Index 
Elfogadott szövegek
2017. február 14., Kedd - StrasbourgVégleges kiadás
Az EU–Cook-szigetek fenntartható halászati partnerségi megállapodás ***
 Az EU–Cook-szigetek fenntartható halászati partnerségi megállapodás (állásfoglalás)
 A Bizottság szakértői csoportjai nyilvántartásának és összetételének ellenőrzése
 A visszaélést bejelentő személyek szerepe az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében
 Azon harmadik államok és szervezetek jegyzéke, amelyekkel az Europol megállapodásokat köt *
 A metil 2-[[1-(ciklohexilmetil)-1H-indol-3-karbonil]amino]-3,3-dimetilbutanoát (MDMB-CHMICA) új pszichoaktív anyag ellenőrzési intézkedéseknek való alávetése *
 Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: az EGF/2016/005 NL/Drenthe Overijssel Retail referenciaszámú kérelem
 A fejlesztésre vonatkozó európai konszenzus felülvizsgálata
 Éves jelentés az uniós versenypolitikáról
 A nemek közti egyenlőség támogatása a mentális egészséggel kapcsolatos és klinikai kutatás területén
 Az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottságának 61. ülésszakára vonatkozó prioritások

Az EU–Cook-szigetek fenntartható halászati partnerségi megállapodás ***
PDF 243kWORD 42k
Az Európai Parlament 2017. február 14-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Cook-szigetek kormánya közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodásnak és az ahhoz csatolt végrehajtási jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (07592/2016 – C8-0431/2016 – 2016/0077(NLE))
P8_TA(2017)0019A8-0010/2017

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (07592/2016),

–  tekintettel az Európai Unió és a Cook-szigetek kormánya közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodás és az ahhoz csatolt végrehajtási jegyzőkönyv tervezetére (07594/2016),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikke (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával, valamint (7) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0431/2016),

–  tekintettel a tanácsi határozattervezetről szóló, 2017. február 14-i nem jogalkotási állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére, valamint 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság ajánlására és a Fejlesztési Bizottság, valamint a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0010/2017),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, illetve a Cook-szigetek kormányának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0020.


Az EU–Cook-szigetek fenntartható halászati partnerségi megállapodás (állásfoglalás)
PDF 270kWORD 53k
Az Európai Parlament 2017. február 14-i nem jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Cook-szigetek kormánya közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodásnak és az ahhoz csatolt végrehajtási jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő megkötésére vonatkozó tanácsi határozattervezetről (07592/2016 – C8‑0431/2016 – 2016/0077(NLE)2016/2230(INI))
P8_TA(2017)0020A8-0015/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (07592/2016),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkével, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontja v. alpontjával, továbbá 218. cikke (7) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0431/2016),

–  tekintettel a határozati javaslatról szóló, 2017. február 14-i jogalkotási állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Unió és a Cook-szigetek kormánya közötti halászati partnerségi megállapodásról és az ahhoz csatolt végrehajtási jegyzőkönyvről szóló előzetes értékelésről készült, 2013. júniusi jelentésre,

–  tekintettel a Cook-szigetek hatóságainak a helyi halászati ágazattal kapcsolatos stratégiai iránymutatásaira, különösen a „Cook Islands Offshore Fisheries Policy” című dokumentumban foglaltakra,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó keretére, különösen az 1., 2., 9., 10. és 14. fenntartható fejlesztési célokra,

–  tekintettel a Nyugat- és Közép-csendes-óceáni Halászati Bizottságnak (WCPFC) a Csendes-óceán nyugati és középső térségében található vándorló halállományok hosszú távú megőrzésével és fenntartható kiaknázásával foglalkozó tudományos bizottsági ülésének következtetéseire és ajánlásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A8-0015/2017),

A.  mivel az Európai Bizottság tárgyalásokat folytatott a Cook-szigetek kormányával az Európai Unió és a Cook-szigetek közötti új – nyolc, illetve négy évre szóló – fenntartható halászati partnerségi megállapodásnak (EU–Cook-szigetek partnerségi megállapodás) és végrehajtási jegyzőkönyvének megkötéséről;

B.  mivel ez az Európai Unió és a Cook-szigetek közötti első olyan halászati partnerségi megállapodás, amely a Kiribatival kötött megállapodás megújításának elmaradását (és a Mikronéziával, illetve a Salamon-szigetekkel aláírt, de végre nem hajtott megállapodásokat) követően garantálja az európai jelenlétet a Csendes-óceán keleti részén;

C.  mivel az EU–Cook-szigetek partnerségi megállapodás általános célja az Európai Unió és a Cook-szigetek közötti halászati együttműködés mindkét fél érdekét szolgáló fejlesztése, egy olyan partnerségi keret kialakítása révén, amely elősegíti a Cook-szigetek kizárólagos övezetében megvalósuló fenntartható halászati politikát és az erőforrások fenntartható kiaknázását;

D.  mivel a régióban való jelenlétünknek elő kell segítenie a fenntartható halászati politikát és az erőforrások ésszerű kiaknázását, biztosítva a csendes-óceáni tonhalkészletek megfelelő kezelését;

E.  mivel az EU és a Cook-szigetek közötti halászati partnerségi megállapodásnak a rendelkezésre álló legjobb tudományos útmutatásokon kell alapulnia, a WCPFC állománymegőrzési és -kezelési intézkedéseinek tiszteletben tartása mellett és a rendelkezésre álló többlet erejéig;

F.  mivel problémák tapasztalhatók a vizsgálattal és az ellenőrzéssel kapcsolatban, és mivel a terület nagy kiterjedése és az erőforrások szétszórt jellege miatt nehéz felvenni a küzdelmet a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászattal szemben;

G.  mivel az EU tagállamainak számos halászhajója van a Csendes-óceán nyugati és középső térségében, és mivel a térségre vonatkozó meglévő halászati megállapodások elévültek;

H.  mivel kötelezettséget vállaltak arra, hogy egyéb nem európai flottáknak nem nyújtanak kedvezőbb feltételeket, mint a megállapodásban foglaltak, és mivel a megállapodás magában foglalja a Cotonoui Megállapodás emberi jogokra, demokratikus alapelvekre és a jogállamiságra vonatkozó záradékát;

I.  mivel az EU és a Cook-szigetek közötti halászati partnerségi megállapodás célja a halászati ágazat és a kapcsolódó iparágak és tevékenységek hatékonyabb és fenntarthatóbb fejlődésének elősegítése a szigeteken, a Cook-szigetek nemzeti halászati politikájával összhangban – különös tekintettel a tudományos kutatás és a kisüzemi halászat támogatására, a kirakodás növelésére a helyi kikötőkben, a halászati tevékenységek nyomon követését, ellenőrzését és felügyeletét szolgáló kapacitások növelésére, valamint a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére –, továbbá a fenntartható fejlesztési célokkal összhangban;

J.  mivel a Cook-szigetek halászati politikájának fejlesztését célzó összegek, melyek az áthelyezett összegek 47,6–50%-át teszik ki, százalékos arányban jelentős hozzájárulást jelentenek;

K.  mivel 2012 óta csökken a nagyszemű tonhal állománya, mivel ennek következtében a WCPFC kezelési intézkedéseket vezetett be, melyeket 2027-ben újratárgyalnak, és mivel az erszényes kerítőhálós fogások száma 2015-ben 2014-hez képest 26%-al csökkent; mivel továbbá a Cook-szigetek körüli vizeket „cáparezervátumként” tartják számon, noha hangsúlyozni kell, hogy a cápák nem tartoznak az új megállapodás keretében e vizekben halászó európai flották által megcélzott fajok közé;

L.  mivel az uniós horogsoros hajók jellemzően a Cook-szigetektől délre elhelyezkedő melegebb vizekben halásznak; figyelembe véve a Cook-szigetek cápavédelmi rendeletében előírt követelményeket; mivel az előzetes értékelés megállapította, hogy az uniós horogsoros halászhajók nem érdekeltek abban, hogy a jövőben a Cook-szigetek kizárólagos gazdasági övezetében halásszanak;

M.  mivel a Cook-szigetek rendkívül nagy mértékben függ az élelmiszerimporttól;

1.  úgy véli, hogy az EU és a Cook-szigetek közötti halászati partnerségi megállapodásnak megfelelő uniós ágazati támogatás révén hatékonyan elő kell mozdítania a Cook-szigetek körüli vizekben folytatott fenntartható halászatot, továbbá két, egyformán fontos célra kell törekednie: 1) halászati lehetőségeket kell biztosítania a Cook-szigetek térségében lévő uniós hajóknak, a rendelkezésre álló legjobb tudományos útmutatások alapján, valamint a Nyugat- és Közép-csendes-óceáni Halászati Bizottság (WCPFC) állománymegőrzési és -kezelési intézkedéseinek kellő tiszteletben tartása mellett, a rendelkezésre álló többlet erejéig, melynek kiszámításakor az ország halászati kapacitásának teljes megvalósulását kell figyelembe venni; valamint 2) elő kell segítenie az EU és a Cook-szigetek közötti együttműködést, melynek célja a Cook-szigetek halászati térségében megvalósuló fenntartható halászati politika és a halászati erőforrások fenntartható kiaknázása a gazdasági, pénzügyi, műszaki és tudományos együttműködés révén, és az ország e fejlesztéssel kapcsolatos szuverén lehetőségeinek tiszteletben tartása mellett;

2.  tudomásul veszi az Európai Unió és a Cook-szigetek kormánya közötti halászati partnerségi megállapodást és annak végrehajtási jegyzőkönyvéről szóló előzetes értékelésről készült 2013. júniusi jelentést, mely szerint a térségben (Kiribati, Salamon-szigetek) kötött korábbi halászati partnerségi megállapodások és jegyzőkönyvek nem járultak hozzá jelentősen a helyi halászati iparágak fejlődéséhez, nevezetesen a (közös befektetésekkel megvalósuló) közös vállalkozásokra irányuló kezdeményezések és a helyi feldolgozó kapacitások fejlesztése tekintetében; úgy véli, hogy az EU–Cook-szigetek halászati partnerségi megállapodásnak lehetőség szerint hatékonyan hozzá kell járulnia a halászati iparágak helyi fejlesztéséhez, az új generációs uniós halászati megállapodásokra vonatkozóan kitűzött célkitűzésekkel és a fenntartható fejlesztési célokkal összhangban;

3.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy a régió többi országa nem kötött partnerségi megállapodást az EU-val, és halászati területüket a világ más országai, illetve régiói előtt nyitják meg, melyek időnként olyan halászati gyakorlatokat alkalmaznak, amelyek nem veszik figyelembe a rendelkezésre álló forrásokat, ahelyett, hogy az EU-val kötnének olyan megállapodást, amely elősegíti a fenntartható fejlődést és ágazati támogatást nyújt;

4.  üdvözli annak a kötelezettségnek a bevezetését, miszerint a Cook-szigeteknek nyilvánosságra kell hoznia bármely olyan megállapodás létét, amely engedélyezi, hogy idegen hajók halásszanak a vizein, azonban sajnálattal veszi tudomásul az általános erőkifejtésre vonatkozó, az EU részéről megkötött más megállapodások által megkövetelt precizitás hiányát;

5.  hangsúlyozza, hogy az EU–Cook-szigetek halászati partnerségi megállapodás és az ahhoz csatolt jegyzőkönyv végrehajtása, illetve esetleges felülvizsgálata vagy megújítása során figyelembe kell venni a Cook-szigetek hatóságainak a halászati ágazat fejlesztésére irányuló stratégiáját, illetve a megállapodást ahhoz kell igazítani az alábbiak biztosítása révén:

   hozzájárulás a Cook-szigetek halászati erőforrásai és az ország vizeiben végzett halászati tevékenység nyomon követésére, ellenőrzésére és felülvizsgálatára szolgáló kapacitások kiépítéséhez, különös tekintettel a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemre;
   a helyi tengeri ökoszisztémák állapotára és a Cook-szigetek vizeiben fejlődő halászati erőforrásokra vonatkozó, rendelkezésre álló tudományos ismeretek fejlesztése;
   a helyi kisüzemi halászat és az abból élő közösségek konkrét támogatása, ami hozzájárul a helyi gazdaság támogatásának növekedéséhez, a fedélzeti biztonság és a halászok bevételeinek növekedéséhez, valamint elősegíti a nemzeti piacot ellátó vagy kiviteli célú helyi halászati feldolgozó és kereskedelmi infrastruktúrák fejlesztését;

6.  úgy véli, hogy az ágazati fejlesztés támogatása jelentős mértékben elősegíti egy partnerország fenntarthatóságát, hiszen ezáltal ösztönözhető az ország autonóm működése, erősíthető meg fejlesztési stratégiája és biztosítható szuverenitása;

7.  úgy véli, hogy a helyi tengerészek európai uniós hajók fedélzetén való alkalmazásának lehetőségei a partnerségi megállapodások keretén belül megfelelnek a nemzetközi normáknak; ismételten hangsúlyozza, hogy tiszteletben kell tartani az ILO alapelveit, és elő kell segíteni az ILO 188. egyezményének ratifikálását, tiszteletben tartva a munkavállalók egyesülési szabadságra és kollektív tárgyaláshoz való jogára, valamint a munkavállalás és foglalkoztatás tekintetében való megkülönböztetés kizárására vonatkozó általános alapelveket; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a tonhalfélék halászatára jogosult hajókon való szolgálatra alkalmas tengerészek hiányából fakadóan a Cook-szigetek hatóságai nem igényelték belföldi munkaerő uniós flottához való felvételét;

8.  úgy véli, hogy az EU–Cook-szigetek halászati partnerségi megállapodásnak és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvnek lehetővé kell tennie az illegális halászattal szembeni küzdelemre irányuló kétoldalú együttműködés megerősítését, és biztosítania kellene a Cook-szigeteknek a megfigyelési programok finanszírozásához szükséges eszközöket, továbbá úgy véli, hogy meg kell erősíteni a Cook-szigetek kizárólagos gazdasági övezetében végzett nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére irányuló intézkedéseket, többek között műholdas hajómegfigyelési rendszer használatán, hajónaplókon, ellenőrökön és a regionális halászati szervezetek határozatainak végrehajtásán keresztül megvalósított jobb megfigyelés, ellenőrzés és felügyelet révén;

9.  úgy véli, hogy valamennyi fogásra (a célzott és a járulékos fogásokra) és általában a halászati erőforrások védettségi helyzetére vonatkozó egyre több és egyre megbízhatóbb adatra lenne szükség ahhoz, hogy – a halászati egyesületek bevonásával – jobban lehessen mérni a megállapodás tengeri ökoszisztémára és halászati közösségekre gyakorolt hatását; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy segítse elő a megállapodás végrehajtásának nyomon követéséért felelős szervek rendszeres és átlátható működését, valamint a Nyugat- és Közép-csendes-óceáni Halászati Bizottság (WCPFC) tudományos értékeléseinek megerősítését;

10.  arra kéri ezért a Bizottságot, hogy fontolja meg a közös halászati politika szabályaira vonatkozó elővigyázatossági elvek alkalmazását, valamint vizsgálja meg az úszó-lebegő, halcsoportosulást előidéző eszközök használatát, illetve azok tonhal-ökológiára gyakorolt hatását, és az eredmények alapján tegyen javaslatokat azok használatára vonatkozóan;

11.  arra kéri a Bizottságot, hogy időben értesítse a Parlamentet a vegyes bizottság soron következő üléseiről, és továbbítsa a Parlamentnek a megállapodás 6. cikke alapján létrehozott vegyes bizottság üléseinek jegyzőkönyveit és következtetéseit, a jegyzőkönyv 3. cikkében említett többéves ágazati programot és a vonatkozó éves értékelések eredményeit, tegye lehetővé az Európai Parlament képviselői számára, hogy megfigyelőként részt vehessenek a vegyes bizottságban, továbbá ösztönözze a Cook-szigetek halászati közösségeinek részvételét;

12.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az EUSZ 13. cikkének (2) bekezdése és az EUMSZ 218. cikkének (10) bekezdése értelmében saját hatáskörükön belül eljárva haladéktalanul és teljes körűen tájékoztassák a Parlamentet a jegyzőkönyvvel és esetleges megújításával kapcsolatos eljárások valamennyi szakaszában;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének, illetve a Cook-szigetek kormányának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0019.


A Bizottság szakértői csoportjai nyilvántartásának és összetételének ellenőrzése
PDF 271kWORD 53k
Az Európai Parlament 2017. február 14-i állásfoglalása a bizottsági szakértői csoportok nyilvántartásának és összetételének ellenőrzéséről (2015/2319(INI))
P8_TA(2017)0021A8-0002/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a bizottsági szakértői csoportok létrehozásáról és működéséről szóló horizontális szabályok megállapításáról szóló 2016. május 30-i bizottsági határozatra (C(2016)3301),

–  tekintettel a Bizottság közleményére a bizottsági szakértői csoportokra vonatkozó keretről: horizontális szabályok és nyilvántartás (C(2016)3300),

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásra(1),

–   tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló, 2016. április 28-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0002/2017),

A.  mivel aggodalmát fejezte ki a bizottsági szakértői csoportokról szóló 2010. novemberi korábbi keret működésével kapcsolatban(3), amelyet azzal a céllal hoztak létre, hogy jelentős operatív újításokat vezessenek be az átláthatóság és az intézményközi munka összehangolásának javítása érdekében;

B.  mivel az átláthatóság bizonyos szakértői csoportok esetében tapasztalható hiányára és a kiegyensúlyozatlan összetételre való tekintettel, és mivel biztosítani kell, hogy a szakértői csoportok összetétele a szakértelem és a képviselt nézetek tekintetében kellőképpen kiegyensúlyozott legyen, Költségvetési Bizottsága 2011-ben és 2014-ben költségvetési fenntartásokat fogadott el, és kéréseket fogalmazott meg e csoportok reformjára vonatkozóan, melyeket még nem fogadtak meg;

C.  mivel egy általa megrendelt, közelmúltbeli tanulmány rámutatott az átláthatóság széles körű hiányára, valamint egyes szakértői csoportok kiegyensúlyozatlan összetételére(4);

D.  mivel a kiegyensúlyozott összetétel és az átláthatóság elengedhetetlen előfeltételei annak, hogy a szakértelem megfelelően tükrözze a szabályozási intézkedésekre való igényeket, valamint hogy biztosított legyen e szakértelem és szabályozási fellépés legitimitása az európai polgárok szemében;

E.  mivel az európai ombudsman stratégiai vizsgálatában(5) ajánlásokat fogalmazott meg a bizottsági szakértői csoportok összetételére vonatkozóan, és hangsúlyozta, hogy a szakértői csoportokon belül nagyobb átláthatóságra van szükség;

F.  mivel a határozat elfogadása előtt a Bizottság tárgyalt a Parlament képviselőivel és az európai ombudsmannal;

G.  mivel a Bizottság ismertette a Parlamenttel a Bizottság szolgálatainak munkadokumentumát, eleget téve a Költségvetési Ellenőrző Bizottság előadójának munkadokumentumában szereplő ajánlásoknak;

H.  mivel ennek ellenére sajnos sem a Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, sem a Bizottság határozata nem oldja meg a Parlament által felvetett valamennyi problémát;

1.  üdvözli a bizottsági szakértői csoportok létrehozásáról és működéséről szóló horizontális szabályok megállapításáról szóló 2016. május 30-i bizottsági határozatot, azonban sajnálja, hogy annak ellenére, hogy számos nem kormányzati szervezet érdeklődést mutatott iránta, a Bizottság nem szervezett teljes körű nyilvános konzultációt; ismét hangsúlyozza, hogy fontos megújítani a civil társadalom és a szociális partnerek képviselői bevonásának formáit az olyan kulcsfontosságú területeken, mint az európai intézmények átláthatósága és működése;

2.  rámutat, hogy az új horizontális szabályok elfogadásával számos, a Parlament által korábban felvetett kérdést látszólag rendeztek, különös tekintettel a nyilvános pályázati felhívások szükségességére a szakértői csoportok tagjainak kiválasztásakor és a bizottsági szakértői csoportok nyilvántartásának felülvizsgálatára, valamint e nyilvántartás és a Bizottság és a Parlament átláthatósági nyilvántartása közötti szinergiákra, továbbá az összeférhetetlenség elkerülését biztosító szabályokra, elsősorban a személyes minőségükben kinevezett szakértők esetén;

3.  megjegyzi, hogy alapvető fontosságú az intézményközi tevékenységek átláthatósága és koordinációja, ami elősegíti a szakértelem és vélemények tekintetében a megfelelő egyensúly kialakítását a szakértői csoportok összetételében, azok jobb működése érdekében; üdvözli ezért, hogy a kiválasztási folyamat már nyilvános; ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy egyértelműen fel kell tüntetni a szakértők gyakorlati tapasztalatait és végzettségeit; úgy véli, hogy a kiválasztási folyamat egésze során biztosítani kell az átláthatóság magas szintjét és világosabb, tömörebb feltételeket kell alkalmazni, különös tekintettel a jelöltek felsőfokú végzettségei mellett gyakorlati tapasztalataikra és a szakértők esetleges összeférhetetlenségére;

4.  örvendetesnek tartja a szakértői csoportok nyilvántartása és az átláthatósági nyilvántartás között létrejött kapcsolatot, ami nagyobb átláthatóságot biztosít;

5.  sajnálatosnak tartja, hogy az új szabályok létrehozásáról szóló nyilvános konzultáció lefolytatására irányuló kísérlet kudarcot vallott; felhívja a Bizottságot, hogy átlátható módon járjon el és legyen elszámoltatható az európai polgárok előtt;

6.  hangsúlyozza, hogy az átláthatóság hiánya negatív hatással van az európai polgárok uniós intézményekbe vetett bizalmára; úgy véli, hogy a bizottsági szakértői csoportok rendszerének valódi, egyértelmű átláthatósági alapelveken és kiegyensúlyozott összetételen alapuló megreformálása javítani fogja az adatok elérhetőségét és megbízhatóságát, ami elő fogja segíteni a polgárok EU-ba vetett bizalmának erősödését;

7.  hangsúlyozza, hogy az új szabályoknak valamennyi olyan szakértői csoportra szigorúan és egyformán vonatkozniuk kell, függetlenül elnevezésüktől (különleges, magas szintű, vagy egyéb „rendkívüli”, hivatalos és nem hivatalos csoportok), amelyek nem kizárólag a tagállamok képviselőiből állnak vagy nem a szociális partnerek közötti európai szintű párbeszéd előmozdítására irányuló ágazati párbeszédbizottságok létrehozásáról szóló, 1998. május 20-i 98/500/EK bizottsági határozat alapján működnek; hangsúlyozza, hogy az új szabályoknak kiegyensúlyozott képviseletet kell biztosítaniuk valamennyi érintett képviselője részvétele révén;

8.  úgy véli, hogy a Bizottságnak előrelépéseket kell tennie a szakértői csoportok kiegyenlítettebb összetétele irányába; sajnálatosnak tartja ugyanakkor, hogy a maximális átláthatóság és egyensúly érdekében még nem tettek egyértelmű különbséget a gazdasági, illetve nem gazdasági érdekeltek között; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak – megfelelő indokolással – egyértelműen rögzítenie kell a nyilvános pályázati felhívásban, hogy miként definiálja a kiegyensúlyozott összetételt, és hogy milyen érdekeket kíván képviseltetni a szakértői csoportok létrehozásakor; ezért fontosnak tartja a Parlament és a Gazdasági és Szociális Bizottság bevonását e különbségtétel kiegyensúlyozottabb meghatározása érdekében;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy új szakértői csoportok létrehozásakor vagy meglévők összetételének megváltoztatásakor a nyilvános jelentkezési felhívásban egyértelműen rögzítse, hogy miként definiálja a kiegyensúlyozott összetételt, hogy milyen érdekeket kíván képviseltetni és miért, továbbá hogy a szakértői csoportok létrehozásakor indokoljon meg az előzetesen meghatározott kiegyensúlyozott összetételtől való minden esetleges eltérést;

10.  ezzel összefüggésben, valamint az ombudsman fent említett véleményének 34–45. bekezdésére való tekintettel rámutat arra, hogy bár a Bizottság még hivatalosan nem határozta meg a „kiegyensúlyozottság” fogalmát, azt nem lehet úgy értelmezni, mint egy számtani művelet eredményét, hanem inkább azon erőfeszítések eredményének kell tekinteni, amelyek biztosítani próbálják, hogy valamely szakértői csoport tagjai együttesen rendelkezzenek azzal a technikai szakértelemmel és széles látókörrel, amely az adott szakértői csoport megbízatásának teljesítéséhez szükséges; úgy véli, hogy az egyensúly fogalmát az egyes szakértői csoportok konkrét megbízatásától kell függővé tenni; úgy véli, hogy a szakértői csoportok egyensúlyának felméréséhez szükséges kritériumok közé kell tartoznia a csoport megbízatásának, a szükséges technikai szakértelemnek, az ügyben legvalószínűbben érintett érdekelt feleknek, az érintettek csoportjai felépítésének, valamint a gazdasági és nem gazdasági érdekek megfelelő arányának;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul vizsgálja meg, szükség van-e egy új panaszkezelési mechanizmusra arra az esetre, ha az érintettek vitatnák az összetétel kiegyensúlyozottságának meghatározását, avagy a jelenlegi rendelkezések megfelelőségét, továbbá, hogy a Parlamentet vonják be ebbe az ellenőrzési mechanizmusba;

12.  emlékeztet, hogy a múltban a Bizottság nem mindig tudott találni elegendő, a kkv-kat, a fogyasztókat, a szakszervezeteket vagy más általános közérdekű szervezeteket képviselő szakértőt, és ennek oka gyakran az volt, hogy például a kkv-k esetében szabadságot kell kivenni vagy helyettesítőt kell találni a szakértői csoportokban töltött időre, ami költségekkel jár, amire a továbbiakban „alternatív költségként” hivatkozunk;

13.  kéri ezért a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, miként lehet megkönnyíteni és ösztönözni az alulreprezentált szervezetek és társadalmi csoportok részvételét a szakértői csoportokban, többek között hatékony és méltányos módon felülvizsgálva a költségtérítésre vonatkozó rendelkezéseket, például megoldást találva az esetleges „alternatív költségek” miatti kiesések fedezésére, mindeközben megfelelően tiszteletben tartva az arányosság elvét;

14.  kéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy olyan juttatási rendszer kidolgozását, amely támogatja, hogy az alulreprezentált csoportok megszerezzék a szakértői csoportokban való hatékony részvételhez szükséges szakértelmet;

15.  kéri a Bizottságot, hogy tegye lehetővé az európai nem kormányzati szervezetek számára, hogy a nemzeti tagszervezeteikhez tartozó személyek képviselhessék őket a szakértői csoportokban, amennyiben egyértelmű megbízatást kaptak az európai szervezetektől;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy ha az egyedi rendelkezések dacára sem sikerül elegendő, valamennyi érdeket képviselő szakértőt találni, az adott szakértői csoport tegyen meg mindent annak érdekében, például súlyozott szavazási eljárások révén, hogy a szakértői csoportok zárójelentései ténylegesen és kiegyensúlyozott módon képviseljék minden érdekelt fél álláspontját;

17.  emlékeztet, hogy a Parlament és az európai ombudsman is ajánlotta a Bizottságnak, hogy hozza nyilvánosságra a szakértői csoportok napirendjeit, háttérdokumentumait, üléseinek jegyzőkönyveit és döntéseit, hacsak tagjainak minősített többsége nem dönt úgy, hogy egy adott ülés vagy annak egy része titkos kell legyen, és sajnálja, hogy a Bizottság ragaszkodott egy olyan rendszerhez, amelyben az ülések titkosak, hacsak a szakértői csoport egyszerű többsége nem dönt úgy, hogy a döntéseket nyilvánosságra kell hozni, továbbá rendkívül fontosnak tartja a lehető legnagyobb átláthatóság biztosítását és felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon az ülések és a jegyzőkönyvek nyilvánossá tételéről;

18.  hangsúlyozza, hogy a felhasználóknak számos különböző dokumentumhoz (napirendek, referenciadokumentumok, különböző jelentések) hozzáférést kell biztosítani annak érdekében, hogy az érintettek hatékonyan végezhessék az ellenőrzést; úgy véli továbbá, hogy a szakértői csoportok nyilvántartásának weboldala – akár önmagában, akár más vonatkozó weboldalakra mutató hiperhivatkozásokon keresztül – a szakpolitikai fejleményekre vonatkozó, folyamatosan frissített információk megszerzésének egyik eszköze vagy mechanizmusa kell hogy legyen;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy az érintettekkel, köztük a Parlamenttel is konzultálva haladéktalanul dolgozzon ki iránymutatásokat arra vonatkozóan, hogy miként értelmezi azt a rendelkezést, hogy a szakértői csoportok jegyzőkönyveinek értelmesnek és teljesnek kell lenniük, különösen abban az esetben, ha az ülések nem nyilvánosak, és sürgeti a Bizottságot, hogy e tekintetben gondoskodjon a lehető legnagyobb mértékű átláthatóságról, beleértve a napirendek, a háttérdokumentumok, a szavazási jegyzőkönyvek és a részletes jegyzőkönyvek, valamint a különvélemények nyilvánossá tételét is, összhangban az európai ombudsman ajánlásaival;

20.  emlékeztet továbbá, hogy a személyes minőségükben kinevezett szakértők mellett az egyetemekről, a kutatóintézetekből és jogi vagy tanácsadó cégektől, vagy európai és más agytrösztöktől érkező szakértők is lehetnek összeférhetetlenek, és kéri a Bizottságot, hogy pontosítsa, hogy miként előzi meg az ebbe a kategóriába tartozó szakértők összeférhetetlenségét;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy a meglévő pozitív példák alapján biztosítsa a felülvizsgált horizontális szabályok rendszerszintű végrehajtását annak központi felügyeletével, és azt ne bízza az egyes főigazgatóságokra;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson elegendő forrást a nyilvántartáshoz kapcsolódó tevékenységekre, innovatív és rendkívül hatékony módszereket kialakítva, hogy azt naprakészen lehessen tartani, és ne tartalmazzon ténybeli hibákat és/vagy hiányosságokat, továbbá hogy lehetővé váljon az adatok exportálása számítógép által olvasható formában;

23.  megjegyzi, hogy a Bizottság kijelentette, hogy 2016 végére valamennyi főigazgatóságnak végre kell hajtania a bizottsági szakértői csoportokra vonatkozó új keretet, és kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be a Parlamentnek egy jelentést a végrehajtásról és az értékelésről legkésőbb a határozat elfogadását követő egy évvel, azaz 2017. június 1. előtt; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a Parlamenttel folytatott strukturális párbeszéd részeként fél éven belül meg lehessen tartani egy első szóbeli ismertetést a jelentésről;

24.  kiemeli továbbá, hogy a felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok előkészítésénél és kidolgozásánál, valamint a stratégiai iránymutatások elkészítésénél a Bizottságnak gondoskodnia kell róla, hogy – a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás szerint – a tagállami szakértőknek való megküldéssel egyidejűleg megküldje az összes dokumentumot, így a jogi aktusok tervezetét is a Parlament és a Tanács részére;

25.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak.

(1) HL L 304., 2010.11.20., 47.o.
(2) HL L 246., 2016.9.14., 27. o.
(3) C(2010)7649 (2010. november 10.).
(4) Tematikus Főosztály (Költségvetési Ügyek): A Bizottság szakértői csoportjainak összetétele és a szakértői csoportok nyilvántartásának helyzete, 2015.
(5) OI/6/2014/NF.


A visszaélést bejelentő személyek szerepe az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében
PDF 288kWORD 56k
Az Európai Parlament 2017. február 14-i állásfoglalása a visszaélést bejelentő személyek szerepéről az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében (2016/2055(INI))
P8_TA(2017)0022A8-0004/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 325. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának 22a., 22b. és 22c. cikkére,

–  tekintettel „A szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémájáról: megvalósítandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozó ajánlások” című, 2013. október 23-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az európai ombudsman visszaélések bejelentésével kapcsolatos OI/1/2014/PMC. számú saját kezdeményezésű vizsgálatát lezáró határozatra,

–  tekintettel a nem nyilvános know-how és üzleti információk (üzleti titkok) jogosulatlan megszerzésével, felhasználásával és felfedésével szembeni védelemről szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/943 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel az Európa Tanács korrupcióval kapcsolatos polgárjogi egyezményének 9. cikkére,

–  tekintettel az Európa Tanács korrupcióval kapcsolatos büntetőjogi egyezményének 22a. cikkére,

–  tekintettel az Európa Tanács az informátorok védelméről szóló, CM/Rec(2014)7. számú ajánlására,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek korrupció elleni egyezményének 8., 13. és 33. cikkére,

–  tekintettel az „Ajánlás az etikus magatartás javítására a közszolgálatban“ című OECD-ajánlás 4. alapelvére,

–  tekintettel az európai ombudsman hivatalának 2015. március 2-i vizsgálatára, és az uniós intézményekhez intézett azon felhívására, hogy fogadják el a visszaélések bejelentésére vonatkozóan előírt szabályokat,

–  tekintettel „A visszaélést bejelentő személyek hatékony védelme” című OECD-kiadványra,

–  tekintettel az Emberi Jogok Európai Bírósága Guja kontra Moldova ügyben 2008. február 12-én hozott, 14277/04. számú ítéletére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 6. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0004/2017),

A.  mivel a mentesítési eljárás keretében a Parlamentnek a lehető legtöbb információra van szüksége az ilyen jellegű esetleges szabálytalanságokat illetően; mivel az intézményeken belüli szabálytalanságokat illetően a Parlamentnek jogosultnak kell lennie arra, hogy teljes körűen hozzáférjen az információkhoz annak érdekében, hogy a mentesítési eljárást a tények teljes ismeretében folytathassa le;

B.  mivel az Európai Számvevőszék jelentései kiváló alapot nyújtanak a Parlamentnek az ellenőrzéshez, ám azok nem térhetnek ki minden egyes kiadási tételre;

C.  mivel a Bizottság és a többi uniós intézmény szintén benyújtanak a Parlamentnek tájékoztató jelentéseket pénzgazdálkodásukról, de azokban a hivatalos jelentéstételi mechanizmusokra hagyatkoznak;

D.  mivel az uniós alapok a Bizottság és a tagállamok közötti megosztott irányítás alá tartoznak, ami megnehezíti a Bizottság dolgát az egyes projektek szabálytalanságaira vonatkozó jelentés készítésekor;

E.  mivel az Európai Parlament rendszeresen kap megkereséseket a polgároktól és nem kormányzati szervezetektől a részben vagy egészben uniós költségvetésből finanszírozott egyes projektek kapcsán feltárt szabálytalanságok miatt;

F.  mivel a visszaéléseket bejelentő személyek ezért fontos szerepet játszanak az uniós költségvetésből történő kifizetésekkel kapcsolatos szabálytalanságok megelőzésében, feltárásában és bejelentésében, valamint a korrupciós ügyek feltárásában és nyilvánosságra hozatalában; mivel az uniós közszolgálatok terén meg kell teremtenünk és elő kell mozdítanunk a bizalom kultúráját, ami azt jelenti, hogy az uniós tisztviselők és egyéb alkalmazottak, valamint a nyilvánosság is bízik a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásban, amit az is bizonyít, hogy az uniós intézmények támogatják, védik és bátorítják azokat a személyeket, akik visszaélés bejelentését fontolgatják;

G.  mivel létfontosságú, hogy minél hamarabb horizontális jogi keretet hozzunk létre, amely a jogok és kötelezettségek megállapításával védi a visszaélést bejelentő személyeket az EU egész területén, valamint az uniós intézményekben (az anonimitás védelme, jogi, pszichológiai és – szükség esetén – pénzügyi segítségnyújtás, hozzáférés a különböző információs csatornákhoz, gyorsreagálású válaszadási rendszerek stb.);

H.  mivel a legtöbb uniós tagállam ratifikálta az ENSZ korrupció elleni egyezményét, amely kötelezővé teszi a megfelelő és hatékony védelmet a visszaélést bejelentő személyek számára;

I.  mivel a visszaélések bejelentése a szervezett bűnözés és a közszféra korrupciója elleni küzdelem egyik alapvető információforrása;

J.  mivel a visszaéléseket bejelentő személyek különösen fontos szerepet játszanak a korrupció és a csalás feltárásában és bejelentésében, mivel az ilyen bűncselekményekben részt vevő személyek azokat igyekeznek titkolni a hivatalos jelentéstételi mechanizmusok során;

K.  mivel a visszaélést bejelentő személyek – az átláthatóság és a feddhetetlenség elvén alapuló – tevékenysége alapvetően fontos; mivel ezért a visszaélést bejelentő személyek védelmét jogi eszközökkel kell garantálni, és azt az Európai Unió egész területén meg kell erősíteni, de csak akkor, ha a bejelentésre a közérdek védelme érdekében, az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata értelmében vett jóhiszeműség szellemében kerül sor;

L.  mivel a hatóságoknak nem szabadna korlátozniuk vagy akadályozniuk a visszaélést bejelentő személyeket és az újságírókat abban, hogy dokumentálják és nyilvánosságra hozzák az illegális, jogellenes vagy ártalmas gyakorlatokat, amennyiben ezen információk felfedése jóhiszemű indíttatásból, a közérdek elsőbbsége érdekében történik;

M.  mivel 2014. január 1. óta a személyzeti szabályzat 22a., 22b. és 22c. cikkével összhangban az összes uniós intézmény számára kötelező belső szabályokat bevezetni a visszaéléseket bejelentő, uniós intézményekben dolgozó tisztviselők védelme érdekében, és mivel a személyzeti szabályzattal kapcsolatos kérdésekért felelős intézményközi előkészítő bizottságnak a visszaéléseket bejelentő személyek védelmével foglalkozó munkacsoportja még nem fejezte be munkáját; mivel a tapasztalatokra épülő bevett gyakorlatok kialakítása érdekében a munkacsoport feladatai közé kellene tartoznia annak, hogy felmérje a visszaélést bejelentő azon személyek helyzetét, akik az intézményeken belül a bejelentés miatt negatív következményekkel néztek szembe; mivel a belső szabályoknak figyelembe kellene venniük az irányítási struktúrát és a személyzeti szabályzat szerinti különböző kategóriák sajátos jellemzőit;

N.  mivel a visszaélést bejelentő személyek védelméről nem gondoskodott az összes tagállam, és az nincs harmonizálva, így előfordulhat, hogy még abban az esetben is, ha az Európai Unió pénzügyi érdekei forognak kockán, a visszaélést bejelentő személy számára személyes vagy szakmai szempontból kockázatos lehet, hogy tájékoztassa a Parlamentet a szabálytalanságokról; mivel az emberek éppen attól félnek, hogy a védelem hiánya miatt, valamint azért, mert bejelentésüknek úgysem lesz következménye, megtorlást fognak alkalmazni velük szemben, ezért a szabálytalanságokat nem jelentik be, és következésképpen az EU pénzügyi érdekei sérülnek;

O.  mivel biztosítani kell, hogy a visszaélést bejelentő személyekkel szembeni megtorlás bármely formáját megfelelően szankcionálják;

P.  mivel 2013. október 23-i állásfoglalásában a Parlament felszólította a Bizottságot, hogy 2013 végéig terjesszen elő jogalkotási javaslatot egy olyan hatékony és átfogó európai bejelentővédelmi programra a köz- és a magánszférában, amely védelmet biztosít azoknak, akik a rossz vezetés eseteit és szabálytalanságokat tárnak fel, és az EU pénzügyi érdekeivel összefüggő nemzeti és határokon átnyúló korrupcióról számolnak be; mivel emellett felszólította a tagállamokat, hogy léptessenek életbe megfelelő és hatékony védelmet a visszaélést bejelentő személyek számára;

Q.  mivel az uniós jogalkotó az ágazatokra vonatkozó jogi eszközök – többek között a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló 2013/30/EU irányelv, a piaci visszaélésekről szóló 596/2014/EU rendelet, a pénzmosásról és a terrorizmus finanszírozásáról szóló (EU) 2015/849 irányelv és a repülőesemények jelentéséről szóló 376/2014/EU rendelet – révén már gondoskodott a visszaélést bejelentő személyek védelméről;

R.  mivel a visszaélést bejelentő személyek védelme az Unióban egyre sürgetőbb, hiszen az üzleti titok védelméről szóló irányelv korlátozza a visszaélést bejelentő személyek jogait, és ezáltal – bár nem szándékosan – vissza fogja fogni az uniós támogatásban részesülő egyes vállalatokban feltárt szabálytalanságok bejelentését;

S.  mivel egyes nemzetközi szervezetek, például a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és az Európa Tanács már jelentős munkát végeztek e területen, és ajánlásokat dolgoztak ki a visszaélést bejelentő személyek védelmére;

T.  mivel az OECD szerint a bejelentési mechanizmussal rendelkező szervezetek több mint egyharmada nem rendelkezik a visszaéléseket bejelentő személyek megtorlással szembeni védelmét szolgáló írásos szabállyal, illetve annak létezéséről nincs tudomása;

U.  mivel a Transparency Internationalhoz, a Whistleblowing International Networkhöz és egyéb ilyen szervezetekhez hasonló nem kormányzati szervezetek is kidolgoztak a visszaélések bejelentésének szabályozására szolgáló nemzetközi elveket, amelyeket az ilyen irányú uniós kezdeményezésekben alapul lehetne venni;

V.  mivel az európai ombudsman hivatala egyértelmű hatáskörrel rendelkezik az olyan panaszok kivizsgálását illetően, amelyet uniós polgárok nyújtanak be az uniós intézmények hivatali visszásságaival kapcsolatban, ám mivel önmagában nem játszik szerepet a visszaélést bejelentő személyek tagállami védelmét illetően;

W.  mivel az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 2014. január 1. óta hatályos legújabb változata több rendelkezést is tartalmaz a visszaélések bejelentésére vonatkozóan;

X.  mivel a visszaélést bejelentő személyek védelme alapvető fontosságú a közjó, valamint az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme, továbbá a nyilvános elszámoltathatóság és feddhetetlenség kultúrájának előmozdítása szempontjából mind a magán-, mind a közszférában;

Y.  mivel számos joghatóságban, és különösen a magánszférában az alkalmazottaknak bizonyos információk tekintetében titoktartási kötelezettségük van, ami azt jelenti, hogy a visszaélést bejelentő személyek fegyelmi intézkedésekkel szembesülhetnek, ha információt adnak ki;

1.  helyteleníti, hogy a Bizottság eddig nem nyújtott be jogalkotási javaslatot a visszaélést bejelentő uniós személyek minimális védelmét biztosító programra vonatkozóan;

2.  sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul terjesszen elő olyan jogalkotási javaslatot, amely a társaságok, az állami szervek és a nem profitorientált szervezetek számára mechanizmusokat kidolgozó, hatékony és átfogó uniós bejelentővédelmi programot vezet be, és arra külön felhívja a Bizottságot, hogy az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalások megelőzése és az azok elleni küzdelem terén hozandó intézkedések részeként még az év vége előtt nyújtson be jogalkotási javaslatot a visszaélést bejelentő személyek védelmére, azzal a céllal, hogy azok hathatós és azonos mértékű védelemben részesüljenek mind a tagállamokban, mind az Unió valamennyi intézményében, szervében, hivatalában és ügynökségénél;

3.  fenntartja, hogy a visszaélést bejelentő személyek alapvető szerepet játszanak a tagállamok és az uniós intézmények segítésében, hogy megakadályozzák és kezeljék a feddhetetlenség elve bárminemű megsértését és a hatáskörrel való olyan visszaéléseket, amelyek európai vagy nemzeti szinten fenyegetik vagy aláássák a közegészséget, a biztonságot, a pénzügyi integritást, a gazdaságot, az emberi jogokat, a környezetvédelmet vagy a jogállamiságot, vagy növelik a munkanélküliséget, korlátozzák vagy torzítják a tisztességes versenyt, és aláássák a polgároknak a demokratikus intézményekbe és eljárásokba vetett bizalmát; ebben a tekintetben hangsúlyozza, hogy a visszaélést bejelentő személyek nagy mértékben hozzájárulnak a közintézmények demokratikus minőségének és az irántuk való bizalom növekedéséhez, átláthatóbbá, valamint közvetlenül elszámoltathatóvá téve azokat a polgárok felé;

4.  megjegyzi, hogy mind a visszaélést bejelentő személyek, mind az érintett köztestület vagy közintézmény számára biztosítani kell az Európai Unió Alapjogi Chartája, valamint a nemzeti jogszabályok által garantált jogok védelmét;

5.  emlékeztet arra, hogy a tagállamok, mint az uniós források elsődleges címzettjei, kötelesek ellenőrizni azok elköltésének jogszerűségét;

6.  megjegyzi, hogy csak néhány tagállam vezetett be a visszaéléseket bejelentő személyek védelmét szolgáló, kellően korszerű rendszert; felhívja azokat az uniós tagállamokat, amelyek törvényeikben még nem fogadtak el rendelkezéseket a visszaélést bejelentő személyek védelmében, hogy ezt mihamarabb tegyék meg;

7.  felhívja a tagállamokat hatékony korrupcióellenes jogszabályok végrehajtására, valamint a visszaélést jelentő személyek védelmére vonatkozó uniós és nemzetközi standardok és útmutatások megfelelő átültetésére nemzeti jogukba;

8.  sajnálja, hogy sok tagállam még nem léptetett életbe a visszaélést bejelentő személyek védelmére vonatkozó konkrét szabályozást, noha a visszaélést bejelentő személyek védelme alapvető fontosságú a korrupció megelőzése és az ellene folytatott küzdelem terén, és annak ellenére, hogy az ENSZ Korrupció elleni egyezményének 33. cikke ajánlja a visszaélést bejelentő személyek védelmét;

9.  rámutat, hogy az Unió pénzügyi érdekeivel kapcsolatos bejelentés alatt az olyan csalárd cselekmények bejelentését értjük, mint amilyen például – de nem kizárólagosan – a korrupció, a csalás, az összeférhetetlenség, az adókikerülés és az adócsalás, a pénzmosás, a szervezett bűnözés beszivárgása, illetve ezek eltussolása;

10.  szükségesnek véli olyan etikus szervezeti kultúra ápolását, amely segít biztosítani, hogy a visszaélést bejelentő személyeket ne érje megtorlás és ne legyenek kitéve belső konfliktusoknak;

11.  emlékeztet arra, hogy a visszaélést bejelentő személy köteles bejelenteni az Unió pénzügyi érdekeit sértő szabálytalanságokat, valamint hogy a visszaélést bejelentő személyeknek folyamatosan együtt kell működniük az illetékes uniós hatóságokkal az információk megosztását illetően;

12.  emlékeztet rá, hogy a visszaélést bejelentő személyek gyakran könnyebben hozzáférnek az érzékeny információkhoz, mint a kívülállók, és így jobban ki lehetnek téve a szakmai pályafutásukhoz kapcsolódó súlyosabb következménynek, vagy kockáztathatják az Unió Alapjogi Chartájának 6. cikke által védett személyes biztonságukat;

13.  hangsúlyozza, hogy a visszaélések bejelentése fogalmának meghatározása szerint a védelem azokra is kiterjed, akik alapos okkal vélik, hogy a bejelentéskor az információ helytálló, beleértve tehát azokat is, akik jóhiszeműen jelentenek be egy nem helytálló információt;

14.  hangsúlyozza az oknyomozó újságírás szerepét, és felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy javaslata ugyanolyan védelmet nyújtson az oknyomozó újságíróknak, mint a visszaélést bejelentő személyeknek;

15.  véleménye szerint a szabálytalanságok bejelentését befogadni képes tagállamokban kialakított irodákban megfelelő költségvetési háttérrel, kompetenciával és szakemberekkel létre kell hozni egy adatgyűjtési, tanácsadó és bejelentő uniós szervet, amely segítséget nyújtana a visszaélést bejelentő, külső és belső személyek számára abban, hogy az Unió pénzügyi érdekeit sértő esetleges szabálytalanságokra vonatkozó információk bejelentéséhez – fenntartva a bejelentés bizalmas jellegét – megtalálják a megfelelő csatornákat, és hogy megkapják a szükséges támogatást és tanácsot; az első fázisban tevékenységét elsősorban a beérkező információk megbízható ellenőrzésére alapozná;

16.  felhívja az uniós intézményeket, hogy az összes illetékes nemzeti hatósággal együttműködésben hozzák létre és szervezzék meg az információforrások bizalmasságának védelmére szükséges összes eszközt a diszkriminatív tevékenységek vagy a fenyegetések megakadályozása céljából;

17.  üdvözli, hogy az európai ombudsman 2014-ben úgy határozott, hogy az uniós intézményekben saját kezdeményezésű vizsgálatot indít a visszaéléseket bejelentő személyek védelme tárgyában, és üdvözli, hogy a vizsgálat rendkívül pozitív eredményekkel járt; kéri azokat az uniós intézményeket és szerveket, amelyek ezt még nem tették meg, hogy késedelem nélkül alkalmazzák a vizsgálatot követően kidolgozott iránymutatásokat;

18.  felhívja az uniós intézményeket, hogy hívja fel a figyelmet arra, milyen nehéz helyzetben vannak a visszaélést bejelentő védtelen személyek; sürgeti ezért a Bizottságot, hogy készítsen átfogó cselekvési tervet a kérdésről;

19.  kéri, hogy – addig is, amíg a 4. pontban említetteknek megfelelően egy független uniós intézmény nem jön létre – az Unió pénzügyi érdekeit sértő esetleges szabálytalanságokra vonatkozó bejelentések fogadására hozzanak létre egy bejelentésre szolgáló telefonvonalat és egyéb ilyen célú eszközöket (pl. forródrótot, weboldalakat, kapcsolattartó pontokat) üzemeltető külön egységet a Parlamenten belül, amely tanácsot adna és segítséget nyújtana a bejelentőknek az esetleges megtorló intézkedésekkel szemben;

20.  felszólít egy olyan weboldal létrehozására, ahol bejelentéseket lehet tenni; hangsúlyozza, hogy a weboldalnak nyilvánosan elérhetőnek kell lennie, és az adatokat névtelenül kell kezelnie;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy alakítson ki egyértelmű jogi keretet, amely biztosítja, hogy a törvénytelen vagy etikátlan tevékenységeket feltárók védelemben részesülnek a megtorlás vagy a bíróság elé állítás alól;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be konkrét javaslatokat a törvénysértések és a szabálytalanságok feltáróinak teljes védelmére, illetve vázoljon fel átfogó tervet a korrupt személyek anonimitásának védelmét szolgáló, az Unión kívüli országokba irányuló eszközáthelyezés megállítására;

23.  véleménye szerint biztosítani kell, hogy a bejelentő struktúrák hozzáférhetők, védettek és biztonságosak legyenek, és hogy a visszaélést bejelentők állításait szakmai kivizsgálás alá vessék;

24.  kéri a Bizottságot és – amennyiben az létrehozását követően a feladatkörébe tartozik – az Európai Ügyészséget, hogy hozzanak létre hatékony kommunikációs csatornákat az érintett felek között, illetve dolgozzanak ki az Unió pénzügyi érdekeit sértő esetleges szabálytalanságokra vonatkozó bejelentések fogadására és a bejelentők védelmére szolgáló eljárást, és hozzanak létre egy egységes munkaprotokollt a visszaélést bejelentők számára;

25.  felhívja az összes uniós intézményt és szervet, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a visszaélést bejelentők elismerésének és tiszteletben tartásának biztosítására minden őket érintő vagy korábban érintő ügyben, illetve amelyet ilyennek ismert el az Európai Unió Bírósága, és rámutat, hogy ezt visszamenőleg kell alkalmazni; felszólítja őket továbbá, hogy nyilvánosan és érdemben értesítsék a kapcsolódó ítéletekről az intézmény egészét;

26.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Unió pénzügyi érdekeit sértő esetleges szabálytalanságokra vonatkozóan általuk kapott bejelentésekről tájékoztassák a Parlamentet, és hogy az éves tevékenységi jelentésükben fordítsanak egy fejezetet a figyelmeztetéseikre és azok továbbkövetésére; kéri, hogy a Parlament állapítsa meg az információk helytállóságát a megfelelő intézkedések megtétele érdekében;

27.  felhívja a Bizottságot nyilvános konzultáció folytatására az érintett felek véleményének kikérése céljából a bejelentési mechanizmusokról és a nemzeti szintű eljárások lehetséges hibáiról; a nyilvános konzultáció eredményei értékes hozzájárulást jelentenek majd a Bizottságnak a visszaélés bejelentéséről szóló javaslatának kidolgozása során;

28.  felkéri a független uniós szervet, és annak létrehozásáig az OLAF-ot éves jelentés elkészítésére és nyilvánosságra hozatalára a visszaélést bejelentők védelmének alakulásáról az Európai Unióban;

29.  felhívja továbbá a Számvevőszéket, hogy éves jelentéseiben szenteljen külön fejezetet a visszaélést bejelentő személyek által az Unió pénzügyi érdekeinek védelme terén betöltött szerepnek;

30.  felkéri az uniós ügynökségeket, hogy dolgozzanak ki írásos szabályzatot a bejelentők a megtorló intézkedésekkel szembeni védelme céljából;

31.  üdvözli, hogy a Parlament, a Bizottság, az Európai Unió Tanácsa, az Európai Unió Bírósága, az Európai Számvevőszék, az Európai Külügyi Szolgálat, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, a Régiók Európai Bizottsága, az európai ombudsman és az európai adatvédelmi biztos belső szabályokat léptetett életbe a visszaélést bejelentő személyek védelmére, a személyzeti szabályzat 22a., 22b. és 22c. cikkének megfelelően; nyomatékosan kéri az összes intézményt annak biztosítására, hogy a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló saját elfogadott belső szabályaik megalapozottak és átfogóak legyenek;

32.  ösztönzi a tagállamokat adatok, referenciaértékek és mutatók elfogadására a visszaélést bejelentő személyekre vonatkozó szakpolitikák tekintetében a köz- és a magánszférában egyaránt;

33.  emlékeztet arra, hogy a 2015/2392/EU bizottsági végrehajtási irányelv meghatározza a jelentésre, a nyilvántartás-vezetési kötelezettségekre és a visszaélést bejelentő személyekkel kapcsolatos védelmi intézkedésekre vonatkozó eljárásokat; hangsúlyozza, hogy fontos biztosítani a visszaélést bejelentő személyek számára, hogy bizalmas módon jelenthessék a jogsértéseket, valamint anonimitásuk megfelelő és teljes védelmét, többek között a digitális környezetben is, ám sajnálja, hogy ez utóbbi azon kevés ágazati jogszabályok egyike, amelyek a visszaélést bejelentő személyekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak;

34.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy világszerte tanulmányozza a visszaélést bejelentő személyekre vonatkozó már működő programok más országokban bevált gyakorlatait; felhívja a figyelmet arra, hogy egyes már működő rendszerek pénzjutalmat kínálnak fel a visszaélést bejelentő személyek számára (például a kiszabott büntetések bizonyos százalékát); úgy véli, hogy ezt az eszközt óvatosan kell kezelni az esetleges visszaélések miatt, ám az ilyen típusú jutalmak fontos bevételi forrást jelenthetnek azon visszaélést bejelentő személyek számára, akik a visszaélés bejelentése miatt elvesztették a munkájukat;

35.  kéri a tagállamokat, hogy tartózkodjanak a visszaélést bejelentő személyek tevékenységének kriminalizálásától, mikor olyan illegális tevékenységről vagy szabálytalanságról számolnak be, ami károsítja az Unió pénzügyi érdekeit;

36.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 208., 2016.6.10., 89. o.
(2) HL L 157., 2016.6.15., 1. o.


Azon harmadik államok és szervezetek jegyzéke, amelyekkel az Europol megállapodásokat köt *
PDF 250kWORD 45k
Az Európai Parlament 2017. február 14-i jogalkotási állásfoglalása a 2009/935/IB határozatnak az Europol részéről megkötendő megállapodások által érintett harmadik államok és szervezetek jegyzékének tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi végrehajtási határozatra irányuló tervezetről (15778/2016 – C8-0007/2017 – 2016/0823(CNS))
P8_TA(2017)0023A8-0035/2017

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács tervezetére (15778/2016),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 39. cikke (1) bekezdésének az Amszterdami Szerződés által módosított formájára, valamint az átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv 9. cikkére, amelyeknek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0007/2017),

–  tekintettel az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) létrehozásáról szóló, 2009. április 6-i 2009/371/IB tanácsi határozatra(1) és különösen annak 26. cikke (1) bekezdésének a) pontjára, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0007/2017),

–  tekintettel az Europolnak a partnerekkel fennálló kapcsolataira, többek közt a személyes adatok és minősített adatok cseréjére vonatkozó végrehajtási szabályok elfogadásáról szóló, 2009. november 30-i 2009/934/IB tanácsi határozatra(2) és különösen annak 5. és 6. cikkére,

–  tekintettel az Europol részéről megkötendő megállapodások által érintett harmadik államok és szervezetek jegyzékének megállapításáról szóló, 2009. november 30-i, a 2014/269/EU tanácsi határozattal módosított 2009/935/IB tanácsi határozatra(3),

–  tekintettel az Európai Tanács elnökének, a Bizottság elnökének és Dánia miniszterelnökének 2016. december 15-i nyilatkozatára, amely kiemeli az operatív szükségleteket, valamint a tervezett, az Europol és Dánia közötti megállapodás kivételes és átmeneti jellegét,

–  tekintettel a fent említett nyilatkozatra, amely kiemeli, hogy a tervezett megállapodásnak feltétele, hogy Dánia továbbra is az Unió és a schengeni térség tagja maradjon, hogy Dánia kötelezettséget vállaljon arra, hogy 2017. május 1-ig teljes mértékben végrehajtja a dán jogban a rendőrségi ügyekben az adatvédelemről szóló (EU) 2016/680 irányelvet(4), hogy Dánia beleegyezzen az Európai Unió Bírósága joghatóságának alkalmazásába és elfogadja az európai adatvédelmi biztos illetékességét,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 22. jegyzőkönyvére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 22. jegyzőkönyvére vonatkozó, 2015. december 3-i dán népszavazás eredményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8‑0035/2017),

1.  jóváhagyja a Tanács tervezetét;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  felszólítja a Tanácsot, hogy az Europol és Dánia közötti jövőbeli megállapodás rendelkezései keretében szabjon meg annak hatályba lépésétől számított ötéves lejárati időt a megállapodás átmeneti jellegének biztosítására a teljes jogú tagság elérése vagy az EUMSZ 218. cikkével összhangban álló nemzetközi megállapodás megkötése céljából;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Europolnak.

(1) HL L 121., 2009.5.15., 37. o.
(2) HL L 325., 2009.12.11., 6. o.
(3) HL L 325., 2009.12.11., 12. o.
(4) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/680 irányelve (2016. április 27.) a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről (HL L 119., 2016.5.4., 89. o.).


A metil 2-[[1-(ciklohexilmetil)-1H-indol-3-karbonil]amino]-3,3-dimetilbutanoát (MDMB-CHMICA) új pszichoaktív anyag ellenőrzési intézkedéseknek való alávetése *
PDF 247kWORD 41k
Az Európai Parlament 2017. február 14-i jogalkotási állásfoglalása a metil 2-[[1-(ciklohexilmetil)-1H-indol-3-karbonil]amino]-3,3-dimetilbutanoát (MDMB-CHMICA) ellenőrzési intézkedéseknek való alávetéséről szóló tanácsi végrehajtási határozat tervezetéről (12356/2016 – C8-0405/2016 – 2016/0262(NLE))
P8_TA(2017)0024A8-0024/2017

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács tervezetére (12356/2016),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 39. cikke (1) bekezdésének az Amszterdami Szerződés által módosított formájára, valamint az átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv 9. cikkére, amelyeknek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0405/2016),

–  tekintettel az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó információcseréről, kockázatértékelésről és ellenőrzésről szóló, 2005. május 10-i 2005/387/IB tanácsi határozatra(1) és különösen annak 8. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8‑0024/2017),

1.  jóváhagyja a Tanács tervezetét;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)HL L 127., 2005.5.20., 32. o.


Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: az EGF/2016/005 NL/Drenthe Overijssel Retail referenciaszámú kérelem
PDF 275kWORD 51k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2017. február 14-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Hollandia kérelme – EGF/2016/005 NL/Drenthe Overijssel Retail) (COM(2016)0742 – C8-0018/2017 – 2017/2014(BUD))
P8_TA(2017)0025A8-0036/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0742 – C8-0018/2017),

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (a továbbiakban: EGAA-rendelet),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 12. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) (a továbbiakban: 2013. december 2-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 13. pontjára,

–  tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában foglalt háromoldalú egyeztető eljárásra,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0036/2017),

A.  mivel az Unió jogalkotási és költségvetési eszközöket hozott létre annak érdekében, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei, vagy a globális pénzügyi és gazdasági válság által sújtott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerőpiaci beilleszkedésüket;

B.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2013. december 2-i intézményközi megállapodást az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (a továbbiakban: EGAA) igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében;

C.  mivel az EGAA-rendelet elfogadása tükrözi a Parlament és a Tanács között elért megállapodást, amely szerint újra bevezetik a válsághoz kapcsolódó igénybevétel kritériumát, a javasolt intézkedések becsült összköltségének 60%-ában állapítják meg az uniós pénzügyi hozzájárulást, az értékelésre és a jóváhagyásra rendelkezésre álló idő lerövidítése révén növelik az EGAA-kérelmek feldolgozásának hatékonyságát a Bizottságnál, a Parlamentnél és a Tanácsnál, az önálló vállalkozók és a fiatalok bevonásával szélesítik a támogatásra jogosult intézkedések és kedvezményezettek körét, valamint támogatják a saját vállalkozások létrehozását elősegítő kezdeményezéseket;

D.  mivel Hollandia EGF/2016/005 NL/Drenthe Overijssel Retail referenciaszámon az EGAA igénybevételére irányuló kérelmet nyújtott be elsősorban Drenthe (NL13) és Overijssel (NL21) NUTS II. szintű régióiban a NACE Rev 2. rendszer alatti 47. ágazat (Kiskereskedelem, kivéve: gépjármű és motorkerékpár) szerinti gazdasági ágazatban bekövetkezett elbocsátások tekintetében, és mivel az intézkedésekben az EGAA-hozzájárulásra jogosult 1096 elbocsátott munkavállaló közül várhatóan 800 fog részt venni;

E.  mivel a kérelmet az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti beavatkozási kritérium alapján nyújtották be, amely az EGAA hozzájárulását ahhoz köti, hogy egy kilenc hónapos referencia-időszak alatt egy tagállam két egymással határos NUTS II. szintű régiójában található és a NACE Rev. 2. rendszer ágazati szintjén meghatározott ugyanazon gazdasági ágazatban működő vállalattól legalább 500 munkavállalót bocsássanak el;

F.  mivel jelentős változások mentek végbe a fogyasztók felfogása terén, például csökkent a közepes árkategóriájú termékek eladása, és egyre népszerűbbek lettek az internetes értékesítések is; mivel a hagyományos kiskereskedelmi ágazat helyzetét negatívan befolyásolta, hogy számos holland város külterületén új bevásárlóterületek épültek, és csökkent a fogyasztók gazdaságba vetett bizalma is(4);

G.  mivel a holland hatóságok azzal érvelnek, hogy a holland pénzügyi szektort nemzetközi szereplőként kötik a nemzetközi szabályok, többek között a pénzügyi tartalékra vonatkozóak, valamint hogy az új nemzetközi szabványoknak való megfelelés következményeképpen a bankoknak a korábbiakhoz képest kevesebb forrás áll rendelkezésükre a gazdaság finanszírozásához;

H.  mivel a hollandiai Drenthe és Overijssel régióiban 2015. augusztus 1. és 2016. május 1. között 1 096 embert bocsátottak el a kiskereskedelmi ágazatban;

I.  mivel annak ellenére, hogy a kis- és nagykereskedelmi szolgáltatások az Unió GDP-jének 11%-át, illetve az Unió teljes foglalkoztatottságának 15%-át teszik ki, ez az ágazat még mindig megszenvedi a válságot;

1.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételek teljesülnek, és hogy ezért Hollandia az említett rendelet értelmében jogosult 1 818 750 EUR összegű pénzügyi hozzájárulásra, ami a 3 031 250 EUR összeget kitevő összes kiadás 60%-a;

2.  megállapítja, hogy Hollandia 2016. július 12-én nyújtotta be az EGAA-ból való pénzügyi hozzájárulás iránti kérelmet, és hogy e kérelem értékelését a Bizottság 2016. november 29-én fejezte be, majd erről 2017. január 23-án értesítette a Parlamentet;

3.  megállapítja, hogy a kiskereskedelmi ágazat ‒ kivéve a gépjármű és motorkerékpár ágazatot ‒ területén 6 más EGAA-kérelmet nyújtottak be, amelyek mind a globális pénzügyi és gazdasági válsággal kapcsolatosak(5);

4.  megjegyzi, hogy a nagyobb áruházak törékeny pénzügyi helyzete nem tette lehetővé az egyéb olyan áruházi modellekbe való befektetést, melyekkel végre lehetett volna hajtani a versenyképesség visszaszerzéséhez szükséges változtatásokat;

5.  rámutat arra, hogy a holland munkaerőpiac lassan áll helyre a válság után, hogy bizonyos ágazatokban még mindig nyilvánvalóak a hatások, valamint hogy egyes ágazatok – például a kiskereskedelmi szektor – csak nemrégiben kezdték el igazán érezni a pénzügyi és gazdasági válság következményeit;

6.  megállapítja, hogy a holland kiskereskedelmi ágazatban számos elbocsátás történt az elmúlt néhány hónapban, az ágazat legnagyobb áruházai ugyanis csődbe mentek, aminek következtében 2011 és 2015 között összesen 27 052 munkavállalót bocsátottak el(6); sajnálattal állapítja meg, hogy a kiskereskedelmi ágazatban értékesített áruk mennyisége is ezt a tendenciát követte (a 2011-es -2%-ról 2013-ra -4%-ra módosult), és a vásárlások még mindig 2,7%-kal a 2008-as szint alatt vannak(7);

7.  hangsúlyozza, hogy a kiskereskedelmi ágazat Drenthe és Overijssel NUTS II. szintű régióiban a foglalkoztatottság jelentős hányadát (17–19%-át) teszi ki; megjegyzi, hogy a válság kirobbanása óta 5 200 kiskereskedelmi üzlet ment csődbe, és a nagyobb áruházakat csak az utóbbi időben érintette a probléma; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy ez hozzájárult ahhoz, hogy 2015 januárja és 2016 márciusa között e régiók kiskereskedelmi ágazatában 3 461-gyel növekedett az munkanélküli-járadékban részesülők száma(8);

8.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a fiatalabb munkavállalók a leginkább érintettek, a célzott kedvezményezettek 67,1%-a ugyanis 30 év alatti;

9.  hangsúlyozza, hogy a kedvezményezettek hosszú időt töltenek munka, illetve oktatás vagy képzés nélkül, illetve hogy hosszú idő, több mint egy év telik el a legutóbbi leépítés dátuma (2016. május 1.), illetve azon dátum között, amikor a kérelmező tagállamnak elkezdik folyósítani az EGAA-támogatást;

10.  elismeri, hogy Hollandia jelezte, hogy a kérelmet, különösen a személyre szabott szolgáltatások koordinált csomagját, az érdekeltekkel, a szociális partnerekkel, valamint a kiskereskedelmi ágazat és az érintett régiók képviselőivel egyeztetve dolgozták ki;

11.  megállapítja, hogy a kérelem nem tartalmaz az EGAA-rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett juttatásokat vagy ösztönzőket; üdvözli a technikai segítségnyújtásnak a teljes költségek 4%-ára történő korlátozására irányuló döntést, így ugyanis 96% marad a személyre szabott szolgáltatási csomagban való felhasználásra;

12.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen új módokon lehet csökkenteni az EGAA-támogatás nyújtásában tapasztalható késedelmet a kérelmezési eljárással kapcsolatos bürokrácia csökkentése révén;

13.  megjegyzi, hogy az EGAA-ból társfinanszírozott, az elbocsátott munkavállalók számára nyújtott személyre szabott szolgáltatások közé tartoznak a résztvevők képességeinek, a bennük rejlő lehetőségek és munkavállalási esélyeik felmérése; álláskeresési segítség és ügykezelés; az álláskeresőket és az ideiglenes állásokat kínáló munkaadókat tartalmazó rugalmas adatbázis kialakítása; az újbóli elhelyezkedés esélyének javítása; valamint képzés és átképzés, ezen belül vállalkozásösztönzési képzés, tanácsadás és támogatás;

14.  emlékeztet arra, hogy az EGAA-rendelet 7. cikkével összhangban az EGAA által támogatott, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának kialakítása során előre kell jelezni a jövőbeli munkaerő-piaci kilátásokat és a szükséges készségeket, és a csomagnak meg kell felelnie az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaság felé történő elmozdulásnak;

15.  tudomásul veszi, hogy a holland hatóságok biztosítékot nyújtottak arra, hogy a javasolt intézkedésekre más uniós alapból vagy pénzügyi eszközből nem folyósítanak pénzügyi támogatást, meg fogják előzni a kettős finanszírozás minden formáját, az intézkedések ki fogják egészíteni a strukturális alapok által finanszírozott fellépéseket, valamint hogy be fogják tartani a nemzeti és az uniós jogszabályok csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó követelményeit;

16.  emlékeztet annak fontosságára, hogy a munkavállalók munkavállalási esélyeit személyre szabott képzések és a szakmai karrierjük során megszerzett készségek és kompetenciák elismerése révén javítsák; elvárja, hogy az összehangolt csomag keretében biztosított képzést ne csak az elbocsátott munkavállalók szükségleteihez, hanem a tényleges üzleti környezethez is igazítsák hozzá;

17.  ismételten leszögezi, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem azokat az intézkedéseket, amelyek meghozatala a vállalatok feladata a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében, sem a vállalatok vagy az ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket;

18.  kéri a Bizottságot, hogy biztosítson hozzáférést a nyilvánosság számára az EGAA-ügyekkel kapcsolatos dokumentumokhoz;

19.  jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

20.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

Hollandia EGF/2016/005 NL/Drenthe Overijssel Retail referenciaszámú kérelme nyomán az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, az (EU) 2017/559 határozattal.)

(1) HL L 347., 2013.12.20., 855. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(4) https://www.cbs.nl/nl-nl/nieuws/2016/11/consumentenvertrouwen-daalt-opnieuw
(5) EGF/2010/010 CZ/Unilever, COM(2011)0061; EGF/2010/016 ES/Aragón retail, COM(2010)0615; EGF/2011/004 EL/ALDI Hellas, COM(2011)0580; EGF/2014/009_EL/Sprider stores, COM(2014)0620; EGF/2014/013_EL/Odyssefs Fokas, COM(2014)0702; EGF/2015/011_GR/Supermarket Larissa, COM(2016)0210.
(6)http://www.consultancy.nl/nieuws/11992/de-25-grootste-faillissementen-van-retailketens-en-winkels
(7)Fókuszban a fogyasztás, ABN-AMRO gazdaságkutató intézet, Mathijs Deguelle és Nico Klene. Az eladási mennyiség alakulása a kiskereskedelmi ágazatban. 2014. január 24. A kiskereskedelmi ágazatra vonatkozó prognózis, ABN-AMRO gazdaságkutató intézet, Sonny Duijn, 1. bekezdés. 2016. január 22.
(8) Az UWV adatai, 2016. április.


A fejlesztésre vonatkozó európai konszenzus felülvizsgálata
PDF 368kWORD 78k
Az Európai Parlament 2017. február 14-i állásfoglalása a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus felülvizsgálatáról (2016/2094(INI))
P8_TA(2017)0026A8-0020/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a fejlesztési politikáról szóló, 2005. decemberi európai konszenzusra(1),

–  tekintettel a hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló puszani partnerségre(2) és a fórum záródokumentumára, valamint a hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló globális partnerség (GPEDC) második magas szintű találkozóján (Nairobi, 2016. november 28 – december 1.) képviselt közös uniós álláspontra(3),

–  tekintettel a segélyhatékonysággal foglalkozó negyedik, 2011 decemberében rendezett magas szintű fórum záródokumentumára, amely elindította a GPEDC-t,

–  tekintettel az „Alakítsuk át világunkat: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című, az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló New York-i csúcstalálkozóján, 2015. szeptember 25-én elfogadott, 2030-ig szóló menetrendre(4),

–  tekintettel a fejlesztésfinanszírozásról szóló addisz-abebai cselekvési programra(5),

–  tekintettel a békeépítéssel és az államépítéssel foglalkozó, 2010. április 10-i dili nyilatkozatra, valamint az instabil államokban való szerepvállalásról szóló, 2011. november 30-án elindított új megállapodásra,

–  tekintettel az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye keretében létrejött, 2015. december 12-én elfogadott párizsi megállapodásra(6),

–  tekintettel a „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című bizottsági közleményre (COM(2011)0637),

–  tekintettel a 2016. május 23–24-én Isztambulban rendezett humanitárius csúcstalálkozóra és az ott tett kötelezettségvállalásokra(7),

–  tekintettel az új városfejlesztési menetrendre(8), amelyet az ENSZ Quitóban (Ecuador), 2016. október 17–20-án tartott lakásügyi és fenntartható városfejlesztési konferenciáján (Habitat III) fogadtak el,

–  tekintettel az OECD/UNDP 2014. évi, „A fejlesztési együttműködés hatékonyságának fokozása” című értékelő jelentésére(9),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) fejlesztési együttműködésről szóló 208. cikkére, amely rögzíti, hogy az „Unió és a tagállamok fejlesztési együttműködési politikái kiegészítik és erősítik egymást”, és amely a szegénység mérséklését és felszámolását határozza meg az uniós fejlesztési politika elsődleges céljaként,

–  tekintettel „A demokrácia és a fenntartható fejlődés gyökerei: Európa együttműködése a civil társadalommal a külkapcsolatokban” című, 2012. októberi tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Uniónak a fejlesztési politika terén való komplementaritásról és munkamegosztásról szóló magatartási kódexére(10),

–  tekintettel a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos, jogokon alapuló, az összes emberi jogra kiterjedő megközelítésről szóló, 2014. május 19-i tanácsi következtetésekre(11),

–  tekintettel az Európai Unió 2016 júniusában közzétett kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájára(12),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (CRPD), amelyet az EU 2011-ben írt alá és ratifikált, valamint az ENSZ CRPD végrehajtására vonatkozó záró megjegyzéseire,

–  tekintettel a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem: a felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című közleményére (COM(2015)0497),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2016–2020-as időszakra szóló uniós cselekvési tervre és az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2015–2019-es időszakra szóló uniós cselekvési tervre,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen az Európai Unió „európai konszenzus” elnevezésű fejlesztési politikájáról szóló tanácsi, európai parlamenti és bizottsági közös nyilatkozatra irányuló javaslatról szóló, 2005. november 17-i(13), az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tételéről szóló, 2011. július 5-i(14), az uniós fejlesztési segélyt nyújtók koordinációjáról szóló, 2013. december 11-i(15), a 2015 utáni uniós és globális fejlesztési keretről szóló, 2014. november 25-i(16), a fejlesztésfinanszírozásról szóló, 2015. május 19-i(17), az adókikerülésről és az adócsalásról mint a fejlődő országok kormányzása, szociális védelme és fejlődése számára jelentett kihívásról szóló, 2015. július 8-i(18), a magánszektor fejlesztésben betöltött szerepéről szóló, 2016. április 14-i(19), a 2030-as menetrend nyomon követéséről és felülvizsgálatáról szóló, 2016. május 12-i(20), a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2015. évi uniós jelentésről szóló, 2016. június 7-i(21), valamint a fejlesztési együttműködés hatékonyságának fokozásáról szóló, 2016. november 22-i(22) állásfoglalására,

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)” című közös szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0182), valamint a Tanács 2015. október 26-i következtetéseire, amelyekben jóváhagyták a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2016–2020-as cselekvési tervet,

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)” című új keretre,

–  tekintettel a kereskedelem és beruházás új, előretekintő és innovatív jövőbeli stratégiájáról szóló, 2016. július 5-i állásfoglalására(23),

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre és négy alapelvére, amelyek a megkülönböztetésmentesség (2. cikk), a gyermek mindenek felett álló érdeke (3. cikk), az életben maradás, a fejlődés és a védelem (6. cikk) és a részvétel (12. cikk),

–  tekintettel a Külügyi Bizottságának és Fejlesztési Bizottságának a menekült- és migránsáramlatok kezeléséről: az EU külső tevékenységének szerepéről szóló, rövidesen elkészülő jelentésére (2015/2342(INI)), valamint a fejlesztési együttműködés hatékonyságának fokozásáról szóló, 2016. november 22-i állásfoglalására(24),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A8-0020/2017),

A.  mivel a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus felülvizsgálata időszerű és szükséges, tekintettel a megváltozott külső keretre, beleértve a 2030-ig szóló menetrend, az új fenntartható fejlesztési célok, a párizsi COP 21 konferencián az éghajlatváltozásról született megállapodás, a sendai katasztrófakockázat-csökkentési keret, a fejlesztésfinanszírozásra vonatkozó addisz-abebai cselekvési menetrend elfogadását és a hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló globális partnerséget, olyan új vagy fokozódó globális kihívásokat, mint az éghajlatváltozás és a migráció kontextusa, az eltérő és egyedi szükségletekkel rendelkező, diverzifikálódó fejlődő országok, az új adományozók és új globális szereplők, a civil társadalmi szervezetek mozgásterének szűkülése, valamint a többek között a Lisszaboni Szerződésből is fakadó belső uniós változások, a változás programja, továbbá az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiája;

B.  mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó egyetemes menetrend és az egymással összefüggő fenntartható fejlesztési célok célja a fenntartható fejlődés elérése bolygónk tűrőképességén belül, partnerségek kiépítése, amelyek az embereket helyezik a középpontba, és olyan létfontosságú erőforrásokkal látják el őket, mint az élelmiszer, a víz és a megfelelő higiénés körülmények, egészségügyi ellátás, energia, oktatás és foglalkoztatási lehetőségek, valamint a béke, az igazságosság és a jólét előmozdítása mindenki számára; mivel az országok saját felelősségvállalásának elvével, az inkluzív fejlesztési partnerségek, az eredményekre való összpontosítás, valamint az átláthatóság és az elszámoltathatóság elvével összhangban intézkedéseket kell hozni; mivel a jogokon alapuló megközelítés a fenntartható fejlődés alapfeltétele az ENSZ 41/128. sz. határozatával összhangban, amely szerint a fejlődéshez való jog elidegeníthetetlen emberi jog;

C.  mivel az EUMSZ 208. cikke kimondja, hogy „[a]z Unió és a tagállamok fejlesztési együttműködési politikái kiegészítik és erősítik egymást”;

D.  mivel az éghajlatváltozás olyan jelenség, amelyet sürgősen kezelni kell, mivel a szegény és legsérülékenyebb országokat nagyobb mértékben sújtja;

E.  mivel a világ szegényeinek háromnegyede közepes jövedelmű országokban él; mivel a közepes jövedelmű országok nem alkotnak homogén csoportot, hanem szükségleteik és az előttük álló kihívások tekintetében nagyon eltérőek, és az uniós fejlesztési együttműködésnek ezért kellően differenciáltnak kell lennie;

F.  mivel a politikák fejlesztési célú koherenciájának Szerződésben foglalt koncepciója megkívánja, hogy az EU a más szakpolitikai területeken történő, a fejlődő országokat valószínűleg érintő fellépései során figyelembe vegye a fejlesztési együttműködési célokat; mivel az egymással szorosan összefüggő szakpolitikai területeket, mint amilyen a kereskedelem, a biztonság, a migráció, a humanitárius segítségnyújtás és a fejlesztés ezért úgy kell megfogalmazni és végrehajtani, hogy kölcsönösen erősítsék egymást;

G.  mivel a migráció minden eddiginél nyomasztóbb problémává vált, és világszerte több mint 65 millió a lakóhelyét elhagyni kényszerült személy; mivel a menekültek nagy többsége fejlődő országokban él; mivel a legfőbb okok, amelyek miatt az emberek elhagyják otthonukat, az államok instabilitása és a háborúk, az emberi jogok megsértése, a mélyszegénység, valamint a kilátástalanság; mivel az utóbbi években több millió ember migrált vagy szökött az EU-ba;

H.  mivel néhány közelmúltbeli bizottsági javaslat úgy tekinthető, hogy a migrációkezelés új megvilágításában átrendezi a fejlesztéspolitika súlypontjait; mivel a fejlesztési támogatást nem lehet a kedvezményezett országok migrációs kérdésekben való együttműködésétől függővé tenni; mivel a különféle alapokat – például az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért elnevezésű alapot – és az uniós külső beruházási tervet azzal a céllal hozták létre, hogy kezeljék az EU-ban legutóbb kialakult migrációs válságokat; mivel az Európai Unió fejlesztési együttműködési politikájának elsődleges célként a szegénység mérséklését, hosszú távon pedig felszámolását kell kitűznie és a fejlesztéshatékonysági alapelveken kell alapulnia;

I.  mivel az egészségügy és az oktatás a fenntartható fejlődés kulcsfontosságú előmozdítói; mivel az egyetemes hozzáférés e területeken való garantálására irányuló beruházás ezért kiemelten szerepel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendben és a fenntartható fejlesztési célokban, és ahhoz megfelelő erőforrásokat kell hozzárendelni, hogy más ágazatokban is továbbgyűrűző hatásokkal járjon;

J.  mivel a kkv-k és a mikrovállalkozások világszerte a gazdaság gerincét képezik, alapvető részei a fejlődő országok gazdaságának, és a jól működő állami szektorral együtt a gazdasági növekedés, illetve a társadalmi és kulturális fejlődés kulcsfontosságú tényezői; mivel a kkv-k gyakran szembesülnek azzal, hogy korlátozottan férnek hozzá a tőkéhez, különösen a fejlődő országokban;

K.  mivel ma a világ népességének több mint fele városokban él, és mivel ez az arány az előrejelzés szerint 2050-re eléri a kétharmadot, és a városok növekedésének mintegy 90 %-ára Afrikában és Ázsiában kerül sor; mivel ez a trend megerősíti a fenntartható városfejlesztés szükségességét; mivel a városi biztonság sok fejlődő országban növekvő kihívássá válik;

L.  mivel az óceánok létfontosságú szerepet játszanak a biológiai sokféleség, az élelmezésbiztonság, az energia, a munkahelyek és a növekedés szempontjából, de mivel a tengerek erőforrásait az éghajlatváltozás, valamint a túlzott kizsákmányolás és a nem fenntartható gazdálkodás is veszélyezteti;

M.  mivel az erdőirtás és az erdőpusztulás kimerítik az ökoszisztémákat, és az éghajlatváltozáshoz hozzájáruló fontos tényezők;

N.  mivel az EU fejlesztési politikája a tagállamok fejlesztési politikájának fontos kiegészítése, amelynek a viszonylagos előnyökkel rendelkező területekre kell összpontosítania és olyan módon kell megvalósulnia, hogy az EU globális szereplőként fellépő szervezetként elő tudja mozdítani a fejlesztési politika céljait;

O.  mivel a fejlesztési politika az EU külpolitikájának egyik lényeges eleme; mivel az Unió a fejlesztés terén a világ legnagyobb donorja, és tagállamaival együtt világszinten a hivatalos fejlesztési támogatások több mint felét nyújtja;

P.  mivel a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségek világszerte fokozódnak; mivel ez a trend azzal a veszéllyel jár, hogy alááshatja a társadalmi kohéziót és növelheti a diszkriminációt, a politikai instabilitást és a nyugtalanságot; mivel a belföldi erőforrások mozgósítása kulcsfontosságú a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend végrehajtása szempontjából, és életképes stratégia, amellyel hosszú távon leküzdhető a külföldi segélyektől való függőség;

1.  hangsúlyozza a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus jelentőségét, amely az uniós és tagállami szintű célkitűzések, értékek, elvek szintjén, valamint a fejlesztési politika legfőbb szempontjait illetően, annak végrehajtását is beleértve, közös és koherens álláspontot kínál; véleménye szerint a felülvizsgálat során meg kell őrizni a konszenzus vívmányait és különösen annak holisztikus megközelítését, valamint egyértelmű elsődleges célját: a szegénység elleni küzdelmet és annak hosszú távon megvalósuló felszámolását; továbbá úgy véli, hogy célként kell kitűzni az egyenlőtlenségek kezelését is, amelyet a fenntartható fejlesztési célokban is elismernek; emlékeztet arra, hogy a tagállami és az uniós szintű fejlesztési politikának meg kell erősítenie és ki kell egészítenie egymást;

2.  óva int a hivatalos fejlesztési támogatással (ODA) kapcsolatos kritériumok azzal a céllal történő kibővítésétől, hogy az előzőleg említett célkitűzésekhez közvetlenül kapcsolódó kiadásokon kívül más kiadásokat is fedezzenek; hangsúlyozza, hogy az ODA bármely reformja céljaként a fejlesztés hatásának fokozását kell kitűzni;

3.  emlékeztet egy világos európai külső stratégia fontosságára, amely a szakpolitikák koherenciáját teszi szükségessé, különösen a békére és biztonságra, a migrációra, a kereskedelemre, a környezetre és az éghajlatváltozásra, a humanitárius segítségnyújtásra és a fejlesztési együttműködésre vonatkozóan; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy a fejlesztési célkitűzések önmagukban is helytálló célok; emlékeztet az alapszerződésekben rögzített, az EUMSZ 208. cikkében foglalt ama kötelezettségére, hogy „azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit”; erősen hangsúlyozza, hogy a Parlament csak az EUMSZ-ben foglalt kötelezettségekből következő, határozott fejlesztéspolitikai koncepciót tud elfogadni, amely a szegénység elleni küzdelmet tekinti elsődleges fontosságúnak; emlékeztet az EU külső tevékenységének az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkének (1) bekezdésében foglalt elveire, amelyek a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartása;

4.  az alábbi módon ismerteti a fejlesztési együttműködést a Lisszaboni Szerződéssel összhangban: a SZEGÉNYSÉG felszámolásával a MÉLTÓSÁGÉRT folytatott küzdelem;

Uniós fejlesztési célkitűzések, értékek és elvek

5.  szorgalmazza, hogy a fenntartható fejlesztési célok, a 2030-ig szóló menetrend, valamint a fenntartható fejlődés gazdasági, szociális és környezeti dimenziói az EU valamennyi külső és belső politikájára kiterjedjenek és a konszenzus középpontjába kerüljenek, felismerve a céljai és célértékei közötti fontos kapcsolatokat; felszólít arra, hogy a szegénység elleni küzdelem és annak hosszú távon megvalósuló felszámolása maradjon az uniós fejlesztési politika átfogó és elsődleges célja, külön összpontosítva a leginkább peremre szorult csoportokra, és törekedve arra, hogy senki ne maradjon le; hangsúlyozza a szegénység fogalmának a konszenzusban szereplő fogalommeghatározással és a Változtatási programmal összhangban történő, a Lisszaboni Szerződés keretében történő meghatározását;

6.  hangsúlyozza a 2030-ig szóló menetrend egyetemes és transzformatív jellegét; hangsúlyozza ezért, hogy a fejlett és a fejlődő országok közös felelőssége, hogy elérjék a fenntartható fejlesztési célokat, és hogy az EU fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó stratégiájának egy mind belső, mind külső politikákból és kötelezettségvállalásokból felépülő koherens csomagot kell alkotnia a fejlesztéspolitikai eszközök teljes tárházával;

7.  kitart amellett, hogy a fejlesztési politikának következetesebben tükröznie kell, hogy az Unió az instabil államokra, a fiatalok munkanélküliségére, a nemi alapú erőszakkal és káros gyakorlatokkal szembesülő nőkre és lányokra és a konfliktusok által érintett emberekre összpontosít, és emlékeztet az EU-nak arra a kötelezettségvállalására, hogy az általa nyújtott ODA legalább 20 %-át társadalmi befogadásra és humán fejlődés fordítja;

8.  hangsúlyozza, hogy az oktatás kulcsfontosságú az önfenntartó társadalmak kialakulásához; kéri, hogy az EU kapcsolja össze a minőségi oktatást és szakképzést, valamint az iparral való együttműködést a fiatalok foglalkoztathatóságának és a minőségi munkahelyekhez való hozzáférésének alapvető előfeltételeként; úgy véli, hogy a vészhelyzetekben és a válságok során az oktatáshoz való hozzáférés kritikus jelentőségű mind a gyermekek fejlődése, mind védelme szempontjából;

9.  hangsúlyozza, hogy a rendszerszintű tényezők, köztük a nemek közötti egyenlőtlenség, a politikai akadályok és a kiegyenlítetlen erőviszonyok kihatnak az egészségre, valamint hogy a képzett, képesített és hozzáértő egészségügyi személyzet által nyújtott minőségi egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés biztosítása kritikus jelentőséggel bír; hangsúlyozza, hogy az új konszenzusnak ezért elő kell mozdítania az első vonalban dolgozó egészségügyi dolgozókba való befektetést és e dolgozók helyzetének megerősítését, akik kritikus szerepet játszanak az egészségügyi szolgáltatások biztosításában a távoli, szegény, gyengén ellátott és konfliktusoktól sújtott területeken; hangsúlyozza, hogy az új egészségügyi fenyegetések – például járványok és az antimikrobiális szerekkel szembeni rezisztencia – kezelését célzó új egészségügyi technológiák kutatásának és fejlesztésének előmozdítása döntő fontosságú a fenntartható fejlesztési célok elérése szempontjából;

10.  felszólít egy szabályokon alapuló jobb globális irányítás melletti erős uniós kötelezettségvállalás, nevezetesen a fenntartható fejlődést szolgáló globális partnerség folytatására és támogatására;

11.  hangsúlyozza, hogy az országokon belüli és országok közötti egyenlőtlenség, a hátrányos megkülönböztetés és különösen a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés, az igazságtalanság és viszályok elleni küzdelemnek, a béke, a részvételi demokrácia, a jó kormányzás, a jogállamiság és az emberi jogok, a befogadó társadalmak és a fenntartható fejlődés előmozdításának, valamint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással és az éghajlatváltozás enyhítésével összefüggő problémák kezelésének az uniós fejlesztési politika valamennyi területén jelen lévő célkitűzéseknek kell lenniük; felszólít a 2030-ig szóló menetrend egészének végrehajtására összhangban és koherens módon az éghajlatváltozásra vonatkozó párizsi megállapodással, ideértve, hogy sürgősen meg kell szüntetni a globális felmelegedés korlátozásához szükséges források hiányát, és fokozni kell az alkalmazkodásra irányuló munkát és annak finanszírozását; emlékeztet az Európai Unió által vállalt kötelezettségre, hogy 2014-2020-as költségvetése legalább 20 %-át (azaz mintegy 180 milliárd eurót) az éghajlatváltozás elleni küzdelemre fordít, többek között a kül- és fejlesztési együttműködési politikái keretében is;

12.  hangsúlyozza, hogy a fejlesztési együttműködés a befogadás, a bizalom és az innováció talaján bontakozhat ki, amely a nemzeti stratégiák és az országok eredményeire vonatkozó keretek használatának valamennyi partner általi tiszteletben tartásán alapul;

13.  elismeri a fenntartható fejlődés jó kormányzással kapcsolatos dimenziójának különleges szerepét; felszólítja az EU-t a gazdasági, társadalmi és környezeti területek közötti egyensúly megerősítésére az átfogó nemzeti fenntartható fejlesztési stratégiák támogatásán és a jó kormányzás megfelelő mechanizmusainak és eljárásainak támogatásán keresztül, kiemelt figyelmet fordítva a civil társadalom részvételére; hangsúlyozza az igazgatás és a költségvetés decentralizálását magukban foglaló reformok fontosságát, amelyekkel a szubszidiaritás elvével összhangban helyi szinten előmozdítható a jó kormányzás;

14.  kéri, hogy az uniós fejlesztési együttműködés keretében biztassák a partnerországokat a fenntartható fejlesztési célok nemzeti és helyi civil társadalommal egyeztetve történő „glokalizálására”, hogy e célokat a nemzeti fejlesztési stratégiákban, programokban és költségvetésekben gyökerező, az adott környezetben releváns nemzeti és szubnacionális célokra fordítsák le; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy biztassák partnerországaikat arra, hogy a fenntartható fejlesztési célok nyomon követése során vegyék figyelembe a peremre szorult csoportok szavát, és a „senkit sem lehet hátrahagyni” elvvel összhangban mozdítsanak elő ezt lehetővé tevő konkrét mechanizmusokat;

15.  szorgalmazza, hogy az uniós fejlesztési politika továbbra is részesítse előnyben a legkevésbé fejlett és az alacsony jövedelmű országokat, valamint a fejlődő kis szigetállamokat, de emellett – összhangban az addisz-abebai cselekvési programmal és teljes mértékben tiszteletben tartva a differenciálás elvét – foglalkozzon a közepes jövedelmű országok különféle, sajátos szükségleteivel is, mivel a világ szegényeinek többsége ezekben az országokban él; kéri, hogy juttassák általánosan érvényre a fejlesztés területi megközelítését, hogy megerősítsék a helyi és regionális kormányokat, és jobban kezeljék az országokon belüli egyenlőtlenségeket;

16.  hangsúlyozza a demokratikus felelősségvállalás elvének fontosságát, amely a fejlődő országok kezébe adja a saját fejlődésük iránti elsődleges felelősséget, lehetővé téve ugyanakkor a nemzeti parlamentek és a politikai pártok, a regionális és helyi hatóságok, a civil társadalom és egyéb érintettek számára, hogy a nemzeti kormányok mellett maradéktalanul betölthessék a rájuk osztott szerepet, és aktívan részt vehessenek a döntéshozatali folyamatban; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a lefelé és felfelé való elszámoltathatóság javításának fontosságát, azzal a céllal, hogy jobban megfeleljenek a helyi szükségleteknek és előmozdítsák a polgárok demokratikus felelősségvállalását;

17.  felhívja az EU-t, hogy folytassa és erősítse meg a helyi és regionális kapacitásépítéshez és a decentralizálási folyamatokhoz nyújtott támogatását annak érdekében, hogy megerősítse a helyi és regionális kormányzatok helyzetét, és átláthatóbbá és elszámoltathatóbbá tegye azokat, hogy jobban megfeleljenek polgáraik igényeinek és követelményeinek;

18.  a partnerség elvével összhangban minden közös intézkedés tekintetében közös elszámoltathatóságot kér, előmozdítva az átláthatóság lehető legmagasabb szintjét; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy mozdítsák elő a nemzeti parlamentek, helyi és regionális önkormányzatok és a civil társadalom megerősített szerepvállalását a politikai és költségvetési felügyelet és a demokratikus ellenőrzés területén; kéri, hogy valamennyi politikai szint, minden eszközzel küzdjön együtt a korrupció és a büntetlenség ellen;

19.  szorgalmazza, hogy minden uniós fejlesztési együttműködésben központi helyet foglaljon el az EU és a partnerországok/-régiók közötti politikai párbeszéd, és hogy e párbeszédek a közös értékekre és ezek előmozdításának módozataira összpontosítsanak; felszólít a parlamentek és a civil társadalom fokozottabb részvételére a politikai párbeszédben;

20.  hangsúlyozza a plurális és befogadó demokrácia fontosságát, és felszólítja az EU-t, hogy a civil társadalom számára elegendő mozgástér biztosítása érdekében szubnacionális, nemzeti és regionális szinten a polgárok által vezérelt, részvételen alapuló nyomon követési és elszámoltathatósági mechanizmusok révén valamennyi fellépésén – köztük a kapacitásépítésen és a partnerországokkal folytatott párbeszéden – keresztül mozdítsa elő a politikai pártok közötti egyenlő versenyfeltételeket és a civil társadalom dinamizmusát, továbbá hogy biztosítsa a civil társadalmi szervezetek részvételét a fejlesztési politikák kidolgozásában, végrehajtásában, nyomon követésében, felülvizsgálatában és elszámoltathatóságában; felszólítja az EU-t annak elismerésére, hogy az inkluzív kormányzás elérése érdekében a civil társadalommal való egyeztetés valamennyi programozási ágazatban a sikerhez szükséges döntő tényező;

21.  felismeri, hogy a civil társadalom milyen szerepet játszhat a tudatosság növelésében és a fenntartható fejlesztési célok nemzeti és globális szinten való kezelésében, a globális polgári nevelés (GCED) és tudatosságnövelés kezdeményezés révén;

22.  felszólít arra, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdítása, valamint a nők és a lányok helyzetbe hozása és jogai az uniós fejlesztési politika önálló és horizontális célkitűzése legyen a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervvel és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrenddel összhangban, ahogy megfogalmazzák a nők és a férfiak fejlesztési kereten belüli egyenlő jogairól szóló, 2015. május 26-i tanácsi következtetések; felszólít az e területen jelentkező kihívásokra reagáló, célzott szakpolitikai fellépések bevezetésére; további uniós erőfeszítésekre szólít fel a nők és a fiatalok – mint a fejlődés és a változás mozgatórugói – fontos szerepének előmozdítása érdekében; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség mindenféle korú lányokra és fiúkra, valamint nőkre és férfiakra egyaránt vonatkozik, és a programoknak arra kell buzdítaniuk, hogy egyenlő mértékben osztozkodjanak a két nem képviselői a jogokban és szolgáltatásokban, valamint elő kell mozdítaniuk e jogokat és szolgáltatásokat, kiváltképp az oktatáshoz és a reproduktív és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés terén, a nemi identitáson vagy a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés nélkül;

23.  felhívja a figyelmet arra, hogy minden emberi jogot elő kell mozdítani, védeni kell és tiszteletben kell tartatni; hangsúlyozza, hogy a nők és lányok jogainak védelme, valamint a szexuális és reproduktív egészség és jogok védelme, továbbá a szexuális és nemi alapú erőszak és megkülönböztetés valamennyi formájának felszámolása, beleértve a gyermekek elleni ártalmas gyakorlatok, a korai és a kényszerházasságok, valamint a női nemi szervek megcsonkításának megszüntetését elengedhetetlen az emberi jogok érvényesüléséhez; hangsúlyozza, hogy egyetemes hozzáférést kell biztosítani a szexuális és reproduktív egészséggel, valamint a családtervezési szolgáltatásokkal kapcsolatos teljes körű, minőségi és megfizethető tájékoztatáshoz és oktatáshoz; további intézkedéseket kér a nemek közötti egyenlőség és a nők emancipációjának elérésére irányuló erőfeszítések felgyorsítása érdekében, a több érdekelt felet tömörítő partnerségek elmélyítése, a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezésre és a tervezésre szolgáló kapacitások megerősítése és a nőjogi szervezetek részvételének biztosítása révén;

24.  speciális uniós fejlesztési stratégiákat szorgalmaz a kiszolgáltatott és marginalizált csoportok – például a nők és gyermekek, az LMBTI személyek, az idősek, a fogyatékossággal élő személyek, a kistermelők, a szövetkezetek, a nyelvi és etnikai kisebbségek és őslakos népek – célzott védelmének és támogatásának javítása érdekében, hogy a „senkit sem lehet hátrahagyni” elvvel összhangban ugyanazokban a lehetőségekben és jogokban részesülhessenek, mint bárki más;

25.  ismételten megerősíti, hogy az EU elkötelezett a gyermekek és a fiatalok fejlesztésébe való befektetés mellett a gyermekekre összpontosító fejlesztési együttműködésről való beszámolás és a belföldi erőforrások javítása révén, valamint elkötelezett azon kapacitások megerősítése mellett, amelyek révén a fiatalok részt vehetnek az elszámoltathatósági feladatokban;

26.  kéri, hogy kapjanak támogatást az instabil és konfliktusok sújtotta országok, hogy hozzáférhessenek a fejlesztési prioritások teljesítéséhez szükséges forrásokhoz és partnerségekhez, valamint hogy mozdítsák elő körükben a társaktól való tanulást, és növeljék a fejlesztési, békeépítési, biztonsági és humanitárius partnerek és erőfeszítések közötti együttműködést;

27.  hangsúlyozza a jelenlegi európai konszenzus humán fejlődési fejezetében meghatározott célkitűzések folyamatos jelentőségét; hangsúlyozza, hogy e célkitűzéseket össze kell kapcsolni a fenntartható fejlesztési célokkal és a horizontális egészségügyi rendszerek megerősítését kell (az egyes betegségeket célzó vertikális programok helyett) az egészségügyi fejlesztési programok középpontjába helyezni, amelyek az egészségügyi válságok – amilyen például az ebola nyugat-afrikai kitörése volt 2013–2014-ben – esetén erősítik az ellenálló képességet, továbbá hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az egyetemes egészségügyi ellátáshoz való alapvető jogot, amelyet az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 25. cikke és az Egészségügyi Világszervezet alkotmánya is meghatároz; emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 168. cikke előírja, hogy valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét; e tekintetben az innovációval és a gyógyszerek fejlesztésével kapcsolatos koherensebb politikát szorgalmaz, amely garantálja, hogy mindenki hozzáférjen a gyógyszerekhez;

28.  különösen Afrika és a legkevésbé fejlett országok demográfiai növekedése fényében, tekintettel arra, hogy a 21 legtermékenyebb országból 19 Afrikában található, és Nigéria lakossága növekedik a világon a leggyorsabban, továbbá 2050-re a globális népesség több mint fele várhatóan Afrikában fog élni, ami problémát jelent a fenntartható fejlődés szempontjából, azt javasolja, hogy az uniós fejlesztési együttműködés nagyobb hangsúlyt fektessen az említett problémákat kezelő programokra;

29.  üdvözli az élelmezés- és táplálkozásbiztonság kiemelt területként való megjelenését az új globális fejlesztési keretben, és üdvözli, hogy önálló célként felvették az éhezés megszüntetését, az élelmezésbiztonság és a jobb táplálkozás elérését, valamint a fenntartható mezőgazdaság támogatását; felismeri, hogy az éhezés és a szegénység nem véletlenszerű, hanem a valamennyi szinten fennálló társadalmi és gazdasági igazságtalanság és egyenlőtlenség következménye; megismétli, hogy a konszenzusnak hangsúlyoznia kell, hogy az EU továbbra is támogatja az integrált, több szektort érintő megközelítéseket, amelyek erősítik a diverzifikált helyi élelmiszer-termelési kapacitást és a táplálkozással kapcsolatos, valamint a táplálkozást befolyásoló olyan beavatkozásokat egyaránt magukban foglalnak, amelyek kifejezetten a nemek közötti egyenlőtlenséget veszik célba;

30.  a fenntartható fejlesztési célok és az ODA GNI-hez viszonyított 0,7 %-os arányára vonatkozó célkitűzés nyomon követését és végrehajtását illetően kitart az elszámoltathatósági mechanizmusok szükségessége mellett; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy nyújtsanak be ütemtervet arra vonatkozóan, hogy hogyan kívánják fokozatosan elérni e célokat és célkitűzéseket, az Európai Parlamentnek történő éves beszámolás mellett;

31.  hangsúlyozza, hogy az ellenálló képesség eredményes kiépítéséhez több ágazatot összefogó és integrált megközelítésekre van szükség, ami a humanitárius tevékenységek, a katasztrófakockázat-csökkentés, a szociális védelem, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás, a konfliktusenyhítés és más fejlesztési fellépések egymással való jobb integrálásán való munkálkodást kíván meg; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az inkluzív kormányzást, amely megoldást nyújt a marginalizálódásra és az egyenlőtlenségre, a rászorultság mozgatórugóira; felismeri, hogy a rászoruló lakosságcsoportokat képessé kell tenni arra, hogy kezeljék a kockázatot, és hozzáférjenek azokhoz a döntéshozatali folyamatokhoz, amelyek hatással vannak a jövőjükre;

32.  hangsúlyozza, hogy a kultúra hozzájárul a fenntartható humán, társadalmi és gazdasági fejlődéshez, és sürgeti, hogy a kulturális dimenziót az Unió szolidaritási, együttműködési és fejlesztéstámogatási politikájának alapvető elemeként vegyék figyelembe; felszólít a kulturális sokszínűség előmozdítására, a kultúrpolitikák támogatására és a helyi körülmények figyelembevételére, mivel ez hozzájárul az inkluzív fenntartható fejlődés előmozdítására irányuló célhoz;

33.  rámutat arra, hogy a városi lakosság az előrejelzések szerint 2050-re 2,5 milliárd fővel nő, és a növekedés közel 90%-a Ázsiában és Afrikában fog koncentrálódni; felismeri a megavárosok robbanásszerű növekedéséből eredő problémákat, és hogy ez a jelenség milyen kihívásokat jelent a társadalmi és környezeti fenntarthatóság szempontjából; kiegyensúlyozott regionális fejlesztést kér, és emlékeztet arra, hogy a vidéki területek és kisebb városok gazdasági tevékenységének élénkítése csökkenti a városi megaközpontokba való elvándorlás irányába ható nyomást, és ily módon mérsékli az ellenőrizetlen városiasodással és migrációval járó problémákat;

Differenciálás

34.  hangsúlyozza, hogy az EU fejlesztési stratégiájának eredményessége érdekében az EU-nak támogatnia kell a javak fejlődő országok általi igazságos újraelosztását a nemzeti költségvetések segítségével az országokon belül és az országok között; kiemeli, hogy az európai fejlesztési támogatásnak elsősorban és főként az egyes országok különböző helyzete és fejlesztési szükségletei – és nem pedig egyedül mikroökonómiai mutatók vagy politikai megfontolások – alapján kell különbséget tennie;

35.  hangsúlyozza, hogy az uniós fejlesztési együttműködést úgy kell megvalósítani, hogy a legfontosabb szükségletekre adjon megoldást, és rövid és hosszú távon a lehető legnagyobb hatás elérésére törekedjen; hangsúlyozza, hogy testre szabott fejlesztési stratégiákra van szükség, amelyekért helyben vállalnak felelősséget és amelyeket helyben alakítanak ki, hogy figyelembe lehessen venni az egyes országok vagy országcsoportok – például a fejlődő kis szigetállamok, az instabil államok és szárazfölddel körülvett fejlődő országok – előtt álló kihívásokat;

36.  felszólít arra, hogy külön stratégiákat dolgozzanak ki a közepes jövedelmű országokkal való együttműködés számára, hogy konszolidálni lehessen az egyenlőtlenség, a kirekesztés, a hátrányos megkülönböztetés és a szegénység elleni küzdelem terén elért haladást, különösen igazságos és progresszív adórendszerek előmozdítása révén, hangsúlyt helyezve arra, hogy a közepes jövedelmű országok nem alkotnak homogén csoportot, azaz minden egyes országnak egyedi szükségletei vannak, amelyeket célirányos politikákkal kell kielégíteni; hangsúlyozza, hogy felelős módon és fokozatosan meg kell szüntetni a közepes jövedelmű országok pénzügyi támogatását és az együttműködés más formáira kell helyezni a hangsúlyt, például a technikai segítségnyújtásra, az ipari know-how és tudás megosztására, a globális közjavak, például a tudomány, a technológia és az innováció támogatására képes köz-magán társulásokra, a bevált gyakorlatok cseréjére és a regionális, dél-dél és a háromoldalú együttműködés előmozdítására; kiemeli az alternatív finanszírozási források fontosságát, amilyen például a belföldi bevételek mozgósítása, a nem kedvezményes vagy kevésbé kedvezményes hitelek, együttműködés technikai, adózási, kereskedelemmel és kutatással kapcsolatos területeken, valamint a köz-magán társulások;

Fejlesztéshatékonyság és finanszírozás

Fejlesztéshatékonyság

37.  felszólítja az EU-t és a tagállamait, hogy vezessék az utat a fejlesztési szereplők között és újból kötelezzék el magukat a hatékony fejlesztési együttműködés alapelvei mellett, elsőbbséget adva olyan mechanizmusoknak és eszközöknek, amelyek lehetővé teszik, hogy több erőforrás jusson el a végső kedvezményezettekhez, amilyen például a fejlődő országok felelőssége a fejlesztés prioritásaiért, a partnerországok nemzeti fejlesztési stratégiáihoz és rendszereihez való igazodás, eredményorientáltság, átláthatóság, közös elszámoltathatóság és az összes érintett fél demokratikus részvétele; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az EU arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a fejlesztési együttműködést a lehető legeredményesebbé tegye, azzal a céllal, hogy hozzájáruljon a 2030-ig szóló menetrendben meghatározott ambiciózus célok és célkitűzések teljesítéséhez, és a lehető legjobban használja fel a fejlesztésre szolgáló köz- és magánforrásokat; felszólít arra, hogy a fejlesztési politikáról szóló új uniós konszenzus egyértelműen hivatkozzon a fejlesztéshatékonysági alapelvekre;

38.  ismételten megerősíti annak fontosságát, hogy az európai nyilvánosság jobban megismerje a fejlesztésről folyó vitákat és a szegénység felszámolására és a fenntartható fejlődés előmozdítására irányuló kísérleteket, és aktívabban részt vegyen azokban; hangsúlyozza, hogy e célból továbbra is az uniós és tagállami fejlesztési politikák szerves részét kell képeznie a nem formális fejlesztési nevelésnek és tájékoztatásnak, többek között a nemzetközi fejlesztési nevelési és információs program (DEAR) folytatása és bővítése révén;

39.  úgy véli, hogy a finanszírozás és a bürokratikus eljárások egyszerűsítése segíthet a hatékonyság javításában; a végrehajtás felgyorsítása érdekében a végrehajtást felgyorsító uniós reformot kér (amivel már a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzusra vonatkozó 2006-os közlemény 122. cikke is foglalkozott), amely megoldást ad a kiválasztási eljárások átdolgozásának szükségességére oly módon, hogy jobban összpontosít a pályázóra: a pályázó azonosságára, szakértelmére, tapasztalataira, a területen nyújtott teljesítményére és megbízhatóságára (a támogathatóság formális követelményein túlmenően);

40.  ismételten felhívja a figyelmet a kapacitásépítés fontosságára, hogy javuljon a polgárok, szervezetek, kormányok és társadalmak képessége arra, hogy teljes mértékben betöltsék saját szerepüket a fenntartható fejlesztési stratégiák megtervezésében, végrehajtásában, nyomon követésében és értékelésében;

41.  üdvözli az elért haladást, de arra kéri az EU-t és tagállamait, hogy fokozzák és terjesszék ki a közös programozástt, valamint a közös végrehajtási tevékenységeket is, a források egyesítése, az országon belüli munkamegosztás javítása, a tranzakciós költségek csökkentése, az átfedések és a támogatások elaprózódásának elkerülése, az Európai Unió helyszíni láthatóságának javítása, valamint az ország fejlesztési stratégiák iránti felelősségvállalásának előmozdítása és a partnerországok prioritásaihoz való igazodás érdekében; hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú, hogy a közös programozási folyamat az európai szereplők között történjen, és hogy az csak akkor legyen nyitott az egyéb támogatók számára, ha a helyi körülmények azt indokolttá teszik anélkül, hogy e folyamat európai jellege sérülne; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy folytassák az együttműködést a többi adományozóval és szervezettel, így például a feltörekvő adományozókkal, a civil társadalmi szervezetekkel, a jótékonykodó magánemberekkel, a pénzügyi intézményekkel és a magánszektorbeli vállalatokkal; aggodalommal jegyzi meg, hogy 2015 közepéig alig öt uniós ország tett közzé puszani végrehajtási terveket; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyék közzé végrehajtási tervekeiket, és évente számoljanak be a fejlesztéshatékonyságra irányuló erőfeszítéseikről;

42.  emlékeztet arra a kérésére(25), hogy kodifikálják és erősítsék meg a fejlesztési segélyek fokozott komplementaritását és hatékony koordinálását biztosító mechanizmusokat és gyakorlatokat az uniós tagállamok és intézmények körében azáltal, hogy egyértelmű és érvényesíthető szabályokról gondoskodnak az egyes országok demokratikus felelősségvállalása, a harmonizálás, az ország stratégiáival és rendszereivel való összehangolás, a finanszírozások kiszámíthatósága, az átláthatóság és a kölcsönös elszámoltathatóság biztosítása érdekében;

43.  hangsúlyozza, hogy az új uniós fejlesztéspolitika egyik fő motorjának a fejlesztéshatékonyságnak kell lennie; emlékeztet arra, hogy ez nemcsak a támogatások adományozóitól függ, hanem attól is, hogy léteznek-e hatékony és alkalmazkodóképes intézmények, szilárd politikák, jogállamiság, mindenkire kiterjedő demokratikus kormányzás és a korrupció elleni hatásos védelem a fejlődő országokban, illetve a tiltott pénzmozgások ellen nemzetközi szinten;

44.  felismeri a helyi és regionális önkormányzatok fejlesztésben játszott szerepét, és különösen az európai és a partnerországok helyi és regionális önkormányzatai közötti decentralizált együttműködés szerepét, amely a kapacitások kölcsönös erősítésének és a fenntartható fejlesztési célok helyi szinten történő végrehajtásának hatékony eszköze;

Fejlesztésfinanszírozás

45.  megismétli, hogy továbbra is az ODA-nak kell alkotnia az uniós fejlesztési politika gerincét; emlékeztet az EU ama kötelezettségvállalására, hogy 2030-ra az ODA a GNI 0,7 %-t tegye ki; felhívja a figyelmet arra, hogy a többi fejlett és feltörekvő ország is növeli az ODA-juttatásait; hangsúlyozza az ODA fontos szerepét abban, hogy változást gerjeszt és képes további forrásokat mobilizálni; emlékeztet arra az uniós kötelezettségvállalásra, hogy forrásokat mozgósítanak a fejlődő országokban végrehajtandó éghajlat-politikai fellépésre a fejlett országok azon célkitűzésében részt vállalva, hogy évente 100 milliárd USD-t mozgósítanak és fenntartják a fejlődő országoknak a biológiai sokféleséggel kapcsolatban nyújtott finanszírozás megkétszerezését;

46.  felszólít a fejlesztéstámogatási források elosztása objektív és átlátható kritériumainak bevezetésére tagállami és uniós szinten egyaránt; felszólít arra, hogy a fenti kritériumokat a szükségletekre, hatásvizsgálatokra, valamint a politikai és gazdasági teljesítményre alapozzák a források leghatékonyabb felhasználása érdekében; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a forráselosztás soha nem függhet az olyan területeken elért eredményektől, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a fejlesztési célokhoz; hangsúlyozza, hogy a közösen kitűzött célok irányában elért jó teljesítményt bátorítani és jutalmazni kell; hangsúlyozza a területi szinten bontott adatok fontosságát az ODA hatásának jobb felméréséhez;

47.  elismeri, hogy az általános költségvetési támogatás elősegíti a nemzeti felelősségvállalást, a partnerországok nemzeti fejlesztési stratégiáihoz való igazodást, az eredményorientáltságot, az átláthatóságot és a kölcsönös elszámoltathatóságot, de hangsúlyozza, hogy csak akkor és ott kellene számításba venni, amikor és ahol megvannak a megfelelő feltételek és a hatékony ellenőrzési rendszerek; felhívja a figyelmet arra, hogy a költségvetési támogatás a legmegfelelőbb eszköz a nagyobb önrendelkezést és felelősségvállalást lehetővé tevő, valódi politikai párbeszéd megteremtésének elősegítéséhez;

48.  úgy véli, hogy a fenntartható fejlesztési célok megvalósítása az ODA-t és a közpolitikákat meghaladó finanszírozást és fejlesztési fellépést tesz szükségessé; hangsúlyozza a belföldi és nemzetközi, továbbá a magán- és az állami finanszírozás, valamint az olyan politikák szükségességét, amelyek összekapcsolják a fejlesztést szolgáló köz- és a magánszférabeli fellépést, és a növekedést és annak nemzeti költségvetéseken keresztüli méltányos elosztását segítő környezetet hoznak létre;

49.  emlékeztet arra, hogy a fejlődő országok komoly korlátokkal szembesülnek az adóbevételek megszerzése során, és különösen súlyosan érinti őket a társaságiadó-kijátszás és a jogellenes pénzmozgások; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy erősítsék meg e területen a politikák fejlesztési célú koherenciáját, vizsgálják meg saját adózási mechanizmusaik és jogszabályaik fejlődő országokra gyakorolt továbbgyűrűző hatásait, és álljanak ki a fejlődő országok jobb képviselete mellett a globális adópolitikák megreformálása céljából létrehozott nemzetközi fórumokon;

50.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy támogassák az alacsony és közepes jövedelmű országokat a tisztességes, progresszív, átlátható és hatékony adórendszerek, valamint a hazai erőforrások mobilizálását szolgáló más eszközök kialakításában az ilyen finanszírozás kiszámíthatóságának és stabilitásának növelése, továbbá a segélyfüggőség csökkentése érdekében, felszólít az ilyen jellegű támogatásra az adóigazgatás és az államháztartási gazdálkodás területén, továbbá az igazságos újraelosztási rendszerek, a korrupció, a helytelen transzferárazási tevékenységek, az adóelkerülés és az illegális pénzmozgások egyéb formái elleni küzdelem terén; hangsúlyozza a költségvetési decentralizáció fontosságát és a kapacitásépítés szükségességét, hogy támogassák a szubnacionális kormányzatokat a helyi adórendszerek kialakításában és az adók beszedésében;

51.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy az átláthatóság és az elszámoltathatóság biztosítása érdekében hozzanak létre a multinacionális vállalatokra vonatkozó kötelező országonkénti beszámolást, a vállalatok tevékenységeire vonatkozó átfogó és összehasonlítható adatok kötelező közzétételével; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy vegyék figyelembe saját adópolitikájuk, adózási mechanizmusaik és jogszabályaik fejlődő országokat érintő továbbgyűrűző hatásait, és hajtsák végre az annak biztosításához szükséges reformokat, hogy a fejlődő országokban nyereségre szert tevő európai vállalatok ezen országokban tisztességesen részt vállalaljanak az adófizetésben;

52.  hangsúlyozza a támogatásötvözés és a köz-magán társulások szükségességét ahhoz, hogy a finanszírozás meghaladja az ODA-t és hogy ténylegesen követni lehessen a fejlesztéshatékonysági elveket, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ezeknek átlátható kritériumokon kell alapulniuk, és egyértelműen bizonyítaniuk kell addicionális jellegüket és a fejlesztésre gyakorolt pozitív hatásukat, hogy ne romoljon a a minőségi alapvető közszolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférés és átlátható legyen az összes kifizetés; hangsúlyozza, hogy a finanszírozott projekteknek kötelező módon tiszteletben kell tartaniuk a nemzeti fejlesztési célokat, a nemzetközileg elfogadott emberi jogokat, a szociális és környezetvédelmi szabványokat, a helyi lakosság szükségleteit és jogait, valamint a fejlesztéshatékonyság elveit; elismeri ezzel összefüggésben, hogy nincs dokumentála például a mezőgazdasági kistermelők és az állattenyésztők hagyományos földhasználata, amelyet ugyanakkor tiszteletben kell tartani és védeni kell; megismétli, hogy a fejlesztési partnerségekben részt vevő vállalkozásoknak valamennyi tevékenységük során tiszteletben kell tartaniuk a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveit, az ENSZ irányelveit és az OECD iránymutatásait és elő kell mozdítaniuk az etikus üzleti gyakorlatokat; megállapítja, hogy a fejlesztési politikák és programok a fejlesztéshatékonyság megvalósulása esetén kétszeres hasznot hoznak; felhívja a fejlesztésben részt vevő összes szereplőt, hogy valamennyi intézkedését ezekhez az elvekhez igazítsa;

53.  felhívja az EU-t, hogy mozdítson elő olyan beruházásokat, amelyek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet normáival és a 2030-ig szóló menetrenddel összhangban tisztességes foglalkoztatást eredményeznek; hangsúlyozza e tekintetben a társadalmi párbeszéd értékét és a magánszektor átláthatóságának és elszámoltathatóságának szükségességét a köz-magán társulások esetében és a fejlesztési pénzek ötvözésre való felhasználása esetén;

54.  hangsúlyozza, hogy a javasolt külső beruházási tervhez és a meglévő vagyonkezelői alapokhoz felhasználandó fejlesztési alapoknak meg kell felelniük az ODA-val összeegyeztethető fejlesztési céloknak és az új fenntartható fejlesztési céloknak; olyan mechanizmusok létrehozására szólít fel, amelyek lehetővé teszik a Parlament számára felügyeleti feladatának elvégzését akkor, amikor az uniós fejlesztési alapokat a rendes uniós költségvetési eljáráson kívül használják fel, nevezetesen úgy, hogy megfigyelői státuszt kap a külső beruházási terv, a vagyonkezelői alap és más alapok azon stratégiai testületeiben, amelyek a programok és a projektek prioritásairól és hatóköréről döntenek;

55.  elismeri a helyi mikro-, kis- és középvállalkozásoknak, szövetkezeteknek , inkluzív üzleti modelleknek és kutatóintézeteknek a növekedés, a foglalkoztatás és a helyi innováció előmozdításában betöltött szerepét, amely hozzájárul a fenntartható fejlesztési célok eléréséhez; felszólít a beruházást, az iparosítást, az üzleti tevékenységet, a tudományt, technológiát és innovációt elősegítő környezet kialakításának támogatására a hazai gazdasági és emberi fejlődés, valamint a képzési programok és a köz- és magánszféra közötti rendszeres párbeszéd ösztönzése és gyorsítása érdekében; elismeri az EBB szerepét az európai külső beruházási terv keretében, és hangsúlyozza, hogy kezdeményezéseinek különös figyelmet kellene fordítaniuk a fiatalokra és a nőkre, és – a fejlesztéshatékonysági elvekkel összhangban – hozzá kellene járulniuk a társadalmi szempontból fontos ágazatok – például a vízellátás, az egészségügy és az oktatás –, valamint a vállalkozói szellem és a helyi magánszektor támogatására irányuló beruházásokhoz; kéri az EBB-t, hogy fordítson több forrást az erőteljes nemi dimenzióval rendelkező mikrofinanszírozásra; ezenkívül felhívja az EBB-t, hogy működjön együtt az Afrikai Fejlesztési Bankkal (AfDB), hogy a fenntartható fejlődés szolgálatában hosszú távú beruházások finanszírozására kerülhessen sor, továbbá felszólít más fejlesztési bankokat is, hogy dolgozzanak ki egy olyan eszközt, amely mikrohitel formájában fenntartható kölcsönt biztosít a családi gazdaságoknak;

56.  elengedhetetlennek tartja, hogy az új konszenzus megemlítse az EU arra vonatkozó határozott kötelezettségvállalását, hogy egy jogilag kötelező nemzetközi keretet hoz létre, amelynek alapján a vállalatok felelősségre vonhatók az azokban az országokban elkövetett visszaélésekért, amelyekben működnek, mivel ezek a társadalom valamennyi területére kihatnak – a gyermekmunka kihasználásától kezdve a megélhetést biztosító bér hiányáig, az olajkiömléstől a tömeges erdőirtásig, az emberi jogi jogvédők zaklatásától kezdve a nagyarányú földszerzésig;

57.  felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy támogassák a kötelező erejű intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy a multinacionális vállalkozások azon országokban fizessenek adót, ahol értéket termelnek ki vagy teremtenek, és ösztönözzék a magánszektor országonkénti beszámolási kötelezettségét, ezáltal erősítve az országok kapacitását a hazai források mobilizálására; a nyereségátcsoportosítás lehetséges gyakorlatainak vizsgálata érdekében felhív a tovagyűrűző hatásokat is vizsgáló elemzés végzésére;

58.  az adósság fenntarthatóságával kapcsolatban az emberek szükségletein alapuló megközelítést sürget olyan kötelező erejű normák révén, amelyek alapján meg lehet határozni a felelős hitelnyújtást és hitelfelvételt, az adósságvizsgálatokat és a tisztességes adósságtörlesztő mechanizmusokat, amelyeknek értékelniük kell az országok adósságterheinek jogosságát és fenntarthatóságát;

A fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia

59.  a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia és a fenntartható fejlődést szolgáló szakpolitikai koherencia közötti kapcsolat tisztázása érdekében az egész EU-ra kiterjedő vitát szorgalmaz a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciáról; hangsúlyozza annak alapvető fontosságát, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elveit valamennyi uniós szakpolitikában alkalmazzák; hangsúlyozza, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciának az EU fenntartható fejlesztési célok elérésére irányuló stratégiájának egyik fő elemét kell alkotnia; megismétli, hogy az uniós intézményeknek és a tagállamoknak további erőfeszítéseket kell tenniük a fejlesztési együttműködési célkitűzések valamennyi, a fejlődő országokra vélhetően hatást gyakorló bel- és külpolitikákban való figyelembevétele, a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia végrehajtása és értékelése céljából hatékony mechanizmusok létrehozása, a tagállami szinten meglévő legjobb gyakorlatok alkalmazása, a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia nemek közötti egyenlőség szempontját érvényre juttató megközelítés keretében történő végrehajtásának biztosítása és valamennyi érdekelt fél, ezen belül a civil társadalmi szervezetek és a helyi és regionális önkormányzatok e folyamatba való bevonása érdekében;

60.  javasolja, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciájának biztosítása érdekében vezessenek be választottbírósági eljárást, amelyre a Bizottság elnöke kapna megbízást, valamint azt, hogy a különböző uniós szakpolitikák közötti eltérés esetén az átfogó iránymutatásokat illető politikai felelősségét maradéktalanul felvállalva a döntést a politikák fejlesztési célú koherenciájával kapcsolatban az Unió által vállalt kötelezettségeknek megfelelően a Bizottság elnöke hozza meg; úgy véli, hogy a problémák feltérképezését követően a Bizottság szolgálatain belül sor kerülhetne a döntéshozatali folyamatok és a szolgálatok közötti együttműködés reformjára;

61.  az EU és a fejlődő országok között megerősített párbeszédet szorgalmaz a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia EU általi előmozdítása és végrehajtása terén; úgy véli, hogy az EU partnereitől a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia terén történt előrehaladásról kapott visszajelzés kulcsszerepet játszhat abban, hogy pontosan lehessen annak hatását értékelni;

62.  ismételten felszólít a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia globális szintű támogatását szolgáló irányítási folyamatok kidolgozására, továbbá arra, hogy az EU vállaljon nemzetközi színtéren vezető szerepet a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia koncepciójának elősegítésében;

Kereskedelem és fejlesztés

63.  hangsúlyozza a tisztességes és megfelelően szabályozott kereskedelem fontosságát a regionális integráció előmozdításában, a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulásban és a szegénység elleni küzdelemben; hangsúlyozza, hogy az uniós kereskedelmi politikának be kell épülnie a fenntartható fejlesztési menetrendbe, és tükröznie kell az uniós fejlesztéspolitikai célokat;

64.  hangsúlyozza, hogy a fejlesztés segítése érdekében olyan fejlődő országok javát szolgáló egyoldalú kereskedelmi kedvezmények vannak még életben, amelyek nem tartoznak a legkevésbé fejlett országok közé; úgy véli továbbá, hogy az új konszenzusnak tartalmaznia kell egy hivatkozást az EU azon kötelezettségvállalására, hogy előmozdítja a fejlődő országbeli kistermelőkkel való kereskedelem tisztességes és etikus rendszerét;

65.  üdvözli annak elismerését, hogy a tisztességes kereskedelem erőteljesen hozzájárul az ENSZ 2030-ig szóló menetrendjének végrehajtásához; felhívja az EU-t, hogy teljesítse és fejlessze tovább azt a kötelezettségvállalását, hogy támogatja a tisztességes kereskedelmi rendszerek elterjesztését az EU-ban és a partnerországokban, hogy kereskedelempolitikái révén is előmozdítsa a fenntartható fogyasztást és termelést;

66.  hangsúlyozza, hogy további uniós támogatást kell nyújtani a fejlődő országoknak kereskedelmi kapacitásuk építéséhez, az infrastruktúra és a belföldi magánszektor fejlesztéséhez annak érdekében, hogy diverzifikálhassák a termelést és értéket adhassanak hozzá, valamint hogy fokozhassák kereskedelmüket,

67.  megismétli, hogy az egészséges környezet, többek között a stabil éghajlat, elengedhetetlen a szegénység felszámolásához; támogatja az arra irányuló uniós erőfeszítéseket, hogy a fenntartható fogyasztás és termelés előmozdítása és többek között az ásványokhoz, a fához és a vadon élő állatokhoz és növényekhez kapcsolódó ágazatokban az illegális kereskedelem megakadályozása érdekében fokozódjon a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás és kereskedelem, valamint ezek kitermelésének átláthatósága és elszámoltathatósága; határozottan úgy véli, hogy további globális erőfeszítésekre van szükség az ellátási láncok szabályozási kereteinek kidolgozásához és a magánszektor nagyobb mértékű elszámoltathatóságához annak érdekében, hogy biztosított legyen a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás és kereskedelem, továbbá hogy a helyi és őslakos közösségek jogait védő, erőforrásokban gazdag országok és lakosságuk még inkább saját javukra fordíthassák az ilyen kereskedelmet és a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztémákkal való fenntartható gazdálkodást; üdvözli a bangladesi fenntarthatósági megállapodás létrejötte óta elért előrehaladást, és felhívja a Bizottságot, hogy az ilyen keretrendszereket más ágazatokra is terjessze ki; ezzel összefüggésben sürgeti a Bizottságot, hogy a konfliktusövezetekből származó ásványkincsekről szóló uniós rendeletben a többi ágazatra vonatkozóan is mozdítsa elő a vállalati társadalmi felelősségvállalásra és a kellő gondosságra irányuló, a faanyagokról szóló hatályos uniós rendeletet kiegészítő kezdeményezéseket;

68.  sajnálatosnak tartja, hogy még mindig hiányzik a vállalatok emberi jogi normáknak való megfeleléséről és a szociális és környezetvédelmi normákra vonatkozó kötelezettségeiről szóló szabályozási keret, ami bizonyos államok és vállalatok számára lehetővé teszi, hogy e normákat büntetlenül megkerüljék; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy aktívan vegyenek részt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és Környezetvédelmi Programjának a transznacionális vállalatok emberi jogokkal való visszaélések és a környezetvédelmi normák megsértése miatti elszámoltatására irányuló nemzetközi szerződéssel kapcsolatos munkájában;

69.  az alultápláltság kezelése és a 2030-ig szóló menetrend teljesítése, valamint az éhezés megszüntetésére vonatkozó 2. fenntartható fejlesztési cél elérése érdekében ismételten megerősíti az összehangolt és felgyorsított fellépések fontosságát;

70.  emlékeztet arra, hogy az erdők fontos szerepet játszanak az éghajlatváltozás mérséklése, a biológiai sokféleség megőrzése és a szegénység enyhítése terén, továbbá felhívja az EU-t, hogy járuljon hozzá az erdőirtás és az erdőpusztulás megállításához és visszafordításához, és mozdítsa elő a fenntartható erdőgazdálkodást a fejlődő országokban;

Biztonság és fejlesztés

71.  ismételten megállapítja a biztonság és a fejlesztés közötti közvetlen kapcsolatot, de hangsúlyozza, hogy szigorúan követni kell az ODA terén a közelmúltban született, a fejlesztési eszközök biztonságpolitikai felhasználásával kapcsolatos reformot annak révén, hogy egyértelmű célként határozzák meg a szegénység felszámolását és a fenntartható fejlődés előmozdítását; hangsúlyozza, hogy a békés és befogadó, az igazságszolgáltatáshoz mindenki számára hozzáférést biztosító társadalmakra vonatkozó célnak olyan uniós külső fellépést kell ösztönöznie, amely – az e célokat elérni képes összes helyi szereplő támogatásával – fokozza az ellenálló képességet, előmozdítja a humánbiztonságot, erősíti a jogállamiságot, helyreállítja az önbizalmat és kezeli a biztonság hiányából, az instabilitásból és a demokratikus átmenetből adódó összetett kihívásokat;

72.  úgy véli, hogy elő kell mozdítani a közös biztonság- és védelempolitika és a fejlesztési eszközök közötti szinergiákat annak érdekében, hogy létrejöjjön a megfelelő egyensúly a konfliktusmegelőzés, a konfliktusrendezés, a konfliktus utáni rehabilitáció, valamint a fejlesztés között; hangsúlyozza, hogy a fenti célt szolgáló külpolitikai programoknak és intézkedéseknek átfogóknak, az ország helyzetére szabottaknak kell lenniük, és amennyiben finanszírozásuk a fejlesztési politikát szolgáló eszközökön keresztül történik, hozzá kell járulniuk az ODA keretében meghatározott alapvető fejlesztési célokhoz; hangsúlyozza, hogy a fejlesztési együttműködés alapvető feladata továbbra is az országok abban történő támogatása, hogy a jó kormányzást, a jogállamiságot és az emberi jogokat tiszteletben tartó stabil és békés államokat hozzanak létre, továbbá a fenntartható, működő piacgazdaságok épüljenek ki, amelyek az emberek számára jólétet teremtenek és valamennyi alapvető emberi szükségletet kielégítenek; hangsúlyozza, hogy ezzel összefüggésben növelni kell a közös biztonság- és védelempolitika nagyon korlátozott finanszírozását, lehetővé téve annak szélesebb körben – többek között a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciával összhangban a fejlesztés javára – történő felhasználását;

Migráció és fejlesztés

73.  hangsúlyozza a fejlesztési együttműködés központi szerepét a kényszermigráció és a lakóhelyelhagyás alapvető okainak – például az állam instabilitása, a konfliktusok, a biztonság hiánya és a marginalizáció, a szegénység, az egyenlőtlenség és a megkülönböztetés, az emberi jogok megsértése, az alapvető szolgáltatásokhoz, így az egészségügyhöz és az oktatáshoz való nem megfelelő hozzáférés és az éghajlatváltozás – kezelésében; a következő célokat és célkitűzéseket fogalmazza meg olyan stabil, ellenálló államok előfeltételeként, amelyek kevésbé érzékenyek a később esetleg kényszerű migrációhoz vezető helyzetekre: az emberi jogok és az emberek méltóságának előmozdítása, a demokrácia kiépítése, jó kormányzás és jogállamiság, társadalmi befogadás és kohézió, gazdasági lehetőségek tisztességes foglalkoztatással és emberközpontú vállalkozásokkal, valamint politikai mozgástér a civil társadalom számára; kéri, hogy az ellenálló képesség növelése érdekében a fejlesztési együttműködés során fordítsanak figyelmet e célokra és célkitűzésekre, és kéri, hogy vészhelyzetek esetén – a helyzet stabilizálása, az államok működésének fenntartása és annak lehetővé tétele érdekében, hogy a lakóhelyüket elhagyni kényszerültek méltó életet élhessenek – álljon rendelkezésre a migrációhoz kapcsolódó fejlesztési támogatás;

74.  emlékeztet arra, hogy amint azt az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendje is hangsúlyozza, a migránsok pozitívan járulnak hozzá a fenntartható fejlődéshez, beleértve az átutalásokat is, amelyek átutalási költségeit tovább kell csökkenteni; hangsúlyozza, hogy a migrációval kapcsolatos kihívásokra és válságokra való együttes, értelmes reagálás összehangoltabb, következetesebb és strukturáltabb megközelítést követel meg, a származási és a célországok érdekeivel megegyezően; hangsúlyozza, hogy a nagyszámú menekültet és menedékkérőt a feltételek javításával, valamint humanitárius segítség és fejlesztési támogatás nyújtásával lehet hatékonyan segíteni; ugyanakkor ellenez minden olyan kísérletet, amely a segélyt a határellenőrzéshez, a migrációs áramlások kezeléséhez, illetve a visszafogadási megállapodásokhoz köti;

75.  hangsúlyozza, hogy a migránsok származási és tranzitországainak olyan rájuk szabott fejlesztési megoldásokra van szükségük, amelyek megfelelnek politikai és társadalmi-gazdasági helyzetüknek; hangsúlyozza, hogy a mindenkit megillető emberi jogok és méltóság, a jó kormányzás, a béke és a demokráciaépítés előmozdítása érdekében szükséges az ilyen együttműködés, amelynek a közös érdekeken és értékeken, valamint a nemzetközi jog tiszteletben tartásán kell alapulnia;

76.  hangsúlyozza, hogy szükséges a migráció kezelésével összefüggő megállapodások és a fejlesztési alapok migrációval összefüggő felhasználásának szoros parlamenti ellenőrzése és nyomon követése; hangsúlyozza a szoros együttműködés és az intézmények közötti információcsere bevált gyakorlata kialakításának fontosságát, különösen a migráció és a biztonság terén; ismételten hangoztatja aggodalmát, hogy gyakoribbá vált a vagyonkezelői alapok felhasználása – például az átláthatóság csökkenése, a konzultáció valamint a regionális felelősségvállalás hiánya – miatt;

77.  rámutat, hogy a kényszerű migráció alapvető okai elleni küzdelmet elősegítő legutóbbi európai politikai intézkedésekre tekintettel az európai fejlesztési politikának meg kell felelnie az OECD–DAC általi meghatározásnak, és annak a fejlesztési igényeken és az emberi jogokon kell alapulnia; hangsúlyozza továbbá, hogy a fejlesztési támogatást nem szabad a migrációs ügyeket érintő együttműködéstől – például a határigazgatástólés a visszafogadási megállapodásoktól – függővé tenni;

Humanitárius segítségnyújtás

78.  hangsúlyozza, hogy szorosabban össze kell kapcsolni a humanitárius segítségnyújtást és a fejlesztési együttműködést a finanszírozási hiányok kezelése, az átfedések és a párhuzamos rendszerek létrehozásának elkerülése érdekében, és hogy meg kell teremteni a jobb válságmegelőzést és felkészültséget elősegítő integrált ellenálló képességgel és eszközökkel rendelkező fenntartható fejlődés feltételeit; felhívja az EU-t, hogy teljesítse azon kötelezettségvállalását, amelynek értelmében a „nagyszabású egyezségnek” megfelelően 2020-ra humanitárius segélyeinek legalább 25 %-át a lehető legközvetlenebb módon a helyi és nemzeti szereplőknek juttatja;

79.  emlékeztet a humanitárius segítségnyújtás alapvető elveire, amelyek az emberiesség, a semlegesség, a függetlenség és a pártatlanság; üdvözli, hogy a Bizottság állhatatosan elutasítja a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus és a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus egybeolvasztását;

80.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a katasztrófát követő helyzetekben a vészhelyzetre való reagálásra, helyreállításra és újjáépítésre szolgáló nemzetközi segítségnyújtást, koordinációt és erőforrásokat;

81.  üdvözli az ikt-technológiák fejlődő országokban való előmozdításának és a digitális gazdaságot segítő környezeteknek az ingyenes, nyitott és biztonságos kapcsolatok növelése révén történő támogatása melletti elkötelezettséget; emlékeztet arra, hogy a műholdak költséghatékony megoldást jelenthetnek a távoli területeken lévő eszközök és emberek összekapcsolására, és biztatja az EU-t és a tagállamokat, hogy az e területen végzett munkájuk során tartsák ezt szem előtt;

Globális közjavak és kihívások

82.  határozottan úgy véli, hogy az EU és tagállamai erőteljes jelenléte megfelelő ahhoz, hogy továbbra is vezető nemzetközi szerepet töltsenek be a fokozódó nyomás alatt lévő globális közjavak és a szegényeket aránytalanul érintő kihívások kezelése terén; kéri, hogy a globális közjavak és a környezeti kihívások a konszenzus révén jussanak érvényre, köztük az emberi fejlődés, a környezetvédelem, ideértve az éghajlatváltozást és a vízhez való hozzáférést, a bizonytalanság és az államok instabilitása, a migráció, a megfizethető árú energetikai szolgáltatások, az élelmezésbiztonság és az éhezés és az alultápláltság felszámolása;

83.  emlékeztet arra, hogy a világszerte a legáltalánosabb mezőgazdasági modellnek tekinthető kisüzemi és családi gazdálkodás kulcsszerepet játszik a fenntartható fejlesztési célok megvalósításában: jelentősen hozzájárul az élelmezésbiztonsághoz, a talajerózió és a biodiverzitás csökkenése elleni küzdelemhez, valamint az éghajlatváltozás mérsékléséhez, miközben munkahelyeket biztosít; hangsúlyozza, hogy az EU-nak elő kell mozdítania egyrészt a gazdálkodói szervezeteket, többek között a szövetkezeteket, másrészt pedig az agroökológiai gyakorlatokra összpontosító fenntartható mezőgazdaságot, a családi gazdaságok nagyobb termelékenységét, a földművesek jogait és a földhasználati jogokat, az élelmezésbiztonságot garantáló informális magbeszerzési rendszereket, a helyi és regionális piacokat, a tisztességes jövedelmet, a mezőgazdasági termelők számára pedig méltó életet;

84.  emlékeztet arra, hogy a „magánszektor” szereplői nem alkotnak homogén csoportot; a magánszektort érintő uniós és tagállami fejlesztési politikának ezért differenciált stratégiákból kell állnia a magánszektor különféle típusú szereplőinek a bevonása érdekében, akik között megtalálhatók a termelők által vezérelt magánszektor szereplői, a mikro-, kis- és középvállalkozások, a szövetkezetek, a szociális vállalkozások és a szolidáris gazdaság vállalkozásai;

85.  ismételten megerősíti, hogy a megfizethető, megbízható, fenntartható és korszerű energiához való hozzáférés mindenki számára történő biztosítása 2030-ig (7. fenntartható fejlesztési cél) elengedhetetlen az alapvető emberi szükségletek – úgymint a tiszta vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez, az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz való hozzáférés – kielégítéséhez, és nélkülözhetetlen a helyi vállalkozások létrejöttének és mindenfajta gazdasági tevékenység támogatásához, emellett pedig a fejlődés egyik fő mozgatórugója;

86.  hangsúlyozza, hogy a kistermelők termelékenységének növelése, a fenntartható és éghajlatváltozáshoz alkalmazkodó mezőgazdaság és élelmiszerrendszerek kulcsfontosságú szerepet játszanak a 2. fenntartható fejlesztési cél teljesítésében, és kiemeli a fenntartható fogyasztásra és termelésre vonatkozó 12. fenntartható fejlesztési célt, amely túlmutat a körforgásos gazdaság elvein és kezeli a környezetre, a társadalomra és az emberi jogokra kifejtett hatásokat; ezért hangsúlyozza, hogy az EU-nak a fenntartható élelmiszertermelés előmozdítására és a termelékenységet és a termelést fokozó, rugalmas mezőgazdasági gyakorlatokra kell összpontosítania; elismeri a női mezőgazdasági termelők különleges szükségleteit az élelmezésbiztonság tekintetében;

87.  kiemeli annak fontosságát, hogy folytatódjon a vízhez, a megfelelő higiénés feltételekhez és a higiéniához való hozzáférés javítására irányuló munka, minthogy olyan több területet érintő kérdésről van szó, amely a 2015 utáni menetrendben szereplő más célok – így az egészség, az oktatás és a nemek közötti egyenlőség – elérését is érinti;

88.  felhívja az EU-t, hogy támogassa a gyorsan növekvő urbanizálódással összefüggő kihívások kezelését és a biztonságosabb, inkluzívabb, ellenállóképesebb és fenntarthatóbb városok létrehozását célzó globális kezdeményezéseket; ezzel összefüggésben üdvözli, hogy a lakhatásról és a fenntartható városfejlesztésről szóló ENSZ-konferencián (Habitat III) nemrégiben elfogadták az új városfejlesztési menetrendet, amelynek célja, hogy a szegénység és az éhezés elleni küzdelem segítése, az egészség javítása és a környezet védelme érdekében megvizsgálják a városok tervezésének, kialakításának, finanszírozásának, fejlesztésének, irányításának és kezelésének új lehetőségeit;

89.  további uniós erőfeszítéseket kér az óceánok és a tengeri erőforrások védelme érdekében; üdvözli ezzel összefüggésben az óceánok nemzetközi irányításának javítására irányuló közelmúltbeli bizottsági kezdeményezéseket, amelyek célja a jobb gazdálkodás előmozdítása és az éghajlatváltozás tengerekre és ökoszisztémákra gyakorolt hatásának mérséklése;

90.  hangsúlyozza, hogy fontos a fenntartható mezőgazdaság és a halászat termelékenységének javítása közötti összefüggéssel foglalkozni, amely kisebb élelmiszer-veszteséghez és élelmiszer-pazarláshoz, a természeti erőforrásokkal való átlátható gazdálkodáshoz és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz vezet;

Uniós fejlesztési politika

91.  ismételten felhívja a figyelmet az uniós fejlesztési fellépés kínálta relatív előnyökre, köztük globális jelenétére, az eszközök és a teljesítési módszerekből adódó rugalmasságra, a szakpolitikai koherenciában és koordinációban betöltött szerepére és ezek iránti elkötelezettségére, a jogokon és a demokrácián alapuló megközelítésére, volumenére tekintettel arra, hogy a támogatások léptéke eléri a kritikus tömeget, valamint a civil társadalomnak nyújtott következetes támogatásra;

92.  hangsúlyozza, hogy az EU relatív előnyei koncentrált fellépéseket tesznek lehetővé bizonyos számú szakpolitikai területen, ideértve többek között a demokráciát, a jó kormányzást és az emberi jogokat, a globális közjavakat és kihívásokat, a kereskedelmi és regionális integrációt, valamint a biztonság hiánya és a kényszerű migráció alapvető okainak kezelését; hangsúlyozza, hogy ennek az összpontosításnak a felelősségvállalás és a partnerség elveivel összhangban igazodnia kell az egyes fejlődő országok szükségleteihez és prioritásaihoz;

93.  emlékeztet arra, hogy a sport egyre nagyobb szerepet játszik a fejlesztésben és a békében a tolerancia és a kölcsönös tisztelet kultúrájának előmozdítása révén, valamint hozzájárul a nők és a fiatalok, az egyének és a közösségek szerepvállalásának megerősítéséhez, valamint az egészségügy, az oktatás és a társadalmi befogadás előmozdításához;

94.  hangsúlyozza egy közös, átfogó, átlátható és időszerű elszámoltathatósági rendszer fontosságát, amely ellenőrzi és felülvizsgálja a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendnek és a konszenzusnak az EU és tagállamai által történő végrehajtását, hangsúlyozza, hogy a fejlesztési politikában tett összes kötelezettségvállalás – beleértve a hatékonyságra, a politikák fejlesztési célú koherenciájára és a hivatalos fejlesztési támogatásra vonatkozóakat is – végrehajtása terén elért eredményekről szóló éves jelentés továbbra is szükséges az elszámoltathatóság és a parlamenti ellenőrzés szempontjából; sajnálatát fejezi ki a legutóbbi és a várható jelentéstételi hiányosságok miatt; üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy félidős értékelést végezzen a konszenzus végrehajtásáról;

o
o   o

95.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak.

(1) HL C 46., 2006.2.24., 1. o.
(2) http://www.oecd.org/dac/effectiveness/49650173.pdf
(3) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-14684-2016-INIT/hu/pdf
(4) http://www.un.org/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/70/1&Lang=E
(5) http://www.un.org/esa/ffd/wp-content/uploads/2015/08/AAAA_Outcome.pdf
(6) https://unfccc.int/resource/docs/2015/cop21/eng/l09r01.pdf
(7) https://www.worldhumanitariansummit.org/
(8) https://habitat3.org/the-new-urban-agenda/
(9) http://effectivecooperation.org/wp-content/uploads/2016/05/4314021e.pdf
(10) Tanácsi következtetések, 2007.5.15.
(11) Tanácsi következtetések, 2014.5.19.
(12) 10715/16. számú tanácsi dokumentum.
(13) HL C 280. E, 2006.11.18., 484. o.
(14) HL C 33. E, 2013.2.5., 77. o.
(15) HL C 468., 2016.12.15., 73. o.
(16) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0059.
(17) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0196.
(18) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0265.
(19) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0137.
(20) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0224.
(21) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0246.
(22) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0437.
(23) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0299.
(24) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0437.
(25) 2013. december 11-i állásfoglalás.


Éves jelentés az uniós versenypolitikáról
PDF 552kWORD 87k
Az Európai Parlament 2017. február 14-i állásfoglalása az EU versenypolitikájáról szóló éves jelentésről (2016/2100(INI))
P8_TA(2017)0027A8-0001/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a „2015. évi jelentés a versenypolitikáról” című, 2016. június 15-i bizottsági jelentésre (COM(2016)0393) és a hozzá csatolt, ugyanaznap kiadott bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0198),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), és különösen annak 39., 42., és 101–109. cikkére,

–  tekintettel az általános érdekű szolgáltatásokról szóló (26.) jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a szubszidiaritás és arányosság elvének alkalmazásáról szóló (2.) jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az élelmezési és mezőgazdasági rendszerek fenntarthatósági vizsgálatának (SAFA) az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) által kidolgozott egyetemes keretrendszerére,

–  tekintettel a vonatkozó, versenyről szóló bizottsági szabályokra, iránymutatásokra, állásfoglalásokra, közleményekre és dokumentumokra,

–  tekintettel a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2016. július 6-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a megújuló energiáról szóló eredményjelentésről szóló, 2016. június 23-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az európai unióbeli szociális dömpingről szóló, 2016. szeptember 14-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az EU versenypolitikájáról szóló 2014. évi éves jelentésről szóló, 2016. január 19-i állásfoglalására(4) és az EU versenypolitikájáról szóló 2014. évi éves jelentésről szóló, 2015. március 10-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az elektronikus kereskedelem 1/2003/EK tanácsi rendelet 17. cikke szerinti vizsgálatának bevezetéséről szóló, 2015. május 6-i bizottsági határozatra (C(2015)3026),

–  tekintettel a Bizottság „Európai digitális egységes piaci stratégia” című, 2015. május 6-i közleményére (COM(2015)0192),

–  tekintettel a Bizottság „A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája” című, 2015. február 25-i közleményére (COM(2015)0080),

–  tekintettel a kártyaalapú fizetési műveletek bankközi jutalékairól szóló, 2015. április 29-i (EU) 2015/751 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló, 2014. június 17-i 651/2014/EU bizottsági rendeletre(7) (általános csoportmentességi rendelet),

–  tekintettel a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20-i 139/2004/EK tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel „A vállalkozások közötti összefonódások uniós ellenőrzésének javítása” című, 2014. július 9-i fehér könyvre (COM(2014)0449),

–  tekintettel a Bizottság által az E-000344/2016, az E-002666/2016 és az E-002112/2016 számú, írásbeli választ igénylő parlamenti képviselői kérdésekre adott válaszokra,

–  tekintettel a légi közlekedésről szóló, 2015. november 11-i állásfoglalására(9), különösen annak a 868/2004/EK rendelet annak érdekében történő felülvizsgálatával kapcsolatos 6., 7., és 11. bekezdésére, hogy biztosítsák a tisztességes versenyt az Unió légi közlekedési külkapcsolatai terén és megerősítsék az uniós légi közlekedési ágazat versenyképességét, hatékonyabban megakadályozzák a tisztességtelen versenyt, biztosítsák a viszonosságot és megszüntessék a tisztességtelen gyakorlatokat, beleértve a bizonyos harmadik országok által a minden légitársaságnak nyújtott piactorzító állami támogatásokat, a pénzügyi átláthatóság szerepeltetése a tisztességes versenyről szóló záradékban alapvető eleme lévén ezen egyenlő versenyfeltételek garantálásának,

–  tekintettel a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EGK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet)(10),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének a szakosítási megállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2010. december 14-i 1218/2010/EU bizottsági rendeletre(11),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A8‑0001/2017),

A.  mivel az erős és hatékony uniós versenypolitika mindig is a belső piac egyik sarokköve volt, hiszen ösztönzi a gazdasági hatékonyságot és kedvező környezetet teremt a növekedéshez, az innovációhoz és a technológiai fejlődéshez, ugyanakkor leszorítja az árakat;

B.  mivel az uniós versenypolitika alapvető eszköz a belső piac széttöredezése elleni küzdelemben, és ily módon az egész Unióban a vállalkozások számára az egyenlő versenyfeltételek megteremtésében és fenntartásában;

C.  mivel az Európai Uniónak a Bizottság vezetésével az Unióban és világszerte elő kell mozdítania a „versenykultúrát”;

D.  mivel a versenypolitika önmagában az európai demokráciát védő eszköz, minthogy megakadályozza a gazdasági és pénzügyi hatalom kevesek kezében való túlzott koncentrálódását, amely aláásná az európai politikai hatóságok nagy ipari és bankcsoportoktól való függetlenségét;

E.  mivel a versenyszabályok (többek között az antitröszt szabályok) megfelelő, a szociális piacgazdasággal összhangban álló végrehajtása megakadályozza, hogy a gazdasági és pénzügyi hatalom kevés magánvállalat kezében összpontosuljon, és serkentőleg hat a gazdasági szereplőkre, mivel arra ösztönzi őket, hogy dinamikusak és innovatívak legyenek és kitűnjenek a piacokon;

F.  mivel a tisztességes versenypolitika fenntartja a nyílt és hatékony piacokat, ami alacsonyabb árakhoz, új szereplők megjelenéséhez, jobb minőségű termékekhez és szolgáltatásokhoz, valamint a fogyasztók rendelkezésére álló nagyobb választékhoz vezet, előmozdítva a kutatást és az innovációt, a gazdasági növekedést és a vállalkozások rugalmasságának fokozását is;

G.  mivel a versenypolitika jelentősen hozzá tud járulni és hozzá is kell járulnia a kulcsfontosságú politikai prioritásokhoz, mint az innováció fellendítése, a minőségi munkahelyek, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a fenntartható növekedés és a fenntartható fejlődés, a beruházások, az erőforrás-hatékonyság, a fogyasztók és az emberi egészség védelme és az egységes piac megerősítése, különös tekintettel a digitális egységes piacra és az energiaunióra;

H.  mivel a sikeres versenypolitika nem helyezheti előtérbe kizárólag a fogyasztói árak csökkentését, hanem az európai gazdaság innovációs képességét és beruházási tevékenységét, valamint a kis- és középvállalkozások sajátos versenyfeltételeit is tekintetbe kell vennie;

I.  mivel az uniós versenypolitikában a társadalmi méltányosság, a politikai függetlenség, az átláthatóság és a jogszerű eljárás értékei is meghatározóak;

J.  mivel az Unió versenypolitikája kölcsönös függősségben van más nagy uniós politikákkal, különösen az adózási, ipari és digitális politikákkal, amelyek összehangolása a Szerződésekben meghatározott alapelvek, különösen az átláthatóság és a tisztesség tiszteletben tartásának biztosítását célozza;

K.  mivel az adókijátszás, az adócsalás és az adóparadicsomok a becslések szerint évente több milliárd eurós (bizonyos becslések szerint akár 1 billió eurós) költséget jelentenek az uniós adófizetők számára kiesett bevételek formájában, és torzítják a versenyt az egységes piacon azon vállalatok között, amelyek tisztességesen kiveszik részüket az adófizetésből, illetve azok között, amelyek nem;

L.  mivel a versenyjog végrehajtására irányuló globális együttműködés hozzájárul a jogorvoslatok és a végrehajtási intézkedések eredményei terén tapasztalt következetlenségek elkerüléséhez, valamint segíti a vállalkozásokat a versenyjog betartásából fakadó költségeik csökkentésében;

M.  mivel az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata és a Bizottság döntéshozatali gyakorlata eltérő értelmezést ad a „gazdasági tevékenység” fogalmára attól függően, hogy a belső piaci szabályokat vagy a versenyszabályokat alkalmazzák; mivel ez a zavaros gyakorlat további gondokat vet fel a „gazdasági tevékenység” már egyébként is nehezen értelmezhető fogalmát illetően;

N.  mivel a világos, koherens és működőképes szabályozási környezet a versenypolitikának a mezőgazdaság sajátosságaihoz való hozzáigazítása tekintetében hozzájárulhat a mezőgazdasági termelők pozíciójának megerősítéséhez az élelmiszer-ellátási láncon belül azáltal, hogy kezeli a gazdasági szereplők közötti kiegyenlítetlen erőviszonyokat, ezzel is növelve a piaci hatékonyságot és biztosítva a jogbiztonságot és az egyenlő feltételeket az egységes piacon;

O.  mivel nehéz előre felmérni a gazdasági kockázatok megjelenési formáját, súlyosságát és idejét, és szükség van arra, hogy egy piacorientált közös agrárpolitika (KAP) támogatást nyújtson a termelők számára, valamint további, korlátozott időre szóló mentességeket a versenyszabályok alól súlyos piaci egyensúlyhiány esetén; mivel a tejágazati válság alatt a Bizottság úgy döntött, hogy utolsó esélyként az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 222. cikkéhez folyamodik, hogy mentesítse a tejtermelés elismert termelői csoportok általi kollektív tervezését a versenyjog alkalmazása alól;

P.  mivel a versenypolitika önmagában nem oldja meg az élelmiszer-ellátási láncban alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat;

Q.  mivel az EUMSZ 102. cikke egyértelműen úgy rendelkezik, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok közvetlen vagy közvetett ráerőltetése az élelmiszer-ellátási lánc egyéb ágazataira az EUMSZ megsértésének minősül;

R.  mivel a mezőgazdasági piacokat vizsgáló munkacsoport azzal a céllal jött létre, hogy javítsa a termelők helyzetét az élelmiszer-ellátási láncban, feltárva pozíciójuk megerősítésének lehetőségeit, beleértve a szerződéses viszonyok kiépítésére és a termelők kollektív fellépéseinek megszervezésére vonatkozó jogi lehetőségeket is; mivel a mezőgazdasági piacokat vizsgáló munkacsoport következtetéseit – adott esetben – figyelembe kell venni a jövőbeli viták és meghozandó intézkedések vonatkozásában;

1.  üdvözli a Bizottság versenypolitikáról szóló éves jelentését, amely bemutatja, hogy a megfelelő uniós versenypolitika tisztességes versenyfeltételeket teremtve segíthet helyreállítani a kellő mértékű beruházásokat és az innovációt; üdvözli a jelentést és azt, hogy az a versenypolitikának az akadályok felszámolásához és a torzító állami támogatási intézkedések elleni küzdelemhez való, a belső piac javát szolgáló hozzájárulására összpontosít; azt is megismétli, hogy Európa jövőjének az innováción, a szociális piacgazdaságon és az erőforrás-hatékonyságon kell alapulnia, amely magas életszínvonalat teremt valamennyi uniós polgár számára;

Az egységes piac integrációja

2.  üdvözli a Bizottság azon célját, hogy új lehetőségeket teremt a polgárok és a vállalkozások számára és emlékeztet arra, hogy a tőke, a szolgáltatások, az áruk és az emberek szabad mozgása képezi az egységes piac négy szabadságjogát, valamint hogy azok érvényesítése kulcsfontosságú ahhoz, hogy az Uniót közelebb hozzák a polgárokhoz; hangsúlyozza, hogy hatékony uniós versenypolitika nélkül a belső piac nem tudja teljesen kibontakoztatni a benne rejlő lehetőségeket; üdvözli, hogy a Bizottság használja a rendelkezésére álló különböző eszközöket, különösen az összefonódások ellenőrzését, az erőfölénnyel való visszaélés és a versenyellenes gyakorlatok elleni küzdelmet, a kartellek megszüntetését, az állami támogatások ellenőrzését, a nemzeti – és adott esetben regionális – versenyhatóságokkal való egyeztetést és az ágazati vizsgálatokat;

3.  megismétli, hogy a hatékony versenypolitikának figyelembe kell vennie a kis- és középvállalkozásokra (kkv-k), a mikro- és induló vállalkozásokra vonatkozó egyedi piaci feltételeket, és biztosítania kell a munkavállalói jogok védelmét és a méltányos adóztatást;

4.  felhívja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy kezeljék kiemelten a Brexit utáni egységes piac megerősítését, biztosítva az uniós versenyjog teljes körű betartását és tovább fokozva a tagállamok közötti adóügyi együttműködést; megjegyzi, hogy a Brexit kedvezőtlenül érintheti az uniós versenypolitikát; hangsúlyozza különösen az eljárások megkettőzésének kockázatát, amely növelné az adminisztratív költségeket és késleltetné a vizsgálati folyamatokat;

5.  megismétli, hogy az a tisztességes adóverseny elengedhetetlen az európai egységes piac integritásához és ezért minden piaci szereplőnek meg kell fizetnie az adóból rá eső részt, és az adót ott kell megfizetni, ahol a nyereség keletkezik; hangsúlyozza, hogy a LuxLeaks-kiszivárogtatások óta az Unió elismerte, hogy – az egységes piacon belüli tisztességes verseny megerősítése érdekében – egyszerű és átlátható adópolitikákra és szabályozásra van szüksége, valamint elismerte, hogy véget kell vetni a tagállamok által folytatott tisztességtelen adóversenynek (többek között a jogszerűtlen adókedvezmények nyújtásának), amely erkölcsi kockázatot és további adóterheket ró a tisztességes adófizetőkre, illetve gátolja a kkv-k fejlődését, akkor is, amikor az új belépők és a csak egy országban üzleti tevékenységet folytató kkv-k hátrányba kerülnek a multinacionális vállalatokhoz képest, amelyek átcsoportosíthatják a nyereséget vagy különféle, csak számukra elérhető döntések és eszközök révén az agresszív adótervezés más formáit valósíthatják meg; hangsúlyozza, hogy alaposan ki kell vizsgálni minden olyan esetet, ahol a cél gyaníthatóan a multinacionális vállalatok általi illegális adóoptimalizáció; ugyanakkor üdvözli a Bizottság mélyreható vizsgálatait a versenyellenes gyakorlatokról, mint például a szelektív adókedvezmények, amelyek többletnyereségadó-megállapítási rendszereket foglalhatnak magukban, és üdvözli a vizsgálatok legutóbbi eredményeit, amelyek értelmében a szelektív adókedvezmények az uniós versenyjogba ütköző, illegális állami támogatásnak minősülnek; hangsúlyozza, hogy a Bizottság számára széles körű hozzáférést kell biztosítani az információkhoz annak érdekében, hogy a gyanús esetekkel kapcsolatban több vizsgálatot indíthassanak; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egyértelmű iránymutatásokat a tisztességtelen verseny eseteire kiterjedő adóügyi állami támogatásokkal kapcsolatban, és hogy a tagállamok káros adóügyi gyakorlatokkal szembeni hatékony fellépéseinek elősegítése érdekében használja ki teljes mértékben a versenyjog alapján fennálló hatásköreit; fenntartja, hogy nagyobb erőfeszítésekre van szükség az agresszív adózási gyakorlatokkal szemben is, hangsúlyozza, hogy döntő jelentőségük van a tagállamok adóhatóságai között a feltételes adómegállapításokról és a transzferárképzésről kicserélt információknak; sajnálja, hogy a tagállamok megtagadják a Versenypolitikai Főigazgatóságtól az ezen információkhoz való hozzáférést; a nemzeti hatóságok között intenzívebb információcserét javasol és felhívja a tagállamokat, hogy hozzák nyilvánosságra a feltételes adómegállapításaikra vonatkozó információkat, valamint javasolja ezen információk – adott esetben – regionális bontásban való ismertetését; úgy véli, hogy a Bizottság azon határozatai, amelyek egyértelmű módszertant határoztak meg a helytelen feltételes adómegállapítási határozatok értékének, illetve az általuk érintett vállalatok által élvezett indokolatlan versenyelőny kiszámításához, jó jogalapot kínálnak a további konvergenciához;

6.  hangsúlyozza, hogy a közbeszerzési eljárásoknál tapasztalható korrupció súlyos piactorzító hatással bír az európai versenyképességet illetően; ismét megállapítja, hogy a közbeszerzési eljárások azon kormányzati tevékenységek közé tartoznak, amelyek a leginkább ki vannak téve a korrupció veszélyének; kiemeli, hogy bizonyos tagállamokban az uniós finanszírozású közbeszerzések jobban ki vannak téve a korrupció veszélyének, mint a nemzeti finanszírozású beszerzések; emlékeztet arra, hogy a személyre szabott ajánlati felhívásokat széles körben alkalmazzák a piaci verseny korlátozása céljából; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa erőfeszítéseit az uniós forrásokkal való visszaélések megakadályozása és a közbeszerzési eljárások elszámoltathatóságának ösztönzése érdekében; sürgeti az Európai Ügyészség létrehozását, amely rendelkezik az ahhoz szükséges jogokkal, hogy alaposabban kivizsgálhassa az uniós forrásokat érintő állítólagos bűncselekményeket;

7.  hangsúlyozza, hogy az állami támogatással kapcsolatos eljárások önmagukban nem tudják tartósan felszámolni a tagállamokban folytatott tisztességtelen adóversenyt; ezért azt ajánlja, hogy vezessék be a közös összevont társaságiadó-alapot (teljes KÖTA), amely segíteni fog a verseny torzulásának megszüntetésében és garanciát nyújt arra, hogy semmilyen nyereség nem hagyja el az Uniót adómentesen, hozzák nyilvánosságra a feltételes adómegállapításokra vonatkozó információkat, a csalások visszaszorítása érdekében vizsgálják felül a hozzáadottérték-adóról szóló irányelvet, és vezessék be a nemzetközi nagyvállalatok azon kötelezettségét, hogy forgalmukat és nyereségüket nyilvánosan, az országonkénti bontás elve szerint jelentsék, valamint felhívja a tagállamokat, hogy adóügyi gyakorlataikban vezessenek be nagyobb átláthatóságot, továbbá kölcsönös jelentéstételi kötelezettséget; megismétli, hogy a tisztességes verseny biztosítása érdekében szükség van az adókikerülés elleni kezdeményezéscsomag, az uniós tagállamok közötti információcserére vonatkozó szabályok és a héa-csalás elleni küzdelmet szolgáló gyorsreagálási mechanizmus végrehajtására;

8.  úgy véli, hogy a tisztességes versenyt gátolhatja az adótervezés; üdvözli a Bizottság arra irányuló ajánlását, hogy módosítsák az „állandó telephely” fogalommeghatározását annak érdekében, hogy a vállalatok ne tudják mesterségesen elkerülni az adófizetési kötelezettséget azokban a tagállamokban, amelyekben gazdasági tevékenységet folytatnak; hangsúlyozza, hogy e fogalommeghatározásnak a digitális ágazat egyedi helyzetére is ki kell terjednie, biztosítva, hogy a teljesen dematerializált tevékenységet folytató vállalkozások egy adott tagállamban telephellyel rendelkezőnek minősüljenek, amennyiben jelentős digitális jelenlétet tartanak fenn az adott ország gazdaságában;

9.  hangsúlyozza, hogy tagállami szinten is érvényesíteni kell az egységes piacra vonatkozó szabályokat, és az egységes piac széttöredezettségének leküzdése érdekében foglalkozni kell a jogsértésekkel;

10.  felszólít az egyablakos ügyintézési rendszer javítására a digitális termékekre vonatkozó szűkített egyablakos ügyintézési rendszerekkel kapcsolatos jelenlegi tapasztalatok alapján; megjegyzi, hogy a kis- és mikrovállalkozások még a szűkített egyablakos ügyintézés mellett is jelentős adminisztratív terhekkel szembesülhetnek;

11.  hangsúlyozza, hogy a még fennálló akadályok és korlátok lebontása révén tovább kell erősíteni az egységes piacot;

12.  emlékezteti a Bizottságot arra, hogy az uniós egységes piac zavartalan működéséhez elengedhetetlen, hogy lehetővé tegyék a nemzeti és regionális hatóságok számára, hogy beavatkozzanak az olyan földrajzilag hátrányos helyzetből fakadó esetekben, amelyek korlátozzák a piac abbéli képességét, hogy gazdasági és szociális dimenzióit tekintve egyaránt virágozhasson;

13.  kitart amellett, hogy az egységes piacon a tisztességes verseny biztosítása érdekében küzdeni kell az adó- és szociális dömping, a visszaélésszerű adótervezés és az adócsalás ellen;

14.  sürgeti a Bizottságot, hogy fejezze be az egységes európai vasúti térség megvalósítását, biztosítsa a pályahálózat-üzemeltetők és a vasúti vállalkozások közötti pénzáramlások teljes átláthatóságát, és győződjön meg arról, hogy minden tagállam erős és független nemzeti szabályozó hatósággal rendelkezik-e;

15.  sürgeti a Tanácsot, hogy mielőbb fogadja el a közös összevont társaságiadó-alap (KÖTA) egységesítéséről szóló bizottsági javaslatot;

16.  úgy véli, hogy az euró bevezetése azon tagállamok által, amelyek ez idáig még nem csatlakoztak a közös pénznemhez, megszilárdítaná a szabad versenyt a belső piacon belül;

A digitális egységes piac

17.  üdvözli a Bizottság digitális egységes piaci stratégiáját, és hangsúlyozza a versenypolitika döntő szerepét a digitális belső piac kiteljesítésében; támogatja a Bizottság arra irányuló törekvését is, hogy az EU versenypolitikája teljes mértékben kiterjedjen a digitális egységes piacra, mivel a piaci verseny nem csupán nagyobb választékot biztosít a fogyasztók számára, hanem egyenlő feltételeket is teremt, továbbá sajnálatosnak tartja, hogy az európai digitális keret jelenlegi hiánya rámutatott, hogy ez idáig nem sikerült összeegyeztetni a kis és a nagy szolgáltatók érdekeit; kiemeli, hogy a versenypolitika hagyományos piaci modelljei a digitális belső piac esetében gyakran nem elég célravezetők; felszólít arra, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a digitális vállalkozások új üzleti modelljeire; ismételten hangsúlyozza, hogy egy egységes digitális piac több százezer munkahelyet tudna teremteni, és évi 415 milliárd euróval járulna hozzá az uniós gazdasághoz;

18.  hangsúlyozza, hogy – annak érdekében, hogy digitális egységes piaci stratégiája hiteles maradjon – a Bizottságnak minden egyéb függőben lévő kartellvizsgálatot a minőség veszélyeztetése nélkül kell lezárnia; felszólít az eljárások felgyorsítására annak érdekében, hogy mielőbb eredményeket lehessen elérni; üdvözli ezért a Bizottság által megküldött kiegészítő kifogásközlést az ár-összehasonlító szolgáltatásról és az Android-üggyel kapcsolatos kifogásközlést; felhívja a Bizottságot, hogy elszántan folytassa a vizsgálatai során felmerült valamennyi aggály kivizsgálását, ideértve az elfogult keresés egyéb területeit is (szállodák, helyi keresések, járatok), annak érdekében, hogy a digitális piac valamennyi szereplője számára egyenlő feltételeket biztosítson; felszólít vizsgálatok lefolytatására az erőfölénnyel rendelkező online szállásfoglalási platformok vonatkozásában; üdvözli a Bizottság elektronikus kereskedelemre vonatkozó ágazati vizsgálatát, amelynek előzetes eredményei bizonyos, az online versenyt korlátozható üzleti gyakorlatokat azonosítottak ebben az ágazatban;

19.  üdvözli a Bizottságnak az európai digitális egységes piaccal kapcsolatos kötelezettségvállalását és a területi alapú tartalomkorlátozás, illetve a vevő állampolgársága, a belső piacon belüli lakóhelye vagy székhelye alapján történő egyéb megkülönböztetés elleni fellépésről szóló javaslatát is; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen ambiciózus lépéseket az online verseny jogszerűtlen akadályainak felszámolására, a más tagállambeli eladóktól vásárló uniós fogyasztók akadálymentes online vásárlásának biztosítása érdekében; úgy véli ezért, hogy célzott lépésekre van szükség a javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés javításához, különösen az indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozás gyakorlatának felszámolása, valamint a földrajzi elhelyezkedés vagy nemzetiség alapján történő, tisztességtelen árdiszkrimináció megszüntetése révén, amelyek hatásaként gyakorta alakulnak ki monopóliumok, és egyes fogyasztók illegális tartalmak felé fordulhatnak; felszólít a honlapok uniós szintű címkézésére a kínált szolgáltatások vagy áruk meglétének és minőségének garantálása céljából, a tisztességes verseny még magasabb szintjének biztosítása és a fogyasztóvédelem megerősítése érdekében;

20.  úgy véli, hogy a digitális egységes piac előmozdítására irányuló erőfeszítésekben alapvető szerepet játszik a kkv-k részvételének fokozása, és hangsúlyozza, hogy értékelni kell minden – különösen az e-kereskedelem előmozdítására és a digitális ágazatot illetően az állandó telephely státusz pontosítására irányuló – kezdeményezésnek a kkv-k azon képességére gyakorolt lehetséges hatását, hogy kihasználhassák az egységes digitális piac nyújtotta előnyöket;

21.  emlékeztet arra, hogy a hálózatsemlegesség kiemelkedő fontosságú az internetszolgáltatások közötti megkülönböztetésmentesség biztosításához, valamint a verseny teljes körű garantálásához („hálózatsemlegesség”: az az elv, amelynek értelmében minden internetes forgalmat egyenlően, megkülönböztetéstől, korlátozástól vagy beavatkozástól mentesen, a feladójától, a fogadójától, a típusától, a tartalmától, az eszköztől, a szolgáltatástól vagy az alkalmazástól függetlenül kell kezelni);

22.  kiemeli, hogy az új digitális támogatású – különösen az internetes és mobiltelefonos alkalmazásokra támaszkodó – vállalkozások meglévő szereplők melletti jelenlétének fokozása új csatornákat nyitott a fogyasztók számára az egységes piacon az áruk és szolgáltatások felkutatása, összehasonlítása és kiválasztása tekintetében, amely erős pozíciójú fogyasztókat eredményez, akik tájékozott döntést kívánnak hozni személyes szükségleteik és céljaik alapján;

23.  hangsúlyozza, hogy a megosztáson alapuló gazdaság számos innovatív terméket és szolgáltatást kínál az uniós fogyasztók számára; hangsúlyozza, hogy a megosztásalapú gazdasági platformok életre hívták azt az elképzelést, hogy megkérdőjelezzék a hagyományos, erőfölénnyel rendelkező szereplők működését annak érdekében, hogy versenyképesebb környezetet teremtsenek a fogyasztók és a vállalkozások számára egyaránt; megismétli, hogy az adózással, az adminisztratív kerettel és a biztonsággal kapcsolatos szempontok mellett a Bizottságnak a megosztásalapú gazdaság versennyel kapcsolatos szempontjait is meg kell vizsgálnia, és az egyenlő versenyfeltételek kialakítása érdekében fel kell számolnia a vállalkozások piaci belépése előtt álló akadályokat; hangsúlyozza, hogy az ilyen típusú gazdaságot már évekkel ezelőtt létrehozták, és hogy a jogi egységesség érdekében a szabálytalanságokat uniós szinten, a szubszidiaritás elvének megfelelően kell megoldani; hangsúlyozza, hogy az egységes digitális piac keretében biztosítani kell a fogyasztók és a személyes adatok magas szintű védelmét; sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre egy eszköztárat, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az EU szintjén és a különböző tagállamokban támogatásban részesüljön, alkalmazásra kerüljön, hitelessé váljon és bizalmat kapjon a megosztásalapú gazdaság számos formája és módozata, és tudatában van annak, hogy ez a megengedő és támogató szabályozási keret nem fog a verseny torzulásához vezetni; felhívja a Bizottságot, hogy ismét foglalkozzon ezekkel az aggályokkal annak érdekében, hogy a jogszabályi keretek között valóban kézzelfoghatóvá válhassanak ezeknek az üzleti modelleknek a társadalom számára nyújtott előnyei;

24.  felhívja a Bizottságot, hogy a digitális kor szempontjából átfogóan vizsgálja felül a rendelkezésre álló versenypolitikai eszközök hatékonyságát, és adott esetben fejlessze tovább azokat;

25.  hangsúlyozza, hogy különösen az olyan dinamikus ágazatokban, mint a digitális gazdaság, döntő jelentősége van annak, hogy a versenyjogi eljárásokat gyorsan lefolytassák, hogy a piaci erőfölénnyel való visszaélés ne eredményezhesse a piac szűkülését;

26.  felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a digitális piacokon megfigyelhető növekvő konvergenciát azzal, hogy összeveti a hasonló szolgáltatásokat, például az azonnali üzenetküldési (IM) alkalmazásokat az általános távközlési ágazat által biztosított egyenértékű szolgáltatásokkal;

27.  üdvözli a Bizottság több vállalat, különösen az internetes és távközlési óriások és más médiatársaságok, filmstúdiók és televíziószolgáltatók által alkalmazott bizonyos versenykorlátozó gyakorlatok felderítésére irányuló vizsgálatait; felhívja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az uniós antitröszt szabályokat sértő versenyellenes magatartás elleni valamennyi eljárást;

28.  üdvözli a Bizottság által az Apple-nek nyújtott állami támogatás visszafizetésének ügyével kapcsolatban hozott határozatot, amely fontos mérföldkövet jelent az adókedvezmények formájában nyújtott jogszerűtlen állami támogatások kérdésének kezelését illetően; rámutat azonban, hogy az EU-nak szigorúbb jogszabályokra van szüksége a feltételes adómegállapítások terén, amelyek egyúttal hatékony rendszert és követelésbehajtási eljárást biztosítanának az uniós költségvetés saját forrásai javára; felhívja a Bizottságot, hogy az egységes piacon a tisztességes verseny biztosítása érdekében orvosolja a jogsértéseket;

29.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be szabályozási stratégiát, amely figyelembe veszi a technológiák konvergenciáját, és különösen a platformok számának megsokszorozódását; emlékeztet arra, hogy e célból az előzetes ágazatspecifikus szabályozásoknak összhangba kell hozniuk a pluralizmus védelmét, a szólásszabadságot, a személyes adatok védelmét, a fogyasztó önállóságának és választási szabadságának védelmét, illetve az Európában versengő kínálatok és a nemzetközi verseny európai élmezőnyének konvergens kínálatainak azonos előmozdítását; felszólít az egyenlőtlen erőviszonyok kiegyenlítésére és a gazdasági szereplők közötti függőségi helyzetek mérséklésére az érték méltányos felosztásának elérése érdekében;

30.  üdvözli, hogy a digitális piacokon a piaci erőfölény meghatározása során fokozottabban figyelembe veszik a hálózati hatásokat, valamint az adatok felhalmozását és elemzését; úgy véli, hogy az adatok nagy szerepet játszanak a digitális gazdaságban, és ezért figyelembe kell venni azokat a versenyjogi értékelésben;

31.  úgy véli, hogy az internetes keresési és távközlési ágazatban a verseny nemcsak azért alapvető fontosságú, hogy a digitális gazdaságon belül ösztönözze az innovációt és a hálózatokba való beruházást, hanem azért is, hogy elősegítse a megfizethető árak és a szolgáltatások választékának a fogyasztók számára történő biztosítását; felhívja ezért a Bizottságot, hogy biztosítsa a versenyt ebben az ágazatban, többek között az internetszolgáltatások és a frekvenciafelosztás tekintetében; ebben az összefüggésben üdvözli a Bizottság szándékát, hogy a széles sávú hálózatok állami támogatására vonatkozó iránymutatások alkalmazása során jóhiszeműen figyelembe kívánja venni a távközlési csomag stratégiai céljait; üdvözli a Bizottság arra irányuló határozatát, hogy az európai fogyasztók érdekeit szem előtt tartva megakadályozza az Egyesült Királyságban az O2 és a Three mobiltelefon-szolgáltató összeolvadását; ismételten kiemeli az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex alkalmazásának és az Unión belüli összeköttetések fejlesztésének fontosságát;

32.  úgy véli, hogy a barangolási díjak EU-n belüli felszámolása nem elegendő, és hogy az EU-n belüli hívásokat ugyanazon a szinten kell szabályozni, mint a helyi hívásokat; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot az EU-n belüli hívások szabályozására;

33.  úgy véli, hogy az Unióban a fogyasztókat terhelő barangolási díjak megszüntetése irányába tett lépések hosszú távon nem elegendőek, mivel az egységes piacot tovább kell mélyíteni, valamint ösztönzőket kell bevezetni annak érdekében, hogy az Unión belüli hívások díja a helyi hívásokkal megegyező szintű legyen, elősegítve a teljesen európai vagy megosztott hálózatokba való beruházásokat; felhívja a Bizottságot, hogy folytasson mélyreható konzultációt a hálózatüzemeltetőkkel és az érintett érdekelt felekkel arról, hogy mi a leghatékonyabb módja az Unión belüli hívásdíjak helyi hívásdíjak szintjére való leszorításának, ami ugyanakkor ösztönzi a beruházásokat és biztosítja a versenyképességet és az innovációt;

34.  felhívja a Bizottságot, hogy politikai és pénzügyi eszközeit felhasználva mozdítsa elő a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét a beruházások fokozása érdekében olyan különféle hagyományos ágazatokban, illetve a kkv-k körében, amelyek nem tudnak lépést tartani a digitális ipari forradalommal;

35.  hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak minden vállalkozást (például a piaci erőfölénnyel rendelkező és az induló innovatív vállalkozásokat is) innovációra kellene ösztönöznie;

36.  felhívja a Bizottságot, hogy mutasson ugyanolyan határozottságot a McDonald's-szal szemben folyamatban lévő vizsgálat lefolytatása és lezárása terén;

Állami támogatások

37.  üdvözli az állami támogatásokra vonatkozó szabályok átalakítását és javasolja, hogy készüljön külön éves jelentés a Parlamentnek; emlékezteti a tagállamokat, hogy a cél a támogatási intézkedéseknek a hosszú távú, fenntartható gazdasági növekedésre, a minőségi munkahelyek létrehozására és a társadalmi kohézióra való irányítása volt, egyenlő versenyfeltételeket és a szociális piacgazdaság szabad működését biztosítva; hangsúlyozza, hogy a tagállamok fokozott felelősséggel tartoznak a Bizottság előzetes értesítése nélkül nyújtott támogatásokért; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak megfelelő jogalapot kell rendelkezésre bocsátania a versenyjog terén az idegenforgalomnak, mint Európa egyik fontos gazdasági tényezőjének előmozdítása érdekében, és hogy ennek megfelelően az állami idegenforgalmi szervezetek finanszírozásának az általános csoportmentességi rendelet szerinti általános mentességet kell élveznie; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamok által gyakorolt politikai nyomásra tekintet nélkül vizsgálja meg a tagállamok által az utolsó pillanatban végrehajtott ügyleteket; emlékezteti továbbá a Bizottságot, hogy meg kell akadályozni bizonyos kormányokat abban, hogy rosszhiszeműen járjanak el, ami az uniós alapok helytelen felhasználása esetén fordul elő;

38.  hangsúlyozza, hogy az állami vagy regionális ösztönző az egyik politikai eszköz az Unió elszigetelt, távoli vagy külső régióiban és szigetein a gazdasági és társadalmi feltételek támogatásához nélkülözhetetlen szolgáltatások biztosításához, azonban figyelembe kell venni a múltbeli tapasztalatokat is, és e beavatkozások nem lehetnek ellentétesek az egységes piac elveivel; hangsúlyozza, hogy a szigetekből álló külső régiók összeköttetése szintén lényeges, és üdvözli, hogy az általános csoportmentességi rendeletbe belefoglalták a távoli régiókban élő lakosok közlekedésének szociális támogatását, ahol elismerten problémát jelent az összeköttetés; kéri a Bizottságot, hogy az általános csoportmentességi rendelet folyamatban lévő felülvizsgálata során kellően vegye figyelembe az európai legkülső régióknak az EUMSZ 349. cikkében foglalt sajátosságait, mivel a legkülső régiókban működő helyi kkv-k számára elengedhetetlen az összeköttetés, ráadásul rendkívül kicsi a valószínűsége, hogy ez kihat a belső piacon belüli versenyre;

39.  üdvözli az állami támogatás modernizációjára irányuló kezdeményezés keretében kiadott, az állami támogatás fogalmáról szóló bizottsági közleményt; elismeri az egyszerűsített szabályok előnyeit, amelyek jogbiztonságot nyújtanak az állami hatóságok és a vállalatok számára egyaránt; ugyanakkor felhívja a Bizottságot, hogy közelebbről vizsgálja meg az egységes piacra rendkívül káros hatást gyakorló, tiltott állami támogatásokat;

40.  felhívja a Bizottságot, hogy az esetjogban és a végrehajtási gyakorlatban bekövetkezett lényeges változások fényében mielőbb nyújtson be egy útmutató dokumentumot az állami támogatás fogalmáról a jogbiztonság és a kiszámíthatóság biztosítása érdekében;

41.  felhívja a Bizottságot, hogy készítsen ütemtervet kevesebb, de célzottabb állami támogatás nyújtására, azzal a céllal, hogy az adók csökkentése révén megnyíljon a lehetőség az állami támogatások csökkentésére, ezáltal az új vállalkozások és a tisztességes verseny ösztönzésére a régi struktúrák és a hagyományos szolgáltatók támogatása helyett;

42.  hangsúlyozza, hogy az általános érdekű szolgáltatások előmozdítása érdekében nyújtott állami támogatásoknak alapvetően a fogyasztók és a polgárok, nem pedig egyes cégek vagy közintézmények érdekeit kell szolgálniuk;

43.  felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon az uniós tagállamokban található közüzemi létesítmények nemzeti hatáskörbe való visszahelyezését, és vessen gátat a közszolgáltatási ellentételezés formájában nyújtott jogellenes állami támogatásoknak;

44.  felhívja a Bizottságot, hogy a nemzetközi versenyügyi szervezeteken, például a Nemzetközi Versenyhatóságok Hálózatán belül szorgalmazza az állami támogatás összehangolt fogalommeghatározását;

45.  az energiaunió megfelelő működésének elérése, valamint az állami támogatásokra vonatkozó szabályok be nem tartásának és az uniós forrásokkal való visszaélések elkerülése érdekében hangsúlyozza, hogy az energetikai és környezetvédelmi beruházásokhoz kapcsolódó valamennyi állami támogatást és a közbeszerezési eljárásokkal kapcsolatos minden szabálytalanságot – például a magyar Paksi Atomerőmű vitatott bővítési projektjét – szigorúan nyomon kell követni és mélyrehatóan ki kell vizsgálni;

46.  hangsúlyozza, hogy – amint azt éves versenypolitikai jelentésében a Bizottság immár hatodszor jelzi – a pénzügyi ágazatban nyújtott ideiglenes állami támogatásra a globális pénzügyi rendszer stabilizálásához volt szükség, ám azt mielőbb csökkenteni kell vagy teljes mértékben fel kell számolni és ellenőrizni kell; felhívja a Bizottságot és az Európai Értékpapír-piaci Hatóságot (ESMA), hogy biztosítsák minden fogyasztóvédelmi jogszabály – például a MiFID-irányelv vagy az IDD-irányelv – egységes piacon belüli következetes alkalmazását, és kéri a Bizottságot és az ESMA-t annak biztosítására, hogy e jogszabályok végrehajtása során ne kerüljön sor szabályozási arbitrázsra; felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje azt a lehetőséget, hogy a bankoknak nyújtott állami támogatást a kkv-knak nyújtott hitelezéshez kösse;

47.  emlékeztet álláspontjára a több tagállamban a bankszektor számára kedvező, halasztott adókövetelések és adójóváírások vonatkozásában a Bizottság által jelenleg folytatott vizsgálatot illetően; úgy véli, hogy a halasztott adóköveteléseket és adójóváírásokat visszamenőleges hatállyal engedélyezni kellene az állami támogatásokról szóló rendelkezésekben, amennyiben azok a reálgazdasághoz kapcsolódó finanszírozási célokra vonatkozó egyértelmű feltételekhez kapcsolódnak;

48.  sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság nem hozott intézkedéseket a magánbankok szerkezetátalakítása során elkövetett visszaélések kezelésére, beleértve azokat is, amelyek a kisbetéteseket és a pénzügyi eszközök, például elsőbbségi részvények kisbefektetőit érintették, amely eszközöket gyakran az uniós jogszabályoknak való teljes körű megfelelés nélkül hoztak forgalomba; felhívja a Bizottságot, hogy a gazdasági válság által érintett bankok szerkezetátalakítása során foglalkozzon a fedezetlen pénzügyi termékek megtévesztő értékesítésének messze ható következményeivel;

49.  emlékeztet a Bizottsághoz intézett korábbi kérésére, miszerint vizsgálja meg, hogy a válság kezdete óta részesült-e a bankszektor közvetett állami támogatásokban nem szokványos likviditási támogatások formájában;

50.  megjegyzi, hogy az Európai Számvevőszék az állami támogatások kapcsán megközelítőleg minden ötödik, kohéziós program által társfinanszírozott és vélhetően állami támogatásokkal összefüggő, általa vizsgált projekt esetében fedezett fel hibákat a 2010–2014-es időszakban(12); megjegyzi, hogy e hibák egyharmadának esetében azt állapították meg, hogy pénzügyi hatással jártak, és úgy vélik, hogy hozzájárultak a kohéziós politikában kialakult hibaszinthez; ezért úgy véli, hogy még van mit tenni a kohéziós politikán belül az állami támogatási szabályok be nem tartásának kezelése terén; úgy véli, hogy a kedvezményezett országokban a jóhiszeműen elkövetett hibák elkerülése érdekében az állami támogatási szabályokkal kapcsolatos ismeretek javítására, valamint a helyzet jobb felmérése érdekében a szabálytalanságok jelentésének fokozására van különösen szükség;

51.  úgy véli, hogy a jogellenes állami támogatások kategóriáinak jobb ismeretére van szükség helyi és nemzeti szinteken; üdvözli a Bizottság legutóbbi határozatait, amelyek tisztázzák, hogy mely tagállami támogatási intézkedések hajthatók végre a Bizottság állami támogatási értékelése nélkül; ezeket a határozatokat hasznos iránymutatásnak tartja a helyi és önkormányzati projektek számára, amelyek révén csökken az adminisztratív teher, ezzel egyidejűleg pedig nő a jogbiztonság;

52.  felhívja a Bizottságot, hogy a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelvvel összefüggésben vizsgálja felül a vonatkozó versenyjogi rendelkezések értelmezését, hogy az uniós jogalkotó hatóság által a korai stabilizálásra előírt eszközök ténylegesen is alkalmazhatók legyenek;

53.  hangsúlyozza a Bizottság által az adójellegű állami támogatásokkal kapcsolatban végzett vizsgálatok fontosságát, amelyek biztosítják az európai és nemzetközi adóprogram szükséges támogatását, különösen az agresszív adóoptimalizáció elleni küzdelem terén;

54.  felhívja a Bizottságot, hogy különítsen el több forrást az állami támogatásokat illetően aggályosnak talált feltételes adómegállapítások kivizsgálására, és e vizsgálatokat rendszeresen folytassa le; megjegyzi, hogy a Bizottság illegális állami támogatásoknak minősíti az átláthatatlan feltételes adómegállapításokat, amelyeket néhány tagállam ad egyes multinacionális vállalatoknak, mivel ezek versenytorzulást eredményeznek a belső piacon; üdvözli azt is, hogy egyrészről az adózás terén, másrészről a versenypolitikában egyre jobban felismerik az adópolitikák és a közigazgatási gyakorlatok közötti összefonódásokat; felhívja a Bizottságot, hogy a biztonságos központi nyilvántartásban szereplő információk alapján tegyen közzé egy összefoglalót az előző évben elfogadott jelentősebb feltételes adómegállapításokról, ideértve legalább a feltételes adómegállapítás keretében megfogalmazott kérdések leírását, valamint az előzetes árképzési megállapodás meghatározásához és a leginkább érintett tagállam(ok) azonosításához használt kritériumok leírását;

Antitröszt, kartelljogi eljárások és összefonódás-ellenőrzés

55.  üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy iránymutatást készít eljárásairól, valamint azt, hogy folyamatosan értékeli az EU jogi keretét;

56.  hangsúlyozza, hogy az európai polgárok és az európai vállalkozások, különösen a kkv-k érdekében fontos felszámolni a kartelleket; ösztönzi a Bizottságot, hogy a folyamat felgyorsítása érdekében korszerűsítse az ezzel kapcsolatos adminisztratív eljárásait;

57.  úgy véli, hogy a világ legnagyobb agrokémiai és takarmánygyártó vállalatai közötti javasolt fúziók azt a kockázatot rejti magában, hogy növekednek a vetőmagárak, valamint csökken az agroökológiai feltételeknek megfelelő fajták választéka; hangsúlyozza, hogy amennyiben végbemennek ezek a fúziók, a vetőmagok világpiacának 61%-át és a növényvédő szerek világpiacának 65%-át csupán három vállalat uralná;

58.  felhívja a Bizottságot, hogy globális szinten erősítse fellépését annak biztosítása érdekében, hogy a harmadik országok által elfogadott versenyszabályok nem ütköznek az uniós rendelkezésekbe, hátrányosan érintve az európai vállalkozásokat;

59.  felhívja a Bizottságot, hogy a kartellekkel szembeni fellépés terén tartsa fenn az erős és hatékony jogérvényesítést minden olyan esetben, amikor elegendő bizonyítéka van a jogsértésre; felhívja a figyelmet arra, hogy a versenypolitika lehetővé teszi a versenytársak számára, hogy anélkül működjenek együtt az innováció terén, hogy ezt az együttműködést visszaélésszerűen, versenyellenes célokra használnák fel; tudomásul veszi az elmúlt évben hozott, összesen megközelítőleg 365 millió EUR összegű pénzbírsággal kapcsolatos öt határozatot, ahogy az a Bizottságnak a versenypolitikáról szóló 2015. évi jelentését kísérő szolgálati munkadokumentumában is szerepel;

60.  úgy véli, hogy a szabályok megsértése esetén kiszabható bírságokra vonatkozó hatályos szabályokat a felelős gazdasági szereplőkkel szembeni további büntetésekkel is ki lehetne egészíteni; felhívja a Bizottságot annak a lehetőségnek a mérlegelésére, hogy kiegészíti a trösztellenes bírságokat a vállalat döntéshozóira irányuló személyi szankciókkal, valamint az azokat a munkavállalókat sújtó egyedi szankciókkal, akik ténylegesen felelősek azért, hogy vállalatuk megsértette a versenyjogot – a Bizottságnak képesnek kell lennie arra, hogy olyan intézkedéseket hozzon, mint az igazgatósági tagok eltiltása vagy szükség esetén egyéni pénzbüntetés;

61.  meggyőződése, hogy az egyre magasabb bírságok kizárólagos antitröszt eszközként történő használata nem bizonyulhat elég hatékonynak; hangsúlyozza, hogy a magas bírságok politikáját nem szabad alternatív költségvetés-finanszírozási eszközként használni; helyesli a bírságokkal kísért „büntess és jutalmazz” elven alapuló megközelítést, amely – különösen a visszaeső jogsértők esetében – tényleges visszatartó erővel bír, ugyanakkor ösztönzi a szabályoknak való megfelelést;

62.  megjegyzi, hogy a bejelentett összefonódások száma 2015-ben jelentősen nőtt; ezért kéri, hogy az illetékes szervezeti egységeket lássák el a szükséges erőforrásokkal (a személyzet belső átcsoportosítása révén), amelyek lehetővé teszik számukra, hogy továbbra is hatékonyan kezeljék ezt a helyzetet;

63.  üdvözli a Bizottság által az uniós összefonódás-ellenőrzés bizonyos eljárástechnikai és jogi szempontjaival kapcsolatban nemrégiben indított konzultációt; felhívja a Bizottságot, hogy az összefonódás-ellenőrzésről szóló rendelet tervezett reformja keretében gondosan vizsgálja meg, hogy az összefonódások megítélése során követett jelenlegi gyakorlat kellően figyelembe veszi-e a digitális piacok sajátosságait és a piacok nemzetközivé válását; úgy véli, hogy – mindenekelőtt a digitális gazdaság tekintetében – ki kell igazítani az összefonódások értékelésének kritériumait;

64.  osztja az Európai Bizottságnak a Bayer AG és a Monsanto Company Inc. fúzióját illetően folyó jelenlegi tárgyalásokkal kapcsolatos aggodalmait; felhívja a figyelmet arra, hogy a Bayer és a Monsanto tervezett fúziója egy esetleges európai és globális oligopólium létrejöttét eredményezné, amennyiben arra engedélyt kapnak; hangsúlyozza, hogy ez a fúzió monopolhelyzetet teremthet a vetőmagok és a növényvédő szerek piacán, amelyek nagy jelentőséggel bírnak a mezőgazdasági ágazat számára; ezért arra kéri a Bizottságot, hogy végezzen előzetes hatásvizsgálatot e fúziót illetően, és adjon egyértelmű tájékoztatást a menetrendjét illetően;

65.  úgy véli, hogy az európai összefonódás-ellenőrzésben figyelembe kell venni a vételárat mint az ellenőrzés megindításának egyik kritériumát, mivel a digitális piacokon végbement összefonódások rámutattak arra, hogy az összefonódások vizsgálatának elindítására a forgalom alapján megadott küszöbértékek nem elégségesek;

66.  felhívja a Bizottságot, hogy az nyújtson be jogalkotási javaslatot a nemzeti versenyhatóságok összefonódások ellenőrzésére vonatkozó európai koordinációs keretének létrehozásáról;

67.  újra felhívja a Bizottságot, hogy gondosan ellenőrizze a versenyjogi rendelkezések megsértésén alapuló kártérítési keresetekről szóló 2014/104/EU irányelv tagállamok általi átültetését; rámutat arra, hogy ezt az irányelvet 2016. december 27-ig szabályszerűen át kell ültetni a nemzeti jogba; kifejezetten sajnálja, hogy az átültetés eddig vontatottan haladt, és sok tagállam máig nem terjesztett elő törvényjavaslatot; felhívja a Bizottságot, hogy a Szerződések őreként emlékeztesse a tagállamokat kötelezettségükre;

Ágazati szempontok

68.  üdvözli a Bizottság stabil és alkalmazkodóképes energiaunióra és az előretekintő éghajlat-politikára vonatkozó keretstratégiáját, és egyetért annak öt, egymással összekapcsolódó szakpolitikai dimenziójával; hangsúlyozza, hogy az energiaszerkezetről hozott döntések a tagállamok hatáskörébe tartoznak;

69.  üdvözli azokat a különféle, különösen a Gazprom és a Bulgargaz kapcsán végzett antitröszt vizsgálatokat, melyek célja a piaci integráció biztosítása az energiaunióban; sajnálja azonban az egyes tagállamok által folytatott azon gyakorlatot, hogy offshore társaságok útján vásárolnak gázt, amely tipikus példája az adókikerülésnek és a megfelelően működő energiaunióval ellentétes magatartás; hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy megakadályozzák az olyan piaci struktúrák létrejöttét, amelyek káros hatást gyakorolhatnak az energiaágazaton belüli hatékony versenyre;

70.  tudomásul veszi a Bizottság azon erőfeszítéseit, hogy előmozdítsa a megújuló energiaforrások piaci integrációját a verseny torzulásának elkerülése érdekében; kiemeli azonban a tagállamok által a COP21 éghajlat-változási konferencián tett jogilag kötelező erejű kötelezettségvállalásokat, amelyek nem teljesíthetőek a megújuló energia termelésének és felhasználásának előmozdítására és finanszírozására vonatkozó konkrét (állami) intézkedések nélkül;

71.  kiemeli, hogy az európai versenypolitika jelentős lehetőséget rejt a magasabb környezetvédelmi és szociális normák előmozdítására; sajnálattal jegyzi meg, hogy a magyar kormány a megújulóenergia-ágazatban magas adók kivetésével, valamint az energiahatékonysági és megújuló energiaforrásokat használó technológiák alkalmazásának akadályozásával torzítja a versenyt; felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Unió 10 évre szóló, Európa 2020 növekedési stratégiájában kitűzött környezetvédelmi célok elérése érdekében továbbra is támogassa a megújuló energiaforrások Európán belüli hasznosítását; kéri a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a környezetvédelmi, szociális és munkaügyi követelmények közbeszerzési eljárásokba való beépítését;

72.  felhívja a Bizottságot, hogy szervesen újítsa meg a 267/2010/EU bizottsági rendeletet, mentesítve bizonyos biztosítási ágazatbeli megállapodásokat, mivel a kockázatkalkulációhoz szükséges adatcsere és a kockázatok közös fedezése növelik az ágazat működését övező jogbiztonságot és versenyképességet, megkönnyítik új vállalatok piacra lépését, bővítik a fogyasztók választási lehetőségeit és javítják a gazdasági feltételeket;

73.  rámutat, hogy fogalmi és szakpolitikai értelemben különbséget kell tenni az egyes tagállamok versenyszabályai és szociális politikája között; elismeri, hogy minden kormánynak kötelessége beavatkozni, hogy elkerülje az állampolgárait sújtó energiaszegénységet;

74.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy csökkentsék az energiatermékekre kivetett adókat és hozzanak célravezető intézkedéseket az energiaszegénység visszaszorítására;

75.  emlékeztet arra, hogy az energiarendszer olyan hálózati infrastruktúra, amely különleges szabályozást igényel a saját termelésű energia fogyasztásának lehetővé tétele és támogatása érdekében;

76.  megjegyzi, hogy a meglévő állami monopóliumok, mint a szerencsejáték-monopóliumok, tisztességtelen és versenyellenes gyakorlatokhoz vezethetnek; felhívja a figyelmet arra a veszélyre, hogy a tagállamoknak az engedélyek koncessziós tenderek nélkül vagy átláthatatlan és megkérdőjelezhető koncessziós tenderek útján történő kiadásával lehetősége nyílik arra, hogy más vállalkozásokkal szemben előnyben részesítsen bizonyos vállalkozásokat, ami rendkívül versenyellenes környezetet teremthet; felhívja a Bizottságot, hogy a túlzott versenytorzulás megakadályozása érdekében szigorúan kövesse nyomon a meglévő állami monopóliumokat és a koncessziós tenderek jogszerűségét;

77.  felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon módosításokat a 261/2004/EK rendelettel kapcsolatban, hogy azonos védelmet biztosítson a harmadik országból érkező légi járatok utasainak függetlenül attól, hogy uniós vagy nem uniós fuvarozókról van szó;

78.  emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 42. cikke különleges jogállást biztosított a mezőgazdasági ágazat számára a versenyjog alkalmazása terén, amelyet a KAP legutóbbi reformja alkalmával azzal határoztak meg pontosabban, hogy lehetővé tettek számos eltérést vagy mentességet az EUMSZ 101.cikke tekintetében; úgy véli, hogy a mezőgazdaság jelenlegi válsághelyzete az élelmiszerláncon belül tovább rontja a mezőgazdasági termelők már eddig is gyenge pozícióját,

79.  úgy véli, hogy a termelői szervezetek és azok egyesületei által folytatott kollektív tevékenységek – úgymint a termeléstervezés és az értékesítési tárgyalások, és adott esetben a szerződéses feltételek tárgyalása szükségesek az EUMSZ 39. cikkében meghatározott KAP-célkitűzések megvalósításához, és ezért azoknak elvileg az EUMSZ 101. cikkével való összeegyeztethetőség vélelmében kellene részesülniük; megjegyzi, hogy a jelenlegi eltérések nincsenek teljes mértékben kihasználva, és ezek nem egyértelmű megfogalmazása, a végrehajtásuk nehézségei a nemzeti versenyhatóságok általi eltérően alkalmazásuk nem nyújt megfelelő jogbiztonságot a termelők és szervezeteik számára, akadályozva ezáltal a termelők önszerveződését és aláásva a belső piac megfelelő működését; felhívja az Európai Bizottságot a meglévő eszközök javítására annak biztosítása révén, hogy a versenypolitika végrehajtásakor nagyobb mértékben vegyék figyelembe a mezőgazdaság sajátosságait, továbbá egyértelműsítve az általános mezőgazdasági eltérés hatályát, a tej, az olívaolaj, a marha- és borjúhús és a szántóföldi növények ágazataiban alkalmazott egyedi szabályozást és az egyedi mentesítéseket az EUMSZ 101. cikke (3) bekezdésének megfelelően;

80.  felhívja a Bizottságot, hogy folytasson küzdelmet, és hozzon uniós szintű, kötelező erejű szabályozási intézkedéseket az élelmiszerláncon belüli tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok ellen, amelyek károsítják a gazdálkodókat és a fogyasztókat; felhívja a Bizottságot és a nemzeti versenyhivatalokat, hogy foglalkozzanak a forgalmazási ágazat gyorsan végbemenő, nemzeti szintű koncentrációjának, valamint a főbb forgalmazók nemzetközi és Európai szintű összefogásának az élelmiszer-ellátási lánc felső szintjére, valamint a viszonteladókra és a fogyasztókra gyakorolt kumulatív hatásával kapcsolatban felvetett aggályokkal; úgy véli, hogy ez a szerkezeti változás az árak ingadozásához és a termelők bevételének csökkenéséhez vezethet, és aggályokat vet fel a stratégiák lehetséges egyeztetése, a visszafogott verseny és az innovációba való beruházást lehetővé tévő árrések szűkülése tekintetében az élelmiszer-ellátási láncon belül;

81.  kiemeli, hogy a versenypolitika védi a fogyasztók érdekeit, de nem veszi figyelembe a mezőgazdasági termelők érdekeit; hangsúlyozza, hogy a versenypolitikának azonos szintre kell helyeznie a termelők és a fogyasztók érdekeinek védelmét, tisztességes feltételeket biztosítva a versenyhez és a belső piacra való bejutáshoz a beruházások, a foglalkoztatás, az innováció, a mezőgazdasági vállalkozások működőképességének, valamint a vidéki területek kiegyensúlyozott fejlődésének előmozdítása érdekében az EU-ban;

82.  kitart amellett, hogy a „méltányos ár” nem tekinthető a lehető legalacsonyabb árnak a fogyasztó számára, hanem ehelyett észszerűnek kell lennie, és tisztességes javadalmazást kell lehetővé tennie az élelmiszer-ellátási lánc minden szereplője részére;

83.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be kimutatást a Parlamentnek és a Tanácsnak az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 225. cikke szerinti mentességek termelők általi alkalmazásáról a különböző tagállamokban, és megfelelően tisztázza az ilyen eltérések alkalmazási körét, valamint a versenyszabályok alól az EUMSZ 101. cikkének (3) bekezdése szerinti egyedi mentességeket; felhívja a Bizottságot, hogy tegye egyértelművé különösen azt, hogy az élelmiszer-ellátási láncon belül a társadalmi igényeknek való megfelelés érdekében kötött fenntarthatósági megállapodások, amelyek intézkedései túlmutatnak a jogszabályi követelményeken, mentesülhetnek-e a versenyjog hatálya alól, ha azok hozzájárulnak a termelés növeléséhez és előmozdítják a fogyasztók javát szolgáló innovációt;

84.  felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazzon átfogóbb megközelítést az „erőfölény” és az erőfölénnyel egy mezőgazdasági vállalkozás vagy horizontális megállapodás révén összekapcsolt vállalkozások által való visszaélés meghatározására, figyelembe véve a koncentráció fokát és a bemeneti, a feldolgozói és kiskereskedelmi ágazat tárgyalási pozíciójából eredő korlátokat;

85.  úgy véli, hogy az egységes mezőgazdasági piacon fejleszteni kell az „érintett piac” koncepcióját, amelyet – az az alatti szintek figyelembe vétele előtt – elsősorban uniós szinten kell értelmezni annak elkerülése érdekében, hogy a mezőgazdasági vállalkozások tevékenységi körének korlátozó módon történő felosztása ne sodorja veszélybe a mezőgazdasági kínálat koncentrációjára irányuló célkitűzést;

86.  úgy véli, hogy minden termelési ágazatban garantálni kell a gazdálkodók számára a kollektív tárgyaláshoz, ezen belül a minimális árban való megállapodáshoz való jogot;

87.  úgy véli, hogy a termelőknek teljeskörűen együtt kell működniük és ki kell használniuk a termelői szervezetek – többek között a termelői szövetkezetek és társulásaik, valamint a szakmaközi szervezetek – potenciálját; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze az ilyen kollektív önsegítő eszközök kompetenciáinak és hatékonyságának növelését azáltal, hogy tisztázza és egyszerűsíti a rájuk vonatkozó szabályokat e vállalkozások tárgyalóképességének és versenyképességének megerősítése érdekében, miközben szavatolja az EUMSZ 39. cikkében meghatározott elveket;

88.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 222. cikkének rendelkezéseit gyorsan alkalmazzák a piacon jelentkező súlyos egyensúlyhiány esetén, és hogy vizsgálja meg ezen intézkedés hatékonyságát a tejpiacon történő alkalmazás esetén, további átmeneti kiigazításokat javasolva a versenyjogra és az eljárásra súlyos piaci egyensúlyhiány idején;

89.  üdvözli e tekintetben az e különleges szabályok alkalmazásáról szóló, nemrégiben közzétett iránymutatásokat; úgy véli azonban, hogy jogi hatályuk túlságosan korlátozott, és a betartandó követelmények túl szigorúak és heterogének egyik ágazatról a másikra ahhoz, hogy biztosítsák a szükséges jogi egyértelműséget és jogbiztonságot azon termelők számára, akik részesülni szeretnének ezekből az eltérésekből;

90.  úgy véli, hogy az érintett piac szerinti besorolás nem felel meg teljes mértékben az olívaolaj-ágazat jelenlegi helyzetének, és ezért javasolja, hogy az olívaolaj fogyasztói piacát tekintsék egységes piacnak, az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 169. cikkében meghatározott szabályok végrehajtásának javítása céljából;

91.  úgy véli, hogy az olívaolaj-termelés főként időjárási körülmények miatti ingadozásai következtében, valamint a termelői szervezetekben és a termelői szervezetek szövetségeiben részt vevő tagok célkitűzéseinek garantálása érdekében figyelembe kell venni azokat az eseteket, amikor a termelői szervezetek kénytelenek nem tagoktól olívaolajat vásárolni, garantálva ugyanakkor e tevékenység kiegészítő jellegét saját tagjaik termékeinek értékesítése mellett;

92.  javasolja a 170. cikkben rögzített, marhahústermelésre vonatkozó szabályok hatályának kiterjesztését a hízóágazatra a hatékonyabb végrehajtás biztosítása érdekében;

93.  a cukorágazati kvóták megszüntetésével összefüggésben üdvözli a cukorrépa-termelők, szervezeteik és a cukorgyártó vállalatok közötti szerződéses keret folyamatos fennállását(13), amely lehetővé teszi számukra, hogy tárgyalásokat folytassanak az értékmegosztás feltételeiről a cukor, illetve más nyersanyagok piacán bekövetkezett fejlemények alapján; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy ez a lehetőség az ágazat valamennyi szereplője számára elérhető legyen az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet célkitűzéseinek megvalósulása érdekében, így biztosítva a jogok és a kötelezettségek tisztességes egyensúlyát a cukorgyártó vállalkozások és a cukorrépa-termelők között;

94.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a kiskereskedők által a saját márkás termékeiket gyártó cégekre gyakorolt befolyást;

95.  megismétli a Parlamentnek az élelmiszer-ellátási láncon belül a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni küzdelem érdekében az uniós szintű keretjogszabály elfogadása melletti álláspontját(14); hangsúlyozza, hogy az uniós jognak biztosítania kell, hogy a termelők és a fogyasztók tisztességes értékesítési és vásárlási feltételekben részesülhessenek;

96.  úgy véli, hogy a tejágazat megerősítéséhez elengedhetetlen a tejágazati csomag(15) teljes körű és kielégítő végrehajtása, továbbá kéri az Európai Bizottságot, hogy javasolja a tejágazati csomag 2020 júniusa utáni meghosszabbítását, és hogy tanulmányozza az abban szereplő szabályoknak más mezőgazdasági ágazatokra való kiterjesztésének lehetőségét;

97.  tudomásul veszi a Versenypolitikai Főigazgatóság által az „Economic impact of modern retail on choice and innovation in the EU food sector” (Az EU élelmiszer-ágazatában a modern kiskereskedelem által a választékra és az innovációra gyakorolt gazdasági hatás) címmel készített tanulmány következtetéseit, ideértve az élelmiszerpiacon az innováció és a kereskedelmi márkák terjedése között esetleg megfigyelhető kedvezőtlen kapcsolat meglétét is; felhívja a Bizottságot, hogy számoljon be a Parlamentnek, meddig jutottak el a folyamatban lévő viták során, annak meghatározása érdekében, hogy vajon ez a kedvezőtlen kapcsolat csökkenti-e az innovációt és a fogyasztók rendelkezésére álló termékválasztékot, és hosszú távon milyen következményekkel járna az ellátási láncra és a mezőgazdasági termelők helyzetére nézve;

98.  emlékeztet arra, hogy folyamatosan fejleszteni kell az EU versenyjogi keretét annak érdekében, hogy az európai élelmiszer-ellátási lánc ellenőrzésébe be lehessen építeni az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) az élelmezési és mezőgazdasági rendszerek fenntarthatósági vizsgálatával (SAFA) kapcsolatos mutatóit, ideértve a tisztességes árképzésről és az átlátható szerződésekről (S.2.1.1.), valamint a beszállítói jogokról (S.2.2.1) szóló fejezetben foglalt mutatókat;

99.  hangsúlyozza, hogy bármely ágazat túlzott megadóztatása könnyedén tönkreteheti a versenyt, és ellentétes lenne a fogyasztók érdekeivel;

100.  felszólít az európai élelmiszerár-megfigyelési eszköz továbbfejlesztésére annak érdekében, hogy jobb és nagyobb bontásban rendelkezésre álló adatok révén gyorsabban észlelni lehessen az agrár-élelmiszeripari ágazaton belül kialakuló válságokat; e tekintetben kiemeli, hogy a mezőgazdasági termelői szervezeteket be kell vonni az adatok meghatározásába és gyűjtésébe;

101.  felhívja a Bizottságot, hogy maradéktalanul vegye figyelembe a harmadik országokkal kötött kereskedelmi megállapodások európai mezőgazdasági termelőket érintő lehetséges piactorzító hatásait, tekintettel azok érzékeny pénzügyi helyzetére és társadalomban betöltött alapvető szerepére; úgy véli, hogy a Bizottságnak különös figyelmet kell fordítania az azokkal az országokkal kötött ilyen megállapodásokra, amelyek az Unióénál jóval kevesebb mezőgazdasági és egészségügyi rendelkezéssel rendelkeznek;

102.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a kiskereskedelmi piac torzulásainak jellegét és lényegét, többek között az ellátás területi korlátozásának a kiskereskedőkre gyakorolt lehetséges hatását, mivel a torzulás a piac széttöredezettségéhez vezet, valamint a nagy áruházláncok lehetőségét a piaci erőfölény elérésére és az ellátási láncon belüli verseny torzítására; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden érdekelt fél nyilvánosságra hozza az ezzel kapcsolatos információkat; sürgeti a Bizottságot, hogy ismét kezdje el kivizsgálni a kiskereskedelmi árak rögzítésével kapcsolatos ügyeket;

103.  úgy véli, hogy a Bizottságnak tovább kellene erősítenie a versenypolitika és a közlekedéspolitika közötti kapcsolatokat; megjegyzi, hogy az Európai Számvevőszék 21/2014. sz. különjelentése megállapítja, hogy a regionális vagy távoli területeken fekvő repülőterek egyedi esetei mellett az európai összeköttetésnek a gazdasági fenntarthatóságon kell alapulnia, sajnálja, hogy a reptéri befektetések nem mindig jártak a kívánt eredménnyel; felhívja ezért a Bizottságot a sikeres és sikertelen repülőtér-fejlesztési projektek azonosítására; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az 868/2004/EK rendeletet annak érdekében, hogy megerősítse az uniós légi közlekedési ágazat versenyképességét, hatékonyabban megakadályozza a tisztességtelen versenyt, biztosítsa a viszonosságot és megszüntesse a tisztességtelen gyakorlatokat, beleértve a bizonyos harmadik országok által az összes légitársaságnak nyújtott piactorzító állami támogatásokat; felhívja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy bizonyos – a tagállamok által nem uniós országokkal aláírt meglévő kétoldalú légi szolgáltatási megállapodások feltételein alapuló – gyakorlatok károsak-e a fuvarozók és a repülőterek közötti tisztességes versenyre nézve, és ellentétesek-e az európai fogyasztók érdekeivel; arra is felhívja a Bizottságot, hogy hatékonyan kezelje az olyan versenyellenes gyakorlatokat, amelyek megakadályozzák, hogy az európai fogyasztók különféle online csatornákat, köztük összehasonlító metakereső szolgáltatásokat és online utazási ügynökségeket vehessenek igénybe;

104.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tanúsítsanak nagyobb politikai akaratot az egységes közlekedési piac elmélyítése és megerősítése, valamint az egyenlő versenyfeltételek megteremtése iránt a közlekedési, postai és turizmus ágazat állami és magánszereplői közötti nyílt és tisztességes verseny biztosítása érdekében, egyúttal tiszteletben tartva a többi európai politikát, célt és elvet, köztük a szociális dimenziót, amely fontos a közlekedési belső piac zökkenőmentes működése szempontjából;

105.  hangsúlyozza az összekapcsolhatóság és a közlekedési infrastruktúra fontosságát a köz- és magánszolgáltatások túlélése, gazdasági fejlődése és biztosítása tekintetében a regionális és távoli területeken;

106.  reméli ezért, hogy a globális TEN-T hálózat megvalósul;

107.  hangsúlyozza, hogy a különböző tagállamokból származó piaci szereplők közötti szabad verseny korlátozásához nem szolgálhat ürügyként az, hogy a visszaélésekkel szemben hatékonyan meg kell védeni a közlekedési munkavállalók jogait; felhívja a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben az arányosság és a szubszidiaritás elvét az olyan jogszabályok kidolgozásakor, amelyek jelentős hatással lesznek az egységes közlekedési piac működésére;

108.  tudomásul veszi a digitális egységes piac létrehozásából következően a postai szolgáltatók előtt álló kihívásokat; hangsúlyozza, hogy az ambiciózus projekt sikere, különösen az online kereskedelem terén, sok tekintetben attól függ, hogy milyen formát ölt a postai csomagkézbesítési szolgáltatás piaca; hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi szolgáltatásokat nyújtó magánjogi szervezetek és közszférabeli szereplők számára tisztességes és egyenlő határokon átnyúló versenyfeltételeket kell garantálni;

109.  hangsúlyozza, hogy minden versenypolitikának tiszteletben kell tartania az érintett ágazatok valamennyi szereplőjének szociális jogait;

110.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok gyakran nem hatják végre megfelelően az uniós közlekedési jogszabályokat, és nem tartják tiszteletben a Szerződésben foglalt elveket különösen akkor, ha a közlekedés irányítását a monopolhelyzetben lévő központi kormányzat végzi; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy megfelelően hajtsák végre és tartassák be a hatályos uniós jogszabályokat, ami kulcsfontosságú a belső piac megfelelő működéséhez, annak érdekében, hogy további előnyökhöz jussanak az üzleti és az ipari ágazat, illetve a fogyasztók, javuljanak a munkavállalók szociális körülményei és a környezetvédelmi mutatók;

111.  hangsúlyozza a fizikai, műszaki és szabályozási akadályok tagállamok közötti felszámolásának fontosságát az egységes piac széttagoltságának megelőzése és határokon átnyúló mobilitás és területi együttműködés megkönnyítése és ezáltal a verseny ösztönzése érdekében;

112.  felhívja a Bizottság figyelmét az adózásra, a biztonságra, a vezetési és pihenőidőkre, a típusjóváhagyásra és az utasjogokra vonatkozó szabályok közötti eltérésekből adódó közvetett versenyakadályokra;

113.  üdvözli a közlekedési és idegenforgalmi ágazatban a digitális technológiák terén tett előrelépéseket, amelyek elősegítik a versenyt, munkahelyeket teremtenek, megkönnyítik a kkv-k nagyobb piacokhoz való hozzáférését és kézzelfogható előnyökhöz juttatják a fogyasztókat; rámutat, hogy a digitalizáció és a közösségi gazdaság üdvözlendő fejlődése jelentős változásokat fog okozni az ágazat működési környezetében, és hogy megfelelő és egyértelmű jogi keretre van szükség a digitalizációs folyamatban rejlő lehetőségek kihasználásához;

114.  hangsúlyozza, hogy az új üzleti modell alapján működő szervezetek kedvező befolyással vannak az EU közlekedési és idegenforgalmi piacára, különösen azáltal, hogy könnyebben hozzáférhetővé teszik a szolgáltatásokat és javítják minőségüket;

115.  üdvözli, hogy a Bizottság a világ számos kulcsfontosságú országával és régiójával külső légiközlekedési megállapodásokról kíván tárgyalni; úgy véli, hogy e megállapodások nem csak javítani fogják a piaci hozzáférést, hanem új üzleti lehetőségeket teremtenek a világon első helyen álló európai légiközlekedési ágazat számára, magas színvonalú munkahelyeket hoznak létre, megőrzik a szigorú biztonsági normákat, figyelembe veszik az ágazatbeli munkavállalók jogait, egyúttal a fogyasztók javát szolgálják; hangsúlyozza, hogy a Parlamentre fontos feladat hárul e tárgyalások során;

116.  felhívja a Bizottságot, hogy az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében a külső légiközlekedési megállapodásokról folyó tárgyalások részét képezze a tisztességes versenyről szóló záradék;

117.  úgy véli, hogy a kikötői szolgáltatásokat illetően egyre nyitottabb, versenyképesebb és átláthatóbb szabályozási keretet kell kidolgozni az európai nyilvános kikötők számára, létrehozva egyúttal további munkalehetőségeket is;

118.  úgy véli, hogy az uniós közúti árufuvarozási piac fokozatos megnyitásából következő nagyobb verseny a fogyasztók számára is előnyös lehet, de határozottan elítéli azt, hogy a tagállamok által alkalmazott egyes intézkedések e téren aláássák az egységes piac integritását; támogatja az ilyen intézkedések elleni fellépésre vonatkozó bizottsági álláspontot;

119.  reméli, hogy a közúti árufuvarozási piac megnyitása nem lesz szociális dömpinget okozó újabb tényező, és emellett elítéli a „postafiókcég-jelenséget”;

120.  helyteleníti továbbá, hogy az uniós politikában nem kezelik megfelelően a kisteherautókat annak ellenére, hogy a foglalkoztatási, biztonsági és környezetvédelmi jogszabályok helyes alkalmazásának kikerülése érdekében egyre gyakrabban használják őket;

121.  felkéri a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon az oligopolisztikus árdömpingre utaló tendenciákat a légi közlekedési és a távolságibusz- / városibusz-ágazatban, továbbá kitart az uniós jog megfelelő alkalmazása és a tisztességes intermodális versenyfeltételek mellett;

122.  felszólít a negyedik vasúti csomaggal kapcsolatos tárgyalások gyors lezárására, és úgy véli, hogy ezzel még nyitottabb lesz a vasúti személyszállítás a versenyre és javul a vasúti ágazat hatékonysága, egyúttal pedig biztosítva lesz a közszolgáltatásokra vonatkozó kötelezettségek minősége és folyamatossága;

123.  üdvözli a negyedik vasúti csomag technikai pillérének elfogadását és úgy véli, hogy ezzel megerősödik a vasúti biztonság, ugyanakkor az interoperabilitás révén felszámolják a verseny műszaki akadályait;

124.  hangsúlyozza a turizmus mint a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés alapvető motorja fontosságát, és felszólítja a Bizottságot, hogy proaktív megközelítést alkalmazzon az európai idegenforgalmi ágazat versenyképességének és a növekedéséhez és fejlődéséhez kedvező környezet kialakításának elősegítésére;

125.  hangsúlyozza, hogy a posta szolgáltatások és különösen a határon átnyúló csomagkézbesítés alapvető fontossággal bír az e-kereskedelmi ágazat fejlődése tekintetében az EU egészében; üdvözli a Bizottság e-kereskedelmi ágazatra vonatkozó antitrösztvizsgálatát, és ösztönzi a csomagkézbesítési és postai piacok alakulása nyomon követésének folytatására;

126.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható, hozzáférhető és biztonságos közlekedést előmozdító projekteket kell finanszírozni, amelyek hozzájárulhatnak az egész európai közlekedési rendszer működésének javításához;

127.  felszólít az olyan uniós alapok, mint az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF), a Kohéziós Alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Horizont 2020 felhasználására az európai közlekedési infrastruktúra fejlesztése és a szolgáltatások minőségének és mennyiségének fokozása céljára;

128.  felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak kellő figyelmet a határokon átnyúló infrastruktúrafejlesztési projektek megvalósítására, valamint hogy legfontosabb közlekedési terveiket hangolják össze a szomszéd tagállamokkal;

129.  úgy véli, hogy teljes mértékben ki kell használni az olyan innovatív eszközöket, mint az Európai Stratégiai Beruházási Alap, amelyek alkalmasak a közlekedési ágazatbeli projektek finanszírozására a növekedés és a versenyképesség előmozdítása érdekében; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az ESBA garanciaalapot szolgálót források elkülönítése nem mehet a CEF vagy a Horizont 2020 rovására, amelyek rendkívül fontos eszközök a közlekedési ágazatbeli közös piac fejlesztése tekintetében;

130.  hangsúlyozza, hogy a vasúti közlekedési piac teljes megnyitása számos előnnyel járhat valamennyi tagállambeli szereplő és utas számára; megállapítja ugyanakkor, hogy a folyamat során figyelembe kell venni a tagállamok vasúti infrastruktúráinak eltérő fejlettségi szintjét; hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretben fenn kell tartani a jelenlegi beruházási szintet a vasúti infrastruktúrák eltéréseinek kiegyenlítése érdekében;

131.  hangsúlyozza, hogy a különböző tagállamokból származó piaci szereplők közötti szabad verseny korlátozásához nem szolgálhat ürügyként az, hogy a visszaélésekkel szemben hatékonyan meg kell védeni a közlekedési munkavállalók jogait; felhívja a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben az arányosság és a szubszidiaritás elvét az olyan jogszabályok kidolgozásakor, amelyek jelentős hatással lesznek az egységes közlekedési piac működésére;

132.  ösztönzi a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a gazdaság digitalizációjával, és különösen a technológiák konvergenciájának jelenségével és a személyes adatok nagyarányú kereskedelmi felhasználásával szembesülő új piacok meghatározására szolgáló elemzési módszereket;

133.  az európai közúti szállítási vállalkozások közötti valódi verseny biztosítása érdekében felhívja a tagállamokat, hogy számoljanak fel minden olyan városi területeket határoló útkoncessziót, amely útdíjfizetési kötelezettséggel jár;

134.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja ki a sertéságazaton belüli állítólagos héa-csalási eseteket; sajnálja, hogy a Bizottság a mezőgazdasági termelői szövetségektől kapott panaszok ellenére még nem indított vizsgálatot e kérdéssel kapcsolatban;

135.  úgy véli, hogy a folyószámláknak és a takarékbetét-számláknak nem szabad a felhasználó által fizetendő díjakat keletkeztetnie, kivéve, ha azok konkrét szolgáltatásokhoz kapcsolódnak;

136.  ismét aggodalmának ad hangot amiatt (ahogy azt az európai unióbeli szociális lakhatásról szóló, 2013. június 11-i állásfoglalásában(16) is tette), hogy a Bizottság a versenypolitika területén szűkítően határozta meg a szociális lakhatás fogalmát; felhívja a Bizottságot, hogy a bevált gyakorlatok és a tapasztalatok tagállamok közötti cseréje alapján pontosítsa ezt a fogalmat, figyelembe véve, hogy a különböző tagállamokban, régiókban és helyi közösségekben eltérő módon vélekednek a szociális lakhatás kérdéséről, illetve azt eltérően kezelik;

137.  sajnálja, hogy a Bizottság nem képes gyorsan és határozottan reagálni egyes tagállamokkal szemben, amelyek a közlekedési ágazatban a szabad verseny korlátozására tesznek kísérletet; felszólít e gyakorlatok megszüntetésére, és minden lehetséges intézkedés meghozatalára annak érdekében, hogy az említett ágazatban működő, valamennyi tagállamból származó gazdasági szereplők azonos feltételek mellett egyenlő módon férjenek hozzá az egységes piachoz;

138.  fontosnak tartja a verseny biztosítását a pénzügyi szolgáltatások Európán belüli piacán, beleértve a biztosításokat, amihez szükséges lehetővé tenni azok határokon átnyúló vásárlását;

139.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy tegye közzé az élelmiszer-ellátási, az energia-, a közlekedési és a médiaágazatban a versenyügyi gyakorlatokkal kapcsolatban folytatott jelenlegi vizsgálatainak eredményét;

140.  elutasítja, hogy a felhasználóknak abban a tagállamban kelljen lakóhellyel rendelkezniük, ahol a szolgáltatást nyújtó pénzügyi intézmény vagy biztosító társaság székhelye van, mivel ez összeegyeztethetetlen a kiskereskedelmi pénzügyi szolgáltatások belső piacának célkitűzésével;

141.  felszólít a Forma-1-es sportágon belül felmerülő versennyel kapcsolatos aggályok azonnali kivizsgálására;

142.  felhívja a Bizottságot, hogy a versenypolitika kidolgozásánál és végrehajtásánál vegye figyelembe, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozások teszik ki az uniós vállalkozások jelentős részét; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy felhasználóbarát versenyszabályokra van szükség a kisebb vállalkozások tekintetében, amelyek az egységes piacon belül online és határon átnyúló formában kívánnak működni;

143.  emlékezteti továbbá a Bizottságot, hogy a pénzügyi intézményekben továbbra is gyakorlat a bankkártyák használatának megszüntetése, amennyiben a kártyatulajdonos másik tagállamba költözik, és intézkedések meghozatalát kéri e területen, beleértve a nemzeti hatóságok értesítését is;

144.  hangsúlyozza, hogy a gyógyszeripari visszaélések elleni küzdelem révén hozzáférést kell biztosítani a gyógyszerekhez; megjegyzi, hogy a tagállamok egészségügyi rendszerein belül ösztönözni kell a generikus gyógyszerek használatát, amennyiben rendelkezésre állnak;

145.  hangsúlyozza, hogy a bankautomatákon keresztül való pénzfelvétel alapvető szolgáltatás, amelyet elő kell segíteni, és amely nem adhat lehetőséget a megkülönböztetésre, a versenyellenességre és a visszaélésekre, ennek következtében nem szabad túlzott költségeket kivetni rájuk;

146.  hangsúlyozza a méltánytalan kollektív bojkottok elleni küzdelem szükségességét, amely olyan helyzetként határozható meg, amelyben versenytársak egy csoportja megállapodik egy tényleges vagy lehetséges versenytárs kizárásában, ami cél szerinti versenykorlátozásnak minősül;

147.  aggodalmát fejezi ki az uniós hatóságokat is érintő „forgóajtó” jelenséghez kapcsolódó botrányok, és különösen a korábbi versenyügyi biztos, Neelie Kroes esete miatt, aki nemcsak az Uber mellett lobbizott, hanem akit a bahamai kiszivárogtatások is érintettek;

A hatékonyabb nemzeti versenyhatóságok felé az EU-ban

148.  üdvözli az uniós versenyszabályok decentralizált végrehajtását Európában, de úgy véli, hogy az állampolgárok és a vállalkozások versenyellenes gyakorlatok elleni védelmének hatékonysága nem függhet csak a tartózkodási helyük szerinti tagállamtól; úgy véli, hogy a kartelleljárásról szóló 1/2003/EK rendelet jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy egyenlő kiinduló helyzetet teremtsenek a vállalatok számára az európai belső piac egészén; kiemeli viszont, hogy különösen a függetlenség, a pénzbírságok megállapítása és az engedékenységi politikák terén még mindig eltérések vannak a nemzeti rendszerek és a nemzeti versenyhatóságok között; úgy véli, hogy az uniós kartelljog végrehajtására vonatkozó hatékony és azonos eljárásjogi rendelkezéseknek jelentős szerepe van abban, hogy garantálják a jogbiztonságot a fogyasztók és a vállalkozások számára; felhívja a tagállamok versenyhatóságait, hogy az Európai Versenyhatóságok Hálózata keretében teljes körűen használják ki az európai együttműködés lehetőségeit;

149.  ezért alapvetőnek tartja, hogy a nemzeti versenyhatóságok rendelkezzenek a szükséges forrásokkal és eszközökkel ahhoz, hogy hatékonyan érvényre juttassák az uniós versenyszabályokat, beleértve a jogsértések felderítését, kezelését és szankcionálását szolgáló eszközöket, valamint az engedékenységi programokat, amelyek elengedhetetlenek lesznek ahhoz, hogy a vállalatok feltárják az általuk Európában létrehozott kartelleket;

150.  megismétli, hogy a nemzeti versenyhatóságok függetlensége mindennél fontosabb, és hogy ez magában foglalja annak biztosítását, hogy rendelkeznek a feladataik elvégzéséhez szükséges erőforrásokkal;

151.  ebben az összefüggésben üdvözli a Bizottság konzultációit, amelyek eredményeképpen valószínűleg jogalkotási javaslatot terjeszt elő a nemzeti versenyhatóságok végrehajtási és szankcionálási eszközeinek megerősítéséről, az úgynevezett ECN+ kezdeményezésről; megismétli, hogy ha ugyanazon vagy a kapcsolódó ügyekben egyszerre több hatóság jár el végrehajtóként, felmerül az átfedések és az esetleg következetlen intézkedések veszélye, ami csökkenti a jogbiztonságot és szükségtelen költségeket okoz a vállalkozásoknak; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot az uniós fellépésre annak biztosítása érdekében, hogy a nemzeti versenyhatóságok hatékonyabb jogalkalmazókká váljanak, egységesebben és összetartóbban lépjenek fel, és ezáltal megvalósítható legyen az uniós versenyszabályok decentralizált rendszerében rejlő valamennyi lehetőség kibontakoztatása; követeli, hogy az együttdöntési eljárás során teljes körűen vonják be az Európai Parlamentet;

152.  hangsúlyozza, hogy a globalizált világban elengedhetetlen a versenyhatóságok közötti nemzetközi együttműködés; támogatja a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok Nemzetközi Versenyügyi Hálózatban való aktív részvételét; felhívja a Bizottságot annak a lehetőségnek a megvizsgálására, hogy további harmadik országokkal is olyan versenyjogi megállapodásokat kössenek, amelyek lehetővé teszik a vizsgálatot folytató hatóságok közötti információcserét; hangsúlyozza, hogy az eddig Svájccal és Kanadával megkötött versenyjogi megállapodások mintaként szolgálhatnak az ilyen jellegű jövőbeni megállapodások számára; úgy véli, hogy a nemzetközi kereskedelmi és beruházási megállapodásoknak egy erőteljes versenyügyi szakaszt kellene tartalmazniuk;

153.  felkéri a Bizottságot, hogy a nemzeti versenyhatóságok függetlenségének csökkentése nélkül vizsgálja meg a tagállamok körében a jogsértések esetén kivetett nemzeti szankciók különböző szintjeit, valamint vizsgálja meg e különbségek ésszerűsítésének lehetőségét és szükségességét;

154.  rendkívül fontosnak tartja, hogy a Bizottság továbbra is mozdítsa elő a nemzeti versenyhatóságok közötti fokozottabb együttműködést az EU-ban;

155.  hangsúlyozza, hogy a Versenypolitikai Főigazgatóság függetlensége mindennél fontosabb céljainak sikeres eléréséhez; ismételten szorgalmazza az iránymutatásokat kidolgozó és az iránymutatások alkalmazásáért felelős szervezeti egységek szigorú különválasztását; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson elegendő pénzügyi és emberi erőforrást a Versenypolitikai Főigazgatóság számára; kéri, hogy az Európai Bizottság rendelkezzen kellő számú műszaki képzettségű mérnökkel a csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozások vizsgálata esetében; sürgeti a Bizottságot, hogy hozza összhangba a Versenypolitikai Főigazgatóságon belül működő vezető közgazdászok munkacsoportja etikai szabályzatát az egyéb bizottsági tisztviselőkre vonatkozó gyakorlattal;

A versenypolitika demokratikus megerősítése

156.  üdvözli Margrethe Vestager, a versenypolitikáért felelős jelenlegi biztos arra irányuló erőfeszítéseit, hogy rendszeres strukturált párbeszédet folytassanak az Európai Parlamenttel, különösen a Gazdasági és Monetáris Bizottsággal és a versenypolitikával foglalkozó munkacsoporttal; kéri a Bizottságot, hogy az Európai Parlament éves versenypolitikai jelentésében megfogalmazott konkrét kérésekre átfogóbb visszajelzést adjon; úgy véli, hogy egy célzott strukturált párbeszéd hozzájárulhatna az adott éves versenypolitikai jelentésekhez kapcsolódó mélyrehatóbb nyomonkövetési folyamathoz;

157.  üdvözli a Bizottságnak az összefonódások ellenőrzésével kapcsolatos nyilvános konzultációra irányuló kezdeményezéseit, és kéri, hogy ezek eredményeit vitassa meg az Európai Parlamenttel;

158.  felszólít az európai intézmények és a nemzeti versenyhatóságok közötti párbeszéd kiterjesztésére, és különösen az Európai Parlament parlamenti bizottságaival folytatandó eszmecserékre;

159.  megerősíti a Bizottsághoz intézett követelését, hogy a pénzbírságokról szóló iránymutatásokat foglalják kötelező jogszabályokba;

A versenypolitika nemzetközi dimenziója

160.  üdvözli, hogy a Bizottság elkötelezte magát egy versenyt érintő kérdésekről folytatott nyitott és építő jellegű globális eszmecsere mellett; üdvözli, hogy néhány szabadkereskedelmi megállapodás esetében előrehaladást értek el a versenyre vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatban, egyúttal sürgeti a Bizottságot, hogy folytassa az azzal kapcsolatos munkáját, hogy a versenyre és az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseket felvegyék az összes szabadkereskedelmi megállapodásról folytatott tárgyalásba;

161.  hangsúlyozza, hogy a kereskedelem, a szolgáltatások és a beruházások területén megvalósuló tisztességes verseny pozitív hatással van az Unió, valamint az Unió kereskedelmi partnereinek társadalmi és gazdasági fejlődésére; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy mihamarabb véglegesítsék az uniós piacon folyó tisztességes verseny biztosításához szükséges piacvédelmi eszközök korszerűsítése terén megkezdett munkájukat, és úgy véli, hogy a kereskedelmi megállapodásoknak módszeresen ki kellene térniük a harmadik országok által folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok jelentette kihívásokra;

162.  felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt a kereskedelmi partnerekkel annak biztosítása érdekében, hogy piacaik nyitottabbak legyenek az uniós vállalatok felé, különösen az energia, a közlekedés, a távközlés, a közbeszerzés és a szolgáltatások – köztük a szabályozott szakmák gyakorlása keretében nyújtott szolgáltatások – terén;

163.  felhívja a Bizottságot, hogy a versennyel kapcsolatosan valamennyi kereskedelmi megállapodásába illesszen be nagyratörő rendelkezéseket, valamint ténylegesen kövesse nyomon, hogy a felek e rendelkezéseket megfelelően hajtják-e végre valamennyi szabály, köztük az állami támogatásra vonatkozó rendelkezések, és valamennyi gazdasági szereplő, többek között az állami tulajdonú vállalatok tekintetében;

164.  hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokat támogatni kell a versenyszabályok előmozdítására és gyakorlati végrehajtására irányuló erőfeszítéseikben;

165.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a szabadkereskedelmi megállapodásokban szereplő versenyrendelkezéseket tartalmazó, átfogó, felhasználóbarát, adott esetben a WTO titkársága által üzemeltethető adatbázis létrehozására irányuló erőfeszítéseket;

166.  üdvözli a WTO Nairobiban rendezett miniszteri konferenciáján elért eredményeket az exporttámogatások csökkentése terén, melynek célja a torzulásoktól mentes verseny biztosítása a mezőgazdasági termékek nemzetközi piacain; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a mezőgazdasági ágazat érzékeny jellegét, valamint azt, hogy olyan egyértelmű és hatékony intézkedésekre van szükség – többek között a WTO-megállapodások keretében is –, amelyek lehetővé teszik, hogy az európai termelők versenyképesek maradjanak a nemzetközi piacokon;

167.  ismételten hangsúlyozza, hogy a természeti erőforrásokhoz, köztük az energiaforrásokhoz való egyenlő hozzáférés döntő jelentőséggel bír a tisztességes és egyenlő világpiaci verseny biztosítása szempontjából, és felhívja a Bizottságot, hogy a kereskedelmi megállapodásokba illesszen be az ilyen erőforrásokhoz való hozzáférést javító, például az állami tulajdonú vállalatok által alkalmazott versenyellenes gyakorlatokra, valamint a megkülönböztetésmentességre és a tranzitkereskedelemre vonatkozó rendelkezéseket;

168.  hangsúlyozza, hogy a versenypolitika a belső piac alapvető fontosságú része a Szerződésben foglaltaknak megfelelően; újra kijelenti, hogy az Unióban a fenntartható növekedés, foglalkoztatás és innováció fellendítéséhez versenyképes és teljes körűen működőképes egységes piacra van szükség, továbbá hogy az EU egészében a tisztességes verseny megőrzésére irányuló erőfeszítések a fogyasztók, az induló innovatív vállalkozások és a kkv-k érdekeit szolgálják; úgy véli, hogy az európai jogszabályok végrehajtása nem csorbulhat azért, mert a hivatalos kötelezettségszegési eljárások helyett az EU Pilot rendszert alkalmazzák, valamint hogy törekedni kell a verseny megőrzésére;

169.  bátorítja a Bizottságot, hogy ne irányítsa a tisztességes verseny biztosítására tett minden erőfeszítését jól ismert vállalatokkal szembeni nagy horderejű esetekre; emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a tisztességes verseny érvényre juttatása a kkv-k vonatkozásában is fontos;

170.  felszólít a fogyasztók választási szabadságának erősítésére; úgy véli, hogy az adathordozhatóság jogának az általános adatvédelmi rendeletben való rögzítése helyes megközelítés a fogyasztói jogok és a verseny erősítése tekintetében; hangsúlyozza, hogy meg kell vizsgálni, miként biztosítható a digitális hálózatok közötti átjárhatóság nyílt szabványokkal és interfészekkel;

171.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg és korrigálja a független kiskereskedők helyzetét, akiknek a versenyjog alapján a hagyományos üzlethelyiségekben lehetőségük van az együttműködésre, de a tisztességtelen verseny vádjával szembesülnek, ha közösen kínálnak elektronikus kereskedelmi szolgáltatásokat.

172.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy időben hajtsák végre az uniós közbeszerzési szabályokat, különös tekintettel az e-közbeszerzés elindítására és a szerződések tételekre osztását ösztönző új rendelkezésekre, ami alapvető fontosságú az innováció és a verseny ösztönzése, valamint a kkv-k közbeszerzési piacokon való támogatása szempontjából.

173.  felhívja a Bizottságot, hogy kerülje el a monopóliumok vagy a zárt értékláncok szabványosítás révén történő kialakítását; véleménye szerint jogorvoslati eljárást kell bevezetni azon szabványok felülvizsgálata érdekében, amelyek hatással lehetnek a versenyképességre;

174.  aggodalmának ad hangot az egyes ágazatokban, köztük a vegyipari ágazatban tapasztalható koncentráció szintje miatt, tekintve a legutóbbi összeolvadásokat; kéri a Bizottságot, hogy fejtse ki, hogyan teszi lehetővé a piacra való belépést különösen a startupok számára; kéri a Bizottságot, vizsgálja meg, hogy a vállalatok információkból és adatokból eredő piaci erejét, valamint ezen információk és adatok kezelését, továbbá a felhasználók számát vizsgálati kritériumként figyelembe kellene-e venni az összefonódások ellenőrzésekor; felszólít annak vizsgálatára, hogy különösen a fogyasztókra vonatkozó adatok és információk egyesítése következtében torzulhat-e a verseny;

175.  elengedhetetlennek tartja a távközlési ágazaton belüli versenyt az innováció és a hálózatokba való beruházás előmozdítása, valamint a fogyasztók számára kínált szolgáltatások választékának biztosítása szempontjából; véleménye szerint a széles sáv gyors kiépítése a digitális egységes piac kiteljesítésének kulcsa; ezzel összefüggésben üdvözli, hogy a Bizottság a széles sávra vonatkozó állami támogatásokkal kapcsolatos iránymutatások alkalmazásakor szem előtt fogja tartani a távközlési csomagban meghatározott, összekapcsoltsággal kapcsolatos stratégiai célkitűzéseket.

176.  utal az Európai Számvevőszék legutóbbi jelentésére az állami támogatási szabályok kohéziós politika területén történő be nem tartásáról, amely rámutat a szabályoknak való meg nem felelés jelentős arányára, és számos ajánlás végrehajtására hív fel; aggodalmának ad hangot e megállapítások miatt, mivel ez a helyzet károsan hat a belső piac megfelelő működésére, ezért kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a Számvevőszék ajánlásait, és fokozza erőfeszítéseit a további hiányosságok elkerülése érdekében;

177.  támogatja a kartellellenes jogérvényesítéssel kapcsolatos bizottsági fellépéseket, ideértve az élelmiszer-kiskereskedelemben és az optikai lemezmeghajtók ágazatában végrehajtott közelmúltbeli intézkedéseket, amelyek célja a tisztességes fogyasztói árak garantálása;

178.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy az egységes piacon vannak-e eltérések a termékek értékesítésében, amelyek negatív hatással lehetnek a helyi termelőkre, különösen a kkv-kra nézve;

179.  emlékeztet arra, hogy a Parlament az Európai Unió 2014. évi versenypolitikájáról szóló éves jelentésről szóló állásfoglalásában felhívta a Bizottságot, hogy kövesse szorosan nyomon a nagy európai forgalmazók szövetségeit, és üdvözli, hogy a Bizottság az Európai Versenyhatóságok Hálózata keretében meg kívánja vitatni e szövetségek termelőkre és fogyasztókra gyakorolt hatását;

o
o   o

180.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a nemzeti és adott esetben a regionális versenyhatóságoknak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0310.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0292.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0346.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0004.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0051.
(6) HL L 123., 2015.5.19., 1. o.
(7) HL L 187., 2014.6.26., 1. o.
(8) HL L 24., 2004.1.29., 1. o.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0394.
(10) HL L 347., 2013.12.20., 671. o.
(11) HL L 335., 2010.12.18., 43. o.
(12) Az Európai Számvevőszék 24/2016. sz. különjelentése: „Jobban kell törekedni a kohéziós politikában alkalmazott állami támogatási szabályok megismertetésére és betartatására” http://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/SR16_24/SR_STATE_AIDS_HU.pdf
(13) A Bizottság (EU) 2016/1166 felhatalmazáson alapuló rendelete (2016. május 17.) az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet X. mellékletének a cukorágazatban 2017. október 1-jétől alkalmazandó cukorrépa-felvásárlási feltételek tekintetében történő módosításáról. (HL L 193., 2016.7.19., 17. o.).
(14) Az Európai Parlament 2016. június 7-i állásfoglalása a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról az élelmiszer-ellátási láncban (P8_TA(2016)0250).
(15) Az Európai Parlament és a Tanács 261/2012/EU rendelete (2012. március 14.) az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a tej- és tejtermék-ágazati szerződéses kapcsolatok tekintetében történő módosításáról. (HL L 94., 2012.3.30., 38. o.)
(16) HL C 65., 2016.2.19., 40. o.


A nemek közti egyenlőség támogatása a mentális egészséggel kapcsolatos és klinikai kutatás területén
PDF 412kWORD 69k
Az Európai Parlament 2017. február 14-i állásfoglalása a nemek közötti egyenlőség előmozdításáról a mentális egészséggel kapcsolatos és klinikai kutatások terén (2016/2096(INI))
P8_TA(2017)0028A8-0380/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 19. és 168. cikkére, amely valamennyi uniós politika céljai között említi az emberi egészségvédelem magas szintjét,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 21., 23. és 35. cikkére,

–  tekintettel az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek klinikai vizsgálatairól és a 2001/20/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 16-i 536/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel az emberi felhasználásra szánt gyógyszerekkel végzett klinikai vizsgálatok során alkalmazandó helyes klinikai gyakorlat bevezetésére vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 2001. április 4-i 2001/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a klinikai vizsgálatokról szóló irányelv),

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel „A népesség mentális egészségének javításáról – Az Európai Unió mentális egészségügyi stratégiájának céljából” című bizottsági zöld könyvre (COM(2005)0484),

–  tekintettel a mentális egészség és jóllét területeit érintő intézkedéseket tartalmazó „Európai Iránytű” adatbázisra,

–  tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2013–2020 közötti időszakra szóló, a mentális egészségre irányuló, átfogó cselekvési tervére,

–  tekintettel a WHO 2016–2030 közötti időszakra szóló, a nők, a gyermekek és a serdülők egészségére irányuló, átfogó stratégiájára,

–  tekintettel az Európa mentális egészségéről szóló, 2005. évi nyilatkozatra, amelyet a WHO, a Bizottság és az Európa Tanács írt alá,

–  tekintettel a WHO 2013–2020 közötti időszakra szóló, a mentális egészségre irányuló, európai cselekvési tervére,

–  tekintettel a lelki egészség és jóllét 2008. évi európai paktumára,

–  tekintettel a Bizottság mentális egészségre és jóllétre vonatkozó közös cselekvési tervére (2013–2016),

–  tekintettel az ENSZ gazdasági, szociális és kulturális jogokkal foglalkozó bizottságának az egészség elérhető legmagasabb szintjéhez való jogról szóló 14. sz. általános megjegyzésére (UN Doc. E/C.12/2000/4), valamint a gazdasági, szociális és kulturális jogok terén való megkülönböztetésmentességről szóló 20. sz. általános megjegyzésére (UN Doc. E/C.12/GC/2009),

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága CM/Rec(2010)5 számú, a szexuális irányultságon vagy nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló, tagállamoknak címzett ajánlására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0380/2016),

A.  mivel az elérhető legmagasabb szintű fizikai és mentális egészséghez való jog alapvető emberi jog és magában foglalja megkülönböztetésmentességre vonatkozó kötelezettséget; mivel mindenkinek hozzá kell jutnia az egészségügyi ellátáshoz; mivel a mentális egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés kulcsfontosságú az európai polgárok életminőségének javítása, a társadalmi befogadás megerősítése, továbbá a gazdasági és kulturális fejlődés szempontjából az Unióban;

B.  mivel a jelenlegi globális helyzetben, amelyet nem szűnő gazdasági válság és – különösen a fiatalok és a nők körében – a munkanélküliség erőteljes növekedése jellemez, egyre nő a pszichés zavarok, úgymint a depresszió, a bipoláris zavar, a skizofrénia, a szorongás és a demencia előfordulási aránya;

C.  mivel a WHO meghatározása szerint a mentális egészség maga a fizikai, szellemi és szociális jóllét, és nem pusztán a betegség vagy a fogyatékosság hiánya; a WHO szerint a „mentális zavar” számos mentális és viselkedési rendellenességet foglal magában, úgymint depresszió, bipoláris affektív zavar, skizofrénia, szorongás, demencia és autizmus; mivel a WHO a mentális egészség fogalmát olyan érzelmi és pszichológiai jólléti állapotként határozza meg, amelyben az egyén képes felhasználni kognitív és érzelmi képességeit, betölteni társadalmi szerepét, megfelelni a mindennapi élet napi elvárásainak, kielégítő és érett kapcsolatot létesíteni másokkal, konstruktívan hozzáállni a változó környezethez, továbbá alkalmazkodni a külső körülményekhez és a belső konfliktusokhoz;

D.  mivel a mentális egészséget holisztikusan kell tekinteni és kezelni, figyelembe véve a társadalmi, gazdasági és környezeti tényezőket, a teljes társadalomra kiterjedő pszichoszociális megközelítés révén annak érdekében, hogy valamennyi polgár számára biztosítható legyen a lehető legmagasabb szintű mentális jóllét;

E.  mivel a mentális egészségre és jóllétre irányuló holisztikus stratégiának életciklus perspektívát is tartalmaznia kell, amely a különböző életkorú egyénekre ható tényezőket is figyelembe veszi; mivel a serdülő lányok és idős nők speciális sérülékenységét is figyelembe kell venni;

F.  mivel a fizikai és mentális egészség egymással összefügg, és mindkettő az általános jóllét lényegét képezi; mivel elismert tény, hogy a gyenge mentális egészség krónikus betegségeket okozhat, és a krónikus betegségben szenvedőknél valószínűbb a mentális betegségek megjelenése is; mivel a kettő közötti összefüggés ellenére a fizikai egészségre irányuló kutatás gyakran elsőbbséget élvez a mentális egészséggel kapcsolatos kutatással szemben;

G.  mivel a nők és lányok mentális egészségét több tényező is hátrányosan befolyásolja, beleértve a nemekhez kötődő fennálló sztereotípiákat és a megkülönböztetést, a tárgyként való kezelést, a nemi alapú erőszakot és zaklatást, a munkahelyi környezetet, a munka és a magánélet egyensúlyát, a társadalmi-gazdasági feltételeket, a mentális egészségre irányuló oktatás alacsony minőségét, illetve hiányát, valamint a mentális egészségügyi ellátáshoz való korlátozott hozzáférést is;

H.  mivel hozzávetőleg tízből kilenc ember szenved mentális egészségügyi problémáktól, azaz megbélyegzés vagy megkülönböztetés érte őket, valamint tízből legalább hét ember állítja azt, hogy a megbélyegzés és a megkülönböztetés rontja az életminőségét;

I.  mivel figyelmet kell fordítani többek között a demográfia, az ellátáshoz való hozzáférés, valamint a szolgáltatásnyújtás tekintetében a mentális egészség és jóllét városi és vidéki környezetben fennálló földrajzi tényezőire és különbségeire;

J.  mivel a perimenopauza alatt és a menopauza után bekövetkező hormonális változások befolyásolhatják a nők érzelmi egészségét, és mentális egészségügyi problémákhoz vezethetnek, ideértve a depressziót és a szorongást is; mivel a tünetekre való nagyfokú érzékenység akadályozhatja az időben történő észlelést és a megfelelő kezelést;

K.  mivel a mentális egészséget és jóllétet meghatározó tényezők a férfiak és nők körében eltérnek, és korcsoporttól függően változnak; mivel többek között a nemek közötti egyenlőtlenség, a jövedelmi különbségek, a nők szegénységnek és túlterhelésnek való nagyobb arányú kitettsége, a társadalmi-gazdasági megkülönböztetés, a nemi alapú erőszak, az alultápláltság és az éhezés még kiszolgáltatottabbá teszi a nőket a mentális egészségügyi problémáknak; mivel a WHO szerint nincs jelentős különbség a nemek között a súlyos mentális zavarok területén, ugyanakkor a nőknél nagyobb arányban alakul ki depresszió, szorongás, stressz, szomatizációs és táplálkozási zavar, a férfiaknál pedig gyakrabban fordul elő szenvedélybetegség vagy antiszociális személyiségzavar; mivel a depresszió a leggyakoribb neuropszichiátriai zavar, amely nőknél nagyobb valószínűséggel alakul ki, mint a férfiaknál; mivel a 15 és 44 év közötti nők körében a depresszió a leggyakoribb betegség;

L.  mivel a mentális betegségeket és a mentális jóllétet a stigmák, előítéletek, vagy az ismerete, illetve a források hiánya miatt gyakran figyelmen kívül hagyják, nem vesznek róluk tudomást vagy háttérbe szorítják; mivel ennek következtében a mentális egészségügyi problémákkal küzdők közül sokan nem részesülnek ellátásban, és az orvosok nem, vagy rosszul diagnosztizálják a betegeket; mivel a mentális betegségek diagnosztizálása erősen nemhez kötött, a nőknél gyakrabban diagnosztizálnak bizonyos betegségeket, mint a férfiaknál;

M.  mivel elsősorban a leszbikus és biszexuális nőket, valamint a transzszexuális és interszexuális személyeket érintik az előítéletek, a megbélyegzés és a megkülönböztetés miatti nagyfokú szorongásként és stresszként meghatározott, kisebbségi érzésből eredő stressz által okozott speciális egészségügyi problémák, továbbá ugyanezen személyeket érinti a gyógyszerhasználat és a kórossá minősítés is; mivel az LMBTI-személyeknek speciális mentális egészségügyi és jólléti kihívásokkal kell szembenézniük, amelyeket minden mentális egészségre irányuló stratégiában figyelembe kell venni;

N.  mivel a szomatizáció nők körében leggyakrabban előforduló formája – amelyet a férfiakhoz képest a nőknél nagyobb valószínűséggel diagnosztizálnak – a fibromyalgia, illetve a krónikus fáradtság, amelyek fő tünetei a fájdalom és a kimerültség, habár a nőknek számos olyan tünetük is van, amelyek más betegségek tüneteire is hasonlítanak;

O.  mivel a transznemű identitás nem patológiai rendellenesség, de sajnálatos módon még mindig a mentális egészség zavarának tekintik, és a legtöbb tagállam a törvényes nem elismeréséhez vagy a transzneműek egészségügyi ellátásához való hozzáféréshez ilyen diagnózist követel meg, annak ellenére, hogy kutatásokkal kimutatták, hogy a „nemi identitási probléma” diagnosztizálása a transzneműek számára jelentős szorongást okoz;

P.  mivel a depresszív zavarok képviselik a neuropszichiátriai zavarok okozta egészségügyi problémák 49,1%-át a nők és 29,3 %-át a férfiak körében;

Q.  mivel a WHO becslése szerint a depresszió világszerte 350 millió személyt sújt; mivel 2020-ra a munkaképtelenséget okozó második legfőbb ok a depresszió lesz;

R.  mivel a változó nemű, pubertáskor előtti gyermekeket még mindig szükségtelen és káros diagnosztikai gyakorlatoknak vetik alá, miközben minden gyermeknek biztonságosan fel kellene tudnia fedezni nemi identitását és önkifejezését;

S.  mivel számos tényező miatt, elsősorban a különböző nemi szerepek, nemi egyenlőtlenségek és a megkülönböztetés vonatkozásában, a depresszió megközelítőleg kétszer olyan gyakori a nők, mint a férfiak körében, és a transznemű személyek jelentősen nagyobb mértékben mutatnak öngyilkossági hajlamot, illetve kísérelnek meg öngyilkosságot; mivel tanulmányok mutatták ki, hogy a nők mentális egészségét és jóllétét negatívan befolyásolják a rájuk kényszerített hagyományos nemi szerepek;

T.  mivel a tagállamok nem fordítanak elég figyelmet a mentális egészségre és jóllétre oktatási rendszereikben és a munkahelyeken, mivel a mentális egészség gyakran erősen stigmatizált vagy tabutéma; mivel a mentális egészségre irányuló oktatás a témát övező megbélyegzés ellen küzd, és foglalkoznia kell a nőket és lányokat érintő nemspecifikus sérülékenységgel, nemi sztereotípiákkal és megkülönböztetéssel is;

U.  mivel a férfiak és fiúk nemhez kötött mentális betegségekkel küzdenek; mivel Európában a férfiak közel ötször nagyobb valószínűséggel követnek el öngyilkosságot, mint a nők, és a 35 év alatti férfiak körében az öngyilkosság a legelső halálozási ok; mivel a férfiak háromszor nagyobb valószínűséggel válnak alkoholfüggővé, mint a nők, és nagyobb valószínűséggel használnak illegális drogokat (ami a halálukat okozza); mivel a férfiak kisebb valószínűséggel részesülnek pszichológiai kezelésben mint a nők; mivel a férfiak és fiúk a férfiassághoz kapcsolódó nemi sztereotípiákkal szembesülnek, ami az érzelmek elnyomására vagy a düh kimutatására ösztönöz, és ami kihatással van a férfiak mentális egészségére és a nemi alapú erőszak jelenségére is;

V.  mivel az EU-ban évente mintegy 58 000 öngyilkosságra kerül sor, és ezek egynegyedét nők követik el, és mivel az öngyilkosság továbbra is az egyik vezető halálok;

W.  mivel a teljes társadalomra kiterjedő pszichológiai megközelítés a magasabb szintű általános mentális jóllét elérése érdekében a mentális egészség esetében a jóllét, az egészségügyi ellátás összehangolása, az oktatási, a foglalkoztatási, valamint a gazdasági és szociális politikák terén a politika koherenciáját követeli meg;

X.  mivel egyre gyakoribbak a táplálkozási zavarok, például az anorexia és a bulimia a serdülőkorú és a serdülőkoron túli lányok körében;

Y.  mivel a táplálkozási zavarok, mint például az anorexia és a bulimia, fizikai és mentális egészségre gyakorolt hosszú távú hatásai jól dokumentáltak, csakúgy, mint az ezeket kiváltó okok nemi dimenziója;

Z.  mivel a nők a munkahelyi környezetben jobban ki vannak téve zaklatásnak és/vagy szexuális zaklatásnak, amely az áldozat számára lelki és testi problémákat okoz;

AA.  mivel a mentális betegségeket a sport, a művészetek, vagy a szociális tevékenységek révén kezelő szociális ellátási modelleket a közegészségügyi programokban a megelőzés, a kezelés és a rehabilitáció tekintetében figyelembe kell venni;

AB.  mivel a fogyatékossággal élők esetében fennáll a veszélye annak, hogy súlyosabb mentális betegségekben szenvedjenek;

AC.  mivel a szexuális és a párkapcsolati nevelés kulcsfontosságú a nemi sztereotípiák leküzdésében, a nemi alapú erőszak kezelésében, valamint a lányok, fiúk, nők és férfiak mentális egészségének és jóllétének javításában;

AD.  mivel a mentális egészségügyi problémák és betegségek a keresőképtelenség legfőbb okai közé tartoznak, kedvezőtlenül hatnak az egészségre, az oktatásra, a gazdaságra, a munkaerőpiacra és az Unió szociális jólléti rendszereire, széles körű gazdasági költségeket generálnak, és kedvezőtlenül hatnak az uniós gazdaságra, további ösztönzést adva a mentális egészségügyi ellátás holisztikus, átfogó és nemi szempontokat figyelembe vevő kezelésére; mivel az Európai szövetség a depresszió ellen (EDA) szerint az Unióban minden tizedik munkavállaló volt már távol a munkahelyétől depresszió miatt, ami a becslések alapján a társadalomnak főként a termeléskiesés miatt 92 milliárd eurós költséget jelent;

AE.  mivel a nők mentális egészsége biológiai adottságaikon túlmenően olyan tényezőktől függ, mint hogy milyen oktatásban részesültek, milyen mértékben tették magukévá a szociális és kulturális értékeket, normákat és sztereotípiákat, hogyan élték meg és integrálták tapasztalataikat, milyenek a magukkal és másokkal szembeni attitűdjeik, milyen szerepet töltenek be és milyen akadályokkal és nyomással kell szembesülniük;

AF.  mivel a nők sokszínűségének és a férfiakétól eltérő fiziológiájuk figyelembe vétele és tényezők beépítése a nőket célzó prevenciós és kezelésorientált egészségügyi szakpolitikákba, a kiszolgáltatott és marginális helyzetű csoportokra összpontosító speciális intézkedésekkel fokozná e politikák hatékonyságát;

AG.  mivel a nőket a toxikológiai, az orvosbiológiai kutatásból, valamint a klinikai vizsgálatokból különböző okokból kizárták, és mivel a kutatás területén a nemek közötti szakadék behatárolja, hogy mennyit tudunk a férfiak és a nők egészsége közötti különbségről; mivel ennek következtében az orvosbiológiai kutatásban alapvetően a férfi megközelítés dominált, amelyben tévesen azonos módon kezelték a nőket és a férfiakat olyan területeken, amelyeken fiziológiai eltérések mutatkoznak; mivel nincsenek az interszexuális nők speciális igényeivel kapcsolatos kutatások;

AH.  mivel az orvosbiológiai kutatásokban és klinikai vizsgálatokban a nők vizsgálati alanyként és nem tényezőként való kizárása vagy alulreprezentált volta veszélyezteti a nők életét és egészségét;

AI.  mivel az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek klinikai vizsgálatairól szóló 536/2014/EU rendelet követelményeket vezetett be arra vonatkozóan, hogy a nemet figyelembe kell venni a vizsgálatoknál, ám a rendelet végrehajtásának értékelésére még nem került sor; mivel a rendelet nem határoz meg semmilyen megfontolást a nőkre vonatkozóan a várandós és szoptató nők kivételével;

AJ.  mivel az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) nem alakított ki egyedi stratégiákat a nemek közötti különbségek tanulmányozására és értékelésére vonatkozó iránymutatások végrehajtására a gyógyszerek klinikai kutatása során annak ellenére, hogy elismerte, hogy „bizonyos tényezők, amelyek a lakosság körében befolyásolják egy gyógyszer hatását fontos szerepet játszhatnak, amikor a férfiak és nők reakciója közötti lehetséges különbségeket vizsgálják”, továbbá hogy „a nemekkel kapcsolatos hatások szintén fontos szerepet játszhatnak a gyógyszer hatását illetően”(1);

AK.  mivel az ilyen drogok és gyógyszerek fogamzásgátló szerként, antidepresszánsként vagy nyugtatóként történő alkalmazásakor még mindig kevéssé ismert a nők fizikai és mentális egészségére kifejtett hatásuk, valamint további kutatások szükségesek a káros mellékhatások kizárására és az ellátásban történő alkalmazás bevezetésére;

AL.  mivel az egészség nemi és társadalmi nemi dimenziója maga után vonja, hogy a nők számos sajátos egészségügyi kockázattal szembesülnek életük során;

AM.  mivel nincsenek összehasonlítható adatok a transzneműek rendelkezésre álló, elérhető és minőségi egészségügyi ellátására vonatkozóan, és a hormonpótló kezeléseknél használt termékek nincsenek megfelelően tesztelve és engedélyezve;

AN.  mivel a gyermekágyi halandóság jelzi legjobban az egészségügyi rendszerek hatékonyságát, minőségét és teljesítményét;

AO.  mivel a szexuális és reproduktív jogokhoz – ideértve a biztonságos és legális abortuszhoz való jogot is – való hozzáférés hiánya veszélyezteti a nők, lányok és valamennyi reprodukcióra képes személy életét és egészségét, valamint fokozza a gyermekágyi halandóságot és megbetegedéseket, továbbá az életmentő ellátás megtagadásához és az illegális terhességmegszakítások számának növekedéséhez vezet;

AP.  mivel az elérhető adatokkal rendelkező összes országban jelentős különbségek vannak a különböző társadalmi-gazdasági csoportok, valamint a nők és férfiak egészségi állapota között, ugyanis az alacsonyabb iskolázottságú, beosztású és/vagy jövedelmű embereknél lényegesen magasabb a megbetegedési és halálozási ráta; mivel ezek az egészségügyi egyenlőtlenségek jelentik ma a közegészségügyi politikák egyik legnagyobb kihívását; mivel az eltérő szociális és gazdasági feltételek, a szegénység és a társadalmi kirekesztés jelentős negatív hatást fejt ki a mentális egészségre és a jóllétre;

AQ.  mivel az életkornak megfelelő, átfogó, bizonyítékokon alapuló, tudományosan helytálló és előítéletektől mentes szexuális nevelés, minőségi családtervezési szolgáltatások, valamint a fogamzásgátláshoz való hozzáférés mind elősegíti a nem tervezett és a nem kívánt terhesség megelőzését, csökkenti a művi terhességmegszakítás iránti igényt, és hozzájárul a HIV és a szexuális úton terjedő fertőzések megelőzéséhez; mivel ha megtanítják a fiataloknak, hogy felelősséget vállaljanak saját szexuális és reproduktív egészségükért, annak – a kedvező társadalmi hatások mellett – egész életükre kiterjedő, hosszú távú pozitív hatásai lesznek;

AR.  mivel ma az EU-ban minden negyedik újszülött császármetszéssel jön a világra, és az anyák és a gyermekek körében statisztikailag nőnek az ehhez kapcsolódó egészségügyi problémák;

AS.  mivel a szülészeti klinikák bezárása és a szülésznők és szülészek jelentősen csökkenő száma néhány tagállam ellátásában már veszélyes hiányt okoz;

AT.  mivel a nemzeti kormányok által a közegészségügy és az oktatás területén bevezetett korlátozások és költségvetési megszorítások miatt is nagyobb gondot jelent az egészségügyi és mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, és ez aránytalanul sújtja a nőket, különösen az egyedülálló anyákat és a nagycsaládokat;

AU.  mivel a migráns, menekült és menedékkérő nők a megfelelő kezelés elmaradása következtében néha súlyos betegségekben szenvedhetnek, vagy a reproduktív egészséggel kapcsolatos sajátos problémákkal is küzdhetnek, például a terhességgel és szüléssel kapcsolatos komplikációkkal, esetleg pszichés traumával, például szülés előtti és utáni depresszióval, valamint a (szexuális) erőszak és visszaélés kockázatának való traumatikus kitettséggel, vagy ezek következményeivel, illetve a mentális egészségüket és jóllétüket veszélyeztető sajátos kockázatokkal; mivel az ebbe a kategóriába tartozó személyeknek biztosítandó egészségügyi ellátás terén számos sajátos kihívás tapasztalható, amelyek mértéke egy sor tényezőtől függ, ideértve azt, hogy honnan érkeznek és mennyi időt töltenek a fogadó országban;

AV.  mivel a rák döntően vagy kizárólagosan a nők körében előforduló bizonyos fajtáival, úgymint a mellrák, a méhrák és a méhnyakrák, csak a nők betegednek meg;

AW.  mivel a sebészeti beavatkozásban vagy invazív kezelésben, például sugár- és kemoterápiában részesült rákos nőknél általában nagyobb a depresszió esélye;

AX.  mivel tíz uniós tagállam tűzte ki azt a célt, hogy a női lakosság 100%-a mellrákszűrésen vegyen részt, és mivel nyolc ország rendelkezik a méhnyakrák szűrésére vonatkozó hasonló célkitűzéssel;

AY.  mivel az olyan betegségek, mint a csontritkulás, az izom- és vázrendszeri problémák, valamint a központi idegrendszer megbetegedései, mint az Alzheimer-kór és/vagy a demencia a nőkben a menopauza során kapott, vagy még a korábbi hormonkezelések miatt végbemenő hormonális változásokkal vannak összefüggésben; mivel bár közismert, hogy ezek a betegségek a nőket a férfiaknál nagyobb gyakorisággal érintik, az ilyen témákról folytatott kutatás nemi dimenziója igen gyenge lábakon áll;

AZ.  mivel az endometriózis gyógyíthatatlan betegség, amely minden tizedik nőt és lányt (azaz világszerte körülbelül 180 millió, az EU-n belül pedig 15 millió nőt) érinti; mivel a betegség gyakran meddőséget okoz, és gyakran magas fokú fájdalommal, valamint mentális egészségügyi problémákkal is jár, így a munka, illetve a családi és társadalmi életben számos szempontból korlátozza a nők cselekvőképességét;

BA.  mivel a nemi alapú fizikai és pszichológiai erőszak és a nőkkel szembeni erőszak és ennek az áldozat egészségére gyakorolt hatása alapvető akadályt jelent a nemek közötti egyenlőség elérésére és arra nézve, hogy a nők maradéktalanul élvezhessék az alapvető emberi jogok által biztosított szabadságokat;

BB.  mivel a női nemi szerveiktől megcsonkított nők és lányok testi, lelki, szexuális és reproduktív egészségére nézve mindez komoly rövid és hosszú távú hatással van;

BC.  mivel a nemi szerv megcsonkításán átesett interszexuális személyek testi, lelki, szexuális és reproduktív egészségüket érintő hatásokat is tapasztalnak;

BD.  mivel a transzneműek még mindig kényszersterilizációnak vannak kitéve 13 tagállamban a nemek elismerésével kapcsolatos eljárások során;

BE.  mivel a nőkkel szembeni erőszakra vonatkozó adatok módszeres és megfelelő gyűjtése létfontosságú az e területre vonatkozó hatékony politika biztosításához mind központi, mind pedig regionális és helyi szinten, valamint a jogszabályok végrehajtásának ellenőrzése érdekében;

BF.  mivel a nemi alapú erőszak áldozataivá vált nők sokszor egész életükön át szenvednek a testi és mentális egészségükre kiható következményektől; mivel a WHO erőszakról és egészségről szóló globális jelentése(2) szerint a nemi alapú erőszak különféle hatásokat eredményez a nőknél: testi következmények (zúzódás, törés, krónikus fájdalom szindróma, károsodás, fibromyalgia, emésztőrendszeri zavarok stb.); lelki és viselkedésbeli következmények (alkohol- és kábítószerfüggés, depresszió és szorongás, táplálkozási és alvászavarok, szégyenérzet és bűntudat, fóbiák és pánikrohamok, alacsony önértékelés, poszttraumás stressz-zavar, pszichoszomatikus zavarok, öngyilkos és önpusztító magatartás, bizonytalanság a későbbi kapcsolatokban stb.); szexuális és reproduktív következmények: nőgyógyászati zavarok, meddőség, terhességi komplikációk, vetélés, szexuális zavarok, szexuális úton terjedő betegségek, nem kívánt terhesség stb.); illetve halálos kimenetelű következmények (gyilkosság, öngyilkosság, halálos kimenetelű szexuális úton terjedő betegség stb.);

A nemek egyenlősége a mentális egészség terén

1.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a mentális egészség és jóllét területeit érintő intézkedéseket tartalmazó „Európai Iránytű” adatbázist a mentális egészségre irányuló ambiciózus új stratégiával kövessék nyomon, amely előmozdítja az egész társadalmat lefedő holisztikus pszichoszociális megközelítést, és amely erős nemi alapú pillért foglal magában, és biztosítja a mentális egészségre irányuló politika koherenciáját;

2.  megjegyzi, hogy az EU-ban a felnőtt népesség 27%-a, nők és férfiak egyaránt, legalább egy mentális betegségen már keresztülment;

3.  felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket, és rendeljenek elegendő forrást az egészségügyi ellátáshoz és különösen a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz – beleértve a nők számára létesített menedékotthonokhoz – való hozzáférés biztosítására minden nő számára, függetlenül jogi helyzetüktől, fogyatékosságuktól, szexuális irányultságuktól, nemi identitásuktól, nemi jellegzetességeiktől, faji vagy etnikai származásuktól, koruktól vagy vallásuktól; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy foglalkozzanak a mentális egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés terén megmutatkozó egyenlőtlenségekkel;

4.  megjegyzi, hogy több kutatás szükséges arra vonatkozóan, hogy a nemi alapú erőszak – ideértve a verbális és a pszichológiai erőszakot, a zaklatást és a megfélemlítést is – milyen hatást gyakorol a mentális egészségre;

5.  felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a helyi hatóságokat annak biztosítására, hogy mentális egészségügyi stratégiáikban foglalkozzanak az LMBTI-személyeket érintő mentális egészségügyi kihívásokkal; ösztönzi a tagállamokat, hogy vezessék be az Európa Tanács CM/Rec(2010) 5. számú dokumentumában szereplő ajánlásokat, és vegyék figyelembe a leszbikusok, biszexuálisok és transzneműek speciális igényeit az egészségügyi politikák, programok és jegyzőkönyvek kidolgozása során;

6.  kéri a tagállamokat, hogy ösztönözzék pszichológiai segítőközpontok létrehozását, amelyek a rákos betegek számára pszichológiai támogatást nyújtanak kezelésük és rehabilitációjuk folyamán;

7.  figyelmeztet a fogyatékossággal élő nők súlyos helyzetére, akik gyakrabban vannak kitéve nemcsak közvetlenül a fogyatékosságukkal kapcsolatos nehézségeknek, hanem a fokozott társadalmi elszigetelődésnek és kényszerű inaktivitásnak; felszólítja a tagállamokat a fogyatékossággal élő nők számára nyújtott megelőző pszichológiai ellátás elérhetőségének rendszeres fokozására, és a pszichológiai támogatás biztosítására olyan nők számára, akik súlyos fogyatékossággal élő gyermekről gondoskodnak; rámutat arra, hogy a fogyatékossággal élő nők és lányok mentális egészségére és jóllétére irányuló stratégiát kell kidolgozni, és a bevált gyakorlatokat meg kell osztani;

8.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a mentális betegségekkel kapcsolatos tájékoztató és megelőző kampányokat és egyéb kezdeményezéseket a közvélemény fokozottabb érzékenyítése és a megbélyegzés leküzdése céljából; sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a mentális egészség és jóllét terén valamennyi korosztály tekintetében fektessenek be a formális, informális és nem formális oktatásba, olyan nemtől függő mentális betegségekre helyezve a hangsúlyt, mint a depresszió, a szorongás vagy a szenvedélybetegség; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a mentális betegségekben szenvedők azonosítására és támogatására szolgáló megfelelő, és a mentális egészség nemi szempontjait is figyelembe vevő kereteket az iskolákban, továbbá biztosítsák a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést; megjegyzi, hogy a mentális egészségügyi problémával rendelkező gyermekek és fiatalok 70%-a nem részesült kielégítő ellátásban megfelelően korai életkorban;

9.  kéri a Bizottságot, a tagállamokat és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét (EIGE), hogy fokozzák a mentális egészségügyi alapadatok uniós és nemzeti szintű gyűjtését, különösen a depresszió előfordulásáról, legalább biológiai és társadalmi nemi hovatartozás, életkor és társadalmi-gazdasági helyzet szerint lebontva;

10.  úgy ítéli meg, hogy a mentális egészség és jóllét érdekében uniós szinten hozott intézkedésekbe be kell vonni a politikai élet, továbbá az egészségügyi, az oktatási és a szociális szektor legfontosabb szereplőit, továbbá a szociális partnereket és a civil társadalmi szervezeteket; fontosnak véli, hogy a mentális egészséget bizonyos társadalmi környezetben ne tekintsék tabunak;

11.  kitart amellett, hogy a társadalmi-gazdasági körülmények és a mentális egészség és jóllét közötti kapcsolat lényeges a mentális egészségre vonatkozó politika koherenciája szempontjából, mivel a szegénység és a társadalmi kirekesztés fokozott mentális egészségügyi problémákhoz vezet; megjegyzi, hogy a szegénység elnőiesedése és a nőket aránytalan mértékben sújtó megszorító politikák nagyobb mértékben veszélyeztetik a nők mentális jóllétét;

12.  rámutat arra, hogy fontos a mentális egészségügyi kezelés és szociális ellátás, például a sport, a zene, a művészetek és a kulturális tevékenységek révén, mivel ez lényeges eleme az egészségügyi szolgáltatás biztosításának és csökkenti a mentális egészségügyi problémák által az egyéneknek és a társadalom egészének okozott gazdasági költséget és emberi árat; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak több forrást mentális egészségügyi ellátási szociális programokra, például szociális gondozási intézkedések elrendelésére;

13.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a WHO tudomása szerint csupán 13 uniós tagállamban van az öngyilkosságok megelőzésére vonatkozó nemzeti stratégia; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki és hajtsanak végre az öngyilkosságok megelőzésére vonatkozó nemzeti stratégiát, és kéri az öngyilkosság kockázatához hozzájáruló tényezőket – például az alkohol- és kábítószer-függőség, a társadalmi kirekesztés, a depresszió és a stressz – mérséklő intézkedések bevezetését; kéri továbbá az öngyilkossági kísérleteket követő támogató rendszerek létrehozását;

14.  elismeri, hogy a média és különösen az internet és a közösségi média hatással van a mentális egészségre és jóllétre, különösen a fiatal nők és lányok esetében, valamint megjegyzi, hogy e területen több kutatásra van szükség; megjegyzi, hogy a médiában a nők korát és külső megjelenését hangsúlyozó kultúra káros hatással lehet a nők és a lányok mentális egészségére és jóllétére nézve, például szorongáshoz, depresszióhoz vagy rögeszmés viselkedéshez vezethet; hangsúlyozza, hogy hatékony eszközöket, többek között jogi intézkedéseket kell kidolgozni az internetes zaklatás, valamint a tárgyként való kezelés kezelése érdekében; rámutat arra, hogy ambiciózus stratégia kidolgozása szükséges az elektronikus mentális egészség és jóllét terén, valamint elő kell segíteni a szereplőkkel együttműködve az e-terápiák kidolgozását; elismeri, hogy a média mentális egészséggel kapcsolatos stratégiájába minden érdekelt felet be kell vonni, ideértve a kiadókat és a reklámipart, amelyeknek a nők tárgyként való kezelése és a nemi sztereotípiák előmozdításának elkerülése érdekében etikai normákat kell elfogadniuk;

15.  megállapítja, hogy egyes nőkben a média, a sztereotípiákat megjelenítő reklámok és a társadalmi nyomás hatására torz kép alakult ki saját megjelenésüket illetően, ami táplálkozási és viselkedési zavarokat eredményez, például anorexiát, bulimiát, ortorexiát, túlevéses zavart és bigorexiát; a táplálkozási zavarok vonatkozásában támogatja a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő megközelítést, és azt, hogy ez általánosan érvényesüljön az egészségről folytatott párbeszéd és a nyilvánosság felé irányuló tájékoztatás során; kéri a tagállamokat, hogy hozzanak létre az iskolákban segítséget és támogatást nyújtó pontokat a tanulók és különösen a serdülő lányok pszichológiai támogatására, mivel náluk nagyobb eséllyel alakulnak ki táplálkozási zavarok, például az anorexia és a bulimia;

16.  üdvözli, hogy a világ vezetői első alkalommal ismerik el a globális fejlesztési menetrend egészségügyi prioritásai között a mentális egészség és jóllét előmozdítását, valamint a szenvedélybetegségek megelőzését és kezelését;

17.  komoly aggodalmának ad hangot a menekült nők és lányok számára a mentális egészségügyi ellátás és létesítmények Európában történő biztosítása kapcsán, különösen azok esetében, akik a tagállamok között ideiglenes körülmények között élnek; rámutat arra, hogy a menekültek és menedékkérők fogva tartása a menedékkérelmük tényleges és hatékony kezelése nélkül nemzetközi jogsértés, és negatív hatással van a mentális egészségükre és jólétükre; felszólítja a tagállamokat, hogy védelmezzék az őrizetben lévő menedékkérő nőket, és hangsúlyozza, hogy e nők számára azonnali védelmet kell nyújtani, ideértve a fogva tartás megszüntetését, az áttelepítés felgyorsítását, valamint a támogatás és tanácsadás előmozdítását is; felhívja a tagállamokat, hogy függetlenítsék az egészségügyi politikáikat a bevándorlás ellenőrzésétől, és engedjék meg a hozzáférést az alapvető egészségügyi ellátásokhoz, ahelyett, hogy az egészségügyi ellátásban dolgozókat az okmányokkal nem rendelkező migránsok jelentésére kötelezik; kéri a tagállamokat továbbá, hogy hajtsák végre a WHO/Európa, a UNHCR és az IOM által elkészített formában az Európába érkezett menekültek, menedékkérők és migránsok mentális egészségének és pszichoszociális jólétének a védelméről és támogatásáról szóló, több ügynökség által kidolgozott útmutatásokat;

18.  hangsúlyozza, hogy – mivel a férfiak nem vesznek részt eléggé a házimunkában és a gyermeknevelésben – a nőknek sok esetben két napot kell egy nap alatt végigdolgozniuk, egyet a munkahelyen és egyet otthon, ami sok nőben depressziót, szorongást és stresszt, továbbá bűntudatot kelt, amiért nem felelnek meg eléggé a nőkre hagyományosan háruló családi szerepnek;

19.  elutasítja azt a ma elterjedt szexista sztereotípiát, hogy a modern nőnek kiválóan kell teljesítenie a tanulásban és a munkában, azonban a jó feleséggel és háziasszonnyal, továbbá a tökéletes anyával szembeni hagyományos elvárásoknak is meg kell felelnie, ugyanakkor pedig vonzó kell, hogy maradjon, ami sok nőben kelt stresszt és szorongást;

20.  felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a helyi hatóságokat, hogy fejlesszenek ki egyedi személyre szabott politikákat annak érdekében, hogy a marginalizált közösségekben mentális egészségügyi szolgáltatásokat nyújtsanak a kiszolgáltatott nők csoportjainak és az interszekcionális megkülönböztetésnek kitett csoportoknak, például a menekült és migráns nőknek, a szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel szembesülő nőknek, az interszexuális és transznemű személyeknek, az etnikai kisebbségekhez tartozó nőknek, a fogyatékossággal élő nőknek, az idős nőknek és a vidéki térségekben élő nőknek;

21.  rámutat a mentális egészség életcikluson alapuló megközelítésének fontosságára, amelynek keretében minden egyes korcsoport igényeit koherens és átfogó módon kezelik, nagyobb hangsúlyt fektetve a serdülő lányokra és az idős nőkre, akik az azonos korcsoportba tartozó férfiakhoz képest átlagosan kevésbé elégedettek az életükkel;

22.  ajánlja, hogy a terhesség esetén a mentális egészségügyi ellátás a terhesség első harmadában a lehető legrövidebb időn belül kezdődjön meg, hogy lehetővé váljon az esetleges felügyeletet igénylő konkrét betegségek meghatározása, olyan szociális problémák felismerése, amelyek orvoslására a nők segítségre szorulhatnak a szociális vagy mentális egészségügyi szolgálatoktól, és hogy tájékoztassák a nőket a terhességgel kapcsolatos kérdésekről; felszólít arra, hogy minden uniós tagállamban garantálják a lakóhelyhez közeli, teljes területi lefedettségű szülészeti ellátás megerősítését, ideértve a szülésznők és szülészek rendelkezésre állását is, és hangsúlyozza e kihívás jelentőségét a vidéki térségekben; hangsúlyozza, hogy a pszichológiai egészségügyi ellátás ugyanolyan fontos, mint a fizikai egészségügyi ellátás, és megjegyzi, hogy az EU-ban a frissen szült nőknek közel 10-15%-a szenved szülés utáni depresszióban; hangsúlyozza a pszichológiai és orvosi ellátás elérhetőségének fontosságát, illetve az érzékeny és személyes megközelítés szükségességét a nők számára vetélés után; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a szülés utáni pszichózis és depresszió korai szűrésének és kezelésének előmozdítására, fejlesztésére és biztosítására;

23.  hangsúlyozza, hogy a szociális és foglalkoztatási politika, különösen a munka és a magánélet egyensúlyára irányuló politikák keretében figyelembe kell venni a nők mentális egészségét és jólétét, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szakszervezetekkel, a munkaadókkal, az egészségügyi szakemberekkel és a civil társadalommal működjenek együtt a munkahelyi mentális jólét nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő holisztikus megközelítésének kidolgozása érdekében; megjegyzi a mentális egészségügyi képzés nyújtásának fontosságát a vezető pozíciót betöltők számára, mind a magán-, mind az állami szektorban;

24.  elismeri, hogy a túlnyomó részben női hivatásos és nem hivatásos ápolók fontos szerepet töltenek be a mentális egészségügyi ellátásban; felszólít arra, hogy fordítsanak megkülönböztetett figyelmet a hivatásos és nem hivatásos ápolók mentális egészségügyben betöltött szerepére, különös tekintettel a női ápolók szerepére, valamint maguknak az ápolóknak a szellemi egészségét és jólétét védő lépésekre;

25.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a férfiakat és fiúkat érintő azon mentális egészségügyi és jóléti kihívásokat, amelyekkel a nemekhez kötődő sztereotípiák miatt néznek szembe és amelyek a szenvedélybetegségben szenvedők, valamint az öngyilkosok számának a nőkhöz képest nagyobb számához vezetnek; hangsúlyozza, hogy a férfiak mentális egészségére irányuló politikáknak figyelembe kell venniük az életkort és az élettartamot, a szociális-gazdasági körülményeket, a társadalmi kirekesztést, valamint a földrajzi tényezőket is;

A nemek közötti egyenlőség a klinikai vizsgálatokban

26.  hangsúlyozza, hogy a gyógyszerkészítményekkel végzett klinikai vizsgálatokat férfiakon és nőkön egyaránt szükséges elvégezni, és hogy e vizsgálatokat befogadó, megkülönböztetésmentes és a termék felhasználói közé tartozó népességet észszerűen tükröző módon, egyenlő és befogadó feltételek mellett és marginalizálódás-mentesen kell végrehajtani; javasolja, hogy a klinikai vizsgálatok során vegyék továbbá figyelembe a veszélyeztetett népességcsoportokat, például a gyermekgyógyászati- és geriátriai betegeket és az etnikai kisebbségekhez tartozó személyeket; úgy véli, hogy a különféle mellékhatások nyilvántartása érdekében a nemek szerint lebontott adatokat, valamint a tagállamok által bevezetett vonatkozó uniós jogszabályokkal kapcsolatos kutatásokat és adatokat a termékek forgalomba hozatalát követően is gyűjteni kell;

27.  komoly aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy mivel nem sikerült javítani a nők részvételét a klinikai vizsgálatokban és az orvosbiológiai kutatásokban, a nők egészsége és élete veszélyeztetve van, és hangsúlyozza, hogy a klinikai vizsgálati módszereknek és tervezésnek biztosítania kell az életkor és nem szerint bontott elemzéseket; hangsúlyozza ezért, hogy haladéktalanul be kell vezetni a nemi szempontú különbségtételt a mentális egészséggel kapcsolatos klinikai eljárásokban;

28.  rámutat arra, hogy a klinikai vizsgálatok eredményeinek a közzététele fontos abból a célból, hogy a módszertan átlátható és elérhető legyen;

29.  emlékeztet rá, hogy az alacsony és közepes jövedelmű országokban a leggyakoribb a fertőző betegségek (pl. HIV és malária) és a terhesség során tapasztalt rendellenességek (pl. halvaszületés) előfordulása; kéri a várandós nők klinikai kísérletekbe való bevonását az anyák és az újszülöttek körében előforduló megbetegedések és elhalálozások számának csökkentése érdekében;

30.  kéri, hogy a gyógyszeripari termékek címkéjén egyértelműen jelezzék, hogy a terméket tesztelték-e nőkön vagy sem, valamint azt, hogy a férfiaknál és a nőknél eltérő mellékhatások várhatóak-e; felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a hormonpótló terápiák során használt termékek hosszú távú hatásainak a kutatását;

31.  kéri a Bizottságot, hogy uniós szinten ösztönözze azokat a projekteket, amelyek arra összpontosítanak, hogy hogyan kezelik a nőket a klinikai kutatás területén; úgy véli, hogy e projektekbe minden szinten be kell vonni a közegészségügyi hatóságokat és a gyógyszeripart a klinikai vizsgálatok terén a nemek közötti különbségek tanulmányozásáról és értékeléséről szóló iránymutatások végrehajtására vonatkozó specifikus stratégiák kidolgozásával;

32.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak tudatosító kampányokat a nők klinikai vizsgálatokban való részvételének az ösztönzésére;

33.  sürgeti az Európai Gyógyszerügynökséget (EMA), hogy dolgozzon ki külön iránymutatásokat a nőkre mint a klinikai vizsgálatok különleges populációjára;

34.  felhívja a tagállamokat, hogy az 536/2014/EU rendeletnek az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek klinikai vizsgálatai során történő alkalmazásakor használjanak olyan módszertani megközelítést, amely biztosítja a férfiak és a nők megfelelő képviseletét, különös figyelmet fordítva a résztvevők nemi összetételének átláthatóságára, és – e rendelet megfelelő végrehajtásának átgondolása során – elsősorban a férfiak és a nők képviseleti szintjét kövessék nyomon;

35.  sürgeti a tagállamokat, az EMA-t és az érdekelt feleket, hogy gondoskodjanak a nemi identitási és nemi tényezők korai szakaszban történő bevezetéséről a gyógyszerhasználatra irányuló kutatásokba és fejlesztésekbe, még a klinikai vizsgálatokat megelőző szakaszban; hangsúlyozza, hogy e téren a bevált gyakorlatok fokozottabb megosztása szükséges a kutatóintézetek és az egészségügyi ellátásokat nyújtók között egész Európában;

36.  hangsúlyozza, hogy sürgős lépésekre van szükség a klinikai vizsgálatokban az egészségügyi területeken fennálló, nemek közötti különbségek korrigálása érdekében, ahol e különbségek rendkívül károsak, például az Alzheimer-kór, a rák gyógyításában, a stroke kezelésében, az antidepresszánsok terén, valamint a szív- és érrendszeri megbetegedések esetében;

37.  hangsúlyozza, hogy összehangolt fellépésre van szükség a kutatók és minden érdekelt fél részéről a különösen a nőket érintő gyógyszerhasználat káros mellékhatásainak felszámolása érdekében, úgymint az antidepresszánsok, a fogamzásgátló és más gyógyszerek, a nők egészségének és az egészségügyi ellátás minőségének a javítása érdekében;

38.  aggodalommal állapítja meg, hogy a fejlődő országokban az egészségügyi és szociális ellátással kapcsolatos kutatások terén a nemek között megkülönböztetés és egyenlőtlenségek fordul elő, ami befolyásolja a megfelelő és célzott gyógymódok kifejlesztését; hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokban élő betegek képviselete a farmakológiai kutatásokban nem megfelelő; megállapítja, hogy a népesség különleges csoportjait, így a gyermekeket és a várandós nőket nem vették figyelembe a tuberkulózis elleni gyógyszer kifejlesztése során; hangsúlyozza, hogy a jövőbeni klinikai kísérletek során nemi alapon kell mintákat gyűjteni és tárolni a farmakogenetikai kutatáshoz; emlékeztet rá, hogy a nők eltérő biológiai és fiziológiai felépítése miatt megfelelő információkra van szükség a gyógyszerek szervezetükre gyakorolt hatásairól;

39.  aggodalommal állapítja meg, hogy a gyógyszerkísérletek Afrikába és más fejletlen régiókba való kihelyezésének egyre gyakoribbá válása az etikai normák, valamint az uniós alapelvek, közöttük az egészségvédelemhez és az egészségügyi ellátáshoz való jog súlyos megsértését eredményezheti; rámutat arra, hogy a kiszolgáltatott embereknek, különösen a nőknek, a megfizethető egészségügyi ellátás, az egészségbiztosítás vagy a megfizethető gyógyszerek hiányában nincs más lehetőségük arra, hogy orvosi ellátásban részesüljenek, mint az, hogy klinikai vizsgálatokban vegyenek részt valószínűleg anélkül, hogy tisztában lennének az ezzel járó kockázatokkal;

40.  megállapítja, hogy a nők bizonyítottan több pszichotrop anyagot fogyasztanak, mint a férfiak, azonban az említett szerek hatásában mutatkozó nemi különbségekről nem sok vizsgálatot végeztek, habár ezeket a férfiak és a nők számára ugyanolyan dózisban rendelik; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a nőket jobban érintik a pszichotrop anyagok negatív hatásai, mivel ők nem vesznek részt a klinikai kísérletekben, és így nem veszik figyelembe a női fiziológiát; megállapítja továbbá, hogy a nők a férfiakhoz képest gyakrabban vesznek igénybe pszichoterápiát lelki problémáik megoldására;

Általános megjegyzések

41.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy:

   a) támogassák az egészségügyi ellátást a szolgáltatásokhoz való egyszerű hozzáférés, a férfiak és nők sajátos igényeire szabott, megfelelő információk, valamint a mentális egészséggel és a klinikai vizsgálatokkal kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréje útján;
   b) tekintsék át a nők és férfiak sajátos egészségügyi szükségleteit, valamint biztosítsák a nemek közötti egyenlőség beépítését az egészségügyi szakpolitikáikba, programjaikba és kutatásaikba – a kifejlesztésüktől és megtervezésüktől kezdve egészen a hatásvizsgálatig és a költségvetés megtervezéséig;
   c) biztosítsák, hogy a megelőző stratégiák speciálisan azokat a nőket célozzák, akik interszekcionális megkülönböztetésnek vannak kitéve, mint például a roma nők, a fogyatékossággal élő nők, a leszbikus és biszexuális nők, a migráns nők és menekült nők, a szegénységben élő nők, valamint a transznemű és az interszexuális személyek;
   d) ismerjék el, hogy – ahogy azt a WHO 1996. május 25-i WHA49.25. sz. állásfoglalása is állítja – a nemi alapú erőszak és a nők elleni erőszak közegészségügyi kérdés, amely közvetlen hatással van a nők mentális egészségére és jólétére;
   e) biztosítsák a nemi alapú erőszak előfordulására vonatkozó, az egész Unióra kiterjedő felmérés gyors fejlesztését az európai statisztikai rendszerbe történő bevezetés céljából, amit az Eurostat 2016. évi munkaprogramja is megerősített, valamint rendszeresen gyűjtsenek adatokat, különösen a depresszió előfordulásáról, legalább a nemek, az életkor és a társadalmi-gazdasági helyzet szerint lebontva;
   f) támogassák azokat a civil- és nőszervezeteket, amelyek előmozdítják a nők jogait, és törekedjenek annak biztosítására, hogy az európai és nemzeti egészségügyi politikával kapcsolatos ügyekben a nők is képviselhessék véleményüket, valamint hogy az európai és nemzeti egészségügyi politikák kielégítsék a szükségleteiket;
   g) ösztönözzenek programokat, amelyek a nők sajátos szükségleteivel foglalkoznak az őket érintő olyan betegségek kapcsán, mint a csontritkulás, az izom- és vázrendszeri problémák, valamint a központi idegrendszer megbetegedései, mint az Alzheimer-kór és/vagy a demencia, beleértve olyan programokat is, amelyek a nőket tájékoztatják a megelőzés módszereiről, és képzést nyújtanak az orvosi személyzet számára;
   h) fokozott figyelmet kell fordítani a krónikus fáradtság szindrómával vagy fibromyalgiával diagnosztizált nők speciális igényeire oly módon, hogy megfelelő, magas szintű egészségügyi ellátást nyújtanak számukra;
   i) fokozzák az endometriózis okaira és lehetséges kezelési módjaira irányuló kutatás finanszírozását, valamint dolgozzanak ki klinikai iránymutatásokat, és hozzanak létre referenciaközpontokat; folytassanak tájékoztató, megelőző és figyelemfelkeltő kampányokat az endometriózisról, és bocsássanak rendelkezésre eszközöket az egészségügyi szakemberek speciális képzésére és kutatási kezdeményezésekre;

42.  felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el a népesség átlagos egészségének a javítására irányuló politikákat, amelyek felszámolják a hátrányos szociális-gazdasági helyzetű csoportokat érintő egészségügyi egyenlőtlenségeket; ezzel összefüggésben aktív elkötelezettségre szólít fel több politikai ágazatban, nem csupán a közegészségügyben és az egészségügyi ellátási rendszerekben, hanem az oktatás, a szociális biztonság, a munka és a magánélet közötti egyensúly és a várostervezés ágazataiban is, mindig világosan vállalva a nemek közötti egyenlőség szempontját;

43.  felhívja a fejlődő országok kormányait, hogy a mentális egészséggel kapcsolatos politikáikban érvényesítsék a nemek közötti egyenlőség szempontját, és dolgozzanak ki olyan politikákat, valamint programokat, amelyek foglalkoznak mind a nők mentális egészségügyi kezelésekkel kapcsolatos különleges igényeivel, mind a pszichés problémák társadalmi okaival; aggodalommal veszi tudomásul, hogy – különösen a legkevésbé fejlett országokban – a nők orvosbiológiai kutatásokból való kirekesztése gyakran a tájékoztató és a tudatosságnövelő kampányok hiányának tudható be, annak, hogy anyai és gondozói szerepüket töltik be, valamint hogy háztartásukban nem rendelkeznek döntési szabadsággal; határozottan úgy véli, hogy a nemi szerepek és kötelességek jobb egyensúlya, a jövedelembiztonság, az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés, a munkaerőpiaci integráció, a munka és a magánélet közötti egyensúly eléréséhez szükséges hatékonyabb intézkedések különösen az egyedülálló anyák számára, a szociális biztonsági hálók fejlesztése és a szegénység csökkentése tovább csökkentenék a nemek között a mentális egészség terén jelentkező egyenlőtlenségeket;

44.  úgy véli, hogy a szexuális és reproduktív jogok magukban foglalják a legális és biztonságos abortuszhoz, valamint a megbízható, biztonságos és megfizethető fogamzásgátláshoz és az átfogó szexuális és párkapcsolati oktatáshoz való hozzáférést;

45.  sajnálatosnak tartja, hogy a szexuális és reproduktív jogok több uniós tagállamban rendkívül korlátozottak és/vagy bizonyos feltételek meglététől függenek;

46.  azon a véleményen van, hogy a tagállamokban az abortusz elvégzését megtagadó, növekvő számú egészségügyi szakember szintén veszélyt jelent a nők egészségére és jogaira nézve; sürgeti a tagállamokat, hogy gondoskodjanak legalább minimális létszámú elérhető egészségügyi szakemberről a kórházi abortuszok elvégzésére;

47.  felhívja a tagállamokat, hogy akadályozzák meg, tiltsák be és büntessék a nők kényszersterilizációját, amely különösen a fogyatékossággal élő nőket, a transznemű és az interszexuális személyeket és a roma nőket érinti;

48.  hangsúlyozza, hogy a rák korai stádiumában a szűrővizsgálat az információs programok mellett a rák megelőzésére irányuló egyik leghatékonyabb intézkedés, és felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy valamennyi nő és lány hozzáférhessen ilyen szűrővizsgálatokhoz;

49.  hangsúlyozza, hogy a nők helyzetének javítása és a nemek közötti egyenlőség előmozdítása alapvető fontosságú a fenntartható fejlődés felgyorsítása és így a nőkkel és lányokkal szembeni – többek között a mentális egészség és a klinikai kutatás területén fennálló – megkülönböztetés valamennyi formájának felszámolása szempontjából, valamint nem csupán alapvető emberi jog, hanem multiplikátorhatást fejt ki minden más fejlesztési területen (ENSZ 5. fenntartható fejlesztési cél);

50.  úgy véli, hogy a tagállamok az általános érdekű szolgáltatások keretében kötelesek garantálni a lakóhelyhez közeli szülészeti ellátást, és a vidéki és hegyvidéki térségekben is biztosítaniuk kell a szülésznők rendelkezésre állását;

51.  felhívja a tagállami egészségügyi hatóságokat, hogy a cselekvőképességet korlátozó betegségként ismerjék el az endometriózist, mivel ez lehetővé tenné az érintett nők ingyenes kezelését, még akkor is, ha a kezelések és/vagy sebészeti beavatkozások költségesek, és a legkritikusabb időszakokban lehetővé tenné külön betegszabadság kivételét, elkerülve a munkahelyi megbélyegzést;

52.  sürgeti a tagállamokat, a Bizottságot és az illetékes ügynökségeket, hogy az összes menekült, menedékkérő és migráns, különösen a kiszolgáltatott nők és lányok számára az egyetemes emberi jogok részeként teljes körűen biztosítsák a jó minőségű fizikai és mentális egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, hosszú távon pedig megfelelően készítsék fel nemzeti egészségügyi rendszereiket az érkező menekültek és menedékkérők számára; rámutat arra, hogy nemi szempontokat figyelembe vevő mentális egészségügyi képzésre van szüksége azoknak a bevándorlási, menedékkérelmi és bűnüldözési területen dolgozóknak és tisztviselőknek, akik menekültekkel, menedékkérőkkel és bevándorlókkal, és mindenekelőtt azok, akik kiszolgáltatott helyzetű nőkkel és lányokkal foglalkoznak; úgy véli, hogy ezek a szükséges egészségügyi ellátási intézkedések olyan rendelkezéseket tartalmaznak, mint a biztonságos szállás és higiéniai létesítmények a nők és gyermekek számára, jogi tanácsadás és hozzáférés a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz, ideértve a fogamzásgátlást, a nemi erőszak áldozatainak a segítését, valamint a biztonságos és legális abortuszt;

53.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy azonnal vessenek véget a jelenlegi megszorító politikáknak és az olyan szolgáltatásokra fordított közkiadások befagyasztásának, amelyek lényegesek mind a nők és férfiak, mind pedig a lányok és fiúk egészségügyi ellátásának a magas szintű védelméhez az Unióban, függetlenül a hátterüktől vagy a jogállásuktól;

54.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak ingyenes hozzáférést az egészségügyi szolgáltatásokhoz a munkanélküli nők, a vidéki térségeken élő nők és az alacsony jövedelmű nyugdíjas nők részére, akik nem tudják megfizetni az orvosi vizsgálatokat és saját kezelésüket;

55.  javasolja, hogy fogyatékossággal vagy életveszélyes betegséggel született gyermek születése esetén a nők részére biztosítsanak különleges támogatást, többek között hosszú távú otthoni gyermekgyógyászati ellátáshoz, gyermekgyógyászati palliatív ellátáshoz való ingyenes hozzáférést, valamint speciális, könnyen hozzáférhető pszichológiai támogatást;

56.  hangsúlyozza, hogy az egészséghez való mindenkit megillető jog megvalósítása a szellemi tulajdon védelme felett áll, és az európai egészségügyi kutatásba való beruházáson múlik, beleértve az egészségügyi technológiákat és a szegénységgel összefüggő és elhanyagolt betegségek kezelését szolgáló gyógyszereket;

57.  elítéli a közegészségügyi ellátást érintő költségvetési megszorításokat a tagállamokban, és csalódottságának ad hangot, amiért a nemi alapú erőszak és a nőkkel szemben elkövetett erőszak megakadályozására irányuló programok éves költségvetése valamennyi tagállamban sokkal kisebb, mint az ilyen erőszak tényleges – gazdasági, társadalmi vagy erkölcsi jellegű – költsége; támogatja a tagállamokat a nőkkel szembeni erőszak megelőzésére és hatékony segítségnyújtásra, valamint az áldozatok védelmére irányuló programok költségeinek növelésében;

58.  kéri a tagállamokat, hogy vezessenek be egészségügyi szűrési intézkedéseket és gondozási támogatást a nemi alapú erőszak áldozatai számára, továbbá alkalmazzák az áldozatok által elszenvedett támadásoknak megfelelő protokollt, és a bírósági eljárás meggyorsítása céljából továbbítsák azt az illetékes bíróságoknak; kéri továbbá a tagállamokat, hogy állandó, azonnali és multidiszciplináris szakmai ellátásra szakosodott szolgálatok útján biztosítsák a tájékoztatáshoz és az integrált szociális ellátáshoz való jogot;

59.  üdvözli a Bizottság lépéseit, amelyek az isztambuli egyezmény EU általi ratifikálására irányulnak, ugyanakkor sajnálja, hogy számos tagállam ez idáig még ezt nem tette meg; sürgeti a Tanácsot, hogy biztosítsa az EU mielőbbi csatlakozását az isztambuli egyezményhez;

60.  hangsúlyozza, hogy a prostitúció egészségügyi kérdés is, lévén káros egészségügyi hatásokkal jár a prostitúciót folytató személyekre nézve, akik az átlagnépességhez viszonyítva nagyobb valószínűséggel szenvednek el szexuális, fizikai és mentális egészséget érintő traumákat, küzdenek kábítószer- és alkoholfüggőséggel, illetve az önbecsülés elvesztésével, és magasabb halandósággal néznek szembe; hozzáteszi és hangsúlyozza, hogy a szexuális szolgáltatásokat vásárlók közül sokan keresik a védekezés nélküli üzletszerű szexuális kapcsolatokat, ami a prostitúciót folytató személyek és az ügyfelek szempontjából egyaránt növeli a káros egészségügyi hatások esélyét;

61.  felhívja a tagállamokat, hogy akadályozzák meg, tiltsák be és büntessék a női nemi szervek megcsonkítását és az interszexuális személyeket érintő nemi szervi csonkítást, és biztosítsanak mentális egészségügyi támogatást a fizikai ellátás mellett az áldozatok és a lehetséges célszemélyek számára;

62.  arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak megkülönböztetett figyelmet a legkiszolgáltatottabb vagy leginkább hátrányos helyzetű csoportokra, és indítsanak intervenciós programokat számukra;

63.  úgy véli, hogy az átfogó, összehasonlítható, megbízható és rendszeresen frissített, nemekre lebontott adatok a nők egészsége szempontjából okot adhatnak a hátrányos megkülönböztetésre;

64.  emlékeztet arra, hogy az egészségügy és a szakpolitika a tagállamok hatáskörébe tartozik, és az Európai Bizottság szerepe kiegészíti a nemzeti politikákat;

o
o   o

65.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) EMEA/CHMP/3916/2005 - ICH http://www.ema.europa.eu/docs/en_GB/document_library/Scientific_guideline/2010/01/WC500059887.pdf
(2) Krug, Dahlberg, Mercy, Zwi & Lozano, 2002.


Az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottságának 61. ülésszakára vonatkozó prioritások
PDF 359kWORD 56k
Az Európai Parlament 2017. február 14-i ajánlása a Tanácshoz az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottsága 61. ülésszakára vonatkozó uniós prioritásokról (2017/2001(INI))
P8_TA(2017)0029A8-0018/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió prioritásairól az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottsága 61. ülésszakára vonatkozóan a Tanácshoz intézett ajánlásra irányuló, a PPE képviselőcsoport nevében Constance Le Grip, az S&D képviselőcsoport nevében pedig Maria Arena által beterjesztett javaslatra (B8-1365/2016),

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőség és a fejlesztés kapcsolata” és az „Új globális partnerség a szegénység felszámolásáért és a fenntartható fejlődésért 2015 után” című, 2015. május 26-i, valamint az „Egy átalakító erejű program a 2015 utáni időszakra” című, 2014. december 16-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottsága (CWS) 61. ülésszakára és annak „A nők gazdasági szerepvállalása a munka változó világában” című kiemelt témájára,

–  tekintettel az 1995 szeptemberében Pekingben megrendezett negyedik Nőügyi Világkonferenciára, a Pekingben elfogadott Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, valamint ezt követően az ENSZ Peking +5, +10, +15 és +20 rendkívüli ülésein 2000. június 9-én, 2005. március 11-én, 2010. március 2-án, illetve 2015. március 9-én elfogadott, a Pekingi Nyilatkozat és a Cselekvési Platform végrehajtására irányuló további fellépésekről és kezdeményezésekről szóló záródokumentumokra,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. évi ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel eljárási szabályzata 113. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A8-0018/2017),

A.  mivel a férfiak és nők közötti egyenlőség az Uniónak az Európai Unióról szóló szerződésben is rögzített alapelve, illetve egyik célkitűzése és feladata, és mivel az Uniót a külső tevékenysége során is ez az elv vezérli, és ezért mindkét dimenziót koordinálni kell;

B.  mivel a nők emberi jogai és a nemek közötti egyenlőség nemcsak alapvető emberi jogok, hanem a fejlődés előrehaladásának és a szegénység csökkentésének előfeltételei, valamint egy békés, virágzó és fenntartható világ eléréséhez szükség alap;

C.  mivel a nőkkel szembeni erőszak és zaklatásuk az emberi jogok megsértésének széles skáláját foglalja magában; mivel e bántalmazások bármelyike mély lelki sebeket, fizikai vagy szexuális sérülést vagy szenvedést okozhat, beleértve az ilyen cselekvésekkel való fenyegetést és kényszert, károsíthatja a nők és lányok egészségét, beleértve reproduktív és szexuális egészségüket, és bizonyos esetekben halált is okozhat;

D.  mivel 2017. január 23-án Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke újra bevezette az úgynevezett „általános tilalmi szabályt”, amely megtiltja a nemzetközi szervezeteknek, hogy bármilyen globális egészségügyi támogatást kapjanak az Egyesült Államoktól, amennyiben terhességmegszakítási szolgáltatásokat vagy azokkal kapcsolatos tanácsadást nyújtanak, azokat ajánlják vagy azok érdekében közbenjárnak, még akkor is, ha ezt saját, nem az Egyesült Államokból származó pénzeszközeikből finanszírozzák, és az abortusz az országukban legális; mivel ez a HIV/AIDS vírussal, az anyák és a gyermek egészségével, a Zika vírus elleni válaszlépésekkel és egyéb egészségügyi területekkel foglalkozó programokat is érinti; mivel ez a szabály a közösségek egészsége és jóléte tekintetében évek alatt világszerte elért előrelépéseket veti vissza, különösen a nők és a lányok jogai terén, és világszerte milliók egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését veszélyeztetheti;

E.  mivel az ötödik fenntartható fejlesztési cél a nemek közötti egyenlőség elérése és valamennyi nő és lány társadalmi szerepvállalásának növelése világszerte; mivel az ötödik fenntartható fejlesztési cél önálló cél, ami azt jelenti, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend egészében és valamennyi fenntartható fejlesztési cél megvalósításában érvényesíteni kell; mivel a nők szerepvállalásának növelése azt jelenti, hogy biztosítjuk számukra az ahhoz szükséges eszközöket, hogy gazdaságilag függetlenek legyenek, egyenlő mértékben legyenek képviselve a társadalomban, az élet minden részében egyenlő szerepet játsszanak, valamint nagyobb hatalommal rendelkezzenek a közéletben, és ellenőrzéssel bírjanak az életüket befolyásoló valamennyi döntés felett;

F.  mivel a nők világszerte fontos gazdasági tényezők, és a nők gazdasági részvétele serkentheti a gazdaságot, új munkahelyeket teremthet, és befogadó jólétet építhet; mivel stabilabbak, virágzóbbak és biztonságosabbak azok az országok, ahol értékelik a nőket, és elősegítik teljes mértékű részvételüket a munkaerőpiacon és a döntéshozatalban; mivel a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés intelligens gazdaságtan, és biztosítja, hogy a közkiadások a nők és férfiak közötti egyenlőség előrehaladását szolgálják;

G.  mivel a női kreativitás és vállalkozói potenciál a gazdasági növekedés és a munkahelyek olyan kiaknázatlan forrásai, amelyeket ki kell használni;

H.  mivel 20 évvel Peking után, annak ellenére, hogy bebizonyosodott, hogy a nők szerepvállalásának központi szerepe van a szegénység csökkentésében, a fejlődés előmozdításában és a világ legégetőbb kihívásainak kezelésében, az uniós kormányok elismerték, hogy egy ország sem érte el teljes mértékben a nők és a férfiak közötti egyenlőséget és a nők és lányok szerepvállalásának növelését, hogy lassú és egyenlőtlen volt az előrehaladás, hogy még mindig jelentős szakadékok és megkülönböztetési formák léteznek, és hogy a Cselekvési Platform 12 kritikus problémájának végrehajtása során új kihívások jelentek meg;

I.  mivel az Unió fontos szerepet játszik a nők és lányok szerepvállalásának elősegítésében, az Unión belül és világszerte, politikai és pénzügyi eszközök révén egyaránt; mivel az Uniónak vezető szerepet kell játszania az ENSZ és az Unió által elfogadott női emberi jogi nyelvezet őreként;

J.  mivel a legszegényebb országokban a nők továbbra is az élelmiszer körülbelül 80%-át állítják elő, és ezért jelenleg ők a biodiverzitás és a vetőmagok legfőbb őrei;

K.  mivel a föld nem csupán termelési eszköz, hanem a kultúra és az identitás helye is; mivel a földhöz jutás ezért alapvető része az életnek, és elidegeníthetetlen joga a földműves és őslakos nőknek;

1.  a következő ajánlást címezi a Tanácsnak:

A nők és lányok szerepvállalása fokozásának feltételei

A nők gazdasági szerepvállalásának növelése és a munkaerőpiaci akadályok leküzdése

A nők egyenlő szerepének biztosítása a döntéshozatal valamennyi szintjén

A legkiszolgáltatottabb nők szükségleteinek kezelése

E kötelezettségvállalások kiadásokká formálása és láthatóbbá tétele

   a) erősítse meg elkötelezettségét a Pekingi Cselekvési Program és az abban foglalt, a nők emberi jogaival és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos fellépések iránt; erősítse meg elkötelezettségét a nők emberi jogaihoz való ikerpályás megközelítés iránt a nemek közötti egyenlőség szempontjainak valamennyi szakpolitikai területen való érvényesítése, valamint a nők emberi jogai és a nemek közötti egyenlőség egyedi fellépéseinek végrehajtása révén;
   b) ösztönözze a nők és lányok jó minőségű oktatáshoz és szakképzéshez, köztük a formális, az informális és a nem formális oktatáshoz való egyenlő hozzáférését támogató, valamint az e téren, illetve valamennyi különösen a hagyományosan férfiak által dominált ágazatokban a nemek között meglévő egyenlőtlenségek megszüntetését célzó politikákat;
   c) küzdjön a nők és lányok ellen elkövetett erőszak valamennyi formája ellen a köz- és magánéletben, mivel a testi és lelki épségük súlyos megsértése megakadályozza őket abban, hogy teljes mértékben kiaknázzák a bennük rejlő lehetőségeket; tegyen előrelépést az isztambuli egyezmény valamennyi fél által való teljes ratifikálása felé;
   d) fontolja meg, hogy ahhoz, hogy az ENSZ, az Unió és tagállamai világszerte hatékonyabb szereplőkké válhassanak, a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak, valamint a nemi alapú erőszak kiküszöbölése érdekében fokozniuk kell belső erőfeszítéseiket; ismételten szólítsa fel ezért a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a nők elleni erőszak leküzdésére irányuló uniós stratégiára, amely magában foglalna egy minimumkövetelményeket meghatározó irányelvet is; e tekintetben szólítsa fel az összes felet az Európa Tanács nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményének aláírására és ratifikálására;
   e) dolgozzon ki politikákat a minden nő számára elérhető tisztességes munka és teljes foglalkoztatás előmozdítására és támogatására;
   f) biztosítson egyetemes hozzáférést a szexuális és a reproduktív egészséghez és a reproduktív jogokhoz, a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia cselekvési programjában, a Pekingi Cselekvési Platformban, valamint ezek felülvizsgálati konferenciáinak záródokumentumaiban rögzítettek szerint; nyújtson az életkornak megfelelő szexuális oktatást a lányoknak és fiúknak, a fiatal nőknek és férfiaknak a korai nem kívánt terhességek vagy a nemi úton terjedő betegségek megakadályozása érdekében;
   g) határozottan ítélje el az „általános tilalmi szabályt”, amely megtiltja a nemzetközi szervezeteknek, hogy családtervezési támogatást kapjanak az Egyesült Államoktól, amennyiben terhességmegszakítási szolgáltatásokat vagy azokkal kapcsolatos tanácsadást nyújtanak, azokat ajánlják vagy azokért lobbiznak; tekintse ezt a szabályt közvetlen támadásnak a nők és lányok jogaira, és visszalépésnek az elért eredmények tekintetében; szólítsa fel az Uniót és a tagállamokat, hogy sürgősen ellensúlyozzák az általános tilalmi szabály hatásait azzal, hogy jelentősen megnövelik a szexuális és reproduktív egészségre és jogokra irányuló finanszírozást, és – nemzeti és uniós fejlesztési finanszírozás felhasználásával – nemzetközi alapot hoznak létre a születésszabályozáshoz és a biztonságos és legális abortuszhoz való hozzáférés finanszírozására, hogy át lehessen hidalni azt a finanszírozási hiányt, amelyet a Trump-kormányzat hoz létre azzal, hogy felfüggeszti valamennyi olyan tengerentúli segélyszervezet finanszírozását, amely szexuális és reproduktív egészséggel és joggal kapcsolatos szolgáltatásokat nyújt;
   h) számolja fel a nemek között a fizetés, az egész életre kivetített jövedelem és a nyugdíj tekintetében fennálló különbségeket;
   i) vessen véget a nők elleni megkülönböztetés valamennyi formájának a törvényekben és szakpolitikákban minden szinten;
   j) küzdjön az egyenlőtlenséghez, az erőszakhoz és a megkülönböztetéshez vezető nemi sztereotípiák minden formája ellen, a társadalom minden részében;
   k) támogassa a női szervezeteket munkájuk minden szintjén; vonja be őket partnerként a szakpolitikák kialakításába, és biztosítsa megfelelő finanszírozásukat;
   l) alkalmazza a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést, mint a nemi szempontok érvényesítésének eszközét, valamennyi közkiadásra;
   m) hívja fel az összes felet a CEDAW ratifikálására és végrehajtására, különös tekintettel az 1., 4., 10., 11., 13., 14. és 15. cikkekre;
   n) sürgesse az összes felet a munkához való egyenlő hozzáférést, az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazást biztosító politikák és jogszabályok elfogadására;
   o) folytassa és fokozza a női vállalkozásokat támogató és előmozdító politikák kidolgozását a tisztességes munka, és a vállalkozás létrehozása és működtetése előtt álló valamennyi akadály és társadalmi előítélet megszüntetése tekintetében, ideértve a pénzügyi szolgáltatásokhoz, a hitelhez, a kockázati tőkéhez és a piacokhoz való, egyenlő feltételek mellett történő hozzáférés javítását, ösztönözve az üzleti célú információhoz, képzéshez és hálózatokhoz való hozzáférést; ezzel összefüggésben ismerje el és mozdítsa elő a szociális vállalkozásoknak, szövetkezeteknek és alternatív üzleti modelleknek a nők szerepvállalásában betöltött szerepét;
   p) ismerje el, hogy a különösen a költségvetési fegyelemre és a közszolgáltatásokra vonatkozó makrogazdasági politikák aránytalan hatással vannak a nőkre, és hogy a politikai döntéshozóknak figyelembe kell venniük ezeket a nemi hatásokat;
   q) segítse elő a szociális ellátás infrastruktúrájába, az oktatásba és az egészségügyi ellátásba, valamint az elérhető, megfizethető és minőségi gondozási – köztük a gyermekgondozási, ápolási és idősgondozási – szolgáltatások egész életen át tartó állami biztosításába való új beruházásokat; biztosítsa a terhes nők erős védelmét és munkajogait a terhességeik alatt és után;
   r) támogassa a háztartási és gondozási feladatok nők és férfiak közötti egyenlő megosztását elősegítő politikákat;
   s) támogassa a nemi alapú munkahelyi erőszak kezelésére nemzetközi szabványt biztosító ILO-egyezmény elfogadását;
   t) hajtson végre a nők elleni politikai erőszak, köztük a fizikai erőszak, a megfélemlítés és az online zaklatás jelensége ellen küzdő politikákat;
   u) hozzon hatékony intézkedéseket a gyermekmunka megszüntetésére, hiszen több millió kislányt zsákmányolnak ki; vezessen be új mechanizmusokat a meglévő uniós jogszabályokba a gyermekmunkát igénybe vevő termékek importjának elkerülése érdekében;
   v) ösztönözze a nőket és lányokat tájékoztató kampányok és támogatási programok révén az összes tudományos területen tudományos és kutatói életpálya választására, különös hangsúllyal a technológiára és a digitális gazdaságra;
   w) biztosítsa az Unió belső és külső politikái, illetve a fenntartható fejlesztési célok közötti koherenciát;
   x) védje meg a polgári és politikai jogokat, és támogassa a nemek közötti egyenlőség biztosítását a döntéshozatal minden szintjén, ideértve a politikai döntéshozatalt, a gazdaságpolitikát és programokat, a munkahelyeket, a vállalkozásokat és a tudományos szférát;
   y) vonja be a szociális partnereket, a civil társadalmat és a női szervezeteket a gazdasági döntéshozatalba;
   z) erősítse a nők vezető szerepét és részvételét a konfliktusos és a konfliktus utáni helyzetekről szóló döntések meghozatalában, és biztosítsa a konfliktusokból kilábaló országokban a nők hozzáférését a munkahelyekhez, a piacokhoz és a politikai részvételhez és vezetéshez, ami mind alapvető a stabilitáshoz;
   aa) segítse elő a vidéki térségekben élő nők földtulajdonlását és hitelhez jutását, és mozdítsa elő, ösztönözze és támogassa a női vállalkozói kezdeményezéseket a vidéki térségekben, annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a nők számára a gazdasági függetlenséget és a fenntartható és vidékfejlesztésben való teljes mértékű részvételt, illetve az abból való profitálást; védelmezze és mozdítsa elő a rövid élelmiszer-ellátási láncokat aktív szakpolitikák révén mind belső, mind külső szinten az Unióban;
   ab) alakítson ki belső és nemzetközi szabályokat a kistulajdonosok, főleg a nők érdekeivel ellentétes kiterjedt földelvétel korlátozásának biztosítására;
   ac) hívja fel a vidéki női szervezeteket a helyi, regionális, nemzeti és globális politikai döntéshozatalban való részvételre és a tapasztalatok és bevált gyakorlatok cseréjét biztosító női hálózatok támogatására, különösen ha az egyes döntések hatással lehetnek a nők életére;
   ad) hívja fel az összes országot a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény, különösen annak „A fogyatékossággal élő nők” című 6. cikkének ratifikálására és végrehajtására;
   ae) hangsúlyozza a migráns női munkavállalók, különösen a migráns és menekült háztartási alkalmazottak tisztességes munkakörülményekhez és egyenlő szociális védelemhez való jogát; hívjon fel a 189. számú ILO-egyezmény ratifikálására és végrehajtására;
   af) sürgesse valamennyi felet a menekült nők és lányok jogait és a velük való emberséges bánásmódot biztosító szakpolitikák végrehajtására;
   ag) biztosítsa, hogy a nemi alapú üldöztetés menedékjog iránti kérelem alapja legyen a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi genfi egyezménynek megfelelően;
   ah) hangsúlyozza az LMBTI-nők jogai védelmének és előmozdításának szükségességét;
   ai) hívja fel a Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságot és a CEDAW Bizottságot, hogy intézményesítsék elemzésük interszekcionális megközelítését, és mozdítsák elő a többszörös megkülönböztetés ellen az interszekcionális elemzésen keresztül történő küzdelem koncepcióját valamennyi ENSZ-testületben;
   aj) folytasson olyan politikákat, amelyek foglalkoznak a szegénység és a szociális kirekesztettség kockázatának kitett nők helyzetével;
   ak) ismerje el a nők formális és informális gondozóként betöltött szerepét, és hajtson végre a gondozás körülményeit javító politikákat;
   al) mozgósítsa a nők gazdasági jogainak érvényesítéséhez és a nemek közötti egyenlőtlenségek csökkentéséhez szükséges erőforrásokat, többek között a meglévő uniós és tagállami szintű eszközök, mint például a nemi szempontú hatásvizsgálat felhasználása révén; alkalmazza a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést az állami kiadásokra a nők és férfiak közötti egyenlőség biztosítása, illetve a nemek közötti összes egyenlőtlenség megszüntetése érdekében;
   am) biztosítsa a Parlament és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsága teljes mértékű bevonását az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottsága 61. ülésszakán képviselendő uniós álláspontra vonatkozó döntéshozatali eljárásba;
   an) fejezze ki határozott támogatását az ENSZ nőügyi szervezetének (UN Women) munkája iránt, amely az ENSZ rendszerén belül központi szerepet vállal a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak felszámolása terén, és amely lehetővé teszi, hogy a politikai változás előidézése és a fellépések összehangolása érdekében az összes érintett fél találkozzon; szólítsa fel az ENSZ összes tagállamát és az Uniót is, hogy növeljék a UN Women-nek nyújtott finanszírozásukat;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Bizottságnak.

Jogi nyilatkozat