Index 
Elfogadott szövegek
2016. október 27., Csütörtök - StrasbourgVégleges kiadás
2014. évi mentesítés: az EU általános költségvetése – Európai Tanács és Tanács
 2014. évi mentesítés: ENIAC közös vállalkozás
 2014. évi mentesítés: ARTEMIS közös vállalkozás
 2014. évi mentesítés: Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Közös Vállalkozás
 Az észak-iraki/moszuli helyzet
 Az újságírók helyzete Törökországban
 A nukleáris biztonság és az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása
 Európai önkéntes szolgálat
 Az EU 2013–2015 közötti időszakra szóló ifjúsági stratégiája
 Hogyan segítheti elő a KAP a munkahelyteremtést a vidéki területeken?

2014. évi mentesítés: az EU általános költségvetése – Európai Tanács és Tanács
PDF 330kWORD 46k
Határozat
Állásfoglalás
1. Az Európai Parlament 2016. október 27-i határozata az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, II. szakasz – Európai Tanács és Tanács (2015/2156(DEC))
P8_TA(2016)0418A8-0271/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2015)0377 – C8-0201/2015)(2),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára(4),

–  tekintettel a 2014-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló határozatot elhalasztó, 2016. április 28-i határozatára(5), valamint a határozatot kísérő állásfoglalásra,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 55., 99., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második jelentésére (A8-0271/2016),

1.  megtagadja a mentesítést a Tanács főtitkárától az Európai Tanács és a Tanács 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetése végrehajtására vonatkozóan;

2.  megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, továbbá hogy gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

2. Az Európai Parlament 2016. október 27-i állásfoglalása az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, II. szakasz – Európai Tanács és Tanács (2015/2156(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, II. szakasz – Európai Tanács és Tanács,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második jelentésére (A8-0271/2016),

A.  mivel az Unió minden intézményének átláthatónak és az európai polgárok előtt elszámoltathatónak kell lennie az uniós intézményként rábízott pénzeszközök tekintetében;

B.  mivel az Európai Tanácsnak és a Tanácsnak mint uniós intézményeknek demokratikusan elszámoltathatónak kell lennie az uniós polgárok felé, tekintve, hogy az Európai Unió általános költségvetésének kedvezményezettjei;

1.  emlékeztet a Parlamentnek az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (EUMSZ) és a 966/2012/EU, Euratom rendeletben (a továbbiakban: költségvetési rendelet) meghatározott, a költségvetési mentesítési eljárás tekintetében betöltött szerepére;

2.  rámutat arra, hogy az EUMSZ 335. cikke szerint „(…) igazgatási autonómiájuk alapján a saját működésükkel kapcsolatos ügyekben az Uniót az egyes intézmények maguk képviselik”, amelynek megfelelően – figyelembe véve a költségvetési rendelet 55. cikkét – az intézmények egyénileg felelősek költségvetésük végrehajtásáért;

3.  hangsúlyozza a Parlament és a mentesítési eljárásban részt vevő egyéb intézmények szerepét, amint azt a költségvetési rendelet, és különösen a rendelet 164–166. cikkének rendelkezései szabályozzák;

4.  megjegyzi, hogy a Parlament eljárási szabályzata 94. cikkének értelmében a „Bizottság számára a költségvetés végrehajtására vonatkozó mentesítés megadásával kapcsolatos eljárást szabályozó rendelkezések megfelelően alkalmazandók a következőkre: [...] az Európai Unió egyéb intézményei és szervei – mint például a Tanács (végrehajtási tevékenységére vonatkozóan) [...] – költségvetésének végrehajtásáért felelős személyek mentesítési eljárása”;

5.  sajnálja, hogy a Tanács továbbra sem válaszol a Parlament 2016. április 28-i mentesítési állásfoglalásában(7) arra vonatkozóan tett megjegyzésekre, hogy a korábbi években növekvő tendenciát mutat a fel nem használt előirányzatok aránya és a kötelezettségvállalások átvitele;

Függőben lévő kérdések

6.  sajnálja, hogy az Európai Tanács és a Tanács nem nyújtják be a Parlamentnek éves tevékenységi jelentéseiket; ezt elfogadhatatlannak és az intézmények hírnevére nézve károsnak tartja;

7.  sajnálja, hogy az Európai Tanács és a Tanács költségvetését még nem választották szét, ahogyan azt a Parlament a közelmúltbeli mentesítési állásfoglalásokban ajánlotta;

8.  tudomásul veszi az ingatlanpolitikáról a Tanács honlapján közzétett tájékoztatást; megjegyzi ugyanakkor, hogy nincs információ az épületekkel kapcsolatban felmerült költségekről; felszólít arra, hogy a következő éves pénzügyi jelentésben adjanak részletes tájékoztatást a Parlament számára;

9.  emlékeztet az ingatlanprojektekről szóló állapotjelentés és az eddig felmerült költségeket tartalmazó részletes beszámoló készítésére vonatkozó kérésére; felszólít az Európa épület késedelmes befejezésével kapcsolatos költségekről való tájékoztatásra;

10.  ismételten kéri a Tanácsot, hogy nyújtson tájékoztatást igazgatása modernizálásának folyamatáról, különösen annak a Tanács költségvetésére gyakorolt várható hatásáról;

11.  felhívja a Tanácsot, hogy a lehető leghamarabb fogadjon el magatartási kódexet az intézmény feddhetetlenségének biztosítása érdekében; ismételten felhívja a Tanácsot, hogy további késedelem nélkül hajtsa végre a visszaélések bejelentésére vonatkozó szabályokat;

12.  felhívja a Tanácsot, hogy csatlakozzon az uniós átláthatósági nyilvántartáshoz az intézmény átláthatóságának és elszámoltathatóságának biztosítása érdekében;

13.  ismételten felhívja a Tanácsot, hogy saját szervezetén belül dolgozzon ki részletes korrupcióellenes iránymutatásokat és független politikai intézkedéseket, valamint megismétli a jogalkotási eljárások és tárgyalások átláthatóságának módszeres növelésére irányuló felhívását;

14.  sajnálatát fejezi ki az eddigi mentesítési eljárások során visszatérően tapasztalt nehézségek miatt, melyeket a Tanács együttműködésének hiánya okozott; rámutat arra, hogy a Parlament megtagadta a Tanács főtitkárától a 2009-es, 2010-es, 2011-es, 2012-es és 2013-as pénzügyi évekre vonatkozó mentesítést, amelynek okait a 2011. május 10-i(8), a 2011. október 25-i(9), a 2012. május 10-i(10), a 2012. október 23-i(11), a 2013. április 17-i(12), a 2013. október 9-i(13), a 2014. április 3-i(14), a 2014. október 23-i(15) és a 2015. október 27-i(16) állásfoglalásaiban sorolta fel, továbbá elhalasztotta határozatát a Tanács főtitkárának a 2014-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítéséről, amelynek okait a fent említett 2016. április 28-i állásfoglalásában fejtette ki;

15.  kitart amellett, hogy a tényleges költségvetési ellenőrzéshez szükség van a Parlament és a Tanács közötti együttműködésre, ahogyan azt a fent említett 2016. április 28-i állásfoglalásában is kifejti; megerősíti, hogy a Parlament nincs abban a helyzetben, hogy megalapozott döntést hozhasson a mentesítés megadásáról;

16.  emlékezteti a Tanácsot a Bizottság 2014 januárjában megfogalmazott álláspontjára, miszerint az összes intézménynek részt kell vennie a Parlament által a mentesítési eljárás során tett ajánlásokat követő nyomonkövetési folyamatban, és hogy a mentesítési eljárás zökkenőmentes lefolytatása érdekében az összes intézménynek együtt kell működnie;

17.  megjegyzi, hogy a Bizottság kifejtette, hogy nem fogja felügyelni más intézmények költségvetésének végrehajtását, és hogy egy másik intézménynek feltett kérdésekre adott válasszal megsértené az adott intézmény költségvetési autonómiáját;

18.  sajnálja, hogy a Tanács továbbra sem válaszol a Parlament kérdéseire; emlékeztet a Parlament által 2012. szeptember 27-én tartott, „Az Európai Parlament joga a Tanács mentesítésére” című műhelytalálkozó következtetéseire; emlékeztet az EUMSZ 15. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdésére is, amely kimondja, hogy valamennyi intézmény, szerv és hivatal gondoskodik tevékenységének átláthatóságáról;

19.  megjegyzi, hogy a 2014-es pénzügyi év kapcsán a Költségvetési Ellenőrző Bizottság tagjai által a Tanácshoz intézett huszonhét kérdésből csak háromra kaptak világos választ a Tanács által a mentesítési eljárás keretében benyújtott dokumentumokban;

20.  kitart amellett, hogy a Tanács kiadásait ugyanúgy ellenőrizni kell, mint a többi intézmény kiadásait, és hogy az ellenőrzés alapvető elemei az elmúlt évek mentesítési állásfoglalásaiban meghatározásra kerültek;

21.  hangsúlyozza a Parlament azon előjogát, hogy az EUMSZ 316., 317. és 319. cikke értelmében a jelenlegi értelmezéssel és gyakorlattal összhangban gyakorolhassa mentesítési jogkörét, azaz az átláthatóság és az uniós adófizetők felé fennálló demokratikus felelősség fenntartása érdekében külön-külön adjon mentesítést a költségvetés egyes fejezeteire vonatkozóan;

22.  véleménye szerint a kért dokumentumok Parlament számára történő benyújtásának Tanács általi elmulasztása különösen aláássa az uniós polgárok tájékoztatáshoz és átláthatósághoz való jogát, és egyre inkább aggodalmat kelt, mivel az uniós intézményeken belüli demokratikus deficitről árulkodik;

23.  az az álláspontja, hogy a fennálló helyzet a Szerződésekben rögzített kötelezettségek teljesítésének súlyos elmulasztását jelenti, és úgy véli, hogy az érintett érdekelt feleknek meg kell tenniük a szükséges lépéseket e kérdés további késedelem nélküli kezelése érdekében; hangsúlyozza, hogy a Szerződések és a költségvetési rendelet felülvizsgálatára van szükség a mentesítési eljárás célkitűzéseinek és folyamatainak tisztázása érdekében, valamint szankciók meghatározása céljából a Szerződésekben előírt szabályok be nem tartása esetére;

24.  úgy véli, hogy az Európai Tanács és a Tanács részéről a mentesítésért felelős hatósággal való együttműködés hiánya negatív jelzés az uniós polgárok felé.

(1) HL L 51., 2014.2.20.
(2) HL C 377., 2015.11.13., 1. o.
(3) HL C 373., 2015.11.10., 1. o.
(4) HL C 377., 2015.11.13., 146. o.
(5) HL L 246., 2016.9.14., 20. o.
(6) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(7) HL L 246., 2016.9.14., 21. o.
(8) HL L 250., 2011.9.27., 25. o.
(9) HL L 313., 2011.11.26., 13. o.
(10) HL L 286., 2012.10.17., 23. o.
(11) HL L 350., 2012.12.20., 71. o.
(12) HL L 308., 2013.11.16., 22. o.
(13) HL L 328., 2013.12.7., 97. o.
(14) HL L 266., 2014.9.5., 26. o.
(15) HL L 334., 2014.11.21., 95. o.
(16) HL L 314., 2015.12.1., 49. o.


2014. évi mentesítés: ENIAC közös vállalkozás
PDF 268kWORD 46k
Határozat
Határozat
Állásfoglalás
1. Az Európai Parlament 2016. október 27-i határozata az ENIAC közös vállalkozás 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2015/2202(DEC))
P8_TA(2016)0419A8-0264/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENIAC közös vállalkozás 2014-es pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,

–  tekintettel a Számvevőszéknek az ENIAC közös vállalkozás 2014-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, a közös vállalkozás válaszával együtt(1),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára(2),

–  tekintettel a közös vállalkozás 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó felelőssége alóli mentesítéséről szóló, 2016. február 12-i tanácsi ajánlásra (05587/2016 – C8-0058/2016),

–  tekintettel 2016. április 28-i, a 2014-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló határozatot elhalasztó határozatára(3), valamint az ECSEL közös vállalkozás (korábban ENIAC közös vállalkozás és Artemis közös vállalkozás) ügyvezető igazgatójának válaszaira,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 209. cikkére,

–  tekintettel az ENIAC közös vállalkozás létrehozásáról szóló, 2007. december 20-i 72/2008/EK tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel az ECSEL közös vállalkozás létrehozásáról szóló, 2014. május 6-i 561/2014/EU tanácsi rendeletre(6), és különösen annak 12. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 185. cikkében említett szervekre vonatkozó költségvetési keretrendeletről szóló, 2002. november 19-i 2343/2002/EK, Euratom bizottsági rendeletre(7),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendelete 209. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyiszabályzat-mintáról szóló, 2013. szeptember 30-i 110/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(8),

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második jelentésére (A8-0264/2016),

1.  mentesítést ad az ECSEL közös vállalkozás (korábban ENIAC közös vállalkozás és Artemis közös vállalkozás) ügyvezető igazgatója számára az ENIAC közös vállalkozás 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az ECSEL közös vállalkozás (korábban ENIAC közös vállalkozás és ARTEMIS közös vállalkozás) ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

2. Az Európai Parlament 2016. október 27-i határozata az ENIAC közös vállalkozás 2014-es pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2015/2202(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENIAC közös vállalkozás 2014-es pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,

–  tekintettel a Számvevőszéknek az ENIAC közös vállalkozás 2014-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, a közös vállalkozás válaszával együtt(9),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára(10),

–  tekintettel a közös vállalkozás 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó felelőssége alóli mentesítéséről szóló, 2016. február 12-i tanácsi ajánlásra (05587/2016 – C8-0058/2016),

–  tekintettel 2016. április 28-i, a 2014-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló határozatot elhalasztó határozatára(11), valamint az ECSEL közös vállalkozás (korábban ENIAC közös vállalkozás és Artemis közös vállalkozás) ügyvezető igazgatójának válaszaira,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(12) és különösen annak 209. cikkére,

–  tekintettel az ENIAC közös vállalkozás létrehozásáról szóló, 2007. december 20-i 72/2008/EK tanácsi rendeletre(13),

–  tekintettel az ECSEL közös vállalkozás létrehozásáról szóló, 2014. május 6-i 561/2014/EU tanácsi rendeletre(14), és különösen annak 12. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 185. cikkében említett szervekre vonatkozó költségvetési keretrendeletről szóló, 2002. november 19-i 2343/2002/EK, Euratom bizottsági rendeletre(15),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendelete 209. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyiszabályzat-mintáról szóló, 2013. szeptember 30-i 110/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(16),

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második jelentésére (A8-0264/2016),

1.  jóváhagyja az ENIAC közös vállalkozás 2014-es pénzügyi évre vonatkozó elszámolása lezárását;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az ECSEL közös vállalkozás (korábban ENIAC közös vállalkozás és ARTEMIS közös vállalkozás) ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.

3. Az Európai Parlament 2016. október 27-i állásfoglalása az ENIAC közös vállalkozás 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2015/2202(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENIAC közös vállalkozás 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második jelentésére (A8-0264/2016),

A.  mivel az ENIAC közös vállalkozást (a továbbiakban: a közös vállalkozás) 2007. december 20-án hozták létre 10 éves időtartamra, hogy a nanoelektronikai szempontból alapvető kompetenciák különféle alkalmazási területeken történő fejlesztése érdekében kutatási ütemtervet dolgozzon ki és hajtson végre;

B.  mivel a közös vállalkozás 2010 júliusában pénzügyi autonómiát kapott;

C.  mivel a közös vállalkozás alapító tagjai a Bizottság által képviselt Unió, Belgium, Németország, Észtország, Írország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Svédország és az Egyesült Királyság, valamint az Európai Nanoelektronikai Tevékenységeket Összefogó Egyesület (AENEAS);

D.  mivel a közös vállalkozáshoz az Unió a tízéves időszak alatt – a hetedik kutatási keretprogram költségvetéséből – legfeljebb 450 000 000 EUR-val járul hozzá;

E.  mivel az AENEAS legfeljebb 30 000 000 EUR-val járul hozzá a közös vállalkozás működési költségeihez, továbbá a tagállamok természetbeni hozzájárulásokat nyújtanak a működési költségekhez és az uniós hozzájárulás legalább 1,8-szeresét kitevő pénzügyi hozzájárulást biztosítanak;

F.  mivel a közös vállalkozás és az ARTEMIS közös vállalkozás (a továbbiakban: ARTEMIS) összeolvadásával létrehozták a Kiváló Európai Elektronikai Alkatrészek és Rendszerek közös technológiai kezdeményezését (a továbbiakban: ECSEL KTK), amely 2014 júniusában kezdte meg működését, 10 éves időtartamra;

Költségvetési és pénzgazdálkodás

1.  tudomásul veszi, hogy a közös vállalkozás 2014. január 1. és 2014. június 26. közötti időszakra vonatkozó beszámolója minden lényeges szempontból híven és pénzügyi szabályzata előírásainak, valamint a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője által elfogadott számviteli szabályoknak megfelelően tükrözi a 2014. június 26-i pénzügyi helyzetet, az ekkor véget ért időszak gazdasági eseményeinek eredményét és a pénzforgalmat;

2.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Számvevőszék a közös vállalkozás 2014. január 1. és 2014. június 26. közötti időszakra vonatkozó beszámolójáról szóló jelentésében (a továbbiakban: számvevőszéki jelentés) már a negyedik egymást követő évben korlátozó záradékot adott ki a beszámoló alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségéről és szabályszerűségéről, mivel a nemzeti finanszírozó hatóságokkal aláírt adminisztratív megállapodások a projektekkel kapcsolatos költségigénylések ellenőrzése tekintetében nem írnak elő gyakorlati intézkedéseket az utólagos ellenőrzésekre vonatkozóan;

3.  rámutat, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a közös vállalkozás nem vizsgálta a nemzeti finanszírozó hatóságoktól kapott ellenőrzési jelentések minőségét a befejezett projektek költségei tekintetében; megjegyzi továbbá, hogy három nemzeti finanszírozó hatóság ellenőrzési stratégiájának vizsgálatát követően nem lehetett megállapítani, hogy az utólagos ellenőrzések hatékonyan működnek-e, mivel a nemzeti finanszírozó hatóságok eltérő módszertanokat alkalmaznak, amelyek nem tették lehetővé a közös vállalkozás számára sem a súlyozott hibaarány, sem a fennmaradó hibaarány kiszámítását; megállapítja továbbá, hogy az ECSEL KTK megerősítette, hogy a nemzeti garanciarendszerek átfogó értékelése alapján ezek a rendszerek megfelelő védelmet nyújtanak a közös vállalkozás tagjainak pénzügyi érdekei számára;

4.  megállapítja, hogy az ECSEL KTK felkérte a nemzeti finanszírozó hatóságokat annak bizonyítására, hogy a nemzeti eljárások végrehajtása kellően garantálja az ügyletek jogszerűségét és szabályosságát, és hogy a 2016. június 30-i határidőig a felkért nemzeti finanszírozó hatóságok 76%-a – ami az ARTEMIS és a közös vállalkozás összes kiadásának 96,79%-t teszi ki – benyújtotta a kért dokumentumokat, és megerősítette, hogy a nemzeti eljárások végrehajtása kellően garantálja az ügyletek jogszerűségét és szabályosságát;

5.  megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a közös vállalkozás 2014-es pénzügyi évre vonatkozó végleges költségvetése 2 356 000 EUR kötelezettségvállalási előirányzatot és 76 500 250 EUR kifizetési előirányzatot tartalmazott;

6.  tudomásul veszi, hogy a közös vállalkozás szerint a nemzeti biztosítási eljárásokat a közös vállalkozás által biztosított támogatás 54,2 %-ában részesülő országok esetében 2015 áprilisáig megvizsgálták; helyesli, hogy a közös vállalkozás folytatni kívánja az ellenőrzést a közös vállalkozás által nyújtott támogatások 92,7%-ának lefedéséig; üdvözli a közös vállalkozás arra vonatkozó megerősítését, hogy a nemzeti eljárások megfelelő garanciát nyújtanak az adott ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét illetően.

(1) HL C 422., 2015.12.17., 25. o.
(2) HL C 422., 2015.12.17., 26. o.
(3) HL L 246., 2016.9.14., 432. o.
(4) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(5) HL L 30., 2008.2.4., 21. o.
(6) HL L 169., 2014.6.7., 152. o.
(7) HL L 357., 2002.12.31., 72. o.
(8) HL L 38., 2014.2.7., 2. o.
(9) HL C 422., 2015.12.17., 25. o.
(10) HL C 422., 2015.12.17., 26. o.
(11) HL L 246., 2016.9.14., 432. o.
(12) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(13) HL L 30., 2008.2.4., 21. o.
(14) HL L 169., 2014.6.7., 152. o.
(15) HL L 357., 2002.12.31., 72. o.
(16) HL L 38., 2014.2.7., 2. o.


2014. évi mentesítés: ARTEMIS közös vállalkozás
PDF 336kWORD 48k
Határozat
Határozat
Állásfoglalás
1. Az Európai Parlament 2016. október 27-i határozata az ARTEMIS közös vállalkozás 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2015/2199(DEC))
P8_TA(2016)0420A8-0276/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ARTEMIS közös vállalkozás 2014-es pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,

–  tekintettel a Számvevőszéknek az ARTEMIS közös vállalkozás 2014. január 1. és 2014. június 26. közötti időszakra vonatkozó beszámolójáról szóló jelentésére, a közös vállalkozás válaszával együtt(1),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára(2),

–  tekintettel a közös vállalkozás 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó felelőssége alóli mentesítéséről szóló, 2016. február 12-i tanácsi ajánlásra (05587/2016 – C8-0055/2016),

–  tekintettel 2016. április 28-i, a 2014-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló határozatot elhalasztó határozatára(3), valamint az ECSEL közös vállalkozás” (korábban ARTEMIS közös vállalkozás és ENIAC közös vállalkozás) ügyvezető igazgatójának válaszaira,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 209. cikkére,

–  tekintettel a beágyazott számítástechnikai rendszerekre irányuló közös technológiai kezdeményezést megvalósító ARTEMIS közös vállalkozás létrehozásáról szóló, 2007. december 20-i 74/2008/EK tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel az ECSEL közös vállalkozás létrehozásáról szóló, 2014. május 6-i 561/2014/EU tanácsi rendeletre(6) és különösen 1. cikkének (2) bekezdésére és 12. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 185. cikkében említett szervekre vonatkozó költségvetési keretrendeletről szóló, 2002. november 19-i 2343/2002/EK, Euratom bizottsági rendeletre(7),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendelete 209. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyiszabályzat-mintáról szóló, 2013. szeptember 30-i 110/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(8),

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második jelentésére (A8-0276/2016),

1.  mentesítést ad az ECSEL közös vállalkozás (korábban ARTEMIS közös vállalkozás és ENIAC közös vállalkozás) ügyvezető igazgatója számára az ARTEMIS közös vállalkozás 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az ECSEL közös vállalkozás (korábban ARTEMIS közös vállalkozás és ENIAC közös vállalkozás) ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

2. Az Európai Parlament 2016. október 27-i határozata az ARTEMIS közös vállalkozás 2014-es pénzügyi évre vonatkozó elszámolása lezárásáról (2015/2199(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ARTEMIS közös vállalkozás 2014-es pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,

–  tekintettel a Számvevőszéknek az ARTEMIS közös vállalkozás 2014. január 1. és 2014. június 26. közötti időszakra vonatkozó beszámolójáról szóló jelentésére, a közös vállalkozás válaszával együtt(9),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára(10),

–  tekintettel a közös vállalkozás 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó felelőssége alóli mentesítéséről szóló, 2016. február 12-i tanácsi ajánlásra (05587/2016 – C8-0055/2016),

–  tekintettel 2016. április 28-i, a 2014-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló határozatot elhalasztó határozatára(11), valamint az ECSEL közös vállalkozás (korábban ARTEMIS közös vállalkozás és ENIAC közös vállalkozás) ügyvezető igazgatójának válaszaira,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(12) és különösen annak 209. cikkére,

–  tekintettel a beágyazott számítástechnikai rendszerekre irányuló közös technológiai kezdeményezést megvalósító ARTEMIS közös vállalkozás létrehozásáról szóló, 2007. december 20-i 74/2008/EK tanácsi rendeletre(13),

–  tekintettel az ECSEL közös vállalkozás létrehozásáról szóló, 2014. május 6-i 561/2014/EU tanácsi rendeletre(14) és különösen 1. cikkének (2) bekezdésére és 12. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 185. cikkében említett szervekre vonatkozó költségvetési keretrendeletről szóló, 2002. november 19-i 2343/2002/EK, Euratom bizottsági rendeletre(15),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom európai rendelete 209. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek számára kidolgozott pénzügyiszabályzat-mintáról szóló, 2013. szeptember 30-i 110/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(16),

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második jelentésére (A8-0276/2016),

1.  jóváhagyja az ARTEMIS közös vállalkozás 2014-es pénzügyi évre vonatkozó elszámolása lezárását;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az ECSEL közös vállalkozás (korábban ARTEMIS közös vállalkozás és ENIAC közös vállalkozás) ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.

3. Az Európai Parlament 2016. október 27-i állásfoglalása az ARTEMIS közös vállalkozás 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2015/2199(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ARTEMIS közös vállalkozás 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második jelentésére (A8-0276/2016),

A.  mivel az ARTEMIS közös vállalkozást (a továbbiakban: közös vállalkozás) 2007 decemberében hozták létre 10 éves időtartamra, hogy meghatározza és végrehajtsa különféle alkalmazási területeken a beágyazott számítástechnikai rendszerek számára kulcsfontosságú technológiák kifejlesztésének kutatási ütemtervét annak érdekében, hogy az uniós versenyképesség és fenntarthatóság erősödjön, valamint új piacok és társadalmi alkalmazások alakulhassanak ki;

B.  mivel a közös vállalkozás 2009 októberében kezdte meg önálló működését;

C.  mivel a közös vállalkozáshoz az Unió a tízéves időszak alatt – a hetedik kutatási keretprogram költségvetéséből – legfeljebb 420 000 000 EUR-val járul hozzá;

D.  mivel az ARTEMIS tagállamai által fizetett összes hozzájárulásnak legalább az Unió pénzügyi hozzájárulásának 1,8-szorosára kell rúgnia, és a projektekben részt vevő kutatás-fejlesztési szervezetek természetbeni hozzájárulásának egyenlőnek vagy nagyobbnak kell lennie az állami hatóságokénál a közös vállalkozás fennállása alatt;

E.  mivel a közös vállalkozás és az ENIAC közös vállalkozás (a továbbiakban: ENIAC) összeolvadásával létrehozták a Kiváló Európai Elektronikai Alkatrészek és Rendszerek közös technológiai kezdeményezését (a továbbiakban: ECSEL KTK), amely 2014 júniusában kezdte meg működését, 10 éves időtartamra;

Költségvetési és pénzgazdálkodás

1.  tudomásul veszi, hogy a közös vállalkozás 2014. január 1. és 2014. június 26. közötti időszakra vonatkozó beszámolója minden lényeges szempontból híven és pénzügyi szabályzata előírásainak, valamint a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője által elfogadott számviteli szabályoknak megfelelően tükrözi a 2014. június 26-i pénzügyi helyzetet, és az ekkor véget ért időszak gazdasági eseményeinek eredményét és a pénzforgalmat;

2.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Számvevőszék a közös vállalkozás a 2014-es pénzügyi évre vonatkozó beszámolójáról szóló jelentésében (a továbbiakban: számvevőszéki jelentés) korlátozó záradékot adott ki a beszámoló alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségéről és szabályszerűségéről, mivel a nemzeti finanszírozó hatóságokkal aláírt adminisztratív megállapodások a projektekkel kapcsolatos költségigénylések ellenőrzése tekintetében nem írnak elő gyakorlati intézkedéseket az utólagos ellenőrzésekre vonatkozóan;

3.  a számvevőszéki jelentés alapján megállapítja, hogy a közös vállalkozás nem vizsgálta a nemzeti finanszírozó hatóságoktól kapott ellenőrzési jelentések minőségét a befejezett projektek költségei tekintetében; megjegyzi továbbá, hogy három nemzeti finanszírozó hatóság ellenőrzési stratégiájának vizsgálatát követően nem lehetett megállapítani, hogy az utólagos ellenőrzések hatékonyan működnek-e, mivel a nemzeti finanszírozó hatóságok eltérő módszertanokat alkalmaznak, amelyek nem teszik lehetővé a közös vállalkozás számára sem a súlyozott hibaarány, sem a fennmaradó hibaarány kiszámítását;

4.  megállapítja, hogy az ECSEL KTK az operatív költségvetésének legnagyobb részét kitevő és a közös vállalkozás összes odaítélt támogatásának 89,5%-át igénybe vevő 10 ARTEMIS- és ENIAC-tagállamból álló minta esetében elvégezte a garanciarendszerek átfogó értékelését, és a projektek lezárására vonatkozó, 2016. június 13-ig kiállított igazolások alapján megállapítja, hogy az értékelés szerint a lefedettségi arány háromszor nagyobb, mint a 20%-os küszöb, amely fölött az utólagos ellenőrzési stratégia keretében a nemzeti rendszereket kielégítőnek tartják;

5.  megállapítja, hogy az ECSEL KTK felkérte a nemzeti finanszírozó hatóságokat annak bizonyítására, hogy a nemzeti eljárások végrehajtása kellően garantálja az ügyletek jogszerűségét és szabályosságát, és hogy a 2016. június 30-i határidőig a felkért nemzeti finanszírozó hatóságok 76%-a – ami az ARTEMIS és az ENIAC közös vállalkozás összevont kiadásainak 96,79%-t teszi ki – benyújtotta a kért dokumentumokat, és megerősítette, hogy a nemzeti eljárások végrehajtása kellően garantálja az ügyletek jogszerűségét és szabályosságát;

6.  megjegyzi, hogy a számvevőszéki jelentés szerint a közös vállalkozás 2014-es pénzügyi évre vonatkozó végleges költségvetése 2 554 510 EUR kötelezettségvállalási előirányzatot és 30 330 178 EUR kifizetési előirányzatot tartalmazott (operatív);

Belső kontroll

7.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy a közös vállalkozás nem tett lépéseket az információra és a pénzügyi jelentésre vonatkozó bizonyos belsőkontroll-standardokat illetően: különösen a tevékenységek értékelésére, a belsőkontroll-rendszerek értékelésére és a belső ellenőrzési részlegre vonatkozóan; megjegyzi, hogy ennek a közelgő összeolvadás volt az oka; megállapítja, hogy mindeközben az ECSEL KTK jelentős eredményeket ért el a belsőkontroll-rendszerek végrehajtása és a belső ellenőrzési részleg felállítása tekintetében.

(1) HL C 422., 2015.12.17., 9. o.
(2) HL C 422., 2015.12.17., 10. o.
(3) HL L 246., 2016.9.14., 425. o.
(4) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(5) HL L 30., 2008.2.4., 52. o.
(6) HL L 169., 2014.6.7., 152. o.
(7) HL L 357., 2002.12.31., 72. o.
(8) HL L 38., 2014.2.7., 2. o.
(9) HL C 422., 2015.12.17., 9. o.
(10) HL C 422., 2015.12.17., 10. o.
(11) HL L 246., 2016.9.14., 425. o.
(12) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(13) HL L 30., 2008.2.4., 52. o.
(14) HL L 169., 2014.6.7., 152. o.
(15) HL L 357., 2002.12.31., 72. o.
(16) HL L 38., 2014.2.7., 2. o.


2014. évi mentesítés: Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Közös Vállalkozás
PDF 345kWORD 48k
Határozat
Határozat
Állásfoglalás
1. Az Európai Parlament 2016. október 27-i határozata a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2015/2196(DEC))
P8_TA(2016)0421A8-0275/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás 2014-es pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,

–  tekintettel a Számvevőszéknek a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás 2014-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, a közös vállalkozás válaszával együtt(1),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára(2),

–  tekintettel a közös vállalkozás 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetése végrehajtására vonatkozó felelőssége alóli mentesítéséről szóló, 2016. február 12-i tanácsi ajánlásra (05587/2016 – C8-0052/2016),

–  tekintettel a 2014-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló határozatot elhalasztó 2016. április 28-i határozatára(3), valamint a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás igazgatójának válaszaira,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet(4) hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre és különösen annak 208. cikkére,

–  tekintettel a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás létrehozásáról és részére kedvezmények nyújtásáról szóló, 2007. március 27-i 2007/198/Euratom tanácsi határozatra(5) és különösen annak 5. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 185. cikkében említett szervekre vonatkozó költségvetési keretrendeletről szóló, 2002. november 19-i 2343/2002/EK, Euratom bizottsági rendeletre(6),

–  tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(7),

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második jelentésére (A8-0275/2016),

1.  mentesítést ad a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás igazgatója számára a közös vállalkozás 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, valamint gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

2. Az Európai Parlament 2016. október 27-i határozata a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás 2014-es pénzügyi évre vonatkozó elszámolása lezárásáról (2015/2196(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás 2014-es pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,

–  tekintettel a Számvevőszéknek a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás 2014-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, a közös vállalkozás válaszával együtt(8),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára(9),

–  tekintettel a közös vállalkozás 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetése végrehajtására vonatkozó felelőssége alóli mentesítéséről szóló, 2016. február 12-i tanácsi ajánlásra (05587/2016 – C8-0052/2016),

–  tekintettel a 2014-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló határozatot elhalasztó 2016. április 28-i határozatára(10), valamint a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás igazgatójának válaszaira,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet(11) hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre és különösen annak 208. cikkére,

–  tekintettel a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás létrehozásáról és részére kedvezmények nyújtásáról szóló, 2007. március 27-i 2007/198/Euratom tanácsi határozatra(12) és különösen annak 5. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 185. cikkében említett szervekre vonatkozó költségvetési keretrendeletről szóló, 2002. november 19-i 2343/2002/EK, Euratom bizottsági rendeletre(13),

–  tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(14),

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második jelentésére (A8-0275/2016),

1.  jóváhagyja a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás 2014-es pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, valamint gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.

3. Az Európai Parlament 2016. október 27-i állásfoglalása a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2015/2196(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második jelentésére (A8-0275/2016),

A.  mivel a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozást (a továbbiakban: közös vállalkozás) 2007 márciusában hozták létre 35 éves időtartamra,

B.  mivel a közös vállalkozás tagjai a Bizottság által képviselt Euratom, az Euratom tagállamai és harmadik országok, melyek együttműködési megállapodást kötöttek az Euratommal a szabályozott magfúzió terén,

C.  mivel a közös vállalkozás 2008 márciusában kezdte meg önálló működését,

1.  megjegyzi, hogy az Európai Számvevőszék (a továbbiakban: Számvevőszék) a közös vállalkozás 2014-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésében (a továbbiakban: számvevőszéki jelentés) megállapította, hogy a közös vállalkozás éves beszámolója minden lényeges szempontból hűen és pénzügyi szabályzata előírásainak megfelelően tükrözi a 2014. december 31-i pénzügyi helyzetet és a tárgyévben lezajlott gazdasági és pénzforgalmi események eredményét;

2.  megjegyzi, hogy a végrehajtható végleges 2014-es költségvetés 1 168 800 000 EUR kötelezettségvállalási előirányzatot és 567 600 000 EUR kifizetési előirányzatot tartalmazott; a kötelezettségvállalási előirányzatok felhasználási aránya 100%, a kifizetési előirányzatoké pedig 88,5% volt; megjegyzi azonban, hogy az eredeti 2014-es költségvetésben szereplő kifizetési előirányzatokhoz viszonyítva a felhasználási arány csak 73% volt;

3.  tudomásul veszi, hogy az ITER-projekt előtt álló jelenlegi kihívások nyomán az ITER-szervezet új főigazgatója olyan cselekvési tervet mutatott be az ITER tanácsának, amely célzott intézkedéseket tartalmaz a jelenleg a projekt fejlesztésének útjában álló akadályok megoldására; megjegyzi továbbá, hogy a közös vállalkozást illetően az új megbízott igazgató a közös vállalkozásra vonatkozó, az ITER-szervezet cselekvési tervét nagyban támogató cselekvési tervet készített; tudomásul veszi, hogy a közös vállalkozás megbízott igazgatója 2015 márciusában bemutatta a cselekvési tervet a közös vállalkozás igazgatótanácsának, amely teljes mértékben támogatta azt, valamint hogy a közös vállalkozás cselekvési terve több szempontból kiegészíti az ITER-szervezet cselekvési tervét és további fejlesztéseket határoz meg a közös vállalkozás saját működése tekintetében; megállapítja, hogy az ellenőrzés idején még folyamatban volt a két cselekvési terv végrehajtásához szükséges gyakorlati intézkedések meghatározása; megjegyzi továbbá, hogy 2015 márciusa óta az ITER-szervezet és a közös vállalkozás végrehajtja és szorosan nyomon követi e cselekvési terveket, és azok várhatóan előrelépéseket fognak eredményezni; kéri e cselekvési tervek végrehajtásáról szóló jelentés időben történő előterjesztését;

4.  üdvözli az ITER tanácsának 2016. június 15–16-i ülésén meghozott következtetéseit, amelyek megerősítették, hogy az ITER-projekt most a helyes irányba halad oly módon, amely lehetővé fogja tenni az ütemtervre és a járulékos költségekre vonatkozó megbízható, valószerű és részletes javaslattételt a First Plasmáig, jóváhagyták az ITER-projekt frissített integrált ütemtervét, amely a First Plasma időpontjául 2025 decemberét tűzi ki, kimondták, hogy a projekt eddigi összes mérföldkövének időben vagy határidő előtt történő sikeres lezárása az ITER-szervezet és a nemzeti ügynökségek azon közös képességének pozitív jelzése, hogy továbbra is a frissített integrált ütemtervnek megfelelően teljesítsenek, valamint hangsúlyozták, hogy a fokozottan hatékony döntéshozatalról tett tanúbizonyság, a kockázatok jobb megértése és a kötelezettségvállalások szigorú betartása ismételten megalapozza az az iránti bizalmat, hogy az ITER-projekt fenn fogja tartani jelenlegi lendületét;

5.  üdvözli az ITER tanácsának azon álláspontját, hogy a First Plasma révén az alapvető elemekre való kiemelt összpontosításnak hatékonyan csökkentenie kellene az ITER-projektben rejlő kockázatokat, és hogy a frissített integrált ütemterv technológiai szempontból a legmegvalósíthatóbb utat jelenti a First Plasma felé, amely a Tokamak és a támogató létesítmények kulcsfontosságú szerelési és üzembe helyezési szakaszának lezárását fogja jelenteni;

6.  megjegyzi, hogy az ITER tanácsának 2015. november 18–19-i ülésén felállított mérföldkövek elérése jól halad előre, és a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás (a továbbiakban: F4E) a számára 2016-ra kitűzött hat mérföldkő közül négyet már teljesített;

7.  megjegyzi, hogy a közös vállalkozás székhelyének bérlésével kapcsolatos kérdés megoldódott, mivel a spanyol kormány a jelenlegi székhelyre vonatkozó hosszú távú bérleti szerződést és a jelenlegi irodaterület egy újabb emelettel történő bővítését ajánlotta fel; ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy a közös vállalkozás igazgatótanácsa 2016. június 29–30-i ülésén tudomásul vette az F4E irodáira vonatkozó hosszú távú bérleti szerződés megkötését a Spanyol Királyság és az épület tulajdonosa között, és jóváhagyta a közös vállalkozás rendelkezésére álló irodaterület felújítására vonatkozó terveket;

8.  tudomásul veszi a személyzeti szabályzat részleges végrehajtását, és arra ösztönzi a közös vállalkozást, hogy folytassa a fennmaradó rendelkezések végrehajtását; üdvözli, hogy 2016. január 1-jén hatályba lépett a közös vállalkozás új pénzügyi szabályzata és annak új végrehajtási szabályai; elismeri, hogy a közös vállalkozás elfogadta a fúziós/nem fúziós alkalmazás munkadefinícióját, amely megkönnyíti a szerződéseken belül keletkező szellemi tulajdonjogok kizárólagos felhasználására vonatkozó hatály kialakítását.

(1) HL C 422., 2015.12.17., 33. o.
(2) HL C 422., 2015.12.17., 34. o.
(3) HL L 246., 2016.9.14., 438. o.
(4) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(5) HL L 90., 2007.3.30., 58. o.
(6) HL L 357., 2002.12.31., 72. o.
(7) HL L 328., 2013.12.7., 42. o.
(8) HL C 422., 2015.12.17., 33. o.
(9) HL C 422., 2015.12.17., 34. o.
(10) HL L 246., 2016.9.14., 438. o.
(11) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(12) HL L 90., 2007.3.30., 58. o.
(13) HL L 357., 2002.12.31., 72. o.
(14) HL L 328., 2013.12.7., 42. o.


Az észak-iraki/moszuli helyzet
PDF 274kWORD 51k
Az Európai Parlament 2016. október 27-i állásfoglalása az észak-iraki/moszuli helyzetről (2016/2956(RSP))
P8_TA(2016)0422RC-B8-1159/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az iraki helyzetről szóló, 2014. február 27-i(1), az Irakban és Szíriában kialakult helyzetről, az ISIS által indított offenzíváról, többek között a kisebbségek üldözéséről szóló, 2014. szeptember 18-i(2), az Irakban és Szíriában, különösen az ISIS-szel összefüggésben kialakult humanitárius válságról(3) szóló, 2015. február 12-i, az ISIS/Dáis által a közelmúltban a Közel-Keleten, elsősorban az asszírok ellen végrehajtott támadásokról és emberrablásokról(4) szóló 2015. március 12-i, valamint a vallási kisebbségekhez tartozóknak az úgynevezett „ISIS/Dáis” általi tömeges és szisztematikus lemészárlásáról(5) szóló, 2016. február 4-i állásfoglalására,

–  tekintettel az EU Szíriára és Irakra, valamint a Dáis jelentette veszélyre vonatkozó regionális stratégiájáról szóló, 2016. május 23-i, az Irakról szóló, 2015. december 14-i, az EU Szíriára és Irakra, valamint az ISIS/ Dáis jelentette veszélyre vonatkozó regionális stratégiájáról szóló, 2015. március 16-i, az ISIS/Dáis által Szíriában és Irakban előidézett válságról szóló, 2014. október 20-i, az Irakról és Szíriáról szóló, 2014. augusztus 30-i, a Szíriáról szóló, 2014. április 14-i és 2015. október 12-i, valamint az Irakról szóló, 2014. augusztus 15-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) Irakról és Szíriáról szóló nyilatkozataira,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2016. január 27-i, a Szíriában és Irakban tartózkodó külföldi harcosokról szóló, 2091(2016). sz. határozatára,

–  tekintettel a Moszul stabilizációja érdekében összehívott, 22 ország, az ENSZ, az EU és az Arab Liga részvételével, Franciaország és Irak társelnökletével Párizsban megtartott 2016. október 20-i miniszteri találkozóra, amelynek célja az volt, hogy tervet dolgozzon ki a polgári lakosság védelme, a segélyek szétosztása és az ISIS/Dáis uralma alól újonnan felszabadított területek kormányzásával kapcsolatos kérdések megválaszolása érdekében,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Alapokmányára és a népirtás, az emberiesség elleni és háborús bűncselekmények, valamint az agresszió bűntette tekintetében a joghatóságra vonatkozó rendelkezéseire,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az iraki hadsereg az ISIS/ Dáis elleni nemzetközi koalíció, a kurd regionális kormány Pesmerga erői és a népi mobilizációs egységek támogatásával megkezdte a második legnagyobb iraki város, Moszul, illetve a „moszuli folyosóban” fekvő számos város és falu ISIS/Dáis alóli felszabadítását;

B.  mivel az ISIS/Dáis drákói rezsimet kényszerített Moszulra; mivel azok a lakosok, akiknek legutóbb sikerült elmenekülniük, arról számoltak be, hogy az emberek éheznek, és kétségbeesetten várják, hogy felszabadítsák őket;

C.  mivel a Ninivei-fennsík, Tal Afar és Szindzsár, valamint a tágabb régió (káldeus, szír, asszír) keresztények, jeziditák, szunnita és sííta arabok, kurdok, sabak, türkmén, kakae, szábeus-mandeus és más kisebbségek ősi lakhelye, ahol a külső erőszak és üldöztetés időszakai ellenére évszázadok óta az általános pluralizmus, a stabilitás és a közösségek közötti együttműködés szellemében éltek egészen e század elejéig, amikor az ISIS/Dáis 2014-ben elfoglalta a régió nagy részét;

D.  mivel Moszul városa olyan többnemzetiségű város, ahol szunnita arab többség és káldeusok/szírek/asszírok, kurdok, jeziditák, sabakok, kakaék és türkmének (síiták és szunniták) élnek egymás mellett; mivel a várost övező területet is etnikai-vallási sokszínűség jellemzi: a Ninivei-fennsíkon keresztények, a Szindzsár-hegységben jeziditák, Tal Afar körül pedig muszlim türkmének tömörülnek; mivel az iraki keresztények 2003-ban több mint 1,5 millióan voltak, de számuk mára alig éri el a 200–350 ezer főt, és közülük sokan szegénységben élnek; mivel a keresztények és más kisebbségek jelenléte Irakban hagyományosan nagy társadalmi jelentőséggel bír, ugyanis fontos szerepük van a politikai stabilitás megőrzésében, és mivel e kisebbségek eltűnése a régióból tovább fokozza majd a destabilizálódást;

E.  mivel a Parlamenthez, amely 2016. február 4-én elismerte, hogy az ISIS/Dáis népirtást követ el a keresztények és jeziditák, valamint más vallási és etnikai kisebbségek ellen, csatlakozott az Európa Tanács, az Egyesült Államok Külügyminisztériuma, az Egyesült Államok Kongresszusa, az Egyesült Királyság Parlamentje, az ausztrál parlament és más nemzetek és intézmények, és elismerik, hogy az ISIS/Dáis az iraki vallási és etnikai kisebbségek ellen atrocitásokat, többek között háborús bűncselekményeket, emberiesség elleni bűncselekményeket és népirtást követ el;

F.  mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala (UNHCR) szerint 2014 óta a háború miatt mintegy 3,3 millió iraki kényszerült lakóhelyének elhagyására, és Moszulban több mint 1,5 millió embert fenyeget ennek közvetlen veszélye a terület visszafoglalását célzó művelet közvetlen következményeként;

G.  mivel az UNHCR-nek öt tábora áll nyitva és készen arra, hogy menedéket adjon 45 000, Moszulból és a környező területekről elmenekülő embernek, és a tervek szerint a szervezet a következő hetekben összesen 11, 120 000 ember befogadására képes ilyen táborral fog rendelkezni, ha sikerül a frontvonaltól távol, biztonságos helyeken erre a célra területeket elkülöníteni; mivel az UNHCR moszuli reagálási költségvetési keretének jelenleg csak alig több mint 38 %-a áll rendelkezésre; mivel nemcsak a kezdeti előkészületeket kell finanszírozni, hanem a jelentős mértékű lakóhelyelhagyást is, ami akár egész télen is eltarthat;

H.  mivel minden lakóhelye elhagyására kényszerült vagy erőszakkal kitelepített személy számára biztosítani kell a szükséges biztonsági feltételeket annak érdekében, hogy érvényesíthesse azon jogát, hogy hazájába mihamarabb visszatérhessen;

I.  mivel az EU és Irak közötti partnerségi és együttműködési megállapodás szerinti Együttműködési Tanács 2016. október 18-án Brüsszelben tartotta második ülését, hogy megvitassa Irak közvetlen humanitárius, illetve a stabilitást érintő nehézségeit; mivel az EU eddig 134 millió euró humanitárius segélyt biztosított Irakban, és ebből 50 millió eurót Moszulban;

J.  mivel a biztonságot minden közösség számára biztosítani kell, ideértve a káldeusokat/szíreket/asszírokat ás másokat, akik veszélyben vannak a Ninivei-fennsíkon;

K.  mivel az iraki alkotmány 2. cikke „garantálja a minden embert teljes mértékben megillető vallásszabadságot és a vallásgyakorlás szabadságát”;

L.  mivel az iraki alkotmány 125. cikke garantálja „a különböző nemzetiségek, a türkmének, káldeusok, asszírok és az ország részét képező minden más népcsoport adminisztratív, politikai, kulturális és oktatási jogait”; mivel Hajder al-Abádi iraki miniszterelnök 2015. április 15-én kijelentette, hogy „ha nem hajtjuk végre a decentralizációt, az ország szétesik. Véleményem szerint a decentralizációnak nincsenek korlátai”;

M.  mivel a Ninivei-fennsík, Tal Afar és Szindzsár őslakos közösségeinek a szövetségi Iraki Köztársaság keretén belüli maximális autonómiája és biztonságuk védelme helyreállítaná és megőrizné a régió őslakos népeit megillető alapvető emberi jogokat, a tulajdonjogokat is ideértve;

1.  határozottan támogatja a Moszul ISIS/Dáis alóli felszabadítása céljából indított iraki műveleteket; a műveleteket az ISIS/ Dáis tartós felszámolását célzó jelenlegi globális erőfeszítések döntő elemének tartja; hangot ad bizakodásának, hogy Irak győzedelmeskedik a közös ellenség elleni harcban és felszabadítja Moszult és az ország többi részét az ISIS/ Dáis uralma alól;

2.  újólag megerősíti Irak függetlensége, területi integritása és szuverenitása, illetve ahhoz fűződő joga melletti kiállását, hogy mindezek megőrzése érdekében megtegye a szükséges lépéseket;

3.  aggasztónak tartja a regionális szereplők közötti közelmúltbeli feszültségeket; felszólít Irak területi integritásának és szuverenitásának maradéktalan tiszteletben tartására, és arra, hogy az iraki kormány hozzájárulása nélkül ne kerüljön sor semmilyen katonai fellépésre Irakban; hangsúlyozza az Irak és a régió országai közötti párbeszéd előmozdításának fontosságát egy biztonságosabb Közel-Kelet megteremtése érdekében;

4.  emlékeztet arra, hogy az iraki hatóságoknak konkrét lépéseket kell tenniük a katonai műveletek során a polgári lakosság védelme érdekében, többek között a milíciák hatékony vezetése és irányítása és minden lehetséges óvintézkedés megtétele révén, amelyek célja a polgári áldozatok és az emberi jogok megsértésének elkerülése a támadások során; hangsúlyozza, hogy a műveletek során a helyszíni erőknek tiszteletben kell tartaniuk a nemzetközi humanitárius és emberi jogi rendelkezéseket;

5.  támogatja az Iraki Köztársaságot és népét abban, hogy elismerje a Ninivei-fennsík, Tal Afar és Szindzsár régióiban lévő politikailag, társadalmilag és gazdaságilag életképes és fenntartható tartományt, összhangban őslakos népeinek önrendelkezésre vonatkozó jogszerű megnyilvánulásaival;

6.  hangsúlyozza, hogy a Ninivei-fennsík, Tal Afar és Szindzsár lakóhelyük elhagyására kényszerített őslakos népeit – akik közül sokan Irakon belül kényszerültek új lakóhelyet keresni – megilleti a jog, hogy visszatérjenek őseik földjére, és ezt a jogot az iraki kormány politikai prioritásának kell tekinteni, amelyet támogat az Unió, annak tagállamai és a nemzetközi közösség; hangsúlyozza, hogy az Iraki Köztársaság kormánya és a regionális kurd kormány támogatásával maradéktalanul vissza kell állítani e népek alapvető emberi jogait, ideértve tulajdonjogaikat is, amelyeknek hatálytalanná kell tenniük bárki más tulajdonjog iránti igényét;

7.  hangsúlyozza, hogy a Ninivei-fennsík, Tal Afar és Szindzsár őslakos népeinek – a keresztényeknek (káldeusoknak, szíreknek, asszíroknak), jeziditáknak, türkméneknek és másoknak – az Iraki Köztársaság szövetségi struktúráján belül joguk van a biztonsághoz, a védelemhez és az önrendelkezéshez;

8.  határozottan elítéli az ISIS/Dáis által Irakban alkalmazott folyamatos erőszakot és tömeges kivégzéseket; mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a jelentések rendszeresen arról számolnak be, hogy az ISIS/Dáis a gyermekeket, az időseket, a nőket és a kiszolgáltatott személyeket emberi pajzsként használja a jelenleg zajló északi-iraki felszabadító hadművelet ellen;

9.  tudomásul veszi az ENSZ humanitárius koordinátorának a megfelelő finanszírozás hiányával kapcsolatos riasztását a moszuli offenzíva következtében kialakuló, minden korábbinál súlyosabb lehetséges humanitárius vészhelyzet küszöbén; üdvözli az Unió iraki szerepvállalását, nevezetesen a humanitárius segítségnyújtásra irányuló korábbi erőfeszítéseit, valamint a rögtönzött robbanószerkezetek eltávolítását, ami elengedhetetlen a menekültek és a belső menekültek gyors visszatérése szempontjából; mindazonáltal sürgősen felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy fokozzák a felszabadult területek stabilizálására irányuló erőfeszítéseiket;

10.  sürgeti az iraki kormányt és nemzetközi partnereit, hogy tekintsék elsődleges fontosságúnak az Iraki Köztársaság vitatott belső határaival kapcsolatos kérdések békés rendezését;

11.  felhívja a konfliktusban érintett valamennyi felet, hogy az ellenségeskedés során és azt követően tartsák tiszteletben a nemzetközi humanitárius jogot, valamint a konfliktus során tartsák magukat az arányosság, a különbségtétel és az elővigyázatosság elveihez; sürgeti a konfliktusban érintett valamennyi felet, hogy nyissanak humanitárius folyosókat a konfliktus elől menekülő polgári lakosság számára, elkerülve azt, hogy Moszulban rekedjenek és az ISIS/Dáis élő pajzsként használja őket, gondoskodjanak a biztonsághoz és a humanitárius segítséghez való hozzáférésről, valamint a nemzeti és nemzetközi normáknak megfelelően biztosítsanak támogatást és védelmet a polgári lakosságnak a biztonsági átvilágítás során, különösen annak érdekében, hogy a családokat ne szakítsák szét és ne kerüljenek veszélybe a gyermekek, továbbá építsenek ki egy harmadik felet bevonó nyomon követési ENSZ- mechanizmust; szorgalmazza konkrétan az összes elővigyázatossági lépés meghozatalát, amelyekkel garantálni lehet, hogy a bombázásokban ne sérüljenek a gyermekek és családjaik, minimális legyen az áldozatok száma, valamint megóvják a polgári infrastruktúrát, különösen az iskolákat és a kórházakat;

12.  sürgeti az Iraki Köztársaságban az ISIS/Dáis ellen küzdelmet folytató valamennyi szereplőt, hogy alakítsanak ki fenntartható, hosszú távú és inkluzív politikai együttműködést és párbeszédet, hogy biztosítsák a radikális és szélsőséges mozgalmaktól mentes Irak alapjait; felszólítja az Uniót és tagállamait, a Dáis elleni nemzetközi koalíciót, a nemzetközi közösséget és a nemzetközi szereplőket, hogy működjenek együtt az Iraki Köztársaság nemzeti és regionális kormányaival a Ninivei-fennsík, Tal Afar és Szindzsár biztonságát garantáló fenntartható megoldás megvalósítása érdekében;

13.  felszólítja az Európai Uniót, az Egyesült Nemzeteket és a nemzetközi közösség egészét, hogy működjenek együtt az Iraki Köztársaság nemzeti és regionális kormányaival a lakóhelyük elhagyására kényszerült valamennyi iraki, illetve etnikai vagy vallási kisebbség reintegrációjának felügyelete érdekében;

14.  felszólítja az EKSZ-t, a tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy nyújtsanak gyakorlati és diplomáciai támogatást a térség konfliktus utáni, fenntartható és inkluzív struktúrájának a régió őshonos lakói általi politikai úton történő előterjesztéséhez, különös tekintettel egy, a Ninivei-fennsíkot, Szindzsárt és Tal Afart magában foglaló autonóm tartomány lehetőségére; ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az összehangolt humanitárius fellépésbe vonják be a vallási alapú segélyszervezeteket, különösen a lakóhelyük elhagyására kényszerült etnikai és vallási kisebbségek esetében;

15.  bátorítja az Uniót és tagállamait, valamint a nemzetközi közösséget, hogy nyújtsanak technikai segítséget az iraki kormány számára egyrészt azon határozat végrehajtásában, melynek értelmében a 2014. január 21-i kormányhatározatban foglaltaknak megfelelően létrehozza a Ninivei-fennsík Tartományt, másrészt a decentralizáció továbbvitelében, többek között Tal Afar és Szindzsár tartományok létrehozása, valamint az új tartományi közigazgatásokban rejlő lehetőségek teljes körű kibontakoztatásának támogatása révén;

16.  felszólítja az EKSZ-t, hogy ajánlja fel jószolgálatát a kurdisztáni regionális kormánnyal és az iraki kormánnyal a felszabadulást követően folytatott tárgyalásokhoz annak biztosítására, hogy a régió etnikai kisebbségi csoportjai, nevezetesen a keresztény (káldeus/szír/asszír), valamint a jezidita, a türkmén, a sabak és a kakae csoportok megkapják az őket megillető legitim jogokat, és részt vehessenek az új közigazgatási berendezkedésben, az említett csoportok közötti újabb belső konfliktusok kitörésének megelőzése reményében;

17.  bátorítja az uniós tagállamokat, hogy az iraki kormánnyal együttműködve a helyi biztonsági erőket vegyék fel a támogatásra jogosult csoportok jegyzékébe; úgy véli, hogy a helyi biztonsági erők közé kell tartozniuk azoknak a helyi erőknek, amelyek elkötelezettek a Ninivei-fennsík, Tal Afar és Szindzsár rendkívül kiszolgáltatott etnikai és vallási kisebbségi közösségeinek dzsihádista szalafizmussal szembeni védelme iránt;

18.  emlékeztet arra, hogy a polgári lakosság életének megóvása és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartása a megbékélés és a fejlődés alapvető politikai sarokköve és a gyűlölet és a megosztottság felszámolásának egyetlen útja, valamint rendkívül fontos a közösségek közötti feszültségek csillapítása, valamint a stabil és prosperáló Irak megalapozása szempontjából;

19.  sürgeti az iraki vezetésű katonai koalíciót, hogy az elszámoltathatóság biztosítása érdekében tegye meg az összes szükséges lépést az ISIS/Dáis által elkövetett háborús és emberiesség elleni bűncselekmények bizonyítékainak megőrzése érdekében;

20.  hangsúlyozza a biztonság időben történő és eredményes biztosításának életbevágó fontosságát valóban biztonságos, állandó védelem alatt álló útvonalakkal, többek között aknamentesítéssel, illetve a jogállamiság és az alapvető szolgáltatások – például egészségügy, villamos áram és oktatás – helyreállításával a felszabadított területeken; figyelmeztet arra, hogy az alapvető szolgáltatások, a biztonság, valamint a kiváltó okokkal és a szociális kohézióval foglalkozó, hosszú távú stratégia biztosításának elmulasztása a szélsőséges csoportok újbóli felbukkanásához vezethet; ezért szorgalmazza, hogy legyen erőteljes kapcsolat a humanitárius segélyek és a fejlesztési együttműködés között annak biztosítása érdekében, hogy a humanitárius célú segélyek Irak stabilitásának, ellenálló képességének és fejlődésének támogatásává alakuljanak át;

21.  hangsúlyozza Moszul jelentőségét Irak egésze számára, és szorgalmazza, hogy a kisebbségek képviselettel rendelkezzenek az új moszuli igazgatásban; hangsúlyozza az etnikai és vallási kisebbségek legitim jogát a politikai részvételhez és tulajdonjogaik helyreállításához; felszólít az olyan különböző etnikai és vallási kisebbségek – különösen a Szindzsár-hegységben élő jeziditák, a Ninivei-fennsíkon élő káldeusok, szírek és asszírok, valamint a Tel Afarban és a kirkuki kormányzóság egyes részein élő türkmének – békés egymás mellett élésére és jogaik maradéktalan tiszteletben tartására, amelyek hagyományosan erős jelenléttel bírnak és békésen éltek egymás mellett; felszólít a lakóhelyüket elhagyni kényszerült menekültek biztonságos hazatérésének garantálását célzó intézkedések meghozatalára;

22.  sürgeti az iraki kormányt, hogy az Unió és tagállamai támogatása mellett biztosítson eszközöket a korábban az ISIS/Dáis által elfoglalt területek aknamentesítésére, és működjön együtt a kisebbségeket képviselő helyi tanácsokkal a működőképes koordináció biztosítása és azon késedelmek elkerülése érdekében, amelyek megakadályoznák a menekültek és belső menekültek hazatérését;

23.  hangsúlyozza, hogy tovább kell folytatni a harcot az iszlám dzsihádista ideológiák – köztük az ISIS/Dáis által elkövetett bűncselekményekre teológiailag és politikailag uszító szalafista dzsihádizmus – régiós és azon túli továbbterjedésének megállításáért; felszólítja az uniós tagállamokat, hogy sürgessék az Irakban, Szíriában, Líbiában és máshol az ISIS/Dáis harcosai által elkövetett háborús és emberiesség elleni bűncselekmények Nemzetközi Büntetőbíróság elé utalását;

24.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az iraki kormánynak és képviselőtanácsnak, a kurdisztáni regionális kormánynak, valamint az ENSZ főtitkárának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0171.
(2) HL C 234., 2016.6.28., 25. o.
(3) HL C 310., 2016.8.25., 35. o.
(4) HL C 316., 2016.8.30., 113. o.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0051.


Az újságírók helyzete Törökországban
PDF 259kWORD 45k
Az Európai Parlament 2016. október 27-i állásfoglalása az újságírók helyzetéről Törökországban (2016/2935(RSP))
P8_TA(2016)0423RC-B8-1162/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Törökországról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen „A véleménynyilvánítás szabadságának törökországi helyzete: újságírók és médiavezetők közelmúltbeli letartóztatása és a sajtóval szembeni rendszeres nyomásgyakorlás” című, 2015. január 15-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Törökországról szóló 2015. évi jelentésről szóló, 2016. április 14-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Bizottság 2015. november 10-i, Törökországról szóló 2015. évi jelentésére (SWD(2015)0216,

–  tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és Johannes Hahn, az európai szomszédságpolitikáért és csatlakozási tárgyalásokért felelős biztos 2016. július 16-i közös nyilatkozatára a törökországi helyzetről,

–  tekintettel a Tanács Törökországról szóló 2016. július 18-i következtetéseire,

–  tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és Johannes Hahn biztos 2016. július 21-i nyilatkozatára a szükségállapot kihirdetéséről Törökországban,

–  tekintettel a 2016. szeptember 9-én az EU és Törökország között tartott magas szintű politikai párbeszédre,

–  tekintettel arra, hogy a jogállamiság – többek között a véleménynyilvánítás szabadsága – tiszteletben tartása az uniós értékek középpontjában áll,

–  tekintettel a véleménynyilvánításnak az emberi jogok európai egyezményében (EJEE) és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában (ICCPR) rögzített szabadságára, amelyeknek Törökország is részes fele,

–  tekintettel a Velencei Bizottság által annak 106. plenáris ülésén (Velence, 2016. március 11–12.) elfogadott, Törökország büntető törvénykönyvének 216., 299., 301. és 314. cikkéről szóló véleményben foglalt ajánlásokra;

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel 2016. július 15-én Törökországban puccskísérletre került sor, amelyben több mint 250-en életüket vesztették és 2100-nál többen megsebesültek;

B.  mivel a demokrácia védelme – az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása iránti teljes mértékű kötelezettségvállalással – fontos, csakúgy mint az EU, az Európa Tanács és Törökország között e téren folytatott együttműködés; mivel Törökország az Európai Unió kulcsfontosságú partnere;

C.  mivel az Európai Újságíró Szövetség és a Török Újságírók Egyesülete szerint a 2016. július 15-i puccskísérletet követően a török rendőrség legalább 99 újságírót és írót letartóztatott – többségük ellen azóta sem emelt vádat –, és ezzel a 2016. október 20-i állapot szerint legalább 130-ra emelte azon médiamunkások számát, akiket feltehetően a véleménynyilvánítás szabadságához való joguk gyakorlásával összefüggésben tartanak fogva; mivel a 2016. július 15-e után letartóztatott újságírók közül 64-et szabadon bocsátottak; mivel a fogva tartott újságíróktól megtagadták az ügyvédi védelmet, és embertelen körülményeknek, fenyegetésnek és rossz bánásmódnak vannak kitéve; mivel állítólag az Özgür Gündem című bezárt napilap felelős szerkesztőit, Bilir Kaya és Inan Kizilkaya újságírókat a börtönben megkínozták;

D.  mivel már a sikertelen puccs előtt is jelentősen korlátozták a médiát és nyomást gyakoroltak az újságírókra; mivel az újságírók védelmével foglalkozó bizottság szerint a török hatóságok a puccskísérlet lezajlása után száznál több műsorszóró állomás, újság, magazin, kiadó és terjesztéssel foglalkozó vállalat irodáit zárták be, aminek következtében több mint 2300 újságíró és médiamunkás veszítette el munkáját; mivel legalább 330 újságíró sajtóigazolványát bevonták;

E.  mivel a fogva tartott újságírók között van például Asli Erdogan közismert írónő, az Özgür Gündem című, jelenleg már bezárt kurd napilap igazgatótanácsának tagja és cikkírója, Mehmet Altan tudós és újságíró, valamint testvére, Ahmet Altan író, a Taraf című hetilap volt szerkesztője;

F.  mivel a Human Rights Watch szerint e jogi lépésekre sok esetben úgy került sor, hogy semmilyen bizonyíték nem állt rendelkezésre a terheltek sikertelen puccskísérletben való részvételére; mivel biztosítani kell a tisztességes tárgyaláshoz való jogot, és mivel a pártatlanság és a függetlenség hiányára utal az, ahogyan az igazságszolgáltatási rendszer a médiával kapcsolatos ügyeket kezeli;

1.  határozottan elítéli a 2016. július 15-i törökországi puccskísérletet; támogatja Törökország legitim intézményeit; sajnálja az áldozatok magas számát; szolidaritását fejezi ki az áldozatok és családjaik iránt;

2.  elismeri, hogy a török kormánynak joga és felelőssége, hogy válaszoljon a puccskísérletre; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a sikertelen katonai hatalomátvétel a török kormány számára nem szolgálhat annak ürügyéül, hogy még jobban elfojtsa a jogszerű és békés ellenzéket, valamint hogy aránytalan és jogellenes fellépésekkel és intézkedésekkel akadályozza az újságírókat és a médiát a véleménynyilvánítás szabadságának békés gyakorlásában;

3.  felhívja a török hatóságokat, hogy bocsássák szabadon azokat az újságírókat és médiamunkásokat, akiket bűncselekményekben való részvételre vonatkozó meggyőző bizonyíték nélkül tartanak fogva, ideértve olyan közismert újságírókat, mint Nazli Ilicak, Sahin Alpay, Asli Erdogan, Murat Aksoy, Ahmet Altan és Mehmet Altan; hangsúlyozza, hogy újságírókat nem szabad az általuk írt cikkek tartalma vagy állítólagos hovatartozásuk alapján fogva tartani, még azokban az esetekben sem, amikor vádat emelnek ellenük, és hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az előzetes letartóztatás kivételes jellegét;

4.  emlékeztet arra, hogy a szabad és pluralista sajtó a demokrácia elengedhetetlen eleme, csakúgy, mint a jogszerű eljárás, az ártatlanság vélelme és a bírói függetlenség; emlékezteti a török hatóságokat, hogy a médiával és az újságírókkal a lehető leggondosabban kell eljárni, valamint hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a sajtószabadság a demokratikus és nyílt társadalom működésének továbbra is központi elemét képezik;

5.  sajnálja, hogy a szükséghelyzeti intézkedéseket felhasználták azon újságírók családtagjainak zaklatására is, akik külföldre menekültek vagy bujkálnak, ideértve útleveleik érvénytelenítését vagy azt, hogy a megvádolt személyek helyett őket vették ideiglenes őrizetbe;

6.  komoly aggodalmát fejezi ki a több mint 150 médiaorgánum bezárása miatt; felszólít e médiaorgánumok újbóli megnyitására, függetlenségük helyreállítására és elbocsátott munkatársaik visszavételére, a jogszerű eljárással összhangban; felhívja a török hatóságokat, hogy vessenek véget annak a gyakorlatnak, hogy a büntető törvénykönyv rendelkezéseivel visszaélve vezetőtestületeket neveznek ki magánkézben levő médiaorgánumok élére, és zavaró módon beavatkoznak független hírszervezetek tevékenységeibe – például szerkesztőségi döntésekbe, újságírók és szerkesztők elbocsátásába –, továbbá nyomás alá helyezik és megfélemlítik a kritikát gyakorló hírcsatornákat és újságírókat; elítéli a török hatóságok által a nemzetközi tudósítók megfélemlítésére és kiutasítására tett kísérleteket;

7.  felszólítja a török kormányt, hogy vonja szűkebbre a szükségállapothoz köthető intézkedések körét, hogy azokat többé ne lehessen a szabad véleménynyilvánítás visszaszorítására használni; hangsúlyozza, hogy a puccskísérletben való állítólagos részvétellel kapcsolatos kivizsgálásokat a jogszerű eljárásnak és a pártatlanságnak megfelelően kell lefolytatni, meggyőző bizonyítékok alapján, nem pedig úgy, hogy valakit a kapcsolatai miatt bűnösnek mondanak, ami kollektív büntetéshez vezethet;

8.  hangsúlyozza, hogy Törökországot a terrorizmus valós veszélye fenyegeti; ugyanakkor ismételten kifejezésre juttatja, hogy a terrorizmus elleni küzdelmet célzó, tág meghatározásokon alapuló török jogszabályokat nem szabad a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogukat gyakorló újságírók megbüntetésére felhasználni; felszólít a Velencei Bizottság 2016. márciusi ajánlásainak sürgős alkalmazására és a terrorizmusellenes jogszabályok átalakítására;

9.  felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a tagállamokat, hogy továbbra is szorosan kísérjék figyelemmel a szükségállapot gyakorlati következményeit, és biztosítsák az újságírók tárgyalásainak nyomon követését;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint Törökország elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 300., 2016.8.18., 45. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0133.


A nukleáris biztonság és az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása
PDF 200kWORD 51k
Az Európai Parlament 2016. október 27-i állásfoglalása a nukleáris biztonságról és az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról (2016/2936(RSP))
P8_TA(2016)0424RC-B8-1122/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az atomsorompó-szerződés felülvizsgálati konferenciájának a tömegpusztító fegyverektől mentes Közel-Kelet megteremtésére vonatkozó ajánlásairól szóló 2013. január 17-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződésről elfogadott 2010. március 10-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról és a lefegyverzésről szóló uniós szemináriumokra, valamint az Unió Nonproliferációs Konzorciumának rendszeres üléseire,

–  tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott, a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni uniós stratégiára,

–  tekintettel arra, hogy az atomsorompó-szerződés felülvizsgálatát célzó 2015. évi konferencián nem sikerült záró dokumentumra vonatkozó megállapodást elérni,

–  tekintettel a Tanács 8079/15. számú, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés részes feleinek kilencedik felülvizsgálati konferenciájáról szóló következtetéseire,

–  tekintettel a nukleáris biztonsággal foglalkozó washingtoni csúcstalálkozó alkalmával 2016 tavaszán elfogadott dokumentumokra,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának az Átfogó Atomcsend Szerződés (CTBT) 20. évfordulója alkalmából tett 2310 (2016). számú határozatára,

–  tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Parlamenti Közgyűlése által konszenzussal elfogadott 2016-os tbiliszi nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének egy nukleáris fegyverektől mentes közel-keleti övezet létrehozásáról szóló 2011. december 13-i, 66/61. számú határozatára,

–  tekintettel a nukleáris fegyverektől, valamint minden más tömegpusztító fegyvertől mentes közel-keleti övezet létrehozásához vezető folyamat támogatásáról szóló 2012. július 23-i 2012/422/KKBP tanácsi határozatra(3),

–  tekintettel az ENSZ közgyűlésének a többoldalú nukleáris leszerelés előmozdításáról szóló, 2015. december 7-i 70/33. számú határozatára és a nyitott munkacsoportnak (OEWG) az ENSZ Közgyűléséhez intézett, 2016. augusztus 19-én elfogadott jelentésére (A/71/371),

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a globális – és különösen az uniós – biztonsági környezet jelentősen leromlott, képlékenyebbé, bizonytalanabbá és kevésbé kiszámíthatóvá vált; mivel léteznek hagyományos, nem hagyományos és hibrid jellegű fenyegetések, melyeket állami és nem állami, valamint globális szereplők váltanak ki;

B.  mivel a nemzetközi béke, biztonság és stabilitás elé komoly kihívásokat állítanak különböző fejlemények, többek között az olyan, nukleárisan felfegyverzett államok közötti kapcsolatok romlása, mint például az Orosz Föderáció és az Egyesült Államok, illetve India és Pakisztán, továbbá Észak-Korea nukleáris képességeinek továbbfejlesztése;

C.  mivel a tömegpusztító fegyverek biológiai és vegyi formáinak elterjedését az 1972-es biológiai- és toxinfegyver-tilalmi egyezmény (BTWC) és a vegyifegyver-tilalmi egyezmény (CWC) által tartalmazott tilalmak és kötelezettségek hatékony nemzetközi alkalmazása révén minimalizálják és fokozatosan megszüntetik; mivel azonban a nukleáris tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedése továbbra is a globális közösség egyik legsúlyosabb aggályát jelenti;

D.  mivel 2016. januárban kilenc állam – az Egyesült Államok, Oroszország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Kína, India, Pakisztán, Izrael és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) – összesen mintegy 15 395 nukleáris fegyverrel rendelkezett a 2015-ös mintegy 15 850-hez képest;

E.  mivel a prioritások közé tartozik annak megelőzése, hogy terrorista szervezetek vagy újabb államok jussanak nukleáris fegyverekhez vagy ilyen fegyvereket felhasználjanak, valamennyi nukleáris arzenál csökkentése és felszámolása, valamint a nukleáris fegyverektől mentes világ felé való elmozdulás;

F.  mivel a világ egyes részein, nevezetesen Latin-Amerikában és a karibi térségben, a Csendes-óceán déli részén, Délkelet-Ázsiában, Afrikában és Közép-Ázsiában már léteznek nukleáris fegyverektől mentes övezetekre vonatkozó szerződések;

G.  mivel az atomsorompó-szerződés 2010. évi felülvizsgálati konferenciája újból hangsúlyt helyezett a nukleáris fegyverek humanitárius hatásaira, amelyekre Norvégia, Mexikó és Ausztria kormánya a nukleáris fegyverek humanitárius hatásairól szóló további konferenciákon és a megfelelő jelentésekben is felhívta a figyelmet, az Ausztria által kezdeményezett Humanitárius Szándéknyilatkozathoz hasonlóan, amelyet az atomsorompó-szerződés 2015. évi felülvizsgálati konferenciáján adtak ki, és amelyet 127 ENSZ-tagállam támogatott;

H.  mivel tovább kell erősíteni az atomsorompó-szerződés mindhárom pillérének az atomfegyverek elterjedésének megakadályozására és a leszerelésre vonatkozó központi célkitűzéseit, nevezetesen a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozását, a leszerelést és az atomenergia civil felhasználásával kapcsolatos együttműködést; mivel az atomsorompó-szerződést aláíró, nukleáris fegyverekkel rendelkező államok korszerűsítik és növelik nukleárisfegyver-arzenáljukat és vonakodnak attól, hogy csökkentsék vagy felszámolják nukleáris arzenáljukat és csökkentsék a nukleáris elrettentés katonai doktrínájához való ragaszkodásukat;

I.  mivel a nukleáris biztonsági csúcstalálkozók során – amelyeket egy, az atomsorompó-szerződés hatályán kívül eső kiegészítő eljáráson keresztül tartottak és amely hozzájárult az atomsorompó-szerződés megerősítéséhez azáltal, hogy növelte a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló elemének hitelességét – hivatalos előrelépés történt a civil felhasználású hasadóanyagok biztosítása terén, de az együttműködés Oroszország általi elutasítása, valamint az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatainak romlása veszélyezteti a hasadóanyagok biztosítására és csökkentésére irányuló további erőfeszítéseket;

J.  mivel a nukleáris anyagok fizikai védelméről szóló egyezmény egy olyan jogi kötelező erővel rendelkező nemzetközi eszköz a nukleáris anyagok fizikai védelmének területén, amely intézkedéseket állapít meg a nukleáris anyagokkal összefüggő jogsértések megelőzésére, felfedésére és szankcionálására vonatkozóan;

K.  mivel Oroszországban és az Egyesült Államokban továbbra is folyamatban van az új START-szerződés végrehajtása, amely 2021-ban hatályát veszti, hacsak a két fél azt meg nem hosszabbítja; mivel Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke 2013-as berlini beszédében nagy horderejű javaslatot tett a nukleáris robbanófejek csökkentésére, amit 2016-ban Washingtonban megismételt; mivel az új START-szerződést követő egyezményről szóló tárgyalások megkezdésére irányuló kezdeményezéseket az Orosz Föderáció nem viszonozta, és még nem tárgyaltak az új START-szerződést követő megállapodásról, amely foglalkozna a nem stratégiai és stratégiai nukleáris fegyvereknek a megszüntetésüket célzó csökkentésével;

L.  mivel a nukleáris fegyverekkel végzett kísérleti robbantások és/vagy bármely egyéb nukleáris robbantás fenyegetést jelent a nemzetközi békére és biztonságra nézve, és akadályozza a globális nukleáris leszerelést és az atomsorompó-rendszert; mivel az Átfogó Atomcsend Szerződés (CTBT) a nukleáris fegyverekkel végzett kísérletek betiltásának leghatékonyabb eszköze; mivel 2016 a CTBT aláírásra való 1996. szeptember 24-i megnyitásának 20. évfordulója;

M.  mivel a nukleáris fegyverektől, valamint minden más tömegpusztító fegyvertől mentes közel-keleti övezet 2012 decemberéig – az atomsorompó-szerződés részes feleinek a 2010. évi felülvizsgálati konferencián kötött, konszenzuson alapuló megállapodásaival összhangban – történő létrehozásáról szóló konferenciára az összehívására irányuló erőfeszítések ellenére nem került sor;

N.  mivel a NATO 2010-es stratégiai koncepciója és a 2012-es elrettentési és védelmi helyzetkép a NATO-t a nukleáris fegyverektől mentes világ létrehozásához szükséges feltételek megteremtése mellett kötelezi el; mivel a NATO nukleáris megosztási és kétoldalú megállapodásai keretében megközelítőleg 150–200, az Egyesült Államok tulajdonában lévő, közepes hatótávolságú, taktikai vagy szubstratégiai nukleáris fegyvernek tekinthető nukleáris szabadesésű bomba továbbra is a NATO nukleáris fegyverekkel nem rendelkező öt tagállama (Belgium, Németország, Olaszország, Hollandia és Törökország) kezében van, és mivel e fegyvereket a NATO jelenlegi politikájával összhangban telepítették ezen országokba;

O.  mivel az Egyesült Államok Törökországba telepített atomfegyvereinek biztonságát az İncirlik légitámaszponttól nem messze dúló szíriai fegyveres konfliktus következtében, valamint a 2016. július 15-i sikertelen puccskísérlet során és azt követően az İncirlik légitámaszponton és környékén lezajlott események miatt fokozott figyelem kíséri;

P.  mivel 2015. december 5-én volt a budapesti megállapodás aláírásának 20. évfordulója; mivel Ukrajna tiszteletben tartotta a megállapodás valamennyi rendelkezését, és előremutató álláspontot képviselt a nukleáris leszereléssel és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásával kapcsolatban, szemben az Orosz Föderációval, amely Ukrajna területe egy részének (a Krím félsziget) elfoglalása és a Kelet-Ukrajnában indított fegyveres agresszió által megszegte kötelezettségvállalásait; mivel ez veszélyes precedenst teremtett, hiszen egy olyan állam, amely – Ukrajna azon döntésére válaszul, hogy nukleáris fegyverekkel nem rendelkező államként csatlakozik az atomsorompó-szerződéshez – garantálta Ukrajna biztonságát, megsértette az ország szuverenitását és területi integritását, továbbá aláásta a nukleáris fegyverekkel rendelkező államok által nyújtott negatív biztonsági garanciák eszközének hitelét és általánosságban jelentősen károsította azt, továbbá kárt okozott az atomsorompó-szerződésnek, valamint annak az elképzelésnek, hogy a globális nukleáris leszerelést és az atomfegyverek elterjedésének megakadályozását a nemzetközi jogon és többoldalú szerződéseken alapulva elő lehet mozdítani; mivel súlyosan aggasztónak találja, hogy magas rangú orosz tisztviselők fenyegető hangvételű nyilatkozatai szerint Oroszországnak joga van nukleáris fegyvereket telepíteni és állomásoztatni a Krím félszigeten, ami globális következményekkel járna; mivel aggasztónak találja a 2014. decemberi új orosz katonai doktrínát, amely lehetővé teszi nukleáris fegyverek használatát nukleáris fegyverekkel nem rendelkező országgal szemben;

Q.  mivel Oroszország Iskander típusú, nukleáris fegyverek hordozására képes, rövid hatótávolságú rakétákat telepített Kalinyingrádba, illetve gyakorlatokat és átrepüléseket végez nukleáris fegyverek hordozására képes rendszerekkel, és mivel az orosz vezetés által a nukleáris elrettentés jelentőségéről tett nyilatkozatok, valamint Oroszország arra irányuló döntése, hogy felfüggeszti az Egyesült Államokkal 2000-ben kötött, a plutónium megsemmisítéséről és igazgatásáról szóló megállapodást, növelték az azzal kapcsolatos aggodalmakat, hogy Oroszország fokozottan támaszkodik nukleáris fegyverekre;

R.  mivel az Unió fontos szerepet játszik az Iránnal megegyezésben kidolgozott átfogó közös cselekvési terv részes feleként, és többek között teljes jogú tagja a megállapodás végrehajtását felügyelő vegyes bizottságnak;

S.  mivel a KNDK 2016. szeptember 9-én, mindössze hónapokkal a 2016. január 6-i kísérlet után végrehajtotta ötödik nukleáris kísérletét; mivel ez a KNDK által „sikeres hidrogénbomba-kísérletnek” nevezett kísérlet egyértelműen sérti az országnak az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozataiban foglalt kötelezettségeit, illetve a két Korea közötti nukleáris leszerelésről szóló 1992. évi nyilatkozatot, amely kimondja, hogy a két Korea nem fejleszt ki és nem birtokol nukleáris fegyvereket; mivel bármely tömegpusztító fegyver – de különösen az atomfegyverek és hordozóeszközeik – elterjedése fenyegetést jelent a nemzetközi békére és biztonságra nézve; mivel a KNDK 2003-ban bejelentette, hogy kilép az atomsorompó-szerződésből, 2006 óta nukleáris kísérleteket hajt végre, 2009-ben pedig hivatalosan bejelentette, hogy elrettentés céljából atomfegyvert fejlesztett ki, ami azzal jár, hogy a KNDK fokozott fenyegetést jelent északkelet-ázsiai szomszédaira, valamint a regionális és a nemzetközi békére és biztonságra nézve;

T.  mivel a 2003-as európai biztonsági stratégia szerint a tömegpusztító fegyverek elterjedése a biztonságunk elleni egyik lehető legsúlyosabb fenyegetés, a tömegpusztító fegyverekkel folytatott fegyverkezési versenyt is beleértve, és az EU elkötelezett a többoldalú szerződéses rendszerek egyetemes betartásának elérése és a szerződések, valamint ellenőrzésre vonatkozó rendelkezéseik megerősítése mellett; mivel a 2016. évi uniós globális stratégia egyáltalán nem említi a tömegpusztító fegyvereket, az atomfegyverek elterjedésének megakadályozását és a fegyverzet-ellenőrzést;

U.  mivel az Unió az atomsorompó-szerződés 2015. évi felülvizsgálati konferenciáját megelőző időszakban sajnálatos módon nem tudott közös álláspontot kialakítani a nukleáris leszerelést illetően, első alkalommal ismerve el, hogy „eltérő álláspontok” fogalmazódtak meg az atomfegyverek által okozott következményekkel kapcsolatban; mivel az említett konferencián a tömegpusztító fegyverektől mentes közel-keleti övezet létrehozására irányuló regionális erőfeszítések folytatásával kapcsolatos véleménykülönbségek miatt nem sikerült záró dokumentumot elfogadni;

V.  mivel az Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy minden rendelkezésre álló megfelelő eszközt felhasznál a globális szinten aggodalmat keltő proliferációs programok megakadályozása, elhárítása, megállítása – és amennyiben lehetséges, felszámolása – érdekében, ahogyan azt a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni, az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott uniós stratégia egyértelműen kijelenti, és mivel biztosította a nonproliferációval foglalkozó európai független szellemi műhelyek szorosabb együttműködését az európai uniós Nonproliferációs Konzorcium keretében;

W.  mivel fontos a civil társadalom e nemzetközi folyamatba történő bevonásának átlátható módon történő támogatása és erősítése;

1.  mély aggodalmát fejezi ki egyrészt amiatt, hogy romlik a biztonsági helyzet az Európai Unió szomszédságában és azon túl, ami ahhoz vezethet, hogy elrettentés céljából ismét megindul a nukleáris fegyverkezés az állami és nem állami szereplők körében, másrészt a leszerelésre és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására irányuló tényleges lépések végrehajtásának elmaradása miatt;

2.  felszólítja az atomfegyverrel rendelkező összes államot, hogy hozzanak konkrét ideiglenes intézkedéseket az atomfegyverek felrobbanása kockázatának csökkentésére, többek között az atomfegyverek készenléti állapotának csökkentésével és az atomfegyverek hadrendből való kivonásával és raktárakban való elhelyezésével, az atomfegyverek szerepének katonai doktrínájukban való visszaszorításával, valamint minden típusú atomfegyver számának gyors csökkentésével;

3.  mély aggodalmát fejezi ki a közepes hatótávolságú nukleáris erőkről szóló szerződés (INF szerződés) lehetséges megsértései miatt;

4.  mélységes aggodalmát fejezi ki az Oroszország hozzáállása miatt megnövekedett nukleáris fenyegetés okán, amelynek világszinten hatása van a biztonságra, a stabilitásra és a kiszámíthatósára, valamint az Oroszország és a NATO közti kapcsolat romlása miatt, ideértve a közepes hatótávolságú nukleáris erőkről szóló szerződés (INF) esetleges megsértéseit, továbbá az atomfegyverek használatának fokozott hajlandóságára, illetve az atomfegyverek további európai területekre történő esetleges telepítésének mérlegelésére vonatkozó nyilatkozatokat; felhívja a figyelmet arra, hogy az orosz katonai gyakorlatok nukleáris fegyverek Lengyelország ellen történő bevetését modellezik, és mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Oroszország Iskander típusú nukleáris rakétavédelmi rendszereket telepített az uniós tagállamokkal, Lengyelországgal és Litvániával határos Kalinyingrád területére; emlékeztet arra, hogy a Nemzetközi Bíróság 1996-os tanácsadó véleményében úgy határozott, hogy a jelenleg érvényes nemzetközi jog értelmében nem lehet „végleges következtetésre jutni arról, hogy jogszerű vagy jogszerűtlen-e atomfegyvereknek valamely rendkívüli önvédelmi helyzetben lévő állam általi használata”;

5.  támogatja a 2016-os nukleáris biztonsági csúcstalálkozót, elismerve, hogy a nukleáris anyagok engedély nélküli kereskedelme és használata közvetlen és súlyos fenyegetést jelent a világ biztonságára, és várakozással tekint valamennyi fegyverkezésre alkalmas anyag teljes körű nyomon követésének és fizikai biztosításának elérése elé;

6.  üdvözli az ENSZ nyitott munkacsoportja (OEWG) munkájának befejezését, amely az ENSZ Közgyűlés 70/33. számú határozatának megfelelően előmozdította a többoldalú nukleáris leszerelés ügyét; üdvözli az OEWG zárójelentésében szereplő és 2016. augusztus 19-én széles körű támogatással elfogadott, az ENSZ Közgyűléséhez intézett azon ajánlást, hogy 2017-ben hívjon össze egy valamennyi állam előtt nyitva álló konferenciát egy, a nukleáris fegyverek betiltását célzó, jogilag kötelező érvényű eszköz megvitatása érdekében, melynek végső célja a nukleáris fegyverek teljes körű megsemmisítése lenne; elismeri, hogy ez meg fogja erősíteni az atomfegyverek elterjedésének megakadályozására és a leszerelésre irányuló célkitűzéseket és kötelezettségeket, amelyeket az atomsorompó-szerződés tartalmaz, valamint segíteni fogja a globális biztonság és a nukleáris fegyverektől mentes világ létrehozásához szükséges feltételek kialakítását;

7.  felkéri az uniós tagállamokat, hogy támogassák a konferencia összehívását 2017-ben és konstruktív módon vegyenek részt annak folyamatában, és felhívja Federica Mogherini alelnököt/főképviselőt és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy konstruktív módon járuljanak hozzá a 2017. évi tárgyalási konferencia folyamatához;

8.  emlékeztet az Átfogó Atomcsend-szerződés (CTBT) 1996. szeptember 24-i aláírásra való megnyitásának 20. évfordulójára, és hangsúlyozza, hogy az egyetemes és nemzetközileg és hatékonyan ellenőrizhető atomcsend-szerződés a leghatékonyabb módja a nukleáris fegyverekkel végzett kísérleti robbantások és egyéb nukleáris robbantások betiltásának;

9.  sürgeti a CTBT II. mellékletében felsorolt fennmaradó államokat, amelyek ratifikálására szükség van a CTBT hatálybalépéséhez, hogy a megújult sürgősséget tekintetbe véve minél hamarabb írják alá és ratifikálják a szerződést, hogy ez az alapvető nemzetközi eszköz további késlekedés nélkül teljes joghatással bírjon; ebben a tekintetben üdvözli az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2310 (2016) sz. határozatának elfogadását;

10.  nagyra értékeli az Átfogó Atomcsend-szerződés Szervezete (CTBTO) Előkészítő Bizottsága által annak hatékony nemzetközi nyomon követési rendszerének befejezése és működtetése terén elért jelentős előrelépést, amely bizalomerősítő intézkedésként még a szerződés hatályba lépése nélkül is hozzájárul a regionális stabilitáshoz, erősíti a nukleáris nonproliferációs és leszerelési rendszert, és további tudományos és polgári előnyökkel jár az államok számára; kifejezi azon meggyőződését, hogy a nyomonkövetési rendszer folyamatos működtetéséhez a CTBTO Előkészítő Bizottsága továbbra is az államok finanszírozási hozzájárulásaira fog támaszkodni;

11.  helyteleníti, hogy minden ellenkező remény ellenére az atomfegyverek újra megjelennek az atomfegyverrel rendelkező államok stratégiai tervezésében; szorgalmazza a párbeszéd elmélyítését valamennyi atomfegyverrel rendelkező állammal egy olyan közös menetrend érdekében, amelynek célja a nukleáris robbanófejkészletek fokozatos csökkentése; különösen támogatja az USA és Oroszország lépéseit a már telepített atomfegyvereik számának az új START-szerződés szerinti csökkentésére;

12.  sajnálja e tekintetben, hogy az új START 2011-es hatálybalépése óta nincsenek további tárgyalások a telepített és nem telepített nukleáris robbanófejek, többek között a szubstratégiai nukleáris fegyverek sürgősen szükséges csökkentéséről, beleértve az Egyesült Államok és Oroszország által korábban elfogadott intézkedéseket a nem stratégiai és szubstratégiai besorolású rövid hatótávolságú és taktikai fegyverek számának csökkentéséről;

13.  elismeri, hogy a rövid hatótávolságú, hadszíntéri, szubstratégiai megjelölésű nukleáris robbanófejek Európa területéről történő kölcsönös és egyidejű eltávolítása pozitívan járulhatna hozzá további nukleáris fegyverektől mentes övezetek feltételeinek megteremtéséhez, ezáltal hozzájárulva az atomsorompó-szerződésben foglalt nonproliferációs és leszerelési kötelezettségek teljesítéséhez, és eközben precedenst teremtve a további nukleáris leszerelés tekintetében;

14.  az atommentes világ felé vezető pozitív lépésként méltatja az atommentes övezetek létrehozását; e tekintetben úgy véli, hogy önkéntes megállapodáson alapuló atommentes övezet létrehozása a Közel-Keleten a tartós és átfogó béke elérésének alapvető fontosságú eleme lenne a régióban; súlyos csalódottságának ad hangot ezzel kapcsolatban amiatt, hogy nem került sor az atomsorompó-szerződésben foglaltak szerint a tömegpusztító fegyverektől mentes közel-keleti övezet létrehozásáról szóló 2012-es konferencia megrendezésére;

15.  támogatja a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) mandátumának megerősítésére irányuló további erőfeszítéseket, beleértve a NAÜ biztosítéki megállapodásaihoz csatolt kiegészítő jegyzőkönyvek általános érvényűvé tételét, valamint a bizalomépítő intézkedések kidolgozását célzó egyéb lépéseket; támogatja annak biztosítását, hogy elégséges erőforrások álljanak a NAÜ rendelkezésére ahhoz, hogy elláthassa fontos feladatát a nukleáris tevékenységek biztonságossá tétele terén; előrelépést sürget az atomsorompó-szerződés felülvizsgálati konferenciáját előkészítő bizottság 2017. évi ülése, illetve a nukleáris leszerelésről szóló 2018. évi magas szintű konferencia során;

16.  üdvözli a P5+1-ek és Irán között Irán nukleáris ambícióiról kötött megállapodást, és az átfogó közös cselekvési terv (JCPOA) maradéktalan végrehajtásának biztosítása érdekében ösztönzi a felek közötti folyamatos együttműködést; meggyőződése, hogy a JCPOA – közismert nevén: az iráni nukleáris megállapodás – a multilaterális diplomácia és különösen az európai diplomácia jelentős eredménye, amelynek nemcsak az EU-iráni kapcsolatok számottevő javulását kell lehetővé tennie, hanem a stabilitás előmozdítását is az egész régióban; véleménye szerint az összes fél felelős a megállapodás szigorú és maradéktalan végrehajtásáért; üdvözli a Közös Bizottság létrejöttét, amelyben Irán és az E3/EU+3 (Kína, Franciaország, Németország, az Oroszországi Föderáció, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok képviselői, valamint az alelnök/főképviselő) vesznek részt; teljes mértékben támogatja az alelnököt/főképviselőt a JCPOA égisze alatt létrehozott Közös Bizottság koordinátori szerepében, és meggyőződése, hogy a JCPOA szigorú és teljes végrehajtása továbbra is rendkívül fontos;

17.  elítéli a KNDK által végrehajtott legutóbbi nukleáris kísérleteket, valamint azt, hogy az ország elutasítja az ENSZ Biztonsági Tanácsa különböző határozatait, köztük a legutóbbi, 2016. március 2-i (2070. sz.) határozatot; sürgeti a KNDK-t, hogy tartózkodjon a további provokatív fellépéstől, teljes, ellenőrizhető és visszafordíthatatlan módon állítsa le nukleáris és ballisztikusrakéta-programját, hagyjon fel minden kapcsolódó tevékenységgel, és azonnal teljesítse nemzetközi kötelezettségeit, ideértve az ENSZ Biztonsági Tanácsának és a NAÜ kormányzótanácsának határozatait, valamint a leszereléssel és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásával kapcsolatos egyéb nemzetközi előírásokat, és térjen vissza a tárgyalóasztalhoz; felszólítja a KNDK-t, hogy haladéktalanul írja alá és erősítse meg az Átfogó Atomcsend Szerződést; megerősíti, hogy diplomáciai és politikai megoldást szeretne találni a KNDK-val kapcsolatos nukleáris kérdésre, és támogatja a hatoldalú megbeszélések újrakezdését; sürgeti Kínát, hogy gyakoroljon nagyobb nyomást a KNDK-ra;

18.  üdvözli, hogy a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló záradékokat iktattak be a harmadik országokkal kötött uniós egyezményekbe és cselekvési tervekbe; hangsúlyozza, hogy ezen intézkedéseket az EU valamennyi partnerországának kivétel nélkül végre kell hajtania;

19.  üdvözli az EU globális stratégiájának benyújtását, és sürgeti az EKSZ-t, hogy ennek nyomán tegye naprakésszé és bővítse ki a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló 2003-as uniós stratégiát és a fellépés új irányairól szóló 2009-es dokumentumot, figyelembe véve a fent ismertetett kérdéseket és problémákat annak érdekében, hogy az EU a többoldalú nukleáris leszerelési és nonproliferációs megállapodások megerősítésének és előmozdításának hajtóerejévé váljon;

20.  üdvözli az e témákkal kapcsolatos rendszeres együttműködést az EU Nonproliferációs Konzorciuma és más civil társadalmi szervezetek és agytrösztök keretein belül, és felkéri az EKSZ tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáért és leszereléséért felelős főtanácsadója által irányított uniós Nonproliferációs Konzorciumot, hogy bővítse ki napirendjét, és vegye fel arra a leszerelést is;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a tagállamoknak, a Bizottság alelnökének/az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ leszerelési ügyekért felelős főképviselőjének, az Átfogó Atomcsend-szerződés Szervezetének és a NAÜ főigazgatójának, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsa öt állandó tagja parlamentjeinek.

(1) HL C 440., 2015.12.30., 97. o.
(2) HL C 349. E, 2010.12.22., 77. o.
(3) HL L 196., 2012.7.24., 67. o.


Európai önkéntes szolgálat
PDF 265kWORD 44k
Az Európai Parlament 2016. október 27-i állásfoglalása az európai önkéntes szolgálatról és az önkéntesség előmozdításáról Európában (2016/2872(RSP))
P8_TA(2016)0425RC-B8-1126/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács 2009. november 27-i határozatára az aktív polgárságot előmozdító önkéntes tevékenységek európai évéről (2011)(1),

–  tekintettel „Az önkéntesség szerepéről az EU szakpolitikáiban: határokon átnyúló önkéntes tevékenységek elismerése és ösztönzése az EU-ban”című, 2011. szeptember 20-i bizottsági közleményre (COM(2011)0568),

–  tekintettel az önkéntesség 2011-es európai éve szövetségének (EYV 2011 Alliance) az európai önkéntességre vonatkozó politikai menetrendjére,

–  tekintettel a nem formális és az informális tanulás érvényesítéséről szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlásra(2),

–  tekintettel az „Önkéntesség és önkéntes tevékenység Európában” című, 2013. december 10-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által az önkéntes munka felméréséről szóló kézikönyvében (2011) az önkéntes munka definíciójára tett javaslatra;

–  tekintettel „A határokon átnyúló önkéntes tevékenységek elismerése és ösztönzése az EU-ban” című, 2012. június 12-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a gazdasági és társadalmi kohézió előmozdítása érdekében vállalt önkéntesség szerepéről szóló, 2008. április 22-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az önkéntesek jogairól és feladatköreiről szóló európai chartára(6),

–  tekintettel az önkéntességről és az európai önkéntes szolgálatról a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000107/2016 – B8-1803/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  emlékeztetve arra, hogy 2016-ban az európai önkéntes szolgálat 20. évfordulóját ünnepli, valamint hogy e 20 év folyamán 100 000 önkéntest támogatott;

B.  hangsúlyozva, hogy az önkéntesség európai éve (2011), amelyet az Európai Parlament határozottan támogatott, nagyszerű politikai lehetőséget kínált az európai önkéntesség hozzáadott értékének kiemelésére, és most, öt évvel később, az Európai Parlamentnek mérlegre kell tennie azokat a hatásokat, amelyeket az önkéntesség európai éve (2011) gyakorolt a szakpolitikák kialakításához biztosított hozzáadott érték tekintetében, és meg kell fontolnia azt, hogy az önkéntesség miként épül be a kulcsfontosságú európai programokba – mint például az Erasmus+ programba és az európai önkéntes szolgálatba;

C.  emlékeztetve arra, hogy az önkéntesség európai éve (2011) lendületet adott és háttérrel szolgált az önkéntesség számos nemzeti és jogi keretének létrehozásához és/vagy felülvizsgálatához Európa-szerte; hangsúlyozva azonban, hogy Európában még mindig nincs az önkéntességre vonatkozó, összehangolt szakpolitika, egységes kapcsolattartó ponttal az uniós intézményekben;

D.  emlékeztetve arra, hogy az önkéntességet az emberek saját szabad akaratukból, saját választásuk és motivációjuk eredményeként vállalják, pénzügyi haszonszerzés szándéka nélkül; hangsúlyozva, hogy az önkéntességet a szolidaritáshoz vezető útként, illetve az emberi, társadalmi és környezetvédelmi szükségletek és problémák kezelési módjaként lehet meghatározni;

E.  mivel az önkéntesség az aktív polgári szerepvállalás és a demokrácia, valamint a személyes fejlődés egyik fontos vetülete, amelynek keretében olyan európai értékek jelennek meg, mint a szolidaritás és a megkülönböztetésmentesség, és amely ezenfelül hozzájárul a részvételi demokrácia fejlesztéséhez és az emberi jogok Európai Unión belül és kívül történő előmozdításához;

F.  hangsúlyozva, hogy az önkéntesség értéket képvisel és fontos, mint a szolidaritás egyik leginkább látható kifejeződése, amely előmozdítja és elősegíti a társadalmi befogadást, társadalmi tőkét épít és hatást gyakorol a társadalom átalakítására, valamint mivel az önkéntesség hozzájárul mind a jól működő civil társadalom fejlődéséhez, amely kreatív és innovatív megoldásokat kínálhat a közös kihívásokra, mind a gazdasági növekedéshez, továbbá mivel az önkéntességet emiatt konkrét és célozott módon érdemes mérni, mind a gazdasági, mind a társadalmi tőke vonatkozásában;

G.  emlékeztetve arra, hogy a támogató környezet döntő szerepet játszik annak biztosításában, hogy több európai polgár vegyen részt önkéntességben, így garantálva az önkéntességi infrastruktúra, így az önkénteseket alkalmazó szervezetek méltányos finanszírozását, hogy maguk az önkéntesek és az általuk végzett tevékenységek részesüljenek támogatásban;

H.  hangsúlyozva, hogy az önkéntesség olyan támogatási mechanizmusok és/vagy megfelelő szervezeti struktúrák együttes alkalmazását követeli meg, amelyek az önkéntesekre és az önkéntességre vonatkozó jogokat és kötelezettségeket állapítanak meg;

I.  hangsúlyozva, hogy mindenki egyforma hozzáférésre jogosult az önkéntességi lehetőségekhez, és mindenkit megillet a védelem a megkülönbözetés valamennyi formájával szemben, és mindenki számára biztosítani kell a jogot, hogy önkéntes tevékenységét össze tudja hangolni magánéletével és munkájával annak érdekében, hogy önkéntes tevékenysége során bizonyos rugalmasságra tehessen szert;

J.  hangsúlyozza, hogy az önkéntesség társadalmi és gazdasági értékének elismerése döntő fontosságú annak érdekében, hogy valamennyi érdekelt fél megfelelő ösztönözésben részesüljön, ezáltal növelve az önkéntesség mennyiségét, minőségét és hatását;

K.  emlékeztet az európai önkéntesség fővárosa versenyre, amely Európa-szerte elismeri a településeknek a területükön tevékenykedő önkéntesek elismerése és támogatása tekintetében elért eredményeit;

L.  hangsúlyozva, hogy az új Erasmus+ program továbbra is lehetőséget biztosít önkéntes projektek finanszírozására és támogatására, nevezetesen az európai önkéntes szolgálat program révén, és hogy a DG ECHO létrehozta az EU Segítségnyújtó Önkéntesek programját, amely humanitárius segítségnyújtási projektekben nyújt gyakorlati támogatást; elismerve, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó új uniós többéves pénzügyi keret uniós forrásokat biztosít az önkéntességnek, többek között a jelenleg a DG HOME által kezelt és az önkéntességet prioritásként tekintő „Európa a polgárokért” program révén; megjegyzi azonban, hogy az önkéntes szervezetek továbbra is csak rendkívül korlátozott mértékben férnek hozzá a nagyobb uniós alapokhoz, így az európai strukturális és beruházási alapokhoz is;

M.  mivel az EU válasza a jelenlegi menekültügyi válságra megmutatta és egyben láthatóvá tette, mennyire fontos szerepet játszanak az önkéntesek, milyen módon testesítik meg az európai értékeket, hogyan járulnak hozzá az ellenálló képességhez, továbbá hogy rugalmas és pragmatikus megoldásokkal tudnak szolgálni a közös kihívásokra;

1.  elismeri, hogy az önkéntesség a szolidaritás, a szabadság és a felelősség kifejeződése, amely hozzájárul az aktív polgári szerepvállaláshoz és a személyes emberi fejlődéshez, továbbá a társadalmi befogadás és a kohézió, valamint a képzés, az oktatás és a kultúrák közötti párbeszéd nélkülözhetetlen eszköze, ugyanakkor jelentősen hozzájárul az európai értékek terjesztéséhez; hangsúlyozza, hogy hasznát akkor is elismerik, amikor az önkéntes munkát a harmadik országokkal való kölcsönös megértés és a kultúrák közötti kapcsolatok előmozdítását célzó stratégiai eszközként használják;

2.  rámutat annak fontosságára, hogy biztosított legyen az önkéntes fellépések olyan európai kerete, amely azonosítja a jogokat és kötelezettségeket, és amely elősegíti a mobilitást és a készségek elismerését; arra ösztönzi azokat a tagállamokat, amelyeknek még meg kell határozniuk az önkéntesekre vonatkozó jogi környezetet, hogy használják az európai önkéntességre vonatkozó szakpolitikai menetrendben és az önkéntesek jogairól és feladatköreiről szóló európai chartában megfogalmazott ajánlásokat;

3.  ösztönzi a tagállamokat, hogy a 2012. évi tanácsi ajánlás keretében hajtsanak végre konkrét érvényesítő eljárásokat a készségek és tapasztalatok jobb megértése és összehasonlíthatósága biztosítása érdekében; kéri, hogy az európai készségútlevéllel és az Europass-szal kapcsolatos valamennyi jövőbeli kezdeményezés során helyezzenek nagyobb hangsúlyt az önkéntességre, mint informális és nem formális tanulásra; emlékeztet, hogy az önkéntesség segít az embereknek olyan készségeket és kompetenciákat elsajátítani, amelyek megkönnyítik a munkaerőpiacra való belépésüket; hangsúlyozza, hogy az önkénteseket nem szabad helyettes munkaerőnek tekintetni, illetve akként használni;

4.  megjegyzi, hogy Európában csaknem 100 millió, valamennyi korcsoporthoz tartozó polgár tevékenykedik önkéntesként, és munkájuk az EU GDP-je mintegy 5%-ának megtermeléséhez járul hozzá; felhívja a Bizottságot, hogy az önkénteseket nagyobb mértékben középpontba állító politikaformálás révén vegye figyelembe az önkéntesek által biztosított termékek és szolgáltatások gazdasági értékét;

5.  javasolja, hogy támogassák és hajtsák végre azt az elképzelést, hogy az önkéntesként eltöltött idő beszámítható legyen az uniós támogatások társfinanszírozásába, amint azt a Bizottság az új költségvetési rendeletre vonatkozó javaslatában ajánlotta;

6.  felszólítja az Eurostatot, hogy támogassa ebben a tagállamokat annak biztosítása érdekében, hogy összehasonlítható adatokat gyűjtsenek Európában, valamint hogy dolgozzon ki az önkéntesség társadalmi hatásának mérésére szolgáló, az EU egészére kiterjedő mutatókat és módszertanokat; sürgeti a tagállamokat, hogy fogadják el a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által kidolgozott rendszert az önkéntesség gazdasági értékének mérésére;

7.  ösztönzi azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy hozzanak létre megfelelően finanszírozott, nemzeti önkéntes szolgálati rendszereket, és javítsák az önkéntességi lehetőségekkel kapcsolatos minőségi információkhoz való hozzáférést országos és helyi szinten egyaránt, különös tekintettel a meglévő információs hálózatokra és az egymás közti tájékoztatásnyújtásra, valamint felhívja a tagállamokat országos polgári szolgálati központok létrehozására, amelyek emellett minden korosztály számára hirdetnék a nemzetközi önkéntes lehetőségeket;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő egy összehangoltabb európai önkéntességi szakpolitika kialakítását egy egységes bizottsági kapcsolattartó pont létrehozása érdekében, amely kapcsolatot teremtene az egyedi kezdeményezések és programok között és javítaná az önkéntességi programokhoz való hozzáférést;

9.  kéri a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a nemzeti önkéntes szolgálat, a polgári szolgálat és a szolidaritási hadtest rendszeréről, valamint a potenciális önkéntesek lehetőségeiről az egyes tagállamokban, hogy könnyebbé váljon a kölcsönös megértés és a bevált gyakorlatok terjedése, valamint egy, a meglévő önkéntességi lehetőségeket kiegészítő, európai polgári szolgálat létrehozásának lehetőségéről – mindezt az európai polgárság erősítésének céljával;

10.  tudomásul veszi a Bizottság egy új, európai ifjúsági önkéntességi kezdeményezés, az úgynevezett EU Szolidaritási Hadtest létrehozására irányuló elképzelését; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje e kezdeményezés hozzáadott értékét, mely a civil társadalom által végzett munkához való hozzájárulást célozza, valamint hogy gondoskodjon arról, hogy a Szolidaritási Hadtest kialakításakor az önkéntes szervezetek is szerepet kapjanak; véleménye szerint továbbá biztosítani kell, hogy annak végrehajtása ne veszélyeztesse a más programokra már elkülönített forrásokat;

11.  támogatja a Bizottságot és a tagállamokat az európai önkéntes szolgálat 20. évfordulójának megünneplésében; ragaszkodik ahhoz, hogy az európai önkéntes szolgálat az abban szerepet vállaló egyének és szervezetek, valamint az egész társadalom javát szolgálja, és hogy az európai önkéntes szolgálatnak erősítenie kell az Erasmus+ program polgári szerepvállalási dimenzióját; hangsúlyozza, hogy az európai önkéntes szolgálatot népszerűsíteni kell a fiatalok, különösen az önkéntesség és a mobilitás iránt még nem érdeklődő fiatalok körében, motiválva őket és megváltoztatva hozzáállásukat, az idősebb nemzedékeket sem kizárva, hiszen ők is fontos szerepet játszhatnak, például mentorként;

12.  ösztönzi a tagállamokat, hogy hogy az ifjabb nemzedékek szolidaritásra és a polgári szerepvállalásra történő nevelésének eszközeként oktatási és képzési rendszereikben népszerűsítsék az európai önkéntes szolgálatot;

13.  hangsúlyozza, hogy az európai önkéntes szolgálat minőségi önkéntes helyek kínálatán alapul, és tiszteletben tartja az önkéntesekre vonatkozó chartát és a tanulói mobilitás minőségi chartájának elveit, továbbá hogy az európai önkéntes szolgálatnak olyan struktúrán kell alapulnia, amely ösztönzi, hogy az önkéntes szervezetek fogadószervezetekké váljanak, ezáltal biztosítva számukra megfelelő támogatást és képzést, ugyanakkor megerősítve azon koordináló szervezetek szerepét, amelyek nagyszámú fogadószervezetet támogatnak, például az adminisztrációt és a képzést illetően;

14.  emlékeztet arra, hogy az európai önkéntes szolgálatnak lehetővé kell tennie a programhoz való gyors és könnyű hozzáférést, és ezért felszólít a jelenlegi jelentkezési rendszerek egyszerűsítésére;

15.  hangsúlyozza, hogy a külföldi önkéntesség során való tapasztalatszerzést követően meg kell erősíteni a nyomon követést és a helyi dimenziót posztorientációs és posztintegrációs képzés formájában nyújtott támogatás révén, melyet nem csupán az indulás előtt, hanem a visszatérés után is biztosítanak;

16.  sürgeti a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, hogy tegyenek elérhetővé megfelelő forrásokat, egyszerűsítsék az adminisztratív eljárásokat és nyújtsanak adókedvezményt az önkéntes szervezetek és hálózatok, különösen a kisméretű és korlátozott eszközökkel rendelkező szervezetek számára;

17.  hangsúlyozza, hogy minőségi mentorálást kell biztosítani a teljes folyamat során az önkéntesek felelős irányítása révén és azáltal, hogy felhívják az önkéntesek figyelmét a szervezettel és a közösséggel szembeni saját felelősségükre;

18.  kéri, hogy a Bizottság az önkéntesség szociális, emberi és állampolgári értékeit középpontba helyezve javítsa és alakítsa át az európai önkéntes szolgálattal kapcsolatos kommunikációs stratégiát;

19.  hangsúlyozza, hogy az önkéntesség szerepet játszik az aktív időskorban, és az önkéntes tevékenységek európai éve (2011) és az aktív időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve (2012) által adott lendületet kihasználva erősíti mind a fiatal, mind az idős polgároknak a polgári szerepvállalás terén betöltött szerepét;

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 17., 2010.1.22., 43. o.
(2) HL C 398., 2012.12.22., 1. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0549.
(4) HL C 332. E, 2013.11.15., 14. o.
(5) HL C 259. E, 2009.10.29., 9. o.
(6) http://ec.europa.eu/citizenship/pdf/volunteering_charter_en.pdf


Az EU 2013–2015 közötti időszakra szóló ifjúsági stratégiája
PDF 426kWORD 62k
Az Európai Parlament 2016. október 27-i állásfoglalása az EU 2013–2015 közötti időszakra szóló ifjúsági stratégiájának értékeléséről (2015/2351(INI))
P8_TA(2016)0426A8-0250/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 14., 15., 21., 24. és 32. cikkére,

–  tekintettel az „Erasmus+” elnevezésű uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról, valamint az 1719/2006/EK, az 1720/2006/EK és az 1298/2008/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1288/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a Tanács állásfoglalására a 2016–2018-as időszakra szóló uniós ifjúsági munkatervről(2) és 2014. május 20-i állásfoglalására 2014–2015-ös időszakra szóló uniós ifjúsági munkatervről(3),

–  tekintettel a Tanács ifjúsági garanciaprogram létrehozásáról szóló, 2013. április 22-i ajánlására(4),

–  tekintettel a Tanács ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés létrehozásáról szóló, 2013. február 7–8-i következtetéseire(5),

–  tekintettel a Tanács ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretéről (2010–2018) szóló, 2009. november 27-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről („Oktatás és képzés 2020”) szóló, 2009. május 12-i tanácsi következtetésekre(7),

–   tekintettel „Az Erasmus+ program és a szakképzési mobilitás támogatásának más eszközei – az egész életen át tartó tanulás perspektívájából” című, 2016. április 12-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az európai uniós oktatási miniszterek nem hivatalos ülésén, 2015. március 17-én Párizsban elfogadott, a polgári szerepvállalásnak, valamint közös értékeinknek: a szabadságnak, a toleranciának és a megkülönböztetésmentességnek az oktatás által történő előmozdításáról szóló Párizsi Nyilatkozatra,

–  tekintettel a Tanács és a Bizottság 2015. évi, a Tanács által 2015. november 23-án elfogadott közös jelentéstervezetére az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretének végrehajtásáról (2010–2018),

–  tekintettel „A Tanács és a Bizottság 2015. évi közös jelentéstervezete az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretének végrehajtásáról (2010–2018)” című, 2015. szeptember 15-i bizottsági közleményre (COM(2015)0429) és „A nyitott koordinációs módszer ifjúságpolitikai alkalmazásának eredményei, különös tekintettel a második ciklusra (2013–2015)” (SWD(2015)0168) és „A fiatalok helyzete az EU-ban” (SWD(2015)0169) című bizottsági közleményekhez csatolt bizottsági belső munkadokumentumokra,

–   tekintettel a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlásra,

–  tekintettel „A Tanács és a Bizottság 2015. évi közös jelentéstervezete az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének végrehajtásáról (Oktatás és képzés 2020) – Az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés új prioritásai (Oktatás és képzés 2020)” című, 2015. augusztus 26-i bizottsági közleményre (COM(2015)0408),

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel 2013. szeptember 11-i állásfoglalására az EU 2010-2012 közötti időszakra szóló ifjúsági stratégiájának végrehajtásáról(9) és „Az EU ifjúsági stratégiája – befektetés és az érvényesülés elősegítése” című, 2010. május 18-i állásfoglalására(10),

–   tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–   tekintettel az európai uniós ismeretek iskolai elsajátításáról szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a fiatalok vállalkozói készségének oktatás és képzés révén történő előmozdításáról szóló, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a bolognai folyamat végrehajtásának nyomon követéséről szóló, 2015. április 28-i állásfoglalására(13),

–   tekintettel az EU alapvető értékeinek előmozdítása során a kultúrák közötti párbeszéd, a kulturális sokszínűség és az oktatás által játszott szerepről szóló, 2016. január 19-i állásfoglalására(14),

–   tekintettel az Európai Ifjúsági Fórumon bemutatott európai ifjúságpolitikai árnyékjelentésre,

–   tekintettel a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszeréről szóló, 2014. március 10-i tanácsi ajánlásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0250/2016),

A.  mivel a fiatalokat aktívan be kell vonni minden ifjúsági szakpolitika tervezésébe, kifejlesztésébe, végrehajtásába, nyomon követésébe és értékelésébe;

B.  mivel nemzeti és uniós szinten megfelelőbb, hatékonyabb és összehangoltabb ifjúságpolitikákkal és a gazdasági, foglalkoztatási és szociális politikák forrásainak célzottabb felhasználásával kell segíteni és felvértezni a fiatalokat, hogy meg tudják oldani súlyos aktuális problémáikat és kezelni tudják a jövőben előttük álló kihívásokat;

C.  mivel meg kell erősíteni az ifjúságpolitika érvényesülését és az ágazatokon átívelő együttműködést, az EU-n belüli szociális dimenziót, valamint az európai ifjúsági stratégia és az egyéb európai stratégiák (mint például az ifjúságra, oktatási és szakképzési stratégiára, az egészségügyre és foglalkoztatásra vonatkozó stratégiák) közötti szinergiát annak biztosítása érdekében, hogy a jelenlegi és jövőbeni politikai döntéshozatal képes legyen hatékony választ adni a súlyos gazdasági, foglalkoztatási és szociális problémákkal küzdő fiatalok helyzetére és minden igényére, és mivel e tekintetben alapvető fontosságú az ifjúsági szervezetek hozzájárulása a politikai döntéshozatalhoz;

D.  mivel a nyitott koordinációs módszert alkalmazzák az ifjúságpolitikában, a foglalkoztatás területén folytatott európai együttműködés mintájára;

E.  mivel az Erasmus+ program egészének egyik célkitűzése az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés (2010–2018) megújított keretének megvalósításához való hozzájárulás; mivel e tekintetben biztosítani kell az ifjúsági szervezetek projekttámogatáshoz való hozzáférését a megújult Erasmus+ program keretében, illetve a kis projektek támogatásra jogosultsága útjában álló akadályok felszámolását is;

F.  mivel az EU ifjúsági stratégiája (2010–2018) nyolc cselekvési területet határoz meg, melyeken fellépés szükséges: oktatás és képzés, foglalkoztatás és vállalkozói készség, egészség és jólét, részvétel, önkéntes tevékenységek, társadalmi befogadás, az ifjúság és a világ, valamint kreativitás és kultúra;

G.  mivel az EU ifjúsági stratégiájának harmadik és utolsó hároméves ciklusa (2010–2018) minden fiatal, különösen pedig a hátrányos helyzetűek társadalmi befogadására, a demokratikus és civil életben való részvétel erősítésére és a munkaerőpiaci könnyebb átmenetre összpontosít;

H.  mivel az EU ifjúsági stratégiája (2010–2018) hangsúlyozza a döntéshozók és a fiatalok, valamint az ifjúsági szervezetek közötti folyamatos strukturált párbeszéd szükségességét; rámutat ugyanakkor arra, hogy az EU-ban az ifjúsági szervezetek 57%-a úgy véli, hogy a fiatalok tapasztalatait nem veszik figyelembe az ifjúsági szakpolitikák kidolgozási folyamatában;

I.  mivel az ifjúságpolitikának a jogokon kell alapulnia és a fiatalok fejlődését kell támogatnia, úgy biztosítva a fiatalok jogainak és potenciáljának érvényesülését, hogy közben nem bélyegez meg specifikus csoportokat;

J.  mivel fontos hangsúlyozni, hogy a fiatalok sokféleképpen elkötelezik magukat politikai téren, de a választásokon egyre alacsonyabb létszámban vesznek részt;

K.  mivel fontos biztosítani, hogy minden fiatal hozzáférjen a színvonalas – formális és informális – oktatáshoz és képzéshez, tekintve, hogy a napjaink európai fiataljai számos tagállamban magas munkanélküliségi rátákkal, a szegénység és a társadalom perifériájára szorulás fokozott kockázatával szembesülnek, különösen a kevéssé képzett fiatalok, a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok (NEET-ek) a speciális szükségletű személyek, a hátrányos gazdasági-társadalmi hátterűek, az etnikai kisebbségek, a migránsok és menedékkérők, akik nagyobb eséllyel válnak munkanélkülivé és kirekesztetté;

L.  mivel folyamatos erőfeszítésre van szükség a fiatal nők – különösen a szülési szabadságról visszatérők és az egyedülálló anyák – és a fiatal migránsok, az iskolából kimaradók, az alacsony képzettségűek, a fogyatékossággal élő fiatalok és egyáltalán a hátrányos megkülönböztetésnek kitett fiatalok munkaerőpiaci részvétele fokozása érdekében;

M.  mivel az oktatás segíthet a társadalmi szerepvállalás fiatalok általi elutasításának, a fiatalok marginalizálódásának és radikalizálódásának, valamint az ifjúsági munkanélküliségnek a kezelésében, valamint az EU alapját képező fő értékek jelentőségének a fiatalok körében való tudatosításában; mivel a kölcsönös tisztelet kialakítása, valamint a fiatalok oktatásba és társadalmi életbe való beillesztése, továbbá az előítéletek és az intolerancia leküzdése érdekében döntő fontosságú az interkulturális és vallásközi megközelítés;

N.  mivel a sporttevékenységek specifikus jellege és a hátrányos helyzetű fiatalok, különösen a menekültek és migránsok társadalmi befogadásához való hozzájárulásuk azt jelzi, hogy elősegítik a xenofóbia és a rasszizmus felszámolását;

O.  mivel a fiatalok a jövőt jelentik, és az európai társadalmak jövője szempontjából a lehetőségek hatalmas tárával bíró erőforrásként kell rájuk tekinteni;

P.  mivel kulcsfontosságú beépíteni az ifjúsági szakpolitikákba a nemi dimenziót, amely a politikakidolgozás minden szakaszában figyelembe veszi a fiatal nők és lányok különleges körülményeit és az előttük álló kihívásokat; mivel az ifjúsági szakpolitikákba a nemekre tekintettel levő, konkrét intézkedéseket kell belefoglalni olyan kérdések tekintetében, mint például a nők és lányok elleni erőszak leküzdése, a nemi életre és párkapcsolatra való felkészítés és a nemek egyenlőségéről szóló oktatás;

Q.  mivel az ifjúságpolitikák kialakításakor és végrehajtásakor külön figyelmet kell fordítani a többszörös megkülönböztetéstől szenvedő fiatalok, köztük a fogyatékossággal élők, a mentális egészségi problémákkal küzdők, és a magukat LMBTI-személynek valló fiatalok szükségleteire is;

R.  mivel az európai ifjúsági stratégia központi prioritásai között kell szerepelnie a társadalmi befogadásnak és a szociális mobilitásnak, és ezért a stratégiának külön meg kell céloznia a kiszolgáltatott rétegek fiataljait, például azokat, akiket szegénység és társadalmi kirekesztés fenyeget, az elszigetelt vidéki, vagy az olyan, marginalizált közösségekből származó fiatalokat, mint például az etnikai kisebbségek, a menekültek és menedékkérők;

Általános ajánlások

1.  üdvözli a 2015. szeptember 15-i uniós ifjúsági jelentést, mely az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretének végrehajtásáról (2010–2018) szóló, az EU ifjúsági stratégiája legutóbbi hároméves ciklusának főbb eredményeit és a következő ciklusra javasolt prioritásait tartalmazó bizottsági közleményen (COM(2015)0429) alapul; ajánlja az európai uniós, a regionális és a helyi hatóságoknak, hogy az uniós szinten ifjúsági szakpolitikákkal foglalkozó különféle programokat megfelelően ismertessék, hajtsák végre és koordinálják, hogy az elkövetkező szociális és oktatási kihívások tekintetében megfeleljenek az új igényeknek;

2.  úgy véli, hogy a nyitott koordinációs módszer az ifjúságpolitika kialakításához megfelelő, de nem elégséges eszköz, amelyet más intézkedésekkel ki kell egészíteni; megismétli az ifjúságpolitikai kérdésekkel kapcsolatos, helyi, regionális, nemzeti és uniós szinten folytatott szorosabb együttműködésre és a bevált gyakorlatok megosztására irányuló felhívását; sürgeti a tagállamokat, hogy állapodjanak meg egyértelmű mutatókban és küszöbértékekben, hogy lehetővé váljék az elért haladás nyomon követése;

3.  hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő fiatalokat be kell vonni a foglalkoztatásba annak érdekében, hogy aktív résztvevőkként és valódi hozzájárulókként független életet élhessenek és teljes mértékben integrálódjanak a társadalomba;

4.  hangsúlyozza, hogy a fiatalok – ifjúsági szervezetek és szervezetbe nem tömörülő egyének – bevonásának eszközeként fontos a strukturált párbeszéd; hangsúlyozza e tekintetben, hogy növelni és javítani kell a folyamat hatókörét, láthatóságát és minőségét, külön figyelmet fordítva a kiszolgáltatott és marginalizálódott csoportokra, annak érdekében, hogy valamennyi szinten hatékonyabban dolgozzák ki, hajtsák végre és értékeljék az ifjúságpolitikákat, valamint ösztönözzék az aktív polgárságot a fiatalok körében; felszólít a strukturált párbeszéd erősítésére, amely a fiatalok számára minőségi részvételi eszköz az ifjúságpolitikai együttműködés következő keretében;

5.  tudomásul veszi a 2013–2015 közötti időszakra szóló uniós ifjúsági stratégia második ciklusának hatását az ifjúságpolitika rugalmas, ágazatközi és többszintű részvételt biztosító megközelítése jelentőségének hangsúlyozásában; méltányolja a témában az ifjúsági szervezetekkel folytatott strukturált párbeszédet; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a fiatalok hozzáférését a jó minőségű oktatáshoz, képzéshez és foglalkoztatáshoz; emlékeztet az ifjúsági stratégia által támogatott nyolc cselekvési területre;

6.  hangsúlyozza, hogy az Unió riasztóan magas ifjúsági munkanélküliségi rátájára, a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő (NEET) fiatalok magas és rendkívül változó arányára, valamint a fiatalok szegénysége és társadalmi kirekesztődése jelentette kihívásokra való tekintettel az ifjúsági stratégia nagy jelentőséggel bír; hangsúlyozza, hogy a következő (2016–2018-as) ciklusnak az ifjúsági munkanélküliség okai – például a korai iskolaelhagyás – felismerésével és kezelésével, a vállalkozó szellem fiatalok közötti előmozdításával, az oktatásba, a szakmai gyakorlatokba, a tanulószerződéses gyakorlati képzésekbe, valamint a munkaerőpiaci lehetőségeket, szükségleteket és fejleményeket tükröző készségekre irányuló szakképzésbe történő beruházásokkal, továbbá a munkaerőpiaci átmenetnek az oktatási programok, a foglalkoztatáspolitika és a munkaerőpiaci igények jobb összehangolását biztosító intézkedések révén történő megkönnyítésével hozzá kell járulnia az ifjúsági stratégia két célkitűzéséhez; rámutat arra, hogy a munkaerőpiaci szereplőket támogatni kell az ifjúsági garancia végrehajtására irányuló erőfeszítéseikben, annak biztosítása érdekében, hogy legkésőbb az iskola befejezése után négy hónappal a fiatalok vagy munkába álljanak, vagy pedig oktatásban vagy szakmai (át)képzésben vegyenek részt;

7.  hangsúlyozza, hogy az uniós ifjúsági stratégia hatékony végrehajtásának szorosan össze kell kapcsolódnia az Európa 2020 stratégia kiemelt célkitűzéseinek elérésével, különösen azokéval, melyek szerint el kell érni a 20 és 64 év közöttiek 75%-os foglalkoztatását, és minél több fiatalt ki kell emelni a szegénységből és a társadalmi kirekesztésből; megállapítja, hogy annak ellenére, hogy a legtöbb tagállamban 2013 óta csökkent a munkanélküli fiatalok száma, továbbra is valós probléma, hogy az ifjúsági munkanélküliség még mindig közel kétszerese a teljes munkanélküliségi rátának, és csaknem 8 millió fiatal európai még mindig munkanélküli; kiemeli ezért a tagállamokon belül és azok között a munkaerő-kínálat és -kereslet közötti területi eltérések az Európai Foglalkoztatási Mobilitás Portálja (EURES) átalakításán keresztül történő kezelésének fontosságát, a fiatalok foglalkoztatási lehetőségeinek javítása és a fokozottabb társadalmi kohézió elérése érdekében;

8.  hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen, hogy az Unió ifjúsági stratégiájának következő ciklusában annak célkitűzései között szerepeljenek a fiatal menekültek és menedékkérők, biztosítsák a velük való egyenlő és megkülönböztetéstől mentes bánásmódot, az oktatáshoz, a képzéshez és a foglalkoztatáshoz való hozzáférésüket, társadalmi befogadásukat, és ezáltal segítsék őket abban, hogy a fogadó országban felépítsék identitásukat, kiaknázzák tehetségüket és a bennük rejlő potenciált, valamint elkerüljék marginalizálódást és a kiábrándulást;

9.  aggodalmának ad hangot az agyelszívás jelensége és az ebből fakadó veszélyek miatt, amelyek egyes tagállamokat fenyegetnek, különösen azokat, amelyek nehézségekkel küzdenek és kiigazítási programokban vesznek részt, ahol a tömeges munkanélküliség miatt a végzettek egyre nagyobb száma arra kényszerül, hogy külföldre menjen, megfosztva az országokat a legértékesebb és legtermelékenyebb emberi erőforrásaiktól;

10.  hangsúlyozza az új technológiákban rejlő lehetőséget a fiatalok megszólítására, és felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy használják ki e technológiákat a fiatalokkal folyó párbeszéd és a fiatalok társadalmi részvétellel kapcsolatos képességének erősítésére;

11.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a fiatalok és az ifjúsági szervezetek részt vegyenek a prioritások meghatározásában és a 2018 utáni időszakra szóló uniós ifjúságpolitikai együttműködési keret kidolgozásában;

12.  azt javasolja a tagállamoknak és az EU-nak, hogy végezzenek hatásvizsgálatot a fiatalokat megcélzó politikákra vonatkozóan;

13.  úgy véli, hogy a legjobb gyakorlatok megosztása, tényekkel alátámasztott döntéshozatal elősegítése, szakértői csoportok, társaktól való tanulás és egymás értékelése a fiatalok támogatását célzó eredményközpontú ágazatközi együttműködés fontos eszközei; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a lehető legnagyobb hatás elérése érdekében terjesszék e tevékenységek eredményeit;

14.  hangsúlyozza a valamennyi szinten és különösen a fiatalokat érintő különböző uniós stratégiák (az ifjúsággal, az oktatási és képzési stratégiával, az egészséggel és a foglalkoztatással stb. kapcsolatos jelenlegi és jövőbeli uniós stratégiák) között megvalósuló ágazatközi együttműködés fontosságát;

15.  kiemeli annak fontosságát és szükségességét, hogy megerősítsék és továbbfejlesszék az iskolai erőszak és zaklatás megelőzését célzó stratégiákat és kezdeményezéseket;

16.  kiemeli a többek között családok, vallási közösségek, iskolák, helyi közösségek, ifjúsági szövetségek, ifjúságvédelemmel foglalkozó szakemberek és a formális, nem formális vagy informális oktatás közötti, minden gyermek vagy fiatal adott igényeinek megfelelő magas színvonalú együttműködés fontosságát a fiatalok teljes társadalmi beilleszkedés felé terelésében, azáltal, hogy biztosítják számukra a fejlődéshez és a tanuláshoz szükséges biztonságos helyet;

17.  javasolja a helyi és regionális hatóságok bevonását az ifjúságpolitikába, különösen azokban a tagállamokban, ahol e terület hatáskörükbe tartozik;

18.  hangsúlyozza az egészséges életforma népszerűsítésének fontosságát a betegségek megelőzése érdekében, és szükségesnek tartja, hogy a fiatalok helytálló tájékoztatást és segítséget kapjanak olyan súlyos mentális egészségügyi problémák esetében, mint a dohányzás, az alkohol- és a drogfogyasztás és -függőség;

19.  emlékeztet arra az értékre, amelyet a generációk közötti dimenzió ifjúságpolitikákba való beépítése hordoz, valamint a különböző generációk közötti megfelelőbb párbeszéd kialakításának szükségességére;

20.  hangsúlyozza, hogy fontos foglalkozni azon fiatalok szegénységével, akik társadalmi-gazdasági szempontból szükséget szenvednek, akiknek szülei munkanélküliek vagy akik nem tudtak kitörni családjuk társadalmilag és gazdaságilag meghatározott helyzetéből;

21.  sürgeti a tagállamokat, hogy nyújtsanak hatékony képzést nemzeti nyelven, a többnyelvűség és a megkülönböztetésmentesség elvei szerint, a nemzeti jogszabályok és az európai elvek alapján, és növeljék az olyan oktatási intézmények támogatását, amelyek a nemzeti vagy nyelvi kisebbségek anyanyelvén oktatnak;

22.  emlékeztet arra, hogy az Európa 2020 stratégia egyik kiemelt célkitűzése az, hogy az oktatást és a képzést idő előtt elhagyók arányát 10% alá kell csökkenteni; hangsúlyozza a korai iskolaelhagyás – mint a munkanélküliséghez hozzájáruló tényező – elleni küzdelem szükségességét, az oktatási ágazat, az állami foglalkoztatási szolgálatok és a szociális partnerek közötti párbeszéd révén, azonosítva az iskolarendszer és a társadalom hiányosságait, támogatva a tanulókat abban, hogy megtalálják saját tanulási módszereiket, releváns és vonzó tanterveket kidolgozva, egy – különösen a korai iskolaelhagyás első jeleinek felmerülésekor – minden diák számára elérhető, határozott és megfelelően kialakított, személyre szabott útmutatási rendszer felállításával, a diákok munkaerőpiaci és pályafutási lehetőségekről, köztük műszaki és kézműves munkalehetőségekről történő megfelelő tájékoztatásával, a tudomány, technológia, mérnöki tudományok és matematika (STEM) oktatása és a duális szakképzés, valamint a minőségi tanulószerződéses gyakorlati képzés és (kötelező) szakmai gyakorlatok biztosításával, illetve szakképzés formájában második esélyt adva a diákoknak;

23.  felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek közzé ismereteken és kutatási eredményeken alapuló jelentéseket a fiatalok szociális helyzetéről és életkörülményeiről, valamint készítsenek nemzeti akcióterveket és azokat hajtsák végre következetesen;

24.  hangsúlyozza, hogy az Unió ifjúsági stratégiájában foglalt célkitűzések elérése szempontjából központi jelentőségűnek kell lennie a több lehetőség és az esélyegyenlőség valamennyi fiatal számára történő biztosításának, a társadalmi befogadás, a nemek közötti egyenlőség és a szolidaritás támogatásának, valamint a fiatalokat érintő mindenféle – különösen a nemen, a faji vagy etnikai származáson, illetve a fogyatékosságon alapuló – megkülönböztetés elleni küzdelemnek;

25.  megjegyzi, hogy az ifjúságpolitikákat és a nemzeti stratégiákat a fiatalokkal és a fiatalok számára kell kidolgozni;

26.  kifejezetten üdvözli az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés keretéből (2010–2018) származó előnyöket: a keret javítja a tagállamok és az Európai Unió közötti együttműködést, valamint a fiatalok előtt megnyitja és megteremti számukra az európai integrációs projekt nyújtotta lehetőségeket és előnyöket, továbbá ennek megfelelően szorgalmazza, hogy a Bizottság készítse el és fejlessze tovább a 2018 utáni időszakra szóló keretet;

27.  felszólítja a tagállamokat a fiatal menekültek integrálásához szükséges oktatási struktúrák bevezetésére, lehetővé téve számukra azon állam nyelvének elsajátítását, ahol menedékjogot kaptak, megkezdett képzésük befejezését vagy azt, hogy meglévő készségeiket európai szintűre fejlesszék annak érdekében, hogy könnyebben integrálódjanak a munkaerőpiacba és az európai társadalomba;

28.  célzott intézkedésekre szólít fel az iskolából kimaradókra vonatkozóan, akiknek tanácsadásra, készségfejlesztésre és képzésre van szükségük, felszólít továbbá a kisgyermekkori nevelésen belüli olyan hatékony rendszer kialakítására, amely azonosítja azokat, akiket fenyeget az iskolából való kimaradás vagy a NEET-fiatallá válás veszélye, annak érdekében, hogy fiatal koruktól kezdve segítséget kapjanak és kivezessék őket e hátrányos helyzetből;

29.  bátorítja a tagállamokat, hogy a nyugdíjjal kapcsolatos politikáikba építsék bele a generációk közötti szolidaritás elvét, és vegyék figyelembe e politikák fiatalokra gyakorolt jelenlegi és jövőbeli hatását;

30.  üdvözli az európai uniós ismeretek iskolai elsajátításáról szóló, 2016. április 12-i állásfoglalását, és ennek megfelelően felszólítja a tagállamokat, hogy – célba véve különösen a formális, nem formális és informális oktatási szolgáltatók együttműködését – a formális, nem formális és informális oktatáson keresztül támogassák az Európai Unióval kapcsolatos ismeretek és tudás növelését, amely egy folyamatos uniós ifjúsági stratégia révén sikerülhet;

31.  felszólítja a tagállamokat, hogy különösen helyi szinten szorosabban vonják be a végrehajtási folyamatba a független szervezeteket, valamint javítsák a 2018 utáni időszakra vonatkozó stratégiában meglévő eljárások közötti koordinációt (például az ifjúság jólétével foglalkozó bizottságokban való uniós részvétel stb. révén) annak érdekében, hogy az uniós ifjúsági stratégia továbbra is hasznos legyen;

32.  hangsúlyozza, hogy a fiatalokat szilárd és elmélyült ismeretekkel kell felruházni az EU-ról, többek között az EU alapvető értékeiről, az uniós kormányzásról és a döntéshozatali folyamatokról, lehetővé téve számukra ezáltal, hogy megalapozott véleményt formáljanak az EU-ról, és felelős és aktív európai polgárokká váljanak; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az oktatás uniós dimenziójának támogatása terén, hogy a tanulókat felkészítsék az egyre összetettebb és integráltabb Unióban való életre és munkára, amelyet formálni tudnak és amelyet formálniuk is kell majd;

Foglalkoztatás és oktatás

33.  felszólítja a tagállamokat, hogy a lehető legjobban használják ki a rendelkezésre álló uniós és nemzeti politikák és pénzügyi keretek nyújtotta lehetőségeket a fiatalok képezte emberi erőforrásokba és a minőségi és biztos munkahelyek létrehozásába való megfelelő beruházás támogatására; minden szinten ragaszkodik a fiatalok készségeinek és kompetenciáinak fejlődését szolgáló mobilitási rendszerekhez, amelyek önbizalmat adnak nekik, növelik a kíváncsiságukat és érdeklődésüket a tanulás és a társadalmi részvétel más formái iránt; határozottan javasolja a mobilitás révén kifejlesztett készségek elismerését és értékelését; felszólítja az EU-t és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a fiatalok jobban hozzáférjenek a számukra előnyös programokkal és kezdeményezésekkel kapcsolatos információkhoz;

34.  sürgeti a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre az Erasmus+ programot, különösen annak a tanulószerződéses gyakorlati képzési elemét, még jobban előmozdítva ezzel a fiatalok körében a határokon átnyúló képzést és pályaválasztást, valamint a munkavállalói mobilitást, egy egész életre szóló – például nyelvi – készségeket és kompetenciákat nyújtva számukra, kiszélesítve munkaerőpiaci és társadalmi részvételi lehetőségeiket és esélyeiket, függetlenül egyetemi képesítésüktől, készségeiktől vagy képzettségi szintjüktől; aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a gyakornokok mobilitása még nem érte el a kívánt szintet, és felhívja a Bizottságot, a tagállamokat, a vállalatokat és az iskolákat, hogy találjanak módokat a gyakornokok mobilitása előtt fennmaradó akadályok leküzdésére; életkorukra és gyakran instabil pénzügyi helyzetükre tekintettel hangsúlyozza a fiatalok mobilitási projektjei támogatásának fontosságát, többek között a mobilitás bizonyos közvetlen korlátai, például a szállással és a közlekedéssel kapcsolatos nehézségek felszámolása révén;

35.  kéri, hogy a más tagállamok munkaügyi és képzési gyakorlatai jobb megértésének elősegítése érdekében biztosítsanak jobb lehetőségeket a szakképzésben részt vevő diákok számára a szomszédos országokban végzendő szakmai gyakorlatokra, például az olyan diákok utazási költségeinek finanszírozása révén, akik továbbra is saját országukban élnek; rámutat arra, hogy képzéssel kapcsolatos mobilitás lényeges előnyt jelent a munkaerő-piacra való belépés során, valamint az európai projekt megértése és az abban való részvétel tekintetében is, annak megtapasztalása révén; hangsúlyozza egy európai keret végrehajtásának fontosságát a mobilitás előmozdítása érdekében a tanulószerződéses gyakorlati képzés és a szakképzés terén; felszólít továbbá arra, hogy a tagállamok teljes körűen használják ki az EURES-hálózatot a fiatal munkavállalók Unión belüli mobilitásának támogatására, a tanulószerződéses gyakorlati képzéseket is ideértve;

36.  kiemeli az olyan alapvető készségek, mint például az ikt, a matematika, a kritikus gondolkodás, az idegen nyelvek, a mobilitás stb. oktatásának és elsajátításának fontosságát, amelyek segítségével a fiatalok könnyen képesek alkalmazkodni a változó társadalmi és gazdasági környezethez;

37.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy például az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében rendelkezésre álló pénzeszközök átcsoportosításával lendítsék fel az ikt-képzést, hogy valamennyi fiatalt felruházzák a munkaerőpiacon hasznos és fontos e-készségekkel;

38.  ismételten hangsúlyozza hogy az információs és kommunikációs technológiák fontos szerepet játszanak a fiatalok személyes és szakmai fejlődésében, és elismeri az azokban rejlő lehetőséget, hogy fokozzák a fiatalok szerepvállalását azáltal, hogy a társadalmi problémákra válaszul közel hozzák őket egymáshoz, és lehetővé teszik számukra, hogy földrajzi, társadalmi, vallási, nemekkel kapcsolatos és gazdasági korlátokon átívelően kapcsolatba lépjenek egymással; ezért kéri a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy minden fiatalt naprakész ikt-ismeretekkel és kompetenciákkal ruházzanak fel;

39.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsanak végre olyan ifjúsági és oktatási programokat, amelyek képessé teszik a fiatal nőket és lányokat arra, és segíti őket a téren, hogy belépjenek a hagyományosan férfiak által uralt ágazatokba, ahol ők alulreprezentáltak, mint például a vállalkozások, az ikt, valamint a természettudományok, a technológia, a mérnöki tudományok és a matematika (science, technology, engineering, mathematics – STEM);

40.  ismételten hangsúlyozza a STEM- és az ikt-ágazat, valamint a művészet és dizájn és a kreatív iparágak közötti szinergiákban rejlő hatalmas lehetőséget, ezáltal a STEM-et STEAM-mé alakítva (science, technology, engineering, art, mathematics – természettudományok, technológia, mérnöki tudományok, művészetek és matematika) és hangsúlyozza az ezen szinergiákban rejlő azon lehetőséget, hogy egyre több fiatalt, különösen nőket és lányokat vonzzanak a STEM-ágazatokba;

41.  felszólítja a tagállamokat, hogy bátorítsák a nőket arra, hogy képezzék magukat és építsenek karriert olyan ágazatokban, ahol alulképviseltek, így például a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika terén, illetve az IT-ágazatban;

42.  hangsúlyozza, hogy a fiataloknak a modern társadalomban való munka, tanulás és aktív részvétel érdekében lehetőséget kell biztosítani legalább az alapszintű digitális készségek elsajátítására, valamint arra, hogy ismereteket szerezzenek a médiáról és megértsék azt;

43.  megállapítja, hogy sok tagállamban a fiatalok még akkor sem rendelkeznek feltétlenül a szegénységi küszöb fölötti életszínvonalhoz szükséges eszközökkel, ha sikeresen megküzdenek az elhelyezkedés valós kihívásával;

44.  felszólít az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés folytatására; felszólít a szabályozás és a források utólagos kiigazítására vonatkozó javaslatok megtételére a meglévő végrehajtási akadályoknak a jelenlegi pénzügyi keret lezárásáig megvalósuló felszámolása érdekében;

45.  felhív az oktatási és képzési tantervek és a változó munkaerőpiaci szükségletek között minden szinten megvalósuló jobb koordinációra; tájékoztató, figyelemfelkeltő és a mobilitási programokat felértékelő kampányok indítására szólít fel az Unióban működő iskolákban és szakképző intézményekben az uniós gazdasági, szociális és területi kohéziós politika céljainak teljesítése érdekében, valamint tekintetbe véve a városi, városkörnyéki és vidéki területek közötti makacs különbségeket; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy fontos a tudás értékének fenntartása, a törekvés az átfogó ismeretek oktatására és a biztos alapokra; ösztönzi a vállalkozások és az egyetemek közötti párbeszéd és együttműködés erősítését annak érdekében, hogy olyan oktatási programokat fejlesszenek ki, amelyek hozzásegítik a fiatalokat a megkívánt készségek, ismeretek és kompetenciák megszerzéséhez; ebben az összefüggésben felszólít az oktatási intézmények, a vállalkozások, különösen a kkv-k, valamint a foglalkoztatási szolgálatok közötti szorosabb együttműködésre; azt javasolja, hogy a tagállamok vegyék át egymástól az e tekintetben bevált gyakorlatokat;

46.  hangsúlyozza, hogy holisztikus és befogadó oktatási megközelítésre van szükség ahhoz, hogy minden diák úgy érezze, szívesen látják és bevonják, és felelősséget érezzen a saját oktatásával kapcsolatos döntések meghozataláért; rámutat arra, hogy az iskolát képesítés nélkül elhagyó diákok jelentik társadalmaink számára a legnagyobb kihívást, a jelenség leküzdése pedig az egyik legfőbb célkitűzést, mivel az társadalmi kirekesztéshez vezet; rámutat arra, hogy a képzési rendszerek kiigazítása mellett konkrét intézkedéseket kell bevezetni a legnagyobb nehézségekkel küzdők számára; emlékeztet arra, hogy a szakmai gyakorlatoknak és a tanulószerződéses gyakorlati képzéseknek foglalkoztatáshoz kell vezetniük, valamint a munkafeltételeknek és a kijelölt feladatoknak képessé kell tenniük a gyakornokokat a munkaerőpiacra való belépéshez szükséges gyakorlati tapasztalatok megszerzésére és fontosabb készségek elsajátítására; úgy véli, hogy az ifjúsági munkanélküliség problémájának megoldásához alapvető fontosságú a regionális és helyi, állami és magánszektorbeli érdekelt felek részvétele a szakpolitikák helyes kombinációjának kialakításában és végrehajtásában;

47.  felszólítja a tagállamokat olyan intézkedések végrehajtására, melyek megkönnyítik a fiatalok számára az oktatás és a munka közötti átmenetet, például minőségi szakmai gyakorlatok és tanulószerződéses gyakorlati képzések nyújtása révén, a fiatalokat a munkaerőpiacra történő belépéskor érő hátrányos megkülönböztetés elkerülése érdekében egyértelműen meghatározott jogok – például a szociális védelemhez, az írásban kötött kötelező erejű szerződéshez és a tisztességes bérezéshez való jog – számukra történő biztosításával, valamint a diákoknak a jövőbeli munkaerőpiaci lehetőségekről történő megfelelő tájékoztatása révén;

48.  hangsúlyozza, hogy a munkanélküliség aránya a végzettség szintjének növekedésével egyértelműen csökken, ezért az Unióban támogatni kell és beruházásokkal kell segíteni a fiatalok rendelkezésére álló felsőoktatási lehetőségeket;

49.  mindazonáltal rámutat arra, hogy az oktatásnak nem csak a munkaerőpiaci igényekhez igazodó készségeket és kompetenciákat kellene biztosítania, hanem a fiatalok egyéni fejlődéséhez és kibontakozásához is hozzá kell járulnia, hogy proaktív és felelős polgárokká váljanak; ezért hangsúlyozza az állampolgári ismeretek oktatásának szükségességét az oktatási rendszer egészében, a formális és a nem formális oktatásban egyaránt;

50.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a tehetséges sportoló fiataloknak a kettős karrier lehetőségét, hogy fejleszthessék sporttehetségüket és egyben oktatási készségeket is szerezhessenek;

51.  hangsúlyozza, hogy az oktatás és képzés valamennyi szintjébe és minden formájába be kell építeni a vállalkozói ismeretek oktatásának elemeit, mivel azáltal, hogy a fiatalokban már korán elvetik a vállalkozói szellem magját, hatékonyan felvehetik a küzdelmet az ifjúsági munkanélküliséggel; e tekintetben az egyetemi közösség és a vállalkozások közötti aktív párbeszédre és együttműködésre ösztönöz olyan oktatási programok kialakítása révén, amelyek hozzásegítik a fiatalokat a megkívánt készségek és kompetenciák megszerzéséhez; ezenkívül hangsúlyozza, hogy olyan szakpolitikákat kell elősegíteni és fenntartani, amelyek ösztönzik a fiatalok vállalkozását, különösen a kulturális és kreatív területen, valamint a sport terén biztos és minőségi munkahelyek létrehozása és a közösségek szociális fejlődésének és kohéziójának előmozdítása érdekében; ezenkívül hangsúlyozza az önkéntes munka által kínált lehetőségeket a készségek megszerzése és a személyes fejlődés terén, valamint hogy a fiatalok megtalálják a saját szakmájukat;

52.  rámutat arra, hogy a vállalkozói készség megköveteli a transzverzális készségek, köztük például a kreativitás, a kritikai gondolkodásmód, a csapatmunka és a kezdeményezőkészség fejlesztését, amelyek hozzájárulnak a fiatalok személyes és szakmai fejlődéséhez, és megkönnyítik a munkaerőpiacra való átmenetüket; úgy véli ezért, hogy meg kell könnyíteni és ösztönözni kell a vállalkozók oktatási folyamatban való részvételét;

53.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy több beruházás kerüljön a start-upokhoz és a vállalkozást indító fiatalokhoz, és segítsék elő a kezdőtőkéhez és olyan központokhoz való hozzáférésüket, ahol tapasztalt üzleti mentoroktól kaphatnak tanácsot;

54.  emlékeztet arra, hogy a foglalkoztatás és a vállalkozói tevékenység része az uniós ifjúsági stratégia (2010–2018) nyolc prioritásának; hangsúlyozza, hogy az ifjúsági munka és a nem formális képzés – különösen az olyan, fiatal vállalkozókat célzó szervezeteken és ifjúsági szervezeteken keresztül, amelyek lehetőséget biztosítanak a fiatalok számára, hogy innovatív projekteket fejlesszenek ki, vállalkozói tapasztalatokat szerezzenek, valamint megszerezzék a saját vállalkozásuk elindításához szükséges pénzeszközöket és önbizalmat – központi szerepet tölt be a fiatalok kreatív és innovatív potenciáljának fejlesztésében, ideértve a vállalkozói szellemet, valamint a vállalkozói és polgári készségeket is; hangsúlyozza, hogy Európában a fiatalok foglalkoztatásának érdekében a vállalkozói tevékenységet és az innovatív induló vállalkozásokat támogató környezetet kell teremteni; hangsúlyozza, hogy el kell távolítani minden akadályt, amely a fiatalok számára ötleteik, lehetőségeik és készségeik kibontakoztatásának útjában áll;

55.  a vállalkozói szellem fokozott középpontba állítását javasolja az uniós ifjúsági stratégiában a gazdasági növekedés fellendítésének kulcsaként; megállapítja, hogy 2014-ben öt fiatal európai közül csak egy akart saját vállalkozást indítani, és a vállalkozásindítást továbbra is nehéznek találták; elsődleges fontosságúnak tekinti a vállalkozói kultúra korai fejlesztését, a munkavégzés és a tanulás kombinálását lehetővé tevő munkaügyi szabályozás rugalmasságát, a duális képzést és a pénzügyi támogatásokhoz való hozzáférést;

56.  emlékeztet arra, hogy a kreatív iparágak a leginkább vállalkozó szellemű és a leggyorsabban növekvő iparágak között vannak, és hogy a kreatív oktatás több területen is felhasználható készségeket fejleszt, így kreatív gondolkodásmódot, problémamegoldó készséget, csapatmunkát és találékonyságot; elismeri, hogy a művészetek és a média különösen vonzó a fiatalok számára;

57.  hangsúlyozza a szociális vállalkozásoknak az innováció motorjaként, valamint a társadalmi fejlődésben és a foglalkoztatásban betöltött fontos szerepét, és ezért felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy fokozzák azok támogatását, és erősítsék meg azok szerepét;

58.  ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a vállalkozói szellem ösztönzésére vállalkozóbarát és az induló vállalkozásoknak kedvező környezet megteremtésével a vállalkozásindítás fokozása érdekében, ami magában foglalhatja a bankhitelek egyszerűsített folyósítását biztosító rendszereket és intézkedéseket, a szabályok egyszerűsítését, valamint adókedvezmény-rendszerek kialakítását és olyan intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a fiatalok számára, hogy megvalósíthassák saját vállalkozási ötleteiket; támogatja azon oktatási módszereket, amelyek segítik a vállalkozói és a kreatív gondolkodásmódot és a friss diplomások fiatal vállalkozókként történő felvételét;

59.  hangsúlyozza, hogy a fiatalok munkanélküliségének megoldásához a tagállamoknak magasan képzett karriertanácsadókra van szükségük, akik mind a felsőoktatási, mind a szakmai képzési lehetőségekkel tisztában vannak, és jól ismerik az aktuális munkaerőpiacot, a tagállamokban várható fejleményeket és az azok gazdaságán belüli új ágazatokat;

60.  arra biztatja a tagállamokat, hogy lakástámogatás, kedvezmények és személyijövedelemadó-csökkentés révén biztosítsanak támogatást a fiatalok számára ahhoz, hogy elkezdhessék független életüket és saját családot alapíthassanak, valamint biztosítsanak számukra kedvezményes diákhitelt;

61.  hangsúlyozza az informális, nem formális és egész életen át tartó tanulás révén megszerzett készségek elismerését, mivel ezek elismerése döntő fontosságú az egyének eltérő, sokoldalú tanulásának láthatóvá tétele és érvényesítése szempontjából, különösen a korlátozottabb lehetőségekkel rendelkező fiatalok esetében; rámutat, hogy a készségek érvényesítése hozzájárul a formális oktatáshoz és új szakmai lehetőségekhez való hozzáféréshez, erősítve ugyanakkor az önbecsülést és a tanulási motivációt, hozzájárul továbbá a fiatalok értékei, adottságai és készségei kialakításához, továbbá a polgárságról és a demokratikus részvételről való ismeretek megszerzéséhez minden szinten; sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák az átfogó érvényesítési mechanizmusok 2018-ra történő kialakítása érdekében tett erőfeszítéseket, melyet a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló 2012. december 20-i tanácsi ajánlás indított el, valamennyi jelentős érdekelt féllel, például a fiatalok szervezeteivel szoros együttműködés mellett;

62.  kiemeli, hogy a formális, informális és nem formális oktatás – például egyesületi tevékenység részeként –fontos szerepet játszik az értékek, a képességek és a készségek fejlesztésében a fiatalok körében, valamint a polgársággal és a demokratikus szerepvállalással kapcsolatos ismeretszerzésben; felhívja a figyelmet a tagállamokban rendelkezésre álló képzési lehetőségek és modellek széles skálájára, és különösen a duális szakképzésre, amely megkönnyítheti az átmenetet az oktatásból és képzésből a foglalkoztatásba; támogatja az egész életen át tartó tanulásra irányuló politikák végrehajtását; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a formális, informális és nem formális tanulás, valamint a szakmai gyakorlatok során szerzett készségek és kompetenciák európai szintű elismerését a szakképzett munkaerő európai munkaerőpiacon megfigyelhető hiánya és az ugyanitt tapasztalható strukturális munkaerőhiány áthidalása érdekében, és a vonatkozó uniós programok keretében támogassák az ilyen tevékenységeket; szorgalmazza továbbá, hogy a határokon átnyúló munkaerőpiacban érdekelt diákok helyzetének és foglalkoztathatóságának megerősítése érdekében a szakképzés területén fektessenek nagyobb hangsúlyt a nyelvekre, főként a szomszédos országok nyelveire;

63.  megjegyzi, hogy a digitalizálás jelenlegi hulláma és az új munkaerőpiaci trendek miatt egyre több fiatal találkozik a foglalkoztatás új formáival, amelyek a rugalmasság és a biztonság között egyensúlyoznak; hangsúlyozza, hogy fontos a fiatalok megfelelő oktatása, amely hangsúlyozza a szociális biztonsági mechanizmusok fontosságát a szakmai előmenetel vonatkozásában;

64.  úgy véli, hogy a korai beavatkozás és a proaktív munkaerőpiaci politikák a több generáción áthúzódó depriváció tüneti kezelésétől a kockázatok korai azonosítása és kezelése felé történő elmozdulást tükrözik, melyek célja a munkanélküliség megelőzése és az ismételt beilleszkedés megkönnyítése; külön felhívja a figyelmet a legmarginalizáltabb és a munkanélküliség kockázatának leginkább kitett csoportok helyzetére;

65.  hangsúlyozza a nyitott és alacsony küszöbbel rendelkező programok fontosságát a kevésbé ösztönző környezetből származó fiatalokkal való munka esetében;

66.  hangsúlyozza, hogy a fiatalok oktatási és foglalkoztatási lehetőségeinek javításához és az egész életen át tartó tanuláshoz fontos a képesítések és felsőfokú képesítések határokon átnyúló kölcsönös elismerésének és megfeleltetésének garantálása a minőségbiztosítási keretrendszer megerősítése érdekében; felszólít a képesítések és felsőfokú képesítések határokon átnyúló kölcsönös elismerésének és megfeleltetésének folyamatos bővítésére, értékelésére és a változó képzési követelményekhez való igazítására, és megjegyzi, hogy ezt biztosítani kell európai szinten és minden országban, amely csatlakozott az európai felsőoktatási térséghez és amelyet az európai képesítési keretrendszerben felsorolnak;

67.  hangsúlyozza e tekintetben a nem formális és az informális tanulás, valamint a sport- és önkéntes tevékenységekben való részvétel fontos szerepét az állampolgári, a szociális és az interkulturális kompetenciák és készségek ösztönzésében; hangsúlyozza, hogy egyes országok jelentős előrelépést tettek a megfelelő jogi keret kialakítása terén, míg mások nehézségekkel küzdenek az átfogó érvényesítési stratégiák létrehozása terén; hangsúlyozza ezért, hogy átfogó stratégiákat kell kialakítani az érvényesítés lehetővé tételéhez;

68.  hangsúlyozza, hogy kezelni kell a szakképzett munkaerő hiányát, valamint a készségkereslet és -kínálat közötti eltéréseket a tanulók és oktatók mobilitásának elősegítése és megkönnyítése révén, minden meglévő uniós eszköz és program jobb kihasználásával; rámutat arra, hogy a képzéssel kapcsolatos mobilitás lényeges előnyt jelent a munkaerőpiacra való belépés során; hangsúlyozza, hogy olyan intézkedéseket kell végrehajtani, amelyek biztosítják a koordinációt, a komplementaritást és koherenciát a mobilitási célú strukturális alapok, többek között az Európai Szociális Alap (ESZA) és egyéb programok, például az Erasmus+ között; e tekintetben hangsúlyozza az Erasmus+ és hasonló mobilitási programok szerepének fontosságát a horizontális készségek és kompetenciák fejlesztésének és a fiatalok közötti interkulturális cseréknek az elősegítése terén; üdvözli az uniós „készségkörképpel” foglalkozó honlap (EU Skills Panorama) átalakítását;

69.  hangsúlyozza, hogy erősíteni kell az „Erasmus fiatal vállalkozóknak” program szerepét a hosszú távú minőségi foglalkoztatás elérése érdekében; véleménye szerint foglalkoztatási mobilitásra van szükség a fiatalokban rejlő potenciál felszabadításához; megállapítja, hogy jelenleg 217,7 millió foglalkoztatott van az EU-ban, akik közül 7,5 millió (3,1%) egy másik tagállamban dolgozik; emellett megállapítja, hogy az uniós felmérések szerint a fiatalok hajlamosabbak a mobilitásra és arra, hogy új készségekkel és képzettségekkel térjenek haza;

70.  felszólítja a Bizottságot, hogy egy gyakornoki Erasmus program előmozdításával fokozza és támogassa a hallgatói mobilitást a szakoktatás és -képzés terén;

71.  felszólít arra, hogy a tagállamok teljes körűen használják ki az EURES-hálózat jelenlegi reformját a fiatal munkavállalók EU-n belüli mobilitásának támogatására, a tanulószerződéses gyakorlati képzések és szakmai gyakorlatok terén megvalósuló mobilitást is ideértve; kéri a tagállamokat, hogy rendszeresen frissítsék az álláshelyeket és az önéletrajzokat; kéri a Bizottságot, hogy javítsa az EURES-nek az állások és a megfelelő jelöltek összehangolására irányuló folyamatát annak biztosítása érdekében, hogy a fiatalok megfelelő, minőségi állásajánlatokat kapjanak, önéletrajzukkal összhangban;

72.  ösztönzi a tagállamokat, hogy a jelenlegi és a jövőbeni strukturális munkaerőhiány leküzdése érdekében a helyi és regionális gazdasági szereplőkkel való koordináció mellett hozzanak létre duális oktatási rendszert és szakképzési rendszereket a bevált gyakorlatok cseréje nyomán és az egyes oktatási rendszerek sajátos jellegével összhangban;

73.  felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a művészi és sporttehetség-gondozási céllal hozzanak létre innovatív és rugalmas támogatásokat a kultúra, az oktatás és a képzés területén; támogatja azon tagállamokat, amelyek ösztöndíjrendszereket kívánnak bevezetni a bizonyított szaktárgyi, művészi és sporttehetséggel rendelkező diákok számára;

74.  megjegyzi, hogy a korai iskolaelhagyás és az iskolát képesítés nélkül elhagyó diákok jelentik társadalmaink számára a legnagyobb kihívást, a jelenség leküzdése pedig az egyik legfőbb célkitűzést, mivel az bizonytalan egzisztenciához és társadalmi kirekesztéshez vezet; emlékeztet arra, hogy az oktatási rendszerek kiigazítása és a személyre szabott intézkedések végrehajtása megoldást kínálhat a leghátrányosabb helyzetben lévő személyek iskolából és képzésből való kimaradási arányának csökkentése érdekében;

75.  hangsúlyozza, hogy olyan tanulószerződésekre van szükség, amelyek lehetővé teszik az egyetemek és a szakképzésben részt vevő diákok számára, hogy összeegyeztessék a tanulást és a munkát, lehetőség szerint a képzésüknek megfelelő vállalkozásokban, a megkezdett tanulmányok befejezésének garantálása mellett;

76.  hangsúlyozza, hogy folyamatos erőfeszítésekre van szükség a korai iskolaelhagyás csökkentése és a hátrányos helyzetű fiatalok képzésének támogatása érdekében;

77.  megjegyzi, hogy habár a 2013-as csúcsot követően a legtöbb tagállamban csökkent a fiatalok munkanélkülisége, az továbbra is komoly problémát jelent az Unióban, ahol mintegy 8 millió fiatal európai képtelen munkát találni, és továbbra is magas azoknak az aránya, akik tartós munkanélküliséggel szembesülnek, vagy kényszerből részmunkaidős állást vagy gyakornoki státuszt vállalnak;

Pénzügyi források

78.  hangsúlyozza a – többek között az európai strukturális és beruházási alapokból, különösen az Európai Szociális Alapból történő – stratégiai beruházások jelentőségét a regionális fejlesztés, a versenyképesség és a magas színvonalú szakmai gyakorlatok, gyakorlati képzések és fenntartható munkahelyek érdekében; megjegyzi, hogy külön figyelmet kell fordítani azokra az úgynevezett NEET-fiatalokra, akik sem foglalkoztatásban, sem oktatásban vagy képzésben nem vesznek részt;

79.  megjegyzi, hogy a 2014–2020 közötti programozási időszak elindítása beletelt néhány hónapba, és hogy ezen időszak uniós politikáinak első értékelése – különösképpen a fiataloknak szóló programok tekintetében – nem teljes mértékben reprezentatív tényleges hatásaikat illetően;

80.  rámutat arra, hogy az előző programozási időszakban az Európai Számvevőszék számításai alapján az egész életen át tartó tanulás programja és a „Fiatalok lendületben” program (FLP) alatt több mint 4% volt a tranzakciók hibaaránya; elvárja, hogy a Bizottság kezelje ezeket a hibákat az Erasmus+ program végrehajtása során;

81.  megállapítja, hogy 2013-ban a költségvetés végrehajtási aránya a 2007–2013-as programok, különösen az egész életen át tartó tanulás programja, a „MEDIA” és a „Fiatalok lendületben” program tekintetében 100%-os volt; úgy véli azonban, hogy sikerességük értékelése tekintetében a programok hatékonyságának nem egyedüli fontos mutatója a végrehajtási arány;

82.  aggódik amiatt, hogy 2013 végén a kötelezettségvállalás és a kifizetési előirányzatok közötti eltérés kifizetési hiányt eredményezett (például az Erasmus+ program esetében 202 millió euró összegben), ami negatív következményekkel jár az elkövetkezendő évre nézve; kéri a Bizottságtól annak biztosítását, hogy ez a helyzet ne ismétlődjön meg az új programok esetében;

83.  emlékeztet, hogy a fiatalok idegenkedése attól, hogy vállalkozásba kezdjenek, hozzájárul az alacsony gazdasági növekedéshez Európában, ezért szükségesnek tartja a fiatalok támogatását saját vállalkozásuk elindítása során;

84.  üdvözli, hogy az új programozási időszakra az Európai Szociális Alapból (ESZA) és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésből több mint 12,4 milliárd eurót különítettek el az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelemre;

85.  elégedetten állapítja meg, hogy 2014-ben 110 300 munkanélküli fiatal vett részt az ifjúsági kezdeményezés által finanszírozott fellépésekben; üdvözli, hogy az EU állam-, illetve kormányfői úgy döntöttek, hogy 6,4 milliárd euró uniós forrást különítenek el (3,2 milliárd eurót az Európai Szociális Alapból, további 3,2 milliárd eurót pedig egy új költségvetési sorból) az ifjúsági garancia számára; hangsúlyozza azonban, hogy egyes tagállamokban továbbra is nehézséget jelent a ifjúsági garancia és az Európai Ifjúsági Kezdeményezés végrehajtása;

86.  kéri a tagállamokat, hogy erősítsék meg az annak biztosítására irányuló intézkedéseket, hogy a gyakorlati képzések és szakmai gyakorlatok ne helyettesíthessék a valódi munkahelyeket, és ne használják ezeket bizonytalan munkahelyekként, valamint biztosítsanak minden, többek között a fizetéssel és pénzügyi jogosultságokkal kapcsolatos munkaügyi védelmet;

87.  felszólít olyan célirányos és egyszerűsített intézkedések bevezetésére, amelyek segítik a tagállamokat abban, hogy kihasználhassák az európai strukturális és beruházási alapokon, az Európai Szociális Alapon, az Európai Regionális Fejlesztési Alapon, az Európai Kohéziós Alapon, Európai Stratégiai Beruházási Alapon, az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésen, a Mozgásban az ifjúság kezdeményezésen, „Az első EURES-állásod” programon, a Horizont 2020-on és a polgári szerepvállalás területén működő programokon és fellépéseken keresztül rendelkezésre álló forrásokat;

88.  felhívja a Bizottságot, hogy egyszerűsítse az ifjúsági szervezetek számára nyújtott pénzügyi forrásokkal kapcsolatos adminisztratív eljárásokat, mivel e szervezetek gyakran nem rendelkeznek elegendő kapacitással a bonyolult pályázati eljárások lebonyolításához, melyek a különböző uniós programokból való támogatás igényléséhez kapcsolódnak;

89.  ösztönzi a tagállamokat, hogy a különböző oktatási szinten lévő fiatalokat jobban célzó intézkedések révén teljes körűen használják ki az Erasmus+ programot a fiatalok foglalkoztatási kilátásainak javítása, a külföldi pályaválasztás és a tisztességes munkavállalói mobilitás további előmozdítása érdekében; támogatja az interkulturális tanulást, az uniós polgárságot és a fiatalok demokráciával és értékekkel kapcsolatos oktatásának erősítését, ezért felhívja a Bizottságot, hogy a félidős felülvizsgálat alkalmával keresse meg és szüntesse meg a támogatási eljárásban mutatkozó, az említett célok elérését megnehezítő akadályokat, hogy az Erasmus+ hatékonyabb eszköz lehessen e téren;

90.  üdvözli, hogy az Erasmus program átlépte a három milliós hallgatói határt; megjegyzi hogy az Unió e kiemelt programja elindítása óta folyamatos sikernek örvend, valamint rámutat a program további támogatásának fontosságára;

91.  sajnálatát fejezi ki, amiért a tagállamok között nagy eltérések mutatkoznak a küldött és a fogadott Erasmus-hallgatók számát illetően; határozottabb tájékoztatási kampányokat és a szabályok egyszerűsítését javasolja;

92.  emlékezteti a tagállamokat arra, hogy az ESZA és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés előirányzatainak kiegészítéseként kötelezettséget kell vállalniuk a nemzeti finanszírozás kibővítésére, hogy biztosítsák a szükséges ösztönző erőt a fiatalok foglalkoztatása terén; továbbá szükségesnek tartja, hogy az alkalmazott eszközök és a támogatások lehetővé tegyék a méltó életet; felszólít ezért a támogatások mértékének értékelésére az egyes tagállamokban jellemző valós megélhetési költségek tükrében;

93.  sürgeti a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket az ifjúsági garancia végrehajtásához; felhív az ifjúsági garanciára mint magas színvonalú ajánlatok révén fenntartható munkaerőpiaci beilleszkedést biztosító, hosszú távú strukturális reformra irányuló folyamatos politikai kötelezettségvállalásra;

94.  sürgeti a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre az ifjúsági garanciát a nemzeti, regionális és helyi hatóságok, oktatási rendszerek és foglalkoztatási szolgálatok közötti fokozott együttműködés alapján; rámutat, hogy az ifjúsági garanciaprogramot teljes mértékben be kell építeni a nemzeti foglalkoztatási tervekbe, az ifjúság- és oktatáspolitikai tervezésbe, és a fiatalokkal széles körben meg kell ismertetni; emlékeztet arra, hogy az ifjúsági garancia sikeréhez elengedhetetlen az ifjúsági szervezetek részvétele az ifjúsági garanciáról szóló kommunikációban, valamint annak értékelésében és végrehajtásában;

95.  emlékeztet arra, hogy az eltérő társadalmi-gazdasági helyzetben lévő fiatal nők és a férfiak más-más életkorban más-más munkaerőpiaci helyzettel szembesülnek; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fiatalokra irányuló és a munkaerőpiaci politikáik, például az ifjúsági garancia kialakításakor és végrehajtásakor vegyék figyelembe az ilyen jellegű, nemekre és társadalmi-gazdasági helyzetre vonatkozó megfontolásokat;

96.  úgy véli, hogy a bizonytalan munkahelyek fiatalok körében tapasztalható, rendkívül magas száma, valamint az európai lakosság elöregedése komoly kihívást jelent a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága, elegendő volta és alkalmassága szempontjából, és súlyos károkat okozhat a nemzedékek közötti szolidaritásnak; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést legalább az ifjúsági garancia keretében nyújtott támogatásokkal való visszaélések megelőzésére, valamint hogy legalább az ifjúsági garancia keretei között létrejött szerződések esetében azokat a szerződéseket részesítsék előnyben, amelyek lehetővé teszik a fiatalok számára, hogy hozzájáruljanak a nemzeti társadalombiztosítási rendszerekhez;

97.  sürgeti a tagállamokat az ifjúsági garancia maradéktalan végrehajtására és hatékonyságának nyomon követésére az Unió által a fiatalok foglalkoztatását előmozdító intézkedések végrehajtására rendelkezésükre bocsátott források teljes felhasználása révén, azáltal, hogy a fiatalokat – köztük a fogyatékossággal élőket is – állás, tanulószerződéses gyakorlati képzés vagy szakmai gyakorlat révén az iskola befejezésétől vagy a munkahely elvesztésétől számított 4 hónapon belül integrálják a munkaerőpiacra, például egész életre szóló, személyre szabott karrier-tanácsadási rendszer, regisztrációs irodák, tájékoztatási pontok és adatgyűjtési módszerek létrehozásával, valamint a munkanélküliek regisztrációjának ösztönzésével, hogy képet kapjanak az ifjúsági munkanélküliség valós helyzetéről, valamint javítsák a munkaügyi központok fiatal álláskeresők számára nyújtott szolgáltatásait;

98.  sürgeti a tagállamokat, hogy késedelem nélkül foglalkozzanak az európai ifjúsági garancia sikerének kulcsfontosságú tényezőivel, így például az állásajánlatok minőségével és fenntarthatóságával, a továbbképzéssel, a társadalmi befogadással, a más (az oktatási rendszerekhez, a munkaerőpiachoz, a szociális szolgáltatásokhoz és az ifjúsághoz kapcsolódó) szakpolitikai területekkel fennálló szinergiákkal és a valamennyi érintett közötti együttműködéssel, a fiatalok munkaerőpiaci integrációja és a fiatalok munkanélküliségének csökkentése, valamint annak érdekében, hogy hosszú távú pozitív hatást érjenek el a fiatalok társadalmi és munkaerőpiaci kirekesztődésének megelőzése terén az iskola és a munka világa közötti átmenet idején;

99.  szorgalmazza, hogy az európai ifjúsági garancia a szakképesítés nélküli és az alacsony képesítéssel rendelkező fiatal munkanélküliek oktatására és szakképzésére való összpontosítás mellett kerüljön kiterjesztésre a fiatal diplomásokra és a szakképzést elvégzőkre is, valamint hogy az ifjúsági garancia korhatárát emeljék fel 25 évről 29 évre, hogy az tükrözze azt a valós helyzetet, hogy sok diplomás és munkaerőpiacra belépő a 20-as évei végén jár;

100.  felszólítja a tagállamokat és a régiókat, hogy osszák meg a bevált gyakorlatokat és tanuljanak egymástól; rámutat arra, hogy fontos elvégezni az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés 2014-es és 2015-ös, tagállamok általi végrehajtásának értékelését; hangsúlyozza, hogy fel kell mérni az ifjúsági garancia középtávú hatékonyságát, arra összpontosítva, hogy milyen eredményeket ért el a fiatalok készségszerzésében és foglalkoztatáshoz való juttatásában, valamint kiemeli, hogy tovább kell folytatni a kezdeményezést; rámutat ezenkívül arra, hogy az ifjúsági szervezetek részvétele az ifjúsági garancia értékelésében és végrehajtásában létfontosságú annak sikeréhez;

101.  várakozással tekint a Bizottság az ifjúsági garancia végrehajtásáról szóló átfogó jelentésének előterjesztése elé;

102.  megjegyzi, hogy az Európai Számvevőszék jelentése az uniós ifjúsági garancia tagállami végrehajtásáról, amelynek határideje 2017 eleje, egyértelműbb értékelést fog adni a program eredményeiről; úgy véli, hogy a jelentésben ki kell térni többek között a hatékonyság és a hosszú távú eredmények elemzésére is;

103.  emlékezteti a Bizottságot, hogy fontos biztosítani a fiatalok magas szintű tájékozottságát a rendelkezésre álló programokról és részvételi lehetőségekről, valamint hogy gondoskodni kell a programokról rendelkezésre álló tájékoztatás jó minőségéről, számszerűsíthető mutatók (például a célcsoport reagálása és részvétele) alkalmazásával;

104.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassanak expanzionista gazdaságpolitikát, amely nagyobb mozgásteret biztosít az oktatásba, képzésbe és a jó minőségű tanulószerződéses gyakorlati képzésbe való állami beruházások terén;

105.  sürgeti a tagállamokat, hogy nagyobb mértékben ruházzanak be és ne alkalmazzanak költségvetési megszorításokat az ifjúságpolitika, a művészetek, a kultúra, az oktatás, az egészségügy és a szociális szolgáltatások esetében; felszólítja továbbá a tagállamokat, hogy ruházzanak be a társadalmi kihívásokra választ adó inkluzív oktatásba annak érdekében, hogy mindenki számára biztosítsák az egyenlő hozzáférést és az esélyegyenlőséget, ideértve a különböző társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező fiatalokat, valamint a kiszolgáltatott és hátrányos helyzetű csoportokat;

106.  javasolja, hogy foglalják bele a fiatalok vállalkozói tevékenységét a többéves pénzügyi keretbe, valamint hogy a tagállamok dolgozzanak ki olyan nemzeti stratégiákat, amelyek arra törekednek, hogy szinergiákat hozzanak létre az Erasmus+, az ESZA, az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az „Erasmus fiatal vállalkozóknak” program között, továbbá a hatásvizsgálatokra vonatkozó egyértelmű iránymutatásokat, amelyeket a Bizottság a tagállamok rendelkezésére bocsát;

107.  kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre egy átfogó ellenőrzési rendszert az ifjúsági programok számára, amely összefogja a tervezett eredménymutatókat, a tényleges eredményeket és a hosszú távú teljesítményeket;

108.  hangsúlyozza, hogy a teljesítményre és az eredményekre kell összpontosítani, továbbá elégedetten állapítja meg, hogy az európai strukturális és beruházási alapok 2014–2020-as programozási időszakra szóló új szabályozási kerete rendelkezéseket tartalmaz az elért eredményekről szóló tagállami jelentéstételre vonatkozóan;

109.  emlékeztet arra, hogy az ESZA költségvetésének 68%-a olyan projekteket finanszíroz, amelyek keretében a fiatalok lehetnének az egyik célcsoport;

110.  hangsúlyozza a lakhatási támogatások előmozdításának szükségességét azokra az esetekre, amelyekben a diákoknak nincs lehetőségük lakóhelyük városában vagy 50 km-es körzetében szakképzésben vagy egyetemi oktatásban részt venni;

Részvétel a döntéshozatalban:

111.  felhív erősebb partnerségek létrehozására az ifjúsági szervezetek és az állami hatóságok között a fiatalok és szervezeteik politikai döntéshozatalban való részvételi lehetőségeinek növelése érdekében; különösen fontosnak tartja az ifjúsági és sportszervezetek fiatalok részvételi készségeinek fejlesztésében és a döntéshozatali folyamat minőségének javításában játszott szerepét, különös tekintettel arra, hogy a fiatalok közreműködnek a társadalomban, továbbá válaszokat találnak az európai társadalom jelenlegi kihívásaira; hangsúlyozza az ifjúsági szervezetek egyedülálló szerepét az állampolgári öntudat fejlesztésében a demokratikus értékek és folyamatok gyakorlata révén;

112.  hangsúlyozza az ifjúsági szervezetek kiemelkedő szerepét az állampolgári ismeretek oktatása és a demokratikus értékekre, készségekre és képességekre nevelés terén, és elismeri, hogy hozzájárulnak az ifjúság demokratikus folyamatokban való részvételének erősítéséhez;

113.  hangsúlyozza az informális és nem formális tanulás, a művészetek, a sport és a társas tevékenységek döntő jelentőségét a fiatalok részvétele és a társadalmi kohézió előmozdításában, mely tevékenységek a helyi közösségekre jelentős hatást gyakorló eszközök lehetnek, és segíthetnek a társadalmi kihívások leküzdésében;

114.  felszólítja a tagállamokat, hogy szigorúan tartsák be az inkluzivitás elveit az ifjúsági munkával kapcsolatban, különös hangsúlyt helyezve a fogyatékossággal élő fiatalokra;

115.  hangsúlyozza, hogy a fiatalok számára ismerős eszközök (pl. közösségi hálózatok) széles körének felhasználása révén intenzíven fejleszteni kell a polgársággal kapcsolatos tudatosságot, a média- és a digitális műveltséget, a kritikai gondolkodást és a kultúrák közötti megértést; hangsúlyozza, hogy az ilyen programok és az oktatás fontos szerepet játszanak a fiatalok radikalizálódásának megakadályozásában;

116.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a fiatalok gazdaságban való részvételének új formáit, például a közösségi gazdaság eszközeinek növekvő használatát;

117.  hangsúlyozza, hogy támogatni kell és jobban el kell ismerni a fiatalok helyi, regionális és tagállami szintű önkéntes politikai, társadalmi, kulturális és sporttevékenységekben betöltött szerepét, hiszen az az élethez szükséges kulcskompetenciák fejlesztéséhez és az olyan értékek, mint az együttműködés, szolidaritás, egyenlőség és igazságosság népszerűsítéséhez hozzájáruló nem formális képzés fontos formájaként értéket képvisel; hangsúlyozza azonban, hogy a fiatalok önkéntes tevékenységre való készségét nem szabad úgy tekinteni, mint olcsó pótlását olyan szolgáltatásoknak, amelyekről a tagállamoknak kellene gondoskodniuk; kéri, hogy az önkéntes tevékenységeket maradéktalanul ismerjék el és érvényesítsék;

118.  felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a fiatal diákok demokratikus részvételét, és az oktatásban részt vevő fiataloknak a hallgatói szervezeteken keresztül nyújtsanak segítséget ahhoz, hogy részt vehessenek és közreműködhessenek saját oktatásukban;

119.  hangsúlyozza, hogy az Unió értékeinek és működésének, valamint az európai sokszínűségnek a jobb megértése alapvető fontossággal bír a demokráciában való részvétel előmozdítása és az állampolgári szerepvállalás erősítése érdekében;

120.  kéri a Bizottságot, hogy teljes körűen aknázza ki az új digitális eszközöket, és maradéktalanul használja ki a közösségi média nyújtotta lehetőségeket az oktatásban és a képzésben annak érdekében, hogy színvonalas médiaképzést nyújtson, amely ösztönzi a médiaműveltség és a kritikus gondolkodás fejlesztését, valamint mozdítsa elő és ösztönözze a fiatalok részvételét a döntéshozatalban csakúgy, mint a társadalmi élet civil, kulturális és társasági rétegében a foglalkoztathatóság növelése, valamint a vállalkozói szellem, az innováció és a kultúra erősítése érdekében; elismeri, hogy hatékony eszközként használható a zaklatás, a gyűlöletbeszéd és a radikalizálódás elleni küzdelemben;

o
o   o

121.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 50. o.
(2) HL C 417., 2015.12.15., 1. o.
(3) HL C 183., 2014.6.14., 5. o.
(4) HL C 120., 2013.4.26., 1. o.
(5) EUCO 37/13.
(6) HL C 311., 2009.12.19., 1. o.
(7) HL C 119., 2009.5.28., 2. o.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0107.
(9) HL C 93., 2016.3.9., 61. o.
(10) HL C 161. E, 2011.5.31., 21. o.
(11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0106.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0292.
(13) HL C 346., 2016.9.21., 2. o.
(14) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0005.


Hogyan segítheti elő a KAP a munkahelyteremtést a vidéki területeken?
PDF 414kWORD 63k
Az Európai Parlament 2016. október 27-i állásfoglalása a vidéki területeken a KAP munkahelyteremtéshez való hozzájárulásának mikéntjéről (2015/2226(INI))
P8_TA(2016)0427A8-0285/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a „Foglalkoztatás a vidéki térségekben: a munkahelyhiány enyhítése” című bizottsági közleményre (COM(2006)0857),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Nőjogi, valamint Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0285/2016),

A.  mivel a vidéki területek az EU területének több mint 77%-át teszik ki, és mivel e területeken számos – túlnyomórészt nem áthelyezhető – munkahely a mezőgazdaságtól és az agrár-élelmiszeripartól függ;

B.  mivel a mezőgazdaság és az agrár-élelmiszeripar együttvéve az EU GDP-jének 6%-át teszi ki, ami 15 millió vállalkozást és 46 millió munkahelyet jelent;

C.  mivel az elmúlt néhány évtizedben számos európai országban a vidéki térségekben a mezőgazdasági termelők száma drasztikusan csökkent, mert a mezőgazdasági termelők és más mezőgazdasági dolgozók jövedelme, valamint a munkavállalási lehetőségek e térségekben folyamatosan csökkentek; mivel 2005 és 2014 között csaknem negyedével (-23,6%) csökkent a mezőgazdasági munkaerő-ráfordítás a 28 tagú EU-ban(1);

D.  mivel jóllehet Európában a földhasználat fő formája továbbra is a mezőgazdaság, a vidéken élő aktív népességnek mégis csak töredékét foglalkoztatja; mivel a vidéki térségekben a földhasználat diverzifikációja – amelynek köszönhetően a termelő gazdasági funkció mellett szerepet kap a lakáscélú és szabadidős tevékenységekre szolgáló földhasználat, valamint a természetvédelem és a természet megóvása is – az Unió különböző vidéki térségeiben jelentős kihívást jelent a fejlődés és a foglalkoztatás szempontjából; mivel annak ellenére, hogy egyes régiókban az utóbbi években a vidéken élni kívánó emberek beáramlása a legtöbb esetben periurbanizációs hatást váltott ki és így a lakosság csökkenésének folyamata megfordult, emellett azonban hanyatlás is megfigyelhető számos kevésbé virágzó régióban, ahol a távoli fekvés problémát okoz, és nehezebb a fejlesztés és a foglalkoztatás támogatása;

E.  mivel számos vidéki térségben sok a kihívás, például az alacsony jövedelmek, a negatív demográfiai mutatók, a munkahelyek hiánya és a magas munkanélküliség, a lassú növekedés a tercier szektorban, az élelmiszer-feldolgozás kapacitáshiánya, az elégtelen szakértelem és a korlátozott tőke;

F.  mivel Európában az emberek több mint 90%-a tekinti a mezőgazdaságot és a vidéki területeket fontosnak a jövője szempontjából;

G.  mivel a mezőgazdasági tevékenységek tekintetében viszonylag alacsony az egy munkaegységre jutó jövedelem, és ez aggodalomra ad okot;

H.  mivel a gazdasági válság Európa minden részét sújtotta, de a leginkább a vidéki térségeket;

I.  mivel a jelenlegi gazdasági válságra tekintettel az Európai Unió a foglalkoztatást – többek között az ESBA felhasználásával – az egyik legfontosabb prioritásává tette, és mivel ebben az összefüggésrendszerben a közös agrárpolitikát hatékonyabbá kell tenni és legitimitását meg kell erősíteni, mert a KAP az európai uniós fellépés egyik legfontosabb eszköze, és e fellépés célja a munkahelyteremtés és a versenyképesség biztosítása a vidéki övezetekben, főként a mezőgazdasági ágazatban; mivel ezzel összefüggésben meg kell vizsgálni, hogy a KAP milyen mértékű hatást gyakorol a munkahelyek teremtésére és fenntartására a vidéki övezetekben;

J.  mivel döntő fontosságú, hogy fenntartsák a KAP két pillérét, az I. pillér ugyanis megakadályozza a kisméretű és családi gazdaságok kivonulását az ágazatból, valamint hozzájárul a mezőgazdasági ágazaton belüli munkahelyek fenntartásához, a II. pillér forrásai pedig az egyéb területeken – többek között az idegenforgalmi, az élelmiszer-feldolgozó és az egyéb kapcsolódó ágazatokban – biztosítják a munkahelyteremtést;

K.  mivel az európai mezőgazdaság számos – az élelmiszertermeléssel és az élelmiszerbiztonsággal, a környezetvédelemmel, a biológiai sokféleséggel, a fenntarthatósággal, az energiával és az éghajlati változásokkal kapcsolatos – kihívás előtt áll, ezért létfontosságú feladat a társadalom és a mezőgazdaság közötti kapcsolatok megerősítése és innovatív megoldások kidolgozása az ágazat ellenálló képességének és versenyképességének biztosítása érdekében, valamint újra át kell gondolni a mindenki érdekeit szolgáló valódi közpolitika célkitűzéseit, ez ugyanis az európai integráció legfontosabb vonatkozásainak egyike;

L.  mivel túl sokáig nem fordítottak megfelelő figyelmet arra, hogy a mezőgazdasággal kapcsolatban szemléletváltás szükséges, azaz vissza kell térni a területalapú megközelítésre – a termelést és a foglalkoztatást egy-egy konkrét területhez kötve – , és mivel a vidéki övezetek dinamizmusának és gazdag munkahely-kínálatának biztosítása érdekében kötelességünk fenntartani a mezőgazdasági termelést, ami az e térségekben élő nők és férfiak legfőbb tevékenysége; ez a szemléletváltás egyúttal egészséges egyensúlyt teremet a város- és a vidékfejlesztés között;

M.  mivel egyre nagyobb szerephez jut a városi és a városkörnyéki mezőgazdaság, és egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik iránta, valamint változik a fogyasztási modell is, különböző tényezőket ötvözve egymással, amilyen például a lehető legkisebb környezeti lábnyom, a kiváló minőségű helyi termelés, valamint a kis- és regionális termelők által végzett munka értékének elismerése;

N.  mivel a KAP legutóbbi szerkezeti reformja lehetővé tette a támogatások igazságosabb átcsoportosítását és elosztását a tagállamok és a különböző mezőgazdasági ágazatok között, továbbá megerősítette a közös agrárpolitika gazdasági szerepét, valamint a mezőgazdasági üzemek és a vidéki területek szociális stabilizálásának egyik tényezőjévé tette;

O.  mivel az I. pillér keretében biztosított közvetlen kifizetések ugyan nem járulnak hozzá közvetlenül a munkahelyteremtéshez, tanulmányok azonban kimutatták, hogy létfontosságú a szerepük munkahelyek fenntartásában a mezőgazdasági termelők pályaelhagyásának megelőzésében; mivel abban az esetben, ha ezt a szakpolitikai támogatást visszavonnák, az európai mezőgazdasági termelők 30%-a kényszerülne feladni tevékenységét és elhagyni a mezőgazdasági ágazatot; mivel e kifizetések tartják életben a mezőgazdasági kistermelőket és a vidéki térségeket;

P.  mivel a peremterületeken élő mezőgazdasági termelőknek, illetve a hátrányos helyzetű vagy marginális területeken folytatott mezőgazdasági termeléshez közvetlen kifizetések formájában nyújtott támogatások nemcsak annak biztosításához létfontosságúak, hogy e mezőgazdasági termelők e földterületeken maradjanak és tisztességes megélhetéshez jussanak, hanem szerepük van a táj megóvásában és e térségek turisztikai vonzerejének növelésében is;

Q.  mivel a megreformált KAP I. pillérének fő célkitűzése az élelmezésbiztonság, ami hozzájárul a meglévő mezőgazdasági munkahelyek fenntartásához, és az előírások értelmében biztosítani kell az I. pillér kifizetéseinek tisztességes szétosztását annak érdekében, hogy maximalizálják e támogatás kedvező hatásait;

R.  mivel helyszíni tapasztalatok szerint a mezőgazdasági fejlesztés más modelljei is lehetségesek, amelyek az élelmiszerminőség, valamint a mezőgazdasági, környezetvédelmi és gazdasági-társadalmi hatékonyság tekintetében jobb eredményeket hoznak, ezért a mezőgazdasági rendszerek sokféleségét támogatni kell és elő kell mozdítani, és mivel az általában sokféle, innovatív és igen rugalmas mezőgazdasági kis- és középgazdaságok gyakran jól szervezett termelői csoportokat és szövetkezeteket alkotnak, a helyi közösségek hasznára válnak és ezáltal támogatják a vidéki gazdaságot, ami az európai mezőgazdaság fejlődésének kulcsa;

S.  mivel a jelenlegi válság megmutatta, hogy a piacorientált közös agrárpolitika keretében alapvető fontosságú fenntartani a mezőgazdasági piacok közös szervezését, és az árak stabilitásának biztosítása, illetve a munkahelyek és a mezőgazdasági jövedelmek fenntartása érdekében megfelelő új szabályozási eszközöket kell meghatározni;

T.  mivel ez európai mezőgazdasági termelők egyre globálisabb piacon működnek, ezért más ágazatokhoz képest jobban ki vannak téve az árak ingadozásának;

U.  mivel az élelmiszer-ellátási láncban jelenleg működő fizetési rendszer nem biztosítja a hozzáadott érték fenntartható elosztását, és gyakran ez a döntő oka annak, hogy az elsődleges termelők bevételei csak még költségeik fedezéséhez sem elegendőek;

V.  mivel a városi területekkel összehasonlítva a vidéki térségek jellemzője, hogy magasabb a munkanélküliség aránya, jelentősen alacsonyabb a lakosok jövedelme, kevésbé vonzó az infrastruktúra és nehezebb a hozzáférés a szolgáltatásokhoz, amelyek nyújtása az alacsonyabb népsűrűség és hozzáférhetőség miatt jóval költségigényesebb;

W.  mivel a munkahelyteremtésnek vidéki térségekben a konkrét területekhez szabott fenntartható politika keretébe kell szervesen illeszkednie, ez pedig a mezőgazdasági tevékenységek, valamint a mezőgazdasághoz és az erdőgazdálkodáshoz közvetett módon kapcsolódó tevékenységek fenntartását és továbbfejlesztését igényli, erős kapcsolatokat kovácsolva a különböző szereplők között mind szociális értelemben, mind pedig a szolidaritás és a fokozott környezetvédelem szempontjából;

X.  mivel a vidéki területek jövője nem kizárólag a mezőgazdasági ágazat fejlődésétől függ, hanem kapcsolódik hozzá más gazdasági tevékenységek diverzifikálása és fenntartása is, például az erdőgazdálkodás, a kézművesség, a kis-és középvállalkozások fejlesztése, az integrált termelői kapacitások fokozása, a vidéki turizmus, a szabadidős, oktatási és sport szolgáltatások (például lovaglás), valamint a földek, erdők által biztosított források (közöttük a hulladék) fenntartható felhasználása megújuló energiák vagy ökológiai eljárásokon alapuló szerves anyagok és termékek előállítására; mivel a társadalmi-gazdasági vonatkozásokhoz, valamint a vidéki azonosságtudathoz és kultúrához kapcsolódó decentralizált és integrált helyi politikákra és igazi területi rendszerre van szükség, amely kollektív és ágazatközi megközelítések révén szinergiákat teremt és közös erőket mozgósít a helyi források kihasználására, többek között más uniós alapokat is felhasználva a vidéki fejlesztés és foglalkoztatás ösztönzésére, és egyúttal biztosítva a vidéki infrastruktúra meglétét is;

Y.  mivel e célból mindenféleképpen arra kell összpontosítani, hogy sok munkahely a helyi és egyedi tevékenységet folytató mezőgazdaság (benne az erdőgazdálkodás) függvénye, e munkahelyeket nem lehet áthelyezni, és egyaránt gerjesztenek élelmiszertermeléssel összefüggő és más jellegű szolgáltatásokat is, ezekre példa a tájvédelem és a vízkészletek megóvása és kezelése;

Z.  mivel különösen támogatni kell a kis családi gazdaságokat, köztük az olyan gazdákat is, akik egyedül vagy többedmagukkal felelősségteljes, független és hatékony módon irányítják gazdaságaikat, és a termeléssel kapcsolatos döntéseik és/vagy termelési módszereik kiigazítása, illetve tevékenységeik diverzifikálása révén képesek bármely nehézség áthidalására, lépést tartva a mezőgazdasági ágazatban rendszeressé vált strukturális változásokkal;

AA.  mivel a mezőgazdasági és a vidéki területeken dolgozó és/vagy vállalkozást vezető nők lehetőségeit elemezni, rögzíteni és valamennyi uniós szakpolitikában támogatni kell, anélkül, hogy az utóbbiak bármelyike hátrányosan érintené őket, mivel ez alapozhatja meg azt, hogy a nők a fejlődés és az innováció mozgatórugói legyenek, ami az egész ágazatot segíthet kiemelni a válságból; mivel a nőket be kell vonni a helyi és regionális szintű ágazati fejlesztési tervekbe, hogy ezekben szükségleteik, tapasztalataik és elképzeléseik érvényesülhessenek, és ezért biztosítani kell számukra azokat a készségeket, amelyek segítségével aktívan részt vehetnek a tervek kidolgozásában;

AB.  mivel 2010-ben csupán a mezőgazdasági termelők 7,5%-a volt 35 év alatti, és jelenleg a mezőgazdasági egységet üzemeltető 65 év feletti személyek száma több mint 4,5 millió, és mivel az 1307/2013/EU rendelet 50. és 51. cikke a KAP keretében rendelkezik a mezőgazdaságon belüli új generációs megújulás támogatásáról;

AC.  mivel számos tagállamban a vidéki régiókban élő nők hozzáférése a mezőgazdaságban rendelkezésre álló munkalehetőséghez és a munkaerőpiac egyéb szegmenseihez korlátozott, és a bérkülönbségek nagyobbak, mint más ágazatokban, jóllehet a nők rendkívül fontos szerepet játszanak a vidéki térségek fejlődésében és társadalmi életében, különösen a tevékenységeiket diverzifikáló (falusi turizmust, minőségi termékek, szabadidős, oktatási és sporttevékenységeket, valamint egyéb szolgáltatásokat kínáló) mezőgazdasági üzemekben; mivel a női vállalkozók társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi szempontból a vidéki térségek fenntartható fejlődésének fontos pillérét alkotják; mivel a földhöz jutás egyenlőtlensége a nők lehetőségeit korlátozó tényezők egyike, így vállalkozásindításuk esélyei a mezőgazdasági ágazatban rosszabbak; mivel Európában a mezőgazdasági üzemek átlagosan 29%-át vezetik nők;

AD.  mivel az üzemi méretekben termesztett növényfajták száma kicsi; mivel a helyi fajtaváltozatok és fajták szerepet játszanak a vidéki régiókban a biológiai sokféleség fenntartásában és a lakosság megélhetésének fenntartásában, valamint a helyi termelésben;

AE.  mivel a fiatal nemzedékek szemében növelni kell a vidéki környezet vonzerejét olyan képzés támogatása révén, amely a szakmai munka és a technológiák terén az innovációt és a modernizációt állítja a középpontba;

AF.  mivel a FAO kidolgozta az élelmezési és mezőgazdasági rendszerek fenntarthatósági vizsgálatának (SAFA) egyetemes keretrendszerét;

AG.  mivel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) a vidéki területeken folytatott különféle tevékenységi ágazatokban szakképzési és készségelsajátítási intézkedések céljára használható;

A jelenlegi KAP keretében

1.  felhív minden tagállamot, hogy a vidék elnéptelenedésének megállítása érdekében biztosítsanak a fiatal gazdák számára hosszú távú, perspektivikus lehetőségeket, léptessenek életbe a nemzedékek megújulását elősegítő átfogó stratégiát, és e célból maradéktalanul vegyék igénybe az új KAP által kínált valamennyi lehetőséget a fiatal és kezdő mezőgazdasági termelők támogatására (még ha nem családi körökből érkeznek is), különösen az első és második pillérbe tartozó, a fiatal mezőgazdasági termelőknek nyújtott támogatások és a 40 évesnél idősebb kezdő gazdák vállalkozásindításának megkönnyítése révén; megjegyzi, hogy az ilyen rendelkezéseket ki is kell egészíteni és összhangba kell hozni a nemzeti politikák alá tartozó (a földhasználatra, az adózásra és a szociális biztonságra vonatkozó) előírásokkal, többek között az 1307/2013/EU rendelet 50. és 51. cikke szerinti támogatással;

2.  megjegyzi, hogy a KAP közvetlen kifizetéseinek jelentős részét a leggazdagabb mezőgazdasági üzemek kapják: 2014-ben a kedvezményezettek 13%-a kapta meg önmagában a KAP közvetlen kifizetéseinek 74%-át; úgy véli, hogy ez nem segíti a mezőgazdasági termelésen belüli munkahelyteremtést, mivel a mezőgazdasági kisüzemek munkaerő-igényesebbek, és a mezőgazdasági üzemekben dolgozók 53%-a kis méretűként besorolt mezőgazdasági üzemekben dolgozik; kéri, hogy a KAP kifizetéseit jobban osszák el a kis mezőgazdasági termelők között;

3.  kéri a tagállamokat, hogy fokozzák a kis és közepes méretű gazdaságoknak nyújtott támogatásaikat, többek között folyamodjanak gyakrabban az átcsoportosítással nyújtható kifizetésekhez; felhívja továbbá a tagállamokat hatékonyan szervezett vállalkozások, valamint a csoportosulás jogi eszközeivel élő vállalkozások számára;

4.  úgy véli, hogy a KAP-nak nagyobb figyelmet kell fordítania a földrajzilag hátrányos területekre (a hegyvidéki térségekre, a tengerentúli területekre, a legkülső térségekre, a veszélyeztetett természeti területekre stb.), mert a mezőgazdaság fenntartása a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi fejlődés létfontosságú, a foglalkoztatás felé mutató vektora; hozzáfűzi azonban, hogy a KAP-nak tekintetbe kell vennie a városok terjeszkedésének új, dinamikus tendenciáit, és támogatást kell nyújtania az ilyen terjeszkedés közelében fekvő és sajátos kihívásokkal szembesülő területeknek;

5.  rámutat, hogy a tagállamok nagy mértékben éltek azzal a lehetőséggel, hogy függő kifizetéseket folyósítanak – amelyek a termelést fejlesztése és adott helyszínen tartásának lehetővé tétele révén munkahelyeket biztosítanak hátrányos helyzetű térségekben –, és kéri a tagállamokat, hogy növeljék az aktív gazdáknak juttatott ilyen támogatás részarányát, tegyék azt rugalmasabbá és a korábbinál nagyobb részét fordítsák növényi fehérjék termelésének előállítására, az EU növényifehérje-ellátása jelenleg ugyanis harmadik országokból származó behozataltól függ; javasolja továbbá, hogy az önkéntes függő kifizetések mértékét szintén az adott gazdálkodás foglalkoztatási szintjéhez lehetne igazítani, ami jobban támogatná a több munkaerőt használó termékeket;

6.  rámutat arra, hogy a jelenlegi programozási időszakban és a vidékfejlesztési programmal összhangban rendelkezés írja elő a helyi fajtaváltozatok termesztésének és a helyi fajták tartásának célzott támogatását, ezáltal elősegítve a regionális foglalkoztatást és a biológiai sokféleség fenntartását; felhívja a tagállamokat olyan mechanizmusok bevezetésére, amelyek révén a helyi fajtaváltozatokat és fajtákat termesztő és tartó csoportok és szervezetek célzott támogatásban részesülhetnek;

7.  rámutat, hogy a közvetlen támogatások környezetvédelmi dimenzióját végre kell hajtani, hogy ennek a gazdaságok fenntarthatóságának és életképességének biztosítására irányuló törekvés szerves részét kell képeznie, és hogy segíteni kell új munkahelyek fenntartását és teremtését többek között a biológiai sokszínűség megóvásával a mezőgazdasággal összefüggő turizmus és a tájgazdálkodás – például földbirtokok és történelmi kúriák – révén; nyomatékosan felhívja az EU-t az egyszerűsítésre és annak biztosítására, hogy a környezetvédelmi rendelkezéseket egyszerű, érthető és akadálymentes módon végre lehessen hajtani; rámutat arra, hogy a környezetvédelmi dimenzió nem vezethet a hegyvidéki és peremterületeken különösen érzékeny mezőgazdasági termelés csökkenéséhez;

8.  úgy véli, hogy tekintettel a méhek számos uniós tagállamban tapasztalható megnövekedett arányú elhullására és arra, hogy e beporzók fontos szerepet játszanak az élelmiszerbiztonság és számos növénytermesztési ágazat gazdasága szempontjából, az Uniónak nagyobb mértékben kellene támogatnia ezt az ágazatot, valódi uniós stratégiát alkalmazva a méhek állománypótlására; hozzáfűzi, hogy ez nem igényelne nagy beruházásokat, de sok munkahelyet teremtene vagy azáltal, hogy diverzifikálja a meglévő gazdaságok tevékenységeit, vagy pedig új, szakosodott mezőgazdasági üzemek létrehozása révén, amelyek szakértői becslés szerint egyenként 200 kaptárral életképesek lennének, és amelyek célja szelektált méhanyák és méhrajok kitenyésztése volna, majd ezt követően méz termelése, amelyben az Unió komoly hiányt szenved; rámutat, hogy egy ilyen megközelítés, amelynek alapját különböző – az innovációra, a társadalmi befogadásra és a munkahelyteremtésre vonatkozó – uniós stratégiák képezik, maradéktalanul összhangban áll azzal a törekvéssel, hogy a közös agrárpolitika és a mezőgazdaság fejlesztése a jövőben a nagyobb fenntarthatóság irányába haladjon;

9.  megjegyzi, hogy a mezőgazdasági üzemeken belüli munkahelyek fenntartása érdekében az ágazaton belül új kockázatkezelési eszközök felé kell fordulni és növelni kell az olyan eszközök használatát, mint az egységes közös piacszervezés és a második pillér keretén belüli termelői szervezetek, annak érdekében, hogy jobban reagálni tudjanak a globális piac ingadozásaira és igényeire; úgy véli, hogy a piaci intézkedéseket és az egységes közös piacszervezés és a második pillér keretében előirányzott rendkívüli válság- és kockázatkezelési intézkedéseket sokkal gyorsabban és proaktív módon, az EU költségvetéséből juttatott támogatással, szükség esetén a legkülső régiók, a hegyvidéki térségek és a versenyképességi kihívásokkal szembesülő egyéb régiók egyedi helyzetéhez igazodva kell végrehajtani, ekképpen korlátozva az árcsökkenéseknek a gazdaságok által termelt jövedelemre gyakorolt negatív hatásait; felhívja a figyelmet arra, hogy a válságellenes intézkedések nem érték el maradéktalanul a céljaikat, és jobban figyelembe kellene venni a tagállamok meglévő infrastruktúráját és kapacitásait; kéri a Bizottságot, hogy a közelmúlt válságaiból okulva alakítson ki gyorsabb és hatékonyabb intervenciós rendszereket, amelyek képesek megelőzni a legkárosabb hatásokat;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben aknázza ki az 1308/2013/EU rendelet 219-222. cikkében meghatározott rendkívüli intézkedések kínálta lehetőségeket;

11.  úgy véli, hogy az intervenciós árakat a költségárak alakulásának függvényében rendszeresen ki kell igazítani ahhoz, hogy biztonsági hálóként működjenek, közvetlen hatást gyakorolva a termelők jövedelmére és tevékenységeik fenntartására, valamint a foglalkoztatásra; felhívja az EU-t, hogy a piacok nyomon követése érdekében hozzon létre a Tejpiaci Megfigyelőközponthoz hasonló megelőző eszközöket minden nagy termelő ágazatban, ez ugyanis a szükség esetén igénybe vehető, rugalmas és reaktív piacirányítási eszközök formájában lehetővé tenné a termelés kormányzását és a válságokkal szemben válaszlépések foganatosítását;

12.  elismeri, hogy a helyi termelőket összekötő rövid ellátási láncok ösztönözhetik a munkahelyteremtést vidéken, és hangsúlyozza, hogy a minőségi rendszerek, az eredetmegjelölések és az ökológiai termesztési/tenyésztési rendszerek lehetőséget adnak az agrár-élelmiszeripari ágazat fejlődésére és vidéki környezetben munkahelyteremtő potenciával bírnak, ezért nemcsak védeni, hanem tovább is kell fejleszteni őket új munkahelyek teremtése, valamint a regionális kultúra és azonosságtudat megőrzése érdekében; hangsúlyozza, hogy javítani kell az e termékek kijutását szélesebb piacokra, és hogy minőségi, promóciós és védelmi intézkedéseket kell bevezetni e termékek marketingjének javítása, valamint egy adott földrajzi térség általános idegenforgalmi termékei körébe történő bevonásuk segítése érdekében; emlékeztet arra, hogy a megvitatás szakaszában levő jogalkotási javaslatok fényében e pozitív gazdasági hatások alapját a fogyasztók bizalma képezi, és ezt nem szabad az esetleg a minőség romlását okozó módosításokkal veszélyeztetni; hangsúlyozza továbbá, hogy e minőségi szabványok elérésére irányuló folyamatok túlságosan súlyos terheket jelenthetnek, ezért azokat egyszerűsíteni kell;

13.  ajánlja, hogy a tagállamok használják ki erősebben a második pillér 6. prioritásán belül a munkahelyek megóvására és teremtésére vonatkozó prioritási területeket, valamint az ismeretek átadásával, a szakmai képzéssel és a folyamatos képzéssel (többek között a gyakornoki képzéssel, a munkahelyi képzéssel és a mezőgazdasági dolgozók átképzésével) kapcsolatos intézkedéseket annak érdekében, hogy a munkavállalók más vidéki tevékenységek végzésére átirányíthatók legyenek, továbbá a mezőgazdasági üzemek gazdasági és környezetvédelmi teljesítményeinek javítását célzó tanácsadási és ügyvezetési intézkedéseket; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak támogatást a mezőgazdasági termelőknek, valamint a mezőgazdasági és vidéki munkavállalóknak abban, hogy sokoldalúvá váljanak és képesek legyenek tevékenységeik diverzifikálására, önálló kezdeményezésekre és az innováció megerősítésére;

14.  megjegyzi, hogy az előző (2007-2013-as) programozási időszak programjaihoz képest a jelenlegi vidékfejlesztési programok sokkal kevésbé összpontosítanak a munkahelyek megőrzését célzó szociális projektekre, egyrészt a tagállamok vidékfejlesztési programokra választott intézkedések miatt, másrészt mert kevesebb pénz áll rendelkezésre a közvetlenül a foglalkoztatásra ható intézkedésekre,ezért nagyobb rugalmasságra szólít fel a vidékfejlesztési politika végrehajtásában;

15.  megítélése szerint egyszerűsíteni kell a vidékfejlesztési politika végrehajtását és koherensebb – például több forrás egyidejű igénybe vételét ötvöző – megközelítéseket kell alkalmazni, valamint le kell állítani a tagállamok és a Bizottság túlságosan aprólékos adminisztratív és pénzügyi ellenőrzéseit;

16.  kéri a tagállamokat annak jobb tudatosítására, hogy a KAP II. pillére milyen lehetőségeket kínál a vidéki térségekben végezhető tevékenységek diverzifikálásához (pl. az agroturizmushoz, a megújulóenergia-termeléshez);

17.  felhívja a figyelmet arra, hogy az innovációval járó kockázatvállalási tényezőt sem a nemzeti, sem a közösségi politikák nem veszik kellően figyelembe, és hogy e jelenség gátolja az innovációt és a munkahelyteremtést, különösen azon gazdasági szereplők esetében, akik innovatív projektjeik megvalósításához nem rendelkeznek elegendő pénzügyi forrással;

18.  hangsúlyozza, hogy a vidékfejlesztés és a munkahelyteremtés kéz a kézben jár, ezért felhívja a tagállamokat és a régiókat, hogy a lehető legnagyobb mértékben használják ki a helyi és regionális hatóságok által kínált potenciális előnyöket – e hatóságok vannak ugyanis a leginkább tisztában a térségeikben jelentkező kihívásokat és az adódó lehetőségeket is –, továbbá hogy valósítsák meg a második pillér célkitűzéseit és tartsák tiszteletben a közös agrárpolitika prioritásait, többek között előmozdítva a társadalmi befogadást, a szegénység csökkentését és a gazdasági fejlődést; ismételten emlékezteti a tagállamokat arra a lehetőségre, hogy a vidékfejlesztés során és az operatív programokban a fő hangsúlyt a fő hangsúlyt a munkahelyek teremtése és megőrzése, valamint a vidéki szolgáltatások javítása kapja, és kéri a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat e célkitűzés megvalósításában; hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatottság fellendítése, a mezőgazdasági tevékenységek hatékonyabbá tétele és a költségek csökkentése érdekében a megosztott gazdaság modelljeit a vidéki térségek viszonyaihoz kell igazítani;

19.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a vidéki területeken a társadalmi befogadás és a munkahelyteremtés előmozdítása érdekében támogassák a szociális gazdaságban(2) tevékenykedő vállalkozásokat és szövetkezeteket; felhívja a figyelmet a „szociális vállalkozás kezdeményezés” keretében tett fellépésekre, és felszólítja a Bizottságot, hogy például a szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési terv révén támogassa a szociális gazdaságnak a vidékfejlesztéshez való hozzájárulását;

20.  hangsúlyozza, hogy kiemeltebb szerepet kell biztosítani a vidéki területek demográfiai fejlődésének és családbarát jellegének támogatását célzó intézkedéseknek a családok támogatása, valamint a családi és a szakmai élet összeegyeztetésének megkönnyítése érdekében, a munkaerőpiacot és a gazdasági fejlődést érintő kérdésekkel összefüggésben is;

21.  hangsúlyozza, hogy aktív intézkedések és szakpolitikák előmozdításával ki kell emelni a migráció pozitív szerepét a gazdasági növekedés fellendítésében és a társadalmi kohézió előmozdításában a vidéki térségekben;

22.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat olyan politikák folytatására, amelyek az idegenforgalom fejlesztése révén javítják a vidéki térségek helyzetét, ha ugyanis a turizmus megfelelő szerkezeti keretet és ösztönzők formájában támogatást kap, akkor a jelentős természeti, tájképi, kulturális és agrár-élelmiszeripari erőforrásokkal rendelkező területek kulturális, társadalmi és gazdasági növekedésének egyik hajtóereje lehet; hangsúlyozza, hogy a vidéki térségek idegenforgalmának fejlesztése és a mezőgazdasági tevékenységek diverzifikációja (bekapcsolva az oktatási, kulturális és szabadidős tevékenységeket) ugyancsak ösztönzést jelent a fiatal nemzedékek számára ahhoz, hogy a vidéki viszonyokat saját kezdeményezésből, vállalkozói szellemben átalakítsák, egyaránt készen az innovációra és a hagyományos termékek előmozdítására;

23.  hangsúlyozza, hogy a különböző politikai területek között a FEADER és más európai források segítségével létrehozandó szinergiák szerepe alapvető lesz a vidéki térségekben jelentkező kihívások leküzdése, valamint annak biztosítása szempontjából, hogy a mezőgazdaságot ismét a területfejlesztés kulcsfontosságú tényezőjeként ismerjék el; megjegyzi, hogy a második pillér pénzeszközeit dinamikus pénzügyi eszközként is fel lehetne használni ahhoz, hogy nagyobb szinergiák keletkezzenek alternatív finanszírozási forrásokkal és programokkal, ezek igénybe vételének biztosításával támogatva a vidéki térségekben az összekapcsoltságot, a versenyképesség és a gazdasági sokféleség növekedését, valamint a vállalkozói szellemet, figyelembe véve a vidéki kultúra és azonosságtudat megőrzésének szükségességét;

24.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági földterületek befektetők általi felvásárlása miatt a tulajdonosok által működtetett kisgazdaságok egyre inkább nyomás alá kerülnek; hangsúlyozza, hogy a termesztési terület fenntartása és a földhöz jutás a gazdaságok indításának és gyarapításának lényeges előfeltétele, és a munkahelyek megtartása szempontjából a szerepe a vidéki térségekben létfontosságú; rámutat, hogy a Bizottságnak „A fiatal mezőgazdasági termelők igényei” című, 2015. novemberi jelentése kimutatta, hogy a fiatal és a kezdő mezőgazdasági termelők legnagyobb problémáját a megvásárolható és bérbe vehető földek rendelkezésre állásának hiánya jelenti; felhívja ezért a tagállamokat, hogy osszák meg egymással a legjobb gyakorlatokat, és dolgozzanak ki a magas munkanélküliséggel sújtott vidéki térségekben a földhöz jutást biztosító eszközöket, például a nemzeti gyakorlatokkal összhangban álló részvételi földhasználat és földgazdálkodás révén, illetve hozzanak létre a nem használt földterületek és a mezőgazdasági célra hasznosítható földterületek kezelésére és az ilyen földterületekről való tájékoztatásra szolgáló rendszereket, amelyek szolgáltatásait a fiatal mezőgazdasági férfi és nő gazdák elsőbbségi jogon vehetnék igénybe;

25.  fontosnak tartja, hogy a vidékfejlesztési programok jobban elősegítsék a vidéki és városi térségek közötti kapcsolatokat, ösztönözve az együttműködést, és lehetőségeket kínálva a vidéki területeken működő vállalkozások számára, ami e térségek fejlődése és a munkahelyteremtés szempontjából döntő fontosságú; álláspontja szerint a város és vidék közötti kapcsolatokban a falvak fontos szerepet játszanak azáltal, hogy a környező vidéki területeken élő lakosok számára hozzáférést biztosítanak az alapszolgáltatásokhoz, ezért úgy véli, hogy a tagállamoknak területi politikáik részeként elő kell mozdítaniuk a falvakban nyújtott szolgáltatásokat;

26.  felhív az élelmiszer-ellátási láncban az élelmiszer-termelők, nagykereskedők és feldolgozók közötti tisztességes kifizetésekre vonatkozó kötelező szabályok bevezetésére annak biztosítása érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők a hozzáadott értékből olyan részarányban részesüljenek, amely lehetővé teszi számukra a fenntartható gazdálkodást;

27.  hangsúlyozza, hogy a jelenleg nem kellőképpen kihasznált erdészeti ágazat munkahelyek jelentős forrása, ezért a faipar különböző formáit jobban elő kell mozdítani; hozzáfűzi, hogy Európa jelenleg komoly faellátási hiánnyal küzd, ezért beruházásokat kell eszközölni az ágazat fejlesztéséhez szükséges infrastruktúrákba;

28.  hangsúlyozza, hogy a földhöz való hozzáférés mezőgazdasági üzemek létrehozásának és bővítésének fontos előfeltétele; rámutat, hogy a mezőgazdasági vállalkozást indítani kívánó fiatal gazdák legnagyobb problémája a földhöz való hozzáférés;

A KAP jövője 2020 után

29.  hangsúlyozza, hogy a KAP eljárásait egyszerűsíteni kell, és továbbra is biztosítani kell a megfelelő – legalább a megelőző szintet elérő – , e politika magas európai hozzáadott értékét tükröző finanszírozást annak érdekében, hogy a diverzifikált európai mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban hosszú távon hatékonyan hozzájáruljon a munkahelyek létrehozásához, és előmozdítsa a vidéki térségek fenntartható fejlődését és vonzerejét; hangsúlyozza, hogy fokozatosan meg kell erősíteni a vidékfejlesztési politikát, amely a vidéki lakosok szociális kirekesztettségének csökkentése érdekében közvetlenebb és hatékonyabb intézkedéseket tesz lehetővé, ugyanakkor nem szabad veszélyeztetni az első pillérbe tartozó támogatást, hanem azt át kell szervezni, többek között a piacok jobb működését és nagyobb stabilitást biztosítva – ez ugyanis döntő fontosságú a mezőgazdasági jövedelmek és az európai mezőgazdasági modell megóvása szempontjából –, továbbá az élet minőségére összpontosítva szavatolni kell, hogy a vidéki térségek a városi övezetekhez képest megtartsák vonzerejüket;

30.  hangsúlyozza, hogy a KAP keretein belül nagy fontosságot kell tulajdonítani a modernizációt és a beruházást serkentő eszközökre, amelyek fenntartható módon és a környezetvédelmi szabályok tiszteletben tartása mellett garantálják a vidéki térségekben jelen lévő gazdasági ágazatok versenyképességét (beleértve a mezőgazdasági-élelmiszeripari, energetikai, feldolgozó-ipari, szolgáltatási és szociális ágazatokat is), ezáltal biztosítva a munkahelyek megtarthatóságát; rámutat, hogy ezek az eszközök egyúttal lehetővé teszik a tagállamok közötti és a régiók közötti szakadékok áthidalását között, amikor a mezőgazdaság és a vidék fejlesztése a tét;

31.  hangsúlyozza, hogy az idegenforgalmi ágazat (pl. vidéki üdültetés révén) fontos jövedelemforrás a mezőgazdasági termelők számára; nyomatékosan felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hozzanak létre beruházás- és vállalkozástámogatási programokat; úgy véli, hogy fontos az érintett gazdaságok idegenforgalmi kampányok révén való támogatása;

32.  tudomásul veszi a KAP egyszerűsítése céljából mostanáig végrehajtott intézkedéseket, felhívja azonban a Bizottságot, hogy még több intézkedés kidolgozása és bevezetése révén arányosságot és rugalmasságot teremtsen a közös agrárpolitika adminisztratív terheinek csökkentésével és a mezőgazdasági üzemek termelékenységének növelésével kapcsolatban;

33.  hangsúlyozza, hogy a KAP keretében elérhető célok korlátozottak, mivel e politika elsődleges célja az élelmiszer-ellátás biztonsága, és hogy a vidéki térségekben a munkahelyek teremtését és fenntartását érintő számos kihívás hatékony kezelése szélesebb körű, szakpolitikákon átívelő megközelítést igényel majd regionális és tagállami szinten egyaránt;

34.  felhívja a Bizottságot arra, hogy támogassa a családok által működtetett, diverzifikált és többfunkciós gazdálkodásra alapozott versenyképes és fenntartható európai mezőgazdasági modellt, amely prioritásnak tekinti a területhez kötődő és tisztességesen megfizetett munkahelyek fenntartását, és különös hangsúlyt helyez az EUMSZ 349. cikkében elismert egyedi nehézségekkel küzdő területekre, valamint – az élelmiszerek és nem élelmiszer-termékek termelésében egyaránt – biztosítja az élelmezésbiztonságot, az élelmiszerbiztonságot és gondoskodik az egészségvédelemről;

35.  felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki földtulajdon-megfigyelő és -szabályozó eszközöket annak érdekében, hogy jobban megismerjék a földpiacokat, és véget vessenek a földtulajdon és a termelőeszközök koncentrációjának vagy felvásárlásának széles körű jelenségének;

36.  hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell a kiváló minőségű mezőgazdasági termékek kidolgozását, marketingjét és kereskedelmét; felhív új piacok megnyitását, valamint operatív termékprogramok és marketingkampányok bevezetését célzó kezdeményezésekre annak érdekében, hogy biztosítsák az európai élelmiszerlánc termékdiverzifikációját és versenyképességét;

37.  úgy véli, hogy a KAP keretében ez európai mezőgazdaság minden formáját és minden vidéki térséget – a leghátrányosabb helyzetben lévőket és legsebezhetőbbeket (például a hegyvidéki területeket és legkülső régiókat stb.) – is figyelembe kell vennie, biztosítva valamennyi forrás lehető legjobb felhasználását; úgy véli, hogy ez egyúttal azt is jelenti, hogy az elhagyott gazdaságokat ismét működésbe kell hozni;

38.  rámutat arra, hogy a mezőgazdasági és regionális réspiacok diverzifikálása a vidéki térségekben növeli és biztosítja a foglalkoztatást; olyan kezdeményezéseket kér, amelyek támogatják a mezőgazdasági üzemek diverzifikációját (pl. a mezőgazdasági termékekre vonatkozó közvetlen üzletszerzést) és általában a vidéki gazdaság diverzifikációját (pl. a mezőgazdasági munkáról a foglalkoztatás más területeire történő áttérést);

39.  úgy véli, hogy a jövőben a KAP forrásainak bővebb támogatást kell biztosítaniuk a termelői szervezetekbe tömörülő kis és közepes méretű gazdaságok és vállalkozások megszűnésének lassítására, amelyek mivel általában sokfélébbek, gazdaságosabbak és önállóbbak, valamint könnyebben átadhatók, hatékonyabbak a hozzáadott érték és a helyi munkahelyteremtés tekintetében, illetve a térség jelentős gazdasági és társadalmi pillérét képezik, valamint hogy egyedi támogatást kell biztosítani az EUMSZ 349. cikke által elismert sajátos korlátokkal küzdő térségek számára;

40.  hangsúlyozza, hogy a KAP keretében nyújtott közvetlen kifizetéseket kizárólag olyan személyek részére kell biztosítani, akik fő tevékenységi területe a mezőgazdaság;

41.  hangsúlyozza, hogy gazdasági visszaesés esetén a legkülső régiókban a foglalkoztatási lehetőségek felkutatását akadályozza az összeköttetések hiánya, és a mezőgazdaság e régiókban fennálló jelentőségére tekintettel úgy véli, hogy a jövőbeni KAP forrásai tekintetében pozitív megkülönböztetést kell alkalmazni ezekkel az EUMSZ által elismert sajátos korlátokkal küzdő térségekkel szemben, mivel ez multiplikátorhatást váltana ki más kapcsolódó tevékenységek, például az agráripar, az idegenforgalom, a természetvédelem, az energiatermelés és a körforgásos gazdaság előmozdítása terén, kiegészítve a többféle alap alkalmazására épülő stratégiát; rámutat arra, hogy e stratégiának szem előtt kell tartania a legkülső régiókon belüli, pozitív megkülönböztetést szükségessé tévő tényezőket, amely régiók ily módon kísérleti terepei lehetnek az eredeti és innovatív mezőgazdasági megoldásoknak, amelyek más, kevésbé szélsőséges és átfogóbb helyzetekre is alkalmazhatók a mezőgazdasági üzemek szerkezetét, a talaj- és éghajlati viszonyokat és a jellegzetes biológiai sokféleséget illetően;

42.  véleménye szerint elő kell mozdítani és pénzügyileg támogatni kell a mezőgazdasági csoportosulásokat, mert lehetővé teszik a gazdaságok termelési költségei, különösen a gépesítési ráfordítások csökkentését, ugyanakkor elősegítik a mezőgazdasági termelők közötti szolidaritást, az innovációk, a know-how és a bevált gyakorlatok átadását, és ezáltal a fejlődést és a foglalkoztatást elősegítő dinamizmust idéznek elő;

43.  felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze a mezőgazdasági kisüzemek diverzifikációját és versenyképességét, többek között a szociális mezőgazdaság és a szolgáltatásközpontú mezőgazdaság tekintetében is;

44.  hangsúlyozza, hogy a KAP-nak bővebb támogatást kell biztosítania a mezőgazdaság által a foglalkoztatás és a környezetvédelem terén kínált pozitív hatások kifejtése érdekében, továbbá hatékonyabban kell támogatnia a biogazdálkodást, a biodinamikus gazdálkodást és a fenntartható termelés egyéb módjait, ideértve az agroökológiával összefüggésben az integrált gazdálkodást és az agrárerdészetet, ehhez azonban a jelenlegi szabályozás egyszerűsítésére és a jövőben egyszerű, közérthető és nehézségek nélkül végrehajtható előírások elfogadására van szükség; úgy véli, hogy ezeknek a foglalkoztatás és a környezetvédelem terén megjelenő pozitív hatások értéke a társadalom egészének érdekeit szolgálja, és annak meg kell jelennie a mezőgazdasági üzemek jövedelmében;

45.  emlékeztet arra a pozitív példára, amelyet az ökokörzetek – a mezőgazdaság és a helyi állattenyésztés biogazdálkodással nyert termékeinek fejlesztését összehangolt intézkedések révén biztosító területek – és a beszállítói háttérgazdaság ökokörzetekhez kötődő része (agrárélelmiszer-ipari, vendéglátóipari és idegenforgalmi vállalkozások) nyújtanak, mivel ez az eszköz már bebizonyította, hogy képes előnyösen befolyásolni a helyi jövedelmet és elősegíteni a talajvédelmet a táj és a hagyományos termelési formák megőrzése révén;

46.  hangsúlyozza, hogy a gazdálkodáshoz kapcsolódó tisztességes foglalkoztatás megőrzése és megteremtése, továbbá a vidéki gazdaságok fejlesztése szempontjából a fenntartható gazdálkodás és élelmiszerrendszerek, különösen a biogazdálkodás, továbbá a fenntartható talaj- és vízgazdálkodás, illetve a biológiai sokféleség és a vidéki infrastruktúra fenntartható kezelése komoly lehetőségeket tartogat;

47.  úgy véli, hogy a jövőbeli KAP keretében az élelmiszerbiztonság biztosítását az Európai Unióban továbbra is az elsődleges cselekvési elvnek kell tekinteni, nem tévesztve szem elől ugyanakkor az EU-n kívüli piacokat sem; úgy véli e tekintetben, hogy a kereskedelmi megállapodások tényleges kockázatokat, de potenciális lehetőségeket is gerjeszthetnek az európai mezőgazdaság számára, és meggyőződése, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásoknak nem szabad sem a kis- és közepes méretű gazdaságokkal szemben igazságtalan versenyhez vezetniük, sem a helyi gazdaságot és munkahelyeket veszélyeztetniük;

48.  úgy véli, hogy a zöldség-gyümölcs ágazatban a nem elégséges termelői szerveződés előmozdítása érdekében vissza kellene állítani az újonnan alakult zöldség-gyümölcs termelői szervezetek projektjeire vonatkozó uniós támogatást;

49.  hangsúlyozza, hogy a jelenleg alacsony és ingadozó mezőgazdasági árak jövőbeli alakulásának rendkívül bizonytalan volta miatt az Uniónak el kell érnie a KAP Szerződésekben foglalt céljait azáltal, hogy nagyobb erőfeszítéseket tesz a piacok kudarc esetén bekövetkező előnytelen hatásainak korrigálására és a mezőgazdasági ágazat ellenálló képességének és versenyképességének biztosítására, a kereslet és a kínálat közötti egyensúly kialakítása érdekében hatékony biztonsági hálókat, megelőző és válságkezelési rendszereket, illetve új, innovatív rendszereken alapuló és a finanszírozásba magukat a gazdálkodókat is bevonó rendszereket hozva létre; úgy véli, hogy bővíteni kell a mezőgazdasági piacok stabilizálását célzó intézkedések finanszírozásának arányát, továbbá különösen, hogy a KAP-nak azokat a biztosítási rendszereket is meg kell erősítenie, amelyek képesek védelmet nyújtani a mezőgazdasági termelők számára a különböző éghajlati, egészségügyi és gazdasági kockázatokkal szemben; úgy véli, hogy a globális felmelegedéssel összefüggő kockázatokkal szemben az Uniónak minden tőle telhetőt meg kell tennie a mezőgazdaság pozitív szerepének megerősítése érdekében, az agronómián és a fokozottabb szénmegkötést elősegítő jobb talajgazdálkodáson alapuló eszközök segítségével, valamint fontos, hogy a mezőgazdasági termelők technikai és pénzügyi támogatásban részesüljenek gyakorlataik fokozatos megváltoztatása és az innovációk lehetővé tétele érdekében;

50.  hangsúlyozza továbbá, hogy a közvetlen kifizetéseknek 2020 után is a KAP eszközeként kell fennmaradniuk, a mezőgazdasági jövedelmek támogatása és stabilizálása és a magas szintű (a termelési módokat és különösen a környezetvédelmi előírásokat illető) uniós normákból eredő költségek kompenzálása, valamint a gazdálkodás szempontjából leghátrányosabb helyzetű régiók mezőgazdasági termelésének fenntartása érdekében; hangsúlyozza, hogy a közvetlen kifizetéseket ezért a gazdálkodás gazdasági stabilitásának biztosítására, valamint az élelmezés- és a környezeti biztonság garantálására kell fordítani; ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet arra, hogy feltétlenül szükség van a közvetlen kifizetések összegének kiegyenlítésére az egységes uniós piacon belüli egyenlő versenyfeltételek biztosítása, továbbá a mezőgazdasági erőforrások uniós szinten fenntartható kiaknázása érdekében;

51.  úgy véli, hogy mivel a mezőgazdasági termelők közötti együttműködési szint tagállamonként eltérő, és mivel az együttműködés hiánya hátrányosan befolyásolja a mezőgazdasági termelők válsághelyzetekkel és piaci nyomással szembeni ellenálló képességét, a KAP-nak átfogóan elő kell mozdítania a mezőgazdasági termelők közötti együttműködés fejlesztését, különösen a termelő- és feldolgozóágazatban;

52.  felhívja a tagállamokat, hogy a KAP második pillére keretében kezeljék kiemelten az európai innovációs partnerséget (EIP); felhívja a Bizottságot, hogy kezelje kiemelten a Horizont 2020-et, és biztosítson könnyebb hozzáférést a gazdálkodók számára az EBB finanszírozási lehetőségeihez, valamint támogassa az innovatív és fenntartható mezőgazdasági és erdőgazdálkodási modellek az élelmiszerek előállítása, valamint az élelmiszeripari és nem élelmiszeripari (a mezőgazdasági termelők számára a nyersanyagok rendelkezésre állását illetően a kőolaj utáni ipari korszakra új kilátásokat teremtő megújuló energiákkal, biogazdálkodással és a vidéki turizmussal összefüggő) szolgáltatások tekintetében, és fejlessze minden vidéki terület erőforrásait;

53.  kifejezi abbéli szilárd meggyőződését, hogy még a jövőben is szükséges lesz a mezőgazdasági termelők és mezőgazdasági dolgozók szakmai továbbképzésének támogatása, valamint a tudományos ismeretek és innovációk terjesztése, ezáltal biztosítva a változó környezethez való alkalmazkodást és megkönnyítve a gazdasági tevékenység folytatását;

54.  úgy véli, hogy a LEADER/CLLD típusú helyi fejlesztés alulról felfelé irányuló kezdeményezései nem csak a létrehozott munkahelyek száma, hanem az egy létrehozott munkahelyre jutó alacsony közkiadások tekintetében is bizonyították hatékonyságukat, ezért a többféle finanszírozásra épülő megközelítés, illetve a helyi és regionális hatóságok szerepének megerősítése révén valamennyi tagállamban még inkább erősíteni, támogatni és alkalmazni kell ezeket; külön kiemeli, hogy a helyi akciócsoportok vezetői technikai és ügyintézési segítőként fontos szerepet játszanak a foglalkoztatást elősegítő projektek elindítására irányuló kezdeményezések támogatásában; kéri, hogy a helyi akciócsoportok a nagyobb hatékonyság érdekében a lehető legnagyobb önállóságot élvezhessék; hozzáfűzi, hogy mechanizmusokat kell kialakítani a szociális partnerek észszerű bevonásának biztosítása érdekében, és felkéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a transznacionális LEADER II projektekkel kapcsolatos bevált gyakorlatok modelljeire vonatkozóan;

55.  megjegyzi, hogy az érintett nemzeti és uniós programokkal és finanszírozásokkal kapcsolatos információkhoz való nehézkes hozzáférés akadályozza a vidéki gazdaság fejlődését;

56.  kéri, hogy a vidékfejlesztési politikában a vidéki foglalkoztatás támogatására előirányzott beruházások fontossági sorrendjét a foglalkoztatást, a munkanélküliség változását, a kedvezményezett vállalkozások hatékonyságát és az alkalmazottak felvételének ösztönzését kiemelten figyelembe véve állapítsák meg, továbbá javasolja, hogy a vidékfejlesztési programok foglalják magukban a mezőgazdasági és nem mezőgazdasági vállalkozások elindításának támogatásához különösen hasznos mikrofinanszírozás megerősítését;

57.  hangsúlyozza, hogy az adott régió sajátos igényeinek megfelelő nagyobb rugalmasság biztosításával fokozni lehet a második pillér munkahelyteremtésben betöltött jelentőségét;

58.  szükségesnek tartja a nyers vagy feldolgozott élelmiszeripari termékeket biztosító, területhez kötött minőségi élelmiszerek rendszereinek jövőbeli továbbfejlesztését, ösztönzést adva a polgári felelősségvállaláshoz és ahhoz, hogy a – vagy az összes termelőt, feldolgozót, forgalmazót és fogyasztót, vagy termelői-fogyasztói közösségeket egyesítő csoportokba tömörült, vagy pedig az agrárélelmiszeri és élelmiszer-idegenforgalmi ágazat valamennyi gazdasági szereplőjét tömörítő – érdekelt feleket bevonják az élelmiszer-ellátás és -biztonság, továbbá az igazságos jövedelem szavatolására irányuló minőségbiztosítási és szerződésekkel kapcsolatos tevékenységekbe annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők tisztességesen megélhessenek, és a gazdaságukban fenntarthassák a foglalkoztatást; megjegyzi, hogy ezek az élelmiszerrendszerek különösen, de nem kizárólag rövid forgalmazási láncok és/vagy helyi piacok formáját ölthetik; úgy véli, hogy a jövőben több uniós forrást szükséges szánni egyes különleges élelmiszer-minőségi rendszerek fejlesztésére és működtetésére, valamint a világhírű európai gasztronómia továbbfejlesztésére; úgy véli, hogy ehhez elengedhetetlenül szükség van a közbeszerzések jogszabályi keretének hatékonyabb kiigazítására annak érdekében, hogy a helyi hatóságok támogatni tudják a helyi termelést;

59.  felhívja a figyelmet arra, hogy további támogatást kell biztosítani a mezőgazdaság és mezőgazdasági munkahelyteremtés számára a hátrányosabb helyzetű területeken és az Unió külső határterületein;

60.  úgy véli, hogy a vidéki térségek mezőgazdasági termelőit és egyéb szereplőit tömörítő többpartneres kollektív formákat támogatni kell, mert közvetlenül és közvetve számos munkahelyteremtő tevékenység fejlesztését, például a helyi élelmiszer- és nem élelmiszer-láncok strukturálását és különböző szolgáltatások létrehozását (falusi turizmus, magán- és közterület-fenntartás stb.) teszik lehetővé;

61.  úgy véli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak a KAP és más szakpolitikák keretében arra kell ösztönözniük a mezőgazdasági termelőket, hogy diverzifikálják jövedelemforrásaikat, ily módon védve magukat a piaci hanyatlással szemben; úgy véli, hogy az ilyen jellegű diverzifikáció kiterjedhet az ökoturizmusra, a megújuló energiák – például a szél- és a napenergia – termelésére, a mezőgazdasági termelésben a feldolgozás révén termelt hozzáadott értékre, valamint a gazdaboltokra;

62.  felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson több támogatást a helyi szövetkezetek számára annak érdekében, hogy visszaszerezzék az árak és a saját termékeik feletti ellenőrzést;

63.  megjegyzi, hogy az idegenforgalmi ágazat jelentős közvetlen, illetve a mezőgazdasághoz és a vidéki térségekhez kapcsolódó jövedelemszerzési és foglalkoztatási lehetőségeket kínál, ami lehetővé teszi az egyes régiók történelmi, kulturális, gasztronómiai, táji és környezeti örökségének kiaknázását; megjegyzi továbbá, hogy a turisztikai vonzerő nem csak az egyes régiók történelmi hírnevén alapul, hanem egyre nagyobb mértékben a régió élelmiszeripari termékeinek, tájainak és környezetének minőségén is; úgy véli, hogy a fenti okokból kifolyólag a vidékfejlesztési politikának nagyobb mértékben kell támogatnia az idegenforgalmi ágazatot;

64.  hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozással és a környezetvédelemmel összefüggő kihívások megválaszolásához – új szakmák kialakulása mellett – jelentős munkahelyteremtő köz- és magánberuházásokra van szükség a vidéki térségek erőforrásai fenntartásának és megőrzésének biztosítása, a romlásnak indult ökoszisztémák minőségének helyreállítása, az árvizek és erdőtüzek elleni hatékonyabb küzdelem, a víz-, talaj- és levegőminőség és a biodiverzitás jobb védelme érdekében; megjegyzi, hogy ugyan ehhez kétségkívül a mezőgazdaság és a vidéki térség többi szereplőjének együttműködésére van szükség, egyben újabb lehetőségeket is kínál a mezőgazdaság számára a jövedelmek diverzifikálására;

65.  kéri az Európai Bizottságot, hogy mérje fel a jelenlegi mezőgazdasági válság szociális hatásait, különösen a megszűnt állások szempontjából, elsősorban a vidéki területeket vizsgálva; felhívja a tagállamokat annak fontolóra vételére, milyen módon javíthatják saját mezőgazdaságuk versenyképességét oly módon, hogy az ágazat munkahelyeket teremthessen, és a mezőgazdaságban és az agrár-élelmiszeripari ágazatban igazságosan eloszló hozzáadott értéket termelhessen, biztosítva a tisztességes versenyt és a minimálisra csökkentve a szociális dömping és az egyes csoportokat aránytalan mértékben érintő bizonytalan és nem szokványos alkalmazási feltételek által okozott károkat; megjegyzi, hogy számos gazdálkodó családtagjai nem rendelkeznek szociális vagy jogi státusszal, illetve kívül esnek a szociális védelmi rendszeren; hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági vállalkozásoknak meg kell felelniük a nemzeti munkaügyi és szociális jogszabályoknak; úgy ítéli meg, hogy további feltételeknek a KAP első pillére szerinti kifizetésekbe történő beépítése jelentős mértékben növelné a mezőgazdasági termelőkre háruló adminisztratív terheket, és csökkentené munkahelyteremtési lehetőségeiket; kéri, hogy az irányítási hatóságok mellett a szociális partnerek szerepét is erősítsék meg, továbbá kéri a tagállamokat a mezőgazdasági termelők szociális jogainak elismerésére és szavatolására, biztosítva, hogy a szociális biztonsági rendszerek a mezőgazdaságban részmunkaidőben vagy teljes munkaidőben dolgozó valamennyi munkavállalóra kiterjedjenek; felszólítja a tagállamokat, hogy ültessék át nemzeti jogukba az idénymunkásokról szóló 2014/36/EU irányelvet; felhívja a nemzeti egészségügyi és munkabiztonsági hatóságokat, hogy különítsenek el forrásokat a mezőgazdasági üzemek biztonságára vonatkozó információk terjesztésére;

66.  felszólítja a Bizottságot, hogy vezesse be a FAO által az élelmezési és mezőgazdasági rendszerek fenntarthatósági vizsgálata (SAFA) során javasolt, különösen a foglalkoztatottságra és a társadalmi jólétre vonatkozó mutatókat;

67.  emlékeztet arra, hogy egy európai mezőgazdasági termelő átlagosan csupán 12 hektár földdel rendelkezik, és a mezőgazdasági üzemek 70%-a 5 hektárnál kisebb területű; megjegyzi, hogy a mezőgazdasági üzemek a méretük és a szerkezetük miatt nem mindig engedhetik meg maguknak, hogy teljes munkaidős és magasan képzett munkavállalókat foglalkoztassanak; következésképpen arra ösztönzi az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak a munkaadói csoportokat ösztönző intézkedéseket;

68.  elengedhetetlennek tartja a vidéki területek vonzerejét biztosító és e területeken a foglalkoztatás fejlesztését lehetővé tevő köz- és magánszolgáltatások jelenlétének biztosítását; úgy véli, hogy a vidéki térségekben élő embereknek joguk van ahhoz, hogy egyenlő hozzáférést kapjanak a közszolgáltatásokhoz, többek között az oktatáshoz és a szociális és egészségügyi ellátáshoz; elengedhetetlennek tartja, hogy valamennyi ágazat – a helyi önkormányzat, a regionális kormányzat és a helyi magánszektor egyaránt – együttműködjön a beruházások előmozdítása és annak biztosítása érdekében, hogy a vidéki és távoli területek hozzáférjenek az alapvető infrastruktúrákhoz – többek között az állami vagy magán közlekedési összeköttetésekhez, a biztonságos energiaellátáshoz, valamint a megbízható és gyors szélessávú technológiákhoz –, valamint a vidéki vállalkozóknak, mikro- kis- és középvállalkozásoknak szánt finanszírozási és hitelrendszerekhez, amelyek nélkül a vidéki vállalkozások és háztartások állandó hátrányban lennének, és tovább folytatódna a városi térségekbe való elvándorlás;

69.  úgy véli, hogy a közelmúltbeli állategészségügyi járványokra, valamint a közelmúlt élelmiszer-biztonsági botrányaira – többek között a 2011-es E. Coli-fertőzésre, a 2013-as lóhúsbotrányra, valamint a jelenleg tomboló európai mézhamisítási botrányra – tekintettel jelentősen meg kell emelni az élelmiszer- és takarmány-biztonságra fordított – a többéves pénzügyi keret harmadik fejezetében foglalt összeget, mivel a jelenlegi hét évre szánt 1,93 milliárd eurós forrás teljességgel elégtelen;

70.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági termelők számtalan, a KAP-hoz kapcsolódó adminisztratív költséggel szembesülnek, amelyek tagállamonként jelentős eltérést mutatnak; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a bürokrácia visszaszorítása és a KAP egyszerűsítése, valamint a költséghatékony átültetés biztosítása révén csökkentsék az adminisztratív terheket;

71.  hangsúlyozza, hogy az olyan alapszolgáltatásokhoz való hozzáférés, mint az oktatás, az egészségügyi ellátás és a lakhatás, valamint e szolgáltatások folytonossága előfeltétele a munkahelyteremtést elősegítő környezetnek és a vidéki térségekben élő lakosság létfontosságú szükségletei kielégítésének;

72.  úgy ítéli meg, hogy alapvetően fontos felkérni a hatóságokat, hogy az európai mezőgazdaság korszerűsítése érdekében a vidéki területeken kínáljanak az agrárgazdálkodásra vonatkozó tanácsadási és segítségnyújtási szolgáltatásokat;

73.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék és tegyék lehetővé a nők munkaerőpiaci egyenlőségét, valamint a munka és a magánélet vidéki területeken való összeegyeztetését, különösen a bérek és a szociális és nyugdíjjogosultságok, az új képesítések megszerzésének elősegítése, valamint a nők mezőgazdasági és nem mezőgazdasági foglalkoztatására vonatkozó kilátások és lehetőségek biztosítása révén, összhangban az esélyegyenlőség és a megkülönböztetésmentesség Unió politikáiban és programjaiban is rögzített elvével; felhívja őket továbbá arra, hogy használják ki jobban a célzott online tájékoztatási platformokban, az újonnan piacra lépő és már működő női gazdálkodóknak szánt fellépésekben és támogatásokban rejlő lehetőségeket, különösen az EMVA és más, a projektfejlesztést ösztönző uniós alapok keretében, valamint hogy segítsék elő a hétköznapi vidéki élethez fontos, lényeges infrastruktúra és szolgáltatások megőrzését, ezáltal hozzájárulva a nők vidéki térségekből való elvándorlásának mérsékléséhez; hasonlóképpen felhívja a figyelmet arra is, hogy különösen a vidéki területeken olyan fenntartható stratégiákra van szükség, amelyek fenntartják, ösztönzik és támogatják a nők hálózatait és szervezeteit, valamint döntéshozatali szerepüket a mezőgazdaságban és a vidéki területeken; kéri továbbá az oktatás, a pénzügyek és a tájékoztatás területén a hozzáférés megkönnyítését a nők vállalkozási tevékenységének (például e-vállalkozások), a vidéki vállalkozások tulajdonlásának és fejlesztésének lehetővé tétele érdekében;

74.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a hatóságokkal együtt erősítsék meg a szociális partnerek és szociális jóléti szervezetek szerepét a munkaügyi jogszabályok betartásának, a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelemnek és azon szociális és biztonsági normák betartásának felügyeletét illetően, amelyek a migráns munkavállalók – köztük a női szezonális munkavállalók, a migránsok és a menekültek – társadalmi-gazdasági beilleszkedését segítik; kéri olyan mechanizmus létrehozását, amely biztosítja a nők részvételét a folyamat összes szakaszában;

75.  emlékeztet arra, hogy az Unióban évről évre csökken a mezőgazdasági területek mérete; hangsúlyozza, hogy a megművelhető területek megőrzése alapvető fontosságú a vidéki területek munkahelyeinek megtartásához; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak könnyebb hozzáférést a földterületekhez a magas vidéki munkanélküliséggel sújtott térségekben, és ezzel összefüggésben kéri, hogy könnyítsék meg a fiatal női mezőgazdasági termelők hitelhez jutását és földek kezelésében való részvételét;

76.  felhívja a figyelmet arra, hogy a nők adják a mezőgazdasági munkaerő 45%-át; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a családi gazdaság fogalmának meghatározását annak érdekében, hogy megkönnyítse a nők képzésekhez és szakmai tanácsadáshoz, valamint tőkéhez és juttatásokhoz való hozzáférését;

77.  felhívja a vonatkozó nemzeti, regionális és helyi hatóságokat a nők helyi akciócsoportokba történő bevonásának, illetve a LEADER program keretében helyi partnerségek kialakításának ösztönzésére, továbbá az irányító testületekben a nemi szempontból kiegyensúlyozott részvétel biztosítására;

o
o   o

78.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Eurostat, 2016.
(2) Lásd: http://www.eesc.europa.eu/?i=portal.en.nat-opinions.25458

Jogi nyilatkozat