Index 
Elfogadott szövegek
2017. február 2., Csütörtök - BrüsszelVégleges kiadás
A sportpolitika egységes megközelítése: jó kormányzás, hozzáférhetőség és tisztaság
 Az örökbefogadások határokon átnyúló aspektusai
 Az EU–Kolumbia/Peru kereskedelmi megállapodásban foglalt kétoldalú védzáradék és banánkereskedelmi stabilizációs mechanizmus ***I
 A külső vizeken halászó flották fenntartható kezelése ***I
 A külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolása: Grúzia ***I
 Jogállamisági válság a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Gabonban
 Az Erasmus+ végrehajtása

A sportpolitika egységes megközelítése: jó kormányzás, hozzáférhetőség és tisztaság
PDF 396kWORD 60k
Az Európai Parlament 2017. február 2-i állásfoglalása a sportpolitika egységes megközelítéséről: jó kormányzás, hozzáférhetőség és tisztaság (2016/2143(INI))
P8_TA(2017)0012A8-0381/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUSZ) 165. cikkére, amely meghatározza az uniós sportpolitika céljait,

–  tekintettel „A sport európai dimenziójának fejlesztése” című, 2011. január 18-i bizottsági közleményre (COM(2011)0012),

–  tekintettel a jó kormányzással foglalkozó uniós szakértői csoport „A jó sportügyi kormányzás uniós alapelveiről” című, 2013. októberi jelentésére,

–   tekintettel a tömegsporttal foglalkozó magas szintű csoport „Tömegsport – Európa formálása” című, 2016. júniusi jelentésére,

–   tekintettel a sportdiplomáciával foglalkozó magas szintű csoport 2016. júniusi jelentésére,

–   tekintettel az Erasmus+ programra, amelynek célja a sport tisztasága ellen irányuló, határokon átnyúló fenyegetések kezelése, a jó sportügyi kormányzás, a sportolók kettős karrierjének és a sporton belül végzett önkéntes tevékenységek, valamint a társadalmi befogadás és az esélyegyenlőség előmozdítása és támogatása,

–  tekintettel a Bizottság sportról szóló fehér könyvére (COM(2007)0391),

–  tekintettel a FIFA-val kapcsolatban a közelmúltban napvilágra került magas szintű korrupciós ügyekről szóló, 2015. június 11-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel „A szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémája: megvalósítandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozó ajánlások” című, 2013. október 23-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a belső piaci online szerencsejátékról szóló, 2013. szeptember 10-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a sportmérkőzések eredményének tiltott befolyásolásáról és a sporttal kapcsolatos korrupcióról szóló, 2013. március 14-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a sport európai dimenziójáról szóló, 2012. február 2-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a sportról szóló fehér könyvre vonatkozó, 2008. május 8-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az európai hivatásos labdarúgás jövőjéről szóló, 2007. március 29-i állásfoglalására(7),

–   tekintettel a játékosügynökökről szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására(8),

–   tekintettel a Katarról szóló, 2013. november 21-i állásfoglalására: a migráns munkavállalók helyzete(9),

–   tekintettel az EU alapvető értékeinek előmozdítása során a kultúrák közötti párbeszéd, a kulturális sokszínűség és az oktatás által játszott szerepről szóló, 2016. január 19-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a főbb sportesemények tisztaságának, átláthatóságának, illetve azok során a jó kormányzás elve alkalmazásának a javításáról szóló, 2016. május 31-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a tömegsportnak a transzverzális készségek – elsősorban a fiatalok körében történő – fejlesztésében betöltött szerepének a maximalizálásáról szóló, 2015. május 26-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „A sportra vonatkozó európai uniós munkaterv 2014–2017” című, 2014. május 21-i tanácsi állásfoglalásra,

–  tekintettel a sportnak az uniós gazdasághoz, valamint az ifjúsági munkanélküliség kezeléséhez és a társadalmi befogadáshoz való hozzájárulásáról szóló, 2013. november 26-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Tanácsnak az egészségvédő testmozgás ágazatközi előmozdításáról szóló, 2013. november 25-i ajánlására,

–  tekintettel a sportról mint az aktív társadalmi befogadás eszközéről és ösztönzőjéről szóló, 2010. november 18-i tanácsi következtetésekre(11),

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a labdarúgó-mérkőzéseken és egyéb sporteseményeken megvalósítandó integrált biztonsági, védelmi és szolgáltatási megközelítésről szóló, 2016. július 3-i egyezményére,

–  tekintettel az Európa Tanács sportversenyek tiltott befolyásolásáról szóló, 2014. szeptember 18-i egyezményére,

–  tekintettel a Bíróság és az Európai Unió Törvényszéke ítélkezési gyakorlatára, továbbá a Bizottság sportügyekkel, fogadásokkal és szerencsejátékokkal kapcsolatos határozataira,

–  tekintettel a fenntartható fejlesztési célokkal kapcsolatos, 2030-ig szóló globális menetrendre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 6. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A8-0381/2016),

A.  mivel a Lisszaboni Szerződés 2009. évi hatálybalépésével az Európai Unió különleges illetékességre tett szert a sport területén, az Unió által összehangolt, külön költségvetési sorral támogatott sportpolitika felépítése és végrehajtása céljából, valamint a sporttal kapcsolatos nemzetközi szervezetekkel folytatott együttműködés fejlesztése területén, a sport különleges természetének figyelembevételével és a sport irányító szervezetei autonómiájának tiszteletben tartásával;

B.  mivel a sport rendkívül fontos szerepet játszik uniós polgárok millióinak életében; mivel az amatőr és hivatásos sport nem csak a sportbeli készségek, sportban elért eredmények és versenyek kérdése, hanem jelentős társadalmi, oktatást érintő, gazdasági, kulturális és egységesítő szerepet tölt be az Unió gazdasága és társadalma, illetve az Unió stratégiai célkitűzései és társadalmi értékei tekintetében;

C.  mivel a sport az Unió gazdaságának nagy és gyorsan növekvő ágazata, és – helyi szinten is – jelentős mértékben hozzájárul a növekedéshez, a munkahelyteremtéshez és a társadalom működéséhez, az átlagos növekedés mértékét meghaladó hozzáadott értékkel és foglalkoztatási hatásokkal; mivel a sporttal kapcsolatos foglalkoztatás a becslések szerint a teljes uniós foglalkoztatás 3,51%-ával egyenértékű, és a sporttal kapcsolatos bruttó hozzáadott érték részesedése 294 milliárd euró (ez a teljes uniós hozzáadott érték 2,98%-a);

D.  mivel a sport nem egyszerűen egy növekvő gazdasági realitás, hanem egyben társadalmi jelenség is, amely jelentős mértékben hozzájárul az Európai Unió stratégiai célkitűzéseihez és az olyan társadalmi értékekhez mint a tolerancia, a szolidaritás, a jólét, a béke, az emberi jogok tiszteletben tartása, valamint a nemzetek és a kultúrák közötti megértés;

E.  mivel a sportolás hozzájárul egy jobb életminőséghez, gátolja a betegségek kialakulását, és alapvető szerepet játszik a személyes fejlődés és egészségi állapot megerősítésében;

F.  mivel az alapvető munkavállalói jogok tiszteletben tartása nélkülözhetetlen a hivatásos sportolók esetében;

G.  mivel a sport az emberek integrációjához is hozzájárul, és túllép a faj, vallás és etnikum által meghatározott kereteken;

H.  mivel rendkívül fontos a sport tisztasága, ha elő akarjuk mozdítani annak hitelességét és vonzerejét;

I.  mivel a sport egyedi jelleggel bír, amely önkéntes szervezetekre épül, és amely előfeltétele a sport oktatási és társadalmi funkcióinak;

J.  mivel a közelmúltban kirobbant európai és nemzetközi korrupciós botrányok sokat rontottak a sport megítélésén, felvetve olyan véleményeket és kérdéseket, amelyek szerint szükség lenne a sportot irányító testületek és szervezetek valódi strukturális reformjára, figyelembe véve a sportstruktúráknak az egyes európai országokban tapasztalható rendkívüli sokféleségét és azt, hogy a sportszervezetek természetüknél fogva jelentős mértékben önszabályozók;

K.  mivel a hivatásszerűen űzött sport és a tömegsport egyaránt kulcsszerepet játszik a béke, az emberi jogok tiszteletben tartása és a szolidaritás globális előmozdításában, egészségügyi és gazdasági előnyöket kínál a társadalmaknak, és nélkülözhetetlen szerepet tölt be alapvető oktatási és kulturális értékek kiemelésében, valamint a társadalmi befogadás előmozdításában;

L.  mivel a sportban megvalósuló jó kormányzás a sport hatékony, átlátható, etikus és demokratikus irányítási alapelveken, folyamatokon és struktúrákon nyugvó megfelelő szabályozását jelenti, az érintettek részvételével;

M.  mivel a sportszervezetek felelősek a kormányzás terén alkalmazott magas szintű és tiszta normák biztosításáért, ezek még magasabb szintre emeléséért és minden körülmények között történő betartásáért, a polgárok bizalmának helyreállítása és a sport pozitív értékébe vetett közbizalom növelése érdekében;

N.  mivel a sport pénzügyi átláthatóságának, stabilitásának és hitelességének fokozására irányuló kiegyensúlyozott politikák kulcsfontosságúak a pénzügyi és az irányítási normák javításában;

O.  mivel az európai szervezett sport modellje a területiség és állampolgárság alapelvére épül, ágazatonként egy szövetséggel, és szolidaritási mechanizmusokkal az elit és a tömegsport között, valamint a felsőbb vagy alsóbb osztályokba sorolással, a nyílt versenyekkel és a pénzügyi újraelosztással;

P.  mivel a sportágankénti egységes szövetség elvének elismerése különösen fontos és a sport társadalmi jelentőségében gyökeredzik, mert ez a legjobb eszköz a sporttal kapcsolatos érdekek és a társadalom számára kínált előnyök megóvására;

Q.  mivel jogos és valamennyi érintett számára szükséges az arra irányuló követelés, hogy az összes sportversenyt az adott játék nemzetközileg elfogadott szabályai szerint játsszák és döntsék el;

R.  mivel a sportbíróságok központi szerepet játszanak a játék egyetemes szabályainak, a sporttal kapcsolatos vitás kérdések tisztességes tárgyalásának és a jó kormányzás alapelvei tiszteletben tartásának biztosításában, mivel ezek alkotják a vitás kérdések rendezésének legmegfelelőbb eszközeit a sportban, az alapvető uniós eljárási jogokkal összhangban;

S.  mivel a sport ágazatában, és az érintett szervezetekben forgó pénz mennyiségének növekedése kiváltotta a jobb kormányzás és átláthatóság iránti igényt; mivel a sport mint gazdasági tevékenység körül a sportmérkőzések eredményének tiltott befolyásolásával kapcsolatos különféle egyéb bűncselekményekhez és tiltott tevékenységekhez, például pénzmosáshoz, korrupcióhoz és megvesztegetéshez kötődő botrányok robbantak ki;

T.  mivel a doppingolás továbbra is veszélyezteti a sport tisztaságát és hírnevét, mivel megsérti a sport etikai értékeit és alapelveit, például a becsületes játék elvét, és mivel súlyos kockázatot jelent a sportolók egészségére nézve, gyakran súlyos és maradandó károsodásokat okoz, és mivel a doppingolás elleni küzdelem közérdekű és közegészségügyi kérdés;

U.  mivel a bizonyos embercsoportok vagy egy ilyen csoport valamely tagja ellen irányuló erőszakos cselekmények, a huliganizmus és a hátrányos megkülönböztetés – akár az amatőr, akár a hivatásos sportban fordul elő – sokat ront a sport megítélésén és elriasztja a nézőket a sportrendezvények látogatásától;

V.  mivel a sport előmozdítását az értelmi vagy testi fogyatékossággal élő emberek körében kulcsfontosságú prioritásnak kellene tekinteni európai, országos és helyi szinten;

W.  mivel javítani kell a nők sportban és a sportversenyeken való részvételét és láthatóságát;

X.  mivel a sportolók, különösen a kiskorúak, egyre növekvő gazdasági nyomásnak vannak kitéve, és egyre inkább árunak tekintik őket, ezért védeni kell őket a sportban való részvételük során esetlegesen őket érő bántalmazás, erőszak és hátrányos megkülönböztetés minden formájától;

Y.  mivel Európában a csapatsportok területén aggasztó módon terjedőben van a harmadik felek játékosokra vonatkozó tulajdonjoga, amikor a játékosok, akik között számosan rendkívül fiatalok, részben vagy egészben egy magánbefektető „tulajdonát képezik”, és már nincsen befolyásuk karrierjük jövőbeli irányára;

Z.  mivel az ügynökségekhez és a játékosok átigazolásához kötődő gyakorlatok pénzmosáshoz, csaláshoz és kiskorúak kizsákmányolásához vezettek;

AA.  mivel a tömegsport lehetőséget nyújt a hátrányos megkülönböztetés leküzdésére, a társadalmi befogadás, kohézió és integráció ösztönzésére és a transzverzális készségek fejlesztésének elősegítésére;

AB.  mivel a klubok egyre jelentősebb számban támaszkodnak alapvetően az átigazolásokra a csapatok összeállítása során, ahelyett hogy nagyobb figyelmet fordítanának a helyi edzésekre;

AC.  mivel a sport egyetemes alapvető jognak minősül és mindenkinek ugyanolyan joga van a testmozgáshoz vagy a sporthoz;

AD.  mivel a szervezeti kereteken kívül gyakorolt rekreációs sportok – például a futás – iránti megnövekedett érdeklődés dacára összességében véve stagnál a testmozgás, annak ellenére, hogy egyértelmű bizonyítékok igazolják, hogy a testmozgás javítja az emberek egészségi állapotát, beleértve a mentális egészséget és az általános jó közérzetet, amelynek eredményeként a tagállamok jelentős megtakarításokat érnek el az egészségügyre fordított közkiadások területén;

AE.  mivel a sportesemények és -tevékenységek, különösen a nagy nemzetközi versenyek felhívják a figyelmet a sport előnyeire és pozitív társadalmi, gazdasági és környezeti hatást képesek elérni;

AF.  mivel a nemzeti válogatottak nemcsak a nemzeti identitás erősítésében és a fiatal sportolók ösztönzésében töltenek be nélkülözhetetlen szerepet, amelyek a legmagasabb sportteljesítmények elérésére késztetik őket, hanem a tömegsporttal vállalt szolidaritást is előmozdítják;

AG.  mivel a sportolók továbbtanulása és képzése elengedhetetlenül fontos a sportpályafutásuk véget értét követő életpályára való felkészítésük szempontjából;

AH.  mivel a tehetséges fiatal sportolók edzésének és képzésének előmozdítása és az azokba történő helyi szintű befektetés elengedhetetlenül fontos a sport hosszú távú fejlődése és társadalmi szerepe szempontjából;

AI.  mivel az önkéntesek alkotják a szervezett sport gerincét, mert ők gondoskodnak a sporttevékenységek fejlődéséről és hozzáférhetőségéről, különösen a tömegsport esetében; mivel ezenkívül további kiváló képzési és nem formális oktatási lehetőséget kínál a fiatalok számára nemzetközi szinten és az Unión kívüli olyan területekre irányuló együttműködési és fejlesztési programokhoz kapcsolódva, melyeknél szükség van a párbeszéd megerősítésére és az uniós külpolitika támogatására;

AJ.  mivel a sport tágabb értelemben egy közösség értékrendszerét képviseli, és ezek az értékek egy olyan közös nyelv alapjául szolgálnak, amely túlmutat minden kulturális és nyelvi korláton; mivel a sport segíthet és mivel lehetőségnek kell tekinteni a harmadik országokkal folytatott párbeszéd és szolidaritás megerősítésében, az alapvető emberi jogok és szabadságjogok védelmének egész világra kiterjedő előmozdításában és az Unió külpolitikájának támogatásában;

AK.  mivel a sportszervezetek szellemi tulajdonjogainak megsértése, ideértve a digitális kalózkodást is, különösen a sportesemények engedély nélküli élő közvetítése, minden szinten súlyos aggályokat vet fel a sport hosszú távú finanszírozása szempontjából;

AL.  mivel az összes sporteseményen biztosítani kell a sajtó szabadságát;

AM.  mivel a sport hozzájárulhat az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek teljesítéséhez;

A sport tisztasága és jó kormányzása

1.  megismétli, hogy a sportban tapasztalható korrupció elleni küzdelem transznacionális erőfeszítéseket és az összes érintett, többek között a közigazgatási szervek, a rendészeti szervek, a sportipar, a sportolók és a támogatók közötti együttműködést igényel;

2.  felszólítja a nemzetközi, európai és nemzeti sportszervezeteket, hogy kötelezzék el magukat jó kormányzási gyakorlatok, az átláthatóság kultúrájának fejlesztése és a fenntartható finanszírozás mellett azáltal, hogy a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszik a pénzügyi nyilvántartásokat és a tevékenységeikről készített beszámolókat, ideértve a felső vezetők díjazására és a hivatali időre vonatkozó közzétételi kötelezettséget;

3.  úgy véli, hogy az átláthatóság kultúrájának fejlesztését ki kell egészíteni a sport irányító testületein belüli jogkörök jobb megosztásával, a kereskedelmi és a jótékonysági tevékenységek jobb szétválasztásával és jobb belső önszabályozó eljárásokkal, a sportban elkövetett bűncselekmények és a sportszervezeteken belüli illegális tevékenységek felderítésének, kivizsgálásának és szankcionálásának előmozdítása érdekében;

4.  emlékeztet arra, hogy a sportban a jó kormányzás, amely a sportra vonatkozó következő európai uniós munkaterv egyik prioritása kell hogy legyen, a sportszervezetek önállóságának egyik feltételét kell képezze, az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a demokrácia elveivel összhangban, az érintettek megfelelő bevonásával;

5.  hangsúlyozza, hogy a „zéró tolerancia” politikáját kell követni a sporton belül tapasztalható korrupcióval és más típusú bűncselekményekkel szemben;

6.  hangsúlyozza, hogy a jó kormányzás alapelveinek alkalmazása a sportban a nyomon követéssel, az ellenőrzéssel és a megfelelő jogi eszközökkel együtt a korrupció és a visszaélések felszámolásának egyik fő tényezője;

7.  felhívja a Bizottságot, a tagállamokat, a sportszervezeteket és az ajánlattételeket kezelő szervezeteket, hogy biztosítsák, hogy a fő események megrendezésére irányuló ajánlattételek feleljenek meg a jó kormányzási normáknak, tartsák tiszteletben az alapvető emberi jogokat és munkavállalói jogokat, valamint a demokratikus alapelveket a helyi közösségekre gyakorolt pozitív társadalmi, gazdasági és környezeti hatások biztosítása érdekében, miközben tiszteletben tartják az összes résztvevő sokféleségét, értékeit és hagyományait a sport fenntartható örökségének és hitelességének biztosítása érdekében;

8.  úgy véli, hogy az ajánlattevő és a sporteseményeket megrendező országoknak gondoskodniuk kell társadalmi, környezeti és gazdasági szempontból felelős tervezésről, szervezésről, végrehajtásról, részvételről és az események nyomon követéséről; felszólítja a sportszervezeteket és a sporteseményeket megrendező országokat, hogy kerüljék a nem kívánatos változásokat a helyi lakosság életkörülményeiben, ide számítva a helyi népesség áttelepítését is;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy vállaláslistát és vizsgálja meg a sport jó kormányzásának és tisztaságának területét érintő magatartási kódex kidolgozásának lehetőségét; úgy véli, hogy a sportszervezeteknek az átláthatóságra vonatkozó szabályokat, etikai normákat, a felügyeleti testületeikre, végrehajtó bizottságaikra és tagjaikra vonatkozó magatartási kódexet kellene meghatározniuk, továbbá a függetlenség és a meghatározott szabályok biztosítására irányuló működési politikákat és gyakorlatokat kell kialakítaniuk; meggyőződése továbbá, hogy a kormányok, sportszervezetek és az Unió közötti együttműködés új eszközeinek feltárása segíthet a sport területén jelenleg tapasztalható kihívások kezelésében;

10.  sürgeti a tagállamokat, hogy sportra szánt állami támogatások feltétele legyen a jó kormányzásra, a nyomon követésre és jelentéstételre vonatkozó meghatározott és nyilvánosan hozzáférhető minimumkövetelmények betartása;

11.  úgy véli, hogy a jó kormányzás és a tisztaság javítása a sportban változást igényel az összes érintett gondolkodásmódjában; támogatja a sportszervezetek és a többi érdekelt arra irányuló kezdeményezéseit, hogy javítsák a jó kormányzás normáit a sportban, és javítsák a helyi és nemzeti hatóságokkal folytatott párbeszédet és együttműködést;

12.  felhívja a sportszervezeteket, hogy 2018-ig nyújtsanak be és megfelelő módon hajtsanak végre a sportszervezetek, az azokat irányító testületek és tagszervezeteik jó kormányzási normáinak javítására irányuló konkrét javaslatokat, továbbá tegyék közzé az eredményeket; hangsúlyozza, hogy e tekintetben elengedhetetlen a megfelelő nyomon követés;

13.  felszólítja a tagállamokat, hogy külön bűncselekményként foglalkozzanak a sportmérkőzések eredményének tiltott befolyásolásával, és biztosítsák, hogy bármely bűncselekmény, például a sportmérkőzések eredményének tiltott befolyásolása és a korrupció bírósági eljárás tárgyát képezhesse, ahol ezt még nem vezették be, mivel a sportmérkőzések eredményének tiltott befolyásolása és a sportversenyek tiltott befolyásolása sérti a sport etikai értékeit és alapelveit, és már most is szankcionálják a sporthatóságok;

14.  rámutat, hogy a sportmérkőzések eredményének tiltott befolyásolása nemzetközi eseteinek kivizsgálásával kapcsolatos kihívások esetében a sportszervezetek, az állami hatóságok és az engedéllyel rendelkező sportfogadási szolgáltatók közötti, a nemzeti platformok keretében megvalósuló információcsere elengedhetetlen a sportmérkőzések eredményének tiltott befolyásolása felderítéséhez, kivizsgálásához és büntetéséhez; felszólítja a tagállamokat kifejezetten a sportban elkövetett csalások kivizsgálására szolgáló bűnüldöző szolgálatok létrehozásának mérlegelésére; emlékeztet arra, hogy a pénzmosás elleni negyedik irányelv új követelményt vezet be a sportfogadási szolgáltatókra nézve, amely szerint a nagy összegű tranzakciókat átvilágítási ellenőrzéseknek kell alávetni;

15.  sürgeti a Tanácsot, hogy találjon olyan megoldást, amely lehetővé teszi az Unió és a tagállamok számára, hogy aláírják és ratifikálják az Európa Tanács sportversenyek tiltott befolyásolásáról szóló egyezményét, így lehetővé téve annak teljes körű végrehajtását és ratifikálását, nyomatékosan kéri továbbá a Tanácsot, hogy támogassa és segítse elő ezt a folyamatot és gondoskodjon annak hatékony nyomon követéséről;

16.  emlékezteti a Bizottságot azon ígéretére, hogy a sportversenyek fogadási célból történő manipulálásának megelőzésére és az ez elleni harcra vonatkozó bevált gyakorlatok kicserélésére vonatkozó ajánlást készít, és sürgeti a Bizottságot, hogy ezt az ajánlást késedelem nélkül hozza nyilvánosságra;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg intézményközi kapcsolatait az Európa Tanáccsal, és ezt követően dolgozzon ki összehangolt operatív programokat, amelyek garantálják az erőforrások lehető leghatékonyabb felhasználását;

18.  támogatja és továbbra is ösztönzi a sportmérkőzések eredményének tiltott befolyásolása és a doppingolás veszélyéről szóló megelőző, oktatási és tájékoztató programokat, amelyek tanácsokat nyújtanak a sportolóknak, az edzőknek, a tisztviselőknek és minden releváns érintettnek, ide számítva azokat a veszélyeket is, amelyekkel találkozhatnak és azokat a módokat, ahogyan bejelenthetik, amikor gyanús megkeresések érik őket; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javasoljanak a következő európai uniós munkatervbe illeszthető konkrét intézkedéseket, például olyan kísérleti programokat és projekteket, melyek célja, hogy a fiatalok a lehető legkorábban megszerezzék a sportra vonatkozó állampolgári ismereteket;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a doppingellenes projektek támogatását az Erasmus+ programon keresztül, ugyanakkor mérje fel annak hatásait és gondoskodjon arról, hogy hasznosan kiegészítse a doppingolás elleni küzdelem jelenlegi finanszírozási rendszereit;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy az Erasmus+ programon keresztül támogassa a jó kormányzást a sportirányítási projektekben;

21.  felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a doppingellenőrzéseket, a nemzeti tesztelési programokat és az állami hatóságok, a sportszervezetek és a doppingellenes ügynökségek közötti hatékony kommunikációt; felhívja a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé, hogy ez utóbbiak a doppingszerek széles körű nyomon követésére irányuló programokat hozhassanak létre, valamint feldolgozhassák és kicserélhessék az adatokat a jelenleg érvényben lévő és a jövőbeni uniós adatvédelmi szabályok szerint;

22.  tudomásul veszi a Doppingellenes Világszervezet (WADA) doppingellenes politikák és szabályok globális megfigyelésében és összehangolásában betöltött fontos szerepét; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy szorosan működjenek együtt a WADA-val, az UNESCO-val és az Európa Tanáccsal a doppingolás megelőzése és a doppingolás elleni hatékonyabb küzdelem érdekében a Nemzetközi Doppingellenes Szabályzat (WADAC) jogi és politikai kötelezettségvállalásainak megerősítése révén; felhívja az Uniót, hogy ösztönözze a doppingolás elleni globális küzdelemben alkalmazott egészségügyi és megelőzési politikákra vonatkozó információk és bevált gyakorlatok megosztását;

23.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ösztönözze és mozdítsa elő az országok közötti olyan megállapodásokra irányuló tárgyalásokat, amelyek lehetővé teszik más országok megfelelő felhatalmazással rendelkező doppingellenőrző csoportjainak a tesztek elvégzését, a sportolók alapvető jogainak tiszteletben tartása mellett, és a sportbeli dopping elleni nemzetközi egyezmény szerint;

24.  úgy véli, hogy a doppingolás a rekreációs sportolás területén is egyre növekvő problémát jelent, ahol oktatási és tájékoztatási kampányokra, emellett tapasztalt és szakképzett oktatókra van szükség, akik elő tudják segíteni a doppingolással szembeni egészséges hozzáállás kialakítását;

25.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy szorosan működjenek együtt a WADA-val és az Európa Tanáccsal a visszaélést bejelentő személyek védelmét szolgáló politika meghatározásában;

26.  arra ösztönzi a sportszervezeteket és a nemzeti közigazgatási szerveket, hogy hozzanak létre a határokon átnyúló nyomon követést lehetővé tevő összehangolt doppingellenes rendszert és hozzanak konkrét intézkedéseket az illegális teljesítménynövelő anyagok gyártása és kereskedelme ellen a sport világában;

27.  üdvözli az Európa Tanácsnak a labdarúgó-mérkőzéseken és egyéb sporteseményeken megvalósítandó integrált biztonsági, védelmi és szolgáltatási megközelítésről szóló egyezményét, és nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy haladéktalanul írják alá és ratifikálják az egyezményt; ismételten javasolja a stadiontilalmak kölcsönös elismerésének és az ezzel kapcsolatos adatszolgáltatásnak a bevezetését Európában;

28.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a sportban tapasztalható erőszakkal kapcsolatos információk meglévő hálózatok felhasználásával történő megosztásának lehetőségeit;

29.  megjegyzi, hogy a terrorizmus veszélye a sportesemények működése biztonságának és védelmének biztosítására irányuló új erőfeszítéseket igényel;

30.  hangsúlyozza, hogy a sporttestületeknek gondoskodniuk kell arról, hogy a független hírmédia rendelkezzen a szükséges hozzáféréssel és hírgyűjtési lehetőséggel az összes sporteseményen, hogy betölthesse a sportesemények és a sporttal kapcsolatos ügyintézés fontos és kritikus megfigyelőjeként játszott szerepét;

31.  elítéli a sportban tapasztalható hátrányos megkülönböztetés bármilyen formáját, a pályán és a pályán kívül egyaránt, és hangsúlyozza e magatartás megelőzésének szükségességét minden szinten, az ilyen események jelentésének és nyomon követésének javítását, valamint az olyan alapértékek előmozdítását, mint a tisztelet, a barátság, a tolerancia és a becsületes játék; úgy véli, hogy amennyiben kitartanak a jó kormányzás magas normái mellett, a sportszervezetek felkészültebbek a sport társadalmi szerepének előmozdítására és a rasszizmus, a hátrányos megkülönböztetés és az erőszak elleni küzdelemre;

32.  emlékeztet rá, hogy meg kell erősíteni a sport területén tapasztalható emberkereskedelem, különösen a gyermekkereskedelem elleni küzdelmet;

33.  üdvözli a jó önszabályozási gyakorlatokat, például a Financial Fair Play kezdeményezést abból a szempontból, hogy ösztönzi a gazdasági ésszerűséget és a jobb pénzgazdálkodási normákat a hivatásszerűen űzött sportban, nem a rövid, hanem a hosszú távra helyezett hangsúllyal, és így hozzájárul az európai sport egészséges és fenntartható fejlődéséhez; hangsúlyozza, hogy a Financial Fair Play ösztönözte a jobb pénzgazdálkodási normák kialakulását, ezért szigorúan kell alkalmazni;

34.  üdvözli a sportba történő átlátható és fenntartható beruházásokat, feltéve, hogy szigorú ellenőrzések és nyilvánosságra hozatali követelmények mellett és nem a verseny, illetve a sportolók rovására valósulnak meg;

35.  bevált uniós gyakorlatnak tekinti a tulajdonosi modellt, ahol a klubtagoknak meg kell tartaniuk az általános ellenőrzést a klub felett (az 50%+1 szabály szerint), és felkéri a tagállamokat, a sportot irányító testületeket, a nemzeti szövetségeket és a ligákat, hogy kezdjenek konstruktív párbeszédet és információcserét erről a modellről;

36.  hangsúlyozza, hogy a sportolókat, különösen a kiskorúakat, védeni kell az olyan jogellenes gyakorlatoktól, mint például a harmadik felek általi tulajdonlás, ami számos, a tisztasággal és általánosabb etikai aggályokkal kapcsolatos kérdést vet fel; támogatja az irányító testületek azzal kapcsolatos döntéseit, hogy betiltják a harmadik felek játékosokra vonatkozó tulajdonjogát, és felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg a harmadik felek játékosokra vonatkozó tulajdonjogának betiltását az uniós jogban, és ösztönözze a tagállamokat a sportolók jogait érintő további intézkedések megtételére;

37.  úgy véli, hogy felül kell vizsgálni a helyi edzések ösztönzésére vonatkozó szabályokat a tehetséges fiatal játékosok előtt álló lehetőségek kibővítése érdekében, hogy klubjuk első osztályában játszhassanak és ezáltal Európa-szerte kiegyensúlyozottabbá váljon a verseny;

38.  felszólítja az irányító testületeket és a nemzeti hatóságokat, hogy minden szinten hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek garantálják az edzőklubok kompenzációját, amely annak a célnak az elérését szolgálja, hogy támogassák a fiatal játékosok toborzását és edzését, az Európai Bíróság Bernard-ügyben meghozott 2010. március 16-i ítélete szerint;

39.  megerősíti az európai szervezett sport modellje melletti elkötelezettségét, ahol a szövetségek központi szerepet töltenek be, amennyiben a döntéshozatalban betöltött megfelelő és demokratikus képviselet és átláthatósági mechanizmusok révén kiegyenlíti az érdekeltek – úgymint a sportolók, a játékosok, a klubok, a ligák, egyesületek és önkéntesek – számos különböző érdekeit, a sportban szerzett érdemekre épülő nyílt versenyekkel; kéri, hogy minden szinten fokozzák a pénzügyi szolidaritást;

40.  üdvözli az évenkénti EU-sportfórumot, amely előmozdítja a párbeszédet a nemzetközi és európai sportszövetségek, az olimpiai mozgalom, az európai és a nemzeti sportélet ernyőszervezetei és más, sporttal kapcsolatos szervezetek érintettjeivel; rámutat, hogy tovább kell fejleszteni az érintettekkel folytatott párbeszéd szerkezetét, a fórum funkcióit és a megbeszélések nyomon követését;

41.  üdvözli a Bizottság és az összes érdekelt fél arra irányuló törekvését, hogy előmozdítsák a sporttal kapcsolatos társadalmi párbeszédet, amely kiváló lehetőséget kínál a sportolók alapvető és munkavállalói jogai, valamint a sport gazdasági jellege közötti egyensúly biztosítására, az összes érintett, többek között a szociális partnereknek a megbeszélésekbe történő bevonásával és megállapodások megkötésével; elismeri, hogy a sportszervezeteknek kell felelősséget vállalniuk az átláthatóság kultúrájának fejlesztéséért; kitart amellett, hogy az Uniónak tevékenyen elő kell mozdítania a hivatásos sportolók minimális foglalkoztatási normáit egész Európában;

42.  az ügynökök által elkövetett visszaélések megoldása érdekében ismételten szorgalmazza átláthatósági nyilvántartások létrehozását a sportügynökségek fizetésére vonatkozóan, olyan hatékony megfigyelési rendszerrel alátámasztva, mint például a kifizetések rendezésére szolgáló elszámolóház, illetve megfelelő szankciók, adott esetben az illetékes közigazgatási szervekkel együttműködve; megismétli a sportügynökségek engedélyezésével és regisztrációjával, valamint egy minimális képesítési szint bevezetésével kapcsolatos felszólítását; felhívja a Bizottságot az Európai Unió sportügynökeiről szóló tanulmánya következtetéseinek nyomon követésére, különösen azon észrevétel tekintetében, hogy az ügynökök központi szerepet töltenek be azokban a pénzáramlásokban, amelyek gyakran nem átláthatók, és amelyek illegális tevékenységekre hajlamossá teszik őket;

43.  úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőség integrált megközelítése a sportban hozzájárulhat a sztereotípiák elkerüléséhez, és mindenki számára pozitív társadalmi környezetet teremthet; üdvözli azokat a kezdeményezéseket, amelyek elősegítik a nemek közötti egyenlőség és az egyenlő részvétel megvalósulását a sporttal kapcsolatos döntéshozói szerepekben, lehetővé teszik, hogy női sportolók összehangolják családi, szakmai és sportéletüket, valamint csökkentik a sport területén a javadalmazásban és díjakban nemi alapon jelentkező eltéréseket, illetve a sztereotípia és zaklatás bármely formáját; felhívja a sportszervezeteket, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a nemekkel kapcsolatos dimenzióra a nők sportban való részvételének ösztönzése révén,

A sport társadalmi összetartó ereje, társadalmi szerepe és hozzáférhetősége

44.  úgy véli, hogy a sportba történő befektetés segítséget nyújt nekünk egységes és befogadó társadalmak felépítéséhez, az akadályok eltávolításához és képessé teszi az embereket egymás tiszteletére, mert hidakat épít a különböző kultúrák között és áthidalja az etnikai és szociális különbségeket, továbbá az olyan közös értékek pozitív üzenetét terjeszti, mint például a kölcsönös tisztelet, a tolerancia, az együttérzés, a vezető szerep, az esélyegyenlőség és a jogállamiság;

45.  üdvözli a több európai ország által megrendezett transznacionális sporteseményeket abból a szempontból, hogy ezek hozzájárulnak az Unió közös értékeinek – például a pluralizmus, a tolerancia, a méltányosság, az egyenlőség és a szolidaritás – előmozdításához; emlékeztet arra, hogy a sporttevékenységek és -események fellendítik az európai városok és térségek idegenforgalmát;

46.  kiemeli a nem formális és az informális tanulás keretében végzett sporttevékenység révén megszerzett transzverzális készségek értékét, valamint a sport, a foglalkoztathatóság, az oktatás és a képzés közötti kapcsolatot;

47.  hangsúlyozza a sport hátrányos helyzetű csoportok befogadásában és integrációjában betöltött szerepét; üdvözli az olyan kezdeményezéseket, amelyek lehetőséget adnak a menekülteknek, migránsoknak és menedékkérőknek arra, hogy sportolókként részt vegyenek a sportversenyeken;

48.  kiemeli a sporton keresztül végzett oktatás jelentőségét és a sportnak azt a képességét, hogy újból pályára állíthatja a társadalmi szempontból kiszolgáltatott fiatalokat; elismeri a tömegsportnak az erőszakos szélsőségességhez vezető radikalizáció megelőzésében és az ellene folytatott küzdelemben betöltött fontos szerepét; ebben a tekintetben üdvözli az Európai Parlament által elfogadott „A sport mint a menekültek integrációjának és társadalmi befogadásának eszköze”, és „A radikalizáció veszélyének kitett fiatalok megfigyelése és oktatása” című két kísérleti projektet;

49.  emlékeztet arra, hogy a fiatal európai sportolók gyakran szembesülnek a sportkarrier, valamint a tanulás és a munka összehangolásának kihívásával; elismeri, hogy a felsőoktatás nélkülözhetetlen az elit sportolók későbbi munkaerőpiaci beilleszkedésének maximalizálása szempontjából; támogatja a kettős karrier hatékony rendszereit minimális minőségi követelmények és a kettős karrierprogramok fejlődésének nyomon követése mellett, továbbá karrier-tanácsadói szolgáltatások nyújtását az egyetemekkel vagy felsőoktatási intézményekkel kötött megállapodások révén; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a sportolók határokon átnyúló mobilitását, a sporttal kapcsolatos és az oktatási végzettségek – többek között a sporton keresztül megszerzett nem formális és informális tudás – elismerésének összehangolását, és erősítsék meg a bevált gyakorlatok megosztását;

50.  hangsúlyozza, hogy gondoskodni kell fenntartható pénzügyi támogatásról az uniós kettős karrier csereprogramokhoz, az Erasmus+ Sport fejezeten keresztül, továbbá elő kell segíteni az erre a területre irányuló további kutatásokat; felhívja a tagállamokat, hogy az oktatási intézményekkel együttműködve mozdítsák elő a sportolók határokon átnyúló mobilitását és tegyék lehetővé, hogy a sportolók hozzáférjenek sportolói ösztöndíjakhoz;

51.  támogatja az edzők és más szolgáltatók (például fizikoterapeuták és a kettős karrierre szakosodott tanácsadók) mobilitását és a bevált gyakorlatok megosztását a képesítések elismerésére és a technikai újításokra összpontosítva;

52.  felhívja a sportszervezeteket, hogy a tagállamokkal együtt támogassák az edzőkre vonatkozó minimális normákat, melyeknek ki kell terjedniük a bűnügyi nyilvántartások ellenőrzésére, a kiskorúak és a kiszolgáltatott helyzetű felnőttek megóvásával és védelmével, valamint a doppingolással és a sportmérkőzések eredményének tiltott befolyásolásával kapcsolatos képzésre;

53.  hangsúlyozza, hogy a WHO a testmozgás hiányát a negyedik fő halandósági kockázati tényezőként azonosította, amely jelentős közvetlen és követett társadalmi és gazdasági hatásokkal és költségekkel jár a tagállamokra nézve; aggódik amiatt, hogy a testmozgás elősegítésére fordított jelentős költségek, illetve az annak hiányából fakadó, az általános egészségügyi állapotot érintő hatások dacára egyes tagállamokban egyre kevesebb testmozgást végeznek az emberek;

54.  együttműködésre szólítja fel a sportszervezeteket és a tagállamokat az Unióban munkalehetőségeket kereső edzők foglalkoztathatóságának és mobilitásának támogatásában, a jártasságukkal kapcsolatos minőségbiztosításra vonatkozó kötelezettségvállalás, valamint a végzettségükre és a képzésre vonatkozó normákkal kapcsolatos kötelezettségvállaláson keresztül;

55.  arra ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy politikai prioritásként kezeljék a testmozgást a sportra vonatkozó következő európai uniós munkatervben, különösen a fiatalok és az olyan hátrányos helyzetű területek esetében, ahol csak kevesen végeznek testmozgást;

56.  felhívja a nemzetközi és a nemzeti szövetségeket, valamint más oktatási szolgáltatókat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a sport tisztaságával kapcsolatos kérdéseket építsék be a sportedzői képzés tantervébe;

57.  hangsúlyozza, hogy az iskolai testnevelési oktatás fontos belépési pontot jelent a gyermekek számára az életvezetési készségek, hozzáállások, értékek, tudás és ismeretek elsajátításához, illetve az egész életen át tartó testmozgásban való részvétel kialakításához; emlékeztet arra, hogy a sportban való részvétel az egyetemeken, illetve az idősebbek körében központi szerepet játszik az egészséges életmód fenntartásában és a társas kapcsolatok elősegítésében;

58.  tekintetbe veszi, hogy az Unió népessége öregszik, ezért kiemelt figyelmet kell fordítani arra a pozitív hatásra, amelyet a testmozgás az idősek egészségére és jóllétére gyakorolhat;

59.  kiemeli, hogy fokozottan elő kell mozdítani a sportot és a testmozgást a szakpolitikai ágazatokban; ösztönzi a helyi hatóságokat és településeket, hogy segítsék elő a testmozgáshoz való egyenlő hozzáférést; javasolja, hogy a tagállamok és a Bizottság a megfelelő egészségügyi politikákon és programokon keresztül ösztönözze rendszeresebb testmozgásra a polgárokat;

60.  felhívja a tagállamokat, hogy fokozottabban segítse elő a sporttevékenységeket a társadalmilag kirekesztett csoportok, illetve a hátrányos helyzetű területeken élők körében, ahol gyakran alacsony a részvétel, továbbá erősítse az e területen tevékenykedő nem kormányzati szervezetekkel és iskolákkal folytatott együttműködést, különösen a várostervezés és a sportlétesítmények építése terén, figyelembe véve a nagyközönség, különösen a kiszolgáltatott csoportok szükségleteit; felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a nyilvános sportlétesítmények teljes körű és egyenlő hozzáférhetőségéről, és támogassák új sportklubok megalapítását, különösen a vidéki és a hátrányos helyzetű városi területeken;

61.  hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élőknek egyenlő hozzáférést kell biztosítani a sportlétesítményekhez, illetve a közlekedéshez és az egyéb létesítményekhez, valamint megfelelő támogatószemélyzetet kell számukra biztosítani, és hogy mindehhez a sporttal kapcsolatos valamennyi tényező jobb integrációjára van szükség, és ezt szorgalmazza annak az alapelvnek az értelmében, hogy a sportlétesítményeknek mindenki számára hozzáférhetőknek kell lenniük; sürgeti a tagállamokat, hogy az iskolákban és az egyetemeken valósítsanak meg a fogyatékossággal élőket célzó inkluzív sportprogramokat, képzett edzőkkel és az igényeikhez igazított testmozgást elősegítő programokkal, hogy a fogyatékossággal élő tanulók és hallgatók részt vehessenek a sportfoglalkozásokon és a tanterven kívüli sporttevékenységekben;

62.  elismeri a nemzetközi paralimpiai játékok alapvető szerepét a figyelemfelhívás, a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem és a fogyatékossággal élők sportolási lehetőségeinek előmozdításában; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy a fogyatékossággal élőket bevonják a sportolási tevékenységekbe és növeljék a nyilvános médiában való szereplést és a paralimpiai játékok és más versenyek közvetítését, amelyekben fogyatékossággal élők is szerepelnek;

63.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy gondoskodjanak róla, hogy a gyermekek biztonságos környezetben sportolhassanak;

64.  üdvözli a befogadás, a tisztaság és a hozzáférhetőség új technológiák és innováció alkalmazásán keresztül történő előmozdítására irányuló kezdeményezéseket a sportban;

65.  üdvözli az európai sporthét sikerét, amelynek célja a sport, a testmozgás és egy egészségesebb életmód előmozdítása egész Európában, életkortól, háttértől és erőnléttől függetlenül, és felhívja az összes uniós intézményt és tagállamot, hogy továbbra is vegyenek részt benne és támogassák ezt a kezdeményezést, emellett pedig gondoskodjanak róla, hogy minél szélesebb rétegekhez, különösen az iskolákba, eljusson;

66.  úgy véli, hogy a hagyományos sportágak az európai kulturális örökség részét képezik;

67.  üdvözli a sport különleges jellegéről készített bizottsági tanulmányt; felhívja a Bizottságot és a sportszervezeteket, hogy mérlegeljenek további lépéseket a sport különleges jellegének továbbfejlesztése érdekében;

68.  hangsúlyozza, hogy a finanszírozás fontos uniós politikai eszköz, amely felhasználható az uniós sporttevékenységek kulcsfontosságú területeinek fejlesztésére; felhívja a Bizottságot, hogy az ERASMUS+ keretében több forrást különítsen el a sport számára, különös figyelemmel a tömegsportra és az oktatásra, továbbá növelje a sport láthatóságát és hozzáférhetőségét az egyéb finanszírozási programokban – mint például az Európai Strukturális és Beruházási Alapban (ESIF) vagy az egészségvédelmi programban – való érvényesítése érdekében; szorgalmazza a Bizottság és a tagállamok közötti kommunikáció megerősítését, hogy hatékonyabban lehessen felhasználni ezeket a forrásokat, és a lehető legkisebb legyen a tömegsport-szervezetekre nehezedő adminisztratív teher;

69.  arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a sport területén önkéntesként tevékenykedők mobilitására, részvételére, oktatására, készségfejlesztésére, illetve képzésére és munkájuk elismerésére irányuló intézkedéseket és programokat; javasolja az önkéntesség területén bevált gyakorlatok megosztását a sportolás és a sportkultúra terjedésének elősegítéséhez nyújtott támogatás, többek között az Erasmus+ programban foglalt lehetőségek révén;

70.  felkéri a Bizottságot, hogy adjon ki a sport állami támogatására vonatkozó szabályok alkalmazásáról szóló iránymutatásokat, a sport társadalmi, kulturális és oktatási céljainak figyelembevételével és a jogbiztonság megteremtése érdekében; ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy egyetlen sportszervezetet sem szabad hátrányosan megkülönböztetni a nemzeti és helyi szintű állami finanszírozás kérelmezésében;

71.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy a sportvilág pénzügyi szolidaritási mechanizmusai megteremtsék a szükséges kapcsolatokat a hivatásos és az amatőr sport között; e tekintetben üdvözli a nemzeti szerencsejátékok tömegsportnak nyújtott támogatását és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az engedéllyel rendelkező sportfogadási szolgáltatókat kötelezzék arra, hogy nyereségük méltányos részét fordítsák a tömegsportra, valamint a sporthoz való tömeges hozzáférés javítását célzó projektekre, hogy – a média- és közvetítési jogok értékesítéséből származó pénzügyi bevételek kiegészítéseként – biztosítsák ezek fenntarthatóságát, átláthatóságát és nyomon követhetőségét;

72.  kitart amellett, hogy a televíziós közvetítői jogok központosított, kizárólagos és területi alapú értékesítése a bevételek igazságos elosztása mellett elengedhetetlen – valamennyi szinten – a sport fenntartható finanszírozásához és az egyenlő esélyek biztosításához;

73.  hangsúlyozza, hogy a szellemi tulajdonjogok megsértése a sportban veszélyezteti annak hosszú távú finanszírozását;

74.  javasolja, hogy a tagállamok vezessenek be héamentességet, bizonyos adókedvezményeket és egyéb pénzügyi ösztönzőket a tömegsport esetében, illetve adórendszerükkel aktívan támogassák ezeket; elismeri, hogy az állami támogatásra vonatkozó szabályok a tömegsport támogatására nem használhatók fel;

75.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy több forrást különítsenek el a nyitott nyilvános sportpályákra és játszóterekre, hogy könnyebben hozzáférhetővé váljon a tömegsport;

76.  úgy véli, hogy a fenntarthatóságnak és a környezetvédelemnek a sportesemények szerves részét kell képeznie, és a sportélet érintettjeinek hozzá kell járulniuk a fenntartható fejlesztési célokkal kapcsolatos, 2030-ig szóló globális menetrendhez;

77.  arra ösztönzi a tagállamok olimpiai bizottságait és nemzeti sportszövetségeit, hogy ismerjék el sajátjuknak, és a nemzetközi sporteseményeken a nemzeti lobogók és jelképek mellett használják az Európai Unió zászlaját és jelképét is;

78.  hangsúlyozza, hogy a sport meghatározó tényező a helyi, nemzeti vagy akár európai hovatartozás érzésének létrehozásában és megerősítésében;

79.  kiemeli annak fontosságát, hogy a hivatásos sportklubok tulajdonviszonyai teljesen átláthatóak legyenek;

o
o   o

80.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az európai, nemzetközi és nemzeti sportszövetségeknek és -ligáknak.

(1) HL C 407., 2016.11.4., 81. o.
(2) HL C 208., 2016.6.10., 89. o.
(3) HL C 93., 2016.3.9., 42. o.
(4) HL C 36., 2016.1.29., 137. o.
(5) HL C 239. E, 2013.8.20., 46. o.
(6) HL C 271. E, 2009.11.12., 51. o.
(7) HL C 27. E, 2008.1.31., 232. o.
(8) HL C 236. E, 2011.8.12., 99. o.
(9) HL C 436., 2016.11.24., 42. o.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0005.
(11) HL C 326., 2010.12.3., 5. o.


Az örökbefogadások határokon átnyúló aspektusai
PDF 463kWORD 58k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2017. február 2-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal az örökbefogadások határokon átnyúló aspektusairól (2015/2086(INL))
P8_TA(2017)0013A8-0370/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 67. cikkének (4) bekezdésére és 81. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete 1989. november 20-i gyermekjogi egyezményére, és különösen annak 7., 21. és 35. cikkére,

–  tekintettel a gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez fűzött, 2000. május 25-i fakultatív jegyzőkönyv 2. cikkére,

–  tekintettel a konzuli kapcsolatokról szóló, 1963. április 24-i bécsi egyezményre,

–  tekintettel a gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló, 1993. május 29-i Hágai Egyezményre,

–  tekintettel az emberi jogi biztos által „Örökbefogadás és gyermekek: emberi jogi szempontok” címmel, 2011. április 28-án közzétett vitaindító dokumentumra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 46. és 52. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Petíciós Bizottság véleményére (A8‑0370/2016),

Az örökbefogadásra vonatkozó közös minimumszabályok

A.  mivel az örökbefogadás terén alapvető, hogy a határozatokat a gyermek mindenek felett álló érdekeit, a megkülönböztetés-mentesség elvét és alapvető jogaik tiszteletben tartását szem előtt tartva hozzák meg;

B.  mivel az örökbefogadás célja nem az, hogy a szülőnek jogot biztosítson a gyermekhez, hanem hogy a gyermeknek szerető és gondoskodó környezetet biztosítson, ahol harmóniában nőhet fel és fejlődhet;

C.  mivel az örökbefogadási eljárás olyan gyermekeket érint, akik az örökbefogadás iránti kérelem időpontjában nem töltötték be a 18. életévüket vagy a nagykorúságnak a származási országukban érvényes korhatárát;

D.  mivel megfelelő egyensúlyt kell elérni az örökbefogadott gyermek valódi személyazonosságának megismeréséhez való joga és a biológiai szülők személyazonosságának védelméhez való joga között;

E.  mivel az illetékes hatóságok pusztán a biológiai szülők gazdasági helyzetére nem alapozhatják és azzal nem indokolhatják a szülői felügyelet megvonását és a gyermek örökbe adását;

F.  mivel örökbefogadási eljárást nem szabad azt megelőzően indítani, hogy végleges határozat nem született volna a szülői felügyelet biológiai szülőktől való megvonásáról, illetve a biológiai szülők lehetőséget nem kaptak volna az ilyen határozattal szembeni valamennyi jogorvoslat kimerítésére; mivel az ilyen eljárási garanciák nélkül hozott örökbefogadási határozat elismerését más tagállamok megtagadhatják;

G.  mivel a fokozottabb hatékonyság és a nagyobb átláthatóság lehetővé teszi a nemzeti örökbefogadási eljárások javítását és a nemzetközi örökbefogadás megkönnyítését, amelynek révén növekedhet az örökbe fogadott gyermekek száma; mivel emiatt az összes tagállam által ratifikált, a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 21. cikke betartásának kell a határokon átnyúló örökbefogadásra vonatkozó összes eljárás, intézkedés vagy stratégia elsődleges hivatkozási alapját képeznie, szem előtt tartva ugyanakkor a gyermek mindenek fölött álló érdekét;

H.  mivel többet és határozottabban kell tenni annak megakadályozása érdekében, hogy az örökbefogadásban érdekelt leendő szülőket gátlástalan közvetítő szervezetek használják ki, és ennélfogva e területen is meg kell erősíteni az Unióban a bűnözés és a korrupció elleni küzdelem terén folyó együttműködést;

I.  mivel a lehető legnagyobb mértékben ösztönözni kell, hogy az elszakadással járó további megrázkódtatások elkerülése érdekében a testvéreket ugyanannál az örökbefogadó családnál helyezzék el;

Az 1993. évi Hágai Egyezmény szerinti nemzetközi örökbefogadás

J.  mivel az összes tagállam által ratifikált, a gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló, 1993. május 29-i Hágai Egyezmény (a Hágai Egyezmény) rendelkezik a közigazgatási együttműködési rendszerről és a nemzetközi örökbefogadások – azaz amelyek esetében az örökbefogadók és a gyermek vagy gyermekek szokásos tartózkodási helye eltérő országban van – elismeréséről;

K.  mivel a Hágai Egyezmény kimondja, hogy a nemzetközi örökbefogadások elismerésére automatikusan sor kerül minden aláíró államban anélkül, hogy külön elismerési eljárásra lenne szükség ahhoz, hogy érvénybe lépjen;

L.  mivel a Hágai Egyezmény értelmében az elismerést kizárólag akkor lehet megtagadni, ha az örökbefogadás nyilvánvalóan az érintett állam közrendjébe ütközik, figyelembe véve a gyermek mindenek fölött álló érdekét;

Az örökbefogadás terén folytatott polgári igazságügyi együttműködés

M.  mivel a legtágabb értelemben vett igazságügyi képzés kulcsfontosságú a valamennyi jogi területen, így az örökbefogadás területén belüli kölcsönös bizalom megteremtéséhez; mivel az igazságügyi képzés, illetve az európai igazságügyi hálózatok támogatása terén már működő európai programoknak nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk a szakosodott bíróságokra, mint például a családjogi és a kiskorúakat érintő ügyekben eljáró bíróságokra;

N.  mivel a tagállamokban jobb hozzáférést kell biztosítani a polgárok számára a belföldi örökbefogadás jogi és eljárási kérdéseivel kapcsolatos átfogó információkhoz, mivel ennek kapcsán bővíteni lehetne az e-Justice portált;

O.  mivel az „Ombudsmanok európai hálózata a gyermekekért” fórumon belüli együttműködés 1997-ben jött létre, és a gyermekjogi kérdésekkel foglalkozó európai ombudsmanokat ösztönözni kell, hogy e fórum keretében szorosabban működjenek együtt és egyeztessenek; mivel ezt többek között az Unió által finanszírozott igazságügyi képzésre irányuló projektekbe történő bevonásuk révén lehet megvalósítani;

P.  mivel mélyreható vizsgálatot kell végezni, hiszen többet kell tenni annak érdekében, hogy megelőzzük az örökbefogadást célzó, határokon átnyúló gyermekkereskedelmet és hogy a hatályos szabályok és iránymutatások megfelelő és hatékony végrehajtása révén fellépjünk a gyermekkereskedelemmel szemben; mivel ennélfogva e területen is meg kell erősíteni az Unióban a bűnözés és a korrupció elleni küzdelem terén folyó együttműködést a gyermekrablás, gyermekeladás és gyermekkereskedelem megakadályozása érdekében;

A nemzeti örökbefogadási határozatok határokon átnyúló elismerése

Q.  mivel a tagállamok közötti kölcsönös bizalom elve alapvető jelentőséggel bír az uniós jogban, tekintettel arra, hogy lehetővé teszi egy belső határok nélküli térség létrehozását és fenntartását; mivel a kölcsönös elismerés elve, amely a kölcsönös bizalmon alapul, kötelezi a tagállamokat a valamely másik tagállamból származó ítéletek és határozatok alkalmazására;

R.  mivel az e területen meglévő nemzetközi szabályok ellenére a tagállamokban még mindig eltérőek a nézetek a tekintetben, hogy az örökbefogadási eljárást milyen elveknek kell vezérelnie, ahogyan az örökbefogadási eljárások és az örökbefogadási eljárás joghatásai tekintetében is különbségek mutatkoznak;

S.  mivel az Európai Unió hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a nemzeti családjog – és az örökbefogadásra vonatkozó jog – sérelme nélkül a tagállamok közötti igazságügyi együttműködés megerősítését célzó intézkedéseket hozzon;

T.  mivel a közrendi mentességek célja a tagállamok identitásának védelme, amely a tagállamok családjogi anyagi jogi szabályaiban tükröződik;

U.  mivel jelenleg nincs olyan európai rendelkezés, amely a nemzeti örökbefogadási határozatok, azaz az egyetlen tagállamot érintve megvalósuló örökbefogadások – automatikus vagy egyéb módon történő – elismerésére vonatkozik;

V.  mivel e rendelkezések hiánya jelentős problémát jelent azon európai családok számára, amelyek másik tagállamba költöznek egy gyermek örökbefogadását követően, mivel előfordulhat, hogy az örökbefogadást nem ismerik el, ami azt jelenti, hogy a szülők nehézségekbe ütközhetnek a szülői felügyelet jogszerű gyakorlását illetően, valamint pénzügyi nehézségek merülhetnek fel az e területen alkalmazandó eltérő díjak tekintetében;

W.  mivel az ilyen rendelkezések hiánya veszélyezteti a gyermekek stabil és állandó családhoz való jogát;

X.  mivel a szülőket jelenleg – másik tagállamba költözéskor – bizonyos nemzeti elismerési eljárások lefolytatására kötelezhetik, vagy akár arra, hogy újra fogadják örökbe a gyermeket, jelentős jogbizonytalanságot teremtve ezzel;

Y.  mivel a jelenlegi helyzet komoly problémákat okozhat és akadályozhatja a családokat a szabad mozgás teljes körű gyakorlásában;

Z.  mivel szükség lehet az általános helyzet áttekintésére és értékelésére, a tagállami illetékes hatóságok között folytatott konzultáció révén;

AA.  mivel a Brüsszel II. rendelet nem foglalkozik az örökbefogadási határozatok elismerésének kérdésével, mivel kizárólag a szülői felelősségre terjed ki;

AB.  mivel ezért kiemelten fontos, hogy olyan jogszabályt fogadjunk el, amely rendelkezik a valamely tagállamon belül kiadott nemzeti örökbefogadási határozatok többi tagállamon belüli automatikus elismeréséről, feltéve, hogy biztosított a közrendre vonatkozó nemzeti rendelkezések és a szubszidiaritás és az arányosság elvének teljes körű tiszteletben tartása;

AC.  mivel ez a jogszabály kiegészítené a joghatóságra és a szülői felelősségre vonatkozó 2201/2003/EK tanácsi rendeletet(1) (Brüsszel IIa. rendelet), és kitöltené az örökbefogadások nemzetközi jog (a Hágai Egyezmény) alapján történő elismerése tekintetében fennálló hézagot;

Az örökbefogadásra vonatkozó közös minimumszabályok

1.  felszólítja a tagállami hatóságokat, hogy a gyermekek mindenek felett álló érdekeit és alapvető jogainak tiszteletben tartását szem előtt tartva hozzák meg az örökbefogadással kapcsolatos valamennyi határozatot, valamint mindig vegyék figyelembe az adott ügy egyedi körülményeit;

2.  hangsúlyozza, hogy az örökbe fogadható gyermekeket nemzetközileg elismert alapvető jogokkal rendelkező egyénnek, és nem állami tulajdonnak kell tekinteni;

3.  hangsúlyozza, hogy minden egyes örökbefogadási ügy eltér egymástól, ezért azokat egyedi szempontjaik alapján kell megvizsgálni;

4.  úgy véli, hogy a határokon átnyúló vonatkozásokkal bíró örökbefogadás esetén figyelembe kell venni a gyermek kulturális és nyelvi hagyományait, és ezeket a lehető legnagyobb mértékben meg kell őrizni;

5.  úgy véli, hogy az örökbefogadási eljárások keretében a gyermeknek mindig biztosítani kell a lehetőséget, hogy meghallgassák őket és kifejezhessék véleményüket az örökbefogadási eljárással kapcsolatban, figyelembe véve életkorukat és érettségüket; ezért kiemelten fontosnak tartja, hogy a gyermek – életkorától függetlenül – lehetőség szerint hozzájáruljon az örökbefogadáshoz; e tekintetben kéri, hogy fordítsanak külön figyelmet a kisgyermekekre és csecsemőkre, akik nem hallgathatók meg;

6.  úgy véli, hogy nem szabad határozni az örökbefogadásról azt megelőzően, hogy meghallgatták volna a biológiai szülőket, illetve azok adott esetben kimerítettek volna minden jogorvoslati lehetőséget az őket megillető szülői felügyelet vonatkozásában, illetve a szülői felügyelet biológiai szülőktől való megvonása végleges; ezért felszólítja a tagállami hatóságokat, hogy a jogorvoslati lehetőségek kimerítésére fennálló idő alatt, valamint az örökbefogadásra vonatkozó bírósági eljárások során minden szükséges intézkedést tegyenek meg a gyermek jóléte érdekében, biztosítva a kiegyensúlyozott fejlődéséhez szükséges védelmet és ellátást;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy végezzen összehasonlító vizsgálatot a nem beleegyezésen alapuló, határokon átnyúló vonatkozásokkal rendelkező örökbefogadásokkal kapcsolatos panaszok elemzése céljából;

8.  hangsúlyozza, hogy az illetékes hatóságoknak a gyermek idegenek általi örökbefogadása előtt – a gyermek szükségleteinek egyedi felmérését követően – először mindig a gyermek rokonoknál történő elhelyezésének lehetőségét kell megfontolniuk, még ha a rokonok másik országban is élnek, ha a gyermeknek kapcsolata van az adott rokonokkal; úgy véli, hogy a gyermek feletti felügyeletet átvenni kívánó családtagok szokásos tartózkodási helye nem lehet döntő szempont;

9.  kéri, hogy a szülői felelősséggel és az örökbefogadással kapcsolatos eljárások során részesítsék egyenlő bánásmódban a különböző állampolgárságú szülőket; felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy az örökbefogadási eljárásban érintett rokonok, akik más tagállam állampolgárai, egyenlő eljárási jogokat kapjanak, ideértve a jogi segítségnyújtást, a meghallgatásokról való időben történő tájékoztatást, a tolmácshoz való jogot, és az ügy szempontjából lényeges minden dokumentumnak az anyanyelvükön való biztosítását;

10.  hangsúlyozza, hogy amennyiben az örökbe fogadni kívánt gyermek egy másik tagállam állampolgára, e másik tagállam konzuli hatóságait és a gyermek e tagállamban élő családját tájékoztatni kell, illetve konzultálni kell velük a határozat meghozatala előtt;

11.  felszólítja továbbá a tagállamokat, hogy kiemelt figyelmet fordítsanak a menekültstátusszal rendelkező vagy azt kérelmező kísérő nélküli kiskorúakra, és biztosítsák számukra azt a védelmet, segítséget és ellátást, amelyet a nemzetközi kötelezettségeik értelmében kötelesek nyújtani, többek között a nevelőszülőknél történő elhelyezésre irányuló ideiglenes intézkedések elősegítésével;

12.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a szociális munkások számára megfelelő munkakörülményeket biztosítsanak az egyedi esetekre vonatkozó értékelésük megfelelő elvégzéséhez, bármely pénzügyi vagy jogi nyomás nélkül, továbbá teljes mértékben figyelembe véve a gyermek mindenek felett álló érdekét, a rövid, közép- és hosszú távú kilátásokat is mind megvizsgálva;

Az 1993. évi Hágai Egyezmény szerinti nemzetközi örökbefogadás

13.  tudomásul veszi a Hágai Egyezmény sikerét és alkalmazásának fontosságát, és minden országot ösztönöz annak aláírására, ratifikálására, illetve az ahhoz való csatlakozásra;

14.  sajnálja, hogy a problémák gyakran az örökbefogadási bizonyítványok kibocsátásával kapcsolatban jelentkeznek; ezért annak biztosítására kéri a tagállami hatóságokat, hogy az automatikus elismerés garantálása érdekében alkalmazzák a Hágai Egyezmény által létrehozott eljárásokat és biztosítékokat; felhívja a tagállamokat, hogy ne állítsanak az eljárást elnyújtó és megdrágító szükségtelen bürokratikus akadályokat a Hágai Egyezmény hatálya alá tartozó örökbefogadások elismerésének útjába;

15.  rámutat, hogy további erőfeszítéseket lehetne tenni a Hágai Egyezmény rendelkezéseinek tiszteletben tartása és alapos végrehajtása érdekében, mivel néhány tagállam további közigazgatási eljárást követel meg vagy aránytalan díjakat vet ki az örökbefogadások elismerésével kapcsolatban, például az anyakönyvi okmányok létrehozását vagy módosítását, illetve az állampolgárság megszerzését illetően, jóllehet ez a Hágai Egyezmény rendelkezéseibe ütközik;

16.  felszólítja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben a Hágai Egyezmény 4. cikkében meghatározott tanácsadási és engedélyezési követelményekkel kapcsolatos eljárásokat;

Az örökbefogadás terén folytatott polgári igazságügyi együttműködés

17.  felszólítja a tagállamokat, hogy fokozzák együttműködésüket az örökbefogadás terén, a jogi és a szociális szempontokat egyaránt ideértve, és a szükségesnek ítélt nyomonkövetési értékelések tekintetében az illetékes hatóságok közötti fokozottabb együttműködésre szólít fel; e tekintetben arra kéri az Uniót, hogy biztosítsa valamennyi legfőbb belső és külső politikájának összhangját a gyermekek jogaival;

18.  felszólítja a Bizottságot, hogy hozza létre az örökbefogadásra szakosodott bírák és hatóságok hatékony európai hálózatát annak érdekében, hogy megkönnyítsék az információk és a bevált gyakorlatok cseréjét, ami különösen hasznos olyan esetekben, amikor az örökbefogadásnak külföldi vonatkozása is van; nagyon fontosnak tartja, hogy megkönnyítsék az igazságügyi képzéssel foglalkozó meglévő európai hálózattal való koordinációt és a bevált gyakorlatok cseréjét, többek között az Unió által már finanszírozott projektekkel való nagyobb összhang biztosítása érdekében; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson finanszírozást a nemzetközi örökbefogadások területén dolgozó bírók szakképzéséhez;

19.  úgy véli, hogy a nemzetközi örökbefogadások területén dolgozó bírók képzési és eszmecserélési lehetőségei elősegítenék a belföldi örökbefogadások elismerésére vonatkozó alkalmazandó jogi megoldások pontos meghatározását; kéri ezért a Bizottságot, hogy a rendeletre irányuló javaslat megszövegezésekor rendelkezzen az ilyen képzési és eszmecserélési lehetőségek finanszírozásáról;

20.  felszólítja a Bizottságot, hogy az európai igazságügyi portálon tegye közzé az örökbefogadással kapcsolatos tagállami jogszabályokra és gyakorlatokra vonatkozó jogi és eljárási információkat;

21.  tudomásul veszi az „Ombudsmanok európai hálózata a gyermekekért” tevékenységét, valamint úgy véli, hogy ezt az együttműködést tovább kell mélyíteni és meg kell erősíteni;

22.  hangsúlyozza, hogy szoros együttműködést kell folytatni, többek között olyan európai szervezetek révén, mint az Europol, az örökbefogadást célzó, határokon átnyúló gyermekrablás, gyermekeladás és gyermekkereskedelem megakadályozása érdekében; rámutat, hogy egy megbízható nemzeti születési anyakönyvezési rendszer megelőzheti az örökbefogadási célú gyermekkereskedelmet; a tekintetben a harmadik országokból származó gyermekek örökbefogadásának érzékeny kérdését illetően fokozottabb koordinációra szólít fel;

A nemzeti örökbefogadási határozatok határokon átnyúló elismerése

23.  kijelenti, hogy egyértelműen szükség van olyan uniós jogszabályra, amely rendelkezik a nemzeti örökbefogadási határozatok határokon átnyúló automatikus elismeréséről;

24.  kéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 67. és 81. cikke alapján legkésőbb 2017. július 31-ig nyújtson be egy, az örökbefogadási határozatok határokon átnyúló elismeréséről szóló aktusra irányuló javaslatot, az állásfoglalásra irányuló indítványhoz csatolt mellékletben foglalt ajánlásokat az e területen meglévő nemzetközi joggal összhangban szem előtt tartva;

25.  megerősíti, hogy az állásfoglalásra irányuló indítványhoz csatolt ajánlások tiszteletben tartják az alapvető jogokat, valamint a szubszidiaritás és az arányosság elvét;

26.  úgy véli, hogy a kért javaslat nem jár negatív pénzügyi következményekkel, mivel a végső cél, az örökbefogadási határozatok automatikus elismerése csökkenteni fogja a költségeket;

o
o   o

27.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a kapcsolódó részletes ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

AZ ÖRÖKBEFOGADÁSI HATÁROZATOK HATÁROKON ÁTNYÚLÓ ELISMERÉSÉRŐL SZÓLÓ TANÁCSI RENDELETRE IRÁNYULÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK

A.   A KÉRT JAVASLAT ALAPELVEI ÉS CÉLJAI

1.  A szabad mozgáshoz való jogával élve évről évre egyre több uniós polgár dönt úgy, hogy másik uniós tagállamba költözik. Ez nehézségeket idéz elő a mobilis egyének személyes és családjogi helyzetének elismerésével és jogi rendezésével kapcsolatban. Az Unió elkezdett foglalkozni ezekkel a problémás helyzetekkel, és például elfogadta a 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet(2), valamint megerősített együttműködést vezetett be a házassági vagyonjogi rendszerek bizonyos szempontjainak elismerése és a regisztrált élettársi kapcsolatok vagyonjogi következményei területén.

2.  A gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló, 1993. május 29-i Hágai Egyezmény (a Hágai Egyezmény) minden tagállamban hatályos. Ez az egyezmény a határokon átnyúló örökbefogadásokkal kapcsolatos eljárásokra vonatkozik, és rendelkezik az ilyen örökbefogadások automatikus elismeréséről. A Hágai Egyezmény azonban nem terjed ki azokra a helyzetekre, amikor egy tisztán nemzeti eljárás keretében örökbefogadott gyermekkel rendelkező család később egy másik tagállamba költözik. Ez jelentős jogi nehézségekhez vezethet, ha a szülő(k) és az örökbefogadott gyermek közötti jogi kapcsolatot nem ismerik el automatikusan. További közigazgatási vagy igazságügyi eljárásokra lehet szükség, és kivételes esetben teljesen megtagadhatják az elismerést.

3.  Ezért az uniós polgárok alapvető jogainak és szabadságjogainak védelme érdekében el kell fogadni egy olyan rendeletet, amely rendelkezik az örökbefogadási határozatok határokon átnyúló automatikus elismeréséről. E javaslathoz a megfelelő jogalapot az Európai Unió működéséről szóló szerződés 67. cikkének – a bírósági és bíróságon kívüli határozatok kölcsönös elismerésére irányuló – (4) bekezdése, valamint a Szerződés 81. cikkének – a családjogi kérdésekre vonatkozó intézkedésekkel kapcsolatos – (3) bekezdése jelenti. A rendeletet az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően a Tanácsnak kell elfogadnia.

4.  A rendeletre irányuló javaslat a valamely tagállamban a Hágai Egyezmény hatályán kívül eső eljárások keretében kiadott örökbefogadási határozatok automatikus elismeréséről rendelkezik. Mivel az európai családok harmadik országokkal is rendelkezhetnek kapcsolatokkal, illetve korábban harmadik országokban is élhettek, ezért a rendelet azt is előírja, hogy ha egy tagállam elismert egy harmadik országban kiadott örökbefogadási határozatot a vonatkozó nemzeti eljárási szabályai alapján, az örökbefogadási határozatot az összes többi tagállamban el kell ismerni.

5.  Mindazonáltal a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztásának („forum shopping”) vagy a nem megfelelő nemzeti jogszabályok alkalmazásának elkerülése érdekében az automatikus elismerés feltétele először is, hogy az elismerés nyilvánvalóan nem ütközhet az elismerő tagállam közrendjébe, annak hangsúlyozása mellett, hogy az ilyen elutasítások nem vezethetnek de facto az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke által tiltott megkülönböztetéshez, másrészről pedig, hogy az örökbefogadással kapcsolatos határozatot hozó tagállam ehhez rendelkezett a B. részben kért javaslat (a javaslat) 4. cikke szerinti joghatósággal. Kizárólag a szülő(k) vagy a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam rendelkezhet ehhez joghatósággal. Amennyiben azonban az örökbefogadással kapcsolatos határozatot harmadik országban hozták meg, az adott örökbefogadás Unión belüli első elismerésére a szülők vagy a gyermek állampolgársága szerinti tagállam is rendelkezhet joghatósággal. Ennek célja, hogy a tengerentúlon élő európai családok számára biztosítsák az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést.

6.  Külön eljárásra van szükség egyes esetekben az elismeréssel szemben benyújtott kifogásokkal kapcsolatos határozatok meghozatalához. Ezek a rendelkezések hasonlóak a polgári igazságügy terén elfogadott egyéb uniós jogi aktusokban találhatókhoz.

7.  Létre kell hozni egy európai örökbefogadási bizonyítványt annak érdekében, hogy felgyorsítsák az automatikus elismeréssel kapcsolatos adminisztratív eljárást. A Bizottságnak felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján kell elfogadnia a bizonyítványmintát.

8.  A javaslat kizárólag az egyes szülő-gyermek kapcsolatokra vonatkozik. Nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy elismerjenek bármilyen konkrét jogi kapcsolatot az örökbefogadott gyermek szülei között, mivel a párokkal kapcsolatos nemzeti jogszabályok jelentősen eltérnek egymástól.

9.  Végezetül a javaslat tartalmazza a civil igazságügyi eszközökben is megtalálható szokásos záró és átmeneti rendelkezéseket. Az örökbefogadások automatikus elismerése csak a rendelet alkalmazásának időpontjától kezdődően hozott örökbefogadási határozatokra vonatkozik, illetve ettől az időponttól kezdve a korábbi örökbefogadási határozatokra is, amennyiben az érintett gyermek még kiskorú.

10.  A javaslat megfelel a szubszidiaritás és az arányosság elvének, mivel a tagállamok egyedül nem tudják létrehozni az örökbefogadási határozatok határokon átnyúló elismerésének jogi keretét, továbbá a javaslat nem lépi túl az örökbefogadott gyermekek stabil jogi helyzetének biztosításához feltétlenül szükséges keretet. A javaslat nem érinti a tagállamok családjogát.

B.   A KÉRT JAVASLAT SZÖVEGE

A Tanács rendelete az örökbefogadási határozatok határokon átnyúló elismeréséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 67. cikke (4) bekezdésére és 81. cikke (3) bekezdésére,

tekintettel az Európai Parlament Európai Bizottsághoz intézett kérésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Parlament véleményére,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,

különleges jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  Az Unió azt a célt tűzte maga elé, hogy fenntartja és fejleszti a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget, ahol biztosított a személyek szabad mozgása. E térség fokozatos létrehozása érdekében az Uniónak intézkedéseket szükséges elfogadnia a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés tekintetében, többek között a családjog terén.

(2)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 67. és 81. cikke alapján ezeknek az intézkedéseknek magukban kell foglalniuk a bíróságon és bíróságon kívüli határozatok kölcsönös elismerésének biztosítását célzó intézkedéseket.

(3)  A gyermeket örökbe fogadó családok szabad mozgásának biztosítása érdekében szükséges és célszerű, hogy a joghatóságra, valamint az örökbefogadási határozatok elismerésére vonatkozó szabályokat kötelező és közvetlenül alkalmazandó uniós jogi eszköz rendezze.

(4)  E rendelet célja, hogy egyértelmű és teljes jogi keretet hozzon létre az örökbefogadási határozatok határokon átnyúló elismerése terén, valamint a jogbiztonság, a kiszámíthatóság és a rugalmasság szempontjából megfelelő megoldásokat biztosítson a családok számára, továbbá kiküszöbölje az olyan helyzeteket, hogy az egyik tagállamban jogszerűen kiadott örökbefogadási határozatokat nem ismerik el egy másik tagállamban.

(5)  E rendelet a valamely tagállamban kiadott vagy elismert örökbefogadási határozatok elismerésére vonatkozik. Nem terjed ki azonban a gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló, 1993. május 29-i Hágai Egyezménnyel összhangban megvalósuló nemzetközi örökbefogadások elismerésére, mivel az említett egyezmény már rendelkezik az ilyen örökbefogadások automatikus elismeréséről. Ez a rendelet következésképpen csak a belföldi örökbefogadások elismerésére, illetve a nem az említett egyezmény alapján megvalósuló nemzetközi örökbefogadásokra vonatkozik.

(6)  Kapcsolatnak kell lenni az örökbefogadás és az örökbefogadási határozatot kiadó vagy elismerő tagállam területe között. Ennek megfelelően az elismeréshez eleget kell tenni a közös joghatósági szabályoknak.

(7)  A joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóknak kell lenniük, és azt az elvet kell követniük, hogy a joghatóságot általában az örökbefogadó szülők szokásos tartózkodási helye, illetve az egyik örökbefogadó szülő vagy a gyerek szokásos tartózkodási helye alapozza meg. A joghatóságnak erre az alapra kell korlátozódnia, kivéve abban az esetben, ha olyan harmadik országok is érintettek, ahol az állapolgárság szerinti tagállam kapcsolódási pont lehet.

(8)  Mivel az örökbefogadás általában kiskorúakat érint, nem indokolt a szülőknek vagy a gyermeknek rugalmasságot biztosítani az örökbefogadásról döntő hatóság megválasztását illetően.

(9)  Az igazságszolgáltatás működése iránt az Unióban táplált kölcsönös bizalom indokolja azt az elvet, hogy a valamely tagállam által kiadott vagy elismert örökbefogadási határozatokat automatikusan, bármilyen külön eljárás nélkül az összes többi tagállamban is elismerjék. Ennek eredményeként a valamely tagállam által kiadott örökbefogadási határozatot úgy kell tekinteni, mintha a megkeresett tagállamban adták volna ki.

(10)  A valamely tagállamban kiadott örökbefogadási határozat megkeresett tagállamban való automatikus elismerése nem veszélyeztetheti a védelemhez fűződő jogok tiszteletben tartását. Ezért bármely érdekelt fél kérelmezheti az örökbefogadási határozat elismerésének megtagadását, amennyiben úgy véli, hogy az elismerés megtagadásának valamely oka fennáll.

(11)  A nemzeti örökbefogadási határozatok elismerésének automatikusnak kell lennie, kivéve, ha az örökbefogadás helye szerinti tagállam nem rendelkezett joghatósággal, vagy ha az elismerés az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke értelmében nyilvánvalóan az elismerő tagállam közrendjébe ütközik.

(12)  Ez a rendelet nem érinti a tagállamok családjogi anyagi jogi szabályait, ideértve az örökbefogadásra vonatkozó tagállami jogot is. Ezenfelül az örökbefogadási határozatok e rendelet szerinti elismerése nem jelenti az örökbefogadó szülők közötti jogi kapcsolatok egy örökbefogadási határozat elismerésének következményeként való elismerését, amely azonban nem befolyásolhatja az örökbefogadási határozat elismerésére vonatkozó határozat kimenetelét.

(13)  Az e rendelet által nem érintett eljárásjogi kérdéseket a nemzeti joggal összhangban kell kezelni.

(14)  Ha egy örökbefogadási határozat olyan jogi kapcsolatot foglal magában, amely nem ismert a megkeresett tagállam jogában, az említett jogi kapcsolatot – beleértve az abból fakadó jogokat és kötelezettségeket is – lehetőség szerint hozzá kell igazítani az adott tagállam jogában létező, azonos joghatást kiváltó, valamint hasonló célokat követő jogi kapcsolathoz. Azt, hogy a hozzáigazítást miként és kik hajtják végre, az egyes tagállamok állapítják meg.

(15)  Az e rendeletben előírt automatikus elismerés lehetővé tétele érdekében ki kell dolgozni az örökbefogadási határozatok továbbítására szolgáló modellt, az európai örökbefogadási bizonyítványt. E célból a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el az említett bizonyítványminta kidolgozása és módosítása tekintetében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(16)  Mivel a rendelet célját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az uniós szintén jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(17)  Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően, [az Egyesült Királyság és Írország értesítésben fejezte ki a rendelet elfogadásában és végrehajtásában való részvételi szándékát]/[ az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, az Egyesült Királyság és Írország nem vesz részt e rendelet elfogadásában, az rájuk nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.]

(18)  Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően Dánia nem vesz részt e rendelet elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Alkalmazási kör

(1)  E rendeletet az örökbefogadási határozatok elismerésére kell alkalmazni.

(2)  Ez a rendelet nem alkalmazandó a következőkre, illetve nem érinti a következőket:

a)  az örökbefogadási jogosultságra vagy egyéb családjogi kérdésekre vonatkozó tagállami jogszabályok;

b)  a gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló, 1993. május 29-i Hágai Egyezmény (a Hágai Egyezmény) értelmében vett nemzetközi örökbefogadások.

(3)  E rendelet egyetlen rendelkezése sem kötelezi a tagállamokat arra, hogy:

a)  egy örökbefogadási határozat elismerésének következményeként elismerjék egy örökbefogadott gyermek szülei közötti jogi kapcsolatok meglétét;

b)  örökbefogadási határozatokat fogadjanak el olyan esetben, amikor azt a vonatkozó nemzeti jogszabályok nem engedik.

2. cikk

Fogalommeghatározás

E rendelet alkalmazásában az „örökbefogadási határozat” a nagykorúságot el nem ért gyermek és e gyermek biológiai szüleitől eltérő új szülő vagy szülők közötti állandó, jogi szülő-gyermek kapcsolat létrehozására vagy elismerésére irányuló ítéletet vagy határozatot jelent, e jogi kapcsolat nemzeti jogon belüli megnevezésétől függetlenül.

3. cikk

Az örökbefogadási határozatok automatikus elismerése

(1)  A valamely tagállamban kiadott örökbefogadási határozatokat a többi tagállamban minden külön eljárás nélkül el kell ismerni, feltéve, hogy az örökbefogadási határozatot kiadó tagállam rendelkezik a 4. cikk szerinti joghatósággal.

(2)  Bármely érdekelt fél a 7. cikkben előírt eljárással összhangban kérelmezheti annak megállapítását, hogy az elismerés megtagadásának 6. cikkben említett okai nem állnak fenn.

(3)  Amennyiben valamely tagállam bíróságán folyó eljárás kimenetele azon kérdés megválaszolásának függvénye, hogy egy határozat elismerését meg kell-e tagadni, az említett bíróság joghatósággal rendelkezik e kérdés eldöntésére.

4. cikk

Az örökbefogadási határozatokra vonatkozó joghatóság

(1)  Valamely tagállam hatósága csak akkor adhat ki örökbefogadási határozatot, ha az örökbefogadó szülő(k) vagy az örökbefogadott gyermek szokásos tartózkodási helye az adott tagállamban van.

(2)  Amennyiben valamely harmadik ország hatóságai egy gyermek tekintetében örökbefogadási határozatot adnak ki, a tagállami hatóságok szintén kiadhatnak ilyen határozatot, illetve határozhatnak a harmadik országban kiadott határozat elismeréséről a nemzeti jogban meghatározott eljárásokkal összhangban, ha az örökbefogadó szülő(k) vagy az örökbefogadott gyermek szokásos tartózkodási helye nem az adott tagállamban van, azonban az adott tagállam állampolgárai.

5. cikk

Az elismeréshez szükséges dokumentumok

Annak a félnek, aki egy adott tagállamban valamely más tagállamban kiadott örökbefogadási határozatra kíván hivatkozni, rendelkezésre kell bocsátania:

a)  az örökbefogadási határozat másolatát, amely megfelel a hitelesség megállapításához szükséges feltételeknek; valamint

b)  a 11. cikkel összhangban kiállított európai örökbefogadási bizonyítványt.

6. cikk

Az elismerés megtagadása

Valamely érdekelt fél kérelmére az adott tagállamban kiadott örökbefogadási határozat elismerése csak akkor tagadható meg, ha:

a)  az ilyen elismerés nyilvánvalóan ellentétes a címzett tagállam közrendjével (ordre public);

b)  az eredeti eljárás helye szerinti tagállam nem rendelkezik a 4. cikk szerinti joghatósággal.

7. cikk

Az elismerés megtagadásának kérelmezése

(1)  Valamely a nemzeti jogban meghatározott érdekelt fél kérelmére az örökbefogadási határozat elismerése a 6. cikkben említett okok valamelyikének fennállása esetén megtagadható.

(2)  Az elismerés megtagadása iránti kérelmet azon bírósághoz kell benyújtani, amelyet az érintett tagállam a 13. cikk a) pontja szerint olyan bíróságként közölt a Bizottsággal, amelyhez a kérelem benyújtandó.

(3)  Az elismerés megtagadására vonatkozó eljárást, amennyiben azt e rendelet nem szabályozza, a megkeresett tagállam joga határozza meg.

(4)  A kérelmezőnek be kell nyújtania a bíróságnak a határozat egy példányát és szükség esetén annak fordítását vagy átiratát.

(5)  A bíróság eltekinthet a (4) bekezdésben említett iratok benyújtásától, ha már rendelkezik velük, vagy ha úgy ítéli meg, hogy azok bekérése a kérelmezőtől nem ésszerű. Ez utóbbi esetben a bíróság előírhatja a másik félnek az adott iratok benyújtását.

(6)  A valamely más tagállamban kiadott örökbefogadási határozat elismerését kérelmező félnek nincs előírva, hogy a címzett tagállamban postai címmel rendelkezzen. Az említett félnek az sincs előírva, hogy felhatalmazott képviselővel rendelkezzen a címzett tagállamban, kivéve, ha ilyen képviselő megléte kötelező a felek állampolgárságától vagy lakóhelyétől függetlenül.

(7)  A bíróság haladéktalanul határoz az elismerés megtagadására irányuló kérelemről.

8. cikk

Az elismerés megtagadására irányuló kérelem tárgyában hozott határozat elleni jogorvoslat

(1)  Bármelyik fél jogorvoslatot nyújthat be az elismerés megtagadására irányuló kérelmet elbíráló határozattal szemben.

(2)  A jogorvoslatot azon bírósághoz kell benyújtani, amelyet az érintett tagállam a 13. cikk b) pontja szerint olyan bíróságként közölt a Bizottsággal, amelyhez a jogorvoslat benyújtandó.

(3)  A jogorvoslat tárgyában hozott határozat kizárólag akkor támadható meg jogorvoslati kérelemmel, ha az érintett tagállam a 13. cikk c) pontja szerint közölte a Bizottsággal azon bíróságokat, amelyekhez bármely további jogorvoslat benyújtandó.

9. cikk

Az örökbefogadási határozat kiadásának helye szerinti tagállamon belüli jogorvoslat

Az a bíróság, amelyhez az elismerés megtagadására irányuló kérelmet nyújtanak be, vagy amely a 8. cikk (2) vagy (3) bekezdése alapján benyújtott jogorvoslat ügyében jár el, felfüggesztheti az eljárást, amennyiben az örökbefogadási határozat ellen rendes jogorvoslatra vonatkozó kérelmet nyújtottak be az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban, illetve, ha az ilyen jogorvoslat benyújtására megadott határidő még nem járt le. Ez utóbbi esetben a bíróság meghatározhatja a jogorvoslat benyújtására nyitva álló időtartamot.

10. cikk

Az érdemi felülvizsgálat tilalma

A valamely tagállamban kiadott örökbefogadási határozatot vagy hozott ítéletet érdemben semmilyen körülmények között sem lehet felülvizsgálni a címzett tagállamban.

11. cikk

Európai örökbefogadási bizonyítvány

Az örökbefogadási határozatot kiadó tagállam hatóságai bármely érdekelt fél kérésére többnyelvű európai örökbefogadási bizonyítványt adnak ki a 15. cikkel összhangban létrehozott mintának megfelelően.

12. cikk

Az örökbefogadási határozat kiigazítása

(1)  Ha a határozat vagy ítélet olyan intézkedést vagy rendelkezést tartalmaz, amely nem ismert a címzett tagállam jogában, az említett intézkedést vagy rendelkezést lehetőség szerint hozzá kell igazítani az adott tagállam jogában létező, azonos joghatást kiváltó, valamint hasonló célokat és érdekeket követő intézkedéshez vagy határozathoz. Ez a kiigazítás nem járhat az eredeti eljárás helye szerinti tagállam jogában előírtakon túlmutató joghatásokkal.

(2)  Bármely érdekelt fél bíróság előtt megtámadhatja az intézkedés vagy határozat kiigazítását.

13. cikk

A tagállamok által szolgáltatandó információk

(1)  A tagállamok legkésőbb 2018. július 1-jéig tájékoztatják a Bizottságot a következőkkel kapcsolatos nemzeti rendelkezéseikről, amennyiben vannak ilyenek:

a)  azok a bíróságok, amelyekhez az elismerés megtagadása iránti kérelmeket az 7. cikk (2) bekezdésével összhangban be lehet nyújtani;

b)  azon bíróságok, amelyekhez az elismerés megtagadása iránti kérelem tárgyában hozott határozatot érintő jogorvoslatot be kell nyújtani a 8. cikk (2) bekezdése szerint; valamint

c)  azon bíróságok, amelyekhez bármely további jogorvoslatot be kell nyújtani az 8. cikk (3) bekezdése szerint.

(2)  A Bizottság megfelelő módon – különösen az európai igazságügyi portálon keresztül – nyilvánosan hozzáférhetővé teszi az (1) bekezdésben említett információkat, valamint a tagállamokon belüli örökbefogadási eljárásokra és azok elismerésére vonatkozó egyéb lényeges információkat.

14. cikk

Hitelesítés és hasonló alaki követelmények

Az e rendelet értelmében valamely tagállamban kiállított okiratok tekintetében hitelesítés vagy más hasonló alaki követelmény nem követelhető meg.

15. cikk

Felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására való felhatalmazás

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 16. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el el a 11. cikkben említett többnyelvű európai örökbefogadási bizonyítvány mintájának létrehozására és módosításáraa vonatkozóan.

16. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)  A Bizottság 15. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól, 2018. július 1-jétől kezdődő hatállyal.

(3)  A Tanács bármikor visszavonhatja a 15. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A 15. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. A Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

(5)  Az Európai Parlamentet tájékoztatják a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok Bizottság általi elfogadásáról, az azokkal szemben megfogalmazott kifogásokról vagy a felhatalmazás Tanács általi visszavonásáról.

17. cikk

Átmeneti rendelkezések

Ez a rendelet kizárólag a 2019. január 1-jén vagy azt követően kiadott örökbefogadási határozatokra alkalmazandó.

A 2019. január 1. előtt kiadott örökbefogadási határozatokat azonban szintén el kell ismerni ettől az időponttól fogva, amennyiben az érintett gyermek nem érte el nagykorúságát eddig az időpontig.

18. cikk

Kapcsolat a meglévő nemzetközi egyezményekkel

(1)  Ez a rendelet nem alkalmazandó a Hágai Egyezmény alkalmazásában kiadott örökbefogadási határozatokra.

(2)  A tagállamoknak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 351. cikke szerinti kötelezettségeinek sérelme nélkül ez a rendelet nem érinti azoknak a nemzetközi egyezményeknek az alkalmazását, amelyeknek ezen – az örökbefogadás elismerésével kapcsolatos szabályokat megállapító – rendelet hatálybalépésekor egy vagy több tagállam a részes fele.

(3)  Az e rendeletben szabályozott kérdések vonatkozásában azonban e rendelet – mint a tagállamok közötti rendelet – elsőbbséget élvez a kizárólag két vagy több tagállam között megkötött egyezményekkel szemben.

19. cikk

Felülvizsgálati záradék

(1)  A Bizottság legkésőbb 2024. december 31-ig és azt követően ötévente jelentést nyújt be e rendelet alkalmazásáról az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. Adott esetben ezt a jelentést e rendelet kiigazítására irányuló javaslatok kísérik.

(2)  E célból a tagállamok tájékoztatják a Bizottságot e rendelet bíróságaik által történő alkalmazásáról.

20. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

E rendelet 2019. január 1-jétől alkalmazandó, a 13., 15. és 16. cikk kivételével, amelyek 2018. július 1-jétől alkalmazandók.

Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

Kelt Brüsszelben...,

a Tanács részéről

az elnök

(1) A Tanács 2201/2003/EK rendelete (2003. november 27.) a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 338., 2003.12.23., 1. o.).
(2) Az Európai Parlament és a Tanács 650/2012/EU rendelete (2012. július 4.) az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről (HL L 201., 2012.7.27., 107. o.)


Az EU–Kolumbia/Peru kereskedelmi megállapodásban foglalt kétoldalú védzáradék és banánkereskedelmi stabilizációs mechanizmus ***I
PDF 362kWORD 45k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2017. február 2-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodásban foglalt kétoldalú védzáradék és banánkereskedelmi stabilizációs mechanizmus végrehajtásáról szóló 19/2013/EU rendelet, valamint az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Közép-Amerika közötti társulás létrehozásáról szóló megállapodásban foglalt kétoldalú védzáradék és banánkereskedelmi stabilizációs mechanizmus végrehajtásáról szóló 20/2013/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2015)0220 – C8-0131/2015 – 2015/0112(COD))
P8_TA(2017)0014A8-0277/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0220),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0131/2015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2016. december 20-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A8-0277/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  jóváhagyja a Parlament, a Tanács és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt együttes nyilatkozatát;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. február 2-án került elfogadásra az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodásban foglalt kétoldalú védzáradék és banánkereskedelmi stabilizációs mechanizmus végrehajtásáról szóló 19/2013/EU rendelet, valamint az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Közép-Amerika közötti társulás létrehozásáról szóló megállapodásban foglalt kétoldalú védzáradék és banánkereskedelmi stabilizációs mechanizmus végrehajtásáról szóló 20/2013/EU rendelet módosításáról szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/540 rendelettel.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság

EGYÜTTES NYILATKOZATA

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság egyetért abban, hogy szoros együttműködésre van szükség a megállapodás, az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodáshoz csatolt, Ecuadornak a kereskedelmi megállapodáshoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából készült csatlakozási jegyzőkönyv(1) által módosított, egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodás(2), az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodásban foglalt kétoldalú védzáradék és banánkereskedelmi stabilizációs mechanizmus végrehajtásáról szóló, 2013. január 15-i 19/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(3), valamint az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Közép-Amerika közötti társulás létrehozásáról szóló megállapodásban foglalt kétoldalú védzáradék és banánkereskedelmi stabilizációs mechanizmus végrehajtásáról szóló, 2013. január 15-i 20/2013/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet(4) végrehajtásának nyomon követése tekintetében. Ezért a következőkben állapodnak meg:

—  Az Európai Parlament illetékes bizottságának kérésére a Bizottság minden olyan egyedi kérdésről jelentést tesz, amely Kolumbia, Ecuador vagy Peru kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó kötelezettségvállalásainak végrehajtásával kapcsolatos.

—  Ha az Európai Parlament védintézkedési vizsgálat kezdeményezésére irányuló ajánlást fogad el, a Bizottság alaposan megvizsgálja, hogy a hivatalból történő kezdeményezésnek a 19/2013/EU rendelet és a 20/2013/EU rendelet szerinti feltételei teljesülnek-e. Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy e feltételek nem teljesülnek, jelentést tesz az Európai Parlament illetékes bizottságának, amelyben magyarázatot ad az ilyen vizsgálat kezdeményezése szempontjából fontos valamennyi tényezőről.

—  A Bizottság 2019. január 1-jéig felméri az uniós banántermelők helyzetét. Amennyiben a piac és/vagy az uniós banántermelők helyzetének súlyos romlására derít fényt, a részes felek egyetértésével fontolóra veheti a mechanizmus érvényességi időszakának meghosszabbítását.

A stabilizációs mechanizmus lejárta után a Bizottság tovább folytatja az uniós piac és banántermelők helyzetének rendszeres értékelését. Tekintettel a banánágazat legkülső régiók tekintetében játszott jelentőségére, amennyiben a piac és/vagy az uniós banántermelők helyzetének súlyos romlására derít fényt, a Bizottság a tagállamokkal közösen megvizsgálja a helyzetet és határoz arról, hogy fontolóra kell-e venni megfelelő intézkedéseket. A Bizottság rendszeres nyomon követési üléseket is összehívhat a tagállamokkal és az érintett felekkel.

A Bizottság statisztikai eszközöket dolgozott ki a banánbehozatal tendenciáinak és az uniós banánpiac helyzetének nyomon követésére és értékelésére. A Bizottság külön figyelmet fog fordítani a behozatal felügyeleti adatai formátumának felülvizsgálatára, hogy a rendszeresen frissített információk felhasználóbarátabb módon legyenek elérhetők.

(1) HL L 356., 2016.12.24., 3. o.
(2) HL L 354., 2012.12.21., 3. o.
(3) Az Európai Parlament és a Tanács 19/2013/EU rendelete (2013. január 15.) az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodásban foglalt kétoldalú védzáradék és banánkereskedelmi stabilizációs mechanizmus végrehajtásáról (HL L 17., 2013.1.19., 1. o.).
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 20/2013/EU rendelete (2013. január 15.) az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Közép-Amerika közötti társulás létrehozásáról szóló megállapodásban foglalt kétoldalú védzáradék és banánkereskedelmi stabilizációs mechanizmus végrehajtásáról (HL L 17., 2013.1.19., 13. o.).


A külső vizeken halászó flották fenntartható kezelése ***I
PDF 333kWORD 103k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2017. február 2-i jogalkotási állásfoglalása a külső vizeken halászó flották fenntartható kezeléséről, valamint az 1006/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2015)0636 – C8-0393/2015 – 2015/0289(COD))
P8_TA(2017)0015A8-0377/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0636),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 43. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0393/2015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. május 25-i véleményére(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0377/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. február 2-án került elfogadásra a külső vizeken halászó flották fenntartható kezeléséről, valamint az 1006/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2017/… európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2015)0289


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete a nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(2),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(3),

rendes jogalkotási eljárás keretében(4),

mivel:

(1)  Az 1006/2008/EK tanácsi rendelet(5) létrehozta az uniós halászhajók uniós vizeken kívül folytatott halászati tevékenységeinek engedélyezésére és a harmadik országok hajóinak az uniós vizekhez való hozzáférésére szolgáló rendszert.

(2)  Az Unió szerződő fele az Egyesült Nemzetek 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezményének(6), valamint megerősítette az ENSZ Tengerjogi Egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló, 1995. augusztus 4-i ENSZ-megállapodást(7) (a továbbiakban: a halállományokról szóló ENSZ-megállapodás). E nemzetközi rendelkezések meghatározzák azt az elvet, hogy minden államnak megfelelő intézkedéseket kell elfogadnia a tengeri erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás és az ezek megőrzésének biztosítása és a más államokkal e célból történő együttműködés érdekében. [Mód. 1]

(3)  Az Unió elfogadta az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) a nemzetközi védelmi és gazdálkodási intézkedések nyílt tengeri halászhajók általi betartásának előmozdításáról szóló, 1993. november 24-i megállapodását(8). A FAO megállapodás előírásai szerint a szerződő feleknek tartózkodniuk kell annak engedélyezésétől, hogy hajókat nyílt tengeri halászatra használjanak fel olyan esetben, amikor bizonyos feltételek nem teljesülnek, továbbá szankciókat kell alkalmazniuk bizonyos jelentéstételi követelmények be nem tartása esetén.

(3a)   A Nemzetközi Tengerjogi Bíróság a Nyugat-Afrikai Szubregionális Halászati Bizottság által benyújtott kérelemre 2015. április 2-án tanácsadói véleményt bocsátott ki. A tanácsadói vélemény megerősítette, hogy a tagállamok lobogója alatt közlekedő halászhajók tevékenységéért és az e tekintetben az Unió által gyakorolt kellő gondosságért az Unió viseli a felelősséget. [Mód. 2]

(4)  Az Unió jóváhagyta a FAO-nak a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló, 2001-ben elfogadott nemzetközi cselekvési tervét (IPOA-IUU). Az IPOA-IUU és a FAO által a lobogó szerinti államok teljesítményére vonatkozóan 2014-ben elfogadott önkéntes iránymutatás szerint a tengeri biológiai erőforrások és a tengeri ökoszisztémák hosszú távú védelmének és fenntartható hasznosításának biztosítása a lobogó szerinti államok felelőssége. Az IPOA-IUU előírja, hogy egy lobogó szerinti államnak engedélyt kell kiadnia a lobogója alatt közlekedő hajóknak ahhoz, hogy a felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó területeken kívüli vizeken halásszanak. Az önkéntes iránymutatás azt is ajánlja, hogy a lobogó szerinti állam és a parti állam állítson ki engedélyt olyan esetben, ha a halászati tevékenység végzésére valamely halászati hozzáférési megállapodás keretében vagy akár ilyen megállapodás keretén kívül kerül sor. Mindkét államnak meg kell győződnie arról, hogy a szóban forgó tevékenységek nem veszélyeztetik a parti állam vizeiben élő állományokat (40. és 41. bekezdés).

(4a)   2014-ben a FAO valamennyi tagja, így az Unió és az Unió partnereit jelentő fejlődő országok is egyhangúlag elfogadták az élelmezésbiztonság és a szegénység felszámolása keretében a fenntartható kisüzemi halászat biztosítására vonatkozó önkéntes irányelveket, többek között ezek 5.7 pontját, amely kiemeli, hogy az erőforrásokhoz való hozzáférésre irányuló megállapodások harmadik országokkal és harmadik felekkel való megkötése előtt kellőképpen figyelembe kell venni a kisüzemi halászatokat. [Mód. 3]

(4b)   Az élelmezésbiztonság és a szegénység felszámolása keretében a fenntartható kisüzemi halászat biztosítására vonatkozó önkéntes FAO-irányelvek a halászati erőforrások hosszú távú megőrzésére és fenntartható kiaknázására, valamint az élelmiszer-termelés ökológiai alapokra helyezésére irányuló intézkedések meghozatalát szorgalmazzák, hangsúlyozva az uniós vizeken kívül folytatott uniós halászati tevékenységekre vonatkozó környezetvédelmi normák fontosságát, amelyek magukban foglalják a halászati gazdálkodáshoz való ökoszisztéma-alapú megközelítés és az elővigyázatossági szemlélet alkalmazását, annak érdekében, hogy a halászott halállományokat 2015-ig, valamennyi állományt pedig legkésőbb 2020-ig helyreállítsák és olyan szintek fölött tartsák, amelyek révén lehetséges a maximális hozam előállítása. [Mód. 4]

(5)  Nemzetközi szinten egyre inkább előtérbe kerültek azok a kötelezettségek, valamint kapcsolódó feladatok és felelősségek, amelyek a Tengerjogi Egyezmény szerint a nyílt tengeri területek biológiai erőforrásainak védelme és a velük folytatott gazdálkodás tekintetében a lobogó szerinti államra és adott esetben a lobogó szerinti államként eljáró nemzetközi szervezetre hárulnak. Ez volt a helyzet akkor is, amikor a Tengerjogi Egyezményből következő, a kellő gondosságra vonatkozó kötelezettséghez kapcsolódóan a parti állam, a lobogó szerinti állam és adott esetben a lobogó szerinti és parti államként eljáró nemzetközi szervezet joghatóságát el kellett különíteni ahhoz, hogy biztosítható legyen a nemzeti joghatóság alá tartozó vízterületek tengeri biológiai erőforrásainak megfelelő védelme. A Nemzetközi Tengerjogi Bíróság (ITLOS) által a Nyugat-Afrikai Szubregionális Halászati Bizottság kérdéseire 2015. április 2-án adott tanácsadói vélemény megerősítette, hogy az Unió nemzetközi felelősséggel tartozik harmadik országok és nemzetközi szervezetek előtt a halászhajói tevékenységéért, és e felelősség arra kötelezi, hogy kellő gondossággal járjon el. A kellő gondosságra vonatkozó kötelezettség annyit jelent, hogy az államok kötelesek minden tőlük telhetőt megtenni a jogellenes halászat megakadályozására; ez magában foglalja azt a kötelezettséget is, hogy az államok kötelesek meghozni azokat a közigazgatási és végrehajtási intézkedéseket, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a lobogójuk alatt közlekedő halászhajók, állampolgáraik vagy a vizeiken tevékenységet folytató halászhajók ne vegyenek részt az alkalmazandó állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések megszegését jelentő tevékenységekben. Ezekből az okokból kifolyólag – valamint általánosságban véve a kék gazdaság megerősítése érdekében – fontos megszervezni az uniós halászhajók uniós vizeken kívüli területeken végzett tevékenységeit és kialakítani az ezzel összefüggő irányítási rendszert, méghozzá oly módon, hogy az Unió hatékonyan és eredményesen eleget tehessen nemzetközi kötelezettségeinek, valamint hogy elkerülhetők legyenek az olyan helyzetek, amikor az Uniót kritika érheti nemzetközi jogot sértő cselekmények elkövetéséért. [Mód. 5]

(5a)   A fenntartható fejlődésről szóló 2015. szeptember 25-i ENSZ-csúcstalálkozón az Unió elkötelezte magát a határozat végrehajtása mellett, amely tartalmazza az „Alakítsuk át világunkat: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztés menetrend” című záródokumentumot, amely magában foglalja „Az óceánok, tengerek és tengeri erőforrások megőrzése és fenntartható hasznosítása a fenntartható fejlődés céljait követve” elnevezésű 14., illetve „A fenntartható fogyasztási és termelési minták biztosítása” elnevezésű 12. fenntartható fejlesztési célt, valamint ezek célkitűzéseit. [Mód. 6]

(6)  A fenntartható fejlődésről szóló 2012. évi ENSZ-konferencia(9) erdményei (Rio+20) eredményeit19, a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelmére irányuló uniós cselekvési terv eredményei és a vadon élő állatok jogellenes kereskedelme elleni küzdelem területét érintő nemzetközi fejleményeket, valamint az ENSZ által 2015 szeptemberében elfogadott új fenntartható fejlesztési célokat (17 cél a világ átalakítása érdekében, ideértve a víz alatti életre vonatkozó 14. célt) tükrözni kell az Unió külső halászati és kereskedelmi politikájában. [Mód. 7]

(7)  Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(10) (a továbbiakban: alaprendelet) szerint a közös halászati politika célja annak biztosítása, hogy a halászati tevékenységek környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból fenntarthatóak legyenek, végzésük összhangban legyen a gazdasági, társadalmi és foglalkoztatási előnyök elérésére és a halállományok helyreállítására és olyan szinten tartására irányuló célkitűzésekkel, amelyek meghaladják a maximális fenntartható hozamot eredményező szintet, valamint hogy hozzájáruljanak az élelmiszer-ellátás biztosításához. E szakpolitika végrehajtása során az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208. cikke (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban figyelembe kell venni a fejlesztési együttműködési célkitűzéseket is. [Mód. 8]

(7a)   Az alaprendelet előírja továbbá, hogy a fenntartható halászati partnerségi megállapodások az ENSZ Tengerjogi Egyezménye 62. cikkének (2) és (3) bekezdésében említettek szerint a többletfogásokra korlátozódjanak. [Mód. 9]

(8)  Az 1380/2013/EU rendelet alaprendelet kiemeli, hogy Uniónak nemzetközi szinten népszerűsítenie kell a közös halászati politika célkitűzéseit, és biztosítania kell, hogy az uniós vizeken kívül folytatott uniós halászati tevékenységek az alkalmazandó uniós jogban foglalt elvekkel és előírásokkal azonos elveken és előírásokon alapuljanak, valamint egyenlő versenyfeltételeket kell szorgalmaznia az uniós piaci szereplők és a harmadik országbeli piaci szereplők számára. A harmadik országok által elfogadott szociális és környezetvédelmi jogszabályok különbözhetnek attól, amelyeket az Unió alkalmaz, eltérő normákat támasztva a halászflották számára. Ez a helyzet a tengeri erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodással nem összeegyeztethető halászati tevékenységek engedélyezését eredményezheti. Ezért biztosítani kell az Unió környezetvédelmi, halászati, kereskedelmi és fejlesztési tevékenységével való összhangot, különösen akkor, amikor az adott jogszabályok az alacsony közigazgatási kapacitással rendelkező és magas korrupciós kockázatú fejlődő országok halászati gazdaságait érintik. [Mód. 10]

(9)  Az 1006/2008/EK rendelet közös alapot volt hivatott létrehozni az uniós hajók által az uniós vizeken kívül folytatott halászati tevékenységek engedélyezésére az IUU-halászat elleni küzdelem támogatása érdekében, valamint abból a célból, hogy az EU-flotta uniós flotta a világ minden pontján jobban ellenőrizhető és nyomon követhető legyen, továbbá megteremtette a harmadik országbeli hajók uniós vizeken történő halászásának engedélyezésére vonatkozó feltételeket. [Mód. 11]

(10)  A jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatról szóló 1005/2008/EK tanácsi rendelet(11) elfogadására az 1006/2008/EK rendelet elfogadásával párhuzamosan került sor, az 1224/2009/EK tanácsi rendeletet(12) (a továbbiakban: ellenőrzési rendelet) pedig csak egy évvel később fogadták el. Ezek a rendeletek alkotják a KHP ellenőrzési és végrehajtási rendszerének három pillérét.

(11)  A három említett rendelet végrehajtása azonban nem volt következetes: következetlenségek merültek fel különösen a halászati tevékenységek engedélyezéséről szóló rendelet és az ellenőrzési rendelet között, amely utóbbi elfogadására a halászati tevékenységek engedélyezéséről szóló rendelet elfogadása után került sor. A halászati tevékenységek engedélyezéséről szóló rendelet végrehajtása során több joghézagra derült fény, mivel a rendelet nem szabályozott bizonyos, ellenőrzéssel összefüggő kihívásokat, például a hajóbérlést, az átlobogózást és az uniós halászhajóknak harmadik országok illetékes hatóságai által valamely fenntartható halászati partnerségi megállapodás keretén kívül megadott halászati engedélyek (a továbbiakban: magánengedélyek) kérdését. Emellett egyes jelentéstételi kötelezettségek nehézséget okoztak csakúgy, mint az igazgatási feladatoknak a tagállamok és a Bizottság közötti megosztása.

(12)  E rendelet abból az alapelvből indul ki, hogy az uniós hajók által uniós vizeken kívül folytatott halászatot a lobogó szerinti tagállam engedélyéhez kell kötni, és az említett tagállamnak – függetlenül attól, hogy a hajó hol és milyen keretek között halászik – megfelelő módon nyomon kell követnie a hajó tevékenységét. Az engedélyek kiadását egységes alapvető jogosultsági kritériumok teljesítéséhez kell kötni. A tagállamok által gyűjtött és a Bizottságnak szolgáltatott információknak lehetővé kell tenniük a Bizottság számára, hogy bármikor beavatkozhasson bármely uniós halászhajó uniós vizeken kívül folytatott halászati tevékenységeinek nyomon követésébe. Erre azért van szükség, hogy a Bizottság teljesíteni tudja a Szerződések őreként rá háruló kötelezettségeket. [Mód. 12]

(12a)   Az utóbbi években jelentős fejlődés ment végbe az Unió külső halászati politikájában, valamint a fenntartható halászati partnerségi megállapodások feltételei és a rendelkezések végrehajtásának gondossága tekintetében. A fenntartható halászati partnerségi megállapodások keretén belül a halászati lehetőségek uniós flotta számára történő fenntartása az Unió külső halászati politikájának egyik kiemelt célkitűzése kell, hogy legyen, továbbá hasonló feltételeket kell alkalmazni az Unió fenntartható halászati partnerségi megállapodásainak hatályán kívül eső tevékenységekre is. [Mód. 13]

(12b)   A Bizottságnak közvetítői szerepet kell játszania, ha felmerül egy halászati engedély visszavonásának, felfüggesztésének vagy módosításának lehetősége, amennyiben bebizonyosodik, hogy a halászati engedély miatt komoly veszély fenyegeti a halászati erőforrások kiaknázását. [Mód. 14]

(13)  A segédhajók jelentősen befolyásolhatják a halászhajók halászati tevékenységének végzését és az általuk kifogható halmennyiséget. Ezért figyelembe kell venni őket az e rendeletben meghatározott engedélyezési és jelentéstételi eljárásokban.

(14)  Az átlobogózási műveletek akkor jelentenek problémát, ha céljuk a KHP-szabályok vagy a hatályos állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések megkerülése Az Uniónak ezért képesnek kell lennie az ilyen műveletek meghatározására, észlelésére és megakadályozására. A Egy uniós piaci szereplő tulajdonában álló hajó teljes élettartamán keresztül biztosítani kell a visszakereshetőséget és a szabálykövető magatartás megfelelő nyomon követését függetlenül attól, hogy a hajó mely ország vagy országok lobogója alatt folytatja tevékenységét. E célt szolgálja az a követelmény is, amely szerint a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnek (ICES) minden egyes hajónak egyedi hajóazonosító számot kell adnia. [Mód.15 ]

(15)  Harmadik országok vizein az uniós hajók az Unió és valamely harmadik ország között megkötött fenntartható halászati partnerségi megállapodás rendelkezései alapján vagy – amennyiben nincs hatályban ilyen megállapodás – harmadik országok által kiadott halászati magánengedélyek alapján folytathatnak tevékenységet. E tevékenységeket mindkét esetben átlátható és fenntartható módon kell végezni. Éppen ezért a lobogó szerinti tagállamokat fel kell hatalmazni, hogy meghatározott kritériumok és felügyelet mellett engedélyt adjanak a lobogójuk alatt közlekedő hajóknak arra, hogy harmadik parti államoktól magánengedélyeket kérelmezzenek és szerezzenek be. A halászati tevékenységet engedélyezni kell, amint a lobogó szerinti tagállam meggyőződött arról, hogy az nem veszélyezteti a fenntarthatóságot. Hacsak a Bizottság nem emel további kellően indokolt kifogást, lehetővé kell tenni, hogy az a piaci szereplő, aki beszerezte mind a lobogó szerinti tagállam, mind a parti állam engedélyét, megkezdhesse halászati műveletét. [Mód. 16]

(16)  A fenntartható halászati partnerségi megállapodásokhoz kapcsolódó jelenség az alacsony kihasználtságú halászati lehetőségek újraelosztása; ez akkor fordul elő, ha a vonatkozó tanácsi rendeletekkel kiosztott halászati lehetőségeket a tagállamok nem használják fel teljes mértékben. Mivel a fenntartható halászati partnerségi megállapodásokban megállapított hozzáférési költségeket nagyrészt az Unió költségvetése fedezi, az ideiglenes újraelosztási rendszer elengedhetetlen az Unió pénzügyi érdekeinek védelméhez, valamint annak biztosításához, hogy egyetlen kifizetett halászati lehetőség se menjen veszendőbe. Ezért egyértelműbbé és hatékonyabbá kell tenni az újraelosztási rendszert, és csak végső esetben lehet ehhez a mechanizmushoz folyamodni. Ideiglenes jelleggel kell alkalmazni, és nem befolyásolhatja a halászati lehetőségek tagállamok közötti eredeti kiosztását, azaz nem károsítja a viszonylagos stabilitást. Utolsó lehetőségként újraelosztásra csak akkor kerülhet sor, ha az érintett tagállamok már lemondtak a halászati lehetőségek egymás közötti cseréjére vonatkozó jogaikról. [Mód. 17]

(16a)   „Alvó megállapodások”: akkor használatos kifejezés, ha a halászati megállapodást hatályos jegyzőkönyv nélkül, strukturális vagy közvetett okok miatt fogadták el az országok. Az Uniónak több, harmadik országokkal kötött „alvó megállapodása” van. Az uniós hajók ezért nem halászhatnak az alvó megállapodások szerinti vizeken. A Bizottságnak erőfeszítéseket kell tennie az említett megállapodások „felébresztése” vagy az adott partnerségi megállapodás megszüntetése érdekében. [Mód. 18]

(17)  A regionális halászati gazdálkodási szervezetek égisze alatt és a nyílt tengeren végzett halászati tevékenységeket a lobogó szerinti tagállamoknak is engedélyezniük kell, valamint e tevékenységeknek meg kell felelniük a regionális halászati gazdálkodási szervezetek külön szabályainak vagy a nyílt tengeren folytatott halászati tevékenységekre irányadó uniós jogszabályoknak. [Mód. 19]

(18)  A hajóbérleti megállapodások veszélyeztethetik az állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések hatékonyságát, valamint káros hatással lehetnek a tengerek biológiai erőforrásainak fenntartható kiaknázására. Ezért létre kell hozni egy olyan jogi keretet, amely elősegíti, hogy az Unió az illetékes regionális halászati gazdálkodási szervezet által elfogadott intézkedések alapján szorosabban figyelemmel kísérje az uniós lobogó alatt hajózó és egy harmadik országbeli piaci szereplő által bérelt a bérelt uniós halászhajók tevékenységét. [Mód. 20]

(19)  Az eljárásoknak átláthatónak, megvalósíthatónak és kiszámíthatónak kell lenniük az uniós és harmadik országbeli piaci szereplők, valamint illetékes hatóságaik részére. [Mód. 21]

(19a)   Az Uniónak arra kell törekednie, hogy nemzetközi szinten egyenlő feltételek érvényesüljenek, ahol az uniós halászflotta versenyezni tud más halászó nemzetekkel, és ha az uniós flotta szempontjából szigorú szabályokat fogadnak, el ennek megfelelően alakítsa a piacra jutási szabályokat. [Mód. 22]

(20)  Az ellenőrzési rendelet előírásai szerint biztosítani kell az adatok elektronikus cseréjét a tagállamok és a Bizottság között. A tagállamok felelnek a flottáikkal és halászati tevékenységeikkel kapcsolatban kért minden adat összegyűjtéséért, azok kezeléséért és a Bizottság rendelkezésére bocsátásáért. Ezen túlmenően a tagállamoknak az adatgyűjtési tevékenységek összehangolása érdekében együtt kell működniük egymással, a Bizottsággal és adott esetben harmadik országokkal.

(21)  Az uniós halászati engedélyekről szóló információk átláthatóságának és hozzáférhetőségének javítása érdekében a Bizottságnak létre kell hoznia a halászati engedélyek elektronikus nyilvántartását, amelynek lenne egy nyilvános és egy védett része. A halászati engedélyek uniós nyilvántartásában személyes adatok is szerepelni fognak. A személyes adatok e rendelet alapján történő feldolgozásának összhangban kell lennie a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel(13), a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(14) és az alkalmazandó nemzeti jogszabályokkal.

(22)  A valamely harmadik ország lobogója alatt közlekedő halászhajók uniós vizekhez való hozzáférésének megfelelő kezelése érdekében a vonatkozó szabályoknak az ellenőrzési rendeletnek megfelelően összhangban kell állniuk az uniós halászhajókra irányadó szabályokkal. Ezen belül az említett rendeletnek a fogási adatok és a fogáshoz kapcsolódó adatok bejelentéséről szóló 33. cikkét az uniós vizeken halászó harmadik országbeli hajókra is alkalmazni kell.

(23)  Azokat a harmadik országbeli halászhajókat, amelyek az uniós vizeken való áthaladáskor nem rendelkeznek az e rendelet keretében kiállított engedéllyel, kötelezni kell arra, hogy halászeszközeiket úgy szereljék fel, hogy azokat halászati műveletek végzéséhez ne lehessen könnyen használatba venni.

(24)  A tagállamokat felelőssé kell tenni a harmadik országbeli hajók uniós vizeken folytatott halászati tevékenységének ellenőrzéséért, jogsértések feltárása esetén pedig azért, hogy azokat az ellenőrzési rendelet 93. cikke szerint rögzítsék a jogsértések nemzeti nyilvántartásába.

(25)  Az engedélyezési eljárások egyszerűsítése érdekében a tagállamoknak és a Bizottságnak közös adatcsere- és adattárolási rendszert kell használniuk annak érdekében, hogy a szükséges információkat és frissítéseket a lehető legkisebb adminisztratív teher mellett rendelkezésre lehessen bocsátani. E tekintetben teljes mértékben fel kell használni az uniós flottanyilvántartásban szereplő adatokat.

(26)  A technológiai fejlődés és az esetleg a későbbiekben felmerülő új nemzetközi jogi követelmények figyelembevétele érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ. 290. cikkének megfelelően az e rendelet azon mellékleteit érintő módosítások elfogadására irányuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek megállapítják a piaci szereplők által a halászati engedély megszerzéséhez benyújtandó információk listáját. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak(15) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(27)  E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a halászati engedélyekhez szükséges adatok rögzítése és formátuma, valamint az adatoknak a tagállamoktól a Bizottsághoz és a halászati engedélyek uniós nyilvántartásába történő továbbítása tekintetében, továbbá azért, hogy megállapításra kerüljön a fel nem használt halászati lehetőségek újraelosztásának módszertana. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(16) megfelelően kell gyakorolni.

(28)  A Bizottságnak azonnal alkalmazandó végrehajtási aktusokat kell elfogadnia, ha azt a halászati lehetőségek újraelosztásával összefüggésben felmerülő, kellően indokolt esetben ez rendkívül sürgős okból szükséges.

(29)  A szükséges módosítások számára és fontosságára való tekintettel az 1006/2008/EK rendeletet hatályon kívül kell helyezni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. CÍM

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

E rendelet megállapítja az alábbiakra vonatkozó halászati engedélyek kiadására és kezelésére vonatkozó szabályokat:

a)  egy harmadik ország felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizeken, valamely olyan regionális halászati gazdálkodási szervezet égisze alatt, amelynek az Unió szerződő fele, uniós vizeken vagy azokon kívül, vagy a nyílt tengeren halászati tevékenységet folytató uniós halászhajók; és

b)  uniós vizeken halászati tevékenységet folytató harmadik országbeli halászhajók. [Mód. 23]

2. cikk

Kapcsolat a nemzetközi és az uniós joggal

Ez a rendelet az alábbiak sérelme nélkül alkalmazandó:

a)  az Unió és harmadik országok között megkötött fenntartható halászati partnerségi megállapodások és hasonló halászati megállapodások rendelkezései;

b)  regionális halászati gazdálkodási szervezetek vagy olyan, hasonló halászati szervezetek által elfogadott rendelkezések, amelyeknek az Unió szerződő fele vagy együttműködő nem szerződő fele;

c)  az a) vagy b) pontban említett rendelkezéseket végrehajtó vagy átültető uniós jogszabályok.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában az alaprendelet 4. cikkében található fogalommeghatározások az irányadók. Ezen túlmenően e rendelet alkalmazásában:

a)  „segédhajó”: működő halászeszközzel fel nem szerelt, halfogásra vagy a halak odavonzására kialakított hajó, amely megkönnyíti, segíti vagy előkészíti a halászati tevékenységeket; [Mód. 24]

b)  „halászati engedély”: egy uniós halászhajó vagy harmadik országbeli halászhajó számára a halászati jogosítványon felül kiadott halászati engedély, amelynek birtokában az adott hajó meghatározott időtartamon belül, különleges feltételek mellett meghatározott halászati tevékenységeket végezhet egy adott területen vagy egy adott halászat tekintetében; [Mód. 25]

c)  „halászati engedélyek nyilvántartása”: a halászati engedélyek kezelésére szolgáló rendszer és a hozzá kapcsolódó adatbázis;

d)  „magánengedély”: harmadik ország illetékes hatósága által valamely uniós halászhajó részére fenntartható halászati partnerségi megállapodás keretén kívül kiállított halászati engedély;

e)  „harmadik országok vizei”: harmadik országok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizek;

f)  „megfigyelői program”: valamely regionális halászati gazdálkodási szervezet egy fenntartható halászati partnerségi megállapodás, egy harmadik ország vagy egy tagállam égisze alatt működő olyan program, amelynek keretében megfigyelők bizonyos feltételek mellett halászhajók fedélzetére szállnak adatgyűjtés és/vagy annak ellenőrzése végett, hogy a hajók megfelelnek-e az adott szervezet, a fenntartható halászati partnerségi megállapodás vagy az ország által elfogadott szabályoknak. [Mód. 26]

fa)   „szerződő fél”: a regionális halászati irányító szervezetet létrehozó nemzetközi egyezmény vagy megállapodás szerződő fele, valamint az ilyen szervezettel együttműködő államok, halászatot folytató vagy egyéb jogalanyok, amelyek az ilyen szervezet tekintetében az együttműködő nem szerződő fél jogállásával rendelkeznek; [Mód. 27]

fb)   „bérbevétel”: olyan megállapodás, amelynek révén egy piaci szereplő tagállami lobogó alatt közlekedő valamely halászhajóval egy másik tagállamban vagy egy harmadik országban lobogóváltás nélkül, meghatározott időtartamra szerződik. [Mód. 77]

II. CÍM

UNIÓS HALÁSZHAJÓK ÁLTAL UNIÓS VIZEKEN KÍVÜL FOLYTATOTT HALÁSZATI TEVÉKENYSÉGEK

I. fejezet

Közös rendelkezések

4. cikk

Általános elv

Az illetékes szervezet vagy harmadik ország engedélyének beszerzésére vonatkozó követelmény sérelme nélkül az uniós halászhajók csak akkor folytathatnak halászati tevékenységet uniós vizeken kívül, ha rendelkeznek a lobogójuk szerinti tagállam által kibocsátott halászati engedéllyel.

5. cikk

Jogosultsági kritériumok

(1)  Uniós vizeken kívül folytatott tevékenységekre a lobogó szerinti tagállamok csak akkor állíthatnak ki halászati engedélyt, ha:

a)  az 1. és 2. a mellékletnek megfelelően teljes körű és pontos információt kaptak a halászhajóról és segédhajójáról vagy segédhajóiról, a nem uniós segédhajókat is beleértve; [Mód. 28]

b)  a halászhajó érvényes halászati jogosítvánnyal rendelkezik az 1224/2009/EK rendelet 6. cikke értelmében;

c)  a halászhajó és minden segédhajója rendelkezik IMO-számmal, amennyiben ezt az uniós jogszabályok megkövetelik; [Mód. 29]

d)  a piaci szereplőre és a halászhajóra az adott tagállam nemzeti jogszabályai alapján, az 1005/2008/EK tanácsi rendelet 42. cikke és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet 90. cikke értelmében a halászhajó parancsnokára és az érintett halászhajóra a halászati engedély iránti kérelem benyújtását megelőző 12 hónapban nem szabtak ki szankciót súlyos jogsértésért; [Mód. 78]

e)  a halászhajó nem szerepel regionális halászati gazdálkodási szervezet és/vagy az Unió által az 1005/2008/EK rendelet alapján elfogadott IUU-hajólistán;

f)  ha alkalmazandó, a lobogó szerinti tagállam számára az érintett halászati megállapodás keretében vagy a regionális halászati gazdálkodási szervezet vonatkozó rendelkezései alapján halászati lehetőségek állnak rendelkezésre; és

g)  ha alkalmazandó, a halászhajó megfelel a 6. cikkben meghatározott követelményeknek.

(2)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 43. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a melléklet módosítása céljából.

6. cikk

Átlobogózás

(1)  Ez a cikk azokra a hajókra vonatkozik, amelyeket a halászati engedély iránti kérelem időpontjától számított öt éven belül időpontja előtti két évben:

a)  töröltek az uniós halászflotta-nyilvántartásból és átlobogóztak valamely harmadik országban; és

b)  az uniós halászflotta-nyilvántartásból való törlésüket követő 24 hónapon belül halászflotta-nyilvántartásba újra felvettek az említett nyilvántartásba.

(2)  A lobogó szerinti tagállam csak akkor állíthat ki halászati engedélyt, ha meggyőződött arról, hogy az (1) bekezdésben említett hajó abban az időszakban, amikor valamely harmadik ország lobogója alatt folytatott tevékenységet:

a)   nem vett részt jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységekben; valamint, hogy

b)  az 1005/2008/EK rendelet 31. és 33. cikke értelmében nem folytatott tevékenységet sem nem együttműködő harmadik ország vizein, sem pedig olyan harmadik ország vizein, amelyet az Európai Parlament és a Tanács 1026/2012/EU rendelet(17) 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a nem fenntartható halászatot engedélyező országok közé soroltak.

(3)  E célból a piaci szereplők kötelesek megadni a vonatkozó azon időszakot érintő, a lobogó szerinti tagállam által kért bármilyen, legalább az alábbiakra kiterjedő információt: következő információt, amelynek során a hajó valamely harmadik ország lobogója alatt folytatott tevékenységet:

a)  a vonatkozó időszakban ejtett fogások és alkalmazott halászati erőkifejtés bejelentése;

b)  a lobogó szerinti állam által a vonatkozó időszakra kiállított halászati engedély másolata;

c)  minden olyan halászati engedély másolata, amely a vonatkozó időszakban harmadik országok vizein végzett halászati műveleteket engedélyez;

d)  amennyiben a hajót átlobogózták, a harmadik ország által tett hivatalos nyilatkozat, amely felsorolja azokat a szankciókat, amelyeket a hajóra vagy a piaci szereplőre a vonatkozó időszakban kiszabtak;

da)   lobogó szerinti teljes előtörténet abból az időszakból, amikor a hajó nem szerepelt az uniós flottanyilvántartásban.

(4)  A lobogó szerinti tagállamok nem állítanak ki halászati engedélyt, ha a hajót átlobogózták:

a)  olyan harmadik országban, amelyet az 1005/2008/EK rendelet 31. és 33. cikke értelmében az IUU-halászat elleni küzdelemben nem együttműködő országként azonosítottak vagy vettek jegyzékbe; vagy

b)  olyan harmadik országban, amelyet az 1026/2012/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a nem fenntartható halászatot lehetővé tevő országok közé soroltak.

(5)  A (4) bekezdés nem alkalmazandó abban az esetben, ha a lobogó szerinti tagállam meggyőződött arról, hogy amint az adott országot az IUU-halászat elleni küzdelemben nem együttműködő országként vagy a nem fenntartható halászatot lehetővé tevő országként azonosították, a piaci szereplő:

a)  beszüntette a halászati műveleteket; és

b)  haladéktalanul megkezdte a hajónak a harmadik ország hajólajstromából való eltávolítására irányuló adminisztratív eljárásokat. [Mód. 31]

7. cikk

A halászati engedélyek nyomon követése

(1)  Halászati engedély kérelmezésekor a piaci szereplőknek hiánytalan és pontos adatokkal kell szolgálnia a lobogó szerint tagállamnak.

(2)  A piaci szereplők a vonatkozó adatokban bekövetkező bármilyen változásról kötelesek haladéktalanul értesíteni a lobogó szerint tagállamot.

(3)  A lobogó szerint tagállamok évente legalább egyszer nyomon követik, hogy a halászati engedély kiállításának alapját képező feltételek továbbra is teljesülnek-e a szóban forgó engedély érvényességi időszakában.

(4)  Ha már nem teljesül egy olyan feltétel, amely a halászati engedély kiállításának alapjául szolgált, a lobogó szerint tagállam megfelelő lépéseket tesz, többek között módosítja vagy visszavonja az engedélyt, majd ennek megfelelően haladéktalanul értesíti a piaci szereplőt és a Bizottságot, vagy adott esetben a regionális halászati gazdálkodási szervezet titkárságát vagy az érintett harmadik országot.

(5)  A lobogó szerint szerinti tagállam a Bizottság kellően indokolt kérésére elutasítja, felfüggeszti vagy visszavonja az engedélyt az alábbi a tengeri biológiai erőforrások fenntartható kiaknázásával, kezelésével és védelmével, vagy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzésével vagy visszaszorításával összefüggő, alapvető fontosságú szakpolitikai okokhoz kapcsolódó esetekben,: vagy olyan esetekben, amikor az Unió úgy határozott, hogy az érintett harmadik országgal felfüggeszti vagy megszakítja a kapcsolatot.

a)   a tengeri biológiai erőforrások fenntartható kiaknázását, kezelését és védelmét súlyosan fenyegető, rendkívül sürgős esetben;

b)   az 1005/2008/EK rendelet 42. cikkéhez, illetve az 1224/2009/EK rendelet 90. cikk (1) bekezdéséhez kapcsolódó súlyos jogsértések esetében abból a célból, hogy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat keretében ezeket magas kockázat esetén kiküszöböljék; vagy

c)   amikor az Unió úgy határozott, hogy az érintett harmadik országgal felfüggeszti vagy megszakítja a kapcsolatot.

Az első albekezdésben említett kellően indokolt kérelmet releváns és szükséges információkkal kell alátámasztani. A Bizottságnak haladéktalanul tájékoztatnia kell a gazdasági szereplőt és a lobogó szerinti tagállamot ilyen kellően indokolt kérelem benyújtásáról. A Bizottság ilyen kérelmét a Bizottság és a lobogó szerinti tagállam közötti 15 napos konzultációs időszaknak kell követnie.

(6)  Ha az (5) bekezdésben említett 15 napos időszak leteltével a Bizottság megerősíti kérelmét és egy lobogó szerinti tagállam elmulasztja az engedélynek a (4) és (5) bekezdéssel összhangban történő elutasítását, módosítását, felfüggesztését vagy visszavonását, a Bizottság további öt nap elteltével határozhat az engedély visszavonásáról, majd ennek megfelelően döntéséről értesíti a lobogó szerinti tagállamot és a piaci szereplőt. [Mód. 32]

II. FEJEZET

Uniós halászhajók által harmadik országok vizein folytatott halászati tevékenységek

1. szakasz

Fenntartható halászati partnerségi megállapodások hatálya alá tartozó halászati tevékenységek

8. cikk

Tagság a regionális halászati gazdálkodási szervezetekben

Az uniós halászhajók valamely harmadik ország vizein csak akkor halászhatnak a regionális halászati gazdálkodási szervezetek valamelyike által kezelt állományokra, ha a szóban forgó ország az adott szervezet szerződő fele vagy együttműködő nem szerződő fele. Ha a halászati partnerségi megállapodásokat … [a rendelet hatálybalépésének dátuma] előtt kötötték, úgy ezt a bekezdést … [négy évvel e rendelet hatálybalépésének dátumát követően] -tól/től kell alkalmazni. [Mód. 33]

Az Unió az ágazati támogatás egy részét olyan harmadik országok számára különítheti el, amelyekkel fenntartható halászati partnerségi megállapodásokat kötött, hogy ezen harmadik országokat segítse a regionális halászati gazdálkodási szervezetekhez történő csatlakozásban. [Mód. 34]

9. cikk

Hatály

Ez a szakasz az uniós halászhajók által harmadik országok vizein, fenntartható halászati partnerségi megállapodások keretében folytatott halászati tevékenységekre vonatkozik.

Az Unió gondoskodik arról, hogy a fenntartható halászati partnerségi megállapodások összhangban legyenek e rendelettel. [Mód. 35]

10. cikk

Halászati engedélyek

Uniós halászhajók fenntartható halászati partnerségi megállapodások keretében csak akkor folytathatnak halászati tevékenységet harmadik országok vizein, ha erre halászati engedélyt kaptak:

a)   a lobogójuk szerinti tagállamtól; attól a harmadik országtól, amelynek a halászati tevékenységek végzésének helye szerinti vizek a felségterületéhez vagy a joghatósága alá tartoznak; és [Mód. 36]

b)   attól a harmadik országtól, amelynek a tevékenységek végzésének helye szerinti vizek a felségterületéhez vagy a joghatósága alá tartoznak. a lobogójuk szerinti tagállamtól. [Mód. 37]

11. cikk

A lobogó szerinti tagállam által kiállított halászati engedélyekhez kapcsolódó feltételek

Fenntartható halászati partnerségi megállapodások keretében harmadik országok vizein folytatott halászati tevékenységekre vonatkozóan a lobogó szerinti tagállam csak akkor állíthat ki halászati engedélyt, ha:

a)  teljesülnek az 5. cikkben meghatározott jogosultsági kritériumok;

b)  betartják a vonatkozó fenntartható halászati partnerségi megállapodásban meghatározott feltételeket;

c)  a piaci szereplő kifizetett minden olyan díjat és pénzbírságot, amelyet a harmadik ország illetékes hatósága az utóbbi 12 hónapban követelt.;

ca)   a piaci szereplő kifizetett minden alkalmazható pénzbírságot, amelyet a harmadik ország illetékes hatósága az alkalmazható jogi eljárások lezárulását követően kivetett; és[Mód. 38]

cb)   a halászhajó az érintett harmadik ország által megadott engedéllyel rendelkezik. [Mód. 39]

12. cikk

A halászati engedélyek kezelése

(1)  Egy halászati engedély kiállítását követően Miután ellenőrizte, hogy a 11. cikk a), b) és c) pontjában meghatározott feltételek teljesültek, a lobogó szerinti tagállam megküldi a Bizottságnak a harmadik ország engedélye iránti kapcsolódó kérelmet kapcsolódó kérelmet, hogy megszerezze a harmadik ország engedélyét.

(2)  Az (1) bekezdésben említett kérelemnek tartalmaznia kell az 1. és 2. a mellékletben felsorolt információkat és minden egyéb, a fenntartható halászati partnerségi megállapodás keretében előírt adatot.

(3)  A lobogó szerinti tagállam a kérelmet a fenntartható halászati partnerségi megállapodásban a kérelmek továbbítására előírt határidő előtt legalább 10 15 naptári nappal megküldi a Bizottságnak. A Bizottság egy kellően indokolt kérelmet küldhet a lobogó szerinti tagállamtól tagállamnak, amelyben bekérhet minden általa szükségesnek ítélt további információt.

(4)  Miután meggyőződött arról, A Bizottság a kérelem kézhezvételét követő 10 naptári napon belül, vagy – ha a (3) bekezdés szerint további információt kértek – a kérelem kézhezvételétől számított 15 naptári napon belül előzetes vizsgálatot végez annak megállapítására, hogy a 11. cikk szerinti cikkben foglalt feltételek teljesülnek-e. teljesültek, A Bizottság ezután vagy továbbítja a kérelmet a harmadik országnak, vagy értesíti a tagállamot arról, hogy a kérelmet elutasították.

(5)  Ha egy harmadik ország arról tájékoztatja a Bizottságot, hogy a megállapodás értelmében valamely uniós halászhajó tekintetében a halászati engedély kiállításáról, elutasításáról, felfüggesztéséről vagy visszavonásáról döntött, a Bizottság azonnal, ha lehetséges, elektronikus úton ennek megfelelően értesíti az érintett hajó lobogója szerinti tagállamot. A lobogó szerinti tagállam ezt az információt haladéktalanul továbbítja a hajó tulajdonosának. [Mód. 40]

13. cikk

A kihasználatlan halászati ideiglenes lehetőségek újraelosztása a fenntartható halászati partnerségi megállapodások keretében

(1)  Egy meghatározott évben vagy egy fenntartható halászati partnerségi megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv végrehajtási időszaka első felének a végén végrehajtásának bármely más releváns időszakában a Bizottság feltérképezheti a kihasználatlan halászati lehetőségeket és erről tájékoztathatja a kiosztott kvótákból részesülő tagállamokat.

(2)  A Bizottság által küldött információk beérkezésétől számított 10 20 napon belül az (1) bekezdésben említett tagállamok:

a)  egy, a kérelmezett halászati engedélyek számáról, a becsült fogásokról, valamint a halászati tevékenységek végzésének helye szerinti övezetről és a halászat időszakáról részletes információkat tartalmazó halászati terv benyújtása révén tájékoztatják a Bizottságot arról, hogy halászati lehetőségeiket az év vagy a vonatkozó végrehajtási időszak későbbi részében második felében fogják felhasználni; vagy

b)  értesítik a Bizottságot a halászati lehetőségeknek az alaprendelet 16. cikkének (8) bekezdése szerinti cseréjéről.

(3)  Ha egyes tagállamok nem tájékoztatták a Bizottságot a (2) bekezdésben említett cselekvések valamelyikéről, és ha a halászati lehetőségek ennek eredményeként kihasználatlanok maradnak, a Bizottság a (2) bekezdésben említett időszakot követő tíz nap során szándéknyilatkozati felhívást tehet közzé a rendelkezésre álló kihasználatlan halászati lehetőségek más olyan tagállamok közötti elosztására, amelyek részesültek a kiosztott mennyiség egy részéből.

(4)  Az említett tagállamok a szándéknyilatkozati felhívás kézhezvételétől számított 10 napon belül közölhetik a Bizottsággal a kihasználatlan halászati lehetőségek iránti érdeklődésüket. Kérelmük alátámasztására egy halászati tervet kell benyújtaniuk, amelynek részletes információkat kell tartalmaznia a kérelmezett halászati engedélyek számáról, a becsült fogásokról, valamint a halászati tevékenységek végzésének helye szerinti övezetről és a halászat időszakáról.

(5)  Amennyiben a kérelem elbírálásához szükséges, a Bizottság további információkat kérhet az érintett tagállamoktól a kérelmezett halászati engedélyek számára, a becsült fogásokra és a halászati tevékenységek végzésének helye szerinti övezetre és a halászat időszakára vonatkozóan.

(6)  Ha a kihasználatlan halászati lehetőségek iránt a kiosztás egy részében részesülő tagállamok nem fejezik ki érdeklődésüket a tíznapos időszak végéig, a Bizottság szándéknyilatkozati felhívást tehet közzé valamennyi tagállam számára. A kihasználatlan halászati lehetőségek iránti érdeklődésüket a tagállamok a (4) bekezdésben említett feltételekkel közölhetik.

(7)  A tagállamok által a (4) és (5) bekezdésnek megfelelően szolgáltatott információk alapján és a tagállamokkal szoros együttműködésben a Bizottság ideiglenes jelleggel, a 14. cikkben meghatározott módszertan alkalmazásával újraosztja a kihasználatlan halászati lehetőségeket.

(7a)   A (7) bekezdésben említett újraosztást csak az (1) bekezdésben említett végrehajtási időszak második felében kell alkalmazni, amelyre ezen időszak során is csak egyszer kerülhet sor.

(7b)   A Bizottság a következőkről tájékoztatja a tagállamokat:

a)   mely tagállamok számára történt az újraosztás;

b)   milyen mennyiséget kaptak azon tagállamok, amelyek számára újraosztás történt; és

c)   az újraosztáshoz használt elosztási kritériumok. [Mód. 41]

13a. cikk

A halászati engedélyek éves megújításakor az eljárások egyszerűsítése azon időszak során, amelyre a hatályos fenntartható halászati partnerségi megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv vonatkozik

Gyorsabb, egyszerűbb és rugalmasabb eljárásokat kell engedélyezni egy uniós fenntartható halászati partnerségi megállapodás hatályos időszaka során azon hajók engedélyének megújításakor, amelyek státusza évről évre nem változik. [Mód. 42]

14. cikk

Az ideiglenes újraelosztás módszertana

(1)  A Bizottság végrehajtási aktusokkal megállapíthatja a kihasználatlan halászati lehetőségek ideiglenes újraelosztásának módszertanát. Az említett végrehajtási aktusokat a 45. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(2)  A kihasználatlan halászati lehetőségek kiaknázására fennmaradó idő korlátozott voltából adódó kellően indokolt, rendkívül sürgős esetben a Bizottság a 45. cikk (3) bekezdésében említett eljárás keretében azonnal alkalmazandó végrehajtási aktusokat fogad el. E végrehajtási aktusok legfeljebb hat hónapig maradhatnak hatályban.

(3)  Az újraelosztás módszertanának megállapításakor a Bizottság a környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági tényezők szem előtt tartásával a következő átlátható és objektív következő szempontokat veszi figyelembe:

a)  az újraelosztás céljára rendelkezésre álló halászati lehetőségek;

b)  a kérelmező tagállamok száma;

c)  az egyes kérelmező tagállamoknak a halászati lehetőségek eredeti kiosztásakor jutó rész;

d)  az egyes kérelmező tagállamok múltbéli fogásmennyiségei és erőkifejtési szintjei;

e)  a használt hajók és halászeszközök száma, típusa és jellemzői;

f)  a kérelmező tagállam által benyújtott halászati terv összhangja az a)–e) pontokban felsorolt elemekkel.

A Bizottság az újraelosztás indokolását közzéteszi. [Mód. 43]

15. cikk

A több egymást követő fogási korlát szerinti bontású éves kvóta kiosztása

(1)  Amennyiben valamely A halászati lehetőségek kiosztása olyan helyzetben, amikor egy fenntartható halászati partnerségi megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv havi vagy negyedévi fogási korlátokat állapít meg, vagy az éves kvóta más jellegű felosztását írja elő, a Bizottság végrehajtási aktust fogadhat el a megfelelő tagállamok közötti vonatkozó halászati lehetőségeknek összhangban kell lenniük a tagállamoknak a vonatkozó uniós jogszabályok alapján kiosztott éves halászati lehetőségek tagállamok közötti havi, negyedévi vagy más időszakra szóló kiosztására vonatkozó módszertan létrehozásáról. Az említett végrehajtási aktusokat a 45. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. lehetőségekkel. Ez az elv csak akkor alkalmazandó, ha az érintett tagállamok közös halászati tervekről állapodnak meg, amelyek figyelembe veszik a havi vagy negyedévi fogási korlátokat, vagy az éves kvóta más jellegű felosztását. [Mód. 44]

(2)  A halászati lehetőségek (1) bekezdés szerinti kiosztásának összhangban kell lennie a tagállamoknak a vonatkozó tanácsi rendelet alapján kiosztott éves halászati lehetőségekkel. [Mód. 45]

2. szakasz

Magánengedély alapján végzett halászati tevékenységek

16. cikk

Hatály

Ez a szakasz az uniós halászhajók által harmadik országok vizein, fenntartható halászati partnerségi megállapodások keretén kívül folytatott halászati tevékenységekre vonatkozik.

17. cikk

Halászati engedélyek

Uniós halászhajók fenntartható halászati partnerségi megállapodások keretén kívül csak akkor folytathatnak halászati tevékenységet harmadik országok vizein, ha erre halászati engedélyt kaptak:

a)  a lobogójuk attól a harmadik országtól, amelynek a tevékenységek végzésének helye szerinti vizek a felségterületéhez vagy a joghatósága alá tartoznak tagállamtól; és [Mód. 46]

b)  attól a harmadik országtól, amelynek a tevékenységek végzésének helye szerinti vizek a felségterületéhez vagy a joghatósága alá tartoznak. a lobogójuk szerinti tagállamtól; [Mód. 47]

A lobogó szerinti tagállamok bármikor kiállíthatnak halászati engedélyt harmadik országok vizein folytatott halászati tevékenységekre, ha egy, az ezekre a vizekre kiterjedő fenntartható halászati partnerségi megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv az érintett harmadik ország vonatkozásában nincs hatályban legalább a három megelőző évben.

A jegyzőkönyv megújítása esetén a halászati engedélyt automatikusan visszavonják a jegyzőkönyv hatálybalépésétől kezdődően. [Mód. 48]

18. cikk

A lobogó szerinti tagállamok által kiállított halászati engedélyekhez kapcsolódó feltételek

A lobogó szerinti tagállamok csak akkor állíthatnak ki halászati engedélyt fenntartható halászati partnerségi megállapodások keretén kívül harmadik országok vizein folytatott halászati tevékenységekre, ha:

a)  az érintett harmadik ország vonatkozásában nincs hatályban fenntartható halászati partnerségi megállapodás, vagy ha a hatályos fenntartható halászati partnerségi megállapodás kifejezetten rendelkezik a magánengedélyek kiadásának lehetőségéről;

b)  teljesülnek az 5. cikkben meghatározott jogosultsági kritériumok;

ba)   a Tengerjogi Egyezmény 62. cikkének (2) bekezdése által előírt kifogható mennyiség többletének megléte;

c)  a piaci szereplő megadta az alábbiak mindegyikét:

i.  az alkalmazandó halászati jogszabályok egy másolata, ahogyan azt a parti állam a piaci szereplőnek rendelkezésre bocsátja;

ii.  a piaci szereplő és a harmadik ország közötti megbeszélések nyomán az utóbbi által kibocsátott írásbeli megerősítés a piaci szereplőnek az ország harmadik ország által a javasolt halászati tevékenységre vonatkozó érvényes halászati engedély biztosítása, amely tartalmazza halászati erőforrásaihoz erőforrásokhoz való hozzáféréshez adandó magánengedély feltételeiről, hozzáférés feltételeit, ideértve a tevékenység időtartamát és feltételeit, valamint az erőkifejtés vagy fogási korlátok formájában kifejezett halászati lehetőségeket;

iii.  a tervezett halászati tevékenységek fenntarthatóságára vonatkozó bizonyíték a következők alapján:

–  a harmadik ország által és/vagy és/vagy egy, a Bizottság által elismert tudományos szakértelemmel rendelkező regionális halászati szerv által valamely regionális halászati gazdálkodási szervezet által kibocsátott tudományos értékelés; és

–  utóbbinak a abban az esetben, ha az értékelést a harmadik ország végzi, ez utóbbi értékelésének lobogó szerinti tagállam általi vizsgálata a saját nemzeti tudományos intézetei intézete által vagy – adott esetben – a vonatkozó halászati területen kompetenciával rendelkező tagállam tudományos intézete által végzett értékelés alapján;

–  a harmadik ország halászati jogszabályainak másolata;

iv.  az összes díj befizetésére szolgáló hivatalos, nyilvános bankszámla száma; és

d)  abban az esetben, ha a halászati tevékenységek célfajai egy regionális halászati gazdálkodási szervezet által folytatott állománygazdálkodás tárgyát képező fajok, a harmadik ország az említett szervezet szerződő fele vagy együttműködő nem szerződő fele. [Mód. 49]

19. cikk

A halászati magánengedélyek kezelése

(1)  A halászati engedély kiállítását 18. cikkben meghatározott követelményeknek való megfelelés megállapítását követően a lobogó szerinti tagállam megküldi a Bizottságnak az 1. és 2. a mellékletben és a 18. cikkben felsorolt releváns információkat.

(2)  Ha a Bizottság A Bizottság előzetes vizsgálatot végez az (1) bekezdésben említett információk beküldését követő 15 naptári napon belül nem kér információkra vonatkozóan. További tájékoztatást vagy indoklást, a lobogó szerinti tagállam tájékoztatja a piaci szereplőt, hogy megkezdheti a kérdéses halászati tevékenységeket, feltéve, hogy azokra a harmadik ország is megadta a magánengedélyt kérhet az (1) bekezdésben említett információkra vonatkozóan 15 napon belül.

(3)  Amennyiben a (2) bekezdés szerinti további tájékoztatás vagy indoklás iránti kérés nyomán a Bizottság úgy véli, hogy a 18. cikkben meghatározott feltételek nem teljesülnek, a kért tájékoztatás vagy indoklás kézhezvételét követő két kézhezvételétől számított egy hónapon belül kifogást emelhet a halászati engedély kiállítása ellen.

(3a)   Az e cikk (1)–(3) bekezdésétől eltérve, ha egy halászati engedélyt az eredeti engedély kiállításától számított kevesebb, mint két éven belül kell megújítani ugyanazon feltételek mellett, ahogyan azt az eredeti engedélyben megállapították, a tagállam közvetlenül kiállíthatja az engedélyt a 18. cikkben meghatározott feltételeknek való megfelelés megállapítását követően, és erről haladéktalanul értesíti a Bizottságot. A Bizottságnak 15 nap áll rendelkezésére, hogy a 7. cikkben megállapított eljárást követve kifogást emeljen.

(4)  Ha egy harmadik ország arról tájékoztatja a Bizottságot, hogy valamely uniós halászhajó tekintetében a magánengedély kiállításáról, elutasításáról, felfüggesztéséről vagy visszavonásáról döntött, a Bizottság ennek megfelelően haladéktalanul értesíti az érintett hajó lobogója szerinti tagállamot, amely értesíti a hajó tulajdonosát.

(5)  Ha egy harmadik ország arról tájékoztatja a lobogó szerinti tagállamot, hogy valamely uniós halászhajó tekintetében a magánengedély kiállításáról, elutasításáról, felfüggesztéséről vagy visszavonásáról döntött, a lobogó szerinti tagállam ennek megfelelően haladéktalanul értesíti a Bizottságot és a hajó tulajdonosát.

(6)  A piaci szereplő eljuttatja a lobogó szerinti tagállamnak a közötte és a harmadik ország között létrejött megegyezés szerinti végleges feltételek másolatát, valamint a magánengedély egy példányát. [Mód. 50]

III. fejezet

Uniós halászhajók által regionális halászati gazdálkodási szervezetek égisze alatt folytatott halászati tevékenységek

20. cikk

Hatály

Ez a szakasz az uniós halászhajók valamely regionális halászati gazdálkodási szervezet égisze alatt kezelt állományokra irányuló, uniós vizeken, a nyílt tengeren, illetve harmadik országok vizein folytatott halászati tevékenységeire vonatkozik.

20a. cikk

Az Unió regionális halászati gazdálkodási szervezetekben vállalt nemzetközi kötelezettségeinek alkalmazása

Az Európai Unió regionális halászati gazdálkodási szervezetekben vállalt nemzetközi kötelezettségeinek alkalmazása érdekében és az alaprendelet 28. cikkében említett célkitűzésekkel összhangban az Unió ösztönzi az időközönkénti teljesítményértékelések független szervek általi elvégzését, és aktív szerepet játszik abban, hogy minden regionális halászati gazdálkodási szervezetben végrehajtási bizottságokat állítsanak fel és erősítsenek meg, amelyeknek szerződő fele. Ennek kapcsán biztosítania kell mindenekelőtt azt, hogy ezek a végrehajtási bizottságok elvégezzék a külső halászati politika és a regionális halászati gazdálkodási szervezetben elhatározott intézkedések végrehajtásának általános ellenőrzését. [Mód. 51]

21. cikk

Halászati engedélyek

Az uniós halászhajók halászati tevékenysége nem irányulhat a regionális halászati gazdálkodási szervezetek által folytatott gazdálkodás tárgyát képező állományokra, kivéve, ha:

-a)   Az Unió a regionális halászati gazdálkodási szervezet szerződő fele; [Mód. 52]

a)  erre halászati engedélyt kaptak a lobogójuk szerinti tagállamtól;

b)  szerepelnek a regionális halászati gazdálkodási szervezet engedéllyel rendelkező hajókat tartalmazó megfelelő nyilvántartásában vagy listájában; és [Mód. 53]

c)  amennyiben a halászati tevékenységek végzésére harmadik országok vizein kerül sor: erre a II. fejezetnek megfelelően halászati engedélyt kaptak az érintett harmadik országtól.

22. cikk

A lobogó szerinti tagállamok által kiállított halászati engedélyekhez kapcsolódó feltételek

A lobogó szerinti tagállam csak akkor állíthat ki halászati engedélyt, ha:

a)  teljesülnek az 5. cikkben meghatározott jogosultsági kritériumok;

b)  betartják a regionális halászati gazdálkodási szervezet által meghatározott szabályokat, illetve az azokat átültető uniós jogszabályokat; és

c)  amennyiben a halászati tevékenységek végzésére harmadik országok vizein kerül sor: betartják a 11. és 18. cikkben meghatározott kritériumokat.

23. cikk

Regionális halászati gazdálkodási szervezetek általi nyilvántartásba vétel

(1)  A Az alaprendeletben meghatározottaknak megfelelően a lobogó szerinti tagállamok megküldik a Bizottságnak azon halászhajók hajók listáját vagy listáit, amelyek aktívak és adott esetben rendelkeznek a fogások kapcsolódó jegyzékével, és amelyeknek engedélyt adtak arra, hogy regionális halászati gazdálkodási szervezetek égisze alatt halászati tevékenységeket folytassanak.

(2)  Az (1) bekezdésben említett listát vagy listákat az adott regionális halászati gazdálkodási szervezet követelményeinek megfelelően kell elkészíteni, és annak vagy azoknak tartalmazniuk kell az 1. és 2. a mellékletben foglalt információkat.

(3)  A Az (1) bekezdésben említett lista kézhezvételét követő 10 napon belül a Bizottság a lobogó szerinti tagállamtól bekérhet minden általa szükségesnek ítélt további információt. Az erre irányuló kérést meg kell indokolnia.

(4)  Miután meggyőződött arról, hogy a 22. cikk szerinti feltételek teljesültek, és az (1) bekezdésben említett lista kézhezvételét követő 15 napon belül a Bizottság továbbítja az engedéllyel rendelkező hajók listáját vagy listáit a regionális halászati gazdálkodási szervezetnek.

(5)  Ha a regionális halászati gazdálkodási szervezet nyilvántartása vagy listája nem nyilvános, a Bizottság értesíti a lobogó szerinti tagállamot megküldi az engedéllyel rendelkező hajók listáját a nyilvántartásban vagy listán szereplő hajókról vonatkozó halászati területen érintett tagállamoknak. [Mód. 54]

IV. fejezet

Uniós halászhajók által nyílt tengeren folytatott halászati tevékenységek

24. cikk

Hatály

Ez a fejezet a 24 méternél nagyobb teljes hosszúságú uniós halászhajók által a nyílt tengeren folytatott halászati tevékenységekre vonatkozik. [Mód. 55]

25. cikk

Halászati engedélyek

Uniós halászhajók csak akkor folytathatnak halászati tevékenységet a nyílt tengeren, ha:

a)  erre halászati engedélyt kaptak az érintett hajó lobogója a lobogójuk szerinti tagállamtól egy, a javasolt halászati tevékenységek fenntarthatóságát értékelő tudományos értékelés alapján, amelyet a saját nemzeti tudományos intézete vagy – adott esetben – a vonatkozó halászati területen kompetenciával rendelkező tagállam tudományos intézete hitelesített; és [Mód. 56]

b)  a halászati engedélyről a 27. cikknek megfelelően értesítették a Bizottságot.

26. cikk

A lobogó szerinti tagállamok által kiállított halászati engedélyekhez kapcsolódó feltételek

Nyílt tengeri halászati tevékenységekre a lobogó szerinti tagállamok csak akkor adhatnak ki halászati engedélyt, ha teljesülnek az 5. cikkben meghatározott kritériumok.:

a)   teljesülnek az 5. cikkben meghatározott jogosultsági kritériumok;

b)   tervezett halászati tevékenységek

–   az alaprendelet 4. cikkének 9. pontjában meghatározott ökoszisztéma-alapú megközelítést követik; és

–   összhangban vannak a lobogó szerinti tagállam tudományos intézete által végzett tudományos értékeléssel, amely figyelembe veszi a tengeri biológiai erőforrások és a tengeri ökoszisztémák megőrzését. [Mód. 57]

27. cikk

A Bizottság értesítése

A halászati engedélyről a lobogó szerinti tagállamok a tervezett nyílt tengeri halászati tevékenységek megkezdése előtt legalább 15 8,5 naptári nappal értesítik a Bizottságot, megadva az 1. és 2. a melléklet szerinti információkat. [Mód. 58]

V. fejezet

Uniós halászhajók bérlése

28. cikk

Elvek

(1)  Uniós halászhajók nem folytathatnak halászati tevékenységet hajóbérleti megállapodás keretében, ha fenntartható halászati partnerségi megállapodás van hatályban, hacsak a szóban forgó megállapodás erről másképpen nem rendelkezik.

(2)  Az uniós halászhajók egyidejűleg csak egy hajóbérleti megállapodás keretében folytathatnak halászati tevékenységet, és nem adhatják albérletbe a hajóbérleti megállapodás keretében halászó hajót.

(2a)   Uniós hajó csak abban az esetben folytathat tevékenységet hajóbérleti megállapodás keretében a regionális halászati gazdálkodási szervezet égisze alá tartozó vizeken, ha az az állam, amelyik a hajót bérelte, az említett szervezet szerződő fele.

(3)  Bérbe adott uniós hajók nem használhatják fel a lobogójuk szerinti tagállam halászati lehetőségeit a bérbeadás időtartama alatt. A bérbe adott halászhajók fogásait a bérbe adó állam halászati lehetőségeibe kell beleszámítani.

(3a)   E rendelet egyik rendelkezése sem csökkenti a lobogó szerinti tagállamnak a nemzetközi jog, az 1224/2009/EK rendelet, az 1005/2008/EK rendelet vagy a közös halászati politika rendelkezései értelmében fennálló kötelezettségeivel, többek között a jelentéstételi követelményekkel kapcsolatos felelősségét. [Mód. 59]

29. cikk

A halászati engedélyek kezelése hajóbérleti megállapodások keretében

Amikor valamely hajó számára halászati engedélyt állít ki a 11., a 18., a 22. vagy a 26. cikk alapján, és amikor a vonatkozó halászati tevékenységek végzésére hajóbérleti megállapodás keretében kerül sor, a lobogó szerinti tagállam meggyőződik az alábbiakról:

a)  a bérbe adó állam illetékes hatósága hivatalosan megerősítette, hogy a megállapodás összhangban van nemzeti jogszabályaival; és

b)  a hajóbérleti megállapodás részletei, többek között az időtartam, a halászati lehetőségek és a halászati övezet fel van tüntetve a halászati engedélyben. [Mód. 60]

VI. fejezet

Ellenőrzési és jelentéstételi kötelezettségek

30. cikk

A megfigyelői programok adatai

Ha egy uniós halászhajó fedélzetén megfigyelői program keretében az Unió vagy a regionális halászati gazdálkodási szervezet jogszabályaival összhangban adatokat gyűjtenek, az adott hajóért felelős piaci szereplő ezeket az adatokat megküldi a lobogója szerinti tagállamnak. [Mód. 61]

31. cikk

Információk küldése harmadik országoknak

(1)  Az e cím keretében folytatott halászati tevékenységek végzésekor, és amennyiben a harmadik országgal megkötött fenntartható halászati partnerségi megállapodás úgy rendelkezik, az uniós halászhajókért felelős piaci szereplők a harmadik országnak megküldik a vonatkozó fogási nyilatkozatokat mind a lobogójuk szerinti tagállamnak, mind a harmadik országnak és kirakodási nyilatkozatokat, és ezeket az információkat másolatban eljuttatják a lobogójuk szerinti tagállamnak.

(2)  A lobogó szerinti tagállam ellenőrzi, hogy az (1) bekezdésben említett, harmadik országnak elküldött adatok megfelelnek-e az általa az 1224/2009/EK rendeletnek megfelelően kapott adatoknak. Amennyiben az adatok nem egyeznek, a tagállam kivizsgálja, hogy a meg nem felelés az 1005/2008/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett IUU-halászatnak minősül-e, és a rendelet 43–47. cikkének megfelelően megteszi a megfelelő lépéseket.

(3)  A fogási nyilatkozatok és a kirakodási nyilatkozatok (1) bekezdés szerinti, harmadik ország részére történő eljuttatásának elmulasztása a közös halászati politika által előírt szankciók és más intézkedések alkalmazásában súlyos jogsértésnek minősül. A jogsértés súlyosságát a tagállam illetékes hatóságának kell megállapítania olyan kritériumok figyelembevételével, mint például a kár jellege, értéke, az elkövető gazdasági helyzete, valamint a jogsértés terjedelme vagy ismétlődése. [Mód. 62]

31a. cikk

Tagsági követelmények a regionális halászati gazdálkodási szervezetekben

Egy harmadik ország halászhajói uniós vizeken csak akkor halászhatnak a regionális halászati gazdálkodási szervezetek valamelyike által kezelt állományokra, ha a harmadik ország az adott szervezet szerződő fele. [Mód. 63]

III. CÍM

HARMADIK ORSZÁGOK HALÁSZHAJÓI ÁLTAL UNIÓS VIZEKEN FOLYTATOTT HALÁSZATI TEVÉKENYSÉGEK

32. cikk

Általános elvek

(1)  Harmadik országbeli halászhajók csak akkor folytathatnak halászati tevékenységet uniós vizeken, ha rendelkeznek a Bizottság által kiállított halászati engedéllyel. Ilyen engedéllyel ezt csak akkor állítják ki, ha teljesülnek az 5. cikkben meghatározott jogosultsági kritériumok. [Mód. 64]

(2)  Az uniós vizeken folytatott halászatra engedéllyel rendelkező harmadik országbeli halászhajóknak hajóknak meg kell felelniük a tevékenységük helye szerinti halászati övezetben az uniós halászhajók által folytatott halászatra irányadó szabályoknak. Amennyiben és az érintett halászati megállapodásban megállapított rendelkezéseknek. rendelkezések különbözőek, a rendelkezéseket egyértelműen meg kell állapítani vagy az adott megállapodásban vagy a megállapodást végrehajtó harmadik országgal közösen megállapított szabályok révén. [Mód. 65]

(3)  Ha valamely harmadik országbeli halászhajó az uniós vizeken való áthaladáskor nem rendelkezik az e rendelet keretében kiadott engedéllyel, halászeszközeit úgy kell lekötnie és elraknia, hogy azokat halászati műveletek végzéséhez ne lehessen könnyen használatba venni.

33. cikk

A halászati engedélyekre vonatkozó feltételek

Harmadik országbeli halászhajók részére a Bizottság csak abban az esetben bocsáthat ki engedélyt uniós vizeken folytatott tevékenységre, ha:

-a)   a Tengerjogi Egyezmény 62. cikkének (2) és (3) bekezdése által előírt kifogható mennyiség többletének megléte, amely fedezné a javasolt halászati lehetőségeket;

a)  a halászhajóról és segédhajójáról vagy segédhajóiról rendelkezésre álló, az 1. és 2. a melléklet szerinti információk hiánytalanok és pontosak; a hajó és minden segédhajója rendelkezik IMO-számmal, amennyiben ezt az uniós jogszabályok megkövetelik;

b)  a piaci szereplőre és a halászhajóra az adott tagállam nemzeti jogszabályai alapján, az 1005/2008/EK tanácsi rendelet 42. cikke és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet 90. cikke értelmében halászhajó parancsnokára és az érintett halászhajóra a halászati engedély iránti kérelem benyújtását megelőző 12 hónapban nem szabtak ki szankciót súlyos jogsértésért;

c)  a halászhajó nem szerepel IUU-listán valamely harmadik ország, regionális halászati gazdálkodási szervezet és/vagy az Unió által az 1005/2008/EK rendelet alapján elfogadott IUU-hajólistán és/vagy a harmadik országot nem azonosították vagy vették jegyzékbe az 1005/2008/EK rendelet szerinti nem együttműködő országként vagy az 1026/2012/EU rendelet értelmében a nem fenntartható halászatot lehetővé tevő országként;

d)  a halászhajó az érintett harmadik országgal érvényben lévő halászati megállapodás alapján jogosult halászati engedélyre, valamint – ha releváns – szerepel a megállapodás keretében jóváhagyott hajók jegyzékében. [Mód. 66]

34. cikk

A halászati engedélyek kiállítására vonatkozó eljárás

(1)  A harmadik ország az érintett megállapodásban szereplő határidő vagy a Bizottság által megállapított határidő előtt eljuttatja a Bizottságnak a halászhajóira vonatkozó kérelmeket.

(2)  A Bizottság a harmadik országtól bekérhet minden általa szükségesnek ítélt további információt.

(3)  Miután meggyőződött arról, hogy a 33. cikkben meghatározott feltételek teljesültek, a Bizottság kiállítja a halászati engedélyt, és erről tájékoztatja a harmadik országot és az érintett tagállamokat.

35. cikk

A halászati engedélyek nyomon követése

(1)  Ha már nem teljesül a 33. cikk szerinti feltételek valamelyike, a Bizottság módosítja vagy visszavonja az engedélyt, és erről tájékoztatja a harmadik országot és az érintett tagállamokat.

(2)  A Bizottság elutasíthatja, felfüggesztheti vagy visszavonhatja az engedélyt az alábbi esetekben:

a)   többek között az emberi jogok nemzetközi normáihoz kapcsolódó esetben;

b)   a tengeri biológiai erőforrások fenntartható kiaknázását, kezelését és védelmét súlyosan fenyegető, rendkívül sürgős esetben;

c)   jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászattal kapcsolatosan az 1005/2008/EK rendelet 42. cikke vagy az 1224/2009/EK rendelet 90. cikkének (1) bekezdése értelmében súlyos jogsértésnek minősülő jogsértés megelőzéséhez szükséges fellépés esetében; vagy

d)   amikor az Unió úgy határozott, hogy ilyen okokból kifolyólag vagy alapvető fontosságú szakpolitikai okokhoz kapcsolódó esetekben az érintett harmadik országgal felfüggeszti vagy megszakítja a kapcsolatot.

A Bizottság haladéktalanul értesíti az érintett harmadik országot, ha az első albekezdéssel összhangban szándékában áll elutasítani, felfüggeszteni vagy visszavonni az engedélyt. [Mód. 67]

36. cikk

Halászati tevékenységek betiltása

(1)  Amennyiben valamely harmadik ország kimerítette a számára megítélt halászati lehetőségeket, a Bizottság erről haladéktalanul értesíti az érintett harmadik országot és a tagállamok illetékes ellenőrző hatóságait. A ki nem merített halászati lehetőségek kihasználására irányuló olyan halászati tevékenységek folytonosságának biztosítására, amelyek a kimerített halászati lehetőségeket is érinthetik, a harmadik ország olyan technikai intézkedéseket terjeszt a Bizottság elé, amelyekkel megakadályozható, hogy a kimerített halászati lehetőségeket kedvezőtlen hatások érjék. Az (1) bekezdésben említett értesítésének időpontjától az érintett harmadik ország lobogója alatt közlekedő hajók számára kiadott engedélyeket az érintett halászati tevékenységekre vonatkozóan felfüggesztettnek kell tekinteni, és e hajók számára ezt követően már nem engedélyezett a szóban forgó halászati tevékenységek végzése.

(2)  A halászati engedélyeket visszavontnak kell tekinteni, amennyiben a halászati tevékenységeknek a (2) bekezdéssel összhangban történő felfüggesztése minden olyan tevékenységet érint, amelyekre az engedélyeket megadták.

(3)  A harmadik ország gondoskodik arról, hogy az érintett halászhajókat haladéktalanul tájékoztassák e cikk alkalmazásáról, valamint arról, hogy e hajók minden érintett halászati tevékenységgel felhagyjanak.

37. cikk

Az uniós vizekre vonatkozó kvóták túlhalászása

(1)  Ha a Bizottság megállapítja, hogy egy harmadik ország túllépte a számára valamely állomány vagy állománycsoport tekintetében kiosztott kvótákat, akkor csökkenti az adott ország számára az említett állományra vagy állománycsoportra vonatkozóan a későbbi évekre kiosztott kvótákat. A csökkentés mértékének összhangban kell állnia az 1224/2009/EK rendelet 105. cikkével. [Mód. 68]

(2)  Ha a túlhalászott állományra vagy állománycsoportra vonatkozó kvótát nem lehet az (1) bekezdés szerint csökkenteni, mert az állományra vagy állománycsoportra vonatkozó kvóta nem áll elegendő mértékben az érintett harmadik ország rendelkezésére, a Bizottság – az érintett harmadik országgal folytatott konzultációt követően – a kvótacsökkentést alkalmazhatja az adott harmadik ország számára a későbbi években ugyanazon földrajzi terület vonatkozásában más állományok vagy állománycsoportok tekintetében rendelkezésre álló kvótákra vagy az ugyanolyan kereskedelmi értékkel bíró állományok vagy állománycsoportok kvótáira.

38. cikk

Ellenőrzés és végrehajtás

(1)  Az uniós vizeken folytatott halászatra engedéllyel rendelkező harmadik országbeli hajóknak meg kell felelniük a tevékenységük helye szerinti halászati övezetben az uniós halászhajók által folytatott halászatra irányadó ellenőrzési szabályoknak.

(2)  Az uniós vizeken folytatott halászatra engedéllyel rendelkező harmadik országbeli halászhajók megadják a Bizottságnak vagy az általa kijelölt szervnek és – adott esetben – a parti tagállamnak azokat az adatokat, amelyeket az uniós hajók az 1224/2009/EK rendelet értelmében kötelesek elküldeni a lobogó szerinti tagállamnak.

(3)  A Bizottság vagy az általa kijelölt szerv megküldi a parti tagállamnak a (2) bekezdésben említett adatokat.

(4)  Az uniós vizeken folytatott halászatra engedéllyel rendelkező harmadik országbeli hajók kérésre kötelesek a Bizottságnak vagy az általa kijelölt szervnek megküldeni az alkalmazandó megfigyelői programok keretében készült megfigyelői jelentéseket.

(5)  A parti tagállamok az 1224/2009/EK rendelet 93. cikkében említett nemzeti nyilvántartásban rögzítenek minden, harmadik országbeli halászhajók által elkövetett jogsértést, a kapcsolódó szankciókat is beleértve.

(6)  A Bizottság az (5) bekezdésben említett információkat eljuttatja a harmadik országnak annak érdekében, hogy ez az ország megfelelő intézkedéseket hozzon.

Az (1) bekezdés nem érinti az Unió és harmadik országok közötti konzultációkat. Ebben a tekintetben a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 44. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a harmadik országokkal a hozzáférési szabályokról folytatott konzultációk eredményeinek az uniós jogban történő végrehajtásáról.

IV. CÍM

Adatok és információk

39. cikk

A halászati engedélyek uniós nyilvántartása

(1)  A Bizottság uniós szintű elektronikus halászatiengedély-nyilvántartást hoz létre és vezet, amely tartalmazza a II. és III. címmel összhangban adott halászati engedélyeket, és egy nyilvánosan hozzáférhető és egy védett részből áll. A nyilvántartás az alábbi célokra szolgál:

a)  az 1. és 2. a melléklet szerinti valamennyi információ rögzítése és az egyes engedélyek státuszának valós idejű megjelenítése;

b)  a Bizottság és a tagállamok közötti adat- és információcsere; és

c)  a halászflották fenntartható kezelése.

(2)  A halászati engedélyek nyilvántartásban szereplő listájának nyilvánosan hozzáférhetőnek kell lennie, és tartalmaznia kell a következő információk mindegyikét:

a)  a hajó neve és lobogója, valamint a CFR- és IMO-száma, ha az uniós jogszabályok ezt megkövetelik;

aa)   a társaság tulajdonosának és tényleges tulajdonosának neve, letelepedése szerinti városa és országa;

b)  az engedély típusa, ideértve a halászati lehetőségeket is; és

c)  a halászati tevékenység engedélyezett ideje és helye (kezdő és záró időpontok; halászati övezet).

(3)  A tagállamok arra használják a nyilvántartást, hogy a Bizottságnak benyújtsák a halászati engedélyeket, és hogy a 12., a 19., a 23. és a 27. cikkben szereplő előírásoknak megfelelően naprakészen tartsák azok adatait. [Mód. 69]

40. cikk

Műszaki követelmények

A II., III. és IV. címben említett információcserét elektronikus formában kell lebonyolítani. Az Európai Parlament és a Tanács a 2007/2/EK irányelv(18) sérelme nélkül a Bizottság végrehajtási aktusokat fogadhat el, amelyekben megállapítja az említett címekben említett információk rögzítésére, formátumára és továbbítási módjaira vonatkozó operatív technikai követelményeket. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 45. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

A halászati engedélyek uniós nyilvántartásának operatívvá tételéhez, továbbá annak lehetővé tételéhez, hogy a tagállamok teljesíteni tudják a technikai továbbküldési követelményeket, a Bizottság az érintett tagállamok számára technikai segítséget nyújt. Ennek érdekében segíti a nemzeti hatóságokat azon információk továbbításában, amelyeket az üzemeltetőknek az egyes engedélytípusok vonatkozásában meg kell adniuk, és … [az e rendelet hatálybalépését követő hat hónap]-ig olyan számítógépes alkalmazást fejleszt ki a tagállamok számára, amellyel lehetővé teszi számukra a halászati engedélyek uniós nyilvántartásának automatikus és az engedélyezésre vonatkozó kérelmekkel és a hajók jellemzőivel kapcsolatos valós idejű adatokat tartalmazó továbbítását. [Mód. 70]

Az információtovábbítás technikai és pénzügyi támogatásához a tagállamok az 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(19) 76. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében pénzügyi segítséget kérhetnek az Európai Tengerügyi és Halászati Alapból. [Mód. 71]

41. cikk

Az adatokhoz való hozzáférés

Az 1224/2009/EK rendelet 110. cikkének sérelme nélkül a tagállamok vagy a Bizottság hozzáférést adhat, illetve adhatnak a halászflották kezelésében érintett illetékes adminisztratív szolgálatoknak a 39. cikkben említett uniós halászatiengedély-nyilvántartás védett részéhez.

42. cikk

Adatkezelés, a személyes adatok védelme és titoktartás

Az e rendelet keretében megszerzett adatokat az 1224/2009/EK rendelet 109., 110., 111. és 113. cikkének, a 45/2001/EK rendeletnek, valamint a 95/46/EK irányelvnek és nemzeti végrehajtási szabályainak megfelelően kell kezelni.

43. cikk

A harmadik országokkal és a regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel fenntartott kapcsolatok

(1)  Ha egy tagállam az e rendelet eredményes alkalmazásának biztosítása szempontjából fontos információt kap harmadik országtól vagy valamely regionális halászati gazdálkodási szervezettől, azt közli a többi érintett tagállammal és a Bizottsággal vagy az általa kijelölt szervvel, amennyiben e közlést a harmadik országgal kötött kétoldalú megállapodások vagy az érintett regionális halászati gazdálkodási szervezet szabályai megengedik.

(2)  A Bizottság vagy az általa kijelölt szerv az Unió és harmadik országok között létrejött halászati megállapodások keretében, a regionális halászati gazdálkodási szervezetek vagy más olyan halászati szervet égisze alatt, amelynek az Unió szerződő fele vagy együttműködő nem szerződő fele, a 45/2001/EK rendeletnek megfelelően közölheti az e rendelet be nem tartásával vagy az 1005/2008/EK rendelet 42. cikke (1) bekezdésének a) pontja és az 1224/2009/EK rendelet 90. cikkének (1) bekezdése szerinti súlyos jogsértésekkel összefüggő adatokat az említett megállapodások vagy szervezetek más feleivel, ha abba az információt küldő tagállam is beleegyezik.

V. CÍM

Eljárások, felhatalmazás és végrehajtási intézkedések

44. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)  A Bizottság felhatalmazást kap az 5. cikk (2) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására ötéves időtartamra [e rendelet hatálybalépésének dátuma]-tól/-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra. [Mód. 73]

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 5. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

3a.  A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot a jogi aktus elfogadásáról.

(5)  Az 5. cikk (2) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

45. cikk

Bizottsági eljárás

(1)  A Bizottságot az alaprendelet 47. cikkével létrehozott Halászati és Akvakultúraágazati Bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottság.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

(3)  Az e bekezdésre való hivatkozások esetében a 182/2011/EU rendelet 8. cikke alkalmazandó, annak 5. cikkével összefüggésben.

VI. CÍM

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

46. cikk

Hatályon kívül helyezés

(1)  Az 1006/2008/EK rendelet hatályát veszti.

(2)  A hatályon kívül helyezett rendeletre való hivatkozásokat az e rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni.

47. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I. MELLÉKLET

A halászati engedélyek kiadásához megadandó információk listája

* kötelező mezők (a 22–25. és 28–48. sort nem kell kitölteni, ha a vonatkozó információk a CFR- vagy az IMO-szám alapján automatikusan kinyerhetők az uniós flottanyilvántartásból)

I.

KÉRELMEZŐ

1.

Piaci szereplő neve*

2.

E-mail*

3.

Cím

4.

Fax

5.

Adószám (SIRET, NIF…)*

6.

Telefon

7.

Ügynök neve (a jegyzőkönyv rendelkezései szerint)*

8.

E-mail*

9.

Cím

10.

Fax

11.

Telefon

12.

A piaci szereplőt képviselő szervezet vagy ügynök neve*

13.

E-mail*

14.

Cím

15.

Fax

16.

Telefon

17.

Hajóparancsnok(ok) neve*

18.

E-mail*

19.

Állampolgárság*

20.

Fax

21.

Telefon

II.

A HAJÓK AZONOSÍTÁSA, MŰSZAKI JELLEMZŐI ÉS FELSZERELÉSE

22.

Hajó neve*

23.

Lobogó szerinti állam*

24.

Jelenlegi lobogó megszerzésének dátuma*

25.

Külső jelölés*

26.

IMO-szám (UVI)*

27.

CFR-szám*

28.

Nemzetközi rádióhívójel (IRCS)*

29.

Hívófrekvencia*

30.

Műholdastelefon-szám

31.

MMSI*

32.

Építés éve és helye*

33.

Korábbi lobogó és megszerzésének dátuma (ha releváns)*

34.

Hajótest anyaga: acél / fa / poliészter / egyéb*

35.

VMS-transzponder*

36.

Modell*

37.

Sorozatszám*

38.

Szoftver verziója*

39.

Műhold üzemeltetője*

40.

VMS gyártója (név)

41.

Hajó teljes hossza*

42.

Hajó szélessége*

43.

Merülés*

44.

Tonnatartalom (BT)*

45.

Főgép teljesítménye (kW)*

46.

Gép típusa

47.

Jelölés

48.

Gép sorozatszáma*

III.

A KÉRELMEZETT HALÁSZATI ENGEDÉLY TÁRGYÁT KÉPEZŐ HALÁSZATI KATEGÓRIA

49.

Hajótípus FAO-kódja*

50.

Halászeszköz típusának FAO-kódja*

53.

Halászati területek FAO-kódja*

54.

Halászati körzetek – FAO-körzet vagy parti állam*

55.

Kirakodási kikötő(k)

56.

Átrakási kikötő(k)

57.

Célfajok FAO-kódja vagy halászati kategória (fenntartható halászati partnerségi megállapodás szerint)*

58.

Az engedély kérelmezett érvényességi időszaka (kezdő és záró dátumok)

59.

Regionális halászati gazdálkodási szervezet nyilvántartása szerinti szám* (ha ismert)

60.

A regionális halászati gazdálkodási szervezet nyilvántartásába való felvétel dátuma* (ha ismert)

61.

Legénység maximális teljes létszáma*

62.

[PARTNERORSZÁGBÓL]:

63.

AKCS-országból:

64.

Fedélzeti haltartósítási/-feldolgozási módszer*: friss hal / hűtés / fagyasztás / halliszt / halolaj / filézés

65.

Segédhajók listája: név / IMO-szám / CFR-szám

IV.

HAJÓBÉRLÉS

66.

Hajóbérleti megállapodás keretében tevékenységet folytató hajó*: igen / nem

67.

Hajóbérleti megállapodás típusa

68.

Hajóbérleti megállapodás érvényességi időszaka (kezdő és záró dátumok)*

69.

A bérelt hajó részére kiosztott halászati lehetőségek (tonna)*

70.

A bérelt hajó részére halászati lehetőségeket kiosztó harmadik ország*

Csatolmányok (sorolja fel): [Mód. 74]

II. MELLÉKLET

Az 1. mellékletben ismertetett halászhajók tevékenységét támogató segédhajók esetében megadandó információk listája

* kötelező mezők (az uniós tagállami lobogó alatt közlekedő segédhajók esetében a 22–25. és 28–33. sort nem kell kitölteni, ha a vonatkozó információk a CFR-szám alapján automatikusan kinyerhetők az uniós flottanyilvántartásból)

I.

A SEGÉDHAJÓÉRT FELELŐS PIACI SZEREPLŐ

1.

Piaci szereplő neve*

2.

E-mail*

3.

Cím

4.

Fax

5.

Adószám (SIRET, NIF…)*

6.

Telefon

7.

Ügynök neve (a jegyzőkönyv rendelkezései szerint)*

8.

E-mail*

9.

Cím

10.

Fax

11.

Telefon

12.

A piaci szereplőt képviselő szervezet vagy ügynök neve*

13.

E-mail*

14.

Cím

15.

Fax

16.

Telefon

17.

Hajóparancsnok(ok) neve*

18.

E-mail*

19.

Állampolgárság*

20.

Fax

21.

Telefon

II.

A SEGÉDHAJÓK AZONOSÍTÁSA, MŰSZAKI JELLEMZŐI ÉS FELSZERELÉSE

22.

Hajó neve*

23.

Lobogó szerinti állam*

24.

Jelenlegi lobogó megszerzésének dátuma*

25.

Külső jelölés*

26.

IMO-szám (UVI)*

27.

CFR-szám (uniós hajók esetében, ha ismert)

28.

Nemzetközi rádióhívójel (IRCS)*

29.

Hívófrekvencia*

30.

Műholdastelefon-szám

31.

MMSI*

32.

Építés éve és helye

33.

Korábbi lobogó és megszerzésének dátuma (ha releváns)*

34.

Hajótest anyaga: acél / fa / poliészter / egyéb

35.

VMS-transzponder

36.

Modell

37.

Sorozatszám

38.

Szoftver verziója

39.

Műhold üzemeltetője

40.

VMS gyártója (név)

41.

Hajó teljes hossza

42.

Hajó szélessége

43.

Merülés

44.

Tonnatartalom (BT)

45.

Főgép teljesítménye (kW)

47.

Gép típusa

48.

Jelölés

49.

Gép sorozatszáma

III.

A TÁMOGATOTT HALÁSZATI TEVÉKENYSÉGEKRE VONATKOZÓ INFORMÁCIÓK

50.

Halászati területek FAO-kódja

51.

Halászati körzetek – FAO

52.

Célfajok FAO-kódja

53.

Regionális halászati gazdálkodási szervezetek nyilvántartása szerinti szám*

54.

A regionális halászati gazdálkodási szervezet nyilvántartásába való felvétel dátuma*

Csatolmányok (sorolja fel): [Mód. 75]

MELLÉKLET

A halászati engedélyek kiadásához megadandó információk listája

* kötelező mezők (a 22–25. és 28–48. sort nem kell kitölteni, ha a vonatkozó információk a CFR- vagy az IMO-szám alapján automatikusan kinyerhetők az uniós flottanyilvántartásból)

I.

KÉRELMEZŐ

1

Hajóazonosító (IMO-szám, CFR-szám stb.)

2

Hajó neve

3

Piaci szereplő neve*

4

E-mail*

5

Cím

6

Fax

7

Adószám (SIRET, NIF…)*

8

Telefon

9

Tulajdonos neve

10

E-mail*

11

Cím

12

Fax

13

Telefon

14

A piaci szereplőt képviselő szervezet vagy ügynök neve*

15

E-mail*

16

Cím

17

Fax

18

Telefon

19

Hajóparancsnok(ok) neve*

20

E-mail*

21

Állampolgárság*

22

Fax

23

Telefon

II.

A KÉRELMEZETT HALÁSZATI ENGEDÉLY TÁRGYÁT KÉPEZŐ HALÁSZATI KATEGÓRIA

Az engedély típusa (halászati megállapodás, magánengedély, regionális halászati gazdálkodási szervezet, nyílt tenger, bérbeadás, segédhajó)

24

Hajótípus FAO-kódja*

25

Halászeszköz típusának FAO-kódja*

26

Halászati területek FAO-kódja*

27

Célfajok FAO-kódja vagy halászati kategória (fenntartható halászati partnerségi megállapodások, SFPA)*

28

Az engedély kérelmezett érvényességi időszaka (kezdő és záró dátumok)

29

Regionális halászati gazdálkodási szervezet nyilvántartása szerinti szám* (ha ismert)

30

Segédhajók listája: név / IMO-szám / CFR-szám

III.

HAJÓBÉRLÉS

31

Hajóbérleti megállapodás keretében tevékenységet folytató hajó*: Igen / Nem

32

Hajóbérleti megállapodás típusa

33

Hajóbérleti megállapodás érvényességi időszaka (kezdő és záró dátumok)*

34

A bérelt hajó részére kiosztott halászati lehetőségek (tonna)*

35

A bérelt hajó részére halászati lehetőségeket kiosztó harmadik ország*

[Mód. 76]

(1) HL C 303., 2016.8.19., 116. o.
(2)HL C 303., 2016.8.19., 116. o.
(3)HL C ,, o.
(4) Az Európai Parlament 2017. február 2-i álláspontja és a Tanács ...-i határozata.
(5)A Tanács 1006/2008/EK rendelete (2008. szeptember 29.) a közösségi halászhajók közösségi vizeken kívül folytatott halászati tevékenységeinek engedélyezéséről és a harmadik országok hajóinak közösségi vizekhez való hozzáféréséről, valamint a 2847/93/EGK és 1627/94/EK rendelet módosításáról, továbbá a 3317/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 286., 2008.10.29., 33. o.).
(6)A Tanács 98/392/EK határozata (1998. március 23) az Egyesült Nemzetek Szervezete 1982. december 10-i tengerjogi egyezményének és az egyezmény XI. részének végrehajtásáról szóló, 1994. július 28-i megállapodásnak az Európai Közösség általi megkötéséről (HL L 179., 1998.6.23., 1. o.).
(7)A Tanács 98/414/EK határozata (1998. június 8) az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i tengerjogi egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló megállapodásnak az Európai Közösség részéről való megerősítéséről (HL L 189., 1998.7.3., 14. o.).
(8)A Tanács 96/428/EK határozata (1996. június 25) a nemzetközi védelmi és gazdálkodási intézkedések nyílt tengeri halászhajók általi betartásának előmozdításáról szóló megállapodásnak a Közösség általi elfogadásáról (HL L 177., 1996.7.16., 24. o.).
(9)Az ENSZ-közgyűlés 2012. július 27-i A/Res/66/288 sz. határozata „A jövő, amelyet akarunk” Rio +20 Konferenciáról.
(10)Az Európai Parlament és a Tanács 1380/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a közös halászati politikáról (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.).
(11)A Tanács 1005/2008/EK rendelete (2008. szeptember 29.) a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról, továbbá a 2847/93/EGK, az 1936/2001/EK és a 601/2004/EK rendelet módosításáról és az 1093/94/EK és az 1447/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 286., 2008.10.29., 1. o.).
(12)A Tanács 1224/2009/EK rendelete (2009. november 20.) a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 343., 2009.12.22., 1. o.).
(13)Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete (2000. december 18.) a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).
(14)Az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK irányelve (1995. október 24.) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.).
(15) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.
(16)Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
(17) Az Európai Parlament és a Tanács 1026/2012/EU rendelete (2012. október 25.) a halállományok megőrzésére irányuló, a nem fenntartható halászatot lehetővé tevő országok esetében alkalmazandó egyes intézkedésekről (HL L 316., 2012.11.14., 34. o.).
(18)Az Európai Parlament és a Tanács 2007/2/EK irányelve (2007. március 14) az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról (HL L 108., 2007.4.25., 1. o.).
(19) Az Európai Parlament és a Tanács 508/2014/EU rendelete (2014. május 15.) az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról, valamint a 2328/2003/EK, a 861/2006/EK, az 1198/2006/EK és a 791/2007/EK tanácsi rendelet, valamint az 1255/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 149., 2014.5.20., 1. o.).


A külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolása: Grúzia ***I
PDF 247kWORD 42k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2017. február 2-i jogalkotási állásfoglalása a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (Grúzia) (COM(2016)0142 – C8-0113/2016 – 2016/0075(COD))
P8_TA(2017)0016A8-0260/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0142),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 77. cikke (2) bekezdésének a) pontjára, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0113/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2016. december 20-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A8-0260/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. február 2-án került elfogadásra a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelet módosításáról (Grúzia) elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/372 rendelettel.)


Jogállamisági válság a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Gabonban
PDF 186kWORD 54k
Az Európai Parlament 2017. február 2-i állásfoglalása a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Gabonban kialakult jogállamisági válságról (2017/2510(RSP))
P8_TA(2017)0017RC-B8-0120/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságról (KDK) szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a KDK-ban járt uniós küldöttség által az országban tapasztalható emberi jogi helyzetről tett nyilatkozatokra,

–  tekintettel a KDK-ban 2016. október 18-án és 2016. december 31-én kötött politikai megállapodásokra,

–  tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2016. december 18-i nyilatkozatára arról, hogy nem sikerült megállapodást elérni a KDK-ban ,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő szóvivője által a KDK-ban jelenleg zajló politikai erőfeszítésekkel kapcsolatban 2016. november 23-án tett nyilatkozatra,

–  tekintettel a KDK-ról szóló, 2016. május 23-i és 2016. október 17-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a nemzeti párbeszéd megkezdését követően a KDK-ban zajló választási folyamatról kiadott, 2016. augusztus 2-i és 2016. augusztus 24-i helyi uniós közleményre,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a KDK-ról szóló határozataira, különösen a KDK elleni szankciórendszernek és a szakértői csoportok megbízatásának megújításáról szóló 2293. (2016) számú, valamint az ENSZ kongói demokratikus köztársasági stabilizációs missziója (MONUSCO) megbízatásának megújításáról szóló 2277. (2016) számú határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a KDK-ban uralkodó helyzetről szóló, 2016. július 15-i és szeptember 21-i sajtónyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának 2015. július 27-én kiadott éves jelentésére az emberi jogok KDK-beli helyzetéről,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának az ENSZ kongói demokratikus köztársasági stabilizációs missziójáról, valamint a KDK és a Nagy-tavak régió békéje és biztonsága érdekében folytatandó együttműködésről szóló keretmegállapodás végrehajtásáról szóló, 2016. március 9-i jelentéseire,

–  tekintettel az Afrikai Unió, az Egyesült Nemzetek, az Európai Unió és a Frankofónia Nemzetközi Szervezetének a KDK-ban egy befogadó politikai párbeszéd szükségességéről, valamint e szervezeteknek a melletti elkötelezettségéről szóló, 2016. február 16-i és 2016. június 5-i közös sajtónyilatkozatára, hogy támogatják a kongói feleket a demokrácia országon belüli megszilárdítása terén kifejtett erőfeszítéseikben,

–  tekintettel a KDK és a Nagy-tavak régió békéje és biztonsága érdekében folytatandó együttműködésről szóló keretmegállapodásra, amelyet 2013 februárjában Addisz-Abebában írtak alá,

–  tekintettel az Európai Unió választási megfigyelő missziójának zárójelentésére,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő és a nemzetközi együttműködésért és fejlesztésért felelős európai biztos, Neven Mimica 2016. szeptember 24-i közös nyilatkozatára azt követően, hogy a Gaboni Alkotmánybíróság kihirdette az elnökválasztás hivatalos eredményeit,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő szóvivőjének Gabonról szóló, 2016. szeptember 11-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Afrikai Unió által 2016. szeptember 1-jén kiadott sajtóközleményre, amelyben elítéli a választásokat követően Gabonban kialakult erőszakos konfliktust, és felszólít annak békés rendezésére,

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsa által 2015. június 22-én elfogadott, „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban, 2014” című uniós éves jelentésre,

–  tekintettel a 11. Európai Fejlesztési Alapnak a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó nemzeti indikatív programjára, amely előtérbe helyezi a demokrácia, a kormányzás és a jogállamiság megerősítését,

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés által elfogadott, az uniós és az AKCS-országokban a demokrácia jövőjével kapcsolatosan felmerülő kihívásokról és az alkotmányos rend tiszteletben tartásáról szóló 2011. május 18-i, valamint a jogállamiság elvének tiszteletben tartásáról és a pártatlan és független igazságszolgáltatás szerepéről szóló, 2013. november 27-i állásfoglalásra,

–  tekintettel a Gaboni Köztársaság és az Európai Unió között az uniós választási megfigyelő misszióról aláírt egyetértési megállapodásra,

–  tekintettel Kongó és Gabon alkotmányára,

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1981 júniusi afrikai chartájára,

–  tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára,

–  tekintettel az Afrikai Unió nyilatkozatára az afrikai demokratikus választások lebonyolításának alapelveiről (2002),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a jogállamiság, az elszámoltathatóság, az emberi jogok tiszteletben tartása, valamint a szabad és tisztességes választások minden működő demokrácia alapvető elemei; mivel ezek az elemek vitatottak a Szubszaharai-Afrika néhány országában, különösen a KDK-ban és Gabonban, így taszítva ezeket az országokat hosszan tartó politikai instabilitásba és erőszakba;

B.  mivel legutóbb Ali Bongót, az apja, Omar Bongo 2009-es halála óta hatalmon levő, leköszönő gaboni elnököt nyilvánították győztesnek a 2016-os elnökválasztáson; mivel a nemzetközi megfigyelők, és különösen az uniós választási megfigyelő misszió egyértelmű anomáliákat azonosított az eredmények összesítése során;

C.  mivel Ali Bongo fő kihívója, Jean Ping azonnal vitatta és elítélte ezt az eredményt; mivel az állítólagos választási szabálytalanságokkal kapcsolatosan fellebbezést nyújtottak be az alkotmánybíróságnak, és felszólítottak a szavazatok újraszámlálására, és az alkotmánybíróság végül megerősítette az eredményt; mivel azonban a fellebbezés megvizsgálása nem oszlatta el a kétségeket az elnökválasztás eredményét illetően;

D.  mivel a 2001 óta hatalmon lévő Joseph Kabila kongói elnök elhalasztotta a választásokat, és alkotmányos megbízatásának lejártát követően is hatalmon maradt; mivel ez az egész országban példátlan politikai feszültséget, nyugtalanságot és erőszakot okozott;

E.  mivel Kabila elnök mandátumának lejártát követően az erőszak eszkalálódott, legalább 40 ember halálát okozva a tüntetők és a biztonsági erők közötti összecsapásokban; mivel az ENSZ szerint 107 embert sebesítettek meg vagy bántalmaztak, és legalább 460 főt letartóztattak;

F.  mivel 2016. október 18-án Kabila elnök és az ellenzék egy része megállapodást írt alá arról, hogy az elnökválasztásokat 2018 áprilisára halasztják; mivel hónapokig tartó tárgyalások után a 2016. október 18-i megállapodás részes felei 2016. december 31-én globális és inkluzív politikai megállapodásra jutottak; mivel ez a megállapodás előirányozza 1960 óta az első békés hatalomátadást az országban, a nemzeti egységet képviselő ideiglenes kormány felállítását, a választások megtartását 2017 végéig és Kabila elnök lemondását;

G.  mivel mindkét országban utcai demonstrációk robbantak ki, amelyeket erőszakkal elnyomtak, több ember halálát okozva; mivel ennek következtében a hatóságok megszigorították az ellenzék tagjai és a hatalmon lévő erővel szembeszálló civil társadalom ellenőrzését; mivel az emberi jogi csoportok folyamatosan az emberi jogok, a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságának romló helyzetéről, köztük a békés tüntetőkkel szemben alkalmazott túlzott erőszakról, az önkényes letartóztatásokról és fogva tartásokról, valamint a politikai indíttatású perek növekvő számáról adnak jelentést;

H.  mivel erősen romlik a média szabadsága, amelyet az újságírók elleni folyamatos fenyegetések és támadások korlátoznak; mivel a hatóságok médiaorgánumokat és rádióállomásokat állítottak le, és korlátozásokat vezettek be az interneten és a közösségi hálózatokon;

I.  mivel a demokráciák egyik jellemzője az állam, az intézmények és a jogállamiság alapját képező alkotmány tiszteletben tartása; mivel az elnökválasztás békés, szabad és tisztességes lebonyolítása ezekben az országokban nagymértékben hozzájárult volna a demokratikus fejlődés és a hatalom váltakozása tekintetében a közép-afrikai régió előtt álló kihívások kezeléséhez;

J.  mivel a 11. Európai Fejlesztési Alapnak a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó nemzeti indikatív programja előtérbe helyezi a demokrácia, a kormányzás és a jogállamiság megerősítését; mivel mind az Uniónak, mind az afrikai partnereknek határozott közös érdeke a demokrácia folyamatos fejlesztése és a megfelelően működő alkotmányos rendszer megteremtése;

1.  mélységes sajnálatát fejezi ki a két országban az elmúlt hónapokban lezajlott tüntetések során kioltott emberéletek miatt, és legmélyebb együttérzését fejezi ki az áldozatok hozzátartozóinak, illetve a KDK és Gabon népének;

2.  mélyen aggasztja, hogy mindkét országban egyre fokozódik a helyzet instabilitása; sürgeti a hatóságokat, és mindenekelőtt az elnököket, hogy tegyenek eleget nemzetközi kötelezettségeiknek, garantálják az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat, továbbá a jogállamiságot szigorúan tiszteletben tartva végezzék a kormányzás feladatát;

3.  határozottan elítéli a Gabonban és a KDK-ban elkövetett erőszak valamennyi formáját, az emberi jogok megsértését, az önkényes letartóztatásokat és a jogellenes fogva tartásokat, a civil társadalom és az ellenzék tagjainak politikai megfélemlítését, valamint a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását az elnökválasztások keretében; felszólít, hogy szüntessék meg a médiát érő összes korlátozást és az összes politikai foglyot bocsássák szabadon;

Gabon

4.  úgy véli, hogy az elnökválasztás hivatalos eredményei átláthatatlanok és erősen kétségesek, és ennek hatására megkérdőjeleződik Bongo elnökségének legitimitása; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Ali Bongót a választások győztesének kinyilvánító fellebbezési eljárás átláthatatlan módon zajlott, és hogy az alkotmánybíróság nem vette kellően figyelembe az egyes tartományokban, különösen Haut-Ogoouéban, Ali Bongo birodalmában feltárt szabálytalanságokat; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az alkotmánybíróság elutasította a szavazatok újraszámlálását és a szavazólapok összehasonlítását, mielőtt azokat megsemmisítették;

5.  mélységesen aggasztja a politikai válság kibontakozása Gabonban, valamint a tüntetők és a biztonsági erők között a 2016. évi elnökválasztások kihirdetését követően elszabadult erőszakos cselekmények;

6.  határozottan elítéli az uniós választási megfigyelő misszió megfélemlítését és megfenyegetését, valamint a semlegességét és átláthatóságát megkérdőjelező támadásokat; mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a gaboni kormánnyal aláírt egyetértési megállapodás ellenére az uniós választási megfigyelő misszió számára csak korlátozott hozzáférést biztosítottak a központosított szavazatszámláláshoz a helyi választási bizottságokban és a Nemzeti Választási Bizottság (CENAP) központjában, ami megakadályozta, hogy az uniós választási megfigyelő misszió meg tudja figyelni az elnökválasztási folyamat legfontosabb részeit;

7.  tudomásul veszi az Ali Bongo által javasolt nemzeti párbeszéd tervezett elindítását; fenntartásainak ad hangot e folyamat hitelességét és relevanciáját illetően; rámutat arra, hogy a vezető ellenzéki személyiség, Jean Ping nem hajlandó részt venni ebben, és szeretne saját nemzeti párbeszédet indított és bonyolított le;

8.  sürgeti a gaboni kormányt, hogy figyelembe véve az uniós választási megfigyelő misszió ajánlásait alaposan és gyorsan hajtsa végre a választási keret reformját annak javítása, valamint teljes mértékben átláthatóvá és hitelessé tétele érdekében; hangsúlyozza, hogy a gaboni hatóságoknak garantálniuk kell a teljes körű és őszinte együttműködést valamennyi érintett nemzeti és nemzetközi érdekelt féllel annak biztosítása érdekében, hogy a következő parlamenti választások teljes mértékben átláthatóak és tisztességesek legyenek, és szabad, demokratikus, befogadó és békés környezetben kerüljön rájuk sor;

9.  kéri, hogy folytassanak független és objektív vizsgálatot a választásokhoz kapcsolódó erőszakra, illetve az emberi jogok és az alapvető szabadságok állítólagos súlyos megsértésére vonatkozóan, és hangsúlyozza, hogy szükség van annak biztosítására, hogy a felelősöket bíróság elé állítsák; felszólítja továbbá az EU-t, hogy az ENSZ-szel és az Afrikai Unióval együttműködve a továbbiakban is szorosan kövessék nyomon az ország általános helyzetét, és tegyenek jelentést minden esetről, amikor megsértik az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat; tudomásul veszi a kérést, hogy induljon előzetes vizsgálat a Nemzetközi Büntetőbíróságnál (NBB) a választások utáni erőszakról;

10.  sürgeti a Tanácsot, hogy azonnal kezdje meg a Cotonoui Megállapodás 96. cikke szerinti konzultációkat, amint az intenzív politikai párbeszéd haladása megtorpan; felszólítja a Tanácsot, hogy amennyiben nem sikerül megállapodásra jutni a konzultációs folyamat során, vegye fontolóra célzott szankciók kivetését azokra, akik felelősek a választások utáni erőszakért és az emberi jogok megsértéséért, valamint a demokratikus folyamat aláásásáért az országban;

Kongói Demokratikus Köztársaság

11.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kongói kormány nem tudta megtartani az elnökválasztásokat az alkotmányos határidőn belül; megismétli arra irányuló felhívását, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést egy olyan környezet megteremtése érdekében, amely hozzájárul a szabad, tisztességes és hiteles választások legkésőbb 2017 decemberi megtartásához, a kongói alkotmánnyal és a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartával összhangban;

12.  sürgeti az összes politikai szereplőt, hogy kezdjenek békés és konstruktív párbeszédet annak érdekében, hogy megakadályozzák a jelenlegi politikai válság elmélyülését, és hogy tartózkodjanak a további erőszaktól és a provokációktól;

13.  üdvözli a Nemzeti Püspöki Konferencia (CENCO) által annak érdekében tett erőfeszítéseket, hogy szélesebb körű konszenzust érjenek el a politikai átmenetet illetően; tudomásul veszi a 2016. december végén elért megállapodást, hogy Kabila elnök ne tölthesse be harmadszor is az elnöki hivatalt, illetve hogy 2017 vége előtt kerüljön sor a választásra; valamennyi felet emlékezteti e megállapodás iránti elkötelezettségükre, és ezért ösztönzi őket a megállapodás alkalmazására annak minden eleme tekintetében, valamint arra, hogy a lehető legrövidebb időn belül dolgozzanak ki a következő választásokra vonatkozó konkrét ütemtervet; emlékezteti őket arra, hogy nagyok a felmerülő kockázatok, amennyiben nem tudják a tárgyalásokat sikerrel zárni;

14.  sürgeti a kongói kormányt, hogy haladéktalanul foglalkozzon a választási naptár ütemezésével, költségvetésével és a választói jegyzék naprakésszé tételével kapcsolatos nyitott kérdésekkel annak érdekében, hogy szabad, tisztességes és átlátható választásokra kerülhessen sor; emlékeztet arra, hogy a Független Nemzeti Választási Bizottságnak pártatlan és inkluzív intézménynek kell lennie, amely elegendő erőforrással rendelkezik egy átfogó és átlátható eljárás lebonyolításához;

15.  felszólítja az Európai Uniót és tagállamait, hogy támogassák a megállapodás végrehajtását és a választási folyamat megtartását; felhívja a nemzetközi szereplőket, hogy nyújtsanak jelentős politikai, pénzügyi, technikai és logisztikai támogatást a KDK-nak a választások 2017 decemberéig történő megrendezéséhez; átláthatóságra hív fel az Európai Unió és tagállamai által a kongói választásokhoz nyújtott összes pénzügyi támogatás tekintetében;

16.  sürgeti, hogy a felelősök azonosítása és elszámoltatása érdekében teljes körűen, alaposan és átláthatóan vizsgálják ki az emberi jogok állítólagos megsértéseit, amelyeket a tiltakozások alkalmával követtek el;

17.  üdvözli az uniós célzott szankciók elfogadását – többek között az utazási tilalmat és a vagyoni eszközök befagyasztását – azokra nézve, akik felelősek a KDK demokratikus folyamatának erőszakos letöréséért és aláásásáért; felhívja a Tanácsot, hogy a Cotonoui Megállapodásban foglaltaknak megfelelően további erőszak esetén fontolja meg ezen korlátozó intézkedések kiterjesztését;

o
o   o

18.  felszólítja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát, hogy vizsgálja ki a két országban az emberi jogok súlyos megsértésének közelmúltbeli eseteit;

19.  felhívja a kongói és gaboni hatóságokat a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai charta mielőbbi megerősítésére;

20.  felhívja az Unió küldöttségét, hogy az összes megfelelő eszközt vegye igénybe az emberijog-védők és a demokráciapárti mozgalmak támogatása érdekében, és folytasson a Cotonoui Megállapodás 8. cikkének megfelelően megerősített politikai párbeszédet a hatóságokkal;

21.  felszólítja továbbá az EU-t és az AKCS-országokat, hogy az ENSZ-szel és az Afrikai Unióval együttműködve a továbbiakban is szorosan kövessék nyomon mindkét ország általános helyzetét;

22.  hangsúlyozza, hogy Gabon és a Kongói Demokratikus Köztársaság helyzete komoly fenyegetést jelent a közép-afrikai régió egészének stabilitására; újólag megerősíti, hogy támogatja az Afrikai Unió kulcsfontosságú szerepét a közép-afrikai régió politikai válságának és a Nagy-tavak régió további destabilizálódásának megelőzésében;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Afrikai Uniónak, a Kongói Demokratikus Köztársaság és Gabon elnökének, miniszterelnökének és parlamentjének, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek.


Az Erasmus+ végrehajtása
PDF 451kWORD 75k
Az Európai Parlament 2017. február 2-i állásfoglalása az „Erasmus+” elnevezésű uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról, valamint az 1719/2006/EK, az 1720/2006/EK és az 1298/2008/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1288/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról (2015/2327(INI))
P8_TA(2017)0018A8-0389/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 14. cikkére,

–  tekintettel az „Erasmus+” elnevezésű uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról, valamint az 1719/2006/EK, az 1720/2006/EK és az 1298/2008/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1288/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i 2006/962/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásra(2),

–  tekintettel az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretéről (2010–2018) szóló, 2009. november 27-i tanácsi állásfoglalásra(3),

–  tekintettel a fiatalság munkaerőpiacra való bejutásának, valamint a gyakornoki, szakmai gyakorlati és gyakorlati képzési lehetőségek előmozdításáról szóló, 2010. július 6-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Tanácsnak a fenntartható fejlődést szolgáló oktatásról szóló, 2010. november 19-i következtetéseire,

–  tekintettel „A sport európai dimenziójának fejlesztése” című, 2011. január 18-i bizottsági közleményre (COM(2011)0012),

–  tekintettel a „Mozgásban az ifjúság: Európa oktatási és képzési rendszerének javítását szolgáló keretprogram” című, 2011. május 12-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az európai felsőoktatási rendszerek által az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés terén tett hozzájárulás növeléséről szóló, 2011. szeptember 20-i bizottsági közleményre (COM(2011)0567),

–  tekintettel a felnőttkori tanulásra vonatkozó megújított európai cselekvési programról szóló, 2011. november 28-i tanácsi következtetésekre(6),

–  tekintettel a Tanácsnak a tanulási célú mobilitás referenciaértékéről szóló, 2011. november 28–29-i következtetéseire(7),

–  tekintettel a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlásra(8),

–  tekintettel a Tanácsnak és a Bizottságnak az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének végrehajtásáról szóló, „Oktatás és képzés az intelligens, fenntartható és befogadó Európában” című, 2012. évi közös jelentésére(9),

–  tekintettel az oktatás újragondolásáról szóló, 2013. október 22-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a Tanácsnak a hatékony tanárképzésről szóló, 2014. május 20-i következtetéseire,

–  tekintettel a Tanácsnak az oktatást és képzést támogató minőségbiztosításról szóló, 2014. május 20-i következtetéseire,

–  tekintettel a 2015. március 17-én, az európai uniós oktatási miniszterek nem hivatalos ülésén elfogadott, „A polgári szerepvállalásnak, valamint közös értékeinknek: a szabadságnak, a toleranciának és a megkülönböztetésmentességnek az oktatás által történő előmozdításáról” című nyilatkozatra („Párizsi Nyilatkozat”),

–  tekintettel a fiatalok vállalkozói készségének oktatás és képzés révén történő előmozdításáról szóló, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel „A Tanács és a Bizottság 2015. évi közös jelentéstervezete az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretének végrehajtásáról (2010–2018)” című, 2015. szeptember 15-i bizottsági közleményre (COM(2015)0429),

–  tekintettel a Tanácsnak és a Bizottságnak az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének (Oktatás és képzés 2020) végrehajtásáról szóló, „Az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés új prioritásai” című, 2015. évi közös jelentésére(12),

–  tekintettel a Tanácsnak a kisgyermekkori nevelésnek és az alapfokú oktatásnak a kreativitás, az innováció és a digitális kompetencia előmozdításában betöltött szerepéről szóló következtetéseire(13),

–  tekintettel a Tanácsnak a korai iskolaelhagyók arányának csökkentéséről, valamint az iskolai tanulmányok eredményességének előmozdításáról szóló következtetéseire(14),

–  tekintettel az európai uniós ismeretek iskolai elsajátításáról szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel az Erasmus+ program és a szakoktatási és -képzési mobilitás támogatásának más eszközeiről – az egész életen át tartó tanulásról szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel a Tanács 2016. május 30-i következtetéseire a médiaműveltségnek és a kritikus gondolkodásnak az oktatás és képzés segítségével történő fejlesztéséről,

–  tekintettel a Tanács 2016. május 30-i következtetéseire a fiatalok erőszakos radikalizálódásának megelőzésével és az ellene való küzdelemmel kapcsolatos integrált, ágazatokon átívelő megközelítésben az ifjúsági ágazat által betöltött szerepről,

–  tekintettel az „Új európai készségfejlesztési program” című, 2016. június 10-i bizottsági közleményre (COM(2016)0381),

–  tekintettel az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről („Oktatás és képzés 2020”) szóló, 2016. június 23-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, valamint eljárási szabályzatának 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatára,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0389/2016),

A.  mivel az Erasmus+ az egyik legsikeresebb uniós program és az oktatás, szakképzés, ifjúság és sport területén a támogatás jelentős eszköze, amely arra irányul, hogy javítsa a fiatalok karrierlehetőségeit és társadalmi kapcsokat kínáljon a résztvevők számára; amely a 2014–2020 közötti időszakban több mint négy millió európai embernek nyújtott lehetőséget egy másik országban való tanulásra, képzésre és önkéntes tevékenységre;

B.  mivel a Bizottság rugalmasságot tanúsított és innovatív lépéseket tett az új kihívásokkal való szembenézés – példa erre a menekültekre irányuló javaslat –, valamint a polgári értékeknek az Erasmus+ kezdeményezés által kínált ösztönzőkön belüli előmozdítása és a kultúrák közötti aktívabb és részvételen alapuló párbeszéd érdekében;

C.  mivel a program komoly oktatási, társadalmi,politikai és gazdasági jelentőségét a programidőszakra biztosított költségvetés 40%-os növelése is tükrözi, akárcsak a tervezett költségvetés elkötelezettségének szintje, amely a pályázatok magas száma miatt már csaknem eléri a 100%-ot;

D.  mivel még nem áll rendelkezésre minden, a végrehajtás teljes mennyiségi és minőségi elemzéséhez releváns adat, és mivel ennél fogva még túlságosan korai lenne minőségi értékelést készíteni a program hatásáról;

E.  mivel az Erasmusra vonatkozó 2014-es hatástanulmány(18) eredményei szerint azok, akik külföldön tanultak vagy vettek részt képzésben, kétszer olyan valószínűséggel találnak munkát, mint azok, akik nem rendelkeznek hasonló tapasztalatokkal, továbbá az Erasmus-hallgatók 85%-a azért tanul vagy vesz részt képzésben külföldön, hogy növelje külföldi foglalkoztathatóságát, és a végzettség megszerzése után öt évvel azok körében, akik külföldön tanultak vagy vettek részt képzésben, 23%-kal alacsonyabb a munkanélküliség aránya; mivel az Erasmusra vonatkozó hatástanulmány szerint továbbá a munkáltatók 64%-a tartja fontosnak a munkaerő-felvételnél a nemzetközi tapasztalatot (míg ez az arány 2006-ban csupán 37% volt), és a nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező végzett diákokra nagyobb szakmai felelősséget ruháznak; mivel minden harmadik Erasmus-gyakornok állásajánlatot kap annál a vállalatnál, amelynél szakmai gyakorlatát végezte, és majdnem minden tizedik Erasmus-gyakornok, aki szakmai gyakorlatot végzett, saját vállalkozást alapított, háromnegyedük pedig tervezi vagy el tudná képzelni ugyanezt;

Főbb következtetések

1.  rámutat, hogy az Erasmus+ az Unió kitüntetett mobilitási, oktatási és képzési programja, amely a 2007 és 2013 közötti időszakhoz képest a jó eredmények és a számos támogatási igény miatt 40%-os költségvetési emelést kapott;

2.  megjegyzi, hogy a nemzeti ügynökségek nagy többsége elvárja, hogy az Erasmus+ program oktatás, szakképzés és ifjúság terén kitűzött céljai teljesüljenek;

3.  úgy véli, hogy az Erasmus+ alapvető szerepet játszik az európai identitás és integráció kialakításában és megvalósításában, a szolidaritás, az inkluzív és fenntartható növekedés, a minőségi foglalkoztatás, a versenyképesség, a szociális kohézió és a fiatal munkaerő mobilitásának megteremtésében, amennyiben pozitívan hozzájárul az európai oktatási és képzési rendszerek, az egész életen át tartó tanulás, az aktív európai polgárság és a jobb foglalkoztathatósági kilátások javításához, és lehetőséget biztosít az európaiaknak arra, hogy külföldi tanulmányok, képzések és munkatapasztalatok, valamint önkéntes munkavégzés révén átvihető és átadható személyes és szakmai készségekre és kompetenciákra tegyenek szert, továbbá biztosítja az egyének számára az esélyt arra, hogy függetlenebbül éljenek, könnyebben alkalmazkodjanak és személyesen fejlődjenek;

4.  hangsúlyozza, hogy ugyan program egésze láthatóbb elődjénél, a különféle ágazati programok továbbra sincsenek szem előtt; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a különféle ágazatok konkrét vonásait és jellegzetességeit figyelembe kell venni a program végrehajtása során;

5.  hangsúlyozza, hogy újból be kell vezetni az informális csoportok számára nyitott ágazatspecifikus formátumokat, például a Grundtvig-workshopokat és a nemzeti ifjúsági kezdeményezéseket, továbbá a nemzetközi ifjúsági kezdeményezéseknek elérhetőbbnek kell lenniük; javasolja, hogy a program hatását új támogatható intézkedések révén maximalizálják, például a nagyszabású európai önkéntes szolgálat szerkezete alapján a fiatalok körében végrehajtott csereprogramoknak az 1. kulcsintézkedés keretében való bevezetése révén;

6.  rámutat, hogy az Erasmus+-on belül az európai polgárok érdeklődése leginkább az ifjúsági fejezet iránt nőtt meg; megjegyzi, hogy jelenleg az Erasmus+ kérelmek 36%-át az ifjúsági fejezet alatt nyújtják be, és hogy 2014 és 2016 között a kérelmek száma 60%-kal nőtt;

7.  elismeri az EU ifjúságról folytatott strukturális párbeszédének, e részvételi folyamatnak a fontosságát, amely lehetőséget kínál a fiatalok és az ifjúsági szervezetek számára, hogy részt vegyenek az uniós ifjúságpolitika formálásában és arra befolyást gyakoroljanak, továbbá üdvözli a támogatást, amelyet a program a folyamatnak nyújt a nemzeti munkacsoportoknak nyújtott támogatáson és a strukturális párbeszéddel kapcsolatos projektek elnevezésű 3. kulcsintézkedésen keresztül; megjegyzi, hogy az európai önkéntes szolgálat a fiatalok intenzív tanulási és tapasztalási formája, amely magas színvonalú keretfeltételeket igényel; hangsúlyozza, hogy az Erasmus+ programhoz való hozzáférést továbbra is elsősorban a civil társadalom számára kell fenntartani;

8.  tudomásul veszi, hogy bár a különféle szinteken érintett szereplők szerint a program végrehajtásának első két és fél éve nehéz és kihívásokkal teli volt, azóta javultak a dolgok, még ha a pályázatok számára egyenmegoldásokat kínáló megközelítéssel bevezetett egyszerűsítés számos esetben ellentétes hatást ért is el; úgy véli, hogy a bürokratikus akadályok csökkentése szélesebb körre kiterjedő és jobban hozzáférhető programot eredményezne; ezért kéri, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a bürokrácia csökkentésére a projektciklusban, valamint hogy a költségeket a projekt költségvetésének vagy a típusának megfelelően állapítsák meg; ugyanakkor arra ösztönzi a Bizottságot, hogy mélyítse el a párbeszédet a szociális partnerekkel, a helyi hatóságokkal és a civil társadalommal a programhoz való legszélesebb hozzáférés biztosítása érdekében; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a nagyarányú adminisztratív teher miatt az Erasmus+ támogatás a kisebb szervezetek számára nem elérhető; úgy véli, hogy egyszerűsíteni kell a bürokratikus és jelentéstételi követelményeket;

9.  sajnálattal látja, hogy a Bizottság nem bocsát rendelkezésre semmilyen adatot a sikeres projektek minőségéről; hangsúlyozza, hogy az egyes projektek minőségének és az eredmények átlátható bemutatásának elemzése a Bizottság által meghozandó nyilvánvaló lépés, amely hozzájárulhat a sikeres pályázatok arányának növeléséhez;

10.  hangsúlyozza, hogy az egyszerűbb, felhasználóbarátabb és rugalmasabb végrehajtás célját még nem sikerült elérni; sajnálja ezzel összefüggésben, hogy továbbra sem világos és nem egyenletesen részletes a program útmutatója, valamint túl bonyolultak pályázati űrlapok, ami jelentős hátrányba hozza a kisebb, tapasztalatlan és nem hivatásos pályázókat; hangsúlyozza a program javításának szükségességét, hogy az felhasználóbarátabbá váljék, tekintettel ugyanakkor a különböző ágazatok és a kedvezményezettek különböző csoportjai közti különbségtétel fontosságára; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az Erasmus+ hosszadalmas kifizetési időszakai miatt a kisebb szervezeteknek kevesebb lehetőségük van arra, hogy támogatásért folyamodjanak;

11.  felszólítja a Bizottságot, hogy jelentősen egyszerűsítse a pályázati eljárást, és alakítsa át a programra vonatkozó útmutatót és az egyes programágazatokra vonatkozó információknak ugyanabba a fejezetbe való tömörítése révén tegye azt felhasználóközpontúbbá és ágazatspecifikussá, továbbá a pályázati űrlapokat a programútmutatóval egyidejűleg, jóval a benyújtási határidő előtt tegye közzé valamennyi hivatalos nyelven, illetve egyértelműen határozza meg, hogy milyen dokumentumokra van szükség az egyes szakaszokban; kéri az elektronikus űrlap pénzügyi részének egyértelműsítését és egyszerűsítését; hangsúlyozza, hogy a pályázatok elbírálásához független szakértők által támogatott összehangolt és következetes értékelésre van szükség;

12.  kiemeli az egyértelmű tanulási eredmények és konkrét munkaköri leírások fontosságát az Erasmus+ keretében külföldi munkatapasztalatot szerző, szakképzésben részt vevő diákok, gyakornokok és önkéntesek számára; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi tapasztalatszerzés előtt a jelöltek felkészítése a tevékenység szerves része, és többek között magában kell foglalnia a karriertanácsadást, a nyelvi képzést és a társadalmi és kulturális integrációt elősegítő órákat – például a kultúrák közötti kommunikációról –, melyek előmozdítják az emberek társadalmi részvételét és javítják munka- és életkörülményeiket; tekintettel arra, hogy a fiatalok foglalkoztathatóságának javításához fontos a többnyelvűség, nagyobb erőfeszítéseket tart szükségesnek a többnyelvűség Erasmus+ program keretében történő előmozdítása és támogatása érdekében; üdvözli, hogy az Erasmus+ projektekben erősíteni fogják a résztvevők idegen nyelvi készségeit, különös tekintettel a szomszédos országok nyelveire, ami a határokon átnyúló munkaerőpiacon növelheti a mobilitást és a foglalkoztathatóságot; úgy véli, hogy a mobilitási programok új résztvevői számára a nyelvtanfolyamok az oktatási intézményekkel és a fogadó vállalatokkal együttműködésben is megszervezhetők és a tanulmányok vagy a szakmai gyakorlat területéhez igazíthatók;

13.  emlékeztet, hogy a program átfogó költségvetésének jelentős növelése ellenére a programidőszak első felét illetően csupán korlátozott növekedésről rendelkeztek a többéves pénzügyi keretben, ami sajnos számos magas színvonalú projekt elutasításához és ennélfogva alacsony sikerarányhoz és a pályázók körében nagy elégedetlenséghez vezetett;

14.  üdvözli, hogy az Erasmus+ program rendelkezésére álló forrásokat 2016-hoz képest 2017-re vonatkozóan majdnem 300 millió euróval növelték; hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy e forrásokat részben a program gyenge pontjainak megerősítésére, és főleg a sikeres minőségi projektek számának növelésére fordítsák;

15.  tudatában van, hogy az Erasmus+ uniós költségvetéséből fedezett beruházások jelentősen hozzájárulnak a készségfejlesztési és foglalkoztathatósági programokhoz, az európai fiatalok hosszú távú munkanélküliségének csökkentéséhez, valamint a fiatalok aktív polgári szerepvállalásához és társadalmi befogadásukhoz;

16.  úgy véli, hogy 2017-ben a teljes költségvetés 2016-hoz viszonyítva 12,7 %-os növelése és a hátralévő programévek során a további éves növelések jobb sikerarányhoz, illetve a pályázók körében nagyobb megelégedéshez vezetnek; elvárja a Bizottság azon szándékának végrehajtását, hogy a hátralévő programidőszakra további 200 millió eurót irányoz elő, bár ennél nagyobb költségvetési ösztönzésre van szükség az alulfinanszírozott ágazatokon belüli – a rendelkezésre álló pénzeszközöknél valójában jóval nagyobb – kereslet kielégítéséhez; rámutat, hogy a nemzeti ügynökségek 48%-a szerint programjaik alulfinanszírozottak;

17.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy elemezze a program elégtelen finanszírozásban részesülő legfontosabb fellépéseit és ágazatait – amilyen a stratégiai partnerségekre irányuló 2. kulcsintézkedés, a felnőttoktatás, az ifjúság, az iskolai oktatás, a szakképzés –, illetve azokat, amelyek a legtöbbet profitálhatnának a költségvetés növeléséből; hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani a program folyamatos nyomon követését ezen területek és ágazatok azonosítása céljából, a korrekciós intézkedések lehető leghamarabbi elfogadása érdekében; hangsúlyozza, hogy elegendő finanszírozást kell biztosítani a mobilitás számára, külön figyelmet fordítva az alulreprezentált csoportok mobilitásának növelésére; hangsúlyozza, hogy az ágazatspecifikus igények miatt külön költségvetési tételeket kell meghatározni a különböző ágazatok számára; rámutat, hogy a költségvetést kizárólag a program rendelkezéseinek részeként szabad felhasználni;

18.  hangsúlyozza, hogy a virtuális eszközök a terjesztés támogatásának és az eredmények kihasználásának egyik módja, de a személyes kapcsolatok és a szemtől-szemben zajló tevékenységek nagyon fontos szerepet játszanak egy projekt és az átfogó program sikerében; e tekintetben úgy véli, hogy a tagállamok figyelemfelkeltő kampányainak olyan szemináriumokat és programokat is kell kínálniuk, amelyek során személyes találkozásra kerülhet sor a potenciális résztvevőkkel;

19.  hangsúlyozza továbbá, hogy az Erasmus+ valamennyi résztvevője számára az egyik legfontosabb összetevő a nyelvi készségek fejlesztése; ezért üdvözli a Bizottság által nyújtott online nyelvi eszközöket, de rámutat arra, hogy létre kell hozni egy ezt kísérő (nemzeti, regionális, helyi) keretet a mobilitás sikere érdekében, különösen az iskoláskorú gyermekek és a szakképzésben részt vevő diákok, valamint az alkalmazottak számára, a különböző környezetekbe való beilleszkedésük elősegítése céljából;

20.  emlékeztet arra, hogy jelenleg a duális szakképzésben részt vevő fiataloknak – a tanulószerződéses gyakorlati képzésben résztvevőket is beleértve – csupán az 1%-a vesz részt mobilitási programban képzése során; rámutat, hogy feltétlenül meg kell teremteni annak feltételeit, hogy fejlődjön a gyakorlati képzésben részt vevők Európai Unión belüli mobilitása, hogy ezáltal ugyanolyan esélyekkel indulhassanak, mint a felsőoktatásban tanuló hallgatók, eleget téve a munkanélküliséggel és különösen az ifjúsági munkanélküliséggel szembeni küzdelemre vonatkozó célkitűzéseknek;

21.  hangsúlyozza az informális és nem formális oktatás, az ifjúságsegítők, az Erasmus+ program keretében megvalósított sporttevékenységekben és önkéntességben való részvétel fontosságát, melynek révén ösztönözhetjük az állampolgári, a szociális és interkulturális kompetenciák fejlődését, a fiatalok társadalmi beilleszkedését és aktív polgári szerepvállalását, valamint hozzájárulhatunk humán- és társadalmi tőkéjük fejlődéséhez;

22.  rámutat arra, hogy az Erasmus és a Leonardo programok korábban elsősorban magasabban képzett és jobb munkaerőpiaci kilátásokkal rendelkező fiatalokat céloztak meg, és nem foglalkoztak megfelelően a legkiszolgáltatottabbakkal; emlékeztet a korai iskolaelhagyás és a szegénység csökkentésével kapcsolatos uniós célkitűzésekre; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak az Erasmus+ végrehajtása során erőteljesebben meg kellene célozniuk a szegénység és a munkanélküliség szempontjából magas kockázatú csoportot jelentő korai iskolaelhagyókat; rámutat arra, hogy a korai iskolaelhagyókra irányuló programok nem lehetnek standard, általános szakképzési vagy csereprogramok, hanem egyedi igényeikre kell összpontosítaniuk, a könnyű hozzáférés és az egyszerű finanszírozás mellett, informális és nem formális tanulási környezetek biztosításával;

23.  tudomásul veszi az új társadalmi kihívásokat és a munkakörök új tartalmát, amely folyamatosan fejlődik; emlékeztet, hogy az Erasmus+ program a foglalkoztatásra is felkészíti a fiatalokat és úgy véli, hogy külön hangsúlyt kell fektetni a munkahelyi kompetenciák felől az úgynevezett humán készségek felé történő elmozdulásra, előmozdítva olyan átvihető és átadható készségek és kompetenciák megszerzését, mint a vállalkozói készség, az ikt-ismeretek, a kreatív gondolkodás, a problémamegoldás és az innovatív szemlélet, az önbizalom, az alkalmazkodóképesség, a csapatépítés, a projektmenedzsment, a kockázatértékelés és a kockázatvállalás, valamint a munkaerőpiac szempontjából igen releváns szociális és állampolgári kompetenciák; úgy véli, hogy ennek ki kell terjednie a munkahelyi jólétre, a munka és a magánélet közötti egyensúlyra és a kiszolgáltatott személyek munkaerőpiaci és társadalmi integrációjára;

24.  megjegyzi, hogy a diákhitelgarancia-eszköz csak 2015 februárjában állt föl az Európai Beruházási Alappal kötött meghatalmazási megállapodás 2014 decemberi aláírása után, és hogy a mai napig mindössze négy bank létezik – Franciaországban, Spanyolországban és Írországban – amely ebben az innovatív eszközben részt vesz; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ez a pénzügyi eszköz még messze van attól, hogy beváltsa a hozzá fűzött reményeket, mivel jelenleg csupán 130, mesterképzésben részt vevő hallgató vesz részt a programban; felhív a diákhitelgarancia-eszköz a célt és az Európa-szerte való elérhetőséget vizsgáló, kritikai értékelésére, és sürgeti a Bizottságot, hogy a Parlamenttel konzultálva javasoljon stratégiát a költségvetés 2020-ig előreláthatóan nem felhasználásra kerülő részének átcsoportosítására; hangsúlyozza, hogy az eladósodott hallgatók teljes arányát nyomon kell követni annak biztosítása céljából, hogy a program által igénybe vett valamennyi pénzügyi eszköz eredményeként több hallgató részesüljön segítségben;

25.  sajnálja, hogy az amatőr sportolókat és különösen a fogyatékkal élő sportolókat helyi szinten képviselő szervezetek nem képviseltetik magukat eléggé projektrésztvevőként a tömegsportprojektek végrehajtásában; üdvözli a csökkentett adminisztratív követelményekkel járó, kisebb léptékű együttműködési partnerségek bevezetését mint a kisebb tömegsportszervezetek programban való részvételét megkönnyítő, és azokat tovább gazdagító, lényeges lépést; hangsúlyozza, hogy az ágazatközi fellépés, amely ebben az esetben a sport és az oktatás közötti szorosabb kapcsolatok létrehozását jelenti, hozzájárulhat e hiányosság kezeléséhez; megjegyzi, hogy ezt a gyakorlatot az Erasmus+ projekt finanszírozásának egyéb ágazataira is ki kell terjeszteni, különösen az önkéntes szervezetek vonatkozásában;

26.  üdvözli az Erasmus+ programnak a tömegsport területén megvalósított együttműködésekben és tevékenységekben való részvételét; ösztönzi a Bizottságot, hogy javítsa a program hozzáférhetőségét és a részvételt a programban a sportklubokhoz hasonló helyi szereplők számára; felszólítja a Bizottságot, hogy mérje fel, hogy az Erasmus+ keretében a sport céljaira rendelkezésre álló finanszírozást hatékonyan és valóban a tömegsport javára használják-e fel, és amennyiben ez nem így van, találjon lehetőséget ennek kijavítására a tömegsportra és nevelésre koncentrálva, a sport láthatóságának növelése, a testgyakorlás előmozdítása és a sport minden uniós polgár számára való elérhetővé tétele érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza az ágazatokon átívelő megközelítés alkalmazását a tömegsporttal kapcsolatosan az Erasmus+ program keretében megvalósított valamennyi, vonatkozó fellépés során, valamint hogy koordinálja a fellépéseket e téren azok hatékonyságának és hatásának biztosítása érdekében;

27.  hangsúlyozza az Erasmus+ szakképzési fellépések hozzáadott értékét a hátrányos helyzetű csoportok szakképzésbe való beilleszkedésének vagy visszailleszkedésének azok jobb munkaerőpiaci beilleszkedése érdekében történő támogatása terén;

28.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, valamint egyes uniós ügynökségeket – például az Európai Szakképzésfejlesztési Központot (Cedefop) –, hogy javítsák a szakképzési mobilitási programok minőségét, hozzáférhetőségét és az azokhoz való egyenlő hozzáférést, hogy e programok a képesítés, az elismerés és a tartalom szempontjából valamennyi résztvevőnek hozzáadott értéket nyújtsanak, valamint biztosítsák minőségi előírások beépítését a tanulási programokba;

29.  elismeri, hogy egyes tagállamokban a fiatal munkanélküliek magas arányára való tekintettel az Erasmus+ program egyik fő célkitűzésének annak kellene lennie, hogy felkészítse a fiatalokat a munkaerőpiacra; ugyanakkor különös hangsúlyt fektet arra, hogy meg kell őrizni az iskolán kívüli tevékenységek, a szakképzés és a tanulmányok Erasmus+ programon belüli státuszát;

30.  emlékezteti a Bizottságot, hogy a fogyatékossággal élő személyeknek, például a hallássérülteknek különleges igényeik vannak, ezért megfelelő finanszírozásra és támogatásra, például jelnyelvtolmácsokra és több információhoz való hozzáférésre, valamint elegendő támogatásra van szükségük ahhoz, hogy részt vehessenek az Erasmus+ programban; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon tovább olyan további intézkedések bevezetésén, melyek célja az, hogy a fogyatékossággal élők számára akadály- és megkülönböztetésmentes hozzáférést lehessen kínálni az Erasmus+ keretén belül elérhető valamennyi ösztöndíjprogramhoz; célszerűnek tartja a nemzeti ügynökségeken belül szükség esetén úgynevezett „coach-ok” kijelölését, akik tanácsot adnak a pénzeszközök lehető legjobb felhasználásával kapcsolatban;

31.  hangsúlyozza, hogy finanszírozással és adókedvezményekkel egyaránt támogatni kell az Erasmus+ program keretében szakképzést nyújtó kis- és középvállalkozásokat (kkv-k);

Ajánlások

32.  úgy véli, hogy az Erasmus+ az egyik fő pillére annak, hogy az európai lakosság hozzászokjon az egész életen át tartó tanuláshoz; ezért kéri a Bizottságot, hogy aknázza ki a program élethosszig tartó tanulással kapcsolatos dimenzióját azáltal, hogy elősegíti és bátorítja az Erasmus+ keretében folytatott ágazatközi együttműködést, amely jóval meghaladja a program elődei során tapasztalt együttműködést, illetve hogy a program 2017 végén előterjesztendő félidős értékelésében térjen ki az ágazatokon átnyúló együttműködés értékelésére; elismeri, hogy az ágazatközi projektek és tevékenységek rendelkeznek a program teljesítményének növelésére alkalmas potenciállal; kéri, hogy az oktatási mobilitást tegyék a felsőfokú vagy szakmai képzési programok részévé a felsőoktatási és szakképzési rendszerek minőségének javítása, szakmai készségeik, képességeik gyarapítása és karrier-előmenetelük során az egyének támogatása, továbbá valamennyi megcélzott ágazatban a mobilitás során megszerzett készségek ismertségének növelése, illetve a tanulásról, képzésről és ifjúsági munkáról szóló tudás előmozdítása érdekében; kéri, hogy teremtsenek jobb lehetőségeket a szakképzésben részt vevő diákok számára, hogy szakmai gyakorlatukat vagy tanulmányaik egy részét a szomszédos országokban végezhessék, például az olyan diákok utazási költségeinek finanszírozása révén, akik továbbra is saját országukban laknak;

33.  rámutat arra, hogy az Erasmus+ fontos eszköz a szakképzés minőségének Unió-szerte történő javításához; kiemeli, hogy az inkluzív, minőségi szakképzés és a szakképzési mobilitás egy gyorsan változó munkaerőpiacon alapvető gazdasági és társadalmi szerepet játszik Európában, mint olyan eszköz, amely olyan szakmai és élettapasztalatokat biztosít a fiataloknak és a felnőtteknek, amelyekre az oktatásból és képzésből a munka világába történő átmenetnél van szükség; kiemeli, hogy a szakképzésnek és a szakképzési mobilitásnak valamennyi polgár számára az egyenlő esélyeket, a megkülönböztetésmentességet és a társadalmi befogadást kell előmozdítania, legyen szó akár nőkről, akik alulreprezentáltak a szakképzésben, vagy hátrányos helyzetű csoportokba tartozókról, például romákról, munkanélküli fiatalokról, fogyatékossággal élőkről, távoli területeken élőkről, legkülső régiókban élőkről vagy migránsokról; javasolja, hogy helyezzenek hangsúlyt az alacsony képzettségű kedvezményezettekre részvételük növelése és ezáltal a programok hatókörének bővítése érdekében;

34.  hangsúlyozza, hogy egyes tagállamokban továbbra is a szociális szelektivitás érvényesül a mobilitásban való részvétel tekintetében; sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a tagállamokon belüli és a tagállamok közötti egyenlőtlenség megnehezíti a programhoz való hozzáférést, mivel akadályokat gördít a pályázók, különösen az alacsonyabb jövedelmű hallgatók elé; rámutat, hogy a mobilitásban részt vevő diákok között magas azoknak az aránya, akiket harmadik felek (család, szülők, partnerek, illetve a kedvezményezettekhez közel álló egyéb helyi szereplők) támogatnak; megjegyzi, hogy számos dolgozó hallgató a lehetséges jövedelemkiesés miatt mond le a mobilitásban való részvételről; megjegyzi, hogy a mobilitás előtt álló akadályok, mint például a pénzügyi akadályok felszámolása és a nemzetközi munkavégzés/tanulás eredményeinek elismerése az 1. kulcsintézkedés célkitűzései elérésének fontos eszközei; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növelje még inkább az azoknak nyújtott pénzügyi támogatás mértékét, akik pénzügyi kötöttségek miatt nem képesek részt venni ezekben a programokban, valamint további lehetőségeket keres a diákok mobilitásának elősegítésére, hogy az Erasmus+ programot ténylegesen mindenki számára elérhetővé tegye; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a nemek közötti egyenlőséget és a programhoz való egyenlő hozzáférést;

35.  felhívja a Bizottságot, hogy garantálja Európa-szerte a mobilitást, még válság idején is, valamint hogy tartson fenn olyan lehetőségeket, melyek révén az európai felsőoktatási térséghez tartozó országok részt vehetnek az Erasmus+ programban.

36.  aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a fiatalok és a nagyközönség az Erasmus+ programot elsősorban a felsőoktatásbeli diákok programjának tekintik; ennélfogva azt ajánlja, hogy tulajdonítsanak nagyobb jelentőséget a különböző pályázható ágazatok, például a középiskolai szintű, a felsőoktatási, a nemzetközi felsőoktatási, a szakképzési, a felnőttképzési, valamint az ifjúsági és sportprogramok, továbbá az önkéntesség európai, nemzeti és regionális profilja kiemelésének, kiemelve a horizontális projektek lehetőségét, nevezetesen az egyes programok tartalmával kapcsolatos felvilágosító kampányok és PR-tevékenység révén;

37.  úgy véli, hogy a régóta fennálló védjegyek (úgymint a Comenius, az Erasmus, az Erasmus Mundus, a Leonardo da Vinci, a Grundtvig és a Fiatalok lendületben) és ezek logói fontos eszközök a program változatosságának előmozdítása szempontjából; megjegyzi továbbá, hogy az „Erasmus+” neve válik a legismertebbé, különösen az újonnan érkezők körében; hangsúlyozza, hogy a programnak meg kell védenie új nevét (Erasmus+), továbbá különféle módszereket kell alkalmaznia ismertségének javítása érdekében; javasolja, hogy a Bizottság erőteljesebben hangsúlyozza az Erasmus+ program és a védjegyek, illetve a sokféle alprogram közötti kapcsolatot; felhív az „Erasmus+” névnek az egyes programokhoz való hozzáadására (azaz programok neve ezen túl: „Erasmus+ Comenius”, „Erasmus+ Mundus”, „Erasmus+ Leonardo da Vinci”, „Erasmus+ Grundtvig” és „Erasmus+ Fiatalok lendületben”); felszólít minden érintett felet, hogy folytassák ezek használatát, különösen a kiadványokban és brosúrákban, az ágazati programok identitásának fenntartása és erősítése érdekében, a jobb felismerés biztosításáért, valamint a kedvezményezettek körében a félreértések elkerüléséért; felhívja a Bizottságot, hogy strukturálja az Erasmus+ útmutatóját a régóta fennálló márkanevek segítségével, és az útmutatóban használja következetesen a szóban forgó elnevezéseket;

38.  bátorítja a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit a nyitott, konzultációval járó és átlátható működés érdekében, és hogy javítsa tovább a szociális partnerek és a civil társadalom közötti együttműködést (ideértve adott esetben a szülői, hallgatói, oktatói, nem oktató munkavállalói és ifjúsági szervezeteket) minden megvalósítási szinten; hangsúlyozza, hogy az Erasmus+ programnak az Európai Unió átláthatóságát példázó, kiemelt kezdeményezésnek kell lennie, amelyet a polgárok elismernek, melynek eredményeként a döntések és folyamatok 100 %-a teljes mértékben átláthatóvá válik, különösen pénzügyi téren; emlékeztet, hogy a teljes mértékben átlátható döntések jobb perspektívát nyújtanak azoknak a projekteknek és személyeknek, amelyek/akik a pályázat során nem jártak sikerrel;

39.  hangsúlyozza a programbizottságnak az Erasmus+ programot létrehozó 1288/2013/EU rendelet által megállapított kulcsszerepét, melyet a program végrehajtásában és az európai hozzáadott érték az Erasmus+ programmal és a nemzeti szintű szakpolitikákkal való fokozott komplementaritás és szinergia révén történő előmozdításában játszik; kéri a programbizottság szerepének és a szakpolitikai döntésekben játszott szerepének megerősítését; részletes tájékoztatást kér a Bizottságtól a programbizottság központosított alapokból való finanszírozásáról;

40.  hangsúlyozza, hogy az informatikai eszközöket nem szabad csupán a gazdálkodási, alkalmazási és adminisztratív folyamatok egyik vektoraként felfogni, mivel azok értékes eszközei a kedvezményezettekkel való kapcsolattartásnak és az egyenlő felek közötti kapcsolatfelvétel elősegítésének, potenciálisan támogatást biztosítva számos egyéb folyamatban is, így a kedvezményezettektől érkező visszajelzések, a kölcsönös mentorálás és a programok láthatóságának növelése terén;

41.  felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjék az európai szinten végrehajtó szervek és civil társadalmi szervezetek és a nemzeti ügynökségek közötti rendszeres információcseréről és jó együttműködésről mind a decentralizált, mind pedig a centralizált fellépések kapcsán; felhívja a nemzeti ügynökségeket, hogy honlapjukon azonos formátumban és tartalommal tüntessék fel a szükséges információkat, ahol csak lehet;

42.  felhívja a Bizottságot, az Európai Bizottság Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóságát (DG EAC) és az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökséget (EACEA), hogy tegyék lehetővé a 2. fő intézkedéshez hasonló decentralizált fellépések körének bővítését azáltal, hogy az intézkedések méretének megfelelő és azzal arányos finanszírozásra tesznek javaslatot;

43.  bátorítja a nemzeti ügynökségek és az EACEA közötti együttműködés további ösztönzését az Erasmus+ program központosított fellépéseinek előmozdítása, a szükséges támogatás nyújtása, a program ismertségének növelése, a lehetséges pályázók programról való részletesebb tájékoztatása, valamint a fellépésekre vonatkozó végrehajtási folyamat javításáról való visszajelzések cseréje érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy a nemzeti ügynökségekkel együttműködve dolgozzon ki európai végrehajtási iránymutatásokat a nemzeti ügynökségek számára; ösztönzi az Európai Bizottság, a nemzeti ügynökségek, a programok kedvezményezettjei, a civil társadalmi szervezetek képviselői és az EACEA közötti kapcsolatok egy olyan, az információcserét és a bevált gyakorlatok cseréjét szolgáló kommunikációs platform kialakítása révén történő elősegítését, ahol valamennyi érdekelt fél minőségi információhoz juthat és megoszthatja tapasztalatait és javaslatait a programok további tökéletesítése céljából; hangsúlyozza az érintett felek és a kedvezményezettek a programbizottsági üléseken való részvételének szükségességét; hangsúlyozza, hogy az 1288/2013/EU rendelettel összhangban ez megkönnyíthető az érintett felek, a kedvezményezettek, és az ágazati nemzeti ügynökségek képviselőit, valamint európai parlamenti képviselőket és a tagállamok képviselőit magukban foglaló állandó albizottságok létrehozásával;

44.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a nemzeti ügynökségek esetében alkalmazott fizetési módokat, a pályázati határidőket és a megfelelő időszakokat, és igazítsa ki azokat ennek megfelelően; rámutat, hogy a hosszabb ideig tartó külföldi tartózkodás érdekében a nemzeti ügynökségek számára lehetővé kell tenni, hogy a mobilitási támogatások és az adminisztratív költségek terén rugalmasabban járjanak el; ösztönzi a Bizottságot, hogy biztosítson nagyobb rugalmasságot a nemzeti ügynökségek számára a kulcsintézkedések keretében, hogy az egyes fellépések közti finanszírozási hiányokat a kedvezményezettek szükségletei alapján orvosolhassák; nagyobb rugalmasságot javasol e folyamatban a nemzeti ügynökségek számára, mivel ők ismerik az esetleges finanszírozási hiányokat országukban; megjegyzi, hogy a fokozott rugalmassággal együtt jár a megfelelő nyomon követés és átláthatóság is;

45.  aggodalommal tölti el a Leonardo keretében végrehajtott gyűjtőprojektek csökkenő száma, és kéri, hogy a nemzeti ügynökségeknek biztosítsanak nagyobb döntéshozatali hatáskört az adminisztratív kiadások támogatásának összegével kapcsolatban, hogy hatékonyabban figyelembe vehessék a nemzeti jellegzetességeket, így a kettős rendszert;

46.  aggódik amiatt, hogy a nemzeti ügynökségek nehézségekkel küzdenek a program szabályainak értelmezése és alkalmazása terén, és emlékeztet, hogy az Erasmus+ költségvetés 82%-át decentralizált fellépések keretében igazgatják; felhívja a Bizottságot, hogy áramvonalasítsa a decentralizált fellépések meghatározásait, és javítsa a róluk szóló útmutatásokat, illetve, hogy biztosítsa a program szabályainak következetes alkalmazását a nemzeti ügynökségeknél, betartva a közös minőségi előírásokat, a projektértékelési és adminisztratív eljárásokat, biztosítva ezáltal az Erasmus+ program egységes és koherens végrehajtását, az uniós költségvetés legjobb eredményeit és a hibaarányok elkerülését;

47.  úgy véli, hogy rendszeresen értékelni kell a nemzeti ügynökségek teljesítményét, és azt az uniós finanszírozású programok teljesítményének fenntartása érdekében javítani kell; rámutat, hogy a részvételi aránynak, illetve a résztvevők és a partnerek tapasztalatának alapvető szerepet kellene játszania e tekintetben;

48.  javasolja az érintett európai bizottsági szolgálatok szervezeti struktúrájának összehangolását a program szerkezetével;

49.  a releváns IT-eszközök további javítását kéri, illetve azt, hogy új eszközök kifejlesztése helyett összpontosítsanak a különféle eszközök áramvonalasítására, felhasználóbarát kialakítására és a köztük fennálló kapcsolatok javítására; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az új számítástechnikai alkalmazások a fiatalok által internetes kapcsolattartás céljából használt legkedveltebb eszközök közé tartoznak; hangsúlyozza, hogy az IT-technológiák fontos szerepet játszhatnak a program láthatóságának erősítésében;

50.  kéri a Bizottságot, hogy fejlessze tovább az eTwinning, a School Education Gateway, az Open Education Europe, az EPALE, a European Youth Portal és a VALOR IT platformokat, hogy vonzóbbá és felhasználóbarátabbá tegye őket; kéri a Bizottságot, hogy az Erasmus+ 2017 végéig elkészítendő félidős értékelésében térjen ki e platformok értékelésére;

51.  felhívja a Bizottságot, hogy optimalizálja a „Mobility Tool” rendszerhez és más informatikai támogató platformokhoz, így az európai felnőttképzés elektronikus platformjához (EPALE) hasonló informatikai eszközök teljesítményét és felhasználóbarát jellegét, biztosítva ezáltal, hogy a program kedvezményezettjei a lehető legtöbbet hozhassák ki tapasztalataikból, továbbá előmozdítva a határokon átnyúló együttműködést és a bevált gyakorlatok megosztását;

52.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy erősítse a program iskolai oktatási vonatkozásait, lehetővé téve a diákok mobilitásának növelését, valamint a finanszírozási és adminisztratív eljárások egyszerűsítését az iskolák és a nem formális oktatást nyújtók számára, kihasználva az Erasmus+ azon általános célját, hogy elősegítse az ágazatok közötti együttműködést, továbbá az ifjúsági szervezetek vagy az iskolákkal folytatott partnerségekben való részvételre irányuló tevékenységek ösztönzése céljából; ösztönzi a Bizottságot, hogy a programon belül erősítse a fiatalokkal végzett munkát és a nem formális oktatás fejlesztésével kapcsolatos gyakorlatokat az ifjúsági szervezetek és a fiatalok számára munkát biztosító egyéb szervezetek támogatásával, valamint az EU és az Európa Tanács közötti ifjúsági partnerség támogatásának folytatásával;

53.  üdvözli a stratégiai partnerség két típusának bevezetését mint a kis méretű szervezetek programban való részvételét ösztönző első lényeges pozitív lépést, minthogy az utóbbiak gyakran nehézségekbe ütköznek a követelményeknek való megfelelés terén, és így hátrányos megkülönböztetést szenvednek el, ami rontja a program jó hírét, illetve meggyőző erejét; felhívja a Bizottságot, hogy hajtson végre további javításokat a kis méretű szervezeteknek a programok tevékenységeibe való fokozottabb bevonása érdekében, amelynek végső célja a programból való részesedésük növelése a minőségi követelmények szem előtt tartásával; üdvözli az európai végrehajtási útmutató elkészültét, akárcsak a részletesebb GYIK-oldalét, amely a kiválasztási feltételekkel kapcsolatos válaszokat fogja össze, valamint kiválasztott projekteket ismertet a szelekció megértetése és a kisebb szervezetek jobb támogatása érdekében; hangsúlyozza, hogy különböző részt vevő szervezeteket kell bevonni egyéb szereplőként a programok tevékenységeibe, és közöttük fenn kell tartani az egyensúlyt;

54.  javasolja, hogy az iskolai együttműködés területén csökkenjen a támogatások összege a támogatott projektek száma javára, hogy közvetlenebbül támogatni lehessen a diákcsereprogramokat, és így több személyes találkozásra kerülhessen sor a különböző kultúrákhoz tartozó és nyelveket beszélő emberek között; hangsúlyozza a más kulturális háttérrel rendelkező emberekkel kapcsolatban szerzett személyes tapasztalatok jelentőségét éppen az európai identitás és az európai integráció alapeszméjének előmozdítására való tekintettel, és javasolja minél több ember ebbe való bevonásának megkísérlését, ami természetesen a program minden céljára érvényes; ezzel kapcsolatban üdvözli a már bekövetkezett javulásokat, azonban továbbra is várja a szabályok rugalmasabbá tételét a nemzeti ügynökségeken, valamint a Bizottságon keresztül folytatott stratégiai partnerségek keretében;

55.  tekintettel arra, hogy a fiatalok foglalkoztathatóságának javításához fontos a többnyelvűség(19), nagyobb erőfeszítéseket tart szükségesnek a többnyelvűség Erasmus+ program keretében történő előmozdítása és támogatása érdekében;

56.  az Európában tapasztalható új társadalmi kihívásokkal összefüggésben megállapítja, hogy erősíteni kell a közös európai kihívásoknak való megfelelést szolgáló európai megközelítést az európai civil társadalmi hálózatok által az oktatás, a képzés és a fiatalok támogatása területén végrehajtott nagyszabású innovációs projektek támogatása révén; rámutat, hogy ezt a legjobban úgy lehetne elérni, ha az Erasmus+ „Együttműködés az innováció terén és a bevált gyakorlatok cseréje” elnevezésű 2. kulcsintézkedése teljes finanszírozásának 5%-a központosított intézkedésekre kerülne elkülönítésre;

57.  tudomásul veszi, hogy a nemzeti ügynökségek 75%-a jelentős adminisztratív terhelésről számolt be, ami csökkenti az uniós költségvetés befektetési kapacitását, és közvetlen kihatással lehet a kedvezményezettekre; felhívja az Európai Bizottság Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóságát (DG EAC) és az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökséget (EACEA), hogy javítsák a végrehajtást, különösen ami a jelentkezési eljárást illeti;

58.  üdvözli az egységköltség alapú rendszer bevezetését a programba az adminisztratív terhek minimalizálása érdekében; üdvözli a Bizottság által 2016-ban tett és a 2017-re tervezett kiigazításokat is; megjegyzi, hogy szabályozási előírások miatt egyes tagállamok nem tudják alkalmazni ezt a rendszert, illetve a költségeket a tényleges bekerülési költséghez képest nem tartják elfogadhatónak; úgy véli, hogy tovább kell növelni az átalányköltségek arányait ahhoz, hogy elegendő pénzügyi támogatást lehessen nyújtani a projekt résztvevői számára, és hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a távoli régiók és a határ menti területek résztvevői és szervezetei ne szenvedjenek hátrányt az átalányköltségek bevezetése miatt; a sok önkéntes és a tanárok, valamint minden egyéb kérelmező magas szintű személyes elkötelezettségének megfelelő megjutalmazását kéri; követeli a projektindítás, mint például a lehetséges együttműködési partnerekkel való kapcsolatfelvétel vagy az előkészítő megbeszélések (újra)bevonását a finanszírozásba, vagy például az e költségeket is fedező kielégítő átalányösszeget; hangsúlyozza, hogy ezen a területen az átláthatóság az egész Erasmus+ program átláthatósági követelményeinek és céljainak lényeges alkotóeleme;

59.  üdvözli az egyösszegű, átalányalapú finanszírozás alkalmazása révén bevezetett egyszerűsítést; ösztönzi a Bizottságot, hogy keresse a program különböző szakaszaira pályázók számára bonyolult adminisztratív eljárás további javításának módjait; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a nemzeti hatóságok szerint az auditálási feladatok megnövekedtek;

60.  megjegyzi, hogy növelni kell az európai hálózatok számára a „Szakpolitikai reform támogatása” elnevezésű 3. kulcsintézkedés keretében biztosított működési támogatást az Erasmus+ által kínált lehetőségek népszerűsítésének és terjesztésének lehető legnagyobb ösztönzése érdekében;

61.  konkrét lépéseket kér annak biztosításához, hogy a projekt költségvetéséhez való saját hozzájárulás forrásaként szóba jöhessen az önkéntesség is, mivel ez elősegíti a kisebb szervezetek részvételét, különösen a sport terén, szem előtt tartva, hogy az Erasmus+ lehetővé teszi az önkéntes tevékenységgel töltött idő beszámítását mint természetbeni hozzájárulások formájában történő társfinanszírozást, valamint kéri, hogy a pénzügyi útmutatóra vonatkozó új európai bizottsági javaslat ezt lehetőségként tartalmazza; hangsúlyozza, hogy az önkéntesek hozzájárulását el kell ismerni és láthatóvá kell tenni a program szempontjából betöltött különleges jelentőségük miatt, feltéve, hogy figyelemmel kísérik, annak biztosításáért, hogy az önkéntesség kiegészíti, nem pedig helyettesíti az állami forrásokat;

62.  elismeri az önkéntesség gazdasági és társadalmi értékét, és ösztönzi a Bizottságot, hogy a programokon keresztül fokozottan támogassa az önkéntes munkán alapuló szervezeteket;

63.  üdvözli a Bizottságnak az Európai Szolidaritási Hadtest létrehozására irányuló javaslatát; ösztönzi a Bizottságot, hogy vonjon be önkéntes szervezeteket ezen új kezdeményezés kidolgozásába az Európai Unióban az önkéntesség erősítése tekintetében nyújtott hozzáadott és kiegészítő értékének biztosítása érdekében; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek erőfeszítéseket arra, hogy ezt az új kezdeményezést belefoglalják a költségvetésbe anélkül, hogy alulfinanszíroznának egyéb, folyamatban lévő és elsőbbséget képező programokat, és kéri, hogy vizsgálják meg az európai önkéntes szolgálatba történő bevonásának lehetőségét annak érdekében, hogy megerősödjön az önkéntesség az EU-ban, a kezdeményezések és programok megkettőződése nélkül;

64.  kiemeli, hogy az önkéntesség a szolidaritás, a szabadság és a felelősség kifejeződése, amely hozzájárul az aktív polgári szerepvállalás megerősítéséhez és a személyes emberi fejlődéshez; úgy véli továbbá, hogy az önkéntesség a társadalmi befogadás és a kohézió, valamint a képzés, az oktatás és a kultúrák közötti párbeszéd nélkülözhetetlen eszköze, ugyanakkor jelentősen hozzájárul az európai értékek terjesztéséhez; úgy véli, hogy el kellene ismerni az európai önkéntes szolgálatnak (EVS) az olyan készségek és kompetenciák fejlesztésében játszott szerepét, melyek elősegítik az EVS-ben részt vevők munkaerőpiaci hozzáférését; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak tisztességes munkafeltételeket az önkénteseknek és kövessék nyomon, hogy maradéktalanul tiszteletben tartják-e az önkéntesek szerződéseit; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az európai önkéntes szolgálat résztvevőt soha ne tekintsék vagy használják a fizetett munkaerő helyettesítésére;

65.  kéri, hogy a döntéshozatali időszak a lehető legrövidebb legyen, a kérelmek értékelése következetesen és összehangoltan történjen, továbbá hogy a kérelmek elutasítását átláthatóan és érthetően indokolják meg, hogy ne csökkenjenek drasztikusan az ösztönzők az uniós programok felhasználásánál;

66.  nyomatékosan szorgalmazza a pályázatok értékelésével kapcsolatos átláthatóság fokozását és az átfogó minőségi visszajelzéseket valamennyi pályázó számára; kéri a Bizottságot, hogy biztosítson hatékony visszajelző rendszert a program kedvezményezettjei által az Erasmus+ program végrehajtásával kapcsolatban esetlegesen észlelt szabálytalanságok Bizottság számára történő visszajelzésére; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy javítsa és fokozza a program végrehajtásáért felelős uniós intézmények és a nemzeti szervek közötti információáramlást; ösztönzi a nemzeti ügynökségeket és az EACEA-t, hogy javítsák a program végrehajtását, biztosítsanak képzési lehetőségeket az értékelők részére, szervezzenek rendszeres találkozókat a kedvezményezettekkel, és tegyenek látogatásokat a projekteknél;

67.  megjegyzi, hogy erősíteni kell az európai önkéntes szolgálat helyi vonatkozásait; az európai önkéntes szolgálatban részt vevő önkéntesek erőteljesebb támogatását kéri nemcsak az indulás előtt, de a visszatérés után is a külföldi önkéntes tapasztalatszerzést követő posztorientációs és posztintegrációs képzések formájában, hogy megoszthassák európai tapasztalataikat az önkéntesség helyi szintű előmozdításával;

68.  támogatja, hogy a nagy léptékű projekteken keresztül növeljék a hatékonyságot és az eredményességet; rámutat azonban, hogy a kérelmezők kis és nagy csoportjai között egyensúlynak kell lennie;

69.  kéri a Bizottságot, hogy a lehetőségekhez mérten minél jobban harmonizálja a megadott előfinanszírozási arányokat a program során, hogy minden kedvezményezett ugyanolyan előnyöket élvezhessen, és hogy könnyítse meg a projekt végrehajtását, különösen a kisméretű szervezetek számára; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a programra jelentkezők vonatkozásában ne részesítsék előnyben a nagy intézményeket a kisméretű, kevésbé közismert intézményekkel szemben;

70.  észrevételezi az Erasmus+ által fedezett fellépésekben való részvétel terén uniós szinten és a tagállamok térségei között mutatkozó régiónkénti különbségeket; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a fellépések sikerességi aránya alacsony, és az EU-n belül egymástól eltérő; célzott és időben végrehajtott fellépésekre szólít fel a részvételi arány növelése és a sikeresség fokozása érdekében – a pályázók származására tekintet nélkül –azzal a céllal, hogy a finanszírozás egy részét a kezdeményezést előmozdító és népszerűsítő egyedi intézkedésekre lehessen előirányozni különösen azokban a régiókban, ahol a pályázati lehetőségek viszonylag korlátozottak;

71.  rámutat, hogy az Erasmus+ végrehajtása a különböző uniós régiókban eltérő finanszírozási igényeket és intervenciós politikákat kíván meg, ezért egyes tagállamoknak az elköltött összegek költséghatékonyságának biztosítása érdekében újra kell kalibrálniuk a programokat;

72.  megjegyzi, hogy a támogatások és elosztásának módszerei tekintetében is indokolatlan különbségek mutatkoznak az országok között; ösztönzi a Bizottságot, hogy vizsgálja meg e különbségek hatásait és törekedjen az Európai Unión belül tapasztalható társadalmi és gazdasági különbségek lehető legkisebbre csökkentésére; ösztönzi a támogatási arányok további növelését, valamint a célországban felmerülő megélhetési költségeknek megfelelő kiigazításukat a társadalmi és gazdasági szempontból hátrányos helyzetben lévő diákok, a sajátos igényű diákok és személyzet és a távoli területeken élő diákok és személyzet részvételének ösztönzése érdekében;

73.  rámutat, hogy az Erasmus+ mobilitási támogatásnak nagyon pozitív hatása van és aziránt nagy az igény Kelet- és Dél-Európában, ugyanakkor a program költségvetése korlátozott, így sok jelentkezőt el kell utasítani; javasolja, hogy a Bizottság fokozza erőfeszítéseit az Európa nyugati részéről keleti irányba való mobilitás előmozdítására;

74.  sajnálatát fejezi ki az egyes tagállamokon belüli és a tagállamok közötti növekvő egyenlőtlenséggel, valamint az Unión belül tapasztalható magas ifjúsági munkanélküliségi rátával kapcsolatban, amely megnehezíti a programhoz való hozzáférést azáltal, hogy akadályozza az alacsonyabb jövedelmű és a gazdasági válság és a megszorítások által nagyobb mértékben sújtott régiókból származó pályázók mobilitását; megállapítja, hogy az Erasmus+ programot és a szakképzést az Európai Unió távoli és határ menti régióiban is meg kell valósítani; rendkívül pozitív lépésnek tartja, hogy e régiók lakosai számára is biztosítják a hozzáférhetőséget és az esélyegyenlőséget, amely az ifjúsági munkanélküliség csökkentésének és a gazdaság újraélesztésének eszköze;

75.  hangsúlyozza, hogy az egyének mobilitásának az Erasmus+ programon belüli támogatását mentesíteni kell az adók és a szociális járulékok alól;

76.  felszólítja a Bizottságot, hogy ismerje el a különleges igényekkel bíró és a hátrányos helyzetű személyeket bevonó projektek különleges természetét és mobilitásait; a sajátos szükségletű és a hátrányos helyzetű személyek lehetőségeinek határozottabb előmozdítását szorgalmazza, hogy részt vegyenek a programban, beleértve a menekülteket is, és kéri, hogy hozzáférésüket könnyítsék meg;

77.  hangsúlyozza, hogy ezek a kihívások továbbra is fennmaradnak, bár a tanulmányi időszakok, a külföldi hivatalos és nem hivatalos tanulmányok során megszerzett kreditek, készségek és szaktudás elismerése terén előrelépés történt; kiemeli, hogy a nemzetközi képesítések elismerése elengedhetetlen a mobilitáshoz, és az európai felsőoktatási térségben a további együttműködés alapját jelentik; rávilágít arra, hogy fontos az összes európai uniós eszközt teljes mértékben bevetni, mert a kompetenciák, készségek és ismeretek validálása nélkülözhetetlen a képesítések elismeréséhez;

78.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági, pénzügyi és szociális válság ellenére 2008 óta folyamatosan nő az Erasmus rendszer keretében külföldön töltött tanulmányi időszakok száma; felhívja a figyelmet arra, hogy a külföldi szakmai gyakorlatok száma ugyanakkor exponenciálisan nőtt; arra a következtetésre jut, hogy a fiatalok a külföldi szakmai gyakorlatot kiváló lehetőségnek tekintik foglalkoztathatóságuk javítására; ajánlja, hogy a Bizottság és a nemzeti ügynökségek, szervezők és intézmények vegyék figyelembe ezt a fejleményt;

79.  kiemeli, hogy annak ellenére, hogy az európai képesítési keretrendszer(20) miatt egyértelmű javulás történt az oktatási és szakképzési rendszerek diplomák, képesítések, kreditek, készségekre vonatkozó bizonyítványok és kompetenciaigazolások tekintetében alkalmazott elismerési és érvényesítési rendszereiben, továbbra is vannak problémák; rámutat arra, hogy biztosítani kell a mobilitási tapasztalatok révén bármilyen formában – formális tanulási környezetben, vállalati gyakorlat keretében vagy önkéntesség, illetve ifjúsági tevékenység során – szerzett kompetenciák és képesítések otthoni rendszeren belüli megfelelő dokumentálását, érvényesítését, elismerését és összehasonlíthatóságát; felszólítja a Bizottságot, hogy reformálja meg az európai képesítési keretrendszert és tegyen lépéseket annak megerősítésére, a jelenlegi ajánlás felől egy erősebb eszköz felé elmozdulva a szabad mozgás támogatása érdekében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szisztematikusan használják ki és fejlesszék tovább az olyan meglévő európai eszközöket, mint az Europass, a Youthpass és az ECVET; szorgalmazza olyan közös szakképzési képesítések kidolgozását, amelyek biztosítani tudják a képesítések nemzetközi elismerését; kéri, hogy a tagállamok teljeskörűen és időben hajtsák végre a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló 2012. december 20-i tanácsi ajánlást;

80.  hangsúlyozza, hogy a nem formális felnőttoktatás és -képzés előmozdítja az olyan alapvető készségeket és humán készségeket, mint a munkaerőpiaci szempontból, valamint a munkahelyi jólét, illetve a munka és a magánélet közötti megfelelő egyensúly szempontjából fontos szociális és állampolgári kompetenciák; rámutat arra, hogy a nem formális felnőttoktatás és -képzés kulcsszerepet tölt be a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok elérése és azon készségeik fejlesztésének segítése tekintetében, amelyek segítik őket a munkaerőpiacra történő belépésben és a tartós és minőségi munkahelyhez jutásban, illetve foglalkoztatási helyzetük javításában, emellett hozzájárul Európa demokratikusabbá tételéhez;

81.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a szakképzési programokat; rámutat, hogy a gyakornoki időszakok és a szakmai gyakorlatok olyan képzési lehetőségek, amelyek nem pótolják a teljes munkaidős szakmai állásokat, azoknak tisztességes munkakörülményeket és megfelelő javadalmazást kell garantálniuk a tanoncoknak, és a kedvezményezettek számára előírt készségeket semmilyen körülmények között sem szabad az alkalmazottakra jellemző készségekkel helyettesíteni;

82.  tudomásul veszi, hogy a jelenlegi program alatt a nemzeti ügynökségekre igényesebb végrehajtási munka vár; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy lássa el a nemzeti ügynökségeket elegendő erőforrással és a szükséges támogatással, ezáltal hatékonyabb programvégrehajtást téve lehetővé, és elősegítve, hogy a nemzeti ügynökségek a költségvetés növelésének köszönhetően új kihívásokkal küzdjenek meg;

83.  felszólítja az Európai Bizottságot, hogy kövesse figyelemmel a nemzeti ügynökségek által a projektek elbírálásakor alkalmazott minőségi követelményeket és ossza meg az adott tekintetben legjobban bevált gyakorlatokat; ösztönzi az értékelést végzők számára – különösen az ágazatokon átívelő projektek tekintetében – tartott szakképzési programokat fejlődésük folytatása érdekében, illetve azért, hogy minőségi visszajelzést tudjanak minden pályázónak nyújtani, hogy a jövőbeni projektek során a célok elérésére, valamint a jövőbeni pályázók teljesítményének javítására bátorítsanak;

84.  úgy véli, hogy a minőség mérésének ugyanolyan fontosnak kellene lennie, mint a mennyiség mérésének; kéri az előbbi kidolgozását az Erasmus+ összefüggésében;

85.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a formális és nem formális tanulás és gyakornoki időszakok elismerésére és igazolására; ösztönzi a tagállamokat, hogy tájékoztassák jobban a tanulószerződéses gyakorlati képzésben részt vevő fiatalokat a létező lehetőségekről, támogassák jobban az Erasmus+ programhoz folyamodni kívánó képzési központokat, valamint vezessenek be támogatási programokat a szomszédos országokban a határokon átnyúló mobilitási tapasztalatszerzés keretében tanulószerződéses gyakorlati képzésben részt vevők számára lakhatásuk és utazásuk vonatkozásában;

86.  a magas ifjúsági munkanélküliség és az Unión belüli földrajzi egyenlőtlenségek enyhítése érdekében támogatja a nagyobb fokú mobilitást az oktatási és tanulószerződéses gyakorlati képzési programokban, valamint az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében megvalósuló szakmai gyakorlatokat;

87.  sürgeti a Bizottságot, hogy határozza meg, mely országokban és régiókban zajló európai uniós mobilitási programokban vesznek egyenlőtlenül részt a szakmai képzési intézmények, annak érdekében, hogy csökkentse ezeket az eltéréseket az Erasmus+ programért felelős nemzeti ügynökségek közötti jobb együttműködés és információcsere, a szakmai képzési intézmények csapatmunkájának támogatása (a tapasztalt szakképzési intézmények más intézményekkel való összekötésén keresztül), a szakmai képzési intézmények számára szakpolitikai támogató intézkedések és konkrét javaslatok felajánlása, valamint a szakmai képzési intézményeket támogató, már működő rendszerek javítása révén;

88.  ösztönzi a tagállamokat, hogy a tanárok, előadók és nem egyetemi személyzet mobilitásának előmozdításáért ismerje el karrier-előmenetelük fontos részeként a mobilitási programokban való részvételüket, és amennyiben lehetséges, vezessen be a mobilitási programokban való részvételhez kötött jutalmazási rendszert, például pénzügyi előnyök vagy a munkateher csökkentése formájában;

89.  felszólítja a nemzeti ügynökségeket, hogy a projektek elbírálásakor gondoskodjanak a teljes átláthatóságról azáltal, hogy nyilvánosságra hozzák a kiválasztott projektek listáját a folyamatban levő folyamattal és a tervezett pénzügyi támogatással együtt;

90.  arra ösztönöz az 1. kulcsintézkedésben, hogy folytassák a Comenius leginkább bevált működési gyakorlatait, mint például az iskolai cserelátogatásokat, valamint azt a lehetőséget, hogy az iskolák személyzeti tagjai egyénileg pályázhassanak mobilitási támogatásért;

91.  megjegyzi, hogy a 2. kulcsintézkedéshez tartozó projektek jó minősége ellenére ezek közül sokat utasítottak el a finanszírozás korlátozása miatt; bátorítja a Bizottságot, hogy jelölje meg a projekteket, hogy a más forrásokból történő beruházások számára vonzóvá tegye őket; ösztönzi a tagállamokat, hogy ismerjék el a megjelölt projekteket, elsőbbségben részesítve őket a megvalósításuk érdekében az állami finanszírozáshoz jutás terén, amennyiben ilyen finanszírozáshoz hozzá lehet férni;

92.  felszólítja az Európai Bizottságot, hogy folytassa a brüsszeli székhelyű európai szervezetek finanszírozása jelentette kihívás megoldására tett erőfeszítéseket, hogy a továbbiakban is hozzájárulhassanak az oktatás, szakképzés, ifjúsági ügyek és a sport terén az európai szakpolitikák fejlesztéséhez;

93.  tudomásul veszi, hogy a nemzeti ügynökségek a nemzetközi kreditszintű mobilitás (ICM) végrehajtása terén kihívásokkal küzdenek; nagyobb rugalmasságot szorgalmaz a nemzeti ügynökségek számára, hogy bizonyos országokból és régiókból erőforrásokat különíthessenek el másoknak a felsőoktatási intézmények együttműködési prioritásainak érvényesítése érdekében;

94.  tudomásul veszi, hogy az Erasmus+-on kívüli egyéni mobilitási résztvevők száma csökken, mivel az európai felsőoktatási intézmények az intézményesített mobilitási rendszereket részesítik előnyben; ösztönzi a Bizottságot és a nemzeti hatóságokat, hogy újítsák meg az egyéni pályázók lehetőségeit a mobilitásban való részvételre;

95.  ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy támogassa a szakmai képzési rendszert a Leonardo da Vinci-alprogramoknak az új szervezetek és kisebb intézmények körében való előmozdítása útján, amellett, hogy ez utóbbiakat segíti a megfelelő finanszírozásra pályázás során további útmutatást, on-line képzéseket és a színvonalas finanszírozást kérő pályázatok elkészítéséhez személyre szabott támogatást kínálva részükre az Erasmus+ programért illetékes nemzeti ügynökségekkel fenntartott kapcsolatokon keresztül;

96.  ösztönzi az európai oktatási rendszer világszerte történő népszerűsítését, akárcsak a világban mindenhol az egyéni tudás előmozdítását az összes releváns szereplő (a tagállamok, a felsőoktatási intézmények, felsőoktatási szövetségek) arra serkentésével, hogy az Erasmus Mundus közös mesterfokozatokat tegyék vonzóbbá a felsőoktatási intézmények és az esetleges pályázók számára;

97.  javasolja, hogy a nemzeti ügynökségeket jobban vonják be az oktatásra, szakképzésre, ifjúságra és sportra vonatkozó szakpolitikák fejlesztésébe az Európai Bizottság, a tagállamok és a nemzeti ügynökségek közötti kapcsolatok javítása révén;

A következő programidőszak

98.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az eljárások egyszerűsítésére és az Erasmus+ projektekben részt vevő diákokra, intézményekre és fogadó vállalatokra háruló jelentős adminisztratív terhek csökkentése érdekében, javítva és megkönnyítve a regisztráció, az érvényesítés és az elismerés folyamatát ott, ahol ezt a lehetőséget nem aknázzák ki kellőképpen; továbbra is úgy véli, hogy a részvétel megkönnyítése érdekében a programmal kapcsolatos információkat rendelkezésre kell bocsátani az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelvén; felhívja a Bizottságot és a nemzeti ügynökségeket a részvételi feltételek egységesítésére annak biztosítása érdekében, hogy a program a lehető legtöbb pályázó számára hozzáférhető legyen;

99.  javasolja, hogy ne a további harmonizálás, illetve a program szerkezetének nagyobb változásai élvezzenek elsőbbséget, hanem ehelyett az elért teljesítmények fenntartása és konszolidálása, illetve szükség esetén a növeléssel járó javítások;

100.  javasolja a nem formális oktatás jelentőségének és láthatóságának növelését az Erasmus+ -on belül mind az ifjúsági foglalkoztatás, mind pedig a felnőttoktatás szempontjából, minthogy a nem formális oktatás az európai polgársági ágazatban, a demokrácia terjesztésében és az értékekről szóló nevelésben nagyon jelentős; ugyanakkor a programot – nevének tulajdoníthatóan – gyakran csak a formális oktatással asszociálják;

101.  felszólítja a Bizottságot, hogy a következő programfinanszírozási szakasz, valamint az esetleges javítások bevezetésével járó munkálatokba minden érintett felet vonjon be a program további sikerének és hozzáadott értékének biztosítása érdekében;

102.  ajánlja, hogy az Erasmus+ az 1. kulcsintézkedés keretében fejlessze tovább az egyének ágazatokon átnyúló mobilitását, hogy a diákok, tanárok, nevelők, trénerek, tanoncok, munkások és a fiatalok teljes mértékben részt vegyenek az ágazatokon átnyúló mobilitásban;

103.  kéri az ágazatközi projektek egyértelmű definíciójának kidolgozását a projektek „félrecímkézése” miatti félreértések elkerülése érdekében;

104.  kéri, hogy ne csak a jelenlegi költségvetési szintet biztosítsák a többéves pénzügyi terven belül a programok új generációja számára, de úgy véli, hogy a költségvetés további növelése – ami a programok következő generációjának éves finanszírozási szintjét legalább a jelenlegi keret utolsó végrehajtási évének szintjén biztosítja – jelentős előfeltétel a program sikerének folytatása szempontjából; javasolja, hogy a Bizottság vegye fontolóra az előfinanszírozás növelésének lehetőségét;

105.  üdvözli a program szerkezetét és felszólítja a Bizottságot, hogy a programok követekező generációjára vonatkozó javaslatban őrizze meg az oktatásnak és szakképzésnek, illetve az ifjúsági ügyeknek és sportnak szentelt külön fejezeteket és külön költségvetéseket, szem előtt tartva konkrét jellegzetességeiket és alakítsa a pályázati űrlapokat, a jelentéstételi rendszereket és a követelményeket ágazatspecifikus módon;

106.  ösztönzi a nemzeti ügynökségeket, hogy minden egyes pályázati fordulót követően tegyék könnyen hozzáférhetővé a kulcsintézkedésenként és ágazatonként rendelkezésre álló költségvetést, lehetővé téve a pályázók számára, hogy stratégiailag megtervezzék jövőbeni tevékenységeiket, emellett adják közre a projektek kiválasztásának eredményeit és a költségvetési tételeket, hogy megvalósulhasson a program megfelelő külső nyomon követése;

107.  felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen vizsgálja felül a pénzügyi támogatások, például az átalányalapú utazási és napidíj-támogatások szintjét, annak biztosítása érdekében, hogy azok összhangban álljanak a valós megélhetési költségekkel, és megelőzzék a képzés miatti eladósodást, ezáltal elősegítve a megkülönböztetés megelőzését és azt, hogy a korlátozottabb pénzügyi lehetőségekkel és/vagy különleges igényekkel rendelkezők kiszoruljanak;

108.  jelzi, hogy a hátrányos helyzetű csoportok csak specifikusan vannak megcélozva az ifjúsági ágazatban; javasolja, hogy a befogadásra és a sokszínűségre vonatkozó stratégiát minden programágazatra terjesszék ki, a sajátos szükségletű vagy kevesebb lehetőséggel bíró személyek társadalmi befogadásának és az Erasmus+ programban való részvételének előmozdítása érdekében;

109.  kéri, hogy a Bizottság terjesszen elő, a tagállamok pedig hagyjanak jóvá egy, a tanulószerződéses gyakorlati képzésre irányuló minőségi keretet és egy javaslatot a tanulószerződéses gyakorlati képzésben részt vevők fokozott mobilitásáról, amely egy sor jogot biztosít a tanulószerződéses gyakorlati képzésben részt vevők, a gyakornokok és a szakképzésben részt vevők számára annak biztosítása érdekében, hogy megfelelően védve legyenek, és hogy ezek a mobilitási programok soha ne lépjenek a standard munkaszerződések helyébe; minőségi, fizetett szakmai gyakorlatokat szorgalmaz, és kéri, hogy a tagállamok jelentsék azokat a helyzeteket, amelyekben megszegik az Erasmus+ kedvezményezettjeinek feladataira vagy jogaira vonatkozó feltételeket;

110.  felszólítja a Bizottságot, hogy munkálkodjon együtt a tagállamokkal az oktatási intézmények és a fő érintett felek (helyi/regionális hatóságok, szociális partnerek, a magánszektor, az ifjúság képviselői, szakképzési intézmények, kutatói szervezetek és civil társadalmi szervezetek) közti szorosabb együttműködésen azért, hogy fokozzák az oktatási és szakképzési rendszerek valódi munkaerőpiaci igényekre való reakciókészségét, továbbá hogy garantálja, hogy ez az együttműködés tükröződjön az Erasmus+ programban; úgy véli, hogy a kedvezményezetteknek és valamennyi érintett félnek a program kialakításába, megszervezésébe, nyomon követésébe, végrehajtásába és értékelésébe történő aktív bevonásával biztosítható annak életképessége, sikere és hozzáadott értéke;

111.  annak a híve, hogy a mobilis diákok számára engedélyezni kell, hogy külföldi tanulmányaikat a program keretében a tanulmányokkal kapcsolatos szakmai gyakorlattal kombinálhassák, ezáltal könnyítve külföldi tartózkodásukat, csökkentve a szociális szelektivitást, növelve a mobilis diákok számát, gyarapítva a diákok képességeit és erősítve a felsőoktatás valamint a munka világa közötti kapcsolatokat; felhívja a Bizottságot, hogy az Erasmus támogatások odaítélésekor fordítson kiemelt figyelmet a gyakornokok hosszú távú mobilitására;

112.  megállapítja, hogy a tagállamok között az Erasmus+ program odaítélési feltételei terén egyenlőtlenségek állnak fenn; kitart amellett, hogy a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a nemzeti ügynökségek harmonizált módon alkalmazzák a program szabályait, közös minőségi előírások és eljárási gyakorlatok betartásával, biztosítva ezáltal az Erasmus+ belső és külső koherenciáját és valódi európai programként jelenítve meg azt; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki európai végrehajtási iránymutatásokat a nemzeti ügynökségek számára az Erasmus+ program vonatkozásában; ösztönzi a nemzeti ügynökségeket – amelyeknek a nyomonkövetési folyamat szerves részét kell képezniük –, hogy összpontosítsanak arra is, hogy fórumot alakítsanak ki az egyes tagállamok munkaügyi és oktatáspolitikáiért felelős hatóságok közötti konstruktív párbeszédhez; határozottan ösztönzi az ügynökségek közötti koordináció javítását a hasonló tárgyú projektek összehangolása érdekében;

113.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy bővítsék a szakképzésben részt vevők külföldi képzési lehetőségeit és a szakképzést olyan választásként pozicionálják, amely különösen kedvező a munkaerőpiaci beilleszkedés szempontjából és ígéretes életpályákhoz vezethet, tegyék azt minden életkor számára hozzáférhetővé, továbbá biztosítsák megfelelő finanszírozását, mivel a szakképzésre elkülönített források nem arányosak(21) a kínált mobilitási programokra potenciálisan jelentkezők számával; határozottan támogatja a szakképzési mobilitás hatékony népszerűsítését és ösztönzését a nők körében, és úgy véli, hogy a tagállamoknak nagyratörő célokat kell kitűzniük ebben a tekintetben, és az előrelépést szorosan figyelemmel kell kísérni;

114.  hangsúlyozza, hogy változóban van a munkahelyek és a készségek fogalma, különösen amiatt, hogy jelenleg zajlik a digitalizáltabb gazdaságra történő átállás, amely miatt új üzleti igények merülnek fel és jövőorientált ágazatok jelennek meg; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az Erasmus+ program tükrözze ezt a helyzetet;

115.  felszólít a felsőoktatás magasabb szintjeinek szóló mobilitási programok fokozott népszerűsítésére az európai kutatóközpontok közötti mobilitás biztosítása, valamint az európai egyetemek nemzetközivé válásának elősegítésére;

116.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az Erasmus+ programmal – mint az egyén saját készségeinek fejlesztését szolgáló eszközzel – kapcsolatos tudatosságot, valamint ki kell azt egészíteni egy kibővített dimenzióval, amely megfelelő megközelítést kínál az eszköz hatékonyságának oly módon történő biztosítása érdekében, hogy kiküszöböli annak veszélyét, hogy az csupán egyszerű élettapasztalattá váljon;

117.  felhívja a Bizottságot, hogy készítsen és tegyen közzé naprakész statisztikákat és nyomon követő tanulmányokat az Erasmus+ végrehajtására, különösen a fiatalok részvételi arányára vonatkozóan régiók és nemek szerinti lebontásban, valamint annak a foglalkoztathatóságra, a foglalkoztatás típusára és arányára és a bérekre gyakorolt hatásaira, továbbá arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne potenciálisan javítani rajta; felhívja a Bizottságot, hogy elemezze, miért jelentkeznek egyes országokban többen a szakképzési mobilitásra, hol a legnagyobb a nemek közti egyenlőtlenség és mik az okai ennek, vagy hogy hol van több fogyatékossággal élő pályázó, és dolgozzon ki tervet arra vonatkozóan, hogy miként lehetne fokozni a többi ország részvételét; szoros együttműködésre szólítja fel ezért a tagállamok nemzeti ügynökségeit az információk és statisztikák cseréje terén; továbbra is úgy véli, hogy az Erasmus+ következő félidős felülvizsgálata keretében figyelembe kell venni és be kell építeni a tanulmányok és statisztikák eredményeit;

118.  emlékeztet arra, hogy az Unió alapvető értékeinek rendkívüli válsága idején az Erasmus+ eszköz fontos lehetőséget kínálhat a fiatalok közötti integráció, megértés és szolidaritás elősegítésére; ennélfogva sürgeti a fiatalok integrációjának megerősítését a különböző kultúrák és hagyományok ismeretén, valamint kölcsönös és elengedhetetlen tiszteletén keresztül;

119.  javasolja, hogy a Bizottság a vállalkozásoktatást és -képzést a célok egyikeként tartsa meg a jövőbeni Erasmus+ programban a következő (2020 utáni) pénzügyi időszak során, a mobilitásra is kiterjedően, az alábbi elemek programba történő beépítésével:

   i. a vállalkozást az oktatás és képzés révén előmozdító hatályos intézkedések hatásának körültekintő értékelése és azok esetleges kiigazítása, különös figyelmet fordítva az alulreprezentált és hátrányos helyzetű csoportokra gyakorolt hatásokra,
   ii. az összes diákot célzó formális és nem formális oktatás jobban meghatározott tanulási tartalmainak és eszközeinek – elméleti és gyakorlati moduloknak is, például a diákok vállalkozási projektjeinek – támogatása,
   iii. az oktatási intézmények, vállalkozások, nonprofit szervezetek és nem formális oktatási szolgáltatók közötti partnerségek támogatása annak érdekében, hogy megfelelő tanfolyamok szerveződjenek, és hogy a diákok érdemleges gyakorlati tapasztalatot szerezhessenek és modelleket ismerhessenek meg,
   iv. képességfejlesztés a vállalkozási folyamatok, pénzügyi ismeretek, ikt-ismeretek és -készségek, kreatív gondolkodás, problémamegoldás és innovatív szemlélet, az önbizalom, az alkalmazkodóképesség, a csapatépítés, a projektmenedzsment, a kockázatértékelés és a kockázatvállalás, valamint a konkrét üzleti készségek és tudás terén;
   v. a nem formális és az informális tanulás mint a vállalkozói készségek megszerzése szempontjából kiemelten fontos környezet szerepének kiemelése;

120.  ösztönzi a tagállamokat, hogy vegyenek részt fokozottan az „Erasmus fiatal vállalkozóknak” programban, és népszerűsítsék jobban e programot az üzleti projektekbe belevágni kívánó fiatalok körében, hogy külföldi tapasztalatot szerezhessenek, és olyan új készségekre tehessenek szert, amelyek segítik őket vállalkozási terveik sikeres megvalósításában;

121.  határozottan ösztönzi a társaktól való tanulást a külföldi tanulmányi, képzési és munkatapasztalatokat követően, növelve ezáltal az Erasmus+ helyi közösségekre gyakorolt hatását; rámutat arra, hogy az Erasmus+ keretében végrehajtott projektek minőségének javításához elengedhetetlen az egyes esetekben bevált gyakorlatok megosztása; üdvözli a projektek eredményeinek terjesztésére szolgáló Erasmus+ platformot, és olyan megközelítés alkalmazását szorgalmazza, amely fokozottan szem előtt tartja a bevált gyakorlati tapasztalatok megosztását, valamint a nemzeti ügynökségek, a partnerek és a program kedvezményezettjei közötti nemzetközi eszmecseréket; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson támogatást a programra jelentkezők számára a nemzetközi partnerek megtalálásához egy olyan felhasználóbarát platform kidolgozása révén, amely összegyűjti a különböző kedvezményezettekről és projektjeikről nyilvánosan elérhető információkat;

122.  felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a programra vonatkozó útmutatót, és tegye azt felhasználóbarátabbá és érthetőbbé, továbbá dolgozzon ki külön tájékoztató brosúrákat az egyes kulcsintézkedésekről; kéri az Európai Bizottságot, hogy az adminisztratív terhek tekintetében észszerűsítse a pályázati eljárást;

123.  támogatja felnőttoktatási intézmények fejlesztését a tanárok, iskolavezetők, oktatók és egyéb oktatási személyzet folyamatos fejlődési és mobilitási lehetőségei révén; ösztönzi a készségek és a kompetenciák fejlesztését, különös tekintettel az ikt hatékony alkalmazására a felnőttoktatásban, javítva ezáltal a tanulási eredményeket; rámutat a bevált gyakorlatok cseréjének fontosságára;

124.  üdvözli az olyan kísérleti projektek kidolgozását, mint a „Tanulószerződéses gyakorlati képzésben részt vevők mobilitására irányuló európai keret: az európai polgárság és a készségek fejlesztése a fiatalok munkaerőpiaci integrációján keresztül”, amelynek célja a tanulószerződéses gyakorlati képzés területén kínált költséghatékony, határokon átnyúló mobilitási programok végrehajtása szakképzési intézmények, vállalatok és/vagy egyéb vonatkozó szervezetek között, valamint a tanulási eredmények formális elismerése és érvényesítése, illetve a diplomák kölcsönös elismerésének támogatása, vagy az „Ifjúsági mobilitás a szakképzésben – az ifjúsági mobilitás javítása”, amelynek célja a szakképzésben részt vevő fiatalok mobilitásának javítása; felhívja a Bizottságot, hogy hajtsa végre eredményesen a két kísérleti programot, és hosszú távon integrálja azokat az Erasmus+ programba;

125.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működési támogatások formájában biztosítsanak fokozott és nagyobb mértékű hosszú távú strukturális támogatást európai civil társadalmi szervezetek számára az oktatás, a képzés, az ifjúság és a sport területén, mivel ezek a szervezetek tanulási lehetőségeket és részvételi fórumokat biztosítanak az európai polgárok és lakosok számára európai politikák kidolgozásához és végrehajtásához;

126.  felhívja a Bizottságot annak mérlegelésére, hogy mi lenne a megfelelő megoldás a brüsszeli székhelyű, európai szintű nem kormányzati szervezetek helyzetére, amelyek a belga nemzeti ügynökségeknél pályáznak forrásokra;

o
o   o

127.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 50. o.
(2) HL L 394., 2006.12.30., 10. o.
(3) HL C 311., 2009.12.19., 1. o.
(4) HL C 351. E, 2011.12.2., 29. o.
(5) HL C 377. E, 2012.12.7., 77. o.
(6) HL C 372., 2011.12.20., 1. o.
(7) HL C 372., 2011.12.20., 31. o.
(8) HL C 398., 2012.12.22., 1. o.
(9) HL C 70., 2012.3.8., 9. o.
(10) HL C 208., 2016.6.10., 32. o.
(11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0292.
(12) HL C 417., 2015.12.15., 25. o.
(13) HL C 172., 2015.5.27., 17. o.
(14) HL C 417., 2015.12.15., 36. o.
(15) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0106.
(16) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0107.
(17) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0291.
(18) http://ec.europa.eu/dgs/education_culture/repository/education/library/study/2014/erasmus-impact_en.pdf
(19) Közös Kutatóközpont, Tudományos és szakpolitikai jelentés a nyelvtudásról és a foglalkoztathatóságról, 2015.
(20) HL C 111., 2008.5.6., 1. o.
(21) A Bizottság szerint 2016-ban a forráshiány miatt az Erasmus+ keretében szakképzési mobilitási pályázatokra jogosult sikeres pályázók aránya 42% volt. Az évek során a helyzet romlott – 2014-ben a sikeres pályázatok aránya 54% volt, 2015-ben pedig 48%. Bár a rendelkezésre álló források az évek során valamivel nőttek, az igények ennél sokkal gyorsabban, az Erasmus+ korlátozott forrásai azonban nem teszik lehetővé, hogy a finanszírozás lépést tartson a kereslettel.

Jogi nyilatkozat