Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2016/2057(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0040/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0040/2017

Viták :

PV 01/03/2017 - 24
CRE 01/03/2017 - 24

Szavazatok :

PV 02/03/2017 - 6.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0061

Elfogadott szövegek
PDF 509kWORD 70k
2017. március 2., Csütörtök - Brüsszel Végleges kiadás
A gyógyszerekhez való hozzájutás javításának lehetőségei
P8_TA(2017)0061A8-0040/2017

Az Európai Parlament 2017. március 2-i állásfoglalása a gyógyszerekhez való hozzájutás javításának uniós lehetőségeiről (2016/2057(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek árának szabályozását, valamint a nemzeti egészségbiztosítási rendszerekbe történő befogadásukat szabályozó intézkedések átláthatóságáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2013. február 6-i álláspontjára(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 168. cikkére, amelynek értelmében valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározásakor és végrehajtásakor biztosítani kell az emberi egészség védelmének magas szintjét,

–  tekintettel az egyes alapvető gyógyszerek kereskedelme Európai Unióba történő eltérítésének elkerüléséről szóló 953/2003/EK tanácsi rendelet bizottsági REFIT-értékelésére (SWD(2016)0125),

–  tekintettel a 2001/83/EK irányelv 81. cikkében foglalt, a gyógyszerekkel történő megfelelő és folyamatos ellátás biztosítására vonatkozó kötelezettségekre,

–  tekintettel az egészségügyi technológiértékelés terén folytatott uniós együttműködés megerősítéséről a Bizottság által készített bevezető hatásvizsgálatra(2),

–  tekintettel az egészségügyi technológiértékelési hálózatnak az egészségügyi technológiértékelés terén folytatott uniós együttműködés megerősítéséről szóló, 2014. október 29-i stratégiájára(3),

–  tekintettel a gyógyszeripari ágazatra kiterjedő bizottsági felmérés végleges jelentésére (SEC(2009)0952),

–  tekintettel a Bizottság 2013-ban megjelent „Az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek az Európai Unióban - a konzorcium zárójelentése. Konzorciumvezető: Sir Michael Marmot” című közleményére(4), amely említést tesz arról, hogy az egészségügyi rendszerek fontos szerepet töltenek be vagy segíthetnek a szegénység kockázatának csökkentésében,

–  tekintettel a betegek érdekeit szolgáló innovációról szóló, 2014. december 1-jei tanácsi következtetésekre(5),

–  tekintettel a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóügyi Tanács 2016. április 18-i ülésének következtetéseire,

–  tekintettel a szabadalmi megállapodások gyógyszerágazati ellenőrzéséről szóló 6. bizottsági jelentésre,

–  tekintettel a „Biztonságos, innovatív és elérhető gyógyszerek: a gyógyszeripari ágazat megújult jövőképe” című bizottsági közleményre (COM(2008)0666),

–  tekintettel a Bíróság által a 27/76. számú, túlzott árakról szóló ügyben hozott 1978. február 14-i ítélet 249. és 250. bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács „A gyógyszerészeti rendszerek egyensúlyának javítása az Európai Unióban és tagállamaiban” című, 2016. június 17-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács a határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekről és a 2119/98/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. október 22-i 1082/2013/EU határozatára(6),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek főtitkára gyógyszerekhez való hozzájutással foglalkozó magas szintű munkacsoportjának „Az innováció és az egészségügyi technológiákhoz való hozzáférés előmozdítása” című, 2016 szeptemberében közzétett jelentésére,

–  tekintettel „A közös értékekről és elvekről az európai uniós egészségügyi rendszerekben” című, 2006. május 10-i tanácsi következtetésekre, valamint a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóügyi Tanács a modern, alkalmazkodóképes és fenntartható egészségügyi rendszerekre vonatkozó reflexiós folyamatról szóló, 2011. április 6-i és 2013. december 10-i következtetéseire,

–  tekintettel a hatékony, hozzáférhető és alkalmazkodóképes egészségügyi rendszerekről szóló bizottsági közleményre (COM(2014)0215),

–  tekintettel a Gazdasági és Tudományos Politika Tematikus Főosztálya által 2015-ben közzétett, „A gyógyszerek terápiás többletértékének összehangolt uniós értékelése felé” című tanulmányra(7),

–  tekintettel az Egészségügyi Világszervezet „Az alapvető fontosságú gyógyszerekkel foglalkozó WHO szakértői bizottság” című, a WHO Technical Report Series 1977. október 17–21-i 615. számában megjelent jelentésére, az Egészségügyi Világszervezet titkárságának „A WHO gyógyszerstratégiája: az alapvető gyógyszerek WHO által vezetett mintajegyzékének aktualizálására szolgáló felülvizsgált eljárás” című, 2001. december 7-i jelentésére (EB109/8), a WHO „Új gyógyszerekhez való hozzájutás Európában” című, 2015. márciusi jelentésére és a WHO „Kiemelt jelentőségű gyógyszerek Európa és a világ számára” című, 2013. június 28-i jelentésére,

–  tekintettel a ritka betegségek gyógyszereiről szóló 141/2000/EK rendeletre,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartája 35. cikkére és az EUMSZ 6. cikkének az uniós állampolgárok egészségvédelemhez való jogáról szóló a) bekezdésére,

–  tekintettel az EUMSZ versenyszabályokat megállapító101. és 102. cikkére,

–  tekintettel a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodásról és a közegészségügyről szóló dohai nyilatkozatra (WTO/MIN(01/DEC/2), valamint a dohai nyilatkozat 6. bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2003. szeptember 1-jei határozatra (WTO/L/540),

–  tekintettel a közegészségügyi problémákkal küzdő országokba történő kivitelre szánt gyógyszeripari termékek előállításával kapcsolatos szabadalmak kényszerengedélyezéséről szóló 816/2006/EK rendeletre,

–  tekintettel a közös beszerzésről szóló, a Bizottság által 2014. április 10-én elfogadott megállapodásra(8),

–  tekintettel az ésszerű gyógyszerfelhasználásról szóló 1985-ös nairobi konferenciára,

–  tekintettel a 726/2004/EK rendelet módosításáról szóló, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és az Európai Parlament által jóváhagyott jelentésre (A8-0035/2016) és a Parlament által 2016. március 10-én elfogadott módosításokra(9),

–  tekintettel a Bizottság 2016. évi munkaprogramjáról szóló, 2015. szeptember 16-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az önkéntes és térítésmentes szövet- és sejtadományozásról szóló, 2012. szeptember 11-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, továbbá a Fejlesztési Bizottság, a Jogi Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményeire (A8-0040/2017),

A.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája elismeri az emberek az egészséghez és az orvosi kezeléshez fűződő alapvető jogát(12);

B.  mivel a közegészségügyi rendszerek kulcsfontosságúak az egészségügyi ellátáshoz való egyetemes hozzáférés biztosításához, ami minden uniós polgár alapvető joga; mivel az Unió egészségügyi rendszerei olyan kihívásokkal néznek szembe, mint a lakosság elöregedése, a krónikus betegségek egyre nagyobb számban való előfordulása, az új technológiák kifejlesztésének jelentős költségei, a már amúgy is magas gyógyszerárak emelkedése, valamint a gazdasági válságnak az egészségügyi költségvetésre gyakorolt hatása; mivel 2014-ben a gyógyszerkiadások az Európai Unióban az összes egészségügyi kiadás 17,1%-át és a bruttó hazai termék (GDP) 1,41%-át tették ki; mivel e kihívások miatt uniós együttműködésre, valamint uniós és nemzeti szintű új politikai intézkedésekre van szükség;

C.  mivel a gyógyszerek az egészségügyi ellátás egyik fő pillérét képezik, és nem pusztán kereskedelmi cikkek, és mivel az alapvető gyógyszerekhez való hozzáférés szűkössége és az innovatív gyógyszerek magas ára súlyosan veszélyeztetik a nemzeti egészségügyi rendszerek fenntarthatóságát;

D.  mivel a betegek számára biztosítani kell, hogy igénybe vehessék az általuk választott és preferált egészségügyi ellátási és kezelési lehetőségeket, ideértve a kiegészítő és alternatív terápiákat és gyógyszereket is;

E.  mivel annak biztosítása, hogy a betegek hozzájussanak az alapvető gyógyszerekhez, az Európai Unió és a WHO egyik fő célkitűzése, és egyben az ENSZ 3. fenntartható fejlesztési célkitűzése is; mivel a gyógyszerekhez való egyetemes hozzájutás a gyógyszerek kellő időben való rendelkezésre állásától és mindenki általi megfizethetőségétől függ, amely feltételeknek földrajzi alapú megkülönböztetés nélkül kell teljesülniük;

F.  mivel a verseny fontos szerepet játszik a gyógyszerpiac egyensúlyának fenntartásában, csökkenti a költségeket, mérsékli a gyógyszerekre fordított kiadásokat, valamint lehetővé teszi, hogy a betegek könnyebben férjenek hozzá a megfizethető gyógyszerekhez, és hogy a kutatási és fejlesztési folyamatban magasabb minőségi normák érvényesüljenek;

G.  mivel a generikus készítmények piacra való belépése a verseny növelésének, az árak csökkentésének, és az egészségügyi rendszerek fenntarthatósága biztosításának fontos eszköze; mivel a generikus készítmények piacra való belépését nem szabad késleltetni, és a versenyt nem szabad torzítani;

H.  mivel egy egészséges és versenyképes gyógyszerpiacnak előnyére válik a versenyjog éber ellenőrzése;

I.  mivel számos esetben az új gyógyszerek árai az utóbbi évtizedek során oly mértékben megemelkedtek, hogy azok sok európai polgár számára elérhetetlenné váltak és veszélybe sodorják a nemzeti egészségügyi rendszerek fenntarthatóságát;

J.  mivel a magas árak és a megfizethetetlenség mellett más tényezők is korlátozzák a gyógyszerekhez való hozzáférést, úgymint az alapvető és egyéb gyógyszerek hiánya, a klinikai igények és a kutatás közötti gyenge kapcsolat, az egészségügyi ellátáshoz és az egészségügyi szakemberekhez való hozzáférés hiánya, az indokolatlan adminisztratív eljárások, a forgalombahozatali engedély megadása és az azt követő árazási és térítési döntések közötti idő hosszúsága, a termékek piaci hiánya, valamint a szabadalmi szabályok és a költségvetési megszorítások;

K.  mivel a hepatitis C-hez hasonló betegségek a korai diagnózissal, illetve az új és régi gyógyszerek kombinálásával hatékonyan gyógyíthatók, amivel Unió-szerte több millió embert lehetne megmenteni;

L.  mivel a rákos megbetegedéssel diagnosztizált betegek száma minden évben növekszik, és a ráknak a népesség körében tapasztalható megnövekedett előfordulása a rák elleni, technológiailag fejlett új gyógyszerek egyidejű megjelenésével olyan helyzetet eredményez, hogy a rákkal járó összkiadások növekszenek, ami korábban nem tapasztalt terhet ró az egészségügyi költségvetésekre és megfizethetetlenné teszi a kezelést sok rákbeteg számára, így pedig ahhoz a kockázathoz vezet, hogy a gyógyszerek megfizethetősége és árképzése döntő tényező lesz a rákbetegek kezelésében;

M.  mivel a fejlett terápiás gyógyszerkészítményekről szóló 1394/2007/EK rendelet célja azt volt, hogy a biztonság garantálása mellett Európa-szerte előmozdítsák ezen a téren az innovációt, mégis eddig csak nyolc fejlett terápia engedélyezésére került sor;

N.  mivel az Uniónak ösztönzőket kellett bevezetnie többek között a ritka betegségekkel és a gyermekbetegségekkel kapcsolatos kutatások előmozdítása céljából; mivel a ritka betegségek gyógyszereiről szóló rendelet fontos keretet adott a ritka betegségek elleni gyógyszerek kutatásának fejlesztéséhez, jelentős mértékben javítva ezen betegségek kezelését, amire korábban nem volt megoldás; mivel azonban aggályok merültek fel a rendelet végrehajtása kapcsán;

O.  mivel a növekvő antimikrobás rezisztencia és az új antimikrobiális szerek fejlesztése közötti szakadék nő, és mivel a gyógyszerekkel szemben rezisztens betegségek okozta halálesetek éves száma 2050-re világszerte elérheti a 10 milliót; mivel becslések szerint az EU-ban évente legalább 25 000 ember hal meg rezisztens baktériumok okozta fertőzések miatt – melynek éves költsége 1,5 milliárd EUR –, míg az utóbbi 40 évben csupán egy új antibiotikumcsoport került kifejlesztésre;

P.  mivel az elmúlt évtizedekben jelentős előrelépések történtek a korábban gyógyíthatatlan betegségek kezelése terén, így például ma már az EU-ban egyetlen betegnek sem kell HIV/AIDS-ben meghalnia; mivel azonban még sok olyan betegség van, amelyet nem lehet megfelelően kezelni (többek között a rák, amelyben évente majdnem 1,3 millió ember hal meg az EU-ban);

Q.  mivel a megfizethető és megfelelő diagnosztikai vizsgálatokhoz és oltóanyagokhoz való hozzájutás éppen olyan kritikus, mint a biztonságos, hatásos és megfizethető gyógyszerekhez való hozzáférés;

R.  mivel a fejlett terápiás gyógyszerkészítmények átalakíthatják számos betegség kezelését, különösen azokon a betegségterületeken, ahol a hagyományos módszerek nem kielégítőek, és mivel eddig csak néhány fejlett terápiás gyógyszerkészítmény engedélyezésére került sor;

S.  mivel bizonyos alapvető gyógyszerek nem érhetők el számos tagállamban, és ez problémákat okozhat a betegek ellátásában; mivel a gyógyszeriparban alkalmazott tisztességtelen vállalati stratégiák – mint például az ún. „pay for delay” (fizetés a késleltetésért) taktika –, illetve a politikai, előállítási és forgalmazási problémák, vagy a párhuzamos kereskedelem miatt gyógyszerhiány léphet fel; mivel a 2001/83/EK irányelv 81. cikke a gyógyszerhiányok megelőzésére irányuló intézkedéseket állapít meg azáltal, hogy egy ún. közellátási kötelezettség révén kötelezi a gyártókat és a forgalmazókat a nemzeti piacon az ellátás biztosítására; mivel sok esetben a közellátási kötelezettséget nem alkalmazzák a forgalmazókat ellátó gyártókra, ahogyan azt a Bizottság által készítetett egyik tanulmány is megállapítja;

T.  mivel egy stabil és kiszámítható szellemi tulajdonjogi és szabályozási keret, valamint annak megfelelő és kellő időben történő végrehajtása nélkülözhetetlen egy innovációbarát környezet megteremtéséhez, amely támogatja a betegeknek az innovatív és eredményes kezelésekhez való hozzáférését;

U.  mivel a szellemi tulajdonjog célja az, hogy a társadalom hasznára váljon és ösztönözze az innovációt, és mivel aggodalmak merülnek fel az azzal való visszaélések kapcsán;

V.  mivel a WTO TRIPS-megállapodás 1995 óta rugalmasságokat biztosít a szabadalmakkal kapcsolatban, amire példa a kényszerengedélyezés;

W.  mivel az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) 2014-ben „Adaptív útvonalak” névvel kísérleti projektet indított, amely elsősorban a nagymértékben kielégítetlen gyógyászati igények területére összpontosított, és élénk vitát váltott ki az olyan innovatív gyógyszerek idő előtti piacra jutása engedélyezésének kockázatairól és előnyeiről, amelyekre vonatkozóan kevesebb klinikai adat áll rendelkezésre;

X.  mivel a szellemi tulajdon védelme alapvető fontosságú a gyógyszerekhez való hozzáférés területén, és mivel olyan mechanizmusok azonosítására van szükség, amelyek segíthetnek a hamisított gyógyszerek jelensége elleni küzdelemben;

Y.  mivel néhány évvel ezelőtt az egészségügyi világ legfontosabb döntéshozóinak és szereplőinek részvételével folytatott magas szintű uniós párbeszéd (2001 és 2002 között a „G10“, 2005 és 2008 között pedig a „Gyógyszerfórum“) lehetővé tette egy közös stratégiai jövőkép kialakítását és konkrét intézkedések bevezetését a gyógyszeripari ágazat versenyképessége érdekében;

Z.  mivel az egészségügyi költségvetések csupán 3%-át fordítják a megelőzési intézkedésekre és a közegészségügy fejlesztésére;

AA.  mivel a gyógyszerárak és -térítések meghatározása a tagállamok hatáskörébe tartozik, amelyek azt nemzeti szinten szabályozzák; mivel az Unió szabályozza a szellemi tulajdonra, a klinikai vizsgálatokra, a forgalombahozatali engedélyre, az árképzés átláthatóságára, a farmakovigilanciára és a versenyre vonatkozó kérdéseket; mivel a gyógyszeripari ágazat növekvő kiadásai, valamint a gyógyszergyárak és a tagállamok között a tárgyalási pozíció és az árazási tájékoztatás tekintetében megfigyelhető aszimmetria uniós együttműködésre, valamint uniós és nemzeti szinten egyaránt új politikai intézkedésekre ösztönöznek; mivel a gyógyszerárakat általában a gyógyszergyárak és a tagállamok közötti kétoldalú és titkos tárgyalások keretében határozzák meg;

AB.  mivel a legtöbb tagállamnak saját egészségügyitechnológia-értékelő hivatala van, amely a saját maga által meghatározott kritériumaik alapján működik;

AC.  mivel az EUMSZ 168. cikke szerint a Parlament és a Tanács a közös biztonsági kihívások kezelése érdekében intézkedéseket fogadhat el az orvosi termékek magas szintű minőségi és biztonsági szabványainak meghatározására, és mivel az EUMSZ 114. cikkének (3) bekezdése szerint az egészségügyre vonatkozó jogalkotási javaslatok során a védelem magas szintjét kell alapul venni;

Gyógyszerpiac

1.  osztja a gyógyszerészeti rendszerek egyensúlyának az EU-ban történő javításáról szóló, 2016. évi tanácsi következtetésekben megfogalmazott aggályt;

2.  üdvözli a Tanács 2016. június 17-i következtetéseit, amelyekben felhívja a Bizottságot, hogy készítse el a szellemi tulajdonjogok által az innovációra, valamint a gyógyszerekhez való hozzáférésre – többek között az ellátásbeli hiányokra és a gyógyszerek piaci bevezetésének elhalasztására vagy elmaradására – gyakorolt átfogó hatás tényeken alapuló vizsgálatát;

3.  megismétli, hogy az egészséghez való jog az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában is elismert emberi jog, és ez a jog az összes tagállam tekintetében irányadó, mivel azok ratifikálták az egészséghez való jogot elismerő nemzetközi emberi jogi megállapodásokat; rámutat, hogy e jog garantálásához biztosítani kell többek között a gyógyszerekhez való hozzáférést;

4.  elismeri az olyan polgári kezdeményezések értékét, mint például az Európai Unió Alapjogi Chartája alapján kidolgozott Európai Betegjogi Charta és a betegjogok európai napja, amelyet a tagállamokban helyi és nemzeti szinten minden évben április 18-án ünnepelnek; kéri a Bizottságot, hogy intézményesítse uniós szinten a betegjogok európai napját;

5.  rámutat az egészségügyi minisztereknek az Európai Unió olasz elnöksége idején, 2014. szeptember 22–23-án Milánóban tartott informális tanácsi ülésének következtetéseire, amely ülés alkalmával sok tagállam egyetértett abban, hogy közös erőfeszítésekre van szükség a bevált gyakorlatok megosztásának elősegítése és a betegek érdekét szolgáló gyorsabb hozzáférés lehetővé tétele érdekében;

6.  hangsúlyozza, hogy az összes – köztük a globális közegészségre, a fejlesztésre, a kutatásra és a kereskedelemre irányuló – uniós szakpolitika között következetességet kell teremetni, és ezért kiemeli, hogy a gyógyszerekhez való hozzáférés problémáját a fejlődő világban szélesebb összefüggésben kell vizsgálni;

7.  rámutat, hogy az új kezelések kifejlesztése terén mind az állami, mind a magán kutatás-fejlesztési erőfeszítéseknek fontos szerepe van; hangsúlyozza, hogy a kutatási prioritásoknak a betegek egészségügyi szükségletein kell alapulniuk, ugyanakkor figyelembe kell venniük a gyógyszergyárak azon törekvését, hogy befektetésük nyereséges legyen; hangsúlyozza, hogy a szabályozási keretet úgy kell kialakítani, hogy az a lehető legjobban szolgálja a betegek érdekét és a közérdeket;

8.  hangsúlyozza, hogy a kutatás-fejlesztésre fordított rengeteg állami forrás nem tükröződik az árazásban az állami forrásoknak a szabadalmaztatási és engedélyezési feltételekben való nyomonkövethetőségének hiánya miatt, ami akadályozza, hogy az állami beruházás méltányos megtérülést hozzon;

9.  hangsúlyozza, hogy a kutatás-fejlesztési kiadásokat átláthatóbbá kell tenni, ideértve a közpénzből finanszírozott kutatásokat és a gyógyszerek forgalmazását is;

10.  hangsúlyozza az európai kutatási projektek és kkv-k által a gyógyszerekhez való európai szintű hozzájutás javításában betöltött szerepet; e tekintetben kiemeli a Horizont 2020 program által betöltött szerepet;

11.  emlékeztet arra, hogy az uniós gyógyszeripar az Unió egyik legversenyképesebb ágazata; hangsúlyozza, hogy az innováció magas színvonalának megőrzése alapvető fontosságú a betegek igényeinek folyamatos kielégítéséhez és a versenyképesség javításához; hangsúlyozza, hogy az egészségügyi kiadásokat állami befektetésnek kellene tekinteni, és hogy a jó minőségű gyógyszerek hozzájárulnak a közegészség javításához, a betegek életének meghosszabbításához és életminőségük javításához;

12.  hangsúlyozza, hogy az ipar erőteljes visszafejlődésének kitett Európai Unióban a gyógyszeripari ágazat továbbra is az ipar fontos pillére, valamint a munkahelyteremtés motorja;

13.  úgy véli, hogy az európai polgároknak az Európai Parlament részére benyújtott petíciókban kifejezett véleménye alapvető fontosságú, és az uniós jogalkotónak prioritásként kell figyelembe vennie azt;

14.  hangsúlyozza, hogy a betegszervezeteket megfelelőbb módon kellene bevonni a magán és állami klinikai vizsgálati kutatási stratégiák meghatározásába annak biztosítása végett, hogy azok az európai betegek tényleges kielégítetlen szükségleteinek feleljenek meg;

15.  megjegyzi, hogy kielégítetlen gyógyászati igények esetén az új, innovatív gyógyszerekhez való gyors hozzáférés a betegek érdekeit szolgálja; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a forgalombahozatali engedély gyors megadása nem válhat szabállyá, azt csak súlyos, kielégítetlen gyógyászati igény esetén szabad alkalmazni és nem indokolhatják kereskedelmi jellegű megfontolások; emlékeztet arra, hogy megalapozott klinikai vizsgálatokra és alapos farmakovigilanciára van szükség az új gyógyszerek minőségének, hatásosságának és biztonságosságának értékeléséhez;

16.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy az Európai Unióban az összes kórházi betegfelvétel 5%-a gyógyszermellékhatás miatt történik, és a gyógyszermellékhatások az ötödik vezető kórházi haláloknak számítanak;

17.  emlékeztet a TRIPS-megállapodásról és a közegészségügyről szóló, 2001. november 14-én Dohában elfogadott nyilatkozatra, amely kimondja, hogy a TRIPS-megállapodást a közegészségügyet elősegítő módon kell végrehajtani és értelmezni, egyaránt ösztönözve a meglévő gyógyszerekhez való hozzájutást és az új gyógyszerek kifejlesztését; tudomásul veszi e tekintetben a WTO TRIPS Tanács 2015. november 6-i arra irányuló döntését, hogy 2033 januárjáig meghosszabbítja a legkevésbé fejlett országokra vonatkozó, gyógyszerszabadalmakkal kapcsolatos kivételeket;

18.  kiemeli, hogy a fejlődő országokban égető szükség van a gyógyszeripari kutatással kapcsolatos helyi kapacitás fejlesztésére az állandósult kutatási és gyógyszergyártási szakadék áthidalása érdekében termékfejlesztő köz-magán partnerségek, illetve nyílt kutatási és gyártási központok létrehozása révén;

Verseny

19.  sajnálja azokat a folyamatban lévő bírósági ügyeket, melyek célja a generikus készítmények piacra lépésének késleltetése; megjegyzi, hogy az Európai Bizottság gyógyszeripari ágazatra vonatkozó vizsgálati jelentése szerint a jogviták száma 2000 és 2007 között négyszeresére nőtt, valamint hogy az esetek csaknem 60%-a második generációs szabadalmakkal kapcsolatos és a jogorvoslat átlagosan két évig tartott;

20.  hangsúlyozza, hogy egy jobb szabályozás ösztönözné a versenyképességet; elismeri továbbá a trösztellenes eszközök jelentőségét és hatásosságát a versenykorlátozó magatartások, például a szabadalmi joggal és a gyógyszer-engedélyeztetési rendszerrel való, az EUMSZ 101. és/vagy 102. cikkét sértő visszaélések vagy azok helytelen alkalmazása elleni fellépés terén;

21.  rámutat, hogy a biohasonló gyógyszerek lehetővé teszik a fokozott versenyt, az árak csökkentését és a megtakarítást az egészségügyi rendszerekben, és ezáltal a betegek számára elősegítik a gyógyszerekhez való könnyebb hozzájutást; hangsúlyozza, hogy elemezni kell a biohasonló gyógyszereknek az egészségügyi rendszerek fenntarthatóságára vonatkozó többletértékét és gazdasági hatását, valamint hogy nem szabad késleltetni e gyógyszerek piacra lépését, és amennyiben szükséges, meg kell vizsgálni, hogy milyen intézkedésekkel lehetne támogatni piaci bevezetésüket;

22.  hangsúlyozza, hogy a gyógyszerek árának értékalapú meghatározása magában hordozza a visszaélés lehetőségét, ha profitmaximalizáló gazdasági stratégiaként alkalmazzák, ami olyan árak meghatározásához vezet, amelyek aránytalanok a költségstruktúrához képest, és ellentétesek a szociális jólét optimális elosztásával;

23.  elismeri, hogy a gyógyszerek indikáción túli alkalmazása előnyös lehet a betegek számára, ha nem léteznek jóváhagyott alternatívák; aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a betegek egyre növekvő kockázatnak vannak kitéve az indikáción túli alkalmazás biztonsága és hatásossága megbízható, bizonyítékokon alapuló igazolásának hiánya, a tájékozott beleegyezés hiánya, valamint a káros hatások nyomon követésének növekvő nehézsége következtében; hangsúlyozza, hogy a népesség egyes alcsoportjai, például a gyermekek és az idősek különösen ki vannak téve e gyakorlatnak;

Árazás és átláthatóság

24.  rámutat arra, hogy a betegek jelentik a leggyengébb láncszemet a gyógyszerekhez való hozzáférés vonatkozásában, és hogy az ezzel kapcsolatos nehézségek nem lehetnek negatív kihatással rájuk;

25.  hangsúlyozza, hogy a legtöbb nemzeti és regionális egészségügyitechnológia-értékelő hatóság már most különböző klinikai, gazdasági és társadalmi hasznossághoz kapcsolódó kritériumokat használ az új gyógyszerek értékeléséhez, hogy támogassa a gyógyszerek árazásra és támogatására vonatkozó döntéseket;

26.  hangsúlyozza az új gyógyszerek bizonyítékokon alapuló, a legjobb rendelkezésre álló alternatívához képesti valódi terápiás többletértéke értékelésének jelentőségét;

27.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy az innovatív gyógyszerek többletértékének értékelését alátámasztó adatok gyakran szűkösek és nem eléggé meggyőzőek a határozott árképzési döntések meghozatalának támogatásához;

28.  hangsúlyozza, hogy az egészségügyi technológiaértékelésnek fontos és hatékony eszköznek kell lennie, amely javítja a gyógyszerekhez való hozzáférést, hozzájárul a nemzeti egészségügyi rendszerek fenntarthatóságához, lehetővé teszi az innovációt szolgáló ösztönzők létrehozását és nagy terápiás többletértéket biztosít a betegek számára; emellett megjegyzi, hogy az uniós szintű, közös egészségügyi technológiaértékelések bevezetése meggátolná az értékelési rendszerek széttöredezését, a párhuzamos erőfeszítéseket és az erőforrások EU-n belüli helytelen elosztását;

29.  hangsúlyozza, hogy biztonságos és hatékony, betegközpontú egészségügyi politikák kialakítása és az egészségügyi technológia lehető legnagyobb hatékonysága érdekében a technológia értékelésének olyan multidiszciplináris folyamatnak kell lennie, amely magas szintű normák alkalmazása révén összefoglalja a technológia alkalmazásával összefüggő orvosi, szociális, gazdasági és etikai információkat, és ennek során szisztematikus, független, objektív, reprodukálható és átlátható módon jár el;

30.  úgy véli, hogy egy gyógyszer árának fedeznie kell az adott gyógyszer fejlesztési és gyártási költségeit, valamint meg kell felelnie azon ország egyedi gazdasági helyzetének, amelyben a gyógyszert forgalmazzák, továbbá összhangban kell lennie a betegek számára biztosított terápiás többletértékkel, ugyanakkor biztosítania kell a betegek e gyógyszerhez való hozzáférését, a fenntartható egészségügyet és az innováció jutalmazását;

31.  kiemeli, hogy bármilyen jelentős legyen is egy új gyógyszer többletértéke, az ára nem lehet olyan magas, hogy akadályozza a gyógyszerhez való fenntartható hozzáférést az Unióban;

32.  úgy véli, hogy a gyógyszerek árazása és a támogatási eljárások meghatározása során egyaránt figyelembe kell venni egy gyógyszer valódi hozzáadott értékét, a társadalmi hatást, a költség-haszon arányt, a költségvetési hatást és a közegészségügyi hatékonyságot;

33.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy a kisebb és alacsonyabb jövedelmű országok gyengébb tárgyalási pozíciója miatt a gyógyszerek ezekben a tagállamokban a többi tagállammal összehasonlítva kevésbé megfizethetőek, különösen az onkológia területén; a nemzetközi referencia-árképzéssel kapcsolatban sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a gyógyszerek árjegyzék szerinti árai a tényleges áraikhoz képest átláthatatlanok, valamint hogy ez az ipar és a nemzeti egészségügyi rendszerek közötti tárgyalások során információs aszimmetria kialakulásához vezet;

34.  rámutat arra, hogy a 89/105/EGK irányelv (a továbbiakban: átláthatósági irányelv) 20 éve nem került felülvizsgálatra, jóllehet időközben jelentős változások történtek az európai gyógyszerészeti rendszerben;

35.  ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy független adatgyűjtési és elemzési folyamatokra és átláthatóságra van szükség;

36.  megjegyzi, hogy az EURIPID-projekt nagyobb fokú átláthatóságot igényel a tagállamok részéről, hogy az általuk fizetett valós árakat foglalja magában;

37.  úgy véli, hogy stratégiai áttörésre van szükség a betegségek megelőzése terén, mivel ez kulcsfontosságú tényezőnek tekinthető a gyógyszerhasználat csökkentéséhez, valamint egyúttal az emberi egészség magas szintű védelmének garantálásához; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a fenntartható élelmiszertermelés támogatására irányuló jogszabályokat, és tegyenek meg minden szükséges kezdeményezést az egészséges és biztonságos szokások, például az egészséges táplálkozás elősegítése érdekében;

Uniós kompetenciák és együttműködés

38.  emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 168. cikke előírja, hogy valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét;

39.  hangsúlyozza az átláthatóság és a tagállamok közti önkéntes együttműködés megerősítésének fontosságát a gyógyszerek árképzése és visszatérítése területén az egészségügyi rendszerek fenntarthatóságának biztosítása és az uniós állampolgárok színvonalas egészségügyi ellátáshoz való jogának megóvása érdekében;

40.  emlékeztet, hogy valamennyi uniós és nemzeti intézmény és hivatal esetében kulcsfontosságú az átláthatóság a demokrácia jó működése érdekében, valamint az, hogy az engedélyezési eljárásokban részt vevő szakértők esetében ne álljon fenn összeférhetetlenség;

41.  üdvözli az olyan kezdeményezéseket, mint az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezés (IMI), amely összekapcsolja az állami és a magánszektort a kutatás ösztönzése és a betegek kielégítetlen gyógyászati igényeket orvosoló innovatív terápiákhoz való hozzáférésnek meggyorsítása érdekében; sajnálja ugyanakkor az állami beruházások alacsony megtérülési szintjét az uniós állami finanszírozáshoz való hozzáférés feltételeinek hiányában; megjegyzi továbbá, hogy az IMI2-t, amely az IMI második, jelenlegi szakasza, főként az EU adófizetői finanszírozzák, hangsúlyozva a megerősített uniós irányítás szükségességét az IMI2 kutatás közegészségügyi szükségletei előtérbe helyezése és a széles körű adatmegosztás, a közegészségügyi szellemi tulajdon kezelését támogató közös szakpolitikák, az átláthatóság és az állami beruházások méltányos megtérülésének bevonása tekintetében;

42.  kiemeli a védőoltásokhoz használt gyógyszerek közös európai közbeszerzési eljárását, összhangban az 1082/2013/EU határozattal; ösztönzi a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki ezt az eszközt, például a kisgyermekeknek szánt védőoltások hiánya esetén;

43.  aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az EU elmarad az Egyesült Államoktól a gyógyszerhiányok okainak standardizált és átlátható jelentéstételi mechanizmusait illetően; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javasoljanak és vezessenek be egy ilyen eszközt a bizonyítékon alapuló szakpolitika-alkotáshoz;

44.  emlékeztet a digitális egészségügyi menetrend fontosságára, valamint az elektronikus egészségüggyel és a mobilegészségüggyel kapcsolatos megoldások fejlesztése és végrehajtása előtérbe helyezésének szükségességére a biztonságos, megbízható, hozzáférhető, korszerű és fenntartható új egészségügyi ellátási modelleknek a betegek, a gondozóknak, az egészségügyi szakembereknek, valamint a fizető feleknek történő biztosítása érdekében;

45.  emlékeztet arra, hogy a szegénységgel összefüggő betegségek – különösen a HIV/AIDS, a malária, a tuberkulózis, a reproduktív szerveket érintő betegségek, valamint a fertőző betegségek és a bőrbetegségek – a legkevésbé fejlett országokat érintik a leginkább;

46.  kiemeli, hogy a fejlődő országokban a nők és a gyermekek a felnőtt férfiakhoz képest kevésbé férnek hozzá a gyógyszerekhez a kezelés rendelkezésre állásának, hozzáférhetőségének, megfizethetőségének és elfogadhatóságának kulturális, vallási vagy társadalmi tényezőkön alapuló megkülönböztetésből fakadó hiánya, valamint a rossz minőségű egészségügyi létesítmények miatt;

47.  úgy véli, hogy a tuberkulózis a világ első számú halálos fertőző betegségévé vált, valamint hogy e betegség legveszélyesebb formája a multirezisztens tuberkulózis; hangsúlyozza, hogy fontos foglalkozni az antimikrobiális rezisztencia tekintetében kialakulóban lévő válsággal, többek közt a tuberkulózissal kapcsolatos, oltóanyagokra, diagnosztikára és kezelésre irányuló új eszközöket célzó kutatás és fejlesztés finanszírozása révén is, ugyanakkor gondoskodni kell az ezekhez az új eszközökhöz való fenntartható és megfizethető hozzáférésről, biztosítva, hogy senkiről sem feledkeznek meg;

Szellemi tulajdonjog és kutatás-fejlesztés

48.  emlékeztet arra, hogy a szellemi tulajdonjogok meghatározott idejű kizárólagosságot biztosítanak, amelyet a hatóságoknak az egészségvédelemhez való alapvető emberi jogokkal való konfliktus elkerülése érdekében gondosan és hatékonyan kell szabályozniuk, előmozdítva ugyanakkor a minőségi innovációt és versenyképességet; hangsúlyozza, hogy az Európai Szabadalmi Hivatalnak (ESZH) és a tagállamoknak csak olyan egészségügyi termékekre kellene szabadalmakat kiadniuk, amelyek szigorúan megfelelnek az újdonság, a feltalálói tevékenység és az ipari alkalmazhatóság az Európai Szabadalmi Egyezményben rögzített szabadalmaztathatósági követelményeinek;

49.  hangsúlyozza, hogy míg egyes új gyógyszerek az áttörést hozó innováció példái, más új gyógyszerek nem rendelkeznek elegendő terápiás többletértékkel ahhoz, hogy azokat valódi innovációnak lehessen tekinteni (úgynevezett analóg [„me-too”] hatóanyagok); emlékeztet arra, hogy a fokozatos innováció is előnyös lehet a betegek számára, és hogy az ismert molekulák új indikációkra történő alkalmazása és reformulációja terápiás többletértékkel járhat, melyet körültekintően fel kell mérni; óva int a szellemi tulajdon védelmére vonatkozó szabályokkal való esetleges visszaéléstől, amely lehetővé teszi a szabadalmi jogok „örökzölddé tételét” és a verseny megkerülését;

50.  tudomásul veszi a ritka betegségek kezelésére használt gyógyszerek kifejlesztéséről szóló 141/2000/EK rendelet pozitív hatását, mivel az számos, a kezeletlen betegek számára segítséget jelentő innovatív termék forgalomba hozatalát tette lehetővé; megjegyzi, hogy aggályok övezik a ritka betegségek gyógyítására használt gyógyszerek termékmegjelölési kritériumainak esetlegesen nem megfelelő alkalmazását, és ennek a ritka betegségek gyógyítására használat gyógyszerekre adott engedélyek növekvő számára kifejtett hatását; elismeri, hogy a ritka betegségek gyógyszereit indikáción túl is lehet alkalmazni, illetve azok egyéb kórképekre is felhasználhatók és engedélyezhetők, ami növeli a forgalmat; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson kiegyensúlyozott ösztönzőket, a területre irányuló innováció elriasztása nélkül; hangsúlyozza, hogy a ritka betegségek gyógyszereiről szóló rendeletet csak akkor kell alkalmazni, ha az összes vonatkozó követelmény teljesül;

51.  megállapítja, hogy a WTO TRIPS-megállapodása a szabadalmi jogok tekintetében rugalmasságokat (mint például a kényszerengedélyezés) biztosít, amelyek hatékonyan csökkentették az árakat; megjegyzi, hogy ezek a rugalmasságok az egyes WTO-tagok jogszabályaiban meghatározott kivételes esetekben hatékony eszközökként használhatóak fel a közegészségügyi problémák kezelésére, hogy képesek legyenek belföldi közegészségügyi programok keretében alapvető gyógyszerek megfizethető áron történő biztosítására, valamint a közegészségügy védelmére és előmozdítására;

Ajánlások

52.  nemzeti és uniós szintű intézkedésekre hív fel a betegek alapvető és innovatív terápiákhoz való egyetemes, megfizethető, hatékony, biztonságos és időben történő hozzáférésre vonatkozó jogainak biztosítására, az uniós állami egészségügyi rendszerek fenntarthatósága, valamint a gyógyszerészeti innovációba való jövőbeni beruházás szavatolása céljából; hangsúlyozza, hogy a betegek gyógyszerekhez való hozzáférése az egészségügyi rendszer valamennyi szereplőjének közös felelőssége;

53.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy erősítsék meg a tagállamok tárgyalási képességét a gyógyszerekhez való megfizethető hozzáférés Unió-szerte való biztosítása érdekében;

54.  tudomásul veszi az Egyesült Nemzetek főtitkára gyógyszerekhez való hozzájutással foglalkozó magas szintű munkacsoportjának jelentését;

55.  megjegyzi, hogy a meglévő gyógyszerek új indikációkra történő felhasználását áremelkedés kísérheti; felkéri a Bizottságot, hogy gyűjtsön adatokat a gyógyszerek más célra történő felhasználásával kapcsolatos esetek során bekövetkező áremelkedésekkel kapcsolatban, és elemezze azokat, továbbá tegyen jelentést a Parlament és a Tanács számára az ágazatot a gyógyszerek más célra történő felhasználására bátorító ösztönzők kiegyensúlyozottságáról és arányosságáról;

56.  felhívja a tagállamokat, hogy fűzzék szorosabbra a piac ilyen jellegű széttagoltsága elleni küzdelemre irányuló együttműködést, azaz dolgozzanak ki közös egészségügyitechnológia-értékelési folyamatokat és eredményeket, és dolgozzanak ki közös kritériumokat a nemzeti szintű árképzési és -támogatási döntéseket segítő tájékoztatás céljából;

57.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az átláthatósági irányelvet a generikus és biohasonló gyógyszerek kellő időben történő piacra jutásának biztosítására, a szabadalomhoz kötésnek a Bizottság iránymutatásai szerinti megszüntetésére, a generikus készítményekre vonatkozó árképzési és -támogatási döntések gyorsabb meghozatalára és a forgalombahozatali engedélyt alátámasztó tényezők többszöri újraértékelésének megakadályozására összpontosítva; úgy véli, hogy ezáltal maximalizálhatók a nemzeti egészségügyi költségvetések megtakarításai, javul a megfizethetőség, gyorsabbá lehet tenni a betegek hozzájutását és el lehet kerülni a generikus és biohasonló készítményeket gyártó vállalatokat terhelő adminisztratív terheket;

58.  felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon új irányelvet az ármegállapítási eljárások és a térítési rendszerek átláthatóságáról, figyelembe véve a piaci kihívásokat;

59.  felhív arra, hogy a 89/105/EGK irányelvet váltsa fel egy új átláthatósági irányelv, amelynek célja hatékony ellenőrzést és teljes átláthatóságot biztosítani a tagállamokban a gyógyszerárak megállapítására és visszatérítésére használt eljárások tekintetében;

60.  felhívja a tagállamokat, hogy tisztességes módon hajtsák végre a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló 2011/24/EU irányelvet, kerüljék el a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó visszatérítési szabályok alkalmazásának korlátozását – ideértve a gyógyszerek visszatérítését is –, ami önkényes megkülönböztetést jelenthet vagy indokolatlanul akadályozhatja a szabad mozgást;

61.  felhívja a Bizottságot, hogy hatékonyan kövesse nyomon és értékelje a 2011/24/EU irányelv végrehajtását a tagállamokban, valamint tervezze meg és végezze el ennek az irányelvnek a hivatalos értékelését, a panaszokra, a kötelezettségszegésekre és az összes átültető intézkedésre is kiterjedően;

62.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a betegek kielégítetlen igényei által vezérelt kutatás-fejlesztést, többek közt új antimikrobiális termékek kutatása, az egészségügyi kutatásokra fordított állami források hatékony és eredményes koordinálása, valamint a társadalmi felelősségvállalás gyógyszeripari ágazatban való előmozdítása révén;

63.  felhívja a tagállamokat, hogy építkezzenek a már meglévő uniós kezdeményezések példájára annak érdekében, hogy előmozdítsák azokat a nemzeti egészségügyi szolgálatok érdekében álló, független kutatásokat, amelyeket kereskedelmi kutatás keretében nem vizsgálnak megfelelően (pl. antimikrobiális rezisztencia) és a klinikai vizsgálatokból általában kizárt betegcsoportok – például gyermekek, várandós nők és idősek – érdekében álló független kutatásokat;

64.  felhívja a figyelmet az egyre erősödő antimikrobiális rezisztencia jelentette fenyegetésre és az ENSZ által a közelmúltban elismert fenyegetések sürgősségére; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemre irányuló intézkedéseit, mozdítsa elő az e területen folyó kutatás-fejlesztést, valamint nyújtson be egy új és átfogó, az egységes egészségügyi megközelítésen alapuló uniós cselekvési tervet;

65.  elismeri, hogy a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló 1901/2006/EK rendelet által előterjesztett ösztönzők nem bizonyultak hatékonynak a gyermeknek szánt gyógyszerek innovációjának ösztönzése terén, nevezetesen az onkológia és az újszülött-gyógyászat területén; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a meglévő akadályokat és javasoljon intézkedéseket az e területen történő haladás támogatására;

66.  felhívja a Bizottságot, hogy mozdítson elő olyan kezdeményezéseket, amelyek az állami és magánszektor által folytatott kutatást a gyermekkori betegségek kezelésére szolgáló innovatív gyógyszerek kifejlesztése irányába terelik;

67.  felhívja a Bizottságot, hogy azonnal kezdjen dolgozni a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet 50. cikkében előírt jelentésen, és hogy módosítsa úgy a jogszabályt, hogy az orvosolja a gyermekgyógyászati onkológiai kezelések területén tapasztalható innováció hiányát a gyermekgyógyászati vizsgálati terv alóli mentességet lehetővé tévő kritériumok felülvizsgálatával, továbbá annak biztosításával, hogy a gyermekgyógyászati vizsgálati terveket a gyógyszerfejlesztés korai szakaszában hajtsák végre annak érdekében, hogy a gyermekeknek ne kelljen a szükségesnél tovább várniuk az innovatív új kezelésekhez való hozzájutásra;

68.  felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a gyógyszerekre irányuló állami és magán kutatásokat a női betegeknél, hogy csökkentsék a nemek közötti egyenlőtlenséget a kutatás-fejlesztésben, valamint hogy minden állampolgár részére lehetővé tegyék a gyógyszerekhez való igazságosabb hozzájutást;

69.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el stratégiai terveket az életmentő gyógyszerekhez való hozzáférés biztosítására; e tekintetben felszólít egy olyan terv közös kialakítására, amelynek célja a hepatitis C az Unióban való felszámolása olyan eszközökkel, mint az európai közös közbeszerzés;

70.  kéri, hogy a kutatás és a gyógyszerpolitika keretfeltételeit úgy alakítsák ki, azok hogy ösztönözzék az innovációt, különösen az olyan betegségek esetén, mint a rák, amelyet még nem lehet kielégítő módon kezelni;

71.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen további intézkedéseket a fejlett terápiás gyógyszerkészítmények fejlesztése és a betegek számára való hozzáférhetősége előmozdítására;

72.  felhívja a Bizottságot, hogy egy alapos és objektív vizsgálat révén elemezze a szellemi tulajdonjogok általános hatását az innovációra és a betegek gyógyszerekhez való hozzáférésére, amint azt a Tanács 2016. június 17-i következtetéseiben kérte, és különösen hogy elemezze e vizsgálatban a kiegészítő oltalmi tanúsítványoknak, valamint az adatok és a piacok kizárólagosságának az innováció minőségére és a versenyre gyakorolt hatását;

73.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a ritka betegségek elleni gyógyszerekre vonatkozó szabályozási keret végrehajtását (különösen a kielégítetlen gyógyászati igény fogalmával, annak értelmezésével és a kielégítetlen gyógyászati igényazonosításához szükséges kritériumokkal kapcsolatosan), adjon iránymutatást a prioritást élvező kielégítetlen gyógyászati igényekről, értékelje a jelenlegi ösztönzési rendszereket a ritka betegségek kezelésére szolgáló, hatékony, biztonságos és megfizethető, a legjobb elérhető alternatívát nyújtó gyógyszerek kifejlesztésének megkönnyítésére, mozdítsa elő a ritka betegségek és referenciaközpontjaik európai nyilvántartását, továbbá biztosítsa a jogszabályok megfelelő végrehajtását;

74.  üdvözli a 2010. és 2012. évi farmakovigilanciai jogszabályokat; felhívja a Bizottságot, az EMA-t és a tagállamokat, hogy folytassák a farmakovigilanciai jogszabályok végrehajtásának nyomon követését és az erről való nyilvános jelentéstételt, valamint hogy biztosítsák a gyógyszerek hatásosságának és káros mellékhatásainak az engedélyezést követő értékelését;

75.  felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt az EMA-val és az érintett felekkel egy a gyógyszerek indikáción túli alkalmazásának nemkívánatos eseményeivel és eredményeivel kapcsolatos kötelező jelentéstételre vonatkozó gyakorlati kódex bevezetése céljából, továbbá hogy biztosítsa a betegek nyilvántartását a bizonyítékalap megerősítése és a betegkockázatok csökkentése érdekében;

76.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a nyílt hozzáférésű adatokat a gyógyszerkutatásban, amennyiben azt állami finanszírozással valósítják meg, valamint hogy az uniós támogatásból részesülő projektek, így a Horizont 2020 és az IMI, esetében ösztönözzön feltételeket, mint a megfizethető árazás, a nem kizárólagosság vagy a szellemi tulajdonjog közös birtoklása;

77.  felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az etikus magatartást és az átláthatóságot a gyógyszeripari ágazatban, különösen a klinikai vizsgálatok és a K+F valós költségei tekintetében az innovációs eljárás engedélyezése és értékelése folyamán;

78.  tudomásul veszi az adaptív útvonalak használatát a betegek gyógyszerekhez való gyorsabb hozzáférésének előmozdítása céljából; hangsúlyozza, hogy az új gyógyszerek piacon való megjelenésének időpontjában nagyobb a gyógyszer biztonságosságával és hatásosságával kapcsolatos bizonytalanság; kiemeli az egészségügyi szakemberek, a civil társadalmi szervezetek és a szabályozók által hangoztatott, az adaptív útvonalakkal kapcsolatos aggályokat; hangsúlyozza a forgalomba hozatal utáni felügyeleti rendszer megfelelő végrehajtásának kiemelt fontosságát; úgy véli, hogy az adaptív útvonalakat a kiemelkedő kielégítetlen gyógyszerigények egyedi eseteire kell korlátozni, és felhívja a Bizottságot és az EMA-t, hogy vezessenek be iránymutatásokat a betegek biztonságának garantálása érdekében;

79.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a gyors jóváhagyási eljárások minőségének, biztonságosságának és hatékonyságának alapos értékelését, valamint garantálja, hogy az ilyen jóváhagyásokat feltételes engedélyezés révén teszik lehetővé, és kizárólag kivételes körülmények között, egyértelműen kielégítetlen gyógyászati igény azonosítása esetén, továbbá biztosítsa egy átlátható, elszámoltatható, a biztonság, a minőség és hatékonyság nyomon követését célzó, engedélyezés utáni eljárás, valamint a meg nem felelés esetére szankciók kerüljenek bevezetésre;

80.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre keretet a generikus és biohasonló gyógyszerek versenyképességének és használatának előmozdítására, szavatolására és megerősítésére, garantálva gyorsabb piacra kerülésüket és nyomon követve a tisztességtelen piaci gyakorlatokat, összhangban az EUMSZ 101. és 102. cikkével, továbbá hogy kétévente nyújtsanak be jelentést e tekintetben; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az originátor és a generikus gyártók közti szabadalmi viták rendezésére irányuló megállapodásokat, amelyekkel vissza lehet élni a generikus gyógyszerek piacra lépésének korlátozása céljából;

81.  felhívja a Bizottságot, hogy folytassa, és ahol lehet, fokozza a piaci visszaélés potenciális eseteinek nyomon követését és kivizsgálását, köztük az úgynevezett „visszatartó fizetést”, a túlárazást, valamint a piaci korlátozások az EU-ban működő gyógyszerészeti vállalatok szempontjából különösen releváns egyéb formáit, az EUMSZ 101. és 102. cikkének megfelelően;

82.  felhívja a Bizottságot, hogy a 469/2009/EK rendeletbe vezessen be a kiegészítő oltalmi tanúsítványokra vonatkozó szabályozás alól a gyártás tekintetében biztosított mentességet, amely lehetővé teszi a generikus és biohasonló gyógyszerek gyártását Európában, olyan országokba történő exportálás céljából, amelyek nem rendelkeznek kiegészítő oltalmi tanúsítvánnyal vagy ahol ezek már korábban lejártak, anélkül, hogy aláásnák a védett piacokon a kiegészítő oltalmi tanúsítvány rendszere keretében biztosított kizárólagosságot; úgy véli, hogy ezek a rendelkezések kedvező hatást gyakorolhatnának a minőségi gyógyszerekhez való hozzáférésre a fejlődő és legkevésbé fejlett országokban, valamint a gyártás és a K+F Európában történő fokozására, új munkahelyeket teremtve és ösztönözve a gazdasági növekedést;

83.  felhívja a Bizottságot, hogy tartsa be és erősítse meg az EU versennyel kapcsolatos jogszabályait és azoknak a gyógyszerpiacra való hatásköreit, a visszaélések ellentételezése és annak érdekében, hogy méltányos árakat biztosítsanak a betegek számára;

84.  felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a kielégítetlen gyógyászati igényekkel kapcsolatos, valamennyi érdekelt fél, a betegek, az egészségügyi szakemberek, a szabályozók, az egészségügyi technológiaértékelési szervek, a fizető felek és a fejlesztők közötti párbeszédet a gyógyszerek teljes életciklusa során;

85.  felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb tegyen javaslatot egy az egészségügyi technológiák európai értékelési rendszeréről szóló jogszabályra, hogy harmonizálja az egészségügyi technológiértékelési kritériumokat a gyógyszerek hozzáadott terápiás értékének a legjobb elérhető alternatívával összehasonlítva végzett értékelése céljából, figyelembe véve többek közt az innováció mértékét és a betegeknek biztosított értéket, valamint hogy az új gyógyszerek vonatkozásában első lépésként vezessen be uniós szintű, kötelező viszonylagos hatékonysági értékelést, továbbá hogy vezessen be egy európai osztályozási rendszert a gyógyszerek terápiás többletértékének feltérképezésére, olyan, független és átlátható eljárást alkalmazva, amely megakadályozza az összeférhetetlenséget; úgy véli, hogy ennek a jogszabálynak biztosítania kell az egészségügyitechnológia-értékelés uniós szinten, közösen előállított eredményének nemzeti szintű felhasználását; ezenkívül felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg a korai szakaszban folytatott párbeszédeket, és vegye fontolóra egy független szerven alapuló, olyan koordinációs mechanizmus létrehozását, amely előmozdíthatná az egészségügyi technológiák értékelésével foglalkozó nemzeti szervek közötti együttműködést, ugyanakkor biztosítva, hogy az egészségügyi technológia értékelésével kapcsolatos szakértelem a nemzeti (és regionális) egészségügyi technológia értékelésén belül maradjon;

86.  felhívja a Tanácsot, hogy fokozza a tagállamok közötti együttműködést az ármegállapítási eljárások vonatkozásában, hogy megoszthassák egymással a megállapodásokra és a bevált gyakorlatokra vonatkozó információkat, és hogy elkerüljék a szükségtelen adminisztratív követelményeket és késedelmeket; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy elemezzék azokat a klinikai, gazdasági, és társadalmi kritériumokat, amelyeket néhány nemzeti egészségügyi technológiaértékelési hatóság már alkalmaz, tiszteletben tartva ugyanakkor a tagállamok hatásköreit;

87.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tagállami szakértők bevonásával állapodjanak meg a „gyógyszerek terápiás többletértékének” fogalommeghatározásáról; e tekintetben tudomásul veszi a gyermekgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek esetében alkalmazott „terápiás többletérték” fogalommeghatározást;

88.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat keretek, struktúrák és módszertanok azonosítására és/vagy kidolgozására a betegek leleteinek a kutatás-fejlesztési ciklus valamennyi szakasza során történő érdemi beépítése érdekében, a korai párbeszédtől, a szabályozói jóváhagyáson, az egészségügyi technológiaértékelésen és a viszonylagos hatásértékeléseken át egészen az árazási és térítési döntéshozatalig, a betegek és az őket képviselő szervezetek bevonásával;

89.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a kielégítetlen gyógyászati igényeken alapuló kutatásba való nagyobb, államilag finanszírozott beruházásokat, és biztosítsák a lakosság számára az állami beruházás közegészségügyi hasznát, valamint hogy vezessék be a feltételekhez kötött, a nem kizárólagos engedélyezés és megfizethető gyógyszerek alapján történő finanszírozást;

90.  felhívja a Tanácsot, hogy ösztönözze a gyógyszerek ésszerű használatát az Unióban, ösztönözve a kampányokat és oktatási programokat, melyek célja az állampolgárok figyelmének felhívása gyógyszerek, különösen az antibiotikumok racionális használatára, valamint ösztönözve az egészségügyi szakembereket a hatóanyagok szerinti gyógyszerrendelésre és előmozdítva a generikus gyógyszerek fogyasztásának előmozdítását;

91.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a gyógyszertárak elérhetőségét, ideértve azok elhelyezkedésének sűrűségét a városi és a vidéki térségekben egyaránt, a szakképzett alkalmazottak számát, a megfelelő nyitvatartási időt, a minőségi tanácsadást, valamint a tanácsadói szolgáltatást;

92.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy alakítsanak ki olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják a betegek számára a gyógyszerekhez való megfizethető hozzáférést és haszonnal járnak a társadalom számára, miközben nem járnak semmilyen elfogadhatatlan hatással az egészségügyi költségvetésekre, továbbá hogy alkalmazzanak különböző intézkedéseket, így a kilátások feltérképezését, korai párbeszédet, innovatív árazási modelleket, önkéntes közös közbeszerzéseket és önkéntes együttműködést az ártárgyalások során, ahogyan a Benelux országok és Ausztria közti kezdeményezés esetében, valamint hogy vegyék sorra a szétválasztási mechanizmusokon alapuló számos eszközben rejlő lehetőségeket a kutatás olyan, elhanyagolt területei vonatkozásában, mint az antimikrobiális rezisztencia és a szegénységgel összefüggő betegségek;

93.  felhívja a Bizottságot, hogy az összes érintett féllel közösen határozza meg azt, hogy hogyan lehet a közbeszerzési irányelvben foglaltak szerinti, a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kritériumát – amely nem csupán a legalacsonyabb költség kritériumait foglalja magában – a legjobban alkalmazni a gyógyszerpályázatokra a kórházakban nemzeti szinten, a fenntartható és felelős gyógyszerellátás érdekében; ösztönzi a tagállamokat, hogy a gyógyszerek tekintetében a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kritériumát a lehető legjobban ültessék át nemzeti jogszabályaikba;

94.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezdjenek magas szintű stratégiai párbeszédet valamennyi érdekelt féllel, valamint a Bizottság, a Parlament, a tagállamok, a betegszervezetek, a kifizető ügynökségek képviselőivel, az egészségügyi szakemberekkel és az egyetemi és tudományos körök, valamint az iparág képviselőivel az EU-ban működő gyógyszerészeti rendszert érintő, jelenlegi és jövőbeli fejleményekről, a gyógyszerekhez való hozzáférést, az egészségügyi rendszerek fenntarthatóságát és a versenyképes gyógyszerészeti ágazatot biztosító rövid, közép- és hosszú távú holisztikus stratégiák kidolgozása céljából, amelyek megfizethetőbb árakhoz és a betegek gyógyszerekhez való gyorsabb hozzáféréséhez vezetnek;

95.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy határozzanak meg egyértelmű szabályokat az inkompatibilitásra, az összeférhetetlenségre és az átláthatóságra vonatkozóan a gyógyszerekkel kapcsolatos kérdésekben szerepet vállaló uniós intézmények és szakértők vonatkozásában; felhívja az engedélyezési eljárásban érintett szakértőket, hogy tegyék közzé önéletrajzukat, és írjanak alá nyilatkozatokat, miszerint esetükben nem áll fenn összeférhetetlenség;

96.  felhívja a Bizottságot és a nemzeti versenyjogi hatóságokat, hogy a fogyasztóknak a gyógyszerek mesterségesen magasan tartott árával szembeni védelme érdekében kísérjék figyelemmel a tisztességtelen gyakorlatokat;

97.  felhívja a Bizottságot és az Európai Unió Bíróságát, hogy az EUMSZ 102. cikkének megfelelően pontosítsa, hogy mi számít a magas árak alkalmazása révén történő, erőfölénnyel való visszaélésnek;

98.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék igénybe a WTO TRIPS-megállapodás által biztosított rugalmasságot, valamint hogy szükség esetén hangolják össze és pontosítsák annak használatát;

99.  felhívja a bizottságot, hogy legalább ötévente nyújtson be jelentést a Tanácsnak és a Parlamentnek a gyógyszerekhez való hozzáférésről az Európai Unióban, valamint hogy tegyen jelentést rendszeresebben a gyógyszerekhez való hozzáféréssel kapcsolatos kivételes problémák esetében;

100.  felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon intézkedéseket az újszerű terápiák jóváhagyási arányának és e terápiák a betegek rendelkezésére bocsátásának javítására;

101.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy alakítsák ki a gyógyszerhiány fogalmának jobb meghatározását és elemezzék annak okait, valamint, e tekintetben értékeljék a párhuzamos kereskedelmi és ellátási kvóták hatását és a tagállamokkal, az EMA-val és az érdekelt felekkel együtt, a WHO listáját referenciaként használva állítsák össze és aktualizálják az alapvető, már csak kis mennyiségben rendelkezésre álló gyógyszerek listáját, továbbá hogy ellenőrizzék az 2001/83/EK irányelv ellátási hiányról szóló 81. cikkének való megfelelést, vizsgálják meg a hatásos gyógyszereknek a piacról kizárólag kereskedelmi okból történő kivonásának kezelését célzó mechanizmusokat, valamint hogy hozzanak intézkedéseket e hiányok orvoslására;

102.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy dolgozzanak ki olyan mechanizmust, melynek révén éves szinten jelentést lehet tenni az EU-ban tapasztalható gyógyszerhiányokról;

103.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy vizsgálják felül az EMA jogszabályi alapját, és fontolják meg a tagállamokban előforduló gyógyszerhiányok kezelését célzó páneurópai fellépés koordinálására vonatkozó hatáskörének megerősítését;

104.  hangsúlyozza, hogy a gyógyszerekhez való hozzáférés jobban biztosítható, ha a közösségi szinttől a körzeti, megyei és országos szintig bezárólag minden szinten erős felügyeleti és szállítási rendszereket építenek ki, amelyeket magas színvonalú laborszolgáltatások és szilárd logisztikai rendszerek támogatnak, ugyanakkor az egészségügyhöz kapcsolódó technológiák fejlődő országok számára (licencszerződéseken, valamint információk, know-how, kompetenciák, technikai segédletek és berendezések biztosításán keresztül) történő átadása lehetővé teheti a fogadó országok számára, hogy helyben állítsák elő a terméket, ami a termékekhez való hozzáférés és az egészségügyi helyzet javulásához vezethet;

105.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre az elektronikus egészségüggyel és a mobilegészségüggyel kapcsolatos egységes menetrendet, ideértve különösen a nemzeti szintű kísérleti projektek kidolgozását és megvalósítását, a térítési modelleknek az egészségügyi eredmények által vezérelt egészségügyi rendszerek irányába történő elmozdulását ösztönző korszerűsítését és az egészségügyben dolgozókat ebben a gyökeres digitális átalakulásban való részvételre buzdító ösztönzők meghatározását, valamint hogy részvételük fokozása érdekében növeljék az egészségügyi szakemberek, a betegek, és valamennyi érintett szereplő ismereteit;

106.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy értékeljék az egészségügyi ütemterveket és politikákat a betegek állapotjavulásának eredményei és a rendszer pénzügyi fenntarthatóságának javítása céljából, elsősorban az egészségügyi szolgáltatások betegek számára történő biztosításának javítására és az erőforrások pazarlásának azonosítására szolgáló digitális megoldások támogatása révén;

107.  sürgeti az Uniót, hogy tegyen fokozott erőfeszítéseket a fejlődő országok kapacitásának fejlesztése és a működőképes egészségügyi rendszerek kialakításának elősegítése terén, javítva a szolgáltatásokhoz való hozzáférést – különösen a kiszolgáltatott közösségek számára;

108.  hangsúlyozza, hogy a többszintű árakról szóló 953/2003/EK uniós rendelet jelenleg zajló felülvizsgálatának az árak csökkentésének további ösztönzését kellene céloznia a fejlődő országokban, és felhívja az Uniót szélesebb körű és átlátható párbeszéd indítására az árképzési szabályozásról és olyan stratégiákról, amelyek biztosítják a jó minőségű és megfizethető gyógyszerekhez való hozzájutást; emlékeztet arra, hogy a többszintű árak nem feltétlenül vezetnek megfizethetőséghez, sőt, ez ellentmond a tapasztalatoknak, amelyek szerint a generikus gyógyszerek jelentős versenye és a technológiatranszfer alacsonyabb árakat eredményez;

109.  sürgeti az Uniót, hogy nagyobb mértékben támogassa a gyógyszerekhez való hozzáférés fejlődő országokon belüli előmozdítását célzó világméretű programokat, amelyek hozzájárultak az egészségügyi célok előmozdításához és jelentős mértékben javították a gyógyszerekhez és az oltóanyagokhoz való hozzáférés;

o
o   o

110.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 24., 2016.1.22., 119. o.
(2) http://ec.europa.eu/smart-regulation/roadmaps/docs/2016_sante_144_health_technology_assessments_en.pdf
(3) http://ec.europa.eu/health/technology_assessment/docs/2014_strategy_eucooperation_hta_en.pdf
(4) http://ec.europa.eu/health/social_determinants/docs/healthinequalitiesineu_2013_en.pdf
(5) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/lsa/145978.pdf
(6) HL L 293., 2013.11.5., 1. o.
(7) http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2015/542219/IPOL_STU(2015)542219_EN.pdf
(8) http://ec.europa.eu/health/preparedness_response/docs/jpa_agreement_medicalcountermeasures_en.pdf
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0088.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0323.
(11) HL C 353. E, 2013.12.3., 31. o..
(12) Az egészségügyi ellátáshoz való jog gazdasági, társadalmi és kulturális jog az egészségügyi ellátás egyetemes minimális szintjéhez való hozzáférésre, amire mindenki jogosult.

Jogi nyilatkozat