Az Európai Parlament 2017. március 15-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Brazil Szövetségi Köztársaság között az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) XXIV. cikkének 6. pontja és XXVIII. cikke alapján, a Horvát Köztársaság engedményes listáján szereplő engedményeknek ezen ország Európai Unióhoz való csatlakozása során történő módosításáról szóló, levélváltás formájában létrejött megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (13037/2016 – C8-0490/2016 – 2016/0307(NLE))

P8_TA(2017)0078 A8-0052/2017

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (13037/2016),

–  tekintettel az Európai Unió és az Brazil Szövetségi Köztársaság között az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) XXIV. cikkének 6. pontja és XXVIII. cikke alapján, a Horvát Köztársaság engedményes listáján szereplő engedményeknek ezen ország Európai Unióhoz való csatlakozása során történő módosítására vonatkozóan, levélváltás formájában létrejött megállapodás tervezetére (13038/2016),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkének (4) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0490/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A8-0052/2017),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Brazil Szövetségi Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

Az Európai Parlament 2017. március 15-i jogalkotási állásfoglalása a gépjármű-nyilvántartási adatokra vonatkozó, Dániával való automatizált adatcsere megindításáról szóló tanácsi végrehajtási határozatra irányuló tervezetről (12212/2016 – C8-0476/2016 – 2016/0815(CNS))

P8_TA(2017)0079 A8-0051/2017

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács tervezetére (12212/2016),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 39. cikke (1) bekezdésének az Amszterdami Szerződés által módosított formájára, valamint az átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv 9. cikkére, amelyeknek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0476/2016),

–  tekintettel a különösen a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttműködés megerősítéséről szóló, 2008. június 23-i 2008/615/IB tanácsi határozatra(1), és különösen annak 33. cikkére,

–  tekintettel a határokon átnyúló bűnüldözési együttműködés megerősítéséről az EU-ban: a prümi határozat és az európai információcsere-modell végrehajtása című, 2013. október 10-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az európai biztonsági stratégiáról szóló, 2015. július 9-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8‑0051/2017),

1.  jóváhagyja a Tanács tervezetét;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 210., 2008.8.6., 1. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0419. (3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0269.

Az Európai Parlament 2017. március 15-i jogalkotási állásfoglalása a DNS-adatokra vonatkozó, Görögországgal való automatizált adatcsere megindításáról szóló tanácsi végrehajtási határozatra irányuló tervezetről (12211/2016 – C8-0477/2016 – 2016/0816(CNS))

P8_TA(2017)0080 A8-0053/2017

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács tervezetére (12211/2016),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 39. cikke (1) bekezdésének az Amszterdami Szerződés által módosított formájára, valamint az átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv 9. cikkére, amelyeknek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0477/2016),

–  tekintettel a különösen a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttműködés megerősítéséről szóló, 2008. június 23-i 2008/615/IB tanácsi határozatra(1), és különösen annak 33. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8‑0053/2017),

1.  jóváhagyja a Tanács tervezetét;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 210., 2008.8.6., 1. o.

Az Európai Parlament 2017. március 15-i jogalkotási állásfoglalása az élelmiszer- és takarmányjog, valamint az állat-egészségügyi és állatjóléti szabályok, a növény-egészségügyi szabályok, és a növényvédő szerekre vonatkozó szabályok alkalmazásának biztosítása céljából végzett hatósági ellenőrzésekről és más hatósági tevékenységekről, továbbá a 999/2001/EK, a 396/2005/EK, az 1069/2009/EK, az 1107/2009/EK, az 1151/2012/EU, a 652/2014/EU, az (EU) 2016/429 és az (EU) 2016/2031 európai parlamenti és tanácsi rendelet, az 1/2005/EK és az 1099/2009/EK tanácsi rendelet, valamint a 98/58/EK, az 1999/74/EK, a 2007/43/EK, a 2008/119/EK és a 2008/120/EK tanácsi irányelv módosításáról, és a 854/2004/EK és a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 89/608/EGK, a 89/662/EGK, a 90/425/EGK, a 91/496/EGK, a 96/23/EK, a 96/93/EK és a 97/78/EK tanácsi irányelv és a 92/438/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet (a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet) elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (10755/1/2016 – C8-0015/2017 – 2013/0140(COD))

P8_TA(2017)0081 A8-0022/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (10755/1/2016 – C8-0015/2017),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. október 16-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2013. november 29-i véleményére(2),

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2013)0265) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(3),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 67a. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A8-0022/2017),

1.  egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

2.  megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

3.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

4.  utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogalkotási aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 67., 2014.3.6., 166. o. (2) HL C 114., 2014.4.15., 96. o. (3) Elfogadott szövegek: P7_TA(2014)0380.

Az Európai Parlament 2017. március 15-i jogalkotási állásfoglalása a 470–790 MHz-es frekvenciasáv Unión belüli használatáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2016)0043 – C8‑0020/2016 – 2016/0027(COD))

P8_TA(2017)0082 A8-0327/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0043),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8‑0020/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. május 26-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. január 20-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A8-0327/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. március 15-én került elfogadásra a 470–790 MHz frekvenciasáv Unión belüli használatáról szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/899 határozattal.)

(1) HL C 303., 2016.8.19., 127. o.

Az Európai Parlament 2017. március 15-i állásfoglalása az uniós polgárok szabad mozgása és a belső piacon történő munkavállalása előtt álló akadályokról (2016/3042(RSP))

P8_TA(2017)0083 B8-0179/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) IV. és V. címére, 4. cikke (2) bekezdésének a) pontjára, valamint 20., 21., 26., 45–48. és 153. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartája 5. cikkének (2) bekezdésére, 30., 31. és 47. cikkére,

–  tekintettel a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16-i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. április 5-i 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a foglalkoztatási szolgálatok európai hálózatáról (EURES), a munkavállalók mobilitási szolgáltatásokhoz való hozzáféréséről és a munkaerőpiacok további integrációjáról, valamint a 492/2011/EU és az 1296/2013/EU rendeletek módosításáról szóló, 2016. április 13-i (EU) 2016/589 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7),

–  tekintettel a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló, 2011. március 9-i 2011/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(8),

–  tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet (az IMI-rendelet) módosításáról szóló, 2013. november 20-i 2013/55/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9),

–  tekintettel a munkavállalók szabad mozgásával összefüggésben a munkavállalóknak biztosított jogok gyakorlását megkönnyítő intézkedésekről szóló, 2014. április 16-i 2014/54/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(10),

–  tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv érvényesítéséről és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet (az IMI-rendelet) módosításáról szóló, 2014. május 15-i 2014/67/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(11),

–  tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv jobb átültetéséhez és alkalmazásához nyújtott iránymutatásról szóló, 2009. július 2-i bizottsági közleményre (COM(2009)0313),

–  tekintettel „Az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgása: Öt intézkedés a változás érdekében” című, 2013. november 25-i bizottsági közleményre (COM(2013)0837),

–  tekintettel „A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában” című, 2017. január 24-i, az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentésre (COM(2017)0030),

–  tekintettel a munkavállalók Európai Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. december 15-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a mindenki, köztük az önálló vállalkozói tevékenységet folytatók számára is elérhető szociális védelemről szóló, 2014. január 14-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel „A szabad mozgáshoz való alapvető jog tiszteletben tartása az Unióban” című, 2014. január 16-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel eljárási szabályzata 216. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Petíciós Bizottság számos olyan petíciót kapott, amelyben a benyújtók aggodalmuknak adtak hangot az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogának gyakorlása előtt álló különböző akadályokról;

B.  mivel az, hogy egyes tagállamok nem ismerik el az LMBTI-személyek közötti házasságokat vagy bejegyzett élettársi kapcsolatokat, akadályozhatja e személyek és partnereik Unión belüli szabad mozgását, és lehetetlenné teszi számukra az adott országokban az egyes szociális juttatásokhoz vagy közszolgáltatásokhoz való hozzáférést;

C.  mivel 2016. október 11-én a Petíciós Bizottság „Az uniós polgárok szabad mozgása és a belső piacon történő munkavállalása előtt álló akadályok a petíciók fényében” címmel meghallgatást szervezett;

D.  mivel a szabad mozgáshoz való jog az uniós polgárok alapvető joga, és elengedhetetlen az Unión belüli társadalmi és gazdasági kohézióhoz, melyek célja a teljes foglalkoztatás és a társadalmi haladás;

E.  mivel ahogy számtalan petícióban beszámoltak róla, sok tagállam sérti a munkavállalók szabad mozgásához való jogát; mivel előfordul, hogy a mobilis uniós polgárok kerülik az egészségügyi ellátás igénybevételét, mert attól tartanak, hogy kiutasítják őket, ami ténylegesen korlátozza az egészségügyi ellátáshoz való alapvető jogukat;

F.  mivel a gazdasági válság és az annak leküzdését célzó intézkedések növelték a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket és a gazdasági migráció mértékét az Unión belül; mivel ezt mind a származási és a fogadó tagállamoknak, mind az érintett uniós intézményeknek kellőképpen figyelembe kell venniük, és különleges koordinációs intézkedéseket kell bevezetniük;

G.  mivel a munkavállalók Unión belüli mobilitása olyan kihívást jelenthet a nemzeti munkaerőpiacok számára, amely célzott megoldásokat tesz szükségessé, ugyanakkor hozzá is járulhat azok méltányosabbá tételéhez, amennyiben teljes mértékben tiszteletben tartják a munkavállalók alapvető jogait;

H.  mivel a tagállamok és az uniós intézmények közös felelőssége annak biztosítása, hogy a szabad mozgás elvei a polgárokat, a növekedést, a gazdasági és társadalmi fejlődést és a foglalkoztatást szolgálják, valamint hogy a vonatkozó uniós jogi keretet hatékonyabban ültessék át és hajtsák végre;

I.  mivel bizonyos esetekben a mobilis uniós munkavállalók és családtagjaik szociális biztonságát egyenlőtlenségek és esetlegesség jellemzik;

J.  mivel a szociális biztonsághoz fűződő jogokkal megkülönböztetés nélkül kellene tudniuk élni az állandó munkavállalóknak, az idénymunkásoknak vagy a határ menti ingázóknak, valamint azoknak is, akik szolgáltatás nyújtása céljából végzik tevékenységüket;

K.  mivel a munkaügyi kapcsolatokban a saját váltó alkalmazása tisztességtelen és diszkriminatív helyzet kialakulásához vezethet a munkavállalók számára, amely megakadályozza őket abban, hogy éljenek a belső piacon történő szabad mozgáshoz való jogukkal;

L.  mivel a petíciók benyújtóit aggasztja egyrészt a szélessávú hozzáférés hiánya, különösen a távoli, vidéki és hegyvidéki területeken, másrészt a széles sávú internetes kapcsolat hirdetésekben szereplő és tényleges sebessége közötti eltérés, melyek hatást gyakorolnak a belső piaci fogyasztóvédelemre, és akadályokat gördítenek az információkhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés elé;

1.  felszólítja a tagállamokat, hogy a szubszidiaritás elvének megfelelően szabályaikból távolítsanak el minden diszkriminatív gyakorlatot és szükségtelen akadályt az Uniós polgárok és azok családtagjai, köztük a nem uniós állampolgárságú családtagok elől, hogy azok élvezhessék a területükre való belépéshez és az ottani tartózkodáshoz való jogot, valamint a szociális jogokat, és mindeközben tegyék közigazgatásukat hatékonyabbá, hogy megkönnyítsék a munkavállalók Unión belüli mobilitását;

2.  mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egyes tagállamok alkalmazzák azt a munkavállalók szabad mozgásának elvét sértő gyakorlatot, hogy az országukban alkalmazott európai polgárokat munkaszerződésük lejárta után rövid idővel kiutasítják;

3.  felszólítja a Bizottságot, hogy egyértelműsítse, frissítse és bővítse ki a 2004/38/EK irányelv jobb átültetését és alkalmazását célzó iránymutatását, különösen azért, hogy beillessze az Európai Unió Bíróságának (EUB) közelmúltbeli ítéleteit (a C-456/12.(15) és a C-457/12.(16) sz. ügy); a teljes és megfelelő alkalmazás biztosítása érdekében javasolja az átültetési és végrehajtási tervek használatát;

4.  hangsúlyozza az „egyenlő munkáért egyenlő díjazás” elvét, és elítéli, hogy néhány tagállam megtagadja a szociális védelmet a nem uniós polgárságú munkavállalóktól; sürgeti a tagállamokat, hogy valamennyi uniós munkavállaló megvédése érdekében tartsa be az érvényes uniós jogszabályokat és a munkajog alapvető elveit; szorgalmazza annak jobb meghatározását, hogy milyen feltételeket kell teljesíteniük az uniós polgároknak és azok harmadik országból származó családtagjainak ahhoz, hogy élhessenek szociális jogaikkal;

5.  üdvözli a szociális biztonságra vonatkozó információk elektronikus adatcseréjének (EESSI) megvalósítását, amely Unió-szerte segíti a szociális védelemmel foglalkozó szerveket a gyorsabb és biztonságosabb információcserében; felszólítja a tagállamokat, hogy az információmegosztás új típusához való alkalmazkodás érdekében javítsák technológiai kapacitásukat; felszólít a határokon átnyúló kollektív szerződések támogatására szolgáló lehetőségek felmérésére, valamint a bevált gyakorlatokat előmozdító európai platformok létrehozására;

6.  felszólítja a tagállamokat, hogy a 2014/67/EU irányelvben előírtnak megfelelően hozzanak létre egységes nemzeti honlapokat; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a polgárok más tagállamokban történő szabad letelepedését, munkavállalását és tanulását erősítő és a nyilvánosság ismereteinek növelését célzó iránymutatási és tanácsadási tevékenységeiket; felszólítja a Bizottságot, hogy javítsa az Unión belüli munkavállalási és tanulási lehetőségekre vonatkozó információk nyújtását célzó eszközök, például az EURES és a PLOTEUS hatékonyságát, és növelje a lakosság ezekkel kapcsolatos ismereteit; tudomásul veszi az új EURES-rendeletet ((EU) 2016/589 rendelet), melynek átfogó célja, hogy az EURES az Unión belüli tisztességes munkavállalói mobilitás révén a foglalkoztatás hatékony eszköze legyen; hangsúlyozza, hogy a jobb konzuli segítségnyújtás és együttműködés segít felhívni a figyelmet az utazó munkavállalók személyes helyzetére és alapvető jogaik megvédésére, és lehetővé teszi zökkenőmentes beilleszkedésüket a fogadó tagállamba;

7.  felkéri a tagállamokat, hogy nyújtsanak egyértelmű iránymutatásokat és megfelelő képzést azon köztisztviselőknek és közigazgatási alkalmazottaknak, akik részt vesznek az Unióban jogszerűen tartózkodó uniós és nem uniós állampolgárságú polgárok, munkavállalók és családtagjaik szociális jogainak végrehajtásában;

8.  kéri a SOLVIT szolgálat megerősítését, például egy segélyvonal létrehozásával, valamint minden más olyan illetékes hatóság megerősítését, amelyhez az uniós polgárok fordulhatnak a belső piacot érintő konkrét kérdéseikkel, hogy lehetővé tegyék számukra és családtagjaik számára, hogy kellő időben tájékoztatást és támogatást kapjanak olyankor, amikor szabad mozgáshoz való joguk gyakorlása során akadályba ütköznek;

9.  szorgalmazza a szociális jogaik egyik tagállamból a másikba történő hordozhatóságát igénybe vevő polgárok számára vonatkozó statisztikai adatok gyűjtésének és feldolgozásának javítását, hogy tovább lehessen fejleszteni a tagállamok közötti koordinációt, és a magasabb szintű szociális védelem elérését lehetővé tevő szakpolitikai intézkedésekkel meg lehessen erősíteni az uniós polgárok jogait;

10.  szorgalmazza a „szokásos tartózkodási hely” értelmezésének fokozottabb összehangolását;

11.  sajnálja, hogy a szociális biztonsági jogosultságok összekapcsolásának sikertelensége akadályokat gördít az uniós polgárok elé, és felszólítja a tagállamokat, hogy a szociális ellátások (pl. az állami nyugdíj, az egészségbiztosítás, a munkanélküli ellátás és a családi ellátás) hordozhatóságának biztosítása és következésképpen az Unión belüli munkavállalói mobilitás útjában álló akadályok csökkentése érdekében teljes körűen és hatékonyan hajtsák végre a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendeletet, valamint a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló 987/2009/EK rendeletet; határozott és hatékony lépéseket sürget egy olyan összehangolt rendszer kialakítására, amely Unió-szerte minden ember számára összesített társadalombiztosítási járulékokat és juttatásokat biztosít, például egy olyan társadalombiztosítási kártya révén, amely megkönnyíti a társadalombiztosítási járulékok és jogosultságok nyomon követhetőségét(17);

12.  felszólítja a tagállamokat, hogy sürgősen valósítsák meg az európai fogyatékossági kártyát, amely megkönnyítené a fogyatékossággal élők egyik tagállamból a másikba történő utazását és mozgását;

13.  a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló 2011/24/EU irányelvben, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendeletben és a Bíróság kapcsolódó ítélkezési gyakorlatában(18) meghatározott jognak megfelelően helyteleníti, hogy egyes uniós polgárokat kizárnak a másik tagállam nemzeti közegészségügyi rendszeréből;

14.  kéri az uniós adóügyi kereten belüli koordináció fokozását, hogy – az olyan egyéb vonatkozó kérdések mellett, mint az adódömping megelőzése – felszámolható legyen a kettő adóztatás;

15.  megjegyzi, hogy az emberek szabad mozgásából eredően egyre nő a gyermekek feletti felügyelettel kapcsolatos, határokon átnyúló ügyek száma; a gyermekek feletti felügyelettel kapcsolatos ügyekben kéri a tagállamok közötti konzuli és igazságügyi együttműködés fokozását; üdvözli a Brüsszel IIa. rendelet jelenleg is zajló felülvizsgálatát;

16.  elítéli azt a gyakorlatot, amikor munkaügyi kapcsolatokban biankó saját váltót alkalmaznak, lehetővé téve a munkaadó számára, hogy könnyebben követelhessen esetleges kártérítést, és elkerülje a munkaügyi bíróságokon a hosszadalmas pereskedést, megfordítva a bizonyítási terhet a vétkesség és a kártérítés összege tekintetében; hangsúlyozza, hogy ezek a biankó saját váltók megakadályozzák, hogy a polgárok éljenek a belső piacon történő szabad mozgáshoz való jogukkal; felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan jogszabályokat, amelyek az egész Unióban tiltják a biankó saját váltók munkaügyi kapcsolatokban történő alkalmazását; sürgeti a Bizottságot, hogy bocsásson ki ajánlást a tagállamok számára a biankó saját váltók munkaügyi kapcsolatokban történő alkalmazása kifejezett betiltásának szükségességéről;

17.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egyes petíciók benyújtói nehézségekbe ütköztek szakmai képesítéseik Európán belüli elismertetése tekintetében; szorgalmazza a tudományos címek és az egyetemi diplomák tagállamok általi további és folyamatos egységesítését, a szakmai képesítések elismerésére, valamint a másik tagállamban munkavállalást tervező képzett szakemberek számára előírt folyamatos szakmai fejlődésre vonatkozó követelmények elismerésére irányuló adminisztratív együttműködés fokozása és egyszerűbb és gyorsabb eljárások biztosítása érdekében a belső piaci információs rendszer (IMI) rendszerszintű, mindenféle megkülönböztetés nélküli alkalmazását, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatával összhangban, a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelvnek megfelelően tiszteletben tartva ugyanakkor a fogadó tagállam előírásait;

18.  meg van győződve arról, hogy a mobilitást egy olyan széleskörű szabályozási eljárás révén kell koordinálni, melynek célja a hatékony szociális jogokat biztosító, stabil és minőségi álláshelyek garantálása, hatékonyan kezelve a megkülönböztetés és a bizonytalanság minden formáját;

19.  úgy véli, hogy annak biztosítása érdekében, hogy a mobilitás önkéntes legyen, az Uniónak és a tagállamoknak sikeresen kell kezelniük azt a problémát, hogy a munkavállalók hazai régiójában kevés a foglalkoztatási lehetőség és nem megfelelő a szociális védelem;

20.  felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa az egységes távközlési piacról szóló rendelet tényleges nyomon követését és végrehajtását, amely rendelkezéseket tartalmaz majd arra vonatkozóan, hogy a fogyasztók tájékoztatást kapjanak a széles sávú kapcsolat minimális, rendes körülmények között elérhető, a maximális és a hirdetésekben szereplő sebességéről; támogatja ezzel kapcsolatban a félrevezető hirdetések felszámolását célzó figyelemfelkeltő kampányok szervezését;

21.  felszólítja a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló 2011/24/EU irányelvet, és biztosítsák a határokon átnyúló egészségügyi ellátás – ideértve a gyógyszerek – költségeinek hatékony és időben történő visszatérítését, mert ennek hiánya önkényes megkülönböztetést jelenthet vagy indokolatlanul akadályozhatja a szabad mozgást;

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 166., 2004.4.30., 1. o. (2) HL L 284., 2009.10.30., 1. o. (3) HL L 141., 2011.5.27., 1. o. (4) HL L 107., 2016.4.22., 1. o. (5) HL L 18., 1997.1.21., 1. o. (6) HL L 158., 2004.4.30., 77. o. (7) HL L 255., 2005.9.30., 22. o. (8) HL L 88., 2011.4.4., 45. o. (9) HL L 354., 2013.12.28., 132. o. (10) HL L 128., 2014.4.30., 8. o. (11) HL L 159., 2014.5.28., 11. o. (12) HL C 168. E, 2013.6.14., 88. o. (13) HL C 482., 2016.12.23., 48. o. (14) HL C 482., 2016.12.23., 114. o. (15) A Bíróság (nagytanács) 2014. március 12-i ítélete – O kontra Minister voor Immigratie, Integratie en Asiel és Minister voor Immigratie, Integratie en Asiel kontra B, ECLI:EU:C:2014:135. (16) A Bíróság (nagytanács) 2014. március 12-i ítélete – S kontra Minister voor Immigratie, Integratie en Asiel és Minister voor Immigratie, Integratie en Asiel kontra G, ECLI:EU:C:2014:136. (17) Kísérleti projekt: Társadalombiztosítási kártya (2016_04.037717_3), végrehajtva 2016-ban és 2017 elején a „European Mobility Portal on Social Security – Social Security at Your Fingertips” elnevezésű megvalósíthatósági tanulmány révén. (18) Pl.: A Bíróság 1998. április 28-i ítélete – Kohll kontra Union des caisses de maladie, C-158/96, ECLI:EU:C:1998:171; A Bíróság 1998. április 28-i ítélete – Decker kontra Union des caisses de maladie, C-120/95, ECLI:EU:C:1998:167; vagy a Bíróság (nagytanács) 2005. április 12-i ítélete – Annette Keller örökösei kontra Instituto Nacional de la Seguridad Social (INSS) és Instituto Nacional de Gestión Sanitaria (Ingesa), C-145/03, ECLI:EU:C:2005:211.

Az Európai Parlament 2017. március 15-i állásfoglalása Németország útdíj bevezetésére vonatkozó felülvizsgált tervének bizottsági jóváhagyásáról (2017/2526(RSP))

P8_TA(2017)0084 B8-0180/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című fehér könyvére (COM(2011)0144),

–  tekintettel a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó uniós iránymutatásokról és a 661/2010/EU határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1315/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel „Az alacsony kibocsátású mobilitás európai stratégiája” című, 2016. július 20-i bizottsági közleményre (COM(2016)0501),

–  tekintettel az „Entwurf eines Gesetzes zur Einführung einer Infrastrukturabgabe für die Benutzung von Bundesfernstraßen” című jogalkotási javaslat és a „Zweites Gesetz zur Änderung des Kraftfahrzeugsteuergesetzes und des Versicherungsteuergesetzes” a német Bundestag általi, 2015. március 27-i elfogadására,

–  tekintettel a „Gesetz zur Einführung einer Infrastrukturabgabe für die Benutzung von Bundesfernstraßen” és a „Zweites Gesetz zur Änderung des Kraftfahrzeugsteuergesetzes und des Versicherungsteuergesetzes” a német Bundesrat általi, 2015. május 8-i jóváhagyására,

–  tekintettel a Bizottság által a személygépkocsikra Németországban bevezetendő új úthasználatidíj-rendszer („Pkw-Maut”) miatt 2015. június 18-án indított kötelezettségszegési eljárásra,

–  tekintettel a 2016. december 1-jén a Bizottság elnöke és a Német Közlekedési és Digitális Infrastrukturális Minisztérium között a német útdíjrendszerre („Pkw-Maut”) vonatkozóan létrejött megállapodásra,

–  tekintettel a nehéz tehergépjárművekre egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjakról szóló, 1999. június 17-i 1999/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2) és annak a közúti közlekedésre vonatkozó, 2017. évi bizottsági kezdeményezés részeként a közeljövőre tervezett felülvizsgálatára,

–  tekintettel a Közösségen belüli elektronikus útdíjszedési rendszerek átjárhatóságáról szóló, 2004. április 29-i 2004/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3) és annak a közúti közlekedésre vonatkozó, 2017. évi bizottsági kezdeményezés részeként a közeljövőre tervezett felülvizsgálatára,

–  tekintettel a megkülönböztetésmentességnek az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 18. cikkében rögzített elvére és az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés uniós jogban foglalt tilalmára,

–  tekintettel a Németország útdíj bevezetésére vonatkozó felülvizsgált tervének bizottsági jóváhagyásáról a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000152/2016 – B8-0201/2017),

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel jelenleg vizsgálat tárgyát képezi, hogy a könnyű személy- és haszongépjárművekre vonatkozóan bevezetni tervezett német úthasználatidíj-rendszer összhangban áll-e a jelenlegi európai uniós politikákkal;

B.  mivel a közvetlenül vagy közvetve az állampolgárságon alapuló visszatérítési rendszer diszkriminatív, ellentétes az Európai Unió alapelveivel, akadályozza a határokon átnyúló mobilitást, és gyengíti az európai egységes piacot;

C.  mivel a tervezett német útdíjrendszer ellentétes lehet a megkülönböztetésmentesség elvével, valamint „a fogyasztó fizet” és „a szennyező fizet” elvvel;

D.  mivel a közvetlenül vagy közvetve az állampolgárságon alapuló díjakat bevezető nemzeti útdíjrendszerek ellentétesek lennének az uniós joggal;

E.  mivel a nemzeti útdíjrendszerek különösen kedvezőtlen hatást gyakorolnak a határ menti régiókban élő, több különböző útdíjrendszerrel és az azok költségeivel szembesülő polgárokra, akadályozzák a határokon átnyúló közlekedés szabad áramlását, és szükségtelen akadályokat gördít a további európai integráció elé;

F.  mivel az ebből eredő igazgatási többletterhek magasabb költségeket és esetlegesen átláthatatlan eljárásokat eredményeznének, ami csökkentené az infrastrukturális beruházásokra szánt többletforrásokat;

1.  elismeri, hogy a közlekedés alapvető fontosságú ágazat a gazdasági növekedés szempontjából, mert az Európai Unión belül és kívül biztosítja a polgárok és az áruk hatékony és megfizethető mobilitását;

2.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak elegendő forrást kellene a közlekedési infrastruktúrára fordítaniuk;

3.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy hajtsa végre a jelenlegi politikákat, többek között a közlekedésről szóló 2011. évi fehér könyvben foglaltak szerint;

4.  hangsúlyozza, hogy a közúti infrastruktúra díjkötelessé tétele létfontosságú szerepet játszhat a modális váltásban és a fenntartható, biztonságos, hatékony és jövőorientált európai uniós közúti infrastruktúra karbantartásának és fejlesztésének finanszírozásában;

5.  hangsúlyozza, hogy a bármely gépjárműre vonatkozó úthasználatidíj-rendszereknek elektronikusaknak és távolságalapúaknak kell lenniük, és az uniós politikákban és uniós jogszabályokban rögzítettek szerint meg kell felelniük „a fogyasztó fizet” és „a szennyező fizet” elvnek annak érdekében, hogy biztosítsák a közúti közlekedéssel összefüggő külső költségek internalizálását;

6.  rámutat, hogy a közúti infrastruktúra vonatkozásában javítani kell a szolgáltatás minőségét, különös tekintettel a biztonságra és a szűk keresztmetszetek jelentős csökkentésére;

7.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy amennyiben új jogszabályra, például az Eurovignette-irányelv felülvizsgálatára tesz javaslatot, építse be az éghajlatváltozásból és az olyan balesetekből eredő külső költségeket, amelyekre a biztosítások nem terjednek ki; hangsúlyozza továbbá, hogy a külső költségek internalizálására vonatkozó jogszabályok hatályának valamennyi közútra ki kell terjednie, és ki kell zárnia a különböző közlekedési módok közötti tisztességtelen versenyt;

8.  rámutat, hogy a Németországgal szemben indított, az állampolgárságon alapuló közvetett megkülönböztetést érintő kötelezettségszegési eljárást a Bizottság elnöke és a Német Közlekedési és Digitális Infrastrukturális Minisztérium közötti informális politikai megállapodás révén, megfelelő jogi indokolás nélkül „függesztették fel” ideiglenesen;

9.  hangsúlyozza, hogy a nemzeti úthasználatidíj-rendszerek bevezetése nem akadályozhatja az Unióban működő fuvarozók és nemzetközi fuvarozók piacra jutását, növekedését, versenyképességét és rugalmasságát, biztosítandó az európai egységes piac további fejlődését és integritását;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy bocsássa rendelkezésre és tegye közzé a Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóság (DG MOVE) vonatkozó információit a német hatóságok által ismertetett, a „Pkw-Mautra” vonatkozó új intézkedések elemzéséről és azok uniós joggal való összeegyeztethetőségéről;

11.  hangsúlyozza, hogy a megkülönböztetésmentes úthasználati díjakkal szembeni egyik alapvető követelmény az, hogy ugyanazon utak használatáért valamennyi fogyasztó ugyanolyan díjat fizessen; hangsúlyozza, hogy bármely olyan úthasználatidíj-rendszer, amely állampolgársági alapon közvetlen megkülönböztetést alkalmaz, vagy amely kizárólag a saját állampolgárok számára előnyös adóügyi intézkedésekkel párosul – például a nemzeti gépjárműadóból való levonás révén, azaz ha a díjakat elsősorban a külföldi fogyasztókra terheli –, a megkülönböztetésmentesség EUMSZ 18. cikkében rögzített elve megsértésének minősül; emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak a Szerződések őreként a jogszabály elfogadása után nyomon kell követnie annak megfelelő végrehajtását és alkalmazását;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy ismertesse a Parlamenttel a német kormánnyal kötött megállapodást, kiemelve a Bíróság elé terjesztett nemzeti jogszabályhoz képesti főbb különbségeket, és az arra vonatkozó indokolást, hogy az milyen módon egyeztethető össze a Szerződés rendelkezéseivel és az uniós joggal;

13.  úgy véli, hogy a német útdíjszedési rendszer („Pkw-Maut”) a 2016 decemberi állás szerint még mindig tartalmaz olyan elemeket, amelyek az uniós jog megsértésének minősülnek, és amelyek sértik a Szerződések alapelveit, különösen az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tekintetében;

14.  hangsúlyozza, hogy közös szabályokra van szükség annak érdekében, hogy az Európai Unión belül a járművek valamennyi típusát érintő úthasználatidíj-rendszerekre vonatkozóan következetes, tisztességes, megkülönböztetésmentes és harmonizált keret jöjjön létre;

15.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy az Eurovignette-re és az európai elektronikus útdíjszedési szolgáltatásra vonatkozó jogi szabályozás és harmonizált keret felülvizsgálatát tekintse egy ilyen keret kidolgozására irányuló lehetőségnek, és hogy kövesse nyomon és mozdítsa elő e jogszabály megfelelő végrehajtását;

16.  rámutat, hogy az elektronikus útdíjszedési rendszerek kölcsönös átjárhatósága kulcsfontosságú szerepet játszik a határokon átnyúló közlekedésben, és hogy a tagállamok önálló fellépésük esetén szétaprózódást okoznak és akadályozzák az egységes európai közlekedési térség működését;

17.  kéri, hogy a Bizottság bocsássa rendelkezésre a Bizottság elnöke és a Német Közlekedési és Digitális Infrastrukturális Minisztérium között 2016. december 1-jén létrejött megállapodás valamennyi jogi és technikai részletét, és ismertesse az összes azzal kapcsolatos jogi és politikai szempontot, hogy a 2016. december 1-jei megállapodást – amely nem hárít többletterheket a német fogyasztókra és ezáltal fenntartja az állampolgárságon alapuló közvetett megkülönböztetést – miért tekintették elegendő alapnak a Németországgal szembeni kötelezettségszegési eljárás felfüggesztésére, amelyet pontosan ugyanazon diszkriminációs aggályok miatt indítottak, továbbá hogy a Parlamentet arról a továbbiakban is megfelelően tájékoztassa;

18.  kéri a Bizottságot, hogy kísérje szoros figyelemmel e folyamatot;

19.  kéri a Bizottságot, hogy a Parlamentet a folyamat valamennyi lépéséről rendszeresen tájékoztassa strukturált párbeszéd révén;

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 348., 2013.12.20., 1. o. (2) HL L 187., 1999.7.20., 42. o. (3) HL L 166., 2004.4.30., 124. o.

Az Európai Parlament 2017. március 15-i állásfoglalása a 2018. évi költségvetés elkészítésére vonatkozó általános iránymutatásokról, III. szakasz – Bizottság (2016/2323(BUD))

P8_TA(2017)0085 A8-0060/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(2) (a továbbiakban: intézményközi megállapodás),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

—  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló, 2014. május 26-i 2014/335/EU, Euratom tanácsi határozatra(4),

–  tekintettel az Európai Unió 2017-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(5) és az ehhez csatolt, a Parlament, a Tanács és a Bizottság által elfogadott együttes nyilatkozatokra(6),

–  tekintettel a Tanácsnak a 2018. évi költségvetésre vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2017. február 21-i következtetéseire (6522/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 86a. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0060/2017),

A.  mivel 2018 lesz a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret ötödik éve;

B.  mivel a belső gazdasági és társadalmi háttér, valamint a külső kihívások és politikai bizonytalanságok miatt a 2018-as uniós költségvetésre nehezedő nyomás valószínűleg fennmarad;

C.  mivel az azonnali kihívásokra és válságokra való költségvetési reagálásnak olyan fenntartható válaszokkal kell együtt járnia, amelyek az Unió közös jövőjét szolgálják;

A fenntartható növekedést, a foglalkoztatást és a biztonságot segítő költségvetés

1.  üdvözli, hogy az uniós költségvetés fontos szerepet játszik az EU előtt álló kihívásokra adott konkrét válaszok megvalósításában; hangsúlyozza, hogy uniós szinten a tisztességes, minőségi és stabil foglalkoztatás – különösen a fiatalok számára –, a gazdasági növekedés és a társadalmi-gazdasági konvergencia, a migráció, a biztonság és a populizmus leküzdése, valamint az éghajlatváltozás jelentik a fő problémákat, és az EU költségvetése továbbra is része e kérdések megoldásának; hangsúlyozza, hogy az EU költségvetését alapvető elvként a szolidaritásnak kell meghatároznia; hangsúlyozza, hogy csak egy erős és célzott, valódi európai hozzáadott értéket biztosító uniós költségvetés szolgálja az összes tagállam és uniós polgár javát; várakozásai szerint a Bizottság olyan 2018-as költségvetési tervezetet terjeszt majd elő, amely lehetővé teszi az EU számára, hogy a növekedés és a munkahelyteremtés révén továbbra is hozzájáruljon a jólét megteremtéséhez, és biztosítsa polgárai biztonságát;

2.  úgy véli, hogy az uniós költségvetésnek a költségvetési fegyelem fenntartása mellett rendelkeznie kell olyan eszközökkel, amelyek lehetővé teszik, hogy egyidejűleg több válságra reagáljon, így szükség van bizonyos mértékű rugalmasságra; véleménye szerint amellett, hogy továbbra is a növekedés és a foglalkoztatás alkotja az uniós költségvetés központi prioritásait, ezeken a területeken az uniós polgárok védelemmel és biztonsággal kapcsolatos aggályainak kezelésével párhuzamosan kell tartós eredményt és fejlődést elérni; ismételten felszólít a tematikus koncentrációra a 2018-as uniós költségvetés prioritásainak meghatározása kapcsán;

Kutatás, infrastruktúra és kkv-k mint a növekedés és a foglalkoztatás fontos előmozdítói

3.  hangsúlyozza, hogy az uniós gazdaság versenyképességének fokozása, az infrastruktúra, a megfelelően finanszírozott kutatás, a szakképzettség fejlesztéséhez nyújtott támogatás és az EU folyamatos elkötelezettsége a beruházások erősítése mellett kulcsfontosságú a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés biztosítása érdekében; úgy véli, hogy a társadalmi és környezetvédelmi szempontból fenntartható és jól fizetett munkahelyek létrehozását kell az uniós költségvetés egyik fő prioritásává tenni; hangoztatja, hogy a munkahelyeket elsősorban a magánszektor hozza létre, és ezért megfelelő költségvetési támogatást kell fordítani a köz- és a magánszektorban létrejövő beruházások erősítésére, különös figyelmet fordítva a kkv-kre; ebből következően hangsúlyozza az 1a. fejezet fontosságát, amely valódi hozzáadott értéket nyújt az európai polgárok és vállalkozások számára, és megfelelő szintű finanszírozás biztosítását szorgalmazza e fejezet számára;

4.  hangsúlyozza, hogy a kutatásba és az innovációba való beruházás, beleértve az induló vállalkozások támogatását is, a valódi versenyképesség elérésének előfeltételét jelenti az Unióban, továbbá nélkülözhetetlen a globális szinten is innovatív és versenyképes uniós gazdaság biztosításához; sajnálja, hogy a kutatás és az innováció területén rendelkezésre álló elégtelen uniós finanszírozás miatt riasztóan alacsony a pályázatok sikerességi aránya, és a kutatás és az innováció területén számos minőségi projekt kimarad az uniós finanszírozásból; rámutat arra, hogy számos érdekelt fél, köztük kkv-k visszariad attól, hogy projektjavaslatokat nyújtson be a Horizont 2020 keretében; e tekintetben szorgalmazza, hogy biztosítsanak megfelelő szintű előirányzatokat a Horizont 2020 program számára, és egyúttal folytassák a program egyszerűsítésére irányuló menetrendet; hangsúlyozza, hogy a Horizont 2020 költségvetésének bővítése nem történhet más kutatási programok rovására;

5.  elismeri, hogy továbbra is a kkv-k alkotják az európai gazdaság gerincét, és a jövőben is döntő szerepet fognak játszani az EU egészében a munkahelyteremtés és a növekedés terén; úgy véli továbbá, hogy a kkv-k a munkahelyteremtés fő forrásai, és ezért szükségük van a finanszírozáshoz való megfelelő hozzáférésre; ezzel összefüggésben a program sikerére tekintettel kéri a COSME-előirányzatok növelését; hangsúlyozza a COSME-program megerősítésének fontosságát az új többéves pénzügyi keretben annak érdekében, hogy az EU jelentősebb támogatást tudjon nyújtani a kkv-knak; úgy véli, hogy a más pénzügyi eszközökkel való szinergiák megteremtése jobb eredményekhez vezetne;

6.  határozottan támogatja az európai infrastrukturális hálózatok interoperabilitásának továbbfejlesztését és erősítését; úgy véli, hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) finanszírozása létfontosságú e célkitűzések elérése szempontjából, és felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson megfelelő szintű finanszírozást 2018-ban;

7.  hangsúlyozza az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) fontos szerepét és potenciálját az Európában még mindig meglévő beruházási szakadék mérséklése terén, és elismeri az eddig elért pozitív eredményeket; üdvözli továbbá a Bizottságnak az ESBA 2020-ig történő meghosszabbítására irányuló javaslatát, amelynek a működés további javítását, ezen belül az addicionalitás és a földrajzi egyensúly elvének alkalmazását kell céloznia, ami további erőfeszítéseket igényel; felhívja a figyelmet arra, hogy az ESBA-n keresztül finanszírozott projektek kiválasztásának a minőségen kell alapulnia, és keresletvezéreltnek kell lennie; üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy megerősíti az Európai Beruházási Tanácsadó Platform szerepét a célzottabb technikai támogatás szempontjából, valamint a földrajzi egyensúly erősítése érdekében; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy az alap hatásai tekintetében végzett hatásvizsgálat révén rendszeresen elemezze ESBA szerepét;

Oktatás és ifjúsági foglalkoztatás – a fiatalabb nemzedék sikerének előfeltételei

8.  úgy véli, hogy az oktatás a fenntartható, jól fizetett és stabil munkahelyek előfeltétele; hangsúlyozza a mobilitás fontosságát, mivel az olyan eszköz, amely lehetővé teszi a fiatal európaiak számára, hogy kihasználják sokrétű készségeiket, ugyanakkor szélesebb körű képzési és foglalkoztatási lehetőségeket tesz elérhetővé; e tekintetben üdvözli az Erasmus+ szerepét abban, hogy megkönnyítette az ifjú diákok, gyakornokok és önkéntesek Európán belüli mobilitását; úgy véli, hogy különösen a nacionalizmus és a populizmus erősödésének idején fontos megkönnyíteni a különböző európai nemzetek és kultúrák közötti természetes interakciót, az európai öntudat és identitás erősítése érdekében; ezzel összefüggésben kéri az Erasmus+ program finanszírozásának további növelését 2018-ban;

9.  hangsúlyozza, hogy európai szinten az ifjúsági munkanélküliség az egyik legfőbb probléma, amelynek különösen nagy társadalmi hatása van, elsősorban az Unió legszegényebb régióiban, és ez a fiatal európaiak egész generációját veszélyezteti, aláásva a hosszú távú gazdasági növekedést; hangsúlyozza, hogy a 2017-es uniós költségvetésről született egyeztetési megállapodás részeként az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (IFK) 500 millió EUR előirányzatot kap egy 2017-es költségvetés-módosításon keresztül; úgy véli, hogy az IFK alapvető módon járul hozzá Unió munkahelyteremtésre és növekedésre vonatkozó kiemelt célkitűzésének megvalósításához, és továbbra is szilárdan elkötelezett amellett, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret végéig megfelelő finanszírozást kell biztosítani az ifjúsági munkanélküliség elleni fellépés és az IFK folytatása számára, egyúttal javítani kell annak működését és végrehajtását; e tekintetben hangsúlyozza az EU ifjúsági stratégiájának fontosságát;

10.  örömmel veszi tudomásul a „18. születésnapi európai Interrail-bérlet” program elindítására irányuló javaslatot; hangsúlyozza, hogy ebben a projektben benne rejlik az európai öntudat és identitás fokozásának lehetősége; hangsúlyozza azonban, hogy a projekt nem finanszírozható más sikeres – különösen az ifjúság és a kultúra területét érintő – uniós programok kárára, kapcsolatos uniós programok kárára, és a programnak társadalmi szempontból a lehető leginkluzívabbnak kell lennie, és olyan rendelkezéseket kell tartalmaznia, amelyek Európa periférikus szigeteinek lakosaira is kiterjednek; kéri a Bizottságot, hogy mérje fel a kezdeményezés lehetséges költségeit és finanszírozási forrásait, és terjesszen elő megfelelő javaslatokat;

Az EU költségvetésének hagyományos prioritásai mint beruházási politikák

11.  az EU költségvetésének egyik fő beruházási eszközeként határozottan támogatja a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót biztosító regionális politikát; kiemeli, hogy ez a szakpolitika növekedést generál és munkahelyeket hoz létre minden tagállamban; aggodalmát fejezi ki azonban a jelenlegi többéves pénzügyi keretbe tartozó operatív programok végrehajtásában tapasztalható elfogadhatatlan késedelmek miatt, amelyek eddig alacsonyabb beruházásokhoz vezettek, amelyek nem járultak hozzá kellőképpen a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez, illetve az európai régiókon belüli és azok közötti gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségek mérsékléséhez; felhívja a Bizottságot, hogy azonosítsa a késedelmek okait, és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a késedelmek kezelése és főleg annak biztosítása érdekében, hogy lezáruljon az irányító, ellenőrző és az igazoló hatóságok kijelölése, és jelentős mértékben felgyorsuljon a végrehajtás;

12.  elismeri az európai mezőgazdasági ágazat jelentőségét az élelmezésbiztonság fenntartása és a biodiverzitás kezelése terén az Európai Unióban; kifejezi teljes támogatását az orosz embargó, a madárinfluenza, a tejipari válság, valamint a húságazat válsága által sújtott termelők számára; ezért felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is nyújtson támogatást a mezőgazdasági termelőknek Európa-szerte az előre nem látható piaci ingadozások leküzdéséhez és a biztonságos és jó minőségű élelmiszer-ellátás biztosításához; kéri, hogy fordítsanak kellő figyelmet a kisüzemi mezőgazdasági termelésre és halászatra;

Belső kihívások

13.  meggyőződése, hogy a jelenlegi körülmények között az uniós költségvetés elégtelennek bizonyult arra, hogy kezelje a migrációs és menekültválság hatásait és az ahhoz kapcsolódó humanitárius kihívásokat, illetve a biztonság területén jelentkező kihívásokat, például a nemzetközi terrorizmus erősödését; ennek alapján hangsúlyozza, hogy – amint azt a különleges eszközök, például a rugalmassági eszköz ismételt mozgósítása is igazolta – tartós megoldást kell találni arra a problémára, hogy az uniós költségvetést eredetileg nem ilyen méretű válsághelyzetek kezelésére tervezték; rámutat arra, hogy világos, mérhető és átfogó célkitűzéseket tartalmazó következetes stratégiát kell elfogadni a migrációs és menekültválság kezelésére; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy a kiegészítő eszközök e kihívások kezelése érdekében történő mozgósításának szükségessége nem élvezhet elsőbbséget más fontos uniós (például a munkahelyekkel és a növekedéssel kapcsolatos) politikákkal szemben;

14.  üdvözli a Belső Biztonsági Alaphoz és a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alaphoz hasonló eszközök szerepét a migrációs és menekültügyi válság és a kapcsolódó humanitárius kihívások hatásainak kezelésében, és szorgalmazza megfelelő költségvetés biztosítását az elkövetkezendő években ezen alapok számára; ismételten hangsúlyozza a tagállamok közötti tehermegosztás elvének fontosságát a menekültekről való megfelelő gondoskodáshoz szükséges erőfeszítések finanszírozása terén; üdvözli továbbá a bel- és igazságügy területén tevékenykedő uniós ügynökségek, például az Europol, az Európai Határ- és Parti Őrség, az EASO, az Eurojust, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége és az eu-LISA szerepét, és ezzel összefüggésben kéri, hogy megbízatásuk végrehajtására megemelt költségvetési és személyzeti feltételek mellett kerüljön sor; meggyőződése, hogy az Uniónak többet kell beruháznia határigazgatásának megerősítésébe, a bűnüldöző hatóságok és a nemzeti hatóságok közötti együttműködés fokozásába, a terrorizmus, a radikalizálódás, valamint a súlyos és szervezett bűnözés elleni küzdelembe az integrációs intézkedések javításával, az információs rendszerek interoperabilitásának biztosításával, valamint – a visszaküldés tilalma elvének maradéktalan tiszteletben tartása mellett – a nemzetközi védelemre nem jogosult személyek számára a megfelelő visszatérési műveletek garantálásával;

15.  kiemeli, hogy a Belső Biztonsági Alap jelenlegi költségvetése (körülbelül 700 millió EUR kötelezettségvállalások formájában) nem elégséges a nemzetközi terrorizmusból fakadó biztonsági kihívások kezeléséhez; ezért megerősített pénzügyi forrásokat kér a biztonsági infrastruktúra színvonalának megfelelőbb és korszerűbb szintre emelése érdekében;

16.  emlékeztet az európai ügynökségek fontos szerepére, amelyet az európai jogalkotási prioritások végrehajtásának biztosításában és ezáltal a versenyképességgel, növekedéssel, foglalkoztatással, valamint a jelenlegi migrációs és menekültügyi válság kezelésével kapcsolatos uniós politikai célkitűzések teljesítésében töltenek be; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy megfelelő pénzügyi és emberi erőforrásokat biztosítsanak az igazgatási és az operatív kiadásokhoz egyaránt annak érdekében, hogy az ügynökségek megvalósíthassák a rájuk bízott feladatokat, és a lehető legjobb eredményeket érhessék el; az ügynökségek létszámának és előirányzatainak a 2014-es költségvetés óta bekövetkezett növelése kapcsán kiemeli, hogy ezeket az új politikák kidolgozása és törvényi szabályozása részének kell tekinteni, és ki kell hagyni az 5 %-os létszámcsökkentési cél kiszámításából; ezért hangsúlyozza, hogy a 2018-as költségvetés az Európai Unió egyes intézményeire és szerveire vonatkozóan az intézményközi megállapodás keretei között elfogadott 5 %-os csökkentésen felül nem rendelkezhet további létszámcsökkentésekről az európai ügynökségek létszámtervében;

17.  határozottan támogatja a tagállamok közötti jobb együttműködés ösztönzésére és a védelem területén meglévő szinergiák megvalósítására irányuló kezdeményezéseket a védelmi kutatások terén; hangsúlyozza azonban, hogy e tevékenység számára friss forrásokat kell biztosítani, mivel ez egy olyan új szakpolitikai kezdeményezés, amelynek jelentős hatása van az EU költségvetésére; szorgalmazza továbbá minden finanszírozási lehetőség feltárását egy külön erre a célra szolgáló költségvetéssel rendelkező védelmi kutatási program számára a következő többéves pénzügyi kereten belül; emlékeztet arra, hogy amellett, hogy tiszteletben kell tartani a Szerződésekben foglalt rendelkezéseket, a védelem területén folytatott megerősített együttműködés egy szükséges lehetőség az EU előtt álló azon biztonsági kihívások kezelése érdekében, amelyeket az Unió szomszédságában fennálló elhúzódó instabil helyzet, valamint az EU egyes partnereinek NATO-célkitűzések iránti elkötelezettségével kapcsolatos bizonytalanság okoz; emellett kiemeli, hogy javítani kell az európai védelmi ipar versenyképességét és innovációját, ami hozzájárulhat a növekedés serkentéséhez és a munkahelyteremtéshez; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő költségvetési forrásokat a külső kihívások összehangoltabb módon történő kezeléséhez; tudomásul veszi a kutatási és kapacitási ablakokkal rendelkező Európai Védelmi Alap létrehozását;

18.  hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésnek támogatnia kell a párizsi megállapodás célkitűzéseinek és az EU saját hosszú távú éghajlatvédelmi céljainak teljesítését azon cél megvalósításával, hogy a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretben az éghajlat-politikával kapcsolatos kiadások aránya elérje a 20 %-ot; aggodalommal állapítja meg, hogy az EU 2020-ra vonatkozó, biodiverzitással kapcsolatos céljai nem fognak megvalósulni, hacsak nem tesznek további jelentős erőfeszítéseket; ezért hangsúlyozza, hogy fontos a biodiverzitás védelmének általános érvényesítése az uniós költségvetésben, különös tekintettel a LIFE programra és a Natura 2000 hálózatra;

Külső kihívások

19.  hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetés a külső szolidaritás eszköze is, amennyiben sürgős segítséget és támogatást nyújt humanitárius és polgári válságok során a rászoruló országok számára; emlékeztet arra, hogy a szegénység felszámolásával és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kihívásokat az EU és tagállamai kulcsfontosságú prioritásként határozták meg; ennek kapcsán megismétli, hogy az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy hozzájárul a fenntartható fejlődési célok eléréséhez, és hogy a 2015 utánra meghatározott ütemterv időkeretén belül eléri a 0,7%-os ODA/GNI célt; felhívja a figyelmet arra, hogy a hosszú távú fejlesztési támogatások Európában a kereskedelem fellendülése és a GDP növekedése formájában térülnek meg;

20.  megerősíti azon meggyőződését, hogy a jelenlegi migrációs és menekültügyi válság és a kapcsolódó humanitárius kihívások kiváltó okainak kezelése érdekében az Uniónak fokoznia kell szerepvállalását a migrációs hullámokat kibocsátó országokban végrehajtott beruházások révén; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki ütemtervet a migrációs válság hatékony kezelése érdekében; hangsúlyozza, hogy az állandó és békés gazdasági és társadalmi fejlődés biztosítása érdekében szükség van az összes fejlesztési politikai eszköz stratégiai céloknak jobban megfelelő kiigazítására a meglévő külső politikák végrehajtásának veszélyeztetése nélkül; rámutat arra, hogy az infrastruktúrába, a lakásépítésbe, az oktatásba, az egészségügyi szolgáltatásokba és a kkv-k támogatásába történő, a munkahelyteremtést, a szociális védelmet és a társadalmi befogadást középpontba állító beruházások a migráció kiváltó okainak kezelését célzó megoldás részét képezik; ezért üdvözli a külső beruházási tervet, amely e kihívásokra adott megoldás részeként egységes és összehangolt keretrendszert biztosít a beruházások előmozdításához Afrikában és a szomszédságpolitikai partnerországokban, szem előtt tartva, hogy annak teljes mértékben igazodnia kell a fenntartható fejlődési célokhoz, és hozzá kell járulnia azok eléréséhez; elvárja, hogy a külső beruházási terv az emberi jogok, az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése és a jó kormányzás veszélyeztetése nélkül mozdítsa elő a fenntartható fejlődést, és hogy gondoskodjanak az Európai Fenntartható Fejlődési Alap és projektjei átlátható irányításáról;

21.  megjegyzi, hogy a Bizottság által követett jelenlegi tendencia, vagyis az, hogy a törökországi menekülteket támogató eszközhöz hasonló másodlagos költségvetési mechanizmusokhoz és más hasonló eszközökhöz folyamodik, nem minden esetben bizonyult sikeresnek; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az uniós költségvetésen kívüli pénzügyi eszközök létrehozása aláássa a költségvetés átlátható kezelését, és csorbítja a Parlamentnek azon jogát, hogy hatékonyan ellenőrizze a kiadásokat; ezért kitart azon álláspontja mellett, hogy az elmúlt években létrehozott eseti külső pénzügyi eszközöket be kell építeni az EU költségvetésébe, és a Parlamentnek teljes körűen ellenőriznie kell ezen eszközök végrehajtását; hangsúlyozza azonban, hogy ezeket az eszközöket nem szabad más meglévő külső eszközök kárára finanszírozni; rámutat a tagállamok által tett ígéretek és az alapokhoz való tényleges hozzájárulásuk közötti eltérésre, és sürgeti a tagállamokat, hogy tartsák be az EU által nyújtott hozzájárulásokkal megegyező hozzájárulás teljesítésére vonatkozó ígéreteiket;

22.  kiemeli, hogy az EU stabil szomszédsága az uniós stabilitás és jólét megőrzésének egyik feltétele; ezért felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson elsőbbséget az EU szomszédságában végrehajtott beruházások számára annak érdekében, hogy támogassa a térség előtt álló fő problémák – nevezetesen a migrációs és menekültügyi válság és a déli szomszédságban ahhoz kapcsolódó humanitárius kihívások, valamint az orosz agresszió a keleti partnerség területén – kezelését; ismételten hangsúlyozza, hogy a politikai és gazdasági reformok elősegítése szempontjából sarkalatos azon országok támogatása, amelyek az Unióval kötött társulási megállapodásokat hajtanak végre, de hangsúlyozza, hogy ez a támogatás addig alkalmazandó, amíg ezek az országok teljesítik a jogosultsági kritériumokat, különösen a jogállamiság és a demokratikus intézmények érvényesítése tekintetében;

Az EU hitelességének fokozását eredményező elegendő kifizetési előirányzatok

23.  megismétli korábbi felhívásait, amelyekben szorgalmazta a kifizetési előirányzatok megfelelő szintjének biztosítását az EU költségvetése számára annak érdekében, hogy teljesíthesse beruházási költségvetésként meghatározott fő célkitűzését; meggyőződése, hogy ezt a szerepet nem lehet úgy betölteni, hogy az EU nem tesz eleget kötelezettségvállalásainak, és ezáltal veszélyezteti hitelességét;

24.  hangsúlyozza, hogy a 2014–2020 közötti időszakra szóló megosztott irányítású programok végrehajtásában mutatkozó késedelmek a 2016-ra és 2017-re szóló kifizetési kérelmek csökkenéséhez vezettek; különösen aggasztónak tartja a kifizetetlen számlák lehetséges újbóli felhalmozódását a jelenlegi többéves pénzügyi keret futamidejének végén, és emlékeztet a 2014 végére felhalmozódó 24,7 milliárd EUR összegű rekordszintre; üdvözli, hogy a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata alkalmával a Bizottság most először 2020-ig szóló kifizetési előrejelzést is készített, de hangsúlyozza, hogy ezt minden évben megfelelően frissíteni kell annak érdekében, hogy a költségvetési hatóság időben meghozhassa a szükséges intézkedéseket;

25.  hangsúlyozza, hogy annak ellenére, hogy még nem jött létre végleges megállapodás a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatáról, a felülvizsgálat több, jelenleg tárgyalás alatt lévő pozitív eleme – különösen a fokozott rugalmasság tekintetében – nagy mértékben elősegítheti egy jövőbeli kifizetési válság megelőzését és kezelését; úgy véli, hogy ha a kohéziós politika végrehajtása a terveknek megfelelően felgyorsul, akkor már a következő évben szükség lehet a fokozott rugalmasságra az uniós költségvetésben szereplő kifizetési előirányzatok megfelelő szintjének biztosítása, illetve annak elkerülése érdekében, hogy az év végére felhalmozódjanak a kohéziós politikával kapcsolatos kifizetetlen számlák;

26.  megállapítja és sajnálja, hogy a társasági adó terén az adócsalás és az adókikerülés óriási kiesést okozott a tagállamok adóbevételeiben, és ezáltal csökkentette az uniós költségvetéshez nyújtott hozzájárulásaikat; úgy véli továbbá, hogy ez a tisztességtelen adóverseny bizonyos esetekben az egyik tagállamból a másikba történő GDP-transzferrel, valamint a nem uniós adóparadicsomokba irányuló GNI-transzferrel jár együtt, csökkentve az uniós költségvetéshez nyújtott összesített tagállami hozzájárulásokat;

27.  ismételten hangot ad annak a régóta képviselt álláspontjának, hogy az egyedi kifizetési eszközöket (a Rugalmassági Eszközt, az Európai Unió Szolidaritási Alapját, az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot és a sürgősségisegély-tartalékot) a kötelezettségvállalásokhoz hasonlóan a kifizetések többéves pénzügyi keretben meghatározott kifizetési felső határán túlmenően kell bevezetni a költségvetésbe; a többéves pénzügyi keret folyamatban lévő félidős felülvizsgálatával összefüggésben kiemeli a többéves pénzügyi keret egyedi eszközei kifizetése kérdésének költségvetési kezelése terén a rendkívüli tartalékról szóló 2014-es határozat felülvizsgálatával elért potenciális előrelépést, annak ellenére, hogy az ügyet nem sikerült egyértelműen rendezni;

Előretekintés

28.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet szerint a Bizottság 2017 végéig előterjeszti a 2020 utáni többéves pénzügyi keretre irányuló javaslatait, amelyeknek már tartalmazniuk kell az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépésre vonatkozó döntését, amely hatással lesz a 2020 utáni többéves pénzügyi keretre; hangsúlyozza, hogy a döntés következtében nem lehet mindent ugyanúgy folytatni; rendkívül fontosnak tartja az új pénzügyi keret és a megreformált és hatékonyabb uniós költségvetés meghatározásához vezető folyamatot, és elvárja, hogy az arányban álljon az Unió előtt álló kihívásokkal és a már meglévő kötelezettségvállalásokkal; kéri a többéves pénzügyi keret folyamatban lévő félidős felülvizsgálatának gyors és pozitív lezárását, amely biztosíthatja a jelenlegi pénzügyi keret szükség szerinti kiigazítását, valamint azt a további rugalmasságot az uniós költségvetésben, amely nélkülözhetetlen Unió céljainak elérése szempontjából;

29.  kiemeli, hogy az EU költségvetésének kiszámíthatósága és hosszú távú fenntarthatósága az erős és stabil Európai Unió egyik előfeltétele; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a többéves pénzügyi keret időtartamát hozzáigazítsák a Parlament és a Bizottság politikai ciklusaihoz; felhívja a figyelmet arra, hogy az Egyesült Királyság Unióból való kilépése lehetőséget ad azon hosszú ideje fennálló kérdések kezelésére, amelyek eddig megakadályozták, hogy az EU költségvetése elérje valós potenciálját, különösen a költségvetés bevételi oldala tekintetében annak érdekében, hogy kivezessék a visszatérítéseket és a korrekciós mechanizmusokat; megerősíti az EU saját forrásai rendszerének mélyreható reformját támogató álláspontját, és e vonatkozásban üdvözli a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport zárójelentésének benyújtását; felkéri az összes érintett felet, hogy vonják le a megfelelő következtetéseket ebből a jelentésből, és elemezzék a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport azon ajánlásai végrehajtásának megvalósíthatóságát, amelyek elősegítenék, hogy az EU költségvetése stabilabbá, egyszerűbbé, autonómabbá, méltányosabbá és kiszámíthatóbbá váljon; elvárja, hogy bármilyen új saját erőforrás a tagállamok által fizetett GNI-hozzájárulás csökkentéséhez vezessen; üdvözli a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport következtetését azzal kapcsolatban, hogy az uniós költségvetésnek azokra a területekre kell koncentrálnia, amelyek a legmagasabb európai hozzáadott értéket nyújtják, valamint a „méltányos megtérülés” megközelítéssel kapcsolatban, amelyet meg kell szüntetni, miután a jelentés bizonyítja, hogy a „nettó mérlegtől” függetlenül valamennyi tagállam részesül az uniós költségvetés előnyeiből;

30.  bátorítja a Bizottságot, hogy folytassa az eredményközpontú uniós költségvetési stratégia kidolgozását és végrehajtását; ennek kapcsán kiemeli a szabályok és a felügyeleti eljárás egyszerűsítésének, valamint a vonatkozó teljesítménymutatók kidolgozásának fontosságát;

31.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség elvét – ahol lehetséges – horizontális szakpolitikai célkitűzésként érvényre kell juttatni az uniós költségvetés minden tételében;

32.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Parlament – mint az egyetlen olyan intézmény, amelyet az Unió polgárai demokratikusan választanak – teljes mértékben részt vegyen minden költségvetéssel összefüggő ügyben;

33.  felhívja a Tanácsot, hogy politikai nyilatkozatainak eleget téve működjön együtt annak biztosítása érdekében, hogy az EU megfelelő költségvetéssel rendelkezzen;

o
o   o

34.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 884. o. (2) HL C 373., 2013.12.20., 1. o. (3) HL L 298., 2012.10.26., 1. o. (4) HL L 168., 2014.6.7., 105. o. (5) HL L 51., 2017.2.28. (6) Elfogadott szövegek, 2016.12.1., P8_TA(2016)0475.