Index 
Elfogadott szövegek
2016. október 4., Kedd - StrasbourgVégleges kiadás
Az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye keretében létrejött Párizsi Megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötése ***
 Giorgos Grammatikakis mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
 A Jón-szigeteket 2015 novemberében ért földrengést követően Görögországnak szóló segítségnyújtás céljából az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevételéről
 Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele – Az EGF/2016/001 FI/Microsoft referenciaszámú kérelem
 Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele – Az EGF/2016/002 SE/Ericsson referenciaszámú kérelem
 A büntetőeljárások során a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek költségmentessége ***I
 Egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelme ***I
 Europol–Kína stratégiai együttműködési megállapodás *
 Az AKCS–EU kapcsolatok jövője 2020 után

Az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye keretében létrejött Párizsi Megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötése ***
PDF 246kWORD 42k
Az Európai Parlament 2016. október 4-i jogalkotási állásfoglalása az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye keretében létrejött Párizsi Megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (12256/2016 – C8-0401/2016 – 2016/0184(NLE))
P8_TA(2016)0363A8-0280/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12256/2016),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikke (1) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0401/2016),

–  tekintettel az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye részes feleinek 21. konferenciáján (COP 21), 2015 decemberében, Párizsban, Franciaországban elfogadott Párizsi Megállapodásra,

–  tekintettel „A Párizsi Megállapodást követő időszak: a Párizsi Megállapodás hatásainak vizsgálata, amely az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye keretében létrejött Párizsi Megállapodásnak az Európai Unió nevében történő aláírásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatot kíséri” című bizottsági közleményre (COM(2016)0110),

–  tekintettel az Európai Tanács 2014. október 23-i és 24-i következtetéseire,

–  tekintettel arra, hogy Lettország és az Európai Bizottság 2015. március 6-án benyújtotta az EU és tagállamai tervezett nemzeti hozzájárulásait az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményéhez,

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság ajánlására (A8-0280/2016),

1.  egyetért a Párizsi Megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének.


Giorgos Grammatikakis mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
PDF 250kWORD 44k
Az Európai Parlament 2016. október 4-i határozata a Giorgos Grammatikakis mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2016/2084(IMM))
P8_TA(2016)0364A8-0279/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Giorgos Grammatikakis mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló, a plenáris ülésen 2016. április 27-én bejelentett kérelemre, amelyet a Görög Köztársaság legfőbb ügyészének helyettese 2016. április 1-jén továbbított a 2000–2002 közötti időszakban feladata ellátása során társtettesként Retimnóban (Kréta) elkövetett, bizalommal való visszaélés miatt a Retimno város ügyészsége által javasolt eljárással (hiv.: ABM:AB05/1956) összefüggésben,

–  tekintettel arra, hogy Giorgos Grammatikakis lemondott az eljárási szabályzat 9. cikkének (5) bekezdése szerint őt megillető, meghallgatáshoz való jogról,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 1964. május 12-én, 1986. július 10-én, 2008. október 15-én és 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án és 2013. január 17-én hozott ítéletekre(1),

–  tekintettel a görög Alkotmány 62. cikkére, a görög polgári perrendtartásról szóló törvény 54. cikkére és a görög parlament eljárási szabályzatának 83. cikkére,

–  tekintettel a Krétai Fellebbviteli Bíróság 2015. november 18-i 5181. számú ítéletére,

–  tekintettel a Giorgos Grammatikakis európai parlamenti képviselő bíróság előtti megjelenéséről szóló 2015. április 7-i jelentésre, valamint a védekezésére és a védekezését alátámasztó dokumentumokra,

–  tekintettel a Krétai Fellebbviteli Bíróság 104/2015. számú ítéletére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0279/2016),

A.  mivel a Görög Köztársaság Legfelsőbb Bírósága melletti helyettes ügyész egy feltételezett bűncselekmény kapcsán kérte Giorgos Grammatikakis európai parlamenti képviselő mentelmi jogának felfüggesztését;

B.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikke szerint az Európai Parlament képviselői saját államuk területén az adott állam parlamenti képviselőire vonatkozó mentességeket élvezik;

C.  mivel a görög Alkotmány 62. cikke szerint egy képviselő ellen parlamenti megbízatása során a parlament egyetértése nélkül nem lehet büntetőeljárást, letartóztatást vagy őrizetbe vételt vagy más, szabadságát korlátozó intézkedést foganatosítani;

D.  mivel a görög hatóságok Giorgos Grammatikakis ellen társtettesként büntetőeljárás megindítását javasolják, mivel nem tett eleget törvényes kötelezettségeinek;

E.  mivel a javasolt bírósági eljárás egy 1996. március 8-án tartott megbeszéléssel kapcsolatos, amelyen a kötelező biztosításon kívüli, új kollektív magánbiztosításnak a Krétai Egyetem alkalmazottai számára történő megkötésének lehetőségéről volt szó, és állítólag egymást követő részletekben törvénytelen kifizetéseket eszközöltek a 2000–2002 közötti időszak során;

F.  mivel ugyanezzel az üggyel kapcsolatosan egy előző bírósági eljárás a 2000-től kezdődő időszakot tárgyalta, amely valamennyi vádlott felmentésével végződött;

G.  mivel a javasolt bírósági eljárás nyilvánvalóan nem kapcsolódik Giorgos Grammatikakis európai parlamenti képviselői tisztségéhez, hanem a Krétai Egyetem szenátusának rektoraként betöltött korábbi tisztségéhez kapcsolódik;

H.  mivel a javasolt bírósági eljárás az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. cikke értelmében nem az európai parlamenti képviselő feladatának ellátása során kifejtett véleményével vagy leadott szavazatával kapcsolatos;

I.  mivel a javasolt eljárást kiterjesztették az 1996–2000 közötti időszakra, és az tartalmazza a Krétai Egyetem szenátusa és Giorgos Grammatikakis utolsó megbeszélését, amelynek során a témát megbeszélték, de határozatot nem hoztak; mivel nincs arra utaló jel, hogy a javasolt bírósági eljárást a szóban forgó képviselőnek szánt politikai kár okozása céljából indították volna;

J.  mivel a javasolt bírósági eljárást véglegesen megszüntették számos olyan vádlottal szemben, akik a Krétai Egyetem szenátusának és az ELKE bizottságnak tagjai voltak, a feltételezett bűncselekmények 15 éves elévülési idejének letelte miatt, míg másokat a bíróság 2016 májusában véglegesen felmentett valamennyi vád alól;

K.  mivel meglepődve tapasztaljuk, hogy a mentelmi jog felfüggesztését az események megtörténtét követően 20 évvel kérelmezik, és hogy a görög igazságszolgáltatási rendszer ezen időszak során nem emelt vádat Giorgos Grammatikakis ellen, és ezt most, európai parlamenti képviselőségének idején szándékozik megtenni;

L.  mivel egy lassan eljáró igazságszolgáltatási rendszer sohasem lesz igazságos, ugyanis az érintett személyek 20 év elteltével már nem ugyanazok; mivel ha az igazságszolgáltatás méltó akar lenni nevéhez, időben kell igazságot szolgáltatnia;

1.  úgy határoz, hogy felfüggeszti Giorgos Grammatikakis mentelmi jogát – ahogyan azt maga Giorgos Grammatikakis kérte – e hosszadalmas bírósági eljárás lezárása érdekében;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését a görög hatóságoknak és Giorgos Grammatikakisnak.

(1) A Bíróság 1964. május 12-i ítélete, Wagner kontra Fohrmann és Krier, 101/63, ECLI:EU:C:1964:28; a Bíróság 1986. július 10-i ítélete, Wybot kontra Faure és társai, 149/85, ECLI:EU:C:1986:310; a Törvényszék 2008. október 15-i ítélete, Mote kontra Európai Parlament, T-345/05, ECLI:EU:T:2008:440; a Bíróság 2008. október 21-i ítélete, Marra kontra De Gregorio és Clemente, C-200/07 és C-201/07, ECLI:EU:C:2008:579; a Törvényszék 2010. március 19-i ítélete, Gollnisch kontra Európai Parlament, T-42/06., ECLI:EU:T:2010:102; a Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello, C-163/10, ECLI: EU:C:2011:543; a Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnisch kontra Parlament, T-346/11. és T-347/11., ECLI:EU:T:2013:23.


A Jón-szigeteket 2015 novemberében ért földrengést követően Görögországnak szóló segítségnyújtás céljából az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevételéről
PDF 248kWORD 44k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2016. október 4-i állásfoglalása az EU Szolidaritási Alapjának igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2016)0462 – C8-0283/2016 – 2016/2165(BUD))
P8_TA(2016)0365A8-0270/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0462 – C8-0283/2016),

–  tekintettel az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló, 2002. november 11-i 2012/2002/EK tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 10. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 11. pontjára,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0270/2016),

1.  jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

2.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

Görögországnak szóló segítségnyújtás céljából az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevételéről

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, (EU) 2016/1856 határozat.)

(1) HL L 311., 2002.11.14., 3. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.


Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele – Az EGF/2016/001 FI/Microsoft referenciaszámú kérelem
PDF 272kWORD 49k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2016. október 4-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Finnország kérelme – EGF/2016/001/FI/Microsoft) (COM(2016)0490 – C8-0348/2016 – 2016/2211(BUD))
P8_TA(2016)0366A8-0273/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0490 – C8-0348/2016),

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (EGAA-rendelet),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 12. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 13. pontjára,

–  tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában foglalt háromoldalú egyeztető eljárásra,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0273/2016),

A.  mivel jóllehet a globalizáció általánosságban gazdasági növekedést teremt, ezt a növekedést arra is fel kell használni, hogy enyhüljön azok helyzete, akik a globalizáció kedvezőtlen hatásaival néznek szembe;

B.  mivel az Unió jogalkotási és költségvetési eszközöket hozott létre ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott, vagy a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket;

C.  mivel a Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi segítségnek dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani;

D.  mivel Finnország az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott beavatkozási kritériumok alapján a NACE Rev 2. rendszer szerinti 62. ágazatban (Számítógépes programozás, szaktanácsadás és kapcsolódó szolgáltatások) működő Microsoft Mobile Oy vállalatnál, valamint nyolc, azzal kapcsolatban álló beszállítónál és továbbfeldolgozó vállalatnál történt, 2 161 főt érintő elbocsátásokat követően „EGF/2016/001 FI/Microsoft” referenciaszámmal kérelmet nyújtott be az EGAA-ból igénybe vehető pénzügyi hozzájárulás iránt;

E.  mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak;

F.  mivel az EGAA által támogatott fellépések pénzügyi ellenőrzése az EGAA-rendelet 21. cikkének (1) bekezdésében lefektetettek szerint az érintett tagállam felelőssége;

1.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételek teljesülnek, és hogy ezért Finnország jogosult az említett rendelet értelmében nyújtandó 5 364 000 eurós pénzügyi hozzájárulásra, ami a 8 940 000 eurót kitevő összes kiadás 60 %-a;

2.  megállapítja, hogy Finnország 2016. március 11-én nyújtotta be az EGAA-ból folyósítandó pénzügyi hozzájárulásra irányuló kérelmet, és hogy annak értékelését a Bizottság – miután Finnországtól kiegészítő információkat kapott – 2016. július 29-én zárta le, tiszteletben tartva a kitöltött kérelem benyújtásától számított 12 hetes határidőt, megállapítva, hogy az EGAA-ból igénybe vehető pénzügyi hozzájárulás odaítélésének feltételei teljesültek;

3.  megállapítja, hogy a Microsoft létszámleépítésének elsődleges oka a Microsoft Windows operációs rendszert futtató telefonok csökkenő piaci részesedése (a 2009-es 50 %-ról 2016 második negyedévében 0,6 %-ra);

4.  emlékeztet rá, hogy az elmúlt években csökkent az Unió részesedése az IKT-ágazatbeli globális foglalkoztatásban, és hogy a finn gazdaságban kulcsfontosságú szerepet játszik az IKT, ahol 2014-ben a munkavállalók 6,7 %-a dolgozott, ami a legnagyobb arány a tagállamok között; úgy véli, hogy a Microsoftnál történt elbocsátások a finn elektronikai ágazat egészét érintő, a Nokia saját származási országában bekövetkezett hanyatlása óta megfigyelhető tendenciával függnek össze, amelyhez négy korábbi kérelem is kapcsolódik; arra a következtetésre jut, hogy ezek az események közvetlenül a globalizáció hatására a világkereskedelem szerkezetében bekövetkezett strukturális változásokhoz kapcsolódnak;

5.  emlékeztet rá, hogy a szoftveripar nagymértékben nemzetközi jellegű, az ágazaton belüli verseny pedig globális, ami azt jelenti, hogy minden piaci szereplő versenyezhet ugyanazokért az ügyfelekért, az alkalmazottak munkavégzésének földrajzi helye és kulturális háttere pedig korlátozott jelentőségű;

6.  elismeri, hogy ez a kérelem egy újabb ügy azok közül, amelyek a Nokia finnországi hanyatlásával függnek össze, és további két kapcsolódó kérelem várható az IKT-ágazatban elbocsátott munkavállalókat illetően;

7.  megállapítja, hogy az elbocsátások helyszíneinek zöme Helsinki-Uusimaa (FI1B), Etelä-Suomi (FI1C) és Länsi-Suomi (FI197) NUTS 2. szintű régiókban található, és az érintett munkavállalók – akik 89 %-a 30 és 54 év közötti – igen eltérő kompetenciákkal rendelkeznek; aggodalmát fejezi ki a jelentős szaktudással rendelkező és magasan képzett munkavállalók – akiknek a foglalkoztatási kilátásaik hagyományosan jók – már most is nehéz munkanélküliségi helyzete miatt, különös tekintettel a nőkre, akik nagyobb kihívásokkal állnak szemben az újbóli elhelyezkedés tekintetében, figyelembe véve, hogy a megcélzott kedvezményezettek majdnem 50 %-át teszik ki;

8.  megállapítja, hogy a „Számítógépes programozás, szaktanácsadás és kapcsolódó szolgáltatások” ágazatra vonatkozóan korábban két EGAA-kérelmet nyújtottak be, mindkettőt a globalizációs kritérium alapján (EGF/2013/001 FI/Nokia és EGF/2015/005 FI/Computer programming);

9.  hangsúlyozza az IKT-ágazat fontosságát a Helsinki-Uusimaa, Etelä-Suomi és Länsi-Suomi régiók foglalkoztatási szintje számára, illetve azt, hogy az elbocsátott munkavállalóknak lehetősége nyílhat arra, hogy ismét hozzájáruljanak az iparághoz, amennyiben elegendő támogatást kapnak további oktatás, képzés, illetve vállalkozás indítására vonatkozó tervek révén;

10.  üdvözli, hogy a finn hatóságok már 2015. szeptember 11-én, jóval a javasolt összehangolt csomagra vonatkozó EGAA-támogatás iránti kérelmet megelőzően elkezdték nyújtani az érintett munkavállalók számára a személyre szabott szolgáltatásokat, mivel e fellépések társfinanszírozásra jogosultak az EGAA-ból;

11.  üdvözli, hogy a teljes csomag jelentős részét (közel 80 %-át) személyre szabott szolgáltatásokra fordítják;

12.  megjegyzi, hogy Finnország hatféle intézkedést tervez a kérelem által érintett elbocsátott munkavállalók érdekében: i. tanácsadási (coaching) és más előkészítő intézkedések; ii. foglalkoztatási és üzleti szolgáltatások; iii. munkaerő-piaci szakképzés; iv. fizetési támogatások; v. vállalkozásindítási támogatás; és vi. utazási, szállás- és költözési költségtérítés; megállapítja, hogy kellő forrásokat rendeltek ellenőrzési és beszámolási tevékenységekhez;

13.  megjegyzi, hogy a 12. bekezdésben említett fizetési támogatás a munkavállaló bérköltségének 30–50 %-át fogja kitenni, és 6-24 hónapos időtartamra jár; felhívja a tagállamokat, hogy körültekintően járjanak el a fizetési támogatásokkal annak biztosítása érdekében, hogy a fizetési támogatással felvett munkavállalók ne egy előzőleg más munkavállaló által betöltött pozíciót helyettesítsenek részben vagy egészben a szóban forgó vállalatnál; üdvözli, hogy a finn hatóságok biztosítékkal szolgáltak arra nézve, hogy nem ez a helyzet;

14.  megjegyzi, hogy a jövedelemtámogatási intézkedések a személyre szabott szolgáltatási csomag 16,64 %-át teszik ki, amely jóval az EGAA-rendeletben előírt 35 %-os korlát alatt marad, és hogy ezen intézkedések függenek attól, hogy a megcélzott kedvezményezettek aktívan keressenek munkát vagy vegyenek részt képzési tevékenységekben;

15.  felkéri a Bizottságot, hogy többéves időszakot vizsgálva értékelje ki a jövedelemtámogatási intézkedések hatását és nyújtson arról tájékoztatást annak biztosítása érdekében, hogy a minőségi foglalkoztatást támogassák, és ne rövid időtartamra szóló, alacsony költségű szerződések támogatására használják fel őket;

16.  megállapítja, hogy a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagja az intézkedésekkel megcélzott kedvezményezettek képviselőivel és a szociális, nemzeti és regionális partnerekkel egyeztetve készült el;

17.  emlékeztet az összes munkavállaló foglalkoztatási esélyei javításának fontosságára; elvárja, hogy a kínált képzést igazítsák hozzá az elbocsátott munkavállalók szükségleteihez, készségeihez és kompetenciáihoz, valamint a tényleges üzleti környezethez;

18.  megállapítja, hogy a Microsoft-ügy esetében együttműködésre kerül sor az európai munkaerő-piaci mobilitás (2014–2020) projekttel is, amely a nemzeti EURES szolgálat fejlesztési projektje; nyugtázza, hogy az EGAA és az EURES szolgálatok közreműködésével nemzetközi toborzási rendezvények regionális szervezésére is sor kerül; üdvözli ezen intézkedéseket, és hogy a finn hatóságok a szabad mozgáshoz való joguk teljes körű kihasználására buzdítják az elbocsátott munkavállalókat;

19.  nyugtázza, hogy az Európai Szociális Alap keretében elindult „A felvevő vállalat és a leépítő vállalat közötti kapcsolatminták” című tagállami intézkedéscsomag; megállapítja, hogy ezen intézkedéscsomag eredményei hasznosak lehetnek a jelen EGAA-kérelem alapján indított projektek megvalósításában is; üdvözli a finn hatóságok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy szinergiákat keressenek más, nemzeti vagy uniós finanszírozású fellépésekkel;

20.  emlékeztet, hogy az EGAA-rendelet 7. cikkével összhangban a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának kialakítása során előre kell jelezni a jövőbeli munkaerőpiaci kilátásokat és a szükséges készségeket, valamint hogy a csomagnak összhangban kell lennie az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaság felé történő elmozdulással;

21.  megjegyzi, hogy a korábbi EGAA-ügyek során rendkívül hasznosnak bizonyult az, ha személyes szolgáltatásokat biztosítottak az elbocsátott munkavállalók számára;

22.  tudomásul veszi, hogy a finn hatóságok megerősítették, hogy a javasolt intézkedések más uniós alapból vagy pénzügyi eszközből nem részesülnek pénzügyi támogatásban, hogy a kettős finanszírozást megelőzik, továbbá, hogy a javatolt intézkedések kiegészítik a strukturális alapok által finanszírozott fellépéseket; megismétli a Bizottsághoz intézett, arra irányuló felhívását, hogy mutassa be a fenti adatok éves összehasonlító értékelését a jelenlegi szabályok teljes körű tiszteletben tartása, valamint annak biztosítása érdekében, hogy ne forduljanak elő átfedések az Unió által finanszírozott szolgáltatások között;

23.  üdvözli a megerősítést a finn hatóságok részéről, hogy az EGAA pénzügyi hozzájárulása nem helyettesíti azokat az intézkedéseket, amelyek meghozatala a nemzeti jog vagy kollektív szerződés alapján kötelező az érintett vállalkozás számára;

24.  nagyra értékeli a Parlament támogatások kiutalásának felgyorsítására irányuló kérése nyomán a Bizottság által bevezetett továbbfejlesztett eljárást; tudomásul veszi az új ütemezés miatti szoros határidőket és az ügyre vonatkozó utasítások hatékonyságára gyakorolt esetleges hatást;

25.  jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

26.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről;

27.  utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást a mellékletével együtt továbbítsa a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről (Finnország EGF/2016/001 FI/Microsoft referenciaszámú kérelme alapján)

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, (EU) 2016/1857 határozat.)

(1) HL L 347., 2013.12.20., 855. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.


Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele – Az EGF/2016/002 SE/Ericsson referenciaszámú kérelem
PDF 270kWORD 48k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2016. október 4-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Svédország kérelme – EGF/2016/002 SE/Ericsson) (COM(2016)0554 – C8-0355/2016 – 2016/2214(BUD))
P8_TA(2016)0367A8-0272/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0554 – C8-0355/2016),

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (EGAA-rendelet),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 12. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 13. pontjára,

–  tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában foglalt háromoldalú egyeztető eljárásra,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0272/2016),

A.  mivel az Unió létrehozta a jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott, vagy a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket;

B.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2013. december 2-i intézményközi megállapodást az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében;

C.  mivel az EGAA-rendelet elfogadása tükrözi a Parlament és a Tanács között elért megállapodást, amely szerint újra bevezetik a válsághoz kapcsolódó igénybevétel kritériumát, 60%-ra növelik a javasolt intézkedések becsült összköltségéhez nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást, az értékelésre és a jóváhagyásra rendelkezésre álló idő lerövidítése révén növelik az EGAA-kérelmek feldolgozásának hatékonyságát a Bizottságnál, a Parlamentnél és a Tanácsnál, az önálló vállalkozók és a fiatalok bevonásával szélesítik a támogatásra jogosult intézkedések és kedvezményezettek körét, valamint támogatják a saját vállalkozások létrehozását elősegítő kezdeményezéseket;

D.  mivel Svédország „EGF/2016/002 SE/Ericsson” referenciaszámon az EGAA igénybevételére irányuló kérelmet nyújtott be az elsősorban a Stockholm (SE11), Östra Mellansverige (SE12), Sydsverige (SE22) és Västsverige (SE23) nevű NUTS II. szintű régiókban a NACE Rev 2. rendszer alatti 26. ágazat (Számítógépek, valamint elektronikai és optikai termékek gyártása) szerinti gazdasági ágazatban bekövetkezett elbocsátások tekintetében; és mivel az intézkedésekben az EGAA-hozzájárulásra jogosult 1 556 elbocsátott munkavállaló közül várhatóan 918 fog részt venni;

E.  mivel a kérelmet az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti beavatkozási kritériumok alapján nyújtották be, amely a támogatást a következőkhöz köti: legalább 500 elbocsátott munkavállaló egy négyhónapos referencia-időszak alatt egy vállalkozáson belül egy tagállamban, ideértve a beszállítók vagy a továbbfeldolgozó vállalatok körében elbocsátott munkavállalókat és/vagy a tevékenységüket megszüntető önálló vállalkozókat is;

F.  mivel a növekedés stagnálásával és ezzel egy időben az ázsiai gyártók által támasztott erősebb versennyel szembesülve az Ericsson csökkentette a távközlési hardverek gyártását, és ez a folyamat két évtizede kezdődött;

1.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételek teljesülnek, és hogy ezért Svédország jogosult az említett rendelet értelmében nyújtandó 3 957 918 eurós pénzügyi hozzájárulásra, ami a 6 596 531 eurót kitevő összes kiadás 60 %-a, és ami 918 megcélzott kedvezményezettnek fog segíteni a munkaerőpiacra való visszatérésben;

2.  megállapítja, hogy Svédország 2016. március 31-én nyújtotta be az EGAA-ból való pénzügyi hozzájárulás iránti kérelmet, és hogy e kérelem értékelését a Bizottság 2016. szeptember 5-én fejezte be, majd erről ugyanazon a napon értesítette a Parlamentet;

3.  megjegyzi, hogy az informatikai és távközlési ágazatot az ázsiai gyártók uralják, és ezek kiszervezési célállomásokká váltak; rámutat, hogy az Ericsson fokozatosan csökkentette a személyzetét Svédországban (a 2005-ös 21 178 főről 17 858 főre 2014-ben), ugyanakkor világszerte hatalmas növekedést ért el (a 2005-ös 56 055 főről 118 055 főre 2014-ben);

4.  hangsúlyozza, hogy az érintett régiók esetében a hasonló háttérrel rendelkező idősebb munkavállalók viszonylag nagy csoportját bocsátották el, és e munkavállalók túlnyomó része – főként a Kista városában élők, ahol az elbocsátások jelentős száma történt – nem rendelkezik a helyi munkaerőpiacon keresett készségekkel;

5.  üdvözli Svédország azon döntését, hogy az esetleges EGAA-támogatást a kistai, a katrineholmi és a kumlai telephelyre összpontosítja, amely telephelyek a legnagyobb kihívásokkal küzdenek, miközben személyre szabott segítséget nyújt az egyéb telephelyeken elbocsátott munkavállalók számára is;

6.  emlékeztet arra, hogy sokféle munkavállalót, így a fizikai és szellemi munkavállalókat egyaránt érintik az elbocsátások; és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy néhány munkavállalónak azzal kell szembesülnie, hogy a hagyományos gyártó iparágakban eléggé alacsony a munkaerőpiaci kereslet; elismeri, léteznek lehetőségek e munkavállalók számára a köz- vagy magánszektorbeli szolgáltatóiparban, és hogy ehhez hatalmas újraképzési erőfeszítésekre van szükség;

7.  tudomásul veszi az Arbetsförmedlingen (a svéd állami foglalkoztatási szolgálat) értékelését, miszerint a fizikai munkavállalóknak lehetőségük van a köz- vagy magánszektorbeli szolgáltatóiparban az elhelyezkedésre, feltéve, hogy nagyobb átképzést biztosítanak számukra;

8.  elismeri, hogy az érintett szellemi munkavállalók többsége mérnök, akik közül néhányan olyan technológiákra szakosodtak, amelyeket csak az Ericsson használ, azonban üdvözli, hogy a svéd állami foglalkoztatási szolgálat bízik abban, hogy a képzési programok és a tanácsadás személyre szabott csomagja lehetővé fogja tenni ezen elbocsátott munkavállalók többsége számára, hogy magas színvonalú új állást találjanak;

9.  megjegyzi, hogy az EGAA-ból társfinanszírozott, az elbocsátott munkavállalók számára nyújtott személyre szabott szolgáltatások a következőket foglalják magukban: tanácsadás és karrier-tanácsadás; védett és támogatott foglalkoztatási és rehabilitációs intézkedések; oktatás és képzés; valamint álláskereséshez nyújtott anyagi juttatás; üdvözli, hogy az 50 éves vagy annál idősebb résztvevők kiemelt figyelmet kapnak a motivációs tréning és a karriertervezés során;

10.  megjegyzi, hogy a jövedelemtámogatási intézkedések a személyre szabott szolgáltatási csomag 33,92 %-át teszik ki, amely közel marad az EGAA-rendeletben meghatározott, legfeljebb 35 %-os korláthoz, és hogy ezen intézkedések függenek attól, hogy a megcélzott kedvezményezett aktívan keressen munkát vagy vegyen részt képzési tevékenységekben; úgy véli, hogy ez a viszonylag magas arány indokolt, tekintettel az érintett idősebb munkavállalók jelentős hányadára és a tanulási nehézségekkel küzdő résztvevők számára nyújtott egyéni támogatásra;

11.  megjegyzi, hogy a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagja a megcélzott kedvezményezettekkel, azok képviselőivel, valamint a helyi állami szereplőkkel egyeztetve készült el, figyelembe véve, hogy a munkavállalók 22 %-a nő és 78 %-a férfi;

12.  emlékeztet, hogy az EGAA-rendelet 7. cikkével összhangban az EGAA által támogatott, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának kialakítása során előre kell jelezni a jövőbeli munkaerő-piaci kilátásokat és a szükséges készségeket, és a csomagnak meg kell felelnie az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaság felé történő elmozdulásnak;

13.  emlékeztet annak fontosságára, hogy a munkavállalók munkavállalási esélyeit személyre szabott képzések és a szakmai karrierjük során megszerzett készségek és kompetenciák elismerése révén javítsák; elvárja, hogy az összehangolt csomag keretében biztosított képzést ne csak az elbocsátott munkavállalók szükségleteihez, hanem a tényleges üzleti környezethez is igazítsák hozzá;

14.  üdvözli, hogy a svéd hatóságok megerősítették, hogy külön erőfeszítéseket fognak tenni a nemekhez kötődő hagyományos korlátok leküzdésére – ideértve a férfi kedvezményezettek egészségügyi szakmák vállalására való ösztönzését –, valamint üdvözli az intézkedések hozzájárulását a 16 svéd környezetminőségi célkitűzés eléréséhez;

15.  kéri a Bizottságot, hogy a jövőben határozza meg azt is javaslatában, hogy a munkavállalókat előreláthatólag melyik ágazatban lehet újra foglalkoztatni, és hogy a kínált képzés igazodik-e az elbocsátásokban érintett régió jövőbeli gazdasági kilátásaihoz és munkaerő-piaci igényeihez;

16.  tudomásul veszi, hogy a svéd hatóságok megerősítették, hogy a javasolt intézkedések más uniós alapból vagy pénzügyi eszközből nem részesülnek pénzügyi támogatásban, hogy a kettős finanszírozást meg fogják előzni, továbbá, hogy a javasolt intézkedések kiegészítik a strukturális alapok által finanszírozott fellépéseket; megismétli a Bizottsághoz intézett, arra irányuló felhívását, hogy az éves jelentések a jelenlegi szabályok teljes körű tiszteletben tartásának biztosítása érdekében tartalmazzák a fenti adatok összehasonlító értékelését, és hogy ne forduljanak elő átfedések az Unió által finanszírozott szolgáltatások között;

17.  megállapítja, hogy a számítógépek, valamint elektronikai és optikai termékek gyártásához kapcsolódó ágazatra vonatkozóan eddig további 14 EGAA-kérelem került benyújtásra, amelyek közül 11 a kereskedelemhez kapcsolódó globalizációval, 3 pedig a pénzügyi és gazdasági világválsággal függött össze;

18.  ismételten leszögezi, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem azokat az intézkedéseket, amelyek meghozatala a vállalatok feladata a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében, sem a vállalatok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket;

19.  nagyra értékeli a Parlament támogatások kiutalásának felgyorsítására irányuló kérése nyomán a Bizottság által bevezetett továbbfejlesztett eljárást; tudomásul veszi az új ütemezés miatti szoros határidőket és az ügyre vonatkozó utasítások hatékonyságára gyakorolt esetleges hatást;

20.  kéri a Bizottságot, hogy biztosítson hozzáférést a nyilvánosság számára az EGAA-ügyekkel kapcsolatos dokumentumokhoz;

21.  jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

22.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről;

23.  utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt továbbítsa a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről (Svédország kérelme: EGF/2016/002 SE/Ericsson)

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, (EU) 2016/1858 határozat.)

(1) HL L 347., 2013.12.20., 855. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.


A büntetőeljárások során a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek költségmentessége ***I
PDF 248kWORD 47k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2016. október 4-i jogalkotási állásfoglalása a szabadságuktól megfosztott gyanúsítottak és vádlottak ideiglenes költségmentességéről, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban biztosított költségmentességről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2013)0824 – C7-0429/2013 – 2013/0409(COD))
P8_TA(2016)0368A8-0165/2015

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0824),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 82. cikke (2) bekezdésének b) pontjára, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0429/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. március 25-i véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2016. június 30-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0165/2015),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. október 4-én került elfogadásra a büntetőeljárások során a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek költségmentességéről szóló (EU) 2016/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2016/1919 rendelet.)

(1) HL C 226., 2014.7.16., 63. o.


Egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelme ***I
PDF 249kWORD 52k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2016. október 4-i jogalkotási állásfoglalása az egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló 1236/2005/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2014)0001 – C7‑0014/2014 – 2014/0005(COD))
P8_TA(2016)0369A8-0267/2015

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0001),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7‑0014/2014),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2016. június 30-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A8-0267/2015),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(1);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. október 4-én került elfogadásra az egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló 1236/2005/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló (EU) 2016/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2016/2134 rendelettel.)

(1) Ez az álláspont lép a 2015. október 27-én elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0368).


Europol–Kína stratégiai együttműködési megállapodás *
PDF 248kWORD 43k
Az Európai Parlament 2016. október 4-i jogalkotási állásfoglalása a Kínai Népköztársaság Közbiztonsági Minisztériuma és az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) közötti stratégiai együttműködésről szóló megállapodás Europol általi megkötésének jóváhagyásáról szóló tanácsi végrehajtási határozatra irányuló tervezetről (08364/2016 – C8-0217/2016 – 2016/0808(CNS))
P8_TA(2016)0370A8-0265/2016

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács tervezetére (08364/2016),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 39. cikke (1) bekezdésének az Amszterdami Szerződés által módosított formájára, valamint az átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv 9. cikkére, amelyeknek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0217/2016),

–  tekintettel az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) létrehozásáról szóló, 2009. április 6-i 2009/371/IB tanácsi határozatra(1) és különösen annak 23. cikke (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Europolnak a partnerekkel való kapcsolataira, többek között a személyes adatok és minősített adatok cseréjére vonatkozó végrehajtási szabályok elfogadásáról szóló, 2009. november 30-i 2009/934/IB tanácsi határozatra(2) és különösen annak 5. és 6. cikkére,

–  tekintettel az Europol részéről megkötendő megállapodások által érintett harmadik államok és szervezetek jegyzékének megállapításáról szóló, 2009. november 30-i 2009/935/IB tanácsi határozatra(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0265/2016),

1.  jóváhagyja a Tanács tervezetét;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  felkéri a Bizottságot, hogy az új Europol-rendelet(4) alkalmazásának kezdőnapját követően értékelje az együttműködési megállapodás rendelkezéseit; felkéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet és a Tanácsot ezen értékelés eredményéről, és adott esetben nyújtson be ajánlást a megállapodás nemzetközi újratárgyalásának megindítására vonatkozó engedélyről;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Europolnak.

(1) HL L 121., 2009.5.15., 37. o.
(2) HL L 325., 2009.12.11., 6. o.
(3) HL L 325., 2009.12.11., 12. o.
(4) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/794 rendelete (2016. május 11.) a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségéről (Europol), valamint a 2009/371/IB, a 2009/934/IB, a 2009/935/IB, a 2009/936/IB és a 2009/968/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről (HL L 135., 2016.5.24., 53. o.).


Az AKCS–EU kapcsolatok jövője 2020 után
PDF 388kWORD 56k
Az Európai Parlament 2016. október 4-i állásfoglalása az AKCS–EU kapcsolatok jövőjéről 2020 után (2016/2053(INI))
P8_TA(2016)0371A8-0263/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportja, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti, 2000. június 23-án Cotonouban aláírt partnerségi megállapodásra (a továbbiakban: Cotonoui Megállapodás) és annak 2005. és 2010. évi felülvizsgálatára(1),

–  tekintettel az 1975-ben kötött, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportját létrehozó Georgetowni Megállapodásra, valamint annak 1992. évi felülvizsgálatára(2),

–  tekintettel „Az AKCS-országokkal való együttműködésnek az Unió költségvetésébe való maradéktalan integrációja felé” című, 2003. október 8-i bizottsági közleményre (COM(2003)0590),

–  tekintettel az Európai Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője „Az Európai Unió és az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok közötti 2020 utáni új partnerség felé” című, 2015. október 6-i közös konzultációs dokumentumára (JOIN(2015)0033),

–  tekintettel az AKCS–EU kapcsolatokról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés munkájáról szóló, 2015. február 11-i állásfoglalására(3), a 2000. június 23-i Cotonoui Megállapodás második módosításáról szóló, 2013. június 13-i állásfoglalására(4), a gazdasági partnerségi megállapodások fejlesztésre gyakorolt hatásáról szóló, 2009. február 5-i állásfoglalására(5), valamint az Európai Fejlesztési Alap költségvetésbe történő bevonásáról szóló, 2004. április 1-jei állásfoglalására(6),

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés korábbi állásfoglalásaira és különösen a „Negyven év partnerség: az AKCS-országokban a kereskedelemre és fejlődésre gyakorolt hatás értékelése, valamint az AKCS-országok és az Európai Unió közötti tartós kapcsolatok kilátásai” című, 2015. december 9-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a politikák fejlesztési célú koherenciájával kapcsolatos korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek az AKCS–EU kapcsolatok jövőjéről szóló, 2015. december 9-i közös nyilatkozatára(8),

–  tekintettel az Európai Tanács 2016. június 28-i és 29-i ülésén előterjesztendő, a kül- és biztonságpolitikára vonatkozó uniós globális stratégiára,

–  tekintettel az Európai Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője „Az EU és a csendes-óceáni térség közötti megújult fejlesztési partnerség felé” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, 2012. március 21-i közös közleményére (JOIN(2012)0006),

–  tekintettel az Európai Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője az „EU-Karibi közös partnerségi stratégia” című, 2012. június 26-i közös közleményére (JOIN(2012)0018),

–  tekintettel az afrikai és európai állam-, illetve kormányfők által a 2007. december 9-i lisszaboni csúcstalálkozón elfogadott EU–Afrika közös stratégiára(9),

–  tekintettel 2015. október 6-i állásfoglalására a fejlődő országok helyi hatóságainak a fejlesztési együttműködésben játszott szerepéről(10),

–  tekintettel a 2015 utáni időszakra vonatkozó menetrendről szóló, 2014. június 20-i AKCS–EU közös nyilatkozatra(11),

–  tekintettel az AKCS-országok állam- és kormányfőinek 2012. december 13–14-i, 7. csúcsértekezletén elfogadott, „Az AKCS-csoport jövője a változó világban: kihívások és lehetőségek” című Sipopói Nyilatkozatra(12),

–  tekintettel a 2015. július 13–16. között megtartott, harmadik nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferenciára, valamint az ENSZ Közgyűlése által 2015. július 27-én jóváhagyott, addisz-abebai cselekvési programra(13),

–  tekintettel ENSZ fenntartható fejlődésről szóló csúcstalálkozójára, valamint az ENSZ Közgyűlés által 2015. szeptember 25-én elfogadott „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című záródokumentumra(14),

–  tekintettel az AKCS–EU Tanács 2016. április 28-án és 29-én Dakarban (Szenegál) megtartott, 41. ülésére,

–  tekintettel az AKCS állam- és kormányfők 2016. május 31-én és június 1-jén, Port Moresby-ban (Pápua Új-Guinea) tartott nyolcadik csúcstalálkozójára, amelyen elfogadták az AKCS-államok jövőbeli kilátásairól szóló waigani közleményt, valamint a Port Moresby-i nyilatkozatot, továbbá a jelentős személyek csoportjának zárójelentését az AKCS-csoport jövőjéről,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0263/2016),

A.  mivel a Cotonoui Megállapodás ereje és eredményei számos, egyedi sajátosságon alapulnak: jogilag kötelező erejű dokumentum, az aláíró államok számát tekintve példa nélkül álló (79+28), három pillére – fejlesztési együttműködés, politikai együttműködés, illetve gazdasági és kereskedelmi együttműködés – révén átfogó jellegű, közös intézményi kerettel és az Európai Fejlesztési Alap (EFA) formájában jelentős költségvetéssel rendelkezik;

B.  mivel a Cotonoui Megállapodás átfogó célkitűzése egyértelműen szerepel a megállapodás 1. cikkében: „a szegénység csökkentése és végül felszámolása, összhangban az AKCS-országok fenntartható fejlődésére és a világgazdaságba történő fokozatos integrációjára irányuló célkitűzésekkel”; mivel a partnerség bizonyos alapvető értékekre és alapelvekre épül, ideértve az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartását, a jogállamiságon alapuló demokráciát és az átlátható és elszámoltatható kormányzást;

C.  a világ legkevésbé fejlett országainak több mint 80 %-a az AKCS régióban található, ami különös jelentőséggel ruházza fel az EU–AKCS partnerséget;

D.  mivel a Cotonoui Megállapodás aláírása óta változások történtek az AKCS-csoport politikai és gazdasági színterén és az Európai Unióban;

E.  mivel az AKCS–EU kapcsolatok jövőjét az EU–AKCS együttműködésre jellemző potenciál és a várható akadályok új megközelítésére kell alapozni;

F.  mivel az AKCS és EU tagországok számbeli erejüket még nem használják ki eléggé a globális fórumokon való közös fellépésre;

G.  mivel az AKCS–EU partnerség fontos szerepet játszik a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében végzett munkában;

H.  mivel másrészt a szegénység csökkentésére és az AKCS országok világgazdaságba történő integrációjára irányuló célkitűzések terén elért eredmények eddig elégtelenek voltak, tekintve, hogy az AKCS-tagországok fele még mindig a világ legkevésbé fejlett országai közé tartozik, és hogy az AKCS-tagországok együttesen a világkereskedelem kevesebb mint 5 %-áért és a globális GDP körülbelül 2 %-áért felelnek;

I.  mivel a kereskedelmi kapcsolatok a Cotonoui Megállapodás második pillérét alkotják, és mivel a gazdasági partnerségi megállapodások (GPM-ek) e kapcsolatok előmozdításának eszközei;

J.  mivel a gazdasági partnerségi megállapodások (GPM-ek) fogalma a Cotonoui Megállapodás 36. cikkében a következőképpen van meghatározva: olyan fejlesztési eszközök, amelyek célja „az AKCS-országok világgazdaságba való zökkenőmentes és fokozatos bekapcsolása, különösen a regionális integráció és a dél és dél közötti kereskedelem teljes körű kiaknázása révén”; mivel a gazdasági partnerségi megállapodások a Cotonoui Megállapodásba való belefoglalása ösztönzi a politikák fejlesztési célú koherenciáját;

K.  mivel a Cotonoui Megállapodás figyelembe veszi a regionális integráció növekvő fontosságát az AKCS-országokban és az AKCS–EU együttműködésben, valamint a béke és a biztonság elősegítésében, a növekedés ösztönzésében és a határokon átnyúló kihívások leküzdésében betöltött szerepét;

L.  mivel a Cotonoui Megállapodás új globális kihívásokat kezel, amelyek az éghajlatváltozással, a migrációval, a békével és biztonsággal kapcsolatosak (ezek közé tartozik például a terrorizmus, a szélsőségesség és a nemzetközi bűnözés elleni küzdelem), de e területeken mindeddig kevés konkrét eredményt ért el;

M.  mivel az AKCS–EU közös intézményei és főként a közös minisztertanács ülései kevés konkrét eredményt értek el, és azokat alacsony részvételi arány és a részvétel alacsony szintje jellemezte;

N.  mivel az EU az AKCS titkársága költségeinek körülbelül 50 %-át finanszírozza; mivel az AKCS-tagországok egy része nem fizeti be teljes tagsági hozzájárulását;

O.  mivel a fontos kérdésekről folytatott politikai párbeszéd, ahogyan arra a Cotonoui Megállapodás 8. és 96. cikkében utal, konkrét és jogszerű eszköze az AKCS–EU partnerség közösen vallott értékei fenntartásának, valamint a demokrácia és az emberi jogok előmozdításának, mivel ezek alapvető fontosságúak a fenntartható fejlődés szempontjából;

P.  mivel egyértelműen szükség van annak biztosítására, hogy az új megállapodásban fenntartsák az emberi jogi feltételeket és megerősítsék a politikai párbeszédet;

Q.  mivel fontosságuk elismerése ellenére a nemzeti parlamentek, a helyi hatóságok, a civil társadalom és a magánszektor politikai párbeszédben való részvétele meglehetősen korlátozott; mivel az AKCS-csoport szerepe azokra az esetekre korlátozódik, amelyek kapcsán a 96. cikkre hivatkoznak; mivel a politikai párbeszédet és különösen a 96. cikket leginkább a politikai válságok kései szakaszában, nem pedig megelőző jelleggel alkalmazzák;

R.  mivel a nemzeti parlamentek, helyi hatóságok, civil társadalom és a magánszektor szerepének a Cotonoui Megállapodásban a 2010-es felülvizsgálat után történő egyértelmű elismerése ellenére részvételük az AKCS–EU politikákkal és tevékenységekkel kapcsolatos tanácskozásokban eddig korlátozott volt;

S.  mivel a civil társadalmi szervezetek egyre korlátozóbb jellegű jogszabályokkal és egyéb olyan akadályokkal szembesülnek, amelyek korlátozzák tevékenységeiket és érvényesülésüket;

T.  mivel az AKCS régiói között az Európai Unióhoz társult tengerentúli országok és területek (TOT) is vannak, amelyeknek az EU-val való különleges kapcsolatai következtében el kell távolodni a fejlesztési támogatás hagyományos megközelítésétől annak érdekében, hogy az európai családhoz való tartozásukat jobban figyelembe lehessen venni; mivel annak ellenére, hogy a TOT-k különleges státusszal rendelkeznek, továbbra is ugyanúgy a 11. Európai Fejlesztési Alapból (EFA) részesülnek támogatásban, mint az AKCS-országok;

U.  mivel az EFA-t az EU tagállamainak közvetlen hozzájárulásaiból finanszírozzák, és nem vonatkoznak rá a rendes uniós költségvetési szabályok; mivel a Parlament hatásköre nem terjed ki az EFA költségvetésére, csupán mentesítést adhat a már megvalósult kifizetések alól, és nincs hivatalos ellenőrzési joga az EFA programozása tekintetében;

V.  mivel a 11. EFA keretében körülbelül 900 millió eurót különítettek el az Afrikai Békekeretnek, és az EFA tartalékból körülbelül 1,4 milliárd eurót fognak az EU–Afrika Infrastruktúraalapra felhasználni;

W.  mivel az AKCS-országokban a nemzeti források mozgósítása és a diaszpóra pénzeszközei a fejlesztés finanszírozásának fontos forrásai lehetnek;

X.  mivel az EFA költségvetésbe való beemelése lehetővé tenné a demokratikus ellenőrzést, növelné a láthatóságot és az átláthatóságot az uniós fejlesztési alapok felhasználása terén; mivel másrészt az EFA-programozás többéves jellege lehetővé teszi a források kiszámíthatóságát, és a költségvetésbe való beemelése azzal járhat, hogy csökkennek a fejlesztési alapokból az AKCS-országoknak szánt összegek, ezeket egyéb külpolitikai prioritásokra költik, és ez a kiemelt EU–AKCS partnerség gyengülésének tűnhet; mivel az EFA költségvetésbe való beemelése veszélyeztetheti az Afrikai Békekeret, valamint további olyan fontos kezdeményezések finanszírozását, mint az EU–Afrika Infrastruktúraalap, kivéve ha létrehozunk egy külön eszközt a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos biztonsági kiadások finanszírozására;

1.  kijelenti, hogy az AKCS–EU együttműködés értékes és egyedi eredmény, amely az elmúlt 40 év folyamán megerősítette az AKCS és az EU népei, tagországai és parlamentjei közti kapcsolatokat; hangsúlyozza, hogy annak fényében, hogy az AKCS-országok tanújelét adják a csoportként való közös fellépés iránti elkötelezettségüknek, az együttműködés hatékonyságának növelése és annak az új kihívásokhoz való hozzáigazítása érdekében új struktúrát kell elfogadni, amely az AKCS–EU vívmányok jellegükben univerzális részeit – pl. az emberi jogok, a nemek közti egyenlőség, a humán fejlődés, a jó kormányzás és demokrácia iránti elkötelezettség, a jogállamiság megvalósításának célja és a bevált gyakorlatok cseréje – közös keretbe helyezi, míg a legfontosabb tevékenységeket a szubszidiaritás elvének megfelelően kell elvégezni, azaz olyan regionális megállapodások révén, amelyek az egyedi regionális szükségletekhez és az EU és az adott régió közös érdekeihez igazodnak;

2.  hangsúlyozza, hogy mind a közös keretnek, mind a regionális megállapodásoknak jogilag kötelező erejűnek kell lenniük; hangsúlyozza, hogy hatékonyságuk megerősítése, a párhuzamosságok csökkentése és a szakpolitikai keretek közötti átfedések elkerülése érdekében az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni térség államaival kötött regionális megállapodásokat a meglévő regionális és szubregionális szervezetek – így az Afrikai Unió, a regionális gazdasági közösségek és a regionális stratégiák vagy megállapodások, például a gazdasági partnerségi megállapodások (GPM-ek) – figyelembevételével kell kialakítani, valamint azoknak lehetővé kell tenniük további országok, így az észak-afrikai országok csatlakozását, illetve csoportok egyedi érdekek vagy szükségletek szerinti létrehozását (pl. fejlettségi szint, mint a legkevésbé fejlett országok esetében, vagy földrajzi sajátságok, mint a fejlődő kis szigetállamok esetében);

Az együttműködés céljai, elvei és feltételei

3.  kéri, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend és a fenntartható fejlesztési célok kerüljenek az új megállapodás középpontjába, továbbá felhív erőteljes nyomon követési mechanizmusok létrehozására annak biztosítása érdekében, hogy a megállapodás végrehajtása a fenntartható fejlesztési célok megvalósítását és előmozdítását szolgálja;

4.  kéri, hogy egy AKCS–EU kölcsönös nyomon követési, elszámoltathatósági és értékelési mechanizmus révén rendszeresen kerüljön sor a fenntartható fejlesztési célok tagállami megvalósításának ellenőrzésére, valamint az AKCS és az EU nemcsak központi kormányzati intézmények, hanem parlamentek, regionális és helyi hatóságok, a civil társadalom és tudományos közösségek részéről delegált képviselői évente vonják le a következtetéseket és terjesszenek elő ajánlásokat nemzeti, regionális és globális értékelési folyamatokra és nyomon követésre;

5.  hangsúlyozza továbbá, hogy a jövőbeli megállapodás keretében meghatározott ágazati közpolitikák kialakítása, elfogadása és végrehajtása során teljes mértékben figyelembe kell venni a tudásalapú politikákat;

6.  felszólít arra, hogy a szegénység és az egyenlőtlenség elleni küzdelem és végső soron ezek felszámolása, valamint a fenntartható fejlődés előmozdítása maradjon továbbra is az AKCS–EU együttműködés átfogó célja; kitart ugyanakkor amellett, hogy az új megállapodásnak elsősorban a felelősségvállalás elvén alapuló politikai projektnek kell lennie, és egyértelműen maga mögött kell hagynia a donor–kedvezményezett mentalitást; úgy véli, hogy az együttműködést olyan közös érdekű területeken kell megvalósítani, ahol kölcsönös előnyök várhatók, nem csupán gazdasági tekintetben, hanem a béke, a biztonság, az emberi jogok és a jogállamiság, a jó kormányzás és demokrácia, a migráció, a környezet, az éghajlatváltozás és a mind az AKCS, mind az EU tagországaiban élő lakosság jólétével összekapcsolható, egyéb területek tekintetében;

7.  ismételten hangsúlyozza, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia kulcsfontosságú az új fenntartható fejlesztési menetrend célkitűzéseinek teljesítése szempontjából; úgy véli, hogy a Cotonoui Megállapodás átfogó jellege előmozdítja a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciát, és ezért azt egy új megállapodás keretében kell biztosítani; rámutat, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciára vonatkozó konkrét rendelkezéseket kell alkalmazni, és hogy az új megállapodás keretében meg kell erősíteni a kapcsolódó kérdésekről folytatott párbeszédet; emlékeztet javaslatára, amely szerint fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciával foglalkozó állandó társelőadókat kell alkalmazni a Közös Parlamenti Közgyűlés keretében;

8.  véleménye szerint a nemzetközileg elfogadott segélyhatékonysági alapelvek tiszteletben tartása kulcsfontosságú a 2030-as menetrend teljesítésében, és úgy véli, hogy a jövőbeli megállapodásban hivatkozni kell erre;

9.  kéri, hogy a Cotonoui Megállapodás emberi jogokra, demokratikus alapelvekre és jogállamiságra vonatkozó alapvető elemei képezzék ezután is az új megállapodás értékalapú bázisát; kéri, hogy az alapvető elemek közé vegyék fel a jó kormányzást is, megfelelve ezáltal a békére, az igazságszolgáltatásra és a hatékony intézményekre vonatkozó új, 16. fenntartható fejlesztési célnak; ismételten hangsúlyozza a Cotonoui Megállapodás 9. cikkének teljes körű végrehajtásának fontosságát;

10.  hangsúlyozza, hogy a politikai párbeszéd a Cotonoui Megállapodás nélkülözhetetlen része, továbbá a 8. és a 96. cikkek konkrét jogi eszközöket jelentenek az AKCS–EU kapcsolatok lényegi részének betartásához, még ha korábban nem minden esetben alkalmazták azokat eredményesen; szorgalmazza, hogy a politikai párbeszéd maradjon az új megállapodás átfogó keretének és regionális szintjének központi és jogi pillére; felszólít arra, hogy a politikai válságok megelőzése érdekében hatékonyabban, rendszeresen és proaktív módon folytassanak politikai párbeszédet;

11.  emlékeztet arra, hogy a Cotonoui Megállapodás 97. cikke konzultációs eljárásról és a korrupcióval kapcsolatban megfelelő intézkedésekről rendelkezik; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy erre a cikkre mostanáig csak egy alkalommal utaltak; felszólít arra, hogy az EU és az AKCS-országok közötti jövőbeli partnerségi megállapodásban úgy erősítsék meg ezt az eljárást, hogy az valóban működőképes legyen;

12.  e tekintetben hangsúlyozza, hogy a politikai párbeszéd értékes alapot kínál a partnerországokban élő emberek helyzetének javításához; sajnálkozik eme eszköz elégtelen használata és – ez idáig – csekély eredményessége miatt; ezért felszólít az emberi jogi helyzet, valamint a megállapodás többi lényeges és alapvető elemének fokozott nyomon követésére, és kéri, hogy ez a nyomon követés átfogó és részvételen alapuló legyen, illetve ezeknek az AKCS–EU valamennyi tagállama általi tiszteletben tartásával kapcsolatos, nyilvános elmarasztalásban, vagy éppen dicséretben részesítő értékelés és közös jelentések rendszeres – két- vagy többévente történő – elkészítésére; szorgalmazza, hogy az átfogó AKCS–EU üléseken ismertessék e jelentések eredményeit, és azok a politikai párbeszéd kiindulópontját képezzék, illetve azokat vegyék figyelembe a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásának nyomon követésére irányuló nemzeti, regionális és globális vizsgálatok során;

13.  felszólít arra, hogy az AKCS és az EU országaiban egyaránt a nemzeti parlamentek, valamint a regionális és helyi hatóságok hangsúlyosabban vegyenek részt az AKCS–EU politikák és tevékenységek valamennyi szakaszában, a jövőbeli tervezéstől a végrehajtáson át az értékelésig és nyomon követésig, különösen szem előtt tartva a szubszidiaritás elvét;

14.  sürgeti az új megállapodás összes részes felét, hogy vállaljanak kötelezettséget a helyi és regionális kormányzatok önállóságának és kapacitásainak megerősítésére annak érdekében, hogy azok sikeresen és hatékonyan végezhessék feladataikat, és az AKCS-országok fejlődése érdekében fontos szereplőkként működhessenek;

15.  felszólít a politikai párbeszédben, programozásban és végrehajtásban való fokozottabb részvételre és a civil társadalom, különösen a politikák által közvetlenül érintett helyi csoportok kapacitásépítésének támogatására; e tekintetben felhívja a figyelmet arra a veszélyre, hogy egyes országokban egyre szűkül a civil társadalom mozgástere, valamint arra, hogy e támogatást az érdekeikért felszólalni képtelen csoportokra – például a kisebbségekre, a fiatalokra és a nőkre –, illetve a jogos demokratikus érdek dacára a kormányuk által el nem ismert csoportokra is ki kell terjeszteni;

16.  véleménye szerint a magánszektor kulcsszerepet játszhat a fejlődési folyamatban és hozzájárulhat a fejlődés finanszírozásához, feltéve, hogy a beruházásokra az emberek, a hagyományos tulajdonjog vagy használat, valamint a környezet iránti tisztelet jegyében kerül sor, a vállalkozásokra és az emberi jogokra vonatkozó, irányadó ENSZ-alapelveknek megfelelően; ezért felszólít a magánberuházások támogatására az Európai Beruházási Bank (EBB) égisze alatt, amennyiben azok megfelelnek a nemzetközi emberi jogoknak, illetve a szociális és környezetvédelmi szabályoknak; hangsúlyozza, hogy az új partnerségen belül kiemelten kell kezelni a helyi kistermelőket és mezőgazdasági termelőket, valamint kedvező környezetet kell biztosítani a mikro-, kis- és középvállalkozások számára; felszólít továbbá a helyi és nemzeti szintű magánszektor meghallgatására a szakpolitikák kialakítása során, a tervezés és a végrehajtás szakaszában;

Jövőbeli AKCS–EU intézmények

17.  szorgalmazza, hogy az AKCS–EU Tanács közös ülésein közös következtetések elfogadása céljából vitassák meg az aktuális és sürgős, köztük az érzékeny politikai ügyeket is; felszólítja az AKCS és az EU tagállamainak érintett minisztereit, hogy a szükséges politikai legitimáció és a partnerség láthatósága érdekében aktívabban vegyenek részt a miniszteri szintű üléseken;

18.  kéri, hogy az új együttműködési megállapodás a Közös Parlamenti Közgyűlésen (KPK) keresztül hangsúlyos parlamenti dimenziót is tartalmazzon, amely keretet ad a nehéz és érzékeny témákat is megvitató demokratikus és átfogó parlamenti párbeszédnek, előmozdítja a közös (regionális) politikai projekteket, és több érdekelt fél részvételével demokratikus támaszt nyújt ezekhez, ellenőrzi a végrehajtó hatalmi ág tevékenységét és a fejlesztési együttműködést, előmozdítja a demokráciát és az emberi jogokat, s ezáltal fontos hozzájárulást nyújt az egyenlő alapokon nyugvó úgy együttműködési partnerséghez; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy korán bevonják a KPK-t a 2020 utáni AKCS–EU partnerséggel kapcsolatos összes fontos egyeztetésbe;

19.  szilárd meggyőződése, hogy a KPK-ban a viták során kellően demokratikus és arányos képviseletet és részvételt kell biztosítani az összes politikai erőnek; ezért szorgalmazza, hogy az KPK-ba delegált nemzeti küldöttségek foglalják magukba az adott ország politikai spektrumának parlamenti képviselőit is, és garantálják az ellenzék jelenlétét;

20.  szorgalmazza, hogy a KPK-t igazítsák az új regionális struktúrához, ezért a regionális fórumokon végzett tevékenysége a regionális jelentőséggel bízó ügyekre összpontosítson, a rendszeresen, de ritkább időközönként megtartott közös AKCS–EU ülések fenntartása mellett aktív részvételre bírva a nemzeti és regionális parlamenteket is; kéri, hogy a KPK-ülésekbe építsenek be időszerű témákkal foglalkozó találkozókat a civil társadalom, a helyi hatóságok és a magánszféra részvételével annak érdekében, hogy továbbfejlesszék és szélesítsék a KPK-menetrendhez kapcsolódó témákról folyó vitákat;

21.  kéri a KPK Elnökségét, hogy dolgozzon ki több stratégiai iránymutatást a Közgyűlés munkaprogramja keretében; kéri, hogy a KPK bizottsági jelentések egyértelműen vegyék figyelembe a 17 fenntartható fejlődési célt annak érdekében, hogy lehetővé tegyék e célkitűzések folyamatos nyomon követését; felszólít az átfogó AKCS–EU fórumokon a sürgős nemzetközi ügyekről, a fenntartható fejlesztési célok szempontjából releváns témákkal kapcsolatos késedelmekről és az emberi jogok megsértéséről szóló közös állásfoglalások összehangolására, valamint a regionális és egyéb üléseken a sürgős és egy adott régió vagy csoport számára különösen fontos aktuális témákról és ügyekről szóló állásfoglalások összehangolására; ezzel kapcsolatban emlékezteti az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét a Tanács miniszteri szinten való jelenlétének politikai fontosságára a KPK ülésein; kéri, hogy az AKCS–EU KPK társelnökeit hívják meg a vegyes bizottsági ülésekre annak érdekében, hogy biztosítsák a hatékony és kölcsönös információáramlást és javítsák az intézményi együttműködést;

22.  további erőfeszítésekre szólít fel a fejlesztési programozás KPK általi ellenőrzésének – figyelembe véve a fejlesztéshatékonysági alapelveket – és az ellenőrzés nyomon követésének javítása céljából; felszólítja a Bizottságot és a kormányokat, hogy mozdítsák elő a nemzeti parlamentek, a helyi és regionális hatóságok és a civil társadalmi szereplők, a magánszektor és a diaszpórában élő közösségek részvételét a fejlesztési programozás különböző ellenőrzési szakaszaiban, valamint hogy időben és átlátható módon adjanak át a nemzeti parlamenteknek minden rendelkezésükre álló információt annak érdekében, hogy segítsék őket demokratikus ellenőrzési joguk gyakorlásában;

23.  úgy véli, hogy az AKCS–EU partnerségnek – lehetőség szerint – további együttműködést kell kialakítania egyéb, globális partnerekkel (pl. az Afrikai Unió vagy az ENSZ) és más nemzetközi hatalmakkal, valamint elő kell mozdítania a megerősített koordinációt és együttműködést a háborúk, a belső konfliktusok, a bizonytalanság, a törékeny és átmeneti állapotok jelentette kihívások kezelésére irányuló munkavégzés vagy küldetések átfedései nélkül;

Jövőbeli finanszírozás

24.  meggyőződése, hogy a Cotonoui Megállapodás és az Unió többéves pénzügyi keretének egyidejű lejárása lehetőséget nyújt arra, hogy végre döntés szülessen az Európai Fejlesztési Alap költségvetésbe való beemeléséről annak érdekében, hogy javuljon a fejlesztési célú uniós finanszírozás hatékonysága és eredményessége, átláthatósága, demokratikus ellenőrzése és elszámoltathatósága, valamint láthatósága és koherenciája; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy e költségvetésbe emelés előfeltétele, hogy i) a fejlődő országoknak nyújtott finanszírozás szintjének fenntartása érdekében garantálják a fejlesztési alapok elkülönítését, és ii) tartós és elkülönülő megoldást találjanak a fejlesztési együttműködéshez kapcsolódó és azokkal összhangban lévő biztonsági kiadások uniós finanszírozására; hangsúlyozza, hogy még ha be is emelik az EFA-t a költségvetésbe, olyan referenciaértékeket kell tartalmaznia, amelyek az uniós fejlesztési együttműködéshez igazodnak; sürgeti a két felet, hogy korszerűsítsék a finanszírozási eszközöket, és lehetőség szerint mozdítsák elő az általános és ágazati költségvetés-támogatást;

25.  rámutat, hogy az uniós költségvetés már rendelkezik olyan eszközökkel, amelyek konkrét partnereket céloznak meg, és az Európai Fejlesztési Alap beemelése a költségvetésbe úgy alakítható, hogy tükrözze és támogassa a kiemelt AKCS-EU partnerséget a fenntartható fejlődés előmozdításának céljával; kéri a Bizottságot olyan menetrend kidolgozására, amely kezeli a fenti területeket, mielőtt benyújtaná a következő többéves pénzügyi kerethez szükséges javaslatokat;

26.  emlékeztet arra, hogy az AKCS–EU között a puszta donor-kedvezményezett viszony helyett a jövőben politikai természetű kapcsolatokat kell fenntartani, például együttműködést folytatva a különböző nemzetközi fórumokon közös politikai projektek érdekében; ezért hangsúlyozza, hogy az uniós fejlesztési támogatás elveit egyenlő alapon kell alkalmazni az összes fejlődő ország esetében, és a fejlett AKCS-országokat – a nem-AKCS-országokra vonatkozó feltételekkel megegyező módon – fokozatosan ki kell vezetni az uniós fejlesztési támogatás rendszeréből; úgy véli, hogy az AKCS-országok általi nagyobb mértékű önfinanszírozás összhangban lenne az AKCS független szereplővé válásra vonatkozó terveivel, és ezzel összefüggésben hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az új megállapodás keretében megerősítsék azokat az eszközöket, amelyek növelik az AKCS-országok képességét a létfontosságú gazdasági ágazatok finanszírozására; kéri a feleket, hogy kettőzzék meg erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy növeljék az AKCS-országoknak a belföldi erőforrások mozgósítására és felhasználására való képességét, többek között az adórendszerek, a természeti erőforrások megfelelő kezelése, az iparosodás, valamint a helyi, regionális és nemzetközi piacokra szánt nyersanyagok feldolgozásának megerősítésén keresztül;

27.  kiemeli, hogy az Afrikai Békekeretnek (APF) a 11. EFA a legfőbb bevételi forrása, annak ellenére, hogy ezt az APF 2003-as létrehozásakor ideiglenes megoldásnak szánták; szorgalmazza, hogy a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos biztonsági kiadások finanszírozása céljából hozzanak létre egy külön eszközt;

28.  tudomásul veszi a Bizottság 2016. június 7-i közleményét az európai migrációs stratégia keretében harmadik országokkal kialakítandó új partnerségi keret létrehozásáról; megjegyzi, hogy az uniós költségvetés és az EFA hozzájárulása a 8 milliárd euró összegű csomaghoz kizárólag már eltervezett segélyekből áll; kéri, hogy ne veszélyeztessék a kedvezményezetteknek nyújtott fejlesztési segélyeket, továbbá hogy új előirányzatokból finanszírozzák a migrációval összefüggő kezdeményezéseket;

29.  felszólít arra, hogy mivel a TOT-k az európai családhoz tartoznak, az összes TOT-ra vonatkozóan hozzanak létre egy, a különleges státuszuknak megfelelő eszközt; felszólít arra, hogy az AKCS-országok és a TOT-k egyes régióinak befogadó és fenntartható fejlesztésében való részvétel érdekében alakítsanak ki megerősített együttműködést az AKCS-országok és a TOT-k között, amely lehetővé teszi a TOT-k jobb integrációját a regionális környezetükben;

Kereskedelmi dimenzió: gazdasági partnerségi megállapodások (GPM-ek)

30.  megismétli, hogy a GPM-ek képezik a regionális együttműködés alapját, és a fejlesztés és a regionális integráció eszközeinek kell azokat tekinteni; ezért kiemeli a jogilag kötelező erejű fenntarthatósági rendelkezések fontosságát (az emberi jogokat, valamint a szociális és környezetvédelmi normákat illetően) valamennyi GPM-ben, és hangsúlyozza egy olyan hathatós ellenőrzési rendszer kialakításának fontosságát, amely a kereskedelemliberalizáció potenciális negatív hatásainak feltárása és elkerülése érdekében a civil társadalom széles körét felöleli;

31.  felhív egy olyan politikai keretmegállapodásként működő, Cotonou utáni megállapodásra, amely kötelező érvényű minimumkövetelményeket állapít meg a gazdasági partnerségi megállapodások tekintetében annak érdekében, hogy biztosítsa a folyamatosságot a hatályos Cotonoui Megállapodásban szereplő GPM-ek jó kormányzásra, az emberi jogok tiszteletben tartására – a legkiszolgáltatottabb csoportok körében is –, valamint a szociális és környezetvédelmi normák tiszteletben tartására vonatkozó fenntarthatósági rendelkezésekkel való összekapcsolása tekintetében, és mivel az megfelelő keretet biztosítana a fenntartható fejlesztés és a szakpolitikai koherencia számára; a GPM-ek hatásaira vonatkozó közös parlamenti ellenőrzési és nyomon követési eljárást, valamint civil társadalmi nyomon követési mechanizmust szorgalmaz;

o
o   o

32.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az EU Tanácsának és Bizottságának, az AKCS Tanácsának, a Bizottság alelnökének/az Unió közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés Elnökségének.

(1) http://www.europarl.europa.eu/intcoop/acp/03_01/pdf/mn3012634_en.pdf
(2) http://www.epg.acp.int/fileadmin/user_upload/Georgetown_1992.pdf
(3) HL C 310., 2016.8.25., 19. o.
(4) HL C 65., 2016.2.19., 257. o.
(5) HL C 67. E, 2010.3.18., 120. o.
(6) HL C 103. E, 2004.4.29., 833. o.
(7) http://www.europarl.europa.eu/intcoop/acp/2015_acp2/pdf/101905en.pdf
(8) http://www.europarl.europa.eu/intcoop/acp/2015_acp2/pdf/1081264en.pdf
(9) http://www.africa-eu-partnership.org/sites/default/files/documents/eas2007_joint_strategy_en.pdf
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0336.
(11) http://www.acp.int/content/acp-eu-stand-together-post-2015-development-agenda
(12) http://www.epg.acp.int/fileadmin/user_upload/Sipopo_Declaration.pdf
(13) Az ENSZ-közgyűlés A/RES/69/313 sz. határozata.
(14) Az ENSZ-közgyűlés A/RES/70/1 sz. határozata.

Jogi nyilatkozat