Index 
Elfogadott szövegek
2016. december 14., Szerda - StrasbourgVégleges kiadás
Fizetésképtelenségi eljárások és fizetésképtelenségi szakértők ***I
 EK–Üzbegisztán partnerségi és együttműködési megállapodás és kétoldalú textilkereskedelem ***
 Az EK–Üzbegisztán partnerségi és együttműködési megállapodás rendelkezéseinek a kétoldalú textilkereskedelemre történő kiterjesztése
 Az EU–Kolumbia/Peru kereskedelmi megállapodás (Ecuador csatlakozása) ***
 EU–Norvégia megállapodás a Skagerrak halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről ***
 EU–Norvégia megállapodás a Skagerrak halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről
 A Grúzia és az Europol közötti operatív és stratégiai együttműködésről szóló megállapodás *
 Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: EGF/2016/004 ES/Comunidad Valenciana automotive
 A vasúti vállalkozások elszámolásainak normalizálása ***II
 Belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások ***II
 Az egységes európai vasúti térség ***II
 A kikötői szolgáltatások piacra jutása és a kikötők pénzügyi átláthatósága ***I
 A Számvevőszék egy tagjának kinevezése – Juhan Parts
 A Szén- és Acélipari Kutatási Alap Kutatási Programja *
 Éves jelentés az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos 2015. évi politikájáról
 A közös kül- és biztonságpolitika végrehajtása (az EUSZ 36. cikke)
 A KAP eszközei a mezőgazdasági piacokon tapasztalt áringadozás csökkentésére

Fizetésképtelenségi eljárások és fizetésképtelenségi szakértők ***I
PDF 245kWORD 42k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalása a fizetésképtelenségi eljárásról szóló (EU) 2015/848 rendelet A. és B. mellékletében található, a fizetésképtelenségi eljárásokat és fizetésképtelenségi szakértőket tartalmazó listák felváltásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0317 – C8-0196/2016 – 2016/0159(COD))
P8_TA(2016)0488A8-0324/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0317),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 81. cikkére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8‑0196/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2016. november 17-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0324/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. december 14-én került elfogadásra a fizetésképtelenségi eljárásról szóló (EU) 2015/848 rendelet A. és B. mellékletének felváltásáról szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/353 rendelettel.)


EK–Üzbegisztán partnerségi és együttműködési megállapodás és kétoldalú textilkereskedelem ***
PDF 248kWORD 42k
Az Európai Parlament 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, valamint másrészről az Üzbég Köztársaság közötti partnerség létrehozásáról szóló partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt, a kétoldalú textilkereskedelmi megállapodás lejártára tekintettel a megállapodás rendelkezéseinek a kétoldalú textilkereskedelemre történő kiterjesztéséről szóló jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (16384/1/2010 – C7‑0097/2011 – 2010/0323(NLE))
P8_TA(2016)0489A8-0332/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (16384/1/2010),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, valamint másrészről az Üzbég Köztársaság közötti partnerség létrehozásáról szóló partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt, a kétoldalú textilkereskedelmi megállapodás lejártára tekintettel a megállapodás rendelkezéseinek a kétoldalú textilkereskedelemre történő kiterjesztéséről szóló jegyzőkönyv tervezetére (16388/2010),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkével és 218. cikke (6) bekezdésének második albekezdése a) pontja v. alpontjával összhangban a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0097/2011),

–  tekintettel a tanácsi határozattervezetről szóló, 2011. december 15-i átmeneti állásfoglalására(1),

–  tekintettel a tanácsi határozattervezetről szóló, 2016. december 14-i nem jogalkotási állásfoglalására(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására és a Külügyi Bizottság véleményére (A8-0332/2016),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és az Üzbég Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 168. E, 2013.6.14., 195. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0490.


Az EK–Üzbegisztán partnerségi és együttműködési megállapodás rendelkezéseinek a kétoldalú textilkereskedelemre történő kiterjesztése
PDF 335kWORD 50k
Az Európai Parlament 2016. december 14-i nem jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről az Üzbég Köztársaság közötti partnerség létrehozásáról szóló partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt, a kétoldalú textilkereskedelmi megállapodás lejártára tekintettel a megállapodás rendelkezéseinek a kétoldalú textilkereskedelemre történő kiterjesztéséről szóló jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (16384/1/2010 – C7-0097/2011 – 2010/0323(NLE)2016/2226(INI))
P8_TA(2016)0490A8-0330/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (16384/1/2010),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről az Üzbég Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv tervezetére (16388/2010),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0097/2011),

–  tekintettel a tanácsi határozattervezetről szóló, 2011. december 15-i átmeneti állásfoglalására(1),

–  tekintettel a tanácsi határozattervezetről szóló, 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalására(2),

–  tekintettel a kényszermunka felszámolásáról szóló egyezmény (105. Egyezmény) és a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló egyezmény (182. Egyezmény) tekintetében a szakértői bizottságnak az Üzbegisztánnal kapcsolatos egyezmények és ajánlások alkalmazásáról szóló legújabb észrevételeire, amelyeket 2015-ben fogadtak el és 2016-ban tettek közzé(3);

–   tekintettel a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvre,

–   tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének második albekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A8-0330/2016),

A.  mivel 2011 decemberében az Európai Parlament úgy határozott, hogy elhalasztja az EU és Üzbegisztán közötti, textilekre vonatkozó jegyzőkönyvvel való egyetértésre irányuló határozatát, és időközi jelentést fogad el a gyermekmunka és a kényszermunka üzbegisztáni gyapotültetvényeken történő alkalmazására vonatkozó állítások kivizsgálására;

B.  mivel ebben az időközi jelentésben a Parlament megállapította, hogy csak akkor adja hozzájárulását, ha az üzbég hatóságok engedélyezik az ILO megfigyelőinek, hogy alapos és akadályoztatástól mentes ellenőrzést hajtsanak végre, és ennek során megerősítést nyer, hogy konkrét és jelentős eredményekkel járó reformokra került sor, melyek következtében a kényszermunka és a gyermekmunka gyakorlatának nemzeti, tartományi és helyi szinten történő tényleges eltörlése folyamatban van;

C.  mivel a Parlament rendszeres párbeszédet folytat a Bizottsággal, az Európai Külügyi Szolgálattal (EKSZ), az üzbég kormánnyal, az ILO-val és a civil társadalommal, hogy nyomon kövesse a fejleményeket a gyapotbetakarítás során, és nyomást gyakoroljon valamennyi érintett félre annak érdekében, hogy véget vessenek a gyermekmunka és a kényszermunka üzbegisztáni alkalmazásának;

D.  mivel 2013-ban az üzbég kormány engedélyezte az ILO-nak, hogy ellenőrizze a gyapotbetakarítást; mivel 2013-tól az ILO több alkalommal is ellenőrzést végzett, amely kezdetben a gyermekmunkára összpontosított, később azonban kiterjedt a kényszermunkára és a munkaerő-felvételi körülményekre is;

E.  mivel az ILO és az üzbég kormány közötti együttműködés fokozatosan bővült, és 2014-ben Üzbegisztán lett az első közép-ázsiai ország, amelyik a tisztességes munkára irányuló országos programban állapodott meg az ILO-val;

F.  mivel a 2015-ös gyapotbetakarítás során végzett legutóbbi ILO-vizsgálat kimutatta, hogy „a gyermekek alkalmazása a gyapotbetakarítás során ritka, szórványos és társadalmilag elfogadhatatlan lett, még ha folyamatos elővigyázatosságra van is szükség”(4);

G.  mivel az ILO szerint míg a kényszermunkával kapcsolatos tudatosság Üzbegisztánban továbbra is kezdetleges, az ILO által végzett felmérések azért azt mutatják, hogy a munkavállalók többsége önkéntes alapon vesz részt a gyapotszedésben, és van lehetőség a munka elutasítására;

H.  mivel az ILO 2016. évi üzbegisztáni gyapotbetakarításról szóló zárójelentése ez év végén válik elérhetővé;

I.  mivel a kényszer- és gyermekmunka üzbegisztáni felszámolása egy objektív, de még mindig tartó folyamat, amely még nagyobb erőfeszítéseket tesz szükségessé, és amelyet mind az EU-nak, mind a nemzetközi közösségnek – beleértve az emberi jogi és munkajogi civil társadalmi szervezeteket – továbbra is támogatnia kell;

J.  mivel az üzbég kormány számos cselekvési tervet fogadott el a gyapotszedésre vonatkozó felvételi eljárás megváltoztatása érdekében, és a munkáltatói szervezetekkel és szakszervezetekkel együtt előmozdította a tudatosság fokozását és visszajelzési mechanizmust alakított ki a kényszermunka és a gyermekmunka felszámolása érdekében;

K.  mivel az NGO-k még mindig az emberi jogok megsértéséről számolnak be az országban, különösen a gyapotbetakarítás területén, ahol rámutatnak arra, hogy a diákokat és a közalkalmazottakat tömegesen kényszerítik gyapotszedésre, megsértik az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadságát, nevezetesen kikérdezik a betakarításról jelentést tevő polgárokat, rendszeresen üldözik és zaklatják az emberijog-védőket és a civil társadalmi aktivistákat, valamint megakadályozzák, hogy nemzetközi jogvédő csoportok és médiaforrások működjenek az országban;

L.  mivel Iszlam Karimov elnök hirtelen halálának semmilyen hatással sem kellene lennie az üzbegisztáni gyapotföldeken dolgozók munkakörülményeinek javítására beindult folyamat folytonosságát illetően;

1.  hangsúlyozza az üzbég kormány fellépésének fontosságát, amelynek keretében engedélyezi az ILO-nak a gyapotbetakarítás ellenőrzését, és a tisztességes munkára irányuló országos programon keresztül kibővített együttműködést folytat az ILO-val;

2.  üdvözli a 2013 óta elért jelentős előrelépést Üzbegisztánban, többek közt a gyermekmunkát tiltó jogszabályok elfogadását, ami a gyermekmunka szinte teljes mértékű felszámolását eredményezte; ösztönzi a hatóságokat, hogy a gyermekmunka teljes körű felszámolása érdekében továbbra is folytassanak az egész országra kiterjedő tájékoztató kampányt;

3.  értékeli, hogy az ILO-val együttműködésben az üzbég kormány törekszik a kényszermunka felszámolására is, és hogy történtek előrelépések; hangsúlyozza azonban, hogy továbbra is jellemzőek a nem önkéntes munka kifinomultabb módjai, és hogy ez összetett folyamat, amely többek között megköveteli a foglalkoztatási politikák reformját;

4.  véleménye szerint az üzbég kormány e téren tett erőfeszítései miatt a Parlamentnek egyetértését kellene adnia az EU és Üzbegisztán közötti, textilekre vonatkozó jegyzőkönyvhöz; véleménye szerint az egyetértés pozitívan ösztönözné az üzbég kormányt arra, hogy folytassa a gyermekmunka és a kényszermunka minden egyéb formájának maradéktalan felszámolására irányuló erőfeszítéseit, valamint hogy erősítse tovább az EU-val való együttműködését;

5.  üdvözli, hogy 2015 októberében az Üzbegisztáni Szakszervezetek Szövetsége társult tagként csatlakozott a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetséghez; kiemeli az üzbég szakszervezetek szerepét a tisztességes munkakörülmények biztosításában és a munkajogok védelmében; felszólítja az üzbég kormányt, hogy ilyen irányban működjön együtt maradéktalanul a szakszervezetekkel; arra ösztönzi az üzbég szakszervezeteket, hogy fokozzák szerepvállalásukat a kényszermunka teljes felszámolása érdekében;

6.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy független megfigyelők jelentései szerint a 2016. évi betakarítást megelőző munkálatok során államilag mozgósították a polgárokat, többek között kényszermunkára fogva az állami alkalmazottakat és a diákokat;

7.  felszólítja a következő üzbég elnököt, hogy a gyapotbetakarításkor még mindig alkalmazott kényszermunka és gyermekmunka haladéktalan megszüntetésével alkosson új emberi jogi paradigmát;

8.  felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet az üzbég helyzettel kapcsolatosan, különösen a gyermekmunka és a kényszermunka felszámolása tekintetében; úgy határoz, hogy az üzbegisztáni kényszermunka és gyermekmunka teljes felszámolása érdekében továbbra is nyomon követi az üzbegisztáni fejleményeket és rendszeres párbeszédet folytat az ILO-val, a Bizottsággal, az EKSZ-szel és a többi érintett féllel;

9.  elismeri, hogy e cél elérése érdekében szükség van a párbeszéd és az együttműködés ötvözésére, valamint az EU-nak, az ILO-nak és a Világbanknak folyamatos nyomást kell gyakorolnia az üzbég kormányra; fenntartja magának a jogot, hogy felszólítsa a Bizottságot és a Tanácsot a partnerségi és együttműködési megállapodás 2. és 95. cikkének életbeléptetésére, hogy valamennyi szükséges általános és konkrét intézkedést meg lehessen tenni, amennyiben a gyermek- és kényszermunka felszámolása iránti kötelezettségvállalás nem teljesül;

10.  felszólítja a Bizottságot és az EU taskenti küldöttségét, hogy szakpolitikai párbeszéd és támogatási programok révén járuljon hozzá az üzbegisztáni strukturális reformokhoz, amelyek kiterjednek többek között a gyapotszedők magasabb bérezésére és a gyapotbetakarításból származó bevétel nagyobb költségvetési átláthatóságára;

11.  osztja azt a nézetet, hogy a tisztességes munkára irányuló országos programot 2016 után is folytatni kell és el kell mélyíteni, hogy fontolóra lehessen venni az üzbég gazdaság modernizációját és a foglalkoztatási politika javítását, például a munkahelyi egészségvédelem, a biztonság és a munkafelügyelet terén, egyúttal szem előtt tartva a nemek közötti egyenlőséget is; e tekintetben üdvözli az üzbég kormány 2015. november 16-i 909. sz. rendeletét, amely a mezőgazdasági ágazat munkavállalói munkakörülményeinek, foglalkoztatásának és szociális védelmének javítására irányul a 2016–2018 közötti időszakban;

12.  hangsúlyozza, hogy a reformfolyamatokra és az üzbég parlament munkájának egyszerűsítésére az EU által az elmúlt években rendelkezésre bocsátott, a jogállamiságra és az igazságszolgáltatásra összpontosító támogatásnak kézzelfogható eredményeket kell hoznia;

13.  úgy véli, hogy az Üzbegisztánnak nyújtott uniós támogatásnak az ország monokultúrás gyapottermesztéstől való függetlenítését és a kiviteltől való függőségének csökkentését is kell céloznia a gazdaság diverzifikálása révén, fokozatosan javítva a katasztrofális környezeti helyzeten, különös tekintettel arra, ami az Aral-tóból és mellékfolyóiból megmaradt;

14.  e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb nyújtsa be a ruházati szektor ellátási láncának felelősségteljes kezelésére vonatkozó kiemelt uniós kezdeményezést egy, az ellátási lánc átláthatóságának megerősítésére irányuló javaslattal együtt; emlékeztet a 2013-ban elindított fenntarthatósági paktum fontosságára és hangsúlyozza, hogy az ilyen típusú kezdeményezés a harmadik államokkal partnerségben kidolgozott új fellépések alapjául szolgálhat munka-, egészségügyi és biztonsági körülmények javítására irányuló célkitűzések teljesítése érdekében a konfekcióipar ágazatban;

15.  ösztönzi az üzbég kormányt, hogy tegyen további erőfeszítéseket a 27 alapvető GSP+ nemzetközi egyezmény ratifikálása és tényleges végrehajtása érdekében, hogy kérelmezhesse a GSP+ vámkedvezményeket;

16.  kiemeli, hogy 2009-ben és 2010-ben a Tanács megszüntette az uniós szankciókat „annak érdekében, hogy ezzel is ösztönözze az üzbég hatóságokat a jogállamiság és az emberi jogi helyzet javítását szolgáló lényeges lépések megtételére”, kijelentve továbbá, hogy „a Tanács szorosan és folyamatosan figyelemmel kíséri az üzbegisztáni emberi jogi helyzetet”, és hogy „a párbeszéd és együttműködés mélysége és minősége az üzbég reformok [...] függvénye”;

17.  felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy kövesse nyomon a politikai átmenetet Üzbegisztánban, és rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet erről a folyamatról;

18.  felszólítja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét (alelnök/főképviselő), az EKSZ-t és az uniós tagállamokat, hogy az átmenetet használják ki arra, hogy az emberi jogi helyzet konkrét, mérhető javítására ösztönözzenek az elkövetkező hónapokban; hangsúlyozza, hogy a konkrét előrelépéseknek ki kell terjedniük az uniós külügyminiszterek által 2010-ben meghatározott feltételekre;

19.  rámutat, hogy az EU és Üzbegisztán közötti kereskedelem fő területét a textilipari ágazat, különösen a gyapottermelés képezi; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az EU-nak teljes mértékben ki kell használnia a partnerségi és együttműködési megállapodás kiterjesztését annak biztosítására, hogy az üzbég hatóságok elköteleződjenek az elnök hirtelen halálát követő átmeneti folyamat mellett, amely jobb kormányzáshoz, a jogállamiság megerősítéséhez, demokratikus reformokhoz és az emberi jogi helyzet jelentős javulásához vezet;

20.  ismét rámutat az Unió arra vonatkozó kötelezettségvállalására, hogy tovább mélyíti a kapcsolatokat Üzbegisztánnal, ami megköveteli az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartását; felszólítja az üzbég kormányt, hogy biztosítson nagyobb teret a független civil társadalom számára, valamint vegye nagyobb mértékben figyelembe az üzbég és nemzetközi nem kormányzati szervezetek felvetéseit, továbbá teljesítse a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya és az ENSZ kínzás elleni egyezménye értelmében fennálló kötelezettségeit;

21.  sürgeti az üzbég hatóságokat, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben az emberi jogok védelmével kapcsolatos kötelezettségvállalásaikat; üdvözli azon javaslat bejelentését, miszerint az üzbég alkotmány 24. évfordulója alkalmából amnesztiát hirdetnek; sürgeti az üzbég hatóságokat, hogy e gesztus részeként bocsássák szabadon a politikai okokból bebörtönzött valamennyi foglyot, javítsák a foglyokkal való bánásmódot és vessenek véget a tiltakozások letörésének, a letartóztatásoknak és az elmarasztaló ítéleteknek; arra ösztönzi az üzbég kormányt, hogy fokozza a nemzetközi intézményekkel való együttműködését, többek között az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (UNHRC) tizenegy különleges eljárásában(5);

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok, illetve az Üzbég Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 168. E, 2013.6.14., 195. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0489.
(3) A szakértői bizottság egyezmények és ajánlások alkalmazásáról szóló jelentése, a nemzetközi munkaügyi normák alkalmazása, 2016 – III. JELENTÉS (1A. rész).
(4) A szakértői bizottság egyezmények és ajánlások alkalmazásáról szóló jelentése, a nemzetközi munkaügyi normák alkalmazása, 2016 – III. JELENTÉS (1A. rész), 218. o.
(5) A 11 különleges eljárás leírása itt olvasható: http://spinternet.ohchr.org/_Layouts/SpecialProceduresInternet/ViewCountryVisits.aspx?Lang=en&country=UZB.Az UNHRC különleges eljárásainak általános áttekintéséért lásd: http://www.ohchr.org/en/HRBodies/SP/Pages/Welcomepage.aspx


Az EU–Kolumbia/Peru kereskedelmi megállapodás (Ecuador csatlakozása) ***
PDF 242kWORD 41k
Az Európai Parlament 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodáshoz csatolt, Ecuador csatlakozását figyelembe vevő jegyzőkönyvnek az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetére (07620/2016 – C8-0463/2016 – 2016/0092(NLE))
P8_TA(2016)0491A8-0362/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (07620/2016),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodáshoz csatolt, Ecuadornak a kereskedelmi megállapodáshoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából készült csatlakozási jegyzőkönyv tervezetére (07621/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 91. cikkével, 100. cikkének (2) bekezdésével, 207. cikke (4) bekezdésének első albekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0463/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására és a Külügyi Bizottság véleményére (A8-0362/2016),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Ecuador, Kolumbia és Peru kormányainak és parlamentjeinek.


EU–Norvégia megállapodás a Skagerrak halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről ***
PDF 244kWORD 42k
Az Európai Parlament 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Norvég Királyság közötti, a Dánia, Norvégia és Svédország lobogója alatt közlekedő hajók számára a Skagerrak halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (10711/2016 – C8-0332/2016 – 2016/0192(NLE))
P8_TA(2016)0492A8-0321/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (10711/2016),

–  tekintettel az Európai Unió és a Norvég Királyság közötti, a Dánia, Norvégia és Svédország lobogója alatt közlekedő hajók számára a Skagerrak halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről szóló megállapodás tervezetére (11692/2014),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikke (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0332/2016),

–  tekintettel a tanácsi határozattervezetről szóló, 2016. december 14-i nem jogalkotási állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság ajánlására (A8-0321/2016),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Norvég Királyság kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0493.


EU–Norvégia megállapodás a Skagerrak halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről
PDF 250kWORD 44k
Az Európai Parlament 2016. december 14-i nem jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Norvég Királyság közötti, a Dánia, Norvégia és Svédország lobogója alatt közlekedő hajók számára a Skagerrak halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (10711/2016 – C8‑0332/2016 – 2016/0192(NLE)2016/2229(INI))
P8_TA(2016)0493A8-0320/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (10711/2016),

–  tekintettel az Európai Unió és a Norvég Királyság közötti, a Dánia, Norvégia és Svédország lobogója alatt közlekedő hajók számára a Skagerrak halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről szóló megállapodás tervezetére (11692/2014),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkének (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdésének második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0332/2016),

–  tekintettel a tanácsi határozattervezetről szóló, 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének második albekezdésére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A8-0320/2016),

A.  mivel Dánia, Norvégia és Svédország halászai hagyományosan mindig is közösen halásztak a Kattegat és a Skagerrak területén;

B.  mivel a megállapodás fenntartja a dán, norvég és svéd halászok történelmi halászati jogait a Kattegat és a Skagerrak területén anélkül, hogy sértené más államok halászainak jogait, miközben biztosítja azt is, hogy a szóban forgó vizeken megfelelő intézkedéseket tegyenek a halászati gazdálkodás és az állománymegőrzés területén;

C.  mivel a megállapodás elősegíti az Unión belüli, az új közös halászati politika alapelveivel összhangban átalakított halászati gazdálkodási rendszer végrehajtását, és különösen a kirakodási kötelezettség és kötelező intézkedések bevezetését az állományok maximális fenntartható hozamot eredményező szint felett tartása érdekében;

1.  felhívja a Bizottságot, hogy továbbítsa a Parlamentnek a megállapodás 4. cikkével összhangban tartott valamennyi konzultáció jegyzőkönyveit és következtetéseit;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy a megállapodás alkalmazásának utolsó évében és a megújításáról szóló tárgyalások megnyitása előtt nyújtson be a Parlamentnek és a Tanácsnak teljes körű jelentést annak végrehajtásáról;

3.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy hogy az Európai Unióról szóló szerződés 13. cikkének (2) bekezdése és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikkének (10) bekezdése értelmében saját hatáskörükön belül eljárva haladéktalanul és teljes körűen tájékoztassák a Parlamentet a megállapodással és megújításával kapcsolatos eljárások valamennyi szakaszában;

4.  hangsúlyozza, hogy bármely harmadik ország belső piachoz való hozzáférésének a kölcsönösségen kell alapulnia, valamint hogy Norvégia esetében az Unióból származó élelmiszertermékekre, többek között halászati termékekre kivetett vámoknak összhangban kell állniuk az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodással;

5.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak feladata annak biztosítása, hogy az Unióból származó élelmiszerekre és halászati termékekre vonatkozóan ne állapítsanak meg olyan vámokat, amelyek ellentétesek az élelmiszerek, többek között a halászati termékek területén érvényes szabadkereskedelem elveivel;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Norvég Királyság kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0492.


A Grúzia és az Europol közötti operatív és stratégiai együttműködésről szóló megállapodás *
PDF 248kWORD 43k
Az Európai Parlament 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalása a Grúzia és az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) közötti operatív és stratégiai együttműködésről szóló megállapodás Europol általi megkötésének jóváhagyásáról szóló tanácsi végrehajtási határozat tervezetéről (10343/2016 – C8-0266/2016 – 2016/0810(CNS))
P8_TA(2016)0494A8-0343/2016

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács tervezetére (10343/2016),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 39. cikke (1) bekezdésének az Amszterdami Szerződés által módosított formájára, valamint az átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv 9. cikkére, amelyeknek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0266/2016),

–  tekintettel az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) létrehozásáról szóló, 2009. április 6-i 2009/371/IB tanácsi határozatra(1) és különösen annak 23. cikke (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Europolnak a partnerekkel fennálló kapcsolataira, többek közt a személyes adatok és minősített adatok cseréjére vonatkozó végrehajtási szabályok elfogadásáról szóló, 2009. november 30-i 2009/934/IB tanácsi határozatra(2) és különösen annak 5. és 6. cikkére,

–  tekintettel az Europol részéről megkötendő megállapodások által érintett harmadik államok és szervezetek jegyzékének megállapításáról szóló, 2009. november 30-i 2009/935/IB tanácsi határozatra(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0343/2016),

1.  jóváhagyja a Tanács tervezetét;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy az új Europol-rendelet(4) alkalmazásának kezdőnapját követően értékelje az együttműködési megállapodásban foglalt rendelkezéseket; felszólítja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet és a Tanácsot ezen értékelés eredményéről, és adott esetben nyújtson be ajánlást a megállapodás nemzetközi újratárgyalása megindításának engedélyezésére vonatkozóan;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Europolnak.

(1) HL L 121., 2009.5.15., 37. o.
(2) HL L 325., 2009.12.11., 6. o.
(3) HL L 325., 2009.12.11., 12. o.
(4) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/794 rendelete (2016. május 11.) a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségéről (Europol), valamint a 2009/371/IB, a 2009/934/IB, a 2009/935/IB, a 2009/936/IB és a 2009/968/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről (HL L 135., 2016.5.24., 53. o.).


Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: EGF/2016/004 ES/Comunidad Valenciana automotive
PDF 280kWORD 50k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2016. december 14-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Spanyolország kérelme – EGF/2016/004 ES/Comunidad Valenciana automotive) (COM(2016)0708 – C8-0454/2016 – 2016/2298(BUD))
P8_TA(2016)0495A8-0379/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0708 – C8-0454/2016),

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (EGAA-rendelet),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 12. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) (2013. december 2-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 13. pontjára,

–  tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában foglalt háromoldalú egyeztető eljárásra,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0379/2016),

A.  mivel az Unió jogalkotási és költségvetési eszközöket hozott létre ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott, vagy a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerőpiaci beilleszkedésüket;

B.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2013. december 2-i intézményközi megállapodást az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében;

C.  mivel az EGAA-rendelet elfogadása tükrözi a Parlament és a Tanács között elért megállapodást, amely szerint újra bevezetik a válsághoz kapcsolódó igénybevétel kritériumát, 60%-ra növelik a javasolt intézkedések becsült összköltségéhez nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást, az értékelésre és a jóváhagyásra rendelkezésre álló idő lerövidítése révén növelik az EGAA-kérelmek feldolgozásának hatékonyságát a Bizottságnál, a Parlamentnél és a Tanácsnál, az önálló vállalkozók és a fiatalok bevonásával szélesítik a támogatásra jogosult intézkedések és kedvezményezettek körét, valamint támogatják a saját vállalkozások létrehozását elősegítő kezdeményezéseket;

D.  mivel Spanyolország „EGF/2016/004 ES/Comunidad Valenciana automotive” referenciaszámon az EGAA igénybevételére irányuló kérelmet nyújtott be az elsősorban a Comunidad Valenciana (ES52) NUTS II szintű régióban a NACE Rev 2. rendszer alatti 29. kategóriába (Közúti jármű, pótkocsi és félpótkocsi gyártása) sorolt gazdasági ágazatban bekövetkezett elbocsátások tekintetében, és mivel az intézkedésekben 250 elbocsátott, EGAA-hozzájárulásra jogosult munkavállaló fog várhatóan részt venni;

E.  mivel a kérelem az EGAA-rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében említett beavatkozási kritériumok alapján került benyújtásra, eltérve az említett rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjától, amely az EGAA hozzájárulását ahhoz köti, hogy egy kilenc hónapos referencia-időszak alatt egy tagállam ugyanazon NUTS II szintű régiójában vagy két egymással határos NUTS II szintű régiójában található és a NACE Rev. 2. rendszer ágazati szintjén meghatározott ugyanazon gazdasági ágazatban működő vállalatoktól legalább 500 munkavállalót bocsássanak el;

F.  mivel 2015-ben az EU 27-ben a személygépkocsi-gyártás 0,5 millió egységgel esett vissza 2006-hoz képest (a 2006-os 18,7 millió egységről 18,2 millió egységre 2015-ben), miközben világszinten a gyártás 31,1%-kal nőtt (a 2006-os 69,2 millió egységről 90,9 millió egységre 2015-ben)(4), mindenekelőtt Kínában és más délkelet-ázsiai gazdaságokban;

1.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EGAA-rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek, és hogy ezért Spanyolország jogosult az említett rendelet értelmében nyújtandó 856 800 EUR pénzügyi hozzájárulásra, ami az 1 428 000 EUR-t kitevő összes kiadás 60%-a és 250 elbocsátott munkavállaló munkaerőpiaci újbóli beilleszkedését szolgálja;

2.  úgy véli, hogy a kis- és középvállalkozások elbocsátott alkalmazottainak támogatása alátámasztja az 500 főnél kevesebb elbocsátással kapcsolatos kérelem jóváhagyását;

3.  megállapítja, hogy Spanyolország 2016. június 21-én nyújtotta be az EGAA-ból való pénzügyi hozzájárulás iránti kérelmet, és hogy e kérelem értékelését a Bizottság 2016. november 8-án fejezte be, majd erről ugyanazon a napon értesítette a Parlamentet;

4.  megállapítja, hogy a közúti járművek, pótkocsik és félpótkocsik gyártásához kapcsolódó ágazatra vonatkozóan 23 EGAA-kérelem került benyújtásra, amelyek közül 13 a kereskedelemhez kapcsolódó globalizációval(5), 10 pedig a globális pénzügyi és gazdasági válsággal(6) függött össze; megjegyzi, hogy a fenti EGAA-kérelmek közül hármat Spanyolország nyújtott be (EGF/2008/002 ES Delphi, EGF/2008/004 ES Castilla y León és Aragón, valamint EGF/2010/002 ES Cataluña automotive);

5.  megjegyzi, hogy az Unió piaci részesedésének csökkenése a gépjárműiparban egy hosszabb távú tendencia része, amelynek során az Unió 2000 és 2015 között piaci részesedésének majdnem felét elvesztette, amint azt a Bizottság megállapította a kereskedelem globalizációjával összefüggő változásokon alapuló, gépjárművekkel kapcsolatos, az EGAA igénybevételére irányuló korábbi kérelmek értékelésében;

6.  rámutat, hogy Spanyolországban a gépjárműgyártás hanyatlása mind a vállalkozások, mind a munkahelyek számának csökkenéséhez vezetett, és a Comunidad Valenciana autonóm közösségben a 187 gépjárműipari vállalkozás közül 62 szüntette be tevékenységét a 2008–2014-es időszakban, amely 33,16%-os csökkenést jelent;

7.  megállapítja, hogy a Bosal S.A. 1986-ban kezdte meg működését, amikor a saguntói területet „elsőbbséget élvező újraiparosítási területté” nyilvánították a helyi nagyolvasztóból történt elbocsátásokat követően; megjegyzi, hogy a Bosal S.A. csődje és bezárása 250 álláshely megszűnéséhez vezetett, amely igen nagy számnak tekinthető ebben a városban, és komoly hatást gyakorol a helyi és regionális gazdaságra, különösen egy vidéki térségben található kisváros sajátos körülményeire tekintettel, amelyet súlyosan érintettek a gazdasági válság és a gépjárműiparban végbemenő globalizáció hatásai; emlékeztet arra, hogy jóllehet az elmúlt évben a foglalkoztatottság a javulás jeleit mutatta, a munkanélküliségi ráta Comunidad Valenciana autonóm közösségben továbbra is 20,17%(7);

8.  sajnálatának ad hangot a saguntói munkanélküliek számának 2007 (2 778) és 2015 (6 437) közötti növekedése és a 25,8 %-os munkanélküliségi ráta miatt, amely tovább súlyosbítja a terület már korábban is bizonytalan helyzetét;

9.  kiemeli, hogy e kérelem által érintett elbocsátott munkavállalók 71%-a 45 éven felüli, 78%-át legalább 15, egymást követő évig ugyanaz a vállalkozás foglalkoztatta, 50%-a pedig nem rendelkezik semmilyen képzettséggel; megjegyzi, hogy az elmúlt időszakban nem létesültek új üzemek a térségben; rámutat, hogy ezek a körülmények nagymértékben kiszolgáltatottá teszik az elbocsátott munkavállalókat, tekintettel az elégtelen munkahelyteremtésre, amely növeli az új elhelyezkedés nehézségeit;

10.  megjegyzi, hogy Spanyolország 12 különböző fellépést tervez, amelyek közül 6 személyre szabott szolgáltatás, például tájékoztató előadások, pályaválasztási (pályaorientációs) tanácsadás, munkaközvetítés vagy vállalkozói készség ösztönzése, 6 pedig juttatás és ösztönző a kérelem által érintett elbocsátott munkavállalók számára, úgymint a munkába járás (ingázás) vagy a lakóhely-változtatás költségeihez való hozzájárulás, továbbá foglalkoztatási támogatás; rámutat, hogy ezek a fellépések aktív munkaerőpiaci intézkedések;

11.  üdvözli Spanyolország arra irányuló döntését, hogy olyan képzési intézkedéseket kínál, amelyek szakmai, például a személyszállításhoz előírt képesítésekre fókuszálnak, valamint olyan ágazatokra vagy területekre, ahol jelenleg vagy a jövőben álláslehetőségek vannak kilátásban, például az élelmiszeripari ágazat, szakácsmesterség, foglalkozásikockázat-megelőzés, minőségellenőrzés és környezetvédelmi normák, fűtési, szellőzési és légkondicionálási projektek és ipari berendezések karbantartása; támogatja az olyan készségfejlesztő képzések kínálatát, amelyek elősegítik a munkateljesítmény javítását, mint például az információs és kommunikációs technológiák, az idegen nyelvek és a vállalatigazgatás oktatása;

12.  üdvözli, hogy a Bosal S:A (az e kérelem által érintett legtöbb munkavállalót elbocsátó vállalkozás) korábbi munkavállalóinak képviselői készek támogatni egy EGAA-finanszírozási kérelmet, továbbá hogy részt vesznek az elbocsátott munkavállalók számára felkínált intézkedések kidolgozásában; megállapítja, hogy a szociális partnereket, a releváns munkáltatói érdekképviseleti szervezetet és a saguntói helyi hatóságokat is bevonták e folyamatba;

13.  megjegyzi, hogy a jövedelemtámogatási intézkedések nem érik el a személyre szabott szolgáltatási csomag 25%-át, így jóval az EGAA-rendeletben meghatározott, legfeljebb 35%-os korlát alatt maradnak, és hogy ezen intézkedéseket ahhoz a feltételhez kötik, hogy a megcélzott kedvezményezettek aktívan keressenek munkát vagy vegyenek részt képzési tevékenységekben;

14.  emlékeztet, hogy az EGAA-rendelet 7. cikkével összhangban az EGAA által támogatott, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának kialakítása során előre kell jelezni a jövőbeli munkaerő-piaci kilátásokat és a szükséges készségeket, és a csomagnak meg kell felelnie az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaság felé történő elmozdulásnak;

15.  tudomásul veszi, hogy Spanyolország megerősítette, hogy a támogatható intézkedésekre más uniós pénzügyi eszközből nem folyósít támogatást; megismétli a Bizottsághoz intézett, arra irányuló felhívását, hogy az éves jelentések a jelenlegi szabályok teljes körű tiszteletben tartásának biztosítása érdekében tartalmazzák a fenti adatok összehasonlító értékelését, és hogy ne forduljanak elő átfedések az Unió által finanszírozott szolgáltatások között;

16.  emlékeztet annak fontosságára, hogy a munkavállalók munkavállalási esélyeit személyre szabott képzések és a szakmai karrierjük során megszerzett készségek és kompetenciák elismerése révén javítsák; elvárja, hogy az összehangolt csomag keretében biztosított képzést ne csak az elbocsátott munkavállalók szükségleteihez, hanem a tényleges üzleti környezethez is igazítsák hozzá;

17.  úgy véli, hogy az elfogadhatósági küszöbök terén alkalmazott eltérések gyakoribb és különösen a kkv-k javára történő használatát, a referencia-időszakok meghosszabbítását, valamint a kapcsolódó szolgáltatásokat nyújtó munkavállalók érintett vállalkozáshoz való besorolásának lehetőségét eseti alapon és körültekintően kell mérlegelni, mindenképpen törekedve az EGAA költségvetésének felhasználásával kapcsolatos torzulások korlátozására; egyetért tehát a Bizottság azon határozatával, hogy támogatást biztosítsanak a Comunidad Valenciana régió 29 vállalkozásától elbocsátott 250 munkavállalónak;

18.  ismételten leszögezi, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem azokat az intézkedéseket, amelyek meghozatala a vállalatok feladata a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében, sem a vállalatok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket;

19.  kéri a Bizottságot, hogy biztosítson hozzáférést a nyilvánosság számára az EGAA-ügyekkel kapcsolatos dokumentumokhoz;

20.  jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

21.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, valamint gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről;

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt továbbítsa a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

Spanyolország „EGF/2016/004 ES/Comunidad Valenciana automotive” referenciaszámú kérelme nyomán az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, az (EU) 2017/341határozattal.)

(1) HL L 347., 2013.12.20., 855. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(4) A Nemzetközi Gépjárműipari Szövetség (OICA) adatbázisa: http://www.oica.net/category/production-statistics/
(5) EGF/2016/004 ES Comunidad Valenciana automotive, COM(2016)0708; EGF/2007/001 FR PSA suppliers. COM(2007)0415; EGF/2007/010 PT Lisboa Alentejo. COM(2008)0094; EGF/2008/002 ES Delphi. COM(2008)0547; EGF/2008/004 ES Castilla y León Aragón. COM(2009)0150; EGF/2009/013 DE Karmann. COM(2010)0007; EGF/2012/005 SE Saab, COM(2012)0622; EGF/2012/008 IT De Tomaso; COM(2013)0469; EGF/2013/006 PL Fiat Auto Poland, COM(2014)0699¸ EGF/2013/012 BE Ford Genk, COM(2014)0532; EGF/2014/006 FR PSA, COM(2014)0560; EGF/2015/003 BE Ford Genk, COM(2015)0336 és EGF/2015/009 SE Volvo Trucks, COM(2016)0061.
(6) EGF/2009/007 SE Volvo, COM(2009)0602 EGF/2009/009 AT Steiermark, COM(2009)0602; EGF/2009/019 FR Renault, COM(2011)0420; EGF/2010/002 ES Cataluña automotive, COM(2010)0453; EGF/2010/004 PL Wielkopolskie, COM(2010)0616; EGF/2010/015 FR Peugeot, COM(2012)0461; EGF/2010/031 BE General Motors Belgium, COM(2011)0212; EGF/2011/003 DE Arnsberg és Düsseldorf automotive, COM(2011)0447; EGF/2011/005 PT Norte-Centro automotive, COM(2011)0664; és EGF/2015/002 DE Adam Opel, COM(2015)0342.
(7) EPA Q3 2016. http://www.ine.es/infografias/tasasepa/desktop/tasas.html?t=0&lang=es


A vasúti vállalkozások elszámolásainak normalizálása ***II
PDF 248kWORD 43k
Az Európai Parlament 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalása a vasúti vállalkozások elszámolásainak normalizálására vonatkozó közös szabályokról szóló 1192/69/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (11197/1/2016 – C8-0424/2016 – 2013/0013(COD))
P8_TA(2016)0496A8-0368/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (11197/1/2016 – C8-0424/2016),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. július 11-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2013. október 8-i véleményére(2),

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2013)0026) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(3),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 76. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A8-0368/2016),

1.  egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

2.  megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

3.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

4.  utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogalkotási aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 327., 2013.11.12., 122. o.
(2) HL C 356., 2013.12.5., 92. o.
(3) Elfogadott szövegek, 2014. február 26., P7_TA(2014)0152.


Belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások ***II
PDF 253kWORD 46k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalása az 1370/2007/EK rendeletnek a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások piacának megnyitása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (11198/1/2016 – C8‑0425/2016 – 2013/0028(COD))
P8_TA(2016)0497A8-0373/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (11198/1/2016 – C8-0425/2016),

–  tekintettel a litván parlament, a luxemburgi képviselőház, a holland szenátus és képviselőház, az osztrák szövetségi tanács és a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményekre, melyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. július 11-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2013. október 8-i véleményére(2),

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2013)0028) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(3),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 76. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A8-0373/2016),

1.  egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

2.  jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatot;

3.  megállapítja, hogy a jogi aktus elfogadására a Tanács álláspontjával összhangban kerül sor;

4.  javasolja, hogy a jogalkotási aktusra a továbbiakban mint „a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások piacának megnyitásáról szóló van de Camp-Dijksma rendeletre” hivatkozzanak(4);

5.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

6.  utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogalkotási aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

Az Európai Parlament nyilatkozata a személyzet átvételéről

A (14) preambulumbekezdés és a 4. cikk (4a), (4b) és (6) bekezdése értelmében a tagállamoknak maradéktalanul tiszteletben kell tartaniuk a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó 2001/23/EK irányelvet, és jogosultak az ezen irányelv alkalmazását meghaladóan az uniós joggal összhangban további, a személyzet védelmét célzó intézkedéseket hozni, például a személyzet kötelező átvételét előírni olyan esetben is, amikor a 2001/23/EK nem lenne alkalmazandó.

(1) HL C 327., 2013.11.12., 122. o.
(2) HL C 356., 2013.12.5., 92. o.
(3) Elfogadott szövegek, 2014. február 26., P7_TA(2014)0148.
(4) A Parlament, illetve a Tanács részéről Wim van de Camp és Sharon Dijksma vezette a jogalkotási aktusról szóló tárgyalásokat.


Az egységes európai vasúti térség ***II
PDF 249kWORD 43k
Az Európai Parlament 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalása a 2012/34/EU irányelvnek a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások piacának megnyitása és a vasúti infrastruktúra irányítása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (11199/1/2016 – C8-0426/2016 – 2013/0029(COD))
P8_TA(2016)0498A8-0371/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (11199/1/2016 – C8-0426/2016),

–  tekintettel a francia szenátus, a litván parlament, a luxemburgi képviselőház, a holland felsőház, a holland alsóház és a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményekre, melyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. július 11-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2013. október 8-i véleményére(2),

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2013)0029) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(3),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 76. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A8-0371/2016),

1.  egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

2.  megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

3.  javasolja, hogy a jogalkotási aktusra a továbbiakban mint „a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások piacának megnyitásáról és a vasúti infrastruktúra irányításáról szóló Sassoli–Dijksma irányelvre” hivatkozzanak(4);

4.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

5.  utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogalkotási aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 327., 2013.11.12., 122. o.
(2) HL C 356., 2013.12.5., 92. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0147.
(4) A Parlament, illetve a Tanács részéről David-Maria Sassoli és Sharon Dijksma vezette a jogalkotási aktusról szóló tárgyalásokat.


A kikötői szolgáltatások piacra jutása és a kikötők pénzügyi átláthatósága ***I
PDF 252kWORD 51k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalása a kikötői szolgáltatások piacára való bejutását és a kikötők pénzügyi átláthatóságát biztosító keretrendszer létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0296 – C7-0144/2013 – 2013/0157(COD))
P8_TA(2016)0499A8-0023/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0296),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 100. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7‑0144/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a spanyol parlament alsóháza, a spanyol szenátus, a francia nemzetgyűlés, az olasz szenátus, a lett parlament, a máltai parlament, a lengyel szejm és a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló (2.) Jegyzőkönyv alapján benyújtott, indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. július 11-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2013. november 28-i véleményére(2),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2016. október 5-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A8-0023/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(3);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  javasolja, hogy a jogalkotási aktusra a továbbiakban mint „a kikötői szolgáltatások nyújtását és a kikötők pénzügyi átláthatóságára vonatkozó közös szabályokat biztosító keretrendszer létrehozásáról szóló Fleckenstien–Schultz van Haegen rendeletre” hivatkozzanak(4);

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. december 14-én került elfogadásra a kikötői szolgáltatások nyújtását és a kikötők pénzügyi átláthatóságára vonatkozó közös szabályokat biztosító keretrendszer létrehozásáról szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/352 rendelettel.)

(1) HL C 327., 2013.11.12., 111. o.
(2) HL C 114., 2014.4.15., 57. o.
(3) Ez az álláspont lép a 2016. március 8-án elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0069).
(4) A Parlament, illetve a Tanács részéről Knut Fleckenstein és Melanie Schultz van Haegen vezette a tárgyalásokat.


A Számvevőszék egy tagjának kinevezése – Juhan Parts
PDF 239kWORD 41k
Az Európai Parlament 2016. december 14-i határozata Juhan Parts a Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről (C8-0445/2016 – 2016/0817(NLE))
P8_TA(2016)0500A8-0375/2016

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0445/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 121. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0375/2016),

A.  mivel a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága értékelte – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek szempontjából – a javasolt jelölt képességeit;

B.  mivel 2016. december 5-i ülésén a Költségvetési Ellenőrző Bizottság meghallgatta a Tanács számvevőszéki tagjelöltjét;

1.  kedvezően véleményezi a Tanács Juhan Parts számvevőszéki taggá történő kinevezésére irányuló javaslatát;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Számvevőszéknek, valamint az Európai Unió többi intézményének és a tagállamok ellenőrző szerveinek.


A Szén- és Acélipari Kutatási Alap Kutatási Programja *
PDF 364kWORD 47k
Az Európai Parlament 2016. december 14-i jogalkotási állásfoglalása a Szén- és Acélipari Kutatási Alap Kutatási Programjának elfogadásáról és az e programra vonatkozó többéves technikai iránymutatásokról szóló 2008/376/EK határozat módosításáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2016)0075 – C8‑0099/2016 – 2016/0047(NLE))
P8_TA(2016)0501A8-0358/2016

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0075),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az ESZAK-Szerződés lejártának pénzügyi következményeiről és a Szén- és Acélipari Kutatási Alapról szóló (37.) jegyzőkönyv 2. cikkének második bekezdésére, amely szerint a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0099/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A8-0358/2016),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, összhangban az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikkének (2) bekezdésével és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkével;

3.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Határozatra irányuló javaslat
3 preambulumbekezdés
(3)  A nagyobb átláthatóság, valamint a Bizottság keretei között működő szakértői csoportok munkájával való összhang biztosítása érdekében, továbbá abból a célból, hogy a lehető legnagyobb mértékben biztosított legyen a szak- és az érdekterületek, valamint a két nem kiegyensúlyozott képviselete, felül kell vizsgálni a tanácsadó és a technikai csoportok hatáskörére és összetételére vonatkozó szabályokat, különös tekintettel a Bizottság által kijelölt szakértők típusára.
(3)  A nagyobb átláthatóság, valamint a Bizottság keretei között működő szakértői csoportok munkájával való összhang biztosítása érdekében, továbbá abból a célból, hogy a lehető legnagyobb mértékben biztosítva legyen a szak- és az érdekterületek, valamint a két nem kiegyensúlyozott képviselete, felül kell vizsgálni a tanácsadó és a technikai csoportok hatáskörére és összetételére vonatkozó szabályokat, az érintett szereplőket tájékoztatni kell az említett csoportokban folytatott tanácskozásokról, különös tekintettel a Bizottság által kijelölt szakértők típusára és az általuk gyakorolt befolyásra. Tiszteletben kell tartani azonban a bizottsági szakértői csoportok létrehozásáról és működéséről szóló horizontális szabályok megállapításáról szóló, 2016. május 30-i bizottsági határozatot és a bizottsági szakértői csoportok nyilvántartásának és összetételének ellenőrzéséről szóló európai parlamenti állásfoglalást.
Módosítás 2
Határozatra irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)  Célszerű megfontolni a támogatási szabályok egyszerűsítését annak érdekében, hogy a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára könnyebb legyen a részvétel az RFCS-programban, valamint a kkv-tulajdonosok és más, munkabérben nem részesülő természetes személyek támogatható személyi költségeinek meghatározásával összefüggésben lehetővé tenni az „egységköltségek” alkalmazását.
(4)  Célszerű támogatni a kkv-k átfogó részvételét az RFCS-programban, többek között a támogatási szabályok egyszerűsítésével, valamint a kkv-tulajdonosok és más, munkabérben nem részesülő természetes személyek támogatható személyzeti költségeinek meghatározásával összefüggésben lehetővé tenni az „egységköltségek” alkalmazását.
Módosítás 3
Határozatra irányuló javaslat
5 a preambulumbekezdés (új)
(5a)   A szén- és acélipari ágazatok fontosak az európai integráció folyamatában, és kulcsszerepet játszanak az Unió átfogó ipari környezetében. Ugyanakkor ezekben az ágazatokban a munkakörülmények megerőltetők, és gyakran az ott dolgozó munkavállalók és a polgárok egészségének károsodását eredményezték. A létesítményeknek és a vállalatoknak ezért tiszteletben kell tartaniuk a szociális felelősségvállalással kapcsolatos minden jogi követelményt, végleges megoldásokat kell biztosítaniuk és a lehető legkisebbre kell csökkenteniük az átmenettel vagy a létesítmények bezárásával járó társadalmi következményeket. A lehető legszélesebb körben tanácskozni kell a szociális partnerekkel a szociális felelősségvállalással kapcsolatos kérdésekben.
Módosítás 16
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – -1 pont (új)
2008/376/EK határozat
3 cikk – 1 pont – g pont
-1.  A 3. cikk 1. pontjának g) alpontja törlésre kerül;
Módosítás 4
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – -1 a pont (új)
2008/376/EK határozat
6 cikk – 2 bekezdés – g a pont (új)
-1a.   A 6. cikk (2) bekezdése a következő ponttal egészül ki:
„ga) a bányászati műveleteknek a munkavállalók foglalkoztatására és a helyi közösségekre gyakorolt hatása;
Módosítás 5
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – -1 b pont (új)
2008/376/EK határozat
6 cikk – 2 bekezdés – g b pont (új)
-1b.   A 6. cikk (2) bekezdése a következő ponttal egészül ki:
„gb) a bányászati műveleteknek a munkavállalók egészségére és biztonságára és a helyi közösségekre gyakorolt hatása;
Módosítás 20
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – -1 c pont (új)
2008/376/EK határozat
8 cikk – bevezető rész
-1c.  A 8. cikk bevezető mondata helyébe a következő szöveg lép:
„A kutatásnak és technológiafejlesztésnek (KTF) célul kell kitűznie az acélgyártási folyamatok fejlesztését, tekintettel a termékminőség javítására és a termelékenység növelésére. A tervezett fejlesztésekhez szervesen hozzátartozik a kibocsátások, az energiafelhasználás és a környezeti hatások csökkentése éppúgy, mint a nyersanyag-felhasználás ésszerűsítése és az erőforrások megőrzése. A kutatási projektek a következő területek egyikére vagy közülük többre irányulnak:”
„A kutatásnak és technológiafejlesztésnek (KTF) célul kell kitűznie az acélgyártási folyamatok fejlesztését, tekintettel a termékminőség javítására és a termelékenység növelésére. A tervezett fejlesztésekhez szervesen hozzátartozik a kibocsátások, az energiafelhasználás és a környezeti hatások csökkentése éppúgy, mint a nyersanyag-felhasználás ésszerűsítése és az erőforrások megőrzése. A kutatási projektek áttörő technológiákra irányulnak a következő területek egyikén vagy közülük többön:”
Módosítás 6
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 pont
2008/376/EK határozat
21 cikk – i a pont (új)
ia.   befejezett széntermelési és acélgyártási projektek értékelése az érintett területeken;
Módosítás 7
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 2 pont
2008/376/EK határozat
22 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés
Minden egyes tanácsadó csoportot a mellékletben meghatározott táblázatoknak megfelelően kell összeállítani. A tanácsadó csoport tagjai a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság főigazgatója által kijelölt személyek, akik az érdekelt felek közös érdekeit képviselik. Nem egyes érdekelt feleket, hanem a különböző érdekelt szervezetek közös véleményét kell képviselniük.
Minden egyes tanácsadó csoportot a mellékletben meghatározott táblázatoknak megfelelően kell összeállítani. A tanácsadó csoport tagjai a Bizottság Kutatási és Innovációs Főigazgatóságának főigazgatója által kijelölt személyek, akik az érdekelt felek közös érdekeit képviselik. Egyénileg lépnek fel és nem egyes érdekelt feleket, hanem a különböző érdekelt szervezetek közös véleményét kell képviselniük.
Módosítás 8
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 2 pont
2008/376/EK határozat
22 cikk – 2 bekezdés – 2 albekezdés
A tagoknak az érintett területen kell tevékenykedniük, és ismerniük kell az iparági prioritásokat.
A tagoknak az érintett területen kell tevékenykedniük, és ismerniük kell az iparági és ágazati prioritásokat.
Módosítás 9
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 3 pont
2008/376/EK határozat
24 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés
A technikai csoportok tagjait a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság főigazgatója jelöli ki személyes minőségükben.
A technikai csoportok tagjait a Bizottság Kutatási és Innovációs Főigazgatóságának főigazgatója jelöli ki személyes minőségükben.
Módosítás 15
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 3 pont
2008/376/EK határozat
24 cikk – 3 a bekezdés (új)
(3a)   A Bizottság felhívást kap arra, hogy gondoskodjon a lehető legnagyobb mértékű átláthatóságról, beleértve a napirendek, a háttérdokumentumok, a szavazási jegyzőkönyvek és a részletes jegyzőkönyvek, valamint a különvélemények nyilvánossá tételét is, összhangban az európai ombudsman ajánlásaival;
Módosítás 10
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 9 pont
2008/376/EK határozat
39. cikk
A 18. cikkben, a 28. cikk (2) bekezdésében és a 38. cikkben említett független és magasan képzett szakértők kijelölésére vonatkozóan az 1290/2013/EU rendelet (*) 40. cikkének rendelkezéseit analógia alapján kell alkalmazni.
A 18. cikkben, a 28. cikk (2) bekezdésében és a 38. cikkben említett független és magasan képzett szakértők kijelölésére vonatkozóan az 1290/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (*) 40. cikkének rendelkezéseit analógia alapján kell alkalmazni, a szakértői csoportok egészére nézve a bizottsági szakértői csoportok létrehozásáról és működéséről szóló horizontális szabályok megállapításáról szóló, 2016. május 30-i bizottsági határozattal és a bizottsági szakértői csoportok nyilvántartásának és összetételének ellenőrzéséről szóló európai parlamenti állásfoglalással együtt.
______________
___________________
(*) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11-i 1290/2013/EU rendelete a »Horizont 2020« kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) részvételi és terjesztési szabályainak megállapításáról, valamint az 1906/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 81. o.).”
(*) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11-i 1290/2013/EU rendelete a »Horizont 2020« kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) részvételi és terjesztési szabályainak megállapításáról, valamint az 1906/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 81. o.).”

Éves jelentés az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos 2015. évi politikájáról
PDF 613kWORD 102k
Az Európai Parlament 2016. december 14-i állásfoglalása az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2015. évi éves jelentésről (2016/2219(INI))
P8_TA(2016)0502A8-0355/2016

Az Európai Parlament

—  tekintettel az ENSZ 1945. október 24. óta hatályban lévő Alapokmányára,

—  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) egyéb emberi jogi egyezményeire és eszközeire, különösen az 1966. december 16-án New Yorkban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

—  tekintettel az alapvető nemzetközi emberi jogi egyezményekre, többek között a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amelynek az EU részes fele,

—  tekintettel a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre (CEDAW)(1),

—  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre és a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 25. évfordulójáról szóló, 2014. november 27-i parlamenti állásfoglalásra(2),

—  tekintettel a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló, 1990. december 18-i nemzetközi egyezményre(3),

—  tekintettel a fejlődéshez való jogról szóló ENSZ-nyilatkozatra(4),

—  tekintettel az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatra és a Közgyűlés magas szintű plenáris ülésének ‒ más néven az őslakos népekkel foglalkozó világkonferencia ‒ 2014. szeptember 22-i záródokumentumára(5),

—  tekintettel az 1993. június 25-én elfogadott Bécsi Nyilatkozatra és Cselekvési Programra(6),

—  tekintettel az 1995. évi Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra(7) és az 1994. évi nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia (ICPD) cselekvési programjára(8), valamint ezek felülvizsgálati konferenciáinak eredményeire,

—  tekintettel az Egyesült Nemzeteknek a nemzeti emberi jogi intézményekre vonatkozó párizsi elveire(9),

—  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

—  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának az idősek jogairól szóló 25. cikkére,

—  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére,

—  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 8., 21. és 23. cikkére,

—  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikkére,

—  tekintettel az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) „Erősebb Európa – Globális stratégia az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozóan“ című, 2016. június 28-i kiadványára(10),

—  tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, emberi jogokra és demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre(11),

—  tekintettel a Külügyek Tanácsának 2009. december 8-i, a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló következtetéseire(12) és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló, felülvizsgált európai uniós iránymutatásokra(13),

—  tekintettel a Tanács által 2015. július 20-án elfogadott, az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos cselekvési tervre(14), amely a 2015–2019 közötti időszakra szól,

—  tekintettel az Európai Unió emberi jogokra vonatkozó iránymutatásaira,

—  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatásokra(15),

—  tekintettel a Tanács által 2013. június 24-én elfogadott, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozó iránymutatásokra(16),

—  tekintettel az Európai Parlament parlamentközi küldöttségei számára készült, az emberi jogok és a demokrácia nem uniós országokba irányuló látogatásaik során történő előmozdításáról szóló iránymutatásokra,

—  tekintettel „Az EU 2015. évi éves jelentése az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban” című, a Tanács által 2016. június 20-án elfogadott dokumentumra(17),

—  tekintettel a Tanács által 2015. október 26-án elfogadott, „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)” (GAPII) című cselekvési tervre(18),

—  tekintettel az LMBTI személyek egyenlőségéről szóló, 2016. június 16-i tanácsi következtetésekre(19) és a Bizottság által összeállított, az LMBTI személyek egyenlőségének előmozdítása tekintetében (2016 és 2019 között) meghozandó intézkedések listájára(20),

—  tekintettel a nemek közötti egyenlőség és a fejlesztés kapcsolatáról szóló, 2015. május 26-i tanácsi következtetésekre(21),

—  tekintettel a 2015. május 13-i európai migrációs stratégiára (COM(2015)0240) és a migrációról szóló 2015. július 20-i(22), 2015. szeptember 14-i(23) és 2015. szeptember 22-i(24) tanácsi következtetésekre,

—  tekintettel a Tanács 2015. február 17-i (KKBP) 2015/260 határozatára az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselője megbízatásának meghosszabbításáról(25),

—  tekintettel a gyermekek jogainak előmozdításáról és védelméről szóló, 2014. december 5-i tanácsi következtetésekre(26),

—  tekintettel a „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című dokumentumról szóló, 2012. május 14-i tanácsi következtetésekre(27),

—  tekintettel a Tanács által 2016. szeptember 20-án elfogadott, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. és 1820. számú ENSZ BT-határozatok uniós végrehajtására vonatkozó átfogó megközelítés felülvizsgált európai uniós mutatóira(28),

—  tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló 2011. május 11-i isztambuli egyezményére(29),

—  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságról és a 2003/444/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. március 21-i 2011/168/KKBP tanácsi határozatra(30),

—  tekintettel a Bizottság és a főképviselő/alelnök az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló közös közleményére (JOIN(2015)0050),

—  tekintettel a 2015. november 11‒12-i vallettai cselekvési tervre(31),

—  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló, 2015. október 13-i határozatára(32),

—  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nemi erőszakról mint háborús bűncselekményről szóló, 2008. június 19-i határozatára(33),

—  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló, 2000. október 31-i határozatára(34),

—  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a migránsok védelméről szóló, 2014. december 18-i határozatára(35),

—  tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatos sürgősségi állásfoglalásaira,

—  tekintettel az „EU‒Afrika Alap: következmények a fejlesztés és a humanitárius segítségnyújtás szempontjából” című, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(36),

—  tekintettel „Az emberkereskedelem elleni küzdelem az uniós külkapcsolatok terén” című 2016. július 5-i állásfoglalására(37),

—  tekintettel a kórházak és iskolák elleni támadásokról mint a nemzetközi humanitárius jog megsértésének eseteiről szóló, 2016. április 28-i állásfoglalására(38),

—  tekintettel a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására(39),

—  tekintettel a vallási kisebbségekhez tartozóknak az úgynevezett „ISIS/Dáis” általi tömeges és szisztematikus lemészárlásáról szóló, 2016. február 4-i állásfoglalására(40),

—  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2014. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2015. december 17-i állásfoglalására(41),

—  tekintettel az Európába irányuló migrációról és menekülthullámról szóló, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(42),

—  tekintettel a „nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése a fejlesztési együttműködés keretében” című uniós cselekvési terv megújításáról szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására(43),

—  tekintettel a halálbüntetésről szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására(44),

—  tekintettel „Az emberi jogokról és a technológiáról: megfigyelési rendszerek és hálózati behatoló rendszerek hatása az emberi jogokra a harmadik országokban” című, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(45),

—  tekintettel az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Európai Parlament számára készített éves jelentéséről szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(46),

—  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában 2015-ben képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(47),

—  tekintettel az Irakban és Szíriában uralkodó helyzetről, valamint – a kisebbségek üldözését is beleértve – az Iszlám Állam által indított offenzíváról szóló, 2014. szeptember 18-i állásfoglalására(48),

—  tekintettel a katonai robotrepülőgépek használatáról szóló, 2014. február 27-i állásfoglalására(49),

—  tekintettel a kasztok szerinti megkülönböztetésről szóló, 2013. október 10-i állásfoglalására(50), valamint az ENSZ kisebbségi kérdésekkel foglalkozó különleges előadójának a kisebbségekről és a kasztok szerinti megkülönböztetésről szóló, 2016. január 28-i jelentésére(51),

—  tekintettel „A sajtó és a média szabadsága a világban” című, 2013. június 13-i állásfoglalására(52),

—  tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2012. december 11-i állásfoglalására(53),

—  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságnak nyújtott uniós támogatásról: a kihívásokkal való szembenézésről és a nehézségek leküzdéséről szóló, 2011. november 17-i állásfoglalására(54),

—  tekintettel a demokratizálódást támogató uniós külpolitikákról szóló, 2011. július 7-i állásfoglalására(55),

—  tekintettel az emberi jogi jogvédőket támogató uniós politikákról szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására(56),

—  tekintettel az „Üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó elvek: a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó ENSZ-keretrendszer végrehajtása” című jelentésre, amelyet az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2011. július 6-i 17/4. számú állásfoglalásában(57) támogatott,

—  tekintettel a Demokráciáért Európai Alapítvány 2015. évi éves jelentésére(58),

—  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0355/2016),

A.  mivel az EUSZ 21. cikke kötelezi az Európai Uniót olyan közös kül- és biztonságpolitika kialakítására, amely az Unió létrehozását vezérlő elvekre épül, és arra irányul, hogy ezek érvényesülését a világ többi részén is előbbre vigye: ezek az alapelvek a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartása;

B.  mivel az EUMSZ 207. cikke előírja, hogy a közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni;

C.  mivel az EUMSZ 3. cikke megerősíti, hogy „a világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban az Unió védelmezi és érvényre juttatja értékeit és érdekeit, és hozzájárul polgárainak védelméhez. Hozzájárul a békéhez, a biztonsághoz, a Föld fenntartható fejlődéséhez, a népek közötti szolidaritáshoz és kölcsönös tisztelethez, a szabad és tisztességes kereskedelemhez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok, különösen pedig a gyermekek jogainak védelméhez, továbbá a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez, így különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt alapelvek tiszteletben tartásához”;

D.  mivel az emberi jogok oszthatatlanságának és egyetemességének tisztelete, előmozdítása és védelmezése az EU kül- és biztonságpolitikájának legfőbb célkitűzései között szerepelnek, amint azt a harmadik országokkal kötött valamennyi uniós megállapodásban szereplő emberi jogi záradék megállapítja;

E.  mivel az emberi jogok, a béke, valamint a biztonság és a fejlődés tiszteletben tartása szorosan kapcsolódik egymáshoz, és egymást erősítik;

F.  mivel az emberi jogokat és a demokráciát támogató politikát érvényesíteni kell a külső dimenzióval bíró összes egyéb uniós politikában, mint például a fejlesztéspolitikában, a migrációs politikában, a biztonságpolitikában, a terrorizmus elleni politikában, a szomszédságpolitikában, a bővítési politikában és a kereskedelempolitikában, különösen az emberi jogokkal kapcsolatos feltételek teljesítése révén;

G.  mivel az emberi jogok terén a belső és külső koherencia elengedhetetlen ahhoz, hogy az EU emberi jogi politikája külföldön is hiteles legyen, és mivel az Unió belső és külső politikái közötti, valamint külső politikái közötti fokozott következetesség az Unió sikeres és hatékony emberi jogi és demokratizálási politikájának nélkülözhetetlen követelménye; mivel a fokozott következetességnek lehetővé kell tennie, hogy az Unió gyorsabb és hatékonyabb választ adjon az emberi jogok megsértésének már korai szakaszaiban; mivel a koherencia problémája különösen szembeszökő a mostani migrációs politikával összefüggésében,

H.  mivel a szabadság, az emberi jogok tiszteletben tartása, valamint a rendszeres és tiszta választások elve olyan értékek, amelyek a demokrácia alapvető elemeit alkotják; mivel a tiszta és szabad választásokon kívül a demokratikus rendszer ismérvei többek között az átlátható és elszámoltatható kormányzás, a jogállamiság tiszteletben tartása, a véleménynyilvánítás szabadsága, az emberi jogok tiszteletben tartása, a független igazságügyi rendszer létezése, valamint a nemzetközi jog és az emberi jogok tiszteletben tartásáról szóló nemzetközi megállapodások tiszteletben tartása;

I.  mivel az emberi jogok fenyegetésnek vannak kitéve világszerte és mivel az emberi jogok egyetemességét számos tekintélyelvű rezsim súlyosan megkérdőjelezi; mivel világszerte számos kísérletet tesznek a civil társadalom mozgásterének csökkentésére, többek között multilaterális fórumokon; mivel az emberi jogok be nem tartása negatív következményekkel jár az egyénre, annak rokonaira és a társadalomra nézve;

J.  mivel az Unió kulcsszerepet játszott a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend elfogadásában, amelynek az a célja, hogy mindenkinek az emberi jogait érvényesítse;

K.  mivel a Tanács 2015. július 20-án elfogadta az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos új, a 2015–2019 közötti időszakra szóló cselekvési tervet azzal a céllal, hogy lehetővé tegye az EU számára, hogy koncentráltabb, rendszeresebb és összehangoltabb módon alkalmazza emberi jogi eszközeit e kihívások leküzdésére; mivel e cselekvési tervet a 2016–2020 közötti időszakra szóló, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervvel összhangban kell végrehajtani;

L.  mivel a főképviselő/alelnök kijelentette, hogy az emberi jogok egyik átfogó prioritását fogják adni, és iránytűként kívánja használni az emberi jogokat a harmadik országokhoz fűződő valamennyi kapcsolatában; mivel megismételte az EU amelletti elkötelezettségét is, hogy „kivétel nélkül”, a külkapcsolatok valamennyi területén előmozdítja az emberi jogokat;

M.  mivel a hatékony multilateralizmus iránti uniós elkötelezettség – melynek sarokkövét az ENSZ képezi – az Unió külpolitikájának szerves része, abban a meggyőződésben gyökerezik, hogy az egyetemes szabályokon és értékeken alapuló többoldalú rendszer a legalkalmasabb a globális válsághelyzetek, kihívások és fenyegetések kezelésére; mivel a harmadik országokkal minden kétoldalú és multilaterális fórumon való kapcsolatfelvétel a harmadik országokban felmerülő emberi jogi kérdések tisztázásának egyik leghatékonyabb eszköze;

N.  mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (EJT) rendes ülései, a különleges előadók kijelölése, egyetemes időszakos felülvizsgálati mechanizmusa és az egyes országokban kialakult helyzetekre vagy tematikus kérdésekre vonatkozó egyedi eljárások hozzájárulnak az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság előmozdításához és tiszteletben tartásához;

O.  mivel az Unió egyik fő prioritásának tekinti a harmadik országok civil társadalmával és az emberi jogi jogvédőkkel folytatott szoros együttműködést az emberi jogok előmozdítása és az emberi jogi jogsértések kezelése során;

P.  mivel „a helyi hatóságokról és a civil társadalomról: Európa elköteleződése a fenntartható fejlődés támogatása mellett” című, 2013. október 22-i állásfoglalásában(59) a Parlament mélységes aggodalmának ad hangot a civil társadalmi szervezetekkel szembeni fellépés okán, valamint hangsúlyozza egy olyan ellenőrzési rendszer meghatározásának fontosságát, amely lehetővé teszi az előrehaladás értékelését a követett politika és a szabályozási rendelkezések tekintetében, továbbá felhív a civil társadalmi szervezetek számára kedvező környezet előmozdítására; mivel a közelmúltban több ország fogadott el szigorú jogszabályokat a nem kormányzati szervezetekről, amelyek nemkívánatosnak nyilvánítanak külföldi szervezeteket, amennyiben úgy ítélik, hogy fenyegetést jelentenek az alkotmányos rendre, a védelemre vagy biztonságra, és mivel egyedül 2015-ben 185 környezetvédő emberi jogi aktivistát gyilkoltak meg a világon, ezek 66%-át latin-amerikai országokban;

Q.  mivel ‒ különösen Ázsiában, a Közel-Keleten és Afrikában ‒ egyre több ország alkalmaz utazási tilalmat annak megakadályozására, hogy az emberijog-védők részt vehessenek nemzetközi eseményeken;

R.  mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. és 19. cikke elismeri, hogy mindenkinek joga van a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadsághoz, a véleménynyilvánítás szabadságához, amely magában foglalja a jogot, miszerint nézetei miatt senki sem zaklatható, valamint az információ kereséséhez és megismeréséhez, illetve a mindenfajta adat és gondolat bármilyen média segítésével történő, határokra való tekintet nélküli terjesztéséhez való jogot; mivel a kizárólag véleményalkotás, vallásgyakorlás és véleménynyilvánítás szabadságához fűződő joguk békés gyakorlása miatt üldöztetett személyek száma jelentősen megnőtt;

S.  mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 20. cikke elismeri, hogy mindenkinek joga van a békés gyülekezés és egyesülés szabadsághoz; mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 21/16. számú határozata emlékezteti az államokat azon kötelezettségükre, hogy tartsák tiszteletben és teljes körűen védelmezzék az egyének békés gyülekezéshez és szabad egyesüléshez való jogát, online és offline egyaránt, és mivel a gondolat, a lelkiismeret, a vallás vagy a meggyőződés szabadságát vallásközi és kultúraközi párbeszédek révén kell támogatni;

T.  mivel a genfi egyezmény és kiegészítő jegyzőkönyvei meghatározzák a nemzetközi humanitárius jog és az emberi jogok alapvető szabályait és ezek alkotják az összes humanitárius fellépés magját; mivel a civilek és a lakóhelyét elhagyni kényszerült személyek konfliktusövezetekben való védelmét teljes semlegességgel és pártatlansággal kell biztosítani, valamint mivel fenn kell tartani a segélyezés függetlenségét;

U.  mivel valamely terület jogellenes megszállása a nemzetközi jog folyamatos megsértését jelenti, ami a nemzetközi humanitárius jog értelmében kiváltja a megszálló hatalom felelősségét a terület civil lakossága felé;

V.  mivel a háborús bűncselekmények és az emberiesség elleni bűncselekmények bizonyítékait nehéz megőrizni ‒ különösen az erőszak ellen menekülők minden korábbinál nagyobb mértékű áramlásának idején; mivel a bizonyítékok megőrzése nélkülözhetetlen az elkövetők bíróság elé állításához;

W.  mivel az USA guantánamói fogolytáborának bezárására irányuló törekvések meghiúsultak és 2015-ben csak 20 fogvatartottat engedtek szabadon vagy helyeztek át;

X.  mivel világszerte egyre több ember menekül háború, fegyveres konfliktusok vagy más megalázó körülmények elől, és mivel ezek a menekültáramlások és a migráció különböző formái jelentős kihívást jelentenek mind az Unió számára, mind globális szinten, és azonnali, hatékony és fenntartható megoldásokat igényelnek, a közös európai értékekkel összhangban; mivel a Bizottság ‒ a vezető globális donor ‒ által nyújtott humanitárius segély több mint 30 országban segíti a menekülteket és a lakóhelyüket elhagyni kényszerülőket;

Y.  mivel a migránscsempészet, az emberkereskedelem és a munkaerő-kizsákmányolás elleni küzdelem egyaránt igényel rövid, közép- és hosszú távú válaszokat, többek között a bűnözői hálózatok felszámolását és az elkövetők bíróság elé állítását, az adatok gyűjtését és elemzését, az áldozatok védelmét és a jogellenesen tartózkodó migránsok visszatérését célzó intézkedéseket, valamint a harmadik országokkal folytatott együttműködést, továbbá az emberkereskedelem és embercsempészet áldozatai iránti keresletet és a migrációnak az embereket az embercsempészeknek kiszolgáltató kiváltói okait kezelő, hosszabb távú stratégiákat;

Z.  mivel az igazságszolgáltatás nélkülözhetetlen az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdításához, és az EU és tagállamai a Nemzetközi Büntetőbíróság feltétel nélküli támogatói annak megalakulása óta, miközben előmozdítják a Római Statútum egyetemességét, és a Bíróság függetlenségének erősítése érdekében védelmezik annak sérthetetlenségét;

AA.  mivel eddig jelentős előrelépés történt a halálbüntetés eltörlése felé és számos ország eltörölte a halálbüntetést, és mivel mások jogalkotási intézkedéseket tettek e célból; mivel 2015-ben drámai módon nőtt a kivégzések száma, amelyek közel 90%-a csupán három országban, Iránban, Pakisztánban és Szaúd-Arábiában történt; mivel Belarusz az egyetlen olyan európai ország, amely nem szüntette meg a halálbüntetést;

AB.  mivel a nemek közötti egyenlőség az egyik legfontosabb európai érték, és szerves részét képezi az EU jogi és politikai keretének, valamint központi eleme az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjének; mivel az utóbbi években drasztikusan megnövekedett a nők és lányok elleni erőszak és megkülönböztetés, különösen a háborús övezetekben és az önkényuralmi rendszerekben;

AC.  mivel az UNICEF becslései szerint 250 millió gyermek él konfliktus által érintett országokban, közel 50 millió gyermek volt kénytelen erőszak, háború és az azzal járó atrocitások, terrorizmus és felkelések miatt elhagyni az otthonát vagy vándorolt határokon át, és sokan szenvednek továbbra is a megkülönböztetés, az erőszak, a kizsákmányolás, a bántalmazás, a kényszermunka, a szegénység és az alultápláltság számtalan megnyilvánulási formájától;

AD.  mivel az UNICEF szerint a világon minden kétszázadik gyermek menekült, a születési helye szerinti országon kívül élő gyermekek közel egyharmada menekült, és a menekült gyermekek száma 2005 és 2015 között megkétszereződött;

AE.  mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 25. cikke elismeri, hogy minden személynek joga van a „saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz”, amelynek részeként az anyaság és a gyermekkor különleges segítségre és támogatásra jogosítanak, beleértve az orvosi ellátást; mivel minden gyerek számára garantálni kell az oktatásba való bejutást, a táplálkozást és az egészségügyi ellátás igénybevételének lehetőségét; mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 26/28(36) sz. határozata felhívja az ENSZ Emberi Jogi Tanács Szociális Fórumának következő ülését, hogy az elérhető legmagasabb szintű fizikai és mentális egészséghez fűződő, mindenkit megillető joggal összefüggésben összpontosítson a gyógyszerekhez való hozzáférésre; mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) alapokmánya rögzíti, hogy az elérhető legmagasabb szintű egészséghez való jog gyakorlása fajtól, vallástól, politikai meggyőződéstől, valamint gazdasági vagy szociális körülményektől függetlenül minden ember egyik alapvető joga;

AF.  mivel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek megfelelően a hatóságoknak tiszteletben kell tartaniuk az egyik vagy mindkét szülőjétől elszakított gyermek jogait;

AG.  mivel a kisebbségek, köztük az LMBTI-személyek elleni erőszak és az, hogy ellenük törvénytelen vádeljárást indítanak, világszerte számos helyen továbbra is előfordul, továbbá elterjedt a megkülönböztetés az egészségügyi, oktatási, foglalkoztatási és más ágazatokban;

AH.  mivel továbbra is a világ számos pontján tapasztalható, hogy bizonyos magánszektorbeli szereplők által alkalmazott visszaélések a polgári és politikai, munkavállalói, valamint gazdasági, társadalmi és kulturális jogok megsértéséhez, továbbá környezeti károkhoz vezetnek; mivel szoros kapcsolat van a korrupció, az adócsalás, az illegális pénzáramlások és az emberi jogok megsértése között;

AI.  mivel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek minden államra és minden transznacionális és egyéb üzleti vállalkozásra alkalmazandók, méretüktől, ágazatuktól, működési helyüktől, tulajdonosi körüktől és szerkezetüktől függetlenül, de mivel a hatékony ellenőrzési és a szankcionálási mechanizmusok ezen irányelvek világszintű végrehajtása során továbbra is kihívást jelentenek; mivel a kis- és középvállalkozások (kkv-k) sajátosságait megfelelően figyelembe kell venni és a lehetőségeikhez igazított, a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó rugalmas megközelítés részévé kell tenni;

AJ.  mivel 2015. októberben a Bizottság közzétette „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű új kereskedelmi stratégiáját, amelyben céljául tűzi ki, hogy a kereskedelmet az emberi jogok harmadik országokban történő erősítésére szolgáló eszközként használja;

AK.  mivel 2015-ben az Európai Unió megkezdte a konfliktusok finanszírozására szolgáló ásványok kereskedelméről szóló jogszabállyal kapcsolatos munkát;

AL.  mivel az olyan nemzeti és nemzetközi sporteseményeket, mint az olimpiai játékokat és a labdarúgó világbajnokságot, nem volna szabad politikai célokra felhasználni, és az összes emberi jog teljes mértékű tiszteletben tartásával kell megszervezni, amint az az Olimpiai Chartában is szerepel, és az emberiség összehangolt fejlődésére kell törekedni annak érdekében, hogy elősegítsék az emberi jogok és az emberi méltóság megóvását fontosnak tartó, valamint nemzetiségen, fajon, valláson, politikai meggyőződésen, nemen, nemi identitáson, szexuális irányultságon vagy nemi jellegen alapuló megkülönböztetés nélküli békés társadalom létrejöttét;

AM.  mivel a környezeti változások aláássák a vízhez, a természeti erőforrásokhoz és az élelemhez való hozzáférés jogát;

Az emberi jogok központi helye az EU külső politikáiban

1.  súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az emberi jogok és demokratikus értékek előmozdítása és védelme fenyegetésnek van kitéve világszerte, és hogy az emberi jogok egyetemességét a világ sok részén súlyosan megkérdőjelezik többek között tekintélyelvű rezsimek, valamint olyan terrorista csoportok, mint a Dáis;

2.  súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy számos és egyre több kísérletet tesznek a civil társadalom és az emberi jogi jogvédők mozgásterének csökkentésére, hogy növekvő mértékben korlátozásra kerül a gyülekezési szabadság és a szólásszabadság, és hogy világszerte, többek közt Oroszországban, Törökországban és Kínában egyre több, a civil társadalmat elnyomó jogszabályt fogadnak el, többek között a terrorizmus elleni küzdelem ürügyén (terrorizmus elleni küzdelemre irányuló jogszabályok, szükségállapot és biztonsági intézkedések bevezetésével), mivel ennek gyakorta kedvezőtlen hatása van az emberi jogokra, valamint e jogszabályokat gyakran elnyomásra használják; emlékeztet arra, hogy az ilyen jogszabályoknak semmiképp sem szabadna csökkenteniük a civil szervezetek működésének mozgásterét; felhív e visszaélések és jogsértések egyértelmű elítélésére;

3.  határozottan hangsúlyozza, hogy az Európai Unió elkötelezte magát egy olyan közös kül- és biztonságpolitika, valamint külügyi dimenzióval rendelkező szakpolitikák mellett, amely a demokrácia, a jogállamiság elvének, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan voltának, az emberi méltóság tiszteletben tartásának, az egyenlőség és a szolidaritás elvének, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában és az emberi jogok nemzetközi jogában és a humanitárius jogban foglalt elvek tiszteletben tartásának előmozdítására épül; megismétli, hogy ezen elvek a KKBP-n felüli külső tevékenységeknek, többek között a fejlesztés- és humanitárius politikának is szerves részét képezik;

4.  felhívja az összes uniós intézményt és a tagállamokat, hogy teljesítsék a demokrácia és a jogállamiság előmozdítására, az emberi jogok és alapvető szabadságok – beleértve a békés eszközök révén történő fejlődés jogát – megóvására és érvényesítésére vonatkozó kötelezettségvállalásaikat, és hogy az emberi jogokat helyezzék az EU összes harmadik országgal – ideértve stratégiai partnereit is – minden szinten fennálló kapcsolatainak középpontjába;

5.  ismételten felszólítja a tagállamokat, hogy jó példával járjanak elöl és egységesen támogassák az emberi jogok oszthatatlanságát, interdependenciáját, kölcsönös kapcsolatát és egyetemességét, továbbá ratifikálják az ENSZ által elfogadott valamennyi nemzetközi emberi jogi okmányt;

6.  hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy az EU hitelesen szerepeljen külkapcsolataiban, biztosítania kell a fokozott következetességet belső és külső politikái között az emberi jogok és demokratikus értékek tiszteletben tartása terén az LMBTI-személyek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó emberi jogi stratégiákkal, és az EU emberi jogi politikájának következetes és összehangolt végrehajtására kell törekednie;

7.  felhívja a figyelmet az emberi jogok előmozdítása és demokratikus értékek elősegítése iránti hosszú távú elkötelezettségére, amelyet többek között a gondolatszabadságért adományozott Szaharov-díj évenkénti odaítélése, az Emberi Jogi, Demokrácia-támogatási és Választási Megfigyelő Albizottság, valamint a Demokráciáért Európai Alapítvány munkája, az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatban a havi plenáris üléseken zajló viták, illetve elfogadott állásfoglalások, továbbá a számos parlamenti küldöttség által végzett munka is tükröznek;

8.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy mostanság számos emberijog-védőt ér támadás; felszólítja az EU-t, és különösen a főképviselőt/alelnököt olyan politika követésére, amely következetesen és egyértelműen elítéli az emberi jogi jogvédők meggyilkolását, illetve az ellenük irányuló erőszakos cselekedetekre, üldöztetésre, fenyegetésre, megfélemlítésre, elrablásra, bebörtönzésre vagy önkényes letartóztatásra tett bármilyen kísérletet, marasztalja el az ilyen atrocitások elkövetőit vagy megengedőit, valamint, hogy fokozza nyilvános diplomáciáját, amelyben nyíltan és egyértelműen támogatja az emberijog-védőket, ideértve a multilaterális fórumokon tett tanúságtételüket is; kéri az Uniót iránymutatás közzétételére e politikával kapcsolatban, mivel konzisztensebbé teszi az Unió jelenlegi, a különböző meglévő iránymutatásokban szereplő prioritásait; ösztönzi az uniós küldöttségeket és a tagállamok diplomáciai képviseleteit, hogy továbbra is tevőlegesen támogassák az emberijog-védőket, különösen a perek rendszeres nyomon követése, a bebörtönzött emberijog-védők látogatása, valamint adott esetben az egyes esetekről szóló nyilatkozatok kiadása révén; kéri egy olyan rendszer létrehozását, amely egyértelmű referenciaértékek és mutatók felhasználásával hatékonyan nyomon követi a civil társadalom mozgásterét; megismétli, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze fontos szerepet játszik a veszélyben lévő emberijog-védőknek szóló sürgős közvetlen pénzügyi és anyagi támogatás nyújtásában, valamint kiemeli a szükséghelyzeti alap fontosságát, amely lehetővé teszi az Unió küldöttségei számára, hogy közvetlen és ad hoc támogatást nyújtsanak azon jogvédők számára, akik közvetlen életveszélyben vannak;

9.  felhívja az Uniót és a tagállamait, hogy ösztönözzék az Egyesült Nemzetek párizsi elveinek megfelelő, kellő felhatalmazással, elegendő forrásokkal és szakértelemmel rendelkező nemzeti emberi jogi intézmények létrehozását, hogy eleget tegyenek az emberi jogok védelmének és tiszteletben tartásának;

10.  felhívja a figyelmet arra, hogy az emberi jogok hatékony előmozdítása érdekében, őszinte és a kölcsönös megértésen és bizalmon alapuló párbeszéd keretében fejleszteni kell az Unió és partnerei közötti parlamentközi kapcsolatokat;

Az uniós stratégiai keret és az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos új cselekvési terv

11.  üdvözli az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos, a 2015–2019 közötti időszakra szóló második uniós cselekvési terv elfogadását és arra ösztönzi az Uniót és a tagállamait, hogy maradéktalanul, következetesen, átláthatóan és időben hajtsák végre az abban foglalt intézkedéseket, valamint erősítsék a demokráciatámogatást; kiemeli, hogy egyetértésre és együttműködésre van szükség az Unió és a tagállamok között a cselekvési terv következetes végrehajtásának biztosítása érdekében, és ösztönzi a tagállamokat, hogy vállaljanak nagyobb szerepet a cselekvési terv végrehajtásában és értékelésében; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak be kell számolniuk a cselekvési terv végrehajtásáról;

12.  hangsúlyozza, hogy az új cselekvési tervben kitűzött nagyratörő célok teljesítése érdekében az EU-nak elegendő forrást és szakértelmet kell biztosítania, mind a képviseletek és az Európai Bizottság és az EKSZ rendelkezésére bocsátott emberi erőforrások, mind a projektekhez rendelkezésre bocsátott pénzforrások tekintetében;

13.  úgy véli, hogy a szabad civil társadalom az emberi jogok és a demokratikus értékek védelmezésének és támogatásának egyik alapköve, ezért aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a civil társadalom mozgástere egyre szűkül, illetve egyre több emberi jogi jogvédőt és újságírót ér támadás világszerte; örvendetesnek tartja a civil társadalom mozgásterét fenyegető veszélyek kezelésére vonatkozó célkitűzés beépítését a cselekvési tervbe, és sürgeti az Uniót, hogy hajtsa végre a tervezett intézkedéseket, ösztönzi az uniós külső fellépésben részt vevő összes felet, hogy tárják fel és kezeljék az emberi jogok és a demokratikus szabadságok védelme terén fennálló hiányosságokat és hogy fokozzák a civil társadalommal, a parlamentekkel, a politikai pártokkal és a helyi hatóságokkal és a regionális és nemzetközi szervezetekkel a helyszínen folytatott együttműködést; felhívja a figyelmet arra, hogy a cselekvési terv nem tartalmaz a partnerországok demokratikus normáinak fejlesztésére vonatkozó külön célkitűzést; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki uniós iránymutatásokat a demokrácia támogatására vonatkozóan;

Az EU éves jelentése

14.  üdvözli az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló éves jelentés tematikus részének fejlesztése, illetve tömörebbé és szabatosabbá tétele, valamint annak érdekében tett törekvéseket, hogy az szélesebb körben legyen hozzáférhető a nyilvánosság számára; megismétli azt a meggyőződését, hogy az éves jelentést objektívabb megközelítés révén kell megerősíteni, amely keretében az elért eredmények és a bevált gyakorlatok mellett a jelentés a harmadik országokban tapasztalt konkrét kihívásokat és korlátozásokat is kiemelné, valamint ajánlásokat fogalmazna meg a korrekciós intézkedésre vonatkozóan, illetve információval szolgálna az EKSZ által a kihívások leküzdése érdekében tett lépésekről; megismétli azon álláspontját, hogy az éves jelentés részét képező országjelentéseknek minél kevésbé leíró jellegűnek kellene lenniük, az emberi jogi és demokráciai szempontú országstratégiák végrehajtását kellene tükrözniük, és áttekintést kellene adniuk a helyszínen zajló uniós fellépések hatásáról;

15.  megismétli azon felhívását, hogy rendszeresen nyújtsanak be átfogó jelentéseket az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről szóló parlamenti állásfoglalásokra válaszul tett lépésekről, az elért eredményekről és az intézkedésekkel kapcsolatban levont politikai következtetésekről; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az emberi jogok megsértésének mielőbbi és megfelelő orvoslását, a jogsértések korai szakaszában is; ezzel összefüggésben örvendetesnek tartja, hogy az EKSZ az Emberi Jogi Albizottságban reagált az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteivel kapcsolatos vitákról szóló állásfoglalásokra; megismétli kérését a Bizottság és az EKSZ az emberi jogokról és a demokráciáról szóló éves jelentésről megfogalmazott parlamenti állásfoglalásra adott átfogó írásbeli válasza iránt, amely fontos szerepet játszik a Parlament által felvetett valamennyi pont rendszeres és alapos nyomon követésében és a parlamenti ellenőrzésben; megismétli az alelnök/főképviselő felé tett azon felhívását, hogy vitában vegyen részt az Európai Parlament tagjaival évente két plenáris ülésen, egyszer az EU éves jelentésének bemutatásakor, másodszor pedig a parlamenti állásfoglalásra adott válaszként;

Az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselője

16.  emlékeztet az EU különleges képviselője erőteljesebb és rugalmasabb megbízatásának jelentőségére az Unió hatékonyságának, következetességének és láthatóságának növelése tekintetében az emberi jogok és a demokratikus alapelvek egész világon történő előmozdítása terén; megismétli azon kérését, hogy ez a megbízatás állandó legyen; úgy véli továbbá, hogy az EU különleges képviselőjének nyilvános felszólalási joggal és saját kezdeményezési jogkörrel kell rendelkeznie, továbbá legyen láthatóbb a nyilvánosság számára, valamint megfelelő erőforrás és szakértelem álljon rendelkezésére;

17.  hangsúlyozza a civil társadalom rendszerszintű támogatásának, valamint a velük folytatott valódi és mélyreható konzultációknak a jelentőségét az EU különleges képviselőjének a partnerországokba irányuló látogatásait megelőzően; örvendetesnek tartja ebben a tekintetben, hogy az EU különleges képviselője a harmadik országokba tett látogatásai előtt, alatt és után határozottan együttműködik az emberijog-védőkkel és a civil társadalommal – beleértve a helyi képviselőket, a fiatalokat és a gyermekeket is –, valamint a megfelelő nemzetközi szervezetekkel, és hangsúlyozza a folyamatos és minden eddiginél erőteljesebb, ezen irányvonalak mentén való együttműködés fontosságát, valamint az egyértelmű és átlátható nyomonkövetési mechanizmusok szükségességét; teljes mértékben támogatja azt, hogy az EU különleges képviselője megbízatása során a civil társadalom és az emberijog-védők mozgásterének növelését és védelmét mint kulcsfontosságú prioritást helyezi középpontba; felhívja az EU különleges képviselőjét, hogy látogatásait követően rendszeresen számoljon be a Parlamentnek; sajnálatosnak tartja, hogy az EU különleges képviselőjének munkája és befolyása csak részben értékelhető az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló éves jelentés áttekintése alapján, a közösségimédia-fiókján keresztül és az elérhető beszédeiből; azt is sajnálatosnak tartja, hogy nem állnak rendelkezésre sem a tevékenységeivel, terveivel kapcsolatos hivatalos információk, sem az elért eredményekről szóló jelentések vagy beszámolók;

18.  ösztönzi az EU különleges képviselőjét, hogy továbbra is rendszeresen emeljen szót az Unió emberi jogi prioritásai mellett és fokozza az Unió együttműködését az összes vonatkozó regionális és nemzetközi emberi jogi szervezettel és mechanizmussal; felhívja a Tanácsot, hogy általános elvként fogadja el azt a gyakorlatot, hogy a földrajzi területekért felelős uniós különleges képviselők megbízatásába módszeresen beépítik az EU különleges képviselőjével folytatott együttműködést;

Az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiák és az uniós küldöttségek szerepe

19.  örvendetesnek tartja, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiák a demokráciára is kiterjednek mint a partnerországok emberi jogi és demokratikus helyzetének átfogó elemzéséhez szükséges tényezőre;

20.  megismétli, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiákat figyelembe kell venni a harmadik országokkal kapcsolatos politikai döntéshozatal minden szintjén, többek között a magas szintű politikai és emberi jogi párbeszédek, az országstratégiai dokumentumok és az éves cselekvési programok előkészítése során;

21.  megismétli, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiáknak összhangban kell lenniük az egyes országokban a konkrét helyzettől függően végrehajtandó uniós intézkedésekkel és előrehaladásra vonatkozó mérhető mutatókat és szükség esetén azok kiigazításának lehetőségét kell tartalmazniuk; rámutat az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiák folyamatos értékelésének szükségességére; az uniós képviseletek, a tagállami nagykövetségek és az uniós intézmények ‒többek között a Parlament ‒ közötti együttműködés, kommunikáció és információcsere további javítását kéri az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiák elkészítésével és végrehajtásával kapcsolatban; ismételten kéri, hogy az Európai Parlament tagjai kapjanak hozzáférést az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiákhoz és tájékoztatást arról, hogy az Unió hogyan hajtja végre e stratégiákat, és hogy ezeket olyan formátumban tegyék közzé, amely lehetővé teszi a parlamenti képviselők számára a vizsgálat megfelelő elvégzését;

22.  hangsúlyozza, hogy a civil társadalommal kapcsolatban koherens és nyilvánvaló uniós politikát kell végrehajtani, és hogy a társadalmi diplomácia alkalmazásának világosabb megértésére van szükség; ösztönöz az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiák és ütemtervek közzétételére, valamint az esetekkel kapcsolatos hatékony visszajelzés, nyomon követés kialakítására és az információmegosztásra;

23.  üdvözli emberi jogi és/vagy a nemek közötti egyenlőségért felelős kapcsolattartási pontok kijelölését minden uniós képviseletnél és emlékeztet az alelnöknek/főképviselőnek és az EKSZ-nek címzett azon ajánlására, hogy dolgozzanak ki egyértelmű működési útmutatót az emberi jogi kapcsolattartási pontok szerepe tekintetében; ragaszkodik ahhoz, hogy az emberi jogi kapcsolattartási pontok munkáját a tagállamok diplomáciai személyzete is támogassa; kéri, hogy az emberi jogi kapcsolattartási pontok munkája legyen független és politikai befolyástól, valamint a harmadik országok nemzeti hatóságai általi zaklatástól mentes, különösen az emberi jogi aktivistákkal és a civil társadalommal folytatott kapcsolataik terén; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az uniós küldöttségek minden tagja kapjon képzést az emberi jogokra vonatkozó uniós iránymutatások tartalmáról;

24.  üdvözli a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének (2014–2020) megnövelt költségvetését és egyszerűsített eljárásait, továbbá felszólít arra, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének félidei felülvizsgálatára elkülönített összeget a jelenlegi többéves pénzügyi keret végéig tartsák fenn; megismétli, hogy szükség van a különböző uniós finanszírozási eszközök közötti koherenciára és komplementaritásra, valamint annak biztosítására, hogy ilyen megerősítés legyen alkalmazható az emberi jogokat szolgáló valamennyi eszközre;

25.  felszólít a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze éves cselekvési programjainak évente történő elfogadására, szemben a legutóbb alkalmazott kétévenkénti (2016–2017) elfogadással, így biztosítva a változó helyzetek terén szükséges rugalmasságot és az optimális összhangot a Unió többi külső pénzügyi eszközével;

Emberi jogi párbeszédek és konzultációk

26.  megismétli, hogy támogatja a kifejezetten az emberi jogokról folyó párbeszédeket, és elismeri, hogy a kétoldalú kapcsolatok és együttműködés hatékony és eredményes eszközei lehetnek, feltéve, hogy lehetővé teszik, hogy a partnerek hozzászólhassanak a lényeges kérdésekhez, jelentőségteljes politikai üzeneteket fogalmazhassanak meg és eredményorientáltak legyenek, következetes nyomon követést biztosítva és túllépve a bevált gyakorlatokkal és a kihívásokkal kapcsolatos információcserén; felkéri az Uniót, hogy a nők és a gyermekek jogaival kapcsolatos helyzetről szóló megbeszéléseket következetesen építse be minden emberi jogi párbeszédbe;

27.  elismeri annak fontosságát, hogy emberi jogi témákról párbeszédet kezdeményezzenek olyan országokkal is, ahol súlyos emberi jogi problémák vannak; hangsúlyozza azonban, hogy az EU-nak egyértelmű politikai következtetéseket kell levonnia, amennyiben ezek az emberi jogi párbeszédek nem hoznak pozitív eredményt; figyelmeztet arra, hogy a magas szintű politikai párbeszédekben ne szoruljon háttérbe az emberi jogi kérdések megvitatása;

28.  hangsúlyozza, hogy a magas szintű politikai eszmecserék során az emberi jogi kérdések megvitatását soha nem szabad más érdekeknek alárendelni; megismétli az EKSZ-hez intézett azon felhívását, hogy az emberi jogi párbeszédek fejlesztése céljából dolgozzon ki mechanizmust azok felülvizsgálatára; úgy véli, hogy amennyiben ezek a párbeszédek állandóan kudarcba fulladnak, alternatív eszközöket kell alkalmazni az emberi jogok előmozdításának támogatására az érintett országban;

29.  sürgeti az EKSZ-t, hogy rendszeresen folytasson további előkészítő párbeszédeket a civil társadalommal és helyi szinten is azzal a céllal, hogy ezek eredményeit közvetlenül foglalja bele magába az emberi jogi párbeszédbe; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az alelnök/főképviselő és az EKSZ az emberi jogi párbeszéd során említse meg az emberi jogi jogvédők egyes eseteit; felhívja az EKSZ-t hogy rendszeresen kövesse nyomon az emberi jogi párbeszéd során tett kötelezettségvállalásokat és tegye rendszeressé a civil társadalmi szervezetekkel való tájékoztató jellegű találkozókat;

Az emberi jogokról szóló uniós iránymutatások

30.  üdvözli az emberi jogokról szóló uniós iránymutatásokat, amelyek értékes külpolitikai eszközei az Unió emberi jogi politikájának, mert gyakorlati útmutatást nyújtanak az uniós küldöttségek és a tagállamok diplomáciai képviseletei számára; megismétli azon felhívását, hogy további késedelem nélkül fogadjanak el a gyermek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó új uniós iránymutatásokat;

31.  határozottan hangsúlyozza, hogy az iránymutatások végrehajtását egyértelmű referenciaértékek segítségével folyamatosan értékelni kell; sürgeti a Bizottságot, hogy végezzen és tegyen közzé alapos értékelést az iránymutatásoknak az összes harmadik országban működő uniós küldöttségek és tagállami diplomáciai képviseletek általi végrehajtásáról, hogy kimutassa és orvosolja a végrehajtással kapcsolatos eltéréseket és hiányosságokat; úgy véli, hogy az iránymutatások megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében az EKSZ és az uniós küldöttségek tagjai számára rendszeres és hatékony képzést kell biztosítani;

Küzdelem a megkülönböztetés valamennyi formájával szemben

32.  a leghatározottabban elítéli a hátrányos megkülönböztetés valamennyi – többek között fajra, bőrszínre, nemre, nemi irányultságra, nemi identitásra, nyelvre, kultúrára, vallásra vagy meggyőződésre, társadalmi eredetre, kasztra, születésre, életkorra, fogyatékosságra vagy bármely más körülményre alapozott – formáját; megismétli felhívását egy olyan megerősített uniós politikára és diplomáciára, amely a megkülönböztetés valamennyi formájának felszámolására irányul, és igyekszik kihasználni minden alkalmat, hogy mélységes aggodalmát fejezze ki a megkülönböztetés e formái miatt; sürgeti továbbá az EU-t, hogy továbbra is mozdítsa elő valamennyi idevágó ENSZ-egyezmény – így a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény vagy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény – ratifikálását és maradéktalan végrehajtását; üdvözli az EKSZ által a megkülönböztetésmentességről szóló kézikönyv elkészítése érdekében végzett munkát;

Közös biztonság- és védelempolitikai (KBVP) missziók és tevékenységek

33.  emlékeztet arra, hogy az EU elkötelezte magát az emberi jogok és a nemi szempontok közös biztonság- és védelempolitikai missziókba való belefoglalása mellett, összhangban az ENSZ Biztonsági Tanácsa nőkről, békéről és a biztonságról szóló 1325. és 1820. számú határozataival, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsa nemrég elfogadott 2242. számú határozatával, amely a nőket a globális kihívások leküzdésére irányuló összes erőfeszítés középpontjába helyezi; ezzel kapcsolatban ismételten felszólítja az EU-t és annak tagállamait, hogy a fenntartható megbékélés elérésében támogassa a nők rendszeres részvételét mint a béketeremtési folyamatok kulcsfontosságú összetevőjét; ezzel kapcsolatban ismételten felszólítja az EU-t és annak tagállamait, hogy a fenntartható megbékélés elérésében támogassa a nők rendszeres részvételét mint a béketeremtési folyamatok kulcsfontosságú összetevőjét;

34.  hangsúlyozza, hogy a KBVP egy olyan eszköz, amely nemcsak Európa biztonságát hivatott biztosítani, hanem az uniós külpolitikai eszközök részét is képezi, és ezért az emberi jogok és a demokrácia harmadik országokon belüli előmozdításának fokozására is használni kell;

35.  további európai katonai integrációt szorgalmaz az európai fegyveres erők bevethetőségének és rugalmasságának javítása érdekében, hogy azok reagálni tudjanak a fenyegetésekre és az emberi jogok súlyos megsértésének eseteire, a népirtásra vagy az etnikai tisztogatásra; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a „védelmi felelősség” elvét meg kellene erősíteni a nemzetközi jogon és az Unió mint az értékek közösségének jogán belül, és annak – akár a saját államuk által fenyegetett – civilek védelmére irányuló kezdeményezésekhez és érdemi fellépésekhez kellene vezetnie;

36.  hangsúlyozza, hogy a migránscsempészet összefügg az emberkereskedelemmel, és súlyosan sérti az emberi jogokat; emlékeztet arra, hogy az embercsempészet elleni konkrét harc egyik eszköze az olyan KBVP-missziók elindítása, mint az Európai Uniónak a Földközi-tenger déli-középső részén folytatott katonai művelete (EUNAVFOR MED Sophia művelet); kéri az Uniót, hogy folytassa és fokozza az ilyen jellegű műveleteket;

37.  felszólítja a Külügyek Tanácsát és az alelnököt/főképviselőt, hogy kérjék, hogy az EU misszióvezetői és az EU megfelelő képviselői (a polgári műveletek misszióvezetői, az EU katonai műveleteinek parancsnoka és a különleges képviselők) nyújtsanak be jelentést a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésének eseteiről és hogy mozdítsák elő a magatartási kódexet a Biztonsági Tanács népirtás, az emberiesség elleni bűncselekmények vagy háborús bűncselekmények elleni fellépése tekintetében, amely arra kötelezi az ENSZ tagországait, hogy támogassák a Biztonsági Tanács ilyen bűncselekmények megelőzésére vagy megszüntetésére irányuló fellépését; szorgalmazza, hogy a gyermekekkel kapcsolatba kerülő minden uniós polgári és katonai művelet során vegyék figyelembe a gyermekvédelmi politikákat;

38.  kéri, hogy az EU erősítse meg az ENSZ-szel folytatott együttműködését azzal, hogy kidolgoz egy közös biztonsági stratégiai irányvonalat egyrészt az EU új globális kül- és biztonságpolitikai stratégiája, másrészt pedig az ENSZ békefenntartási fellépéseinek és béketeremtési eszköztárának felülvizsgálata alapján; hangsúlyozza, hogy együtt kell működni az ENSZ-szel a regionális és szubregionális szervezetek által a békefenntartásban, a konfliktusok megelőzésében, a civil és katonai válságkezelésben és a konfliktuskezelésben játszott szerep és a kapacitásuk megerősítésében, és hogy tovább kell fejleszteni az ENSZ fellépéseinek a KBVP-vel történő támogatására szolgáló eljárásokat, ideértve az uniós harccsoportok bevetése révén, vagy pedig kapacitásépítési és a biztonsági ágazat reformjára irányuló kezdeményezések révén, miközben az emberi jogokat és a nemek közötti egyenlőséget előtérbe helyezik a misszió és a művelet során;

Multilaterális kapcsolatok az emberi jogok előmozdítására

39.  határozottan megismétli, hogy az 1993-as Bécsi Nyilatkozatban és Cselekvési Programban rögzítetteknek megfelelően az ENSZ égisze alatt létrejött egyezményekben biztosított valamennyi emberi jog egyetemes, oszthatatlan, egymástól függő és egymással összefüggő, és biztosítsák azok betartását; emlékeztet az Uniónak a nemzetközi jog előmozdítása és fejlesztése tekintetében az ENSZ-szel összhangban vállalt kötelezettségeire; hangsúlyozza, hogy fontos, hogy a tagállamok aláírják az ENSZ által létrehozott összes nemzetközi emberi jogi eszközt, ideértve a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában foglaltakat, és különösen a hozzá csatolt fakultatív jegyzőkönyvet, amely meghatározza a panaszkezelési és konzultációs mechanizmusokat az EUSZ 21. cikkével összhangban;

40.  hangsúlyozza, hogy az uniós vezetésnek nyomást kell gyakorolnia az ENSZ reformjaira azzal a céllal, hogy megerősítsék a szabályokon alapuló multilaterális rendszer hatásait és teherbírását, valamint hatékonyabb emberi jogi védelmet biztosítsanak, illetve biztosítsák a nemzetközi jog előmozdítását; megismétli továbbá, hogy biztosítani kell, hogy az Unió, hitelességének javítása érdekében, aktívan és következetesen részt vegyen az ENSZ emberi jogi mechanizmusaiban, különösen a Harmadik Bizottságban, az ENSZ-közgyűlésben (UNGA) és az Emberi Jogi Tanácsban (EJT); támogatja az EKSZ, az EU New York-i és genfi képviselete és a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az EU emberi jogi ügyekben mutatott következetessége fokozódjon az ENSZ-ben; bátorítja az EU-t hogy fokozza a több régióra kiterjedő kezdeményezések alkalmazását, kezdeményezze és közösen támogassa az állásfoglalásokat, valamint szorosan kövesse nyomon az ENSZ időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékeléshez kapcsolódó eljárását; elítéli, hogy az Emberi Jogi Tanácsban (EJT) gyakran olyan országok foglalnak helyet, amelyek bizonyítottan súlyosan megsértették az emberi jogokat, kéri az uniós tagállamokat, hogy hozzák nyilvánosságra az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában leadott szavazatukat; ezzel kapcsolatban arra kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy szavazási mintájukban tükröződjön, hogy a jogok egyforma jelentőséggel bírnak, valamint az EJT-határozatokkal kapcsolatos szavazatukat sokkal inkább e szövegek tartalma határozza meg, ne pedig az, hogy kik a szerzők; hangsúlyozza annak fontosságát és szükségességét, hogy minden multilaterális fórumon legyen állandó uniós képviselet, és hogy az uniós tevékenységek legyenek jobban átláthatók;

41.  kéri az EU-t, hogy szenteljen különös figyelmet a keleti szomszédságában található vitatott területeknek, ahol mintegy ötmillió ember nélkülözi a valódi emberi jogi védelmet és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést; kéri az Uniót, hogy az érintett államokkal folytatott kétoldalú megoldáskeresés során kiemelt helyen foglalkozzon ezzel a kérdéssel, és az emberi jogok előmozdítására vonatkozó konkrét megoldások ezen államokon belüli támogatásához teljes eszköztárát vegye igénybe, valamint támogassa az ottani emberijog-védők munkáját;

A civil társadalom mozgásterének biztosítása és az emberijog-védők támogatása

42.  határozottan elítéli az ügyészek, bírák, ügyvédek, értelmiségiek, újságírók és más olyan szakmák képviselőinek megtámadását, megfélemlítését, letartóztatását, meggyilkolását, zaklatását és elnyomását, akiknek függetlensége és szakmai szabadsága elengedhetetlen a demokratikus társadalom felépítéséhez;

43.  sajnálja a környezet- és emberijog-védők ellen világszerte elkövetett támadások növekvő számát; határozottan elítéli a gyilkosaik büntetlenségét, és felszólítja az EKSZ-t, hogy álljon ki a felelősök igazságszolgáltatás elé állítására irányuló követelések mellett;

44.  határozottan elítéli, hogy nemrégiben világszerte sok ország fogadott el olyan szigorú törvényeket a nem kormányzati szervezetekről, amelyek meggyengítik a civil társadalmat, és a jogszabályok önkényes alkalmazásához vezetnek olyan szankciókkal, mint a bebörtönzés, a vagyoni eszközök befagyasztása és a hozzáférés megtiltása a nem kormányzati szervezetek személyzete számára, különösen a külföldi állami források megszerzését illetően;

45.  határozottan elítéli, hogy a hatóságok annak eszközeként adnak ki utazási tilalmat, hogy megfélemlítsék az emberijog-védőket és aktivistákat, valamint az ügyvédeket és újságírókat, valamint hogy elhallgattassák független véleményüket, és hangsúlyozza, hogy ezeket az intézkedéseket gyakran önkényesen, bírósági indoklás nélkül hozzák meg;

46.  kiemeli az uniós küldöttségek szerepét abban, hogy megerősítsék és előmozdítsák a civil társadalom által a demokráciában játszott döntő fontosságú szerepet, és hogy a civil társadalom számára ösztönző környezet jöjjön létre, hogy maximális átláthatóságot és a civil társadalmi szervezetekkel és emberijog-védőkkel való együttműködésbe való bevonást írnak elő; ezért sajnálatosnak tartja, hogy az emberi jogokra vonatkozó uniós iránymutatások elfogadása után tíz évvel még mindig nem szerepelnek az összes uniós küldöttség honlapján az emberi jogi kapcsolattartók / az emberijog-védők összekötő tisztviselőinek elérhetőségei;

47.  felhívja az alelnököt/főképviselőt és az EU külügyminisztereit, hogy rendszeresen helyezzék a Külügyek Tanácsának napirendjére az EU emberijog-védők, segélymunkások, újságírók, politikai aktivisták és mások kiszabadítására tett erőfeszítéseinek megvitatását, és hogy évente szervezzék meg a Külügyek Tanácsának nyilvános ülését, amelynek napirendjén szerepeljen a civil társadalom egyre szűkülő mozgástere és az emberijog-védők bebörtönzése, valamint hogy minden alkalommal vitassák meg ezeket a kérdéseket az érintett partnerekkel, beleértve az Európai Parlamentnek az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatos vitákra vonatkozó állásfoglalásaiban felvetett kérdéseket is;

48.  felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy állítsa igazságszolgáltatás elé a politikai vezetőket, ha strukturálisan visszaélnek a rendőrségi és katonai erőkkel, hogy elhallgattassák a vezető szerepükkel (és annak meghosszabbításával) szembeni tiltakozásokat;

Migránsok, menekültek, menedékkérők és belső menekültek

49.  szolidaritását fejezi ki annak a sok migránsnak és menekültnek, akik konfliktusok, kormányzási mulasztások és csempészhálózatok áldozataiként súlyos emberi jogi jogsértések áldozataivá válnak; elítéli a Földközi-tengeren bekövetkező halálesetek drámaian magas számát; rendkívül aggasztja a menekültek, irreguláris migránsok és menedékkérők ellen az EU-ba tartó útjuk során elkövetett emberi jogi visszaélések egyre növekvő száma; kiemeli, hogy a menekült, menedékkérő és a dokumentumokkal nem rendelkező migráns nők és gyermekek különösen kiszolgáltatottak a migrációs útvonalakon és magán az Unión belül is; felszólít a migrációs politikák koherenciájának javítására irányuló intézkedések mielőbbi meghozatalára, és hangsúlyozza, hogy átfogó megközelítésre van szükség a fenntartható, hosszú távú és koherens megoldások megtalálásához, amelyek nemzetközi emberi jogi normákon és elveken alapulnak, és amelyek a menekültválság alapvető okait is kezelik; hangsúlyozza a szolidaritás szükségességét a migránsok és menekültek védelme érdekében az emberi jogokon alapuló uniós politikákkal összhangban; kiemeli e tekintetben a menekültek és a migránsok közötti különbségtétel fontosságát;

50.  hangsúlyozza, hogy a konfliktusok, a háborúk, a kormányzási kudarcok, valamint az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartásának hiánya jelentik a migráció és a lakóhelyelhagyás fő okait; hangsúlyozza, hogy a fogadó országoknak garantálniuk kell a menekültek szükségleteinek megfelelő ingyenes, jó minőségű közoktatást, az egészségügyi ellátást – ideértve a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat –, a munkaerőpiacra való belépést és a lakhatást; hangsúlyozza, hogy a migránsok és a menekültek integrációs szándéka, valamint a megfelelő jóléti politikák az integráció kulcsát jelentik; kéri az Uniót, hogy fokozza a Libanon és Jordánia támogatásra irányuló erőfeszítéseit, amely országok minden eddiginél több menekült számára adtak menedéket, akiket egyszerre több irányból fenyeget veszély;

51.  hangsúlyozza a származási és a tranzitországokkal történő együttműködés szükségességét, mind a migrációs áramlások rendezett igazgatása, mind az emigráció hátterében meghúzódó okok kezelése érdekében; kitart amellett, hogy elsődleges fontosságú az emberkereskedelemmel foglalkozó csoportok elleni küzdelem; emlékeztet annak fontosságára, hogy az Unió ösztönözze az említett országokat, hogy ragaszkodjanak a migránsok csempészete elleni fellépésről szóló palermói jegyzőkönyvben foglaltakhoz; emlékeztet a vallettai csúcstalálkozón elfogadott kötelezettségvállalásokra;

52.  hangsúlyozza, hogy sürgősen ki kell dolgozni és be kell vezetni egy átfogó, egységes és jól koordinált közös európai menekültügyi rendszert, amellyel megosztható a tagállamok között a felelősség;

53.  kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy a harmadik országoknak a migráció kezelésében való együttműködés céljából kiosztott pénzeszközök tekintetében biztosítsák a teljes átláthatóságot, valamint közöljék, hogy milyen biztosítékok révén biztosítják, hogy az ilyen együttműködésből sem közvetve, sem közvetlenül nem húznak hasznot ez emberi jogi jogsértésekben érintett biztonsági, rendőrségi vagy igazságszolgáltatási rendszerek;

54.  tudomásul veszi a Bizottságnak a biztonságos származási országok uniós jegyzékére, valamint a menekültügyi eljárásokról szóló irányelv módosítására irányuló közelmúltbeli javaslatát;

55.  úgy véli, hogy a visszafogadások hatékonyságának növelése és a visszaküldések európai szintű következetességének biztosítása érdekében új európai visszafogadási megállapodásokat kell elfogadni, amelyeknek elsőbbséget kell élvezniük a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú megállapodásokkal szemben;

56.  annak biztosítására kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a visszatérési irányelvet azon eljárásokat, előírásokat és alapvető emberi jogokat tiszteletben tartva hajtsák végre, amelyek lehetővé teszik, hogy az EU humánusan és méltóságteljesen kezelje a hazatelepülőket a visszaküldés tilalmának elvével összhangban; sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy a származási vagy harmadik országban az emberi jogok esetleges megsértésével járó visszaküldések megelőzése érdekében szenteljenek különös figyelmet a lehetséges politikai üldöztetéshez kapcsolódó menedékjogi ügyeknek;

57.  ismételten felszólítja az EU-t annak biztosítására, hogy a nem uniós államokkal kötött valamennyi migrációs együttműködési és visszafogadási megállapodás feleljen meg a nemzetközi emberi jogoknak, a menekültügyi jognak és a nemzetközi tengerjognak, valamint az uniós elveknek és értékeknek; felhívja a tagállamokat, hogy a nemzetközi joggal összhangban tartsák tiszteletben a visszaküldés tilalmának nemzetközi elvét; kéri, hogy az ellenőrzési mechanizmusokat oly módon integrálják, hogy az lehetővé tegye a nem uniós államokkal folytatott migrációs együttműködés és a határellenőrzési intézkedések emberi jogi hatásainak értékelését; kitart amellett, hogy az emberi jogokat a Frontex által végzett valamennyi tevékenységben általánosan érvényesíteni kell és nyomon kell követni; felkéri az Uniót, hogy vegyen részt aktívan a „klímamenekült” fogalmáról és ezen belül ennek lehetséges jogi meghatározásáról folyó vitában;

58.  ezenfelül egy arra vonatkozó záradékot szorgalmaz, hogy a megállapodásokat ne lehessen felfüggeszteni mindaddig, amíg a felek valóban megfelelő garanciákat biztosítanak a menedékjogi kérelmek egyenként történő megvizsgálása, és általában véve a migránsok, a menedékkérők és a menekültek emberi jogainak tiszteletben tartása tekintetében;

59.  emlékeztet arra, hogy az európai és nemzetközi felségvizeken tiszteletben kell tartani a visszaküldés tilalmának elvét, ahogy azt az Emberi Jogok Európai Bírósága és a létező uniós jogszabályok is megerősítették; emlékeztet azon kötelezettségvállalásra, hogy kialakítják a legális migráció megfelelő és biztonságos csatornáit, ugyanakkor jobban védik az Unió külső határait; felszólítja az Uniót és a legfejlettebb harmadik országokat, hogy a családegyesítés elősegítése és – minden készségszintre, még a legkevésbé képzettekre vonatkozóan is – a mobilitás elősegítése érdekében kössenek partnerségi megállapodásokat a harmadik országokkal;

60.  felhívja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben és teljes körűen hajtsák végre az elfogadott uniós menedékjogi csomagot és a közös migrációs jogszabályokat, és főleg biztosítsanak védelmet a menekültügyi eljárás során a kiszolgáltatott menedékkérők, többek között a gyermekek, a nők, az idősek és az LMBTI-személyek számára az erőszakkal és a megkülönböztetéssel szemben, továbbá a megfelelő és helyes eljárások lehetővé tétele érdekében biztosítsanak megfelelő képzést a tagállamok számára; felhívja a tagállamokat, hogy vegyenek részt az áttelepítési programokban és biztosítsanak hozzáférést a családegyesítéshez és bocsássanak ki humanitárius vízumokat; hangsúlyozza, hogy az áthelyezési kötelezettségvállalások mielőbbi végrehajtása érdekében foglalkozni kell a közigazgatási és politikai akadályokkal; tisztában van azzal, hogy meg kell valósítani a biztonságos visszatérést azon személyek számára, akiket a menedékjog iránti kérelmük egyéni értékelését követően nem minősítettek uniós védelemre jogosultnak;

61.  mélységesen aggódik amiatt, hogy egyre több a menekült gyermek, valamint a kísérő nélküli, eltűnt vagy a családjuktól elszakított gyermekek helyzete miatt; sürgeti a tagállamokat, hogy abszolút prioritásként kezeljék a kísérő nélküli kiskorúak családtagjaikkal való mielőbbi újraegyesítését; hangsúlyozza, hogy a migráció alapvető okainak kezelése szempontjából rendkívül fontos, hogy az uniós programok keretében hozzáférést biztosítsanak a gyermekek számára az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz; kéri az államokat, hogy vessenek véget annak a gyakorlatnak, hogy fogva tartják a gyermekeket, valamint minden eljárás során vegyék figyelembe a gyermekek mindenek felett való érdekét és a nemzetközi joggal összhangban biztosítsanak védelmet számukra; kiemeli annak fontosságát, hogy megfelelő erőforrásokat fordítsanak a menekült és migráns gyermekek erőszak, kizsákmányolás és bántalmazás elleni védelmére; annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy a kísérő nélküli kiskorúak ne tűnjenek el, és arra, hogy dolgozzon ki stratégiát annak érdekében, hogy a jövőben ne tűnjenek el kísérő nélküli migráns kiskorúak az Unió területén, valamint hogy megtalálják az eltűnt gyermekeket;

62.  elismeri, hogy a menedékkérő LMBTI-személyek gyakran további veszélyeknek vannak kitéve utazásuk során és a menedékkérelmet befogadó országba való megérkezésükkor, ami zaklatás, kirekesztés, szexuális erőszak vagy az erőszak egyéb formáiban nyilvánulhat meg; emlékeztet arra, hogy a menedékkérők számára „biztonságosnak” ítélt számos harmadik ország hátrányos megkülönböztetésben részesíti az LMBTI-személyeket vagy akár bünteti a homoszexualitást; hangsúlyozza, hogy a kiszolgáltatott csoportoknak további védelemre van szükségük, és arra kéri az államokat, hogy a nemzetközi humanitárius joggal összhangban biztosítsanak védelmet a menekült LMBTI-személyek számára;

63.  kiemeli a megelőző intézkedésekre, mégpedig az integrációs és társadalmi befogadási stratégiák kidolgozására irányuló erőfeszítések jelentőségét; hangsúlyozza, hogy a visszatérőket célzó konkrét deradikalizációs és újrabeilleszkedési programokat kell végrehajtani;

64.  felhívja a figyelmet a Szíriával határos államokban tartózkodó menekültekkel kapcsolatos problematikus helyzetre, és fontosnak tartja, hogy az EU mindent megtegyen, ami a hatáskörében eljárva megtehető annak biztosítása érdekében, hogy az ezekben az országokban tartózkodó menekültek tisztességes lakhatási feltételekhez jussanak, különös tekintettel az egészségügyi ellátásra, az oktatásra és a foglalkoztatási lehetőségekre;

65.  kiemeli a belső menekültek drámai helyzetét, különösen az Irakban és Szíriában tartózkodók magas számát, valamint Ukrajnában a belső menekültek növekvő számát, ami 2015-ben összesen 1,4 millió főt tett ki; hangsúlyozza, hogy a bizonyos régióban lévő menekültekkel kapcsolatos programoknak el kell ismerniük és figyelembe kell venniük a belső menekültek potenciális sorsát is; felhívja az Európai Bizottságot, a tagállamokat és a nemzetközi közösséget arra, hogy a helyszínen tegyenek lépéseket e személyek helyzetének javítására, továbbá annak biztosítására, hogy a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek részére a megfelelő lakhatáshoz, az élelmiszerekhez, az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz való hozzáférést biztosítsák;

66.  felhívja a figyelmet arra, hogy az országokon belüli migrációt figyelő központ (IDMC) szerint csak 2015-ben 19,3 millió ember hagyta el otthonát környezeti katasztrófák következtében; felhívja a figyelmet arra, hogy ezek a lakóhelyelhagyások főként a déli régiókat érintik; ezért hangsúlyozza, hogy e lakóhelyelhagyások 85%-a fejlődő országokban történik, elsősorban országon belül és régiók között;

Emberkereskedelem

67.  felhívja az Uniót, hogy külső szakpolitikáiban tegye kiemelt céllá az emberkereskedelem elleni küzdelmet, a jelenség keresleti és kínálati oldalát is megcélozva, hogy kiemelt figyelmet tudjon fordítani az áldozatok védelmére, valamint szorosabbá tudja tenni a kapcsolatot és növelni tudja az együttműködést a megfelelő szereplőkkel az emberkereskedelem elleni küzdelem terén; megismétli, hogy minden uniós tagállamnak végre kell hajtania a 2011/36/EU irányelvet és az emberkereskedelem felszámolására irányuló stratégiát;

68.  emlékeztet arra, hogy a bűnszövetkezetek kihasználják a fokozódó migrációs nyomást, a migráció biztonságos csatornáinak hiányát és a migránsok és menekültek, különösen a nők, leányok és gyermekek kiszolgáltatottságát azért, hogy csempészetnek, emberkereskedelemnek, rabszolgaságnak és szexuális kizsákmányolásnak vessék alá őket;

69.  sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy fordítsanak figyelmet a migránsoknak és a menekülteknek az emberkereskedelem áldozataiként vagy a csempészet keretében elkövetett erőszak és visszaélések áldozataiként való azonosítására; ezzel összefüggésben szorgalmazza a határőrök képzését a pontos azonosítás biztosítása érdekében, ami alapvető szerepet játszik az áldozatokat jogszerűen megillető jogok érvényesítésében;

70.  üdvözli a Triton és Poszeidón műveletekre szánt források növelését; tudomásul veszi az EUNAVFOR MED/Sophia műveletnek a Földközi-tenger térségében az embercsempészek és emberkereskedők elleni elindítását, és támogatja az Unió külső határain a határigazgatás megerősítését;

71.  kéri a tagállamokat és az Uniót, hogy ratifikálják és hajtsák végre a migráns munkavállalók és családtagjaik jogairól szóló nemzetközi egyezményt;

A fejlesztés, a demokrácia és az emberi jogok közötti kapcsolatok

72.  súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a világ bizonyos részein terjed a mélyszegénység és az egyenlőtlen bánásmód, ami veszélyezteti az összes emberi jog gyakorlását; úgy véli, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása és a fejlődéshez való jog szorosan kapcsolódik egymáshoz; hangsúlyozza, hogy az emberi jogok, többek között a szociális és gazdasági jogok tiszteletben tartása, a nemek közötti egyenlőség, a jó kormányzás, a demokrácia fenntartása és a jogállamiság, a béke és a biztonság előfeltétele a szegénység és az egyenlőtlenségek felszámolásának;

73.  üdvözli a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet; hangsúlyozza, hogy az EU harmadik országokkal folytatott fejlesztési együttműködését olyan nemzetközi környezet kialakítására kell összpontosítani, amely hatékonyan szabályozza a társadalmi és gazdasági jogokat, és felszólít az ENSZ fejlődéshez való jogról szóló, 1986. évi nyilatkozatának végrehajtására; emlékeztet az EUMSZ 208. cikkében rögzített fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvének kiemelt jelentőségére az emberi jogok tiszteletben tartásának elérése terén; felszólítja az Uniót annak biztosítására, hogy a szükséges iránymutatások, hatásvizsgálatok és nyomonkövetési és jelentéstételi mechanizmusok valósítsák meg a politikák fejlesztési célú koherenciáját az uniós és tagállami politikákban; úgy véli, hogy az EUMSZ 208. cikkében rögzített fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia végrehajtása, valamint egyértelműen meghatározott eredménykeretek valamennyi uniós eszközben és emberi jogi mechanizmusban, alapvető fontosságú a 2030-as menetrend betartása tekintetében, hogy biztosítani lehessen a marginalizált és kiszolgáltatott csoportok bevonását, valamint az emberi jogokon alapuló megközelítés érvényesítését; kitart amellett, hogy a jogokon alapuló megközelítés végrehajtása során valamennyi uniós külső politika és eszköz tekintetében meg kell erősíteni a koherenciát és a koordinációt; felszólítja a tagállamokat, hogy hatáskörükön belül és vállalt fejlesztési kötelezettségeiknek és a területre vonatkozó uniós politikáknak megfelelően lépjenek fel; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a jogokon alapuló megközelítésre vonatkozó eszköztár küldöttségeken belüli használatát, és adjon áttekintést a Parlament számára az értékelésről;

74.  emlékeztet arra, hogy az uniós fejlesztési politikában bevezetésre került a jogokon alapuló megközelítés, melynek célja az emberi jogi elveknek a fejlesztési célú uniós operatív tevékenységekbe történő beépítése, ideértve azokat a – mind a központi, mind a helyi szintű – megállapodásokat, melyek az emberi jogok és a fejlesztési együttműködési tevékenységek összehangolását szolgálják; szorgalmazza a jogokon alapuló megközelítésre vonatkozó eszköztár partnereink, köztük a helyi hatóságok, a civil társadalom és a magánszektor közötti jobb terjesztését, valamint végrehajtásának Bizottság általi szoros nyomon követését;

75.  úgy véli, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend valamennyi céljának és célszámának teljesítése során a mindenkit megillető emberi jogokat átfogó módon figyelembe kell venni; szorgalmazza, hogy a fenntartható fejlesztési célokra vonatkozóan nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt egy inkluzív, az emberi jogokat figyelembe vevő és jogokon alapuló mutatórendszert kell kidolgozni, hogy biztosítható legyen e tekintetben a nagyfokú átláthatóság és elszámoltathatóság, annak érdekében, hogy a fejlesztésre szánt források valóban eljussanak a rászoruló emberekhez;

76.  ismételten megerősíti, hogy sürgősen megfelelően kezelni kell a szegénységgel és a hiányos táplálkozással összefüggő és elhanyagolt betegségek globális kihívását; a globális egészségre, innovációra és a gyógyszerekhez való hozzáférésre irányuló ambiciózus és hosszú távú politikai stratégia és cselekvési terv kidolgozását szorgalmazza, amely többek között a kutatásba és a fejlesztésbe fektet be annak érdekében, hogy – fajon, valláson, politikai meggyőződésen, gazdasági vagy szociális körülményeken, nemi identitáson vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés nélkül – védelmezze minden ember ahhoz való jogát, hogy az egészség és a jólét szempontjából megfelelő életszínvonalon éljen;

77.  aggodalmának ad hangot az arra irányuló próbálkozások miatt, hogy a szegénység elleni küzdelem és a fejlesztés elősegítése céljából elkülönített (és a végső célként az emberi jogok védelmére irányuló politikáknak gyakorlati érvényt szerző) forrásokat nem fejlesztéssel kapcsolatos célokra fordítsák; hangsúlyozza, hogy a fejlesztési támogatásnak a szegénység eltörlésére kell törekednie, és nem szabad egy pusztán a migráció ellenőrzésére szolgáló eszközzé válnia, továbbá emlékeztet a 16. fenntartható fejlesztési cél (béke, igazságszolgáltatás és erős intézmények) jelentőségére az emberi jogok és a tényleges demokratikus kormányzás terén teendő előrelépések szempontjából; úgy véli, hogy az európai uniós támogatások átláthatóságának és a belőlük részesülő országok számonkérhetőségének biztosítására minden fejlesztési programba be kellene iktatni egy korrupcióellenes záradékot, valamint hogy a jogállamiság megszilárdításának, a jó kormányzásnak, a költségvetési támogatást igénybe vevő intézményi kapacitásnak, a demokratikus részvételnek és a képviseleten alapuló döntéshozatalnak, a stabilitásnak, a társadalmi igazságosságnak, valamint az inkluzív és fenntartható, és így a megtermelt javak tisztességes elosztását lehetővé tevő növekedésnek valamennyi uniós külső politika kulcsfontosságú célkitűzését kell képeznie; óva int a populizmustól, szélsőségességtől és az emberi jogok megsértésének eseteit legitimizáló alkotmányos visszaélésektől;

78.  megjegyzi, hogy a növekvő humanitárius igények miatt tartós finanszírozási hiány áll fenn a humanitárius segítségnyújtás terén, valamint hogy az Élelmezési Világprogramnál is hiány áll fenn, ami az élelmiszer mennyiségének csökkentéséhez vezetett; kéri az ENSZ tagországait, az Európai Uniót és annak tagállamait, hogy legalább pénzügyi kötelezettségvállalásaikat teljesítsék; e tekintetben megjegyzi, hogy hogy az EU tagállamainak többsége a fejlesztési támogatás terén nem teljesítette a GNI (bruttó nemzeti jövedelem) 0,7%-ában megállapított kötelezettségvállalást, de örül az EU humanitárius segítségnyújtás és polgári védelem terén tett kötelezettségvállalásainak, lévén, hogy a legtöbbet adó donorok az EU és tagállamai;

79.  üdvözli az új európai külső beruházási tervet (EEIP) és az Afrikai Alapot (Africa Trust Fund), amelyek célja, hogy Afrikában és az Unió szomszédságában felszámolják a szegénység, az egyenlőtlenségek és az irreguláris migráció alapvető okait, és hogy az emberi jogok tiszteletben tartására bátorítsanak, valamit hogy ösztönözzék a magánberuházásokat; kéri az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) ideiglenes használatát az EU-val szomszédos országokban, ez utóbbiak stabilizálásához való hozzájárulásként;

80.  üdvözli, hogy az éves uniós jelentésbe beépítettek egy 2015-ben az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló fejezetet is, és kéri, hogy ez legyen a standard eljárás az elkövetkező évek jelentései esetében is;

Kereskedelem, üzlet és emberi jogok

81.  szorgalmazza az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek gyors, hatékony és átfogó végrehajtását; sürgeti az összes ENSZ-tagállamot, köztük az EU tagállamait, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre nemzeti cselekvési terveket; úgy ítéli meg, hogy a kereskedelem és az emberi jogok kölcsönösen erősíthetik egymást, és az üzleti világ fontos szerepet játszik az emberi jogok és a demokrácia előmozdításában;

82.  hangsúlyozza annak sürgető szükségességét, hogy folyamatosan, hatékonyan és egységesen lépjenek fel valamennyi szinten – a nemzeti, európai és nemzetközi szintet is beleértve – a nemzetközi vállalatok által elkövetett emberi jogi visszaélések és korrupció azonnali hatékony kezelése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy többek között a vállalkozások területen kívüli dimenziójából és magatartásából eredő jogi problémák kezelésével az ilyen vállalatok felelősségre vonhatók;

83.  felhívja az ENSZ-t, valamint az EU-t és tagállamait, hogy a multinacionális és európai vállalkozások tekintetében foglalkozzanak a földfelvásárlások és a földdel kapcsolatos jogok jogvédőinek kezelésének kérdésével, akik gyakran megtorlás áldozatai lesznek, ideértve a fenyegetéseket, zaklatást, önkényes letartóztatást, támadást és emberölést is;

84.  melegen üdvözli a vállalkozások emberi jogi felelősségéről szóló, kötelező ENSZ-szerződés elkészítését célzó munkát; sajnálatosnak tartja az e folyamattal kapcsolatban tanúsított hátráltató magatartást, és felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy konstruktívan vegyenek részt e tárgyalásokban;

85.  emlékeztet arra, hogy az államoknak és a vállalatoknak eltérő, de egymást kiegészítő szerepe van az emberi jogok védelme terén; nyomatékosan emlékeztet arra, hogy ha emberi jogi visszaélések fordulnak elő, az államoknak biztosítaniuk kell a hatékony jogorvoslathoz való hozzáférést az áldozatok számára; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az emberi jogok harmadik országok általi tiszteletben tartása, köztük a hatékony jogorvoslathoz való hozzáférés biztosítása az ilyen visszaélések valamennyi áldozata számára, az EU ezen országokkal fenntartott külkapcsolatainak alapvető eleme; üdvözli, hogy az EU vezető szerepet játszott a globális felelősségvállalással kapcsolatos számos kezdeményezés megvitatásában és végrehajtásában, ami együtt jár a nemzetközi emberi jogi normák előmozdításával és tiszteletben tartásával; üdvözli az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, 2016. június 20-án elfogadott tanácsi következtetéseket, illetve azok arra irányuló felhívását, hogy az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó nemzeti cselekvési tervek tartalmazzák a jogorvoslathoz való hozzáférést is;

86.  megismétli, hogy figyelmet kell fordítani az elsősorban a helyi és regionális szinten, konkrét ágazatokban tevékenykedő kkv-k sajátosságaira; alapvető fontosságúnak tartja tehát, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos uniós politikák, ideértve az ezzel kapcsolatos nemzeti cselekvési terveket is, figyelembe vegyék a kkv-k egyedi szükségleteit, valamint összhangban álljanak a „gondolkozz először kicsiben” elvvel, és elismerjék a kkv-knak a vállalati társadalmi felelősségvállaláshoz való informális és intuitív hozzáállását; ismét hangot ad azon véleményének, hogy ellenez minden olyan intézkedést, amelyek további adminisztratív vagy pénzügyi terhet róhatnak a kkv-kra, támogatja azonban azokat az intézkedéseket, amelyek közös fellépések végrehajtását teszik lehetővé a kkv-k számára;

87.  felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az üzleti és emberi jogokra vonatkozó szakpolitikai koherenciát minden szinten, különösen az EU kereskedelmi politikája tekintetében; felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy rendszeresen nyújtsanak be jelentést az emberi jogok üzleti tevékenység során történő hatékony védelmének biztosítására tett lépésekről;

88.  ismételten erőteljesen felszólít emberi jogi záradékok felvételére az EU és harmadik országok között megkötött és megkötendő valamennyi nemzetközi megállapodásba, köztük a kereskedelmi és beruházási megállapodásokba; szükségesnek tartja ezenkívül, hogy a keretmegállapodások megkötését megelőzően olyan előzetes nyomon követési mechanizmust alakítsanak ki, amely a megállapodás alapvető részét képezve a megkötés feltétele is egyben, valamint hogy olyan utólagos nyomon követési mechanizmust hozzanak létre, amely az ilyen záradékok megsértése esetén lehetővé teszi a kézzelfogható fellépést, például a megállapodás emberi jogi záradékaiban előírt, megfelelő szankciókat, többek között a megállapodás (ideiglenes) felfüggesztését;

89.  olyan mechanizmusok kidolgozására szólít fel, amelyek célja annak biztosítása, hogy az emberi jogokat az államok és vállalatok tiszteletben tartsák, valamint panasztételi mechanizmusok létrehozására azon személyek számára, akik jogait kereskedelmi vagy beruházási megállapodások sértik;

90.  tudomásul veszi a Bizottságnak a kettős felhasználású termékek és technológiák ellenőrzéséről szóló 428/2009/EK rendelet módosítására irányuló, 2016. szeptember 28-i jogalkotási javaslatát (COM(2016)0616), amelynek célja, hogy megerősítse ezt az ellenőrzést, mivel egyes termékek és technológiák visszaélésszerűen felhasználhatók súlyos emberi jogi jogsértések elkövetésére;

91.  üdvözli az uniós exportellenőrzésnek a halálbüntetés, kínzás és egyéb kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során felhasználható áruk tekintetében történő aktualizálásáról szóló megállapodás megkötését, és e kulcsfontosságú jogszabály érdemi és teljes végrehajtását sürgeti; arra ösztönzi az EU-t és a tagállamait, hogy hasonló jogszabályok elfogadásának megfontolására bátorítsák a harmadik országokat, valamint kezdeményezzék a kínzás és halálbüntetés során alkalmazható eszközök nemzetközi keretének előmozdítását; üdvözli a konfliktusok által érintett térségekből származó ásványok felelősségteljes beszerzése tekintetében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási lánc rendszerét létrehozó rendeletre irányuló kezdeményezést; üdvözli a kettős felhasználású termékek kivitelére vonatkozó ellenőrzési rendszerrel kapcsolatos uniós jogszabályok frissítésére irányuló bizottsági javaslatot; hangsúlyozza, hogy az emberi jogok biztosításához kötött exportengedélyek a Parlament prioritásai közé tartoznak, és arra kéri a tagállamokat, hogy végre legyenek hajlandók elmozdulni egy korszerűbb, rugalmasabb és emberi jogokon alapuló exportpolitika irányába; kéri a tagállamokat, hogy a fegyverexport tekintetében szigorúbb és az emberi jogokat jobban szem előtt tartó ellenőrzéseket végezzenek, különösen, ha olyan országokról van szó, amelyek bizonyítottan erőszakos belső elnyomást folytatnak és megsértik az emberi jogokat;

92.  üdvözli „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű új bizottsági kereskedelmi stratégia elfogadását, amelynek célja, hogy az emberi jogok a kereskedelempolitikában is érvényesüljenek, valamint az Unió mint kereskedelmi tömb helyzetét arra használják, hogy a harmadik országokban előmozdítsák az emberi jogokat; hangsúlyozza, hogy ehhez biztosítani kell a kereskedelmi és külpolitikai kezdeményezések teljes következetességét és kiegészítő jellegét, ideértve a különböző főigazgatóságok, az EKSZ és a tagállami hatóságok közötti szoros együttműködést is; megjegyzi, hogy a Bizottság erősíteni tervezi az európai gazdasági diplomáciát és hangsúlyozza, hogy a kereskedelempolitikának a harmadik országokban a fenntartható növekedés biztosításához is hozzá kell járulnia; kéri a Bizottságot, hogy minden érdekelt felet vonjon be a szabályozási keretről és a vállalkozások kötelezettségeiről folytatott vitába azokban az országokban, ahol valószínűleg növekednek a magán- és állami beruházások; annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy az EBB által támogatott projektek összhangban legyenek az uniós politikákkal, és azt ajánlja, hogy javítsák az EBB által támogatott projektek gazdasági, társadalmi és környezeti hatásainak értékelésére szolgáló utólagos ellenőrzéseket;

93.  üdvözli az általános vámkedvezmény-rendszerre vonatkozó új rendeletet (GSP+), amely 2014. január 1-jén lépett hatályba az Uniónak az emberi és munkajogok, a környezetvédelem és a felelősségteljes kormányzás sérülékeny harmadik országokban való előmozdítására irányuló fő kereskedelempolitikai eszközeként; üdvözli különösen azt, hogy a GSP+ keretében biztosított előnyöket eredendően és jogilag továbbra is a nemzetközi emberi jogi egyezmények végrehajtásának feltételéhez kötik; üdvözli a Bizottság első kétéves jelentését a GSP+ végrehajtásáról, és azt, hogy a Bizottság a közzététel előtt párbeszédet folytatott az Európai Parlamenttel a jelentésről; megjegyzi, hogy számos GSP+ státuszú országból jelentették az alapvető munkaügyi előírások többszöri megsértését, és sürgeti a GSP+ tényleges végrehajtásának megvalósítását; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának a GSP+ státusz megszerzéséhez szükséges egyezményeket tartalmazó listára való felvételének lehetőségét, és kéri a GSP+ státuszra pályázó, a Statútumhoz még nem csatlakozott feleket, hogy ratifikálják azt;

94.  üdvözli azt a tényt, hogy 14 ország különlegesen előnyös kereskedelmi kedvezményt kapott az új hatályos Általános Preferenciális Rendszer (GSP+) keretében, amely 2014. január 1-je óta van hatályban, valamint üdvözli a 27 nemzetközi egyezménynek (köztük az emberi jogokra és munkavállalói jogokra vonatkozó egyezményeknek) való, sokat sürgetett megfelelést is;

95.  ismételten erőteljesen felszólít átfogó, előzetes emberi jogi hatásvizsgálatok elvégzésére, amelyek nagymértékben figyelembe veszik a civil társadalom álláspontját az összes kereskedelmi és beruházási megállapodás esetén;

96.  üdvözli a kereskedelemmel kapcsolatos szakpolitikai kezdeményezésekről végzett hatásvizsgálatokban az emberi jogok elemzésére vonatkozó új iránymutatások(60) elfogadását, de mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EU–Mianmar beruházásvédelmi megállapodásra vonatkozó fenntarthatósági hatásvizsgálat (SIA) emberi jogi vetületének minősége nem éri el a megfelelő szintet, és amiatt, hogy a Bizottság nem végzett hatásvizsgálatot az EU–Vietnam szabadkereskedelmi megállapodás tekintetében; megismétli, hogy az e három megállapodás utólagos értékelése részeként támogatja egy átfogó hatásvizsgálat elvégzését;

Sport és emberi jogok

97.  aggódik amiatt, hogy nagyszabású sportesemények megrendezését az emberi jogok tiszteletben tartása terén meglehetősen szerény reputációval bíró országokra bízták, például a 2018-as FIFA labdarúgó világbajnokság megrendezését Oroszországra, a 2022-es világbajnokságét Katarra, a 2022-es olimpiáét Pekingre, valamint aggódik az emberi jogok nagyszabású sportesemények következtében történő megsértése miatt, többek között az érintett lakossággal való előzetes egyeztetés vagy ellentételezés nélküli kényszerkilakoltatások, a kiszolgáltatott csoportok – például a gyermekek és a migráns munkavállalók – akár rabszolgasággal egyenértékű kizsákmányolása, valamint az emberi jogok ilyen szintű megsértését kifogásoló civil társadalmi szervezetek elhallgattatása miatt; kéri a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot és a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséget (FIFA), hogy gyakorlataikat a sport eszméjéhez igazítsák, és vezessenek be védelmi mechanizmusokat annak érdekében, hogy a nagyszabású sporteseményekhez kapcsolódó minden emberi jogi visszaélést megelőzzenek, nyomon kövessenek, illetve ilyen visszaélések esetén jogorvoslatot biztosítsanak; egy, a sportra és az emberi jogokra vonatkozó uniós szakpolitikai keretrendszer létrehozását szorgalmazza; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy kezdeményezzenek párbeszédet a nemzeti sportszövetségekkel, a vállalati szereplőkkel és a civil társadalmi szervezetekkel az ilyen eseményeken való részvételük módjairól;

Fogyatékossággal élő személyek

98.  üdvözli az emberi jogokról és a demokráciáról szóló, 2015–2019 közötti időszakra vonatkozó cselekvési tervről szóló tanácsi közleményben foglalt új 12. és 16. célkitűzést, és különösen a 16f. alpontot, és felszólítja az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy a fogyatékossággal élők jogairól szóló egyezmény végrehajtását rendszeresen megemlítsék a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédekben; megjegyzi, hogy a megkülönböztetés elleni küzdelmet célzó erőfeszítések során figyelembe kell venni a fogyatékossággal élő személyek sajátos szükségleteit; sürgeti a fogyatékossággal összefüggő projektek hatékonyságának alapos ellenőrzését, valamint a fogyatékossággal élők szervezeteinek e projektek megtervezésébe és végrehajtásába történő tényleges bevonását;

99.  felszólítja a tagállamokat, hogy a fogyatékossággal élő személyek számára tényleges mozgásszabadságot biztosítsanak a nyilvános helyeken, és ezáltal biztosítsák számukra a közéletben való egyenlő jogú részvételt;

100.  nyomatékosan sürgeti a fogyatékossággal élő személyek emberi jogainak az EU valamennyi külpolitikájában és külső fellépésében, különösen az EU migrációs és menekültügyi politikáiban történő érvényesítését, megfelelő választ adva különleges igényeikre, mivel ők többszörös diszkrimináció áldozatai; emlékeztet, hogy a fogyatékossággal élő nők és gyermekek többszörös diszkrimináció áldozatai, és gyakran az erőszak, a zaklatás, a bántalmazás és a kizsákmányolás nagyobb kockázatának vannak kitéve; kifejezetten támogatja azt a javaslatot, hogy valamennyi uniós fogyatékosságügyi stratégiában, többek között a külső politikákban és fellépésekben érvényesítsék a nemek közötti egyenlőség szempontjait;

101.  bátorítja az alelnököt/főképviselőt, hogy támogassa a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény azon országok általi aláírását és végrehajtását, amelyek eddig még nem tették meg; megjegyzi, hogy az Uniónak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény hatékony belső végrehajtásával példát kell mutatnia; kéri az Uniót, hogy vállaljon vezető szerepet a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó inkluzív fenntartható fejlesztési menetrend végrehajtásában, ami biztosítaná, hogy senkiről sem feledkeznek meg, ahogy azt a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága is ajánlotta az egyezmény uniós végrehajtásának felülvizsgálatához kapcsolódó záró megjegyzéseiben;

A nők és gyermekek jogai

102.  üdvözli a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terv (2016–2020) elfogadását, amely kimerítő listát tartalmaz a nők jogegyenlőséggel és társadalmi szerepvállalással kapcsolatos helyzetének javítására szolgáló fellépésekről; hangsúlyozza, hogy ezt az emberi jogokról és demokráciáról szóló cselekvési tervvel együtt kellene végrehajtani annak biztosítása érdekében, hogy elismerjék a nők és a lányok emberi jogait; üdvözli a „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című, a nemek egyenlőségét és a nők jogait világszerte előmozdítani hivatott dokumentum elfogadását; újólag megerősíti, hogy a nők jogai nem áldozhatók fel semmilyen vallás vagy meggyőződés általi sajátos tilalom miatt; kéri, hogy az EU fokozza támogatását a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (CEDAW), a Pekingi Cselekvési Platform, a népesedésről és a fejlesztésről szóló kairói nyilatkozat és az ezzel kapcsolatos eredmények felülvizsgálata, valamint a fenntartható fejlesztési célok nyomán a nők jogaira vonatkozóan fennálló kötelezettségek végrehajtása és vállalások teljesítése iránt; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ne csorbuljanak a pekingi és kairói cselekvési platform vívmányai az oktatáshoz és az egészséghez való hozzáférés mint alapvető emberi jog, illetve a szexuális és reproduktív jogok védelme tekintetében, valamint annak biztosítását, hogy a háborúban nemi erőszak áldozataivá vált nők minden szükséges biztonságos orvosi és pszichológiai ellátást megkapjanak, ideértve az abortuszt is, ahogy azt az nemzetközi humanitárius jog is előírja; rámutat, hogy a családtervezés, az anyák egészsége, a fogamzásgátlókhoz, illetve a biztonságos terhességmegszakításhoz való teljes körű hozzáférés női életeket mentő fontos tényezők, valamint csökkentik a csecsemő- és gyermekágyi halandóságot; hangsúlyozza, hogy ezeket a politikákat a harmadik országokkal folytatott fejlesztési együttműködés középpontjába kell helyezni; hangsúlyozza, hogy a nők és lányok jogainak fenntartása, az emberi méltóságuk tiszteletben tartása, a velük szembeni erőszak és megkülönböztetés felszámolása elengedhetetlen emberi jogaik érvényesítéséhez; hangsúlyozza, hogy mindenkinek joga van szabadon dönteni a szexualitásával, valamint szexuális és reproduktív egészségével kapcsolatos kérdésekről; e tekintetben elismeri a nők önálló döntéshez való elidegeníthetetlen jogát, többek között a családtervezéshez való hozzáféréssel kapcsolatban;

103.  ismételten elítéli a nőkkel és gyermekekkel szemben elkövetett bántalmazás és a nemi alapú erőszak valamennyi formáját, ideértve a gyermek- és kényszerházasságokat, a női nemi szervek megcsonkítását, a kizsákmányolást és a rabszolgasorba döntést, valamint a nők ellen elkövetett nemi erőszak háborús fegyverként történő alkalmazását; úgy véli, hogy a nőkkel szembeni erőszak pszichológiai tekintetben is kifejezésre jut, és hangsúlyozza, hogy a nemekkel kapcsolatos – többek között a nők részvételét elősegítő – szempontokat be kell építeni a humanitárius segélyekbe, a szexuális és nemi alapú erőszak elleni védelemre is kiterjedő védelmi stratégiákba, valamint a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokat is felölelő alapvető egészségügyi intézkedésekbe; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak nemcsak a nők elleni erőszak valamennyi formájával szemben kell szembeszegülniük, hanem az oktatáshoz való hozzáférést és a fiúk és lányok esetében a nemi sztereotípiák elleni küzdelmet is prioritásként kell kezelniük már kisgyermekkortól; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy minél hamarabb írják alá az isztambuli egyezményt az EU nők és lányok elleni erőszakkal illetve a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos belső és külső fellépései közötti koherencia biztosítása érdekében; üdvözli a Bizottság 2016. március 4-i javaslatát az Unió Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásáról, amely az első, jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz a nőkkel szembeni erőszak megelőzése és leküzdése tárgyában; úgy véli, hogy ez hatékonyabbá és koherensebbé fogja tenni az Unió belső és külső politikáit, és növelni fogja az Unió felelősségét és szerepét a nőkkel szembeni erőszakkal és a nemi alapú erőszakkal szembeni, nemzetközi szintű fellépésben; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt az egyezmény Unió részéről történő aláírása és megkötése érdekében, és egyidejűleg buzdítsák az Isztambuli Egyezmény aláírására és ratifikálására azt a 14 tagállamot, amelyek ezt még nem tették meg, továbbá biztosítsák az egyezmény megfelelő alkalmazását; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az egészségügyi szakemberek, a rendőrség tagjai, az ügyészek, a bírák, a diplomaták és a békefenntartók az Unión belül és harmadik országokban egyaránt megfelelő képzésben részesüljenek ahhoz, hogy segítsék és támogassák az erőszak áldozatait a konfliktushelyzetekben és a helyszíni műveletekben, különös tekintettel a nőkre és a gyermekekre;

104.  mélységes aggodalmát fejezi ki a menekülttáborokban és fogadó központokban élő nők és lányok emberi jogainak megsértése – többek között szexuális erőszak, valamint a nőkkel és lányokkal szembeni egyenlőtlen bánásmód jelentett esetei – miatt; sürgeti az EKSZ-t, hogy ösztönözze szigorúbb szabályok és a bevált gyakorlatok bevezetését a harmadik országokban; hangsúlyozza, hogy a konfliktusok során visszaélések áldozataivá vált nőknek és gyermekeknek egészségügyi és pszichológiai ellátásra van szüksége, továbbá a menekülttáborokban, válságövezetekben, valamint a mélyszegénység által érintett területeken folytatni kell a lányok oktatását, valamint egészségügyi és élelmiszerrel történő ellátásukat;

105.  megjegyzi, hogy a nemi alapú erőszak leküzdésére irányuló intézkedéseknek foglalkozniuk kell az internetes erőszak problémájával is, beleértve a zaklatást, a bántalmazást és a megfélemlítést, és törekedniük kell a nők és lányok számára biztonságos online környezet megteremtésére;

106.  üdvözli az ENSZ Biztonsági Tanácsának nemrég hozott 2242. számú, a nőkről, a békéről és biztonságról szóló határozatának végrehajtását, mely a globális kihívások kezelésére irányuló minden erőfeszítés központi elemévé teszi a nőket, valamint szólítson fel további erőfeszítésekre a nőkkel, a békével és a biztonsággal kapcsolatos programoknak a békefenntartás összes különböző dimenziójába való integrálása érdekében; hangsúlyozza a nők egyenlő, teljes körű és aktív részvételének jelentőségét a konfliktusok megelőzésében és rendezésében, a béketárgyalásokon és a béketeremtési folyamatokban; kvótarendszer bevezetését javasolja annak érdekében, hogy valamennyi politikai szinten elő lehessen mozdítani a nők részvételét;

107.  mély sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a romák és különösen a roma nők továbbra is széles körű megkülönböztetéssel és cigányellenességgel szembesülnek, amelyek táplálják a hátrányos helyzet, a kirekesztés, a szegregáció és a marginalizálódás ördögi körét; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben a romák emberi jogait, biztosítva számukra az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a foglalkoztatáshoz, a lakhatáshoz és a szociális védelemhez való hozzáférést;

108.  rendkívül sajnálatosnak tartja a nemek közötti egyenlőség hiányát a politikai szférában, valamint a nők politikai, társadalmi és gazdasági döntéshozatalban való alulreprezentáltságát, amely aláássa az alapvető jogokat és a demokráciát; úgy véli, hogy a demokrácia kiépítése és fenntartása során a kormányoknak törekedniük kellene a nemek közötti egyenlőségre és küzdeniük kellene a társadalmon belüli nemi alapú megkülönböztetés minden formája ellen; hangsúlyozza, hogy a választási megfigyelő missziók jelentései pontos iránymutatást nyújtanak az Unió harmadik országokkal folytatott politikai párbeszédéhez a nők választási folyamatban és országuk demokratikus életében való részvételének javítása érdekében;

109.  sajnálja, hogy bizonyos országok még mindig korlátozzák a nők választásokon való részvételét;

110.  sajnálja, hogy – amint azt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) „Nők a munkaerőpiacon 2016” című jelentése kimutatta – a nők továbbra is világszerte hatalmas kihívásokkal szembesülnek a tisztes munkához jutás és a munkahely megtartása terén;

111.  sajnálja, hogy az üzleti életben a nőket akadályozó üvegplafon, a nemek közötti bérszakadék és a nők vállalkozóvá válásával szembeni társadalmi visszatartó erő továbbra is globális jelenség; kezdeményezéseket sürget a nők társadalmi szerepvállalásának további növelése érdekében, különösen az önfoglalkoztatás és a kkv-k területén;

112.  emlékeztet arra, hogy az oktatáshoz, a szakképzéshez és a mikrohitelekhez való hozzáférés elengedhetetlen eszközt jelent a nők szerepének megerősítése és emberi jogaik megsértésének megakadályozása szempontjából;

113.  ösztönzi a nők szakszervezetekben és egyéb szervezetekben való tevékeny részvételét, mivel az jelentős tényező a nemek közötti egyenlőség szempontjának a munkafeltételekben való megjelenése tekintetében;

114.  ösztönzi a tagállamokat, a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a fejlődő országokban kiemelten kezeljék a nők gazdasági és politikai emancipációját, segítve a vállalkozásokban, valamint a regionális és helyi fejlesztési projektek végrehajtásában való részvételüket;

115.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzanak a nemek szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést az összes releváns uniós támogatás vonatkozásában;

116.  szorgalmazza a nőkbe és a fiatalokba való beruházást mint a szegénység és különösen a női szegénység leküzdésének hatékony formáját;

117.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy gyorsan terjedő antimikrobiális rezisztencia jelentette veszély világszinten a halálesetek legjelentősebb okává válhat, amelynek különösen a kiszolgáltatott és kevésbé fejlett országok eshetnek áldozatul; kéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul dolgozzon ki egy valóban hatékony közegészségügyi stratégiát;

A gyermekek jogai

118.  ismételten megerősíti a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és annak fakultatív jegyzőkönyve egyetemes ratifikálásának és hatékony végrehajtásának sürgős szükségességét, és felkéri az EU-t, hogy rendszeresen konzultáljon az érintett helyi és nemzetközi gyermekjogi szervezetekkel, valamint a harmadik országokkal folytatott politikai és emberi jogi párbeszédeiben rendszeresen említse meg az államok arra vonatkozó kötelezettségét, hogy végrehajtsák az egyezményt; üdvözli az egyezmény Dél-Szudán és Szomália általi ratifikálását; ismételten felhívja a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy vizsgálják meg, milyen lehetőségek és eszközök vannak arra, hogy az Unió csatlakozzon a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez;

119.  felkéri az EU-t, hogy folytassa az EU–UNICEF „A gyermekjogok integrálása a fejlesztési együttműködésbe“ című gyermekjogi eszközrendszerének népszerűsítését külkapcsolataiban és hogy ezen a téren megfelelő képzésben részesítse az uniós képviseletek személyzetét; kiemeli a szüleik származási országától távol született, nem anyakönyvezett gyermekekkel kapcsolatos komoly problémát, valamint arra kéri az Uniót, hogy a harmadik országokkal folytatott minden politikai párbeszéd keretében vesse fel ezt a kérdést; kéri a Bizottságot, hogy a bebörtönzött szülők gyermekeinek védelmét illetően dolgozzon ki szakpolitikákat, illetve azt mozdítsa elő a nemzetközi fórumokon hátrányos megkülönböztetésük és megbélyegzésük leküzdése érdekében; hangsúlyozza, hogy továbbra is gyermekek milliói szenvednek az alultápláltságtól, és közülük nagyon soknak visszafordíthatatlan, hosszú távú következményekkel, sőt halállal kell számolnia; kéri a Bizottságot és a nemzetközi közösséget, hogy az alultápláltság hatékony kezelése érdekében a teljes élelmiszerlánc legnagyobb mértékű kihasználásával, így a köz-magán-egyéni partnerségek bevonásával, valamint minden rendelkezésre álló erőforrás, különösen a közösségi média felhasználásával vezessenek be innovatív megoldásokat, különösen a gyermekek körében;

120.  kifejti, hogy nemzetközi segítségre van szükség a továbbra is az ISIS és más terrorista vagy félkatonai szervezetek fogságában lévő nők és gyermekek felkutatásához és kiszabadításához, valamint a korábban fogva tartott személyek kezelése számára az EU-ban és világszerte különleges programok elősegítéséhez; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a terrorista csoportok gyermekeket toboroznak és hogy ezek a gyermekek terrorista és katonai tevékenységekben vesznek részt; hangsúlyozza, hogy szakpolitikák kidolgozására van szükség e gyermekek felkutatásának, kiszabadításának, rehabilitációjának és reintegrációjának irányításához; ragaszkodik ahhoz, hogy elő kell mozdítani a gyermekkatonák lefegyverzését, rehabilitációját és visszailleszkedését célzó szakpolitikákat; megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy a következő öt évre vonatkozóan tegyen javaslatot egy átfogó gyermekjogi stratégiára és cselekvési tervre annak érdekében, hogy az Unió külső és belső politikáiban egyaránt elsőbbséget biztosítsanak a gyermekek jogainak, valamint előmozdítsák a gyermekek jogait, különösen a gyermekek vízhez, megfelelő higiénés körülményekhez, egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférésének biztosítása révén, ideértve a konfliktusövezeteket és a menekülttáborokat is;

Az idősek jogai

121.  üdvözli a 2015–2019. közötti időszakra szóló, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési tervben foglalt 16g. célkitűzést, amelynek célja az emberi jogokkal és az idősebbek sajátos szükségleteivel kapcsolatos tudatosság növelése; mélységesen aggódik az életkoron alapuló megkülönböztetés káros hatásai miatt; hangsúlyozza, hogy az idősebbek különös kihívásokkal néznek szembe emberi jogaik, például a szociális védelemhez és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréshez való jog gyakorlása során; felkéri a tagállamokat, hogy az idősödésre vonatkozó madridi nemzetközi cselekvési terv jelenlegi felülvizsgálatát kihasználva vizsgálják meg a meglévő eszközök végrehajtását és azonosítsák az esetleges hiányosságokat; kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy aktívan vegyenek részt az ENSZ időskorral foglalkozó nyitott munkacsoportjában, és fokozzák az idős személyek jogainak védelmére és előmozdítására tett erőfeszítéseiket, új jogi eszköz kidolgozását is megfontolva;

A leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek jogai

122.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyre gyakoribbak az LMBTI személyek elleni erőszakos cselekmények és hátrányos megkülönböztetések; határozottan elítéli a diszkriminatív jogszabályok és az emberek ellen szexuális orientációjuk, nemi identitásuk és nemi sajátosságaik miatt elkövetett erőszakos cselekmények növekvő számát, illetve azt, hogy 73 országban a homoszexualitás még mindig büntetendő (többek között az LMBTI-személyek erkölcstelenség vádjával sújtása miatt), és ebből 13 országban halálbüntetéssel sújtják(61), míg 20 országban a transznemű identitás számít törvényellenesnek; mély aggodalmát fejezi ki az úgynevezett „propagandaellenes jogszabályok” miatt, amelyek korlátozni próbálják a LMBTI személyek, illetve az ő jogaikat támogató személyek véleménynyilvánítási és gyülekezési szabadságát; ezen államoktól az ilyen rendelkezések visszavonását kéri; határozottan elítéli, hogy a meleg méltóság menethez hasonló események és tiltakozó felvonulások esetében egyre jobban korlátozzák az LMBTI csoportok gyülekezési és egyesülési szabadságát, és hogy néhány esetben a hatóságok erőszakosan léptek fel a tiltakozókkal szemben; újólag megerősíti, hogy ezek az alapvető szabadságok döntő szerepet töltenek be a demokratikus társadalmak működésében és az ilyen jogok tiszteletben tartásának és a jogaikkal élők védelmének biztosításával kapcsolatos állami felelősségvállalásban; kéri az EKSZ-t, hogy fordítson kiemelt figyelmet fellépéseire és erősítse meg azokat olyan helyzetekben, amikor az LMBTI-személyek erőszaknak, bántalmazásnak vagy hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve, azáltal, hogy elítéli ezeket a gyakorlatokat az EU halálbüntetéssel kapcsolatos iránymutatásai és a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel kapcsolatos uniós iránymutatás értelmében, valamint azáltal, hogy folytatja az ENSZ emberi jogi főbiztosával való együttműködést ezen a területen; hangsúlyozza, hogy fontos munkájukban támogatni az LMBTI személyek emberi jogainak védelmezőit megnövelt támogatás és az érdemi programkészítés számára több erőforrás, – többek között az EIDHR által is finanszírozott, – az LMBTI személyekkel szemben tanúsított hátrányos megkülönböztetés ellen, a lakosság körében indítandó tudatosító kampányok révén, valamint a sürgősségi asszisztencia biztosításával az ilyen jellegű támogatást igénylők részére; kéri az uniós küldöttségeket és az érintett intézményeket, hogy tevékenyen mozdítsák elő ezeket a jogokat és alapvető szabadságokat;

123.  üdvözli a Külügyek Tanácsa által 2013. június 24-én elfogadott, az LMBTI személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdításáról és védelméről szóló iránymutatást; kéri az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy a harmadik országokkal folytatott politikai és emberi jogi párbeszédekben és a nemzetközi fórumokon az irányelvek fokozottan stratégiai és módszeresebb végrehajtását szorgalmazza – ideértve a figyelemfelhívást és az uniós személyzet számára ehhez kapcsolódó képzések nyújtását is – annak érdekében, hogy valóban foglalkozzanak az LMBTI személyek jogainak kérdésével; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy széles körben az LMBTI-személyek rendelkezésére bocsássák az emberi jogok maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatásokat; konkrét fellépéseket szorgalmaz az LMBTI személyek jogaival kapcsolatos uniós belső és külső politikák közötti összhang fokozása érdekében;

124.  bátorítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy továbbra is járuljanak hozzá az azonos neműek közötti házasság és polgári élettársi kapcsolat elismeréséről – mint politikai, szociális, valamint emberi és polgárjogi kérdésről – folyó gondolkodáshoz; üdvözli, hogy egyre több ország tartja tiszteletben a házasság, az élettársi kapcsolat vagy az örökbefogadás útján történő családalapításhoz való jogot a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés nélkül, továbbá felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki javaslatokat a bejegyzett élettársi kapcsolat és az azonos neműek közötti házasság Unió-szerte történő kölcsönös elismerésére vonatkozóan, ezáltal biztosítva az egyenlő bánásmódot a munkavégzés, a szabad mozgás, az adózás és a szociális biztonság terén, egyúttal oltalmazva a családok jövedelmét és a gyermekeket;

Az őslakos népek és a kisebbséghez tartozó személyek jogai

125.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az őslakosok különösen ki vannak téve a megkülönböztetés veszélyének, és különösen sérülékenyek a politikai, gazdasági, környezeti és munkához kapcsolódó változásokkal és zavarokkal szemben; megjegyzi, hogy a legtöbbjük a szegénységi küszöb alatt él, és kevéssé vagy egyáltalán nem jut képviselethez, nem fér hozzá a politikai döntéshozatalhoz, ami ellentétes a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezéshez való jogukkal, amelyet az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozat rögzített és a fejlesztési politikáról szóló 2005. évi európai konszenzus is elismert; különösen aggasztják a beszámolók szerinti jelentős és növekvő emberi jogi visszaélések az őslakosokkal szemben, mint például az emberijog-védők üldöztetése, önkényes letartóztatása és meggyilkolása, a lakóhely elhagyására kényszerítés, a földfelvásárlások és a vállalatok jogsértései;

126.  mély aggodalommal állapítja meg, hogy az erőforrások kitermelése következtében az őslakos népek emberi jogai különösen gyakran sérülnek; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a bányászati és egyéb kitermelő ágazatokban támogassák az átláthatóságot és a jó kormányzást biztosító szigorú jogi keretek kialakítását és kezdeményezések indítását, és ezzel azt, hogy tiszteletben tartsák a helyi lakosok szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló hozzájárulásának elvét és az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatot; felszólítja az uniós küldöttségeket, hogy az emberi jogok megsértésének azonosítása és megakadályozása érdekében erősítsék tovább az őslakosokkal helyben folytatott párbeszédet;

127.  hangsúlyozza, hogy mivel a kisebbségi közösségek sajátos szükségletekkel rendelkeznek, elő kell mozdítani a kisebbséghez tartozó személyek és a többséghez tartozók közötti teljes és tényleges egyenlőséget a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet valamennyi területén; sürgeti a Bizottságot, hogy a bővítési folyamat során szorosan kövesse nyomon a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelmére irányuló rendelkezések végrehajtását;

A kaszton alapuló megkülönböztetés által sújtott személyek jogai

128.  elítéli a kaszthierarchiák és a kasztok szerinti megkülönböztetés elszenvedői emberi jogainak folyamatos megsértését, köztük az egyenlőség, valamint az igazságszolgáltatáshoz és a munkaerőpiachoz való hozzáférés megtagadását, a továbbra is érvényesülő szegregációt és az alapvető emberi jogok és a fejlődés elérésének kasztrendszeralapú akadályozását; mélységes aggodalmának ad hangot a dalitok ellen irányuló, kaszton alapuló erőszakos támadások, valamint a büntetlenséggel társuló intézményesített megkülönböztetés riasztó mértéke miatt; megismételi felhívását, hogy dolgozzák ki a kaszton alapuló megkülönböztetéssel szembeni uniós politikát, és felszólítja az Uniót, hogy használjon ki minden lehetőséget a kaszton alapuló megkülönböztetéssel kapcsolatos súlyos aggályainak megfogalmazására;

Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) / átmeneti igazságszolgáltatás

129.  emlékeztet a Nemzetközi Büntetőbíróság egyetemességére, és megismétli, hogy teljes mértékben támogatja a munkáját; hangsúlyozza, hogy az NBB milyen fontos szerepet játszik abban, hogy megszűnjön a nemzetközi közösség szempontjából legsúlyosabb bűntettek elkövetőinek büntetlensége, és igazságot szolgáltassanak a háborús bűncselekmények, az emberiesség elleni bűncselekmények és a népirtások áldozatai számára; továbbra is éberen figyeli az NBB legitimitásának és függetlenségének aláásására irányuló törekvéseket;

130.  emlékeztet 2016. február 4-i állásfoglalására, melyben felszólította az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjait, hogy támogassák, hogy a Biztonsági Tanács a Nemzetközi Büntetőbírósághoz forduljon az úgynevezett „ISIS/Dáis” által Irakban és Szíriában keresztények (kaldeusok/szírek/asszírok), jeziditák és más vallási és etnikai kisebbségek ellen elkövetett jogsértések kivizsgálása céljából;

131.  üdvözli az Ukrajna által kiadott nyilatkozatot, amelyben elfogadta az NBB joghatóságát az országban 2014. február 20. óta elkövetett bűncselekmények tekintetében, mivel ez a nyilatkozat lehetőséget teremt az NBB ügyésze számára annak mérlegelésére, hogy a bíróság vizsgálhatja-e a fegyveres konfliktus során elkövetett visszaéléseket, még akkor is, ha Ukrajna még nem NBB-tagország;

132.  üdvözli az átmeneti igazságszolgáltatáshoz nyújtott uniós támogatásról szóló tanácsi következtetéseket, valamint az átmeneti igazságszolgáltatáshoz nyújtott támogatásra irányuló uniós szakpolitikai keretet, mivel ezzel az EU az első olyan regionális szervezet, amely ilyen politikát fogadott el; felhívja az Uniót, annak tagállamait és különleges képviselőit, hogy tevőlegesen támogassák a Nemzetközi Büntetőbíróságot, mozdítsák elő határozatainak érvényesítését és a Római Statútumban szereplő bűncselekmények elkövetőinek büntetlensége elleni harcot, és súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy számos elfogatóparancsot máig nem hajtottak végre; sürgeti az Uniót és annak tagállamait, hogy működjenek együtt a Bírósággal, és hogy továbbra is nyújtsanak erőteljes diplomáciai és politikai támogatást az NBB és az ENSZ közötti kapcsolatok megerősítése és kiszélesítése céljából, különösen az ENSZ Biztonsági Tanácsa esetében, és tegyen lépéseket a Nemzetközi Büntetőbírósággal való együttműködés megtagadásának megelőzése és az ilyen esetekre adott hatékony válaszok érdekében; ismételten felszólítja az Uniót, hogy fogadjon el közös álláspontot az agresszió bűntettéről és a kampalai módosításokról, és felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti jogszabályaikat hozzák összhangba a kampalai módosítások fogalommeghatározásaival, és fokozzák az együttműködést a Bírósággal; elítéli, hogy számos ország ellenszegül az NBB-nek, és kivonja magát annak joghatósága alól vagy ezzel fenyeget;

133.  megismétli a nemzetközi igazságszolgáltatással és nemzetközi humanitárius joggal foglalkozó uniós különleges képviselő létrehozására irányuló felhívását, hogy ezek a témák megkapják az azokat megillető kiemelt helyet és láthatóságot, és hogy ténylegesen előmozdítsák az uniós menetrendet, és az Unió külpolitikájában általánosan érvényesítsék a büntetlenség elleni küzdelem és a Nemzetközi Büntetőbíróság melletti uniós elkötelezettséget;

134.  felszólítja az Uniót és annak tagállamait, hogy biztosítsák az NBB számára a megfelelő finanszírozást és növeljék a nemzetközi bűnüldözési rendszer számára nyújtott támogatásukat, ideértve az átmeneti igazságszolgáltatást is;

Nemzetközi humanitárius jog

135.  helyteleníti, hogy nem tartják tiszteletben a nemzetközi humanitárius jogot, és mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy világszerte riasztó mértékben növekszik a fegyveres konfliktusokban a járulékos veszteségek, valamint a kórházak, iskolák, humanitárius konvojok és egyéb polgári célpontok elleni halálos támadások aránya; mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a világ konfliktusaiban növekszik a nem állami szereplők által elkövetett cselekmények befolyása, és sürgeti, hogy az Unió vessen be minden rendelkezésére álló eszközt annak ösztönzésére, hogy az állami és nem állami szereplők megfeleljenek a nemzetközi humanitárius jognak; üdvözli az Unió és a tagállamok által a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának tett, arra irányuló ígéretet, hogy határozottan támogatják egy olyan hatékony mechanizmus létrehozását, amely a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának erősítésére irányul, és felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy számoljon be a Parlamentnek az ezen ígéret elérését szolgáló célkitűzésekről és stratégiáról; sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy hívjon össze nemzetközi konferenciát a nemzetközi humanitárius jog megsértése – például a kórházak, az orvosi személyzet és a mentők elleni támadások – nyomon követésére, az ezekkel kapcsolatos adatok begyűjtésére és az ezekre vonatkozó nyilvános jelentéstételre; úgy véli, hogy ez a mechanizmus a fegyveres konfliktusokban érintett gyermekekre irányuló meglévő mechanizmuson alapulhatna; felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy évente tegye közzé az iskolák és kórházak elleni támadások állítólagos elkövetőinek nyilvános listáját, hogy meg lehessen határozni az ilyen támadások megállításához szükséges megfelelő uniós fellépést;

136.  sajnálja, hogy hét tagállam még nem ratifikálta a kazettás lőszerekről szóló egyezményt; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy támogassák a fehér foszfor használatának globális betiltását az egyes hagyományos fegyverekről szóló egyezményhez fűzött, az ilyen fegyverek használatát betiltó új jegyzőkönyv megkötésén keresztül;

137.  felhívja a tagállamokat, hogy ratifikálják a fő nemzetközi humanitárius jogi aktusokat és a nemzetközi humanitárius jogra hatással bíró egyéb releváns jogi aktusokat; elismeri a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló uniós iránymutatások jelentőségét, és ismételten felszólítja az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy a Közel-Keleten zajló tragikus események fényében vizsgálják felül azok végrehajtását, különösen azzal összefüggésben, hogy a nemzetközi humanitárius jog és az emberi jogi normák súlyos megsértésének eseteiben igen elterjedt a szisztematikus büntetlenség; felszólítja az Uniót, hogy támogassa a nemzetközi humanitárius joggal és alkalmazásának bevált gyakorlataival kapcsolatos ismeretek terjesztésére irányuló kezdeményezéseket, valamint ragadja meg a rendelkezésére álló összes kétoldalú eszközt – például a politikai párbeszédet – annak tényleges előmozdítása érdekében, hogy partnerei betartsák a nemzetközi humanitárius jogot; megismétli a tagállamokhoz intézett, arra irányuló felhívását, hogy a biztonságos iskolákról szóló nyilatkozat jóváhagyásával – amelynek célja, hogy segítsen véget vetni a fegyveres konfliktusokban az iskolák ellen indított katonai támadások elterjedt gyakorlatának – csatlakozzanak azokhoz a nemzetközi erőfeszítésekhez, amelyek meg kívánják akadályozni az iskolák elleni támadásokat és az iskolák fegyveres erők általi katonai felhasználását;

138.  sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy hívjon össze nemzetközi konferenciát, melyek célja hogy a nemzetközi humanitárius szabályok hatékonyabbá tétele;

139.  ismételten felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy kezdeményezze a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésével, különösen pedig a polgári infrastruktúra ellen irányuló szándékos támadásokkal vádolt országokkal szemben európai uniós fegyverembargó bevezetését; hangsúlyozza, hogy a fegyverek ilyen országok részére történő értékesítésének további engedélyezése a 2008. december 8-i 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspont megsértésének minősül; felszólítja a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra guantánamói foglyok fogadását az Unióban; hangsúlyozza, hogy a lehető leghamarabb be kell zárni a Guantánamói-öbölben működő börtönt;

A gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadság, valamint a meggyőződés szabadsága

140.  az EUMSZ 10. cikkével összhangban elítéli az ideológia, vallás vagy meggyőződés miatt elkövetett összes erőszakos cselekményt, üldözést, intoleranciát és megkülönböztetést; súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy világszerte folyamatosan érkeznek a hírek a vallási és világnézeti kisebbségekkel szembeni erőszakról, üldöztetésről, intoleranciáról és megkülönböztetésről; hangsúlyozza, hogy a gondolat, a lelkiismeret, a vallás vagy a meggyőződés szabadsága mind olyan alapvető jog, amely kölcsönösen összefügg más emberi jogokkal és alapvető szabadságokkal, és egyaránt jelenti a hithez és a hit elutasításához való jogot, valamint bármely vallás vagy meggyőződés kifejezésre juttatásához vagy ki nem fejezéséhez való jogot, valamint a választott meggyőződés elfogadásához, megváltoztatásához és feladásához, vagy az ahhoz való visszatéréshez való jogot, ahogy azt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikke és az emberi jogokról szóló európai egyezmény 9. cikke rögzíti; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy vegyenek részt az istenkáromlás elleni törvények visszavonásával foglalkozó politikai vitákban; felszólítja az Uniót és tagállamait annak biztosítására, hogy a kisebbségeket világszerte tiszteletben tartsák és megvédelmezzék, ideértve a Közel-Keletet is, ahol a jazidikat, a keresztényeket, a muszlim kisebbségeket és az ateistákat üldözi a Dáis és más terrorista csoportok; helyteleníti a vallás vagy a világnézeti meggyőződés terrorista célokra történő felhasználását;

141.  támogatja az Unió azon kötelezettségvállalását, hogy a nemzetközi és regionális fórumokon, többek között az ENSZ-ben, az EBESZ-ben, az Európa Tanácsban és más regionális mechanizmusokban támogatja a vallás vagy meggyőződés szabadságához való jogot, és arra bátorítja az Uniót, hogy az ENSZ-ben továbbra is terjessze elő éves állásfoglalását a vallás vagy meggyőződés szabadságáról, és támogassa az ENSZ vallás vagy meggyőződés szabadságával foglalkozó különleges előadójának megbízatását; ösztönzi az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy tartsanak fenn állandó párbeszédet a nem kormányzati szervezetekkel, a vallási vagy világnézeti csoportokkal és a vallási vezetőkkel;

142.  teljes mértékben támogatja azt az uniós gyakorlatot, hogy vezető szerepet vállal az Emberi Jogi Tanácsban és az ENSZ Közgyűlésében a vallás és meggyőződés szabadságával kapcsolatos tematikus állásfoglalásokban, arra bátorítja az Uniót, hogy támogassa az ENSZ vallás vagy meggyőződés szabadságával foglalkozó különleges előadójának megbízatását, valamint sürgeti azokat az országokat, amelyek jelenleg nem fogadják el az ENSZ vallás vagy meggyőződés szabadságával foglalkozó különleges előadójának látogatási kérését, hogy ezt tegyék meg;

143.  felszólítja az Uniót, hogy erősítse meg meglévő eszközeit, és fogadjon el további eszközöket a megbízatásába tartozó területeken, hogy világszerte biztosítsa a vallási kisebbségek tényleges védelmét;

144.  konkrét fellépést szorgalmaz a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatások hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében, kéri például az uniós alkalmazottak szisztematikus és következetes képzését mind a központokban, mind pedig a küldöttségekben, országos és helyi helyzetjelentések készítését, valamint szoros együttműködés kezdeményezését a helyi szereplőkkel, különösen vallási és világnézeti csoportok vezetőivel;

145.  mélyen aggasztja, hogy a világ egyes részein veszélybe kerül a vallási vagy világnézeti kisebbségek helyzete, és teljes vallási közösségek tűnnek vagy menekülnek el;

146.  kiemeli, hogy jelenleg a keresztények az a vallási csoport, akiket világszerte leginkább bántalmaznak és megfélemlítenek, többek között Európában is, ahol a keresztény menekültek rendszeresen vallási indíttatású üldöztetést szenvednek el, és hogy a legrégebbi keresztény közösségek némelyikét fenyegeti az a veszély, hogy teljesen eltűnnek, különösen Észak-Afrikában és a Közel-Keleten;

147.  ösztönzi a nemzetközi közösséget és az Uniót, hogy nyújtsanak védelmet a kisebbségeknek, és alakítsanak ki biztonságos övezeteket; kéri az olyan területeken élő etnikai és vallási kisebbségek elismerését, önigazgatásához való jogát és védelmét, ahol a történelem során mindig is erős jelenléttel bírtak és békésen éltek egymás mellett, például a Szindzsár-hegységben (jazidik) és a Ninivei-síkságon (káldeusok, szírek és asszírok); szorgalmazza különleges segítség nyújtását a jelenleg vagy korábban konfliktus helyszínéül szolgáló területeken található (tömeg)sírok megőrzéséhez annak érdekében, hogy a bennük található emberi maradványokat exhumálják és igazságügyi elemzésnek vessék alá, lehetővé téve az áldozatok maradványainak megfelelő elhantolását vagy a családnak való kiadását; szorgalmazza egy olyan külön alap létrehozását, amely segítséget nyújthat a bizonyítékok megőrzésére irányuló kezdeményezések finanszírozásában, az emberiesség elleni vélt bűncselekmények kivizsgálásának és azokkal kapcsolatban büntetőeljárás indításának lehetővé tétele érdekében; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy sürgősen hozzanak létre egy olyan szakértői csoportot, amelynek feladata, hogy összegyűjtsön minden bizonyítékot a vallási és etnikai kisebbségekkel szembeni valamennyi folyamatban lévő nemzetközi bűncselekményről, a népirtást is ideértve, bárhol is forduljon az elő, beleértve a tömegsírok megőrzését is a jelenlegi vagy közelmúltbeli konfliktusok területén, hogy előkészítsék a felelősök nemzetközi büntetőeljárás alá vonását;

A véleménynyilvánítás szabadsága az interneten és azon kívül, valamint az audiovizuális és egyéb médiaforrásokon keresztül

148.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságok egyetemes érvényűek, és globális védelmet kell kapniuk kifejeződésük minden vetületében;

149.  hangsúlyozza, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága, a média függetlensége és a pluralizmus a demokrácia felé vezető út alapvető elemei, és hogy az állami szektor átláthatóságának és elszámoltathatóságának biztosítása érdekében teret kell engedni a polgároknak és a civil társadalomnak;

150.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy számos országban egyre több újságírót tartóztatnak le vagy félemlítenek meg, és hangsúlyozza, hogy ezek a gyakorlatok súlyosan akadályozzák a sajtószabadságot; sürgeti az Unió és a nemzetközi közösséget a független újságírók és bloggerek védelmére, a digitális szakadék csökkentésére, valamint az információhoz és kommunikációhoz való korlátlan hozzáférés és az internethez való cenzúrázatlan hozzáférés (digitális szabadság) elősegítésére;

151.  komoly aggodalmának ad hangot a nyomon követési, megfigyelési, cenzúrázási és tartalomszűrési technológiák széles körű használata és elterjedése miatt, amelyek növekvő fenyegetést jelentenek az emberi jogokért és demokráciáért küzdő aktivisták számára az autokratikus országokban;

152.  határozottan elítéli, hogy nő az emberijog-védőkkel szembeni digitális fenyegetések száma, beleértve az adatsértéseket is, amelyeket az eszközök lefoglalásán, távoli megfigyelésen és adatszivárogtatáson keresztül hajtanak végre; elítéli azt a gyakorlatot, hogy online megfigyelést és feltörést alkalmaznak olyan információk begyűjtésére, amelyeket jogi eljárásokban, rágalomhadjáratokban vagy lejáratást célzó tárgyalásokon használnak fel;

153.  határozottan elítéli az internet, a média és a felsőoktatás hatóságok általi ellenőrzését, valamint az emberijog-védők, ügyvédek és újságírók egyre gyakoribb megfélemlítését, zaklatását és önkényes letartóztatásait;

154.  elítéli a digitális kommunikáció korlátozását, ideértve azt a gyakorlatot, amikor az önkényuralmi rendszerekben honlapokat zárnak be és személyes fiókokat blokkolnak a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása, valamint az ellenzék elhallgattatása és a civil társadalom elnyomása céljából; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy nyilvánosan ítéljék el az olyan rezsimeket, amelyek korlátozzák bírálóik és ellenzékük digitális kommunikációját;

155.  hangsúlyozza, hogy fontos a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok minden formájában – többek között a csatlakozási tárgyalások, a kereskedelmi tárgyalások, az emberi jogi párbeszédek és a diplomáciai kapcsolatok keretében – előmozdítani az internethez való korlátlan hozzáférést, valamint ahogy világszerte mindenki számára biztosítani kell az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos információkhoz való minél jobb hozzáférést;

156.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy terjed a gyűlöletbeszéd, különösen közösségi médiaplatformokon; felhívja a Bizottságot, hogy vonja be a civil társadalmi szervezetek képviselőit a magatartási kódexekkel kapcsolatos egyeztetésekbe annak biztosítása érdekében, hogy nézeteiket figyelembe vegyék; határozottan elítéli az erőszakot vagy terrort szító, gyűlöletkeltő üzenetek terjesztését;

157.  fokozott támogatásra szólít fel a média szabadságának előmozdítása, a független újságírók, bloggerek és a visszaélést bejelentő személyek védelme, a digitális megosztottság csökkentése, valamint az információhoz és kommunikációhoz való korlátlan és az internethez való cenzúrázatlan hozzáférés (digitális szabadság) elősegítése terén;

158.  felszólít azon technológiák tevékeny fejlesztésére és terjesztésére, amelyek elősegítik az emberi jogok védelmét és előmozdítják az emberek digitális jogait és szabadságjogait, valamint biztonságát és magánéletének védelmét;

159.  felhívja az Uniót, hogy alkalmazzon ingyenes és nyílt forráskódú szoftvereket, és hogy más szereplőket is ösztönözzön erre, mivel ezek a szoftverek biztonságosabbak és az emberi jogok nagyobb fokú tiszteletben tartását biztosítják;

160.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden nemzetközi fórumon, többek között az ENSZ Internetirányítási Fórumán, a G8-csoportban, a G20-csoportban, az EBESZ-ben és az Európa Tanácsban vessék fel az online véleménynyilvánítás szabadságának, a digitális szabadságoknak és a szabad és nyílt internet fontosságának kérdését;

A terrorizmus elleni küzdelem

161.  megismétli, hogy egyértelműen elítéli a terrorizmust, és hogy maradéktalanul támogatja a terrorista szervezetek, különösen pedig a regionális és a nemzetközi biztonságra nyilvánvaló veszélyt jelentő Dáis megsemmisítésére irányuló fellépéseket, és közben emlékeztet arra, hogy ezeknek a fellépéseknek mindig teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk a nemzetközi emberi jogi normákat; támogatja a Biztonsági Tanács idegen terrorista harcosok által előidézett veszélyek elhárításáról szóló 2014. évi 2178. számú határozata, valamint az idegen terrorista harcosok beáramlásának megfékezéséről szóló madridi irányelvek végrehajtását;

162.  emlékeztet arra, hogy az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos uniós cselekvési terv hangsúlyozza, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának tiszteletben tartását bele kell építeni a fejlesztési politikákba és a terrorizmussal kapcsolatos programokba, ideértve a digitális megfigyelési technológiákat is; kiemeli, hogy a tagállamoknak teljes körűen ki kell használniuk a rendelkezésre álló eszközöket az európai polgárok radikalizálódásának megakadályozására, és hatékony programokat kell kidolgozniuk, melyekkel szembe lehet szállni a terrorizmussal, a szélsőséges propagandával és toborzási módszerekkel, különösen az online környezetben, és meg lehet előzni a radikalizálódást; hangsúlyozza, hogy sürgősen összehangolt uniós fellépésre van szükség, és ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamoknak együtt kell működniük az érzékeny területeken, különösen az információk és hírszerzési információk megosztásában;

163.  felkéri az Uniót, hogy az ENSZ-szel közösen továbbra is lépjen fel a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben, többek között a meglévő mechanizmusok alkalmazásával a terrorista személyek és szervezetek megnevezésére, valamint világszerte erősítse meg a vagyoni eszközök befagyasztására irányuló mechanizmusokat, a jogszerű eljárásra vonatkozó nemzetközi normák és a jogállamiság megőrzése mellett; felszólítja a Bizottságot és tagállamokat, hogy haladéktalanul és célirányosan vessék fel ezeket a kérdéseket azoknak az országoknak, amelyek finanszírozzák vagy támogatják a terrorista szervezeteket, illetve amelyek lehetővé teszik polgáraik számára ugyanezt;

A halálbüntetés

164.  emlékeztet arra, hogy az Unió a zéró tolerancia elvét képviseli a halálbüntetés tekintetében, és megismétli régóta képviselt álláspontját, mely szerint ellenzi a halálbüntetést, a kínzást, továbbá a kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódot és büntetést minden esetben és minden körülmények között;

165.  üdvözli, hogy a halálbüntetést eltörölték a Fidzsi-szigeteken, Suriname-ban, Mongóliában, valamint az USA Nebraska államában;

166.  mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az utóbbi években bizonyos országokban újra bevezették a kivégzéseket; elítéli, hogy egyes más országok politikai vezetői is fontolgatják a halálbüntetés visszaállítását; mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy 2015-ben világszerte nőtt a halálos ítéletek száma, különösen Kínában, Egyiptomban, Iránban, Nigériában, Pakisztánban és Szaúd-Arábiában; emlékezteti ezen országok hatóságait, hogy részes államai a gyermek jogairól szóló egyezménynek, amely tiltja a halálbüntetés kiszabását a 18 évesnél fiatalabb személyek által elkövetett bűncselekmények esetében;

167.  különösen aggasztja az, hogy egyre nagyobb számban szabnak ki halálbüntetést csoportos tárgyalásokon, ahol nem garantálják a tisztességes eljárás nemzetközi jog által megkövetelt minimális normáit;

168.  határozottan elítéli, hogy egyre gyakrabban hoznak halálos ítéletet a kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekmények miatt, és felszólít a halálbüntetés és a törvénytelen kivégzések kizárására az ilyen jellegű bűncselekmények esetében;

169.  felhívja azon országokat, melyek eltörölték a halálbüntetést vagy régóta moratóriumot gyakorolnak azzal kapcsolatosan, hogy kötelezettségvállalásaiknak továbbra is tegyenek eleget, és ne vezessék be újból a büntetés ezen formáját; felszólítja az Uniót, hogy világszerte minden lehetséges fórumon továbbra is az együttműködés és a diplomácia révén emeljen szót a halálbüntetés eltörlése érdekében, annak biztosítására törekedve, hogy a kivégzés előtt álló minden egyes személy esetében maradéktalanul tartsák tiszteletben a tisztességes tárgyaláshoz való jogot; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a halálbüntetést még mindig alkalmazó országokban az Unió továbbra is nyomon kövesse a kivégzések körülményeit, többek között annak biztosítása érdekében, hogy a halálra ítéltek névsorát nyilvánosságra hozzák és a holttesteket átadják a családoknak;

170.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Uniónak a halálbüntetés globális eltörlésére irányuló politikája nagy nyilvánosságot kapjon és összhangban legyen a halálbüntetéssel kapcsolatos, 2013-ban felülvizsgált uniós iránymutatásokkal, valamint hogy továbbra is kiálljon a halálbüntetés eltörlése mellett; felszólítja az Uniót, hogy továbbra is törekedjen a halálbüntetés egyetemes eltörlésére, tárja fel az erre irányuló munka új formáit, valamint hogy támogassa a halálos ítéletek és kivégzések megelőzésére a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének keretein belül tett intézkedéseket; felkéri az uniós küldöttségeket, hogy folytassák az erre irányuló tájékoztató kampányok szervezését;

A kínzás és bántalmazás elleni küzdelem

171.  mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy folytatják a fogva tartott személyek kínzását és bántalmazását, többek között vallomások kicsikarása érdekében, amelyeket később olyan büntetőperekben használnak fel, amelyek nem felelnek meg a tisztességesség nemzetközi szabványainak;

172.  elítéli a társadalom eltérő nézetekkel rendelkező tagjai ellen elhallgattatásuk érdekében, illetve kiszolgáltatott csoportokkal, például etnikai, nyelvi és vallási kisebbségekkel, LMBTI-személyekkel, nőkkel, gyermekekkel, menekültekkel és migránsokkal szemben széles körben alkalmazott kínzást és bántalmazást;

173.  a leghatározottabban elítéli a Dáis és más terrorista vagy félkatonai szervezetek által elkövetett kínzást és bántalmazást; szolidaritását fejezi ki az ilyen erőszak áldozatainak családjaival és közösségeivel; elítéli a Dáis és egyéb terrorista vagy félkatonai szervezetek által folytatott, gyakorlatokat, melyek során diszkriminálják és célba veszik a kisebbségi csoportokat; felszólítja az Uniót, annak tagállamait és a nemzetközi közösséget, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a további szenvedés hatékony megelőzése érdekében, mert arra sürgősen szükség van;

174.  rendkívül aggasztónak tartja a fogvatartási körülményeket és a börtönök állapotát számos országban; elengedhetetlennek tartja a fogvatartott személyek kínzásának és bántalmazásának minden formája elleni küzdelmet, a pszichológiai kínzást is ideértve, és hogy fokozni kell az erőfeszítéseket a vonatkozó nemzetközi jog tiszteletben tartása érdekében, különösen az egészségügyi ellátáshoz és a gyógyszerekhez való hozzáférés tekintetében; határozottan elítéli e jog megsértését, és úgy véli, hogy a fogvatartott személyek kezelésének megtagadása, többek között olyan betegségek esetében, mint a hepatitisz vagy a HIV-fertőzés, a veszélyben lévő személynek történő segítségnyújtás elmulasztásának tekinthető;

175.  sürgeti az EKSZ-t, hogy a törvénytelen kivégzések, a kínzás és bántalmazás széles körű alkalmazásáról a világ minden tájáról érkező jelentések fényében a párbeszéd minden szintjén és minden fórumon fokozza az Unió erőfeszítéseit a törvénytelen kivégzések, a kínzás és a bántalmazás egyéb formái elleni küzdelemben, összhangban az Unió harmadik országokra irányuló, a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel kapcsolatos politikájáról szóló iránymutatással;

176.  sürgeti az EKSZ-t, hogy továbbra is rendszeresen adjon hangot a kínzással és bántalmazással kapcsolatos aggályainak az érintett országokkal folytatott politikai és emberi jogi párbeszédekben és nyilvános nyilatkozatokban, továbbá felszólítja az uniós küldöttségeket és a tagállamok helyszíni nagykövetségeit, hogy kövessék nyomon a kínzás és bántalmazás eseteit, és konkrétan lépjenek fel azok teljes körű felszámolása érdekében, továbbá hogy kövessék figyelemmel a kapcsolódó büntetőpereket, és a rendelkezésükre álló minden eszközzel segítsék az érintett személyeket;

Pilóta nélküli légi járművek

177.  súlyos aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a nemzetközi jogi kereten kívül használnak pilóta nélküli felfegyverzett légi járműveket; sürgeti a tagállamokat, hogy fogalmazzanak meg egyértelmű politikát és jogi álláspontot pilóta nélküli felfegyverzett légi járművekről, és megismétli a pilóta nélküli felfegyverzett légi járművek használatával kapcsolatos közös uniós álláspont kidolgozására irányuló felhívását, amely álláspontnak biztosítania kell az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását, és kezelnie kell olyan kérdéseket, mint a jogi keret, az arányosság, az elszámoltathatóság, a polgári lakosok védelme és az átláthatóság; sürgeti az Uniót, hogy tiltsa be az emberi beavatkozás nélküli támadások végrehajtására képes, teljesen önálló módon működő fegyverek fejlesztését, gyártását és használatát; felhívja az Uniót, hogy ellenezze és tiltsa be a törvénytelen és célzott kivégzések gyakorlatát, és kötelezze el magát megfelelő intézkedések meghozatala mellett – összhangban a nemzeti és nemzetközi jogi kötelezettségekkel –, amennyiben okkal feltételezhető, hogy a joghatósága alá tartozó egyének vagy csoportok összefüggésbe hozhatóak külföldön végrehajtott célzott kivégzésekkel; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, a tagállamokat és a Tanácsot, hogy foglalja bele a pilóta nélküli felfegyverzett légi járműveket és a teljesen önműködő fegyvereket az idevágó európai és nemzetközi leszerelési és fegyverellenőrzési mechanizmusokba, és sürgeti a tagállamokat, hogy vállaljanak szerepet ezekben az ellenőrzési mechanizmusokban, és erősítsék meg azokat; kéri az Uniót, hogy tegyen meg minden lehetséges intézkedést a fokozott átláthatóság és elszámoltathatóság biztosítására a katonai robotrepülőgépek tagállamok és nem utolsósorban harmadik országok általi használata terén a használat jogalapja és a műveleti felelősség tekintetében a drónokkal végrehajtott légicsapások bíróság előtti felülvizsgálatának lehetővé tétele és annak biztosítása érdekében, hogy a drónokkal végrehajtott törvénytelen légicsapások áldozatai hozzáférjenek a hatékony jogorvoslati lehetőségekhez;

178.  hangsúlyozza az emberi beavatkozás nélkül támadások végrehajtására képes, teljesen autonóm módon működő fegyverek fejlesztésének, gyártásának és használatának uniós tilalmát; felhívja az Uniót, hogy ellenezze és tiltsa be a jogellenes célzott kivégzések gyakorlatát;

179.  felhívja a Bizottságot, hogy megfelelően tájékoztassa a Parlamentet a pilóta nélküli felfegyverzett légi járművek polgári és katonai célból történő építésével kapcsolatos kutatási és fejlesztési projektekre használt uniós forrásokról; emberjogi hatásvizsgálatok elvégzésére szólít fel a jövőbeli drónfejlesztési projektekkel összefüggésben;

180.  hangsúlyozza, hogy a technológiáknak az emberi jogok javítására gyakorolt hatását valamennyi uniós politikában és programban érvényre kell juttatni az emberi jogok védelmének és a demokrácia, a jogállamiság, a jó kormányzás és a békés konfliktuskezelés támogatásának elősegítése érdekében;

A demokrácia és a választások támogatása, valamint a választási megfigyelő missziók

181.  emlékeztet arra, hogy a civil társadalom szabad mozgástere, a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és az egyesülés szabadsága, valamint a jogállamiság megfelelő tiszteletben tartása a tisztességes és demokratikus választások fő elemei; felszólítja az Uniót annak biztosítására, hogy a helyi nem kormányzati szervezeteknek lehetőségük legyen a választások lebonyolításának jogszerű megfigyelésére és nyomon követésére; kiemeli, hogy a korrupció veszélyezteti az emberi jogok egyenlő gyakorlását, és aláássa a demokratikus folyamatokat; úgy véli, hogy az Uniónak az Egyesült Nemzetek korrupció elleni egyezményében rögzítettek szerint a harmadik országokkal folytatott valamennyi párbeszédben hangsúlyoznia kell a feddhetetlenség, az elszámoltathatóság és a közügyek megfelelő kezelésének fontosságát; emlékeztet arra, hogy az Uniónak folytatnia kell a partnereivel szemben, különösen a szomszédságában vállalt azon kötelezettségét, hogy a nemzetközi rend megerősítésének legjobb eszközeiként és szomszédsága stabilitásának biztosítása érdekében támogatja a gazdasági, társadalmi és politikai reformokat, védelmezi az emberi jogokat és támogatja a jogállamiság megteremtését; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata alkalmat adott arra, hogy az Unió legfontosabb céljaiként nevezzék meg az egyetemes értékek védelmezését és az emberi jogok előmozdítását; emlékeztet arra, hogy a bővítés és a szomszédságpolitikák keretében az Európai Unió, a politikusok, a tudományos szakemberek, a média, a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom által nyert tapasztalatok és a demokráciába való átmenetekből levont tanulságok pozitív módon járulhatnak hozzá azoknak a legjobb gyakorlatoknak az azonosításához, amelyeket világszerte fel lehetne használni az egyéb demokratizálódási folyamatok támogatására és megszilárdítására; ezzel összefüggésben üdvözli a Demokráciáért Európai Alapítvány, valamint a civil társadalmi szervezetek támogatását célzó uniós programok, különösen a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze munkáját;

182.  ajánlja, hogy az Unió dolgozza ki a demokratikus folyamatok átfogóbb megközelítését, mivel a választások megfigyelése csak az egyik dimenzióját képezi a hosszabb és átfogóbb ciklusnak; megismétli, hogy a politikai átmenet és a demokratizálódás csak akkor lehet fenntartható és sikeres, ha összekapcsolják azt az emberi jogok tiszteletben tartásával, a nők, fogyatékkal élők és más marginalizált csoportok demokratikus folyamatokhoz való egyenlő hozzáférésével, az igazság, az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a megbékélés előmozdításával, a jogállamisággal, a gazdasági és társadalmi fejlődéssel, a mélyszegénység elleni küzdelmet célzó intézkedésekkel, valamint a demokratikus intézmények létrehozásával; hangsúlyozza, hogy a demokratizálódási folyamaton átmenő országokban az Uniónak prioritásként kell kezelnie a korrupció elleni küzdelmet, mivel ez a jelenség akadályozza a jó kormányzás védelmét és előmozdítását, táptalaja a szervezett bűnözésnek, és összekapcsolódik a választási csalással;

183.  üdvözli az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló közös közleményt, és emlékeztet arra, hogy az EUSZ rendelkezéseivel összhangban az Unió szomszédos országokhoz fűződő kapcsolatainak az Unió értékeire, többek között az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartására kell épülniük; kiemeli, hogy a szomszédság stabilizálásához való hozzájárulás, valamint a demokrácia, a jogállamiság, a felelősségteljes kormányzás és az emberi jogok előmozdítása elválaszthatatlanok egymástól;

184.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak a szomszédos országokban továbbra is támogatnia kell a demokratikus és valóban az emberi jogokkal foglalkozó intézményeket és a civil társadalmat; örömmel említi meg ezzel összefüggésben a Demokráciáért Európai Alapítvány következetes szerepvállalását az Unió keleti és déli szomszédságában az alapvető jogok és szabadságok, valamint a demokratikus elvek előmozdítása terén;

185.  hangsúlyozza, hogy az Unió bővítési politikája a demokratikus elvek és az emberi jogok tiszteletben tartása erősítésének egyik leghatékonyabb eszköze; felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban a demokratikus politikai kultúra megerősítését, a jogállamiság tiszteletben tartását, a média és a bírói kar függetlenségét, valamint a korrupció elleni küzdelmet;

186.  felszólítja az Európai Bizottságot és az EKSZ-t, hogy továbbra is teljes körűen támogassák a harmadik országokban folyó demokratizálódási folyamatokat, valamint a kormányzó és ellenzéki pártok és a civil társadalom közötti politikai párbeszédet; hangsúlyozza, hogy a demokrácia támogatásával kapcsolatos uniós szerepvállalás, valamint az érintett országokra vonatkozó emberi jogi országstratégiák részeként fontos a választási megfigyelő missziók ajánlásainak következetes nyomon követése; szorosabb koordinációra és együttműködésre szólít fel a Parlament és a Bizottság/EKSZ között, hogy biztosítsák ezen ajánlások végrehajtásának nyomon követését, valamint azon célzott pénzügyi és technikai segítségnyújtás felhasználását, amelyet az Unió fel tud ajánlani; felszólítja a Bizottságot, hogy adjon globális értékelést a választásmegfigyelési eljárásokról;

187.  felszólítja a Tanácsot és az EKSZ-t, hogy az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről szóló éves uniós jelentés földrajzi részébe építsen be egy külön fejezetet – az érintett országoknál – a választásmegfigyelő missziók keretében elfogadott ajánlások végrehajtásának kérdéséről; emlékeztet arra, hogy az EKSZ, a Bizottság és a tagállamok a cselekvési tervben kötelezettséget vállaltak arra, hogy a harmadik országokban határozottabban és következetesebben működnek együtt a választások lebonyolításáért felelős szervekkel, parlamenti intézményekkel és civil társadalmi szervezetekkel, hogy hozzájáruljanak azok szerepének növeléséhez, és ennek érdekében a demokratikus folyamatok megerősítéséhez;

188.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a választásokkal kapcsolatos munkáját – a választásmegfigyelést és segítségnyújtást – kapcsolja össze a demokratikus rendszer többi fontos szereplőjének, például a politikai pártoknak, a parlamenteknek, a helyi önkormányzatoknak, a független médiának és a civil társadalomnak nyújtott hasonló támogatással;

189.  felszólítja az Uniót, hogy folytassa munkáját az e területre vonatkozó bevált gyakorlatok meghatározásában, többek között a konfliktusmegelőzési intézkedések, a közvetítés és a párbeszéd előmozdítása tekintetében, annak érdekében, hogy egységes, rugalmas és hiteles uniós megközelítést lehessen kialakítani;

190.  elismeri az EKSZ és az uniós küldöttségek által a második generációs demokráciaelemzések elvégzésében és a demokráciával kapcsolatos cselekvési tervek terén elért haladásban végzett sikeres munkát, és felszólítja az alelnököt/főképviselőt annak biztosítására, hogy a cselekvési tervek helyi szinten a demokrácia konkrét támogatásának formájában valósuljanak meg;

191.  felszólítja az EKSZ-t, hogy a demokráciaelemzések tapasztalatai alapján készítse elő ezen elemzés általános beépítését a külső fellépésekbe, és megjegyzi, hogy miközben üdvözlendő, hogy a demokrácia kérdéskörét beillesztették az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiákba, ez nem elégséges ahhoz, hogy valóban teljes körűen megismerjük a demokráciát az adott partnerországban;

o
o   o

192.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az alelnöknek/főképviselőnek, valamint az Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének.

(1)http://www.un.org/womenwatch/daw/cedaw/cedaw.htm
(2)HL C 289., 2016.8.9., 57. o.
(3)http://www.ohchr.org/EN/ProfessionalInterest/Pages/CMW.aspx
(4)A/RES/41/128.
(5)http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/69/2
(6)http://www.ohchr.org/EN/ProfessionalInterest/Pages/Vienna.aspx
(7)http://www.un.org/womenwatch/daw/beijing/pdf/BDPfA%20E.pdf
(8)http://www.unfpa.org/sites/default/files/pub-pdf/programme_of_action_Web%20ENGLISH.pdf
(9)http://www.ohchr.org/Documents/Publications/PTS-4Rev1-NHRI_en.pdf
(10)https://europa.eu/globalstrategy/en/global-strategy-foreign-and-security-policy-european-union
(11)http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-11855-2012-INIT/hu/pdf
(12)https://www.consilium.europa.eu/uedocs/cmsUpload/111817.pdf
(13)http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=celex%3A52009XG1215%2801%29
(14)http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-10897-2015-INIT/hu/pdf
(15)HL C 65., 2016.2.19., 174. o.
(16)http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/foraff/137584.pdf
(17)http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-10255-2016-INIT/hu/pdf
(18)http://www.consilium.europa.eu/en/meetings/fac/2015/10/st13201-en15_pdf/
(19)http://www.consilium.europa.eu/en/press/press-releases/2016/06/16-epsco-conclusions-lgbti-equality/
(20)http://ec.europa.eu/justice/discrimination/files/lgbti_actionlist_en.pdf
(21)http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-9242-2015-INIT/hu/pdf
(22)http://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2015/07/20-fac-migration-conclusions/
(23)http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-12002-2015-REV-1/hu/pdf
(24)http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-12098-2015-INIT/hu/pdf
(25)HL L 43., 2015.2.18., 29. o.
(26)http://register.consilium.europa.eu/doc/srv?l=hu&f=ST%2015559%202014%20INIT
(27)http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/130243.pdf
(28)http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-12525-2016-INIT/hu/pdf
(29)https://rm.coe.int/CoERMPublicCommonSearchServices/DisplayDCTMContent?documentId=090000168008482e
(30)HL L 76., 2011.3.22., 56. o.
(31)http://www.consilium.europa.eu/en/meetings/international-summit/2015/11/action_plan_en_pdf/
(32)http://www.securitycouncilreport.org/atf/cf/%7B65BFCF9B-6D27-4E9C-8CD3-CF6E4FF96FF9%7D/s_res_2242.pdf
(33)http://www.securitycouncilreport.org/atf/cf/%7B65BFCF9B-6D27-4E9C-8CD3-CF6E4FF96FF9%7D/CAC%20S%20RES%201820.pdf
(34)http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=S/RES/1325(2000)
(35)http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/69/167
(36)Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0337.
(37)Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0300.
(38)Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0201.
(39)Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0102.
(40) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0051.
(41)Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0470.
(42)Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0317.
(43)Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0350.
(44)Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0348.
(45)Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0288.
(46)HL C 316., 2016.8.30., 130. o.
(47)HL C 316., 2016.8.30., 178. o.
(48)HL C 234., 2016.6.28., 25. o.
(49)Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0172.
(50)HL C 181., 2016.5.19., 69. o.
(51) http://www.ohchr.org/EN/HRBodies/HRC/RegularSessions/Session31/Documents/A_HRC_31_56_en.doc
(52)HL C 65., 2016.2.19., 105. o.
(53)HL C 434., 2015.12.23., 24. o.
(54)HL C 153. E, 2013.5.31., 115. o.
(55)HL C 33. E, 2013.2.5., 165. o.
(56)HL C 236. E, 2011.8.12., 69. o.
(57)A/HRC/RES/17/4.
(58)https://www.democracyendowment.eu/annual-report/
(59)HL C 208., 2016.6.10., 25. o.
(60)http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/july/tradoc_153591.pdf
(61) Afganisztán, Egyesült Arab Emirátusok, Irán, Jemen, Katar, a Maldív-szigetek, Mauritánia, Nigéria, Pakisztán, Sierra Leone, Szaúd-Arábia, Szomália és Szudán.


A közös kül- és biztonságpolitika végrehajtása (az EUSZ 36. cikke)
PDF 322kWORD 61k
Az Európai Parlament 2016. december 14-i állásfoglalása a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról (2016/2036(INI))
P8_TA(2016)0503A8-0360/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentésre,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. és 36. cikkére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által a politikai elszámoltathatóságról tett nyilatkozatra,

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)” című, 2015. szeptember 21-i közös szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0182),

–  tekintettel Juncker elnöknek az Unió helyzetéről szóló, 2016. szeptember 14-én elhangzott beszédére,

–  tekintettel az Európai Uniónak Federica Mogherini alelnök/főképviselő által 2016. június 28-án ismertetett, kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájára, valamint az alelnök/főképviselőnek a 2016. szeptember 2-án Pozsonyban tartott informális külügyminiszteri találkozón tett javaslataira,

–  tekintettel a pozsonyi csúcsértekezlet 2016. szeptember 16-i következtetéseire,

–  tekintettel az uniós védelmi miniszterek 2016. szeptember 27-én Pozsonyban tartott informális találkozójának eredményeire,

–  tekintettel 2016. június 7-i állásfoglalására a Béketámogató műveletekről – Az EU szerepvállalása az ENSZ és az Afrikai Unió vonatkozásában(1),

–  tekintettel a weimari háromszög külügyminiszterei, Frank-Walter Steinmeier (Németország), Jean-Marc Ayrault (Franciaország), Witold Waszczykowski (Lengyelország) által Weimarban, 2016. augusztus 28-án Európa jövőjéről tett közös nyilatkozatra,

–  tekintettel a védelemmel kapcsolatos, 2016 szeptemberében tett „A KBVP megújítása” című francia-német kezdeményezésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A8-0360/2016),

A.  mivel az Európai Unió példátlan belső és külső kihívásokkal néz szembe, így államközi konfliktusokkal, államok összeomlásával, terrorizmussal, hibrid fenyegetésekkel, a kiberbiztonság és az energetikai biztonság hiányával, szervezett bűnözéssel és az éghajlatváltozással; mivel az Európai Unió csak akkor tud eredményesen reagálni ezen új kihívásokra, ha struktúrái és tagállamai közös és valóban összehangolt erőfeszítések révén működnek együtt a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) és a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) keretében;

B.  mivel az EU-t jelenleg instabil térségek határolják, mivel a Közel-Kelet és Észak-Afrika (MENA) jelentős részén etnikai-vallási konfliktusok és kliensháborúk dúlnak, és régiószerte növekszik az olyan terrorista csoportok száma, mint az Iszlám Állam (ISIS)/Dáis és a Dzsabhat an-Nuszra; mivel az al-Kaida a MENA régióban kihasználja a biztonság hiányát, hogy megerősödjön, és mivel továbbra is töretlen a globális dzsihád iránti elkötelezettsége;

C.  mivel ezek a konfliktusok közvetlen és súlyos hatással vannak az uniós polgárok biztonságára és jóllétére, mivel egyre inkább továbbgyűrűznek az Európai Unió területére akár terrorizmus és masszív menekültáramlások, akár a társadalmaink megosztását célzó dezinformációs kampányok formájában;

D.  mivel Európa saját területén tapasztalja meg a terrorizmus fenyegetését; mivel az európai városokban a közelmúltban az ISIS/Dáis-hoz kapcsolódó radikális dzsihádisták által elkövetett terrorista cselekmények a szóban forgó csoport átfogó stratégiájának részét képezik, kiegészítve a Szíriában, Irakban és Líbiában vívott szárazföldi háborút, az idegenforgalmat célkeresztbe állító gazdasági háborút Észak-Afrikában, valamint az online propagandát és kibertámadásokat; mivel az ilyen terrorista csoportokhoz csatlakozott uniós polgárok ezrei növekvő veszélyt jelentenek biztonságunkra belföldön és a világ más részein egyaránt;

E.  mivel az agresszív Oroszország továbbra is megsérti szomszédai szuverenitását és függetlenségét, és nyíltan megkérdőjelezi az európai és globális békét és biztonsági rendet; mivel Oroszország jelenleg egyre autokratikusabb és agresszívabb szomszédaival szemben, mint bármikor a Szovjetunió 1991-es megszűnése óta; mivel a hivatalos orosz propaganda a Nyugatot ellenségként ábrázolja, és tevékenyen próbálja aláásni az Európai Unió egységét és a transzatlanti szövetség koherenciáját, akár dezinformációs kampányok, akár az EU-n belüli és a tagjelölt országokban működő EU-szkeptikus és fasiszta csoportok pénzügyi támogatásának biztosítása formájában;

Az EU sikertörténetének folytatása: fellépések révén történő átalakítás

1.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unió az európai történelem egyik legnagyobb eredménye, valamint hogy az EU átalakító erejének köszönhetően az Unió polgárai és szomszédos országai – amelyek közül sok EU-tagállam lett – békében, stabilitásban és jólétben élhetnek; hangsúlyozza, hogy az EU továbbra is a legnagyobb gazdasági hatalom, a legbőkezűbb donor a humanitárius segítségnyújtás és a fejlesztési támogatás terén, továbbá a globális multilaterális diplomácia terén vezető szerepet vállal olyan területeken, mint az éghajlatváltozás, a nemzetközi igazságszolgáltatás, a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása és az emberi jogok; felszólít az uniós fellépések láthatóságának fokozására ezeken a területeken;

2.  úgy véli, hogy a jelenlegi belső ás külső válság egyben lehetőséget is jelent az EU számára, amennyiben azt az EU működésének és együttműködésének jobbá tételére használjuk; úgy véli, hogy a jelenlegi kihívások olyan reformot tesznek szükségessé, amely az EU-jobbá és demokratikusabbá teszi majd, és amelynek eredményeként az EU képes lesz megfelelni polgárai elvárásainak; emlékeztet rá, hogy az európai polgárok az EU kiemelt cselekvési területeként tekintenek a hatékony közös kül- és biztonságpolitikára, valamint hogy ez egyike azon területeknek, ahol az európai együttműködés a legnagyobb hozzáadott értéket nyújthatja; ezért kiemeli, hogy a tagállamoknak szemléletváltásra van szükségük, mivel a külpolitika és a biztonság szűklátókörű, nemzeti perspektívából való megközelítése mára már érvényét vesztette; meggyőződése, hogy egyedül egyetlen tagállam sem képes kezelni a mai kihívásokat; szilárd meggyőződése, hogy az EU sebezhetősége a nem befejezett integráció, valamint a koordináció hiányának közvetlen eredménye; hangsúlyozza, hogy a globalizáció és a multipolaritás szükségessé teszi az integrációs folyamatokat, ahogyan az Európai Unió esetében is történik; sürgeti a tagállamokat, hogy végre tegyenek tanúbizonyságot kellő szintű egységről, politikai akaratról és bízzanak egymásban annyira, hogy lehetővé váljon a rendelkezésre álló eszközök összehangolt használata érdekeink és értékeink képviseletében; megismétli, hogy az EU csak akkor lehet erős, globális szereplő és más nagyhatalmak egyenrangú partnere, ha valamennyi tagállam egy hangon szólal meg és együtt lép fel egy erős uniós kül- és biztonsági politika keretében;

3.  üdvözli a pozsonyi csúcstalálkozón elfogadott ütemtervet és kötelezettségvállalásokat, és az ütemterv végrehajtásához konkrét kötelezettségvállalást vár a tagállamoktól;

4.  emlékeztet arra, hogy az Unió külső politikáinak egymással és más külső dimenzióval rendelkező politikákkal koherenseknek kell lenniük, és az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkében meghatározott célkitűzésekre kell törekedniük; megjegyzi, hogy mivel a KKBP egyik fő céljaként az ellenálló képesség kialakítását kell megjelölni, ez olyan, átfogó megközelítést igényel, melynek keretében a különböző ágazatok diplomáciai, biztonsági, védelmi, gazdasági, kereskedelmi, fejlesztési és humanitárius eszközök széles körének alkalmazásával, valamint az energiabiztonság tekintetében biztosított függetlenség növelésével túllépnek a kül- és biztonságpolitika hagyományos megközelítésén; úgy véli, hogy a közös kül- és biztonságpolitikának határozottabbnak, eredményesebbnek és értékközpontúbbnak kell lennie; hangsúlyozza, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciája egyedülálló eszköz, amellyel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend céljaival összhangban elérhető egy működőképes és átfogó uniós megközelítés;

5.  üdvözli „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű új bizottsági kereskedelmi stratégia elfogadását, amelynek célja, hogy az emberi jogokat a kereskedelempolitikában is megerősítse, valamint az Unió mint kereskedelmi tömb helyzetét az emberi jogok harmadik országokban való előmozdítására használja; hangsúlyozza, hogy ehhez biztosítani kell a kereskedelmi és külpolitikai kezdeményezések teljes körű konvergenciáját és kiegészítő jellegét, ideértve a különböző főigazgatóságok, az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és a tagállami hatóságok közötti szoros együttműködést is; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az európai biztosok külső tevékenységgel foglalkozó csoportja, amelynek elnöke az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, lendületet adjon az átfogó megközelítés megvalósításához; kéri, hogy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője rendszeresen számoljon be e csoport munkájáról az Európai Parlamentnek; felkéri az EU küldöttségeit, hogy a külső fellépés valamennyi politikai területén valósítson meg közös programozást a párhuzamosságok elkerülése, a pénzeszközök megtakarítása, a hatékonyság fokozása és a lehetséges hiányosságok feltárása érdekében;

6.  elismeri, hogy az éghajlatváltozás súlyos hatással lehet a regionális és globális stabilitásra, mivel a globális felmelegedés érinti a területre, élelmiszerre, vízre és más erőforrásokra vonatkozó vitákat, gyengíti a gazdaságokat, veszélyezteti a regionális biztonságot, és a migrációs áramlások forrása; tovább biztatja az EU-t és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, hogy a nemzeti és az uniós katonai tervezés hogyan foglalhatna magában az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló stratégiákat, és mit lehetne megfelelő képességnek, prioritásnak és válaszlépésnek tekinteni;

7.  felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék az Európai Unióban és azzal szomszédos országokban élő emberekhez eljutó félretájékoztatás és propagandakampányok leküzdésére való képességüket; felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, ismerjék el, hogy a folyamatban lévő információs hadviselés nemcsak külső uniós ügy, hanem belső is; sajnálja, hogy az EU képtelen az európai közvélemény számára megfelelően kommunikálni és bemutatni a közös biztonság- és védelempolitika fellépéseit, erényeit és eredményeit; sürgeti a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az EU külső tevékenységének elszámoltathatóbbá és láthatóbbá tétele révén szüntessék meg ezt a hiányosságot;

8.  elismeri, hogy az információs és kiberhadviselés szándékos állami és nem állami szintű kísérlet a politikai, gazdasági és a társadalmi struktúrák destabilizálására és hiteltelenné tételére; hangsúlyozza e tekintetben, hogy sürgős szükség van arra, hogy a kiberbiztonságot és a kibervédelmet az EU valamennyi belső és külső politikájába, valamint a harmadik országokkal fennálló kapcsolataiba beillesszék; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre a kiber- és hibrid fenyegetésekkel és támadásokkal kapcsolatos automatikus információ-megosztási rendszert; felhívja az EU-t, hogy nemzetközi fórumokon álljon ki amellett, hogy a nyitott, globális internet alapinfrastruktúrája semleges övezet; arról is meg van győződve, hogy az EU-nak párbeszédet kell folytatnia partnereivel, és intenzívebbé kell tennie a kiberbiztonsággal, a kiberbűnözés és a kiberterrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos kapacitásépítéshez nyújtott támogatását;

9.  emlékeztet az EU azon kötelezettségvállalására, hogy olyan közös kül- és biztonságpolitikát dolgoz ki, amelyet a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok egyetemessége és oszthatatlansága, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányával és a nemzetközi joggal való összhang vezérel; emlékeztet az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervre, amely kiemeli annak fontosságát, hogy az EU válságkezelési misszióiban és műveleteiben érvényesítse az emberi jogokat és a nemek közötti egyenlőséget előmozdító politikákat; emlékeztet az úgynevezett „emberi jogi záradék” fontosságára, amely a 90-es évek eleje óta a harmadik országokkal aláírt valamennyi keretmegállapodásban szerepel;

10.  emlékeztet arra, hogy a bővítési politika az Európai Unió egyik legsikeresebb politikája, amely hozzájárult a stabilitás, a demokrácia és a jólét biztosításához az európai kontinensen; megismétli ezért, hogy határozottan támogatja a bővítési folyamatot, feltéve, hogy a koppenhágai kritériumok – ideértve az integrációs kapacitást is – teljesülnek; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az együttműködést az EU és a tagjelölt és lehetséges tagjelölt országok között az olyan ügyekkel kapcsolatban, mint a migráció, a biztonság, a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, valamint az emberkereskedelem elleni küzdelem; felhívja a tagjelölt országokat, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést az uniós KKBP-hez/ KBVP-hez való igazodás érdekében;

11.  hangsúlyozza, hogy az EU elkötelezett egy szabályokon alapuló nemzetközi rend és az ENSZ által vezetett eredményes multilateralizmus mellett; elismeri az EU és az ENSZ között a békefenntartás és a válságkezelés terén 2003 óta fennálló stratégiai partnerséget; ösztönzi az EU-t és tagállamait, hogy támogassák az ENSZ általi békefenntartást, és működjenek együtt az ENSZ-szel a regionális szervezetek – különösen az Afrikai Unió – békefenntartási kapacitásainak megerősítésében, figyelembe véve az Afrikai Békekeretet; felhívja az uniós tagállamokat, hogy jelentősen fokozzák az ENSZ békefenntartó missziókhoz biztosított katonai és rendőri hozzájárulásukat; üdvözli az EU globális stratégiai kötelezettségvállalását Európa kollektív biztonságának sarokköve, a NATO, valamint a nemzetközi rend alapját jelentő ENSZ megerősítése iránt;

12.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi válságok rávilágítanak az Egyesült Nemzetek Szervezetének korlátaira; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy minden befolyásukat vessék latba a Biztonsági Tanács megreformálása érdekében, különösen a tömeges atrocitások esetén a vétójog alkalmazásának tilalmával kapcsolatban;

13.  hangsúlyozza, hogy az alelnök/főképviselő által 2016 júniusában ismertetett uniós globális stratégia hatékony végrehajtása nem lehetséges a tagállamok erős elkötelezettsége, felelősségvállalása, politikai akarata és vezető szerepe nélkül; hangsúlyozza, hogy e stratégia végrehajtását a tagállamoknak megfelelő emberi és pénzügyi erőforrásokkal kell biztosítani, különösen a konfliktusmegelőzés, a biztonság és védelem kulcsfontosságú területén; hangsúlyozza az európai védelmi képességek további integrálásának gyakorlati és pénzügyi előnyeit;

14.  üdvözli egy biztonságra és védelemre vonatkozó végrehajtási terv kialakításának szándékát; hangsúlyozza, hogy ezt a végrehajtást ki kell egészítenie egy fehér könyvre irányuló folyamatnak, amely pontosan meghatározná az ambíció nagyságát, a feladatokat, a követelményeket és a legfontosabb képességeket az európai védelem vonatkozásában; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy a tagállamokkal és a Bizottsággal szorosan együttműködve sürgősen kezdje meg egy ilyen fehér könyv összeállítását, hogy 2017-ben megszülethessenek az első eredmények;

15.  üdvözli azt a javaslatot, miszerint a stratégia végrehajtásának helyzetét évente meg kellene vizsgálni; úgy véli, hogy ezt a vizsgálatot a Parlamentben megtartandó éves vita keretében kell elvégezni, az alelnök/főképviselő által összeállított végrehajtási jelentés alapján;

16.  úgy véli, hogy a globális stratégiát rendszeresen felül kell vizsgálni és végrehajtásáról elemzést kell készíteni, párhuzamosan a választási ciklussal és az egyes új Bizottságok hivatalba lépésével, annak ellenőrzése céljából, hogy a stratégia célkitűzései és prioritásai továbbra is megfelelnek-e a kihívásoknak és fenyegetéseknek;

17.  hangsúlyozza, hogy az EU külső fellépésének a „három D”-ként (Diplomacy, Development, Defence, azaz diplomácia, fejlesztés,védelem) meghatározható három pilléren kell alapulnia;

A biztonságunkért való felelősségvállalás: megelőzés, védelem, elrettentés, reagálás

18.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak meg kell erősítenie biztonsági és védelmi képességeit, mivel globális szereplőként csak akkor fogja tudni maradéktalanul kihasználni lehetőségeit, ha egyedülálló „puha” hatalmi eszközeit „kemény” hatalmi eszközökkel ötvözi, az EU átfogó megközelítésének részként; emlékeztet rá, hogy az erősebb és közös polgári és katonai képességek kulcsfontosságúak az EU számára, hogy teljes értékű választ adhasson a válságokra, megerősíthesse partnerei ellenálló képességét és megvédhesse Európát; megjegyzi, hogy mivel a nemzetközi kapcsolatokban ismét az erőpolitika vált dominánssá, a védelmi és elrettentési képességek kulcsfontosságúak a diplomáciai tárgyalások során való érdekérvényesítésünk szempontjából; e tekintetben megismétli, hogy a közös biztonság- és védelempolitikát meg kell erősíteni és el kell mélyíteni, mivel a költségvetési megszorítások idején katonai képességeink megerősítésének egyetlen reális módja a szinergiáknak a védelmi együttműködés fokozása révén való növelése valamennyi tagállam szükségleteinek alapján és a beruházásokat célozva; úgy véli, hogy a megerősített európai biztonsági és védelmi együttműködés nagyobb hatékonysághoz, egységhez és eredményességhez vezetne, valamint hogy az EU és a tagállamai csak az ilyen mélyebb együttműködésen keresztül tudják megszerezni a szükséges technológiai és ipari képességeket;

19.  meggyőződése, hogy a már jelenleg is alulfinanszírozott uniós költségvetésre tekintettel, a közös biztonság- és védelempolitika keretében a műveletek, adminisztratív költségek, előkészítő intézkedések és kísérleti projektek vonatkozásában tett további erőfeszítésekre, a tagállamok részéről további finanszírozásra, valamint a szinergiák megerősítésére irányuló erőfeszítésekre is szükség van; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják fel a többéves pénzügyi keret jelenlegi felülvizsgálata/áttekintése által kínált lehetőséget a fokozódó biztonsági kihívások költségvetési szükségleteinek rendezésére; felhívja a tagállamokat, hogy növeljék védelmi kiadásaikat, hogy ezáltal teljesítsék a NATO kapacitáscéljait, amelyek értelmében a védelmi kiadások minimális szintjének el kell érnie a GDP 2%-át; rámutat arra, hogy az EU és a tagállamok tevékenységeinek jobb koordinálása és az átfedések csökkentése megtakarításokat és a pénzeszközök újraelosztását tenné lehetővé;

20.  véleménye szerint kulcsfontosságú, hogy a Lisszaboni Szerződés által rendelkezésre bocsátott eszközöket, nevezetesen az állandó strukturált együttműködést (PESCO) végre végrehajtsák; azon a véleményen van, hogy a PESCO végrehajtása során kulcsfontosságú egy olyan rugalmas, inkluzív megközelítés alkalmazása, amely a tagállamok nyitott, proaktív részvételére ösztönöz; üdvözli a Franciaország és Németország védelmi miniszterei által közösen összeállított, „A KBVP megújítása” című dokumentumot, valamint az „erősebb európai védelemre” irányuló olasz javaslatot, és teljes mértékben támogatja ezek arra irányult célkitűzését, hogy a Külügyi és Védelmi Tanács 2016. novemberi ülésén pozitív döntés szülessen a PESCO létrehozásáról; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy vállaljon vezető szerepet ebben a kezdeményezésben, valamint a KBVP megerősítésére irányuló egyéb, közelmúltbeli javaslatok vonatkozásában azzal a céllal, hogy előkészítse a Külügyi és Védelmi Tanács 2016 novemberi ülésén meghozott és az Európai Tanács 2016 decemberi ülésén meghozandó, a KBVP-vel kapcsolatos további ambiciózus döntéseket, ideértve az alábbiakat is:

   állandó polgári-katonai parancsnokság létrehozása, ugyanolyan jelentős katonai tervezési és végrehajtási képességgel és Polgári Tervezési és Végrehajtási Szolgálattal (CPCC), amely megerősítené a stratégiai és műveleti tervezést a tervezési ciklus minden szintjén, fokozná a polgári-katonai együttműködést és javítaná az EU válságokra való gyorsreagálási képességét;
   az EU gyorsreagálási eszközeinek megerősítése, nevezetesen a harccsoportok igénybevehetőségének javítása a 44. cikk aktiválásával és az Európai Hadtest megerősítése és KBVP-missziók és -műveletek céljára való, nagyobb mértékű felhasználása révén;
   a KBVP-műveletek közös finanszírozásának kiterjesztése, többek közt az Athéné mechanizmus sürgős és alapos felülvizsgálata révén, amely magában foglalná a harccsoportok bejelentését és amely annak biztosításához szükséges, hogy az uniós missziókat kollektív pénzeszközökből lehessen finanszírozni, ahelyett azt az egyes részt vevő tagállamok biztosítanák, ezáltal felszámolva a tagállamok csapatainak bevetése előtt álló akadályokat;
   a Tanács védelmi konfigurációjának létrehozása;

21.  ösztönzi a polgári KBVP-missziók uniós megközelítésének felülvizsgálatát a beavatkozások jellegétől a célkitűzésekig és az érintett emberekig annak érdekében, hogy biztosítsák ezek megfelelő kidolgozását, végrehajtását és támogatását; üdvözli a KBVP-missziók és műveletek terén elért eredményeket, azok hiányosságai ellenére; nagyobb rugalmasságot kér az EU pénzügyi szabályozásában, hogy támogassák az Unió válságokra való reagálási képességét, valamint felszólít a Lisszaboni Szerződés hatályos rendelkezéseinek végrehajtására; támogatja az induló alapok létrehozását a katonai műveletek kezdeti fázisban való sürgős finanszírozására; úgy gondolja, hogy az uniós katonai missziókra vonatkozó döntések meghozatalára szolgáló új hatékonyabb döntéshozatali folyamat révén az EU gyorsabban és erőteljesebben tudna reagálni a fenyegetésekre és válságokra, annak elismerése mellett, hogy az arra vonatkozó döntést, hogy biztosítsanak-e csapatokat ilyenfajta missziókhoz, tagállami szinten kell meghozni;

22.  ragaszkodik ahhoz, hogy bármilyen határozatot, amely az Európai Védelmi Unió felé tett lépésre irányul – beleértve a nagyobb állandó strukturált együttműködés kialakítását és a közös védelmi eszközök létrehozását – az EU-tagállamok egyhangú támogatásával kell meghozni;

23.  sajnálja, hogy a Bizottság, az EKSZ, az EDA és a tagállamok még nem hajtották végre maradéktalanul a 2013. novemberi Külügyek Tanácsa ülésből és a 2013. és 2015. évi európai tanácsi ülésekből következő feladatokat; felhívja az alelnököt/főképviselőt és a belső piacért, ipar-, vállalkozás- és kkv-politikáért felelős biztost, hogy nyújtsák be a Parlamentnek a korábbi határozatok végrehajtásának értékelését, mielőtt új feladatokat tűznek ki; üdvözli az európai védelmi cselekvési tervre vonatkozó, folyamatban lévő munkálatok felgyorsítását és a Bizottságnak a védelmi együttműködés többek közt olyan területeken való ösztönzők révén történő maximalizálására irányuló erőfeszítéseit, mint a belső piaci, közbeszerzési, kutatás-, közlekedés-, űrkutatás-, kiber-, energia- és iparpolitika; tudomásul veszi a francia elnök egy európai biztonsági és védelmi alapra irányuló javaslatát, és támogatja új és innovatív finanszírozási és beruházási koncepciók többek közt az Európai Beruházási Bank és a köz- és magánszféra közötti partnerségek bevonásával történő kialakítását;

24.  megjegyzi, hogy mivel a tagállamok számára nehézséget okoz a teljesen működőképes védelmi képességek széles körének fenntartása, ezért több koordinációt szorgalmaz, és világosabb döntési lehetőségeket követel azzal kapcsolatban, hogy mely képességeket tartsák meg, hogy a tagállamok szakosodni tudjanak bizonyos képességekre; hangsúlyozza az európai védelmi kapacitások további integrációja által nyújtott gyakorlati és pénzügyi előnyöket, valamint tudomásul vesz számos jelenleg folyó, ilyen irányú kezdeményezést, amelyeket szélesebb keretek közé kellene helyezni egy intelligens ütemterv létrehozása érdekében; támogatja a „védelem európai szemeszterére” vonatkozó javaslatokat, és felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy terjesszen elő erre irányuló konkrét javaslatokat; úgy véli, hogy a tagállamok fegyveres erőinek nagyobb mértékű kompatibilitásában és integrálásában kulcsszerepe van az interoperabilitásnak; ösztönzi valamennyi tagállamot, hogy keressék a katonai erők és eszközök közös beszerzésének, karbantartásának és fenntartásának további módjait;

25.  üdvözli az Európai Védelmi Ügynökségnek a képességfejlesztés ösztönzése és koordinálása terén játszott szerepét, és felhív az Ügynökségnek annak költségvetése növelése révén történő megerősítésére; hangsúlyozza, hogy az Ügynökség személyzeti és működési költségeit az uniós költségvetésből kellene finanszírozni; felhívja az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül az EDA szervezeti felépítését, eljárásait és korábbi tevékenységeit;

26.  emlékeztet rá, hogy Európának fenn kell tartania egy versenyképes és innovatív ipari és technológiai bázist, amely alkalmas az előírt képességek kialakítására és fejlesztésére; emlékeztet rá, hogy egy integrált védelmi piac és az európai védelmi ipar megszilárdítása nélkülözhetetlen a méretgazdaságosság és nagyobb hatékonyság érdekében;

27.  üdvözli Juncker elnök azon javaslatát, hogy hozzanak létre egy európai védelmi alapot a kutatás és az innováció fellendítésére; üdvözli a folyamatban lévő munkát, amely a védelmi kutatásra vonatkozó előkészítő intézkedés kidolgozására irányul, és amelyet a következő többéves pénzügyi keretben egy jelentős, célzott uniós finanszírozású európai védelmi kutatási programnak kell követnie, ideértve a tagállamok által biztosított további pénzügyi forrásokat is;

28.  kéri, hogy az EU vállaljon tevékenyebb szerepet a leszerelés, a nonproliferáció és a fegyverzet-ellenőrzés terén; felhívja Tanácsot, hogy tegye lehetővé, hogy a főképviselő/alelnök aktívabb szerepet játsszon a konfliktusrendezésben és a békeépítésben;

29.  emlékeztet, hogy az EU globális stratégiája a konfliktusmegelőzésbe történő beruházásra szólít fel, ugyanakkor a valóságban mind a Bizottság, mind a Tanács az EU egyetlen konfliktusmegelőzést szolgáló eszköze (IcSP) 2017. évi költségvetésének jelentős csökkentését javasolta; hangsúlyozza, hogy a konfliktusmegelőzés, a közvetítés és a megbékélés területén meg kell kettőzni az erőfeszítéseket, tekintettel a számos biztonsági kihívásra az európai szomszédságban és azon túl;

30.  elismeri a belső és külső biztonság egyre erősödő összefüggését, és úgy véli, hogy a jelenlegi biztonsági kihívások szükségessé teszik biztonsági politikáink alapvető kritikai elemzését egy olyan, következetes és egységes politika kialakítása érdekében, amely mind a belső, mind a külső dimenziókat lefedi, ideértve az olyan aspektusokat is, mint a terrorizmus elleni küzdelem, a kiberbiztonság, az energiabiztonság, a hibrid fenyegetések, a stratégiai kommunikáció és a létfontosságú infrastruktúrák; sürgeti a tagállamok biztonsági szolgálatait, hogy fokozzák a koordinációt, az együttműködést és a hírszerzési és egyéb információk cseréjét, továbbá felhívja valamennyi tagállamot, hogy a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem során teljesítsék hírszerzési információiknak az Europollal és az Eurojusttal való megosztására vonatkozó jogi kötelezettségüket; sürgeti az EU-t, hogy erősítse tovább a harmadik országokkal való együttműködést és a hírszerzési adatok megosztását a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén , a nemzetközi humanitárius jog és a nemzetközi emberi jogi jogszabályok tiszteletben tartásával; üdvözli az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség felállítását;

31.  üdvözli a NATO-EU együttműködésről szóló, a varsói csúcstalálkozón elfogadott közös nyilatkozatot; maradéktalanul támogatja a NATO és az EU közötti, a kiberbiztonság, a migráció, a stratégiai kommunikáció és a hibrid fenyegetésekre adandó válaszlépések területén folytatott elmélyített együttműködést; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy 2016 végéig terjesszen elő konkrét javaslatokat a varsói közös nyilatkozat nyomon követése céljából; meggyőződése, hogy a NATO kulcsfontosságú szerepet játszik Európa kollektív biztonsága szempontjából, ugyanakkor hangsúlyozza a megfelelő uniós reagálási képesség fenntartásának szükségességét; emlékeztet rá, hogy egy erősebb NATO és egy erősebb EU kölcsönösen erősítik és kiegészítik egymást; üdvözli az EU globális stratégiájának a NATO, mint Európa kollektív biztonságának sarokköve melletti elkötelezettségét; hangsúlyozza, hogy az EU-nak a lehető legjobban ki kell használnia a rendelkezésre álló biztonsági és védelmi erőforrásokat, és el kell kerülnie a lehetséges párhuzamosságot; úgy gondolja továbbá, hogy az EU-nak és tagállamainak szorosabban együtt kell működniük a NATO-val azt biztosítandó, hogy a szövetség „intelligens védelem” kezdeményezése és az EU összevonási és megosztási kezdeményezései kiegészítsék és kölcsönösen erősítsék egymást;

32.  hangsúlyozza, hogy az uniós tagállamok biztonsága oszthatatlan, valamint hogy az EUSZ 42. cikke (7) bekezdésének megfelelően valamennyi tagállam számára azonos biztonsági szintet kell biztosítani, és a tagállamoknak ezért egyformán gondoskodniuk kell az EU biztonságáról és abban súlyuknak megfelelően részt kell venniük, és teljesíteniük kell vállalt kötelezettségeiket; megállapítja továbbá, hogy ez a cikk azt is kimondja, hogy ez nem érinti az egyes tagállamok biztonság- és védelempolitikájának egyedi jellegét;

33.  elismeri, hogy kreatív megoldásokat kell keresni az EU és az Egyesült Királyság közötti, a KKBP/KBVP területén folytatott együttműködés vonatkozásában;

34.  létfontosságúnak tartja az európai biztonsági struktúra megerősítését, amely az 1975-ös Helsinki Záróokmányon és annak négy „kosarán” alapul, és amelyet súlyosan károsított a Krím félszigeten és Kelet-Ukrajnában végrehajtott illegális orosz katonai beavatkozás;

35.  úgy véli, hogy eljött az ideje egy az EU és Oroszország kapcsolataira vonatkozó új, realistább stratégia kialakításának, amely hiteles elrettentésen, ugyanakkor a közös érdekű területeket, így a terrorizmus elleni fellépést, a nonproliferációt és a kereskedelmet érintő párbeszéden alapul; hangsúlyozza ugyanakkor annak fontosságát, hogy többet fektessünk be az orosz civil társadalommal való együttműködésbe és annak támogatásába, megerősítve ezzel az EU–Oroszország kapcsolatok hosszú távú bázisát; hangsúlyozza, hogy az Ukrajnában folytatott további orosz agresszióra válaszul szankciókra volt szükség, és a szankciók bizonyultak a leghatékonyabb eszköznek az agressziótól való elrettentésre; emlékeztet arra, hogy a vonatkozó szankciók felfüggesztésének feltétele a minszki megállapodás maradéktalan végrehajtása; teljes mértékben támogatja, hogy az EU a Krím jogellenes annektálására és Ukrajna szándékos destabilizálására reagálva korlátozó intézkedéseket szabott meg oroszországi egyénekkel és szervezetekkel szemben, és ragaszkodik ahhoz, hogy az EU-nak fenn kell tartania a további, fokozatos szankciók bevezetésének a lehetőségét, különösen a csúcstechnológiájú termékek ellen az olaj, gáz- és informatikai ágazatban, amennyiben Oroszország továbbra is megszegi a nemzetközi jogot; úgy véli, hogy az EU és Oroszország közös érdeke, hogy a két fél között jobb kapcsolat jöjjön létre, feltéve, hogy a nemzetközi jog érvényesül;

36.  felhívja az uniós tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy lépjenek fel egységesen, és küldjék az orosz kormánynak azt a világos üzenetet, hogy fellépései költségekkel és következményekkel fognak járni; követeli továbbá a jelenlegi válság enyhítését, és kitart amellett, hogy az EU-nak és tagállamainak a nemzetközi partnerekkel együtt azon kell munkálkodniuk, hogy diplomáciai, politikai, gazdasági nyomást gyakorolva elérjék, hogy az orosz kormány véget vessen agressziójának; üdvözli a NATO varsói csúcstalálkozóján erre vonatkozóan elfogadott határozatokat; hangsúlyozza Ukrajna egysége, szuverenitása és területi integritása melletti elkötelezettségét; hangsúlyozza a Krím megszállt területein tartott választások érvénytelenségét;

37.  véleménye szerint meg kell találni a módját a jelenlegi feszültségek enyhítésének és építő jellegű párbeszédbe kell kezdeni Oroszországgal a veszélyes félreértések és hibás számítások kockázatának csökkentésére irányuló intézkedések azonosítása céljából; hangsúlyozza a katonai tevékenységek fokozott kölcsönös átláthatóságának fontosságát az Oroszországgal való légi és tengeri incidensek elkerülése, valamint a lehetséges balesetek és incidensek kezelésére vonatkozó közös normák kialakítása érdekében; megítélése szerint a nem együttműködő, aktív válaszjeladó nélküli katonai repülések komoly veszélyt jelentenek a polgári légi közlekedésre nézve, és szükségesnek tartja olyan intézkedések kimódolását, amelyekkel a lehető leghamarabb felderíthetők az ilyen repülések, valamint az ilyenfajta biztonsági kockázatok megszüntetéséhez vezető nemzetközi megoldás megtalálását; úgy gondolja továbbá, hogy a közelmúltbeli iráni nukleáris megállapodás kapcsán Oroszországgal folytatott együttműködés reményt ad arra, hogy javulhatnak a kapcsolatok más területeken is, többek között a NATO-val, a feszültségek oldása érdekében, például a balti térségben, Szíriában és Ukrajnában;

38.  felhívja az EU-t, hogy fokozza a keleti partnerség tagjaival való együttműködését azok demokratikus intézményei, ellenálló képessége és függetlensége megerősítésének érdekében, többek között nagyra törő, teljes körű KBVP-missziók elindítása révén, amelyek feladataként a biztonság és a stabilitás növelését határozzák meg; felhívja az EU-t, hogy játsszon aktívabb és hatékonyabb szerepet a konfliktusrendezésben és a békeépítésben; felhívja a tagállamokat, hogy növeljék az Ukrajnának nyújtott támogatást, ideértve a megfelelő védelmi rendszereket is, hogy visszatartsanak a katonai eszkalálódástól Kelet-Ukrajnában, valamint hogy alakítsák át a keleti stratégiával és kommunikációval foglalkozó uniós csoportot (East StratCom) állandó uniós struktúrává, és jobb működése érdekében biztosítsanak számára megfelelő emberi és pénzügyi erőforrásokat; tovább támogatja ezen országok uniós törekvéseit és a reformprogramot az olyan területeken, mint a jogállamiság, a gazdaság, a közigazgatás, a korrupció elleni küzdelem és a kisebbségek védelme;

39.  emlékeztetni kíván az EU által a szomszédságában található partnereivel szembeni elkötelezettségére, valamint az EU-nak a nemzetközi rend megerősítése és szomszédsága stabilitása biztosításának legjobb eszközeként a társadalmi és politikai reform támogatása, a jogállamiság megszilárdítása, az emberi jogok védelme és a gazdasági fejlődés előmozdítása melletti kötelezettségvállalására; elismeri, hogy az EU politikáinak mellőzniük kell az univerzálisan alkalmazható megközelítést, tehát rugalmasabbnak kell lenniük és képesnek kell lenniük reagálni a keleti és déli szomszédság változó helyzetére; megjegyzi azonban, hogy a felülvizsgált Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz nem teljesítette célkitűzéseit, különösen a „többet többért” elv tekintetében; ösztönzi a „kevesebbért kevesebbet” politika fontolóra vételét azon országok vonatkozásában, amelyek visszafejlődnek a kormányzat, a demokrácia és az emberi jogok tekintetében;

40.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak stratégiai érdeke az Egyesült Államokkal és Kanadával fenntartott kapcsolatok elmélyítése, ugyanakkor az EU számára fontos a Közép- és Dél-Amerikával fenntartott kapcsolatainak megerősítése is, nemcsak a két régió közötti partnerség megerősítése, hanem a jelentős globális kihívások közös kezelése érdekében is; elismeri, hogy az EU az Egyesült Államok messze legfontosabb gazdasági partnere, és ez fordítva is igaz, miközben e két fél mindegyike kulcsfontosságú nemzetközi szövetséges mind kétoldalúan, mind a NATO-n keresztül, valamint az olyan területekkel kapcsolatban, mint az iráni nukleáris megállapodás, Szíria és Ukrajna; ösztönzi e tekintetben az EU-t és tagállamait, hogy a 2016 novemberi amerikai elnökválasztást követően is biztosítsák e kapcsolat közös értékek alapján való folytatását;

Az ellenálló képesség kialakítása és beruházás egy valóban átfogó megközelítésbe: fejlesztés, támogatás és megerősítés

41.  hangsúlyozza, hogy Európa fellépésének középpontjába a béke és stabilitás kontinensünkön, szomszédságukban és Afrikában való biztosítását kell állítani; elismeri, hogy biztonság nélkül nem lehetséges a fenntartható fejlődés megvalósítása, valamint hogy a fenntartható fejlődés a biztonság, a stabilitás, a társadalmi igazságosság és a demokrácia feltétele; úgy véli, hogy az instabilitás és a kényszerű és irreguláris migráció alapvető okait kell kezelni, nevezetesen a szegénységet, a gazdasági lehetőségek hiányát, a fegyveres konfliktusokat, a rossz kormányzást, az éghajlatváltozást, emberi jogok megsértéseit, az egyenlőtlenséget és az e kihívásokkal nem foglalkozó kereskedelmi politikákat; úgy véli, hogy a biztonság, a gazdasági és társadalmi fejlődés és a kereskedelem egyazon átfogó stratégia részét képezik, és összhangban kell lenniük a politikák fejlesztési célú koherenciájának a Lisszaboni Szerződés 208. cikkében foglalt elvével; felszólít az Afrikából való illegális pénzátutalások elleni európai és nemzetközi fellépésre (UN/G20);

42.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak különös figyelmet kell szentelnie a szomszédságában kialakult életkörülményekre, felhasználva valamennyi, rendelkezésre álló szakpolitikai eszközét, köztük a kereskedelmet, a fejlesztési támogatást, a környezetpolitikát, a diplomáciát, valamint a válságkezelési képességeit; üdvözli e tekintetben az EU új migrációs partnerségeit és a külső beruházási tervet, és kéri, hogy vonják be ezen eszközök végrehajtásába; hangsúlyozza, hogy új, az uniós értékeken és elveken alapuló megközelítést kell alkalmazni Afrikával kapcsolatosan, jobb lehetőségeket kínálva a kereskedelem, a beruházások, az energiához való hozzáférés és a gazdasági növekedés tekintetében, valamint támogatva az afrikai országokat demokratikus, átlátható és hatékony intézmények létrehozásában és az éghajlatváltozás hatásának mérséklését célzó intézkedésekben; meggyőződése, hogy az EU-nak felül kell vizsgálnia fejlesztési és kereskedelmi politikáit, annak biztosítása érdekében, hogy azok összhangban legyenek saját értékeinkkel és hozzájárulnak a szóban forgó célkitűzésekhez; felhívja az EU-t, és különösen a tagállamokat, hogy lépjenek fel a jogellenes pénzügyi átutalásokkal szemben és növeljék jelentősen a régiót érintő pénzügyi kötelezettségvállalásaikat, többek közt az Alap Afrikáért, a külső beruházási terv és az Európai Fejlesztési Alap révén; hangsúlyozza, hogy az EU fontos szerepet játszik a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend célkitűzéseinek az elérésében; úgy gondolja, hogy a magánszektor fontos szerepet játszhatna a fejlesztésben, ha olyan, jogilag kötelező keretben működik, amely meghatározza az üzleti ágazatnak az emberi, szociális és környezeti jogok tiszteletben tartására vonatkozó felelősségeit;

43.  elismeri, hogy a katasztrófák áldozatainak, a menekülteknek és más rászorulóknak az EU által nyújtott segítség vegyes eredményekhez vezetett;

44.  hangsúlyozza továbbá, hogy szükség van a terrorizmust és a radikalizálódást ösztönző, eredendő okok elleni küzdelem intenzitásának fokozására, amely főleg Nyugat-Afrikát, a Száhel-övezetet, Afrika szarvát és a Közel-Keletet érinti, és amely példátlan mértékben Európát is célba veszi; sürgeti az Európai Uniót, hogy az Egyesült Államokkal és egyéb nemzetközi szövetségeseivel összefogva tegyen összehangolt diplomáciai erőfeszítéseket annak érdekében, hogy meggyőzze partnereit a szóban forgó régióban – így Törökországot, Szaúd-Arábiát és Iránt – e globális kihívással kapcsolatos közös és jogi alapokon nyugvó stratégia kialakításának szükségességéről; tovább ösztönzi az e küzdelem során a más országokkal való együttműködésre és koordinációra irányuló erőfeszítéseket, és sürgeti a régió állami és nem állami szereplőit, hogy tartózkodjanak a felekezeti vagy etnikai alapú feszültségek további szításától; súlyos aggodalmának ad hangot a nemzetközi humanitárius és emberi jogi jogszabályok súlyos megsértései miatt Jemenben, ideértve egy Szanaában, 2016. október 8-án tartott temetés lebombázását; követeli ezen ügy és a nemzetközi humanitárius és emberi jogi jogszabályok egyéb megsértéseinek sürgős független és nemzetközi kivizsgálását; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy függesszenek fel minden együttműködést Jemennel mindaddig, amíg ki nem vizsgálják ezeket a jogsértéseket, és felelősségre nem vonják a felelősöket; követeli a jemeni blokád azonnal feloldását, továbbá felhívja a konfliktusban részt vevő valamennyi felet, hogy kezdjenek újra párbeszédbe, és munkálkodjanak egy fenntartható fegyverszünet elérésén; kitart amellett, hogy a konfliktus katonai úton nem oldható meg;

45.  ösztönzi, hogy az Unió, a déli szomszédság partnerállamai és különösen Afrikában a regionális kulcsszereplők közötti együttműködés felajánlása érdekében határozzanak meg a regionális kihívásokkal, például a biztonsággal, a fejlesztéssel, az energiával és a migrációs áramlások kezelésével kapcsolatos tematikus kereteket; véleménye szerint a szomszédságunk ellenálló képessége erősebb lenne, ha annak kezelése olyan regionális együttműködés keretében történne, amely révén közös válaszokat lehetne adni a többek között a migráció, a terrorizmus és a fejlesztés jelentette kihívásokra; ezért felszólítja az Uniót, hogy dolgozzon együtt maghrebi szomszédaival az Arab Maghreb Unió fellendítésén és fejlesztésén;

46.  emlékeztet rá, hogy a Száhel-övezet és más kapcsolódó földrajzi területek kiemelt jelentőségű térségek az Európai Unió biztonságának biztosítása szempontjából, és rámutat az ottani biztonsági helyzet törékenységére és a jelenlegi zavaros helyzet lehetséges következményeire; kéri az Uniót, hogy törekedjen az észak-afrikai és száhel-övezeti országokkal való együttműködés megerősítésére a száhel-szaharai régióban egyre nagyobb mértéket öltő terrorista tevékenységek elleni küzdelemben; hangsúlyozza, hogy egyes helyeken a rendkívül nehéz életkörülmények a lakosok egy részét az iszlámista terrorizmus alternatívája felé taszíthatják; következetes, megbízható stratégia kidolgozására biztat a Száhel-övezetre vonatkozóan, amelynek célja az irányítás, valamint az állami és regionális intézmények elszámoltathatóságának és legitimitásának javítása, a biztonság növelése, a radikalizálódás, az ember-, fegyver- és kábítószer-kereskedelem kezelése, valamint a gazdasági és fejlesztési politikák megerősítése; meggyőződése, hogy a regionális és szubregionális szervezetek kapacitásainak megerősítése, különösen Afrikában, kritikus jelentőségű a konfliktusok megelőzése, a konfliktusok megoldása és a biztonsági együttműködés szempontjából; hangsúlyozza, hogy az EU-nak tényleges választ kell adnia erre a biztonsági helyzetre, nemcsak gazdasági, hanem politikai és katonai téren is;

47.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy fenntartható megoldás szülessen a Szíriában zajló konfliktus lezárására, összhangban a genfi közleményben és az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2254. sz. határozatában (2015) meghatározott átmeneti folyamattal; támogatja az ENSZ által vezetett erőfeszítéseket egy a szíriai konfliktusban érintett valamennyi fél közötti, inkluzív politikai megegyezés létrehozását célzó tárgyalások elősegítésére; kéri az alelnököt/főképviselőt, hogy mihamarabb készítsen elő egy Szíriára vonatkozó európai stratégiát; meggyőződése, hogy az Oroszország és az Egyesült Államok között folyó kétoldalú tárgyalások nem lesznek elegendőek ahhoz, hogy tartós megoldás szülessen a szíriai válságra; felhívja az EU-t, hogy adja fel a diplomáciai marginalizálásra irányuló politikájával és érvényesítse befolyását az olyan kulcsfontosságú szereplők vonatkozásában, mint Irán, Szaúd-Arábia, Törökország, Katar és Oroszország, és biztosítsa, hogy konstruktív álláspontot foglaljanak el a kérdésben, és tartózkodjanak a helyzet további eszkalálódásának segítésétől; továbbra is sürgeti az ENSZ Biztonsági Tanácsának összes tagját, hogy tegyenek eleget a válsággal kapcsolatos kötelességeiknek; emlékeztet rá, hogy Oroszország és más államok ismételten élnek vétójogukkal az ENSZ Biztonsági Tanácsában, és úgy véli, hogy ez a gyakorlat ellentétes a Szíriában és a régióban béke és a konfliktus rendezése érdekében tett nemzetközi erőfeszítésekkel; hangsúlyozza, hogy szankciók bevezetését kell megfontolni Szíriában az emberiesség elleni bűncselekményekben részt vevő valamennyi egyénnel és szervezettel szemben; súlyos aggodalmának ad hangot a nemzetközi humanitárius és emberi jogi jogszabályok valamennyi oldal általi tömeges és széles körű megsértése miatt a szíriai konfliktusban, és hangsúlyozza az ilyen visszaélésekkel való elszámoltathatóság biztosításának fontosságát; ismételten támogatásáról biztosítja Szíria szomszédjait, amely országok mérhetetlenül nagy kihívásokkal néznek szembe a sok millió menekült elhelyezése kapcsán; ismételten megerősíti, hogy teljes mértékben támogatja Irak és Szíria függetlenségét, területi sértetlenségét és szuverenitását, amennyiben valamennyi etnikai és vallási csoport jogait teljes körűen tiszteletben tartják;

48.  elismeri Törökország szerepét, amely fontos partner a szíriai konfliktus megoldásában és az ISIS/Dáis elleni harcban Szíriában és a migrációs válságban; határozottan elítéli a Törökország demokratikusan megválasztott kormánya elleni katonai puccskísérletet; ösztönzi a török kormányt, hogy védje meg az alkotmányos rendet, ugyanakkor hangsúlyozza a puccskísérletet követően az emberi jogok, a jogállamiság, a véleménynyilvánítás szabadsága és az igazságszolgáltatás és a média függetlenségének tiszteletben tartását, összhangban az Európa Tanács tagjaként vállalt kötelezettségeivel; hangsúlyozza, hogy Törökországnak szorosan együtt kell működnie az Európa Tanáccsal annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi eljárás során tiszteletben tartsák a jogállamiságot; riasztónak tartja a puccskísérlet után elindított tisztogatás megtorló jellegét és mértékét, amely súlyosan rombolja az alapvető szabadságokat és az emberi jogokat Törökországban; különösen aggasztja az erő rendőrség általi túlzott használatának és az őrizetbe vett személyekkel való rossz bánásmódnak a gyakoribbá válása, az emberi jogi visszaélések továbbra is fennálló büntetlensége és az igazságszolgáltatás függetlenségének gyengülése;

49.  rámutat arra, hogy olyan, kétállamos megoldást kell találni a közel-keleti konfliktusra, amely a 2014. júliusi tanácsi következtetésekben meghatározott paramétereken alapul, és amely az 1967-es határok alapján garantálja a biztonságos Izraelt és egy életképes palesztin államot, valamint megoldja a jogállással kapcsolatos összes tartós problémát annak érdekében, hogy véget vessen a konfliktusnak; felhívja az EU-t, hogy vállaljon felelősséget, és váljon tényleges szereplővé és segítővé a diplomáciai folyamatban; felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy sürgősen tegyenek lépéseket a kétállamos megoldás életképességének megóvása és a valódi béketárgyalások irányába vezető pozitív dinamika megteremtése érdekében; felszólítja az izraeli hatóságokat, hogy haladéktalanul állítsák le és vonják vissza a telepekkel kapcsolatos politikájukat; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi emberi jogok és humanitárius jog valamennyi fél általi, minden körülmények közötti tiszteletben tartása továbbra is alapvető előfeltétele a méltányos és tartós béke megvalósításának; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Unió következetes politikát kövessen területek megszállásával vagy elcsatolásával kapcsolatos helyzetek vonatkozásában;

50.  úgy véli, hogy az emberkereskedők elleni harc csak akkor lehetséges, ha az emberi jogok alapján együttműködés jön létre a Földközi-tenger másik oldalán elhelyezkedő országokkal és Afrika egészével, és e tekintetben úgy véli, hogy az Európai Uniónak és tagállamainak együtt kell működniük a nemzetközi partnerekkel, hogy kezeljék a migráció irányába ható tényezőket;

51.  határozottan támogatja a „védelmi felelősség” mint az Európai Unió és a tagállamok által a konfliktusokkal és az emberi jogokkal és fejlesztéssel kapcsolatban végzett munka fontos irányelvének megerősítését;

Az európai diplomácia ereje: tudás, kötelezettségvállalás és hatás

52.  hangsúlyozza az EU-ban mint diplomáciai szuperhatalomban rejlő hatalmas potenciált, amely a rendelkezésünkre álló eszközök széles körén, valamint a demokrácia, a szabadság és az emberi jogok területén gyakorolt normatív hatalmunkon alapul; ezzel összefüggésben hangsúlyozni kívánja, hogy a koordináció terén központi szerepe van az alelnöknek/főképviselőnek, az EKSZ-nek és az Unió harmadik országokban lévő küldöttségeinek;

53.  úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a konfliktusmegelőzésre, az instabilitás kiváltó okainak kezelésére és a humánbiztonság garantálására; elismeri, hogy az erőszakos konfliktussal kapcsolatos hosszú távú kockázatokkal szembeni korai megelőző intézkedések eredményesebbek, kevesebb időt igényelnek és kevésbé költségesek, mint a békefenntartási műveletek; sürgeti az EU-t, hogy vállaljon vezető politikai szerepet a megelőző diplomáciában és a konfliktusközvetítésben; üdvözli e tekintetben a konfliktusokkal kapcsolatos uniós korai előrejelző mechanizmus, az EKSZ közvetítéstámogató csoportja és az Európai Békeintézet szerepét; kéri az uniós konfliktusmegelőzési és közvetítési kapacitások további fejlesztését; hangsúlyozza, hogy a nők konfliktusrendezési tárgyalásokban való részvétele kulcsfontosságú a nők jogainak és részvételének előmozdításához, és ez az első lépést jelenti afelé, hogy teljes mértékben bevonják őket a későbbi átmeneti folyamatokba; felhívja az alelnököt/főképviselőt és a Bizottságot, hogy növelje a közvetítéssel, párbeszéddel, békéltetéssel és válságelhárítással kapcsolatban elkülönített pénzügyi és adminisztrációs erőforrásokat; sürgeti a tagállamokat, hogy szigorúan tartsák magukat a fegyverkivitelről szóló közös uniós álláspont által megállapított normákhoz, és szüntessék be a fegyverkereskedelmet azokkal a harmadik országokkal, amelyek nem teljesítik a felsorolt kritériumokat; kitart amellett, hogy az EU tegye intenzívebbé a leszerelésre, a nonproliferációra és a fegyverzet-ellenőrzésre irányuló politikai párbeszédet és együttműködést;

54.  határozottan ösztönzi a Ciprus újraegyesítésével kapcsolatos további tárgyalásokat a gyors és sikeres lezárás elérése érdekében;

55.  úgy véli, hogy az Európai Uniónak és tagállamainak olyan eredményes kül-, biztonsági és védelmi politikát kell kidolgozniuk, amely tiszteletben tartja a nemzeti érdekeket, ugyanakkor törekszik az együttműködésre a nemzetközi partnerekkel, az ENSZ-szel, a nem kormányzati szervezetekkel, az emberijog-védőkkel és másokkal a mindannyiunk számára aggodalomra okot adó kérdésekben és a béke, a jólét és a stabilitás világszintű előmozdítása érdekében; hangsúlyozza az egyéb globális és regionális hatalmakkal való szoros együttműködés szükségességét a globális fenyegetések és kihívások leküzdésében; különösen hangsúlyozza a közös érdekeken és értékeken alapuló transzatlanti kapcsolat alapvető fontosságát; rámutat, hogy e stratégiai partnerségek felélesztése elsődleges fontosságú kell hogy legyen az Európai Unió számára, és eközben törekedni kell e partnerségek hatékony külpolitikai eszközzé történő átalakítására;

56.  úgy véli, hogy az EU-nak fokoznia és intenzívebbé kell tennie Ázsiában, ezen belül a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége tekintetében kifejtett diplomáciai erőfeszítéseit, hogy ezáltal hozzájáruljon a nagyobb stabilitás és biztonság kialakulásához azokon a konfliktus sújtotta területeken, ahol kiújultak a feszültségek, szorosan együttműködve a régióban található partnereivel és érvényesítve a nemzetközi jogot, többek közt a Dél-kínai-tengeren és az Indiai-óceánon, valamint hogy kezelje az emberi jogok védelmével és a jogállamisággal összefüggő problémákat; megjegyzi, hogy az EU-nak konstruktív kétoldalú és inkluzív többoldalú mechanizmusok révén továbbra is támogatnia kell a Kína és annak a Dél-kínai tenger körüli szomszédai, így Vietnám, Tajvan és a Fülöp-szigetek közti békés kapcsolatok kialakulását; úgy véli, hogy a nemzetközi rend struktúráinak megerősítése és megújítása nem érhető el Ázsia, és különösen Kína nélkül; hangsúlyozza, hogy Kína globális ambícióira tekintettel az EU–Kína kapcsolatnak túl kell mutatnia a gazdasági kapcsolatokon, és átfogóbbá kell válnia, és Kína ENSZ-ben betöltött szerepére, a szomszédságában kialakult regionális konfliktusokban tapasztalható befolyására és a globális kihívások kezelésében betöltött szerepvállalására kell összpontosítania;

57.  felszólítja az Európai Uniót, hogy ne feledkezzen meg teljesen a jelenleg kisebb stratégiai jelentőséggel bíró, de a jövőben esetlegesen akár gazdasági, akár emberi és katonai szempontból kulcsfontosságúvá váló övezetekről, mint Közép-Ázsia, Afrika szubszaharai térsége vagy az Északi-sarkvidék, amelyekre más nagy világhatalmak is kiemelt figyelmet fordítanak;

58.  emlékeztet Európa normatív erejének fontosságára, és felszólít az uniós kulturális és tudományos diplomácia további megerősítésére Európa erősségeinek és értékeinek határainkon túlra történő terjesztése és előmozdítása céljából; emellett rámutat a gazdasági diplomácia, többek között a szankciók erejére, amelyek az uniós politikák érvényesítésének eszközei;

59.  hangsúlyozza a parlamenti diplomácia szerepét az EU partnereivel való politikai együttműködés megerősítésében;

60.  hangsúlyozza a nemzeti parlamentek megerősített szerepének szükségességét a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásában, többek közt az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti, az uniós kül- és biztonságpolitikai ügyekben való fokozott együttműködés révén;

61.  hangsúlyozza a nem állami szereplők és a civil társadalmi szervezetek által diplomáciai szereplőként és az EU kulcsfontosságú partnereiként betöltött szerepet, és hangsúlyozza a számukra nyújtott uniós támogatás és a velük való kapcsolattartás fontosságát;

62.  hangsúlyozza a teljes mértékben kiépült Európai Külügyi Szolgálat megszilárdítása felgyorsításának szükségességét, különös tekintettel a tematikus szakértelem, a stratégiai szakpolitika-tervezés és előrejelzés, valamint a hírszerzési terület megerősítésére; fontosnak tartja, hogy a krízis sújtotta területeken működő EKSZ-képviseletek konzuli szerepet is kapjanak az uniós polgárok számára biztosított segítségnyújtás érdekében; ragaszkodik ahhoz, hogy az EKSZ-en belül, így a vezető pozíciókban is, kiegyensúlyozott arányban alkalmazzanak a tagállamok által kirendelt diplomatákat és uniós tisztviselőket;

63.  hangsúlyozza, hogy az EU külső fellépéséhez rendelkezésre álló pénzügyi eszközök nem állnak arányban az előttünk álló kihívásokkal; e tekintetben kéri, hogy a félidős felülvizsgálat összefüggésében jelentősen növeljék a többéves pénzügyi keret IV. címe alatt rendelkezésre álló forrásokat;

64.  kéri az elszámoltathatóság és átláthatóság növelését, különösen a nemzetközi megállapodásokra irányuló tárgyalásokkal kapcsolatban;

65.  mélységesen sajnálattal veszi tudomásul a korlátozott, 320 millió eurós költségvetést (a teljes uniós költségvetés 0,2 %-a) az Unió közös kül- és biztonságpolitikája céljaira, és felszólít a pénzeszközök e költségvetés végrehajtása érdekében történő, jobb kezelésére; hangsúlyozza, hogy a 2016-ra meghatározott költségvetési előirányzatok ugyanazon a szinten maradtak, mint 2015-ben, és hogy a 2016 március végén rendelkezésre álló tartalékkeret 170 millió EUR volt az Európai Unió mali KBVP-missziója számára jóváhagyott további 5 millió eurós biztonsági intézkedések és az EUBAM Líbia számára jóváhagyott 10 millió EUR mellett; aggodalmát fejezi ki a rendelkezésre álló források hiánya miatt a 2016-ban teljesítendő kötelezettségvállalásokra való tekintettel, miközben csak a 2016-ban végződő küldetések folytatására 169 millió EUR kiegészítő költségvetés van előirányozva;

66.  kiemeli, hogy a kultúra az uniós külpolitikán belül fontos szerepet tölt be a párbeszéd, a kölcsönös megértés és a tanulás előmozdításában; hangsúlyozza, hogy a célzott kulturális és oktatási politikák hozzájárulhatnak az EU kulcsfontosságú kül- és biztonságpolitikai célkitűzéseinek teljesüléséhez, valamint a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok védelmének megerősítéséhez; ismételten hangsúlyozza, hogy a kultúrák és a vallások közötti párbeszéd szerepet játszik a szélsőségesség, a radikalizálódás és a marginalizálódás leküzdésében; felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy az EU külkapcsolati eszközeiben és az uniós fejlesztési tervben is érvényesítse a kulturális diplomáciát és a kultúrák közötti párbeszédet; felszólítja az EKSZ-t és az uniós küldöttségeket szerte a világon, hogy a harmadik partnerországokban működő minden uniós képviseletnél nevezzenek ki egy kulturális attasét; hangsúlyozza továbbá, hogy az oktatás döntő szerepet játszik a polgárság és az interkulturális készségek megerősítésében, valamint a jobb gazdasági kilátások megteremtésében és az egészségügyi helyzet javításában; ösztönzi a Bizottság arra irányuló jelenlegi erőfeszítéseit, hogy az európai külkapcsolatokban fokozza a tudományos és kutatási együttműködés mint puha hatalmi eszköz szerepét; rámutat, hogy a tudományos kapcsolatok hogyan járulhatnak hozzá a koalícióépítéshez és a konfliktusrendezéshez, különösen az EU szomszédos országaival fennálló kapcsolatokban;

o
o   o

67.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0249.


A KAP eszközei a mezőgazdasági piacokon tapasztalt áringadozás csökkentésére
PDF 364kWORD 52k
Az Európai Parlament 2016. december 14-i állásfoglalása a mezőgazdasági piacokon tapasztalható áringadozás csökkentésére szolgáló KAP-eszközökről (2016/2034(INI))
P8_TA(2016)0504A8-0339/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió közös agrárpolitikáját meghatározó 1305/2013/EU, 1306/2013/EU, 1307/2013/EU és 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletekre,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság számára 2016 márciusában készült, „A tagállamok által a 2014–2020 közötti időszakra kidolgozott kockázatkezelési eszközök áttekintése: nemzeti és uniós keretek” című tanulmányra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0339/2016),

A.  mivel a mezőgazdasági piacok mindig is ki voltak téve a bizonytalanságnak és az áringadozásnak, és ezek az elmúlt néhány évben – a gyors egymásutánban bekövetkező keresleti, kínálati és ársokkok miatt – strukturális jellemzőivé váltak a világ és Európa mezőgazdasági piacának;

B.  mivel a mezőgazdaságnak szembe kell néznie a világnépesség növekedése jelentette kihívással, miközben a bolygó népességének nagy része továbbra is hiányosan táplálkozik, a mezőgazdasági piacoknak a termelésben és a kereslet és a kínálat közötti egyensúlyhiányokban bekövetkező változások miatti ingadozása pedig csak fokozódni fog;

C.  mivel az éghajlatváltozás és a mezőgazdasági kártevők kedvezőtlen hatást gyakorolnak a mezőgazdaság termelési szintjeire, és az éghajlatváltozás megnyilvánulásai, mint például a szárazság és az árvizek, hozzájárulnak az árak ingadozásához;

D.  mivel a makrogazdasági feltételek – többek között olyan strukturális tényezők, mint az árfolyamok, az energia- és a műtrágyaárak, a kamatok, valamint a spekulációk a mezőgazdasági piacokon – kulcsszerepet tölthetnek be az áringadozásban;

E.  mivel a mezőgazdasági piacok EU-n kívüli főbb globális szereplői olyan szakpolitikákat alakítanak ki, melyek célja az áringadozás csökkentése, és mivel a mezőgazdasági G20-csoport keretében – a fenntartható fejlődés összefüggésében – is születtek ilyen értelmű kötelezettségvállalások azáltal, hogy intézkedést hoztak a mezőgazdasági nyersanyagok áraiban jelentkező túlzott mértékű ingadozás élelmezésbiztonságra gyakorolt negatív hatásainak leküzdése érdekében;

F.  mivel a világ valamennyi régiója saját termelési modellekkel rendelkezik, valamint különböző intézkedések vannak érvényben a környezet védelmét és az állatjólétet illetően, amelyeknek súlyos következményeik lehetnek a termelés költség-ár arányaira, és mivel az európai mezőgazdasági termelőknek versenyképeseknek kell lenniük a világpiacon;

G.  mivel a mezőgazdasági termékek árának ingadozását politikai döntések – például kereskedelmi embargók bevezetése – is erősíthetik;

H.  mivel az Európai Unió jelenleg nem rendelkezik valódi védőhálóval a piaci ingadozások megfékezésére, ami komoly visszatartó erő a mezőgazdasági termelők szempontjából tevékenységüknek az Unió területén való folytatását illetően;

I.  mivel az utóbbi évtizedekben a piacok megnyitása és a gazdaság globalizációját eredményező döntések – különösen a WTO-megállapodások és a kétoldalú kereskedelmi megállapodások ösztönzésére – nagyobb piaci rugalmasságot tettek lehetővé, ugyanakkor szerepet játszottak abban is, hogy a mezőgazdaságban erősödött az áringadozás;

J.  mivel a mezőgazdasági termelők a termelési költségek folyamatos növekedését és a mezőgazdasági üzemek fokozódó eladósodását tapasztalják, és mivel az Unióban 2005 és 2010 között 2,4 millió gazdaságot számoltak fel, így számos munkahely szűnt meg a vidéki térségekben;

K.  mivel a kereslet és a kínálat találkozási pontjaként működő mezőgazdasági piacok természetükből adódóan instabilak, és mivel a pénzügyi szereplők jelenléte tovább erősíti ezt az instabilitást, illetve a globális élelmiszer-kereslet és mezőgazdasági termékkínálat korlátozott rugalmassága hozzájárul a piaci résztvevők közötti valós vagy vélt egyenlőtlenségek hatásának fokozódásához, amely esetenként megdöbbentő hatással van a mezőgazdasági termékek árára;

L.  mivel a globális gazdaság pénzügyiesedése és az ezzel együtt járó spekuláció befolyásolhatja a mezőgazdasági piacokat és hozzájárulhat egyensúlyhiányuk növekedéséhez és az árak ingadozásához, miközben a mezőgazdasági nyersanyagok csupán pénzügyi eszközként szolgálnak; amint azt a 2008-ban lezajlott szörnyű éhséglázadások is megerősítették, ez a túlzott pénzügyiesedés igen káros lehet, és etikailag elítélendő, ha a legszegényebbek, a legkevésbé jól táplált emberek élelmezésbiztonságát fenyegeti a világon;

M.  mivel az Európai Uniónak felelőssége hozzájárulni az európai élelmezésbiztonsághoz és az európai mezőgazdasági termelők és kertészek világpiaci versenypozíciójának megerősítéséhez;

N.  mivel a mezőgazdasági és agrár-élelmiszeripari ágazat fontos szerepet játszik az Unió gazdaságában, és képes hozzájárulni a fenntartható fejlődéshez;

O.  mivel az áringadozás jelentős mértékű bizonytalanságot eredményez a termelők és a fogyasztók körében, a termelők ugyanis alacsony árak esetén úgy vélik, veszélyben van bevételük, beruházási képességük és így tevékenységük hosszú távú életképessége, a fogyasztók számára pedig a magas árak veszélybe sodorhatják arra irányuló képességüket, hogy ellássák magukat élelmiszerrel, és hozzájussanak az alapvető termékekhez, és így válsághelyzeteket teremthetnek;

P.  mivel az áringadozás káros a mezőgazdasági tevékenység, valamint az agrár-élelmiszeripari ágazat számára, ami hátrányosan érinti a beruházásokat, a növekedést és a foglalkoztatást, és ami súlyosan káros hatással lehet a fogyasztók ellátására, az élelmezésbiztonságra és a KAP zökkenőmentes működésére;

Q.  mivel az áringadozás befolyásolja a mezőgazdasági termelők beruházási kapacitását, ezáltal a korszerűsítés, az innováció, a fiatal termelők és a generációs megújulás ellenében hat;

R.  mivel a jó minőségű élelmiszereket adó fenntartható gazdálkodás csak akkor biztosítható, ha a mezőgazdasági termelők olyan megfelelő termelői árakat kapnak, amelyek fedezik a fenntartható termelés valamennyi költségét;

S.  mivel a „digitális forradalom” összefüggésében a piacok nagyobb átláthatósága és az információhoz kellő időben való hozzáférés hozzájárulhat – több más eszköz mellett – a piac és az árak ingadozásának korlátozásához a gazdasági szereplőknek a mezőgazdasági piacok fejleményeire való jobb és objektívebb rálátása révén, elősegítve a mezőgazdasági termelők bevételének hatékonyabb védelmét és korlátozva a mezőgazdasági piacokon zajló spekulációt;

T.  mivel a 2013-ban megreformált KAP a vidékfejlesztési politika keretében rendelkezik kockázatkezelési eszközökkel, és mivel csupán a második pillér költségvetése 2%-ának és a KAP-költségvetés 0,4%-ának megfelelő összeget költenek ezekre az eszközökre;

Jelenlegi helyzet és célok

1.  úgy véli, hogy különböző okok, például a mezőgazdasági piacok instabilitása és tökéletlensége, a mezőgazdasági piacok globalizált jellege és összetettsége, a kínálat kiszámíthatatlan időjárás miatti fokozott változékonysága, a fokozott egészségügyi kockázatok, valamint az élelmiszerellátás bizonytalan egyensúlya miatt a mezőgazdasági termelők még jobban ki lesznek téve az áringadozásnak;

2.  szükségesnek tartja, hogy mélyrehatóbb és következetesebb szakpolitikát fogadjanak el, uniós és tagállami szintű, célzott eszközökkel a többfunkciós és fenntartható mezőgazdasági termelés, valamint a méltányos és jövedelmező árak biztosítása érdekében, csökkentve különösen az áringadozásnak leginkább kitett szereplőkre ható hátrányos hatásokat;

3.  megállapítja, hogy a mezőgazdaság különböző ágazatai eltérő mértékben vannak kitéve az áringadozásnak, valamint hogy a közpolitikai eszközök kalibrálását vagy az érintett szereplők enyhítési stratégiáit a termelés egyes ágazataihoz, valamint a mezőgazdasági termelők előtt álló valós, jelenlegi vagy jövőbeli kockázatokhoz kellene igazítani;

4.  megállapítja, hogy míg az Európai Unió leépíti mezőgazdasága stratégiai támogatását, világpiaci versenytársai – nevezetesen az Egyesült Államok és Kína – közpénzből folyósított, igen komoly és egyre nagyobb összegeket bocsátanak rendelkezésre új kockázatpolitikai modellek kidolgozására és a mezőgazdasági termelőket az áringadozás negatív hatásaitól védő eszközökre;

5.  rámutat, hogy az Európai Unió az egyetlen olyan mezőgazdasági szereplő, amely mezőgazdasági politikáját a termeléstől függetlenített támogatásokra alapozza, miközben a mezőgazdaság stratégiai támogatását az évek során leépíti;

6.  megjegyzi, hogy 2014-es agrártörvényében (Farm Bill) az Egyesült Államok egyedi biztosításokat hozott létre a különböző mezőgazdasági ágazatok számára;

7.  rámutat, hogy a KAP az elmúlt évtizedekben jelentős fejlődésen ment keresztül, azonban fő céljai: a mezőgazdasági termelők megfelelő életszínvonalának biztosítása és a megfizethető árakon történő stabil és biztonságos élelmiszer-ellátás továbbra is érvényes;

8.  kiemeli e tekintetben, hogy alapvető szükség van közös európai szakpolitikára annak az ágazatnak a tekintetében, amely gondoskodik az élelmezés- és élelmiszer-biztonságról, és amely főszerepet játszik a természeti erőforrások felhasználásában és a vidéki térségek fenntartható gazdasági és környezeti fejlődésében;

9.  hangsúlyozza a KAP és más uniós szakpolitikák közötti szinergiák használatának fontosságát;

10.  megállapítja, hogy a KAP legutóbbi reformjai a közvetlen támogatásokat majdnem teljesen függetlenítették a termeléstől, továbbvitték a közvetlen kifizetések felé tartó konvergenciát, és nagyobb mértékben beépítették a társadalmi és különösen a környezetvédelmi megfontolásokat;

11.  aggodalommal állapítja meg, hogy az évek során a KAP költségvetési forrásai csökkennek, különösen a közös piacszervezéssel kapcsolatos fellépésre szántak, megnyitva a lehetőséget a KAP nemzeti hatáskörbe való visszahelyezésére, és aláásva az tisztességes feltételeket és egyenlő versenyfeltételeket az egységes uniós piacon;

12.  hangsúlyozza, hogy az elmúlt 10 évben az uniós mezőgazdasági termelők éves jövedelme stagnált, sőt csökkent, miközben a termelési költségek folyamatosan emelkedtek, ez pedig a mezőgazdasági üzemek számának jelentős csökkenését eredményezte, ami a vidéki térségekben sok munkahely megszűnésével fenyeget;

13.  úgy véli, hogy a Bizottságnak ki kell aknáznia az egységes közös piacszervezés keretében rendelkezésére álló teljes pénzügyi mozgásteret;

14.  sajnálattal állapítja meg, hogy az egységes közös piacszervezésnek az áringadozás káros hatása csökkentésére és a piaci zavarok kezelésére szolgáló eszközeit lassan hajtják végre;

15.  rámutat, hogy a vidékfejlesztési programok keretében nyújtott kockázatkezelési eszközök, kölcsönös befektetési alapok, jövedelemstabilizáló és biztosítási eszközök többségét egyenlőtlenül és korlátozott költségvetési támogatással hajtják végre;

16.  javasolja ezért, hogy a második pillér jelenlegi eszközeit erősítsék meg az európai mezőgazdaság versenyképességének növelése és a termelői szervezetek végrehajtási folyamatba való szoros bevonása érdekében;

17.  kéri a Bizottságot, hogy készítsen mélyreható elemzést a jelenlegi KAP második pillére alatt rendelkezésre álló eszközök alacsony mértékű igénybevételének és az egységes közös piacszervezés nem kielégítő végrehajtásának okairól, a vonatkozó rendelkezések megfelelő felülvizsgálatának céljából;

18.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi KAP-ban fontos fenntartani a termeléstől független közvetlen támogatásokat és az egységes területalapú támogatási rendszert, amely közszolgáltatásokért járó ellentételezés és a mezőgazdasági termelők jövedelmének biztosításához elengedhetetlenül szükséges elem, továbbá bizonyos szintű pénzügyi stabilitást biztosít számukra;

19.  hangsúlyozza azonban, hogy a – megfelelő és hatékony eszközöket nélkülöző – jelenlegi KAP nem kezeli megfelelően a mezőgazdasági piacokon tapasztalható nagyobb áringadozást, és nem teszi lehetővé a mezőgazdasági termelők számára sem, hogy megoldásokat dolgozzanak ki arra, hogy lépést tudjanak tartani az árváltozásokkal;

20.  kéri a Bizottságot, hogy tegyen sürgős intézkedéseket a legkülső, hegyvidéki és hátrányos helyzetű régiók – ahol a termeléshez, a betakarításhoz, valamint a termékeknek a termelés helyétől távol eső forgalmazásához kapcsolódó költségek sokkal magasabbak, mint más területeken – mezőgazdasági ágazatának támogatása érdekében, és ezen régiók mezőgazdasági ágazatára vonatkozóan alkalmazzon egyedi mutatókat a biztonsági háló intézkedéseinek aktiválásához;

21.  úgy véli, hogy az Unió élelmiszer-önrendelkezése és élelmezésbiztonsága, valamint a versenyképes és fenntartható, az állampolgárok szükségleteit kielégítő mezőgazdasági ágazat fejlesztése Unió-szerte továbbra is stratégiai célja kell maradjon a KAP-nak, emellett pedig sürgősen biztosítani kell a mezőgazdasági termelők megfelelő életszínvonalát;

22.  úgy véli, hogy a fenntartható élelmiszer-termelés nem létezhet az európai mezőgazdasági termelők nélkül, akik folyamatosan ki vannak téve az áringadozásnak, és szorosan függenek a stabil piacoktól és áraktól, valamint a megfelelő közfinanszírozástól és a mezőgazdasági üzemek és családi gazdaságok versenyképességét biztosító intézkedésektől;

23.  kiemeli e tekintetben a fiatal mezőgazdasági termelők és a termelésbe újonnan bekapcsolódók szerepét az európai mezőgazdaság jövőjének biztosításában;

Javaslatok

Ágazati szervezetek és szerződéskötési rendszerek

24.  úgy véli, hogy az elsődleges termelők az élelmiszer-ellátási lánc leggyengébb tagjai, különösen az európai és tagállami szinten is egyre koncentráltabb és egyre nagyobb kiskereskedelmi ágazattal szemben, ezért számukra engedélyezni kell, hogy szövetkezetekbe, termelői szervezetekbe vagy saját egyesületekbe és ágazatközi szervezetekbe tömörüljenek;

25.  kéri a Bizottságot, hogy – összhangban az Európai Unió működéséről szóló szerződés 42. cikkével – segítse elő a szerződéskötési rendszert az uniós versenyjognak a mezőgazdasági ágazat egyedi igényeihez való igazításával, egyforma szabályokkal és végrehajtással valamennyi tagállamban; úgy véli, hogy a KAP célkitűzéseinek továbbra is a versenyszabályok felett kell állniuk, és a versenyjognak a mezőgazdasági ágazat sajátosságaihoz való hozzáigazítására irányuló bármiféle kezdeményezésnek az egységes közös piacszervezésről szóló rendeleten kell alapulnia;

26.  hangsúlyozza, hogy a termelők tárgyalóerejét meg kell erősíteni az élelmiszerláncban, egységes, átlátható, kiegyensúlyozott, és kollektív tárgyalások során kialakított szerződések révén annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők olyan helyzetbe kerüljenek, amelyben meg tudják akadályozni a tisztességtelem kereskedelmi gyakorlatokat, növekszik versenyképességük, stabilabbá válnak bevételeik, hozzáadott értéket termelnek és beruháznak az innovációba;

27.  kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan uniós jogalkotási keretet, amely tiltja az élelmiszer-ellátási láncban a mezőgazdasági piacokon áringadozást előidézni képes tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat;

28.  hangsúlyozza, hogy e szerződéseknek megfelelő időtartamot kell előírniuk, és rögzíteniük kell az árakat, a fizetési határidőket és a mezőgazdasági termékek szállításával kapcsolatos egyéb feltételeket;

29.  úgy véli, hogy a különféle mezőgazdasági ágazatok termelői számára lehetővé kell tenni, hogy a szerződési feltételekről kollektíven tárgyaljanak olyan termelői szervezeteken keresztül, amelyek mérete arányos azoknak az ipari vagy forgalmazó csoportoknak a méretével, amelyekkel tárgyalnak;

30.  megjegyzi, hogy a hosszabb távra szóló, integrált ellátási láncra vonatkozó szerződések, a tőzsdén kívüli határidős ügyletek és a rögzített értékkülönbözetű szerződések kínálta lehetőségek, valamint az előállítási költségen alapuló árak meghatározott időre történő rögzítésének lehetősége eszközül szolgálhatna a termelők számára az áringadozásnak az árréseikre gyakorolt hatása kezelésében;

31.  úgy véli, hogy lehetővé kell tenni új eszközök alkalmazását a szerződéses kapcsolatokban, továbbá szerződéses mediációs eszközöket is elérhetővé kell tenni;

32.  megállapítja, hogy az ágazatközi szervezetek létrehozása elősegíti a különböző szereplők (termelők, feldolgozók és forgalmazók) közötti bizalmat és párbeszédet, valamint lehetővé teszi a hozzáadott érték létrehozását olyan közös fellépések révén, amelyek célja a mezőgazdasági termelők segítése a piacok és a termelés jobb megismerésében, a bevált gyakorlatok és a piac átláthatóságának előmozdítása, a termelési potenciál előrejelzése, a kínálatszabályozás javításának elősegítése és olyan mintaszerződések elkészítése, amelyek megfelelnek az uniós szabályozásnak;

33.  felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze az uniós szintű ágazatközi szervezeteket arra, hogy közösen védjék meg a termelők érdekeit a leginkább a határokon átnyúló piacokra orientált ágazatokban, így például a gyümölcs- és zöldségágazatban;

34.  elismeri az európai szövetkezeteknek a termelők egyesítését és az értékláncban elfoglalt pozíciójuk javításának elősegítését célzó törekvéseit, és úgy véli, hogy bátorítani kell őket arra, hogy játsszanak nagyobb szerepet a mezőgazdasági ágazatokban, ezzel enyhítve a túlzott piaci ingadozások hatásait;

Kockázatkezelési eszközök

35.  ajánlja az éghajlati, egészségügyi és gazdasági kockázatkezelési eszközök, nevezetesen a mezőgazdasági termelésre vonatkozó különböző kockázatbiztosítások, jövedelemstabilizáló eszközök, egyedi tartalékképzési mechanizmusok és kölcsönös biztosítási alapok további fejlesztését a piacorientált KAP keretében annak érdekében, hogy korlátozzák az áringadozás hatásait, és ösztönözzék az előretekintő mezőgazdasági gazdálkodást;

36.  kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a bevált gyakorlatok tagállamok közti cseréjét, és fejlesszen ki olyan új eszközöket, amelyek nem csupán méltányosak, hatékonyak és reaktívak, hanem megfizethetők és hozzáférhetők is a mezőgazdasági termelők számára, az áringadozással összefüggő kockázatok kezelése és annak érdekében, hogy megalapozzák a KAP jövőbeli reformjairól folytatandó vitát;

37.  hangsúlyozza, hogy ezeknek a közvetlen kifizetési rendszer mellett alkalmazott eszközöknek elegendő forrást kell biztosítani annak érdekében, hogy növeljék a mezőgazdasági termelés ellenálló képességét és csökkentsék az utólagos válságkezelés szükségességét;

38.  úgy véli, hogy a mezőgazdasági termelők kezdeményezésére létrehozott kölcsönös ágazati biztosítási alapok lehetővé teszik a mezőgazdasági termelők jövedelmének bizonyos fokú stabilizálását a termékeik eladásából származó haszon változásainak függvényében;

39.  úgy véli, hogy ezeket a kölcsönös biztosítási alapok nem helyettesíthetik az uniós támogatást, és ötvözni kell őket a tagállami támogatással;

40.  kéri a Bizottságot, hogy ösztönzők alkalmazásával kezdeményezze ilyen alapok létrehozását annak biztosítása mellett, hogy bármely jövőbeli kockázatkezelési rendszer feleljen meg a tagállamok által országos szinten elfogadott biztosítási rendszereknek, és amennyiben szükséges, egészítse ki azt;

41.  úgy véli, hogy az áringadozást tagállami szinten is lehet kezelni, és felhívja a tagállamokat, hogy adójogszabályaik kialakítása során vegyék figyelembe a piaci ingadozást, és tegyék lehetővé a mezőgazdasági termelők számára adómentes egyedi tartalékképzési mechanizmusok létrehozását;

42.  úgy véli, hogy a mezőgazdasági termelők a leginkább kiszolgáltatott gazdasági helyzetben lévő piaci szereplők, különösen azok, akik beruháztak mezőgazdasági üzemeik fejlesztésébe;

43.  úgy véli továbbá, hogy a beruházási lendület elvesztésének megakadályozására olyan további KAP-eszközöket kellene létrehozni, mint a hatékony készpénztámogatás vagy az elővigyázatossági megtakarítási rendszer;

44.  kiemeli, hogy a mezőgazdasági üzemek csak akkor engedhetik meg maguknak az innovációt, ha a beruházási költségek alacsonyak és vannak likvid készletek; hangsúlyozza, hogy a stabil jövedelem az egyik előfeltétele annak, hogy a mezőgazdasági termelők hitelhez jussanak;

45.  tudomásul veszi, hogy a bankszektor megmozdulásai azonnali hatással vannak a mezőgazdasági termelőkre, és hogy a mezőgazdasági üzemekre nehezedő, egyre növekvő adósság további terheket ró az ágazatra ebben az amúgy is áringadozásokkal jellemzett időszakban;

46.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a mezőgazdasági termelőket jobban tájékoztassák az Európai Beruházási Bank vidéki gazdaság támogatásában és fejlesztésében betöltött kulcsfontosságú szerepéről, és arról, hogy hogyan használhatják ki az innovatív pénzügyi eszközöket;

47.  úgy véli, hogy a mezőgazdasági termelőket és szervezeteiket jobban kell tájékoztatni a gazdaságaik korszerűsítésével, fenntarthatóságával és versenyképességével kapcsolatos lehetőségekről, ugyanakkor képzést kell számukra biztosítani a kockázatkezelésről, a piaci adatokról, az árrésekről és az áringadozásról;

48.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállami hatóságokkal és a mezőgazdasági termelői csoportokkal szorosan együttműködve fogadjon el a KAP második pillére és az egységes közös piacszervezés keretében elérhető kockázatkezelési eszközök ismertségének növelését célzó tájékoztatási tervet;

49.  felhívja a tagállamokat és a helyi hatóságokat, hogy erősítsék meg az említett szempontokat a mezőgazdasági oktatási és szakmai képzési programjukban;

50.  úgy véli, hogy a legjobb eszköz a piacok stabilizálására és az áringadozás csökkentésére a kereslet és kínálat közti jobb egyensúly biztosítása;

Mezőgazdasági piac- és árfigyelő központok

51.  úgy véli, hogy a mezőgazdasági piacoknak átláthatóknak kell lenniük, és ez leginkább úgy valósítható meg, hogy az árakról és költségekről rendelkezésre álló információkat még inkább időben és a termeléstől a forgalmazásig terjedő ellátási láncban részt vevő valamennyi érdekelt fél számára hozzáférhető és felhasználható módon teszik közzé, így korlátozva az árakkal kapcsolatos spekulációt és az áringadozást;

52.  megjegyzi azonban, hogy az árak átláthatósága önmagában nem javítja a gazdálkodók áringadozással szembeni ellenálló képességét, és a piacszervezés olyan szerkezeti hiányosságait sem oldja meg, mint például a kínálat és a kereslet közötti egyensúlyhiány;

53.  olyan európai térkép létrehozását ösztönzi, amely valós időben mutatja a mezőgazdasági termékek piaci elérhetőségét;

54.  üdvözli a piac nyomon követésére szolgáló eszközök más ágazatokra való kiterjesztését;

55.  hangsúlyozza, hogy az árképzések és -változások, valamint a kínálati trendek ismerete fontos ütőkártya a mezőgazdasági termelők kezében a szerződésekről más érdekeltekkel folyatott tárgyalások során;

56.  javasolja, hogy az egész láncra kiterjedően, a termelői ártól a végső eladási árig a különböző mezőgazdasági ágazatokban hozzák létre az európai mezőgazdasági árak megfigyelőközpontjait, melyek elvégzik a mezőgazdasági piacok ágazatonkénti dinamikus elemzését;

57.  javasolja, hogy vonják be a gazdasági szereplőket, amikor havonta vagy kéthavonta a változásokról szóló naprakész fontos adatokat, illetve rövid és középtávú előrejelzéseket készítik a szóban forgó piaci szegmensek konkrét igényeinek megfelelően;

58.  sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a szükséges forrásokat a megfigyelőközpontok számára annak érdekében, hogy ajánlásokat is tudjanak tenni, ne csupán a piaci zavarokat kövessék nyomon;

Válságmegelőzési és -kezelési eszközök

59.  véleménye szerint a KAP hagyományos válságkezelési eszköztára (állami beavatkozás és magántárolás) a globális gazdaságban már nem kellően hatékony;

60.  felhívja ezért a Bizottságot, hogy fejlesszen ki az állami és a magánszektorhoz tartozó, egymással kombinálható vagy egymást kölcsönösen kiegészítő eszközöket és testreszabott, kötelező erejű korai előrejelző mechanizmust a piac megfelelő működésének biztosítása, és a piaci válságok ellensúlyozása érdekében;

61.  úgy véli, hogy a Bizottságnak az egységes közös piacszervezés keretében rendelkezésére álló összes eszközt használnia kellene a válságok leküzdésére;

62.  sajnálattal állapítja meg, hogy – főképpen a költségvetési szabályok, különösen az évenkéntiség elve miatt – a válságtartalékot kevéssé használják ki, és az Európai Bizottságnak van mérlegelési jogköre a tartalék forrásainak felszabadítását illetően;

63.  kéri ezért, hogy a válságtartalékot a KAP költségvetésen kívül hozzák létre, és hogy a válságkezelési eszközök finanszírozására fordítsák;

64.  elvárja, hogy válságmegelőzési és irányítási eszközként anticiklikus intézkedéseket hozzanak létre, ötvözve őket a kockázatkezelési eszközökkel, amelyek révén az Unió képes beavatkozni a mezőgazdasági piacokon vis major válság esetén a jelentős árcsökkenés elkerülése érdekében;

65.  kéri a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt arról, hogy hogyan lehet anticiklikus támogatások használatával az áringadozás okozta válságok megelőzését és leküzdését szolgáló mechanizmusokat kialakítani, és hogy biztosítson nagyobb rugalmasságot az éves költségvetésekben a többéves pénzügyi keret korlátain belül az anticiklikus támogatások figyelembevétele érdekében;

o
o   o

66.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Jogi nyilatkozat