Index 
Elfogadott szövegek
2017. február 15., Szerda - StrasbourgVégleges kiadás
EU–Kanada átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás ***
 EU–Kanada stratégiai partnerségi megállapodás ***
 EU–Mongólia partnerségi és együttműködési keretmegállapodás ***
 EU–Mongólia partnerségi és együttműködési keretmegállapodás (állásfoglalás)
 A polgári légi járművek kereskedelméről szóló megállapodás (termékkörről szóló melléklet) ***
 Költséghatékony kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások ***I
 2016. évi jelentés Albániáról
 2016. évi jelentés Bosznia-Hercegovináról
 A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2017. évi éves növekedési jelentés
 A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2017. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai
 Az egységes piacnak a 2017-es európai szemeszter keretében történő irányítása
 Bankunió – 2016. évi éves jelentés
 Alacsony kockázatú biológiai peszticidek

EU–Kanada átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás ***
PDF 243kWORD 41k
Az Európai Parlament 2017. február 15-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről Kanada, másrészről az Európai Unió és tagállamai közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA) megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (10975/2016 – C8-0438/2016 – 2016/0205(NLE))
P8_TA(2017)0030A8-0009/2017

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (10975/2016),

–  tekintettel az egyrészről Kanada, másrészről az Európai Unió és tagállamai közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA) tervezetére (10973/2016),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkének (2) bekezdésével, 91. cikkével, 100. cikkének (2) bekezdésével, 153. cikkének (2) bekezdésével, 192. cikkének (1) bekezdésével, 207. cikke (4) bekezdésének első albekezdésével, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával és 218. cikkének (7) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0438/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére, valamint 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására és a Külügyi Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0009/2017),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és Kanada kormányainak és parlamentjeinek.


EU–Kanada stratégiai partnerségi megállapodás ***
PDF 238kWORD 41k
Az Európai Parlament 2017. február 15-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kanada közötti stratégiai partnerségi megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (14765/2016 – C8-0508/2016 – 2016/0373(NLE))
P8_TA(2017)0031A8-0028/2017

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (14765/2016),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kanada közötti stratégiai partnerségi megállapodás tervezetére (5368/2016),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unióról szóló szerződés 31. cikkének (1) bekezdésével és 37. cikkével, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 212. cikkének (1) bekezdésével, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával és 218. cikke (8) bekezdésének második albekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0508/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) és (4) bekezdésére, valamint 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására (A8-0028/2017),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és Kanada kormányainak és parlamentjeinek.


EU–Mongólia partnerségi és együttműködési keretmegállapodás ***
PDF 242kWORD 42k
Az Európai Parlament 2017. február 15-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Mongólia közötti partnerségi és együttműködési keretmegállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (08919/2016 – C8-0218/2016 – 2015/0114(NLE))
P8_TA(2017)0032A8-0382/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (08919/2016),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Mongólia közötti partnerségi és együttműködési keretmegállapodás tervezetére (07902/1/2011),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. és 209. cikkével, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0218/2016),

–  tekintettel a határozat tervezetéről szóló, 2017. február 15-i nem jogalkotási állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére, valamint 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására (A8-0382/2016),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és Mongólia kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0033.


EU–Mongólia partnerségi és együttműködési keretmegállapodás (állásfoglalás)
PDF 386kWORD 59k
Az Európai Parlament 2017. február 15-i nem jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Mongólia közötti partnerségi és együttműködési keretmegállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (08919/2016 – C8-0218/2016 – 2015/0114(NLE)2016/2231(INI))
P8_TA(2017)0033A8-0383/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (08919/2016),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Mongólia közötti partnerségi és együttműködési keretmegállapodás tervezetére (07902/1/2011),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. és 209. cikkével, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0218/2016),

–  tekintettel Catherine Ashtonnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) jelenlétében 2013. április 30-án Ulánbátorban aláírt, partnerségi és együttműködési keretmegállapodásra (partnerségi és együttműködési megállapodás),

–  tekintettel egyrészről az Európai Gazdasági Közösség és tagállamai, másrészről Mongólia közötti kereskedelmi és gazdasági együttműködésre, amely 1993. március 1-jén lépett hatályba,

–  tekintettel az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot létrehozó megállapodásnak a mongóliai műveletek finanszírozását lehetővé tevő módosításáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2005. november 15-i jogalkotási állásfoglalására(1),

–  tekintettel az EU Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiájának végrehajtásáról és felülvizsgálatáról szóló, 2016. április 13-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az EU és Kína közötti kapcsolatokról szóló, 2015. december 16-i(3) és 2013. március 14-i(4) állásfoglalásaira, és különösen az utóbbi állásfoglalás Y. preambulumbekezdésére,

–  tekintettel az EU és Oroszország közötti kapcsolatok helyzetéről szóló 2015. június 10-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 19. ülésszakára vonatkozó európai parlamenti álláspontról szóló 2012. február 16-i állásfoglalására(6), és különösen annak 30. bekezdésére,

–  tekintettel az atomsorompó-szerződés felülvizsgálati konferenciájának a tömegpusztító fegyverektől mentes Közel-Kelet megteremtésére vonatkozó ajánlásairól szóló 2013. január 17-i állásfoglalására(7), és különösen annak F. preambulumbekezdésére,

–  tekintettel a nukleáris biztonságról és az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló, 2016. október 27-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a határozat tervezetéről szóló, 2017. február 15-i jogalkotási állásfoglalására(9),

–  tekintettel Mongóliának az uniós preferenciális rendszer fenntartható fejlődésre és a jó kormányzásra vonatkozó különleges ösztönző előírásába (GSP+) történt felvételérére,

–  tekintettel az Európai Parlament küldöttségei és a Nagy Állami Hurál (Mongólia egykamarás parlamentje) közötti régóta tartó kapcsolatokra, és különösen a 2015. február 17-én Ulánbátorban tartott 10. parlamentközi ülés együttes nyilatkozatára,

–  tekintettel 2016. július 15–16-án Ulánbátorban megrendezett 11. Ázsia–Európa (ASEM) csúcstalálkozóra és a 2016. április 21–22-én Ulánbátorban megrendezett 9. Ázsia–Európa Parlamenti Partnerség (ASEP) ülésére, amelyeknek elnöke és házigazdája Mongólia volt, és az üléseken elfogadott nyilatkozatokra,

–  tekintettel Mongólia aktív szerepére az EBESZ Parlamenti Közgyűlésében, beleértve annak 2015. szeptember 15–18-án Ulánbátorban megrendezett őszi ülését, melynek házigazdája Mongólia volt,

–  tekintettel Mongólia ENSZ Emberi Jogi Tanácsába történő beválasztására a 2016–2018 közötti időszakra és kinyilvánított szándékára, hogy 2022-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagja legyen,

–  tekintettel a Demokráciák Közössége 2012–2013-as és az „Online szabadság” koalíció 2015-ös mongol elnökségére,

–  tekintettel a 2016. június 29-i mongóliai parlamenti választásokra küldött, az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (EBESZ/ODIHR) és az Európai Parlament képviselőit magában foglaló nemzetközi választási megfigyelő misszió előzetes megállapításaira és következtetéseire,

–  tekintettel Cahiagín Elbegdordzs mongol elnöknek az Európai Parlament plenáris ülésén mondott 2015. június 9-i beszédére,

–  tekintettel a számos kölcsönösen magas szintű találkozóra és látogatásra, beleértve José Manuel Barrosónak, az Európai Bizottság elnökének 2013. novemberi mongóliai látogatását,

–  tekintettel Mongólia „harmadik szomszéd” elnevezésű külpolitikájára, amely magában foglalja az Európai Unióval, az Egyesült Államokkal, Japánnal, a Koreai Köztársasággal, Indiával, Iránnal, a közép-ázsiai országokkal és másokkal fenntartott kapcsolatokat,

–  tekintettel Mongólia Oroszországgal és Kínával fenntartott stratégiai partnerségi kapcsolataira,

–  tekintettel Mongólia megfigyelői státusára a Sanghaji Együttműködési Szervezetben,

–  tekintettel a Mongólia, Oroszország és Kína, illetve Mongólia, Japán és az Egyesült Államok közötti rendszeres magas szintű háromoldalú találkozókra,

–  tekintettel a térségben zajló különböző gazdasági projektek integrációjával kapcsolatos kezdeményezésekre, beleértve a kínai Selyemút Gazdasági Övezetet, az oroszországi transzeurázsiai övezeti fejlesztést és a mongóliai Sztyeppei Utat,

–  tekintettel Mongóliának a NATO-val folytatott egyedi partnerségi és együttműködési programjára, amelyről 2012-ben született megállapodás,

–  tekintettel Mongóliának az állandó semleges státussal kapcsolatos szándékról szóló, 2015. szeptemberi nyilatkozatára,

–  tekintettel arra, hogy Mongólia önmagát atomfegyvermentes státusúnak nyilvánította, amelyet az ENSZ 2012 szeptemberében ismert el,

–  tekintettel Mongólia Nemzetközi Együttműködési Alapjára, amelynek célja tapasztalatok megosztása más, demokratikus átalakuláson keresztülmenő országokkal, mint például Mianmar, Kirgizisztán és Afganisztán,

–  tekintettel a bizalomerősítő erőfeszítésekre, többek között az Észak-Koreát is magában foglaló északkelet-ázsiai biztonságról szóló ulánbátori párbeszédre és az Ázsia Fórumra,

–  tekintettel az ENSZ Kínzás Elleni Bizottságának a 2016 augusztusában elfogadott, Mongólia második időszakos jelentéséről szóló záró észrevételeire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0383/2016),

A.  mivel Mongólia demokratikus modellként szolgálhat nemcsak a térség más kialakulóban lévő demokráciái, hanem tekintélyuralmi tendenciák jellemezte rendszerei számára is;

B.  mivel az Európai Közösségek 1989. augusztus 1-jén felvette a diplomáciai kapcsolatokat Mongóliával;

C.  mivel az Unió és Mongólia politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális és történelmi kapcsolatokon nyugvó baráti viszonyt tart fenn;

D.  mivel az Unió és Mongólia számos esetben egymáshoz közelítő álláspontot képvisel a főbb nemzetközi kihívásokkal kapcsolatban, valamint Mongólia konstruktív szerepet tölt be a nemzetközi kapcsolatokban és különösen a többoldalú szervezetekben;

E.  mivel a Mongóliával fennálló uniós kapcsolatok főként a fejlesztési együttműködési projektekre irányulnak, amelyek célja, hogy az ország képes legyen irányítani a társadalmi befogadás és a fenntartható gazdasági fejlődés irányába tartó, folyamatban lévő gyors társadalmi átalakulást;

F.  mivel Mongólia érdeklődést mutat az uniós kapcsolatok továbbfejlesztése és a meglévő együttműködés fejlesztési együttműködésen kívüli területekre való kiterjesztése iránt; mivel a partnerségi és együttműködési keretmegállapodás kiemeli az Unió és Mongólia közötti, olyan kölcsönösen vallott értékeken alapuló kapcsolatok növekvő jelentőségét, mint az egyenlőség, a kölcsönös előnyök, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok, és hivatalosan lehetőséget biztosít mindkét fél számára, hogy új együttműködési formákat hozzanak létre ne csak a vállalkozások, a kereskedelem, a fejlesztés, a mezőgazdaság, a környezetvédelem, az energia és az állam korszerűsítése, hanem az oktatás, a kultúra és az idegenforgalom terén is;

G.  mivel az Unió Mongóliával fenntartott kapcsolatainak fejlesztése még mindig az Unió pekingi küldöttségének felelősségi körébe tartozik; mivel jelenleg Bulgária, a Cseh Köztársaság, Franciaország, Németország, Magyarország, az Egyesült Királyság és Olaszország rendelkezik saját nagykövetséggel Ulánbátorban;

Általános rendelkezések

1.  nagyra értékeli az Unió és Mongólia között fennálló baráti viszonyt;

2.  elismeri egyrészt Mongólia különleges földrajzi helyzetét Kína, Oroszország, valamint Közép-Ázsia és Délkelet-Ázsia országai között, amelyek hatalmas világgazdasági potenciállal rendelkeznek, másrészt az ország jelentőségét a térség stabilitásában, az ország által – a térségben igen különleges módon – képviselt demokratikus értékeket, valamint a konstruktív szerepet, amelynek alapján támogatja és lehetővé teszi a konfliktusokra és összeütközésekre adott békés válaszokat a térségben és előmozdítja a regionális gazdasági integrációt;

3.  elismeri, hogy az 1990-es években kezdődött demokratikus átalakulás következetesen halad előre; elismeri a társadalmi-gazdasági reformok terén elért, kézzelfogható előrelépéseket; megjegyzi azonban a fenntartható fejlődés és gazdaság, a pénzügyek, a jó kormányzás, a korrupció elleni küzdelem, a szociális biztonság és környezetvédelem, valamint a politikai megosztottság terén továbbra is fennálló kihívásokat, amelyeket tovább bonyolít a feszült nemzetközi környezet;

Intézményi keret és diplomáciai képviselet

4.  üdvözli az EU és Mongólia közötti egyre mélyülő és bővülő kapcsolatokat, amelyek a partnerségi és együttműködési keretmegállapodásban is megnyilvánulnak és olyan területeket foglalnak magukban, mint a politikai párbeszéd, az emberi jogok, a kereskedelmi és fejlesztési támogatás, továbbá a mezőgazdaság és vidékfejlesztés, az energetika, az éghajlatváltozás, a kutatás és innováció, valamint az oktatás és a kultúra területén folytatott együttműködés, amelyek rendkívül fontosak a gazdasági diverzifikáció, a jelenlegi gazdasági problémák megoldása és az eredetileg nomád társadalom hosszú távú átalakulása szempontjából;

5.  üdvözli a vegyes bizottság létrehozását, amelynek feladata – a megállapodás 56. cikke értelmében – a partnerségi és együttműködési keretmegállapodás végrehajtásának figyelemmel kísérése, és sürgeti a vegyes bizottságot, hogy rendszeresen tegyen jelentést mind az Európai Parlamentek, mind a mongol parlamentnek;

6.  sürgeti a tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy haladéktalanul véglegesítsék nemzeti ratifikálási folyamataikat a partnerségi és együttműködési keretmegállapodás régóta esedékes megkötésének és hatálybalépésének lehetővé tétele érdekében;

7.  hangsúlyozza az Unió és Mongólia közötti kapcsolatok parlamenti dimenziójának további fejlesztését; sajnálatosnak tartja, hogy a partnerségi és együttműködési keretmegállapodás nem tartalmaz olyan cikkeket, amelyek a megállapodás keretében parlamenti együttműködési bizottság létrehozására vonatkoznának a megállapodás végrehajtásának demokratikus ellenőrzése és a két parlament közötti politikai párbeszéd előmozdítása érdekében; ezért a helyzet orvoslása érdekében ösztönzi, hogy mihamarabb kezdjenek tárgyalásokat egy új jegyzőkönyvről a partnerségi és együttműködési megállapodás 57. cikkének feltételei alapján, ahogy azt korábban a mongol parlament és az Európai Parlament is sürgette a 10. parlamentközi ülésen elfogadott közös nyilatkozatban;

8.  aggasztónak tartja, hogy a Mongóliával fenntartott diplomáciai kapcsolatok bonyolítása továbbra is az Unió kínai kirendeltségéről történik; sürgeti a Tanácsot és az alelnököt/főképviselőt, hogy az Európai Unió ulánbátori összekötő irodáját alakítsák át teljes jogú európai uniós kirendeltséggé, ami rendkívül fontos az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos politikai párbeszéd és együttműködés előmozdítása, az uniós támogatási projektek végrehajtási és felügyeleti képességeinek megerősítése és az áruk és szolgáltatások kereskedelmének elősegítése, valamint az emberek közötti cserekapcsolatok és kulturális cserék érdekében;

Demokrácia, jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása

9.  üdvözli Mongóliának a demokratikus haladás és a jogállamiság megszilárdítására irányuló erőfeszítéseit, beleértve a többpártrendszeri választásokat, a függetlenebb médiát és a pezsgő civil társadalmat; e tekintetben üdvözli, hogy Mongólia a Demokráciák Közösségének tagja;

10.  hangsúlyozza, hogy a médiaszabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának tiszteletben tartása elengedhetetlen a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok további megszilárdításához Mongóliában; ösztönzi a mongol hatóságokat, hogy foglalkozzanak a médiatevékenységbe való politikai indíttatású beavatkozásokról szóló jelentések kérdésével és tartózkodjanak a kormánykritikus hagyományos és elektronikus média büntetésétől és korlátozásától; ösztönzi a mongol parlamentet, hogy kifejezetten iktassa törvénybe ezeket az alapvető jogokat, és szigorú ellenőrzés mellett hajtsa végre azokat;

11.  meggyőződése, hogy Mongólia demokratikus átalakulása pozitív továbbgyűrűző hatást válthat ki a térség más országaiban, amelyekben összetett átalakulási folyamatok zajlanak, és úgy véli, hogy e tekintetben Mongólia képes lehet konstruktívan hozzájárulni a térség stabilitásához és általános jólétéhez; kéri az Uniót, hogy ezt vegye figyelembe a különösen a közép-ázsiai térség országaival, illetve a tágabb régióval folytatott regionális együttműködés programozásakor;

12.  elismerését fejezi ki amiatt, hogy a legutóbbi választásokon bebizonyosodott, hogy általánosságban tiszteletben tartják a választási szabályokat; sürgeti a mongol hatóságokat, hogy vegyék figyelembe az EBESZ/ODIHR által a 2016. június 29-i parlamenti választásokat követően megfogalmazott ajánlásokat, beleértve a választójogi törvény megszilárdítását, a kampányra vonatkozó korlátozásokat, a médiafüggetlenséget, valamint a választók rendelkezésére álló információk pártatlanságát és átfogó jellegét;

13.  érdeklődést mutat aziránt, hogy európai parlamenti megfigyelő missziót küldjön a 2017 közepén tartandó elnökválasztásra;

14.  ösztönzi Mongóliát, hogy foglalkozzon az igazságszolgáltatás függetlensége terén még leküzdendő kihívásokkal;

15.  üdvözli a közelmúltban elindult jogalkotási kezdeményezéseket, melyek célja, hogy megerősítsék a mindent átható korrupció elleni küzdelem jogi alapját, mivel a korrupció annak valós és jelentős veszélyét is magában hordozza, hogy gyengül az ország társadalmi kohéziója, valamint aláássa az emberi jogok és a társadalmi konfliktusok kezelésére irányuló erőfeszítéseket; ösztönzi Mongóliát, hogy fogadjon el alapvető reformokat, és azokat időben hajtsa végre; ezzel összefüggésben megemlíti saját tapasztalatát, miszerint a korrupció miatt elítélt személyeket következetesen felelősségre kell vonni; azt ajánlja az országnak, hogy erősítse meg a korrupció elleni küzdelemre irányuló együttműködését az EU-val, az EBESZ-szel és az ENSZ-szel; meggyőződése, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló nemzetközi ajánlások Mongólia gazdasági termelőágazatán, illetve közéletén és közigazgatási életén belüli végrehajtásában való aktív részvétel előremutató és lényeges szerepet játszhat e vállalkozásokon belül;

16.  elismeri az ország emberkereskedelem felszámolása iránti elkötelezettségét és jogi keretét, de továbbra is aggasztónak tartja a konkrét helyzetet és sürgeti Mongóliát, hogy teljes körűen hajtsa végre a 2012. évi emberkereskedelem elleni törvényt és a kapcsolódó országos terveket;

17.  örömmel állapítja meg, hogy elvi megállapodás született az Unió és Mongólia között és folyamatban van a rendszeres EU–Mongólia emberi jogi párbeszéd 2017-es elindításával kapcsolatos előkészítő munka;

18.  üdvözli, hogy A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya Második Fakultatív Jegyzőkönyvének ratifikálását követően a mongol parlament 2015 decemberében felülvizsgált büntető törvénykönyvet fogadott el, amely több fontos jogi reform – például a kínzás betiltása – mellett az összes bűncselekmény esetében eltörli a halálbüntetést; megjegyzi, hogy az újonnan megválasztott parlament elhalasztotta a felülvizsgált büntető törvénykönyv végrehajtását, és ösztönzi a mongol hatóságokat, hogy további késedelem nélkül hajtsák végre e fontos reformot;

19.  megjegyzi a jogi keretének nemzetközi emberi jogi kötelezettségekkel összhangban történő javítása, az intézményi reformok – beleértve a független nemzeti emberi jogi bizottságot is –, valamint a kapacitásbővítést és az emberi jogok tudatosítását célzó erőfeszítések terén Mongólia által elért előrehaladást, továbbá az ország arra irányuló folyamatos elkötelezettségét, hogy foglalkozik az egyetemes emberi jogi normák védelme és előmozdítása tekintetében még megoldásra váró kihívásokkal, mint amelyekre az ENSZ 2015-ös második időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelése is rávilágított, ideértve a kínzás állítólagos eseteinek megelőzését és kivizsgálását, valamint a nők és gyermekek jogainak, illetve a foglyok jogainak védelmét;

20.  aggodalmát fejezi ki a törvényes parancs nélküli letartóztatások, valamint a mongol börtönökön belüli kínzások és büntetlenség eseteiről szóló beszámolók miatt; csatlakozik az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (EJT) arra irányuló felhívásához, hogy hatékony intézkedésekkel garantálják, hogy a nemzetközi normákkal összhangban a gyakorlatban minden fogva tartott személy számára biztosított az összes alapvető jogi garancia; sürgeti Mongóliát, hogy kötelezettségvállalásának megfelelően hozzon létre független mechanizmust a kínzás és bántalmazás állítólagos eseteinek gyors és hatékony kivizsgálására;

21.  elismerését fejezi ki az Unió által támogatott projekttel kapcsolatban, amely az LMBTI személyek jogainak mongóliai megerősítésére irányul; aggodalmát fejezi ki azonban az LMBTI közösséget érő folyamatos hátrányos megkülönböztetés és zaklatás miatt;

22.  azt ajánlja Mongóliának, hogy a gyermek jogairól szóló, már ratifikált egyezménnyel összhangban teljes körűen – az oktatási intézményeken kívüli is – törvényesen tiltsa be a testi fenyítést, továbbá konkrét és célzott intézkedések révén foglalkozzon a gyermekek elleni erőszak nem csökkenő arányával, a gyermekek gazdasági kizsákmányolásával, valamint a gyermekeket érintő halálos vagy súlyos sérülésekkel járó eseményekkel; sürgeti az összes érintett uniós intézményt, hogy nyújtson segítséget ebben a kérdésben;

23.  azt ajánlja, hogy a C176. sz. ILO-egyezmény, valamint a még nem ratifikált, munkahelyi egészséggel és biztonsággal kapcsolatos egyéb ILO-egyezmények végrehajtásával erősítsék meg a helyzetet az egészség és biztonság terén;

24.  támogatja Mongólia arra irányuló folyamatos és tényleges erőfeszítéseit, hogy fokozatosan felszámolja a gyerekmunka minden formáját és garantálja a gyermekek jogait;

25.  üdvözli, hogy Mongólia 2011-ben jogi keretet fogadott el a nők és a férfiak egyenlő jogainak biztosítása, valamint a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés fokozatos felszámolása érdekében;

Fenntartható fejlődés

26.  üdvözli a Mongólia által a millenniumi fejlesztési célokkal összhangban a gazdasági fejlődés és a szegénységcsökkentés területén az 1990-es évek óta elért jelentős előrelépéseket; támogatja Mongóliát az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak elérése iránti törekvéseiben a segélyhatékonyság és az átláthatóság elveinek megfelelően;

27.  elismeri, hogy a regionális gazdasági integráció elmélyítése lehetőségeket teremt Mongólia számára a gazdasági siker és jólét tekintetében, és hogy Mongólia ezzel együtt olyan gazdasági szövetségeket és partnereket keres, akik lehetővé teszik az együttműködésben rejlő lehetőségek maradéktalan kiaknázását amellett, hogy tiszteletben tartják nemzeti politikai és gazdasági érdekeit, az ország többirányú diplomácia iránti hosszú ideje fennálló elkötelezettségét, hagyományos identitását és életmódját vagy a mongol társadalom demokratikus alapjait;

28.  aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy egyes területeken a szegénység hosszú távon gyökeret vert, és hogy a jelentésekben szereplő 2010–2012-es gazdasági fellendülés nem járult hozzá kellőképpen a szegénység enyhítéséhez az országban;

29.  ösztönzi Mongólia fenntartható gazdasági növekedés megvalósítására irányuló erőfeszítéseit; aggasztónak tartja a GDP növekedésének drámai lassulását, amely a 2011-es rekord után (17,3%) 2015-ben csupán 2,3% volt és a 2016-os előrejelzések 1,3%-ot mutatnak; szintén aggasztónak tartja, hogy a GDP 20%-ára emelkedő költségvetési hiány negatív hatással lehet a szegénység enyhítésére, a társadalmi befogadásra és kohézióra, valamint a szociális védelmi rendszerre;

30.  üdvözli, hogy az országnak a 2014–2020 közötti időszakban nyújtandó uniós fejlesztési támogatások értéke a 2007 és 2013 közötti 30 millió EUR-hoz képest több mint duplájára, 65 millió EUR-ra emelkedett és azok elsősorban a jobb munkalehetőségeket célzó fejlettebb gazdasági kormányzásra és a szakképzésre összpontosulnak; szorgalmazza Mongólia részvételét az Unió által finanszírozott regionális programokban; megjegyzi a Mongólia fejlődését és modernizációját támogató uniós projektek és programok viszonylag jó végrehajtását;

31.  hangsúlyozza a folyamatos közigazgatási reform jelentőségét, amelynek főként a magas szakmai színvonalú közigazgatás nemzeti és helyi szintű kiépítésére kell irányulnia; ösztönzi az uniós intézményeket, hogy segítsenek Mongóliának a szükséges erőforrások és szakértelem megszerzésében annak érdekében, hogy az országot jobban felkészítsék az összetett gazdasági és társadalmi átalakulási folyamattal járó kihívások kezelésére, valamint javítsák az ország uniós források felhasználásával kapcsolatos képességét;

32.  további cserelehetőségeket szorgalmaz diákok és tudományos szakemberek számára az Erasmus+ és a Marie Skłodowska-Curie programok keretében és sürgeti az emberek közötti közvetlen kapcsolatok kibővítését, többek között művészek számára az Unió és Mongólia között; sürgeti az Uniót, hogy a kutatást és az innovációt vegyék fel a Mongóliával folytatott együttműködés területei közé;

33.  üdvözli, hogy Mongólia 2016. szeptember 21-én időben letétbe helyezte az éghajlatváltozásról szóló párizsi megállapodás megerősítő okiratát; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az éghajlatváltozásnak, az állattenyésztés kiterjedt növekedésének, a vidéki térségekből a fővárosba irányuló elvándorlás drámai növekedésének, a természeti erőforrások, mint a vízkészletek és talajerőforrások jelentős mértékű igénybevételének és gyors kiaknázásának, valamint a réz, a szén és egyéb nyersanyagok hivatalos és nem hivatalos kitermelésének együttes hatásai ahhoz vezettek, hogy Mongóliában drasztikusan romlott a környezet állapota, növekszik a vízhez kapcsolódó konfliktusok veszélye a szomszédos országokkal és egyre gyakoribbak az olyan éghajlati jelentségek, mint az úgynevezett „dzud”, amelyet az elhúzódó aszályok és a rendkívül hideg telek váltakozása jellemez, és amely a háziállat- és a vadállatállomány és általában a biológiai sokféleség jelentős csökkenéséhez vezet; kéri a mongol kormányt, hogy fokozza a gazdasági diverzifikációra irányuló erőfeszítéseket és sürgeti az Uniót, hogy célzott tevékenységekkel, valamint megelőző és egyéb intézkedésekkel támogassa ezt a folyamatot, például a két fél környezetvédelmi politikájának szorosabb összehangolása keretében; sürgeti a mongol hatóságokat és parlamentet, valamint az Unió valamennyi tagállamát, hogy az ENSZ 22. marrákesi éghajlat-változási konferenciáján tett kötelezettségvállalások keretében működjenek együtt és járuljanak hozzá az éghajlattal foglalkozó nemzetközi rendszer jelentős megerősítéséhez;

34.  üdvözli, hogy Mongólia az összes vonatkozó GSP-plusz környezetvédelmi és éghajlat-változási egyezményt ratifikálta, illetve eleget tesz azoknak; mindazonáltal sürgeti Mongóliát, hogy tegyen eleget az ENSZ környezetvédelmi és éghajlat-változási egyezményeiből (a CITES-ből, a Bázeli Egyezményből és a Stockholmi Egyezményből) fakadó jelentéstételi kötelezettségeinek és erősítse meg az ország környezetvédelemmel kapcsolatos jogi keretét;

35.  rámutat, hogy 2014-ben a mongol nyersanyag-kitermelő iparágak a GDP 17%-át, valamint az ország teljes kivitelének 89%-át tették ki; e tekintetben üdvözli, hogy Mongólia aktívan részt vesz a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezésben, amelynek célja az ágazat felelősségvállalásának és átláthatóságának növelése;

36.  hangsúlyozza, hogy az Oju Tolgoj réz- és aranybánya a legnagyobb bányászati projekt, amely 2020-tól Mongólia GDP-jének egyharmadát fogja kitenni, valamint a Tavan Tolgoj a világ legnagyobb kiaknázatlan szénbányája; üdvözli, hogy nyilvános vitákat folytattak a bányászat környezeti hatásairól, valamint hogy a nyilvánosság részt vesz a helyi szintű erőforrás-gazdálkodásban;

37.  ösztönzi Mongóliát, hogy saját polgárai javát tartva szem előtt fejlessze természeti erőforrásainak kiaknázását, különös tekintettel a ritka ásványokra, mivel azok egyre értékesebbek a digitális ipar számára; rámutat, hogy az Unió támogató szerepet tölthet be az ilyen független ásványianyag-kitermelésekhez biztosított technológiai és pénzügyi támogatások nyújtásában;

38.  úgy véli, hogy a jövő technológiáiba és a digitalizációba való beruházás elősegítheti a Mongólia különböző régiói közötti fejlődésbeli különbségek áthidalását és a gazdaság diverzifikálását; ösztönzi az Uniót és a tagállamokat, hogy a digitalizáció és az új technológiák terén fokozzák az együttműködést;

39.  elismeri a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem terén meglévő jelentős kihívásokat; javasolja az Uniónak, hogy ezen problémák megoldása érdekében nyújtson segítséget a közintézmények és erőforrások megerősítéséhez;

Kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok

40.  megjegyzi, hogy immár az Unió Mongólia harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere, és hogy az általános vámkedvezmény-rendszer keretében a mongol termékek már gyakorlatilag vámmentesen lépnek be az uniós piacra;

41.  üdvözli Mongólia GSP+ rendszerbe történő felvételét;

42.  megjegyzi, hogy a bizonytalan üzleti környezet és az információhiány miatt a Mongóliába irányuló európai beruházások mértéke továbbra is korlátozott;

43.  sürgeti az Uniót és Mongóliát, hogy fűzzék szorosabbra kereskedelmi és beruházási kapcsolataikat, beleértve a tájékoztatás és figyelemfelhívás révén történő népszerűsítést a partnerségi és együttműködési megállapodásnak megfelelően; hangsúlyozza, hogy a kapcsolatok ilyetén elmélyítésének a munkaügyi normákkal, a jó kormányzással, az emberi jogokkal és a környezetvédelmi előírásokkal kapcsolatos nemzetközi egyezményekből fakadó kötelezettségekkel összhangban és azok teljes körű betartása mellett kell végbemennie;

44.  ezzel összefüggésben ösztönzi az Európai Beruházási Bank (EBB) és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) mongóliai tevékenységeinek további fejlesztését;

45.  hangsúlyozza a stabil üzleti és jogi környezet fontosságát az Unióból érkező beruházások növekedésének szempontjából;

46.  tudomásul veszi a gazdaságban vezető szerepet játszó és továbbra is az egyik legfőbb megosztó tényezőnek számító bányászathoz kapcsolódó működőtőke-befektetések mértékének csökkenését;

47.  sürgeti Mongóliát, hogy külföldi beruházások és átláthatóbb jogi környezet segítségével diverzifikálja gazdaságát annak érdekében, hogy képes legyen elkerülni az ásványi anyagok ingadozó piacának való kiszolgáltatottságot; ebben a tekintetben üdvözli a működőtőke-befektetéskről szóló új szabályozást;

48.  sürgeti Mongólia további regionális és világgazdasági integrációját az ország stratégiai érdekeinek és prioritásainak megfelelően olyan projektek keretében, mint a Sztyeppei Út, a Selyemút/„Egy övezet, egy út” vagy a transzeurázsiai övezet; felkéri az Uniót, hogy vizsgálja meg többek között a bányászati ágazaton belül a térségben megvalósuló infrastrukturális és beruházási programokban való részvétel lehetőségét;

Regionális és globális kihívások és együttműködés

49.  elismeri, hogy Mongólia meghatározó szerepet tölthet be a hatalmas és dinamikusan fejlődő kínai, orosz, dél-koreai és japán gazdaság, valamint a közép-ázsiai országok között, ugyanakkor közvetítő szerepet játszhat Európa és a kelet-ázsiai térség között;

50.  felhívja a figyelmet Mongólia „harmadik szomszéd” külpolitikai koncepciójára, amely befolyásos stratégiai partnereivel, valamint közvetlen szomszédaival – Oroszországgal és Kínával – fenntartott konstruktív és intenzív kapcsolatai mellett magában foglalja az Unióval fenntartott kapcsolatokat;

51.  tudomásul veszi Mongólia baráti és egyben gazdaságilag konkuráló kapcsolatait a térség országaival;

52.  megjegyzi, hogy Mongólia komolyan mérlegeli az eurázsiai gazdasági uniós (EAEU) lehetséges tagság hatásait; aggasztónak tartja, hogy egy ilyen lépés akadályozhatja az Unióval fenntartott további politikai és gazdasági kapcsolatokat;

53.  elismerését fejezi ki Mongóliának a 2016-ban Ulánbátorban megrendezett Ázsia–Európa találkozó (ASEM) és az Ázsia–Európa parlamentáris partnerség (ASEP) elnöki teendőinek sikeres ellátásáért, a parlamentáris dimenzió megszilárdításáért, valamint a két régió közötti, egyetemesen elismert elveken – az egyenlőségen, a kölcsönös tiszteleten, illetve az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok előmozdításán és védelmén – alapuló partnerség megerősítéséért; üdvözli Mongólia arra irányuló javaslatát, hogy létrehoz egy virtuális/online felülettel is rendelkező ASEM-központot;

54.  üdvözli, hogy Mongólia nukleáris fegyverektől mentes övezetnek nyilvánította magát, ahogy azt az ENSZ hivatalosan is elismerte; különösen üdvözli, hogy Mongólia a többoldalú fórumokon konstruktív és aktív szerepet játszik a globális nukleáris leszerelést célzó együttműködés előmozdításában, valamint üdvözli, hogy csatlakozott a Humanitárius Szándéknyilatkozathoz(10);

55.  üdvözli a nemzetközi béke és biztonság előmozdítása iránti kölcsönös elkötelezettséget és ebben a tekintetben üdvözli Mongólia aktív szerepét az olyan többoldalú nemzetközi mechanizmusokban, mint az ENSZ és az EBESZ, valamint az északkelet-ázsiai térség békéjének és stabilitásának támogatásával kapcsolatos kezdeményezésekhez való hozzájárulását és további tevékenységeit, például az északkelet-ázsiai biztonságról szóló ulánbátori párbeszédet;

56.  tudomásul veszi, hogy Mongólia hozzájárul az ENSZ békefenntartó műveleteihez szerte a világon, valamint képzéseket nyújt az ilyen missziók számára, miközben ezzel párhuzamosan egyre inkább arra törekszik, hogy megerősítse az ENSZ konfliktusmegelőzéssel és konfliktuskezeléssel kapcsolatos politikai és diplomáciai lehetőségeit és felelősségét;

57.  üdvözli, hogy Mongólia tárgyalási és szavazási álláspontját szorosan összehangolja az Unióéval az ENSZ-en és más többoldalú fórumokon belül; ezzel összefüggésben kiemeli a partnerségi és együttműködési keretmegállapodás nemzetközi együttműködésről szóló 8. cikkének jelentőségét;

58.  elismeri, hogy Mongólia az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (EJT) új tagjaként 2016–2018-ban fontos szerepet játszik az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdításában, valamint kéri, hogy az Unió szorosan működjön együtt Mongóliával az EJT munkájának előkészítése és végrehajtása során;

59.  üdvözli, hogy Mongólia ratifikálta a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) Római Statútumát, és ösztönzi Mongóliát, hogy ratifikálja a kampalai módosításokat, amelyek időszerűen meghatározzák a Bíróság agresszió bűncselekményével kapcsolatos joghatóságának fogalmát és az ahhoz kapcsolódó eljárást;

60.  méltányolja Mongólia arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a vele közvetlenül szomszédos, demokratikus változásra vágyó országokban előmozdítsa a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogokat; kéri az Uniót, hogy eseti alapon Mongóliát is vonja be az ilyen fejlődést célzó, Közép-Ázsián belüli regionális programokba és tárja fel az ezzel kapcsolatos szinergiákat;

61.  méltatja Mongólia abban játszott szerepét, hogy fórumot biztosítson Koreából, Kínából és Oroszországból származó tudósok számára és lehetőséget biztosítson a Koreai félsziget felosztásával szétszakított családok újraegyesítéséhez;

62.  támogatja Mongólia arra irányuló szándéknyilatkozatát, hogy 2022-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjává váljon;

o
o   o

63.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az alelnöknek/ főképviselőnek, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Mongólia kormányának és parlamentjének (Nagy Állami Hurál).

(1) HL C 280. E, 2006.11.18., 49. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0121.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0458.
(4) HL C 36., 2016.1.29., 126. o.
(5) HL C 407., 2016.11.4., 35. o.
(6) HL C 249. E, 2013.8.30., 41. o.
(7) HL C 440., 2015.12.30., 97. o.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0424.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0032.
(10) http://www.icanw.org/pledge/


A polgári légi járművek kereskedelméről szóló megállapodás (termékkörről szóló melléklet) ***
PDF 239kWORD 41k
Az Európai Parlament 2017. február 15-i jogalkotási állásfoglalása a polgári légi járművek kereskedelméről szóló megállapodás mellékletének módosításáról szóló, 2015. évi jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (11018/2016 – C8-0391/2016 – 2016/0202(NLE))
P8_TA(2017)0034A8-0007/2017

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (11018/2016),

–  tekintettel a polgári légi járművek kereskedelméről szóló megállapodás mellékletének módosításáról szóló, 2015. évi jegyzőkönyvre (11019/2016),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkének (4) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8‑0391/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére, valamint 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A8-0007/2017),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


Költséghatékony kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások ***I
PDF 823kWORD 136k
Az Európai Parlament által 2017. február 15-én elfogadott módosítások a 2003/87/EK irányelvnek a költséghatékony kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások növelése érdekében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslathoz (COM(2015)0337 – C8-0190/2015 – 2015/0148(COD))(1)
P8_TA(2017)0035A8-0003/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Irányelvre irányuló javaslat
1 preambulumbekezdés
(1)  A 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv15 az üvegházhatású gázkibocsátás költséghatékony és gazdaságos módon történő csökkentésének előmozdítása érdekében létrehozta az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek Unión belüli kereskedelmi rendszerét.
(1)  A 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv15 az üvegházhatású gázkibocsátás költséghatékony és gazdaságos módon történő csökkentésének előmozdítása, valamint az uniós iparnak a kibocsátásáthelyezés és a beruházások áthelyezése kockázatával szembeni fenntartható megerősítése érdekében létrehozta az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek Unión belüli kereskedelmi rendszerét.
__________________
__________________
15 Az Európai Parlament és a Tanács 2003. október 13-i 2003/87/EK irányelve az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 275., 2003.10.25., 32. o., magyar nyelvű különkiadás: 15. fejezet, 7. kötet, 631. o.).
15 Az Európai Parlament és a Tanács 2003/87/EK irányelve (2003. október 13.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 275., 2003.10.25., 32. o., magyar nyelvű különkiadás: 15. fejezet, 7. kötet, 631. o.).
Módosítás 2
Irányelvre irányuló javaslat
2 preambulumbekezdés
(2)  2014. októberi ülésén az Európai Tanács kötelezettséget vállalt arra, hogy 2030-ig az uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátás összmennyiségét az 1990-es szinthez képest legalább 40%-kal csökkenti. Az említett kibocsátáscsökkentés eléréséhez az összes gazdasági ágazatnak hozzá kell járulnia, és a célszám az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) révén valósítható meg a leginkább költséghatékony módon, 2030-ig 43%-os csökkentést lehetővé téve a 2005-es szinthez képest. Ezt a tervezett nemzeti kibocsátáscsökkentésre vonatkozó uniós és tagállami kötelezettségvállalás is megerősítette, melyet 2015. március 6-án eljuttattak az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének titkárságának.16
(2)  2014. októberi ülésén az Európai Tanács kötelezettséget vállalt arra, hogy 2030-ig az uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátás összmennyiségét az 1990-es szinthez képest legalább 40%-kal csökkenti. Az említett kibocsátáscsökkentés eléréséhez az összes gazdasági ágazatnak hozzá kell járulnia, és a célszám az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) révén valósítandó meg a leginkább költséghatékony módon, 2030-ig 43%-os csökkentést téve lehetővé a 2005-es szinthez képest. Ezt a tervezett nemzeti kibocsátáscsökkentésre vonatkozó uniós és tagállami kötelezettségvállalás is megerősítette, melyet 2015. március 6-án eljuttattak az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye titkárságának. A kibocsátáscsökkentés terhét méltányosan kell elosztani az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó ágazatok között.
__________________
16 http://www4.unfccc.int/submissions/indc/Submission%20Pages/submissions.aspx
Módosítás 3
Irányelvre irányuló javaslat
2 a preambulumbekezdés (új)
(2a)   Fontos, hogy az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert – annak ellenére, hogy az Unió hosszú távú éghajlati és energetikai céljai megvalósításának elsődleges eszköze – olyan további egyenértékű intézkedésekkel egészítsük ki, amelyeket az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá nem tartozó ágazatokból eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátásra vonatkozó egyéb jogi aktusokban és eszközökben hoznak, annak érdekében, hogy tiszteletben tartsák az arra vonatkozó megállapodást, hogy a gazdaság valamennyi ágazata hozzájárul ahhoz a célkitűzéshez, hogy 2030-ig az uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátás összmennyiségét az 1990-es szinthez képest legalább 40%-kal csökkenti.
Módosítás 4
Irányelvre irányuló javaslat
2 b preambulumbekezdés (új)
(2b)   Az UNFCCC részes feleinek 21. konferenciáján Párizsban elfogadott 2015. december 12-i megállapodás (a Párizsi Megállapodás) alapján az országoknak olyan politikákat kell életbe léptetniük, amelyek révén több mint 180 tervezett nemzeti vállalást érnek el, ami az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának mintegy 98%-át fogja át. A Párizsi Megállapodás célja az iparosodás előtti szinthez viszonyított átlagos globális hőmérséklet-emelkedés jóval 2 °C alatt tartása, és az arra irányuló erőfeszítések folytatása, hogy az iparosodás előtti szinthez viszonyított hőmérséklet-emelkedés 1,5 °C-ra korlátozódjon. Az említett politikák közül több várhatóan szén-dioxid-árazást vagy hasonló intézkedéseket foglal magában, ezért az irányelvben felülvizsgálati záradékot kell megállapítani, hogy a Bizottság a Párizsi Megállapodás alapján 2023-ban elvégzendő első összegzést követően adott esetben szigorúbb kibocsátáscsökkentésre, valamit – a szén-dioxid-árazási mechanizmusok Unión kívüli fejlődésének megfelelően – az ideiglenes kibocsátásáthelyezésre vonatkozó rendelkezések módosítására, illetve további politikai intézkedésekre és eszközökre tehessen javaslatot az Unió és tagállamai üvegházhatású gázok csökkentésére vonatkozó kötelezettségvállalásainak bővítése érdekében. A felülvizsgálati záradék biztosítja továbbá, hogy a Bizottság a 2018-ban az UNFCCC szerint összehívandó fakultatív párbeszéd megtartásától számított hat hónapon belül közleményt tegyen közzé, amelyben értékeli, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos uniós szabályozás mennyire áll összhangban a Párizsi Megállapodás célkitűzéseivel.
Módosítás 5
Irányelvre irányuló javaslat
2 c preambulumbekezdés (új)
(2c)   Összhangban a Párizsi Megállapodással és a társjogalkotóknak a 2009/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben1a és a 406/2009/EK európai parlamenti és tanácsi határozatban1b kifejezett kötelezettségvállalásával, minden gazdasági ágazatnak hozzá kell járulnia szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének eléréséhez. E célból a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) erőfeszítéseket tesz, hogy korlátozza a nemzetközi tengeri kibocsátásokat, és ezeket ösztönözni kell, azzal a céllal, hogy a hajózásból származó CO2-kibocsátások globális szintű csökkentését célzó éghajlat-politikai intézkedésekre vonatkozó világos IMO cselekvési terv készüljön. A nemzetközi tengeri kibocsátásoknak az IMO révén való csökkentésére irányuló egyértelmű célok elfogadása elsőrendű fontosságú feladattá vált, és előfeltétele annak, hogy az Unió ne folytassa a tengerészeti ágazatnak az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerbe való bevonása irányába tett lépéseket. Amennyiben azonban 2021 végéig nem születik ilyen megállapodás, az ágazatot be kell vonni az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerbe, és egy alapot kell létrehozni a hajóüzemeltetők hozzájárulásai és az (EU) 2015/757 európai parlamenti és tanácsi rendeletben1c meghatározott uniós nyomon követési, jelentési és hitelesítési rendszer (az uniós kikötőkben, valamint az onnan induló és oda irányuló hajózás során keletkezett kibocsátások) által már lefedett szén-dioxid-kibocsátásokkal kapcsolatos közös megfelelés számára. Az árverés keretében a tengerészeti ágazatnak értékesített kibocsátási egységekből származó bevételek egy részét az energiahatékonyság javítására és a CO2-kibocsátásokat csökkentő innovatív technológiákba való beruházások támogatására kell fordítani a tengerészeti ágazatban, beleértve a rövid távú tengeri szállítást és a kikötőket is.
__________________
1a Az Európai Parlament és a Tanács 2009/29/EK irányelve (2009. április 23.) a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése tekintetében történő módosításáról (HL L 140., 2009.6.5., 63. o.).
1bAz Európai Parlament és a Tanács 406/2009/EK határozata (2009. április 23.) az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről (HL L 140., 2009.6.5., 136. o.).
1cAz Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/757 rendelete (2015. április 29.) a tengeri közlekedésből eredő szén-dioxid-kibocsátások nyomon követéséről, jelentéséről és hitelesítéséről, valamint a 2009/16/EK irányelv módosításáról (HL L 123., 2015.5.19., 55. o.).
Módosítás 143
Irányelvre irányuló javaslat
3 preambulumbekezdés
(3)  Az Európai Tanács megerősítette, hogy e cél elérésének legfontosabb uniós eszköze egy jól működő, megújított, a piacot stabilizáló eszközzel rendelkező EU ETS lesz. 2021-től kezdve az éves csökkentési tényező 2,2% lesz, a térítésmentes kiosztás nem szűnik meg, de a jelenlegi intézkedések 2020 után is érvényben maradnak, hogy megelőzzék a kibocsátásáthelyezésnek az éghajlat-változási politika folytán kialakuló kockázatát – feltéve, hogy más jelentős gazdaságok nem tesznek hasonló erőfeszítéseket –, anélkül, hogy csökkentenék az árverésre bocsátandó kibocsátási egységek arányát. Az árverés útján értékesítendő kibocsátási egységek részarányát százalékos adatként kellene kifejezni a jogszabályokban annak érdekében, hogy javuljon a beruházási döntésekkel kapcsolatos tervezési biztonság, növekedjék az átláthatóság, továbbá egyszerűbbé és érthetőbbé váljon az egész rendszer.
(3)  E cél elérésének legfontosabb uniós eszközei egy jól működő, megújított EU ETS a piacot stabilizáló átfogó eszközzel. 2021-től kezdve az éves csökkentési tényező 2,2% lesz, a térítésmentes kiosztás nem szűnik meg, de az intézkedések 2020 után is érvényben maradnak, hogy megelőzzék a kibocsátásáthelyezésnek az éghajlat-változási politika folytán kialakuló kockázatát – feltéve, hogy más jelentős gazdaságok nem tesznek hasonló erőfeszítéseket. Az árverés útján értékesítendő kibocsátási egységek részarányát – amely egy ágazatközi korrekciós tényező szerint csökkenne – százalékos adatként kellene kifejezni a jogszabályokban annak érdekében, hogy javuljon a beruházási döntésekkel kapcsolatos tervezési biztonság, növekedjék az átláthatóság, továbbá egyszerűbbé és érthetőbbé váljon az egész rendszer, valamint azon ágazatok védelme érdekében, amelyek egy ágazatközi korrekciós tényező révén a leginkább kitettek a kibocsátásáthelyezés kockázatának. Ezen intézkedéseket a Párizsi Megállapodásnak megfelelően ellenőrizni, és szükség esetén módosítani kell az Unióra a megállapodás értelmében háruló éghajlat-változással kapcsolatos kötelezettségek teljesítése érdekében.
Módosítás 7
Irányelvre irányuló javaslat
3 a preambulumbekezdés (új)
(3a)   A legkevésbé fejlett országok különösen kiszolgáltatottak az éghajlatváltozás hatásainak, míg az üvegházhatású gázok kibocsátásainak csak igen alacsony szintjéért felelősek. Ezért különösen előtérbe kell helyezni a legkevésbé fejlett országok igényeinek kezelését az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer kibocsátási egységeinek az éghajlat-politikai fellépés – különös tekintettel az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra – finanszírozására való felhasználása által az Éghajlat-változási Alapon keresztül.
Módosítás 8
Irányelvre irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)  Fontos uniós prioritás egy ellenállóképes energiaunió létrehozása annak érdekében, hogy biztonságos, fenntartható, versenyképes és megfizethető energia álljon a polgárok rendelkezésére. Ehhez folytatni kell az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló ambiciózus intézkedéseket, amelyek keretében az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer lenne az európai éghajlat-politika sarokköve, és az energiaunió egyéb vonatkozásaival kapcsolatban is előrelépésre van szükség.17 A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó keretben elhatározott célkitűzések megvalósítása hozzájárul egy ésszerű szén-dioxid-ár kialakításához, és továbbra is ösztönzi az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának költséghatékony csökkentését.
(4)  Fontos uniós prioritás egy ellenállóképes energiaunió létrehozása annak érdekében, hogy biztonságos, fenntartható, versenyképes és megfizethető energia álljon a polgárok és az iparágak rendelkezésére. Ehhez folytatni kell az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló ambiciózus intézkedéseket, amelyek keretében az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer lenne az európai éghajlat-politika sarokköve, és az energiaunió egyéb vonatkozásaival kapcsolatban is előrelépésre van szükség.17 Figyelembe kell venni az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer egyéb olyan uniós és nemzeti politikákkal való kölcsönhatását, amelyek hatást gyakorolnak a kibocsátási egységek iránti keresletre. A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó keretben elhatározott célkitűzések megvalósítása és az energiaunió egyéb szempontjai terén tett előrelépésre irányuló megfelelő erőfeszítések hozzájárulnak egy ésszerű szén-dioxid-ár kialakításához, és továbbra is ösztönzi az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának költséghatékony csökkentését.
__________________
__________________
17 COM(2015)0080, A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája
17 COM(2015)0080, A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája
Módosítás 9
Irányelvre irányuló javaslat
4 a preambulumbekezdés (új)
(4a)   Az energiahatékonyságra vonatkozó, a Tanács által elfogadott 27%-osnál ambiciózusabb célkitűzéseknek több kibocsátási egység térítésmentes kiosztását kell eredményeznie a kibocsátásáthelyezés kockázatának kitett iparágak számára.
Módosítás 10
Irányelvre irányuló javaslat
5 preambulumbekezdés
(5)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 191. cikkének (2) bekezdése szerint az uniós politika a „szennyező fizet” elvre épül, és ennek alapján a 2003/87/EK irányelv a teljes árverezés fokozatosan kialakítandó rendszerére történő átállást irányozza elő. A kibocsátásáthelyezés elkerülése indok a teljes átállás elhalasztására, és a kibocsátási egységek ipar számára biztosított célzott és térítésmentes kiosztását indokolttá teszik azok a valódi kockázatok, amelyeket az üvegházhatású gázok kibocsátásának emelkedése jelent olyan harmadik országokban, amelyek iparára nem vonatkoznak hasonló szén-dioxid-kibocsátási korlátok, feltéve, hogy más jelentős gazdaságok nem hoznak hasonló éghajlat-politikai intézkedéseket.
(5)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 191. cikkének (2) bekezdése szerint az uniós politika a „szennyező fizet” elvre épül, és ennek alapján a 2003/87/EK irányelv a teljes árverezés fokozatosan kialakítandó rendszerére történő átállást irányozza elő. A kibocsátásáthelyezés elkerülésének célja indokolttá teszi a teljes árverés ideiglenes elhalasztását, és a kibocsátási egységek ipar számára biztosított, célzott és térítésmentes kiosztása indokolt kivételt képez a „szennyező fizet” elv alól – feltéve, hogy nem kerül sor túlzott mértékű kiosztásra – azon valódi kockázatok kezelése érdekében, amelyeket az üvegházhatású gázok kibocsátásának emelkedése jelent olyan harmadik országokban, amelyek iparára nem vonatkoznak hasonló szén-dioxid-kibocsátási korlátok, amely gyakorlat indokolt egészen addig, míg más jelentős gazdaságok nem hoznak hasonló éghajlat-politikai intézkedéseket. Ennek érdekében a térítésmentes kibocsátási egységek kiosztásának dinamikusabbnak kell lennie, az ezen irányelvben megállapított küszöbökkel összhangban.
Módosítás 11
Irányelvre irányuló javaslat
6 preambulumbekezdés
(6)  Az általános szabály a kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítése marad; a térítésmentes kiosztás kivételt jelent. Ezért – ahogy azt az Európai Tanács is megerősítette – az árverésre bocsátandó kibocsátási egységek részarányát, amely a 2013 és 2020 közötti időszakban 57%, nem szabad csökkenteni. A bizottsági hatásvizsgálat18 részletesen bemutatja az árverésre bocsátandó kibocsátási egységek részarányát, és rámutat arra, hogy ez az 57%-os részarány a tagállamok nevében árverésre bocsátott kibocsátási egységekből áll, ideértve az új belépők számára elkülönített, de ki nem osztott kibocsátási egységeket, az egyes tagállamok villamosenergia-termelésének korszerűsítésére szolgáló kibocsátási egységeket és azokat a kibocsátási egységeket, amelyeket csak egy későbbi időpontban fognak árverésre bocsátani, mert a 2015/...-i európai parlamenti és tanácsi (EU) határozattal19 létrehozott piaci stabilizációs tartalékhoz tartoznak.
(6)  Az általános szabály a kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítése marad; a térítésmentes kiosztás kivételt jelent. Ezért az árverés útján értékesítendő kibocsátási egységek részarányát, amelynek 57%-nak kell lennie a 2021–2030-as időszakban, az ágazatközi korrekciós tényező alkalmazásával kell csökkenteni, a kibocsátásáthelyezésnek leginkább kitett ágazatok védelmében. A bizottsági hatásvizsgálat részletesen bemutatja az árverésre bocsátandó kibocsátási egységek részarányát, és rámutat arra, hogy ez az 57%-os részarány a tagállamok nevében árverésre bocsátott kibocsátási egységekből áll, ideértve az új belépők számára elkülönített, de ki nem osztott kibocsátási egységeket, az egyes tagállamok villamosenergia-termelésének korszerűsítésére szolgáló kibocsátási egységeket és azokat a kibocsátási egységeket, amelyeket csak egy későbbi időpontban fognak árverésre bocsátani, mert az (EU) 2015/1814 európai parlamenti és tanácsi határozattal 19 létrehozott piaci stabilizációs tartalékhoz tartoznak. Azon régiók támogatására ahol magas a szén-dioxid-függő ágazatokban dolgozók aránya, és az egy főre jutó GDP jóval az uniós átlag alatt van, létre kell hozni az Igazságos Átállás Alapot.
__________________
18 SEC(2015)XX
19 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/... határozata az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek Unión belüli kereskedelmi rendszeréhez piaci stabilizációs tartalék létrehozásáról és működtetéséről, valamint a 2003/87/EK irányelv módosításáról (HL L, .,. o.).
19 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/1814 határozata (2015. október 6.) az üvegházhatású gázok uniós kibocsátáskereskedelmi rendszeréhez piaci stabilizációs tartalék létrehozásáról és működtetéséről, valamint a 2003/87/EK irányelv módosításáról (HL L 264., 2015.10.9.,1. o.).
Módosítás 12
Irányelvre irányuló javaslat
7 preambulumbekezdés
(7)  Annak érdekében, hogy az uniós kibocsátáscsökkentés környezeti hasznát meg lehessen őrizni – miközben más országok intézkedései nem nyújtanak hasonló ösztönzést az iparnak a kibocsátáscsökkentéshez –, a kibocsátásáthelyezés valódi kockázatának kitett ágazatokban és alágazatokban fenn kellene tartani a térítésmentes kiosztást. Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer működése során szerzett tapasztalatok megerősítették, hogy az ágazatok és alágazatok eltérő mértékben vannak kitéve a kibocsátásáthelyezés kockázatának, valamint azt, hogy a térítésmentes kiosztás megakadályozta a kibocsátásáthelyezést. Míg egyes ágazatokban és alágazatokban magasabbnak ítélhető meg a kibocsátásáthelyezés kockázata, más ágazatok kibocsátásaik fedezése céljából, piaci részesedésük csökkenése nélkül a kibocsátási költségek egy jelentős részét be tudják építeni a termékek árába, és csak a költségek fennmaradó része hárul rájuk. Számukra így alacsony a kibocsátásáthelyezés kockázata. A kereskedelmi és a kibocsátásintenzitás alapján a Bizottságnak meg kellene határoznia, hogy melyek az érintett ágazatok, és ezeket differenciáltan kellene kezelnie annak érdekében, hogy jobban azonosíthatóak legyenek azok az ágazatok, amelyek ki vannak téve a kibocsátásáthelyezés valós kockázatának. Amennyiben e kritériumok alapján magasabb érték alakul ki, mint egy olyan küszöbérték, amelyet úgy határoznak meg, hogy figyelembe veszik, hogy az érintett ágazatoknak és alágazatoknak mennyiben van lehetőségük a költségeknek a termékek árába való beépítésre, az illető ágazatot vagy alágazatot úgy kell tekinteni, hogy ki van téve a kibocsátásáthelyezés kockázatának. A többi ágazatot úgy kell tekinteni, hogy nem vagy csak kis mértékben fenyegeti őket a kibocsátásáthelyezés kockázata. Ha tekintetbe veszik a villamosenergia-termelésen kívüli ágazatok és alágazatok azon lehetőségeit, hogy a költségeket beépíthetik a termékárakba, az várhatóan a rendkívüli nyereségeket is csökkentené.
(7)  Annak érdekében, hogy az uniós kibocsátáscsökkentés környezeti hasznát meg lehessen őrizni – miközben más országok intézkedései nem nyújtanak hasonló ösztönzést az iparnak a kibocsátáscsökkentéshez –, a kibocsátásáthelyezés valódi kockázatának kitett ágazatokban és alágazatokban ideiglenesen fenn kell tartani a térítésmentes kiosztást. Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer működése során szerzett tapasztalatok megerősítették, hogy az ágazatok és alágazatok eltérő mértékben vannak kitéve a kibocsátásáthelyezés kockázatának, valamint azt, hogy a térítésmentes kiosztás megakadályozta a kibocsátásáthelyezést. Míg egyes ágazatokban és alágazatokban magasabbnak ítélhető meg a kibocsátásáthelyezés kockázata, más ágazatok kibocsátásaik fedezése céljából, piaci részesedésük csökkenése nélkül a kibocsátási költségek egy jelentős részét be tudják építeni a termékek árába, és csak a költségek fennmaradó része hárul rájuk. Számukra így alacsony a kibocsátásáthelyezés kockázata. A kereskedelmi és a kibocsátásintenzitás alapján a Bizottságnak meg kellene határoznia, hogy melyek az érintett ágazatok, és ezeket differenciáltan kellene kezelnie annak érdekében, hogy jobban azonosíthatóak legyenek azok az ágazatok, amelyek ki vannak téve a kibocsátásáthelyezés valós kockázatának. Amennyiben e kritériumok alapján magasabb érték alakul ki, mint egy olyan küszöbérték, amelyet úgy határoznak meg, hogy figyelembe veszik, hogy az érintett ágazatoknak és alágazatoknak mennyiben van lehetőségük a költségeknek a termékek árába való beépítésre, az illető ágazatot vagy alágazatot úgy kell tekinteni, hogy ki van téve a kibocsátásáthelyezés kockázatának. A többi ágazatot úgy kell tekinteni, hogy nem vagy csak kis mértékben fenyegeti őket a kibocsátásáthelyezés kockázata. Ha tekintetbe veszik a villamosenergia-termelésen kívüli ágazatok és alágazatok azon lehetőségeit, hogy a költségeket beépíthetik a termékárakba, az várhatóan a rendkívüli nyereségeket is csökkentené. Azokban az ágazatokban és alágazatokban, amelyekben a térítésmentes kiosztás az aromás vegyületek, a hidrogén és a szintézisgáz referenciaértékei alapján kerül kiszámításra, a kibocsátásáthelyezés kockázatát szintén fel kell mérni, tekintettel arra, hogy ezek a termékek vegyi üzemekben és finomítókban is előállításra kerülnek. A térítésmentes kibocsátási egységek rendelkezésre állásával kapcsolatos nyomás csökkentése érdekében létre kell hozni egy olyan importbeszámítási rendszert, amely teljes mértékben megfelel a WTO-szabályoknak.
Módosítás 13
Irányelvre irányuló javaslat
8 preambulumbekezdés
(8)  Az érintett ágazatok technológiai fejlődésének tükrözése és az adott kiosztási időszakhoz történő hozzáigazításuk érdekében gondoskodni kell arról, hogy a létesítményeknek történő térítésmentes kiosztás referenciaértékeit, amelyeket a 20072008-as évek óta összegyűjtött adatok alapján határoznak meg, a megfigyelt átlagos javulásnak megfelelően frissítsék. A kiszámíthatóság érdekében ezt egy olyan tényező alkalmazásával kellene megvalósítani, amely a leginkább alkalmas az ágazatok közötti technológiai fejlődés értékelésére. Ennek a tényezőnek a létesítményekből származó megbízható, objektív és ellenőrzött adatokra kellene támaszkodnia, mégpedig úgy, hogy azoknak az ágazatoknak, amelyek fejlődési üteme lényegesen eltér ettől a tényezőtől, olyan referenciaértékük legyen, amely közelebb áll a tényleges fejlődési ütemükhöz. Amennyiben az adatok azt mutatják, hogy a 2007–2008-as időszakban a csökkentési tényező évente több mint 0,5%-kal magasabb vagy alacsonyabb az adott időszakhoz viszonyítva, akkor a referenciaértéket ki kell igazítani ezzel a százalékaránnyal. Annak biztosítása céljából, hogy az aromás vegyületek, a hidrogén és a szintézisgáz finomítókban és vegyi üzemekben történő előállítása egyenlő versenyfeltételek mellett történjen, ezek referenciaértékeit továbbra is a finomítók referenciaértékeihez kellene igazítani.
(8)  Az érintett ágazatok technológiai fejlődésének tükrözése és az adott kiosztási időszakhoz történő hozzáigazításuk érdekében gondoskodni kell arról, hogy a létesítményeknek történő térítésmentes kiosztás referenciaértékeit, amelyeket a 2007. és a 2008. évek óta összegyűjtött adatok alapján határoznak meg, a megfigyelt átlagos javulásnak megfelelően frissítsék. A kiszámíthatóság érdekében ezt egy olyan tényező alkalmazásával kellene megvalósítani, amely az ágazatok leghatékonyabb 10%-ába tartozó létesítmények fejlődésének tényleges értékelésén alapul. Ennek a tényezőnek a létesítményekből származó megbízható, objektív és ellenőrzött adatokra kellene támaszkodnia, mégpedig úgy, hogy azoknak az ágazatoknak, amelyek fejlődési üteme lényegesen eltér ettől a tényezőtől, olyan referenciaértékük legyen, amely közelebb áll a tényleges fejlődési ütemükhöz. Amennyiben az adatok azt mutatják, hogy a csökkentési tényező évente több mint 1,75%-kal eltér (magasabb vagy alacsonyabb) a 2007. és 2008. éveknek megfelelő értékektől a vonatkozó időszakban, akkor a referenciaértéket ki kell igazítani ezzel a százalékaránnyal. Amennyiben az adatok a vonatkozó időszakban 0,25%-os vagy annál kisebb javulási arányt mutatnak, a vonatkozó referenciaértéket ezzel a százalékkal kell kiigazítani. Annak biztosítása céljából, hogy az aromás vegyületek, a hidrogén és a szintézisgáz finomítókban és vegyi üzemekben történő előállítása egyenlő versenyfeltételek mellett történjen, ezek referenciaértékeit továbbra is a finomítók referenciaértékeihez kellene igazítani.
Módosítás 14
Irányelvre irányuló javaslat
9 preambulumbekezdés
(9)  Az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal összhangban a tagállamoknak részben kártalanítaniuk kellene az olyan ágazatok bizonyos üzemeit, amelyekről megállapították, hogy jelentős mértékben ki vannak téve a kibocsátásáthelyezés kockázatának az üvegházhatásúgáz-kibocsátáshoz kapcsolódó költségek villamosenergia-árakba történő beépítése miatt. A párizsi Felek Konferenciáján elfogadott jegyzőkönyvnek és az azt kísérő határozatoknak biztosítaniuk kell az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának dinamikus mobilizálását, a technológiatranszfert és a kapacitásépítést a jogosult felek – főként a legkevesebb lehetőséggel rendelkezők – számára. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem közfinanszírozására 2020 után is fontos szerep hárul a források mozgósításában. Az árverésből származó bevételek egy részét ezért az éghajlatváltozás elleni küzdelmet finanszírozó lépésekre – ideértve az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást is – kell felhasználni a sérülékeny helyzetű harmadik országokban. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására mozgósítandó összeg az egyes felek által javasolt „tervezett nemzeti hozzájárulások” ambiciózusságától és minőségétől, a későbbi beruházási tervektől és a nemzeti alkalmazkodási tervezési folyamatoktól is függ. A tagállamoknak az árverésből származó bevételeket a dekarbonizálódó gazdaság munkahelyeinek átalakulása által érintett munkaerő készségfejlesztésének és más munkahelyekre való átirányításának elősegítésére is fel kellene használniuk.
(9)  Az egyenlő feltételek biztosítására törekedve a tagállamoknak – egy uniós szinten központosított rendszer révén – részben kártalanítaniuk kellene az olyan ágazatok bizonyos üzemeit, amelyekről megállapították, hogy jelentős mértékben ki vannak téve a kibocsátásáthelyezés kockázatának az üvegházhatásúgáz-kibocsátáshoz kapcsolódó költségek villamosenergia-árakba történő beépítése miatt. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem közfinanszírozására 2020 után is fontos szerep hárul a források mozgósításában. Az árverésből származó bevételek egy részét ezért az éghajlatváltozás elleni küzdelmet finanszírozó lépésekre – ideértve az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást is – kell felhasználni a sérülékeny helyzetű harmadik országokban. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására mozgósítandó összeg az egyes felek által javasolt „tervezett nemzeti hozzájárulások” ambiciózusságától és minőségétől, a későbbi beruházási tervektől és a nemzeti alkalmazkodási tervezési folyamatoktól is függ. A tagállamoknak kezelniük kell gazdaságuk dekarbonizációjának szociális vonatkozásait is, és az árverésből származó bevételeket a dekarbonizálódó gazdaság munkahelyeinek átalakulása által érintett munkaerő készségfejlesztésének és más munkahelyekre való átirányításának elősegítésére is fel kell használniuk. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az uniós szintű központi rendszer révén kapott kompenzációt kiegészítsék. Ezek a pénzügyi intézkedések nem haladhatják meg a vonatkozó állami támogatásról szóló útmutatások által meghatározott értéket.
Módosítás 15
Irányelvre irányuló javaslat
10 preambulumbekezdés
(10)  A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS), az új megújulóenergia-technológiák, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák és folyamatok területén áttörést jelentő innovációk számára az irányelvből eredő legnagyobb hosszú távú ösztönzőt az általa létrehozott szén-dioxid-árjelzés jelenti, valamint az, hogy a kibocsátási egységeket nem kell leadni a tartósan tárolt vagy elkerült CO2-kibocsátások után. Ezenkívül a kereskedelmi CCS-létesítmények és az innovatív, megújuló energián alapuló technológiák demonstrációjának felgyorsítására már most is igénybe vett források kiegészítésére EU ETS egységeket kellene felhasználni annak érdekében, hogy garantáltan jutalmazzák a CCS-létesítmények, az új megújulóenergia-technológiák, továbbá az ipari innováció alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákban és eljárásokban történő bevezetését az Unióban a megfelelő mértékben tárolt vagy elkerült CO2-hoz feltéve, hogy érvényben van egy tudás megosztására vonatkozó megállapodás. E támogatás nagy részét az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának igazolt elkerüléséhez kellene kötni, de bizonyos támogatás előre meghatározott célszámok elérése esetén is nyújtható, figyelembe véve az alkalmazott technológiát. Projektkategóriánként eltérő lehet, hogy a projektköltségeket maximálisan milyen arányban célszerű támogatni.
(10)  A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS) és a szén-dioxid-leválasztás és -felhasználás (CCU), az új megújulóenergia-technológiák, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák és folyamatok területén áttörést jelentő innovációk számára az irányelvből eredő legnagyobb hosszú távú ösztönzőt az általa létrehozott szén-dioxid-árjelzés jelenti, valamint az, hogy a kibocsátási egységeket nem kell leadni a tartósan tárolt vagy elkerült CO2-kibocsátások után. Ezenkívül a kereskedelmi CCS- és CCU-létesítmények és az innovatív, megújuló energián alapuló technológiák demonstrációjának felgyorsítására már most is igénybe vett források kiegészítésére EU ETS egységeket kellene felhasználni annak érdekében, hogy garantáltan jutalmazzák a CCS- és CCU-létesítmények, az új megújulóenergia-technológiák, továbbá az ipari innováció alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákban és eljárásokban történő bevezetését az Unióban a megfelelő mértékben tárolt vagy elkerült CO2-hoz feltéve, hogy érvényben van egy tudás megosztására vonatkozó megállapodás. E támogatás nagy részét az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának igazolt elkerüléséhez kellene kötni, de bizonyos támogatás előre meghatározott célszámok elérése esetén is nyújtható, figyelembe véve az alkalmazott technológiát. Projektkategóriánként eltérő lehet, hogy a projektköltségeket maximálisan milyen arányban célszerű támogatni.
Módosítás 16
Irányelvre irányuló javaslat
11 preambulumbekezdés
(11)  Az összes EU ETS kibocsátási egység 2%-át árverésre kellene bocsátani, a közös aukciós platformon rendezett árverésekre vonatkozóan az 1031/2010. rendeletben meghatározott szabályokkal és rendelkezésekkel összhangban, majd az ebből származó bevételből létre kellene hozni egy modernizációs alapot. Azoknak a tagállamoknak, amelyek egy főre jutó GDP-je piaci árfolyamokon 2013-ban alacsonyabb volt, mint az uniós átlag 60%-a, jogosultaknak kellene lenniük a modernizációs alapból történő támogatásra, és 2030-ig mentességet kellene élvezniük a villamosenergia-termelés tekintetében történő teljes körű árverés elve alól. Ez a térítésmentes kiosztás lehetőségének alkalmazásával érhető el, amely azt a célt szolgálja, hogy átlátható módon előmozdítsák az e tagállamok energiaágazatának korszerűsítésére irányuló reálberuházásokat, kerülve azonban a belső energiapiac torzulásait. A modernizációs alap szabályainak egy olyan következetes, átfogó és átlátható keretet kellene eredményezniük, amely a lehető leghatékonyabb végrehajtást biztosítja, azt is szem előtt tartva, hogy minden résztvevő számára könnyű hozzáférést kell lehetővé tenni. Az irányítási struktúra funkciójának összhangban kellene lennie az alapok megfelelő felhasználására vonatkozó céllal. Az irányítási struktúrának egy befektetési tanácsból és egy irányítóbizottságból kellene állnia, és a döntéshozatalban megfelelően figyelembe kellene vennie az EBB szakértelmét, hacsak nem kis projektek kapnak támogatást egy nemzeti fejlesztési bank által nyújtott hitelek vagy egy olyan nemzeti program által nyújtott támogatás révén, amelynek ugyanazok célkitűzései, mint a modernizációs alapnak. Az alapból finanszírozandó beruházásokra a tagállamoknak kellene javaslatot tenniük. Az alacsony jövedelmű tagállamok beruházási igényeinek megfelelő kezelése érdekében a források elosztása során azonos mértékben fogják figyelembe venni a hitelesített kibocsátásadatokat és a GDP-kritériumokat. A modernizációs alapból többféle formában folyósítható a pénzügyi támogatás.
(11)  Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer összes kibocsátási egységének 2%-át árverésre kell bocsátani, a közös aukciós platformon rendezett árverésekre vonatkozóan az 1031/2010/EU rendeletben meghatározott szabályokkal és rendelkezésekkel összhangban, majd az ebből származó bevételből létre kell hozni egy modernizációs alapot. Azoknak a tagállamoknak, amelyek egy főre jutó GDP-je piaci árfolyamokon 2013-ban alacsonyabb volt, mint az uniós átlag 60%-a jogosultnak kell lenniük a modernizációs alapból történő támogatásra. Azoknak a tagállamoknak, amelyek egy főre jutó GDP-je piaci árfolyamokon, euróban kifejezve 2014-ben alacsonyabb volt, mint az uniós átlag 60%-a, 2030-ig mentességet kell élvezniük a villamosenergia-termelés tekintetében történő teljes körű árverés elve alól. Ez a térítésmentes kiosztás lehetőségének alkalmazásával érhető el, amely azt a célt szolgálja, hogy átlátható módon előmozdítsák az e tagállamok energiaágazatának korszerűsítésére és diverzifikálására irányuló reálberuházásokat, összhangban az Unió 2030-ig és 2050-ig megvalósítandó éghajlati és energiapolitikai célkitűzéseivel, kerülve azonban a belső energiapiac torzulásait. A modernizációs alap szabályainak egy olyan következetes, átfogó és átlátható keretet kellene eredményezniük, amely a lehető leghatékonyabb végrehajtást biztosítja, azt is szem előtt tartva, hogy minden résztvevő számára könnyű hozzáférést kell lehetővé tenni. E szabályoknak átláthatónak és kiegyensúlyozottnak kell lenniük, valamint összhangban kell lenniük az alapok megfelelő felhasználására vonatkozó céllal. Ezen irányítási struktúra elemei a beruházási bizottság, a tanácsadó testület és az irányítóbizottság. A döntéshozatali folyamatban kellően figyelembe kell venni az EBB szakértelmét, kivéve, ha kis projektek részesülnek támogatásban egy nemzeti fejlesztési bank által nyújtott hitel vagy egy olyan nemzeti program keretében nyújtott támogatás révén, amelynek ugyanazok a célkitűzései, mint a modernizációs alapnak. Az alapból finanszírozandó beruházásokra a tagállamoknak kell javaslatot tenniük, és az alapból történő valamennyi finanszírozásnak teljesítenie kell a támogathatóság egyedi kritériumait. Az alacsony jövedelmű tagállamok beruházási igényeinek megfelelő kezelése érdekében a források elosztása során azonos mértékben fogják figyelembe venni a hitelesített kibocsátásadatokat és a GDP-kritériumokat. A modernizációs alapból többféle formában folyósítható a pénzügyi támogatás.
Módosítás 17
Irányelvre irányuló javaslat
12 preambulumbekezdés
(12)  Az Európai Tanács megerősítette, hogy bizonyos tagállamokban javításra szorulnak az energiaágazat korszerűsítésére irányuló fakultatív térítésmentes kiosztás módozatai, ideértve az átláthatóságot. A legalább 10 millió euró értékű beruházásokat az érintett tagállamnak versenyeztetéses ajánlattételi eljárás révén, egyértelmű és átlátható szabályok alapján kell kiválasztania, annak biztosítása érdekében, hogy a térítésmentes kiosztást az energiaszektort korszerűsítő reálberuházások előmozdítására vegyék igénybe, összhangban az energiaunió célkitűzéseivel. A 10 millió eurónál kisebb értékű beruházásoknak szintén jogosultnak kell lenniük a térítésmentes kiosztásból történő finanszírozásra. Az érintett tagállamnak egyértelmű és átlátható kritériumok alapján kell kiválasztania az ilyen beruházásokat. E kiválasztási eljárás eredményeit nyilvános konzultációra kellene bocsátani. A nyilvánosságot megfelelő módon tájékoztatni kell a beruházási projektek kiválasztási szakaszában, valamint a projektek megvalósítása során.
(12)  Az Európai Tanács megerősítette, hogy bizonyos tagállamokban javításra szorulnak az energiaágazat korszerűsítésére és diverzifikálására irányuló fakultatív térítésmentes kiosztás módozatai, ideértve az átláthatóságot. A legalább 10 millió EUR értékű beruházásokat az érintett tagállamnak versenyeztetéses ajánlattételi eljárás révén, egyértelmű és átlátható szabályok alapján kell kiválasztania, annak biztosítása érdekében, hogy a térítésmentes kiosztást az energiaszektort korszerűsítő reálberuházások előmozdítására vegyék igénybe, összhangban az energiaunió célkitűzéseivel, beleértve a harmadik energiaügyi csomag támogatását. A 10 millió EUR-nál kisebb értékű beruházásoknak szintén jogosultnak kellene lenniük a térítésmentes kiosztásból történő finanszírozásra. Az érintett tagállamnak egyértelmű és átlátható kritériumok alapján kell kiválasztania az ilyen beruházásokat. E kiválasztási eljárást nyilvános konzultációra kell bocsátani, az eljárás eredményeit pedig – beleértve az elutasított projekteket is –nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni. A nyilvánosságot megfelelő módon tájékoztatni kell a beruházási projektek kiválasztási szakaszában, valamint a projektek megvalósítása során. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy vonatkozó kibocsátási egységeiket vagy azok egy részét a modernizációs alapba csoportosítják át, amennyiben jogosultak mindkét eszköz igénybevételére. Az eltérést a 2030. évi kereskedelmi időszak végéig meg kell szüntetni.
Módosítás 18
Irányelvre irányuló javaslat
13 preambulumbekezdés
(13)  A közkiadások hatékonyságának biztosítása végett az EU ETS finanszírozásának összhangban kell lennie más uniós finanszírozási programokkal, köztük az európai strukturális és beruházási alapokkal.
(13)  A közkiadások hatékonyságának biztosítása végett az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer finanszírozásának összhangban kell lennie más uniós finanszírozási programokkal, köztük a Horizont 2020-szal, az Európai Stratégiai Beruházási Alappal, az európai strukturális és beruházási alapokkal és az Európai Beruházási Bank éghajlati beruházási stratégiájával.
Módosítás 19
Irányelvre irányuló javaslat
14 preambulumbekezdés
(14)  A meglévő rendelkezések, amelyek értelmében a kis létesítmények ki vannak véve az EU ETS hatálya alól, lehetővé teszik, hogy a szóban forgó létesítmények továbbra is kimaradjanak belőle. Lehetővé kellene tenni, hogy a tagállamok frissítsék az EU ETS-ből kivett létesítményeket tartalmazó listájukat, és hogy azok a tagállamok, amelyek jelenleg ezt nem teszik meg, élhessenek ezzel a lehetőséggel minden egyes kereskedelmi időszak elején.
(14)  A meglévő rendelkezéseket, amelyek értelmében a kis létesítmények ki vannak véve az EU ETS hatálya alól, ki kell terjeszteni a kis- és középvállalkozások (kkv-k) által működtetett létesítményekre, amelyek a rendszer hatálya alól való kivétel kérelmezését megelőző három év mindegyikében 50 000 tonna CO2-egyenértéknél kevesebbet bocsátanak ki. Lehetővé kellene tenni, hogy a tagállamok frissítsék az EU ETS-ből kivett létesítményeket tartalmazó listájukat, és hogy azok a tagállamok, amelyek jelenleg ezt nem teszik meg, élhessenek ezzel a lehetőséggel minden egyes kereskedelmi időszak elején és félidőben. Azt is lehetővé kell tenni, hogy azon létesítmények, amelyek a kereskedelmi időszak kezdetét megelőző három év mindegyikében 5000 tonna CO2-egyenértéknél kevesebbet bocsátanak ki, ki legyenek véve az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alól, amit ötévenként felül kell vizsgálni. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az önkéntes kívülmaradás mellett döntő létesítményekre vonatkozó alternatív egyenértékű intézkedések ne eredményezzenek magasabb megfelelési költségeket. A nyomon követési, jelentési és hitelesítési követelményeket egyszerűsíteni kell az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó kis kibocsátók számára.
Módosítás 20
Proposal for a directive
16 a preambulumbekezdés (új)
(16a)   A vállalkozásokra nehezedő adminisztratív terhek jelentős csökkentése érdekében a Bizottság mérlegelhet olyan intézkedéseket, mint a kibocsátási jelentések benyújtásának és ellenőrzésének automatizálása, teljes mértékben kihasználva az információs és kommunikációs technológiák nyújtotta lehetőségeket.
Módosítás 21
Irányelvre irányuló javaslat
17 a preambulumbekezdés (új)
(17a)   A 14. és a 15. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak – lehetőség szerint – egyszerűsíteniük kell a nyomon követésre, a jelentésre és a hitelesítésre vonatkozó szabályokat a gazdasági szereplők adminisztratív terheinek csökkentése érdekében. A 19. cikk (3) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak meg kell könnyíteniük a nyilvántartáshoz való hozzáférést és a nyilvántartás használatát, különösen a kis gazdasági szereplők számára.
Módosítás 22
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – -1 pont (új)
-1.   Az irányelv teljes szövegében a „közösségi rendszer” kifejezés helyébe az „uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer” kifejezés lép, a szükséges nyelvtani módosításokkal.
Módosítás 23
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – -1 a pont (új)
-1a.   Az irányelv teljes szövegében a „közösségi szintű” kifejezés helyébe az „uniós szintű” kifejezés lép.
Módosítás 24
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – -1 b pont (új)
-1b.   A -1. és -1a. pontban, valamint a 26. cikk (2) bekezdésében említett esetek kivételével az irányelv teljes szövegében a „közösségi” kifejezés helyébe az „uniós” kifejezés lép, a szükséges nyelvtani módosításokkal.
Módosítás 25
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – -1 c pont (új)
-1c.   Az irányelv teljes szövegében „a 23. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárás” kifejezés helyébe „a 30c. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás” kifejezés lép.
Módosítás 26
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – -1 d pont (új)
-1d.   A 3g. cikkben, az 5. cikk (1) bekezdésének d) pontjában, a 6. cikk (2) bekezdésének c) pontjában, a 10a. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében, a 14. cikk (2), (3) és (4) bekezdésében, a 19. cikk (1) és (4) bekezdésében és a 29a. cikk (4) bekezdésében a „rendelet” kifejezés helyébe a „jogi aktus” kifejezés lép, a szükséges nyelvtani módosításokkal.
Módosítás 28
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – -1 f pont (új)
2003/87/EK irányelv
3 cikk – h pont
-1f.   A 3. cikk h) pontja helyébe a következő szöveg lép:
„h) »új belépő«:
„h) »új belépő«:
—  olyan, az I. mellékletben felsoroltak közül egy vagy több tevékenységet folytató létesítmény, amely első alkalommal 2011. június 30. után szerzett üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó engedélyt,
—  olyan, az I. mellékletben felsoroltak közül egy vagy több tevékenységet folytató létesítmény, amely első alkalommal 2018. június 30. után szerzett üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó engedélyt,
—  a 24. cikk (1) vagy (2) bekezdése értelmében a közösségi rendszerbe felvett tevékenységet első alkalommal folytató létesítmény, vagy
—  a 24. cikk (1) vagy (2) bekezdése értelmében az uniós rendszerbe felvett tevékenységet első alkalommal folytató létesítmény, vagy
—  – olyan, az I. mellékletben felsoroltak közül egy vagy több tevékenységet vagy a 24. cikk (1) vagy (2) bekezdése értelmében a közösségi rendszerbe felvett valamely tevékenységet folytató létesítmény, amelyet 2011. június 30. után jelentős mértékben bővítettek, e bővítés tekintetében.”;
—  – olyan, az I. mellékletben felsoroltak közül egy vagy több tevékenységet vagy a 24. cikk (1) vagy (2) bekezdése értelmében az uniós rendszerbe felvett valamely tevékenységet folytató létesítmény, amelyet 2018. június 30. után jelentős mértékben bővítettek, e bővítés tekintetében.”;
Módosítás 29
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – -1 g pont (új)
2003/87/EK irányelv
3 cikk – u a pont (új)
-1g.   A 3. cikk a következő ponttal egészül ki:
„ua) »kis kibocsátó«: olyan alacsony kibocsátású létesítmény, amelyet kis- vagy középvállalkozás1a üzemeltet, és az alábbi kritériumok legalább egyikének megfelel:
–  az adott létesítménynek a jelenlegi kereskedési időszakot közvetlenül megelőző kereskedési időszakban az érintett illetékes hatóságnál bejelentett éves hitelesített átlagkibocsátása kevesebb volt mint 50 000 tonna szén-dioxid egyenérték évente, a biomasszából származó CO2 nélkül, az átadott CO2 levonása előtt;
–  az első franciabekezdésben említett éves átlagkibocsátás adatai nem állnak rendelkezésre az adott létesítmény tekintetében, vagy már nem alkalmazható az adott létesítményre a létesítmény határainak vagy a létesítmény működési feltételeinek megváltozása miatt, de a szóban forgó létesítmény éves kibocsátása a következő öt évben várhatóan kevesebb lesz, mint 50 000 tonna szén-dioxid egyenérték, kivéve a biomasszából származó CO2-t, az átadott CO2 levonása előtt.
__________________
1a A 2003/361/EK ajánlás függelékében meghatározottak szerint.
Módosítás 30
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – -1 h pont (új)
2003/87/EK irányelv
3 c cikk – 2 bekezdés
-1h.   A 3c. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
„(2) A 13. cikk (1) bekezdésében  említett, 2013. január 1-jén kezdődő időszakra és a 30. cikk (4) bekezdésében említett felülvizsgálatot követő esetleges módosítások hiányában minden ezt követő időszakra a légijármű-üzemeltetők számára kiosztandó légiközlekedési kibocsátási egységek teljes mennyisége a korábbi légi közlekedésből származó összes kibocsátás 95%-a és az adott időszakban eltelt évek száma szorzatának felel meg.
„(2) A 13. cikkben említett, 2013. január 1-jén kezdődő időszakra és a 30. cikk (4) bekezdésében említett felülvizsgálatot követő esetleges módosítások hiányában minden ezt követő időszakra a légijármű-üzemeltetők számára kiosztandó légiközlekedési kibocsátási egységek teljes mennyisége a korábbi légi közlekedésből származó összes kibocsátás 95%-a és az adott időszakban eltelt évek száma szorzatának felel meg.
A légijármű-üzemeltetők számára kiosztandó kibocsátási egységek teljes mennyisége 2021-ben a 2014. január 1-től 2016. december 31-ig tartó időszak átlagos mennyiségénél 10%-kal alacsonyabbnak kell lennie, majd évente ugyanolyan mértékben csökkennie kell, mint az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer 10. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében szereplő felső határnak, annak érdekében, hogy a légiközlekedési ágazat Unión belüli járatokra vonatkozó határértékét 2030-ra nagyobb összhangba lehessen hozni az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer ágazatokkal.
Az Európai Gazdasági Térségen (EGT) kívül található országok repülőtereire irányuló és onnan induló légiközlekedési tevékenységek esetében a 2021-től kiosztandó kibocsátási egységek a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) 39. közgyűlésén elfogadott jövőbeni, globális piacalapú mechanizmus figyelembe vételével kiigazíthatók. A Bizottság 2019-ig jogalkotási javaslatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé e tevékenységeket illetően az ICAO 40. közgyűlését követően.
Ez a százalékarány ezen irányelv általános felülvizsgálata keretében felülvizsgálható.”
Ez a százalékarány ezen irányelv általános felülvizsgálata keretében felülvizsgálható.”
Módosítás 31
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – -1 i pont (új)
2003/87/EK irányelv
3 c cikk – 4 bekezdés
-1i.   A 3c. cikk (4) bekezdésében az utolsó mondat helyébe a következő szöveg lép:
Ezt a határozatot a 23. cikk (1) bekezdésében említett bizottság megvizsgálja.
Ezt a határozatot a 30c. cikk (1) bekezdésében említett bizottság megvizsgálja.
Módosítás 32
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – -1 j pont (új)
2003/87/EK irányelv
3 d cikk – 2 bekezdés
-1j.   A 3d. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
„(2) 2013. január 1-jétől kezdődően az egységek 15%-a kerül árverésre. Ez a százalékarány ezen irányelv általános felülvizsgálata keretében növelhető.”
„(2) 2021. január 1-jétől kezdődően az egységek 50%-a kerül árverésre.
Módosítás 33
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 pont
2003/87/EK irányelv
3 d cikk – 3 bekezdés
1.  A 3d. cikk (3) bekezdésének második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:
1.  A 3d. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:
„A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el..
„(3) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 30b. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv kiegészítésére az e cikk (1) és (2) bekezdésével vagy a 3f. cikk (8) bekezdésével összhangban nem térítésmentesen kiutalandó kibocsátási egységek tagállamok által történő árverésére vonatkozó részletes rendelkezések meghatározása révén. Az egyes tagállamok által árverésen kiosztandó légiközlekedési kibocsátási egységek száma arányos a tagállamnak a 14. cikk (3) bekezdése szerint bejelentett és a 15. cikk szerint hitelesített, a valamennyi tagállamra vonatkozóan a referenciaévre légi közlekedésnek tulajdonított összes kibocsátási egységekben való részesedésével. A 3c. cikk (1) bekezdésében említett időszakra 2010 a referenciaév, a 3c. cikkben említett minden ezt követő időszakra pedig az a naptári év, amely 24 hónappal az árveréssel érintett időszak kezdete előtt véget ér.”
Módosítás 34
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 a pont (új)
2003/87/EK irányelv
3 d cikk – 4 bekezdés – 1 albekezdés
1a.   A 3d. cikk (4) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:
„(4) A légi közlekedés kibocsátási egységeinek elárverezéséből származó bevételek felhasználásáról a tagállamok határoznak. A bevételeket az Unióban és harmadik országokban bekövetkező éghajlatváltozás kezelésére, többek között az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére, az EU-ban és harmadik országokban az éghajlatváltozás hatásaihoz történő alkalmazkodásra, az enyhítésre és az alkalmazkodásra vonatkozó, beleértve különösen a repüléstechnika és légi közlekedés területén folyó kutatás és fejlesztés finanszírozására, az alacsony kibocsátású közlekedésen keresztüli kibocsátáscsökkentésre, valamint a közösségi rendszer igazgatási költségeinek fedezésére kell fordítani. Az árverésekből származó bevételeket különösen a globális energiahatékonysági és megújulóenergia-alaphoz történő hozzájárulások, továbbá az erdők pusztulásának elkerülése érdekében tett intézkedések finanszírozására kell felhasználni. ”
„(4) A bevétel teljes összegét az Unióban és harmadik országokban bekövetkező éghajlatváltozás kezelésére, többek között az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére, az EU-ban és harmadik országokban az éghajlatváltozás hatásaihoz történő alkalmazkodásra, az enyhítésre és az alkalmazkodásra vonatkozó, beleértve különösen a repüléstechnika és légi közlekedés területén folyó kutatás és fejlesztés finanszírozására, az alacsony kibocsátású közlekedésen keresztüli kibocsátáscsökkentésre, valamint az uniós rendszer igazgatási költségeinek fedezésére kell fordítani. Az árverésekből származó bevételeket emellett a Globális Energiahatékonysági és Megújulóenergia-alaphoz történő hozzájárulások, továbbá az erdők pusztulásának elkerülése érdekében tett intézkedések finanszírozására is fel lehet használni. ”
Módosítás 35
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 b pont (új)
2003/87/EK irányelv
3 e cikk – 1 a bekezdés (új)
1b.   A 3e. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:
„(1a) 2021-től kezdve a kibocsátási egységek ezen irányelv értelmében történő térítésmentes kiosztása csak azt követően kerül engedélyezésre, hogy az Európai Parlament és a Tanács azt általuk elfogadott határozattal megerősítette, mivel az ICAO A-39/3. sz. határozata szerint 2021-től globális piacalapú intézkedés lép hatályba. Ebben a vonatkozásban a társjogalkotók figyelembe fogják venni a piacalapú intézkedés és az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer közti kölcsönhatást.”
Módosítás 36
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 2 a pont (új)
2003/87/EK irányelv
II a fejezet (új)
2a.   A szöveg a következő fejezettel egészül ki:
„IIa. FEJEZET
A hajózási ágazat bevonása nemzetközi szintű előrelépés hiányában
3ga. cikk
Bevezetés
2021-től kezdve a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet égisze alatt működő hasonló rendszer hiányában az Unió kikötőiben, valamint az onnan induló és oda irányuló hajózás során keletkező CO2-kibocsátások az e fejezetben meghatározott, 2023-ban életbe lépő rendszeren keresztül kerülnek elszámolásra.
3gb. cikk
Alkalmazási kör
2023. január 1-től kezdve e fejezet rendelkezései érvényesek a tagállam joghatósága alá tartozó kikötőkben tartózkodó, azokba érkező vagy azokból induló hajók szén-dioxid-kibocsátására vonatkozó kibocsátási egységek kiosztására és kiutalására, az (EU) 2015/757 rendeletben rögzített rendelkezésekkel összhangban. A 12. és 16. cikkek ugyanúgy vonatkoznak a tengeri tevékenységekre, mint más tevékenységekre.
3gc. cikk
Többlet kibocsátási egységek a tengeri ágazat részére
A Bizottság 2021. augusztus 1-ig felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a 30b. cikkel összhangban, hogy az irányelv kiegészítéseképpen a tengeri ágazatra vonatkozóan megállapítsa a kibocsátási egységek teljes mennyiségét az egyéb ágazatokkal összhangban, és a kibocsátási egységek kiosztásának módszerét ebben az ágazatban, árverés keretében, valamint a speciális rendelkezéseket az igazgatást végző tagállamra tekintettel. Amennyiben a tengeri ágazat bevonásra kerül az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerbe, a kibocsátási egységek teljes mennyisége annak értékével növekszik.
A 3gd. cikkben említett kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítéséből származó bevételek 20 %-át a 3gd. cikk szerint létrehozott alapon keresztül kell felhasználni („Tengeri éghajlati alap”), annak érdekében, hogy fokozzák az energiahatékonyságot és támogassák az innovatív technológiákba való beruházásokat a CO2-kibocsátások csökkentése érdekében a tengeri ágazatban, ideértve a rövid távú tengeri hajózást és a kikötőket is.
3gd. cikk
Tengeri éghajlati alap
(1)   Létre kell hozni egy, a tengeri kibocsátások kompenzálására, az energiahatékonyság fokozására és a tengeri ágazatban a CO2-kibocsátások csökkentésére szolgáló innovatív technológiákba való beruházások előmozdítására szolgáló alapot.
(2)   A hajóüzemeltetők önkéntes alapon éves tagsági hozzájárulást fizethetnek az alapnak, az (EU) 2015/757 rendelet értelmében az előző naptári évre vonatkozóan jelentett teljes kibocsátásuknak megfelelően. A 12. cikk (3) bekezdésétől eltérően az alap a tagjai közé tartozó hajóüzemeltetők nevében együttesen ad le kibocsátási egységeket. A tonnánkénti kibocsátásra jutó hozzájárulást az alap határozza meg minden év február 28-ig, és ennek értéke nem lehet kevesebb a kibocsátási egységek megelőző évi piaci árának szintjénél.
(3)   Az alap a tagjainak a megelőző naptári évben való kibocsátásainak együttes összmennyiségével azonos mennyiségben szerez kibocsátási egységeket és minden év április 30-ig visszaadja azokat a 19. cikk értelmében létrehozott nyilvántartásba, későbbi törlésre. A hozzájárulásokat nyilvánosságra kell hozni.
(4)   Az alap továbbá az energiahatékonyságot is fokozza és előmozdítja a tengeri ágazatban a CO2-kibocsátások csökkentésére irányuló innovatív technológiákba való beruházásokat, ideértve a rövid távú tengeri hajózást és a kikötőket is, a 3gc. cikkben említett bevételek révén. Az alap által támogatott valamennyi beruházást nyilvánosságra kell hozni, és azoknak meg kell felelniük az irányelv céljainak.
(5)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 30b. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el ezen irányelv kiegészítésére e cikk végrehajtására vonatkozóan.
3ge. cikk
Nemzetközi együttműködés
Abban az esetben, ha létrejön egy nemzetközi megállapodás a tengeri közlekedésből eredő üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló globális intézkedésekről, a Bizottság felülvizsgálja ezt az irányelvet és adott esetben módosításokat javasol e nemzetközi megállapodással való összhang biztosítása érdekében.”
Módosítás 37
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 2 b pont (új)
2003/87/EK irányelv
5 cikk – 1 albekezdés – d a pont (új)
2b.   Az 5. cikk (1) bekezdésének első albekezdése a következő ponttal egészül ki:
„da) a létesítményben a kibocsátáscsökkentés segítése érdekében felhasználásra kerülő minden szén-dioxid-leválasztási és -felhasználási technológia.”
Módosítás 38
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 2 c pont (új)
2003/87/EK irányelv
6 cikk – 2 bekezdés – e a és e b pont (új)
2c.   A 6. cikk (2) bekezdése a következő pontokkal egészül ki:
„ea) a társadalmi felelősségvállalásra és a jelentéstételre vonatkozó valamennyi jogi követelmény, amelynek célja a környezetvédelmi előírások egyenlő és eredményes végrehajtásának, valamint annak biztosítása, hogy az illetékes hatóságok és az érdekelt felek – többek között a munkavállalók, valamint a civil társadalom és a helyi közösségek képviselői – minden lényeges információhoz hozzáférjenek az Aarhusi Egyezményben megállapított és az uniós és nemzeti jogszabályokban, köztük az ezen irányelvben végrehajtott módon;
eb)   kötelezettség, amely szerint évente teljes körű adatokat kell közzétenni az éghajlatváltozás elleni küzdelemre és az európai környezetvédelmi, valamint a munkahelyi környezeti, egészségvédelmi és biztonsági irányelveknek való megfelelőségre vonatkozóan; ezeknek az információknak mind a munkavállalók képviselői, mind a létesítmény közelében élő lakosság civil társadalmi képviselői számára hozzáférhetőknek kell lenniük.”
Módosítás 39
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 2 d pont (új)
2003/87/EK irányelv
7 cikk
2d.   A 7. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„7. cikk
„7. cikk
Az üzemeltető értesíti az illetékes hatóságot bármely, a létesítmény jellegének vagy működésének megváltoztatására és a létesítmény bővítésére, illetve teljesítményének jelentős csökkentésére irányuló olyan tervéről, amelyhez az üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó engedély módosítására van szükség. Ahol szükséges, az illetékes hatóság módosítja az engedélyt. Ha változik a létesítmény üzemeltetője, az illetékes hatóság módosítja az engedélyt az új üzemeltető nevének és címének beillesztésével.”
Az üzemeltető indokolatlan késedelem nélkül értesíti az illetékes hatóságot bármely, a létesítmény jellegének vagy működésének megváltoztatására és a létesítmény bővítésére, illetve teljesítményének jelentős csökkentésére irányuló olyan tervéről, amelyhez az üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó engedély módosítására van szükség. Ahol szükséges, az illetékes hatóság módosítja az engedélyt. Ha változik a létesítmény üzemeltetője, az illetékes hatóság módosítja az engedélyt az új üzemeltető személyazonosságának és elérhetőségének beillesztésével.”
Módosítás 142
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 3 pont
2003/87/EK irányelv
9 cikk – 2 és 3 bekezdés
2021-től kezdve a lineáris csökkentési tényező 2,2%.”
2021-től kezdve a lineáris csökkentési tényező 2,2%, amely értéket rendszeresen felül kell vizsgálni, tekintettel esetleges 2,4%-ra történő emelésére legkorábban 2024-ben;
Módosítás 41
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 4 pont – a pont
2003/87/EK irányelv
10 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés
a)   az 1. bekezdés három új albekezdéssel egészül ki:
a)   az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
„(1) A tagállamok 2019-től kezdődően a 10a. és 10c. cikkel összhangban térítésmentesen ki nem osztott és a piaci stabilizációs tartalékban el nem helyezett valamennyi kibocsátási egységet vagy árverés útján értékesítik, vagy törlik.
Módosítás 42
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 4 pont – a pont
2003/87/EK irányelv
10 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés
2021-től kezdődően a tagállamok által elárverezendő kibocsátási egységek részaránya 57% lesz.
2021-től kezdődően a tagállamok által elárverezendő vagy törlendő kibocsátási egységek részaránya 57% lesz, és ez a részarány a 10a. cikk (5) bekezdése alapján a 2021. január 1-jén kezdődő tízéves időszak során legfeljebb öt százalékponttal csökken. Ilyen kiigazításra kizárólag a (2) bekezdés első albekezdésének a) pontja alapján árverésen értékesítendő kibocsátási egységek csökkentésének formájában kerülhet sor. Amennyiben nem kerül sor kiigazításra, vagy amennyiben 5 százalékpontnál kevesebbre van szükség a kiigazításhoz, a kibocsátási egységek fennmaradó része törlésre kerül. Ez a törlés nem haladhatja meg a 200 millió kibocsátási egységet.
Módosítás 43
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 4 pont – a pont
2003/87/EK irányelv
10 cikk – 1 bekezdés – 3 albekezdés
2021 és 2030 között a kibocsátási egységek teljes mennyiségének 2%-át árverésre bocsátják egy alap létrehozása érdekében abból a célból, hogy javítsák az energiahatékonyságot és korszerűsítsék bizonyos tagállamok energetikai rendszereit az irányelv 10d. cikkének („modernizációs alap”) megfelelően.
2021 és 2030 között a kibocsátási egységek teljes mennyiségének 2%-át árverésre bocsátják egy alap létrehozása érdekében abból a célból, hogy javítsák az energiahatékonyságot és korszerűsítsék bizonyos tagállamok energetikai rendszereit az irányelv 10d. cikkének („modernizációs alap”) megfelelően. Az ebben az albekezdésben meghatározott mennyiség része a második albekezdésnek megfelelően árverésre bocsátandó 57%-nyi kibocsátási egységnek.
Módosítás 44
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 4 pont – a pont
2003/87/EK irányelv
10 cikk – 1 bekezdés – 3 a albekezdés (új)
Ezen túlmenően a 2021 és 2030 között kibocsátandó összes kibocsátási egység 3%-át árverésre bocsátják olyan ágazatok vagy alágazatok kompenzálása érdekében, amelyek ki vannak téve a kibocsátásáthelyezés tényleges kockázatának azon jelentős közvetett költségek következtében, amelyek valójában az üvegházhatásúgáz-kibocsátás villamosenergia-árakba beépülő költségeiből származnak, ezen irányelv 10a. cikke (6) bekezdésének értelmében. Az ebben az albekezdésben meghatározott mennyiség kétharmada része a második albekezdésnek megfelelően árverésre bocsátandó 57%-nyi kibocsátási egységnek.
Módosítás 45
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 4 pont – a pont
2003/87/EK irányelv
10 cikk – 1 bekezdés – 3 b albekezdés (új)
2021. január elsejével létrehozzák az Igazságos Átállás Alapot az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Szociális Alap kiegészítéseként, és ennek finanszírozása az árverési bevételek 2%-ának összevonása révén történik.
Ezen árverések bevételei uniós szinten maradnak, és azokat azon régiók támogatására kell felhasználni, ahol magas a szén-dioxid-függő ágazatokban dolgozók aránya, és az egy főre jutó GDP jóval az uniós átlag alatt van. Ezek az intézkedések tiszteletben tartják a szubszidiaritás elvét.
Ezek az igazságos átmenetre irányuló árverési bevételek különböző, például az alábbi módokon hasznosíthatók:
—  átcsoportosítások és/vagy mobilitási cellák létrehozása,
—  oktatási/képzési kezdeményezések a munkavállalók átképzésére vagy továbbképzésére,
—  álláskeresési támogatás,
—  vállalkozásindítási támogatás, valamint
—  nyomon követési és megelőzési intézkedések a szerkezetátalakítási folyamat testi és lelki egészségre gyakorolt negatív hatásainak elkerülése vagy minimalizálása érdekében.
Mivel az Igazságos Átállás Alap által finanszírozandó fő tevékenységek erőteljesen kapcsolódnak a munkaerőpiachoz, a szociális partnereket aktívan be kell vonni az alap kezelésébe – az Európai Szociális Alap bizottságának mintájára –, és a helyi szociális partnerek részvételét kell a projektfinanszírozások egyik kulcsfontosságú követelményévé tenni.
Módosítás 46
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 4 pont – a pont
2003/87/EK irányelv
10 cikk – 1 bekezdés – 4 albekezdés
A tagállamok által árverésen értékesítendő kibocsátási egységek teljes fennmaradó mennyiségét a 2. bekezdésnek megfelelően kell elosztani
A tagállamok által árverésen értékesítendő kibocsátási egységek teljes fennmaradó mennyiségét a 10a. cikk (8) bekezdésének első albekezdésében említett kibocsátásegység-mennyiség levonása után – a (2) bekezdésnek megfelelően kell elosztani.
Módosítás 47
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 4 pont – a pont
2003/87/EK irányelv
10 cikk – 1 bekezdés – 4 a albekezdés (új)
2021. január 1-jén a piaci stabilizációs tartalékban elhelyezett 800 millió kibocsátási egységet törlik.
Módosítás 48
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 4 pont – b pont – ii pont
2003/87/EK irányelv
10 cikk – 2 bekezdés – b pont
b)  az árverés útján értékesítendő teljes kibocsátásiegység-mennyiség 10 %-át – a Közösségen belüli szolidaritás és növekedés céljára figyelemmel – bizonyos tagállamok között kell szétosztani, a IIa. mellékletben előírt százalékokkal növelve ezzel e tagállamoknak az árverés útján történő értékesítés céljára az a) pont alapján jutó kibocsátásiegység-mennyiséget.
b)  az árverés útján értékesítendő teljes kibocsátásiegység-mennyiség 10%-át – a Közösségen belüli szolidaritás és növekedés céljára figyelemmel – bizonyos tagállamok között kell szétosztani, a IIa. mellékletben előírt százalékokkal növelve ezzel e tagállamoknak az árverés útján történő értékesítés céljára az a) pont alapján jutó kibocsátásiegység-mennyiséget. A 10d. cikknek megfelelően a modernizációs alap támogatásában részesülő tagállamok esetében a IIa. mellékletben meghatározott kibocsátásiegység-részesedésüket a modernizációs alapbeli részesedésükbe csoportosítják át.
Módosítás 49
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 4 pont – b a pont (új)
2003/87/EK irányelv
10 cikk – 3 bekezdés – bevezető rész
ba)   a (3) bekezdésben a bevezető szövegrész helyébe a következő szöveg lép:
„(3) A kibocsátási egységeik elárverezéséből származó bevételek felhasználásáról a tagállamok határoznak. A kibocsátási egységek (2) bekezdésben említett, árverés útján történő értékesítéséből származó bevételek – beleértve a (2) bekezdés b) és c) pontja alapján megvalósuló értékesítésből származó valamennyi bevételt is –, vagy e bevételek értékével megegyező összeg legalább 50 %-át az alábbi célok egyikére vagy közülük többre kell felhasználni:”
„(3) A kibocsátási egységeik elárverezéséből származó bevételek felhasználásáról a tagállamok határoznak. A kibocsátási egységek (2) bekezdésben említett, árverés útján történő értékesítéséből származó összbevétel 100%-át, vagy e bevételek értékével megegyező összeget az alábbi célok egyikére, vagy közülük többre kell felhasználni:”
Módosítás 50
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 4 pont – b b pont (új)
2003/87/EK irányelv
10 cikk – 3 bekezdés – b pont
bb)   a (3) bekezdés b) pontja helyébe a következő szöveg lép:
„b) a megújuló energiaforrásból megvalósuló energiatermelés fejlesztésére a Közösség azon vállalásának teljesítése céljából, hogy 2020-ra 20 %-ban megújuló forrásból származó energiát fog felhasználni, továbbá a biztonságos és fenntartható alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérést előmozdító egyéb technológiák kifejlesztésére, valamint a Közösség azon vállalása teljesítésének elősegítésére, hogy 2020-ig az energiahatékonyságot 20 %-kal növeli;”
„b) a megújuló energiaforrásból megvalósuló energiatermelés fejlesztésére az Unió azon vállalásának teljesítése céljából, hogy 2030-ra megújuló forrásból származó energiát fog felhasználni, továbbá a biztonságos és fenntartható alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérést előmozdító egyéb technológiák kifejlesztésére, valamint az Unió azon vállalása teljesítésének elősegítésére, hogy 2030-ig az energiahatékonyságot a vonatkozó jogalkotási aktusokban megállapodott szintre növeli;”
Módosítás 51
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 4 pont – b c pont (új)
2003/87/EK irányelv
10 cikk – 3 bekezdés – f pont
bc)   A (3) bekezdés f) pontjának helyébe a következő szöveg lép:
„f) az alacsony kibocsátású közlekedésre és tömegközlekedési eszközökre történő átállás ösztönzésére;”
„f) az alacsony kibocsátású közlekedésre és tömegközlekedési eszközökre történő átállás ösztönzésére és – hacsak a CO2-bekerülést nem veszik figyelembe más felszíni közlekedési módokkal kapcsolatban – a vasúthoz vagy az egyéb elektromos felszíni közlekedési módokhoz hasonló egyéb elektromos felszíni közlekedési módok támogatására; ”
Módosítás 52
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 4 pont – b d pont (új)
2003/87/EK irányelv
10 cikk – 3 bekezdés – h pont
db)   a (3) bekezdés h) pontja helyébe a következő szöveg lép:
„h) olyan intézkedésekre, amelyek az energiahatékonyság és a hőszigetelés javítására, vagy a kis és közepes jövedelmű háztartások szociális aspektusainak kezelését célzó pénzügyi támogatások biztosítására irányulnak; ”
„h) olyan intézkedésekre, amelyek az energiahatékonyság javítására, távfűtési rendszerek és hőszigetelés kialakítására, vagy a kis és közepes jövedelmű háztartások szociális aspektusainak kezelését célzó pénzügyi támogatások biztosítására irányulnak;”
Módosítás 53
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 4 pont – c pont
2003/87/EK irányelv
10 cikk – 3 bekezdés – j pont
j)  olyan ágazatok vagy alágazatok érdekeit szolgáló pénzügyi intézkedések finanszírozására, melyek ki vannak téve a kibocsátásáthelyezés tényleges kockázatának azon jelentős közvetett költségek következtében, amelyek valójában az üvegházhatásúgáz-kibocsátás villamosenergia-árakba beépülő költségeiből származnak, amennyiben ezek az intézkedések megfelelnek a 10a. cikk (6) bekezdésében foglalt feltételeknek;
j)  olyan ágazatok vagy alágazatok érdekeit szolgáló pénzügyi intézkedések finanszírozására, melyek ki vannak téve a kibocsátásáthelyezés tényleges kockázatának azon jelentős közvetett költségek következtében, amelyek valójában az üvegházhatásúgáz-kibocsátás villamosenergia-árakba beépülő költségeiből származnak, amennyiben a jövedelmek maximum 20%-át fordítják erre a célra, és ezek az intézkedések megfelelnek a 10a. cikk (6) bekezdésében foglalt feltételeknek;
Módosítás 54
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 4 pont – c pont
2003/87/EK irányelv
10 cikk – 3 bekezdés – l pont
l)  a szociális partnerekkel szorosan egyeztetve a dekarbonizálódó gazdaság munkahelyeinek átalakulása által érintett munkaerő készségfejlesztésének és más munkahelyekre való átirányításának elősegítésére.
l)  a gazdaságaik szénmentesítése társadalmi hatásainak enyhítése céljából és a szociális partnerekkel szorosan egyeztetve a dekarbonizálódó gazdaság munkahelyeinek átalakulása által érintett munkaerő készségfejlesztésének és más munkahelyekre való átirányításának elősegítésére.
Módosítás 55
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 4 pont – c a pont (új)
2003/87/EK irányelv
10 cikk – 3 bekezdés – 1 a albekezdés (új)
ca)   a (3) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:
„Ez az információ a Bizottság által kidolgozott szabványosított sablon révén kerül közzétételre, amely információkat tartalmaz az árverési bevételeknek az alapok különböző kategóriái közötti felhasználására és a felhasználás addicionalitására vonatkozóan. A Bizottság ezt az információt honlapján közzéteszi.”
Módosítás 56
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 4 pont – c b pont (új)
2003/87/EK irányelv
10 cikk – 3 bekezdés – 2 albekezdés
cb)   a (3) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:
„A tagállamok akkor teljesítették az e bekezdésben meghatározott rendelkezéseket, ha az első albekezdésben megállapított célok megvalósítására a fejlődő országokra is kiterjedő adózási és pénzügyi támogatási politikát vagy a pénzügyi támogatást növelő belső szabályozási politikát működtetnek és hajtanak végre a kibocsátási egységek (2) bekezdés szerinti elárverezéséből származó bevételekkel egyenértékű összeg legalább 50 %-ának megfelelő értékben – beleértve a kibocsátási egységeknek a (2) bekezdés b) és c) pontja szerinti elárverezéséből származó valamennyi bevételt is.”
„A tagállamok akkor teljesítették az e bekezdésben meghatározott rendelkezéseket, ha az első albekezdésben megállapított célok megvalósítására a fejlődő országokra is kiterjedő adózási és pénzügyi támogatási politikát vagy a további pénzügyi támogatást növelő belső szabályozási politikát működtetnek és hajtanak végre a kibocsátási egységek (2) bekezdés szerinti elárverezéséből származó bevételek 100%-ával egyenértékű összegnek megfelelő értékben, és ezekről a politikákról a Bizottság által biztosított szabványosított sablonon keresztül jelentést tettek.”
Módosítás 57
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 4 pont – d pont
2003/87/EK irányelv
10 cikk – 4 bekezdés – 1, 2 és 3 albekezdés
d)  a (4) bekezdés harmadik albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
d)  a (4) bekezdés első, második és harmadik albekezdése helyébe a következő szöveg lép:
„A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el..
„(4) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 30b. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv az árverések nyílt, átlátható, összehangolt és megkülönböztetésmentes lefolytatása érdekében az árverések időzítésére, adminisztrálására és egyéb vonatkozásaira vonatkozó részletes rendelkezések meghatározása révén történő kiegészítésére. Ennek érdekében a folyamatnak kiszámíthatónak kell lennie, különösen az árverések időzítése, ütemezése, valamint a rendelkezésre bocsátandó kibocsátási egységek becsült mennyisége tekintetében. Amennyiben a hatásvizsgálat az egyes ipari ágazatok vonatkozásában azt mutatja, hogy várhatóan korlátozott lesz a kibocsátásáthelyezés jelentős kockázatának kitett ágazatokra vagy alágazatokra gyakorolt hatás, a Bizottság a piac megfelelő működésének biztosítása érdekében kivételes körülmények fennállása esetén módosíthatja az árverések ütemezését a 13. cikk (1) bekezdésében említett, 2013. január 1-jén kezdődő időszak vonatkozásában. A Bizottság legfeljebb egy alkalommal és maximum 900 millió kibocsátási egység vonatkozásában hajt végre ilyen módosítást.
Az árveréseket úgy kell megszervezni, hogy:
a)   az üzemeltetők és különösen az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó kis- és középvállalkozások teljes mértékben, igazságos és méltányos alapon részt vehessenek rajtuk;
b)   minden résztvevő egyidejűleg jusson hozzá ugyanazon információkhoz, és a résztvevők ne akadályozzák az árverés lefolytatását;
c)   az árverés megszervezése és az azon való részvétel költséghatékony legyen és ne okozzon indokolatlan adminisztrációs kiadásokat; valamint
d)   a kis kibocsátók hozzáférést kapnak a kibocsátási egységekhez.”
Módosítás 58
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 4 pont – d a pont (új)
2003/87/EK irányelv
10 cikk – 4 bekezdés – 4 a albekezdés (új)
da)   a (4) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:
„A tagállamok kétévente közlik a Bizottsággal a villamosenergia-termelési kapacitás nemzeti intézkedések miatt területükön történő bezárásait. A Bizottság kiszámítja a bezárásoknak megfelelő számú kibocsátási egységet, és erről tájékoztatja a tagállamokat. A tagállamok a (2) bekezdésnek megfelelően elosztott összes kibocsátási egység megfelelő részét törölhetik.
Módosítás 59
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 4 pont – d b pont (új)
2003/87/EK irányelv
10 cikk – 5 bekezdés
db)   az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
„(5) A Bizottság nyomon követi az európai karbonpiac működését. A Bizottság minden évben jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a karbonpiac működéséről, beleértve az árverések végrehajtását, a likviditást és a kereskedelem nagyságrendjét. Szükség esetén a tagállamok biztosítják, hogy minden vonatkozó információt legalább két hónappal a jelentés Bizottság általi elfogadása előtt benyújtanak a Bizottságnak.”
„(5) A Bizottság nyomon követi az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer működését. A Bizottság minden évben jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a karbonpiac működéséről, beleértve az árverések végrehajtását, a likviditást és a kereskedelem nagyságrendjét. A jelentés az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer és az egyéb uniós éghajlat- és energiapolitikák közötti kölcsönhatással is foglalkozik, többek között azzal, hogyan hatnak e politikák az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer kereslet-kínálat egyensúlyára, és hogy megfelelnek-e az Unió 2030-ra és 2050-re kitűzött éghajlati és energiacéljainak. A jelentés az Unión belüli kibocsátásáthelyezés kockázatát és a beruházásokra gyakorolt hatást is figyelembe veszi. A tagállamok biztosítják, hogy minden vonatkozó információt legalább két hónappal a jelentés Bizottság általi elfogadása előtt benyújtanak a Bizottságnak.”
Módosítás 60
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 5 pont – a pont
2003/87/EK irányelv
10 a cikk – 1 bekezdés – 1 és 2 albekezdés
a.  az (1) bekezdés második bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
a.  az (1) bekezdés első és második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el. Ez a jogi aktus arról is gondoskodik, hogy az új belépők részére fenntartott tartalékból további forrásokat biztosítsanak jelentős termelésnövekedés esetére, oly módon, hogy ugyanazokat a küszöböket és elosztási kiigazításokat alkalmazzák, mint a működés részleges beszüntetése esetében. ”
„(1) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 30b. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el ezen irányelv a kibocsátási egységeknek a (4), az (5) és a (7) bekezdésben említett kiosztásának meghatározása révén történő kiegészítésére, ideértve a (19) bekezdés harmonizált alkalmazásához szükséges rendelkezések meghatározását is. Ez a jogi aktus arról is gondoskodik, hogy az új belépők részére fenntartott tartalékból további forrásokat biztosítsanak a termelés jelentős változásai esetére. A jogi aktus meghatározza különösen, hogy ha a két megelőző év ellenőrzött termelési adatainak mozgó átlagaként kifejezett termelést a 11. cikk szerint jelentett termelési tevékenységgel összevetve legalább 10%-os csökkenés vagy növekedés következik be, akkor annak a kibocsátási egységek megfelelő mennyiségű kiigazítását kell maga után vonnia, a kibocsátási egységeket a (7) bekezdésben említett tartalékba helyezve, illetve kivonva azokat onnan.
Az első albekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus készítésekor a Bizottságnak tekintetbe kelk vennie azt, hogy az adminisztráció bonyolultságának határt kell szabni, és meg kell akadályozni a rendszerrel való visszaélést. Amennyiben különleges körülmények indokolják, e célból rugalmasan értelmezheti az ezen bekezdésben meghatározott küszöbértékeket.
Módosítás 61
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 5 pont – a a pont (új)
2003/87/EK irányelv
10 a cikk – 1 bekezdés – 3 albekezdés
aa)  az (1) bekezdés harmadik albekezdése helyébe a következő szöveg lép:
„Az első albekezdésben előírt intézkedések lehetőség szerint közösségi szintű előzetes referenciaértékeket határoznak meg annak biztosítására, hogy a kiosztás módja ösztönözze az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését és az energiafelhasználás tekintetében hatékony műszaki megoldásokat, figyelembe véve a leghatékonyabb műszaki megoldásokat, a helyettesítő megoldásokat, az alternatív termelési folyamatokat, a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést, a hulladékgázokból való hatékony energia-visszanyerést, a biomassza-használatot, valamint a CO2 elkülönítését és tárolását, amennyiben rendelkezésre állnak ilyen létesítmények, továbbá az intézkedések nem ösztönöznek a kibocsátás növelésére. Villamosenergia-termelés kapcsán ingyenesen nem osztható ki kibocsátási egység, a 10c. cikk hatálya alá tartozó esetek és a hulladékgázokból előállított villamos energia kivételével.”
„Az első albekezdésben előírt intézkedések lehetőség szerint az egész Unióra érvényes előzetes referenciaértékeket határoznak meg annak biztosítására, hogy a kiosztás módja ösztönözze az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését és az energiafelhasználás tekintetében hatékony műszaki megoldásokat, figyelembe véve a leghatékonyabb műszaki megoldásokat, a helyettesítő megoldásokat, az alternatív termelési folyamatokat, a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést, a hulladékgázokból való hatékony energia-visszanyerést, a biomassza-használatot, a szén-dioxid-leválasztást és -tárolást (CCS) és a szén-dioxid-leválasztást és -felhasználást (CCU), amennyiben rendelkezésre állnak ilyen létesítmények, továbbá az intézkedések nem ösztönöznek a kibocsátás növelésére. Villamosenergia-termelés kapcsán ingyenesen nem osztható ki kibocsátási egység, a 10c. cikk hatálya alá tartozó esetek és a hulladékgázokból előállított villamos energia kivételével.”
Módosítás 62
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 5 pont – b pont
2003/87/EK irányelv
10 a cikk – 2 bekezdés – 3 albekezdés – bevezető rész
Ki kell igazítani a térítésmentes kiosztásra vonatkozó referenciaértékeket, hogy el lehessen kerülni az indokolatlan extraprofitot, továbbá hogy tükrözni lehessen a 2007–2008-as időszakban végbement, illetve minden olyan későbbi időszakban végbemenő technológiai fejlődést, amelyre vonatkozóan a térítésmentes kiosztásokat a 11. cikk (1) bekezdésével összhangban meghatározzák. Ez a kiigazítás annak az értéknek az 1%-ával csökkenti a 10a. cikk alapján elfogadott jogi aktus által meghatározott referenciaértékeket, amelyet a 2007–2008-as adatok alapján állapítottak meg 2008 és a térítésmentes kiosztás releváns időszakának közepe közötti periódus minden évére vonatkozóan, kivéve, ha:
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 30b. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv a térítésmentes kiosztásra vonatkozó referenciaértékek felülvizsgált értékének meghatározásával történő kiegészítése céljából. Ezeknek a végrehajtási jogi aktusoknak összhangban kell állniuk az e cikk (1) bekezdése alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal, és meg kell felelniük a következőknek:
Módosítás 63
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 5 pont – b pont
2003/87/EK irányelv
10 a cikk – 2 bekezdés – 3 albekezdés – -i pont (új)
-i)   A 2021–2025-ös időszakra vonatkozóan a referenciaértékeket a 11. cikk értelmében a 2016-ra és 2017-re benyújtott adatok alapján kell meghatározni;
Módosítás 64
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 5 pont – b pont
2003/87/EK irányelv
10 a cikk – 2 bekezdés – 3 albekezdés – -i a pont (új)
-ia)   Az említett adatokon alapuló referenciaértékeknek a 2011/278/EU bizottsági határozatban szereplő referenciaértékkel való összehasonlítása alapján a Bizottság minden referenciaérték tekintetében meghatározza az éves csökkentési arányt és alkalmazza azt a 2013–2020-as időszakban alkalmazandó referenciaértékekre a 2008 és 2023 közötti minden év tekintetében, a 2021–2025-ös időszakba eső évek referenciaértékeinek meghatározása céljából;
Módosítás 65
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 5 pont – b pont
2003/87/EK irányelv
10 a cikk – 2 bekezdés – 3 albekezdés – i pont
i)   A 11. cikk alapján benyújtott információk alapján a Bizottság megállapítja, hogy a 10a. cikkben foglalt elvek felhasználásával kiszámított egyes referenciamutatók a 2007–2008-as érték 0,5%-ánál nagyobb mértékben pozitívan vagy negatívan eltérnek-e a fentiekben említett éves csökkenéstől. Amennyiben igen, az illető referenciaértéket 0,5%-kal vagy 1,5%-kal ki kell igazítani a 2008 és a térítésmentes kiosztás időszakának közepe közötti periódus minden évének vonatkozásában;
i)   Amennyiben a 11. cikk szerint benyújtott információk alapján a fejlődés üteme nem haladja meg a 0,25%-ot, a referenciaértéket a 2021–2025-ös időszakra a 2008 és 2023 közötti minden év tekintetében csökkenteni kell ezzel a százalékaránnyal;
Módosítás 66
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 5 pont – b pont
2003/87/EK irányelv
10 a cikk – 2 bekezdés – 3 albekezdés – ii pont
ii)   Ettől eltérően az aromás vegyületek, a hidrogén és a szintézisgáz referenciaértékeit ugyanolyan arányban kell módosítani, mint a finomítókra vonatkozó referenciaértékeket annak érdekében, hogy meg lehessen őrizni az egyenlő versenyfeltételeket e termékek gyártói számára.
ii)   Amennyiben a 11. cikk szerint benyújtott információk alapján a fejlődés üteme meghaladja az 1,75%-ot, a referenciaértéket a 2021–2025-ös időszakra a 2008 és 2023 közötti minden év tekintetében csökkenteni kell ezzel a százalékaránnyal.
Módosítás 67
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 5 pont – b pont
2003/87/EK irányelv
10 a cikk – 2 bekezdés – 4 albekezdés
A Bizottság e célból a 22a. cikkkel összhangban végrehajtási aktust fogad el.
törölve
Módosítás 68
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 5 pont – b a pont (új)
2003/87/EK irányelv
10 a cikk – 2 bekezdés – 3 a albekezdés (új)
ba)   a (2) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:
„A 2026–2030-as időszakra vonatkozóan a referenciaértékeket ugyanezen a módon kell meghatározni, vagyis a 11. cikk értelmében a 2021–2022-re benyújtott adatok alapján, a 2008 és 2028 közötti minden egyes év tekintetében az éves csökkentési arányt alkalmazva.”
Módosítás 69
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 5 pont – b b pont (új)
2003/87/EK irányelv
10 a cikk – 2 bekezdés – 3 b albekezdés (új)
bb)   a (2) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:
ii.   Ettől eltérően az aromás vegyületek, a hidrogén és a szintézisgáz referenciaértékeit ugyanolyan arányban kell módosítani, mint a finomítókra vonatkozó referenciaértékeket annak érdekében, hogy meg lehessen őrizni az egyenlő versenyfeltételeket e termékek gyártói számára.
Ettől eltérően az aromás vegyületek, a hidrogén és a szintézisgáz referenciaértékeit ugyanolyan arányban kell módosítani, mint a finomítókra vonatkozó referenciaértékeket annak érdekében, hogy meg lehessen őrizni az egyenlő versenyfeltételeket e termékek gyártói számára.
Módosítás 165
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 5 pont – b c pont (új)
2003/87/EK irányelv
10a cikk – 3 bekezdés
bc)  a (3) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:
„A (4) és (8) bekezdésre is figyelemmel és a 10c. cikkre tekintet nélkül nem részesülhetnek ingyenes kiosztásban a villamosenergia-termelők, a szén-dioxid elkülönítését szolgáló létesítmények, a szén-dioxid szállítására szolgáló csővezetékek és a szén-dioxid tárolóhelyek;
„A (4) és (8) bekezdésre is figyelemmel és a 10c. cikkre tekintet nélkül nem részesülhetnek ingyenes kiosztásban a villamosenergia-termelők, a szén-dioxid elkülönítését szolgáló létesítmények, a szén-dioxid szállítására szolgáló csővezetékek és a szén-dioxid tárolóhelyek; a hulladékgázokat felhasználó villamosenergia-termelők nem minősülnek az ezen irányelv 3. cikkének u) pontja értelmében vett villamosenergia-termelőnek. A referenciaértékek kiszámításakor a villamosenergia-termelésre használt hulladékgáz teljes széntartalmát is figyelembe kell venni.
Módosítás 70
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 5 pont – b c pont (új)
2003/87/EK irányelv
10 a cikk – 4 bekezdés
bc)   a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
„(4) Ingyenes kiosztásban részesül a távfűtés és a 2004/8/EK irányelv értelmében vett nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés a gazdaságilag indokolt módon, kereslet kielégítése céljából folytatott hőtermelés vagy hűtési szolgáltatások tekintetében. 2013-tól kezdődően minden évben az e létesítmények számára e hőtermelés tekintetében kiosztott kibocsátási egységek mennyiségét a 9. cikkben előírt lineáris tényezővel ki kell igazítani.
„(4) Ingyenes kiosztásban részesül a távfűtés és a 2004/8/EK irányelv értelmében vett nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés a gazdaságilag indokolt módon, kereslet kielégítése céljából folytatott hőtermelés vagy hűtési szolgáltatások tekintetében.”
Módosítás 71
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 5 pont – c pont
2003/87/EK irányelv
10 a cikk – 5 bekezdés
Az árverés útján történő értékesítés 10. cikkben meghatározott arányának betartása érdekében minden olyan évben, amikor a térítésmentes kiosztások összege nem éri el azt a maximális szintet, amely tiszteletben tartja a tagállamok árverési arányát, az addig a szintig megmaradó kibocsátási egységeket a térítésmentes kiosztások csökkenésének megakadályozására vagy korlátozására kell felhasználni a tagállamok árverési arányának későbbi években történő tiszteletben tartásának érdekében. Mindazonáltal abban az esetben, ha elérik a maximális szintet, a térítésmentes kiosztásokat ennek megfelelően ki kell igazítani. Bármely ilyen jellegű kiigazítást egységes módon kell elvégezni.
(5)  Amennyiben a térítésmentes kiosztások összege egy adott évben nem éri el azt a maximális szintet, amely tiszteletben tartja a tagállamok a 10. cikk (1) bekezdésében meghatározott árverési arányát, az addig a szintig megmaradó kibocsátási egységeket a térítésmentes kiosztások csökkenésének megakadályozására vagy korlátozására kell felhasználni a következő években. Abban az esetben azonban, ha elérik a maximális szintet, a tagállamok által a 2021. január 1-jével kezdődő teljes tízéves időszak során árverésen értékesítendő kibocsátási egységek részarányának legfeljebb öt százalékpontos csökkentésének megfelelő kibocsátásiegység-mennyiséget a 10. cikk (1) bekezdése értelmében térítésmentesen kell kiosztani a 10b. cikkben foglaltak szerint meghatározott ágazatoknak és alágazatoknak. Mindazonáltal abban az esetben, ha ez a csökkentés nem elegendő a 10b. cikk szerinti ágazatok és alágazatok igényének kielégítéséhez, a térítésmentes kiosztásokat ennek megfelelően egy egységes ágazatközi korrekciós tényezővel ki kell igazítani azon ágazatok esetében, amelyeknek harmadik országokkal folytatott kereskedelmi intenzitása 15% alatt van, vagy amelyeknek széndioxid-intenzitása 7kg CO2/EUR teljes bruttó hozzáadott érték alatt van.
Módosítás 72
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 5 pont – d pont
2003/87/EK irányelv
10 a cikk – 6 bekezdés – 1 albekezdés
A belső piacra gyakorolt mindennemű hatás figyelembevétele mellett a tagállamoknak pénzügyi intézkedéseket kell hozniuk olyan ágazatok vagy alágazatok érdekében, melyek ki vannak téve a kibocsátásáthelyezés tényleges kockázatának azon jelentős közvetett költségek következtében, amelyek valójában az üvegházhatásúgáz-kibocsátás villamosenergia-árakba beépülő költségeiből származnak. Az e költségek részleges kompenzálását célzó ilyen pénzügyi intézkedéseknek összhangban kell lenniük az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal.
(6)  Uniós szintű központosított mechanizmust kell elfogadni azon ágazatok és alágazatok kártalanítására, melyek ki vannak téve a kibocsátásáthelyezés tényleges kockázatának azon jelentős közvetett költségek következtében, amelyek valójában az üvegházhatásúgáz-kibocsátás villamosenergia-árakba beépülő költségeiből származnak.
A kompenzációnak arányosnak kell lennie a villamosenergia-árakba ténylegesen beépített üvegházhatásúgáz-kibocsátási költségekkel, és azt az állami támogatásokra vonatkozó jelenlegi iránymutatásokban lefektetett kritériumoknak megfelelően oly módon kell alkalmazni, hogy elkerülhetőek legyenek a belső piacra gyakorolt negatív hatások és a felmerült költségek túlkompenzációja.
Ha a rendelkezésre álló kompenzációs összeg nem elegendő az összes támogatható közvetett költség kompenzálására, akkor egyformán kell csökkenteni az összes jogosult létesítmény számára nyújtható kompenzáció összegét.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 30b. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el ezen irányelv az alap e bekezdés végrehajtásában való létrehozása és működtetése révén történő kiegészítése céljából.
Módosítás 73
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 5 pont – d a pont (új)
2003/87/EK irányelv
10 a cikk – 6 bekezdés – 1a albekezdés (új)
da)   a (6) bekezdés a következő új albekezdéssel egészül ki:
„A belső piacra gyakorolt mindennemű hatás figyelembevétele mellett a tagállamok nemzeti szinten pénzügyi intézkedéseket hozhatnak olyan ágazatok vagy alágazatok érdekében, melyek ki vannak téve a kibocsátásáthelyezés tényleges kockázatának azon jelentős közvetett költségek következtében, amelyek valójában az üvegházhatásúgáz-kibocsátás villamosenergia-árakba beépülő költségeiből származnak. Az e költségek részleges kompenzálását célzó ilyen pénzügyi intézkedéseknek összhangban kell lenniük az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal és a jelen irányelv 10. cikkének (3) bekezdésével. Ezek a nemzeti szintű intézkedések az első albekezdésben említett támogatással együtt nem haladhatják meg az állami támogatásokra vonatkozó iránymutatásokban meghatározott maximális összeget, és nem okozhatnak piaci torzulást. Az állami támogatásokból finanszírozott kompenzáció jelenlegi határértékét a kereskedelmi időszak folyamán fokozatosan csökkenteni kell.”
Módosítás 74
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 5 pont – e pont – i pont
2003/87/EK irányelv
10 a cikk – 7 bekezdés – 1 albekezdés
Az irányelv 10a. cikkének (5) bekezdésében említett maximális kibocsátásiegység-mennyiséget, amely 2020-ig nem kerül térítésmentes kiosztásra, el kell különíteni az új belépők részére és a jelentős termelésnövekedések esetére, azzal a 250 millió kibocsátási egységgel együtt, amelyet az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/… határozata (*) alapján a piaci stabilizációs tartalékban helyeztek el.
(7)  Az új belépők részére és a jelentős termelésnövekedések esetére 400 millió kibocsátási egységet kell elkülöníteni.
Módosítás 75
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 5 pont – e pont – i pont
2003/87/EK irányelv
10 a cikk – 7 bekezdés – 2 albekezdés
2021-től kezdve azokat a kibocsátási egységeket, amelyeket a 19. és 20. bekezdés alkalmazása miatt nem osztanak ki a létesítményeknek, hozzá kell adni a tartalékhoz.
(A magyar változatot nem érinti.)
Módosítás 76
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 5 bekezdés – f pont – bevezető rész
2003/87/EK irányelv
10 a cikk – 8 bekezdés
f)  a 8. bekezdés első, második és harmadik albekezdése helyébe a következő szöveg lép:
f)  a (8) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
Módosítás 77
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 5 bekezdés – f pont – 1 albekezdés
2003/87/EK irányelv
10 a cikk – 8 bekezdés – 1 albekezdés
400 millió kibocsátási egységet rendelkezésre kell bocsátani az I. mellékletben felsorolt ipari ágazatokban alkalmazott karbonszegény technológiák és eljárások területén végzendő innováció támogatása céljából, valamint annak érdekében, hogy elősegítsék a szén-dioxid környezetvédelmi szempontból biztonságos leválasztására és geológiai tárolására (CCS) irányuló kereskedelmi demonstrációs projektek, valamint a megújuló energiaforrások hasznosítására alkalmazott innovatív technológiák demonstrációs projektjei létesítésének és üzemeltetésének ösztönzését.
(8)   600 millió kibocsátási egységet rendelkezésre kell bocsátani az I. mellékletben felsorolt ipari ágazatokban alkalmazott karbonszegény technológiák és eljárások – köztük a szénintenzív termékek helyébe lépő bioalapú anyagok és termékek – területén végzendő innovációba történő befektetések kiegészítése céljából, valamint annak érdekében, hogy elősegítsék a környezetvédelmi szempontból biztonságos szén-dioxid-leválasztásra és -tárolásra (CCS), valamint a szén-dioxid-leválasztásra és -felhasználásra (CCU) irányuló kereskedelmi demonstrációs projektek, valamint a megújuló energiaforrások hasznosítására és az energiatárolásra alkalmazott innovatív technológiák demonstrációs projektjei létesítésének és üzemeltetésének ösztönzését az Unió területén.
Módosítás 78
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 5 pont – f pont
2003/87/EK irányelv
10 a cikk – 8 bekezdés – 2 albekezdés
A kibocsátási egységeket a karbonszegény ipari technológiák és eljárások területén végzett innováció, továbbá olyan demonstrációs projektek támogatására kell rendelkezésre bocsátani, amelyek a kiegyensúlyozott földrajzi megoszlásban gazdaságilag még nem életképes CCS-technológiák és megújuló energiát hasznosító technológiák széles skálájának a fejlesztésére irányulnak. Az innovatív projektek előmozdítása érdekében támogatás nyújtható a projektek releváns költségeinek legfeljebb 60%-a részére, amelyből legfeljebb 40% esetében nem előfeltétel az üvegházhatású gázok kibocsátásának hitelesített elkerülése, feltéve, hogy teljesülnek bizonyos előre meghatározott célok, figyelembe véve az alkalmazott technológiát.
A kibocsátási egységeket a karbonszegény ipari technológiák és eljárások területén végzett innováció, továbbá olyan demonstrációs projektek támogatására kell rendelkezésre bocsátani, amelyek kereskedelmi forgalmazásra még nem alkalmas CCS- és CCU-technológiák és megújuló energiát hasznosító technológiák széles skálájának a fejlesztésére irányulnak. A projekteket az adott tagállamon, tagállamok csoportján vagy az Unión belüli energiarendszerekre vagy ipari eljárásokra gyakorolt hatásuk alapján kell kiválasztani. Az innovatív projektek előmozdítása érdekében támogatás nyújtható a projektek releváns költségeinek legfeljebb 75%-a részére, amelyből legfeljebb 60% esetében nem előfeltétel az üvegházhatású gázok kibocsátásának hitelesített elkerülése, feltéve, hogy teljesülnek bizonyos előre meghatározott célok, figyelembe véve az alkalmazott technológiát. A kibocsátási egységeket a projektek az előre meghatározott célok eléréséhez szükséges mértékben kapják.
Módosítás 79
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 5 pont – f pont
2003/87/EK irányelv
10 a cikk – 8 bekezdés – 3 albekezdés
Ezenkívül a 2015/... (EU) határozat által létrehozott piaci stabilizációs tartalékból származó 50 millió ki nem osztott kibocsátási egység kiegészít bármilyen, az e bekezdés szerinti fennmaradó forrást a fent említett projektekhez – a projektek valamennyi tagállamban a kis volumenű projekteket is magukban foglalják – 2021 előtt. A projekteket objektív és átlátható kritériumok alapján kell majd kiválasztani.
Ezenkívül a piaci stabilizációs tartalékból származó 50 millió ki nem osztott kibocsátási egység kiegészít bármilyen, az e bekezdés szerinti fennmaradó forrást annak következtében, hogy a 2013 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan a NER300 program keretében tartott kibocsátásiegység-aukciókból származó alapok nem kerültek felhasználásra az első és a második albekezdésben említett projektekhez – a projektek valamennyi tagállamban a kis volumenű projekteket is magukban foglalják – 2021 előtt és 2018-tól kezdődően. A projekteket objektív és átlátható kritériumok alapján kell majd kiválasztani, a kapcsolódó ágazatok dekarbonizációjával kapcsolatos jelentőségük figyelembevételével.
Az ezen albekezdésben támogatott projektek további támogatást is kaphatnak az első és a második albekezdés szerint.
Módosítás 80
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 5 pont – f pont
2003/87/EK irányelv
10 a cikk – 8 bekezdés – 4 albekezdés
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 30b. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv az azon projektek kiválasztására alkalmazott kritériumok meghatározása révén történő kiegészítésére, amelyek az e bekezdésben említett kibocsátási egységekre jogosultak, tekintetbe véve az alábbi elveket:
i.  a projekteknek a forradalmian új megoldások tervezésére és fejlesztésére, valamint a demonstrációs programok végrehajtására kell összpontosítaniuk;
ii.  a tevékenységeket piacokhoz közeli termelőüzemekben kell végezni a forradalmian új technológiák életképességének bizonyítása érdekében, a technológiai, valamint a nem technológiai akadályok leküzdésével;
iii.  a projekteknek olyan technológiai megoldásokkal kell foglalkozniuk, amelyeket potenciálisan széles körben lehet alkalmazni, és amelyek képesek ötvözni a különböző technológiákat;
iv.  a megoldásoknak és a technológiáknak ideális körülmények között rendelkezniük kell az ágazaton belüli és esetleg más ágazatokban történő felhasználásuk lehetőségével;
v.  a kijelölt referenciaértéket jóval meghaladó kibocsátási teljesítményű projekteket előre kell sorolni. A támogatható projekteknek vagy a (2) bekezdésben említett referenciaértékek alatti kibocsátáscsökkentést kell eredményezniük, vagy olyan potenciállal kell rendelkezniük, hogy jelentősen csökkentik az alacsony kibocsátású energiatermelésre való átállás költségeit; valamint
vi.  a CCU-projektek teljes életciklusuk során csökkentik a nettó kibocsátást és folyamatosan tárolják a CO2-t.
Módosítás 82
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 5 pont – i a pont (új)
2003/87/EK irányelv
10 a cikk – 20 bekezdés
ia)   a (20) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
„(20) A Bizottság az (1) bekezdés értelmében elfogadott intézkedések keretében a működésüket részben beszüntető, vagy teljesítményüket jelentős mértékben csökkentő létesítmények meghatározására, valamint a számukra ennek megfelelően ingyenesen kiosztható kibocsátási egységek szintjének kiigazítására irányuló intézkedéseket is hoz.
„(20) A Bizottság az (1) bekezdés értelmében elfogadott intézkedések keretében a működésüket részben beszüntető, vagy teljesítményüket jelentős mértékben csökkentő létesítmények meghatározására, valamint a számukra ennek megfelelően ingyenesen kiosztható kibocsátási egységek szintjének kiigazítására irányuló intézkedéseket is hoz.
Ezen intézkedések rugalmasságot biztosítanak azon iparágak számára, amelyek kapacitása rendszeres jelleggel az egyazon társaságon belül működő létesítmények között átcsoportosításra kerül.
Módosítás 83
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 6 pont
2003/87/EK irányelv
10 b cikk – cím
Intézkedések egyes energiaigényes iparágak támogatására kibocsátásáthelyezés esetén
Átmeneti intézkedések egyes energiaigényes iparágak támogatására kibocsátásáthelyezés esetén
Módosítás 85
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 6 pont
2003/87/EK irányelv
10 b cikk – 1 a bekezdés (új)
(1a)   A Bizottság a módosított 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv* elfogadását követően újból értékeli az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben és a 406/2009/EK európai parlamenti és tanácsi határozatban** foglalt kibocsátáscsökkentési arányt. A megnövelt energiahatékonysági célkitűzés további csökkentéseit a kibocsátás- vagy beruházásáthelyezés veszélyének kitett iparág védelmére kell felhasználni.
____________
* Az Európai Parlament és a Tanács 2012/27/EU irányelve (2012. október 25.) az energiahatékonyságról és a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 315., 2012.11.14., 1. o.).
** Az Európai Parlament és a Tanács 406/2009/EK határozata (2009. április 23.) az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről (HL L 140., 2009.6.5., 136. o.).
Módosítás 144
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 6 pont
2003/87/EK irányelv
10 b cikk – 1 b és c bekezdések (új)
(1b)   A párizsi megállapodás 6. cikke (2) bekezdésének nyomon követése érdekében az Bizottság a 28aa. cikkel összhangban elkészített jelentésében elemzi az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló politikák alakulását – beleértve a piaci alapú megközelítéseket – a nem uniós országokban és régiókban, valamint e politikák által az európai ipar versenyképességére gyakorolt hatást.
(1c)   Amennyiben a jelentés arra a következtetésre jut, hogy továbbra is jelentős a kibocsátásáthelyezés kockázata, a Bizottság adott esetben jogalkotási javaslatot tesz a WTO szabályainak teljes mértékben megfelelő, határokon történő szén-dioxid kiigazítás bevezetésére, amely olyan megvalósíthatósági tanulmányon alapszik, amelynek kidolgozása ezen irányelvnek a Hivatalos Lapban való közzétételével veszi kezdetét. E mechanizmus bevonná az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerbe a 10a. cikknek megfelelően meghatározott ágazatokban vagy alágazatokban előállított termékek importőreit.
Módosítás 86
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 6 pont
2003/87/EK irányelv
10 b cikk – 2 bekezdés
(2)  Azok az ágazatok és alágazatok, amelyekben a harmadik országokkal folytatott kereskedelmük intenzitása és a kibocsátási intenzitásuk szorzata meghaladja a 0,18-at, bevonhatók az 1. bekezdésben említett csoportba egy, a következő kritériumokat alkalmazó minőségi értékelés alapján:
(2)  Azok az ágazatok és alágazatok, amelyekben a harmadik országokkal folytatott kereskedelmük intenzitása és a kibocsátási intenzitásuk szorzata meghaladja a 0,12-őt, bevonhatók az 1. bekezdésben említett csoportba egy, a következő kritériumokat alkalmazó minőségi értékelés alapján:
a)  az érintett ágazatokban, illetve alágazatokban működő egyes létesítmények milyen mértékben tudják csökkenteni kibocsátási szintjeiket vagy villamosenergia-fogyasztásukat;
a)  az érintett ágazatokban, illetve alágazatokban működő egyes létesítmények milyen mértékben tudják csökkenteni kibocsátási szintjeiket vagy villamosenergia-fogyasztásukat, figyelembe véve a termelési költségek kapcsolódó növekedését;
b)  a jelenlegi és várható piaci jellemzők;
b)  a jelenlegi és várható piaci jellemzők;
c)  a haszonkulcs, mint a hosszú távú beruházási vagy áttelepítési döntések lehetséges mutatója.
c)  a haszonkulcs, mint a hosszú távú beruházási vagy áttelepítési döntések lehetséges mutatója.
ca)   olyan áruk, amelyekkel a világ piacain közös referenciaáron kereskednek.
Módosítás 87
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 6 pont
2003/87/EK irányelv
10 b cikk – 3 bekezdés
(3)  Más ágazatok és alágazatok vélhetően a kibocsátási egységek költségeinek nagyobb részét képesek megjeleníteni a termékárakban, és egészen 2030-ig térítésmentes kiosztásban részesülnek annak a mennyiségnek a 30%-ára, amelyet a 10a. cikk alapján elfogadott intézkedéseknek megfelelően határoznak meg.
(3)  A távfűtési ágazatok vélhetően a kibocsátási egységek költségeinek nagyobb részét képesek megjeleníteni a termékárakban, és egészen 2030-ig térítésmentes kiosztásban részesülnek annak a mennyiségnek a 30%-ára, amelyet a 10a. cikk alapján elfogadott intézkedéseknek megfelelően határoznak meg. Más ágazatok és alágazatok nem részesülhetnek térítésmentes kiosztásban.
Módosítás 88
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 6 pont
2003/87/EK irányelv
10 b cikk – 4 bekezdés
(4)  A Bizottság 2019. december 31-ig a fenti bekezdésekre vonatkozóan elfogad egy felhatalmazáson alapuló jogi aktust a négy számjegyű szintű (NACE- 4 kód) tevékenységekre az 1. bekezdés esetében, összhangban a 23. cikkel, a három legutóbbi naptári év rendelkezésre álló adatai alapján.
(4)  A Bizottság 2019. december 31-ig a 30b. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el a jelen irányelv az (1) bekezdést érintő kiegészítése érdekében abból a célból, hogy – a nyilvános és ágazatspecifikus adatokon alapuló megfelelő bontási szinten – az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá vonja a négy számjegyű szintű (NACE- 4 kód) tevékenységeket vagy olyan egyéb tevékenységeket, amelyek esetében a Bizottság az általa kidolgozott objektív kritériumok alapján ezt indokoltnak tartja. A kereskedési intenzitását az öt legutóbbi naptári év rendelkezésre álló adatai alapján kell értékelni.
Módosítás 89
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 6 pont
2003/87/EK irányelv
10 c cikk – 1 bekezdés
(1)  A 10a. cikk (1)–(5) bekezdésétől eltérően azok a tagállamok, amelyek egy főre jutó, piaci áron számított GDP-je (euróban) alacsonyabb az uniós átlag 60%-ánál, átmenetileg térítésmentes kibocsátási egységeket oszthatnak ki villamosenergia-termelést végző létesítmények részére az energetikai ágazat korszerűsítése végett.
(1)  A 10a. cikk (1)–(5) bekezdésétől eltérően azok a tagállamok, amelyek egy főre jutó, piaci áron számított GDP-je (EUR-ban) 2013-ban alacsonyabb az uniós átlag 60%-ánál, átmenetileg térítésmentes kibocsátási egységeket oszthatnak ki villamosenergia-termelést végző létesítmények részére az energetikai ágazat korszerűsítése, diverzifikálása és fenntartható átalakítása végett. Ez az eltérés 2030. december 31-el megszűnik.
Módosítás 90
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 6 pont
2003/87/EK irányelv
10 c cikk – 1 a bekezdés (új)
(1a)   Az (1) bekezdés értelmében részvételre nem jogosult azon tagállamok, amelyek egy főre jutó, piaci áron számított GDP-je (EUR-ban) 2014-ben alacsonyabb volt az uniós átlag 60%-ánál, igénybe vehetik az említett bekezdés szerinti eltérést a (4) bekezdésében említett teljes mennyiséget illetően, feltéve, hogy azonos számú kibocsátási egységet átcsoportosítanak a modernizációs alapba, és a bevételeket a 10d. cikkel összhangban a beruházások támogatására fordítják.
Módosítás 91
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 6 pont
2003/87/EK irányelv
10 c cikk – 1 b bekezdés (új)
(1b)   Azon tagállamok, amelyek e cikk értelmében jogosultak arra, hogy energiatermelés céljára térítésmentesen osszanak ki kibocsátási egységeket, dönthetnek úgy, hogy ugyanannyi kibocsátási egységet vagy azok egy részét a modernizációs alapba csoportosítják át, és azokat a 10d. cikk rendelkezéseinek megfelelően osztják ki. Az átcsoportosításról a Bizottságot előzetesen tájékoztatják.
Módosítás 92
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 6 pont
2003/87/EK irányelv
10 c cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés – b pont
b)  biztosítania kell, hogy csak olyan projektek legyenek jogosultak az ajánlattételi eljárásban való részvételre, amelyek hozzájárulnak az energiaösszetétel és a beszerzési források diverzifikálásához, a szükséges szerkezetátalakításhoz, a környezeti rehabilitációhoz és az infrastruktúra korszerűsítéséhez, továbbá az energiatermelési, - szállítási és -elosztó ágazatokban a tiszta technológiák alkalmazásához és e technológiák korszerűsítéséhez;
b)  biztosítania kell, hogy csak olyan projektek legyenek jogosultak az ajánlattételi eljárásban való részvételre, amelyek hozzájárulnak az energiaösszetétel és a beszerzési források diverzifikálásához, a szükséges szerkezetátalakításhoz, a környezeti rehabilitációhoz és az infrastruktúra korszerűsítéséhez (ideértve a távfűtést), továbbá az energiatermelési, - szállítási és -elosztó ágazatokban a tiszta (pl. megújuló) technológiák alkalmazásához és e technológiák korszerűsítéséhez;
Módosítás 93
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 6 pont
2003/87/EK irányelv
10 c cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés – c pont
c)  egyértelmű, objektív, átlátható és megkülönböztetésmentes kiválasztási kritériumokat kell megállapítania a projektek rangsorolására annak biztosítása érdekében, hogy olyan projekteket válasszanak ki, amelyek:
c)  egyértelmű, objektív, átlátható és megkülönböztetésmentes kiválasztási kritériumokat kell megállapítania az Unió 2050 éghajlati és energiapolitikai célkitűzéseivel összhangban a projektek rangsorolására annak biztosítása érdekében, hogy olyan projekteket válasszanak ki, amelyek:
Módosítás 94
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 6 pont
2003/87/EK irányelv
10 c cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés – c pont – i pont
i.  költség-haszon elemzés alapján pozitív nettó nyereséget biztosítanak a kibocsátáscsökkentés tekintetében, és előre meghatározott mértékben jelentősen csökkentik a CO2-kibocsátás szintjét;
i.  költség-haszon elemzés alapján pozitív nettó nyereséget biztosítanak a kibocsátáscsökkentés tekintetében, és előre meghatározott mértékben jelentősen csökkentik a CO2-kibocsátás szintjét a projektek méretének arányában. Ahol a projektek villamosenergia-termeléssel kapcsolatosak, a létesítményben termelt villamos energia esetén a kilowattóránkénti teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátás a projekt befejezését követően nem haladhatja meg a 450 gramm CO2-egyenértéket. A Bizottság a 30b. cikkel összhangban 2021. január 1-jéig felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el ezen irányelv kiegészítésére, a hőtermeléssel kapcsolatos projektek esetében meghatározva a létesítményben termelt hőre vonatkozóan a kilowattóránkénti teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátást, amelyet nem szabad meghaladni.
Módosítás 95
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 6 pont
2003/87/EK irányelv
10 c cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés – c pont – ii pont
ii.  kiegészítő jellegűek, egyértelműen kezelik a cserére és korszerűsítésre vonatkozó igényeket, és nem vezetnek a piaci alapú energiakereslet növekedéséhez;
ii.  kiegészítő jellegűek, ugyanakkor felhasználhatók a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keret vonatkozó célkitűzéseinek megvalósítására, egyértelműen kezelik a cserére és korszerűsítésre vonatkozó igényeket, és nem vezetnek piaci alapú energiakereslet-növekedéshez;
Módosítás 96
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 6 pont
2003/87/EK irányelv
10 c cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés – c pont – iii a pont (új)
iiia.   nem járulnak hozzá új széntüzelésű energiatermeléshez és nem fokozzák a szénfüggőséget.
Módosítás 97
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 6 pont
2003/87/EK irányelv
10 c cikk – 2 bekezdés – 2 albekezdés
2019. június 30-ig minden olyan tagállamnak, amely fakultatív térítésmentes kiosztást kíván alkalmazni, részletes nemzeti keretet kell közzétennie, amely nyilvános véleményezés céljából ismerteti a versenyeztetéses ajánlattételi eljárást és a kiválasztási kritériumokat.
2019. június 30-ig minden olyan tagállamnak, amely az energiaágazat modernizálása érdekében átmenetileg fakultatív térítésmentes kiosztást kíván alkalmazni, részletes nemzeti keretet kell közzétennie, amely nyilvános véleményezés céljából ismerteti a versenyeztetéses ajánlattételi eljárást és a kiválasztási kritériumokat.
Módosítás 98
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 6 pont
2003/87/EK irányelv
10 c cikk – 2 bekezdés – 3 albekezdés
Azokban az esetekben, amikor 10 millió eurónál alacsonyabb értékű beruházások részesülnek térítésmentes kiosztás révén megvalósuló támogatásban, a tagállamnak objektív és átlátható kritériumok alapján kell a projekteket kiválasztania. E kiválasztási eljárás eredményeit nyilvános véleményezés céljából közzé kell tenni. Ennek alapján az érintett tagállam összeállít egy listát a beruházásokról, és 2019. június 30-ig benyújtja azt a Bizottságnak.
Azokban az esetekben, amikor 10 millió EUR-nál alacsonyabb értékű beruházások részesülnek térítésmentes kiosztás révén megvalósuló támogatásban, a tagállamnak objektív és átlátható kritériumok alapján kell a projekteket kiválasztania, amelyek összhangban állnak az Unió hosszú távú éghajlati és energetikai célkitűzéseinek elérésével. Az említett kritériumokról nyilvános konzultációt kell folytatni, biztosítva a fontos dokumentumok teljes körű átláthatóságát és hozzáférhetőségét, és figyelembe kell venni az érdekelt felek észrevételeit. E kiválasztási eljárás eredményeit nyilvános konzultáció céljából közzé kell tenni. Ennek alapján az érintett tagállam összeállít egy listát a beruházásokról, és 2019. június 30-ig benyújtja azt a Bizottságnak.
Módosítás 99
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 6 pont
2003/87/EK irányelv
10 c cikk – 3 bekezdés
(3)  A tervezett beruházások értéke nem lehet kevesebb a térítésmentes kiosztások piaci értékénél, de figyelembe kell venni annak szükségességét, hogy a közvetlenül ehhez kapcsolódó árnövekedés korlátozva legyen. A piaci értéket a kibocsátási egységek közös árverési platformon kialakult, előző naptári évi árának átlaga jelenti.
(3)  A tervezett beruházások értéke nem lehet kevesebb a térítésmentes kiosztások piaci értékénél, de figyelembe kell venni annak szükségességét, hogy a közvetlenül ehhez kapcsolódó árnövekedés korlátozva legyen. A piaci értéket a kibocsátási egységek közös árverési platformon kialakult, előző naptári évi árának átlaga jelenti. A beruházások releváns költségeinek legfeljebb 75%-ára nyújtható támogatás.
Módosítás 100
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 6 pont
2003/87/EK irányelv
10 c cikk – 6 bekezdés
(6)  A tagállamok előírják a kedvezményezett villamosenergia-termelőknek és hálózatirányítóknak, hogy minden év február 28-ig jelentést tegyenek kiválasztott beruházásaik megvalósításáról. A tagállamok jelentést nyújtanak be erről a Bizottságnak, a Bizottság pedig nyilvánosságra hozza ezeket a jelentéseket.
(6)  A tagállamok előírják a kedvezményezett energiatermelőknek és hálózatirányítóknak, hogy minden év március 31-ig jelentést tegyenek kiválasztott beruházásaik megvalósításáról, többek között a térítésmentes kiosztás és a felmerült beruházási kiadás egyenlegéről, a támogatott beruházások típusáról és a (2) bekezdés első albekezdésének b) pontjában meghatározott célok elérésének módjáról. A tagállamok jelentést nyújtanak be erről a Bizottságnak, a Bizottság pedig nyilvánosságra hozza ezeket a jelentéseket. A tagállamok és a Bizottság nyomon követi és elemzi az arbitrázs kockázatát a kis projektek 10 millió eurós küszöbértékét illetően, és megakadályozza a beruházások jogszerűtlen felosztását kisebb projektekre, kizárva az egynél több beruházás lehetőségét ugyanazon kedvezményezett létesítmény esetében.
Módosítás 101
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 6 pont
2003/87/EK irányelv
10 c cikk – 6 a bekezdés (új)
(6a)   Abban az esetben, ha felmerül a szabálytalanság alapos gyanúja, vagy egy tagállam nem tett jelentést a (2)–(6) bekezdésnek megfelelően, a Bizottság független vizsgálatot folytathat, szükség esetén szerződéses viszonyban álló harmadik fél segítségével. A Bizottság más lehetséges jogsértésekre, például a harmadik energiaügyi csomag végrehajtásának elmulasztására is felügyel. Az érintett tagállam biztosítja a vizsgálathoz szükséges összes beruházási információt és hozzáférést, ideértve a létesítményekhez és építési helyszínekhez való hozzáférést is. A Bizottság a vizsgálatról szóló jelentést közzéteszi.
Módosítás 102
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 6 pont
2003/87/EK irányelv
10 c cikk – 6 b bekezdés (új)
(6b)   Abban az esetben, ha az uniós éghajlat- és energiaügyi jogszabályok, köztük a harmadik energiaügyi csomag, illetve az ebben a cikkben meghatározott kritériumok megsértésére kerül sor, a Bizottság előírhatja a tagállamnak, hogy tartsa vissza a térítésmentes kiosztást.
Módosítás 149
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 7 pont
2003/87/EK irányelv
10d cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés
(1)  A 2013–2021-es időszakra felállításra kerül egy alap az olyan beruházások támogatására, melyek korszerűsítik az energetikai rendszereket, és növelik az energiahatékonyságot azokban a tagállamokban, ahol az egy főre jutó GDP 2013-ban nem érte el az uniós átlag 60%-át. Az alap finanszírozása a 10. cikknek megfelelően történik.
(1)  A 2021–2030-as időszakra felállításra kerül egy alap az olyan beruházások támogatására és ösztönzésére, melyek korszerűsítik az energetikai rendszereket, ideértve a távfűtést is, és növelik az energiahatékonyságot azokban a tagállamokban, ahol az egy főre jutó GDP 2013-ban, 2014-ben vagy 2015-ben nem érte el az uniós átlag 60%-át. Az alap finanszírozása a 10. cikknek megfelelően történik.
Módosítás 104
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 7 pont
2003/87/EK irányelv
10 d cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés
A támogatott beruházásoknak meg kell felelniük ezen irányelv és az Európai Stratégiai Beruházási Alap céljainak.
A támogatott beruházások megfelelnek az átláthatóság, a megkülönböztetésmentesség, az egyenlő bánásmód és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek, és gazdaságilag a legelőnyösebbek. Megfelelnek ezen irányelv céljainak, az Unió hosszú távú éghajlati és energetikai célkitűzéseinek, valamint az Európai Stratégiai Beruházási Alap céljainak, továbbá:
i.   hozzájárulnak az energiatakarékossághoz, a megújuló energiarendszerekhez, az energiatároláshoz és a villamosenergia-hálózatok összekapcsolásához, a szállítási és elosztó ágazatokhoz; ahol a projektek villamosenergia-termeléssel kapcsolatosak, a létesítményben termelt villamos energia esetén a kilowattóránkénti teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátás a projekt befejezését követően nem haladhatja meg a 450 gramm CO2-egyenértéket. A Bizottság a 30b. cikkel összhangban 2021. január 1-jéig felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el ezen irányelv kiegészítésére, a hőtermeléssel kapcsolatos projektek esetében meghatározva a létesítményben termelt hőre vonatkozóan a kilowattóránkénti teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátást, amelyet nem szabad meghaladni;
ii.   költség-haszon elemzés alapján pozitív nettó nyereséget biztosítanak a kibocsátáscsökkentés tekintetében, és előre meghatározott mértékben jelentősen csökkentik a CO2-kibocsátás szintjét;
iii.   kiegészítő jellegűek, ugyanakkor felhasználhatók a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keret vonatkozó cékitűzéseinek megvalósítására, egyértelműen kezelik a cserére és korszerűsítésre vonatkozó igényeket, és nem vezetnek piaci alapú energiakereslet-növekedéshez;
iv.   nem járulnak hozzá új széntüzelésű energiatermeléshez és nem fokozzák a szénfüggőséget.
Módosítás 105
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 7 pont
2003/87/EK irányelv
10 d cikk – 1 bekezdés – 2 a albekezdés (új)
A Bizottság ellenőrzi az e bekezdésben meghatározott feltételeket, figyelembe véve az Európai Beruházási Bank éghajlati stratégiáját. Ha a technológiai fejlődés alapján az e bekezdésben rögzített követelmények közül egy vagy több lényegtelenné válik, a Bizottság a 30b. cikkel összhangban 2024-ig ezen irányelv kiegészítésére felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el, amelyben körvonalazza az új vagy frissített követelményeket.
Módosítás 106
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 7 pont
2003/87/EK irányelv
10 d cikk – 2 bekezdés
(2)  Az alapból az energiarendszerek korszerűsítésével és az energiahatékonysággal kapcsolatos kis léptékű beruházási projektek is kapnak pénzügyi támogatást. Ennek érdekében a beruházási bizottság iránymutatásokat és a beruházások kiválasztására vonatkozó, kimondottan az ilyen projektekre érvényes kritériumokat fog kidolgozni.
(2)  Az alapból az energiarendszerek korszerűsítésével és az energiahatékonysággal kapcsolatos kis léptékű beruházási projektek is kapnak pénzügyi támogatást. Ennek érdekében a beruházási bizottsága beruházási iránymutatásokat és kimondottan az ilyen projektekre érvényes kiválasztási kritériumokat dolgoz ki, összhangban ezen irányelv célkitűzéseivel és az (1) bekezdésében meghatározott kritériumokkal. Ezen iránymutatásokat és kiválasztási kritériumokat a nyilvánosság számára elérhetővé teszik.
E bekezdés alkalmazásában kis volumenű beruházási projekt olyan projekt, amely finanszírozása nemzeti fejlesztési bank által nyújtott hitelekből vagy egy olyan nemzeti program végrehajtásához adott támogatásból származik, amely a modernizációs alap célkitűzéseihez illeszkedő egyedi célok elérését szolgálja, feltéve, hogy a IIb. mellékletben rögzített tagállami részesedésnek legfeljebb 10%-át használják fel.
Módosítás 107
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 7 pont
2003/87/EK irányelv
10 d cikk – 3 a bekezdés (új)
(3a)   Bármely kedvezményezett tagállam, amely úgy döntött, hogy a 10c. cikk értelmében átmenetileg térítésmentesen oszt ki kibocsátási egységeket, átruházhatja ezeket a IIb. mellékletben meghatározott modernizációs alapból történő részesedésébe és kioszthatja azokat a 10d. cikk rendelkezéseinek megfelelően.
Módosítás 108
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 7 pont
2003/87/EK irányelv
10 d cikk – 4 bekezdés – 1 albekezdés
(4)  Az alapot egy beruházási bizottság és egy irányítóbizottság kezeli. Tagságuk a kedvezményezett tagállamok, a Bizottság és az EBB képviselőiből, valamint a többi tagállam által 5 évre választott három képviselőből áll. A beruházási bizottság felelős egy uniós szintű beruházási politika, megfelelő finanszírozási eszközök és a beruházásokra vonatkozó kiválasztási kritériumok meghatározásáért.
(4)  A kedvezményezett tagállamok felelősek az alap irányításáért, és közösen beruházási bizottságot hoznak létre, amely a kedvezményezett tagállamok, a Bizottság és az EBB egy-egy képviselőjéből, valamint az érdekelt felek (ipari szövetségek, szakszervezetek és NGO-k) három képviselőjéből áll. A beruházási bizottság felelős az uniós szintű beruházási politika meghatározásáért, összhangban az e cikkben lefektetett követelményekkel és az uniós szakpolitikákkal.
Létrehozásra kerül a beruházási bizottságtól független tanácsadó testület is. A tanácsadó testület a kedvezményezett tagállamok három képviselőjéből, a nem kedvezményezett tagállamok három képviselőjéből, valamint a Bizottság, az EBB és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) egy-egy képviselőjéből áll, akiket öt évre választanak meg. A tanácsadó testület képviselői jelentős és releváns piaci szakértelemmel rendelkeznek a projektstrukturálás és -finanszírozás terén. A tanácsadó testület tanácsot ad és ajánlásokat tesz a beruházási bizottságnak a projektek támogathatóságával és kiválasztásával, a beruházással és a finanszírozással kapcsolatos döntések tekintetében, és szükség esetén bármilyen más módon elősegíti a projekt előrehaladását.
Az irányítóbizottság az alap napi szintű irányításáért felel.
Irányítóbizottság is létrehozásra kerül. Az irányítóbizottság az alap napi szintű irányításáért felel.
Módosítás 109
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 7 pont
2003/87/EK irányelv
10 d cikk – 4 bekezdés – 2 albekezdés
A beruházási bizottság a Bizottság egyik képviselőjét választja elnökéül. A beruházási bizottság konszenzusos döntések meghozatalára törekszik. Amennyiben a beruházási bizottság az elnök által megállapított határidőig nem tud konszenzussal dönteni, a beruházási bizottság egyszerű többséggel hoz határozatot.
A beruházási bizottság elnökét a tagjai közül választják ki egyéves időtartamra. A beruházási bizottság konszenzusos döntések meghozatalára törekszik. A tanácsadó testület véleményét egyszerű többséggel fogadja el.
Módosítás 110
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 7 pont
2003/87/EK irányelv
10 d cikk – 4 bekezdés – 3 albekezdés
Az irányítóbizottságot a beruházási bizottság által kijelölt tagok alkotják. Az irányítóbizottság döntéseit egyszerű többséggel hozza.
A beruházási bizottság, a tanácsadó testület és az irányítóbizottság nyílt és átlátható módon működik. A beruházási bizottság és a tanácsadó testület üléseinek jegyzőkönyvét közzéteszik. A beruházási bizottság és a tanácsadó testület összetételét közzéteszik, és a tagok önéletrajzait és érdekeltségi nyilatkozatait nyilvánosságra hozzák és rendszeresen frissítik. A beruházási bizottság és a tanácsadó testület folyamatosan ellenőrzi, hogy fennáll-e összeférhetetlenség. A tanácsadó testület félévente benyújtja az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak a projektekkel kapcsolatban adott tanácsok jegyzékét.
Módosítás 111
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 7 pont
2003/87/EK irányelv
10 d cikk – 4 bekezdés – 4 albekezdés
Ha az EBB nem javasolja egy beruházás finanszírozását és ehhez indokolást is fűz, akkor a beruházási döntést csak a tagok kétharmados többségének támogatásával lehet meghozni. Ilyen esetben a beruházást fogadó tagállam és az EBB nem szavazhat. Az előző két mondatban foglaltak nem alkalmazandók olyan kis volumenű projektek esetében, amelyek finanszírozása nemzeti fejlesztési bank által nyújtott hitelekből vagy egy olyan nemzeti program végrehajtásához adott támogatásból származik, amely a modernizációs alap célkitűzéseihez illeszkedő egyedi célok elérését szolgálja feltéve, hogy a program keretében a IIb. mellékletben rögzített tagállami részesedésnek legfeljebb 10%-át használják fel.
Ha az EBB nem javasolja a tanácsadó testületnek egy beruházás finanszírozását és megindokolja, hogy az miért nincs összhangban a beruházási bizottság által elfogadott beruházási politikával és az (1) bekezdésben megállapított kiválasztási kritériumokkal, akkor kedvező véleményt csak a tagok kétharmados többségének támogatásával lehet alkotni. Ilyen esetben a beruházást fogadó tagállam és az EBB nem szavazhat.
Módosítás 112
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 7 pont
2003/87/EK irányelv
10 d cikk – 5 bekezdés – bevezető rész
(5)  A kedvezményezett tagállamok éves szinten beszámolnak az irányítóbizottságnak az alap által finanszírozott beruházásokról. A jelentést nyilvánosságra kell hozni és annak tartalmaznia kell a következőket:
(5)  A kedvezményezett tagállamok éves szinten beszámolnak a beruházási bizottságnak és a tanácsadó testületnek az alap által finanszírozott beruházásokról. A jelentést a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni, és annak a következőket kell tartalmaznia:
Módosítás 113
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 7 pont
2003/87/EK irányelv
10 d cikk – 6 bekezdés
(6)  Az irányítóbizottság minden évben beszámol a Bizottságnak a beruházások értékelése és kiválasztása terén szerzett tapasztalatokról. A Bizottság 2024. december 31-ig felülvizsgálja a projektek kiválasztásának alapját, és adott esetben javaslatokat tesz az irányítóbizottság számára.
(6)  A tanácsadó testület minden évben beszámol a Bizottságnak a beruházások értékelése és kiválasztása terén szerzett tapasztalatokról. A Bizottság 2024. december 31-ig felülvizsgálja a projektek kiválasztásának alapját, és adott esetben javaslatokat tesz a beruházási bizottság és a tanácsadó testület számára.
Módosítás 114
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 7 pont
2003/87/EK irányelv
10 d cikk – 7 bekezdés
(7)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el e cikk végrehajtása érdekében.
(7)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 30b. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv kiegészítésére, meghatározva a modernizációs alap hatékony működésére vonatkozó részletes rendelkezéseket.
Módosítás 115
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 8 a pont (új)
2003/87/EK irányelv
11 cikk – 1 bekezdés – 2 a albekezdés (új)
8a.   A 11. cikk (1) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:
„2021-től kezdődően a tagállamoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy az egyes naptári évek során minden üzemeltető jelentse a termelési tevékenységet a kiosztás kiigazításához, a 10a. cikk (7) bekezdésével összhangban.”
Módosítás 116
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 8 b pont (új)
2003/87/EK irányelv
11 cikk – 3 a bekezdés (új)
8b.   A 11. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:
„(3a) Abban az esetben, ha alapos gyanú merül fel, hogy egy tagállam szabálytalanul adta meg, vagy nem adta meg a listát és az (1)–(3) bekezdésekben meghatározott információkat, a Bizottság független vizsgálatot kezdhet, szükség esetén szerződéses viszonyban álló harmadik fél segítségével. A érintett tagállam biztosítja a vizsgálathoz szükséges összes információt és hozzáférést, ideértve a létesítményekhez és termelési adatokhoz való hozzáférést is. A Bizottságnak ugyanúgy tiszteletben kell tartania a bizalmas üzleti adatok titkosságát, mint az érintett tagállamnak, és közzé kell tennie egy jelentést e vizsgálatról.”
Módosítás 117
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 10 a pont (új)
2003/87/EK irányelv
12 cikk – 3 a bekezdés
10a.   A 12. cikk (3a) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
„(3a) A kibocsátási egységekre vonatkozó átadási kötelezettség nem vonatkozik az olyan hitelesített kibocsátásra, amelyet elkülönítettek, és olyan létesítménybe szállítottak állandó tárolás céljából, melynek érvényes engedélye van a szén-dioxid geológiai tárolásáról szóló, 2009. április 23-i 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban.1
„(3a) A kibocsátási egységekre vonatkozó átadási kötelezettség nem vonatkozik az olyan hitelesített kibocsátásra, amelyet elkülönítettek, és olyan létesítménybe szállítottak állandó tárolás céljából, melynek érvényes engedélye van a szén-dioxid geológiai tárolásáról szóló, 2009. április 23-i 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban1, sem az olyan hitelesített kibocsátásra, amelyet leválasztottak és/vagy újrahasználtak olyan alkalmazásban, amely biztosítja a szén-dioxid állandó megkötését a szén-dioxid leválasztása és újrafelhasználása céljából.”
Módosítás 118
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 12 pont
2003/87/EK irányelv
14 cikk – 1 bekezdés
12.  A 14. cikk (1) bekezdése második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
12.   A 14. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
„A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el..
„(1) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 30b. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv kiegészítésére, részletes rendelkezéseket hozva a kibocsátások, valamint szükség szerint az I. mellékletben felsorolt tevékenységekre vonatkozó tevékenységi adatok nyomon követéséről és jelentéséről, valamint a tonnakilométer-adatok nyomon követéséről és jelentéséről a 3e. vagy a 3f. cikkek szerinti alkalmazás céljából, amelynek alapját a nyomon követésérre és a jelentéstételre vonatkozóan a IV. mellékletben meghatározott elvek és az egyes üvegházhatású gázokra vonatkozó, a kibocsátás ellenőrzésével és jelentésével kapcsolatos követelmények keretében meghatározott globális felmelegedési potenciál képezi.”;
„2018. december 31-ig a Bizottság kiigazítja a jelenlegi, a kibocsátások ellenőrzésére és jelentésére vonatkozó szabályokat a 601/2012/EU* bizottsági rendeletben meghatározottak szerint annak érdekében, hogy felszámolja a legújabb karbonszegény technológiákba, például a szén-dioxid-leválasztási, -hasznosítási és -tárolási (CCU) technológiákba való beruházások előtt álló szabályozási akadályokat. Ezen új szabályok minden szén-dioxid-leválasztási, -hasznosítási és -tárolási technológia tekintetében 2019. január 1-jén lépnek hatályba.
E rendelet egyszerűsített ellenőrzési, jelentési és hitelesítési eljárásokat is meghatároz a kis kibocsátókra vonatkozóan.
____________________
* A Bizottság 601/2012/EU rendelete (2012. június 21.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelő nyomon követéséről és jelentéséről (HL L 181., 2012.7.12., 30. o.).”
Módosítás 119
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 13 pont
2003/87/EK irányelv
15 cikk – 4 és 5 bekezdés
13.  A 15. cikk ötödik albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
13.  A 15. cikk negyedik és ötödik bekezdése helyébe a következő szöveg lép:
„A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el..
„A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 30b. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv kiegészítésére, részletes rendelkezéseket határozva meg az V. mellékletben rögzített elveken alapuló, a kibocsátási adatokat tartalmazó jelentések hitelesítésére, valamint a hitelesítők akkreditációjára és felügyeletére vonatkozóan. Meghatározza az akkreditációra, az akkreditáció visszavonására, valamint – szükség szerint – az akkreditáló szervek kölcsönös elismerésére és szakmai értékelésére irányadó kritériumokat.”
Módosítás 120
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 13 a pont (új)
2003/87/EK irányelv
16 cikk – 7 bekezdés
13a.   A 16. cikk (7) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:
(7)  Ha az (5) bekezdés szerinti kérelmek érkeznek a Bizottsághoz, a Bizottság a 23. cikk (1) bekezdésében említett bizottságban részt vevő tagállami képviselőkön keresztül, a bizottság belső eljárási szabályzatának megfelelően tájékoztatja a többi tagállamot.
(7)  Ha az (5) bekezdés szerinti kérelmek érkeznek a Bizottsághoz, a Bizottság a 30c. cikk (1) bekezdésében említett bizottságban részt vevő tagállami képviselőkön keresztül, a bizottság belső eljárási szabályzatának megfelelően tájékoztatja a többi tagállamot.
Módosítás 121
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 14 pont
2003/87/EK irányelv
16 cikk – 12 bekezdés
(12)  Szükség esetén az e cikkben említett eljárások tekintetében részletes szabályokat kell elfogadni. A végrehajtási jogi aktusokat a 22a. cikkben említett eljárásnak megfelelően kell elfogadni.
(12)  Szükség esetén az e cikkben említett eljárások tekintetében részletes szabályokat kell elfogadni. E végrehajtási aktusok elfogadására a 30c. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kerül sor.
Módosítás 122
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 15 pont
2003/87/EK irányelv
19 cikk – 3 bekezdés
15.  A 19. cikk (3) bekezdésében a harmadik mondat helyébe a következő szöveg lép:
15.  A 19. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
„Ezenkívül rendelkeznie kell arról is, hogy szabályokat vezetnek be a kibocsátási egységeknek a kibocsátáskereskedelmi rendszerek összekapcsolására vonatkozó megállapodásokban történő kölcsönös elismeréséről. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el.”.
„(3) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 30b. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv kiegészítésére, részletes rendelkezéseket hozva a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékek egységesített és biztonságos rendszerére vonatkozóan, amely az egységek kiadásának, birtoklásának, átruházásának és törlésének nyomon követésére a közös adatelemeket tartalmazó, egységesített elektronikus adatbázisok formájában működik, biztosítja a nyilvános hozzáférést és a titkos adatok megfelelő kezelését, illetve megakadályozza a Kiotói Jegyzőkönyvből eredő kötelezettségekkel összeférhetetlen átruházásokat. Az említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak a CER-eknek és az ERU-knak az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben való felhasználására és azonosítására, valamint az ilyen felhasználás felügyeletére vonatkozó rendelkezéseket is tartalmazniuk kell. Ezenkívül az említett jogi aktusok olyan rendelkezéseket is tartalmaznak, amelyek szabályokat vezetnek be a kibocsátási egységeknek a kibocsátáskereskedelmi rendszerek összekapcsolására vonatkozó megállapodásokban történő kölcsönös elismeréséről.
Módosítás 123
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 15 a pont (új)
2003/87/EK irányelv
21 cikk – 1 bekezdés
15a.   A 21. cikkben az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
„(1) A tagállamok minden évben jelentést nyújtanak be a Bizottsághoz ezen irányelv alkalmazásáról. Ebben a jelentésben különös figyelmet fordítanak a kibocsátási egységek kiosztásának szabályaira, a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékek működtetésére, a nyomon követéssel, a jelentéstétellel, a hitelesítéssel és az akkreditációval kapcsolatos végrehajtási intézkedések alkalmazására, az ezen irányelvnek való megfeleléssel összefüggő kérdésekre, valamint – szükség szerint – a kibocsátási egységek adózástechnikai kezelésére. Az első jelentést 2005. június 30-ig kell a Bizottság részére megküldeni. A jelentés a Bizottság által a 91/692/EGK irányelv 6. cikkében megállapított eljárással összhangban készített kérdőív vagy vázlat alapján készül. A kérdőívet vagy vázlatot az első jelentési határidő előtt legalább hat hónappal kell a tagállamok részére megküldeni.
„(1) A tagállamok minden évben jelentést nyújtanak be a Bizottsághoz ezen irányelv alkalmazásáról. Ebben a jelentésben különös figyelmet fordítanak a kibocsátási egységek kiosztásának szabályaira, a 10a. cikk (6) bekezdése szerinti pénzügyi intézkedésekre, a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékek működtetésére, a nyomon követéssel, a jelentéstétellel, a hitelesítéssel és az akkreditációval kapcsolatos végrehajtási intézkedések alkalmazására, az ezen irányelvnek való megfeleléssel összefüggő kérdésekre, valamint – szükség szerint – a kibocsátási egységek adózástechnikai kezelésére. Az első jelentést 2005. június 30-ig kell a Bizottság részére megküldeni. A jelentés a Bizottság által a 91/692/EGK irányelv 6. cikkében megállapított eljárással összhangban készített kérdőív vagy vázlat alapján készül. A kérdőívet vagy vázlatot az első jelentési határidő előtt legalább hat hónappal kell a tagállamok részére megküldeni.
Módosítás 124
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 15 b pont (új)
2003/87/EK irányelv
21 cikk – 2 a bekezdés (új)
15b.   A 21. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:
„(2a) A jelentés a 18b. cikkben említett együttműködés révén rendelkezésre bocsátott adatok felhasználásával listát tartalmaz az ezen irányelv követelményeinek hatálya alá tartozó olyan üzemeltetőkről, akik nem nyitottak kibocsátásiegységforgalmi jegyzék számlát.”
Módosítás 125
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 15 c pont (új)
2003/87/EK irányelv
21 cikk – 3 a bekezdés (új)
15c.   A 21. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:
„(3a) Abban az esetben, ha felmerül a szabálytalanság alapos gyanúja, vagy egy tagállam nem tett jelentést az (1) bekezdésnek megfelelően, a Bizottság független vizsgálatot folytathat, szükség esetén szerződéses viszonyban álló harmadik fél segítségével. A tagállam biztosítja a vizsgálathoz szükséges összes információt és hozzáférést, ideértve a létesítményekhez való hozzáférést is. A Bizottság a vizsgálatról szóló jelentést közzéteszi.”
Módosítás 126
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 16 pont
2003/87/EK irányelv
22 cikk – 2 bekezdés
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 30b. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokatfogadjon el ezen irányelv módosítására, meghatározva az ezen irányelv mellékleteiben – az I., IIa. és IIb. melléklet kivételével – foglalt nem alapvető rendelkezéseket.
Módosítás 127
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 17 pont
2003/87/EK irányelv
22 a cikk – cím
17.  Az irányelv szövege a következő 22a. cikkel egészül ki:
17.  A szöveg a következő cikkel egészül ki:
22a. cikk
30c. cikk
Bizottsági eljárásrend”
Bizottsági eljárásrend”
Módosítás 128
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 18 pont
2003/87/EK irányelv
23 cikk – cím
23. cikk
30b. cikk
A felhatalmazás gyakorlása”
A felhatalmazás gyakorlása”
Módosítás 129
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 19 pont – a pont
2003/87/EK irányelv
24 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés
2008-tól kezdődően a tagállamok az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszerét az I. melléklet felsorolásában nem szereplő tevékenységekre és üvegházhatású gázokra is alkalmazhatják, amennyiben a Bizottság minden vonatkozó követelmény, különösen a belső piacra gyakorolt hatások, a verseny esetleges torzulásai, a közösségi rendszer környezetvédelmi integritása és a tervezett nyomonkövetési és jelentési rendszer megbízhatósága figyelembevételével e tevékenységek és üvegházhatású gázok felvételét jóváhagyja:
2008-tól kezdődően a tagállamok az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszerét az I. melléklet felsorolásában nem szereplő tevékenységekre és üvegházhatású gázokra is alkalmazhatják, amennyiben a Bizottság minden vonatkozó követelmény, különösen a belső piacra gyakorolt hatások, a verseny esetleges torzulásai, az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer környezetvédelmi integritása és a tervezett nyomonkövetési és jelentési rendszer megbízhatósága figyelembevételével e tevékenységek és üvegházhatású gázok felvételét jóváhagyja: Bármely ilyen egyoldalú felvételre az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer új kereskedelmi időszakát megelőzően legkésőbb 18 hónappal javaslatot kell tenni és azt jóvá kell hagyni.
Módosítás 130
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 19 pont – a pont
2003/87/EK irányelv
24 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés
a Bizottság által a 23. cikk felhatalmazása értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak megfelelően, amennyiben a kiterjesztés az I. mellékletben fel nem sorolt tevékenységekre és üvegházhatású gázokra vonatkozik.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 30b. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv kiegészítésére, a kibocsátáskereskedelmi rendszernek az első albekezdésben említett tevékenységekre és üvegházhatású gázokra való kiterjesztésének jóváhagyására vonatkozó részletes rendelkezések meghatározásával, amennyiben a kiterjesztés az I. mellékletben fel nem sorolt tevékenységekre és üvegházhatású gázokra vonatkozik.
Módosítás 131
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 19 pont – b pont
2003/87/EK irányelv
24 cikk – 3 bekezdés
b)  a (3) bekezdés második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
b)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el egy ilyen, a kibocsátással és a tevékenységekkel kapcsolatos adatok nyomon követésére és az azzal kapcsolatos jelentéstételre vonatkozó rendelethez.”
„(3) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 30b. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv kiegészítésére, az I. melléklet listájában kombinációként nem szereplő tevékenységekkel, létesítményekkel és üvegházhatású gázokkal kapcsolatos nyomon követésre és jelentéstételre vonatkozó részletes rendelkezések meghatározásával, amennyiben a nyomon követés és a jelentéstétel kellő pontossággal elvégezhető.”
Módosítás 132
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 20 pont – a pont
2003/87/EK irányelv
24 a cikk – 1 bekezdés – 1 és 2 albekezdés
a)  az (1) bekezdés második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
a)  az (1) bekezdés első és második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
„Ezeknek az intézkedéseknek összhangban kell lenniük a 11b. cikk (7) bekezdésének megfelelően elfogadott aktusokkal. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el.”.
„(1) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 30b. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv kiegészítésére, a 24. cikkben előírt felvételen kívül kibocsátási egységek vagy keretek olyan, tagállamok által igazgatott projektek tekintetében történő kiadására vonatkozó részletes rendelkezések meghatározásával, amelyek az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá nem tartozó üvegházhatásúgáz-kibocsátás mérséklését eredményezik.”
Módosítás 133
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 22 pont
2003/87/EK irányelv
25 a cikk – 1 bekezdés
(1)  Amennyiben egy harmadik ország intézkedéseket hoz az említett országból induló, és a Közösségben leszálló légi járatok éghajlatváltozásra gyakorolt hatásainak csökkentése érdekében, a Bizottság – miután a harmadik országgal és a 23. cikk (1) bekezdésében említett bizottság keretében a tagállamokkal konzultációt folytatott – mérlegeli a közösségi rendszer és a harmadik országbeli intézkedések optimális összeegyeztetésének lehetőségeit.
(1)  Amennyiben egy harmadik ország intézkedéseket hoz az említett országból induló, és az Unióban leszálló légi járatok éghajlatváltozásra gyakorolt hatásainak csökkentése érdekében, a Bizottság – miután a harmadik országgal és a 30c. cikk (1) bekezdésében említett bizottság keretében a tagállamokkal konzultációt folytatott – mérlegeli az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer és a harmadik országbeli intézkedések optimális összeegyeztetésének lehetőségeit.
Szükség esetén a Bizottság módosításokat fogadhat el az érintett harmadik országból érkező járatoknak az I. mellékletben felsorolt légiközlekedési tevékenységekből való kivételére, vagy az I. mellékletben felsorolt légiközlekedési tevékenységek egyéb olyan módosítására, amelyet a negyedik albekezdés szerinti valamely megállapodás ír elő. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikk szerint ilyen jellegű módosításokat fogadjon el.
Szükség esetén a Bizottság jogalkotási javaslatot terjeszthet az Európai Parlament és a Tanács elé az érintett harmadik országból érkező járatoknak az I. mellékletben felsorolt légiközlekedési tevékenységekből való kivételére, vagy az I. mellékletben felsorolt légiközlekedési tevékenységek egyéb olyan módosítására, amelyet egy efféle megállapodás ír elő.
Módosítás 134
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 22 a pont (új)
2003/87/EK irányelv
27 cikk – 1 bekezdés
22a.   A 27. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
„(1) A tagállamok – az üzemeltetővel történt konzultációt követően kivehetik a közösségi rendszerből azon létesítményeket, amelyeknek az illetékes hatóság részére bejelentett kibocsátása 25 000 tonna szén-dioxid-egyenértéknél alacsonyabb, és amelyek névleges bemenő hőteljesítménye – amennyiben égetési tevékenységet végeznek – a biomasszából származó kibocsátás nélkül az a) pont szerinti értesítést megelőző 3 év egyikében sem éri el a 35 MW-ot, valamint amelyek olyan intézkedések hatálya alá tartoznak, amelyek egyenértékű módon fognak hozzájárulni a kibocsátás csökkentéséhez, azzal a feltétellel, hogy az adott tagállam teljesíti a következő feltételeket:
„(1) A tagállamok – az üzemeltetővel történt konzultációt követően és az üzemeltetők beleegyezésével– kivehetik az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerből azon, kkv-k által üzemeltetett létesítményeket, amelyeknek az illetékes hatóság részére bejelentett kibocsátása 50 000 tonna szén-dioxid-egyenértéknél alacsonyabb, a biomasszából származó kibocsátás nélkül, az a) pont szerinti értesítést megelőző három év mindegyikében, valamint amelyek olyan intézkedések hatálya alá tartoznak, amelyek egyenértékű módon fognak hozzájárulni a kibocsátás csökkentéséhez, azzal a feltétellel, hogy az adott tagállam teljesíti a következő feltételeket:
a)  a 11. cikk (1) bekezdésének megfelelő létesítményjegyzék benyújtása előtt, de legkésőbb a jegyzék benyújtásakor értesíti a Bizottságot minden érintett létesítményről, és megadja a létesítményre alkalmazandó, a hatályos kibocsátáscsökkentéssel megegyező hozzájárulást elérő egyenértékű intézkedéseket;
a)  a 11. cikk (1) bekezdésének megfelelő létesítményjegyzék benyújtása előtt, de legkésőbb a jegyzék benyújtásakor értesíti a Bizottságot minden érintett létesítményről, és megadja a létesítményre alkalmazandó, a hatályos kibocsátáscsökkentéssel megegyező hozzájárulást elérő egyenértékű intézkedéseket, és megadja, hogy ezek az intézkedések milyen módon nem eredményeznek magasabb megfelelőségi költségeket e létesítmények számára;
b)  megerősíti, hogy nyomonkövetési rendelkezések biztosítják annak megállapítását, hogy a létesítmények bármelyike bármely naptári évben – a biomasszából származó kibocsátás nélkül – 25 000 tonna szén-dioxid-egyenértéknek megfelelő vagy annál több kibocsátást idéz-e elő. A tagállamok egyszerűsített nyomon követéssel, jelentéstétellel és hitelesítéssel kapcsolatos intézkedéseket engedélyezhetnek azon létesítmények esetében, amelyek éves hitelesített átlagkibocsátása 2008 és 2010 között – a 14. cikkel összhangban – évi 5 000 tonna alatt van;
b)  megerősíti, hogy nyomon követési rendelkezések biztosítják annak megállapítását, hogy a létesítmények bármelyike bármely naptári évben – a biomasszából származó kibocsátás nélkül – 50 000 tonna szén-dioxid-egyenértéknek megfelelő vagy annál több kibocsátást idéz-e elő. A tagállamok az üzemeltetők kérésére egyszerűsített nyomon követéssel, jelentéstétellel és hitelesítéssel kapcsolatos intézkedéseket engedélyeznek azon létesítmények esetében, amelyek éves hitelesített átlagkibocsátása 2008 és 2010 között – a 14. cikkel összhangban – évi 5000 tonna alatt van;
c)  megerősíti, hogy ha bármely naptári évben bármely létesítmény kibocsátása – a biomasszából származó kibocsátás nélkül – eléri vagy meghaladja a 25 000 tonna szén-dioxid-egyenértéket, valamint ha a létesítményre vonatkozó, azonos nagyságú kibocsátáscsökkentési hozzájárulást elérő intézkedések már nincsenek hatályban, a létesítményt visszaveszi a közösségi rendszerbe;
c)  megerősíti, hogy ha bármely naptári évben bármely létesítmény kibocsátása – a biomasszából származó kibocsátás nélkül – eléri vagy meghaladja az 50 000 tonna szén-dioxid-egyenértéket, valamint ha a létesítményre vonatkozó, azonos nagyságú kibocsátáscsökkentési hozzájárulást elérő intézkedések már nincsenek hatályban, a létesítményt visszaveszi az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerbe;
d)  az a), b) és c) pontban előírt információkat észrevételek megtétele céljából nyilvánosságra hozza.
d)  az a), b) és c) pontban előírt információkat közzéteszi.
A kórházak szintén mentességet kaphatnak egyenértékű intézkedések vállalása esetén. ”
A kórházak szintén mentességet kaphatnak egyenértékű intézkedések vállalása esetén.”
Módosítás 135
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 22 b pont (új)
2003/87/EK irányelv
27 a cikk (új)
22b.   A szöveg a következő cikkel egészül ki:
„27a. cikk
Kisebb létesítmények kivétele a közösségi rendszerből egyenértékű intézkedések nélkül
(1)   A tagállamok – az üzemeltetővel történt konzultációt követően – kivehetik az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerből azon létesítményeket, amelyeknek az illetékes hatóság részére bejelentett kibocsátása 5000 tonna szén-dioxid egyenértéknél alacsonyabb, a biomasszából származó kibocsátás nélkül, az a) pont szerinti értesítést megelőző három év mindegyikében, azzal a feltétellel, hogy az adott tagállam teljesíti a következő feltételeket:
a)   a 11. cikk (1) bekezdésének megfelelő létesítményjegyzék benyújtása előtt, vagy legkésőbb a jegyzék benyújtásakor értesíti a Bizottságot minden érintett létesítményről;
b)   megerősíti, hogy nyomonkövetési rendelkezések biztosítják annak megállapítását, hogy a létesítmények bármelyike bármely naptári évben – a biomasszából származó kibocsátás nélkül – 5000 tonna szén-dioxid-egyenértéknek megfelelő vagy annál több kibocsátást idéz-e elő;
c)   megerősíti, hogy ha bármely naptári évben bármely létesítmény kibocsátása – a biomasszából származó kibocsátás nélkül – eléri vagy meghaladja az 5000 tonna szén-dioxid egyenértéket, a létesítményt visszaveszi az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerbe, kivéve, ha a 27. cikk alkalmazandó;
d)   az a), b) és c) pontban előírt információkat közzéteszi.
(2)   Amikor egy létesítményt az (1c) bekezdésnek megfelelően visszavesznek az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerbe, a 10a. cikknek megfelelően kiadott kibocsátási egységeket a visszavétel évétől kezdve biztosítják számára. Az ezen létesítmények számára kiadott kibocsátási egységeket a létesítmény helye szerinti tagállam levonja a 10. cikk (2) bekezdése szerint árverésre kerülő mennyiségből.
Módosítás 136
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 22 c pont (új)
2003/87/EK irányelv
29 cikk
22c.  A 29. cikk a következőképpen módosul:
„A karbonpiac jobb működésének biztosítása érdekében készült jelentés
„A karbonpiac jobb működésének biztosítása érdekében készült jelentés
Ha a 10. cikk (5) bekezdésében említett rendszeres jelentések alapján a Bizottság arra vonatkozó bizonyítékkal rendelkezik, hogy a karbonpiac nem a megfelelő módon működik, akkor jelentést kell benyújtania az Európai Parlament és a Tanács számára. A jelentés adott esetben kiegészülhet a karbonpiac átláthatóságának növelését célzó, valamint működésének javítását elősegítő intézkedésekre irányuló javaslatokkal.”
Ha a 10. cikk (5) bekezdésében említett rendszeres jelentések alapján a Bizottság arra vonatkozó bizonyítékkal rendelkezik, hogy a karbonpiac nem a megfelelő módon működik, akkor jelentést kell benyújtania az Európai Parlament és a Tanács számára. A jelentés tartalmaz egy részt, amely az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer és az egyéb uniós és nemzeti klíma- és energiapolitikák közötti kölcsönhatásokat vizsgálja a kibocsátáscsökkentések volumene és az ilyen politikák költséghatékonysága, valamint az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer egységei iránti keresletre gyakorolt hatásuk tekintetében. A jelentés adott esetben kiegészülhet az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer átláthatóságának növelését célzó, a 2030-ig és 2050-ig teljesítentő uniós éghajlat- és energiapolitikai célokhoz való hozzájárulással foglalkozó, valamint az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer működésének javítását elősegítő intézkedésekre – többek között az egymást kiegészítő uniós éghajlat- és energiapolitikák által az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer kereslet-kínálat egyensúlyára gyakorolt hatás figyelembevételére vonatkozó intézkedésekre – irányuló jogalkotási javaslatokkal.”
Módosítás 137
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 22 d pont (új)
2003/87/EK irányelv
30 a cikk (új)
22d.   A szöveg a következő cikkel egészül ki:
„30a. cikk
Az UNFCCC és a párizsi megállapodás alapján végrehajtott globális számvetésen alapuló kiigazítások
A Bizottság a 2018-ban az UNFCCC szerint összehívandó fakultatív párbeszéd megtartásától számított hat hónapon belül közleményt tesz közzé, amelyben értékeli, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos uniós szabályozás mennyire áll összhangban a Párizsi Megállapodás célkitűzéseivel. A közleménynek különösen azt vizsgálja, hogy milyen szerepet tölt be az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer a Párizsi Megállapodásban kitűzött célok elérésében, és megfelel-e azoknak.
2023-ban a globális számvetést – és azután is az összes globális számvetést – követően hat hónapon belül a Bizottság jelentést nyújt be, amelyben értékeli az uniós éghajlatpolitika kiigazításának szükségességét.
A jelentés fontolóra veszi az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer kiigazítását az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló globális erőfeszítések és a más jelentős gazdaságok általi erőfeszítések fényében. A jelentés értékeli a kibocsátáscsökkentésre vonatkozó előírások szigorítását, a kibocsátásáthelyezésre vonatkozó rendelkezések kiigazításának szükségességét, valamint azt, hogy szükség van-e további szakpolitikai intézkedésekre és eszközökre az Unió és a tagállamok üvegházhatásúgáz-kibocsátással kapcsolatos kötelezettségeinek teljesítése érdekében.
A jelentés figyelembe veszi a kibocsátásáthelyezés kockázatát, az európai iparágak versenyképességét, az Unión belüli beruházásokat és az Unió iparosítási politikáját.
A jelentést szükség esetén jogalkotási javaslat kíséri, és ebben az esetben a Bizottság teljes körű hatásvizsgálatot tesz közzé.”
Módosítás 138
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 22 e pont (új)
2003/87/EK irányelv
I melléklet – 3 bekezdés
22e.   Az I. melléklet 3. pontja helyébe a következő szöveg lép:
„(3) Ha egy létesítmény teljes névleges bemenő hőteljesítményét a közösségi rendszerbe történő beillesztésének meghatározása céljából számítják ki, akkor a létesítményen belül a részét képező valamennyi üzemanyag-égetést folytató technikai egység névleges bemenő hőteljesítménye összeadandó. Ezen egységek lehetnek valamennyi típusú kazánok, égetőművek, turbinák, fűtőberendezések, kohók, égetők, kalcináló- és égetőkemencék, szárítók és motorok, üzemanyagcellák, vegyi tüzelőberendezések, fáklyázók, hő- vagy katalitikus utánégetők. A kizárólag biomasszát használó 3 MW alatti névleges bemenő hőteljesítményű egységeket e számítás céljából nem kell figyelembe venni. A »kizárólag biomasszát használó egységekbe« azon egységek is beleértendők, amelyek csak indításukhoz és leállításukhoz használnak fosszilis tüzelőanyagot.
„(3) Ha egy létesítmény teljes névleges bemenő hőteljesítményét az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerbe történő beillesztésének meghatározása céljából számítják ki, akkor a létesítményen belül a részét képező valamennyi üzemanyag-égetést folytató technikai egység névleges bemenő hőteljesítménye összeadandó. Ezen egységek lehetnek valamennyi típusú kazánok, égetőművek, turbinák, fűtőberendezések, kohók, égetők, kalcináló- és égetőkemencék, szárítók és motorok, üzemanyagcellák, vegyi tüzelőberendezések, fáklyázók, hő- vagy katalitikus utánégetők. A kizárólag biomasszát használó 3 MW alatti névleges bemenő hőteljesítményű, tartalék és vészhelyzeti egységeket, amelyeket kizárólag arra célra használnak, hogy áramszünet esetén helyszíni fogyasztásra termeljenek villamos energiát, e számítás céljából nem kell figyelembe venni. A »kizárólag biomasszát használó egységekbe« azon egységek is beleértendők, amelyek csak indításukhoz és leállításukhoz használnak fosszilis tüzelőanyagot.”
Módosítás 139
Irányelvre irányuló javaslat
1 a cikk (új)
(EU)2015/1814 határozat
1 cikk – 5 bekezdés – 1 a és 1 b albekezdés (új)
1a. cikk
Az (EU) 2015/1814 határozat módosításai
Az (EU) 2015/1814 határozat a következőképpen módosul:
A 1. cikk (5) bekezdésébe az első albekezdés után a következő albekezdések kerülnek beillesztésre:
„Ettől eltérően, a 3. cikkben említett értékelési időszakig az ezen albekezdésben meghatározott százalékos arányokat meg kell duplázni. Az értékelés során fontolóra veszik a felvételi arány megkettőzését, amíg a piaci egyensúly helyre nem áll.
Az értékelés továbbá bevezeti a piaci stabilizációs tartalék felső határát, és szükség esetén jogalkotási javaslattal egészül ki.”.

(1) Az ügyet a 59. cikk (4) bekezdésének második albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából. (A8-0003/2017).


2016. évi jelentés Albániáról
PDF 297kWORD 54k
Az Európai Parlament 2017. február 15-i állásfoglalása a Bizottság Albániáról szóló, 2016. évi jelentéséről (2016/2312(INI))
P8_TA(2017)0036A8-0023/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről az Albán Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Tanács 2003. június 19–20-i szaloniki ülésének a nyugat-balkáni államok Európai Unióhoz való csatlakozási kilátásairól szóló elnökségi következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács 2014. június 26–27-i, az uniós tagjelölt státusz Albániának való megadásáról szóló határozatára, valamint 2015. december 15-i következtetéseire,

–  tekintettel a 2016. december 13-i elnökségi következtetésekre,

–  tekintettel az EU–Albán Köztársaság Stabilizációs és Társulási Tanács 2016. szeptember 8-i, Brüsszelben tartott nyolcadik ülésére,

–  tekintettel a 2016. július 4-én, Párizsban megrendezett nyugat-balkáni csúcstalálkozó elnökének záró nyilatkozatára, valamint a 2016-os párizsi csúcs számára a civil társadalmi szervezetek által megfogalmazott ajánlásokra,

–  tekintettel a „2016. évi közlemény az EU bővítési stratégiájáról” című, 2016. november 9-i bizottsági közleményre (COM(2016)0715) és az azt kísérő, „2016. évi jelentés Albániáról” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0364),

–  tekintettel a kulcsfontosságú prioritásokról folytatott hatodik magas szintű párbeszéd során Tiranában 2016. március 30-án elfogadott közös következtetésekre,

–  tekintettel az EBESZ/ODIHIR a 2013. évi parlamenti választásokról és a 2015. évi helyhatósági választásokról szóló végleges jelentésére,

–  tekintettel a közigazgatási tárgyalások 2015-ös nyomon követéséről szóló EBESZ-jelentésre,

–  tekintettel az EU-Albánia Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság (SAPC) 2016. november 7–8-i brüsszeli tizenegyedik ülésén elfogadott ajánlásokra,

–  tekintettel az Albániáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0023/2017),

A.  mivel Albánia eredményeket ért el a tagság politikai kritériumainak teljesítése, valamint folyamatos előrelépést a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez szükséges öt kulcsfontosságú prioritás teljesítése terén; mivel többek közt az igazságügyi reformcsomag, a választási reform és az úgynevezett dekriminalizációs törvény további végrehajtása elengedhetetlen a polgárok közintézményeik és politikai képviselőik iránti bizalmának megerősítése szempontjából;

B.  mivel továbbra is fennállnak problémák, amelyeket Albánia az uniós csatlakozás felé vezető úton való további előrelépése biztosításának érdekében, a kormány és az ellenzék közötti párbeszéd, együttműködés és kompromisszum szellemében gyorsan és hatékonyan meg kell oldani;

C.  mivel a politikai erők közötti, az Unióhoz kapcsolódó reformokról szóló konstruktív és fenntartható politikai párbeszéd alapvető fontosságú az uniós csatlakozási tárgyalások során történő további előrelépéshez;

D.  mivel az uniós csatlakozási folyamat tekintetében politikai konszenzus áll fenn, és az a lakosság széles körű támogatását élvezi Albániában;

E.  mivel a csatlakozási tárgyalások erőteljes ösztönzést nyújtanak a csatlakozáshoz kapcsolódó reformok elfogadásához és végrehajtásához;

F.  mivel az igazságügyi reform továbbra is kulcsfontosságú ahhoz, hogy Albánia előbbre lépjen az uniós csatlakozási folyamatban;

G.  mivel Albániában 2017-ben elnöki és parlamenti választásokra kerül sor;

H.  mivel a vallásszabadság és a kulturális örökség védelme, a kisebbségek jogai, valamint a tulajdon kezelése az Európai Unió alapvető értékei;

I.  mivel az EU kiemelte, hogy valamennyi nyugat-balkáni országban meg kell erősíteni a gazdasági kormányzást, a jogállamiságot és a közigazgatási kapacitásokat;

J.  mivel az albán hatóságok pozitívan viszonyulnak az infrastruktúra-fejlesztés, a terrorizmus elleni küzdelemre irányuló intézkedések, a kereskedelem, valamint az ifjúsági mobilitás előmozdítására irányuló regionális együttműködéshez;

1.  üdvözli Albánia folyamatos előrelépését az EU-val kapcsolatos reformok tekintetében, különösen a mélyreható és átfogó igazságügyi reformot előkészítő alkotmányos módosítások 2016. júliusi, konszenzussal történő elfogadását; hangsúlyozza, hogy az uniós csatlakozási folyamatban való további előrelépés szempontjából nem csak az öt kulcsfontosságú prioritással kapcsolatos reformok következetes elfogadása, hanem azok maradéktalan és időben történő végrehajtása és a folyamatos politikai elkötelezettség is alapvető fontosságú; ösztönzi Albániát, hogy mutasson fel szilárd eredményeket e reformok terén;

2.  üdvözli a Bizottság arra vonatkozó ajánlását, hogy indítsanak csatlakozási tárgyalásokat Albániával; teljes mértékben támogatja Albánia Európai Unióhoz való csatlakozását, és felszólít a csatlakozási tárgyalások megnyitására, amint hiteles és fenntartható előrelépés történik az átfogó igazságügyi reform végrehajtása, valamint a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem terén, a reform lendületének fenntartása érdekében; elvárja, hogy Albánia megszilárdítsa az elért eredményeket és fenntartsa a valamennyi kulcsfontosságú prioritás végrehajtása terén tett előrelépések ütemét;

3.  megismétli, hogy az építő jellegű párbeszéd, a fenntartható politikai együttműködés, a kölcsönös bizalom és a kompromisszumokra való hajlandóság kulcsfontosságú a reformok sikere és az uniós csatlakozási folyamat egésze szempontjából; e tekintetben üdvözli azon törvény elfogadását, amelynek értelmében bűncselekmények elkövetői nem tölthetnek be közhivatalt; felszólítja az összes politikai pártot, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a valódi politikai párbeszéd kialakítása érdekében, és valósítsanak meg konstruktív együttműködést;

4.  elismerését fejezi ki az igazságügyi reformot szolgáló alkotmányos módosítások konszenzussal történő elfogadása, valamint az igazságszolgáltatás, az ügyészség és az Alkotmánybíróság intézményi átszervezéséről szóló jogszabályok elfogadása kapcsán; felszólít valamennyi vonatkozó kísérő jogszabály és rendelkezés, különösen a bírák, ügyészek és jogi tanácsadók átvilágításáról szóló jogszabály és az igazságügyi rendszer reformjának végrehajtásához szükséges törvénytervezet-csomag gyors elfogadására és hiteles végrehajtására; üdvözli az Alkotmánybíróságnak az átvilágításról szóló jogszabály alkotmányosságára vonatkozó, a Velencei Bizottság pozitív véleményét követően hozott határozatát; megismétli, hogy az átfogó igazságszolgáltatási reform Albánia polgárainak fontos követelése, hogy visszanyerjék bizalmukat politikai képviselőikben és közintézményeikben, valamint hogy a teljes reformfolyamat, így a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harc hitelessége és hatékonysága az átvilágítási folyamat sikerének és az igazságügyi reform végrehajtásának függvénye; emlékeztet arra, hogy az említett reform elfogadása és végrehajtása kulcsfontosságú a korrupció elleni közdelem szempontjából, és nélkülözhetetlen az országban a jogállamiság megszilárdítása és az alapvető jogok érvényesítésének megerősítése, valamint az állampolgárok igazságszolgáltatási rendszerbe vetett bizalmának fokozása érdekében;

5.  üdvözli a 2017–2020 közötti időszakra vonatkozó új igazságszolgáltatási reform stratégiáját és annak cselekvési tervét, amely a bírósági rendszert is magában foglaló igazságszolgáltatási rendszer szakmai színvonalának, hatékonyságának és függetlenségének a fokozására és az igazságszolgáltatás valamennyi tagjának átvilágítására irányul, valamint üdvözli a végrehajtásra rendelkezésre álló megnövelt költségvetési eszközöket; sajnálja, hogy az igazságszolgáltatás továbbra is lassú és nem hatékony; megállapítja, hogy nem történt előrelépés a Legfelsőbb Bíróság és a közigazgatási bíróságok üres álláshelyeinek betöltése és az egységesített ügykezelési rendszer hatékony alkalmazása terén; kéri, hogy fokozottan foglalkozzanak az igazságügyi rendszer működésében tapasztalható olyan hiányosságokkal, mint például a politikai befolyástól és a többi hatalmi ágtól való függetlenség hiánya, a szelektív igazságszolgáltatás, a korlátozott elszámoltathatóság, a nem hatékony ellenőrzési mechanizmusok, a korrupció, valamint a jogi eljárások és a jogérvényesítés teljes időtartama; sajnálattal veszi tudomásul a vizsgálatokba és bírósági eljárásokba való politikai beavatkozást, és ezért kéri a bírói függetlenség a gyakorlatban történő megerősítését; további szerepvállalásra szólít fel a közigazgatási igazságszolgáltatás terén, olyan kérdésekre összpontosítva, mint a bíróságokhoz való hatékony hozzáférés és források elkülönítése a bíróságok hatékony munkájának elősegítése érdekében; megismétli, hogy a büntető igazságszolgáltatási rendszer reformjának arra kell irányulnia, hogy a bűncselekmények elkövetőit felelősségre vonják és elősegítsék újrabeilleszkedésüket és rehabilitációjukat, ugyanakkor biztosítania kell a bűncselekmények áldozatai és szemtanúi jogainak védelmét;

6.  felhívja a választási reformmal foglalkozó ad hoc parlamenti bizottságot, hogy mielőbb véglegesítse a választási törvényről szóló áttekintését, ugyanakkor foglalkozzon az EBESZ/ODIHR valamennyi korábbi ajánlásával, és növelje a politikai pártok finanszírozásának átláthatóságát és a választási folyamat integritását; felhívja az illetékes hatóságokat, hogy biztosítsák az időben történő, még a küszöbön álló, 2017 júniusi parlamenti választások előtti végrehajtást, valamint a választási adminisztráció függetlenségét és politikamentességét; emlékeztet rá, hogy valamennyi politikai párt felelősséggel tartozik annak biztosításáért, hogy a demokratikus választásokra a nemzetközi normáknak megfelelően kerüljön sor; felhívja a hatóságokat, hogy bátorítsák a civil társadalmi szervezeteket a választási folyamat egészének áttekintésében való aktív részvételre; emlékeztet arra, hogy a szabad és tisztességes választások kulcsfontosságúak az uniós integrációs folyamat további előrehaladása szempontjából; hangsúlyozza a politikai pártok finanszírozásával és egy elszámoltatható ellenőrzési rendszerrel kapcsolatos aggályok orvoslásának szükségességét;

7.  felhívja Albánia politikai pártjait, hogy jelöltlistáik a következő választások vonatkozásában való összeállítása során tartsák tiszteletben azon jogszabály szellemét és betűjét, melynek értelmében bűncselekmények elkövetői nem tölthetnek be közhivatalt; felhív e jogszabály teljes körű végrehajtására;

8.  ösztönzi az albán hatóságokat, hogy könnyítsék meg a külföldön élő albán állampolgárok számára szavazatuk külföldről történő leadását az albániai választásokon;

9.  üdvözli a parlamenti tevékenységek nagyobb inkluzivitását és átláthatóságát, ugyanakkor kéri a parlamenti kapacitások megerősítését a reformok és a reformok uniós normáknak való megfelelésének nyomon követése, valamint a különböző felügyeleti mechanizmusok és intézmények jobb kihasználása érdekében, a kormány elszámoltatása céljából; kéri a parlamenti etikai kódex jóváhagyását, valamint hogy az eljárási szabályzat tükrözze a Parlament uniós integrációs folyamatban betöltött szerepéről szóló jogszabályt; felajánlja az Albánia Parlamentjével való szorosabb együttműködés módjainak feltárását az Európai Parlament a csatlakozó országok parlamentjei számára kialakított támogatási programjának keretében, hogy ezáltal növelje az Albán Parlamentnek az uniós vívmányokkal összhangban lévő, minőségi jogszabályok megalkotására való képességét, és gyakorolja felügyeleti szerepét a reformok végrehajtása terén;

10.  tudomásul veszi a polgárbarátabb közigazgatás kialakítására irányuló erőfeszítéseket, valamint a közigazgatási és az államháztartás-igazgatási reform végrehajtása terén tett folyamatos előrehaladást; további előrelépést kér a közszolgálati törvény és a közigazgatási eljárásról szóló törvény alkalmazásának megerősítése terén, a felvételi és előléptetési eljárások érdem és teljesítmény alapján való javítása, valamint az intézményi és humánerőforrás-kapacitások növelése érdekében, a hatékonyabb, politikamentes, átlátható és szakszerű közigazgatás biztosítása vonatkozásában elért eredmények konszolidálása céljából, ami lehetővé tenné az uniós csatlakozási tárgyalások hatékony végrehajtását is; kéri az emberi jogokkal foglalkozó intézmények, így az ombudsmani hivatal hatáskörének, autonómiájának, hatékonyságának és forrásainak bővítését; elismerését fejezi ki az európai integrációval foglalkozó nemzeti tanács kezdeményezései kapcsán, melyek célja a közigazgatás és a civil társadalom kapacitásainak növelése a csatlakozáshoz kapcsolódó reformok végrehajtásának nyomon követése terén; hangsúlyozza, hogy meg kell őrizni a szabályozó és felügyeleti szervek függetlenségét;

11.  tudomásul veszi a területi reform végrehajtását; hangsúlyozza, hogy jelentős erőfeszítésekre van szükség az újonnan létrehozott helyi önkormányzati egységek pénzügyi és igazgatási kapacitásainak növeléséhez;

12.  üdvözli a korrupció elleni jogszabályok kulcsfontosságú elemeinek, így a visszaélést jelentő személyek védelméről szóló jogszabálynak az elfogadását; továbbra is aggasztja, hogy a korrupció számos területen továbbra is magas és elterjedt, és még mindig komoly problémát jelent, aláásva az emberek állami intézményekbe vetett bizalmát; aggodalommal tölti el, hogy a legfontosabb korrupcióellenes intézmények továbbra is politikai beavatkozásnak vannak kitéve és csak korlátozott igazgatási kapacitásokkal rendelkeznek; megjegyzi, hogy a nem megfelelő intézményközi együttműködés és információcsere továbbra is akadályozza a megelőző jellegű nyomozást és a korrupció elleni hathatós büntetőjogi eljárásokat; hangsúlyozza, hogy megfelelőbb jogi keretre van szükség az összeférhetetlenségek kezelése, a lobbitevékenység szabályozása és a jobb intézményközi – különösen a rendőrség és a vádhatóság közötti – együttműködés érdekében, a többek közt a magas szintű ügyekben folytatott nyomozások, büntetőeljárások és büntetőítéletek tekintetében elért eredmények javítása céljából;

13.  üdvözli a szervezett bűnözés elleni harccal kapcsolatos stratégia és cselekvési terv folyamatos végrehajtását és a fokozott mértékű nemzetközi rendőrségi együttműködést; felszólít továbbá a szervezett bűnözői hálózatok felszámolására és a szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyekben hozott jogerős ítéletek számának növelésére a nemzetközi szervezetek, a rendőrség és az ügyészség szervezeti egységei közötti együttműködés fokozása és az intézményi és műveleti kapacitások növelése révén; aggasztónak tartja, hogy továbbra is igen gyengék az illegálisan megszerzett vagyoni eszközök befagyasztása és elkobzása terén elért eredmények, és kéri, hogy növeljék a pénzügyi nyomozások kapacitását és alkalmazását az e téren elért eredmények javítása érdekében; megjegyzi, hogy jóllehet a pénzmosást is érintő esetek kivizsgálása emelkedő tendenciát mutat, a büntetőjogi felelősséget megállapító jogerős ítéletek száma korlátozott;

14.  amellett, hogy üdvözli a kannabisz-ültetvények elleni közelmúltbeli fellépéseket, felhív a kábítószerek termesztésének, előállításának és tiltott kereskedelmének és a szervezett bűnözés kapcsolódó hálózatainak felszámolását célzó intézkedések többek közt a nemzetközi és regionális együttműködés megerősítése révén való fokozására Albániában; megjegyzi ugyanakkor, hogy a rendőrség és az ügyészek nem tudják azonosítani a kábítószer-termesztés mögött álló bűnözői hálózatokat;

15.  fokozott erőfeszítésekre szólít fel a tiltott fegyverkereskedelem ellenőrizetlen terjedésének kezelésére, többek közt az Unióval való együttműködés e célból való fokozása, valamint kézi- és könnyűfegyverek fennmaradó készleteinek megsemmisítése és a raktározási létesítményekben fennálló körülmények javítására révén; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Albániában igen magas a tűzfegyverrel elkövetett gyilkosságok aránya;

16.  felhív a kormánynak a számítástechnikai bűnözésből származó jövedelmek felkutatására, lefoglalására és elkobzására, valamint az interneten folytatott pénzmosás megelőzésére irányuló képessége megerősítésére;

17.  ösztönzi Albániát, hogy a nemzetközi védelemre jogosító menekült státusz meghatározása tekintetében fejlessze tovább jogi keretét; elismerését fejezi ki az albán rendőrség az információk a Frontexszel való megosztásának fokozására irányuló erőfeszítései kapcsán, valamint felhív az EU és Albánia között folytatott együttműködés további megerősítésére a menekültek jogainak a nemzetközi előírásokkal és az EU alapvető értékeivel összhangban történő védelme érdekében; aggodalmát fejezi ki az emberkereskedelem eseteinek az utóbbi időkben tapasztalható gyakoribbá válása miatt; felhív az emberkereskedelem megelőzését célzó erőfeszítések fokozására, különös figyelmet fordítva az emberkereskedelem fő áldozataira, nevezetesen a kísérő nélküli gyermekekre, nőkre és lányokra;

18.  aggodalmát fejezi ki a börtönökben fogva tartott személyek túl magas száma, a fogvatartási létesítményekben (a jelentések szerint) nem megfelelő orvosi ellátás, valamint a rendőrőrsökön a gyanúsítottakkal szemben alkalmazott méltánytalan bánásmód miatt; ajánlja, hogy vizsgálják felül a büntetésekre vonatkozó megközelítést, alakítsák át a bűncselekmények besorolási rendszerét, és növeljék a börtönbüntetés alternatív lehetőségeinek alkalmazását;

19.  nyugtázza az állami intézmények és civil társadalmi szervezetek közti, az Unióval kapcsolatos együttműködés javulását, beleértve a civil társadalmi szervezetek az Európai Integrációs Nemzeti Tanács (NCEI) ülésein való részvételét is; megjegyzi, hogy az erős civil társadalom minden demokratikus rendszer alapvető összetevője; hangsúlyozza ezért, hogy még szorosabb koordinációra van szükség a kormányzás minden szintjén, így a helyi szinten is a civil társadalmi szervezetekkel; üdvözli ezzel összefüggésben a Civil Társadalom Nemzeti Tanácsának létrehozását; felszólít az információhoz és a nyilvános konzultációhoz való jog hatékony végrehajtására, valamint a civil társadalmi szervezeteket érintő költségvetési keret jobb szabályozására;

20.  ismételten emlékeztet arra, hogy a legfontosabb prioritások között meg kell erősíteni az emberi jogok és a kisebbségi jogok védelmét és a hátrányos megkülönböztetés elleni politikákat, beleértve végrehajtásuk megerősítését is; nyomatékosan kéri az illetékes hatóságokat, hogy az európai kisebbségvédelmi előírásokkal összhangban folytassák a befogadás és a tolerancia légkörének javítását az ország valamennyi kisebbsége számára, többek közt az országos kisebbségügyi bizottság szerepének növelése révén; üdvözli a kisebbségek védelmére vonatkozó jogi keret javítását célzó első lépéseket, és felhívja Albániát, hogy fogadjon el kerettörvényt a kisebbségek védelme tekintetében és ratifikálja a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját; nyugtázza a független intézmények, kisebbségi egyesületek és a civil társadalom bevonásával folytatott széleskörű konzultációs folyamatot; hangsúlyozza, hogy a romák, egyiptomiak és más etnikai kisebbségek életkörülményein javítani kell; konkrét intézkedésekre szólít fel, például a romák, az egyiptomiak állampolgári nyilvántartásba vételére (születési anyakönyvi kivonat és személyazonosító igazolvány); felszólít a foglalkoztatáshoz és valamennyi állami és szociális szolgáltatáshoz, az oktatáshoz, az egészségügyhöz, a szociális lakhatáshoz és a jogi tanácsadáshoz való hozzáférésük folyamatos javítására; aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a pozitív fejlemények ellenére a roma gyermekek oktatási rendszerbe való integrálásának szintje továbbra is a legalacsonyabb a régióban;

21.  elismeri az ombudsmani hivatal által különösen a jogi rendszer reformja keretében az emberi jogokra vonatkozó szabályozás javítása érdekében tett erőfeszítéseket; üdvözli a kiszolgáltatott csoportok jogainak és az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség és a jogállamiság elveinek aktív előmozdítását; sajnálja, hogy az ombudsmani hivatal központi és helyi hivatalai továbbra is nehézségekkel küzdenek a munkájukhoz szükséges finanszírozás és a szükséges személyi állomány rendelkezésre állása tekintetében; kéri az ombudsmani hivatal hatáskörének, autonómiájának, hatékonyságának és forrásainak bővítését;

22.  továbbra is aggasztja a hátrányos helyzetű és a társadalom perifériájára szorult nőkkel és lányokkal szembeni hátrányos megkülönböztetés, a védelmükre szolgáló megfelelő intézkedések hiánya, valamint a nőkkel és a lányokkal szemben a családon belül elkövetett erőszakos cselekmények magas száma; hangsúlyozza, hogy még több erőfeszítést kell tenni annak érdekében, hogy a hátrányos megkülönböztetés leküzdése tekintetében komoly eredményeket lehessen felmutatni; kéri az illetékes hatóságokat, hogy folytassák a tudatosításra és a családon belüli erőszak megelőzésére irányuló munkát, valamint fokozzák az ilyen erőszak áldozatául esettek támogatását; ismételten felszólít az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményének (az Isztambuli egyezménynek) maradéktalan végrehajtására; nyomatékosan felhívja a hatóságokat, hogy rendszeres oktatás, nyilvános viták és kormányzati intézkedések révén számolják fel a nemi alapú sztereotípiákat és előítéleteket;

23.  felszólít a gyermekek jogainak védelmére és a gyermekmunka megelőzésére irányuló intézményi mechanizmusok javítására;

24.  megjegyzi, hogy további erőfeszítések szükségesek az Albániában élő kisebbségek jogainak védelme érdekében, a kisebbségvédelmi jogszabályok teljes körű végrehajtása révén; ajánlja, hogy a Prespa, Golo Brdo és Gora régióban élő bolgár etnikai közösség jogait foglalják törvénybe és a gyakorlatban is biztosítsák;

25.  üdvözli az LMBTI-személyek jogainak védelme tekintetében elért előrelépést, az LMBTI-személyekre vonatkozó 2016–2020-as nemzeti cselekvési terv elfogadását, és további intézkedések foganatosítására bátorítja a kormányt a program keretében, valamint arra, hogy tovább erősítse a kormány és az LMBTI-civil társadalmi szervezetek közötti együttműködést; ösztönzi továbbá a kormányt és a törvényhozókat, hogy biztosítsák, hogy a nemi hovatartozás elismerésének feltételei megfeleljenek a nemi irányultság vagy nemi azonosság alapján történő megkülönböztetés elleni küzdelemre irányuló intézkedések tekintetében az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának tagállamokhoz intézett, CM/Rec(2010)5. számú ajánlásában meghatározott előírásoknak;

26.  sajnálja, hogy az illetékes hatóságoknak mindmáig nem sikerült eredményes nyomozást lefolytatniuk a 2011. január 21-i tüntetésen történt halálesetek ügyében; felkéri a hatóságokat, hogy indokolatlan késedelem nélkül szolgáltassanak igazságot az aznapi események áldozatainak;

27.  elismerését fejezi ki a vallási közösségek közti vallási tolerancia és jó együttműködés kapcsán; felhívja az illetékes hatóságokat és vallási közösségeket, hogy működjenek együtt a vallások közötti béke megőrzése és erősítése érdekében, összhangban az Alkotmánnyal; alapvető fontosságúnak tartja az iszlamista radikalizálódás megelőzését a titkosszolgálati szervek, a bűnüldöző hatóságok és az igazságügyi intézmények célzott megközelítése alapján, többek közt a visszatérő külföldi harcosok deradikalizációja és reintegrációja révén, az erőszakos szélsőségességgel szembeni fellépés érdekében, együttműködve a civil szervezetekkel és a vallási közösségekkel, valamint az e téren folytatott regionális és nemzetközi együttműködés fokozása érdekében; üdvözli az átfogó jogi keret bevezetését az országban a terrorizmus finanszírozásának megelőzése és leküzdése érdekében; nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy minden foganatosított intézkedés során a nemzetközi előírásokkal összhangban biztosítani kell az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartását; hangsúlyozza a célzott oktatási programok fontosságát a radikalizálódás megelőzésében, valamint az érintettek rehabilitációjában és a társadalomba való visszailleszkedésében;

28.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy tavaly csak korlátozott mértékű előrelépés történt a médiaszabadság terén; ismételten hangsúlyozza a professzionális és független magántulajdonú és közszolgálati média kiemelt jelentőségét; aggasztónak találja a médiában érvényesülő politikai befolyást és az újságírók között széles körben elterjedt öncenzúrát; tudomásul veszi az audiovizuális médiáról szóló jogszabály lassú végrehajtását és az Audiovizuális Médiahatóság (AMA) üres álláshelyeinek késedelmes betöltését; intézkedéseket kér az újságírók szokványos munkaszerződése szakmai és etikai normáinak javítása és az ilyen szerződések elterjedése, a médiában elhelyezett kormányzati hirdetések átláthatóságának növelése, a szabályozó hatóság és a közszolgálati műsorszolgáltató függetlenségének, pártatlanságának és elszámoltathatóságának biztosítása érdekében, különösen a közelgő országgyűlési választásokra tekintettel; ismételten felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy az albán állami rádiós és televíziós műsorszolgáltató (RTSH) belső alapszabályát véglegesíteni kell és el kell fogadni, továbbá meg kell valósítani a digitális televíziós műsorszórásra való átállást;

29.  üdvözli az államháztartási konszolidáció terén tett javító intézkedéseket, az üzleti tevékenységek szintjén elért jobb eredményeket és az informális gazdaság elleni erőfeszítéseket; ugyanakkor rámutat arra, hogy a jogállamiság folyamatos hiányosságai és a nehézkes szabályozási környezet akadályozza a befektetést; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a migránsok hazautalásai a belföldi kereslet fontos motorját jelenti; sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy hozzanak intézkedéseket a szerződések jobb végrehajtása és az adók hatékonyabb behajtása érdekében, valamint folytassák az igazságszolgáltatási reform végrehajtását a üzleti környezet javítása érdekében; aggodalmát fejezi azzal kapcsolatban, hogy a közvetlen beszerzések szintje magas, az ajánlatokat nem versenyeztetik, a megbízásokat hosszú távra kiszervezik és a köz-magán partnerségi szerződések közérdekre gyakorolt hatása megkérdőjelezhető;

30.  javasolja a hatóságoknak, hogy gyorsítsák fel a nagyszabású infrastrukturális projektek megvalósítását, például építsék ki a Tirana és Skopje közötti vasúti összeköttetést és a modern autópályát, amelyek a VIII. folyosó részét képezik;

31.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a környezetvédelmi törvény végrehajtása tekintetében a közigazgatási kapacitás korlátozott, és a hulladékgazdálkodás és a vízgazdálkodás is gyenge lábakon áll, ami gyakran környezeti bűncselekmények forrása, veszélyeztetve Albánia gazdasági erőforrásait és gátolva a forráshatékony gazdaságra történő átállást; hangsúlyozza, hogy szükséges a környezeti hatásvizsgálatok minőségének javítása, valamint a vonatkozó projektek esetében biztosítani kell a nyilvánosság részvételét és a civil szervezetekkel folytatott párbeszédet; hangsúlyozza ugyanakkor annak rendkívüli fontosságát, hogy az éghajlatváltozási célkitűzések oly módon valósuljanak meg, amely nem hat károsan a biológiai sokszínűségre, a táj arculatára, a vízforrásokra, az állat- és növényvilágra, valamint az érintett helyi lakosság életére; mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság szerint 71 vízerőmű-projekt közül 44 természetvédelmi területen áll építés alatt;

32.  hangsúlyozza, hogy a vízerőművek környezetre gyakorolt hatásainak értékelése gyakran nem megfelelő ahhoz, hogy biztosított legyen a nemzetközi előírásoknak és a vonatkozó uniós természetvédelmi jogszabályoknak való megfelelés; azt tanácsolja a kormánynak, hogy vegye fontolóra egy nemzeti park létrehozásának lehetőségét a Vjosa folyó teljes hossza mentén, és tekintsen el új vízerőművek építésétől a Vjosa folyón és annak mellékfolyóin; sürget az EU energiaügyi jogszabályaival való összehangolás elmélyítésére, főként egy nemzeti energiaügyi stratégia elfogadása terén, az energetikai függetlenség és az energiahatékonyság fokozása érdekében; üdvözli a megújuló energiaforrásokra vonatkozó, a 2015 és 2020 közötti időszakra szóló nemzeti cselekvési tervet;

33.  megjegyzi, hogy a tulajdonjogok hatékony érvényesítését továbbra is biztosítani kell; intézkedéseket sürget a tulajdonok bejegyzése, visszaszolgáltatása és a rájuk vonatkozó kárpótlás eljárásának lezárása, valamint a tulajdonjogra vonatkozó 2012–2020-as stratégia frissítése és hatékony végrehajtása érdekében; sürgeti továbbá a hatóságokat a jogköröket és a határidőket egyértelműen meghatározó ütemterv kidolgozására e tekintetben, valamint hogy szorgalmazzák nyilvános tájékoztatási kampány lefolytatását annak érdekében, hogy a volt tulajdonosok megismerjék a tulajdonuk visszaszerzésével kapcsolatos jogaikat és kötelességeiket; felszólít az átláthatóság, a jogbiztonság és az egyenlő bánásmód javítására a kommunista időszakban kisajátított tulajdonokkal kapcsolatos kárpótlásra vonatkozó törvénnyel kapcsolatban; felszólít nemzetközi koordinátor kinevezésére a tulajdonjogi ügyekben, valamint az ingatlantulajdonok nyilvántartásba vételére és helyrajzi rögzítésére irányuló eljárás felgyorsítására, többek között a tulajdonjogi adatok digitalizálása révén is;

34.  hangsúlyozza a kutatás fontos szerepét volt kommunista rezsim által elkövetett bűncselekmények feltárásának folyamatában, valamint az állami intézmények erkölcsi, politikai és jogi felelősségét e folyamatban; felhívja a hatóságokat, hogy dolgozzanak ki megfelelő jogalkotási intézkedéseket az áldozatok rehabilitációjának segítése érdekében, többek között a magánszemélyek és családjaik számára biztosított kárpótlás révén is, valamint nyilvánítsák semmisnek azokat a jelenleg még hatályban lévő bírósági határozatokat, amelyek meghozatalának hátterében politikai megfontolások álltak; nyomatékosan felhívja az állami intézményeket a kommunista diktatúra alatt az emberiesség elleni bűncselekmények feltárására és az elkövetők bíróság elé állítására;

35.  megjegyzi, hogy a kommunista múlt feldolgozása kulcsfontosságú feladat: fel kell tárni az emberi jogi visszaéléseket, valamint elégtételt és igazságot kell szolgáltatni az áldozatoknak; üdvözli a titkosszolgálatok (Sigurimi) irattárainak megnyitására jogosult hatóságot felállító törvény meghozatalát; üdvözli az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kirendeltsége és a német nagykövetség által közzétett, „A közvélemény ismeretei és nézetei Albánia kommunista múltjával kapcsolatban, valamint elvárásai a jövőre nézve” című közvéleménykutatást; úgy véli, hogy ezek az erőfeszítések segíteni fognak a múltról folytatott párbeszéd és a jövőre vonatkozó elvárások kibontakoztatásában;

36.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a társadalmi párbeszédet, a civil társadalmi szervezetek bevonását, a szociális partnerek kapacitásait és a szociális jogokat érvényre juttató mechanizmusokat; sürgeti a kormányt, hogy modernizálja az oktatási rendszert annak érdekében, hogy befogadóbb társadalmat alakítson ki, csökkentse az egyenlőtlenségeket és a hátrányos megkülönböztetést, valamint jobban felvértezze a fiatalokat készségekkel és ismeretekkel; hangsúlyozza az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) által az oktatás, a foglalkoztatás és a szociális politikák terén biztosított támogatás fontosságát;

37.  felhívja az albán hatóságokat, hogy erősítsék meg szakpolitikáikat a fogyatékossággal élő személyek védelmében, akik továbbra is nehézségekkel küzdenek az oktatáshoz, a foglalkoztatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a szociális szolgáltatásokhoz és a döntéshozatalhoz való hozzáférés tekintetében, valamint számolják fel a szavazáshoz való joguk szabad gyakorlását gátló akadályokat;

38.  aggodalommal jegyzi meg, hogy az albánok által az uniós tagállamokban benyújtott, megalapozatlannak ítélt menedékkérelmek száma ismét megnövekedett; sürgeti a kormányt, hogy azonnal és határozottan lépjen fel e jelenség kezelése érdekében, és fokozza a tudatosság növelésére, az érintettek társadalmi-gazdasági támogatására és a megelőzésre irányuló, e téren tett erőfeszítéseit; felhívja továbbá a kormányt, hogy foglalkozzon a munkanélküliség hátterében, illetve a szociális védelmi, oktatási és egészségügyi politikák tekintetében tapasztalható strukturális hiányosságok hátterében meghúzódó tényezőkkel; hangsúlyozza, hogy az irreguláris migráció eredményesebb leküzdése érdekében elégséges emberi erőforrásokat kell biztosítani a Határvédelmi és Migrációs Főigazgatóság és a határrendőrség számára, valamint javítani kell az érintett szervek közötti intézményközi együttműködést;

39.  elismerően nyilatkozik Albániának a vonatkozó uniós nyilatkozatokhoz és tanácsi következtetésekhez való folyamatos, maradéktalan igazodásáról, melynek révén Albánia tanúbizonyságot tesz az európai integráció és szolidaritás melletti egyértelmű elkötelezettségéről; hangsúlyozza, hogy Albánia folyamatos építő jellegű hozzájárulása a régió politikai stabilitásához fontos és szükséges tényező,

40.  üdvözli az albán hatóságok határozatát, amelynek értelmében az ország külpolitikáját a Tanács 2016/1671/KKBP határozatához igazítja, amely megújítja az uniós korlátozó intézkedéseket Oroszországgal szemben;

41.  hangsúlyozza a jószomszédi kapcsolatok biztosításának jelentőségét, ez ugyanis továbbra is a bővítési folyamat szerves részét, valamint a stabilizációs és társulási folyamat előfeltételét képezi; üdvözli Albánia építő jellegű és proaktív szerepvállalását a regionális együttműködés előmozdításában, és azt, hogy az ország jószomszédi kapcsolatokat ápol a többi bővítési országgal és a szomszédos uniós tagállamokkal; üdvözli, hogy Albánia részt vesz a Nyugat-balkáni Hatok Kezdeményezésben;

42.  elismeréssel nyugtázza mind Albánia, mind Szerbia töretlen elkötelezettségét a kétoldalú kapcsolatok javítása és a regionális együttműködés politikai és társadalmi szintű, például a tiranai székhelyű Regionális Ifjúságügyi Együttműködési Hivatal (RYCO) révén történő megerősítése mellett; mindkét országot ösztönzi, hogy folytassák jó együttműködésüket a megbékélés a régióban való előmozdítása érdekében, különösen a fiatalok körében megvalósítandó – például a nyugat-balkáni fiatalokat célzó pozitív menetrend keretében rendelkezésre álló – programok révén;

43.  megjegyzi, hogy Albánia és Görögország kapcsolatai a közelmúltban megromlottak, és azt tanácsolja mindkét félnek, hogy tartózkodjanak minden olyan cselekedettől vagy nyilatkozattól, amely káros hatást fejthet ki e kapcsolatokra;

44.  ismételten kéri, hogy a Bizottság jelentéseibe foglaljon bele információkat az Albániának nyújtott IPA-támogatásról, valamint a végrehajtott intézkedések hatékonyságáról, különösen a fő prioritások és vonatkozó projektek végrehajtására elkülönített IPA-támogatást illetően;

45.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint Albánia kormányának és parlamentjének.


2016. évi jelentés Bosznia-Hercegovináról
PDF 388kWORD 59k
Az Európai Parlament 2017. február 15-i állásfoglalása a Bizottság Bosznia-Hercegovináról szóló 2016. évi jelentéséről (2016/2313(INI))
P8_TA(2017)0037A8-0026/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről Bosznia-Hercegovina közötti stabilizációs és társulási megállapodásra,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről Bosznia-Hercegovina közötti stabilizációs és társulási megállapodásnak a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából történő kiigazításáról szóló jegyzőkönyvre, amely 2016. július 18-án került parafálásra, majd 2016. december 15-én aláírásra,

–  tekintettel Bosznia-Hercegovina európai uniós tagságra irányuló 2016. február 15-i kérelmére,

–  tekintettel az Európai Tanács 2003. június 19–20-i ülésének a Nyugat-Balkánról szóló következtetéseire, és azoknak a „Szaloniki cselekvési program a Nyugat-Balkánért: az európai integráció útján” című mellékletére,

–  tekintettel a Bosznia-Hercegovina EU-hoz való csatlakozása iránti kérelméről szóló 2016. szeptember 20-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a 2016. december 13-i uniós elnökségi következtetésekre,

–  tekintettel az EU–Bosznia-Hercegovina Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság (SAPC) Szarajevóban, 2015. november 5–6-án rendezett első ülésére és a Bosznia-Hercegovina és az EU közötti Stabilizációs és Társulási Tanács (SAC) és a Stabilizációs és Társulási Bizottság 2015. december 11-i és 17-i első üléseire,

–  tekintettel a 2016. július 4-én, Párizsban megrendezett nyugat-balkáni csúcstalálkozó elnökének záró nyilatkozatára, valamint a 2016-os párizsi csúcs számára a civil társadalmi szervezetek által megfogalmazott ajánlásokra,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, valamint az európai szomszédságpolitikáért és a csatlakozási tárgyalásokért felelős biztos 2016. augusztus 1-jei közös nyilatkozatára Bosznia-Hercegovina hatóságainak az ország EU-hoz való csatlakozásával kapcsolatos kulcsfontosságú intézkedésekhez való hozzájárulásáról,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, valamint az európai szomszédságpolitikáért és a csatlakozási tárgyalásokért felelős biztos 2016. szeptember 17-i közös nyilatkozatára a Bosznia-Hercegovina alkotmánybírósága által a Boszniai Szerb Köztársaság napjával kapcsolatban hozott ítéletet követően,

–  tekintettel a „2016. évi közlemény az EU bővítési stratégiájáról” című, 2016. november 9-i bizottsági közleményre (COM(2016)0715) és az azt kísérő, „A Bosznia-Hercegovináról szóló 2016. évi jelentés” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0365),

–  tekintettel a Számvevőszék „Uniós előcsatlakozási támogatás az adminisztratív kapacitás erősítése érdekében a Nyugat-Balkánon: metaellenőrzés” című különjelentésére(1),

–  tekintettel a bosznia-hercegovinai főképviselőnek az ENSZ Biztonsági Tanácsához benyújtott 50. jelentésére(2),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a bosznia-hercegovinai helyzetről szóló vitája során az Európai Unió Egyesült Nemzetek Szervezetébe delegált küldöttségének vezetője, João Vale de Almeida úr őexcellenciája által az Európai Unió és tagállamai nevében 2016 novemberében tett nyilatkozatra,

–  tekintettel Bosznia-Hercegovina 2015. júliusban elfogadott, a 2015–2018-as időszakra szóló reformtervére és a Bosznia-Hercegovina Minisztertanácsa, illetve a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a Boszniai Szerb Köztársaság kormányai által 2016. augusztus 23-án elfogadott koordinációs mechanizmusra,

–  tekintettel az országról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0026/2017),

A.  mivel az EU továbbra is elkötelezett Bosznia-Hercegovina uniós kilátásai, területi integritása, szuverenitása és egysége iránt; mivel az uniós integráció felé vezető úton sikerült előrelépést elérni; mivel a Tanács felkérte a Bizottságot, hogy készítse el véleményét Bosznia-Hercegovina tagságra irányuló kérelméről;

B.  mivel az európai szomszédságpolitikáért és a csatlakozási tárgyalásokért felelős uniós biztos 2016. december 9-én, Szarajevóban átnyújtotta a bosznia-hercegovinai hatóságoknak a kérdőívet;

C.  mivel az autonóm kereskedelmi kedvezmény felfüggesztését a stabilizációs és társulási megállapodás kiigazításáról szóló jegyzőkönyv aláírása és ideiglenes alkalmazásának megkezdése után megszüntetik;

D.  mivel a Bosznia-Hercegovina számára a 2013–2018 közötti időszakra kialakított reformtervvel a hatóságok valamennyi szinten elismerték, hogy haladéktalanul szükség van a gazdaság rehabilitációjának és modernizálásának megkezdésére új munkahelyek teremtése és fenntartható, hatékony, szociális szempontból igazságos és stabil gazdasági növekedés elérése céljából; mivel Bosznia-Hercegovina bizonyította elkötelezettségét és készségét arra, hogy további, a fiatalok körében nagyon jelentős munkanélküliség csökkentéséhez szükséges társadalmi-gazdasági reformokat indítson;

E.  mivel a független, működőképes és stabil igazságszolgáltatás fontos a jogállamiság és az uniós csatlakozás felé való előrehaladás biztosításához;

F.  mivel továbbra is vannak kihívások a megbékélési folyamat fenntarthatóságával kapcsolatban; mivel az uniós csatlakozási folyamat előrehaladása megkönnyítheti a további megbékélést;

G.  mivel Bosznia-Hercegovina még mindig nem hajtotta végre az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) által a Sejdić-Finci-, Zornić- és Pilav-ügyekben hozott ítéleteket;

H.  mivel továbbra is széles körben elterjedt a korrupció, beleértve a legmagasabb szintet is;

I.  mivel még mindig 74 000 belső menekült van, és jelentős számú Bosznia-Hercegovinából menekült személy él a szomszédos országokban, egész Európában és világszerte, ezenkívül az eltűntek száma 6 808;

J.  mivel az oktatás alapvető a toleráns és befogadó társadalom megteremtése és előmozdítása, valamint az országon belüli kulturális, vallási és etnikai megértés kialakítása szempontjából;

K.  mivel Bosznia-Hercegovina aláírta az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló egyezményt (Espoo, 1991);

L.  mivel a (potenciális) tagjelölt országokat a saját érdemeik alapján ítélik meg, és mivel a szükséges reformok gyorsasága és minősége határozza meg a csatlakozási menetrendet;

1.  üdvözli, hogy a Tanács megvizsgálja Bosznia-Hercegovina uniós csatlakozási kérelmét, valamint a kérdőív benyújtását, és várja a Bizottság véleményét a csatlakozási kérelem elfogadásához szükséges érdemekről; felhívja az illetékes bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy aktívan kötelezzék el magukat e folyamat mellett, és hogy minden szinten működjenek együtt és koordinálják a részvételt a Bizottság véleményezési folyamatában azáltal, hogy egységes és összefüggő keretben válaszolnak a Bizottság kérdéseire; rámutat, hogy ez az eljárás az állami szintű működőképesség bizonyítékául is szolgál majd; megismétli, hogy az uniós csatlakozási folyamat valamennyi érintett felet bevonó folyamat;

2.  értékeli és üdvözli a hármas elnökség szerepét mint a valamennyi szinten működő összes többi intézményi szereplő arra való ösztönzésének jelentős mozgatórugóját, hogy erőfeszítéseket tegyenek az ország Unióhoz való közeledésének átfogó folyamatában betöltött szerepük teljesítéséért;

3.  üdvözli a 2015–2018 közötti időszakra szóló reformterv végrehajtásának előrehaladását, és azt, hogy az ország elkötelezett további intézményi és társadalmi-gazdasági reformok folytatása mellett; emlékeztet arra, hogy a Bosznia-Hercegovina iránti megújult uniós szemléletmódot az ország nehéz társadalmi-gazdasági környezete és a polgárai körében megnyilvánuló, egyre növekvő elégedetlenség váltotta ki; megállapítja, hogy a helyzet valamennyit javult, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a reformterv összehangolt és tényleges, a cselekvési tervvel összhangban álló végrehajtására van szükség az egész országban valódi változás eléréséhez és valamennyi bosznia-hercegovinai állampolgár életének kézzelfogható javításához;

4.  a reform lendületének fenntartását kéri Bosznia-Hercegovina teljes mértékben hatékony, befogadó és működőképes, a jogállamiságon alapuló állammá való átalakítása érdekében, amely egyenlőséget és demokratikus képviseletet biztosít valamennyi államalkotó nép és az állampolgárok számára; sajnálja, hogy a reformra irányuló közös erőfeszítéseket gyakran akadályozza továbbra is a normális demokratikus fejlődést gátló, mélyen gyökerező, az integráció ellen ható tendenciák okozta etnikai és politikai megosztottság, valamint a közigazgatás további átpolitizálása; hangsúlyozza, hogy Bosznia-Hercegovina addig nem lesz sikeres uniós tagjelölt ország, amíg a megfelelő intézményi feltételek nem kerülnek kialakításra; minden politikai vezetőt arra sürget, hogy dolgozzon a szükséges változások bevezetésén, ideértve többek között a választási jogszabály szükséges reformját, figyelembe véve a korábbi állásfoglalásokban kifejtett elveket, így a föderalizmus, a decentralizáció és a legitim képviselet elvét, annak biztosítása érdekében, hogy minden állampolgár azonos feltételekkel jelöltként indulhasson, választható legyen és minden politikai szinten tölthessen be tisztségeket; lényegesnek tartja, hogy fennmaradjon a konszenzus az uniós integrációval kapcsolatban és az ország összehangolt módon haladjon a jogállamiság felé, beleértve a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelmet, az igazságszolgáltatás és a közigazgatás reformját; kiemeli azt is, hogy továbbra is a szociális és gazdasági reformokra fektetett tényleges hangsúlynak kell elsőbbséget élveznie;

5.  üdvözli az uniós ügyek koordinációs mechanizmusának létrehozásáról kötött megállapodást, melynek célja a csatlakozási folyamat működőképességének és hatékonyságának javítása, többek közt az uniós pénzügyi támogatás és az Unióval való jobb együttműködés lehetővé tétele tekintetében; felszólít a megállapodás gyors végrehajtására; hatékony együttműködést és kommunikációt kér továbbá minden kormányzati szint között és az Unióval, hogy megkönnyítsék az uniós vívmányokhoz való igazodást és azok végrehajtását, és kielégítő válaszokat nyújtsanak a Bizottság kérdéseire a véleményezési folyamat során; elfogadhatatlannak tartja, hogy a Boszniai Szerb Köztársaság kormánya a Bizottságnak való közvetlen jelentéstételről szóló rendelkezések elfogadásával párhuzamos kommunikációs csatornákat próbál kialakítani; kéri az Európai Integrációs Igazgatóság szerepének növelését és képességeinek további javítását, hogy teljes körűen el tudja látni koordinációs feladatait a stabilizációs és társulási megállapodás végrehajtásán belül, és általában a csatlakozási folyamatban;

6.  elégedettségének ad hangot a stabilizációs és társulási megállapodás kiigazításáról szóló jegyzőkönyv aláírása miatt, amelyet 2017. február 1-jétől ideiglenesen alkalmaznak, automatikusan újból alkalmazva a 2016. január 1-jével felfüggesztett autonóm kereskedelmi kedvezményeket; várakozással tekint a jegyzőkönyv mielőbbi és gördülékeny ratifikálása elé;

7.  sajnálja, hogy a Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság eljárási szabályzata még mindig nem került elfogadásra a Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság eljárási szabályzatába etnikai alapú blokkolás bevezetésére irányuló kísérletek miatt, aminek következtében Bosznia-Hercegovina maradt az egyetlen olyan csatlakozásra váró ország, ahol ezt a bizottságot nem lehetett megfelelő módon megalakítani; sürgeti a bosznia-hercegovinai parlament irányító testületeit, hogy az EU intézményi és jogi kerete követelményeinek teljesítése érdekében haladéktalanul találjanak megoldást és biztosítsák a csatlakozási folyamat tényleges parlamenti felügyeletét; emlékeztet arra, hogy a stabilizációs és társulási megállapodás megköveteli az eljárási szabályzat elfogadását, és e kötelezettség elmulasztása a stabilizációs és társulási megállapodás végrehajtása közvetlen megsértésének minősül;

8.  üdvözli a választási törvény EBESZ ODIHR ajánlásaival összhangban álló egyes javításait; megjegyzi, hogy a 2016. október 2-i helyi választások általában szabályosan zajlottak; sajnálja, hogy a politikai vezetők közötti folytatódó véleménykülönbségek miatt a mostari polgárok hat év elteltével még mindig nem gyakorolhatják a helyi képviselőik megválasztásával kapcsolatos demokratikus jogukat; sürgeti az Alkotmánybíróság ítéletének mielőbbi végrehajtását Mostarban a választási törvény és a városi alapokmány módosításával; határozottan elítéli a Stolacban történt, választási tisztviselők elleni brutális erőszakot, és felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy a jogállamiság tiszteletben tartásával oldják meg a helyzetet, többek között minden erőszakos cselekedet és választási szabálytalanság kivizsgálásával, valamint büntetőjogi szankciókkal sújtva az elkövetőket; tudomásul veszi, hogy a bosznia-hercegovinai Központi Választási Bizottság megsemmisítette a stolaci választás eredményét, és felszólít arra, hogy az újabb választásokat a demokratikus normáknak megfelelően, békésen és a tolerancia légkörében folytassák le;

9.  sajnálja, hogy a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatban kinyilvánított politikai elkötelezettség nem járt kézzelfogható eredményekkel; kiemeli, hogy a legmagasabb szintű esetek nincsenek nyilvántartva, és a rendszerszintű (például a politikai pártok finanszírozásával, a közbeszerzéssel, az összeférhetetlenségekkel és a vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatos) korrupció elleni küzdelem jogi és intézményi kerete gyenge és nem megfelelő; elismeri a korrupcióellenes cselekvési tervek elfogadása és a korrupció megelőzésével foglalkozó szervek létrehozása terén elért előrelépést a különböző kormányzati szinteken, és e határozatok következetes és mielőbbi végrehajtására szólít fel; aggodalommal jegyzi meg, hogy a széttöredezettség és az ügynökségek közötti gyenge együttműködés akadályozza a korrupcióellenes intézkedések hatékonyságát; nagyobb mértékű szakosodásra szólít fel a rendőrségen és az igazságszolgáltatáson belül a megfelelő koordinációs csatornák révén; hangsúlyozza, hogy nyilvántartást kell vezetni a politikai pártok és a választási kampány finanszírozásának hatékony ellenőrzéséről, az átfogóbb értelemben vett állami szektor tekintetében átlátható foglalkoztatási eljárásokat kell kidolgozni, továbbá a közbeszerzés területén fel kell számolni a korrupciót;

10.  hangsúlyozza, hogy a 2013-as népszámlálás eredményei fontos alapot jelentenek ahhoz, hogy kielégítő választ lehessen adni a Bizottság kérdőívére, és jelentősek a hatékony társadalmi-gazdasági tervezés szempontjából is; üdvözli a nemzetközi ellenőrzési művelet végső értékelését, amely arra a következtetésre jutott, hogy a bosznia-hercegovinai népszámlálást összességében a nemzetközi normáknak megfelelően végezték; sajnálja, hogy a Boszniai Szerb Köztársaság nem hajlandó legitimként elismerni a népszámlálás eredményeit, és hogy a Boszniai Szerb Köztársaság hatóságai saját eredményeket tettek közzé, amelyek eltérnek a Bosznia-Hercegovinai Statisztikai Ügynökség által megerősítettektől; sürgeti a Boszniai Szerb Köztársaság hatóságait, hogy vizsgálják felül megközelítésüket; felszólítja a bosznia-hercegovinai statisztikai ügynökségeket, hogy e területen hajtsanak végre jelentős előrelépést, és statisztikáikat és módszertanukat igazítsák hozzá az Eurostat normáihoz;

11.  emlékeztet arra, hogy az integrációs folyamat gerince bármely, uniós tagságra törekvő ország esetében a szakszerű, eredményes és érdemeken alapuló közigazgatás; aggódik a közigazgatás folytatódó széttöredezettsége és átpolitizáltsága miatt, ami akadályozza az intézményi és jogalkotási reformokat, és nehézkessé és költségessé teszi a közszolgáltatások nyújtását az állampolgárok számára; sürgősen összehangoltabb megközelítést kér a politikák kialakításával és összehangolásával kapcsolatban a kormányzat minden szintje között, valamint a közigazgatás és az állami szektor politikamentesítését, jobb középtávú tervezést és az államháztartási gazdálkodással kapcsolatos egyértelmű stratégiát;

12.  megismétli amiatti aggályát, hogy a jogi rendszer továbbra is négy különböző részre van széttöredezve; hangsúlyozza, hogy haladéktalanul orvosolni kell az igazságszolgáltatási rendszer minden fennmaradó hiányosságát, erősíteni kell a bírói hatékonyságot és függetlenséget, többek között az igazságszolgáltatás politikamentesítése révén, küzdeni kell az igazságszolgáltatásban tapasztalható korrupció ellen, és megfelelő eljárásokat kell bevezetni a bírósági határozatok végrehajtására; sürgeti az igazságügyi ágazat 2014–2018 közötti reformjának végrehajtására vonatkozó cselekvési terv gyors elfogadását; a gyermekek védelmével és a gyermekek igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférésével kapcsolatos jogszabályok maradéktalan végrehajtására szólít fel; üdvözli az ingyenes állami jogsegélyről szóló törvény elfogadását, és azt, hogy a Bírói és Ügyészi Főtanács iránymutatásokat vezetett be az összeférhetetlenség elkerülésére vonatkozóan, valamint feddhetetlenségi terveket és fegyelmi intézkedéseket fogalmazott meg;

13.  felszólít az igazságszolgáltatás általános hatékonyságának növelésére, az új bírák és ügyészek kiválasztási eljárása tekintetében az átláthatóság és az objektivitás fokozására, valamint az igazságszolgáltatásban az elszámoltathatóságot és a feddhetetlenséget biztosító mechanizmusok megerősítésére; kiemeli, hogy meg kell erősíteni az összeférhetetlenségek megelőzését szolgáló mechanizmusokat és átláthatóságot biztosító mechanizmusokat kell kialakítani az igazságszolgáltatáson belül a pénzügyi beszámolók és a vagyonnyilatkozatok vonatkozásában; megjegyzi az igazságszolgáltatásról folytatott strukturált párbeszéd fontos szerepét a bosznia-hercegovinai igazságszolgáltatás hiányosságainak kezelése terén; olyan jogalkotási megoldásra szólít fel, amely lehetővé teszi Bosznia-Hercegovina egész területén az ügykezelés hatékonyságának nyomon követését;

14.  sajnálja, hogy az alkotmánybíróság számos határozatát nem hajtják végre, többek között a mostari polgárok azon alapvető demokratikus jogának tiszteletben tartásával kapcsolatos határozatot sem, hogy szavazhassanak a helyi választásokon; kéri e határozatok mielőbbi végrehajtását; kiemeli különösen a Boszniai Szerb Köztársaság napjáról szóló alkotmánybírósági határozatot, amelyet a 2016. szeptember 25-én tartott népszavazás során is szavazásra bocsátottak; véleménye szerint ez a daytoni békemegállapodás súlyos megsértése és az igazságszolgáltatás és a jogállamiság elleni támadás; hangsúlyozza, hogy egyoldalú kezdeményezések helyett párbeszédre van szükség; hangsúlyozza, hogy a fejlődés súlyos akadályát jelentik a nacionalista és populista retorika és fellépések, és hogy a jogállamiság és az ország alkotmányos keretének tiszteletben tartása kiemelt jelentőségű az uniós csatlakozás útján való előrehaladás tekintetében, Bosznia-Hercegovina békéjének és stabilitásának megőrzése érdekében;

15.  határozottan elítéli a Boszniai Szerb Köztársaságban még mindig hatályos, közrendről szóló törvényt, amely aláássa a gyülekezési szabadság, az egyesülési szabadság és a médiaszabadság alapvető demokratikus jogait, továbbá a Boszniai Szerb Köztársaság halálbüntetésről szóló rendelkezését; sürgeti az információhoz való hozzáférés szabadságáról szóló jogszabály maradéktalan végrehajtását; sürgeti a hatóságokat, hogy haladéktalanul hajtsák végre az Európa Tanács számítástechnikai bűnözésről szóló egyezményének kiegészítő jegyzőkönyvét az informatikai rendszereken keresztül elkövetett rasszista és idegengyűlölő cselekmények bűncselekménnyé nyilvánítása vonatkozásában;

16.  valamennyi oldal vezetőit sürgeti, hogy tartózkodjanak a megosztó, nacionalista és szeparatista retorikától, amely polarizálja a társadalmat, valamint az olyan fellépésektől, amelyek kihívást jelentenek az ország kohéziója, szuverenitása és integritása szempontjából; ehelyett sürgeti, hogy kezdjenek komoly reformokat, melyek javítják Bosznia-Hercegovina valamennyi polgárának társadalmi-gazdasági helyzetét, demokratikus, befogadó és működőképes államot hoznak létre és közelebb viszik az országot az EU-hoz;

17.  hangsúlyozza azon közelmúltbeli alkotmánybírósági határozat jelentőségét, amely az államalkotói státusz elvéről, valamint arról szól, hogy az ország három államalkotó népe egyenlően jogosult a Bosznia-Hercegovinai Föderáció Parlamentjének Népházába legitim és arányos képviselet alapján saját legitim politikai képviselőit megválasztani;

18.  tudomásul veszi a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel (ICTY) háborús bűncselekmények ügyében folytatott kielégítő együttműködést, és nagyobb regionális együttműködést ösztönöz a háborús bűncselekmények eseteinek feldolgozása terén; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos ügyek feldolgozásakor eltérő jogi normákat alkalmaznak; üdvözli, hogy a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos hazai ügyek terén tapasztalható elmaradást kezelik, és hogy további előrelépés történt a nemi erőszakkal járó háborús bűncselekmények sikeres üldözése terén; üdvözli az uniós küldöttség és Bosznia-Hercegovina pénzügyminisztériuma között a bosznia-hercegovinai ügyészségek és bíróságok háborús bűncselekmények feldolgozásával kapcsolatos tevékenységeinek támogatásáról aláírt megállapodást;

19.  határozottan elítéli a Boszniai Szerb Köztársaság nemzetgyűlésének 2016. októberi határozatát, amelyben nagyrabecsülését fejezte ki a Boszniai Szerb Köztársaság háborús bűnök miatt elítélt korábbi vezetői felé; sürgősen kéri a háborús bűncselekmények áldozatainak tiszteletben tartását és a megbékélés előmozdítását; Bosznia-Hercegovina valamennyi politikai vezetőjét és intézményét emlékezteti, hogy az igazság és a megbékélés, valamint az igazságszolgáltatási rendszer politikai célokra történő felhasználásának elkerülése érdekében az ő felelősségük objektíven értékelni a háborús eseményeket;

20.  elismerését fejezi ki a nemi erőszakot is magában foglaló háborús bűnök bírósági eljárás alá vonása tekintetében tapasztalt előrelépés miatt, és sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy fokozzák tovább a konfliktushoz kapcsolódó nemi erőszak áldozatainak igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését, többek közt ingyenes jogsegély biztosítása, a pszichoszociális és egészségügyi szolgáltatások erősítése, valamint nagyobb kártérítés és nyomon követés révén; garanciát kér arra, hogy az áldozatok kártérítéshez való jogát következetesen elismerik;

21.  tudomásul veszi, hogy történt némi előrelépés a boszniai háború következtében lakóhelyüket elhagyni kényszerülő menekültekkel és a belső menekültekkel kapcsolatban ingatlanjaik újbóli tulajdonba vétele és az azok elfoglalásához való joguk, valamint a házak újjáépítése tekintetében; felhívja az illetékes hatóságokat, hogy könnyítsék meg fenntartható visszatérésüket, az egészségügyi ellátáshoz, a foglalkoztatáshoz, a szociális védelemhez és az oktatáshoz való hozzáférésüket, és fordítsanak nagyobb figyelmet az olyan ingatlanok után nyújtott kártérítésre, amelyeket nem lehet visszaszolgáltatni;

22.  aggódik amiatt, hogy továbbra is magas a háború következtében eltűnt személyek száma; felhívja az illetékes hatóságokat, hogy kiemeltebben foglalkozzanak megoldatlan sorsuk kérdésével, többek között a két országrész közötti együttműködés fokozásával; hangsúlyozza, hogy e kérdés megoldása kiemelkedő fontosságú a régióbeli megbékélés és stabilitás szempontjából;

23.  aggodalmát fejezi ki a bosznia-hercegovinai egészségügyi rendszer állapota miatt, amely az országban a korrupciónak egyik legjobban kitett rendszer; felhívja a hatóságokat, hogy ügyeljenek a megkülönböztetés megakadályozására az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutás terén;

24.  tudomásul veszi, hogy történt némi előrelépés a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel kapcsolatban; aggódik azonban a szervezett bűnözés kezelésére vonatkozó következetes megközelítés hiánya miatt, amelynek az az oka, hogy a különböző bűnüldöző szervek számos cselekvési tervvel rendelkeznek különböző szinteken; kiemeli, hogy tovább kell erősíteni az intézmények közötti együttműködés keretét; üdvözli a közös vizsgálatokat, de összehangoltabb műveleteket és az információcsere javítását kéri; kéri a bűnüldöző szervek képességeinek javítását, többek között a terrorizmusellenes küzdelem terén; felhívja az illetékes hatóságokat, hogy tegyenek intézkedéseket a terrorizmus finanszírozása és a pénzmosás elleni küzdelem érdekében, és javítsák a pénzügyi vizsgálatok lefolytatásával kapcsolatos képességeket; üdvözli a működési és stratégiai együttműködési megállapodás aláírását az Europollal a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem céljából, többek között információcsere és közösen megtervezett működési tevékenységek révén; ösztönzi együttműködési megállapodás megkötését az Eurojusttal is;

25.  hangsúlyozza, hogy javítani kell az embercsempészet elleni küzdelmet; felhívja a Bosznia-Hercegovinai Föderációt, hogy haladéktalanul hajtson végre változtatásokat a büntető törvénykönyvben, amelyek az áldozatokat tekintve 80%-os arányban nőket és lányokat érintő embercsempészet valamennyi formájának betiltását eredményeznék;

26.  kéri a migrációval kapcsolatos adatok összegyűjtési, megosztási és elemzési mechanizmusainak erősítését, mert a statisztika azt mutatja, hogy Bosznia-Hercegovinába egyre több ember érkezik a magas migrációs kockázatú országokból; felhívja az illetékes hatóságokat, hogy minden menedékjogot kérő vagy az ország területén áthaladó menekültet és migránst kezeljenek a nemzetközi és uniós joggal összhangban, valamint fejlesszék tovább a menekültügy és a menedékjog szabályozási keretét, fokozzák az intézményközi koordinációt és alakítsák ki a szükséges kapacitásokat; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a migrációval kapcsolatos kérdésekben a nyugat-balkáni országokkal megkezdett munkát, hogy biztosítsa az európai és nemzetközi normák betartását;

27.  megjegyzi, hogy az országban tapasztalható ellentétek a társadalmi-gazdasági helyzet romlásával együtt különösen a fiatalok körében növelik a radikalizmus terjedésének veszélyét; sürgeti a radikalizálódás elleni fellépésre irányuló erőfeszítések fokozását, és további intézkedéseket a külföldi harcosok, valamint a további radikalizálódásra szánt, nyomon követhetetlen pénzek csatornáinak azonosítására, illetve beáramlásuk megakadályozására és megzavarására, többek között szoros együttműködésben a tagállamok és a térségben található országok illetékes szolgálataival, valamint a megfelelő jogszabályok végrehajtásával; jobb együttműködést kér a biztonsági és titkosszolgálatok és a rendőrség között; ösztönzi a gyűlölet-bűncselekmények, valamint a szélsőséges ideológiák közösségi média általi terjesztése eseteinek határozott megoldását és szankcionálását; kéri deradikalizációs és a fiatalok radikalizálódását megakadályozó programok mielőbbi bevezetését a civil társadalommal együttműködésben átfogó emberi jogi oktatás révén a radikalizációval kapcsolatos beszámolók megcáfolásának és a gyermekek és a fiatalok körében a szociális kohézió kialakításának elősegítése érdekében; e tekintetben ösztönzi a fiatalok részvételét a demokratikus politikai folyamatban; sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy harcoljanak a vallási szélsőségesség ellen; aggodalommal állapítja meg radikalizált közösségek létezését szerte az országban, és kiemeli a vallási vezetők, a tanárok és általában az oktatási rendszer fontos szerepét ebben a tekintetben; továbbá hangsúlyozza, hogy eszközöket kell biztosítani a társadalmi beilleszkedéséhez és rehabilitációhoz, valamint a deradikalizációs eszközök fejlesztéséhez és bővítéséhez;

28.  tudomásul veszi a biztonság- és védelempolitikai parlamenti vegyes bizottságnak a bosznia-hercegovinai fegyveres erők feletti demokratikus ellenőrzés biztosításába való aktív bevonását; aggodalommal jegyzi meg, hogy jelentős mennyiségű, nyilvántartásba nem vett és jogszerűtlenül tartott fegyver és lőszer halmozódott fel a lakosság körében, és sürgeti e fegyverek teljes megsemmisítését; ugyanígy aggodalmát fejezi ki a fegyveres erők ellenőrzése alatt álló, nem megfelelően tárolt fegyverek és lőszerek terjedelmes készletei miatt; hangsúlyozza a fegyverkereskedelem elleni küzdelem fontosságát, és e célból az Unió és Bosznia-Hercegovina közötti együttműködés fokozását kéri; átfogó megközelítést sürget az ország 2019-ig történő aknamentesítésével kapcsolatban fennmaradó kihívások kezelésére;

29.  lényegesnek tartja a nyilvánosság részvételét a döntéshozatalban és a polgárok – így a fiatalok – hatékonyabb bevonását az uniós csatlakozási folyamatba; megismétli a civil társadalmi szervezetekkel közös, átlátható és befogadó nyilvános konzultációs mechanizmusokra irányuló, minden kormányzati szinten végrehajtandó, valamint a civil társadalmi szervezeteknek juttatott közfinanszírozás elosztása tekintetében átlátható és megkülönböztetésmentes eljárások bevezetésére irányuló kérését; megállapítja, hogy a civil társadalom széttöredezett, intézményi és pénzügyi szempontból gyenge, ami hatással van fenntarthatóságára és függetlenségére; további uniós támogatást, jobb együttműködési mechanizmusokat kér a kormányzati és civil társadalmi szervezetek között, beleértve egy stratégiai együttműködési keret kialakítását, valamint a civil társadalmi szervezetek konkrétabb bevonását az uniós csatlakozási folyamatba; elítéli az ismétlődő elkenő kampányokat és a civil társadalmi szervezetek képviselői és az emberi jogi aktivisták elleni erőszakos támadásokat;

30.  hangsúlyozza, hogy jelentősen javítani kell az emberi jogok megfigyelésével kapcsolatos stratégiai, jogi, intézményi és politikai kereteket; az egész országra kiterjedő stratégia elfogadását kéri az emberi jogokról és a megkülönböztetésmentességről, valamint további intézkedéseket a Bosznia-Hercegovina által aláírt nemzetközi emberi jogi eszközök hatékony végrehajtásának biztosítására; felszólít a bosznia-hercegovinai ombudsman intézményének reformjáról szóló törvény gyors elfogadására; kéri a nemzetközi koordinációs bizottság és a Velencei Bizottság ajánlásainak betartását a törvény elfogadásakor; aggódik amiatt, hogy az ombudsmani hivatal nem működik megfelelően főleg a kielégítő emberi erőforrások hiánya és súlyos pénzügyi korlátok miatt; felhívja a bosznia-hercegovinai hatóságokat szövetségi szinten és a Boszniai Szerb Köztársaságban, hogy segítsék elő az emberi jogi ombudsman munkáját;

31.  aggódik a fogyatékossággal élő személyekkel szemben a foglalkoztatás, az oktatás és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés terén továbbra is tapasztalható megkülönböztetés miatt; kéri a fogyatékossággal élő személyek jogaira vonatkozó egységes nemzeti cselekvési terv elfogadását; átfogó és összehangolt stratégia kialakítását kéri a roma közösség társadalmi befogadásával és képviseletével kapcsolatban; a szociális segélyek jobb elosztását kéri a legkiszolgáltatottabb népességcsoportok elérése érdekében; üdvözli, hogy egyes kormányok és parlamentek megkezdték az LMBTI-személyek jogainak megvitatását, és külön intézkedések kidolgozását védelmükre; kéri az LMBTI-csoportok biztonságának és gyülekezési jogának biztosítását; üdvözli a bosznia-hercegovinai megkülönböztetésellenes törvény megváltoztatását és annak kiterjesztését az életkor, a fogyatékosság, a szexuális irányultság és a nemi identitás alapján való megkülönböztetés tilalmára; felszólít a törvény megfelelő végrehajtására; üdvözli a gyűlölet-bűncselekmények tilalmának bevezetését a Bosznia-hercegovinai Föderáció büntető törvénykönyvének módosításakor; ösztönzi a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos képzések tantervekbe és a rendőrtisztviselők, ügyészek és bírák képzési programjaiba való belefoglalását, valamint kéri a rendőri és igazságügyi szervek közötti együttműködés javítását a gyűlölet-bűncselekmények üldözése terén; ismét nyomatékosan kéri a Boszniai Szerb Köztársaság alkotmányából a halálbüntetésre vonatkozó rendelkezés hatályon kívül helyezését;

32.  erőfeszítéseket kér a gyermekvédelmi rendszerek további erősítésére a gyermekekkel szembeni erőszak, bántalmazás, elhanyagolásuk és kizsákmányolásuk megelőzése és kezelése érdekében; javasolja a megelőzésre, illetve a gyermekek védelme terén a közösségek és a kormány közötti együttműködés további javítására szolgáló források növelését; kéri a gyermekekkel kapcsolatos, 2015–2018 közötti időszakra szóló bosznia-hercegovinai cselekvési terv végrehajtását;

33.  megjegyzi, hogy a kisebbségek védelmére szolgáló jogi keret nagyrészt létezik és összhangban van az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményével; üdvözli a bosznia-hercegovinai nemzeti kisebbségek szövetségi tanácsának újbóli működését; aggódik amiatt, hogy az állam és az országrészek közötti együttműködés folyamatos elmaradása miatt a meglévő törvények nem kerülnek végrehajtásra, és a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos állami szintű stratégiai program még nem került elfogadásra; sajnálja, hogy a nemzeti kisebbségek jelenléte és részvétele a politikai és nyilvános vitákban és a médiában továbbra is alacsony szintű;

34.  további erőfeszítéseket kér a nemek közötti egyenlőség előmozdítására és a nők politikai és közéletben, illetve munkaerőpiacon való részvételének növelésére, társadalmi-gazdasági helyzetük javítására és általában a nők jogainak erősítésére; megjegyzi, hogy a nők és a férfiak közötti egyenjogúságot előíró jogi rendelkezések nagyrészt léteznek, de végrehajtásuk továbbra sem hatékony; aggodalommal állapítja meg, hogy még mindig tapasztalható az anyasággal kapcsolatos megkülönböztetés a foglalkoztatás terén, és hogy az országrészek és a megyék nem rendelkeznek összehangolt jogszabályokkal az anyasági és szülői szabadság tekintetében; kiemeli továbbá, hogy a tartósan munkanélküli személyek és a kiszolgáltatott csoportok, mint például a fogyatékossággal élő személyek támogatását célzó, hatályos aktív munkaerőpiaci intézkedések nem kerülnek ténylegesen végrehajtásra; hangsúlyozza, hogy növelni kell a lányok, különösen a roma közösségből származók körében az általános és középiskolát elvégzők arányát;

35.  kiemeli a nemi alapú erőszak megelőzéséről és az azzal szembeni védelemről szóló jogszabályok hatékony végrehajtásának fontosságát a Bosznia-Hercegovina által aláírt és megerősített, a családon belüli erőszak megelőzésével és az azzal szembeni védelemmel foglalkozó nemzetközi egyezményekkel összhangban; üdvözli, hogy az illetékes hatóságok elkötelezettek az Európa Tanács nők elleni erőszak és családon belüli erőszak megelőzéséről és az ellene való fellépésről szóló isztambuli egyezményének végrehajtása mellett; felszólít a jogszabályok és a közpolitikák isztambuli egyezménnyel való összhangba hozására; felszólít az erőszak női túlélőinek tájékoztatására a támogatás és segítség rendelkezésre álló formáiról, és válságközpontok felállítására a megerőszakolás és a szexuális erőszak egyéb formái áldozatául esők számára; aggódik a nemi alapú erőszak módszeres nyilvántartásának hiánya miatt;

36.  sajnálja, hogy Bosznia-Hercegovina még mindig megsérti az emberi jogok európai egyezményét azzal, hogy nem hajtja végre az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) által a Sejdić-Finci-, Zornić- és Pilav-ügyekben hozott ítéleteket; határozottan sürgeti, hogy e tekintetben történjen előrelépés az ország uniós kilátásainak előmozdítása érdekében; hangsúlyozza, hogy az említett ítéletek végrehajtása hozzájárulna egy jól működő demokratikus társadalom megteremtéséhez, amelyben mindenki egyenlő jogokat élvez; megismétli, hogy ezen ítéletek végrehajtásának elmaradása nyílt megkülönböztetést tesz lehetővé a bosznia-hercegovinai állampolgárok között, és összeegyeztethetetlen az uniós értékekkel;

37.  aggódik az újságírókra gyakorolt politikai nyomás és megfélemlítésük esetei, beleértve a fizikai és szóbeli támadásokat, amelyeket többek között magas rangú tisztviselők vagy korábbi tisztviselők követnek el, továbbá a média tulajdonosi szerkezete terén az átláthatóság hiánya miatt; aggódik a polgári rágalmazási perek eszközének a bíráló hangon szóló médiaorgánumok és újságírók elleni használata miatt is; hangsúlyozza, hogy ki kell vizsgálni az újságírók elleni támadásokat, és biztosítani kell azok megfelelő bírósági nyomon követését; felszólítja a hatóságokat, hogy egyértelműen ítéljenek el az újságírók és a sajtóorgánumok elleni minden támadást, és biztosítsák az ilyen esetek teljes körű kivizsgálását és a felelősök igazságszolgáltatás elé állítását; kéri a további szükséges intézkedések megtételét a véleménynyilvánítás szabadsága, a sajtószabadság és az online és offline információhoz való szabad hozzáférés teljes tiszteletben tartásának biztosítására; felhívja a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy hozzanak sürgős intézkedéseket a közszolgálati média összeomlástól való megmentésére; felhívja az illetékes hatóságokat, hogy biztosítsák a három állami közszolgálati műsorszóró társaság függetlenségét és pénzügyi stabilitását, valamint a Hírközlési Felügyeleti Hatóság politikai, működési és pénzügyi függetlenségét és átláthatóságát; felhívja az illetékes hatóságokat, hogy hozzanak intézkedéseket a médiapluralizmus garantálása és a Bosznia-Hercegovina minden hivatalos nyelvén való műsorsugárzás biztosítása érdekében; kéri a digitális műsorszórásra való átállás befejezését és egy széles sávú stratégia kidolgozását;

38.  továbbra is aggódik az oktatási rendszer változatlanul fennálló széttöredezettsége, a szegregáció, a rendszer hatékonyságának hiánya és összetettsége miatt; az egész országra kiterjedő közös alaptantervek elfogadását kéri, amelyek hozzájárulnak a kohézióhoz az országban; jobb koordinációt kér az oktatásirányítás különböző szintjei között egy befogadó és megkülönböztetésmentes oktatási rendszer előmozdítása és a kulturális, vallási és etnikai különbségeket áthidaló együttműködés elősegítése érdekében; felhívja a hatóságokat, hogy mozdítsák elő a tolerancia, a párbeszéd és a különböző etnikai csoportok közötti kultúraközi megértés elveit; konkrét intézkedések elfogadását sürgeti az oktatási rendszer hatékonyságának javítására és a szegregáló gyakorlatok megszüntetésére, Bosznia-Hercegovina minden hivatalos nyelvén egyenlő oktatási lehetőségekhez való jog biztosítása mellett; továbbra is aggódik az oktatásból és képzésből kimaradók magas aránya és a roma tanulók középiskolából való kimaradásának tartósan magas aránya miatt; sajnálja a „két iskola egy tető alatt” kérdésének, az egynemzetiségű iskoláknak és az iskolai szegregáció és megkülönböztetés egyéb formáinak kezelése és megoldása terén tapasztalható lassú előrelépést;

39.  üdvözli a munkaügyi jogszabályok korszerűsítésére, az üzleti környezet javítására és a pénzügyi ágazat hiányosságainak kezelésére irányuló intézkedéseket a reformterv keretein belül; üdvözli a bejelentett foglalkoztatás növekedését, valamint a gazdaságpolitika összehangolásának erősítésére tett intézkedéseket is; üdvözli az IMF-fel kötött, kibővített hiteleszközre vonatkozó 3 éves programot, amely várhatóan tovább fogja javítani az üzleti környezetet, csökkenteni fogja a kormány méretét és meg fogja védeni a pénzügyi ágazatot; továbbra is sajnálja egy egységes közös gazdasági térség hiányát, ami akadályozza az üzleti környezetet, a közvetlen külföldi befektetéseket és a kkv-kat; kéri e kérdések kezelését harmonizált és összehangolt, az egész országra kiterjedő ipari és a kkv-kal kapcsolatos politikák révén; kéri az illetékes hatóságokat, hogy sürgősen dolgozzanak ki összehangolt intézkedéseket a jogállamiság erősítése, a szerződések végrehajtásával kapcsolatos eljárások egyszerűsítése és a gazdaságban fellelhető korrupció elleni küzdelem céljából;

40.  üdvözli a munkanélküliség enyhe csökkenését; továbbra is aggódik azonban amiatt, hogy a munkanélküliség nagyrészt változatlanul strukturális jellegű és hogy a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség aránya továbbra is magas, ami azt eredményezi, hogy az elitelvándorlás mértéke nagyon magas; ösztönzi Bosznia-Hercegovinát, hogy tevékenyen vegyen részt a fiataloknak a régióban tervezett programokban, mint például a nyugat-balkáni fiatalok pozitív ütemterve vagy a regionális ifjúsági együttműködési iroda (RYCO) keretében; felhívja az illetékes hatóságokat, hogy erősítsék tovább a meglévő törvényeket és vezessenek be aktív munkaerőpiaci politikákat, amelyek különösen a fiatalokat, a nőket, a kiszolgáltatott csoportokat, köztük a romákat, és a tartós munkanélkülieket célozzák meg, valamint erősítik a foglalkoztatási szolgálatok képességeit;

41.  sajnálja, hogy a munkajogi törvényeket mindkét országrészben sürgősségi eljárással fogadták el a szociális partnerekkel folytatott megfelelő párbeszéd nélkül; megállapítja, hogy a munkavállalói és szakszervezeti jogok továbbra is korlátozottak, és hangsúlyozza, hogy e törvényeket országszerte javítani és harmonizálni kell; és emlékeztet arra, hogy Bosznia-Hercegovina számos ILO-egyezményt aláírt, amelyek többek között elismerik a társadalmi párbeszéd alapelvét és a szociális partnerekkel folytatott együttműködés jelentőségét; hangsúlyozza, hogy az egészségi és biztonsági törvényeket országszerte javítani és harmonizálni kell; hangsúlyozza azt is, hogy a széttöredezett szociális védelmi rendszereket át kell alakítani és harmonizálni kell a társadalmi kohézió előmozdítása és a legkiszolgáltatottabbak szociális védelmének biztosítása érdekében;

42.  megjegyzi, hogy történt némi előrelépés a környezetvédelmi politikák és jogszabályok további összehangolásában; jelentős erőfeszítéseket kér a meglévő jogszabályok megfelelő és módszeres végrehajtásával és érvényesítésével kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy az egész országra kiterjedő stratégiát kell elfogadni a környezetvédelmi jogszabályok közelítésére, javítani kell a jogi keretet és erősíteni kell az igazgatási és nyomonkövetési képességeket; rámutat, hogy a környezeti információkhoz való hozzáférést és a nyilvánosságnak a döntéshozatali folyamatokban való részvételét szabályozó jogszabályokat összhangba kell hozni az uniós jogszabályokkal; az uniós vívmányoknak való megfelelést sürget a természetvédelem területén; hangsúlyozza, hogy a vízerőművek és az ezekkel kapcsolatos projektek tervezésének és építésének meg kell felelnie a nemzetközi és az uniós környezetvédelmi jogszabályoknak; sürgeti, hogy vízerőművekkel kapcsolatos projektek ne valósuljanak meg védett természeti környezetben, illetve ne legyenek károsak a természetre nézve; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a nyilvánosság részvételét és a civil társadalommal folytatott konzultációt a jelentős projekteknél; aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy nem történt előrelépés a Bosanski Brod-i finomító működése által okozott túlzott, határokon átterjedő környezetszennyezés problémájának megoldása terén;

43.  hangsúlyozza, hogy a szomszédos országokkal folytatott, jóváhagyott kiemelt uniós villamosenergia- és gázszállítási és összeköttetési projektek az egész országra kiterjedő energiastratégiáról szóló politikai megállapodás hiánya miatt elakadtak; ezzel kapcsolatban sürgeti az egész országra kiterjedő energiastratégia és a gázra vonatkozó jogi keret elfogadását a harmadik energiacsomaggal összhangban, hogy meg lehessen szüntetni az Európai Energiaközösség szankcióit; sürgeti a földgázról szóló törvény elfogadását az ellátás biztonságának növelése céljából; sürgeti a hatóságokat, hogy biztosítsák az energiaügy és az éghajlatváltozás területén az uniós és nemzetközi normáknak és a politikai céloknak való megfelelést;

44.  megállapítja, hogy az ország infrastrukturális hiányosságokkal küzd, és támogatja a Bosznia-Hercegovina és a szomszédos országok közötti közlekedési összeköttetéseket javító infrastrukturális projektekbe való beruházások folytatását; ösztönzi Bosznia-Hercegovina teljes körű bevonását az Unió hálózatfejlesztési ütemtervének megvalósításába; üdvözli az egész országra kiterjedő, a 2015 és 2030 közötti időszakra szóló közlekedési keretstratégia és cselekvési terv 2016. júliusi elfogadását; hangsúlyozza, hogy ez lehetővé tenné, hogy Bosznia-Hercegovina az Előcsatlakozási Támogatási Eszközből (IPA II) kérjen finanszírozást; felhívja a hatóságokat, hogy hozzák összhangba a közlekedésre vonatkozó jogi keretet a megfelelő uniós jogszabályokkal, hozzanak létre működőképes közlekedési láncokat, szüntessék meg a szűk keresztmetszeteket az Vc. folyosón, valamint tartsák be a közbeszerzési szabályokat és az átláthatóság elvét a pályázók kiválasztásánál a visszaélések és a korrupció megelőzése érdekében;

45.  üdvözli Bosznia-Hercegovina folyamatosan konstruktív és proaktív szerepét a kétoldalú és regionális együttműködés előmozdításában; további erőfeszítéseket kér a még lezáratlan – többek között a Szerbiával és Horvátországgal közös határ kijelölését érintő – kétoldalú kérdések, valamint a határokon átterjedő szennyezés eseteinek megoldása érdekében; elismerően nyilatkozik arról, hogy Bosznia-Hercegovina 62%-ról 77%-ra tovább növelte a vonatkozó uniós nyilatkozatoknak és határozatoknak való megfelelésének arányát a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) területén; sajnálja a bosznia-hercegovinai hatóságok azon döntését, hogy nem támogatják az Oroszországgal szemben a Krím félsziget jogszerűtlen annektálását követően elfogadott korlátozó intézkedéseket; emlékezteti Bosznia-Hercegovinát arra, hogy egységes külpolitikára van szükség, és a külpolitika összehangolása az uniós tagság lényeges része; fontosnak tartja Bosznia-Hercegovina külpolitikájának az Unió külpolitikájával való összehangolását, valamint azt, hogy az Unió továbbra is tevékenyen részt vegyen a béke és biztonság fenntartásában Bosznia-Hercegovinában; üdvözli az Althaia művelet folytatódó jelenlétét az országban, amely elsősorban kapacitásbővítésre és képzésre irányul, ám szükség esetén továbbra is képes hozzájárulni a bosznia-hercegovinai hatóságok katonai elrettentési képességéhez is; üdvözli továbbá, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2016 novemberében további egy évvel meghosszabbította az EUFOR megbízatását;

46.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az alelnöknek/főképviselőnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, Bosznia-Hercegovina Elnökségének, Bosznia-Hercegovina Minisztertanácsának, Bosznia-Hercegovina Parlamentjének és a Bosznia-Hercegovinai Föderáció, a Boszniai Szerb Köztársaság, illetve a Brčkói Körzet kormányainak és parlamentjeinek, valamint a 10 megye önkormányzatának.

(1) Számvevőszék, 2016. évi 21. sz. különjelentés.
(2) S/2016/911.


A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2017. évi éves növekedési jelentés
PDF 390kWORD 62k
Az Európai Parlament 2017. február 15-i állásfoglalása a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről: a 2017. évi éves növekedési jelentés (2016/2306(INI))
P8_TA(2017)0038A8-0039/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), különösen 121. cikke (2) bekezdésére, 126. és 136. cikkére, valamint a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló 12. jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvre,

–   tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződésre,

–  tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló 1466/97/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2011. november 16-i 1175/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekről szóló, 2011. november 8-i 2011/85/EU tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euróövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló, 2011. november 16-i 1174/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsítására és pontosítására vonatkozó 1467/97/EK rendelet módosításáról szóló, 2011. november 8-i 1177/2011/EU tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a költségvetési felügyelet euróövezetbeli eredményes érvényesítéséről szóló, 2011. november 16-i 1173/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a költségvetésiterv-javaslatok monitoringjára és értékelésére, valamint az euróövezeti tagállamok túlzott hiánya kiigazításának biztosítására vonatkozó közös rendelkezésekről szóló, 2013. május 21-i 473/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel a pénzügyi stabilitásuk tekintetében súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségek által fenyegetett euróövezeti tagállamok gazdasági és költségvetési felügyeletének megerősítéséről szóló, 2013. május 21-i 472/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel a Tanács éves növekedési jelentésről szóló, 2016. január 15-i következtetéseire,

–  tekintettel a Tanács az államháztartások fenntarthatóságáról szóló jelentésről szóló, 2016. március 8-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács 2016. március 17–18-i következtetéseire,

–  tekintettel az eurócsoportnak a költségvetési kiadások felosztása javításának közös elveiről szóló, 2016. szeptember 9-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az EKB 2015-ös éves jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság 2016. november 9-i, 2016 őszére vonatkozó európai gazdasági előrejelzésére,

–  tekintettel a Bizottság „A Stabilitási és Növekedési Paktum hatályos szabályai által biztosított rugalmasság legjobb kihasználása” című, 2015. január 13-i közleményére (COM(2015)0012),

–  tekintettel a 2017. évi éves növekedési jelentésről szóló, 2016. november 16-i bizottsági közleményre (COM(2016)0725),

–  tekintettel az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlásról szóló, 2016. november 16-i bizottsági közleményre (COM(2016)0726),

–  tekintettel a Bizottság „A növekedésbarát euróövezeti költségvetési irányvonal felé” című, 2016. november 16-i közleményére (COM(2016)0727),

–  tekintettel a Bizottság „A riasztási mechanizmus keretében készült 2017. évi jelentés” című, 2016. november 16-i jelentésére (COM(2016)0728),

–  tekintettel a 2017. évi európai parlamenti hét során a nemzeti parlamentekkel folytatott vitára,

–  tekintettel az európai gazdasági és monetáris unió megvalósításáról szóló jelentésre („az öt elnök jelentése”),

–  tekintettel a Bizottság „Lépések a gazdasági és monetáris unió kiteljesítése felé” című, 2015. október 21-i közleményére (COM(2015)0600),

–  tekintettel „A gazdasági kormányzás keretének felülvizsgálata: mérleg és főbb kérdések” című, 2015. június 24-i állásfoglalására (9),

–  tekintettel az Eurofound 2015. évi Európai Szerkezetátalakítási Figyelő éves jelentésére,

–  tekintettel a G20-ak vezetőinek a 2016. szeptember 4–5-i hangzoui csúcstalálkozón kiadott közleményére,

–  tekintettel az EKB elnökének a Nemzetközi Monetáris és Pénzügyi Bizottság 2016. október 7-i, 34. találkozóján elhangzott nyilatkozatára,

–  tekintettel a párizsi éghajlatváltozási konferencián 2015. december 12-én elfogadott COP21 megállapodásra,

–  tekintettel a Régiók Bizottsága „Állásfoglalás a 2016. évi európai szemeszterről és előretekintés a 2017. évi éves növekedési jelentésre” című, 2016. október 12-i állásfoglalására,

–  tekintettel az európai kkv-kről szóló éves jelentésre (2015/2016),

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamentnek és Tanácsnak címzett, 2016. augusztus 26-i jelentésére a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2011. február 16-i 2011/7/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtásáról (COM(2016)0534),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére, és a Költségvetési Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0039/2017),

A.  mivel az Európai Unió gazdasága mérsékelt ütemben lábadozik és növekszik, noha ez tagállamról tagállamra változik;

B.  mivel 2016-ra az Európai Bizottság az EU-ban 1,8 %-os GDP-növekedést vetített előre, az euróövezetben pedig 1,7 %-osat, 2017-re pedig 1,6 illetve 1,7 %-osat, és mivel mivel az államadósság 2016-ban az EU-ban várhatóan 86,0%-os, az euróövezetben pedig 91,6%-os lesz; mivel az euróövezetben a költségvetések hiánya 2016-ban várhatóan a GDP 1,7 %-a, 2017-ben és 2018-ban pedig 1,5%-a lesz;

C.  mivel a növekedés jelenlegi fő hajtóereje a fogyasztás, és ez várhatóan 2017-ben is így marad; mivel azonban Európában komoly beruházási hiány van, minthogy a beruházások jóval válságot megelőző szint alatt maradnak;

D.  mivel a foglalkoztatás aránya növekszik – bár egyenetlenül és nem elég gyorsan – 2016-ban 10,1%-ra csökkentve az euróövezetben a munkanélküliség arányát, de ahhoz nem eléggé, hogy jelentősen vissza lehessen szorítani a fiatalkorú és a tartós munkanélküliek arányát;

E.  mivel a munkaerőpiacok és a növekedés lassú újbóli fellendülése egyenlőtlenül történik az egyes tagállamokban, és továbbra is törékeny, és mivel elő kell mozdítani az EU-n és különösen az euróövezeten belüli konvergenciát;

F.  mivel a növekedés jelentős mértékben nem konvencionális monetáris politikákon alapult, melyek nem tarthatnak örökké; mivel ez is amellett szól, hogy növekedésnek kedvező, „háromágú” befektetési megközelítésre van szükség, fenntartható strukturális reformokra, valamint a Stabilitási és Növekedési Paktumnak a tagállamokban történő teljes és következetes végrehajtása révén felelős közfinanszírozásra, a jelenlegi rugalmassági záradékok teljes tiszteletben tartása mellett;

G.  mivel egyes tagállamokban a magán- és az államadósság szintje még mindig nagyon magas, meghaladva a Stabilitási és Növekedési Paktumban rögzített, a GDP 60%-ában megállapított küszöbértéket;

H.  mivel a Bizottság az euróövezetbeli tagállamok 2017. évi költségvetésiterv-javaslatairól szóló értékelései szerint egyetlen 2017-es költségvetésiterv-javaslatról sem állapították meg, hogy súlyos mértékben nem felel meg a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeinek, ám ugyanakkor számos esetben a tervezett adóügyi változtatás nem tud eleget tenni a Paktum által előírtaknak, vagy fennáll annak a kockázata, hogy nem fog ezeknek megfelelni;

I.  mivel a Bizottság az euróövezetbeli tagállamok 2017. évi költségvetésiterv-javaslatairól szóló értékelései szerint csak kilenc tagállam felel meg a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeinek;

J.  mivel az uniós tagállamok államháztartásainak hosszú távú fenntarthatósága a generációk közötti méltányosság szempontjából aggodalomra ad okot;

K.  mivel az államadósság méretére mind a függő, mind a rejtett kötelezettségek kihathatnak;

L.  mivel egyes tagállamokban rekord magas a folyó fizetési mérleg többlete és továbbra is jelentősek az európai makroszintű egyensúlytalanságok;

M.  mivel az EU jelentős további magán- és állami beruházási erőfeszítéseket követel meg különösen az oktatás, a kutatás, az ikt, illetve az új munkahelyek, vállalkozások és társaságok terén, annak érdekében, hogy meg tudja valósítani növekedési potenciálját, és hogy megszüntesse a jelenlegi „beruházási hiányt” azon területeken, ahol a beruházások a válság előtti szinten megrekedtek; mivel ehhez elsősorban jobb szabályozási környezet szükséges;

N.  mivel a nemteljesítő hitelek magas szintje néhány tagállamban továbbra is komoly kihívás; mivel bár a hitelállomány fokozatosan bővül, de még mindig a válság előtti szintek alatt marad;

O.  mivel az EU globális versenyképességének fokozása és fenntartható növekedésének javítása érdekében egy új szakpolitikai intézkedéskombinációra van szükség, illetve intelligens strukturális reformokra a tagállamokban és az egységes piac kiteljesítésére;

P.  mivel a csődöt komolyabban büntető rendszerekkel rendelkező gazdaságok elébe mennek a hozzáadott érték és a foglalkoztatás potenciális növekedésének, ami a kisvállalkozói intézkedéscsomag „második esélyről” szóló elvének valamennyi tagállam általi végrehajtására hív fel;

Q.  mivel az európai versenyképesség nagyban függ az innovációhoz, a technológiához és a szervezeti képességekhez kapcsolódó, nem árjellegű elemektől is, nem csak az áraktól, a költségektől és a bérektől;

R.  mivel a késedelmes fizetésekről szóló 2011/7/EU irányelv célja, hogy segítsen a magán- vagy állami cégek általi késedelmes fizetések miatt magas költségekkel, vagy akár csőddel szembesülő vállalkozásoknak; mivel az utólagos külső értékelés felfedte, hogy az állami szervek a tagállamok több mint felében még a jogszabály által előírt 30 napos fizetési határidőt sem tartják be; mivel a jelentés megállapította, hogy a kiigazítási programokat követő tagállamok számára nehéz az irányelv alkalmazása, mivel nekik az aktuális számlák mielőbb kiegyenlítését a felhalmozott adósság visszafizetésével kell szembeállítaniuk;

1.  üdvözli a Bizottság 2017. évi éves növekedési jelentését, amely megerősíti a köz- és magánberuházás, a szociális szempontból kiegyensúlyozott strukturális reformok és felelősségteljes államháztartás hatékony háromszögének a stratégiáját, és e szakpolitikai intézkedéskombináció jobb végrehajtására szólít fel; egyetért azzal, hogy a gazdasági fellendülés elősegítése érdekében a reformok elfogadását illetően, az országspecifikus ajánlásoknak megfelelően gyorsabb előrelépésekre van szükség a növekedés és munkahelyteremtés eléréséért; ezért sajnálatát fejezi ki az országspecifikus ajánlások alacsony végrehajtási aránya miatt, amely a 2012-es 11%-ról 2015-re 4%-ra csökkent; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak fokozniuk kell a reformra irányuló erőfeszítéseiket, ha vissza akarnak térni a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez; támogatja a Bizottságot abban, hogy első számú prioritása a munkahelyteremtés, a növekedés és az uniós beruházások fellendítése;

2.  figyeli az Európai Központi Bank monetáris politikájától való jelenlegi túlzott függőséget, és megjegyzi, hogy a monetáris politika önmagában – beruházások és fenntartható strukturális reformok nélkül – nem elegendő a növekedés ösztönzéséhez;

3.  egyetért a Bizottsággal, hogy az euróövezetnek egyre inkább a belső keresletre kellene támaszkodnia; úgy véli, hogy az euróövezet fenntartható növekedése szempontjából kedvezőbb lenne az erőteljesebb belső kereslet;

4.  megjegyzi, hogy 2016-ban a növekedés mérsékelt ütemben folyik tovább, meghaladva a válság előtti szintet, de hogy hogy a szerény növekedést egy rendkívüli monetáris politika perspektívájából kell szemlélni, és hogy ugyanakkor továbbra is gyenge és egyenlőtlen a tagállamok között; aggodalommal állapítja meg, hogy a GDP és a termelékenység növekedési aránya jóval a teljes potenciál alatt marad, és hogy nincs idő az önelégültségre, és ha nagyobb lendületet szeretnénk elérni, akkor ez a mérsékelt fellendülés rendíthetetlen adó- és pénzügyi erőfeszítéseket igényel;

5.  megjegyzi, hogy az Egyesült Királyságbeli népszavazás elbizonytalanította az európai gazdaságot és a pénzügyi piacokat; megjegyzi, hogy az Amerikai Egyesült Államok közelmúltbeli elnökválasztása általános politikai bizonytalansághoz vezetett, amely várhatóan befolyásolja az európai gazdaságot, nem utolsósorban a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok tekintetében;

6.  aggodalommal veszi tudomásul a globalizáció és a terjedőben lévő protekcionizmus hatását;

7.  úgy véli, hogy míg a munkanélküliség átlagban fokozatosan csökken, illetve a tevékenységi arányok növekednek, számos tagállamban kitartóan fennmaradnak a strukturális kihívások; megjegyzi, hogy a hosszú távú és a fiatalkori munkanélküliség aránya továbbra is magas; megjegyzi, hogy e strukturális hiányosságok orvoslásához az érintett tagállamokban inkluzív munkaerőpiaci reformokra van szükség, amelyek teljes mértékben tiszteletben tartják a szociális párbeszédet;

8.  hangsúlyozza, hogy az EU-ban és az euróövezetben a beruházások aránya még mindig jóval a válság előtti szint alatt marad; úgy véli, hogy ezt a befektetési hézagot állami és magáneszközök alkalmazásával kell betömni, és kiemeli, hogy csak célzott állami és magánbefektetések hozhatnak látható eredményeket, rövid időn belül és megfelelő skálán; egyetért a Bizottsággal, hogy az alacsony finanszírozási költségek körülményei az állami befektetések korábbi szakaszra ütemezésének kedveznek, különösen az infrastruktúra terén;

Befektetés

9.  egyetért a Bizottsággal, hogy a finanszírozáshoz jutás, illetve az egységes piac megerősítése kulcsfontosságú a vállalkozások innovációja és növekedése szempontjából; hangsúlyozza, hogy az új tőke- és likviditási követelményeknek – bár a banki ágazat erőre kapásához szükségesek – nem szabad aláaknázniuk a bankok azon képességét, hogy a valós gazdaságnak hitelt nyújtsanak; úgy véli, hogy több erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy a kkv-k finanszírozáshoz jutási esélyei javuljanak; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza a finanszírozási körülmények javítására tett erőfeszítéseit;

10.  hangsúlyozza, hogy az emberi tőkével és a szociális infrastruktúrával kapcsolatos magán- és állami befektetések rendkívül fontosak; úgy véli, hogy kifejezetten meg kell könnyíteni a beruházásokat az olyan területeken, mint például az oktatás, az innováció, a fejlesztés, amelyek kulcsfontosságú tényezők a versenyképesebb európai gazdaság számára;

11.  üdvözli a Bizottság az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) időtartamának meghosszabbítására és összegének bővítésére irányuló javaslatát; hangsúlyozza, hogy a földrajzi és ágazati lefedettséget jelentősen növelni kell, amennyiben el akarjuk érni a rendeletben kitűzött célokat; hangsúlyozza, hogy az ESBA-nak vonzónak kell lennie Unió-szerte a határokon átnyúló dimenzióval rendelkező nagy projektek számára is; hangsúlyozza, hogy a tagállamok, a Bizottság és az Európai Beruházási Tanácsadó Platform között jobb koordinálásra van szükség;

12.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy gyorsítsák fel és fokozzák maximumra az európai strukturális és beruházási alapok alkalmazását, hogy a belső növekedés mozgatórugóit ki lehessen használni, és hogy haladjon a felfelé irányuló konvergencia;

13.  megjegyzi, hogy egy szavahihető pénzügyi rendszer és intézményei kulcsfontosságúak az európai gazdaságnak a beruházások számára vonzóvá tétele és a növekedés számára; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi pénzügyi rendszer biztonsága és stabilitása a válság előtti szinthez képest jobb lett; megjegyzi, hogy ennek ellenére maradtak sürgető megoldatlan ügyek, mint például a pénzügyi válság idején felhalmozódott nemteljesítő hitelek csokra;

14.  hangsúlyozza, hogy egy teljesen működőképes tőkepiaci unió hosszú távon képes lesz alternatív finanszírozást nyújtani a kkv-knak, kiegészítve a banki ágazat nyújtotta finanszírozást, és mozgósítani változatosabb finanszírozási forrásokat a gazdaság számára általában; felszólítja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel munkáját a tőkepiaci unió kapcsán, a tőkének az EU-ban történő hatékonyabb allokálása – ezzel egyidejűleg pedig az uniós tőkepiacok mélységének javítása, a befektetők részére a diverzifikálás fokozása, a hosszú távú befektetés ösztönzése és a kkv-k tőkepiaci hozzáférésének támogatására alkotott innovatív európai uniós pénzügyi eszközök teljes mértékű kihasználása – érdekében; hangsúlyozza, hogy a tőkepiaci unió kiteljesítése nem sodorhatja veszélybe az eddig elért jogalkotási teljesítményeket, viszont az európai polgárok végső hasznát kell szolgálnia;

15.  hangsúlyozza, hogy a befektetéseket jobban kell finanszírozni; jól működő pénzügyi rendszert szorgalmaz, amelyben a fokozott stabilitás és a meglévő, határon átnyúló intézmények elősegítik a likviditásteremtést és az árjegyzést, különösen a kis- és középméretű vállalkozások számára; e tekintetben megjegyzi, hogy a nagy növekedési potenciállal rendelkező vállalkozásoknak finanszírozáshoz jutási problémáik vannak; felszólítja a Bizottságot, hogy határozzon meg és hajtson végre olyan projekteket, amelyek az ilyen vállalatokat támogatják, illetve piaci alapú befektetéseket vonzanak be számukra; hangsúlyozza, hogy a banki struktúrára vonatkozó reformoknak nem szabad a likviditásteremtést akadályozniuk;

16.  a bankunió lépésről lépésre történő kiteljesedésére és a tőkepiaci unió fejlesztésére bátorít, a banki ágazat ellenállóképességének növelése, a pénzügyi stabilitáshoz való hozzájárulás, a beruházások és a növekedés számára stabil körülmények megteremtése, és az euróövezet fragmentálódásának megelőzése érdekében; ezzel összefüggésben kiemeli a felelősség elvét, és hangsúlyozza, hogy az erkölcsi kockázatot mindenképpen kerülni kell, különösen a polgárok védelme érdekében; a meglévő közös szabályok tiszteletben tartását szorgalmazza,

17.  rámutat a köz- és magánberuházások alapvető fontosságára az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és körforgásos gazdaságra való átállás lehetővé tételében; emlékeztet az Európai Unió kötelezettségvállalásaira és különösen a Párizsi Megállapodásban vállaltakra, hogy finanszírozza a tiszta technológiák alkalmazását, fejleszti a megújuló energiákat és az energiahatékonyságot, és átfogóan csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását;

18.  hangsúlyozza, hogy a megbízható beruházáshoz olyan stabil szabályozói környezetre van szükség, amely lehetővé teszi a beruházás megtérülését; úgy véli, hogy az előre kiszámítható szabályok, a hatékony és átlátható közigazgatás, a hatékony jogrend, a tisztességes feltételek és az adminisztratív terhek csökkenése kulcsfontosságú tényezők a befektetők vonzásához; hangsúlyozza, hogy a 2016-ra vonatkozó országspecifikus ajánlások 40%-a a beruházások előtti olyan akadályokkal foglalkozik, amelyek felszámolásához hozzájárulhatnak a helyi és regionális hatóságok; felszólítja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó uniós szabályozási keretről szóló véleményezési felhívás alapján az adminisztratív terhek csökkentése, a szabályozás egyszerűsítése és a környezetvédelem finanszírozásának javítása érdekében;

19.  elismeri a termelékenység növelésére és a beruházásokra vonatkozó kiaknázatlan lehetőségeket, amelyeket az egységes piaci szabályok teljes körű alkalmazása és az áru- és szolgáltatáspiacok fokozottabb integrálása révén lehetne kihasználni; elismeri az országspecifikus ajánlások fontosságát, amelyek meghatározzák a tagállami fellépések legfontosabb területeit;

20.  egyetért a Bizottsággal, hogy a kereskedelem hasznát nem mindig ismerik el a nyilvános viták során, és hangsúlyozza, hogy a nemzetközi kereskedelem jelentős munkahelyforrás lehet az európaiak számára, illetve a növekedés elengedhetetlen eleme; megismétli, hogy jelenleg több mint 30 millió munkahely az EU-ból történő exportnak köszönhető; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi kereskedelmi egyezmények nem veszélyeztethetik az európai szabályozási, szociális és környezetvédelmi standardokat, hanem inkább erősíteniük kell a globális standardokat;

21.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a globális külföldi befektetési áramlásban való európai uniós részesedés a válság óta jelentősen visszaesett; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a befektetői üzleti környezet javítása érdekében, többek között az uniós egységes piaci jogszabályok teljes körű végrehajtása és érvényesítése révén; egyetért azzal, hogy az EU versenyképességének fokozása, a vállalkozások (különösen a kkv-k) és a beruházások számára kedvező környezet ösztönzése, a növekedés és a munkahelyteremtés erősítése, valamint a tagállamok közötti felfele irányuló szociális konvergencia támogatása érdekében, összhangban az országspecifikus ajánlásokkal, fel kell gyorsítani a fenntartható strukturális reformok elfogadásának folyamatát;

22.  ragaszkodik ahhoz, hogy meg kell őrizni a pénzintézetek hosszú távú beruházási kapacitásait, valamint az alacsony kockázatú megtakarítások és a hosszú távú nyugdíjtermékek profitabilitását, hogy ne kerüljön veszélybe az európai polgárok megtakarításainak és nyugdíjainak fenntarthatósága;

23.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható strukturális reformokat az oktatásba, kutatásba, innovációba és a humán tőkébe történő hosszabb távú befektetéseknek kell kiegészíteniük, többek között az új készségek és ismeretek megszerzését biztosító oktatás és képzés területén; úgy véli, hogy a politikusok, jogalkotók, kutatók, gyártók és innovátorok partnersége is olyan beruházásösztönző eszköznek tekinthető, amely hozzájárul az intelligens és fenntartható növekedéshez és kiegészíti a beruházási programokat;

Strukturális reformok

24.  egyetért azzal, hogy a termék- és szolgáltatáspiacok, valamint a befogadó munkaerőpiaci, egészségügyi, lakhatási és nyugdíjpolitikák fenntartható strukturális reformjainak továbbra is elsőbbséget kell kapniuk a tagállamokban ahhoz, hogy hatékonyan lehessen támogatni a fellendülést, kezelni lehessen a magas munkanélküliséget, ösztönözni lehessen a versenyképességet, a tisztességes versenyt és a növekedési potenciált, és javítani lehessen a kutatási és innovációs rendszereket a munkavállalói jogok, a fogyasztóvédelem vagy a környezetvédelmi normák felhígítása nélkül;

25.  úgy véli, hogy a jól működő és produktív munkaerőpiacok – megfelelő szociális védelemmel és párbeszéddel ötvözve – bizonyítottan gyorsabban kilábalnak a gazdasági hanyatlásból; felhívja a tagállamokat, hogy csökkentsék a munkaerőpiacok szegmentálódottságát, növeljék a munkaerőpiaci részvételt és frissítsék a készségeket, többek között a foglalkoztathatóság és a termelékenység fokozása érdekében nagyobb hangsúlyt helyezve a képzésre és az egész életen át tartó tanulásra; megállapítja, hogy egyes tagállamoknak jelentős reformokra van szükségük ahhoz, hogy munkaerőpiacaik ellenállóbbá és befogadóbbá váljanak;

26.  hangsúlyozza, hogy a közép- és hosszú távú stabilitás érdekében fontos a koherens és fenntartható szerkezeti reformok megkezdése vagy végrehajtásának folytatása; kiemeli, hogy az EU és tagállamai nem versenyezhetnek csupán az általános vagy a munkaerőköltségek terén, hanem nemzeti és uniós szinten is több beruházásra van szükség a kutatás, az innováció és fejlesztés, az oktatás és a készségek, valamint az erőforrás-hatékonyság terén;

27.  aggódik a – többek között a születések alacsony aránya, az elöregedő társadalmak, a kivándorlás által befolyásolt – demográfiai fejleményeknek az állami pénzügyi helyzetre és a fenntartható növekedésre gyakorolt hatása miatt; külön kiemeli a lakosság elöregedésének hatását az EU nyugdíj- és társadalombiztosítási rendszerére; megjegyzi, hogy a különféle demográfiai struktúrák következtében e fejlemények más-más hatással bírnak az egyes tagállamokra, de figyelmeztet, hogy a már most előrelátható finanszírozási költségek jelentősen befolyásolják majd a költségvetéseket;

28.  emlékeztet, hogy a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának biztosításához szükséges további fontos tényező a magas foglalkoztatási ráta elérése és fenntartása; ennek kapcsán rámutat továbbá a migránsok készségei jobb igénybevételének fontosságára, hogy alkalmazkodni lehessen a munkaerőpiaci igényekhez;

29.  megjegyzi, hogy az uniós tagállamok jelenleg a GDP 5 és 11% közötti arányát költik az egészségügyre, amely a demográfiai változások következtében a következő évtizedekben várhatóan jelentős mértékben növekedni fog; sürgeti a Bizottságot, hogy erőfeszítéseit összpontosítsa a minőségi egészségügyre és az ahhoz való univerzális hozzáférésre fordított költséghatékony kiadásokra, uniós szintű együttműködés és a bevált gyakorlatok megosztása révén, az országspecifikus ajánlásokban szem előtt tartva a minőségi egészségügyi rendszerek fenntarthatóságát is;

30.  felkéri a Bizottságot, hogy rendszeresen tegyen közzé értékelést az egyes tagállamok költségvetésének fenntarthatóságáról, az összes olyan országspecifikus tényezővel számolva, amilyen például az államháztartás fenntarthatóságát befolyásoló demográfiai fejlődés, valamint a függő, implicit és a költségvetésen kívüli egyéb kötelezettségek; javasolja, hogy építsék be e jelentéseket az éves országjelentésekbe; javasolja, hogy a Bizottság dolgozzon ki mutatót annak felmérésére, hogy a tagállamok államháztartása és éves költségvetése hogyan hat a jövő generációira, figyelembe véve a jövőbeli kötelezettségeket és az implicit költségvetési kötelezettségeket; egyetért azzal, hogy az ezen értékelésekkel kapcsolatos adminisztratív terheknek minél alacsonyabbaknak kell lenniük;

31.  üdvözli, hogy az ifjúsági munkanélküliség általában visszaesőben van, de még mindig túl magas; megjegyzi, hogy továbbra is komoly eltérések állnak fel az egyes tagállamok között, és folyamatos reformokra szólít fel a fiatalok munkaerőpiacra való bejutásának megkönnyítése érdekében, biztosítva ezzel a generációk közötti méltányosságot; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza az ifjúsági garancia fontosságát, és szorgalmazza e rendkívül fontos program uniós finanszírozásának folytatását; osztja a Bizottság azon véleményét, hogy többet kell tennie a tagállamoknak az ifjúsági munkanélküliség ellen, különösen az ifjúsági garancia hatékonyságának fokozása terén;

32.  hangsúlyozza a jó életkörülményeket és egyben megfelelő termelékenységet biztosító bérek felelős és növekedésbarát alakulásának fontosságát, figyelembe véve a versenyképességet és a hatékony szociális párbeszéd, valamint a jól működő szociális piacgazdaság fontosságát;

33.  egyetért azzal, hogy az adóztatásnak támogatnia kell a beruházásokat és a munkahelyteremtést; adóreformokat szorgalmaz az Európában a munkára nehezedő súlyos adóteher kezelése, az adóbeszedés javítása, az adóelkerülés és az adócsalás elleni küzdelem, valamint az adórendszerek egyszerűbbé, igazságosabbá és hatékonyabbá tétele érdekében; kiemeli, hogy jobban össze kell hangolni az adózás területén alkalmazott közigazgatási gyakorlatokat; nagyobb átláthatóságot szorgalmaz a tagállamok részéről a társasági adózás területén;

Adóügyi felelősség és az állami finanszírozás szerkezete

34.  megjegyzi, hogy a Bizottság szerint az államháztartások fenntarthatósága továbbra is elsőbbségi feladat, valamint hogy a válság mélypontja óta jelentős mértékben enyhültek a kihívások és az euróövezet egészében rövid távon lehet, hogy nem jelentenek jelentős kockázatokat;

35.  megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság szerint a kihívások továbbra is fenn fognak állni, és a válság, valamint a strukturális hiányosságok öröksége tovább él, amivel foglalkozni kell a hosszú távú kockázatok elkerülése érdekében;

36.  kiemeli, hogy minden tagállam köteles eleget tenni a Stabilitási és Növekedési Paktumnak, a meglévő rugalmassági záradékok teljes körű tiszteletben tartásával; e tekintetben rámutat a stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés (TSCG) jelentőségére is, és sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtsa be az annak végrehajtása során szerzett tapasztalatainak átfogó értékelését, amely az EUSZ-nak és az EUMSZ-nak megfelelően alapul szolgálhat az e szerződés lényegi elemeinek az uniós jogi keretbe való integrálása érdekében hozott intézkedésekhez;

37.  megjegyzi, hogy bár hat tagállam továbbra is túlzottdeficit-eljárás alatt áll, a költségvetési hiány átlagos szintje csökken, és 2016-ban várhatóan 2% alatt marad, sőt a következő években tovább csökken, és várhatóan csak két tagállam marad 2017-ben is túlzottdeficit-eljárás alatt; megjegyzi, hogy az államadósság elmúlt években tapasztalt jelentős növekedése sok esetben a bankok feltőkésítésének és az alacsony növekedésének volt betudható; hangsúlyozza, hogy amennyiben a kamatok ismét növekedésnek indulnak, fokozódhatnak a költségvetések javítása terén tapasztalt nehézségek;

38.  hangsúlyozza a Bizottság szerepét a Szerződések őreként; hangsúlyozza, hogy szükség van a közösen megállapított jogszabályok alkalmazásának és érvényesítésének objektív és átlátható értékelésére;

39.  ragaszkodik ahhoz, hogy ne kezeljék eltérő módon a tagállamokat; megjegyzi, hogy csak az uniós jogszabályokat tiszteletben tartó és követő költségvetési politika vezet hitelességhez és a tagállamok közötti bizalomhoz, ami a GMU megvalósításának és a pénzpiacok bizalmának előfeltétele;

40.  felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy amikor a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós és korrekciós ága értelmében költségvetési ajánlásokat tesz, fogalmazzon a lehető legkonkrétabban, ezzel növelve az ajánlások átláthatóságát és érvényesíthetőségét; hangsúlyozza, hogy a prevenciós ág keretében megfogalmazott ajánlásokba be kell illeszteni az országspecifikus középtávú költségvetési cél teljesítésére kitűzött dátumot, valamint az annak eléréséhez vagy megtartásához szükséges költségvetési kiigazítást;

41.  úgy véli, hogy a tagállamokon belüli makroökonómiai kiegyensúlyozatlanságokat a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárással összhangban kellene kezelni, valamennyi tagállam bevonásával, a megfelelő reformokra és beruházásokra építve; e tekintetben hangsúlyozza, hogy minden tagállamnak teljesítenie kell egyéni feladatait; megjegyzi, hogy a folyó fizetési mérleg nagy többlete a nagyobb hazai keresletet lehetőségét hordozza magában; megjegyzi, hogy az állami és a magánszektorbeli adósság magas szintje jelentős sebezhetőséget jelent, és hogy felelős költségvetési politika és magasabb növekedés szükséges ezek gyorsabb csökkentéséhez;

42.  megjegyzi, hogy bár az elmúlt években javult a költségvetések helyzete, a 2017-es költségvetési tervezet értékelésekor nyolc tagállamról tartották úgy, hogy esetükben fennáll a meg nem felelés kockázata; úgy véli, hogy a meghatározott kiigazítási útvonalakhoz ragaszkodni kell;

43.  üdvözli, hogy az államháztartási hiány és az államadósságok átlagban csökkentek, de egyetért azzal, hogy az összesített grafikonokban nem láthatók a tagállamok közötti jelentős eltérések; hangsúlyozza, hogy az összképet mindig az egyes költségvetések elemzésével együtt kell nézni, és hangsúlyozza, hogy szigorú költségvetési politikára van szükség a kamatlábak emelkedésének megelőzéseként; úgy véli, hogy felfele irányuló konvergenciára van szükség, különösen az euróövezethez tartozó tagállamok között;

Költségvetési irányvonal az euróövezet számára

44.  megjegyzi, hogy a Bizottság 2016. őszi gazdasági előrejelzése szerint az euróövezet költségvetési irányvonala 2015-ben megszorító jellegűről semleges jellegűre változott és a következő előrejelzési időszakban várhatóan enyhén expanzív jellegű lesz; megállapítja továbbá, hogy a Bizottság szerint a Tanács országspecifikus ajánlásaiban szereplő költségvetési előírások teljes körű betartása összességében az euróövezet egészére nézve 2017 és 2018 tekintetében egy mérsékelten restriktív költségvetési irányvonalhoz vezetne, és hogy a Bizottság pozitív költségvetési irányvonalat szorgalmaz, elismerve ugyanakkor annak gazdasági és jogi korlátait;

45.  fontos fejleménynek tartja a pozitív költségvetési irányvonalról szóló bizottsági közleményt; üdvözli a közlemény szándékát, hogy hozzájáruljon a gazdaságpolitikák jobb összehangolásához az euróövezetben és rámutasson a költségvetési ösztönzőkben rejlő lehetőségekre azon tagállamokban, ahol van ilyenekre mód; hangsúlyozza, hogy a költségvetési követelmények közösen megállapított költségvetési szabályokon alapulnak; emlékeztet, hogy minden tagállam köteles megfelelni a Stabilitási és Növekedési Paktumnak, tekintet nélkül az aggregált ajánlásokra; megjegyzi, hogy eltérnek a nézetek az aggregált költségvetési irányvonal célértékeinek potenciálja és szintje kapcsán; üdvözli a független Európai Költségvetési Tanács e téren végzett munkáját;

46.  azon a nézeten van, hogy az állami költségvetések struktúrájának javítása az egyik kulcsfontosságú tényezője az uniós költségvetési szabályoknak való megfelelés biztosításának és az elengedhetetlen kiadások finanszírozása lehetővé tételének, az előreláthatatlan igények finanszírozását biztosító tartalékok képzésének és a növekedést ösztönző beruházásoknak, továbbá a kevésbé alapvető kiadások finanszírozásának és az állami pénzeszközök hatékonyabb és felelősebb felhasználásához való hozzájárulásnak; emlékeztet, hogy a nemzeti költségvetések összetételét tagállami szinten, az országspecifikus ajánlások figyelembevételével határozzák meg;

47.  megállapítja, hogy az uniós költségvetéssel kapcsolatosan rendszeresen folyik az állami kiadások intelligens elosztásáról és a szakpolitikai prioritásokról szóló vita, és hogy ez a fajta kritikus értékelés a nemzeti költségvetések számára is alapvető fontosságú az állami költségvetések minőségének közép- és hosszú távú javítása, valamint a költségvetések lineáris csökkentésének elkerülése érdekében;

48.  üdvözli a közkiadások folyamatban lévő felülvizsgálatát, és arra bátorítja a tagállamokat, hogy kritikus szemmel értékeljék költségvetésük minőségét és összetételét; támogatja a közkiadások minőségének és hatékonyságának növelésére irányuló erőfeszítéseket, a nem produktív kiadásoktól a növekedésösztönző beruházások felé történő elmozdulást is;

49.  úgy véli, hogy az uniós költségvetés a nemzeti hozzájárulásokra való túlzott támaszkodás helyett a saját források begyűjtése révén segíthet enyhíteni a nemzeti költségvetésekre nehezedő terheket;

50.  üdvözli, hogy az európai szemeszter 2016-os ciklusa során az eurócsoport tematikus vitákat folytatott és a bevált gyakorlatok tekintetében előírásokat fogadott el, például a kiadások felülvizsgálata kapcsán; felszólítja a Bizottságot és az eurócsoportot, hogy tegye azokat hatékonyabbá és átláthatóbbá;

51.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy oly módon fogalmazzák meg az országspecifikus ajánlásokat, hogy az előrelépés mérhető legyen, különösen azokban az esetekben, amelyekben a szakpolitikai ajánlás ismétlődően ugyanazt a szakpolitikai területet célozza, és/vagy amelyben a reform jellege az európai szemeszter egyetlen ciklusán túlnyúló végrehajtást igényel;

A nemzeti szakpolitikák koordinálása és a demokratikus számonkérhetőség

52.  kiemeli annak fontosságát, hogy a nemzeti parlamentek megvitassák az országjelentéseket, az országspecifikus ajánlásokat, a nemzeti reformprogramokat és stabilitási programokat és az eddigieknél aktívabban lépjenek fel ezek nyomán;

53.  meggyőződése, hogy az országspecifikus ajánlások jobb végrehajtásához európai szinten világosan megfogalmazott prioritásokra, nemzeti, regionális és helyi szinten pedig tényleges nyilvános vitára van szükség, amelyek nagyobb felelősségvállaláshoz vezetnek; felhívja a tagállamokat, hogy a helyi és regionális hatóságokat strukturált módon vonják be, tekintettel az egyes tagállamokon belül és regionális szinten is jelentkező hatásokra és kihívásokra, hogy javítani lehessen az országspecifikus ajánlások végrehajtását;

54.  sürgeti a Bizottságot, hogy indítson tárgyalásokat a gazdasági irányításról szóló intézményközi megállapodásról; kitart amellett, hogy ezen intézményközi megállapodásnak – a Szerződések keretében – biztosítania kellene, hogy az európai szemeszter struktúrája lehetővé tegye a folyamat érdemi és rendszeres parlamenti ellenőrzését, különösen az éves növekedési jelentés prioritásai és az euróövezetre vonatkozó ajánlások tekintetében;

Ágazati hozzájárulások a 2017. évi éves növekedési jelentéshez

Költségvetés

55.  úgy véli, hogy az uniós költségvetés hozzáadott értéket jelenthet a beruházások és a szerkezeti reformok számára a tagállamokban a jelenlegi eszközök közötti nagyobb fokú szinergiák és a tagállami költségvetésekhez való kapcsolódás kialakítása esetén; ezért úgy véli, hogy az éves növekedési jelentésnek – amely fontos szakpolitikai dokumentumként alapvető tartalmat biztosít a nemzeti reformprogramok számára, valamint országspecifikus ajánlásokat fogalmaz meg és végrehajtási terveket tartalmaz – iránymutatásként kell szolgálnia a tagállamok és a nemzeti költségvetések elkészítése számára a nemzeti költségvetésekben érzékelhető és az uniós költségvetéshez kapcsolódó közös megoldások bevezetése érdekében;

56.  emlékeztet, hogy valamennyi tagállam első számú prioritásának a héa és a vámok beszedésére vonatkozó rendszerek javításának kellene lennie; üdvözli az adóparadicsomok uniós feketelistájának összeállítására irányuló bizottsági javaslatot, amelynek az adókat kijátszó multinacionális vállalatok problémájának kezelése érdekében büntetőjogi szankciókkal kell érvényt szerezni;

Környezetvédelem, Közegészségügy és Élelmiszer-biztonság

57.  hangsúlyozza, hogy az erőforrások jobb és hatékonyabb felhasználása, a külföldi energiától való függőség csökkentése, valamint a – termékekre vonatkozó jobb tervezési követelményeken és a fenntarthatóbb fogyasztási szokásokon alapuló – fenntartható termelési eljárások bevezetése magában foglalja a vállalkozói kedv és a munkahelyteremtés ösztönzését, a nemzetközi célértékek és az uniós környezetvédelmi célkitűzések hatékony megvalósítását, valamint a jövedelemforrások diverzifikálását, miközben szem előtt kell tartani a költségvetési felelősséget és a gazdasági versenyképességet is; úgy véli, hogy az európai szemeszternek magában kellene foglalnia az energiahatékonyságról és az összekapcsolhatóságról való jelentéstételt is az uniós szinten megállapított célok alapján;

o
o   o

58.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, a nemzeti parlamenteknek, valamint az Európai Központi Banknak.

(1) HL L 306., 2011.11.23., 12. o.
(2) HL L 306., 2011.11.23., 41. o.
(3) HL L 306., 2011.11.23., 8. o.
(4) HL L 306., 2011.11.23., 33. o.
(5) HL L 306., 2011.11.23., 25. o.
(6) HL L 306., 2011.11.23., 1. o.
(7) HL L 140., 2013.5.27., 11. o.
(8) HL L 140., 2013.5.27., 1. o.
(9) HL C 407., 2016.11.4., 86. o.


A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2017. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai
PDF 362kWORD 71k
Az Európai Parlament 2017. február 15-i állásfoglalása a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről: a 2017. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai (2016/2307(INI))
P8_TA(2017)0039A8-0037/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9., 145., 148., 152., 153. és 174. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ 349. cikkére, amely a legkülső régiók különleges helyzetével foglalkozik,

–  tekintettel az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak IV. címére („Szolidaritás”),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a társadalombiztosítás minimális normáiról szóló, 102. sz. ILO-egyezményre és az ILO szociális védelmi minimumról szóló 202. ajánlására,

–  tekintettel a felülvizsgált Európai Szociális Chartára,

–  tekintettel az 1. fenntartható fejlesztési célra – a szegénység minden formájának felszámolása mindenhol –, és különösen annak 3. célkitűzésére, azaz a megfelelő szociális védelmi rendszerek és intézkedések nemzeti szintű bevezetésére mindenki számára, beleértve a védelmi minimumokat is, valamint 2030-ig a szegény és sebezhető népesség alapvető biztosításának megvalósítását,

–  tekintettel a Bizottság „Befektetés a gyermekekbe: a hátrányok körének megtörése” című, 2013. február 20-i 2013/112/EU ajánlására,

–  tekintettel a Bizottság „2017. évi éves növekedési jelentés” című, 2016. november 16-i közleményére (COM(2016)0725),

–  tekintettel a Bizottság az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó, 2016. november 16-i ajánlására (COM(2016)0726),

–  tekintettel a Bizottság „A növekedésbarát euróövezeti költségvetési irányvonal felé” című, 2016. november 16-i közleményére (COM(2016)0727),

–  tekintettel a Bizottság „A riasztási mechanizmus keretében készült 2017. évi jelentés” című, 2016. november 16-i jelentésére (COM(2016)0728),

–  tekintettel a Bizottság és a Tanács közös foglalkoztatási jelentésének a 2017. évi éves növekedési jelentésről szóló bizottsági közleményt kísérő, 2016. november 16-i tervezetére (COM(2016)0729),

–  tekintettel a Bizottság „2017. évi költségvetésiterv-javaslatok: Átfogó értékelés” című, 2016. november 16-i közleményre (COM(2016)0730),

–  tekintettel a Bizottság „Európa ismét beruház: Az európai beruházási terv mérlege és a következő lépések” című, 2016. június 1-jei közleményére (COM(2016)0359),

–  tekintettel a Bizottság „Európa új éllovasai: az induló és a növekvő innovatív vállalkozásokat érintő kezdeményezés” című, 2016. november 22-i közleményére (COM(2016)0733),

–  tekintettel a Bizottság „Az európai beruházások megerősítése a munkahelyteremtés és a növekedés érdekében: Az Európai Stratégiai Beruházási Alap második fázisa és az új külső beruházási terv felé” című, 2016. szeptember 14-i közleményére (COM(2016)0581),

–  tekintettel a Bizottság „Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés – az első három év” című, 2016. október 4-i közleményére (COM(2016)0646),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló 1311/2013/EU, Euratom rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló, 2016. szeptember 14-i bizottsági javaslatra (COM(2016)0604),

–  tekintettel a Bizottság „A 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret félidős értékelése/felülvizsgálata – Eredményközpontú uniós költségvetés” című, 2016. szeptember 14-i közleményére (COM(2016)0603),

–  tekintettel a Bizottság „ Új európai készségfejlesztési program – Közös erővel a humántőke, a foglalkoztathatóság és a versenyképesség megerősítéséért” című, 2016. június 10-i közleményére (COM(2016)0381),

–  tekintettel a Bizottság „A közösségi gazdaságra vonatkozó európai menetrend” című, 2016. június 2-i közleményére (COM(2016)0356),

–  tekintettel a Bizottság szociális jogok európai pillérével kapcsolatos konzultáció elindításáról szóló, 2016. március 8-i közleményére (COM(2016)0127) és annak mellékleteire,

–  tekintettel a strukturálisreform-támogató program 2017–2020-as időszakra vonatkozó létrehozásáról, valamint az 1303/2013/EU és az 1305/2013/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2015. november 26-i bizottsági javaslatra (COM(2015)0701),

–  tekintettel a Bizottság „Lépések a gazdasági és monetáris unió kiteljesítése felé” című, 2015. október 21-i közleményére (COM(2015)0600),

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló, 2016. február 15-i bizottsági javaslatra (COM(2016)0071) és a Parlament erről szóló, 2016. szeptember 15-i álláspontjára(1),

–  tekintettel a Bizottság „A Stabilitási és Növekedési Paktum hatályos szabályai által biztosított rugalmasság legjobb kihasználása” című, 2015. január 13-i közleményére (COM(2015)0012),

–  tekintettel a Bizottság „Európai beruházási terv” című, 2014. november 26-i közleményére (COM(2014)0903),

–  tekintettel a Bizottság „A gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójának megerősítése” című, 2013. október 2-i közleményére (COM(2013)0690),

–  tekintettel a Bizottság „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében, többek között a 2014–2020-as időszakra szóló Európai Szociális Alapon keresztül” című, 2013. február 20-i közleményére (COM(2013)0083),

–  tekintettel a Bizottság „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című, 2012. április 18-i közleményére (COM(2012)0173),

–  tekintettel a Bizottság „A »Több lehetőséget a fiataloknak« kezdeményezés” című, 2011. december 20-i közleményére (COM(2011)0933),

–  tekintettel a Bizottság „ A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja – A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című, 2010. december 16-i közleményére (COM(2010)0758) és a Parlament arra vonatkozó, 2011. november 15-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Bizottság „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i közleményére (COM(2010)2020),

–  tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2008. október 3-i 2008/867/EK bizottsági ajánlásra(3),

–  tekintettel az öt elnök „A gazdasági és monetáris unió kiteljesítése” című, 2015. június 22-i jelentésére,

–  tekintettel az európai gazdasági és társadalmi fejlődés alapvető tényezőjének számító szociális gazdaság előmozdításáról szóló tanácsi következtetésekre (13414/2015),

–  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2016. év prioritásainak végrehajtása” című, 2016. október 26-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a „Menekültek: társadalmi befogadás és munkaerőpiaci integráció” című, 2016. július 5-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2016. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai ” című, 2016. február 25-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság a gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2015. év prioritásainak végrehajtásáról szóló, 2015. szeptember 24-i álláspontjára,

–  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2015. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai” című, 2015. március 11-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a be nem jelentett munkavégzés megakadályozására, valamint az ilyen típusú munkavégzéstől való elrettentésre irányuló együttműködés erősítését célzó európai platform létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2016. február 2-i álláspontjára(8),

–  tekintettel „Az egyenlőtlenségek csökkentése, különös tekintettel a gyermekszegénységre” című, 2015. november 24-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a kohéziós politikáról és az Európa 2020 stratégia felülvizsgálatáról szóló, 2015. október 28-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a Tanácshoz intézett, O-000121/2015 – B8-1102/2015 számú, szóbeli választ igénylő kérdésre és ezzel kapcsolatosan a tartósan munkanélküli személyek munkaerőpiaci integrációjáról szóló tanácsi ajánlásról szóló, 2015. október 29-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel „A 21. század versenyképes uniós munkaerőpiacának létrehozása: a készségek és képesítések hozzáigazítása a kereslethez és a munkalehetőségekhez a válságból való kilábalás egyik módjaként” című, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel „A szociális vállalkozás és a szociális innováció a munkanélküliség leküzdésében” című, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló, 2014. november 25-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a fiatalok foglalkoztatásáról szóló, 2014. július 17-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel a „Hogyan járulhat hozzá az Európai Unió egy olyan környezet megteremtéséhez, amely kedvez a vállalatok, vállalkozások és induló vállalkozások általi munkahelyteremtésnek?” című, 2014. április 15-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel a szociális gazdaságról szóló, 2009. február 19-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottságnak az Európai Unió bevezető jelentéséhez kapcsolódó záró megjegyzéseire (2015. szeptember),

–  tekintettel az Európai Számvevőszék „Uniós ifjúsági garancia: az első lépések megtörténtek, de kockázatok várhatók a végrehajtás során” című 3/2015. sz. különjelentésére(18),

–  tekintettel a „Foglalkoztatási és szociális fejlemények Európában – negyedéves áttekintés, 2016. ősz” című, 2016. október 11-én kiadott dokumentumra,

–  tekintettel az Eurofound európai munkakörülményekről szóló, 2010. és 2015. évi ötödik és hatodik felmérésre(19),

–  tekintettel a „Foglalkoztatási kilátások 2016” című, 2016. július 7-i OECD-dokumentumra,

–  tekintettel a jövedelmi egyenlőtlenség trendjeiről és a gazdasági növekedésre gyakorolt hatásáról szóló, 2014. december 9-i OECD-munkadokumentumra,

–  tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság „Megfelelő szociális védelem a hosszú távú gondozási igények kielégítésére az elöregedő társadalomban” című, 2014. október 10-i jelentésére,

–  tekintettel a Bizottságnak a dolgozó szülők előtt álló, a munka és a családi élet összeegyeztetése terén jelentkező kihívásokkal foglalkozó ütemtervére és konzultációjára,

–  tekintettel a Portugáliának és Spanyolországnak folyósított források felfüggesztéséről folytatott strukturált párbeszéd keretében 2016. október 3-án és november 8-án tartott ülésekre,

–  tekintettel a nemzeti parlamentek képviselőivel a 2017-es európai szemeszter prioritásairól folytatott tárgyalásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság, valamint a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményeire (A8-0037/2017),

A.  mivel az EU-ban 2013 második fele óta lassan csökken a munkanélküliség, 2013 óta 8 millió új állás jött létre, és 2016 szeptemberében a munkanélküliségi ráta 8,6%-os volt, ami 2009 óta a legalacsonyabb szint; mivel azonban a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok aránya továbbra is magas, és a 15–29 év közötti korosztály 14,8%-át teszik ki(20)(21); mivel a munkanélküliség összesített szinten csökken, néhány tagállamban sajnálatos módon még mindig nagyon magas; mivel a Bizottság szerint az aktív keresők körében tapasztalható szegénység aránya továbbra is magas;

B.  mivel a foglalkoztatási ráta általában alacsonyabb a nők körében, és mivel 2015-ben a 20 és 64 év közötti férfiak foglalkoztatási rátája 75,9% volt az EU-28-ban, szemben a nők 64,3%-os rátájával; mivel a nemek közötti szakadék még mindig jelentős a munkavállalás terén, és továbbra is ez képezi a nemek közötti egyenlőség elérésének egyik fő akadályát, valamint sürgős erőfeszítések szükségesek a férfiak és nők foglalkoztatási rátája közötti különbség csökkentésére;

C.  mivel, amennyiben a jelenlegi trendet megfelelő közpolitikákkal erősítik meg, elérhetővé válik az Európa 2020 stratégia 75%-os foglalkoztatási célkitűzése;

D.  mivel az ifjúsági munkanélküliségi ráta 18,6% az EU-ban és 21,0% az euróövezetben; mivel a munkanélküli fiatalok száma eléri a 4,2 milliót, ebből az euróövezeten belül pedig a 2,9 millió eurót; mivel az ifjúsági munkanélküliség szintje továbbra is jóval meghaladja a 2008-as legalacsonyabb szintet, ami felhívja a figyelmet arra, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés tagállami végrehajtását és teljes körű kihasználását prioritásnak kell tekinteni; mivel sajnálatos módon a fiatalok foglalkoztatását továbbra is a néha a szegénységi küszöb alatti alacsony bérek, a fizetéssel nem járó szakmai gyakorlatok, a jó minőségű képzés hiánya, valamint a munkahelyi jogok hiánya jellemzik;

E.  mivel a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok a becslések szerint évente 153 milliárd euróba kerülnek az EU-nak (a GDP 1,21%-a) ellátások, elmaradt bevételek és adók formájában, míg az ifjúsági garanciarendszerek létrehozásának éves teljes becsült költsége az euróövezetben 21 milliárd euró lenne, azaz a GDP 0,22%-a;

F.  mivel a 2015-ben regisztrált nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok száma tovább fog csökkenni; mivel a 15 és 24 év közötti korosztályban 6,6 millió fiatal még mindig ilyen helyzetben van, ami e korcsoport 12%-át teszi ki;

G.  mivel a munkaerőpiaci szabályozási keretek kidolgozása és végrehajtása, az oktatási és képzési rendszerek és az aktív munkaerőpiaci politika vonatkozásában az ifjúsági munkanélküliség kezeléséért elsősorban a tagállamok felelősek;

H.  mivel a fogyatékossággal élő emberek továbbra is jelentős mértékben ki vannak rekesztve a munkaerőpiacról, és e téren nagyon kevés előrelépés történt az elmúlt évtizedben, részben amiatt, hogy nem ruháztak be a megfelelő támogatási eszközökbe; hangsúlyozza, hogy ez gyakran szegénységhez és társadalmi kirekesztéshez vezet, és ezért negatív hatást gyakorol az Európa 2020 stratégia célkitűzésére;

I.  mivel a munkaerőpiac strukturális kihívásai, mint például az alacsony részvétel és a strukturális munkaerőhiány számos tagállamban továbbra is probléma;

J.  mivel a tartós (egy évnél hosszabban tartó) munkanélküliség aránya évi 0,7%-kal csökkent 2016 első negyedévéig, ami a gazdaságilag aktív népesség 4,2%-át teszi ki; mivel a rendkívül tartós (két évnél hosszabb) munkanélküliség aránya a gazdaságilag aktív népesség 2,6%-ára csökkent; mivel ennek ellenére a tartósan munkanélküliek száma továbbra is magas, mintegy 10 millió fő; mivel a tartós munkanélküliség különösen a fiatalabb és az idősebb álláskeresők számára jelent problémát, ugyanis a 15 és 24 év közöttiek 30%-a, és az 55 és 64 év közöttiek 64%-a több mint egy éve keres állást; mivel sok inaktív idősebb munkavállaló nem szerepel a munkanélküliségi statisztikákban; mivel a munkanélküliség szintje és annak társadalmi következményei eltérőek az európai országokban, és mivel alapvető fontos a sajátos mikrogazdasági körülmények figyelembe vétele;

K.  mivel az Európa 2020 stratégia célkitűzése szerint 2020-ig 20 millióval kell csökkenteni a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett emberek számát; mivel a célkitűzés teljesítése még várat magára, és ezért több erőfeszítésre van szükség; mivel 2015-ben 119 millió volt a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett emberek száma, mintegy 3,5 millió fővel kevesebb, mint 2014-ben; mivel 2012-ben 32,2 millió fogyatékossággal élő személy volt ilyen helyzetben; mivel 2013-ban az EU-28 területén 26,5 millió gyermeket fenyegetett a szegénység vagy társadalmi kirekesztés veszélye; mivel az egyenlőtlenség magas szintje csökkenti a gazdaság teljesítményét és a fenntartható növekedés potenciálját;

L.  mivel a tartós munkanélküliek támogatása döntő fontosságú, ellenkező esetben ez a helyzet önbizalmukra, jólétükre és jövőbeli fejlődésükre lesz kihatással, a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának teszi ki őket és veszélyezteti a nemzeti szociális biztonsági rendszerek fenntarthatóságát, továbbá az európai szociális modellt is;

M.  mivel a szociális párbeszéd gyengülése negatív hatást gyakorol a munkavállalói jogokra, az uniós polgárok vásárlóerejére és a növekedésre;

N.  mivel számos pozitív fejleményre került sor az EU-ban, ami az uniós gazdaság ellenálló képességét és fellendülését jelzi;

O.  mivel a szociális gazdaság – az Unióban több mint 14,5 millió embert foglalkoztató 2 millió vállalkozás – fontos ágazat, amely hozzájárul Európa ellenálló képességhez és a gazdasági fellendüléséhez;

P.  mivel a tagállamok többségében a növekedés továbbra is alacsony, és az EU 2016-ra vonatkozó növekedési rátája még vissza is esett, és 2%-on stabilizálódott , ami arra utal, hogy az EU többet tud tenni a gazdasági és társadalmi fellendülés érdekében, hogy azt középtávon fenntarthatóbbá tegye;

Q.  mivel, amint ezt a Bizottság is megállapította(22), a tagállamokon belül és a tagállamok között továbbra is foglalkoztatási és szociális különbségek tapasztalhatóak, és a társadalmi fejlemények is a további eltérések irányába mutatnak az Unión belül, akadályozva a növekedést, a foglalkoztatást és a kohéziót; mivel azok a társadalmak, amelyeket az egyenlőség és a humántőkébe való beruházás magas szintje jellemez, jobban teljesítenek a növekedés és a rugalmas foglalkoztatás szempontjából;

R.  mivel a be nem jelentett munkavégzés még mindig előfordul, amelynek súlyos költségvetési vonzatai vannak, és amely adóbevétel-kieséshez és a társadalombiztosítási járulékok elmaradásához vezet, továbbá hátrányosan befolyásolja a foglalkoztatást, a termelékenységet, a munka minőségét és a készségek fejlesztését;

S.  mivel a legkülső régiók sajátosságaik miatt óriási nehézségekkel szembesülnek, amelyek korlátozzák növekedési és fejlődési potenciáljukat; mivel ezekben a régiókban a munkanélküliség, az ifjúsági munkanélküliség és a tartós munkanélküliség szintje az egyik legmagasabb az EU-ban, és sok esetben meghaladja a 30%-ot;

T.  mivel az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) már 69 projektet hagyott jóvá 18 országban és 56 műveletet írt alá, ami várhatóan több mint 22 milliárd eurónyi beruházást és mintegy 71 000 kkv bevonását eredményezi;

U.  mivel sok tagállamban a munkaképes korú és a gazdaságilag aktív népesség folyamatosan csökken; mivel a nők munkaerőpiaci részvétele lehetőséget kínál e tagállamoknak a kérdés kezelésére és a gazdaságilag aktív népesség megerősítésére az EU-ban; mivel a menekültek és menedékkérők folyamatos érkezése is segíthet a gazdaságilag aktív népesség megerősítésében;

V.  mivel az EU demográfiai kihívásokkal szembesül, amelyek nem csak az idősödő népességgel és a születési ráta csökkenésével vannak összefüggésben, hanem más elemeket is – például az elnéptelenedést – is magukban foglalnak;

W.  mivel a nemek közötti bérszakadék jelenleg 16%-os, a nemek közötti nyugdíjszakadék pedig 38%-os, ami miatt a nők az életkoruk emelkedésével jobban ki vannak téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának;

X.  mivel a társadalombiztosítási rendszerek biztosítása és irányítása a tagállamok hatáskörébe tartozik, amit az Unió ugyan koordinál, de nem harmonizál;

Y.  mivel a nők várható egészséges élettartama a 2010-es 62,6 évről 2013-ban 61,5 évre csökkent, majd 2014-ben kismértékben növekedett, míg a férfiak esetében a 61,4 éves értéken stagnált;

1.  üdvözli, hogy a 2017. évi éves növekedési jelentés a még inkluzívabb növekedés előremozdításának eszközeként a társadalmi méltányosság biztosításának jelentőségére helyezi a hangsúlyt, továbbá a jó minőségű és inkluzív munkahelyteremtésre, a készségek javítására és a versenyképesség, innováció és termelékenység megerősítésének szükségességére; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy a munkaerőpiaci reformokkal kapcsolatos országspecifikus ajánlások is hangsúlyozzák az aktív munkaerőpiaci politikák fontosságát és előmozdítják a munkavállalók jogait és védelmét;

2.  üdvözli az európai szemeszter folyamatának gazdasági és szociális dimenziója közötti egyensúly megteremtésére tett előrelépést, így a Bizottság teljesítette a Parlament néhány kérését; hangsúlyozza azonban, hogy több erőfeszítésre lenne szükség a politikai láthatóság és a kulcsfontosságú foglalkoztatási és szociális mutatók eredménytáblája hatásainak javítása érdekében; üdvözli a Bizottság az európai statisztikai programról (2013–17) szóló 99/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosítására irányuló azon javaslatát, hogy hosszabbítsák meg azt a 2018–2020-as időszakra, többek között kiterjesztve olyan új szociális mutatókra, amelyek a makrogazdasági adatok alakulásával összefüggő foglalkoztatási és szociális adatokat is magukban foglalják, hogy az elemzés átfogó képet nyújtson a különböző szakpolitikai döntések összekapcsolódásáról és hatásáról; hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatási mutatóknak a gazdasági mutatókkal egyenértékűnek kell lenniük, lehetővé téve, hogy hatásukra az érintett tagállamokban mélyreható elemzéseket végezzenek és korrekciós intézkedéseket hozzanak;

3.  kiemeli, hogy az európai szemeszter ciklusából még mindig hiányzik a gyermekközpontú megközelítés, amelynek része a gyermek jogai, valamint a gyermekszegénység elleni küzdelem és a gyermekjóléti célkitűzések valamennyi szakpolitikai területen történő általános érvényesítése melletti elköteleződés; hangsúlyozza, hogy a hátrányos helyzet spiráljának megtöréséhez egyértelmű célkitűzésekkel és célokkal rendelkező stratégiai megközelítésre van szükség;

4.  olyan programokra szólít fel, amelyek a korai gyermekkorba történő beruházási és a gyermekszegénység elleni integrált európai terv keretében támogatást és lehetőségeket biztosítanak, beleértve egy gyermekgarancia létrehozását is, amelynek célja a gyermekek érdekében tett beruházásokra vonatkozó bizottsági ajánlás teljes körű megvalósítása, amely biztosítaná, hogy Európában a szegénység által fenyegetett összes gyermek (beleértve a menekülteket) ingyenes egészségügyi ellátáshoz, ingyenes oktatáshoz, ingyenes gondozáshoz, tisztességes lakhatáshoz és megfelelő táplálkozáshoz férjen hozzá;

5.  hangsúlyozza, hogy a társadalmi fejlődésbe történő beruházás hozzájárul a gazdasági fejlődéshez és a konvergenciához; tudomásul veszi az OECD(23) és az IMF(24) közelmúltban elkészített tanulmányait, amelyek kihangsúlyozzák, hogy az európai társadalmi egyenlőtlenségek akadályozzák a gazdasági fellendülést; a szegénység és a növekvő egyenlőtlenség leküzdése érdekében komolyabb erőfeszítéseket sürget, adott esetben a szociális infrastruktúrába irányuló több befektetést, és azok támogatását, akiket a megszorító intézkedések a legkeményebben sújtottak; felszólítja a Bizottságot, hogy országspecifikus ajánlásaiban helyezzen különös hangsúlyt az egyenlőtlenségek leküzdésére;

6.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy javítsa a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó átfogó célkitűzéssel kapcsolatos stratégiát; a nemek közötti egyenlőség jobb érvényesítésére támogatja az európai szemeszter összefüggésében a Bizottság nemek közötti egyenlőségre vonatkozó éves jelentéseit; felszólítja a tagállamokat, hogy nemzeti reformprogramjaikba és stabilitási és konvergenciaprogramjaikba építsék be a nemi dimenziót és a nők és férfiak közötti egyenlőség elvét olyan célok és intézkedések kitűzése révén, amelyek a nemek közötti tartós különbségekkel foglalkoznak; felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is fogalmazzon meg országspecifikus ajánlásokat a gyermekgondozási szolgáltatások és a tartós ápolás-gondozás javítása tekintetében, amelyek pozitív hatással lehetnek a nők munkaerőpiaci részvételére; megismétli a Bizottsághoz és a tagállamokhoz intézett felhívását, hogy adott esetben nemek szerint bontott adatokat használjanak fel az európai szemeszter nyomon követési folyamatában; javasolja, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét szorosabban vonják be az európai szemeszterbe;

7.  rámutat arra, hogy néhány tagállamban túl magas az állami és magánadósságok szintje, ami akadályozza a beruházásokat, a gazdasági növekedést és a foglalkoztatást;

8.  úgy véli, hogy a foglalkoztatási és szociális mutatók eredménytáblájának adattartalma hasznos, de nem elégséges az Unióban kialakult foglalkoztatási és szociális helyzet értékeléséhez; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egészítsék ki az eredménytáblát a foglalkoztatás minőségére és a szegénységre vonatkozó adatokkal, külön hangsúlyt helyezve a többdimenziós gyermekszegénységre;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy a foglalkoztatás- és szociálpolitika figyelembevételével határozza meg és számszerűsítse a társadalmi méltányossággal kapcsolatos elképzelését, amelyet a 2016. évi éves növekedési jelentés és az európai szemeszter révén kíván elérni;

10.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy gyorsítsák fel valamennyi olyan program végrehajtását, amely fellendítheti a tisztességes, minőségi, hosszú távú munkahelyek létrehozását a népesség valamennyi csoportja, különösen a fiatalok számára; hangsúlyozza, hogy az uniós munkanélküliség enyhe csökkenése ellenére a fiatalok körében továbbra is 18,6%-os a munkanélküliség; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a programirányító hatóságok proaktívabb nyomon követését;

11.  hangsúlyozza, hogy az ifjúsági garancia végrehajtását nemzeti, regionális és helyi szinten meg kell erősíteni, és legalább 2020-ig a szociális partnerek és a megerősített állami foglalkoztatási szolgálatok aktív részvételével meg kell hosszabbítani, továbbá kiemeli az iskolából a munkába való átmenet fontosságát; sürgeti a Bizottságot, hogy végezzen hatástanulmányokat, amelyek pontosan meghatározzák, hogy eddig milyen eredményeket értek el és milyen további intézkedések szükségesek, amelyek figyelembe veszik a Számvevőszék rég várt ellenőrzését és a bevált gyakorlatok cseréjét, az összes érintett szereplőt egy asztalhoz ültető munkaértekezletek megszervezését és amelyek célja, hogy hatékonyabbá tegyék ezt az eszközt; rámutat arra, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ifjúsági garancia teljesen nyitva álljon többek között a kiszolgáltatott és a fogyatékossággal élő személyek előtt is; hangsúlyozza, hogy ez nem minden tagállamban van így, és felszólítja a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb orvosolják ezt a helyzetet, mivel az ellentétes az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményével; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az ifjúsági garancia eljusson azokhoz a fiatalokhoz, akiknek többféle kirekesztéssel és rendkívüli szegénységgel kell szembenézniük; rámutat arra, hogy különös figyelmet kell fordítani a fiatal nőkre és lányokra, akik nemi vonatkozású akadályokkal szembesülhetnek; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy megfelelő mértékben finanszírozzák az ifjúsági garanciát annak biztosítása érdekében, hogy azt megfelelően hajtsák végre minden tagállamban és hogy a még fiatalabbaknak is segítséget nyújtson;

12.  tudomásul veszi, hogy 500 millió eurót fogadtak el a 2017-es ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzatokra; hangsúlyozza, hogy ez az összeg nem elegendő, ezért ezt növelni és biztosítani kell a jelenlegi többéves pénzügyi keretben; ugyanakkor megállapítja, hogy a félidős felülvizsgálattal összefüggésben megállapodásra kell jutni az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés megfelelő kiegészítő finanszírozásáról a jelenlegi többéves pénzügyi keret fennmaradó időszakának fedezése érdekében;

13.  kiemeli a fiatalok foglalkoztatása terén a kulturális és a kreatív iparágakban rejlő lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy a kulturális és a kreatív iparágak további támogatása és az azokba irányuló beruházások jelentős mértékben hozzájárulhatnak a növekedéshez, az innovációhoz és a foglalkoztatáshoz; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy például az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében vizsgálja meg az összes kulturális és kreatív ágazat – ideértve a nem kormányzati szervezeteket és kisebb egyesületeket is – által kínált különleges lehetőségeket;

14.  hangsúlyozza, hogy ha a közoktatási rendszerekbe nem fektetnek be elegendő forrást, úgy az alááshatja Európa versenyképességét és az európai munkaerő foglalkoztathatóságát; hangsúlyozza, hogy az egyenlőtlenség csökkentése és a fiatalkorban történő társadalmi integráció érdekében a lehető legkorábbi életciklusban meg kell kezdeni az emberekbe való beruházást; hangsúlyozza azt is, hogy az iskolában már a legfiatalabb életkortól kezdve küzdeni kell a sztereotípiákkal szemben, az oktatás valamennyi szintjén előmozdítva a nemek közötti egyenlőséget;

15.  felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be a szociális védelmi rendszerek és jövedelemtámogatási rendszerek inkluzívabb formáinak végrehajtására és nyomon követésére szolgáló szakpolitikai intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy ezek a rendszerek tisztességes életszínvonalat kínáljanak a munkanélküliek és a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élőknek, továbbá hogy hozzáférést biztosítsanak az oktatáshoz és képzéshez, valamint nyújtsanak lehetőségeket a munkaerőpiacra való belépésre;

16.  üdvözli a foglalkoztatási arány növekedését; megjegyzi azonban, hogy a tagállamokban a foglalkoztatási ráta növekedése sajnos összekapcsolódott az atipikus és nem formális foglalkoztatási formákkal, beleértve a nulla órás szerződéseket is; hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatás fenntartható és minőségi voltát kiemelt kérdésként kell kezelni; mélyen aggasztja, hogy a magas munkanélküliség továbbra is fennáll, elsősorban azokban az országokban, amelyeket még mindig sújt a válság; elismeri az aktív keresők szegénységének jelenségét, ami a romló bérek és munkakörülmények következménye, és amellyel foglalkozni kell a foglalkoztatási és a szociális védelmi intézkedések keretében; ösztönzi a tagállamokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket és maradjanak nyitottak az új megoldásokra és megközelítésekre az Európa 2020 stratégia 75%-os foglalkoztatási célkitűzésének elérése érdekében, többek között hangsúlyt helyezve az olyan csoportokra, amelyeknek a legalacsonyabb a munkaerőpiaci részvétele, például a nőkre, az idősebb munkavállalókra, az alacsony képzettségű munkavállalókra és a fogyatékossággal élő személyekre; felszólítja a tagállamokat, hogy bővítsék az egész életen át tartó tanulásra és az eredményes továbbképzésre vonatkozó kínálatukat;

17.  úgy véli, hogy a migráció fontos szerepet játszhat a hatékony közkiadásokkal támogatott oktatási rendszerekben is, tekintettel a jó minőségű, fenntartható szociális és környezetvédelmi beruházásokra a munkavállalók munkaerőpiaci integrálása és a munkanélküliség csökkentése érdekében;

18.  elismeri, hogy a nők továbbra is alulreprezentáltak a munkaerőpiacon; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki proaktív szakpolitikákat és eszközöljenek megfelelő befektetéseket, amelyek arra irányulnak és úgy lettek megtervezve, hogy előmozdítsák a nők munkaerőpiaci részvételét; hangsúlyozza, hogy a nők munkaerőpiaci részvételének növeléséhez elengedhetetlen a munka és a magánélet közötti jobb egyensúly; e tekintetben rámutat arra, hogy a rugalmas munkafeltételek – például a távmunka, a rugalmas munkaidő és a csökkentett munkaidő –a Bizottság szerint fontos szerepet játszhatnak; egyetért a Bizottság azon nézetével, hogy a fizetett szülési, apasági és szülői szabadság biztosítása a tagállamokban fokozza a nők munkaerőpiaci részvételét; arra is felszólítja a tagállamokat, hogy állapítsanak meg a nők és férfiak fenntartható és minőségi foglalkoztatásának támogatására irányuló szakpolitikákat, akik családi és gondozási szabadságukat követően lépnek a munkaerőpiacra, térnek oda vissza, vagy szeretnének ott maradni és előrelépni; sajnálkozását fejezi ki a foglalkoztatási ráta, a nemek közötti bér- és nyugdíjszakadék terén a nemek között meglévő egyenlőtlenségek miatt; olyan szakpolitikák kialakítását szorgalmazza, amelyek bátorítják és támogatják a nőket a vállalkozói karrier építésében, elősegítik a finanszírozási és üzleti lehetőségekhez való hozzáférésüket és testre szabott képzést kínálnak;

19.  elismeri azonban, hogy a foglalkoztatási támogatásnak és az aktív munkaerőpiaci részvételt javító intézkedéseknek egy átfogóbb, a társadalmi kirekesztés és szegénység leküzdését célzó, a jogokat középpontba helyező megközelítés részét kell képezniük, amely figyelembe veszi a gyermekeket, a családokat és azok sajátos szükségleteit;

20.  felszólítja a tagállamokat, hogy cseréljék ki egymás között bevált gyakorlataikat, és vizsgálják meg az alkalmazkodóképes és rugalmas munkaerőpiac kialakításának új innovatív módjait, hogy eleget tegyenek a globális gazdaság kihívásainak, miközben minden munkavállaló számára magas szintű munkaügyi normákat biztosítanak;

21.  üdvözli a tagállamoknak címzett emlékeztetőt, hogy a jóléti rendszereket erős szociális normákban kell rögzíteni, és hogy a munka és a magánélet egyensúlyának előmozdítása és a megkülönböztetéssel szembeni fellépés nem csak a társadalmi igazságossághoz járul hozzá, hanem a növekedéshez is; hangsúlyozza, hogy a szülők munkaerőpiaci reintegrációját olyan feltételek megteremtésével kell támogatni, amelyek lehetővé teszik a jó minőségű és inkluzív foglalkoztatást és munkakörnyezetet, lehetővé téve a szülők számára, hogy egyensúlyt teremtsenek munkájuk és szülői szerepük között;

22.  elismeri, hogy a munkahelyteremtés mellett a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem egyik kulcsfontosságú tényezője, hogy a tartósan munkanélkülieket személyre szabott intézkedések, különösen aktív foglalkoztatási politikák révén integrálják a minőségi foglalkoztatásba, feltéve, hogy megfelelő mennyiségű tisztességes munka áll rendelkezésre; rámutat, hogy hangsúlyt kell fektetni a tisztességes munkahelyek megteremtésére irányuló jobb intézkedésekre; hangsúlyozza, hogy a munkaerőpiactól legtávolabb lévők integrálásának kettős kedvező hatása van, egyrészt a magánszemélyre nézve, másrészt pedig a szociális biztonsági rendszerek stabilizálása és a gazdaság támogatása tekintetében; úgy véli, hogy figyelembe kell venni e polgárok szociális helyzetét és sajátos igényeiket, valamint európai szinten szorosabban figyelemmel kell követni a politikák nemzeti szintű végrehajtását;

23.  kiemeli a nem formális és informális tanulási környezetben megszerzett készségek és kompetenciák, a készségek érvényesítésének és tanúsításának, valamint az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférésnek a jelentőségét, továbbá a 2020-ra vonatkozó oktatási és a képzési stratégiai keretrendszer kötelezettségvállalásainak és referenciaértékeinek fontosságát; felszólítja a tagállamokat, hogy építsék ki a nem formális és informális kompetenciák elismerési rendszerét; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre olyan politikákat, amelyek nem csupán a jó minőségű, inkluzív oktatáshoz és képzéshez való hozzáférést garantálják megfizethető költség mellett, de az egész életen át tartó tanulás kereteire vonatkozó megközelítés bevezetését, amely egy rugalmas oktatási pálya felé mutat, hogy előmozdítsa az egyenlőséget és a társadalmi kohéziót, és mindenki számára lehetővé tegye a foglalkoztatási lehetőségeket;

24.  szorgalmazza, hogy hozzanak létre és fejlesszenek partnerségeket a munkáltatók, a szociális partnerek, az állami és magán foglalkoztatási szolgálatok, az állami hatóságok, a szociális szolgálatok és az oktatási és képzési intézmények között annak érdekében, hogy rendelkezésre bocsássák a munkaerőpiaci igényekre való jobb reagáláshoz szükséges eszközöket, és megakadályozzák a tartós munkanélküliséget; emlékeztet arra, hogy elengedhetetlen az olyan személyre és egyéni igényekre szabott nyomon követés, amely képes hatékony válaszokat adni a tartós munkanélküliek számára;

25.  sajnálja a közberuházások továbbra is alacsony arányát, mivel az ilyen beruházások a munkahelyteremtés fontos elindítói lehetnek; hangsúlyozza, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) nem fejlesztett ki elégséges beruházásokat a szociális infrastruktúra terén, ez pedig egy elmulasztott lehetőség, amelyet sürgősen kezelni kell;

26.  olyan új szakpolitikai intézkedéseket szorgalmaz, amelyek előmozdítják a kollektív tárgyalásokat és azt, hogy e tárgyalások érvényességi területe a lehető legtöbb munkavállalóra kiterjedjen, miközben arra is törekednek, hogy a szociális partnerek bevonásával tisztességes szinten rögzített minimálbérek formájában jobb bérminimumot érjenek el, mindezt azzal a céllal, hogy véget vessenek a negatív bérversenynek, támogassák az összkeresletet és a gazdasági fellendülést, csökkentsék a bérek egyenlőtlenségét, és leküzdjék az aktív keresők szegénységét;

27.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az ideiglenes vagy részmunkaidős szerződéssel dolgozó vagy önfoglalkoztató emberek egyforma bánásmódban részesüljenek – beleértve a felmondást és a fizetést is –, megfelelő szociális védelemmel rendelkezzenek, hozzáférjenek a képzésekhez, és adottak legyenek a szakmai előmenetelükhöz szükséges keretfeltételek; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a részmunkaidős és a határozott idejű munkaszerződésekre vonatkozó keretmegállapodásokat, és hatékonyan érvényesítsék a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló irányelvet;

28.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a menekültek letelepedéséhez és integrálásához szükséges megfelelő intézkedéseket, valamint biztosítsák, hogy a közszolgáltatások elegendő forrással rendelkezzenek, és gondoskodjanak a menekültek integrálásához szükséges követelmények korai előrejelzéséről;

29.  sajnálja, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett személyek aránya továbbra is magas; rámutat, hogy az egyenlőtlenség és a szegénység magas szintje hátrányosan érinti a szociális kohéziót, miközben gátolja a társadalmi és politikai stabilitást; sajnálja, hogy az e helyzet hatékony kezelésére szolgáló politikákban nincs meg a szükséges ambíció ahhoz, hogy kellő gazdasági emelőhatást fejtsenek ki; kéri a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel az Európa 2020 stratégia céljainak elérésére szolgáló intézkedéseiket annak érdekében, hogy 20 millióval csökkentsék a szegénységben élő személyek számát; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy adjanak prioritást az egyenlőtlenség csökkentésének; kéri a nem kormányzati szervezetek, szegénység ellen küzdő szervezetek és a szegénységben élő embereket tömörítő szervezetek munkájának jobb támogatását és elismerését, ösztönözve részvételüket a bevált gyakorlatok cseréjében;

30.  aggodalmának ad hangot az etnikai kisebbségek, különösen a roma közösség alacsony munkaerőpiaci részvétele miatt; kéri a 2000/78/EK irányelv megfelelő végrehajtását; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az erre szakosodott nem kormányzati szervezetek szerepét a munkaerőpiaci részvételük előmozdításában, és az önmagát ismétlő szegénység körének megtörése érdekében nem csak a gyerekek iskolai beiratkozását kell támogatni, hanem el kell kerülni a korai iskolaelhagyást is;

31.  fontosnak tartja a beruházási szakadék csökkentését is a fenntartható növekedés megteremtése érdekében amellett, hogy nem kockáztatják a tagállamok gazdasági és szociális fenntarthatóságát; e tekintetben hangsúlyozza az államháztartási konszolidáció garantálását, ami elengedhetetlen az EU-t jellemző európai szociális modell további biztosításához;

32.  sajnálja, hogy a Bizottság legfrissebb ajánlásai figyelmen kívül hagyták a Parlament kérését, hogy erősítsék meg az EUMSZ 349. cikkének alkalmazását, mégpedig az aszimmetriákat csökkentő, valamint az uniós társadalmi kohéziót maximalizáló differenciált intézkedések és programok elfogadásával; ezzel összefüggésben sürgeti a tagállamokat konkrét beruházási programok létrehozására azokra az alrégióikra vonatkozóan, amelyekben a munkanélküliségi ráta meghaladja a 30%-ot; megismétli a Bizottsághoz intézett felszólítását, hogy támogassa a tagállamokat és az európai régiókat, különösen a legkülső régiókat a többéves pénzügyi keret szerinti beruházási programok megtervezésében és finanszírozásában;

33.  elismeri az európai munkaerőpiacon továbbra is fennálló törékeny helyzetet, ahol egyrészről nem képesek megoldani a még mindig magas munkanélküliségi ráta problémáját, másrészt pedig a vállalatok képzett és megfelelő munkaerő utáni kereslete jellemző; felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamok szintjén mozdítsa elő a kormányok, vállalkozások, köztük a szociális gazdaság vállalkozásai, az oktatási intézmények, az egyéni szükségletekre szabott támogatási szolgáltatások, a civil társadalom és a szociális partnerek közötti együttműködés formáit a bevált gyakorlatok cseréje alapján, és a tagállamok oktatási és képzési rendszereinek a strukturális munkaerőhiány elleni küzdelmet célzó átalakítása érdekében, a munkaerőpiaci igények teljesítése céljából;

34.  hangsúlyozza, hogy az oktatás alapvető jog, amelyet minden gyermek számára garantálni kell, valamint az oktatás megerősítése és a korai iskolaelhagyás csökkentése érdekében foglalkozni kell az oktatás elérhetőségének és minőségének egyenlőtlenségeivel; kiemeli, hogy a készségek és képesítések hozzáigazítása a kereslethez és a munkalehetőségekhez támogatja a versenyképes uniós munkaerőpiac létrehozását; úgy véli, hogy az egyéni igényekre szóló és az egyéni készségek értékelését és bővítését középpontba helyező útmutatásnak és tanácsadásnak az oktatási és a készségekre vonatkozó politikák alapvető részét kell képeznie már korai szakasztól kezdve mindenki oktatása során; felszólítja a tagállamokat, hogy az oktatást és képzést Unió-szerte igazítsák jobban hozzá a munkaerőpiaci igényekhez, kiemeli a tagállamokban tapasztalható különböző foglalkoztatási helyzetek értékelésének fontosságát, hogy biztosítsák azok sajátosságait és jellegzetességeit;

35.  elismeri, hogy az új technológiai fejlemények és az európai ipar digitalizálása jelentős kihívások elé állítja az EU-t; hangsúlyozza, hogy az EU és a tagállamok termelési modelljeit, amelyeket oktatási modelljeik támogatnak, a nagy termelékenységű, különösen az ikt-hez és a digitalizáláshoz kapcsolódó ágazatok felé kell irányítani, hogy javítsák az EU globális versenyképességét;

36.  hangsúlyozza, hogy a digitális készségekbe, a programozásba és a STEM-tárgyakba (a természettudományokba, a technológiába, a mérnöki tudományokba és a matematikába) való elégtelen és nem megfelelően célzott oktatási beruházások alááshatják Európa versenyképességét, a szakképzett munkaerő rendelkezésre állását és az európai munkaerő foglalkoztathatóságát; úgy véli, hogy a készségek és képesítések kereslethez való jobb hozzáigazítása és a képesítések kölcsönös elismerése jótékony hatással lesz az európai munkaerőpiacon tapasztalható készséghiány, strukturális munkaerőhiány és a munkakeresők, különösen a fiatalok közötti szakadék áthidalása szempontjából; felszólítja a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként a digitális készségek, programozás és a munkáltatók által igen keresett készségek átfogó oktatását mindenki számára, fenntartva ugyanakkor a hagyományos oktatás magas színvonalát, és a készségfejlesztés és átképzés összefüggésében – amely nem korlátozódhat a felhasználói szempontú tudásra – vegyék figyelembe a digitális gazdaság felé történő elmozdulást;

37.  megállapítja, hogy számos tagállamban fokozott erőfeszítésre van szükség a munkaerő oktatásához, többek közt a felnőttoktatás és a szakképzési lehetőségek terén; kiemeli az egész életen át tartó tanulás fontosságát – többek között az idősebb munkavállalók esetében is –, hogy a kompetenciákat hozzáigazítsák a munkaerőpiac igényeihez; szorgalmazza a STEM-tárgyak fokozottabb népszerűsítését a nők és lányok körében, hogy kezeljék a meglévő oktatási sztereotípiákat, és fellépjenek a nemek között a foglalkoztatás, a bérek és a nyugdíjak között tartósan fennálló különbségek ellen;

38.  elismeri az új technológiákban rejlő értéket és a digitális ismeretek fontosságát az emberek magánéletében és sikeres munkaerőpiaci integrálódásuk szempontjából; ezért javasolja a tagállamoknak, hogy fokozzák a jobb ikt-infrastruktúrába és az oktatási intézmények összekapcsolásába irányuló beruházásaikat, és alakítsanak ki hatékony stratégiákat az ikt-ban rejlő lehetőségek kihasználására a felnőttek informális tanulásának támogatása, valamint formális és nem formális oktatási lehetőségeik javítása érdekében;

39.  üdvözli az Erasmus+ hozzájárulását a mobilitás és a kulturális csereprogramok elősegítéséhez EU-szerte és a harmadik országok viszonylatában; felszólít a készségek és képesítések átláthatóságának, mobilitásának és elismerésének javítását célzó uniós eszközök fokozottabb támogatására és alkalmazására a tanulással és munkavégzéssel kapcsolatos mobilitás elősegítése érdekében; megerősíti, hogy hozzáférést kell biztosítani a mobilitási lehetőségekhez a szakképzés terén a hátrányos helyzetű fiatalok és a megkülönböztetés különböző formáinak kitett emberek számára;

40.  üdvözli a Párizsi Megállapodás által biztosított új szakpolitikai és beruházási keretet, amely hozzájárul az új foglalkoztatási lehetőségek létrehozásához a karbonszegény és alacsony szén-dioxid-kibocsátású ágazatokban;

41.  felszólítja a Bizottságot, hogy helyezzen hangsúlyt azoknak a fizikai és digitális akadályoknak a mérséklésére, amelyekkel a fogyatékossággal élő emberek még mindig szembesülnek a tagállamokban;

42.  üdvözli, hogy a jó minőségű szolgáltatásokhoz való hozzáférés javításával összefüggésben kifejezetten megemlítik a gyermekgondozást, a lakhatást, az egészségügyi ellátást és az oktatást;

43.  emlékeztet arra, hogy a munkavállalók szabad mozgása a Szerződés egyik alapelve; üdvözli, hogy a 2017. évi éves növekedési jelentés a még inkluzívabb növekedés előremozdításának eszközeként a társadalmi méltányosságnak a tagállamok különböző intézményei közötti tisztességes együttműködés révén történő biztosításának jelentőségére helyezi a hangsúlyt; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő forrást a munkaügyi felügyelőségek vagy más illetékes szervek számára, valamint hogy javítsák a határokon átnyúló együttműködést a felügyeleti szervek között, valamint fejlesszék az információk és adatok elektronikus cseréjét annak érdekében, hogy javítsák a szociális csalás és a be nem jelentett munka leküzdésére és megelőzésére szolgáló ellenőrzések hatékonyságát;

44.  hangsúlyozza, hogy szükség van arra, hogy az állami és magánberuházások, az egyenlőtlenségeket csökkentő, társadalmilag és gazdaságilag kiegyensúlyozott strukturális reformok, a jó minőségű és fenntartható foglalkoztatás, a fenntartható növekedés, a szociális beruházások és a felelős költségvetési konszolidáció előmozdításával fellendítsék a belföldi keresletet, és ezzel megerősítsék a nagyobb kohézió és felfelé irányuló szociális konvergencia felé mutató kedvező pályát a vállalkozások és a közszolgálatok számára; hangsúlyozza a humán tőkébe való befektetés közös stratégiaként játszott fontos szerepét; hangsúlyozza azt is, hogy az Unió gazdaságpolitikájának újra a szociális piacgazdaságot kell előtérbe helyeznie;

45.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a digitális munkavállalók számára ugyanolyan jogokat és ugyanolyan szintű szociális védelmet biztosítsanak, mint az érintett ágazat azonos típusú munkavállalóinak;

46.  megállapítja, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozások, amelyek Európában a vállalkozások összességének több mint 90%-át teszik ki és amelyek az európai gazdaság motorjai, valamint az egészségügyi és szociális szolgálatok és a szolidaritásalapú vállalkozások ténylegesen hozzájárulnak a fenntartható és inkluzív fejlődéshez és a minőségi munkahelyek megteremtéséhez; felhívja mind a Bizottságot, mind a tagállamokat, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a mikro-, kis- és középvállalkozások érdekeire a politikai döntéshozatali folyamat során, a „gondolkozz először kicsiben” elvvel összhangban a teljes jogalkotási folyamat során alkalmazva a kkv-tesztet, valamint mozdítsák elő a mikrovállalkozásoknak nyújtott pénzügyi támogatások jelenlegi formáit, például a foglalkoztatás és a szociális innováció európai uniós programját (EaSI); kiemelten fontosnak tartja az ilyen vállalatokra háruló adminisztratív teher csökkentését és a szükségtelen jogszabályok megszüntetését a szociális és munkaügyi jogok veszélyeztetése nélkül; hangsúlyozza, hogy második esélyt kell adni azoknak a vállalkozóknak, akik az első próbálkozás során nem csalárd módon, és a munkavállalók jogainak tiszteletben tartása mellett kudarcot vallottak;

47.  hangsúlyozza, hogy a szociális vállalkozások olyan növekvő területet jelentenek, amely fellendítheti a gazdaságot, a nélkülözés, a társadalmi kirekesztés és más társadalmi problémák egyidejű enyhítése mellett; ezért úgy véli, hogy a szociális szempontokat fokozottabban figyelembe vevő, befogadóbb és fenntarthatóbb gazdaság megvalósítása érdekében a vállalkozásoktatásnak a szociális dimenziót is magában kell foglalnia, és olyan témákkal is foglalkoznia kell, mint a tisztességes kereskedelem, a szociális vállalkozások és az alternatív üzleti modellek, például a szövetkezetek;

48.  sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tárják fel annak módjait, hogy miként növelhetik a termelékenységet a humántőkébe való beruházással, figyelembe véve azt, hogy a leginkább kompetens, megfelelően integrált és elégedett munkavállalók jobban eleget tudnak tenni a vállalkozások és szolgálatok igényeinek és kihívásainak;

49.  ösztönzi a tagállamokat, hogy összpontosítsanak az önálló vállalkozók jogállására, hogy biztosítsák számukra a megfelelő szociális védelmet a betegség, a balesetek, a munkanélküliségi biztosítás és a nyugdíjak tekintetében;

50.  emlékeztet annak fontosságára, hogy megvalósítsák a vállalkozói készségek valódi kultúráját, amely már a korai évektől kezdve ösztönzi a fiatalokat; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy oktatási és képzési programjaikat igazítsák hozzá ehhez az elvhez; figyelmezteti a tagállamokat annak fontosságára, hogy ösztönözzék a vállalkozói készségeket, különösen adózási szabályok végrehajtásán és az adminisztratív terhek csökkentésén keresztül; felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal szorosan együttműködve tegyen intézkedéseket annak érdekében, hogy jobb tájékoztatást nyújtsanak minden olyan európai alapról és programról, amely képes ösztönözni a vállalkozói készségeket, a befektetéseket és a finanszírozási eszközökhöz való hozzáférést, mint amilyen az Erasmus a fiatal vállalkozók számára;

51.  hangsúlyozza az uniós költségvetés nemzeti költségvetésekre gyakorolt multiplikátorhatását; hangsúlyozza, hogy az Unió költségvetése kiegészítő szerepet tölt be a 2017-es éves növekedési jelentésben foglalt szociálpolitikák keretében kitűzött uniós célok elérésében, melyek arra irányulnak, hogy több és jobb munkahelyet hozzanak létre az Unió egészében;

52.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a jelenlegi programozási időszakban késedelmek vannak az operatív programok végrehajtásában; megállapítja, hogy 2016 szeptemberéig az illetékes nemzeti hatóságok mindössze 65%-ának kijelölésére került sor, és felhívja a tagállamokat, hogy használják fel aktívabban az európai strukturális és beruházási alapokat és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést a foglalkoztatási és szociális prioritások kezelésére és az olyan országspecifikus ajánlások végrehajtásának támogatására, amelyek konkrétan és inkluzív módon foglalkoznak a szociális és foglalkoztatási ügyekkel; ugyanakkor egyben azt is hangsúlyozza, hogy ezeket az alapokat nem csak az országspecifikus ajánlások végrehajtására kell felhasználni, mivel ez esetlegesen más fontos beruházási területek kihagyásához vezet; rámutat arra, hogy további erőfeszítéseket kell tenni – különösen a horizontális és ágazati pénzügyi szabályok terén – az eljárások egyszerűsítése és a civil társadalom előtt a forrásokhoz való hozzáférés során fellépő akadályok megszüntetése érdekében;

53.  megjegyzi, hogy az Unióban és az euróövezetben továbbra is szerény mértékű a gazdasági növekedés; hangsúlyozza, hogy beruházásra van szükség a kutatás, az innováció és az oktatás területén; megállapítja, hogy a 2017-es uniós költségvetés 21 312,2 millió eurót kitevő kötelezettségvállalási előirányzatot biztosít a versenyképesség, a növekedés és a munkahelyteremtés számára olyan programokon keresztül, mint a Horizont 2020, a COSME és az Erasmus+;

54.  kiemeli, hogy az olyan európai alapok és programok, mint az Erasmus fiatal vállalkozóknak, az Európai Foglalkoztatási Szolgálat (EURES), a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő program (COSME), a foglalkoztatás és a szociális innováció európai uniós programja (EaSI) és az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) mind képesek lehetnek elősegíteni a finanszírozáshoz való hozzáférést, a beruházás ösztönzését és így a vállalkozói készséget; emlékeztet a partnerségi elv, a kiegészítő jelleg elve, az alulról felfelé irányuló megközelítés, valamint a megfelelő forrásbiztosítás jelentőségére, valamint az alapok kedvezményezettjeinek jelentéstételi és adatgyűjtési kötelezettségei közötti megfelelő egyensúly fontosságára; felszólítja a Bizottságot, hogy az eredményesség javítása érdekében gondoskodjon az uniós pénzalapok felhasználásának szigorú nyomon követéséről; felszólítja a Bizottságot, hogy adjon ki országspecifikus ajánlásokat az uniós alapok olyan célú felhasználásáról, hogy nemzeti szinten szociális és aktív munkaerőpiaci intézkedéseket hajtsanak végre, és növeljék azok érvényességi területét és hatékonyságát;

55.  üdvözli a költségvetési tervezeten felüli további 500 millió euró elkülönítését 2017-ben az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre és 200 millió euró biztosítását a kulcsfontosságú növekedési és munkahelyteremtési kezdeményezések beindítására; emlékeztet, hogy jobban kell felhasználni az oktatáshoz, képzéshez, kultúrához, sporthoz és az ifjúsághoz kapcsolódóan rendelkezésre álló alapokat és kezdeményezéseket, és szükség esetén növelni kell az e szektorokba irányuló befektetéseket, különös tekintettel az Európa 2020 stratégiával közvetlen kapcsolatban álló tematikus területekre, például a korai iskolaelhagyás, a magasabb szintű oktatás, az ifjúsági foglalkoztatás, a szakoktatás és -képzés, az egész életen át tartó tanulás és a mobilitás vonatkozásában, hogy ki lehessen alakítani az ellenálló képességet és csökkenteni lehessen a munkanélküliséget, elsősorban a fiatalok és a legkiszolgáltatottabb csoportok körében, meg lehessen előzni a radikalizálódást és biztosítani lehessen a hosszú távú társadalmi befogadást;

56.  üdvözli a Bizottság javaslatát, hogy kiterjeszti az ESBA-t, és 2022-ig kétszeresére, 630 milliárd euróra emeli annak összegét, miközben javítja a földrajzi és ágazati lefedettséget; megjegyzi, hogy az ESBA eddig nem volt különösebben sikeres sem a tagállamok és az Unión belüli régióik közti szociális és gazdasági konvergencia javításában, sem a szociális infrastruktúrák támogatásában; emlékeztet arra, hogy a legtöbb projektet Nyugat-Európa gazdaságilag egészségesebb régióiban hagyták jóvá, ezzel elmélyítve a tagállamok közötti beruházási szakadékot, és erősítve az európai egyensúlyhiányt; felkéri a Bizottságot, hogy segítsen a gyengébb régióknak a pályázati eljárásban, de ne módosítsa azt az alapvető előfeltételt, hogy a projekteket kizárólag a minőség alapján kell kiválasztani; sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa a szociális vállalkozásokat és a kkv-kat az ESBA-hoz való hozzáférésben; felhívja a Bizottságot és az Európai Beruházási Bankot, hogy tegyenek további proaktív lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy az ESBA-hoz való hozzáférés céljából minden tagállamot és ágazatot megfelelően elérjenek, különös tekintettel azokra, amelyek közvetlenül hozzájárulnak a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemhez; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az adminisztratív képességeket, például az Európai Beruházási Tanácsadó Platformot; sajnálja, hogy nem állnak rendelkezésre adatok az ESBA beruházásainak eredményeként várhatóan létrejövő munkahelyekről; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse figyelemmel és ellenőrizze az ESBA keretében történő beruházásokat és mérje azok gazdasági és szociális hatását, továbbá biztosítsa, hogy az ESBA nem kettőzi meg a meglévő pénzügyi programokat, illetve nem váltja fel a közvetlen állami kiadásokat; megismétli felhívását, hogy be kell fektetni a humán és szociális tőkébe, például az egészségügyi ellátásba, a gyermekgondozásba és a megfizethető lakhatásba;

57.  rámutat arra, hogy a legkülső régiók számos strukturális korláttal szembesülnek, amelyek fennállása és egymásba kapcsolódása jelentősen visszafogja a fejlődésüket; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az EUMSZ 349. cikkének alkalmazását;

58.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak határozottabban el kell kötelezniük magukat az EUMSZ 174. cikkének alkalmazása mellett; hangsúlyozza, hogy a nagyobb területi kohézió nagyobb gazdasági és társadalmi kohéziót eredményez, ezért stratégiai beruházások, különösen a széles sávú hálózatok fejlesztését kéri az érintett régiókban a versenyképesség növelése, az ipari hálózat és a területi felépítés javítása, és végső soron a lakosság támogatása érdekében;

59.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vonja be az összes kormányzati szintet és érdekelt felet a beruházások akadályainak azonosításába, középpontba helyezve a leginkább rászoruló régiókat és ágazatokat, valamint azt, hogy megfelelő eszközök álljanak rendelkezésre az állami és a magán finanszírozás összekapcsolására;

60.  a demográfiai csökkenés és a népesség megoszlása elleni harcra irányuló politikák kezdeményezését kéri a Bizottságtól; hangsúlyozza, hogy az EU kohéziós politikájának egyik legfőbb prioritása a demográfiai hanyatlással szembenéző régiók iránti figyelem kell legyen;

61.  rámutat, hogy a szolidaritáson alapuló és megfelelő állami és öregségi nyugdíjhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítani kell; elismeri azokat a kihívásokat, amelyekkel a tagállamok a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának megerősítése során szembesülnek, de hangsúlyozza, hogy a nyugdíjrendszerekben fontos megőrizni a szolidaritást a bevételi oldal erősítése révén, mellőzve a nyugdíjkorhatár szükségtelen emelését; hangsúlyozza a jóval a szegénységi küszöb feletti, megfelelő nyugdíjjövedelmet biztosító állami és foglalkoztatói nyugdíjrendszerek fontosságát, amelyek lehetővé teszik a nyugdíjasok számára életszínvonaluk fenntartását; úgy véli, hogy a fenntartható, biztonságos és megfelelő nyugdíjak férfiak és nők számára történő biztosításának legjobb módja az általános foglalkoztatási ráta és a minőségi munkahelyek növelése minden életkorban, a munka- és foglalkoztatási feltételek javítása és a szükséges kiegészítő állami kiadások engedélyezése; úgy véli, hogy a nyugdíjrendszerek reformjának többek között a tényleges nyugdíjkorhatárra kellene összpontosítania, és tükröznie kellene a munkaerőpiaci tendenciákat, a születési rátákat, az egészségügy helyzetét és a jólét mértékét, a munkafeltételeket és a gazdasági függőségi rátát is; úgy véli, hogy e reformoknak figyelembe kell venniük a munkavállalók millióinak – különösen a nők, a fiatalok, az önálló vállalkozók – helyzetét Európában, akik a bizonytalan és atipikus foglalkoztatásnak, az önhibán kívüli munkanélküliségnek és a csökkentett munkaidőnek vannak kitéve;

62.  felhívja a tagállamok figyelmét arra, hogy az európai polgárok elöregedésére és annak a növekvő informális és formális gondozási igényekre kifejtett hatására való tekintettel a következő évtizedekben be kell fektetni az állami egészségtámogatásba és betegségmegelőzésbe, miközben biztosítani és javítani kell a szociális védelmi rendszerek fenntarthatóságát, biztonságát, megfelelőségét és hatékonyságát, és jó minőségű szociális szolgáltatásokat kell nyújtani; arra ösztönzi ezért a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki stratégiákat e rendszerek és szolgáltatások megfelelő finanszírozásának, személyzeti ellátottságának és fejlesztésének biztosítására, és terjesszék ki a szociális biztonsági rendszerek érvényességi területét a társadalom és az egyének javára; sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat és a szociális partnereket különösen a következőkre:

   a magasabb foglalkoztatási ráta ösztönzése minden korosztályban;
   a nemi szegregáció és a nemek közötti bérszakadék csökkentése érdekében végzett munka;
   a munkaerőpiac hozzáigazítása az idősebb munkavállalókhoz idősbarát munkakörülmények megteremtésével, hogy lehetővé tegyék számukra, hogy a kötelező nyugdíjkorhatárig dolgozzanak;
   a nemi sztereotípiák elleni küzdelem a munkaerőpiacon;
   életcikluson alapuló preventív megközelítés biztosítása a munkahelyi egészségvédelem és biztonság terén;
   a munka és a magánélet közötti egyensúly előtérbe helyezése olyan személyeknél, akiknek gondozási kötelezettségeik vannak, mégpedig megfelelő gondozási és szabadságolási rendszereken, valamint az informális gondozók támogatásán keresztül;
   a munkáltatók, különösen a kkv-k támogatása és tájékoztatása arról, hogy miként lehet javítani a munkakörnyezetet annak érdekében, hogy a munkavállalók minden életkorban aktívak maradjanak;
   az állami foglalkoztatási szolgálatok támogatása, hogy valódi támogatást tudjanak nyújtani az idősebb álláskeresőknek;
   az egész életen át tartó tanulásba történő befektetés és annak népszerűsítése a munkavállalók körében minden életkorban, mind a munkahelyen, mind pedig azon kívül, és a készségek érvényesítési és tanúsítási rendszerének kidolgozása;
   segítségnyújtás az idősebb munkavállalók számára, hogy hosszabb ideig maradjanak aktívak, és felkészüljenek a nyugdíjazásra a munkavállalók által szorgalmazott rugalmas munkafeltételeken keresztül, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a munka és a nyugdíjazás közötti átmeneti időszakban csökkentsék a munkaidejüket;

63.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a lakásárak alakulása mellett nyomon kell követnie a hajléktalanság és a lakhatásból való kirekesztettség terén végbemenő fejleményeket is a tagállamokban; sürgős fellépést kér a hajléktalanság és a lakhatásból való kirekesztettség számos tagállamban megfigyelhető növekvő szintjének kezelése érdekében; aggodalmának ad hangot a bankok mérlegében kimutatott nemteljesítő hitelek nagy volumenének lehetséges szociális következményei miatt, különös tekintettel a Bizottság azon kijelentésére, hogy ösztönözni kell e hitelek nem banki szakosodott intézmények részére történő értékesítését, ami kilakoltatási hullámhoz vezethet; arra bátorítja a tagállamokat, a Bizottságot és az EBB-t, hogy használják fel az ESBA-t a szociális infrastruktúrákba történő szociális beruházásokra, annak a céllal is, hogy érvényesítsék a megfelelő és megfizethető lakhatáshoz való, mindenkit megillető jogot;

64.  aggodalommal jegyzi meg, hogy néhány tagállamban a bérek nem elégségesek a tisztességes élet biztosításához, és emiatt a munkavállalók „dolgozó szegényekké” válnak, a munkanélkülieket pedig ez visszatartja a munkaerőpiacra való visszatéréstől; e tekintetben támogatja a kollektív tárgyalások fellendítését;

65.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy hajtsák végre a menekültek, valamint az etnikai kisebbségekhez tartozó vagy bevándorló származású emberek társadalmi integrációjához szükséges intézkedéseket;

66.  üdvözli, hogy a 2017. évi éves növekedési jelentésben hangsúlyt fektettek az adó- és szociális ellátórendszer reformjának előmozdítására, melynek célja, hogy javítsa a munkavállalás ösztönzőit és hogy megérje dolgozni, mivel az adórendszerek hozzájárulhatnak a jövedelmek közötti egyenlőtlenségek és a szegénység elleni küzdelemhez, globális szinten pedig növelik a versenyképességet; felszólítja a tagállamokat, hogy az adóterheket a munkáról fokozatosan helyezzék át más jövedelemforrásokra;

67.  szorgalmazza, hogy az egészségügyi és tartós ápolási-gondozási rendszerek reformjai a betegségmegelőzés és az egészségtámogatás fejlesztésére, a jó minőségű, egyetemesen hozzáférhető egészségügyi szolgáltatások fenntartására, valamint az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés terén az egyenlőtlenségek csökkentésére összpontosítsanak;

68.  kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy közösen számolják fel a munkavállalói mobilitás akadályait, ezzel biztosítva, hogy az Unióban a mozgó munkavállalók ugyanolyan bánásmódban részesüljenek, mint a nem mozgó munkavállalók;

69.  felszólítja a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel folytatott szoros együttműködés keretében növeljék az aktív és fenntartható munkaerőpiaci politikák hatókörét, eredményességét és hatékonyságát; üdvözli, hogy a 2017-es éves növekedési jelentés – figyelembe véve a hosszú távon pozitív gazdasági és társadalmi hatásokat – nagyobb erőfeszítéseket kér a hátrányos helyzetű csoportok munkaerőpiaci integrációjának támogatására irányuló intézkedések terén, különös tekintettel a fogyatékossággal élő személyekre;

70.  felszólítja a tagállamokat, hogy saját országspecifikus ajánlásaik alapján állapítsanak meg ambiciózus szociális normákat nemzeti hatáskörüknek megfelelően és pénzügyi és költségvetési helyzetük szerint, mégpedig úgy, hogy – ahol nem létezik ilyen – megfelelő minimumjövedelem-rendszereket vezetnek be a teljes élettartam alatt, valamint megszüntetik a minimumjövedelem-rendszerek közötti különbségeket, amelyek amiatt jöttek létre, hogy azok érvényességi területe nem elég nagy, illetve nem vezették be őket;

71.  üdvözli a Bizottság kezdeményezését a szociális jogok európai pillérének létrehozásával kapcsolatos konzultáció megindítására; úgy véli, hogy e kezdeményezésnek képesnek kell lennie a rugalmasabb készségek és kompetenciák fejlesztésének, az egész életen át tartó tanulásra irányuló fellépéseknek és a minőségi foglalkoztatás tevékeny támogatásának a beindítására;

72.  megismétli a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság által a Gazdasági és Monetáris Bizottság által készített legutóbbi véleményben a Bizottsághoz intézett kérést, hogy vegye fontolóra egy, a szociális egyenlőtlenségek kezelésére irányuló eljárás bevezetését az országspecifikus ajánlások tervezésénél a szociális normák romlásának irányába mutató verseny megakadályozása érdekében, a szociális és foglalkozási mutatók makrogazdasági felügyeleten belüli hatékony használatára építve;

73.  felszólítja a tagállamokat, hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt a szegénység önmagát ismétlő körének megtörésére és az egyenlőség előmozdítására; felszólítja a Bizottságot, hogy fogalmazzon meg határozottabb ajánlásokat a tagállamoknak a társadalmi integrációval és a szociális védelemmel kapcsolatban, a munkaerőn túl figyelmet fordítva a különösen a gyermekeket érintő befektetésekre;

74.  üdvözli a szociális partnerek, a nemzeti parlamentek és más érintett civil társadalmi felek bevonását az európai szemeszter folyamatába; megismétli, hogy a társadalmi párbeszéd és a civil társadalommal folytatott párbeszéd a kulcs a mindenki javára szolgáló fenntartható változások eléréséhez, és elengedhetetlen az európai és nemzeti politikák hatékonyságának és megfelelőségének javításához, és ezért ezt a párbeszédet a szemeszter valamennyi szakaszában folytatni kell; hangsúlyozza, hogy a hasznos időzítés, a dokumentumokhoz való hozzáférés és a tárgyalófelekkel a megfelelő szinten folytatott párbeszéd biztosításával hatékonyabbá kell tenni a részvételt;

75.  emlékeztet arra, hogy több alkalommal is kérte egy olyan napirend elfogadását, amelyben megerősítik és a Tanács döntése előtt figyelembe veszik a Parlament álláspontját; kéri továbbá, hogy sajátos hatásköreit figyelembe véve a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot kezeljék egyenrangúan a Gazdasági és Monetáris Bizottsággal, amikor az európai szemeszter különböző szakaszaiban arra kérik fel az Európai Parlamentet, hogy nyilvánítson véleményt;

76.  úgy véli, hogy össze kell hívni az Európai Unió Szociális Konvencióját, amelyben a szociális partnerek, a nemzeti kormányzatok és parlamentek, valamint az EU-intézmények képviselői a nyilvánosság bevonásával folytatnak eszmecserét az európai szociális modell jövőjéről és kialakításáról;

77.  ismételten kéri, hogy erősítsék meg az EPSCO Tanács szerepét az európai szemeszterben;

78.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0355.
(2) HL C 153. E, 2013.5.31., 57. o.
(3) HL L 307., 2008.11.18., 11. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0416.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0297.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0059.
(7) HL C 316., 2016.8.30., 83. o.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0033.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0401.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0384.
(11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0389.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0321.
(13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0320.
(14) HL C 289., 2016.8.9., 19. o.
(15) HL C 224., 2016.6.21., 19. o.
(16) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0394.
(17) HL C 76. E, 2010.3.25., 16. o.
(18) http://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/SR15_03/SR15_03_HU.pdf
(19) http://www.eurofound.europa.eu/european-working-conditions-surveys-ewcs
(20) https://www.eurofound.europa.eu/young-people-and-neets-1
(21) Lásd az Eurofound jelentését a fiatalok munkanélküliségéről.
(22) A 2016. évi közös foglalkoztatási jelentés, 2. o.
(23) Az OECD 2015. évi jelentése: „Egy csónakban evezünk: Miért kedvez mindenkinek a kisebb mértékű egyenlőtlenség?”.
(24) Az IMF jelentése: IMF-jelentés: „A jövedelmi egyenlőtlenségek okai és következményei: globális áttekintés”, 2015. június.


Az egységes piacnak a 2017-es európai szemeszter keretében történő irányítása
PDF 361kWORD 52k
Az Európai Parlament 2017. február 15-i állásfoglalása az egységes piac 2017-es európai szemeszter keretében történő irányításáról szóló éves jelentésről (2016/2248(INI))
P8_TA(2017)0040A8-0016/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az egységes piac 2016-os európai szemeszter keretében történő irányításáról szóló, 2016. február 25-i állásfoglalására(1) és a Bizottság 2016. április 27-én elfogadott, erre adott válaszára,

–  tekintettel az egységes piac 2015-ös európai szemeszter keretében történő irányításáról szóló, 2015. március 11-i állásfoglalására(2) és a Bizottság 2015. június 3-án elfogadott, erre adott válaszára,

–  tekintettel az egységes piac 2014-es európai szemeszter keretében történő irányításáról szóló, 2014. február 25-i állásfoglalására(3) és a Bizottság 2014. május 28-án elfogadott, erre adott válaszára,

–  tekintettel az egységes piac irányításáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2013. február 7-i állásfoglalására(4) és a Bizottság 2013. május 8-án elfogadott, erre adott válaszára,

–  tekintettel az egységes piacra vonatkozó stratégiáról szóló, 2016. május 26-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az egységes piacon a nem vámjellegű akadályokról szóló, 2016. május 26-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a „2016. évi éves növekedési jelentés – A fellendülés erősítése és a konvergencia előmozdítása” című, 2015. november 26-i bizottsági közleményre (COM(2015)0690),

–  tekintettel a „2017. évi éves növekedési jelentés” című 2016. november 16-i bizottsági közleményre (COM(2016)0725),

–  tekintettel „Az egységes piac továbbfejlesztése: a polgárok és vállalkozások lehetőségeinek bővítése” című, 2015. október 28-i bizottsági közleményre (COM(2015)0550) és az „Az egységes piac integrációja és a versenyképesség az Unióban és tagállamaiban” című jelentésre (SWD(2015)0203),

–  tekintettel a Bizottság európai digitális egységes piaci stratégiáról szóló, 2015. május 6-i közleményére (COM(2015)0192),

–  tekintettel „Az egységes piac jobb irányítása” című 2012. június 8-i bizottsági közleményre (COM(2012)0259),

–  tekintettel a Bizottságnak a szolgáltatási irányelv végrehajtásáról szóló, 2015 októberében frissített 2012. június 8-i közleményére (COM(2012)0261),

–  tekintettel „Az európai szintű cselekvés hiányából fakadó költség az egységes piacon” című 2014. szeptemberi, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság megbízásából készült tanulmányra,

–  tekintettel a Bizottság „Lépések a gazdasági és monetáris unió kiteljesítése felé” című, 2015. október 21-i közleményére (COM(2015)0600),

–  tekintettel „Az egységes piac teljesítményének mérésére szolgáló mutatók – az európai szemeszter egységes piaci pillérének felépítése” című 2014. szeptemberi, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság megbízásából készült tanulmányra,

–  tekintettel „Az egységes piac és a fogyasztóvédelem hozzájárulása a növekedéshez” című 2014. szeptemberi, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság megbízásából készült tanulmányra,

–  tekintettel az online egységes piaci eredménytábla 2016. júliusi kiadására,

–  tekintettel az Európai Tanács 2016. március 17–18-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács 2016. június 28-i következtetéseire,

–  tekintettel a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A8-0016/2017),

A.  mivel ahhoz, hogy sikeresek legyenek az új munkahelyek teremtésére, a termelékenység javítására, a beruházások és az innováció számára vonzó környezet kialakítására, valamint egy fogyasztóbarát környezet biztosítására irányuló törekvéseink, fontos, hogy az egységes piacot elmélyítsük és méltányosabbá tegyük;

B.  mivel erre Európa-szerte megújult erővel kell összpontosítani, ideértve a különböző egységes piaci stratégiák és különösen a digitális egységes piaci stratégia időben történő kiteljesítését és végrehajtását;

C.  mivel ennek a megújult figyelemnek ki kell terjednie a Brexit következményeire is, többek között az áruk és szolgáltatások szabad mozgását, a letelepedés jogát, a vámuniót és általában a belső piaci vívmányokat illetően;

D.  mivel a 2008-ban kezdődött gazdasági válság nyomán az EU még mindig stagnálással és lassú gazdasági növekedéssel, magas munkanélküliséggel és szociális sebezhetőségekkel kényszerül szembenézni; mivel pozitív fejlemény ugyanakkor, hogy a 2016-os éves növekedési jelentés mottója „A fellendülés erősítése és a konvergencia előmozdítása” volt;

E.  mivel a 2017. évi éves növekedési jelentés emlékeztet arra, hogy az egységes piac szociális dimenzióját figyelembe vevő, inkluzív gazdasági növekedést kell elérni, és mivel a 2017. évi éves növekedési jelentés hangsúlyozza azt is, hogy Európának erőteljesen be kell ruháznia az európai fiatalokba és munkakeresőkbe, valamint az induló vállalkozásokba és kkv-kba;

F.  mivel a gazdasági növekedés ellenére a munkanélküliség Európa sok részén továbbra is túl magas, és mivel a hosszan tartó magas munkanélküliség sok tagállamban gyengíti a szociális helyzetet;

G.  mivel az európai szemeszter célja az, hogy a stabilitás, a növekedés és a foglalkoztatás előmozdítása, valamint a versenyképesség megerősítése érdekében növelje az Unióban a gazdasági és költségvetési politikák összehangolását, a társadalmi igazságosság és a társadalom legkiszolgáltatottabbjainak védelme céljaival összeegyeztethető módon; mivel ezt a célt nem érték el;

H.  mivel az egységes piac az EU egyik mérföldköve és fő teljesítménye; mivel ahhoz, hogy az európai szemeszter sikeresen előmozdítsa a gazdasági növekedést és stabilizálja a gazdaságokat, egyenlő módon magában kell foglalnia az egységes piacot és a teljes megvalósítására törekvő szakpolitikákat;

Az európai szemeszter egységes piaci pillérének megerősítése

1.  megismétli, hogy az egységes piac az EU egyik alapja és a tagállamok gazdaságának és az egész európai projektnek a gerincét képezi; megjegyzi, hogy az egységes piac továbbra is széttöredezett és még nem valósult meg kellő mértékben, valamint hogy a növekedést, az innovációt és a munkahelyteremtést illetően komoly lehetőségekkel rendelkezik; hangsúlyozza, hogy az egységes piac alapvető szerepet játszik abban, hogy az EU sikeresen erősítse a fellendülést, előmozdítsa a konvergenciát és támogassa az európai fiatalokba és munkakeresőkbe, valamint az induló vállalkozásokba és kkv-kba történő beruházást; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa az egységes piac valamennyi dimenziójának kiteljesítését, többek között az áruk, a szolgáltatások, a tőke, a munkaerő, az energia, a közlekedés és a digitális ágazat területén;

2.  megismétli felhívását az európai szemeszter keretén belül egy erős, szociális dimenzióval rendelkező egységes piaci pillér létrehozására egy olyan rendszer révén, amely lehetővé teszi a rendszeres nyomon követést, az egységes piac országspecifikus akadályainak azonosítását, amely akadályok az utóbbi időben egyre nagyobb hatást gyakorolva, egyre nagyobb gyakorisággal és szélesebb hatállyal kerülnek bevezetésre a tagállamokban; kéri az egységes piaci integráció és a belső versenyképesség részletes értékelését; kitart amellett, hogy az egységes piac integrációs állapotának értékelését a gazdagsági irányítási keret szerves részévé kellene tenni;

3.  emlékeztet arra, hogy az európai szemesztert 2010-ben annak biztosítása céljával vezették be, hogy a tagállamok gazdasági és költségvetési terveiket a teljes év folyamán meghatározott időpontokban megvitassák uniós partnereikkel, lehetővé téve számukra, hogy egymás terveire észrevételeket tegyenek és közösen kövessék nyomon az előrehaladást; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy továbbra is előtérben maradjon a szociális teljesítmény, valamint a felfelé irányuló gazdasági és társadalmi konvergencia;

4.  hangsúlyozza, hogy az európai szemeszter egységes piaci pillérének az egységes piac valamennyi dimenziójában a növekedést és a foglalkoztatást megteremtő kulcsterületek azonosítását kell szolgálnia; hangsúlyozza továbbá, hogy egyúttal referenciaként is kell szolgálnia a tagállamok strukturális reformok iránti elkötelezettsége tekintetében;

5.  kiemeli, hogy az európai szemeszter egységes piaci pillére lehetővé tenné az egységes piac irányításának értékelését a nemzeti jogszabályok módszeres ellenőrzése és a meg nem felelés észlelésére szolgáló analitikus eszközök révén, javítva az egységes piaci jogszabályok nyomon követését, elérhetővé téve az intézmények számára az egységes piac szabályozási keretének újratervezéséhez, végrehajtásához, alkalmazásához és érvényesítéséhez szükséges információkat, konkrét eredményeket hozva a polgárok számára;

6.  üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy biztosítsa a globalizáció és a technológiai változások előnyeinek igazságosabb elosztását a társadalom különböző csoportjai és különösen a fiatalok körében; felszólít a szakpolitikák és a reformok jövedelemelosztásra kifejtett hatásával kapcsolatos tudatosság növelésére minden szinten, valamint az egyenlőség, az igazságosság és a befogadás biztosítására;

7.  úgy véli, hogy a nemzeti intézkedések és a végrehajtás tekintetében a korai beavatkozás hatékonyabb lehet és általa jobb eredmények érhetők el, mint a kötelezettségszegési eljárásokon keresztül; hangsúlyozza mindemellett, hogy amennyiben a korai beavatkozás nem vezet eredményre, a Bizottságnak minden rendelkezésre álló intézkedéssel élnie kell, beleértve a kötelezettségszegési eljárásokat is, hogy biztosítsa az egységes piacra vonatkozó jogszabályok maradéktalan végrehajtását;

8.  ismét felszólítja a Bizottságot, hogy teljes mértékben vegye figyelembe a 21. századhoz alkalmazkodó uniós egységes piac kiépítéséhez és a munkahelyek létrehozásához kapcsolódó kulcsfontosságú növekedési területeket, amelyeket a Bizottság korábban már körülhatárolt, és később „Az európai szintű cselekvés hiányából fakadó költség az egységes piacon” című 2014. szeptemberi tanulmányában többek között a szolgáltatások, a digitális egységes piac és különösen az e-kereskedelem, a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos közösségi vívmányok, a közbeszerzések és koncessziók, valamint az áruk szabad mozgása területeként azonosított;

9.  sürgeti a Bizottságot, hogy az országspecifikus ajánlások keretében végezze el az egységes piac szabályai végrehajtásának és érvényesítésének rendszeres nyomon követését, különösen, ha e szabályok hozzájárulnak a strukturális reformokhoz, és emlékeztet e tekintetben a Bizottság által képviselt új, a társadalmi igazságosságot hangsúlyozó megközelítés fontosságára; felkéri a Bizottságot, hogy az éves növekedési jelentési csomag részeként számoljon be a Parlamentnek az egységes piac működésével és a termékek, áruk, szolgáltatások piacának integrációjával összefüggő országspecifikus ajánlások tagállamok általi végrehajtása terén elért előrehaladásról;

10.  emlékeztet, hogy az országspecifikus ajánlásokban meghatározott főbb reformok átfogó végrehajtása néhány területen még mindig kiábrándító és országonként eltérő; felszólítja a tagállamokat, hogy a növekedési potenciál fokozása, illetve a gazdasági, szociális és területi kohézió fellendítése érdekében az országspecifikus ajánlásoknak megfelelően tegyenek gyorsabb előrelépést a reformok elfogadása, azok megfelelő sorrendisége és végrehajtása tekintetében;

11.  úgy véli, hogy erősíteni kell a nemzeti parlamentek országspecifikus ajánlásokra vonatkozó felelősségvállalását; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy biztosítsanak lehetőséget a Bizottságnak az országspecifikus ajánlások nemzeti parlamentekben történő ismertetésére; felszólítja továbbá a tagállamokat az országspecifikus ajánlások végrehajtására; ismételten kéri, hogy a Bizottság tegyen jelentést a Parlament illetékes bizottságában az országspecifikus ajánlások végrehajtásának biztosítása érdekében tett intézkedésekről és az eddig elért eredményekről;

12.  felkéri a Versenyképességi Tanácsot, hogy vállaljon aktív szerepet az országspecifikus ajánlások tagállamok általi végrehajtásának nyomon követésében, valamint ezen ajánlások megfogalmazásának folyamatában;

13.  kiemeli, hogy az európai beruházási terv céljai között szerepel a szükségtelen akadályok felszámolása, az innováció növelése és az egységes piac elmélyítése, ugyanakkor a humántőkébe és a szociális infrastruktúrába való beruházások ösztönzése;

14.  hangsúlyozza, hogy a beruházási környezet javítása az egységes piac olyan módon történő megerősítését jelenti, amely biztosítja a szabályozás nagyobb fokú kiszámíthatóságát és megerősíti a versenyfeltételek egyenlőségét az Unióban, továbbá felszámolja a beruházások útjában álló, Unión belüli és kívüli szükségtelen akadályokat; emlékeztet, hogy a fenntartható beruházások szilárd és előre kiszámítható üzleti környezetet követelnek meg; megjegyzi, hogy több ágon megindult az uniós szintű munka, az egységes piaci stratégiában, az energiaunióban és a digitális egységes piacban foglaltak szerint, és úgy véli, hogy ezt az uniós szintű törekvést nemzeti szintű erőfeszítéseknek kell kísérnie;

15.  emlékeztet arra, hogy az euróövezetnek szóló új ajánlások között szerepelnek többek között a nyitott és versenyképes termék- és szolgáltatási piacokat biztosító reformok; emlékeztet arra is, hogy a nemzeti és határokon átnyúló innováció és verseny alapvető fontosságú a jól működő egységes piac megteremtéséhez, és úgy véli, hogy az európai jogszabályoknak ennek biztosítására kellene irányulniuk;

16.  támogatja az Európai Bizottság tagállamokhoz intézett felhívását, hogy kétszerezzék meg a gazdaságpolitikai háromszög három elemére irányuló erőfeszítéseiket, és ennek keretében fordítsanak kiemelt figyelmet a társadalmi méltányosságra, ezáltal biztosítva a növekedés fokozottan inkluzív jellegét;

17.  osztja a Bizottság azon nézetét, hogy az egységes piaccal összeegyeztethető konvergenciatörekvéseknek az egész életen át tartó tanulási stratégiák bevált gyakorlatain, a munkanélküliek munkaerőpiacra történő újbóli belépését célzó hatékony szakpolitikákon, modern és inkluzív szociális védelmi és oktatási rendszeren kell alapulniuk;

Az egységes piacban rejlő lehetőségek kiaknázása a növekedés kulcsfontosságú területein

18.  hangsúlyozza, hogy annak ellenére, hogy az egységes piacon felszámolták vámjellegű akadályokat, még mindig rengeteg különböző, szükségtelen nem vámjellegű akadály létezik; hangsúlyozza, hogy az egységes piac erősítéséhez sürgős intézkedésekre van szükség mind uniós, mind nemzeti szinten e szükségtelen nem vámjellegű akadályok olyan módon történő kezelése érdekében, amely összeegyeztethető a társadalmi, fogyasztóvédelmi és környezetvédelmi normák előmozdításával, hogy növelni lehessen a versenyt, valamint növekedést és munkahelyeket lehessen teremteni; hangsúlyozza, hogy nem szabad eltűrni a tagállamok protekcionista és megkülönböztető intézkedéseit; emlékeztet azon kérésére, hogy a Bizottság 2016-ban adjon átfogó áttekintést az egységes piacot érintő, nem vámjellegű akadályokról, és készítsen elemzést ezek kezelésének módjáról, egyértelműen megkülönböztetve a nem vámjellegű akadályokat a tagállamok valamely jogszerű közpolitikai céljának arányos módon történő végrehajtására vonatkozó szabályozásoktól, és ennek keretében terjesszen elő ambiciózus javaslatot e nem vámjellegű akadályok mielőbbi megszüntetésére annak érdekében, hogy fel lehessen szabadítani az egységes piacban rejlő, még mindig kiaknázatlan potenciált;

19.  kiemeli, hogy különösen a szabad szolgáltatásnyújtással kapcsolatos akadályok adnak okot aggodalomra, mivel ezek elsősorban az uniós gazdaság fejlődésének motorját jelentő kis- és középvállalkozások határokon átnyúló tevékenységét hátráltatják; rámutat, hogy az aránytalan adminisztratív követelmények, ellenőrzések és szankciók az egységes piac vívmányaitól való visszalépéshez vezethetnek;

20.  kiemeli az egységes piaci stratégiát és annak célzott intézkedéseit, amelyek célja lehetőségeket teremteni a fogyasztók, a szakemberek és a vállalkozások, különösen a kkv-k számára, ösztönözve és lehetővé téve az Európa számára szükséges modernizációt és innovációt, valamint a fogyasztók és a vállalkozások mindennapi életében előnyöket hozó gyakorlati eredményeket biztosítva; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a megosztáson alapuló gazdaság számára a fejlődéshez és a növekedéshez szükséges lehető legjobb feltételeket; kiemeli, hogy a megosztáson alapuló gazdaságban óriási potenciál rejlik a növekedés és a fogyasztói döntések tekintetében;

21.  felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be az új technológiák elterjesztésének megkönnyítésére irányuló reformokat és szakpolitikákat annak biztosítása érdekében, hogy a belőlük származó előnyökből a vállalatok szélesebb köre részesüljön; felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul nyújtsa be a 2017. évi éves növekedési jelentésben említett konkrét javaslatokat, amelyek az egységes piaci szabályok érvényesítéséhez, valamint az üzleti szolgáltatások területén meglévő intézkedésekhez kapcsolódnak, többek között a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás megkönnyítéséhez és egy egyszerű, modern és csalásbiztos héarendszer megvalósításához;

22.  üdvözli a 2017. évi éves növekedési jelentésben szereplő bizottsági bejelentést egy egységes uniós engedélyezési keret jelenleg folyamatban levő kialakításáról, amelyet közvetlenül alkalmaznának határokon átnyúló dimenzióval rendelkező nagy projektekre vagy nemzeti társfinanszírozással járó nagy beruházási platformokra;

23.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós közbeszerzési szabályokat időben hajtsák végre, különösen az e-közbeszerzés elindítását és a szerződések részekre osztását ösztönző új rendelkezéseket, ami alapvető fontosságú az innováció és a verseny ösztönzése, valamint a kkv-k közbeszerzési piacokon való támogatása szempontjából;

24.  a szolgáltatások egységes piaca tekintetében hangsúlyozza, hogy egyértelműen szükség van a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás javítására, ugyanakkor fenn kell tartani e szolgáltatások jó minőségét; tudomásul veszi a Bizottságnak a szolgáltatási kártyára és a harmonizált adatközlő nyomtatványra irányuló javaslatát; ösztönzi a Bizottságot, hogy tekintse át a piaci fejleményeket és szükség esetén tegyen intézkedéseket a vállalkozásokra és az építési szolgáltatókra vonatkozó biztosítási követelményekkel kapcsolatban;

25.   megjegyzi, hogy Európa-szerte több mint 5 500 szakma gyakorlásához van szükség konkrét képesítésre vagy konkrét címre, és üdvözli ezzel összefüggésben a szabályozott szakmák kölcsönös értékelését, amit a Bizottság a tagállamokkal együtt végez;

26.  felhívja a Bizottságot, hogy erőteljesen lépjen fel a tagállami protekcionizmus ellen; úgy véli, hogy a tagállamoknak tartózkodniuk kell az olyan megkülönböztető intézkedésektől, mint a kizárólag bizonyos ágazatokat vagy üzleti modelleket érintő és a versenyt torzító kereskedelmi és adójogszabályok, amelyek megnehezítik a külföldi vállalkozások számára, hogy letelepedjenek egy adott tagállamban, ami egyértelműen a belső piac elveinek megsértését jelenti;

27.  az áruk egységes piacát illetően azt várja, hogy a Bizottság terjesszen elő javaslatot a kölcsönös elismerésről szóló rendelet felülvizsgálatára annak biztosítása érdekében, hogy a vállalkozásokat ténylegesen megillesse az olyan termékek Unión belüli szabad forgalmazásának joga, amelyeket valamely tagállamban jogszerűen forgalomba hoztak; hangsúlyozza, hogy a kölcsönös elismerés elvét a tagállamok nem alkalmazzák megfelelően, ami ezért gyakran arra kényszeríti a társaságokat, hogy az üzleti tevékenység folytatása helyett a végrehajtás hiányával összefüggő nehézségek leküzdésére összpontosítsanak;

28.   felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is törekedjen olyan egységes és koherens európai szabványügyi rendszerre vonatkozó elképzelésének megvalósítására, amely alkalmazkodik a változó környezethez, előmozdít számos politikát és előnyöket hoz a fogyasztók és a vállalkozások számára; kiemeli, hogy az európai szabványokat gyakran világszerte elfogadják, ami nemcsak az interoperabilitásra és a biztonságra, a költségek csökkentésére és a vállalkozások értékláncba és kereskedelembe való könnyebb beépülésére nézve jár előnyökkel, hanem egyúttal a nemzetközivé válás révén is javítja az ipar helyzetét;

29.  úgy véli, hogy a digitális egységes piac létrehozása terén tett előrelépések elengedhetetlenek a növekedés ösztönzése, a minőségi munkahelyek létrehozása, az uniós piacon a szükséges innováció előmozdítása és az európai gazdaság globális versenyképességének megőrzése, valamint a vállalkozásoknak és fogyasztóknak biztosítható előnyök érdekében; felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt a digitális egységes piac végrehajtásában;

Az egységes piac irányításának megerősítése

30.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy javítsa az egységes piac irányítását egy, az egységes piac teljesítményének az európai szemeszter egységes piaci pillérének keretében történő megvalósulásának megfelelőbb mérésére szolgáló, szociális mutatókat is tartalmazó elemző eszköztár kidolgozása révén; úgy véli, hogy egy ilyen elemző eszköz hasznosnak bizonyulhatna az országspecifikus ajánlások, az éves növekedési jelentés, az Európai Tanács tagállamoknak nyújtandó iránymutatásai és az egységes piaci iránymutatások végrehajtását célzó nemzeti cselekvési tervek tekintetében;

31.  felhív az egységes piac irányítási keretének érvényesítésére, valamint az egységes piac szabályainak helyes, időben történő és eredményes végrehajtására és alkalmazására vonatkozó ellenőrzés és értékelés megerősítésére; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák teljesítményüket az egységes piaci irányítási eszközök alkalmazása terén, és használják fel jobban az egységes piaci eredménytábla minden egyes tagállamra és szakpolitikai teljesítményük fejlődésére vonatkozóan rendelkezésre álló adatait;

32.  továbbra is úgy véli, hogy ki kell alakítani egy integrált mérési rendszert, amely – az egységes piac európai szemeszter keretébe való beépítése érdekében – különböző módszereket ötvöz, többek között az egységes piac teljesítményének mérésére szolgáló összetett, szisztematikus mutatókat és ágazati eszközöket; felhívja a Bizottságot, hogy a mérés, illetve az egységes piac kulcsfontosságú területeken történő elmélyítésének ösztönzése érdekében fontolja meg egy kiemelt mutató, illetve egy ahhoz tartozó, az egységes piac integrációjára vonatkozó célkitűzés meghatározását;

33.  ismét felszólítja a Bizottságot, hogy ahol szükséges, vezessen be számszerűsített célokat a felesleges adminisztratív terhek európai szintű csökkentésére vonatkozóan; kéri, hogy vegyék fontolóra e számszerűsített célokat a Bizottság adminisztratív terhek csökkentésére irányuló új kezdeményezésében;

34.  úgy véli, hogy a tagállamoknak fokozniuk kell a közigazgatásuk korszerűsítésének irányába tett erőfeszítéseiket azáltal, hogy több és könnyebben hozzáférhető digitális szolgáltatást biztosítanak az állampolgárok, illetve a vállalkozások számára, valamint elő kell segíteniük a határon átnyúló együttműködést és az európai közigazgatási szervek közötti interoperabilitást;

35.  felhívja a Bizottságot, hogy minden jogalkotási javaslatot előzzön meg alapos hatásvizsgálat, amely figyelembe veszi a jogszabály üzleti környezetre gyakorolt hatásait minden tagállamban, és gondosan értékeli a projekt költségeinek és célkitűzéseinek egyensúlyát az Unió egészére nézve;

36.  felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is szigorúan lépjen fel a szabályok intelligens módon történő érvényesítése és a szabálykövetés kultúrája területén annak a helyzetnek az orvoslása érdekében, hogy ma az egységes piac által papíron kínált lehetőségek közül az uniós jog teljes körű végrehajtásának és érvényesítésének elmaradása miatt nem mindegyik valósul meg;

37.  felhívja a Bizottságot a nem biztonságos és nem megfelelő termékek azonosítása és az egységes piacról való eltávolítása érdekében a piacfelügyeleti mechanizmus megerősítésére; ismét felhívja a Tanácsot, hogy haladéktalanul fogadja el a termékbiztonsági és piacfelügyeleti csomagot;

38.  üdvözli és érdeklődéssel várja a Bizottságnak az egységes digitális portál létrehozására irányuló kezdeményezését, amelynek a meglévő eszközökre és szolgáltatásokra, így például az egyablakos ügyintézésre, a termékinformációs kapcsolattartó pontokra, az építőanyag-információs kapcsolattartó pontokra, az Európa Önökért portálra és a SOLVIT hálózatra kell épülnie és azokat kell továbbfejlesztenie felhasználóbarát módon, egyaránt szolgálva a polgárok és a vállalkozások javát;

39.  elismeri a Bizottság által a végrehajtás megerősítése érdekében az online környezetben indított összehangolt, a fogyasztóvédelmi jogsértések azonosítására szolgáló ellenőrző intézkedések, az „EU sweep” intézkedések pozitív szerepét;

40.  elismeri a jobb szabályozás elveinek és a REFIT-kezdeményezésnek a fontosságát, mivel ezek biztosítják a meglévő és a jövőbeli jogszabályok nagyobb fokú koherenciáját, és egyben megőrzik a szabályozási szuverenitást és a szabályozás biztonságát és kiszámíthatóságát;

41.  hangsúlyozza a Bizottság által nyújtott segítség és a tagállamokkal való együttműködés fontosságát az egységes piacra vonatkozó jogszabályok jobb átültetése, végrehajtása és alkalmazása terén; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy további nemzeti szintű intézkedésekre van szükség, többek között az adminisztratív terhek csökkentése és az irányelvek nemzeti jogba való átültetése során többletkövetelmények – például a határon átnyúló befektetések előtti adózási akadályok – hozzáadásának („túlszabályozás”) elkerülése érdekében;

42.  hangsúlyozza, hogy az egységes piacnak továbbra is valamennyi szereplő javát kell szolgálnia – így az uniós polgárokét és különösen a diákokét, a szakemberekét és a vállalkozókét, elsősorban a kkv-két – minden tagállamban, amelyeknek folyamatos párbeszédet kell folytatniuk és elkötelezettnek kell maradniuk annak értékelésével kapcsolatban, hogy mi működik, és mi nem, illetve hogy a jövőben milyen módon kellene továbbfejleszteni az egységes piacra vonatkozó politikát; kiemeli ezzel összefüggésben az egységes piaci fórum szerepét, amelyet a Bizottság szervez meg évente a helyi partnerekkel, például a nemzeti hatóságokkal, a civil társadalom érdekelt feleivel, a szociális partnerekkel, kereskedelmi kamarákkal és vállalkozói szövetségekkel együttműködésben;

o
o   o

43.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, az Európai Tanácsnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0060.
(2) HL C 316., 2016.8.30., 98. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0130.
(4) HL C 24., 2016.1.22., 75. o.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0237.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0236.


Bankunió – 2016. évi éves jelentés
PDF 338kWORD 62k
Az Európai Parlament 2017. február 15-i állásfoglalása a bankunióról – 2016. évi éves jelentés (2016/2247(INI))
P8_TA(2017)0041A8-0019/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak a tőkepiaci unió megteremtéséről szóló, 2015. szeptember 30-i cselekvési tervére (COM(2015)0468),

–  tekintettel 2016. január 19-i állásfoglalására a pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozásának áttekintéséről és kihívásairól: hatások és a pénzügyi szabályozás hatékonyabb és eredményesebb uniós keretei és a tőkepiaci unió felé vezető út(1),

–  tekintettel az euróövezeti csúcstalálkozón kiadott 2012. június 29-i nyilatkozatra, amelyben a résztvevők kifejezték azon szándékukat, hogy „megtörik a bankok és az államháztartások közötti ördögi kört”(2),

–  tekintettel az Európai Rendszerkockázati Testület bankrendszeren kívüli uniós hitelezésről szóló első, 2016. júliusi jelentésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Valutaalap (IMF) globális pénzügyi stabilitásról szóló, 2016-os jelentésére,

–  tekintettel az Európai Bankhatóság (EBH) által elvégzett stressztesztek eredményeire, melyeket 2016. július 29-én tett közzé,

–  tekintettel az EBH által a 2015. decemberi adatok alapján a CRD IV.–CRR-re / Bázel III-ra vonatkozóan elvégzett ellenőrzés eredményeire, melyeket 2016 szeptemberében tett közzé,

–  tekintettel az Ecofin Tanács 2016. június 17-i következtetéseire a bankunió kiteljesítésének ütemtervéről,

–  tekintettel a Bizottság „A bankunió megvalósítása felé” című, 2015. november 24-i közleményére (COM(2015)0587),

–  tekintettel az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló, 2013. október 15-i 1024/2013/EU tanácsi rendeletre(3) (EFM-rendelet),

–  tekintettel az Egységes Felügyeleti Mechanizmuson belül az Európai Központi Bank és az illetékes nemzeti hatóságok, valamint a kijelölt nemzeti hatóságok közötti együttműködési keretrendszer létrehozásáról szóló, 2014. április 16-i 468/2014/EU európai központi banki rendeletre(4) (SSM-keretrendelet),

–  tekintettel az egységes felügyeleti mechanizmus (EFM) 2016-ra meghatározott felügyeleti prioritásairól szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel az EKB a 2015-ös felügyeleti tevékenységekről szóló, 2016 márciusában közzétett éves jelentésére(5),

–  tekintettel az Európai Számvevőszék az egységes felügyeleti mechanizmusról szóló, 29/2016. sz. különjelentésére(6),

–  tekintettel az uniós bankszektor nemteljesítő kitettségeinek dinamikájáról és mozgatórugóiról szóló, 2016. júliusi EBH-jelentésre,

–  tekintettel az Európai Rendszerkockázati Testületnek az állampapír-kitettség szabályozási kezeléséről szóló, 2015. márciusi jelentésére,

–  tekintettel azon alapelvek az EKB Kormányzótanácsa általi, 2016. október 4-i jóváhagyására, amelyek célja növelni az átláthatóságot az európai statisztikáról szóló EKB-rendeletek kidolgozása során, figyelembe véve az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság átláthatósági gyakorlatát,

–  tekintettel az EKB a bankoknak szóló, a nemteljesítő hitelekre vonatkozó iránymutatása tervezetéről folytatott 2016. szeptemberi konzultációra,

–  tekintettel az uniós jogszabályokban biztosított választási lehetőségekről és mérlegelési jogkörről szóló EKB-útmutatóra,

–  tekintettel az uniós jogszabályokban biztosított választási lehetőségek és mérlegelési jogkör gyakorlásáról szóló, 2016. március 14-i (EU) 2016/445 európai központi banki rendeletre(7),

–  tekintettel a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságon belüli, folyamatban levő megbeszélésekre, és különösen a „A hitelkockázattal súlyozott eszközöket illetően felmerülő eltérések csökkentése – a belső modellen alapuló módszerek használatának korlátai” című, 2016. márciusi konzultációs anyagra,

–  tekintettel a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó, a tőkekövetelményekről szóló rendelet 511. cikke szerinti követelményekről szóló, 2016. augusztus 3-i EBH-jelentésre (EBA-Op-2016-13),

–  tekintettel az Ecofin Tanács 2016. július 12-i következtetéseire a válságot követő bázeli reformok véglegesítéséről,

–  tekintettel 2016. április 12-i állásfoglalására az EU szerepéről a nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozó intézményekben és testületekben(8),

–  tekintettel a Bázel III véglegesítéséről szóló, 2016. november 23-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. június 26-i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(10) (a tőkekövetelményekről szóló rendelet) felülvizsgálatával kapcsolatos, folyamatban levő bizottsági munkára, különösen a 2. pillér, valamint a nemzeti választási lehetőségek és mérlegelési jogkör kezelésének felülvizsgálata tekintetében,

–  tekintettel a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2014. május 15-i 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(11) (a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv),

–  tekintettel a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15-i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(12) (az egységes szanálási mechanizmusról szóló rendelet),

–  tekintettel az Egységes Szanálási Testület 2016. júliusi, 2015-ös éves jelentésére,

–  tekintettel az állami támogatási szabályoknak a pénzügyi válsággal összefüggésben hozott bankmentő intézkedésekre való, 2013. augusztus 1. utáni alkalmazásáról szóló bizottsági közleményre(13) (a bankokról szóló közlemény),

–  tekintettel a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szavatoló tőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény megállapításának módjával kapcsolatos kritériumokat meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2016. május 23-i (EU) 2016/1450 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(14),

–  tekintettel a 2013/36/EU irányelv és az 575/2013/EU rendelet szerinti javadalmazási szabályok értékeléséről szóló, 2016. július 28-i bizottsági jelentésre (COM(2016)0510),

–  tekintettel a Pénzügyi Stabilitási Tanács teljes veszteségviselési képességre (TLAC) vonatkozóan kidolgozott, 2015. novemberi feltételjegyzékére,

–  tekintettel a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) „Miért fontos a banktőke a monetáris politika szempontjából? ” című, 2016. áprilisi 558. sz. munkadokumentumára,

–  tekintettel az EBH 2016. július 19-i időközi jelentésére a szavatoló tőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény-keretrendszer végrehajtásáról és kialakításáról,

–  tekintettel az európai betétbiztosítási rendszerre irányuló javaslat hatásairól szóló, 2016. októberi bizottsági kiegészítő elemző jelentésre,

–  tekintettel az EBH 2016. december 14-i végleges jelentésére a szavatoló tőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény-keretrendszer végrehajtásáról és kialakításáról,

–  tekintettel az Egységes Szanálási Alapba fizetendő hozzájárulásoknak az alapba való átutalásáról és közös felhasználásúvá tételéről szóló megállapodásra, és különösen annak 16. cikkére,

–  tekintettel az Egységes Szanálási Testület és az Európai Központi Bank között, a köztük folytatandó együttműködést és információcserét illetően létrejött 2015. december 22-i egyetértési megállapodásra,

–  tekintettel a betétbiztosítási rendszerekről szóló, 2014. április 16-i 2014/49/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(15) (a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelv),

–  tekintettel a 806/2014/EU rendeletnek az európai betétbiztosítási rendszer létrehozása érdekében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2015. november 24-i bizottsági javaslatra (COM(2015)0586),

–  tekintettel az EBH által a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelv értelmében kiadott különböző iránymutatásokra, különösen a betétbiztosítási rendszerek közötti együttműködési megállapodásokra vonatkozó, 2016. februári iránymutatásokról és a betétbiztosítási rendszerek stressztesztjeire vonatkozó, 2016. májusi iránymutatásokról szóló végleges jelentésekre,

–  tekintettel az eurócsoporti és az ECOFIN minisztereknek az egységes szanálási mechanizmust kiegészítő védőhálóról szóló, 2013. december 18-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a bankunióról és az Egységes Szanálási Alap áthidaló finanszírozási rendszereiről szóló, 2015. december 8-i tanácsi nyilatkozatra,

–  tekintettel a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0019/2017),

A.  mivel a bankunió létrehozása a monetáris unió nélkülözhetetlen eleme és a valódi gazdasági és monetáris unió (GMU) egyik alapköve; mivel további erőfeszítésekre van szükség, minthogy a bankunió mindaddig nem teljesedhet ki, amíg hiányzik belőle a költségvetési védőháló és a harmadik pillért jelentő, a betét-viszontbiztosításra/betétbiztosításra vonatkozó európai megközelítés, amelyet jelenleg bizottsági szinten tárgyalnak; mivel a kiteljesített bankunió fontos hozzájárulást jelent majd az államok és bankok közötti kapcsolat kockázatának megszüntetéséhez;

B.  mivel az Európai Központi Bankot (EKB) meghatározott esetekben összeférhetetlenségek érinthetik kettős felelőssége miatt, ami abból adódik, hogy a monetáris politikáért felelős hatóság és bankfelügyeletet is ellát;

C.  mivel az uniós bankok tőkemegfelelési és likviditási mutatói az elmúlt években általánosságban folyamatosan javultak; mivel azonban továbbra is fennállnak a pénzügyi stabilitást fenyegető kockázatok; mivel a jelenlegi helyzetben elővigyázatosnak kell lenni a kiterjedt szabályozási változások bevezetése tekintetében, különösen tekintve a reálgazdaság finanszírozási környezetét;

D.  mivel a válság után késik a banki mérlegek megfelelő megtisztítása, ami még mindig gátolja a gazdasági növekedést;

E.  mivel nem az európai intézmények feladata, hogy biztosítsák a bankszektor nyereségességét;

F.  mivel a 2016 januárjában hatályba lépett új szanálási rendszer célja, hogy paradigmaváltást valósítson meg, amelynek keretében a közpénzből való megmentés helyét a hitelezői feltőkésítés veszi át; mivel a piaci szereplőknek még alkalmazkodniuk kell az új rendszerhez;

G.  mivel a bankunióban való részvétel nyitva áll azon tagállamok előtt is, amelyek még nem vezették be az eurót;

H.  mivel a bankuniót mindazok a tagállamok alkotják, amelyek bevezették az eurót; mivel az Európai Unió pénzneme az euró; mivel azon tagállamok kivételével, amelyekre eltérés alkalmazandó, valamennyi tagállam elkötelezett amellett, hogy csatlakozzon az euróhoz és így a bankunióhoz;

I.  mivel az átláthatóság és a Bizottság Európai Parlamenttel szembeni elszámoltathatósága alapvető elvek; mivel ez magában foglalja, hogy a Bizottság megfelelően végezze el a Parlament ajánlásaiból következő feladatokat és hogy ezt a Parlament megfelelően értékelje és kísérje figyelemmel;

J.  mivel a tőkepiaci unióra irányuló munkánk nem szabad, hogy csökkentse a nyomást a bankunióra irányuló munkánk befejezését illetően, amely továbbra is a pénzügyi stabilitás előfeltétele az Európai Unió bankokra támaszkodó környezetében;

K.  mivel a friss adatok szerint az euróövezetben az összes nemteljesítő hitel becsült értéke 1 132 milliárd EUR(16);

Felügyelet

1.  aggodalmát fejezi ki a nemteljesítő hitelek jelentős szintje miatt, mivel az EKB adatai szerint az euróövezet bankjai 2016 áprilisáig 1 014 milliárd EUR nemteljesítő hitelt tartottak; úgy véli, hogy ennek a szintnek a csökkentése döntő fontosságú; üdvözli a nemteljesítő hitelek szintjének csökkentése érdekében egyes tagállamokban már folyamatban lévő erőfeszítéseket; megjegyzi azonban, hogy a kérdést eddig főként nemzeti szinten kezelték; úgy véli, hogy a problémát minél hamarabb meg kell oldani, elismeri azonban, hogy a végleges megoldás sok időt vesz majd igénybe; úgy véli, hogy bármely javasolt megoldásnak figyelembe kell vennie a nemteljesítő hitelek forrását, a bankok reálgazdaságnak történő hitelezésre való képességére gyakorolt hatást, valamint a nemteljesítő hitelek elsődleges és másodlagos piaca kialakításának szükségességét, lehetőség szerint biztonságos és átlátható értékpapírosítás formájában, amely magában foglalja mind az uniós, mind a nemzeti szintet; javasolja, hogy a Bizottság nyújtson segítséget a tagállamoknak többek között abban, hogy hozzanak létre kifejezetten ezzel foglalkozó eszközkezelő társaságokat (vagy „rossz bankokat”), valamint hogy fokozott felügyeletet gyakoroljanak; ezzel összefüggésben megismétli annak fontosságát, hogy el lehessen adni a nemteljesítő hiteleket és ezáltal tőkét lehessen felszabadítani, ami különösen fontos a kkv-knak történő banki hitelezéshez; üdvözli első lépésként az EKB a bankoknak szóló, a nemteljesítő hitelekre vonatkozó iránymutatása tervezetéről folytatott konzultációját, de úgy véli, hogy jelentősebb előrelépést kell tenni; üdvözli a Bizottság fizetésképtelenségre és szerkezetátalakításra, többek között a korai szerkezetátalakításra és a második esélyre vonatkozó javaslatát, melyet a tőkepiaci unió keretében nyújtott be; felhívja a tagállamokat, hogy annak elfogadásáig és annak kiegészítése érdekében tökéletesítsék vonatkozó jogszabályaikat, különös tekintettel a behajtási eljárások hosszára, az igazságszolgáltatási rendszerek működésére, és általánosabban az adósságok átstrukturálására vonatkozó jogi kereteikre, valamint hogy a nemteljesítő hitelek problémájának kezelése érdekében hajtsák végre a gazdasági fellendülést célzó, szükséges fenntartható strukturális reformokat; megállapítja, hogy a Nemzetközi Fizetések Bankja szerint az euróövezeti bankok csökkentették tőkealapjukat azzal, hogy a válság évei alatt jelentős, olykor az eredménytartalékot meghaladó összegű osztalékokat fizettek ki; úgy véli, hogy a bankok tőkepozíciója az osztalékfizetések csökkentésével és új saját tőke szerzésével erősíthető meg;

2.  annak érdekében, hogy a bankuniót fokozatosan összhangba hozzák a teljes belső piaccal, ösztönöz minden tagállamot, amely még nem vezette be az eurót, hogy tegye meg az összes ehhez szükséges lépést vagy csatlakozzon a bankunióhoz;

3.  aggodalmának ad hangot a banki környezet elhúzódó instabilitása miatt Európában, amelyet többek között az IMF globális pénzügyi stabilitásról szóló 2016-os jelentése is hangsúlyozott, amely kijelenti, hogy Európában még ciklikus fellendülés esetén is nagy arányban maradnának gyenge és problémás bankok; megállapítja, hogy az euróövezetben számos intézmény nyereségessége alacsony; rámutat, hogy e helyzetet többek között a nemteljesítő hitelek állománya, a kamatlábkörnyezet és esetleges kereslet oldali problémák magyarázzák; támogatja az IMF felhívását, amely az egészséges európai bankrendszer biztosítása érdekében mind a banki üzleti modelleket, mind a rendszer felépítését illetően alapvető változásokat sürget;

4.  úgy véli, hogy bizonyos kockázatok fenyegetnek az államadósságokkal kapcsolatban; megállapítja továbbá, hogy a pénzügyi intézmények egyes tagállamokban túlságosan sokat fektetnek be a saját kormányuk által kibocsátott kötvényekbe, ami a hazai kibocsátóval szembeni túlzott elfogultsághoz vezet, miközben a bankunió egyik fő célkitűzése a bankok és az államok közötti kockázati kapcsolat megszüntetése; megjegyzi, hogy az államadósság megfelelő prudenciális kezelése arra ösztönözhetné a bankokat, hogy jobban kezeljék állampapír-kitettségeiket; megjegyzi azonban, hogy az államkötvények kritikus szerepet játszanak a jó minőségű, likvid biztosítékok forrásaként és a monetáris politika irányításában, valamint hogy az államadósság prudenciális kezelésének módosítása – különösen akkor, ha nem gondoskodnak a fokozatos bevezetésről – jelentős hatást gyakorolhat mind a pénzügyi ágazatra, mind az állami szektorra, továbbá hogy emiatt a jelenlegi keretek felülvizsgálata mellett és az ellen szóló érvek alapos végiggondolására van szükség bármilyen javaslat megtétele előtt; tudomásul veszi az állampapír-kitettségek prudenciális kezelésével foglalkozó magas szintű munkacsoport jelentésében vázolt különböző szakpolitikai lehetőségeket, amelyeket az Ecofin Tanács 2016. április 22-i informális ülésén vitattak meg; úgy véli, hogy az uniós szabályozási keretnek összhangban kell lennie a nemzetközi normákkal; ezért érdeklődéssel várja a Pénzügyi Stabilitási Tanács államadóssággal kapcsolatos munkájának eredményeit, amelyek útmutatást adnak majd a jövőbeli döntésekhez; úgy véli, hogy az európai keretnek lehetővé tennie a piaci fegyelmet a fenntartható politikák elérése és a pénzügyi ágazat jó minőségű és likvid eszközökkel, illetve a kormányok biztonságos kötelezettségekkel való ellátása tekintetében; hangsúlyozza, hogy az államadósságról folytatott megfontolásokkal párhuzamosan vizsgálatot kell végezni a gazdasági kérdések szélesebb körének konvergenciájáról, az állami támogatásokra vonatkozó szabályokról, valamint az olyan kockázatokról, mint például a kötelességszegés, ideértve a pénzügyi bűncselekményeket is;

5.  úgy véli, hogy a betétesek, a befektetők és a felügyeleti hatóságok számára alapvető fontosságú, hogy kezeljék az azonos osztályba tartozó kockázattal súlyozott eszközökre alkalmazott kockázati súlyok intézmények körében mutatkozó túlzott eltéréseit; emlékeztet arra, hogy a belső modellek alkalmazására irányadó jelenlegi szabályok jelentős mértékű rugalmasságot biztosítanak a bankoknak, és felügyeleti szempontból egy modellezési kockázattal is bonyolítják a helyzetet; üdvözli e tekintetben az EBH által a fő feltevések és paraméterek harmonizálása érdekében végzett munkát, amelyek eltéréseit a változékonyság egyik fő okaként azonosították, valamint az EKB bankfelügyeletében az EKB-nak a belső modellek célzott áttekintésére irányuló projektje keretében végzett munkát, melynek célja a belső modellek megfelelőségének és helytállóságának felmérése és megerősítése; ösztönzi, hogy érjenek el további előrelépést e munkafolyamatok keretében; várakozással tekint a működési kockázatra, valamint a vállalkozásoknak, más pénzügyi intézményeknek, szakosodott finanszírozási és beruházási bankoknak történő hitelezésre vonatkozó belső kockázati modellek alkalmazásának észszerűsítése érdekében elvégzett nemzetközi munka eredménye elé, amelynek célja a belső modellek hitelességének helyreállítása és annak biztosítása, hogy azok azokra a területekre összpontosítsanak, amelyeken értéktöbbletet teremtenek; üdvözli továbbá robusztus óvintézkedésként egy tőkeáttételi mutató bevezetését, különösen a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények tekintetében; hangsúlyozza, hogy kockázatérzékenyebb standard megközelítésre van szükség az „azonos kockázatok, azonos szabályok” elv tiszteletben tartásának biztosítása érdekében; felhívja a pénzügyi felügyeleteket, hogy csak akkor engedélyezzenek új belső modelleket, ha azok nem vezetnek megalapozatlan, jelentősen alacsonyabb kockázati súlyokhoz; megismétli a Bázel III véglegesítéséről szóló, 2016. november 23-i állásfoglalásának következtetéseit, emlékeztet különösen arra, hogy a tervezett szabályozási változásoknak nem szabad azt eredményezniük, hogy általában megnövekedjenek a tőkekövetelmények, illetve nem lehetnek káros hatással a bankok azon képességére, hogy finanszírozni tudják a reálgazdaságot, különösen a kkv-kat; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi szinten végzett munkának tiszteletben kell tartania az arányosság elvét; emlékeztet annak fontosságára, hogy nem szabad indokolatlanul szankcionálni az uniós banki modellt, és hogy el kell kerülni az uniós és nemzetközi bankok közötti diszkriminációt; felhívja a Bizottságot, hogy az e területre vonatkozó új nemzetközi standardok kialakításakor biztosítsa az európai sajátosságok figyelembevételét, valamint hogy a nemzetközileg elfogadott standardokat végrehajtó jövőbeli jogszabályok hatásának értékelése során kellően vegye figyelembe az arányosság elvét és a különféle banki modellek létezését;

6.  hangsúlyozza, hogy a finanszírozáshoz való megbízható hozzáférés és a tőke megalapozott elosztása Európa bankokon alapuló finanszírozási modelljében erőteljesen függ a robusztus mérlegektől és a megfelelő tőkésítettségtől, amelynek a pénzügyi válságok utáni helyreállítása nem volt és jelenleg sem biztosított egységesen az egész Unióban, ami akadályozza a gazdasági növekedést;

7.  hangsúlyozza, hogy az európai bankszektor kulcsszerepet játszik az európai gazdaság finanszírozásában, és hogy ezt erőteljes felügyeleti rendszer támogatja; ezért üdvözli, hogy a Bizottság fenn kívánja tartani a kkv-szorzót a CRD/CRR soron következő felülvizsgálata során, és a jelenlegi küszöbön túl ki akarja azt terjeszteni;

8.  rámutat, hogy a nemzetközi fórumok által adott iránymutatást a lehető legnagyobb mértékben követni kell annak érdekében, hogy elkerüljük az egységes szabályozás hiányának kockázatát a nagy, nemzetközi tevékenységet folytató bankok szabályozását és felügyeletét illetően, anélkül azonban, hogy ez megakadályozná az adott esetben szükséges kritikai megközelítést, vagy hogy kizárná a nemzetközi standardoktól való célzott eltéréseket azokban az esetekben, amikor nem veszik kellően figyelembe az európai rendszer sajátosságait; emlékeztet az EU-nak a nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozó intézményekben és testületekben betöltött szerepéről szóló, 2016. április 12-i állásfoglalásának következtetéseire; különösen hangsúlyozza a Bizottság, az EKB és az EBH abbéli szerepének fontosságát, hogy részt vegyenek a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság munkájában, és átlátható és átfogó naprakész tájékoztatást nyújtsanak a Parlamentnek és a Tanácsnak a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságban folyó viták alakulásának helyzetéről; úgy véli, hogy az EU-nak azon kell munkálkodnia, hogy megfelelő képviselettel rendelkezzen a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságban, kiváltképp az euróövezet számára; felhív arra, hogy ez a szerep legyen határozottabban látható az Ecofin Tanács ülései alatt, valamint fokozott elszámoltathatóságot kér a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságával szemben; hangsúlyozza, hogy a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságnak és más fórumoknak segíteniük kell globális szinten az egyenlő versenyfeltételek előmozdításában, csökkentve – és nem elmélyítve – a joghatóságok közti különbségeket;

9.  rámutat a gyorsan növekvő bankrendszeren kívüli hitelezési szektor jelentette kockázatokra, többek között rendszerszintű kockázatokra, amelyekről a bankrendszeren kívüli uniós hitelezésről szóló 2016-os uniós jelentés (Shadow Banking Monitor) is beszámol; kitart amellett, hogy a bankszektor szabályozására vonatkozó minden intézkedést a bankrendszeren kívüli hitelezési szektor megfelelő szabályozásának kell kísérnie; ezért a tisztességes verseny és a pénzügyi stabilitás biztosítása érdekében összehangolt fellépést kér;

10.  hangsúlyozza, hogy átfogóan kell szemlélni a szabályozási környezet különféle változásainak halmozott hatását, legyen szó akár a felügyeletet, a veszteségviselést, a szanálást vagy a számviteli standardokat érintő változásokról;

11.  hangsúlyozza, hogy a nemzeti választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök akadályozhatják a tagállamok közti egyenlő versenyfeltételek kialakítását és a bankok általi pénzügyi beszámolás nyilvánosság számára való összehasonlíthatóságát; örömmel tölti el a tőkekövetelményekről szóló rendelet nemrég javasolt módosítása által arra kínált lehetőség, hogy a nemzeti választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök egy részét az Unió szintjén felszámolják vagy azok alkalmazását korlátozzák, annak érdekében, hogy megoldják a fennálló akadályok és szegmentálódás problémáját, és hogy csak azokat tartsák meg, amelyekre a banki modellek sokfélesége miatt feltétlenül szükség van; ösztönöz e lehetőség teljes körű kiaknázására; üdvözli az EKB iránymutatását és rendeletét, amelyek révén a bankunión belül harmonizálja a nemzeti választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök közül néhánynak a gyakorlását; emlékeztet azonban arra, hogy amikor az EKB a választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök csökkentésével kapcsolatos munkát végez, megbízatásának keretein belül kell maradnia; hangsúlyozza, hogy az egységes szabálykönyv elmélyítésén való munkálkodás kritikus jelentőségű, és nyomatékosítja, hogy racionalizálni kell a jelenleg egymást átfedő és egymásba fonódó hatályos, módosított és új jogszabályokat; felhívja az EKB-t, hogy tegye maradéktalanul közzé a teljes euróövezetre kiterjedő felügyeleti felülvizsgálati folyamatra vonatkozó közös folyamatokat, eljárásokat és módszereket rögzítő felügyeleti szabályzatot;

12.  hangsúlyozza, hogy az EFM létrehozása óta zajlik a felügyeleti testület valamennyi tagját érintő természetes tanulási folyamat a különböző üzleti modellek és különböző méretű jogalanyok kezelése terén, amelyet támogatni kell és fel kell gyorsítani;

13.  tudomásul veszi a 2. pillér célkitűzéseivel, valamint a 2. pillérnek a tőkekövetelmények halmozási rendjén belüli helyzetével kapcsolatban a tőkekövetelményekről szóló irányelvhez benyújtott módosításokban javasolt pontosításokat; megjegyzi, hogy a tőkére vonatkozó iránymutatás használata várhatóan megteremti a pénzügyi stabilitás és az az iránti igények közötti egyensúlyt, hogy továbbra is legyen tere a felügyeleti mérlegelésnek és az eseti elemzéseknek; biztatja az EKB-t, hogy pontosítsa azokat a kritériumokat, amelyek támogatják a 2. pillérre vonatkozó iránymutatást; emlékeztet arra, hogy ez az iránymutatás nem korlátozza a maximálisan felosztható összeget (MDA), és ezért nem szabad nyilvánosságra hozni; úgy véli, hogy a tőkére vonatkozó iránymutatás használata nem eredményezheti a 2. pillér követelményeinek bizonyítható leszállítását; úgy véli, hogy a 2. pillérre vonatkozó követelmények és iránymutatás lefedése érdekében nagyobb mértékű felügyeleti konvergenciára van szükség a szavatoló tőke összetételét illetően; ezért örömmel állapítja meg, hogy a tőkekövetelményekről szóló irányelv javasolt módosítása foglalkozik a kérdéssel;

14.  hangsúlyozza a 3. szintű eszközök, többek között a származtatott pénzügyi eszközök tartásából – különösen az értékelésükkel kapcsolatos nehézségekből – eredő kockázatokat; megállapítja, hogy ezeket a kockázatokat mérsékelni kell, és hogy ezért fokozatosan csökkenteni kell ezen eszközök tartását; felhívja az EFM-et, hogy tegye ezt a kérdést felügyeleti prioritásainak egyikévé, és szervezzen az EBH-val közösen egy erre vonatkozó kvantitatív stressztesztet;

15.  megismétli, hogy a felügyeleti gyakorlatokkal és különösen a felülvizsgálati és értékelési eljárási ciklussal (SREP) kapcsolatban nagyobb átláthatóságot kell biztosítani; kéri az EKB-t, hogy a felügyelet eredményességének bizonyítása és külső elszámoltathatóságának növelése érdekében tegyen közzé teljesítménymutatókat és mérőszámokat; megismétli, hogy nagyobb mértékű átláthatóságra hív fel a 2. pillért érintő határozatok és indokolások tekintetében; felhívja az EKB-t, hogy tegyen közzé közös felügyeleti standardokat;

16.  megállapítja, hogy kockázatok merülnek fel a „túl nagy ahhoz, hogy csődbe menjen”, „túlságosan összefonódott ahhoz, hogy csődbe menjen” és a „túl összetett ahhoz, hogy szanálni lehessen” kategóriába tartozó pénzügyi intézményekkel kapcsolatban; megjegyzi, hogy e kockázatok kezelése érdekében megállapodás született egy nemzetközi szinten kidolgozott szakpolitikai intézkedésekből álló csomagról (ezek az intézkedések kiváltképp a TLAC, a származtatott termékek központi elszámolása, valamint a globálisan rendszerszinten jelentős bankok tőkemegfelelési és tőkeáttételi mutatójára vonatkozó megemelt követelmények); elkötelezett amellett, hogy gyorsan elvégezze a megfelelő jogalkotási javaslatokra irányuló munkát, hogy az Unióban végrehajtsák ezeket az intézkedéseket, ezáltal tovább csökkentve a „túl nagy ahhoz, hogy csődbe menjen” problémájából származó kockázatokat; emlékeztet Mark Carney, a Pénzügyi Stabilitási Tanács elnökének szavaira, aki azt mondta, hogy a globálisan rendszerszinten jelentős bankok teljes veszteségviselési képességére vonatkozó közös nemzetközi standardról szóló megállapodás vízválasztó a „túl nagy ahhoz, hogy csődbe menjen” bankok megszüntetése terén; megjegyzi továbbá, hogy az eredményes hitelezői feltőkésítési mechanizmus, valamint a szavatoló tőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó, megfelelő szintű minimumkövetelmény-keretrendszer alkalmazása azon szabályozási intézkedések fontos része, amelyek e kérdés kezelésére, valamint annak lehetővé tételére szolgálnak, hogy a globálisan rendszerszinten jelentős bankokat anélkül szanálják, hogy ehhez közpénzeket kelljen felhasználni és hogy ez zavart okozzon a tágabb pénzügyi rendszerben;

17.  kiemeli a jelenlegi stressztesztelési módszertan korlátait; üvözli ezért az EBH és az EKB által a stressztesztelési keret javítása érdekében tett erőfeszítéseket; úgy gondolja azonban, hogy többet kell tenni annak érdekében, hogy jobban figyelembe vegyék a tényleges válsághelyzetek lehetőségét és realitását, többek között oly módon, hogy a módszertanba jobban beépítenek dinamikus elemeket, így például fertőzéseket; úgy véli, hogy az, hogy nem átláthatóak az EKB saját stressztesztjei, bizonytalanságot jelez a felügyeleti gyakorlatok terén; felhívja az EKB-t, hogy a piaci bizalom erősítése érdekében tegye közzé stressztesztjének eredményeit;

18.  úgy véli, hogy ha egy illetékes nemzeti hatóság elutasítja azt az igényt, hogy a stresszteszt során figyelembe vegyen meghatározott körülményeket, azt az egyenlő versenyfeltételek érdekében közölni kell az EBH-val és az EFM-mel;

19.  üdvözli az annak előkészítése terén tett előrelépést, hogy az alkalmasságra és megbízhatóságra vonatkozó határozatok területén lehetőség legyen bizonyos hatáskör-átruházásra; rámutat mindazonáltal arra, hogy a rendeletek módosítására van szükség ahhoz, hogy lehetőség legyen arra, hogy az egyes rutinkérdésekre vonatkozó döntéshozatalt tágabb körben és könnyebben át lehessen ruházni a felügyeleti testületről az illetékes tisztviselőkre; üdvözölné e változást, amely hozzájárulna ahhoz, hogy hatékonyabbá és eredményesebbé váljon az EKB által végzett bankfelügyelet; felhívja az EKB-t, hogy határozza meg a döntéshozatal átruházásával kapcsolatos feladatokat és jogi keretet;

20.  tudomásul veszi az Európai Számvevőszék az egységes felügyeleti mechanizmus működéséről szóló jelentését; tudomásul veszi a személyzet létszámának elégtelenségével kapcsolatos megállapításokat; felhívja az illetékes nemzeti hatóságokat és a tagállamokat, hogy teljes körűen lássák el az EKB-t a szükséges emberi erőforrásokkal és gazdasági adatokkal, lehetővé téve számára munkájának elvégzését, különösen a helyszíni ellenőrzéseket illetően; felhívja az EKB-t, hogy módosítsa az EFM-keretrendeletet a részt vevő illetékes nemzeti hatóságok kötelezettségvállalásainak formalizálása érdekében, valamint hogy a kockázatokon alapuló módszertant alkalmazzon a közös felügyeleti csoportokban dolgozó személyzet megcélzott létszámának és készségek szerinti összetételének meghatározásához; úgy véli, hogy több EKB-munkatárs és az illetékes nemzeti hatóságoktól érkező munkatársakra való kisebb mértékű támaszkodás javítaná a felügyelet függetlenségét, az egyik tagállam illetékes hatóságától érkező munkatársak valamely másik tagállam intézményének felügyelete során történő igénybevételével együtt, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy eredményesen kezeljék a felügyeleti részrehajlás kockázatát; üdvözli, hogy az EKB együttműködik az Európai Parlamenttel a személyzet munkafeltételeivel kapcsolatban; felhívja az EKB-t a jó munkakörnyezet előmozdítására, amely elősegíti az intézményen belüli szakmai kohéziót; emlékeztet a felügyeleti feladatok és a monetáris politikáért viselt felelősség közötti potenciális összeférhetetlenségre, és hogy egyértelműen külön kell választani e két funkciót; felhívja az EKB-t, hogy végezzen kockázatelemzést a lehetséges összeférhetetlenségeket illetően, és meghatározott felügyeleti munkatársak érintettsége esetén vegyen tervbe elkülönített jelentéstételi útvonalakat; úgy gondolja, hogy jóllehet a monetáris politika és a felügyelet elkülönítése központi elv, ez nem zárhatja ki a szolgáltatások megosztott igénybevétele által lehetővé tett költségmegtakarításokat, feltéve hogy ezek a szolgáltatások a politikai döntéshozatal szempontjából nem kritikusak, és megfelelő garanciákat hoznak létre; felhívja az EKB-t, hogy a kvázi jogalkotási intézkedések kidolgozásakor tartson nyilvános konzultációt elszámoltathatóságának fokozása érdekében;

21.  hangsúlyozza, hogy az EFM létrehozásával nemzetközi színtéren a korábban fennálló helyzethez képest megnőtt az Európai Unió befolyása;

22.  hangsúlyozza, hogy a felügyeleti feladatok monetáris politikai funkcióktól való elkülönítésének lehetővé kell tennie az EFM számára, hogy független álláspontra helyezkedjen minden lényeges üggyel kapcsolatban, ideértve az EKB kamatlábakra vonatkozó célértékeinek a felügyelt bankok pénzügyi helyzetére gyakorolt lehetséges hatásait is;

23.  osztja az Európai Számvevőszék véleményét, amely szerint az EFM létrehozása óta ellenőrzési rés keletkezett; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az EKB által a Számvevőszék dokumentumokhoz való hozzáférése tekintetében megszabott korlátozások miatt fontos területek ellenőrizetlenül maradnak; sürgeti az EKB-t, hogy teljes mértékben működjön együtt a Számvevőszékkel, lehetővé téve számára megbízásának teljesítését, és ezáltal növelve az elszámoltathatóságot;

24.  emlékeztet arra, hogy a szabályozásban, valamint a felügyelet gyakorlása során egyensúlyt kell teremteni az arányosság elve és a következetes megközelítés szükségessége között; tudomásul veszi e tekintetben a 2013/36/EU irányelv módosítására irányuló bizottsági javaslatban a jelentéstételi és javadalmazási követelmények tekintetében javasolt változásokat; felhívja a Bizottságot, hogy tekintse prioritásnak a „kis bankok szabályozási csomagjával” (small banking box) kapcsolatos munkát, és terjessze ki e munkát annak értékelésére is, hogy a jövőben megvalósítható-e egy olyan szabályozási keret, amely kevésbé bonyolult, megfelelőbb és arányos prudenciális szabályokat ír elő a különféle banki modellek vonatkozásában; rámutat arra, hogy valamennyi bank felett megfelelő mértékű felügyeletet kell gyakorolni; emlékeztet arra, hogy a megfelelő felügyelet kulcsfontosságú valamennyi kockázat figyelemmel kíséréséhez, függetlenül a bankok méretétől; tiszteletben tartja a szerepek és hatáskörök az Egységes Szanálási Testület, az EBH és az európai pénzügyi felügyeleti rendszer más hatóságai közötti elosztását, ugyanakkor hangsúlyozza az eredményes együttműködés fontosságát; szükségesnek látja, hogy megszüntessék a közös piacon az egymást átfedő jelentéstételi követelmények és az európai jogszabályok nemzeti értelmezéseinek burjánzását; támogatja az egyszerűsítésre vonatkozóan eddig tett erőfeszítéseket, mint például az európai jelentési keret mögött meghúzódó elképzelést, és ösztönzi a kettős jelentéstétel és a szükségtelen pótlólagos szabályozási költségek elkerülése érdekében teendő további erőfeszítéseket; felhívja a Bizottságot, hogy kellő időben foglalkozzon a kérdéssel, a véleményezési felhívásból származó következtetésekkel összhangban, például egy közös, egységes és összevont felügyeleti jelentéstételi eljárásra irányuló javaslat révén; a jó adatminőség és a tervezés biztonságának biztosítása érdekében felhív továbbá az eseti és állandó jelentéstételi követelmények kellő időben történő bejelentésére;

25.  hangsúlyozza, hogy egy bank biztonságossága és stabilitása nem ragadható meg pusztán mérlegének egy adott időpillanatban végzett értékelésével, mivel a biztonságosságot és a stabilitást a bank és a piacok közötti dinamikus kölcsönhatások biztosítják, és a teljes gazdaság különféle elemei is befolyásolják; hangsúlyozza ezért, hogy a pénzügyi stabilitás és növekedés szilárd keretének átfogónak és kiegyensúlyozottnak kell lennie, hogy dinamikus felügyeleti gyakorlatokat tartalmazzon és ne csak a főként kvantitatív aspektusokkal rendelkező statikus szabályozásra összpontosítson;

26.  felhívja a figyelmet az EKB és az EBH közötti feladatmegosztásra; hangsúlyozza, hogy az EKB nem válhat a tényleges standardalkotóvá az egységes felügyeleti mechanizmus alá nem tartozó bankok esetében;

27.  tudomásul veszi, hogy az EKB Kormányzótanácsa 2016. május 18-án elfogadta a granuláris hitelezési és hitelkockázati adatok gyűjtéséről szóló rendeletet (AnaCredit); felszólítja az EKB-t, hogy az AnaCredit megvalósítása során biztosítsa a lehető legnagyobb mozgásteret a nemzeti központi bankok számára;

28.  felszólítja az EKB-t, hogy az AnaCredit esetleges további lépcsőivel kapcsolatban csak nyilvános konzultációt követően, az Európai Parlament teljes körű bevonása mellett, az arányosság elvére különös figyelemmel kezdje meg a munkát;

29.  megismétli, hogy fontosnak tartja az erőteljes és jól működő IT-rendszereket, amelyek választ adnak az EFM felügyeleti funkciójának igényeire és a biztonsági aggályokra; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a friss beszámolók továbbra is az IT-rendszer fennálló hiányosságairól számolnak be;

30.  üdvözli a nemzeti rendszerkockázati testületek létrehozását, azonban hangsúlyozza, hogy a bankunió létrehozása még fontosabbá teszi az európai szintű makroprudenciális politika megerősítését annak érdekében, hogy megfelelően kezeljék a rendszerszintű kockázat lehetséges határokon átnyúló tovagyűrűző hatásait; ösztönzi a Bizottságot, hogy 2017-ben, a makroprudenciális keret általános felülvizsgálata során tegyen javaslatot következetes és eredményes makroprudenciális felügyeletre; felhívja a Bizottságot, hogy legyen különösen nagyra törő az ERKT intézményi és elemzési kapacitásának növelése tekintetében, hogy az a banki szektorban és a banki szektoron túl is értékelni tudja a kockázatokat és sérülékenységeket, és hogy az értékeléseknek megfelelően avatkozzon be; úgy véli, hogy a hitelezésen alapuló eszközöket (például a hitelfedezeti és a jövedelemarányos adósságszolgálati rátákat) be kell ágyazni az európai jogszabályokba, hogy biztosított legyen a makroprudenciális eszközök e további típusainak harmonizált alkalmazása; kiemeli, hogy a makroprudenciális felügyelet terén csökkenteni kell az intézményi összetettséget, valamint az ERKT, EKB/EFM és a nemzeti hatóságok, illetve az illetékes és kijelölt nemzeti hatóságok közötti hosszadalmas kapcsolattartási folyamatot; üdvözli e tekintetben a határokon átnyúló koordinációt illetően az önkéntes viszonosságról szóló ERKT-ajánlással már elért előrelépést; ismételten felhív a makroprudenciális keret és a meglévő mikroprudenciális eszközök közötti kapcsolatok pontosítására, a makroprudenciális és mikroprudenciális szakpolitikai eszközök közötti eredményes kölcsönhatás biztosítása érdekében; aggodalmának ad hangot az ingatlanszektorban az ERKT által azonosított sebezhető pontok miatt; megjegyzi, hogy az EBH-nak még biztosítania kell a tőkekövetelményekről szóló rendelet 124. cikke (4) bekezdésének b) pontja és 164. cikkének (6) bekezdése alapján a jelzálogkitettségre vonatkozó tőkekövetelmények feltételéről szóló szabályozástechnikai standardokat; megállapítja, hogy az EFM tagjai közül eddig csak kevesen aktiváltak vagy terveznek aktiválni általános rendszerkockázati puffereket és anticiklikus tőkepuffert; megállapítja, hogy az EKB eddig nem gyakorolta teljes körűen makrogazdasági felügyeleti hatásköreit a makroprudenciális felügyeleti eszközök nemzeti hatóságok általi bevezetésének elősegítése révén;

31.  kiemeli, hogy az uniós tagságról tartott egyesült királysági népszavazás eredménye szükségessé teszi a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere (PFER) egészének értékelését, ezen belül az európai felügyeleti hatóságokon belüli szavazási módozatoknak, különösen EBH-rendelet 44. cikkének (1) bekezdésében előírt kettős többségre vonatkozó mechanizmusnak a vizsgálatát; hangsúlyozza, hogy a népszavazást követő lehetséges tárgyalásoknak nem szabad ahhoz vezetniük, hogy egyenlőtlen versenyfeltételek alakuljanak ki az uniós és a nem uniós pénzügyi intézmények között, és hogy a tárgyalásokat nem szabad a pénzügyi szektorbeli dereguláció előmozdítására felhasználni;

32.  üdvözli a közös felügyeleti csoportok kiváló munkáját, amelyek jó példái az európai együttműködésnek és tudásépítésnek; rámutat arra, hogy a rotációs rendszer a közös felügyeleti csoportok szervezése során történő javasolt jövőbeli alkalmazásának garantálnia kell az objektív felügyeletet, ugyanakkor figyelembe kell vennie, hogy e nagyon összetett szakterületen a tudásépítés hosszadalmas folyamat;

33.  üdvözli, hogy a bankunió a közös felügyeleti hatóság létrehozásával és a vonatkozó információk felügyeleti hatóságok közötti cseréjének nagymértékű javításával messzemenően megszüntette a felügyelet terén a székhely szerinti/fogadó tagállami kérdéseket, lehetővé téve a határokon átnyúló bankcsoportok holisztikusabb felügyeletét; hangsúlyozza, hogy a bankunió jelenlegi befejezetlen állapota miatt a tőkekövetelményekről szóló rendelet likviditásra és tőkére vonatkozó követelmények alóli mentességekkel kapcsolatos felülvizsgálatának megfelelően figyelembe kell vennie a fogyasztóvédelmi aggályokat a fogadó országokban;

34.  üdvözli az EKB azon kezdeményezését, hogy kötelezi a felügyelt bankokat, hogy egy valós idejű riasztási rendszer keretében jelentsék a jelentős informatikai támadásokat, valamint hogy az EFM helyszíni ellenőrzéseinek keretében felügyeljék a kiberbiztonságot; kéri egy olyan jogi keret létrehozását, amely megkönnyíti az informatikai támadások megelőzése szempontjából lényeges bizalmas adatok bankok közötti cseréjét;

35.  hangsúlyozza a kiberbiztonság kritikus szerepét a banki szolgáltatásokban, valamint hogy ösztönözni kell a pénzügyi intézményeket arra, hogy nagyon ambiciózusan védjék a fogyasztók adatait és garantálják a kiberbiztonságot;

36.  megállapítja, hogy az EFM-et bízták meg az európai bankfelügyelet feladatával, azzal a céllal, hogy biztosítsa az uniós prudenciális szabályoknak való megfelelést és a pénzügyi stabilitást, ugyanakkor más olyan felügyeleti feladatok, amelyeknek egyértelmű európai tovagyűrűző hatásai vannak, a nemzeti felügyeleti hatóságok hatáskörében maradtak; hangsúlyozza e tekintetben, hogy az EFM-nek ellenőrzési hatáskörökkel kell rendelkeznie a nemzeti bankfelügyeletek pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos tevékenységeit illetően; hangsúlyozza, hogy az EBH-nak szintén további hatásköröket kell kapnia a pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos tevékenységek területén, ezen belül jogosultnak kell lennie arra, hogy helyszíni értékeléseket végezzen a tagállamok illetékes hatóságainál, előírja bármely információ bemutatását, amely lényeges a megfelelés értékeléséhez, ajánlásokat fogalmazzon meg az orvosló intézkedések tekintetében, ezeket az ajánlásokat nyilvánosságra hozza, és meghozza az ajánlások eredményes végrehajtásának biztosításához szükséges intézkedéseket;

37.  megismétli azt az EBH-hoz intézett felhívását, hogy megbízatásával összhangban érvényesítenie kell és meg kell erősítenie a banki szolgáltatások fogyasztóvédelmi keretét, kiegészítve az EFM által végzett prudenciális felügyeletet;

Szanálás

38.  emlékeztet arra, hogy a jövőbeli bankválságokkal összefüggésben be kell tartani az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat, és hogy a rendkívüli állami támogatásra vonatkozó kivétel csak elővigyázatossági és ideiglenes jellegű lehet, és nem használható fel a pénzintézetet ért vagy várhatóan a közeljövőben érő veszteségek fedezésére; az Egységes Szanálási Testület és a Bizottság közötti hatékony döntéshozatali eljárások meghatározását szorgalmazza a szanálás esetére, különösen a határidők tekintetében; úgy véli, hogy tisztázni kellene a jelenlegi keretek által biztosított rugalmasságot, és emlékeztet, hogy azt jobban ki kellene használni a konkrét helyzetek kezelése érdekében, a fizetésképtelen bankok tényleges szanálásának akadályozása nélkül, különösen a betétbiztosítási alapokat igénybe vevő megelőző és alternatív intézkedések esetén, amelyekről a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelv 11. cikkéknek (3) és (6) bekezdése rendelkezik; ezért kéri a Bizottságot, hogy gondolja át az idevágó állami támogatási szabályok értelmezését annak biztosítása érdekében, hogy az európai jogalkotók által a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelvben előírt megelőző és alternatív intézkedéseket valóban végre lehessen hajtani; megjegyzi, hogy az egyedi helyzeteket egyértelmű indokolás nélkül eltérő módon kezelték; emlékezteti a Bizottságot arra, hogy 2015. december 31-ig kellett elkészíteni azt a jelentést, amelyben értékelik az elővigyázatossági feltőkésítések lehetővé tételének további szükségességét és az ilyen intézkedésekhez kapcsolódó feltételeket; kéri a Bizottságot, hogy mihamarabb nyújtson be egy ilyen jelentést;

39.  felkéri a Bizottságot, hogy a tapasztalatok fényében, a 806/2014/EU rendelet felülvizsgálata keretében vizsgálja meg, vajon az Egységes Szanálási Testület és a nemzeti szanálási hatóságok rendelkeznek-e a korai beavatkozáshoz szükséges megfelelő hatáskörökkel és válság során a bankok tőkéje zavart okozó kiáramlásának és veszteségviselési képességük csökkenésének megakadályozásához szükséges, megfelelő korai beavatkozási eszközökkel;

40.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy tisztázzák a szanálást közvetlenül érintő gyakorlati kérdéseket, így a kulcsfontosságú szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókra való támaszkodás kérdését, például a kiszervezett informatikai szolgáltatások esetében;

41.  üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a globálisan rendszerszinten jelentős bankok vonatkozásában az 1. pillérbe vezessenek be minimumkövetelményt a teljes veszteségviselési képesség (TLAC) tekintetében, a nemzetközi standardokkal összhangban; tudomásul veszi a TLAC és a szavatoló tőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmények (MREL) közötti eltéréseket; hangsúlyozza azonban, hogy mindkét standardnak ugyanaz a célkitűzése, ez pedig annak biztosítása, hogy a bankok elegendő szavatolótőkével és veszteségelnyelő kötelezettségekkel rendelkezzenek ahhoz, hogy a hitelezői feltőkésítés hatékony eszközzé váljon a szanálás során, anélkül, hogy pénzügyi instabilitást okozna, és anélkül, hogy közpénzekre lenne szükség, ezáltal elkerülve a magánkockázatok társadalomra hárítását; ezért arra a következtetésre jut, hogy a veszteségviselést illetően holisztikus megközelítést lehet elérni a két standard kombinálása révén, miközben a TLAC-ra a jelenlegi bizottsági javaslat szerint mint minimumkövetelményre támaszkodnak, amiben azonban a társjogalkotóknak még megállapodásra kell jutniuk; kiemeli, hogy kellően át kell gondolni a méretre és a kockázattal súlyozott eszközökre vonatkozó két kritérium megtartását, és megjegyzi, hogy a TLAC-standard alapjául szolgáló, a kockázattal súlyozott eszközökre vonatkozó kritériumok határozottan összekapcsolódnak a belső modellekre vonatkozóan az Unióban folyó munkával, valamint a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságnak a Bázel III keret véglegesítéséhez kapcsolódó munkájával; hangsúlyozza, hogy az új MREL-követelmények meghatározása és/vagy fokozatos bevezetése során kellő figyelmet kell fordítani arra, hogy létre kell hozni egy piacot a MREL-nek megfelelő kötelezettségek számára; kiemeli annak fontosságát, hogy megmaradjon a szanálási hatóságok MREL-követelmények meghatározásával kapcsolatos mérlegelési jogköre, és hogy biztosítani kell, hogy a bankok elegendő alárendelt és leírható adóssággal rendelkezzenek; hangsúlyozza, hogy a MREL-követelmények befektetők általi félreértelmezésének elkerülése érdekében a piaci közzétételt megfelelően kell végrehajtani;

42.  felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy egyértelműsíteni kell a jogszabályokban a MREL-nek megfelelő elsődleges alapvető tőke (CET1) és a tőkepufferek közötti halmozási rendet; hangsúlyozza, hogy jogszabályt kell elfogadni azzal a céllal, hogy tisztázzák a szanálási és illetékes hatóságoknak a MREL-követelmények megsértése esetén meghozandó korai beavatkozási intézkedésekkel kapcsolatos felelősségi és hatásköreit; tudomásul veszi a MREL-re vonatkozó iránymutatás bevezetésére irányuló bizottsági javaslatot; megismétli, hogy a MREL-követelmények kalibrálásának minden esetben szorosan össze kell kapcsolódnia a szóban forgó bankok szanálási stratégiájával, illetve azt meg kell indokolni e stratégiákban;

43.  felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy a tőke kettős számbavételének elkerülése érdekében egyértelműsítsék a jogszabályokban, hogy a MREL-nek megfelelő elsődleges alapvető tőke (CET1) a tőkepuffereken felül áll;

44.  hangsúlyozza, hogy a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv végrehajtásának következetesebbé és eredményesebbé tétele, valamint a határokon átnyúlóan tevékenykedő befektetők számára való biztonságnyújtás érdekében döntő fontosságú a bankok fizetésképtelenségi kérelmei hierarchiájának harmonizálása a tagállamok között; ezért üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a kérelmek hierarchiájának harmonizálása terén további lépéseket tegyenek; megjegyzi, hogy a rendes fizetésképtelenségi rendszernek és azon belül a fizetésképtelenségi kérelmek hierarchiájának jobb harmonizálása szintén elengedhetetlen egyrészről a bankok esetében annak érdekében, hogy elkerüljék a bankszanálási rendszerrel való összeütközéseket, másrészről a vállalatok esetében annak érdekében, hogy a határokon átnyúlóan tevékenykedő befektetők számára még nagyobb egyértelműséget és kiszámíthatóságot nyújtsanak és hozzájáruljanak a nemteljesítő hitelek kérdésének kezeléséhez; üdvözli, hogy a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv jelentős változást hozott a fizetésképtelenségi kérelmek hierarchiájában, elsőbbséget biztosítva a biztosított betéteknek, és így azok a legelső helyre kerülnek, megelőzve minden tőkeinstrumentumot, veszteségviselési képességet, más, első helyre sorolt adósságot és nem biztosított betétet; felhívja az Egységes Szanálási Testületet, hogy mutassa be a globálisan rendszerszinten jelentős bankokra és más bankokra vonatkozó szanálhatósági értékelések eredményeit, beleértve a szanálást akadályozó tényezők legyőzését célzó, javasolt intézkedéseket is;

45.  megállapítja, hogy több jogi lehetőség áll rendelkezésre a TLAC-nak megfelelő adósság alárendelésének biztosítása érdekében; rámutat, hogy a Pénzügyi Stabilitási Tanács ezek közül egyiket sem részesíti előnyben; úgy véli, hogy az elfogadott megközelítésnek elsősorban egyensúlyt kell teremtenie a rugalmasság, eredményesség, a jogbiztonság és a piac azon képessége között, hogy bármilyen új adósságtípust felvegyen;

46.  kéri, hogy gondolják át a bázeli szabályok átdolgozásából, a szavatoló tőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmények (MREL) bevezetéséből, a teljes veszteségviselési képesség (TLAC) és az IFRS 9 bevezetéséből származó, a reálgazdaságot érintő lehetséges negatív hatást; a hatások enyhítésére irányuló megoldást kér;

47.  emlékeztet arra, hogy az újonnan bevezetett szanálási rendszer eredményeképpen egyes esetekben olyan instrumentumokat kínálnak a befektetők, különösen a lakossági befektetők számára, amelyek esetében nagyobb a veszteség kockázata, mint a korábbi rendszerben; emlékeztet továbbá arra, hogy a hitelezői feltőkésítési instrumentumokat elsősorban csak olyan megfelelő befektetőknek lenne szabad értékesíteni, akik el tudják viselni a lehetséges veszteségeket a saját stabil pénzügyi helyzetük veszélyeztetése nélkül; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a vonatkozó hatályos jogszabályok végrehajtását, és felhívja az európai felügyeleti hatóságokat, hogy határozottan járuljanak hozzá a megtévesztő értékesítési gyakorlatok felderítéséhez;

48.  figyelmeztet arra, hogy a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelvnek a nem uniós jogszabályok által szabályozott kötelezettségek esetében a belső feltőkésítési hatáskör szerződéses elismerésére vonatkozó követelménye túl bonyolultnak bizonyul a végrehajtás szempontjából; úgy véli, hogy ezzel a kérdéssel haladéktalanul foglalkozni kell; tudomásul veszi az illetékes hatóságoknak a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv javasolt módosítása által bevezetett, ahhoz való jogát, hogy eltekinthetnek ettől a követelménytől; úgy véli, hogy ez a megközelítés lehetővé teszi a rugalmasságot és az érintett kötelezettségek eseti alapon történő értékelését; arra kéri a Bizottságot és a szanálási hatóságokat, hogy biztosítsák, hogy a mentességek biztosítására vonatkozó feltételek és azt követően a mentességekre vonatkozó tényleges határozatok ne veszélyeztessék a bankok szanálhatóságát;

49.  rámutat, hogy a felügyeleti és a szanálási hatóságok közötti gyors és eredményes információcsere alapvető fontosságú a zökkenőmentes válságkezelés biztosítása érdekében; üdvözli az EKB és az egységes szanálási mechanizmus közötti egyetértési megállapodás megkötését a közöttük folytatandó együttműködést és információcserét illetően; kéri az EKB-t, hogy az egyetértési megállapodásban határozza meg a közös felügyeleti csoportok és a belső szanálási csoportok közötti kommunikációs eljárásokat; ajánlja, hogy az EKB-nak az Egységes Szanálási Testület plenáris és ügyvezetői testületeiben való állandó megfigyelőként való részvételét tegyék teljesen kölcsönössé, lehetővé téve az ESZT egy képviselőjének, hogy állandó megfigyelőként részt vegyen az EKB felügyelőbizottságában;

50.  nyugtázza az Egységes Szanálási Testület testületi tagjainak kettős szerepét, akik egyúttal egy döntéshozatali szerepet is ellátó végrehajtó szerv tagjai, és ebben a szerepben a testület elnöke felé elszámolással tartozó felsővezetők, és úgy véli, hogy a jelenlegi mandátum lejárta előtt értékelni kell ezt a struktúrát;

51.  emlékeztet arra, hogy az Egységes Bankszanálási Alapról szóló kormányközi megállapodás tartalmát végső soron bele kell foglalni az uniós jogi keretbe; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogyan lehet ezt megtenni; hangsúlyozza, hogy a költségvetési paktum uniós jogba való soron következő belefoglalása hasznos mintát biztosíthat;

52.  szorgalmazza, hogy az Egységes Bankszanálási Alapba rendkívül átlátható módon kiszámítandó előzetes hozzájárulásokat fizessenek be, és törekedjenek a számítási eredményekkel kapcsolatos információk harmonizálására, valamint a számítási módszerek jobb megértésére; felhívja a Bizottságot, hogy a lehető legnagyobb gondossággal végezze el az Egységes Bankszanálási Alapba befizetett hozzájárulások kiszámításának az (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet (27) preambulumbekezdésében előirányzott felülvizsgálatát, és ennek során különösen vizsgálja felül a kockázati szorzó megfelelőségét annak biztosítása érdekében, hogy az megfelelően tükrözze a kevésbé összetett intézmények kockázati profilját;

53.  tudomásul veszi az EU pénzügyminisztereinek az Egységes Bankszanálási Alap tekintetében az áthidaló finanszírozási szabályok rendszeréről szóló, 2015. december 8-i nyilatkozatát; ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy az euróövezet 19 tagállamából 15 már aláírt egy harmonizált hitelkeret-megállapodást az Egységes Szanálási Testülettel; emlékeztet arra, hogy ezeket az egyedi hitelkereteket csak végső eszközként lehet majd igénybe venni; úgy véli, hogy ez a megoldás nem elegendő ahhoz, hogy legyőzzük a bankok és az államháztartások ördögi körét és hogy véget vessünk az adófizetők által finanszírozott bankmentéseknek; felhív arra, hogy a Tanács és a Bizottság által az Egységes Bankszanálási Alapra vonatkozó közös költségvetési védőháló kialakítására irányuló munkát gyorsítsák fel, amely finanszírozása végső felelősségének a bankszektor körébe kell tartoznia és amely védőhálónak középtávon költségvetési szempontból semlegesnek kell lennie, ahogyan arról az Egységes Bankszanálási Alapról szóló megállapodásban megegyeztek, és azt 2016 júniusában az Európai Tanács is megerősítette;

Betétbiztosítás

54.  megismétli a harmadik pillérre vonatkozó felhívását a bankunió kiteljesítése érdekében; emlékeztet arra, hogy a betétek védelme az uniós polgárok közös érdeke; jelenleg tárgyalja bizottsági szinten az európai betétbiztosítási rendszerre irányuló javaslatot;

55.  hangsúlyozza, hogy az európai betétbiztosítási rendszer bevezetésének és az e projekttel kapcsolatos megbeszéléseknek nem szabad azt eredményezniük, hogy csökkennek a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelv végrehajtásának javítására irányuló erőfeszítések; üdvözli az EBH által a közelmúltban annak érdekében végzett munkát, hogy előmozdítsa ezen a területen a konvergenciát; üdvözli, hogy valamennyi tagállam átültette nemzeti jogába a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelvet; emlékezteti a tagállamokat azon kötelezettségükre, hogy alkalmazniuk kell és helyesen végre kell hajtaniuk a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelvet és a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelvet;

56.  emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak az a feladata, hogy az egész EU-ban garantálja az egyenlő versenyfeltételeket, és hogy el kell kerülnie a belső piacon belüli bármilyen széttöredezettséget;

o
o   o

57.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EKB-nak, az Egységes Szanálási Testületnek, a nemzeti parlamenteknek és az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 40. pontjában meghatározott illetékes hatóságoknak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0006.
(2) http://www.consilium.europa.eu/en/european-council/pdf/20120629-euro-area-summit-statement-en_pdf
(3) HL L 287., 2013.10.29., 63. o.
(4) HL L 141., 2014.5.14., 1. o.
(5) https://www.bankingsupervision.europa.eu/ecb/pub/pdf/ssmar2015.hu.pdf
(6) Egységes felügyeleti mechanizmus – Ígéretes kezdet, de fejlesztésre van szükség; http://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/SR16_29/SR_SSM_HU.pdf
(7) HL L 78., 2016.3.24., 60. o.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0108.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0439.
(10) HL L 176., 2013.6.27., 1. o.
(11) HL L 173., 2014.6.12., 190. o.
(12) HL L 225., 2014.7.30., 1. o.
(13) HL C 216., 2013.7.30., 1. o.
(14) HL L 237., 2016.9.3., 1. o.
(15) HL L 173., 2014.6.12., 149. o.
(16) 2017. évi független éves növekedési jelentés, 5. jelentés, 2016. november 23.


Alacsony kockázatú biológiai peszticidek
PDF 274kWORD 48k
Az Európai Parlament 2017. február 15-i állásfoglalása az alacsony kockázatú biológiai peszticidekről (2016/2903(RSP))
P8_TA(2017)0042B8-0140/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1), és különösen annak 22. és 47. cikkére, 66. cikkének (2) bekezdésére és II. mellékletének 5. pontjára,

–  tekintettel a peszticidek fenntartható használatát célzó közösségi fellépés kereteit meghatározó, 2009. október 21-i 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2), és különösen annak 12. és 14. cikkére,

–  tekintettel a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az alacsony kockázatú hatóanyagok jóváhagyási kritériumai tekintetében történő módosításáról szóló bizottsági rendelettervezetre (D046260/01),

–  tekintettel „A fenntartható uniós mezőgazdaság technológiai megoldásai” című, 2016. június 7-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel „Az innováció és a gazdasági fejlődés előmozdítása a jövőbeli európai mezőgazdasági gazdálkodásban” című, 2016. június 7-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a fenntartható növényvédelemmel foglalkozó szakértői csoport által kidolgozott és a Tanács által 2016. június 28-án elfogadott, „Végrehajtási terv az alacsony kockázatú növényvédő szerek rendelkezésre állásának növeléséről és az integrált növényvédelem tagállamokon belüli végrehajtásának felgyorsításáról” című dokumentumra,

–  tekintettel az antimikrobiális rezisztenciából származó növekvő kockázatok megakadályozására irányuló bizottsági cselekvési tervre (COM(2011)0748) és a Bizottság által 2017-ben elindítandó, az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos közelgő cselekvési tervre (AMR),

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett, az alacsony kockázatú biológiai növényvédő szerekről szóló kérdésre (O-000147/2016 – B8-1821/2016),

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a hagyományos növényvédő szerek használata egyre több nyilvános vita tárgyát képezi az emberi egészségre, az állatokra és a környezetre jelentett potenciális kockázataik miatt;

B.  mivel az EU piacán a növényvédelem céljára rendelkezésre álló hatóanyagok száma csökken; mivel az EU gazdálkodóinak továbbra is különféle növényvédelmi eszközökre van szükségük;

C.  mivel a hagyományos növényvédő szerektől való függés csökkentése érdekében elő kell mozdítani az alternatív eljárások vagy technikák fejlesztését;

D.  mivel az élelmiszer-hulladék keletkezésének megakadályozása az EU prioritásai közé tartozik, és a növényvédelmi megoldásokhoz való hozzáférés alapvető fontosságú az olyan kártevők és betegségek okozta kár megelőzése tekintetében, amelyek az élelmiszer-hulladék kialakulásához vezetnek; mivel a FAO szerint Európa gyümölcs- és zöldségtermésének 20%-a a földeken vész el(5);

E.  mivel még mindig található nem kívánatos növényvédőszer-maradvány a talajban, a vízben és általában véve a környezetben, és még a növényi vagy állati eredetű mezőgazdasági termékek bizonyos százaléka is tartalmazhat a növényvédő szerekre vonatkozó maximális szermaradvány-értéket meghaladó mennyiségű növényvédőszer-maradványt;

F.  mivel az 1107/2009/EK rendelet az alacsony kockázatú anyagok meghatározására szolgáló kritériumokat határozza meg, amelyek az anyag eredetétől függetlenül érvényesek, és mivel az alacsony kockázatú növényvédő szerek lehetnek akár biológiai, akár szintetikus eredetűek;

G.  mivel a biológiai peszticidek az általános felfogás szerint mikroorganizmusokon, növényi anyagokon, biológiailag származtatott vagy szemiokemikáliákon (például feromonokon és különféle illóolajokon) alapuló növényvédő szerek; mivel a növényvédő szerekre vonatkozó jelenlegi szabályozási keret(6) jogilag nem tesz különbséget a biológiai és a szintetikus vegyi növényvédő szerek között;

H.  mivel a legújabb tudományos tanulmányok kimutatták, hogy egyes gyomirtó szereknek való, a halálosnál enyhébb kitettség negatív változásokhoz vezethet a baktériumok antibiotikumok iránti fogékonysága tekintetében(7), valamint hogy a gyomirtó szerek és antibiotikumok a gazdaságban élő állatok és rovarok közelében való jelentős mértékű kombinált alkalmazása az antibiotikumok jelentősebb mértékű alkalmazásához vezethet, azok gyógyhatásainak esetleges csökkentésével;

I.  mivel az alacsony kockázatú, biológiai növényvédő szerek megfelelő alternatívát jelenthetnek a hagyományos növényvédő szerekkel szemben mind a hagyományos, mind az ökológiai gazdálkodást folytató termelők számára, és emellett a mezőgazdaság fenntarthatóságának növeléséhez is hozzájárulnak; mivel egyes biológiai növényvédő szerek új hatásmechanizmussal bírnak, ami a hagyományos növényvédő szerekkel szembeni növekvő rezisztenciára való tekintettel előnyt jelenhet, és korlátozhatja a nem célszervezetekre gyakorolt hatást; mivel az alacsony kockázatú biológiai növényvédő szereknek egyéb, nem kémiai növényvédő vagy megelőzési módszerekkel együtt az előnyben részesített lehetőségek között kellene lenniük a nem hivatásszerű felhasználók körében és a házi kertészkedésben;

J.  mivel az élelmiszer- és takarmányszükséglet kielégítő fedezéséhez szükség van a növényvédő szerek alkalmazására, és mivel a növényvédő szerek és hatóanyagaik engedélyezési eljárása során az elővigyázatosság elve(8) érvényesül;

K.  mivel az alacsony kockázatú biológiai növényvédő szerek kereskedelmi forgalmazást megelőző, hosszadalmas engedélyezési és regisztrációs eljárása jelentős gazdasági akadályt jelent a gyártók számára;

L.  mivel az Unióban a 2009/128/EK irányelvvel összhangban kötelező az integrált növényvédelem alkalmazása; mivel a tagállamoknak és a helyi hatóságoknak nagyobb hangsúlyt kell fektetniük a peszticidek – többek között az alacsony kockázatú növényvédelmi alternatívák – fenntartható használatára;

M.  mivel az 1107/2009/EK rendelet értelmében a hatóanyagokat uniós szinten kell jóváhagyni, míg az e hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerek engedélyezése a tagállamok hatáskörébe tartozik;

N.  mivel az 1107/2009/EK rendelet 22. cikke abban az esetben teszi lehetővé a hatóanyag alacsony kockázatú hatóanyagként való engedélyezését, ha az megfelel az általános jóváhagyási kritériumoknak és az alacsony kockázatra vonatkozó, a II. melléklet 5. pontjában foglalt egyedi kritériumoknak; mivel az 1107/2009/EK rendelet 47. cikke úgy rendelkezik, hogy a kizárólag alacsony kockázatú hatóanyagokat tartalmazó, aggályos anyagokat nem tartalmazó, külön kockázatcsökkentő intézkedéseket nem igénylő és kellően hatékony növényvédő szerek alacsony kockázatú növényvédő szerként engedélyezendők;

O.  mivel jelenleg mindössze hét alacsony kockázatúnak minősített hatóanyag – ezek közül hat biológiai hatóanyag – használatát engedélyezik az Unióban; mivel a Bizottság megújítási programjában kiemelten kezeli a feltételezetten alacsony kockázatú hatóanyagok értékelését;

P.  mivel az alacsony kockázatú biológiai hatóanyagokat tartalmazó termékek engedélyezését a tagállamok egy bizonyos köre megtagadta, minthogy a szintetikus vegyi növényvédő szerekhez képest alacsonyabb hatékonyságúnak tartják, tekintet nélkül az alacsony kockázatú biológiai peszticidek ágazatában zajló folyamatos innovációra, figyelmen kívül hagyva az ökológiai gazdálkodásban érvényesülő erőforráshatékonysági előnyöket és bizonyos egyéb növényvédő szerek mezőgazdasági, egészségügyi és környezetvédelmi költségeit;

Q.  mivel a jelenlegi szabályozási keret az alacsony kockázatú hatóanyagok és alacsony kockázatú növényvédő szerek számára bizonyos ösztönzőket, nevezetesen az 1107/2009/EK rendelet 22. cikkével összhangban az alacsony kockázatú hatóanyagok első jóváhagyására hosszabb, 15 éves időtartamot, az 1107/2009/EK rendelet 47. cikke értelmében az alacsony kockázatú növényvédő szerek esetében pedig rövidebb, 120 napos jóváhagyási időtartamot irányoz elő; mivel ugyanakkor e szabályozási ösztönzők csak a jóváhagyási eljárás végén, a hatóanyag alacsony kockázatúvá minősítése után alkalmazandók;

R.  mivel a 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 12. cikkének értelmében egyes területeken, mint például a nagyközönség által használt és a védett területeken a peszticidek használatát a lehető legkisebb mértékűre kell csökkenteni vagy be kell tiltani; mivel ilyen esetekben megfelelő kockázatkezelési intézkedéseket kell foganatosítani, és alacsony kockázatú növényvédő szereket kell használni, és elsősorban biológiai szabályozási intézkedéseket kell tekintetbe venni; mivel néhány tagállam már korábban betiltotta a peszticidek használatát ezeken a területeken;

S.  mivel a Bizottság az 1107/2009/EK rendeletnek az alacsony kockázatú hatóanyagok jóváhagyási kritériumai tekintetében történő módosításáról szóló rendelettervezetet terjesztett a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága elé; mivel e tervezet a mikroorganizmusnak minősülő hatóanyagok vonatkozásában az alacsony kockázatú hatóanyagok vélelmezését írja elő;

Általános megfontolások

1.  hangsúlyozza, hogy további késlekedés nélkül növelni kell az alacsony kockázatú peszticidek – többek között az alacsony kockázatú biológiai növényvédő szerek – Unión belüli elérhetőségét;

2.  hangsúlyozza, hogy a gazdálkodók számára nagyobb eszköztárat kell biztosítani növényeik védelmére és annak eldöntésére, hogy mely intézkedés védi meg növényeiket a legjobb és a legfenntarthatóbb módon; ezért ösztönzi a különféle eszközök, többek között az alacsony kockázatú biológiai peszticidek szélesebb körű alkalmazását az integrált növényvédelem alapelveinek betartásával;

3.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy növeljék az ökológiai gazdálkodás rendelkezésére álló növényvédelmi eszköztárat, amely megfelel mind az organikus gazdálkodás, mind az erőforráshatékonyság követelményeinek;

4.  hangsúlyozza, hogy ki kell elégíteni a fogyasztók olyan, biztonságos élelmiszer iránti igényét, amely elérhető árú és amelyet fenntartható módon állítottak elő;

5.  hangsúlyozza, hogy az új, alacsony kockázatú biológiai növényvédő szerek kifejlesztésének és használatának elősegítésére a hatékonyságuk és kockázataik, valamint a mezőgazdaság környezeti, egészségügyi és gazdasági szükségleteinek való megfelelésük vizsgálatát úgy kell kialakítani, hogy megfelelő szintű növényvédelmet nyújtson a termelőknek;

6.  hangsúlyozza, hogy nyilvános vitát kell folytatni a hagyományos növényvédő szerek alternatíváinak a gazdálkodók és termelők számára való elérhetővé tételéről, valamint arról, hogy az anyagok – többek között az alacsony kockázatú biológiai növényvédő szerek és egyéb biológiai védelmi intézkedések – szélesebb választéka álljon a gazdálkodók és termelők rendelkezésére, a környezetvédelmi, egészségügyi és gazdasági szempontból leginkább életképes megoldások megtalálása érdekében; hangsúlyozza a fenntartható növényvédelem biztosításának jelentőségére vonatkozó oktatás szükségességét; ösztönzi az alacsony kockázatú biológiai növényvédő szerekről folyó további kutatást és innovációt;

7.  üdvözli a Tanács által jóváhagyott, „Végrehajtási terv az alacsony kockázatú növényvédő szerek rendelkezésre állásának növeléséről és az integrált növényvédelem tagállamokon belüli végrehajtásának felgyorsításáról” című dokumentumot; felhívja a tagállamokat, a Bizottságot és az Európai és Földközi-tenger melléki Növényvédelmi Szervezetet (EPPO), hogy kövessék nyomon e terv végrehajtását;

Azonnali lépések

8.  felszólít a Bizottság által a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága elé terjesztett, az 1107/2009/EK rendeletnek az alacsony kockázatú hatóanyagok jóváhagyási kritériumai tekintetében történő módosításáról szóló rendelettervezet mielőbbi elfogadására; felhívja a Bizottságot, hogy folyamatosan aktualizálja a kritériumokat a legújabb tudományos ismereteknek megfelelően;

9.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kockázatértékelés magas szintjének fenntartása mellett gyorsítsák fel az alacsony kockázatú biológiai növényvédő szerek használatának értékelését, engedélyezését, regisztrációját és nyomon követését;

10.  felkéri a tagállamokat, hogy építsék be az alacsony kockázatú biológiai peszticidek alkalmazását a környezet és az emberi egészség védelméről szóló nemzeti cselekvési terveikbe;

11.  ösztönzi az információk és a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét a kártevőkkel szembeni küzdelmet érintő kutatási eredmények vonatkozásában, lehetővé téve környezetvédelmi, egészségügyi és gazdasági szempontból életképes alternatív megoldások biztosítását;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy vegye számba a piacon már megtalálható, alacsony kockázatú anyagokat;

A növényvédelmi szerekre vonatkozó jogszabályok felülvizsgálata

13.  üdvözli a Bizottságnak az 1107/2009/EK rendelet értékelésére irányuló, 2016. évi REFIT-kezdeményezését; hangsúlyozza, hogy e REFIT-kezdeményezés nem vezethet az egészségvédelmi, élelmiszer-biztonsági és környezetvédelmi normák szintjének csökkenéséhez; aggódik, hogy a teljes 1107/2009/EK rendelet általános felülvizsgálata e REFIT-kezdeményezés összefüggésében több évig is eltarthat;

14.  hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni az 1107/2009/EK rendeletet az alacsony kockázatú biológiai peszticidek kifejlesztésének, engedélyezésének és uniós piacra lépésének elősegítése érdekében; aggódik amiatt, hogy a növényvédő szerek forgalomba hozatalára vonatkozó jelenlegi engedélyezési eljárás az alacsony kockázatú biológiai peszticidek esetében elmarad az optimálistól; rámutat, hogy az alapvető alacsony kockázatú anyagokra vonatkozó jelenlegi regisztrációs eljárás a gyakorlatban olykor egyfajta szabadalomként működik, megnehezítve azon termékek felhasználását, amelyek előállításának alapjául ugyanazon, egy másik tagállamban nem regisztrált anyag szolgált;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy – a REFIT-kezdeményezés összefüggésében végzett általános felülvizsgálattól függetlenül – 2018 vége előtt terjesszen elő konkrét jogalkotási javaslatot az 1107/2009/EK rendelet módosítására az alacsony kockázatú biológiai peszticidekre vonatkozó, gyorsított értékelési, engedélyezési és regisztrációs eljárás kialakítása érdekében;

16.  hangsúlyozza, hogy az 1107/2009/EK rendeletben meg kell határozni a „biológiai növényvédő szer” fogalmát, amely azon növényvédő szerekre terjed ki, amelyek hatóanyaga valamely mikroorganizmus vagy a természetben előforduló, természetes úton nyert vagy a természetessel megegyező, szintetikusan előállított molekula, szemben azon növényvédő szerekkel, amelyek hatóanyaga a természetben nem előforduló, szintetikus molekula, az előállítás módjától függetlenül;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy a nemzeti cselekvési terveknek a peszticidek fenntartható használatát célzó közösségi fellépés kereteit meghatározó 2009/128/EK irányelv 4. cikkében előírt értékeléséről szóló jelentésében tárja fel az irányelv tagállamok általi végrehajtásának hiányosságait és foglaljon bele határozott ajánlásokat a tagállamok részére azonnali fellépést sürgetve, hogy csökkentsék a peszticidek használatának az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt kockázatát és hatását, valamint dolgozzanak ki és vezessenek be alternatív megközelítéseket vagy technikákat a peszticidek használatától való függés mérséklésére;

o
o   o

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 309., 2009.11.24., 1. o.
(2) HL L 309., 2009.11.24., 71. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0251.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0252.
(5) FAO (2011): „Globális élelmiszer-veszteség és élelmiszer-hulladék”.
(6) A „peszticidek” fogalma a jelen állásfoglalás által nem érintett biocid termékeket is magában foglalja.
(7) Pl.: Kurenbach, B., Marjoshi, D., Amábile-Cuevas, C.F., Ferguson, G.C., Godsoe, W., Gibson, P. and Heinemann, J.A. (2015): „A dicamba, 2,4-diklorofenoxiacetil sav, és glifozát gyomirtó szerek kereskedelmi készítményeinek való szubletális kitettség az Escherichia coli és Salmonella enterica serovar Tyfimurium antibiotikumra való érzékenység tekintetében változásokat okoz”, mBio 6(2):e00009-15. doi:10.1128/mBio.00009-15.
(8) Az 1107/2009/EK rendelet 1. cikkének (4) bekezdése.

Jogi nyilatkozat