Index 
Elfogadott szövegek
2017. március 2., Csütörtök - BrüsszelVégleges kiadás
Marine Le Pen mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
 Az EU–Libanon közötti euromediterrán megállapodás (Horvátország csatlakozása) ***
 EU–Liechtenstein-megállapodás a külső határok és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszközre vonatkozó kiegészítő szabályokról ***
 A kormányközi energiaügyi megállapodásokra és nem kötelező erejű jogi eszközökre vonatkozó információcsere-mechanizmus ***I
 A vízumkölcsönösség területén fennálló kötelezettségek
 A gyógyszerekhez való hozzájutás javításának lehetőségei
 A Kreatív Európa program végrehajtása
 Az Európa a polgárokért program végrehajtása
 Közös kereskedelempolitika a vadon élő állatokkal és növényekkel kapcsolatos fenntarthatóság által támasztott követelmények összefüggésében

Marine Le Pen mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
PDF 335kWORD 45k
Az Európai Parlament 2017. március 2-i határozata a Marine Le Pen mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2016/2295(IMM))
P8_TA(2017)0056A8-0047/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Marine Le Pen mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló, Jean-Jacques URVOAS, pecsétőr, a Francia Köztársaság igazságügy-minisztere által a Marine Le Pen ellen erőszakos jelleggel bíró iszlamista képfelvételeknek a Twitter-fiókján keresztüli terjesztése miatt a Nanterre-i Elsőfokú Bíróságon folyó bizonyítási eljárás keretében, 2016. október 5-én benyújtott kérelemre,

–  miután eljárási szabályzata 9. cikke (6) bekezdésének megfelelően Marine Le Pen képviseletében meghallgatta Jean-François Jalkhot,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 1964. május 12-én, 1986. július 10-én, 2008. október 15-én és 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án és 2013. január 17-én hozott ítéletekre(1),

–  tekintettel a Francia Köztársaság alkotmányának 26. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0047/2017),

A.  mivel a francia igazságügyi hatóságok Marine Le Pen európai parlamenti képviselő és a Nemzeti Front (FN) elnöke mentelmi jogának felfüggesztését kérték egy amiatt indított eljárás keretében, hogy 2015. december 16-án a Twitter-fiókján keresztül a Dáis terrorista csoport három foglyának kivégzését ábrázoló, erőszakos jelleggel bíró képfelvételeket terjesztett a „Na, EZ a Dáis!” megjegyzés kíséretében az RMC rádióadón elhangzott interjút követően, amelyben az FN térnyerését a Dáis terrorista csoport tevékenységével hasonlították össze;

B.  mivel az Európai Parlament gyakorlatából kitűnik, hogy a parlamenti képviselő mentelmi jogát abban az esetben lehet felfüggeszteni, ha a jogi eljárás tárgyát képező kifejtett vélemények és/vagy nyilvánosságra hozott képfelvételek nem állnak közvetlen vagy nyilvánvaló összefüggésben azon európai parlamenti képviselő parlamenti feladatainak ellátásával, aki ellen az eljárás indult, és ha azok nem az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. cikke és a Francia Köztársaság alkotmányának 26. cikke értelmében vett feladatainak ellátása során kifejtett véleményének vagy leadott szavazatának minősülnek;

C.  mivel továbbá az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikke szerint az Európai Parlament képviselői saját államuk területén az adott állam parlamenti képviselőire vonatkozó mentességeket élvezik;

D.  mivel az emberi méltóság megsértésére alkalmas, erőszakos jelleggel bíró képfelvételek terjesztése a Francia Köztársaság Büntető Törvénykönyve 227-24., 227-29. és 227-31. cikke szerint minősülő és büntetendő bűncselekmény;

E.  mivel a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvet) átültető, a digitális gazdaságba vetett bizalomért (pour la confiance dans l’économie numérique) című, 2004. június 21-i 2004-575. sz. törvény 6-1. cikke az információs társadalmi szolgáltatások nyújtóinak tevékenységeire, nem pedig az egyéni tevékenységekre vonatkozik;

F.  mivel ugyan a Marine Le Pen által közzétett képfelvételek a Google keresőmotor révén mindenki számára hozzáférhetőek, és azokat kezdeti megosztásukat követően az interneten széles körben átvették, erőszakos jellegük miatt továbbra is alkalmasak az emberi méltóság megsértésére;

G.  mivel James Foley fogoly családja 2015. december 17-én, vagyis az igazságügyi hatóságok fellépését követően kérte a három fénykép törlését, és Marine Le Pen e kérés nyomán törölte a James Foleyt ábrázoló egyetlen fényképet;

H.  mivel a Marine Le Pen elleni igazságügyi eljárás lefolytatásának ütemezése hasonló a sajtóra és egyéb hírközlési eszközökre vonatkozó egyéb eljárások lefolytatásának szokásos ütemezéshez, és mivel ezért nem indokolt az gyanú, miszerint a fumus persecutionis esete forog fenn, azaz olyan helyzet, amelyben jelek vagy bizonyítékok utalnak arra, hogy a parlamenti képviselő politikai tevékenységének aláásásával kapcsolatos szándék áll fenn;

I.  mivel a Francia Köztársaság alkotmányának 26. cikke úgy rendelkezik, hogy büntetőügyekben a parlamenti képviselők nem tartóztathatók le és nem vonhatók semmilyen más, a szabadságot megvonó vagy korlátozó intézkedés alá a Parlament engedélye nélkül;

J.  mivel az Európai Parlament nem foglalhat állást a képviselő bűnösségével, illetve ártatlanságával kapcsolatban, sem arról, hogy a neki tulajdonított cselekmények indokolttá teszik-e a büntetőeljárás lefolytatását;

1.  úgy határoz, hogy felfüggeszti Marine Le Pen mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését a Francia Köztársaság illetékes hatóságának és Marine Le Pennek.

(1) A Bíróság 1964. május 12-i ítélete, Wagner kontra Fohrmann és Krier, 101/63. sz. ügy, ECLI:EU:C:1964:28; a Bíróság 1986. július 10-i ítélete, Wybot kontra Faure és társai, 149/85. sz. ügy, ECLI:EU:C:1986:310; a Törvényszék 2008. október 15-i ítélete, Mote kontra Európai Parlament, T-345/05. sz. ügy, ECLI:EU:T:2008:440; a Bíróság 2008. október 21-i ítélete, Marra kontra De Gregorio és Clemente, C-200/07. és C-201/07. sz. ügy, ECLI:EU:C:2008:579; a Törvényszék 2010. március 19-i ítélete, Gollnisch kontra Európai Parlament, T-42/06. sz. ügy, ECLI:EU:T:2010:102; a Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello, C-163/10. sz. ügy, ECLI: EU:C:2011:543; a Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnisch kontra Parlament, T-346/11. és T-347/11. sz. ügy, ECLI:EU:T:2013:23.


Az EU–Libanon közötti euromediterrán megállapodás (Horvátország csatlakozása) ***
PDF 243kWORD 43k
Az Európai Parlament 2017. március 2-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Libanoni Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodáshoz csatolt, a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyvnek az Európai Unió és tagállamai nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (05748/2016 – C8-0171/2016 – 2015/0292(NLE))
P8_TA(2017)0057A8-0027/2017

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (05748/2016),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Libanoni Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodáshoz csatolt, a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyv tervezetére (05750/2016),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 217. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0171/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére, valamint 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására (A8-0027/2017),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Libanoni Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.


EU–Liechtenstein-megállapodás a külső határok és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszközre vonatkozó kiegészítő szabályokról ***
PDF 240kWORD 42k
Az Európai Parlament 2017. március 2-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Liechtensteini Hercegség közötti, a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló, a Belső Biztonsági Alap részét képező, a külső határok és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszközre vonatkozó kiegészítő szabályokról szóló megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (12852/2016 – C8‑0515/2016 – 2016/0247(NLE))
P8_TA(2017)0058A8-0025/2017

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12852/2016),

–  tekintettel az Európai Unió és a Liechtensteini Hercegség közötti, a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló, a Belső Biztonsági Alap részét képező, a külső határok és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszközre vonatkozó kiegészítő szabályokról szóló megállapodás tervezetére (12881/2016),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 77. cikke (2) bekezdésének a) pontjával és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0515/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására (A8‑0025/2017),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Liechtensteini Hercegség kormányainak és parlamentjeinek.


A kormányközi energiaügyi megállapodásokra és nem kötelező erejű jogi eszközökre vonatkozó információcsere-mechanizmus ***I
PDF 250kWORD 44k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2017. március 2-i jogalkotási állásfoglalása a tagállamok és harmadik országok által kötött kormányközi energiaügyi megállapodásokra és nem kötelező erejű jogi eszközökre vonatkozó információcsere-mechanizmus létrehozásáról és a 994/2012/EU határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2016)0053 – C8-0034/2016 – 2016/0031(COD))
P8_TA(2017)0059A8-0305/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0053),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 194. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0034/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a francia szenátus, a máltai parlament, az osztrák szövetségi tanács és a portugál nemzetgyűlés által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményre, melyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. szeptember 21-i véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2016. december 16-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A8-0305/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. március 2-án került elfogadásra a tagállamok és harmadik országok által kötött kormányközi energiaügyi megállapodásokra és nem kötelező erejű jogi eszközökre vonatkozó információcsere-mechanizmus létrehozásáról és a 994/2012/EU határozat hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/684 határozattal.)

(1) HL C 487., 2016.12.28., 81. o.


A vízumkölcsönösség területén fennálló kötelezettségek
PDF 252kWORD 43k
Az Európai Parlament 2017. március 2-i állásfoglalása az 539/2001/EK rendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében a Bizottság vízumkölcsönösség területén fennálló kötelezettségeiről (2016/2986(RSP))
P8_TA(2017)0060B8-0173/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az 539/2001/EK tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 1. cikke (4) bekezdésére (a kölcsönösségi mechanizmus),

–  tekintettel a Bizottság „A jelenlegi állás és a lehetséges további lépések a vízumpolitika területén egyes harmadik országokkal fennálló kölcsönösség nélküli helyzet tekintetében” című, 2016. április 12-i közleményére (COM(2016)0221),

–  tekintettel a Bizottság „A jelenlegi állás és a lehetséges további lépések a vízumpolitika területén egyes harmadik országokkal fennálló kölcsönösség nélküli helyzet tekintetében” című, 2016. július 13-i közleményére (az április 12-i közlemény nyomon követése) (COM(2016)0481),

–  tekintettel a Bizottság „A jelenlegi állás és a lehetséges további lépések a vízumpolitika területén egyes harmadik országokkal fennálló kölcsönösség nélküli helyzet tekintetében” című, 2016. december 21-i közleményére (az április 12-i közlemény nyomon követése) (COM(2016)0816),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 17. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 80., 265. és 290. cikkére,

–  tekintettel a vízumkölcsönösség területén fennálló kötelezettségekről szóló, 2016. december 14-én Strasbourgban tartott vitájára,

–  tekintettel az 539/2001/EK rendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében a Bizottságnak a vízumkölcsönösség területén fennálló kötelezettségei tárgyában a Bizottsághoz intézett kérdésre (O‑000142/2016 – B8‑1820/2016),

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az unió vízumpolitikájának egyik iránymutató kritériumaként a vízumkölcsönösség általánosságban azt jelenti, hogy az uniós polgárokra ugyanazok a feltételek vonatkozzanak, amikor egy harmadik országba utaznak, mint annak a harmadik országnak az állampolgáraira, amikor az Európai Unióba utaznak;

B.  mivel a vízumkölcsönösségi mechanizmus célja egy ilyen vízumkölcsönösség megvalósítása; mivel az Unió vízumpolitikája megtiltja az egyes tagállamok számára, hogy vízumkötelezettséget vezessenek be az 539/2001/EK rendelet II. mellékletében szereplő valamely harmadik ország állampolgárai tekintetében (azon országok, amelyek állampolgárai rövid távú tartózkodás esetén mentesülnek a vízumkötelezettség alól);

C.  mivel a kölcsönösségi mechanizmust 2013-ban a Parlament társjogalkotóként való közreműködésével felülvizsgálták, tekintettel arra, hogy azt ki kellett igazítani a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének fényében, valamint az Európai Unió Bíróságának a másodlagos jogalapokkal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatának megfelelően, továbbá azért, hogy „a szolidaritás jegyében uniós válaszként szolgáljon abban az esetben, ha az 539/2001/EK rendelet II. mellékletében szereplő valamely harmadik ország vízumkötelezettséget ír elő legalább egy tagállam állampolgáraival szemben” (az 1289/2013/EU rendelet (1) preaumbulumbekezdése);

D.  mivel a kölcsönösségi mechanizmus egy kölcsönösség nélküli helyzetből kiinduló, konkrét határidőket és intézkedéseket előíró eljárást határoz meg, amelynek célja, hogy a kölcsönösség nélküli kiindulási helyzetet megszüntesse; mivel ennek belső logikája olyan intézkedéseket von maga után, amelyek az érintett harmadik országgal szembeni fokozott szigorúságot eredményeznek, beleértve végső soron az érintett harmadik ország valamennyi állampolgára esetében a vízummentesség felfüggesztését (a kölcsönösségi mechanizmus alkalmazásának második szakasza);

E.  mivel „a kölcsönösségi mechanizmus alkalmazásának második szakaszában való megfelelő európai parlamenti és tanácsi részvétel biztosítása érdekében – tekintettel arra, hogy az 539/2001/EK rendelet II. mellékletében szereplő valamely harmadik ország valamennyi állampolgára esetében a vízummentesség felfüggesztése és annak a tagállamokra, a schengeni társult országokra és magára az Unióra, konkrétan a külkapcsolatokra és a schengeni térség általános működésére gyakorolt horizontális hatásai politikailag különösen érzékeny kérdésnek minősülnek – a Bizottságot fel [kellett] hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke szerint jogi aktusokat fogadjon el a kölcsönösségi mechanizmus egyes elemeire vonatkozóan”, beleértve vízummentesség felfüggesztését az érintett harmadik ország valamennyi állampolgára esetében;

F.  mivel „az Európai Parlament vagy a Tanács úgy határozhat, hogy a felhatalmazást visszavonja” (EUMSZ 290. cikke (2) bekezdésének a) pontja);

G.  mivel a felhatalmazáson alapuló jogi aktus „csak akkor léphet hatályba, ha a Parlament vagy a Tanács a jogalkotási aktusban előírt határidőn belül nem emel ellene kifogást” (EUMSZ 290. cikke (2) bekezdésének b) pontja);

H.  mivel a Bizottság az Európai Unió Bírósága előtt megtámadta a kölcsönösségi mechanizmus alkalmazásának második szakaszában a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok választására vonatkozó jogalkotói döntést, és mivel a Bíróság azonban helyesnek ítélte a jogalkotó választását (C-88/14. sz. ügy);

I.  mivel a mechanizmus egyértelműen kötelezettségeket és feladatokat jelent a Parlament és a Tanács, valamint a Bizottság számára a kölcsönösségi mechanizmus különböző szakaszaiban;

1.  úgy véli, hogy a Bizottság köteles felhatalmazáson alapuló jogi aktust elfogadni – amelyben ideiglenesen felfüggeszti a vízummentesség alkalmazását azon harmadik országok állampolgárai esetében, amelyek nem oldották fel a vízumkötelezettséget bizonyos uniós tagállamok állampolgárai számára – a vonatkozó értesítések közzétételének időpontját követő 24 hónapon belül, amely időszak 2016. április 12-én lezárult;

2.  az EUMSZ 265. cikke alapján felhívja a Bizottságot, hogy legkésőbb az ezen állásfoglalás elfogadásától számított két hónapon belül fogadja el a szükséges felhatalmazáson alapuló jogi aktust;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak és a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 81., 2001.3.21., 1. o.


A gyógyszerekhez való hozzájutás javításának lehetőségei
PDF 509kWORD 70k
Az Európai Parlament 2017. március 2-i állásfoglalása a gyógyszerekhez való hozzájutás javításának uniós lehetőségeiről (2016/2057(INI))
P8_TA(2017)0061A8-0040/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek árának szabályozását, valamint a nemzeti egészségbiztosítási rendszerekbe történő befogadásukat szabályozó intézkedések átláthatóságáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2013. február 6-i álláspontjára(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 168. cikkére, amelynek értelmében valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározásakor és végrehajtásakor biztosítani kell az emberi egészség védelmének magas szintjét,

–  tekintettel az egyes alapvető gyógyszerek kereskedelme Európai Unióba történő eltérítésének elkerüléséről szóló 953/2003/EK tanácsi rendelet bizottsági REFIT-értékelésére (SWD(2016)0125),

–  tekintettel a 2001/83/EK irányelv 81. cikkében foglalt, a gyógyszerekkel történő megfelelő és folyamatos ellátás biztosítására vonatkozó kötelezettségekre,

–  tekintettel az egészségügyi technológiértékelés terén folytatott uniós együttműködés megerősítéséről a Bizottság által készített bevezető hatásvizsgálatra(2),

–  tekintettel az egészségügyi technológiértékelési hálózatnak az egészségügyi technológiértékelés terén folytatott uniós együttműködés megerősítéséről szóló, 2014. október 29-i stratégiájára(3),

–  tekintettel a gyógyszeripari ágazatra kiterjedő bizottsági felmérés végleges jelentésére (SEC(2009)0952),

–  tekintettel a Bizottság 2013-ban megjelent „Az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek az Európai Unióban - a konzorcium zárójelentése. Konzorciumvezető: Sir Michael Marmot” című közleményére(4), amely említést tesz arról, hogy az egészségügyi rendszerek fontos szerepet töltenek be vagy segíthetnek a szegénység kockázatának csökkentésében,

–  tekintettel a betegek érdekeit szolgáló innovációról szóló, 2014. december 1-jei tanácsi következtetésekre(5),

–  tekintettel a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóügyi Tanács 2016. április 18-i ülésének következtetéseire,

–  tekintettel a szabadalmi megállapodások gyógyszerágazati ellenőrzéséről szóló 6. bizottsági jelentésre,

–  tekintettel a „Biztonságos, innovatív és elérhető gyógyszerek: a gyógyszeripari ágazat megújult jövőképe” című bizottsági közleményre (COM(2008)0666),

–  tekintettel a Bíróság által a 27/76. számú, túlzott árakról szóló ügyben hozott 1978. február 14-i ítélet 249. és 250. bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács „A gyógyszerészeti rendszerek egyensúlyának javítása az Európai Unióban és tagállamaiban” című, 2016. június 17-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács a határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekről és a 2119/98/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. október 22-i 1082/2013/EU határozatára(6),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek főtitkára gyógyszerekhez való hozzájutással foglalkozó magas szintű munkacsoportjának „Az innováció és az egészségügyi technológiákhoz való hozzáférés előmozdítása” című, 2016 szeptemberében közzétett jelentésére,

–  tekintettel „A közös értékekről és elvekről az európai uniós egészségügyi rendszerekben” című, 2006. május 10-i tanácsi következtetésekre, valamint a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóügyi Tanács a modern, alkalmazkodóképes és fenntartható egészségügyi rendszerekre vonatkozó reflexiós folyamatról szóló, 2011. április 6-i és 2013. december 10-i következtetéseire,

–  tekintettel a hatékony, hozzáférhető és alkalmazkodóképes egészségügyi rendszerekről szóló bizottsági közleményre (COM(2014)0215),

–  tekintettel a Gazdasági és Tudományos Politika Tematikus Főosztálya által 2015-ben közzétett, „A gyógyszerek terápiás többletértékének összehangolt uniós értékelése felé” című tanulmányra(7),

–  tekintettel az Egészségügyi Világszervezet „Az alapvető fontosságú gyógyszerekkel foglalkozó WHO szakértői bizottság” című, a WHO Technical Report Series 1977. október 17–21-i 615. számában megjelent jelentésére, az Egészségügyi Világszervezet titkárságának „A WHO gyógyszerstratégiája: az alapvető gyógyszerek WHO által vezetett mintajegyzékének aktualizálására szolgáló felülvizsgált eljárás” című, 2001. december 7-i jelentésére (EB109/8), a WHO „Új gyógyszerekhez való hozzájutás Európában” című, 2015. márciusi jelentésére és a WHO „Kiemelt jelentőségű gyógyszerek Európa és a világ számára” című, 2013. június 28-i jelentésére,

–  tekintettel a ritka betegségek gyógyszereiről szóló 141/2000/EK rendeletre,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartája 35. cikkére és az EUMSZ 6. cikkének az uniós állampolgárok egészségvédelemhez való jogáról szóló a) bekezdésére,

–  tekintettel az EUMSZ versenyszabályokat megállapító101. és 102. cikkére,

–  tekintettel a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodásról és a közegészségügyről szóló dohai nyilatkozatra (WTO/MIN(01/DEC/2), valamint a dohai nyilatkozat 6. bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2003. szeptember 1-jei határozatra (WTO/L/540),

–  tekintettel a közegészségügyi problémákkal küzdő országokba történő kivitelre szánt gyógyszeripari termékek előállításával kapcsolatos szabadalmak kényszerengedélyezéséről szóló 816/2006/EK rendeletre,

–  tekintettel a közös beszerzésről szóló, a Bizottság által 2014. április 10-én elfogadott megállapodásra(8),

–  tekintettel az ésszerű gyógyszerfelhasználásról szóló 1985-ös nairobi konferenciára,

–  tekintettel a 726/2004/EK rendelet módosításáról szóló, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és az Európai Parlament által jóváhagyott jelentésre (A8-0035/2016) és a Parlament által 2016. március 10-én elfogadott módosításokra(9),

–  tekintettel a Bizottság 2016. évi munkaprogramjáról szóló, 2015. szeptember 16-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az önkéntes és térítésmentes szövet- és sejtadományozásról szóló, 2012. szeptember 11-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, továbbá a Fejlesztési Bizottság, a Jogi Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményeire (A8-0040/2017),

A.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája elismeri az emberek az egészséghez és az orvosi kezeléshez fűződő alapvető jogát(12);

B.  mivel a közegészségügyi rendszerek kulcsfontosságúak az egészségügyi ellátáshoz való egyetemes hozzáférés biztosításához, ami minden uniós polgár alapvető joga; mivel az Unió egészségügyi rendszerei olyan kihívásokkal néznek szembe, mint a lakosság elöregedése, a krónikus betegségek egyre nagyobb számban való előfordulása, az új technológiák kifejlesztésének jelentős költségei, a már amúgy is magas gyógyszerárak emelkedése, valamint a gazdasági válságnak az egészségügyi költségvetésre gyakorolt hatása; mivel 2014-ben a gyógyszerkiadások az Európai Unióban az összes egészségügyi kiadás 17,1%-át és a bruttó hazai termék (GDP) 1,41%-át tették ki; mivel e kihívások miatt uniós együttműködésre, valamint uniós és nemzeti szintű új politikai intézkedésekre van szükség;

C.  mivel a gyógyszerek az egészségügyi ellátás egyik fő pillérét képezik, és nem pusztán kereskedelmi cikkek, és mivel az alapvető gyógyszerekhez való hozzáférés szűkössége és az innovatív gyógyszerek magas ára súlyosan veszélyeztetik a nemzeti egészségügyi rendszerek fenntarthatóságát;

D.  mivel a betegek számára biztosítani kell, hogy igénybe vehessék az általuk választott és preferált egészségügyi ellátási és kezelési lehetőségeket, ideértve a kiegészítő és alternatív terápiákat és gyógyszereket is;

E.  mivel annak biztosítása, hogy a betegek hozzájussanak az alapvető gyógyszerekhez, az Európai Unió és a WHO egyik fő célkitűzése, és egyben az ENSZ 3. fenntartható fejlesztési célkitűzése is; mivel a gyógyszerekhez való egyetemes hozzájutás a gyógyszerek kellő időben való rendelkezésre állásától és mindenki általi megfizethetőségétől függ, amely feltételeknek földrajzi alapú megkülönböztetés nélkül kell teljesülniük;

F.  mivel a verseny fontos szerepet játszik a gyógyszerpiac egyensúlyának fenntartásában, csökkenti a költségeket, mérsékli a gyógyszerekre fordított kiadásokat, valamint lehetővé teszi, hogy a betegek könnyebben férjenek hozzá a megfizethető gyógyszerekhez, és hogy a kutatási és fejlesztési folyamatban magasabb minőségi normák érvényesüljenek;

G.  mivel a generikus készítmények piacra való belépése a verseny növelésének, az árak csökkentésének, és az egészségügyi rendszerek fenntarthatósága biztosításának fontos eszköze; mivel a generikus készítmények piacra való belépését nem szabad késleltetni, és a versenyt nem szabad torzítani;

H.  mivel egy egészséges és versenyképes gyógyszerpiacnak előnyére válik a versenyjog éber ellenőrzése;

I.  mivel számos esetben az új gyógyszerek árai az utóbbi évtizedek során oly mértékben megemelkedtek, hogy azok sok európai polgár számára elérhetetlenné váltak és veszélybe sodorják a nemzeti egészségügyi rendszerek fenntarthatóságát;

J.  mivel a magas árak és a megfizethetetlenség mellett más tényezők is korlátozzák a gyógyszerekhez való hozzáférést, úgymint az alapvető és egyéb gyógyszerek hiánya, a klinikai igények és a kutatás közötti gyenge kapcsolat, az egészségügyi ellátáshoz és az egészségügyi szakemberekhez való hozzáférés hiánya, az indokolatlan adminisztratív eljárások, a forgalombahozatali engedély megadása és az azt követő árazási és térítési döntések közötti idő hosszúsága, a termékek piaci hiánya, valamint a szabadalmi szabályok és a költségvetési megszorítások;

K.  mivel a hepatitis C-hez hasonló betegségek a korai diagnózissal, illetve az új és régi gyógyszerek kombinálásával hatékonyan gyógyíthatók, amivel Unió-szerte több millió embert lehetne megmenteni;

L.  mivel a rákos megbetegedéssel diagnosztizált betegek száma minden évben növekszik, és a ráknak a népesség körében tapasztalható megnövekedett előfordulása a rák elleni, technológiailag fejlett új gyógyszerek egyidejű megjelenésével olyan helyzetet eredményez, hogy a rákkal járó összkiadások növekszenek, ami korábban nem tapasztalt terhet ró az egészségügyi költségvetésekre és megfizethetetlenné teszi a kezelést sok rákbeteg számára, így pedig ahhoz a kockázathoz vezet, hogy a gyógyszerek megfizethetősége és árképzése döntő tényező lesz a rákbetegek kezelésében;

M.  mivel a fejlett terápiás gyógyszerkészítményekről szóló 1394/2007/EK rendelet célja azt volt, hogy a biztonság garantálása mellett Európa-szerte előmozdítsák ezen a téren az innovációt, mégis eddig csak nyolc fejlett terápia engedélyezésére került sor;

N.  mivel az Uniónak ösztönzőket kellett bevezetnie többek között a ritka betegségekkel és a gyermekbetegségekkel kapcsolatos kutatások előmozdítása céljából; mivel a ritka betegségek gyógyszereiről szóló rendelet fontos keretet adott a ritka betegségek elleni gyógyszerek kutatásának fejlesztéséhez, jelentős mértékben javítva ezen betegségek kezelését, amire korábban nem volt megoldás; mivel azonban aggályok merültek fel a rendelet végrehajtása kapcsán;

O.  mivel a növekvő antimikrobás rezisztencia és az új antimikrobiális szerek fejlesztése közötti szakadék nő, és mivel a gyógyszerekkel szemben rezisztens betegségek okozta halálesetek éves száma 2050-re világszerte elérheti a 10 milliót; mivel becslések szerint az EU-ban évente legalább 25 000 ember hal meg rezisztens baktériumok okozta fertőzések miatt – melynek éves költsége 1,5 milliárd EUR –, míg az utóbbi 40 évben csupán egy új antibiotikumcsoport került kifejlesztésre;

P.  mivel az elmúlt évtizedekben jelentős előrelépések történtek a korábban gyógyíthatatlan betegségek kezelése terén, így például ma már az EU-ban egyetlen betegnek sem kell HIV/AIDS-ben meghalnia; mivel azonban még sok olyan betegség van, amelyet nem lehet megfelelően kezelni (többek között a rák, amelyben évente majdnem 1,3 millió ember hal meg az EU-ban);

Q.  mivel a megfizethető és megfelelő diagnosztikai vizsgálatokhoz és oltóanyagokhoz való hozzájutás éppen olyan kritikus, mint a biztonságos, hatásos és megfizethető gyógyszerekhez való hozzáférés;

R.  mivel a fejlett terápiás gyógyszerkészítmények átalakíthatják számos betegség kezelését, különösen azokon a betegségterületeken, ahol a hagyományos módszerek nem kielégítőek, és mivel eddig csak néhány fejlett terápiás gyógyszerkészítmény engedélyezésére került sor;

S.  mivel bizonyos alapvető gyógyszerek nem érhetők el számos tagállamban, és ez problémákat okozhat a betegek ellátásában; mivel a gyógyszeriparban alkalmazott tisztességtelen vállalati stratégiák – mint például az ún. „pay for delay” (fizetés a késleltetésért) taktika –, illetve a politikai, előállítási és forgalmazási problémák, vagy a párhuzamos kereskedelem miatt gyógyszerhiány léphet fel; mivel a 2001/83/EK irányelv 81. cikke a gyógyszerhiányok megelőzésére irányuló intézkedéseket állapít meg azáltal, hogy egy ún. közellátási kötelezettség révén kötelezi a gyártókat és a forgalmazókat a nemzeti piacon az ellátás biztosítására; mivel sok esetben a közellátási kötelezettséget nem alkalmazzák a forgalmazókat ellátó gyártókra, ahogyan azt a Bizottság által készítetett egyik tanulmány is megállapítja;

T.  mivel egy stabil és kiszámítható szellemi tulajdonjogi és szabályozási keret, valamint annak megfelelő és kellő időben történő végrehajtása nélkülözhetetlen egy innovációbarát környezet megteremtéséhez, amely támogatja a betegeknek az innovatív és eredményes kezelésekhez való hozzáférését;

U.  mivel a szellemi tulajdonjog célja az, hogy a társadalom hasznára váljon és ösztönözze az innovációt, és mivel aggodalmak merülnek fel az azzal való visszaélések kapcsán;

V.  mivel a WTO TRIPS-megállapodás 1995 óta rugalmasságokat biztosít a szabadalmakkal kapcsolatban, amire példa a kényszerengedélyezés;

W.  mivel az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) 2014-ben „Adaptív útvonalak” névvel kísérleti projektet indított, amely elsősorban a nagymértékben kielégítetlen gyógyászati igények területére összpontosított, és élénk vitát váltott ki az olyan innovatív gyógyszerek idő előtti piacra jutása engedélyezésének kockázatairól és előnyeiről, amelyekre vonatkozóan kevesebb klinikai adat áll rendelkezésre;

X.  mivel a szellemi tulajdon védelme alapvető fontosságú a gyógyszerekhez való hozzáférés területén, és mivel olyan mechanizmusok azonosítására van szükség, amelyek segíthetnek a hamisított gyógyszerek jelensége elleni küzdelemben;

Y.  mivel néhány évvel ezelőtt az egészségügyi világ legfontosabb döntéshozóinak és szereplőinek részvételével folytatott magas szintű uniós párbeszéd (2001 és 2002 között a „G10“, 2005 és 2008 között pedig a „Gyógyszerfórum“) lehetővé tette egy közös stratégiai jövőkép kialakítását és konkrét intézkedések bevezetését a gyógyszeripari ágazat versenyképessége érdekében;

Z.  mivel az egészségügyi költségvetések csupán 3%-át fordítják a megelőzési intézkedésekre és a közegészségügy fejlesztésére;

AA.  mivel a gyógyszerárak és -térítések meghatározása a tagállamok hatáskörébe tartozik, amelyek azt nemzeti szinten szabályozzák; mivel az Unió szabályozza a szellemi tulajdonra, a klinikai vizsgálatokra, a forgalombahozatali engedélyre, az árképzés átláthatóságára, a farmakovigilanciára és a versenyre vonatkozó kérdéseket; mivel a gyógyszeripari ágazat növekvő kiadásai, valamint a gyógyszergyárak és a tagállamok között a tárgyalási pozíció és az árazási tájékoztatás tekintetében megfigyelhető aszimmetria uniós együttműködésre, valamint uniós és nemzeti szinten egyaránt új politikai intézkedésekre ösztönöznek; mivel a gyógyszerárakat általában a gyógyszergyárak és a tagállamok közötti kétoldalú és titkos tárgyalások keretében határozzák meg;

AB.  mivel a legtöbb tagállamnak saját egészségügyitechnológia-értékelő hivatala van, amely a saját maga által meghatározott kritériumaik alapján működik;

AC.  mivel az EUMSZ 168. cikke szerint a Parlament és a Tanács a közös biztonsági kihívások kezelése érdekében intézkedéseket fogadhat el az orvosi termékek magas szintű minőségi és biztonsági szabványainak meghatározására, és mivel az EUMSZ 114. cikkének (3) bekezdése szerint az egészségügyre vonatkozó jogalkotási javaslatok során a védelem magas szintjét kell alapul venni;

Gyógyszerpiac

1.  osztja a gyógyszerészeti rendszerek egyensúlyának az EU-ban történő javításáról szóló, 2016. évi tanácsi következtetésekben megfogalmazott aggályt;

2.  üdvözli a Tanács 2016. június 17-i következtetéseit, amelyekben felhívja a Bizottságot, hogy készítse el a szellemi tulajdonjogok által az innovációra, valamint a gyógyszerekhez való hozzáférésre – többek között az ellátásbeli hiányokra és a gyógyszerek piaci bevezetésének elhalasztására vagy elmaradására – gyakorolt átfogó hatás tényeken alapuló vizsgálatát;

3.  megismétli, hogy az egészséghez való jog az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában is elismert emberi jog, és ez a jog az összes tagállam tekintetében irányadó, mivel azok ratifikálták az egészséghez való jogot elismerő nemzetközi emberi jogi megállapodásokat; rámutat, hogy e jog garantálásához biztosítani kell többek között a gyógyszerekhez való hozzáférést;

4.  elismeri az olyan polgári kezdeményezések értékét, mint például az Európai Unió Alapjogi Chartája alapján kidolgozott Európai Betegjogi Charta és a betegjogok európai napja, amelyet a tagállamokban helyi és nemzeti szinten minden évben április 18-án ünnepelnek; kéri a Bizottságot, hogy intézményesítse uniós szinten a betegjogok európai napját;

5.  rámutat az egészségügyi minisztereknek az Európai Unió olasz elnöksége idején, 2014. szeptember 22–23-án Milánóban tartott informális tanácsi ülésének következtetéseire, amely ülés alkalmával sok tagállam egyetértett abban, hogy közös erőfeszítésekre van szükség a bevált gyakorlatok megosztásának elősegítése és a betegek érdekét szolgáló gyorsabb hozzáférés lehetővé tétele érdekében;

6.  hangsúlyozza, hogy az összes – köztük a globális közegészségre, a fejlesztésre, a kutatásra és a kereskedelemre irányuló – uniós szakpolitika között következetességet kell teremetni, és ezért kiemeli, hogy a gyógyszerekhez való hozzáférés problémáját a fejlődő világban szélesebb összefüggésben kell vizsgálni;

7.  rámutat, hogy az új kezelések kifejlesztése terén mind az állami, mind a magán kutatás-fejlesztési erőfeszítéseknek fontos szerepe van; hangsúlyozza, hogy a kutatási prioritásoknak a betegek egészségügyi szükségletein kell alapulniuk, ugyanakkor figyelembe kell venniük a gyógyszergyárak azon törekvését, hogy befektetésük nyereséges legyen; hangsúlyozza, hogy a szabályozási keretet úgy kell kialakítani, hogy az a lehető legjobban szolgálja a betegek érdekét és a közérdeket;

8.  hangsúlyozza, hogy a kutatás-fejlesztésre fordított rengeteg állami forrás nem tükröződik az árazásban az állami forrásoknak a szabadalmaztatási és engedélyezési feltételekben való nyomonkövethetőségének hiánya miatt, ami akadályozza, hogy az állami beruházás méltányos megtérülést hozzon;

9.  hangsúlyozza, hogy a kutatás-fejlesztési kiadásokat átláthatóbbá kell tenni, ideértve a közpénzből finanszírozott kutatásokat és a gyógyszerek forgalmazását is;

10.  hangsúlyozza az európai kutatási projektek és kkv-k által a gyógyszerekhez való európai szintű hozzájutás javításában betöltött szerepet; e tekintetben kiemeli a Horizont 2020 program által betöltött szerepet;

11.  emlékeztet arra, hogy az uniós gyógyszeripar az Unió egyik legversenyképesebb ágazata; hangsúlyozza, hogy az innováció magas színvonalának megőrzése alapvető fontosságú a betegek igényeinek folyamatos kielégítéséhez és a versenyképesség javításához; hangsúlyozza, hogy az egészségügyi kiadásokat állami befektetésnek kellene tekinteni, és hogy a jó minőségű gyógyszerek hozzájárulnak a közegészség javításához, a betegek életének meghosszabbításához és életminőségük javításához;

12.  hangsúlyozza, hogy az ipar erőteljes visszafejlődésének kitett Európai Unióban a gyógyszeripari ágazat továbbra is az ipar fontos pillére, valamint a munkahelyteremtés motorja;

13.  úgy véli, hogy az európai polgároknak az Európai Parlament részére benyújtott petíciókban kifejezett véleménye alapvető fontosságú, és az uniós jogalkotónak prioritásként kell figyelembe vennie azt;

14.  hangsúlyozza, hogy a betegszervezeteket megfelelőbb módon kellene bevonni a magán és állami klinikai vizsgálati kutatási stratégiák meghatározásába annak biztosítása végett, hogy azok az európai betegek tényleges kielégítetlen szükségleteinek feleljenek meg;

15.  megjegyzi, hogy kielégítetlen gyógyászati igények esetén az új, innovatív gyógyszerekhez való gyors hozzáférés a betegek érdekeit szolgálja; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a forgalombahozatali engedély gyors megadása nem válhat szabállyá, azt csak súlyos, kielégítetlen gyógyászati igény esetén szabad alkalmazni és nem indokolhatják kereskedelmi jellegű megfontolások; emlékeztet arra, hogy megalapozott klinikai vizsgálatokra és alapos farmakovigilanciára van szükség az új gyógyszerek minőségének, hatásosságának és biztonságosságának értékeléséhez;

16.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy az Európai Unióban az összes kórházi betegfelvétel 5%-a gyógyszermellékhatás miatt történik, és a gyógyszermellékhatások az ötödik vezető kórházi haláloknak számítanak;

17.  emlékeztet a TRIPS-megállapodásról és a közegészségügyről szóló, 2001. november 14-én Dohában elfogadott nyilatkozatra, amely kimondja, hogy a TRIPS-megállapodást a közegészségügyet elősegítő módon kell végrehajtani és értelmezni, egyaránt ösztönözve a meglévő gyógyszerekhez való hozzájutást és az új gyógyszerek kifejlesztését; tudomásul veszi e tekintetben a WTO TRIPS Tanács 2015. november 6-i arra irányuló döntését, hogy 2033 januárjáig meghosszabbítja a legkevésbé fejlett országokra vonatkozó, gyógyszerszabadalmakkal kapcsolatos kivételeket;

18.  kiemeli, hogy a fejlődő országokban égető szükség van a gyógyszeripari kutatással kapcsolatos helyi kapacitás fejlesztésére az állandósult kutatási és gyógyszergyártási szakadék áthidalása érdekében termékfejlesztő köz-magán partnerségek, illetve nyílt kutatási és gyártási központok létrehozása révén;

Verseny

19.  sajnálja azokat a folyamatban lévő bírósági ügyeket, melyek célja a generikus készítmények piacra lépésének késleltetése; megjegyzi, hogy az Európai Bizottság gyógyszeripari ágazatra vonatkozó vizsgálati jelentése szerint a jogviták száma 2000 és 2007 között négyszeresére nőtt, valamint hogy az esetek csaknem 60%-a második generációs szabadalmakkal kapcsolatos és a jogorvoslat átlagosan két évig tartott;

20.  hangsúlyozza, hogy egy jobb szabályozás ösztönözné a versenyképességet; elismeri továbbá a trösztellenes eszközök jelentőségét és hatásosságát a versenykorlátozó magatartások, például a szabadalmi joggal és a gyógyszer-engedélyeztetési rendszerrel való, az EUMSZ 101. és/vagy 102. cikkét sértő visszaélések vagy azok helytelen alkalmazása elleni fellépés terén;

21.  rámutat, hogy a biohasonló gyógyszerek lehetővé teszik a fokozott versenyt, az árak csökkentését és a megtakarítást az egészségügyi rendszerekben, és ezáltal a betegek számára elősegítik a gyógyszerekhez való könnyebb hozzájutást; hangsúlyozza, hogy elemezni kell a biohasonló gyógyszereknek az egészségügyi rendszerek fenntarthatóságára vonatkozó többletértékét és gazdasági hatását, valamint hogy nem szabad késleltetni e gyógyszerek piacra lépését, és amennyiben szükséges, meg kell vizsgálni, hogy milyen intézkedésekkel lehetne támogatni piaci bevezetésüket;

22.  hangsúlyozza, hogy a gyógyszerek árának értékalapú meghatározása magában hordozza a visszaélés lehetőségét, ha profitmaximalizáló gazdasági stratégiaként alkalmazzák, ami olyan árak meghatározásához vezet, amelyek aránytalanok a költségstruktúrához képest, és ellentétesek a szociális jólét optimális elosztásával;

23.  elismeri, hogy a gyógyszerek indikáción túli alkalmazása előnyös lehet a betegek számára, ha nem léteznek jóváhagyott alternatívák; aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a betegek egyre növekvő kockázatnak vannak kitéve az indikáción túli alkalmazás biztonsága és hatásossága megbízható, bizonyítékokon alapuló igazolásának hiánya, a tájékozott beleegyezés hiánya, valamint a káros hatások nyomon követésének növekvő nehézsége következtében; hangsúlyozza, hogy a népesség egyes alcsoportjai, például a gyermekek és az idősek különösen ki vannak téve e gyakorlatnak;

Árazás és átláthatóság

24.  rámutat arra, hogy a betegek jelentik a leggyengébb láncszemet a gyógyszerekhez való hozzáférés vonatkozásában, és hogy az ezzel kapcsolatos nehézségek nem lehetnek negatív kihatással rájuk;

25.  hangsúlyozza, hogy a legtöbb nemzeti és regionális egészségügyitechnológia-értékelő hatóság már most különböző klinikai, gazdasági és társadalmi hasznossághoz kapcsolódó kritériumokat használ az új gyógyszerek értékeléséhez, hogy támogassa a gyógyszerek árazásra és támogatására vonatkozó döntéseket;

26.  hangsúlyozza az új gyógyszerek bizonyítékokon alapuló, a legjobb rendelkezésre álló alternatívához képesti valódi terápiás többletértéke értékelésének jelentőségét;

27.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy az innovatív gyógyszerek többletértékének értékelését alátámasztó adatok gyakran szűkösek és nem eléggé meggyőzőek a határozott árképzési döntések meghozatalának támogatásához;

28.  hangsúlyozza, hogy az egészségügyi technológiaértékelésnek fontos és hatékony eszköznek kell lennie, amely javítja a gyógyszerekhez való hozzáférést, hozzájárul a nemzeti egészségügyi rendszerek fenntarthatóságához, lehetővé teszi az innovációt szolgáló ösztönzők létrehozását és nagy terápiás többletértéket biztosít a betegek számára; emellett megjegyzi, hogy az uniós szintű, közös egészségügyi technológiaértékelések bevezetése meggátolná az értékelési rendszerek széttöredezését, a párhuzamos erőfeszítéseket és az erőforrások EU-n belüli helytelen elosztását;

29.  hangsúlyozza, hogy biztonságos és hatékony, betegközpontú egészségügyi politikák kialakítása és az egészségügyi technológia lehető legnagyobb hatékonysága érdekében a technológia értékelésének olyan multidiszciplináris folyamatnak kell lennie, amely magas szintű normák alkalmazása révén összefoglalja a technológia alkalmazásával összefüggő orvosi, szociális, gazdasági és etikai információkat, és ennek során szisztematikus, független, objektív, reprodukálható és átlátható módon jár el;

30.  úgy véli, hogy egy gyógyszer árának fedeznie kell az adott gyógyszer fejlesztési és gyártási költségeit, valamint meg kell felelnie azon ország egyedi gazdasági helyzetének, amelyben a gyógyszert forgalmazzák, továbbá összhangban kell lennie a betegek számára biztosított terápiás többletértékkel, ugyanakkor biztosítania kell a betegek e gyógyszerhez való hozzáférését, a fenntartható egészségügyet és az innováció jutalmazását;

31.  kiemeli, hogy bármilyen jelentős legyen is egy új gyógyszer többletértéke, az ára nem lehet olyan magas, hogy akadályozza a gyógyszerhez való fenntartható hozzáférést az Unióban;

32.  úgy véli, hogy a gyógyszerek árazása és a támogatási eljárások meghatározása során egyaránt figyelembe kell venni egy gyógyszer valódi hozzáadott értékét, a társadalmi hatást, a költség-haszon arányt, a költségvetési hatást és a közegészségügyi hatékonyságot;

33.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy a kisebb és alacsonyabb jövedelmű országok gyengébb tárgyalási pozíciója miatt a gyógyszerek ezekben a tagállamokban a többi tagállammal összehasonlítva kevésbé megfizethetőek, különösen az onkológia területén; a nemzetközi referencia-árképzéssel kapcsolatban sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a gyógyszerek árjegyzék szerinti árai a tényleges áraikhoz képest átláthatatlanok, valamint hogy ez az ipar és a nemzeti egészségügyi rendszerek közötti tárgyalások során információs aszimmetria kialakulásához vezet;

34.  rámutat arra, hogy a 89/105/EGK irányelv (a továbbiakban: átláthatósági irányelv) 20 éve nem került felülvizsgálatra, jóllehet időközben jelentős változások történtek az európai gyógyszerészeti rendszerben;

35.  ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy független adatgyűjtési és elemzési folyamatokra és átláthatóságra van szükség;

36.  megjegyzi, hogy az EURIPID-projekt nagyobb fokú átláthatóságot igényel a tagállamok részéről, hogy az általuk fizetett valós árakat foglalja magában;

37.  úgy véli, hogy stratégiai áttörésre van szükség a betegségek megelőzése terén, mivel ez kulcsfontosságú tényezőnek tekinthető a gyógyszerhasználat csökkentéséhez, valamint egyúttal az emberi egészség magas szintű védelmének garantálásához; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a fenntartható élelmiszertermelés támogatására irányuló jogszabályokat, és tegyenek meg minden szükséges kezdeményezést az egészséges és biztonságos szokások, például az egészséges táplálkozás elősegítése érdekében;

Uniós kompetenciák és együttműködés

38.  emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 168. cikke előírja, hogy valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét;

39.  hangsúlyozza az átláthatóság és a tagállamok közti önkéntes együttműködés megerősítésének fontosságát a gyógyszerek árképzése és visszatérítése területén az egészségügyi rendszerek fenntarthatóságának biztosítása és az uniós állampolgárok színvonalas egészségügyi ellátáshoz való jogának megóvása érdekében;

40.  emlékeztet, hogy valamennyi uniós és nemzeti intézmény és hivatal esetében kulcsfontosságú az átláthatóság a demokrácia jó működése érdekében, valamint az, hogy az engedélyezési eljárásokban részt vevő szakértők esetében ne álljon fenn összeférhetetlenség;

41.  üdvözli az olyan kezdeményezéseket, mint az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezés (IMI), amely összekapcsolja az állami és a magánszektort a kutatás ösztönzése és a betegek kielégítetlen gyógyászati igényeket orvosoló innovatív terápiákhoz való hozzáférésnek meggyorsítása érdekében; sajnálja ugyanakkor az állami beruházások alacsony megtérülési szintjét az uniós állami finanszírozáshoz való hozzáférés feltételeinek hiányában; megjegyzi továbbá, hogy az IMI2-t, amely az IMI második, jelenlegi szakasza, főként az EU adófizetői finanszírozzák, hangsúlyozva a megerősített uniós irányítás szükségességét az IMI2 kutatás közegészségügyi szükségletei előtérbe helyezése és a széles körű adatmegosztás, a közegészségügyi szellemi tulajdon kezelését támogató közös szakpolitikák, az átláthatóság és az állami beruházások méltányos megtérülésének bevonása tekintetében;

42.  kiemeli a védőoltásokhoz használt gyógyszerek közös európai közbeszerzési eljárását, összhangban az 1082/2013/EU határozattal; ösztönzi a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki ezt az eszközt, például a kisgyermekeknek szánt védőoltások hiánya esetén;

43.  aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az EU elmarad az Egyesült Államoktól a gyógyszerhiányok okainak standardizált és átlátható jelentéstételi mechanizmusait illetően; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javasoljanak és vezessenek be egy ilyen eszközt a bizonyítékon alapuló szakpolitika-alkotáshoz;

44.  emlékeztet a digitális egészségügyi menetrend fontosságára, valamint az elektronikus egészségüggyel és a mobilegészségüggyel kapcsolatos megoldások fejlesztése és végrehajtása előtérbe helyezésének szükségességére a biztonságos, megbízható, hozzáférhető, korszerű és fenntartható új egészségügyi ellátási modelleknek a betegek, a gondozóknak, az egészségügyi szakembereknek, valamint a fizető feleknek történő biztosítása érdekében;

45.  emlékeztet arra, hogy a szegénységgel összefüggő betegségek – különösen a HIV/AIDS, a malária, a tuberkulózis, a reproduktív szerveket érintő betegségek, valamint a fertőző betegségek és a bőrbetegségek – a legkevésbé fejlett országokat érintik a leginkább;

46.  kiemeli, hogy a fejlődő országokban a nők és a gyermekek a felnőtt férfiakhoz képest kevésbé férnek hozzá a gyógyszerekhez a kezelés rendelkezésre állásának, hozzáférhetőségének, megfizethetőségének és elfogadhatóságának kulturális, vallási vagy társadalmi tényezőkön alapuló megkülönböztetésből fakadó hiánya, valamint a rossz minőségű egészségügyi létesítmények miatt;

47.  úgy véli, hogy a tuberkulózis a világ első számú halálos fertőző betegségévé vált, valamint hogy e betegség legveszélyesebb formája a multirezisztens tuberkulózis; hangsúlyozza, hogy fontos foglalkozni az antimikrobiális rezisztencia tekintetében kialakulóban lévő válsággal, többek közt a tuberkulózissal kapcsolatos, oltóanyagokra, diagnosztikára és kezelésre irányuló új eszközöket célzó kutatás és fejlesztés finanszírozása révén is, ugyanakkor gondoskodni kell az ezekhez az új eszközökhöz való fenntartható és megfizethető hozzáférésről, biztosítva, hogy senkiről sem feledkeznek meg;

Szellemi tulajdonjog és kutatás-fejlesztés

48.  emlékeztet arra, hogy a szellemi tulajdonjogok meghatározott idejű kizárólagosságot biztosítanak, amelyet a hatóságoknak az egészségvédelemhez való alapvető emberi jogokkal való konfliktus elkerülése érdekében gondosan és hatékonyan kell szabályozniuk, előmozdítva ugyanakkor a minőségi innovációt és versenyképességet; hangsúlyozza, hogy az Európai Szabadalmi Hivatalnak (ESZH) és a tagállamoknak csak olyan egészségügyi termékekre kellene szabadalmakat kiadniuk, amelyek szigorúan megfelelnek az újdonság, a feltalálói tevékenység és az ipari alkalmazhatóság az Európai Szabadalmi Egyezményben rögzített szabadalmaztathatósági követelményeinek;

49.  hangsúlyozza, hogy míg egyes új gyógyszerek az áttörést hozó innováció példái, más új gyógyszerek nem rendelkeznek elegendő terápiás többletértékkel ahhoz, hogy azokat valódi innovációnak lehessen tekinteni (úgynevezett analóg [„me-too”] hatóanyagok); emlékeztet arra, hogy a fokozatos innováció is előnyös lehet a betegek számára, és hogy az ismert molekulák új indikációkra történő alkalmazása és reformulációja terápiás többletértékkel járhat, melyet körültekintően fel kell mérni; óva int a szellemi tulajdon védelmére vonatkozó szabályokkal való esetleges visszaéléstől, amely lehetővé teszi a szabadalmi jogok „örökzölddé tételét” és a verseny megkerülését;

50.  tudomásul veszi a ritka betegségek kezelésére használt gyógyszerek kifejlesztéséről szóló 141/2000/EK rendelet pozitív hatását, mivel az számos, a kezeletlen betegek számára segítséget jelentő innovatív termék forgalomba hozatalát tette lehetővé; megjegyzi, hogy aggályok övezik a ritka betegségek gyógyítására használt gyógyszerek termékmegjelölési kritériumainak esetlegesen nem megfelelő alkalmazását, és ennek a ritka betegségek gyógyítására használat gyógyszerekre adott engedélyek növekvő számára kifejtett hatását; elismeri, hogy a ritka betegségek gyógyszereit indikáción túl is lehet alkalmazni, illetve azok egyéb kórképekre is felhasználhatók és engedélyezhetők, ami növeli a forgalmat; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson kiegyensúlyozott ösztönzőket, a területre irányuló innováció elriasztása nélkül; hangsúlyozza, hogy a ritka betegségek gyógyszereiről szóló rendeletet csak akkor kell alkalmazni, ha az összes vonatkozó követelmény teljesül;

51.  megállapítja, hogy a WTO TRIPS-megállapodása a szabadalmi jogok tekintetében rugalmasságokat (mint például a kényszerengedélyezés) biztosít, amelyek hatékonyan csökkentették az árakat; megjegyzi, hogy ezek a rugalmasságok az egyes WTO-tagok jogszabályaiban meghatározott kivételes esetekben hatékony eszközökként használhatóak fel a közegészségügyi problémák kezelésére, hogy képesek legyenek belföldi közegészségügyi programok keretében alapvető gyógyszerek megfizethető áron történő biztosítására, valamint a közegészségügy védelmére és előmozdítására;

Ajánlások

52.  nemzeti és uniós szintű intézkedésekre hív fel a betegek alapvető és innovatív terápiákhoz való egyetemes, megfizethető, hatékony, biztonságos és időben történő hozzáférésre vonatkozó jogainak biztosítására, az uniós állami egészségügyi rendszerek fenntarthatósága, valamint a gyógyszerészeti innovációba való jövőbeni beruházás szavatolása céljából; hangsúlyozza, hogy a betegek gyógyszerekhez való hozzáférése az egészségügyi rendszer valamennyi szereplőjének közös felelőssége;

53.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy erősítsék meg a tagállamok tárgyalási képességét a gyógyszerekhez való megfizethető hozzáférés Unió-szerte való biztosítása érdekében;

54.  tudomásul veszi az Egyesült Nemzetek főtitkára gyógyszerekhez való hozzájutással foglalkozó magas szintű munkacsoportjának jelentését;

55.  megjegyzi, hogy a meglévő gyógyszerek új indikációkra történő felhasználását áremelkedés kísérheti; felkéri a Bizottságot, hogy gyűjtsön adatokat a gyógyszerek más célra történő felhasználásával kapcsolatos esetek során bekövetkező áremelkedésekkel kapcsolatban, és elemezze azokat, továbbá tegyen jelentést a Parlament és a Tanács számára az ágazatot a gyógyszerek más célra történő felhasználására bátorító ösztönzők kiegyensúlyozottságáról és arányosságáról;

56.  felhívja a tagállamokat, hogy fűzzék szorosabbra a piac ilyen jellegű széttagoltsága elleni küzdelemre irányuló együttműködést, azaz dolgozzanak ki közös egészségügyitechnológia-értékelési folyamatokat és eredményeket, és dolgozzanak ki közös kritériumokat a nemzeti szintű árképzési és -támogatási döntéseket segítő tájékoztatás céljából;

57.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az átláthatósági irányelvet a generikus és biohasonló gyógyszerek kellő időben történő piacra jutásának biztosítására, a szabadalomhoz kötésnek a Bizottság iránymutatásai szerinti megszüntetésére, a generikus készítményekre vonatkozó árképzési és -támogatási döntések gyorsabb meghozatalára és a forgalombahozatali engedélyt alátámasztó tényezők többszöri újraértékelésének megakadályozására összpontosítva; úgy véli, hogy ezáltal maximalizálhatók a nemzeti egészségügyi költségvetések megtakarításai, javul a megfizethetőség, gyorsabbá lehet tenni a betegek hozzájutását és el lehet kerülni a generikus és biohasonló készítményeket gyártó vállalatokat terhelő adminisztratív terheket;

58.  felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon új irányelvet az ármegállapítási eljárások és a térítési rendszerek átláthatóságáról, figyelembe véve a piaci kihívásokat;

59.  felhív arra, hogy a 89/105/EGK irányelvet váltsa fel egy új átláthatósági irányelv, amelynek célja hatékony ellenőrzést és teljes átláthatóságot biztosítani a tagállamokban a gyógyszerárak megállapítására és visszatérítésére használt eljárások tekintetében;

60.  felhívja a tagállamokat, hogy tisztességes módon hajtsák végre a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló 2011/24/EU irányelvet, kerüljék el a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó visszatérítési szabályok alkalmazásának korlátozását – ideértve a gyógyszerek visszatérítését is –, ami önkényes megkülönböztetést jelenthet vagy indokolatlanul akadályozhatja a szabad mozgást;

61.  felhívja a Bizottságot, hogy hatékonyan kövesse nyomon és értékelje a 2011/24/EU irányelv végrehajtását a tagállamokban, valamint tervezze meg és végezze el ennek az irányelvnek a hivatalos értékelését, a panaszokra, a kötelezettségszegésekre és az összes átültető intézkedésre is kiterjedően;

62.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a betegek kielégítetlen igényei által vezérelt kutatás-fejlesztést, többek közt új antimikrobiális termékek kutatása, az egészségügyi kutatásokra fordított állami források hatékony és eredményes koordinálása, valamint a társadalmi felelősségvállalás gyógyszeripari ágazatban való előmozdítása révén;

63.  felhívja a tagállamokat, hogy építkezzenek a már meglévő uniós kezdeményezések példájára annak érdekében, hogy előmozdítsák azokat a nemzeti egészségügyi szolgálatok érdekében álló, független kutatásokat, amelyeket kereskedelmi kutatás keretében nem vizsgálnak megfelelően (pl. antimikrobiális rezisztencia) és a klinikai vizsgálatokból általában kizárt betegcsoportok – például gyermekek, várandós nők és idősek – érdekében álló független kutatásokat;

64.  felhívja a figyelmet az egyre erősödő antimikrobiális rezisztencia jelentette fenyegetésre és az ENSZ által a közelmúltban elismert fenyegetések sürgősségére; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemre irányuló intézkedéseit, mozdítsa elő az e területen folyó kutatás-fejlesztést, valamint nyújtson be egy új és átfogó, az egységes egészségügyi megközelítésen alapuló uniós cselekvési tervet;

65.  elismeri, hogy a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló 1901/2006/EK rendelet által előterjesztett ösztönzők nem bizonyultak hatékonynak a gyermeknek szánt gyógyszerek innovációjának ösztönzése terén, nevezetesen az onkológia és az újszülött-gyógyászat területén; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a meglévő akadályokat és javasoljon intézkedéseket az e területen történő haladás támogatására;

66.  felhívja a Bizottságot, hogy mozdítson elő olyan kezdeményezéseket, amelyek az állami és magánszektor által folytatott kutatást a gyermekkori betegségek kezelésére szolgáló innovatív gyógyszerek kifejlesztése irányába terelik;

67.  felhívja a Bizottságot, hogy azonnal kezdjen dolgozni a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet 50. cikkében előírt jelentésen, és hogy módosítsa úgy a jogszabályt, hogy az orvosolja a gyermekgyógyászati onkológiai kezelések területén tapasztalható innováció hiányát a gyermekgyógyászati vizsgálati terv alóli mentességet lehetővé tévő kritériumok felülvizsgálatával, továbbá annak biztosításával, hogy a gyermekgyógyászati vizsgálati terveket a gyógyszerfejlesztés korai szakaszában hajtsák végre annak érdekében, hogy a gyermekeknek ne kelljen a szükségesnél tovább várniuk az innovatív új kezelésekhez való hozzájutásra;

68.  felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a gyógyszerekre irányuló állami és magán kutatásokat a női betegeknél, hogy csökkentsék a nemek közötti egyenlőtlenséget a kutatás-fejlesztésben, valamint hogy minden állampolgár részére lehetővé tegyék a gyógyszerekhez való igazságosabb hozzájutást;

69.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el stratégiai terveket az életmentő gyógyszerekhez való hozzáférés biztosítására; e tekintetben felszólít egy olyan terv közös kialakítására, amelynek célja a hepatitis C az Unióban való felszámolása olyan eszközökkel, mint az európai közös közbeszerzés;

70.  kéri, hogy a kutatás és a gyógyszerpolitika keretfeltételeit úgy alakítsák ki, azok hogy ösztönözzék az innovációt, különösen az olyan betegségek esetén, mint a rák, amelyet még nem lehet kielégítő módon kezelni;

71.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen további intézkedéseket a fejlett terápiás gyógyszerkészítmények fejlesztése és a betegek számára való hozzáférhetősége előmozdítására;

72.  felhívja a Bizottságot, hogy egy alapos és objektív vizsgálat révén elemezze a szellemi tulajdonjogok általános hatását az innovációra és a betegek gyógyszerekhez való hozzáférésére, amint azt a Tanács 2016. június 17-i következtetéseiben kérte, és különösen hogy elemezze e vizsgálatban a kiegészítő oltalmi tanúsítványoknak, valamint az adatok és a piacok kizárólagosságának az innováció minőségére és a versenyre gyakorolt hatását;

73.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a ritka betegségek elleni gyógyszerekre vonatkozó szabályozási keret végrehajtását (különösen a kielégítetlen gyógyászati igény fogalmával, annak értelmezésével és a kielégítetlen gyógyászati igényazonosításához szükséges kritériumokkal kapcsolatosan), adjon iránymutatást a prioritást élvező kielégítetlen gyógyászati igényekről, értékelje a jelenlegi ösztönzési rendszereket a ritka betegségek kezelésére szolgáló, hatékony, biztonságos és megfizethető, a legjobb elérhető alternatívát nyújtó gyógyszerek kifejlesztésének megkönnyítésére, mozdítsa elő a ritka betegségek és referenciaközpontjaik európai nyilvántartását, továbbá biztosítsa a jogszabályok megfelelő végrehajtását;

74.  üdvözli a 2010. és 2012. évi farmakovigilanciai jogszabályokat; felhívja a Bizottságot, az EMA-t és a tagállamokat, hogy folytassák a farmakovigilanciai jogszabályok végrehajtásának nyomon követését és az erről való nyilvános jelentéstételt, valamint hogy biztosítsák a gyógyszerek hatásosságának és káros mellékhatásainak az engedélyezést követő értékelését;

75.  felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt az EMA-val és az érintett felekkel egy a gyógyszerek indikáción túli alkalmazásának nemkívánatos eseményeivel és eredményeivel kapcsolatos kötelező jelentéstételre vonatkozó gyakorlati kódex bevezetése céljából, továbbá hogy biztosítsa a betegek nyilvántartását a bizonyítékalap megerősítése és a betegkockázatok csökkentése érdekében;

76.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a nyílt hozzáférésű adatokat a gyógyszerkutatásban, amennyiben azt állami finanszírozással valósítják meg, valamint hogy az uniós támogatásból részesülő projektek, így a Horizont 2020 és az IMI, esetében ösztönözzön feltételeket, mint a megfizethető árazás, a nem kizárólagosság vagy a szellemi tulajdonjog közös birtoklása;

77.  felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az etikus magatartást és az átláthatóságot a gyógyszeripari ágazatban, különösen a klinikai vizsgálatok és a K+F valós költségei tekintetében az innovációs eljárás engedélyezése és értékelése folyamán;

78.  tudomásul veszi az adaptív útvonalak használatát a betegek gyógyszerekhez való gyorsabb hozzáférésének előmozdítása céljából; hangsúlyozza, hogy az új gyógyszerek piacon való megjelenésének időpontjában nagyobb a gyógyszer biztonságosságával és hatásosságával kapcsolatos bizonytalanság; kiemeli az egészségügyi szakemberek, a civil társadalmi szervezetek és a szabályozók által hangoztatott, az adaptív útvonalakkal kapcsolatos aggályokat; hangsúlyozza a forgalomba hozatal utáni felügyeleti rendszer megfelelő végrehajtásának kiemelt fontosságát; úgy véli, hogy az adaptív útvonalakat a kiemelkedő kielégítetlen gyógyszerigények egyedi eseteire kell korlátozni, és felhívja a Bizottságot és az EMA-t, hogy vezessenek be iránymutatásokat a betegek biztonságának garantálása érdekében;

79.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a gyors jóváhagyási eljárások minőségének, biztonságosságának és hatékonyságának alapos értékelését, valamint garantálja, hogy az ilyen jóváhagyásokat feltételes engedélyezés révén teszik lehetővé, és kizárólag kivételes körülmények között, egyértelműen kielégítetlen gyógyászati igény azonosítása esetén, továbbá biztosítsa egy átlátható, elszámoltatható, a biztonság, a minőség és hatékonyság nyomon követését célzó, engedélyezés utáni eljárás, valamint a meg nem felelés esetére szankciók kerüljenek bevezetésre;

80.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre keretet a generikus és biohasonló gyógyszerek versenyképességének és használatának előmozdítására, szavatolására és megerősítésére, garantálva gyorsabb piacra kerülésüket és nyomon követve a tisztességtelen piaci gyakorlatokat, összhangban az EUMSZ 101. és 102. cikkével, továbbá hogy kétévente nyújtsanak be jelentést e tekintetben; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az originátor és a generikus gyártók közti szabadalmi viták rendezésére irányuló megállapodásokat, amelyekkel vissza lehet élni a generikus gyógyszerek piacra lépésének korlátozása céljából;

81.  felhívja a Bizottságot, hogy folytassa, és ahol lehet, fokozza a piaci visszaélés potenciális eseteinek nyomon követését és kivizsgálását, köztük az úgynevezett „visszatartó fizetést”, a túlárazást, valamint a piaci korlátozások az EU-ban működő gyógyszerészeti vállalatok szempontjából különösen releváns egyéb formáit, az EUMSZ 101. és 102. cikkének megfelelően;

82.  felhívja a Bizottságot, hogy a 469/2009/EK rendeletbe vezessen be a kiegészítő oltalmi tanúsítványokra vonatkozó szabályozás alól a gyártás tekintetében biztosított mentességet, amely lehetővé teszi a generikus és biohasonló gyógyszerek gyártását Európában, olyan országokba történő exportálás céljából, amelyek nem rendelkeznek kiegészítő oltalmi tanúsítvánnyal vagy ahol ezek már korábban lejártak, anélkül, hogy aláásnák a védett piacokon a kiegészítő oltalmi tanúsítvány rendszere keretében biztosított kizárólagosságot; úgy véli, hogy ezek a rendelkezések kedvező hatást gyakorolhatnának a minőségi gyógyszerekhez való hozzáférésre a fejlődő és legkevésbé fejlett országokban, valamint a gyártás és a K+F Európában történő fokozására, új munkahelyeket teremtve és ösztönözve a gazdasági növekedést;

83.  felhívja a Bizottságot, hogy tartsa be és erősítse meg az EU versennyel kapcsolatos jogszabályait és azoknak a gyógyszerpiacra való hatásköreit, a visszaélések ellentételezése és annak érdekében, hogy méltányos árakat biztosítsanak a betegek számára;

84.  felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a kielégítetlen gyógyászati igényekkel kapcsolatos, valamennyi érdekelt fél, a betegek, az egészségügyi szakemberek, a szabályozók, az egészségügyi technológiaértékelési szervek, a fizető felek és a fejlesztők közötti párbeszédet a gyógyszerek teljes életciklusa során;

85.  felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb tegyen javaslatot egy az egészségügyi technológiák európai értékelési rendszeréről szóló jogszabályra, hogy harmonizálja az egészségügyi technológiértékelési kritériumokat a gyógyszerek hozzáadott terápiás értékének a legjobb elérhető alternatívával összehasonlítva végzett értékelése céljából, figyelembe véve többek közt az innováció mértékét és a betegeknek biztosított értéket, valamint hogy az új gyógyszerek vonatkozásában első lépésként vezessen be uniós szintű, kötelező viszonylagos hatékonysági értékelést, továbbá hogy vezessen be egy európai osztályozási rendszert a gyógyszerek terápiás többletértékének feltérképezésére, olyan, független és átlátható eljárást alkalmazva, amely megakadályozza az összeférhetetlenséget; úgy véli, hogy ennek a jogszabálynak biztosítania kell az egészségügyitechnológia-értékelés uniós szinten, közösen előállított eredményének nemzeti szintű felhasználását; ezenkívül felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg a korai szakaszban folytatott párbeszédeket, és vegye fontolóra egy független szerven alapuló, olyan koordinációs mechanizmus létrehozását, amely előmozdíthatná az egészségügyi technológiák értékelésével foglalkozó nemzeti szervek közötti együttműködést, ugyanakkor biztosítva, hogy az egészségügyi technológia értékelésével kapcsolatos szakértelem a nemzeti (és regionális) egészségügyi technológia értékelésén belül maradjon;

86.  felhívja a Tanácsot, hogy fokozza a tagállamok közötti együttműködést az ármegállapítási eljárások vonatkozásában, hogy megoszthassák egymással a megállapodásokra és a bevált gyakorlatokra vonatkozó információkat, és hogy elkerüljék a szükségtelen adminisztratív követelményeket és késedelmeket; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy elemezzék azokat a klinikai, gazdasági, és társadalmi kritériumokat, amelyeket néhány nemzeti egészségügyi technológiaértékelési hatóság már alkalmaz, tiszteletben tartva ugyanakkor a tagállamok hatásköreit;

87.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tagállami szakértők bevonásával állapodjanak meg a „gyógyszerek terápiás többletértékének” fogalommeghatározásáról; e tekintetben tudomásul veszi a gyermekgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek esetében alkalmazott „terápiás többletérték” fogalommeghatározást;

88.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat keretek, struktúrák és módszertanok azonosítására és/vagy kidolgozására a betegek leleteinek a kutatás-fejlesztési ciklus valamennyi szakasza során történő érdemi beépítése érdekében, a korai párbeszédtől, a szabályozói jóváhagyáson, az egészségügyi technológiaértékelésen és a viszonylagos hatásértékeléseken át egészen az árazási és térítési döntéshozatalig, a betegek és az őket képviselő szervezetek bevonásával;

89.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a kielégítetlen gyógyászati igényeken alapuló kutatásba való nagyobb, államilag finanszírozott beruházásokat, és biztosítsák a lakosság számára az állami beruházás közegészségügyi hasznát, valamint hogy vezessék be a feltételekhez kötött, a nem kizárólagos engedélyezés és megfizethető gyógyszerek alapján történő finanszírozást;

90.  felhívja a Tanácsot, hogy ösztönözze a gyógyszerek ésszerű használatát az Unióban, ösztönözve a kampányokat és oktatási programokat, melyek célja az állampolgárok figyelmének felhívása gyógyszerek, különösen az antibiotikumok racionális használatára, valamint ösztönözve az egészségügyi szakembereket a hatóanyagok szerinti gyógyszerrendelésre és előmozdítva a generikus gyógyszerek fogyasztásának előmozdítását;

91.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a gyógyszertárak elérhetőségét, ideértve azok elhelyezkedésének sűrűségét a városi és a vidéki térségekben egyaránt, a szakképzett alkalmazottak számát, a megfelelő nyitvatartási időt, a minőségi tanácsadást, valamint a tanácsadói szolgáltatást;

92.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy alakítsanak ki olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják a betegek számára a gyógyszerekhez való megfizethető hozzáférést és haszonnal járnak a társadalom számára, miközben nem járnak semmilyen elfogadhatatlan hatással az egészségügyi költségvetésekre, továbbá hogy alkalmazzanak különböző intézkedéseket, így a kilátások feltérképezését, korai párbeszédet, innovatív árazási modelleket, önkéntes közös közbeszerzéseket és önkéntes együttműködést az ártárgyalások során, ahogyan a Benelux országok és Ausztria közti kezdeményezés esetében, valamint hogy vegyék sorra a szétválasztási mechanizmusokon alapuló számos eszközben rejlő lehetőségeket a kutatás olyan, elhanyagolt területei vonatkozásában, mint az antimikrobiális rezisztencia és a szegénységgel összefüggő betegségek;

93.  felhívja a Bizottságot, hogy az összes érintett féllel közösen határozza meg azt, hogy hogyan lehet a közbeszerzési irányelvben foglaltak szerinti, a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kritériumát – amely nem csupán a legalacsonyabb költség kritériumait foglalja magában – a legjobban alkalmazni a gyógyszerpályázatokra a kórházakban nemzeti szinten, a fenntartható és felelős gyógyszerellátás érdekében; ösztönzi a tagállamokat, hogy a gyógyszerek tekintetében a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kritériumát a lehető legjobban ültessék át nemzeti jogszabályaikba;

94.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezdjenek magas szintű stratégiai párbeszédet valamennyi érdekelt féllel, valamint a Bizottság, a Parlament, a tagállamok, a betegszervezetek, a kifizető ügynökségek képviselőivel, az egészségügyi szakemberekkel és az egyetemi és tudományos körök, valamint az iparág képviselőivel az EU-ban működő gyógyszerészeti rendszert érintő, jelenlegi és jövőbeli fejleményekről, a gyógyszerekhez való hozzáférést, az egészségügyi rendszerek fenntarthatóságát és a versenyképes gyógyszerészeti ágazatot biztosító rövid, közép- és hosszú távú holisztikus stratégiák kidolgozása céljából, amelyek megfizethetőbb árakhoz és a betegek gyógyszerekhez való gyorsabb hozzáféréséhez vezetnek;

95.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy határozzanak meg egyértelmű szabályokat az inkompatibilitásra, az összeférhetetlenségre és az átláthatóságra vonatkozóan a gyógyszerekkel kapcsolatos kérdésekben szerepet vállaló uniós intézmények és szakértők vonatkozásában; felhívja az engedélyezési eljárásban érintett szakértőket, hogy tegyék közzé önéletrajzukat, és írjanak alá nyilatkozatokat, miszerint esetükben nem áll fenn összeférhetetlenség;

96.  felhívja a Bizottságot és a nemzeti versenyjogi hatóságokat, hogy a fogyasztóknak a gyógyszerek mesterségesen magasan tartott árával szembeni védelme érdekében kísérjék figyelemmel a tisztességtelen gyakorlatokat;

97.  felhívja a Bizottságot és az Európai Unió Bíróságát, hogy az EUMSZ 102. cikkének megfelelően pontosítsa, hogy mi számít a magas árak alkalmazása révén történő, erőfölénnyel való visszaélésnek;

98.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék igénybe a WTO TRIPS-megállapodás által biztosított rugalmasságot, valamint hogy szükség esetén hangolják össze és pontosítsák annak használatát;

99.  felhívja a bizottságot, hogy legalább ötévente nyújtson be jelentést a Tanácsnak és a Parlamentnek a gyógyszerekhez való hozzáférésről az Európai Unióban, valamint hogy tegyen jelentést rendszeresebben a gyógyszerekhez való hozzáféréssel kapcsolatos kivételes problémák esetében;

100.  felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon intézkedéseket az újszerű terápiák jóváhagyási arányának és e terápiák a betegek rendelkezésére bocsátásának javítására;

101.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy alakítsák ki a gyógyszerhiány fogalmának jobb meghatározását és elemezzék annak okait, valamint, e tekintetben értékeljék a párhuzamos kereskedelmi és ellátási kvóták hatását és a tagállamokkal, az EMA-val és az érdekelt felekkel együtt, a WHO listáját referenciaként használva állítsák össze és aktualizálják az alapvető, már csak kis mennyiségben rendelkezésre álló gyógyszerek listáját, továbbá hogy ellenőrizzék az 2001/83/EK irányelv ellátási hiányról szóló 81. cikkének való megfelelést, vizsgálják meg a hatásos gyógyszereknek a piacról kizárólag kereskedelmi okból történő kivonásának kezelését célzó mechanizmusokat, valamint hogy hozzanak intézkedéseket e hiányok orvoslására;

102.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy dolgozzanak ki olyan mechanizmust, melynek révén éves szinten jelentést lehet tenni az EU-ban tapasztalható gyógyszerhiányokról;

103.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy vizsgálják felül az EMA jogszabályi alapját, és fontolják meg a tagállamokban előforduló gyógyszerhiányok kezelését célzó páneurópai fellépés koordinálására vonatkozó hatáskörének megerősítését;

104.  hangsúlyozza, hogy a gyógyszerekhez való hozzáférés jobban biztosítható, ha a közösségi szinttől a körzeti, megyei és országos szintig bezárólag minden szinten erős felügyeleti és szállítási rendszereket építenek ki, amelyeket magas színvonalú laborszolgáltatások és szilárd logisztikai rendszerek támogatnak, ugyanakkor az egészségügyhöz kapcsolódó technológiák fejlődő országok számára (licencszerződéseken, valamint információk, know-how, kompetenciák, technikai segédletek és berendezések biztosításán keresztül) történő átadása lehetővé teheti a fogadó országok számára, hogy helyben állítsák elő a terméket, ami a termékekhez való hozzáférés és az egészségügyi helyzet javulásához vezethet;

105.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre az elektronikus egészségüggyel és a mobilegészségüggyel kapcsolatos egységes menetrendet, ideértve különösen a nemzeti szintű kísérleti projektek kidolgozását és megvalósítását, a térítési modelleknek az egészségügyi eredmények által vezérelt egészségügyi rendszerek irányába történő elmozdulását ösztönző korszerűsítését és az egészségügyben dolgozókat ebben a gyökeres digitális átalakulásban való részvételre buzdító ösztönzők meghatározását, valamint hogy részvételük fokozása érdekében növeljék az egészségügyi szakemberek, a betegek, és valamennyi érintett szereplő ismereteit;

106.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy értékeljék az egészségügyi ütemterveket és politikákat a betegek állapotjavulásának eredményei és a rendszer pénzügyi fenntarthatóságának javítása céljából, elsősorban az egészségügyi szolgáltatások betegek számára történő biztosításának javítására és az erőforrások pazarlásának azonosítására szolgáló digitális megoldások támogatása révén;

107.  sürgeti az Uniót, hogy tegyen fokozott erőfeszítéseket a fejlődő országok kapacitásának fejlesztése és a működőképes egészségügyi rendszerek kialakításának elősegítése terén, javítva a szolgáltatásokhoz való hozzáférést – különösen a kiszolgáltatott közösségek számára;

108.  hangsúlyozza, hogy a többszintű árakról szóló 953/2003/EK uniós rendelet jelenleg zajló felülvizsgálatának az árak csökkentésének további ösztönzését kellene céloznia a fejlődő országokban, és felhívja az Uniót szélesebb körű és átlátható párbeszéd indítására az árképzési szabályozásról és olyan stratégiákról, amelyek biztosítják a jó minőségű és megfizethető gyógyszerekhez való hozzájutást; emlékeztet arra, hogy a többszintű árak nem feltétlenül vezetnek megfizethetőséghez, sőt, ez ellentmond a tapasztalatoknak, amelyek szerint a generikus gyógyszerek jelentős versenye és a technológiatranszfer alacsonyabb árakat eredményez;

109.  sürgeti az Uniót, hogy nagyobb mértékben támogassa a gyógyszerekhez való hozzáférés fejlődő országokon belüli előmozdítását célzó világméretű programokat, amelyek hozzájárultak az egészségügyi célok előmozdításához és jelentős mértékben javították a gyógyszerekhez és az oltóanyagokhoz való hozzáférés;

o
o   o

110.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 24., 2016.1.22., 119. o.
(2) http://ec.europa.eu/smart-regulation/roadmaps/docs/2016_sante_144_health_technology_assessments_en.pdf
(3) http://ec.europa.eu/health/technology_assessment/docs/2014_strategy_eucooperation_hta_en.pdf
(4) http://ec.europa.eu/health/social_determinants/docs/healthinequalitiesineu_2013_en.pdf
(5) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/lsa/145978.pdf
(6) HL L 293., 2013.11.5., 1. o.
(7) http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2015/542219/IPOL_STU(2015)542219_EN.pdf
(8) http://ec.europa.eu/health/preparedness_response/docs/jpa_agreement_medicalcountermeasures_en.pdf
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0088.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0323.
(11) HL C 353. E, 2013.12.3., 31. o..
(12) Az egészségügyi ellátáshoz való jog gazdasági, társadalmi és kulturális jog az egészségügyi ellátás egyetemes minimális szintjéhez való hozzáférésre, amire mindenki jogosult.


A Kreatív Európa program végrehajtása
PDF 379kWORD 55k
Az Európai Parlament 2017. március 2-i állásfoglalása a Kreatív Európa program (2014–2020) létrehozásáról és az 1718/2006/EK, az 1855/2006/EK és az 1041/2009/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1295/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról (2015/2328(INI))
P8_TA(2017)0062A8-0030/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kreatív Európa program (2014–2020) létrehozásáról és az 1718/2006/EK, az 1855/2006/EK és az 1041/2009/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1295/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (a továbbiakban: a rendelet),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 167. és 173. cikkére,

–  tekintettel a kulturális kifejezési formák sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) által 2005. október 20-án elfogadott egyezményre,

–  tekintettel az Európai Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „A nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó európai uniós stratégia felé” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, 2016. június 8-i közös közleményére (JOIN(2016)0029),

–  tekintettel „A kulturális és kreatív ágazatok előtérbe helyezése az Unión belüli növekedés és foglalkoztatás érdekében” című, 2012. szeptember 26-i bizottsági közleményre (COM(2012)0537),

–  tekintettel az „Európa, a világ első számú turisztikai célpontja – az európai turizmus új politikai kerete” című, 2010. június 30-i bizottsági közleményre (COM(2010)0352),

–  tekintettel a kulturális és kreatív iparágak potenciáljának felszabadításáról szóló, 2010. április 27-i bizottsági zöld könyvre (COM(2010)0183),

–  tekintettel az Európai Stratégiai Beruházási Alapról, az Európai Beruházási Tanácsadó Platformról és a Beruházási Projektek Európai Portáljáról, valamint az 1291/2013/EU és az 1316/2013/EU rendelet módosításáról – az Európai Stratégiai Beruházási Alap – szóló, 2015. június 25-i (EU) 2015/1017 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az innovációt, a gazdasági fenntarthatóságot és a társadalmi befogadást ösztönző kulturális és kreatív összekapcsolódásokról szóló, 2015. május 27-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „A kulturális örökség integrált európai megközelítése felé” című, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az EU alapvető értékeinek előmozdítása során a kultúrák közötti párbeszéd, a kulturális sokszínűség és az oktatás által játszott szerepről szóló, 2016. január 19-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel „Az európai film a digitális korban” című, 2015. április 28-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a strukturális és kohéziós politikákkal foglalkozó B. Tematikus Osztály által 2013-ban a Kulturális és Oktatási Bizottság felkérésére készített „Európa kulturális fővárosai: sikerstratégiák és hosszú távú hatások” című tanulmányra,

–  tekintettel a gazdasági növekedés és foglalkoztatás érdekében az európai kulturális és kreatív ágazatok előtérbe helyezéséről szóló, 2013. szeptember 12-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az EU külső fellépéseinek kulturális dimenzióiról szóló, 2011. május 12-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a kulturális és kreatív iparágak potenciáljának felszabadításáról szóló, 2011. május 12-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az EU 2015–2018-as időszakra szóló kulturális munkatervére,

–  tekintettel a Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásra, különösen annak a hatályos jogszabályok utólagos értékeléséről szóló (20)–(24) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, továbbá az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0030/2017),

A.  mivel a Kreatív Európa program célja egyrészről, hogy megőrizzék és népszerűsítsék az európai kulturális és nyelvi sokszínűséget, valamint népszerűsítsék Európa kulturális örökségét, másrészről megerősítsék az európai kulturális és kreatív ágazat versenyképességét;

B.  mivel a kultúra az európai integráció előmozdításának egyik kulcseleme;

C.  mivel a Kreatív Európa program, különösen annak Kultúra alprogramja súlyosan alulfinanszírozott, és emiatt nehézségekbe ütközik, hogy eleget tegyenek a magas szintű elvárásoknak;

D.  mivel a rendelet 3. és 4. cikke értelmében az európai kulturális és nyelvi sokszínűség előmozdítása, valamint Európa kulturális örökségének előmozdítása – és különösen a kulturális és kreatív alkotások országokon átívelő forgalmának előmozdítása – a program alapvető célkitűzései között szerepel;

E.  mivel a rendelet 12. cikke értelmében az országhatárokon átívelő forgalom és mobilitás előmozdítása – és különösen az európai irodalom terjesztésének támogatása annak érdekében, hogy az a lehető legszélesebb körben elérhetővé váljék – a Kultúra alprogram prioritásai között szerepel;

F.  mivel egy egyetlen program felépítése előnyöket mutat egy kritikus tömeg elérését illetően és láthatóvá teheti azokat a területeket, amelyek még mindig alá vannak becsülve és ugyanazokkal a kihívásokkal szembesülnek a széttagoltságot, a globalizációt, az adathiányt és a hitelhezjutás terén tapasztalt nehézségeket illetően;

G.  mivel a két alprogramból álló program felépítése, a két alprogram sajátosságainak és hasonlóságainak megőrzése, valamint a programnak egy kulturális-kreatív ággal való kiegészítése arra szolgál, hogy biztosítsa a kulturális területen megvalósuló, harmadik országokhoz kapcsolódó együttműködés és fejlesztések jobb megértését;

H.  mivel a kulturális-kreatív ág csak részben valósította meg az országokon és ágazatokon átívelő kulturális együttműködés előmozdítására irányuló stratégiai célját;

I.  mivel a Kreatív Európa program lehetővé teszi a programban részt nem vevő országokkal, valamint a kulturális és kreatív ágazatokban működő nemzetközi szervezetekkel – például az UNESCO-val, az Európa Tanáccsal, valamint a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel – való együttműködést és közös fellépést a programok célkitűzéseinek megvalósításában való közös közreműködés alapján;

J.  mivel a rendelet 18. cikkében foglalt teljesítménymutatók rendszerét – beleértve a program általános célkitűzéseire vonatkozó mutatókat, a MEDIA és a Kultúra alprogramokhoz kapcsolódó mutatókat, valamint a garanciaeszközhöz kapcsolódó egyedi mutatókat – a mai napig nem vezették be és kezdték el alkalmazni;

K.  mivel a jelenlegi értékelési rendszerről bebizonyosodott, hogy nem felel meg a program jellegének és sajátosságának, ezért azt fejleszteni kell;

L.  mivel az olyan különleges intézkedések, mint például az Európa kulturális fővárosa kezdeményezés, többek között annak hálózata, a díjak és az Európai Örökség címre vonatkozó fellépés, feltárták a fenntartható helyi gazdasági fejlődéssel és kulturális turizmussal kapcsolatos lehetőségeket, és ezért azokat fokozni kell és proaktívabban kell támogatni;

M.  mivel a kulturális-kreatív ág keretében 2016-ban elindították a menekültek európai társadalomba való befogadására irányuló külön felhívást a kreativitás és a kultúrák közötti párbeszéd előmozdítása és támogatása érdekében;

N.  mivel a Kultúra alprogramon belül az együttműködési projektekkel kapcsolatos támogatási terület ezen alprogram költségvetésének közel 70%-át teszi ki, a kulturális szereplők körében igen közkedvelt és határon átnyúló közös megközelítéseket vesz célba, valamint a nyitott megfogalmazás az előre nem látható, rendkívül innovatív és kreatív projektek számára is lehetőséget biztosít, amelyekre kifejezetten szükség van;

O.  mivel annak ellenére, hogy a rendelet rendelkezik kétoldalú megállapodások harmadik országokkal történő megkötéséről a programban vagy annak részeiben való részvételük céljából, a mai napig csak néhány ország folytatta le az eljárást;

P.  mivel a Parlament fellépésének köszönhetően a kultúra, a kulturális és kreatív ágazatok és az audiovizuális ágazat, jóllehet nem megfelelően, fel lett véve az Erasmus +, a Horizont 2020 és a COSME többéves programba, a strukturális alapokba és az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) prioritásai közé;

Q.  mivel erős szinergia áll fenn az informális tanulás és a kreatív és médiaágazat között, hiszen számos művészeti, média- és kulturális szervezet kínál informális oktatási lehetőségeket;

R.  mivel a sikeres pályázók aránya a Kultúra program esetében 15%, a MEDIA program esetében 44%, sőt az utóbbi alprogram esetében az automatikus forgalmazást támogató programok nélkül még kisebb (32%);

S.  mivel a MEDIA program keretében eddig összesen 13 000 pályázatot regisztráltak, és a programból több mint 5 500 projekt nyert támogatást;

T.  mivel a MEDIA program automatikus pontrendszere, amely egyenlő versenyfeltételeket hivatott biztosítani a tagállamok számára, piaci torzuláshoz vezet és súlyosan bünteti a nagy audiovizuális gyártási kapacitással rendelkező országokat;

U.  mivel a Kreatív Európa program Kultúra alprogramja keretében az együttműködési projektek számára nyújtott támogatások jellegüket tekintve nem igazodnak az operatív szerkezeti felépítésre és tevékenységekre épülő hálózatok igényeihez, ahogyan az a korábbi, 2007–2013-as időszakra szóló kulturális program esetében történt;

V.  mivel az érdekelt felek kifogásolták, hogy az adminisztratív feldolgozás (pályázási, értékelési és jelentéstételi folyamatok) még mindig megterhelő; ezért hangsúlyozza, hogy egyszerűsíteni kell a pályázati eljárást annak érdekében, hogy megkönnyítsék a programhoz való hozzáférést és ösztönözzék a részvételt a lehetséges kedvezményezettek körében;

W.  mivel a Kreatív Európa irodák (CED) elengedhetetlen közvetítő szerepet töltenek be a Bizottság, az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) és a pályázók között, és mivel jobb tájékoztatást kellene kapniuk a döntéshozatali folyamatról és jobban be kellene vonni őket a projektekről szóló információk szolgáltatásába és azok eredményeinek népszerűsítésébe;

X.  mivel a szereplők helytelenítik a pályázási eljárással járó nagy adminisztratív terhet, amely többek között terjedelmes iránymutatásokban és nagy számú, helyenként ellentmondásos információkat tartalmazó dokumentumokban jelentkezik;

Y.  mivel beszámolók szerint a vállalkozásoknak az Európai Bizottság felhasználóazonosítási rendszerében (ECAS) történő regisztrálása problematikus; mivel azonban az elektronikus igénylőlapnak pozitív a fogadtatása;

1.  sürgeti a tagállamokat, hogy növeljék a Kreatív Európa költségvetését annak érdekében, hogy az egyidejűleg megfeleljen az európai polgárok elvárásainak és mindegyik alprogram törekvéseinek, elfogadva ily módon, hogy a kulturális termékek értéke nem csupán gazdasági adatokban fejezhető ki, továbbá nagyobb hatékonyságot és jobb eredményeket téve lehetővé;

2.  üdvözli a programigazgatás terén 2014 óta érvényben lévő számos egyszerűsítő intézkedést;

3.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a potenciális jelentkezők számára az egyik legnagyobb akadályt az adminisztratív és szabályozási akadályok mellett továbbra is a pénzügyi források hiánya jelenti; arra ösztönzi a Bizottságot, az EACEA-t és a Kreatív Európa program nemzeti irodáit, hogy próbáljanak megoldást találni a kulturális mikroszolgáltatók alulreprezentáltságára, amely a finanszírozásban részesülő szervezeteknél és a Kultúra alprogram egyes területein jelentkezik;

4.  kéri a Bizottságot, hogy fokozza a program összhangját az Európai Unió valamennyi releváns szakpolitikájával és az egyéb finanszírozási forrásokkal;

5.  kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a Kreatív Európa programért felelős főigazgatóságok közötti, valamint az EACEA-val és a CED-ekkel való megfelelő összhangot, gondoskodva a Kreatív Európa program különböző végrehajtási szakaszairól, emlékeztetve arra, hogy a CED-ek és az EACEA alapvető szerepet töltenek be, hiszen közvetlen kapcsolatot teremtenek nemcsak a kedvezményezettekkel, hanem az egész kulturális és kreatív ágazattal is;

6.  kéri a Bizottságot, hogy a lehető legszorosabban működjön együtt az UNESCO-val, az Európa Tanáccsal és az OECD-vel is, hogy a program célkitűzéseinek megvalósításában és a hatások értékelésében való közös közreműködéshez szilárdabb alapot teremtsenek, különösen nemzetközi viszonylatban és különös tekintettel a kulturális és a kreatív ágazat sajátos emberi és gazdasági értékeinek tiszteletben tartására;

7.  felszólítja a Bizottságot, hogy tartsa meg a Kreatív Európa program jelenlegi struktúráját, ugyanakkor vizsgálja meg és határozza meg jobban a két különböző alprogram egyedi tulajdonságait, erősítse meg az ágazatokon átnyúló terület potenciálját és ellenőrizze, hogy a garanciaalap végrehajtása hatékony-e;

8.  kéri a Bizottságot, hogy mindkét alprogramban és az értékelőknek szóló iránymutatásokban teremtsen nagyobb egyensúlyt különösen a kreatív és kulturális ágazat művészeti és kreatív komponensei, valamint irányítási és innovatív aspektusai között;

9.  kéri a Bizottságot, hogy használja a Kreatív Európa jogalapjának 18. cikkében meghatározott teljesítménymutatók rendszerét, ily módon megkövetelve a program művészeti és kreatív elemeit, mivel azok túl gyakran puszta gazdasági megfontolások, mint például a vezetői kapacitások vagy a mennyiségalapú közönségszervezés áldozatává válnak;

10.  sürgeti a Bizottságot, hogy a jelenlegi hatnál több szakterületet határozzon meg az értékelők számára, hogy a konkrét területeket hatékonyabban lehessen kezelni;

11.  sürgeti a Bizottságot és az EACEA-t, hogy az első szakaszban az értékelők létszámának növelésével tökéletesítse az értékelési eljárást, és a második szakaszban írja elő egy de visu testületi döntéshozatali forduló alkalmazását a rövidlistára felvett pályázók köréből történő kiválasztás céljára; hangsúlyozza, hogy a projektek elutasításánál rendkívül nagy átláthatóságot kell biztosítani, és az elutasításokat alaposan és egyértelműen kell megmagyarázni, hogy a programok elfogadottságát ne veszélyeztessék a nehezen érthető indokolások;

12.  kéri a Bizottságot, hogy biztosítson képzési és kapacitásbővítési lehetőségeket azon kulturális szereplők számára, akik fejleszteni kívánják készségeiket a pályázati eljárások, az általános projektirányítás és a projektvégrehajtás terén;

13.  kéri a Bizottságot és az EACEA-t, hogy jobban támogassák a kulturális szereplőket abban, hogy partnereket találjanak az együttműködési projektekhez, többek között olyan intézkedésekkel, mint a legfontosabb európai kulturális események keretében az e célra rendelt összetartozó csoportok kijelölése, a meglévő keresőeszközök és adatbázisok továbbfejlesztése és a korábban meghirdetett témákra épülő hálózati lehetőségek kialakítása;

14.  kéri a Bizottságot és az EACEA-t, hogy hozzanak intézkedéseket az elutasított pályázatokkal kapcsolatos jogvita átláthatóságának javítása érdekében, ily módon csökkentve a pályázók körében az általános elégedetlenséget, hosszú távon pedig növelve a program hitelességét;

15.  sürgeti a Bizottságot, hogy egyszerűsítse tovább a pályázási és jelentéstételi eljárásokat az iránymutatások és egyéb dokumentumok számának korlátozásával és egyszerűsítésével, a munkaidő-kimutatási lap rugalmasabbá tételével és az együttműködési megállapodás sablonjának létrehozásával;

16.  kéri a Bizottságot, hogy minden rendelkezésre álló eszközt vegyen igénybe a végrehajtott projektek eredményeivel, valamint a program keretében folytatott valamennyi tevékenység európai hozzáadott értékére vonatkozó információkkal kapcsolatos még erőteljesebb hírverés és ismeretterjesztés érdekében;

17.  sürgeti a Bizottságot, hogy tartózkodjon változtatások bevezetésétől vagy új prioritások és szabályok meghatározásától anélkül, hogy a CED-ek és az érdekelt felek részére biztosítaná a következő pályázati felhívásokra való felkészüléshez szükséges időt;

18.  sürgeti a Bizottságot, hogy egyszerűsítse tovább a pénzügyi szempontokat, többek között az egyösszegű átalányok eszközének kiterjesztésével és az átalánydíjas térítések fokozott alkalmazásának támogatásával, továbbá olyan kritériumokat használjon, amelyek nem akadályozzák a kis projektek finanszírozáshoz való hozzáférését, ezenkívül biztosítsa, hogy a támogatások végső kifizetésére a lehető legjobb időpontban kerüljön sor, ami az EACEA munkája szempontjából – a Kultúra és a MEDIA alprogram tekintetében egyaránt – a kiválóság egyik feltétele;

19.  megjegyzi, hogy nemzeti szinten óriási különbségek vannak az együttműködési projektekben részt vevő dolgozók fizetési szintjét tekintve, aminek következtében a társfinanszírozási kapacitást illetően is jelentős eltérések mutatkoznak a különböző tagállamokból érkező partnerek között; ezért arra kéri a Bizottságot, hogy az együttműködési projektekben dolgozók munkájának értékelésére vegyen fontolóra egy esetleges alternatív megoldást, amely a fizetési besorolástól eltérő más mutatókat is figyelembe vesz;

20.  sürgeti a Bizottságot, hogy az Eurostattal együtt folytassa az ágazatok egyedi jellegének megfelelő külön kritériumok (alkotás, kulturális és művészeti érték, innováció, növekedés, társadalmi befogadás, közösségépítés, nemzetközi jelleg, vállalkozói tevékenység fejlesztése, tovagyűrűző hatások és összekapcsolódások létrehozására való alkalmasság stb.) megállapítását, és értékelje a Közös Kutatóközpont folyamatba való esetleges bevonásának lehetőségét; e tekintetben kiemeli annak jelentőségét, hogy az ágazatokkal kapcsolatban rendkívül magas színvonalú ismeretforrásokat gyűjtsenek össze, valamint azt, hogy fontos a statisztikai kutatás és az összehasonlítható adatforrásokhoz való hozzáférés az érintett területen, melyek lehetővé teszik a kulturális és kreatív ágazatban alkalmazott politikák kulturális, gazdasági és társadalmi hatásainak hatékony nyomon követését és elemzését;

MEDIA

21.  üdvözli a Bizottság és az EACEA jelenlegi munkáját, melynek keretében módosítják az automatikus pontrendszert annak érdekében, hogy valóban egyenlő versenyfeltételek jöhessenek létre, kiegyensúlyozott módon figyelembe véve a Kreatív Európa programban említett összes kritériumot (határokon átnyúló jelleg, a határokon átnyúló együttműködés fejlesztése, méretgazdaságosság, kritikus tömeg, multiplikátorhatás), valamint a termelési kapacitásokat és az audiovizuális ipart támogató létező nemzeti támogatási rendszereket;

22.  elismeri, hogy a MEDIA programról bebizonyosodott, hogy mélyen a diverzifikált audiovizuális ágazatban gyökerezik és eredményesen támogatja a kulturális sokszínűséget és az iparpolitikát;

23.  ösztönzi a feliratozás és a szinkronizálás fokozott fejlesztését az audiovizuális termékek Unión belüli és kívüli forgalmazásának elősegítése érdekében;

24.  javasolja, hogy gondoskodjanak az európai audiovizuális örökség biztonságáról, valamint a filmek és az audiovizuális archívumok digitalizálása révén tegyék azt hozzáférhetővé a tanulás, a közönség bevonása és a gazdasági lehetőségek kiaknázása céljára;

25.  kiemeli, hogy az egyre élesedő verseny jellemezte nemzetközi filmgyártási környezetben az európai audiovizuális ágazatban továbbra is intézkedésekre van szükség az ágazat sokszínűségének és függetlenségének biztosításához; hangsúlyozza, hogy szükség van az európai audiovizuális gyártás közvetlen támogatására, különösen a projektek kidolgozási szakaszában, amelynek keretében az ágazat versenyképességének megerősítése érdekében több területre kiterjedő szakmai képzésre kerülne sor;

26.  javasolja, hogy fokozzák a programban részt vevő szomszédos országokra irányuló intézkedéseket az európai alkotások e területeken történő népszerűsítése és a közös kreatív projektek előmozdítása érdekében;

27.  elismeri, hogy az európai online platformok az online forgalmazáshoz nyújtott támogatás ellenére még mindig nem versenyképesek nemzetközi szinten, valamint hogy a meglévő platformokon megjelenő európai tartalom nehezen fellelhető és nehezen elérhető;

28.  üdvözli a közönségépítés felosztását a filmműveltség, különös tekintettel az iskolai filmoktatásra, és a közönségépítési kezdeményezések között;

29.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak létre kell hoznia egy, a közönség bevonását célzó, adatközpontú európai projektet, amelynek célja az európai audiovizuális ágazat és filmipar arra irányuló kapacitásának feltárása és megerősítése, hogy összegyűjtsék és elemezzék a nézői szokásokra vonatkozó adatokat, illetve előrejelzéseket készítsenek azzal kapcsolatban a nem nemzeti európai filmek iránti igény növelése céljából;

30.  hangsúlyozza, hogy a játékfilmsorozatok világszinten versenyezni kívánó független tv-producereinek támogatása folyamatos, hogy valódi európai kínálattal lehessen válaszolni különösen a magas színvonalú sorozatok iránti jelenlegi óriási keresletre, még akkor is, ha a legjobb eredményeket a dokumentumfilmek és a gyermekfilmek ágazatában érik el;

31.  kéri a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a mozihálózatokat, többek között az „Europa Cinemas” hálózatot, amelyek világszerte népszerűsítik az európai filmet, pénzügyi és operatív segítséget nyújtva a jelentős számú európai filmalkotást bemutató filmszínházak számára, és hangsúlyozza, hogy a filmszínházak döntő szerepet játszanak a közönség figyelmének felkeltésében és a moziélmény társadalmi tényezőjének megőrzésében;

32.  kéri a Bizottságot, hogy változtasson az egyidejű színházi és VOD-bemutatókra vonatkozó bónuszrendszeren;

33.  javasolja olyan eszközök biztosítását az értékelők számára, amelyek figyelembe veszik az egyes országok támogatási rendszereinek sajátosságait, hogy a MEDIA program esetében egyenlő versenyfeltételeket lehessen biztosítani;

34.  kéri a Bizottságot, hogy az európai videojáték-projektek esetében növelje a finanszírozás felső határát a jelentős és egyre nagyobb előállítási költségeik figyelembevétele érdekében; hangsúlyozza továbbá, hogy felül kell vizsgálni a videojáték kizárólagosan narratív jellegére vonatkozó támogathatósági kritériumot annak érdekében, hogy a határokon átnyúló forgalmazási lehetőségeket magukban rejtő projektek (sportjátékok, „sandbox” játékok stb.) szélesebb körét lehessen bevonni a programba, és hogy a játékmenetet („gameplay”) is fel lehessen venni a projektek értékelési kritériumai közé, hogy kifejezésre jusson e szempont központi szerepe a termék sikerében;

A Kultúra alprogram

35.  kéri a Bizottságot, hogy hozza egyensúlyba a gazdasági dimenzió súlyát a művészetek és a kultúra önmagában vett belső értékével, és fordítson több figyelmet a művészekre és az alkotókra;

36.  javasolja, hogy az európai együttműködési projektek vegyék figyelembe az innovációt, a mobilitást és a kiterjesztett koprodukciókat;

37.  kéri a Bizottságot, hogy lehetőség szerint hozzon intézkedéseket a kedvezményezettek és a pályázók száma közötti aránytalanságok csökkentése érdekében, ideértve többek között a Kultúra alprogram költségvetésének növelését, valamennyi kulturális és kreatív ágazat kiegyensúlyozottabb képviseletének biztosítását és a kisebb projektek támogatásának fokozását;

38.  kiemeli a fordítás jelentőségét a sokszínű nyelvi örökség előmozdítása szempontjából, és javasolja, hogy a műfordítási projektek foglalják magukban a könyvek és az olvasás népszerűsítését, és támogassák a könyvvásárokon való részvételt, többek között egy évente megrendezésre kerülő európai könyvvásár fontolóra vételét a könyvek forgásának növelése, az Európán belüli irodalmi cserék és a különböző nemzeti irodalmak bemutatásának biztosítása és annak érdekében, hogy mindenki, többek között a fogyatékossággal élők is hozzáférhessenek az irodalmi művekhez;

39.  üdvözli, hogy „csomópontokat” (európai platformprojekteket) hoztak létre annak érdekében, hogy támogassák és lehetővé tegyék az újonnan megjelenő művészek és alkotók tapasztalatcseréjét és közös munkáját;

40.  ragaszkodik ahhoz, hogy a stabil és határozottan reprezentatív európai kulturális hálózatok alapvető szerepet játsszanak abban, hogy az Európában végzett, illetve harmadik országokkal közösen folytatott kulturális és művészeti tevékenységek láthatóak legyenek, mivel gyakran ezek a hálózatok az elsők, amelyek együttműködést kezdenek új területekkel, ágazatokkal vagy országokkal; véleménye szerint működési támogatások nyújtásával kellene támogatni e tevékenységek koordinátoraként, valamint az összes művészeti területen a kultúra és a kreativitás előmozdítójaként betöltött szerepüket; véleménye szerint e tekintetben előzetesen egyértelmű és átlátható kiválasztási kritériumokat kell meghatározni;

41.  kéri a Bizottságot és az EACEA-t, hogy a Kultúra alprogram számára biztosítsanak alkalmakat a külső megjelenésre és az ágazat szereplőivel való strukturált találkozókra;

42.  javasolja, hogy az Európai Színházi Díjat újra vezessék be és erre kellő forrásokat különítsenek el;

43.  hangsúlyozza az Európa Kulturális Fővárosa program sikerességét és jelentőségét, amely a kezdeményezésben részt vevő városok és régiók dinamikáján alapul, miáltal e cím és a még mindig igen szerény uniós pénzügyi hozzájárulás a további finanszírozás és tevékenységek tekintetében valódi értékké válik az év során;

44.  üdvözli, hogy az „Európa kulturális fővárosa” fellépést a következő időszakban, 2020-től kezdve kiterjesztik a tagjelölt országokra és EFTA országokra és javasolja, hogy jobban terjesszék e tapasztalatot az Európai Unión belül és azon kívül is;

45.  javasolja, hogy az Európai Örökség címnek biztosítsanak nagyobb fokú láthatóságot és hangsúlyozza az európai identitást, az Európához tartozás közös érzésének elősegítését, az Európai Unió építését és egy jobb jövő érdekében a különféle örökségekről való ismeretszerzést illetően érintett (materiális és immateriális) helyszínek jelentőségét;

46.  javasolja, hogy tegyenek lépéseket a kulturális örökség európai éve (2018) keretébe tartozó kezdeményezéseknek a Kreatív Európa programmal való összehangolása és a kezdeményezések megfelelő támogatása céljából, a 2017-es előkészítő évvel kezdődően, jóllehet elkülönített költségvetésből, nem pedig a Kultúra alprogramra elkülönített források felhasználásával, ahogyan azt a Bizottság javasolta;

47.  kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg, milyen módon lehet elősegíteni a művészetekben jártas menekültek Kreatív Európa programhoz való hozzáférését;

A kulturális-kreatív ág

48.  sürgeti a Bizottságot, hogy fejlessze tovább és teljes mértékben használja ki a kulturális-kreatív ágban rejlő potenciált a rendeletben meghatározott célkitűzéseinek, különösen az országokon és ágazatokon átívelő együttműködés előmozdításának elérése érdekében;

49.  javasolja három új támogatási intézkedés bevezetését a kulturális-kreatív ág keretében: a) Kreatív Európa Mundus az országokon átívelő együttműködésért, b) társadalmi befogadás és c) összekapcsolódó és ágazatokon átívelő innovatív projektek;

50.  kéri a Bizottságot, hogy törekedjen a garanciaeszköz földrajzi és ágazati kiegyensúlyozottságának biztosítására, biztosítsa a hozzáférést a kis szervezetek és a helyi szintű kezdeményezések és projektek számára, értékelje annak különösen a kulturális kisvállalkozásokra, a kulturális közvetítőkre és a hálózat tagjaira gyakorolt hatását, valamint vizsgálja meg az ESBA-val és az egyéb programokkal, különösen a COSME-val való szinergiák kialakításának lehetőségeit, hogy biztosítani lehessen azt, hogy a garanciaeszköz a kulturális és kreatív szektorok támogatása érdekében a lehető leghatékonyabb módon kerüljön felhasználásra;

51.  érdeklődéssel várja a 2016-ban elindított pénzügyi garanciakeret felhasználásának első eredményeit; arra számít, hogy ez az új piaci eszköz a kkv-k és a mikrovállalkozások hitelhez jutását megkönnyítve segíteni fog a kulturális és kreatív projektek fejlesztésében – amelyek az Unió GDP-jének 4,4%-át, illetve mukaerőpiacának 3,8%-át adó ágazatok részét képezik – azért, hogy ezek a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés ígéretes forrásaiként, valamint a versenyképesség, a kulturális sokféleség és a határokon átnyúló együttműködés mozgatórugóiként teljes mértékben kiaknázhatóvá válhassanak; mindazonáltal mélyen sajnálja, hogy a pénzügyi garanciakeret csak azokban az országokban lesz funkcionálisan igénybe vehető, amelyekben már létezik ahhoz hasonló eszköz;

52.  üdvözli a Bizottság és az EACEA által arra irányulóan hozott intézkedéseket, hogy képzést nyújtsanak és egyenlő szintre hozzák a szakmai ismereteket valamennyi CED-ben és javasolja, hogy az ilyen erőfeszítéseket folytatni kell;

53.  kéri a Bizottságot és az EACEA-t, hogy javítsa a CED-ekkel az aktuális döntéshozatali folyamatokról, többek között a pénzügyi eszközökről és az új ágazatközi kezdeményezésekről folytatott kommunikációt és információcserét; javasolja, hogy a program végrehajtásának javítása érdekében a kiválasztási folyamat elején és végén a Bizottság jobban vegye figyelembe a CED-ek szakértelmét, és hogy tegye online elérhetővé a CED-ek által létrehozott olyan eszközöket és dokumentációkat, amelyek a bevált gyakorlatok mintáiként szolgának; hangsúlyozza, hogy a CED-ek között jobb együttműködésre van szükség annak érdekében, hogy a nemzeti pályázóik irányában hatékonyabb tanácsadói szerepet tölthessenek be; rámutat arra, hogy az értékelő jelentések bizalmas megosztása, sőt még a kedvezőtlen jelentéseké is, segíthet az irodák felkészültségének javításában, kéri a Bizottságot, hogy fokozza az értékelési és kiválasztási folyamatok átláthatóságát;

Ajánlások a program jövőbeli generációi számára

54.  javasolja, hogy a Kreatív Európa program a 2021–2028-as időszakban továbbra is az összes kulturális és kreatív ágazatot magában foglaló programként folytatódjon, kerüljön felülvizsgálatra és fejlesztésre, hangsúlyozva a kiváló minőségű projekteket ugyanazokkal az értékekkel és prioritásokkal, két alprogrammal és kulturális-kreatív ággal, amely magában foglalja többek között a képzést, a közönségépítést, a piacra jutást, a társadalmi befogadást, az együttműködést, az ágazatokon átívelő és összekapcsolódó projekteket, a tájékoztatást, a tanulmányokat, a kulturális és kreatív ágazatokra testreszabott támogatást, a garanciakeretet és a CED-ek számára nyújtott támogatást;

55.  az elmúlt években a migránsok és menekültek Európai Unióba történő jelentős beáramlásának fényében üdvözli, hogy a program egyre inkább interkulturálissá válik, aminek köszönhetően 2017-től remélhetőleg nőni fog a kulturális sokféleséget, a kultúrák közötti párbeszédet és a többnyelvűséget előmozdító projektek száma; tekintettel arra, hogy az integráció számos tagállamban valószínűleg az elkövetkező években is kihívást fog jelenteni, hangsúlyozza, hogy támogatni kellene, hogy az ilyen projektek a program állandó részét képezzék;

56.  javasolja, hogy a következő program jogalapja a program és az alprogramok célkitűzései, illetve a kiválasztási és értékelési kritériumok között kifejezetten említse meg a kulturális és művészi minőség előmozdítását és a kultúra tényleges értékét;

57.  kéri a Bizottságot, hogy a MEDIA alprogram felülvizsgálatakor vizsgálják meg, vajon a kisebb projekteknek a program pilléreihez, a gyártáshoz, a fesztiválokhoz, a filmszínházakhoz és a terjesztéshez való hozzárendelésével növelhető-e a támogatás hatékonysága;

58.  sürgeti a Bizottságot, hogy proaktívan közelítse meg az új országoknak a programba való belépését, különleges státuszt biztosítva az európai szomszédság déli és keleti országainak;

59.  megállapítja, hogy az európai filmipari koprodukciók kulcsszerepet játszanak a termékeink szükséges versenyképességének biztosításában és a piaci kihívásokra adott válaszban, továbbá javasolja a koprodukciók arányos módon és forrásokkal történő fejlesztését, többek között az ágazat kiemelt európai kezdeményezéseivel (például Eurimages) való együttműködésben;

60.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, vajon a kulturális ágak sokszínűségére tekintettel az Európai Audiovizuális Megfigyelő Intézetéhez hasonló szabványokkal létrehozható lenne-e egy, az Európai Audiovizuális Megfigyelő Intézetéhez hasonló, kultúrával és kreativitással foglalkozó megfigyelőközpont, és ha igen, akkor dolgozzon ki az ágazatok specifikus jellegének megfelelő minőségi kritériumokat;

o
o   o

61.  utasítja az elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökségnek.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 221. o.
(2) HL L 169., 2015.7.1., 1. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0293.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0005.
(5) HL C 346., 2016.9.21., 10. o.
(6) HL C 93., 2016.3.9., 95. o.
(7) HL C 377. E, 2012.12.7., 135. o.
(8) HL C 377. E, 2012.12.7., 142. o.


Az Európa a polgárokért program végrehajtása
PDF 355kWORD 53k
Az Európai Parlament 2017. március 2-i állásfoglalása a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó „Európa a polgárokért” program létrehozásáról szóló, 2014. április 14-i 390/2014/EU tanácsi rendelet végrehajtásáról (2015/2329(INI))
P8_TA(2017)0063A8-0017/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 10. és 11. cikkére, amelyek szerint „minden polgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen az Unió demokratikus életében”, és „az intézmények a megfelelő eszközökkel biztosítják, hogy a polgárok és az érdekképviseleti szervezetek az Unió bármely tevékenységéről véleményt nyilváníthassanak, és azokat nyilvánosan megvitathassák”, továbbá „az érdekképviseleti szervezetekkel és a civil társadalommal nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet tartanak fenn”,

–  tekintettel a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvre,

–   tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó „Európa a polgárokért” program létrehozásáról szóló, 2014. április 14-i 390/2014/EU tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az EU alapvető értékeinek előmozdítása során a kultúrák közötti párbeszéd, a kulturális sokszínűség és az oktatás által játszott szerepről szóló, 2016. január 19-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó „Európa a polgárokért” program végrehajtásáról, eredményeiről és átfogó értékeléséről szóló, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett bizottsági jelentésre (COM(2015)0652),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, továbbá az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság, valamint az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A8-0017/2017),

A.  mivel az „Európa a polgárokért” program egy egyedülálló és rendkívül szimbolikus program, amely a civil társadalomban folyó vita meghallgatásának gyakorlatáról szól, ösztönzi az európai projektről, annak történelméről és az azt előmozdító mozgalmakról és eszmékről való kritikus gondolkodást, segíti az uniós döntéshozatali folyamat jobb ismeretét és javítja az uniós szintű polgári és demokratikus részvétel feltételeit;

B.  mivel az „Európa a polgárokért” program célja, hogy megerősítse az európai polgárság és hovatartozás érzését, erősítse a szolidaritást, a kölcsönös toleranciát és tiszteletet, hozzájáruljon az Európai Unió, eredete és fejlődése, értékei, intézményei és kompetenciái jobb megértéséhez, és előmozdítsa az uniós polgárok közti aktív párbeszédet; mivel a program körébe tartozó tevékenységek a polgárság területéhez tartozó informális, egész életen át tartó oktatás részeként tekinthetők;

C.  mivel az „Európa a polgárokért” program vonatkozásában meghirdetett „polgáronként egy euro” kampány célja, hogy erőteljes szimbolikus üzenetet küldjön az európai polgárok hangjának meghallgatásáról;

D.  mivel az euroszkepticizmus jelenleg tapasztalható erősödése – amelyet az is alátámaszt, hogy európaellenes erők kétséget támasztanak az európai projekt létjogosultságát illetően, és amely nemrég a Brexit melletti szavazatok győzelmében csúcsosodott ki – kiemeli az ilyen típusú programok jelentőségét, és megerősíti annak szükségességét, hogy előmozdítsuk a közös európai identitásérzés kialakulását, elgondolkodjunk az Európai Unió hitelvesztésének okain, bátorítsuk a civil szerepvállalást, érdemi vitát kezdeményezzünk az európai értékekről – melynek ki kell terjednie az egész civil társadalomra és magukra az intézményekre – és indítsunk az uniós intézmények működéséről szóló oktatási kampányt, az EU-hoz tartozással járó lehetőségek hangsúlyozása mellett;

E.  mivel egy ország uniós csatlakozását megelőzően alapos, az adott országban mindenre kiterjedő felkészülésre van szükség a történelmi kérdések, a múlttal való megbékélés és a polgárok társadalmi életben való tevékeny részvételének biztosítása vonatkozásában;

F.  mivel az EUSZ 11. cikkével összhangban az uniós intézmények kötelesek lehetőséget adni a polgároknak és az őket képviselő egyesületeknek, hogy nyilvánosan eszmét cseréljenek az Unió működésének összes területén; mivel ez a rendelkezés azt is tartalmazza, hogy az uniós intézmények kötelesek nyitott, átlátható és rendszeres párbeszédet folytatni a civil társadalommal, a Bizottság pedig köteles széles körű konzultációt folytatni valamennyi érdekelt féllel;

G.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 20. cikke meghatározza, mi az uniós polgárság alapstátusza, és részletezi az ehhez kapcsolódó jogokat, és mivel annak, hogy az állampolgárok teljes mértékben élvezhessék ezeket a jogokat, fontos előfeltétele, hogy a polgárok jobban ismerjék az Európai Uniót és értékeit;

H.  mivel az aktív polgárság, a polgárok oktatása és a kultúrák közötti párbeszéd kulcsfontosságúak ahhoz, hogy nyílt, inkluzív és ellenálló társadalmakat építsünk;

I.  mivel a jelenlegi program az EUMSZ 352. cikkén alapul, amely a Parlamentnek kizárólag állásfoglalási jogot biztosított az egyetértési eljárásban, és amelyet a Parlament hevesen ellenzett, amikor a Bizottság benyújtotta a javaslatot, mivel ez határozottan ellentmond a program demokratikus természetének;

J.  mivel a Bizottság által végzett utólagos értékelés igazolta a program céljainak relevanciáját, és azt, hogy mivel a program elkülönül más programoktól hatókörét, céljait, tevékenységeit és célcsoportjait illetően, olyan kezdeményezéseket tett lehetővé, amelyek más módon nem kaptak volna anyagi támogatást;

K.  mivel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások költségvetési megszorításokat eredményeztek, és így az „Európa a polgárokért” program pénzügyi kerete is körülbelül 29,5 millió euróval csökkent, és mivel a programra elkülönített 185,47 millió eurós pénzügyi keret a többéves pénzügyi keretnek mindössze 0,0171%-át teszi ki;

L.  mivel megfigyelték, hogy a tagállamok hajlamosak kivonni magukat e projektek társfinanszírozása alól, és hogy a helyi önkormányzatok nehéz helyzetben találják magukat, amikor magas társfinanszírozási arányú európai projektekről van szó;

M.  mivel a pénzügyi keret csökkenése következtében a 2014-ben finanszírozható projektek száma közel 25%-kal kevesebb volt az előző programhoz képest;

N.  mivel a nem formális és informális tanulás, az önkéntesség, a sport, a művészetek és a kultúra számos lehetőséget nyújtanak az állampolgári nevelésre és az aktív polgárságra;

O.  mivel az átfedések megszüntetése és a program hatásának erősítése érdekében további szinergiákra van szükség egyéb programokkal és jobb kommunikációra a többi főigazgatósággal;

P.  mivel a meglévő nemzetközi testvérvárosi kapcsolatok (testvérvárosi program – városokat tömörítő hálózatok) bizonyított értéket képviselnek, mivel erősítik a polgárok közötti kölcsönös megértést és előmozdítják a barátságot és az együttműködést;

Fő következtetések

1.  hangsúlyozza, hogy az egyetlen, teljes mértékben az európai állampolgárságnak szentelt program, vagyis az „Európa a polgárokért” program finanszírozására rendelkezésre álló teljes keret (185,47 millió EUR) eltörpül az egyéb oktatási és kulturális programok költségvetéséhez képest (pl. Kreatív Európa: 1,46 milliárd EUR; Erasmus: 14,7 milliárd EUR), aminek eredményeképpen a pályázók csalódni fognak elvárásaikban;

2.  üdvözli, hogy a jelek szerint az új finanszírozási ciklus első két évében az „Európa a polgárokért” program – amelynek célja az uniós intézmények és az európai polgárok közti távolság megszüntetése – jól működik, egyre növekvő számú kérelmezővel, magas minőségű projektekkel és a projektek megfelelő végrehajtásával;

3.  elismeri, hogy a program sikeres végrehajtásának fő akadálya a pénzügyi juttatások elégtelensége, és sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a program költségvetését a 2014–2020-ra szóló többéves pénzügyi keret alapján 13,7%-kal csökkentették, ami a finanszírozható programok számának jelentős visszaeséséhez vezet, és azt jelenti, hogy nem lehet eleget tenni az egyre növekvő igényeknek, ami frusztrációt kelt az értékes projektekkel pályázó jelöltek körében;

4.  megjegyzi, hogy a költségvetési megszorítások miatt a finanszírozható projektek teljes száma túl kicsi ahhoz, hogy a program elérhesse ambiciózus céljait, és hogy 2015-ben az európai emlékezettel és a civil társadalommal foglalkozó projekteknek mindössze 6%-át lehetett finanszírozni, ami nagyon kevés a Kreatív Európa program eredményeihez képest, ugyanerre az évre vonatkozóan (19,64% a Kultúra és 45,6% a MEDIA esetében); jelzi, hogy az „Európa a polgárokért” program e két programterületének finanszírozását a program ambícióival összhangban jelentősen növelni kellene;

5.  elismeri az egész Unióra kiterjedő testvérváros-projektek sikerét, és kéri a tagállamokat, hogy ösztönözzék az önkormányzatok közötti programot és könnyítsék meg az együttműködést;

6.  üdvözli, hogy a Bizottság elindította az „Európa a polgárokért” program hírlevelét és a finanszírozott projektekkel kapcsolatos adatbázist;

7.  felhívja a figyelmet arra, hogy az „Európa a polgárokért” program nemzeti kapcsolattartó pontjainak fontos szerepük van az információk terjesztésében és abban, hogy támogatást és útmutatást nyújtsanak a potenciális jelentkezőknek (különösen azoknak, akik első alkalommal pályáznak a célországokból), valamint a helyi és regionális kormányzatok európai és országos szövetségeinek és civil társadalmi szervezeteknek;

8.  üdvözli a program által képviselt multidiszciplináris megközelítést, az átlátható és egyszerű pályázati űrlapot és jelentéstételi követelményeket, valamint a konkrét tevékenységekre fordított kiemelt figyelmet;

9.  üdvözli, hogy a program két programterületére – „Európai emlékezet” és „Demokratikus szerepvállalás és polgári részvétel” – meghatározott prioritások, amelyeket korábban évente módosítottak, innentől fogva többéves hatályúak, és a program egész hátralévő időszakára (2016–2020) érvényesek maradnak;

10.  elismeri, hogy a program hatása arányait tekintve magas, amit az is mutat, hogy a becslések szerint 2015-ben a kiválasztott 408 projektben 1 100 000 fő vett részt; úgy véli, hogy a pályázatok magas száma – 2014-ben 2 087, 2015-ben pedig 2 791 – és a projektek minősége a program iránti nagyfokú érdeklődésről és arról tanúskodik, hogy több emberi és pénzügyi erőforrást kell a programnak szentelni ahhoz, hogy növelni lehessen a támogatott projektek számát;

Ajánlások

A végrehajtás jogi szempontjai

11.  javasolja, hogy az „Európa a polgárokért” program következő kiadását úgy fogadják el, hogy annak jogalapja lehetővé tegye a Parlament számára, hogy társjogalkotóként vegyen részt a program elfogadásában, a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően, a Tanáccsal egyenrangú félként; bátorítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra, milyen lehetséges megoldások vannak e cél elérésére;

A végrehajtás pénzügyi szempontja

12.  véleménye szerint minőségi projekteket utasítottak vissza az „Európa a polgárokért” program megfelelő finanszírozásának hiánya miatt, például az európai emlékezettel és a civil társadalommal foglalkozó projekteket (6%-os sikerességi arány a Kreatív Európa program Kultúra és MEDIA területeinek 19,64%-os, illetve 45,6%-os sikerességi arányával szemben); tekintettel arra a meghatározó szerepre, amelyet e program a polgároknak az Unió demokratikus életében való részvétele előfeltételeként tölt be, úgy véli, hogy ahhoz, hogy a finanszírozott projektek aránya elérje a célul kitűzött magasabb értéket, jelentősen növelni kellene a jelenlegi költségvetést; ezért felszólítja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy a következő többéves pénzügyi keret kialakításánál fontolják meg egy körülbelül 500 millió eurós teljes költségvetés biztosítását az „Európa a polgárokért” program számára, ami polgáronként csak 1 EUR-t jelent;

13.  elismeri az európai polgári kezdeményezés és az „Európa a polgárokért program” (EaP) arra vonatkozó közös célját és a köztük lévő lehetséges szinergiákat, hogy lehetővé tegyék a polgárok számára az uniós politikák kialakításában való közvetlen részvételt; ennek ellenére annak biztosítására szólítja fel a Bizottságot, hogy az európai polgári kezdeményezést ne az EaP korlátozott költségvetéséből finanszírozzák, ahogyan az jelenleg történik, és sürgeti a tagállamokat, hogy vállaljanak nagyobb szerepet mindkét program pénzügyi támogatásában;

14.  megjegyzi, hogy az átalányösszegeken alapuló rendszernek figyelembe kellene vennie az Európai Unión belüli árkülönbségeket, az egyes tagállamokra jellemző megélhetési költségeknek megfelelően; javasolja a rendszer újragondolását és az előfinanszírozás csökkentését a finanszírozott projektek fenntarthatóságának biztosítása, továbbá annak érdekében, hogy jobb támogatást lehessen biztosítani a helyi közigazgatási intézmények és a távolabbi szervezetek együttműködéséhez, különösen a korlátozott pénzügyi kapacitással rendelkező kisebb szervezetek és a speciális igényű résztvevők bevonásának elősegítése érdekében;

15.  kéri a Bizottságot és az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökséget (EACEA), hogy rendszeresen mérjék fel, milyen hatást gyakoroltak különböző költségvetési intézkedések a pályázókra és a lehetséges sikeres pályázókra; kéri különösen annak értékelését, hogy az előfinanszírozás arányának 2015. évi csökkentése (projektek esetében 50%-ról 40%-ra, illetve a működési támogatások és a nemzeti kapcsolattartó pontok esetében 80%-ról 50%-ra), amit a kifizetési előirányzatok rendkívül alacsony szintje tett szükségessé, továbbá a társfinanszírozás szükségessége, valamint az, hogy egyforma feltételek kerültek alkalmazásra, függetlenül a tényleges megélhetési költségektől és a földrajzi távolságtól, hátrányos helyzetbe hozott-e/ hoz-e bizonyos típusú szervezeteket és bizonyos tagállamokat; kéri továbbá olyan további stratégiák kidolgozását, amelyek a polgárokhoz közelebb hozzák az európai intézményeket, továbbá hatékonyabban tájékoztatják a polgárokat a különböző uniós szakpolitikákról;

16.  megjegyzi, hogy egy további paramétert kell bevezetni az átalányösszegeken alapuló rendszerbe, hogy a speciális szükségletű személyek igényeit hatékonyabban lehessen kielégíteni, hiszen sokkal több személyzetre, és gyakran kiegészítő intézkedésekre – és ezek magasabb költségekkel járnak – van szükség ahhoz, hogy a fogyatékossággal élő személyek számára lehetővé tegyék a részvételt;

17.  hangsúlyozza, hogy a működési támogatások függetlenséget garantálnak a kedvezményezettek számára (pl. szakértői csoportok), és lehetőséget nyújtanak a hosszú távú tervezésre a jövőképpel összefüggő tevékenységek megvalósítása és a szakmai tapasztalat gazdagítása érdekében; javasolja, hogy konkrét kritériumok, jelzőszámok és éves jelentés segítségével kövessék nyomon, hogy hol tartanak a kitűzött cél felé vezető úton, és hogy biztosítsák, hogy ezek a finanszírozási programok ne vezessenek ahhoz, hogy a kedvezményezett a Bizottságtól függjön;

18.  felhívja a Bizottságot és az EACEA-t, hogy nyilvánosan számoljon el a „Horizontális fellépés – Valorizáció – Projekteredmények elemzése, terjesztése és felhasználása” című harmadik programterület keretében felmerült kiadásokkal;

19.  kéri a Bizottságot és az EACEA-t, hogy a 2017. december 31-ig elkészítendő időközi értékelő jelentésébe foglalja bele a program pénzügyi és költségvetési végrehajtásának alapos értékelését, és vonja le a következtetéseket az értékelésből a program jövőbeni céljainak újbóli meghatározása és költségvetési követelményeinek kiigazítása érdekében a következő többéves pénzügyi keretben;

Koordinációs és kommunikációs szempontok

20.  felszólítja a Bizottságot, hogy gyűjtse össze az összes hasznos információt (a program útmutatója, prioritások, ajánlattételi felhívások, jelenleg zajló és lezárult projektek, eredmények és tanulságok, hírlevél) az „Európa a polgárokért” programmal, valamint az összes, az európai polgárság témájához kapcsolódó programmal, intézkedéssel, támogatással és strukturális finanszírozással (pl. európai polgári kezdeményezés és európai önkéntes szolgálat) kapcsolatban egy egyedi, felhasználóbarát kommunikációs portálon (mindent egy helyen biztosító online platform), amely a fogyatékossággal élő személyek számára is elérhető; javasolja, hogy ez a platform alkalmazható legyen a kedvezményezettek elérhetőségi adatait tartalmazó nyilvántartásra, és tegye lehetővé a projektek leírásának elérését és más országbeli partnerek megkeresését;

21.  hangsúlyozza, hogy az elutasított pályázatokra kielégítő választ kell adni, közölve az elutasítás okait, különösen ha a pályázatot benyújtó szervezet magyarázatot kér; javasolja annak megfontolását, hogy amennyiben lehetséges, azonosítsák az elutasított hasonló pályázatokból adódó prioritási kérdéseket;

22.  rámutat, hogy az „Európa a polgárokért” program egyes célkitűzései hasonlóak az európai polgári kezdeményezés célkitűzéseihez, illetve kiegészítik azokat, különösen az a törekvés, hogy bevonják a polgárokat az Unió tevékenységébe; úgy véli ezért, hogy következetes kommunikációs stratégiával támogatott közös megközelítés alkalmazására kell törekedni a polgárok szerepvállalására és a részvételi demokráciára vonatkozó uniós politikák kialakítása terén annak érdekében, hogy az Európai Bizottság európai polgárságra vonatkozó minden programját összekapcsolják, esetleg a közvetlen tapasztalatoknak és a helyi szint bevonásának előmozdítása és erősítése révén;

23.  kiemeli, hogy el kell készíteni a lehetséges partnerek nyitott jegyzékét minden tagállamban, hogy megkönnyítsék partnerségek kialakítását azok között, akik hozzá akarnak férni az „Európa a polgárokért” programhoz;

24.  javasolja továbbá egy online platform létrehozását a polgári szerepvállalás területén működő és a programból részesülő fő szervezetek számára, annak érdekében, hogy a projektek befejezésekor összegyűjtsék a bevált gyakorlatokat, erősítsék a kapacitásokat és növeljék a láthatóságot;

25.  felszólítja a Bizottságot, hogy növelje a program ismertségét és jobban tudatosítsa a nyilvánosságban annak célkitűzéseit azáltal, hogy az érdeklődést felkeltő kommunikációs stratégiát folytat az európai polgársággal kapcsolatban – a közösségi hálózatok, rádiós és televíziós reklámok és óriásplakátok segítségével –, a nemzeti kapcsolattartó pontok aktív részvétele révén megerősíti a programban való helyi szerepvállalást, rendszeresen frissíti a tartalmakat, és megpróbál új közönséget – különösen fiatalokat, fogyatékossággal élő, illetve kiszolgáltatott személyeket – megszólítani a részt vevő országokban, főleg azokban, ahol a részvétel aránya alacsonyabb;

26.  úgy véli, hogy e programnak népszerűsítenie kell az Európai Unióban már létező közvetlen részvételi csatornákat is, mint például az európai polgári kezdeményezést, a polgári fórumokat és a nyilvános konzultációkat annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a közvetlen részvétel uniós intézményi kereten belüli lehetőségeire;

27.  sürgeti azon részt vevő országokat, amelyek még nem jelöltek ki nemzeti kapcsolattartó pontot, hogy ezt mielőbb tegyék meg; javasolja az említett országok, a tagállamok és a Bizottság közötti koordináció és szinergia erősítését;

28.  elismeri, hogy a legnagyobb kihívás a jelenlegi ambiciózus célkitűzések elérése a rendelkezésre álló korlátozott mértékű finanszírozás mellett; hangsúlyozza a tagállamok, régiók és helyi önkormányzatok fontosságát a program hatékonyságának és népszerűségének növelésében, többek között a nemzeti kapcsolattartó pontokban rejlő lehetőségek maximalizálásával annak révén, hogy lehetővé teszik számukra a hasonló projektekkel, például az Erasmus +-szal és a Kreatív Európával foglalkozó szervezetekkel való tapasztalatcserét; ösztönzi az EACEA-t, hogy ahol csak lehetséges, mozdítsa elő és növelje az uniós programokkal – mint a Kreatív Európa, az Erasmus+ és az Európai Szociális Alap – alkotott szinergiákat a hatások javítása érdekében;

29.  felhívja a Bizottságot, hogy még nagyobb mértékben fokozza az adminisztráció egyszerűsítésére irányuló erőfeszítéseit, tekintettel arra, hogy különösen a kis méretű szervezeteknek esetenként nehéz megfelelniük a formai követelményeknek, és bürokratikus okokból nem szabad őket hátrányosan megkülönböztetni;

30.  javasolja, hogy a kommunikációra elkülönített keretet ne az Unió prioritásainak intézményi kommunikációja finanszírozására használják, mint ahogy az a jelenlegi program 12. cikkében szerepel, hanem arra, hogy magát a programot népszerűsítsék a részt vevő országokban, különösen ott, ahol alacsonyabb a részvételi arány;

A program súlypontja és céljai

31.  a program következő kiadására nézve azt javasolja, hogy a prioritások meghatározásánál tegyék hivatalossá a több évet átfogó megközelítést, és hogy növeljék a szinergiát a programterületek és a program alkotóelemei között; hangsúlyozza, hogy a program struktúrájában eszközölt változtatásokat olyan módon hajtsák végre, hogy megakadályozzák a végfelhasználók összezavarásának, és ezzel a program hatása csökkentésének lehetőségét;

32.  üdvözli, hogy az Európai Unió kiemelt figyelmet fordít a polgárokra és a társadalmi szempontokra, ami lehetővé teszi, hogy az uniós intézmények közvetlen párbeszédet folytassanak a civil társadalommal; a program prioritásait illetően hangsúlyozza azon projektek fontosságát, amelyek középpontjában Európa aktuális kihívásai, valamint olyan kérdések állnak, mint a sokféleség, a migráció, a menekültek, a radikalizálódás megelőzése, a társadalmi beilleszkedés növelése, a kultúrák közötti párbeszéd, a finanszírozási problémák kezelése és a közös európai kulturális örökség azonosítása; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a program prioritásai és az európai polgársággal kapcsolatos politikák, illetve az európai polgárok mindennapi élete közötti kapcsolatokat;

33.  úgy véli, hogy a programnak a résztvevők szélesebb körét kell elérnie, garantálnia kell a különleges szükségletekkel rendelkező emberek részvételét, elő kell mozdítania a marginalizált és jogfosztott emberek – többek között a migránsok, a menekültek és a menedékkérők – részvételét;

34.  úgy véli, hogy a programnak adott esetben olyan meglévő és sikeres alulról építkező kezdeményezésekre kell építenie, mint a testvérvárosi program;

35.  hangsúlyozza, hogy – az „Európai emlékezet” programterületen belül – nagy szükség van egy európai identitás kialakítására, amely a múlt mellett a jövő felé is irányul, plurális, kultúraközi, a migrációs hullámok és a világ egyéb részeiről érkező hatások felé nyitott, és amelynek célja az európai értékeken és az európai világi és szellemi örökségen alapuló közös integráció elérése; hangsúlyozza, hogy fontos arról gondoskodni, hogy a történelem ne megosztó eszköz, hanem lehetőség legyen napjaink kihívásainak a kifinomult értelmezés és kidolgozott, célzott nevelési programok révén történő megválaszolásához; kiemeli az idősebb és fiatalabb generációk közötti tapasztalatcserét lehetővé tevő, generációk közötti projektek ösztönzésének fontosságát;

36.  hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell az olyan projekteket, amelyek a polgárokkal folytatott vita többdimenziós megközelítéssel, új stílusban bevezetett új formátumait képviselik;

37.  javasolja, hogy a Bizottság évente adjon ki egy olyan összefoglaló jelentést, amely tartalmazza azokat az európai projekt javítására irányuló fő javaslatokat, amelyeket az „Európa a polgárokért” program által finanszírozott projektek résztvevői hangoztatnak;

38.  hangsúlyozza, hogy a programot gazdagítani kell a polgároknak a demokratikus folyamatban és az uniós döntéshozásban való részvételével kapcsolatos javaslatokkal oly módon, amely hozzájárul ahhoz, hogy a polgárok képesek legyenek érvényesíteni a jogaikat, például a digitális demokrácia megvalósítása révén; ennek megvalósítása érdekében felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy fellépéseket és politikákat dolgozzanak ki annak érdekében, hogy növeljék az átadható, kritikus és kreatív gondolkodás készségeit, polgáraik digitális jártasságát és médiaműveltségét, a befogadást és a nyitottságot – különösen a gyermekekét és fiatalokét –, hogy ezáltal képesek legyenek tájékozott döntéseket hozni, és pozitívan hozzájárulni a demokratikus folyamatokhoz;

39.  rámutat, hogy az EU-hoz csatlakozni kívánó országok részvétele a programban jobb kölcsönös megértést és közelebbi együttműködést eredményez; javasolja, hogy tegyék nemzetközibbé a programot, nevezetesen hívják meg az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) és az Európai Gazdasági Térség (EGT) összes tagországát, a csatlakozásra váró és a tagjelölt országokat, hogy a projektekre való pályázatokban működjenek együtt az uniós tagállamokkal, valamint nagyobb együttműködésre szólít fel az uniós, a keleti és a déli partnerség országaiban és a potenciális tagjelölt országokban működő nem kormányzati szervezetek között annak érdekében, hogy az EU közelebb kerüljön a polgárokhoz; javasolja az Európai Unión belüli és a szomszédos országokban működő szervezetek közötti, az európai értékekkel kapcsolatos együttműködés elősegítését;

40.  hangsúlyozza, hogy szükség van a testvérvárosi program fejlesztésére, és összpontosítani kell arra, hogy a rendszert miként lehetne jobban kihasználni, továbbá annak előmozdítására és eredményeire, többek között a pénzügyi erőforrások megfelelő elkülönítésére;

o
o   o

41.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 115., 2014.4.17., 3. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0005.


Közös kereskedelempolitika a vadon élő állatokkal és növényekkel kapcsolatos fenntarthatóság által támasztott követelmények összefüggésében
PDF 288kWORD 50k
Az Európai Parlament 2017. március 2-i állásfoglalása az EU közös kereskedelempolitikájáról a vadon élő állatokkal és növényekkel kapcsolatos fenntarthatóság által támasztott követelmények összefüggésében (2016/2054(INI))
P8_TA(2017)0064A8-0012/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 191. és 207. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 21. cikke (2) bekezdésére,

–  tekintettel „A mindenki számára előnyös kereskedelem – A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című bizottsági közleményre (COM(2015)0497),

–  tekintettel egy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségbe (TTIP) beillesztendő, a kereskedelemről és fenntartható fejlődésről szóló fejezetre vonatkozó uniós szövegjavaslatra, és különösen annak 10. és 16. cikkére,

–  tekintettel a fenntartható fejlődésről szóló, 2015. évi ENSZ-csúcstalálkozó „Alakítsuk át világunkat: A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című záródokumentumára, különösen annak 9. és 33. cikkére és 15. célkitűzésére,

–  tekintettel az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezményre (GATT), különösen XX. cikkének a) és g) pontjára,

–  tekintettel az EU 2016. évi, a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme elleni cselekvési tervére (COM(2016)0087) (a továbbiakban: a „cselekvési terv”),

–  tekintettel a vadon élő állatok és növények tiltott kereskedelme elleni uniós cselekvési tervről szóló, 2016. június 20-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a vadon élő állat- és növényfajok számára a kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló, 1996. december 9-i 338/97/EK tanácsi rendeletre(1), valamint a környezet büntetőjog általi védelméről szóló, 2008. november 19-i 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a vadon élő állatok és növények tiltott kereskedelme elleni küzdelemről szóló 69/314. sz. határozatára és az ENSZ Környezetvédelmi Közgyűlésének a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelméről szóló 1/3. sz. határozatára;

–  tekintettel a CITES-ben részes felek Johannesburgban megrendezésre került konferenciája 17. ülésének (CoP17) eredményeire,

–  tekintettel a vadon élő fajok jogellenes kereskedelmével foglalkozó 2014. februári londoni konferencia eredményeire és az előrelépéseknek a 2015. márciusi kasanei áttekintésére,

–  tekintettel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) 2016-ban Hawaiin tartott természetvédelmi világkongresszusának eredményeire,

–  tekintettel az ENSZ nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményére,

–  tekintettel a Világbank Globális Környezetvédelmi Alapjának (GEF) a vadon élő állatok és növények ügyével foglalkozó programjára,

–  tekintettel az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalának (UNODC) a vadon élő állatokkal és növényekkel összefüggő globális bűnözésről szóló 2016. évi jelentésére,

–  tekintettel a Vámigazgatások Világszervezete Vámegyüttműködési Tanácsának a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelméről szóló, 2014. júniusi nyilatkozatára,

–  tekintettel a United for Wildlife Transport Taskforce buckingham-palotai (London) nyilatkozatára (a továbbiakban: „Buckingham-palotai nyilatkozat”),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A8-0012/2017),

A.  mivel a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme világszerte eddig nem tapasztalt méreteket öltött, és az állat- és növényfajok folyamatos, illegális és fenntarthatatlan, világszerte történő begyűjtése és kereskedelme biológiai válságokhoz vezet;

B.  mivel a vadon élő állat- és növényfajok ellenőrizetlen és mértéktelen kihasználása a túlélésüket veszélyeztető második legkomolyabb fenyegetés, közvetlenül az élőhelyek elpusztítását követően;

C.  mivel a becslések szerint a vadon élő állat- és növényfajok jogellenes kereskedelme a negyedik legjövedelmezőbb bűnözői tevékenység, amely becslések szerint nem kevesebb, mint 20 milliárd eurónyi forgalmat bonyolít le;

D.  mivel a legutóbbi tendenciák azt jelzik, hogy a nagyméretű bűnözői és szervezett hálózatok fokozódó mértékben vesznek részt ebben a tevékenységben, egyre kifinomultabb módszereket alkalmazva;

E.  mivel a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme hozzájárul a konfliktusok táplálásához, és a gyanú szerint terrorista hálózatok tevékenységeik finanszírozásra használják fel többek közt a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelmét is, ezáltal jelentős haszonra téve szert;

F.  mivel az e jelenséget kísérő problémák, így a korrupció és a gyenge kormányzati struktúrák, tovább gyengítik a vadon élő állatok és növények kereskedelmére vonatkozó keretek már meglévő, sebezhető elemeit;

G.  mivel az Európai Unió jelenleg e fajok célpiaca, a más régiók felé irányuló tranzit egyik csomópontja, valamint olyan térség, amelyből a jogellenes kereskedelemre alkalmas bizonyos fajok származnak;

H.  mivel ahhoz, hogy kezelni lehessen a vadon élő fajok jogellenes kereskedelmének kiváltó okait, elengedhetetlen a származási országok vidéki közösségeinek bevonása a vadon élő állatok és növények védelmébe, valamint az ebből származó előnyök biztosítása számukra;

I.  mivel a vadon élő fajokat érintő számítástechnikai bűnözés súlyos fenyegetést jelent a veszélyeztetett fajokra, például az elefántokra, az orrszarvúkra, a tobzoskákra, a hüllőkre, a kétéltűekre, a madarakra, valamint a zsiráfokra nézve;

J.  mivel a fejlődő országokban a fejlesztési együttműködéssel összekapcsolt kereskedelempolitika a gazdasági növekedés hatékony hajtóereje lehet;

K.  mivel a növény- és állatvilág számos fajával folytatott jogellenes kereskedelem növekedése a biológiai sokféleség csökkenéséhez és az ökoszisztémák tönkretételéhez vezet, ugyanis egyre több faj válik veszélyeztetetté vagy hal ki;

L.  mivel a vadon élő állatok és növények fenntartható kereskedelme kulcsfontosságú bizonyos marginalizált közösségek számára, amelyek jogi keretekre támaszkodva védik helyi erőforrásaikat, és mivel ez a kereskedelem hozzájárul a szegénység csökkentéséhez;

Tendenciák, elvek és általános megfontolások

1.  súlyos aggodalommal tölti el a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelmének és a vadon élő állatokkal és növényekkel összefüggő bűnözés szintjének növekedése, amely tendencia, ha nem állítják meg és fordítják vissza, súlyos és állandó jellegű következményekkel fenyeget a biológiai sokféleség megőrzése és a környezeti fenntarthatóság tekintetében;

2.  megjegyzi, hogy az EU-nak számos, a környezet védelmét célzó globális egyezmény részes feleként jogi kötelezettsége annak biztosítása, hogy politikái és nemzetközi szerződései hozzájáruljanak e cél megvalósításához;

3.  úgy véli, hogy a globális piacokba való integrációból származó fokozott gazdasági fejlődés és a természeti erőforrások fenntartható gazdasági fejlődési célokra való felhasználása nem zárják ki egymást kölcsönösen, és azokat inkább egymást erősítő tényezőknek kellene tekinteni;

4.  ezért határozottan támogatja a vadon élő állatokkal és növényekkel kapcsolatos kérdések olyan megközelítését, amely fenntartja az EU és kereskedelmi partnerei környezetvédelmi célkitűzéseit, ugyanakkor lehetővé teszi olyan, fenntartható és törvényes kereskedelmi keretek létrehozását, amelyek megerősítik a kereskedelmi politikának a fenntartható fejlődéshez való pozitív hozzájárulását;

5.  aggodalommal hangsúlyozza, hogy az Unió az USA mellett továbbra is a vadon élő fajokból származó illegális termékek jelentős célpiaca és szállítási útvonala;

6.  üdvözli a vadon élő fajok jogellenes kereskedelme elleni uniós cselekvési tervet, amely alapvető szerepet tölt be a vadon élő állatok és növények rendkívül jövedelmező jogellenes kereskedelmének ijesztő mértékű emelkedése elleni küzdelemben, az ugyanis destabilizálja azokat a gazdaságokat és közösségeket, amelyek megélhetése függ a vadon élő állatoktól és növényektől, valamint az illegális útvonalak megerősítése révén veszélyezteti az Unió kereskedelmi partnerei sérülékeny régióinak békéjét és biztonságát;

7.  úgy véli, hogy végső soron csak a vadon élő állatokkal és növényekkel összefüggő bűnözés integrált megközelítése lehet képes sikeresen korlátozni és felszámolni az illegális kereskedelmet, valamint hogy az EU-nak nem csak a kínálati oldali kérdések, így a harmadik országokban tapasztalt fejlődési problémák, hanem a belföldi piacon – így az online platformokon – az illegális termékek iránti kereslet problémájának kezelésére tett erőfeszítésekben is vezető szerepet kell vállalnia;

Nemzetközi intézmények és kormányok

8.  emlékeztet arra, hogy a WTO-jog értelmében az egyes országok kivételeket vezethetnek be a GATT általános szabályai alól a XX. cikk g) pontja szerint a kimerülő természeti erőforrások szabályozása érdekében, valamint a XX. cikk a) pontja szerint a közerkölcs védelme érdekében; megjegyzi, hogy a WTO Fellebbezési Testülete a „kimerülő természeti erőforrás” kifejezést tágan értelmezte, és kiterjesztette a kimerítés által veszélyeztetett élő fajokra is, valamint hogy a WTO ítélkezési gyakorlata kimondottan kimeríthetőségük bizonyítékaként emelte ki az egyes fajoknak a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) mellékleteibe való bevonását; megjegyzi továbbá, hogy a WTO Fellebbezési Testülete a „közerkölcs” fogalmát tágan értelmezte, kiterjesztve azt az állatokkal való kegyetlen bánásmód megelőzésével kapcsolatos aggályokra is;

9.  üdvözli, hogy az Unió a WTO-n belül erőfeszítéseket tett a káros halászati támogatások csökkentése érdekében, ezek ugyanis veszélyeztethetik a halászterületek fenntartható kezelését és az egyes fajok, például a teknősök, a cápák, a tengeri madarak és a tengeri emlősök védelmét;

10.  ismételten szilárd elkötelezettségének ad hangot az ENSZ fenntartható fejlesztési céljai és a 15. célkitűzés végső sikere mellett, ami egy szándéknyilatkozatot is tartalmaz a védett állat- és növényfajok befogása/begyűjtése és az azokkal való jogellenes kereskedelem felszámolására, valamint az illegálisan forgalmazott termékek keresletének és kínálatának visszaszorítására;

11.  üdvözli a vadon élő állatokkal és növényekkel összefüggő bűnözés ellen fellépő, a CITES, az Interpol, az UNODC, a Világbank és a Vámigazgatások Világszervezete részvételével létrejött nemzetközi konzorcium jelenleg folytatott tevékenységét;

A vámok és az online kereskedelem

12.  üdvözli a Vámigazgatások Világszervezetének INAMA projektjét, amely a vámhatóságok kapacitásépítés-javítási képességének fokozását célozza a vadon élő állatokkal és növényekkel összefüggő bűnözés felszámolása érdekében; kéri a vámhatóságokat, hogy vegyenek részt nagyobb mértékben a vadon élő állatok és növények illegális kereskedelmének felszámolását célzó bűnüldözési műveletekben, valamint fokozott mértékű tudatosság-növelő tevékenységekre szólít fel a vámhatóságok képzése és működése javításának érdekében;

13.  úgy véli, hogy a vadon élő fajokkal összefüggő internetes bűnözés súlyos fenyegetést jelent a veszélyeztetett állatokra, így az elefántokra, az orrszarvúkra, a kétéltűekre, a hüllőkre és madarakra nézve, valamint hogy a kormányoknak, a vállalatoknak és a nem kormányzati szervezeteknek közösen kellene fellépniük e jelenség ellen;

14.  úgy véli, hogy az uniós cselekvési terv vámszempontjait még jobban meg kell erősíteni mind a partnerországokkal való együttműködés, mind az Unión belüli jobb és hatékonyabb végrehajtás tekintetében; ezért várakozással tekint az Unió jelenlegi jogszabályi keretének végrehajtására és érvényesítésére irányuló 2016. évi bizottsági felülvizsgálatra, és kéri, hogy ebbe a felülvizsgálatba foglalják bele a vámeljárások értékelését;

15.  felszólítja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy az egyes tagállamokban az ellenőrzésekért felelős vámtisztviselők mennyire egységesen alkalmazzák a vadon élő fajok kereskedelmére vonatkozó uniós jogszabályokat;

16.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek az információmegosztásért és kapacitásépítésért, többek közt a vámhatósági tisztviselőket célzó speciális képzések révén;

A magánszektor és a nem kormányzati szervezetek szerepe

17.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a magánszektor részvételét a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme elleni küzdelemben, ideértve az online piacterek és a közösségi média bevonását is;

18.  üdvözli azokat a működőképes megoldásokat, amelyek – meglévő ellátási láncba és kereskedelemigazgatási rendszerekbe integrálva – lehetővé teszik a magánszektor számára, hogy a kormányok és nemzetközi szervezetek valódi partnereként lépjen fel a globális ellátási láncok felelősségteljes kezelésének biztosításában; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a közös kereskedelempolitikának elő kell mozdítania a kötelező érvényű vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó előírásokat, iránymutatást és támogatást biztosítva a magánszektor számára a társadalmilag felelős gyakorlattal kapcsolatban; úgy véli, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó előírások a közlekedési hálózatok szempontjából rendkívüli jelentőségűek;

19.  üdvözli az együttműködésen és zéró tolerancián alapuló megközelítés kialakulását a vadon élő fajok kereskedelmének szakértői és a logisztikai vállalatok között; úgy véli, hogy a Bizottságnak fontolóra kell vennie azt, hogyan tudná a legjobban biztosítani, hogy a vonatkozó jogi keret hatékonyabban kezelje az e-kereskedelemmel, valamint az online és offline kereskedelmi reklámokkal kapcsolatos kockázatokat;

20.  üdvözli a nem kormányzati szervezeteknek és a civil társadalomnak a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme elleni harcban játszott szerepét, ideértve a figyelemfelhívást és a kereslet csökkentését mind az Unión belül, mind pedig a szóban forgó vadon élő állatoknak és növényeknek otthont adó harmadik országok területén, valamint a kereskedelmi és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos rendelkezések végrehajtásának ellenőrzése céljából az uniós szabadkereskedelmi megállapodásokban előírt belső tanácsadó csoportokon belül betöltött szerepét;

21.  üdvözli a United for Wildlife Transport Taskforce 2016. márciusi Buckingham-palotai nyilatkozatát, amelynek célja egyrészt a magánszektorbeli szereplők bevonása a szállítás és a vámkezelési eljárások sebezhető – és a jogellenes kereskedelmet folytatók által ki is használt – pontjainak kezelésébe, másrészt a globális ellátási láncok és kereskedelmi útvonalak mentén zajló információmegosztás javítása;

22.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a nem kormányzati szervezetekkel a vadon élő fajok jogellenes kereskedelmének visszaszorításában, a vadon élő fajokból származó termékekkel szembeni fogyasztói magatartás megváltoztatásában és az ilyen termékek iránti kereslet csökkentésében olyan kampányok révén, amelyek célja, hogy felhívják a figyelmet a vadon élő fajok jogellenes kereskedelme elleni fellépés terén jelentkező kihívásokra, különösen azokban az országokban, ahol nagyobb a kereslet;

Uniós jogi keret és kereskedelmi megállapodások

23.  úgy véli, hogy a meglévő belföldi jogi kereten belül a jelenlegi szakaszban az uniós tagállamok előtt álló legfontosabb kihívás és elsőbbségi feladat a már meglévő szabályok végrehajtása; elismeri ugyanakkor, hogy a más államokban meglévő, szóban forgó szabályokat figyelembe vevő, kiegészítő rendelkezések vizsgálatára van szükség annak érdekében, hogy betiltsák a harmadik országokban jogellenesen kitermelt vagy értékesített vadon élő állatok és növények forgalmazását, forgalomba hozatalát, szállítását és beszerzését; úgy véli, hogy a jelenlegi jogi keretet is meg kell vizsgálni az e-kereskedelemmel kapcsolatos kockázatok hatékonyabb kezelése érdekében;

24.  támogatja azt a megközelítést, amelynek keretében a jövőbeli uniós kereskedelmi megállapodásokba a vadon élő fajok jogellenes kereskedelmének kezelését célzó rendelkezéseket építenek be;

25.  üdvözli, hogy a fenntartható fejlődés biztosítása melletti fennálló kötelezettségvállalásának részeként a Bizottság javaslatot tett arra, hogy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségbe (TTIP) illesszenek be egy kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetet; megjegyzi, hogy kereskedelmi megállapodásaiban az Egyesült Államok szabványok kialakítására törekedett a vadon élő állatok és növények kereskedelmét illetően, többek közt a halászati támogatások korlátozása révén; hangsúlyozza, hogy valamennyi jövőbeli uniós szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos tárgyalások során a vadon élő fajok védelme tekintetében szigorú rendelkezésekről, többek közt – a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetek részeként – az elfogadott többoldalú környezetvédelmi megállapodások megfelelő végrehajtására irányuló rendelkezésekről és kötelezettségvállalásokról kell megállapodni;

26.  üdvözli a vadon élő fajok védelmével kapcsolatos ambiciózusabb uniós megközelítést az Unió és Vietnam közötti szabadkereskedelmi megállapodásnak a kereskedelemmel és a fenntartható fejlődéssel foglalkozó fejezetében, amely nemcsak a többoldalú környezetvédelmi megállapodások – például a CITES, a Biológiai Sokféleség Egyezmény (CBD) és bálnavadászat szabályozásáról szóló nemzetközi egyezmény (ICRW) – megfelelő végrehajtása és érvényesítése iránti kötelezettségvállalásokat tartalmaz, hanem a kereskedelmi kapacitás építésére, az információcserére és a figyelemfelkeltésre irányuló rendelkezéseket is, valamint sürgeti az Uniót és a tagállamokat e kötelezettségvállalások és rendelkezések megfelelő végrehajtásának garantálására; úgy véli, hogy ezeknek a kötelzettségvállalásoknak érvényesíthetőknek kell lenniük a hatékony és folyamatos megfelelés biztosítása érdekében, többek között a nem kormányzati és civil társadalmi szervezetek megfelelő szerepének kialakítása révén;

27.  támogatja az „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégiában körvonalazott megközelítést, miszerint a jövőbeli kereskedelmi megállapodásokba korrupcióellenes intézkedéseket kell beépíteni, tekintettel a korrupciónak a vadon élő állatok és növények illegális kereskedelme megkönnyítésében játszott szerepére, valamint üdvözli az Unió arra irányuló elkötelezettségét, hogy olyan kereskedelempolitikákat hajtson végre, amelyek előmozdítják a fenntartható fejlődést, és ezzel hozzájárulnak a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend részeként közösen megállapított globális célkitűzések megvalósításához;

Ajánlások

28.  az uniós kereskedelmi politika olyan megközelítését támogatja, amely nem csupán kiemelt helyen kezeli a vadon élő állatok és növények illegális kereskedelme elleni fellépést, hanem valamennyi jövőbeli megállapodásba olyan rendelkezéseket illeszt be, amelyek annak csökkentését és végül felszámolását célozzák, szilárd és hatékony kiegészítő intézkedések mellett, különös tekintettel az erdőgazdálkodással, az egészségüggyel és a vámkezeléssel kapcsolatos képzésekre és megelőzésre, valamint az e területekkel kapcsolatos szankciók alkalmazására;

29.  hangsúlyozza, hogy az uniós kereskedelempolitikában semminek nem szabad megakadályoznia, hogy az EU és annak kereskedelmi partnerei olyan döntéseket hozzanak, amelyek szükségesek a vadon élő állatok és növények és a természeti erőforrások védelméhez, feltéve, hogy ezek az intézkedések továbbra is jogos közpolitikai célok érdekeit szolgálják és nem jelentenek önkényes vagy indokolatlan megkülönböztetést;

30.  úgy véli, hogy a vadon élő állatokkal és növényekkel kapcsolatos globális fenntarthatóság és az illegális kereskedelem elleni fellépés tekintetében nincsen minden helyzetre egységesen alkalmazható megoldás; e tekintetben emlékezetet arra, hogy szükség van a teljes rugalmasság biztosítására és az információk, adatok és bevált gyakorlatok megosztására, hogy lehetővé váljon a megerősített együttműködést célzó párbeszéd, szem előtt tartva az ilyen típusú jogsértések határokon átnyúló jellegét;

31.  javasolja, hogy az uniós tagállamok vegyenek fontolóra olyan politikai megoldásokat, amelyek lehetővé tennék minden olyan, még meglévő joghézag megszüntetését, amelyek megkönnyíthetnék az illegális kereskedelemből származó vadon élő növény- és állatfajok és az azokkal kapcsolatos termékek „tisztára mosását”; ezenkívül javasolja, hogy ezzel kapcsolatban kerüljön sor alapos ellenőrzésre, valamint hogy e célkitűzés elérése érdekében hatékonyan használjanak fel minden létező erőforrást és ügynökséget;

32.  felszólítja az EU-t és annak tagállamait, hogy fontolják meg az elefántcsont kereskedelmének, kivitelének vagy az Unión belüli és azon kívülre irányuló újrakivitelének európai szintű, a WTO jogának megfelelő, teljes betiltását, az egyezmény létrejötte előtt forgalomba hozott elefántcsontot is beleértve;

33.  kéri, hogy fordítsanak megfelelő forrásokat a vadon élő állatok és növények illegális kereskedelmének felszámolását célzó uniós célkitűzéseknek való megfelelést célzó politikákra és intézkedésekre, ami harmadik országoknak kapacitásépítés, és különösen a vámeljárások, a hatóságok, az átláthatóság és a jó kormányzás céljára juttatott forrásokat is magában foglalja;

34.  kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok továbbra is működjenek együtt az összes érintett szereplővel egy olyan integrált megközelítés biztosítása érdekében, amely nem csupán a vadon élő fajok és az azokból készült termékek jogellenes forrásait célozza, hanem amely egyben a kereslet csökkentéséért és a felvevőpiacokon a tudatosság növeléséért is tesz;

35.  kéri, hogy a tagállamok és a Bizottság tegyenek többet a vadon élő fajok jogellenes kereskedelmével foglalkozó illegális bűnszervezetek és bűnszövetkezetek felbomlasztásának, felszámolásának és bíróság elé állításának biztosításáért, valamint kéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy a vadon élő fajokkal kapcsolatos bűncselekményekért kiszabott büntetések és ítéletek arányosak és egyben elrettentőek is legyenek, és adott esetben álljanak összhangban a nemzetközi szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezményben meghatározott kötelezettségvállalásokkal;

36.  felszólítja az Uniót, hogy a WTO keretén belül vizsgálja meg, hogy a globális kereskedelmi és környezetvédelmi rendszerek hogyan tudnák egymást jobban támogatni, különösen a WTO és a MEA-k közötti koherencia megerősítésével kapcsolatos, folyamatban levő munka keretében, valamint a kereskedelmi eljárások egyszerűsítésére vonatkozó megállapodás fényében;

37.  úgy véli, hogy további együttműködési lehetőségeket kell kialakítani a WTO és a CITES között, különösen a fejlődő országok tisztviselői számára a kereskedelmi és környezetvédelmi területen nyújtott technikai segítség és kapacitásépítés tekintetében; kéri, hogy a Bizottság a Nairobiban elfogadott határozatot követő megbeszélések részeként folytassa az erről való gondolkodást, és foglalkozzon a 2017-ben Buenos Airesben megrendezendő következő miniszteri konferencián megvitatandó jövőbeli elemekkel;

o
o   o

38.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, a CITES-nek, az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalának, a Vámigazgatások Világszervezetének, a Kereskedelmi Világszervezetnek és az Interpolnak.

(1) HL L 61., 1997.3.3., 1. o.
(2) HL L 328., 2008.12.6., 28. o.

Jogi nyilatkozat