Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2016/2238(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0191/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0191/2017

Viták :

PV 03/07/2017 - 24
CRE 03/07/2017 - 24

Szavazatok :

PV 04/07/2017 - 6.15
CRE 04/07/2017 - 6.15
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0289

Elfogadott szövegek
PDF 376kWORD 55k
2017. július 4., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
Magántulajdonban lévő biztonsági cégek
P8_TA(2017)0289A8-0191/2017

Az Európai Parlament 2017. július 4-i állásfoglalása a magántulajdonban lévő biztonsági cégekről (2016/2238(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a magántulajdonban lévő katonai és biztonsági cégek fegyveres konfliktusok során végzendő műveleteivel kapcsolatos, az államokra háruló nemzetközi jogi kötelezettségekről és a helyes gyakorlatokról szóló montreux-i dokumentumra,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 15/26., 22/33., 28/7. és 30/6. számú határozatára,

–  tekintettel a zsoldosok alkalmazását mint emberi jogi jogsértések elkövetését szolgáló és a népek önrendelkezési jogának gyakorlását akadályozó eszközt vizsgáló, 2005 júliusában létrejött ENSZ-munkacsoportra,

–  tekintettel a nyitott kormányközi munkacsoport jelentéseire, amelyek mérlegelik a magántulajdonban lévő katonai és biztonsági cégek tevékenységének szabályozását, nyomon követését és felügyeletét célzó nemzetközi szabályozási keret létrehozásának lehetőségét,

–  tekintettel a magántulajdonban lévő biztonsági cégek fegyveres biztonsági szolgáltatásainak igénybevételéről szóló ENSZ-iránymutatásra, amelyet nemrégiben kiterjesztettek a fegyvertelen biztonsági szolgálatokra,

–  tekintettel az ENSZ által a bűnüldöző szervek tisztviselői részére készített magatartási kódexre;

–  tekintettel a magántulajdonban lévő katonai és biztonsági cégekről szóló esetleges egyezmény tervezetére, amelyet mérlegelés és intézkedés céljából benyújtottak az Emberi Jogi Tanácshoz,

–  tekintettel az International Code of Conduct Association (nemzetközi magatartási kódexekkel foglalkozó szövetség) magántulajdonban lévő biztonsági cégekre vonatkozó nemzetközi magatartási kódexére (ICoC), amely önkéntes normákat kínáló ágazati önszabályozó mechanizmus,

–  tekintettel az International Stability Operations Association (nemzetközi stabilitási műveleti szövetség) magatartási kódexére, amely ágazati fenntartású önszabályozó mechanizmus,

–  tekintettel az Európai Biztonsági Szolgálatok Konföderációja és az UNI Europa által a biztonsági magánszektor számára készített, „Magatartási kódex és etika” című dokumentumra,

–  tekintettel a magántulajdonban lévő biztonsági cégek műveleteinek irányítási rendszerére vonatkozó 18788-as ISO-szabványra, amely meghatározza a magántulajdonban lévő biztonsági cégek irányításának paramétereit,

–  tekintettel a tagállamok biztonsági magánszektorért felelős illetékes nemzeti hatóságainak együttműködéséről szóló, 2002. június 13-i tanácsi ajánlásokra,

–  tekintettel a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26-i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a honvédelem és biztonság területén egyes építési beruházásokra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló, ajánlatkérő szervek vagy ajánlatkérők által odaítélt szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról, valamint a 2004/17/EK és 2004/18/EK irányelv módosításáról szóló, 2009. július 13-i 2009/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel az uniós vezetésű katonai műveletekhez biztosított logisztikai támogatásra vonatkozó uniós koncepcióra és az uniós vezetésű katonai műveletekhez biztosított vállalkozói támogatásra vonatkozó uniós koncepcióra,

–  tekintettel a magántulajdonban lévő katonai és biztonsági cégeket és szolgáltatásaikat szabályozó uniós intézkedésekre vonatkozó „Priv-War” ajánlásokra,

–  tekintettel a „Korrupció a köz- és a magánszférában: hatása az emberi jogokra a harmadik országokban” című 2013. október 8-i(3) és a „Vállalati társadalmi felelősségvállalás: a társadalmi érdekek előmozdítása, valamint a fenntartható és inkluzív fellendüléshez vezető út” című, 2013. február 6-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Unión belül és kívül felmerülő számos különféle kockázatra, kihívásra és fenyegetésre,

–  tekintettel a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) által a hajók fedélzetén dolgozó fegyveres biztonsági személyzetre vonatkozóan 2012 májusában kiadott ideiglenes útmutatásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0191/2017),

A.  mivel a biztonság és a védelem az állami hatóságok által a hatékonyság, eredményesség, elszámoltathatóság és jogállamiság kritériumai alapján kezelt közjavak, amelyek nem pusztán pénzügyi forrásoktól, hanem a tudástól is függenek; mivel lehetséges, hogy az állami hatóságok bizonyos területeken nem rendelkeznek a szükséges kapacitásokkal és képességekkel;

B.   mivel a biztonságot és a védelmet elsődlegesen az állami hatóságoknak kell biztosítaniuk;

C.  mivel az Eurobarometer-felmérések szerint az uniós polgárok azt akarják, hogy az EU a biztonság és védelem területén aktívabb legyen;

D.  mivel 2013-ban Európában több mint 1,5 millió szerződéses magánszférabeli biztonsági alkalmazottat alkalmazott mintegy 40 000 magántulajdonban lévő biztonsági cég; mivel e számok folyamatosan nőnek; mivel e vállalatok forgalma a nevezett évben nagyjából 35 milliárd euró volt; mivel világszinten a magánszférabeli biztonsági ágazat értékét 2016-ban 200 milliárd USD-ra becsülték, mintegy 100 000 magántulajdonban lévő biztonsági céggel és 3,5 millió alkalmazottal;

E.  mivel az elmúlt néhány évtizedben a magántulajdonban lévő biztonsági cégeket – amely kifejezés ezen állásfoglalás alkalmazásában magában foglalja a magántulajdonban lévő katonai cégeket is – egyre nagyobb mértékben vették igénybe a nemzeti kormányok, valamint katonai és polgári ügynökségek mind belföldi szolgáltatások céljára, mind tengerentúli bevetések támogatásához;

F.  mivel a magántulajdonban lévő biztonsági cégek által nyújtott szolgáltatások köre rendkívül széles a logisztikai szolgáltatásoktól a konkrét harcászati támogatásig, a katonai technológia biztosításáig és a konfliktusokat követő újjáépítésben való részvételig; mivel a magántulajdonban lévő biztonsági cégek a tagállamokon belül is létfontosságú szolgáltatásokat nyújtanak, ideértve a börtönüzemeltetést és az infrastrukturális létesítményeknél biztosított járőrözést; mivel magántulajdonban lévő biztonsági cégeket vettek igénybe a közös biztonság- és védelempolitikai (KBVP) polgári és katonai missziók során valós helyzetekben nyújtott támogatáshoz, táborok építéséhez, képzéshez, légi szállításhoz, valamint hogy támogassák a humanitárius segítségnyújtási tevékenységeket;

G.  mivel az EU kontextusában nagy eltérések mutatkoznak a magántulajdonban lévő biztonsági cégek igénybevételének tagállami gyakorlatában, a szerződéses megbízásukkal kapcsolatos eljárásokban és a vonatkozó szabályozási rendszerek minőségében, és sokan multilaterális műveletekben részt vevő kontingenseik támogatásához használják őket;

H.  mivel folyamatban van a korábban a fegyveres erők tevékenységeinek szerves részét képező katonai tevékenységek kiszervezése többek között a szolgáltatások költséghatékonyabb biztosítása, valamint az egyre zsugorodó fegyveres erők képességhiányainak ellensúlyozása érdekében, miközben egyre több multilaterális külföldi misszióra kerül sor és egyre csökken a költségvetés, mivel a döntéshozók nem akarják elkülöníteni a megfelelő forrásokat; mivel ezt kivételként kellene alkalmazni; mivel szükség van a képességhiányok kiküszöbölésére; mivel a magántulajdonban lévő biztonsági cégeknek módjukban áll olyan képességek rövid határidőn belüli és kiegészítő jellegű biztosítása is, amelyekkel a nemzeti fegyveres erők egyáltalán nem rendelkeznek; mivel a magántulajdonban lévő biztonsági cégek alkalmazására politikai megfontolásból is sor kerül az egységek bevetésére vonatkozó korlátozások kikerülése, például olyan helyzetek megoldása érdekében, amikor a lakosság nem támogatja a saját fegyveres erők bevetését; mivel a magántulajdonban lévő biztonsági cégek külpolitikai eszközként történő alkalmazásának hatékony parlamenti ellenőrzés tárgyát kell képeznie;

I.  mivel a magántulajdonban lévő biztonsági cégeket olyan vádak érik, hogy emberi jogi jogsértésekben és emberéletet követelő incidensekben is részt vettek; mivel ezek az incidensek időszakonként és országonként eltérőek, és egyes esetekben a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésének minősülnek, ideértve a háborús bűncselekményeket is; mivel néhány ilyen esetben eljárást indítottak; mivel mindez az átláthatóság hiányával együtt kihatott a nemzetközi közösség adott országokban tett erőfeszítéseire, és rámutatott a számonkérhetőség struktúráinak jelentős hiányosságaira, amelyek egyebek mellett annak következményei, hogy elsősorban helyi leányvállalatok vagy alvállalkozók számos rétege jött létre a különböző országokban, ami egyes esetekben azzal jár, hogy nem képesek garantálni a fogadó országok lakosságának alapvető biztonságát;

J.  mivel az Uniónak és tagállamainak törekedniük kell e helyzetek jövőbeni megelőzésére, és tartózkodniuk kell az erőszak és fegyverek alkalmazásával, erőszakos cselekményekben való részvétellel, illetve a harcokban és a háborús területeken való egyéb, a jogos önvédelmen túlmenő szerepvállalással járó katonai műveletek kiszervezésétől; mivel a magántulajdonban lévő biztonsági cégeknek kiszervezett, konfliktus sújtotta térségekben végrehajtandó műveleteket és tevékenységeket a logisztikai támogatás nyújtására és a létesítmények védelmére kell korlátozni, anélkül, hogy magántulajdonban lévő biztonsági cégek ténylegesen jelen lennének a harci tevékenységek helyszínén; mivel a magántulajdonban lévő biztonsági cégek semmilyen esetben sem helyettesíthetik a nemzeti fegyveres erők személyi állományát; mivel a védelmi politikák alkalmazása során annak kell a legfontosabb prioritásnak lennie, hogy a tagállamok fegyveres erői rendelkezzenek azokkal az erőforrásokkal, eszközökkel, képességekkel, ismeretekkel és kellékekkel, amelyek a feladataik teljes körű ellátásához szükségesek;

K.  mivel e cégek szolgáltatásai igénybevételének szabályozása és a tevékenységeik feletti megfelelő ellenőrzés biztosítása érdekében be kell vezetni egy kötelező erejű és nyomonkövetési mechanizmust magában foglaló jogi keretet, hogy az államok kihasználhassák a magántulajdonban lévő biztonsági cégek kínálta előnyöket, valamint hogy biztosítsák nemzetközi szintű számonkérhetőségüket; mivel a magántulajdonban lévő biztonsági cégek olyan iparág szereplői, amely erősen transznacionális jellegű, emellett kormányzati és kormányközi szereplőkkel fonódik egybe, és mint ilyen, a szabályozás globális megközelítését teszi szükségessé; mivel az ágazat jelenlegi szabályozási helyzete egy sor következetlen szabályt tartalmaz, amelyek jelentős eltérést mutatnak a tagállamok között; mivel a nem homogén nemzeti jogszabályok és az egyes magántulajdonban lévő biztonsági cégek által elfogadott önszabályozások a büntetések hiány miatt kevéssé rendelkeznek visszatartó erővel ahhoz, hogy megelőzzék a visszaéléseket, és ez jelentős hatással van arra, hogy miként működnek a magántulajdonban lévő biztonsági cégek a többoldalú intervenciók során és a konfliktus sújtotta térségekben;

L.  mivel a magántulajdonban lévő biztonsági cégekre, a magántulajdonban lévő katonai cégekre és szolgáltatásaikra vonatkozóan nem létezik elfogadott fogalommeghatározás; mivel a zsoldosokkal foglalkozó ENSZ-munkacsoport által készített egyezménytervezetben szereplő meghatározás szerint a magántulajdonban lévő biztonsági cég olyan vállalati gazdálkodó egység, amely ellentételezés fejében katonai és/vagy biztonsági szolgáltatásokat nyújt természetes személyek és/vagy jogi személyek révén; mivel ebben a kontextusban a katonai szolgáltatások úgy határozhatók meg, mint katonai tevékenységekkel kapcsolatos szakszolgáltatások, amelyek az alábbiakat foglalják magukban: stratégiai tervezés, hírszerzés, nyomozás, szárazföldi, tengeri vagy légi felderítés, bármely típusú, pilótával vagy pilóta nélkül végrehajtott repülési műveletek, műholdas megfigyelés és hírszerzés, bármely típusú, katonai alkalmazásokkal megvalósított tudástranszfer, fegyveres erők tárgyi és műszaki támogatása és más vonatkozó tevékenységek; mivel a biztonsági szolgáltatások úgy határozhatók meg, mint épületek, berendezések, vagyontárgyak és emberek fegyveres őrzése és védelme, bármely típusú, biztonsági és rendfenntartási alkalmazásokkal megvalósított tudástranszfer, informatikai biztonsági intézkedések kifejlesztése és végrehajtása és más vonatkozó tevékenységek;

M.  mivel a montreux-i dokumentum az első olyan fontos dokumentum, amely meghatározza a nemzetközi jog magántulajdonban lévő biztonsági cégekre való alkalmazását; mivel a magántulajdonban lévő biztonsági cégekre vonatkozó nemzetközi magatartási kódex meghatározza az ágazati szabványokat és egyre inkább olyan eszközzé válik, amely biztosítja a globális ágazat alapvető normáit; mivel a magántulajdonban lévő biztonsági cégek nemzetközi magatartási kódexével foglalkozó szövetség (ICoCA) célul tűzte ki az ICoC végrehajtásának előmozdítását, irányítását és felügyeletét, továbbá a biztonsági szolgáltatások felelős nyújtásának, valamint az emberi jogok és a nemzeti és nemzetközi jog tiszteletben tartásának ösztönzését; mivel az ICoCA-ba való belépés önkéntes és díjköteles eljárás, a magas belépési díjak pedig nem teszik lehetővé valamennyi magántulajdonban lévő biztonsági cég számára a csatlakozást;

N.  mivel számos nemzetközi fórum foglalkozik a magántulajdonban lévő biztonsági cégek szabályozásával, ilyenek a montreux-i dokumentum fóruma, ahol az EU-t beválasztották az elnök barátai csoportba, a nyitott kormányközi munkacsoport, amely mérlegeli a magántulajdonban lévő katonai és biztonsági cégek tevékenységének szabályozását, nyomon követését és felügyeletét célzó nemzetközi szabályozási keret létrehozásának lehetőségét, valamint az International Code of Conduct Association (nemzetközi magatartási kódexekkel foglalkozó szövetség);

O.  mivel az EU és 23 tagállam csatlakozott a montreux-i dokumentumhoz, továbbá mivel az EU az International Code of Conduct Association (nemzetközi magatartási kódexekkel foglalkozó szövetség) munkacsoportjának tagja; mivel az EU az Emberi Jogi Tanács keretében hozzájárul a nemzetközi szabályozási keret esetleges kidolgozásához; mivel az EU döntő szerepet játszik a különféle katonai és biztonsági szolgáltatások nyújtása és exportja feletti nemzeti és regionális ellenőrzés előmozdításában;

P.  mivel az Európai Unió az Európában létrejött és/vagy KBVP-missziók és műveletek keretében vagy uniós küldöttségeken fellépő, magántulajdonban lévő biztonsági cégek nagy száma ellenére nem rendelkezik megfelelő keretszabályozással; mivel a meglévő keretszabályozások szinte kizárólag az iraki konfliktus során, harci műveleteket biztosító katonai cégek vonatkozásában bevezetett amerikai mintán alapulnak; mivel ezek a referenciák sem a magántulajdonban lévő európai biztonsági cégek formájának, sem pedig azok feladatainak nem felelnek meg;

Q.  mivel elengedhetetlenül szükséges, hogy elsődleges cél legyen a bűnüldözési szervek és a magántulajdonban lévő biztonsági cégek közötti interakció, együttműködés és segítségnyújtás egyértelmű szabályainak kidolgozása;

R.  mivel a magántulajdonban lévő biztonsági cégek jelentősebb szerepet kaphatnak a kalózkodás elleni küzdelemben és a tengeri biztonság javításában, a kutyák segítségével végrehajtott missziókban, a kibervédelemben, a biztonsági eszközök kutatásában és fejlesztésében, a vegyes megfigyelési missziókban és az állami hatóságokkal együtt, azok felügyelete mellett tartott képzésekben; mivel a magántulajdonban lévő fegyveres biztonsági cégek igénybevétele egyedi kihívásokhoz vezetett a tengeri ágazatban, és emberéletet követelő és konfliktust előidéző számos incidenst okozott;

Magántulajdonban lévő biztonsági cégek alkalmazása a külföldön állomásozó katonaság támogatására

1.  megjegyzi, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégek fontos kiegészítő szerepet játszanak az állam katonai és polgári ügynökségeinek támogatásában azáltal, hogy pótolják a képességek terén a fegyveres erők külföldi bevetése iránti egyre nagyobb igény miatt jelentkező hiányokat, egyúttal pedig ha a lehetőségek engedik, rövid határidőn belüli gyors beavatkozási képességet biztosítsanak; hangsúlyozza, hogy kivételes esetekben a magántulajdonban lévő biztonsági cégek szolgáltatásai pótolják a kapacitásban meglévő hiányokat, amelyeket azonban a tagállamoknak először a nemzeti fegyveres vagy rendfenntartó erőkkel kellene pótolniuk; hangsúlyozza, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégeket az adott országok külpolitikájának végrehajtására szolgáló eszközként használják fel;

2.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégek a fogadó országokban – különösen a kulturális és vallási szempontból jelentős mértékben különböző országokban – való működésükkor tekintetbe vegyék a helyi hagyományokat és szokásokat, hogy ne veszélyeztessék missziójuk hatékonyságát, és ne idegenítsék el a helyi lakosságot;

3.  megállapítja, hogy a nemzeti haderőkkel összevetve a magántulajdonban lévő biztonsági cégek, különösen a fogadó országokban működő magáncégek értékes helyi ismereteket, valamint gyakran költségmegtakarításokat biztosíthatnak; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az instabil államokban és válság sújtotta régiókban működő magántulajdonban lévő helyi biztonsági vállalkozások által nyújtott szolgáltatások igénybevétele kedvezőtlen következményekhez vezethet az EU külpolitikai céljai tekintetében, ha megerősít olyan helyi fegyveres szereplőket, akiknek szerepet kaphatnak a konfliktusban; megállapítja annak fontosságát, hogy jogilag elhatárolják a magántulajdonban lévő biztonsági cégek műveleteit és a közvetlen katonai tevékenységekre alkalmazott magánszereplők fellépését;

4.  hangsúlyozza, hogy nem helyénvaló olyan tevékenységek magántulajdonban lévő biztonsági cégekhez történő kiszervezése, amelyek erőszak alkalmazásával és/vagy erőszakos cselekményekben való aktív részvétellel járnak, kivéve önvédelem esetén, és hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégek semmilyen körülmények között nem vehetnek részt, illetve nem végezhetnek kihallgatásokat; hangsúlyozza, hogy az EU biztonsága és védelme terén elsődleges fontosságú a nemzeti fegyveres erők megerősítése, amelyeket a magántulajdonban lévő biztonsági cégek csak kiegészíthetnek anélkül, hogy beleszólhatnának a stratégiai döntésekbe; kiemeli, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégek hadműveletekben való részvételét indokokhoz, konkrét mutatókkal alapján ellenőrizhető, meghatározott célokhoz és kimerítően részletezett költségvetéshez, valamint pontos kezdő és záró dátumhoz kell kötni, és annak szigorú etikai kódex betartása mellett kell zajlania; rámutat, hogy a fegyveres és biztonsági erők külföldön végzett munkája alapvető értéket jelent a béke fenntartásához és a konfliktusok megelőzéséhez, továbbá azt követően a társadalom újjáépítéséhez és a nemzeti megbékéléshez;

5.  hangsúlyozza, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégek alkalmazásához kapcsolódó költséghatékonyság elve főként rövid távon jár előnyökkel, különösen, ha nem veszünk figyelembe egy sor társadalmi-gazdasági változót, és ezért nem válhat első számú kritériummá a biztonsági kérdések kezelésekor; emlékeztet arra, hogy az elszámoltathatósági és a felügyeleti mechanizmusok kulcsfontosságúak annak biztosításához, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégek legitimitása és potenciális előnyei teljes mértékben érvényesüljenek;

6.  rámutat a magántulajdonban lévő biztonsági cégek tagállamok általi állami igénybevétele feletti parlamenti felügyelet fontosságára;

A magántulajdonban lévő biztonsági cégek EU általi alkalmazása

7.  megállapítja, hogy az EU magántulajdonban lévő biztonsági cégeket bíz meg azzal, hogy őrizzék küldöttségeit és személyzetét, valamint hogy támogassák polgári és katonai KBVP-misszióit; megjegyzi, hogy alkalmazásuk ezáltal közvetlenül hozzájárul ahhoz, hogy harmadik felek hogyan ítélik meg és milyennek látják az Uniót, aminek következtében az EU helyi jelenlétének fontos aspektusává válnak, és ami kihat az EU-ba vetett bizalom szintjére; kéri, hogy a Bizottság és a Tanács tekintse át, hogy hol, mikor és milyen célból alkalmaztak magántulajdonban lévő biztonsági cégeket az uniós missziók támogatására; véleménye szerint nem lenne észszerűtlen, ha az Európai Unió a küldöttségei biztonságát érintő ajánlati felhívásaiban előnyben részesítené azokat a magántulajdonban lévő biztonsági cégeket, amelyek székhelye ténylegesen Európában van, alá vannak vetve az uniós szabályozásnak és európai adók megfizetésére kötelezettek;

8.  hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégek különösen konfliktusok sújtotta területeken történő alkalmazása bizonyos feladatok elvégzésére kedvezőtlen mellékhatásokkal járhat az EU-ra nézve, különösen legitimitása tekintetében, mivel előfordulhat, hogy egy válságterületen fegyveres szereplőkkel, negatív hatásokkal azonosítják fegyveres incidensek esetén, vagy hogy helyi szereplők nem szándékos erősítése révén esetlegesen veszélyezteti a lefegyverzést, leszerelést és reintegrációt (DDR), valamint a biztonsági ágazat reformjával (SSR) kapcsolatos erőfeszítéseket; felhívja a figyelmet különösen a például helyi, magántulajdonban lévő biztonsági cégek számára történő ellenőrizetlen alvállalkozásba adás jelentette kockázatokra;

9.  rámutat arra, hogy a katonai és biztonsági szolgáltatások területén gyakori alvállalkozásba adás különböző, komoly jogi és politikai problémákkal jár, különösen a harmadik országbeli helyi alvállalkozások által nyújtott szolgáltatások esetében; véleménye szerint a tagállamoknak, az EKSZ-nek és a Bizottságnak meg kellene állapodniuk abban, hogy követik a NATO példáját, és kizárólag olyan magántulajdonban lévő biztonsági cégeket bíznak meg, amelyek uniós tagállamokban rendelkeznek székhellyel;

10.  ezért azt javasolja, hogy a Bizottság tegyen javaslatot a magántulajdonban lévő biztonsági cégekkel való szerződéskötésre vonatkozó, a katonai és biztonsági vállalkozások alkalmazását, igénybevételét és irányítását érintő közös iránymutatásokra, amelyek a jelenlegi sokféle megközelítés helyébe lépnek, egyértelműen meghatározva, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégeknek milyen előírásokat kell betartaniuk, ha szerződést kívánnak kötni az Unióval; sürgeti a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy valamennyi külső fellépésnél, missziónál és műveletnél az uniós küldöttségek esetében minden országban és régióban és az Európai Unió felülvizsgált közös katonai listája szerinti valamennyi szolgáltatás esetében ugyanazokat az iránymutatásokat használják a katonai és biztonsági cégek alkalmazása, igénybevétele és irányítása tekintetében; úgy véli, hogy az iránymutatásoknak a magántulajdonban lévő biztonsági cégek magatartásával és irányításával kapcsolatos nemzetközi bevált gyakorlatokon, például a montreux-i dokumentumon és az ICoC-on kell alapulniuk, és figyelembe kell venniük azt, hogy a válságot követő összetett helyzetekben különös gonddal kell eljárni a magántulajdonban lévő biztonsági cégek kiválasztásakor; szorgalmazza, hogy a Bizottság és az EKSZ kizárólag az ICoC alapján hitelesített szolgáltatókat alkalmazzon, hasonlóan az ENSZ-hez, ahol az ICoC alkalmazása követelmény; rámutat az Egyesült Államok hatóságai által alkalmazott megközelítésre, amelynek keretében részletes normákat és követelményeket foglalnak bele minden egyes szerződésbe, és felhívja az Uniót e példa követésére; hangsúlyozza, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégekkel kötött szerződéseknek egyebek mellett rendelkezéseket kell tartalmazniuk az engedélyek meglétére, a személyzet és a vagyon nyilvántartására, a képzésre, a fegyverek jogszerű beszerzésére és használatára, valamint a belső felépítésre vonatkozóan;

11.  kéri, hogy legyen jelen egy uniós biztonsági vállalattól származó uniós biztonsági felügyelő az uniós finanszírozású helyszíneken és az uniós küldöttségeken, akinek feladata a biztonsági szolgáltatások minőségének biztosítása, a helyben felvett biztonsági személyzet átvilágítása és képzése, jó kapcsolatok kiépítése és fenntartása a helyi biztonsági erőkkel, valamint kockázatértékelések biztosítása, továbbá aki az első számú kapcsolattartó a küldöttség számára a biztonsággal kapcsolatos kérdésekben;

12.  javasolja, hogy a Bizottság állítsa össze azon magántulajdonban lévő biztonsági cégek nyitott listáját, amelyek megfelelnek az uniós normáknak, azaz nem szerepelnek bűnügyi nyilvántartásban, megfelelő pénzügyi és gazdasági kapacitással rendelkeznek, birtokában vannak engedélyeknek, és átvilágítják a személyzetet; megjegyzi, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégekkel kapcsolatos normák Unió-szerte meglehetősen eltérőek, és úgy véli, hogy a tagállamoknak erőfeszítéseket kell tenniük s normák harmonizálása érdekében; úgy véli, hogy a fenti a listát legalább kétévente aktualizálni kell;

13.  hangsúlyozza, hogy amennyiben az EU olyan harmadik országokban támaszkodik magántulajdonban lévő biztonsági cégekre, amelyekkel megállapodást kötött a fegyveres erők jogállásáról (SOFA-megállapodás), e megállapodásokba minden esetben fel kell venni az alkalmazásra kerülő, magántulajdonban lévő biztonsági cégeket, és konkrétan rögzíteni kell, hogy a cégek az uniós jog szerint elszámoltathatók;

14.  hangsúlyozza, hogy a vállalkozók által nyújtott támogatásra vonatkozó uniós koncepciót meg kell erősíteni, és kötelezővé kell tenni a tagállamok és az uniós intézmények számára; úgy véli, hogy a koncepciónak – például egyesült államokbeli normák mintájára – szigorúbb normákat kell meghatároznia, amelyeket bele kell foglalni a szerződésekbe, és elő kell írni azt is, hogy konfliktus sújtotta régiókban sem vállalkozóként, sem alvállalkozóként nem alkalmazhatók magántulajdonban lévő helyi biztonsági cégek; hangsúlyozza, hogy a magántulajdonban lévő nemzetközi biztonsági cégek számára lehetővé kell tenni helyi személyzet felvételét, de ez csupán egyenként és közvetlenül történhet, hogy biztosított legyen a tényleges átvilágítás, és meg lehessen előzni a helyi biztonsági iparágak konfliktus sújtotta régiókban történő létrejöttét;

A magántulajdonban lévő biztonsági cégek szabályozása

15.  javasolja, hogy a Bizottság állítson össze egy zöld könyvet azzal a céllal, hogy a köz- és magánszférabeli biztonsági ágazatok valamennyi érdekeltjét bevonja egy széleskörű konzultációba és vitába a közvetlen együttműködés lehetőségeinek hatékonyabb feltárását és az alapvető művelet-végrehajtási szabályok és bevált gyakorlatok kidolgozását szolgáló folyamatokról; javasolja a minőségre vonatkozó ágazatspecifikus uniós normák kidolgozását; javasolja ezért a magántulajdonban lévő biztonsági cégek fogalommeghatározásának egyértelműsítését tevékenységeik tényleges szabályozásának kidolgozása előtt, mivel a fogalommeghatározás hiánya joghézagokhoz vezethet;

16.  úgy véli, hogy az Uniónak első lépésként pontosan meg kellene határoznia a vonatkozó katonai és biztonsági szolgáltatásokat; ezzel összefüggésben sürgeti a Tanácsot, hogy haladéktalanul vegye fel a magántulajdonban lévő biztonsági cégek által nyújtott katonai és biztonsági szolgáltatásokat az Európai Unió közös katonai listájára;

17.  sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan hatékony európai szabályozó modellt, amely:

   egy irányelv révén elősegíti a tagállamok közötti jogszabályi eltérések harmonizálását;
   újraértékeli és ezzel újra meghatározza a köz- és magánszféra közötti jelenlegi együttműködési stratégiákat;
   feltérképezi a végső felhasználás tekintetében egy, illetve a több célú cégeket;
   kontextusba helyezi a magántulajdonban lévő katonai és biztonsági cégek konkrét jellegét és szerepét;
   magas szintű normákat – köztük a személyzet biztonsági átvilágításának megfelelő szintjét és méltányos javadalmazást – határoz meg a biztonsági szolgáltatásokat nyújtó, az EU-n belül vagy külföldön működő magáncégekre vonatkozóan;
   biztosítja a magántulajdonban lévő biztonsági cégek által elkövetett szabálytalanságok és jogszerűtlen cselekmények bejelentését, valamint lehetővé teszi a tevékenységeik során elkövetett jogsértésekért, köztük emberi jogi jogsértésekért való elszámoltatásukat;
   egyedi tengeri perspektívát épít be, figyelembe véve a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) vezető szerepét;

18.  megállapítja, hogy a kialakulóban lévő globális szabályozási keretek, például a montreux-i dokumentum, az ICoC és az ENSZ keretén belüli más szabályozási kezdeményezések egyértelműen előrelépésnek számítanak összevetve azzal, hogy mindössze tíz évvel ezelőtt még semmilyen érdemi szabályozás nem állt rendelkezésre;

19.  üdvözli számos uniós tagállam arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a montreux-i dokumentumban foglalt bevált gyakorlatokat követve hatékony nemzeti szabályozást vezessenek be a magántulajdonban lévő biztonsági cégekre vonatkozóan;

20.  megállapítja ugyanakkor, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégek teljesítményének értékelését megnehezíti, hogy nincsen következetes jelentéstétel e cégek uniós intézmények és tagállami kormányok részéről történő igénybevételéről; bátorítja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy következetesebben és átlátható módon adjanak tájékoztatást a fenti kérdésről, hogy költségvetési hatóságaik és független ellenőrök részéről megfelelő értékelés készülhessen a magántulajdonban lévő biztonsági cégek alkalmazásáról; javasolja a parlamentek és a nem kormányzati szervezetek tevékeny bevonását a szükséges értékelési folyamatokba, amelyek kulcsfontosságúak ezen ágazat szabályozásához és felügyeletéhez;

21.  javasolja a Bizottságnak és a Tanácsnak, hogy hozzanak létre jogi keretet, nemzeti jogszabályt írva elő a katonai és biztonsági szolgáltatások exportjának ellenőrzésére, valamint hogy a fegyverkivitelről szóló éves uniós jelentésben a nyilvános átláthatóság és elszámoltathatóság fokozása érdekében adjanak számot a tagállamok által kiadott, katonai és biztonsági szolgáltatások exportjára vonatkozó engedélyekről;

22.  hangsúlyozza, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégek transznacionális jellege következtében és különösen a világ válság sújtotta területein végzett tevékenységeik kapcsán időnként – különösen ha a helyi jogi felépítés gyenge – joghézagokra derülhet fény, amelyek megnehezítik a cégek vagy alkalmazottaik cselekedeteinek számonkérését; megállapítja, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégekre vonatkozó nemzeti szabályozásoknak gyakran nincsen országhatáron kívüli hatályuk; hangsúlyozza, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégeknek mindig a jogszabályok szerint kell eljárniuk, továbbá a fogadó államoknak és a szerződő államoknak hatékony ellenőrzés alá kell vonniuk őket; megjegyzi, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégeket és az Európai Unió alkalmazottait érintő, a kockázatos területeken esetlegesen felmerülő jogviták vagy incidensek vonatkozásában gyakran joghézag áll fenn; ezért az uniós személyzet védelme érdekében magántulajdonban lévő biztonsági cégeket alkalmazó európai intézmények számára olyan egységes és egyértelmű szabályok felállítását javasolja, amelyek a védelmi rések és a büntetlenség elkerülése érdekében egyértelműen meghatározzák a hatásköröket és figyelembe veszik a fogadó állam jogi keretét; sürgeti továbbá az EKSZ-t, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy csak uniós székhelyű, magántulajdonban lévő biztonsági cégekkel szerződjenek, és egyidejűleg írják elő a szolgáltatások közvetlen, a gyakran instabil harmadik országbeli helyi alvállalkozók igénybevétele nélküli elvégzését;

23.  ezért sürgeti, hogy az EU és tagállamai éljenek a montreux-i dokumentum fórumában betöltött státuszukkal, és ragaszkodjanak ahhoz, hogy a részes felek rendszeresen vizsgálják felül a montreux-i dokumentum bevált gyakorlatokra vonatkozó ajánlásai végrehajtásának állását; felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy mielőbb csatlakozzanak a montreux-i dokumentumhoz; ösztönzi a tagállamokat, hogy osszák meg bevált gyakorlataikat;

24.  sürgeti, hogy az EU és tagállamai olyan jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz létrehozását szorgalmazzák, amely meghaladja a montreux-i dokumentumot azáltal, hogy szabályozza a magántulajdonban lévő biztonsági cégek tevékenységeit, egyenlő versenyfeltételeket teremtve annak biztosítása érdekében, hogy a fogadó államok hatáskörrel rendelkezzenek a magántulajdonban lévő biztonsági cégek szabályozása terén, és a szerződő államok élhessenek az emberi jogok védelmével és a korrupció megelőzésével kapcsolatos jogkörükkel; hangsúlyozza, hogy egy ilyen keretnek magában kell foglalnia a jogsértésekre vonatkozó, visszatartó erejű szankciókat, a jogsértések elkövetőinek számonkérhetőségét, valamint az áldozatok hatékony jogorvoslathoz való hozzáférését is egy olyan engedélyezési és ellenőrzési rendszeren felül, amely valamennyi magántulajdonban lévő biztonsági cégtől megköveteli, hogy független ellenőrzéseknek vessék alá magukat, továbbá hogy személyzetük kötelező emberi jogi képzésen vegyen részt;

25.  sürgeti ezért a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, a tagállamokat, az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy határozottan támogassák egy ilyen nemzetközi egyezmény létrehozását azzal a céllal, hogy nemzetközi jogi szabályozás jöjjön létre a magántulajdonban lévő biztonsági cégek által nyújtott vonatkozó szolgáltatások szabályozására;

26.  üdvözli a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) azon erőfeszítéseit, hogy iránymutatásokat készít a magántulajdonban lévő fegyveres biztonsági csoportok alkalmazására vonatkozóan; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is működjenek együtt az IMO-val a fenti útmutatás világszintű alkalmazása érdekében;

27.  hangsúlyozza, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégek többek között a közbeszerzési határozatok révén befolyásolhatók hatékonyan; ezért hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a szerződések odaítélését a magántulajdonban lévő biztonsági cégek számára ahhoz a feltételhez kössék, hogy elfogadták-e a bevált gyakorlatokat, köztük az átláthatóság elvét, és részt vesznek-e a néhány tagállam által már végrehajtott ICoC-ban; ugyanakkor megállapítja, hogy meg kell erősíteni az ICoC-kal kapcsolatos megfelelési mechanizmust és biztosítani kell teljes függetlenségét ahhoz, hogy a szabályokhoz való igazodás hiteles ösztönzője legyen; megállapítja, hogy a tagállamok közül csak Svédország és az Egyesült Királyság csatlakozott az ICoC-hoz, és úgy véli, hogy az Uniónak első lépésként annak biztosítására kellene összpontosítania, hogy a többi tagállam is csatlakozzon;

28.  megjegyzi, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégeknek felelősségbiztosítással kell rendelkezniük, mivel ezzel stabilabbá és megbízhatóbbá válna a biztonsági piac, és lehetővé válna kisebb és közepes méretű, magántulajdonban lévő biztonsági cégek belépése is;

29.  hangsúlyozza, hogy a szerződések magántulajdonban lévő biztonsági cégeknek történő odaítélésekor tekintetbe kell venni a magántulajdonban lévő biztonsági cégek tapasztalatát és az ellenséges környezetben való működésük időtartamát, és az értékelést erre kell alapozni, nem pedig valamely hasonló szerződés árbevételére;

30.  felhívja a figyelmet arra, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégek amellett, hogy biztonsági szolgáltatásokat kínálnak, hírszerzési tevékenységet is folytatnak, amelyek vonatkozásában – lehetséges következményeikre tekintettel – hatékony szabályozásra és ellenőrzésre van szükség;

31.  megállapítja, hogy az EU és tagállamai jelentős befolyással rendelkeznek a globális biztonsági szektor fölött, mivel számos fontos szereplő székhelye az EU-ban van; ezért különös hangsúlyt helyez a közös katonai lista esedékes felülvizsgálatára, mivel lehetőséget kínál arra, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégek egyes szolgáltatásai felkerüljenek a listára, aminek következtében rájuk is vonatkoznának az exportszabályok és tevékenységeikre alkalmazniuk kellene az alapvető normákat;

o
o   o

32.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a tagállamok parlamentjeinek.

(1) HL L 94., 2014.3.28., 65. o.
(2) HL L 216., 2009.8.20., 76. o.
(3) HL C 181., 2016.5.19., 2. o.
(4) HL C 24., 2016.1.22., 33. o.

Jogi nyilatkozat