Index 
Elfogadott szövegek
2016. július 5., Kedd - StrasbourgVégleges kiadás
EU-Peru megállapodás a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről ***
 A nem közúti mozgó gépek kibocsátási határértékei ***I
 Menekültek: társadalmi befogadás és munkaerő-piaci integráció
 Szociális és környezetvédelmi normák, emberi jogok, és vállalati felelősségvállalás
 A kereskedelem és beruházás előretekintő és innovatív jövőbeli stratégiája
 Az emberkereskedelem ellen az uniós külkapcsolatok terén folyó küzdelem

EU-Peru megállapodás a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről ***
PDF 243kWORD 61k
Az Európai Parlament 2016. július 5-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Perui Köztársaság közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (12099/2015 – C8-0143/2016 – 2015/0199(NLE))
P8_TA(2016)0295A8-0197/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12099/2015),

–  tekintettel az Európai Unió és a Perui Köztársaság közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodás tervezetére (12097/2015),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 77. cikke (2) bekezdése a) pontjával és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0143/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására (A8-0197/2016),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Perui Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.


A nem közúti mozgó gépek kibocsátási határértékei ***I
PDF 252kWORD 101k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2016. július 5-i jogalkotási állásfoglalása a nem közúti mozgó gépek és berendezések belső égésű motorjainak kibocsátási határértékeire és típusjóváhagyására vonatkozó követelményekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2014)0581 – C8-0168/2014 – 2014/0268(COD))
P8_TA(2016)0296A8-0276/2015

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0581),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0168/2014),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2015. február 18-i véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2016. április 22-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A8-0276/2015),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. július 5-én került elfogadásra a nem közúti mozgó gépek belső égésű motorjainak a gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátási határértékeire és típusjóváhagyására vonatkozó követelményekről, az 1024/2012/EU és a 167/2013/EU rendelet módosításáról, valamint a 97/68/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2016/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2016/1628 rendelet.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.


Menekültek: társadalmi befogadás és munkaerő-piaci integráció
PDF 513kWORD 206k
Az Európai Parlament 2016. július 5-i állásfoglalása a menekültekről: társadalmi befogadás és munkaerő-piaci integráció (2015/2321(INI))
P8_TA(2016)0297A8-0204/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 78. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az 1951-es Genfi Egyezményre és annak kiegészítő jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a Földközi-tengeren bekövetkezett legutóbbi tragédiákról és az Európai Unió migrációs és menekültügyi politikáiról szóló, 2015. április 29-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európába irányuló migrációról és menekülthullámról szóló, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Bizottság migrációval kapcsolatos, tíz pontból álló cselekvési tervére, melyet a közös Külügyi és Belügyi Tanács 2015. április 20-án, Luxembourgban tartott ülésén ismertetett,

–  tekintettel a Bizottság „Európai migrációs stratégia” című közleményére (COM(2015)0240),

–  tekintettel a harmadik országbeli állampolgárok integrációjára vonatkozó cselekvési tervről szóló, 2016. június 7-i bizottsági közleményre (COM(2016)0377),

–  tekintettel a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2016)0378),

–  tekintettel az „Új európai készségfejlesztési program” című, 2016. június 10-i bizottsági közleményre (COM(2016)0381),

–  tekintettel a Bizottságnak a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazása céljából a biztonságos származási országok közös uniós jegyzékének létrehozásáról, valamint a 2013/32/EU irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatára (COM(2015)0452),

–  tekintettel a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26-i 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (befogadási irányelv),

–  tekintettel „A visszatérésre vonatkozó uniós cselekvési terv” című bizottsági közleményre (COM(2015)0453),

–  tekintettel a tagállamok illetékes hatóságai által a visszatéréssel kapcsolatos tevékenységeik végzése során használandó közös „Visszatérési kézikönyv” kidolgozásáról szóló bizottsági ajánlásra (C(2015)6250),

–  tekintettel a jelenlegi menekültügyi válsággal kapcsolatos közbeszerzési szabályokról szóló bizottsági közleményre (COM(2015)0454),

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az európai menekültügyi válság kezelése: Az EU külső tevékenységének szerepe” című közös közleményére (JOIN(2015)0040),

–  tekintettel az afrikai stabilitással és az irreguláris migráció okainak kezelésével foglalkozó szükséghelyzeti alap létrehozásáról szóló bizottsági határozatra (C(2015)7293),

–  tekintettel a Bizottság „A menekültügyi válság kezelése: azonnali operatív, költségvetési és jogi intézkedések az európai migrációs stratégia keretében” című közleményére (COM(2015)0490),

–  tekintettel a Bizottság „A migránscsempészet elleni uniós cselekvési terv (2015–2020)” című, 2015. május 27-i közleményére (COM(2015)0285),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, a harmadik országbeli állampolgárok integrációjának európai programjáról szóló közleményére,

–  tekintettel „A menekültügyi válság kezelése: Az európai migrációs stratégia szerinti kiemelt intézkedések végrehajtásának helyzete” című bizottsági közleményre (COM(2015)0510),

–  tekintettel az Európai Tanács által a 2014. júniusi ülésén, a 2015. április 23-i rendkívüli ülésén, a 2015. június 25–26-i ülésén, az uniós állam- és kormányfők migrációról szóló 2015. szeptember 23-i informális ülésén, a 2015. október 15-i, a 2015. december 17-i és 18-i, valamint a 2016. február 18-i és 19-i ülésén elfogadott következtetésekre,

–  tekintettel a Tanács által a biztonságos származási országokról a 2015. július 20-i ülésén, a migrációról a 2015. július 20-i ülésén, a visszatérési politika jövőjéről a 2015. október 8-i ülésén, a migrációról a 2015. október 12-i ülésén, a menekültügyi és migrációs válság kezelését célzó intézkedésekről a 2015. november 9-i ülésén, valamint a hontalanságról a 2015. december 4-i ülésén elfogadott következtetésekre,

–  tekintettel a Tanácsban ülésező tagállamok kormányai képviselőinek a többoldalú és nemzeti programokon keresztül 20 000, egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személy letelepítéséről 2015. július 20-i ülésükön elfogadott következtetéseire,

–  tekintettel a 2015. október 15-i EU–Törökország közös cselekvési tervre,

–  tekintettel a Földközi-tenger keleti térségében és a Nyugat-Balkánon húzódó útvonallal foglalkozó, 2015. október 8-án megrendezett magas szintű konferencián elfogadott nyilatkozatra, valamint a nyugat-balkáni útvonalon kialakult menekültáramlásokkal foglalkozó, 2015. október 25-i találkozón a vezetők által elfogadott nyilatkozatra,

–  tekintettel a 2015. november 11-én és 12-én Vallettában tartott, migrációval foglalkozó Európai Unió–Afrika csúcstalálkozón elfogadott cselekvési tervre és politikai nyilatkozatra,

–  tekintettel a családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22-i 2003/86/EK tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a Bizottság és a Tanács közös foglalkoztatási jelentésére, amely a 2016. évi éves növekedési jelentésről szóló közleményt kísérő dokumentum,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1994 (2014) számú állásfoglalására,

–  tekintettel az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) munkájára és jelentéseire, és különösen az Európai Unióban a menekültügy helyzetéről szóló 2014-es éves jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ 1984. évi, kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni egyezménye 33. cikkének (1) és (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Alapjogi Ügynökség (FRA) munkájára, éves jelentéseire és tanulmányaira, és különösen a munkaerő-kizsákmányolás súlyos formáiról szóló tanulmányaira,

–  tekintettel az „A” Tematikus Főosztálynak a migránsok integrációjáról és annak munkaerő-piaci hatásairól szóló tanulmányára, a „C” Tematikus Főosztálynak az EUMSZ 80. cikkének végrehajtásáról, a nemzetközi védelmet kérelmező személyek menekültügyi eljárásokhoz való hozzáférésének új megközelítéseiről, alternatív módjairól és eszközeiről, az EU-ba irányuló munkavállalási célú migráció szabályozásának új módjairól, a közös európai menekültügyi rendszer erősítéséről és Dublin alternatíváiról, valamint az EU-nak a migráció terén harmadik országokkal folytatott együttműködéséről szóló tanulmányaira, az „A” és a „D” Tematikus Főosztálynak a migrációs politikákat és a menekültek integrációját szolgáló uniós forrásokról szóló feljegyzéseire és dokumentumaira: hatékonyságelemzés és bevált gyakorlatok a jövő számára, valamint az EXPO Tematikus Főosztálynak a „Migránsok a Földközi-tengeren: az emberi jogok védelme” című tanulmányára,

–  tekintettel az Európai Migrációs Hálózat (EMH) tanulmányaira, és különösen a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó politikákról, gyakorlatokról és adatokról szóló tanulmányára,

–  tekintettel az ENSZ menekültügyi főbiztosának munkájára és jelentéseire,

–  tekintettel az ENSZ a migránsok emberi jogaival foglalkozó különleges előadójának munkájára és jelentéseire,

–  tekintettel a Nemzetközi Migrációs Szervezet munkájára és jelentéseire,

–  tekintettel a Menekültek és Száműzöttek Európai Tanácsának munkájára és jelentéseire,

–  tekintettel a Régiók Európai Bizottságának az európai migrációs stratégiáról szóló, a 2015. december 3–4-én megtartott 115. plenáris ülésén elfogadott véleményére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az európai migrációs stratégiáról és a migránscsempészet elleni uniós cselekvési tervről szóló, 2015. december 10-i véleményére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. április 27-i véleményére a menekültek Európai Unión belüli integrációjáról,

–  tekintettel a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről szóló, 2014. december 17-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az EQUAL programon keresztül szerzett tapasztalatokra és tanulságokra,

–  tekintettel a Bel- és Igazságügyi Tanács által 2004. novemberben a bevándorlási beilleszkedési politikára vonatkozóan elfogadott közös európai uniós alapelvekre, különösen a 3., 5. és 7. elvre,

–  tekintettel a migránsok integrációjáról, ennek munkaerőpiacra gyakorolt hatásairól és a szociális biztonsági rendszerek koordinálásának külső dimenziójáról szóló, 2013. március 14-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) vonatkozó kiadványaira, különösen „A bevándorlók integrációjának mutatói – Beilleszkedés 2015” (Indicators of Immigrant Integration 2015: Settling In), „Az integráció megvalósítása – Menekültek és más, védelmet igénylő személyek” (Making Integration Work: Refugees and others in need of protection) és „A migránsok új típusa a közelmúltbeli gazdasági válság következményeként” (A New Profile of Migrants in the Aftermath of the Recent Economic Crisis) című kiadványra,

–  tekintettel az Eurofound vonatkozó kiadványaira, különösen „A harmadik országok állampolgáraira vonatkozó politikák összehangolásának kihívásai” (Challenges of policy coordination for third-country nationals) és „A menekültek munkaerő-piaci integrációjára irányuló megközelítések az Európai Unióban” (Approaches towards the labour market integration of refugees in the EU) című kiadványra,

–  tekintettel a Nemzetközi Valutaalap „A menekültek számának megugrása Európában – Gazdasági kihívások” (The Refugee Surge in Europe: Economic Challenges) című személyzeti vitaanyagára,

–  tekintettel a Menekültügyi Információs Adatbázis 2014–2015-ös éves jelentésére, melynek címe: „Fordulóponton a közös menekültügyi rendszer: menekültek Európa szolidaritási válságának fogságában”,

–  tekintettel a UNHCR „A Szíriai Arab Köztársaságból menekülő emberek nemzetközi védelmének szempontjai, II. frissítés” című, 2013. október 22-i dokumentumára,

–  tekintettel a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemre vonatkozó, készségekkel kapcsolatos szakpolitikákról szóló, 2016. január 19-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel „A szociális vállalkozások és a szociális innováció szerepe a munkanélküliség leküzdésében” című, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel „A női menekültek és menedékkérők helyzete az Unióban” című, 2016. március 8-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Parlament „C” Tematikus Főosztályának 2016. februári „Female refugees and asylum seekers: the issue of integration” (Női menekültek és menedékkérők: az integráció kérdése) című tanulmányára,

–  tekintettel a 2016. március 16-i európai háromoldalú szociális csúcstalálkozó következtetéseire, különös tekintettel az európai gazdasági és szociális partnereknek a menekültügyi válságra vonatkozó nyilatkozatára,

–  tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi egyezményben megállapított nemzetközi kötelezettségekre és a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, valamint tekintettel a minden gyermeket nemtől, illetve faji, etnikai vagy társadalmi származástól függetlenül megillető, ingyenes általános iskolai oktatáshoz való alapvető jogra,

–  tekintettel a szükséghelyzetekben és elhúzódó válságokban élő gyermekek oktatásáról szóló, 2015. november 26-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A8-0204/2016),

A.  mivel a menekültügyi válság elsősorban olyan humanitárius válság, amelyet többek között az EU szomszédságában lévő államok destabilizációja váltott ki, és amelynek hosszú távú hatásai vannak az EU munkaerőpiacaira és civil társadalmára, ezért hosszú távú és átgondolt válaszintézkedésekre van szükség a szociális kohézió helyi szintű biztosítása érdekében, valamint azért, hogy az újonnan érkezők sikeresen beilleszkedhessenek társadalmainkba;

B.  mivel a genfi egyezmény az európai menekültek második világháborút követő védelme céljából jött létre, és mivel meghatározza, ki számít menekültnek, valamint megállapítja a menekültek jogait és az államok kötelezettségeit;

C.  mivel három olyan jogi státusz létezik, amely a nemzetközi védelem kedvezményezettje vagy potenciális kedvezményezettje, ez pedig a menekültstátusszal rendelkező, a menedékkérő és a kiegészítő védelemre jogosult személy; mivel a társadalmi befogadást és a munkaerő-piaci integrációt elősegítő politikákat e személyek sajátos szükségleteihez kell igazítani;

D.  mivel a hatékony és azonnali cselekvéshez elemezni kell a menekültügyi válság okait; mivel a menekültügyi válság elsődleges okai a konfliktusok, és ezek megoldásával drasztikusan csökkenteni lehetne a menekültek számát, és lehetővé lehetne tenni számukra, hogy visszatérhessenek saját országaikba;

E.  mivel 2014-ben és 2015-ben Európában annyi menedékkérőt és menekültet regisztráltak, mint korábban soha, ami néhány, az EU-val szomszédos országban fennálló súlyos humanitárius helyzet következménye; mivel az új technológiák által az információkhoz biztosított jobb hozzáférés segíthet megakadályozni az emberkereskedelem és embercsempészés jövedelmezőségét;

F.  mivel a 2015. november 11-én és 12-én Vallettában tartott, a migrációval foglalkozó EU–Afrika csúcstalálkozón elfogadott cselekvési terv és politikai nyilatkozat nem eredményezett konkrét és határozott intézkedéseket;

G.  mivel a menekültek társadalmi és munkaerő-piaci integrációja csak az összes tagállam és azok társadalmai közötti szolidaritás és egységes kötelezettségvállalás révén valósítható meg;

H.  mivel az EU-ban a munkaképes korú népesség 2020-ig várhatóan 7,5 millióval csökkenni fog; mivel az uniós munkaerő-piaci igények alakulásával kapcsolatos előrejelzések szerint bizonyos területeken munkaerő-hiány van kialakulóban, illetve alakulhat ki a jövőben;

I.  mivel a szakmai beilleszkedés egy lépés a társadalmi befogadás felé;

J.  mivel a menekültek társadalmi befogadása és integrációja – különösen munkaerő-piaci integrációja – dinamikus, kétirányú, illetve kétdimenziós (jogok és kötelezettségek) folyamat, amely kihívásokat és lehetőségeket is jelent, és összehangolt, de egymástól jól elkülöníthető feladatokat és erőfeszítéseket követel meg maguk a menekültek részéről, valamint a tagállamok, a helyi – valamint adott esetben a regionális – közigazgatás és a befogadó közösségek részéről, továbbá a szociális partnerek, valamint a civil társadalmi és önkéntes szervezetek bevonását és támogatását;

K.  mivel a sikeres integrációhoz nem csak a munkaerő-piaci beilleszkedés szükséges, hanem nyelvtanfolyamok elérhetősége érkezéskor, valamint lakhatás, oktatás és képzés, szociális védelem és egészségügyi ellátás, például mentálhigiénés segítség rendelkezésre állása is;

L.  mivel a befogadó országokban tapasztalható munkaerő-piaci feltételek döntő tényezőt jelentenek a menekültek sikeres integrációja szempontjából; mivel az Európai Unióban a munkanélküliség, különösen az ifjúsági és a tartós munkanélküliség továbbra is riasztóan magas, a kereslet és a kínálat összehangolása pedig állandó kihívást jelent a munkaerőpiacon;

M.  mivel a menekültek saját személyes háttérrel, ismeretekkel, készségekkel, képesítésekkel, munkatapasztalattal és élettapasztalattal, valamint szükségletekkel rendelkező személyek, amit el kell ismerni; mivel a menekültek vállalkozhatnak és olyan gazdasági tevékenységet folytathatnak, amely pozitívan hat az őket befogadó közösségekre;

N.  mivel továbbá az Európai Unió teljes lakosságának 24,4%-a a szegénység és a társadalmi kirekesztettség kockázatával néz szembe, és majdnem 10%-a súlyos anyagi nélkülözéssel küzd;

O.  mivel a harmadik országbeli állampolgárok sok nehézségbe ütköznek készségeik és képesítéseik elismertetésekor; mivel a harmadik országbeli képesítések elismerésének szerves része a készségek vizsgálata;

P.  mivel ahhoz, hogy a felnőtt menekültek be tudjanak illeszkedni a munkaerőpiacra, szükséges képesítésük és képzettségük elismerése, továbbá konkrét intézkedésekre van szükség, amelyek elősegítik, hogy felsőoktatási képesítést és konkrét készségeket szerezzenek;

Q.  mivel fontos, hogy a menekültek és a menedékkérők számára hozzáférést biztosítsanak a munkaerőpiachoz emberi méltóságuk és önértékelésük helyreállítása érdekében, emellett költséghatékony is, továbbá felelősségteljes megközelítés az államháztartás szempontjából, mivel enyhíti a tagállamok és helyi hatóságok által viselt költségeket, miközben lehetővé teszi a menekültek számára, hogy aktív adófizetőkké váljanak;

R.  mivel a menekült vagy menedékkérő nők és kiskorúak sajátos védelmi szükségletekkel rendelkeznek; mivel a nemek közötti egyenlőség és a gyermekvédelem szempontjainak a társadalmi befogadást és munkaerő-piaci integrációt elősegítő összes politikában meg kell jelenniük;

S.  mivel az Europol 2015-ben közzétett adatai szerint legalább 10 000 kísérő nélküli gyermek tűnt el érkezését követően Európában;

T.  mivel a kényszerű lakóhelyelhagyások, összetűzések, emberi jogi visszaélések és háborúk súlyosan befolyásolhatják az érintettek fizikai és mentális egészségét; mivel ezen felül a női menekültek és menedékkérők nagyon nagy része szenved el nemi alapú erőszakot;

U.  mivel az Európába érkező menedékkérők nagy része embertelen és bizonytalan körülmények között, sátortáborokban él, és nem fér hozzá az alapvető szükségleteinek kielégítéséhez szükséges alapfeltételekhez és minőségi szolgáltatásokhoz;

V.  mivel az ENSZ 1951. évi, a menekültek helyzetére vonatkozó egyezménye 33. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „Egyetlen Szerződő Állam sem utasítja ki vagy küldi vissza (,,refouler”) semmilyen módon a menekültet azon ország területének határára, ahol élete vagy szabadsága faji, vallási okokból, nemzeti hovatartozása miatt, vagy abból az okból veszélyeztetve van, hogy bizonyos társadalmi csoporthoz tartozik, vagy bizonyos politikai véleményt vall”;

W.  mivel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni egyezmény (1984) 3. cikkének (1) és (2) bekezdése kimondja, hogy „Egyetlen részes állam sem utasítja ki, küldi vissza („refouler”) vagy adja ki az adott személyt egy másik olyan államnak, ahol nyomós okoknál fogva tartani lehet attól a veszélytől, hogy az illető személyt megkínozzák; [...]az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük az ügyre vonatkozó minden szempontot, ideértve adott esetben azt is, hogy az érintett államban rendszeresen, súlyosan, nyilvánvalóan vagy tömeges méretekben megsértik az emberi jogokat”;

X.  mivel a nyelvi, oktatási és intézményi tényezők mellett a hátrányos megkülönböztetés az egyik legjelentősebb akadály, ami miatt a migránsok általában nem lehetnek teljes értékű szereplői a munkaerőpiacnak és a társadalomnak(9);

Y.  mivel a 2015-ben az Unióba érkezett menedékkérők és menekültek fele 18 és 34 éves kor közötti, és minden negyedik gyermekkorú; mivel a gyermekek konfliktus sújtotta térségekből származnak, ahol akár hosszú időre megszakadt vagy korlátozottan működött az iskolai oktatás, vagy menekülttáborokból érkeznek, ahol csak kis részüknek volt hozzáférése bármilyen típusú oktatáshoz vagy lehetősége arra, hogy helyi iskolába járjon;

Z.  mivel a 2003/86/EK irányelv előírja, hogy a menekültek családegyesítési joga tekintetében az EU országai nem írhatják elő a menekült számára, hogy területükön meghatározott ideig tartózkodjon, mielőtt családtagjai csatlakoznának hozzá;

1.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak a helyzetre adott azonnali válaszát az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 80. cikkének megfelelően a szolidaritásra és a felelősség igazságos elosztására kell alapoznia, és olyan holisztikus megközelítésre, amely figyelembe veszi a biztonságos és jogszerű migrációs csatornák további fejlesztésének szükségességét, továbbá biztosítja a hatályos jogszabályok, valamint az alapvető európai jogok és értékek maradéktalan tiszteletben tartását; kiemeli, hogy a menekültek és menedékkérők beáramlásának kezeléséhez haladéktalanul állandó áthelyezési mechanizmust kell bevezetni minden tagállamra vonatkozóan;

2.  tudomásul veszi a „menekült” kifejezés sokféle, nem egyértelmű használatát a közéleti vitákban és a politikai felszólalásokban; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy egyértelműen azonosítsák a menekülteket, összhangban a menekültek jogállásáról szóló, 1967. január 31-i New York-i jegyzőkönyv által módosított 1951. július 28-i genfi egyezményben foglalt jogi meghatározással, valamint az uniós jogszabályokban, különösen a kvalifikációs irányelv (2011/95/EU)(10) 2. cikkének c), d), e), f) és g) pontjában, továbbá a befogadási irányelv 2. cikkének a), b) és c) pontjában foglaltakkal; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a különböző európai és nemzetközi szakpolitikák végrehajtása céljából egyértelműen megkülönböztessék egymástól a menekülteket és a gazdasági migránsokat;

3.  rámutat, hogy az a harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy jogosult kiegészítő védelemre, aki nem minősül menekültnek, de esetében ugyanúgy súlyos sérelem, kínzás vagy embertelen, illetve megalázó bánásmód vagy büntetés alkalmazásának tényleges veszélye áll fenn, vagy polgári személy esetében életének súlyos és egyedi fenyegetettsége áll fenn nemzetközi vagy belső fegyveres konfliktushelyzetekben felmerülő megkülönböztetés nélküli erőszak következtében (lásd a kvalifikációs irányelvet);

4.  hangsúlyozza, hogy jelentős eltérések vannak a tagállamok között a nemzetközi védelemre irányuló kérelmek feldolgozásának időtartamát és módját illetően; kiemeli, hogy a lassú és túlzottan bürokratikus eljárások megakadályozhatják a menekültek és menedékkérők hozzáférését az oktatáshoz és képzéshez, a foglalkoztatási tanácsadáshoz és a munkaerőpiachoz, az e területre vonatkozó uniós és tagállami programok aktiválását, valamint a források hatékony és összehangolt felhasználását, továbbá növelik a menekültek és menedékkérők be nem jelentett munkakörökben és bizonytalan munkafeltételek mellett történő foglalkoztatásának kockázatát; rámutat, hogy sürgősen létre kell hozni a közös menekültügyi rendszert az elismerési eljárások javítása érdekében, miközben biztosítani kell a menekültek és az európai polgárok számára a lehető legnagyobb szintű biztonságot is; javasolja a szükséges támogatási intézkedések bevezetését azon tagállamok megsegítésére, amelyek földrajzi elhelyezkedésük folytán nagyobb mértékben vesznek részt a menekültek elsődleges fogadásában; elismeri, hogy a tartózkodási engedély időtartama (különösen amelyhez kiegészítő védelem is tartozik) akadályozza a munkaerő-piaci integrációt, amennyiben csak viszonylag rövid időre szól;

5.  felhív továbbá arra, hogy az Európai Unión kívüli területeken vezessenek be olyan hatékony intézkedéseket, melyek lehetővé teszik az arra jogosultak számára, hogy a befogadó országokat biztonságban elérjék, továbbá lehetővé teszik a nemzetközi védelemért folyamodók kérelmeinek feldolgozását és a meghatározatlan migrációs áramlatok megfelelő keretek között tartását;

6.  kiemeli, hogy a menekültek társadalmi befogadásának és munkaerő-piaci integrációjának megkönnyítése érdekében olyan megközelítést kell kialakítani, amely megfelelő alkalmazkodást ír elő és együttműködést feltételez, valamint kezelni kell egy sor súlyos és sokrétű kérdést, ezek például: a diszkrimináció minden formája; nyelvi akadályok, amelyek a beilleszkedés elsődleges akadályát jelentik; készségek elismerése; eltérő társadalmi-gazdasági, oktatási és kulturális háttér; lakhatás; egészségügyi szükségletek – ideértve a pszichoszociális és a poszttraumás támogatást is; családegyesítés; a sajátos problémáikra megfelelő választ igénylő, veszélyeztetett csoportok menekültek közötti jelentős arányának kérdése, különösen a gyermekek, köztük a kísérő nélküli gyermekek, a fogyatékossággal élő személyek, az idősek és a nők aggasztó száma(11);

7.  elutasítja külön munkaerőpiacok létrehozását a menekültek számára;

8.  támogatja, hogy a mindenkori nemzeti minimálbér a menekültekre is érvényes legyen;

9.  emlékeztet arra, hogy Európában a menekülttáborokban rendkívül aggasztó a nők helyzete, különös tekintettel az életkörülményeikre és a higiéniai feltételekre, amelyek sürgős egészségügyi intézkedéseket tesznek szükségessé; kiemeli, hogy a férfiakkal összehasonlítva a nőknek mások az egészségügyi ellátással kapcsolatos igényei, mivel ők többféle kockázatnak vannak kitéve, például nemi alapú erőszak, a reproduktív egészséget érintő komplikációk, valamint a kulturális korlátok az egészségügyi ellátásokhoz történő hozzáféréskor; úgy véli ezért, hogy az e területen elfogadott politikák nem lehetnek a nemek szempontjából semlegesek;

10.  hangsúlyozza, hogy a különböző szükségletek hatékony kezelése érdekében fontos különbséget tenni a sürgősségi intézkedések és a közép- és hosszú távú intézkedések között;

11.  ismételten hangsúlyozza, hogy fontos már a menekültstátusz iránti kérelem feldolgozásának kezdetétől fogva elismerni a nemi vonatkozások jelentőségét, valamint a nemzetközi védelmet kérelmező nők szükségleteit, és azon külön kihívásokat, amelyekkel a nőknek kell szembenézniük a társadalmi befogadással és a munkaerő-piaci integrációval kapcsolatban; felhív a férfiak és a nők közötti esélyegyenlőség biztosítására a társadalmi befogadással, a munkaerő-piaci integrációval, a menekültüggyel és a migrációval kapcsolatos valamennyi szakpolitikában és eljárásban, figyelembe véve, hogy a nők gyakrabban vállalják a gyermekek, valamint az idős, beteg és eltartott családtagok gondozását, mint a férfiak; emlékeztet arra, hogy a jó minőségű és hozzáférhető gyermekellátás, az ellátás biztosítása egyéb hozzátartozók számára, valamint a rugalmas munkafeltételek alapvető példák arra, hogyan növelhetők a szülők esélyei a munkaerőpiacokon, és hogyan lehet elősegíteni gazdasági és társadalmi érvényesülésüket;

12.  hangsúlyozza, hogy az oktatás elősegíti a társadalmi befogadást és a munkaerő-piaci integrációt; kiemeli, hogy minden menekült számára, különösen a lányok és a nők számára biztosítani kell az iskolarendszerű oktatáshoz, az informális tanuláshoz és az iskolarendszeren kívüli oktatáshoz, valamint a munkatapasztalattal összekötött, egész életen át tartó képzésekhez való hozzáférést(12); felhív továbbá a külföldön, az Európai Unión kívül megszerzett képesítések elismerésére irányuló megbízható és átlátható eljárások megvalósítására;

13.  felhívja a tagállamokat, hogy olyan nyelvi képzést alakítsanak ki, amelyben az általános és szakmai nyelv oktatása szorosan kapcsolódik egymáshoz;

14.  hangsúlyozza az egyenlő esélyeken alapuló, személyre szabott integrációt célzó megközelítés fontosságát, amely megfelelő figyelmet fordít a különböző célcsoportok szükségleteire és egyedi kihívásaira; hangsúlyozza e tekintetben, hogy nagy szükség van az írás és olvasás tanítására;

Kihívások és lehetőségek

15.  úgy véli, hogy a menekültek és menedékkérők számára a tényleges hozzáférés megkönnyítése a lakhatáshoz, az egészségügyi szolgáltatásokhoz, az oktatáshoz, a szociális védelemhez és a munkaerőpiachoz, miközben garantálják alapvető jogaik tiszteletben tartását és helyi és nemzeti szinten befogadóbbá teszik a munkaerőpiacokat, fontos szerepet játszhat emberi méltóságuk és önértékelésük helyreállításában, és hangsúlyozza, hogy ez emellett költséghatékony is, mivel lehetővé teszi számukra, hogy önfenntartók legyenek és hogy gazdasági függetlenségre tegyenek szert, valamint hogy pozitív szerepet töltsenek be a társadalomban, ami alapvetően fontos lépés sikeres társadalmi befogadásuk szempontjából, továbbá felelősségteljes megközelítés az államháztartás szempontjából, mivel enyhíti a tagállamok és a helyi hatóságok által viselt költségeket, mivel integrálja a menekülteket, miközben lehetővé teszi számukra, hogy aktív adófizetőkké váljanak, ami hasznos egyéni növekedésük, fejlődésük, önbecsülésük és társadalmi elismertségük szempontjából, valamint a társadalom és a közösség egésze szempontjából; rámutat, hogy az Unióba érkező menekültek nem mind képesek dolgozni egészségügyi állapotuk, koruk és egyéb problémák miatt; emlékeztet arra, hogy a kvalifikációs irányelv és a befogadási feltételekről szóló irányelv rendelkezik a munkaerőpiachoz és a szakképzéshez biztosított hozzáféréshez fűződő jogról mind a menedékkérők, mind pedig a nemzetközi védelmet élvezők esetében;

16.  kéri a tagállamokat, hogy folytassák az európai szemeszter keretében meghatározott országspecifikus ajánlások végrehajtásával kapcsolatos munkát;

17.  rámutat, hogy a menekültek minél eredményesebb társadalmi befogadásának, valamint munkaerő-piaci és helyi közösségekbe történő integrációjának biztosítása érdekében döntő fontosságú a korai és folyamatos intézkedés annak érdekében, hogy csökkenjen annak veszélye, hogy később az elszigetelődés, az alkalmatlanság és a be nem illeszkedés érzése alakuljon ki bennük; emlékeztet arra, hogy a korai intézkedések magukban foglalhatják a korai részvételt önkéntesség, gyakornoki munka, mentorálás és közösségi szerepvállalás révén;

18.  elismeri a civil társadalom és az önkéntes szervezetek által végzett munka jelentőségét, amelyek minden menedékkérőnek és menekültnek támogatást nyújtanak az érvényesülés, az integráció és a rugalmasság tekintetében, munkaerő-piaci részvételük előtt és alatt; hangsúlyozza, hogy meg kell hozni az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy megfelelő képzésben részesüljenek a menekültek integrációjában és oktatásában önként részt vevő személyek; felhívja a figyelmet annak jelentőségére, hogy a munkaerőpiachoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében a menekült és migráns közösségek között és velük szociális és közösségi hálózatok alakuljanak és épüljenek ki;

19.  kiemeli, hogy a befogadó országokban tapasztalható munkaerő-piaci feltételek az egyik döntő tényezőt jelentik a menekültek fenntartható és sikeres integrációja szempontjából; tudatában van annak, hogy a menekültek életkorukat, készségeiket és ismereteiket tekintve sokfélék; hangsúlyozza, hogy az unióbeli munkanélküliség, különösen az ifjúsági és a tartós munkanélküliség még mindig riasztó mértékű egyes országokban és régiókban, és hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak továbbra is kiemelten kell kezelniük azokat a szakpolitikákat és beruházásokat, amelyek célja a minőségi foglalkoztatás biztosítása a társadalom egésze számára, különös tekintettel a leginkább kiszolgáltatott személyekre, és a gazdasági növekedésre; emlékeztet arra, hogy a minőségi foglalkoztatás és az aktív munkaerő-piacok előmozdítására, valamint a munkanélküliség kezelésére irányuló intézkedéseknek helyi összefüggésben kell értelmet nyerniük, ellenkező esetben nem lesznek eredményesek;

20.  hangsúlyozza, hogy az Unión belül is jelentős társadalmi és gazdasági különbségek tapasztalhatók; kiemeli, hogy ezeket a különbségeket figyelembe kell venni a menekültek EU-n belüli áthelyezésénél, hogy a lehető legnagyobb esélyük legyen a munkaerő-piaci beilleszkedésre, mivel igen gyakran először olyan helyekre helyezik át őket, ahol nem tudják integrálni őket a munkaerőpiacokon;

21.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a menekültek fogadása járjon együtt szilárd integrációs politikával, például nyelvtanfolyamokkal és orientációs tanfolyamokkal, amelyek átfogóan bemutatják az alapvető uniós jogokat és értékeket, valamint a társadalmi befogadást; hangsúlyozza, hogy a nyelvtudás megszerzése meghatározó szerepet játszik a menekültek sikeres beilleszkedésében, főként a munkaerőpiacon; felhívja a tagállamokat, hogy azon menekültek számára, akik valószínűleg munkavállalási engedélyt fognak kapni, és munkát fognak találni a befogadó országban, írják elő mind általános, mind munkával kapcsolatos átfogó nyelvtanfolyamok elvégzését, és biztosítsák ezeket számukra; úgy véli, hogy a nyelvi képzést már a fogadóállomásokon és érkezési befogadóállomásokon el kell kezdeni;

22.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy korán, tisztességes és átlátható módon és ingyenesen mérjék fel a menekültek és menedékkérők formális és nem formális készségeit és ismerjék el és érvényesítsék képesítéseiket, hogy megkönnyítsék az aktív munkaerő-piaci politikákhoz való hozzáférésüket, különösen a képzési és pályaorientáció révén, ideértve azokat az intézkedéseket, amelyek garantálják a munkaerőpiachoz és a megkülönböztetésmentes munkakörülményekhez való hozzáférésüket, valamint a személyre szabott intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy teljes mértékben kihasználják lehetőségeiket, továbbá a befogadó országokbeli munkaerő-kínálat és -kereslet összehangolása érdekében; hangsúlyozza e tekintetben, hogy meg kell erősíteni az európai képesítési keretrendszer szerepét, és hogy rövid időn belül ki kell alakítani az oklevelek, a tapasztalatok és kompetenciák hatékonyabb elismerésére és érvényesítésére alkalmas rendszereket; emlékeztet arra, hogy e rendszerek hatékonysága valamennyi uniós polgár javát szolgálná; rámutat ugyanakkor arra, hogy ez az értékelés semmiképpen sem jelenthet diszkriminatív eljárást a menedékkérők képesítéseinek vonatkozásában, és hogy a készségek és a foglalkoztathatósági potenciál nem lehet kritérium a menedékjog iránti kérelmekre vonatkozó döntéshozatalnál; hangsúlyozza, hogy a korlátozott erőforrásokat elővigyázatosan kell felhasználni egyrészt a menekültügyi eljárások kellő időben történő kezelésére, másrészt pedig a menekültek gyors és eredményes integrációjára;

23.  kiemeli, hogy – a társadalmi befogadást célzó rendkívüli beruházásokat és a munkaerő-piaci integrációt célzó rendkívüli intézkedéseket és programokat fedező – állami kiadások rövid távon valószínűleg pozitív hatást fognak gyakorolni a nemzeti GDP-kre, míg az államháztartásra közép- és hosszú távon gyakorolt hatásaik az említett intézkedések eredményességétől fognak függni;

24.  ezzel összefüggésben üdvözli a Bizottság arra vonatkozó határozatát, hogy figyelembe veszi a menekültek rendkívüli beáramlásával kapcsolatos rendkívüli tagállami kiadások költségvetési hatását a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós és korrekciós ága keretében, amikor értékeli a Paktum követelményeitől való esetleges ideiglenes eltéréseket(13);

25.  kiemeli, hogy a társadalmi befogadás és a munkaerő-piaci integráció céljára rendelkezésre álló legfontosabb uniós források, különösen az Európai Szociális Alap (ESZA), a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap tagállami szinten eltérő területekre és célcsoportokra összpontosítanak, és eltérőek a rájuk vonatkozó irányítási módok; hangsúlyozza, hogy ezek a források olyan célzott kezdeményezéseket is támogatnak, mint például a nyelvi és szakmai készségek fejlesztése, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása, a munkaerőpiacra jutás elősegítése és a tudatosságnövelő kampányok előmozdítása, mind a befogadó közösségek, mind a migránsok körében; emlékeztet az integrációs alapok valódi integrációs intézkedésekre történő felhasználásának fontosságára, és emlékezteti a tagállamokat a partnerség elvének jelentőségére az említett alapok eredményes és összehangoltabb felhasználásának biztosítása érdekében; ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a menekültek munkaerő-piaci beilleszkedésének nagyobb jelentőséget kell kapnia az Európai Szociális Alapban;

26.  hangsúlyozza, hogy mivel ezek a források nem elégségesek, nagyobb mértékű állami beruházásokra és további forrásokra van szükség ahhoz, hogy a helyi önkormányzatok, a szociális partnerek, a társadalmi és a gazdasági szereplők, a civil társadalom és az önkéntes szervezetek haladéktalanul közvetlen pénzügyi támogatást kapjanak a menekültek és a menedékkérők társadalmi és munkaerő-piaci gyors beilleszkedését célzó intézkedésekhez, többek között a szociális feszültségek elkerülése érdekében, különösen a legmagasabb munkanélküliségi rátájú területeken;

27.  elismeri a rendelkezésre álló finanszírozási eszközök közötti szinergiák egyszerűsítésére és fokozására a Bizottság által tett erőfeszítéseket; hangsúlyozza azonban e források hozzáférhetősége, komplementaritása és átláthatósága továbbfejlesztésének szükségességét a menekültek és a menedékkérők tagállamok részéről megmutatkozó fogadási és integrációs képességeinek erősítése céljából;

28.  e tekintetben hangsúlyozza, hogy a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap kimerítette a rendelkezésére álló anyagi forrásokat; ezért javasolja ezen intézkedés további végrehajtását a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata során;

29.  kiemeli, hogy az egyenlő bánásmód, a megkülönböztetésmentesség, az esélyegyenlőség és a nemek közötti egyenlőség elvét mindig biztosítani kell a társadalmi befogadásra és integrációra irányuló szakpolitikák és intézkedések kialakításakor és végrehajtásakor;

30.  kiemeli továbbá, hogy a menekültekre és a menedékkérőkre irányuló, az integrációt és a befogadást célzó intézkedéseknek nem szabad olyan pénzügyi forrásokat felhasználniuk, amelyeket más hátrányos helyzetű csoportokra irányuló programokra szántak, hanem ezek mindenképpen olyan kiegészítő szociális beruházásokat igényelnek, amelyek ezeket a kiegészítőleg szükségessé vált intézkedéseket figyelembe veszik; hangsúlyozza továbbá, hogy a már rendelkezésre álló uniós forrásokat eredményesebb és hatékonyabb módon kell felhasználni; felhívja a Bizottságot, hogy az integrációra irányuló szakpolitikák kidolgozásakor vegye figyelembe a munkaerő-piaccal és a szociális helyzettel kapcsolatos adatokat annak biztosítása érdekében, hogy az integrációs folyamat ne rontsa a szociális és a gazdasági helyzetet a befogadó régiókban;

31.  ezért felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata során növeli az Európai Szociális Alap előirányzatát a kohéziós politika költségvetésének legalább 25%-ára, hogy megfelelő forrásokat biztosítson a hosszú távú munkaerő-piaci beilleszkedéshez; felhívja az Európai Unió Tanácsát, hogy a többéves pénzügyi keret fennálló ellenőrzésének keretében összesen előirányzott összeg felső határát és az egyes fejezeteket a belső és külső kihívások figyelembe vételével igazítsa ki a menekültügyi válsággal összefüggésben, és igazítsa azon tagállamok igényeihez, amelyek a legnagyobb mértékben szembesülnek az integrációs kihívásokkal(14);

32.  rámutat, hogy az Európai Szociális Alap megfelelő előirányzatának biztosítása érdekében a tagállamoknak – ahol szükséges – ki kell igazítaniuk vonatkozó nemzeti szabályaikat annak biztosítása érdekében, hogy a menedékkérők a munkaerőpiacra jutó uniós és harmadik országbeli állampolgárokkal egyenlő bánásmódban részesüljenek;

Az integráció működőképessé tétele

33.  hangsúlyozza, hogy szigorú összefüggést kell létrehozni a migrációra vonatkozó uniós menetrend(15) részét képező valamennyi jogalkotási aktus között, a menekültek és migránsok helyes kezelésének biztosítása érdekében;

34.  megjegyzi, hogy alapvető fontosságú az összes társadalmi szereplő részvétele, ezért azt javasolja, hogy – tiszteletben tartva a tagállamok hatáskörét az integrációs intézkedések tekintetében – erősíteni kell a bevált gyakorlatok cseréjét e tekintetben; hangsúlyozza, hogy az országokban jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok integrációjára szolgáló lépéseknek a befogadást, nem pedig az izolációt kell támogatniuk; megjegyzi, hogy a helyi és regionális hatóságok – köztük a városok – kulcsszerepet játszanak az integráció folyamatában;

35.  szilárd meggyőződése, hogy a menekültek munkaerő-piaci integrációja a legkisebb, kis- és közepes vállalatok aktív és erőteljes támogatása nélkül nehéz lesz az EU-ban; úgy véli, hogy a tagállamokban a mindenkor megfelelő hatóságoknak a KKV-k számára átfogó és pontos támogatási és közvetítési ajánlatokat kell tenniük a menekültek munkaerő-piaci integrációjához;

36.  támogatja a Bizottság által – különösen a Dublin III. rendelet felülvizsgálata révén – tett erőfeszítéseket a migrációra vonatkozó európai menetrend frissítésére, a tagállamok közötti szolidaritás, felelősség-megosztás és a védelmi előírások harmonizálásának javítása érdekében; hangsúlyozza azt a pozitív hatást, amelyet a menekültek mobilitása gyakorolna a munkaerőigény és a munkaerőhiány kezelésére, illetve a menekültek munkaerő-piaci integrálására, többek között az olyan szempontokra, mint a tagállamoknak a családegyesítés lehetővé tételére való ösztönzése; hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség egy valóban egységes közös európai menekültügyi rendszer, valamint a legális migrációra vonatkozó olyan átfogó és fenntartható politika Unióban való létrehozásához, amely kielégíti a munkaerőpiac készségek iránti keresletét, ahol a társadalmi befogadás és az aktív integrációs politikák központi szerepet játszanak;

37.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottságnak 40 kötelezettségszegési határozatot kellett elfogadnia számos tagállammal szemben, amiért nem hajtották végre a közös európai menekültügyi rendszer kulcsfontosságú politikáit; a Bizottság többek között hivatalos felszólítást küldött 19 tagállamnak, amiért azok nem közölték a befogadási feltételekről szóló irányelv átültetésére tett intézkedéseket, amely alapvető standardokat állapít meg olyan kérdésekkel kapcsolatban, mint a munkavállalás, a szakképzés, a kiskorúak iskoláztatása és oktatása, élelmiszerügy, lakhatás, egészségügyi, orvosi és pszichológiai ellátás, valamint a hátrányos helyzetű személyekre vonatkozó rendelkezések; határozottan úgy véli, hogy a Bizottságnak többet kell tennie a meglévő szabályok teljes és hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében; sürgeti a tagállamokat e helyzet orvoslására, összhangban az emberi jogi normákkal, illetve a szolidaritás, a felelősség igazságos elosztása és az őszinte együttműködés Szerződésekben rögzített európai elveivel;

38.  tudomásul veszi Juncker elnök közleményét(16) az Unió helyzetéről szóló 2015. évi értékelő beszédében, amelyben megerősítette, hogy támogatja, hogy a menedékkérők hozzáférhessenek a munkaerőpiachoz, miközben kérelmüket feldolgozzák; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a Bizottság az elfogadott határozatok végrehajtásakor nem lépett fel kellő határozottsággal; aggodalmának ad hangot egyes tagállamok azon döntése miatt, hogy lezárják belső határaikat vagy ideiglenes határellenőrzést vezetnek be, amivel veszélyeztetik a schengeni térségen belüli szabad mozgást;

39.  sajnálatát fejezi amiatt, hogy a 2015 szeptemberében kötött, a menekültek tagállamok közötti elosztására vonatkozó megállapodás végrehajtása nem kielégítő; hangsúlyozza, hogy a menekültek befogadására vonatkozó kvótákat a tagállamok többsége nem teljesíti; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a lehető leggyorsabban hajtsák végre e megállapodásokat, és gyorsítsák fel a menekültek befogadásának és letelepítésének folyamatát;

40.  rámutat arra, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmek hosszadalmas feldolgozása, valamint a menedékkérők érkezéskor való nyilvántartásba vételének elmulasztása, nem csak a menekültek és menedékkérők munkaerőpiachoz való kellő idejű és jogszerű hozzáférését gátolja, hanem megteremti a feltételeket a be nem jelentett munkavégzés gyakorlatainak és a súlyos kizsákmányolás valamennyi formájának kialakulásához; hangsúlyozza, hogy támogatni kell a menedékkérők nyilvántartásba vételének kezelése terén élvonalban lévő tagállamokat;

41.  hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatáshoz és a védelemhez való hozzáférést a kizsákmányolás és a megkülönböztetés valamennyi áldozata számára biztosítani kell; hangsúlyozza a szociális partnerek, a civil társadalom, a helyi hatóságok, a gazdasági és társadalmi szereplők, valamint az önkéntes szervezetek döntő fontosságú munkáját abban, hogy elérjék ezeket a munkavállalókat és biztosítsák számukra a szükséges információt – elsősorban a jogaikról és kötelezettségeikről, a nekik járó védelemről –, de a támogatást is, figyelembe véve a menekültek tartózkodásának adott esetben ideiglenes jellegét is;

42.  rámutat annak fontosságára, hogy elkerüljék a gettók kialakulását, hogy a menekültek ténylegesen beilleszkedhessenek a társadalomba;

43.  üdvözli a „Harmadik országbeli állampolgárok készségeinek felmérését segítő útmutató” kidolgozását a Bizottság „Új európai készségfejlesztési programja” keretében, melynek célja a harmadik országbeli állampolgárok készségei és képesítései korai felmérésének és dokumentációjának javítása, útmutató biztosítása a tagállamok munkaerőpiacára való beilleszkedés támogatásának jó gyakorlatairól, valamint a frissen érkezett menekültek és menedékkérők online nyelvtanulásánek fejlesztése az Erasmus+ online nyelvtanfolyamokon keresztül;

44.  üdvözli a Bizottság harmadik országbeli állampolgárok integrációjára vonatkozó cselekvési tervét, mely az indulás előtti és az érkezés előtti intézkedések, az oktatás, a foglalkoztatás és a szakképzés, az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés, az aktív részvétel és a társadalmi befogadás kérdésével foglalkozik;

Ajánlások és legjobb gyakorlatok

45.  felhívja a tagállamokat, hogy az egyenlő bánásmód elvével, a nemzeti munkaerőpiac helyzetével, valamint au uniós és nemzeti jogszabályokkal összhangban gondoskodjanak a menekültek gyors és maradéktalan munkaerő-piaci integrációjáról és társadalmi befogadásáról, továbbá nyújtsanak tájékoztatást számukra a közszolgáltatásokról, és biztosítsák számukra az ezekhez – többek között a lakáshoz, az egészségügyi ellátáshoz és a szociális védelemhez, a beilleszkedést segítő kurzusokhoz, a nyelvtanulási modulokhoz, valamint egyéb oktatási és képzési intézkedésekhez – való hozzáférést;

46.   felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg a befogadási feltételekről szóló irányelv célzott felülvizsgálatát annak biztosítása érdekében, hogy a nemzetközi védelmet kérelmezők a kérelem benyújtása után a lehető leghamarabb hozzáférjenek a munkaerőpiachoz; sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa a szociális védelmi előírások konvergenciáját és a munkavállalási engedélyek gyors kiadását a tagállamokban;

47.   felhívja a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit a menekültek és a menedékkérők eredményes munkavállalásának biztosítása érdekében, különösen annak ellenőrzése révén, hogy a tagállamok nem alkalmaznak-e a munkavállalás vonatkozásában túlságosan korlátozó feltételeket, amelyek indokolatlanul megnehezítenék a munkavállalást; felszólítja továbbá a tagállamokat, hogy csökkentsék a bürokráciát a foglalkoztatásra alkalmas személyek munkaerőpiacra való belépésének megkönnyítése érdekében; emlékeztet arra, hogy ezek az intézkedések egyidejűleg jótékonyan hatnak a menekültek beilleszkedésére, és általában véve az uniós polgárok javát szolgálják;

48.  ösztönzi a tagállamokat, hogy az érintettek jogait tiszteletben tartva és a döntéshozatal minőségének veszélyeztetése nélkül rövidítsék le a nemzetközi védelem iránti kérelmek feldolgozási idejét, és már az érkezési befogadó állomásokon értékeljék az iskolai végzettséget és a képesítéseket, és így a korai beavatkozási intézkedéseket – például a nyelvoktatást, a készségek felmérését és a beilleszkedési kurzusokat, többek között az alapvető európai jogokról, az európai értékekről és kultúráról szóló kurzusokat – célzottabban terjesszék ki különösen azokra a menedékkérőkre, akiknek jó eséllyel nemzetközi védelmet fognak biztosítani, továbbá sürgeti, hogy biztosítsanak egyenlő hozzáférést ezekhez az intézkedésekhez; sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat olyan egyedi és hatékony intézkedésekkel, amelyek segítségével csökkenthető a kérelmek feldolgozási ideje;

49.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő idejű, könnyű és egyenlő hozzáférést a menekültek és menedékkérők számára a képzéshez, ideértve a szakmai gyakorlatot és a tanulószerződéses gyakorlati képzést, annak érdekében, hogy biztosítsák a gyors, hatékony és teljes társadalmi és munkaerő-piaci integrációt, többek között az ahhoz szükséges készségek átadása révén, hogy visszatérésükkor új jövőt teremthessenek; hangsúlyozza, hogy ezt a magánszférával a szakszervezetekkel és a civil társadalommal együtt létrehozott kezdeményezések formájában kell megtenni; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy egyedileg ismerjék el és hitelesítsék a menekültek meglévő készségeit, hivatalos és nem formális kompetenciáit, képességeit és szaktudását; emlékeztet arra, hogy az első akadály, amelyet a menekülteknek le kell küzdeniük, a nyelvi akadály; ezért olyan hatékony intézkedések meghozatalát javasolja, amelyek a befogadó ország nyelvének elsajátítása és megértése mellett – az idegengyűlölő és rasszista érzelmek terjedésének megakadályozása érdekében – a különböző kultúrák kölcsönös megismerését is lehetővé teszik;

50.  kéri, hogy a Bizottság Foglalkoztatási Főigazgatósága állítson fel munkacsoportot, hogy a lehető legrövidebb időn belül egész Európára kiterjedő szabályokat dolgozzanak ki a humán készségek, valamint a rögzítésüket biztosító módszerek tekintetében;

51.  üdvözli a migránsok, menekültek és menedékkérők számára a formális és nem formális oktatás, a szakképzés, a szakmai gyakorlat és önkéntes munka lehetőségeivel kapcsolatos többnyelvű információk biztosítását kínáló megoldásokat; ezért kéri az ilyen szolgáltatások kiterjesztését;

52.  hangsúlyozza, hogy az új médián, például a közösségi médián és az alkalmazásokon alapuló innovatív eszközök döntő fontosságú szerepet játszhatnak a szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a menekültek regisztrációjával, a készségek felmérésével, az álláskereséssel és a nyelvi képzéssel, valamint a rászorulóknak nyújtott közvetlen támogatással kapcsolatos információcsere elősegítése terén; továbbá arra ösztönzi a tagállamokat, hogy alakítsanak ki célzott platformokat és többnyelvű internetes portálokat, amelyek célja tömör és könnyen hozzáférhető információ nyújtása az elismertetés lehetőségeiről, a működő integrációs programokról, és a felelős intézmények listájáról, emlékeztetve arra, hogy valamennyi uniós és EGT-tagállamnak van egy hivatalos, a felsőfokú tanulmányok és oklevelek elismerésével foglalkozó nemzeti információs központja, amely módot ad az egyetemi képesítések összehasonlítására; ebben az összefüggésben arra ösztönzi a tagállamokat, hogy mozdítsák elő ezt a szolgáltatást;

53.  emlékeztet a tagállamok különböző képzési és továbbképzési lehetőségeire és modelljeire, különös tekintettel a kettős képzési modellre, amely néhány tagállamban és a menekültek és menedékkérők körében nem vagy alig ismert, mégis az iskola, képzés és foglalkoztatás közötti folyamatos átmenet révén jelentősen hozzá tud járulni a menekültek munkaerő-piaci és társadalmi integrációjához, célzott képzést biztosítva a hiányszakmákhoz;

54.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő iránymutatásokat arra vonatkozóan, miként lehet a menekültek képzettségét és képességeit elismerni, ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy a képzés és képesítések megszerzése a menekültek származási országaiban számos esetben nem felel meg az európai képzési feltételeknek és szabályoknak; javasolja a Bizottságnak, hogy dolgozzon ki javaslatokat az elismerésre, amelyekkel a tagállamok a menekültek készségeit, képességeit, rátermettségét és ismereteit egyszerűbben, gyorsabban és jobban azonosítani tudja; e tekintetben utal a tagállamok munkaerő-piacainak különbözőségeire és különböző igényeire, és reméli, hogy így gyorsabban, egyszerűbben és hatékonyabban le tudják fedni a munkaerő-szükségleteket a megfelelő területeken, és egyidejűleg biztosítják a menekültek gyors munkaerő-piaci integrációját;

55.  felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg a kék kártyáról szóló irányelv felülvizsgálatát;

56.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak fokozniuk kell a diszkrimináció minden formája, az idegengyűlölet és a rasszizmus elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiket többek között azáltal, hogy felhívják a figyelmet a diszkriminációellenes jogszabályokra, továbbá azáltal, hogy támogatják a helyi hatóságok, a civil társadalmi szervezetek, a szociális partnerek és az esélyegyenlőséggel foglalkozó nemzeti szervek munkáját, továbbá fokozniuk kell erőfeszítéseiket a médiával és az európai polgárokkal folytatott kommunikáció terén, az alapvető európai értékekkel ellentétes mindennemű félretájékoztatás vagy idegengyűlölet elleni fellépés érdekében, amely erőfeszítések nagy mértékben elősegítik a menekültek társadalmi elfogadását és integrációját; ösztönzi a tagállamokat, hogy vegyék igénybe a Jogok, egyenlőség és polgárság program finanszírozási lehetőségeit a sokféleséget érintő képzés nyújtásához, illetve a munkaerő-piacra belépő menekültek és migránsok mint munkavállalók törvényes jogainak oktatásához és tájékoztatásához, hogy segítsék őket abban, hogy ne váljanak kizsákmányoló gyakorlatok vagy munkaadók áldozataivá; hangsúlyozza, hogy a többszörös megkülönböztetést figyelembe kell venni az összes migrációs és integrációs politikában;

57.  üdvözli a szociális partnerek által a háromoldalú szociális csúcstalálkozón résztvevő szociális partnerek által 2016. március 16-án kiadott, a menekültválságról szóló közös nyilatkozatot, amelyben rögzítik elkötelezettségüket és szándékukat arra vonatkozóan, hogy a kormányokkal és a többi részes féllel közösen a beilleszkedést támogató politikákat tervezzenek és dolgozzanak ki; úgy véli, hogy a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek olyan pótolhatatlan közvetítők, amelyek meghatározó szerepet játszanak a menekültek munkaerő-piaci és a társadalom egészébe való beilleszkedésében; ösztönzi a Bizottságot, hogy erősítse a szociális partnerekkel folytatott párbeszédet az érdekek kiegyensúlyozott képviselete alapján, a menekültek munkaerő-piaci és foglalkoztatási lehetőségeinek azonosítása céljából;

58.  felhívja a tagállamokat, hogy tanuljanak a városi szinten összegyűjtött tapasztalatokból és gyakorlatokból, és segítsék elő azok megosztását a befogadó munkaerő-piacok támogatása érdekében az összes lakos számára, ideértve a nemzetközi védelem kedvezményezettjeit is, és vonják be a városokat és a helyi önkormányzatokat a társadalmi és gazdasági befogadási szakpolitikák tervezésébe és végrehajtásába; úgy véli, hogy hatékonyabb partnerségre van szükség a különböző kormányzati szintek között, és hogy az uniós és nemzeti kezdeményezéseknek ki kell egészíteniük és erősíteniük kell a polgáraink valós igényeit célzó városi intézkedéseket; úgy véli, hogy a hatékony koordinációt megvalósító és a városokat bevonó helyes tagállami gyakorlatokat el kell ismerni és láthatóvá kell tenni;

59.  szükségesnek tartja, hogy a munkaügyi jogszabályokról és a megkülönböztetés-mentességről megfelelő képzésben részesüljenek a menekültek, valamint a hatóságok, annak biztosítása érdekében, hogy a menekülteket ne zsákmányolják ki be nem jelentett munkavégzési gyakorlatok, a munkaerő egyéb súlyos kizsákmányolási formái, valamint a munkahelyi megkülönböztetés révén;

60.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson pénzügyi támogatást a bevált gyakorlatok átadhatóságát és más körülményekhez igazítását biztosító olyan transznacionális rendszereknek, mint a kormányzás valamennyi szintjének és több érdekelt félnek a bevonásával működő, különböző érdekelt felek által uniós szinten tervezett és megvalósított személyközi mentorálási és képzési projektek, és biztosítsák a helyszínen való hatékony végrehajtásukat;

61.  felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a rasszizmus és idegengyűlölet elleni küzdelemről szóló kerethatározatot és a bűncselekmények sértettjeinek támogatásáról szóló új irányelvet, valamint biztosítsák a migránsok vagy menedékkérők ellen irányuló erőszak bármely fajtájára – többek között a nemi alapú erőszakra – való felbujtáskellő időben történő kivizsgálását és büntető eljárás alá vonását, az érintettek lakóhelyétől függetlenül;

62.  felhívja a figyelmet arra, hogy egyre erősebb a gyűlöletbeszéd, a migránsellenes érzések és az idegengyűlölő erőszak mind intézmények, mind magánszemélyek részéről;

63.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a diplomáciai kapcsolatok erősítésére és a menekültek származási országainak stabilizálásához szükséges valamennyi gazdasági és szociális intézkedés elfogadására, hogy saját hazájukban maradhassanak, illetve visszatérhessenek oda;

64.  kéri, hogy a lehető leghamarabb végezzen átcsoportosításokat az ESZA-ban, a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapban (AMIF), az ERFA-ban és a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapban (FEAD), hogy így jobban támogassa azon tagállamokat a rövidebb határidőben, amelyekre a legnagyobb teher hárul a menekültügyi válságban;

Kultúra, oktatás és sport

65.  hangsúlyozza annak sürgető szükségességét, hogy a kísérő nélküli kiskorúak külön védelemben részesüljenek a munkával kapcsolatos kizsákmányolással, erőszakkal és emberkereskedelemmel szemben; továbbá személyes mentorokra és célzott intézkedésekre van szükség, különösen a kiskorú lányok esetében, akik gyakran sérülékenyebbek, nagyobb mértékben ki vannak téve a kizsákmányolás, az emberkereskedelem és a szexuális erőszak veszélyének, és könnyebben rekednek az oktatási rendszeren kívül;

66.  felszólítja a Bizottságot, hogy növelje a kultúra, az oktatás és a képzés súlyát azokon az operatív intézkedéseken belül, amelyeket az európai migrációs stratégia keretében hajtanak végre; kéri a Bizottságot, hogy a kultúrák közötti párbeszéd tekintetében konkrét politikát fogadjon el;

67.  felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy az oktatásra, a képzésre, a kultúrára és a sportra vonatkozó korai, célzott intézkedések révén biztosítsanak elsőbbséget az integrációnak, továbbá a befogadó társadalmak előtt különösen a kiskorúak oktatáshoz való jogának menekültstátuszuktól függetlenül történő biztosítása – amint arról az ENSZ gyermek jogairól szóló egyezményének 22. cikke rendelkezik, a gyermek mindenek felett álló érdekeit tekintve alapvető szempontnak – terén álló kihívásoknak;

68.  kitart amellett, hogy tanulmányok készítése, kutatások végzése és statisztikák gyűjtése révén kimerítő elemzést kell végezni, amely alapján a legjobb javaslatokat lehet tenni a politikai kezdeményezésekre és fellépésekre annak megállapítása céljából, hogy a menekültekre vonatkozóan milyen oktatási és különösen felnőttoktatási stratégiára van szükség a menekültek jelenlegi képesítéseinek fényében;

69.  hangsúlyozza az ingyenes közoktatás, a kultúra, az interkulturális és vallások közötti párbeszéd, a formális és informális tanulás, az egész életen át tartó tanulás, valamint az ifjúság- és sportpolitika alapvető szerepét a menekültek és menedékkérők integrációjának és társadalmi befogadásának elősegítése terén, valamint a befogadó országok megértésének és szolidaritásának szerepét a rasszizmus, idegengyűlölet és szélsőségesség elleni küzdelem terén, továbbá a nagyobb kohézióval rendelkező és befogadóbb társadalom létrehozása terén, amelynek alapja a kulturális sokszínűség, a közös európai értékek előmozdítása, valamint az alapvető jogok védelme; hangsúlyozza a kulturális és nyelvi közvetítés biztosításának szükségességét abban az időszakban, amelyben a menekültek és menedékkérők kezdik megismerni a befogadó ország nyelvét, valamint kulturális és társadalmi értékeit;

70.  hangsúlyozza, hogy a sport a társadalmi és a kultúrák közötti párbeszéd előmozdításának eszközeként fontos szerepet tölt be azáltal, hogy előmozdítja a helyi népesség és a menekültek, illetve menedékkérők közötti pozitív kapcsolatokat, és felhívja az európai intézményeket és a tagállamokat, hogy hajtsanak végre a menekültek közös kulturális vagy sporttevékenységen keresztül történő társadalmi integrációját célzó programokat; ezért támogatja a sportszervezetek meglévő kezdeményezéseit, valamint a menekültek társadalmi integrációja céljából a sporttevékenységekkel foglalkozó különböző szervezetek körében ösztönzi a bevált gyakorlatok cseréjét;

71.  mélyen aggasztja a kulturális hálózatok jelenlegi eltűnése, amely a Kreatív Európa keretprogram új irányultságának tudható be;

72.  hangsúlyozza, hogy a menekülttáborokban működő oktatási intézmények, illetve az adott intézmény szerinti tagállam iskolarendszere közötti zökkenőmentes átmenethez hatékony eljárásokra van szükség;

73.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a tagállamok megkönnyítsék a menekült diákok iskolai beiratkozását az oktatás minden szintjén, és nagyobb erőfeszítést sürget a diákok szétosztása és a nemzeti oktatási rendszerekben való hatékony elhelyezésük érdekében;

74.  felszólítja az Uniót és a tagállamokat „oktatási folyosók” létrehozására, előmozdítva az európai egyetemekkel és a Mediterrán Egyetemek Uniójával (UNIMED) kötött megállapodásokat a konfliktusövezetekből érkező menekült diákok befogadására, az oktatáshoz való hozzáférésük megkönnyítése, valamint a kölcsönös támogatás és az önkéntesség előmozdítása érdekében; üdvözli a számos európai egyetem és azok partnerségei által ezzel kapcsolatban elfogadott kezdeményezéseket;

75.  üdvözli a non-profit intézmények által indított európai és nemzeti programokat, valamint magánkezdeményezéseket, amelyek segítséget nyújtanak a tudományos és más szakterületen tevékenykedő migráns egyetemi oktatóknak, valamint helyesli ezek fejlesztésének elősegítését és támogatásukat;

76.  felhívja a tagállamokat, hogy az integráció azonnali megkezdésének biztosítása érdekében nyújtsanak megoldásokat a gyakorlatközpontú, érthető előkészítő jellegű oktatási tájékoztatáshoz különböző nyelveken;

77.  felszólítja a tagállamokat, hogy az oktatási rendszerbe való bekerülésükkor nyújtsanak célzott támogatást a menekült és menedékkérő gyermekeknek és a fiataloknak, például intenzív nyelvtanfolyamokon és általános felkészítő programokon keresztül, beleértve a pedagógiai támogatást, hogy mielőbb becsatlakozhassanak a normál osztályokba; kiemeli, hogy kezelni kell az egyes csoportok – különösen a kísérő nélküli kiskorúak és az alapoktatásban nem részesült felnőttek – sajátos szükségleteit és sebezhetőségét;

78.  emlékezteti az Uniót és a tagállamokat arra a kötelezettségükre, hogy a nemzetközi rendelkezéseknek megfelelően vészhelyzetekben különleges védelmet biztosítsanak a kiskorúak – többek között a menekült gyermekek – részére, és különösen garantálják hozzáférésüket az iskolákhoz és oktatási létesítményekhez; üdvözli, hogy az Unió a humanitárius segítségnyújtásra fordított teljes 2016. évi költségvetésének 4%-át az oktatásra költi, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is szorgalmazzák nemzetközi szinten a szükséghelyzetben lévők oktatására fordított támogatás meglévő segélyprogramokon belüli növelését, tekintettel az Isztambulban 2016 májusában tartandó humanitárius csúcstalálkozóra;

79.  ajánlja, hogy a menekült gyermekek részére saját országuk nyelvén tartsanak kiegészítő nyelvórákat;

80.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy többek között az EU területén működő fogadóállomásokon és gyűjtőpontokon indítsanak el oktatási támogató intézkedéseket, főként a befogadó környezet kialakításának érdekében, amelyek támogatást nyújtanak azon humanitárius szervezetek és nem kormányzati szervezetek erőfeszítéseihez, amelyek a befogadó táborokban már elindítottak ösztönző és oktatási projekteket; fontosnak tartja, hogy segítséget és támogatást nyújtsanak valódi oktatási létesítmények fejlesztésére a menekülttáborokban, ideértve a harmadik országokban működő táborokat is;

81.  üdvözli az új ajánlattételi felhívásokat, amelyek az interkulturális párbeszédet, a kulturális és társadalmi befogadást és az integrációt célzó kulturális, oktatási, sportprogramokat, valamint ifjúsági mobilitási programokat támogatnak a Kreatív Európa és az Erasmus+ programok keretében; hangsúlyozza az olyan projektek alkalmazása előtt álló akadályok elmozdításának szükségességét, amelyek célja a menekültek integrációja, valamint annak szükségességét, hogy a programokhoz való hozzáférést mindenki számára megkönnyítsék;

82.  kéri a tagállamokat, hogy karolják fel a hatóságok, a nem kormányzati szervezetek, a szociális partnerek, a civil társadalmi szervezetek és a menekültek közösségei közötti fokozottabb együttműködés, politikai koherencia és párbeszéd biztosítását célzó kezdeményezéseket a kölcsönös ismeretek és megértés elmélyítése érdekében, valamint kéri a tagállamokat, hogy elemezzék a magas minőségű oktatáshoz való egyenlő hozzáférést biztosító további kezdeményezések indításának lehetőségét, amelyek révén a migránsok és menekültek pozitív oktatási környezetbe integrálhatók;

83.  hangsúlyozza a tanárok alapvető szerepét a menekült és migráns gyermekeknek és fiataloknak az oktatási rendszerbe való integrálása terén, és hangsúlyozza, hogy szükség van az erre szakosodott tanítókra, illetve az ez irányú továbbképzések oktatóira; erre tekintettel felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy mérlegeljék együttműködési csatornák létrehozását a tanárok részére, amelyek révén megoszthatják tapasztalataikat, lehetőségük nyílik a bevált gyakorlatok cseréjére és kölcsönös támogatást kapnak egymástól;

84.  felszólítja a tagállamokat, hogy segítsenek a migráns tanároknak és felsőoktatási oktatóknak oktatási megbízásokat találni abból a célból, hogy egyrészt javítsanak helyzetükön, másrészt megfelelően hasznosíthassák nyelvi és tanári készségeiket és tapasztalataikat az oktatási rendszerben;

85.  támogatja azt az elképzelést, hogy a tanárok részére információs szolgálatokat hozzanak létre, amelyek aktuális segítséget nyújtanak számukra az osztálytermeken belüli sokféleség különböző formáinak kezeléséhez, valamint a kultúrák közötti párbeszéd és az iránymutatás előmozdításához olyan esetekben, amikor konfliktusokba ütköznek vagy a radikalizálódás veszélyének kitett tanulókkal találkoznak; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy bővítsék a politikai ismeretek oktatásának lehetőségeit, és biztosítsanak megfelelő képzési lehetőségeket és tananyagot a menekülés okainak tisztázása, valamint a szélsőségesség elleni küzdelem eszközeiként;

86.  hangsúlyozza az iskolák által a tanácsadás, a nyelvi és kulturális közvetítés terén betöltött szerep fontosságát, beleértve a demokratikus értékek közvetítését az állampolgári ismeretek oktatása és aktív állampolgársági programok révén, továbbá az iskolák kulcsszerepét a tanulók – és családjuk – társadalmi és kulturális befogadása és integrációja felgyorsításának és biztosításának terén;

87.  üdvözli a Tanács arra irányuló döntését, hogy a 2015–2018. évre szóló kulturális munkatervben konkrét intézkedéseket szentel a kultúra, a művészetek és a kultúrák közötti párbeszéd által a bevándorlók integrációjában betöltött szerepnek, valamint számba veszi a tagállamokban alkalmazott bevált gyakorlatokat;

88.  hangsúlyozza, hogy a művészet integrációs eszközként való használatát jobban elő kellene mozdítani, valamint elő kellene segíteni és fokozni kellene a menekültek művészeti tevékenységekben való részvételét;

89.  üdvözli a Bizottság által létrehozott, a kultúrák közötti párbeszéddel, valamint a bevándorlók és a menekültek művészeteken és párbeszéden keresztül történő integrálásával foglalkozó új szakértői munkacsoportot(17), amely 2017 végén készül kiadni egy helyes gyakorlatokról szóló kézikönyvet;

90.  hangsúlyozza az oktatási alkalmazások, videók és feladatok, valamint a menekülteknek készült – oktatásuk és képzésük megkönnyítésére és kiegészítésére szolgáló – tanulási platformok előmozdításának és továbbfejlesztésének a jelentőségét;

o
o   o

91.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0176.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0317.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0105.
(4) HL C 36., 2016.1.29., 91. o.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0008.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0320.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0073.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0418.
(9) http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/note/join/2014/518768/IPOL-EMPL_NT%282014%29518768_EN.pdf
(10) HL L 337., 2011.12.20., 9. o.
(11) http://www.keepeek.com/Digital-Asset-Management/oecd/social-issues-migration-health/making-integration-work-humanitarian-migrants_9789264251236-en
(12) Lásd elfogadott szövegek, 2016.3.8., P8_TA(2016)0073.
(13) http://europa.eu/rapid/press-release_IP-15-6067_hu.htm
(14) http://www.europarl.europa.eu/news/hu/news-room/20131118IPR25534/A-k%C3%A9pvisel%C5%91k-j%C3%B3v%C3%A1hagyt%C3%A1k-az-%C3%BAj-koh%C3%A9zi%C3%B3s-politik%C3%A1t-325-milli%C3%A1rd-a-r%C3%A9gi%C3%B3knak
(15) COM(2015)0240.
(16) http://ec.europa.eu/avservices/video/player.cfm?ref=I107934
(17) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-14444-2015-INIT/hu/pdf


Szociális és környezetvédelmi normák, emberi jogok, és vállalati felelősségvállalás
PDF 404kWORD 157k
Az Európai Parlament 2016. július 5-i állásfoglalása a szociális és környezetvédelmi normákról, az emberi jogokról és a vállalati felelősségvállalásról szóló 2010. évi parlamenti ajánlások végrehajtásáról (2015/2038(INI))
P8_TA(2016)0298A8-0217/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2., 3., 6. és 21. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 11., 153., 191., 207. és 218. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 12., 21., 28., 29., 31. és 32. cikkére,

–  tekintettel a Bizottság közleményére: A mindenki számára előnyös kereskedelem: A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé (COM(2015)0497),

–  tekintettel a 10. WTO Miniszteri Konferencia végkövetkeztetéseire (MC10)(1),

–  tekintettel a Párizsi Megállapodásra (2015. november 30-tól december 11-ig)(2),

–  tekintettel az emberi jogoknak és a demokráciának a világban fennálló helyzetéről szóló, 2014. évi éves uniós jelentésre(3),

–  tekintettel „Az emberi jogok központi szerepének megőrzése az uniós menetrendben” című, a 2015–2019-es időszakra szóló, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó új uniós cselekvési tervre,

–  tekintettel az emberi jogok hatásainak elemzésére vonatkozó irányelvekre a kereskedelemmel kapcsolatos szakpolitikai kezdeményezések hatásvizsgálataiban(4),

–  tekintettel az Európai Parlament Tematikus Főosztálya által 2015-ben közzétett, „Emberi jogi és demokráciazáradékok nemzetközi megállapodásokban” című tanulmányra,

–  tekintettel az ENSZ közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott állásfoglalásra: Világunk átalakítása: A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend(5)

–  tekintettel az Európai Közösségbe irányuló faanyag-behozatal FLEGT engedélyezési rendszerének létrehozásáról szóló, 2005. december 20-i 2173/2005/EK tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról szóló, 2012. október 25-i 978/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel az OECD multinacionális vállalatok számára szóló iránymutatásaira(8),

–  tekintettel az OECD-nek a konfliktusok által érintett vagy nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási lánca tekintetében követendő kellő gondosságról szóló útmutatására(9),

–  tekintettel az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek végrehajtásának jelenlegi állásáról szóló, 2015. július 14-i bizottsági munkadokumentumra (SWD(2015)0144),

–  tekintettel a Bizottság „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011-14)” című közleményére (COM(2011)0681),

–  tekintettel az UNCTAD fenntartható fejlődést szolgáló beruházáspolitikai keretére (2015)(10),

–  tekintettel az Európai Parlament Tematikus Főosztálya által kiadott „Az EU kereskedelempolitikája: a nemi aspektus figyelmen kívül hagyásától a nemek közötti egyenlőség figyelembevételéig’ című tanulmányra,

–  tekintettel a demokratikus és méltányos nemzetközi rend előmozdításával foglalkozó független szakértő negyedik jelentésére – az ENSZ főtitkárának 2015. augusztus 5-én a közgyűléshez benyújtott megjegyzése (A/70/285),

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel az ENSZ 64/292. számú határozatára, amelyben az Egyesült Nemzetek közgyűlése alapvető emberi jogokként ismeri el a vízhez és a szennyvízelvezetéshez való jogot, és deklarálja azt is, hogy a vízhez és a szennyvízelvezetéshez való jog elengedhetetlen minden emberi jog érvényesüléséhez,

–  tekintettel a Right2Watereurópai polgári kezdeményezés nyomon követéséről szóló, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel „az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című, 2010. november 25-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel „a nemzetközi kereskedelempolitikáról az éghajlatváltozás által támasztott követelmények összefüggésében” című, 2010. november 25-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az Európai Parlament C. Tematikus Főosztálya által 2014-ben közzétett, „A nemek közötti egyenlőség érvényesítése az Európai Parlament bizottságaiban és küldöttségeiben” című tanulmányra,

–  tekintettel az Emberi Jogi Tanács 26/9. számú állásfoglalására(15), amelyben úgy döntött, „hogy létrehoz egy nyitott, kormányközi munkacsoportot, amely a transznacionális vállalatokkal és egyéb üzleti vállalkozásokkal foglalkozik az emberi jogok tekintetében, és amelynek az lesz a feladata, hogy kidolgozzon egy nemzetközi szinten kötelező érvényű dokumentumot, amely a nemzetközi emberi jogi jogszabályok területén szabályozza a transznacionális vállalatok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységeit”,

–  tekintettel az Unió 978/2012/EU rendeletben előírt, megreformált általános vámkedvezmény-rendszerére (GSP),

–  tekintettel „az általános vámkedvezmény-rendszerről a 2014–2015-ös időszakra vonatkozóan” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági jelentésre (COM(2016)0029),

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre, a multinacionális vállalatoknak szóló OECD-iránymutatások felülvizsgált változatára, a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú ILO-nyilatkozatra, a Nemzetközi Integrált Jelentéstételi Tanács keretrendszerére, az ENSZ Globális Megállapodásának tíz alapelvére, és a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatos iránymutatásokat tartalmazó ISO 26000 szabványra,

–  tekintettel a kellő gondosságról szóló, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket előmozdító francia törvénytervezetre, valamint Juncker elnök G7-csúcstalálkozón tett nyilatkozatára;

–  tekintettel a jelenleg az ENSZ Felelős Befektetési Elvei (PRI) és az ENSZ Globális Megállapodás keretében zajló „Hosszú távú értékteremtés a vállalatok és befektetők számára” elnevezésű projektre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0217/2016),

A.  mivel a Parlament a Bizottság részére ajánlásokat adott ki a szociális és környezetvédelmi normákra, az emberi jogokra és a társadalmi felelősségvállalásra vonatkozóan 2010-ben; mivel ezen ajánlások közül számosat megvalósítottak, de voltak olyanok is, amelyeket nem;

B.  mivel a Parlament társjogalkotóként jár el az Unió közös kereskedelmi politikájának végrehajtását meghatározó keretre vonatkozó intézkedések esetében; mivel az Unió által megtárgyalt kereskedelmi valamennyi megállapodás ratifikálásához szükség van a Parlament jóváhagyására, mivel a Parlament ajánlásainak megvalósítása ezért elengedhetetlenül szükséges a Bizottság által a közös kereskedelmi politika területén vállalt bármely kezdeményezés sikerének biztosítása érdekében;

C.  mivel a kereskedelem kiemelt szerepet játszik az üzleti lehetődések népszerűsítésében, a jólét megteremtésében és a foglalkoztatás arányának növelésében, továbbá előmozdítja a gazdasági fejlődést, a társadalmi előrehaladást, az életszínvonal és az életminőség javulását, valamint az emberi jogi normák hosszú távon történő javítását;

D.  mivel az Unió kiemeli szilárd, „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégiájában is megerősített kötelezettségvállalását a fenntartható fejlődés, az emberi jogok és jó kormányzás olyan ösztönzők általi elősegítése mellett, mint amilyen a GSP+ és a preferenciális piaci hozzáférésről szóló rendelkezések az olyan országokban, amelyek elkötelezték magukat az azon területekre vonatkozó fő nemzetközi egyezmények végrehajtása mellett;

E.  mivel az EU képes pozitívan hozzájárulni az emberi jogok fokozottabb tiszteletben tartásához, valamint a fenntartható fejlődéshez globálisan a kereskedelmi politikáján keresztül; mivel a Bizottságnak e célt szem előtt tartva kell folytatnia tevékenységeit; mivel a kereskedelmi és befektetési megállapodások hatást gyakorolnak az emberi jogokra és a fenntartható fejlődésre, ezért úgy kellene megtervezni azokat, hogy támogassák a társadalmi és környezetvédelmi haladást, garantálva, hogy az európai normák ne csökkenjenek, valamint hogy az emberi jogokat, a szociális és környezetvédelmi normákat tiszteletben tartsák;

F.  mivel a nemzetközi vállalatok kereskedelmi tevékenysége és külföldi beruházásai hozzájárulnak az emberi és szociális jogok, valamint a munkavállalói jogok iránti nagyobb elkötelezettséghez azokban az országokban, ahol a vállalatok tevékenységet végeznek;

G.  mivel a Parlament hozzájárulása ajánlásainak hatékony végrehajtása tükrében mérhető; mivel a megállapodások megvalósítását rendszeresen nyomon kell követni annak ellenőrzése érdekében, hogy a kereskedelmi megállapodásokban vállalt célokat és kötelezettségeket, elsősorban az emberi jogok védelme terén betartják-e;

H.  mivel az EUMSZ 208. cikke szerint az Uniónak és tagállamainak törvényes kötelessége politikáit összehangolni a fejlesztési célokkal;

I.  mivel a új kereskedelmi és befektetési stratégiára irányuló, „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című javaslata elismeri a kereskedelem, az emberi jogok, valamint a társadalmi és környezetvédelmi normák közötti kapcsolatot, és ragaszkodik ahhoz, hogy ezeket a jogokat és normákat az uniós gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok szerves részévé kell tenni;

J.  mivel a transznacionális globális kiskereskedők és vállalkozások felelősséget viselnek azért, hogy elősegítsék a termelő országokban a munkakörülmények és a bérek javítását;

K.  mivel a nők jogai az emberi jogok részét képezik; mivel a nemek közötti egyenlőség kérdése a kereskedelmi megállapodások fenntartható fejlesztéséről szóló fejezetek közé tartozik; mivel a kereskedelmi és beruházási megállapodások konkrét hatásai a nemek közötti egyenlőtlenség miatt másképp érintik a nőket, mint a férfiakat, és mivel a fenntartható és inkluzív fejlődésnek, növekedésnek és a kereskedelmi megállapodásoknak ki kell térniük az emberi jogokra (a különböző nemek szempontjából is);

L.  mivel a 2030-as fenntartható fejlődési ütemterv elismeri a kereskedelmi politikák jelentős befolyását, amit a céljai megvalósítására gyakorolnak azzal, hogy számos politikai területet lefednek, így például a származási szabályokat, az élelmiszerek és az árupiacok szabályozását és a nemek közötti egyenlőséget;

M.  mivel annak lehetősége, hogy a GSP és a GSP+ rendszerrel biztosítható az emberi és munkajogi egyezmények ratifikálása és végrehajtása a fejlődő országokban, javítható azzal, ha a gazdasági ösztönzőket az alapvető emberi és munkajogi egyezmények tényleges elfogadásához és megvalósításának folyamatos felügyeletéhez kötjük;

N.  mivel a Rana Plaza katasztrófa eredményeként az Unió a bangladesi kormánnyal és az ILO-val együttműködve globális megállapodás hozott létre a munkajogok és gyári biztonság növelésére Bangladesben, melynek célja a munka-, egészségügyi és biztonsági körülmények javítása a dolgozók számára; mivel ezen erőfeszítéseknek köszönhetően a közvélemény jobban odafigyel e kérdéskörre, továbbá innovatív megoldások születtek a kereskedelemmel és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kérdésekben, mint amilyen például a bangladesi tűz- és épületbiztonsági egyezmény;

O.  mivel a magánszektornak az állami szektorral együtt elő kell segítenie a fenntartható fejlődést; mivel a vállalatoknak mind szociális, mind ökológiai szempontból felelősen kell eljárniuk; mivel az Unió új generációs kereskedelmi és beruházási megállapodásainak fenntartható fejlődésről szóló fejezetei a megállapodásban részes felektől az emberi jogok, valamint a szociális és környezetvédelmi normák védelmére, a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó kötelezettségek vállalását és betartását kérik; mivel ezek a fejezetek rámutattak, hogy az EU egymást követő kereskedelmi megállapodásainak törekvései eltérő szintűek; mivel a Bizottságot a lehető legmagasabb szintű törekvések megvalósítására kell ösztönözni;

P.  mivel a Bizottság 2015-ös, „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégiája a kereskedelmet és a fenntartható fejlődést az Unió elsődleges céljává teszi; mivel ahhoz, hogy ez a stratégia megfelelő lökést tudjon adni a kereskedelemnek és a fenntartható fejlődésnek, a Bizottságnak ezt a rendkívül üdvözlendő törekvését határozott és tényleges intézkedésekké kell alakítania;

Q.  mivel az ENSZ Felelős Befektetési Elvek és az ENSZ Globális Megállapodása „hosszú távú értékteremtés a vállalkozások és a befektetők számára” című projektje tanúsítja, hogy Európa és a világ gazdaságának fellendülése összeegyeztethető a szociális igazságosság, a környezeti fenntarthatóság és az emberi jogok tiszteletben tartásának elvével, sőt ezek kölcsönösen erősítik egymást;

R.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikke kimondja, hogy a „közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni”;

S.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikke megerősíti, hogy az Európai Unió külső fellépései olyan elvekre épülnek, mint a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek;

T.  mivel egyrészt a kereskedelem és az emberi jogok, másrészt a társadalmi és környezetvédelmi normák közötti kapocs az uniós gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok szerves részévé vált; mivel az Unió emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos politikáját a harmadik országokban továbbra is érvényesíteni kell a külső dimenzióval bíró egyéb uniós politikák, többek között a kereskedelempolitika révén; mivel az Uniónak fel kell használnia a kereskedelmi politikát arra, hogy magas szintű globális normákat érvényesítsen az emberi és szociális jogok, a fogyasztóvédelem és a környezetvédelem terén;

U.  mivel a kereskedelempolitika és az ambiciózus kereskedelmi megállapodások előmozdítják és megerősítik a globális szabályokon alapuló kereskedelmi rendszert; mivel a kereskedelmi megállapodások megkötése előtt megbízható és átlátható módon meg kell vizsgálni az emberi jogi kérdéseket; mivel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek a többi vonatkozó eszközzel együtt – beleértve a vállalatok társadalmi felelősségvállalását is – a kereskedelempolitikával kapcsolatos emberi jogi rendelkezések előmozdítását célozzák;

V.  mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2014. június 26-án határozatot fogadott el egy nemzetközi kormányközi munkacsoport felállításáról, melynek feladata, hogy elindítsa a transznacionális és egyéb vállalatok tevékenységét a nemzetközi jog keretében szabályozó, jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz kialakításához vezető folyamatot;

W.  mivel a kereskedelem és az emberi jogok kölcsönösen erősíthetik egymást, és az üzleti világ – amennyiben rá van kényszerítve az emberi jogok tiszteletben tartására – fontos szerepet játszhat az emberi jogok, a demokrácia, a környezetvédelmi normák és a vállalati felelősségvállalás előmozdításában; mivel az Unió vezető szerepet játszott egy sor olyan globális kezdeményezés megtárgyalásában és végrehajtásában, amely a globális felelősségre irányul, amely együtt jár a nemzetközi normák – köztük a társadalmi igazságosság, a környezeti fenntarthatóság és az emberi jogok – tiszteletben tartásával; mivel elismert tény, hogy a globális tevékenységet folytató, és például a megkülönböztetéstől mentes vállalati kultúra alkalmazásával példát mutató európai vállalatok hosszú távon pozitív hatást fejtenek ki az emberi jogok terén; mivel az emberi jogok védelmén és érvényesítésén alapuló kereskedelmi kapcsolatok megerősítése a kölcsönös megértést és az olyan közös értékeket erősíti, mint a jogállamiság, a jó kormányzás és az emberi jogok tiszteletben tartása;

Általános elvek

1.  arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével kapcsolatos megközelítést integrálják valamennyi szakpolitikájukba, ideértve az EU kereskedelmi stratégiáját is, valamint garantálják többek között a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezménynek (CEDAW) való hatékony megfelelést; arra kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a nemek közötti egyenlőséggel összefüggő vetületeket az Unió kereskedelmi stratégiájának hatásvizsgálata során a nők jogai tekintetében, továbbá felkéri a Bizottságot, hogy a hatályos kereskedelmi és beruházási megállapodásokat módszeresen értékelje a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatások azonosítása érdekében;

2.  arra kéri a Bizottságot, hogy biztosítson nagyobb koherenciát a fejlesztés tekintetében, biztosítsa a szakpolitikák hatékony értékelését és a fejlesztéstámogatási és a kereskedelmi politika közötti koordinációt, tovább segítse elő, hogy valamennyi részes fél tartsa tiszteletben az emberi jogokra, a nemek közötti egyenlőségre, a munkajogra és a környezet védelmére vonatkozó nemzetközi normákat;

3.  kéri az EU-t, hogy játsszon aktív szerepet az ENSZ közgyűlésének hetvenedik ülésén elfogadott, a fenntartható fejlődés 2030-ig szóló programja 17 fenntartható fejlesztési céljának megvalósításában;

4.  arra kéri az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy kötelező érvényű intézkedésekkel biztosítsák, hogy a vállalatok ott fizessenek adót, ahol a gazdasági tevékenységek lezajlanak és az érték létrejön, valamint hogy támogassák a magánszektor országonkénti beszámolási kötelezettségét, ahogyan azt az OECD szorgalmazza, valamint mozdítsák elő a jó kormányzást például az adóügyek és a hatékony adóbehajtás terén; kéri továbbá a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy ez a kérdéskör prioritásnak minősüljön a politikáról folyó (politikai szintű fejlesztési és kereskedelmi) párbeszéd napirendjében, továbbá támogassák a civil szervezetek szerepvállalását az adóügyi kormányzás nyilvános vizsgálatában és az adócsalásokat érintő ügyek felügyeletében; úgy véli, hogy a vállalatok adózási politikáját a vállalati társadalmi felelősségvállalás részének kellene tekinteni, és az a véleménye, hogy az adóelkerülés vagy az adóparadicsomok adta lehetőségek kihasználása nem egyeztethető össze a társadalmi szempontból felelős magatartással;

5.  elismeri, hogy a közös javakhoz – például a vízhez, az egészségvédelemhez és az oktatáshoz – való hozzáférés fontos elemei egy állam azon képességének, hogy garantálni tudja a szociális jogokat és az emberi jogok tiszteletben tartását;

6.  hangsúlyozza, hogy az, hogy az Unió olyan régóta figyelembe veszi a társadalmi és környezetvédelmi kérdéseket kereskedelmi diplomáciai tevékenysége során, már jelentős előnybe helyezi egyéb nagy globális kereskedelmi szereplőkkel szemben; felhívja a figyelmet arra, hogy kereskedelmi partnereink emberi jogi kötelezettségvállalásai szilárd alapot biztosítanak a folyamatos párbeszédhez, az együttműködési folyamathoz és a fokozatos fejlődéshez hosszú távon;

7.  hangsúlyozza a kereskedelem és külföldi befektetések fontosságát, mivel ezek fontos eszközei a gazdasági növekedésnek, a fenntartható fejlődésnek, a jó irányításnak és az emberi jogok védelmének;

8.  emlékeztet arra, hogy a kereskedelem és a külföldi közvetlen befektetések növelik a jólétet a szegényebb országokban; emlékeztet arra, hogy nem elhanyagolható az összefüggés a nagyobb jólét és mind az emberi és szociális, illetve munkavállalói jogok erőteljesebb védelme, mind pedig a magas szintű környezetvédelem között;

9.  emlékeztet, hogy az Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy a harmadik országokkal folytatott kapcsolataiban következetesen előmozdítja és tiszteletben tartja az emberi jogokat és a demokráciát valamennyi szakpolitikájában, ideértve a kereskedelempolitikát és valamennyi vonatkozó külső pénzügyi eszközét;

10.  ezért javasolja, hogy az Unió kereskedelmi stratégiája legyen a demokratikus értékek harmadik országokban történő előmozdításának eszköze; ezért üdvözli a kereskedelmi megállapodások és kereskedelmi kedvezményről szóló programok mint az emberi jogokat előmozdító, a kényszermunkát és a gyermekmunkát felszámoló, valamint az élelmezésbiztonságot és az egészséghez való jogot, a fenntartható fejlődést, valamint magas szintű biztonsági és környezetvédelmi normákat és gazdasági lehetőségeket garantáló eszközök megerősítését;

Emberi jogok, környezeti és szociális normák multilaterális szinten

11.  emlékeztet arra, hogy az Uniónak fokozott multilaterális szintű együttműködést kell kialakítania, továbbá megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy vegye át a vezető szerepet a WTO irányításának átalakításában, különösen az alábbi célok elérése érdekében:

   a) a hatékony együttműködés és a rendszeres párbeszéd megerősítése a WTO és az érintett ENSZ-ügynökségek, például az Emberi Jogi Főbiztosság, a Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet között, különösen azzal, hogy az ILO-nak megfigyelői státuszt adnak a WTO-n belül, valamint bevonják a nemzetközi emberi jogi és munkaügyi egyezmények megsértésével kapcsolatos kereskedelmi vitákba; úgy véli, hogy az ILO-t továbbra is be kell vonni a bilaterális, multilaterális és plurilaterális kereskedelmi megállapodásokba;
   b) a WTO kereskedelempolitikai felülvizsgálati mechanizmusainak megreformálása, hogy azok foglalják magukba az ILO, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa és a MEA-k útmutatásain alapuló szociális, környezetvédelmi és emberi jogi területtel kapcsolatos dimenziókat, és támogassák a fenntartható fejlődést, különösen azzal, hogy a WTO-nál a már létező Kereskedelmi és Környezetvédelmi Bizottság mellett felállít egy Kereskedelemmel és Tisztességes Munkával Foglalkozó Bizottságot, ahogyan azt a 2010. ajánlások szorgalmazták;
   c) annak értékelése, hogy a WTO Kereskedelmi és Környezetvédelmi Bizottsága milyen mértékben tett eleget a WTO 1994. április 15-én Marrakesben elfogadott kereskedelmi és környezetvédelmi miniszteri határozatában meghatározott kötelezettségeinek, valamint annak ismertetése, hogy – különösen az éghajlatváltozás enyhítéséről és az ahhoz való alkalmazkodásról, valamint a WTO-ról folyó globális párbeszéd összefüggésében – milyen további lépésekre van szükség, ahogyan azt a Parlament eredetileg is kérte;
   d) konstruktív részvétel az emberi jogok és üzleti szféra kapcsolatáról szóló szerződéssel foglalkozó ENSZ munkacsoport munkájában a súlyos vállalati emberi jogi jogsértések jogorvoslat révén történő kezeléséről szóló tanulmányt alapján, amelyet az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala készített;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy aktívan támogassa a WTO további reformjait annak érdekében, hogy felelős módon tudja meghatározni a globális ellátási lánc fenntartható irányításának többoldalú szabályait, amelyeknek különösen az alábbiakat kell magukba foglalniuk:

   a) az ellátási lánc hatékony és végrehajtható átvilágítására és az átláthatóságra vonatkozó követelmények, az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekre építve;
   b) egészségügyi és biztonsági normák, melyek figyelembe veszik a dolgozók biztonsági bizottságokhoz való jogát;
   c) szociális védelmi minimum;
   d) az ILO alapvető munkaügyi normáinak tiszteletben tartása;

13.  megismétli annak biztosítására vonatkozó kérését, hogy a párizsi megállapodás keretében a felek által elfogadott vagy az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye 3. és 4. cikkében foglalt elvekkel vagy kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos intézkedéseket az is garantálja, hogy jogilag szilárdabb védelmet biztosítanak a kereskedelmi megállapodások szabályozásához való jognak;

14.  sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az olyan módszerek kifejlesztésére irányuló munkát, amelyek gyártási és feldolgozási mód alapján különbséget tesznek az egyes termékek között, illetve gyorsítsa fel a kereskedelmi megállapodásokon belüli fenntarthatósági kritériumok kidolgozását;

15.  arra kéri a tagállamokat, hogy fokozzák a törekvéseiket a fosszilis tüzelőanyagokra vonatkozó támogatások megszüntetésére irányuló kötelezettségvállalásuk teljesítésére a G20-ak kötelezettségvállalásaival összhangban;

16.  úgy véli, hogy a kereskedelempolitika nagyobb mértékben hozzájárulhatna az energetikai átálláshoz és az Unió kereskedelmi eszközeinek támogatniuk kellene a megújuló energiák létrejöttét és fejlesztését, valamint a környezetvédelmi termékek és technológiák létrehozását Európában; elismeri a Bizottság azon törekvéseit, hogy többoldalú megállapodást köt a zöld termékekről (a környezetvédelmi árukról szóló megállapodás - EGA) és kéri, hogy a tárgyalások eredményezzenek ambiciózus és kiegyensúlyozott megállapodást; felkéri a Bizottságot, hogy az EGA-tárgyalások keretén belül dolgozzon ki a „zöld termékek” meghatározásához szükséges mennyiségi vagy minőségi követelményeket, és az EGA-tárgyalások során egy hiteles és átlátható módszertan alkalmazását támogassa; arra kéri továbbá a Bizottságot, hogy kellő mértékben vegye figyelembe a zöld termékek kereskedelmét befolyásoló tényezőket, pl. a dömpingellenes szakpolitikákat a megújulóenergia-ágazatban, a szellemi tulajdonjogi rendszereket, a szűkös finanszírozási programokat és az olyan nemzeti környezetvédelmi szakpolitikákat is, amelyek megteremtik az igényt ilyen termékekre;

Emberi jogok, környezeti és szociális normák bilaterális szinten

17.  üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy előzetes és utólagos fenntarthatósági hatásvizsgálatot végezzen az összes kereskedelmi megállapodáshoz, összhangban a kereskedelemmel kapcsolatos szakpolitikai kezdeményezések hatásvizsgálataiban vizsgált emberi jogi hatások elemzésére vonatkozó irányelvekkel; ennek kapcsán felhívja a Bizottságot, hogy

   a) valamennyi jelenlegi és jövőbeni tárgyalás esetében alkalmazza az iránymutatásokat a fenntarthatósági hatásvizsgálatok kidolgozásakor;
   b) a fenntarthatósági hatásvizsgálatokban érvényesítse az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó által kidolgozott irányelveket is;
   c) vegye figyelembe a kereskedelmi és beruházási megállapodások által a különösen kiszolgáltatott emberekre, például a kisebbségi csoporthoz tartozókra, a földrajzilag elszigetelten élőkre, a szegényekre vagy a társadalmi kirekesztésben élőkre gyakorolt hatásokat; mindenképpen emlékeztet e tekintetben az Európai Bizottság azon vállalására is, mely szerint megvizsgálja a szabadkereskedelmi megállapodások hatását az európai legkülső régiókra;
   d) biztosítsa a civil társadalmi szervezetek és szociális partnerek megfelelő részvételét a fenntarthatósági hatásvizsgálatok kidolgozásában, valamint vonja be az Európai Parlamentet a folyamat valamennyi szakaszába;
   e) teljes mértékben vegye figyelembe ezen értékelések eredményeit a tárgyalások során;
   f) biztosítsa a fenntarthatósági hatásvizsgálatok megfelelő időben történő közzétételét, hogy még a megszövegezésük előtt közölni lehessen a tárgyalási pozíciókat, és hogy a nyilvánosság és választott képviselőik megfelelően áttanulmányozhassák a tervezett megállapodást;

18.  tudomásul veszi az európai ombudsman következtetéseit a Bizottság azon döntéséről, hogy véglegesíti a megállapodást Vietnammal, még mielőtt lezárult volna az emberi jogi hatásvizsgálat, továbbá sürgeti a Bizottságot, hogy amint lehet, végezze el ezt az emberi jogokra vonatkozó hatásvizsgálatot annak érdekében, hogy a Parlament megalapozott döntést hozhasson;

19.  ismételten támogatásáról biztosítja a kereskedelmi megállapodások emberi jogi feltételekhez kötését, és emlékeztet rá, hogy az emberi jogi záradékokat tiszteletben kell tartani és végre kell hajtani; üdvözli a Bizottság és a Tanács azon törekvéseit, hogy ilyen, jogilag kötelező érvényű emberi jogi záradékokat iktassanak be valamennyi kereskedelmi és beruházási megállapodásba a közös megközelítés szerint, és kéri a Tanács közös megközelítésének közzétételét; megállapítja, hogy még nem minden uniós megállapodás tartalmaz emberi jogi záradékokat, és kéri, hogy az EU többi partnerével folyamatban lévő kereskedelmi tárgyalások és különösen a TTIP-vel kapcsolatos tárgyalások során legyen biztosított egy jogilag kötelező emberi jogi záradék felvétele a szövegbe;

20.  úgy véli azonban, hogy a jelenlegi záradékok csak korlátozott hatást értek el az emberi jogi kötelezettségek és vállalások teljesítése tekintetében; felkéri ezért a Bizottságot és a Tanácsot az alábbi kiigazítások megtételére:

   a) kereskedelmi védzáradékok szerepeltetése annak érdekében, hogy az emberi jogi záradékok rendelkezéseinek bizonyított megsértése esetén meg lehessen őrizni minden egyes fél azon képességét, hogy teljesíteni tudja emberi jogi kötelezettségeit azokon a területeken, amelyeken elsősorban felelős,
   b) a társulási megállapodásokban szereplő emberi jogi záradékok rendszeres és mélyre ható nyomon követése, elsősorban a Bizottság és az EKSZ által a Parlament készített, az emberi jogok partnerországok általi tiszteletben tartásáról szóló rendszeres közös jelentés közzététele révén, valamint egy intézményközi bizottság létrehozása révén;
   c) annak vizsgálata, hogy valamennyi uniós kereskedelmi megállapodáshoz kapcsolódóan létre lehet-e hozni egy emberi jogi bizottságot annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az megállapodással kapcsolatos emberi jogi kérdések komoly és rendszeres nyomon követését; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy továbbra is be kell vonni a polgárokat az átláthatóságra irányuló tárgyalásokba;
   d) annak biztosítása, hogy az EU rendelkezik olyan hazai jogorvoslati rendszerrel, amely lehetővé teszi a panasztételt a kereskedelmi megállapodások és az emberi jogi záradékok megsértése esetén;

21.  emlékeztet 2010. évi ajánlásában foglalt kérésére, hogy az uniós kereskedelmi megállapodások, akár két-, akár többoldalúak, tartalmazzanak átfogó, érvényesíthető és ambiciózus fejezeteket a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről; kiemeli a különböző uniós kereskedelmi megállapodásokban alkalmazott, a fenntartható fejlődésről szóló fejezetek közötti eltéréseket; kéri a Bizottságot, hogy a lehető legmagasabb szintű következetességet biztosítsa a kereskedelmi tárgyalások során, és vezessen be az alábbiakat tartalmazó TSD fejezeteket:

   a) kötelezettségvállalás minden egyes fél részéről arra, hogy ratifikálják és hatékonyan végrehajtják a nyolc alapvető és a négy kiemelt ILO-egyezményt, valamint a nemzetközi multilaterális környezetvédelmi megállapodásokat;
   b) az emberi jogi záradékok és a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetek bevonása az általános vitarendezés hatálya alá a megállapodás többi elemével azonos módon, ahogyan azt a 2010. évi ajánlások is szorgalmazták az emberi jogi, szociális és környezeti normák betartásának biztosítása érdekében;
   c) azon lehetőség biztosítása, hogy a szociális partnerek és a civil társadalom egy panasztételi eljárás révén fellebbezhessen és jogorvoslati igényt nyújthasson be;
   d) visszatartó erejű intézkedések – akár pénzbeli jogorvoslatok formájában is – a szerződésben szereplő fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezet bizonyított és súlyos mértékű megsértése esetén; ilyen intézkedéseket lehetne tenni végső lehetőségként bizonyos, a megállapodás által nyújtott kereskedelmi előnyök ideiglenes lassítása, csökkentése vagy akár felfüggesztése révén a szóban forgó normák súlyos, folytatólagos megsértése esetén, a partnerekkel közös cselekvési tervek létrehozása pedig segíthet korrigálni a kereskedelmi és beruházási megállapodásokban szereplő egyes kötelezettségek elmulasztását;

22.  megismétli arra irányuló kérését, hogy hozzanak létre a fenntartható fejlődéssel foglalkozó fórumokat vagy konzultációs csoportokat a megállapodások kidolgozásának, megtárgyalásának és végrehajtásának különböző szakaszaiban; emlékeztet rá, hogy valamennyi belső tanácsadó csoportnak teljes mértékben függetlennek kell lennie, és megfelelő forrásokkal kell rendelkeznie; tudomásul veszi az Unió által a meglévő kereskedelmi megállapodások keretében felállított belső tanácsadó csoportok résztvevői által gyakran hangoztatott kritikát, mely szerint tanácskozásaiknak nincs gyakorlati hatása, és az alábbi intézkedéseket javasolja a Bizottságnak;

   a) egy olyan jelentéstételi rendszer kialakítása, amely lehetővé teszi, hogy a Parlament értékelje a tanácsadó csoportok munkáját;
   b) szisztematikus és részletes válaszadás az uniós belső tanácsadó csoportok kifogásaira, és az uniós civil társadalmi szervezetek és szociális partnerek által ennek keretében javasolt kezdeményezések megfelelő nyomon követése;
   c) alapvető logisztikai rendelkezések szerepeltetése a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetekben a hatékony végrehajtás érdekében, hiszen ezek a szempontok bizonyos esetekben komoly akadálynak bizonyultak, továbbá kísérő intézkedések, például technikai segítségnyújtás és együttműködési programok szerepeltetése;

23.  az alulról építkező szervezetek felé történő elszámoltathatóságot és átláthatóságot szorgalmazza a nemzetközi kereskedelmi szabályok és a nemzeti kereskedelmi szakpolitikák kidolgozása során, és ezzel egyidejűleg a munkavállalói jogok, az emberi jogok és köztük a nők jogainak tiszteletben tartása során a következetesség biztosítását;

24.  kéri a Bizottságot, hogy a Parlamentet jobban vonja be a kereskedelmi és beruházási megállapodások végrehajtásának nyomon követésébe az emberi jogok, valamint a szociális és környezetvédelmi normák tiszteletben tartása terén, továbbá kéri a Tanácsot, hogy konzultáljon a Parlamenttel a megállapodások alkalmazásának megváltoztatására vagy akár felfüggesztésére vonatkozó döntések során, amennyiben ez szükséges;

Emberi jogok, környezeti és szociális normák unilaterális szinten

25.  üdvözli az új általános vámkedvezmény-rendszer (GSP) 2014. január 1-jei hatálybalépését (978/2012/EU rendelet) és a 2014–2015 közötti időszakra vonatkozó GSP nyomon követéséről szóló első jelentés közzétételét; úgy véli, hogy a kereskedelmi politikát eszközként kell használni szigorú szociális és környezetvédelmi normáknak az Unió partnerországaiban történő előmozdítása érdekében, ezért az alábbi korrekciós intézkedések megtételére kéri a Bizottságot:

   a) egy felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása vagy a 978/2012/EU rendelet jövőbeni felülvizsgálata révén pontosítsa a nemzetközi egyezmények „tényleges végrehajtásának súlyos mulasztása”, valamint az „elvek durva és szisztematikus megsértése” fogalmának meghatározását;
   b) minden érintett felügyelő szerv véleményét kérje ki, hogy megfelelően fel tudja mérni a GSP-rendeletben hivatkozott nemzetközi egyezmények betartását; elsősorban az ILO Egyezmények és Ajánlások Alkalmazását Felügyelő Szakértői Bizottságának véleményeire összpontosítson a kereskedelmi kedvezmények a GSP-rendelet szerinti nyújtásának és felfüggesztésének tekintetében;
   c) a 978/2012/EU rendelet közelgő felülvizsgálata keretében javasolja a jogosult országok által vállalt kötelezettségek nyomon követését; a szociális partnereknek és civil társadalmi szervezeteknek hivatalos szerepet kellene adni a GSP és GSP+ felügyeletében, elsősorban egy olyan eljárás keretében, amelynek révén meghallgatnák és megválaszolnák a Bizottságnak kifejtett a aggodalmakat;
   d) a 2010. évi kérésnek megfelelően a felülvizsgálat során illessze be a GSP-rendeletbe a vállalati társadalmi felelősségvállalást, hogy az emberi jogok, a munkaügyi normák és a környezetvédelmi szabályok területén biztosítani lehessen, hogy a transznacionális vállalatok eleget tesznek a nemzeti és nemzetközi jogi kötelezettségeiknek;
   e) kövesse nyomon és értékelje a „fegyver kivételével mindent” és a standard GSP-megállapodások végrehajtásával és hatékonyságával kapcsolatos fejleményeket, valamint tegyen jelentés minderről a Parlamentnek;

26.  támogatja az Európai Bizottság elkötelezettségét a gyermekmunka felszámolása mellett; üdvözli a szolgálati munkadokumentum elfogadását, megismétli a 2010-ben megfogalmazott kérését, hogy szülessen kiegyensúlyozott és reális jogalkotási javaslat, amely például olyan intézkedéseket tartalmaz, mint a gyermekmunkamentes termékek jelölése, kereskedelmi kedvezmények biztosítása olyan országok számára, amelyek megfelelnek bizonyos munkaügyi normáknak, és horizontális importtilalom alkalmazása olyan termékekkel szemben, melyek gyermekmunka igénybevételével készültek; hangsúlyozza, hogy a kényszermunka és a gyermekmunka elleni küzdelemre vonatkozó célkitűzést a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetek révén bele kell venni az EU kereskedelmi megállapodásaiba, a 6 alapvető ILO-egyezménnyel, az EU által a WTO-ban, az OECD-ben és az ILO-ban folyó eszmecserék során tett azon kötelezettségvállalással együtt, hogy előmozdítja a multilaterális dimenziót;

27.  megerősíti a tiltakozását bármilyen közvetlen vagy közvetett, az energiával kapcsolatos szolgáltatásokban a kereskedelmet érintő olyan rendelkezéssel szemben, amely a támogatások technológiai semlegességét tenné lehetővé; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy komolyan tartsák szem előtt azt, hogy a nemzetközi kereskedelem növekvő szén-dioxid-kibocsátása aláássa az európai klímastratégiát, és kihangsúlyozza, hogy a helyi előállítás és fogyasztás felé történő elmozdulás elősegítheti a párizsi megállapodás céljainak elérését;

28.  emlékeztet a klímaváltozás és a nem fenntartható, illegális nyersanyag-kitermelés okozta erdőpusztítás közötti alapvető összefüggésre; kéri a Bizottságot, hogy garantálja a FLEGT és az EUTR hatékony megvalósítását és végrehajtását, ideértve a faanyag-ellátási láncban a törvényesség biztosítását;

29.  üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy kezdeményezi egy, az erdőirtást és az erdőpusztulást érintő európai cselekvési terv megvalósíthatósági tanulmányának elkészítését,

A vállalatok társadalmi felelősségvállalása (CRS)

30.  emlékeztet a Parlament 2010-ben megfogalmazott kérésére, hogy a CSR minden uniós kereskedelmi megállapodásban és rendelkezésben szerepeljen a szorosabb megvalósítás érdekében, nevezetesen annak révén, hogy a Bizottságnak legyen lehetősége kivizsgálni a CSR kötelezettségvállalások állítólagos megszegésének eseteit, továbbá az OECD kapcsolattartó pontjainak mintájára és azokat megerősítve létrejöjjenek uniós kapcsolattartó pontok; arra kéri a Bizottságot, hogy növelje az erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a vállalatok az ellátási lánc egészében megfeleljenek, valamint hogy az ILO alapvető munkaügyi normái és a nemzetközileg elismert CSR-szabványok teljes mértékben betartásra kerüljenek, különösen a nemrégiben frissített, a multinacionális vállalkozásokról szóló OECD-iránymutatások, az ENSZ Globális Megállapodásának tíz alapelve, a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatos iránymutatásokat tartalmazó ISO 26000 szabvány, a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú ILO-nyilatkozat, az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek, különösen a ruházati és a természeti erőforrások kiaknázása ágazatokban, ahol gyakori az emberi jogok és a szociális normák megsértése; emlékeztet arra, hogy a 2013-ban Bangladesben a Rana Plazaban bekövetkezett dráma után indította el az Európai Bizottság a Fenntarthatósági Paktumot Bangladessel, az ILO-val és az Egyesült Államokkal együttműködésben; hangsúlyozza, hogy ennek értelmében folytatni kell a Fenntarthatósági Paktum célkitűzéseit a munkavállalók jogainak javítása érdekében, valamint azért, mert nemzetközi szinten az ellátási láncot felelősebben kell kezelni; kéri a Bizottságot, hogy az ilyen jellegű programokat és fellépéseket terjessze ki az Unió más kereskedelmi partnereire is;

31.  alapvető fontosságúnak tartja a nemzetközi befektetésekről és a multinacionális vállalatokról szóló OECD-nyilatkozathoz való csatlakozást, biztosítva, hogy az iránymutatásokra kifejezett hivatkozások történjenek az EU és harmadik országok között kötött új megállapodásokban, a„passzív” megközelítés felől elmozdulva az „aktív” megközelítés felé ezek végrehajtását illetően; felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a vállalkozások magatartására vonatkozó információkhoz való hozzáférés átláthatóságát, és vezessen be hatékony és érvényesíthető jelentéstételi rendszert, amely tájékoztatást nyújt a termékek értékláncáról; emlékeztet a 2010-es azon álláspontjára, hogy a társaságokat fel kell szólítani, hogy tegyék közzé CSR beszámolóikat, és hogy minden vállalkozás kellő gondossággal járjon el; sürgeti a Bizottságot, hogy tegye naprakésszé a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló stratégiáját, amely szigorúbb jelentéstételi és megfelelési követelményeket ír elő, biztosítva az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére irányadó ENSZ-alapelvek hatékonyabb végrehajtását, és sürgeti a tagállamokat, hogy támogassák a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdítását;

32.  kéri az EU-t, hogy a párbeszéd érdekében hozzon létre platformokat, amelyek összefogják a civil társadalmat, a vállalatokat, a nemzetközi szervezeteket és a vállalati társadalmi felelősségvállalás kérdésben érintett egyéb szereplőket;

33.  felkéri a Bizottságot, hogy alkalmazza az ENSZ Felelős Befektetési Elvek és az ENSZ Globális Megállapodása „hosszú távú értékteremtés a vállalkozások és a befektetők számára” nevű projektjéből születő eredményeket saját Európai Stratégiai Beruházási Alapjára, kereskedelmi megállapodások tárgyalása során a befektetőkkel folytatott párbeszédre, és a „fenntartható tőkepiaci unió” koncepciójának támogatására a fenntartható kereskedelem elősegítésével;

34.  emlékeztet arra, hogy a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú ILO-nyilatkozat, az ILO tisztes munka programja és az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó iránymutatása alapvető dokumentumok a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot, hogy az OECD és ENSZ kezdeményezését követve az uniós jogszabályokba illessze bele a közelmúltban és az újonnan kidolgozott nemzetközi normákat, és segítse elő a kiegyensúlyozott és átfogó politikai ajánlásokat, többek között egy erős fenntartható fejlődési dimenziót a globális értékláncokra vonatkozóan a G20-ak kereskedelmi minisztereinek 2016. júliusi sanghaji találkozóján;

35.  emlékeztet arra, hogy Unió a vállalati társadalmi felelősségre vonatkozó nemzeti cselekvési tervek tekintetében a világ egyik meghatározó szereplője; felszólítja a Bizottságot, hogy tevékenyen mozdítsa elő a külföldön működő uniós vállalatok körében a felelős üzleti magatartást, különös tekintettel az összes – akár belföldi jogszabályok, akár bármely, az üzleti műveleteikre vonatkozó kétoldalú vagy nemzetközi jogi kötelezettség szerinti – törvényes kötelezettségüknek való szigorú megfelelésre, és nem kevésbé az emberi jogi, munkaügyi és környezetvédelmi nemzetközi standardoknak és szabályoknak való megfelelésre; javasolja továbbá, hogy e cél elérése végett a Bizottság tevékenyen működjön együtt a partnerországokkal a legjobb gyakorlatok és tudás átadásában az üzleti környezet és a felelős üzleti magatartás javításának módjait és eszközeit illetően;

36.  megjegyzi, hogy a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés előmozdítása érdekében a vállalati társadalmi felelősségvállalás napirendjét hozzá kell igazítani a régiók és az országok sajátos szükségleteihez;

37.  kéri a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a kereskedelem és a beruházások terén a CSR-t támogató stratégiákat létrehozó vállaltok ösztönzésére és kompenzálására, címkék engedélyezése, az uniós közbeszerzésekhez való kedvezményes hozzáférés, valamint a kkv-knek szóló támogatási program révén;

38.  melegen üdvözli a nagyvállalatok emberi jogi jelentéstételének beemelését a nem pénzügyi beszámolásról szóló uniós irányelvbe; kéri az uniós tagállamokat az irányelv gyors és hatékony átültetésére; felhívja a figyelmet a jelentéstétel kereteire vonatkozó ENSZ-irányelvekre, a vállalatok emberi jogi referenciaértékére, és az „integrált jelentéstétel” célkitűzésére, és felhívja a tőzsdén jegyzett uniós vállalatokat és részvényeseiket, hogy tartsák be az irányelv szellemét az Unión belül és az Unión kívül folytatott kereskedelmi tevékenységük során is;

39.  arra kéri az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy aktívan vegyenek részt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) egy olyan nemzetközi szerződésre irányuló munkájában, amely a transznacionális vállalatokat felelősségre vonná az emberi jogi jogsértések és a környezeti normák megsértése esetén;

40.  kihangsúlyozza, hogy ezen ajánlások hatékony megvalósítása kulcsfontosságú a Bizottság által tárgyalt kereskedelmi megállapodások Parlament általi értékelésében; kéri a Bizottságot, hogy részletesen és időben reagáljon a jelen állásfoglalásban tárgyalt kérdésekre;

o
o   o

41.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) https://www.wto.org/english/news_e/news15_e/mc10_19dec15_e.htm
(2) http://unfccc.int/resource/docs/2015/cop21/eng/l09r01.pdf
(3) http://eeas.europa.eu/human_rights/docs/2014-hr-annual-report_en.pdf
(4) http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/july/tradoc_153591.pdf
(5) Az ENSZ közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott állásfoglalás (A/RES/70/1)(http://www.un.org/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/70/1&Lang=E)
(6) HL L 347., 2005.12.30., 1. o.
(7) HL L 303., 2012.10.31., 1. o.
(8) http://mneguidelines.oecd.org/text/
(9) http://www.oecd.org/daf/inv/mne/GuidanceEdition2.pdf
(10) http://unctad.org/en/pages/PublicationWebflyer.aspx?publicationid=1437
(11) HL C 99. E, 2012.4.3., 101. o.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0294.
(13) HL C 99. E, 2012.4.3., 31. o.
(14) HL C 99. E, 2012.4.3., 94. o..
(15) A/HRC/RES/26/9 (http://www.ihrb.org/pdf/G1408252.pdf)


A kereskedelem és beruházás előretekintő és innovatív jövőbeli stratégiája
PDF 474kWORD 227k
Az Európai Parlament 2016. július 5-i állásfoglalása a kereskedelem és beruházás új, előretekintő és innovatív jövőbeli stratégiájáról (2015/2105(INI))
P8_TA(2016)0299A8-0220/2016

Az Európai Parlament,

—  tekintettel 2015. november 26-i állásfoglalására a dohai fejlesztési menetrend jelenlegi állásáról a WTO tizedik miniszteri konferenciáját megelőzően(1),

–   tekintettel a Bizottsághoz intézett, a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről és a szolgáltatáskereskedelmi megállapodásról (TiSA) szóló tárgyalásokra vonatkozó, 2015. július 8-i(2), illetve 2016. február 3-i(3) ajánlására;

—  tekintettel a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem: a felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című közleményére (COM(2015)0497),

–   tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre, amelyet az ENSZ fenntartható fejlődéssel foglalkozó csúcstalálkozóján fogadtak el 2015-ben New Yorkban,

—  tekintettel a 2015. július 7-i állásfoglalására az uniós kereskedelmi és beruházási politikáknak a köz- és magánszféra harmadik országokban működő kezdeményezéseire gyakorolt külső hatásáról(4),

—  tekintettel 2015. június 9-i állásfoglalására a szellemitulajdon-jogok harmadik országokban történő érvényesítésének stratégiájáról(5),

–   tekintettel a Rana Plaza összeomlásának második évfordulójáról és a bangladesi fenntarthatósági paktum keretében elért előrelépésekről szóló 2015. április 29-i állásfoglalására(6),

—  tekintettel az Európai Számvevőszék „Megfelelő-e a preferenciális kereskedelmi megállapodások kezelése?” című, 2/2014. sz. különjelentésére,

—  tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásaira, valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) multinacionális vállalatokra és szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozatára,

–   tekintettel az illegálisan kitermelt fáról szóló uniós rendeletre, a nem pénzügyi beszámolásról szóló uniós irányelvre, a konfliktusövezetekből származó ásványkincsekről szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatra, a modernkori rabszolgaság elleni brit törvényben szereplő, az ellátási lánc átláthatóságáról szóló záradékra, valamint a gondossági kötelezettségről szóló francia törvényre,

—  tekintettel az Európa 2020 stratégia keretében kialakítandó új európai kereskedelempolitikáról szóló, 2011. szeptember 27-i állásfoglalására(7),

—  tekintettel az Európa 2020 stratégiáról szóló, 2011. február 17-i állásfoglalására(8),

—  tekintettel a „Nemzetközi kereskedelempolitika az éghajlatváltozás által támasztott követelmények összefüggésében” című, 2010. november 25-i állásfoglalására(9),

—  tekintettel „Az emberi jogok és a szociális és környezetvédelmi normák a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című, 2010. november 25-i állásfoglalására(10),

—  tekintettel a „Vállalati társadalmi felelősségvállalás a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című, 2010. november 25-i állásfoglalására(11),

–   tekintettel a Külügyek Tanácsának 2013. június 24-i ülésén elfogadott, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének elősegítését és védelmét szolgáló uniós iránymutatásokra,

–   tekintettel az Európai Tanács 2013. február 7-8-i következtetéseire, a kereskedelemről szóló 2014. november 21-i következtetéseire, valamint a Külügyek Tanácsa 2015. november 27-i következtetéseire,

–   tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságnak az uniós intézmények átláthatóságáról, elszámoltathatóságáról és feddhetetlenségéről szóló jelentésről szóló véleményére,

—  tekintettel a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Marrakeshi Egyezményre,

—  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikkére,

—  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207., 208. és 218. cikkére,

–   tekintettel a behozatalra vonatkozó közös szabályokról szóló 2015. március 11-i (EU) 2015/478 európai parlamenti és tanácsi rendelet 24. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az EUMSZ-ban foglalt fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvére,

—  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A8-0220/2016),

A.  mivel a kereskedelem nem önmagában való cél, hanem a jólét és az egyenlőség elérésének, az üzleti lehetőségek, a fenntartható gazdasági fejlődés, a társadalmi fejlődés és a kulturális megértés előmozdításának, a foglalkoztatás növelésének, valamint az életszínvonal a közkiadások növelése nélkül történő javításának eszköze;

B.  mivel a közös kereskedelempolitika jelentős változáson ment át a Lisszaboni Szerződés 2009. decemberi hatálybalépése óta; mivel a kereskedelem nem elszigetelten működik, hanem sok más szakpolitikához kapcsolódik és sok más szakpolitikától függ; mivel a kereskedelmi és beruházási megállapodásokról szóló tárgyalásoknak túl kell mutatniuk a vámtarifák egyszerű csökkentésén, ugyanis ma összetett kihívásokkal kell szembenéznünk a szabályozási kérdések és a nemzetközi normák konvergenciája terén;

C.  mivel az Európai Unióban nem került sor komoly vitákra a szabadkereskedelmi politikák költségeiről (ilyenek például az ipari kiigazítások: gyárbezárások, termelési munkahelyek megszűnése, egész iparágak áthelyezése harmadik országokba és fokozott importok), és a szabadkereskedelmi politikák teljes költség-haszon elemzéséről; mivel az ilyen őszinte viták hiánya oda vezet, hogy egyes érdekelt felek megkérdőjelezik az Unió kereskedelempolitikájának és általában az Unió szakpolitikáinak a logikáját és az irányát, és mivel az őszinte vitával elejét vehetnénk az ilyen sajnálatos következményeknek;

D.  mivel a kulcsfontosságú iparágak globális kapacitástöbblete és az ebből fakadó kereskedelmi egyenlőtlenség lassan kikezdi az uniós vállalatoknak és iparágaknak az Unió kereskedelempolitikája helytállóságával kapcsolatos bizalmát;

E.  mivel a lassú gazdasági növekedés időszakaiban a külkereskedelem Európa gazdasági fellendüléséhez való hozzájárulása kulcsfontosságú a konkrét és mérhető eredmények elérése, valamint a tisztességes munkahelyekhez, a fenntartható gazdasági növekedéshez és az egyenlőséghez való hozzájárulás terén, Európában és azon túl;

F.  mivel az új generációs kereskedelempolitikának reagálnia kell az embereknek az átláthatósággal és a részvétellel, a jóléttel és a munkahelyekkel, a vállalkozások globális és összefonódó gazdasággal kapcsolatos várakozásaival, a szegénység elleni küzdelemmel, és azzal kapcsolatos aggályaira, hogy biztosítani kell a kereskedelemből származó nyereségek méltányosabb elosztását, valamint, hogy kezelni kell az olyan új kérdéseket, mint például a digitális kereskedelem és a kis- és középvállalkozások kulcsszerepe;

G.  mivel a folyamatban lévő kereskedelmi tárgyalások egyre inkább a közérdeklődés középpontjába helyezik az európai kereskedelempolitikát, és mivel egyre több polgár érdeklődik a kereskedelempolitika iránt, és aggódik amiatt, hogy a közös kereskedelempolitika alááshatja az európai és a nemzeti előírásokat és normákat;

H.  mivel a Bizottság egyértelmű ígéretet tett arra nézve, hogy egyetlen kereskedelmi megállapodás sem fogja csökkenteni a szabályozás által biztosított védelem szintjét, hogy a védelem szintje csak felfelé módosulhat, valamint hogy a szabályozáshoz való jog mindig védelmet fog élvezni;

I.  mivel a kereskedelmi megállapodásokban a szabályozási együttműködésnek gondoskodnia kell az egészség és a biztonság legmagasabb szintű védelméről, az EUMSZ 191. cikkében lefektetett elővigyázatossági alapelv szerint;

J.  mivel európai polgárok, vállalkozások és kkv-k felvetettek azzal kapcsolatos aggályokat, hogy vajon a nagy iparági szövetségek valóban az uniós polgárok, az uniós vállalatok és általában az Európai Unió érdekeit képviselik-e;

K.  mivel az átláthatóság megköveteli az uniós intézményektől annak ellenőrzését, hogy az uniós iparágak nevében benyújtott álláspontok valóban az uniós iparágak nézeteit tükrözik-e;

L.  mivel nem csak azzal kell megalapozni az uniós kereskedelem- és beruházáspolitikát, hogy foglalkoztatási és jóléti szempontból kedvező eredményeket biztosítanak a polgárok és a vállalkozások számára, hanem azzal is, hogy megerősítik a környezetvédelmi és a szociális jogokat és garantálják az átláthatóság, a részvétel és az elszámoltathatóság legmagasabb szintjét azáltal, hogy a vállalkozásokkal, a fogyasztókkal, a szociális partnerekkel, a civil társadalommal, az érdekelt felekkel és a helyi és regionális hatóságokkal állandó párbeszédet tartanak fenn, és egyértelmű iránymutatásokat határoznak meg a tárgyalások során;

M.  mivel a származási szabályok meghatározzák a kereskedelem liberalizálásának valódi mértékét, ugyanis meghatározzák, hogy mely áruk részesülnek ténylegesen a szabadkereskedelmi megállapodások előnyeiből, de gyakran hiányoznak a kereskedelempolitikáról folytatott nyilvános vitákból, és egészen mostanáig nem képezték a Parlament elemzésének tárgyát;

N.  mivel az Európai Uniónak kereskedelempolitikájában és a kereskedelmi tárgyalások során figyelembe kell vennie, hogy ez egyes ágazatok esetében érzékeny kérdés a piacnyitás tekintetében, különösen a mezőgazdasági ágazatban;

O.  mivel 2050-re az EU-28 az előrejelzések szerint a világ GDP-jének csak 15%-át fogja előállítani, szemben a 2013. évi 23,7%-kal, és mivel 2015 óta a világ gazdasági növekedésének 90%-a az Európai Unión kívül következik be, miközben a feltörekvő gazdaságok növekedési rátája jelentős mértékben lassul;

P.  mivel az Európai Unió jelenleg a világ legnagyobb kereskedelmi tömörülése, amely a világkereskedelem egyharmadát tartja ellenőrzése alatt, és mivel ez az arány az előrejelzések szerint 2020-ra körülbelül 26%-ra fog csökkenni;

Q.  mivel más változók, mint például a demográfiai változások szintén kedvezőtlen hatással lesznek az Unió világkereskedelmi színtéren elfoglalt helyzetére; mivel az Uniónak a világ népességében való részesedése várhatóan a 2013. évi 7,1%-ról 2060-ra 5,3%-ra fog csökkenni;

R.  mivel a jövőbeli kereskedelmi megállapodásoknak és tárgyalásoknak figyelembe kell venniük a Parlamentnek a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről (TTIP) és a szolgáltatáskereskedelmi megállapodásról (TiSA) szóló állásfoglalásaiban kifejtett álláspontokat, és azokkal összhangban kell lenniük;

S.  mivel a vagyonteremtés központja egyértelműen kelet felé, az ázsiai és csendes-óceáni térség, konkrétan Kína felé tolódik, amely máris megelőzte Japánt, és valószínűleg lehagyva az Amerikai Egyesült Államokat 2025-re a világ legnagyobb gazdaságává válik; mivel ez azt mutatja, hogy a feltörekvő gazdaságok és a fejlődő országok kezdenek felzárkózni az iparosodott országok csoportjához, és hamarosan elérik az érett gazdaságok fejlődési szakaszát;

T.  mivel a becslések szerint a tőke, az áruk, a szolgáltatások és az adatok határokon átnyúló forgalma 2014-ben 7,8 billió dolláros többlettel járult hozzá a globális gazdasághoz, amelyből csak az adatforgalom hozzáadott értéke 2,8 billió dollárt tett ki, tehát meghaladta az árukereskedelem 2,7 billió dolláros becsült értékét;

Gyorsabb alkalmazkodás a gyorsan változó globális kereskedelmi trendekhez

1.  üdvözli a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem: A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című új stratégiáját, és különösen az olyan elemekre helyezett új hangsúlyt, mint az ellátási lánc felelős kezelése, a globális digitális piac, a digitális áruk és szolgáltatások kereskedelme, a tisztességes és etikus kereskedelem, valamint a kereskedelmi liberalizáció szociális költségei; szilárd meggyőződése, hogy minden jövőbeni kereskedelempolitikának küzdenie kell a protekcionizmus formái ellen, nevezetesen csökkentenie kell a szükségtelen nem vámjellegű kereskedelmi akadályokat és biztosítania kell az újabb piacrajutási lehetőségeket, különösen a kkv-k számára; emlékeztet arra, hogy a kereskedelem liberalizációját megfelelően kell végrehajtani a fenntartható fejlődés biztosítása érdekében; sajnálja, hogy a Bizottság késlekedik az új stratégia benyújtásával, tekintve, hogy a Parlament azt kérte, hogy 2012 nyarára kerüljön benyújtásra egy felülvizsgált közép- és hosszú távú kereskedelmi stratégia;

2.  szilárd meggyőződése, hogy miközben a szolgáltatások teszik ki az Unió GDP-jének több mint 70%-át, és ez fogja biztosítani a jövőbeni munkahelyek 90%-át, az Unió feldolgozóipari ágazata alapvető összetevője Európa újraiparosításának, ezért a stratégiának jobban kell fókuszálnia a feldolgozóiparnak a közös kereskedelempolitikában betöltött szerepére; sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon együtt kereskedelmi partnereinkkel annak biztosítása érdekében, hogy piacaik legyenek nyitottabbak az uniós társaságok előtt, különösen a közlekedés, a távközlés és a közbeszerzés területén, miközben a külföldi vállalatok továbbra is élvezzék az Unió belső piacához való széles körű hozzáférés előnyeit;

3.  elismeri, hogy az Unió kereskedelempolitikája rendkívül fontos geopolitikai és gazdasági szempontból Európa számára a globalizáció formálásához, a nemzetközi normák megerősítéséhez és a külföldi piacokhoz való hozzáférés növeléséhez; megjegyzi, hogy ha mi nem lépünk most, akkor mások fogják meghatározni a nemzetközi szabályokat; hangsúlyozza, hogy mivel az EU a legnagyobb gazdaság a világon, a fenntartható és felelősségteljes kereskedelempolitika a legerősebb, arra szolgáló szakpolitikai eszköze, hogy külföldön támogassa az európai érdekeket, beruházásokat és vállalkozásokat, és előmozdítsa az európai értékeket, miközben az Unión belül elősegíti a gazdasági növekedést és a beruházásokat, valamint munkahelyeket teremt; támogatja a kereskedelem- és a belső piaci politika közötti szinergiák fokozására irányuló bizottsági célkitűzést, és javasolja, hogy e politikák keretében biztosítsanak elsőbbséget a munkahelyteremtést előmozdító intézkedéseknek;

4.  üdvözli a Bizottság kötelezettségvállalását, mely szerint egy kereskedelmi megállapodás sem fog engedni az európai fogyasztóvédelmi normák eredményeiből, a digitális forradalom összefüggésében sem; hangsúlyozza, hogy a Parlament a továbbiakban is szoros figyelemmel fogja kísérni, hogy a folyamatban lévő tárgyalásokon tiszteletben tartsák ezt az ígéretet;

5.  hangsúlyozza az egységes piac és az uniós kereskedelempolitika közötti kapcsolatot, melyeknek teljes mértékben összeegyeztethetőnek kell lenniük egymással és az Unió szélesebb körű szakpolitikáival és értékeivel; úgy véli, hogy a hatékony, átlátható és szigorú globális szabályokon alapuló nyitott, felelősségteljes és szabad globális kereskedelem elengedhetetlen az egységes piacban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázásához, azaz ahhoz, hogy az egységes piac a polgárok, a fogyasztók és a vállalkozások – különösen a kis- és középvállalkozások – kölcsönös előnyére szolgálva működjön és növekedjen; emlékeztet arra, hogy a kereskedelem megnyitása növeli a termelékenységet és a külső versenyképességet, és már most legalább hét állásból egyet támogat az egységes piacon, jelentős előnyöket kínálva a fogyasztók számára is;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy tegye rendszeresen naprakésszé kereskedelmi és beruházási stratégiáját, és hogy kétévente nyilvánosan nyújtson be a Parlamenthez részletes végrehajtási jelentést 2017-től kezdve annak biztosítása érdekében, hogy teljesíti ígéreteit; felhívja a Bizottságot, hogy e jelentésekben számoljon be a folyamatban lévő kereskedelmi tárgyalások előrehaladásáról, valamint a jelenlegi kereskedelmi megállapodások végrehajtásáról;

7.  sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel eljárásait, hogy a megtárgyalt kereskedelmi megállapodásokat rövidebb időn belül a Parlament elé utalhassa, és ezáltal gyorsabban lehessen azokat ideiglenesen alkalmazni, vagy hatályba léptetni;

Átlátható kereskedelempolitika és a polgárok erőteljesebb bevonása

8.  üdvözli a Bizottság fokozott átláthatóságát és nyitottságát a kereskedelmi tárgyalások minden szakaszában, és támogatja a Bizottság transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség átláthatóságára irányuló kezdeményezését; elismeri, hogy a Bizottság – a Parlament többszöri kérésére – fokozta a tárgyalások átláthatóságát azáltal, hogy a minősített tárgyalási dokumentumokhoz hozzáférést biztosított az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek minden képviselője számára, és több tájékoztatást nyújt az érdekelt felek részére; emlékeztet arra, hogy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség keretében az európai parlamenti képviselők számára a minősített adatokhoz biztosított kibővített hozzáférés megerősítette a parlamenti ellenőrzést, lehetővé téve ezáltal, hogy a közös kereskedelempolitika keretében az EP még jobban betöltse feladatát; felhív ezért a Bizottság átláthatósági kezdeményezésének kibővítésére annak érdekében, hogy minden jelenlegi és jövőbeni kereskedelmi tárgyalás esetében érvényesüljön a teljes átláthatóság és a nyilvános ellenőrzés lehetősége, valamint arra, hogy a Bizottság folytasson konzultációt a partnerországokkal az átláthatóság legmagasabb normáinak ösztönzése érdekében, biztosítva, hogy ez kölcsönös folyamat legyen, amely nem veszélyezteti az EU tárgyalási pozícióját, és hogy a hatály meghatározására vonatkozó gyakorlatnak legyen része az elérni kívánt átláthatósági szintről való megállapodás is; hangsúlyozza, hogy az érdemi átláthatóság megerősítheti a szabályokon alapuló kereskedelem globális támogatottságát;

9.  felhívja a Tanácsot, hogy késedelem nélkül tegye közzé az összes korábban elfogadott és jövőbeni tárgyalási mandátumot;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon a civil társadalom és a szociális partnerek erőteljes és kiegyensúlyozott bevonásáról, ideértve a megfelelő nyilvános, online konzultációk és kommunikációs kampányok alkalmazását is, az Unió kereskedelempolitikája tartalmának továbbfejlesztése érdekében, és hogy orientálja azt a polgárok jogainak védelmére, ezáltal megerősítve annak legitimitását;

11.  hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi tárgyalások hatályáról folytatott jelenlegi vita keretében a szabályozói együttműködésnek meg kell őriznie a szabályozásnak a közérdek érvényesítésére irányuló elsődleges feladatát; hangsúlyozza, hogy a szabályozók közötti fokozott együttműködésnek meg kell könnyítenie a kereskedelmet és a beruházásokat, a kereskedelem technikai akadályai, valamint a kettőzött vagy redundáns adminisztrációs terhek és hivatalos eljárások azonosításán keresztül, amelyek aránytalan mértékben érintik a kkv-kat, ugyanakkor nem szabad veszélyeztetni az alapvető szabványokhoz és rendeletekhez kapcsolódó technikai eljárásokat, fenn kell tartani az európai szabványokat az egészségügyi, biztonsági, fogyasztóvédelmi, munkaügyi, szociális és környezetvédelmi jogszabályok és a kulturális sokszínűség tekintetében, és teljes mértékben tiszteletben kell tartani az elővigyázatosság elvét és a nemzeti, regionális és helyi hatóságok jogalkotási autonómiáját; emlékeztet arra, hogy a megfelelő mechanizmusoknak a fejlett információcserén és a nemzetközi műszaki szabványok jobb alkalmazásán kell alapulniuk, és fokozott konvergenciához kell vezetniük, ugyanakkor semmilyen körülmények között sem áshatják alá vagy késleltethetik egyik kereskedelmi partner demokratikus legitimációval bíró döntéshozatali eljárását sem; ösztönzi újabb nemzetközi műszaki szabványok hatásvizsgálatokon alapuló alkalmazását és kialakítását, és támogat minden olyan erőfeszítést, amelynek célja üzleti partnereink teljes körű bevonásának biztosítása a nemzetközi szabványügyi szervezetekbe; nem gondolja azonban azt, hogy a közös nemzetközi szabványok hiánya adott esetben megakadályozná az egyenértékűség kölcsönös elismerését vagy a közös transzatlanti technikai szabványok érdekében végzett munkát;

12.  az átláthatóság biztosítása és az Unió kereskedelmi érdekeinek megőrzése céljából felszólítja a Bizottságot, hogy a kereskedelmi kezdeményezésekről folytatott iparági konzultációk során biztosítsa, hogy az uniós egyesületek a nemzeti ipar valódi érdekeinek tükrözésével ténylegesen az EU ipari érdekeit képviseljék; hangsúlyozza, hogy az uniós intézmények dokumentumait lehetőség szerint közzé kell tenni, mivel az átláthatóság alapvető fontosságú ahhoz, hogy a nyilvánosság támogassa a közös kereskedelempolitikát; felszólítja a Bizottságot, hogy – különösen az összes tárgyalási dokumentumhoz való hozzáférés tekintetében – hajtsa végre az európai ombudsman 2015. júliusi ajánlásait;

Nagyobb koherencia az uniós kereskedelmi célkitűzések és az uniós külső politika más, fejlesztési célú kereskedelmi szempontjai között

13.  emlékeztet arra, hogy a közös kereskedelempolitikát az EUSZ 21. cikkében és az EUMSZ 208. cikkében foglaltak szerint az Unió külső fellépésének elveivel és célkitűzéseivel összefüggésben kell folytatni, és e politikának hozzá kell járulnia az EUSZ 2. cikkében meghatározottak szerinti, az Unió által védett értékek előmozdításához; emlékeztet arra, hogy biztosítani kell a külső politikák koherenciáját az egymással és a külső dimenzióval rendelkező belső politikákkal; hangsúlyozza, hogy az Unió jogi kötelezettsége az emberi jogok tiszteletben tartása, és elő kell mozdítania a kereskedelmet folytató országok fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődését; úgy véli, hogy az Unió köteles minden szükséges erőfeszítést megtenni, hogy előre lássa, megelőzze és kezelje a közös kereskedelempolitikája által okozott kedvezőtlen hatásokat azáltal, hogy rendszeresen lefolytatja az emberi jogokra és a fenntarthatóságra gyakorolt hatások előzetes és utólagos értékelését, és ezzel összefüggésben szükség esetén felülvizsgálja a kereskedelmi megállapodásokat; emlékeztet arra, hogy csak a fenntartható fejlesztési célokhoz igazodó, tisztességes és megfelelően szabályozott kereskedelem csökkentheti az egyenlőtlenséget és segítheti elő a fejlődést; emlékeztet, hogy a fenntartható fejlesztési célok között több, különböző szakpolitikai területhez tartozó, kereskedelemmel kapcsolatos célkitűzés szerepel, és az egyik legkonkrétabb célkitűzés a fejlődő országokból származó export fokozása oly módon, hogy 2020-ig kétszeresére növekedjen a legkevésbé fejlett országok globális exportból való részesedése;

14.  üdvözli, hogy 1990 óta jelentősen csökkent a Világbank meghatározása szerinti abszolút szegénységben élő emberek száma, megjegyzi azonban, hogy többet kell tenni a legkevésbé fejlett országokban végrehajtott magán- és állami beruházások fellendítése érdekében, amelyek olyan intézményi és infrastrukturális keretek megteremtését szolgálják, amelyek lehetővé teszik, hogy a legkevésbé fejlett országok gazdaságuk diverzifikálása és a globális értékláncokba történő integrációja révén jobban kihasználhassák a kereskedelem által felkínált előnyöket, és lehetővé teszik, hogy magasabb hozzáadott értéket előállító termékekre specializálódjanak;

15.  tudomásul veszi a Bizottság kereskedelmi és beruházási megállapodások révén a fenntartható fejlődés megerősítésére, az emberi jogok, a munkaügyi és szociális normák, valamint a környezetvédelmi fenntarthatóság világszerte történő előmozdítására tett bejelentéseit, de határozott erőfeszítéseket sürget a vonatkozó fejezetek teljes körű végrehajtására és érvényesítésére; osztja a Bizottság azon véleményét, hogy az Uniónak különleges felelőssége van kereskedelmi politikáinak a fejlődő országokra és különösen a legkevésbé fejlett országokra gyakorolt hatása szempontjából;

16.  úgy véli, hogy a migráció az Unió előtt álló egyik legnagyobb kihívás a XXI. században; hangsúlyozza, hogy a migráció okainak kezeléséhez az uniós kereskedelmi és beruházási politika közötti koherencia biztosítása alapvető fontosságú; sajnálja, hogy ez nem tükröződik kellőképpen „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégiában;

17.  úgy ítéli meg, hogy különösen a gazdasági válságban lévő partnerországok esetében mindenekelőtt azt kell a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségek céljának tekinteni, hogy azok kézzelfogható és fenntartható javulást eredményezzenek a mindennapi emberek életkörülményeiben;

18.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogokkal, a szociális és környezetvédelmi normákkal kapcsolatos rendelkezéseknek, az ILO alapegyezményeiben és elveiben a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatban meghatározott munkaügyi kötelezettségvállalásoknak – ideértve az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó elveit és az ENSZ vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó elveit is – kötelező érvényűnek kell lenniük és érvényesíthető kötelezettségvállalások révén az uniós kereskedelmi megállapodások szerves részét kell képezniük; felszólítja a Bizottságot hogy az Unió összes kereskedelmi és beruházási megállapodásába vegye fel a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezeteket; úgy véli, hogy a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos ezen rendelkezések kötelezővé tétele érdekében végre kell hajtani egy három lépésből álló megközelítési módot, kormányzati konzultációkkal, belső tanácsadó csoportokkal és szakértői csoportokkal, amelyekben az ILO is részt vesz, és végső lehetőségként a megállapodással kapcsolatos vitás kérdések rendezésére szolgáló általános rendelkezést alkalmazva pénzügyi szankciók kivetésének lehetőségével; rámutat arra, hogy a munkaügyi és a környezetvédelmi normák nem korlátozódnak a kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetekre, hanem a kereskedelmi megállapodások minden területére vonatkozniuk kell;

19.  hangsúlyozza a hatékony védelmi mechanizmusok fontosságát a kereskedelmi megállapodásokban; ugyanakkor felszólít a munkavállalói és a környezeti jogokat érintő hatékony végrehajtási mechanizmus beépítésére, amelyekre az emberi jogi záradék nem vonatkozik; felhívja a Bizottságot egy strukturált és politikamentes folyamat létrehozására, amelynek keretében egyértelmű kritériumok szerint konzultációkat kell kezdeni a partnerekkel a kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetekben meghatározott kötelezettségek feltételezett megsértéseiről;

20.  kiemeli a civil társadalom szabadkereskedelmi megállapodásokba történő bevonását és fejlettebb tömegtájékoztatási eszközök felhasználási lehetőségét a civil társadalom részvételének elősegítése érdekében;

21.  ismételten kiemeli annak jelentőségét, hogy tiszteletben tartsák a fegyverkereskedelemmel kapcsolatos európai és nemzetközi szabályokat, nevezetesen az ENSZ Fegyverkereskedelmi Szerződését és az EU fegyverkivitelről szóló magatartási kódexét; kiemeli, hogy az uniós kereskedelempolitika gazdaságdiplomáciai eszköz, amely hozzájárulhat a terrorizmus alapvető okainak kezeléséhez is; kiemeli hogy az uniós kereskedelempolitika kulcsfontosságú szempontja a hatékony exportellenőrzésre vonatkozó szabályozás is; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy az EU stratégiai céljainak megvalósítása és egyetemes értékeinek érvényesítése érdekében tegye naprakésszé a kettős felhasználású termékek kivitelére vonatkozó ellenőrzési rendszerrel kapcsolatos uniós jogszabályokat;

22.  emlékeztet arra, hogy az ILO becslése szerint az egész világon 865 millió nő tudna – jobb támogatás esetén – jelentősebb mértékben hozzájárulni a gazdasági növekedéshez; megjegyzi, hogy a női tulajdonban lévő vállalkozások kihasználatlan lendítőerőt képviselnek a versenyképesség fellendítése, az üzleti tevékenység felgyorsítása és a növekedés fenntartása szempontjából; megállapítja, hogy a kereskedelempolitika különböző nemi szempontú hatásokat fejthet ki a gazdaság különböző ágazataiban, és hogy a nemekre és a kereskedelemre vonatkozóan több adatra van szükség; megjegyzi, hogy a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című közleményében nem foglalkozik a kereskedelmi megállapodások nemi dimenziójával; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit a kereskedelmi tárgyalások a nemek közötti egyenlőségnek az egész világon történő előmozdítására szolgáló eszközként való felhasználása, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a nők és a férfiak egyaránt kihasználhassák a kereskedelem liberalizációjának előnyeit, és megvédjék őket kedvezőtlen hatásaival szemben; úgy véli, hogy ebből a célból a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a nemi dimenziót horizontálisan beillessze az összes jövőbeni kereskedelmi megállapodásba, és hogy nyomon kövesse a hatályban lévő kereskedelmi megállapodások nemi szempontú hatásait;

23.  üdvözli a Bizottság azon kijelentését, hogy el kívánja végezni az általános vámkedvezmény-rendszer (GSP) félidős felülvizsgálatát, és különösen meg kívánja vizsgálni annak lehetőségét, hogy a rendszeren belül kiterjessze a kedvezményeket a szolgáltatásokra; kiemeli ugyanakkor, hogy a GSP, az EBA és a GSP+ rendszerek olyan eszközök, amelyek lehetővé teszik ezen értékek tiszteletben tartását, és amelyeket ténylegesen végre kell hajtani és nyomon kell követni;

Az alapvető értékeket és normákat világszerte tiszteletben tartó átlátható globális értékláncok

24.  elismeri, hogy a világ termelési rendszerének nemzetközivé válása új lehetőségeket teremtett a gazdasági fejlődéshez és a foglalkoztatásalapú, szegénységből kivezető út megtalálásához több millió ember számára; emlékeztet arra, hogy az ILO becslése szerint mintegy 780 millió aktív nő és férfi nem keres eleget ahhoz, hogy kiemelkedjen a szegénységből; hangsúlyozza, hogy a globális értékláncok bővülése munkalehetőségeket teremtett, de az érvényben lévő munkaügyi jogszabályok és munkahelyi biztonsági előírások – amelyeknek bevezetésére a munkavállalóknak a kimerítő munkaidőtől és az elfogadhatatlan körülményektől való védelme érdekében került sor – gyenge érvényesítése a származási országokban továbbra is égető kérdés; megjegyzi, hogy a globális értékláncok egyes beszállító cégeket a munkaügyi jogszabályok figyelmen kívül hagyására, gazdasági tevékenységük Unión kívülre történő áthelyezésére, a munkavállalók nem biztonságos és elfogadhatatlan körülmények közötti dolgoztatására, kimerítő munkaidő letöltésének megkövetelésére és alapjogaik érvényesítésének megtagadására sarkallták; emlékeztet arra, hogy ezek a gyakorlatok tisztességtelen versenyt idéznek elő a munkaügyi jogszabályokat és a nemzetközi munkaügyi és környezetvédelmi normákat betartó vállalkozások, valamint a béreket és az életszínvonalat emelni szándékozó kormányzatok számára; felhívja a Bizottságot, hogy tanulmányozza a globális értékláncok térnyerésének hatását, és álljon elő konkrét javaslatokkal arra vonatkozóan, hogy az ILO-val és az OECD-vel szoros együttműködésben hogyan javíthatóak a munkakörülmények; hangsúlyozza, hogy az Unió globális értékláncokba történő további integrációját annak a kettős elvnek kell vezérelnie, hogy megőrizze az európai szociális és szabályozási modellt, és biztosítsa és létrehozza a fenntartható és méltányos növekedést és tisztességes munkahelyeket az Unióban és partnerei számára; elismeri, hogy az értékláncok globalizálódása növeli a hazai kibocsátás és az export importtartalmát, és ezáltal jelentősen megnöveli a protekcionista intézkedések költségeit;

25.  úgy véli, hogy a kereskedelempolitikának hozzá kell járulnia a gyártási folyamat átláthatóságának biztosításához a teljes értéklánc mentén, valamint az alapvető környezetvédelmi, társadalmi és biztonsági normáknak való megfeleléshez; felkéri a Bizottságot, hogy ösztönözze az ellátási láncon belüli, kellő gondosságot célzó normákkal kapcsolatos kezdeményezéseket; üdvözli a Bizottság azon óhaját, hogy szorosan együtt kíván működni az ILO-val és az OECD-vel elsősorban a ruhaipari munkakörülmények javítását célzó globális megközelítés kifejlesztése céljából; hangsúlyozza, hogy a további felelős ellátásilánc-kezdeményezések tekintetében fontos az új ágazati vagy földrajzi lehetőségek meghatározása és értékelése; várakozással tekint a Bizottság közelgő, vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló közleménye elé;

26.  sürgeti a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az UNCTAD fenntartható fejlődésre irányuló átfogó beruházáspolitikai keretét;

27.  kéri, hogy a kereskedelemösztönző támogatási és technikai segítségnyújtási programok törekedjenek arra, hogy erősítsék a szegény termelők, a mikro- és kisvállalkozások, a szövetkezetek és a nők helyzetét, valamint a nemek közötti egyenlőséget, hogy több előnyhöz jussanak a helyi és regionális piacokon belüli kereskedelem révén;

28.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki jogszabályt, amely tiltja olyan áruk behozatalát, amelyeket a kényszermunka vagy a modern rabszolgaság valamely formájának alkalmazásával állítottak elő, és közben erősítse meg az import és az ellátási lánc etikai alapú ellenőrzését;

29.  hangsúlyozza, hogy a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok teljes spektrumának jobb védelme és hatékonyabb végrehajtása alapvető fontosságú a globális értékláncba történő további integráció szempontjából;

30.  kéri a Bizottságot, hogy támogassa az összes fejlődő országot a TRIPS-megállapodás és a közegészségügy kapcsolatáról szóló, 2001. november 14-én elfogadott dohai nyilatkozat által elismert TRIPS-megállapodásba beépített rugalmasságok teljes és eredményes kihasználásában, hogy képesek legyenek hazai közegészségügyi programjaik keretében megfizethető áron biztosítani a legfontosabb gyógyszereket; e tekintetben emlékezteti a Tanácsot, hogy teljesítse a dohai nyilatkozattal kapcsolatos kötelezettségvállalásait és gondoskodjon arról, hogy a Bizottság kifejezetten garantálja a gyógyszerekhez való hozzáférést a gyógyszerészettel kapcsolatos rendelkezésekről folytatott, a jövőben megkötendő bilaterális és regionális kereskedelmi megállapodások keretében zajló tárgyalások során, vagy ha a fejlődő országok csatlakoznak a Kereskedelmi Világszervezethez; üdvözli, hogy a Bizottság támogatja a legkevésbé fejlett országok gyógyszerekkel kapcsolatos szellemi tulajdon iránti kérelmének meghosszabbítását, de sajnálja, hogy a WTO TRIPS Tanács végső döntése ezt csak 17 évig biztosítja;

31.  üdvözli, hogy a tisztességes kereskedelem fogalma nagy figyelemben részesült a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című közleményében, és felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson elsőbbséget vállalásai teljesítésének és használja fel a jelenlegi struktúrát a szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtásához a tisztességes kereskedelem előmozdítása érdekében, az uniós delegációkon keresztül ösztönözze a tisztességes kereskedelmi rendszereket a harmadik országok kistermelői számára, és dolgozzon ki figyelemfelkeltő tevékenységeket az Unióban, mint amilyen az „Uniós város a tisztességes és etikus kereskedelemért” elnevezésű díj;

32.  úgy véli, hogy az új technológiák és az internet új eszközökkel szolgál, amelyekkel nyomon követhetőek a termékek az ellátási lánc mentén;

33.  rámutat a banki szolgáltatások szerepére a kereskedelem és a beruházások fejlődése szempontjából; kéri az Uniót, hogy támogassa a banki szolgáltatásokhoz való hozzáférés előmozdítását a fejlődő országokban;

34.  üdvözli a Bizottságnak a származási szabályok korszerűsítéséről szóló nyilatkozatát, mivel ezek a szabályok egyre nagyobb kereskedelmi akadályokat jelentenek a globális értékláncok által uralt kereskedelmi szerkezetekben; hangsúlyozza, hogy a származási szabályok korszerűsítését kiemelt kérdésként kell kezelni minden olyan szabadkereskedelmi megállapodásban, amelynek az Unió tárgyaló fele; különösen felhívja a Bizottságot, hogy tegye lehetővé rugalmas származási szabályok létrehozását, ideértve a hozzáadott értékre és a harmonizált rendszer alkódjainak módosítására vonatkozó enyhébb követelményeket;

A meglévő megállapodások ellenőrzése, értékelése és nyomon követése az uniós kereskedelempolitika fő prioritása

35.  üdvözli a Bizottság javaslatát, amely a kereskedelmi megállapodások végrehajtása érdekében megerősített partnerség kialakítását célozza a Parlamenttel és az érdekelt felekkel; hangsúlyozza, hogy a Parlamentet be kell vonni, és idejében teljes körűen tájékoztatni kell az eljárás minden szakaszában, ideértve a Parlamenttel tárgyalási mandátumok megfogalmazását megelőzően rendszeresen folytatott konzultációt is; rámutat arra, hogy a Bizottság köteles a Parlamentet tájékoztatni a kereskedelmi és beruházási megállapodások végrehajtásával, ellenőrzésével és nyomon követésével kapcsolatos tevékenységeiről;

36.  felhívja a Bizottságot, hogy ne kérelmezze a kereskedelmi megállapodások – többek között a társulási megállapodások kereskedelmi fejezeteinek – ideiglenes alkalmazását azt megelőzően, hogy a Parlament jóváhagyná az említett megállapodásokat; emlékeztet arra, hogy ez komolyan alááshatná a Parlament jogait, és potenciális jogi bizonytalanságot teremtene a megállapodás más aláíró feleivel és az érintett gazdasági szereplőkkel szemben; emlékeztet a kereskedelempolitikáért felelős biztos ezzel kapcsolatos vállalásaira és üdvözli azokat, de határozottan javasolja, hogy a megállapodást az új intézményközi megállapodásban tegyék hivatalossá;

37.  úgy véli, hogy vegyes megállapodások vonatkozásában a demokratikus felügyelet és a hatékonyság közötti legjobb egyensúlyt az a már kipróbált gyakorlat kínálja, amikor a megállapodásokat csak akkor lehet ideiglenesen alkalmazni, ha ehhez a Parlament hozzájárult és miközben még várja a nemzeti parlamentek ratifikációját;

38.  kitart amellett, hogy a meglévő megállapodások ellenőrzésének, értékelésének és nyomon követésének a közös kereskedelempolitika fő prioritásává kell válnia; felhívja a Bizottságot a források megfelelő újraelosztására azért, hogy a Kereskedelmi Főigazgatóság jobban nyomon követhesse a végrehajtásra váró kereskedelmi megállapodásokat, tekintettel az egyre bővülő tárgyalási menetrendre; felhívja a Bizottságot, hogy határozzon meg konkrét mutatószámokat a kereskedelmi megállapodások végrehajtásának nyomon ellenőrzéséhez, valamint hogy nyilvánosan és rendszeresen nyújtson be alapos és részletes éves végrehajtási jelentést a Parlamentnek, amely tartalmazza például az uniós iparágak teljesítményét és a megállapodásoknak a különböző ágazatokra és piaci részesedésükre gyakorolt hatását;

39.  felhívja a Bizottságot, hogy a felülvizsgált módszerek alapján javítsa az előzetes és az utólagos értékelések minőségét és pontosságát; hangsúlyozza, hogy a kereskedelempolitikai kezdeményezések esetében mindig alapos és átfogó fenntarthatósági hatásvizsgálatot kell benyújtani, különösen az ombudsman legutóbbi ajánlásának fényében, amelyet az Unió és Vietnam közötti szabadkereskedelmi megállapodás kapcsán az 1409/201/JN számú panasz tekintetében adott ki; hangsúlyozza, hogy a hatásvizsgálatoknak legalább az alábbiakat kell magukban foglalniuk: érzékeny gazdasági ágazatok; emberi, szociális és környezeti jogok; valamint mezőgazdasági és helyi termékek a legkülső régiókban; aggasztónak tartja az időközi és utólagos értékelések hiányát és a már meglévő értékelések minőségét, amint az az Európai Számvevőszék 02/2014. sz. különjelentésében is olvasható; kitart amellett, hogy magas színvonalú időközi és utólagos értékelést kell végezni minden kereskedelmi megállapodás tekintetében, hogy a politikai döntéshozók, az érdekeltek és az európai adófizetők felmérhessék, hogy a kereskedelmi megállapodások elérték-e a várt eredményeket; kéri a Bizottságot, hogy szolgáltasson adatokat azon kereskedelmi megállapodások hatásáról, amelyeket különösen a kkv-kre, a munkahelyteremtésre, az emberi jogokra és a környezetre tekintettel kötöttek meg, a partnerországokat is ide számítva, és javasoljon intézkedéseket annak biztosítására, hogy a kereskedelempolitika előnyökkel járjon a kevésbé fejlett országok számára;

40.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be jelentést a Parlamentnek a főbb uniós kereskedelmi partnerek kettős árképzési és más ártorzító gyakorlatairól, különös figyelemmel az energiaforrásokra, jelezve az ilyen gyakorlatok uniós gazdaságra gyakorolt gazdasági hatását, és azokat a lépéseket, amelyeket a Bizottság – kétoldalú, többoldalú vagy WTO-szinten – tett az ilyen gyakorlatok teljes megszűntetése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy kereskedelmi kapcsolataiban minden kereskedelmi partnere esetében tegyen meg minden erőfeszítést a kettős árképzési és más ártorzító gyakorlatok megszűntetése céljából;

A globális kereskedelem elősegítése a WTO-n belüli többoldalú megközelítés révén

41.  hangsúlyozza, hogy a WTO által megtestesített többoldalú kereskedelmi rendszer továbbra is a legjobb lehetőség egy nyitott, tisztességes és szabályokon alapuló rendszer biztosítására, amely figyelembe veszi és kiegyensúlyozza tagjainak különböző érdekeit; ismételten rámutat arra, hogy a Parlament határozottan kiáll a többoldalú együttműködés mellett; üdvözli a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodásra irányuló tárgyalások lezárását, amely sok országban hozzájárul a vámeljárások egyszerűsítéséhez és korszerűsítéséhez, megkönnyítve a fejlődő országoknak, hogy bekapcsolódjanak a globális kereskedelmi rendszerbe; felszólít a megállapodás minden fél által történő gyors és megfelelő végrehajtására;

42.  megjegyzi, hogy korlátozott javulást értek el a WTO Nairobiban, 2015-ben tartott tizedik miniszteri konferenciáján; elismeri a WTO-tagországok között annak kapcsán fennálló különbségeket, hogy hogyan járnak el a dohai forduló tekintetében, ideértve új megközelítések fontolóra vételének szükségességét is a kiemelkedő kérdések megoldása céljából a fejlődő országok és a legkevésbé fejlett országok eltérő érdekeinek tiszteletben tartása mellett és elismerve a felemelkedő gazdaságok felelősségét a dohai forduló lezárása vonatkozásában; üdvözli az Unió arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy 5 év alatt 400 millió eurót irányoz elő a fejlődő országok – különösen a legkevésbé fejlett országok – támogatására a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás végrehajtására irányuló erőfeszítéseikben; üdvözli egyes WTO-tagországok új tárgyalási területek megnyitása iránti érdeklődését, beleértve többek között például a beruházást, a digitális kereskedelmet, az állami tulajdonú vállalatokat és a versenyt; úgy véli, hogy a Nairobiban tartott miniszteri konferencia eredményei lehetőséget teremtenek arra, hogy új életre keljen a WTO tárgyalási szerepe; sürgeti a Bizottságot, hogy kezdeményezze a WTO megreformálását és megerősítését a nagyobb hatékonyság, átláthatóság és elszámoltathatóság biztosítása érdekében, többek között az ILO-val és más, környezetvédelemmel és emberi jogokkal foglalkozó ENSZ-szervezetekkel való együttműködés megerősítése révén; emlékeztet arra, hogy a kereskedelemösztönző támogatásnak kulcsszerepe van a kereskedelemmel kapcsolatos kapacitásépítésben, valamint a fejlődő és a legkevésbé fejlett országok technikai segítésében; e tekintetben felhívja az Uniót és tagállamait, hogy kötelezzék el magukat a kereskedelemösztönző támogatás fokozása mellett, lehetővé téve, hogy a fejlődő országok nagyobb mértékben részesüljenek a globális értékláncban a hozzáadott értékből; felhívja a Bizottságot, hogy a kereskedelemösztönző támogatás stratégiájának közelgő felülvizsgálata során foglalkozzon a tisztességes és etikus kereskedelem kérdésével;

43.  megállapítja, hogy a többoldalú tárgyalások lehetőleg a WTO-n belül (mint az információtechnológiai megállapodás (ITA), a környezetvédelmi termékekre vonatkozó megállapodások (EGA) és a szolgáltatások kereskedelmére vonatkozó megállapodás (TiSA)) lehetőséget biztosítanak WTO-szinten az előrelépésre, azonban csak azáltal, hogy nyitva hagyják az ajtót az érdeklődő WTO-tagok csatlakozása előtt; határozottan úgy véli, hogy – ahol lehet – e megállapodásokat megfelelő elszántsággal kell alkalmazni a legnagyobb kedvezmény elve alapján minden WTO-tagországban, és azoknak a jövőbeni többoldalú megállapodások építőkockáiként kell működniük; hangsúlyozza, hogy a kereskedelempolitikát a környezetbarát termékek versenyképessége növelésének eszközeként is fel kell használni, használatuk és gyártási módszereik tekintetében egyaránt; hangsúlyozza a „zöld áruk” kezdeményezés multilaterálissá válásának fontosságát és annak mérlegelését is, hogy a kereskedelmi megállapodások a valódi környezetvédelmi termékek esetében tudnak-e kedvezményeket nyújtani; hangsúlyozza, hogy a szolgáltatáskereskedelmi megállapodás lehetővé teheti WTO-szinten a szolgáltatáskereskedelemben elért fejlődés újjáélesztését;

44.  a WTO erős és hatékony parlamenti dimenziójára szólít fel a szervezet átláthatóságának előmozdítása és a globális kereskedelem demokratikus legitimitásának megerősítése és biztosítása érdekében; sürgeti a WTO-t, hogy használja ki teljes mértékben a WTO-ról folytatott parlamenti konferenciát, biztosítva azt, hogy a parlamenti képviselők hozzáférjenek mindazokhoz az információkhoz, amelyek felügyeleti szerepük hatékony betöltéséhez és a kereskedelmi politikákhoz való jelentős hozzájárulásukhoz szükségesek;

Testre szabott megközelítés a jövőbeni szabadkereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalások meghatározásakor

45.  felhívja a Bizottságot, hogy kiegyensúlyozott módon és a kölcsönösséget és a kölcsönös hasznokat figyelembe véve összpontosítson a folyamatban levő kereskedelmi tárgyalások lezárására, és felszólítja a lehetséges halmozott hatások értékelésére, különösen a folyamatban lévő tárgyalások és a már megkötött kereskedelmi megállapodások keretében a kontingensek vagy a liberalizálás által érintett érzékeny termékek tekintetében; kéri, hogy értékeljék a megkötött kereskedelmi egyezmények tényleges és potenciális hatásait, és azokról adjanak jobb tájékoztatást, hogy megfelelő egyensúlyt lehessen találni az érzékeny mezőgazdasági ágazatok védelme és az Unió mint az egyik legnagyobb agrár-élelmiszeripari exportőr súlyponti érdekei között, például megfelelő átmeneti időszakok és kvóták meghatározásával a legérzékenyebb termékek vonatkozásában és esetenként azok kizárásával; emlékezteti a Bizottságot, hogy mielőtt kialakítja a tárgyalási mandátumokat, az uniós érdekek figyelembevételével végezzen hatályfelméréseket és független, előítéletektől mentes előzetes fenntarthatósági hatásvizsgálatokat;

46.  úgy véli, hogy elengedhetetlen elsősorban annak biztosítása, hogy a sikeresen lefolytatott kereskedelmi tárgyalások ratifikálása a lehető leggyorsabban megtörténjen; különösen a Kanadával és Szingapúrral való megállapodások megkötésére szólít fel két olyan nagy piac megnyitásának biztosítása érdekében, amelyek alapvető fontosságúak lesznek az uniós vállalkozások jövőbeni érdekei szempontjából; tájékozott vitára szólít fel az egész EU-ban a politikai megbeszélések során;

47.  hangsúlyozza, hogy valamennyi uniós kereskedelmi tárgyalás esetén rendkívül fontos az olyan érzékeny és súlyponti érdekek szem előtt tartása, mint a beruházások védelme, a szükségtelen nem vámjellegű kereskedelmi korlátozások felszámolása, a földrajzi jelzések és a munkaügyi jogok elismerése és védelme, a közbeszerzésekhez való jobb hozzáférés (különösen a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről és az EU és Japán közötti szabadkereskedelmi megállapodásról folyó jelenlegi tárgyalások összefüggésében), tisztességes és minőségi munkahelyek biztosítása, a kis- és középvállalkozások integrálása a globális értékláncba, az állami és audiovizuális szolgáltatások kizárása és a szabályozáshoz való jog biztosítása, amennyiben a szabadkereskedelmi tárgyalásokról nagyratörő, kiegyensúlyozott és átfogó csomagok részeként tárgyalnak;

48.  kitart amellett, hogy a kereskedelmi tárgyalásoknak egy testre szabott regionális kereskedelmi stratégiát kell követniük, és hogy biztosítani kell a regionális integrációval való teljes összhangot, különösen Ázsia, Afrika és Latin-Amerika esetében, amelyeket a Bizottság az európai gazdasági érdekek szempontjából kulcsfontosságú régiókként határozott meg, az EU–USA stratégiai partnerség által betöltött kulcsfontosságú szerep veszélyeztetése nélkül; felhívja a Bizottságot, hogy azonnal kezdjen tárgyalásokat Tajvannal egy beruházási megállapodás megkötése céljából; emlékeztet, hogy az EU és Latin-Amerika természetes szövetségesei egymásnak, és egymilliárd fős együttes népességük a globális GNP egynegyedét állítja elő; rámutat, hogy e partnerség lehetőségeit még nem aknázták ki kellőképpen; üdvözli, hogy a Bizottság új kereskedelmi és beruházási stratégiája nagy figyelmet fordít Latin-Amerikára; felhívja a Bizottságot, hogy használja ki a Mercosur kereskedelmi tárgyalások jelenleg tapasztalható lendületét, hogy létrejöhessen egy átfogó, kiegyensúlyozott és nagyratörő megállapodás; támogatja a Mexikóval és Chilével kötött megállapodások korszerűsítését; kéri, hogy gyorsítsák fel az Ausztráliával és Új-Zélanddal kötendő szabadkereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalásokat, és emlékeztet az Indiával fenntartott fejlődő uniós kereskedelmi kapcsolatok jelentőségére, mivel e piac hatalmas lehetőségeket rejt magában; sürgeti a Bizottságot, hogy mielőbb újítsa fel a tárgyalásokat Malajziával, és kezdjen tárgyalásokat Indonéziával az átfogó gazdasági partnerségre irányuló előkészítő megbeszélések befejeződését követően;

49.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi kihívások összefüggésében nagy figyelmet kell fordítani a Cotonoui Megállapodás utáni keretrendszerre, hangsúlyozva annak kapcsolatát a gazdasági és partnerségi megállapodások emberi jogi záradékaival, valamint egy kontinentális szabadkereskedelmi térség létrehozásának támogatására Afrikában, amely erősíti a stabilitást, a regionális integrációt, a helyi növekedést, a foglalkoztatást és az innovációt; emlékeztet, hogy az EU-nak biztosítania kell keleti és déli szomszédságának stabilitását, és fokozottabb gazdasági és kereskedelmi integrációra hív fel az Ukrajnával, Grúziával és Moldovával létrehozott mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térség teljes, gyors és megfelelő végrehajtása, valamint a Tunéziával, Marokkóval és Jordániával történő konkrét előrelépés révén;

50.  felhívja a Bizottságot, hogy a kereskedelmi tárgyalások valamennyi szakaszába vonja be a nemzeti vállalkozókat, folytasson konzultációkat a nemzeti szervezetekkel, valamint az uniós esernyőszervezetekkel, és a kereskedelmi megállapodások szövegéhez csatoljon egy listát, amely egyértelműen felsorolja a tárgyalások eredményeit a különféle ágazatok szempontjából, valamint indokolja a Bizottság döntéseit;

Kína piacgazdasági státusza megadásának ellenzése és a hatékony piacvédelmi eszközök szükségessége

51.  hangsúlyozza, hogy a kereskedelem további liberalizálását célzó intézkedések – amelyek tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokhoz és versenyhez vezethetnek az országok között a nem vámjellegű akadályok, a munkajog, a környezetvédelmi és közegészségügyi normák vonatkozásában – megkövetelik az EU-tól, hogy még hatékonyabban tudja kezelni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat és egyforma feltételeket tudjon biztosítani; hangsúlyozza, hogy a piacvédelmi eszközöknek továbbra is nélkülözhetetlen alkotóelemét kell képezniük az EU kereskedelmi stratégiájának és erősíteniük kell a versenyképességet a tisztességes verseny feltételeinek szükség esetén történő visszaállítása révén; emlékeztet, hogy a hatályos uniós piacvédelmi jogszabályok 1995-re nyúlnak vissza; hangsúlyozza, hogy az uniós piacvédelmi rendszert – annak gyengítése nélkül – sürgősen korszerűsíteni kell; rámutat, hogy az uniós piacvédelmi jognak hatékonyabbnak és a kkv-k számára hozzáférhetőbbnek kell lennie, és azt napjaink kihívásaihoz és a kereskedelem szerkezetéhez kell igazítani, továbbá hogy a vizsgálatoknak rövidebbnek kell lenniük és fokozni kell az átláthatóságot és a kiszámíthatóságot; sajnálja, hogy a piacvédelmi eszközök korszerűsítésére irányuló javaslat elakadt a Tanácsban, amely nem volt képes erről alapvető jogszabályt alkotni; sajnálja, hogy a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című közleményében egyáltalán nem utal a piacvédelmi eszközök korszerűsítésének szükségességére; felhívja a Tanácsot hogy sürgősen törje meg a piacvédelmi eszközök korszerűsítésével kapcsolatos patthelyzetet az Európai Parlament álláspontja alapján, különösen mivel Kína határozottan kéri piacgazdasági státuszának elismerését;

52.  újólag felhívja a figyelmet az EU Kínával való partnerségének fontosságára, melyben fontos szerep jut a szabad és tisztességes kereskedelemnek és beruházásoknak; meggyőződése, hogy mindaddig, amíg Kína nem teljesíti az ország piacgazdasággá minősítéséhez szükséges mind az öt feltételt, az EU-nak nem szabványos módszertant kell alkalmaznia a kínai behozatallal kapcsolatos dömping- és szubvencióellenes vizsgálatok során az ár-összehasonlíthatóság meghatározásakor, teljes mértékben követve és tiszteletben tartva a Kína WTO-hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv 15. szakaszának azokat a részeit, amelyek elegendő teret hagynak a nem szabványos módszertan alkalmazására; felhívja a Bizottságot, hogy ezzel összhangban tegyen javaslatot, és emlékeztet, hogy valamennyi WTO-partnerrel szorosan egyeztetni kell erről a kérdésről;

53.  felhívja a Bizottságot, hogy ne hozzon intézkedéseket anélkül, hogy előzetesen mélyreható és átfogó hatásvizsgálatot végezne a foglalkoztatásra és az összes uniós ágazatban a fenntartható növekedésre, valamint a környezetre gyakorolt lehetséges hatások és következmények tekintetében;

Nagyobb koherencia az uniós kereskedelmi és iparpolitikák között, és a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok jobb védelme

54.  úgy véli, hogy többet kell tenni az európai ipar szükségleteinek átfogó módon történő kezelése terén, és hogy az uniós feldolgozóipart túl gyakran helyezik a szolgáltatási ágazat mögé; hangsúlyozza, hogy a kereskedelempolitikának egyenlő feltételeket kell biztosítania az európai ipar számára, hozzáférést kell biztosítania az új és a feltörekvő piacokhoz, és a kettős tanúsítás csökkentése közben elő kell segítenie a normák felzárkóztatását; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a koherenciát az uniós kereskedelmi és iparpolitikák között, és támogassa az európai ipar fejlesztését és versenyképességét, különös tekintettel az újraiparosítási stratégiára;

55.  hangsúlyozza azt a központi szerepet, amelyet a származási szabályok játszanak annak meghatározásában, mely iparágak nyernek vagy veszítenek az uniós szabadkereskedelmi megállapodásokon; elismerve, hogy a származási szabályokat ez idáig nem elemezte teljes mértékben az Európai Parlament, kéri a Bizottságot, hogy készítsen jelentést azokról a változtatásokról, amelyeket az elmúlt 10 évben hajtott végre négyjegyű KN-szinten az előnyben részesített szabadkereskedelmi megállapodásainak alapértelmezett, származási szabályokról folytatott tárgyalási pozíciójában, magyarázatot adva a végrehajtott változtatások okairól;

56.  úgy véli, hogy a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok hatékony érvényesítésének hiánya veszélyezteti az európai ipar teljes ágazatainak életben maradását; hangsúlyozza, hogy a hamisítás munkahelyek megszűnését idézi elő, és aláássa az innovációt; ismételten rámutat arra, hogy a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megfelelő védelme és hatékony érvényesítése a globális gazdaság alapkövének számít; üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásokban és a WTO-ban fokozza a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelmét és érvényesítését, és együttműködik a partnerekkel a csalás elleni küzdelemben; támogatja a Bizottság szellemi tulajdonhoz fűződő jogok teljes spektrumának védelmével kapcsolatos célkitűzését, ideértve a szabadalmakat, a védjegyeket, a szerzői jogot, a formatervezési mintákat, a földrajzi jelzéseket, az eredetjelölést és a gyógyszerkészítményeket;

Új piaci lehetőségek megnyitása az uniós szolgáltatók előtt és a szakmai képesítések elismerése az Unió kereskedelmi stratégiájának alapvető elemeként

57.  emlékeztet, hogy az EU vezető szerepet játszik a szolgáltatási ágazatban; hangsúlyozza, hogy az új piaci lehetőségek megnyitásának alapvető elemét kell képeznie az Unió nemzetközi kereskedelmi stratégiájának; hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos a szolgáltatások beemelése a kereskedelmi megállapodásokba, mivel ez lehetőségeket teremt az európai vállalatok és a hazai munkavállalók számára, ugyanakkor az EUMSZ 14. és 106. cikkével, illetve a 26. jegyzőkönyvvel összhangban fontos az általános érdekű jelenlegi és jövőbeni szolgáltatások és az általános gazdasági érdekű szolgáltatások kizárása bármely megállapodás alkalmazásának hatályából, függetlenül attól, hogy azok magán- vagy állami finanszírozásúak-e; kéri, hogy a Bizottság támogassa és emelje be a szakmai képesítések elismerését a kereskedelmi megállapodásokba, ami új lehetőségeket nyit az európai vállalatok és a munkavállalók számára; az ilyen elismerésért cserébe elsősorban az információs és kommunikációs technológiákról szóló irányelv bizonyos előnyei kereskedelmi és beruházási megállapodásokba történő beemelésének fontolóra vételére szólít fel;

58.  osztja a Bizottság azon véleményét, hogy a szakemberek ideiglenes mozgása elsődleges fontosságúvá vált az üzleti tevékenység nemzetközi szintű fokozása szempontjából, ezért az az EU alapvető érdeke; hangsúlyozza, hogy a munkavállalói mobilitással kapcsolatos fejezetet az összes uniós kereskedelmi és beruházási megállapodásba be kell emelni; emlékeztet azonban arra, a 4. módozat kötelezettségvállalásait csak a magasan képzett szakemberek (egyetemi vagy azzal egyenértékű mesterfokú végzettséggel rendelkező vagy vezető beosztású személyek) mozgására kell alkalmazni konkrét célból, korlátozott időtartamra, és azon ország nemzeti jogszabályai által előírt pontos feltételeknek megfelelően, ahol a szolgáltatást nyújtják, valamint az ilyen nemzeti jogszabályokat tiszteletben tartó, a szolgáltatási irányelv 16. cikkének eleget tevő szerződés szerint, ugyanakkor biztosítva azt, hogy semmi ne akadályozza meg az Uniót és tagállamait munkaügyi jogszabályok és kollektív szerződések fenntartásában és javításában;

59.  üdvözli a Bizottság szándékát, hogy a kereskedelmi politikát a digitális protekcionizmus új formáinak kezelésére használja, és az uniós adatvédelmi jogszabályokkal összhangban meghatározza az e-kereskedelemre és a határokon átnyúló adatáramlásra vonatkozó szabályokat, és védi az alapvető jogokat; úgy véli, hogy sokkal többet kell tenni az Unión belül az e-kereskedelem és a vállalkozások számára kedvező környezet kialakítása érdekében a telekommunikációs piacon meglévő monopóliumok és a monopolhelyzettel való visszaélés csökkentésével, a területi alapú tartalomkorlátozási gyakorlatok visszaszorításával és konkrét jogorvoslati megoldásokkal; hangsúlyozza, hogy a digitális kereskedelmi ágazatban létfontosságú a szabályozási együttműködés, az online elkövetett csalások csökkentése, valamint a szabványok kölcsönös elismerésének és harmonizálásának biztosítása; felhívja a Bizottságot, hogy terjessze elő az e-kereskedelmi fejezetek új modelljét, amely a meglévő és a jövőbeli uniós adatvédelmi jogi keretet teljes mértékben kivonja a kereskedelmi tárgyalások hatálya alól, és amelynek célja, hogy az adatáramlás teljes mértékben összhangban legyen az adott adatok származási országában hatályos adatvédelmi szabályokkal; a jogalkalmazók nagyobb együttműködésére szólít fel, különösen az online folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok vonatkozásában;

A digitális gazdaság alapvető jellege a jövőbeni globális kereskedelem szempontjából

60.  tudomásul veszi a digitális gazdaság növekvő és jövőbeli jelentőségét, nemcsak Európában, hanem az egész világon, mivel globálisan a világ népességének 40%-át kitevő, mintegy 3,3 milliárd felhasználó használja az internetet; úgy véli, hogy az olyan trendek, mint a felhőalapú számítástechnika, a mobil internetes szolgáltatások, az intelligens hálózatok és a közösségi média radikálisan megváltoztatják az üzleti környezetet; hangsúlyozza, hogy az uniós kereskedelmi politikának lépést kell tartania a digitális és a technológiai trendekkel;

61.  kéri, hogy a Bizottság a WTO-partnerekkel együtt ne csak egy digitális kereskedelemmel foglalkozó munkacsoportot hozzon létre a WTO-nál, amelynek részletesen meg kellene vizsgálnia a jelenlegi keret elektronikus kereskedelemre való alkalmasságát, konkrét javaslatokat, pontosításokat és kiigazításokat keresve, hanem vizsgálja meg egy új keret létrehozásának lehetőségét a szolgáltatáskereskedelem egyszerűsítésére, a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás végrehajtásából eredő bevált gyakorlat alapján;

A Bizottság támogatása a korrupcióval szembeni küzdelem területén

62.  tudatában van annak, hogy a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezések beemelése a kereskedelmi megállapodásokba aggodalomra ad okot esetleges negatív hatásaik miatt a pénzmosás, az adókijátszás és az adókikerülés tekintetében; sürgeti a Bizottságot a korrupcióval szembeni küzdelemre, amely jelentős nem vámjellegű akadály a fejlett és a fejlődő országokban; kitart amellett, hogy a kereskedelmi és beruházási megállapodások jó lehetőséget kínálnak a korrupció, a pénzmosás, az adócsalás és az adókijátszás terén történő együttműködés növelésére; úgy ítéli meg, hogy a nemzetközi normákon alapuló kötelezettségvállalásokat, az országonkénti jelentéstételi kötelezettségeket és az automatikus információcserét bele kell foglalni a megfelelő nemzetközi megállapodásokba a pénzügyi szolgáltatások további liberalizálásának alátámasztása céljából;

63.  úgy véli, hogy a kereskedelmi és beruházási megállapodások és a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények közötti kapcsolat egyáltalán nincs kellőképpen feltárva, és felhívja a Bizottságot annak alapos tanulmányozására, hogy ezek az eszközök milyen hatással lehetnek egymásra és a tágabb politikai koherenciára az adókijátszással szembeni küzdelemben;

A kkv-k sajátos igényeit figyelembe vevő, előretekintő kereskedelempolitika

64.  hangsúlyozza, hogy az előretekintő kereskedelempolitikának nagyobb figyelmet kell fordítania a mikrovállakozások és a kkv-k sajátos igényeire, valamint annak biztosítására, hogy a kkv-k teljes mértékben kihasználhassák a kereskedelmi és beruházási megállapodásokat; emlékeztet arra, hogy az európai kkv-knak csak kis része tudja azonosítani és kiaknázni a globalizáció és a kereskedelmi liberalizálás nyújtotta lehetőségeket; megjegyzi, hogy az európai kkv-k csupán 13%-a folytat az EU-n kívül nemzetközi tevékenységet, miközben az uniós kivitel egyharmadát bonyolítják le; támogatja az európai kkv-k nemzetközivé válásának elősegítésére irányuló kezdeményezéseket, ezért kitart a kkv-król szóló fejezet előnyei mellett minden jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodásban; úgy véli, hogy új utakat kell keresni arra vonatkozóan, hogy miként lehet a legjobban támogatni a kkv-kat arra irányuló erőfeszítéseikben, hogy külföldön értékesítsék áruikat és szolgáltatásaikat; hangsúlyozza, hogy a tagállamokban kezdődően a kkv-knak több testre szabott támogatásra, a kereskedelmi intézkedéseket érintő, felhasználóbarát online információkhoz való könnyített hozzáférésre és az EU által kötött minden egyes múltbeli és jövőbeli kereskedelmi megállapodás lehetőségeiről és előnyeiről szóló konkrét és egyértelmű útmutatókra van szükségük;

65.  kéri a Bizottságot, hogy átfogóan foglalkozzon a kkv-k igényeivel a kereskedelmi megállapodások összes fejezetében, többek között, de nem kizárólag egyablakos online ügyintézés kialakításával a kkv-k számára, ahol megismerhetik a vonatkozó szabályozást, ami különösen fontos a határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók számára az engedélyezés és más adminisztratív követelmények vonatkozásában; rámutat, hogy adott esetben ezeknek az eszközöknek ki kell terjedniük a kkv-k új piacra jutási lehetőségeire is, különös tekintettel a kis értékű pályázatokra; hangsúlyozza a kereskedelemmel járó költségek csökkentésének szükségességét a kkv-k esetében, a vámeljárások észszerűsítése, a nem vámjellegű akadályok és a szabályozásból eredő terhek csökkentése, valamint a származási szabályok egyszerűsítése révén; úgy véli, hogy a kkv-k a Bizottságot segítő szerepet játszhatnak az említett eszközök alakítása terén, annak biztosítása érdekében, hogy a kereskedelmi megállapodások megfeleljenek igényeiknek; ösztönzi a Bizottságot, hogy a kereskedelmi tárgyalások minden szakaszában tartson fenn szoros párbeszédet a kkv-k képviselőivel;

66.  hangsúlyozza, hogy az európai kkv-knak a dömpingellenes eljárásokhoz való gyorsabb hozzáférése kulcsfontosságú ahhoz, hogy védelmet élvezzenek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben; hangsúlyozza, hogy át kell alakítani a WTO többoldalú keretét a kkv-k jobb bevonása és a viták gyorsabb rendezésének biztosítása érdekében;

67.  felhívja a Bizottságot a szubszidiaritással, a kettős erőfeszítések elkerülésével és a komplementaritással kapcsolatos meglévő eszközök értékelésére és javítására a vonatkozó tagállami programok és az európai hozzáadott érték tekintetében, mielőtt további önálló intézkedéseket dolgozna ki a kkv-k nemzetközivé válásának támogatására; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak független értékelést kell benyújtania a Parlamenthez az összes meglévő programról;

Beruházás

68.  kiemeli az Unió gazdaságába befelé és az Unió gazdaságából kifelé irányuló beruházások fontosságát, és azt, hogy az uniós vállalkozásokat védeni kell harmadik piacokon történő beruházás esetén; ezzel összefüggésben elismeri a Bizottság által a beruházási vitákkal foglalkozó új bírósági rendszerrel kapcsolatban tett erőfeszítéseket; hangsúlyozza, hogy további vitára van szükség az érdekelt felekkel és a Parlamenttel a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszerrel kapcsolatos bizottsági javaslatról; hangsúlyozza, hogy a rendszernek meg kell felelnie az uniós jogrendnek, különösen az uniós bíróságok hatásköreinek, és még konkrétabban az uniós versenyszabályoknak; osztja a középtávon a beruházási viták többoldalú megoldására irányuló szándékot; sajnálja, hogy a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszerre irányuló javaslat nem tartalmaz rendelkezést a beruházók kötelezettségére vonatkozóan;

69.  felhívja az Uniót és tagállamait, hogy a felelősebb, átláthatóbb és elszámoltathatóbb beruházások ösztönzése érdekében kövessék az UNCTAD fenntartható fejlődésre irányuló átfogó beruházáspolitikai keretének ajánlásait;

70.  megállapítja, hogy a Bizottság „európai beruházási terve” előírja az Unión belüli befektetés fellendítését, és úgy véli, hogy alapvetően kereskedelmi stratégiák kellenek e cél eléréséhez; megjegyzi, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alapnak nincs külső dimenziója; kéri a Bizottságot, hogy csak az alap teljesítményének körültekintő elemzése és hasznosságának vizsgálata után vegye fontolóra egy külső ág létrehozását, tekintettel az Európai Beruházási Bank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank által biztosított meglévő hitelezésre és az Európai Fejlesztési Alap fellépésére; hangsúlyozza, hogy az ilyen alapoknak hozzá kell járulniuk a fenntartható fejlődéshez és a tisztességes munkahelyekhez, a szegénység kezeléséhez, és a migráció kiváltó okainak enyhítéséhez;

71.  emlékeztet arra, hogy fokozni kell a fejlesztésfinanszírozási intézmények és a köz- és magánszféra közötti partnerségek átláthatóságát és elszámoltathatóságát, hogy hatékonyan nyomon lehessen követni és ellenőrizni lehessen a pénzmozgásokat, az adósság fenntarthatóságát, valamint a projektek fenntartható fejlődés tekintetében fennálló hozzáadott értékét;

Kereskedelem és mezőgazdaság

72.  hangsúlyozza, hogy a környezetvédelemre, az élelmiszer-biztonságra, az állatjólétre és a társadalmi feltételekre vonatkozó szigorú uniós előírások nagy jelentőséggel bírnak az uniós polgárok számára, különösen a közerkölcs és a fogyasztók tájékozott döntései szempontjából, továbbá úgy véli, hogy a kereskedelmi megállapodásoknak támogatniuk kellene a tisztességes versenyt annak biztosítása érdekében, hogy az uniós gazdálkodók maximális hasznot tudjanak húzni a vámengedményekből, és ne kerüljenek gazdaságilag hátrányos helyzetbe harmadik országokbeli társaikkal szemben; hangsúlyozza az élelmiszer-biztonságra és az állatjólétre vonatkozó uniós normák védelmének szükségességét az elővigyázatosság elve, a fenntartható mezőgazdaság, a magas szintű nyomonkövethetőség és a termékcímkézés fenntartásával, és annak biztosításával, hogy minden behozatal megfeleljen az alkalmazandó uniós jogszabályoknak; megállapítja, hogy nemzetközi szinten nagyok az eltérések az állatjóléti normák terén; e tekintetben hangsúlyozza, hogy szabályozni kell az élő haszonállatok kivitelét a hatályban lévő uniós joggal és az Állategészségügyi Világszervezet által megállapított normákkal összhangban;

73.  a jelenlegi mezőgazdasági válságra való tekintettel fontosnak tartja, hogy új piacok nyíljanak az uniós mezőgazdasági termékek, például a tejtermékek, a hús, valamint a gyümölcsök és zöldségek számára; hangsúlyozza a nagy vásárlóerőt magukban hordozó, új piaci lehetőségek feltárásának szükségességét;

74.  úgy véli, hogy növelni kell a mezőgazdaság hozzáadott értékét, és az új piacok megnyitása érdekében népszerűsítő kampányokat kell indítani; hangsúlyozza, hogy mindenképpen meg kell erősíteni az uniós minőségrendszereket, mivel ezek biztosítják a világpiacon az európai termékek lehető legjobb arculatát, közvetett előnyöket nyújtva az európai mezőgazdaság egésze számára;

75.  hangsúlyozza, hogy az uniós szabályoknak való megfelelés biztosítása érdekében szigorúbb behozatali ellenőrzésre, valamint az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal részéről az Unióba exportáló országok termelési és értékesítési feltételeinek szigorúbb felügyeletére van szükség;

76.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy valamennyi szabadkereskedelmi tárgyalás során előrelépések történjenek a mezőgazdasági termékek kereskedelme előtt álló egészségügyi, növényegészségügyi és egyéb, nem vámjellegű akadályok felszámolása terén, különös tekintettel az EU által megszabott határvonalakra, amelyek hatással lehetnek a fogyasztók egészségére;

77.  emlékeztet a földrajzi jelzések fontosságára a hagyományos európai agrár-élelmiszeripari termékek támogatása terén, megvédve azokat a káros potyautas gyakorlatoktól, garantálva a fogyasztók jogait és a tudatos döntéseket, és védve a vidéki termelőket és gazdálkodókat, különös tekintettel a kkv-kra; megállapítja, hogy a földrajzi jelzések harmadik országok általi oltalma és elismerése potenciálisan az európai agrár-élelmiszeripari ágazat egésze számára nagy értéket jelent, és úgy véli, hogy a hamisítás leküzdése érdekében valamennyi kereskedelmi megállapodásba védintézkedéseket kellene illeszteni;

Az európai gazdasági szereplők jobb hozzáférése a közbeszerzési szerződésekhez

78.  felszólít a közbeszerzési piacok nyitottsága tekintetében az Unió és más kereskedelmi partnerek közötti jelenlegi egyenlőtlenségek kiküszöbölésére; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a közbeszerzések nemzetközi piacának nagyratörő és kölcsönös megnyitását, ugyanakkor garantálja az általános gazdasági érdekű szolgáltatások kizárását, és győződjön meg arról, hogy az államok továbbra is szabadon fogadhatják el a beszerzési eljárásaikra vonatkozó szociális és környezetvédelmi normákat, mint például a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatra vonatkozó kritériumokat is; hangsúlyozza, hogy az európai gazdasági szereplők, mind a nagyvállalatok, mind a kkv-k számára jobb hozzáférést kell biztosítani a közbeszerzési szerződésekhez harmadik országokban olyan eszközök révén, mint például a kisvállalkozó intézkedéscsomag és az aszimmetria jelenlegi szintjének felszámolása; e tekintetben emlékeztet arra, hogy az EU közbeszerzési piaca az egyik legnyitottabb a WTO-tagállamok közül;

79.  tudomásul veszi a Bizottság módosított javaslatát a harmadik országbeli áruk és szolgáltatások számára az Unió belső közbeszerzési piacához biztosított hozzáférésről, amely fontos eszköz az egyenlő versenyfeltételek biztosítása szempontjából a harmadik országok piacaira való bejutás tekintetében, és nagyon sajnálja, hogy a tagállamok kormányai az eredeti javaslathoz tartották magukat; felhívja a Bizottságot, hogy főbb kereskedelmi partnereivel érjen el pozitív kölcsönösséget a közbeszerzési piacokhoz való hozzáférés terén;

Egyenlő hozzáférés az erőforrásokhoz a tisztességes világpiaci verseny szempontjából

80.  hangsúlyozza, hogy a természeti erőforrások korlátozottak, azokat gazdasági és környezetvédelmi szempontból fenntartható módon kell használni, elsőbbséget biztosítva az újrahasznosításnak; elismeri a fejlődő országok és különösen a legkevésbé fejlett országok természeti erőforrásoktól való nagymértékű függőségét; emlékeztet arra, hogy az európai kereskedelempolitikának következetes, fenntartható, átfogó és szakpolitikákon átívelő stratégiát kell folytatnia a nyersanyagok tekintetében – amint az a Parlament az „Új európai kereskedelmi politika az Európa 2020 stratégia keretében” című állásfoglalásában is szerepel;

81.  hangsúlyozza, hogy egy alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság irányába kell elmozdulni, ezért ösztönzi a Bizottságot, hogy fokozza az energiakutatási, fejlesztési és innovációs tevékenységekkel kapcsolatos együttműködést, amelyek célja az energiaszolgáltatók, útvonalak és források sokféleségének előmozdítása, új energiakereskedelmi partnerek azonosítása és a verseny fokozása, alacsonyabb árakat biztosítva az európai fogyasztók számára; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a megújuló energiák fejlesztése és az energiahatékonyság előmozdítása elengedhetetlen az energiabiztonság növeléséhez és az behozataltól való függőség mérsékléséhez; kiemeli annak fontosságát, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások olyan rendelkezéseket tartalmazzanak, amelyek fenntartható energiapartnerségek létrehozását szorgalmazzák, valamint ösztönzik a technológiai együttműködést, különösen a megújuló energiák és az energiahatékonyság, illetve a biztosítékok területén, továbbá azt, hogy meg kell akadályozni a szén-dioxid-kibocsátás áthelyezését a COP 21-en körvonalazott célok elérése érdekében;

A vadon élő állatokkal és növényekkel és a belőlük készült termékekkel folytatott illegális kereskedelemmel szembeni küzdelem

82.  továbbra is mélységesen aggasztja a vadon élő állatokkal és növényekkel kapcsolatos bűnözés és az ezzel járó illegális kereskedelem közelmúltbeli megerősödése, ami nem csak a biológiai sokféleségre és a fajok számára van pusztító hatással, hanem világos és aktuális veszélyt jelent a megélhetésre és a helyi gazdaságokra, különösképpen a fejlődő országokban; üdvözli az Unió azon elkötelezettségét, hogy megszűnteti az illegális vadvilági kereskedelmet az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjére, és különösen a 15. fenntartható fejlesztési célra adott uniós válasz részeként, amely nemcsak azt említi meg, hogy biztosítani kell a növény- és állatvilág védett fajai befogásának és a velük való kereskedelemnek a befejezését, hanem azt is, hogy foglalkozni kell a vadon élő állatokból és növényekből készülő illegális termékek keresletével és kínálatával; ezzel összefüggésben elvárja a Bizottságtól, hogy – a Parlamenttel és a tagállamokkal való tanácskozást is magában foglaló mérlegelési időszak után – gondolja át, hogyan lehet a legjobban a vadon élő állatokból és növényekből készülő termékekkel folytatott illegális kereskedelemre vonatkozó rendelkezéseket az összes jövőbeni uniós kereskedelemi megállapodásba beemelni;

Jobb vámügyi együttműködés és a tiltott kereskedelemmel szembeni küzdelem az Unió határainál

83.  hangsúlyozza, hogy a harmonizáltabb és hatékonyabb vámeljárások Európában és külföldön is elősegítik a kereskedelmet és a vonatkozó kereskedelemkönnyítő követelmények betartását, valamint elősegítik a hamisítás, és az illegális és hamis áruk egységes piacra való belépése megelőzését, amely aláássa az EU gazdasági növekedését és komoly kockázatnak teszi ki az uniós fogyasztókat; üdvözli a Bizottság vámhatóságok közötti együttműködés ösztönzésére irányuló szándékát; ismételten felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Unió egész vámterületén a vámszabályok és -eljárások eredményesebb alkalmazása érdekében állítsanak fel egy egységes uniós vámszolgálatot;

84.  hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi megállapodások tárgyalása során a Bizottságnak törekednie kell arra, hogy meggyőzze kereskedelmi partnereit az egyablakos vám- és határellenőrzés elfogadásáról, amihez szükség esetén – adott esetben – a kereskedelmi alapok kapacitásépítési támogatása társul;

85.  hangsúlyozza, hogy megfelelő kommunikációra és fokozott koordinációra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a vámmentességet megfelelő technikai, intézményi és politikai intézkedések kísérjék a kereskedelem folyamatos biztonsága érdekében;

86.  kéri a Bizottságot, hogy mérlegelje fő teljesítménymutatók bevezetését a vámigazgatás bel- és külföldi teljesítményének értékelése érdekében; sajnálja, hogy jelenleg nagyon kevés nyilvános adat áll rendelkezésre; rámutat arra, hogy hasznos lenne megtudni, hogy a vámigazgatási szervek és egyéb határfelügyeleti ügynökségek hogyan teljesítenek folyamatos jelleggel otthon és a kereskedelmi partnerekkel annak érdekében, hogy megosszák egymással a bevált gyakorlatokat, és koordinálják az európai intézményeken belül a kereskedelmi eljárások megkönnyítésével kapcsolatos egyedi érdekeket – figyelembe véve a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló WTO-megállapodás 13. cikkének rendelkezéseit;

87.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezdjenek nyílt vitát a vámhatóságok nemzeti szintről uniós szintre történő lehetséges elmozdításáról;

Kézzelfogható előnyök nyújtása a fogyasztóknak

88.  elismeri, hogy a kereskedelmi megállapodások nagyon előnyösek lehetnek a fogyasztók számára, különösen a verseny fokozásával, az árak csökkentésével, a nagyobb választék biztosításával és az innováció előmozdításával; e lehetőségek kihasználása érdekében felhívja a Bizottságot, hogy minden tárgyalás során erőteljesen szorgalmazza a területi alapú tartalomkorlátozási gyakorlatok korlátozását, a nemzetközi barangolási díjak csökkentését és az utasjogok megerősítését;

89.  intézkedéseket kér a fogyasztók támogatására az áruk és szolgáltatások terén harmadik országokkal folytatott, határokon átnyúló kereskedelem során, például olyan online segélyszolgálatokkal, amelyek információkat nyújtanak vagy vitás esetekben tanácsot adnak;

90.  kitart amellett, hogy pontos tájékoztatást kell adni a fogyasztók számára a kereskedelem tárgyát képező termékek jellemzőiről;

A mindenki számára előnyös kereskedelem: a nyitott kereskedelmi és beruházási politikák mellett a pozitív hatások maximalizálásához és a veszteségek minimalizálásához szükséges kísérő politikák

91.  osztja az OECD véleményét, hogy a nyitott és tisztességes kereskedelmi és beruházási politikák mellett számos hatékony kísérő politikára van szükség a kereskedelem liberalizálásával járó pozitív hatások maximalizálása és veszteségek minimalizálása érdekében az EU és harmadik országok lakossága és gazdasága számára; sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a különféle támogatási intézkedésekkel tegyenek sokkal többet a kereskedelmi nyitás kiegészítése érdekében, ezáltal biztosítva a fenntartható fejlődést – például az oktatási és egészségügyi közszolgáltatások és beruházások, az aktív munkaerőpiaci politikák, a kutatás és fejlesztés, a fejlesztéshez szükséges infrastruktúra, valamint a szociális védelem és a környezetvédelem garantálásához szükséges megfelelő szabályok terén;

92.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy végezzenek alapos előzetes és utólagos elemzéseket ágazatonkénti és regionális hatásvizsgálatok alapján a megfelelő kereskedelmi megállapodások és jogalkotási dossziék vonatkozásában, az Unión belüli munkaerőpiacra gyakorolt kedvezőtlen hatások előrejelzése és az enyhítő intézkedések bevezetése összetettebb módjainak megtalálása céljából a leginkább sújtott iparágak és régiók fellendítése érdekében, a méltányosabb elosztás és a kereskedelemből származó széles körű előnyök biztosítása céljából; hangsúlyozza, hogy e tekintetben az európai strukturális és beruházási alapok, különösen az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Szociális Alap, kiemelkedő szerepet játszhatnak; rámutat arra, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap is fontos eszköz lehet, ha megreformálása és átalakítása olyan módon történik, hogy közben megfelelő finanszírozásban részesül, hogy támogatást tudjon nyújtani a harmadik országokkal szembeni kereskedelmi szankciók által érintett uniós vállalatoknak és termelőknek, illetve a globalizáció hatásai miatt közvetlenül kárt szenvedő kkv-k munkavállalóinak;

o
o   o

93.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, az UNCTAD-nak és a WTO-nak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0415.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0252.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0041.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0250.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0219.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0175.
(7) HL C 56. E, 2013.2.26., 87. o.
(8) HL C 188. E, 2012.6.28., 42. o.
(9) HL C 99. E, 2012.4.3., 94. o.
(10) HL C 99. E, 2012.4.3., 31. o.
(11) HL C 99. E, 2012.4.3., 101. o.


Az emberkereskedelem ellen az uniós külkapcsolatok terén folyó küzdelem
PDF 448kWORD 215k
Az Európai Parlament 2016. július 5-i állásfoglalása az emberkereskedelem elleni küzdelemről az uniós külkapcsolatok terén (2015/2340(INI))
P8_TA(2016)0300A8-0205/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és valamennyi vonatkozó nemzetközi emberi jogi szerződésre,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló egyezményre,

–  tekintettel a gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, a gyermek jogairól szóló egyezményhez fűzött fakultatív jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az ENSZ keretében létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményre (2000) és annak jegyzőkönyveire, kivált az emberkereskedelem, különösen a nőkkel és gyermekekkel való kereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló jegyzőkönyvre (2000), valamint a migránsok szárazföldön, tengeren és légi úton való csempészete elleni küzdelemről szóló jegyzőkönyvre (2000),

–  tekintettel a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló 1990. évi nemzetközi egyezményre,

–  tekintettel a nemzetközi emberi jogi mechanizmusok keretében végzett munkára, többek között az emberkereskedelem, különösen a nő- és gyermekkereskedelem ügyével foglalkozó különleges ENSZ-előadó és más hasonló ügyekkel foglalkozó ENSZ különleges előadók munkájára, valamint az időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelés keretében és az ENSZ emberi jogi egyezmény alapján létrehozott testületeiben folyó munkára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának az emberkereskedelem és különösen a nő- és gyermekkereskedelem ügyével foglalkozó különleges előadója 2014. évi jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalának az emberkereskedelemről szóló, 2014. évi átfogó jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ által 2009-ben kidolgozott, emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló modelljogszabályra, melynek célja, hogy segítséget nyújtson a különböző országoknak hatályos jogszabályaik felülvizsgálatában és módosításában, továbbá új jogszabályok elfogadásában az emberkereskedelem elleni küzdelem területén,

–  tekintettel az emberi jogokkal és az emberkereskedelemmel kapcsolatban javasolt elvekre és iránymutatásokra, melyeket az Egyesült Nemzetek emberi jogi főbiztosa (UNHCHR) a jelentéséhez fűzött kiegészítésként terjesztett a Gazdasági és Szociális Tanács elé (E/2002/68/Add. 1),

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre, melyek a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó ENSZ-keret végrehajtására szolgálnak,

–  tekintettel az emberkereskedelem áldozatául esett személyek hatékony jogorvoslathoz való jogára vonatkozó ENSZ-alapelvekre,

–  tekintettel az UNICEF-nek az emberkereskedelem gyermekáldozatainak védelméről szóló iránymutatásaira,

–  tekintettel az ILO kényszermunkáról szóló, 1930. évi (29. sz.) egyezményére, a kényszermunkáról szóló 1930. évi egyezményhez csatolt 2014. évi jegyzőkönyvére, a kényszermunka felszámolásáról szóló, 1957. évi (105. sz.) egyezményére, valamint a kényszermunkáról szóló (kiegészítő intézkedések) (203. sz.) ajánlására,

–  tekintettel a foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló 1973. évi (138. sz.) egyezményre, a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló, 1999. évi (182. sz.) egyezményre,

–  tekintettel az ILO háztartási alkalmazottakról szóló 2011. évi (189. sz.) egyezményére, amely a háztartási alkalmazottak méltányos módon történő foglalkoztatásáról szól,

–  tekintettel az ILO „Profit és szegénység: a kényszermunka közgazdaságtana” című jelentésére (2014),

–  tekintettel az Emberi Jogok Európai Egyezményére, az Európai Szociális Chartára és az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 5. cikkére,

–  tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel az emberi szövetek és sejtek adományozására, gyűjtésére, vizsgálatára, feldolgozására, megőrzésére, tárolására és elosztására vonatkozó minőségi és biztonsági előírások megállapításáról szóló, 2004. március 31-i 2004/23/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel az EU emberkereskedelem elleni fellépésről szóló külső dimenziójának megerősítéséről szóló intézkedési programdokumentumra (2009) és annak két végrehajtási jelentésére (2011 és 2012),

–  tekintettel az emberkereskedelem felszámolására irányuló, a 2012–2016 közötti időszakra szóló uniós stratégiára,

–  tekintettel az emberkereskedelem felszámolására irányuló uniós stratégia (COM(2014)0635) végrehajtásáról szóló időközi jelentésre,

–  tekintettel az emberkereskedelem elleni küzdelem európai uniós koordinátorának munkájára,

–  tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2015–2019 közötti időszakra szóló uniós cselekvési tervre,

–  tekintettel az Európai Parlament 2015. december 17-i állásfoglalására „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című, 2014. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról(1),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőséget és a nők szerepének erősítését az EU külkapcsolataiban előmozdító uniós fellépések 2016–2020 közötti időszakra szóló keretére,

–  tekintettel az Europol „Emberkereskedelem az EU-ban” című, 2016 februári helyzetjelentésre,

–  tekintettel a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítésre (GAMM),

–  tekintettel a 2015. május 13-i európai migrációs stratégiára,

–  tekintettel a 2015 novemberi vallettai csúcstalálkozó cselekvési tervére,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak az emberkereskedelem elleni fellépésről szóló, 2005. évi egyezményére,

–  tekintettel az Emberkereskedelem Elleni Küzdelem Szakértői Csoportjának (GRETA) tevékenységéről szóló legutóbbi, 2014. évi általános jelentésre, amely az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményének végrehajtásáról szól,

–  tekintettel az Európa Tanács szervkereskedelem elleni – 2015 márciusa óta aláírásra nyitva álló – egyezményére,

–  tekintettel az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről szóló egyezményre: az emberi jogokról és a biomedicináról szóló egyezményre,

–  tekintettel a szervkereskedelemről és szervturizmusról szóló, 2008. évi isztambuli nyilatkozatra,

–  tekintettel az EBESZ által 2014-ben kiadott, az emberkereskedelem áldozatainak hazatérése során az emberi jogok érvényesítésére vonatkozó irányadó elvekre,

–  tekintettel a kormányközi Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) 2011. évi jelentésére,

–  tekintettel a gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló Hágai Egyezményre,

–  tekintettel a Nemzetközi Migrációs Szervezetnek (IOM) az emberkereskedelem elleni fellépésről, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévő migránsoknak történő segítségnyújtásról szóló, 2012. évi jelentésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Migrációs Szervezetnek (IOM) az emberkereskedelem és a kizsákmányolás elleni, válság idején történő fellépésről szóló, 2015. évi jelentésére,

–  tekintettel az emberkereskedelem, különösen a nő- és gyermekkereskedelem elleni 2015. évi ASEAN-egyezményre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményeire (A8-0205/2016),

A.  mivel a szervezett bűnözés részét képező emberkereskedelem az emberi jogi visszaélések egyik legsúlyosabb formája, mivel az embereket árucikké alacsonyítja, és súlyosan és tartósan megsérti az áldozat méltóságát, integritását és jogait, és egész családokra és közösségekre hatást gyakorol, továbbá szándékosan visszaél a kiszolgáltatott helyzettel, például a szegénységgel és az elszigeteltséggel;

B.  mivel az „emberkereskedelem” az ENSZ (palermói jegyzőkönyvének) fogalommeghatározása szerint emberek toborzása, szállítása, elhurcolása, rejtegetése vagy átvétele fenyegetéssel, erőszakkal vagy egyéb kényszer alkalmazásával, vagy elrablással, csalással, félrevezetéssel, hatalommal vagy kiszolgáltatott helyzettel való visszaéléssel, fizetség vagy juttatás nyújtásával vagy elfogadásával más személy feletti felügyeletet gyakorló személy beleegyezésének megszerzése érdekében, kizsákmányolás céljából; mivel a kizsákmányolás magában foglalja minimum a következőket: mások prostitúcióra kényszerítése vagy a szexuális kizsákmányolás egyéb formái, kényszermunka vagy kényszerszolgáltatások, rabszolgaság vagy ahhoz hasonló gyakorlatok, ideértve a gyermekrabszolgaságot gyermekkatonák toborzásának céljából, szolgaság vagy szervek kivétele; mivel visszataszító tevékenység, különösen akkor, amikor emberek gyermekeket tesznek ki a kizsákmányolás legrosszabb formáinak;

C.  mivel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez fűzött, a gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló fakultatív jegyzőkönyv 2. cikke a) pontjának értelmében gyermekek eladásának minősül „minden olyan cselekmény vagy tranzakció, amelynek során egy gyermeket egy személy vagy személyek csoportja átad egy másik személynek vagy személyek csoportjának díjazás vagy más ellenszolgáltatás fejében”;

D.  mivel az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalának (UNODC) az emberkereskedelemről szóló átfogó jelentése szerint az azonosított áldozatok 70 %-a nő és lány; mivel a szexuális kizsákmányolás azonosított áldozatainak 79%-a nő, és ez az arány a kizsákmányolás világszerte észlelt formáinak 53%-át teszi ki, továbbá mivel a kényszermunka azonosított áldozatainak 83%-a férfi, ez az arány pedig a kizsákmányolás világszerte észlelt formáinak 40%-át jelenti;

E.  mivel összetett és egymással összefüggő tényezők, például szisztematikus és strukturális megkülönböztetés, az emberi jogok megsértése, szegénység, egyenlőtlenség, korrupció, erőszakos konfliktusok, földelkobzások, az oktatás hiánya, munkanélküliség és rosszul működő munkaerő-migrációs rendszerek fokozzák ezeknek a személyeknek a kizsákmányolással és a bántalmazással szembeni kiszolgáltatottságát, mivel kevesebb választási lehetőség és erőforrás áll a rendelkezésükre; mivel a nők elleni erőszakot az emberkereskedelem felszámolására irányuló, a 2012 és 2016 közötti időszakra szóló európai uniós stratégia az emberkereskedelem kiváltó okaként határozza meg;

F.  mivel az emberkereskedelem nemi szempontú bűncselekménynek minősül; mivel a nők és a leányok jelentős hányadát teszik ki az emberkereskedelem egyéb formái áldozatainak, például munkára kényszerítik őket a házimunka, az ápolás, a gyártás, az élelmiszer-előállítás, a takarítás terén és egyéb ágazatokban is;

G.  mivel az emberkereskedelem – a tiltott kábítószerek és fegyverek kereskedelme mellett – a legjövedelmezőbb szervezett bűnözői tevékenységek egyike; mivel az ILO legújabb becslései szerint a kényszermunkából származó éves tiltott nyereség, a pénzmosásból származó nyereséget is ide számítva, körülbelül 150 milliárd USD, és a becslések szerint az áldozatok 90 százalékát a magángazdaságban zsákmányolják ki, és a nyereség kétharmada kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolásból származik, ezáltal ez a kizsákmányolás legjövedelmezőbb formája;

H.  mivel az emberkereskedelmet a kereslet és a kínálat oldaláról is értelmezni kell, mivel különösen a nők szexuális célú kizsákmányolását az ilyen szolgáltatások iránti kereslet és a nyereségvágy generálja;

I.  mivel az emberkereskedelem elleni küzdelem egyik legnagyobb akadálya az emberkereskedelemről szóló jogi keret hiányos nemzeti szintű végrehajtása és a harmadik országokban a megfelelő jogi keret hiánya;

J.  mivel az emberkereskedelem áldozatainak hozzáférése az igazságszolgáltatáshoz a legjobb esetben csak problematikus, a legrosszabb esetben azonban megtagadják a hozzáférés lehetőségét; mivel sok országban továbbra is a korrupció és a kapacitások hiánya okozza a legnagyobb problémát a rendőrség és az igazságszolgáltatási szervezetek számára

K.  mivel az Europol szerint az internetelérés általánossá válása a világban lehetővé teszi az emberkereskedelem egyre fokozódó fejlődését az online környezetben; mivel ez az áldozatok toborzásának és kizsákmányolásának új formáihoz vezet;

L.  mivel a migránsok csempészése és az emberkereskedelem között összefüggés van; mivel a csempészhálózatok többek között az interneten is reklámozzák a szolgáltatásaikat a leendő migránsok körében;

M.  mivel az emberkereskedelem és az embercsempészet sajnos nem átmeneti jelenség, és a következő években tovább növekedhet, mert a konfliktusövezetek, az elnyomó rezsimek vagy a gazdasági helyzetek világszerte táptalajt biztosítanak az emberkereskedők és embercsempészek bűncselekményeihez;

N.  mivel az irreguláris migrációs mozgások növelik az emberkereskedelem kockázatát, ugyanis az irreguláris migránsok kiszolgáltatott és illegális helyzetükből adódóan különösen ki vannak téve annak, hogy emberkereskedelem áldozatául esnek; mivel e migránsok között a kísérő nélküli kiskorúak - akiknek az aránya jelentős az Európába érkezők között - célcsoportot jelentenek az emberkereskedő hálózatok számára;

O.  mivel az emberkereskedelem egyaránt regionális és globális probléma, amelyet nem mindig lehet kizárólag nemzeti szinten megoldani;

P.  mivel a globális rabszolgasági mutató alapján készült becslések szerint világszerte mintegy 35,8 millió ember él a modernkori rabszolgaság valamely formájában, ami azt jelenti, hogy az emberkereskedelem endemikus jellegű és a világ minden részét érinti;

Q.  mivel az emberkereskedelem korábbi és új trendjei különböző formákat öltenek és jelentősen eltérnek a régiók és alrégiók között;

R.  mivel az emberkereskedelem nemcsak a kevésbé fejlettnek tekintett országokban létező, hanem egy rejtettebben ugyan, de a fejlett országokban is előforduló jelenség,

S.  mivel az ILO szerint globálisan a kényszermunka áldozatainak 56%-a az ázsiai és csendes-óceáni térségből származik, a szexuális kizsákmányolást is ide számítva, ami globális összevetésben messze a legnagyobb arány a földrajzi régiók között;

T.  mivel a becslések szerint világszerte 300 000 gyermek vesz részt fegyveres konfliktusokban; mivel az egész világon Afrikában folyik a legnagyobb forgalmú gyermekkereskedelem, ahol ez a tevékenység a gyermekek besorozását célozza;

U.  mivel az Észak-Afrikában és a Közel-Keleten az azonosított áldozatok 95%-a felnőtt korú; mivel elsősorban a közel-keleti országok a migráns munkavállalók célországai, ahol az úgynevezett kafala (szponzoráláson alapuló) rendszer egy meghatározott munkaadóhoz köti a munkavállalót, megteremtve ezzel a visszaélések és a munkaerő-kizsákmányolás feltételeit, olykor egészen a kényszermunkáig;

V.  mivel az Unió keleti szomszédságának országaiban a szexuális kizsákmányolás az emberkereskedelem elsődleges oka; mivel a szisztematikus megkülönböztetés és a rasszizmus eredményeként a roma közösségek – férfiak és nők egyaránt – különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak a különféle célú emberkereskedelemmel szemben;

W.  mivel a tagállamok, az Europol, valamint az emberkereskedelem áldozatainak származási és tranzitországai közötti együttműködés lényeges eszköz az emberkereskedő hálózatok elleni küzdelemben;

X.  mivel az Unió kiemelt több országot és régiót azzal a céllal, hogy ott további erősítse és hatékonyabbá tegye az emberkereskedelem elleni fellépés terén folytatott együttműködést;

Y.  mivel a Bizottság 2010-ben kinevezte az emberkereskedelem elleni küzdelem európai uniós koordinátorát az uniós intézmények, ügynökségek és a tagállamok, valamint az Unión kívüli országok és a nemzetközi szereplők közötti koordináció és koherencia javítása céljából;

Az emberkereskedelem globális trendjei

1.  lesújtónak tartja és egyértelműen elítéli az emberkereskedelmet, az emberi szenvedésből tőkét kovácsoló növekvő ágazatot, amely mélyen és tartósan érint minden társadalmat és gazdaságot;

2.  hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem a rabszolgaság modern formája és az emberi jogok megsértése egyik legsúlyosabb formájának minősülő bűncselekmény, és nem fogadható el olyan társadalmakban, amelyek az emberi jogok tiszteletben tartásán, ezen belül a nemek közötti egyenlőségen alapulnak; úgy véli továbbá, hogy az emberkereskedelmet holisztikus módon kell értelmezni, és nemcsak a szexuális kizsákmányolást kell előtérbe helyezni, hanem a kényszermunkát, a szervkereskedelmet, a koldulásra kényszerítést, a kényszerházasságot, a gyermekkatonák problémáját vagy a csecsemőkereskedelmet is;

3.  emlékeztet arra, hogy az emberkereskedelem globális természetű transznacionális bűncselekmény, és hogy minden olyan intézkedésnek, amelynek célja az ez ellen való küzdelem, figyelembe kell vennie a kiváltó okokat és a globális trendeket; hangsúlyozza ebben a tekintetben az emberkereskedelem elleni küzdelemre irányuló uniós politikák belső és külső dimenziói közötti következetes megközelítési mód fontosságát;

4.  elismeri, hogy az emberkereskedelem mint szervezett bűnözés határokon átnyúló módon és a belső határokon belül egyaránt zajlik, és ezért az emberkereskedelem elleni szigorú belső jogszabályokra, valamint az országok közötti együttműködésre van szükség;

5.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a világ számos országa továbbra sem rendelkezik megfelelő jogszabályokkal, melyek lehetővé tennék az emberkereskedelem bűncselekménnyé nyilvánítását és hatékony visszaszorítását;

6.  sajnálatát fejezi ki továbbá az érvényben lévő jogszabályok és az azok végrehajtása között tátongó szakadék miatt, ide számítva egyrészről azt, hogy az áldozatok csak korlátozottan, vagy egyáltalán nem férnek hozzá az igazságszolgáltatáshoz, másrészről azt, hogy az elkövetőket nem vonják felelősségre;

7.  különösen sajnálja, hogy az emberkereskedelem azonosított áldozatainak száma továbbra is messze elmarad a tényleges áldozatok becsült számától, és hogy az ilyen ügyekben hozott bírósági ítéletek aránya is rendkívül alacsony; továbbra is mélyen aggasztónak tartja, hogy az emberkereskedelem áldozatainak nagy része nem kap megfelelő támogatást és védelmet, és nem történnek olyan intézkedések, melyek alapvető jogaik megsértésének orvoslását célozzák;

8.  emlékeztet arra, hogy az emberkereskedelem áldozatai gyakran láthatatlanok abban az országban, ahol kizsákmányolják őket, hogy a kulturális és a nyelvi sokféleség által okozott nehézségekkel szembesülnek, és hogy emiatt még nehezebben tudnak tiltakozni azok ellen a bűncselekmények ellen, amelyeknek áldozataivá váltak; kifogásolja, hogy ezek a nehézségek még súlyosabbak az áldozatok különösen kiszolgáltatott kategóriái, például a nők és a gyermekek esetében;

9.  hangsúlyozza, hogy a szexuális szolgáltatások iránt a fejlett országok részéről meglévő kereslet gerjeszti a fejlődő országokból származó emberkereskedelmet, kiszolgáltatott helyzetbe hozva az embereket, különösen a nőket és a lányokat; felszólítja a tagállamokat, hogy nyilvánítsák bűncselekménnyé az embercsempészet áldozatai által nyújtott szolgáltatások tudatos igénybevételét;

10.  emlékeztet arra, hogy nemzetközileg szervezett csoportok titokban vagy hamis ígéretekkel megtévesztett áldozataik beleegyezésével szexuális célú emberkereskedelem keretében gazdagabb régiókba – a lista élén európai országok vannak – szállítják áldozataikat, ahol gazdagabb ügyfelek találhatók;

11.  sajnálattal állapítja meg, hogy az Europol vezérkari főnökének sajtónyilatkozata szerint több mint 10 000 kísérő nélküli menekült és migráns gyermek tűnt el Európában; felhívja az Unió és a tagállamok figyelmét arra, hogy az említett gyermekek közül nagyon sokan szexuális célú emberkereskedelmi hálózatok, koldusok, a tiltott és jövedelmező szervátültetési piac vagy a rabszolga-kereskedelem áldozatává váltak;

12.  hangsúlyozza, hogy nagyon fontos különbséget tenni az emberkereskedelem és a migránsokat érintő embercsempészet között; miközben megállapítja, hogy az embercsempészet is a bűnözői hálózatok és a szervezett bűnözés keretébe tartozik, és elvezethet az emberkereskedelemig, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a két fogalom eltérő jogi és gyakorlati megoldásokat tesz szükségessé, és az államokra is eltérő kötelezettségeket ró; sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy a migránsok és a menedékkérők fogadásával és azonosításával megbízott személyeket készítsék fel különleges tudatosságnövelő programok révén, amelyeknek célja az embercsempészet és az emberkereskedelem megfelelő megkülönböztetése, különös tekintettel az emberkereskedelem gyermekáldozatainak és az emberkereskedelem veszélyének kitett kísérő nélküli gyermekeknek az azonosítására és védelmére;

13.  emlékeztet, hogy a migránsok beleegyeztek az embercsempészetbe, aminek eredményeként megérkeznek az úti céljukhoz, szemben az emberkereskedelem áldozataival, akiket a beleegyezés bárminemű lehetősége nélkül kényszerítéssel, megtévesztéssel és erőszakkal kizsákmányolnak; kiemeli, hogy lehet átfedés a két jelenség között, ami azzal a kockázattal jár, hogy a menekülteket vagy más migránsokat az EU-ba csempésző bűnözői csoportok kizsákmányolhatják a menekülteket és migránsokat, különösen a kísérő nélküli kiskorúakat és az egyedül utazó nőket, akik az emberkereskedelem áldozataivá válnak; sürgeti az illetékes tagállami hatóságokat, hogy rendőri, igazságügyi együttműködési és bűnüldözési fellépéseik során fordítsanak figyelmet erre az átfedésre;

14.  megjegyzi, hogy az internetet és közösségi hálózatokat egyre növekvő mértékben használják a bűnözői csoportok az áldozatok behálózására és kihasználására; ezért felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy az emberkereskedelem elleni küzdelmük részeként elegendő mértékben fektessenek be a megfelelő technológiákba és szakértelembe, hogy beazonosítsák, felgöngyölítsék és felszámolják a bűnözői hálózatok internet felhasználásával megvalósított visszaéléseit, melyek célja az áldozatok toborzása és az olyan szolgáltatások nyújtása, melyek célja az áldozatok kihasználása;

15.  elismeri az információs és kommunikációs technológiák fontosságát és szerepét az emberkereskedelemben, és megjegyzi, hogy miközben a technológiát az áldozatok toborzásának és kizsákmányolásának megkönnyítésére használják fel, az az emberkereskedelem megakadályozásának eszközeként is alkalmazható; megjegyzi, hogy a további kutatásnak az információs és kommunikációs technológiák emberkereskedelemben betöltött szerepére kell összpontosítania;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje az internet emberkereskedelem keretében történő használatát, különösen az online szexuális kizsákmányolás szempontjából; kéri, hogy az Europol fokozza az online emberkereskedelem elleni küzdelmet az EU IRU (Internet Referral Unit) keretében, az emberkereskedelemre használt online eszközök azonosítása, jelzése és kivonása érdekében;

17.  kéri a Bizottságot, hogy a harmadik országokkal folytatott együttműködését igazítsa az internetes emberkereskedelem fejlődésének legújabb adatainak figyelembevételéhez; felhívja a Bizottságot és az Europolt, hogy vegye számításba az internetes bűnözés elleni küzdelem európai szervei (különös tekintettel az Europolra) és a harmadik országokban működő szervei közötti együttműködés lehetőségét; kéri továbbá a Bizottságot, hogy vegyen számításba minden hasznos együttműködést az internetszolgáltatókkal az online emberkereskedelemmel összefüggő tartalmak azonosítása és az ellenük folytatott küzdelem érdekében; kéri a Bizottságot, hogy megfelelően tájékoztassa a Parlamentet;

Az emberkereskedelem gazdasági aspektusa

18.  sajnálatos tényként állapítja meg, hogy az emberkereskedelem rendkívül jövedelmező üzlet, és a belőle származó jövedelmek nagy része visszaáramlik a globális gazdaságba és pénzügyi rendszerbe; sajnálattal állapítja meg, hogy a legjobban megszervezett és legerősebb nemzetközi bűnszervezetek érintettek az emberkereskedelemben, és valódi nemzetközi és szerteágazó bűnözői hálózatot hoztak létre; felszólítja az összes államot és az ezen a területen érintett szereplőket, hogy változtassák az emberkereskedelmet „alacsony kockázattal járó és magas haszonnal járó” vállalkozásból „magas kockázattal és alacsony haszonnal járó” vállalkozássá;

19.  úgy véli, hogy a bűncselekményből származó vagyoni eszközök felkutatását, elkobzását és visszaszerzését célzó pénzügyi nyomozások, valamint a pénzmosás elleni fellépés alapvető szerepet töltenek be az emberkereskedelem elleni küzdelemben; emlékeztet arra. hogy több adatra van szükség és jobban oda kell figyelni a pénzmosási tevékenységekre; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az emberkereskedelem büntetőjogi kivizsgálásának támogatásához szükséges pénzügyi információk összegyűjtésére, elemzésére és megosztására szolgáló intézkedések alkalmazása továbbra is korlátozott, és ez gyakran megnehezíti a pénzügyi vizsgálatoknak az emberkereskedelmi ügyekbe történő teljes integrálását; felszólítja az Európai Uniót és tagállamait, hogy erősítsék meg a harmadik országokkal folytatott együttműködést, az információk koordinálását és megosztását a bűncselekményekből származó jövedelmek felkutatása és elkobzása érdekében; felszólít arra, hogy az elkobzott javakat használják fel az emberkereskedelem áldozatainak támogatására és kártalanítására;

20.  felszólítja a kormányokat, hogy alkalmazzanak átvilágítási eljárásokat az emberkereskedelemhez hozzájáruló korrupció elleni küzdelemben, és a közszféra emberkereskedelemben való érintettségének vagy aktív részvételének feltárása és megszüntetése érdekében, többek között azáltal, hogy azokat, akik a közszférában dolgoznak felkészítik az ilyen esetek felismerésére, és belső útmutatásokat biztosítanak számukra, ezzel támogatva őket a gyanús esetek kezelésében;

21.  emlékeztet arra, hogy a jelek szerint a munkaerő-felvételhez kapcsolódó visszaélések a világ minden országát és régióját érintik, függetlenül azoktól az országoktól, ahol bekövetkeznek, megállapítja, hogy szorosan kapcsolódnak az emberkereskedelemhez vagy olyan munkaközvetítő ügynökségek útján, amelyek közvetlenül részt vesznek az emberkereskedelemben megtévesztő vagy kényszerítő toborzási gyakorlatok alkalmazásával, vagy pedig azáltal, hogy kiszolgáltatott helyzetbe sodorják az embereket, hogy aztán kizsákmányoló munkát végeztessenek velük, magas közvetítési díjat követelve tőlük, amivel különösen a migránsokat és az alacsony képzettséggel rendelkező munkavállalókat pénzügyi szempontból kiszolgáltatott vagy függő helyzetbe sodorják;

22.  felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy fokozzák a harmadik országokkal való együttműködést az emberkereskedelem valamennyi szakaszának – ideértve a munkaerő-toborzást is – felderítése, az információcsere javítása és proaktív műveletek, (pénzügyi) nyomozások és vádhatósági eljárások elindítása érdekében; felszólít valamennyi államot, hogy javítsák a munkaközvetítő ügynökségek felügyeletét és szabályozását;

23.  úgy véli, hogy nem lehet szó érvényes beleegyezésről olyan helyzetekben, amikor egy harmadik ország állampolgárát prostitúció, illetve a szexuális kizsákmányolás vagy a kényszermunka bármilyen más formája céljából a saját országából elszállítanak és az EU-ba visznek (vagy egy uniós polgárt egy másik tagállamba visznek);

24.  úgy véli, hogy a kormányoknak bátorítaniuk kell a több érdekelt fél részvételével zajló párbeszédet és partnerségeket, amelyek keretében összefogják a vállalkozásokat, az emberkereskedelem elleni küzdelem szakértőit és a nem kormányzati szervezeteket, és közösen lépnek fel az emberkereskedelem ellen, továbbá biztosítják a munkavállalói jogok, köztük az alapvető munkajogok fenntartását; felszólítja a kormányokat, hogy vezessenek be jogi intézkedéseket, melyek garantálják az ellátási lánc átláthatóságát és a termékek nyomon követhetőségét, és a vállalatokat arra kötelezik, hogy megfelelőbben számoljanak be az ellátási láncaik emberkereskedelemtől való megtisztítására irányuló erőfeszítéseikről; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy tevékenyen fogjanak össze a nemzeti és nemzetközi vállalatokkal annak biztosítása érdekében, hogy termékeik az ellátási lánc egészének egyetlen pontján se kerüljenek kapcsolatba a kizsákmányolás jelenségével, valamint szavatolják a vállalkozások elszámoltathatóságát a teljes ellátási lánc bármely pontján – a kapcsolt vállalkozásoknál és az alvállalkozóknál is – tetten ért emberkereskedelem szempontjából;

25.  felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy konstruktívan vegyenek részt a nyitott kormányközi munkacsoportnak a transznacionális vállalatok és más üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó kötelező nemzetközi jogi norma kidolgozásáról szóló tárgyalásaiban, és hajtsák végre az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket;

A kizsákmányolás különböző formái

26.  sürgeti az Uniót és tagállamait, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket a kényszermunka felszámolására a külföldön működő, uniós tulajdonú vállalkozásoknál – a harmadik országok vonatkozásában is –, munkaügyi előírások alkalmazása és végrehajtása révén, valamint a kormányok abban való támogatása révén, hogy minimális munkavédelmi normákat biztosító munkajogi jogszabályokat fogadjanak el – a külföldi munkavállalókra vonatkozóan is – és biztosítsák, hogy a harmadik országokban működő európai vállalatok tiszteletben tartsák a szóban forgó normákat; sürgeti a kormányokat, hogy tartassák be a munkaügyi jogszabályokat, bánjanak tisztességesen minden munkavállalóval, azonos jogokat garantáljanak valamennyi munkavállaló esetében állampolgárságuktól vagy származásuktól függetlenül, és számolják fel a korrupciót; további nemzetközi együttműködést kér a munkaerő-migrációval kapcsolatos politikák megerősítése és a munkaerő-közvetítők tevékenységeire vonatkozó szabályozás megfelelőbb kidolgozása és végrehajtása érdekében;

27.  felszólít az ILO alapvető munkaügyi és környezetvédelmi normáinak fokozott betartására valamennyi szakaszban, többek között a szociális biztonsági és munkaügyi ellenőrzések megerősítése révén; felszólít továbbá az ILO háztartási alkalmazottakról szóló 2011. évi (189. sz.) egyezményének megerősítésére és végrehajtására, és rendelkezéseinek a nemzeti jogba való átültetésére, oly módon, hogy azok a diplomaták háztartásaiban dolgozó alkalmazottakra is vonatkozzanak;

28.  hangsúlyozza, hogy egyértelmű kapcsolat van a szexuális célú emberkereskedelem és a prostitúció között, és intézkedéseket szorgalmaz, amelyek véget vetnek a prostitúció iránti keresletnek;

29.  rámutat arra, hogy a kényszerprostitúció áldozatai a legtöbb tagállamban nehezen jutnak pszichológiai ellátáshoz, és következésképpen szinte teljes mértékben a jótékonysági szervezetek támogatására vannak utalva; kéri ezért, hogy ezen szervezetek részesüljenek nagyobb támogatásban, és felhívja a tagállamokat, hogy hárítsák el a pszichológiai ellátáshoz való hozzáférés akadályait;

30.  hangsúlyozza, hogy a kényszerházasságot az emberkereskedelem egy formájának kell tekinteni, amennyiben fennáll az áldozat kizsákmányolása, és felszólítja az összes tagállamot, hogy vegyék fel a szempontok közé ezt a vetületet is, amikor meghatározzák az emberkereskedelem fogalmát; hangsúlyozza, hogy a kizsákmányolás lehet szexuális (házasságon belüli erőszak, kényszerített prostitúció és pornográfia) vagy gazdasági (háztartási munka és koldulásra kényszerítés) jellegű, valamint hogy a kényszerházasság lehet az emberkereskedelem végcélja (az áldozat feleségnek történő eladása vagy kényszer alatt megkötött házasság); emlékeztet arra, hogy a kényszerházasság transznacionális jellegű is lehet; kéri ezért a tagállamokat, hogy győződjenek meg a migrációért felelős nemzeti hatóságok megfelelő képzettségéről a kényszerházasság problémaköre terén az emberkereskedelemmel összefüggésben; felhívja a Bizottságot, hogy erre vonatkozóan fokozza a bevált gyakorlatok megosztását is;

31.  elítéli a kényszerített béranyaság céljából folytatott emberkereskedelem gyakorlatát, ami sérti a nők és a gyermekek jogait; megjegyzi, hogy a keresletet a fejlett országok gerjesztik a gyakran fejlődő országokban élő kiszolgáltatott és szegény emberek kárára, és arra kéri a tagállamokat, hogy mérlegeljék korlátozó reprodukciós politikájuk következményeit;

32.  ragaszkodik ahhoz, hogy az emberkereskedelem áldozatává vált gyermekek esetében mondják ki hivatalosan, hogy ők emberkereskedelem áldozatai, és mindenkor tekintsék kiemelten fontosnak e gyermekek mindenek felett álló érdekeit, jogait és szükségleteit; kéri számukra mind rövid, mind hosszú távon jogi, fizikai és pszichológiai, valamint más támogatás és védelem biztosítását, valamint a gyermek mindenek felett álló érdekének és méltóságának és jogainak figyelembevételével adott esetben a családegyesítés megkönnyítését célzó intézkedések meghozatalát, vagy a megfelelő gondozás megszervezését;

33.  emlékeztet, hogy a gyermekkereskedelem szexuális erőszakhoz, prostitúcióhoz, kényszermunkához vagy szerveltávolításhoz és -kereskedelemhez vezet, és hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem áldozatává vált gyermekek részéről a munkavégzésbe vagy szolgáltatások nyújtásába való esetleges beleegyezés sohasem tekinthető érvényesnek; sajnálja, hogy a veszélyeztetett gyermekeket gyakran elkövetőként vagy irreguláris migránsként kezelik a bűnüldöző szervek tisztviselői, akik nem figyelik rendszeresen az emberkereskedelem mutatóit, hogy azonosítsák az áldozatokat;

34.  elengedhetetlennek tartja, hogy a kísérő nélküli kiskorúak esetében jobban és proaktívabb módon tudják azonosítani az emberkereskedelem áldozatául esett gyermekeket, különösen a határátkelőhelyeken és a befogadóállomásokon, továbbá hogy erőteljesebb multidiszciplináris együttműködést folytassanak annak biztosítása érdekében, hogy hatékonyan védelmezzék a gyermek mindenek felett álló érdekét; szükségesnek tartja az uniós tagállamokban a gyámsági rendszerek megerősítését annak megelőzése érdekében, hogy a kísérő nélküli és szüleiktől elválasztott gyermekek szervezett emberkereskedő hálózatok kezébe essenek;

35.  felszólít az európai nemzeti gyermekvédelmi gyámsági rendszerek megerősítésére az Unió emberkereskedelem elleni stratégiájának részeként, amely elismeri azt a fontos szerepet, amelyet a gyámok töltenek be a gyermekek ártalmaktól való megóvásában;

36.  sürgeti az Uniót, hogy folytassa erőfeszítéseit a gyermekkatonák jelenségének felszámolása érdekében, azaz a kérdés kezelésében támogassa a kormányokat és a helyi szinten aktív civil társadalmi csoportokat a gyermekkatonák jövőbeni toborzásának és felhasználásának megakadályozása érdekében, támogassa a gyermekvédelmi jogszabályok fejlesztését, ideértve a gyermekek toborzásának és felhasználásának büntethetővé tételét, valamint mozgósítson erőforrásokat az ellenálló képesség fejlesztéséhez és a gyermekeknek szánt védett környezetek megerősítéséhez; felszólítja az Uniót, hogy vegye rá a harmadik országokat a vonatkozó nemzetközi normák ratifikálására és végrehajtására, beleértve többek között a gyermek jogairól szóló egyezményhez fűzött, a gyermekek fegyveres konfliktusba történő bevonásáról szóló fakultatív jegyzőkönyvet;

37.  hangsúlyozza, hogy a gyermekeket és a fogyatékossággal élő embereket az emberkereskedelem veszélyeztetett áldozatainak kell tekinteni; kiemeli, hogy az emberkereskedelem áldozataiban fogyatékosság alakulhat ki az emberkereskedők által elkövetett visszaélések miatt, másrészt a fogyatékossággal élő személy kiszolgáltatottsága miatt az emberkereskedők célkeresztjébe kerülhet;

38.  üdvözli, hogy a 2011/36/EU irányelv immár említi a kényszer hatására folytatott koldulást mint az emberkereskedelem egyik formáját; sürgeti a tagállamokat, hogy harmonizálják a nemzeti jogszabályokat, illetve szólítsák fel a harmadik országok kormányait, hogy hozzanak a problémát kezelő jogszabályokat és hajtsák is végre azokat; elítéli a kényszer hatására kolduló személyek kriminalizálását, és felszólít a munka- és lakhatási lehetőségek biztosítására; kitart amellett, hogy képzésben kell részesíteni a rendőröket és más tisztviselőket a kényszerkoldulás áldozatainak megfelelő azonosításához és kezeléséhez a szükséges segítség biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy sok áldozat szegény és marginalizált környezetből származik; felszólít olyan megelőző intézkedések megtételére, amelyek a veszélynek kitett csoportok kiszolgáltatottságának csökkentésére összpontosítanak, az alapvető struktúráknál kezdve, ilyen például az oktatás vagy a munkaerő-piaci integráció, valamint a menedékhelyek és az olyan helyek számának növelése, ahol a kiszolgáltatott személyeknek segítséget nyújtanak;

39.  hangsúlyozza, hogy az ENSZ palermói jegyzőkönyve előírja a rabszolgamunka mint az emberkereskedelem egyik formájának büntetendővé tételét; sürgeti a kormányokat, hogy hajtsák végre a jogszabályokat és gondoskodjanak azok megbüntetéséről, akik hasznot húznak a rabszolgamunkából;

40.  megemlíti az emberkereskedelem egy új formájának kialakulását, amikor az emberekkel váltságdíj reményében kereskednek, miközben súlyos kínzásoknak vetik alá őket; megjegyzi, hogy az emberek árucikként való kezelésének ezt az új formáját a zsarolás, az erőszak és az erőszakos közösülés jellemzi, amit eszközként vetnek be, hogy az adósság visszafizetésére kényszerítsék az EU-ban vagy azon kívül lakó családot és rokonokat;

41.  elítéli az emberi szervekkel, szövetekkel és sejtekkel folytatott kereskedelmet, ideértve az ivarsejtekkel (petesejtekkel és ondósejtekkel), a magzati szövetekkel és sejtekkel, valamint a felnőtt és az embrionális őssejtekkel való jogellenes kereskedelmet;

42.  hangsúlyozza, hogy a Global Financial Integrity kutatóintézet egyik jelentése szerint az emberi szervek kereskedelme a világon a tíz legjobban jövedelmező illegális pénzkereseti tevékenység egyike, amely évente 600 millió és 1,2 milliárd amerikai dollár közötti hasznot generál, és számos országra kiterjed; hangsúlyozza továbbá, hogy az ENSZ szerint ennek bármilyen korú emberek áldozatává válhatnak, de a migránsok, hajléktalanok és az olvasni nem tudók különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak;

43.  hangsúlyozza, hogy a gazdaság megtorpanása, a fejlődő országokban fennálló joghézagok és a bűnüldözés terén tapasztalható hiányosságok a globalizációval és a kommunikációs technológia fejlődésével kombinálva tökéletes terepet nyújtanak az illegális szervkereskedelemmel foglalkozó bűnszövetkezeteknek; rámutat, hogy a gazdasági lehetőségek hiánya olyan opciók mérlegelésére kényszeríti az embereket, melyeket egyébként veszélyesnek vagy elítélendőnek tartanának, emellett pedig a nem megfelelő jogérvényesítés miatt az emberkereskedők úgy folytathatják tevékenységüket, hogy aligha kell tartaniuk a felelősségre vonástól;

44.  hangsúlyozza, hogy az emberi szervek, szövetek és sejtek vásárlása jogellenes; megjegyzi, hogy a szervek eltávolítása céljából folytatott emberkereskedelem elszenvedőinek jelentős kihívásokkal kell szembenézniük, és hogy az áldozatok gyakran nincsenek tisztában a szervek eltávolításának, valamint a műtét utáni ellátás hiányának hosszú távú és káros egészségügyi következményeivel, sem pedig a műtét pszichológiai hatásaival; célzottabb tudatosságnövelő kezdeményezéseket kér a szervek értékesítésével összefüggő károk ismertebbé tétele érdekében, különösen a legszegényebbek és legkiszolgáltatottabbak körében, akik adott esetben úgy vélhetik, hogy gazdasági helyzetük javításáért érdemes áruba bocsátaniuk valamely szervüket;

45.  felszólítja a Bizottságot, hogy ítélje el a szervek eltávolítása céljából folytatott emberkereskedelmet és egyértelmű hozzáállást tanúsítson az emberi szervek, szövetek és sejtek illegális kereskedelmével szemben; felszólítja az Uniót, hogy ösztönözzék az orvosi egyesületeket és transzplantációs társaságokat egy egészségügyi szakembereknek és transzplantációs központoknak szóló etikus magatartási kódex kidolgozására az átültetendő szerv külföldről történő megszerzésének módjáról és a szervátültetést követő utókezelésről; rámutat, hogy a világ legszegényebb közösségeinek polgárai különösen kiszolgáltatottak abból a szempontból, hogy a tiltott szervkereskedelem áldozataivá válhatnak;

46.  felszólít az Európa Tanács szervkereskedelem elleni egyezményének megerősítésére és végrehajtására; kéri, hogy az EU szólítsa fel a harmadik országok kormányait, hogy tegyenek jogi lépéseket a tiltott és jövedelmező szervátültetési piacon tevékenykedő egészségügyi szakemberekkel, kórházakkal és magánklinikákkal szemben;

47.  felszólítja a tagállamokat, hogy az emberkereskedelemmel kapcsolatos kérdésekre vonatkozó figyelemfelkeltés és kötelező képzés révén ösztönözzék az egészségügyi dolgozóknak a kereskedelem e formája elleni küzdelem terén tett erőfeszítéseit;

48.  hangsúlyozza a megelőzés, valamint az emberkereskedelem elleni küzdelem több ágazatra és területre kiterjedő megközelítésének fontosságát az emberi szervek tiltott beszerzésének kezelése során, beleértve a szervek eltávolítása céljából folytatott, mára globális problémává váló emberkereskedelmet; célzottabb tudatosságnövelő kezdeményezéseket kér a szervek értékesítésével összefüggő károk ismertebbé tétele, valamint az áldozatok és a potenciális áldozatok fizikai és pszichológiai kockázatokkal kapcsolatos jobb tájékoztatása érdekében, különösen a legszegényebbek és legkiszolgáltatottabbak körében, akik adott esetben úgy vélhetik, hogy gazdasági helyzetük javításáért érdemes áruba bocsátaniuk valamely szervüket; hangsúlyozza, hogy a figyelemfelkeltő kampányok az európai szomszédságpolitika és az uniós fejlesztési együttműködés szerves részét kell hogy képezzék;

49.  rámutat az orvosok, nővérek, szociális munkások és más egészségügyi szakemberek szerepének fontosságára, akik egyedüli személyekként szakmai kapcsolatba kerülhetnek a fogva tartott áldozatokkal és kulcsfontosságú szerepet játszanak az emberkereskedelem megelőzésében; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy pillanatnyilag ezt a beavatkozási lehetőséget elszalasztják; megállapítja, hogy az orvosi közösséget képzésben kell részesíteni az emberkereskedelemre utaló figyelmeztető jelek észlelése céljából, és az áldozatok fokozott megsegítésére szükség van bejelentési eljárásokra, és szigorú büntetéseket kell kiszabni a szervkereskedelemben való bármilyen részvétel esetén;

50.  ösztönzi a különböző országokban kialakítandó feltételezett beleegyezési programokat és azokat a rendszereket, amelyek révén a polgároknak bizonyos adminisztratív eljárások után lehetőségük nyílik közvetlenül csatlakozni valamely szervdonori nyilvántartásba, ami csökkenti a betegek fekete piacra való ráutaltságát, ugyanakkor növeli a rendelkezésre álló szervek számát a szervátültetés pénzügyi költségeinek csökkentése és az orvosi turizmus iránti késztetés mérséklése érdekében;

51.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a „szervátültetési turizmus” megelőzésére olyan intézkedések elfogadásával, amelyek a tiltott szervbeszerzések megakadályozásának fokozása érdekében növelik a jogszerűen szerzett szervek hozzáférhetőségét, valamint az átültetett szervek jobb nyomonkövethetőségét biztosító, átlátható rendszert hoznak létre, a donorok névtelenségének biztosítása mellett; felszólítja a Bizottságot, hogy fogalmazzon meg iránymutatásokat a tagállamok olyan együttműködési partnerségekben való részvételének ösztönzésére mint az Eurotransplant és a Scandiatransplant;

52.  rámutat, hogy az Egészségügyi Világszervezet szerint az emberkereskedelemre és az egészségre, különösen a lelki és pszichológiai egészségre vonatkozóan korlátozott mennyiségű tudományos adat áll rendelkezésre; rámutat továbbá, hogy az áldozatok és a túlélők szükségleteit gyakran alábecsülik; ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamok érintett hatóságait, hogy hozzanak létre nyomonkövetési rendszert és terjesszék az emberkereskedelem következményeire és az áldozatok testi és pszichológiai egészségével kapcsolatos szükségleteire vonatkozó információkat;

Az áldozatok jogai, ideértve a jogorvoslathoz való jogot is

53.  felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy alakítsanak ki az emberi jogokon alapuló és az áldozatokra összpontosító megközelítést, valamint állítsák az áldozatokat és a lakosság kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportjait az emberkereskedelem elleni küzdelem, a megelőzés és az áldozatok védelme érdekében tett valamennyi erőfeszítésük fókuszába;

54.  kifogásolja, hogy aggasztóan nagy a távolság az áldozatok jogai tekintetében az államra háruló elvi kötelezettségek, valamint azok gyakorlati teljesítése között; üdvözli a bűncselekmények áldozatainak támogatására, védelmére és jogaira vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelvet; reméli, hogy az említett irányelvet, amelynek végrehajtási határideje 2015. november 16. volt, a tagállamok megfelelően átültetik saját nemzeti jogszabályaikba; felszólítja a tagállamokat, közöttük a származási, a tranzit- és a célországokat is, hogy saját területükön belül és saját joghatóságuknak megfelelően gondoskodjanak jogorvoslatról, vagy könnyítsék meg olyan jogorvoslati lehetőségek elérését, amelyek méltányosak, helyénvalóak és megfelelőek az emberkereskedelem minden áldozata számára, a külföldi állampolgárok számára is;

55.  emlékeztet arra, hogy az áldozatok gyors és pontos azonosítása alapvető fontosságú az őket törvény szerint megillető jogok érvényesítése szempontjából; kapacitásépítési intézkedések meghozatalát szorgalmazza az emberkereskedelem áldozatainak azonosításához kapcsolódóan, különösen a migráció, a biztonság és a határellenőrzés területén;

56.  felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy cserélje ki a bevált gyakorlatokat a harmadik országokkal, először is a rendőri hatóságok és a szociális munkások képzésével kapcsolatban arról, hogy miként lehet a legmegfelelőbben megszólítani az áldozatokat, másrészt pedig az áldozatok egyéni elbírálása elvének alkalmazásával kapcsolatban, hogy megállapítsák a sajátos szükségleteiket, valamint a szükséges segítséget és védelmet;

57.  hangsúlyozza a kölcsönös elismerés elvének fontosságát, amely az EUMSZ 82. cikkének (1) bekezdésében van rögzítve; felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és az uniós ügynökségeket, hogy a bírósági és közigazgatási határozatok – többek között az emberkereskedelem áldozatai számára biztosított védelmi intézkedésekről hozott határozatok – teljes körű kölcsönös elismerésén keresztül erősítsék meg az emberkereskedelem áldozatainak jogállását, ami azt jelenti, hogy ha egy tagállamban áldozatnak minősítettek egy személyt, akkor az az egész Európai Unióban alkalmazandó, és ennélfogva az áldozatokat (vagy az őket képviselő szövetségeket) támogatni kellene abban az esetben, ha nem ismerik el jogállásukat, amikor az Unión belül utaznak;

58.  sürgeti, hogy a büntető igazságszolgáltatási válaszlépések biztosítsanak egyenlő és tényleges hozzáférést az áldozatok számára az igazságszolgáltatáshoz, illetve tájékoztatást az őket megillető jogokról; felszólítja az összes államot, hogy tegyenek eleget azon nemzetközi kötelezettségüknek, hogy joghatóságuk területén biztosítsák az áldozatok jogainak védelmét, valamint biztosítsanak teljes körű támogatást – ideértve a pszichológiai támogatást is – az áldozatok számára, függetlenül a büntetőeljárásban való együttműködési készségüktől;

59.  megerősíti, hogy az emberkereskedelem áldozatait megilleti a hatékony jogorvoslathoz való jog, ezen belül az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, a jogi identitás és állampolgárság elismerése, a tulajdon visszaszolgáltatása, a megfelelő jóvátétel, valamint az orvosi és pszichológiai ellátás, jogi és szociális szolgáltatások, és a hosszú távú (re)integrációs támogatás, beleértve a gazdasági támogatást is;

60.  felhívja a figyelmet az egészségügyi ellátáshoz és a szexuális és reprodukciós egészséghez való egyetemes hozzáférés fontosságára, különösen az emberkereskedelem áldozatai számára, akiknek kizsákmányolásuk közvetlen eredményeképpen valószínűleg számos fizikai és pszichológiai problémával kell megküzdeniük; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak könnyen hozzáférhető egészségügyi szolgáltatásokat és utógondozást az emberkereskedelem áldozatainak;

61.  felhívja azon tagállamokat, amelyekben az emberkereskedelem áldozatainak kizsákmányolása előfordult, hogy biztosítsák a nemi kérdéseket figyelembe vevő megfelelő és az egyéni igényekre alapuló orvosi ellátást, különös tekintettel a szexuális kizsákmányolás céljával történő emberkereskedelem áldozataira;

62.  megjegyzi, hogy a fogyatékossággal élő személyeknek, vagy akik fogyatékossá válnak az emberkereskedelem megtörténte során, további védelemre van szükségük a kizsákmányolással szemben, és felszólítja az Uniót és a tagállamokat arra, hogy az azonosított áldozatoknak nyújtott segítség során megfelelő módon kezeljék különleges szükségleteiket;

63.  hangsúlyozza, hogy szükség van az emberkereskedelem áldozatainak társadalmi integrációjára és védelemhez való joguk érvényesítésére; felhívja a tagállamokat, hogy hozzák létre és erősítsék meg az emberkereskedelem áldozatai számára segítséget és lakhatást biztosító hálózatokat, és a szolgáltatásokat az áldozat által ismert nyelven biztosítsák, továbbá garantálják számukra az oktatáshoz való hozzáférést; felszólít arra, hogy a célországokban és a származási országokban működő nem kormányzati szervezetek, nemzetközi szervezetek, kormányzati szervek és ügynökségek közötti együttes erőfeszítés révén elő kell mozdítani a társadalmi befogadást és gondoskodni kell segítségről, különösen akkor, ha az áldozatok visszatérnek hazájukba;

64.  hangsúlyozza az emberkereskedelem azon áldozatai biztonságának garantálását, akik bíróságon tanúskodnak az emberkereskedők ellen;

65.  kéri, hogy fordítsanak fokozott figyelmet az áldozatokra a büntetőeljárások során; kéri az illetékes hatóságokat, hogy az emberkereskedelem áldozatául esett személyeket ne tartsák fogva, és ne fordulhasson elő, hogy az emberkereskedelem áldozati helyzetében elkövetett esetleges – elsősorban prostitúcióból vagy a szexuális kizsákmányolásból és kényszermunkából eredő – vétségekért büntetést kapjanak; emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a megkülönböztetésmentesség elvét;

66.  felhívja a tagállamokat, hogy alkalmazzanak jogi eszközöket annak megkönnyítésére, hogy az emberkereskedelem áldozatai könnyebben kapcsolatba léphessenek a hatóságokkal, anélkül hogy biztonságuk és áldozatkénti jogaik veszélyeztetve lennének;

67.  felszólítja a tagállamokat, hogy az emberkereskedelemre vonatkozó összes jogi kereten felül haladéktalanul hajtsák végre a 2011/36/EU irányelvet és különösen annak 8. cikkét; sürgeti a Bizottságot, hogy jogilag lépjen fel azon tagállamokkal szemben, amelyek elmulasztják a végrehajtást, és a lehető leghamarabb tegye közzé a végrehajtási jelentést, amelyet 2015 áprilisában kellett volna közzétenni;

68.  felszólítja a kormányokat, hogy állítsanak fel tűzfalakat a bevándorlási hatóságok és a munkaügyi felügyeletek között, ezzel bátorítva az áldozatokat arra, hogy nyújtsák be panaszaikat és gondoskodjanak arról, hogy ha fényt derítenek emberkereskedelmi esetekre, akkor az áldozatok ne féljenek a bevándorlási hatóságok lépéseitől;

69.  felszólítja a tagállamokat, hogy nyilvánítsák bűncselekménnyé az embercsempészet áldozatai – beleértve a prostitúció céljából folytatott emberkereskedelem áldozatait – által nyújtott szolgáltatások tudatos igénybevételét, mások prostitúció révén történő kizsákmányolását vagy a szexuális kizsákmányolás, a kényszermunka, illetve -szolgáltatások egyéb formáit, – a koldulást, a rabszolgatartást vagy a rabszolgatartáshoz hasonló gyakorlatot és a szolgaságot is ideértve –, a bűncselekményhez kapcsolódó kizsákmányolást és a szervek kivételét;

70.  úgy véli, hogy ha valaki menekült, menedékkérő, humanitárius célú vízum birtokosa vagy nemzetközi védelemre szoruló személy, akkor azt olyan tényezőnek kell tekinteni, amely kiszolgáltatottá teszi, és emiatt az emberkereskedelem áldozatává válhat; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a bűnüldöző hatóságok és a menekültügyi hatóságok működjenek együtt annak érdekében, hogy segítséget nyújtsanak az emberkereskedelem nemzetközi védelemre szoruló áldozatainak a védelem iránti kérelem benyújtásában; újra megerősíti, hogy az emberkereskedelem ellen hozott intézkedések nem érinthetik hátrányosan az emberkereskedelem áldozatainak, a migránsoknak, a menekülteknek és a nemzetközi védelemre szoruló személyeknek a jogait;

71.  felhívja a tagállamokat, hogy a menekültügyi és a visszatérési eljárások során hajtsák végre a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő intézkedéseket az emberkereskedelem áldozatainak jobb azonosítása érdekében, vezessenek részletesebb és nemek szerint lebontott adatokat tartalmazó nyilvántartást, és biztosítsanak az ilyen áldozatok számára is megfelelő támogatási lehetőséget;

72.  emlékezteti a tagállamokat arra, hogy a 2011/36/EU irányelv nem érinti a visszaküldés tilalmának elvét, összhangban a menekültek jogállásáról szóló 1951. évi egyezménnyel;

73.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az emberkereskedelem menedéket kérő áldozatai számára ugyanazokat a jogokat biztosítsák, mint amelyeket az emberkereskedelem más áldozatai számára felkínálnak;

74.  megjegyzi, hogy a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) szerint a migránsok és menekültek visszaküldése azzal az eredendő biztonsági kockázattal jár, hogy újra az emberkereskedelem áldozataivá válnak, amely kockázatot azonosítani, értékelni és mérsékelni kell, mivel az emberkereskedelem áldozataivá vált migránsok gyakran még nagyobb kockázatnak vannak kitéve a kizsákmányolóik miatt akkor, ha sikerült megmenekülniük, kapcsolatban léptek a bűnüldöző szervek tagjaival, vagy tanúvallomást tettek a bíróságon(2);

75.  felhívja az Uniót és tagállamokat, hogy különösen a repülőtereken, a vasútállomásokon, az autóbuszokon, az iskolákban, az egyetemeken és a munkahelyeken tegyék láthatóbbá a lakosság körében az emberkereskedelem ellen folytatott küzdelmet; felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy hívják fel alkalmazottaik figyelmét az emberkereskedelem áldozatainak azonosításáról szóló uniós útmutatásokra, valamint az emberkereskedelem áldozatainak uniós jogairól szóló bizottsági kiadványra, és ösztönözzék ezeknek aktív használatát;

76.  ösztönzi az Uniót, hogy nyújtson célzott pénzügyi támogatást a helyi nem kormányzati szervezeteknek az emberkereskedelem áldozatainak azonosítása és támogatása céljából, emellett hívják fel a kizsákmányolással és az emberkereskedelemmel szemben kiszolgáltatott népesség figyelmét a veszélyekre; üdvözli ezzel összefüggésben a média szerepét, amely növelheti a tudatosságot, és tájékoztatást nyújthat a kockázatokról;

Az emberkereskedelem elleni regionális és nemzetközi szinten

77.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az emberkereskedelemmel kapcsolatos nemzetközi együttműködés szintje elégtelen, különösen akkor, ha ez a származási és a tranzitországokat is érinti, és ez súlyosan akadályozza az emberkereskedelem elleni küzdelem hatékonyságát; kéri, hogy fokozott koordinációval és együttműködéssel és az információk szisztematikus megosztásával vizsgálják ki és küzdjék le a transznacionális emberkereskedelmet a pénzügyi és technikai segítségnyújtás, valamint a határokon átnyúló kommunikáció, az együttműködés és kapacitásépítés erősítésével a kormányzat és a bűnüldözés szintjén, többek között a határőrök, bevándorlási és menekültügyi tisztviselők, a büntetőügyekben eljáró nyomozók és az áldozatokat támogató hivatalok, a civil társadalom és az ENSZ ügynökségei részvételével, ideértve azt is, hogy hogyan kell az áldozatokat azonosítani és védeni, továbbá annak megvitatását, hogy hogyan lehet kezelni azokat a származási, tranzit- és célországokat, amelyek még nem ratifikálták az ENSZ palermói jegyzőkönyvét; felszólítja az Uniót, hogy alakítson ki regionális megközelítési módot, amely az „emberkereskedelmi útvonalakra” összpontosít és amely konkrét, a kizsákmányolás típusához igazított válaszlépéseket tud kínálni a különböző régiók számára; hangsúlyozza továbbá az emberkereskedelem elleni küzdelem szakértői számára szervezett nemzetközi csereprogramok hasznosságát;

78.  felhívja a Bizottságot, az illetékes uniós ügynökségeket és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki nemspecifikus képzéseket a bűnüldöző és a határokon dolgozó személyzet számára annak érdekében, hogy hatékonyabban azonosíthassák és segíthessék az emberkereskedelem, különösen a szexuális kizsákmányolás céljából folytatott emberkereskedelem potenciális áldozatait;

79.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak fokoznia kell a tagállamok közötti és a harmadik országokkal, elsősorban az emberkereskedelem áldozatainak származási és tranzitországaival – különösen az Europol és az Eurojust keretében – folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködést az emberkereskedelemmel kapcsolatos megelőzés, nyomozás és büntetőeljárás területén, többek között információmegosztás, különösen a csempészútvonalak megismerése tekintetében, közös nyomozócsoportokban való részvétel, továbbá az interneten és más digitális eszközökön emberkereskedelem céljából történő toborzás elleni fellépés formájában; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak, valamint az Europol Focal Point Phoenix és Focal Point Twins adatbázisoknak módszeres adatcserét és adatszolgáltatást kell végezniük; nagyobb fokú együttműködést szorgalmaz az Europol és az Interpol között az emberkereskedelem elleni küzdelem terén, és emlékeztet, hogy a tagállamok közötti és harmadik országokkal folytatott adatcserének teljes mértékben tiszteletben kell tartania az uniós adatvédelmi szabályokat; felhívja a tagállamokat, hogy gyűjtsenek jobban összehasonlítható adatokat az emberkereskedelem elleni küzdelemről, és javítsák az ilyen adatok egymás közötti és harmadik országokkal való kicserélését;

80.  felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy biztosítsák bűnüldöző és rendőri hatóságaik számára a szükséges személyzetet és erőforrásokat, hogy képesek legyenek információkat fogadni a családoktól vagy más forrásokból, kicserélni az információkat az illetékes európai és nemzeti hatóságokkal, és megfelelően kezelni és elemezni ezeket az információkat;

81.  hangsúlyozza, hogy a tranzitországok kulcsszerepet játszanak az emberkereskedelem elleni küzdelemben, mivel ebben a szakaszban még nem kezdődött el az áldozatok kizsákmányolása; hangsúlyozza, hogy a határőröket további képzésben kell részesíteni, hogy jobban tudják azonosítani a határátlépőket;

82.  hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló munkaerő-migráció jelentette számos kihívást, különösen azt, hogy a migránsok törvényen kívülre rekednek, és megfosztják őket legalapvetőbb jogaiktól; felszólít a határokon átnyúló munkaerő-migrációra vonatkozó mechanizmusok kidolgozására az EU-ban és nemzetközi szinten a legális munkaerő-migráció növelése és hivatalossá tétele érdekében;

83.  elismeri az Unió arra irányuló erőfeszítéseit, hogy létrehozza a határokon átnyúló munkaerő-migráció hivatalos csatornáit, és koherensebb és fokozottabb erőfeszítésekre szólít fel ebben a tekintetben; hangsúlyozza a munkaerő-migráció hivatalossá tételében rejlő lehetőséget az emberkereskedelem megelőzése és az emberi életek megmentése szempontjából; hangsúlyozza a munkaerő-migráció hivatalossá tételében rejlő lehetőséget az emberkereskedelem megelőzése és az emberi életek megmentése szempontjából;

84.  sürgeti az EU-t, hogy erősítse meg az együttműködést a nem kormányzati szervezetekkel és egyéb érintett nemzetközi szervezetekkel annak érdekében, hogy fokozzák a bevált gyakorlatok cseréjét, a politikák kidolgozását, végrehajtását, és növeljék a többek között a helyi szereplőkkel végzett kutatást, és különösen összpontosítsanak arra, hogy az áldozatok férjenek hozzá az igazságszolgáltatáshoz és az elkövetőket ténylegesen felelősségre vonják;

85.  emlékeztet arra, hogy a 2011/36/EU irányelv szerint a tagállamoknak ösztönözniük kell a civil szervezeteket, és szorosan együtt kell működniük velük a politikai döntéshozatal, a tudatosság növelését célzó kampányok, a kutató és oktató programok, a képzés, valamint az emberkereskedelem elleni intézkedések hatásainak ellenőrzése és értékelése terén; rámutat továbbá, hogy a nem kormányzati szervezeteknek támogatást kell nyújtaniuk az áldozatok korai azonosítása, megsegítése és támogatása terén is; ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok biztosítsák, hogy a nem kormányzati szervezetek védelmet kapjanak a megtorlással, fenyegetésekkel és megfélemlítéssel szemben, és még inkább azt, hogy mentesüljenek a büntetőeljárás alól, amikor az emberkereskedelem irreguláris helyzetben lévő áldozatainak segítenek;

86.  felszólítja az Uniót, a tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy fordítsanak különös figyelmet az emberkereskedelem megelőzésére és leküzdésére a humanitárius válsághelyzetben lévő területeken, például a természeti katasztrófák és fegyveres konfliktusok sújtotta területeken áldozatok emberkereskedők és egyéb bűnözői hálózatokkal szembeni kiszolgáltatottságának csökkentése érdekében; hangsúlyozza, hogy védelmet kell biztosítani mindenkinek, akik a nemzetközi és a regionális egyezmények értelmében arra jogosult;

87.  kiemeli, hogy azok esetében, akik hirtelen vagy fokozatosan bekövetkezett, az éghajlathoz köthető, az életükre vagy életkörülményeikre negatív hatást gyakorló változás miatt kényszerülnek elhagyni szokásos lakóhelyüket, nagy a kockázata annak, hogy emberkereskedelem áldozatául esnek; hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó emberi mobilitás ezen típusának komoly gazdasági dimenziója van, többek között a megélhetési lehetőségek elvesztése és a háztartások jövedelmének csökkenése, ezért közvetlen veszély fenyeget a tekintetben, hogy az érintett személyek kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, és kényszermunka vagy rabszolgaság áldozatává válnak;

Az EU emberkereskedelemmel kapcsolatos politikája külső fellépései során

88.  elismeri és támogatja az emberkereskedelem elleni küzdelem európai uniós koordinátorának munkáját, amely pozíciót azért hozták létre, hogy javítsák a koordinációt és a koherenciát az uniós intézmények, szervek, a tagállamok, valamint a harmadik országok és a nemzetközi szereplők között, és szorgalmazza, hogy a koordinátor dolgozzon ki további konkrét közös cselekvéseket és intézkedéseket az Unió, a tagállamok, a harmadik országok és a nemzetközi szereplők között egy koherensebb és hatékonyabb együttműködés létrehozása céljából, olyan rendszerek létrehozásával, amelyek azonosítják, megvédik és támogatják az emberkereskedelem áldozatait, javítják az emberkereskedelem megelőzését, az emberkereskedők fokozott felelősségre vonására törekednek és egy hálózatot hoznak létre, amely képes reagálni a felmerülő aggályokra;

89.  sürgeti az Uniót, hogy nemzetközi szinten tegye meg a szükséges erőfeszítéseket a rabszolga-kereskedelem megelőzése és visszaszorítása érdekében, hogy fokozatosan, de a lehető leghamarabb érje el a rabszolgaság minden formájának teljes eltörlését;

90.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy az emberkereskedelem megelőzését célzó stratégiák segítsék elő az emberkereskedelmet előmozdító tényezők és a jelenséget kiváltó okok és a mögötte álló körülmények felszámolását és olyan integrált megközelítést kövessenek, amelyek hazai és nemzetközi szinten egyesítik a különböző szereplőket, mandátumokat és perspektívákat; hangsúlyozza, hogy a megelőzést célzó stratégiáknak ki kell terjedniük a szegénység, az elnyomás, az emberi jogok tiszteletben tartásának hiánya, a fegyveres konfliktusok és a gazdasági és szociális egyenlőtlenségek elleni küzdelemre, és céljuknak a potenciális áldozatok kiszolgáltatottsága csökkentésének, az emberkereskedelem áldozatai szolgálatainak igénybevételétől – ami az emberkereskedelem kiváltó oka – való eltántorításnak, a közoktatás helyzete javításának és a korrupció köztisztviselők körében történő megszüntetésének kell lennie; felszólítja továbbá az összes államot, hogy ténylegesen hajtsák végre a palermói jegyzőkönyv alapján fennálló kötelezettségeiket;

91.  felszólítja a tagállamokat, hogy ratifikáljanak minden releváns nemzetközi okmányt, megállapodást és jogszabályi kötelezettséget – ideértve az Isztambuli Egyezményt –, valamint hogy fokozzák az erőfeszítéseket az emberkereskedelem elleni küzdelem hatékonyabbá, összehangoltabbá és koherensebbé tétele érdekében; ösztönzi az Uniót, hogy szólítson fel az összes vonatkozó nemzetközi okmány ratifikálására;

92.  felszólítja az EU képviselőit, hogy kísérjék fokozott figyelemmel az emberkereskedelem problémáját az Unió harmadik országokkal folytatott politikai párbeszédében, együttműködési programjaiban és a többoldalú és regionális fórumokon, többek között a nyilvános nyilatkozatokban is;

93.  felszólítja az EU-t, hogy az emberkereskedelem tükrében vizsgálja felül a támogatási programokat annak érdekében, hogy a forrásokat célzottabbá tegye, és hogy az emberkereskedelmet saját jogán az együttműködés egyik területévé tegye; ebben az összefüggésben ösztönzi az uniós intézményeken belül az emberkereskedelem kezelésével foglalkozó szolgálatok erőforrásainak növelését; sürgeti a Bizottságot, hogy rendszeresen értékelje újra az elsőbbséget élvező országok jegyzékét, beleértve a kiválasztási kritériumokat is, annak érdekében, hogy az tükrözze a terepen tapasztalható realitásokat, és hogy rugalmasabbak legyenek és jobban alkalmazkodjanak a változó körülményekhez és a kibontakozó trendekhez;

94.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az emberkereskedelem elleni jogi intézkedések fokozása mellett bővítsék ki az emberkereskedelem definícióját is, hivatkozva annak újabb formáira is;

95.  felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket az emberkereskedelem elleni harc kapcsán az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó jelenlegi uniós cselekvési tervben és az emberkereskedelem felszámolására irányuló uniós stratégiával összhangban;

96.  felhívja a Bizottságot hogy mérje fel, szükséges-e a létrehozandó európai ügyészség mandátumának az esetleges felülvizsgálata, hogy létrejöttét követően hatáskörei közé felvegyék az emberkereskedelem elleni küzdelmet is;

97.  felszólít az emberkereskedelem elleni uniós politikák hatékonyabbá tételére és mélyebb beágyazására az általánosabb, biztonsági kérdésekkel, a nemek közötti egyenlőséggel, gazdasági növekedéssel, számítógépes biztonsággal, migrációval és külkapcsolatokkal foglalkozó uniós stratégiákba;

98.  felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy az Unió alapvető értékeivel összhangban az Unión belül és kívül egyaránt folytassanak következetes politikát azáltal, hogy az emberi jogokat központi elemként kezelik az Unió valamennyi harmadik országhoz fűződő kapcsolatában, és az emberi jogok érvényesülését előmozdító eszközként használják különösen a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat;

99.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az emberi jogok, a nemek közötti egyenlőség és az emberkereskedelem elleni küzdelem továbbra is központi helyet foglaljon el az EU fejlesztési politikáiban, valamint harmadik országokkal létrehozott partnerségeiben; felhívja a Bizottságot, hogy az új fejlesztési politikák kialakítása és a jelenlegi politikák felülvizsgálata során hozzon a nemi szempontokat figyelembe vevő intézkedéseket;

100.  hangsúlyozza, hogy a nők és a leányok gazdasági és társadalmi szerepvállalása csökkentené kiszolgáltatottságukat, hogy áldozattá váljanak, és felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa a nemek közti egyenlőség érvényesítésére irányuló célzott fellépését az összes fejlesztési műveletben, és biztosítsa, hogy az a nők jogaival együtt továbbra is a harmadik országokkal folytatott politikai párbeszéd napirendjén maradjon;

101.  hangsúlyozza a fenntartható fejlődési célok jelentőségét, és különösen az 5.2 célét, amely a nők és leányok ellen elkövetett erőszak valamennyi formájának felszámolására hív fel a köz- és magánterületeken, beleértve az emberkereskedelmet és a szexuális és egyéb kizsákmányolást is;

102.  felszólítja az EU-t, hogy támogassa a harmadik országok erőfeszítéseit arra, hogy fokozzák az áldozatok azonosítását, támogatását és reintegrációját és az emberkereskedelemmel kapcsolatos büntetőeljárásokat, megfelelő jogszabályokat bevezetve és végrehajtva és a nemzetközi normákkal összhangban harmonizálva a jogi fogalommeghatározásokat, az eljárásokat és az együttműködést;

103.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a bűnüldöző szervek – többek között az ügynökségek, például a Frontex, az Europol és az EASO kereteiben működők – tagjai, valamint más tisztviselők, akik valószínűleg kapcsolatba kerülnek az emberkereskedelem áldozataival vagy potenciális áldozataival, az emberkereskedelemmel kapcsolatosan megfelelő képzésben részesüljenek, hogy képesek legyenek az emberkereskedelem eseteinek kezelésére integrált interszekcionális megközelítést alkalmazva, különleges hangsúlyt fektetve az emberkereskedelem áldozatául esett nők, gyermekek és más veszélyeztetett helyzetben lévő csoportok, például a romák és menekültek különleges igényeire, valamint arra, hogy hogyan lehetne ösztönözni – és őket teljes körűen védelmezni – az emberkereskedelem áldozatául esett személyeket és másokat az emberkereskedők feljelentésére;

104.  úgy véli, hogy az emberkereskedelem harmadik országokból származó áldozatainak azonosítását amennyire lehet, a hálózatig fel kell tárni és fokozni kell az erőfeszítéseket a határokon annak érdekében, hogy az áldozatokat már az Unióba belépésük pillanatában azonosítani lehessen; felhívja a tagállamokat, hogy működjenek együtt a harmadik országokkal a meglévő iránymutatások javítása érdekében, amelyek segítséget tudnak nyújtani a konzuli szolgálatoknak és a határőröknek az emberkereskedelem áldozatainak azonosításában, és hangsúlyozza e tekintetben a bevált gyakorlatok cseréjének fontosságát, nevezetesen a határokon folytatott meghallgatások lebonyolítása terén, hangsúlyozza azt is, hogy a határőrségek és parti őrségek számára elérhetővé kell tenni az Europol adatbankjait;

105.  felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák a harmadik országokkal folytatott együttműködést az emberkereskedelem valamennyi formájának felszámolására, és különös tekintettel az emberkereskedelem nemi vetületeire lépjenek fel a gyermekházassággal, a nők és leányok szexuális kizsákmányolásával és a szexturizmussal szemben; felhívja a Bizottságot és az EKSZT-t, hogy kettőzze meg erőfeszítéseit a kartúmi folyamat keretében, célzottabb projektek folytatása révén és több ország aktív részvételének biztosításával;

106.  kéri, hogy a Bizottság, a Tanács és az EKSZ által a harmadik országokkal nemzetközi megállapodásokról, visszafogadási megállapodásokról és együttműködési megállapodásokról folytatott tárgyalások során helyezzenek hangsúlyt arra, hogy a harmadik országoknak hatékonyan küzdeniük kell az emberkereskedelem ellen, fokozniuk kell az elkövetők ellen indított büntetőeljárásokat, és javítaniuk kell az áldozatok védelmét;

107.  sürgeti, hogy az Unió hatékonyan összpontosítsa erőfeszítéseit az emberkereskedelem és az embercsempészet elleni küzdelemre; sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy fektessenek be azon menekültek és a migránsok azonosításába, akik az emberkereskedelem és a bűnhálózatok által ellenőrzött csempészakciók keretében elkövetett erőszak és visszaélések áldozataivá váltak;

108.  hangsúlyozza az előkészítő munka, valamint a nemzetközi polgári rendőrségi missziók, valamint a diplomaták, összekötő tisztviselők és a konzuli és fejlesztési együttműködési tisztviselők képzésének szükségességét az emberkereskedelem áldozatai azonosításának javítása érdekében; szükségesnek tartja ezeknek a csoportoknak a képzését, mert gyakran ők jelentik az első érintkezési pontot az emberkereskedelem áldozatai számára, és úgy véli, hogy lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy ezek a tisztviselők hozzáférjenek a megfelelő anyagokhoz azoknak a személyeknek a tájékoztatása érdekben, akik az emberkereskedelem áldozataivá válhatnak;

109.  emlékeztet arra, hogy az EUNAVFOR MED, vagy más néven Sophia művelet második szakaszának 2015. október 7-i elindítása lehetővé tette az emberkereskedelem elleni konkrét fellépést, mivel engedélyezi az átvizsgálást, az átkutatást, a lefoglalást azon hajók és csónakok nyílt tengeri útja során, amelyek esetében felmerül az embercsempészet gyanúja; emlékeztet arra, hogy eddig 48 feltételezett embercsempészt hallgattak ki, akik az olasz igazságszolgáltatás kezében vannak; kéri az Uniót, hogy folytassa és fokozza műveleteit a Földközi-tenger térségében;

110.  kéri az EU-t, hogy találjon kézzelfogható megoldásokat arra, hogy a migránsok és a menekültek jogszerűen, legálisan és biztonságos módon juthassanak be az EU-ba és anélkül, hogy kizsákmányolás áldozataivá válnának; emlékezteti a tagállamokat és az EU-t, hogy minden – különösen a migrációra vonatkozó – szakpolitikájukban tiszteletben kell tartaniuk a nemzetközi jogot, beleértve a visszaküldés tilalmának elvét; emlékeztet arra, hogy a fogadó állam és a származási állam részéről garantálni kell az emberkereskedelem áldozatává vált személyek számára a biztonságos és önkéntes hazatérést, továbbá jogszerű alternatívákat kell kínálni az olyan esetekben, amikor a hazatérés kockázatot jelentene a biztonságukra és/vagy családtagjaik biztonságára nézve; úgy véli, hogy a fogadó államnak és a származási államnak a visszatérést követően biztosítania kell a szükséges biztonsági és visszailleszkedési feltételeket az áldozatok számára;

111.  nyomatékosan felhívja a Bizottságot és a tagállamokat az ENSZ Alapokmányának és a menedékjogi elveknek a tiszteletben tartására.

112.  felszólítja az Uniót, hogy mozdítson elő olyan programokat, amelyek támogatják a migránsok és a menekültek befogadását, harmadik országokból származó kulcsfontosságú szereplők, valamint kulturális közvetítők bevonásával, hogy hozzájáruljanak a közösségek emberkereskedelemmel kapcsolatos tudatosságának növeléséhez, és hogy jobban ellenállhassanak a szervezett bűnözés beszivárgásának;

113.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek erőfeszítéseket az európai területre való megérkezésüket követően eltűnt menekültek vagy migránsok megtalálása és védelme érdekében, különös tekintettel a gyermekekre;

114.  üdvözli az Europol azon fellépését a Focal Point Twins keretében, amely a gyermekek kizsákmányolása céljából harmadik országokba utazó személyek azonosítását célozza; felhívja a tagállamokat, hogy működjenek együtt az Europollal és gondoskodjanak a módszeres és gyors adatcseréről;

115.  emlékeztet arra, hogy egy vízumliberalizációs megállapodás megkötése előtt a Bizottság fel kell mérnie, hogy milyen kockázatokat jelent az érintett harmadik ország az illegális bevándorlás szempontjából; kiemeli azt a tényt, hogy az emberkereskedő hálózatok is használhatják a legális migrációs utakat; kéri ezért a Bizottságot, hogy az emberkereskedelemben érintett harmadik országok tényleges együttműködését vegye fel a vízumliberalizációs megállapodások megkötéséhez teljesítendő követelmények közé;

116.  rámutat arra, hogy az EU-nak egy jogilag kötelező erejű és kötelező jogalkotási megközelítést kell követnie az áttelepítéssel kapcsolatban a Bizottság migrációra vonatkozó programjával összhangban; rámutat arra, hogy a humanitárius befogadás az áttelepítést kiegészítő lehetőségként használható fel annak érdekében, hogy a leginkább kiszolgáltatott személyek, pl. a kísérő nélküli kiskorúak, a fogyatékkal élő vagy sürgős orvosi beavatkozásra szoruló menekültek sürgős, gyakran időszakos védelemben részesülhessenek;

117.  felszólítja az Uniót, hogy harmadik országokkal közösen dolgozzon ki kvalitatív és kvantitatív adatok összegyűjtésére és az emberkereskedelem elemzésére szolgáló szabványosított rendszereket, közös, vagy legalábbis összehasonlítható sablon kidolgozása érdekében az Unióban és harmadik országokban, az emberkereskedelem összes aspektusára vonatkozó adatok összegyűjtése és elemzése céljából; hangsúlyozza, hogy elégséges pénzalapot kell hozzárendelni az emberkereskedelemmel kapcsolatos adatok összegyűjtéséhez és kutatásához;

118.  ösztönzi az EU-t, hogy dolgozzon ki a 2016 utáni időszakra szóló új emberkereskedelem elleni stratégiát erőteljesebb és célirányosabb külső dimenzióval, amely elsődlegességet biztosít a nem uniós származási, tranzit- és célországokban a partnerségek kialakításának a helyi civil társadalommal, a kormányokkal és a magánszférával, valamint az emberkereskedelem pénzügyi és gazdasági aspektusai kezelésének;

o
o   o

119.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ) és az EU küldöttségeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0470.
(2) Lásd a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) emberkereskedelem elleni fellépésről és a kiszolgáltatott migránsoknak nyújtott támogatásról szóló, 2011-es éves tevékenységi jelentésének 23. oldalát.

Jogi nyilatkozat