Index 
Elfogadott szövegek
2017. március 16., Csütörtök - StrasbourgVégleges kiadás
Zimbabwe, Evan Mawarire lelkipásztor esete
 Ukrán politikai foglyok Oroszországban és a Krím helyzete
 Fülöp-szigetek, Leila M. De Lima szenátor ügye
 Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2017. évi ülésein képviselendő uniós prioritások
 A konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok és fémek importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási lánc ***I
 A halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló uniós keretrendszer ***I
 A közös biztonsági és védelmi politika alkotmányos, jogi és intézményi kihatásai: a Lisszaboni Szerződés által kínált lehetőségek
 Az EU Északi-sarkvidékre vonatkozó integrált politikája
 A Montenegróról szóló 2016. évi jelentés
 e-demokrácia az EU-ban: lehetőségek és kihívások

Zimbabwe, Evan Mawarire lelkipásztor esete
PDF 257kWORD 46k
Az Európai Parlament 2017. március 16-i állásfoglalása Zimbabwéről, Evan Mawarire lelkipásztor esetéről és a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozásának más eseteiről (2017/2608(RSP))
P8_TA(2017)0086RC-B8-0191/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Zimbabwéről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Uniónak a helyi kormányzásról szóló 2016. június 30-i helyi nyilatkozatára,

–  tekintettel az Uniónak az erőszakról szóló 2016. július 12-i helyi nyilatkozatára,

–  tekintettel az Unió Itai Dzamara elrablásáról szóló 2017. március 9-i helyi nyilatkozatára,

–  tekintettel a zimbabwei emberi jogi bizottságnak a nyilvános tüntetésekről és a rendőrség viselkedéséről szóló sajtónyilatkozatára,

–  tekintettel a Zimbabwéval szembeni korlátozó intézkedéseket 2017. február 20-ig meghosszabbító 2016. február 15-i (KKBP) 2016/220 tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel a főképviselő által az EU nevében tett, az EU és Zimbabwe kapcsolatainak felülvizsgálatáról szóló, 2014. február 19-i nyilatkozatra,

–  tekintettel a 2008-ban a három fő politikai párt – nevezetesen a ZANU PF, az MDC-T és a MDC – által aláírt átfogó politikai megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsának Zimbabwéről szóló, 2012. július 23-i következtetéseire és a Zimbabwéval szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2011/101/KKBP határozat végrehajtásáról szóló, 2012. február 27-i 2012/124/KKBP tanácsi végrehajtási határozatra(2),

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1981 júniusában elfogadott afrikai chartájára, amelyet Zimbabwe is ratifikált,

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948 decemberében fogadtak el,

–  tekintettel Zimbabwe alkotmányára,

–  tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Zimbabwe népe sok éve a Mugabe elnök által vezetett tekintélyuralmi rezsim alatt szenved, amely a korrupció, a törvénytelen erőszak, szabálytalanságokkal teli választások és brutális biztonsági apparátus segítségével tartja fenn hatalmát; mivel Zimbabwe népe évtizedek óta nem tapasztalta meg az igazi szabadságot, és ezért a harminc évesnél fiatalabbak közül sokan csak a szegénységet és az erőszakos elnyomást ismerik,

B.  mivel a hararei bázisú Evan Mawarire lelkipásztor és emberijog-védő által alapított #ThisFlag független közösségi média mozgalom katalizátorként szolgált a Mugabe-rezsim miatt frusztrált polgárok számára a korrupció, a büntetlenség és a szegénység terén passzív kormány elleni tavalyi tüntetések során; mivel Mawarire lelkipásztor felhívta a kormányt, hogy foglalkozzon a hanyatló gazdasággal és az emberi jogok tiszteletben tartásával; mivel a #ThisFlag címkét használó mozgalom támogatásra talált az egyház és a középosztály soraiból is, amelyek mindezidáig távol tartották magukat az utcai politizálástól;

C.  mivel Evan Mawarire lelkipásztort már letartóztatták nyilvános erőszakra való felbujtás vádjával, és 2016 júliusában szabadon engedték, és ezt követően saját és a családja biztonságát féltve ugyanabban a hónapban elhagyta az országot;

D.  mivel Evan Mawarire lelkipásztort a Zimbabwébe való visszatérésekor, 2017. február 1-jén letartóztatták a hararei repülőtéren; mivel először a büntetőeljárási törvény 22. szekciója szerint „egy alkotmányos kormány ellehetetlenítésével” vádolták meg, amely bűntett akár 20 éves börtönbüntetéssel büntethető; mivel 2017. február 2-án a vádat egy további váddal egészítették ki, nevezetesen a zimbabwei zászlóról szóló törvény 6. szekciója alapján a zászló megsértésével; mivel Evan Mawarire lelkipásztort csak kilenc nap fogva tartás után bocsátották szabadon óvadék ellenében;

E.  mivel a zimbabwei emberi jogi bizottság egy közleményében mély sajnálatát fejezte ki a brutális és erőszakos rendőri magatartás miatt, azt állítva, hogy megsértették a tüntetők alapvető jogait, és felhívta a zimbabwei hatóságokat az ügy kivizsgálására, és az elkövetők igazságszolgáltatás elé való állítására;

F.  mivel Itai Dzamara újságírót és politikai aktivistát 2015. március 9-én öt ismeretlen férfi elrabolta egy borbélyüzletből Hararében; mivel a zimbabwei legfelső bíróság ítéletben rendelte el, hogy a hatóságok kutassanak Dzamara után, és kéthetente tegyenek jelentést a bíróság számára mindaddig, amíg Dzamara holléte nem tisztázódik; mivel Dzamara úr sorsa továbbra is ismeretlen;

G.  mivel Promise Mkwananzi, a júliusi távol maradással összefüggésbe hozott #Tajamuka közösségi mozgalom vezetőjét a 2016. augusztus 31-ére tervezett „shutdown 3.0” felhívás előtt letartóztatták és nyilvános erőszakra való felbujtással megvádolták, majd óvadék ellenében szabadlábra helyezték; mivel Linda Masarirát, egy másik #Tajamuka aktivistát, akit előzőleg 2015 májusában letartóztattak, és ingyenes óvadék ellenében szabadlábra helyeztek, a 2016 júliusi tüntetés alatt ismét letartóztatták;

H.  mivel a zimbabwei rezsimmel szembeni uniós korlátozó intézkedéseket 2017 februárjában 2018. február 20-ig meghosszabbították; mivel a vagyoni eszközök befagyasztása és az utazási tilalmak továbbra is alkalmazandók Mugabe elnökkel, Grace Mugabéval és a Zimbabwe Defence Industries vállalattal szemben; mivel a fegyverembargó továbbra is érvényben marad; mivel az EU megszüntette a korlátozásokat 78 személlyel és 8 szervezettel szemben;

I.  mivel Zimbabwe aláírta a Cotonoui Megállapodást, amelynek 9. cikke az AKCS–EU együttműködés alapvető elemeként határozza meg az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását;

J.  mivel Zimbabwe nemzeti indikatív programja számára a 11. Európai Fejlesztési Alap keretében a 2014–2020 közötti időszakra előirányzott 234 millió eurót három fő területre, nevezetesen az egészségügyre, a mezőgazdasági alapú gazdaságfejlesztésre, valamint a jó kormányzásra és az intézményfejlesztésre kell összpontosítani;

1.  elítéli Evan Mawarire lelkipásztor letartóztatását; hangsúlyozza, hogy az óvadék ellenében történt szabadlábra helyezése nem elegendő, és hogy teljes mértékben vissza kell vonni az ellene politikai okokból emelt vádakat;

2.  felhívja a zimbabwei hatóságokat annak biztosítására, hogy a büntető igazságszolgáltatási rendszert ne az Evan Mawarire lelkipásztorhoz hasonló emberijog-védők támadására, zaklatására vagy megfélemlítésére használják;

3.  úgy véli, hogy a gyülekezés, az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadsága minden demokrácia alapvető alkotóeleme; hangsúlyozza, hogy a nem erőszakos véleménynyilvánítás minden zimbabwei polgár alkotmányos joga, és emlékezteti a hatóságokat a valamennyi polgár jogainak védelme iránti kötelezettségükre;

4.  mélyen aggasztják az emberi jogi szervezetek jelentései a politikai erőszakról, valamint az emberijog-védők korlátozásairól és megfélemlítéséről; sajnálja, hogy a legutóbbi választások és az új alkotmány 2013-ban történt elfogadása óta alig történt előrelépés a jogállamiság felé, és különösen az emberi jogi környezet reformja irányába;

5.  felhívja a zimbabwei hatóságokat Dzamara úr tartózkodási helyének kiderítésére és annak biztosítására, hogy az elrablásáért felelős személyek igazságszolgáltatás elé kerüljenek; megjegyzi, hogy a nem erőszakos véleménynyilvánítás minden zimbabwei polgár alkotmányos joga, és a hatóságok kötelezettsége valamennyi polgár jogainak védelme;

6.  aggodalmát fejezi ki továbbá Linda Masarira ügyében, akit a 2016. július 6-i országos sztrájkból kifolyólag nyilvános erőszakra való felbujtással vádoltak meg; felhívja a zimbabwei kormányt, hogy tanúsítson önmérsékletet, és tartsa tiszteletben az összes zimbabwei polgár emberi jogait, beleértve a véleménynyilvánítás szabadságát és a gyülekezési szabadságot; emlékezteti a kormányt az alkotmány tiszteletben tartása, betartása és nem ellehetetlenítése, valamint az összes zimbabwei polgár pártatlan és kivétel nélküli szolgálata iránti kötelezettségeire;

7.  kéri az EU Hararébe akkreditált küldöttségét, hogy továbbra is ajánlja fel segítségét Zimbabwének az emberi jogi helyzet javítása tekintetében, és tárja fel egy uniós választási megfigyelő misszió támogatásának lehetőségeit;

8.  ismételten hangsúlyozza, hogy az EU számára fontos, hogy politikai párbeszédet kezdjen a zimbabwei hatóságokkal a Cotonoui Megállapodás keretében, megerősítve ezáltal az EU elkötelezettségét a helyi lakosság támogatása iránt;

9.  kitart amellett, hogy az Uniónak gondoskodnia kell arról, hogy a nemzeti indikatív program keretében Zimbabwe számára előirányzott pénzeszközök ténylegesen az érintett területekre kerüljenek, és felhívja Zimbabwe kormányát, hogy biztosítson a Bizottság számára akadálytalan hozzáférést az uniós finanszírozású projektekhez, és fokozza nyitottságát a közös megállapodáson alapuló projektekhez és programokhoz nyújtott technikai segítségnyújtás iránt;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EKSZ-nek, Zimbabwe kormányának és parlamentjének, a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség kormányainak és az Afrikai Uniónak.

(1) HL L 40., 2016.2.17., 11. o.
(2) HL L 54., 2012.2.28., 20. o.


Ukrán politikai foglyok Oroszországban és a Krím helyzete
PDF 275kWORD 55k
Az Európai Parlament 2017. március 16-i állásfoglalása az Oroszországban fogva tartott ukrán foglyokról és a krími helyzetről (2017/2596(RSP))
P8_TA(2017)0087RC-B8-0190/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió, az Európai Atomenergia-közösség és tagállamaik, másrészről Ukrajna között létrejött társulási megállapodásra és a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségre,

–  tekintettel az Ukrajnáról és Oroszországról szóló korábbi állásfoglalásaira, nevezetesen a krími emberi jogi helyzetről, különösen a krími tatárok helyzetéről szóló 2016. február 4-i(1), a krími tatárokról szóló 2016. május 12-i(2), valamint az Oroszországban illegálisan fogva tartott ukrán állampolgárok egyes eseteire vonatkozó állásfoglalásokra, köztük a Nagyija Szavcsenko ügyéről szóló 2015. április 30-i(3) és az Oroszországról, különösen Eszton Koliver(4), Oleg Szencov és Alekszandr Kolcsenko ügyéről szóló, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az ENSZ-közgyűlés 2014. március 27-i, 68/262. számú, Ukrajna területi integritásáról szóló határozatára, valamint az ENSZ-közgyűlés 2016. december 19-i 71/205. számú, „Az emberi jogok helyzete a Krími Autonóm Köztársaságban és Szevasztopol városában (Ukrajna)” című határozatára,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és az ENSZ őslakos népek jogairól szóló nyilatkozatára (UNDRIP),

–  tekintettel a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló genfi egyezményre,

–  tekintettel a 2015. február 12-én Minszkben elfogadott és aláírt „Intézkedéscsomag a minszki megállapodások végrehajtásáért” című dokumentumra, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2015. február 17-i 2202(2015). számú határozatával teljes egészében jóváhagyott,

–  tekintettel a Tanács határozataira, amelyek további szankciókat szabnak ki az Oroszországi Föderációra a Krím félsziget jogellenes annektálása miatt,

–  tekintettel az ún. Krími Legfelsőbb Bíróság 2016. április 26-i ítéletére, amely a krími tatárok Medzsliszét szélsőséges szervezetnek nyilvánította és megtiltotta tevékenységét a Krím félszigeten,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2017 márciusa a Krím félsziget Oroszország általi jogellenes annektálásának harmadik szomorú évfordulója;

B.  mivel a Krím félsziget Oroszország általi annektálása jogellenes és sérti a nemzetközi jogot, illetve az Oroszországi Föderáció és Ukrajna által egyaránt aláírt európai megállapodásokat, többek között az ENSZ Alapokmányát, a Helsinki Záróokmányt és a Budapesti Memorandumot, valamint az Oroszországi Föderáció és Ukrajna közötti 1997. évi barátsági, együttműködési és partnerségi megállapodást;

C.  mivel az annektálás teljes időtartama alatt az orosz hatóságokat terheli a felelősség a Krím félsziget lakosságának és polgárainak védelméért, a régióban jelen lévő de facto hatóságokon keresztül;

D.  mivel emberi jogi szervezetek és nyilvános források szerint az orosz bűnüldöző hatóságok politikai okokból legalább 62 ukrán állampolgárt üldöztek jogi eszközökkel, akik közül 49 krími lakos volt; mivel 2016-ban nőtt az Oroszországban fogva tartott ukrán politikai foglyok száma, hat ukrán állampolgár üdvözlendő szabadon bocsátása ellenére; mivel jelenleg 17 ukrán állampolgárt tartanak illegálisan fogva az Oroszországi Föderációban, és 15 személyt az elfoglalt Krím félszigeten; mivel legalább száz ukrán állampolgárt tartanak borzalmas körülmények között túszként fogva az Oroszország által támogatott szeparatista erők Ukrajna Donyeck és Luhanszk régiójában;

E.  mivel számos esetben kínzás, illetve kegyetlen és megalázó bánásmód alkalmazásáról számoltak be; mivel ezeket az állításokat eddig nem vizsgálták ki megfelelően; mivel a kínzást arra használták, hogy vallomástételt kényszerítsenek ki és bűnösségre vonatkozó hamis bizonyítékokkal támasszák alá; mivel a krími ügyvédek, akik jogi segítséget kívánnak nyújtanak ezeknek az embereknek, az emberijog-védők, akik a Krím félszigeten előforduló, politikai indíttatású erőszakos eltüntetésekről számolnak be, valamint az újságírók, akik a krími tatárok helyzetéről tudósítanak, szintén célponttá váltak;

F.  mivel a foglyok és a letartóztatottak többsége nehéz és embertelen körülményeket tapasztalt a börtönökben, amelyek fizikai és pszichológiai kockázatokat okoznak egészségükre nézve; mivel egyes foglyoknak sürgős orvosi ellátásra és kezelésre van szükségük;

G.  mivel 2016. december 16-án az ENSZ-közgyűlés Oroszországot megszálló hatalomnak minősítette, elítélte Ukrajna területének – a Krími Autonóm Köztársaság és Szevasztopol városának – az Oroszországi Föderáció általi ideiglenes elfoglalását és megerősítette, hogy nem ismeri el az annektálást;

H.  mivel a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló genfi egyezmény 70. cikke szerint „a megszálló Hatalom védett személyeket nem tartóztathat le, nem üldözhet és nem ítélhet el a megszállás előtt elkövetett cselekményekért vagy kifejezett véleményekért”; mivel az ENSZ-határozat értelmében Oroszország megszálló hatalom, így vonatkoznak rá a megszálló hatalom kötelezettségei, többek között a Krím lakosságának és polgárainak védelme;

I.  mivel a politikai és polgári jogokat szabályozó korlátozó orosz jogszabályokat a Krím félszigetre is kiterjesztették, ami a gyülekezés, a véleménynyilvánítás, az egyesülés, az információkhoz való hozzáférés szabadságának és a vallásszabadság drasztikus korlátozásához vezetett, valamint megfélemlítésről, erőszakos eltüntetésekről és kínzásról szóló hiteles jelentéseket eredményezett;

J.  mivel mintegy 20 000 belső menekült krími lakos van Ukrajna más régióiban, a krími tatárok Medzsliszét betiltották és szélsőséges szervezetnek nyilvánították, és ukrán iskolákat zártak be a félszigeten;

K.  mivel 2017. január 16-án Ukrajna keresetet adott be a Nemzetközi Bírósághoz az Oroszországi Föderáció felelősségének megállapítására a kelet-ukrajnai terrorizmus támogatása kapcsán, valamint az ukrán születésű emberek és a krími tatárok elleni diszkriminatív cselekmények miatt a megszállt Krím félszigeten;

1.  támogatja Ukrajna szuverenitását, függetlenségét, egységét és területi integritását a nemzetközileg elismert határain belül és határozottan megismétli, hogy elítéli a Krími Autonóm Köztársaság és Szevasztopol városának az Oroszországi Föderáció általi jogellenes annektálását; teljes mértékben támogatja az EU és tagállamai szilárd és tartós elhatározottságát, hogy nem ismeri el az annektálást és az annak kapcsán hozott korlátozó intézkedéseket;

2.  emlékeztet arra, hogy az emberi jogi helyzet jelentősen romlott a Krím félszigeten, rendszeressé vált a véleménynyilvánítás szabadságának megsértése, a média visszaélései és az orosz állampolgárság kötelező felvétele, és nem garantáltak az alapvető emberi jogok és szabadságok a Krím félszigeten;

3.  elítéli az úgynevezett hatóságok által bevezetett, különösen a krími tatár kisebbséggel szembeni diszkriminatív politikákat, tulajdonhoz fűződő jogaik megsértését, e közösség, illetve az orosz annektálást ellenzők egyre fokozódó megfélemlítését, valamint a véleménynyilvánítás és egyesülés szabadságának hiányát a félszigeten;

4.  felhívja Oroszországot, hogy haladéktalanul engedjen szabadon minden jogellenesen és önkényesen mind Oroszországban, mind Ukrajna ideiglenesen megszállt területein fogva tartott ukrán állampolgárt, és biztosítsa biztonságos visszatérésüket, többek között Mikola Karpjuk, Stanyislav Klik, Olekszandr Kolcsenko, Oleg Szencov, Oleksij Hirnij, Olekszandr Kosztyenko, Serhij Litvinov, Valentyin Vihivskik, Viktor Sur, Andrij Kolomijec, Ruszlan Zejtullajev, Nuri Primov, Rusztem Vaitov, Ferat Sajfullajev, Aktyem Hijhoz, Musztafa Dehermendzsi, Ali Aszanov, Inver Bekirov, Muszlim Alijev, Vagyim Sziruk, Arszen Dzsepparov, Refat Alimov, Zevri Abszeitov, Remzi Memetov, Rusztem Abiltarov, Enver Mamutov, Artur Panov, Jevhenij Panov, Roman Suscsenko és Emir-Uszein Kuku, valamint emberijog-védők és mások esetében, és tegye lehetővé, hogy valamennyi fent említett személy szabadon utazhasson, beleértve Mikola Szemenát is, aki ellen a Szabad Európa Rádió/Szabadság Rádió számára végzett újságírói munkája miatt folyik büntetőeljárás;

5.  hangsúlyozza, hogy az Oroszországi Föderáció 2014. március 21-i döntése a Krím annektálásáról továbbra is jogellenes, és határozottan elítéli az orosz hatóságok ezt követő döntését, mely szerint valamennyi krími lakos orosz útlevelet kap;

6.  emlékezteti az Oroszországi Föderációt – mint megszálló hatalmat, amely tényleges ellenőrzést gyakorol a Krím felett és amelyet köt a nemzetközi humanitárius jog és a nemzetközi emberi jogi jogszabályok –, hogy köteles a félszigeten gondoskodni az emberi jogok védelméről, és felhívja az orosz hatóságokat, hogy biztosítsanak háborítatlan bejutási lehetőséget a Krímbe a nemzetközi intézmények és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), az Egyesült Nemzetek és az Európa Tanács független szakértői, valamint bármely olyan emberi jogokkal foglalkozó nem kormányzati szervezet vagy hírügynökség számára, amely beutazni, értékelést végezni és a helyzetről jelentést készíteni kíván; felhívja az ukrán hatóságokat, hogy egyszerűsítsék a félszigetre való bejutáshoz szükséges eljárást a külföldi újságírók, emberi jogi aktivisták és jogászok számára;

7.  véleménye szerint a krími tatárok jogai súlyosan sérültek a Medzslisz tevékenységének betiltása miatt, és határozottan megismétli felhívását, hogy a vonatkozó határozatot és következményeit haladéktalanul tegyék semmissé; sajnálja, hogy jogi úton zaklatják és letartóztatással fenyegetik a Medzslisz vezetőit – így Musztafa Dzsemilevet, az ukrán Verhovna Rada tagját, akit Szaharov-díjra jelöltek és Refat Csubarovot, a Medzslisz elnökét;

8.  rámutat, hogy a krími tatárok – a félsziget őshonos népessége – és kulturális örökségük a jelek szerint elsődleges célpontjai az elnyomásnak; felszólít arra, hogy a nemzetközi intézmények és az EBESZ, az Egyesült Nemzetek és az Európa Tanács független szakértői akadálytalanul bejuthassanak a Krímbe;

9.  emlékezteti az orosz hatóságokat arra, hogy a Krím jogellenes annektálása ellenére Oroszország de facto teljes mértékben felelős a jogrend fenntartásáért a Krímben és a krími polgárok oltalmazásáért az önkényes bírósági vagy közigazgatási intézkedések ellenében;

10.  kifejezi mély aggodalmát a számos hiteles beszámoló miatt, amelyek a Krím annexióját ellenző helyi polgárok eltűnéséről, megkínzásáról és szisztematikus megfélemlítéséről szólnak, és felszólítja Oroszországot, hogy haladéktalanul vessen véget ezeknek az üldözéseknek, ténylegesen vizsgálja ki az emberi jogok megsértésének valamennyi esetét, beleértve az erőszakos eltüntetéseket, az önkényes fogva tartásokat, a fogvatartottak kínzását és a rossz bánásmódot, tartsa tiszteletben valamennyi lakos alapvető szabadságait, köztük a szólás, a vallás és a meggyőződés, valamint az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságát; felszólít a Krím megszállásának időszaka alatt történt valamennyi eltűnés és emberrablás haladéktalan kivizsgálására, beleértve Ervin Ibragimov esetét;

11.  emlékeztet rá, hogy az orosz jogszabályok szerint az orosz igazságszolgáltatás joghatósága csak az Oroszország területén elkövetett bűncselekményekre terjed ki; sajnálja, hogy az orosz bűnüldöző szervek több esetben bűnügyi eljárást kezdeményeztek a megszállás előtt ukrán és krími területen elkövetett cselekmények esetében;

12.  üdvözli az ukrán ombudsman közelmúltban tett krími látogatását, melynek célja az volt, hogy találkozzék a bebörtönzöttekkel; sajnálja, hogy az ombudsman számára nem tették lehetővé, hogy valamennyiükkel találkozzék, és kifejezi abbéli reményét, hogy következő látogatása alkalmával az ombudsman akadálytalanul találkozhat a Krímben bebörtönzött ukránokkal és azokkal, akiket átszállítottak az Oroszországi Föderációba;

13.  felszólít arra, hogy az EBESZ és más nemzetközi emberi jogi megfigyelők és valamennyi humanitárius ügyekkel foglalkozó szereplő akadálytalanul, biztonságosan és háborítatlanul beléphessen a Krím félszigetre, továbbá független ellenőrző mechanizmusok létrehozására és igény szerint humanitárius és jogi segítség nyújtására; támogatja Ukrajna arra irányuló kezdeményezéseit, hogy az említett kérdések az Emberi Jogi Tanács és az ENSZ Közgyűlése elé kerüljenek; felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és az EU oroszországi küldöttségét, hogy kövessék szoros figyelemmel az ukrán politikai foglyok ügyének bírósági tárgyalásait és számoljanak be a fogva tartásuk alatti bánásmódról; kifejezi aggodalmát a pszichiátriai kezelések büntető jelleggel történő alkalmazásáról szóló hírek miatt; elvárja, hogy az EU képviselete, az EKSZ és a tagállamok nagykövetségei szoros figyelemmel kövessék az ukrán állampolgárok ellen Oroszországban indított jogi eljárásokat, és keressék a velük való kapcsolatfelvétel lehetőségét az őket érintő tárgyalások előtt, alatt és után;

14.  elítéli azt a gyakorlatot, hogy a foglyokat Oroszország távoli részeibe szállítják, mivel ez súlyosan hátráltatja kapcsolattartásukat családjukkal és az emberi jogi szervezetekkel; hangsúlyozza, hogy ez a gyakorlat ellentétes a hatályos orosz jogszabályokkal, különösen a Büntető Törvénykönyv 73. cikkével, amely szerint a börtönbüntetést abban a régióban kell letölteni, amelyben a bíróság ítéletét meghozta; elítéli azt a gyakorlatot, hogy a fogva tartottaktól megtagadják a konzuli látogatás lehetőségét, és felhívja a hatóságokat az ilyen látogatások feltétel nélküli engedélyezésére; sürgeti, hogy a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) az elfoglalt területeken bejuthasson a börtönökbe, ezenkívül tartsák tiszteletben a fogvatartottak rokonaikkal és barátaikkal való rendszeres – levelezés és látogatások révén történő – kapcsolattartásához fűződő jogát;

15.  ugyancsak hangsúlyozza, hogy Ukrajnának gondoskodnia kell a lakóhely-változtatásra kényszerült ukrán állampolgárok jogainak és szükségleteinek védelméről, beleértve a szavazáshoz és ahhoz való jogukat, hogy hazájukban teljes körű jogi és adminisztratív védelemben részesüljenek;

16.  üdvözli Oroszország Legfelsőbb Bírósága Prezídiumának 2017. február 22-i határozatát, mellyel hatályon kívül helyezte az Ildar Dagyin ellen hozott ítéletet, akit több nem engedélyezett – többek között az Oroszország Ukrajna ellen folytatott háborúja elleni – tiltakozó akcióban való részvétellel vádoltak, és elrendelte őrizetből való szabadon bocsátását, a Parlament 2016. november 24-i állásfoglalását(6) követően;

17.  felhívja az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjét, hogy kövesse folyamatos figyelemmel az emberi jogok helyzetét a Krím félszigeten; hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak általában is láthatóbb, tényleges és proaktív szerepet kell játszania a tartós békés megoldás előmozdítása érdekében;

18.  felszólít arra, hogy az EU támogassa a Krímre irányuló ukrán és krími tatár médiaprojekteket, valamint azokat, amelyeket a Demokráciáért Európai Alapítvány és a Szabad Európa Rádió/Szabadság Rádió kezdeményezett, illetve lépjen fel az ukrán és krími tatár iskolák, továbbá a kulturális örökséget oltalmazó kezdeményezések védelmében;

19.  felszólít további korlátozó intézkedések bevezetésére az emberi jogok súlyos megsértéseiért felelős személyek ellen, beleértve az európai uniós bankokban elhelyezett értékeik befagyasztását;

20.  sürget minden felet a minszki megállapodás rendelkezéseinek maradéktalan teljesítésére, beleértve a katonai cselekmények beszüntetését a Donbaszban és a túszok kicserélését, továbbá valamennyi fogoly késlekedés nélküli hazatérését; e tekintetben emlékeztet az orosz kormány különleges felelősségére;

21.  kéri, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy létrehozható-e egy nemzetközi tárgyalási fórum, amelyen az EU részvételével megvitatnák a Krím megszállásának felszámolását, és amely a nemzetközi humanitárius jog, az emberi jogok és a nemzetközi elvek alapján működne;

22.  sürgeti, hogy a Tanács találjon módot Ukrajna támogatására a Nemzetközi Bíróság előtt az Oroszországi Föderáció felelősségének megállapítására a kelet-ukrajnai terrorizmus támogatása kapcsán, valamint az ukrán születésű emberek és a krími tatárok elleni diszkriminatív cselekmények miatt a megszállt Krím félszigeten;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamoknak, Ukrajna elnökének, Ukrajna és az Oroszországi Föderáció kormányának és parlamentjének, valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Parlamenti Közgyűlésének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0043.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0218.
(3) HL C 346., 2016.9.21., 101. o.
(4) Észt állampolgár.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0314.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0446.


Fülöp-szigetek, Leila M. De Lima szenátor ügye
PDF 262kWORD 46k
Az Európai Parlament 2017. március 16-i állásfoglalása a Fülöp-szigetekről – Leila M. De Lima szenátor ügye (2017/2597(RSP))
P8_TA(2017)0088RC-B8-0193/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Fülöp-szigeteki helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2016. szeptember 15-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Unió küldöttségének és a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője szóvivőjének nyilatkozataira,

–  tekintettel a Fülöp-szigetek és az EU (akkor az Európai Gazdasági Közösség (EGK)) között 1964. május 12-én létrejött diplomáciai kapcsolatokra, amelyek keretében a Fülöp-szigetek nagykövetet rendelt az EGK mellé,

–  tekintettel arra, hogy a Fülöp-szigetek a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) alapító tagja,

–  tekintettel a Nemzetközi Jogászbizottság 2017. február 28-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Fülöp-szigeteki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési keretmegállapodásra,

–  tekintettel az emberi jogokról szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948-ban fogadtak el,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a Fülöp-szigetek és az EU közötti diplomáciai, gazdasági, kulturális és politikai kapcsolatok hosszú múltra tekintenek vissza;

B.  mivel 2017. február 23-án elfogatóparancsot adtak ki a Fülöp-szigeteki ellenzéki liberális párt tagja, Leila M. De Lima szenátor ellen kábítószerhez kapcsolódó állítólagos bűncselekmények vádjával; mivel 2017. február 24-én De Lima szenátort letartóztatták és őrizetben tartják; mivel ha De Lima szenátort bűnösnek találják, akkor 12 évtől akár életfogytig tartó szabadságvesztésre is ítélhetik, továbbá a szenátusból is kizárhatják;

C.  mivel komoly aggodalomra ad okot, hogy azok a bűncselekmények, amelyekkel De Lima szenátort megvádolták, szinte teljes mértékben hamisak; mivel az Amnesty International De Lima szenátort lelkiismereti fogolynak tekinti;

D.  mivel De Lima szenátor az emberi jogok védelmezője és a Fülöp-szigeteki elnök, Rodrigo Duterte által meghirdetett kábítószer-ellenes kampány legfőbb kritikusa; mivel nyíltan elítélte a kábítószerek elleni Fülöp-szigeteki háborút; mivel De Lima szenátor a Fülöp-szigeteki Emberi Jogi Bizottság elnöke volt; mivel súlyos aggályok merültek fel De Lima szenátor biztonságával kapcsolatban; mivel nem vizsgálják ki a fogva tartási helyeken állítólag előforduló kínzásokat;

E.  mivel De Lima szenátort 2016. szeptember 19-én elmozdították a szenátus Igazságügyi és Emberi Jogi Bizottságának elnöki tisztségéből; mivel amikor az Emberi Jogi Bizottság elnöke De Lima asszony volt, ő vezette a becslések szerint legalább 1 000, vagy még ennél is több, kábítószerrel gyanúsított személy állítólag bírósági eljárás nélkül végrehajtott kivégzésével kapcsolatos vizsgálatot; a kivégzésekre Davaóban került sor, amelynek akkor Duterte elnök volt a polgármestere; mivel a kihallgatásokat követően De Lima szenátort a hatóságok többször zaklatták és megfélemlítették, és ezek a támadások az elmúlt nyolc hónapban csak fokozódtak;

F.  mivel 2017. március 2-án a Human Rights Watch jelentést adott ki „Engedély a gyilkolásra: a Fülöp-szigeteki rendőrség Duterte elnök »kábítószer elleni háborúja« során elkövetett gyilkosságaiˮ címmel, amely dokumentálta a kábítószerek elleni küzdelemmel kapcsolatos kampány során bírósági eljárás nélkül lezajlott kivégzéseket;

G.  mivel Duterte elnök 2016. június 30-i hivatalba lépése óta több mint 7 000, a rendőrség vagy a polgárőrség által elkövetett kábítószerrel kapcsolatos gyilkosságról számoltak be; mivel Duterte elnök ígéretet tett a kábítószerek elleni küzdelemmel kapcsolatos kampány folytatására 2022-ig, amíg elnöki ciklusa véget nem ér;

H.  mivel a kommunista „Új Néphadsereg” (New People’s Army – NPA) felkelői által a Fülöp-szigetek déli részén 2017. március 8-án megölt tisztek kapcsán Duterte elnök a felkelők elleni katonai műveletekre utasította a hadsereget, figyelmen kívül hagyva a járulékos károkat;

I.  mivel állítólag a kábítószerek elleni küzdelem során elkövetett brutális gyilkosságot követően a Fülöp-szigeteki nemzeti rendőrség 2017. január 30-án ideiglenesen felfüggesztette a kábítószer-ellenes rendőrségi műveleteket; mivel Duterte elnök elrendelte, hogy a Fülöp-szigeteki hadsereg (AFP) a kábítószerek elleni küzdelemmel kapcsolatos kampányban pótolja ezt a hiányosságot;

J.  mivel a Fülöp-szigeteken az emberi jogok védelmezői, aktivisták és újságírók, beleértve De Lima szenátort is, rendszeres fenyegetésnek, zaklatásnak, megfélemlítésnek és internetes zaklatásnak vannak kitéve; mivel azokat, akik e csoportok jogait megsértik, nem vonják felelősségre, mivel nem folytatnak megfelelő kivizsgálást; mivel Duterte elnök 2016. novemberben az emberi jogok védelmezőit nyíltan, halálosan megfenyegette;

K.  mivel 2017. március 7-én a Képviselőház jóváhagyta a 4727. számú törvényjavaslatot, amely a kábítószerrel kapcsolatos súlyos bűncselekmények esetében visszaállítja a halálbüntetést; mivel a Fülöp-szigetek volt az első olyan ország a régióban, amely 2007-ben eltörölte a halálbüntetést; mivel a halálbüntetés visszaállítása egyértelműen sértené a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának második fakultatív jegyzőkönyvét, amelynek a Fülöp-szigetek 2007 óta részes fele; mivel Duterte elnök vezetése jelenleg vizsgálja a büntetőjogi felelősség alsó korhatárának 15-ről 9 évre történő leszállítására vonatkozó jogszabályt;

L.  mivel a Fülöp-szigetek 2016. szeptemberében átvette az ASEAN 2017. évi elnökségét;

1.  szorgalmazza, hogy haladéktalanul engedjék szabadon Leila M. De Lima szenátort, és biztosítsák számára a megfelelő biztonságot fogva tartása során; felhívja a Fülöp-szigeteki hatóságokat, hogy biztosítsák a tisztességes eljárást – emlékeztetve az ártatlanság vélelméhez való jogra –, ejtsék az ellene felhozott összes politikai indíttatású vádat, és vessenek véget az ellene irányuló további zaklatásnak;

2.  úgy látja, hogy a Fülöp-szigeteken emberek millióit érinti hátrányosan a kábítószer-függőség magas szintje és annak következményei; határozottan elítéli a Fülöp-szigeteken folytatott kábítószer-kereskedelmet és -fogyasztást; felhívja a kormányt, hogy a kisfogyasztók felkutatása helyett kezelje prioritásként a kábítószer-kereskedelmi hálózatok és a drogbárók elleni küzdelmet; hangsúlyozza, hogy e küzdelemnek együtt kell járnia a megelőzéssel és a detoxifikációval kapcsolatos intézkedésekkel; bátorítja a kormányt új, detoxifikációs központok nyitására irányuló erőfeszítéseiben;

3.  határozottan elítéli a kábítószerek elleni küzdelemmel kapcsolatos kampányhoz kötődő fegyveres erők és polgárőrségi csoportok bírósági eljárás nélküli kivégzéseinek magas számát; részvétét fejezi ki az áldozatok családtagjainak; mélységes aggodalmát fejezi ki azon hitelt érdemlő jelentések miatt, melyek szerint a Fülöp-szigeteki rendőri erők meghamisítják a bírósági eljárás nélküli kivégzések bizonyítékait, és a célpontok között túlnyomórészt városi szegények vannak; felszólítja a Fülöp-szigetek hatóságait, hogy haladéktalanul végezzék el a bírósági eljárás nélküli kivégzések pártatlan és érdemi kivizsgálását, és állítsák az összes elkövetőt bíróság elé; felszólítja az Uniót, hogy támogassa ezeket a vizsgálatokat; felszólítja a Fülöp-szigeteki hatóságokat, hogy hozzák meg a további öldöklés megakadályozásához szükséges intézkedéseket;

4.  mély aggodalmának ad hangot a tisztek 2017. március 8-i meggyilkolására válaszul a Duterte elnök által használt retorika miatt, és határozottan sürgeti a Fülöp-szigeteki hatóságokat és katonaságot, hogy szigorúan tartsák be a nemzetközi humanitárius jogot, amely a fegyveres konfliktusokban részt vevő minden felet a polgári és a nem harcoló személyek megkímélésére kötelezi;

5.  sürgeti az EU-t, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában támogassa a törvénytelen kivégzések és a Fülöp-szigetek által elkövetett egyéb jogsértések független nemzetközi kivizsgálását Duterte elnök „kábítószerek elleni háborújával” összefüggésben;

6.  mélységesen aggasztja a képviselőház azon döntése, hogy ismét bevezeti a halálbüntetést; felszólítja a Fülöp-szigeteki hatóságokat, hogy haladéktalanul vessenek véget a halálbüntetés visszaállítására irányuló folyamatban lévő eljárásoknak; emlékeztet arra, hogy az Unió a halálbüntetést kegyetlen és embertelen büntetésnek tekinti, amely nem jelent elrettentő erőt a bűnözői magatartással szemben; felszólítja a Fülöp-szigeteki kormányt, hogy tartózkodjon a büntetőjogi felelősség alsó korhatárának leszállításától;

7.  sürgeti az Uniót, hogy szorosan kísérje figyelemmel De Lima szenátor ügyét;

8.  nyomatékosan kéri az Uniót, hogy minden rendelkezésére álló eszközt használjon fel arra, hogy támogassa Fülöp-szigetek kormányát nemzetközi emberi jogi kötelezettségeinek tiszteletben tartásában, különösen a keretmegállapodás révén;

9.  sürgeti a Bizottságot, hogy minden rendelkezésére álló eszközt használjon fel a Fülöp-szigetek meggyőzésére, hogy véget vessen a kábítószerek elleni küzdelemmel kapcsolatos kampánnyal összefüggő bírósági eljárás nélküli kivégzéseknek, és amennyiben semmilyen érdemi javulás nem tapasztalható az elkövetkezendő hónapokban, úgy tegyen eljárási lépéseket az általános preferenciarendszer (GSP+) esetleges visszavonására;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Fülöp-szigetek kormányának és parlamentjének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjének és kormányának, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) tagállamai kormányainak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0349.


Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2017. évi ülésein képviselendő uniós prioritások
PDF 311kWORD 62k
Az Európai Parlament 2017. március 16-i állásfoglalása az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2017. évi ülésein képviselendő európai uniós prioritásokról (2017/2598(RSP))
P8_TA(2017)0089RC-B8-0183/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, valamint az ahhoz kapcsolódó emberi jogi ENSZ-egyezményekre és azok fakultatív jegyzőkönyveire,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (ENSZ EJT) létrehozásáról szóló 60/251. számú határozatára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Európai Egyezményére, az Európai Szociális Chartára és az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 71. ülésszaka kapcsán a Tanácshoz intézett, 2016. július 7-i ajánlására(1),

–  tekintettel az emberi jogok megsértéséről szóló korábbi állásfoglalásaira, beleértve az Etiópiáról, Észak-Koreáról, Indiáról, a Krímről, Hongkongról, Kazahsztánról, Egyiptomról, a Kongói Demokratikus Köztársaságról, Pakisztánról, Hondurasról, Nigériáról, Gambiáról, Dzsibutiról, Kambodzsáról, Tádzsikisztánról, Vietnamról, Malawiról, Bahreinről, Mianmarról, a Fülöp-szigetekről, Szomáliáról, Zimbabwéről, Ruandáról, Szudánról, Thaiföldről, Kínáról, Brazíliáról, Oroszországról, Tibetről, Irakról, Indonéziáról, a Közép-afrikai Köztársaságról, Burundiról, Nicaraguáról, Kuvaitról és Guatemaláról szóló 2016. évi sürgősségi állásfoglalásait,

–  tekintettel az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2015. évi éves jelentésről szóló, 2016. december 14-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, 3. cikkének (5) bekezdésére, valamint 18., 21., 27. és 47. cikkére,

–  tekintettel az ENSZ EJT által az ENSZ Közgyűlésének készített 2015. évi éves jelentésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az emberi jogok egyetemességének előmozdítása és védelme az Európai Unió etikai és jogi vívmányainak részét képezi, és az európai egység és integritás egyik sarokköve; mivel az emberi jogok tiszteletben tartását érvényesíteni kell minden uniós szakpolitikai területen;

B.  mivel az Unió erősen elkötelezett a multilateralizmus és az ENSZ szervei iránt az emberi jogok előmozdítása és védelme tekintetében;

C.  mivel az ENSZ EJT rendes ülései, a különleges előadók kijelölése, az időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelési mechanizmus és az egyes országokban kialakult helyzetekre vagy tematikus kérdésekre vonatkozó egyedi eljárások hozzájárulnak az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság előmozdításához és tiszteletben tartásához;

Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa

1.  üdvözli az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Zeid Raad el-Husszein, valamint a főbiztos hivatala (OHCHR) által végzett munkát; emlékeztet a hivatal feddhetetlenségének, függetlenségének és működésének támogatására és védelmére vonatkozó uniós kötelezettségvállalásra; üdvözli az OHCHR szerepét a nemzetközi és regionális emberi jogi mechanizmusok közötti együttműködés előmozdításában, valamint annak azonosításában, hogy miként lehet fokozni a „regionális megállapodások” szerepét az egyetemes emberi jogi normákkal kapcsolatban;

2.  véleménye szerint az ENSZ EJT hatékonysága és hitelessége attól függ, hogy tagjai valóban elkötelezettek-e minden országban, minden személy minden emberi jogi jogsértéssel szemben történő megvédelmezése mellett, az egyetemesség, a pártatlanság, az objektivitás, a megkülönböztetésmentesség, az építő párbeszéd és az együttműködés elveit előmozdító nemzetközi emberi jogi egyezményekkel összhangban; rámutat annak sürgető szükségességére, hogy az ENSZ EJT-n belül elkerüljék a viták kiéleződését, és ösztönzi az építő párbeszédet;

3.  felszólítja az érintett államokat, hogy biztosítsák a lehetőséget az ENSZ EJT független szakértői, a különleges előadók és az OHCHR szakértői számára az állítólagos emberi jogi jogsértések kivizsgálására, konstruktív módon járuljanak hozzá a helyzet orvoslásához, teljesítsék az emberi jogi egyezmények szerinti kötelezettségeiket, és maradéktalanul működjenek együtt az ENSZ EJT különleges eljárásai során;

4.  bátorít minden államot, hogy tegyen konkrét lépéseket egyrészt az időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelésben megfogalmazott ajánlásokkal összefüggésben, másrészt a hiányosságok felszámolása érdekében egy végrehajtási és nyomon követési mechanizmus bevezetése révén, amely nemzeti cselekvési tervek és nemzeti koordinációs mechanizmusok létrehozását is magában foglalja;

5.  emlékeztet az ENSZ Közgyűlésének azon kötelességére, hogy az ENSZ EJT tagjainak megválasztásakor figyelembe vegye, hogy a jelöltek hogyan tartják tiszteletben és mozdítják elő az emberi jogokat, a jogállamiságot és a demokráciát; üdvözli, hogy az ENSZ EJT úgy határozott, hogy értékelő jelentés készítésére kéri fel tanácsadó bizottságát az emberi jogok előmozdítására és védelmére irányuló regionális és szubregionális megállapodások kialakítása terén elért előrehaladásról; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy szavazási szokásaikban tükröződjön, hogy a jogok egyforma jelentőséggel bírnak, és hogy e tekintetben javítsák az uniós álláspontok összehangolását; határozottan kéri, hogy az EU egységesen szólaljon fel és alakítson ki közös uniós álláspontot az ENSZ EJT-ben való szavazások során;

6.  ismételten rámutat annak jelentőségére, hogy az Unió hitelességének javítása érdekében biztosítani kell, hogy aktívan és következetesen részt vegyen az ENSZ emberi jogi mechanizmusaiban, különösen a Harmadik Bizottságban, az ENSZ-közgyűlésben és az ENSZ EJT-ben; támogatja az Európai Unió Külügyi Szolgálata (EKSZ), az EU New York-i és genfi képviselete és a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az EU emberi jogi ügyekben mutatott következetessége fokozódjon az ENSZ-ben;

Tematikus prioritások

7.  hangsúlyozza az emberi jogi nem kormányzati szervezetek és az emberi jogok védelmezői szerepének fontosságát az emberi jogok előmozdítása és védelme szempontjából; kiemeli, hogy az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat védelmezni kell kifejeződésük minden vetületében, így többek között az új technológiák terén is; osztozik az ENSZ EJT aggodalmában az olyan civil szervezetek és nem kormányzati szervezetek tagjai elleni fenyegetésekről és megtorlásokról szóló beszámolók miatt, amelyekkel az ENSZ EJT az időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelés során együttműködött;

8.  súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy számos és egyre több kísérletet tesznek a civil társadalom és az emberi jogi jogvédők mozgásterének csökkentésére, többek között terrorizmusellenes törvények bevezetése révén; elítéli az emberijog-védők, a visszaélések bejelentői, valamint az újságírók és bloggerek ellen irányuló online vagy offline erőszak, zaklatás, megfélemlítés és üldözés minden formáját; felhív minden államot egy olyan biztonságos és támogató környezet előmozdítására és garantálására, amelyben a nem kormányzati szervezetek, a civil társadalom, az újságírók és az emberijog-védők – különös hangsúlyt fektetve valamennyi kiszolgáltatott csoportra – függetlenül és zavartalanul működhetnek; ismételten felszólítja azon államokat, amelyek független emberi jogi szervezetek elleni korlátozó jogszabályokat fogadtak el, hogy vonják vissza azokat;

9.  úgy véli, hogy a szabad, független és pártatlan média, amelyben a nyílt vita kulcsszerepet tölt be, a demokratikus társadalmak egyik alapvető eleme; támogatja az ENSZ-főtitkár újságírók biztonságával foglalkozó különmegbízottjának kinevezésére irányuló kérelmet; felhív arra, hogy az összes nemzetközi fórumon vessék fel az online véleménynyilvánítás szabadsága, a digitális szabadság és a szabad és nyitott internet fontosságának kérdését; felhív a digitális szakadék áthidalására és az információhoz és kommunikációhoz való korlátlan hozzáférés, valamint az internethez való cenzúramentes hozzáférés biztosítására;

10.  emlékeztet arra, hogy a gyülekezési és egyesülési szabadsághoz való jog érvényesítése továbbra is jelentős kihívást jelent; melegen üdvözli Maina Kiai, a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához fűződő jog kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadó munkáját; felhívja az összes államot, hogy megfelelően vegyék figyelembe a különleges előadó jelentéseit;

11.  sürgeti az összes államot a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya panaszkezelési és kivizsgálási mechanizmusokat létrehozó fakultatív jegyzőkönyveinek gyors jóváhagyására;

12.  ellenez minden – többek között a fajon, bőrszínen, nyelven, valláson vagy meggyőződésen, nemi identitáson vagy szexuális irányultságon, társadalmi származáson, kaszton, születésen, koron vagy fogyatékosságon alapuló – hátrányos megkülönböztetést és üldözést; támogatja a vonatkozó különleges eljárásokban való uniós részvételt, ideértve a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló erőszak és megkülönböztetés elleni védelemmel foglalkozó új független szakértővel való együttműködést; felhívja az EU-t az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség előmozdításának folytatására, valamint az erőszak és a megkülönböztetés elleni küzdelem aktív fenntartására;

13.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy állami és nem állami szereplők tevékenységei révén sokaknak sérül – egyénileg vagy kollektíven – a vallásszabadsághoz és a meggyőződés szabadságához való joga, ami megkülönböztetéshez, egyenlőtlenséghez és megbélyegzéshez vezet; emlékeztet a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés elleni küzdelem szükségességére az egymással összefüggő egyéb emberi jogok, úgymint a véleménynyilvánítás szabadsága védelmének biztosítása érdekében;

14.  felhívja az EU-t, hogy lépjen fel a vallási és etnikai kisebbségek üldözés és erőszak elleni fokozottabb védelmének biztosítása, valamint vallási és etnikai kisebbségek és a nem hívők üldözésének ürügyeként szolgáló, az istenkáromlást vagy a hit megtagadását bűncselekményként kezelő törvények visszavonása érdekében; felszólít a vallás és a meggyőződés szabadságának ügyével foglalkozó különleges ENSZ-előadó munkájának támogatására;

15.  határozottan ösztönzi, hogy az EU továbbra is támogassa a halálbüntetéssel szembeni zéró toleranciát és hogy az ENSZ-közgyűlés halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról szóló következő határozatával összefüggésben törekedjen a több régióra kiterjedő támogatás megerősítésére; üdvözli, hogy 2015-ben a Kongói Köztársaság, Fidzsi és Madagaszkár a halálbüntetés eltörlése mellett döntött; elítéli, hogy számos más ország – például Banglades, Bahrein, Belarusz, Csád, India, Indonézia, Kuvait, Omán és Dél-Szudán – újrakezdte a kivégzéseket; elítéli továbbá, hogy beszámolók szerint különösen Kínában, Egyiptomban, Iránban, Nigériában, Pakisztánban és Szaúd-Arábiában nőtt a halálos ítéletek száma; emlékezteti ezen országok hatóságait, hogy részes államai a gyermek jogairól szóló egyezménynek, amely tiltja halálbüntetés kiszabását a 18 évesnél fiatalabb személyek által elkövetett bűncselekmények esetében;

16.  sürgeti az EU-t, hogy támogassa az ENSZ kínzás és egyéb kegyetlen, embertelen és lealacsonyító bánásmód vagy büntetés, tömeges kivégzések és egyéb, többek között kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények nyomán kiszabott kivégzések elleni munkáját és szólaljon fel e cselekmények ellen, kéri továbbá az EKSZ, hogy a párbeszéd minden szintjén és minden fórumon fokozza az Unió erőfeszítéseit a törvénytelen kivégzések, a kínzás és a bántalmazás egyéb formái elleni küzdelemben, összhangban az Unió harmadik országokra irányuló, a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel kapcsolatos politikájáról szóló iránymutatásokkal; felszólít az ENSZ kínzás elleni egyezménye és annak fakultatív jegyzőkönyve egyetemes megerősítésére és hatékony végrehajtására; hangsúlyozza a kínzás megelőzése támogatásának alapvető fontosságát, többek között a fakultatív jegyzőkönyvvel összhangban kialakított nemzeti megelőző mechanizmusok megerősítésén keresztül, valamint a kínzás áldozatai rehabilitációjának folyamatos támogatását;

17.  komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a súlyos emberi jogi jogsértések száma világszerte továbbra sem csökken; rendületlenül támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróságot (NBB) mint a népirtás, az emberiesség elleni bűncselekmények és a háborús bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonását, valamint az áldozatok – a komplementaritás elve alapján való igazságszolgáltatás általi – támogatását célzó legfőbb intézményt; kéri, hogy minden fél nyújtson politikai, diplomáciai, pénzügyi és logisztikai támogatást az NBB napi működéséhez;

18.  felhívja az Uniót, hogy továbbra is erősítse az NBB munkáját; erőteljes párbeszédet és együttműködést szorgalmaz a Bíróság, az ENSZ és ügynökségei, valamint az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa (ENSZ BT) között; felszólítja az ENSZ összes tagállamát, hogy a Római Statútum megerősítésével csatlakozzanak a Bírósághoz, valamint ösztönözzék a kampalai módosítások megerősítését;

19.  a leghatározottabban elítéli a folyamatosan elkövetett, súlyos emberi jogi visszaéléseket; különösen az ISIS/Dáis által elkövetett jogsértéseket, a Boko Haram gyermekek ellen indított támadásait, valamint a terrorista vagy félkatonai szervezetek által a polgári lakosság, különösen nők és gyermekek ellen indított minden más erőszaktettet; elítéli a kulturális örökség pusztításának gyakoriságát és mértékét, és támogatást kér az ENSZ különböző fórumain kifejtett vonatkozó erőfeszítések számára;

20.  elítéli, hogy nem tartják tiszteletben a nemzetközi humanitárius jogot, és mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy világszerte növekszik a fegyveres konfliktusokban a polgári veszteségek, valamint a kórházak, iskolák, humanitárius konvojok és egyéb polgári célpontok elleni halálos támadások aránya; ragaszkodik ahhoz, hogy ezeket a jogsértéseket kellően vegyék figyelembe az ENSZ EJT országspecifikus fellépéseiben és az időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelési mechanizmus keretében megvalósuló felülvizsgálatok során;

21.  kéri az Uniót, hogy tevékenyen munkálkodjon egy arra irányuló kezdeményezésen, hogy az ENSZ ismerje el az úgynevezett ISIS/Dáis által az etnikai és vallási kisebbségekkel szemben elkövetett népirtást, és utalja a Nemzetközi Büntetőbíróság elé az emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények, a háborús bűncselekmények és a népirtás eseteit; erőteljes párbeszédet és együttműködést szorgalmaz a Bíróság, az ENSZ és ügynökségei, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsa között;

22.  kéri az Uniót, hogy szólítsa fel valamennyi államot, hogy az emberi jogokat helyezzék fejlesztési politikáik középpontjába és hajtsák végre az ENSZ fejlődéshez való jogról szóló 1986-os nyilatkozatát; üdvözli, hogy az ENSZ EJT nemrégiben a fejlődéshez való joggal foglalkozó különleges előadót nevezett ki, akinek megbízatása kiterjed arra, hogy hozzájáruljon a fejlődéshez való jog előmozdításához, védelméhez és érvényesítéséhez a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrenddel és más nemzetközi fejlesztési együttműködési megállapodásokkal összefüggésben; kiemeli, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend valamennyi céljának és célszámának teljesítése során a mindenkit megillető emberi jogokat átfogó módon figyelembe kell venni;

23.  kéri az Uniót, hogy a továbbiakban is segítse elő a férfiak és a nők közötti egyenlőséget, és tevékenységeiben és programjaiban aktívan támogassa a nőkkel és a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével kapcsolatos ENSZ-kezdeményezéseket; szorgalmazza azon intézkedések további támogatását, melyek célja a nők és lányok társadalmi szerepvállalásának növelése, valamint a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak és hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának, köztük a nemi alapú erőszaknak a megszüntetése; nyomatékosan kéri az Uniót, hogy indítson több régióra kiterjedő kezdeményezéseket a nők jogainak előmozdítására, védelmére és tiszteletben tartására, és a Pekingi Cselekvési Platform és a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia cselekvési programjának teljes körű és eredményes végrehajtására, illetve hogy ezzel összefüggésben maradjon továbbra is elkötelezett a szexuális és reproduktív jogok teljes skálája iránt;

24.  emlékeztet az EU azon kötelezettségvállalására, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa mérföldkőnek számító, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325 (2000) és 1820 (2008) sz. határozataival összhangban elősegítse az emberi jogok és a nemi szempontok érvényesítését; felhívja az Uniót, hogy nemzetközi szinten támogassa a nők konfliktusmegelőzésbe és -megoldásba, békefenntartó műveletekbe, humanitárius segítségnyújtásba, konfliktus utáni újjáépítésbe és fenntartható megbékélésbe való bevonása többletértékének elismerését;

25.  felhívja az Uniót, hogy a továbbiakban is mozdítsa elő a gyermekek jogait, különösen azáltal, hogy elősegíti a gyermekek vízhez, megfelelő higiénés körülményekhez, egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférésének biztosítását – többek között a konfliktusövezetekben és a menekülttáborokban –, valamint a gyermekmunka, a gyermekkatonák toborzása, a szabadságtól való megfosztás, a gyermekkínzás, a gyermekkereskedelem, a gyermek-, a korai és a kényszerházasságok, a gyermekek szexuális kizsákmányolása, valamint az olyan káros gyakorlatok felszámolását, mint a női nemi szervek megcsonkítása; intézkedésekre szólít fel azon nemzetközi erőfeszítések ENSZ-en keresztüli támogatása és megerősítése érdekében, amelyek célja, hogy véget vessenek a gyermekek fegyveres konfliktusokban való bevetésének, és mérsékeljék a konfliktusok és a konfliktusok utáni helyzetek nőkre és lányokra gyakorolt hatásait; sürgeti az ENSZ tagállamait, hogy tegyenek eleget a gyermekek jogairól szóló, 1989-ben elfogadott egyezmény szerinti szerződéses kötelezettségeiknek és kötelezettségvállalásaiknak annak érdekében, hogy területükön biztosíthassák valamennyi gyermek jogait, függetlenül jogállásuktól és a hátrányos megkülönböztetés minden formája nélkül;

26.  felhívja az államokat, hogy mozdítsák elő a fogyatékossággal élő személyek jogait, beleértve egyenlő részvételüket és társadalmi befogadásukat; felhív minden államot, hogy erősítsék meg és hajtsák végre az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményét;

27.  sürgeti az Uniót, hogy működjön együtt partnereivel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek végrehajtása érdekében, beleértve olyan intézkedések meghozatalát, melyek célja több államot ösztönözni arra, hogy fogadjanak el nemzeti cselekvési terveket és vegyenek részt az ENSZ-munkacsoportok és az ENSZ OHCHR munkafolyamataiban; ismételten felszólít minden államot és az EU-t is, hogy tevékenyen és építő jelleggel vegyenek részt egy olyan, jogi kötőerővel bíró eszköz mielőbbi létrehozásában, amely az emberi jogok nemzetközi joga területén szabályozza a nemzetközi vállalatok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységét az emberi jogok megsértéseinek megelőzése, illetve azok előfordulása esetén kivizsgálásuk és a jogorvoslathoz való hozzáférés biztosítása érdekében;

28.  üdvözli az ENSZ menekültekről és migránsokról szóló New York-i nyilatkozatát, amelynek témája a menekültek és migránsok tömeges vándorlása, és amely egy átfogó menekültügyi keretről szóló globális megállapodás elfogadásához, valamint ahhoz a migránsokra és menekültekre vonatkozó kötelezettségvállaláshoz vezetett, hogy megmentsék életüket, kielégítsék különleges szükségleteiket, fellépjenek a rasszizmus és az idegengyűlölet, valamint az emberkereskedelem ellen, biztosítsák a törvény előtti egyenlőséget és védelmet, továbbá biztosítsák a nemzeti fejlesztési tervekbe való beillesztésüket; felhív minden érintett felet, hogy biztosítsa a politikai szerepvállalást, a finanszírozást és a szolidaritást célzó konkrét fellépéseket a menekültekről és a migránsokról szóló New York-i nyilatkozat támogatásra érdekében, és emlékeztet arra, hogy a migráció kérdését továbbra is globális szinten, és nem csupán európai szinten kell szemlélni; felhívja az Uniót és tagállamait, hogy vállaljanak vezető szerepet e nemzetközi erőfeszítésekben, tegyenek eleget a nemzetközi jog értelmében rájuk háruló kötelezettségek szerinti vállalásaiknak, miszerint megvédik a menedékkérők, a menekültek, a migránsok és a lakóhelyüket elhagyni kényszerülők, különösen a nők, a gyermekek és a kiszolgáltatott csoportok – többek között a fogyatékossággal élő személyek – emberi jogait;

29.  emlékeztet rá, hogy a migránsok visszaküldésére csak a migránsok jogainak teljes tiszteletben tartása mellett és csak abban az esetben kerülhet sor, ha jogaik védelme biztosítva van a hazájukban; felszólítja a kormányokat, hogy vessenek véget a migránsok, köztük a kiskorúak önkényes letartóztatásának és fogva tartásának; felhív minden államot, hogy a gyermek jogairól szóló egyezmény alapján hozzanak konkrét intézkedéseket a gyermekmenekültek és -migránsok mindenek felett álló érdekét figyelembe véve, és vezessenek be a gyermekvédelmi rendszerek megerősítését – többek között a szociális munkások és más szakmai csoportok képzését és a nem kormányzati szervezetekkel való együttműködést – célzó intézkedéseket; kéri az összes tagállamot, hogy erősítsék meg és hajtsák végre a migráns munkavállalók és családtagjaik jogairól szóló nemzetközi egyezményt;

30.  hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződés 21. cikkével és az Unió külső tevékenységeire vonatkozó általános rendelkezésekkel összhangban elő kell mozdítani az emberi jogok, köztük a civil társadalmi, a politikai, a gazdasági, a szociális és a kulturális jogok egyetemességét és oszthatatlanságát;

31.  hangsúlyozza a jogokon alapuló megközelítés bevezetését és az emberi jogok tiszteletben tartásának valamennyi uniós politikába történő beemelését, beleértve a kereskedelmi, beruházási, közszolgáltatási, fejlesztési együttműködési és migrációs, valamint közös biztonság- és védelempolitikáját;

32.  emlékeztet arra, hogy az emberi jogok területén a belső és külső következetesség alapvetően fontos a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok terén folytatott uniós emberi jogi politika hitelességéhez, és kéri az Uniót, hogy tegyen eleget erre vonatkozó kötelezettségvállalásainak;

Belarusz

33.  mélységes aggodalmát fejezi ki a véleménynyilvánítási szabadság, az egyesülési szabadság és a békés gyülekezés folytatódó korlátozásai miatt; elítéli a független és ellenzéki újságírók, valamint az emberi jogi aktivisták zaklatását és fogva tartását; elítéli a halálbüntetés alkalmazásának folytatását; kéri, hogy a Tanács 35. ülésén újítsák meg az ENSZ belarusz köztársasági emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges megbízottjának megbízatását, és felszólítja a kormányt, hogy teljes mértékben működjön együtt a különleges megbízottal, és kötelezze el magát az emberi jogok védelmének hosszú ideje esedékes reformja mellett, ideértve a különleges megbízott ajánlásainak és az egyéb emberi jogi mechanizmusok végrehajtását;

Burundi

34.  rendkívül aggasztónak találja a Burundiban kialakult politikai és biztonsági helyzet romlását és az országból menekülők egyre növekvő számát; elítéli a Burundiban 2015 óta tartó erőszakot, amely nők halálához, megkínzásához, és a nők elleni célzott erőszakhoz, többek között kollektív nemi erőszakhoz és zaklatáshoz vezetett; elítéli továbbá a több ezer ember bebörtönzését, a burundiak százezreinek lakhelyelhagyásra kényszerítését, továbbá a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának megsértését, valamint az ilyen cselekmények széles körű büntetlenségét; támogatja az Európai Unió Tanácsának azon határozatát, amelyet a Cotonoui Megállapodás 96. cikke értelmében indított tárgyalások kudarcát követően hozott, és amely felfüggeszti a burundi kormányzatnak nyújtott közvetlen pénzügyi támogatást, ideértve a költségvetési támogatást is, ugyanakkor közvetlen csatornákon keresztül fenntartja a lakosság támogatását és a humanitárius segítségnyújtást; teljes mértékben támogatja egy Burundival foglalkozó vizsgálóbizottság létrehozását az országban bekövetkezett emberi jogi jogsértések és visszaélések állítólagos elkövetőinek azonosítása céljából a teljes elszámoltathatóság biztosítása érdekében; felhívja az Uniót és tagállamait, hogy helyzetüket használják annak biztosítására, hogy Burundi teljes körű együttműködést kezdjen a vizsgálóbizottsággal, illetve a Tanáccsal és annak mechanizmusaival, építő jellegű együttműködésbe fogjon a vizsgálóbizottsággal és foglalkozzon az emberi jogokat érintő súlyos aggályokkal; sürgeti a burundi hatóságokat, hogy vizsgálják felül a Nemzetközi Büntetőbíróságból való kivonulásról szóló döntésüket;

Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK)

35.  súlyos aggodalmát fejezi ki a KNDK-beli emberi jogi helyzet folyamatos romlása miatt; felszólítja a KNDK kormányát, hogy teljesítse az azon emberi jogi eszközök keretében rá háruló kötelezettségeket, amelyeknek részes fele, és biztosítsa, hogy a humanitárius szervezetek, a független emberi jogi megfigyelők és az ENSZ emberi jogok észak-koreai helyzetével foglalkozó különleges előadója bebocsátást nyerjen az országba, és a szükséges mértékben együttműködjenek velük; felhívja a KNDK-t, hogy biztosítsa a nemzeti és nemzetközi média számára a véleménynyilvánítás szabadságát és a sajtószabadságot, valamint biztosítson állampolgárai számára cenzúramentes hozzáférést az internethez; határozottan elítéli, hogy a KNDK-ban a halálos ítéletet széles körben, rendszeresen alkalmazzák; felszólítja a KNDK kormányát, hogy hirdessen moratóriumot valamennyi kivégzésre nézve, a halálbüntetés közeljövőben való eltörlésének céljával; követeli, hogy vonják felelősségre, állítsák a Nemzetközi Büntetőbíróság elé és vessék alá célzott szankcióknak a KNDK-beli emberiesség elleni bűncselekmények elkövetéséért felelős személyeket; határozottan elítéli a nukleáris kísérleteket mint szükségtelen és veszélyes provokációt, mint az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatainak megsértését és mint a Koreai-félsziget és az északkelet-ázsiai régió békéje és stabilitása elleni komoly fenyegetést; kéri a különleges előadó megbízatásának megújítását; kéri, hogy a szakértői csoport jelentését ismertessék az ENSZ Közgyűlése és Biztonsági Tanácsa előtt; javasolja, hogy a szakértői jelentésben foglalt, az elszámoltathatóságra vonatkozóan megfogalmazott főbb ajánlásokat, így többek között a szöuli hivatal kapacitásának vizsgálati és bűnüldözési szakértelemmel való megerősítését, továbbá egy büntetőjogi szakértő kinevezését foglalják bele a határozatba az elszámoltathatóság előmozdítása érdekében;

Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK)

36.  elítéli az emberi jogok komoly megsértését, amelyet a biztonsági erők teljes büntetlenség mellett követnek el, és felszólít a felelősök felelősségre vonására; felszólít a civilekkel szemben Kelet-Kongóban elkövetett brutális erőszak – többek között nők ellen elkövetett nemi erőszak és gyermekek rabszolgaságba kényszerítése – alapos kivizsgálására; kéri az ENSZ kelet-kongói békefenntartó erői mandátumának esetleges meghosszabbítását; felhívja a Tanácsot, hogy a Cotonoui Megállapodásban foglaltaknak megfelelően további erőszak esetén vegye fontolóra a meglévő korlátozó intézkedések, például az uniós célzott szankciók kiterjesztését – ideértve az utazási tilalmat és a vagyoni eszközök befagyasztását – azokra nézve, akik felelősek az erőszakos cselekményekért és a KDK demokratikus folyamatának veszélyeztetéséért; sürgeti a KDK hatóságait, hogy hajtsák végre a 2016 decemberében megkötött megállapodást, és a nemzetközi szereplők támogatásával 2017 decemberéig tartsanak választásokat; felhívja az ENSZ EJT-t, hogy mindaddig folytassa a KDK ellenőrzését, amíg a választásokat meg nem tartják, és be nem következik a demokratikus átmenet, valamint arra ösztönzi a főbiztos hivatalát, hogy adott esetben tájékoztassa a Tanácsot a KDK-beli helyzetről, és szükség esetén lépjen fel határozottabban,

Abházia grúz régiói és a Chinvali régió/Dél-Oszétia

37.  továbbra is aggodalmát fejezi ki a véleménynyilvánítás és a média szabadságával kapcsolatban, valamint amiatt, hogy a megfigyelők nem jutnak be Abházia régióiba és a Chinvali régióba/Dél-Oszétiába, amelyek jogellenes orosz megszállás alatt állnak, és ahol továbbra is széles körben megsértik az emberi jogokat; sürgeti a közvetlen személyes kapcsolatok erősítését a Tbiliszi által ellenőrzött terület és a két megszállt régió között; felhív Grúzia szuverenitásának és területi integritásának, valamint nemzetközileg elismert határai sérthetetlenségének maradéktalan tiszteletben tartására; hangsúlyozza a menekültek és az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek állandó lakóhelyükre való biztonságos és méltóságteljes visszatérésének szükségességét; felszólítja a grúz kormányt, hogy foganatosítson megfelelő intézkedéseket az időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelés során tett ajánlások nyomon követésének és végrehajtásának biztosítása céljával;

Mianmar/Burma

38.  rendkívüli aggodalmának ad hangot azon jelentések miatt, melyek szerint Rakhajn állam északi részén erőszakos összecsapásokra került sor, és sajnálatát fejezi ki a kioltott életek, a megélhetési és lakhatási lehetőségek elvesztése, valamint a mianmari/burmai fegyveres erők által alkalmazott aránytalan erőszak miatt; nyomatékosan felszólítja a katonai és biztonsági erőket, hogy azonnal állítsák le a rohindzsák legyilkolását, zaklatását, megerőszakolását és otthonaik felgyújtását; követeli, hogy Mianmar/Burma kormánya és polgári hatóságai haladéktalanul vessenek véget a rohindzsa kisebbséggel szembeni hátrányos megkülönböztetésnek és szegregációnak; felszólít a rohindzsa nép jogainak megoltalmazására, valamint a védelem, a biztonság és az egyenlőség szavatolására Mianmar/Burma valamennyi polgára számára; üdvözli Mianmar/Burma kormányának döntését, amely szerint a béke és a nemzeti megbékélés ügyének kiemelt fontosságot tulajdonít; üdvözli a mianmari/burmai kormány bejelentését, amely szerint vizsgálóbizottságot állít fel a Rakhajn államban a közelmúltban elkövetett erőszakos cselekedetek kivizsgálására; hangsúlyozza, hogy a felelősöket megfelelő módon bíróság elé kell állítani, az erőszakos cselekmények áldozatai számára pedig megfelelő jogorvoslatot kell biztosítani; felszólítja a mianmari/burmai kormányt, hogy folytassa a demokratizálódási folyamatot, és tartsa tiszteletben a jogállamiságot, a szólásszabadságot és az alapvető emberi jogokat; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy támogassák az ENSZ Mianmarral/Burmával foglalkozó különleges előadójának meghosszabbított megbízatását;

A megszállt palesztin területek

39.  mélységes aggodalmát fejezi ki a közel-keleti békefolyamatot akadályozó elhúzódó patthelyzet miatt, és felszólít a béke megteremtésére irányuló hiteles erőfeszítések haladéktalan újrakezdésére; aggodalmának ad hangot a megszállt palesztin területeken a humanitárius helyzet és az emberi jogi jogsértések miatt, az EU közel-keleti békefolyamatban betöltött szerepéről szóló 2015. szeptember 10-i állásfoglalásában(3) említetteknek megfelelően; hangsúlyozza, hogy az EU és tagállamai részéről további szerepvállalás szükséges az ENSZ EJT erőszakkal és visszaélésekkel kapcsolatos határozatainak, például a megszállt palesztin területeken, többek között Kelet-Jeruzsálemben a nemzetközi jog valamennyi megsértése esetén az elszámoltathatóság és az igazság biztosításáról szóló 2015. július 3-i határozat végrehajtásának nyomon követésében; tudomásul veszi az NBB folyamatban lévő előzetes vizsgálatát; megismétli, hogy teljes mértékben támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróságot és a nemzetközi büntetőbíráskodási rendszert; ebben az összefüggésben felidézi az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket(4), és felszólítja az EKSZ-t, hogy tegyen jelentést a Parlamentnek az EU által finanszírozott struktúrák és projektek által elszenvedett pusztulásról és károkról; hangsúlyozza, hogy továbbra is valamennyi félnek tiszteletben kell tartania a gázai tűzszünetet, és a blokád megszüntetésére szólít fel; felszólítja mind az izraelieket, mind a palesztinokat arra, hogy kerüljenek minden olyan lépést, amely miatt tovább élesedhet a helyzet, beleértve a gyűlöletbeszédet és a közösség elleni izgatást, valamint az olyan egyoldalú intézkedéseket, amelyek befolyásolhatják a tárgyalások eredményét, és veszélyeztetik a két állam elvén alapuló megoldás életképességét; kiemeli, hogy az izraeli–palesztin konfliktus tartós megoldása csak regionális összefüggésben, minden érintett regionális szereplő bevonásával és a nemzetközi közösség támogatásával érhető el;

Dél-Szudán

40.  felszólít minden felet, hogy tartózkodjon az emberi jogok megsértésétől és a nemzetközi humanitárius jog megsértésétől, azoktól is, amelyek nemzetközi jog szerinti bűncselekménynek számítanak, mint például a bírósági eljárás nélküli kivégzések, az etnikai alapú erőszak, a konfliktusokkal összefüggő szexuális erőszak, az erőszakos közösülést is beleértve, valamint a nemi alapú erőszak, a gyermekek toborzása és bevetése, az erőszakos eltüntetések, valamint az önkényes letartóztatások és fogva tartás; megjegyzi, hogy a dél-szudáni kormány 2016. március 16-án aláírta az ütemtervre vonatkozó megállapodást, és ezután egyértelművé tette, hogy kötelezettséget vállal arra, hogy más érdekelt feleket is bevon a nemzeti párbeszédbe, és hogy folyamatosan tiszteletben tart minden döntést, amelyet az ellenzéki aláírók és a 7+7 mechanizmus, a nemzeti párbeszéd irányítóbizottsága közreműködésével sikerül elérni; ragaszkodik ahhoz, hogy minden fél tartsa tiszteletben az általa vállalt kötelezettségeket, és folyamatos párbeszédre szólít fel a végleges fegyvernyugvás elérése érdekében; kéri az EU-t és tagállamait, hogy továbbra is elkötelezetten támogassák az Afrikai Unió azon erőfeszítéseit, amelyek célja a béke megteremtése Dél-Szudán és a szudáni nép számára, módot adva a demokrácia belső reformoknak köszönhető megteremtésére; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy újítsák meg a dél-szudáni emberi jogi bizottság mandátumát, valamint erősítsék meg az emberi jogok megsértésének kivizsgálása és a nemi erőszak feltérképezése terén betöltött szerepét; támogatja ajánlásainak egy jelentésben való összegzését, amely továbbításra kerül az ENSZ Közgyűlésének és Biztonsági Tanácsának;

Szíria

41.  a lehető leghatározottabban elítéli az Aszad-rezsim erői által Oroszország és Irán támogatásával elkövetett atrocitásokat és az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog széles körű megsértését, valamint a nem állami fegyveres csoportok, különösen a népirtást is magukba foglaló bűncselekményekért felelős ISIS/Dáis, a Dzsabhat Fatah as-Sam/an-Nuszra Front és más dzsihádista csoportok által elkövetett emberi jogi visszaéléseket és a nemzetközi humanitárius jog megsértését; kitart amellett, hogy a konfliktus valamennyi résztvevőjére kiterjedően továbbra is folytatni kell a vegyi fegyverek alkalmazásának kivizsgálását és ezek megsemmisítését Szíriában, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Oroszország és Kína megakadályozza az ENSZ BT vegyi fegyverek alkalmazásáról szóló új határozatának elfogadását; ismételten felszólít arra, hogy biztosítsák a humanitárius segítség teljes és akadályoztatástól mentes eljuttatását, és hogy a háborús bűnök, valamint az emberiesség elleni bűncselekmények elkövetése ne maradjon következmények nélkül, azok elkövetőit vonják felelősségre; támogatja azt az uniós kezdeményezést, hogy a szíriai helyzetet utalják a Nemzetközi Büntetőbíróság elé, és felszólítja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy tegyen lépéseket ennek érdekében; támogatja a vizsgálóbizottság megbízatását, amelynek megfelelően különleges vizsgálatot folytat majd le az Aleppóban kialakult helyzet tekintetében, és erről legkésőbb az ENSZ EJT márciusban tartandó 34. üléséig jelentést készít, valamint kéri, hogy e jelentést terjesszék a Közgyűlés és a Biztonsági Tanács elé;

Ukrajna

42.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a folyamatban lévő orosz agresszió katasztrofális humanitárius helyzetet okozott a Donyec-medencében, és hogy az ukrán és nemzetközi humanitárius szervezetektől megtagadják a belépést a megszállt területekre; mély aggodalmát fejezi ki az országon belül lakóhelyét elhagyni kényszerült több mint 1,5 millió személy súlyos humanitárius helyzete miatt; mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a konfliktus körülményei között tovább folytatódik a szexuális erőszak; mély aggodalmát fejezi ki az emberi jogoknak a Krím félszigeten zajló különösen a krími tatárokkal szemben elkövetett megsértése miatt; hangsúlyozza, hogy további uniós pénzügyi támogatást kell nyújtani Ukrajnának; ismét hangot ad teljes elkötelezettségének Ukrajna nemzetközileg elismert határain belüli szuverenitása, függetlensége, egysége és területi integritása, valamint az európai integrációhoz vezető út követésére vonatkozó szabad és szuverén döntése mellett; felszólít minden felet, hogy haladéktalanul tegyenek lépéseket a megszállt Krím félszigetnek az ukrán jogrendszerbe való, politikai párbeszéd révén és a nemzetközi joggal teljes összhangban történő békés reintegrációjára; felszólítja az EKSZ-t és a Tanácsot, hogy az alapvető szabadságok és emberi jogok folyamatos súlyos megsértésére való tekintettel, valamint állandó nemzetközi megfigyelői és egyezményeken alapuló mechanizmusok létrehozása érdekében gyakoroljanak nagyobb nyomást az Oroszországi Föderációra, hogy az lehetővé tegye az emberi jogi helyzetet megfigyelő nemzetközi szervezetek Krím félszigetre való bejutását; felszólít a minszki megállapodás maradéktalan végrehajtására, és e tekintetben támogatja az Oroszországgal szembeni szankciók meghosszabbítását addig, amíg a Krím félsziget vissza nem kerül Ukrajnához; ismételten emlékeztet arra, hogy a konfliktusban érintett valamennyi fél köteles minden megvalósítható intézkedést megtenni annak érdekében, hogy az ellenőrzése alatt álló polgári lakosságot megkímélje az ellenségeskedések hatásaitól; támogatja és bátorítja az Emberi Jogi Tanács 34. ülésén tartandó interaktív párbeszédet;

Jemen

43.  rendkívüli aggodalmának ad hangot a jemeni katasztrofális humanitárius helyzet miatt; megerősíti, hogy továbbra is elkötelezett Jemen és a jemeni nép támogatása mellett; elítéli a civilek ellen irányuló erőszakot, valamint azt, hogy a civilek tűrhetetlen helyzetbe kerülnek a harcoló felek között, amelyek megértik a nemzetközi humanitárius jogot és az emberi jogok nemzetközi jogát; hangsúlyozza, hogy az emberi jogok nemzetközi joga és a nemzetközi humanitárius jog szigorúan tiltja a gyermekek toborzását és fegyveres konfliktusban történő bevetését, és hogy a tizenöt év alatti gyermekek toborzása háborús bűncselekménynek számíthat; felhív minden felet, hogy azonnal engedjék szabadon ezeket a gyermekeket, és tartózkodjanak a toborzásuktól; minden felet sürget a feszültségek enyhítésére, valamint azonnali és stabil tűzszünet bevezetésére, amely a konfliktus politikai, inkluzív és tárgyalásos úton elért megoldásához vezet; ebben az összefüggésben teljes mértékben támogatja Iszmáíl vild Sejk Ahmed, az ENSZ jemeni különmegbízottjának erőfeszítéseit, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2016. októberi 33/16. számú határozatának végrehajtását, amely kéri az ENSZ együttműködését a független nemzeti vizsgálóbizottsággal, és támogat minden olyan erőfeszítést, amely független nemzetközi vizsgálat folytatására irányul a büntetlenség kultúrájának megtörése érdekében Jemenben; felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák az arra irányuló, folyamatban lévő erőfeszítéseket, hogy kifejezésre juttassák az aggályokat a jemeni erőszak és jogsértések miatt, és kérjék ezek alapos és pártatlan kivizsgálását; arra ösztönzi a főbiztost, hogy használja fel az ülések közötti tájékoztatót arra, hogy folyamatosan tájékoztassa az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát vizsgálatának eredményeiről;

o
o   o

44.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, a 71. ENSZ-közgyűlés elnökének, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elnökének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése főtitkárának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0317.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0502.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0318.
(4) http://www.ohchr.org/documents/issues/business/A.HRC.17.31.pdf


A konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok és fémek importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási lánc ***I
PDF 262kWORD 56k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2017. március 16-i jogalkotási állásfoglalása a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany felelősségteljes importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási lánc tekintetében alkalmazott öntanúsítás uniós rendszerének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2014)0111 – C7‑0092/2014 – 2014/0059(COD))
P8_TA(2017)0090A8-0141/2015

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0111),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7‑0092/2014),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2016. december 8-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság és a Fejlesztési Bizottság véleményeire (A8-0141/2015),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(1);

2.  tudomásul veszi a Tanács és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatait;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy javaslatát lényegesen módosítani kívánja;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. március 16-án került elfogadásra a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/821 rendelettel.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A Tanács nyilatkozata a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletről

A Tanács megállapodott abban, hogy az alkalmazandó határértékek időben történő elfogadása és a rendelet céljainak teljesítése érdekében kivételesen felhatalmazza a Bizottságot, hogy az 1. cikk (4) és (5) bekezdésével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján módosítsa az I. mellékletben foglalt határértékeket. A Tanács ezen döntése nem érinti a kereskedelem, valamint általában a külkapcsolatok területével kapcsolatos jövőbeli jogalkotási javaslatokat.

A Bizottság 1. nyilatkozata a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletről

A Bizottság mérlegelni fogja további jogalkotási javaslatok előterjesztését az ellátási láncukban ónt, tantált, volfrámot és aranyat tartalmazó termékekkel foglalkozó európai uniós vállalatokra nézve, amennyiben arra a következtetésre jut, hogy az ásványok felelősségteljes ellátási láncának EU-s piaca által tett összesített erőfeszítések nem elégségesek a termelő országok felelősségteljes ellátási magatartásának ösztönzésére, vagy amennyiben úgy értékeli, hogy az OECD-útmutatással összhangban a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncban a downstream gazdasági szereplők közreműködése nem kielégítő.

A Bizottság 2. nyilatkozata a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletről

Az 1. cikk (5) bekezdése szerinti, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása gyakorlása során a Bizottság kellően figyelembe veszi e rendelet célkitűzéseit, konkrétan az (1), (7), (10) és (17) preambulumbekezdésekben megfogalmazottakat.

Ennek során a Bizottság különösen a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségek upstream aranyellátási láncainak működésével járó kockázatokra lesz tekintettel, és figyelembe veszi az EU-ba aranyat importáló uniós kis- és mikrovállalkozások álláspontját is.

A Bizottság 3. nyilatkozata a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletről

Az Európai Parlament konkrét iránymutatásokra vonatkozó kérésére reagálva a Bizottság kész a konfliktusok által érintett térségekből származó ásványok felelősségteljes beszerzésére vonatkozó konkrét teljesítménymutatók kidolgozására. Ezen iránymutatásoknak köszönhetően a több mint 500 főt foglalkoztató, érintett vállalatokat – amelyek a 2014/95/EU irányelvnek megfelelően kötelesek a nem pénzügyi információk közzétételére – arra ösztönzik, hogy az ónt, tantált, volfrámot és aranyat tartalmazó termékeikkel kapcsolatban konkrét információkat hozzanak nyilvánosságra.

(1) Ez az álláspont lép a 2015. május 20-án elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0204).


A halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló uniós keretrendszer ***I
PDF 251kWORD 45k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2017. március 16-i jogalkotási állásfoglalása a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló uniós keretrendszer létrehozásáról, valamint a közös halászati politika tekintetében a tudományos tanácsadás támogatásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2015)0294 – C8-0160/2015 – 2015/0133(COD))
P8_TA(2017)0091A8-0150/2016

(Rendes jogalkotási eljárás – átdolgozás)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0294),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 43. cikke (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0160/2015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2015. szeptember 16-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2016. február 10-i véleményére(2);

–  tekintettel a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(3),

–  tekintettel az eljárási szabályzata 104. cikkének (3) bekezdése alapján a Jogi Bizottság által a Halászati Bizottsághoz intézett, 2016. január 28-i levélre,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra, valamint a Tanács képviselőjének 2017. január 20-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 104. és 59. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A8-0150/2016),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a Bizottság javaslata a benne akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogszabályok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő jogszabályok érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot, figyelembe véve az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásait;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy javaslatát lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. március 16-án került elfogadásra a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló uniós keretrendszer létrehozásáról, valamint a közös halászati politika tekintetében a tudományos tanácsadás támogatásáról és a 199/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (átdolgozás) szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel (átdolgozás)

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/1004 rendelettel.)

(1) HL C 13., 2016.1.15., 201. o.
(2) HL C 120., 2016.4.5., 40. o.
(3) HL C 77., 2002.3.28., 1. o.


A közös biztonsági és védelmi politika alkotmányos, jogi és intézményi kihatásai: a Lisszaboni Szerződés által kínált lehetőségek
PDF 480kWORD 60k
Az Európai Parlament 2017. március 16-i állásfoglalása a közös biztonság- és védelempolitika alkotmányos, jogi és intézményi vonatkozásairól: a Lisszaboni Szerződés kínálta lehetőségek (2015/2343(INI))
P8_TA(2017)0092A8-0042/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződésre,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) V. címére,

–  tekintettel az EUSZ-nek az Európai Parlament közös kül-, biztonság- és védelempolitikában betöltött szerepéről szóló 36. cikkére,

–  tekintettel a z EUSZ-nek a közös védelempolitika fokozatos kialakításáról szóló 42. cikke (2) bekezdésére, 42. cikke (3) bekezdésére, 42. cikke (6) bekezdésére, 42. cikke (7) bekezdésére, valamint 45. és 46. cikkére,

–  tekintettel a Szerződésekhez csatolt, a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a Szerződésekhez csatolt, a szubszidiaritás és arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. december 20-i, 2015. június 26-i és 2016. december 15-i következtetéseire,

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitikáról szóló 2013. november 25-i, 2014. november 18-i, 2015. május 18-i, 2016. június 27-i és 2016. november 14-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „Az Unió szerepéről a változó globális környezetben: egy összekapcsoltabb, feszültségekkel teli és összetettebb világban” című, 2016. április 13-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel „Az EU kölcsönös védelmi és szolidaritási klauzulái: szakpolitikai és műveleti dimenzió” című, 2012. november 22-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az európai védelmi unióról szóló, 2016. november 22-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel a kölcsönös védelmi záradékról (az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdése) szóló, 2016. január 21-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról szóló, 2016. november 23-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kiaknázása révén történő javításáról szóló 2017. február 16-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7) (költségvetési rendelet),

–  tekintettel az Európai Védelmi Ügynökség jogállásának, székhelyének és működési szabályainak meghatározásáról szóló, 2015. október 12-i (KKBP) 2015/1835 tanácsi határozatra(8),

–  tekintettel a Politikai és Biztonsági Bizottság létrehozásáról szóló, 2001. január 22-i 2001/78/KKBP tanácsi határozatra(9),

–  tekintettel a közös kül- és biztonságpolitikával (KKBP), valamint a közös biztonság- és védelempolitikával (KBVP) foglalkozó 2016. április 8-i hágai, 2015. szeptember 6-i luxembourgi, 2015. március 6-i rigai, 2014. november 7-i római, 2014. április 4-i athéni, 2013. szeptember 6-i vilniusi, 2013. március 25-i dublini és 2012. szeptember 10-i páfoszi parlamentközi konferenciák végkövetkeztetéseire,

–  tekintettel a Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által 2016. június 28-án bemutatott, „Közös jövőkép, közös fellépés: Erősebb Európa – Globális stratégia az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozóan” című dokumentumra,

–  tekintettel a Washington DC-ben 1949. április 4-én aláírt Észak-atlanti Szerződésre,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő által 2016. november 14-én ismertetett, biztonságra és védelemre vonatkozó végrehajtási tervre,

–  tekintettel az alelnöknek/főképviselőnek és az Európai Védelmi Ügynökség vezetőjének az Európai Tanács 2013. decemberi következtetéseinek végrehajtásáról szóló, 2014. július 7-i eredményjelentésére,

–  tekintettel az Európai Tanács és a Bizottság elnökei és a NATO főtitkára 2016. július 8-i együttes nyilatkozatára;

–  tekintettel a 2016. június 23-i egyesült királyságbeli népszavazás eredményére,

–  tekintettel a Európai Parlament 2016. április 9. és 18. között 28 tagállamban végzett Eurobarométer különfelmérésének eredményeire,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, az Európai Tanácshoz, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, az európai védelmi cselekvési tervről szóló, 2016. november 30-i közleményére (COM(2016)0950),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság által az eljárási szabályzat 55. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0042/2017),

A.  mivel az Európai Unió elkötelezett egy közös védelmet eredményező közös védelempolitika kialakítása iránt, amely megerősíti egységét, stratégiai autonómiáját és integrációját a béke és a biztonság Európa szomszédságában és világszerte történő elősegítése érdekében; mivel egy egységes védelmi politikához az Európai Tanács egyhangú határozatára van szükség, és azt a tagállamoknak saját alkotmányos előírásaiknak megfelelően kell elfogadniuk;

B.  mivel új geopolitikai és geostratégiai körülmények – az ázsiai régió túlsúlya az euroatlantival szemben –, valamint új szereplők megjelenése, továbbá valódi új veszélyek és tevékenységi területek felbukkanása azt mutatja, hogy az államok nem tudnak egyedül szembeszállni a kockázatokkal, és közös válaszra van szükség;

C.  mivel a védelem és biztonság terén az európai fellépés hiányából fakadó költségeket több mint 100 milliárd euróra becsülik évente, és mivel az uniós hatékonysági szint az amerikai 10–15%-ának felel meg;

D.  mivel az egyre romló globális környezetben hangsúlyossá vált a tagállamok közötti jobb együttműködés, valamint az információcsere és a bevált gyakorlatok megosztása, továbbá jelentősen növelni kell az EU katonai kiadásait az erre a célra elkülönített saját forrásokból;

E.  mivel a katonai és védelmi integráció kialakítása már az alapító atyák elképzelései között is szerepelt egy legitim kollektív védelmi mechanizmus kialakítására és az európai kontinens békéjének fenntartására irányuló fő célkitűzéssel;

F.  mivel az EUSZ 21. cikkének (1) és (2) bekezdése és 42. cikke egyértelműen meghatározza a KKBP és a KBVP alapelveit és céljait, valamint az azok megvalósítását célzó mechanizmusokat és keretet; mivel igen csekély előrelépés történt e célok megvalósítása területén annak ellenére, hogy a Parlament és a Bizottság is számos alkalommal felszólítottak azok végrehajtására;

G.  mivel a KBVP kialakítása mindenekelőtt közös értékekre és alapelvekre, illetve közös érdekekre és prioritásokra épülő politikai akaratot feltételez a tagállamok részéről, valamint szilárd intézményi együttműködési struktúrák létrehozását teszi szükségessé; mivel a KBVP-nek hatékony, hozzáadott értéket teremtő közös politikának, és nem pusztán a tagállami nemzeti politikák összességének vagy azok legkisebb közös nevezőjének kell lennie;

H.  mivel az EUSZ 42. cikke (7) bekezdésének Franciaország általi aktiválása 2015 novemberében bebizonyította, milyen potenciál rejlik a Szerződés biztonságra és védelemre vonatkozó összes rendelkezésében;

I.  mivel az Unió az EUSZ 42. cikkének (2) bekezdése, illetve az Európa Unió működéséről szóló szerződés 2. cikkének (4) bekezdése értelmében politikai akarattal és hatáskörrel rendelkezik közös biztonság- és védelempolitika meghatározására és végrehajtására, amely magában foglalja a közös uniós védelempolitika fokozatos kialakítását; mivel ezt a hatáskört az Uniónak a koordináció és hatékonyság javítására, illetve a tagállami fellépések kiegészítésére kellene használnia, anélkül azonban, hogy ezáltal veszélyeztetné vagy elvonná a tagállamok védelem terén meglévő hatásköreit;

J.  mivel vannak olyan multinacionális egységek – például az Európai Hadtest –, amelyek jól példázzák az évek óta tartó, tagállamok közötti bevált gyakorlatokat és együttműködést; mivel ezek az egységek kiindulópontként szolgálhatnak a közös uniós védelempolitika irányába történő elmozdulás felé;

K.  mivel az uniós polgárok fokozottabb uniós fellépést várnak a védelem és biztonság területén; mivel az Eurobarométer 2016. júniusi 85.1. felmérése szerint a felmérésben szereplő uniós polgárok kétharmada nagyobb fokú, a tagállamok által vállalt uniós részvételt szeretne a biztonság- és védelempolitika kérdéseiben;

L.  mivel egy olyan védelmi kultúrát kell kialakítani, amely segít abban, hogy az uniós polgároknak egyértelmű elképzelésük legyen a védelem társadalmunkban játszott szerepéről és arról hogy az hogyan járul hozzá a stabilitáshoz, a békefenntartáshoz és a nemzetközi biztonság fokozásához;

M.  mivel az európai biztonságpolitika működőképességének és hatékonyságának fokozása érdekében fellépéseket kell tenni, hogy Európa biztonsága tekintetében valódi javulás történjen;

N.  mivel az Európai Tanácsnak – ahogy azt a Parlament szorgalmazta – haladéktalanul létre kellene hoznia az európai védelmi uniót és az Unió közös védelmi rendszerét; mivel a közös védelemről szóló határozatot a tagállamoknak saját alkotmányos előírásaiknak megfelelően kell elfogadniuk;

O.  mivel az uniós védelmi politikának elő kell segítenie Európa mind az Unión belüli, mind pedig azon kívüli védelmi képességeinek megerősödését, illetve meg kell szilárdítania a NATO-val való partnerséget és a transzatlanti kapcsolatokat, ezáltal segítve a NATO megerősödését;

P.  mivel a Parlament aktívan támogatja az európai védelmi uniót és a továbbiakban is megfelelő javaslatokat kíván tenni annak megvalósítása érdekében; mivel a KKBP-ről és a KBVP-ről szóló parlamentközi konferenciának kell fórumot biztosítania a KBVP-vel kapcsolatos hatékony és rendszeres parlamentközi együttműködés és a közös uniós védelempolitika fokozatos kialakítása számára;

Q.  mivel az alelnök/főképviselő rendszeres egyeztetést folytat a Parlamenttel a közös uniós védelempolitika fokozatos kialakításáról, biztosítja a Parlament álláspontjának megfelelő módon történő figyelembevételét a folyamatban, és tájékoztatja a Parlamentet az európai védelmi unió megvalósulása felé tett előrelépésekről;

R.  mivel az uniós külügyminiszterek 2016. szeptember 2-i informális találkozója (Gymnich) alkalmával tett nyilatkozatában az alelnök/főképviselő kijelentette, hogy lehetőség kínálkozik arra, hogy a tagállamok jelentős előrelépést tegyenek a védelem területén;

S.  mivel a Bizottság szavatolja a szerződések, és az intézmények által azok alapján elfogadott intézkedések alkalmazását, többek között a KBVP területén;

T.  mivel az Unió jövőbeli éves és többéves pénzügyi tervezésében helyt kell kapnia a védelempolitikának; mivel a Bizottságnak meg kell kezdenie a megfelelő intézményközi megállapodásokkal kapcsolatos munkát, beleértve a uniós védelemről szóló fehér könyv elkészítését az Unió következő többéves pénzügyi és politikai keretén belüli kezdeti megvalósítás érdekében;

U.  mivel a Parlament az európai polgárokat képviseli és jogalkotási és költségvetési, valamint politikai ellenőrzési és egyeztetési jogkörökkel rendelkezik, és ezért kulcsszerepet kell játszania az európai védelmi unió kialakításában;

V.  mivel a közös uniós védelempolitika és a közös védelem kialakításában a Parlament aktív szerepe, illetve politikai támogatása és demokratikus ellenőrzése megerősítené és fokozná az Unió képviseleti és demokratikus alapjait;

W.  mivel az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájának teljesen egyértelmű és értékes stratégiai keretként kell működnie a KBVP jövőbeli kialakítása számára;

X.  mivel a külföldi katonai kiképzésnek mind a cselekvési tervek, mind a szükséges katonai logisztikai támogatás tekintetében korlátai vannak;

Y.  mivel emiatt nem lehet külföldön kiképzési missziókat végrehajtani – mint a közép-afrikai köztársasági katonai kiképzési misszió (EUTM CAR) vagy a mali katonai kiképzési misszió (EUTM Mali) esetében –, amennyiben az érintett országok kormányai nem biztosítják a katonai egységek számára a szükséges fegyvereket és felszereléseket; mivel a fegyvereket és felszereléseket is használó kiképzések nélkül lehetetlen olyan egységeket létrehozni, amelyek képesek a háború kihívásaival szembenézni és műveleteket végrehajtani;

Z.  mivel az európai katonák számára jelenleg tilos, hogy megfigyelőként részt vegyenek katonai műveletekben, ami azt jelenti, hogy nem tudják feltárni azokat a problémákat, amelyek a kiképzésben részt vett egységeknél jelentkezhetnek, valamint hogy emiatt a későbbiekben sem tudnak megoldani semmilyen operatív problémát;

AA.  mivel ezeket az egységeket – mind Maliban, mind a Közép-afrikai Köztársaságban – harci műveletek végrehajtása érdekében hozzák létre, és mivel azt követően, hogy három évet megfelelő felszerelés és kiképzés nélkül töltöttek el – ez a helyzet az EUTM Mali esetében –, nagyon messze állnak attól, hogy működőképesek legyenek;

AB.  mivel a szükséges fegyverek nélkül csak akkor fognak külföldön kiképzési missziókat végrehajtani, ha az érintett ország kormánya olyan fegyvereket és berendezéseket biztosít az egységek számára, amelyeket ezek azt követően is használhatnak, hogy véget ért a kiképzésük;

Alkotmányos és jogi keret

1.  emlékeztet rá, hogy a KBVP az EUSZ-ban foglaltak alapján magában foglalja a közös uniós védelmi politika fokozatos kialakítását, amelynek a jövőben közös védelmet kell eredményeznie, amennyiben erről az Európai Tanács egyhangúlag döntést hoz és a tagállamok saját alkotmányos előírásaiknak megfelelően elfogadják ezt a határozatot; sürgeti a tagállamokat, hogy kiemelt fontosságú témaként vállaljanak kötelezettséget a Szerződés KBVP-ről szóló rendelkezései iránt és fokozottabban törekedjenek arra, hogy biztosítsák kézzelfogható előrelépések megtételét az e rendelkezésekben foglalt célkitűzések megvalósítása terén;

2.  megjegyzi, hogy a Lisszaboni Szerződés által a KBVP területén bevezetett reform és újítás elégséges és egységes keretet biztosít és meg kell határoznia egy valódi közös politika felé vezető utat, amely az erőforrások és képességek megosztásán, valamint az uniós szintű összehangolt tervezésen alapul; hangsúlyozza, hogy a KBVP területén a jelenlegi intézményi és jogi keretben elérhető előrelépés nagyobb mértékben a tagállamok politikai akaratán, nem pedig jogi megfontolásokon múlik; kiemeli, hogy az EUSZ 43. cikke lefedi azon válságkezelési feladatok teljes spektrumát, amelyek gyors és határozott alkalmazására törekszik az Európai Unió;

3.  ezért sürgeti az alelnököt/főképviselőt, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy az EUSZ-ben foglaltaknak megfelelően biztosítsák a következetességet a külső fellépés különböző területei között, e területeket kezeljék egy globális és átfogó megközelítés révén, valamint hogy használják ki a Szerződés biztosította lehetőségeket, különös tekintettel az EUSZ 42. cikkének (6) bekezdésében és 46. cikkében foglalt mechanizmusokra és az EUSZ 42. cikke által létrehozott állandó strukturált együttműködésről szóló 10. jegyzőkönyvre, valamint az EUSZ 44. cikkére a tagállamok egy csoportja által végrehajtott KBVP-missziókról, a missziók és műveletek gyorsabb, hatékonyabb és rugalmasabb végrehajtása érdekében; hangsúlyozza, hogy egyértelműen meg kell határozni az állandó strukturált együttműködésen (PESCO) belüli együttműködésre vonatkozó szabályokat;

4.  megjegyzi, hogy ahol az EUSZ úgy rendelkezik, hogy a Tanácsnak minősített többséggel kell döntést hoznia a KBVP területén, különös tekintettel az EUSZ 45. cikkének (2) bekezdésére és 46. cikkének (2) bekezdésére, az ilyen döntések következményeként felmerülő összes kiadást az Unió költségvetését kiegészítő további új forrásokkal kell finanszírozni és annak a költségvetést kell terhelnie; úgy véli, hogy ennek érdekében a tagállamoktól származó további finanszírozásra vagy társfinanszírozásra van szükség;

5.  ezért úgy véli, hogy az Európai Védelmi Ügynökséget (EDA) és a védelem területén működő állandó strukturált együttműködést (PESCO) – az Európai Külügyi Szolgálathoz (EKSZ) hasonlóan – önálló (sui generis) intézményekként kellene kezelni; úgy véli, hogy ez a költségvetési rendelet módosítását teszi szükségessé az EDA és a PESCO annak 2. cikke b) pontjába történő beemelése érdekében külön uniós költségvetési szakasszal; emlékeztet, hogy a Parlament a Tanáccsal közösen látja el a jogalkotási és költségvetési feladatokat, valamint a Szerződésekben meghatározott feltételek szerint a politikai ellenőrzési és konzultatív feladatokat;

6.  meggyőződése, hogy az EUSZ 41. cikkének (1) bekezdése érvényes az EDA és a PESCO igazgatási kiadásaira;

7.  megjegyzi, hogy az EUSZ 41. cikkének (2) bekezdése érvényes az EDA és a PESCO működési kiadásaira; emlékeztet arra, hogy az EUSZ 42. cikkének (1) bekezdésében említett, katonai missziókból származó működési kiadásokat, a tagállamok valamelyikének területe elleni fegyveres támadással szembeni védelmi műveletekből fakadó kiadásokat és az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdése értelmében segítség- és támogatásnyújtási kötelezettségének eleget tevő tagállamok védelmi műveleteiből fakadó működési kiadásokat kollektív forrásokból kell finanszírozni, azonban ezek nem terhelhetik az Unió költségvetését; üdvözli a 42. cikk (7) bekezdésében szereplő kölcsönös védelmi záradék aktiválását;

8.  ezért úgy véli, hogy az EDA és a PESCO igazgatási és működési kiadásainak finanszírozása a Szerződések értelmében kizárólag az uniós költségvetésből történhet annak ellenére, hogy mindkét intézménynek lehetősége van a tagállamok által közvetlenül nyújtott források kezelésére;

9.  felhívja a tagállamokat, hogy bocsássák rendelkezésre az EDA és a PESCO igazgatási és működési kiadásainak az uniós költségvetésből történő finanszírozásához szükséges további pénzügyi eszközöket;

10.  sürgeti a Tanácsot, hogy ennek érdekében vizsgálja felül az Európai Védelmi Ügynökség jogállásának, székhelyének és működési szabályainak meghatározásáról szóló (KKBP) 2015/1835 határozatot;

11.  úgy véli, hogy a tagállamok közötti védelmi együttműködés uniós szinten történő elmélyítésének együtt kell járnia a parlamenti felügyelet és ellenőrzés megerősítésével mind az Európai Parlament, mind a nemzeti parlamentek részéről;

12.  kiemeli ezzel összefüggésben a Parlament költségvetési hatóságként betöltött szerepét; határozott szándéka az EDA és a PESCO feletti parlamenti és költségvetési ellenőrzés gyakorlása a szerződések rendelkezéseinek megfelelően;

13.  sürgeti a Tanácsot, hogy az EUSZ 41. cikke (3) bekezdésének megfelelően járjon el és késedelem nélkül fogadjon el egy határozatot, amely létrehozza az EUSZ 42. cikke (1) bekezdésében és 43. cikkében említett feladatokkal kapcsolatos katonai műveletek kezdeti fázisban való sürgős finanszírozását ellátó induló alapot;

14.  sürgeti a Tanácsot, hogy – az EUSZ 42. cikkének (2) bekezdésével összhangban –tegyen konkrét lépéseket az európai fegyveres erők harmonizálása és szabványosítása felé, hogy egy új európai védelmi unió égisze alatt elősegítse a fegyveres erők személyzete közötti együttműködést, a közös védelempolitika fokozatos kialakításának egy lépéseként;

A KBVP európai hozzáadott értéke

15.  hangsúlyozza, hogy a gyorsan romló biztonsági környezetben egyre nagyobb szükség van a közös biztonság- és védelempolitika EUSZ-ben szereplő céljainak elérésére, azaz az Unió operatív kapacitásainak erősítésére a külső békefenntartó tevékenységek, a konfliktusmegelőzés és a nemzetközi biztonság fokozása terén; határozottan úgy véli, hogy az EU-t érintő, illetve a polgárai és területe ellen irányuló biztonsági és védelmi fenyegetések közös problémát jelentenek és a tagállamok egyedül nem tudják azokat megoldani; meggyőződése, hogy ha az Unió és a tagállamok az egységes fellépés és együttműködés mellett döntenek, meg fog erősödni az Unió biztonsága és védelme; álláspontja szerint az Uniónak hatékony európai tehermegosztási rendszert kell kialakítani saját védelme és biztonsága érdekében, amellyel jelenleg még nem rendelkezik; felhívja a tagállamokat, hogy mutassanak teljes politikai elkötelezettséget és működjenek együtt ennek érdekében;

16.  hangsúlyozza, hogy a biztonság és védelem olyan terület, ahol nyilvánvalóan megmutatkozik az európai hozzáadott érték egyrészt a hatékonyság tekintetében a tagállamoknak biztosítandó kibővített és költséghatékonyabb képességek, valamint a biztonság és védelem területén érvényesülő fokozottabb koordináció és átjárhatóság révén, másrészt az Unión belüli szolidaritás, kohézió és stratégiai autonómia, valamint az Unió ellenálló képességének megszilárdítása tekintetében; felhívja a figyelmet arra, hogy becslések szerint minden egyes euró, amit a védelemre fordítanak, 1,6-szoros megtérülést eredményez különösen a képzettséget igénylő foglalkoztatás, a kutatás és technológia és a kivitel révén;

17.  Hangsúlyozza, hogy a Szerződésekben biztosított valamennyi lehetőség igénybevétele javítaná a védelmi ipar versenyképességét és működését az egységes piacon és még inkább serkentené a védelmi együttműködést pozitív ösztönzőkkel és olyan projektek középpontba állításával, amelyeket a tagállamok nem képesek végrehajtani, valamint a felesleges párhuzamosságok csökkentése és a közpénzek hatékonyabb felhasználásának előmozdítása révén;

18.  hangsúlyozza, hogy a KBVP Szerződéseknek megfelelő megerősítése nem lesz hatással a nemzeti szuverenitásra, mivel ezt a politikát a tagállamok határozzák meg; meggyőződése, hogy a szuverenitás tiszteletben tartásának legfőbb kifejeződése, ha az Európai Unió területi integritásának védelmét közös védelempolitika biztosítja;

19.  hangsúlyozza, hogy a KBVP-missziók az EUSZ 44. cikke alapján történő indítása hozzájárul egy európai védelmi unió megteremtéséhez; felhívja az EU-t, hogy használja ki maradéktalanul a 44. cikk által kínált lehetőségeket az ilyen missziók folytatása és megerősítése érdekében a biztonság és védelem területére vonatkozó műveleti politika kialakítása céljából;

20.  kulcsfontosságúnak tartja a nemzeti védelmi kiadásoknak az uniós GDP 2%-ára történő emelését; hangsúlyozza, hogy ez az elkövetkező évtized végéig a védelemmel kapcsolatos 100 milliárd eurós többletkiadást jelentene; úgy véli, hogy ezt a többletkiadást több stratégiai együttműködési program beindítására kellene fordítani az Unión belül és annak közreműködésével a keresleti és kínálati oldal megfelelőbb strukturálásával, valamint hatékonyabbá és eredményesebbé tételével; úgy véli, hogy ez a többletkiadás hozzá fog járulni az európai védelmi ágazat és a munkahelyteremtés európai szintű támogatásához, különösen a kis- és középvállalkozások vonatkozásában; úgy véli, hogy a kiadások jelentős részét kettős felhasználású és védelmi technológiák kutatására és fejlesztésére, valamint stratégiai együttműködési programokra kell fordítani, amelyek nemcsak kulcsfontosságúak e célok eléréséhez, hanem további hozzáadott értéket jelenthetnek az Európai Unió számára; megjegyzi, hogy e többletköltségek tekintetében garantálni kell az európai közpénzek fokozott elszámoltathatóságát, átláthatóságát és felügyeletét;

21.  meggyőződése, hogy az Unió védelmi beruházásainak biztosítaniuk kell, hogy valamennyi tagállam részt vegyen katonai képességei kiegyensúlyozott, egységes és összehangolt fejlesztésében; úgy véli, hogy ez stratégiai lehetőséget nyújt az Unió számára biztonságának és védelmének javítására;

Intézményi keret

Védelmi Miniszterek Tanácsa

22.  rámutat arra, hogy a Tanács keretében létre kell hozni a védelmi miniszterek tanácsát az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének elnökletével, a KBVP végrehajtásának koordinálása és hatékonyabbá tétele érdekében;

Védelmi irányítóbizottság

23.  úgy véli, hogy az EDA irányítóbizottsága, amely a tagállamok védelmi minisztereinek képviselőiből áll, olyan testület, amely alkalmas az EUSZ 42., 45. és 46. cikkének végrehajtásához szükséges tanácsadói és felügyeleti funkciók ellátására;

24.  úgy véli, hogy az Európai Védelmi Ügynökség jogállásának, székhelyének és működési szabályainak meghatározásáról szóló (KKBP) 2015/1835 határozat 4. cikkének (4) bekezdése szükséges és hatékony alapot biztosít az EDA irányítóbizottsága számára, hogy az Unió harmadik állandó képviselők bizottságaként, védelmi irányítóbizottságként működjön; úgy véli, hogy a bizottságnak az állandó strukturált együttműködés megvalósításához szükséges tanácsadói és felügyeleti feladatköröket is gyakorolnia kell az ilyen együttműködés létrejöttét követően;

25.  meggyőződése, hogy az EUSZ 38. cikkében hivatkozott Politikai és Biztonsági Bizottság (PBB) mandátumát megszorítóan kell értelmezni; úgy véli, hogy a szerződések értelmében a bizottság mandátuma csupán az Unión kívüli helyzetekre és műveletekre, valamint a szolidaritási záradék végrehajtásának bizonyos szempontjaira terjedhet ki; konkrétan úgy véli, hogy részletesen kidolgozott munkarendje nem illeszkedik a KBVP azon részének további végrehajtásához, amelyet az EUSZ 42. cikke (2) bekezdése határoz meg;

26.  sürgeti a Tanácsot, hogy ennek érdekében vizsgálja felül a Politikai és Biztonsági Bizottság létrehozásáról szóló 2001/78/KKBP határozatot és az Európai Védelmi Ügynökség jogállásának, székhelyének és működési szabályainak meghatározásáról szóló (KKBP) 2015/1835 határozatot;

Európai Védelmi Ügynökség

27.  emlékeztet arra, hogy az EDA célja a tagállamok támogatása védelmi képességeik fejlesztésében és védelmi ipari és technológiai bázisuk megerősítésében; hangsúlyozza, hogy az EDA kihasználatlan lehetőségekkel rendelkezik a KBVP továbbfejlesztésének támogatásához és e célok eléréséhez, amelyekhez az Ügynökség teljes kapacitásának igénybevételére van szükség; szorgalmazza az Ügynökség jövőbeni szerepének és feladatainak átgondolását; sürgeti a tagállamokat, hogy az EDA reformjának keretében határozzanak meg közös törekvési szintet és vállaljanak kötelezettséget azzal kapcsolatban; szorgalmazza az EDA politikai támogatásának, finanszírozásának és erőforrásainak, valamint a Bizottság, a tagállamok és más szereplők fellépéseivel való koordinációjának megerősítését, különösen a képességfejlesztés, a védelmi beszerzések, a kutatás és a tagállamok fegyveres erői közötti interoperabilitás előmozdítása területén; úgy véli, hogy az Ügynökség a tagállamok hatóságaival és a piac magánszereplőivel közösen finanszírozhat olyan kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzéseket, amelyek innovatív megoldásokat mutatnak fel;

28.  tudomásul veszi az EDA döntését a képességfejlesztési terv kül- és biztonságpolitikára vonatkozó uniós globális stratégiának megfelelő felülvizsgálatáról és várakozással tekint a jövőbeli képességfejlesztési terv elé, amely megfelelőbb módon tükrözi az Unió és tagállamai prioritásait és szükségleteit;

29.  kéri a tagállamokat, hogy az EDA-n belül dolgozzanak ki közös európai fegyverzet- és képességpolitikát (EACP) az EUSZ 42. cikkének (3) bekezdésében előirányzottak szerint, valamint felhívja a Bizottságot és egyúttal az EDA-t, hogy terjesszenek elő javaslatokat e tárgyban; sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy tájékoztassa a Parlamentet az EDA és a Bizottság, valamint az Európai Űrügynökség (ESA) és a Közös Fegyverkezési Együttműködési Szervezet (OCCAR) között meglévő munkakapcsolatok során elért eredményekről; sürgeti a tagállamokat, hogy megfelelő módon hajtsák végre a fegyverkivitelről szóló 2008/944/KKBP közös álláspontot, és alakítsanak ki a fegyverkivitelre vonatkozó közös politikát, biztosítva, hogy a fegyverek kivitelére egységes, az egész Unióban alkalmazott feltételek vonatkozzanak, melyek meghatározzák a fegyverek, lőszerek, védelmi felszerelések és technológiák harmadik országokba történő kivitelét;

Állandó strukturált együttműködés (PESCO)

30.  ösztönzi a tagállamokat, hogy az Unió keretében mihamarabb hozzanak létre állandó strukturált együttműködést és csatlakozzanak hozzá a katonai képességek fenntartása és fejlesztése céljából a doktrína és a vezetők fejlesztése, a személyi állomány fejlesztése és képzése, védelmi célú anyagok és infrastruktúrák fejlesztése, valamint az átjárhatóság és a tanúsítás révén; kiemeli annak fontosságát és szükségességét, hogy minden tagállam, amely kész arra, hogy védelmi integrációját a legambiciózusabb szintre emelje, részt vegyen az állandó és hatékony strukturált együttműködésben; úgy véli, hogy egy állandó „európai integrált haderőt”, egy multinacionális hadtestet kell létrehozni a PESCO 10. jegyzőkönyvének 1. cikkében említetteknek megfelelően, és ezt a haderőt a KBVP végrehajtása céljából az Unió rendelkezésére kell bocsátani az EUSZ 42. cikkének (3) bekezdésében előírtak szerint; felhívja alelnököt/főképviselőt, hogy terjesszen elő javaslatokat a PESCO 2017 első felében elérendő működőképessé tételére vonatkozóan;

31.  úgy véli, hogy az Uniónak az érintett tagállamokkal egyetértésben rendelkezést kell hoznia az általuk indított kapacitási programokban való részvételről; úgy véli, hogy az Unió ilyen programokhoz való pénzügyi hozzájárulása nem haladhatja meg a részt vevő tagállamok által nyújtott hozzájárulást;

32.  álláspontja szerint az uniós harccsoport-rendszert a PESCO alá kell vonni egy állandó polgári-katonai parancsnokság létrehozása mellett, ugyanolyan jelentős katonai tervezési és végrehajtási képességgel (KTVK) és polgári tervezési és végrehajtási képességgel (PTVK), amely megerősítené a stratégiai és műveleti tervezést a tervezési ciklus minden szintjén, fokozná a polgári-katonai együttműködést és javítaná az EU válságokra való gyorsreagálási képességét; úgy véli, hogy az olyan európai multinacionális struktúrákat, mint az Európai Légiszállítási Parancsnokság, az Eurocorps és a Közös Fegyverkezési Együttműködési Szervezet (OCCAR), valamint az állandó strukturális együttműködésben részt vevő országok közötti katonai együttműködés valamennyi kétoldalú és multilaterális formáját szintén a PESCO alá kellene vonni; úgy véli, hogy a PESCO részeként e multinacionális egységekre az Európai Unió kiváltságainak és mentességeinek kellene vonatkozniuk;

33.  úgy véli, hogy a felkészülési, készenléti és levonulási szakaszban az Uniónak kellene fedeznie az uniós harccsoportok összes költségét;

34.  felhívja az alelnököt/főképviselőt és a Tanácsot, hogy hajtsák végre maradéktalanul az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325. számú határozatát, és nevezzenek ki a nőkkel és konfliktusokkal foglalkozó különleges képviselőt;

Az Európai Parlament

35.  hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek kiemelt szerepet kell játszania a KBVP végrehajtásának ellenőrzésében és felügyeletében, valamint értékelésében, az EUSZ 14. cikkének (1) bekezdésével összhangban; úgy véli, hogy a KKBP-ről és a KBVP-ről szóló parlamentközi konferenciának fórumként is kell szolgálnia a parlamentközi együttműködés, illetve a KBVP ellenőrzése számára; ismételten hangsúlyozza, hogy a Parlamenttel hatékonyan egyeztetni kell a nagyobb horderejű KBVP-döntésekkel, különösen a katonai és civil missziókkal, valamint a stratégiai védelmi műveletekkel kapcsolatban;

36.  ebben a tekintetben sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy maradéktalanul szerezzen érvényt az EUSZ 36. cikkének, biztosítva a Parlament álláspontjainak megfelelő figyelembevételét a KBVP főbb szempontjairól és az ezen a területen fennálló alternatívákról a KKBP részeként a Parlamenttel folytatott egyeztetések keretében; szorgalmazza, hogy a Parlament további rendszeres tájékoztatást kapjon a rendelkezésre álló parlamenti és politikai ellenőrzési mechanizmusok megerősítése céljából;

37.  nyomatékosan kéri a Parlamentet, hogy Biztonság- és Védelempolitikai Albizottságát alakítsa át rendes parlamenti bizottsággá, lehetővé téve számára, hogy kiemelkedő szerepet töltsön be a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásában, és különösen a védelmi piaccal kapcsolatos jogi aktusok ellenőrzésében, valamint az eljárások, például a védelmi kiadások koordinált éves felülvizsgálata során;

38.  a KBVP területén megvalósítandó konkrét eredmények és a KBVP legitimációjának alapvető fontosságú elemeként megerősített együttműködést sürget az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek között; megjegyzi, hogy az ilyen jellegű együttműködés nem sodorhatja veszélybe a KBVP uniós politikaként történő végrehajtását és céljainak megvalósítását;

39.  úgy véli, hogy a költségvetési folyamatban játszott szerepén túl a Parlamentnek továbbra is elő kell mozdítania konkrét kezdeményezéseket, és ajánlásokat kell megfogalmaznia a Tanács, az alelnök/főképviselő és a Bizottság számára a közös biztonság- és védelempolitika kérdéseiben;

EU–NATO kapcsolatok

40.  szorgalmazza a KBVP és a NATO közötti szorosabb kapcsolat kialakítását, ami politikai lehetőséget kínál az együttműködésre és a komplementaritásra minden szinten, az EUSZ 42. cikke (7) bekezdése második albekezdésének sérelme nélkül; emlékeztet arra, hogy ki kell egyensúlyozni és meg kell erősíteni az EU és a NATO közötti kapcsolatokat az összeegyeztethetőség biztosítása, közös képességek kialakítása, továbbá a párhuzamos műveletek és struktúrák elkerülése érdekében, ezáltal csökkentve a kiadásokat és növelve a hatékonyságot; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy haladéktalanul vegye fel a kapcsolatot a transzatlanti partnerekkel a globális stratégiában szereplő témákkal kapcsolatos álláspontjuk tisztázása érdekében;

41.  sürgeti az alelnököt/főképviselőt és a NATO főtitkárát, hogy készítsenek részletes elemzést arról, hogy milyen jogi és politikai hatásai lehetnek az EU/NATO partnerség kialakítására annak, ha az Egyesült Államok adott esetben elindítja az EUSZ 50. cikke szerinti eljárást;

42.  hangsúlyozza, hogy a „Berlin plusz” megállapodásokat alaposan át kell dolgozni a jelenlegi stratégiai kontextushoz igazodás, valamint a feltárt hiányosságok orvoslása érdekében – például az Unió és a NATO együttes jelenlétével járó forgatókönyvek esetében taktikai és operatív mechanizmusok javítása tekintetében –, valamint annak lehetővé tétele érdekében, hogy a NATO élhessen az uniós eszközökkel;

Politikai ajánlások

43.  támogatja a védelem koordinált éves felülvizsgálatára irányuló javaslatot, amelynek keretében a tagállamok az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket bevonva nyitott folyamat keretén belül koordinálnák védelmi kiadásokkal és képességekkel kapcsolatos terveiket;

44.  kéri a Tanácsot és az alelnököt/főképviselőt, hogy dolgozzanak ki a biztonság- és védelempolitikáról szóló uniós fehér könyvet, amely az európai védelem által megkövetelt képességek számbavételére irányuló első lépésként magában foglalja az európai biztonságot érintő fenyegetések és veszélyek megfelelő meghatározását, valamint az európai védelmi uniós és egy közös védelempolitika létrehozására irányuló, világosan meghatározott szakaszokat és fokozatos lépéseket tartalmazó ütemtervet; úgy véli, hogy a fehér könyvnek a különböző uniós intézmények észrevételeinek eredményeként kell létrejönnie, a lehető legátfogóbbnak kell lennie és magában kell foglalnia az Unió által előirányzott különböző intézkedéseket;

45.  üdvözli a Bizottság által 2016 novemberében előterjesztett európai védelmi cselekvési tervet; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék teljesen egyértelművé a lehetséges Európai Védelmi Alap, különösen pedig a „képességi és kutatási ablakok” irányítását, finanszírozását és célkitűzéseit; úgy véli, hogy a terv hatékony végrehajtása a tagállamok és az uniós intézmények szilárd támogatását és politikai elkötelezettségét teszi szükségessé; ebben a tekintetben sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság, az EDA és a tagállamok egyelőre nem hajtották végre eredményesen az Európai Tanács védelemről szóló 2013-as és 2015-ös ülései nyomán meghatározott feladatokat;

46.  emlékeztet arra, hogy az Európai Bizottság által előterjesztett különböző kezdeményezéseknek figyelembe kell venniük a védelmi ágazattal kapcsolatos sajátosságokat (részvételi szabályokat, a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat, az irányzást, az operatív szükségletekhez való kapcsolódást); e tekintetben éberen figyeli majd a következő, 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó tárgyalásokat, különösen a jövőbeli európai védelmi kutatási program végrehajtása tekintetében;

47.  úgy véli, hogy egy közös uniós védelmi politika fokozatos kialakításának ösztönzése érdekében a biztonságról és védelemről szóló uniós fehér könyv elfogadásának a globális stratégia biztonságra és védelemre vonatkozó végrehajtási tervére kell épülnie; hangsúlyozza, hogy ennek a dokumentumnak nemcsak a tagállamok jelenlegi katonai képességeit kell tükröznie, hanem elemeznie kell a megvalósításhoz szükséges együttműködés típusát és annak eszközeit, az Unió által végrehajtható műveletek jellegét és a szükséges képességeket és forrásokat is, ugyanakkor hozzá kell járulnia a NATO és az EU közötti koordinációhoz és együttműködéshez;

48.  kéri az Athéné mechanizmus haladéktalan átalakítását a műveletekkel kapcsolatos költségmegosztásra és közös finanszírozásra vonatkozó lehetőségek kiterjesztése, illetve a műveletekkel kapcsolatos költségek tisztességes elosztásának biztosítása érdekében, arra ösztönözve a tagállamokat, hogy haderőkkel járuljanak hozzá, és ne korlátozzák őket pénzügyi képességeik; úgy véli, hogy a reformnak biztosítania kell, hogy a 2015. március 27-i (KKBP) 2015/528 tanácsi határozat I–IV. mellékletében említett közös költségeket minden esetben az Athéné állja; úgy véli, hogy a megreformált Athéné mechanizmust „az integrált európai erő” (amint a PESCO-n belül létre lett hozva), többek között az uniós harccsoportok műveleti költségeinek finanszírozására is kellene fordítani;

49.  elvárja, hogy a külföldön végrehajtott európai katonai kiképzési missziók teljesítsék azon feladatukat, hogy a helyi nemzeti katonai egységeket olyan módon képzik ki, hogy képesek legyenek kezelni a háborús körülményeket és (a lázadókkal és a terrorizmussal összefüggő) biztonsági fenyegetéseket; úgy véli, hogy következésképpen rendelkezniük kell azokkal a fegyverekkel és felszerelésekkel, amelyek a kiképzésükhöz és a helyszíni működésükhöz szükségesek, és a kiképzésükért felelős európai hadseregnek lehetőséget kell kapnia arra, hogy a műveletekbe be nem avatkozva, megfigyelőként kísérje őket annak érdekében, hogy értékelni tudják a kiképzés hatékonyságát, illetve elvégezzék a kiigazításokat, valamint a szükséges újbóli kiképzést;

50.  hangsúlyozza, hogy mélyrehatóbb vitára van szükség az Unió és az Egyesült Királyság között a KBVP ügyekben fenntartott jövőbeli kapcsolatokról, különösen a katonai képességek területén, amennyiben az Egyesült Királyság úgy dönt, hogy elindítja az EUSZ 50. cikke szerinti eljárást; úgy véli, hogy új parancsnoki rendszert kell kialakítani az Atalanta művelet nortwoodi műveleti parancsnoksága tekintetében;

51.  sürgeti a Tanácsot és az alelnököt/főképviselőt, hogy a kapcsolatok minden szintjén – polgári és katonai, EKSZ/Bizottság és Unió/tagállamok – biztosítsa a koordinációt; üdvözli a globális stratégia által létrehozott belső/külső biztonsági kapcsolatot és sürgeti az alelnököt/főképviselőt és a Bizottságot, hogy biztosítsa az egységességet, valamint a biztonság belső és külső szempontjainak megfelelő – többek között igazgatási szinten történő – koordinációját;

52.  hangsúlyozza, az Uniónak növelnie kell erőfeszítéseit a globális kormányzás megerősítése érdekében, ami a stratégiai és a biztonsági kontextus javulását fogja eredményezni; kéri a tagállamokat, hogy segítsék elő az ENSZ reformját a szervezet legitimitásának, átláthatóságának, elszámoltathatósági folyamatának és hatékonyságának javítása érdekében; úgy véli, hogy át kell alakítani az ENSZ Biztonsági Tanácsát, különösen összetétele és szavazási eljárásai tekintetében annak érdekében, hogy határozottabban tudjon fellépni a globális biztonsági kihívások kezelésében, túllépve a pusztán katonai szempontú megközelítésén;

53.  hangsúlyozza, hogy a közös védelemre irányuló munkában az egyik legértékesebb eszközünk az emberi tényező; úgy véli, hogy több beruházásra van szükség a KBVP-vel kapcsolatos képzés és oktatás terén, ideértve a nemzeti katonai központokon alapuló, integrált rendszer kiépítését, mivel mind a képzés, mind az oktatás erőteljes eszköz az e téren való előrelépés szempontjából;

54.  úgy véli, hogy az Európai Parlament által ezen állásfoglalásban megfogalmazott álláspontok ajánlásokat jelentenek a Tanácsnak és az alelnöknek/főképviselőnek az EUSZ 36. cikke alapján; úgy véli, hogy ezekez az ajánlásokat kellőképpen figyelembe kell vennie az alelnöknek/főképviselőnek a KBVP kialakítására irányuló bármely javaslatában, és a Tanácsnak az ilyen javaslatok elfogadásakor az uniós intézmények közötti kölcsönös, őszinte együttműködés megfelelő gyakorlataként;

55.  hangsúlyozza, hogy az EUSZ 21. cikke kifejezetten úgy rendelkezik, hogy „az Unió nemzetközi szintű fellépése azon elvekre épül, amelyek létrehozását, fejlődését és bővítését vezérelték, és arra irányul, hogy ezek érvényesülését a világ többi részén is előbbre vigye; ezek az alapelvek a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartása”;

Az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejlemények és módosítások

56.  arra kéri egy jövőbeni konvent tagjait, hogy:

   fontolják meg ezen állásfoglalás ajánlásait és iránymutatásait, a közös biztonság- és védelempolitika, illetve az európai védelmi unió végrehajtására vonatkozó parlamenti állásfoglalásokat;
   az említett állásfoglalások ajánlásai és iránymutatásai alapján egy jövőbeli uniós szerződés keretében rendelkezzenek:
   az európai fegyveres erők létrehozásáról, amely képes harcoló erők bevetésére magas intenzitású konfliktusokban, fegyverszüneteket és békemegállapodásokat biztosító stabilizációs erők bevetésére, valamint evakuációs feladatok, orvosi szolgálatok, többek között mozgó tábori kórházak, továbbá katonai logisztikai és hadmérnöki feladatok ellátására;
   a közös uniós védelmi politika keretében a kölcsönös segítségnyújtási és támogatási záradék aktiválására és végrehajtására vonatkozó pontos és kötelező erejű iránymutatások kidolgozásáról;
   a nemzeti hírszerzési szervek közötti európai szintű, megfelelő együttműködési struktúrák között megvalósuló kötelező információcsere biztosításáról;
   a Bizottság tagjainak részvételével és az alelnök/főképviselő elnökletével működő, a védelmi ügyekkel foglalkozó állandó munkacsoport létrehozásáról; a Parlament állandó képviselőinek e csoportba történő bevonásáról; arról, hogy a Bizottság jól összpontosított kutatás, tervezés és végrehajtás révén aktívabb szerepet kapjon a védelemben; annak lehetővé tételéről, hogy az alelnök/főképviselő beépítse az éghajlatváltozás témakörét az EU valamennyi külső fellépésébe, különösen a KBVP-be;
   a tagállamok védelmi kiadásainak pénzügyi és költségvetési politikájára vonatkozó értékelés figyelembe vételéről egy jövőbeni, a védelem európai szemeszterének keretében, vagyis annak figyelembe vételéről, hogy mennyit fordítanak az egyes tagállamok e területre, és így fel lehessen mérni, milyen jelentőséggel bírnak az egyes kiadások Európa egészének biztonsága szempontjából; úgy véli, hogy hosszú távon az EU-nak meg kell vizsgálnia a közös költségvetés lehetőségeit és erre a célra kell törekednie;

o
o   o

57.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ főtitkárának, a NATO főtitkárának, az űripar és a biztonság és védelem területén működő uniós ügynökségeknek és a tagállamok parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0120.
(2) HL C 419., 2015.12.16., 138. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0435.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0019.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0440.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0049.
(7) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(8) HL L 266., 2015.10.13., 55. o.
(9) HL L 27., 2001.1.30., 1. o.


Az EU Északi-sarkvidékre vonatkozó integrált politikája
PDF 386kWORD 65k
Az Európai Parlament 2017. március 16-i állásfoglalása az Európai Unió Északi-sarkvidékre vonatkozó integrált politikájáról (2016/2228(INI))
P8_TA(2017)0093A8-0032/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek által 1982. december 10-én megkötött és 1994. november 16 óta hatályban lévő Tengerjogi Egyezményre (UNCLOS) és az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezményére (UNFCCC),

–  tekintettel az UNFCCC részes felei 21. konferenciáján Párizsban 2015. december 12-én elfogadott megállapodásra (a Párizsi Megállapodás), valamint az Európai Parlamentnek a megállapodás megerősítéséről szóló 2016. október 4-i szavazására(1),

–  tekintettel a Minamata egyezményre, a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló egyezményre, a göteborgi jegyzőkönyvre, a Stockholmi Egyezményre, az Aarhusi Egyezményre és a biológiai sokféleségről szóló egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló csúcstalálkozójára, valamint az ENSZ Közgyűlés által 2015. szeptember 25-én elfogadott, „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című záródokumentumra(2),

–  tekintettel a világ kulturális és természeti örökségéről szóló, 1972. november 16-i UNESCO-egyezményre,

–  tekintettel a 169. számú ILO-egyezményre,

–  tekintettel a Jeges-tenger partján fekvő öt állam által 2008. május 28-án a grönlandi Ilulissatban megrendezett, a Jeges-tengerről szóló konferencián elfogadott ilulissati nyilatkozatra,

–  tekintettel az Inuit Nunaat-i forrásfejlesztési elvekről szóló sarkvidéki inuit nyilatkozatra(3),

–   tekintettel arra, hogy az ENSZ Közgyűlése 2007. szeptember 13-án elfogadta az őslakos népek jogairól szóló 61/295. sz. ENSZ-nyilatkozatot (UNDRIP),

–  tekintettel az északi-sarkvidéki kérdésekről szóló tanácsi következtetésekre, és különösen a 2016. június 20-i, a 2014. május 12-i, a 2009. december 8-i és a 2008. december 8-i következtetésekre,

–   tekintettel az Európai Unió 2016. júniusi kül- és biztonságpolitikára vonatkozó, „ Közös jövőkép, közös fellépés: Erősebb Európa” elnevezésű globális stratégiájára, valamint a Tanács által 2016. október 17-én elfogadott „Jelentés a KKBP-ről – A 2016. évi prioritásaink” című dokumentumra,

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az Európai Unió Északi-sarkvidékre vonatkozó integrált politikája” című, 2016. április 27-i közös közleményére (JOIN(2016)0021), a Bizottság és a főképviselő „Az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos európai uniós politika kialakítása” című, 2012. június 26-i közös közleményére (JOIN(2012)0019), valamint a Bizottság „Az Európai Unió és az Északi-sarkvidék” című, 2008. november 20-i közleményére (COM(2008)0763),

–  tekintettel az északi-sarkvidéki államok, és különösen a Dán Királyság (2011), Svédország (2011) és Finnország (2013), valamint más uniós és más EGT-tagállamok az Északi-sarkvidékre vonatkozó nemzeti stratégiáira,

–   tekintettel az egyrészről az Európai Unió, másrészről Grönland és a Dán Királyság közötti kapcsolatokról szóló, 2014. március 14-i 2014/137/EU tanácsi határozatra,

–  tekintettel az Északi-sarkvidéki Tanács létrehozásáról szóló nyilatkozatra és az Északi-sarkvidéki Tanács amerikai soros elnökségének jelenlegi, a 2015 és 2017 közötti időszakra szóló programjára,

–   tekintettel a Barents Euro-Sarkvidéki Együttműködés 20. évfordulóján, 2013. június 3–4-én Kirkenesben (Norvégia) kiadott nyilatkozatra,

–  tekintettel az Északi-sarkvidék parlamenti képviselői konferenciája (CPAR) és a Barents parlamenti konferencia (BPC) nyilatkozataira, és különösen a CPAR 2016. június 14. és 16. között az oroszországi Ulan-Udéban tartott 12. konferenciáján elfogadott nyilatkozatra,

–   tekintettel a megújított Északi Dimenzió harmadik, 2013. február 18-án Brüsszelben tartott miniszteri találkozóján kibocsátott együttes nyilatkozatra,

–   tekintettel az Északi Dimenzió 2015 májusában az izlandi Reykjavíkban, 2013 novemberében az oroszországi Arhangelszkben, 2011 februárjában a norvégiai Tromsőben, 2009 szeptemberében pedig Brüsszelben megrendezett parlamenti fórumán elfogadott nyilatkozatokra,

–  mivel a sarkvidéki vizeken üzemelő hajók a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) által elfogadott nemzetközi szabályzatára;

–   tekintettel a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló nemzetközi egyezményre (MARPOL),

–   tekintettel az olajszennyezésről szóló egyezményre, az olajszennyezés elhárítására létrehozott alapra és a kiegészítő alapra,

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika megvalósításáról szóló (a Tanács közös kül- és biztonságpolitikáról szóló, az Európai Parlament számára készített éves jelentése alapján készült) 2013. november 21-i állásfoglalására(4), a közös biztonság- és védelempolitika tengeri dimenziójáról szóló, 2013. szeptember 12-i állásfoglalására(5), „A közös biztonság- és védelempolitika szerepéről éghajlatváltozás okozta válsághelyzetek és természeti katasztrófák esetén” című, 2012. november 22-i állásfoglalására(6), és a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentésről szóló, 2012. szeptember 12-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Északi-sarkvidékre vonatkozó korábbi állásfoglalásaira, és különösen az Északi-sarkvidékre irányuló uniós stratégiáról szóló, 2014. március 12-i állásfoglalására(8), az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról szóló, 2011. január 20-i állásfoglalására(9), és az Északi-sarkvidék kormányzásáról szóló, 2008. október 9-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós stratégia félidős értékeléséről szóló, 2016. február 2-i állásfoglalására(11), valamint a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend nyomon követéséről és jelenlegi állásáról szóló, 2016. május 12-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a Svájccal és Norvégiával fenntartott kapcsolatokért felelős és az EU–Izland Parlamenti Vegyes Bizottságba és az EGT Parlamenti Vegyes Bizottságába delegált küldöttség idevonatkozó ajánlásaira,

–   tekintettel a Bizottság által 2016. október 26-án közzétett „Űrstratégia Európa számára“ című közleményre (COM(2016)0705),

–   tekintettel a fókatermékek kereskedelméről szóló, 2015. október 6-i (EU) 2015/1775 európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság által az eljárási szabályzat 55. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, továbbá a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság és a Halászati Bizottság véleményére (A8-0032/2017),

A.  mivel az EU globális szereplő; mivel az EU-nak történelmi, földrajzi, gazdasági és kutatási múltja révén mindig is volt érdekeltsége az Északi-sarkvidéken; mivel három uniós tagállam – Dánia, Finnország és Svédország – északi-sarkvidéki országok; mivel a sarkvidéket nemzetközi vizek veszik körül, és a világ valamennyi polgárának, valamint kormányának feladata az Északi-sarkvidék védelmének támogatása, ideértve az Európai Unió polgárait és kormányait is;

B.  mivel az Unió szerepvállalása az északi régiókban és az Északi-sarkvidéken már az 1990-es évek elején elkezdődött azzal, hogy az Unió részt vett a Balti-tengeri Államok Tanácsa (CBSS) és a Barents Euro-Sarkvidéki Tanács (BEAC) létrehozásában, amelyeknek a Bizottság teljes jogú tagja;

C.  mivel az Északi Dimenzióra vonatkozó, a bel- és külkapcsolatokra egyaránt kiterjedő átfogó uniós politika az EU, Oroszország, Norvégia és Izland közötti egyenlő partnerséggé fejlődött; mivel az Északi Dimenzió partnerein kívül számos többoldalú szervezet, mint például az Északi-sarkvidéki Tanács, a Balti-tengeri Államok Tanácsa és a Barents Euro-Sarkvidéki Tanács is részt vesz a közös politika végrehajtásában, míg Kanada és az Egyesült Államok megfigyelői státuszban vannak; mivel ez a politika igen nagy földrajzi területre terjed ki, és fontos szerepet játszik a fenntartható fejlődésben, a közegészségügyben és a társadalom jólétében, a kultúrában, a környezetvédelemben, a logisztikában és a közlekedésben;

D.  mivel az EU az idők folyamán kidolgozta és kifinomította sarkvidéki politikáját; mivel a növekvő szerepvállalást és az EU közös érdekeit legjobban összehangolt és közös eszközökkel lehet megvalósítani; mivel az Északi-sarkvidékhez kapcsolódó kihívásokra közös, regionális és nemzetközi szintű választ kell adni;

E.  mivel az Északi-sarkvidék egyedülálló társadalmi, környezeti és gazdasági kihívásokkal szembesül;

F.  mivel az Északi-sarkvidék európai része ritkán lakott, lakossága nagy területen oszlik el, amelyet a közlekedési – például közúti, vasúti és kelet–nyugat irányú légi – összeköttetések hiánya jellemez; mivel az Északi-sarkvidék európai része a beruházások túlzottan alacsony szintjének problémájával küzd;

G.  mivel az Északi-sarkvidékre átfogó nemzetközi jogi keret vonatkozik;

H.  mivel az Északi-sarkvidéki Tanács az északi-sarkvidéki együttműködés elsődleges fóruma; mivel 20 éves fennállása során az Északi-sarkvidéki Tanács bebizonyította, hogy képes konstruktív és pozitív együttműködést fenntartani, alkalmazkodni az új kihívásokhoz és új feladatokat felvállalni;

I.  mivel az északi-sarkvidéki államok szárazföldi területei és vizei ezen államok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartoznak; mivel az északi-sarkvidék lakosainak jogait tiszteletben kell tartani a természeti erőforrásaik fenntartható használata érdekében;

J.  mivel a terület változóban lévő környezeti állapota és az erőforrások szűkössége miatt egyre nagyobb az érdeklődés az Északi-sarkvidék és erőforrásai iránt; mivel a régió geopolitikai jelentősége növekszik; mivel az éghajlatváltozás hatásai, az Északi-sarkvidékhez és annak természeti erőforrásaihoz való hozzáférés terén mutatkozó egyre nagyobb verseny, valamint a gazdasági tevékenységek terjeszkedése kockázatokat eredményeztek a régióban többek között a környezetre és az emberek biztonságára nézve, ám azok új lehetőségeket is teremtettek többek között a csúcstechnológiás fenntartható öko-gazdaság számára; mivel az éghajlatváltozás eredményeképpen új hajózási útvonalak nyílnak meg és új halászati területek és természeti erőforrások állnak majd rendelkezésre, ami növelni fogja az ember által végzett tevékenységek körét és a környezeti kihívásokat a régióban;

K.  mivel az északi-sarkvidéki térségben régóta konstruktív nemzetközi együttműködés folyik, és mivel az Északi-sarkvidéken fenn kell tartani a feszültségektől csaknem mentes légkört;

L.  mivel a jó hozzáférhetőség – valamint az északi-sarkvidéki térség és az Európai Unió többi része közötti összeköttetések javítása – előfeltétele az északi növekedési központok fenntartható és versenyképes gazdasági fejlődésének, tekintve, hogy a beruházók és az érdekelt felek érdeklődése a kiaknázatlan erőforrások és a térség ökológiai téren játszott központi szerepe iránt egyre nő;

M.  mivel 2015-ig az Orosz Föderáció legalább hat új bázist létesített az északi sarkkörtől északra, köztük hat mélytengeri kikötőt és tizenhárom repülőteret, továbbá a szárazföldi erők tekintetében is fokozta jelenlétét az Északi-sarkvidéken;

N.  mivel az életképes közösségek által lakott, egészséges és fenntartható északi-sarkvidéki ökoszisztéma stratégiai jelentőségű Európa és a világ politikai és gazdasági stabilitása szempontjából; hangsúlyozza, hogy az Északi-sarkvidéken található a világ vizes élőhelyeinek több mint a fele, és hogy az Északi-sarkvidék nélkülözhetetlen szerepet játszik a víztisztításban; úgy véli, hogy az Északi-sarkvidék hozzájárul ahhoz, hogy az Európai Unióban elérjék a víz jó állapotával kapcsolatban a vízügyi keretirányelvben meghatározott célokat; mivel a tétlenség költségei az északi-sarkvidéki társadalmi-ökológiai rendszer védelmét illetően exponenciálisan növekednek;

O.  mivel az északi-tengeri jég 1981 óta jelentősen zsugorodik, és az állandóan fagyott területek mérete csökken, aminek következtében növekszik annak a kockázata, hogy hatalmas mennyiségű szén-dioxid(13) és metán kerüljön a légkörbe; mivel a hótakaró folyamatosan csökken, és az olvadó gleccserek miatt a tengerszint világszerte emelkedik; mivel megállapítást nyert, hogy a tengeri jég még gyorsabban olvad, mint azt a modellek előre jelezték, és hogy a nyár folyamán jelen lévő tengeri jég mennyisége 35 év alatt több mint 40%-kal csökkent; mivel az éghajlatváltozás a sarkvidéki területeken kétszeres és egyre gyorsabb ütemben terjed, ismeretlen és kiszámíthatatlan változásokat idézve elő a világ meglévő ökoszisztémáiban;

P.  mivel három uniós tagállam (Dánia, Finnország és Svédország) és egy tengerentúli ország és terület (Grönland) tagja a nyolctagú Északi-sarkvidéki Tanácsnak, hét tagállam (Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia, Lengyelország, Spanyolország és az Egyesült Királyság) pedig megfigyelőként vesz részt abban; mivel az EU örömmel tekint elébe annak, hogy véglegesen hivatalos megfigyelői státuszt kapjon az Északi-sarkvidéki Tanácsban;

Q.  mivel a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés az Északi-sarkvidéki Tanács létrejöttét 1996-ban megalapozó ottawai nyilatkozat két fő eleme;

R.  mivel mintegy négy millió ember él az Északi-sarkvidéken, és közülük körülbelül 10 % őslakos; mivel a veszélyeknek kitett sarkvidéki környezet, valamint az őslakos népek alapvető jogainak tiszteletben tartása és védelme érdekében erőteljesebb biztosítékokra van szükség; mivel garantálni kell az őslakos népek és helyi települések azon jogát, hogy részt vegyenek a természeti erőforrások kiaknázására vonatkozó döntéshozatali folyamatban; mivel az Északi-sarkvidéken a szennyező anyagok és nehézfémek mennyiségének növekedése káros hatással van az élelmiszerláncra azáltal, hogy azok bekerülnek az állatokba és növényekbe, többek között a halakba, és jelentős egészségügyi kockázatot jelentenek a lakosok és a halászati termékek fogyasztói számára;

S.  mivel az északi-sarkvidéki ökoszisztéma, beleértve a növény- és állatvilágot, különösen kiszolgáltatott a beavatkozásoknak, és azok után hosszas regenerációs időre van szüksége; mivel a káros környezeti hatások gyakran halmozódnak és többnyire visszafordíthatatlanok, valamint külső földrajzi és ökológiai hatásokkal járnak (pl. károsítják az óceánok ökoszisztémáit);

T.  mivel az elmúlt évtizedekben az Északi-sarkvidék hőmérséklete mintegy kétszer olyan gyorsan emelkedett, mint a globális átlaghőmérséklet;

U.  mivel az üvegházhatást okozó gázok megnövekedett mennyisége és a légkör szennyezettsége hozzájárulnak az Északi-sarkvidék éghajlatának változásához; mivel az Északi-sarkvidék éghajlatában megjelenő szennyezés nagyrészt az ázsiai, észak-amerikai és európai kibocsátóktól származik, ezért az uniós kibocsátáscsökkentési intézkedések fontos szerepet játszanak az éghajlatváltozás kezelésében az Északi-sarkvidéken;

V.  mivel az Északi-sarkvidék tengeri közlekedésében többszörösen jelentkeznek a nehéz fűtőolaj használatából fakadó kockázatok: olajkiömlés esetén a rendkívül nagy sűrűségű üzemanyag emulgeálódik, lesüllyed és a jégbe belefagyva messzire eljut; mivel a kiömlött nehéz fűtőolaj hatalmas kockázatot jelent az Északi-sarkvidék őslakos közösségeinek élelmiszer-biztonságára nézve, hiszen azok megélhetése a halászattól és a vadászattól függ; mivel a nehéz fűtőolaj égése során kén-oxidok, nehézfémek és nagymennyiségű korom keletkezik, amely az északi-sarkvidéki jégre lerakódik, és ennek hatására a jégtömeg nagyobb mértékben nyeli el a hőt, és így felgyorsul a jégolvadás és az éghajlatváltozás; mivel a déli sarkvidéket övező vizeken az IMO tiltja a nehéz fűtőolajok szállítását és felhasználását;

W.  mivel az Uniónak vezető szerepet kell játszania a nemzetközi fórumokon folytatott vitákban és tárgyalásokon ahhoz, hogy az összes szereplő eleget tegyen az üvegházhatású gázok vagy szennyező anyagok kibocsátásának csökkentése terén vállalt kötelezettségeinek, és megbirkózzon a fenntartható erőforrásgazdálkodás jelentette egyre nagyobb kihívásokkal;

X.  mivel a nukleáris energia jégtörőkben és part menti létesítményekben való használatából fakadó kockázatokat számításba kell venni és minimálisra kell csökkenteni a készültséghez és beavatkozáshoz kapcsolódó valamennyi tevékenységben;

Y.  mivel bármilyen jellegű hulladék lerakása az Északi-sarkvidék állandóan fagyott területein semmilyen körülmények között nem tekinthető fenntartható hulladékkezelési megoldásnak, amint azt a grönlandi Camp Century nevű volt katonai kutatóbázissal kapcsolatos közelmúltbeli hírek mutatják;

Z.  mivel az Északi-sarkvidékre vonatkozó uniós politikának jobban kellene tükröznie azokat a fenntartható fejlesztési célokat, amelyeknek 2030-ig történő megvalósítása mellett az EU elkötelezte magát;

AA.  mivel a tudományos ismereteken alapuló döntéshozatal – ideértve a helyi lakosság és az őslakos népek ismereteit is – alapvetően fontos az Északi-sarkvidék sérülékeny ökoszisztémájának védelméhez, a kockázatok csökkentéséhez és a helyi közösségek alkalmazkodóképességének fokozásához, valamint a fenntartható fejlődés előmozdításához; mivel az Európai Unió a világ első számú támogatója az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos kutatásoknak, és mivel annak eredményeit szabadon cseréli;

AB.  mivel az északi-sarkvidéki ipari szakértelem és szakosodás, illetve a környezetbarát és fenntartható fejlődési célok melletti kötelezettségvállalás kiegyensúlyozott együttese jelentős lehetőségeket rejt magában a térség ökológiai innovációja, ipari szimbiózisai és hatékony hulladékkezelése tekintetében, lehetővé téve az eredeti sarkvidéki környezet megőrzését, új és újonnan felmerülő üzleti lehetőségek teremtését és a foglalkoztatás növelését, ily módon pozitív hatást gyakorolva a fiatalok foglalkoztatására és a népesség elöregedésére;

AC.  mivel az Európai Unióban meglévő műholdas távközlési műszaki kapacitások, a Copernicus vagy a Galileo nyújtotta szolgáltatásokhoz és infrastruktúrákhoz hasonlóan ki tudnák elégíteni az északi-sarkvidéki régióban lévő felhasználók igényeit;

AD.  mivel a helyi közösségek bevonása kulcsfontosságú a természeti erőforrásokkal való sikeres gazdálkodáshoz és a sérülékeny ökoszisztémák ellenálló képességének megerősítéséhez;

AE.  mivel az Északi-sarkvidéken igen fontos, hogy a döntéshozatal során figyelembe vegyék a hagyományos és helyi ismereteket;

AF.  mivel a számi, nyenyec, hanti, evenki, csukcs, aleut, jupik és inuit kultúrák védelmét biztosítani kell az az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatnak megfelelően; mivel az Északi-sarkvidéken élő őslakosok jogosultak területük természeti erőforrásainak használatára, és ezért be kellene őket vonni minden olyan jövőbeli tervbe, amely a kereskedelmi halászatot érinti;

AG.  mivel az Északi-sarkvidéken folytatott minden halászati tevékenységnek az ágazatot szabályozó, már meglévő nemzetközi megállapodásoknak megfelelően kell történnie, ideértve az 1920-as Spitzbergákról (Svalbard) szóló egyezményt is, és különösen a részes államok erre az egyezményre vonatkozó jogait, valamint összhangban kell lennie a történelmi gyökerű halászati jogokkal;

1.  üdvözli a konkrét cselekvési területeket kijelölő, egy következetesebb, az Északi-sarkvidék európai részére összpontosító uniós fellépés keretét körvonalazó közös közleményt, mint az Északi-sarkvidékre vonatkozó integrált uniós politika irányába tett pozitív lépést; hangsúlyozza, hogy az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos kérdésekben jobban össze kell hangolni az Unió belső és külső politikáit; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki konkrét végrehajtási és nyomon követési intézkedéseket a közleményéhez; ismételten felszólít arra, hogy az Északi-sarkvidéken történő uniós szerepvállalásról készítsenek átfogó stratégiát és konkrét cselekvési tervet, amelynek kiindulópontja az Északi-sarkvidék sérülékeny ökoszisztémájának megőrzése kell, hogy legyen;

2.  üdvözli, hogy a közös közlemény által meghatározott három kiemelt terület az éghajlatváltozás, a fenntartható fejlődés és a nemzetközi együttműködés;

3.  hangsúlyozza, hogy az ENSZ tengerjogi egyezménye (UNCLOS) biztosítja az alapvető többoldalú jogi keretet az óceánokat érintő tevékenységekhez – ideértve az Északi-sarkvidéken zajló tevékenységeket is –, az Északi-sarkvidék kontinentális talapzatának elhatárolásához és az északi-sarkvidéki szuverenitási kérdések rendezéséhez; megjegyzi, hogy csak nagyon kevés rendezetlen joghatósági kérdés van az Északi-sarkvidéken; úgy véli, hogy alapvetően fontos a nemzetközi jog tiszteletben tartása az Északi-sarkvidéken; hangsúlyozza, hogy az Északi-sark körüli vizek nagyrészt nemzetközi vizek; szorgalmazza, hogy a vonatkozó nemzetközi, regionális és kétoldalú megállapodások és keretegyezmények szigorítása és következetes végrehajtása révén az EU játsszon jelentősebb szerepet a többoldalú megállapodások előmozdításában és a szabályokon alapuló globális rend megerősítésében; hangsúlyozza, hogy az Uniónak pozitív szerepet kell kapnia azon megállapodások előmozdításában és támogatásában, amelyek megerősítik a biológiai sokféleség kezelését és a környezeti irányítást a Jeges-tenger azon területein, amelyek nem állnak egyetlen ország fennhatósága alatt sem; rámutat, hogy ez nem érinti a hajózást és a hagyományos megélhetési formákat; sürgeti az Uniót, hogy szorosan működjön együtt a tagállamokkal a régió környezete biztonságának és megőrzésének támogatása érdekében; hangsúlyozza az Északi-sarkvidéki Tanács fontos szerepét a konstruktív együttműködés, a feszültségektől csaknem mentes légkör, a béke és a stabilitás fenntartásában az északi-sarkvidéki régióban;

4.  üdvözli, hogy az Európai Unió ratifikálta a Párizsi Megállapodást, és hogy az 2016. november 4-én hatályba lépett; felhívja a feleket a megállapodás gyors és eredményes végrehajtására; ösztönzi a tagállamokat, hogy ratifikálják a Párizsi Megállapodást annak érdekében, hogy további lépésekre kerüljön sor az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló nagyratörő célok és intézkedések terén, mind a kibocsátáskereskedelemben, mind a vállaláselosztásban, szem előtt tartva azt a célt, hogy a hőmérséklet-emelkedést 2100-ig 1,5°C-ra kell korlátozni;

5.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vállaljanak határozottabb szerepet a Párizsi Megállapodáshoz, a Minamata egyezményhez, a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló egyezményhez, a göteborgi jegyzőkönyvhöz, a Stockholmi Egyezményhez, a sarkvidéki vizeken üzemelő hajók nemzetközi szabályzatához (sarkvidéki kódex) és a biológiai sokféleségről szóló egyezményhez hasonló nemzetközi egyezmények hatékony végrehajtásában; kéri a Bizottságot, hogy fordítson kiemelt figyelmet a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokat felülvizsgáló bizottság által jelenleg folytatott nemzetközi eljárásra, amelynek célja, hogy tovább korlátozza a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagok használatát; kéri az Unió partnerországait, hogy járjanak el hasonlóképpen;

6.  támogatja az északi-sarkvidéki természetvédelmi területek hálózatának kialakítását és az Északi-sark körüli, a part menti államok gazdasági övezetein kívüli nemzetközi tengeri terület védelmét;

7.  felszólít arra, hogy az Északi-sarkvidéken a kereskedelmi halászattal kapcsolatos valamennyi fejlesztés legyen maximálisan összeegyeztethető a régió érzékeny és sajátos jellegével; kitart amellett, hogy mielőtt újabb kereskedelmi halászati vállalkozásokat nyitnának az Északi-sarkvidéken, a halállomány megbízható és körültekintő tudományos vizsgálatára van szükség a halászati tevékenység azon szintjének meghatározása érdekében, amellyel a megcélzott halállomány a maximális fenntartható hozamot előállítani képes szint fölött tartható, és amely nem vezet más fajok kipusztulásához, illetve nem okoz súlyos károkat a tengeri környezetben; hangsúlyozza, hogy a nyílt tengeren folytatott minden halászati tevékenységet a tudományos szakvéleményeket tiszteletben tartó, az irányítási intézkedéseknek való megfelelés érdekében stabil ellenőrző és megfigyelő programmal rendelkező regionális halászati irányító szervezeteknek kell szabályozniuk; rámutat arra, hogy a kizárólagos gazdasági övezeteken belül folytatott halászat során szintén ezeknek az előírásoknak kell eleget tenni; felszólít az ipari méretű halászatra – többek között a fenékvonóháló használatára – vonatkozó moratórium bevezetésére az Északi-sarkvidék azon vizein, ahol korábban nem zajlott halászat;

8.  üdvözli az Északi-sarkvidéket övező államok és nemzetközi szereplők közötti, az Északi-sarkvidék nemzetközi vizeiben folyó szabályozatlan halászat megelőzését célzó nemzetközi megállapodásról szóló, folyamatban lévő tárgyalásokat, és arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy írják alá ezt a nyilatkozatot, és javasolják, hogy az kötelező érvényű legyen az aláíró felek számára;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa és ösztönözze az északi-sarkvidéki országokat arra, hogy folytassák a régió valamennyi halállományára vonatkozó információk és elemzések körének kiszélesítésére irányuló törekvéseiket;

10.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az uniós jogi kereteken belül fokozzák erőfeszítéseiket azáltal, hogy ambiciózus csökkentési célokban állapodnak meg a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv tárgyalásakor, hogy a „Tiszta levegőt” csomag révén csökkentik a helyi szennyezési szinteket a nagy távolságra jutó szennyezés, különösen a korom csökkentése érdekében, és hogy ambiciózus célokban és intézkedésekben állapodnak meg az üvegházhatást okozó gázkibocsátás csökkentését illetően mind a kibocsátáskereskedelemben, mind a vállaláselosztásban, szem előtt tartva azt a célt, hogy a hőmérséklet-emelkedést 2100-ig 1,5°C-ra kell korlátozni;

11.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemzeti joghatóságon kívül eső területek biológiai sokféleségének védelméről szóló, jelenleg tárgyalt ENSZ-egyezmény mérvadó és hatékony legyen, illetve képes legyen a védett tengeri területek, ezen belül a teljes tilalom alá eső tengeri rezervátumok azonosítását, kijelölését, kezelését és megerősítését szolgáló megalapozott folyamat biztosítására;

12.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a biológiai sokféleségről szóló egyezmény és a kapcsolódó nemzetközi megállapodások hatékony végrehajtása terén vállalt szerepüket; fontosnak tartja a Nagojai Jegyzőkönyv 10. cikkében foglalt, az ökoszisztémákat fenyegető ártalmas idegen fajok és terjedési útvonalaik azonosítására és rangsorolására vonatkozó stratégiai terv megvalósítását oly módon, hogy a legártalmasabb invazív idegen fajokat megfékezik vagy kiszorítják, valamint úgy, hogy terjedési útvonalaikon igyekeznek megszüntetni az ilyen fajok helyváltoztatását és invázióját, többek között az északi-sarkvidéki területeken;

13.  felhívja a tagállamokat, hogy a fosszilis tüzelőanyagok kitermelésének és használatának visszaszorítása érdekében tiltsák be a fosszilis tüzelőanyagokra nyújtott támogatásokat, amelyek csökkentik a fosszilis erőforrásokból nyert energia előállításának költségét;

14.  felhívja az Uniót, hogy nemzetközi szinten szorgalmazza szigorú elővigyázatossági szabályozási előírások alkalmazását a kőolajfeltárással, -kutatással és -kitermeléssel kapcsolatos környezetvédelem és biztonság terén; felszólít az EU és az EGT jeges északi-sarkvidéki vizein folytatott kőolajfúrások tilalmának bevezetésére, valamint arra, hogy az Unió az Északi-sarkvidéki Tanácsban szorgalmazza összehasonlítható elővigyázatossági előírások bevezetését az északi-sarkvidéki parti államokra vonatkozóan;

15.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Unió ösztönözze a Minamata egyezmény gyors ratifikálását a higanykibocsátás megelőzése és csökkentése érdekében;

16.  üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy az európai strukturális és beruházási alapokból származó pénzeszközöket nyújt olyan intézkedésekhez, amelyek az éghajlatváltozás elleni fellépések érvényesítését célozzák az Északi-sarkvidéken, figyelembe véve az északi-sarkvidéki régióik helyi adottságait és sajátos jellegét;

17.  hangsúlyozza, hogy az Északi-sarkvidék természeti erőforrásainak felhasználását a helyi lakosságot tiszteletben tartva, számára előnyös módon és a sérülékeny északi-sarkvidéki környezetért teljes környezeti felelősséget vállalva kell növelni; úgy véli, hogy ez a stratégiai választás nélkülözhetetlen ahhoz, hogy biztosítsuk az EU északi-sarkvidéki szerepvállalásának legitimitását és helyi támogatását;

18.  felhívja a Bizottságot és az Északi-sarkvidéki Tanácsban tagként vagy megfigyelőként részt vevő tagállamokat, hogy támogassák annak jelenlegi munkáját a környezeti hatásvizsgálatok vonatkozásában, az Espooi Egyezménnyel összhangban az Északi-sarkvidék sérülékeny ökoszisztémájának megőrzése érdekében; hangsúlyozza, hogy e környezeti hatásvizsgálatok létfontosságú szerepet töltenek be a gazdasági tevékenységek fenntartható fejlődésének és az Északi-sarkvidék különösen sérülékeny ökoszisztémái és közösségei védelmének biztosításában; felhívja a figyelmet az inuit sarkvidéki tanács (ICC) által benyújtott alábbi kritériumokra az Északi-sarkvidéken megvalósuló projektek értékelése során (nem teljes körű felsorolás):

   minden lehetséges környezeti, társadalmi-gazdasági és kulturális hatást, akár a projekt időtartama alatt, akár azt követően, beleértve a jelenlegi és jövőbeli kumulatív hatásokat is, figyelembe kell venni;
   az elővigyázatosság és a szennyező fizet elvének kötelező alkalmazása a projekt valamennyi szakaszában (tervezés, értékelés, végrehajtás és helyreállítás);
   a helyreállítást és az érintett területek és élőhelyek regenerálását alaposan meg kell tervezni és teljes mértékben, előzetesen kell megfinanszírozni;
   az olajszennyezés kezelésére vonatkozó projektjavaslatokban bizonyítani kell, hogy az adott ágazat képes az olajszennyezés semlegesítésére fagyban, illetve törött és újrafagyott jégviszonyok között;
   nemzetközi felelősségi és kártérítési rendszernek kell vonatkoznia arra az esetre, ha a földterületek, vizek és tengeri területek a tengeri olajfeltárás és -kitermelés eredményeképpen szennyeződnek;

19.  hangsúlyozza, hogy megfelelő mechanizmusokat kell találni arra, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalást az üzleti szféra képviselőivel – például az Északi-sarkvidéki Gazdasági Tanáccsal – való együttműködésen keresztül beépítsék azon vállalatok tevékenységeibe, amelyek üzleti tevékenységet folytatnak az északi-sarkvidéki régióban; javasolja, hogy tárják fel az önkéntes mechanizmusokban rejlő lehetőségeket arra, hogy ösztönözzék a társadalmi és környezeti teljesítményre vonatkozó magas szintű szakmai szabványok kidolgozását, mint a „legjobb teljesítmények” kiemelését egy északi-sarkvidéki vállalati felelősségvállalási indexben, amely például az északi-sarkvidéki üzleti beruházási jegyzőkönyvön és az ENSZ Globális Megállapodásán alapul;

20.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassanak minden, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet keretében tett erőfeszítést a hajózásból származó kibocsátások csökkentéséről szóló globális megállapodás elérése érdekében;

21.  elismeri a gyéren lakott északi területek folyamatos és elégséges finanszírozásának a gyér lakosság, a rideg éghajlati viszonyok és a nagy távolságok miatti állandó hátrányos helyzet kezelésében betöltött fontos szerepét;

22.  szoros együttműködést szorgalmaz az uniós intézmények és az érintett tagállamok között az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos kérdésekben; felkéri azokat a tagállamokat, amelyek tagjai az Északi-sarkvidéki Tanácsnak, hogy az EUSZ 34. cikkének (2) bekezdésével összhangban tájékoztassák a többi tagállamot és a főképviselőt minden, az Északi-sarkvidéki Tanácsban tárgyalt közös érdekű eseményről;

23.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Unió részt vegyen az északi-sarkvidéki partnerekkel folytatott szakpolitikai párbeszédben, és fokozottabb együttműködésre szólít fel az EU, az Északi-sarkvidéki Tanács, az Északi Dimenzió, a Barents Euro-Sarkvidéki Tanács és a többi olyan testület között, amelyek részt vesznek az Északi-sarkvidékről folytatott együttműködésben; hangsúlyozza a megfigyelők fontos szerepét az Északi-sarkvidéki Tanácson belül, akik nagy tapasztalattal rendelkeznek és régóta elkötelezettek az Északi-sarkvidéken folyó tudományos és politikai együttműködésben; üdvözli e tekintetben a megfigyelők és az Északi-sarkvidéki Tanács elnöksége között folyó párbeszédet;

24.  határozottan támogatja, hogy az EU megfigyelői státuszt kapjon az Északi-sarkvidéki Tanácsban; meggyőződése, hogy az EU hivatalos megfigyelői státuszának teljes körű végrehajtása pozitívan járulna hozzá és megerősítené az Északi-sarkvidéki Tanács politikai és intézményi szerepét a sarkvidékkel kapcsolatos kérdések kezelésében;

25.  üdvözli a Bizottság és az EKSZ közötti fokozott együttműködést az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos kérdésekben; javasolja, hogy az EKSZ-en belül külön egységet hozzanak létre az északi-sarki politikák számára, valamint erősítsék meg az EKSZ és a Bizottság szervezeti egységei közötti együttműködést a következetes, összehangolt és integrált politikai megközelítés biztosítása érdekében a releváns kulcsfontosságú szakpolitikai területeken;

26.  megjegyzi, hogy az EU hozzá tud járulni a potenciális biztonsági kihívások megoldásához; felhívja az EU-t, hogy a tagállamokkal egyetemben és az északi-sarkvidéki országokkal együttműködve járuljon hozzá a polgári védelmi mechanizmusok kiépítéséhez, valamint javítsa a természeti vagy ember által előidézett válságok és katasztrófák kezelésének kapacitásait, valamint a felkutatásra és a mentésre szolgáló infrastruktúrákat;

27.  felhívja a figyelmet arra, hogy az energiabiztonság szorosan összefügg az éghajlatváltozással; úgy véli, hogy javítani kell az energiabiztonságot az EU fosszilis tüzelőanyagoktól való függésének csökkentése révén; kiemeli, hogy az Északi-sarkvidék átalakulása az Unió biztonságára hatást gyakorló egyik legfőbb éghajlatváltozási jelenség; hangsúlyozza, hogy ezt a kockázatokat megtöbbszöröző tényezőt az Északi-sarkvidékre vonatkozó megerősített uniós stratégiával és az EU által előállított megújuló energiákra, továbbá az Unió külső forrásoktól való függését jelentősen csökkentő, energiahatékonyságra irányuló megerősített politikával kell kezelni, melyek javítják az Unió biztonsági helyzetét;

28.  felszólít a vadvilágot érintő olajszennyezés elhárítására vonatkozó tervek kidolgozására valamennyi északi-sarkvidéki országban, a meghatározott bevált gyakorlatoknak megfelelően, oly módon, hogy a tervek magukban foglalják a sérülékeny, kockázatnak kitett fajok azonosítását, valamint az azok védelmét biztosító megvalósítható megelőzési és válaszadási stratégiákat;

29.  kiemeli az Északi Dimenzió, annak partnerségei és a Barents-együttműködés keretében folyó konstruktív és pragmatikus, határokon átnyúló együttműködést;

30.  hangsúlyozza az Oroszországgal való folyamatos együttműködés és párbeszéd – különösen az EU és Oroszország közötti, határokon átnyúló együttműködés – fontosságát az északi-sarkvidéki regionális együttműködés során annak ellenére, hogy a régióban egyre több orosz katona állomásozik, új orosz katonai bázisokat építenek vagy újranyitják a régieket, és Oroszország katonai övezetet hoz létre az Északi-sarkvidéken; hangsúlyozza, hogy az EU-nak a szelektív együttműködés eszközét bevetve kell az érdekeit Oroszországgal szemben érvényesítenie, valamint hogy a közös érdekű kérdésekben – ahol a kihívásokra és fenyegetésekre globális megoldások adhatók – előrelépést kell keresni; sürgeti, hogy ezt a kérdést foglalják bele az Északi-sarkvidékre vonatkozó uniós stratégiába; kiemeli, hogy az északi-sarkvidéki régió egy nemzetközi környezeti, gazdasági és politikai kapcsolati háló szerves része;

31.  úgy véli, hogy az Északi Dimenzióra vonatkozó politika a stabilitás, a közös szerepvállalás és az északi-sarkvidéki együttműködésben való részvétel sikeres modellje; hangsúlyozza az Északi Dimenzió ágazati partnerségeinek jelentőségét, különösen a környezetvédelem, az infrastruktúra és a logisztika terén;

32.  megjegyzi, hogy az Északi-sarkvidékről az EU-ba tartó migrációs útvonalak jöttek létre; hangsúlyozza, hogy az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos uniós stratégia kidolgozása során figyelembe kell venni a migrációs útvonalakat és a megnövekedett forgalmat;

33.  ismételten felhívja az Uniót és annak tagállamait, hogy aktívan támogassák a szabad hajózás és a békés áthaladás elvét;

34.  üdvözli, hogy a tervek szerint egy európai északi-sarkvidéki érdekképviseleti fórumot fognak létrehozni; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a meglévő finanszírozási eszközök közötti szinergiákat fokozzák annak érdekében, hogy elejét vegyék az esetleges átfedéseknek, és maximalizálják az EU belső és külső programjai közötti kölcsönhatásokat; megjegyzi, hogy Finnország felajánlotta, hogy az első fórumra 2017-ben Finnországban kerüljön sor;

35.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Északi-sarkvidéken a döntéshozatalban szerepet kapjanak a hagyományos és helyi ismeretek;

36.  megerősíti, hogy az Unió támogatja az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatot; emlékeztet különösen annak 19. cikkére, amely szerint az államok jóhiszeműen egyeztetnek és együttműködnek az érintett őslakos népekkel azok képviseleti intézményein keresztül annak érdekében, hogy az őket esetleg érintő jogalkotási és közigazgatási intézkedések elfogadása és végrehajtása előtt megszerezzék szabad, előzetes és előzetes tájékoztatáson alapuló beleegyezésüket; felszólít az őslakos népek intenzívebb és korai szakaszban történő bevonására az Északi-sarkvidék polgárközpontú politikájának kialakításába és az Északi-sarkvidéki Tanács munkájába; hangsúlyozza, hogy bevonásuk a döntéshozatalba elősegítené a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodást az Északi-sarkvidéken; hangsúlyozza, hogy meg kell óvni és elő kell mozdítani az őslakos népek jogait, kultúráit és nyelveit; hangsúlyozza, hogy az Északi-sarkvidéken a sérülékeny környezetet tiszteletben tartó és fenntartható módon, az őslakos népek teljes bevonásával kell fejleszteni a megújuló energiaforrásokat;

37.  megkülönböztetett figyelmet fordít a 4.5-ös számú fenntartható fejlesztési célra, amely szerint az oktatás és a szakképzés minden szintjén egyenlő hozzáférést és a saját nyelvükön is nyújtott oktatást és képzést kell biztosítani az őslakos népek számára;

38.  hangsúlyozza, hogy a hozzáférhető, jó összeköttetésekkel rendelkező, biztonságos és fenntartható idegenforgalom az Északi-sarkvidék európai részének vidéki és ritkán lakott területein hozzájárulhat az üzleti tevékenységek növekedéséhez, ami pedig növelheti a kis- és középvállalkozásoknál kínált munkahelyek számát és segítheti a térség átfogó pozitív fejlődését; hangsúlyozza ezért, hogy elő kell mozdítani a térség idegenforgalmát, tekintettel annak az infrastruktúrára és a kutatásra, az oktatásra és a képzésre gyakorolt társadalmi és környezeti hatásaira;

39.  kiemeli az északi-sarkvidéki régió életképességének és fenntarthatóságának megőrzésében az őslakos népek és a helyi közösségek által betöltött szerepet; felhívja a Bizottságot, hogy fordítson figyelmet arra, hogy e közösségek számára hozzáférést biztosítson minden releváns információhoz az uniós egységes piac követelményeiről, a bevált gyakorlatokról és a finanszírozási eszközökről; kiemeli a közlekedési, hírközlési és villamosenergia-hálózatok, valamint a helymeghatározó és távközlési űrtechnológiák zökkenőmentes működésének szerepét abban, hogy a térség gazdasági tevékenysége fellendüljön; emlékezteti a Bizottságot az (EU) 2015/1775 rendeletben foglalt kötelezettségeire a jelentéstétel, valamint a nyilvánosságnak és az illetékes hatóságoknak a rendelet rendelkezéseiről nyújtott tájékoztatás terén; hangsúlyozza, hogy fel kell használni az őslakos és helyi közösségek ismereteit, továbbá biztosítani kell azok szorosabb részvételét, elfogadását és szerepvállalását a döntéshozatali folyamatokban; kiemeli a megfelelő támogatás és finanszírozás szükségességét; ennek kapcsán javasolja, hogy részvételük láthatóbbá tétele érdekében biztosítsák az északi-sarkvidéki őslakosok brüsszeli képviseletét; úgy véli, hogy az Uniónak az Északi-sarkvidék megújuló erőforrásainak fejlesztésével támogatnia kellene az innovatív technológiák alkalmazását az Északi-sarkvidéken;

40.  hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos a fenntarthatóan fejlett, a legújabb információs technológia előnyeit élvező közösségek magas életminőség biztosítása melletti fenntartása az Északi-sarkvidéken, és hogy az EU e téren kulcsszerepet játszhat; emlékeztet az Északi-sarkvidéken élők ahhoz való jogára, hogy maguk döntsenek megélhetésük módjáról, és elismeri a régió fenntartható fejlődése iránti óhajukat; kéri az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy fokozzák a velük való párbeszédet, illetve vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy finanszírozást nyújtsanak ezen egyesületek számára, valamint biztosítsák érdekeik képviseletét az Északi-sarkvidékról szóló uniós viták során; üdvözli az őslakos népek emberi jogainak és alapvető szabadságainak helyzetével foglalkozó különleges ENSZ-előadó munkáját, valamint az őslakos népek jogaival foglalkozó szakértői ENSZ-mechanizmus tevékenységét;

41.  hangsúlyozza, hogy a tudománynak kell az Északi-sarkvidék politikai döntéshozatala alapjának lennie a környezetvédelem és az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén;

42.  kiemeli az európai strukturális és beruházási alapok döntő szerepét az Északi-sarkvidék európai részének fejlődésében, valamint a fenntartható növekedés biztosításában és a jövőorientált ágazatokat célzó minőségi munkahelyek létrehozásában; kiemeli azt is, hogy az Északi-sarkvidék természeti erőforrásait felelősséggel és azokat tiszteletben tartva kell kiaknázni; felhívja a figyelmet azokra a tartós hátrányokra, amelyeket orvosolni kell (az EUMSZ 174. cikke); kiemeli a stratégia hosszú távú jelentőségét számos különböző területen, például a digitális menetrend, az éghajlatváltozás és a kék növekedés terén;

43.  kiemeli az Északi-sarkvidék TEN-T hálózathoz való jó hozzáférésének, az északi-tengeri–balti és a skandináv–mediterrán törzshálózati folyosók tervezett meghosszabbításának, valamint a fő közlekedési struktúrának tekinthető másodrendű hozzáférési útvonalak jelentőségét a személyek és áruk fenntartható mozgásának lehetővé tételében; emlékeztet az uniós finanszírozás – úgymint az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz és az Európai Stratégiai Beruházási Alap – jelentette potenciálra az Északi-sarkvidéken zajló infrastrukturális projektek finanszírozásában; megjegyzi, hogy az Európai Beruházási Bank kiemelkedő szerepet játszik ezen a téren; javasolja, hogy a Bizottság tárja fel, milyen lehetőségek kínálkoznak egy szélesebb nemzetközi pénzügyi együttműködésre az infrastruktúrák és az összeköttetések – többek között az IKT-rendszerek – fejlesztése terén;

44.  üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy a Horizont 2020 program alatt legalább fenntartja az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos kutatás finanszírozási szintjét, különösen az innovatív technológiák alkalmazásának támogatására való törekvése keretében; felhívja a Bizottságot, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben növelje az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos kutatásra szánt uniós finanszírozást; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa és erősítse meg a Horizont 2020 és más, az Északi-sarkvidék tanulmányozását célzó finanszírozási program alkalmazását;

45.  megjegyzi, hogy az északi-sarkvidéki tengeri ökoszisztémák kulcsszerepet játszanak a globális biológiai sokféleség megőrzésében; megjegyzi, hogy a sarkvidéki tengeri jég olvadása és az Északi-sarkvidéken zajló egyéb éghajlatváltozási jelenségek a térség tengeri erőforrásairól rendelkezésre álló csekély tudományos ismeretekkel együtt körültekintő megközelítést tesznek szükségessé az Északi-sarkvidék nyílt tengereiben rejlő erőforrások hosszú távú megőrzésére és fenntartható használatára irányuló megfelelő nemzetközi intézkedések kidolgozásához;

46.  ösztönzi az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos kutatásban érdekelt összes fél közötti nemzetközi tudományos és kutatási együttműködés előmozdítását és elősegítését, valamint a kutatási infrastruktúrák létrehozását, elismerve, hogy az Északi-sarkvidék jobb ismerete kulcsfontosságú valamennyi kihívás megfelelő kezeléséhez; ösztönzi a vezető északi-sarkvidéki kutatóközpontok közötti együttműködést annak érdekében, hogy az EU-PolarNet kezdeményezés keretében a hagyományos és helyi ismereteket magába foglaló, integrált európai sarkvidéki kutatási programot dolgozzanak ki; megjegyzi, hogy a Bizottságot meghívták egy Északi-sarkvidékről szóló nemzetközi tudományos konferenciára, amelyre 2018-ban Európában kerül sor; hangsúlyozza a Kanadával és az Egyesült Államokkal, a transzatlanti óceáni kutatási szövetség keretében zajló sikeres együttműködés jelentőségét;

47.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy uniós tájékoztatási központot az Északi-sarkvidéken, és biztosítson számára megfelelő finanszírozást az Északi-sarkvidékre vonatkozó információkhoz és ismeretekhez való hatékony hozzáférés és a turizmus beindítása érdekében; rámutat arra, hogy egy ilyen északi-sarkvidéki uniós tájékoztatási központot össze lehetne kapcsolni az Északi-sarkvidékkel foglalkozó, már meglévő központokkal vagy egyéb intézményekkel, jelentős mértékű költségcsökkentéseket érve el;

48.  az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos kutatási projektekből származó adatok szisztematikusabb és hosszabb távú gyűjtésre szólít fel; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egyes projektek eredményei az egyik finanszírozási időszakból a másikba való átmenet során gyakran elvesznek; felhívja a Bizottságot, hogy az Északi-sarkvidékre vonatkozó kutatás 2020 utáni keretének kidolgozásakor törekedjen a folytonosságra;

49.  üdvözli, hogy a Bizottság támogatja védett tengeri területek létrehozását az Északi-sarkvidéken; emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fenntartható fejlesztési célok értelmében a part menti és tengeri területek legalább 10%-ára ki kell terjeszteni a védelmet; megjegyzi azonban, hogy bármilyen, e kérdésekre vonatkozó új javaslatnak összhangban kell lennie az északi-sarkvidéki államok által az Északi-sarkvidéki Tanácsban folytatott eszmecsere eredményével; hangsúlyozza, hogy a védett tengeri területek kiemelten fontos szerepet játszanak az északi-sarkvidéki ökoszisztémák megőrzésében; emlékeztet arra, hogy teljes mértékben be kell vonni a helyi közösségeket e védett területek tervezésébe, megvalósításába és igazgatásába;

50.  rámutat az űrtechnológiák és a világűrrel kapcsolatos kutatási tevékenységek fontosságára, amelyek elengedhetetlenek a biztonságos hajózáshoz, valamint a környezeti hatások nyomon követéséhez és az éghajlatváltozás megfigyeléséhez az Északi-sarkvidéken; az Északi-sarkvidéken végbemenő, az „Űrstratégia Európa számára” című közleményében (COM(2016)0705) elismert változások fényében arra ösztönzi a Bizottságot, hogy – az Északi-sarkvidéki Tanács tagjaival együttműködésben – vizsgálja meg a jövőbeli és jelenlegi uniós műholdnavigációs programok fokozottab használatának lehetőségeit a régióban, és a GOVSATCOM kezdeményezés keretében vegye figyelembe a felhasználók igényeit; felhívja valamennyi érdekelt felet, hogy teljes mértékben használják ki a Galileo műholdas navigációs rendszerben és a Kopernikusz Föld-megfigyelési programban e tekintetben rejlő lehetőségeket;

51.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő és támogassák egy védett tengeri terület létrehozását az Északi-sarkvidék nyílt tengereiben, az OSPAR-bizottság megbízása keretében, megtiltva minden kitermelési célú használatot, ideértve a halászatot is, az Atlanti-óceán északkeleti körzete tengeri környezetének védelméről szóló egyezmény (OSPAR) hatálya alá tartozó, az Északi-sark körüli nemzetközi vizekben;

52.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a fenékvonóháló használatának betiltására irányuló kezdeményezéseket az ökológiai vagy biológiai szempontból fontos tengeri területeken, illetve az Északi-sarkvidék nyílt tengerein;

53.  felszólít arra, hogy az új közös halászati politika állománymegőrzési célkitűzései, valamint a halállományok helyreállítására, illetve a maximális fenntartható hozam biztosítására képes szint feletti megtartására vonatkozó mennyiségi célkitűzés a régió összes kereskedelmi halászati tevékenységének alapjául szolgáljon;

54.  felhívja az Európai Uniót, hogy töltsön be vezető szerepet az Északi-sarkvidéken folyó szabályozatlan halászat megakadályozásában; úgy véli, hogy az Európai Uniónak erre minden joga meglenne, mivel az Északi-sarkvidéket illetően a tagállamok a kormányzás minden szintjében részt vesznek;

55.  hangsúlyozza, hogy az uniós halászati flottáknak nem szabad veszélybe sodorniuk a régió biológiai sokféleségét; üdvözli – mint a sarkvidék biológiai sokféleségének tényleges megőrzését biztosító fontos folyamatot –, hogy a Biológiai Sokféleség Egyezmény keretében ökológiai vagy biológiai szempontból jelentős területek azonosítására került sor az északi-sarkvidéki régióban, és hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az Északi-sarkvidék part menti, tengeri és szárazföldi környezetében ökoszisztéma-alapú gazdálkodáson nyugvó megközelítést valósítsanak meg, ahogyan arra rávilágított az Északi-sarkvidéki Tanács ökoszisztéma-alapú gazdálkodással foglalkozó szakértői csoportja; felhívja az államokat arra, hogy a Biológiai Sokféleség Egyezmény és az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye szerinti kötelezettségeiknek eleget téve a Jeges-tengerben hozzanak létre egy védett tengeri területekből és tengeri rezervátumokból álló hálózatot;

56.  határozottan támogatja, hogy az Északi-sarkvidéken folytatott kereskedelmi halászati tevékenységek bármilyen további fejlesztésének a területre vonatkozó nemzetközi megállapodásokkal – például a Spitzbergákról (Svalbard) szóló 1920-as egyezménnyel –, az ilyen megállapodásokat aláíró részes államok jogaival, valamint a már létező, történelmi gyökerű halászati jogokkal összhangban kell történnie;

57.  felhívja a Bizottságot, hogy a tudományos kutatás és az éghajlat nyomon követésének támogatása, valamint a helyi fejlesztés, a hajózás és a tengeri közlekedés biztonságának érdekében tanulmányozza az északi-sarkvidéki telekommunikációs infrastruktúra – köztük a műholdak – megerősítésének kérdését és fogalmazzon meg javaslatokat;

58.  megismétli a 2014-ben a Bizottsághoz és a tagállamokhoz intézett azon felhívását, hogy a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló nemzetközi egyezmény (MARPOL) és/vagy az Antarktisz körüli vizekre vonatkozó szabályozásnak megfelelő kikötői ellenőrzés révén hozzanak meg minden szükséges intézkedést a nehéz fűtőolaj üzemanyagként történő szállítására és használatára vonatkozó tilalom bevezetésének felgyorsítására az északi-sarki tengereken hajózó járművek esetén; felkéri a Bizottságot, hogy az északi hajózási útvonal forgalmának növekedése okozta várható kockázatokról szóló tanulmányában térjen ki a nehéz fűtőolaj használatához kapcsolódó környezeti és éghajlati kockázatokra is; felhívja a Bizottságot, hogy megfelelő nemzetközi intézkedések hiányában terjesszen elő az Északi-sarkvidéki vizeken áthaladó, uniós kikötőkbe befutó vagy onnan induló hajókra vonatkozó szabályokat a nehéz fűtőolajok használatának és szállításának tilalma céljából;

59.  várakozással tekint az IMO sarkvidéki kódexének 2017-ben, illetve 2018-ban esedékes hatálybalépése elé, aminek révén a sarkvidéki hajózás biztonságosabbá válik; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy kidolgozzák a tengeren dolgozó személyzet egységes menekülési, evakuálási és mentési rendszerét, amely valamennyi északi-sarkvidéki platformra és hajóra alkalmazható;

60.  emlékeztet arra, hogy az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás keretében Izland és Norvégia kötelezettségeket vállalt a környezet minőségének megőrzése és a természeti erőforrások fenntartható felhasználása iránt, összhangban a vonatkozó uniós jogszabályokkal;

61.  hangsúlyozza, hogy Kína egyre nagyobb érdeklődést mutat az Északi-sarkvidék iránt, különösen a hajózási útvonalakhoz való hozzáférés és az energiaforrások rendelkezésre állása tekintetében; tudomásul veszi az Izland és Kína közötti szabadkereskedelmi egyezményt, és felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon annak lehetséges hatásait a fenntartható gazdasági fejlődésre az Északi-sarkvidék izlandi részén, valamint az Unió gazdaságára és belső piacára;

62.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unió és Grönland közötti 2007-es halászati partnerségi megállapodás pénzügyi támogatást biztosít Grönland számára annak érdekében, hogy a grönlandi kizárólagos gazdasági övezetben biztosítható legyen a felelősségteljes halászat és a halászati erőforrások fenntartható kiaknázása;

63.  felszólítja a tagállamokat, hogy minél hamarabb ratifikálják a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló nemzetközi egyezményhez (HNS-egyezmény) csatolt 2010. évi jegyzőkönyvet, illetve csatlakozzanak ahhoz;

64.  úgy véli, hogy az északi-sarkvidéki politikák végrehajtása során alapvetően fontos – különösen az érintett uniós tagállamok nemzeti parlamentjei részéről – a parlamenti részvétel és a szoros parlamentközi együttműködés az Északi-sarkvidékre vonatkozó kérdésekben;

65.  felkéri a főképviselőt és a Bizottságot, hogy szorosan kövessék nyomon az éghajlatot, a környezetvédelmet, a tengert, a társadalmi-gazdasági helyzetet és a biztonságot érintő fejleményeket az Északi-sarkon, és arról, valamint az Északi-sarkra vonatkozó uniós politika végrehajtásáról tegyenek rendszeresen jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak;

66.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az északi-sarkvidéki államok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0363.
(2) Az ENSZ-közgyűlés A/RES/70/1 sz. határozata.
(3) http://www.inuitcircumpolar.com/uploads/3/0/5/4/30542564/declaration_on_resource_development_a3_final.pdf .
(4) HL C 436., 2016.11.24., 17. o.
(5) HL C 93., 2016.3.9., 131. o.
(6) HL C 419., 2015.12.16., 153. o.
(7) HL C 353. E, 2013.12.3., 77. o.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0236.
(9) HL C 136. E, 2012.5.11., 71. o.
(10) HL C 9. E, 2010.1.15., 41. o.
(11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0034.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0224.
(13) Az Északi-sarkvidéken a becslések szerint mintegy másfél milliárd tonna szén-dioxid van megkötve.


A Montenegróról szóló 2016. évi jelentés
PDF 300kWORD 55k
Az Európai Parlament 2017. március 16-i állásfoglalása a Bizottság Montenegróról szóló, 2016. évi jelentéséről (2016/2309(INI))
P8_TA(2017)0094A8-0050/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Tanács 2003. június 19–20-i ülésének következtetéseire, és annak „Szaloniki cselekvési program a Nyugat-Balkánért: az európai integráció útján” című mellékletére,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről a Montenegrói Köztársaság közötti, 2010. március 29-i stabilizációs és társulási megállapodásra (STM)(1),

–  tekintettel az EU–Montenegró csatlakozási konferencia 2016. június 30-i helyettesi szintű és 2016. december 13-i miniszteri szintű ülésének eredményére,

–  tekintettel a Tanács 2012. június 26-i következtetéseire, amelyek értelmében úgy határozott, hogy 2012. június 29-én csatlakozási tárgyalásokat kezd Montenegróval, valamint 2016. december 13-i következtetéseire, amely utóbbiakat a delegációk elsöprő többsége támogatott,

–  tekintettel az EU–Montenegró Stabilizációs és Társulási Tanács 2016. június 20-i, Brüsszelben tartott hetedik ülésére,

–  tekintettel a „2016. évi közlemény az EU bővítési stratégiájáról” című, 2016. november 9-i bizottsági közleményre (COM(2016)0715), és az azt kísérő, „2016. évi jelentés Montenegróról” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0360),

–  tekintettel a 2016. július 4-én, Párizsban megrendezett nyugat-balkáni csúcstalálkozó elnökének záró nyilatkozatára, valamint a 2016-os párizsi csúcs számára a civil társadalmi szervezetek által megfogalmazott ajánlásokra,

–  tekintettel a NATO-tagállamok külügyminiszterinek 2015. december 2-i határozatára, továbbá a Montenegró NATO-csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv 2016. május 19-i aláírására,

–  tekintettel az EBESZ/ODIHR választási megfigyelő küldöttségének a 2016. október 16-i parlamenti választásokról szóló zárójelentésére,

–  tekintettel az EU–Montenegró konzultatív vegyes bizottság 2016. november 8-án Budvában tartott 8. ülésén tett együttes nyilatkozatra,

–  tekintettel az EU–Montenegró Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság 2016. május 19–20-án Podgoricában tartott 12. ülésén született nyilatkozatra és ajánlásokra,

–  tekintettel a Montenegróról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0050/2017),

A.  mivel az euroatlanti integráció Montenegró kulcsfontosságú külpolitikai prioritása;

B.  mivel újabb előrelépést sikerült tenni a csatlakozási tárgyalásokban; mivel a csatlakozási folyamat leginkább előrehaladott állapotában jelenleg Montenegró van; mivel a jogállamiság területén a jogi keret nagy részben készen áll, és az intézményi felépítés a helyén van;

C.  mivel továbbra is kétségek merülnek fel a megosztott belföldi közhangulat és az ellenzék parlamenti bojkottja miatt; mivel a kormányzó koalíció és az ellenzék közötti tartós párbeszéd és konstruktív együttműködés kulcskérdés a csatlakozási folyamat további sikerének biztosításához;

D.  mivel a korrupció és a szervezett bűnözés továbbra is súlyos aggodalomra ad okot;

E.  mivel a civil társadalmi szervezetek részt tudnak venni munkacsoportokban, ideértve a csatlakozás tárgyalásokat is, ám elégedetlenségüket fejezték ki a politikai döntéshozatalba való bevonásuk szintje és az információkhoz való hozzáférésük lehetősége vonatkozásában; mivel rendkívül aggasztó, hogy egyes civil társadalmi aktivistákat személyesen vettek célba lejárató kampányokban a tömegtájékoztatási eszközök;

F.  mivel a jogállamiságot érintő 23. és 24. tárgyalási fejezet vonatkozásában Montenegró előrelépése továbbra is fontos a tárgyalási folyamat általános üteme szempontjából;

G.  mivel a véleménynyilvánítás szabadsága és a médiaszabadság az EU alapvető értékeit képviselik, és minden demokrácia sarokkövét képezik; mivel a montenegrói médiaközösség rendkívül átpolitizált, a cenzúra és az öncenzúra továbbra is fennállnak, valamint előfordul az újságírókra nehezedő gazdasági és politikai nyomásgyakorlás;

1.  üdvözli Montenegró uniós integrációban elért folyamatos előrehaladását; üdvözli, hogy Montenegró folyamatos előrehaladást ért el a csatlakozási tárgyalások során, megjegyezve, hogy eddig 26 tárgyalási fejezetet nyitottak meg tárgyalásra, és 2 fejezetet már ideiglenesen lezártak; felhívja a Tanácsot, hogy gyorsítsa fel Montenegróval a tárgyalásokat; sürgeti további tárgyalási fejezetek megnyitását és lezárását a 2017. évi csatlakozás tárgyalások során; elismerti Montenegró 2017–2018-ra szóló uniós csatlakozási programjának kormány általi elfogadását; ösztönzi Montenegrót, hogy gyorsítsa a reformok ütemét, növelje erőfeszítéseit az összes referenciakritérium teljesítésén, és továbbra is összpontosítson a csatlakozási folyamat alapelemeire; emlékeztet arra, hogy alapvető fontosságú konkrét és fenntartható eredmények elérése, amelyekhez kiemelkedő végrehajtási arány társul, különösen a jogállamiság, az igazságszolgáltatás, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem területén;

2.  elismerését fejezi ki az illetékes hatóságoknak, hogy 2016. október 16-án rendezett módon és az alapvető szabadságok általános betartásával megtartották a parlamenti választásokat; ösztönzi a nemzetközi normákhoz való további igazodást; üdvözli azt a tényt, hogy 2002 óta a legmagasabb volt a szavazók száma; üdvözli a felülvizsgált jogi keretet, amely szerint a parlamenti választásokat megtartották, azonban megállapítja, hogy továbbra is fennállnak bizonyos adminisztratív hiányosságok, többek között az Állami Választási Bizottsággal, valamint a választói névjegyzékbe való felvétel pontosságával és a politikai beavatkozással kapcsolatos aggodalmak;

3.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a választás napján ideiglenesen be kellett zárni internetes kommunikációs platformokat, és amiatt, hogy néhány nappal a választások előtt feltörték a Demokratikus Átmenet Központjának weboldalát, ami akadályozta a civil társadalmi szervezetek munkáját a választások ellenőrzésében; felhívja az illetékes hatóságokat, hogy orvosolják a hiányosságokat, valamint gördülékeny és átlátható módon és az EBESZ/ODIHR ajánlásaival összhangban vizsgálják ki az állítólagos eljárási szabálytalanságokat, többek között az állami forrásokkal való állítólagos visszaéléseket és a hivatali visszaéléseket, továbbá minden egyéb jelentett hiányosságot; elvárja az Állami Választási Bizottság függetlenségének fenntartását; úgy véli, hogy a választási folyamat javítása szükséges a választási folyamatba vetett teljes bizalom kiépítése érdekében; sajnálattal veszi tudomásul, hogy az ellenzék nem ismerte el a választási eredményeket; elismeri, hogy külső szereplők azzal a céllal tettek kísérleteket, hogy megfosszák hitelétől a választási folyamatot, és ez nehézségeket okozott; elvárja, hogy az új kormány fenntartsa a reformfolyamat iránti politikai elkötelezettségét, és felszólítja az összes politikai pártot, hogy folytassanak újra konstruktív párbeszédet;

4.  tudomásul veszi a „választói bizalom kormányának” e választások előkészítése során történő megalakulását; üdvözli, hogy ezt a folyamatot montenegróiak vezették pártközi alapon;

5.  aggodalommal állapítja meg, hogy Oroszország állítólag befolyást kíván gyakorolni a montenegrói helyzet alakulására, mivel ez a magatartás a régióban a Nyugat-Balkán további destabilizálódását idézheti elő; aggodalmát fejezi ki a 2016. október 16-án bekövetkezett súlyos incidensek – többek között az állítólagos államcsíny – miatt, és felszólítja az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét/a Bizottság alelnökét és a Bizottságot, hogy kísérje szoros figyelemmel az illetékes hatóságok folyamatban lévő vizsgálatait; elismerését fejezi ki, amiért Szerbia hajlandó együttműködni ezekben a vizsgálatokban; fontosnak tartja, hogy a tagállamok megfelelő szervei megosszák az ezen incidensekkel kapcsolatos információkat egymás között, valamint a főképviselővel/alelnökkel és a Bizottsággal;

6.  továbbra is komoly aggodalommal tölti el, hogy megosztottság tapasztalható a belföldi közhangulatban, és az ellenzék tagjai bojkottálják a parlamenti tevékenységeket; felszólítja az ellenzéket, hogy éljen a montenegrói miniszterelnök ajánlatával, hogy a bojkott befejezéséért cserébe vegyen részt a kormányban; ismételten felszólítja az összes politikai erőt, hogy folytassanak konstruktív párbeszédet és együttműködést a montenegrói parlamenten belül; felszólít a csatlakozási folyamat és a költségvetési felügyeleti képesség parlamenti ellenőrzésének további megerősítésére; elismerését fejezi ki a parlamentnek a magas szintű átláthatóság folyamatos biztosításáért; aggodalmát fejezi ki, amiért a kormányellenes tüntetések során aránytalan mértékű erőszakot alkalmaznak; továbbra is kitart amellett, hogy megfelelő politikai nyomon követésre van szükség a kompromittáló hangfelvételek ügyében; felszólít a szervezett bűnözést és a korrupciót érintő intézkedések végrehajtására vonatkozó parlamenti ellenőrzés javítására;

7.  felkéri a kormányt, hogy javítsa a tájékoztatáshoz való hozzáférést, különösen az olyan nagy infrastrukturális projektekkel kapcsolatban, mint az autópálya-építés, a privatizáció, a közbeszerzés és az igazságügyi műveletek;

8.  üdvözli a 2016 és 2020 közötti időszakra szóló új közigazgatási reformstratégiát, az államháztartási gazdálkodási reformprogramot, a fizetésekről szóló új törvény hatálybalépését és az adminisztratív eljárások egyszerűsítését; kéri, hogy hozzanak intézkedéseket annak érdekében, hogy a közigazgatási reformstratégia végrehajtásához elegendő költségvetési forrás álljon rendelkezésre, továbbá legyen meg a következetes politikai akarat a közigazgatás észszerűsítéséhez, tekintettel a csatlakozási folyamatra is; megjegyzi, hogy az adminisztratív kapacitások erősítése irányába korlátozott előrehaladás történt; ösztönzi a közigazgatás teljes mértékű depolitizálását; elengedhetetlennek tartja az érdemeken alapuló előléptetés, a szakmaiság, az elszámoltathatóság, az átláthatóság és az időben történő szabályozási hatásvizsgálat elvének alkalmazását, valamint a polgárok korrupciótól mentes, megfelelő ügyintézéshez és az információhoz való jogának biztosítását;

9.  megjegyzi, hogy előrelépés történt az igazságszolgáltatás reformjában, ideértve a jobb intézményi kapacitásokat; továbbra is aggodalommal tölti el a bírói függetlenség jogtalan befolyásolása, különösen a bírák kinevezését illetően; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az igazságszolgáltatás elszámoltathatóságát a bírák és az ügyészek számára szóló új fegyelmi rendszerek és etikai kódexek végrehajtásának nyomon követése révén; hangsúlyozza, hogy észszerűsíteni kell az igazságszolgáltatási hálózatot, és tovább kell javítani a kapacitásokat, hogy ellenőrizni lehessen a bíróságok tekintetében mutatkozó lemaradásokat és tovább lehessen csökkenteni a folyamatban levő ügyek számát; hatékony intézményi és egyéni elszámoltathatóságra szólít fel, amikor korrupcióval, pénzmosással és szervezett bűnözéssel összefüggő vádindítványok feldolgozásáról van szó; kiemeli az információhoz való hozzáféréssel kapcsolatos bírósági határozatok hatékony végrehajtásának igényét és azt, hogy szembe kell szállni azzal az elterjedt gyakorlattal, hogy a hozzáférés korlátozása érdekében titkosítják a dokumentumokat; hangsúlyozza, hogy növelni kell a meglévő panaszkezelési mechanizmusok általános ismertségét;

10.  miközben elismeri, hogy történt bizonyos előrelépés a háborús bűncselekmények nyomon követésében, felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy a nemzetközi normákkal összhangban lépjenek fel a háborús bűncselekmények hatékony kivizsgálása, az elkövetők büntetőeljárás alá vonása, bíróság elé állítása és elítélése érdekében, valamint azért, hogy a háborús bűnök ne maradjanak büntetlenül, különösen a parancsnoki lánc élén álló felelős tisztviselők tekintetében; üdvözli a büntető eljárás alá vonás stratégiájának alkalmazását új ügyek megnyitása és konkrét eredmények elérése céljából; hangsúlyozza, hogy hatékonyan kell biztosítani a háborús bűncselekmények áldozatai számára az igazságszolgáltatáshoz és a tisztességes kártérítéshez való akadálytalan hozzáférést, valamint teljes mértékben védelmezni kell a tanúkat a háborús bűnökkel kapcsolatos eljárások során;

11.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a korrupció sok területen továbbra is elterjedt, de üdvözli, hogy többek között a Korrupcióellenes Ügynökség teljes körű működése és különleges korrupcióellenes ügyészek kinevezése, valamint a speciális hosszú távú képzés iránti igény kezelése révén a korrupcióellenes intézkedési keret további megerősítésre került; alapvető fontosságúnak tartja, hogy biztosítsák függetlenségüket a vizsgálatok során; hangsúlyozza a Korrupcióellenes Ügynökség politikailag pártatlan, szakszerű és átlátható tevékenységének fontosságát, különösen a magas szinten elkövetett korrupciós esetek és a pártfinanszírozás tekintetében; ismételten hangsúlyozza, hogy nyomon kell követni egyrészt a sikeres nyomozásokat és ítéleteket, különösen a magas szinten elkövetett korrupciós esetekben, másrészt a korrupció megelőzése érdekében hozott intézkedéseket, ideértve a jogi szankciók hatékonyabb alkalmazását is; felszólítja az új kormányt, hogy a korrupció visszaszorítását tegye egyik prioritásává, elégséges emberi és költségvetési erőforrást szentelve a feladatnak;

12.  felszólít a korrupcióra különösen érzékeny területekre, például a közbeszerzésre, a privatizációra, a várostervezésre, az oktatásra, az egészségügyi ellátásra, a helyi önkormányzatokra és a rendőrségre vonatkozó ágazati cselekvési tervek hatékony végrehajtására; felszólít a potenciális visszaélés-bejelentési ügyek hatékony kivizsgálására és a bejelentők megfelelő védelmére; felszólít, hogy építsék be a montenegrói büntető törvénykönyvbe a jogellenes meggazdagodás bűncselekményét; felszólít az Eurojust és Montenegro közötti Együttműködési Egyezmény hatékony végrehajtására, hogy javítsák az igazságügyi együttműködést a bűnözés súlyos formáival szembeni küzdelemben; felszólít a visszaélést bejelentő személyek védelmének javítására irányuló intézkedésekre;

13.  tudomásul veszi a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre irányuló cselekvési terv elfogadását, és az Európa Tanács terrorizmus megelőzéséről szóló Egyezményéhez csatolt kiegészítő jegyzőkönyv aláírását; hangsúlyozza, hogy a szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyekben további nyomon követést kell kialakítani, különösen az emberkereskedelem és a pénzmosás tekintetében, hogy biztosítani lehessen az ügynökségek közötti szorosabb együttműködést, valamint a szervezett bűnözés elleni küzdelemben folytatott regionális és nemzetközi együttműködés további fokozását; kiemeli, hogy igazságügyi könyvviteli tanácsadó szakemberekre van szükség az előírásszerű nyomozások támogatásához;

14.  üdvözli az emberkereskedelem elleni küzdelemhez kialakított jogi keretben eszközölt javításokat; hangsúlyozza azonban, hogy az emberkereskedelem áldozatainak jobb azonosítására van szükség, és javítani kell a segítségnyújtáshoz, kártérítéshez és védelemhez való hozzáférésüket;

15.  üdvözli az erőszakos szélsőségesség elleni küzdelemre irányuló új stratégiát (2016–2018), amely kiegészíti a terrorizmus, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzésére és felszámolására irányuló nemzeti stratégiát; tudomásul veszi egy új hírszerző egység létrehozását, amelynek feladata az erőszakos szélsőséges csoportok potenciális tagjainak azonosítása és ellenőrzése; alapvetőnek tartja, hogy már a radikalizálódás korai szakaszában azonosítsák radikalizálódó személyeket annak megelőzése céljából, hogy erőszakos szélsőséges csoportok toborozni tudják őket, és hogy sikeresen visszavezessék őket a társadalomba; fontosnak tartja, hogy minden ez irányú intézkedésnek a nemzetközi normákkal és jogi kötelezettségekkel összhangban biztosítania kell az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását; kiemeli a tudatosság növelésének fontosságát a lehetséges terrorfenyegetések figyelemmel kísérése érdekében;

16.  elismeri a civil társadalmi szervezetek részvételét a csatlakozási előkészületekben, felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy továbbra is segítsék elő a civil társadalmi szervezetek EU-val kapcsolatos információkhoz való hozzáférését, és biztosítsák, hogy a civil társadalmi szervezetekkel folytatott konzultációkra, ahol csak lehetséges, érdemi módon kerüljön sor; felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy alakítsanak ki egy támogatóbb és befogadóbb megközelítést a helyi tevékenységek civil társadalmi szervezetek által történő elősegítése érdekében, és ösztönözzék ez utóbbiakat a választási folyamat egészének áttekintésében való aktív részvételre; sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy mind nemzeti, mind helyi szinten fentarthatóbb, átláthatóbb és hatékonyabb módon alakítsák ki a civil társadalmi szervezetek állami finanszírozását ; felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy teremtsék meg az önkéntes munka és a nagyobb mértékű állampolgári részvétel feltételeit; mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy bizonyos civil társadalmi aktivisták ellen továbbra is lejárató kampányokra és megfélemlítési kísérletekre került sor; felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy vizsgálják ki és tisztázzák e kísérletek okát, és fokozzák erőfeszítéseiket a civil társadalmi aktivisták védelme érdekében;

17.  megállapítja, hogy sikerült némi előrelépést elérni a kisebbségek helyzetének javítása terén – többek között számos jogalkotási reform végrehajtásával – az uniós és a nemzetközi emberi jogi normákhoz való nagyobb igazodás biztosítása érdekében; üdvözli, hogy elfogadták a 2016–2020 közötti időszakra vonatkozó, a roma és az egyiptomi közösségek társadalmi befogadására irányuló stratégiát és cselekvési tervet; kéri, hogy különítsenek el megfelelő költségvetést, hogy a cselekvési tervet megfelelően végre lehessen hajtani; mélységes aggodalmának ad hangot a roma közösségben élő asszonyok és lányok kettős megkülönböztetése miatt, valamint a roma közösség, az egyiptomi kisebbség és az askáli emberek egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz, lakhatáshoz és foglalkoztatáshoz való hozzáférése tekintetében; ösztönzi az illetékes hatóságokat, hogy továbbra is fokozzák erőfeszítéseiket az LMBTI-személyek jogainak védelmében; felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket az antidiszkriminációval kapcsolatos tudatosság növelésére a nyilvánosság előtt; továbbra is aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a legtöbb középület, többek között egészségügyi központok és egyetemi tanszékek még mindig nem elérhetők a fogyatékossággal élők számára, és hogy még mindig korlátozott a fogyatékkal élő emberek foglalkoztatása; további intézkedésekre szólít fel a Boka Kotorska régió többnemzetiségű identitásának megóvása érdekében;

18.  az emberi jogi intézmények további megerősítésére szólít fel, ideértve az ombudsmant és az Emberi Jogok és Kisebbségek Minisztériumát, és úgy véli, hogy növelni kell a nemzetközi és európai emberi jogi törvényekkel és normákkal kapcsolatos ismereteiket; aggodalommal tölti el az egységes megközelítés hiánya és az emberi jogok megsértésével kapcsolatos szankciók alacsony szintje;

19.  továbbra is aggasztónak tartja a nemi alapú, családon belüli és szexuális erőszak meglétét, a büntetőeljárások hiányát, az elkövetőknek a nemzetközi normákkal összhangban történő megfelelő elítélését, valamint az áldozatok számára nyújtandó támogatás és védelem elégtelenségét; intézkedéseket szorgalmaz megfelelő védelmi szolgáltatások kialakítása, a vonatkozó intézményközi koordináció fokozása, valamint annak érdekében, hogy hatékonyabban kiaknázzák a családon belüli erőszak eseteit tartalmazó új, egyesített adatbázist és végrehajtsák a családon belüli erőszak elleni küzdelemről szóló 2016–2020-as stratégiát; kiemeli annak fontosságát, hogy az állami intézményekben oktatni és képezni kell a munkavállalókat az áldozatokkal való foglalkozásra; felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy biztosítsák a kényszerházasságok áldozatainak megfelelő védelmet, hosszú távú elszállásolását, pénzügyi támogatását és oktatási programjait, valamint az elkövetők hatékony büntető eljárás alá vonását és elítélését; hangsúlyozza, hogy bátorítani kell a nők képviseletét a politika színterén, ideértve a kulcsfontosságú döntéshozó pozíciókat is, valamint javítani kell a munkaerőpiacra való bejutásukat és a munkaerőpiacon betöltött szerepüket; felszólít a közpolitika fejlesztésére, amely segíti a munkahelyi és családi kapcsolatok kiegyensúlyozását; tudomásul veszi a nemek közötti egyenlőségről szóló 2013–2017-es cselekvési terv folyamatos végrehajtását; sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy a jogszabály végrehajtásához elegendő költségvetési előirányzatot határozzanak meg; megjegyzi, hogy vannak a kihívások a gyerekeket érintő szakpolitikák koordinálása terén, és hogy a gyerekekkel szembeni erőszak továbbra is aggodalomra ad okot;

20.  felszólítja a montenegrói hatóságokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a gyerekekkel szembeni erőszak, az emberkereskedelem és a kényszerített gyermekházasságok megelőzése érdekében, amelyek meglétéről továbbra is beszámolnak a nem kormányzati szervek;

21.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy folyamatosan és komolyan kell dolgozni a montenegrói jogrendszernek az emberi jogokat és a fogyatékkal élő emberek szabadságát érintő nemzetközi jogi normákkal való összehangolásán, a jogállamiság, az alkotmányosság és a jogszerűség elvének tiszteletben tartása érdekében;

22.  továbbra is aggódik a véleménynyilvánítás szabadságának és a média szabadságának montenegrói helyzete miatt és amiatt, hogy a kormány nem vizsgálja ki hatékonyan az újságírókat ért támadásokat; ismételten felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy rendezzék az újságírók elleni erőszakos cselekmények, megfélemlítések és fenyegetések régóta folyamatban levő ügyeit, hozzanak intézkedéseket a médiaszakemberek védelmére, valamint teremtsék meg a szabad oknyomozó újságírás biztonságos környezetét; aggodalmát fejezi ki a rendőri erők ellen elkövetett támadások miatt és az újságírók elleni nyomásgyakorlás és megfélemlítés legújabb esetei miatt, ideértve a lejárató kampányokat, a fizikai támadásokat és fenyegetéseket, valamint a médiával való összeütközés eseteit a kormányellenes tüntetéseken, ideértve az önkényes letartóztatásokat és a berendezések lefoglalását is; aggodalmát fejezi ki amiatt is, hogy továbbra sincs megfelelő nyomozás e támadások vonatkozásában, és hiányzik ezeknek az eseteknek a megoldása; megjegyzi, hogy a rágalmazási ügyek száma továbbra is magas; ragaszkodik az átlátható állami hirdetésekhez a magántulajdonú médiában, a montenegrói büntető törvénykönyv módosításához és új bűncselekmény-kategóriák bevezetéséhez azzal a céllal, hogy a munkájukat végző újságírók elleni támadások megelőzhetők és büntethetők legyenek; tudomásul veszi az annak érdekében tett jogi intézkedéseket, hogy nagyobb pénzügyi függetlenséget és fenntarthatóságot biztosítsanak az RTCG közszolgálati műsorszolgáltató számára, valamint további lépések megtételére szólít fel, hogy biztosítsák függetlenségét, beleértve a szerkesztői függetlenséget; hangsúlyozza, hogy támogatni és erősíteni kell a meglévő önszabályozó mechanizmusokat; hangsúlyozza, hogy az újságírók felülvizsgált etikai kódexét hatékonyan és egységesen kell alkalmazni az egész médiaközösségben; felszólítja adott esetben az uniós küldöttségek és az uniós tagállami nagykövetségek megfigyelőit, hogy rendszeresebben vegyenek részt az újságírók és a médiaszakemberek elleni bírósági tárgyalásokon;

23.  megjegyzi, hogy az Állami Választási Bizottság korlátozta a média hozzáférését a 2016-os választások során; felszólít az EBESZ/ODIHR választási megfigyelő küldöttség 2016-os parlamenti választásokról szóló zárójelentésében a médiával kapcsolatban tett ajánlások végrehajtására;

24.  tudomásul veszi a kedvező gazdasági fejleményeket, ugyanakkor sürgeti az új kormányt, hogy hozzon intézkedéseket a költségvetési fenntarthatóság biztosítására, egyidejűleg erősítve a szociális jogokat és a fogyasztóvédelmet, valamint hajtson végre munkahelyeket teremtő és növekedést előidéző, továbbá változatosabb gazdaságot kiépítő további strukturális reformokat a vállalkozási és befektetési környezet javítása érdekében, többek között az informális szektort visszaszorító intézkedések révén, és ragaszkodik ahhoz, hogy az adóelkerüléssel szemben folytassanak hatékony küzdelmet; üdvözli a 19. tárgyalási fejezet megnyitását és határozottan úgy véli, hogy ez a legjobb ösztönző arra, hogy a kormány felgyorsítsa a társadalmi befogadás, valamint a szegénység és az informális szektor visszaszorítása terén végzett munkáját; kéri az állami kiadások észszerűsítését, valamint a jogállamiság és a szerződésérvényesítés megerősítésére irányuló erőfeszítések fokozását; felszólít a nagy külső egyensúlyhiány kezelésére, és az állami infrastrukturális beruházási projektek átértékelésére, amelyek megkérdőjelezik a költségvetési fenntarthatóságot; felszólít, hogy további pénzügyi és nem pénzügyi jellegű intézkedések álljanak rendelkezésre a kkv-k támogatásához, és hogy a gazdaság serkentése érdekében ruházzanak be többet az innovációba és a fenntartható projektekbe; kéri, hogy javítsák a szociális párbeszédet;

25.  megjegyzi, hogy miközben történt bizonyos előrelépés a közlekedési infrastruktúra fejlesztésében, ideértve a Délkelet-európai Közlekedési Megfigyelőközpont közreműködését is, a határokon átnyúló utak hiánya akadályozza a kereskedelmet és a turizmust; üdvözli a montenegrói vasúti ágazat liberalizálása érdekében eddig tett erőfeszítéseket; hangsúlyozza a szomszédos országokkal folytatott koordináció szükségességét és annak lehetővé tételét, hogy az infrastrukturális projektek esetében a tervezési folyamat részévé válhassanak;

26.  hangsúlyozza, hogy a kis- és középvállalkozások ágazatát meg kell erősíteni, és hogy támogatást kell nyújtani e vállalkozások számára a jobb jogalkotás, a megfelelő finanszírozás, az iparpolitika végrehajtása és az informális gazdaság visszaszorítása révén, valamint kifejlesztve az országos szintű tevékenységet folytató társaságok elektronikus nyilvántartását;

27.  megállapítja, hogy Montenegró árnyékgazdasága még mindig a teljes GDP nagy részét képezi; emlékeztet arra, hogy a kiterjedt informális gazdaság komoly akadályt jelet a vállalkozási tevékenység számára és a gazdasági növekedésnél, és felszólítja Montenegrót, hogy tegyen lépéseket az árnyékgazdaság arányának csökkentése érdekében;

28.  aggodalommal jegyzi meg, hogy az IPA által finanszírozott egyes kapacitásépítési eredményeket nem használták ki vagy nem követték teljes mértékben a hatóságok; hangsúlyozza, hogy a pozitív eredmények elérése érdekében a hatóságoknak megfelelő személyzet rendelkezésre állását kell biztosítaniuk, el kell fogadniuk a szükséges jogszabályokat az eredmények használatának lehetővé tételéhez, és biztosítaniuk kell a szükséges önállóságot az újonnan létrehozott intézmények számára;

29.  tudomásul veszi a munkanélküliségi ráta enyhe csökkenését; üdvözli a foglalkoztatás és a humán erőforrások fejlesztésére irányuló 2016–2020-as új nemzeti stratégiát és az ahhoz kapcsolódó 2016. évi cselekvési tervet; továbbra is aggasztónak tartja a fiatalok körében tapasztalható magas munkanélküliséget és az alacsony mértékű munkaerő-mobilitást; felszólít proaktív munkaerőpiaci intézkedések meghozatalára a minőségi foglalkoztatás növelése és a nők, a veszélyeztetettek, a fogyatékkal élők és a fiatalok oktatás, pályaorientáció, képzés, foglalkoztatás és munkajog révén történő támogatása érdekében; megismétli az olyan regionális ifjúsági kezdeményezésekben való aktív részvétel fontosságát, mint a Nyugat-Balkán Regionális Ifjúsági Együttműködési Irodája, ideértve a régióban a kapcsolatok fejlesztésére tervezett meglévő programokból származó előnyök kihasználását és az ifjúsági munkanélküliség kezelését is;

30.  megjegyzi, hogy az oktatásra fordított állami kiadások továbbra is jóval alacsonyabbak az uniós átlagnál; hangsúlyozza a szükséges intézkedések bevezetésének szükségességét, különösen a gyermekgondozással és a beiskolázás előtti ellátással kapcsolatban, ahol sajnálatosan alacsony a beiratkozottak száma, és jóval a 2020-ra elérendő 95%-os uniós célkitűzés alatt van; úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani arra, hogy több állami egyetem nem közelíthető meg a fogyatékkal élő emberek számára;

31.  üdvözli a környezetről szóló új törvényt, valamint a környezettel és a klímaváltozással kapcsolatos uniós vívmányok átültetésére és végrehajtására irányuló nemzeti stratégiát és a hozzá kapcsolódó 2016–2020-as cselekvési tervet; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a végrehajtásra irányuló erőfeszítéseket, különösen a vízminőség, a természetvédelem és a hulladékgazdálkodás területén, valamint a kapcsolódó adminisztratív kapacitásokat valamennyi szinten; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy jelentős késedelem tapasztalható az „Ulcinj Salina”, lehetséges Natura 2000 terület megóvását illetően; kéri, hogy tegyenek további erőfeszítéseket az „Ulcinj Salina” biológiai sokféleségének megóvására és a tengerpart fenntartható fejlesztésére;

32.  felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy tegyék meg a szükséges védelmi és fenntartási intézkedéseket a Skadar-tóval kapcsolatosan, a tó ökológiai jellemzőinek, többek között ökológiai integritásának megőrzése érdekében; felszólítja a kormányt annak biztosítására, hogy a nemzeti parkok állami tulajdonú korlátolt felelősségű társaságokká való átalakítása védelmüket ne befolyásolja hátrányosan; ebben az összefüggésben elismeri a ramsari és a berni egyezmény keretében kifejezésre juttatott aggodalmakat a Skadar-tavi Nemzeti Parkot, többek között a Porto Skadar Lake építési projektet érintő különleges célú területrendezési tervvel kapcsolatban; aggodalmát fejezi ki a Skadar-tavi Nemzeti Parkhoz hasonló, lehetséges Natura 2000 területként azonosított területek védelme kialakításában bekövetkezett jelentős késedelmek miatt; emlékeztet arra, hogy megfelelő és stratégiai környezeti hatásvizsgálatokat kell végezni, az uniós vívmányokkal és a nemzetközi normákkal összhangban;

33.  hangsúlyozza a nemzetközi kötelezettségvállalások végrehajtásának szükségességét az éghajlatváltozás mérséklése területén; mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kormány a Pljevlja II széntüzelésű erőmű fejlesztését tervezi, ami nincs összhangban a Párizsi Megállapodás keretében vállalt kötelezettségekkel;

34.  elismeri az energia területén elért jó előrehaladást, ideértve a partnerországokkal való energiahálózati összekapcsolást is; felszólítja Montenegrót, hogy vezessen be jogszabályokat a harmadik energiaügyi csomag, különösen a megújulóenergia-irányelv végrehajtására; továbbra is aggodalmát fejezi ki a fenntarthatatlan vízenergia-fejlesztés miatt, és hogy ezen erőművek tervezése megfelelő környezeti hatásértékelés nélkül történik, és különösen amiatt, hogy nem veszik tekintetbe sem a biológiai sokszínűség védelmének szempontjait, sem hatásukat a védett területekre, holott ezt az uniós jogszabályok előírják; felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy tartsák szigorú felügyeletük alatt a tengeri olaj- és gázmezők feltárását, és tegyenek meg minden védintézkedést az elfogadott jogszabályoknak, rendeleteknek és uniós vívmányoknak megfelelően;

35.  a 2017-ben Olaszországban tartandó nyugat-balkáni csúcstalálkozó előkészítésének figyelembevételével felszólítja a montenegrói hatóságokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a jogi és szabályozási intézkedések végrehajtására a közlekedési és az energiaágazatban (puha intézkedések), az Európai Unió kapcsolódási menetrendjének teljesítése céljából;

36.  üdvözli Montenegró proaktív és folyamatos közreműködését és konstruktív szerepét a jószomszédi, valamint a regionális és nemzetközi együttműködésben; ösztönzi e tekintetben a további együttműködést; határozott elismerését fejezi ki Montenegrónak amiatt, hogy külpolitikáját továbbra is teljes mértékben az EU közös kül- és biztonságpolitikájához igazítja, ideértve a (KKBP) 2016/1671 tanácsi határozatot is, amely újból megerősítette az EU Oroszországgal szembeni korlátozó intézkedéseit; üdvözli Montenegró részvételét a KBVP keretében indított, az EU által vezetett küldöttségekben; sürgeti, hogy Montenegró továbbra is konstruktív módon és a jószomszédi kapcsolatok szellemében, a csatlakozási folyamat lehető legkorábbi szakaszában kezelje a még megoldatlan kétoldalú kérdéseket szomszédaival, többek között a Szerbiával és Horvátországgal fennálló megoldatlan határkijelölési kérdéseket; ismételten felhívja a hatóságokat, hogy segítsenek megoldani a volt Jugoszláv Szövetségi Szocialista Köztársaság (JSzSzK) jogutódlásával kapcsolatos ügyeket; üdvözli a Bosznia-Hercegovinával kötött határkijelölési megállapodást és a Koszovóval kötött határkijelölési megállapodás ratifikációját; kiemeli a határátlépés változtatásával kapcsolatos tárgyalások és a határforgalmi megállapodások folytatásának fontosságát; elismeri a szomszédos országokkal a szarajevói nyilatkozat alapján kialakult folyamat keretében folytatott együttműködést; sürgeti Montenegrót, hogy tartsa be a Római Statútum integritásáról szóló közös uniós álláspontot és a kiadatás tiltását érintő kétoldalú megállapodásokról szóló, kapcsolódó uniós vezérelveket;

37.  megjegyzi, hogy bár nem a „nyugat-balkáni útvonalon” helyezkedik el, Montenegró továbbra is tranzitország marad a menekültek és a migránsok számra, akik többsége Szíriából érkezik; felszólítja a montenegrói hatóságokat annak biztosítására, hogy a migránsok és a menekültek menedékjog iránti kérelmet nyújthassanak be Montenegróban vagy átutazhassanak Montenegró területén, kezelésük pedig a nemzetközi és az uniós joggal összhangban történjen, ideértve a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi egyezményt és az Európai Unió Alapjogi Chartáját; üdvözli, hogy elfogadták a schengeni cselekvési tervet és a migráció integrált kezelését célzó, a 2017–2020 közötti időszakra vonatkozó stratégiát;

38.  felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a migrációval kapcsolatos kérdésekben a nyugat-balkáni országokkal megkezdett munkát, hogy biztosítsa az uniós és nemzetközi normák követését; üdvözli az e tekintetben eddig elvégzett munkát;

39.  üdvözli Montenegró aktív részvételét a Nyugat-Balkánról szóló 2016-os párizsi csúcson, különösen a kapcsolódási menetrend vonatkozásában; felszólítja a hatóságokat, hogy hajtsák végre az Albániával újonnan aláírt határátlépési megállapodást, és hajtsák végre a transzeurópai hálózatokról szóló rendeletet a vasúti piachoz való nyílt hozzáférés engedélyezése és lehetővé tétele vonatkozásában; megjegyzi, hogy bár a montenegrói vasúti piac 2014 óta nyitva áll a verseny előtt, a magánüzemeltetők eddig még nem mutattak érdeklődést a piacra lépés iránt; felszólítja az új kormányt, hogy biztosítson nyitott vasúti piacot, teljes mértékben a vívmányokhoz igazított, átlátható pályahasználati díjakkal és kapacitás-felosztással;

40.  üdvözli, hogy Montenegró NATO csatlakozási jegyzőkönyvét 2016 májusában a reformok végrehajtására irányuló montenegrói erőfeszítések elismeréseként aláírták és a NATO-tagok általi ratifikálása folyamatban van, mivel a NATO fontos tényezőnek számít a nyugat-balkáni stabilitás és béke biztosítása szempontjából; ösztönzi a az uniós NATO-tagokat, hogy kezeljék prioritásként a ratifikációs folyamatot, és ismerjék el, hogy a NATO-tagság Montenegró számára az ország euroatlanti integrációjának fontos, jelképes és stratégiai részét képezi; emlékeztet arra, hogy az uniós csatlakozási tárgyalások függetlenek a NATO-csatlakozási folyamattól;

41.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Montenegró kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 108., 2010.4.29., 1. o.


e-demokrácia az EU-ban: lehetőségek és kihívások
PDF 365kWORD 54k
Az Európai Parlament 2017. március 16-i állásfoglalása az Európai Unión belüli e-demokráciáról: lehetőségek és kihívások (2016/2008(INI))
P8_TA(2017)0095A8-0041/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európa Tanács elektronikus demokráciáról (e-demokrácia) szóló, a Miniszterek Tanácsa által 2009. február 18-án elfogadott, CM/Rec(2009)1. számú ajánlására, mint az e-demokrácia terén standardokat rögzítő első nemzetközi jogi dokumentumra,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, és különösen annak 2., 3., 6., 9., 10. és 11. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 8–20. és 24. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, az Emberi Jogok Európai Egyezményére, valamint az Európai Szociális Chartára,

–  tekintettel az európai polgári kezdeményezésről szóló, 2015. október 28-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Bizottság részéről az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Uniós e-kormányzati cselekvési terv 2016–2020. A közigazgatás digitális átalakításának felgyorsítása” című közleményre (COM(2016)0179),

–   tekintettel az ENSZ 2014-es e-kormányzás fejlettségi mutatójára (EGDI),

–  tekintettel „Az e-részvételben rejlő lehetőségek és kihívások az Európai Unióban”, „Az e-szavazásban rejlő lehetőségek és kihívások az Európai Unióban” és „Az európai személyazonosító okmány bevezetésére vonatkozó jogi és politikai keret” című három tanulmányra, amelyeket C szakpolitikai osztálya 2016-ban adott ki,

–   tekintettel a STOA két tanulmányára, amelyek címe „Az e-részvételben rejlő lehetőségek és kihívások az Európai Unióban. Végleges jelentés” (2011. november), illetve a 2017-ben közlésre kerülő „A részvételi és közvetlen demokrácia erősítésének technológiai lehetőségei és rendszerei”,

–   tekintettel az Európai Regionális Jogalkotói Közgyűlések Konferenciája (CALRE) által az ENSZ együttműködési hálózata, az IT4all használatával az e-demokrácia témájában végzett munkára,

–  tekintettel „Az emberi jogok és a technológia: megfigyelési rendszerek és hálózati behatoló rendszerek hatása az emberi jogokra a harmadik országokban” című, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A8-0041/2017),

A.  mivel a közelmúlt gazdasági, politikai és szociális válságai és patthelyzetei az egyes tagállamokat és az Unió egészét súlyosan érintik és mindez olyan időszakban történik, amikor valamennyinek az éghajlat-változás, a migráció és a biztonság témájához hasonló globális kihívásokkal kell szembenéznie; mivel a polgárok kapcsolata a politikával egyre feszültebb, minthogy elfordulnak a politikai döntéshozataltól, és egyre nagyobb a politikából való nyilvános kiábrándulás kockázata; mivel a polgárok és a civil társadalom elkötelezettsége és bevonása a demokratikus életbe, az átláthatóság és a tájékoztatás mellett, elengedhetetlenül fontosak a demokrácia működése és az európai uniós többszintű kormányzási struktúra minden egyes szintjének jogszerűsége és elszámoltathatósága szempontjából; mivel egyértelműen szükség van a polgárok és a politikai intézmények közötti demokratikus kapcsolat erősítésére;

B.  mivel az elmúlt évtizedekben társadalmunk rendkívül gyorsan megváltozott, és a polgárok úgy érzik, hogy gyakrabban és közvetlenebbül hangot kell adniuk nézeteiknek a társadalom jövőjét befolyásoló problémákat illetően, és mivel a politikai és politikaformáló intézményeknek éppen ezért nagyon is érdeke a demokratikus innovációba való beruházás;

C.  mivel az európai választásokon való szavazói részvétel aránya 1979 óta folyamatosan csökken, és a 2014-es választások során 42,54%-ra esett;

D.  mivel kulcsfontosságú a polgárok európai projektbe vetett bizalmának a visszanyerése; mivel az e-demokrácia eszközei elősegíthetik az aktívabb polgári szerepvállalást a döntéshozatalban való részvétel, a döntéshozatal átláthatóságának és elszámoltathatóságának javítása, a demokratikus felügyeleti mechanizmus és az EU-ra vonatkozó ismeretek megszilárdítása révén, hogy a polgárok a politikai életben nagyobb szerephez jussanak;

E.  mivel a demokráciának fejlődnie és alkalmazkodnia kell mindazon változásokhoz és lehetőségekhez, amelyeket az új technológiák és (a közjónak tekintendő) IKT-eszközök vezetnek be, amelyek – ha megfelelően élnek velük – hozzájárulhatnak egy átláthatóbb részvételi demokrácia megteremtéséhez; mivel – ezt tartva szem előtt – mindenkinek lehetőséget kell nyújtani az új technológiák használatához szükséges szakképzésre;

F.  mivel a kiberbiztonságra és az adatvédelemre vonatkozó további előrelépés alapvetően fontos, amennyiben jobban ki szeretnénk használni az új technológiákat az intézményes és politikai életben, és ezáltal fokozni kívánjuk a polgárok döntéshozatalban való részvételét;

G.  mivel az új digitális kommunikációs eszközök, valamint a nyitott és együttműködő jellegű platformok megjelenése kreatív megoldásokat ösztönözhet a politikai intézményekkel szembeni elégedetlenség csökkentésére, valamint a demokratikus rendszerbe vetett bizalom és e rendszer átláthatósági és elszámoltathatósági szintjének növelésére;

H.  mivel az Unió helyzetéről szóló legutóbbi értékelő beszédében Juncker elnök intézkedéscsomagot terjesztett elő az elektronikus hírközlés, többek között a WiFi4EU használatának növelése, valamint az 5G európai kialakítása érdekében;

I.  mivel a nyílt kormányzati adatok alkalmasak arra, hogy előmozdítsák a gazdasági növekedést, növeljék a közszféra hatékonyságát és javítsák az európai és a nemzeti intézmények átláthatóságát és elszámoltathatóságát;

J.  mivel a semleges hálózathoz való egyenlő feltételek melletti hozzáférés előfeltétele annak, hogy biztosítsuk az alapvető emberi jogok érvényesülését;

K.  mivel az e-demokrácia elősegítheti a részvétel kiegészítő formáinak kialakítását, amelyek alkalmasak arra, hogy hozzájáruljanak a hagyományos politika iránti növekvő társadalmi közömbösség mérsékléséhez; továbbá mivel ez elősegítheti a kommunikáció, a párbeszéd, valamint az Uniónkkal, az uniós politikával, és az Unió politikáival kapcsolatos tudatosság és érdeklődés előmozdítását, támogatva az Európai Unió iránti alulról jövő támogatást, valamint csökkentve az úgynevezett európai „demokratikus deficitet”;

L.  mivel a virtuális közösségi térben a részvétel új formái elválaszthatatlanok a közösségi térben való részvételhez kapcsolódó jogok és kötelezettségek tiszteletben tartásától, amelyek magukban foglalják például a rágalmazás esetén érvényes eljárási jogokat;

M.  mivel a világháló mint érvényes és eredményes demokratikus eszköz szerepének garantálása érdekében elengedhetetlen, hogy megszüntessük a digitális szakadékot és hogy a polgárok számára megfelelő médiaműveltséget és digitális készségeket biztosítsunk;

N.  mivel az információs és kommunikációs technológiai (IKT) rendszerek a korszerű kormányzati folyamatok középpontjában állnak, azonban további erőfeszítésekre van szükség az e-kormányzati szolgáltatások nyújtásának tökéletesítése érdekében;

O.  mivel az e-szavazás segíthet az olyan polgároknak szavazati joguk gyakorlásában, akik olyan tagállamban élnek vagy dolgoznak, amelynek nem állampolgárai, illetve akik harmadik országban élnek vagy dolgoznak; mivel az e-szavazási eljárások során a szavazatok leadásakor és rögzítésekor biztosítani kell a biztonságot és a titoktartást, különösen a kibertámadások lehetőségére tekintettel;

Lehetőségek és kihívások:

1.  hangsúlyozza az e-demokrácia potenciális előnyeit, amelyek a hagyományos demokrácia információs és kommunikációs technológiai eszközökkel való támogatásaként és fellendítéseként határozhatók meg, és kiegészíthetik és megerősíthetik a demokratikus folyamatokat a polgárok – különféle online tevékenységek, köztük többek között az e-kormányzat, e-kormányzás, e-mérlegelés, e-részvétel és e-szavazás útján – hatalommal való felruházása révén; üdvözli, hogy az új információs és kommunikációs eszközök révén egyre több polgár vehet részt a demokratikus folyamatokban;

2.  hangsúlyozza, hogy az Európai Tanács CM/Rec(2009)1. számú ajánlása felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy az e-demokrácia „előmozdítsa, biztosítsa és fellendítse az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot, a felelősségtudatot, az elkötelezettséget, a mérlegelést, a befogadást, az elérhetőséget, a részvételt, a szubszidiaritást és a társadalmi befogadást”; rámutat, hogy ez az ajánlás felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan intézkedéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy megerősítsék az emberi jogokat, a demokráciát és a jogállamiságot;

3.  hangsúlyozza, hogy az e-demokrácia célja egy olyan demokratikus kultúra előmozdítása, amely gazdagítja és megerősíti a demokratikus gyakorlatokat azáltal, hogy további eszközöket biztosít az átláthatóság és a polgárok részvételének fokozásához, azonban nem célja egy alternatív demokratikus rendszer létrehozása a képviseleti demokrácia rovására; rámutat, hogy önmagában az e-demokrácia nem biztosítja a politikai részvételt, valamint hogy az e-demokráciával párhuzamosan foglalkozni kell a nem digitális környezettel is a polgárok politikai részvételének előmozdítása érdekében;

4.  rámutat az e-szavazás és a távoli internetes szavazás mint olyan rendszerek jelentőségére, amelyek alkalmasak arra, hogy kiszélesítsék a polgárok részvételét és megkönnyítsék a demokratikus részvételt, különösen az olyan területeken, amelyek földrajzilag és társadalmilag marginalizáltabbak, számos potenciális előnyt kínálva, különösen a fiatalok, a csökkent mozgásképességű személyek, az idősek, valamint az olyan polgárok számára, akik tartósan vagy ideiglenesen olyan tagállamban élnek vagy dolgoznak, amelynek nem állampolgárai, illetve akik harmadik országban élnek vagy dolgoznak, feltéve, hogy biztosítottak az adatvédelem lehető legszigorúbb standardjai; emlékeztet arra, hogy a távoli internetes szavazás bevezetése során a tagállamoknak biztosítaniuk kell a szavazatszámlálás átláthatóságát és megbízhatóságát, és tiszteletben kell tartaniuk az egyenlő bánásmód, a szavazás titkossága, a szavazáshoz való hozzáférés és a szabad választójog alapelvét;

5.  hangsúlyozza, hogy valamennyi digitális interakciós folyamatnak az intézményi nyitottság elvén kell alapulnia, és meg kell felelnie mind a valós idejű átláthatóság, mind a tájékozott részvétel követelményének;

6.  kiemeli és ösztönzi az e-részvételt mint az e-demokrácia kulcsfontosságú jellemzőjét, mely egyfelől az uniós intézmények és kormányok, másfelől a polgárok közötti interakció három formáját öleli fel, éspedig: az e-információt, az e-konzultációt és az e-döntéshozatalt; elismeri, hogy számos nemzeti, regionális és helyi e-részvételi eset mutathat jó példát arra, hogy a részvételi demokráciában miként lehet hasznosítani az ikt-t; ösztönzi a tagállamokat, hogy fejlesszék tovább ezeket a gyakorlatokat nemzeti és helyi szinten;

7.  hangsúlyozza, hogy az ikt-eszközök hozzájárulnak a részvételre és a vitákra szolgáló terek létrehozásához, amelyek aztán fokozzák demokratikus rendszereink minőségét és legitimitását;

8.  hangsúlyozza, hogy be kell vonni a fiatalokat a politikai vitákba, és megjegyzi, hogy e célból eredményes eszköz lehet az információs és kommunikációs technológia demokratikus eljárásokban való használata;

9.  példaként emlékeztet az első európai online szavazásra, melyre a jogerős 2005-ös választások során került sor Észtországban, de fenntartja véleményét, mely szerint annak érdekében, hogy más tagállamokban is sikeres legyen az e-szavazás esetleges bevezetése, fel kell mérni, hogy biztosítani lehet-e a teljes népesség tényleges részvételét, továbbá értékelni kell a különböző vagy szétágazó technológiai megközelítések előnyeit, kihívásait és következményeit; hangsúlyozza, hogy a biztonságos, nagy sebességű internetkapcsolatok, valamint az elektronikus személyazonossággal kapcsolatos biztonságos elektronikus infrastruktúra megléte fontos előfeltételei az e-szavazás sikerességének; kiemeli, hogy hasznosítani kell az új technológiák előnyeit a jelenlegi szavazófülkés szavazási eljárásokban, és úgy véli, hogy jelentős előrelépést lehetne elérni azáltal, ha a bevált gyakorlatokat és a kutatást megosztanák valamennyi politikai szinten;

10.  rámutat arra a kihívásra, hogy nehéz megfelelő választ adni a polgároknak az online demokrácia eszközeinek használatával kapcsolatos aggályaira; úgy véli, hogy a biztonsági kérdések kezelése és az adatvédelem biztosítása alapvetően fontos a polgároknak a kialakuló digitális politikai színtér iránti bizalmának kiépítéséhez;

11.  hangsúlyozza, hogy a demokratikus folyamatok kiterjedt vitát igényelnek az uniós társadalom valamennyi szintjén, valamint ellenőrzést és mérlegelést, melyek ösztönzőleg hatnak a tisztességes, teljes körű és racionális döntéshozatalra; figyelmeztet, hogy fennáll annak kockázata, hogy eltorzítják és manipulálják az online vitára szolgáló eszközök révén meghozott döntések eredményeit; úgy véli, hogy az e kockázat elleni legjobb garancia az összes, egymással interakcióban lévő fél átláthatósága és az azon kampányokról történő információnyújtás, amelyeket közvetlenül vagy közvetve potenciálisan támogatnak digitális részvételi platformokon;

12.  megállapítja, hogy a jól működő demokráciához alapvetően fontos a polgárok intézményekbe és demokratikus folyamatokba vetett bizalma; ezért hangsúlyozza, hogy az e-demokrácia eszközeinek bevezetését megfelelő kommunikációs és oktatási stratégiának kell kísérnie;

13.  hangsúlyozza az e-részvétel politikai rendszerbe való beágyazásának fontosságát annak érdekében, hogy a polgárok által kifejtett véleményeket belefoglalják a döntéshozatali folyamatokba és hogy biztosítsák ezek nyomon követését; megjegyzi, hogy amennyiben a döntéshozók nem reagálnak ezekre, az csalódottsághoz és bizalmatlansághoz vezet;

14.  hangsúlyozza, hogy az ikt-eszközök használatának kiegészítő jellegűnek kell lennie a közintézményekkel folytatott kommunikáció egyéb csatornái mellett, annak érdekében, hogy elkerüljünk a digitális készségeken vagy az erőforrások és infrastruktúra hiányán alapuló bármiféle megkülönböztetést;

Javaslatok a demokratikus rendszer ikt-eszközökkel történő javítására

15.  úgy véli, hogy a demokratikus folyamatokban való részvétel elsősorban az információkhoz és a tudáshoz való eredményes és megkülönböztetésmentes hozzáférésen alapul;

16.  felhívja továbbá az EU-t és a tagállamokat, hogy ne fogadjanak el olyan fölösleges intézkedéseket, amelyek célja az internethez való hozzáférés és az alapvető emberi jogok gyakorlásának önkényes korlátozása, mint például az aránytalan cenzúra vagy a kritikával és az egyet nem értéssel kapcsolatos legitim véleménynyilvánítás büntetni rendeltsége;

17.  felhívja a tagállamokat és az EU-t, hogy nyújtsanak megfelelő oktatási és technikai eszközöket a polgárok demokratikus szerepvállalásának fokozásához és az ikt-kompetenciák javításához, valamint hogy biztosítsák a digitális jártasságot és az egyenlő és biztonságos digitális hozzáférést valamennyi uniós polgár számára a digitális szakadék áthidalása (a digitális társadalmi befogadás) és végső soron a demokrácia érdekében; ösztönzi a tagállamokat, hogy a digitális készségek megszerzését foglalják bele az iskolai tantervekbe és az egész életen át tartó tanulásba, valamint hogy kezeljék kiemelten az idősebb embereknek nyújtandó digitális képzési programokat; támogatja a hálózatok kiépítését az egyetemekkel és az oktatási intézményekkel, az új részvételi eszközökre vonatkozó kutatás előmozdítása és ezen eszközök bevezetése érdekében; ezenkívül felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy mozdítsanak elő olyan programokat és szakpolitikákat, amelyek célja, hogy kialakítsák az ikt-eszközök használatának kritikai és tájékozott megbecsültségét;

18.  javasolja, hogy tegyenek további előrelépést az új technológia használatának értékelése terén annak érdekében, hogy javítsák a demokráciát az uniós közigazgatásokban azáltal, hogy mutatószámként beépítenek olyan célokat, amelyek mérik az internetes szolgáltatások minőségét;

19.  azt javasolja, hogy az Európai Parlament mint az egyetlen közvetlenül választott uniós intézmény vállaljon vezető szerepet az e-demokrácia megerősítésében; úgy véli, hogy e célból innovatív technológiai megoldásokat kell kifejleszteni, amelyek lehetővé teszik a polgárok számára, hogy érdemben kommunikáljanak és megosszák gondjaikat választott képviselőikkel;

20.  ösztönöz arra, hogy egyszerűsítsék az intézményi nyelvezetet és eljárásokat, valamint gondoskodjanak multimédiás tartalmakról, amelyek elmagyarázzák a főbb döntéshozatali folyamatok kulcsfontosságú részeit, hogy a polgárok jobban megértsék őket, és hogy javuljon a részvételük; hangsúlyozza, hogy terjeszteni kell az e-részvétel ezen módját, szegmentált proaktív eszközök révén, amelyek hozzáférést biztosítanak a parlamenti ügyiratok valamennyi dokumentumához;

21.  sürgeti a tagállamokat és az EU-t, hogy biztosítsanak megfizethető és nagy sebességű digitális infrastruktúrát, különösen a periférikus régiókban, valamint a vidéki és a gazdaságilag kevésbé fejlett területeken, valamint hogy biztosítsák a polgárok egyenlő bánásmódját, különös figyelmet fordítva a leginkább sérülékeny polgárokra, és olyan készségeket nyújtva számukra, amelyekkel biztosított a technológia biztonságos és védett használata; javasolja, hogy a könyvtárak, iskolák és az olyan épületek, amelyekben közszolgáltatásokat nyújtanak, legyenek megfelelő forrásokkal ellátva a nagy sebességű, korszerű informatikai infrastruktúra tekintetében, amely legyen egyenlő módon hozzáférhető valamennyi polgár, különösen a legsérülékenyebb csoportok – mint például a fogyatékossággal élő személyek – számára; rámutat, hogy e célokra megfelelő pénzügyi és képzési erőforrásokat kell szentelni; javasolja a Bizottságnak, hogy biztosítson erőforrásokat olyan projektek számára, amelyek célja a digitális infrastruktúra fejlesztése a szociális és szolidáris gazdaságban;

22.  hangsúlyozza, hogy a nők a politikai döntéshozatalban minden szinten alulreprezentáltak, csakúgy mint az ikt-ágazatokban; megjegyzi, hogy a nők és a lányok gyakran szembesülnek sztereotípiákkal a digitális technológiákkal összefüggésben; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fektessenek be olyan célzott programokba, amelyek a formális, az informális és a nem formális tanulást felhasználva előmozdítják az ikt-oktatást és az e-részvételt a nők és a lányok, köztük különösen a kiszolgáltatott vagy marginalizált háttérrel rendelkezők körében;

23.  megjegyzi, hogy annak érdekében, hogy biztosítsák az egyenlő hozzáférését az e-demokráciai eszközökhöz, az olyan országokban, ahol egynél több hivatalos nyelv van, vagy a polgárok különböző etnikai háttérrel rendelkeznek, fontos, hogy több nyelven rendelkezésre álljanak fordítások, amennyiben az információk terjesztése során cél, hogy azokat valamennyi polgár olvassa;

24.  bátorítja a tagállamokat és az EU-t, hogy mozdítsa elő, támogassa és hajtsa végre az olyan mechanizmusokat és eszközöket, amelyek lehetővé teszik a polgárok részvételét, illetve a kormányukkal és az uniós intézményekkel való interakciót, például a közösségi ötletbörzék révén; kiemeli, hogy az ikt-nek elő kell segítenie a független információhoz jutást, az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot és a döntéshozatalban való jobb részvételt; felhív ennek kapcsán a Bizottság valamennyi polgárokkal való kommunikációra és kapcsolattartásra szolgáló eszközének – és különösen az Europe Direct portálnak – az e-demokrácia támasztotta kihívásoknak eddiginél megfelelőbb fejlesztésére; vállalja, hogy a jogalkotás nyomon követésére szolgáló valamennyi meglévő eszközt hozzáférhetőbbé, érthetőbbé, oktatóbb jellegűvé és interaktívabbá teszi, és felhívja a Bizottságot, hogy hasonlóképpen járjon el saját honlapja tekintetében;

25.  felhívja a tagállamokat és az EU-t, hogy vizsgálják felül a demokrácia működésével foglalkozó hivatalos honlapjaikat annak érdekében, hogy azok oktatási eszközként könnyebben látogathatók legyenek a fiatalok számára, az utóbbiak könnyebben megértsék az ottani tartalmakat, valamint a fogyatékkal élők is hozzáférjenek ezekhez;

26.  ösztönzi a közigazgatásokat, hogy tükrözzék az intézményi nyitottság elve iránti elkötelezettségüket azáltal, hogy megváltoztatják stratégiai felépítésüket és kultúrájukat, költségvetésüket, valamint szervezetátalakítást hajtanak végre, amelyet az a cél mozgat, hogy fejlesszék a demokráciát az új technológiák használata révén;

27.  kéri egy online platform létrehozását annak érdekében, hogy a nyilvánosság szisztematikusan szóhoz jusson, mielőtt az európai uniós jogalkotó döntést hozna, ami közvetlenebb bekapcsolódást jelentene a közéletbe;

28.  véleménye szerint alapvetően fontos, hogy az új eszközök igénybevételét az általuk hordozott lehetőségeket, valamint a közös felelősség és részvétel polgári értékeit népszerűsítő kampányok támasszák alá;

29.  rámutat az európai polgári kezdeményezés jelentőségére, mert az a nyilvánosság bevonását jelenti az EU politikai életébe, illetve közvetlen részvételét abban, és ennek szellemében felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül annak működését a benne rejlő lehetőségek maradéktalan kihasználása végett, összhangban az Európai Parlament 2015. október 28-i állásfoglalásában megfogalmazott ajánlásokkal; felhívja ezért a figyelmet a vonatkozó bürokratikus követelmények egyszerűsítésének és gyorsításának, valamint az ikt szélesebb körű alkalmazásának fontosságára – például a digitális platformok és más, a mobil készülékekkel kompatibilis alkalmazások révén – annak érdekében, hogy e fontos eszköz még inkább felhasználóbarát és széles körűen ismert legyen; véleménye szerint az új technológiák használata az azonosítási és hitelesítési szolgáltatások (e‑IDAS) igénybevétele révén különösen hasznos lehet az online aláírásgyűjtő rendszer tekintetében, mivel lehetővé teszi, hogy a nyilvánosság tagjai könnyebben információhoz jussanak, illetve információt cseréljenek a meglévő vagy potenciális európai polgári kezdeményezésekről, vagyis aktív szerepet vállalhassanak a vitákban és/vagy maguk is támogathassák a kezdeményezéseket;

30.  hangsúlyozza, hogy több bizottsági folyamatnak – ilyenek például az online konzultációk a nyilvánossággal, az e-részvétellel járó tevékenységek és hatásvizsgálatok – hasznára válhat az új technológiák szélesebb körű használata, amely a nyilvánosságot részvételre ösztönzi, növeli az említett folyamatok kapcsán az elszámoltathatóságot, illetve az uniós intézmények átláthatóságát, továbbá kibővíti az európai kormányzást; hangsúlyozza, hogy a nyilvánossággal való konzultációs folyamatokat hatékonnyá és minél több ember számára hozzáférhetővé kell tenni, a minimumra szorítva a technikai akadályokat;

31.  hangsúlyozza, hogy a polgárok számára szélesebb körű tájékoztatást kell biztosítani a már meglévő elektronikus platformokkal kapcsolatban, uniós, nemzeti és helyi szinten egyaránt;

32.  felszólítja a Bizottságot, hogy bővítse és tökéletesítse a digitális egységes piaci stratégia 2017-ben induló félidei felülvizsgálat során az e-részvételt, továbbá mozdítsa elő az e-polgársághoz kapcsolódó új eszközök fejlesztését és finanszírozását az Európai Unióban; ajánlja ezenkívül a Bizottságnak, hogy összpontosítson a digitális egységes piacon könnyen terjeszthető nyílt forráskódú megoldásokra; különösen felhívja a Bizottságot arra, hogy hasznosítsa a korábbi projektek – például a D-CENT platform, egy uniós finanszírozású, a részvételi demokráciahoz eszközöket fejlesztő projekt – eredményeit;

33.  hangsúlyozza, hogy az e-kormányzat fejlesztése a tagállamok és az uniós intézmények számára prioritás kell hogy legyen, és üdvözli a Bizottság ambiciózus és átfogó e-kormányzati cselekvési tervét, amelynek esetében kulcsfontosságú lesz a megfelelő tagállami végrehajtás és a felhasználható uniós pénzügyi eszközök koordinálása, szinergiában a nemzeti digitális ügynökségekkel és hatóságokkal; úgy véli, hogy több erőfeszítést kell tenni a nyílt adatok és az ingyenes és nyílt forráskódú szoftvereken alapuló ikt-eszközök használata érdekében mind az uniós intézményekben, mind a tagállamokban;

34.  erőteljesebb együttműködést szorgalmaz uniós szinten, és javasolja az e-demokráciához kapcsolódó projektek terén a bevált gyakorlatok megosztását, a demokrácia egy olyan formája felé való előrelépésként, amely még inkább a részvételen és az együttes vitán alapul, amely megfelel a polgárok elvárásainak és igényeinek, és amelynek célja bevonásuk a döntéshozatali folyamatokba; rámutat, hogy szükség van annak megismerésére, hogy a polgárok miképpen fogadnák az internetes távszavazás bevezetését; felhívja a Bizottságot, hogy 2018 végéig készíttessen független értékelést vagy szervezzen nyilvános online konzultációt az online szavazásról, elemezze annak előnyeit és hátrányait, mely forma kiegészítő opcióként szolgálna a polgárok szavazásához a tagállamokban;

35.  hangsúlyozza a magánélet és a személyes adatok védelmének szükségességét az e-demokrácia eszközeinek használata során, illetve hogy elő kell segíteni a biztonságosabb internetes környezetet, különös tekintettel az információ- és adatbiztonságra, beleértve a „felejtés jogát”, továbbá hogy garanciákat kell biztosítani a felügyeleti szoftverek és a források ellenőrizhetősége tekintetében; ezenkívül felszólít a digitális szolgáltatások további felhasználására, olyan kulcstényezők alapján, mint például a biztonságos és titkosított digitális azonosító, az eIDAS-rendelettel összhangban; támogatja megbízható és biztonságos digitális nyilvános nyilvántartások használatát és az elektronikus aláírások validálását a számos csalárd interakció megelőzése érdekében, az emberi jogokra vonatkozó európai és nemzetközi normákkal, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban; hangsúlyozza végezetül, hogy a biztonsági kérdések nem válhatnak az egyének és a csoportok demokratikus folyamatokba való bevonásától elrettentő tényezővé;

36.  hangsúlyozza, hogy a demokráciát megbízható környezetben működtetett technológia révén kell erősíteni, kizárva a technikai eszközök csalárd felhasználásának lehetőségét (például spambotok, anonim profilírozás, azonosságlopás), és emlékeztet rá, hogy tiszteletben kell tartani a legmagasabb szintű jogi normákat;

37.  emlékeztet az – általában internetes – bejelentők alapvető szerepére a korrupció, a csalás, a rossz gazdálkodás és más olyan büntetendő cselekmények feltárásában, amelyek veszélyt jelentenek a közegészségre és a közbiztonságra, a pénzügyi integritásra, az emberi jogokra, a környezetre és a jogállamra, ugyanakkor biztosítva a nyilvánosság számára az információkhoz való hozzáférést;

38.  ösztönzi a nyilvánosság képviselőit, hogy a polgárokkal karöltve tevékenyen legyenek jelen a létező, teljes mértékben független fórumokon, és hasznosítsák az új médiákat és IT-platformokat annak érdekében, hogy elősegítsék a vitákat és a vélemények és javaslatok megosztását a polgárokkal (e-parlament), közvetlen kapcsolatot építve ki velük; kéri az Európai Parlament képviselőcsoportjait és az európai politikai pártokat, hogy biztosítsanak több lehetőséget a nyilvános vitákra és az e-részvételre;

39.  felkéri tagjait és a többi uniós intézményt, hogy fokozzák munkájuk átláthatóságát, különösen a jelenlegi, kihívásokat támasztó politikai körülmények közepette, és kéri a közhatóságokat, hogy vizsgálják meg digitális platformok létrehozásának lehetőségét, kitérve a legújabb IT-eszközökre is; ösztönzi a választott képviselőket ezen eszközök használatára, illetve a választóikkal és az érintettekkel való hatékony kommunikációra annak érdekében, hogy tájékoztathassák őket az EU-ról és a parlamenti tevékenységekről, ily módon megnyitva előttük a vita lehetőségét és a szakpolitikai folyamatokat, és erősítve az európai demokráciával kapcsolatos tudatosságot;

40.  üdvözli a Parlament kezdeményezéseit az e-részvétel terén; támogatja a Parlament képviseelti jellegének, legitimitásának és hatékonyságának erősítésére irányuló akaratot, és az új technológiák szélesebb körű használatára ösztönzi a tagállamokat az azokban rejlő lehetőségek teljes kihasználása érdekében, egyidejűleg figyelembe véve a magánélethez való jog és a személyes adatok védelme által támasztott korlátokat; hangsúlyozza, hogy mélyen el kell gondolkodni afelett, hogy miképpen emelhető a képviselők ikt-használatának szintje, nem csupán a nyilvánossággla való kapcsolattartás érdekében, hanem a jogalkotást, a petíciókat, a konzultációkat és napi munkájuk egyéb aspektusait tekintve is;

41.  ösztönzi a politikai pártokat uniós és tagállami szinten egyaránt, hogy minél teljesebben vegyék igénybe a digitális eszközöket a belső demokrácia előmozdítása új módjainak kidolgozásához, ideértve irányítói munkájuk, a finanszírozás és a döntéshozatali folyamatok átláthatóságát, a tagjaikkal, támogatóikkal és a civil társadalommal való jobb kommunikáció és a részvétel lehetővé tétele érdekében; ösztönzi továbbá őket a magas szintű átláthatóság és elszámoltathatóság megteremtésére a polgárok irányában; javasolja e célból, hogy az európai politikai pártok statútumában esetleg hajtsanak végre változtatásokat, amelyek kiterjednek az e-részvételt illető gyakorlatokra, illetve ezek népszerűsítésére;

42.  kéri az EU-t és annak intézményeit, hogy legyenek nyitottak az olyan új elektronikus részvételi módszerekkel való további kísérletezésre, mint például a közösségi ötletbörzék („crowdsourcing”) uniós, nemzeti, regionális és helyi szinten, figyelembe véve a tagállamokban már bevált gyakorlatokra, és e célból indítsanak kísérleti projekteket; megismétli ugyanakkor, hogy ezeket az intézkedéseket szükséges kiegészíteni az említett eszközökben rejlő lehetőségeket ismertető figyelemfelhívó kampányokkal;

43.  felhívja az az uniós intézményeket, hogy indítsanak be egy részvételi folyamatot az internetjogok európai chartájának kidolgozása céljából, alapul véve – egyebek mellett – az olasz képviselőház által megalkotott, 2015. július 28-i „internetes jogok nyilatkozatát”, melynek célja a digitális világgal kapcsolatos valamennyi jog – köztük az internet-hozzáféréshez és az internetsemlegességhez való jog – előmozdítása és garantálása;

44.  megállapítja, hogy napjainkban hatalmas mennyiségű, sokféle információ található az interneten, és hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a polgárok kritikus gondolkodási képességét annak érdekében, hogy képesek legyenek jobban különbséget tenni a megbízható és a megbízhatatlan információforrások között; ezért arra ösztönzi a tagállamokat, hogy igazítsák ki és tegyék naprakésszé a jogszabályokat annak érdekében, hogy lépést tartsanak az aktuális fejleményekkel, és maradéktalanul hajtsák végre és érvényesítsék az online és offline gyűlöletbeszéd elleni meglévő jogszabályokat, garantálva egyúttal az alapvető és alkotmányos jogok tiszteletben tartását; felhívja az EU-t és a tagállamokat fellépések kidolgozására annak érdekében, hogy növeljék az átadható, kritikai és kreatív gondolkodás készségeit, a polgárok digitális jártasságát és médiaműveltségét, a befogadást és a nyitottságot – különösen a fiatalokét – annak érdekében, hogy képesek legyenek tájékozott döntéseket hozni, és pozitívan hozzájárulni a demokratikus folyamatokhoz;

o
o   o

45.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0382.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0288.

Jogi nyilatkozat