Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2016/2016(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0138/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0138/2017

Viták :

PV 26/04/2017 - 20
CRE 26/04/2017 - 20

Szavazatok :

PV 27/04/2017 - 5.64
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0195

Elfogadott szövegek
PDF 371kWORD 55k
2017. április 27., Csütörtök - Brüsszel Végleges kiadás
Halászflották igazgatása a legkülső régiókban
P8_TA(2017)0195A8-0138/2017

Az Európai Parlament 2017. április 27-i állásfoglalása a halászflották igazgatásáról a legkülső régiókban (2016/2016(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 349. cikkére, amely elismeri a legkülső régiók különleges jogállását, és amely a Szerződések és a közös politikák teljes körű végrehajtását lehetővé tevő „egyedi intézkedések” elfogadását írja elő,

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának C‑132/14–C‑136/14. sz. egyesített ügyekben hozott ítéletére az EUMSZ 349. cikkének értelmezéséről, amely hangsúlyozza, hogy a 349. cikk nem csupán a szerződésektől, hanem a másodlagos jogtól való eltéréseket is lehetővé teszi,

–  tekintettel az EUMSZ 174. cikkére és az azt követő cikkeire, amelyek meghatározzák a gazdasági, társadalmi és területi kohézió célkitűzését és az eléréséhez szükséges strukturális pénzügyi eszközöket,

–  tekintettel az EUMSZ 43. cikkére,

–  tekintettel a közös halászati politikáról szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról szóló, 2014. május 15-i 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre, különösen annak 8., 11., 13., 41. és leginkább 70–73. cikkére,

–  tekintettel a Bizottság 2014. december 16-i 1388/2014/EU rendeletére az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában a halászati és akvakultúra-termékek előállításával, feldolgozásával és forgalmazásával foglalkozó vállalkozások számára nyújtott támogatások bizonyos fajtáinak a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról,

–  tekintettel a Bizottság 2014. július 28-i 1046/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletére az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról szóló 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a legkülső régiókból származó egyes halászati és akvakultúra-termékek halászata, tenyésztése, feldolgozása és piaci értékesítése terén a gazdasági szereplőknél felmerülő többletköltségek kiszámítására vonatkozó kritériumok tekintetében történő kiegészítéséről,

–  tekintettel a Bizottság 2014. november 24-i 2015/531/EU felhatalmazáson alapuló rendeletére az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról szóló 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a halászok higiéniai, egészségügyi, biztonsági és munkakörülményeinek javítása, a tengeri biológiai sokféleség és a tengeri ökoszisztémák védelme és helyreállítása, az éghajlatváltozás mérséklése és a halászhajók energiahatékonyságának javítása érdekében az Európai Tengerügyi és Halászati Alapból támogatható költségek meghatározásával történő kiegészítéséről,

–  tekintettel az Európai Bizottság legkülső régiókra vonatkozó közleményeire, különösen „Az Európai Unió legkülső régiói: partnerség az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésért” című, 2012. június 20-i közleményére (COM(2012)0287),

–  tekintettel a legkülső régiókra vonatkozó állásfoglalásaira, különösen 2014. február 26-i állásfoglalására a legkülső régiók lehetőségei fejlesztésének a strukturális alapok és a többi uniós program közötti szinergiák megteremtése révén történő optimalizálásáról(1),

–  tekintettel a Tanács 2013. december 17-i 1385/2013/EU rendeletére a 850/98/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet, valamint az 1069/2009/EK, az 1379/2013/EU és az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállásának változása miatt szükségessé váló módosításáról,

–  tekintettel a Tanács 2015. február 10-i (EU) 2015/238 határozatára a Seychelle-szigetek lobogója alatt közlekedő halászhajók számára az Európai Unió joghatósága alá tartozó mayotte-i vizekhez és azok biológiai erőforrásaihoz biztosított hozzáféréséről szóló, az Európai Unió és a Seychelle Köztársaság közötti megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről,

–  tekintettel a 2006. évi POSEI-reform hatásairól szóló, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett 2010. szeptember 24-i első bizottsági jelentésre (COM(2010)0501),

–  tekintettel 2017. február 2-i álláspontjára a külső vizeken halászó flották fenntartható kezeléséről, valamint az 1006/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról(2),

–  tekintettel 2016. április 12-i állásfoglalásaira az innovációról és a kisüzemi part menti halászat diverzifikálásáról a halászatból élő területeken(3) és a közös halászati politika külső dimenziójának – többek között a halászati megállapodások – alkalmazására vonatkozó közös szabályokról(4),

–  tekintettel a szigetek sajátos helyzetéről szóló, 2016. február 4-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a kisüzemi part menti halászatról, a hagyományos kisüzemi halászatról, valamint a közös halászati politika reformjáról szóló, 2012. november 22-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel 2008. október 21-i álláspontjára a Közösség legkülső régióiban nyilvántartott halászflották igazgatásáról szóló 639/2004/EK rendeletet módosító tanácsi rendeletre irányuló javaslatról(7), amely javasolja a legkülső régiókra alkalmazandó eltérés további három évre való meghosszabbítását 2011-ig,

–  tekintettel a Közösség legkülső régióiban nyilvántartott halászflották igazgatásáról szóló 639/2004/EK rendeletet módosító, 2008. november 28-i 1207/2008/EK tanácsi rendeletre, amely jóváhagyja a legkülső régiókra alkalmazandó eltérés további három évre való meghosszabbítását 2011-ig,

–  tekintettel az Azori-szigetekről, Madeiráról, a Kanári-szigetekről, Francia Guyanáról és Réunionról mint legkülső régiókból származó egyes halászati termékek forgalomba hozatalakor felmerülő többletköltségek ellentételezésére vonatkozó rendszer bevezetéséről szóló, 2007. május 21-i 791/2007/EK tanácsi rendeletre, és különösen annak 8. cikkére, amely úgy rendelkezik, hogy „a Bizottság (...) 2011. december 31-ig (...) jelentést nyújt be az Európai Parlament, a Tanács, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság részére az ellentételezés végrehajtásáról, szükség esetén jogalkotási javaslatokkal együtt”,

–  tekintettel a Tanács 2004. március 30-i 639/2004/EK rendeletére a Közösség legkülső régióiban nyilvántartott halászflották igazgatásáról,

–  tekintettel a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló, 2008. szeptember 29-i 1005/2008/EK tanácsi rendeletre,

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend” című, 2016. november 10-i 49/2016. számú közös közleményére (JOIN(2016)0049),

–  tekintettel a Számvevőszék 2015. október 20-i 11/2015. számú, „Megfelelően kezeli a Bizottság a halászati partnerségi megállapodásokat?” című különjelentésére,

–  tekintettel a legkülső régiók cselekvési terveire az európai alapok 2014–2020 közötti programozási időszaka tekintetében,

–  tekintettel az Európai Unió legkülső régiói elnöki értekezletének valamennyi együttes hozzájárulására, valamint technikai és politikai dokumentumaira, különösen az Európai Unió legkülső régióinak 2016. szeptember 22-én és 23-án megtartott XXI. elnöki értekezletének zárónyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0138/2017),

A.  mivel a legkülső régiók karib-tengeri, indiai-óceáni és atlanti-óceáni elhelyezkedése arra utal, hogy az uniós területek több tengeri medencében fekszenek és a legkülső területek számos harmadik országgal szomszédosak;

B.  mivel az elmúlt években növekedett a halászati nyomás egyes legkülső régiók kizárólagos gazdasági övezeteiben, a 100 és 200 mérföldes határok között, és mivel a szóban forgó halászati tevékenységet főleg olyan flották végzik, amelyek nem tartoznak az érintett legkülső régiókhoz;

C.  mivel az EU-nak eleget kell tennie feladatainak a legkülső régiók tengeri területén, és mivel azok kizárólagos gazdasági övezetei a teljes uniós kizárólagos gazdasági övezetek nagy hányadát teszik ki;

D.  mivel a legkülső régiók halászati ágazatát a háttérben húzódó sajátos strukturális, szociális és gazdasági helyzet fényében kell szemlélni (EUMSZ 349. cikke), amihez a közös európai politikák egyedi és hozzáigazított figyelembevétele szükséges;

E.  mivel a halászati ágazat értékes eszközökkel és fontos fejlődési potenciállal rendelkezik;

F.  mivel a klórdekontól származó tengeri szennyezés jellemző az Antillákra, és jelentős hatással van az engedélyezett halászati övezetekre, valamint az invazív fajok jelenlétére;

G.  mivel a legkülső régiók távoli elhelyezkedését az uniós jog általános elvként elismeri és figyelembe veszi, ami indokolja és lehetővé teszi a halászattal és az akvakultúrával kapcsolatosan e régiókban felmerült többletköltségek kiegyenlítését célzó rendszer kialakítását;

H.  mivel a közös halászati politika és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA), melyek a kontinentális Európában jelentkező problémákra és kihívásokra hivatottak választ adni, lehetővé teszik a legkülső régiókra vonatkozó megkülönböztetett megközelítést, ám csak korlátozott mértékben alkalmazhatók a legkülső régiók különleges igényeire;

I.  mivel a legkülső régiók úgy érzik, a közös halászati politika tisztességtelenül bánt velük és „kettős büntetésnek” tette ki őket (nincs hozzáférésük a flották megújítására adott korábbi támogatáshoz és jelenleg a megújítási támogatásra vonatkozó tilalommal szembesülnek);

J.  mivel a legkülső régiók halászati flottájának fontos ágazatai a közelmúltig nem voltak szabályozva, vagy nem tartoztak a flottanyilvántartásba, ezért nem férhettek hozzá az ETHA-hoz korszerűsítés céljából;

K.  mivel a közös halászati politika egyik célja a halászat elősegítése, a szociális-gazdasági problémák figyelembevételével;

L.  mivel a forrásokhoz való hozzáférésre irányadó szabályoknak a helyi flottákat és a halászat szelektívebb, az állományokra nézve kevésbé romboló módjait kell támogatniuk;

M.  mivel a közös halászati politika célja, hogy koherenciát biztosítson a belső és külső dimenziók között a jó kormányzás elve alapján;

N.  mivel egyes legkülső régiók kizárólagos gazdasági övezetében(8) és mások körüli tengeri medencékben nagy arányban fordul elő jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat;

O.  mivel az Unióban a legkülső régiókban igen magas a munkanélküliség aránya(egyes legkülső régiókban a fiatalok munkanélkülisége a 60%-ot is eléri);

P.  mivel az ETHA többek között támogatást nyújt a termelői szervezetekhez, a motorokhoz és a közösségvezérelt helyi fejlesztésekhez bizonyos feltétekkel;

Q.  mivel az ETHA az alábbiakat nem tekinti támogatásra jogosultnak: olyan műveletek, amelyek növelik a halászhajók halászati kapacitását, olyan felszerelés, amely növeli a halászhajó arra vonatkozó kapacitását, hogy halállományokra bukkanjon, valamint új halászhajók építése vagy halászhajók behozatala;

R.  mivel azonban az ETHA nyújthat pénzügyi támogatást az energiahatékonyság, a biztonság, a fedélzeti higiénia és a halászati termékek minősége, valamint a munkakörülmények javítására;

S.  mivel az ETHA támogatja például az irányítási és szervezési rendszerekhez hasonló innovációs projekteket;

A legkülső régiók sajátosságait és földrajzi körülményeit figyelembe vevő rendelkezések

1.  úgy véli, hogy a hagyományos eszköztípusokat használó, fenntartható halászat képezi a virágzó part menti közösségek alapját, és hozzájárul a legkülső régiók élelmezésbiztonságához; ezzel összefüggésben kitart amellett, hogy a helyi közösségek élelmezésbiztonságának megteremtésére vonatkozó célkitűzésbe be kell vonni a helyi halászatot, mivel az élelmezésbiztonság a legkülső régiókban ma túlságosan is függ a behozataltól;

2.  rámutat, hogy a közös halászati politika és az ETHA, melyek a kontinentális Európában jelentkező problémákra és kihívásokra hivatottak választ adni, csak korlátozott mértékben reagálnak a legkülső régiók különleges igényeire, nem alkalmazhatók egységesen a legkülső régiók halászatainak kihívásaira és sajátos jellemzőire, és bizonyos mértékű rugalmasságot és pragmatizmust, vagy eltérési lehetőségeket kell biztosítani számukra; felszólít ezért arra, hogy minden egyes regionális tengeri medencére vonatkozóan külön stratégiát vezessenek be, amely igazodik az adott legkülső régió különleges helyzetéhez;

3.  hangsúlyozza, hogy a legkülső régiókban számos kis közösség van jelen, akik erősen függenek a hagyományos, part menti és kisüzemi halászattól, és akik számára gyakran a halászat jelenti az egyetlen megélhetést;

4.  emlékeztet arra, hogy a legkülső régiók körül található tengeri biológiai erőforrásokat különösen védeni kell, és különös figyelmet kell fordítani a halászatra; hangsúlyozza ezért, hogy csak a legkülső régiók kikötőiben nyilvántartásba vett halászhajóknak adható halászati engedély;

5.  megállapítja, hogy a legkülső régiókban található tengerfenék a biológiai sokféleség valóságos élő laboratóriuma; az óceánnal kapcsolatos ismeretek javítása érdekében hangsúlyozza a kutatás és az adatgyűjtés fontosságát; hangsúlyozza a legkülső régiókban rejlő azon lehetőséget, hogy igazi tudományos portálokként szolgáljanak az adott területen, és felhívja az érintett tagállamokat és a Bizottságot, hogy erősítsék meg a vonatkozó tudományos kutatási projektek támogatását;

6.  hangsúlyozza, hogy az elővigyázatosság elvével összhangban és figyelembe véve a társadalmi-gazdasági körülményeket, fenn kell tartani a halászati kapacitás és a lehetőségek közötti egyensúlyt; mindazonáltal úgy véli, hogy ez nem indokolhatja a tengeri ökoszisztémákkal kapcsolatos adatgyűjtésre és tudományos ismeretek javítására szánt források csökkentését; kéri az egyes fajokra vonatkozó kvóták elosztásának tudományos tanulmányok alapján és az ökoszisztéma értékelése tekintetében a műszaki és anyagi kapacitások megerősítésével történő felülvizsgálatát (például az Azori-szigeteken a kékúszójú tonhal tekintetében a kvóta növelését), míg más fajok (például a búvárcápa) esetében a fogási lehetőségek megnyitását;

7.  rámutat, hogy egyes legkülső régiókban a halászflották a finanszírozáshoz való hozzáférés hiánya miatt a közös halászati politika által megállapított kapacitási korlát alatt maradnak;

8.  emlékeztet rá, hogy a legkülső régiók sajátos éghajlati nehézségeiből adódóan e régiókban a halászok hajóik korai elöregedését tapasztalják, ami problémákat okoz a biztonságukra és hatékonyságukra nézve, és a munkakörülményeket kevésbé vonzóvá teszi, mint a modern hajókon;

9.  hangsúlyozza, hogy a 2016. évi jelentésben a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMBG)(9) az elégtelen biológiai adatok következtében nem tudta értékelni a halászati kapacitás és lehetőségek közötti egyensúlyt a legkülső régiókban működő valamennyi flotta esetében; kéri, hogy az ETHA és más alapok keretében több forrást különítsenek el az ökoszisztéma tudományos intézetek és egyetemek által történő értékeléséhez szükséges műszaki erőforrások beszerzésére; e tekintetben kulcsfontosságúnak tartja, hogy megbízható adatok álljanak rendelkezésre arról, hogy milyen az erőforrások állapota, és milyen gyakorlatokat folytatnak ezekben a tengerentúli kizárólagos gazdasági övezetekben;

10.  rámutat arra, hogy a legkülső régiók part menti halászati flottái főleg elöregedett hajókból állnak, ami nehézségeket okoz a fedélzeti biztonság tekintetében;

11.  sajnálja, hogy a Bizottság nem adott közzé jelentést a 639/2004/EK rendelet végrehajtásáról a 2012. június 30-i határidő előtt; kéri, hogy a Bizottság mihamarabb szolgáltasson több információt arról, hogy miért határozott úgy, hogy nem adja ki ezt a jelentést;

12.  sajnálja az ETHA-rendelet késedelmes elfogadását, és ebből következően az ETHA operatív programok jóváhagyásában bekövetkezett késedelmet is, amely az ETHA támogató rendelkezéseinek késedelmes végrehajtását eredményezve a legkülső régiók bizonyos vállalkozásai számára súlyos pénzügyi nehézségekhez vezetett;

13.  üdvözli az ETHA legkülső régiókra vonatkozó egyedi rendelkezéseit, mint például (az ETHA által 100%-ban támogatott) többletköltségek ellentételezését – amely magasabb, mint az előző programozási időszakban, de még mindig nem elegendő bizonyos legkülső régiók esetében – és a legkülső régiók területeinek egyéb intézkedései esetében a közpénzből nyújtott támogatás 35%-os növelését;

14.  megállapítja, hogy a legkülső régiókban bizonyos halászok nehezen vagy egyáltalán nem férhetnek hozzá hitelhez és/vagy biztosításhoz hajóik számára, ami e halászok esetében biztonsági problémákhoz és gazdasági megszorításokhoz vezet;

15.  rámutat arra, hogy a legkülső régiókban a bejegyzett hajók nagy többségét a kis csónakok teszik ki; hangsúlyozza, hogy néhány legkülső régióban a kis hajók 40 évnél régebbiek, ami valódi biztonsági problémát jelent;

16.  hangsúlyozza, hogy az Európai Beruházási Bank által nyújtott kölcsönök és az uniós alapok, különösen a legkülső régiókban, gazdasági multiplikátor hatást fejtenek ki;

A Szerződés 349. cikke és a közös halászati politika keretében nyújtott lehetőségek jobb kihasználása

17.  úgy véli, hogy a legkülső régióknak létrehozott külön tanácsadó testület, amelyről a közös halászati politika rendelkezik, megfelelő platform a tudás és tapasztalat alapvető fontosságú megosztására, ezért sajnálja, hogy még mindig nem állították fel a legkülső régiók tanácsadó testületét;

18.  kéri, hogy az EUMSZ 349. cikkét teljes körűen alkalmazzák az Európai Unió politikáiban, rendeleteiben, halászattal kapcsolatos alapjaiban és programjaiban, és különösen az ETHA-ban, hogy szembe lehessen szállni azokkal a sajátos nehézségekkel, amelyekkel a legkülső régiók szembesülnek;

19.  úgy véli, hogy a közösségvezérelt helyi fejlesztés ígéretes megközelítés, és hogy az adott tagállamnak a lehető legjobban ki kell aknáznia az ETHA által kínált lehetőségeket arra, hogy támogassa a helyi fejlesztések e típusát a legkülső régiókban;

20.  rámutat arra, hogy fontos lenne létrehozni a helyi halászati akciócsoportokat, amelyek elismerten fontosak a halászati tevékenységek diverzifikálásának támogatásában;

21.  felkéri a Bizottságot, hogy amikor felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra tesz javaslatot a higiéniához, egészséghez és biztonsághoz kapcsolódó beruházások költségei, illetve a munkakörülményekhez kapcsolódó beruházások esetében, segítse elő a holisztikus és megfelelően testre szabott megközelítést;

22.  felkéri a Bizottságot, hogy amikor felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra tesz javaslatot a legkülső területek sajátos hátrányaiból adódó többletköltségek kiszámítására vonatkozó kritériumok tekintetében, vegye figyelembe az éghajlati és földrajzi körülmények hatását és a végbement pusztítást is;

23.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kizárólagos gazdasági övezet egyes legkülső régióiban a bel- és a külföldi hajóknak egyaránt tulajdoníthatóan jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatot végeznek, míg mások ugyanezt a környező tengeri területeken folytatják; rámutat, hogy a hazai rész esetében e gyakorlatokat gyakran a helyi élelmiszerellátási problémák eredményezik; felszólítja a nemzeti hatóságokat, hogy fokozzák a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelmet;

24.  szorgalmazza ezért az aktív (pl. felügyeleti) és passzív intézkedések bevezetését, például tárgyalások folytatását a legkülső régiók azon szomszédos országaival, amelyekkel még nem írtak alá fenntartható halászati partnerségi megállapodást;

25.  felszólítja az összes érintett felet, hogy gyorsítsák fel az ETHA végrehajtását, és a flottamodernizációba jelentős beruházásokat eszközölve használják ki az általa kínált lehetőségeket a biztonság, a fedélzeti higiénia, az energiahatékonyság és a halászati termékek minőségének javítására, valamint a halászati kikötőkbe, kirakodóhelyekbe és az akvakultúrába beruházva teremtsenek új piacokat; felhív továbbá arra, hogy az ágazat életképesebbé tétele érdekében a többletköltségek ellentételezési rendszerét kell alkalmazni;

26.  felhív a legkülső régiók érdekeinek valódi figyelembevételére a harmadik országokkal való halászati megállapodások megkötése során, előirányozva nevezetesen a legkülső régiókban való kirakodási kötelezettséget, vagy a legkülső régiókból származó személyzet alkalmazását a hajókon;

27.  hangsúlyozza, hogy a legkülső régiók esetében az EUMSZ 349. cikke rendelkezéseivel összhangban szükség van a hatásvizsgálatok elvégzésére minden olyan esetben, amikor e régiókat az EU és harmadik országok közötti halászati megállapodások érintik;

28.  megállapítja, hogy a halállományokkal folytatott fenntartható gazdálkodás érdekében a legkülső régiók halászati ágazatának átszervezésére lehet szükség, és adott esetben el kell gondolkozni a hajók számának csökkentésén;

29.  úgy véli, hogy azokban az esetekben, amikor az 1380/2013/EU rendelet 22. cikke értelmében kapacitáscsökkentésre van szükség, előnyben kell részesíteni a hajók fenntartását ugyanezen rendelet 17. cikkében meghatározott feltételek szerint;

30.  kéri a tagállamokat, hogy a közös halászati politika halászati lehetőségek szétosztásáról szóló rendelkezéseinek végrehajtásakor különösen a legkülső régiókban zajló azon hagyományos és kisüzemi halászatra legyenek tekintettel, amely hozzájárul a helyi gazdasághoz és alacsony környezeti hatású;

31.  sürgeti a legkülső régiókkal rendelkező tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést, és folytassák az egyedi támogatási programok, mint például a külön adózási modellek alkalmazását;

32.  úgy véli, hogy javítani kell a legkülső régiók halállományára vonatkozó adatgyűjtést és az ott működő kisüzemi halászhajók hatásának értékelését annak érdekében, hogy a legkülső régiók halászati lehetőségeinek tekintetében megerősítsék a tudományos alapot;

33.  emlékeztet arra, hogy a legkülső régiók kizárólagos gazdasági övezeteik halászati erőforrásaitól függenek, amelyek biológiai szempontból rendkívül érzékenyek; úgy véli, hogy különösen ebben az összefüggésben a legkülső régiók halászati adatainak az adatgyűjtés prioritásai között kell szerepelnie;

34.  hangsúlyozza, hogy mivel az akvakultúra új termelési lehetőségeket és kiváló minőségű termékeket generálhatna, ezért a legkülső régiókban – mivel nagyon erős a regionális verseny, az Európai Unió erőteljes támogatásával – jobban ki kellene aknázni a benne rejlő lehetőségeket, és felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze és támogassa az akvakultúra fejlesztését szolgáló projekteket;

35.  felszólítja a tagállamokat és a legkülső régiókat, hogy a lehető legjobban aknázzák ki az 1388/2014/EU bizottsági rendeletben foglalt de minimis és/vagy a csoportmentességi szabályokat;

36.  felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék az Európai Strukturális és Befektetési Alapok felhasználását és hangsúlyozzák a különböző alapok közötti szinergiákat a legkülső régiókban annak érdekében, hogy minden szereplő számára gazdasági lehetőségeket teremtsenek a kék gazdaságban; különösen ösztönzi a halászati mesterségek megfelelő értékre emelésére irányuló projektekbe, a fiatalok bevonzását célzó projektekbe, valamint a halászatot, a szelektív halászati technikák bevezetését és a halászat fejlesztését elősegítő projektekbe való beruházásokat;

37.  ösztönzi, hogy a „Horizont 2020” keretprogram részeként hozzanak létre olyan kutatási és fejlesztési programokat a halászat területén, amelyek összefogják a különböző gazdasági és társadalmi szereplőket, így segítve elő az olyan új halászati technológiák és módszerek fejlesztését, amelyek növelni tudják az ágazat versenyképességét, elő tudják segíteni az ágazatban rejlő gazdasági növekedési potenciált, valamint a lakosság körében a munkahelyteremtést;

38.  javasolja, hogy a jövőbeli közös halászati politika vegye teljes mértékben figyelembe a legkülső régiók sajátos jellemzőit, és tegye lehetővé, hogy ki tudják aknázni az e régiók halászati ágazatainak fenntartható és racionális fejlesztése által teremtett komoly gazdasági, társadalmi és környezeti potenciált; ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy újra fontolóra kell venni a halászflották felosztásának alapját­ – amelynek célja a legkülső régiók rendkívül szelektív halászeszközöket alkalmazó kisüzemi flottáinak halászati lehetőségei és halászati kapacitása közötti egyensúly objektív értékelésének biztosítása – elősegítve a flotta műszaki jellemzőinek bizonytalan főgépteljesítménnyel és/vagy kedvezőtlen időjárási körülmények esetén a személyzet biztonságára esetlegesen veszélyt jelentő stabilitással történő javítását, összhangban a hajógyártás során alkalmazott objektív tudományos kritériumokkal és anélkül, hogy növekedne a nem fenntartható halászati tevékenység;

39.  tekintettel arra, hogy a legkülső régiók rendkívüli potenciállal rendelkező területek, a gazdasági fejlődés fokozása érdekében fontosnak tartja a beruházások ösztönzését, valamint a diverzifikáció és az innováció előmozdítását a halászati ágazatban;

40.  felhívja a Bizottságot, hogy a halászati ágazat legkülső régiókban való fennmaradása érdekében, valamint a 14. fenntartható fejlesztési célban meghatározott, a kis szigetekre és területekre vonatkozó eltérő bánásmód elvének megfelelően vezessen be az EUMSZ 349. cikkén alapuló támogató intézkedéseket a legkülső régiók kisüzemi halászatot folytató és hagyományos, olyan halászhajói (uniós vagy nemzeti szintű) finanszírozásnak lehetővé tételéhez, amelyek összes fogásukat e régiók kikötőiben rakodják ki és hozzájárulnak a helyi fenntartható fejlődéshez, a személyi biztonság növelése, az európai higiéniai előírásoknak való megfelelés, a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem és a nagyobb környezeti hatékonyság céljából; megjegyzi, hogy a halászati flották megújításának a kapacitás engedélyezett felső határértékén belül kell maradnia, egy régi halászhajó újra történő lecserélésére kell korlátozódnia és lehetővé kell tennie a fenntartható fejlődést, valamint a maximális fenntartható hozam (MFH) elérését;

41.  javasolja a motorok cseréjéhez nyújtott támogatás intenzitásának növelését a legkülső régiókban, mivel tudományos bizonyítékok szólnak amellett, hogy az éghajlati viszonyok és az éghajlatváltozás döntően negatív hatással vannak a legkülső régiók flottáira;

42.  kéri a Bizottságot, hogy a legkülső régiókban a mezőgazdaság tekintetében a POSEI mintájára a lehető leghamarabb tanulmányozza egy olyan eszköz létrehozásának lehetőségét, amely kifejezetten a halászat támogatását szolgálja a legkülső régiókban, és lehetővé teszi e régiókban rejlő halászati lehetőségek kiaknázását; úgy véli, hogy mérlegelni kellene azt a lehetőséget, hogy ebben a külön eszközben egyesüljenek elsősorban a meglévő ETHA 8. cikkének (Állami támogatás), 13. cikke (5) bekezdésének (A megosztott irányítás keretébe tartozó költségvetési források), 70. cikke (Ellentételezési rendszer), 71. cikkének (Az ellentételezés kiszámítása), 72. cikkének (Ellentételezési terv) és 73. cikkének (Állami támogatás az ellentételezési tervek végrehajtására) rendelkezései;

43.  javasolja a legkülső régiók egyes flottaszegmensei kapacitásának növelését, amennyiben tudományosan bebizonyosodik, hogy az egyes halászati erőforrások kiaknázása a fenntartható halászat célkitűzéseinek veszélyeztetése nélkül fokozható;

44.  megjegyzi, hogy a legkülső régiók rendkívül szelektív halászeszközöket alkalmazó kisméretű kisüzemi flottáinak felújítása és korszerűsítése fokozhatná a személyzet kedvezőtlen időjárási körülmények közötti biztonságát, feltéve, hogy erre a hajógyártás során alkalmazott objektív tudományos kritériumokkal lépést tartva kerül sor, továbbá hogy az nem vezet a halászati lehetőségek és a halászati kapacitás közötti egyensúlytalansághoz;

45.  javasolja, hogy a jövőbeli ETHA keretében alakítsanak ki jobb ösztönzőket, amelyek a fiatalokat arra serkentik, hogy a tengergazdaságban dolgozzanak, különösen a szakképzés és olyan intézkedések előmozdítása révén, amelyek a legkülső régiókban javítják a jövedelmeket, a munkahelyi biztonságot és a tengergazdaság fenntartható működtetését;

o
o   o

46.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0133.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0015.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0109.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0110.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0049.
(6) HL C 419., 2015.12.16., 167. o.
(7) HL C 15. E, 2010.1.21., 135. o.
(8) „Kutatás a Halászati Bizottság (PECH) számára – Halászflották igazgatása a legkülső régiókban”, az Európai Parlament Belső Politikák Főigazgatósága, B. Tematikus Főosztály (IP/B/PECH/IC/2016_100); az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) Franciaországra vonatkozó operatív programja.
(9) A HTMBG jelentései – A fő flottaelemekre vonatkozó egyensúlymutatók értékelése és a tagállamoknak a flottakapacitás és halászati erőfeszítések közötti egyensúly elérése irányuló erőfeszítéseire vonatkozó nemzeti jelentések áttekintése (STECF-16-18).

Jogi nyilatkozat