Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2016/2061(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0197/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0197/2017

Viták :

PV 12/06/2017 - 18
CRE 12/06/2017 - 18

Szavazatok :

PV 14/06/2017 - 8.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0260

Elfogadott szövegek
PDF 403kWORD 56k
2017. június 14., Szerda - Strasbourg Végleges kiadás
Egy uniós stratégia szükségessége a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése és megelőzése érdekében
P8_TA(2017)0260A8-0197/2017

Az Európai Parlament 2017. június 14-i állásfoglalása egy uniós stratégia szükségességéről a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése és megelőzése érdekében (2016/2061(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, valamint 3. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 151., 153. és 157. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak a szociális jogokra és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó rendelkezéseire,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 22. és 25. cikkére,

–  tekintettel az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottságának (CESCR) a férfiak és a nők gazdasági, szociális és kulturális jogok gyakorlásához való egyenlő jogairól szóló 16. sz. általános észrevételére (a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (ICESCR) 3. cikke),(1) valamint az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottságának (CESCR) a szociális biztonsághoz való jogról szóló 19. számú általános észrevételére (az ICESCR 9. cikke),(2)

—  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel az Európai Szociális Charta 4. cikkének (2) és (3) bekezdésére, valamint 12., 20. és 23. cikkére,

–  tekintettel a Szociális Jogok Európai Bizottságának 2014. december 5-i következtetéseire(3),

–  tekintettel a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról szóló, 1978. december 19-i 79/7/EGK tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7),

–  tekintettel a Bizottság 2015. augusztusi, „Új kezdet: a dolgozó szülők előtt álló, a munka és a családi élet összeegyeztetése terén jelentkező kihívások kezelése” című ütemtervére,

–  tekintettel a Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című, 2015. december 3-i szolgálati munkadokumentumára (SWD(2015)0278), és különösen annak 3.2 sz. célkitűzésére,

–  tekintettel a nyugdíjkorhatárhoz közelítő nők helyzetéről szóló, 2011. szeptember 13-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az egyedülálló anyák helyzetéről szóló, 2011. október 25-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2012. május 24-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a gazdasági válságnak a nemek közötti egyenlőségre és a nők jogaira kifejtett hatásáról szóló, 2013. március 12-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőség terén 2013-ban elért haladásról az Európai Unióban” című, 2015. március 10-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló, 2015. június 9-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a munka és magánélet közötti egyensúly szempontjából kedvező munkaerőpiaci körülmények megteremtéséről szóló, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(15),

—  tekintettel „A nők és férfiak közötti jövedelmi esélyegyenlőség: a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése” című, 2015. június 18-i tanácsi következtetésekre,

—  tekintettel az EU hármas elnökségének (Hollandia, Szlovákia és Málta) a nemek közötti egyenlőségről szóló, 2015. december 7-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Tanács által 2011. március 7-én elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020),

–  tekintettel az Állampolgári Jogok és Alkotmányos Ügyek Tematikus Főosztálya által megrendelt, a nemek közötti nyugdíjszakadékról, az anyák és a gyermektelen nők közötti különbségekről szóló tanulmányára (2016), valamint a Bizottságnak a nemek közötti uniós nyugdíjszakadékról szóló tanulmányára (2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0197/2017),

A.  mivel 2015-ben az EU-ban a nemek közötti nyugdíjszakadék, amit a nők által nyugdíj címén kapott adózás előtti átlagjövedelem és a férfiak ugyanilyen átlagjövedelme közötti különbségként lehet definiálni, a 65 éves és az e feletti korosztály esetében 38,3 %-ot tett ki és a tagállamok felében az utóbbi öt év során növekedést mutatott; mivel az elmúlt néhány évben kialakult pénzügyi válság sok esetben negatív hatást gyakorolt a nők jövedelmére; mivel egyes tagállamokban pedig a nők 11–36%-a egyáltalán nem részesül nyugdíjban;

B.  mivel a nők és férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében és 3. cikkének (3) bekezdésében, az EUMSZ 8. cikkében, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkében foglalt közös alapelvek egyike; mivel a nemek közötti egyenlőséget be kell építeni valamennyi uniós politikába, kezdeményezésbe, programba és intézkedésbe;

C.  mivel a nők alacsonyabb nyugdíjellátást és nyugdíjat kapnak, mint a férfiak, és a legtöbb uniós tagállamban felülreprezentáltak a legszegényebb nyugdíjasok csoportjában, míg a leggazdagabb nyugdíjasok között alulreprezentáltak;

D.  mivel ezek az egyenlőtlenségek elfogadhatatlanok és csökkentendők, és a nyugdíjbiztosítási hozzájárulást nemtől függetlenül kell kiszámítani és beszedni az EU-ban, mivel a nemek közötti egyenlőség az uniós alapelvek egyike, a méltóságteljes élethez való jog pedig az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített alapjogok közé tartozik;

E.  mivel az EU-28 tagállamában négyből egy személynek a nyugdíj jelenti a legfőbb jövedelemforrást, valamint a hosszabb várható élettartam és a népesség elöregedése miatt számottevően nőtt azoknak a száma, akik elérték a nyugdíjkorhatárt, aminek következtében e kategória 2060-ig duplájára fog nőni;

F.  mivel a demográfiai változás következtében a jövőben egyre kevesebb aktív keresőnek kell egyre több nyugdíjast eltartania, és mivel ennek következtében nő a magán- és foglalkoztatói nyugdíjrendszerek jelentősége;

G.  mivel a nyugdíjpolitikák célja a gazdasági függetlenség biztosítása, amely nélkülözhetetlen a férfiak és nők közötti egyenlőség szempontjából, valamint hogy a tagállami szociális biztonsági rendszerek minden uniós polgárnak tisztességes és megfelelő nyugellátást és elfogadható életszínvonalat biztosítanak, védelmezve őket a szegénység számos tényezőből vagy társadalmi kirekesztésből eredő kockázatától, garantálva számukra az aktív társadalmi, kulturális és politikai életben való részvételt, valamint idős korukra a méltóságteljes életet, hogy továbbra is a társadalom megbecsült tagjai maradhassanak;

H.  mivel a különböző kockázatokkal járó megtakarításokért vállalt növekvő egyéni felelősség egyben azt is jelenti, hogy az egyéneket világosan tájékoztatni kell a rendelkezésükre álló lehetőségekről és az azokhoz kapcsolódó kockázatokról; mivel a nők és a férfiak számára egyaránt, de különösen a nők számára támogatást kell nyújtani abban, hogy bővíthessék pénzügyi jártasságukat, hogy megalapozott döntéseket hozhassanak ezzel az egyre összetettebb kérdéskörrel kapcsolatban;

I.  mivel a nyugdíjszakadék súlyosbítja a nők gazdasági kiszolgáltatottságát és kiteszi őket a társadalmi kirekesztés, a tartós szegénység és a különösen házastársuktól vagy más családtagjaiktól való gazdasági függőség veszélyének; mivel a bér- és nyugdíjszakadék még inkább fennáll a többszörösen hátrányos helyzetű, vagy faji, etnikai, vallási és nyelvi kisebbséghez tartozó nők esetében, mivel gyakran kevesebb szakértelmet igénylő, kisebb felelősséggel járó munkaköröket töltenek be;

J.  mivel a származékos helyett az egyéni jogosultságokhoz kapcsolódó nyugdíjak elősegíthetik a gazdasági függetlenség mindenki számára való biztosítását, a hivatalos munkavállalástól visszatartó tényezők számának csökkentését, és a nemi sztereotípiák visszaszorítását;

K.  mivel hosszabb várható élettartamuk miatt valószínűsíthető, hogy a nőknek a férfiaknál átlagosan több nyugdíjbevételre van szükségük nyugdíjas koruk teljes időtartamára; mivel ez a kiegészítő jövedelem túlélő hozzátartozói nyugdíj mechanizmusok formájában állhat rendelkezésükre;

L.  mivel az összehasonlítható, teljes körű, megbízható és rendszeresen frissített adatok hiánya – amelyek segítségével fel lehet mérni a nemek közötti nyugdíjszakadékot, valamint az ehhez hozzáadódó tényezők viszonylagos jelentőségét – megnehezíti a probléma leghatékonyabb megoldásának megtalálását;

M.  mivel ez a szakadék a 65 évnél idősebbek átlagához viszonyítva a 65–74 éves korcsoportban több mint 40 %-kal magasabb, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy néhány tagállamban át lehet ruházni egyes – például az özvegységgel kapcsolatos – jogokat;

N.  mivel a nyugdíjak csökkentése és befagyasztása fokozza az időskori szegénység kockázatát, különösen a nők körében; mivel 2014-ben az idős nők 20,2%-át, az idős férfiaknak ugyanakkor 14,6%-át fenyegette a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata, és mivel 2050-re a szegénység kockázatával érintett, 75 év feletti személyek aránya a legtöbb tagállamban elérheti a 30%-ot;

O.  mivel a 65 év feletti személyek jövedelmének értéke a teljes lakosság átlagjövedelme 94%-ának felel meg; mivel ugyanakkor a 65 év feletti nők mintegy 22%-a a szegénységi küszöb alatt él;

P.  mivel 2014-ben az átlagos nyugdíjszakadék az Európai Unió egészében jelentős különbségeket mutatott az egyes tagállamok között; mivel összehasonlításképpen a legalacsonyabb mértékű, nemek közötti nyugdíjszakadék 3,7%, a legmagasabb mértékű pedig 48,8%, 14 tagállamban pedig ez az arány meghaladja a 30%-ot;

Q.  mivel a tagállamok között nagy eltérések vannak a nyugellátásban részesülő lakosság arányát illetően, ez ugyanis Cipruson 15,1%, Litvániában pedig 31,8% volt 2013-ban, míg a legtöbb uniós tagállamban a nyugdíjban részesülők többsége 2013-ban nő volt;

R.  mivel ez a – számos tényezőnek betudható – nyugdíjszakadék tanúskodik a férfiak és nők helyzete közötti egyenlőtlenségről a családi élet és a szakmai életút, a nyugdíjjárulék-fizetési lehetőségek, a családi struktúrában betöltött szerep, valamint a nyugdíj kiszámításának módja tekintetében; mivel a nemek közötti nyugdíjszakadék a munkaerőpiaci szegregációt tükrözi, valamint azt, hogy a nők nagyobb arányban dolgoznak részmunkaidőben, alacsonyabb órabérért, karrierjük többszöri megszakításával, és kevesebb évet töltenek munkaviszonyban, mivel anyaként és a családtagjaikat gondozó nőként nem fizetett munkát végeznek; mivel a nemek közötti nyugdíjszakadék a nemek munkaerőpiaci egyenlőtlenségére vonatkozó egyik legfontosabb mutatónak tekintendő, annál is inkább, mivel a nők és a férfiak között a nyugdíjak terén fennálló egyenlőtlenség jelenlegi szintje nagyon közel van az összesített bérszakadékhoz (2015-ben 39,7%);

S.  mivel e nyugdíjszakadék teljes mértékét – amely a nők és a férfiak között egész életútjuk során, többek között a hatalomhoz és a pénzügyi erőforrásokhoz való hozzáférés tekintetében tapasztalt egyensúlyhiányok és egyenlőtlenségek összegéből adódik, és amely a munkával töltött életszakasz során végig jelen van és a nyugdíjrendszer első és második pillérében is tükröződik – elfedhetik a korrekciós mechanizmusok;

T.  mivel a nyugdíjszakadék mindenkor a több évtizedre visszanyúló időszakban érvényes társadalmi és a munkaerőpiaci feltételeket tükrözi; mivel e feltételek esetenként jelentős mértékben megváltoznak, és a nyugdíjas nők több generációjának szükségleteire is kihatnak;

U.  mivel a nemek közötti nyugdíjszakadék eltérő sajátosságokat mutat az érintett nyugdíjasok személyes helyzete, szociális helyzete, társadalmi helyzete és/vagy családi helyzete függvényében; mivel ezzel összefüggésben az egységes megközelítés nem feltétlenül eredményez jobb eredményeket;

V.  mivel az egyszülős háztartások különösen veszélyeztetett helyzetben vannak, mivel az összes, eltartott gyermekkel rendelkező háztartás 10%-át teszik ki, és 50%-ukat a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata fenyegeti, ami a teljes lakosságon belüli arány kétszerese; mivel a nemek közötti nyugdíjszakadék pozitív korrelációt mutat a felnevelt gyermekek számával, és mivel a nemek közötti nyugdíjszakadék a férjezett nők és anyák esetében sokkal magasabb, mint az egyedülálló, gyermektelen nők esetében; mivel ebből a szempontból az anyák, és különösen az egyedülálló anyák által tapasztalt egyenlőtlenségek nyugdíjba vonulásukkal tovább súlyosbodnak;

W.  mivel a várandósság és a szülői szabadság következtében az anyák – akik a nyolc évesnél fiatalabb gyerekek gondozása céljából munkaidejüket csökkentők 79,76%-át teszik ki – alacsony bérezésű vagy részmunkaidőben végzett állásokba, vagy szakmai pályafutásuk kényszerű megszakítására kényszerülnek azért, hogy a gyermekeikről gondoskodjanak; mivel a szülési, az apasági és a szülői szabadság szükséges és létfontosságú eszközök a gondozással kapcsolatok feladatok megosztása, a munka és a magánélet közötti egyensúly javítása és a nők pályafutás-megszakítása időtartamának csökkentése szempontjából;

X.  mivel az apák fizetésére és ezáltal a nyugdíjjogosultságára semmilyen hatással nincs, de akár még pozitív hatással is lehet a gyermekek száma;

Y.  mivel a női munkanélküliség arányát alulbecsülik, mivel sok nőt nem tartanak nyilván munkanélküliként, különösen azokat, akik vidéki vagy elszigetelt területeken élnek és sokat azok közül, akik teljes egészében a háztartási feladatoknak és a gyermeknevelésnek szentelik magukat; mivel ez a nyugdíjuk tekintetében egyenlőtlenséget eredményez;

Z.  mivel az úgynevezett hagyományos munkaszervezési módszerek nem teszik lehetővé a hétköznapokban az olyan párok családi és szakmai életének összehangolását, ahol mindkét szülő teljes munkaidőben kívánja folytatni szakmai tevékenységét;

AA.  mivel a nők és férfiak számára gyermekeik vagy családtagjaik gondozásáért nyújtott támogatásként biztosított nyugdíjjóváírás elősegítheti annak biztosítását, hogy a karrier gondozás miatt történő megszakítása ne befolyásolja kedvezőtlenül a nyugdíjat, és kívánatos volna ezeket a rendszereket valamennyi tagállamban kibővíteni vagy fejleszteni;

AB.  mivel a különböző munkavégzési formákra alkalmazandó nyugdíjjóváírások valamennyi dolgozó számára segítséget jelenthetnek ahhoz, hogy nyugdíjjövedelemhez jussanak;

AC.  mivel az e helyzet orvoslása érdekében tett bizonyos erőfeszítések ellenére a nők munkaerőpiaci jelenléte még mindig elmarad az Európa 2020 stratégia céljaitól és a férfiak arányától; mivel a nők növekvő munkaerőpiaci részvétele hozzájárul a nemek közötti nyugdíjszakadék EU-n belüli mérséklésére irányuló erőfeszítésekhez, hiszen a munkaerőpiaci részvétel és a nyugdíj mértéke között közvetlen összefüggés van; mivel azonban a foglalkoztatottsági ráta semmilyen információval nem szolgál a foglalkoztatás időtartamára vagy típusára vonatkozóan, és ezáltal csupán a bér- és nyugdíjszintre korlátozódva tud hitelt érdemlő információval szolgálni;

AD.  mivel a szolgálati idő hossza közvetlen hatással van a nyugdíjjövedelemre; mivel a nők a férfiakhoz képest átlagosan több mint 10 évvel rövidebb szakmai karriert futnak be, és azok a nők, akik kevesebb mint 14 éves munkaviszonnyal rendelkeznek, kétszer magasabb (64%-os) nyugdíjszakadékkal szembesülnek, mint azok, akiknél ennél hosszabb ideig tartott az aktív időszak (32%);

AE.  mivel a nők a férfiakhoz képest nagyobb valószínűséggel szakítják meg szakmai pályafutásukat, vállalnak atipikus foglalkoztatási formákat, dolgoznak részmunkaidőben (a nők 32%-a, szemben a férfiak 8,2%-ával) vagy fizetés nélkül, különösen, amikor gyermekeket és családtagokat gondoznak és az otthoni gondozás és házimunka elsősorban rájuk hárul a nemek között továbbra is fennálló egyenlőtlenségek miatt és mindez csökkenti a nyugdíjuk mértékét;

AF.  mivel az iskolákba, az iskola előtti nevelésbe, az egyetemekbe és az idősek gondozásába való beruházás javíthatja a munka és a magánélet közötti egyensúlyt és hosszú távon nemcsak munkahelyek teremtéséhez vezet, hanem a nők számára is magas színvonalú foglalkoztatást eredményez és hosszabb ideig a munkaerőpiacon maradhatnak, ami hosszú távon kedvező hatással lesz a nyugdíjukra;

AG.  mivel az informális gondozás társadalmunk alapvető pillére és azt nagyrészt nők végzik, és ez az egyenlőtlenség megjelenik a nemek közti nyugdíjszakadékban is; mivel az ilyen fajta láthatatlan munka nincsen megfelelően elismerve, különösen a nyugdíjak megállapítása során;

AH.  mivel továbbra is jelentős a nők és férfiak közötti bérkülönbség az Európai Unióban; mivel a nők és férfiak közötti bérkülönbséget, amely 2014-ben 16,3%-ot tett ki, különösen a megkülönböztetés és a szegregáció okozza, ami azt jelenti, hogy a nők azokban az ágazatokban túlreprezentáltak, ahol a javadalmazás mértéke alacsonyabb, mint a többi, többnyire férfiak által dominált ágazatokban; mivel a nemek közötti bérszakadékhoz egyéb tényezők is hozzájárulnak, így a szakmai pályafutás megszakítása vagy a nem önkéntes részmunkaidős munkavállalás a munka és a családi feladatok összeegyeztetése érdekében, a nők munkájának alulértékelése, továbbá az oktatás szintjében és a szakmai tapasztalat mértékében tapasztalható eltérések;

AI.  mivel az EUMSZ 151. cikke kimondja, hogy az Unió célkitűzése a megfelelő szociális védelem megvalósítása; mivel ezért az Uniónak az életkoruk vagy személyes helyzetük miatt nyugdíjra jogosult idős személyek védelmének javítására irányuló ajánlásokkal kell támogatnia a tagállamokat;

AJ.  mivel a járulékok és a javadalmazás közötti kapcsolat megerősítése – a nyugdíjrendszerek kialakítása során a második és harmadik pillér szerepének növelése mellett – azzal jár, hogy annak a kockázata, hogy a nyugdíjszakadékban nemi alapú tényezők jelenhetnek meg, egyre inkább a magánszektor szereplőinél érhető tetten;

AK.  mivel nem került sor sem előzetes, sem utólagos nemi szempontú hatásvizsgálatokra a Bizottság nyugdíjakról szóló 2012-es fehér könyvében megállapított, nyugdíjrendszereket érintő reformokkal kapcsolatban;

AL.  mivel az állami társadalombiztosítási rendszerek és a nyugdíjrendszerek megszervezése a tagállamok kizárólagos felelősségi körébe tartozik; mivel az Európai Unió, különösen az EUMSZ 153. cikke értelmében, főként támogatói hatáskörrel rendelkezik a nyugdíjbiztosítások terén;

Általános megjegyzések

1.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal szoros együttműködésben dolgozzon ki egy stratégiát annak érdekében, hogy felszámolják a nők és férfiak közötti bérkülönbségeket az Európai Unióban, és segítse a tagállamokat erre vonatkozó iránymutatások kidolgozásában;

2.  megerősíti és támogatja a Tanács arra irányuló felhívását, hogy a Bizottság terjesszen elő új kezdeményezést a férfiak és nők közötti egyenlőséggel kapcsolatos, a 2016 és 2020 közötti időszakra vonatkozó stratégia bevezetésére, valamint azt, hogy e stratégia – a korábbi stratégiákhoz hasonlóan – közlemény formájában jelenjen meg, valamint hogy meg kell erősíteni az Európai Unió nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiai kötelezettségvállalását, szorosan hozzákapcsolva azt az Európa 2020 stratégiához;

3.  úgy véli, hogy a stratégiának nem csupán a nyugdíjak közötti különbség – különösen a legkiszolgáltatottabb csoportokra gyakorolt – hatásának tagállami szintű kezelésére, hanem annak a kiváltó okok – például a nők és férfiak közt a munkaerőpiacon a bérezés, a szakmai előrelépés, a teljes munkaidőben való munkavégzésre nyíló lehetőségek, valamint a munkaerőpiaci szegregáció tekintetében fennálló egyenlőtlen helyzet – orvoslásával való, jövőbeli megelőzésére is törekednie kell; e tekintetben ösztönzi a tagállamokat a kormányközi párbeszédre és a legjobb gyakorlatok megosztására;

4.  hangsúlyozza, hogy a stratégia sikeréhez sokoldalú megközelítésre van szükség, amely különböző, a nemek közti egyenlőség javítását célzó szakpolitikák keretében végrehajtott fellépéseket ötvöz, és e stratégiának az egész életpályán alapuló megközelítést kell alkalmaznia a nyugdíjak vonatkozásában, amely a munkával töltött életszakasz egészét figyelembe veszi, valamint kezeli a férfiak és nők közt a foglalkoztatás szintje, a szakmai életút, a nyugdíjjárulékok fizetésére nyíló lehetőségek tekintetében fennálló, valamint a nyugdíjkonstrukciók kialakításából adódó egyenlőtlenségeket; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék a Tanács „A nők és férfiak közötti jövedelmi esélyegyenlőség: a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése” című, 2015. június 18-i következtetéseit;

5.  a szubszidiaritás elvét tiszteletben tartva felhívja a figyelmet a szociális partnerek minimálbérrel kapcsolatos kérdésekben betöltött jelentős szerepére; hangsúlyozza a szakszervezetek és a kollektív tárgyalásokon létrejött megállapodások fontos szerepét annak biztosításában, hogy az idősek a nemzedékek közötti szolidaritás és a nemek közötti egyenlőség elveinek megfelelő állami nyugdíjban részesülhessenek; hangsúlyozza a szociális partnerek véleménye kellő figyelembevételének fontosságát olyan politikai döntések meghozatalakor, amelyek a nyugdíjjogosultság feltételeinek jelentős jogi szempontjait módosítják; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel és a nemek közötti egyenlőség előmozdításával foglalkozó szervezetekkel együttműködésben dolgozzanak ki és hajtsanak végre a nemek közötti bérszakadék felszámolására irányuló szakpolitikákat; javasolja, hogy a tagállamok ezen erőfeszítések kiegészítéseként fontolják meg a fizetések rendszeres felmérését;

6.  felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be méltányos és a szegénység megelőzésére irányuló intézkedéseket azon munkavállalók számára, akik egészségi okok miatt nem dolgozhatnak a törvényes nyugdíjkorhatár eléréséig; úgy véli, hogy fenn kell tartani az előnyugdíj lehetőségét a nehéz vagy veszélyes munkakörülmények között dolgozó munkavállalók esetében; úgy véli, hogy a foglalkoztatási ráták minőségi munkahelyek segítségével történő emelése hozzájárulhat a törvényes nyugdíjkorhatár eléréséig dolgozni nem tudó személyek számában bekövetkező jövőbeli növekedés jelentős csökkenéséhez, és ezáltal az idősödő népességből fakadó pénzügyi teher enyhítéséhez;

7.  komoly aggodalmának ad hangot a megszorításokra összpontosító országspecifikus ajánlásoknak a nyugdíjrendszerekre és azok fenntarthatóságára, továbbá egyre több tagállamban a járulékfizetésen alapuló nyugdíjhoz való hozzáférésre gyakorolt hatása, valamint a jövedelemszintekre és a szegénység és a társadalmi kirekesztés megszüntetéséhez szükséges szociális transzferekre gyakorolt negatív hatásai miatt;

8.  hangsúlyozza, hogy a szubszidiaritás elvét a nyugdíjak területén is szigorúan tiszteletben kell tartani;

A nemek közötti nyugdíjszakadék orvoslását célzó hatékonyabb fellépés értékelése és tudatosítása

9.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy folytassák a nemek közti nyugdíjszakadék problémájának vizsgálatát, és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével (EIGE) közösen dolgozzanak ki hivatalos és megbízható mutatókat a nemek közötti nyugdíjszakadékkal kapcsolatban, valamint annak nyomon követése céljából azonosítsák a különféle mögöttes okokat és állapítsanak meg e különbségek csökkentését célzó, egyértelmű célkitűzéseket, valamint az eredményekről számoljanak be az Európai Parlamentnek; felszólítja a tagállamokat, hogy bocsássanak az Eurostat rendelkezésére éves statisztikákat a nemek közötti bérszakadékkal és nyugdíjszakadékkal kapcsolatban, hogy EU-szerte értékelni lehessen a fejleményeket és a kérdés kezelésére szolgáló eszközöket;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy végezzen alapos értékelést a nyugdíjakról szóló 2012. évi fehér könyv a nemek közötti nyugdíjszakadék okainak felszámolását célzó ajánlásainak a legkiszolgáltatottabb csoportokra, különösen a nőkre gyakorolt hatásáról, valamint hogy állapítson meg hivatalos mutatót a nemek közötti nyugdíjszakadék vonatkozásában és végezzen módszeres nyomon követést; megfelelő értékelést és az ajánlások vagy az eddig hozott intézkedések nemekre gyakorolt hatásának nyomon követését kéri; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a nemek szerint bontott statisztikák kidolgozását és kutatást a nyugdíjreformok által a nők boldogulására és jólétére gyakorolt hatások jobb nyomon követése és értékelése érdekében;

11.  felhívja a tagállamokat, hogy szociális politikáik révén mozdítsák elő a nemek közötti nyugdíjszakadék felszámolását célzó fellépést, valamint hogy hívják fel az ügyben illetékes döntéshozók figyelmét a kérdésre és dolgozzanak ki olyan programokat, amelyek növelik a nők ismereteit a nyugdíjszakadék őket érintő következményeiről, valamint olyan eszközöket biztosítanak számukra, amelyekkel nyugdíjuk finanszírozásához fenntartható, egyedi igényeikhez szabott stratégiákat dolgozhatnak ki, valamint több információval látják el a nőket a nők második és harmadik pillérbe tartozó nyugdíjakhoz való hozzáféréséről, különösen azokban az elnőiesedett ágazatokban, ahol ezek igénybevétele alacsony; felszólítja a Bizottságot és tagállamokat, hogy terjesszék ki és növeljék tovább az egyenlő díjazással és a nyugdíjszakadékkal, valamint a nőkkel szembeni közvetlen és közvetett munkahelyi megkülönböztetéssel kapcsolatos lakossági tudatosságot;

12.  megismétli, hogy egyértelmű, harmonizált definíciókra van szükség az olyan kifejezések uniós szintű összevetésének megkönnyítése érdekében, mint „a nemek közötti bérszakadék” és „a nemek közötti nyugdíjszakadék”;

13.  kéri a tagállamokat és az Európai Unió intézményeit, hogy ösztönözzék tanulmányok kidolgozását a nemek közötti nyugdíjszakadék hatásairól és a nők gazdasági függetlenségéről, figyelembe véve olyan kérdéseket, mint a népesség elöregedése, a nemek közti különbség az egészség és a várható élettartam szempontjából, a családszerkezetek változása és az egyszemélyes háztartások számának növekedése, valamint a nők személyes helyzetében tapasztalható különbségek; felkéri továbbá a tagállamokat és az uniós intézményeket a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetését célzó lehetséges stratégiák kidolgozására;

A nyugdíjjárulékok kifizetésének köre terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentése

14.  arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a férfiak és nők közötti közvetett és közvetlen megkülönböztetés elleni uniós jogszabályok megfelelő végrehajtását és eredményeik szisztematikus nyomon követését, és meg nem felelés esetén indítsanak kötelezettségszegési eljárást, valamint biztosítsák az említett jogszabályok lehetőség szerinti felülvizsgálatát annak biztosítása érdekében, hogy a férfiak és nők egyaránt képesek legyenek nyugdíjjáradékot fizetni;

15.  határozottan elítéli a munkahelyi hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos, nemek közötti bérszakadékot és azok „megmagyarázhatatlan” összetevőjét, és megismétli a csupán két tagországban egyértelműen és megfelelően átültetett 2006/54/EK irányelv felülvizsgálatát szorgalmazó felhívását annak érdekében, hogy a foglalkoztatás és javadalmazás terén biztosítsák a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmódot az egyenlő munkáért egyenlő bért elve értelmében, amelyet a Szerződés az EGK létrehozása óta garantál;

16.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy biztosítsák a megkülönböztetésmentesség és az egyenlőség elvének a munkaerőpiacon és a munkához jutás tekintetében történő alkalmazását, és különösen arra, hogy fogadjanak el olyan szociális védelmi intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy a nőknek fizetett bérek és jóléti juttatások, köztük a nyugdíjak megfeleljenek a férfiak és a nők számára az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért fizetett egyenlő díjazás elvének; felhívja a tagállamokat, hogy határozzanak meg megfelelő intézkedéseket a nők és a férfiak számára egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás alapelve megsértésének visszaszorítására;

17.  sürgeti, hogy a tagállamok, a munkaadók és a szakszervezetek dolgozzanak ki és vezessenek be a munkahelyek értékelésére szolgáló használható és egyedi eszközöket, amelyek hozzájárulhatnak az egyenlő értékű munka meghatározásához, és ilyen módon biztosítsák a nők és a férfiak egyenlő díjazását, végső soron pedig a jövőbeni nyugdíjak egyenlőségét; ösztönzi a vállalatokat, hogy évente ellenőrizzék az egyenlő bérezést, a lehető legátláthatóbb módon hozzák nyilvánosságra az adatokat, és csökkentsék a nemek közötti bérszakadékot;

18.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezeljék a horizontális és vertikális munkaerőpiaci szegregációt a foglalkoztatásban a nemek közötti egyenlőtlenségek és megkülönböztetés felszámolása révén, arra ösztönözve a nőket, különösen a lányok és nők körében folytatott oktatás és tudatosságnövelés révén, hogy olyan növekedési potenciállal rendelkező innovációs ágazatokban folytassanak tanulmányokat, vállaljanak munkát és válasszanak életpályát, amelyekben a makacsul fennmaradó nemi sztereotípiák miatt jelenleg főként férfiak dominálnak;

19.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nők jelenlegi és időskori gazdasági függetlenségének elősegítése érdekében fokozzák a nők számára kínált, arra irányuló ösztönzőket, hogy kisebb megszakításokkal és tovább maradjanak a munkaerőpiacon;

20.  azzal összefüggésben, hogy a nyugdíjfizetési felelősség az állami nyugdíjrendszerekről egyre inkább a magánfinanszírozású rendszerekre helyeződik át, szorgalmazza annak biztosítását, hogy a 2004/113/EK irányelv hatálya alá tartozó pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés megkülönböztetésmentes legyen és uniszex biztosításmatematikai kritériumokon alapuljon; megjegyzi, hogy az uniszex szabály alkalmazása csökkenteni fogja a nemek közötti nyugdíjszakadékot; kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fokozzák a foglalkoztatói nyugdíjrendszerek tagjai és kedvezményezettjei számára az átláthatóságot, a tájékoztatáshoz való hozzáférést és a biztonságot, figyelembe véve a megkülönböztetésmentesség és a nemek közötti egyenlőség uniós elveit;

21.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió Bírósága egyértelművé tette, hogy a foglalkoztatói nyugdíjrendszereket díjazásnak kell tekinteni, valamint hogy az egyenlő bánásmód elve e rendszerekre is vonatkozik;

22.  felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak különleges figyelmet a nők helyzetére, akik gyakran nem szereztek nyugdíjjogosultságot, és ezért gazdaságilag nem függetlenek, különösen ha elváltak;

A férfiak és a nők közötti szakmai egyenlőtlenségek csökkentése

23.  üdvözli, hogy a Bizottság reagált az Európai Parlament kérésére, hogy javítsák a szakmai és a magánélet összehangolását, nem jogalkotási javaslatokkal és egy jogalkotási javaslattal, amely több szabadságtípust hoz létre, hogy megfeleljen a 21. század kihívásainak; hangsúlyozza, hogy a Bizottság által tett javaslatok jó kiindulási alapot képeznek ahhoz, hogy megfeleljünk az európai polgárok elvárásainak; felhívja az összes intézményt, hogy amint lehetséges, teljesítsék e csomag előírásait;

24.  sürgeti a tagállamokat, hogy tartsák be és hajtsák végre az anyasági jogokra vonatkozó jogszabályokat, hogy a nőket nyugdíjuk tekintetében ne érhesse hátrányos megkülönböztetés annak következtében, hogy munkával töltött éveik alatt gyermeket vállaltak;

25.  felhívja a tagállamokat, hogy fontolják meg, hogy lehetőséget biztosítanak a munkavállalók számára – a nemzeti gyakorlattal összhangban és függetlenül a gyermekek korától vagy a családi helyzettől – a rugalmas munkafeltételekről, így az „intelligens” munkavégzésről szóló önkéntes megállapodások megtárgyalására, ily módon lehetővé téve a nők és férfiak számára a családi és a szakmai élet összeegyeztetését úgy, hogy gondozási feladatokat végezve ne kelljen az egyik szerepet a másik kárára előtérbe helyezni;

26.  tudomásul veszi a Bizottság gondozói szabadságról szóló javaslatát a szülők és gondozók munkája és magánélete közötti egyensúly megteremtéséről szóló irányelvben, és emlékeztet a megfelelő jövedelem és szociális védelem biztosítására irányuló felhívására; ösztönzi a tagállamokat, hogy a bevált gyakorlatok megosztása alapján vezessenek be a nők és férfiak javára „gondozási krediteket”, hogy kompenzálják a családtagok nem hivatalos keretek közötti gondozása és a hivatalos gondozási szabadságok – úgymint a szülési, az apasági és a szülői szabadság – időszakai miatt bekövetkező karriermegszakításokat, és e krediteket figyelembe véve méltányosan számítsák ki a nyugdíjjogosultságokat; úgy véli, hogy ezeket a krediteket meghatározott, rövid időtartamra kell adni annak érdekében, hogy ne mélyüljenek tovább a sztereotípiák és az egyenlőtlenségek;

27.  felhívja a tagállamokat, hogy alakítsanak ki stratégiákat a családtagok és más eltartottak nem hivatalos keretek közötti gondozása, illetve a gondozás nők és férfiak közti méltányos megosztása jelentőségének elismerésére, melynek hiánya a karriermegszakítások és a nők bizonytalan foglalkoztatása lehetséges okát képezi, ezáltal veszélybe sodorva nyugdíjjogosultságukat; ebben az összefüggésben fontosnak tartja a férfiak arra való ösztönzését, hogy éljenek a szülői és apasági szabadság lehetőségével;

28.  kéri a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé, hogy a munkavállalót a szülési vagy a szülői szabadságot követően a korábbiakhoz hasonló munkafeltételek mellett foglalkoztassák;

29.  emlékeztet arra, hogy a munka és a családi élet közötti egyensúlyt a férfiak és nők számára csak akkor lehet elérni, ha a gyermekek, az idősek és eltartott családtagok számára helyi, minőségi, megfizethető és hozzáférhető gondozási létesítmények állnak rendelkezésre, és ösztönözzük a feladatok, a költségek és a gondozás egyenlő mértékű megosztását; felhívja a tagállamokat, hogy növeljék a gyermekek számára nyújtott szolgáltatásokba való beruházásokat, hangsúlyozza, hogy a vidéki térségekben mindenhol szükség van gyermekgondozási létesítményekre, valamint kéri a Bizottságot, hogy mindenki számára hozzáférhető módon támogassa a tagállamokat, többek közt a rendelkezésre álló uniós finanszírozás biztosításával, az ilyen létesítmények létrehozásában; felhívja a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2020-ig ne csupán a barcelonai célkitűzéseket érjék el, hanem határozzanak meg hasonló célkitűzéseket tartós ápolási-gondozási szolgáltatások vonatkozásában is, ezzel egyidejűleg pedig biztosítsák a szabad választás lehetőségét minden olyan család számára, amely más gyermeknevelési modellt részesít előnyben; elismerését fejezi ki azon tagállamoknak, amelyek már elérték e két célkitűzést;

A nyugdíjrendszerek hatása a nyugdíjszakadékra

30.  felhívja a tagállamokat, hogy megbízható és összehasonlítható adatok alapján értékeljék a nyugdíjrendszerük nemek közötti nyugdíjszakadékra gyakorolt hatását, valamint az e mögött meghúzódó tényezőket annak érdekében, hogy leküzdjék a diszkriminációt és átlátható viszonyokat teremtsenek a tagállami nyugdíjrendszerek terén;

31.  hangsúlyozza, hogy a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága szempontjából figyelembe kell venni a demográfiai változások, a népesség elöregedése, a születési ráta, továbbá a gazdaságilag aktív és a nyugdíjkorhatárt elért személyek aránya jelentette kihívásokat; emlékeztet rá, hogy az utóbbiak helyzete nagymértékben függ a munkával töltött évek számától és a megfizetett járulékoktól;

32.  felhívja a tagállamokat, hogy az EU-n belüli növekvő várható élettartamra való tekintettel a fenntartható szociális biztonság szavatolása érdekében sürgősen hajtsák végre a nyugdíjrendszerek szükséges strukturális változtatásait;

33.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy elmélyültebben vizsgálják meg, hogy a nyugdíjrendszerbe való járulékfizetés időtartamának kiszámítása és a fokozatos nyugdíjba menetel vonatkozásában milyen hatást gyakorol a nyugdíjak közötti különbségre a kötelező állami nyugdíjrendszerek felől a rugalmasabb foglalkoztatói és magánnyugdíjrendszerek irányába történő elmozdulás;

34.  figyelmeztet a nemek közötti egyenlőséget fenyegető, a társadalombiztosítási nyugdíjakról a magángondoskodásra épülő nyugdíjakra való átállás által jelentett kockázatokra, mivel ez utóbbiak az egyéni járulékfizetésen alapulnak, és nem veszik figyelembe a gyermekek vagy egyéb eltartott hozzátartozók gondozásával vagy munkanélküliként, betegszabadságon töltött vagy fogyatékosság miatti inaktív időszakokat; rámutat, hogy a nyugdíjrendszer olyan reformja, amely a szociális ellátásokat a növekedéshez és a munkaerőpiacok és a pénzügyi piacok helyzetéhez köti, csak makrogazdasági szempontokra összpontosít, és nem foglalkozik a nyugdíjak szociális céljával;

35.  felhívja a tagállamokat, hogy szüntessék meg a nyugdíjrendszereik és a végrehajtott reformok olyan elemeit, amelyek súlyosbítják a nyugdíjak egyenlőtlenségét (különösen a nemek közötti egyenlőtlenségét, mint például a jelenlegi nyugdíjszakadékot), továbbá vegyék figyelembe a jövőbeli nyugdíjreformok nemekre gyakorolt hatását, és tegyenek intézkedéseket e megkülönböztetés felszámolására; hangsúlyozza, hogy a nyugdíjakkal kapcsolatos bármilyen szakpolitikai változtatást a nemek közötti szakadékra gyakorolt hatásuk fényében kell mérlegelni, külön elemzésben összehasonlítva a javasolt változtatások nőket és férfiakat érintő hatását, és ennek kiemelt szerepet kell kapnia a közpolitikák tervezésében, kialakításában, végrehajtásában és értékelésében;

36.  arra kéri a Bizottságot, hogy támogassa a bevált gyakorlatok cseréjét annak érdekében, hogy azonosítsák a leghatékonyabb korrekciós mechanizmusokat, illetve a nyugdíjszakadékot erősítő tényezők ellen bevethető mechanizmusokat;

37.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be mindkét nemre egyformán alkalmazandó nyugdíjrátákat és gondozási jóváírásokat a nyugdíjrendszerekben, valamint a származékos juttatások vonatkozásában, hogy a nők egyenlő járulékokért egyenlő nyugdíjjáradékot kaphassanak, még akkor is, ha várhatóan tovább élnek, mint a férfiak, és biztosítsák, hogy a nők várható élettartamát ne használják ürügyként a megkülönböztetésre, különösen a nyugdíjak kiszámításánál;

38.  kéri, hogy vizsgálják felül az adó- és nyugdíjrendszerek keretében alkalmazott összes ösztönzőt és azok nemek közötti nyugdíjszakadékra gyakorolt hatását, különös tekintettel az egyedülálló anyák által vezetett háztartásokra; felhív a kontraproduktív ösztönzők felszámolására és a jogosultságok egyéniesítésére;

39.  kiemeli a hozzátartozói nyugellátás fontos szerepét sok idős nő védelmében a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatával szemben, amely az ő esetükben magasabb, mint az idős férfiak esetében; kéri a tagállamokat, hogy szükség esetén reformálják meg a túlélő hozzátartozói nyugdíjak rendszerét és az özvegyi nyugdíjakat, hogy a férjezetlen nők ne kerüljenek hátrányos helyzetbe; felszólítja a tagállamokat, hogy a Bizottság támogatásával a válások magas száma és a szegénység az élettársi kapcsolatban élő párok esetében tapasztalt magas aránya és az idősebb nőket sújtó társadalmi kirekesztés fényében vizsgálják meg a különböző, túlélői hozzátartozói nyugellátást nyújtó rendszerek hatásait, és fontolják meg jogi eszközök bevezetésének lehetőségét megosztott nyugdíjjogosultságok biztosítására válás esetén;

40.  rámutat arra, hogy minden embernek joga van a mindenki számára hozzáférhető állami nyugdíjhoz, és emlékeztet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 25. cikkére, amely megállapítja az idősek méltó és önálló élethez való jogát, továbbá hogy a Charta 34. cikke elismeri többek között az anyaság, betegség, munkahelyi baleset, fogyatékosság, hosszú távú gondoskodásra utaltság vagy idős kor, továbbá a munkahely elvesztése esetén védelmet nyújtó szociális biztonsági ellátásokra és szociális szolgáltatásokra való jogosultságot; rámutat a járulékokból finanszírozott szociális biztonsági rendszerek fontosságára a megfelelő nyugdíjellátás fontos alkotóelemeként;

41.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a foglalkoztatás területén történő nemi alapú megkülönböztetés elleni küzdelem, az oktatás és a karriertervezés kiigazítása, a munka és a családi élet közötti egyensúly javítása és a gyermekek és idősek gondozása terén megvalósított beruházások növelése révén a nyugdíjszakadék megszüntetése céljából mind a férfiaknak, mind a nőknek biztosítsák a lehetőséget a teljes járulékfizetési időszak teljesítésére és a jogot a nyugellátásra; úgy ítéli meg, hogy a nemek szerinti foglalkozási és pszichoszociális kockázatokra kiterjedő szilárd munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági szabályzatok kidolgozása, a legkülönbözőbb korú nők munkakereséséhez segítséget nyújtó állami foglalkoztatási szolgálatokba történő beruházások és a munkából a nyugdíjba való átmenetre vonatkozó rugalmas szabályok bevezetése szintén lényeges;

42.  emlékeztet arra, hogy az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága a férfiak és a nők gazdasági, szociális és kulturális jogok gyakorlásához való egyenlő jogairól szóló 16. sz. (2005) általános észrevételében megállapította, hogy a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 3. cikke a 9. cikkel összefüggésben előírja többek között a férfiak és a nők számára az egyforma kötelező nyugdíjkorhatárt, továbbá annak biztosítását, hogy a nők az állami és a magánnyugdíjrendszerekből ugyanúgy részesüljenek;

o
o   o

43.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) 2005. augusztus 11., E/C.12/2005/4.
(2) 2008. február 4., E/C.12/GC/19.
(3) XX-3/def/GRC/4/1/EN
(4) HL L 6., 1979.1.10., 24. o.
(5) HL L 303., 2000.12.2., 16. o.
(6) HL L 373., 2004.12.21., 37. o.
(7) HL L 204., 2006.7.26., 23. o.
(8) HL C 51. E, 2013.2.22., 9. o.
(9) HL C 131. E, 2013.5.8., 60. o.
(10) HL C 264. E, 2013.9.13., 75. o.
(11) HL C 36., 2016.1.29., 6. o.
(12) HL C 316., 2016.8.30., 2. o.
(13) HL C 407., 2016.11.4., 2. o.
(14) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0351.
(15) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0338.

Jogi nyilatkozat