Index 
Elfogadott szövegek
2016. november 24., Csütörtök - StrasbourgVégleges kiadás
Gui Minhai, a Kínában bebörtönzött könyvkiadó ügye
 A Guarani-Kaiowá törzs helyzete Mato Grosso Do Sul brazil államban
 Ildar Dadin oroszországi lelkiismereti fogoly ügye
 A Jordániának nyújtandó makroszintű pénzügyi támogatás ***I
 A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenysége és felügyelete ***I
 A szíriai helyzet
 EU–Törökország-kapcsolatok
 Az EU csatlakozása a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló isztambuli egyezményhez
 Az európai ombudsman 2015. évi tevékenysége
 A végleges héarendszer felé vezető út és a héacsalás elleni küzdelem
 A vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme elleni uniós cselekvési terv
 A fuvarozással foglalkozó kisvállalkozások új lehetőségei
 A belarusz helyzet

Gui Minhai, a Kínában bebörtönzött könyvkiadó ügye
PDF 263kWORD 46k
Az Európai Parlament 2016. november 24-i állásfoglalása Gui Minhai, a Kínában bebörtönzött kiadó ügyéről (2016/2990(RSP))
P8_TA(2016)0444RC-B8-1256/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a kínai helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Hongkongban eltűnt könyvkiadói munkatársak ügyéről szóló 2016. február 4-i(1), az EU és Kína közötti kapcsolatokról szóló 2015. december 16-i(2), valamint „Az EU prioritásai az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 25. ülésszaka tekintetében” című, 2014. március 13-i(3) állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének a Mighty Current kiadóhoz köthető személyek hongkongi eltűnéséről szóló, 2016. január 7-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat 2016. áprilisi, 18. éves jelentésére a Hongkong Különleges Közigazgatási Területről,

–  tekintettel az EU és Kína között az emberi jogokról folytatott, 1995-ben indított párbeszédre és a párbeszéd 2015. november 30. és december 1. között Pekingben tartott 34. fordulójára,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának 2016. február 16-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Bizottságnak és az EKSZ-nek Európai Parlamenthez és a Tanácshoz címzett, „A Kínára vonatkozó új uniós stratégia elemei” című, 2016. június 22-i közös közleményére;

–  tekintettel a Kínai Népköztársaság Hongkongi Különleges Közigazgatási Területének alaptörvényére, különösen annak a személyes szabadságjogokra és a sajtószabadságra vonatkozó cikkeire, valamint a hongkongi jogokról szóló rendeletre (Hong Kong Bill of Rights Ordinance),

–  tekintettel az 1966. december 16-án kelt Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az új nemzetbiztonsági törvénynek a Kínai Nemzeti Népi Kongresszus állandó bizottsága általi, 2015. július 1-jei elfogadására, a külföldi nem kormányzati szervezetek igazgatásáról szóló új törvénynek a Nemzeti Népi Kongresszus általi, 2016. április 28-i elfogadására és a kiberbiztonságról szóló új törvény 2016. november 7-i elfogadására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Gui Minhai, aki könyvkiadással foglalkozik, továbbá egy Pekinget kritikával illető irodalmi műveket értékesítő könyvesbolt és könyvkiadó részvényese, 2015. október 17-én Thaiföldön, Pattaya városából nyom nélkül eltűnt;

B.  mivel 2015 októbere és decembere között négy további olyan hongkongi lakos (Lui Bo, Zhang Zhiping, Lam Wing-Kee és Lee Bo) tűnt el, akik ugyanennél a könyvesboltnál dolgoztak;

C.  mivel Gui Minhai kínai származású svéd állampolgár, tehát uniós polgár;

D.  mivel 2016. január 17-én Gui Minhai szerepelt egy kínai tévéműsorban, és a jelek szerint elismerte, hogy önként tért vissza a szárazföldi Kínába azért, hogy elbírálják egy 2003-ban történt autóbalesettel kapcsolatos feltételezett bűncselekményének ügyét; mivel komoly okkal úgy vélhető, hogy a tévés szereplése puszta színjáték volt, és előre megírt szöveget olvasott fel;

E.  mivel Gui Minhai több mint egy éve áll letartóztatás alatt, teljes elkülönítésben, és mivel holléte ismeretlen; mivel Gui Minhai a könyvkereskedők csoportjának egyetlen olyan tagja, aki még mindig börtönben van;

F.  mivel a svéd hatóságok arra kérték a kínai hatóságokat, hogy teljes mértékben támogassák állampolgáruk, valamint a többi „eltűnt” személy jogainak védelmét; mivel sem Gui Minhai családját, sem a svéd kormányt nem tájékoztatták hivatalos vádemelésről vagy fogvatartása hivatalos helyéről;

G.  mivel Lui Bo és Zhang Zhiping számára azt követően, hogy a szárazföldi Kínában fogva tartották őket, megengedték, hogy 2016. március 4-én, illetve 8-án visszatérjenek Hongkongba; mivel a rendőrséget arra érték, hogy ejtsék a velük kapcsolatos ügyeket, és még érkezésük napján visszatértek a szárazföldi Kínába; mivel Lee Bo 2016. március 24-én visszatért Hongkongba, és tagadja, hogy elrabolták volna; mivel Lam Wing-Kee 2016. június 16-án visszatért Hongkongba;

H.  mivel 2016 júniusában Lam Wing-Kee, a kiadók egyike, visszatért Hongkongba, hogy lezárja az eltűnésével kapcsolatos vizsgálatot, de ahelyett, hogy visszatért volna a szárazföldi területre, tévékamerák előtt elmondta a sajtónak, hogy a kínai biztonsági erők elrabolták, elszigetelve tartották és olyan bűncselekmények beismerésére kényszerítették, amelyeket nem követett el;

I.  mivel Hongkong kitart a szólás-, a véleménynyilvánítási és a kiadói szabadság mellett, és védi e szabadságokat; mivel bár Kína szárazföldi részén tilos, Hongkongban jogszerű a kínai vezetést bíráló bármely anyag közzététele; mivel az „egy ország – két rendszer” elv a fenti szabadságok tekintetében garantálja Hongkong autonómiáját Pekinggel szemben az alaptörvény 27. cikkében foglaltaknak megfelelően;

J.  mivel a Hongkong Különleges Közigazgatási Területről szóló 2015-ös éves jelentésben az EKSZ és a Bizottság az öt könyvkiadó esetét véli a Hongkong alaptörvényét és az „egy ország – két rendszer” elvet érintő legnagyobb kihívásnak azóta, hogy Hongkongot 1997-ben átadták a Kínai Népköztársaságnak; mivel csak a hongkongi törvényes bűnüldöző hatóságok rendelkeznek jogi felhatalmazással arra, hogy Hongkongban érvényt szerezzenek a jogszabályoknak;

K.  mivel az ENSZ Kínzás Elleni Bizottsága súlyos aggodalmának adott hangot azon különböző forrásokból származó, egybehangzó jelentések miatt, amelyek szerint továbbra is alkalmazzák az el nem ismert és nem hivatalos fogdákban, az úgynevezett „fekete börtönökben” a jogszerűtlen fogva tartás gyakorlatát; mivel komoly aggodalmának adott hangot azon egybehangzó jelentések miatt is, amelyek szerint a kínzás és a bántalmazás még mindig szerves része a büntető igazságszolgáltatásnak, amely ítélethozatalát túlzott mértékben a beismerő vallomásokra alapozza;

L.  mivel Kína aláírta, de még nem erősítette meg a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, mivel Kína nem írta alá és nem erősítette meg minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló nemzetközi egyezményt;

M.  mivel a 2015. június 29-én tartott 17. EU–Kína csúcstalálkozó új szintre emelte a kétoldalú kapcsolatokat, és mivel az EU az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó stratégiai keretében elkötelezte magát, hogy az emberi jogokat helyezi a harmadik országokkal, köztük a stratégiai partnereivel fenntartott kapcsolatai középpontjába; mivel a 2016. július 12–13-án tartott 18. EU–Kína csúcstalálkozó olyan tartalmú nyilatkozattal zárult, amely szerint az EU és Kína között még 2016 vége előtt sor kerül az emberi jogi párbeszéd egy újabb fordulójára;

1.  súlyos aggodalmának ad hangot, amiért semmit sem lehet tudni Gui Minhai hollétéről; felszólít arra, hogy haladéktalanul adjanak részletes tájékoztatást tartózkodási helyéről és hogylétéről, és felszólít azonnali biztonságos szabadon engedésére, valamint arra, hogy biztosítsák számára a kommunikációhoz való jogot;

2.  aggodalmát fejezi ki azon állítások miatt, amelyek szerint Kína szárazföldi területének bűnüldöző szervei Hongkongban tevékenykednek; emlékezteti a kínai hatóságokat arra, hogy bűnüldöző hatóságaik bármely hongkongi tevékenysége összeegyeztethetetlen lenne az „egy ország – két rendszer” elvével;

3.  sürgeti az érintett thaiföldi, kínai és hongkongi hatóságokat, hogy a jogállamisággal összhangban tisztázzák az eltűnések körülményeit;

4.  határozottan elítéli az emberi jogok megsértésének minden esetét, különösen az önkényes őrizetbe vételt, a kiadatást, a kikényszerített vallomásokat, a titkos fogva tartást, a magánzárkás fogva tartást és a kiadói és véleménynyilvánítási szabadság megsértését; emlékeztet, hogy a könyvszerkesztők, újságírók és bloggerek függetlenségét meg kell védeni; felszólít az emberi jogi jogsértések és a politikai megfélemlítés azonnali beszüntetésére;

5.  elítéli a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását és kriminalizálását, és helyteleníti a véleménynyilvánítási szabadságra vonatkozó korlátozások szigorítását; felszólítja a kínai kormányt, hogy vessen véget a szabad információáramlás akadályozásának, ideértve az internet használatának korlátozását is;

6.  aggodalmának ad hangot a kibertér cenzúrájának és ellenőrzésének gyakorlatait megalapozó és intézményesítő, a kiberbiztonságról szóló, 2016. november 7-én elfogadott új jogszabály miatt, valamint az elfogadott nemzetbiztonsági jogszabály és a terrorizmus elleni jogszabálytervezet miatt; felhívja a figyelmet a kínai reformpárti ügyvédek és polgári jogi aktivisták azzal kapcsolatos félelmeire, hogy e jogszabályok tovább korlátozzák majd a véleménynyilvánítás szabadságát és még nagyobb lesz az öncenzúra;

7.  felszólítja Kínát, hogy engedje szabadon a kormányt békésen bírálókat, a korrupcióellenes aktivistákat, ügyvédeket és újságírókat, és ejtsen velük szemben minden vádat;

8.  aggodalmát fejezi ki a külföldi nem kormányzati szervezetek kezeléséről szóló jogszabály 2017. január 1-jei hatálybalépése miatt, mivel radikálisan megnehezítené a kínai civil társadalom tevékenységeit, és súlyosan korlátozná az egyesülési szabadságot és a véleménynyilvánítás szabadságát az országban, többek között azáltal, hogy betiltja a kínai közbiztonsági minisztériumnál be nem jegyzett külföldi nem kormányzati szervezeteket, és hogy megtiltja a tartományi közbiztonsági minisztériumoknak, hogy kínai magánszemélyeket vagy szervezeteket finanszírozzanak, és megtiltaná a kínai csoportoknak, hogy be nem jegyzett külföldi – többek között hongkongi és makaói székhellyel rendelkező – nem kormányzati szervezetek nevében vagy engedélyével „tevékenységeket” végezzenek; felszólítja a kínai hatóságokat, hogy biztosítsanak biztonságos és tisztességes környezetet, valamint átlátható eljárásokat, amelyek lehetővé teszik a nem kormányzati szervezetek szabad és hatékony működését Kínában;

9.  kiemeli az Európai Unió elkötelezettségét a hongkongi demokrácia, így a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége, az alapvető jogok és szabadságok, az átláthatóság, valamint az információszabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának megerősítése iránt;

10.  felszólítja Kínát, hogy késedelem nélkül írja alá és erősítse meg a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló nemzetközi egyezményt;

11.  hangsúlyozza az Európai Unió elkötelezettségét a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége, az alapvető jogok és szabadságok, az átláthatóság, valamint a szólás és a véleménynyilvánítás szabadságának megerősítése iránt minden olyan országban, amellyel kétoldalú kapcsolatokat ápol; úgy véli, hogy meg kell teremteni a kölcsönös tiszteleten alapuló, érdemi és nyílt emberi jogi párbeszédet; úgy gondolja, hogy az EU és Kína közötti szilárd, folyamatos kapcsolatoknak eredményes platformot kell biztosítaniuk a kölcsönös tiszteleten alapuló, érett, érdemi és nyílt emberi jogi párbeszédhez;

12.  kitart amellett, hogy a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok kölcsönösen fontos szerepet játszanak jólétünk fellendítésében; emlékeztet arra, hogy e kapcsolatok csak a jóhiszeműség és a kölcsönös bizalom szellemében fejlődhetnek; hangsúlyozza, hogy a modern kereskedelmi megállapodásoknak részét képezi az emberi jogok és az átláthatóság tisztelete;

13.  sürgeti az érintett uniós intézményeket, hogy gyorsan intézkedjenek és vegyék fel Gui Minhai ügyét az EU és Kína közötti emberi jogi párbeszéd következő fordulójának napirendjére;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Kínai Népköztársaság kormányának és parlamentjének, valamint Hongkong Különleges Közigazgatási

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0045.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0458.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0252.


A Guarani-Kaiowá törzs helyzete Mato Grosso Do Sul brazil államban
PDF 264kWORD 46k
Az Európai Parlament 2016. november 24-i állásfoglalása a brazíliai Mato Grosso do Sul államban élő Guarani-Kaiowá törzs helyzetéről (2016/2991(RSP))
P8_TA(2016)0445RC-B8-1260/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a brazíliai őslakos népek jogai védelmének szükségességéről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a brazíliai őslakos népek alkotmányos jogainak megsértéséről szóló, 1996. február 15-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a brazíliai őslakos népek helyzetéről szóló, 1995. október 12-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az őslakos népek jogairól szóló, az ENSZ Közgyűlés által 2007. szeptember 13-án elfogadott ENSZ-nyilatkozatra,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948. december 10-én fogadtak el,

–  tekintettel az ENSZ 2015. szeptemberi fenntartható fejlesztési céljaira,

–  tekintettel az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekre és az ENSZ Globális Megállapodására,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet bennszülött és törzsi népekről szóló, 1989. június 27-én elfogadott és Brazília által aláírt (169. számú) egyezményére,

–  tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a világ őslakos népei nemzetközi napjának alkalmából tett 2016. augusztus 9-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogok védelmezőiről szóló, 1998. évi nyilatkozatára, az Európai Unió emberi jogi jogvédőkről szóló iránymutatására, valamint a demokrácia és az emberi jogok európai eszközére (EIDHR),

–  tekintettel az őslakosok jogaival foglalkozó ENSZ különmegbízott, Victoria Tauli Corpuz jelentésére a 2016. március 7–17. közötti brazíliai kiküldetéséről (A/HRC/33/42/Add.1),

–  tekintettel az Őslakos Misszionárius Tanács (CIMI) 2016. évi jelentésére,

–  tekintettel az EU emberi jogi különleges képviselőjének az EU–Brazília közötti emberi jogi párbeszéd során tett nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a hatályos 1988-as évi brazil alkotmány – amelynek kidolgozásakor az őslakos népekkel is konzultáltak – elismeri e népek jogait arra, hogy megőrizzék kulturális hagyományaikat, valamint elismeri az ősi területekhez való eredeti jogukat; mivel az államra hárul e jogok szabályozásának és védelmének feladata;

B.  mivel az őslakosok jogaival foglalkozó ENSZ- különmegbízott szerint az elmúlt nyolc évben a beszámolók szerint aggasztóan megrekedt az ENSZ-ajánlások végrehajtása és olyan – régóta húzódó, a brazíliai őslakos népek számára kulcsfontosságú – ügyek megoldása terén, amilyen például a földterületek bejegyzése, illetve az őslakos népeket illető jogok védelmének nyugtalanító visszaesése;

C.  mivel az őslakosok egészségével foglalkozó különleges titkárság (SESAI) és a Mato Grosso du Sul államban élő őslakosokat tömörítő egészségügyi körzet (DSEI-MS) hivatalos adatai szerint az elmúlt 14 évben a Guarani-Kaiowá törzs legalább 400 tagját és 14 vezetőjét – köztük Simiao Vilharvát és Clodiodi de Souzát – gyilkolták meg ősi földjeik békés tiltakozás keretében történő visszafoglalására irányuló törekvéseik során;

D.  mivel az őslakos népek egészségével és táplálkozásával foglalkozó, 2008–2009-ben végzett nemzeti felmérés szerint az őslakos gyermekek 26%-a krónikusan alultáplált, szemben a nem őslakos gyermekek körében mért 5,9%-kal; mivel a FIAN Brazil és az Őslakos Misszionárius Tanács (CIMI) közelmúltbeli kutatása szerint a Guarani és Kaiowá közösségek tagjainak 42%-a krónikus alultápláltságban szenved;

E.  mivel a nem megfelelően nyújtott egészségügyi ellátás, oktatás és szociális szolgáltatások, valamint az ősi területek kijelölésének hiánya is közrejátszott a fiatalok öngyilkosságában és a gyermekhalandóságban; mivel az elmúlt 15 évben legalább 750-en – többségükben fiatalok – követtek el öngyilkosságot és több mint 600 gyermek vesztette el életét 5. életévének betöltése előtt, legtöbben megelőzhető, könnyen kezelhető betegségekben;

F.  mivel a brazil őslakos területek 98,33 %-a az Amazonas térségében található, ahol az őslakosok hozzájárulnak a biológiai sokféleség megőrzéséhez és így szerepet játszanak az éghajlatváltozás megelőzésében; mivel a Jogok és Erőforrások Kezdeményezés, a Woods Hole Kutatási Központ és a Világ Erőforrásai Intézet által készített, „A kollektív földterületeken való szén-dioxid-tárolás globális alapkövetelményei felé: hozzájárulás az éghajlatváltozás enyhítéséhez” című, 2016. november 1-jén közzétett tanulmány szerint az őslakos területek bővítése fontos szerepet tölthet be az erdők, a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma megőrzésében;

G.  mivel a Szövetségi Közigazgatási Minisztérium és az őslakos népeket támogató nemzeti alapítvány (FUNAI) 2007-ben megállapodott az arra irányuló műveletek feltételeiben (TAC), hogy 2009-ig beazonosítsanak és kijelöljenek 36 területet a Mato Grosso do Sul államban élő Guarani-Kaiowá közösség számára;

H.  mivel számos kezdeményezés van folyamatban a brazil szövetségi alkotmány reformja, értelmezése és alkalmazása céljából, és mivel e potenciális változások veszélybe sodorhatják az őslakosok alkotmányos jogait;

1.  elismeri az EU és Brazília között régóta fennálló partnerséget, amely a kölcsönös bizalmon és a demokratikus elvek és értékek tiszteletén alapul; elismerését fejezi ki a brazil kormánynak olyan ügyek terén tett előrelépésekért, mint a FUNAI konstruktív szerepe, a Szövetségi Legfelsőbb Bíróságnak a kilakoltatások megakadályozását célzó számos határozata, számos erőfeszítés differenciált szolgáltatások végrehajtására az egészségügy és az oktatás területén, jelentős eredmények a földek elhatárolásával kapcsolatban az Amazonas térségében, az az őslakosokkal kapcsolatos politikáról szóló, első nemzeti konferencia megrendezése és az őslakosokkal kapcsolatos politikára vonatkozó nemzeti tanács létrehozása;

2.  határozottan elítéli a brazíliai bennszülött közösségekkel szemben elkövetett erőszakot; sajnálatát fejezi ki a Mato Grosso do Sul államban élő Guarani-Kaiowá lakosság szegénysége és emberi jogi helyzete miatt;

3.  felszólítja a brazil hatóságokat, hogy tegyenek azonnali lépéseket az őslakos népek biztonságának védelmére és folytassanak független vizsgálatokat az emberi és területi jogait védeni próbáló őslakosok meggyilkolásának és megtámadásának eseteiről, hogy bíróság elé lehessen állítani az elkövetőket;

4.  emlékezteti a brazil hatóságokat a brazil alkotmány egyéni jogok védelméről, illetve a kisebbségek és védtelen etnikai csoportok jogairól szóló rendelkezéseinek a Guarani-Kaiowá lakosság vonatkozásában való maradéktalan fenntartása és alkalmazása tekintetében fennálló felelősségükre;

5.  emlékezteti a brazil hatóságokat a nemzetközi emberi jogi normák őslakos népekkel kapcsolatos betartásának kötelezettségére, amelyet különösen a brazil szövetségi alkotmány és az indián statútumról szóló 6.0001/73. sz. jogszabály is előír;

6.  elismeri a brazil Szövetségi Legfelsőbb Bíróság szerepét az őslakos népek eredeti és alkotmányos jogainak folyamatos védelme terén, és felkéri a nemzeti tanácsot a kiszolgáltatott személyek szükségleteit jobban védelmező mechanizmusok és fellépések kidolgozására;

7.  felszólítja a brazil hatóságokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre az őslakosok jogaival foglalkozó ENSZ-különmegbízott ajánlásait, amelyeket 2016. márciusi brazíliai kiküldetését követően fogalmazott meg;

8.  felszólítja a brazil hatóságokat, hogy dolgozzanak ki egy munkatervet arra, hogy elsőbbségi feladatként végezzék el a Guarani-Kaiowá lakosság által igényelt valamennyi földterület kijelölését, illetve teremtsék meg az ehhez szükséges műszaki működési feltételeket, tekintettel arra, hogy több gyilkosságot is az ősi földterületek újbóli elfoglalását követő megtorlások során követtek el;

9.  javasolja a brazil hatóságoknak, hogy biztosítsanak elegendő költségvetést a FUNAI munkájához és erősítsék azt meg az őslakos népek által igénybe vett alapvető szolgáltatások nyújtásához szükséges forrásokkal;

10.  aggodalmának ad hangot a javasolt 215/2000 számú (PEC 215) alkotmánymódosítással kapcsolatosan, amelyet a brazil őslakos népek hevesen elleneznek, mivel az elfogadása esetén fenyegetést jelent majd az őslakos népek földhöz való jogaira azáltal, hogy lehetővé teszi a mezőgazdasági, faipari, bányászati és energiaágazathoz kötődő, az indiánok ellen szövetkező érdekcsoportok számára, hogy megakadályozzák az új őslakos területek elismerését; szilárd meggyőződése, hogy a társaságoknak elszámoltathatóknak kell lenniük azokért a környezeti károkért és emberi jogi visszaélésekért, amelyekért felelősek, továbbá hogy az Uniónak és a tagállamoknak ezt alapvető elvként kellene érvényesíteniük azáltal, hogy valamennyi kereskedelmi politikában jogilag kötelező erejű rendelkezéssé teszik;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ emberi jogi főbiztosának, Brazília elnökének és kormányának, a Brazil Nemzeti Kongresszus elnökének, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés két társelnökeinek és az ENSZ Őslakosok Kérdéseivel Foglalkozó Állandó Fórumának.

(1) HL C 65., 1996.3.4., 164. o.
(2) HL C 287., 1995.10.30., 202. o.


Ildar Dadin oroszországi lelkiismereti fogoly ügye
PDF 256kWORD 46k
Az Európai Parlament 2016. november 24-i állásfoglalása Ildar Dagyin oroszországi lelkiismereti fogoly ügyéről (2016/2992(RSP))
P8_TA(2016)0446RC-B8-1261/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel korábbi, Oroszországról szóló jelentéseire, ajánlásaira és állásfoglalásaira, különösen a Tanácshoz intézett, a Szergej Magnyickij ügyében érintett orosz tisztviselőkkel szembeni közös vízumkorlátozások bevezetéséről szóló, 2012. október 23-i ajánlására(1), az oroszországi jogállamiságról szóló, 2013. június 13-i állásfoglalására(2), a Bolotnaja téri eseményekben részt vevő tüntetők elleni ítéletről szóló, 2014. március 13-i állásfoglalására(3); a Tanácshoz intézett, a Szergej Magnyickij ügyében érintett orosz tisztviselőkkel szembeni közös vízumkorlátozások bevezetéséről szóló, 2014. április 2-i ajánlására(4); a (2009. évi Szaharov-díjjal kitüntetett) Memorial nevű nem kormányzati szervezet feloszlatásáról szóló, 2014. október 23-i állásfoglalására(5), a Borisz Nyemcov orosz ellenzéki vezető meggyilkolásáról és a demokrácia oroszországi helyzetéről szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(6), az EU és Oroszország közötti kapcsolatok helyzetéről szóló, 2015. június 10-i állásfoglalására(7)továbbá az Oroszországról, különösen Eszton Koliver, Oleg Szencov és Alekszandr Kolcsenko ügyéről szóló, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a 2013. június 3–4-i EU–Oroszország csúcstalálkozó eredményeire, valamint a 2013. május 19-i emberi jogi konzultációkra,

–  tekintettel az orosz alkotmányra, különösen annak a szólásszabadságot védelmező 29. cikkére, valamint a békés gyülekezéshez való jogot tartalmazó 31. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2015. december elején Ildar Dagyin orosz ellenzéki aktivistát három év börtönbüntetésre ítélték több békés háborúellenes tiltakozás és gyülekezés megszervezése miatt, és ő volt az első ember Oroszországban, akit a 2014-ben elfogadott, a nyilvános gyülekezésre vonatkozó szigorú törvény alapján helyeztek vád alá;

B.  mivel Ildar Dagyint az ügyészség által kért két évet meghaladóan három év börtönbüntetésre ítélték, amelyet utóbb a fellebbezés következtében két és fél évre csökkentettek;

C.  mivel folyamatban levő börtönbüntetése alatt Ildar Dagyint jelentések szerint az orosz hatóságok a karéliai 7. számú büntetőtáborban több ízben megkínozták, megverték, embertelen bánásmódban részesítették és megöléssel fenyegették;

D.  mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) jóváhagyta Dagyin ügyvédjének kérelmét és kötelezte az Oroszországi Föderációt, hogy tényleges vizsgálatot folytassanak le, Ildar Dagyint szállítsák át egy másik büntetés-végrehajtási intézménybe és biztosítsák kapcsolattartását jogi képviselőjével;

E.  mivel Ildar Dagyin esete nem elszigetelt eset és szavahihető emberi jogi jelentések rámutatnak, hogy az orosz büntetés-végrehajtási rendszerben kiterjedten és szisztematikusan folyamodnak kínzáshoz, durva és embertelen bánásmódhoz; mivel azok, akik a börtönökben, büntetés-végrehajtási és fogvatartási intézményekben levőkkel szemben kínzást alkalmaznak és felelősek a visszaélésekért, gyakran büntetlenséget élveznek;

F.  mivel 2016. november 3-án Thorbjorn Jagland, az Európa Tanács főtitkára Alekszandr Konovalov, az Oroszországi Föderáció igazságügyminisztere előtt aggodalmának adott hangot a Dagyint sújtó állítólagos durva bánásmód miatt;

G.  mivel az utóbbi években az országban jelentősen – a Memorial Emberi Jogi Központ szerint 102-re – növekedett a politikai foglyok száma, akik között ott találhatók Alekszandr Kosztyenko Fjodorovics, Ivan Nyepomnyascsij, Dmitrij Busenkov, Vlagyimir Ionov, Makszim Panfilov és mások; mivel Oroszország 2015-ben 109 alkalommal – minden más országnál többször – sértette meg az emberi jogok európai egyezményét;

H.  mivel 2015-ben 197 rendőrségen fogva tartott személy vesztette életét, közülük 109-en „hirtelen egészségromlás” miatt, 62-en pedig öngyilkosok lettek, ami az Oroszországi Föderáció büntetés-végrehajtási intézményeiben fogva tartott emberekkel szemben kiterjedten alkalmazott visszaélésekről, kínzásról és rossz bánásmódról tanúskodik;

I.  mivel 2016. október 26-án a moszkvai bíróság 300 000 rubel összegű pénzbüntetést szabott ki a Jurij Levada Elemzőközpontra (Levada Központ), Oroszország három legjelentősebb közvélemény-kutató intézetének egyikére amiatt, hogy elmulasztotta magát „külföldi ügynökként” nyilvántartásba vétetni;

J.  mivel Putyin elnök a közelmúltban aláírt egy rendeletet, amely szerint Oroszország nem vesz részt többé a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) Római Statútumában; mivel az orosz külügyminiszter nyilatkozatában az NBB munkáját „elégtelennek és egyoldalúnak” nevezte, és kifejezte fenntartásait a 2008. augusztusi dél-oszétiai események kapcsán indított vizsgálata miatt; mivel az NBB ügyészei egy olyan jelentést közöltek a bíróság honlapján, amely szerint „az orosz megszállást a krími tatárok zaklatása és megfélemlítése kísérte”;

K.  mivel 2016. októberben az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa úgy határozott, hogy Oroszországot nem választja újólag tagjává, miután több mint 80 emberi jogi és nemzetközi segélyszervezet levélben sürgette az ENSZ tagállamait, hogy akadályozzák meg Oroszország beválasztását a testületbe;

1.  felszólít Ildar Dagyin és mindazok azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására, akiket hamis vagy megalapozatlan vádak alapján, vagy véleménynyilvánításhoz és gyülekezéshez való joguk gyakorlása miatt tartanak fogva;

2.  mélyen aggasztja, hogy az Oroszországi Föderáció büntető törvénykönyvét egy olyan cikkel módosították, amely újabb korlátozásokat vezet be a nyilvános gyülekezések tekintetében és az ilyen gyülekezéseket bűncselekménnyé minősíti;

3.  sürgeti az orosz hatóságokat, hogy független emberi jogi szakértők részvételével folytassanak le alapos és átlátható vizsgálatot Ildar Dagyin állításai vonatkozásában, melyek szerint megkínozták és rossz bánásmódban részesítették; felhív független vizsgálat lefolytatására azon állítások tekintetében, hogy az orosz büntetés-végrehajtási intézményekben, munkatáborokban és börtönökben állami tisztviselők kínzás, visszaélések, megalázó és embertelen bánásmód elkövetésében vétkesek;

4.  felszólítja e tekintetben az Oroszországi Föderációt, hogy végezze el büntetés-végrehajtási rendszerének alapos felülvizsgálatát a rendszer mélyreható reformjának végrehajtása céljából, továbbá maradéktalanul alkalmazza a vonatkozó nemzetközi egyezményekben foglalt normákat;

5.  kifejezi szolidaritását az Oroszországban és az ideiglenesen elfoglalt ukrajnai területeken hamis és megalapozatlan vádak alapján letartóztatott személyekkel, beleértve a krími tatárokat is, és felszólít azonnali szabadon bocsátásukra;

6.  emlékezteti Oroszországot – mint az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet tagját – a nemzetközi jogi kötelezettségeinek, valamint az alapvető emberi jogoknak és a jogállamiságnak való maradéktalan megfelelés fontosságára, ahogyan azok az Oroszország által részes félként aláírt számos nemzetközi szerződésben és megállapodásban szerepelnek; hangsúlyozza, hogy az Oroszországi Föderáció csak akkor tekinthető megbízható partnernek a nemzetközi együttműködés világában, ha eleget tesz a nemzetközi jog szerinti kötelezettségeinek; hangot ad e tekintetben aggodalmának azon elnöki rendelet miatt, amely Oroszországot kivonja az NBB Római Statútumából;

7.  felszólítja az orosz kormányt, hogy tegyen konkrét és azonnali lépéseket az EJEE Oroszországgal szemben hozott ítéleteinek való megfelelés érdekében; sajnálja e tekintetben, hogy az Oroszországi Föderáció a 2015 decemberében elfogadott új törvényben felhatalmazta alkotmánybíróságát az EJEE ítéleteinek kétségbe vonására;

8.  nyomatékosan kéri a Tanácsot, hogy dolgozzon ki egységes politikát Oroszországra vonatkozóan, amelyben a 28 uniós tagállam és az uniós intézmények elkötelezik magukat az emberi jogok EU–Oroszország kapcsolatokon belüli szerepére és a nemzetközi jog tiszteletben tartására vonatkozó határozott üzenet mellett; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy az EKSZ-szel és a Bizottsággal együtt dolgozzon ki alapos és konkrét stratégiát az orosz civil társadalom és szervezetek támogatására, igénybe véve a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét;

9.  felhívja a Tanácsot, hogy fogadjon el célzott szankcióegyüttest azok megbüntetésére, akik vétkesek az Ildar Dagyinnal és más emberi jogi aktivistákkal szemben alkalmazott rossz bánásmódban;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európa Tanácsnak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, valamint az Oroszországi Föderáció elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 68. E, 2014.3.7., 13. o.
(2) HL C 65., 2016.2.19., 150. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0253.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0258.
(5) HL C 274., 2016.7.27., 21. o.
(6) HL C 316., 2016.8.30., 126. o.
(7) HL C 407., 2016.11.4., 35. o.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0314.


A Jordániának nyújtandó makroszintű pénzügyi támogatás ***I
PDF 253kWORD 44k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2016. november 24-i jogalkotási állásfoglalása a Jordán Hásimita Királyságnak nyújtandó további makroszintű pénzügyi támogatásról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2016)0431 – C8-0242/2016 – 2016/0197(COD))
P8_TA(2016)0447A8-0296/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0431),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 212. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0242/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Parlament és Tanács közös nyilatkozatára, amelyet a Grúziának nyújtandó további makroszintű pénzügyi támogatásról szóló, 2013. augusztus 12-i 778/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozattal(1) együtt fogadtak el,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság levelére és a Költségvetési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2016. november 4-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A8-0296/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  jóváhagyja a Parlament, a Tanács és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt együttes nyilatkozatát;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. november 24-én került elfogadásra a Jordán Hásimita Királyságnak nyújtandó további makroszintű pénzügyi támogatásról szóló (EU) 2016/... európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2016/2371 határozattal.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizotság együttes nyilatkozata

Tekintettel a költségvetési kihívásokra és a több mint 1,3 millió szíriai befogadása nyomán kialakult rendkívüli körülményekre, amelyekkel Jordánia szembesül, a Bizottság 2017-ben adott esetben a Jordániának nyújtott makroszintű pénzügyi támogatás kiterjesztésére és megnövelésére irányuló új javaslatot fog előterjeszteni, a második makroszintű pénzügyi támogatás sikeres lezárását követően és feltéve, hogy teljesülnek az ilyen jellegű támogatás szokásos előfeltételei, ideértve a Bizottság frissített értékelését Jordánia külső finanszírozási igényeiről. Ez a Jordánia számára meghatározó jelentőségű támogatás hozzájárulna ahhoz, hogy az ország megőrizze makrogazdasági stabilitását, ugyanakkor fenntartsa a fejlődés terén tett előrelépéseket, és folytassa reformtervét.

(1) HL L 218., 2013.8.14., 15. o.


A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenysége és felügyelete ***I
PDF 249kWORD 54k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2016. november 24-i jogalkotási állásfoglalása a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2014)0167 – C7-0112/2014 – 2014/0091(COD))
P8_TA(2016)0448A8-0011/2016

(Rendes jogalkotási eljárás – átdolgozás)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0167),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 53. és 62. cikkére, valamint 114. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0112/2014),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Hollandia Képviselőháza által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján benyújtott, indokolt véleményre, amely szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. július 10-i véleményére(1),

–  tekintettel a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 104. cikkének (3) bekezdése alapján a Jogi Bizottság által az Gazdasági és Monetáris Bizottságnak küldött, 2014. szeptember 4-i levélre,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2016. június 30-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 104. és 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0011/2016),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a Bizottság javaslata a benne akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogszabályok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő jogszabályok érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot, figyelembe véve az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásait;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. november 24-én került elfogadásra a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről (átdolgozás) szóló (EU) 2016/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2016/2341 irányelvvel.)

(1) HL C 451., 2014.12.16., 109. o.
(2) HL C 77., 2002.3.28., 1. o.


A szíriai helyzet
PDF 275kWORD 51k
Az Európai Parlament 2016. november 24-i állásfoglalása a szíriai helyzetről (2016/2933(RSP))
P8_TA(2016)0449RC-B8-1249/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Szíriáról szóló korábbi állásfoglalásaira, többek között a 2016. október 6-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányának alapelveire,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948-ban fogadtak el,

–  tekintettel az 1949. évi genfi egyezményekre és azok kiegészítő jegyzőkönyveire,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Dáis/ISIS-ről és az al-Núszra Frontról, valamint a szíriai konfliktusról szóló határozataira, és különösen a 2118 (2013)., a 2139 (2014)., a 2165 (2014)., a 2191 (2014)., a 2199 (2015)., a 2254 (2015)., a 2258 (2015). és a 2268 (2016). sz. határozatára,

–  tekintettel a Tanács 2016. október 17-i, és az Európai Tanács 2016. február 18-i és 19-i, valamint 2016. október 20-i és 21-i következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Federica Mogherininek és a humanitárius segélyekkel és polgári védelemmel foglalkozó biztosnak, Christos Stylianidisnek a Szíriáról szóló 2016. szeptember 16-i, az ENSZ/Vörösfélhold humanitárius segélykonvoja elleni légi csapásról szóló 2016. szeptember 20-i, az aleppói helyzetről szóló 2016. szeptember 24-i, az aleppói sürgősségi humanitárius kezdeményezésről szóló 2016. október 2-i és a sürgősségi humanitárius segély Aleppóba jutásának sürgősségéről szóló 2016. október 25-i nyilatkozataira,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által a Szíriai Arab Köztársaság megfigyelése céljából létrehozott független nemzetközi vizsgálóbizottság jelentéseire, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a Szíriai Arab Köztársaságról elfogadott 2016. szeptember 27-i és 2016. október 21-i határozatára,

–  tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2016. november 17-i nyilatkozatára Oroszországról és a Nemzetközi Büntetőbíróságról,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a Szíriában hat éve tartó konfliktus, rendkívüli erőszak és brutalitás több mint 400 000 ember halálát eredményezte és több mint 13 millióan szorulnak humanitárius segítségre; mivel 2016-ban várhatóan 8,7 millióan kényszerülnek lakóhelyük elhagyására Szírián belül, és 4,8 millióan elmenekültek az országból;

B.  mivel Szíriában változatlanul folytatódnak a harcok és a bombázások, a humanitárius helyzet pedig tovább romlott; mivel a szíriai válság epicentruma továbbra is Aleppó, de harcok folynak Hamában, Idlibben, Szíria észak-nyugati részén, Damaszkusz külvárosában és Dajr ez-Zaurban is; mivel több mint négy millió ember él ostrom alatt álló városokban és nehezen elérhető körzetekben, ahol a főbb vízellátási és elektromos infrastruktúrák megsemmisültek; mivel az Aszad-rezsim és Oroszország által kihirdetett egyoldalú humanitárius fegyverszünetek ellenére Aleppó keleti részén és más ostromlott városokban, például a felkelők által ellenőrzés alatt tartott Zabadaniban és a kormányerők által ellenőrzött, Idlib tartománybeli Kafrijában és Fúában komoly élelmiszer- és gyógyszerhiány alakult ki; mivel 2016. júliusa óta nem jutott el humanitárius segély Aleppó keleti részének ostrom alatt álló területeire;

C.  mivel folyamatosan egészségügyi krízishelyzet uralkodik Aleppó és Szíria egész területén; mivel az UNICEF szerint a régióban szétszóródott szíriai menekültek több mint kétharmada nem jut rendszeresen vízhez, és közel hat millió gyermeknek van szüksége sürgős, életmentő segítségre;

D.  mivel a konfliktus során az összes fél súlyosan megsértette az emberi jogokat és a nemzetközi humanitárius jogot, de a legsúlyosabban az Oroszország és Irán által támogatott Aszad-rezsim, amely többek között megkülönbözetés nélkül fegyvereket, gyújtogatást, hordóbombákat és bunkerek elleni bombákat vetett be polgári területeken, továbbá a vegyi fegyverek kifejlesztésének, gyártásának, felhalmozásának és használatának tilalmáról, valamint megsemmisítéséről szóló egyezmény szerint vegyi fegyvernek minősülő anyagokat használt; mivel nem tartották tiszteletben az elővigyázatosság és az arányosság elvét; mivel szándékosan polgári területeket, iskolákat, kórházakat, humanitárius munkásokat és menekülttáborokat vettek célba; mivel a háborús és az emberiesség elleni bűncselekmények nem maradhatnak büntetlenül;

E.  mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által a Szíriai Arab Köztársaság megfigyelése céljából létrehozott független nemzetközi vizsgálóbizottság és az emberi jogvédő csoportok bizonyítékot találtak arra, hogy a szíriai kormány legalább 200 000 személyt tartóztatott le és tart fogva embertelen körülmények között; mivel az elmúlt években szíriaiak ezrei haltak meg kínzás és betegségek következtében a szíriai kormány fogságában; mivel az erőszakos eltűnések és a fogvatartottak kegyetlen bántalmazása széles körben elterjedt jelenségek; mivel a szíriai hatóságok megpróbálták titokban tartani börtöneiket úgy, hogy megtagadták az azokba való bejutást a börtönöket figyelemmel kísérő nemzetközileg elismert szervezetektől; mivel a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának (ICRC) 2011 óta csak néhány börtönt állt módjában meglátogatni;

F.  mivel a világ ismételten a Dáis/ISIS és más dzsihádista csoportok által elkövetett atrocitásokkal, brutális kivégzésekkel és elmondhatatlan nemi erőszakkal, emberrablásokkal, kínzással, erőszakos áttérítéssel és a nők és lányok rabszolgaságával szembesül; mivel gyermekeket toboroztak és használtak terrorista támadásokhoz; mivel a Dáis/ISIS továbbra is Szíria és Irak jelentős részeit tartja ellenőrzés alatt; mivel a Dáis/ISIS népirtást követ el etnikai és vallási kisebbségekkel szemben, kegyetlen kínzásokat folytat és felszámolja a kulturális örökséget; mivel komoly aggályok merülnek fel a jelenleg a Dáis/ISIS ellenőrzése alatt élő lakosság jólétével és a felszabadító hadjárat során emberi pajzsként való esetleges felhasználásával kapcsolatban;

G.  mivel az al-Kaidához kapcsolódó, korábban al-Núszra Front néven ismert Dzsabhat Fatah al-Sham szíriai terrorszervezet elutasítja a tárgyalásokon alapuló politikai átmenetet és Szíria inkluzív demokratikus jövőjét;

H.  mivel Szíria aláírta, de nem ratifikálta a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) Római Statútumát; mivel Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár több alkalommal sürgette az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy vigye az NBB elé Szíria ügyét; mivel Oroszország és Kína megakadályozza az előrelépést a számonkérés terén Szíriában azzal, hogy megvétóz minden olyan biztonsági tanácsi határozatot, amely felhatalmazást adna a Bíróság számára, hogy kivizsgálja a konfliktus során Szíriában elkövetett szörnyű bűncselekményeket; mivel 2016. november 16-án Oroszország úgy döntött, hogy visszavonja aláírását a Római Statútumról; mivel az elszámoltathatóság hiánya további atrocitásokhoz vezet és fokozza az áldozatok szenvedéseit;

I.  mivel a konfliktusban érintett valamennyi országnak és félnek emlékeznie kell az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2254 (2015). számú határozata értelmében tett kötelezettségvállalására, és különösen arra a kötelezettségre, hogy szüntessék be a civilek és a polgári infrastruktúrák elleni támadásokat, valamint hogy az ország egész területén biztosítsák a humanitárius szállítmányok áthaladását; mivel az Európai Uniónak minden eszközt – köztük korlátozó intézkedéseket is – fel kell használnia arra, hogy a feleket rábírja ezen ENSZ-határozat betartására;

J.  mivel az EU az egyik legfontosabb szereplője a Szíriában történő soha nem látott erőszak és rombolás elől menekülő tömegek számára biztosított humanitárius segítségnyújtásnak; mivel nemzetközi egység hiányában jelentősen nehezebb elérni a szíriai háború tárgyalásos megoldását;

1.  ismét hangot ad legmélyebb aggodalmának a folytatódó harcok, a bombázások és a romló humanitárius helyzet miatt Szíriában; határozottan elítéli a polgári lakosság és infrastruktúra elleni támadásokat, az összes szíriai ostrom folytatódását és hogy a humanitárius segítség nem jut el a szükséget szenvedő szíriai néphez; felszólítja az összes felet, hogy a humanitárius szervezetek számára biztosítsanak akadálymentes és folyamatos hozzáférést, és tegyék lehetővé a sürgősségi segélyszállítmányok bejutását, különösen a nehezen megközelíthető és ostrom alatt álló területeken; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi humanitárius jog tiltja a lakosság szándékos éheztetését és felszólít minden felet az egészségügyi okból szükségessé váló evakuálások lehetővé tételére Aleppó keleti részén és minden más ostrom alatt álló területen;

2.  a lehető leghatározottabban elítéli az Aszad-erők által Oroszország és Irán támogatásával elkövetett atrocitásokat, valamint az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog széles körű megsértését, valamint a nem állami fegyveres csoportok, különösen a Dáis/ISIS, a Dzsabhat Fatah al-Sham/al-Núszra Front és más dzsihádista csoportok által elkövetett emberi jogi visszaéléseket és a nemzetközi humanitárius jog megsértését;

3.  követeli a bombázások és a polgári személyek elleni válogatás nélküli támadások azonnali beszüntetését; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a felek fordítsanak maximális figyelmet és hozzanak meg minden megfelelő intézkedést a polgári személyek védelme érdekében, függetlenül azok etnikai hovatartozásától, illetve vallási vagy világnézeti meggyőződésétől; határozottan elítéli, hogy felfegyverzett ellenzéki csoportok számtalan rakétát lőttek ki megkülönböztetés nélkül Nyugat-Aleppó civilek által lakott elővárosaira; hangsúlyozza, hogy jelentések szerint számos civil, köztük gyermek sérült meg vagy vesztette életét; kéri, hogy a konfliktusban részes valamennyi fél tegye meg a megfelelő lépéseket a polgári lakosság nemzetközi jognak megfelelő védelme érdekében, beleértve a civil létesítmények – orvosi központok, iskolák és vízműtelepek – elleni támadások beszüntetését, az ilyen létesítményekből a katonaság azonnali visszavonását, a sűrűn lakott térségekben katonai állások létrehozásának elkerülését és a sebesültek és az ostromlott területekről távozni kívánó civilek evakuálásának lehetővé tételét; rámutat, hogy a szíriai lakosság védelmének szavatolása elsődlegesen a szíriai rezsim feladata;

4.  nagyra becsüli a humanitárius segélymunkások erőfeszítéseit, akik segítséget, élelmet, vizet és gyógyszereket juttatnak el azokhoz, akik nem tudnak szabadulni a konfliktusból, és sürgeti a konfliktus valamennyi résztvevőjét, hogy biztosítsák a humanitárius szervezetek számára, hogy biztonságos és akadálytalan módon eljuthassanak a háborútól szenvedő polgári lakossághoz;

5.  felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy nyújtsanak teljes körű támogatást az ENSZ-nek és a Vegyifegyver-tilalmi Szervezetnek (OPCW) annak érdekében, hogy valamennyi oldalon tovább tudják vizsgálni a vegyi fegyverek használatát és megsemmisítését Szíriában; ragaszkodik ahhoz, hogy a vegyi fegyverek bevetésének felelőseit számoltassák el; támogatja az OPCW közös vizsgálati mechanizmusa mandátumának kibővítését, hogy meg lehessen határozni a vegyi fegyverek használatáért való felelősséget Szíriában;

6.  aggodalmának ad hangot a rezsim börtöneiben és a külföldről támogatott milíciák titkos központjaiban fogva tartottak jogellenes fogvatartása, kínzása, bántalmazása, erőszakos eltüntetése és megölése miatt; felhívja az ilyen létesítményeket kezelő szíriai hatóságokat, hogy hagyjanak fel a kivégzésekkel és az embertelen bánásmód alkalmazásával;

7.  felszólít az önkényesen fogva tartottak azonnali szabadon bocsátására és a kínzás, bántalmazás és az erőszakos eltüntetés gyakorlatának beszüntetésére, összhangban az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2014. február 22-i 2139. sz. határozatával; a nemzetközi megfigyelők – például a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága – azonnali és akadálymentes bejutásának biztosítására szólít fel, hogy ellenőrizni lehessen valamennyi fogvatartott helyzetét Szíriában és hogy tájékoztatni és támogatni lehessen hozzátartozóikat;

8.  emlékeztet arra, hogy határozottan elítéli az Aszad-rezsim, a Dáis/ISIS, a Dzsabhat Fatah al-Sham/al-Núszra és más terrorista szervezetek által elkövetett atrocitásokat, amelyek súlyos háborús bűncselekménynek és az emberiesség elleni bűncselekménynek minősülnek; támogatja, hogy az ötök (az Egyesült Államok, Franciaország, Németország, Olaszország és az Egyesült Királyság) és az alelnök/főképviselő az összes Szíriában harcoló fegyveres csoportot felszólították a Dzsabhat Fatah al-Shammal való mindennemű együttműködés megszüntetésére; rámutat, hogy fontos a Dáis/ISIS tevékenységeit szolgáló finanszírozási és támogatási csatornák elvágása, a külföldi harcosok feltartóztatása és a fegyverek dzsihádista csoportokhoz való áramlásának megállítása; felhívja a szíriai ellenzéket, hogy egyértelműen határolódjon el az ilyen szélsőséges elemektől és ideológiáktól; emlékeztet, hogy az erőfeszítéseket a Dáis/ISIS és más, az ENSZ által terroristának tartott csoportok legyőzésére kell összpontosítani; intézkedések meghozatalára szólít fel annak megakadályozására, hogy anyagi és pénzügyi támogatás jusson el az ENSZ által jegyzékbe vett terrorista csoportokkal kapcsolatban álló egyénekhez, csoportokhoz, vállalkozásokhoz és szervekhez;

9.  ismételten felszólít arra, hogy a háborús, illetve az emberiesség elleni bűncselekmények elkövetésében vétkesek tettei ne maradjanak következmények nélkül és az elkövetőek vonják felelősségre; hangsúlyozza, hogy azokat is bíróság elé kell állítani, akik vallási, etnikai és egyéb csoportok és kisebbségek ellen követnek el bűncselekményeket; továbbra is meggyőződése, hogy az elkövetett bűncselekmények elszámoltatása nélkül nem jöhet létre Szíriában hatékony konfliktusrendezés, sem tartós béke; úgy véli, hogy a háborús és az emberiesség elleni bűncselekményekkel kapcsolatos elszámoltathatóság nem lehet politikai kérdés; a nemzetközi humanitárius jog minden körülmények között való tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség a konfliktus valamennyi résztvevőjére vonatkozik, és mindenkinek, aki ilyen bűncselekményt követ el, tudnia kell, hogy előbb vagy utóbb bíróság elé fog kerülni;

10.  sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy biztosítsák a nemzetközi humanitárius jog megsértéséért felelős elkövetők felelősségre vonását megfelelő, pártatlan nemzetközi igazságszolgáltatási mechanizmusok, nemzeti bíróságok vagy az egyetemes joghatóság alkalmazásának elve révén; hangsúlyozza, hogy támogatja Szíria ügyének az NBB elé vitelét, azonban mivel a Biztonsági Tanács nem képes dönteni az ügyben, megismétli az EU-hoz és a tagállamokhoz intézett felhívását, hogy vállaljanak vezető szerepet az ENSZ Közgyűlésén és addig is, amíg döntés nem születik az NBB szerepvállalásáról fontolják meg egy szíriai háborús bűnökkel foglalkozó bíróság felállítását; a konfliktus lezárultával és a megbékélés előmozdítása érdekében, hangsúlyozza a szíriaiak részvételének fontosságát e folyamatban;

11.  üdvözli és hangsúlyozza, hogy alapvető jelentőséggel bír a helyi és nemzetközi civil társadalmi szervezetek tevékenysége a háborús bűncselekményekkel, az emberiesség elleni bűncselekményekkel és egyéb jogsértésekkel, köztük a kulturális örökség felszámolásával kapcsolatos bizonyítékok gyűjtése terén; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy nyújtsanak ehhez további és teljes körű segítséget;

12.  sajnálja az orosz elnök, Vlagyimir Putyin döntését, hogy kivonul az NBB-ből, ugyanakkor megjegyzi, hogy az Orosz Föderáció valójában soha nem ratifikálta a Római Statútumot, és hogy a döntés időzítése aláássa az ország hitelét és következtetésekre ad okot a nemzetközi igazságszolgáltatás melletti elkötelezettsége vonatkozásában;

13.  üdvözli a Tanács 2016. október 17-i, és az Európai Tanács 2016. október 20-i és 21-i következtetéseit; támogatja az EU felhívását az Aleppó városa feletti katonai átrepülések teljes körű leállítására; az összetűzések azonnali beszüntetésére, amit erőteljes és átlátható mechanizmus keretében nyomon is kell követni; az ostromok megszüntetésére; valamint arra, hogy a felek az ország egész területén tartósan biztosítsák a humanitárius segítség teljes körű és akadálymentes célba jutását;

14.  üdvözli a Szíriával és az ország polgári lakosságának elnyomásában szerepet játszó személyekkel szembeni uniós korlátozó intézkedések felülvizsgálatát; hangsúlyozza, hogy az EU-nak minden rendelkezésre álló lehetőséget meg kell fontolnia, beleértve egy Aleppó feletti repüléstilalmi övezet létrehozását is az emberi jogok legkegyetlenebb megsértésének és a visszaéléseknek a megállítása érdekében, amennyiben folytatódnak az atrocitások és az emberi jogok semmibevétele;

15.  kéri, hogy mindenki tartsa tiszteletben valamennyi etnikai és vallási kisebbség, köztük a keresztények jogát arra, hogy továbbra is méltóságban, egyenlőségben és biztonságban élhessen saját történelmi és hagyományos szülőföldjén, és teljes körűen és szabadon gyakorolhassa vallását és hitét, anélkül, hogy bármilyen kényszert, erőszakot vagy megkülönböztetést kellene elviselnie; a kölcsönös megértés és a fundamentalizmus elleni fellépés előmozdítása érdekében támogatja a vallások közötti párbeszédet;

16.  nyomatékosan kéri, hogy a Szíriát támogató nemzetközi csoport valamennyi résztvevője folytassa a tárgyalásokat a szilárd tűzszünet megteremtése érdekében, valamint hogy dolgozzanak erőteljesebben a szíriai helyzet tartós politikai rendezésének eléréséért; hangsúlyozza a regionális szereplők, különösen a szomszédos országok különös felelősségét;

17.  felhívja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy fokozza erőfeszítéseit egy közös EU-Szíria stratégia kidolgozása érdekében; üdvözli és maradéktalanul támogatja Federica Mogherini alelnök/főképviselő arra irányuló közelmúltbeli diplomáciai kezdeményezéseit, hogy összhangban az európai tanácsi megbízatással a konfliktusban érintett feleket visszaültesse a tárgyalóasztalhoz, és újrainduljon a genfi politikai folyamat; érdeklődéssel nyugtázza az alelnök/főképviselő Iránnal és Szaúd-Arábiával folytatott regionális tárgyalásait, és úgy véli, hogy tevékenységei értékes kiegészítést és hasznos hozzájárulást jelentenek az ENSZ különmegbízottja, Staffan de Mistura erőfeszítéseihez; sürgeti a konfliktusban érintett valamennyi felet, hogy amint lehet folytassák és fokozzák a politikai tárgyalásokat, hogy új és stabil fegyverszüneti megállapodás jöhessen létre, amely rendelkezéseket tartalmaz a konfliktust követő átmeneti igazságszolgáltatásról is Szíriában; hangsúlyozza, hogy e béketárgyalásoknak az ellenségeskedés beszüntetését, illetve egy Szíria által vezetett és irányított politikai átmenetet kell eredményeznie; hangsúlyozza, hogy az EU fontos szerepet játszhat a konfliktust követő helyreállításában és megbékélésben;

18.  megismétli, hogy teljes mértékben támogatja az EU jelenlegi humanitárius kezdeményezését Aleppóban, és sürgeti valamennyi felet, hogy segítsék elő annak végrehajtását;

19.  üdvözli a 2016 és 2018 közötti időszakra vonatkozóan Jordániával és a 2016 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan Libanonnal egyeztetett partnerségi prioritásokat és megállapodásokat; rámutat, hogy ezek a megállapodások keretet biztosítanak ahhoz, hogy a „Segítségnyújtás Szíriának és a térségnek” című 2016. február 4-i londoni konferencián tett kölcsönös vállalásokból tettek legyenek; megállapítja, hogy növekednek a pénzügyi szükségletek és a Szíriához közeli országoknak humanitárius segélyezés céljára juttatott finanszírozás tekintetében továbbra is nagy hiány tapasztalható; felhívja az uniós tagállamokat, hogy teljesítsék vállalásaikat és juttassák el nagyon várt támogatásukat az ENSZ-nek, a specializálódott ENSZ-szervezeteknek és más humanitárius szereplőknek, hogy a humanitárius segély eljusson ahhoz a több milliónyi szíriai menekülthöz, akik vagy az országon belül kényszerültek helyváltoztatásra, vagy befogadó országokban és közösségekben élnek;

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjének és kormányának, az ENSZ-nek, a Szíriát támogató nemzetközi csoport tagjainak, valamint a szíriai konfliktusban érintett összes félnek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0382.


EU–Törökország-kapcsolatok
PDF 252kWORD 44k
Az Európai Parlament 2016. november 24-i állásfoglalása az EU és Törökország közötti kapcsolatokról (2016/2993(RSP))
P8_TA(2016)0450RC-B8-1276/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen az újságírók törökországi helyzetéről szóló, 2016. október 27-i(1) és a Törökországra vonatkozó 2015. évi jelentésről szóló, 2016. április 14-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Törökországról szóló 2016. évi, a Bizottság által 2016. november 9-én közzétett éves jelentésre (SWD(2016)0366),

–  tekintettel a Törökországgal kapcsolatos, 2005. október 3-i uniós tárgyalási keretre,

–  tekintettel a Törökországról szóló 2016. július 18-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA II) létrehozásáról szóló, 2014. március 11-i 231/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a véleménynyilvánításnak az emberi jogok európai egyezményében (EJEE) és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában (ICCPR) rögzített szabadságára, amelyeknek Törökország is részes fele,

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosa által kiadott memorandumokra,

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának a törökországi szükségállapot során hozott intézkedésekről szóló, 2016. július 26-i nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió és az Európai Parlament határozottan elítélte a törökországi katonai puccskísérletet és elismerte, hogy a török hatóságok legitim hatásköre, hogy büntetőeljárást indítsanak a puccskísérlet szervezőivel és résztvevőivel szemben;

B.  mivel Törökország fontos partner, és tagjelölt országként elvárás vele szemben, hogy a legmagasabb szinten érvényesítse a demokráciát, beleértve az emberi jogok, a jogállamiság, az alapvető szabadságok és a tisztességes eljáráshoz való egyetemes jog tiszteletben tartását; mivel Törökország 1950 óta az Európa Tanács tagja, ezért rá nézve is kötelező a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya;

C.  mivel a török kormány által a szükségállapot folyamán foganatosított elnyomó intézkedések aránytalan súlyúak és sértik a török alkotmány oltalma alá helyezett alapvető jogokat és szabadságokat, az Európai Unió alapját képező demokratikus értékeket, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát; mivel a puccskísérlet óta a hatóságok letartóztatták a Török Nagy Nemzetgyűlésnek a HPD ellenzéki párthoz tartozó 10 képviselőjét, valamint mintegy 150 újságírót (újságírók ilyen magas számban történő letartóztatása az egész világon példátlan); mivel 2 386 bírót és ügyészt tartanak fogva, valamint 40 000 további személyt, akik közül 31 000 továbbra is letartóztatás alatt áll; mivel a Bizottság Törökországra vonatkozó 2016-os jelentése szerint 129 000 közalkalmazottat vagy továbbra is felfüggesztenek állásából (66 000), vagy már elbocsátottak (63 000), és a legtöbbjükkel szemben mind a mai napig nem történt vádemelés;

D.  mivel Erdogan elnök és a török kormány tagjai több nyilatkozatot tettek a halálbüntetés visszaállítására vonatkozóan; mivel a Tanács 2016. július 18-i következtetéseiben emlékeztetett arra, hogy a halálbüntetés egyértelmű elutasítása az uniós vívmányok alapvető elemét képezi;

E.  mivel súlyos aggályok vetődtek fel a puccskísérletet követően fogva tartott és letartóztatott személyek életkörülményei, valamint a véleménynyilvánítás szabadságát, a sajtót és médiát sújtó megszorítások miatt Törökországban;

F.  mivel a tárgyalási keret 5. bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben Törökországban súlyosan és tartósan megsértik az Európai Unió alapját képező elveket – a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását és a jogállamiságot –,a Bizottság saját kezdeményezésére vagy a tagállamok egyharmadának kérésére a tárgyalások felfüggesztését ajánlja, és javaslatot tesz a tárgyalások lehetséges folytatásának feltételeire;

G.  mivel a tárgyalások ideiglenes leállítása a jelenlegi megbeszélések befagyasztását vonná maga után, nem nyílna új tárgyalási fejezet, és nem kerülne sor új kezdeményezésre a Törökországgal kapcsolatos uniós tárgyalási keret kapcsán;

1.  határozottan elítéli a Törökországban 2016 júliusában megkísérelt katonai puccs kudarca óta foganatosított aránytalan elnyomó intézkedéseket; hangsúlyozza töretlen elkötelezettségét amellett, hogy Törökország továbbra is erős szálakkal kötődjék az EU-hoz; felhívja azonban a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezdeményezzék a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalások ideiglenes felfüggesztését;

2.  vállalja álláspontjának felülvizsgálatát, mihelyt Törökországban megszűnnek a szükségállapot alatt bevezetett aránytalan intézkedések; felülvizsgálatát arra alapozza majd, hogy a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása az egész országban helyreállt-e; úgy véli, hogy e felülvizsgálat megfelelő időpontját a szükségállapot feloldása jelentené;

3.  ismételten hangsúlyozza, hogy ha a török kormány visszaállítaná a halálbüntetést, akkor ennek a csatlakozási folyamat hivatalos végét kellene jelentenie;

4.  megjegyzi, hogy Törökország a vízumliberalizációs ütemtervben előírt 72 referenciaérték közül 7-et nem teljesített, és ez utóbbiak között vannak rendkívül fontosak is;

5.  megjegyzi, hogy a vámunió frissítése fontos Törökország számára; hangsúlyozza, hogy a vámunió frissítését célzó munka felfüggesztése súlyos gazdasági következményekkel járna Törökország számára;

6.  súlyos aggodalmának ad hangot a mai Törökország határait megállapító, valamint a régió békéjének és stabilitásának közel egy évszázados megőrzéséhez hozzájáruló lausanne-i szerződést vitató nyilatkozatok miatt;

7.  kéri a Bizottságot, hogy az IPA félidős felülvizsgálatáról szóló, 2017-re előirányzott jelentésében térjen majd ki a Törökországban bekövetkezett legfrissebb fejleményekre; kéri a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze keretében miként lehetne nagyobb támogatást nyújtani a török civil társadalom számára;

8.  ösztönzi az Európai Bizottságot, az Európa Tanácsot és a Velencei Bizottságot, hogy kínáljanak fel további igazságszolgáltatási támogatást a török hatóságoknak;

9.  hangsúlyozza az EU és Törökország közötti kapcsolatok stratégiai jelentőségét mindkét fél számára; elismeri, hogy Törökország az EU fontos partnere, ugyanakkor a partnerségben az együttműködésre irányuló politikai akaratnak mindkét fél részéről meg kell lennie; úgy véli, hogy Törökország nem mutatja ki ezt a politikai akaratot, a kormány fellépései ugyanis egyre inkább eltérítik Törökországot az Európa felé vezető útról;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, valamint Törökország kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0423.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0133.
(3) HL L 77., 2014.3.15., 11. o.


Az EU csatlakozása a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló isztambuli egyezményhez
PDF 277kWORD 49k
Az Európai Parlament 2016. november 24-i állásfoglalása az EU-nak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásáról (2016/2966(RSP))
P8_TA(2016)0451B8-1235/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 19., 157. és 216. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21., 23., 24. és 25. cikkére,

–  tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking+5 (2000), Peking+10 (2005), Peking+15 (2010) és Peking+20 (2015) különleges ülésein elfogadott záródokumentumokra,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének az emberi jogok, különösen a nők jogai terén született jogi eszközeire, mint például az ENSZ Alapokmányára, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányára, a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányára, az emberkereskedelem, illetve mások prostitúciós kizsákmányolásának megszüntetéséről szóló egyezményre, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre (CEDAW) és annak fakultatív jegyzőkönyvére, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetések elleni egyezményre, a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi genfi egyezményre és a visszaküldés tilalmára, valamint a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, az ENSZ Közgyűlése által 1979. december 18-án elfogadott 34/180. számú határozat 11. cikke (1) bekezdésének d) pontjára,

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló, 2015. június 9-i állásfoglalására(1);

–  tekintettel a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló, 2009. november 26-i állásfoglalására(2), a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keret prioritásairól és körvonalairól szóló, 2011. április 5-i állásfoglalására(3) és az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak minden formájának kiküszöbölése és megelőzése témájával foglalkozó 57. ülésszakáról szóló, 2013. február 6-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, a nők elleni erőszakról szóló, 2014. február 25-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsa által 2011 márciusában elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020),

–  tekintettel a nők és lányok elleni erőszakról, valamint a velük szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről szóló európai uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az európai hozzáadott érték értékelésére(6),

–  tekintettel a „Jogok, egyenlőség és polgárság 2014–2020” programra,

–  tekintettel a Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című, 2015. december 3-i munkadokumentumára (SWD(2015)0278),

–  tekintettel az EU hármas elnökségének (Hollandia, Szlovákia és Málta) a nemek közötti egyenlőségről szóló, 2015. december 7-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „A nőkkel szembeni erőszak – az egész EU-ra kiterjedő felmérés” című, 2014 márciusában közzétett jelentésére,

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelvre(7),

–  tekintettel az európai védelmi határozatról szóló 2011/99/EU irányelvre(8) és a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről szóló 606/2013/EU rendeletre(9),

–  tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, az ellene folytatott küzdelemről és az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelvre(10) és a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2011/92/EU irányelvre(11),

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére (Isztambuli Egyezmény),

–  tekintettel az EU Isztambuli Egyezményhez való lehetséges csatlakozására vonatkozó, 2015 októberében közzétett bizottsági ütemtervre,

–  tekintettel a nők elleni erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Európa tanácsi egyezménynek az Európai Unió általi aláírásáról és megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslatokra (COM(2016)0111 és COM(2016)0109),

–  tekintettel a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, az EU-nak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásáról szóló kérdésekre (O-000121/2016 – B8-1805/2016 és O-000122/2016 – B8-1806/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a nemek közötti egyenlőség az EU egyik – a Szerződésekben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert – alapértéke, melyre vonatkozóan az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy valamennyi tevékenységébe beépíti, és mivel a nemek közötti egyenlőség – stratégiai célkitűzésként – alapvető fontosságú a növekedés, foglalkoztatás és társadalmi befogadás 2020-as összeurópai célkitűzéseinek eléréséhez;

B.  mivel az egyenlő bánásmódhoz és a megkülönböztetésmentességhez való jog az Európai Unió alapszerződéseiben elismert és az európai társadalomban mélyen gyökerező, meghatározó alapvető jog, és mivel e jog nélkülözhetetlen a társadalom további fejlődéséhez, és a jogalkotásban, a gyakorlatban, az ítélkezési gyakorlatban és a mindennapi életben egyaránt érvényesülnie kell;

C.  mivel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelv értelmében nemi alapú erőszaknak a személy ellen neme, nemi identitása vagy annak kifejezése miatt irányuló erőszak vagy az olyan erőszak minősül, amely aránytalanul nagy számban egy adott nemhez tartozó személyek ellen irányul; mivel ez az áldozatoknak testi, szexuális, érzelmi vagy lelki sérüléseket, illetve anyagi károkat okozhat, valamint hatással van családjukra és rokonaikra, valamint a társadalom egészére; mivel a nemi alapú erőszak egyrészt a megkülönböztetés szélsőséges formája, másrészt az áldozat alapvető jogainak és szabadságainak megsértése, és e kettő a nemek közötti egyenlőtlenségek oka és következménye is egyben; továbbá mivel a nők és lányok elleni erőszak magában foglalja a szoros kapcsolatokon belül elkövetett erőszakot, a szexuális erőszakot (a nemi erőszakot, a szemérem elleni erőszakot és a szexuális zaklatást), az emberkereskedelmet, a rabszolgaságot, ideértve a nők és lányok elleni zaklatás új, internetes formáit, valamint a káros gyakorlatok különböző formáit, például a kényszerházasságokat, a női nemi szervek megcsonkítását és az úgynevezett „becsületbeli bűncselekményeket”;

D.  mivel a nők elleni erőszak és a nemi alapú erőszak az Unión belül továbbra is gyakori jelenség; mivel az Alapjogi Ügynökség nők elleni erőszakról szóló 2014. évi jelentése az egyéb rendelkezésre álló tanulmányokkal összhangban azt a becslést tartalmazza, hogy az európai nők egyharmadát felnőtt életében legalább egyszer érte fizikai vagy szexuális erőszak, a fiatal (18–29 év közötti) nők 20%-a online tapasztalt szexuális zaklatást, minden ötödik nő (18%) átélt zaklatást, minden huszadik nőt megerőszakoltak és tízből több mint egy nőnek volt része beleegyezése nélkül vagy erő alkalmazásával elkövetett szexuális erőszakban; mivel e jelentés azt is kifejti, hogy a legtöbb erőszakos esetet semmilyen hatóságnak nem jelentik be, ami azt jelzi, hogy a közigazgatási statisztikák mellett a viktimizációs felmérések is alapvetően fontosak ahhoz, hogy a nők elleni erőszak különböző formáiról teljes képet nyerjünk; és mivel további intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy az erőszak női áldozatai bejelentsék, min estek át, és segítséget kérjenek, valamint hogy biztosítsuk, hogy a szolgáltatásnyújtók ki tudják elégíteni az áldozatok szükségleteit, és tájékoztatni tudják őket jogaikról és a rendelkezésre álló támogatási módokról;

E.  mivel az európai hozzáadott érték értékelése alapján a nőkkel szembeni erőszak és a nemi alapú erőszak Uniót terhelő éves költsége hozzávetőleg 228 milliárd EUR-t tett ki (az uniós GDP 1,8%-át), amelyből évi 45 milliárd EUR-t költöttek köz- és állami szolgáltatásokra, a kiesett gazdasági termelés pedig 24 milliárd EUR-t tesz ki;

F.  mivel a Bizottság a „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című dokumentumában hangsúlyozta, hogy a nők elleni erőszak és a nemi alapú erőszak, amely károsítja a nők egészségét és jólétét, karrierjét, pénzügyi függetlenségét és a gazdaságot, az egyik olyan fő problémát jelenti, amelyet a nemek közötti tényleges egyenlőség elérése érdekében kezelni kell;

G.  mivel a nők elleni erőszakot túlságosan gyakran tekintik magánügynek, és túl könnyedén tolerálják; mivel valójában az alapvető jogok megsértéséről és súlyos bűncselekményről van szó, amelyet mint olyat szankcionálni kell; mivel véget kell vetni az elkövetők büntetlenségének annak érdekében, hogy megszakadjon az erőszak áldozatává váló nők és lányok hallgatásának és magányának ördögi köre;

H.  mivel egyetlen intézkedés nem képes megszüntetni a nők elleni erőszakot és a nemi alapú erőszakot, de az infrastrukturális, jogi, igazságügyi, végrehajtási, kulturális, oktatási, szociális, egészségügyi és szolgáltatáshoz kapcsolódó egyéb intézkedések kombinációja jelentős mértékben növelheti a tudatosságot, illetve csökkentheti az erőszakot és annak következményeit;

I.  különböző tényezőkből – például az etnikai hovatartozásból, a vallásból vagy meggyőződésből, az egészségből, a családi állapotból, a lakhatásból, a migrációs jogállásból, fogyatékosságból, osztályból, szexuális irányultságból, nemi identitásból és nemi önkifejezésből – kifolyólag a nőknek sajátos szükségleteik lehetnek, és kiszolgáltatottabbak lehetnek a többszörös megkülönböztetéssel szemben, ennélfogva pedig különleges védelmet kell számukra biztosítani;

J.  mivel a nők és lányok elleni erőszakról, valamint a velük szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről szóló iránymutatások, valamint az uniós emberi jogi stratégiai keret és cselekvési terv nők nemi alapú erőszakkal szembeni védelmével foglalkozó külön fejezetének elfogadása az EU azon egyértelmű politikai szándékát jelzi, hogy a nők jogainak kérdését prioritásként kezelje, és e téren hosszú távra szóló fellépést tegyen; mivel az emberi jogi politikák belső és külső dimenziói közötti összhang vizsgálata esetenként eltérésekre mutat rá a szavak és a tettek között;

K.  mivel az Unió polgárai és lakosai nem egyenlő mértékben védettek a nemi alapú erőszakkal szemben, minthogy nem létezik egységes keret, és tagállamonként eltérő politikák és jogszabályok érvényesülnek többek között a bűncselekmények meghatározása és a jogszabályok hatálya tekintetében, ezért egyes csoportok szerényebb védelemben részesülnek az erőszakkal szemben;

L.  mivel 2016. március 4-én a Bizottság azt javasolta, hogy az EU csatlakozzon az Isztambuli Egyezményhez, amely az első jogilag kötelező erejű eszköz a nők elleni erőszak nemzetközi szinten való megelőzésére és felszámolására;

M.  mivel az egyezményt valamennyi uniós tagállam aláírta, de csak tizennégy ratifikálta;

N.  mivel az egyezmény ratifikálása csak akkor vezethet eredményekhez, ha megfelelő végrehajtásáról is gondoskodnak, és biztosítják a kellő pénzügyi és humán erőforrásokat a nők elleni erőszak és a nemi alapú erőszak megelőzésére és leküzdésére, valamint az áldozatok védelmére;

O.  mivel az Isztambuli Egyezmény holisztikus megközelítést követ, és a nők és lányok elleni erőszakkal és a nemi alapú erőszakkal számos különböző szempontból – a megelőzés, a megkülönböztetés elleni küzdelem, a büntetlenség elleni büntetőjogi intézkedések, az áldozatok védelme és támogatása, a gyermekek védelme, a női menedékkérők és menekültek, illetve az adatok jobb védelme szempontjából – foglalkozik; mivel e megközelítés integrált politikák elfogadását, különböző érdekelt felek (igazságügyi, rendőrségi és szociális hatóságok, nem kormányzati szervezetek, helyi és regionális egyesületek, kormányok stb.) által számos területen folytatott fellépések egyesítését jelenti a kormányzás valamennyi szintjén;

P.  mivel az Isztambuli Egyezmény vegyes megállapodás, amely a tagállamok csatlakozásával párhuzamosan lehetővé teszi az Unió csatlakozását is, minthogy az Unió hatáskörökkel rendelkezik az áldozatok védelme és a védelmi határozatok, a menedékjog és a migráció, valamint a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén;

1.  emlékeztet arra, hogy a Bizottságot az EUSZ 2. cikke és az Alapjogi Charta a nemek közötti egyenlőség biztosítására, előmozdítására és az azt célzó fellépésre kötelezi;

2.  üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy aláírják és szentesítsék az Unió csatlakozását az Isztambuli Egyezményhez, ugyanakkor fájlalja, hogy a Tanácson belüli tárgyalások nem haladnak ugyanilyen sebességgel;

3.  hangsúlyozza, hogy az Unió csatlakozása egységes európai jogi keretet biztosít a nők elleni erőszak és a nemi alapú erőszak megelőzésére és leküzdésére, valamint az erőszak áldozatainak védelmére; hangsúlyozza, hogy ez nagyobb egységességet és hatékonyságot tesz majd lehetővé az Unió belső és külső politikáiban, biztosítja az egyezmény szempontjából jelentős uniós jogszabályok, programok és alapok megfelelőbb nyomon követését, értelmezését és végrehajtását, valamint a nők elleni erőszakra és a nemi alapú erőszakra vonatkozó, összehasonlítható és szegregációmentes adatok megfelelőbb és jobb uniós szintű gyűjtését, és megerősíti az Unió nemzetközi szintű elszámoltathatóságát; hangsúlyozza továbbá, hogy az Unió csatlakozása újabb politikai nyomást gyakorol majd a tagállamokra ezen eszköz ratifikálása tekintetében;

4.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy gyorsítsák fel az Isztambuli Egyezmény aláírásával és megkötésével kapcsolatos tárgyalásokat;

5.  széles körben és fenntartások nélkül támogatja az Unió Isztambuli Egyezményhez való csatlakozását;

6.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot annak biztosítására, hogy az Unió Isztambuli Egyezményhez való csatlakozása után Parlamentet teljes mértékben bevonják a nyomonkövetési folyamatba, amint azt az EUMSZ 218. cikke előírja;

7.  emlékeztet arra, hogy az Unió Isztambuli Egyezményhez való csatlakozása nem mentesíti a tagállamokat az egyezmény ratifikálása alól; ezért felhívja mindazon államokat, amelyek még nem tették meg, hogy mielőbb ratifikálják az Isztambuli Egyezményt;

8.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az egyezmény megfelelő végrehajtását, és biztosítsák a kellő pénzügyi és humán erőforrásokat a nők elleni erőszak és a nemi alapú erőszak megelőzésére és leküzdésére, valamint az áldozatok védelmére;

9.  úgy ítéli meg, hogy a nők és lányok elleni erőszak felszámolására irányuló uniós erőfeszítéseknek egy, a nemek közötti egyenlőtlenségek valamennyi formájának megszüntetésére irányuló, átfogó terv részét kell képezniük; kéri, hogy dolgozzanak ki uniós stratégiát a nők elleni erőszak és a nemi alapú erőszak leküzdésére;

10.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy – mint ahogyan azt a nők elleni erőszak elleni küzdelemre irányuló ajánlásokat tartalmazó, 2014. február 25-i állásfoglalásában már kérte – terjesszen elő jogi aktust, amely mind a statisztikai adatok összegyűjtésére szolgáló koherens rendszert, mind pedig a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak és a nemi alapú erőszak valamennyi formájának megelőzésére és megbüntetésére szolgáló, és az igazságszolgáltatáshoz való könnyű hozzáférést lehetővé tevő megerősített tagállami fellépést biztosítja;

11.  felkéri a Tanácsot arra, hogy aktiválja az áthidaló klauzulát, azaz fogadjon el egyhangú határozatot arról, hogy a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak (és a nemi alapú erőszak egyéb formái) is az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében felsorolt bűncselekmények közé tartozik;

12.  elismeri a civil társadalmi szervezetek által a nők és lányok elleni erőszak megelőzése és leküzdése, valamint az erőszak áldozatainak segítése terén végzett kiemelkedő munkát;

13.  felhívja a tagállamokat és az érdekelt feleket, hogy a Bizottsággal és a női nem kormányzati és civil társadalmi szervezetekkel együttműködve segítsék az egyezményre, az uniós programokra és az azok keretében a nők elleni erőszak leküzdése és az áldozatok védelme céljából rendelkezésre álló forrásokra vonatkozó információk terjesztését;

14.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy működjön együtt a Parlamenttel a nemek közötti egyenlőség terén elért eredmények feltárásában, és felkéri az elnökségi triót, hogy tegyen jelentős előrelépéseket az erre vonatkozóan vállalt kötelezettségek megvalósítása felé; kéri, hogy a nemek közötti egyenlőséggel és a nők és lányok jogaival foglalkozó uniós csúcstalálkozó erősítse meg az eddigi kötelezettségvállalásokat;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének.

(1) HL C 407., 2016.11.4., 2. o.
(2) HL C 285. E, 2010.10.21., 53. o.
(3) HL C 296. E, 2012.10.2., 26. o.
(4) HL C 24., 2016.1.22., 8. o.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0126.
(6) PE 504.467.
(7) HL L 315., 2012.11.14., 57. o.
(8) HL L 338., 2011.12.21., 2. o.
(9) HL L 181., 2013.6.29., 4. o.
(10) HL L 101., 2011.4.15., 1. o.
(11) HL L 335., 2011.12.17., 1. o.


Az európai ombudsman 2015. évi tevékenysége
PDF 279kWORD 48k
Az Európai Parlament 2016. november 24-i állásfoglalása az európai ombudsman 2015. évi tevékenységéről szóló éves jelentésről (2016/2150(INI))
P8_TA(2016)0452A8-0331/2016

Európai Parlament,

–  tekintettel az európai ombudsman 2015. évi tevékenységéről szóló éves jelentésre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 15. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 228. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 258. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 42. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 43. cikkére,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozatra(1),

–  tekintettel a helyes hivatali magatartás európai kódexére, annak az Európai Parlament által 2001. szeptember 6-án elfogadott formájában(2),

–  tekintettel az Európai Parlament és az európai ombudsman között 2006. március 15-én kötött együttműködési keretmegállapodásra, amely 2006. április 1-jén lépett hatályba,

–  tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által közzétett, a lobbitevékenység átláthatóságához és integritásához fűződő elvekre,

–  tekintettel az európai ombudsman tevékenységéről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 220. cikke (2) bekezdésének második és harmadik mondatára,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A8-0331/2016),

A.  mivel az európai ombudsman 2015. évi tevékenységeire vonatkozó éves jelentést 2016. május 3-án hivatalosan is benyújtották az Európai Parlament elnökének, és mivel az ombudsman, Emily O’Reilly, 2016. június 20-án jelentését bemutatta Strasbourgban a Petíciós Bizottságnak,

B.  mivel az EUMSZ 15. cikke kimondja, hogy a jó kormányzás előmozdítása és a civil társadalmi részvétel biztosítása érdekében az Unió intézményei, testületei és ügynökségei a lehető legnyíltabban kötelesek végezni munkájukat;

C.  mivel az EUMSZ 24. cikke rögzíti azt az elvet, miszerint minden uniós polgárnak joga van az EUMSZ 228. cikkében intézményesített ombudsmanhoz fordulni;

D.  mivel az EUMSZ 228. cikke felhatalmazza az európai ombudsmant az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok – kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Európai Unió Bíróságát – tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó panaszok átvételére;

E.  mivel az EUMSZ 258. cikke a Szerződések őreként határozza meg a Bizottság szerepét; mivel e feladatok nem teljesítése vagy elmulasztása hivatali visszásságnak tekinthető;

F.  mivel az EUMSZ 298. cikke szerint az Unió intézményei, szervei és hivatalai „egy nyitott, hatékony és független európai igazgatásra támaszkodnak”, és mivel ugyanezen cikk ennek érdekében az európai uniós közigazgatás valamennyi területére alkalmazandó rendeletek formájában konkrét másodlagos jogszabályok elfogadásáról rendelkezik;

G.  mivel az Alapjogi Charta 41. cikke kimondja, hogy „mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék”;

H.  mivel a Charta 43. cikke kimondja, hogy „bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerint székhellyel rendelkező bármely természetes vagy jogi személy jogosult az Unió ombudsmanjához fordulni a közösségi intézmények vagy szervek – kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Bíróságot és Elsőfokú Bíróságot – tevékenysége során felmerült hivatali visszássággal kapcsolatban”;

I.  mivel a Maastrichti Szerződéssel létrehozott európai ombudsmani hivatal 2015-ben ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját, és 2005 óta 48 840 panasszal foglalkozott;

J.  mivel az uniós polgárok jogaira vonatkozó 2015. októberi Eurobarométer gyorsfelmérés szerint az uniós polgárok 83%-ának van tudomása arról, hogy az uniós polgárok panasszal élhetnek a Bizottságnál, az Európai Parlamentnél vagy az európai ombudsmannál;

K.  mivel az európai ombudsman definíciója szerint a hivatali visszásság olyan nem megfelelő vagy sikertelen ügyintézés, amely akkor következik be, ha egy intézmény vagy egy közjogi szerv nem a jogszabályoknak, a rá nézve kötelező szabálynak vagy elvnek megfelelően jár el, nem tartja tiszteletben a megfelelő ügyintézésre vonatkozó elveket, vagy megsérti az emberi jogokat;

L.  mivel a helyes hivatali magatartás európai kódexe a hivatali visszásságok előfordulását hivatott megakadályozni; mivel nem kötelező hatálya miatt korlátozott ezen eszköz hasznossága;

M.  mivel a fokozott átláthatóság kulcsfontosságú a legitimitás és az általános közérdeken alapuló döntéshozatalba vetett bizalom elnyeréséhez;

N.  mivel az EU gazdasági-társadalmi modelljére nagy hatást gyakorló és gyakran a közegészségügy és a környezetvédelem területén is jelentős következményekkel járó ügyek átláthatatlansága bizalmatlanságot kelthet a polgárok körében és általában a közvéleményben;

O.  mivel a visszaélést bejelentő személyek kulcsfontosságú szerepet töltenek be a hivatali visszásságok, illetve egyes esetekben akár a politikai korrupció feltárásában; mivel ezek az ügyek súlyosan aláássák demokráciánk minőségét; mivel a visszaélést bejelentő személyek komoly nehézségekkel szembesülnek a fellépésüket követően, és túlságosan gyakori, hogy számos téren negatív következmény éri személyüket nemcsak szakmailag, de akár büntetőjogi értelemben is; mivel további biztosítékok hiányában ezek az ismert múltbeli esetek eltántoríthatják az egyéneket attól, hogy a jövőben morális megfontolásból bejelentsék a hivatali visszásságokat;

P.  mivel az európai ombudsman hivatala 90%-os megfelelési arányt ért el döntéseivel és/vagy ajánlásaival 2014-ben, és ez az arány 10 százalékponttal magasabb, mint 2013-ban;

Q.  mivel 2015-ben az ombudsman által hivatalból indított vizsgálatok fő témái a következők voltak: átláthatóság az uniós intézményekben, etikai kérdések, a polgárok részvétele az uniós döntéshozatalban, uniós versenyszabályok és alapvető jogok;

R.  mivel a Petíciós Bizottság az Ombudsmanok Európai Hálózatának teljes jogú tagja; mivel e minőségében a bizottsághoz 42 panasz érkezett az európai ombudsmantól, hogy a továbbiakban petíciók formájában foglalkozzon velük;

1.  jóváhagyja az európai ombudsman által a 2015-ös évre előterjesztett éves jelentést;

2.  gratulál Emily O’ Reillynek az európai intézmények által a polgároknak nyújtott szolgáltatás minőségének javítására irányuló kiváló munkájához és fáradhatatlan erőfeszítéseihez; elismeri az átláthatóságnak mint a bizalom elnyerésének és a megfelelő ügyintézés központi elemének fontosságát, amit alátámaszt az átláthatósággal kapcsolatban felmerülő panaszok magas százalékos aránya is (22,4 %), amely az eddigi legmagasabb prioritásba helyezte ezt a kérdéskört; elismeri és támogatja az európai ombudsman hivatala által e területen ez idáig folytatott stratégiai felmérések szerepét a megfelelő ügyintézés biztosításában;

3.  üdvözli az európai ombudsman arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a Bizottsághoz intézett javaslatai révén növelje a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről (TTIP) folyó tárgyalások átláthatóságát; elismerését fejezi ki amiatt, hogy ennek eredményeként a Bizottság nyilvánosságra hozott számos TTIP-dokumentumot, ezzel előmozdítva, hogy az átláthatóság bekerüljön a Bizottság új kereskedelmi stratégiájának három pillére közé; újból nyomatékosítja, hogy fokozott átláthatóságra van szükség a nemzetközi megállapodások, például a TTIP és a CETA tekintetében, ahogyan ezt a Petíciós Bizottsághoz forduló számos aggódó polgár is szorgalmazta; fokozottabb és szélesebb körű erőfeszítésekre szólít fel e téren az európai polgárok bizalmának megőrzése érdekében;

4.  felhívja az európai ombudsmant annak kivizsgálására, hogy a biztonságos olvasótermek létrehozása milyen mértékben felel meg a dokumentumokba való betekintés jogának és a megfelelő ügyintézésre vonatkozó elveknek;

5.  emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet a lehető legszélesebb körű hozzáférés elvére épül; ezért kiemeli, hogy az átláthatóságnak és az uniós intézmények dokumentumaihoz való teljes körű hozzáférést kell főszabállyá tenni annak biztosítása érdekében, hogy a polgárok maradéktalanul élhessenek demokratikus jogaikkal; hangsúlyozza, hogy – amint arról már az Európai Bíróság is határozott – megfelelően indokolni kell az e szabály alóli kivételeket, figyelembe véve a közzétételhez és a demokratikus követelményekhez fűződő nyomós közérdeket, a polgárok döntéshozatalban való szorosabb részvételét, a kormányzás legitimitását, a hatékonyságot és a polgárok előtti elszámoltathatóságot;

6.  arra buzdítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hatalmazzák fel az európai ombudsmant, hogy közleményt adhasson ki az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet különböző uniós intézmények általi be nem tartására vonatkozóan, feltéve, hogy a szóban forgó dokumentumok nem tartoznak a rendelet 4. cikkének és 9. cikke (1) bekezdésének hatálya alá; támogatja az az elképzelést, hogy az ombudsmant fel kell hatalmazni arra, hogy a meg nem felelés kivizsgálását követően határozzon az adott dokumentumok nyilvánosságra hozataláról;

7.  sajnálatosnak tartja, hogy az 1049/2001/EK rendelet felülvizsgálata megakadt; véleménye szerint minden további késlekedés nélkül lépni kell az ügyben, mivel a rendelet már nem tükrözi a jelenlegi jogi helyzetet és az intézményközi gyakorlatot;

8.  elismeri, hogy átláthatóságra van szükség az uniós döntéshozatal során, és támogatja a három fő uniós intézmény informális tárgyalásainak („háromoldalú egyeztetések”) európai ombudsman általi vizsgálatát, valamint az erre vonatkozó nyilvános konzultáció elindítását; támogatja a háromoldalú egyeztetések dokumentumainak nyilvánosságra hozatalát az 1049/2001/EK rendelet 4. és 9. cikke megfelelő figyelembevételével;

9.  sajnálja, hogy a Parlament gépjárműiparban alkalmazott kibocsátásméréssel foglalkozó vizsgálóbizottsága (EMIS) csupán részleges dokumentációt kapott a Bizottságtól, amelyet úgy állítottak össze, hogy hiányoztak belőle egyes, a Bizottság által lényegtelennek ítélt információk; felszólítja a Bizottságot, hogy a legnagyobb pontossággal végezze munkáját, és biztosítsa a teljes átláthatóságot a rendelkezésre bocsátott dokumentumok tekintetében, maradéktalanul eleget téve a lojális együttműködés elvének, annak garantálása érdekében, hogy az EMIS vizsgálóbizottság maradéktalanul és eredményesen gyakorolhassa vizsgálati hatásköreit;

10.  támogatja az európai ombudsman törekvését, amely az Európai Központi Bank működésének átláthatóbbá tételére és irányításának magas szintű biztosítására irányul, különösen az uniós országokban zajló költségvetési konszolidációs programokat felügyelő trojka/kvadriga tagjaként; üdvözli az EKB döntését, hogy közzéteszi az igazgatósági tagok üléseinek listáját; támogatja a megszólalásokra vonatkozó új irányadó elveket és a piacot érzékenyen érintő információkra vonatkozó „csendes időszak” bevezetését a Kormányzótanács üléseit megelőzően;

11.  tudomásul veszi az EKB monetáris hatóságként és a trojka/kvadriga tanácsadó tagjaként betöltött kettős szerepét, és felhívja az európai ombudsmant, hogy védelmezze a megfelelő ügyintézés érvényesülését Európa egyik legfontosabb pénzügyi hatóságánál;

12.  szorgalmazza az eurócsoport üléseinek a csoport elnöke által az európai ombudsman beavatkozása nyomán tett lépéseket meghaladó, nagyobb átláthatóságát;

13.  jóváhagyja az ombudsmannak a bizottsági szakértői csoportok összetételével és tevékenységének átláthatóságával kapcsolatos vizsgálatát; rámutat a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseire, hogy ezeket a csoportokat hozzáférhetővé tegyék a nyilvánosság számára is, valamint hangsúlyozza, hogy további lépéseket kell tenni a teljes átláthatóság biztosítása érdekében; ismételten felszólítja a Tanácsot, köztük előkészítő szerveit is arra, hogy a lehető leghamarabb csatlakozzanak az érdekképviseleti nyilvántartáshoz, és javítsák a tevékenységük átláthatóságát;

14.  támogatja az ombudsman erőfeszítéseit a lobbitevékenység átláthatóbbá tételével kapcsolatban; sajnálja, hogy a Bizottság vonakodik közzétenni a dohánylobbistákkal folytatott egyeztetések részleteit; sürgeti a Bizottságot, hogy tegye teljes mértékben átláthatóvá működését annak érdekében, hogy növelje a közvélemény bizalmát munkája iránt;

15.  felszólítja a Bizottságot, hogy a lobbik befolyására vonatkozó valamennyi információt egységes, központosított online adatbázison keresztül ingyenesen, közérthető és könnyen hozzáférhető formában bocsássa a nyilvánosság rendelkezésére;

16.  felszólítja a Bizottságot, hogy 2017-es évben nyújtson be javaslatot egy mindenkire érvényes és jogilag kötelező érdekképviseleti nyilvántartásra azzal a céllal, hogy valamennyi joghézag megszűnjön, és az összes lobbistát kötelező jelleggel nyilvántartásba vegyék;

17.  támogatja a lobbitevékenységek átláthatóságával kapcsolatos olyan iránymutatások bevezetésére irányuló erőfeszítéseket, amelyek nem csak az uniós intézményekre, hanem a nemzeti közigazgatásokra is alkalmazandók lennének;

18.  rámutat a polgárok aggályaira a kötelezettségszegési eljárások Bizottság általi, az Európai Unió Bírósága előtti kezelésével, valamint az eljárás releváns lépésein belül az átláthatóság hiányával kapcsolatban; kiemeli, hogy a Charta 41. cikkében szereplő megfelelő ügyintézéshez való jog magában foglalja a kellő indokolás kötelezettségét azokban az esetekben, amikor a Bizottság úgy határoz, hogy nem indít kötelezettségszegési eljárást a Bíróság előtt; üdvözli az európai ombudsmannak az EU Pilot rendszerszintű problémáit érintő stratégiai vizsgálatát;

19.  üdvözli, hogy az ombudsman vizsgálatot indított azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság milyen módon kezelte a jogsértéssel kapcsolatos panaszokat az EU Pilot eljárások keretében (OI/5/2016/AB); emlékeztet a Petíciós Bizottság korábbi, az EU Pilot projekthez és a kötelezettségszegési eljárások dokumentumaihoz való hozzáférésre vonatkozó kérelmeire, mivel a petíciók gyakran ilyen eljárások kezdeményezéséhez vezetnek;

20.  üdvözli, hogy az ombudsman folytatja a Bizottság „forgóajtó-jelenséggel” kapcsolatos ügyeinek kivizsgálását; elismeri, hogy e vizsgálatok eredményeként a Bizottság bővebb tájékoztatást adott azon vezető tisztségviselők nevével kapcsolatban, akik a magánszektorba távoztak; ezen személyek nevének és egyéb adatainak gyakoribb közzétételére ösztönöz; reméli, hogy más európai intézmények és ügynökségek is követni fogják ezt a lépést; üdvözli a Bizottság abbéli szándékát, hogy információkat tegyen közzé a korábbi biztosok hivatali idejüket követően betöltött állásairól; mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság korábbi elnökét, José Manuel Barrosót a Goldman Sachs International tanácsadójává és nem-ügyvezető elnökévé nevezték ki; felhívja az ombudsmant, hogy indítson stratégiai vizsgálatot a Barroso-féle „forgóajtó-jelenséggel” kapcsolatos ügy Bizottság általi kezeléséről, beleértve ajánlások megfogalmazását a magatartási kódex reformjának mikéntjéről a megfelelő ügyintézésre vonatkozó elveknek és a szerződésekből fakadó, az EUMSZ 245. cikkében található követelményeknek megfelelően;

21.  emlékeztet arra, hogy a „forgóajtó-jelenséggel” kapcsolatos ügyekhez képest az összeférhetetlenség tágabb értelemmel bír; hangsúlyozza, hogy az összeférhetetlenség valamennyi forrásának tényleges kiküszöbölése döntő fontosságú a megfelelő ügyintézés elérése, valamint a politikai és technikai döntéshozatal hitelességének biztosítása szempontjából; úgy véli, hogy magas szintű követelmények és konkrét intézkedések révén különös figyelmet kell szentelni uniós szinten arra, hogy az uniós intézményeknél, ügynökségeknél és szerveknél betöltendő állások jelöltjei esetében minden kétséget kizáróan ki lehessen küszöbölni az összeférhetetlenség gyanúját;

22.  üdvözli, hogy 2015-ben az összes uniós intézmény a személyzeti szabályzat 22a–22c. cikke szerint belső szabályokat fogadott el a visszaélések bejelentőinek védelmére, ezáltal ösztönözve a visszaélések szabályozott módon történő bejelentését; rámutat arra, hogy a visszaélések bejelentőinek megtorlással szembeni védelme lehetne hatékonyabb; e célból sürgeti közös szabályok elfogadását a visszaélések bejelentésének ösztönzése érdekében, valamint minimumgaranciák és biztosítékok bevezetését a visszaélések bejelentői számára;

23.  szorgalmazza egy visszaélések bejelentéséről szóló irányelv elfogadását, amely megfelelő csatornákat és eljárásokat alakít ki a szabálysértések valamennyi formájának bejelentésére, illetve megfelelő minimumgaranciákat és jogi biztosítékokat nyújt a visszaélések bejelentőinek mind a köz-, mind a magánszférában;

24.  üdvözli az alapvető jogok lehetséges megsértésére vonatkozó panasztételi mechanizmus bevezetését a Frontexnél, amelyre a Frontex és a tagállamok által az irreguláris bevándorlók együttes kitoloncolásával kapcsolatban alkalmazott módszerekre irányuló, folyamatban levő ombudsmani vizsgálatot követően kerül sor; helyesli e mechanizmusnak az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökségről szóló új rendeletbe való beemelését;

25.  elismerését fejezi ki az ombudsmannak, amiért vizsgálatot indított arra vonatkozóan, hogy a tagállamok milyen mértékben tartják tiszteletben az Alapjogi Chartát az uniós pénzeszközökből finanszírozott fellépések végrehajtása során, például olyan projektek esetében, amelyek a fogyatékossággal élő személyek társadalomba való integrációja helyett inkább intézményekbe való elhelyezésére irányulnak; sürgeti az európai ombudsmant, hogy a projektek átláthatóságának és hozzáadott értékének biztosítása érdekében folytassa ezeket a vizsgálatokat;

26.  üdvözli az ombudsman és az Európai Parlament között a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-keretegyezmény uniós keretében folyó együttműködést, különösen pedig arra vonatkozó felhívásukat, hogy uniós szinten maradéktalanul hajtsák végre az egyezményt és biztosítsanak számára megfelelő forrásokat; ismételten teljes támogatásáról biztosítja az egyezmény végrehajtását, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy iktassák törvénybe az egyezmény uniós szintű, teljes körű végrehajtását;

27.  támogatja az ombudsman erőfeszítéseit, amelyeket a hátrányos megkülönböztetéssel, a kisebbségi csoportok jogaival és az idős emberek jogaival kapcsolatos ügyek megoldása érdekében tett az Ombudsmanok Európai Hálózatának „Ombudsmanok a megkülönböztetés ellen” című szemináriumán;

28.  támogatja az ombudsman annak biztosítására irányuló erőfeszítéseit, hogy a Bizottság részrehajlás nélkül hozza meg a versenyjogi ügyekkel kapcsolatos döntéseit;

29.  elismeri, hogy a polgárok uniós szakpolitikai döntéshozatallal kapcsolatos véleménynyilvánításhoz való joga most fontosabb, mint valaha; üdvözli az ombudsman által javasolt, az európai polgári kezdeményezés működésének javítására vonatkozó iránymutatásokat, különösen abban az esetben, amikor a Bizottság komoly indoklására van szükség az európai polgári kezdeményezés elutasításakor; elismeri ugyanakkor, hogy jelentős hiányosságok vannak, amelyekkel az európai polgári kezdeményezés eredményesebb működése érdekében foglalkozni kell, illetve megoldást kell találni rájuk; megerősíti, hogy a polgárok uniós szakpolitikák meghatározásába való fokozottabb bevonása növelni fogja az uniós intézmények hitelességét;

30.  pozitívan értékeli, hogy a közigazgatási együttműködés és kohézió biztosítása érdekében az ombudsman folyamatos párbeszédet és szoros kapcsolatot ápol az uniós intézmények széles körével, köztük az Európai Parlamenttel, valamint más szervekkel; elismerését fejezi ki az ombudsman arra irányuló erőfeszítéseiért, hogy folyamatos és nyílt párbeszédet tartson fenn a Petíciós Bizottsággal;

31.  elismeri, hogy az uniós ügynökségeknek ugyanúgy be kell tartaniuk az átláthatóság, elszámoltathatóság és etika magas szintű normáit, mint a többi intézménynek; elismeréssel nyugtázza az európai ombudsman fontos munkáját, amelyet számos ügynökségben fejtett ki Európa-szerte; támogatja az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) javaslatát, mely szerint a nyilvántartottaknak igazolniuk kell, hogy minden tőlük telhetőt megtettek az állatkísérletek elkerülése érdekében, valamint tájékoztatást kell nyújtaniuk ennek módozatairól;

32.  támogatja az ombudsman arra irányuló ajánlásait, hogy a megfelelő nyilvános konzultáció és részvétel biztosítása érdekében az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság vizsgálja felül az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályait és eljárásait;

33.  emlékeztet arra, hogy az ombudsman azzal a hatáskörrel – és következésképpen feladattal – is rendelkezik, hogy a jó közigazgatás uniós polgárok számára történő biztosítását célzó törekvés keretében ellenőrizze a Parlament munkáját;

34.  szorgalmazza, hogy a jelenlegi jogalkotási ciklus során kötelező érvényű rendelet elfogadásával hathatósan erősítsék meg a helyes hivatali magatartás európai kódexét;

35.  felszólítja az európai ombudsmant, hogy éves jelentéseit a jövőben bővítse ki az ombudsman hivatala megbízatásán kívül első területeket érintő panaszok kategorizálásával, miután ez áttekintést adna az európai parlamenti képviselőknek az uniós polgárokat foglalkoztató problémákról;

36.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a Petíciós Bizottság jelentését a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint ombudsmanjainak vagy ennek megfelelő intézményeinek.

(1) HL L 113., 1994.5.4., 15.o.
(2) HL C 72. E, 2002.3.21., 331. o.


A végleges héarendszer felé vezető út és a héacsalás elleni küzdelem
PDF 372kWORD 61k
Az Európai Parlament 2016. november 24-i állásfoglalása a végleges héarendszer felé vezető útról és a héacsalás elleni küzdelemről (2016/2033(INI))
P8_TA(2016)0453A8-0307/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság által 2016. április 7-én előterjesztett, a héára vonatkozó cselekvési tervre (COM(2016)0148),

–   tekintettel az Európai Számvevőszék „A Közösségen belüli héacsalás kezelése: fokozottabb fellépésre van szükség” című, 2016. március 3-i 24/2015. sz. különjelentésére,

–  tekintettel a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelvre,

–   tekintettel a héa jövőjéről szóló, 2011. október 13-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló irányelvre irányuló javaslatra (COM(2012)0363),

–  tekintettel az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2013)0534),

–  tekintettel az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló 2014. március 12-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Büntető Igazságszolgáltatási Együttműködés Európai Ügynökségének (Eurojust) létrehozásáról szóló rendeletre irányuló javaslatra (COM(2013)0535),

–  tekintettel az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló 2015. április 29-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A8-0307/2016),

A.  mivel az egységes piac 1993. január 1-jei létrehozásával eltörölték a Közösségen belüli kereskedelemre vonatkozó határellenőrzéseket, és mivel az Európai Unió 1993 óta fennálló hozzáadottértékadó-rendszere a hatályos héairányelv 402–404. cikke szerint csupán ideiglenes jellegű és átmeneti szabályozás;

B.  mivel a Tanácsnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 113. cikke szerint egyhangúlag kell elfogadnia megfelelő irányelveket a közös hozzáadottértékadó-rendszer kiteljesítésére és különösen az e rendszertől eltérő szabályozások fokozatos korlátozására, illetve megszüntetésére;

C.  mivel a Bizottságnak négyévenként jelentést kell benyújtania az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz a jelenlegi héarendszer, és különösen az átmeneti szabályozás működéséről;

D.  mivel a héa a 2014-es évben mintegy 1 billió eurós bevétellel a tagállamok jelentős és egyre növekvő bevételi forrása, és az EU saját forrásait növeli, az EU héaalapú saját forrásokból származó összes bevétele 17 667 millió EUR, ami az EU 2014. évi teljes bevételének 12,27%-át teszi ki(4);

E.  mivel a jelenlegi héarendszer – különösen, mivel azt a nagyvállalatok a határokon átnyúló ügyletekre is alkalmazzák – lehetőséget ad a csalásra, adókikerülési stratégiákra, a csődeljárások miatt be nem folyt héára vagy hibás számításra; mivel a becsült „héabevétel-kiesés” évente mintegy 170 milliárd EUR, a jobb digitális technológiák elérhetővé válásával azonban csökkenthető ez a hiány;

F.  mivel egy bizottsági tanulmány(5) szerint csak az eltűnő kereskedő útján elkövetett, Közösségen belüli adócsalás (közismert nevén a körhintacsalás) megközelítőleg évi 45–53 milliárd EUR héabevétel-kiesést okoz;

G.  mivel a tagállamok eltérő hatékonysággal tudják kezelni a héacsalást és a héakikerülést, mivel a becslések szerint a héabevétel-kiesés az érintett országtól függően a kevesebb mint 5% és több mint 40% közötti értéktartományban mozog;

H.  mivel az Europol becslései szerint a tagállamokban évi 40–60 milliárd EUR héabevétel-kiesést okoznak a bűnszervezetek, amelyeknek 2%-a áll az eltűnő kereskedő útján elkövetett, Közösségen belüli adócsalások 80%-a mögött;

I.  mivel a határokon átnyúló héacsalásból fakadó bevételkiesés mérése rendkívül nehéz feladat, mivel csupán két tagállam, az Egyesült Királyság és Belgium gyűjt és oszt meg statisztikai adatokat ezzel kapcsolatban;

J.  mivel a közelmúltban több tagállam közreműködésével, az Eurojust és az Europol koordinálásával három sikeres, egymást követő VERTIGO-műveletet hajtottak végre, amelyek keretében egy 320 millió EUR összértékű körhintacsalást lepleztek le;

K.  mivel a jelenlegi héarendszer különösen a határokon átnyúló kereskedelemben magas bürokratikus költségekkel jár, amelyeket többek között digitális jelentéstételi eszközöket és közös adatbázisokat alkalmazó egyszerűsítési intézkedésekkel különösen a kis- és középvállalkozások számára egyértelműen csökkenteni lehetne;

L.  mivel még mindig tovább lehetne csökkenteni az adminisztratív és az adózási korlátokat, amelyek különösen a határokon átnyúló együttműködési projektekre vannak hatással;

M.  mivel a héa az adóalanyok önellenőrzését lehetővé tevő szakaszos fizetési rendszeren alapuló fogyasztási adó, amelyet csak a végfogyasztónak kell viselnie annak érdekében, hogy a vállalkozások számára biztosítva legyen a rendszer semlegessége; mivel a tagállamok feladata megszervezni a héa gyakorlati kivetésének módját annak biztosítása érdekében, hogy azt a végfogyasztónak kelljen viselnie;

N.  mivel a végleges héarendszert az Európai Tanácsnak ugyan egyhangúlag kell elfogadnia, de 23 évvel a héairányelv bevezetése után már nem időszerűek az úgynevezett átmeneti eltérések, különösen a korszerű digitális gazdaságra tekintettel;

O.  mivel a Bizottság az elmúlt két évtizedben több mint 40 kötelezettségszegési eljárást indított a tagállamok több mint kétharmada ellen, mert megszegték az irányelv előírásait;

P.  mivel a héa származási ország elve szerinti végleges szabályozásának elfogadásához nem lehet többséget elérni, mivel akkor az adókulcsok szorosabb harmonizációjára lenne szükség a jelentős versenytorzulások megakadályozására;

Q.  mivel az adócsalás elleni küzdelem a tagállamok előtt álló egyik fő, adóval kapcsolatos kihívás;

R.  mivel a héacsalás rendkívül káros gyakorlat, amely jelentős összeggel csökkenti a tagállamok költségvetési bevételeit, miközben gátolja az államháztartásaik megszilárdítására tett erőfeszítéseiket;

S.  mivel a határokon átnyúló héacsalás évente majdnem 50 milliárd euróba kerül a tagállamok és az európai adófizetők számára;

T.  mivel a héacsalások sokrétűek, folyamatosan változnak és sok gazdasági ágazatot érintenek, ezért a vonatkozó jogszabályok gyors kiigazítását követelik meg, hogy olyan fenntartható és egyszerű héarendszert lehessen kialakítani, amely lehetővé teszi a csalás és az esetleges héabevétel-kiesés megakadályozását;

U.  mivel a fordított adózással kapcsolatos kísérleti projektek nem vezethetnek késedelemhez a végleges héarendszernek a Bizottság cselekvési tervében szereplő ütemterv szerinti elfogadása tekintetében;

V.  mivel a héacsalás legelterjedtebb formája a „körhintacsalás”; mivel az effajta csalás – mely nagyon gyakran fordul elő az elektronikus alkatrészekkel, mobiltelefonokkal és textiltermékekkel való kereskedés terén – abból áll, hogy a termékeket több, különböző tagállamokban tevékenykedő cég körbeadja egymásnak, kihasználva, hogy az árucikkek Unión belüli értékesítését nem terheli adó;

W.  mivel sürgősen a tagállamok közötti fokozott és folyamatos együttműködésre van szükség a csalás elleni küzdelem terén átfogó és összehangolt stratégiák kialakításához, különösen a jelenlegi uniós költségvetési megszorítások, valamint az e-kereskedelem és az internetes kereskedelem bővülésének figyelembevételével, amely gyengítette a héabeszedés területi ellenőrzését;

X.  mivel az Európai Unió és a tagállamok pénzügyi érdekeinek védelme az Unió politikai ütemtervének alapvető eleme, amely a polgárok bizalmának megerősítésére és fokozására szolgál, továbbá biztosítékul arra, hogy pénzük megfelelően kerül felhasználásra;

Y.  mivel a héacsalás bevételkieséssel jár a tagállamok, és ezért az Unió számára, torzítva a fiskális környezetet, ami különösen veszélyes a kis- és középvállalkozásokra nézve, és a tagállamok és az illetékes felügyeleti hatóságaik közötti joghézagokat kihasználó bűnszervezetek alkalmazzák;

Z.  mivel az Európai Számvevőszék 24/2015. sz. különjelentésében arra a következtetésre jutott, hogy a héacsalás elsősorban bűncselekmény, amelyet meg kell állítani;

AA.  mivel az Európai Unió Bírósága a „Taricco és társai” (C-105/14. sz.) ügyben kimondta, hogy az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény 1. cikkében megfogalmazott „csalás” fogalma kiterjed a héából származó bevételre is;

1.  üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy 2017-ig végleges héarendszert javasol, amely egyszerű, megfelelő, stabil, hatékony és kevésbé ad lehetőséget a csalásra;

2.  hangsúlyozza, hogy a digitális egységes piac megfelelő működéséhez egy kevesebb mentességet igénylő, egyszerű héarendszerre van szükség;

3.  úgy véli, hogy a Bizottság cselekvési tervre irányuló javaslatainak alapját képező szakvélemény számos értékes ajánlást tartalmaz; hangsúlyozza, hogy a stabil, egyszerű és csalásbiztos héarendszer megvalósítását célzó bizottsági javaslatok listája nem kimerítő;

4.  üdvözli a Bizottság 2016. április 7-i közleményét és azt a szándékát, hogy további intézkedéseket hoz a csalások megakadályozására és a meglévő héarendszer javításának elősegítésére;

5.  a meglévő rendszer javítását szintén fontosnak tartja, és alapvető reformokat kér, amelyek révén megszűnnek vagy legalább egyértelműen csökkennek a meglévő rendszer problémái, különösen a héabeszedés európai problémája;

6.  véleménye szerint a Bizottságnak minden lehetőséget ugyanúgy és az eredményekre nyitottan meg kellene vizsgálnia, és figyelembe kellene vennie a jogalkotási eljárás során;

7.  megállapítja, hogy a tagállamok összehangolt erőfeszítésére van szükség ahhoz, hogy megállapodás szülessen egy végleges héarendszerről;

8.  elismeri, hogy a héarendszer jobb működésének biztosításához a megállapodás szükséges előfeltételeként teljes egyetértésre lesz szükség, és ezért kéri az egyszerűsítés tekintetében világos megközelítésmód kialakítását, valamint a gyorsan fejlődő digitális gazdaság érdekeinek szem előtt tartásával kevesebb kivétel és ehhez kapcsolódóan pragmatikus megközelítés alkalmazását;

9.  megállapítja, hogy elengedhetetlen a tagállamok adópolitikájának összehangolása, valamint a Közösségen belüli kereskedelemmel kapcsolatos információcsere gyorsaságának és gyakoriságának fokozása az adócsalás és adókikerülés elleni hatékonyabb küzdelem és a meglévő „héabevétel-kiesés” végleges megszüntetése érdekében;

10.  ösztönzi a Bizottságot és a kormányzati szerveket, hogy tárják fel és vizsgálják meg az új technológiai lehetőségeket – például a RegTech program részét képező megosztott könyvelési technológiát és a valós idejű felügyeleti eszközöket – azzal a céllal, hogy az Unión belül jelentősen csökkentsék a meglévő tetemes héabevétel-kiesést;

11.  hangsúlyozza, hogy az egyes tagállamok adóhatóságainak feladata az egyszerű és kkv-barát héafizetés biztosítása, ami a nemzeti hatóságok közötti fokozott együttműködéssel segíthető elő;

12.  úgy véli, hogy az egyes tagállami adóhatóságok közötti együttműködés és információcsere a múltban nem volt kielégítő, és eddig az Eurofisc tevékenysége sem hozott kielégítő eredményeket; úgy véli, hogy az Eurofiscen keresztül bonyolított információcserének célzottabban a csalásra kellene irányulnia; várakozással tekint a Bizottság küszöbön álló, az Eurofisc működésének erősítését célzó javaslata elé;

13.  megjegyzi, hogy a héa-információcsere-rendszer (VIES) hasznos eszköznek bizonyult a csalás elleni küzdelemben, mivel lehetővé teszi az adóhatóságok számára a kereskedőkre vonatkozó adatok országok közötti egyeztetését, azonban felhívja a figyelmet a végrehajtás terén meglévő hiányosságokra, különösen ami a nyújtott információk időszerűségét, valamint a megkeresésekre adott válaszok és a jelzett hibákra való reagálás gyorsaságát illeti; ezért azt ajánlja a tagállamoknak, hogy szenteljenek kellő figyelmet e hiányosságok kezelésének;

14.  megjegyzi, hogy a nemzeti hatóságok által az Eurofisc rendelkezésére bocsátott információkat nem szűrik meg, így nem csak a gyanús eseteket továbbítják, ami akadályozza a csoport optimális működését; támogatja több tagállam nemzeti kockázatelemzési eszközök létrehozására irányuló kezdeményezését, amelyek lehetővé tennék az adatszűrést a gyanús esetek bármely tagállamban való figyelmen kívül hagyásának kockázata nélkül, és az Eurofisc határokon átnyúló héacsalásokra való gyors reagálását;

15.  hangsúlyozza, hogy az egyes tagállamok adóhatóságainak feladata a megfelelő módon történő és egyszerű héafizetés biztosítása;

16.  emlékeztet arra, hogy a tagállamok nagyban függnek a többi tagállamtól kapott, az Unión belüli kereskedelemre vonatkozó információktól annak érdekében, hogy területükön képesek legyenek beszedni a héát; felhívja az illetékes hatóságokat, hogy különösen a héa- és vámadatokat cseréljék ki automatikusan egymással, valamint megbízható és felhasználóbarát informatikai eszközöket – például elektronikus formanyomtatványokat – használjanak az áruk és szolgáltatások végfogyasztók részére, határokon átnyúló szállításának és nyújtásának rögzítésére; e tekintetben úgy véli, hogy hasznos eszköz lehetne a helyazonosító héaszámok (VLN) használata, amelynek értelmében a fogyasztók nem tudják levonni az előzetesen felszámított adót, ha a héát egy érvényes VLN-szám nélküli számlán tüntetik fel;

17.  úgy véli, hogy az összehasonlítható adatok és a tagállamok teljesítményének mérésére szolgáló megfelelő mutatók hiánya befolyásolja az Unión belüli héacsalás kezelését célzó uniós rendszer hatékonyságát, és ezért arra kéri az adóhatóságokat, hogy a Bizottsággal együttműködve hozzanak létre egy, az Unión belüli csalások mértékének becslésére szolgáló közös rendszert, majd határozzanak meg annak csökkentésére irányuló célokat, mivel ez lehetővé tenné az e probléma kezelésével kapcsolatos tagállami teljesítmények értékelését;

18.  felhívja a tagállamokat, hogy az Európai Számvevőszék ajánlásával összhangban szintén tegyék lehetővé az igazságügyi és bűnüldöző hatóságokkal, például az Europollal és az OLAF-fal folytatott információcserét;

19.  megjegyzi, hogy a csalárd visszaélésekkel szemben sérülékenynek mutatkozott a 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárás, amely héamentességet biztosít az adott tagállamba importált áruk esetében, ha azokat később egy másik tagállamba továbbszállítják; megjegyzi, hogy az adóhatóságoknál és a vámhatóságoknál tárolt adatok hatékony keresztellenőrzése döntő szerepet játszik az ilyen jellegű csalás feltárásában és felszámolásában; ezért arra kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az Európai Számvevőszék ajánlásával összhangban a 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárás keretében importált áruk esetében tegyenek lépéseket az adó- és vámhatóságok közötti információáramlás megkönnyítése érdekében;

20.  támogatja a cselekvési terv azon célját, hogy egységes uniós héaövezetet vezessen be, amely előmozdíthatja egy mélyebb és méltányosabb egységes piac létrehozását, valamint segítheti az igazságos adózás, a fenntartható fogyasztás, a munkahelyteremtés, a növekedés, a beruházások és a versenyképesség fokozását, ugyanakkor korlátozza a héacsalás lehetőségét;

21.  e tekintetben szorgalmazza, hogy a szolgáltatásokat mielőbb teljesen vonják be az új rendszerbe, és különösen azt szorgalmazza, hogy a pénzügyi szolgáltatásokat is tegyék héakötelessé;

22.  osztja a Bizottság azon nézetét, hogy a végleges héarendszernek az áruk és szolgáltatások rendeltetési országban való megadóztatásának elvén kell alapulnia, mivel a származási ország elvét nem lehetett érvényesíteni;

23.  támogatja a magánszemélyek részére történő távértékesítések esetében a rendeltetési ország elvének általános kiterjesztését és a kisvállalkozásokat támogató harmonizált intézkedések bevezetését;

24.  egy végleges héarendszer bevezetésekor kéri a digitális környezetben tapasztalható technológiai fejlődés beépítését a meglévő adózási modellekbe, és így a héarendszer 21. századra való alkalmassá tételét;

25.  megállapítja, hogy a sok különböző héakulcs jelenlegi egymás melletti létezése nagy bizonytalanságokat hoz magával a határokon átnyúló üzleti tevékenységet folytató vállalatok számára, különösen a szolgáltatási szektorban és a kkv-k számára; megállapítja, hogy bizonytalanságot okoznak a héabeszedésre köteles személlyel, a Közösségen belüli szállítás ellenőrzésével, az eltűnő kereskedő útján elkövetett csalásban való részvétel veszélyével kapcsolatos kérdések, a pénzforgalmi problémák és az ugyanabban az országban a különböző termékkategóriákra alkalmazott különböző héakulcsok is; ezért felhívja a Bizottságot, hogy 2017 közepéig vizsgálja meg az eltűnő kereskedő útján elkövetett csalás hatásait; felhívja a tagállamokat, hogy állapodjanak meg a héakulcsok nagyobb mértékű közelítésében;

26.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a héakulcsok hiányzó harmonizációjának hatásait uniós szinten – különös tekintettel a határokon átnyúló tevékenységekre –, és értékelje az említett akadályok megszüntetésének lehetőségeit;

27.  támogatja a Bizottság által javasolt azon lehetőséget, hogy rendszeresen felülvizsgálják azon áruk és szolgáltatások jegyzékét, amelyekre a Tanácsban elért megállapodás alapján kedvezményes adókulcsot lehet alkalmazni; kéri, hogy ez a jegyzék vegye figyelembe az elsődleges politikai szempontokat, mint például a szociális, nemi, egészségi, környezeti, táplálkozási és kulturális szempontokat;

28.  véleménye szerint a Bizottság által a minimális héakulcsok másik lehetőségként javasolt teljes eltörlése jelentős versenytorzulásokhoz és belső piaci problémákhoz vezethetne; úgy véli, hogy figyelembe kell venni a harmonizáció fokozásának követelményét, amely szükséges a belső piac megfelelő működéséhez;

29.  annak megvizsgálását kéri, hogy a kedvezményes héakulcsok jelenlegi rendszerének alternatívájaként létrehozható-e a kedvezményes áruk és szolgáltatások egységes európai jegyzéke, ami jelentősen javíthatná a héarendszer hatékonyságát, a jelenleginél strukturáltabb rendszert lehetővé téve;

30.  úgy véli, hogy a héacsalás elleni küzdelem tekintetében fontos, hogy kevesebb mentesség legyen érvényben, továbbá a csalás leküzdésének legjobb és leghatékonyabb módja a lehető legalacsonyabb adómértékű, egyszerű héarendszer bevezetése;

31.  úgy véli, hogy a bonyolult jelenlegi rendszert lényegesen egyszerűsíteni lehet, ha csökken azon áruk és szolgáltatások száma, amelyekre kedvezményes adókulcsot lehet alkalmazni, és közösen, a tagállamok által uniós szinten kerül megállapításra azon egyes áruk és szolgáltatások köre, amelyekre kedvezményes adókulcsot lehet alkalmazni, ugyanakkor lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy meghatározzák az adókulcsokat, amíg megfelelnek a héairányelv értelmében alkalmazandó minimális adókulcsoknak, feltéve, hogy ez nem jár a tisztességtelen verseny veszélyével;

32.  kéri, hogy a termékek a rendeltetési ország elve szerint ugyanolyan adóztatás alá essenek, függetlenül attól, hogy milyen formában és milyen fórumokon szerzik be azokat, illetve függetlenül attól, hogy digitális vagy fizikai formában nyújtják vagy szállítják őket;

33.  megjegyzi, hogy jelenleg a kkv-kat érintő fő probléma az, hogy a tagállamok eltérően értelmezik, hogy mi tekinthető terméknek vagy szolgáltatásnak; ezért arra kéri a Bizottságot, hogy a fogalommeghatározásainál egyértelműbben és határozottabban fogalmazzon;

34.  felszólítja a tagállamokat, hogy az egyes területeken egymással versenyző magán- és állami vállalatokra a héa szempontjából ugyanazok a szabályok vonatkozzanak;

35.  emlékeztet arra, hogy az OECD BEPS-projektje (1. fellépés) keretében a szakaszos héafizetési rendszert választották hivatkozási alapnak a közvetett adózás terén, mert garantálja az adóbeszedés hatékonyságát, és a természeténél fogva is lehetővé teszi a gazdasági szereplők önellenőrzését;

36.  megállapítja, hogy a héairányelv 199. és 199a. cikke lehetővé teszi egy célzott fordított adózási mechanizmus ideiglenes alkalmazását a határokon átnyúló ügyletek és a tagállamokban bizonyos, nagy kockázatnak kitett ágazatok tekintetében;

37.  felhívja a Bizottságot, hogy alaposan tanulmányozza a fordított adózás következményeit, továbbá vizsgálja meg, hogy ez az eljárás egyszerűsíti-e a kkv-k helyzetét és csökkenti-e a héacsalást;

38.  felhívja a Bizottságot, hogy kísérleti projektek révén vizsgálja meg a fordított adózás hatásait – és ne csak egyes, csalásra különösen lehetőséget adó ágazatokban – az előnyök, a megfelelési költségek, a csalás, a hatékonyság és a végrehajtási problémák, valamint a tartós előnyök és hátrányok szempontjából, ahogy azt egyes tagállamok kérték és a Bizottság kifejezetten megerősítette időközben, még ha ez eddig nem is szerepel cselekvési tervében; hangsúlyozza, hogy semmilyen kísérleti projekt nem vezethet késedelemhez a végleges héarendszernek a Bizottság cselekvési tervében szereplő ütemterv szerinti kialakítása és végrehajtása tekintetében;

39.  úgy véli, hogy a rendeltetési ország elvének általános alkalmazása esetén a nemzeti adóhatóságoknak nagyobb felelősséget kellene vállalniuk az adókötelezettség betartatásáért és az adóelkerülési lehetőségek csökkentéséért; egyetért a Bizottsággal abban, hogy még bőven lehet javítani a héacsalás elleni küzdelmet hagyományos adminisztratív intézkedések révén, valamint a tagállamok személyzeti, adóbeszedési és ellenőrzési kapacitásának javításával; kiemeli, hogy a legnagyobb adóelkerülőkre vonatkozóan szigorítani kell az adóhatósági ellenőrzéseket és szankciókat; felhívja a Bizottságot, hogy ezzel kapcsolatban nyújtson kellő pénzügyi és technikai támogatást;

40.  úgy véli, hogy a Bizottságnak szorosan nyomon kellene követnie a nemzeti adóhatóságok teljesítményét és javítania kellene együttműködésüket;

41.  üdvözli a Bizottság azon bejelentését, hogy a szűkített egyablakos ügyintézési rendszert teljes körű egyablakos ügyintézési rendszerré alakítja át; megjegyzi, hogy rendkívül fontos, hogy az felhasználóbarát és mind a 28 tagállamban egyformán hatékony legyen; megjegyzi, hogy az egyablakos ügyintézési rendszer létrehozása enyhítene a vállalatok határokon átnyúló működését akadályozó adminisztratív terheken és csökkentené a kkv-kat terhelő költségeket (COM(2016)0148);

42.  megállapítja, hogy a rendeltetési ország elvének alkalmazásához és az adózási kiskapuk számának csökkentéséhez elengedhetetlen egy egyablakos ügyintézési rendszer; szorgalmazza az egyablakos ügyintézési rendszer javítását a digitális termékekre vonatkozó szűkített egyablakos ügyintézési rendszerekkel kapcsolatos jelenlegi tapasztalatok alapján; megjegyzi, hogy a kis- és mikrovállalkozások még a szűkített egyablakos ügyintézési rendszer mellett is jelentős adminisztratív terhekkel szembesülhetnek a rendeltetési ország új elve alapján; ezért üdvözli a Bizottság héára vonatkozó cselekvési tervében megfogalmazott javaslatot, miszerint közös uniós egyszerűsítést (héahatárérték) vezetnének be; annak egyértelmű meghatározását kéri, hogy határokon átnyúló ügyletek esetén mely tagállam illetékes az adóellenőrzés kérdésében; üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy a héára vonatkozó cselekvési terve keretében eltörölje az alacsony értékű termékekre vonatkozó adókönnyítést;

43.  elismerve, hogy az Unió-szerte alkalmazott különböző héarendszerekre az egységes piac nem vámjellegű akadályaiként is lehetne tekintetni, hangsúlyozza, hogy a héával kapcsolatos szűkített egyablakos ügyintézés (VAT MOSS) jó módszer ezen akadály felszámolásának elősegítésére és különösen a kkv-k határokon átnyúló tevékenységeinek támogatására; elismeri, hogy továbbra is vannak kisebb problémák a VAT MOSS-t illetően; felhívja a Bizottságot, hogy Unió-szerte még jobban könnyítse meg a vállalatok számára a héafizetési kötelezettségek teljesítését;

44.  tudomásul veszi az Európai Unió Bíróságának a C-97/09. sz. ügyben (Ingrid Schmelz kontra Finanzamt Waldviertel) hozott ítéletét; tudomásul veszi, hogy a héamentesség tekintetében 28 különböző határérték létezik; tudomásul veszi az azon kkv-kat és mikrovállalkozásokat emiatt sújtó pénzügyi nehézségeket, amelyek a nemzeti rendszerük alapján mentességet élveznének; felhívja a Bizottságot, hogy végezzen további vizsgálatokat a mikrovállalkozásokat megillető héamentességre vonatkozó határérték megállapításával kapcsolatban;

45.  felszólít minden javaslat megvizsgálására az mkkv-kat terhelő forgalmi adókkal kapcsolatos adminisztratív terhek lehető legkisebbre csökkentése érdekében; e tekintetben is arra ösztönzi a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a nemzetközi bevált gyakorlatokat, mint a Szingapúrban és Ausztráliában alkalmazott aranykártya-rendszert, amellyel elismerik, hogy bizonyos forgalmazók részéről nagyon alacsony a csalás kockázata;

46.  üdvözli a Bizottság azon bejelentését, hogy 2017-ben kkv-kra vonatkozó héacsomagot terjeszt elő; javasolja azonban az új keretrendszer fokozatos végrehajtását, mivel további adminisztratív költségeket fog előidézni (mint például informatikai infrastruktúra vagy héaeljárások);

47.  tudomásul veszi, hogy az összetett nyilvántartási rendszer jelentős terheket ró a kkv-kra és ily módon akadályozza a határokon átnyúló kereskedelmet; felhívja a Bizottságot, hogy a kkv-kkal kapcsolatos intézkedéscsomag keretében nyújtson be egy javaslatot az egységes héanyilvántartásról és az összehangolt jelentéstételi követelményekről és határidőkről;

48.  hangsúlyozza, hogy a vállalkozások közötti és a vállalkozások és a fogyasztók közötti távértékesítések tekintetében egységes héakörnyezetre van szükség; megjegyzi, hogy a koordináció hiánya miatt a héahatárérték végrehajtása nem egyformán sikeres a különböző tagállamokban;

49.  hangsúlyozza, hogy az új egyszerűsített héarendszert oly módon kell kialakítani, hogy a kkv-k számára könnyen követhetők legyenek a határokon átnyúló kereskedelemre vonatkozó szabályok, és minden tagállamban támogatást kapjanak ne csak az alkalmazás módjával, hanem a héaeljárások lebonyolításával kapcsolatban is;

50.  rövid távon átfogó és a nyilvánosság számára hozzáférhető internetes portált kér, amelyen a vállalkozók és a végfogyasztók egyszerű és átlátható, részletes tájékoztatást kaphatnak az egyes termékekre és szolgáltatásokra a tagállamokban alkalmazandó héakulcsokról; hangsúlyozza, hogy e portál nyelvezetének és megjelenésének könnyen érthetőnek és használhatónak kell lennie; ismét hangot ad azon meggyőződésének, hogy a vállalatok számára a tagállamokban alkalmazandó héaszabályok teljes megértése céljából nyújtott segítség még jobban megerősíti a héacsalás elleni intézkedéseket; megjegyzi továbbá, hogy a hitelesített adózási szoftverek segítségével korlátozható bizonyos csalási formák és más szabálytalanságok kockázata, valamint biztonságot nyújthat a belföldi és a határokon átnyúló ügyleteket folytató tisztességes vállalkozások számára; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy az alkalmazott héakulcsot illetően szolgáljon iránymutatásokkal a nemzeti adóhatóságok számára az ügyletek besorolásával kapcsolatban annak érdekében, hogy csökkenjenek a megfelelési költségek és a jogviták; felhívja a tagállamokat, hogy megbízható információk elérhetővé tétele érdekében hozzanak létre a héával kapcsolatos internetes portálhoz hasonló állami információs rendszereket;

51.  felhívja a Bizottságot, hogy minden egyes tagállam tekintetében állítson össze egy jegyzéket a héaszabályokkal kapcsolatos frissített információkról; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a tagállamok feladata, hogy beszámoljanak a Bizottságnak a szabályaikról és adómértékeikről;

52.  tudomásul veszi, hogy az e-kereskedelmi értékesítések tekintetében az összehangolt héahatárérték hiánya jelentős tranzakciós költségeket ró az e-kereskedelmi tevékenységet folytató kkv-kra, amennyiben véletlenül vagy akaratlanul meghaladják a határértéket;

53.  felhívja a tagállamokat, hogy haladéktalanul szolgáljanak információkkal a Bizottság számára érvényes héakulcsaikkal, különleges követelményeikkel és a biztosított mentességekkel kapcsolatban; felhívja a Bizottságot, hogy gyűjtse össze és ossza meg a vállalkozásokkal és a fogyasztókkal ezeket az információkat;

54.  úgy véli, hogy a Bizottság által a cselekvési programban a héával kapcsolatban bejelentett reformtervekhez átfogó, megbízható minőségű hatásvizsgálatra van szükség a tudomány képviselői, a tagállami adóhatóságok, az uniós kkv-k és vállalatok részvételével;

55.  hangsúlyozza, hogy az adóügyi jogszabályok a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartoznak; hangsúlyozza, hogy az EUMSZ 329. cikkének (1) bekezdésével összhangban egy legalább kilenc tagállamból álló csoport megerősített együttműködést hozhat létre; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a csalás elleni küzdelmet és a héával kapcsolatos adminisztratív terhek csökkentését célzó megerősített együttműködésre irányuló javaslatokat;

56.  úgy véli, hogy az OECD keretén belüli megoldás megítélése kedvezőbb az önálló intézkedésekhez képest, amelyeket össze kell hangolni az OECD-ajánlásokkal és az adóalap-erózióra és nyereségátcsoportosításra vonatkozó cselekvési tervvel;

57.  üdvözli a Bizottság „Uniós e-kormányzati cselekvési terv 2016–2020 – A közigazgatás digitális átalakításának felgyorsítása” című közleményét (COM(2016)0179);

58.  megjegyzi, hogy az új cselekvési terv további lépéseket foglal magában a hatékonyabb és csalásbiztos végleges rendszer irányába, amely kedvezőbb lesz a vállalkozások számára a digitális gazdaság és az e-kereskedelem korszakában;

59.  támogatja a Bizottság javaslatát, amely szerint határokon átnyúló értékesítés (legyen szó árukról vagy szolgáltatásokról) esetén a vonatkozó héát a származási ország adóhatósága szedné be a fogyasztás szerinti államban érvényes kulcs alapján, és utalná át az áruk és szolgáltatások végső felhasználása szerinti országnak;

60.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy jogalkotási javaslatot nyújtsanak be a vállalkozások egységes elektronikus nyilvántartásba vételi és héafizetési mechanizmusa hatályának a fizikai áruk fogyasztók számára történő, határokon átnyúló online értékesítésére való kiterjesztésére vonatkozóan, hogy csökkenjenek a határokon átnyúló tevékenységet folytató vállalkozások számára a fő akadályok egyikét jelentő adminisztratív terhek;

61.  felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a vállalkozásokra a széttöredezett héarendszer miatt nehezedő adminisztratív teher kérdésével, és terjesszen elő jogalkotási javaslatokat a jelenlegi szűkített egyablakos ügyintézés online értékesített anyagi javakra való kiterjesztésére, ami lehetővé tenné, hogy a vállalkozások saját tagállamukban készítsenek egyszeri bevallást, és fizessék ki a héát;

62.  felhívja a tagállamokat, hogy egyszerűsítsék nemzeti adórendszereiket, hogy azok következetesebbé és stabilabbá váljanak, megkönnyítve a megfelelést, megelőzve, megakadályozva és büntetve az adócsalást és az adóelkerülést, továbbá javítva a héabeszedés hatékonyságát;

63.  aggódik, hogy a héa mint saját forrás elszámolási rendszerének egyszerűsítésére irányuló célt még nem sikerült teljes mértékben elérni; emlékeztet arra, hogy a saját források irányítási rendszerének további egyszerűsítésére van szükség a hibák és a csalás lehetőségének csökkentésére; sajnálja, hogy az új cselekvési terv nem foglalkozik a héaalapú saját forrásra gyakorolt hatással;

64.  rámutat, hogy a tagállamok héabevétel-kiesése és a héabeszedés becsült veszteségei 2015-ben az Unión belül 170 milliárd eurót tettek ki, és hangsúlyozza, hogy a 2014-ben vizsgált 26 tagállamból 13 esetében az átlagos becsült héaveszteség meghaladta a 15,2%-ot; felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben éljen végrehajtási hatáskörével mind a tagállamok ellenőrzése, mind támogatása terén; rámutat, hogy a héabevétel-kiesés csökkentésére irányuló hatékony fellépés összehangolt és több területre kiterjedő megközelítést igényel, mivel ez a kiesés nem csak csalásból, hanem több összetevőből ered, például csődből és fizetésképtelenségből, statisztikai hibákból, késedelmes fizetésből, adókijátszásból és adóelkerülésből; felhívja a Bizottságot, hogy a csalás kivizsgálásának és megelőzésének javítása érdekében sürgősen terjesszen elő az Unióban a visszaélést bejelentő személyek minimális védelmére vonatkozó szabályozást, és biztosítson pénzügyi támogatást a határokon átnyúló oknyomozó újságírás számára, amely egyértelműen bizonyította hasznát olyan botrányok esetében, mint a Luxleaks, a Dieselgate vagy a „panamai dokumentumok”;

65.  sajnálja, hogy a héacsalás, különösen az úgynevezett körhintacsalás vagy eltűnő kereskedő útján elkövetett csalás torzítja a versenyt, és jelentős forrásoktól fosztja meg a nemzeti költségvetéseket, valamint megkárosítja az uniós költségvetést; aggodalommal jegyzi meg, hogy a Bizottságnak nincsenek megbízható adatai a körhintacsalások formájában elkövetett héacsalásokról; ezért felhívja a Bizottságot, hogy tegyen összehangolt erőfeszítést annak érdekében, hogy a tagállamok közös rendszert hozzanak létre a körhintacsalások formájában elkövetett héacsalásokkal kapcsolatos statisztikák gyűjtésére; rámutat, hogy ez a rendszer építhetne az egyes tagállamokban már alkalmazott gyakorlatokra;

66.  sürgeti a Bizottságot, hogy az uniós héacsalásokra vonatkozó statisztikák összegyűjtése révén kezdeményezze egy, az EU-n belüli héacsalás nagyságának pontosabb megbecsülésére szolgáló közös rendszer létrehozását, amely lehetővé tenné az egyes tagállamok számára, hogy pontos és megbízható mutatók tükrében értékeljék saját teljesítményüket az EU-n belüli héa csökkentése, valamint a csalások felderítése, illetve az ehhez kapcsolódó adóbehajtás növelése vonatkozásában; úgy véli, hogy az új ellenőrzési megközelítéseket, mint például az egyedi ellenőrzést vagy a közös ellenőrzéseket még jobban ki kell terjeszteni a határokon átnyúló műveletekre;

67.  hangsúlyozza az új stratégiák végrehajtásának és a meglévő uniós struktúrák hatékonyabb kihasználásának fontosságát a héacsalások elleni eredményesebb küzdelem érdekében; hangsúlyozza, hogy a megfelelő ellenőrzést lehetővé tevő nagyobb átláthatóság és egy strukturáltabb „kockázatalapú” megközelítés elfogadása kulcsfontosságú a csalási rendszerek és a korrupció feltárásához és megakadályozásához;

68.  sajnálja, hogy a héacsalás elleni küzdelemmel kapcsolatban a tagállamok között zajló közigazgatási együttműködés még mindig nem hatékony, amikor arról van szó, hogy meg kell birkózni az EU-n belüli héaelkerülési és csalási mechanizmusokkal, vagy kezelni kell a határokon átnyúló ügyleteket vagy kereskedelmet; hangsúlyozza, hogy egyszerűsített, hatékony és hozzáférhető héarendszerre van szükség, amely lehetővé teszi, hogy valamennyi tagállam csökkentse héaterhét és fellépjen a héacsalás ellen; ezért felhívja a Bizottságot, hogy tegyen több ellenőrző látogatást a kockázati alapon kiválasztott tagállamokban a közigazgatási együttműködési megállapodások értékelése során; kéri továbbá a Bizottságot, hogy a közigazgatási megoldások értékelésekor fordítson nagyobb figyelmet a közigazgatási, igazságügyi és bűnüldöző hatóságok közötti nemzeti és uniós szintű információcsere útjában álló jogi akadályok felszámolására; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy javasolja a tagállamoknak egy közös kockázatértékelés, és ennek részeként kapcsolatháló-elemzés bevezetését annak biztosítására, hogy az Eurofisc útján kicserélt információk csalásokkal kapcsolatosak legyenek; felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat, és javítsák az információcserére szolgáló jelenlegi rendszert;

69.  hangsúlyozza, hogy az információcsere felgyorsítása érdekében meg kell erősíteni az Eurofiscet; hangsúlyozza, hogy továbbra is gondok vannak az adatok pontosságával, teljeskörűségével és időszerűségével; fontosnak tartja a fellépések összevonását és a tagállamok adó-, igazságügyi és rendőri hatóságai, illetve a csalás, a szervezett bűnözés és a pénzmosás elleni küzdelemmel foglalkozó európai szervek, mint például az Europol, az Eurojust és az OLAF stratégiáinak összehangolását; minden érintett felet bátorít arra, hogy fontolják meg egyszerű és átfogó modellek alkalmazását a valós idejű információcserére a gyors válaszadás lehetővé tétele vagy annak érdekében, hogy enyhítő intézkedésekkel küzdeni lehessen a meglévő vagy újonnan megjelenő csalási rendszerek ellen;

70.  alapvetőnek tartja, hogy a tagállamok az Eurofisc összes tevékenységi körében részt vegyenek annak érdekében, hogy hatékony intézkedéseket lehessen hozni a héacsalás leküzdésére;

71.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatokat, amelyek lehetővé teszik az adatok vám- és adóhatóságok közötti hatékony keresztellenőrzéseit, és a tagállamok ellenőrzése során összpontosítson arra, hogy jelzésértékű intézkedéseket hozzanak annak érdekében, hogy gyorsabban reagáljanak az információkra irányuló megkeresésekre, és megbízhatóbb legyen a héával kapcsolatos információcsere-rendszer (VIES);

72.  kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy vezessék be a héaazonosító számok kettős rendszerét (a Közösségen belüli kereskedelemben részt venni kívánó kereskedők kapjanak a hazai héaazonosítótól eltérő héaazonosító számot), és folytassák le a 904/2010/EU rendelet 22. cikkében előírt ellenőrzéseket, valamint biztosítsanak ingyenes tanácsadást a kereskedőknek;

73.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok elektronikus vámkezelési rendszerei képesek legyenek a héaazonosító számok ellenőrzésére, és végezzék is el azt;

74.  sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a héairányelv módosítására az EU-n belüli áruszállításokra és szolgáltatásnyújtásra vonatkozó tagállami héabeszámolási kötelezettségek további összehangolása céljából;

75.  sajnálja, hogy a Tanács nem fogadta el a határokon átnyúló kereskedelem esetében a közös és egyetemleges felelősségre vonatkozó bizottsági javaslatot; rámutat, hogy ez csökkenti a tisztességtelen kereskedőkkel való üzletkötéstől elrettentő visszatartó hatást; úgy ítéli meg, hogy a héairányelvet a tagállamok az összesítő nyilatkozatok benyújtási időszakára nézve nem egységes módon alkalmazzák, ami növeli a több tagállamban működő kereskedőkre nehezedő adminisztratív terheket; ezért sürgeti a Tanácsot, hogy hagyja jóvá a közös és egyetemes felelősségről szóló bizottsági javaslatot;

76.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vállaljanak nemzetközi téren is aktívabb szerepet és erősítsék a nem uniós országokkal folytatott együttműködést és a héabeszedés hatékony végrehajtását, hogy együttműködési normák és stratégiák kidolgozására kerülhessen sor, elsősorban az átláthatóság, a jó kormányzás és az információcsere elveire alapozva; ösztönzi a tagállamokat, hogy cseréljék ki egymás között a harmadik országoktól kapott információkat a héabeszedés végrehajtásának elősegítése érdekében, különös tekintettel az e-kereskedelemre;

77.  sürgeti a Tanácsot, hogy vonja be a héát az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló irányelv („PIF-irányelv”) hatálya alá, a kérdésről való mielőbbi megegyezés érdekében;

78.  felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is vizsgálja a bűnszervezetek héacsalás útján szerzett bevételét, és mutasson be egy átfogó, közös, multidiszciplináris, adott esetben közös vizsgálati csapatokat is igénybe vevő stratégiát a bűnszervezetek héacsaláson alapuló üzleti modellje ellen;

79.  létfontosságúnak tartja annak biztosítását, hogy létrejöjjön egy egységes, erős és független Európai Ügyészség, amely képes az Unió pénzügyi érdekeit érintő bűncselekmények, többek között a héacsalás elkövetőinek felderítésére, a velük szembeni vádemelésre és bíróság elé állításukra a fent említett PIF-irányelvben meghatározottak szerint, és úgy véli, hogy bármely ennél kevésbé szigorú megoldás károkat okozna az uniós költségvetésnek; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az Európai Ügyészség és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás eredményeképpen ne kerüljenek ki az Ügyészség hatásköréből az uniós költségvetésre jelentős hatást gyakorló bűncselekmények;

80.  felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek közzé becsléseket arra vonatkozóan, hogy mennyi veszteségük keletkezett az Unión belüli héacsalásból adódóan, foglalkozzanak az Eurofisc hiányosságaival, és jobban hangolják össze az árukra és szolgáltatásokra vonatkozó héával kapcsolatos fordított adózási politikáikat;

81.  elengedhetetlennek tartja, hogy a héacsalás elleni küzdelem egyik hasznos eszközeként a tagállamok többoldalú ellenőrzést alkalmazzanak, azaz kettő vagy több tagállam ellenőrizze összehangoltan egy vagy több, egymáshoz kapcsolódó adóalany adókötelezettségét;

82.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak.

(1) HL C 94. E, 2013.4.3., 5. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0234.
(3) HL C 346., 2016.9.21., 27. o.
(4) Európai Bizottság, 2014. évi pénzügyi jelentés
(5) http://ec.europa.eu/taxation_customs/sites/taxation/files/resources/documents/common/publications/studies/ey_study_destination_principle.pdf


A vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme elleni uniós cselekvési terv
PDF 390kWORD 57k
Az Európai Parlament 2016. november 24-i állásfoglalása a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme elleni uniós cselekvési tervről (2016/2076(INI))
P8_TA(2016)0454A8-0303/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel „A vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme elleni uniós cselekvési terv” című bizottsági közleményre (COM(2016)0087),

–  tekintettel a vadon élő növényekkel és állatokkal kapcsolatos bűncselekményekről szóló, 2014. január 15-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményre (CITES), amelyet a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló 338/97/EK tanácsi rendelettel és a 338/97/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 865/2006/EK bizottsági rendelettel hajtanak végre az Európai Unióban,

–  tekintettel az Európai Uniónak a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményhez (CITES) való csatlakozásáról szóló, 2015. március 6-i (EU) 2015/451 tanácsi határozatra(2),

–  tekintettel az ENSZ 2003-as korrupció elleni egyezményére;

–  tekintettel az ENSZ 2000. évi nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményére,

–  tekintettel a Biológiai Sokféleség Egyezményre, valamint az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről szóló egyezményre (Berni Egyezmény),

–  tekintettel az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalának (UNODC) a vadon élő állatokkal és növényekkel összefüggő globális bűnözésről szóló, 2016. évi jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a vadon élő állat- és növényfajok jogellenes kereskedelméről szóló, 2015. július 30-i 69/314. számú határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Közgyűlésének a vadon élő állatokkal és növényekkel és a belőlük készült termékekkel folytatott illegális kereskedelemről szóló 2/14. számú határozatára,

–  tekintettel az ENSZ 2015–2030-as időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési céljaira,

–  tekintettel a vadon élő állatokkal és növényekkel összefüggő bűnözés ellen fellépő, a CITES-ből, az Interpolból, az UNODC-ból, a Világbankból és a Vámigazgatások Világszervezetéből álló nemzetközi konzorciumra,

–  tekintettel a vadon élő fajok jogellenes kereskedelmével foglalkozó, 2014. évi londoni konferencián aláírt nyilatkozatra,

–  tekintettel a vadon élő fajok jogellenes kereskedelmének a közlekedési ágazatban való megelőzéséről szóló 2016. évi Buckingham-palotai nyilatkozatra,

–  tekintettel a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról szóló, 2010. október 20-i 995/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3), valamint a Bizottság ennek végrehajtásáról szóló, 2016-os jelentésére,

–  tekintettel a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló, 2008. szeptember 29-i 1005/2008/EK tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a cápauszonyoknak a hajók fedélzetén történő leválasztásáról szóló 1185/2003/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2013. június 12-i 605/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5), valamint a 2009. március 5-i 206/2009/EK bizottsági rendeletre(6), amely 20 kg haltermék személyes fogyasztás céljából történő behozatalát engedélyezi,

–  tekintettel a 768/2005/EK rendelettel létrehozott Európai Halászati Ellenőrző Ügynökség fontos szerepére a vízben élő fajok illegális kifogása és eladása elleni küzdelemben,

–  tekintettel a környezet büntetőjog általi védelméről szóló, 2008. november 19-i 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7),

–  tekintettel a vadon élő állatok állatkertben tartásáról szóló, 1999. március 29-i 1999/22/EK tanácsi irányelvre(8),

–  tekintettel a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30-i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9),

–  tekintettel a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelvre(10),

–  tekintettel tematikus főosztályának a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére 2016 márciusában közétett, a vadon élő állatokkal és növényekkel összefüggő bűnözésről szóló tanulmányára,

–  tekintettel a Natura 2000 hálózatra, amely ritka és veszélyeztetett fajok szaporodási és pihenési területeit foglalja magába, valamint néhány ritka természetes élőhelytípust, amelyek önmagukért védettek,

–  tekintettel a környezetvédelmi bűncselekmények elleni küzdelemre irányuló uniós fellépésre (EFFACE) vonatkozó kutatási projekt 2014. évi jelentésére,

–  tekintettel a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemről szóló, 2016. február 12-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az ENSZ Bűnmegelőzési és Büntető Igazságszolgáltatási Bizottsága főtitkárának a védett állat- és növényfajok tiltott kereskedelméről és a genetikai erőforrásokhoz való tiltott hozzáférésről szóló, 2003. március 4-i jelentésére,

–  tekintettel a vadon élő állatok és növények tiltott kereskedelme elleni uniós cselekvési tervről szóló, 2016. június 20-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az ENSZ környezetvédelmi programja (UNEP) és az Interpol „The Rise of Environmental Crime” (A környezetvédelmi bűncselekmények terjedése) című, 2016. évi gyorsreagálási vizsgálatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Halászati Bizottság, valamint a Jogi Bizottság véleményére (A8-0303/2016),

A.  mivel a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme szervezett nemzetközi bűnözésnek minősül, melynek éves becsült értéke mintegy 20 milliárd EUR, és amely az elmúlt években világszerte növekedett, és a határon átnyúló szervezett bűnözés egyik legnagyobb és legkifizetődőbb formájává vált; mivel a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme a súlyos és szervezett bűnözés más formáit finanszírozza, és szoros kapcsolatban áll azokkal;

B.  mivel súlyos méreteket ölt a biológiai sokféleség világméretű csökkenése, miután az a fajok tömeges kipusztulása hatodik hullámának felel meg;

C.  mivel a globális biológiai sokféleséget és ökoszisztéma-szolgáltatásokat a földhasználat-változások, a természeti erőforrások fenntarthatatlan mértékű használata, valamint a légszennyezés és az éghajlatváltozás miatt veszély fenyegeti; mivel a gyors városiasodás, az élőhelyek elvesztése és a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme miatt számos veszélyeztetett faj a korábbiaknál nagyobb kihívásokkal szembesül;

D.  mivel a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme jelentős negatív hatást gyakorol a biológiai sokféleségre, a meglévő ökoszisztémákra, a származási országok természeti örökségére, a természeti erőforrásokra és a fajok védelmére;

E.  mivel a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme komoly és egyre nagyobb fenyegetést jelent a globális biztonságra, a politikai stabilitásra, a gazdasági fejlődésre, a helyi megélhetési formákra és a jogállamiságra, és ezért uniós szinten összehangolt stratégiai megközelítést igényel, valamennyi érintett szereplő bevonásával;

F.  mivel a veszélyeztetett állat- és növényfajok, illetve a belőlük származó termékek jogellenes kereskedelmének megfékezése kulcsfontosságú a fenntartható fejlődésre vonatkozó ENSZ-célkitűzések elérése érdekében;

G.  mivel a 35 000 állat- és növényfajra vonatkozó CITES-egyezmény fontos nemzetközi megállapodás, amely 1975 óta van hatályban, és 183 szerződő fél írta alá (köztük az Unió összes tagállama és 2015 júliusa óta maga az Európai Unió is);

H.  mivel a kereskedelmi és a fejlesztési politikáknak többek között az emberi jogok, az állatjólét és a környezetvédelem tiszteletben tartásának fokozását kell szolgálniuk;

I.  mivel a vadon élő állat- és növényfajok kereskedelmével kapcsolatos uniós információcserével foglalkozó projekt (EU-TWIX) 2005 óta figyelemmel kíséri a vadon élő növények és állatok illegális kereskedelmét azáltal, hogy adatbázist vezet a lefoglalásokról, és kommunikációs csatornát alkot az európai országok tisztviselői között;

J.  mivel a hiányos tájékozottság és a csekély politikai szerepvállalás nagyban akadályozza a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme elleni eredményes küzdelmet;

K.  mivel a 2015–2020 közötti időszakra szóló európai biztonsági stratégia a vadon élő állatokkal és növényekkel összefüggő bűnözést a szervezett bűnözés egyik formájaként azonosítja, amelyet az Unió szintjén kell kezelni további büntetőjogi szankciók mérlegelésével az egész Unióban, a környezettel kapcsolatos bűncselekményekről szóló érvényben lévő jogszabályok felülvizsgálatának útján;

L.  mivel a 2015 májusában lefolytatott COBRA III művelet minden idők legnagyobb olyan összehangolt nemzetközi rendészeti művelete volt, amely a veszélyeztetett fajok illegális kereskedelmét célozta, és amely 139 letartóztatást és több mint 247 lefoglalást eredményezett, és ezek között elefántcsont, gyógynövények, orrszarvúszarvak, tobzoskák, rózsafa, teknősök, valamint sok más növényi és állati példány lefoglalására került sor;

M.  mivel a vadon élő növényekből és állatokból készült illegális termékek iránt a célpiacokon meglévő kereslet előmozdítja a korrupciót a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelmének egész láncolatában;

N.  mivel az EU a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelmének jelentős célpiaca és tranzitútvonala, és emellett egyes veszélyeztetett állat- és növényfajok esetében a jogellenes kereskedelem kiinduló pontja is;

O.  mivel az ENSZ Bűnmegelőzési és Büntető Igazságszolgáltatási Bizottsága 2013. áprilisi határozata – amelyet az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa 2013. július 25-én megerősített – arra ösztönzi tagállamait, hogy „a vadon élő növények és állatok tiltott kereskedelmét, amelyben bűnszervezetek is érintettek, kezeljék súlyos bűncselekményként”, ezáltal tekintsék azt az ember- és kábítószer-csempészettel azonos súlyú cselekménynek;

Általános megjegyzések

1.  üdvözli a Bizottság vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme elleni cselekvési tervét, amely rámutat arra, hogy összehangolt fellépésekre van szükség a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelmét kiváltó okok kezelése, a meglévő jogszabályok tényleges végrehajtása és érvényesítése, valamint a származási, tranzit- és célországok közötti globális együttműködés erősítése érdekében;

2.  felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat, az Európai Külügyi Szolgálatot, valamint az Europol és az Eurojust uniós ügynökségeket annak felismerésére, hogy a vadon élő állatokkal és növényekkel összefüggő bűnözés súlyos és növekvő fenyegetést jelent, és kezeljék azt a legsürgetőbb politikai prioritásként; hangsúlyozza a szakpolitikai területeken, például a kereskedelem, a fejlesztés, a külügy, a közlekedés és az idegenforgalom, valamint a bel- és igazságügy területén átnyúló, átfogó és összehangolt megközelítések szükségét;

3.  hangsúlyozza, hogy a megfelelő pénzügyi és humán erőforrások azonosítása és allokációja nélkülözhetetlen a cselekvési terv végrehajtásához; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az uniós költségvetésben és a nemzeti költségvetésekben rendelkezésre bocsássák a megfelelő pénzügyi forrásokat a cselekvési terv eredményes végrehajtása érdekében;

4.  elismeri a cselekvési terv fontosságát, ugyanakkor kiemeli a vízben élő fajok beemelése tekintetében fennálló hiányosságait;

5.  ragaszkodik a cselekvési terv minden elemének maradéktalan és időben történő végrehajtásához, ami tükrözi a jogellenes és fenntarthatatlan gyakorlatok megszüntetésének és a fajok további pusztulása megelőzésének sürgős szükségességét; felhívja a Bizottságot, hogy évente írásban tájékoztassa a Parlamentet és a Tanácsot a végrehajtásra vonatkozó, legfrissebb információkról, és dolgozzon ki részletes nyomon követési és értékelési mechanizmust az eredmények, ezen belül a tagállamok által hozott intézkedések mérésére;

6.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék tovább a célfajok élőhelyeinek védelmét, és hangsúlyozza, hogy fokozott védelmet kell biztosítani a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémákként, az ökológiai vagy biológiai szempontból jelentős tengeri területekként és a Natura 2000 hálózathoz tartozó élőhelyként kijelölt területek számára;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy létesítsen a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelmével foglalkozó, az emberkereskedelem elleni küzdelem során használatos modellre épülő koordinátori irodát a különböző bizottsági szolgálatok és a tagállamok közös erőfeszítéseinek biztosítása érdekében;

8.  emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a vízben élő fajok közül is sokat veszélyeztet kihalás, ami számos ökoszisztéma fenntarthatóságát fogja érinteni;

9.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassanak tudományos kutatásokat a halászati felszerelések technológiai kiigazításairól a járulékos fogások elkerülése érdekében, miután a járulékos fogások és a vadállatokkal folytatott jogellenes kereskedelem számos fajt veszélyeztet, közöttük a teknősöket is;

A vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelmének megakadályozása és a kiváltó okok kezelése

10.  felhívja az Uniót, a harmadik országokat, az érdekelt feleket és a civil társadalmat célzott és összehangolt tudatosságnövelő kampányok sorozatának megszervezésére azzal a céllal, hogy valódi és tartós társadalmi és kollektív viselkedésbeli változás révén csökkentsék a vadon élő növényekből és állatokból készült termékek illegális kereskedelmével összefüggő keresletet; elismeri azt a szerepet, amelyet a civil társadalmi szervezetek a cselekvési terv támogatásában betölthetnek;

11.  felhívja az Uniót, hogy támogassa azokat a kezdeményezéseket, amelyek a vadon élő növények és állatok közelében élő vidéki közösségek olyan alternatív, fenntartható megélhetési lehetőségeinek fejlesztését mozdítják elő, amelyek növelik az állományvédelmi intézkedésekből származó helyi előnyöket, minimumra csökkentik az emberek és a vadvilág közötti konfliktusokat, és értékes közösségi bevételi forrásként támogatják a vadon élő állatokat és növényeket; úgy véli, hogy az ilyen kezdeményezések, amennyiben azokat az érintett helyi közösségekkel konzultálva indítják, növelni fogják az állományvédelem iránti támogatást, és hozzájárulnak a vadon élő állományok és élőhelyeik helyreállításához, megőrzéséhez és fenntartható kezeléséhez;

12.  hangsúlyozza, hogy a vadon élő állatok és növények védelmének a szegénység visszaszorítására irányuló globális uniós stratégiák kulcselemének kell lennie, és szorgalmazza, hogy a harmadik országokkal megtárgyalt különböző együttműködési megállapodásokba foglalják bele azokat a fellépéseket, amelyek lehetővé teszik a helyi közösségek számára, hogy közvetlenül részesüljenek a vadon élő állat- és növényfajok megőrzésében való szerepvállalás előnyeiből;

13.  emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a vízben élő fajok jogellenes kereskedelme a part menti közösségek gazdasági fejlődését és vizeink környezeti fenntarthatóságát is érinti;

14.  felszólítja az EU-t, hogy haladéktalanul kezelje a korrupciót és a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelmének láncolatára vonatkozó nemzetközi irányítási intézkedések terén tapasztalható hiányosságokat; felhívja az Uniót és tagállamait, hogy működjenek együtt a partnerországokkal az ENSZ korrupció elleni egyezményén (UNCAC) és más fórumokon keresztül a származási, tranzit- és célpiacokon jelentkező probléma kezelése érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul tegyenek eleget az UNCAC rendelkezéseinek, és ténylegesen hajtsák végre azokat; üdvözli az ENSZ Közgyűlése 2015. júliusi, 69/314. sz. határozatának 10. cikke szerint a korrupció felszámolására tett nemzetközi kötelezettségvállalást;

15.  elismeri annak szükségességét, hogy helyi, regionális és nemzeti szinten segítséget, iránymutatást és képzést nyújtsanak a származási, tranzit- és célországokban működő hatóságok részére a nyomozati, végrehajtási és bírósági eljárásokkal kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy ezen erőfeszítések tekintetében a munkában részt vevő valamennyi ügynökség hatékony koordinációjára van szükség; felhívja az Uniót, hogy támogassa a bevált gyakorlatok cseréjét, és ahol szükséges, tegye lehetővé speciális felszerelések és szaktudás biztosítását;

16.  tudomásul veszi a vadon élő állatok és növények tiltott kereskedelme elleni uniós cselekvési tervről szóló 2016. június 20-i tanácsi következtetéseket, amely elismeri, hogy a vadon élő növényekkel és állatokkal kapcsolatos bűnözés súlyos és növekvő fenyegetést jelent nemcsak a biológiai sokféleségre és a környezetre, hanem a globális biztonságra, a jogállamiságra, az emberi jogokra és a fenntartható fejlődésre is; határozottan sajnálatát fejezi ki a tagállamok egyértelmű kötelezettségvállalásának hiánya miatt; hangsúlyozza a tagállamok döntő szerepét a cselekvési terv nemzeti szinten történő teljes és koherens végrehajtásában és a benne abban meghatározott célkitűzések teljesítésében;

17.  sürgeti a származási országok kormányait, hogy: i. javítsák a jogállamiságot, és hozzanak hatékony visszatartó erejű intézkedéseket a nyomozás, a büntetőeljárás alá vonás és a büntetés kiszabásának megerősítése révén; ii. vezessenek be szigorúbb jogszabályokat, amelyek a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelmét ugyanolyan mértékű figyelmet és elbírálást érdemlő „súlyos bűncselekményként” kezelik, mint a nemzetközi bűnözés más formáit; iii. biztosítsanak több erőforrást a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelmének leküzdésére, elsősorban a vadvédelmi bűnüldözés, a kereskedelmi ellenőrzések, a nyomon követés, valamint a vámvizsgálatok és lefoglalások megerősítésével; iv. a „zéró tolerancia” politikájának alkalmazásával a korrupció tekintetében;

A végrehajtás és az érvényesítés hatékonyabbá tétele

18.  felhívja a tagállamokat, hogy alakítsanak ki a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelmére vonatkozó, a végrehajtási politikákat és a szankciókat részletesen meghatározó cselekvési terveket, és hozzák nyilvánosságra és cseréljék ki egymás között a vadon élő állatokkal és növényekkel összefüggő bűnözéssel kapcsolatos lefoglalásokra és letartóztatásokra vonatkozó információkat a tagállamok közötti egységesség és összehangolt megközelítések biztosítása érdekében; támogatja egy olyan mechanizmus létrehozását, amely rendszeresen naprakész adatokat és információkat nyújt a Bizottságnak a tagállamokban végrehajtott lefoglalásokról és letartóztatásokról, és előmozdítja a bevált gyakorlatok megosztását;

19.  kitart a vadon élő állatok és növények kereskedelmére vonatkozó uniós rendelkezések teljes körű végrehajtásának és érvényre juttatásának fontossága mellett;

20.  javasolja, hogy a vadon élő állatokkal és növényekkel különösen a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémáknak otthont adó vagy a Natura 2000 hálózaton belüli területeken folytatott jogellenes kereskedelem miatt kiszabott büntetések legyenek kellően súlyosak ahhoz, hogy elrettentsék az esetleges bűnelkövetőket;

21.  sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy a bűnüldöző hatóságok, az ügyészségek és a nemzeti bíróságok kellő pénzügyi és humán erőforrással és megfelelő szakértelemmel rendelkezzenek a vadon élő állatokkal és növényekkel összefüggő bűnözés elleni fellépésekhez; határozottan arra buzdítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák az összes megfelelő ügynökség és intézmény képzésére és tudatosságának növelésére irányuló erőfeszítéseiket;

22.  üdvözli a környezetvédelmi jog végrehajtásának és alkalmazásának elősegítésére létrehozott európai uniós hálózat (IMPEL), az Ügyészek Európai Környezetvédelmi Hálózata (ENPE), a Bírák Európai Uniós Környezetvédelmi Fóruma (EUFJE) és a környezettel kapcsolatos bűncselekmények elleni küzdelemre összpontosító rendőrök hálózatának (EnviCrimeNet) erőfeszítéseit;

23.  tudomásul veszi a vadon élő növények és állatok jogellenes kereskedelmének beemelését a 2015–2020 közötti időszakra szóló európai biztonsági stratégiába, amely elismeri, hogy a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme veszélyezteti a származási térségek biológiai sokféleségét, a fenntartható fejlődést és a regionális stabilitást;

24.  javasolja, hogy a tagállamok a jogellenes kereskedelem miatt kiszabott bírságokból származó bevételeket fordítsák a vadon élő növények és állatok védelmére és megőrzésére;

25.  ugrásszerű változást szorgalmaz a vadon élő állatoknak és növényeknek a tagállamokban, valamint egyéb cél- és tranzitországokban való jogellenes kereskedelmével kapcsolatos információgyűjtés, jogalkotás és bűnüldözés, valamint a korrupció elleni küzdelem terén; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse szorosan figyelemmel a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelmével kapcsolatos nemzetközi normák végrehajtásának irányítási és nyomonkövetési aspektusait;

26.  hangsúlyozza, hogy a vadon élő állatokkal és növényekkel kapcsolatos bűnszövetkezetek „vándorlásának” elkerülése érdekében különösen fontos a vadon élő állatokkal és növényekkel kapcsolatos bűncselekményekre vonatkozó szakpolitikák és jogi keretek harmonizációja;

27.  hangsúlyozza, hogy az ügynökségek közötti együttműködés javítása, valamint a végrehajtással és a jogérvényesítéssel foglalkozó tagállami és uniós szintű ügynökségek közötti működőképes és időben történő adatmegosztás szükségességét; szorgalmazza stratégiai jogérvényesítési hálózatok létrehozását uniós és tagállami szinten egyaránt az említett együttműködés megkönnyítése és továbbfejlesztése céljából; felhívja valamennyi tagállamot, hogy hozzanak létre a vadon élő növényekkel és állatokkal kapcsolatos bűnözésre szakosodott egységeket a különböző szerveken belül;

28.  felhívja a tagállamokat, hogy folyamatosan biztosítsák az Europol számára a vonatkozó információkat és adatokat; arra ösztönzi az Europolt, hogy a súlyos és szervezett bűnözés általi fenyegetettség következő uniós értékelésében térjen ki a vadon élő állatokkal és növényekkel összefüggő bűnözésre; kéri, hogy az információ és az elemzés központosítása, valamint a végrehajtási stratégiák és vizsgálatok koordinálása érdekében hozzanak létre az Europol keretén belül a vadon élő növényekkel és állatokkal kapcsolatos bűnözésre szakosodott egységet, amely transznacionális hatáskörökkel és felelősségekkel, valamint elegendő pénzügyi és humánerőforrással rendelkezik;

29.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az EU-TWIX rendszert, amely bevált és jól működő eszközt ad a tagállamok kezébe az adatok és információk megosztására, és ehhez biztosítson hosszú távú pénzügyi kötelezettségvállalást; úgy véli, hogy a civil társadalmi szervezetek fontos szerepet játszhatnak a végrehajtás nyomon követésében és a vadon élő állatokkal és növényekkel kapcsolatos bűncselekményekről szóló jelentéstételben; további együttműködést szorgalmaz az Unió és a tagállamok részéről a nem kormányzati szervezetek ilyen tevékenységeinek támogatása érdekében;

30.  tudomásul veszi a vadon élő állatokkal és növényekkel összefüggő bűnözés és a szervezett bűnözés egyéb formái, többek közt a pénzmosás, valamint a milíciák és a terrorista csoportok finanszírozása közötti összefüggést, és prioritásnak tekinti az illegális pénzmozgások elleni küzdelemre irányuló nemzetközi együttműködést; felszólítja az Uniót, hogy használjon fel minden releváns eszközt, a pénzügyi ágazattal való együttműködést is beleértve, továbbá kövesse nyomon az ilyen tevékenységben megjelenő, újonnan kialakuló pénzügyi termékek és gyakorlatok hatásait, és végezzen kutatásokat ezekkel kapcsolatban;

31.  sürgeti a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a környezet büntetőjog általi védelméről szóló 2008/99/EK irányelvet, és határozzanak meg megfelelő szintű szankciókat a vadon élő állatokkal és növényekkel kapcsolatos bűncselekmények tekintetében; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamok még nem hajtották végre teljes mértékben az irányelvet, és felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje az irányelv végrehajtását az egyes tagállamokban, különösen a szankciók tekintetében, és nyújtson iránymutatásokat; felhívja a Bizottságot, hogy az uniós biztonsági stratégiában meghatározott időkereten belül végezze el a 2008/99/EK irányelv felülvizsgálatát, különös annak a vadon élő állatokkal és növényekkel összefüggő bűnözés elleni küzdelemmel kapcsolatos hatékonysága tekintetében, és tegyen javaslatot annak megfelelő módosítására; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelméhez kapcsolódó bűncselekmények meghatározására és szankcionálására vonatkozó minimumszabályok megállapítására és végrehajtására az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdése – több államra kiterjedő vonatkozású, különösen súlyos bűncselekmények – értelmében;

32.  úgy véli, hogy a cselekvési terv vámszempontjaira nagyobb hangsúlyt kell fektetni mind a partnerországokkal való együttműködés, mind az Unión belüli jobb és hatékonyabb végrehajtás tekintetében; ezért várakozással tekint az EU jelenlegi jogszabályi keretének végrehajtására és érvényesítésére irányuló 2016. évi bizottsági felülvizsgálatra, és kéri, hogy ebbe a felülvizsgálatba foglalják bele a vámeljárások értékelését;

33.  sürgeti a tagállamokat, hogy a nemzetközi fellépés és kölcsönös jogi segítség alapjaként, valamint a vadon élő állatokkal és növényekkel összefüggő bűnözés elleni fellépésre vonatkozó közös, összehangolt megközelítés irányába tett kulcsfontosságú lépésként ténylegesen hajtsák végre és tartsák tiszteletben az ENSZ nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményét; ezzel összefüggésben mélységesen sajnálja, hogy tizenegy tagállam még nem hajtotta végre az ENSZ nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményét; felszólítja a szóban forgó tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb hajtsák végre az egyezményt;

34.  úgy véli, hogy a vadon élő állatokkal és növényekkel összefüggő bűnözés elleni fellépés következetes, hatékony és visszatartó erejű büntetőjogi szankciókat igényel; sürgeti a tagállamokat, hogy a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelmét definiálják az ENSZ nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezménye 2. cikkének b) pontja szerinti súlyos bűncselekményként;

35.  elismeri, hogy a tagállamok bíróságai és ügyészei számára iránymutatást kell nyújtani a vádhatósági eljárással és a büntetőítélettel kapcsolatban, valamint az uniós belépési pontoknál képzést kell biztosítani a vámtisztviselők és bűnüldöző szervek tagjai részére; az ENSZ Környezetvédelmi Programján belüli globális bírósági programot, valamint a zöld vámügyi kezdeményezés nevű partnerséget követendő modelleknek tartja;

36.  felhívja a Bizottságot, a megfelelő uniós ügynökségeket és a tagállamokat, hogy ismerjék el a vadon élő állatok és növények jogellenes internetes kereskedelmének nagyságrendjét, és a környezeti bűncselekményekkel foglakozó egységeken és a vámügyi egységeken belül, a számítógépes bűnözésre szakosodott egységekkel koordinálva, valamint a civil társadalmi szervezetek bevonásával építsenek ki kapacitásokat annak biztosítására, hogy létezzenek olyan csatornák, amelyeken keresztül a számítógépes bűnözésre szakosodott, határokon átnyúló egységek segítségnyújtás céljából bevonhatók;

37.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy lépjenek kapcsolatba a közösségi média platformjai, a keresőmotorok és az e-kereskedelmi platformok üzemeltetőivel a vadon élő állatok és növények jogellenes internetes kereskedelmének problémájával kapcsolatban; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg az ellenőrző intézkedéseket, és dolgozzanak ki az interneten folytatott, esetlegesen jogellenes tevékenységek kezelésére irányuló politikákat; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat a vadon élő állatokkal és növényekkel összefüggő internetes bűnözés problémájának uniós szinten történő kezeléséről;

38.  felszólítja az Unió és a tagállamok bűnüldöző hatóságait, hogy azonosítsák és kövessék nyomon a súlyos és szervezett bűnözés más formái, például az emberkereskedelem mintáit annak érdekében, hogy a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme elleni fellépés során segítsék a megelőző tevékenységeket és az ellátási láncban tapasztalható szabálytalanságok, például a gyanús szállítmányok és pénzügyi tranzakciók kivizsgálását;

39.  üdvözli, hogy az Unió az első alkalommal vett részt a CITES szerződő feleként a COP17 konferencián, és üdvözli, hogy az Unió és a tagállamok erős eltökéltséget tanúsítanak, és jelentős pénzügyi támogatást nyújtanak a CITES-egyezményhez;

40.  üdvözli az UNEP szakértői felülvizsgálati eljárását, amely a környezeti bűnözés általánosan elismert meghatározásának létrehozására törekszik; e tekintetben rámutat arra, hogy időnként nem egyértelműek a környezetkárosító bűncselekmények különféle típusai közötti jogi határvonalak, ami korlátozza a hatékony bűnüldözés és szankcionálás lehetőségeit;

A globális partnerség megerősítése

41.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a párbeszédet és együttműködést a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelmének ellátási láncának származási, tranzit- és célországaival, és biztosítsanak számukra műszaki és gazdasági segítséget és diplomáciai támogatást; úgy véli, hogy az Uniónak fel kell lépnie nemzetközi szinten a harmadik országok vadon élő állatok és növények kereskedelme ellen folytatott küzdelmének támogatása érdekében, és kétoldalú és többoldalú megállapodások révén hozzá kell járulnia a szükséges jogi keret további kidolgozásához;

42.  kiemeli, hogy a vadon élő állatok és növények nemzetközi kereskedelmének hatékony leküzdése terén a széles körben elterjedt korrupció, az intézményi gyengeség, az állam hanyatlása, a helytelen gazdálkodás és a vadon élő álatokkal és növényekkel kapcsolatos bűncselekmények miatt kiszabott enyhe büntetések jelentik a legfőbb kihívásokat; sürgeti az Uniót, hogy támogassa a fejlődő országokat az orvvadászat visszaszorítását célzó törekvéseikben azáltal, hogy javítja gazdasági lehetőségeket, és előmozdítja a jó kormányzást és a jogállamiságot;

43.  felszólítja az uniós intézményeket, a tagállamokat és az összes érintett államot, hogy szisztematikusabban vizsgálják meg a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme, illetve a regionális konfliktusok és a terrorizmus közötti összefüggéseket;

44.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a vadon élő növények és állatok kereskedelmére vonatkozó cselekvési terv részeként az Unió éves költségvetésére alkalmazandó felülvizsgált költségvetési rendelet 187. cikke alapján hozzanak létre vagyonkezelői alapot vagy más hasonló eszközt a védett területek megóvása, valamint a vadon élő növények és állatok kereskedelme és az orvvadászat elleni küzdelem céljából;

45.  felszólítja az Uniót, hogy fejlessze tovább a Fejlesztési Együttműködési Eszközön és az Európai Fejlesztési Alapon (EFA) keresztül nyújtott pénzügyi és műszaki támogatást, melynek célja, hogy segítse a fejlődő országokat – különösen azokat, amelyek nem rendelkeznek a jogszabályok végrehajtásához és a csempészek büntetőeljárás alá vonásához elegendő erőforrással – a vadon élő állatokra és növényekre vonatkozó nemzeti rendeleteknek a CITES ajánlásaival összhangban történő végrehajtásában;

46.  felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra annak lehetőségét, hogy a Partnerségi Eszköz keretében olyan kezdeményezéseket finanszírozzon, amelyek arra irányulnak, hogy a cselekvési terv 1. prioritásával összhangban a legfontosabb piacokon csökkenjen a kereslet a vadon élő állatokból és növényekből készült illegális termékek iránt; kiemeli, hogy a civil társadalom bevonása a nyomonkövetési struktúrákba az EU szabadkereskedelmi megállapodásainak a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetei értelmében, jelentős mértékű hozzájárulást tehet e tekintetben;

47.  hangsúlyozza, hogy az EU–Kína stratégiai partnerség keretében foglalkozni kell a vadon élő állatokból és növényekből készült termékek, többek között az elefántcsont, az orrszarvúszarv és a tigriscsont iránti egyre növekvő kereslet érzékeny témakörével, mert ez valós fenyegetést jelent az érintett fajok védelmére és általában a biológiai sokféleségre nézve;

48.  felszólítja a Bizottságot, hogy minden uniós kereskedelmi megállapodásba és tárgyalásba építsen be kötelező erejű és érvényesíthető, a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos fejezeteket, külön megemlítve a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelmének minden gazdasági ágazatban való megszüntetését, és felhívja a Bizottságot, hogy végrehajtási jelentéseibe foglalja bele e rendelkezések elemzését; sürgeti a Bizottságot, hogy a GSP+ kereskedelmi rendszer keretein belül helyezzen hangsúlyt a CITES végrehajtására és a vadon élő állatokkal és növényekkel összefüggő bűncselekmények elleni intézkedésekre;

49.  megjegyzi, hogy a korrupció az egyik legfőbb előidézője és támogatója a vadon élő állatok és növények, valamint a belőlük készült termékek jogellenes kereskedelmének; üdvözli „A mindenki számára előnyös kereskedelem” nevű bizottsági stratégiában foglalt kötelezettségvállalást, amely a korrupciónak, valamint a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelmének közvetlen és közvetett hatása elleni ambiciózus korrupcióellenes fellépéseket foglal bele minden jövőbeli kereskedelmi megállapodásba; ezért kéri a Bizottságot, hogy fordítson maximális figyelmet a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelmével kapcsolatos nemzetközi normák végrehajtásának adminisztratív és nyomon követési vonatkozásaira;

50.  felszólítja az Uniót, hogy vizsgálja meg hogy a globális kereskedelmi és környezetvédelmi rendszerek hogyan tudnák egymást jobban támogatni a WTO keretrendszerén belül, különösen a WTO és a többoldalú környezetvédelmi egyezmények közötti koherencia megerősítésével kapcsolatos, folyamatban levő munka keretében, valamint a kereskedelmi eljárások egyszerűsítésére vonatkozó megállapodás fényében, amely új lehetőségeket kínál a vám-, a vadon élő állatok és növények védelméért felelős és a kereskedelmi tisztviselők közötti együttműködés terén, főképpen a fejlődő országokban. úgy véli, hogy további együttműködési lehetőségeket kell kialakítani a WTO és a CITES között, különösen a fejlődő országok tisztviselői számára a kereskedelmi és környezetvédelmi területen nyújtott technikai segítség és kapacitásépítés tekintetében;

51.  hangsúlyozza a bűnüldözési láncban részt vevő szervezetek közötti nemzetközi együttműködés kulcsfontosságú szerepét; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy továbbra is támogassák a vadon élő állatokat és növényeket érintő bűncselekmények ellen fellépő nemzetközi konzorciumot (ICCWC); üdvözli e támogatás többek között pénzügyi források és speciális szakértelem biztosítása révén történő bármilyen megerősítését a kapacitásépítés elősegítése, az információk és az operatív információk cseréjének előmozdítása, valamint a jogérvényesítés és a megfelelés támogatása érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy az ICCWC mutatóinak felhasználásával értékelje a vadon élő állatok és növények tiltott kereskedelme elleni fellépés céljából harmadik országok részére nyújtott uniós finanszírozás hatékonyságát, és segítse elő a fejlesztési támogatás egységes és hiteles értékelését;

52.  üdvözli a COBRA III-hoz hasonló nemzetközi rendészeti műveleteket, amelynek eredményeként jelentős mennyiségben foglaltak le vadon élő növényekből és állatokból készült illegális termékeket, letartóztattak ezekkel kereskedő személyeket, és láthatóvá tették a nyilvánosság számára, hogy a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme súlyos szervezett bűnözésnek tekinthető;

53.  felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a CITES költségvetését, hogy a szervezet kibővíthesse megfigyelési tevékenységeit és a fajok kijelölését; e tekintetben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy hat tagállam 1992 és 2015 közötti időszak vonatkozásában még mindig tartozik a CITES felé teljesítendő befizetéseivel;

54.  üdvözli továbbá, hogy az uniós cselekvési terv nagy mértékben hozzájárul a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend keretén belül meghatározott fenntartható fejlesztési célok eléréséhez, amelyeket az államfők a 2015. szeptemberi ENSZ-csúcstalálkozón fogadtak el;

Az EU mint célpiac, illetve származási és tranzitpont

55.  megállapítja, hogy a CITES, az uniós fa- és fatermékpiaci rendelet és a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatra vonatkozó szabályozási keret fontos eszközül szolgál a vadon élő állatok és növények nemzetközi kereskedelmének szabályozásához; aggodalmát fejezi ki azonban a megfelelő végrehajtás és érvényesítés hiánya miatt, és felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák az eredményes végrehajtás biztosítására irányuló közös és összehangolt erőfeszítéseiket; aggodalmát fejezi ki továbbá a jelenlegi szabályozási keretben egyes fajok és szereplők tekintetében mutatkozó hiányosságok miatt; ezért felszólítja az Uniót a meglévő jogi keret felülvizsgálatára annak érdekében, hogy kiegészítse azt a harmadik országokban jogellenesen kitermelt vagy értékesített vadon élő állatok és növények forgalmazásának és forgalomba hozatalának, szállításának, beszerzésének és birtoklásának tilalmával; úgy véli, hogy e jogszabály összehangoltabbá tenné a meglévő uniós keretet, és egy ilyen jogszabály nemzetek feletti hatása kulcsfontosságú szerepet játszhat a vadon élő állatok és növények jogellenes globális kereskedelmének visszaszorításában; e tekintetben kiemeli, hogy ennek a jogszabálynak a jogszerű kereskedelemben részt vevő szereplők jogbiztonságának biztosítása érdekében teljes átláthatóságot kell biztosítania az állat- és növényfajok kereskedelmére vonatkozó minden olyan tilalommal kapcsolatban, amely valamely harmadik országban érvényes tiltáson alapul;

56.  hangsúlyozza, hogy a trófeavadászat hozzájárult a CITES I. és II. függelékében felsorolt veszélyeztetett fajok nagymértékű pusztulásához, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozzanak meg elővigyázatos megközelítést a vadon élő állat- és növényfajok kereskedelmére vonatkozó uniós rendelkezések alapján védettnek minősülő fajok vadászati trófeáinak behozatala tekintetében, és támogassák a vadászati trófeák uniós tagállamokba történő behozatalát szabályozó uniós jogszabályi rendelkezések további megszigorítását, és tegyék engedélykötelessé a 338/97/EK rendelet B. mellékletében felsorolt összes faj trófeájának behozatalát;

57.  üdvözli a 2016. évi Buckingham-palotai nyilatkozatot, amelyben az aláírók, a különféle légitársaságok, hajózási vállalatok, kikötőüzemeltetők, vámhatóságok, kormányközi szervezetek és természetvédelmi jótékonysági szervezetek kötelezettséget vállalnak a normák szintjének emelésére a közlekedési ágazatban, és az információmegosztást, a személyzet képzését, a technológia fejlesztését és az erőforrások megosztását helyezik a középpontba a vállalatok és a szervezetek körében, szerte a világon; felszólítja az összes felet, hogy maradéktalanul hajtsák végre a nyilatkozatba foglalt kötelezettségvállalásokat; arra buzdítja a tagállamokat, hogy támogassák a Buckingham-palotai nyilatkozathoz hasonló önkéntes kötelezettségvállalásokat más területeken, különösen a pénzügyi és az e-kereskedelmi ágazatban;

58.  felhív az elefántcsont kereskedelmének, kivitelének vagy az Európai Unión belüli és azon kívülre irányuló újrakivitelének teljes és azonnali betiltására európai szinten, a CITES létrejötte előtt forgalomba hozott elefántcsontot és az orrszarvúszarvat is beleértve; felhív a többi veszélyeztetett fajra vonatkozó hasonló szigorító intézkedések szükségességét felmérő mechanizmus létrehozására;

59.  megjegyzi, hogy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló uniós rendelet hatásos, de kitart amellett, hogy végrehajtásának szigorúbbnak kellene lennie annak biztosításához, hogy jogellenesen kifogott halak ne kerülhessenek az európai piacra; javasolja, hogy az Unió és a tagállamok legyenek következetesebbek és hatékonyabbak a fogási dokumentációk (fogási tanúsítványok) és a szállítmányok (különösen a nagy kockázatot jelentő országokból érkezők) ellenőrzése során annak érdekében, hogy megbizonyosodjanak a halak jogszerű kifogásáról;

60.  kiemeli annak fontosságát, hogy a magánszektor az önszabályozás és a vállalati felelősségvállalás eszközén keresztül részt vegyen a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme elleni küzdelemben; elengedhetetlennek tartja az ellátási láncban való nyomon követhetőséget a legális és fenntartható – üzleti vagy nem üzleti célú – kereskedelemhez; kiemeli a nemzetközi szinten, valamint az állami és a magánszektor között folytatott együttműködés és koordináció fontosságát, és felhívja az Uniót, hogy erősítse meg a meglévő ellenőrző eszközöket, a nyomon követhetőségi mechanizmusokat is beleértve; úgy véli, hogy a közlekedési ágazatnak sarkalatos szerepet kellene betöltenie, például egy korai előrejelző és észlelő rendszer bevezetése által; rámutat arra, hogy a köz- és a magánszféra közötti partnerségek fontos szerepet játszhat ebben a tekintetben;

61.  felhívja a tagállamokat, hogy a 338/97/EK rendeletben előírt határellenőrzéseken felül vezessenek be olyan ellenőrzéseket, amelyek a rendelkezéseknek való országon belüli megfelelést követik nyomon, és ez a különböző kereskedők és engedélyjogosultak, például kisállat-kereskedések, tenyésztők, kutatóközpontok és szaporítóiskolák nyomon követése által valósulna meg, beleértve az olyan ágazatok ellenőrzését is, mint például a divat, a művészet, az orvostudomány és a vendéglátás, amelyek növényi és állati részeket használhatnak fel illegálisan ;

62.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a lefoglalt példányok azonnali elkobzását, valamint a lefoglalt vagy elkobzott élő példányok gondozását és az adott fajnak megfelelő állatjóléti központokban való elhelyezését; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson iránymutatást annak biztosítására, hogy a tagállamok által igénybe vett valamennyi vadon élő állattal foglalkozó állatjóléti központ megfelelő színvonalú legyen; felhívja továbbá az Uniót és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak az állatjóléti központok megfelelő finanszírozásáról.

63.  felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el nemzeti terveket az élve elkobzott példányokkal való bánásmódról a CITES részes felei konferenciájának 10.7. (RevCoP15) sz. határozata 3. mellékletével összhangban; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak be kell jelenteniük minden élve lefoglalt példányt az EU-TWIX adatbázisban, és éves összegző jelentéseket kell közzétenniük, és hogy a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a bűnüldöző hatóságok tagjainak képzése az élő állatok kezelésével összefüggő jóléti és biztonsági szempontokra is kiterjedjen; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak megfelelő pénzügyi támogatásról a vadon élő állatok és növények mentőközpontjai számára;

64.  felhívja a tagállamokat, hogy mérlegeljék „pozitív listák” rendszerének létrehozását az egyes fajokról, amelyek alapján az egzotikus fajokat objektív módon, tudományos kritériumok alapján lehetne értékelni biztonságuk szempontjából, és hogy alkalmasak-e kedvtelésből történő tartásra;

o
o   o

65.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0031.
(2) HL L 75., 2015.3.19., 1. o.
(3) HL L 295., 2010.11.12., 23. o.
(4) HL L 286., 2008.10.29., 1. o.
(5) HL L 181., 2013.6.29., 1. o.
(6) HL L 77., 2009.3.24., 1. o.
(7) HL L 328., 2008.12.6., 28. o.
(8) HL L 94., 1999.4.9., 24. o.
(9) HL L 20., 2010.1.26., 7. o.
(10) HL L 206., 1992.7.22., 7. o.


A fuvarozással foglalkozó kisvállalkozások új lehetőségei
PDF 371kWORD 54k
Az Európai Parlament 2016. november 24-i állásfoglalása a fuvarozással foglalkozó kisvállalkozások új lehetőségeiről, ideértve az együttműködésre épülő üzleti modelleket (2015/2349(INI))
P8_TA(2016)0455A8-0304/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 5. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a Bizottságnak az „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című fehér könyvére (COM(2011)0144),

–  tekintettel „A közlekedésről szóló 2011-es fehér könyv végrehajtása: számvetés és a fenntartható mobilitás felé vezető út” című, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról szóló 2003/361/EK bizottsági ajánlásra,

–  tekintettel az európai kkv-kről szóló éves jelentésre (2014/2015),

–  tekintettel a „Gondolkozz előbb kicsiben! Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag” című (COM(2008)0394) és „Az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag felülvizsgálata” című bizottsági közleményre (COM(2011)0078),

–  tekintettel „A közösségi gazdaságra vonatkozó európai menetrend” című bizottsági közleményre (COM(2016)0356),

–  tekintettel „Az alacsony kibocsátású mobilitás európai stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2016)0501),

–  tekintettel a kkv-k finanszírozáshoz való hozzájutásának javításáról szóló, 2013. február 5-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel „A kkv-k zöld növekedési lehetőségei” című, 2015. május 19-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Horizont 2020 kkv-kat támogató eszközére és az INNOSUP-ra, a COSME-ra, az „Európa Önökért"-re, a Gyorsított innováció (FTI) kísérleti eszközre és a hálózatépítési lehetőségekre,

–  tekintettel az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvre (2000/31/EK) és a szolgáltatásokról szóló irányelvre (2006/123/EK),

–  tekintettel az „Európai digitális egységes piaci stratégia” című bizottsági közleményre (COM(2015)0192),

–  tekintettel „Az egységes piac továbbfejlesztése: a polgárok és vállalkozások lehetőségeinek bővítése” című bizottsági közleményre (COM(2015)0550),

–  tekintettel a 2013. december 11-i 1316/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel(4) létrehozott Európai Hálózatfinanszírozási Eszközre (CEF),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0304/2016),

A.  mivel a kis- és középvállalkozások (kkv-k) az európai gazdaság fő motorjai, 2014-es adatok alapján a pénzügyi ágazaton kívül a vállalkozások 99,8%-át képviselik, és a munkahelyek kétharmadát biztosítják;

B.  mivel az elmúlt években munkahelyeket teremtő kkv-k elsősorban a szolgáltatási ágazatban működtek;

C.  mivel a fuvarozással foglalkozó kisvállalkozások jelentős szerepet játszanak az európai mobilitás megfelelő működésében, de a piaci hozzáférés vagy a piacon maradás tekintetében gyakran nehézségekbe ütköznek, különösen a monopóliumok fuvarozási piacon való jelenléte miatt;

D.  mivel a kisvállalkozások hozzáadott értéket teremtenek, különösen a peremterületeken és a sűrűn lakott övezetekben, köszönhetően annak, hogy jól ismerik a helyi piacot, az ügyfelekhez közel vannak és /vagy dinamikusak és képesek az innovációra; mivel emellett testre szabott szolgáltatásokat tudnak nyújtani, és fontos eszközként járulnak hozzá a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemhez, a munkahelyteremtéshez, a gazdasági tevékenység generálásához és az idegenforgalom fejlődésének előmozdításához (ahol a mobilitási szolgáltatások közvetlenül kapcsolódnak az új termékek és élmények iránti látogatói kereslethez);

E.  mivel mind a fuvarozási szolgáltatások iránti kereslet, mind a szolgáltatások nyújtásának feltételei igen változóak a személyek és az áruk esetében is, és a mobilitás visszaszorítása nem jön szóba;

F.  mivel a nagyvárosok és a nagyvárosokba vezető utak közlekedésének megszervezése torlódásokhoz és forgalmi dugókhoz vezet, ezáltal jelentős terhet ró a gazdaságra; mivel a kis- és középvállalkozások a közösségi közlekedési hálózat fontos kiegészítését jelentik a városi csomópontokban, különösen azokban a napszakokban, amikor a közösségi közlekedési járatok gyakorisága alacsony, valamint azokban a peremvárosi területekben, ahol nincs megfelelően fejlett elővárosi közlekedési szolgáltatás;

G.  mivel a Bizottság közelmúltban elkészített jelentése szerint az európai fogyasztók 17%-a vette igénybe a közösségi gazdaság által nyújtott szolgáltatásokat, és 52%-uk tudott a kínált szolgáltatásokról; mivel a fogyasztók olyan könnyen hozzáférhető és rugalmas közlekedési szolgáltatási megoldásokat keresnek, amelyek ugyanakkor az árakat a szolgáltatásnyújtás tényleges költségeihez igazítják, továbbá egyszerű hozzáférést biztosítanak a szolgáltatások foglalásához és biztonságos kifizetéséhez;

H.  mivel a közlekedés területén a közösségi gazdaság aktívan képes hozzájárulni a mobilitás fenntartható formáinak fejlődéséhez; mivel az önszabályozás nem mindig jelent megoldást, és szükség van megfelelő szabályozási keretre;

I.  mivel a fenntartható fejlődés iránti kötelezettség és az információs és kommunikációs technológiák terén végbement forradalom a vállalkozások számára – azok méretétől függetlenül – példa nélküli lehetőségeket és kihívásokat teremtett a fenntartható mobilitás iránt a korlátozott infrastruktúra korlátain belül jelentkező növekvő igényre adandó válasz tekintetében;

J.  mivel az intelligens mobil eszközök elterjedése terén mutatkozó exponenciális növekedés, valamint a nagy sebességű széles sávú hálózat általi átfogó lefedettség új digitális eszközöket teremtett mind a közlekedési szolgáltatók, mind az ügyfelek számára, csökkentve a tranzakciós költségeket és a szolgáltatók fizikai elhelyezkedésének jelentőségét, lehetővé téve számukra a széles körű összeköttetést, amely révén nemcsak regionálisan, hanem távoli területekről, globálisan is nyújthatnak szolgáltatásokat digitális hálózatokon keresztül;

K.  mivel a fuvarozási ágazat az elmúlt években a technológiai fejlődés, az új üzleti modellek és a digitalizáció révén jelentős átalakuláson ment keresztül, ami jelentős mértékben kihat a hagyományos üzleti modellekre, valamint a munkakörülményekre és a foglalkoztatásra az ágazatban; mivel, bár a fuvarozási ágazat megnyílt, a munkakörülmények a gazdasági válság és egyes esetekben a meglévő szabályozások nem megfelelő alkalmazása következtében sok esetben romlottak;

L.  mivel a fuvarozási ágazat nem csak a közvetlen fuvarozási szolgáltatásokat nyújtó gazdasági szervezetekből áll, hanem többek között a közlekedési eszközök karbantartásához, az alkatrészek értékesítéséhez, a személyzet képzéséhez és a járművek és a felszerelés bérbeadásához hasonló szolgáltatásokat nyújtó kkv-kból is; mivel ezek a tevékenységek hatalmas munkahelyteremtő potenciált rejtenek magukban, többek közt a magasan képzett munkavállalók foglalkoztatása tekintetében is; mivel a fuvarozási ágazatra vonatkozó szakpolitikáknak a teljes értékláncot figyelembe kell venniük;

M.  mivel az Unióban működő vállalkozások csupán 1,7 %-a használja ki teljes mértékben a korszerű digitális technológiákat, ezzel szemben 41%-uk egyáltalán nem használja azokat; mivel valamennyi ágazat digitalizációja kulcsfontosságú az uniós versenyképesség fenntartása és fejlesztése szempontjából;

N.  mivel a közösségi gazdaságra jellemző rugalmasság és könnyű belépés munkalehetőségeket kínálhat a munkaerőpiacról hagyományosan kizárt csoportok, különösen a nők, a fiatalok és a migránsok számára;

O.  mivel a fuvarozási szolgáltatások jó lehetőséget kínálnak az önálló vállalkozás elindításához, valamint előmozdítják a vállalkozói kultúra terjedését;

P.  mivel a fuvarozási szolgáltatásokhoz kapcsolódó online platformok lehetőséget nyújthatnak az ügyfelek szolgáltatásokra vonatkozó megrendelései és a regisztrált vállalatok és munkavállalók által jelzett munkaerő-kínálat gyors összekapcsolására;

Q.  mivel az OECD a minőségi munkahelyeket elengedhetetlen tényezőnek tekinti a nagyfokú egyenlőtlenség kezelésére és a társadalmi kohézió előmozdítására irányuló erőfeszítések vonatkozásában;

I. A fuvarozással foglalkozó kisvállalatok előtt álló kihívások

1.  úgy véli, hogy a fuvarozással foglalkozó vállalkozások jelentős kihívásokkal szembesülnek annak érdekében, hogy kielégítsék a mobilitás iránti egyre nagyobb keresletet a korlátozott infrastruktúra kötöttségein és az egyre szigorúbb környezetvédelmi követelményeken belül; rámutat arra, hogy minden fuvarozással foglalkozó vállalkozásra nyomás nehezedik, hogy biztonságos, fenntartható és rendkívül versenyképes, a COP21-nek megfelelő, környezettudatos megoldásokat kínáljanak, korlátozva egyúttal a zsúfoltságot, a kisvállalkozások ugyanakkor nehezebben és nagyobb költségekkel tudnak megfelelni ezeknek a kihívásoknak;

2.  hangsúlyozza, hogy a gépjárművek kibocsátási szabványainak túl gyakori változtatása különös nehézségeket idézhet elő a fuvarozással foglalkozó kisvállalkozások számára, tekintettel a gépjárműflották amortizációjának időtartamára;

3.  hangsúlyozza a fuvarozási ágazat összetettségét, amelyet még mindig a közlekedési módok szerint nagy mértékben elkülönülő, többszintű (helyi, nemzeti, európai és globális) irányítás jellemez; rámutat arra, hogy ez az ágazat erősen szabályozott, különösen ami a szakmához való hozzáférést, az érintett tevékenységeket, valamint a fuvarozási szolgáltatások fejlesztését, használatát és forgalmazását illeti (kizárólagos jogok, az engedélyek számának maximalizálása), és nagy mértékű állami támogatásban részesül; hangsúlyozza, hogy a biztonság és a biztonságosság kiemelkedő fontosságú a fuvarozási ágazat számára, de sajnálja, hogy időnként ezeket egyebek mellett ürügyként használják fel mesterséges akadályok felállítására;

4.  felszólítja a tagállamokat, hogy szüntessék meg a túlszabályozást, amely gyakran a korporációs rendszerek védelmi beidegződéséhez kapcsolódik, és amely töredezetté, bonyolulttá és merevvé teszi a belső piacot, és emellett növeli az egyenlőtlenségeket; véleménye szerint célszerű lenne, ha a tagállamok nem alkalmaznának sokféle megközelítést az online platformok jogszerűsége tekintetében, és ezáltal elkerülnék a indokolatlanul korlátozó, egyoldalú intézkedéseket; felhívja a tagállamokat, hogy tartsák be és maradéktalanul hajtsák végre az elektronikus kereskedelemről szóló 2000/31/EK irányelvet és a szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelvet; hangsúlyozza, hogy a szolgáltatók szabad mozgása és a letelepedési szabadság – amelyet az EUMSZ 56., illetve 49. cikke rögzített – alapvető fontosságú a szolgáltatások európai dimenziója és következésképpen a belső piac megvalósításához;

5.  hangsúlyozza, hogy a fuvarozási ágazatban működő „szolgáltatók” fogalommeghatározásával kapcsolatos jelenlegi jogi bizonytalanság miatt nem biztosítható a tisztességes verseny, és sajnálatának ad hangot azon nehézségek miatt, amelyekkel a hazai és nemzetközi piachoz való hozzáférés tekintetében és az új szolgáltatások kialakítása vagy kínálata során sok kisvállalkozó szembesül; hangsúlyozza, hogy a fenti tényezők akadályozzák a kkv-k hozzáférését ehhez a szektorhoz;

6.  úgy véli, hogy az 1072/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet javítani kell a rendelet bevezetését követően több tagállam nemzeti fuvarozási piacán kialakult súlyos zavarok elhárításának érdekében;

7.  üdvözli azokat az új lehetőségeket, amelyeket a kis fuvarozási vállalkozások és az új közösségi gazdasági modellek kínálnak, ugyanakkor sajnálatosnak tartja az uniós szabályozás egyenetlen tagállami alkalmazásából adódó versenyellenes gyakorlatokat, különösen a munkabérek és a szociális biztonsági rendszerek tekintetében, ami súlyos torzulásokat – például szociális dömpinget – és biztonsági kihívásokat eredményezhet;

8.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a jogszabályok érvényre juttatására irányuló erőfeszítéseiket; úgy véli, hogy a szociális és munkakörülményeket érintő jogszabályok bármilyen módosításának tiszteletben kell tartania az alapvető uniós szabadságjogokat, nem korlátozhatja az objektív versenyelőnyön alapuló tisztességes versenyt, és nem eredményezhet további adminisztrációs terheket és újabb költségeket a fuvarozással foglalkozó kisvállalkozások számára;

9.  megállapítja, hogy a fuvarozással foglalkozó kisvállalkozásoknak a jogszabályoknak való megfelelés mellett versenyképességük megőrzése érdekében is beruházásokat kell végrehajtaniuk (pl. új technológiákra összpontosítva); sajnálatosnak tartja, hogy e vállalkozások egyrészt – a mennyiségi lazítási intézkedések ellenére, és ellentétben azzal, ami a nagyvállalatok esetében történik – továbbra is korlátozott mértékben jutnak hitelekhez és piaci alapú finanszírozáshoz, másrészt pedig a túlzottan összetett és hosszadalmas adminisztratív eljárások miatt a közpénzből nyújtott – különösen az európai szintű – pénzügyi támogatások ritkán jutnak el hozzájuk; hangsúlyozza a kisvállalkozó pályázók részére biztosított ismeretterjesztés és segítségnyújtás fontosságát az Európai Beruházási Alap keretein belül;

10.  rámutat arra, hogy a fokozódó urbanizáció közepette a fuvarozást egyre integráltabb, digitálisabb és multimodálisabb módon kell megszervezni, és hogy a városi csomópontok egyre központibb szerepet töltenek be a fenntartható mobilitás szervezésében; hangsúlyozza a multimodális utazástervező alkalmazások növekvő jelentőségét és annak fontosságát, hogy a kisvállalkozások bekerüljenek a közlekedési szolgáltatások elérhető alkalmazásainak listájára és portfólióiba; hangsúlyozza, hogy az univerzális internet-hozzáférés garantálása ösztönözné a közlekedési eszközök megosztását és a jobb utazástervezést;

11.  megállapítja, hogy a gazdasági nehézségek és az átfogó közlekedési hálózat fenntartásához szükséges erőforrások hiánya miatt sok régióban – különösen a legnehezebben megközelíthető és alacsony népességű régiókban – számtalan mellékvonal lezárásra kerül; úgy véli, hogy az együttműködésre épülő üzleti modellek megjelenése semmiképpen nem indokolhatja a közösségi közlekedési szolgáltatások elhanyagolását az említett régiókban;

12.  hangsúlyozza a városi mobilitás fontosságát könnyű járművek – pl. kerékpárok, illetve robogók – bérleti szolgáltatásai terén; megállapítja, hogy az ilyen szolgáltatók túlnyomó többségét kis- és középvállalkozások alkotják; felhívja a figyelmet arra, hogy az ilyen szolgáltatók erőforrásait gyakrabban vegyék számításba a városi mobilitás színvonalának növelése során, illetve az energiahatékony és erőforrás-hatékony városi közlekedés fejlesztése tekintetében;

13.  felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy vizsgálják meg a fuvarozással foglalkozó kisvállalkozások összefogásának lehetőségét, ami megkönnyítené az ilyen vállalkozások közötti partnerség kialakulását, és segítené a fogyasztókat abban, hogy megtalálják a fuvarozással foglalkozó kisvállalkozások által nyújtott, igényeiknek megfelelő szolgáltatásokat;

14.  kéri a Bizottságot, hogy az e területre vonatkozó iránymutatások meghatározása során vegye figyelembe az együttműködésen alapuló üzleti modellek vidéki és nem városias környezetben való érvényesülésének nehézségeit;

15.  megállapítja, hogy az együttműködésen alapuló üzleti modellek optimalizálhatják a gépjármű- és infrastruktúrahasználatot, segítve ezáltal a mobilitás iránti kereslet fenntarthatóbb módon történő kielégítését; megállapítja, hogy a felhasználók által generált adatok fokozódó kiaknázása révén többletérték jöhet létre a közlekedési láncban; hangsúlyozza azonban, hogy az adatok mindössze néhány közvetítő platform kezében történő koncentrációja káros hatást gyakorolhat a bevételek tisztességes megosztására és az infrastrukturális beruházásokban, illetve más vonatkozó költségekben való kiegyensúlyozott részvételre egyaránt, ami összességében közvetlenül érinti a kkv-kat;

16.  üdvözli, hogy a közvetítő platformok magukkal hozták az egymással, a meglévő piaci szereplőkkel és a korporatív struktúrákkal szembeni verseny, valamint a meglévő monopóliumok lebontása és újak létrejöttének megakadályozása gondolatát; hangsúlyozza, hogy ez ösztönzi a fogyasztói igényekre jobban összpontosító piac kialakulását, és a piac szerkezetének felülvizsgálatára indítja a tagállamokat; rámutat azonban arra, hogy megfelelő és világos jogi keret hiányában a „győztes mindent visz” hozzáállásukkal a közvetítő platformok piaci erőfölényre tesznek szert, és rombolni fogják a gazdasági szerkezet sokszínűségét;

17.  felhívja a figyelmet az összekapcsolt és önvezető járművek (gépkocsik, hajók, drónok, konvojok) fejlődése nyomán kialakuló lehetőségekre és kihívásokra (például kisvállalkozások is felemelkedhetnek ezeken az új területeken); ezért sürgeti a Bizottságot, hogy készítsen az összekapcsolt és automatizált járművekre vonatkozó ütemtervet, és elemezze, hogy e technológia széles körű használata milyen potenciális hatást gyakorolhat az európai közlekedési ágazatra és különösen a kkv-kra;

II. Ajánlások: a kihívások lehetőségekké alakítása

18.  erőfeszítésekre szólít fel az egységes európai közlekedési térség megvalósítása érdekében; úgy véli, hogy a kisvállalkozásokra vonatkozóan, különösen az adózás, a szociális ügyek és a környezetvédelem terén új követelményeket előíró minden szabályozásnak arányosnak, egyszerűnek és egyértelműnek kell lennie, a fejlődést nem szabad akadályoznia, és szükség esetén tükröznie kell az egyes tagállamok nemzeti és regionális jellemzőit; úgy véli, hogy a szabályozást a megfelelő (szabályozási és/vagy pénzügyi) ösztönzőknek kell kísérniük;

19.  úgy véli, hogy az összehangolt európai mobilitás integrált rendszerének ösztönzése a legjobb módja annak, hogy valamennyi közlekedési mód valamennyi vállalkozását megfelelően bevonják egy közös dinamizmusba, amelyen belül az innovációknak a közlekedési ágazatból kiinduló digitalizálása és előmozdítása által biztosítható a legjobban, hogy egységes rendszer álljon az ügyfelek rendelkezésére, a szakemberek pedig jobb pozíciót foglaljanak el az értékteremtés terén;

20.  megjegyzi, hogy a kis- és középvállalkozások által teljesített szolgáltatások nincsenek mindig elégséges mértékben a fogyatékkal élők és az idősek szükségleteire szabva; felhívja a figyelmet arra, hogy az ilyen szolgáltatók támogatását célzó eszközök és programok vegyék figyelembe azt, hogy a szállítási szolgáltatásokat a mozgáskorlátozottak szükségleteivel a lehető legnagyobb mértékben összhangba kell hozni;

21.  rámutat, hogy az infrastrukturális beruházások elmaradása miatt az infrastruktúrát használó minden gazdasági szereplőnek hozzá kellene járulnia a beruházásokhoz, figyelemmel a közlekedéssel kapcsolatos összes adóra és járulékra, valamint a káros környezeti és egészségügyi hatásokra; kitart amellett, hogy a közúti fuvarozásban internalizálni kell a negatív externáliákat, és a bevételekből el kell különíteni összegeket a – többek között határokon átnyúló – közlekedési infrastruktúrákra; elismeri mindazonáltal, hogy ez a – többek között a legkülső régióban működő – kisvállalkozások számára sajátos problémákat okoz, amelyeket prioritásként figyelembe kell venni;

22.  emlékeztet, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alapot (EFSI) azért hozták létre, hogy hozzájáruljon rendkívül innovatív, piaci alapú projektekhez, és ezért ezt nélkülözhetetlen eszköznek tekinti a fuvarozási ágazatban működő kkv-k számára új mobilitási megoldások kifejlesztéséhez; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel az EFSI végrehajtását és fokozzák a kkv-knak és az induló vállalkozásoknak az ilyen jellegű projektek előkészítése során nyújtott támogatásokat;

23.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy küzdjenek a nagy integrált csoportok versenyellenes gyakorlatai ellen, a piaci hozzáférés korlátozásának és a hátrányos megkülönböztetés megelőzése érdekében, a vállalkozások nagyságától és jellegétől függetlenül, különös tekintettel az új üzleti modellekre; kívánatosnak tartaná a fuvarozók és a megrendelők közötti párbeszéd és kapcsolatok javítását elsősorban az új és potenciális piacokon, valamint a színlelt önfoglalkoztatók problémájának megoldását;

24.  felhívja a figyelmet arra, hogy a kis- és középvállalkozásokat is vonják be az integrált európai jegyértékesítő rendszerre vonatkozó tervekbe; megjegyzi, hogy egy ilyen rendszer hatékonysága azon múlik, hogy olyan sok szállítási vállalkozást vonjon be működésébe, amennyit csak lehetséges; megjegyzi, hogy a nagy szolgáltatók és a kis- és középvállalkozások közti információ- és tapasztalatcsere rendkívül előnyös szinergiákat eredményezhet egy hatékony európai szállítási hálózat megtervezéséhez;

25.  a nagyobb átláthatóság érdekében felhív a szabályozott szakmákhoz és tevékenységekhez való hozzáférésre vonatkozó szabályok felülvizsgálatára és harmonizálására Európában annak érdekében, hogy a digitális platformokhoz kapcsolódó új szereplők és szolgáltatások, valamint a közösségi gazdaság vállalkozásbarát környezetben fejlődhessenek, ideértve a jogszabályi változások nagyobb átláthatóságát és a meglévő gazdasági szereplőkkel való együttélést egy egészséges versenykörnyezetben; megjegyzi, hogy a közösségi gazdasági szereplők pozitív szerepet játszanak abban a tekintetben, hogy új munkahelyeket hoznak létre azon fiatalok számára, akik most lépnek be a munkaerőpiacra, illetve az önfoglalkoztatók számára;

26.  felkéri a Bizottságot, hogy minden további késlekedés nélkül tegyen közzé ütemtervet a közpénzekből támogatott közlekedési adatok, valamint a közlekedési adatok és a programozási csatolófelületek harmonizált szabványainak felszabadításáról, a nagy mennyiségű adat feldolgozását igénylő innovációk és új közlekedési szolgáltatások nyújtásának felgyorsítása érdekében;

27.  úgy véli, hogy a közösségi modellek fejlődésére tekintettel a megoldás nem az ágazati szabályozás, sem pedig a kizárólag platformokra vonatkozó szabályozás, valamint hogy ezentúl a mobilitás rendszerét a maga teljességében kell vizsgálni; felhívja a figyelmet egy olyan korszerűsített, multimodális szabályozási keret szükségességére, amely elősegíti az innovációt, a versenyképességet és a fogyasztók és adataik védelmét, a munkavállalók jogainak garantálását, továbbá biztosítja az egyes piaci szereplők közötti esélyegyenlőséget; ennek kapcsán felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire fontos az átjárhatóság a közlekedési ágazatban, mivel egységes megoldásokat tesz lehetővé a kisvállalkozások számára;

28.  felhívja a tagállamokat, hogy mérlegeljék, szükség van-e nemzeti munkajogi törvényeik átdolgozására a digitális kornak megfelelően, figyelembe véve a közösségi gazdaság modelljeinek sajátosságait és az egyes tagállamok munkajogi törvényeit;

29.  úgy véli, hogy a fenti cél teljesüléséhez a modellek konvergenciájára van szükség, amely a közvetítők és a szolgáltatók egyértelmű, következetes és átfedésektől mentes meghatározásán alapul; felszólít a felhasználóik számára üzleti nyereséget nem termelő közvetítő platformok, illetve a szolgáltatót és az ügyfelet összekapcsoló (nyereségérdekelt) közvetítő platformok megkülönböztetésére a munkaadó-munkavállaló alá-fölé rendeltségi viszonyának meghatározásával vagy anélkül; javasolja, hogy annak elősegítése érdekében, hogy az összes fél eleget tehessen szociális, adózási és biztonsági kötelezettségeinek, valamint hogy a platformokat használó szolgáltatók – a fogyasztók védelme céljából – rendelkezzenek a megfelelő szakmai képesítéssel és alkalmassággal, a nemzeti hatóságoknak legyen lehetőségük bekérni az általuk szükségesnek ítélt információkat a közvetítő platformoktól; hangsúlyozza, hogy a meglévő visszajelzési és rangsorolási rendszerek is segítenek a közvetítőknek abban, hogy bizalmi viszonyt építsenek ki a fogyasztókkal, és hogy az adatokat a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelően kell kezelni;

30.  úgy véli, hogy a közösségi gazdaság magas átláthatósági potenciálja lehetővé teszi a fuvarozási szolgáltatási műveletek jó nyomonkövethetőségét, összhangban a meglévő jogszabályok érvényesítésének céljával; kéri a Bizottságot, hogy tegyen közzé iránymutatásokat azzal kapcsolatban, hogy az uniós jog miként alkalmazandó a különféle típusú közösségi üzleti modellekre adott esetben a foglalkoztatás és a társadalombiztosítás területén fennálló szabályozási hiányosságok a nemzeti hatásköröket tiszteletben tartó orvoslása érdekében;

31.  hangsúlyozza, hogy a szállítási vállalkozások között vannak olyan szolgáltatók is, amelyek nem közvetlenül szállítási szolgáltatásokat teljesítenek, ilyenek például a képzési szolgáltatók, jármű-bérbeadással foglalkozó cégek, workshopok és szolgáltató központok; megállapítja, hogy az ilyen szolgáltatók túlnyomó többségét kis- és középvállalkozások alkotják; felhívja a figyelmet arra, hogy szükséges az ilyen szolgáltatók igényeinek figyelembevétele a kis- és középvállalkozások fejlesztését támogató jogi intézkedések és befektetési programok megtervezése során;

32.  ösztönzi a Bizottságot, hogy támogassa a fuvarozási ágazatban tevékenykedő kkv-kat abban, hogy kialakulhassanak ágazati csoportok ezen a területen, amelyekhez mind a fogyasztók, mind pedig más érintettek is csatlakozhatnak;

33.  megjegyzi, hogy a közösségi gazdaság legtöbb szolgáltatója az Unión kívülről származik; úgy véli, hogy az Uniónak több innovatív induló vállalkozásra van szüksége a fuvarozási ágazatban, és ösztönzi az ilyen vállalkozások fokozott támogatását, és különösen azt, hogy fiatal vállalkozókat képezzenek e területen;

34.  sajnálatosnak tartja, hogy a tagállamok eddig meglehetősen széttagolt választ adtak a közösségi gazdaság fejlődésére, amely bizonyos esetekben tökéletesen inkonzisztens az ágazat fejlődésében rejlő potenciállal és annak előnyeivel, illetve ellentétes a fogyasztók elvárásaival, és azon a véleményen van, hogy kívánatos ennek európai szintű, koordinált, globális megközelítése, amely kitér a fenntartható közösségi gazdasági üzleti modellekre is; tudomásul veszi, hogy a Bizottság praktikusan áll hozzá az „új gazdasághoz”, amit a közelmúltban kiadott közleménye (COM(2016)0356) is bizonyít, amelyben a közösségi gazdaságnak a jövőbeni növekedésben betöltött jelentőségét hangsúlyozza;

35.  megjegyzi, hogy az új technológiák hatalmas potenciált jelentenek ahhoz, hogy az áruszállítási ágazatban új szolgáltatásnyújtási formák jelenjenek meg; elsősorban a drónok által nyújtott hatalmas lehetőségeket hangsúlyozza, ezek már most rendkívül hatékony eszközként működnek olyan helyzetekben, amikor nehéz körülmények közt kell dolgozni; hangsúlyozza továbbá, hogy az Európai Uniónak támogatnia kellene a legénység nélkül működő légi jármű tervezésében, előállításában és alkalmazásában érintett kis- és középvállalkozások jelentette potenciált;

36.  úgy véli, hogy a közösségi modellek lényeges erőforrást jelentenek az Unió peremén elhelyezkedő, hegyvidéki és vidéki területek összeköttetéseinek fenntartható fejlesztése szempontjából, továbbá azok közvetett előnyeit élvezi az idegenforgalmi ágazat is;

37.  az a véleménye, hogy a jogszabályi követelményeknek arányosaknak kell lenniük a vállalkozás jellegével és a vállalat nagyságával; felveti azonban, hogy megalapozott-e továbbra is mentesíteni a könnyűgépjárműveket több uniós jogszabály alól, tekintve, hogy azok használata egyre elterjedtebb a nemzetközi fuvarozásban, és kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be jelentést ennek gazdasági, környezeti és biztonsági kihatásairól;

38.  felszólít a fuvarozással foglalkozó kisvállalkozások, a tudományos kutatóintézetek, valamint a helyi és regionális hatóságok közötti egyeztetési struktúrák kialakítására a fenntartható városi és városközi mobilitás jobb megszervezése és annak érdekében, hogy választ tudjunk adni a többek között a kkv-k által nyújtott új szolgáltatások és termékek (pl. a háztól házig történő szállítás első és utolsó szakasza) megjelenésére, miközben a már működő tömegközlekedési hálózatokat jobb összehangoljuk az utasok szükségleteivel és elvárásaival; kéri, hogy az útinformációs és útvonal-tervezési szolgáltatásokba vegyék fel a kisvállalkozások által kínált mobilitási szolgáltatásokra vonatkozó információkat;

39.  felszólít innovációs munkacsoportok kialakítására a „shareable cities” fogalmának teljes körű megvalósítása, valamint annak érdekében, hogy azok segítsenek a helyi, regionális és nemzeti szintű intézményeknek hatékony választ adni az új szolgáltatások és termékek megjelenésére;

40.  hangsúlyozza a – például a nagy adathalmazokra, az integrált szolgáltatásokra stb. vonatkozó – célzott képzés jelentőségét abban, hogy a közlekedési vállalkozások hozzáadott értéket tudjanak teremteni a digitális világban; kéri ezért a szakemberek képzésének az új üzleti modellek által megkövetelt készségeknek és felkészültségnek megfelelő újragondolását, különösen a sofőröket illetően;

41.  rámutat, hogy a fuvarozási ágazatban tevékenykedő kkv-k gyakran tartózkodnak a terjeszkedéstől a határokon átnyúló üzleti tevékenységekkel kapcsolatos fokozott kockázatok miatt, amelyek az egyes (tag)államok jogi rendszerei közötti eltérésekből erednek; felkéri a Bizottságot, hogy a tagállamok nemzeti, regionális és helyi hatóságaival együttműködve fejlesszen ki együttműködési és kommunikációs platformokat, a kkv-knak a különféle finanszírozási rendszerekkel, támogatásokkal és a nemzetközivé válással kapcsolatban nyújtott tanácsadás és képzés céljából; felkéri a Bizottságot, hogy a különböző uniós finanszírozási források közötti szinergiákkal összefüggésben még jobban használja ki a kkv-k jelenlegi támogatási programjait, és tegye azokat láthatóbbá a fuvarozási ágazat szereplőinek körében;

42.  ösztönzi a helyi hatóságokat, hogy vállaljanak kötelezettséget a városi közlekedés szénmentesítésére vonatkozó, a közlekedéspolitikáról szóló fehér könyvben megfogalmazott alapelvek teljesítésére, valamint buzdítja a piaci szereplőket, hogy a nulla kibocsátású szolgáltatások, valamint az igazgatási, üzemeltetési és forgalmazási tevékenységek fokozatos digitalizálása által kínált versenyelőnyök révén érjenek el előrelépést az új verseny- és működési környezetben;

43.  felszólítja az Európai Bizottságot, a tagállamokat és a helyi önkormányzatokat, hogy mozdítsák elő a megosztáson alapuló gazdasághoz kapcsolódó újításokat, amelyeket az olyan közösségi gazdasági formák megjelenése is elősegít, mint a közös autóhasználat, a közös kerékpárhasználat, a megosztott teherszállítás, a taximegosztás, az autómegosztás, a háztól házig szállítás és ezeknek a tömegközlekedéssel való kapcsolódásai;

44.  felkéri a Bizottságot, hogy a főigazgatóságai közötti fokozott együttműködés keretében kísérje szorosan figyelemmel a digitális gazdaság fejlődését és a digitális menetrend jogalkotási kezdeményezéseinek a fuvarozási ágazatra gyakorolt hatásait;

45.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel együttműködésben rendszeresen értékeljék a digitalizációnak a fuvarozási ágazatbeli munkahelyek számára és típusaira gyakorolt hatásait, valamint biztosítsák, hogy a foglalkoztatási és szociális politikák lépést tartsanak a fuvarozási munkaerőpiacot érintő digitalizációval;

46.  ajánlja, hogy a közösségi gazdasági vállalkozások, valamint a fuvarozási ágazatban dolgozók keressenek olyan modelleket, amelyek keretében közös érdekek mentén együttműködhetnek, ahogyan például a biztosítás területén;

47.  üdvözli a szociális partnerek által tárgyalások útján elért rugalmas munkaidőmodelleket, amelyek lehetővé teszik a munkavállalók számára a munka és a magánélet jobb összehangolását; hangsúlyozza ugyanakkor a munkaórákra és a vezetési és pihenési időkre vonatkozó kötelező szabályoknak való megfelelés nyomon követésének fontosságát, ami a fuvarozási ágazat digitalizálását követően várhatóan sokkal könnyebb lesz;

o
o   o

48.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0310.
(2) HL C 24., 2016.1.22., 2. o.
(3) HL C 353., 2016.9.27., 27. o.
(4) HL L 348., 2013.12.20., 129. o.


A belarusz helyzet
PDF 271kWORD 49k
Az Európai Parlament 2016. november 24-i állásfoglalása a belarusz helyzetről (2016/2934(RSP))
P8_TA(2016)0456RC-B8-1232/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Belaruszról szóló korábbi állásfoglalásaira és ajánlásaira,

–  tekintettel a 2016. szeptember 11-én tartott parlamenti választásokra, valamint a 2015. október 11-én tartott elnökválasztásra,

–  tekintettel a Belarusszal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség elnökének a Belaruszban a közelmúltban tartott parlamenti választásokról szóló, 2016. szeptember 13-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat szóvivőjének a Belaruszban tartott parlamenti választásokról szóló 2016. szeptember 12-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának (EBESZ/ODIHR), az EBESZ Parlamenti Közgyűlésének és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) a belarusz parlamenti választásokról szóló, 2016. szeptember 12-i előzetes nyilatkozatára,

–  tekintettel a Belaruszról szóló tanácsi következtetésekre, különösen a 170 belarusz személlyel és három vállalattal szembeni korlátozó intézkedéseket megszüntető, 2016. február 16-i következtetésekre,

–  tekintettel az EBESZ-nek a 2015. október 11-i belarusz elnökválasztásról szóló, 2016. január 28-i végleges jelentésére,

–  tekintettel a belarusz hatóságok számos arra vonatkozó nyilatkozatára, hogy az EBESZ/ODIHR 2015. évi belarusz elnökválasztást követő bizonyos ajánlásait a 2016. évi parlamenti választások előtt végrehajtják,

–  tekintettel arra, hogy a belarusz hatóságok 2015. augusztus 22-én hat politikai foglyot szabadon bocsátottak, valamint tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és Johannes Hahn, a szomszédságpolitikáért és a csatlakozási tárgyalásokért felelős biztos ezt követően 2015. augusztus 22-én kiadott, az említett foglyok szabadon bocsátásáról szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az EBESZ/ODIHR az Európa Tanács Velencei Bizottságával együtt a 2015. évi belarusz elnökválasztásokról szóló végleges jelentésében ajánlásokat dolgozott ki, amelyeket Belarusznak a 2016. évi parlamenti választások előtt kellett végrehajtania;

B.  mivel annak érdekében, hogy jobb kapcsolatokat építsenek ki a Nyugattal, a belarusz hatóságok kelletlen lépéseket tettek afelé, hogy a demokratikus ellenzék pártjai könnyebben bejegyeztessék magukat, mint a korábbi választásokon, és a külföldi megfigyelők számára megkönnyítették a szavazatszámláláshoz való hozzáférést;

C.  mivel 2016. június 6-án a belarusz elnök képviselőházi választásokat hirdetett meg; mivel e választások 2016. szeptember 11-én zajlottak; mivel a választásokra több mint 827 nemzetközi és 32 100 polgári választási megfigyelőt akkreditáltak; mivel, ahogyan azt az EBESZ/ODIHR következtetéseiben kimondta, a legtöbb polgári választási megfigyelő olyan, államilag támogatott egyesületek képviseletében volt jelen, amelyek kormánypárti jelöltek melletti kampánytevékenységben is aktívan részt vettek; mivel a belarusz külügyminisztérium felkérését követően az EBESZ/ODIHR választási megfigyelő missziót küldött a választások megfigyelésére;

D.  mivel az EBESZ/ODIHR által készített értékelés szerint a 2016-os parlamenti választások szervezése hatékony volt, azonban még mindig számos, régóta fennálló és módszeresen előforduló hiányosság tapasztalható, többek között a politikai jogok és az alapvető szabadságok jogi keret általi korlátozása; mivel a szavazatszámláláskor és a szavazatok összesítésekor jelentős számú eljárási szabálytalanság és az átláthatóság hiánya volt tapasztalható;

E.  mivel hosszú idő óta először a demokratikus ellenzék is képviseltetve lesz a belarusz parlamentben; mivel a Belaruszban tapasztalható emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges ENSZ-előadó szerint az emberi jogok alapjául szolgáló jogi és közigazgatási rendszerek továbbra is változatlanok; mivel a parlament két független képviselője várhatóan valódi ellenzéki szerepet fog vállalni;

F.  mivel Belaruszban 1994 óta nem rendeztek az EBESZ/ODIHR nemzetközileg elismert normáival összhangban levő választási jogszabályok alapján szabad és tisztességes választásokat;

G.  mivel 2016 februárjában az EU jó szándéka jeleként megszüntette a belarusz hivatalnokok és jogi személyek ellen érvényben levő korlátozó intézkedéseket, hogy ösztönözze az országot az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság terén való megítélésének javítására; mivel a Tanács Belaruszról szóló 2016. február 15-i következtetéseiben hangsúlyozta, hogy számos gazdasági, illetve kereskedelmi és segélyezéssel kapcsolatos területen meg kell erősíteni az EU és Belarusz közötti kapcsolatokat, ami lehetővé tette Belarusz számára, hogy EBB és EBRD forrásokra pályázzon; mivel a 2016-os választások előtt számos régóta fennálló kérdés kezelésére irányuló erőfeszítés volt észlelhető, miközben továbbra is sok megválaszolatlan kérdés maradt a jogi és a választási eljárási kerettel kapcsolatban;

H.  mivel Belarusz két választási megfigyelő csoportja, az „Emberi jogi jogvédők a szabad választásokért” és „A választáshoz való jog – 2016” elítélte a legutóbbi választásokat, amiért azok számos alapvető nemzetközi követelménynek nem tettek eleget és nem tükrözték híven a belarusz polgárok szándékát;

I.  mivel a belarusz megfigyelő csoportok konkrét bizonyítékokat gyűjtöttek olyan, az egész országra kiterjedő komoly erőfeszítésekről, amelyek arra irányultak, hogy növeljék a választási részvétel arányát az ötnapos korai szavazás során (2016. szeptember 6–10.) és a választás napján (2016. szeptember 11.), és mivel az egyetlen független közvélemény-kutatási intézet (a NISEPI) a kormány nyomására felfüggesztette tevékenységét, így igen nehéz megítélni, hogy melyek a belarusz emberek valódi politikai preferenciái;

J.  mivel a belarusz ellenzéki erők egy része 2015. november 18-án első alkalommal közös együttműködési megállapodást nyújtott be a 2016-os parlamenti választásokon való együttes indulásukról;

K.  mivel a Parlament Belarusszal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttsége 2015. június 18–19. között – 2002 óta először – látogatást tett Minszkben; mivel az Európai Parlament jelenleg nem áll hivatalos kapcsolatban a belarusz parlamenttel;

L.  mivel Belarusz konstruktív szerepet töltött be az ukrajnai tűzszünetről szóló megállapodás előmozdításában;

M.  mivel az ukrajnai orosz agresszió és a Krím félsziget jogszerűtlen annektálása fokozta a belarusz társadalom attól való félelmét, hogy a hatalomváltás a belpolitikai helyzet destabilizálódásához vezethet; mivel azonban a belarusz nép nem adta fel az alapvető reformokkal és országa békés átalakulásával kapcsolatos reményeit;

N.  mivel a belarusz gazdaság több mint 20 éve stagnál, a legfőbb ágazatok továbbra is állami tulajdonban és az állam irányítása és ellenőrzése alatt vannak; mivel folyamatosan növekszik Belarusz Oroszország gazdasági támogatásától való gazdasági függősége, és mivel Belarusz gazdasági teljesítménye az Eurázsiai Gazdasági Unió országai között a legalacsonyabbak között van – GDP-je 2015–2016-ban például több mint 30 milliárd USA-dollárral esett;

O.  mivel Belarusz az egyetlen olyan ország Európában, amely még mindig alkalmazza a halálbüntetést; mivel 2016. október 4-én a belarusz legfelsőbb bíróság helybenhagyta a Szjarhej Vosztrikau elleni halálos ítéletet, ami a belarusz legfelsőbb bíróság által megerősített negyedik halálos ítélet volt 2016-ban;

P.  mivel emberi jogi szervezetek felhívták a figyelmet arra, hogy új módszereket alkalmaznak az ellenzék zaklatására; mivel a belarusz hatóságok nem hagytak fel a politikai ellenfeleik ellen irányuló megtorló gyakorlatokkal: a békés tüntetőket továbbra is közigazgatási felelősség terheli, más polgári és politikai jogokat korlátoznak, és az országban új politikai foglyok vannak; mivel a belarusz hatóságok – különösen jogalkotási szinten – semmilyen intézkedést sem tettek az emberi jogok területének rendszeres és minőségi megváltoztatása érdekében;

Q.  mivel a véleménynyilvánítás és a tömegtájékoztatás szabadságának jelentős javulása, az egyszerű polgárok és ellenzéki aktivisták politikai jogainak azonos szintű tiszteletben tartása, valamint a jogállamiság és az alapvető jogok tiszteletben tartása előfeltétele az EU és Belarusz közötti kapcsolatok javulásának; mivel az Európai Unió továbbra is szilárdan elkötelezett az emberi jogok – többek között a véleménynyilvánítás és a tömegtájékoztatás szabadságának – Belaruszban történő védelme mellett;

R.  mivel 2016. október 25-én Belarusz elfogadta az emberi jogokkal kapcsolatos első nemzeti cselekvési tervét, amelyet a Miniszterek Tanácsa állásfoglalással hagyott jóvá; mivel a belarusz hatóságok szerint ez a terv meghatározza az ország emberi jogi kötelezettségvállalásainak végrehajtására irányuló fellépés fő vonalait;

S.  mivel Belarusz azzal a céllal vesz részt a keleti partnerségben és annak parlamenti fórumán, az Euronestben, hogy élénküljön az együttműködés az ország és az EU között, mivel a belarusz parlament nem rendelkezik hivatalos státusszal az Euronest Parlamenti Közgyűlésben;

T.  mivel Belarusz jelenleg építi legelső atomerőművét az EU határán lévő Osztrovecben; mivel minden, atomerőművet építő országnak szigorúan be kell tartania a nemzetközi nukleáris és környezeti biztonsági követelményeket és normákat; mivel a belarusz kormánynak, amely kizárólagos felelősséggel bír a területén található nukleáris létesítmények biztonsága és védelme tekintetében, teljesítenie kell a saját és a szomszédos országok állampolgárai irányába vállalt kötelezettségeit; mivel a nukleáris létesítmények építését, működtetését és leszerelését a nyitottság és átláthatóság elvei kell hogy vezéreljék;

U.  mivel Belarusz a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (CSTO) részes fele és részt vesz az Oroszországgal közös „Zapad” elnevezésű, hadgyakorlatban, amely nyugati szomszédai elleni támadásokat is tartalmazó forgatókönyvek szerint zajlik, amelyek magukban foglalják a nukleáris fegyverek Lengyelország elleni bevetésének szimulációját is; mivel Belarusz a jövő évben részt vesz a „Zapad-2017” elnevezésű hadgyakorlatban, amely valószínűleg további agresszív forgatókönyvek szerint zajlik majd;

1.  továbbra is mély aggodalommal tölti el, hogy független nemzetközi megfigyelők hiányosságokat állapítottak meg a 2015. évi elnökválasztás és a 2016. évi parlamenti választások során; elismeri az előrelépésre irányuló kísérleteket, melyek még mindig nem elegendők; megjegyzi, hogy az újonnan megválasztott parlamentben az ellenzéki pártnak és a nem kormányzati szektornak is lesz egy-egy képviselője; úgy véli ugyanakkor, hogy ezek inkább politikai jellegű kinevezések és nem a választási eredményeket tükrözik; megjegyzi, hogy az e két parlamenti képviselő által benyújtott jövőbeni jogalkotási javaslatok vizsgálata rámutat majd a hatóságok kinevezések mögött rejlő politikai szándékára;

2.  felszólítja a belarusz hatóságokat a tágabb demokratizálódási folyamat részét képező, átfogó választási reform nemzetközi partnerekkel közösen történő kidolgozásának azonnali folytatására; kiemeli annak szükségességét, hogy az EBESZ/ODIHR ajánlásait kellő időben, még a 2018 márciusi helyhatósági választások előtt bevezessék, és hogy a választásokat a helyi és nemzetközi megfigyelők nyomon kövessék; hangsúlyozza, hogy ez utóbbi kulcsfontosságú az EU és Belarusz közötti kapcsolatok kívánt mértékű előrehaladásához;

3.  ismét felszólítja a belarusz hatóságokat, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával és a Belarusz által megerősített nemzetközi és regionális emberi jogi eszközökkel összhangban minden körülmények között biztosítsák a demokratikus elvek érvényesülését, valamint az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat;

4.  felhívja a belarusz kormányt, hogy rehabilitálja a szabadon bocsátott politikai foglyokat, és maradéktalanul állítsa vissza polgári és politikai jogaikat;

5.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Belaruszban 2000 óta nem jegyeztek be új politikai pártot; felszólít az ezzel kapcsolatos valamennyi korlátozás megszüntetésére; hangsúlyozza, hogy az összes politikai párt számára lehetővé kell tenni a korlátozások nélküli politikai tevékenységet, különösen a választási kampány időszakában;

6.  elvárja, hogy a hatóságok hagyjanak fel a független média politikai indíttatású zaklatásával; sürgeti a közigazgatási büntetőeljárás gyakorlatának leállítását és a közigazgatási törvénykönyv 22. cikke (9) bekezdése, 2. pontja akkreditációval nem rendelkező, külföldi médiának dolgozó szabadúszó újságírókkal szembeni, a véleménynyilvánítás szabadságát, valamint az információk terjesztését korlátozó alkalmazásának beszüntetését;

7.  felhívja a belarusz kormányt, hogy haladéktalanul vonja vissza a büntető törvénykönyv 193. cikkének (1) bekezdését, amely bünteti a nem bejegyzett nyilvános egyesületek és szervezetek szervezését és a tevékenységeikben való részvételt, valamint hogy tegye lehetővé a nyilvános egyesületek és szervezetek teljes körű, szabad és akadálytalan jogszerű működését; felhívja a Bizottság figyelmét különösen arra, hogy jelenleg a 193. cikk (1) bekezdése és egyéb korlátozó intézkedések alkalmazása miatt több mint 150 belarusz nem kormányzati szervezet van bejegyezve Litvániában, Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban és máshol;

8.  sürgeti a belarusz hatóságokat, hogy vizsgálja felül azt a politikát, mely szerint a belarusz nem kormányzati szektornak nyújtott nemzetközi pénzügyi támogatást továbbra is súlyos adók terhelik;

9.  határozottan elítéli a belarusz kormány azon politikáját, hogy a különleges erőket bevetve a civil társadalmi szervezetek – köztük a nemzeti kisebbségeket képviselő szervezetek, mint például a „Belarusz Lengyelek Uniója” független, nem kormányzati szervezet – belügyeibe avatkozik;

10.  sürgeti Belaruszt mint az egyetlen olyan európai országot, amely még mindig alkalmazza a halálbüntetést, és a közelmúltban ismét folytatta a halálos ítéletek végrehajtását, hogy a halálbüntetés végleges eltörlése felé tett első lépésként csatlakozzon a halálbüntetések végrehajtására vonatkozó globális moratóriumhoz; emlékeztet arra, hogy a halálbüntetés embertelen és megalázó bánásmódnak számít, amelynek nincs bizonyított visszatartó hatása, és amely visszafordíthatatlanná teszi a bírói tévedések következményeit; felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a Bizottságot, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a fent említett aggályokra az EU és Belarusz között folyamatban lévő emberi jogi párbeszéd során; ezzel összefüggésben üdvözli, hogy a belarusz Miniszterek Tanácsa elfogadta azt a cselekvési tervet, amelyet az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékeléssel foglalkozó munkacsoportja által tett javaslatok végrehajtására dolgoztak ki, és annak teljes körű megvalósítását várja;

11.  kéri az Európai Uniót, hogy folytassa erőfeszítéseit a Belarusszal fennálló kapcsolatok további normalizálásáért; ismételten hangot ad azon véleményének, mely szerint a fennálló nézeteltéréseket a legjobban a kommunikációs csatornák javításával lehetne orvosolni, és úgy véli, azzal, ha az Európai Unió, és különösen az Európai Parlament további párbeszédet folytatna Belarusszal, és főként annak polgáraival és civil társadalmával, csakúgy, mint a belarusz parlamenttel és a különböző politikai pártokkal, kézzel fogható eredményeket lehetne elérni, és mindez hozzájárulna az ország függetlenségéhez, szuverenitásához és jólétéhez;

12.  felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy folytassák és erősítsék meg a Belaruszban és külföldön működő civil társadalmi szervezetek támogatását; e tekintetben hangsúlyozza, hogy támogatni kell minden független információforrást a belarusz társadalom számára, ideértve a belarusz nyelvű és a külföldről történő műsorszórást;

13.  tudomásul veszi a vízumkönnyítésről szóló tárgyalások 2014 januári megkezdését, amelyek célja az emberek közötti kapcsolatok javítása és a civil társadalom ösztönzése; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és az EKSZ-nek meg kell tenni a szükséges lépéseket e folyamat felgyorsítására;

14.  támogatja az Uniónak a belarusz kormánnyal szemben kritikát is megfogalmazó közeledésre vonatkozó politikáját, és kész hozzájárulni ahhoz a Parlament Belarusszal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttségén keresztül is; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse figyelemmel a jogalkotási kezdeményezéseket és ellenőrizze azok végrehajtását; emlékeztet arra, hogy az EU-nak gondoskodnia kell arról, hogy forrásait ne a civil társadalmi szervezetek, az emberi jogi jogvédők, a szabadúszó újságírók és az ellenzéki vezetők elnyomására használják fel;

15.  aggódik az Osztrovecben, Litvánia fővárosától, Vilniustól kevesebb mint 50 km-re és a lengyel határhoz közel tervezett belarusz atomerőmű építése által felvetett biztonsági problémák miatt; hangsúlyozza, hogy szükség van a projekt végrehajtásának átfogó nemzetközi felügyeletére annak biztosítása érdekében, hogy az megfeleljen a nemzetközi nukleáris és környezetvédelmi biztonsági követelményeknek és normáknak, többek között az ENSZ Espooi és Aarhusi Egyezményének; felhívja a Bizottságot, hogy a Belarusszal és Oroszországgal folytatott párbeszéd során vesse fel az épülő atomerőművel kapcsolatos biztonsági és az átláthatóságot érintő kérdéseket, tekintettel arra, hogy azt Oroszország finanszírozza és a Rosatom technológiájára épül, és készítsen rendszeres jelentéseket a Parlamentnek és – különösen a Belarusszal szomszédos – tagállamoknak; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vegyék igénybe a rendelkezésükre álló eszközöket, többek közt az uniós makroszintű pénzügyi támogatást minden esetben kössék feltételekhez annak biztosítása érdekében, hogy Belarusz teljesítse a nemzetközi biztonsági előírásokat az osztroveci atomerőmű vonatkozásában, különösen ami a Bizottsággal 2011. június 23-án egyeztetett stresszteszt elvégzését illeti;

16.  kiemelt fontosságúnak tartja és érdeklődéssel várja Belarusznak az Euronest Parlamenti Közgyűléshez az alapító okirattal összhangban történő csatlakozását, amint annak politikai feltételei teljesülnek, mivel ez a csatlakozás természetes folytatása lenne Belarusznak a keleti partnerség többoldalú együttműködési keretében való részesedésének;

17.  ismételten hangsúlyozza, hogy kiáll a belarusz nép érdekei mellett, támogatva annak demokráciapárti törekvéseit és kezdeményezéseit, hozzájárulva az ország stabil, demokratikus és virágzó jövőjének létrehozásához;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak, az EBESZ/ODIHR-nek, az Európa Tanácsnak, valamint a belarusz hatóságoknak.

Jogi nyilatkozat