Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2016/2247(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0019/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0019/2017

Viták :

PV 14/02/2017 - 19
CRE 14/02/2017 - 19

Szavazatok :

PV 15/02/2017 - 7.14

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0041

Elfogadott szövegek
PDF 338kWORD 62k
2017. február 15., Szerda - Strasbourg Végleges kiadás
Bankunió – 2016. évi éves jelentés
P8_TA(2017)0041A8-0019/2017

Az Európai Parlament 2017. február 15-i állásfoglalása a bankunióról – 2016. évi éves jelentés (2016/2247(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak a tőkepiaci unió megteremtéséről szóló, 2015. szeptember 30-i cselekvési tervére (COM(2015)0468),

–  tekintettel 2016. január 19-i állásfoglalására a pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozásának áttekintéséről és kihívásairól: hatások és a pénzügyi szabályozás hatékonyabb és eredményesebb uniós keretei és a tőkepiaci unió felé vezető út(1),

–  tekintettel az euróövezeti csúcstalálkozón kiadott 2012. június 29-i nyilatkozatra, amelyben a résztvevők kifejezték azon szándékukat, hogy „megtörik a bankok és az államháztartások közötti ördögi kört”(2),

–  tekintettel az Európai Rendszerkockázati Testület bankrendszeren kívüli uniós hitelezésről szóló első, 2016. júliusi jelentésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Valutaalap (IMF) globális pénzügyi stabilitásról szóló, 2016-os jelentésére,

–  tekintettel az Európai Bankhatóság (EBH) által elvégzett stressztesztek eredményeire, melyeket 2016. július 29-én tett közzé,

–  tekintettel az EBH által a 2015. decemberi adatok alapján a CRD IV.–CRR-re / Bázel III-ra vonatkozóan elvégzett ellenőrzés eredményeire, melyeket 2016 szeptemberében tett közzé,

–  tekintettel az Ecofin Tanács 2016. június 17-i következtetéseire a bankunió kiteljesítésének ütemtervéről,

–  tekintettel a Bizottság „A bankunió megvalósítása felé” című, 2015. november 24-i közleményére (COM(2015)0587),

–  tekintettel az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló, 2013. október 15-i 1024/2013/EU tanácsi rendeletre(3) (EFM-rendelet),

–  tekintettel az Egységes Felügyeleti Mechanizmuson belül az Európai Központi Bank és az illetékes nemzeti hatóságok, valamint a kijelölt nemzeti hatóságok közötti együttműködési keretrendszer létrehozásáról szóló, 2014. április 16-i 468/2014/EU európai központi banki rendeletre(4) (SSM-keretrendelet),

–  tekintettel az egységes felügyeleti mechanizmus (EFM) 2016-ra meghatározott felügyeleti prioritásairól szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel az EKB a 2015-ös felügyeleti tevékenységekről szóló, 2016 márciusában közzétett éves jelentésére(5),

–  tekintettel az Európai Számvevőszék az egységes felügyeleti mechanizmusról szóló, 29/2016. sz. különjelentésére(6),

–  tekintettel az uniós bankszektor nemteljesítő kitettségeinek dinamikájáról és mozgatórugóiról szóló, 2016. júliusi EBH-jelentésre,

–  tekintettel az Európai Rendszerkockázati Testületnek az állampapír-kitettség szabályozási kezeléséről szóló, 2015. márciusi jelentésére,

–  tekintettel azon alapelvek az EKB Kormányzótanácsa általi, 2016. október 4-i jóváhagyására, amelyek célja növelni az átláthatóságot az európai statisztikáról szóló EKB-rendeletek kidolgozása során, figyelembe véve az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság átláthatósági gyakorlatát,

–  tekintettel az EKB a bankoknak szóló, a nemteljesítő hitelekre vonatkozó iránymutatása tervezetéről folytatott 2016. szeptemberi konzultációra,

–  tekintettel az uniós jogszabályokban biztosított választási lehetőségekről és mérlegelési jogkörről szóló EKB-útmutatóra,

–  tekintettel az uniós jogszabályokban biztosított választási lehetőségek és mérlegelési jogkör gyakorlásáról szóló, 2016. március 14-i (EU) 2016/445 európai központi banki rendeletre(7),

–  tekintettel a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságon belüli, folyamatban levő megbeszélésekre, és különösen a „A hitelkockázattal súlyozott eszközöket illetően felmerülő eltérések csökkentése – a belső modellen alapuló módszerek használatának korlátai” című, 2016. márciusi konzultációs anyagra,

–  tekintettel a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó, a tőkekövetelményekről szóló rendelet 511. cikke szerinti követelményekről szóló, 2016. augusztus 3-i EBH-jelentésre (EBA-Op-2016-13),

–  tekintettel az Ecofin Tanács 2016. július 12-i következtetéseire a válságot követő bázeli reformok véglegesítéséről,

–  tekintettel 2016. április 12-i állásfoglalására az EU szerepéről a nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozó intézményekben és testületekben(8),

–  tekintettel a Bázel III véglegesítéséről szóló, 2016. november 23-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. június 26-i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(10) (a tőkekövetelményekről szóló rendelet) felülvizsgálatával kapcsolatos, folyamatban levő bizottsági munkára, különösen a 2. pillér, valamint a nemzeti választási lehetőségek és mérlegelési jogkör kezelésének felülvizsgálata tekintetében,

–  tekintettel a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2014. május 15-i 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(11) (a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv),

–  tekintettel a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15-i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(12) (az egységes szanálási mechanizmusról szóló rendelet),

–  tekintettel az Egységes Szanálási Testület 2016. júliusi, 2015-ös éves jelentésére,

–  tekintettel az állami támogatási szabályoknak a pénzügyi válsággal összefüggésben hozott bankmentő intézkedésekre való, 2013. augusztus 1. utáni alkalmazásáról szóló bizottsági közleményre(13) (a bankokról szóló közlemény),

–  tekintettel a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szavatoló tőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény megállapításának módjával kapcsolatos kritériumokat meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2016. május 23-i (EU) 2016/1450 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(14),

–  tekintettel a 2013/36/EU irányelv és az 575/2013/EU rendelet szerinti javadalmazási szabályok értékeléséről szóló, 2016. július 28-i bizottsági jelentésre (COM(2016)0510),

–  tekintettel a Pénzügyi Stabilitási Tanács teljes veszteségviselési képességre (TLAC) vonatkozóan kidolgozott, 2015. novemberi feltételjegyzékére,

–  tekintettel a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) „Miért fontos a banktőke a monetáris politika szempontjából? ” című, 2016. áprilisi 558. sz. munkadokumentumára,

–  tekintettel az EBH 2016. július 19-i időközi jelentésére a szavatoló tőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény-keretrendszer végrehajtásáról és kialakításáról,

–  tekintettel az európai betétbiztosítási rendszerre irányuló javaslat hatásairól szóló, 2016. októberi bizottsági kiegészítő elemző jelentésre,

–  tekintettel az EBH 2016. december 14-i végleges jelentésére a szavatoló tőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény-keretrendszer végrehajtásáról és kialakításáról,

–  tekintettel az Egységes Szanálási Alapba fizetendő hozzájárulásoknak az alapba való átutalásáról és közös felhasználásúvá tételéről szóló megállapodásra, és különösen annak 16. cikkére,

–  tekintettel az Egységes Szanálási Testület és az Európai Központi Bank között, a köztük folytatandó együttműködést és információcserét illetően létrejött 2015. december 22-i egyetértési megállapodásra,

–  tekintettel a betétbiztosítási rendszerekről szóló, 2014. április 16-i 2014/49/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(15) (a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelv),

–  tekintettel a 806/2014/EU rendeletnek az európai betétbiztosítási rendszer létrehozása érdekében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2015. november 24-i bizottsági javaslatra (COM(2015)0586),

–  tekintettel az EBH által a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelv értelmében kiadott különböző iránymutatásokra, különösen a betétbiztosítási rendszerek közötti együttműködési megállapodásokra vonatkozó, 2016. februári iránymutatásokról és a betétbiztosítási rendszerek stressztesztjeire vonatkozó, 2016. májusi iránymutatásokról szóló végleges jelentésekre,

–  tekintettel az eurócsoporti és az ECOFIN minisztereknek az egységes szanálási mechanizmust kiegészítő védőhálóról szóló, 2013. december 18-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a bankunióról és az Egységes Szanálási Alap áthidaló finanszírozási rendszereiről szóló, 2015. december 8-i tanácsi nyilatkozatra,

–  tekintettel a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0019/2017),

A.  mivel a bankunió létrehozása a monetáris unió nélkülözhetetlen eleme és a valódi gazdasági és monetáris unió (GMU) egyik alapköve; mivel további erőfeszítésekre van szükség, minthogy a bankunió mindaddig nem teljesedhet ki, amíg hiányzik belőle a költségvetési védőháló és a harmadik pillért jelentő, a betét-viszontbiztosításra/betétbiztosításra vonatkozó európai megközelítés, amelyet jelenleg bizottsági szinten tárgyalnak; mivel a kiteljesített bankunió fontos hozzájárulást jelent majd az államok és bankok közötti kapcsolat kockázatának megszüntetéséhez;

B.  mivel az Európai Központi Bankot (EKB) meghatározott esetekben összeférhetetlenségek érinthetik kettős felelőssége miatt, ami abból adódik, hogy a monetáris politikáért felelős hatóság és bankfelügyeletet is ellát;

C.  mivel az uniós bankok tőkemegfelelési és likviditási mutatói az elmúlt években általánosságban folyamatosan javultak; mivel azonban továbbra is fennállnak a pénzügyi stabilitást fenyegető kockázatok; mivel a jelenlegi helyzetben elővigyázatosnak kell lenni a kiterjedt szabályozási változások bevezetése tekintetében, különösen tekintve a reálgazdaság finanszírozási környezetét;

D.  mivel a válság után késik a banki mérlegek megfelelő megtisztítása, ami még mindig gátolja a gazdasági növekedést;

E.  mivel nem az európai intézmények feladata, hogy biztosítsák a bankszektor nyereségességét;

F.  mivel a 2016 januárjában hatályba lépett új szanálási rendszer célja, hogy paradigmaváltást valósítson meg, amelynek keretében a közpénzből való megmentés helyét a hitelezői feltőkésítés veszi át; mivel a piaci szereplőknek még alkalmazkodniuk kell az új rendszerhez;

G.  mivel a bankunióban való részvétel nyitva áll azon tagállamok előtt is, amelyek még nem vezették be az eurót;

H.  mivel a bankuniót mindazok a tagállamok alkotják, amelyek bevezették az eurót; mivel az Európai Unió pénzneme az euró; mivel azon tagállamok kivételével, amelyekre eltérés alkalmazandó, valamennyi tagállam elkötelezett amellett, hogy csatlakozzon az euróhoz és így a bankunióhoz;

I.  mivel az átláthatóság és a Bizottság Európai Parlamenttel szembeni elszámoltathatósága alapvető elvek; mivel ez magában foglalja, hogy a Bizottság megfelelően végezze el a Parlament ajánlásaiból következő feladatokat és hogy ezt a Parlament megfelelően értékelje és kísérje figyelemmel;

J.  mivel a tőkepiaci unióra irányuló munkánk nem szabad, hogy csökkentse a nyomást a bankunióra irányuló munkánk befejezését illetően, amely továbbra is a pénzügyi stabilitás előfeltétele az Európai Unió bankokra támaszkodó környezetében;

K.  mivel a friss adatok szerint az euróövezetben az összes nemteljesítő hitel becsült értéke 1 132 milliárd EUR(16);

Felügyelet

1.  aggodalmát fejezi ki a nemteljesítő hitelek jelentős szintje miatt, mivel az EKB adatai szerint az euróövezet bankjai 2016 áprilisáig 1 014 milliárd EUR nemteljesítő hitelt tartottak; úgy véli, hogy ennek a szintnek a csökkentése döntő fontosságú; üdvözli a nemteljesítő hitelek szintjének csökkentése érdekében egyes tagállamokban már folyamatban lévő erőfeszítéseket; megjegyzi azonban, hogy a kérdést eddig főként nemzeti szinten kezelték; úgy véli, hogy a problémát minél hamarabb meg kell oldani, elismeri azonban, hogy a végleges megoldás sok időt vesz majd igénybe; úgy véli, hogy bármely javasolt megoldásnak figyelembe kell vennie a nemteljesítő hitelek forrását, a bankok reálgazdaságnak történő hitelezésre való képességére gyakorolt hatást, valamint a nemteljesítő hitelek elsődleges és másodlagos piaca kialakításának szükségességét, lehetőség szerint biztonságos és átlátható értékpapírosítás formájában, amely magában foglalja mind az uniós, mind a nemzeti szintet; javasolja, hogy a Bizottság nyújtson segítséget a tagállamoknak többek között abban, hogy hozzanak létre kifejezetten ezzel foglalkozó eszközkezelő társaságokat (vagy „rossz bankokat”), valamint hogy fokozott felügyeletet gyakoroljanak; ezzel összefüggésben megismétli annak fontosságát, hogy el lehessen adni a nemteljesítő hiteleket és ezáltal tőkét lehessen felszabadítani, ami különösen fontos a kkv-knak történő banki hitelezéshez; üdvözli első lépésként az EKB a bankoknak szóló, a nemteljesítő hitelekre vonatkozó iránymutatása tervezetéről folytatott konzultációját, de úgy véli, hogy jelentősebb előrelépést kell tenni; üdvözli a Bizottság fizetésképtelenségre és szerkezetátalakításra, többek között a korai szerkezetátalakításra és a második esélyre vonatkozó javaslatát, melyet a tőkepiaci unió keretében nyújtott be; felhívja a tagállamokat, hogy annak elfogadásáig és annak kiegészítése érdekében tökéletesítsék vonatkozó jogszabályaikat, különös tekintettel a behajtási eljárások hosszára, az igazságszolgáltatási rendszerek működésére, és általánosabban az adósságok átstrukturálására vonatkozó jogi kereteikre, valamint hogy a nemteljesítő hitelek problémájának kezelése érdekében hajtsák végre a gazdasági fellendülést célzó, szükséges fenntartható strukturális reformokat; megállapítja, hogy a Nemzetközi Fizetések Bankja szerint az euróövezeti bankok csökkentették tőkealapjukat azzal, hogy a válság évei alatt jelentős, olykor az eredménytartalékot meghaladó összegű osztalékokat fizettek ki; úgy véli, hogy a bankok tőkepozíciója az osztalékfizetések csökkentésével és új saját tőke szerzésével erősíthető meg;

2.  annak érdekében, hogy a bankuniót fokozatosan összhangba hozzák a teljes belső piaccal, ösztönöz minden tagállamot, amely még nem vezette be az eurót, hogy tegye meg az összes ehhez szükséges lépést vagy csatlakozzon a bankunióhoz;

3.  aggodalmának ad hangot a banki környezet elhúzódó instabilitása miatt Európában, amelyet többek között az IMF globális pénzügyi stabilitásról szóló 2016-os jelentése is hangsúlyozott, amely kijelenti, hogy Európában még ciklikus fellendülés esetén is nagy arányban maradnának gyenge és problémás bankok; megállapítja, hogy az euróövezetben számos intézmény nyereségessége alacsony; rámutat, hogy e helyzetet többek között a nemteljesítő hitelek állománya, a kamatlábkörnyezet és esetleges kereslet oldali problémák magyarázzák; támogatja az IMF felhívását, amely az egészséges európai bankrendszer biztosítása érdekében mind a banki üzleti modelleket, mind a rendszer felépítését illetően alapvető változásokat sürget;

4.  úgy véli, hogy bizonyos kockázatok fenyegetnek az államadósságokkal kapcsolatban; megállapítja továbbá, hogy a pénzügyi intézmények egyes tagállamokban túlságosan sokat fektetnek be a saját kormányuk által kibocsátott kötvényekbe, ami a hazai kibocsátóval szembeni túlzott elfogultsághoz vezet, miközben a bankunió egyik fő célkitűzése a bankok és az államok közötti kockázati kapcsolat megszüntetése; megjegyzi, hogy az államadósság megfelelő prudenciális kezelése arra ösztönözhetné a bankokat, hogy jobban kezeljék állampapír-kitettségeiket; megjegyzi azonban, hogy az államkötvények kritikus szerepet játszanak a jó minőségű, likvid biztosítékok forrásaként és a monetáris politika irányításában, valamint hogy az államadósság prudenciális kezelésének módosítása – különösen akkor, ha nem gondoskodnak a fokozatos bevezetésről – jelentős hatást gyakorolhat mind a pénzügyi ágazatra, mind az állami szektorra, továbbá hogy emiatt a jelenlegi keretek felülvizsgálata mellett és az ellen szóló érvek alapos végiggondolására van szükség bármilyen javaslat megtétele előtt; tudomásul veszi az állampapír-kitettségek prudenciális kezelésével foglalkozó magas szintű munkacsoport jelentésében vázolt különböző szakpolitikai lehetőségeket, amelyeket az Ecofin Tanács 2016. április 22-i informális ülésén vitattak meg; úgy véli, hogy az uniós szabályozási keretnek összhangban kell lennie a nemzetközi normákkal; ezért érdeklődéssel várja a Pénzügyi Stabilitási Tanács államadóssággal kapcsolatos munkájának eredményeit, amelyek útmutatást adnak majd a jövőbeli döntésekhez; úgy véli, hogy az európai keretnek lehetővé tennie a piaci fegyelmet a fenntartható politikák elérése és a pénzügyi ágazat jó minőségű és likvid eszközökkel, illetve a kormányok biztonságos kötelezettségekkel való ellátása tekintetében; hangsúlyozza, hogy az államadósságról folytatott megfontolásokkal párhuzamosan vizsgálatot kell végezni a gazdasági kérdések szélesebb körének konvergenciájáról, az állami támogatásokra vonatkozó szabályokról, valamint az olyan kockázatokról, mint például a kötelességszegés, ideértve a pénzügyi bűncselekményeket is;

5.  úgy véli, hogy a betétesek, a befektetők és a felügyeleti hatóságok számára alapvető fontosságú, hogy kezeljék az azonos osztályba tartozó kockázattal súlyozott eszközökre alkalmazott kockázati súlyok intézmények körében mutatkozó túlzott eltéréseit; emlékeztet arra, hogy a belső modellek alkalmazására irányadó jelenlegi szabályok jelentős mértékű rugalmasságot biztosítanak a bankoknak, és felügyeleti szempontból egy modellezési kockázattal is bonyolítják a helyzetet; üdvözli e tekintetben az EBH által a fő feltevések és paraméterek harmonizálása érdekében végzett munkát, amelyek eltéréseit a változékonyság egyik fő okaként azonosították, valamint az EKB bankfelügyeletében az EKB-nak a belső modellek célzott áttekintésére irányuló projektje keretében végzett munkát, melynek célja a belső modellek megfelelőségének és helytállóságának felmérése és megerősítése; ösztönzi, hogy érjenek el további előrelépést e munkafolyamatok keretében; várakozással tekint a működési kockázatra, valamint a vállalkozásoknak, más pénzügyi intézményeknek, szakosodott finanszírozási és beruházási bankoknak történő hitelezésre vonatkozó belső kockázati modellek alkalmazásának észszerűsítése érdekében elvégzett nemzetközi munka eredménye elé, amelynek célja a belső modellek hitelességének helyreállítása és annak biztosítása, hogy azok azokra a területekre összpontosítsanak, amelyeken értéktöbbletet teremtenek; üdvözli továbbá robusztus óvintézkedésként egy tőkeáttételi mutató bevezetését, különösen a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények tekintetében; hangsúlyozza, hogy kockázatérzékenyebb standard megközelítésre van szükség az „azonos kockázatok, azonos szabályok” elv tiszteletben tartásának biztosítása érdekében; felhívja a pénzügyi felügyeleteket, hogy csak akkor engedélyezzenek új belső modelleket, ha azok nem vezetnek megalapozatlan, jelentősen alacsonyabb kockázati súlyokhoz; megismétli a Bázel III véglegesítéséről szóló, 2016. november 23-i állásfoglalásának következtetéseit, emlékeztet különösen arra, hogy a tervezett szabályozási változásoknak nem szabad azt eredményezniük, hogy általában megnövekedjenek a tőkekövetelmények, illetve nem lehetnek káros hatással a bankok azon képességére, hogy finanszírozni tudják a reálgazdaságot, különösen a kkv-kat; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi szinten végzett munkának tiszteletben kell tartania az arányosság elvét; emlékeztet annak fontosságára, hogy nem szabad indokolatlanul szankcionálni az uniós banki modellt, és hogy el kell kerülni az uniós és nemzetközi bankok közötti diszkriminációt; felhívja a Bizottságot, hogy az e területre vonatkozó új nemzetközi standardok kialakításakor biztosítsa az európai sajátosságok figyelembevételét, valamint hogy a nemzetközileg elfogadott standardokat végrehajtó jövőbeli jogszabályok hatásának értékelése során kellően vegye figyelembe az arányosság elvét és a különféle banki modellek létezését;

6.  hangsúlyozza, hogy a finanszírozáshoz való megbízható hozzáférés és a tőke megalapozott elosztása Európa bankokon alapuló finanszírozási modelljében erőteljesen függ a robusztus mérlegektől és a megfelelő tőkésítettségtől, amelynek a pénzügyi válságok utáni helyreállítása nem volt és jelenleg sem biztosított egységesen az egész Unióban, ami akadályozza a gazdasági növekedést;

7.  hangsúlyozza, hogy az európai bankszektor kulcsszerepet játszik az európai gazdaság finanszírozásában, és hogy ezt erőteljes felügyeleti rendszer támogatja; ezért üdvözli, hogy a Bizottság fenn kívánja tartani a kkv-szorzót a CRD/CRR soron következő felülvizsgálata során, és a jelenlegi küszöbön túl ki akarja azt terjeszteni;

8.  rámutat, hogy a nemzetközi fórumok által adott iránymutatást a lehető legnagyobb mértékben követni kell annak érdekében, hogy elkerüljük az egységes szabályozás hiányának kockázatát a nagy, nemzetközi tevékenységet folytató bankok szabályozását és felügyeletét illetően, anélkül azonban, hogy ez megakadályozná az adott esetben szükséges kritikai megközelítést, vagy hogy kizárná a nemzetközi standardoktól való célzott eltéréseket azokban az esetekben, amikor nem veszik kellően figyelembe az európai rendszer sajátosságait; emlékeztet az EU-nak a nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozó intézményekben és testületekben betöltött szerepéről szóló, 2016. április 12-i állásfoglalásának következtetéseire; különösen hangsúlyozza a Bizottság, az EKB és az EBH abbéli szerepének fontosságát, hogy részt vegyenek a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság munkájában, és átlátható és átfogó naprakész tájékoztatást nyújtsanak a Parlamentnek és a Tanácsnak a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságban folyó viták alakulásának helyzetéről; úgy véli, hogy az EU-nak azon kell munkálkodnia, hogy megfelelő képviselettel rendelkezzen a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságban, kiváltképp az euróövezet számára; felhív arra, hogy ez a szerep legyen határozottabban látható az Ecofin Tanács ülései alatt, valamint fokozott elszámoltathatóságot kér a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságával szemben; hangsúlyozza, hogy a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságnak és más fórumoknak segíteniük kell globális szinten az egyenlő versenyfeltételek előmozdításában, csökkentve – és nem elmélyítve – a joghatóságok közti különbségeket;

9.  rámutat a gyorsan növekvő bankrendszeren kívüli hitelezési szektor jelentette kockázatokra, többek között rendszerszintű kockázatokra, amelyekről a bankrendszeren kívüli uniós hitelezésről szóló 2016-os uniós jelentés (Shadow Banking Monitor) is beszámol; kitart amellett, hogy a bankszektor szabályozására vonatkozó minden intézkedést a bankrendszeren kívüli hitelezési szektor megfelelő szabályozásának kell kísérnie; ezért a tisztességes verseny és a pénzügyi stabilitás biztosítása érdekében összehangolt fellépést kér;

10.  hangsúlyozza, hogy átfogóan kell szemlélni a szabályozási környezet különféle változásainak halmozott hatását, legyen szó akár a felügyeletet, a veszteségviselést, a szanálást vagy a számviteli standardokat érintő változásokról;

11.  hangsúlyozza, hogy a nemzeti választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök akadályozhatják a tagállamok közti egyenlő versenyfeltételek kialakítását és a bankok általi pénzügyi beszámolás nyilvánosság számára való összehasonlíthatóságát; örömmel tölti el a tőkekövetelményekről szóló rendelet nemrég javasolt módosítása által arra kínált lehetőség, hogy a nemzeti választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök egy részét az Unió szintjén felszámolják vagy azok alkalmazását korlátozzák, annak érdekében, hogy megoldják a fennálló akadályok és szegmentálódás problémáját, és hogy csak azokat tartsák meg, amelyekre a banki modellek sokfélesége miatt feltétlenül szükség van; ösztönöz e lehetőség teljes körű kiaknázására; üdvözli az EKB iránymutatását és rendeletét, amelyek révén a bankunión belül harmonizálja a nemzeti választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök közül néhánynak a gyakorlását; emlékeztet azonban arra, hogy amikor az EKB a választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök csökkentésével kapcsolatos munkát végez, megbízatásának keretein belül kell maradnia; hangsúlyozza, hogy az egységes szabálykönyv elmélyítésén való munkálkodás kritikus jelentőségű, és nyomatékosítja, hogy racionalizálni kell a jelenleg egymást átfedő és egymásba fonódó hatályos, módosított és új jogszabályokat; felhívja az EKB-t, hogy tegye maradéktalanul közzé a teljes euróövezetre kiterjedő felügyeleti felülvizsgálati folyamatra vonatkozó közös folyamatokat, eljárásokat és módszereket rögzítő felügyeleti szabályzatot;

12.  hangsúlyozza, hogy az EFM létrehozása óta zajlik a felügyeleti testület valamennyi tagját érintő természetes tanulási folyamat a különböző üzleti modellek és különböző méretű jogalanyok kezelése terén, amelyet támogatni kell és fel kell gyorsítani;

13.  tudomásul veszi a 2. pillér célkitűzéseivel, valamint a 2. pillérnek a tőkekövetelmények halmozási rendjén belüli helyzetével kapcsolatban a tőkekövetelményekről szóló irányelvhez benyújtott módosításokban javasolt pontosításokat; megjegyzi, hogy a tőkére vonatkozó iránymutatás használata várhatóan megteremti a pénzügyi stabilitás és az az iránti igények közötti egyensúlyt, hogy továbbra is legyen tere a felügyeleti mérlegelésnek és az eseti elemzéseknek; biztatja az EKB-t, hogy pontosítsa azokat a kritériumokat, amelyek támogatják a 2. pillérre vonatkozó iránymutatást; emlékeztet arra, hogy ez az iránymutatás nem korlátozza a maximálisan felosztható összeget (MDA), és ezért nem szabad nyilvánosságra hozni; úgy véli, hogy a tőkére vonatkozó iránymutatás használata nem eredményezheti a 2. pillér követelményeinek bizonyítható leszállítását; úgy véli, hogy a 2. pillérre vonatkozó követelmények és iránymutatás lefedése érdekében nagyobb mértékű felügyeleti konvergenciára van szükség a szavatoló tőke összetételét illetően; ezért örömmel állapítja meg, hogy a tőkekövetelményekről szóló irányelv javasolt módosítása foglalkozik a kérdéssel;

14.  hangsúlyozza a 3. szintű eszközök, többek között a származtatott pénzügyi eszközök tartásából – különösen az értékelésükkel kapcsolatos nehézségekből – eredő kockázatokat; megállapítja, hogy ezeket a kockázatokat mérsékelni kell, és hogy ezért fokozatosan csökkenteni kell ezen eszközök tartását; felhívja az EFM-et, hogy tegye ezt a kérdést felügyeleti prioritásainak egyikévé, és szervezzen az EBH-val közösen egy erre vonatkozó kvantitatív stressztesztet;

15.  megismétli, hogy a felügyeleti gyakorlatokkal és különösen a felülvizsgálati és értékelési eljárási ciklussal (SREP) kapcsolatban nagyobb átláthatóságot kell biztosítani; kéri az EKB-t, hogy a felügyelet eredményességének bizonyítása és külső elszámoltathatóságának növelése érdekében tegyen közzé teljesítménymutatókat és mérőszámokat; megismétli, hogy nagyobb mértékű átláthatóságra hív fel a 2. pillért érintő határozatok és indokolások tekintetében; felhívja az EKB-t, hogy tegyen közzé közös felügyeleti standardokat;

16.  megállapítja, hogy kockázatok merülnek fel a „túl nagy ahhoz, hogy csődbe menjen”, „túlságosan összefonódott ahhoz, hogy csődbe menjen” és a „túl összetett ahhoz, hogy szanálni lehessen” kategóriába tartozó pénzügyi intézményekkel kapcsolatban; megjegyzi, hogy e kockázatok kezelése érdekében megállapodás született egy nemzetközi szinten kidolgozott szakpolitikai intézkedésekből álló csomagról (ezek az intézkedések kiváltképp a TLAC, a származtatott termékek központi elszámolása, valamint a globálisan rendszerszinten jelentős bankok tőkemegfelelési és tőkeáttételi mutatójára vonatkozó megemelt követelmények); elkötelezett amellett, hogy gyorsan elvégezze a megfelelő jogalkotási javaslatokra irányuló munkát, hogy az Unióban végrehajtsák ezeket az intézkedéseket, ezáltal tovább csökkentve a „túl nagy ahhoz, hogy csődbe menjen” problémájából származó kockázatokat; emlékeztet Mark Carney, a Pénzügyi Stabilitási Tanács elnökének szavaira, aki azt mondta, hogy a globálisan rendszerszinten jelentős bankok teljes veszteségviselési képességére vonatkozó közös nemzetközi standardról szóló megállapodás vízválasztó a „túl nagy ahhoz, hogy csődbe menjen” bankok megszüntetése terén; megjegyzi továbbá, hogy az eredményes hitelezői feltőkésítési mechanizmus, valamint a szavatoló tőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó, megfelelő szintű minimumkövetelmény-keretrendszer alkalmazása azon szabályozási intézkedések fontos része, amelyek e kérdés kezelésére, valamint annak lehetővé tételére szolgálnak, hogy a globálisan rendszerszinten jelentős bankokat anélkül szanálják, hogy ehhez közpénzeket kelljen felhasználni és hogy ez zavart okozzon a tágabb pénzügyi rendszerben;

17.  kiemeli a jelenlegi stressztesztelési módszertan korlátait; üvözli ezért az EBH és az EKB által a stressztesztelési keret javítása érdekében tett erőfeszítéseket; úgy gondolja azonban, hogy többet kell tenni annak érdekében, hogy jobban figyelembe vegyék a tényleges válsághelyzetek lehetőségét és realitását, többek között oly módon, hogy a módszertanba jobban beépítenek dinamikus elemeket, így például fertőzéseket; úgy véli, hogy az, hogy nem átláthatóak az EKB saját stressztesztjei, bizonytalanságot jelez a felügyeleti gyakorlatok terén; felhívja az EKB-t, hogy a piaci bizalom erősítése érdekében tegye közzé stressztesztjének eredményeit;

18.  úgy véli, hogy ha egy illetékes nemzeti hatóság elutasítja azt az igényt, hogy a stresszteszt során figyelembe vegyen meghatározott körülményeket, azt az egyenlő versenyfeltételek érdekében közölni kell az EBH-val és az EFM-mel;

19.  üdvözli az annak előkészítése terén tett előrelépést, hogy az alkalmasságra és megbízhatóságra vonatkozó határozatok területén lehetőség legyen bizonyos hatáskör-átruházásra; rámutat mindazonáltal arra, hogy a rendeletek módosítására van szükség ahhoz, hogy lehetőség legyen arra, hogy az egyes rutinkérdésekre vonatkozó döntéshozatalt tágabb körben és könnyebben át lehessen ruházni a felügyeleti testületről az illetékes tisztviselőkre; üdvözölné e változást, amely hozzájárulna ahhoz, hogy hatékonyabbá és eredményesebbé váljon az EKB által végzett bankfelügyelet; felhívja az EKB-t, hogy határozza meg a döntéshozatal átruházásával kapcsolatos feladatokat és jogi keretet;

20.  tudomásul veszi az Európai Számvevőszék az egységes felügyeleti mechanizmus működéséről szóló jelentését; tudomásul veszi a személyzet létszámának elégtelenségével kapcsolatos megállapításokat; felhívja az illetékes nemzeti hatóságokat és a tagállamokat, hogy teljes körűen lássák el az EKB-t a szükséges emberi erőforrásokkal és gazdasági adatokkal, lehetővé téve számára munkájának elvégzését, különösen a helyszíni ellenőrzéseket illetően; felhívja az EKB-t, hogy módosítsa az EFM-keretrendeletet a részt vevő illetékes nemzeti hatóságok kötelezettségvállalásainak formalizálása érdekében, valamint hogy a kockázatokon alapuló módszertant alkalmazzon a közös felügyeleti csoportokban dolgozó személyzet megcélzott létszámának és készségek szerinti összetételének meghatározásához; úgy véli, hogy több EKB-munkatárs és az illetékes nemzeti hatóságoktól érkező munkatársakra való kisebb mértékű támaszkodás javítaná a felügyelet függetlenségét, az egyik tagállam illetékes hatóságától érkező munkatársak valamely másik tagállam intézményének felügyelete során történő igénybevételével együtt, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy eredményesen kezeljék a felügyeleti részrehajlás kockázatát; üdvözli, hogy az EKB együttműködik az Európai Parlamenttel a személyzet munkafeltételeivel kapcsolatban; felhívja az EKB-t a jó munkakörnyezet előmozdítására, amely elősegíti az intézményen belüli szakmai kohéziót; emlékeztet a felügyeleti feladatok és a monetáris politikáért viselt felelősség közötti potenciális összeférhetetlenségre, és hogy egyértelműen külön kell választani e két funkciót; felhívja az EKB-t, hogy végezzen kockázatelemzést a lehetséges összeférhetetlenségeket illetően, és meghatározott felügyeleti munkatársak érintettsége esetén vegyen tervbe elkülönített jelentéstételi útvonalakat; úgy gondolja, hogy jóllehet a monetáris politika és a felügyelet elkülönítése központi elv, ez nem zárhatja ki a szolgáltatások megosztott igénybevétele által lehetővé tett költségmegtakarításokat, feltéve hogy ezek a szolgáltatások a politikai döntéshozatal szempontjából nem kritikusak, és megfelelő garanciákat hoznak létre; felhívja az EKB-t, hogy a kvázi jogalkotási intézkedések kidolgozásakor tartson nyilvános konzultációt elszámoltathatóságának fokozása érdekében;

21.  hangsúlyozza, hogy az EFM létrehozásával nemzetközi színtéren a korábban fennálló helyzethez képest megnőtt az Európai Unió befolyása;

22.  hangsúlyozza, hogy a felügyeleti feladatok monetáris politikai funkcióktól való elkülönítésének lehetővé kell tennie az EFM számára, hogy független álláspontra helyezkedjen minden lényeges üggyel kapcsolatban, ideértve az EKB kamatlábakra vonatkozó célértékeinek a felügyelt bankok pénzügyi helyzetére gyakorolt lehetséges hatásait is;

23.  osztja az Európai Számvevőszék véleményét, amely szerint az EFM létrehozása óta ellenőrzési rés keletkezett; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az EKB által a Számvevőszék dokumentumokhoz való hozzáférése tekintetében megszabott korlátozások miatt fontos területek ellenőrizetlenül maradnak; sürgeti az EKB-t, hogy teljes mértékben működjön együtt a Számvevőszékkel, lehetővé téve számára megbízásának teljesítését, és ezáltal növelve az elszámoltathatóságot;

24.  emlékeztet arra, hogy a szabályozásban, valamint a felügyelet gyakorlása során egyensúlyt kell teremteni az arányosság elve és a következetes megközelítés szükségessége között; tudomásul veszi e tekintetben a 2013/36/EU irányelv módosítására irányuló bizottsági javaslatban a jelentéstételi és javadalmazási követelmények tekintetében javasolt változásokat; felhívja a Bizottságot, hogy tekintse prioritásnak a „kis bankok szabályozási csomagjával” (small banking box) kapcsolatos munkát, és terjessze ki e munkát annak értékelésére is, hogy a jövőben megvalósítható-e egy olyan szabályozási keret, amely kevésbé bonyolult, megfelelőbb és arányos prudenciális szabályokat ír elő a különféle banki modellek vonatkozásában; rámutat arra, hogy valamennyi bank felett megfelelő mértékű felügyeletet kell gyakorolni; emlékeztet arra, hogy a megfelelő felügyelet kulcsfontosságú valamennyi kockázat figyelemmel kíséréséhez, függetlenül a bankok méretétől; tiszteletben tartja a szerepek és hatáskörök az Egységes Szanálási Testület, az EBH és az európai pénzügyi felügyeleti rendszer más hatóságai közötti elosztását, ugyanakkor hangsúlyozza az eredményes együttműködés fontosságát; szükségesnek látja, hogy megszüntessék a közös piacon az egymást átfedő jelentéstételi követelmények és az európai jogszabályok nemzeti értelmezéseinek burjánzását; támogatja az egyszerűsítésre vonatkozóan eddig tett erőfeszítéseket, mint például az európai jelentési keret mögött meghúzódó elképzelést, és ösztönzi a kettős jelentéstétel és a szükségtelen pótlólagos szabályozási költségek elkerülése érdekében teendő további erőfeszítéseket; felhívja a Bizottságot, hogy kellő időben foglalkozzon a kérdéssel, a véleményezési felhívásból származó következtetésekkel összhangban, például egy közös, egységes és összevont felügyeleti jelentéstételi eljárásra irányuló javaslat révén; a jó adatminőség és a tervezés biztonságának biztosítása érdekében felhív továbbá az eseti és állandó jelentéstételi követelmények kellő időben történő bejelentésére;

25.  hangsúlyozza, hogy egy bank biztonságossága és stabilitása nem ragadható meg pusztán mérlegének egy adott időpillanatban végzett értékelésével, mivel a biztonságosságot és a stabilitást a bank és a piacok közötti dinamikus kölcsönhatások biztosítják, és a teljes gazdaság különféle elemei is befolyásolják; hangsúlyozza ezért, hogy a pénzügyi stabilitás és növekedés szilárd keretének átfogónak és kiegyensúlyozottnak kell lennie, hogy dinamikus felügyeleti gyakorlatokat tartalmazzon és ne csak a főként kvantitatív aspektusokkal rendelkező statikus szabályozásra összpontosítson;

26.  felhívja a figyelmet az EKB és az EBH közötti feladatmegosztásra; hangsúlyozza, hogy az EKB nem válhat a tényleges standardalkotóvá az egységes felügyeleti mechanizmus alá nem tartozó bankok esetében;

27.  tudomásul veszi, hogy az EKB Kormányzótanácsa 2016. május 18-án elfogadta a granuláris hitelezési és hitelkockázati adatok gyűjtéséről szóló rendeletet (AnaCredit); felszólítja az EKB-t, hogy az AnaCredit megvalósítása során biztosítsa a lehető legnagyobb mozgásteret a nemzeti központi bankok számára;

28.  felszólítja az EKB-t, hogy az AnaCredit esetleges további lépcsőivel kapcsolatban csak nyilvános konzultációt követően, az Európai Parlament teljes körű bevonása mellett, az arányosság elvére különös figyelemmel kezdje meg a munkát;

29.  megismétli, hogy fontosnak tartja az erőteljes és jól működő IT-rendszereket, amelyek választ adnak az EFM felügyeleti funkciójának igényeire és a biztonsági aggályokra; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a friss beszámolók továbbra is az IT-rendszer fennálló hiányosságairól számolnak be;

30.  üdvözli a nemzeti rendszerkockázati testületek létrehozását, azonban hangsúlyozza, hogy a bankunió létrehozása még fontosabbá teszi az európai szintű makroprudenciális politika megerősítését annak érdekében, hogy megfelelően kezeljék a rendszerszintű kockázat lehetséges határokon átnyúló tovagyűrűző hatásait; ösztönzi a Bizottságot, hogy 2017-ben, a makroprudenciális keret általános felülvizsgálata során tegyen javaslatot következetes és eredményes makroprudenciális felügyeletre; felhívja a Bizottságot, hogy legyen különösen nagyra törő az ERKT intézményi és elemzési kapacitásának növelése tekintetében, hogy az a banki szektorban és a banki szektoron túl is értékelni tudja a kockázatokat és sérülékenységeket, és hogy az értékeléseknek megfelelően avatkozzon be; úgy véli, hogy a hitelezésen alapuló eszközöket (például a hitelfedezeti és a jövedelemarányos adósságszolgálati rátákat) be kell ágyazni az európai jogszabályokba, hogy biztosított legyen a makroprudenciális eszközök e további típusainak harmonizált alkalmazása; kiemeli, hogy a makroprudenciális felügyelet terén csökkenteni kell az intézményi összetettséget, valamint az ERKT, EKB/EFM és a nemzeti hatóságok, illetve az illetékes és kijelölt nemzeti hatóságok közötti hosszadalmas kapcsolattartási folyamatot; üdvözli e tekintetben a határokon átnyúló koordinációt illetően az önkéntes viszonosságról szóló ERKT-ajánlással már elért előrelépést; ismételten felhív a makroprudenciális keret és a meglévő mikroprudenciális eszközök közötti kapcsolatok pontosítására, a makroprudenciális és mikroprudenciális szakpolitikai eszközök közötti eredményes kölcsönhatás biztosítása érdekében; aggodalmának ad hangot az ingatlanszektorban az ERKT által azonosított sebezhető pontok miatt; megjegyzi, hogy az EBH-nak még biztosítania kell a tőkekövetelményekről szóló rendelet 124. cikke (4) bekezdésének b) pontja és 164. cikkének (6) bekezdése alapján a jelzálogkitettségre vonatkozó tőkekövetelmények feltételéről szóló szabályozástechnikai standardokat; megállapítja, hogy az EFM tagjai közül eddig csak kevesen aktiváltak vagy terveznek aktiválni általános rendszerkockázati puffereket és anticiklikus tőkepuffert; megállapítja, hogy az EKB eddig nem gyakorolta teljes körűen makrogazdasági felügyeleti hatásköreit a makroprudenciális felügyeleti eszközök nemzeti hatóságok általi bevezetésének elősegítése révén;

31.  kiemeli, hogy az uniós tagságról tartott egyesült királysági népszavazás eredménye szükségessé teszi a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere (PFER) egészének értékelését, ezen belül az európai felügyeleti hatóságokon belüli szavazási módozatoknak, különösen EBH-rendelet 44. cikkének (1) bekezdésében előírt kettős többségre vonatkozó mechanizmusnak a vizsgálatát; hangsúlyozza, hogy a népszavazást követő lehetséges tárgyalásoknak nem szabad ahhoz vezetniük, hogy egyenlőtlen versenyfeltételek alakuljanak ki az uniós és a nem uniós pénzügyi intézmények között, és hogy a tárgyalásokat nem szabad a pénzügyi szektorbeli dereguláció előmozdítására felhasználni;

32.  üdvözli a közös felügyeleti csoportok kiváló munkáját, amelyek jó példái az európai együttműködésnek és tudásépítésnek; rámutat arra, hogy a rotációs rendszer a közös felügyeleti csoportok szervezése során történő javasolt jövőbeli alkalmazásának garantálnia kell az objektív felügyeletet, ugyanakkor figyelembe kell vennie, hogy e nagyon összetett szakterületen a tudásépítés hosszadalmas folyamat;

33.  üdvözli, hogy a bankunió a közös felügyeleti hatóság létrehozásával és a vonatkozó információk felügyeleti hatóságok közötti cseréjének nagymértékű javításával messzemenően megszüntette a felügyelet terén a székhely szerinti/fogadó tagállami kérdéseket, lehetővé téve a határokon átnyúló bankcsoportok holisztikusabb felügyeletét; hangsúlyozza, hogy a bankunió jelenlegi befejezetlen állapota miatt a tőkekövetelményekről szóló rendelet likviditásra és tőkére vonatkozó követelmények alóli mentességekkel kapcsolatos felülvizsgálatának megfelelően figyelembe kell vennie a fogyasztóvédelmi aggályokat a fogadó országokban;

34.  üdvözli az EKB azon kezdeményezését, hogy kötelezi a felügyelt bankokat, hogy egy valós idejű riasztási rendszer keretében jelentsék a jelentős informatikai támadásokat, valamint hogy az EFM helyszíni ellenőrzéseinek keretében felügyeljék a kiberbiztonságot; kéri egy olyan jogi keret létrehozását, amely megkönnyíti az informatikai támadások megelőzése szempontjából lényeges bizalmas adatok bankok közötti cseréjét;

35.  hangsúlyozza a kiberbiztonság kritikus szerepét a banki szolgáltatásokban, valamint hogy ösztönözni kell a pénzügyi intézményeket arra, hogy nagyon ambiciózusan védjék a fogyasztók adatait és garantálják a kiberbiztonságot;

36.  megállapítja, hogy az EFM-et bízták meg az európai bankfelügyelet feladatával, azzal a céllal, hogy biztosítsa az uniós prudenciális szabályoknak való megfelelést és a pénzügyi stabilitást, ugyanakkor más olyan felügyeleti feladatok, amelyeknek egyértelmű európai tovagyűrűző hatásai vannak, a nemzeti felügyeleti hatóságok hatáskörében maradtak; hangsúlyozza e tekintetben, hogy az EFM-nek ellenőrzési hatáskörökkel kell rendelkeznie a nemzeti bankfelügyeletek pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos tevékenységeit illetően; hangsúlyozza, hogy az EBH-nak szintén további hatásköröket kell kapnia a pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos tevékenységek területén, ezen belül jogosultnak kell lennie arra, hogy helyszíni értékeléseket végezzen a tagállamok illetékes hatóságainál, előírja bármely információ bemutatását, amely lényeges a megfelelés értékeléséhez, ajánlásokat fogalmazzon meg az orvosló intézkedések tekintetében, ezeket az ajánlásokat nyilvánosságra hozza, és meghozza az ajánlások eredményes végrehajtásának biztosításához szükséges intézkedéseket;

37.  megismétli azt az EBH-hoz intézett felhívását, hogy megbízatásával összhangban érvényesítenie kell és meg kell erősítenie a banki szolgáltatások fogyasztóvédelmi keretét, kiegészítve az EFM által végzett prudenciális felügyeletet;

Szanálás

38.  emlékeztet arra, hogy a jövőbeli bankválságokkal összefüggésben be kell tartani az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat, és hogy a rendkívüli állami támogatásra vonatkozó kivétel csak elővigyázatossági és ideiglenes jellegű lehet, és nem használható fel a pénzintézetet ért vagy várhatóan a közeljövőben érő veszteségek fedezésére; az Egységes Szanálási Testület és a Bizottság közötti hatékony döntéshozatali eljárások meghatározását szorgalmazza a szanálás esetére, különösen a határidők tekintetében; úgy véli, hogy tisztázni kellene a jelenlegi keretek által biztosított rugalmasságot, és emlékeztet, hogy azt jobban ki kellene használni a konkrét helyzetek kezelése érdekében, a fizetésképtelen bankok tényleges szanálásának akadályozása nélkül, különösen a betétbiztosítási alapokat igénybe vevő megelőző és alternatív intézkedések esetén, amelyekről a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelv 11. cikkéknek (3) és (6) bekezdése rendelkezik; ezért kéri a Bizottságot, hogy gondolja át az idevágó állami támogatási szabályok értelmezését annak biztosítása érdekében, hogy az európai jogalkotók által a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelvben előírt megelőző és alternatív intézkedéseket valóban végre lehessen hajtani; megjegyzi, hogy az egyedi helyzeteket egyértelmű indokolás nélkül eltérő módon kezelték; emlékezteti a Bizottságot arra, hogy 2015. december 31-ig kellett elkészíteni azt a jelentést, amelyben értékelik az elővigyázatossági feltőkésítések lehetővé tételének további szükségességét és az ilyen intézkedésekhez kapcsolódó feltételeket; kéri a Bizottságot, hogy mihamarabb nyújtson be egy ilyen jelentést;

39.  felkéri a Bizottságot, hogy a tapasztalatok fényében, a 806/2014/EU rendelet felülvizsgálata keretében vizsgálja meg, vajon az Egységes Szanálási Testület és a nemzeti szanálási hatóságok rendelkeznek-e a korai beavatkozáshoz szükséges megfelelő hatáskörökkel és válság során a bankok tőkéje zavart okozó kiáramlásának és veszteségviselési képességük csökkenésének megakadályozásához szükséges, megfelelő korai beavatkozási eszközökkel;

40.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy tisztázzák a szanálást közvetlenül érintő gyakorlati kérdéseket, így a kulcsfontosságú szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókra való támaszkodás kérdését, például a kiszervezett informatikai szolgáltatások esetében;

41.  üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a globálisan rendszerszinten jelentős bankok vonatkozásában az 1. pillérbe vezessenek be minimumkövetelményt a teljes veszteségviselési képesség (TLAC) tekintetében, a nemzetközi standardokkal összhangban; tudomásul veszi a TLAC és a szavatoló tőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmények (MREL) közötti eltéréseket; hangsúlyozza azonban, hogy mindkét standardnak ugyanaz a célkitűzése, ez pedig annak biztosítása, hogy a bankok elegendő szavatolótőkével és veszteségelnyelő kötelezettségekkel rendelkezzenek ahhoz, hogy a hitelezői feltőkésítés hatékony eszközzé váljon a szanálás során, anélkül, hogy pénzügyi instabilitást okozna, és anélkül, hogy közpénzekre lenne szükség, ezáltal elkerülve a magánkockázatok társadalomra hárítását; ezért arra a következtetésre jut, hogy a veszteségviselést illetően holisztikus megközelítést lehet elérni a két standard kombinálása révén, miközben a TLAC-ra a jelenlegi bizottsági javaslat szerint mint minimumkövetelményre támaszkodnak, amiben azonban a társjogalkotóknak még megállapodásra kell jutniuk; kiemeli, hogy kellően át kell gondolni a méretre és a kockázattal súlyozott eszközökre vonatkozó két kritérium megtartását, és megjegyzi, hogy a TLAC-standard alapjául szolgáló, a kockázattal súlyozott eszközökre vonatkozó kritériumok határozottan összekapcsolódnak a belső modellekre vonatkozóan az Unióban folyó munkával, valamint a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságnak a Bázel III keret véglegesítéséhez kapcsolódó munkájával; hangsúlyozza, hogy az új MREL-követelmények meghatározása és/vagy fokozatos bevezetése során kellő figyelmet kell fordítani arra, hogy létre kell hozni egy piacot a MREL-nek megfelelő kötelezettségek számára; kiemeli annak fontosságát, hogy megmaradjon a szanálási hatóságok MREL-követelmények meghatározásával kapcsolatos mérlegelési jogköre, és hogy biztosítani kell, hogy a bankok elegendő alárendelt és leírható adóssággal rendelkezzenek; hangsúlyozza, hogy a MREL-követelmények befektetők általi félreértelmezésének elkerülése érdekében a piaci közzétételt megfelelően kell végrehajtani;

42.  felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy egyértelműsíteni kell a jogszabályokban a MREL-nek megfelelő elsődleges alapvető tőke (CET1) és a tőkepufferek közötti halmozási rendet; hangsúlyozza, hogy jogszabályt kell elfogadni azzal a céllal, hogy tisztázzák a szanálási és illetékes hatóságoknak a MREL-követelmények megsértése esetén meghozandó korai beavatkozási intézkedésekkel kapcsolatos felelősségi és hatásköreit; tudomásul veszi a MREL-re vonatkozó iránymutatás bevezetésére irányuló bizottsági javaslatot; megismétli, hogy a MREL-követelmények kalibrálásának minden esetben szorosan össze kell kapcsolódnia a szóban forgó bankok szanálási stratégiájával, illetve azt meg kell indokolni e stratégiákban;

43.  felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy a tőke kettős számbavételének elkerülése érdekében egyértelműsítsék a jogszabályokban, hogy a MREL-nek megfelelő elsődleges alapvető tőke (CET1) a tőkepuffereken felül áll;

44.  hangsúlyozza, hogy a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv végrehajtásának következetesebbé és eredményesebbé tétele, valamint a határokon átnyúlóan tevékenykedő befektetők számára való biztonságnyújtás érdekében döntő fontosságú a bankok fizetésképtelenségi kérelmei hierarchiájának harmonizálása a tagállamok között; ezért üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a kérelmek hierarchiájának harmonizálása terén további lépéseket tegyenek; megjegyzi, hogy a rendes fizetésképtelenségi rendszernek és azon belül a fizetésképtelenségi kérelmek hierarchiájának jobb harmonizálása szintén elengedhetetlen egyrészről a bankok esetében annak érdekében, hogy elkerüljék a bankszanálási rendszerrel való összeütközéseket, másrészről a vállalatok esetében annak érdekében, hogy a határokon átnyúlóan tevékenykedő befektetők számára még nagyobb egyértelműséget és kiszámíthatóságot nyújtsanak és hozzájáruljanak a nemteljesítő hitelek kérdésének kezeléséhez; üdvözli, hogy a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv jelentős változást hozott a fizetésképtelenségi kérelmek hierarchiájában, elsőbbséget biztosítva a biztosított betéteknek, és így azok a legelső helyre kerülnek, megelőzve minden tőkeinstrumentumot, veszteségviselési képességet, más, első helyre sorolt adósságot és nem biztosított betétet; felhívja az Egységes Szanálási Testületet, hogy mutassa be a globálisan rendszerszinten jelentős bankokra és más bankokra vonatkozó szanálhatósági értékelések eredményeit, beleértve a szanálást akadályozó tényezők legyőzését célzó, javasolt intézkedéseket is;

45.  megállapítja, hogy több jogi lehetőség áll rendelkezésre a TLAC-nak megfelelő adósság alárendelésének biztosítása érdekében; rámutat, hogy a Pénzügyi Stabilitási Tanács ezek közül egyiket sem részesíti előnyben; úgy véli, hogy az elfogadott megközelítésnek elsősorban egyensúlyt kell teremtenie a rugalmasság, eredményesség, a jogbiztonság és a piac azon képessége között, hogy bármilyen új adósságtípust felvegyen;

46.  kéri, hogy gondolják át a bázeli szabályok átdolgozásából, a szavatoló tőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmények (MREL) bevezetéséből, a teljes veszteségviselési képesség (TLAC) és az IFRS 9 bevezetéséből származó, a reálgazdaságot érintő lehetséges negatív hatást; a hatások enyhítésére irányuló megoldást kér;

47.  emlékeztet arra, hogy az újonnan bevezetett szanálási rendszer eredményeképpen egyes esetekben olyan instrumentumokat kínálnak a befektetők, különösen a lakossági befektetők számára, amelyek esetében nagyobb a veszteség kockázata, mint a korábbi rendszerben; emlékeztet továbbá arra, hogy a hitelezői feltőkésítési instrumentumokat elsősorban csak olyan megfelelő befektetőknek lenne szabad értékesíteni, akik el tudják viselni a lehetséges veszteségeket a saját stabil pénzügyi helyzetük veszélyeztetése nélkül; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a vonatkozó hatályos jogszabályok végrehajtását, és felhívja az európai felügyeleti hatóságokat, hogy határozottan járuljanak hozzá a megtévesztő értékesítési gyakorlatok felderítéséhez;

48.  figyelmeztet arra, hogy a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelvnek a nem uniós jogszabályok által szabályozott kötelezettségek esetében a belső feltőkésítési hatáskör szerződéses elismerésére vonatkozó követelménye túl bonyolultnak bizonyul a végrehajtás szempontjából; úgy véli, hogy ezzel a kérdéssel haladéktalanul foglalkozni kell; tudomásul veszi az illetékes hatóságoknak a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv javasolt módosítása által bevezetett, ahhoz való jogát, hogy eltekinthetnek ettől a követelménytől; úgy véli, hogy ez a megközelítés lehetővé teszi a rugalmasságot és az érintett kötelezettségek eseti alapon történő értékelését; arra kéri a Bizottságot és a szanálási hatóságokat, hogy biztosítsák, hogy a mentességek biztosítására vonatkozó feltételek és azt követően a mentességekre vonatkozó tényleges határozatok ne veszélyeztessék a bankok szanálhatóságát;

49.  rámutat, hogy a felügyeleti és a szanálási hatóságok közötti gyors és eredményes információcsere alapvető fontosságú a zökkenőmentes válságkezelés biztosítása érdekében; üdvözli az EKB és az egységes szanálási mechanizmus közötti egyetértési megállapodás megkötését a közöttük folytatandó együttműködést és információcserét illetően; kéri az EKB-t, hogy az egyetértési megállapodásban határozza meg a közös felügyeleti csoportok és a belső szanálási csoportok közötti kommunikációs eljárásokat; ajánlja, hogy az EKB-nak az Egységes Szanálási Testület plenáris és ügyvezetői testületeiben való állandó megfigyelőként való részvételét tegyék teljesen kölcsönössé, lehetővé téve az ESZT egy képviselőjének, hogy állandó megfigyelőként részt vegyen az EKB felügyelőbizottságában;

50.  nyugtázza az Egységes Szanálási Testület testületi tagjainak kettős szerepét, akik egyúttal egy döntéshozatali szerepet is ellátó végrehajtó szerv tagjai, és ebben a szerepben a testület elnöke felé elszámolással tartozó felsővezetők, és úgy véli, hogy a jelenlegi mandátum lejárta előtt értékelni kell ezt a struktúrát;

51.  emlékeztet arra, hogy az Egységes Bankszanálási Alapról szóló kormányközi megállapodás tartalmát végső soron bele kell foglalni az uniós jogi keretbe; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogyan lehet ezt megtenni; hangsúlyozza, hogy a költségvetési paktum uniós jogba való soron következő belefoglalása hasznos mintát biztosíthat;

52.  szorgalmazza, hogy az Egységes Bankszanálási Alapba rendkívül átlátható módon kiszámítandó előzetes hozzájárulásokat fizessenek be, és törekedjenek a számítási eredményekkel kapcsolatos információk harmonizálására, valamint a számítási módszerek jobb megértésére; felhívja a Bizottságot, hogy a lehető legnagyobb gondossággal végezze el az Egységes Bankszanálási Alapba befizetett hozzájárulások kiszámításának az (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet (27) preambulumbekezdésében előirányzott felülvizsgálatát, és ennek során különösen vizsgálja felül a kockázati szorzó megfelelőségét annak biztosítása érdekében, hogy az megfelelően tükrözze a kevésbé összetett intézmények kockázati profilját;

53.  tudomásul veszi az EU pénzügyminisztereinek az Egységes Bankszanálási Alap tekintetében az áthidaló finanszírozási szabályok rendszeréről szóló, 2015. december 8-i nyilatkozatát; ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy az euróövezet 19 tagállamából 15 már aláírt egy harmonizált hitelkeret-megállapodást az Egységes Szanálási Testülettel; emlékeztet arra, hogy ezeket az egyedi hitelkereteket csak végső eszközként lehet majd igénybe venni; úgy véli, hogy ez a megoldás nem elegendő ahhoz, hogy legyőzzük a bankok és az államháztartások ördögi körét és hogy véget vessünk az adófizetők által finanszírozott bankmentéseknek; felhív arra, hogy a Tanács és a Bizottság által az Egységes Bankszanálási Alapra vonatkozó közös költségvetési védőháló kialakítására irányuló munkát gyorsítsák fel, amely finanszírozása végső felelősségének a bankszektor körébe kell tartoznia és amely védőhálónak középtávon költségvetési szempontból semlegesnek kell lennie, ahogyan arról az Egységes Bankszanálási Alapról szóló megállapodásban megegyeztek, és azt 2016 júniusában az Európai Tanács is megerősítette;

Betétbiztosítás

54.  megismétli a harmadik pillérre vonatkozó felhívását a bankunió kiteljesítése érdekében; emlékeztet arra, hogy a betétek védelme az uniós polgárok közös érdeke; jelenleg tárgyalja bizottsági szinten az európai betétbiztosítási rendszerre irányuló javaslatot;

55.  hangsúlyozza, hogy az európai betétbiztosítási rendszer bevezetésének és az e projekttel kapcsolatos megbeszéléseknek nem szabad azt eredményezniük, hogy csökkennek a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelv végrehajtásának javítására irányuló erőfeszítések; üdvözli az EBH által a közelmúltban annak érdekében végzett munkát, hogy előmozdítsa ezen a területen a konvergenciát; üdvözli, hogy valamennyi tagállam átültette nemzeti jogába a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelvet; emlékezteti a tagállamokat azon kötelezettségükre, hogy alkalmazniuk kell és helyesen végre kell hajtaniuk a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelvet és a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelvet;

56.  emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak az a feladata, hogy az egész EU-ban garantálja az egyenlő versenyfeltételeket, és hogy el kell kerülnie a belső piacon belüli bármilyen széttöredezettséget;

o
o   o

57.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EKB-nak, az Egységes Szanálási Testületnek, a nemzeti parlamenteknek és az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 40. pontjában meghatározott illetékes hatóságoknak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0006.
(2) http://www.consilium.europa.eu/en/european-council/pdf/20120629-euro-area-summit-statement-en_pdf
(3) HL L 287., 2013.10.29., 63. o.
(4) HL L 141., 2014.5.14., 1. o.
(5) https://www.bankingsupervision.europa.eu/ecb/pub/pdf/ssmar2015.hu.pdf
(6) Egységes felügyeleti mechanizmus – Ígéretes kezdet, de fejlesztésre van szükség; http://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/SR16_29/SR_SSM_HU.pdf
(7) HL L 78., 2016.3.24., 60. o.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0108.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0439.
(10) HL L 176., 2013.6.27., 1. o.
(11) HL L 173., 2014.6.12., 190. o.
(12) HL L 225., 2014.7.30., 1. o.
(13) HL C 216., 2013.7.30., 1. o.
(14) HL L 237., 2016.9.3., 1. o.
(15) HL L 173., 2014.6.12., 149. o.
(16) 2017. évi független éves növekedési jelentés, 5. jelentés, 2016. november 23.

Jogi nyilatkozat