk szert;

Az egymással versengő jogi előírások visszafogják az ökológiai eredményeket, bürokráciát hoznak létre és drágítják az energiaköltségeket

32.  megjegyzi, hogy az energetikai jelentéstételi kötelezettség a keretrendszer részeként elengedhetetlen a meglévő energiahatékonysági jogszabályok végrehajtása terén elért haladás értékeléséhez; fájlalja ugyanakkor, hogy – többek között a tagállamok általi túlszabályozás révén – túlzott mértékű energetikai jelentéstételi kötelezettséggel terhelik a vállalkozásokat, az energiatermelőket, a fogyasztókat és a közigazgatást benyújtására kötelezik, ami korlátozza a növekedési és innovációs potenciált; hangsúlyozza, hogy a jelentéstételi kötelezettségeket a lehetőségekhez mérten egyszerűsíteni kell az adminisztratív terhek és a költségek csökkentése érdekében; kifogásolja, hogy a jelentéstételi kötelezettség alapján szerzett adatok sok esetben nem hasonlíthatók össze uniós szinten az eltérő bontások, módszertanok és szabványok miatt; kéri a Bizottságot, hogy többek között digitális megoldások révén csökkentse a jelentéstételi kötelezettséghez kapcsolódó adminisztratív terheket, és az adatok kiértékelésének megkönnyítése céljából dolgozzon ki több iránymutatást az adatok összehasonlíthatóságára vonatkozóan; kéri, hogy az energia iránti keresletre vonatkozó előrejelzéseket hozzák összhangba a kulcsfontosságú ágazatok költséghatékony megtakarítási potenciáljával, továbbá úgy véli, hogy a bürokrácia csökkentése felgyorsítja majd az energiahatékonysági intézkedések végrehajtását; megjegyzi, hogy az „energiahatékonyság az első helyen” elv megköveteli az energetikai tervezés és jelentéstétel felülvizsgálatát, valamint a szakpolitikai koherencia javítását abból a célból, hogy biztosítsák azok egymást kölcsönösen erősítő hatását, elismerve, hogy az energiamegtakarítás Európa első és legbiztonságosabb energiaforrása; megjegyzi, hogy az energiahatékonyság a legjobb „energiaforrásokkal” kapcsolatos befektetés lehet, mivel javítja az energia megfizethetőségét, visszaszorítja a további és költséges kínálati oldali infrastruktúra szükségességét, és fellép az éghajlatváltozással szemben;

33.  hangsúlyozza, hogy az energiamegtakarítások számítási szabályai és a támogatható intézkedések értelmezései, amelyeket az irányelv mellékletei határoznak meg, túl bonyolultak, és ezért lehetetlen pontosan követni őket; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az energiahatékonysági irányelv felülvizsgálata radikálisan egyszerűbb módszert ad majd az energiahatékonyság kiszámítására, és kéri, hogy mérlegelje új felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előterjesztését, amelyek egyszerűsítik a jelenlegi irányelv szerinti számítási módszereket;

34.  felhívja a Bizottságot, hogy az irányelv IV. mellékletében a villamos energiára megállapított átváltási tényezőt vizsgálja felül annak érdekében, hogy az jobban tükrözze a villamosenergia-termelés folyamatban lévő átalakulását;

35.  rámutat, hogy az energiamegtakarítási beruházásoknak nem mindegyik kockázata kezelhető a kibocsátáskereskedelmi rendszer keretében, tekintettel arra, hogy e rendszer az EU általi teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátás mindössze 450%-ára terjed ki; rámutat, hogy az energiahatékonysági irányelv kölcsönösen összekapcsolódik az energiával kapcsolatos egyéb uniós jogszabályokkal, és bizonyos hatással van a szénlábnyomra és a kibocsátáskereskedelmi rendszerre (a tanúsítványok árára) ; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje e kölcsönös kapcsolatokat, és biztosítsa e különböző jogszabályok egymást kiegészítő jellegét; megjegyzi, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer kibocsátási egységeinek alacsony ára az energiamegtakarítási beruházási kedv ellen ható számos tényező egyike;

36.  hangsúlyozza a piacstabilitási tartalék megfelelő végrehajtásának fontosságát, amely az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer és az alacsony szén-dioxid-kibocsátására irányuló energiapolitikai intézkedések közötti koherencia erősítésével segíthet javítani az energiahatékonyságot;

37.  várakozással tekint a jövőbeli korszerűsítési alapra, amelynek célja az energiarendszerek korszerűsítése és az energiahatékonyság javítása lesz az alacsonyabb jövedelmű uniós tagállamokban, és felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy megfelelő irányítási struktúrát, amely tartalmazza a kedvezményezett tagállamok, az EBB és más intézmények szerepével kapcsolatos részletes szabályokat;

38.  hangsúlyozza, hogy a nemzeti jogszabályok különböző elemei közötti összhang hiánya gátolhatja az olyan hatékony energiahatékonysági megoldásokat, amelyek a költséghatékonyság szempontjából is a legjobb eredményeket hozzák, és megsemmisítik az energiamegtakarításból elért árelőnyöket; kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az energiahatékonysági lehetőségek maradéktalan kihasználása érdekében egyeztessék egymással intézkedéseiket, növelve a tagállamok közötti összhangot a tagállamok azon hatáskörének korlátozása nélkül, hogy helyi energiapiacaik és áraik, a rendelkezésükre álló technológiák és megoldások, valamint nemzeti energiaszerkezetük függvényében maguk határozzák meg energiapolitikájukat; kéri, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer vegye jobban figyelembe a kibocsátási egységek számát és árát érintő nemzeti intézkedéseket;

39.  hangsúlyozza az állami szektor energiahatékonysága javításának szükségességét, és sürgeti az energiamegtakarítási kezdeményezések jobb integrációját a közbeszerzésekbe;

40.  megjegyzi, hogy a közbeszerzések energiahatékonysági követelményeit nem minden közbeszerzési ügynökség érti meg teljes mértékben; felkéri a Bizottságot, hogy adjon egyértelműbb iránymutatásokat az irányelv 6. cikkének való megfelelés, valamint a közbeszerzésekre vonatkozó szélesebb uniós szabályokba való beillesztés megkönnyítéséhez;

41.  arra a kéri a Bizottságot, hogy az energiahatékonyság regionális, helyi és egyéni szinten történő előmozdítása érdekében vonja be a helyi és regionális intézményeket;

42.  rámutat arra, hogy jóllehet a kis és közepes ipari és kereskedelmi fogyasztók, valamint a magánfogyasztók számára számlázott villamos energia európai kiskereskedelmi ára sok tagállamban viszonylag magas, az energiahatékonysági beruházások ösztönözhetik az európai vállalkozások versenyképességét, és csökkenthetik az energia költségét a magánfogyasztók számára; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az EU-ban a magánháztartásoknak kiszámlázott összegek átlagosan egyharmada közvetett, államilag indukált adó és illeték, és ezek egyrészt fokozzák az energiaszegénységet, másrészt ha ezeket a számlán rögzített elemekként tüntetik fel, akkor a fogyasztó számára nehéz úgy érzékelni, hogy előnyei származnak az energiamegtakarításból; megjegyzi, hogy az európai éghajlat- és energiapolitika finanszírozása a számla legkisebb részét képezi; hangsúlyozza, hogy az EU-ban kialakult magas energiaárak következményeképpen eltérés alakult ki az uniós tagállamok és a világ nagy részén működő legfőbb versenytársak energiaárai között, ami gátolja az energiaigényes európai iparágak versenyképességét; megjegyzi, hogy a nagyobb mértékű energiahatékonysági beruházásokkal együtt az innováció is nő, ami globális vezető szerepbe helyezi az uniós ipart;

43.  megjegyzi, hogy az energiahatékonyság a legjobb „energiaforrásokkal” kapcsolatos befektetés lehet, ami javítja az energia megfizethetőségét, visszaszorítja a további és költséges infrastruktúra szükségességét, és segíti az éghajlatváltozás hatásainak enyhítését;

44.  megjegyzi, hogy az „energiahatékonyság az első helyen” elv lehetővé teszi a megújuló energiaforrások arányának költséghatékonyabb bővítését az energiaszerkezetben; rámutat, hogy a megtakarítási kötelezettségeknek összeegyeztethetőknek kell lenniük a fenntartható megújítható energiaforrások kifejlesztésével, és hogy a szénmentesített, ellenálló és intelligens energiarendszerre történő áttérés érdekében meg kell erősíteni a szinergiákat; úgy véli, hogy a szupraregionális elosztási és tárolási rendszerek javítása és a keresleti oldal kezelése révén jók a lehetőségek olyan, a szélenergia, vízenergia és napsugárzás szempontjából optimális helyszínek kiépítésére, amelyek egész Európát képesek ellátni; meggyőződése, hogy ez az energiaárakat is mérsékli majd;

45.  kiemeli, hogy az energiahatékonyság a leginkább költséghatékony intézkedés az EU széndioxidkibocsátás-csökkentési kötelezettségvállalásainak teljesítéséhez;

Növelni kell az energiaügyi jogszabályok koherenciáját

46.  felhívja a Bizottságot, hogy tartsa meg a „jobb szabályozás” elvét, vizsgálja meg, hogy miként lehetne jobban összehangolni az energiára és az éghajlatváltozásra vonatkozó uniós jogszabályokat a jogszabályozási hatékonyság javítása érdekében, valamint tegyen javaslatot a jelenlegi szabályozás javítására; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy erősítse meg az energiahatékonysági kezdeményezések, köztük az összes fő externália átfogó, hosszú távú értékelésére szolgáló módszertanokat; kéri, hogy az energiahatékonysági törekvések különböző szintjeinek teljes költségeivel és előnyeivel kapcsolatos modellezés és értékelés szociális szemszögből történjen, és hogy az energiahatékonyságot tekintsék önálló energiaforrásnak;

47.  felhívja a Bizottságot, hogy kezelje infrastrukturális prioritásként az energiahatékonyságot, elismerve, hogy az megfelel az infrastruktúra Nemzetközi Valutaalap és más gazdasági intézmények által használt fogalommeghatározásának(9), és tegye azt döntő fontosságú elemmé és kiemelt megfontolássá az Európai energetikai infrastruktúrájával kapcsolatos jövőbeli beruházási döntésekben;

48.  megjegyzi, hogy az energiahatékonyság segíthet növelni az energiarendszer ellenálló képességét, és ezáltal elősegítheti az átmenetet egy fenntartható és biztonságos helyzet felé;

49.  hangsúlyozza, hogy a működőképes belső energiapiac – az energiahatékonysági szolgáltatásokat is beleértve – optimalizálja az energiarendszerek költségeit, és Európában mindenütt jelentősen javítja az energiahatékonyságot és a versenyképességet; felhívja ezért a tagállamokat, hogy a teljesen működőképes versenyképes és egymásba kapcsolt energiapiacok biztosítása érdekében teljes körűen hajtsák végre a harmadik energiaügyi csomagot;

50.  rámutat, hogy az energiaigényes iparágak hozzájárulására is szükség van, és hogy ebben az összefüggésben az Európai Unión belüli egyenlő versenyfeltételeknek nagy jelentőségük van;

51.  hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyság az EU alapvető céljainak a része, és hogy ezért arra kell ösztönözni az európai országokat, hogy akadályozzák meg a pazarlást az iparban, a közlekedésben és az építőiparban, miután ezen ágazatok részesednek a legnagyobb mértékben a fogyasztásból;

52.  üdvözli, hogy a tanúsítási rendszerek vagy a megtakarítási kötelezettségek (7. cikk) számos tagállamban pozitív hatást fejtenek ki; úgy ítéli meg, hogy az azonos célokat kitűző alternatív intézkedések választási lehetősége az elfogadtatásuk biztosításának legfontosabb tényezője; megjegyzi annak biztosításának fontosságát, hogy a tanúsított energiamegtakarítások a valós energiamegtakarításnak feleljenek meg, és ne csak papíron létező megtakarítások legyenek; kiemeli az energetikai közszolgáltatók szerepét az energiahatékonysági intézkedések hatékony fejlesztésében; kéri, hogy a tanúsítási rendszerek és energiamegtakarítási intézkedések elszámolását ne nehezítsék meg; felhívja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy az elsődleges energiamegtakarításokat figyelembe lehet-e venni a beépített kapcsolt energiatermelő létesítmények (kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés) révén;

53.  felhívja a figyelmet az Európai Parlament Kutatószolgálata által az Európai Parlament számára készített jelentésre, amely megállapítja, hogy a bevezetett energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek többségének bizonyíthatóan fontos szerepe volt az energiahatékonyság nemzeti szintű javításában, és költséghatékony energiamegtakarítást biztosítottak számos háztartás és szervezet számára; kiemeli a jelentés azon következtetését is, amely szerint az energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek rendkívül költséghatékonyak, és bizonyított, hogy a jól megtervezett és végrehajtott energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek egy ország 7. cikk szerinti megtakarításának akár 100 %-át is biztosíthatják; javasolja ezért, hogy a Bizottság állítsa össze a bevált és a rossz gyakorlatok listáját, és a jól megtervezett és hatékony energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek biztosítása céljából dolgozzon ki egy kritériumrendszert;

54.  kéri ésszerű és szükségtelen bürokráciát nem eredményező megtakarítási és hatékonysági számítások biztosítását; véleménye szerint az energiahatékonysági irányelv ezzel összefüggésben jogalkotási keretként is szolgálhat; megítélése szerint a konkrét intézkedéseket és hatékonysági kritériumokat a meglévő irányelvekben (az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvben) vagy egy összesített címkézési kötelezettségben (energiahatékonysági jelölés, környezettudatos tervezés, körforgásos gazdaság, CE) is össze lehetne foglalni;

55.  úgy véli, hogy az uniós éghajlatvédelmi és hatékonysági céloknak kölcsönösen erősíteniük kell egymást, és hogy a kötelező energiahatékonysági követelmények elengedhetetlenek a tagállamok maximális fokú törekvéseinek és erőfeszítéseinek eléréséhez, ugyanakkor kellő rugalmasságot is biztosítani kell a tagállamok számára az intézkedések nemzeti szintű testre szabásához;

56.  kéri, hogy a felülvizsgált energiahatékonysági irányelvet hozzák összhangba az uniós éghajlatvédelmi célértékekkel és a COP21 megállapodás célkitűzéseivel; hangsúlyozza, hogy a szabályozás kiszámíthatóságának biztosítása, valamint a beruházói bizalom hosszú távú lehetővé tétele érdekében a meglévő intézkedések folytatásának és javításának, valamint az ellentmondások és hiányosságok felszámolásának az irányelv felülvizsgálatának részét kell képeznie;

Az energiahatékonyság növelése – több munkahely és növekedés

57.  sajnálja, hogy az uniós strukturális alapokból (2007 és 2013 között) támogatott energiahatékonysági projektek csekély eredményességet mutatnak, miként azt a Számvevőszék jelentése bírálatként megfogalmazza; felhívja a Bizottságot, hogy rövid időn belül hajtsa végre a megfelelő javításokat, különös hangsúlyt helyezve a hitelesítésre, az ellenőrzésre, valamint a finanszírozás tárgyát képező projektek visszafizetési időszakának rövidebbé tételére; az iránymutatások javítását kéri, a strukturális alapok és az Európai Stratégiai Beruházási Alap magánberuházásokkal összekapcsolt, megvalósítható energiahatékonysági projektekre, például épületek esetében való felhasználása tekintetében pedig fokozott ellenőrzést a Bizottság részéről; úgy véli, hogy a strukturális alapokból és az Európai Stratégiai Beruházási Alapból energiahatékonysági projektekre nyújtott finanszírozásnak azokat a fogyasztókat kell megcélozniuk, akiket érzékenyebben érintenek az energiaköltségek, mint például a kibocsátásáthelyezés kockázatának kitett iparágak, a kkv-k és az energiaszegénység kockázatának kitett háztartások; úgy véli, hogy abszolút elsőbbséget kell biztosítani az állami források mobilizálását és a magánfinanszírozás helyi, regionális és európai szintű ösztönzését célzó pénzügyi eszközök, egyéb eszközök és innovatív modellek kidolgozása számára a kulcsfontosságú energiahatékonysági ágazatokba, többek között az épületek felújításába való beruházások támogatása érdekében, különös figyelmet fordítva a kiszolgáltatott csoportokra, de egyúttal kellő figyelmet fordítva a hosszú távú beruházások sajátosságaira is;

58.  felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az építőiparba irányuló beruházásokat, ezen belül pedig tegyenek nagyobb erőfeszítést a rosszul szigetelt uniós épületállomány teljes körű felújításának ösztönzésére;

59.  hangsúlyozza, hogy ha a tagállamok adókból finanszírozott energiahatékonysági rendszert hoznak létre, egy minimális küszöbértéket kell meghatározni az energiaszegénység által sújtott háztartások számára; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak be kell mutatniuk, hogy az ilyen, adókból finanszírozott energiahatékonysági rendszer miként járul hozzá a meglévő belföldi lakásállomány legrosszabb részének javításához;

60.  kiemeli az európai pénzügyi eszközök jelentőségét a hitelek, garanciák és tőkejuttatás formájában az energiahatékonysági projektek magánfinanszírozási lehetőségeinek kiaknázásánál; hangsúlyozza ugyanakkor annak szükségességét, hogy a szociális területen támogatások formájában nyújtsanak finanszírozást a projektekhez;

61.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak nagyra törő célokat kell kitűznie az energiamegtakarítás tekintetében, és ösztönöznie kell az innovációkat az energiahatékonysági beruházások terén, mivel ezek nyereségesek és elég hamar megtérülnek;

62.  felhívja a tagállamokat olyan rendelkezés meghozatalára, amely az alacsony jövedelmű fogyasztókat megszólítása érdekében jelentős mértékű de minimis arányt ír elő az energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek keretében foganatosítandó intézkedésekre;

63.  megjegyzi, hogy az energiahatékonysági projektek gyakran kisléptékűek, és nagyobb portfóliókba kell beépíteni azokat; felkéri e célból a Bizottságot, az Európai Beruházási Bankot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak nagyobb mértékű technikai segítségnyújtást és projektfejlesztési támogatást, megkönnyítve a beruházásokat;

64.  úgy véli, hogy az épületek energiahatékonyságára irányuló hosszú távú stratégiára és az épületek energiahatékonysági felújításának további ösztönzésére van szükség ahhoz, hogy túllépjenek az egyszerű és alacsony költségekkel járó intézkedéseken az építőiparban;

65.  kéri, hogy a megtakarítási kötelezettségek, az épület- és felújítási tervek (4., 5., 6. és 7. cikk) tekintetében javítsák az összhangot, a tagállamok folytassanak eszmecserét és osszák meg bevált gyakorlataikat a meglévő és új eszközök (adóenyhítések, támogatási programok, szerződésminták, szociális lakhatási beruházások) gyorsabb alkalmazása érdekében; úgy véli, hogy az 5. cikk hatályát ki kellene terjeszteni oly módon, hogy – amennyiben lehetséges – minden köztestületre érvényes legyen; kéri a Bizottságot, hogy az átláthatóság és az összehasonlíthatóság biztosítása érdekében készítsen iránymutatásokat a jövőbeli nemzeti tervekkel kapcsolatban; üdvözli a Bizottság által az energiahatékonysági irányelv végrehajtására nyújtott technikai támogatást; kéri, hogy az átláthatóság és az összehasonlíthatóság biztosítása érdekében készüljenek kötelező minták a jövőbeli nemzeti tervekkel kapcsolatban; felhívja a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra innovatív, piaci alapú támogatási rendszerek bevezetését;

66.  megjegyzi, hogy a legkisebb előrehaladás a lakossági szektorban történt, és felhívja ezért a tagállamokat, hogy használjanak energiaszolgáltató vállalatokat és energiateljesítmény alapú szerződéseket, valósítsanak meg adórendszereket és hitelprogramokat annak érdekében, hogy növeljék a meglévő európai épületállomány alacsony felújítási rátáját, és jutalmazzák az energiahatékonysági intézkedéseket, mint például az energiahatékony fűtés és hűtés alkalmazása;

67.  felkéri az Európai Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat az épületek energiahatékonyságával kapcsolatos ellenőrzési, mérési és igazgatási megoldások elfogadására és tökéletesítésére annak érdekében, hogy jelentős energiahatékonyság valósuljon meg az EU épületállományában;

68.  felhívja a tagállamokat, hogy a 4. cikk értelmében készítendő ütemterveikben vázolják fel, hogyan érik el az ütemtervek következő szakaszában (2017 áprilisáig) épületállományuk energiahatékonysági felújítását; és ennek eredményeképpen alakítsanak ki olyan uniós szintű szemléletet, amelynek köszönhetően 2050-ig megvalósulhat a csaknem nulla energiaigényű épületállományra irányuló törekvés;

69.  úgy véli, hogy a középületek példamutató szerepének a központi kormányzati szinten túlmenően a közigazgatás minden szintjére történő hozzájárul majd az épületek költséghatékonysági potenciáljának teljes kiaknázásához, mivel ez az ágazat bizonyult a legnagyobb potenciális lehetőségeket kínáló ágazatnak nemcsak az energiamegtakarítás terén, hanem sokkal szélesebb körű előnyök, például a kényelem és a jólét fokozása tekintetében is; úgy véli e tekintetben, hogy a tagállamok számára elő kell írni a felújításra vonatkozó 3%-os célkitűzés elérésével kapcsolatos erőfeszítéseknek a különböző közigazgatási szintek közötti megosztására irányuló belső mechanizmus létrehozását, valamint az (1) és (2) bekezdésekben foglalt megközelítés alternatívájaként fenn kell tartani a más intézkedések melletti döntést lehetővé tevő rugalmasságot, számszerűsítve azok hatásait;

70.  felkéri az Európai Bizottságot, hogy nagyobb mértékben ösztönözze a tagállamokat a nem lakáscélú épületek felújítására, tekintettel azok erős rövid távú megtérülési potenciáljára;

71.  javasolja, hogy az irányelv 4. cikkének címe az alább legyen: „A nemzeti épületállomány felújításának hosszú távú stratégiái, ideértve a beruházások mozgósítását is”;

72.  kéri az üzemgazdák képzéséhez szükséges források elkülönítését, ezáltal is biztosítva a felújítások magas minőségi szintjét;

73.  kéri, hogy a Bizottság alkalmazzon stratégiai megközelítést az új technikai fejlesztések (pl. hűtőanyagok, világítás, szigetelés, termosztátok, mérések, üvegezés) ismertebbé tétele érdekében;

74.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tekintsék prioritásnak az irányelv 4. cikkét a stratégiák második változata elkészítésének vonatkozásában, amelyet 2017-ben kell teljesíteni, és amelynek az érdekelt felek megfelelő szerepvállalására kell épülnie, kötelező sablonokat követve, közbenső 5 éves célokat és végrehajtási terveket tartalmazva annak érdekében, hogy uniós szinten 2050-re elérjék a közel nulla energiaigényű épületekre vonatkozó célkitűzést, tekintettel egyúttal arra is, hogy ez a COP21 céljainak eléréséhez is szükséges lesz;

75.  úgy véli, hogy az üzemi energetikai auditok az energiahatékonyság növelése szempontjából bevált eszközök, és hangsúlyozza előnyeiket a versenyképesség szempontjából; kéri az irányelvben előírt kritériumok (a kkv-k meghatározása; az auditok; határokon átnyúló vállalati struktúrák esetében a kettős tanúsítás kizárása) egységes meghatározását és érvényesítését, valamint a 8. cikk (4) bekezdésében említett de minimis küszöbértékekkel kapcsolatban egységes megközelítés kialakítását; kéri, hogy a nevezett cikk hatályát terjesszék ki oly módon, hogy minden magas energiafogyasztású társaságra érvényes legyen; kéri, hogy az energiaaudit rendszerek hatékonyságának javítása céljával végezzenek értékelést; kéri, hogy a költséghatékony energiaaudit ajánlások végrehajtása legyen kötelező, a társaságok céljaival összhangban tervezett karbantartáshoz kapcsolódva;

76.  javasolja az irányelvben (2. cikk (26) bekezdés) alkalmazott kkv-meghatározás felülvizsgálatát, hogy az csak az alkalmazott személyek számára és az éves árbevételre utaljon, hogy a közintézmények 25 %-os vagy nagyobb mértékű irányítása alá tartozó vállalatok is kkv-knak minősülhessenek;

77.  üdvözli, hogy a Bizottság az energiahatékonysági irányelv 9–11. cikkének átültetésére vonatkozóan iránymutatásokat dolgoz ki, hogy segítsen a fogyasztóknak az energiafogyasztásuk jobb szabályozásában; úgy véli, hogy a műszaki megvalósíthatóság és az intelligens mérők bevezetése – a költséghatékonyság és a költségek figyelembe vételével – az energiamegtakarítás fontos elemei; úgy véli, hogy a következetesség kedvéért a fogyasztásméréssel és a számlázással kapcsolatos minden meglévő rendelkezést egyetlen helyre kellene csoportosítani;

78.  rámutat arra, hogy a fogyasztók energiaszámlái még mindig áttekinthetetlenek és pontatlanok; azt ajánlja, hogy uniós szintű szigorú elvek bevezetésével javítsák a számlák átláthatóságát és érthetőségét a fogyasztási szokások kiigazítása és a fogyasztók segítése érdekében, a legfontosabb információkat összehasonlítható formátumban rendelkezésükre bocsátva; hangsúlyozza, hogy a fogyasztóknak a legkülönbözőbb preferenciái vannak, és sokféle eszköz áll a rendelkezésükre, és hogy emiatt a tájékoztatással kapcsolatos megközelítést a fogyasztók körében nemzeti szinten végzett kutatás alapján kell kialakítani;

79.  úgy véli, hogy az alkalmas energiahatékonysági intézkedésekről és a finanszírozási rendszerekről nyújtott független és megbízható tájékoztatás és tanácsadás alapvető annak lehetővé tételéhez, hogy különösen a háztartások, de a helyi és regionális hatóságok megalapozott energiatudatos döntéseket hozhassanak, és jobban kezeljék energiafogyasztásukat, az intelligens mérőkön és a fűtési és hűtési energiafogyasztás egyedi mérésén keresztül is;

80.  szigorú minőségbiztosítási szabványok, nemzeti képzési programok és az energiahatékonysági szolgáltatók egységes, egyszerűsített nemzeti tanúsítási rendszereinek bevezetését kéri, amelyeket egyesített és könnyen hozzáférhető tanácsadási és jogorvoslati keret támogat; hangsúlyozza, hogy e javaslat arra szolgál, hogy megszüntessenek néhány olyan nem pénzügyi akadályt, amelyek gátolják az energiahatékonysági termékek és szolgáltatások fogyasztói igénybevételét, például lehetővé teszi a megbízható kereskedők azonosítását;

81.  a 14. cikk szerinti nagy hatékonyságú kapcsolt energiatermelési célok teljesítése révén további megtakarítási beruházásokat vár el;

82.  hangsúlyozza, hogy ha a tagállamok adókból finanszírozott energiahatékonysági rendszert hoznak létre (20.cikk), akkor annak prioritásként kell kezelnie az energiaszegénység által sújtott háztartásokat; ragaszkodik ahhoz, hogy a felülvizsgált energiahatékonysági irányelv egy hosszú távon stabil politikai környezetet biztosítson a tagállamok számára az energiahatékonysági beruházások fenntartható növekedésének biztosítása érdekében, különösen helyi szinten; kéri, hogy az EU és az EBB fokozza a kapacitásépítés és technikai segítségnyújtás terén kifejtett erőfeszítéseit olyan bankképes energiahatékonysági projektek kidolgozása érdekében, amelyek magánbefektetéseket vonnak be a piacról; kéri, hogy az uniós finanszírozási programok (pl. a strukturális alapok, a Juncker-terv, az EBB európai helyi energiahatékonysági támogatása) fokozzák az energiahatékonysági kapacitásépítéshez és technikai segítségnyújtáshoz rendelt források arányát;

83.  sajnálattal veszi tudomásul a köz- és magánberuházások alacsony szintjét az intelligens villamosenergia-elosztó hálózatokban; felhívja az Európai Bizottságot, hogy e hálózatok fejlesztésének elősegítése érdekében fokozza az irányelv 15. cikkének végrehajtását;

84.  kéri, hogy kötelezően végezzék el a helyi hatóságok által – vagy velük együtt – bevezetett energiahatékonysági programok nemzeti szintű költség-haszon elemzését, és ezt a megközelítést kövessék mindenütt, ahol hatékonyságot és költségmegtakarítást jelent a fogyasztók számára;

85.  kifejezi az aggodalmát az egyes, szilárd biomasszával üzemelő háztartási fűtőberendezések által okozott növekvő környezetszennyezés miatt, amik nagy mennyiségben állítanak elő finom port, nitrogénoxidokat, szénmonoxidot és dioxinokat, amelyek rendkívül negatív hatással vannak a levegő minőségére, és ezáltal károsítják az emberek egészségét; ennek megfelelően sürgeti a tagállamokat, valósítsanak meg hatékony és környezetbarát alternatív megoldásokat;

86.  hangsúlyozza, hogy haladéktalanul átfogóbb megközelítést kell alkalmazni a teljes közlekedési rendszer energiahatékonyságának javítására, nem kizárólag a járművek vagy a meghajtó rendszerek technológiai fejlődésére támaszkodva; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek ambiciózus lépéseket új, a leginkább energiahatékony üzemmódok irányába történő modális váltás ösztönzését célzó intézkedések bevezetésére, és teljes körűen alkalmazzanak intelligens közlekedési rendszereket (ITS), hogy tovább javítsák a hatékonyságot és a rendelkezésre álló kapacitás kihasználási arányát, mind a járművek, mind az infrastruktúra, valamint a logisztika, a repülés és a tengeri szállítás vonatkozásában;

87.  emlékeztet arra, hogy az energiahatékonyság elérhető a szén-dioxidra vonatkozó szabványok felállításával és a felhasználóknak a járműveik üzemanyag-fogyasztásával kapcsolatos tájékoztatásával; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatokat a felhasználók tájékoztatására az új teherautók, buszok és távolsági buszok üzemanyag-fogyasztásával kapcsolatban, és állapítson meg határértékeket e járművek szén-dioxid-kibocsátására vonatkozóan;

88.  sajnálattal veszi tudomásul a közlekedés alacsony hozzájárulását az energiamegtakarításokhoz, amely a megtakarítások teljes ágazati bontásán belül csak 3 %-ot tesz ki, a személyforgalom stabilizációja és a gazdasági válság miatt a teherforgalomban 2005-2013 között bekövetkezett visszaesés ellenére; felhívja a tagállamokat, hogy növeljék a közlekedési ágazatra irányuló intézkedések számát;

o
o   o

89.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamoknak.

(1) HL L 153., 2010.6.18., 13. o.
(2) HL L 315., 2012.11.14., 1. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0444.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0094.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0266.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0063.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0359.
(8) Lásd Tina Fawcett és Jan Rosenow: „A tagállamok tervei és eredményei az energiahatékonysági irányelv 7. cikkének végrehajtásával kapcsolatban”; az Európai Parlament Kutatószolgálatának tanulmánya.
(9) „Az energiahatékonysági infrastruktúra: a beruházási szakadék áthidalása” – az E3G 2016. március 3-án közzétett jelentése;

Jogi nyilatkozat